BESZÉDKUTATÁS 2007 tudományos ülésszak „Fonetika és pszicholingvisztika” Az ülésszak ideje: 2007. november 15–16. Helyszín: MTA Nyelvtudományi Intézet, földszinti előadóterem
ÖSSZEFOGLALÓK (ábécé-sorrendben)
Abari Kálmán – Olaszy Gábor: A magyar beszéd hangkapcsolódásainak fonetikai bemutatása az interneten A felgyorsuló világgal lépést tartva a beszédkutatásban is egyre gyakrabban alkalmazzák az eredmények közzétételére az Internetet. Ebben a cikkben egy olyan magyar kezdeményezést mutatunk be, amelyik úttörő jellegű a hangtani kutatások vonatkozásában. Elkészítettük és közreadjuk az első interaktív hangtani akusztikai beszédadatbázist, amelyben tanulmányozhatók a beszéd szegmentális szerkezetének elemei, a beszédhangok, a hangkapcsolódások, a hangok időviszonyai, a hangzóssági adatok (hangintenzitások) és a koartikulációs hatások akusztikai vetületei a spektrumkép segítségével. A hangkapcsolódások adatbázisa 1124 mintaszót tartalmaz, mindegyiket férfi és női ejtésben. Egy-egy szó a hangsorából adódó hangoknak és azok összekapcsolódásainak akusztikai bemutatására szolgál. A szavakat úgy válogattuk össze, hogy a kiejthető CV és VC kapcsolatokat tartalmazzák (összesen 225+212 db), továbbá, hogy adjanak példát a legtöbb VV kapcsolatra (69 db) is. A mássalhangzó-kapcsolatok tekintetében a CC -kből minden kapcsolatra (373 db), a több elemű mássalhangzó-kapcsolatokból pedig a leggyakoribbakra (524 db) adnak példát a mintaszavak. A fonetikai bemutatás formái egy-egy mintaszóra a következők: hullámforma megjelenítése, hangspektrogram, hanghatárok bemutatása, intenzitásmenet, hangidőtartamok. Interaktív szolgáltatások: frekvenciamérés a hangspektrogramokon, intenzitás mérése a hangsor bármely pontján, időmérés a hullámformán. A mintaszavak meg is hallgathatók. Az adatbázis felhasználható az oktatásban, a kutatásban, és minden olyan területen, ahol a beszéd vizsgálatával, működési mechanizmusaival foglalkoznak (beszédtechnológia, beszédsérültek rehabilitációja stb.).
Balogh Erzsébet: Megakadásjelenségek jellemzői magyar anyanyelvű, angolul tanulók spontán angol beszédében Spontán beszédünk folyamatosságát nem csak anyanyelvi kommunikációnk során törik meg időről-időre különböző bizonytalanságok, illetve hibák; az általunk tanult idegen nyelv(ek)en végbemenő spontán beszédben is felfedezhetőek a megakadás-jelenségek különböző típusai. Ebben a tanulmányban arra keresem a választ, hogy milyen típusú megakadás-jelenségek jellemzik a magyar anyanyelvű nyelvtanulók spontán angol beszédét. Továbbá, a lejegyzett megakadás-jelenségek közül a lexikai hibákra koncentrálva azt is meg szeretném vizsgálni, hogy a spontán angol beszédben megjelenő lexikai hibákat milyen mértékben és hogyan befolyásolja a nyelvtanulók anyanyelve.
Bánréti Zoltán: Az afáziás nyelvtani korlátozottság és az információs kontextus. A névelők az agrammatikus afáziában A diskurzus reprezentációs elméletek egyik osztálya szerint a mondatok nyelvtani szerkezetében vannak olyan jelölők (markerek), melyek a mondat által reprezentált információs szerkezet kereteit jelölik ki. Ilyenek pld. az igeidőt jelölő végződések valamint a határozott és határozatlan névelők. Utóbbiak a mondatbeli főnévi szerkezetek referenciáját szabják meg. Az előadásban agrammatikus Broca afáziás személlyel végzett mondatismétlési tesztek eredményeit ismertetjük. A célmondatok két, határozott névelős főnévi szerkezetet tartalmaztak, ezek topik, fókusz és mondatvégi pozíciókban voltak. Azt vizsgáltuk, hogy milyen feltételek mellett tartja meg illetve hagyja el a vizsgálati személy a célmondatokban szereplő névelőket. Azt találtuk, hogy a vizsgálati személy olyan stratégiát alkalmazott, melyben a főnévi szerkezetek
egyik osztályában a határozott névelő helyett névelőtlen főneveket produkál, (pld. A nő lépett be. helyett: Nő lépett be..) és ezáltal az objektumokra referálás helyett a tulajdonságokra referálást választja. A főnévi szerkezetek egy másik osztályánál viszont a határozatlan névelőt határozott névelőre cseréli fel (A sarkon egy gyerek állt. helyett: A sarkon a gyerek állt.) és ezáltal az objektumok osztálya helyett egy bizonyos individuumra referál mondatával. Bemutatjuk, milyen jelentésreprezentációs stratégiát képeznek ezek a változtatások és hogyan adnak nyelvi korlátozottság menedzselésére alkalmas kompenzációs stratégiát.
Bárkányi Zsuzsanna – Kiss Zoltán: Zöngés-e a v? Egy korábbi tanulmányban bemutattuk, hogy a magyar v fonológiai viselkedése (allofónok, zöngésségi hasonulás, fonotaktika) közvetlenül összefügg fonetikai megvalósulásával, környezete fonetikai tulajdonságaival. Modellünk a zönge és zörej aerodinamikai inkompatibilitásán alapul, és azt jósolja, hogy a v a magyarban kedvezőtlen környezetben zöngétlenedik és zörejessé válik; ilyen pozíció a C_#. Ebben az előadásban azt taglaljuk, hogy a neutralizáció vajon részleges-e vagy teljes. A választ egy akusztikai és egy beszédpercepciós vizsgálat adja meg. Az akusztikai vizsgálatban a zöngésséget, a réshang ún. spektrális nyomatékait, a réshang és a megelőző magánhangzó hosszát és a magánhangzó alacsony frekvenciájú spektrális vonásait („tilt”) vizsgáltuk. Az eredmények szerint a v zöngétlenedik, de a spektrális nyomatékok jellemzői és a hosszúság fenntartják a kontrasztot. A percepciós kísérlet tanúsága szerint a szóvégi f felismerésénél a megelőző magánhangzó tulajdonságai és a réshang hossza egyaránt szerepet játszik; a v felismerésénél a magánhangzóban rejlő percepciós kulcsok döntő fontosságúak.
Bata Sarolta: Időszerkezeti mintázatok a spontán beszédben Az előadásban egy többszereplős társalgás részleteinek időszerkezeti viszonyait vizsgáljuk. A szegmentális és a szupraszegmentális szerkezet tempóadatait, azaz a hangidőtartamokat és a beszédtempót, artikulációs tempót, szünetezési jellegzetességeket egyaránt vizsgáljuk, valamint arra keressük a választ, hogy a két szint jellemzői milyen összefüggésben állnak egymással. Célunk annak megállapítása is, hogy vajon a spontán beszéd időtartamviszonyai különböznek-e a felolvasott beszédben megjelenő értékektől. A hangidőtartamokra vonatkozóan a szakirodalom alapján azt várjuk, hogy a spontán beszédben rövidebb időtartamértékek jelennek meg. A spontán beszéd szegmentálása a különböző koartikulációs jelenségek, valamint hangkiesések és egyéb sajátos módosulások miatt igen bonyolult feladat, ezért az időszerkezeti viszonyok elemzése mellett a vizsgálat célja ezen nehézségek feltárása, és a legcélszerűbb megoldási mód megtalálása.
Bíró Tamás: Tévedni emberi dolog? Performanciahibák az Optimalitáselméletben Nem végezheti el a legelső félévet az a nyelvészhallgató, aki nem tette a magáévá a huszadik századi nyelvészet klasszikus dichotómiáit: a fonetika és a fonológia, a Saussure-i langue és parole vagy a Chomsky-féle competence és performance közötti különbségeket. De vajon ezek a dichotómiák fenntarthatók a huszonegyedik században is? Az előadás által javasolt válasz az, hogy igen is, és nem is. Véleményem szerint a huszonegyedik századi nyelvészet feladata olyan, pszicholingvisztikailag is adekvát modellek kidolgozása, amelyek nem csupán a kompetenciát, hanem a performanciát is képesek visszatükrözni, de nem mossák egybe a kettőt. A javaslatomban az Optimalitáselmélet (Prince és Smolensky 1993/2004) szimulált hőkezeléssel történő két implementációját hasonlítom össze (Smolensky és Legendre 2006, ill. Bíró 2006), és amellett érvelek, hogy ez a megközelítés a nyelvi performanciának egy mind deskriptív, mind pszichológiai szempontból meggyőző modellje. Ugyanakkor cáfolom a Smolensky és Legendre (2006)-féle ICS Architektúra egyik központi hipotézisét, a konnekcionista megközelítés eredendő szükségességét, és magyarázatot adok az Optimalitáselmélet legjellegzetesebb posztulátumára, a megszorítások kategorikus rendezésére is. Végezetül a „rendhagyó” fogalmát is új módon értelmezem.
