(75)KOLOSSVÁRY GÁBOR1, SÁRINGER-KENYERES DÓRA2
Célkeresztben a vízgazdálkodás Water Management in the Focus
[email protected] Minisztérium, Vízgyűjtő-gazdálkodási és Vízvédelmi Főosztály, főosztályvezető 2Vidékfejlesztési Minisztérium, Vízgyűjtő-gazdálkodási és Vízvédelmi Főosztály, ösztöndíjas
1Vidékfejlesztési
Bevezetés 2012. április 24-én a Vidékfejlesztési Minisztérium Darányi Ignác termében megrendezésre került a Célkeresztben a vízgazdálkodás változások és korszerűsítési folyamatok című Konferencia. A tanácskozás aktualitását adja, hogy végrehajtás előtt áll a Darányi Ignác Terv, folyamatban van a vízgazdálkodási stratégia és számos rész szakterületi stratégia megalkotása is. A téma aktualitása különböző szakágak közti vitafórumon is megbeszélésre került. Mindemellett a mezőgazdaságot, településeket, élelmiszeripart érintő témában hangzottak el előadások. A konferencián a Környezetügyért-, Agrárgazdaságért-, Vidékfejlesztésért- és a Vízügyért felelős államtitkárok, továbbá az Agrárkamara, a Magyar Mérnöki Kamara (MMK) és a Magyar Hidrológiai Társaság (MHT) tartottak előadást, rendkívül nagy érdeklődés mellett.
Célkitűzés Dr. Illés Zoltán, Környezetügyért felelős államtitkár két különösen fontos kincsre felhívta a figyelmet: “...a következő évtizedekben a víznek és a termőföldnek lesz a legnagyobb értéke”. A hosszú távú biztonság eléréséhez a vízgazdálkodási stratégia kidolgozása, a vízgazdálkodási törvény módosítása és az aszálykezelési terv megalkotása szükséges. Vízkészleteinket saját tulajdonban tudjuk csak megvédi, ezért a kormány is törekszik arra, hogy nemzeti kézben tartsa. Hangsúlyozta a felszín alatti vizek átgondolt hasznosítását és a környezettudatos vízfogyasztást. Mezőgazdaságunk számos ágazata, a kertészet, a zöldség- és gyümölcs termesztés öntözéshez kötöttek, de az állattenyésztés is vízszolgáltatást igényel. A mezőgazdasági termelés alapvetően vízhez kötött és egyre nő a vízigényük. Czerván György, Agrárgazdaságért felelős államtitkár, A vízgazdálkodási kihívások agrárgazdasági területen című előadásában, a mezőgazdaság és a vízgazdálkodás összefüggését két részre osztotta. Összefüggésben van az élelmiszerláncolattal, ugyanis a népességnövekedés egyre fokozódó vízigényei jelentkeznek. A fejlődő országok gazdasági teljesítménye is növekedő tendenciát mutat. Ezáltal a magasabb terméshozam érdekében egyre több vizet használnak fel (1. ábra).
