Bevezetés a volatilitás ETP használatába By András György Copyright 2014 András György Smashwords Edition Tartalom Előszó ETP-ről általában ETP kategóriák ETP választás A volatilitás ETP működése Tőzsdén forgalmazott alapok Veszélyek Hosszú távú stratégiák Rövid távú stratégiák Zárszó Függelék
Előszó A könyv anyagának lezárásakor a VXX, a legnépszerűbb, volatilitáshoz kapcsolódó tőzsdei alap a 8. helyett foglalja el az ETF, ETN termékek napi forgalma alapján készített listán. A 2009-es indulása óta eltelt idő fényesen igazolta a volatilitás alapok létjogosultságát, a napi forgalom a kezdeti tízezres darabszámról mostanra 32 millióra emelkedett. Ha lehetnek kétségeink e diadalmenet kapcsán, az kizárólag annak szólhat, hogy a kapcsolódó tudás, ismeretek lépést tartottak-e a népszerűség növekedésével. A volatilitás termékek térhódítása olyan eszközt hozott el a kisbefektetők számára, amelyhez hasonlóval előtte nem kerültek kapcsolatba. A volatilitás kereskedése a nyílt végű alapok megjelenése előtt kizárólag a professzionális szereplők és a határidős piac privilégiuma volt. Az új eszközök elérhetőségével nem tartott lépést a tőzsdei irodalom sem, ezt az űrt szeretné pótolni ez a kiadvány. Elsőként szeretném hangsúlyozni: a könyv nem azzal a szándékkal íródott, hogy propagálja, elősegítse e termékek használatát. Azokhoz szeretnék szólni, akik már érdeklődnek a volatilitás alapok iránt, esetleg már próbálkoztak is kereskedésükkel, vagy megfontoltabban először egy könyv után nyúlnának, mielőtt rátenyerelnek a vétel gombra. Erősen eltanácsolnék minden - tőzsdei tapasztalat nélküli - kezdőt attól, hogy első élményeit a volatilitás alapokkal szerezze meg. Kivéve, ha kellemetlen élményekre vágyik. A volatilitás egy meglehetősen egzotikus világ, sokban különbözik a hagyományosnak tekinthető és ismerősebb részvénypiacoktól. A nagy és váratlan mozgások kezeléséhez szükséges a sok éves tapasztalat. A könyv a gyakorlat bemutatásának szándékával íródott. Talán sokunknak volt már olyan érzése egy-egy kimerítő, bonyolult elméleteket felvonultató tőzsdei szakkönyv elolvasása után, hogy amikor felállunk a székről, akkor az első felmerülő kérdés: most akkor hogyan tovább? Ezt a csapdát próbáltam elkerülni, és az elméleti alapok ismertetését olyan szinten tartani, ami elengedhetetlenül szükséges a kereskedés gyakorlatában. Reményeim szerint az illusztrációs technika, a konkrét kereskedési példák mind-mind azt segítik, hogy az olvasó ne száraz tananyagot kapjon az alábbiakban. A konkrét kereskedési technikák, különösen a teszteredmények ismertetése, sajnos veszélyeket is rejt magában. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni szeretném, hogy nem állt szándékomban kulcsrakész kereskedési rendszereket átadni az olvasóknak. A könyvben szereplő módszerek és teszteredmények célja az illusztráció, annak bemutatása, hogyan működnek a volatilitás alapok a gyakorlatban. Nincs tuti módszer, bármennyire is úgy tűnik a múltbeli adatokból. Azok számára, akik ilyesmit keresnek, azt javasolnám, ne is olvassák el a könyvet, inkább küldjenek egy tízezer forintos társaságában felcímzett válaszborítékot, és postafordultával tájékoztatom őket a lehetőségekről… Azok számára, akiknek még nem vettem el a kedvét az olvasástól, néhány szó a tartalomról. Az első három fejezetben általában beszélek a tőzsdén forgalmazott alapokról. Előnyökről, hátrányokról, az üzleti megvalósítás különbségeiről, és végül néhány fontosabb mutatóról, amelyek segítik a megfelelő termék kiválasztását a már 1500 darab körüli választékból. Itt szeretném megjegyezni, hogy kizárólag az USA piacain forgalmazott alapok szerepelnek a könyvben. A szerző tapasztalatai erre a körre korlátozódnak. Az európai vagy ázsiai piacok után érdeklődők ezen a téren hátrányban vannak, számukra kevésbé specifikus a könyv tartalma. Nyilvánvaló módon ők is profitálnak az itt leírtakból, a termékek különböznek, de a tőzsdei alapok működési elve ugyanaz a világ minden részén.
