Bevezetés
A szabadkőművesség mai alakjában, a múlt század szüleménye. A szövetség lényege az emberiséggel majdnem egykorú. Mióta az ember öntudatra, emberi méltóságának tudatára ébredt, mióta urak vannak és szolgák, gazdagok és szegények, szellemileg kiválók és elmaradottak, önönformálta bálványok papjai és tunya papolók, mióta nem a felvilágosítást, hanem az elbutítást terjesztik, mióta kasztok és kiváltságos osztályok léteznek, mióta törvények vannak és azok önkényes magyarázói, és a törvény nem mindig a bűnöst sújtja s az érdemnek koszorút nyújt; szóval mióta a földön volt mit javítani, kétségtelenül minden rendekben a nemesebben érző ember arra a meggyőződésre jutott, hogy a bajokon segíteni kell és – bár nehezen – lehet is. A szabadkőművesség alapelve: az ínségeseket, elnyo- A szabadmottakat és elhagyottakat gyámolítani, segíteni, vi- kőművesség gasztalni és saját méltóságuk érzetét bennök feléb- alapelve reszteni és szítani, kétségkívül ősrégi. De hogy az eleinte homályos érzet mikor vált tudattá, hogy az egyes népeknél a hasongondolkodók mikor találkoztak és mikor egyesültek szövetséggé, az sohaki nem lesz deríthető. Eredetileg esetről-esetre keletkezvén, 11
alighanem csak a századok folyamán nyertek határozott alakot, anélkül azonban, hogy külön névvel vagy írott szabályokkal bírtak volna. Titkos társulatok Valamint a népek legsajátabb tulajdona: költészetük
hasonlít egymáshoz, mint a tojás-tojáshoz és tárgyai ugyanazok a legmagasabb északon és nyugaton, mint a legtávolabb délen és keleten – kell, hogy minden nép kebelében, mintegy megtisztult gondolkodásának és érzésének virágaként, jobbjai titkos szövetséggé alakultak légyen, hogy a jót előmozdítsák, a jobbnak pedig útját egyengessék. Még a vallások is, melyek az emberségre művelőleg hatottak: a mozaismus, a kereszténység, eredetileg titkos szövetséget képeztek, míg hívei közkincscsé nem tették. A templomosok, E szövetségek némelyike, a nemzet temperamentumáA Fehme hoz képest, amelyből fakadtak, s azon czélok szerint,
melyeket maguknak kitűztek, idővel határozott alakot nyertek. Így a templomosok francia rendje, mely 1118ban a szent sírhoz zarándoklók oltalmára alapíttatott: de czéljáról megfeledkezve, gazdagságra és hatalomra tett szert, elannyira, hogy az állam hatalmát fenyegette s ez okból el kellett buknia. Így a német Fehme, mely a középkorban az igazságszolgáltatást ragadta magához, ebbéli hatalmával azonban visszaélt s ennélfogva attól lassanként teljesen megfosztatott. Ezen és hasonló rendek, szövetségek és társulatok azonban a szabadkőművességgel éppoly kevéssé álltak összefüggésben, mint – daczára a külső formák s a belső szervezés hasonlóságának – az egyiptomiak papi kasztja a maga titkos tanaival és szokásaival; a 12
görögök mysteriumai; a Pythogoraeusok szövetsége; az Essaeusok zsidó sectája stb., melyektől némelyek a szabadkőművességet leszármaztatni igyekeztek. Végül alakultak olyan társaságok, melyeknek létezé- Czéhek se nyilvánosan tudva volt, de amelyek szokásait mély homály födte: a tisztán gyakorlati czéloknak szolgáló, de amellett tagjaikra mégis nemesítőleg ható czéhek: a czéh őrködött tagjainak java fölött, és amidőn az egyes nem talált igazságot, az összesség lépett érte sorompóba. Minél tisztább és jobb elemek kerültek a czéhbe, annál nagyobb nyomatékkal bírt az kifelé. Innen származik a szigor azokkal szemben, akiket mesterekké és a czéhek tagjaivá avattak. Ha az állt általában a czéhekre nézve, mennyivel inkább Kőművesek czéhe