1.ábra.: Termőföld degradáció (Forrás: Végleges vízgazd-i anyag (Czerván).ppt)
276
Új területeket (arid) vonnak be az öntözésbe. Hozzátette, az öntözés elterjesztésével csökkenthető az aszálykár, és mivel a kertészet és az állattartás is vízigényes ágazat, az országnak stabil vízgazdálkodásra van szüksége. Elmondható, hogy a rendelkezésre álló vízkészlet 30%-át használjuk csak ki. Kertészeti kultúránkban jellemző a termálvíz használata is. Az öntözővíz szolgáltatási ára ma 2-25 Ft/m3 között mozog. Az időjárás, mint befolyásoló tényező, mely hatással van a csapadék eloszlására, az évi csapadék mennyiségre. Meghatározza az országos édesvíz-készletet, a felszín és felszín alatti vizek mennyiségét. A mezőgazdasági beavatkozásokat (öntözés, itatás, aquakultúra, termálvíz üvegházi fűtéshez, technológiai víz). V. Németh Zsolt, Vidékfejlesztésért felelős államtitkár elmondta, hogy a termésbiztonság érdekében nagyon fontos a jó öntözőrendszer kiépítése. Az európai uniós támogatást felvett gazdák igénybe vehetik a vízgazdálkodási szaktanácsadást is belvízvédelem, vízkárelhárítás, öntözés és melioráció (talajjavítás) fejlesztésekre. Kovács Péter, Vízügyi helyettes államtitkár az EU determinációk hatása a hazai vízgazdálkodási politikára címmel tartott előadásában kitért az EU Víz Keretirányelvre (VKI), ahol számos prioritást emelt ki pl.: NATURA 2000, települési szennyvízelhelyezés, mezőgazdasági eredetű nitrát szennyezés elleni védelem, felszín alatti víz irányelv, ivóvíz irányelv, fürdővíz irányelv, árvíz irányelv. Új/általános célkitűzés, hogy vizeink jó állapotát elérjük 2015-ig. A felszíni és felszín alatti vizeink jó ökológiai, jó mennyiségi és kémiai állapotának elérése a cél. Mai jelentős problémák is megfogalmazódtak, azaz árvíz és aszály, táp- és szerves anyagszennyezések, veszélyes anyagok szennyezés, melyek hidromorfológiai változásokat okozhatnak. Intézkedések terén különböző akcióprogramok állnak rendelkezésre, mint a Nitrát akcióprogram; a szennyvíz program, az ivóvízminőség-javító (2. ábra) program, a szennyezéscsökkentési program; az IPPC irányelv; NATURA 2000; az ivóvízbázisvédelmi, a dombvidéki tározó, a mederrehabilitációs és a belvíz-elvezetés programok.
2. ábra. Az Ivóvízminőség-javító Programban érintett települések a hatályos 201/2001. (X. 25.) Korm. rendelet alapján Forrás: Vízgazdálkodás 2012 04 24 PDF.pdf
Bemutatásra került az EU soros elnökség is, ahol a vízgazdálkodás szintén a prioritások között szerepelt. A Duna Stratégia mellett, az Európai Vizek Megőrzése (Blueprint) is hangsúlyt kapott, amelynek célja, hogy új aspektusok alkalmazása a vízgazdálkodásban. Azaz az ökológiai szolgáltatások szerepe, a klímaváltozás, extremizáció, a demográfiai változások, víz – élelmiszer és energia, földhasználatok, vízhiány, az integráció hiánya stb… Törekednünk kell a vízkészletek fenntarthatóságára és az ehhez
277
szükséges szabályozási háttér lehetőségeket is számba kell venni (erőforrás hatékonyság, gazdasági szabályozók, kormányzás, tudásbázis). Jordán László, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatala (NÉHIB) elnökhelyettese szerint a „Mezőgazdasági vízgazdálkodás olyan tudatos emberi tevékenység, amely a mezőgazdasági termelés biztonsága és eredményessége érdekében a káros vizek elleni védekezést és a hasznos vizek felhasználását mind üzemi, mind országos szinten, egységes szemlélet és gyakorlat alapján összehangolja.”. Kiemelte a vízeróziót, melynek megelőzése érdekében mit tudunk tenni: földhasználói kötelezettség betartása; tábla nagyság és alak vizsgálata; talajvédő gyepsávok létesítése; útvonal hálózat vizsgálata; vízrendezési feladat meghatározása; mélyművelés alkalmazása; speciális géppark beszerzése vagy bérlése, esetenként komplex beavatkozások. A víz által veszélyeztetett területek a Duna-Tisza közén és az Alföldön találhatók nagyobb részt, nagyobb kiterjedésben (3. ábra).