A negyedik fejezettől kezdődik a volatilitáshoz kapcsolódó tartalom. Ismertetem a specifikus alapok működési elvét, a konkrét termékeket, majd a felmerülő veszélyeknek szentelek egy külön fejezetet. Az utolsó két fejezetben az addigi ismeretek gyakorlati illusztrációja jelenik meg, konkrét módszerek, elképzelések és teszteredmények bemutatásával. Ez utóbbival kapcsolatos a kihagyhatatlan figyelmeztetés: a múltbeli eredmények nem jelentenek garanciát a jövőre vonatkozóan. A továbbiakban nem is állnék a kedves olvasó és a szakmai tartalom közé, kellemes időtöltést, és profitban gazdag tapasztalatokat kívánok! 2014.május 9.
ETP-ről általában Az ETP (Exchange Trade Products), a tőzsdén forgalmazott befektetési termékek diadalmenete az utóbbi évtized meghatározó trendje. Maga a rövidítés mégis kevésbé elterjedt, helyette az ETF (Exchange Trade Funds), a tőzsdén forgalmazott befektetési alapok kifejezése került be a köztudatba. Pedig sok termék nem ebbe a kategóriába esik, ami a rövidítések különbözőségén túl, lényeges tartalmi eltéréseket takar. A következőkben megpróbálom tisztázni az egyes fogalmak jelentését a tőzsdén forgalmazott termékek világában. A tőzsdén forgalmazott befektetési termékek összefoglaló megnevezése az ETP. Ezek a termékek a hagyományos befektetési alapok versenytársaiként jelentek meg, először a passzív, index alapú befektetések népszerűségének növekedésével párhuzamosan. A kezdeti időkben elsősorban részvény(index) alapok indultak, amelyek legfontosabb közös jellemzője volt a passzív jelleg (ritkán változtatott összetevők) és az alacsony költségek. Ennek a folyamatnak az úttörője John Bogle, aki a Vanguard alapkezelő megalapításával elsőként alapozta üzleti modelljét a passzív befektetések térhódítására. Bogle a mai napig harcos propagálója az index alapú befektetések előnyeinek. A kezdeti sikerek később újabb és újabb - Bogle kiinduló koncepciójától már jelentősen eltérő - ETP termékek megjelenését hozták magukkal. Feltűntek az inverz alapok, az árupiaci eszközöket (olaj, agrár, nemesfémek) illetve szintetikus megfelelőiket tartalmazó termékek, legvégül olyan egzotikus termékek jelentek meg a kínálatban, mint a jelen könyvük témáját adó volatilitás. E folyamat megkoronázása az utóbbi években indított aktív alapok köre, amelyek már ellenpontját képezik Bogle kezdeti koncepciójának. Az újabb és újabb konstrukciók már egyáltalán nem az alacsony kezelési költségekre koncentrálnak, sőt nem ritka, amikor ezen a téren megközelítik a hagyományos alapok költségeit. Az új koncepció központi eleme, olyan termékek elérésének biztosítása a nagyközönség számára, amelyek megelőzően csak professzionális szereplők számára voltak hozzáférhetőek. Természetesen ez a folyamat komoly veszélyeket hordoz magával, felkészületlen kisbefektetők kerülnek kapcsolatba olyan termékekkel, amelyek jelentős ármozgásokat produkálhatnak, - nem mindig a jó irányba. A mai színes ETP környezetben már egyre nehezebb megragadni a közös jellemzőket, előnyöket, de azért kísérletet teszek a főbb tulajdonságok kiemelésére: - ezek a termékek egységes, szabályozott piacokon érhetők el, annak minden előnyével (költségek, elérhetőség, átláthatóság, befektető védelem), - a megbízások azonnali, ismert áron történő teljesülése, szemben a hagyományos alapok későbbi elszámolást jelentő rendszerével, - limitár lehetősége, - az ETP mai választéka a kisbefektetők számára is hozzáférést biztosít olyan befektetési eszközökhöz, stratégiákhoz, amelyek megelőzően csak professzionális szereplők számára voltak elérhetőek, és ez magával hozta a kapcsolódó irodalom terjedését is, - a legtöbb esetben az ETP olcsóbb alternatíva a hagyományos alapokkal szemben, - az ETP választék soha nem látott diverzifikációs, specializálódási lehetőséget hozott magával, - gyakran kedvezőbb adózási konstrukciót biztosítanak ezek a termékek. Természetesen az ETP használata nem kizárólag előnyöket rejteget. Véleményem szerint a legnagyobb veszély, ami a kisbefektetőkre leselkedik, hogy felkészületlenül vásárolnak olyan termékeket, amelyek mögöttes mozgatórugóiról vajmi kevés elképzeléssel rendelkeznek. Egy
volatilitás alapú ETP vásárlása nem átlagos befektetők számára ajánlható műfaj. Ugyanez vonatkozik a tőkeáttételes termékekre, de ide sorolhatjuk az árupiaci, vagy éppen az inverz ETP kategóriákat is. A másik veszély az alacsony tranzakciós díjak, a tőzsdei elérhetőség „bosszúja”. Az elektronikus brókerek világában minimális költséggel, akár egy erdei kunyhóban üldögélve, mobil telefonról is adhatóak-vehetőek az ETP termékek. A gyakori kereskedés, azonban általában rossz hatással van a hosszabb távú befektetői teljesítményre.