kellett állnia oly czéhekre nézve, melyek a magasabb állást tekintve, melyet azok gyakran elfoglaltak, valamint azon feladatoknál fogva, melyek megoldása rájuk várakozott, s végül tekintve azon előjogokat, melyekben azok részesültek, feljogosítva lehetett többnek czéhnél: művészi társulatnak tartatni. Ez a kőfaragók és kőművesek czéhe volt, amely műhelyét a görögök és rómaiak építési collegiumaitól származtatta, s mely Angliában érte el legnagyobb virágzását. Itt a czéh előkelőbb részét képezték a „Freemasons”, azaz: szabadkőművesek. Az első hivatalos okirat, melyben ez a név előfordul, egy parlamenti határozat az 1350-ik évből, s ugyanez időből származnak az ismert legrégibb yorki műhely rendszabályai. Tárgyunktól nagyon elvezetne, ha itt az angol építőműhely fejlődését és hanyatlását, szabályait és szo13
kásait behatóan ismertetni akarnók. Elégséges néhány vonással vázolnunk az ipari vagy művészi építőműhely hanyatlását és annak általános emberiségi társulattá, vagyis a szó szoros értelmében világszövetséggé lett alakítását. Az elfogadott Erre maga az építőműhely adott alkalmat. A mindenkőművesek kori építő uraknak hízelegni óhajtván, szokássá vált a
17. században „patrónusait” vagy „a mesterség kedvelőit” tiszteletbeli tagokká felavatni, akik nem dolgoztak, de a műhely szokásaival többé-kevésbé ismeretesekké lettek. Az urak, kik e szerint, mint „elfogadott kőművesek” az építő műhelyben helyet foglaltak s annak éppoly egyszerű, mint mélyértelmű szokásaival, valamint tagjainak derék, egyenes gondolkodásával megbarátkoztak, jól érezték magukat e körben, mely elméjüket elvonta a politikai és vallásos mindennapi viszályoktól, és ártatlanul barátságos, s egyúttal erkölcsnemesítő érintkezést tett lehetővé. Azok, akik nemesebb táplálékot kerestek, mint aminőt a clubok nyújtottak, itt egészen otthonosan érezték magukat. Ennélfogva mind számosabban jelentkeztek, elannyira, hogy utóvégre a hivatásszerű építészeket háttérbe szorították, szellemi fölényüknél fogva a vezetést magukhoz ragadták, s a páholyoknak (lodge), miként Angliában az építőműhelyt nevezték, további alakítására és irányzatára döntő befolyást gyakoroltak. Comenius A patrónusok azonban viszont a korszellem hatása befolyása alatt álltak, amint az a 17. század nagy szellemei fel-
idézték, elsősorban a bölcsészek, kiknek működése a szabadkőművességre nézve Comeniusban culminált. 14
Oly korszakban, melyet a legféktelenebb vallási háborúk és villongások foglaltak el, megírta „Pangersia” czímű „általános riadóját”, melyben az emberi ügyek javításától elmélkedik. Oly eszméket penget, melyek alkalmasak arra, hogy az emberiségnek évszázadokra programul szolgáljanak. Mindnyájának egyesülnie kell – úgymond –, hogy minden romlottságnak elejét vegyék. Az államművészet feladata az embert kormányozni, de ennek csak a jog szerint szabad történnie, és csakis olyanok által, akik önmagukon uralkodni tudnak, s akik az embert nem tekintik önző czéljaik eszközéül. A zilált szétszakadozottságtól az egységhez, az eltévelyedéstől az egyszerűséghez, az erőszakoskodásoktól a velünk született szabadsághoz kell visszatérnünk. Mindnyájan közös lakóhelyen, a földön élünk, egy életfuvallat hevít mindnyájunkat, mindnyájan egy világnak polgárai vagyunk: ki akarná eltiltani, hogy egy közösséget képezzünk, hogy egyforma törvények oltalmába helyezkedjünk? Hogy ezt elérjük, vissza kell térnünk a világosság, a béke, a biztonság valóban királyi, sőt isteni útjára, az egység, az egyszerűség és