Beszámoló a Magyar Piarista Diákszövetség április 5-én tartott tisztújító közgyûlésérõl

MAGYAR PIARISTA DIÁKSZÖVETSÉG 1088 Budapest, Mikszáth Kálmán tér 1.

A MAGYAR PIARISTA DIÁKSZÖVETSÉG LAPJA

65. szám

KÉSZPÉNZZEL BÉRMENTESÍTVE BP. 72. 1426.

2008. június

Kedves Öregdiáktársak! Miután a Közgyûlés megválasztott a Diákszövetség elnökének, haladéktalanul munkához láttunk Borián Tiborral, Strommer Pállal, Fehér Jánossal, Pataki Ervinnel és természetesen minden tevékeny tagtárs folytatta a munkát, hisz abba sem hagyták: éltetik a Diákszövetséget. A Közgyûlés akaratával összhangban arra törekszünk, hogy megõrizzük az eddigi aktív tagokat és minél több újat is találjunk melléjük. Ehhez megújulásra van szükség, amint azt Fõvédnökünk, Urbán József Tartományfõnök Úr is javasolta közgyûlési beszédében, de ezt írta mindenki a kérdõíven is. A megújulást valamennyien, de hivatalosan a Strommer Pál vezetésével felálló Reneszánsz Bizottság készíti elõ. Nagyon fontos a kommunikációnk hatékonnyá tétele. Ezt rendi összekötõi feladata mellett Borián Tibor vállalta el, természetesen valamennyiünk támogatásával végzi majd. Fehér János és Pataki Ervin mellett Balázs Sándor és Svasztics Géza is szerepet vállal a további munkában. Mindenkire szükség van. Összehívtam a Választmányt június hetedikére, elnökéül Várgedõ Tamást javaslom. Ott ismertetjük a terveinket és kérjük hozzá a Választmány támogatását, ellenõrzését. Az új Választmány és az Elnökség tagjainak névsorát a honlapunkon lehet megtekinteni. Idõközben részt vettem a váci tagozat rendezvényén, ahol Járay Zsigmond tartott elõadást (fia most jár a váci iskolába). Nagy öröm volt látni a népes hallgatóságot, idõsebbeket és fiatalokat egyaránt. Pár hete Nagyváradon tartott elõadásom után, ahol szokás szerint megemlítettem piarista diák mivoltomat, a jelen lévõ rangidõs professzor (Bocskai István) a népes hallgatóság elõtt vallotta meg máramarosi öregdiák mivoltát. Idõközben a bencés diákok után felvettük a jezsuitákkal is a kapcsolatot, és alakul a találkozó a ferences öregdiákokkal is. Készül az õszi programok terve, hamarosan elõállunk vele. Természetesen hagyományos programjainkat továbbra is megtartjuk, de szeretnénk újabbakkal szaporítani õket. Kérem azokat, akik az egyházi iskolák államosításával kapcsolatosan közérdeklõdésre számot tartó személyes emlékeket õriznek írják meg nekem címezve a Diákszövetség címére (1088. Bp. Mikszáth Kálmán tér 1., ill. Budapest 8. Pf. 266., 1444). Idén 50 éve történt, õsszel meg fogunk emlékezni róla. (Beérkezési határidõ: 2008 augusztus 10.) Hétfõn délutánonként szívesen látunk mindenkit Szövetségünk Duna-parti „otthonában”. E-mailcímem: [email protected]. Szívesen várok minden megkeresést, ötletet, kezdeményezést. A legjobbak megvalósítása már közös feladatunk lesz. Oberfrank Ferenc

Beszámoló a Magyar Piarista Diákszövetség 2008. április 5-én tartott tisztújító közgyûlésérõl A közgyûlés elõtt, 9 órakor az egész évi munkáért hálát adó szentmisén vettünk részt. A szentmisét Urbán József tartományfõnök mondta, Borián Tibor és Görbe László concelebrálásával. 10 órakor, a meghirdetett második idõpontban, Laczkó János, a Választmány elnöke megnyitotta a közgyûlést, megállapítva, hogy az határozatképes. (Ezt a regisztrált 126 fõs létszám jelentette. Sajnálatos,

hogy tagtársaink túlnyomó többsége ennyire érdektelenül viseltetik a Diákszövetség munkájával kapcsolatban! Szerk.) A Közgyûlés választott levezetõ elnöke Fehér János fõtitkár volt; a jegyzõkönyvvezetõ Igali György. Jegyzõkönyv hitelesítõk: Pataki Ervin és Barsai János. Elsõként Pataki Ervin kincstárnok kapott szót a 2008. márciusi, 64. lapszámunkban megjelent beszámolójának kiegészítésére:

– Tagdíjakból származó bevétel 2 397 000Ft volt, amelyet 1090 fõ fizetett be a 2300–2400 nyilvántartott taglétszámból. (Szomorú, hogy a tagságnak több, mint a fele nem fizet tagdíjat! Szerk.) A tagdíjat fizetõk közül többen fizettek az elõírtnál nagyobb összeget. (Az éves tagdíj 2000Ft, nyugdíjasoknak és tanulóknak 1000Ft. Szerk.) – A Piarista Diák újság kiadása 628 000 Ft-ba, postázása 843 000 Ft-ba került. A Nemzeti Civil Alaptól nyert 700 000 Ft pályázati összeget erre a célra fordítottuk. – Az SZJA 1%-ból befolyt összeg az elõzõ évekhez képest lényegesen csökkent. (Ez valószínûleg az adózók nagyobb számának nyugdíjba vonulásával magyarázható.) – A Diákszövetség kiadásai általában mûködési célúak. (Az 1%-ból származó bevételt a Piarista Diák újság finanszírozására fordítjuk. Szerk.) Osváth József elnök a Piarista Diák újság 2008. márciusi, 64. számában megjelent részletes beszámolóját az alábbiakkal egészítette ki: – Ruppert József generális asszisztens közremûködésével 2006-ban alakult meg az Erdélyi Magyar Piarista Diákszövetség, amelynek ma már tagozata van minden olyan erdélyi városban, ahol piarista iskola mûködött. – Megemlítette, hogy 2007-ben eltemettük Szücs Ervint, a Diákszövetségnek 2 ciklusán át volt elnökét, akinek a Diákszövetség igen sokat köszönhet. Kérte a mindenkori elnököt, hogy halálának évfordulóján (február 22.) szentmisében emlékezzék meg róla a Diákszövetség. – Bejelentette, hogy javaslatára az Elnökség 2008ban vitéz Szücs Ervin emlékérmet alapított, amelyet ebben az évben elsõként Görbe László piarista atya, a Diákszövetség ifjúsági alelnöke kapott meg. – Köszönetet mondott egyebek között közvetlen munkatársainak, az Elnökség tagjainak, Borián Tibor rendi öszszekötõnek, a Piarista Diák újság Szerkesztõ Bizottsága tagjainak (Borián Tibor, Farkas Zsolt, Posztoczky Iván), Csapody Gézának a Piartours-ban végzett színvonalas munkájáért, Kis Zoltánnak, Kis Juditnak, Egediné Máriának és Tasnádi Attilának, a rendezvények körülményeinek biztosításáért, Posztoczky Ivánnak, a Piarista Diák újság kiadása és a Diákszövetség házi pénztára vezetésében végzett eredményes munkájáért, Budainé Mártának az adminisztráció terén végzett jó munkájáért. Az elnöki beszámoló ezen kiegészítése után kitüntetéseket adott át (Antall emlékplakett, arany- és ezüstkoszorús jelvény). Ezt követõen befejezettnek nyilvánította 4 éves elnöki munkáját, amelynek célkitûzései a következõk voltak: – vitéz Szücs Ervin útján haladni tovább, – megõrizni Antall József emlékét, – politikától mentesen mûködni. Ezzel lemondott elnöki megbízatásáról, sok sikert kívánva utódainak. A közgyûlés Ostváth József leköszönt elnököt az 2

Alapszabály 6.§ 4. pontja alapján biztosított lehetõségével élve „TISZTELETBELI ELNÖK”-ké választotta. Urbán József tartományfõnök a következõ gondolatok köré fûzte szavait: – Ismét tisztújító közgyûlés. Számvetés. Vissza-és elõre tekintés. – A Diákszövetség, ha nem lenne, szegényebb lenne a Rend, az öregdiákok közössége, a helyi egyház és a társadalom. Ha nem lenne, ki kellene találni! A Diákszövetség ajándék, amiért köszönet illeti az alapítókat. – Az újra-alapítóknak újat kellett létrehozniok. Éppen ezért az alapítás bizonyos értelemben most is folyamatban van. Ezt a történelmi környezetünk egyértelmûen szükségessé teszi. Ma már – sok hullámzás után – sok mindent biztosabban látunk, mint 19 évvel ezelõtt. – A Szövetség öröksége parancs arra, hogy aktualizáljuk és találjuk ki magunkat. – Figyeljünk arra, hogy a „fiatalítás” újra és újra felmerülõ gondolata – jó szándéka ellenére is – sértõ lehet mind az idõsebb, mind a fiatalabb nemzedékek számára, ami a dolgok helytelen értelmezésébõl adódhat. Nem a nemzedékváltás, hanem az összetartás, minden generáció bevonása, a „szövetség” minden nemzedékre kiterjedõ megvalósulása a kívánatos és elérendõ cél. Közös célokra és ezek megvalósulásához hatékony struktúrára van szükség. – Hálát érez mindazok irányában, akik nemcsak szóltak arról, hogy a Szövetség szükséges, hanem tettek is érte. Köszönte mindazt, amit Osváth József ebben az irányban tett. Ezután következett az új elnök és a választmányi tagok megválasztása. Borián Tibor, a Jelölõ Bizottság elnöke elmondta, hogy a Bizottság három generáció véleményét kívánta felmérni: – az 1948 elõtt, még a kegyesrendi gimnáziumokban végzettek, – az 1950-1990 között, a két visszakapott piarista iskolában (Budapest, Kecskemét) végzettek, és – az 1990-es években újra indított piarista iskolákban (Vác, Szeged, Mosonmagyaróvár, Nagykanizsa) végzettek körében. Az elnöki funkció betöltésére két tagtársunkat javasolták: dr. Oberfrank Ferencet, Strommer Pált A két elnökjelölt ezután bemutatkozott: Oberfrank Ferenc dr.: erõs piarista kötõdésérõl adhat számot: – szüleit piarista eskette, – õt magát piarista keresztelte és eskette, – reméli, hogy piarista fogja temetni, – édesapja, testvérei és sokan a nagyobb családjából piarista diákok voltak,

– az Urbán családdal a Krisztus Király egyházközségben mûködtek együtt, – diákként a nagy tanári generáció pallérozta. Antall József felszólításának maradéktalan híve: „Mi piarista diákok tartsunk össze!” Eötvös József intését is idõszerûnek vallja: „A demokráciát nem deklarálni, hanem organizálni kell!” A Szövetségben töltött 4 év alatt belenõtt annak a munkájába. A tapasztaltak alapján mondja Simone Weil-lel „Meg kell tanulnunk vágyni az után, ami a miénk.” Ügyelni a jogszerûségre! – ez fontos eleme lesz további munkájának akkor is, ha nem elnökként fog dolgozni. Strommer Pál: Fontos, hogy az ember közösségben keresse a választ a kérdésekre. Közösség a család, a munkatársak és például a Diákszövetség is. Matematikusként József Attila szavaival mond programbeszédet: TANULTÁTOK-E A SZÁMOKAT? Bizony számok az emberek is, Mintha sok egyes volna az irkában. Hanem ezek maguk számolódnak És csudálkozik módfölött az irka, Hogy mindegyik csak magára gondol, Különb akar lenni a többinél, S oktalanul külön hatványozódik, Pedig csinálhatja a végtelenségig. Az 1 ilyformán mindig 1 marad, És nem szoroz az 1 és nem is oszt. Vegyetek erõt magatokon, És legelõször is A legegyszerûbb dolgokhoz lássatok – Adódjatok össze, Hogy roppant módon felnövekedvén, Az Istent, aki végtelenség, Valahogyan megközelítsétek. Budapesten született 1956-ban. Varga László osztályában ért 1975-ben. Az ELTE-n végzett matematikus. Feleségével 5 gyermeket nevel Rákosligeten. Pályakezdõ, vállalkozó, igazgató, projektmenedzser volt, most vezérigazgatója a Racionet Zrt-nek. A gyakorlatszerzés állomásai voltak Vasúti Tudományos Kutatóintézet, Synergon, KPM, Albacomp és mai nap a Racionet. Civil szervezetekben is közremûködik a jobb ügy érdekében. A család számos tagja piarista diák, illetve az volt. Jelöltsége nagy megtiszteltetés, elfogadása felelõsség. Véleménye szerint a MPDSZ a katolikus hit letéteményese a hasonlóak táborában, befogadója a piarista diákoknak és azoknak, akik hozzájuk kötõdnek. Keresnie kell a kapcsolatot más, hasonló hagyományokra alapult szervezetekkel.