Bombolya Mónika: Diszfáziás hallássérült gyermekek fogalmi szintje A hallássérüléshez társuló fejlődési diszfázia, mint a neurogén tanulási zavar egy specifikus formája, néhány évtizede ismert és kutatott jelenség. Komplex tünetegyüttes, amelybe beletartoznak a tanulási zavarokra általánosan jellemző symptómák, valamint a beszédtanuláshoz szükséges sajátos részképességek zavarai is. A hazai becslések, és a napi vizsgálati gyakorlat szerint a hallássérültek iskoláiban 30-35%-os az előfordulási
arány. A diagnózis komplex vizsgálat eredménye, az oktatás speciális terápiát igényel. A jelen vizsgálat során a tünetek között vezető szerepet betöltő fogalmi szinttel foglalkozom. A diagnosztizált diszfáziás siket és nagyothalló tanulók aktív szókészletének fejlődését és a fogalomalkotás folyamatát kívánom elemezni és a nem diszfáziás kortársaikéval összehasonlítani. A vizsgálat kérdésfelvetése: Milyen sajátosságokat mutat a fogalmi szint a diszfázia jelenléte esetén?
Bóna Judit: A nyújtás akusztikai-fonetikai paraméterei a spontán beszédben A bizonytalanságból fakadó megakadásjelenségek egyik típusa a nyújtás. A spontán beszédben gyakran előforduló jelenség konkrét akusztikai paramétereinek meghatározása hiányzik mind a hazai, mind a nemzetközi fonetikai kutatásokból; általában akkor beszélünk nyújtásról, ha a szegmentális szint valamely beszédhangja túl hosszú időtartamban valósul meg. Kérdés azonban, hogy milyen időtartam számít extrém hosszúságúnak. Feltételezzük azt is, hogy önmagában a hosszú hangidőtartam nem elegendő a nyújtás azonosításához; meghatározóak benne a hangkörnyezet, a kontextus, a beszédtempó, az intonációs szerkezet és a beszélő egyéni sajátosságai is. Vizsgálatunkban arra keressük a választ, hogy mindezen tényezők hogyan befolyásolják a nyújtás percepcióját. A kérdés megválaszolására kísérletsorozatot terveztünk. Először különböző beszélőkkel készített spontánbeszéd-felvételeket elemeztünk a magánhangzó-időtartamok és az említett egyéb beszédjellemzők szempontjából; majd percepciós tesztet végeztünk gyakorlott megakadásgyűjtőkkel. A kísérleti személyek feladata az volt, hogy tesztlapon jelöljék a hallott nyújtásokat. A percepciós teszt eredményeit összevetettük az akusztikai-fonetikai elemzés adataival, és meghatároztuk a nyújtás (mint megakadás) jellemzőit. Eredményeink felhasználhatók a fonetikai és a pszicholingvisztikai kutatásokban, továbbá a beszédtechnológiában is.
Bóna Judit – Imre Angéla: A hangsúlyeltolódás jelensége a spontán beszédben A spontánbeszédbeli hangsúlyeltolódás jelensége jól ismert a hazai szakirodalomban, de a témával kapcsolatban kevés kísérlet ismeretes. Az első szótagi szóhangsúly gyakran más szótagokra kerül, illetve bizonyos szerkezetekben a főhangsúly a jelzett szóra vagy a névutóra tolódik el. A jelenség egyértelműen negatív, hiszen a hallgató számára nehezíti az elhangzó beszéd feldolgozását. Kísérletsorozatot terveztünk, hogy megfigyeljük, hogyan befolyásolja a hangsúlyeltolódás a percepciós folyamatokat. A kísérleti személyeknek rádióból felvett spontán beszédanyag meghallgatásakor jelölniük kellett, hogy hol észlelik a helytelen hangsúlyt. Akusztikai-fonetikai mérések segítségével meghatároztuk a jelölt helyeknek az objektív paramétereit. Az objektív és szubjektív adatok összevetése alapján definiálhatókká váltak a szokatlan, illetve helytelen hangsúlyozás sajátosságai. A beszédfeldolgozás magasabb kognitív szintjének elemzésére szövegértési tesztet végeztünk, amelyhez manipulált hanganyagot állítottunk elő; a szövegben a hangsúlyok helyét mesterségesen megváltoztattuk. A cél a hangsúlyok megértésre gyakorolt hatásának a vizsgálata volt. Eredményeink újabb adalékokkal szolgálnak a szupraszegmentumok észlelési folyamatainak megismerésében, másrészt rávilágítanak a hangsúlyozásnak a beszédpercepcióban betöltött szerepére.
Bőhm Tamás – Olaszy Gábor: A magyar [v] hang szerkezetének és zörejességének fonetikai vizsgálata A beszédkutatók egyre mélyebbre hatolnak a beszédhangok természetének vizsgálatában. Mindezt támogatják a korszerű elemző szoftverek is. Az ilyen, mikro-típusú vizsgálatok nem öncélúak: egyrészről szolgálják a beszéd mélyebb megismerését, másrészről gyakorlati alkalmazásokban is használhatók. A beszédben a hangok akusztikai megvalósulására hatással lehet a hang helyzete, valamint a koartikuláció. A koartikuláció befolyásolhatja a hang időtartamát, intenzitását és frekvenciaszerkezetét is. A hang helyzetéből fakadóan szintén szerkezeti módosulások jöhetnek létre. A [v] különleges státuszt foglal el a mássalhangzók körében. Egyrészről azért, mert nem szabályosan teljesíti a zöngésségi hasonulás szabályát, másrészről, hogy a zöngés gerjesztés mellett időnként zörejelem is előfordul a hangban, sőt a zörej eluralkodhat a hang végén. Cikkünkben a magyar [v] hang fonetikai elemzésével kapcsolatos eredményeket adjuk közre. Megadjuk a hang három fizikai paraméterének az alakulását a hangsorban elfoglalt helyzete, valamint a hangkörnyezete szempontjából. A zörejesedéssel kiemelten foglalkozunk.
Csiszár Orsolya: Nüansznyi vagy triviális különbségek az individuális szóértésben cirka 50 szó esetén. Egy szóértési vizsgálat eredményeiről Nüansz, triviális, individuális, mégoly, cirka, kibekkel - különböző szófajú, elsősorban a média által közvetített, napjainkban rendszeresen hallott, ám az egyes emberek által eltérő használati gyakoriságú szavak. Bár az ember mentális lexikonának nagysága igen nehezen meghatározható, vizsgálatunkban elsősorban a szó ismeretét próbáljuk feltárni: vajon érti mindenki, mit is jelentek a fenti szavak, miközben – adott esetben – akár saját maguk is használják őket? A jelen kutatás arra keresi a választ, hogy milyen különbségek fedezhetők fel a különböző (fiatal, közép- és idős-) korú, illetve végzettségű (alap-, közép-, valamint felsőfokú) egyének szóértésében, az idegen szavak, valamint a szófajok tekintetében. Vizsgáltuk továbbá azt is, hogy a kísérleti személyek mely szavak esetén bizonytalanodnak el, valamint a kísérletben mely szavakat voltak képtelenek aktiválni. Az adatközlők szóértését 50 szó esetén saját kidolgozású, ún. multiple choice típusú tesztlapok segítségével mértük.
Fejes Attila: Beszéd környezeti zajszennyezettségének csökkentése A nyomozó hatóságok bűnüldözői munkája során számos esetben keletkeznek olyan, emberi beszédhangot tartalmazó hangfelvételek, melyek zajjal fedett környezetben kerülnek rögzítésre. Ezen hangfelvételek megtisztítása a zajoktól a legtöbb esetben szükséges a beszéd érthetővé tétele, feldolgozása és – amennyiben gyanúsított személy kerül látókörbe – összehasonlító hanganalízis elvégzése céljából. Előadásomban ezen zajszűrés lehetőségeit és eredményeit mutatom be különféle, zajjal szennyezett környezetben rögzített hangfelvételeken és konkrét esetpéldán keresztül. Ez az esetpélda az 1940-es években, néprajzi gyűjtés során keletkezett, bakelitlemezre rögzített hangfelvételek CD-n tárolt digitalizált változata, melyek az utókor számára felbecsülhetetlen értéket jelentenek. Ezen kívül vizsgálom, hogy az összehasonlító beszédhanganalízis eredményességének szempontjából meddig mehetünk el a hangfelvételek tisztítása műveletében, a túlzott mértékű zajszűrés mennyire módosítja például a beszéd formánsstruktúráját és egyéb mérhető jellemzőit, melyek összevetésével a beszélő személyek azonosságának vagy különbözőségének megállapítása történik.