szabadság útjára. Az egység útja az egész emberiségnek szoros és általános szövetségéből áll: az egyszerűség (együgyűség, simplicitas) útja abból áll, hogy igazságosak legyünk, a jót helyeseljük, a gonoszt rosszaljuk: a szabadság útja pedig abból áll, hogy az emberek nem remény vagy félelemből, hanem szabad akaratból a jót keressék, felismerjék és gyakorolják. A szabadság az istenség bélyege, melyet maga az isten nyomott hasonmásába, az emberbe. Ezek közelebbi meghányására és foganatosítására társaság alakítandó, melyből senki ki nem zárható: a tanácskozás barátságos és testvéries le15
gyen, minden felindulás és czivódás nélkül. Ez út a mai bölcsekre, vallási fogalmakra és államalkotmányokra nézve nem lesz vészthozó, mert nem akar megsemmisíteni, csak tökéletesíteni: az igazságnak és jónak egységesítésére törekszik. Mi csupán csak a minden emberben közös ősfogalmak, őshajlamok és őserők alapján a tudni és kívánni méltónak, és kivivendőnek egészét akarjuk alkotni. Jertek hát mindnyájan, minden nemzetből, minden nyelv- és felekezetbeliek, kik saját és nemük üdvét szívesen hordjátok és istent félitek, kik előtt az emberi tévelygések iszonyatosak, jertek, egyesítsük segélyre kész igyekezeteinket, hadd szűnjék meg minden, ami bennünket a szellem világosságától kirekeszt, ami istentől elválaszt és bennünket egymástól ridegen elzár! Hadd kössünk mindnyájan szent szerződést, arra nézve, hogy mindnyájunk szeme előtt csak egy czél lebegjen: az emberiség üdve, mi mellett a személyekre, nemzetekre, nyelvekre és felekezetekre való tekintet teljesen mellőztessék. Itt az ideje a bölcsesség templomát felépítenünk, amely hasonló legyen Salamon templomához! E tervet, ez eszméket az elfogadott kőművesek a magukévá tették, és becses adományként belevitték az építő műhelybe, melyet szervezete és szokásainál fogva alkalmasnak és méltónak tartottak arra, hogy ily nagybecsű tartalomnak keretéül szolgáljon. És midőn Anderson 1717-ben megbízást nyert arra nézve, hogy az ipari kőművesek régi hagyományait az új világszövetség újabb határozataival s irányadó eszméivel egybehangzó egésszé szerkessze, e feladatának nem vélt jobban megfelelhetni, mint hogy alkotmánykönyvének essentiális részébe Comeius eszméit felvette. 16
A páholynak ez átalakulása voltaképp már 1663-ban A páholy vált ténnyé, amidőn a masonok közgyűlésén az összes átalakulása tisztségeket urak, vagyis elfogadott kőművesek foglalták el. Ezek azonban csakhamar átlátták, hogy a páholy, eddigi alkatában, a belevitt nagy eszmék foganatosítását csak igen korlátolt mérvben lenne képes eszközölni. Az csak a már meglévő és újabban hozzávont erők egyesítése által volt lehetséges. Oda kellett tehát hatni, hogy a meglévő páholyok egysé- A páholyok ges törvények és elvek által egymáshoz csatoltassanak, s gyűlése azokat egyúttal képesíteni arra, hogy lehetőleg terjeszkedjenek s az irányul szolgáló alapelvek részére a legszélesebb körökben híveket szerezhessenek. E czélra, meghagyva a czéhbeli páholy alakját és szoká- Az első sait, igyekeztek a szertartásokba több szellemi tartalmat nagypáholy önteni s azoknak mélyértelmű jelképek által nagyobb jelentőséget kölcsönözni; egyszersmind a reformált páholy szervezetét más alapokra helyezni, elsősorban pedig általános érvényű alapszabályokban s a követendő elvekben megállapodni. Ez utóbbiak kidolgoztatván és négy londoni páholy által elfogadtatván, ezek közgyűlése 1717-ben nagypáholyt létesített, mely – a páholyok képviselőiből összealkotva – azok központját képezte. A szövetség vezérlő elvéül a revideált régi alapelvek (Old A régi kötelmek Charges) fogadtattak el és erősítettek meg. Ezekben a többi közt következők mondatnak: „A kőműves, hivatásánál fogva köteles, az erkölcsi törvénynek hódolni, és ha a művészetet helyesen felfogta, nem lesz sem korlátozott istentagadó, sem vallástalan kicsapongó. Régi 17
