A kapcsolatban bontakozó lélek
A pszichoanalitikus elméletek irányai I. A. Klinikai elméletek (Freud, Hartmann, Winnicott, Klein, Lacan, Kohut,Chasseguet-Smirgel ) • adultomorfizmus • patomorfizmus B. Csecsemőmegfigyelésen alapuló empirikus elméletek (Watson, Stern, Demos, Fónagy, Meltzoff, Beebe, Lachmann )
A self fogalma A self fogalmát az énfejlődéssel foglalkozó pszichoanalitikus irodalomba HARTMANN vezette be. Mivel az Ént az adaptáció szolgálatában álló szabályozó funkció egységének tekinti, nehezen elképzelhető, mint a nárcisztikus megszállás tárgya. A self az a tudatos és tudattalan elemekből álló pszichés struktúra, amely nárcisztikus libidóval van megszállva. A self lokalizációja nem következetes, mindhárom énstruktúrában (ES, ÉN, Felettes-én) különböző selftartalmak lokalizálhatóak. Mivel a self belső tapasztalatokból alakul ki, attól fogva van, amióta az ember különálló lényként észleli önmagát. A self az önmagunkról alkotott tapasztalatok összessége. A self az identitással együtt olyan pszichés tartalom, amelynek integrálásán az én folyamatosan dolgozik. Az ÉN tehát egy szabályozó, feldolgozó struktúra, a self pedig a tartalom.
A szelf interszubjektív eredete • A reprezentációk a kapcsolati tudásról, a másikkal való jelentésteli és érzelmileg telített együttlétek során fejlődnek. • Szelf differenciálódása: az ilyen helyzetekben jelentést nyernek a gyermek önmagáról és a másikról szerzett tapasztalatai.
A szelfpszichológiai interszubjektivitáselméletben a „fontos másik személlyel” való szándék-, figyelem- és érzelemmegosztás (összehangolódás) nyomán kialakuló „interszubjektív” mezőt tartják a szelfszerveződés legfontosabb terepének. Ebben a helyzetben a kommunikáló felek egymás tudatában „benne foglalva” ismerhetik meg és élhetik át önmagukat.
A. Tradicionálisan: az alany mint ágens aki tudatában van saját identitásának és alanyi valamint ágensi szerepének (Rycroft, 1988) • A "mi vagyok, mit teszek" - világa • Az empirikus Szelf a Me (James, 1890) B. Kurrens ágencia-elméletek : állandó felismerésmintázat a csecsemő cselekvéseiben és mentális folyamataiban, érzetek (senses) egysége amely a nem-reflexiv tapasztalati tudatosságtól a reflexiv tudatosságig húzódik (Stern,1985) • A " mozog - mozgatom - haladok - érzem " világa a tapasztalat és/vagy a verbalizálás dimenziójában • A szubjektiv Szelf, vagy az I (James, 1890), "by myself" (Demos,1993) • A Descartes utáni szubjektivitás elméletek
• Ágencia : A Szelf a születésről rendelkezik az energiával hogy hasson a környezetre (Watson, 1972 - kontingencia, Gergely, Watson, 1996, szociális biofeedback) • http://www.youtube.com/watch?v=krWB1jOt9s&feature=related • Kapcsolat : A születéstől a csecsemő interakciót folytat a környezettel (Meltzoff, Moore, 1977, Stern, 1985) • Interszubjektivitás : a "magam" és a "másik" és a kölcsönhatás észlelése – Desire: „a csecsemő vágya a Másik tudása, amely felismeri a vágyát” (Muller,1992) – vagy másként : „a csecsemő vágya hogy az anya vágyának a tárgya legyen" (Lacan )
A KAPCSOLATISÁG CENTRÁLIS SZEREPE Az interszubjektivitás megjelenésével kapcsolatos csecsemőmegfigyeléses elméletek 3 iránya (Gergely,2003) a. igen korán (3-4 hónapos korban) jelentkező interszubjektivitás elmélete (Trevarthen, 1979, Zelnick,Bucholz, 1994) b. a 9 hónaposan megjelenő interszubjektivitás (Emde 1981, Stern 1985, Tomasello, 2002) – interintencionalitás és közös figyelemi fókusz – interaffektivitás: az un. szociális referencia jelensége (Emde, Score,1983)
c. az interszubjektivitás un.kontingencia elmélete (tükrözés,Gergely,Watson,1996)
A self fejlődése Daniel STERN elméletében A csecsemő személyközi világa (1985) c. művében Stern az énfejlődésről szóló elméletét a modern fejlődéslélektan eredményeiből kiindulva fogalmazza meg. Alapfeltevése az, hogy egyes preverbális én-érzések már a születés pillanatában, vagy az előtt léteznek, míg az én más területeinek megjelenéséhez később megjelenő (megérő) pszichés funkciók szükségesek. Az énérzés nem feltétlenül jár önreflexióval, a tudat invariáns mintázata. (Gibson & Gibson az ént invariáns viszonylatok határozzák meg.) Az én az egyetlen olyan tárgy, amelynek észlelése során teljes megfelelés van a különböző érzékleti modalitások útján nyert információ között. Stern a self szociális interakciókban résztvevő aspektusaival foglalkozik.
