Markovits Judit, szakpedagógus, mediátor Budapest
Hagyományőrzés egy városi óvoda mindennapjaiban
Annyiféle értékről lehet szó, adott szemponttól függően. Egy óvodáról beszélve elsősorban társas-, kapcsolati értékekről beszélhetünk, de idetartozhatnak a bánásmód, vagy a kulturális, sőt a személyes jövőképet alakító rejtett értékek is. Egyre szövevényesebbé válnak az embereket mozgató értékrendszerek, mert az életünket annyi minden működteti, vezérli és szabályozza. Az alábbi beszélgetésben egy sajátos nevelési programmal (értékrendszerrel) működő óvodát szeretnék bemutatni a vezetője, Czárné Gergelyi Mária személyén keresztül. Szerinte „…. a pedagóguspálya egy állandó úton levés, amiben a lényeg: az út maga.”
Bevezetőként megemlítenél néhány fontosabb adatot a pályáddal kapcsolatban? Czárné Gergelyi Máriának hívnak, de középiskolás korom óta egy tanári elszólás miatt mindenki Mónikának hív. Az óvodapedagógusi pályán 37. éve dolgozom. Az óvónőképző főiskolán 1975 ben végeztem Sopronban. Vezetőként 2000. január 01-e óta dolgozom itt Újbudán, a Karolina Óvodában. Mennyi az óvoda férőhelye és hány kolléga, illetve technikai dolgozó segíti a nevelő munkát? Az óvoda 4 csoportja 100 gyermeket tud fogadni. Az óvodapedagógusok száma 8 fő, 4 dajkánk van, 1 óvodatitkár, továbbá 2 takarító és 1 kertész adja az itt dolgozók létszámát. Óvodánkban a dajkák mind egy műszakban dolgoznak, s mind a négy dajkánk végzett dajkaképzőt. Nálatok a dajka nem is takarít? Az egy műszakban foglalkoztatás nem ezt jelenti. A dajka néni minden olyan feladatot ellát, amit más óvodákban is el kell látniuk. Rendben tartja a saját csoportját és a hozzá tartozó területeket (gyermekmosdó, öltöző). A két takarító között az óvoda egyéb helyiségei vannak felosztva. A délutános takarító még egyszer átnézi a csoportos területeket, és ha szükséges befejezi az utolsó simításokat. A fentiekből következtetek, itt a dajkák többet dolgoznak, mint másutt. Nem okoz ez körükben „zúgolódást”? Lehet, hogy többet dolgoznak, de ott is nagyon sokat dolgoztak, ahol eddig beosztott óvónőként működtem. Nálunk más a munkaszervezés, s mivel így több időt tölthetnek a csoportjukkal, érzik, hogy részei a nevelésnek, mint nevelést segítő partnerek. Szeretik ezt a fajta munkaidő beosztást. Az óvó nénik pedig sokkal hatékonyabban tudják ezzel a szervezéssel végezni a napi munkájukat. Hol és milyen jellegű óvodákban dolgoztál, mielőtt vezető lettél?
Vezetővé válásomat egy sajátos szakmai életút előzte meg. Szakmai életem alakulásában szerencsésnek mondhatom magam, mert pályakezdő éveimet az akkori Csepel Vas- és Fémművek Gyermekintézményének egy három csoportos óvodájában töltöttem. Itt kaptam meg azokat az erős szakmai alapokat, amelyek később meghatározták az óvodapedagógusi hivatáshoz való attitűdömet. Életem második meghatározó állomása volt, amikor 1978-ban a XI. kerület -akkori nevén Lecke utcai- óvodájába kerültem, s itt dolgoztam egészen 1991-ig. Ebben az óvodában több mint egy évtizedig szerencsém volt együtt dolgozni egy olyan kollégával (mesterpedagógussal), akinek a szemlélete, egyéni látásmódja, innovatív személyisége elindított azon a szakmai úton, ahol most tartok. Ő Kovács Andrásné (Marika), a kerület akkori szakfelügyelője, majd később szaktanácsadója. Amikor 1991-ben átkerültem szintén a XI. kerület - akkori nevén Mérnök utca - óvodájába, munkakapcsolatunk továbbra is megmaradt. Felkérést kaptam tőle arra, hogy pályázzam meg a kerületben az akkor alakult területgondozói (mentori) hálózat egyik felelősi posztját. Miután a felkérést elfogadtam és a pályázatot megnyertem, én lettem