MINTA, ITT KIMARADT NÉHÁNY OLDAL
A volatilitás ETP működése Az ETP-kel kapcsolatos általános információk után végre rátérhetünk könyvünk fő témájára a volatilitáshoz kapcsolódó tőzsdén forgalmazott alapok speciális tulajdonságaira. Minden volatilitás termék alapja a VIX, ami a piac volatilitással kapcsolatos várakozásait mutatja az elkövetkező 30 napos időszakra. A VIX értékét az SP500 indexben szereplő nagyvállalatok tőzsdei kereskedéséhez kapcsolódó opciók ún. implied volatility értékeinek összegzéséből számítják. Az implied volatility és a VIX értéke azt mutatja, hogy a piaci szereplők milyen mértékű ármozgásra számítanak az elkövetkező időszakban. Nyugodt tőzsdei kereskedés esetében alacsonyabb mozgásokra számítanak, stresszes időszakokban nagyobb elmozdulásokat jósolnak. Ebből alakult ki a VIX szerepét jól jellemző „félelemindex” elnevezés, a VIX értéke erősen összhangban van a piacot jellemző idegesség mértékével. Bizonytalan időszakokban, ideges piaci szereplők esetén megnő az opciók félelmekkel, a várható árelmozdulásokkal kapcsolatos prémiuma, ami megemeli a VIX értékét. Nyugodt időszakokban lecsökken az a felár, amit az opciókban megfizetnek a piaci szereplők az elkövetkező időszakra vonatkozóan, így lecsökken a VIX értéke is. A VIX tipikus áralakulását az alábbi ábra szemlélteti:
Az ábráról leolvashatók a VIX mozgásának legfontosabb jellegzetességei. Piaci feszültségek idején az értéke hirtelen, tüske formában megnövekszik, de csak azért, hogy az enyhülés időszakában visszatérjen az átlagos állapothoz. Ez a mean reversion (átlaghoz történő visszatérés) jelleg az egyik legfontosabb tulajdonsága. Másik fontos jellemzője, hogy ellentétesen mozog a részvényindexekkel. Az ábra alsó felében az SP500 árfolyamának
MINTA, ITT KIMARADT NÉHÁNY OLDAL
Tőzsdén forgalmazott alapok A volatilitás ETP-k túlnyomó része ETN formájában került megvalósításra, de ez természetesen változhat a jövőben. Előző fejezetekben már tárgyaltam az ETF konstrukció előnyeit, ezt célszerű figyelembe venni a megfelelő termék kiválasztásánál, még ha nem is kizárólagos szempontként. A megvalósítás jogi formáján túl a volatilitás alapok elkülöníthetőek annak megfelelően, hogy közeli lejáratú határidős termékeket tartanak, vagy távolabbi lejáratot. Ezt nem ad-hoc módon határozzák meg az alapkezelők, hanem a termék definíciójának része. A közeli lejáratot preferáló termékek megnevezésében a „short-term”, a távolabbi lejáratot alkalmazók esetében a „medium term” vagy „mid-term” kifejezés szerepel. További kategóriákat képeznek az „inverz” termékek (ennek jelentéséről később lesz szó), illetve a kétszeres elmozdulást biztosító, tőkeáttételes változatok. Ugyanúgy, mint más ETP kategóriák esetében, a volatilitás ETN-ek, ETF-ek csak egy része érte el azt a népszerűséget (likviditást), ami alkalmassá teszi őket a mindennapi használatra. Ennek megfelelően én sem fogom ismertetni az összes ilyen terméket, csak azokról lesz szó az alábbiakban, amelyek kellő likviditással rendelkeznek. A VXX ETN-ről már volt szó az előző fejezetben. A legközelebbi lejárathoz tartozó VIX kontraktusokat tartja, ennek megfelelően folyamatosan jelentős veszteségeket kell elkönyvelnie. E tulajdonsága miatt kevésbé alkalmas a VIX alapú termékek elsődleges funkciójára, részvény portfóliók veszteség elleni fedezésére, hiszen „békeidőben” önmaga is olyan értékvesztésen megy keresztül, ami nagyon megdrágítja a portfólióban tartását. Rövidtávú kereskedésre célszerű használni, vagy taktikai (időzítést is alkalmazó) portfóliók részeként. Az XIV ETN a VXX inverz párja. Definíció szerint a VXX napi elmozdulásának ellentétes előjelű változását reprodukálja. Abban az esetben, ha