Miből áll össze a selférzés? • Az én-érzés elsőrendű aspektusa a hatóerő, érzésének hiányában aktivitásunkat nem élnénk meg sajátként (pl.: a mozgásindítás én-élmény megélésében játszott szerepe) • Második aspektusa test fizikai egységének átélése. (Téri, idői, formai és mozgás koherencia. Hiányában a testélmény fragmentációja, deperszonalizáció és testen kívüliség élménye lép fel.) • Az én kontinuitásának átélése. Az én folytonossága és történetisége emlékezeti teljesítményhez kötött, Stern szerint ezt 2-6 hónapos csecsemők már elérik. (Az affektív és motoros emlékezetre épít.)
Miből áll össze a selférzés? • Az affektivitás, mint az én-élmény egyik elme. Az érzelmek nem kiváltó, változó tárgyhoz, hanem az invariáns énhez kapcsolódnak. Az affektivitás az én megélésének része. Érzelmi kifejezőmozgások + érzelem vegetatív összetevői és azokról kapott visszajelzés + érzés szubjektív élménye ⇒ én-élmény. • Az interszubjektivitásra, a társas kapcsolat kialakítására való elemi képesség a szubjektív-én funkciója. Két én egymásra hangolódásának alapja egy interszenzoros teljesítmény (amely az én alapját is képezi) átfordítása két én integrációjává. Ez az empátia. Az integráló, szervező funkció az én fontos jellemzője, az én szervezőereje nélkül pszichikus káosz következne be. • A jelentésátvétel én-érzése, amely nélkül a szocializáció elképzelhetetlen volna. Az interszubjektivitáshoz kapcsolódik, az egymásra hangolódás és az empátiás úton történő attitűdátvétel.
AZ ÉN-ÉRZÉS (SELF) FEJLŐDÉSI SZAKASZAI Az alakuló én érzése a gyermeket születésétől kezdve jellemzi. (Már az újszülöttre jellemző a szociális hatásokra való szelektív válaszadás) A csecsemő 2-6 hónap között kapcsolja össze a test fizikai egységének érzését a hatóerő érzésével, az affektivitással és a kontinuitással. Ebből az integrációból alakul ki a magself.
• Stern tagadja a szimbiotikus szakasz létezését - a másikkal való egység megélése csak azután képzelhető el, miután az én és a másik alapélménye kialakult. • Mahler: 9-18 hónap az individuáció, autonómai megszerzésének szakasza ⇔ Stern: ez az interszubjektív egység szakasza. • Miközben a szeparáció az én-élmény egyes területein előrehalad a másikkal való egység megélésének új formái jelennek meg.
Az én-érzés/self formái változnak, 4 forma van, amelyek különböző kapcsolódási módokat jelentenek: • bontakozó/kiemelkedő self érzése 0-2. hónap • magself (core self) érzése 2-6. hónap • szubjektív selférzés 7-15. hónap • verbális selférzés 15 hónapos kortól. • Megjelenése után mindegyik fennmarad az egész élet folyamán. • A kialakulásuk sorrendje adott, de a selférzések a funkciónak és a helyzetnek megfelelően fognak működni a későbbiekben.