időkben a kőművesek minden országban kellett, hogy az illető országbeli nemzethez tartozzanak és vallását kövessék, ma azonban czélszerűbbnek látszik csak arra ügyelni, hogy azt a vallást kövessék, melyben minden ember egyezik, t.i., hogy jó és hű vagyis derék és becsületes férfiak legyenek, bármi elnevezés vagy meggyőződés válassza is el egymástól. Ezáltal a kőművesség az egyesülés központjává és annak eszközévé válik, hogy benső barátság kötessék oly emberek közt, kik különben sohasem közeledhettek volna egymáshoz.” A szabadkőművesi Ez alapon az építészettől teljesen elvált szabadkőművevilágszövetség si testvérek szövetkezete, mint egyedül tisztán emberi-
es czélt kitűzött egyesülés, képessé vált az egész földön elterjedni s az egész emberiség közkincsévé válni. A szabad- S ez bámulatos rövid idő alatt történt meg úgy Anglikőművesség ában, valamint külföldön is. Így pl. keletkeztek új páterjedése holyok Párizsban 1725-ben, Madridban 1729-ben, Ams-
terdamban 1731-ben, Bordeaux-ban és Szt.-Péterváron 1732-ben, Hamburgban és Florenzben 1733-ban, Liszszabonban 1735-ben, Varsóban 1736-ban, Lausanne-ban 1737-ben, Drezdában 1738-ban, Bayreuth-ban, Hannoverben és Lipcsében 1741-ben, stb. Úgyszintén a tengerentúli Bostonban 1733-ban, Philadelphiában 1734-ben, stb. Prágában 1726-ban, és Bécsben 1742-ben, hazánkban pedig, nevezetesen Brassóban 1750-ben. A szabad- Páholy megalakítására legalább 7 szabadkőműves szükkőművesség séges, akik egymást testvérnek nevezik. A páholybeli szervezete szokások és szertartások a kőművesi ipartól vannak
átvéve, híven az eredeti czéhbeli páholyhoz. A páholy18
ban, mely symbolikus nevet visel, a gondolkodásban és törekvésben hasonlók közös munkára gyülekeznek. A testvéri szeretet kapcsa által bensőleg egyesítve, gondolkodásuk és törekvésük eredményeit feltétlen őszinteséggel közlik egymással. Miként önálló s autonóm a páholy, úgy tagjai is egyenjogúak; bizonyos előjogokat csak azon testvérek élveznek, kik egy év tartamára a páholy vezetésével s administratiójával, szabad választás folytán megbízatnak. Az elnöki tisztet a főmester viszi, kit sokféle teendőiben a helyettes főmester szokott támogatni. A főmester s a két felügyelő képezik a páholy 3 nagy világosságát, vagy jelképileg: a bölcsességet, erőt és szépséget, melyek a szabadkőművesek munkáját vezéreljék, véghezvigyék és díszítsék. Rajtuk kívül a páholy szónokot, titkárt, kincstárnokot, alamizsnást s egyéb tisztviselőket választ. Az ülések, vagy értekezletek vagy szertartásos „munkák”, melyeket közös vacsora „vakolás” szokott követni. A nem szabadkőműves „profán”, a felvételre jelentkező „kereső”, kit hajdanta kemény próbák után avattak testvérré s a páholy tagjává, ki mint ilyen a páholy jelvényét, a kötényt stb. viseli. Ha a páholyt elhagyja „fedezi”, erről okiratot kap, melynek alapján más páholyba befogadható; ha e páholy azonban más rendszerű, akkor egyúttal rectificáltatik, vagyis az új rendszerben oktatást nyer. Az egy országbeli páholyok, illetve ezek képviselői képezik a nagypáholyt mint a közös ügyeket elintéző főhatóságot. Élén áll a nagymester. A nagypáholy törvényei vagy alapszabályai és szertartásainak közlése által constituálja az új páholyokat, melyek azáltal törvényesekké válnak, s a nagypáholy oltalma alatt állnak. Ellenkező esetben zug-páholyok, és tagjaik irreguláris 19