Ma elengedhetetlen, hogy a tevékenységét korszerûen végezze. Legyen befogadó minden támogató irányában, hiszen a piaristaság szellemisége által meghatározott elkülönülésben is az egész része, az egész nemzet szolgálója. A Szövetség számít a Rendre. A tartományfõnök úrtól, az elnök úrtól és jelölt társától sok segítséget kapott a viszonyok megismeréséhez. Számos gonddal találkozott, ám a megtapasztalt összetartás reményt ad a megoldásra. Minden eddigi együttmûködést köszön a továbbiak reményében is. Az eredménytõl függetlenül együtt fognak dolgozni Oberfrank Ferenccel. Sok segítségre, idõsre-fiatalra lesz szükségük. Megismétli javaslatát: „Vegyetek erõt magatokon, ... adódjatok össze!” Fehér János: Átadja a szót a Jelölõ Bizottság elnökének. Borián Tibor: Elmondja, hogy a megválasztott Választmányból (20 fõ) többen válnak tisztségviselõvé a munka folytatása során. Az õ helyükre a szavazatok száma szerinti sorrendbe állított jelöltek közül kerül a következõ a Választmány tagjai közé. Az Elnökséget a következõ tisztségviselõk alkotják: – elnök – 2 alelnök – fõtitkár – ügyvezetõ titkár – kincstárnok – rendi összekötõ Ezt követõen Oberfrank Pál színmûvész a szavazatszámlálás ideje alatt az alkalomhoz illõ mûsort adott, amelyet a Sík-Schütz piarista diákimakönyvbõl felolvasottakkal kezdett, és egy Mindszenthy-idézettel folytatott: Az egyes ember élete csak jellemen épülhet, a hazát csak jellemek tarthatják fönn. „A Krisztus-eszme világot ölel. Egész világra vet fényt a magas nap. De a világon elsõ a haza! (MINDSZENTY) Fehér János: Köszöni a mély gondolatokat és szeretetet sugárzó mûsort. Bejelenti, hogy a számláló bizottság értékelte az elnök személyére adott szavazatokat. Átadja a szót a Bizottság vezetõjének. Borián Tibor: A leadott 126 szavazatból 5 volt érvénytelen. A Közgyûlés 85 szavazattal dr. Oberfrank Ferencet a Magyar Piarista Diákszövetség elnökévé választotta. Strommer Pál 36 szavazatot kapott. A Közgyûlés a piarista himnusz eléneklésével, majd ezt követõen szerény agapéval és a tagok közötti beszélgetésekkel ért véget. Összeállította: Posztoczky Iván 3

Mustos István PIARISTA ATYA

Elhunyt 2008. április 20-án a székesfehérvári Országos Papi Otthonban. Halálát gyászolja az Egyesült Államok Piarista Rendtartománya és hazájának, szülõföldjének, a magyarországi piaristáknak családja. 1931. augusztus 10-én született Veszprémben szüleinek egyetlen gyermekeként. Gimnáziumi tanulmányait a veszprémi piaristáknál végezte 1941tõl 1948-ig, majd az államosított iskolában érettségizett 1949-ben. Piarista életét még abban az évben megkezdte a svábhegyi Cassiciacum épületében novíciusként. Életének elsõ nagy megpróbáltatása ekkor érte: 1949-ben mindkét szülõjét elvesztette. 1950-ben tett egyszerû fogadalmat a szerzetesrendek feloszlatása idején. Ekkor a veszprémi püspöki szemináriumba került teológiai hallgatóként. A következõ évben feloszlatták a szemináriumot, de a rendbe a létszámkorlátozás miatt nem jöhetett viszsza. 1952-tõl 1954-ig munkaszolgálatos volt a Néphadsereg kötelékében. Mint megbízhatatlan személyt (papnövendék volt!) bányákban és építkezéseken dolgoztatták. Leszerelése után magánúton folytatta teológiai tanulmányait, és katolikus családoknál korrepetálta, nevelte a gyermekeket. 1956 novemberében, az oroszok visszajövetele után, kilátástalannak tartva helyzetét, külföldre távozott. – Rómába került, a piarista rend központjába. Itt Tomek Vince generális atya karolta fel, és segítette abban, hogy piarista növendékként a Gregoriana Egyetemen végezhesse teológiai tanulmányait. 1957ben tett ünnepélyes fogadalmat, majd Rómában 1958. április 20-án pappá szentelték. Szívesen ment volna Japánba piarista misszióba, de a Generális atya az Egyesült Államokba küldte az ott szervezett magyar piarista tartomány erõsítésére. Itt megtanult angolul, és 1966-ban a buffaloi Canisius College-ban matematika-fizika szakos tanári diplomát szerzett (jóllehet mindig humán érdeklõdési köre volt). 1966-tól 1969-ig a magyar piaristák buffaloi iskolájában tanít, majd 1969-tõl csaknem két évtizedig a rend devoni iskolájának igazgatója lett. Vezetése alatt az iskola hírneve és anyagi helyzete is megerõsödött. Ezalatt négyszer választották meg a tartomány helyettes provinciálisává, és õ képviselte a devoni iskolát a Fõiskolai Bizottságban. 1985-ben a keleti partvidék Magyar Papi Egyesületének elnöke lett. – 1987-ben (18 évi igazgatóság után) a magyar egyházközségek lelki és szellemi szolgálatába állt. 1987 és 1990 között Trenton-ban a Szent István magyar plébánián káplánként mûködött, majd 1990ben átvette Passaic-ban az ugyancsak Szent István pártfogása alatt mûködõ magyar plébániát, és plébá4

nosi minõségben szolgálta a magyar híveket 2007 júniusáig, amikor betegsége miatt megválni kényszerült munkakörétõl. Haza kívánt térni, ebben rokonai is segítették. Amerikában Miklósházy Attila, a külföldi magyarok püspöke delegátussá nevezte ki a keleti part magyar egyházközségei számára. A Máltai Lovagrend észak-amerikai magyar csoportjának is káplánja volt. A „Katolikus Magyarok Vasárnapja” ezekben az években közli a három liturgikus évet felölelõ heti elmélkedéseit. Késõbb könyv alakban is kiadják elmélkedéseit magyar nyelven. Passaic-i évei alatt nagy energiával fogta össze nemcsak a plébániai híveket, hanem az összes ott élõ magyarokat és azoknak különbözõ szervezeteit. Tevékenyen támogatta a magyar cserkészetet. Tagja volt a Külföldi Magyar Cserkészszövetség Nagytanácsának. Támogatta a magyar iskolákat, múzeumot, minden magyar megmozdulást, szervezetet. Püspöki delegátusként gondját viselte több más, papi ellátással küszködõ magyar plébániának. Az õ áldozatos munkájának is köszönhetõ, hogy több magyar plébánia még mindig szolgálhatja a magyar híveket. Kapcsolatot tartott magyarországi piarista tanáraival, diáktársaival. Amikor tehette, hazajött érettségi találkozókra. Õ áldotta meg egykori osztályfõnökének, Kincs Lajos piaristának emléktábláját a veszprémi piarista templomban 2004-ben. Jelentõs szerepet játszott a magyar és az amerikai egyház diplomáciai ügyeiben. Hazajövetelekor fölkereste a püspököket, rendszerint anyagi segítséget is hozva. Hivatalos kísérõje volt az Egyesült Államokba látogató bíborosi, püspöki és rendi küldöttségeknek. Kiterjedt, nagyívû és eredményes papi szolgálatáért 1998-ban a Magyar Püspöki Konferenciától a „Pro Ecclesia Hungariae” kitüntetést kapta. 2000-ben pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (polgári tagozat) kitüntetésben részesült az északamerikai magyarság vallási, kulturális és nyelvi identitásának megõrzése érdekében kifejtett több évtizedes tevékenységéért. 2007 nyarán – hazatérése után – gyógykezelés érdekében a székesfehérvári Országos Papi Otthonba került, ahol optimális lehetõség nyílott szakszerû ápolására. Rokonai, rendtársai és diáktársai, ismerõsei szomorúan állapíthatták meg, hogy Mustos István atya állapota átmeneti javulások után egyre hanyatlik. Pappá szentelésének 50. évfordulója napján – amikor aranymiséjét mondhatta volna – az Úr csendesen magához szólította. Temetése magyar rendtársai mély részvéte és sok õszinte tisztelõje kíséretében 2008. május 14-én volt a budapesti Újköztemetõben, a piarista parcellában. Mustos atya gazdag, tevékeny, áldozatos életét a magyar piaristák kiemelkedõ tagjai között tartjuk számon. Nyugodjék békében! Borián Tibor

Emlékezzünk és emlékeztessünk a lourdes-i égi jelenésekre!

A világhírû francia kegyhely 150. évfordulóját ünneplõ emlékévben – a neves író, Franz Werfel „Bernadette” c. könyve alapján – emlékezzünk és emlékeztessünk a lourdes-i égi jelenések történetére. Franz Werfel és felesége 1940-ben nagy nehézségek közepette menekült a Franciaországot is megszálló német csapatok elõl. A neves írót – leírása szerint – az isteni gondviselés vezethette a Pireneusok francia oldalán fekvõ Lourdes-ba. A kitûnõ író ugyanis itt ismerhette meg a nagyon szegény Soubirous család és a kis Bernadette – az ég választottja – történetét és a csodálatos gyógyulások tényeit is. Franz Werfel itt – a II. világháború nehéz idõszakában – tett fogadalmat, ha eléri a menedéket nyújtó Amerika partjait – minden más munkája elõtt – megírja a kis Bernadette történetét. A „Bernadette” c. könyvet 1941-ben az amerikai „partraszállást” követõen Los Angelesben írta meg. „Meg merészeltem írni Bernadette történetét, jóllehet nem vagyok katolikus, hanem zsidó.” A lourdes-i égi jelenések rövid története: A 18 lourdes-i égi jelenés közül az elsõ – a Gave folyóhoz közeli sziklabarlangban – 1858. február 11-én, a 18. pedig július 16-án történt. (Lourdes lakossága akkor 4 ezer volt, jelenleg pedig már több mint 20 ezer.) 1. Jelenés: Amikor a lourdes-i harangok 1858. február 11-én (csütörtökön) a déli „Úrangyalát zengték”, az 1844-ben született kis Bernadette húgával és iskolatársával rõzsét ment gyûjteni. Húga és iskolatársa átkeltek a Gave folyón, Bernadette viszont megállt, mert szokatlan zúgást hallott, a sziklabarlangi vadrózsaágak pedig a szélcsend ellenére hajladoztak. Bernadette tekintete a barlangra, figyelme pedig a földöntúli jelenésre, a szép Hölgyre tapadt. A ragyogó fehér ruhában és kék övvel, kezében aranyláncos rózsafüzérrel, lábán pedig aranyrózsával megjelent Hölgy úgy állt, hogy nem érintette a Massabielle-i sziklabarlangot. Bernadette – a látomás hatására –