a kerület „Egészséges életmód” területgondozója. Óvónői munkám mellett, nyolc évig, tehát vezetővé választásomig, e mentori feladatokat is elláttam. Nagyon sokat köszönhetek akkori vezetőmnek Élőné Kiss Máriának. Az ő vezetése alatt minden ambíciómat megvalósíthattam. Nem korlátozott szakmai újító törekvéseimben, maximálisan megbízott bennem. Mindennél többet jelentett számomra, hogy beiskolázott a Szegedi Tudományegyetem mentálhigiénés szakának kétéves képzésére. Miben tudod a vezetői munkád során alkalmazni a mentálhigiénés szakon tanultakat? Nagyon röviden fogalmazva: mindenben. Az egyetemi évek alatt, ahol komoly önismereti munkát is kellett végeznünk, jobban megismertem magamat. Mint vezetőnek nagyon fontos számomra, hogy tudjam magamról, valójában ki is vagyok. Az egyetemen minden ilyen irányú kérdésemre választ kaptam, komoly konfliktuskezelési technikákat is tanultunk, s mivel egy vezetőnek a konfliktusokat is fel kell vállalni, ebben is segítségemre volt ez a képzés. Senki sem szeret sokáig feszültségben élni, és nem is lehet abban dolgozni, ezért fontos, hogy jól nyúljak ehhez a kényes területhez. A konfliktusok kezelésénél mindig arra törekszem, hogy a kimenetele a nyertes-nyertes pozíció legyen, de az is igaz, hogy a végeredmény már nemcsak rajtam múlik. Természetesen ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem vállalom fel a konfliktusokat olyan áron is, ha abból az érintett félnek tanulnia kell és számára fájdalmas a konklúzió. Akkor is nyer belőle, ha tud belőle tanulni. A jelenlegi kollektívámban egyre többen értik ezt a fajta gondolkodást. A probléma megoldó gondolkodásra nevelés óvodánk alapelvei között is szerepel. Azokban a csoportokban, ahol a konfliktuskezelési technikákat megtapasztalhatták a gyermekek, ott a gyermekek kommunikációja és konfliktuskezelése kedvezően megváltozott. Véleményem szerint helyes és megalapozott döntéseket csak megfelelő önismerettel lehet hozni. Vezetői munkám 13 éve alatt az élet sokszor nehéz helyzet elé állított, de arra büszke vagyok, hogy egyetlen döntésemet sem kellett megbánnom. Az elsajátított kompetenciákat alkalmazni tudom az emberi kapcsolatok kezelésében is. Alapvetően és ösztönösen az emberi kapcsolatokban mindig is a partnerközpontú szemlélet volt rám a jellemző: Vagyis egy közös cél érdekében együtt gondolkodni és tevékenykedni másokkal. (Ezért nem is jelentett számomra problémát a minőségbiztosítás bevezetésekor erre a fajta gondolkodásra való áttérés.)
Büszke vagyok arra, hogy két kolléganőmet is megfertőztem ezzel a szemlélettel. Helyettesem Szabó Szilvia, és egy másik kolléganőm dr. Bencsikné Walter Rita végeztek mentálhigiénés jellegű továbbképzéseket. Mindkettőjük munkáján látom, tapasztalom, hogy tudásukat eredményesen használják a gyermekek között. Ez a szemlélet segít a szülőkkel a napi kapcsolattartásban, a velük folytatott kommunikációban is. A mentálhigiénés szemléletmód még abban is a segítségemre van, hogy a kifejezetten SNI-s gyermekek szüleivel könnyebben el tudjam fogadtatni, hogy ezt a nehéz helyzetet vállalják fel, nézzenek vele szembe minél hamarabb, hiszen gyermeküknek csak ilyen hozzáállással - minél gyorsabban és hatékonyabban -, tudnak segíteni. Pedagógiai felfogásunk az, hogy minden gyermek egyedi, csak önmagához hasonlítható, ezért nálunk minden gyermek kiemelt figyelmet kap, mint önálló személyiség. Nagyon érdekelne, hogyan vált belőled vezető? Mentori éveim során kerültem munkakapcsolatba mostani óvodám akkori vezetőjével, és természetesen az akkori nevelőtestülettel. Amikor az elődöm nyugdíjba vonult, megkért az akkori