A kompetens csecsemő és Daniel Stern Szelf-érzet elmélete (Stern, 1985, Gabbard, 1994) Felbukkanó Szelf - érzet (0 - 2. hónap) • vitalitás affektusok • amodális percepció (Meltzhoff és mtsai,1977, 1981)
Szelf-mag érzete ( 2 - 6. hónap) • • • •
Szelf-ágencia (akarat érzet, konzekvenciák) Szelf koherencia (Szelf és Másik elkülönitése) Szelf-affektivitás Szelf történet - motoros, perceptuális és affektiv emlékezet
Szelf szubjektivitás (7 - 9. hónaptól) • affektiv illeszkedés (over and under), keresztmodális hangolódás • RIGs általánositott tapasztalatok- a Szelf és tárgyreprezentációk új szemlélete (mell - tej epizód és általánositása)
Verbális Szelf - érzet ( a nyelv megjelenésétől ) • true Self • private Self • social Self
A csecsemő fejlődésének tartományai
AZ EGYES SELFÉRZÉSEK JELLEGZETES KAPCSOLÓDÁSI MÓDJAI • • • •
kiemelkedő self ⇒ a másik kiemelkedése magself ⇒ magkapcsolódás szubjektív selférzés ⇒ interszubjektivitás verbális selférzés ⇒ verbális kapcsolódási szint
A viszonyulásmód tartományai
A BONTAKOZÓ/KIEMELKEDŐ SELF ÉRZÉSE (0-2. HÓNAP) A 2 hónapos kor csaknem akkora változást jelent, mint maga a születés, a korábbi felfogások a fiatalabb csecsemőket preszociális prekognitív lénynek tekintették. ⇔ Stern szerint ekkor az én-érzésnek olyan aspektusa formálódik, amely az élet folyamán mindvégig hatékony marad. Ezt a modern fejlődéslélektan kutatási eredményeire alapozza. Wolff: a csecsemő születéstől fogva átél egy nem szükséglet kielégítésre irányuló inaktív éber állapotot, amelyben a külső ingerek felé nyitott. Az első életszakasz teljesítményeit három funkció segítségével vizsgálhatjuk: fejfordítás, szopás, célirányos nézés. Ezeket használták fel a páros összehasonlításos preferenciavizsgálati és a habituációs-disszhabituációs paradigmák alkalmazásakor a csecsemőkísérletekben. http://www.youtube.com/watch?v=UiB2ZX1phmc&feature=relate d
• MacFarlane (’75): 3 hetes babák arra fordítják a fejüket, ahol az anyatejes párnácska az édesanyjuk tejét tartalmazza. • Friedlander (’70): preferencia az emberi hangra ⇒ az újszülöttek a cumi szopásának frekvenciájával tudtak hangokat beállítani ⇒ az emberi hang frekvenciájának megfelelő tempóban kezdtek szopni, az emberi hang tulajdonságainak (f, hangmagasság, intenzitás) megfelelő hangot hallgatták szívesen. ⇒ hatóerő érzése jelenik meg a szándékos szabályozásban. • Fantz (’66): Az emberi arcnak megfelelő vizuális mintázatot preferálták, illetve az emberi arcnak megfelelő vertikális szimmetriát preferálták a horizontális helyett. • http://www.youtube.com/watch?v=GK3ebhSmC4A&feature=related • ⇒ Stern: a kategóriaképzés, az invariáns mozzanatok kiemelése az észlelés folyamán már újszülöttkorban megjelenik. Az én-érzés feltétele az élmények integrálásának képessége. Az alakuló én érzése a szenzoros élmények közötti viszonyokkal kapcsolatos tanulás függvénye és mellékterméke.
A PERCEPTUÁLIS INTEGRÁCIÓ CSECSEMŐKORI FORMÁI • A perceptuális egység ugyanazon tárgyról érkező különböző modalitások (vizuális, taktilis, auditoros) kapcsolatba kerülnek egymással. • Meltzoff és Borton (’79): három hetes csecsemők szájába két különböző formájú cumi egyikét dugták, úgy, hogy nem láthatták a cumit. Ezután a két cumit mutatták, és a csecsemők hosszabban nézték az ismerős, bekapott cumit ⇒ a modalitások közötti transzfer már az élet első heteiben megvan. • Lenkovitz és Turkewitz (’80): 3 hetes csecsemők, ha két különböző modalitásban az ingerintenzitás azonos, akkor a pl: fényre habituálódott csecsemő hangra nem ad orientációs reakciót (OR) ⇒ a transzfer minden modalitásban működik, képesek különböző modalitásbeli idői mintázatok átvitelére. • Meltzoff és Moore (’77): 3 hetesek utánozzák a nyelvnyújtást és szájnyitást. • Mackain (’83): 6 hetesek képesek két beszélő arc közül kiválasztani azt, amelyik a hallott hangnak/beszédnek megfelelően mozog.