meglepõdött, letérdelt, tarsolyából elõvette a rózsafüzért, és együtt imádkoztak. Imádság után a Hölgy Bernadettere mosolygott és eltûnt. Bernadette küzdött magával, hogy elmondja-e a történteket a rõzsét gyûjtõknek. Hazafelé menet közben – kölcsönös kérdezgetés után és titoktartási kötelezettség ígérete mellett – elmondta az égi jelenés történetét. Mindkét kislány megszegte esküjét: Marie édesanyjuknak, Abadie pedig az iskolatársaknak mondta el Bernadette „titkát”. A szülõk háborogtak, és nem is adtak hitelt a hallottaknak. 2. Jelenés: Bernadette február 14-én (vasárnap) – diáktársai könyörgésének eredményeként és azok kíséretében – szenteltvízzel „felszerelve” elmehetett a sziklabarlanghoz. A megérkezést követõen imádkoztak. Bernadette hamarosan felkiáltott: „Itt van, mosolyog.” Bernadette derült arccal meghintette szenteltvízzel, és azt mondta: „Ha Istentõl vagy, jöjj!” A Hölgy mosolyogva közeledett, Bernadette pedig elragadtatásában térdre rogyott és elsápadt. Társai megijedtek. Húga az édesanyához, Abadie pedig – társaival együtt – a közeli malomhoz szaladt segítségért. A jó molnár (Niccolo) karjaiban vitte Bernadette-t a közelben lévõ házába. Az idõközben megérkezett dühös édesanya ütésre emelte a kezét, de a derék molnárék megvédték: „Ne bántsa…hiszen ez angyal.” 3. Jelenés: Bernadette-t február 18-án (csütörtökön) kora reggel Millet asszony és Peyret kisasszony kísérte a sziklabarlanghoz. A kísérõk az égõ szentelt gyertyán kívül papírt, tintát és tollat is vittek azzal a szándékkal, hogy a Hölgy a jelenés mondanivalóját leírja. Bernadette örömmel mutatta, és mondta: „Ott van!” Majd közelebb ment a Hölgyhöz, és megkérte, hogy írjon. A Hölgy a következõket mondta: „…nem szükséges, hogy leírja.” Aztán így folytatta: „Legyen olyan jó, és jöjjön vissza 2 héten át minden nap.” Majd hozzátette: „Nem ígérem, hogy ebben a világban boldog lesz, de a másikban igen.” Bernadette e jelenésnél nem esett önkívületi állapotba, de nagyon boldog volt. 4. Jelenés: Bernadette-t február 19-én (pénteken) – a szigorú édesapa (Soubirous Ferenc) engedélyével – a már gyermekének is hívõ édesanya (Soubirousné Louise Casterot) és a nagynénje kísérte el a barlanghoz. Útközben – a jelenés hírének elterjedésére – egy kis csoport is csatlakozott hozzájuk. Bernadette – mint rendesen – letérdelt, keresztet vetett, és a rózsafüzért kezdte imádkozni, majd elragadtatásba esett és mosolygott. Az édesanya, amikor Bernadette hirtelen felugrott a Hölgy felé, ijedten felkiáltott: „Istenem, ne vedd el a gyermekem!” A jelenlévõk csodálták Bernadette elragadtatásbani szépségét. 5. Jelenés: A február 20-i (szombati) jelenés – Bernadette jegyzetei szerint – egyedül csak neki szólt, pedig több ezren tolongtak a barlang körül. Nem is mondott el semmit az imádság közbeni látomásáról, csupán csak annyit közölt a jelenlevõkkel,hogy a Szûzanya imára tanította. 5

6. Jelenés: Bernadette február 21-én (vasárnap) reggel 6 órakor a jelenlévõ nagy tömeg lelkes éltetése mellett érkezett meg a barlanghoz. Ott volt Lourdes orvosa, Dozous doktor is, aki – a kapott megbízásnak eleget téve – a megfigyelés alapján, Bernadette „beteges gyermeki képzelõdéseit” le akarta leplezni. Dozous doktor küldetése azonban a várttól eltérõen fejezõdött be. A doktor a vizsgálat eredményeként elismerte a jelenések természetfelettiségét, és a Szent Szûznek egyik legnagyobb védelmezõje és bajnoka lett. Másnap, február 22-én (hétfõn) Bernadette-t az iskolába menet az elkötelezettség vágya „elvitte” ugyan a barlanghoz, de nem volt jelenés. A sziklarbarlangot látogató és egyre növekvõ több ezres tömeg nyugtalanította a hatóságot. Ezért a világi vezetés – a felelõsségrevonás fenyegetõ terhe mellett – szigorúan megtiltotta Bernadette apjának, hogy a kislányt a barlanghoz engedje. Az apa, látva gyermeke szenvedését, a tiltás ellenére is megengedte a barlang további látogatását. 7. Jelenés: február 23-án (kedden) a szentmise után a boldog viszontlátás bekövetkezett. Bernadette arcán angyali mosoly látszott, mintha újjászületett volna. Szûzanya a jelenés folyamán bizalmasává tette Bernadette-t, és 3 titkot bízott rá, amelyeket magával vitt a sírba. 8. Jelenés: február 24-én (szerdán) az eddigi jelenésekhez mérten változás történt. Az égi Hölgy Bernadette útján már a néphez is szólt: „Bûnbánat, bûnbánat, bûnbánat.” 9. Jelenés: február 25-én (csütörtökön) Bernadette az égi jelenés kapcsán a következõket hallotta: „Menj, igyál a forrásból, és mosd meg magad.” Bernadette mivel forrást nem látott, a barlang bal sarkában „ösztönösen” kezdett kaparni. Egy kis ér „jelentkezett”, és csörgedezett. Háromszor megízlelte az iszapos vizet, és megmosta az arcát. A nép e látványon meglepõdött. Nem sokáig. Másnap már az ég adományának tekintették. A forrás ugyanis növelte a hitet, és enyhítette a fájdalmakat. A betegek és nyomorultak e csodás vízben meggyógyultak. (A forrás 122 ezer liter vizet ad naponta.) 10. Jelenés: február 26-án (pénteken) Bernadette, amikor a barlanghoz ért, keresztet vetett, ivott a forrásból, és megmosta az arcát. A jelenés folyamán és az elragadtatás boldog örömének hatása alatt e szavakat hallotta: „Csókold meg a földet a bûnösökért.” Bernadette nagy alázattal teljesítette, a nép pedig utánozta õt. 11. Jelenés: Bernadette február 27-én (szombaton) – a jelenés közben – az égi Hölgy következõ szavaira lett figyelmes: „Menjen, és mondja meg a plébánosnak, hogy neki itt kápolnát kell építenie.” Bernadette-t a felszólítás aggodalommal töltötte el, mert jobban félt Lourdes plébánosától (Marie Dominique Peyramale), mint a rendõröktõl – bár azokat sem szerette. Mégis elment. A plébános – mint várható volt – hidegen fogadta. Az égi üzenet átadása után pedig nevetséges kérdéseket tett fel. Bernadette nagyszerûen és õszintén válaszolt. Látomásait a valóságnak megfelelõen mondta el. A plébános – az égi Hölgyben bár ráismert Szûzanyára – maga is megfo6

galmazta üzenetét: „Lourdes plébánosa nem tárgyal olyanokkal, akit nem ismer. Mondja meg a nevét…” 12. Jelenés: Bernadette-t február 28-án (vasárnap), amikor megérkezett, már 2 ezernél többen várták. A vasárnapi jelenés azonban csak a látnoknak szólt. Bernadette a jelenést követõen, amikor magához tért, a templomba sietett a kezdõdõ szentmisére. 13. Jelenés: Bernadettet március 1-én (hétfõn) – kérésre – egy hívõ lélek rózsafüzérével szándékozott imádkozni a sajátja helyett. A Szûzanya azonban nem helyeselte. A látnok azonnal cselekedett; felmutatta saját rózsafüzérét a nép követte Bernadette-t, és együtt imádkoztak. A elsõ csodás gyógyulás is ezen a hétfõi napon történt. Catherine Latapie béna karja a forrás vizébe mártva hirtelen meggyógyult. 14. Jelenés: Bernadette március 2-án (kedden) ismét nehéz – plébánosnak szóló – megbízatást kapott az égi Hölgytõl: „Azt akarom, hogy az emberek processióban jöjjenek ide.” Bernadette – nagynénje kíséretében – félénken mondta el az üzenetet: „Éppen ez hiányzott még” – szólt komoran a plébános. Majd így folytatta: „…ne üzengessen….ismeretlenül, hanem mondja meg a nevét…” Bernadette mosolyogva jött el nagynénje kíséretében. 15. Jelenés: Bernadette március 3-án (szerdán) – hasonlóan február 22-éhez (hétfõhöz) – nem találkozhatott az égi jelenéssel. Nem jött a szép Hölgy. Másnap, március 4-én (csütörtökön) viszont 20 ezer zarándok tolongott a sziklabarlangnál. (Ott volt a polgármester, a rendõrkapitány stb…). Bernadette-t két rendõr kísérte a házuktól a barlangig. Amikor az ég választottja elkezdte az imát, nagy csend lett. A látomás és a boldog találkozás egy óra hosszat tartott. 16. Jelenés: március 25-én (csütörtökön) – Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén –, amikor Bernadette megérkezett, az égi Hölgy nagyon kedvesen és mosolyogva várta. A jelenés is jóságos és bátorító volt, ezért is mert Bernadette kérdezni: „Asszonyom, legyen olyan jó, és mondja meg, kicsoda Ön?” A szépséges Hölgy – a megismételt esdeklõ kérésre – égre emelve tekintetét, karját széttárva így válaszolt: „Én vagyok a Szeplõtlen fogantatás.” (Je suis l’immaculée conception. Szerk.) A Szûzanya tehát a Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén megnevezte magát, a következõ jelenés (április 7-e) alkalmával – a nép szemeláttára – csodával is hitelesítette szavait. 17. Jelenés: április 7-én (szerdán) reggel Bernadette – mint a 3. jelenéstõl mindig – az égõ szentelt gyertyát kezében tartotta, jobb kezével pedig a széltõl óvta. A gyertya lángja kb. 10–15 percen keresztül hozzáért a látnok kezéhez. A nép látta, és rémülten kiabált: „Megég, megég, segítség!” Bernadette a jelenés és az elragadtatás folyamán nem hallott, és fájdalmat sem érzett. Dozous doktor a jelenés után megvizsgálta az ég választottjának kezét, de azon égési sebet vagy károsodást nem talált. Szûzanya a gyertya csodáját adta a barlang elõtt kitartóan megjelenõ és imádkozó népnek.

18. Jelenés: július 16-án (pénteken) Bernadette harmadszor járult az Úr asztalához. (Június 3-án volt elsõáldozó.) Este pedig – a jól ismert hívást érezve Lucia nagynénje kíséretében a sziklabarlanghoz ment. Idõközben a polgármester higiéniai okokra hivatkozva eltorlaszoltatta (bedeszkáztatta) a barlang bejáratát és a gyógyító forrást. A barlang elõtt pedig rendõrök tartottak ügyeletet. Bernadette letérdelt a barlanggal szemben. Amikor a harangok az esti Úrangyalára megszólaltak, Bernadette örömtõl sugárzó arccal így szólt: „Ott van, ott van! Üdvözöl minket! Ránk mosolyog az akadályok fölött.” Az ég választottja utoljára érezte az elragadtatás boldogságát, mert a Szûzanya véglegesen búcsút intett. A lourdes-i jelenések történetét, Bernadette elbeszéléseit és Lourdes csodáit viszonylag sokan hitetlenkedéssel fogadták, cáfolni azonban nem tudták. Az ég választottja – a világi- és az egyházi kihallgatások alkalmával is – következetesen ragaszkodott kijelentései valóságtartalmához. Az idõ – a lourdes-i jelenések 150 éves múltja -, a különbözõ bizottságok, és orvosi irodák, a Nemzetközi Orvosi Bizottság, a több mint 7000 gyógyulás és a zarándokok milliói, valamint a látnok boldoggá - (1925) és szentté avatása (1933) a lourdes-i jelenések történetét, Bernadette-t és a lourdes-i forrás

csodálatos gyógyító hatását dokumentáltan is igazolják. (Forrás: Franz Werfel: Bernadette; Klempa Sándor: Lourdes-i kilenced) Dr. Dénes Ferenc

HAMIS ESKÜ

názia, mûvi vetélés). Kissé átfogalmazva, de lényegében benne van a modern változatban is „…tartózkodva mindentõl, ami káros és ártalmas” azaz a mai változatban: „esküszöm, hogy orvosi hivatásomat a betegségek megelõzésére, a betegek testi-lelki javára, lelki betegségek maggyógyítására fordítom”.