Fodor Katalin: Nyelvjárási hangtani sajátosságok jelentkezése a mai moldvai magyarság nyelvhasználatában A moldvai magyar nyelvjárásokról gyakorta még a szakmán belül is egyszerűen mint a csángó nyelvjárásról beszélnek, nem véve figyelembe, hogy a moldvai magyarság eredetét, dialektális jellemzőit tekintve legalább két, markánsan elkülönülő csoportra oszlik. Az archaikus északi és déli csángóság elsősorban a mezőségi, míg a moldvai székelység a keleti székely nyelvjárásokkal hozható szoros kapcsolatba, és ezt legnyilvánvalóbban eltérő magán- és mássalhangzórendszerük mutatja. A korábban (több kutató megállapításai alapján) leírt sajátosságok közül a legismertebbnek az sz-ezés tekinthető – bár ez csak az archaikus csángóra jellemző ugyanúgy, mint a zárt e-zés hiánya, a-zás, nyitódó ie diftongusok, ly-ezés, egyre kevesebb helyen a cs-zés, dzs-zés stb. többé-kevésbé kimutatható előfordulása. Ezzel szemben a moldvai székely nyelvjárásokban zárt e-znek, j-znek, a ty és gy tagja a mássalhangzórendszernek stb. Az ELTE Magyar Nyelvtörténeti Tanszékének kutatócsoportja gyűjtőútjai során tapasztalta, hogy a szakirodalomban gyakran többé-kevésbé egyértelműen egyik vagy másik csoportba sorolt településeken élők nyelvhasználatában az elvárható alakváltozatokhoz képest elég jelentős egyéni – vagy akár közösséginek is tekinthető – eltérések rajzolódnak ki. A fő nyelvjárási jellegzetességek többnyire ma is felismerhetőek, de távolról sem kizárólagosan. A jelenség magyarázatát az alábbiakban kereshetjük: 1. a nagy számban készült hangfelvételek a korábbiaknál sokkal pontosabb képet rajzolnak a nyelvhasználatról 2. a történeti, településtörténeti, névtani és nyelvjárási adatok alapján feltételezhető, hogy az ún. archaikus csángóság a jelenleginél jóval nagyobb területen élt, és lassan, fokozatosan székelyesedett el 3. az utóbbi időszakban részben a magyarországi és erdélyi kapcsolatok erősebbé válása, a csángók körében is egyre gyakoribb továbbtanulás, utazás, távolabbi, sokszor külföldi munkavállalás miatt a külső nyelvi hatás egyre inkább érezhető
Az élőnyelvi felvételekről vett példákkal illusztráljuk, milyen „kevert” változatok jönnek létre gyakran ugyanazon beszélő nyelvhasználatában is, valamint bemutatjuk, hogy az egyes településeken milyen alakváltozatok utalnak az esetleg ma már rejtve maradt eredeti vagy előző nyelvjárásra.
Gocsál Ákos – Huszár Ágnes: Óvatos lépések a mentális lexikonban A gondolattól a hangos beszédig vezető út az önmegfigyelés számára is alig megközelíthető módon, agyunk „fekete dobozában” zajlik. A pszicholingvisztikai konszenzus szerint a mentális lexikonban való keresés egy kétlépcsős folyamat. Ennek során először a lemma – konceptuálisan kimetszett szemantikai tartalmak, valamint szintaktikai jegyek egysége – választódik ki. Ezt követi a lexémának – „egy absztrakt lexikai egység konkrét fonológiai alakjának” (Kempen & Huijbers) – az előbbihez való hozzárendelése. A folyamatot kísérleti modellálása egy úgynevezett Stroop-feladattal történik. Levelt és munkatársai, Roelofs és Jescheniak angol, holland és német nyelvi anyagon elvégzett Stroop-kísérletekkel igazolták a lemmalexéma kiválasztási sorrendet. Mi magyar anyagon végezzük el a kísérletet. Ennek folyamán a kísérleti személyeknek egy képernyőn látható mindennapi dolgokat, pl. állatokat kell megnevezniük, miközben fejhallgatón keresztül szavakat hallanak. Először egy próbakísérlettel millisecundumos pontossággal megmérjük a kísérleti személyek átlagos reakcióidejét – a kép megpillantásától a fonáció kezdetéig (onset). A kísérlet maga három szakaszban zajlik, mindháromban két-két feladatot kell a kísérleti személyeknek megoldaniuk. A szakaszok: 1. a kép megjelenése előtt 2. azzal egy időben 3. azt követően. Mindhárom szakaszban kétféle hangingert hall a kísérleti személy: a. a képen ábrázolt dolog nevének szinonimáját (kecske képét látja, a birka szót hallja) b. a képen ábrázolt dolog nevéhez hangzásában hasonló szót (kecske képét látja, a fecske szót hallja). Hipotézisünk: 1. Ha a szemantikai szinonima (kecskét lát és birkát hall) a kép megpillantása előtt vagy azzal egy időben hangzik el, meghosszabbodik a reakcióidő, ha a kép megpillantása után, nem befolyásolja azt. 2. Ha a célszó hangalakjához hasonló szó (kecskét lát és fecskét hall) a kép megpillantása előtt vagy azzal egy időben hangzik el, nem befolyásolja, ha a kép megpillantása után, meghosszabbítja a reakcióidőt.
Gósy Mária: A módosult beszédprodukciós stratégia A spontán beszéd tervezési folyamatai közvetlenül nem tanulmányozhatók, az aktuális kivitelezés jellegzetességei utalnak a rejtett mechanizmus működésére. A vezérlő stratégiákat – függetlenül a hipotetikus modelltől – önmonitorozási folyamatok kísérik a kezdetektől; ezek lehetőséget adnak az esetleges hibák csökkentésére. Módosul-e a beszédtervezés önellenőrzési folyamata, ha háttérzaj nehezíti a spontán beszédet? Kísérletsorozatban magyar beszélőkkel első ízben vizsgáltuk a környezeti zaj (esetünkben emberi beszélgetés) hatását a beszéd akusztikai-fonetikai minőségére (intenzitás, alaphangmagasság, beszédtempó változásának, illetőleg a megakadásjelenségeknek az elemzésével). 15 beszélő 2 perces narratíváit (fele csöndben, fele zajban rögzítve) elemeztük a Praat program segítségével. Az eredmények igazolták egyfelől a Lombard-hatásként ismert jelenséget; másfelől arra mutattak rá, hogy a beszéd számos további paramétere is sérül, illetőleg fonetikai realizációjuk nem tekinthető tipikusnak a környezeti zaj következményeként.
Gráczi Tekla Etelka: (Zárfelpattanás) Az explozívákról régóta tudott és a legújabb kutatások alapján igazolt tény, hogy a zárfelpattanási szakasz bizonyos hangkörnyezetben, illetőleg az aktuális ejtés eredményeképpen elmaradhat. Feltételezhető, hogy ez leggyakrabban akkor következik be, ha a követő konszonáns artikulációs konfigurációja hasonló a kérdéses felpattanó zárhangéhoz. Mindez azonban nem törvényszerűen végbemenő koartikulációs folyamat; fonetikailag alátámasztott kísérleti adatok nem állnak rendelkezésre a kérdés eldöntéséhez. A jelen kísérlet célja az, hogy a zárfelpattanás mint artikulációs gesztus realizációit rendszeres elemzésnek vesse alá. Arra keresünk választ, hogy a koartikulációs hatások létrejöttében milyen tényezők játszanak szerepet (tempó, morfémahatáron, szünettartás stb.).
Gyarmathy Dorottya: Megváltoztatják-e beszédünket a külső hangingerek? A spontán beszéd folyamatosságát számos külső és belső tényező befolyásolhatja. A beszéd szerkesztettsége, a megnyilatkozások virtuális mondatainak felépítése és a szupraszegmentális szerkezet nagymértékben függ többek között az egyén aktuális pszichikai, illetve fizikai állapotától, a beszédtémától, a beszédszituációtól, továbbá a produkció közben a beszélőt érő környezeti (hang)hatásoktól. Jelen kutatás egyenlő számú női és férfi adatközlő spontánbeszéd-felvételeinek elemzése által vizsgálja, hogy a beszélőket érő mindennapos hanghatások (zene, utcazaj stb.) miképpen befolyásolják a produkciót. Választ kerestünk többek között arra, hogy miként változik beszédben előforduló megakadásjelenségek előfordulási gyakorisága, a szünettartás, a beszédtempó, továbbá a beszéd akusztikai sajátosságai.
Horváth Viktória: Szófajfüggők-e a spontán beszéd megakadástípusai? A spontán beszéd megakadásjelenségei a beszédtervezés és kivitelezés egyidejű működésének következményei. A hibás közlések vizsgálatával lehetőség nyílik a beszédprodukció rejtett folyamatainak feltérképezésére; ennek megfelelően az elmúlt években magyar nyelven is több kutatás foglalkozott a megakadások különböző szempontú elemzésével. A jelen kutatás – magyar nyelven elsőként – azt vizsgálja, hogy a bizonytalanságból adódó típusok (nyújtás, ismétlés, újraindítás) és a hibák (nyelvem hegyén van jelenség, téves szótalálás, metatézis, stb.) milyen előfordulást mutatnak az egyes szófajokkal kapcsolatban. A vizsgálathoz három korpusz nyelvi adatainak szófaji előfordulását elemezzük: (i) a 2004-ben közreadott első magyar nyelvbotlás-korpusz, (ii) 10 beszélővel rögzített spontán narratívák, (iii) élő rádióműsorból rögzített dialógusok. A három korpusz megakadásjelenségeinek és az érintett szófajok összehasonlításával arra a kérdésre kerestük a választ, hogy 1. van-e statisztikailag szignifikáns összefüggés a megakadásjelenségek egyes típusai és a szófajok között; 2. a kétféle módszerrel (on-line és off-line) rögzített megakadások szófaji vonatkozásai azonosak-e vagy különbözők. Az eredmények a beszédtervezési folyamat finomműködéseinek elemzését teszik lehetővé.