Amodális percepció • Stern feltételezi, hogy a csecsemő az információt eleve szupramodálisként észleli, és amodálisan reprezentálja. A precepció minőségének absztrakt reprezentációja történik. • A csecsemő tehát perceptuális egységeket észlel, absztrakt reprezentációja van, az élmény globális minősége jellemzi a tapasztalatot.
Fiziognómiás észlelés Werner (’48) • A fiziognómiás észlelés az észlelés által keltett azonos érzelmekre vezethető vissza. Az első megismerési fázis az úgynevezett motoros affektív fázis, a fiziognómiás észlelés során az amodális tapasztalatok affektív kategóriák mentén szerveződnek. • pl: a kétdimenziós ábrák elsősorban affektív tartalmuk szerint észlelődnek; vannak vidám, szomorú, dühös hangsorok és vonalas ábrák, amelyek közös jegyeit Werner az emberi arccal kapcsolatos közös tapasztalatokból vezeti le.
VITALITÁS ÉRZÉS/VITALITÁSI AFFEKTUSOK • Vannak olyan élmények, amelyek külső modalitásból származó élményeket közös nevezőre hoznak, ez a folyamat pedig egy dinamikus változás mentén ragadható meg. A viselkedés, vagy a különböző fiziológiás történések „kontúrjáról” van szó, közös aktivációs kontúrváltozás történik. – pl: popsiraesés – „Hoppá!”
• Az érzelmek két dimenzió mentén írhatóak le: kellemes – kellemetlen; intenzitás • Stern a vitalitási affektusokat fiziológiás és interperszonális történésekre vezeti vissza. A vitalitási affektusok a csecsemővel való interakció alapvető elemei (pl: lecsengő ingerminta ⇒ nyugtatás)
• A viscerális történések az aktivációs kontúrok mentén közös nevezőre hozhatók. A viscerális történések és a folyamatban lévő viselkedés vitális affektus eleme absztrahált élményminőségként az én-érzés részévé válik ⇒ közérzet. • Az egyik modalitásban megtapasztalt tárgy észlelése egy másik modalitásban „déja vu” élménnyel járhat. „Déja vu” érzés léphet fel egy korábbi selférzés aktiválódása esetén is. • A legkorábbi életszakaszban a csecsemő intenzitásokat, vitális affektusokat és hedonikus tónust érzékel, ennek eredményeként fokozatosan self-invariáns és tárgyinvariáns elemeket azonosít. Az alakuló szerveződés globális, szubjektív világa a szubjektivitás alapvető eleme a csecsemőkorban és később is.
A magself (2-6. hónap) – A csecsemő fejlődésében a 2. hónaptól ugrásszerű változás áll be • megjelenik a szemkontaktus • gyakoribb lesz a mosoly • motoros képességek fejlődnek • megjelennek figyelmi stratégiák • EEG aktivitás fokozódik • alvás-ébrenlét ciklus stabilizálódik • A selférzés a születés pillanatától alakul és szerveződik, a folyamat során az egymástól elkülönített tapasztalatokat a csecsemő kapcsolja össze egy tanulási folyamat segítségével. Így létrejön a selférzés megtapasztalása a magself. • A magselfben tapasztalatai vannak magáról, a másokról és a testhatárokról.
A szelf a másikkal együtt • A RIG-ek (reprezentációi azoknak az interakcióknak, amelyek generalizálódnak) • A felidézett társ
A szubjektív selférzés (7-15. hónap) – egy második jelentős fejlődési ugrás 7-9 hónapos korban jön létre, ekkor fedezi fel a csecsemő, hogy ő egy másik, önálló szubjektív élményvilággal rendelkezik ⇒ szubjektív selférzés
• A saját élményvilág a másikkal megosztható ⇒ interszubjektivitás, a gyermek belép a pszichikus intimitás világába, és egyúttal kialakul a fizikai intimitás valódi igénye is.