Hypokratész óta (Kr.e. 460-377) minden orvos diplomája átvételekor esküt tenni köteles. A végzõ orvossá avatandók esküjének hivatalos szövege jelenleg: „Én … esküszöm, hogy orvosi hivatásomhoz mindenkor méltó magatartást tanúsítok. Orvosi hivatásomat a betegségek megelõzésére, a betegek testi lelki javára, betegségek meggyógyítására fordítom. A hozzám fordulók bizalmával, kiszolgáltatott helyzetével visszaélni nem fogok, titkaikat fel nem fedem. Egyenlõ figyelemmel és gondossággal gyógyítok minden embert. Tudásomat és gyakorlati ismereteimet állandó képzéssel magas szinten tartom, de ismereteim és képességeim korlátait is tudomásul veszem. Az orvosi mûködésemmel kapcsolatos etikai követelményeket tiszteletben tartom. Arra törekszem, hogy az orvostudomány, valamint az (hivatalos elnevezés) … Egyetem hírnevét öregbítsem és megbecsülését elõmozdítsam.” *** Igaz ugyan, hogy az évszázadokon át az eredeti szöveg nyelvészetileg, formailag és bizonyos fokig tartalmilag is számos változtatáson ment keresztül, de eszmei lényegét tekintve örökérvényû.

Kérdezem joggal, hogy a betegségek megelõzésére, a betegek testi-lelki javára a betegségek meggyógyítására szolgál-e? 1) ha életét (kíméletesen) kioltom? 2) ha egészséges magzatját kitépem az anyaméhbõl? 3) ha leányok meddõvé tételével megakadályozom örökre, hogy valódi hivatását – az anyaságot – megvalósíthassa?: Kétségtelen tény, hogy körmönfontan megfogalmazott törvények (ún. mediko-szociális indikációk) a magzatölést már hazánkban régóta lehetõvé teszik. Napirenden tartják az eutanázia és mesterséges meddõvé tétel törvényi engedélyezését is. Vannak és lesznek kollégák, akik mindezt végre is hajtják. Szolgáljon számukra megnyugtatásul, hogy amennyiben önbecsülésük és lelkiismeretük nem szab gátat cselekedeteiknek, sem esküszegés, sem emberölés, sem szándékos egészségkárosítás miatt ez a bíróság nem fogja õket felelõsségre vonni. DE! gondoljanak arra, hogy egyszer majd olyan bíró elé kell állniuk, akit nem befolyásol sem hatalom, sem párt, sem anyagi érdek. Ugyan mit hoznak fel mentségükre? Tisztelt kolleginák és kollegák emlékezzetek!

Sajnálatos módon a jelenlegi változatból kimaradt: „Halálos szert még kérésre sem szolgáltatok ki senkinek, sem pedig nõnek magzatelható szert.” (Euta-

Dr. Vass-Eysen Ervin öregdiák 7

Elhunyt Berkeley (Baumhorn) István (1931–2008)

Berkeley István, a barátainak igen kedves Bimbi, 2008. március 21-én, nagypénteken 15 óra 50 perckor elhunyt. 1941-ben iratkozott be a Budapesti Kegyestanítórendi Gimnázium Duna-parti intézetébe. Az 1/b osztályban a kiváló pedagógus és ifjúsági író, Pogor Ödön piarista tanár lett az osztályfõnöke. A háború bombázásokkal, szénszünetekkel megzavarta a tanítás menetét, Budapest ostroma meg is szakította. A legnagyobb csapás azonban az egyházi iskolák államosítása volt. A VIII/b osztályt 1948 õszén már a Budapesti IV. ker. Állami Ady Endre Gimnáziumban kezdte meg. Az 1946–47 tanévben a Piarista Gimnáziumban megalakult a Mária Kongregáció Ohmacht Nándor hittanár vezetésével. István is belépett. Buzgón részt vett az alakuló és fejlõdõ ifjúsági egyesület szervezésében, munkájában. Az ifjúsági vezetõ ekkor Személyi József, késõbbi piarista tanár lett. Az 1947–48 tanévben az érettségizõ Személyi József helyébe õt akartuk megválasztani, de maga helyett engem ajánlott. A vezetõ hittanár jóváhagyásával meg is választottak, István a helyettesem lett. Az 1948–49 tanév már az állami gimnáziumban talált minket új igazgatóval, osztályfõnökkel, tanárokkal. A hitoktatás akkor még továbbra is folyt, és a Mária Kongregáció is mûködhetett. 1948. november végén az igazgatói irodába hívták a gimnáziumi Diákönkormányzat vezetõjét és titkárát, a Vörösmarty Önképzõkör vezetõjét, Juhászi Lászlót, a Mária Kongregáció vezetõjét, Weeber Tibort, és helyettesét Baumhorn Istvánt. A budapesti Diákönkormányzat vezetõségébõl egy fiú és egy lány tanuló alá akartak íratni velünk egy tiltakozó és bíráló nyilatkozatot Mindszenty József esztergomi érsek „reakciós és népellenes” megnyilatkozásai és tevékenysége ellen. Tanárok nem voltak jelen; nyitott ajtó mögött a szomszéd szobából figyeltek. Az önképzõkör és a Mária Kongregáció vezetõi hosszú vita után megtagadták az aláírást. Osztályfõnökeink felszólítására azonnal el kellett hagynunk a gimnázium épületét. Késõbb kézbesítette ki a pedellus félévi értesítõnket, Juhászi László ekkor már külföldön volt. Az értesítõben közölték, hogy Baumhorn Istvánt és 8

Juhászi Lászlót a vallás és közoktatási minisztériumi rendelet 64. 149/1949. III.sz. alapján az ország összes középiskolájából, Weeber Tibort az ország összes gimnáziumából kizárták. István 1949. augusztus 15-én hajnali 2 óra 30 perckor lépte át a határt Ausztria felé. Passauban magyar gimnáziumban, 1950-ben leérettségizett. 1950. november 8-án érkezett Ausztráliába, Melbourne-be. Elõször opálbányában dolgozott Tasmániában. Ezután 3 évig Sydneyben a St. John Egyetemen tanult, közben ápoló volt. A tanulmányait megszakítva gyógyszerügynök lett. 1955-ben változtatta meg nevét Berkeleyre. 1962-ben megkapta az angol állampolgárságot, még ez év novemberében Angliában telepedett le. Londonban, majd Walesben élt. Gyógyszercégének szovjet divízióját vezette. 1964-ben megnõsült. 2 fia született, 1964-ben Steven, és 1967-ben Martin. „Bimbi Impex” néven saját gyógyszereladó céget alapított. 1975-ben belga állampolgárságot is szerzett. 1978-ben autóbalesetet szenvedett, amely maradandó sérüléseket okozott. Balesete után Bruxellesben fényképészként dolgozott. Cukorbeteg lett. 1963-ban járt elõször Magyarországon, meglátogatta régi barátait, tanárait. Többszöri hazalátogatás után 1990-ben felújította soha fel nem adott állampolgárságát, és hazatelepült. Bekapcsolódott a Magyar Piarista Diákszövetség munkájába. Sokféle szervezési és adminisztratív munkát végzett, mindig lehetett rá számítani. Anyagilag is segítette a Diákszövetséget, külföldön élõ osztálytársait beszervezte. Egészsége folyamatosan romlott. 2007 nyarán elesett, mindkét lábán fekély keletkezett, amelyet végig kezeltek. Bár egyedül élt, senkitõl nem fogadott el segítséget. 2008. március elején egy szabálytalanul közlekedõ autóbusz fellökte. Fejsebét kórházban összevarrták, de hamarosan hazaengedték. Mikor meglátogattam, jól volt. Már lent is volt vásárolni. Virágvasárnap lett rosszul. Hétfõn kihívta az orvost, az rögtön beszállította a János kórházba. A traumatológiai osztályon meg is látogattuk. A viziten azzal biztatták, hogy másnap hazamehet. Másnap elõször a pszichiátriai osztályra, majd onnan az intenzív osztályra került. Ott még felvette a szent kenet szentségét. De mire pénteken délután, nagy nehezen kinyomozva hollétét bementünk hozzá, az orvosnõ már csak halálhírét közölte. Utoljára még imádkoztunk halálos ágyánál. A Mária Kongregációk királynõje mellette volt halála óráján. Temetése május 7-én 12 órakor volt a Fiumei úti temetõ ravatalozójából. Gyászmiséje ezután, a Mikszáth Kálmán téri piarista kápolnában, 14 órakor kezdõdött. Imádkozzunk érte, és õrizzük meg emlékét! R. I. P. Weeber Tibor

HÁROM VÁLASZTÁS MAGYARORSZÁGON Az ellenzék teljes felszámolása (1945-1949) ÍRTA: FARKAS ZSOLT Kisgazda politikusokként nevet szerzett két egykori pesti piarista diák – Saláta Kálmán és Csicsery-Rónay István – kapcsán is érdemes részletesebben áttekinteni a politikai élet háború utáni drámai eseményeit eredményezõ un. „szalámi taktikát”, amely az ellenzék felszámolásával 1952-re meghozta a Szovjetunió magyarországi „helytartójának”, Rákosi Mátyásnak teljes hazai gyõzelmét. Az 1944-45. évi õszi-téli események, amelyek Budapest–Moszkva–Debrecen–Budapest helyszíneken mentek végbe, 1945. január 20-án a legyõzött országra erõltetett fegyverszünettel értek véget. (lásd PIARISTA DIÁK 2006. decemberi, 59. száma). Az ideiglenes kormányzat és az ideiglenes nemzetgyûlés tavaszra már felköltözött a fõvárosba, amelyet a behívott dunántúli képviselõkkel mintegy 500 fõre töltöttek fel, erõszakosan elõállított jelentõs baloldali többséggel. A kommunisták megtévesztõ programjának eredményeként – amely egyelõre hallgatott ateista céljaikról, s kerülték a „kultúrharcos” fellépést is (ámbár megeresztettek egy, Szent István emlékét gyalázó írást éppen augusztus 20ára!) – taglétszámuk immár elérte a félmilliót. Így érkezett el az idõ az elsõ nagy politikai próbatételre, az országgyûlési választásokra, amelynek mintegy „fõpróbájaként” egy hónappal korábbi idõpontra kitûzték a budapesti törvényhatósági választásokat, hogy a remélt (de mégsem elért) baloldali gyõzelem a mindent meghatározó befolyást gyakorolja az országos nemzetgyûlési szavazásra. A helyhatósági választások során azonban a fõvárosban 50 százalék fölötti, abszolút többséggel a Kisgazdapárt gyõzött, míg a kommunisták és a szociáldemokraták közös listája 43 százalékot kapott, a további három kis párt pedig csak 6 százalékot. Mindjárt ezután érvényesült a megszálló Szovjetunió diktatórikus befolyási kísérlete, amely az országos választásokon közös listát akart ráerõltetni a pártokra úgy, hogy a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front öt pártja a mandátumokból elõre meghatározott megoszlással részesülhetett volna. A kisgazdáknak tehát, mint a magyar jobboldal legerõsebb pártjának, elõször mindössze 40 százalékos részesedést, aztán 45, végül 47 és fél százalékot kívántak juttatni, vagyis jelentõsen a politikai realitások alatt. Ez a súlyosan antidemokratikus, erõszakolt javaslat komoly belpolitikai válsággal fenyegetett, amihez még társult a nyugati világ figyelmeztetõ fellépése is a sajtó és a kormányok részérõl. (Az USA és Anglia például ettõl tette függõvé az ország küszöbön álló diplomáciai elismerését, ami viszont a békeszerzõdés megkötése elõfeltételének számított.) De felemelték óvó szavukat az egyházak is. Magyarország újonnan kinevezett és e kritikus hetekben már hivatalába is lépett hercegprímása, Mindszenty József esztergomi érsek vezette püspökkari konferencia kör-