Kaló Zsuzsa: Marihuána-használat hatása a verbális munkamemóriára Bevezetés: Jelen kutatás objektív választ keres a marihuána-használat kognitív képességekre gyakorolt hatásának következményeivel kapcsolatos tévhitek eloszlatására. Módszer: A maihuána-használat hatásait nem intoxikáció alatt azaz annak közvetett következményeit vizsgáljuk a verbális munkamemória mérőlejárásaival (álszóismétlési, szám- és mondatterjedelem teszt) majd hibaelemzést végzünk. A marihuána használatának súlyossági fokának meghatározására egy újonnan validált szűrő-kérdőívet (MSI) használunk. Vizsgálati személyek: A vizsgálati csoport 18-30 év közötti budapesti és vidéki drogambulanciák kezeltjei, a kontrollcsoport illesztett demográfiájú és intelligenciával rendelkező személyek. Diszkusszió: A verbális munkamemória feladata a „beszédszerű” információk átmeneti tárolása és frissítése, kapacitásában jelentős egyéni különbségek figyelhetőek meg, amelyek kognitív funkciók működését modulálják. A marihuánahasználók felmérésével egy kapacitási mintázat kirajzolódását feltételezünk, amelyből a drog krónikus hatására következtethetünk. Az adatok összegzése során arra a neurolingvisztikai kérdésre keressük a választ, hogy ha a verbális munkamemória működését tartósan „megzavarja” egy pszichoaktív anyag, akkor az hogyan jelenik meg a nyelvtani modulok (lexikon, szintaxis, fonológia) produkciójában.
Kiss Gábor – Mika Waseda: A magyar és a japán magánhangzók akusztikai szerkezetének összehasonlítása szintetizált hangminták alapján Kiss Gábornak 1985-ben jelent meg a közleménye, amelyben a magyar magánhangzók akusztikai szerkezetét, pontosabban az első és a második formánsra vonatkozó frekvencia értékeket határozta meg 212 szintetizált hangminta segítségével 20 kísérleti személlyel végzett percepciós teszttel. A magyar munkálat hangmintáit felhasználva Mika Waseda Japánban megismételte a kísérletet 20 japán anyanyelvű kísérleti személlyel. Így – a magyar mellé – kirajzolódott az ugyanolyan léptékű F1-F2 koordináta rendszerben a japán öt tagú (a, e, i, o, u) magánhangzó háromszög is. Előadásunkban bemutatjuk a fenti két kísérlet alapján magyar és a japán magánhangzók akusztikai (F1, F2 alapú) összevetését. A két nyelv kirajzolódó magánhangzó-háromszögét egymásra vetítjük, és az eredményeket értékeljük, kitérünk a magyarban meglévő, de a japánban hiányzó é, ö, ű, á hangok helyzetére. Ismertetjük azokat a következtetéseket, amelyek felhasználhatók a magyarok japán, s a japánok magyar tanításában.
Kormos Judit – Dénes Mariann: Az idegen nyelvi beszéd időbeli jellemzőinek mérése és megítélése Kutatásunkban azt vizsgáltuk, hogy milyen beszédprodukciós jellemzők jósolják be a legjobban a nyelvtanárok ítéleteit azzal kapcsolatban, hogy mennyire beszélnek folyamatosan angol nyelven a magyar anyanyelvű diákok. Vizsgálatunkban 16 nyelvtanuló vett részt, akik egy kb 2 perces történetet meséltek el angol nyelven, melyet digitálisan rögzítettünk. A felvételeket 3 magyar anyanyelvű és 3 angol anyanyelvű nyelvtanár értékelte egy öt-pontos skálán. A hangfelvételek időbeli jellemzőit egy számítógép program segítségével elemeztük és össze vetettük a nyelvtanárok által adott folyamatosság pontszámmal. Eredményeink azt mutatják, hogy mind a magyar, mind az idegen nyelvű tanárok ítéletét a legjobban a beszédtempó, a szünetek közötti szöveg hossza, a fonációs ráta, a szünetek közötti hangsúlyos szavak száma illetve a szünetek átlagos hossza jósolja be. Ez azt jelzi, hogy az idegen nyelvi beszéd folyamatossága leginkább a beszédprodukciós folyamatok automatizmusával függ össze.
Kozma Judit: Magyar és német kérdő mondatok dallammintái A szakirodalom szerint a szupraszegmentumok létrehozása kevésbé tudatos folyamat, mint a beszédhangok sorozatáé, így még fontosabb lenne felhívni a figyelmet a nyelvek közötti eltérésekre. Tapasztalataimból kiindulva azonban úgy gondolom, hogy a németnyelv-oktatásban a szupraszegmentális fonetika méltatlanul háttérbe van szorítva. Ezért azt feltételeztem, hogy a németül tanuló magyar anyanyelvű beszélők a magyar mintákat követik akkor is, ha németül kell megnyilatkozniuk. Kísérletemben 30 (10 német anyanyelvű, 10 német szakos és 10 nem német szakos magyar anyanyelvű) beszélő dallammeneteit vizsgáltam, elsősorban a kérdő mondatokra fókuszálva, mert elsősorban ennél a mondattípusnál térnek el a két nyelv intonációs mintái. A vizsgálatot olvasott szövegen végeztem, a hanganyagot a Praat beszédelemző programmal dolgoztam fel.
Kuna Ágnes: Az idegen eredetű szavak kiejtésének vizsgálata az idegennyelv-oktatásban A német–magyar nyelvi kapcsolatok és ennek nyelvészeti vizsgálata hosszú történelmi múltra tekint vissza, az viszont, hogy a nyelvi érintkezés miként segíthetné a nyelvoktatást, egyelőre a kevésbé vizsgált területekhez tartozik. Kutatásaimmal részben ennek a hiánynak a pótlásra vállalkozom 1700 összegyűjtött lexéma alapján, amely az ún. német–magyar „közös szókincset” (internacionalizmusok, jövevényszavak, idegen szavak) alkotja. Előadásomban bemutatom, hogy milyen problémákat okozhat a „közös szókincs” a nyelvtanulásban, különös hangsúlyt fektetve a szemantikai és a kiejtésbeli interferenciákra. A kérdések megválaszolására kísérletsorozatot terveztem, amelyben 30 különböző nyelvi szinten lévő magyar anyanyelvű német mint idegen nyelvet tanuló és ugyanennyi német anyanyelvű magyar mint idegen nyelvet tanuló vesz részt. Az eredmények lehetőséget nyújtanak a magyar és a német anyanyelvűek nehézségeinek összehasonlítására, az írott kép és a hangzó szöveg befogadásának vizsgálatára, valamint az egyes nyelvi szinteken fellépő problémák felismerésére. A kutatás eredményei és az erre épülő oktatási módszerek, illetve feladatok a jövőben hasznos segítői lehetnek a nyelvtanároknak és a nyelvtanulóknak egyaránt.
Kusztor Mónika – Bakti Mária: Megakadásjelenségek szinkrontolmácsolt szövegekben A szinkrontolmácsolás (az egyidejű beszédpercepciót és -produkciót lehetővé tevő) mentális folyamatairól keveset tud a kutatás. Tanulmányunk célja megakadásjelenségek vizsgálata szinkrontolmácsolt szövegekben. Hiszen ugyanúgy, ahogy a megakadásjelenségek elemzése spontán beszédben segít megismerni a beszédprodukció folyamatát, annak szakaszait, a megakadásjelenségek vizsgálata elősegítheti a szinkrontolmácsolás folyamatának jobb megértését. Elemzésünk többek között arra irányul, milyen, esetlegesen nyelvfüggő különbségek vannak angolra és németre tolmácsolt szövegek megakadásaiban. Kutatási előzményként Pöchhacker 1995-ös, forrásnyelvi és célnyelvi szövegek megakadásait összehasonlító, és Bakti 2007-es, tolmácshallgatók és gyakorló szinkrontolmácsok magakadásit összevető tanulmánya szolgál.