testület, hogy pályázzak a megüresedett óvodavezetői állásra. A felkérést szakmai kihívásnak tekintettem, s a sikeres pályázat után így lettem csoportos óvónőből sok–sok tapasztalattal a hátam mögött, a Karolina Óvoda vezetője. Ennek immár 13 éve. Hogyan fogadtak a kollégák? Milyen irányba változott az óvoda küldetése a vezetésed alatt? Mindez 2000. januárjában történt. A Karolina Óvoda akkori nevelőtestülete egy adoptált program alapján dolgozott A neve: „Esztétikai értékek közvetítése, Csak tiszta forrásból.” Ez a nevelési program annak idején egy jó választás volt a nevelőtestület részéről, hiszen szellemiségében nagyon közel állt az óvoda korábbi törekvéseihez és nevelési gyakorlatához. Ugyanakkor még csak csírájában, de már benne élt a néphagyomány, a jeles napok és a nagyobb ünnepkörök formájában. Mi volt a legnagyobb kihívás a vezetői pályád során? Miután 2000. január 01-én vezető lettem, még be kellett fejeznem a mentálhigiénés tanulmányaimat. Ugyanez év márciusában a kerület intézményei, így a mi óvodánk is átesett egy átfogó szakértői vizsgálaton, mely az óvoda törvényes működését és az intézmény helyi alapdokumentumait és azok szabályozottságát vizsgálta. Az átvilágítás következménye lett mindaz a későbbi innovációs törekvés, amelyek óvodánk mostani sajátos arculatát jelenti. Miután 2000. májusában befejeztem az egyetemet, 2002. szeptemberében már el is kezdhettem egy másikat. A Budapesti Műszaki Egyetem közoktatás-vezetői szakát, mivel nem rendelkeztem szakvizsgával, s ezt minél előbb pótolni akartam. Utaltál az arculatváltásra. Hogyan jellemeznéd az óvoda mostani arculatát? Mindenekelőtt a hagyományőrzést kell megemlítenem. Pedagógiai arculatunk másik erőssége a zenei nevelés. Az egészség megőrzését egy só-szoba segíti, prevenciós jelleggel. Miért kapott új elnevezést a régi „Esztétikai értékek közvetítése, Csak tiszta forrásból” program?
Az 1997-ben írt programot teljes egészében megtartottuk, hiszen autentikus volt az óvoda akkori törekvéseivel, és nagyon jó szakértői bírálatot is kapott. Én egy nagyon izgalmas időszakban lettem vezető, amikor az óvodáknak meg kellett írniuk a saját minőségirányítási programjukat. Az akkori kollégáimmal feltettünk magunknak olyan kérdéseket hogy: Kik vagyunk? Mit akarunk, és hogyan akarjuk elérni céljainkat? Miben akarunk különbözni más óvodáktól? Sokat gondolkodtunk óvodánk jövőképén is. Ez egy nagyon erős innovatív gondolkodást indított el a kollektívánkban. Vizsgálódásaink során felfedeztük, hogy rendelkezünk ki nem aknázott szellemi tartalékokkal. A 2002-es törvényi módosítás adott lehetőséget arra, hogy a már általunk készített, a néphagyományőrzés tartalmait is magába foglaló segédanyag „Néphagyomány ápolás-népszokások” címmel, mint programfejezet, bekerüljön a nevelési programunkba. Ebben a fejezetben kidolgoztuk az ünnepek és néphagyományok tartalmait úgy, hogy ezek után az óvodai életünk az ünnepkörökre való készülés ritmusában zajlik. Minden ünnepnek van egy rákészüléses időszaka, egy kiteljesedést, élményt nyújtó, és egy lecsengő része. Tehát a nagyobb és kisebb ünnepek adják a keretet, s a köztük megbújó jeles napok színesítik a mindennapokat. Nagyobb ünnepeink: Szüret, Karácsony, Farsang, Húsvét, Pünkösd. A kisebb ünnepek közül a teljesség igénye nélkül megemlíteném a Mihály napot, Márton napot, Adventi időszakot, Luca napot, Gyertyaszentelőt, Gergely járást, Zöld ág hajtást, Villőzést, Anyák napját. Az egész évet átszövő jeles napok (Vince napja, Bálint napja, Mátyás napja, a meleg hozó napok, Ágota napja, Katalin nap, stb.) hónapokra lebontva sorakoznak a csoportok