levelet adott ki, hogy – élve világnézeti, közéleti, társadalmi kötelezettségével – „világos útmutatást és bátorítást” adjon a hónapok óta folyó fondorlatos választási agitációval terhelt lakosságnak, de ugyanakkor nem foglalt állást egy párt mellett sem. Ráadásul nem is volt egyetlen kereszténypárti képviselõ az ideiglenes nemzetgyûlésben, s a mostani választásokon nem is indult a keresztény világnézetûnek tekinthetõ Demokrata Néppárt sem (amelynek megnevezésében nem szerepelhetett a „keresztény” jelzõ!). A minden templomban fölolvasott pásztorlevél – az „alapvetõ jogokban foglalt igazság és kötelesség” elveinek kifejtésével – arra buzdított, hogy a szavazatokkal azokat támogassák, akik az „erkölcsi tisztaság, a jog és a rend érdekében” fognak síkra szállni és küzdeni. (Az 1990. évi rendszerváltozás óta a Katolikus Egyház gyakorlatilag ugyanilyen értelemben nyilatkozik minden egyes szavazás elõtt.) A választások november elején – a sokféle kirekesztõ és megszorító intézkedés ellenére is – a jobboldal újabb abszolút gyõzelmét hozták a kisgazdák 57 százalékával, szemben a szociáldemokraták 17% feletti s a kommunisták 16% alatti eredményével. A további három kis polgári párt nem érte el együttesen a 9%-ot sem. Ám az ország szovjet-orosz helytartója (Vorosilov marsall, a gyõztes nagyhatalmak Ellenõrzõ Bizottságának mindenható elnöke) újból beavatkozott a magyar belpolitikába: csak koalíciós kormányzást volt hajlandó elfogadni – a kommunisták által Szegeden éppen egy évvel korábban kitalált (s azóta is gyakorolt) valamiféle „nagykoalíciós” Magyar Nemzeti Függetlenségi Front keretében – amelyben a kisgazdák és a marxisták fele-fele arányban részesülnek a miniszteri posztokból. A kormányfõ ugyan a kisgazda Tildy lett, de a kulcsfontosságú belügyminisztérium a kommunistáké, mégpedig Nagy Imre személyében. Az 1946-os esztendõ meghozta az államforma megváltoztatását is, de nem „minõsített” (például kétharmados) parlamenti szavazással, sem egyszerû (50 százalékos) többséggel, hanem „közfelkiáltással”, persze szovjet nyomásra. Ennek „ideológiai” megalapozása az volt, hogy a restaurációnak még csak a gondolata is „anakronizmusnak” számított a világháború utáni – szovjet uralom alá jutott – közép- és kelet-európai országokban (de csak ott...!). Hiszen velünk együtt jóformán csak körülöttünk szüntették meg a királyság intézményét, miközben Nyugat- és Közép-Európában (amelyek szerencsésen megmenekültek a szovjet uralomtól) tovább léteztek, akár újra alakultak. Az elsõ köztársasági elnök (a családilag is bizonyos 1919-es érintettséggel rendelkezõ) Tildy református lelkész lett, a miniszterelnök pedig az ugyancsak kisgazdapárti Nagy Ferenc. A Kisgazdapárt jellemes vezetõinek viszonylag sikeres mûködése máris ellenlépések megtételére késztette a baloldalt. A Szociáldemokrata Párt jobbra húzó részének gyengítése után a Kommunista Párt megalakította a Baloldali Blokkot a baloldali kötõdésû Szakszervezeti Tanács és a Parasztpárt bevonásával, hogy erõt érezve 9

maga mögött felvehesse a harcot a „provokáló reakcióval”, a „demokrácia vívmányait veszélyeztetõ” és a „kisgazdapárt jobbszárnyán gyülekezõ jobboldallal” szemben, a „földreform védelmében”. Az „eredményt” el is érték: a Kisgazdapárt kizárta 20 képviselõjét, s a mezõgazdasági tárca élén a becsületes Kovács Bélát Dobival váltotta föl. De a „szigorítás” jele volt a Kommunista Pártban Nagy Imre lecserélése Rajkkal a belügy élén. Áterõltették a Parlamentben „a demokratikus államrend és a köztársaság büntetõjogi védelmérõl” szóló – hamarosan ellentmondásosnak is bizonyuló – törvénycikk elfogadását a Nemzetgyûlésben, s ugyancsak a jobboldali elemek ellen alkalmazott kormányrendeletet a „B-listázásról”. (Ezzel vált lehetõvé azon tömegek elbocsájtása állásukból, akiket mégsem „simán” igazoltak, hanem a legenyhébb, „feddés” fokozatával.) Az 1946-os esztendõ eseményei végig a balról jövõ támadásokkal zajlottak a jobboldal ellen. De tragikumában jelentõsek voltak azok a lakosság-cserék is, amelyek a felvidéki magyarokat érték (meg az oda áttelepülõ hazai szlovákokat), valamint a „fasisztáknak” minõsülõ hazai népi-németeket (ezek több százezer embert érintettek drámai módon). Jelentõs pénzügyi esemény volt a forint bevezetése augusztusban, valamint a politikailag a párizsi békekonferencia, amelynek „eredménye” még a trianoninál is súlyosabb diktátum. A Magyar Kommunista Párt õsszel elérkezettnek látta az idõt arra, hogy a „népi demokrácia” fejlõdését a polgári társadalmi rend helyett a „szocializmus” felé irányítsa. Ehhez elsõsorban a Kisgazdapárt centrumát és jobboldalát, valamint a Szociáldemokrata Párt meg a Parasztpárt jobboldali szárnyát kellett tönkretenni, illetve ezen erõk összefogását kellett megakadályozni. A marxista erõknek kapóra jött egy erõszakosan elõrángatott „köztársaságellenes” illegális szervezkedésnek a felfedése. A belügyi hatóságok decemberben feltártak egy, konzervatív civileket és katonatiszteket tömörítõ titkos csoportot, amely szoros kapcsolatban állt a sok évvel korábban alakult – egyébként politikailag súlytalan és ártalmatlan – Magyar (Testvéri) Közösséggel. Ennek tagjai között vezetõ kisgazda személyiségek is találhatók (például az 1944. évi õszi kiugrási eseményekbõl ismert Szent-Iványi Domokos, Arany Bálint, Mistéth Endre vagy Saláta Kálmán – a miniszterelnök Nagy Ferenc bensõ bizalmasa), de elsõsorban a kisgazdapárti fõtitkár Kovács Béla és Nagy Ferenc. Rajk László államvédelmi rendõrsége „jól” mûködik: már 1947. januárjában többeket letartóztatnak, köztük az építésügyi miniszter Mistéth Endrét (aki tisztségérõl január 14-én lemondott). Hamarosan rövid idõre kiengedik, hogy „ráijeszthessenek” ezzel magára a miniszterelnökre: õrá is hamarosan sor kerül...! De Mistéthrõl a hatóság is tudta, hogy semmiféle vonatkozásban nem hajlandó megalkudni elvei és az igazság rovására. Így hát el kellett szenvednie a sötétzárkákkal súlyosbított kihallgatásokat az Andrássy út 60-ban, meg a magánzárkával tarkított 8 éves börtönt. Maga a párt is megszabadul „önként” több parlamenti képviselõtõl, akik „beismerõ” vallomásokat tesznek, s így ezek mentelmi jogát fel is függesztik. Sõt, büntetõjogi felelõsségének felvetése miatt maga Kovács Béla is le10

mond, akit egy hétre rá, február vége felé letartóztat a szovjet katonai hatóság azzal a koholt váddal, hogy részt vett „földalatti szovjetellenes fegyveres csoportok megalakításában, amelynek tagjai terrorcselekményeket követtek el a Szovjet Hadsereg tagjai ellen”. (Az egykori magyar viszonyokra igencsak jellemzõ, hogy a Szövetséges Ellenõrzõ Bizottság amerikai tagja hasztalan tiltakozott Szviridov orosz tábornoknál, s e jegyzéke még csak nyilvánosságra sem kerülhetett!) A kialakult helyzetben ötven kisgazda képviselõ távozott a pártból, de számos párttag is. A kikényszerített minisztercserék tették lehetõvé a „társutas” Ortutay Gyula, Mihályfi Ernõ, Dinnyés Lajos (nemsokára Nagy Ferenc utódja) kormányba kerülését. Ezzel párhuzamosan a jobboldali ellenzék kisebb pártokba kezdett tömörülni; alakult új párt is (Szabadság Párt), volt amelyik tovább erõsödött (Demokrata Néppárt). Nagy Ferenc bukását két körülmény is elkerülhetetlenné tette: a belpolitikai helyzet mellett a külpolitikai is, ami a Nyugaton felerõsödõ kommunista-ellenességben kereshetõ – s ezt a hazai baloldal félelemmel kísérte. Ebben a helyzetben Nagy Ferenc elszánta magát: jegyzékben kérte Kovács Béla kiadatását a magyar hatóságoknak, majd május közepén szabadságra Svájcba utazott. A Szovjetunió „természetesnek” vehetõ elutasító válasza után Rákosi – a miniszterelnöki teendõket ideiglenesen ellátó miniszterelnök-helyettes államminiszter – május vége felé rendkívüli minisztertanácsi ülésen ismertette a Nagy Ferencre is „terhelõ vallomásokat” tartalmazó szovjet kihallgatási jegyzõkönyveket (amely szerint tehát a kormányfõ „összeesküdött” a saját kormánya ellen!?), aminek hatására Nagy Ferencet az ügy tisztázására hazahívták. A fiával zsarolt Nagy azonban ezt nem teljesítette, hanem lemondott. Utódja azonnal Dinnyés Lajos lett. Kisgazdapárti átülések, illetve elmenekülések miatt – Varga Béla nemzetgyûlési elnök például pár napra rá disszidált, számos diplomata ugyancsak, nyugati országbeli állomáshelyén – a Kisgazdapárt eddigi abszolút parlamenti többségét már ekkor elvesztette. A marxisták ezzel elérték céljukat, hogy a szavazási ciklusnak éppen a közepén kierõltessék az idõ elõtti választásokat. Ezt a köztársasági elnök készségesen kitûzte 1947. augusztus 31-ére, megindokolva a jelentõsen „megváltozott” hazai pártpolitikai erõviszonyokkal. Az újonnan elfogad(tat)ott választójogi törvény alapján – Rajk által irányítva – a névjegyzékbõl tömegével hagyták ki a feltételezhetõen jobboldalra szavazókat (kereken egymilliónyit!), ami annyiból is demokráciaellenesnek számít, hogy amúgy csakis demokratikus pártok létezhettek az országban, s csak ilyenek indulhattak (amire az Országos Nemzeti Bizottság – mintegy „akadályozó szervként” – túlontúl is „gondot viselt”). Ennek keretében érték el a népszerû Szabadság Párt feloszlatását a foganatosított brutális rendõrségi letartóztatások fenyegetettségében, mégpedig saját pártvezetõje, Sulyok Dezsõ által! Rákosiék ebben a helyzetben gondoskodtak, hogy e valódi ellenzéki párt helyébe újabb – akár tényleges, akár névleges – ellenzéki pártok alakuljanak (például a Balogh páter vezette Független Magyar Demokrata

Párt, illetve Pfeiffer Magyar Függetlenségi Pártja), valamint az eddig is meglévõk (Barankovics Demokrata Néppártja, a Schlachta Margit vezette Keresztény Nõi Tábor, meg a Polgári Demokrata Párt és a Magyar Radikális Párt) a választásokon elinduljanak. Mindennek a be nem vallott célja az volt, hogy az ellenzéket így megosztva, gyengítsék a kisgazdák várható jó eredményét. Egyúttal a marxisták új választási szövetséget is szerveztek Magyar Függetlenségi Front néven, amelybe beerõszakolták a Kisgazdapártot is, hogy így – a szociáldemokratákkal és parasztpártiakkal is együtt – szerezhessék meg a koalíciós kormányzáshoz szükséges többséget. Programjukba olyan hangzatos megtévesztõ szólamokat illesztettek – vallásos hit, függetlenség, magánkezdeményezés, magántulajdon szabadsága, választások tisztasága – amelyrõl mind tudták, hogy éppen az ellenkezõjét fogják tenni, ha majd hatalomra jutnak. A Katolikus Püspöki Kar most is távol tartotta magát a pártpolitikától, egyetlen pártot sem támogatott, de nyilatkozatukban buzdítottak a részvételre. A választói névjegyzékbõl történt tömeges kirekesztések miatt pedig maga a hercegprímás tiltakozott a miniszterelnökhöz írt levelében. A marxisták még így sem voltak biztosak ártó céljaik elérésében, ezért világra szóló csalásra vetemedtek. A tudatos célzatossággal megszerkesztett választói törvénnyel lehetõvé téve tömegesen alkalmazták a lakóhelyükön kívüli szavazást az un. „kékcédulákkal”. Az általuk felbérelt elemek szerte az országban reggeltõl estig csoportosan járták a falvakat és városokat, s „vonalban” szavaztak a marxista pártokra. A kívánt „eredmény” bejött...! A négy kormányzó párt együttesen tényleg elérte a 60%-ot – ezen belül a „kékcédulás” kommunisták a 22%-ot, mellettük a kisgazdák és a szociáldemokraták a 15-15%-ot, a parasztpártiak 8%-ot, az ellenzéki pártok hatan együttesen 40 százalékot szereztek. Látható tehát, miért kellett a Kisgazdapártot a „koalíció” keretén belül szerepeltetni: mert eltérõ esetben, a hat ellenzéki párttal együttesen kialakulhatott volna az az 55 százalék a jobboldalon, ami – ha nem történik kirekesztés a névjegyzékekbõl, és ha nincs „kékcédulás” visszaélés – még a két év elõtti 57%-os jobboldali eredményt is túlszárnyalhatta volna. Az új nemzetgyûlés mostantól a kommunisták diktatórikus törekvéseinek engedelmes eszközévé kezdett válni, bármennyire történtek is még sikertelen próbálkozások ez ellen. A kisgazdák és a szociáldemokraták új, marxisták nélküli pártvezetõségeket kívántak választani, sõt még a kisebb pártok bevonását is gondolták új többségi koalíciós kormány megalakítására. A parasztpártiak közeledtek volna a kisgazdákhoz, sõt az egyik kis párt egyenesen fuzionált is velük. Ám ezek az egyértelmûen marxista-ellenes fellépések sorra meghiúsultak a beépített kommunista-barát elemek aknamunkájának – s persze a szovjetorosz rezidensek utasításainak – a hatására. A kormányalakítási tárgyalásokon elõjöttek a koalíción belüli torzsalkodások. Ugyanis az a szokatlan helyzet állt elõ, hogy tovább mûködött a négy hónapja megalakult, a „társutas” kisgazda Dinnyés vezetése alatt álló kormány, persze bizonyos minisztercserék-