Laczkó Mária: Középiskolai tanulók spontán beszédének temporális jellemzői A spontán beszéd egyik leggyakrabban kutatott területe a beszédtempó. A kutatások egyrészt a tempónak az észlelésre/megértésre gyakorolt hatását ölelik fel, másrészt a beszédnek – mint nyelvi produktumnak – a létrehozásában (beszédprodukció tervezése), továbbá a beszédproduktum minőségének kialakításában betöltött szerepére vonatkoznak. Az akusztikai-fonetikai mérések ennek megfelelően lehetővé tesznek összehasonlító longitudinális, illetve keresztmetszeti vizsgálatokat. Bebizonyosodott például, hogy a magyar beszéd tempója jelentősen felgyorsult, s a tempóval kapcsolatos kutatások életkori jellegzetességeket is feltártak. Keresztmetszeti kutatásunkban a beszéd tempójának a beszéd minőségében betöltött szerepét vizsgáljuk az anyanyelvelsajátítás záró periódusában (15 és 18 évesek körében). Hipotézisünk szerint a magyar beszéd tempójának gyorsulása e korosztály beszédében a legszembetűnőbb. Tény az is, hogy beszédük minőségét a sokszor tapasztalható artikulációs nehézségeik tovább rontják, illetve kiejtésükben különböző alakváltozatok tapasztalhatók. Azt vizsgáljuk tehát, hogy a) e korosztály spontán beszédét milyen tempóértékek jellemzik; b) milyen összefüggés mutatkozik a beszédük tempója, artikulációs nehézségeik és a kiejtési alakváltozatok között; c) hogyan jellemezhetők kiejtési alakváltozataik akusztikai-fonetikai szempontból. Az előadásban bemutatandó eredmények és a levont következtetések 60 (30 15 é és 30 18 é) tanuló irányított spontán beszédrészletének (akusztikai-fonetikai, illetve statisztikai) elemzésén alapulnak.
Macher Mónika: Tanulásban akadályozott gyermekek aktív szókincsének vizsgálata Előadásomban 7 éves tanulásban akadályozott gyermekek szókincsvizsgálatának eredményeiről számolok be. Bevezetésül a tanulási akadályozottság fogalmát, jellemzőit járom körbe, ezt követően szólok a szókincselsajátítás mechanizmusának működéséről, működését befolyásoló tényezőkről, majd a tanulásban akadályozott gyermekek aktív szókincs vizsgálatának fontosságáról. Előadásom második felében a 2006/07os év folyamán ép hallású tanulásban akadályozott tanulók körében felvett nyelvi mérés eredményét ismertetem. A LAPP 3-8 vizsgálati anyag (Lőrik-Ajtony-Pléh, 1997) elvégzésével kapott adatok kvalitatív és kvantitatív analízise alapján a gyermekek aktív szókincsének minőségét mutatom be. Előadásom zárásaként összefoglalom az eredményeket, következtetéseket és felhívom a figyelmet a tanulásban akadályozott gyermekek szókincsvizsgálatának, illetve a speciális fejlesztő foglalkozások szükségességére.
Mády Katalin: Magyar magánhangzók vizsgálata elektromágneses artikulográffal gyors és lassú beszédben Az utóbbi néhány évtizedben született kutatási eredmények szerint a magyar magánhangzó-rendszerben a hosszúság és a minőség sajátos kölcsönhatása figyelhető meg: az alsó nyelvállású hangzók esetében a minőségbeli eltérés jelentős, a felső nyelvállású hangzók esetében minimális, a középső nyelvállású hangok pedig átmeneti állapotot mutatnak (Kovács 2002, Mády & Reichel 2007). Jelen vizsgálat középpontjában az a kérdés áll, hogyan befolyásolja a magánhangzók minőségét az eltérő beszédtempóból adódó tartam. Vizsgálati módszerek: Az elektromágneses artikulográf (EMA) egészségre ártalmatlan vizsgálati módszer, amely segítségével valós időben, magas időbeli felbontással (200 kép/mp) követhető az artikulációs szervek mozgása. Jelen kísérlet adatai kétdimenziós felvételből származnak, ahol a szenzorok rögzítési helyei a következők voltak: áll, alsó ajak, nyelvhegy, nyelvperem, praedorsum, postdorsum (vízszintes, ill. függőleges koordináták centiméterben). A vizsgálatban három, 20-25 éves fő vett részt. A mondatba ágyazott szavak szerkezete /CVCa/ volt, ahol V a 14 magyar magánhangzó egyike /p/ környezetben. A korpusz 8-10 ismétlést tartalmazott. Vizsgálatunkat helyszűke miatt a hátsó magánhangzókra korlátozzuk. Eredmények: Tartam: A rövid magánhangzók átlag időtartama normál tempó esetén a hosszú magánhangzók 50,9%-át tette ki, gyors tempó esetén az arány 57,2% volt. Ez egyezik Hoole & Mooshammer (2002) németre tett megállapításaival, miszerint a rövid magánhangzók időtartama kisebb mértékben csökken gyorsabb beszédtempó esetén, mint a hosszúaké. Formánsszerkezet: A formánsszerkezet gyors beszédtempó esetén a magánhangzók nagymértékű centralizálását mutatta, egyszersmind felerősödött a környező mássalhangzók koartikulációs hatása is. Artikuláció: A magánhangzó nyelvállása és hosszúsága által az artikulációra gyakorolt hatást többszempontos varianciaanalízissel vizsgáltuk. Míg a nyelvállás minden paraméterre szignifikánsan különbözőnek bizonyult (p >= 0,05), a magánhangzó hosszúsága az ajak vízszintes és függőleges helyzetére, a nyelvhegy és a nyelvperem helyzetére, valamint a postdorsum függőleges
helyzetére volt hatással. Az egyes magánhangzók viszonyát a Tukey-féle post-hoc teszt segítségével vizsgáltuk. Míg normál beszédtempó esetén a releváns artikulátor (postdorsum függőleges helyzete) az alsó nyelvállású magánhangzókat egyértelműen elkülönítette mind egymástól, mind a középső és magas magánhangzóktól, addig gyors tempó esetén a rövid /a/ csupán a hosszú /a:/-tól és a rövid /u/-tól különbözött szignifikánsan a postdorsum függőleges helyzetét tekintve. Fontos megjegyeznünk, hogy adatainkban lassú beszédben a rövid /a/ nyelvállása szerint legalsó, ajaknyíltság szerint félig nyílt magánhangzónak mutatkozott. Irodalom Hoole, Philip & Mooshammer, Christine (2002): Articulatory analysis of the German vowel system. In: Auer, P., Gilles, P., and Spiekermann, H. (szerk.), Silbenschnitt und Tonakzente. Tübingen: Niemeyer, 129-159. Kovács, Magdolna (2002): Tendenciák és szabályszerűségek a magánhangzó-időtartamok produkciójában és percepciójában. Debreceni Egyetem Kiadója. Mády, Katalin & Reichel, Uwe D. (2007): Quantity distinction in the Hungarian vowel system–just theory or also reality? Proc. 16. ICPhS, Saarbrücken, 1053-1056.
Markó Alexandra: Kérdő funkciójú hanglejtésformák a spontán beszédben A magyar fonetikai szakirodalom kimerítően elemzi a kérdő mondatformák szupraszegmentális jellegzetességeit (lásd pl. Deme 1962, Fónagy–Magdics 1967, Varga 1994, Olaszy 2002). Ezek a vizsgálatok azonban felolvasott vagy (kísérletileg) elicitált mondatokra irányultak, a spontán beszéd vizsgálata ezen a területen is háttérbe szorult. A legújabb számítógépes alkalmazások és beszédkorpuszok azonban már lehetővé teszik a kérdések spontán beszédprodukciókban történő vizsgálatát is. Ezért előadásomban egy kétórás, négy résztvevős társalgás (információelméleti értelemben) zajmentes kérdéseinek a dallamára vonatkozó elemzés eredményeit mutatom be. Hipotéziseim szerint a) a spontán megvalósuló kérdések sokszínűbb, több (érzelmi) árnyalatot kifejező képet mutatnak, mint a felolvasottak (vö. elicitált és spontán vokális elemekre Markó 2006); illetve b) a (különösen a nyelvművelő szakirodalom által) „helyesnek” tartott formáktól való eltérések pragmatikai okokra, azaz a közlő aktuális szándékára vezethetők vissza.
Mártonfi Attila: Beszédtempó-változás filmremake-ek tükrében Mára mintegy nyelvészeti-fonetikai közhellyé lett a beszédtempó gyorsulásának ténye az elmúlt évszázadban, holott e megállapítás mögött inkább következtetések, közvetett bizonyítékok, illetve virtuálisidő-vizsgálatok állnak. A hangrögzítés feltalálásának 130. évfordulóján azonban lehetőség van régi és új hangfelvételek összevetésére s ezáltal objektív adatok közvetlen vizsgálatára is. Előadásomban egy ilyen vizsgálatról számolok be, melynek lényege az 1931-es Hyppolit, a lakáj, illetve az 1934-es Meseautó című filmek és az 1999-es Hippolyt, illetve a 2000-es Meseautó című remake-jeik összevetése. Az összehasonlítandó korpuszokban – a több szempontú elemzés érdekében – szerepelnek nyelvileg azonos, részben azonos és különböző megnyilatkozások is. A vizsgálatban külön elemzés alá vetem az artikulációs és a beszédtempót. Kitérek a tempók pontos meghatározásához elengedhetetlen technika- és zenetörténeti háttérre is.