ünnepköröket felölelő kalendáriumaiban. Minden jeles naphoz népi időjárás megfigyelések és szólások is tartoznak. Az időjárás változásait az időjárás naptárban jelölik, a szólásokat pedig az óvó nénikkel együtt értelmezik. Lehet-e városi környezetben hagyományőrzésről beszélni? Hogyan viszonyulnak ehhez a fővárosi családok? Nem érzünk ellentmondást a nagyvárosi lét és a néphagyomány (ami köztudott, hogy a paraszti múltban gyökerezik), vidéki eredete között. A hagyományok ápolásának mindig is közösségformáló ereje volt, amely a társas kapcsolatok alakításában, egy óvodában is, pótolhatatlan értéket jelent. Azt gondoltuk, hogy a néphagyomány egy olyan genetikailag kódolt tudás, amelynek a megélésére, ha a megfelelő módszereket választjuk, és figyelembe vesszük a helyi sajátosságokat is, a városi ember épp olyan fogékonnyá válik, mint a vidéki. Az idő úgy látszik, minket igazolt, mert óvodánkat és programunkat a gyermekek és a szüleik is hitelesnek tartják, és nagyon szeretik. Vezérlő elvnek tekintetjük Szász János „Ünnep születik” c. könyvének egy mondatát: „Az ünnep nem más, mint az egyén feloldódása az egyetemességben, közös találkozás a legmélyebb és legmagasabb rendű érzelmekkel.” Úgy gondoljuk, mivel az óvodás gyermek még erősen érzelem vezérelt, ezért az érzelmein keresztül látja a világot. Óvodásainkban az ünnepek, jeles napok megélése élményként marad meg. Az ünnepekre való készülődés közben a közösen megélt várakozás öröme és katarzisa mind eszközül szolgálhatnak ahhoz, hogy személyiségük fejlődjön, gazdagodjon. Az évek során azt kezdtük észrevenni, hogy ünnepeink egyre kedveltebbek lettek a szülők körében. Egyre több szülői ötlet érkezett, s azt láttuk, hogy már nem csak mi alakítjuk az ünnepeink tartalmát, hanem a szülők egy része is lelkesen és aktívan elkezdi velünk együtt élni azt, amit mi megálmodtunk. Ma már teljesen biztosak vagyunk abba, hogy jó úton járunk, a népi hagyományok felelevenítésével,
el tudtuk érni, hogy a népi tradíciók a városi ember életében is meg tudnak jelenni és nem mennek feledésbe. A szülőkkel közösen megélt kisebb - nagyobb ünnepeinkre való készülődés, és az abban való részvétel olyan családias légkört teremt az óvodában, ami mindenki számára feltöltődést hoz. A gyermekek számára az ünnepek hatalmas tanulási tartalommal is rendelkeznek, hiszen a „tiszta forrásból” gyűjtött különféle anyagaink tárháza szinte kimeríthetetlen. Ezért nincs két egyforma ünnepünk, jeles napunk. A magyar népkincs csodálatos értékeket őriz, csak kutatni kell utána. Talán könnyebb egy ilyen típusú értékeket őrző óvodában azt is elfogadtatni a szülőkkel, hogy gyermekeik ne hozzanak be az óvodába a játékok napján puskát, pisztolyt, robotot, könnyebb irányítani a figyelmüket a tv nézés, internet használat és a rajzfilmekben rejlő rejtett veszélyekre. Óvodánkban évek óta él a szülők és a pedagógusok között egy sikeres levelezési forma, melyet mi „Hírlevélnek” nevezünk. Ez az információs csatorna lehetőséget ad arra is, hogy segítségével módunk legyen akár váratlan helyzetek gyors lereagálására is. Tisztában vagyunk vele, hogy mi is a XXI, században élünk, ezért értelmes módon mi is felhasználjuk a technika vívmányait. Igyekeztünk óvodánk külső arculatát is úgy alakítani, hogy az óvodába belépő idegen számára is azonnal mutassa szellemiségünket. Ezért a hozzánk belépőt egy eredeti, régi kalotaszegi ruhába öltöztetett baba fogadja, melyet egy nálunk dolgozó Erdélyből származó óvó néni hagyományozott ránk. A hagyományok tiszteletét abban is szeretnénk a külvilág felé tükrözni, hogy elfogadjuk azt a szülői gesztust, amikor