kel. A baloldal „kulcsemberei” maradtak: így például a miniszterelnök-helyettes Rákosi és Szakasits; s a többi marxista: Gerõ, Rajk, Rónai és Ries (aki utóbbi ugyan a „kékcédulák” miatt pár napos „miniszter-sztrájkot” tartott). De miniszteri posztokhoz jutott néhány „társutas” parasztpárti, illetve kisgazda politikus (például Ortutay). A kormány összetételében összességében megmutatkozott a számbeli aránytalanság, amennyiben három kisgazda, öt kommunista, négy szociáldemokrata és két parasztpárti miniszter került be. A lényegileg baloldalinak számító kormánykoalíció ellenében a többi párt egy „ellenzéki blokkot” hozott létre, s ezzel igyekeztek kivárni, hogy milyen fejlemények következnek. A baloldali blokk viszont elsõként a 49 mandátumot szerzett Magyar Függetlenségi Pártot támadta meg vádaskodva, hogy jelöltállításukkor aláírásokat hamisítottak. Erre az országos választási bizottság szerepét betöltõ Nemzeti Bizottság 1947. novemberében a párt összes mandátumát megsemmisítette. (Ezzel a jobboldal a választásokon szerzett 14%-át vesztette el.) Maga Pfeiffer pártelnök jobbnak látta, hogy a bizton várható letartóztatása elõl elmenekül, ami viszont a párt teljes szétbomlását eredményezte. A marxisták számára azonban még mindig a Kisgazdapárt jelentette a veszélyes erõt. A választások után mindjárt megtartott nagyválasztmányi ülésen „puccs” veszélye fenyegette a „társutasokat” Dobi Istvánnal az élen. De a helyzet átmenetileg „konszolidálódott” egy taktikázó határozat elfogadásával, amivel bent maradtak ugyan a koalícióban, de kívánták a „kékcédulás” választási csalások bíróságra vitelét, meg az amnesztia- és az internálási rendelet felülvizsgálatát. A hamarosan mûködésbe lépett belsõ ellenerõ meg a Keletrõl jött nyomás hatására a párt balos vezetõsége máris állást foglalt a polgári demokrácia ellenében a „népi demokrácia” mellett (bár még nem a „szocializmusért”). Aztán 1948 tavaszára az új vezetõség kényszerû megválasztásával a baloldali hegemónia már egyértelmûvé lett, ami a jobboldali pártcsoportosulás feloszlását okozta. A Parasztpártnál teljesen hasonló bomlás ment végbe. Mostanra már jóformán csak a Szociáldemokrata Pártban tudtak „ellenségeket” találni a marxisták, akik még merték támadni saját baloldali vezetõiket. Sõt, a tekintélyes régi szocdem Peyer még új szociáldemokrata pártot is alakított. De alig egy hónapra rá, november közepén már õ is menekülni kényszerült. A marxisták irányvonalának teljes gyõzelme a szociáldemokratáknál 1948. februárjában következett be a fõ „ellenlábasok” (például Kéthly Anna) kényszerû lemondásával. (Ezzel az elõzõ évi választásokon szerzett 15%-os szocdem eredmény jobboldali hányada, mintegy 8% veszett el.) Az 1948. márciusi pártkongresszuson ezért már ki lehetett tûzni a két munkáspárt egyesülését, amely aztán Magyar Dolgozók Pártja néven ment végbe június közepén a két elõdpárt kongresszusainak egybevágó határozataival. Az új belpolitikai helyzetet a Kisgazdapárt és a Parasztpárt is sietett támogatásáról biztosítani, miközben a jobboldalinak számító „visszahúzó” erõket sorra eltávolították. Miután elvégezték a rájuk kiszabott „feladatokat”, önfelszámolási folyamatukkal sorvadásnak indultak, ami aztán 1949-re be is fejezõdött. Sokan mene11

kültek el az országból, vagy kerültek börtönbe. Voltak, akik „önként” mondtak le képviselõségükrõl, de olyanok is, akik újságban olvasván leköszönésük hamis hírét, máris mentek be az országgyûlési hivatalba, hogy ezt tényleg személyesen be is jelentsék. (Így az 1947-es választásokon e két párt által szerzett 15 meg 8 százalék semmisült meg a törvénytelen erõszak süllyesztõjében.) Közben, 1948. decemberében kormányváltás történt Dobi István kinevezésével. A Kisgazdapárt és a Parasztpárt megelõlegezett szerepléséért az 1949. februárban létrejövõ Magyar Függetlenségi Népfrontban jutalmul nemcsak az egyesített Dolgozók Pártjának kommunistái és baloldali szocdemei, de a társutassá vált kisgazda és parasztpártijai 2-2 megalkuvó tagja (közöttük Ortutay és Darvas) is miniszteri bársonyszékhez jutott. De váltás történt még 1948. augusztusában az államfõi poszton is: az oly sok kárt okozott Tildyt – családjában felfedezett „kémkedési üggyel” kapcsolatban – lemondatták, és háziõrizetbe vetették. Utódja a megalkuvó szocdem Szakasits lett, akit viszont alig két év múlva zártak börtönbe. A kormányra készülõ kommunista hatalom nagyobb sebességre kapcsolt a társadalom polgári szöveteinek szétverésében. 1948-ban nemcsak az egypártrendszer kristályosodott ki, hanem a történelmi egyházak ellen is döntõ leszámolásra került sor. Ennek volt az állomása az egyházi iskolák államosítása júniusban, majd a vezetõ egyházi személyiségek (Mindszenty, Ravasz, Ordass) elfogása, meghurcolása. Hasonlóan széthullásra kárhoztatták a 60 mandátumot szerzett Demokrata Néppártot, amely folyamatos „elszigetelõdés” után 1949 februárjában „hivatalosan” is megszüntette tevékenységét, vezetõi és tagjai „passzivitásba” vonultak. Az ugyancsak vallásos színezetû, csak négy képviselõvel rendelkezõ Keresztény Nõi Tábor is hasonlóan járt ugyanekkor. Mindkét pártvezetõ, Barankovics és Schlachta is menekülni kényszerült. (Így az 1947-ben megszerzett 16 és másfél százaléknyi jobboldali mandátum veszett el.) Legutolsónak három kis ellenzéki párt maradt a felszínen együttesen 27 képviselõjükkel. A Független Demokrata, a Radikális és a Polgári Demokrata pártban is voltak kiprovokált belsõ villongások, szakadások, kizárások, kiválások, sõt szövetkezések is, de végül „alkalmasnak” találtattak arra, hogy a balos Függetlenségi Frontba bevétessenek, és majd csak az 1949es év közepén, az újabb parlamenti „választások” után tûnjenek el õk is a politikai életbõl. (Ezzel a tavalyelõtti szabad választásokon megszerzett utolsó 5 + másfél + 1 százalékát vesztette el az ellenzék.) Ha tehát a kilenc pártból álló teljes ellenzéket az utóbbi 2 év alatt sújtó veszteségeket összegezzük, az 70 százalékot eredményez. Viszont, ha az 1947-es választásokon a kommunisták (csalással) elért 22%-ához hozzáadjuk a szociáldemokraták baloldali részére esõ mintegy 8%-ot, a marxisták számára az csak 30%-ot tesz ki. Most már kitûzhették az új országgyûlési „választásokat” is, amelyen már csak egyedül a Függetlenségi Népfront jelöltjeire lehetett szavazni. A „dolgozók egységfrontja” a május közepén megtartott „komédián” már 96%-os „átütõ sikert” ért el, míg az érvénytelen és az ellenszavazatok országosan csak 4%-ot tettek ki. 12

(Számottevõ, 21-29% között mozgó ellenszavazat csak három helyi körzetben született, ahol „a klérusnak sikerült a vallásos tömegeket a népfronttal szembeállítania”.) A parlamentbe jutásra „kiválasztott” kereken 400 képviselõ mintegy 70 százaléka a Magyar Dolgozók Pártjának a tagja volt; „osztálytagozódásuk” szerint pedig 45% munkás, 28% paraszt és 23% értelmiségi. Ez a 70 százalékos számérték tehát – összevetve az 1947. évi utolsó szabad választások számadataival – azt az érdekes összehasonlítást adja, hogy a marxisták egykori csekély választói támogatása a diktatórikus eszközök féktelen alkalmazásával pontosan „átfordult” a kommunista állampárt javára, hogy hamarosan kialakuljon majd már a 100 százalékos marxista uralom. Ugyanilyen események Szovjet-Oroszországban most éppen 90 esztendeje ugyancsak megtörténtek. Az 1917-es októberi forradalmat követõen Lenin elfogadtatta a teljhatalmú Népbiztosok Tanácsának megalakítását, amelynek elnöke õ maga lett. Ezzel máris megkezdõdött a marxista-leninista eszme „gyakorlati” megvalósítása (éppen három évtizeddel késõbb a mi hazánkban is), amely elképesztõ diktatúrához vezetett. Lenin akkor erõszakkal szétkergette ezt az új parlamentet, ahol a „bolsevikok” (a szó jelentése szerint: „többségiek”) ekkor még csak 25%-os kisebbséget alkottak a „mensevikekkel” („kisebbségiekkel”) szemben, ami miatt nem lehetett megszavaztatni, hogy minden hatalmat a kormány kapjon. Ámde a Vörös Gárda ezután az ellenszegülõ képviselõket letartóztatta, illetve megölte. Így vált hát valóságossá a „megelõlegezett” megnevezés: a bolsevisták „vér és vas” árán megszerezték a többségi hatalmat. Lenin valamikor késõbb kifejtette: Magyarországon egy kis „lökéssel”, egy „forradalommal” szovjetizálni kell az országot! Ez a II. világháború után be is következett, mérhetetlen szenvedéseket hozva a „szovjetizált” országok lakosságának. A terror szörnyû tömeggyilkosságokhoz vezetett (talán százmillió áldozattal). Visszatérve hazánk legújabbkori történetéhez: elérkeztünk a „látszetdemokrácia” utolsó felvonásához. Minden elõkészület megtörtént egy alkotmány megszerkesztésére – a sztalini „alkotmány” tökéletes lemásolásával -, amellyel hazánk „népköztársasággá”vált, a „munkások és dolgozó parasztok állama” lett, s „megkezdte a szocializmus alapjainak lerakását”. A korábbi ellenzéki pártok megszüntetése után eltûntek a koalíciós pártok is, így a Magyar Dolgozók Pártja 100%-os egyeduralkodóvá vált, fõtitkára, Rákosi Mátyás pedig – Dobit követve – 1952. augusztusában a minisztertanács elnöke lett. Lenin évtizedekkel korábbi jóslata tehát ezzel beteljesedett, s hatott teljes kegyetlenségével – 1956 õszének 12 reményteli napján is túl – további nehéz évtizedeken át… FELHASZNÁLT IRODALOM: Mindszenty József emlékiratai; A magyar népi demokrácia története (1944-1962); Arany Bálint: Koronatanú; Bölöny József: Magyarország kormányai (1848-1987); Szerencsés Károly cikke (Új Ember: 2007. október 14.); Megyeri Dávid cikke (Magyar Nemzet: 2008. április 24.); Mistéth Endre szóbeli közlése; saját korabeli feljegyzések.