Menyhárt Krisztina: A beszédtempó eltéréseinek észlelése 50 évvel ezelőtti és mai beszélőknél A szakirodalomban már tényként jelenik a beszédsebességnek az elmúlt évtizedekben megfigyelhető gyorsulása. Emellett nemcsak az objektíve mérhető sebességnövekedés, hanem a beszédhez tartozó egyéb jelenségek, így a megakadások (szünetek, hibák, nyelvbotlások) különböző típusainak megjelenése és gyakorisága is változik. A jelen előadás témája az, hogy a hallgató hogyan észleli és mennyire képes objektíven megítélni a mai és az időben (és térben) tőle távolabb eső beszélők beszédének gyors vagy lassú voltát. A kísérleti anyagot 10 különböző témájú spontánbeszéd-szöveg alkotta mintegy 10 perc terjedelemben, női ejtésben. A beszélők közül ötöt a Nyelvjárási Hangarchívumból választottunk, velük az interjúk 1951 és 1957 között készültek, hozzájuk illesztettünk életkorban (40 és 80 év között) öt mai, budapesti kísérleti személyt. Megállapítottuk az artikulációs és beszédtempót, megvizsgáltuk a szünetek és más megakadásjelenségek időtartamát, illetve típusát és gyakoriságát. Ezt a tesztanyagot 40 kísérleti személy hallgatta le, akik egy 5-ös skálán ítélték meg az elhangzott beszéd sebességét. A kutatás célja, további adatokat szerezni arról, mi befolyásolja leginkább a hallgató beszédtempó-élményét: az objektív beszédsebesség és a szünetek, a téma ismertsége vagy a beszéd érthetősége, esetleg nyelvjárásias volta.
Feltételezzük, hogy minél távolabb áll a szöveg témája és stílusa a maitól, annál gyorsabbnak észlelik a hallgatók az elhangzott beszédmintát.
Mészáros Éva – Szentkuti-Kiss Katalin: Téri és idői relációs kifejezések anterior és posterior afáziások nyelvhasználatában Neurológiailag intakt személyek vizsgálatának eredményei szerint, az események közötti időviszonyt kódoló mielőtt, miután időhatározói kötőszót tartalmazó mondatok – (1) A férfi kávézott, mielőtt telefonált (2) A férfi telefonált, miután kávézott – feldolgozása eltérő terhelést jelent a munkamemória számára. Az (1) esetében, amikor az igei csoportok felszíni sorrendje tükrözi az események kronológiai sorrendjét, gyorsabb a valós idejű feldolgozás, szemben a (2) mondattípussal, amikor a helyes időreprezentáció kialakításához ’újra kell rendezni’ az eseményeket, és ez a szemantikai komputációs/integrációs költség növekedését eredményezi. Az afáziások nyelvi teljesítményének sajátos vonása a fenti kifejezések feldolgozásának-produkciójának korlátozottsága, és az ezzel párhuzamosan megfigyelhető zavar a téri relációt kifejező névutós szerkezetek (pl. a toll a pohár mögött van) kezelésében. A téri konstrukcióknál a deiktikus és az intrinzikus referenciakeretek használatában eltérések tapasztalhatók: a nyelvi teljesítmény jobb, ha a viszonyítási tárgy rendelkezik orientációval. Anterior (frontalis) és posterior (temporoparietalis, parietalis) afáziásoknál megegyező teljesítménymintázatot találtunk a fenti szerkezetek használatában: vajon nyelvtan-specifikus deficitekkel vagy általánosabb kognitív korlátozottsággal (pl. a munkamemória-kapacitás csökkenésével) magyarázhatók-e a viselkedéses jellemzők az eltérő lézió lokalizációk esetén.
Mihajlik Péter – Fegyó Tibor – Tüske Zoltán: Spontán magyar nyelvű beszéd gépi felismerése explicit nyelvfüggő szabályok nélkül A nagyszótáras, spontán magyar nyelvű beszéd gépi felismerése terén tudomásunk szerint elsőként publikálunk eredményeket. A konkrét feladat a MALACH (Multilingual Access to Large Spoken Archives) magyar nyelvű beszédadatbázis teszthalmazán minél jobb szófelismerési pontosság elérése volt. Bemutatjuk a „hagyományos” szó-fonéma alapú gépi beszédfelismerési megközelítést, ahol graféma-fonéma szabályokat és kézi kiejtési szótárakat alkalmazunk a normál és a kivételes ejtésű (spontán artikulációjú, hagyományos, illetve idegen) szavak fonéma-szintre történő leképzésére. Majd rátérünk az újszerű, morf-graféma alapú beszédfelismerési megközelítésre, ahol sem kivétel szótárakat, sem graféma-fonéma (explicit) szabályokat nem használunk. Ráadásul szavak helyett tisztán statisztikai, nyelvfüggetlen eljárással kapott morf lexikai egységeket alkalmazunk. A két megközelítést beszélőfüggetlen és beszélőadaptív felismerési tesztekben hasonlítjuk össze. A szó és betűfelismerési pontosságok egyértelműen az új, nyelvfüggetlen módszer dominanciáját mutatják.
Nagy János: Szövegrögzítési eljárások és tanulságok Fónagy Iván elemezte Füst Milán „Öregség” című szövegét háromféle előadásban. A lejegyzés eredménye kottázással publikálva jelent meg. Kecskés András saját rögzítési eljárást dolgozott ki (irodalmi) szövegek hangzáselemzése céljából. A modern számítógépes hangzáselemzés egyik ismert szoftvere, a PRAAT napjainkban széles körben használatos a frekvencia, a szünet és a hangerő adatainak együttes mérésére és hangzó szövegek leírására. Az előadás a háromféle eljárás egymásra vonatkoztatását végzi el Füst Milán adott szövegének elemzésével, s levonja a tanulságokat.
Navracsics Judit: A kétnyelvűek beszédprodukciója különböző beszédhelyzetekben A Grosjean-féle nyelvi mód modell szerint a kétnyelvűek beszédprodukciójára nagy hatással van a beszélgetőtárs nyelvi kompetenciája. Amennyiben kétnyelvűvel beszélgetnek, a nyelvi kontroll laza, számos kódváltás figyelhető meg beszédükben. Ha azonban egynyelvűvel kommunikálnak, erős nyelvi kontroll alatt kell tartaniuk magukat, amelynek következtében nem, vagy igen ritkán történik meg a kódváltás. Kísérletsorozatomban többféle feladatot hajttattam végre kétnyelvűekkel, és megfigyelésem szerint nem csak a nyelvi mód határozta meg a beszédviselkedésüket, hanem a feladat típusa is. A kötetlen beszélgetés során sokkal kevesebb kódváltást tapasztaltam, mint a kísérleti helyzetben. A jelen előadásban ugyanazon kétnyelvű személyek beszédprodukcióját vizsgálom kétféle beszédhelyzetben: a spontán beszélgetés során, valamint irányított szövegalkotás során, teszthelyzetben. A kísérletben résztvevőket két csoportba osztom
aszerint, hogy egynyelvű vagy kétnyelvű beszédmódban voltak a vizsgálat során. Vizsgálom a kódváltásokat, a beszédtempót, a megakadásjelenségeket és az önkorrekciókat. Az eredmények bizonyítékul szolgálnak arra vonatkozóan, hogy valóban másként viselkednek-e nyelvileg a kétnyelvűek attól függően, hogy milyen típusú beszédtevékenységet folytatnak. Amennyiben igen, akkor a nyelvi mód modell mellett figyelembe kell venni a kétnyelvűek lelki, fizikai állapotát is, valamint beszédhelyzetüket is, amikor beszédviselkedésüket vizsgáljuk.
Olaszy Gábor: A koartikulációs néma fázis jelensége A hangkapcsolódások legutóbbi vizsgálata során olyan hangelem létezését mutattuk ki, amelyik nem illik bele a hagyományos, fonetikai hangosztályozásokba. Ezt a hangelemet koartikulációs néma fázisnak neveztük el. Értéke 25-40 ms. A jelenség olyan CC, CCC kapcsolatokban mutatható ki, ahol zöngétlen zár-, rés-, zár-rés hangot követ nazális hang. A cikkben a jelenség első vizsgálatát adjuk meg magyarra. Kitekintünk más nyelvekre is. A méréseink során tapasztalt koartikulációs néma fázis kialakulását két tényező együttes hatásának tulajdonítjuk. Ez a két artikulációs mozzanat a gerjesztésváltás és az azzal azonos időben történő üregváltás, melynek során az orális üreget lezárjuk, a nazálist kinyitjuk. E két hangképzési elem együttes megvalósításához ezek szerint ennyi időre van szüksége a beszélőnek. A másodlagos néma fázis léte egy sor elméleti és gyakorlati kérdést vet fel. Melyik hanghoz tartozik a két kapcsolódó hang esetében (melyik hang időtartamát növeli)? Hogyan viszonyítható ez az eddigi hangdefiníciókhoz (zár-, rés-, zár-rés hang). Mennyire fontos ennek az elemnek a léte a hanghullámban a percepció szempontjából? Mennyire függ a kialakulása az artikuláció pontosságától? Mennyire mutatható ki felolvasott beszédben és spontán megnyilatkozásoknál? Nyelvfüggetlen-e? Hogyan kell a jelenséget kezelni beszédtechnológiai szempontból?