3. ábra.: A víz által veszélyeztetett területek Magyarországon
Forrás: NEBIH_vízgazdálkodás (Jordán).ppt
A belvízzel rendszeresen elöntött terület 120-330.000 ha. Vizek egyik szennyező forrása a nitrát szennyezés. A NÉHIB szerepének bemutatása a vízgazdálkodásban: segíti elterjeszteni az öntözéses gazdálkodást; növeli a rendszeresen öntözött területek arányát; a víz és energiatakarékos öntözési módok alkalmazása; vizsgálja a nagytérségi vízátvezetés lehetőségeit; kisvíz tározók létesítése; termelésbiztonság és piacorientált minőségi termékek előállítása és ezzel együtt munkahelyek teremtése is. Felhívta a figyelmet arra, hogy a komplex megvalósítás, a célirányos hasznosítás és a hatóságok összehangolt együttműködése termelési biztonságot és versenyképes mezőgazdaságot eredményez. Dr. Gayer József, GWP Magyarország Közhasznú Alapítványtól, a települési vízgazdálkodás jövőképe címmel tartott előadást. Magyarország közel 10 millió lakosságának 2/3-a városlakó, mely javuló komfortot, újabb feladatokat von maga után az önkormányzatok számára. Kitér a települési vízgyűjtők speciális problémáira is (koncentrált vízigény, szennyvízkibocsátás, a vízgyűjtő gyors válasza a változásokra, a felszíni lefolyás szennyezettsége (Cu, Ni, Cr, Pb, Cd, szerves anyag) a nagy népsűrűségnek, a felhalmozott vagyon és infrastruktúrának köszönhetően. A klímaváltozás hatással van országunkra pl.: Budapest X. kerületében a Maglódi út és a Gitár utca sarkán már többször is hömpölygött a víz. Miskolc, Győr és Pécs utcáiról is szivattyúzni kellett már a vizet. Váradi (2008) nyomán: „Növekszik a helyi vízkárok száma és mértéke. A veszteségek összege meghaladja a szükséges fejlesztési kiadásokét.”. Ha későn reagálunk ez még több, drágább lesz. Visszatekintve az 1970-es években célunk volt, hogy „Minél gyorsabban szabaduljunk meg a csapadékvíztől”, ami a ’90-es évekre megváltozott: „Amilyen
278
lassan csak lehet” elv érvényesül. Továbbá a vízminőség szabályozással is elkezdtünk törődni. A gyakorlati módszerek közül a szerkezeti és nem szerkezeti módszerek is megemlítésre kerültek. Szerkezeti alatt a csapadékvíz keletkezés helyén való megoldásokat támogatja, mint pl.: összegyűjtése családi házakba, elvezetés, tavak létesítése, zöld tető és további zöld felületek létesítése (lásd Szeged, Debrecen villamos pályái). Nem szerkezeti módszerek közé a csapadéktörvény, módszerek és modellezések tartoznak. Új törvény alkotása (új vízi közmű törvény). A jövőben szükségesnek találják a további méréseket, kutatásokat, a vízi közmű törvény felülvizsgálatát, öntözők a LGyM alkalmazására. Az Országos Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv kiemeli a vizek lehető leggyorsabb elvezetését. Kötelező feladatként szabja ki az önkormányzatok számára a belterületi csapadékvíz-gazdálkodást. Dr. Varga Miklós, nyugalmazott Vízügyi államtitkár Vízügy Stratégiája előadásában elmondta, „A világ és Magyarország vízgazdálkodása az útkeresés időszakát éli.”. Kifejtette, a klímaváltozás, mint hatótényező magával vonja a hidrológiai ciklus jobb megismerését, így a szélsőségekre adandó válaszok leegyszerűsödnek. A Stratégiában vizsgálandó témák és egyben választ kapni az alábbi kérdésekre:
Rendelkezünk-e elegendő mennyiségű és minőségű vízzel? Milyen mértékben szolgálja a vízgazdálkodás a gazdaság, a társadalom, a vidék fejlődését? A hazai vízgazdálkodás mennyire szolgálja az életminőség javítását? Mire érvényesülnek az ökológiai szempontok? Mennyire hatékony az intézményi rendszer működése? Milyen mértékű a biztonság és mekkora a kockázat?