Mátyás király körüli vélemények és legendák ÍRTA: DR. SIBALSZKY ZOLTÁN Most, hogy a nagy király koronázásának 550. évfordulóját ünnepli Magyarország, érdemes a személye és uralkodása, valamint származása körüli véleményekkel foglalkozni. A közvéleményben úgy beszélnek róla, hogy „Mátyás, az igazságos”. Ugyanakkor sok történész önkényuralkodónak tartja, aki uralkodása alatt alig hívta össze az országgyûlést, rengeteg adót vetett ki, és ezért többször leghívebb embereinek öszszeesküvésével kellett megbirkóznia. Másik vád: ahelyett, hogy egész erejével a török ellen fordult volna, Nyugat felé hadakozott, uralmának arrafelé való kiterjesztése érdekében. Mindez igaz is, meg nem is. Ma már a legtöbb történész azon a véleményen van, hogy egész politikája az ország érdekeit szolgálta és uralkodása Magyarországot addig szinte soha nem látott erejû, a mûveltségben és a tudományban például szolgáló birodalommá tette. Uralkodásának elsõ éveiben igenis több gyõzelmes hadjáratot vezetett a török ellen, és ezekkel biztosította, hogy a következõ fél évszázad során a török nem tudta Magyarországot fenyegetni. Viszont azt is jól tudta, hogy az ország egymaga nem elég erõs arra, hogy a szultán birodalmát a Balkánról visszaszorítsa, és hogy Európából kiszorítsa. Ezért fordult Nyugat felé, azzal a nem irreális céllal, hogy esetleg megszerezze a Német-Római Birodalom császári címét, és annak erejével együtt már eredményesen vegye fel a küzdelmet a törökkel. Ennek a tervnek a megvalósítását korai halála megakadályozta. Részben az ezért folytatott eredményes háborúira, a „Fekete Sereg” – az abban a korban szokatlan állandó hadsereg – fenntartására, a tudományok és mûvészetek nagyvonalú pártolására (híres tudósok és mûvészek udvarába hívására, a Corvina- Könyvtár – amely a Vatikáni Könyvtár után az akkori világ legnagyobb könyvtára – létrehozására, a reneszánsz világ Alpokon túli elsõ létrehozására) szükséges pénzek elõteremtésére szükség volt arra, hogy az õsi jogainál fogva nem adózó vagyonos réteget, a fõ- és köznemeseket megadóztassa. Ezt azzal érte el, hogy mindenféle új adónemeket (pl. kapuadó, füstadó) vezetett be. Ez természetesen sértette az addig adómentes nemesség érdekeit, és az, hogy az országgyûlést nem hívta össze, hogy az ne korlátozza cselekedeteiben (tehát mai szóval rendeletekkel kormányzott), persze elégedetlenséget szült. És ez vezetett az összeesküvésekhez, melyekben addi-

gi leghívebb emberei (rögtön uralkodása elején gyámja és nagybátyja, Szilágyi Mihály, késõbb Vitéz János érsek, Janus Pannonius püspök) is részt vettek. De mindig humánus uralkodónak mutatkozott: más országok uralkodóival és sok magyar uralkodóval ellentétben a levert összeesküvések vezetõit nem végeztette ki, azok iránt kegyesnek bizonyult. Az egyszerû emberek érdekeit az esetleg hatalmaskodókkal szemben sokszor megvédte. Ezek az õ aránylag biztonságos és az elõzõkhöz képest jobb életet jelentõ uralmára való emlékezés, valamint a következõ évtizedek nyomorúságai tették Mátyás király uralmát utólag még szebbé, mint az volt, és ennek kifejezése az a mondás is, hogy: „Meghalt Mátyás király, oda az igazság!” Mátyás származását is legendák veszik körül. Az persze tény, hogy õ a törökverõ Hunyadi János és Szilágyi Erzsébet második fia, aki valószínûleg 1443ban született Kolozsvárott. Viszont Hunyadi János származására több, különbözõ variációt tartalmazó feltevés is van. A legközkeletûbb szerint a Havasföldrõl áttelepült és a Vajda-Hunyad várát Zsigmond királytól adományul kapott Vajk oláh kenéz fia. A másik változat szerint – melyet Harsányi Zsolt „Matthias Rex” c. regényében is elmond – Hunyadi János Zsigmond király törvénytelen fia, akinek áldott állapotban lévõ édesanyját – Morsinai Erzsébetet – Zsigmond Vajk kenézhez, Vajda-Hunyad vár urához adta hozzá. Itt mindenesetre már most megjegyzendõ, hogy amennyiben ez a Havasföldrõl áttelepült Vajk kenéz valóban létezett, valószínûleg nem lehetett oláh, hiszen abban az idõben a havasföldi kenézek zöme kún származású volt, és a jobbágyok voltak oláhok. De van egy harmadik variáció is: Hunyadi János Verebély Péter erdélyi alvajda 4. fia. Az alvajda kapta Zsigmond királytól Vajda-Hunyad várát, és ettõl kezdve a várról Hunyadinak is neveztette magát. Egy Fráter Lénárd nevû szerzõ az 1937-ben kiadott „Hunyadi János magyar származása oklevelekben” c. könyvében megkísérelte bebizonyítani ezt az állítást. Szerinte az alvajda negyedik fia János, aki 1387-ben született, az oklevelekben úgy szerepel, hogy: „Johannes, filius Vojvodae, filii Georgii” (János, Vajda fia, aki Györgynek a fia), Hunyadi János pedig az oklevelekben: „Johannes, filius Vojk., filii Georgii” A szerzõ szerint a két megnevezés azonos, a másodikban a „Vojk” nem más, mint „Vojvoda” szó rövidítése:”Vojv.”, amit rosszul írtak vagy olvastak! Mindenesetre a Verebély Péter alvajda által építtetett Mátraverebély községi gótikus plébániatemplomban az alapító vörös márvány szarkofágján az oltár elõtt ott van a hollós címer, és a falu népe évszázadok óta úgy tudja, hogy aki itt nyugszik, az Mátyás király közeli rokona! Amikor 2006 õszén utoljára ott jártunk, már a sekrestyés is elmondta, hogy Hunyadi János atyja nyugszik itt, és felette az oszlopon bekeretezve ott vannak az ezt bizonyító érvek. 13

Péter alvajda 1403-ban halt meg. Ekkor Zsigmond király Hunyadi Jánost Lázár szerb vajda udvarába küldte apródnak (Szibinyáni Jank). Késõbb beköltözött az apjától örökölt Vajda-Hunyad várába. Zsigmond király kedvelt embere volt és vele együtt szerepel sok, akkor készült híres képen is (pl. Kölnben, a Három királyok imádásán, ahol Zsigmond legöregebb, Hunyadi pedig a legfiatalabb király.) De Csocsán Jenõ professzor azonosítása szerint a Zsigmond király udvarában szereplõ személyeket ábrázoló, a Budai Várban talált és ott kiállított gótikus szobrok egyike is Hunyadi Jánost ábrázolja.

Ha egyelõre a három variáció egyikét sem lehet biztosnak elfogadni, véleményem szerint kívánatos, hogy a kevéssé ismert, de igazán valószínûnek tûnõ, a magyar származást jelentõ harmadik variációt terjesszük. Mindenesetre akárhonnan is származott is Mátyás király, egyik legnagyobb királyunk volt, akire minden szempontból büszkék lehetünk, és ha nem is volt a mai értelemben vett „demokrata”, de nagymûveltségû és a Magyarország érdekei szerint uralkodó nagy király volt.

Nekrológ egy osztálytárs, Gera József emlékére 1966-ban költöztem családommal – nejem hivatalának jóvoltából – „Lipótmezõre”. A nyolcadik kerületi társbérlet után ez egy „Isteni Csodának” minõsült. De még akkor magamfajta állami alkalmazottnak eléggé tilos volt a templomba járás. Ide közel van a pasaréti Szt. Antal templom, és megtudakoltam, hogy itt reggel 6 órakor egy öreg barát misézik. Furcsa volt egy gyertya fényénél, a Mária oltárnál a latin mise. János atya felfigyelt, hogy egy pasas latinul válaszol a ministránsi responsoriumokkal. Csak hetek múlva mertük egymást megszólítani. János atya egy erdélyi székely családból való jó magyar volt. Lassan barátság lett a ministrálásból. Majd egy ilyen hajnali misén egyszercsak összefutottam Gera Jóska osztálytársammal; késõbb sokszor a reggeli (hajnali miséken). Jóskával emlegettük a régi szép diákéveket, felvidéki, délvidéki osztálykirándulásokat. Jóskának köszönhetem két illusztris ember megismerését is. Az elsõ dr. Szántó Konrád ferences atya, akinek ministránsa lettem, és aki múltamat megtudva barátságába fogadott,s egyháztörténeti munkájához sokszor kikérdezett. A másik egyházi ismeretségem is Jóskának köszönhetem. Dr. Jelenits István tanár úrhoz – aki Jóska egyik fiának osztályfõnöke – egy furcsa kéréssel mentünk, hogy szegedi osztálytalálkozónkon Õ mondja a hálaadó misét. Jelenits tanár úr aznap érkezett meg a római biciklitúrájáról (ahova tanítványaival minden nyáron elkarikázott). Kérésünket elfogadta, és én az akkor kapott új Wartburggal levittem Szegedre. Kikötése csak annyi volt, hogy hamar vissza akar érni Pestre. Az úti beszélgetésben elmeséltem, hogy az elõzõ nyáron Horvátországban jártam rokoni látogatáson. Nagynénémtõl kaptam egy horvát történelemkönyvet, amelyben a horvátok úgy írnak, hogy „a mi Szt. László királyunk”; az „Aranybullánk”; „a mi Toma Bakacs egyetemünk” (Bakócz Tamás). Késõbb a könyvet megmutatva és fordítgatva tanár úr barátságába fogadott. A vasárnapi miséken Jóska barátom és neje a baloldali második padban, én meg a baloldali utolsó elõtti padban hallgattuk a misét. Míg a régi Eiffel-i hídon átsétálva és nézve a pillér örvényét, mint kisfiú úgy éreztem, hogy így forog az 14

én sorsom is a szülõi ház nélkül ebben a városban. De a szõke Tisza és az ifjúság varázsa, valamint Nagyanyám tanácsa – hogy menjek el a lourdes-i Máriához az újszegedi barlangban, mondjam el mi bánt, és kérjek segítséget – megvigasztalt. Még most is megvan a Groszmutti szentképe a német imával: „So nimm den meine Hände Und führe mich Bis an mein selig Ende Und ewiglich Ich kann allein nicht gehen Nicht einen Schritt Wo Du wirst gehen und stehen Da nimm mich mit!” A barlangot elpusztították, a szobor megmaradt. A Templom is. Az elsõ séta óta 70 év telt el. Házasságom huszonötödik évfordulóját is az újszegedi templomban ünnepeltük, és Havass Géza atya áldotta meg, mert az elsõt is Õ kötötte és áldotta meg. Az ötvenediket már a pasaréti ferences atyáknál tartottuk, és éreztük Géza atya égi áldását. Elnézést a kitérõkért és a nem egészen nekrológikus témákért. Egy könyv olvasása inspirált arra, hogy leírjam, milyen furcsa környezetbõl kerültem az atyák szögedi olvasztó tégelyébe, hogy magyarrá égessenek. Egy kisvárosból, a Bánságból jöttem, ahol majdnem minden szomszéd más nációból került elõ. Szembe szomszédunk macedon pék, Hriszto Nedelkovics; mellette dalmát szabó Zlatan Rackov, Peter Léko sváb faesztergályos; mellette Stuplik Mici szlovák trafikos. Játszótársam egy orosz emigráns család unokája, Jurij. Tõle tanultam meg oroszul, õ meg tõlem németül. Az olvasztó tégely már évszázadokon át mûködött, mert sok szerb, román, sváb, zsidó, magyar nagyság került ki belõle. Görögkeleti fõpapok, írók, költõk, rabbik, politikusok stb. Hát eme tégely egyik osztályába jártunk Jóskával, aki most már a megszolgált padban ül az Úr színe elõtt. De a széttört tégely újra áll és várja, hogy imáinkkal segítsük itt lent és odafönt. G. Sándor, még itt lent lévõ osztálytársad