szabadkőművesek. Oly páholy, mely egyezredbeli tisztekből alakul, és háború idején táborban „dolgozik”, katonai vagy tábori páholy (Loge volante). Ha a páholy székhelyén kívül vagy a szokásos szertartások nélkül összeül, akkor szabad ég alatt dolgozik, s az ilyenkor felavatott szabad ég alatt van felvéve. Azon páholyok? melyek az eredeti 3 fokot (tahoncz, legény és mester) művelik, keresztelő szt. Jánost tisztelik védszentjökül, minél fogva Jánosrendű páholyoknak; a bennök uralkodó színnél fogva kék páholyoknak is neveztetnek. Mindnyájan az emberiség láthatatlan templomán építenek, s e művészetek művészetét, mely tisztán szellemi anyaggal foglalkozik, a királyi művészetnek mondják. Az első Az osztrák-magyar monarchiában az első páholyt gróf prágai páholy Spork, Csehország helytartója, ki külföldi utazásai köz-
ben a szabadkőművességbe felvétetett s azt megkedvelte, 1726-ban alapította Prágában a Három csillaghoz czím alatt, azon czélból, hogy a külföld humanitárius törekvéseit hazájában is meghonosítsa. E viszontagságos sorsú páholy működése eleinte igen titkos volt és Csehország határain túl nem terjeszkedett. Ferencz császár A szövetségnek a monarchiában nagyobb elterjedésé-
re, s az egész szövetség, sorsára nézve nagyfontosságú, sőt döntő befolyású volt az a körülmény, hogy Ferencz, lotharingiai herczeg, utóbb (1736 óta) Mária Terézia, császár-királyné férje, 1731-ben a szövetségbe belépett, s annak azóta hatalmas pártfogójává lőn. Ennek ellensúlyozásául a katholikus papság, mely a felvilágosodást és vallási türelmet terjesztő szövetséggel, annak keletkezése óta, ellenséges lábra helyezkedett, 20
rábírta XII. Kelemen pápát 1731-ben, és XIV. Benedek pápát 1751-ben arra, hogy azt külön bullákban átokkal sújtsák. A császár befolyásának köszönhető, hogy e bullák a monarchiában nem publicáltattak, és hogy a páholyok – csekélyebb jelentőségű megzavartatásoktól eltekintve – háborítatlanul folytathatták működésüket még a fejedelemnő szemei előtt is, daczára annak, hogy az – igen vallásosan neveltetvén – a papi besúgásokra nagyon hallgatott s a szabadkőművesi szövetség iránt ellenszenvvel viseltetett. Ferencz császár inkább alchemiával foglalkozott, mind- A 3 ágyúhoz azáltal érdeklődéssel viseltetett a szabadkőművesség páholy Bécsben iránt is, s a kétségtelenül tudtával s akaratával, talán parancsára Bécsben 1742-ben keletkezett a Három ágyúhoz czímzett páholy munkáiban gyakran vett részt. E páholy franczia nyelven, olykor magában a Burgban dolgozott s tagjai közé a monarchia legkiválóbb férfiai s az udvar bennfentesei tartoztak Magyar tagjai közül kiemelendők: gr. Eszterházy Ferencz, magyar udvari kanczellár; gr. Bethlen Gábor, erdélyi udvari kanczellár: Reviczky János, tábornok; gr. Draskovich Kázmér. őrnagy; Kempelen Andor, kapitány; Hánóczy Ignácz, hadnagy; br. Kemény László; br. Kemény János; Székely László, alezredes; Britckenthal Samu, utóbb erdélyi helytartó; Báróczy Sándor, a magyar testőrség kapitánya: és zolnai Kossela János Zsigmond, alezredes. 1743-ban a császárné, állítólag a jezsuitáktól felbujtogat- A bőkezűek va, katonaság által meglepette a páholyt s annál; tagjait páholya Bécsben elfogatta. Bárha a fogság csak néhány napig tartott, és senkinek semmi bántódása nem lett, a páholy műkö21