Prof. Dr. Ligetvári Ferenc, ICID tiszteletbeli alelnöke előadásában a területi vízgazdálkodásban történő paradigmaváltást fejtette ki. A Vízgyűjtő-gazdálkodási tervezési egységbe (VGT) (4. ábra) történő érdekeltek bevonása: a tulajdonosok és használók közösségek; a használati érdek kialakítása (intézmények); súlyponti irányok megadása a jogszabályok tervezésben. Kiemelte a területhasználatot, ahol ökológiai adottságok érvényesüljenek; arányos legyen a teherviselés. Vízvédelmi szempontból fontos az EU direktíváknak való megfelelés, emisszió és imisszió nyomon követése és a differenciált víztestek optimalizálása. Fontosnak tartja a Vízügyi Igazgatóságok és Vízitársulatok részvételét a közjavak fenntartásában (vízterhelési díj, vízkészlet-használati járadék). Az öntözés esetében a termésbiztonságra való törekvés, a többcélú öntözésre való törekvés, mintagazdaságok létrehozása, szaktanácsadás és a nemzetközi kapcsolatok ápolása, újak kiépítése. Szorgalmazza a természetvédelem és a vízgazdálkodás újragondolását, többek között a NATURA 2000-es területeket érintő kérdésekben.
4. ábra.: Vízgyűjtő-gazdálkodási tervezési alegységek térképe (Forrás: VM előadás-Ligetvári.ppt)
279
A Magyar Agrárkamara Innovációs és Anyagi, Műszaki Osztályának munkacsoportja is bemutatta állásfoglalását. Az előadás tartalmi részéhez neves szakemberek is hozzájárultak, akik a gazdálkodók szemszögéből elemezték a vízgazdálkodással kapcsolatos gondokat és feladatokat. Alaptörvényünk alapvetéseinek P. cikke a témához kapcsolódóan a következőket tartalmazza: „A természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdő és a vízkészlet … a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége”. A Nemzeti Vidékstratégia is az Alaptörvényben és a Kormányprogramban foglaltakat vette alapul a stratégia és a programok kidolgozásánál. A Darányi Ignác terv névadója is szorosan kötődik a vízgazdálkodáshoz, hisz 1879-tól a Tiszavölgyi Ármentesítő Társulat ügyész-titkára volt, képviselőházi szűzbeszédét költségvetési vita során 1882. március 1.-én a Tiszavölgyi Társulatok ügyében tette. A többfunkciós mezőgazdaság fejlesztésében a környezet- és tájgazdálkodás válik általánossá és ebben a folyamatban stratégiai területként megjelölt „vízkészlet és vízminőségi program”, valamint a „területi vízgazdálkodási program” kiemelt jelentőséggel bír, tekintettel a Kárpát-medencei adottságainkra és a klímaváltozás következményeire. A magyar mezőgazdaságot sújtó káresemények több mint 80%-a nagy bel- és árvízkárból, vagyis a „sok” vízből, vagy aszályból vagyis a „kevés” vízből, azaz vízhiányból adódik: szélsőséges belvízhelyzetnél mintegy 350-400 ezer hektár vízborított és megközelítőleg ennyire tehető a többletvíztől károsan telített talaj területnagysága; átlagos belvízhelyzetben közel 100-150 ezer hektár szenved belvízkárt. A Magyar Agrárkamara szerint összhangot kell teremteni az árvízi elvek és a vízvisszatartási elvek között! Felmerül a kérdés: Mi vezetett idáig?! • Tulajdonlás, működtetés, finanszírozás, felelősség üzemeltetője. • Társulati kezelésre üzemeltetésbe. • Állam, önkormányzatok, gazdálkodók esetében forrás hiány a fenntartásra. • Kultúrnövények a vízjárta területeken terület túlhasználása. • Együttműködés, megegyezés körülményessége. • Földbérlő-tulajdonos eltérő érdekpályák, melyek a fejlesztéseket gátolják. • Öntözővíz szolgáltatás állami támogatás nélkül. Elvárások