Az interszubjektivitás bizonyítékai 1., figyelem összpontosítás megosztása;
A figyelem közös fókuszának megosztása a mutatás gesztusában nyilvánul meg. • Murphy és Messer (’77): 9 hónaposok arra a tárgyra néznek, amit az anya mutat, és megerősítés végett visszanéznek az anyára. • http://www.youtube.com/watch?v=EE76gCfrRmk&feature=related 2., szándék megosztása; A szándék megosztásának legnyilvánvalóbb jele a kommunikáció szándéka. (prelingvisztikus kommunikáció) • Dunn: 1 és 3 éves gyerekek „viccet mesélnek” egymásnak, ez bizonyítja, hogy föltételezi, a másik fejében is van v.mi olyan, mint az ő fejében. 3., érzelmi állapotok megosztása. Az érzelmi állapotok megosztására számos kísérleti példa van. (vizuális szakadék, érzelmi állapot felismerése) • Emde, Sorce, Campos: szociális referencia kísérlet Az anya referencia a gyerek számára, a vizuális szakadékon csak annak bíztató, mosolygó arcát látva mászik át, ugyanígy jár el ismeretlen tárgyak (pl: robot) esetén is. • MacKain (’85): 9 hónapos gyerekek észreveszik a saját és egy másik ember érzelmi állapota közti kongruenciát. (rövid szeparáció ⇒ izgatott, szomorú gyerek ⇒ anya vissza ⇒ tovább nézik a szomorú képet; szep., vidám helyzet ⇒ vidám képet nézik) http://www.youtube.com/watch?v=apzXGEbZht0&feature=related • • http://www.youtube.com/watch?v=eyxMq11xWzM&feature=related
Az érzelmek interszubjektív cseréjéhez szükséges feltételek • a szülő képessége, hogy „kiolvassa” a csecsemő érzelmi állapotát, • a szülőnek olyan viselkedést kell teljesítenie, ami nem utánzás, de megfelel a csecsemő nyílt viselkedésének, • a csecsemő képes legyen a szülő válaszát úgy ”olvasni”, mint saját eredeti érzelmi állapotához illeszkedőt
• Az anya ráhangolódik a gyerek érzelmi állapotára és saját viselkedésének amodális aspektusával ezt visszajelzi. • Az anyák egy idő után variálják az utánzást ⇒ új viselkedési minták. • Az affektív ráhangolódásban az illesztés krosszmodális, és az érzelmi állapotra vonatkozik ⇒ gyerek átéli a megoszthatóságot.
Elsődleges
Másodlagos
interszubjektivitás • Szociális mosoly • Szerepcserélgetés • Szemkontaktus
• A páros interakción kívüli tárgyakra is vonatkozik • Közös figyelmi fókusz • Szociális referencia
Mi mentén alakul a ráhangolódás? • abszolut intenzitás (a vis. int. = gy. vis. int., forma, mód. nem számít) • intenzitás kontúr (emelkedés, süllyedés) • taktus (metronóm szerű, lüktetés, dobogás) • ritmusos illesztés (időtartam önmagában nem elég) • alakzat illesztés (téri jellemzők)
A verbális self érzése (15 hónaptól) – Stern szerint a beszéd „kétélű kard”, amely tágítja a kapcsolat lehetőségeket, az élmények egy jelentős részének megoszthatóságát viszont nem segíti elő, sőt gátolhatja. – Az én-élmény és a nyelv egymással kölcsönhatásban alakul. Megjelenik egy új énfunkció, a gyermek képessé válik arra, hogy az ént tárgyként élje meg. Az én, mint tárgy szinonímái a kategórikus self, objektív self vagy konceptuális self. – A beszéddel, az én narratív funkciójával megindul az élmények illetve azok egyes összetevőinek súlyozása (a kultúra értelmezési sémája szerint).
• Az én, mint tárgy megjelenésének 4 bizonyítéka van: – – – – –
a tükör előtt mutatott viselkedés sajátos alakulása http://www.youtube.com/watch?v=k1KsJoG3NcU&feature=related verbális jelölők használata a saját személlyel kapcsolatban nemi identitás kialakulása (ön-kategorizáció) empátia megnyilvánulási formái
• Stern: a fejlődés nem konfliktusok mentén halad előre, hanem eleve meglévő tendenciák bontakoznak ki. Ezek a születéstől fogva meglévő integráló, intrapszichikus és interperszonális elemeket összehangoló folyamatok.
Különbségek az analitikus felfogáshoz képest • Figyelembe veszi a kísérleti fejlődéslélektan eredményeit • Az önérzékelés az öntudat és a nyelv előtt is létezik • Nincs „keveredés” a külvilággal, sem „szimbiózis” • Kétségbe vonja az eddigi szakaszolást és szakasz-felfogást