Simon Orsolya: Beszédészlelés anya- és idegen nyelven – mennyiben általános és mennyiben eltérő, nyelvspecifikus tényezők határozzák meg a beszédpercepció folyamatát? A pszicholingvisztikában ismeretes, hogy a beszédpercepció általános háromszintű (hierarchikus, moduláris, interaktív) modelljét érdemes óvatossággal kezelni, ha különböző anyanyelvű személyek vagy ugyanazon személyek anya- és idegen nyelvi beszédfeldolgozási folyamatait vetjük össze. Nyilvánvaló, hogy az anyanyelv-elsajátítás során nyelvenként eltérő percepciós bázis alakul ki, amely az első nyelv specifikus sajátosságait magán viselve a továbbiakban elsajátított nyelvek dekódolási mechanizmusaira is hatással van. Az előadásban 200 magyar gyermek (11-12 évesek) magyar és angol beszédészlelési teljesítményének vizsgálatára kerül sor a GMP tesztcsomag 5-5 magyar és angol altesztje (GMP 2, 3, 4, 5, 10 – akusztikai, fonetikai, fonológiai és szeriális észlelési tesztek) segítségével, amelyek a fenti modell szerinti mechanizmus minden fontos lépcsőfokáról tájékoztatnak. Az egyes észlelési szintek között felállítható nehézségi sorrend és az egyes szinteken elkövetett típushibák rávilágítanak az anyanyelvi nevelésben és az idegennyelvoktatásban feltáratlan, valamint fejlesztendő területekre (pl. szintaktikai vagy szemantikai fogódzók alapján történnek-e kompenzálási stratégiák az észlelés hiányaira; a forma, a szerkezet és a jelentés nagyobb mértékű szétválása; a mássalhangzó-torlódások különböző mértékű tolerálása; változatosabb, gyakoribb hibázás a második nyelven; a beszédpercepciós hierarchiában szereplő további szintek interaktivitási minősége, kihasználhatósága; egység-vezérelt vagy stimulus-vezérelt felismerési, azonosítási stratégiák jellemzőbbek-e stb.), ill. a pszicholingvisztika számára empirikus adatokkal szolgálnak az általánosan elfogadott elméleti keret (l. fenti modell) pontosabb megismeréséhez, finomításához.
Szaszák György – Vicsi Klára: Prozódiai információ használata a beszédfelismerés hatékonyságának növelésére A folyamatos gépi beszédfelismerés alapvetően nem használja fel a beszéd prozódiai jegyekben hordozott információtartalmát. Túl azon, hogy ez bizonyos esetekben nem teszi lehetővé a felismerés egyértelműsítését (pl. kérdés vagy állítás hangzott el), további teljesítménybeli veszteségeket okozhat, hiszen közismert, hogy az ember is támaszkodik a prozódiai információra a beszéd értelmezése során (pl. beszéd tagolása, beszédrészletek kiemelése a hangsúly révén, stb.). Kihasználva azt, hogy a magyar nyelv kötött hangsúlyozású, a beszéd alapfrekvenciája és összintenzitás-értéke alapján prozódiai értelemben vett szegmentáló modult fejlesztettünk ki, amelynek feladata a beszédfolyam minél nagyobb felbontású tagolása: mondatok, tagmondatok, sőt a szószerkezetek, esetleg a szavak határainak detektálása. A prozódiai modult
valós, orvosok által is használt, leletezést segítő beszédfelismerőbe beépítve a felismerés szerény, de már szignifikáns javulását tapasztaltuk. Előadásunkban és cikkünkben a prozódiai szegmentálás műszaki alapjait, algoritmusát, és a beszédfelismerő rendszerekbe való integrálási lehetőségeit tárgyaljuk.
Szél Laura: Parafázia-típusok Alzheimer-kórban Előadásomban az Alzheimer-kóros (AD) betegek beszédében előforduló parafáziákkal kapcsolatos vizsgálataimat mutatom be. Az Alzheimer-kór a demencia egyik leggyakoribb típusa, folyamatos romlást mutató agyi leépülés, melynek során a nyelvi képességek is fokozatosan romlanak. Az afáziás és AD-s közlések devianciáinak jellegzetes és gyakori változatai a parafáziák, melyek alatt olyan hibás beszédprodukciós jelenségeket értek, amelyek esetében a közlemény egyik összetevőjének helyén egy másik, ugyanolyan nyelvi szintű összetevő jelenik meg (vö. afázia: Szépe 2000, Blumstein 1990, Biassou és mtsai 1997, AD: Appell és mtsai 1982, Croot és mtsai 2000). A vizsgálatok során 9 AD-beteg spontán beszédét, szó- és mondat-utánmondási tesztjének eredményeit, valamint betű- és szemantikus fluencia feladatokban nyújtott teljesítményét elemeztem a parafáziák szempontjából. A betegek beszédprodukciójában előforduló tévesztéseket, hibákat Szépe taxonómiája alapján (Szépe 2000) típusokba soroltam, majd megnéztem e típusok előfordulási arányát a betegség különböző (enyhe, középsúlyos és súlyos) stádiumaiban. A vizsgálat elméleti hasznossága az, hogy adatokat nyújt egy eddig kevéssé kutatott nyelvi jelenségről, az Alzheimerkóros betegek parafáziáiról, gyakorlati oldalról pedig hasznos lehet a diagnosztizálásban és a terápiában. Hivatkozások: Appell, J., Kertesz, A., Fisman, M. (1982) A study of language functioning in Alzheimer patients. Brain and Language 17: 73−91. Biassou, N., Obler, L. K., Nespoulous, J-L., Dordain, M., Harris, K. S. (1997) A nyílt és zárt szóosztályok kettős feldolgozása. In: Bánréti Z. (szerk.) Nyelvi struktúrák és az agy. Neurolingvisztikai tanulmányok. Budapest, Corvina Kiadó: 121−135. Blumstein, S. E. (1990) Fonológiai korlátozottságok afáziában: elméleti megközelítések. In: Bánréti Z. (szerk.) Nyelvi struktúrák és az agy. Neurolingvisztikai tanulmányok. Budapest, Corvina Kiadó: 392−414. Croot, K., Hodges, J. R., Xuereb, J., Patterson, K. (2000) Phonological and articulatory impairment in Alzheimer’s disease: a case series. Brain and Language 75: 277−309. Szépe J. (2000) Fonémikus parafáziák magyar anyanyelvű afáziások közlésfolyamataiban. Piliscsaba, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar.
Tamm Anne – Abari Kálmán – Olaszy Gábor – Gábor Kata: A szintaktikai elemzés algoritmizálási nehézségei a szóhangsúly meghatározásában Az írott és a beszélt nyelv összekapcsolására teszünk kísérletet, amikor szintaktikai elemzéssel próbáljuk a szövegben kijelölni a hangsúlyos szavak helyét. A kutatás célkitűzése, hogy algoritmizálható formába öntsük a szintaktikai alapú döntéseket. Ehhez olyan elemzést kell definiálni, amelyik egyértelműen határozza meg a szövegelemzés egyes lépéseinek vizsgálati eredményeit és ezek egymásra építésével jut el szóhangsúlyok meghatározásához. Az elemzés elméleti háttere helyenként részletkérdéseket hagy lefedetlenül, ezért az algoritmus döntései az ilyen helyeken hibásak lehetnek. A cikkben megmutatjuk, hogy az elméleti modellekből hogyan juthatunk el az algoritmizálásig, és hogy ennek milyen nehézségei vannak a magyar nyelv esetében. A magyar mondat prozódiai szerkezetét alapvetően a mondat hierarchikus szerkezete, vagyis egyfelől a topik-predikátum tagolódás, másfelől a predikátum belső szerkezete határozza meg. A hangsúlykiosztás szempontjából releváns szerkezeti pozíciókat (kvantor, fókusz, igemódosító stb.) az ige bővítménykeretébe tartozó összetevők foglalják el, ezért az elemzés sikerességében nagy szerepe van a bővítményként funkcionáló NPk helyes felismerésének. Ezt a feladatot véges állapotú lokális nyelvtanok végzik. Noha a magyar főnévi csoport kötött szerkezetű, lokális nyelvtannal történő leírásakor nehézséget jelent az NP bal szélének azonosítása (különösen akkor, ha igeneves módosítót is tartalmaz, ugyanis ebben az esetben az igenév bővítményei helyezkedhetnek el az NP bal szélén). További problémát jelent a koordinált NPk határainak megjelölése, illetve az NP koordináció és a tagmondat-szintű mellérendelés megkülönböztetése. A szintaktikai elemzés hatásfoka javítható, ha meghatározott témakörre szűkítjük le a vizsgálatot, ilyen szövegekre alkalmazzuk az elemzést. A cikkben bemutatjuk a kísérleti rendszer néhány eredményét és hibáját.
Tatár Zoltán – Varga Zoltán – Fejes Attila: A beszéddallam és a mondathangsúly különböző kommunikációs helyzetekben Az utóbbi évtizedben széles körben elterjedtté vált a beszédalapú telekommunikáció, melynek egyik következménye, hogy a hatóságok egyre több esetben rögzítenek ismeretlen bűnelkövetőktől származó hangfelvételeket. Szükségessé válhat a nyomozati munka során annak megállapítása, hogy a hatóság által rögzített hangfelvétel származhat-e a látókörbe került gyanúsítottól. Ennek vizsgálata összehasonlító hanganalízis módszerével történik, a rögzített beszélgetés és az általunk fölvett hangminta összevetésével. A hangmintavétel során a kommunikációs helyzet jelentősen eltér a kérdéses hanganyag felvétele idején fennálló körülményektől, melynek következtében a – feltételezetten azonos beszélőtől származó – beszédhang szupraszegmentális összetevői is megváltoznak. Ezen változások az összehasonlítás eredményét befolyásolhatják, mivel a személyek egyezőségének vagy különbözőségének megállapításakor a beszéd szupraszegmentális jellemzőit is számításba vesszük. Vizsgálatunkban 10 férfitől rögzítettünk spontán beszédet, amelynek szövegét később hangmintavételi körülmények között elismételtettük, illetve felolvastattuk a kísérleti személyekkel. A beszéd dallamának és a mondathangsúlynak a változásait elemeztük, melynek eredményeként választ kaptunk azon kérdésre, hogy az eltérő beszédprodukciók során ezen szupraszegmentális jellemzők mennyire vehetők figyelembe a szakértői vélemény kialakításában.