olyan tárgyakat ajándékoznak nekünk végleges megőrzésre, melyekhez érzelem köti őket, mégis nekünk ajándékozzák azokat. Ezeket a tárgyakat nagy becsben tartjuk és a gyermekek számára is elérhető magasságba helyezzük, ahol minden nap láthatják, hozzájuk érhetnek, s általuk egy kicsit benne élhetnek a néphagyomány tárgyi világában is. Tudják mi mire való, mit mire használtak nagyanyáink, ükanyáink. Mivel gyűjtjük ezeket az értékeket, szívesen elfogadjuk és kincsként őrizzük a kapott tárgyakat. (tulipános szekrény, tálasok, korsók, háztartási eszközök, falvédők, stb.) Nagyon örülünk az ilyen szülői gesztusoknak, s ezeknek az ajándékoknak, hiszen tudatában vagyunk annak, hogy néha féltett és szeretett értékek megőrzését bízzák ilyenkor ránk Mindemellett nagy esztétikai élményt is jelentenek a gyermekek, és felnőttek számára ezek a tárgyak. Nagyon fontos eleme a néphagyományőrző programunknak a népi tánc. Minden óvó néninek, dadus néninek és minden csoportnak van egységes hagyományőrző öltözete, amit minden nagyobb ünnepünk alkalmával felveszünk. Óvodánkban a világhírű Csillagszem táncegyüttes táncos pedagógusa tanítja, külön órákban az autentikus néptáncos alapokra a foglalkozásaira járó fiúkat és lányokat. Az óvoda alapítványának a támogatásával igazi kalotaszegi népviseleti ruhákat vásároltunk, melyet viseltek már gyermekeink kerületi fellépések, illetve fővárosi óvodás tánctalálkozó alkalmával is. Büszkék vagyunk arra, hogy két volt óvodásunk már fellépőként is szerepelt a mostani pünkösdi műsorunkban, mint a Csillagszem Együttes fiatal utánpótlásai. A hagyományőrzés mellett van még egy specialitásotok a zenei programotok. Miért éppen ilyenné alakítottátok ki? Ez a törekvésünk is az akkori innovációs folyamattal kezdődött. Az óvodában több óvónő is rendelkezett zenei-hangszeres tudással. (zongora, furulya, cimbalom). Véletlenül ismerkedtünk meg a világhírű Orff-módszerrel, amely elsősorban az óvodások ritmus- és metrum érzékét fejleszti. Ezt a módszert sajátosan ötvöztük Kodály módszerével. Az akkori
kollégáimmal elvégeztünk Soltvadkerten egy tanfolyamot és évekig szakmai kapcsolatot ápoltunk a IX. kerületi Vágóhíd utcai Óvoda zenei munkaközösségével, akik szintén az Orff módszerrel dolgoztak. Zenei módszerünk ötvözi az Orff által fontosnak tartott ritmusképzést, ritmusfejlesztést, a kodályi zenei hagyománnyal. Mivel így a ritmusképzésre is nagyobb hangsúly kerül, ez nevezhető egyfajta írás előkészítésnek is, hiszen a jó ritmus és metrum-érzék az írás és olvasás tanulásának is az alapját is képezi. Ma, 2012-ben már más kollégákkal dolgozol. Velük is működik ez a sajátos program? Természetesen a 13 év alatt a kollektíva egy része kicserélődött. A nyolc pedagógus közül négy kolléga maradt, akik az indulásnál is velem voltak. Egy kolléga - aki oszlopos tagja volt az akkori szakmai közösségnek -, most még gyesen van. Természetes, hogy az új óvodapedagógusok is változtattak a szakmai gyakorlaton, hiszen az innováció soha nem áll meg. Igyekeztünk belső képzéseket tartani, s átadni nekik is az alapokat, de ők is tettek hozzá. Ma úgy érzem, hogy minden kolléga megtalálta ebben a sajátos programban a saját kihívásait, a saját helyét. Kialakítottunk egy zeneszobát, ahova bontott csoportokban viszik a gyermekeket, hiszen így hatékonyabb a képességeket fejleszteni. Zenei eszközeink között megtalálhatóak a drága Orff-os ritmushangszerek ugyanúgy, mint a népi hangszerek. A kollégák a program adta kereteken belül nagy módszertani szabadsággal dolgozhatnak. A hagyományőrzést minden pedagógusnak át kellett venni, vagy ezen a területen is létezik