az agrárium részéről a vízbiztonság, azaz „Magyarország csapadékban szegény, vizekben gazdag ország látszólagos ellentmondás feloldása”. A Magyar Agrárkamara szerint összhangot kell teremteni az árvízi elvek és a vízvisszatartási elvek között. Az árvízkezelés elsősorban a gyors levezetést helyezi előtérbe (pl. árvízi terek növénymentesítése), a víz visszatartás pedig széles ártereket és növényborítottságot feltételez. Az árterek és a vízparti puffer zóna hasznosítása erdővel, illetve energianövénnyel gazdasági hasznot jelenthet. A támogatásokat ez irányba javasolt orientálni. Ehhez szükséges, hogy a víznek teret kell biztosítani; bővíteni kell a vonalas létesítményeket és a tározókat. A problémát helyben kell orvosolni, ki kell jelölni a vízjárta területeket állami földcserével, ezeket közérdekbe vonni. Közel 100-150 ezer hektárban lehet gondolkodni. Ennek nagyságrendjét vízgyűjtő egységenként célszerű meghatározni. Célszerű erre állami tartalék földalapot elkülöníteni. Ezeken a területeken közmunka programokat lehetne indítani. Létesítmények karbantartása, biomassza újra hasznosítása, vízjárta területek fásítása, energia ültetvények telepítése. Létesítmények tulajdonlásánál, működtetésénél, finanszírozásánál egyértelmű viszonyokat kell teremteni (állami, önkormányzati, helyi gazdálkodói kör szinteken). Programot kell indítani a jelenleg gazda nélküli meliorációs szivattyútelepek közösségi érdekbe állítása terén, így biztosítva működőképességüket, megtartva az óriási értéket képező elektromos ellátó hálózatot, gépészetet és építményeket. A területi vízgazdálkodási finanszírozásába be kell vonni azt a közel 200 ezer hektárt, amit ipari, kereskedelmi célokra vontak ki a mezőgazdasági művelésből (ipari parkok,
280
logisztikai parkok, bevásárló centrumok, stb.) az elmúlt 10-15 évben. Területi alapú és a védett értékek alapján a közös terhek viselése holland modell alapján. Fogadó készség megvan a gazdálkodók részéről – osztozni kell a vízgazdálkodásból eredő költségekben. A tanyafejlesztési programban a helyi belvízi biztonság műszaki feltételeinek, házi szennyvíztisztítók lehetőségét biztosítani kell. Keresni kell az állami szerepvállalás lehetőségét az öntözővíz-szolgáltatás kedvezőbbé tételében (öntözővíz, de ökológiai hasznot is hoz). Tudható, hogy az öntözővíz ára 100-120 Ft/m3 ebből 25-30 Ft a víz, a többi amortizáció, üzemanyag, bér, rezsi és nincs jövedéki adó visszaigénylés. Az 1980-as években a vízjogilag öntözhető területek nagysága elérte a 350 ezer hektárt, 2011-ben mintegy 79 ezer hektárt öntöztek csak. Támogatni kell a tároló, fagyvédelmi, növényvédelmi, tápláló, vagy talajvédő öntözést. Javítani kell a meliorációs és öntözőfejlesztések EU-támogatás intenzitásán. 40-60%-ról, közösségi fejlesztéseknél 60-70%-ról 90100%-ra. Saját erő pótlása kedvezményes államilag garantált hitellel. Erősíteni kell a kutatás-fejlesztést, mivel hiányoznak az alapadatok, nincs megfelelő monitoring hálózat, a klímaváltozás következményei teljes körűen még nem ismertek. Ilyen pl.: HAKI Halászati és Öntözési Kutatóintézet, VAHAVA. „Zöldkvóta”: A Víz Keretirányelv korlátot szab egy vízgyűjtő területen belül a szántó művelési ág arányának. Magyarországon ez a korlát általában alacsonyabb, mint a jelenlegi tény. Szükséges a jó ökológiai állapot fenntartása miatt a folytonos növényborítással rendelkező művelési ágak növelése. A jelenlegi mezőgazdasági