a VXX esett 1%-ot, akkor az XIV emelkedik 1%-ot, és fordítva. Fontos hangsúlyozni, hogy a termék a napi mozgások ellentétes reprodukálását biztosítja. Hosszabb időtávon nincs garancia arra, hogy az elmozdulások halmozódása pontosan tükrözni fogja a VXX inverz árfolyamát. Ennek megértéséhez nézzünk egy egyszerű példát. Az első nap a VXX emelkedik 5%-ot, így az értéke 105%-ra nő az előző, nulladik naphoz viszonyítva. Ekkor az XIV értéke definíció szerint 95% lesz, a nulladik naphoz viszonyítva. Ezután csökken a VXX értéke 4.76%-kal, így az értéke 100% lesz a 0. naphoz viszonyítva, azaz nem változott. Ezzel szemben a 4.76%-ot emelkedő XIV értéke 99.52% lesz a nulladik naphoz viszonyítva. Fél százalékos különbség két nap alatt! Noha nem változik a VXX értéke minden nap 5%-ot, de a fenti példa rámutat arra a jelenségre, hogy az inverz termék árfolyamában jelentkező halmozott hozam hosszabb távon nem az alaptermék hozamának inverze lesz. Minél gyakoribb fordulókat ír le az árfolyam, annál nagyobb eltérés alakul ki. Ez a „time decay” vagy „volatility drag” néven hivatkozott jelenség folyamatosan morzsolja az XIV, illetve bármelyik inverz termék árfolyamát. Így az a helyzet áll elő, hogy míg az XIV haszonélvezője a VXX árfolyamát folyamatosan terhelő görgetési veszteségnek (ami a VXX számára veszteség, az XIV számára nyereség), addig az XIV-nek is megvan a saját keresztje, ami folyamatosan porlasztja az árfolyamát. Ez hatásában ugyan kisebb jelentőségű, de még így is előállhat az a helyzet, hogy egy sávozós, ide-oda fordulgató időszakban a VXX és az inverz XIV árfolyama egyaránt csökken:
MINTA, ITT KIMARADT NÉHÁNY OLDAL
Hosszú távú stratégiák
A fenti ábrán a VXX (rövidtávú határidős pozíciók) és a VXZ (középtávú határidős pozíciók) elmúlt 3 éves áralakulása látható. A baloldali függőleges számsor a VXZ értékeit, a jobboldali a VXX értékeit jelöli. Ránézésre látszik, hogy ezek nem azok a termékek, amiből bevásárolok, és utána az asztalfiókban felejtem. Teljesen alkalmatlanok hosszú távú tartásra. Persze felmerül, hogy shortolni profitábilis lenne hosszabb időszakra, de az időszak elején látható felszúrás erős figyelmeztetés ezen a téren. Még csak medvepiacra se volt szükség, hogy a VXX kb. 140%-kal, a VXZ pedig több mint 40%-kal növelje értékét egy relatíve rövid időszak alatt. Személy szerint egészen biztosan nem vágnék bele hosszú távú shortba olyan eszközben, amelyik többszörösére növelheti az értékét egy medvepiac során. Ugyanezt a tartózkodó magatartást javaslom a kedves olvasó számára is. Természetesen más a helyzet, ha egy short pozícióhoz szigorú kockázatkezelést rendelünk, például havonta beállítva a pozíció méretét. Hasonló megoldásra látni fogunk példát a későbbiekben.
A fenti ábra az előző két termék inverzének áralakulását mutatja, az XIV (rövidtávú) értékei a jobboldali függőleges tengelyen, a ZIV (középtávú) értékei a baloldali tengelyen láthatóak. Ez a két alap már alkalmasabb választásnak tűnik hosszú távú befektetés esetére is, bár jól látható a nagyfokú volatilitás mindkét termék esetében. A teljes időtávon a ZIV teljesített jobban, 2.5-szörösére növelte értékét, míg az XIV „csak” kétszeresére. Eközben a 2011 végi visszaesés is mérsékeltebb volt a ZIV esetében. Ugyanakkor az is leolvasható az ábráról, hogy az XIV nagyobb ingadozása bizonyos időszakokban nagyobb hozamlehetőségeket is biztosít. 2011 vége és 2013 vége között például hétszeresére növelte az értékét. Talán már ez alapján is érzékelhető a két - különböző lejáratokkal operáló - alap ármozgása közötti különbség, az XIV a kategória legnagyobb kilengéseket produkáló alapja, míg a ZIV-t egy ennél konszolidáltabb ármozgás jellemez…..