szakmai szabadság? A módszertani szabadsággal mindenki rendelkezik, természetesen a helyi keretek mindenkire nézve kötelezőek. Fontos szempont volt a kollégák kiválasztásánál, hogy legyen affinitása a hagyományőrzésre. Segíti a szakmai beilleszkedést a csoportnaplók felépítése is. Nálunk a naplót 2002. óta sajátos módszerrel írjuk. Alapja a testi-lelki-szellemi hármas egységben való tervezés és értékelés, mely áthatja a nevelőmunka minden területét. Ez a fajta gondolkodás ad egy erős, egységes szakmai arculatot az óvodának. A szülők elfogadják azokat a nevelési elveket, melyeken az óvoda nevelési programja nyugszik? Nagyon sok a körzeten kívüli érdeklődő óvodánk nevelési programja iránt. Azt gondolom, hogy a mai hektikus világban igényelnek az emberek egyfajta stabil értékrendet és átlátható, betartható kereteket. Ezért is olyan fájdalmas a számunkra, amikor az óvodai felvétel időszakában el kell utasítanunk körzetes gyermeket férőhely hiányára hivatkozva. A falakat kitolni nem lehet, az adott méretű helyiségeket túlzsúfolni sem, hiszen minden józan gondolkodású szakember ismeri azt a humánetológiai törvényt, mely szerint egy bizonyos zsúfoltsági színt felett az emberi viselkedés átcsaphat az egymás iránti tartós konfliktus állapotába, sőt, akár nyílt – fizikai agresszióba is. A mai világban miben látod a szülővé válás, a gyermeknevelés nehézségeit? Ez is egy izgalmas kihívás, hiszen a kisgyermekes szülők zömmel még maguk is fiatalok, kiforratlanok, tanulják a szülővé válás nehéz iskoláját. Minden ilyen esetben a szülők számíthatnak részemről is, és kollégáim részéről is, sok-sok türelemre és az élettapasztalatunk adta bölcsességre. Visszajelzésként a magas szülői elégedettséget tudnám mondani, amit az elégedettségi mérések több éves eredményei mutatnak.
Elcsépelt frázisnak hangozhat, de a mai szülők tényleg nagyon leterheltek. Ugyanakkor azt is tapasztalom, hogy még nem elég tudatosak. Minden hétfőn beszélgető köröket tartanak a csoportos óvó nénik a gyermekekkel arról, mit csináltak otthon a hét végén. Sajnos, nagyon nagy százalékban a válasz az: „tv-t néztünk”. Véleményem szerint még a legártatlanabb gyermekmesék is tele vannak agresszióval, ami akár rejtett is lehet. Teljesen más átélni egy Benedek Elek mesét az anyuka biztonságos közelségében, mint a gyermeki fantáziavilágra bízva annak feldolgozását, mind képi, mind vizuális formában. Kollégáimmal együtt azt sem nagyon értjük, hogy miért nem mennek a szülők többet gyermekeikkel pl.: múzeumokba, vagy kirándulni. A legtöbb gyermek jó, ha a játszóteret említi hétvégi programként. Nincs ez jól sehogy sem, de az okokat kutatni azt gondolom, túl messzire vezetne. Hogyan tudják az óvodapedagógusok a szülők szemléletformálását segíteni? Nálunk a nagyobb ünnepeket mindig megelőzi egy szülői értekezlet. Az óvó nénik ekkor az aktualitásokon kívül mindig készülnek nevelési témájú tartalommal is. Próbáltunk ez elmúlt években óvodánkba hívni neves előadókat, szakembereket, de az érdeklődés olyan csekély volt, hogy sajnos feladtuk. Most egy Szülők Klubjának a létrehozásában gondolkodunk, de ez még nagyon kezdeti fázisban van. Az körvonalazódott, hogy ha ezeken az alkalmakon az óvó nénik nem vennének részt, a szülők oldottabbak és felszabadultabbak lennének egymás között. Mit tartasz a legnagyobb támogató erőnek, ami eddig is segítette, és most is segíti a vezetői munkádat? Támogatóm mindig az a szakemberekből álló csapat, akivel éppen dolgozom. A 13 év alatt egy egészséges fluktuáció folyamatosan jellemző volt a közösségre, mégis minden változás előbbre vitt bennünket. Minden kolléga