Tóth Szabolcs Levente – Sztahó Dávid – Vicsi Klára: Érzelem érzékelése és gépi felismerése a magyar nyelvben A beszélőben végbemenő lelki folyamatok tükröződnek a beszélő által kialakított beszédben. Köztudottan a szupraszegmentális paraméterek megfelelő beállításával igyekszünk érzelmeinket kifejezni, de a hangképzőszerveket működtető izmok feszítettsége, és egyéb szegmentális tényezők is hozzájárulnak egyegy érzelem kifejezéséhez. Az érzelmek akusztikai megnyilvánulásának kutatása igen összetett probléma. A kifejezés eszközei még egy nyelven belül is, beszélőnként is változhatnak. Mind a számítástechnikában és a távközlési alkalmazásokban, mind a gyógyításban egyre jobban előtérbe kerül az érzelmek vizsgálatának szükségessége. Munkánk első felében percepciós vizsgálatokat végeztünk, amelyben összehasonlítottuk színészek, valamint köznapi emberek irányított érzelmi kifejezéseik valamint spontán párbeszédekből kiválasztott érzelmek percepcióját. Továbbá szintén percepciós vizsgálatokkal arra kerestük a választ, hogy egy adott beszélő semleges érzelmű mondatának elhangzása az érzelmet kifejező mondat előtt segíti-e az adott érzelem felismerését. Munkánk második felében automatikus érzelemfelismerési kísérleteket végeztünk, amelyhez neurális hálót (back propagation NN) valamint a Beszédakusztikai Laboratóriumban kifejlesztett Rejtett Markov modell alapú prozódiai felismerőt használtuk.
Tüske Zoltán – Simon Márta – Mihajlik Péter – Fegyó Tibor: A beszéd érzelmi töltetének automatikus felismerése a beszéd akusztikus jellemzői alapján Ma már elfogadott, hogy egy beszédfelismerő-rendszert is magában foglaló komplex szolgáltatásnak nem csupán a beszéd szöveges tartalmát kell tudni kezelnie. Ahhoz, hogy egy beszédinterfészen keresztül vezérelt rendszer természetesebb választ adhasson, a beszélő érzelmi állapotát is figyelembe kell venni. Kutatásunk hatféle érzelem felismerését tűzte ki célul: harag, szomorúság, undor, semleges, boldog, meglepődött. A szöveges tartalmat nem vettük figyelembe, csak a beszéd prozódiájából és spektrumából nyertünk ki felismerésre használható jellemzőket. A kutatáshoz két magyar nyelvű adatbázis készült, egy a beszélőfüggetlen és egy a beszélőfüggő érzelemfelismeréshez. Az általunk használt megközelítés előnye, hogy – minimális módosítások után – egy másik, német nyelvű, a Berlini Műszaki Egyetemen készült, nyilvános, érzelmes beszédadatbázison is tesztelni tudtuk az érzelemfelismerőt, illetve összevethettük a felismerésre használható jellemzőket.
Váradi Viola: A virtuális mondatok észlelése különböző műfajú spontán szövegekben (narratíva, mese, leírás) A hallgatók nagymértékben egyöntetűen ismerik fel a virtuális mondatokat a spontán beszédben, mivel a spontán közlések egysége valamiképpen kódolva van a beszélőben és a beszélő, mint hallgató, ezt az intuitív tudást felhasználja a beszéd feldolgozása során tagolásra. Hipotézisünk szerint a spontán közlések egysége mellett a műfaji sajátosságok is kódolva vannak a beszélőben, és ezeket, mint hallgató, együtt alkalmazza a
beszéd feldolgozása során. Vagyis a hallgatók virtuális mondatvég észlelését befolyásolja a hallott szöveg műfaja. A tesztanyag digitális hangrögzítővel rögzített spontán narratíva, leírás, illetve mese. A szöveget lejegyezzük központozás nélkül, és ezt a tesztlapot kapják meg a kísérleti személyek. A résztvevők feladata, hogy kétszeri meghallgatás alapján jelöljék meg a tesztlapon függőleges vonallal azokat a helyeket, ahol mondatvéget észlelnek. A kísérleti személyek két csoportba kerülnek: az egyik csoportot középkorúak, a másikat fiatalok alkotják. Feltételezésünk szerint a középkorúaknak mások a kódolt ideáik a mondatról, illetve a különböző műfajú szövegek sajátosságairól, mint a fiataloknak.
Varga Zoltán: A beszédelemzés a kriminalisztikai hangszakértésben A számítógép elterjedésével a hangelemző szoftver vált a beszédhang vizsgálatának egyik legfontosabb eszközévé. Erre a feladatra számos alkalmazást fejlesztettek, melyek tudása az egyszerű elemzésektől a sokrétű vizsgálatokig biztosít lehetőséget. A kriminalisztikai hangszakértésben olyan hangelemző szoftverre van szükség, amely lehetővé teszi a beszédhang jellemzőinek minden területre kiterjedő elemzését, támogatja a tömegmérések igényelte automatizmust és könnyű kezelhetőséget, valamint az eredmények jól dokumentálhatóságát, ami szükséges a szakvélemény elkészítéséhez. Ezen paraméterek teljesítéséhez a KayPENTAX cég Computerized Speech Lab szoftverét találtuk a legmegfelelőbbnek. Előadásom témája, hogy a legújabb CSL 4500 hardverszoftver-együttes hogyan teszi lehetővé a komplex beszédhang-analízist, kiemelve a kriminalisztikai hangszakértés támasztotta igények teljesítését: • felvétel, lejátszás, • editálási funkciók (vágás, szűrés, erősítés stb.), • analízisek (spektrum, FFT, LPC, LTA stb.), • automatizálási lehetőségek, makrók használata, • IPA karakterek használata. Az elemzési módszereket konkrét példákon keresztül ismertetem.
Vicsi Klára – Szaszák György – Németh Zsolt: Folyamatos magyar beszéd mondatfajtáinak automatikus felismerése A mai, statisztikai alapokra épülő folyamatos gépi beszédfelismerők kimenetén szóláncok sorozata jelenik meg, tehát az emberi beszédértés többszintű feldolgozási folyamatából a szószintig jutott el a mai beszédfelismerési technológia. Robosztus beszédfelismerés eléréséhez azonban a szintaktikai és további nyelvi szintek bevonása is szükséges. A beszéd prozódiai paramétereinek bevonásával egy olyan szintaktikai szintű felismerőt hoztunk létre, amely a mondatok típusait (a modalitást), és járulékosan a mondatok tagmondatok határait ismeri fel. Ez az ún. szintaktikai szintű prozódiafelismerő statisztikai elven működik, HMM tagmondat modellekből, és egy igen egyszerű, a tagmondat kapcsolódási lehetőségeit leíró nyelvi modellből épül fel. A felismerő tesztelési eredményei azt mutatták, hogy azoknál a mondattípusoknál, ahol a statisztikai betanításhoz elegendő minta állt rendelkezésre, a helyesen felismert típusok aránya 75 és 95% között változott a típustól függően, 50 % pontosság mellett.
Zainkó Csaba – Fék Márk: Érzelmi töltetű beszéd előállítása beszédszintetizátor segítségével Az előző – Beszédkutatás 2006 kiadványban megjelent – tanulmányunk tapasztalatai alapján átdolgoztuk vizsgálati módszereinket és egy újabb, közel 200 fős meghallgatásos vizsgálatot végeztünk. A kísérletben 7 különböző érzelmi töltetű hangadatbázist készítettünk egy képzett bemondó segítségével. Minden egyes adatbázisból előállítottunk egy-egy érzelmi töltetű szintetizált mondatot. Az érzelmes mondatok előállításához ugyanattól a bemondótól származó természetes, érzelemmel telített mondatokat használtunk fel. Ezen természetes mondatok alapfrekvencia, intenzitás és hangidőtartam adatait másoltuk a szintetizált mondatokra. A vizsgálat során nagy hangsúlyt fektettünk a kísérlet során felhasznált összes természetes bemondás ellenőrzésére is. Először egy előzetes válogatást végeztünk, majd a meghallgatásos teszt során a szintetizált mondatok mellett a természetes bemondások érzelmi töltetét is értékelték a tesztben résztvevők. Az eredmények alapján osztályozni tudtuk az érzelmeket aszerint, hogy a beszédszintézis egyes összetevői keresztül, milyen hatással vannak az előállított beszéd érzelmi megítélésére.