támogatási rendszerben van ez irányú pozitív ösztönzés, de ez nem elegendő. Vízgyűjtőnként az erózió és belvíz kezelésében e közérdeket szolgáló területek nagysága korlátozott, ugyanakkor ezek a területek biztosítják, biztosíthatják fenntartható módon a szántóföldi területek optimális hasznosítását. A zöldkvóta e rejtett szolgáltatás elismerésére irányul. A javaslat szerint a kormány rögzítené a folytonos zöldborítást biztosító területi formák minimális, a szántó művelési ág maximális arányát területegységenként, vízgyűjtőnként. A javaslat részben hasonlít a széndioxid kibocsátási jog kereskedelmi rendszerre (széndioxid kvóta). Amit az Agrárkamara tud tenni, hogy felvilágosító munkát biztosít a hazai vízgazdálkodásról; a jogalkotásban is közreműködik; aktívabb szerepet vállal a tájékoztatásban; együttműködik helyi és országos szinten, továbbá adatot szolgáltat. Országos szinten a Víz Keretirányelv, a Vásárhelyi Terv, a Duna Stratégia, a Darányi Ignác Terv, az Új Széchényi Terv, a Közös Agrárpolitika (KAP) vízgazdálkodási terve áll rendelkezésre vizeink védelmében. Jövőbeni célok közé tartozik a Vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény módosítása, melyben megfogalmazódik mezőgazdasági termelők vízhez jutása (pl. az öntözés) állami irányításának fejlesztése. Ezzel segítenék pl. a gazdálkodók víztározását (záportározók építése), így a csapadékból, hirtelen áradásokból adódó víztöbblet hasznosításra kerülne, azaz összegyűjtésre. A hazai vízgazdálkodás az Európai Uniós szabályozásra épül (a Vízkeret Irányelvre (VKI)) és az ennek megvalósítását jelentő Vízgyűjtő-gazdálkodási Tervekre (VGT).
Összefoglalás A Magyar Hidrológiai Táraság Mezőgazdasági Vízgazdálkodási Szakosztálya, a Magyar Agrárkamara, illetve a Magyar Mérnöki Kamara Vízépítési és Vízgazdálkodási Tagozata, mint a tudományos, valamint a mezőgazdasággal és vízgazdálkodással foglalkozó mérnököket képviselő szervezetek érdeklődve figyelik a hazai agrárgazdaság, vidékfejlesztés és vízgazdálkodás szorosan összefüggő változásait, korszerűsítési folyamatait. A szervezetek minden tudásukkal a hazai agrár-, vidék- és vízgazdálkodási fejlesztéseket kívánják segíteni, ezért a Vidékfejlesztési Minisztériummal közösen konferenciát szerveztek. A konferencián a szakterületért felelős államtitkárok is előadásokat tartottak a legfontosabbnak ítélt alapvetésekről, a stratégiai feladatokról és elvárásokról.
281
A Konferencia értékeléseként elmondható, hogy megindult a szakterületek közti párbeszéd, ezáltal az uniós támogatások jobban, tudatosabban és hatékonyabban hasznosíthatók. A készülő stratégiák (pl.: öntözési, aszály) bővülését, illetve újabbak születését idézi elő a folyamatos egyeztetéseknek köszönhetően, ugyanakkor biztosítja az integrált szemlélet érvényesülését mind a vízgazdálkodáson belül, mind az egyéb szakpolitikákkal. A résztvevő szakterületek (agrár, vidék, vízügy) szakembereinek szakmai fejlődését, ismereteik bővülését, egymás problémáinak jobb megértését, a vízügyi szolgáltatásokkal szemben megfogalmazott igények pontosabb és megalapozottabb megfogalmazását eredményezheti. Az egyre gyorsabb ütemű globális fejlődéshez való alkalmazkodást, mind gazdasági és védelmi szempontból elősegíti, biztosítja.
Felhasznált irodalom http://www.kormany.hu/hu/videkfejlesztesi-miniszterium/kornyezetugyert-felelosallamtitkarsag/hirek/strategiai-kerdes-a-korszeru-vizgazdalkodas
282