hozzátett egy kicsit ahhoz az arculathoz, amilyenek most vagyunk. Elsősorban Both Judit, a minőségi kör vezetője - belső partnerként - 11 éve koordinálja az óvodában folyó minőségbiztosítási feladatokat. Másodsorban a vezető helyettesem, aki 33 éve, mint pályakezdő került az óvodába. Mint már tapasztalt helyettes a kezdetektől nagyon sokat segített a kollektíva megismerésében. Kriskó Erika, az óvodatitkárom profizmusa nélkül, aki már 15 éve az óvodában dolgozik, az egész kollektíva szegényebb lenne egy elhívatott emberrel. Nagyon izgalmas feladat, igaz, sokszor nehéz is, új dolgozót beintegrálni. Nálunk az ünnepek gyors váltakozásai miatt egy bizonyos ritmusa van az életünknek, amit mindenkinek át kell tudni venni. A zenei programunk is kihívást jelent, bele kell tanulni, amihez kell egy kis idő. A munkaközösségünk vezetője öt éve ugyanaz a kolléganő, stabil, pedagógiailag kiváló szakmai partnere a vezetői munkámnak. A mindenkori munkaközösség mindenben segítette az új kollégákat. A minőségi kör vezetőjéhez is bármikor, bármilyen kérdéssel fordulhattak a fiatalok. Ő igyekezett segíteni ebbe a nem könnyű rendszerbe beletanulni. Voltak - a 13 év alatt - nehéz döntések is, amiket meg kellett hoznom. Mindig számíthattam kollégáim segítségére, elsősorban a vezető-helyettesemre. Minden személyes döntésben meghallgattam a véleményét, ugyanakkor a döntés súlyát természetesen én vállaltam fel. Tehát azt gondolom, hogy a vezetést segítő kollégáimra mindig támaszkodhattam. Rendkívül nagy segítséget jelent számomra az óvodatitkárom, aki nélkül nem tudtam volna a vezetésnek a pedagógiai részét ilyen minőségi szinten tartani. Mivel vagy maximálisan elégedett?
Talán, hogy egyetlen döntésemet sem kellett az idő múlásával megbánnom. Nagyon szeretem a gyermekeket, s minden döntésem meghozatalában elsősorban az ő érdekeiket tartottam szem előtt. Büszke vagyok még arra, hogy az eltelt évek alatt megőriztem a személyiségemnek azt a részét, ami mindig óvónő maradt bennem. Maximálisan elégedett vagyok a kollégáimmal és a nevelést segítő munkatársaimmal, mert a velem töltött idő alatt meg tudták őrizni és mindig szem előtt tudták tartani óvodánk értékrendjét. Óvodánkban érték a gyermekek szeretete és elfogadása. A tolerancia, a nyitottság és a kíváncsiság egymás értékei iránt. Az emberi és pedagógiai hitelességre törekvés, a kreativitás, a kitartás, az érzékenység, a humor, a vidámság és a józanság. Érték a türelem, a másság elfogadása, az önismeretnek és a szeretet képességének állandó fejlesztése. Mit tartasz szakmai munkád legjelentősebb eredményének, erényének? Szeretem, s talán van is érzékem az innovációhoz. Valamint ahhoz, hogy egy közösséget, meghatározott célok elérése érdekében egy irányba képes vagyok motiválni, és ezen az úton akár hosszabb ideig is sikerélményhez juttatni. A kollégáimban fenntartani a kíváncsiságot. A szakmai megújulásra törekvés jegyében az óvodapedagógusok egyre inkább projektekben gondolkodnak és terveznek, szívesen veszik át egymás innovatív tapasztalatait, ezzel is segítve saját önmegvalósításukat. Hogyan gondoskodsz az utódod felkészítéséről? Egyik kolléganőm most végezte el a közoktatás-vezetői szak első évét. Őt szívesen látnám utódomként, bár erre nem tett konkrét ígéretet. Nem könnyű a mai körülmények között vezetőnek lenni. Mivel töltöd legszívesebben a szabadidődet? Szeretnék nyugdíjas koromra egy „madárdalos vidéki kertet” egy kis faházzal. Addig marad az olvasás, a kirándulás és jó időben a biciklizés, amit nagyon szeretek. Köszönöm őszinte gondolataidat, kívánok jó egészséget egyéni céljaid megvalósításához is!