Megemlékezés két neves nagykanizsai öregdiák elhunytáról A piarista gimnáziumi közös évek emléke, a hét évtizedes barátság, a kegyelet és a tisztelet arra kötelez, hogy emlékeztessünk a márciusban elhunyt két öregdiáktársunkra: Harkány Lászlóra és Dr. Fülöp Andrásra. A két iskolatárs sorsa szorosan összekapcsolódott a magyar történelem XX. századának sokunkat érintõ változásaival: a II. világháborúval, az ’56-os magyar forradalommal és annak megtorlásaival. Mindketten áldozatul estek, és egy ideig kényszerpályára sodródtak. Harkány László (1932–2008), a magyar nyelv- és irodalom kiváló tanára a változó történelem viharaiban és az utódiskolában is megõrizte, és képviselte is a kalazanci szellemiséget. A tanár urat a diákok, öregdiákok, a város és a megye megbecsülése övezte. A politikai frontátvonulások ellenére is állva maradt, sõt a város közgyûlése az oktatás, nevelés és a kultúra területén végzett ki-

magasló tevékenységéért – életútja elismeréseként – a város díszpolgárává választotta. Dr. Fülöp Andrást (1928–2008) a háborút követõ idõszak sodorta a katonai repülés területére (1949-tõl 1957-ig), majd az ’56-os forradalom megtorlásként indult utószele, illetve – remélhetõen – a Gondviselés segítõ hátszele sodorta tovább a hivatássá „magasztosult” polgári repülés területére. András gyorsan emelkedett a magasságokba. Segédpilótaként kezdett, fõpilótaként folytatta, és repülési igazgatóként fejezte be „szárnyaló” pályáját. A „Ki kicsoda a magyar repülésben” c. könyv szerint András tartja – a 25 ezer fel- és leszállással – a magyar repülési rekordot. Mindkét barátunkat iskolatársak búcsúztatták, és a piarista atyák temették. A viszontlátás hitével és az örök élet reményével búcsúztunk el tõlük. Nyugodjanak békében! Dr. Dénes Ferenc

Sík Sándor hatása Radnóti Miklósra Radnóti költészetérõl, életútjáról, de fõleg halálának körülményeirõl viszonylag sokat tudunk. E nagy költõnk sorsának egyengetésében meghatározó szerepe volt Sík Sándornak, aki az egyetemen nagy tehetségére és emberi értékeire felfigyelve felkarolta õt. A költõ korán elvesztette édesapját, Sík Sándor szinte „atyapótló” szerepet töltött be életében. Radnóti mesterének, szellemi és lelki atyjának tekintette. Élete végéig megható, szinte fiúi szeretettel ragaszkodott hozzá. A fiatal költõ és Sík Sándor találkozásakor két tehetség, egy érett, országosan ismert irodalmár, neves piarista tanár és egy helyét bizonytalanul keresõ fiatalember életútja futott össze. Sík Sándor a nagy tudós, híres papköltõ, neves oktató ez egyetemen három kollégiumot is vezetett. Lelkes, lendületes elõadásmódja, hatalmas tudása diákjai elismerését is kiváltotta. Sosem csak a szigorúan vett törzsanyagot kértre számon hallgatóitól. Mindig kíváncsi volt egyéni látásmódjukra, gondolataikra. Ennek megismerésére szolgáltak az ún. „teázó szeminárium” meghitt összejövetelei, ame-

lyeket rendházbeli szobájában tartott. Radnóti is bekerült ebbe a lelkes, szinte családias társaságba, s magával ragadta az összejövetelek légköre, színvonala. Pályakezdéséhez ez adta a végsõ lökést. Pedig nem ilyen irányban indult el élete. Szüleit korán elvesztette. Nagybátyja javaslatára felsõ kereskedelmi iskolába járt, ott is érettségizett. De irodalmi érdeklõdése és tehetsége nem tûrte ezt a szakmai „béklyót”, hamarosan megjelentek versei, s a szegedi egyetem magyar-francia szakára iratkozott be. Itt figyelt fel rá Sík Sándor, és meghívta „tudósképzõ szemináriumába”. 1931-ben Újmódi pásztorok éneke címû verse miatt nagy botrány kerekedett. Izgatás és vallásgyalázás címén nyolcnapi fogházra ítélték, de ezt – Sík Sándor közbelépésére – felfüggesztették. A költõ mesterét mindig megkülönböztetett tisztelettel „nagy professzor” néven emlegette. Ettõl kezdve mesterének, szellemi és lelki atyjának tekintette, miként a neki dedikált Köszöntõben ezt írta: Egy költõt ünnepeltek itt, / ki Krisztust kiált, mikor/ az erõst is megtörte már a próba...” Szellemi-lelki kapcsolatukat így határozta meg: „Társát köszönti most gyermek, / lélek a lelket, aki eretnek / hadak közt hûségre példakép; / fiú köszönti apját egy hitvány / korban lelkéhez hû tanítvány!” Vallásossága kialakulásában meghatározó szerepe volt Sík Sándornak, annál is inkább, mivel a zsidó származású Radnóti nem részesült vallásos nevelésben. Egyetemi évei alatt – szinte kizárólag „mestere” hatására – 15

hosszú idõn át érlelõdött benne a kereszténység iránti vonzódása, amirõl így írt: ez nékem nem ’más vallás’… az Újtestamentum költészete épp úgy az enyém, akár az Ótestamentumé s Jézusban is ’hiszek’, nem tudok jobb szót rá…” A költõ életében a mesterével, atyai barátjával való barátság megkoronázását jelentette az 1943. május 2-ai nap. Ezen a napon a budapesti Szent István bazilikában, feleségével, Gyarmati Fannival együtt Sík Sándor, az atyai Mester kezébõl felvette a keresztséget. Attól kezdve Sík Sándor lelki atyja és rendszeres gyóntatója volt. Gyakoriak voltak a találkozások, eszmecserék, miként egyik feljegyzésében beszámol errõl: „Este vacsora Sík Sándorral a Rudas-fürdõ vendéglõjében, négyen vagyunk, Gyulával és Gáborral. Éjjel, vacsora után, a budai Dunaparton egy lámpa alatt felolvasta a Virrasztók!- at, nekünk írt versét. Nagy kerülõvel, sétálva értünk a Rendházhoz. (…)” Aztán hamarosan bekövetkezett a vég, ahonnan többé már nem tért vissza. Mit is vihetett magával? Ezt így idézi fel Sík Sándor, „egy újszövetségi Szentírás-

sal és egy Arany János kötettel vonult be. Ez jellemzõ egy emberre.” Feltehetõleg mindkettõ, az Isten és költészet mély szeretete Sík Sándor ember- és lélekformáló „mûve” testesült meg Radnótiban. Abda határában lõtték agyon ezt a nagy tehetséget. Sebtében betemetett testéhez simuló viharkabátjának zsebében ott lapultak halhatatlan, halála elõtt írt utolsó versei. Õ elment, emléke örökre megmaradt közöttünk. Miként egy piarista atya, a „mester”, Sík Sándor volt Radnóti életének formálója, legnagyobb elismerõje, úgy az egykori piarista diák, Pilinszky János volt Radnóti költészetének legnagyobb hazai méltatója – sajnos már csak az utókor számára. S idézzük a volt piarista diák, Pilinszky emlékezõ sorait: keresztútjáról profán költõ-szent lett, és élete – áldozat. Ilyen volt õ, a halhatatlan nagy költõ, Sík Sándor legkedvesebb tanítványa. Kapcsolatuk két irodalmi óriás találkozása, de egyiküket a történelem esztelen vihara a rút halálba sodorta. dr. Kölcsey Tamás

A MAGYAR-HORVÁT KAPCSOLATOK EZER ÉVE ÍRTA: DR. SIBALSZY ZOLTÁN A magyar-horvát kapcsolatok már Szent István korában kezdõdtek. Orseolo Péter velencei doge, fia, Ottó (ki 1009–26 közt szintén doge volt) felesége Szent István nõvére, lánya, Jocela viszont I. István horvát király (1030–1058) felesége volt. István apja, Kresimir horvát király 1000–1030 közt uralkodott. Valószínûleg az õ lánya, szintén Jocela, volt Szent Imre felesége. Az utolsó horvát király, Zvojnimir fe-

lesége viszont Szent László nõvére volt. Zvojnimir 1088-ban halt meg, és halála után sógora, Szent László lett a horvát király. Ezzel kezdõdött a magyar–horvát perszonálunió, melynek során több, mint 800 16

éven át (1918-ig) a magyar királyok Horvátország királyai is voltak. Ebben az idõben, és gyakorlatilag az egész középkorban, Horvátország csak az Adriai tenger partján lévõ sávot jelentette – a késõbbi Modrus–Fiume és Lika–Krbava vármegyéket, valamint Dalmácia északi részét, fõvárosa Novigrád (Tengerfehérvár) volt. Zágráb és környéke Magyarország része volt. A zágrábi püspökséget Szent László még azelõtt alapította, mielõtt horvát király lett. A Dráva-Száva köze – Szlavónia is – nem Horvátországhoz, hanem Magyarországhoz tartozott. A horvátok jól érezték magukat a perszonálunióban. Az egész Kárpát medencére kiterjedõ Hungáriát hazájuknak tekintették. Sok horvát család játszott jelentõs szerepet a magyar történelemben, pl. a Zrínyiek és a Frangepánok. Horvátországban a magyar királyt a horvát bán képviselte, aki többnyire egy horvát fõnemesi család tagja volt. Csak a török hódoltság idején nyomultak fel a horvátok Zágráb vidékére, és a Dráváig. De pl. Zágrábot ma is magyar lakosságú falvak gyûrûje veszi körül, mint Budát sváb lakosságú falvak. A zágrábi piacon még az 1970-es években is sok magyar szót lehetett hallani. A zágrábi székesegyház fõoltárán Szent István király szobra áll. Természetesen a Habsburg királyok 400 éve alatt a Habsburg családból való uralkodó nem csak német-római császár – 1804-tõl osztrák császár – és magyar király, hanem horvát király és cseh király is volt egy személyben. Számára ezen országok egyenrangúak voltak.

Magyarok és horvátok közt akkor kezdõdtek ellentétek kifejlõdni, amikor a napóleoni háborúk után a népek kezdtek nemzeti öntudatra ébredni. Amikor a Magyar Országgyûlés valamikor 1830 táján kimondta, hogy az országgyûlés nyelve az addigi latin helyett a magyar lesz, és ezt követte a középiskolai oktatás addigi latin nyelvének a magyarral való felváltása, a horvátok is kezdték követelni, hogy a horvát nyelv is legyen egyenrangú. Amikor a levert Szabadságharc és elnyomatás kora után az 1867-es Kiegyezéssel létrejött az Osztrák-Magyar Monarchia (amelyben Magyarország csodálatosan gyarapodott és fejlõdött, a fejlõdés tempójával csakhamar megelõzve Ausztriát), szükségessé vált, hogy az ország a horvátokkal is rendezze a vitás kérdéseket. Így jött létre 1868-ban a Magyar-Horvát Kiegyezés. Ennek értelmében létrejött a horvát országgyûlés, a Szábor, mely a budapesti magyar országgyûlésbe is küldött 10 képviselõt, akik ott is, horvátul is elmondhatták felszólalásaikat. A magyar kormányban is képviselte a horvát kormányt egy „horvát miniszter”. A királyt továbbra is a „Horvát Bán” képviselte Zágrábban. Hogy Magyarországnak tengeri kikötõje legyen, Horvátország átengedte Fiumét, és ennek fejében, Magyarország átadta Horvátországnak az eddig Magyarországhoz tartozó három „szlavón” vármegyét a Dráva és a Száva közt: Szerém, Verõcze és Pozsega vármegyéket. Ettõl kezdve az ország hivatalos elnevezése:”Horvát-és Szlavónország” lett. A „Szent Korona Tan” értelmében nem a király, hanem a Szent Korona az egész ország tulajdonosa, a király csak a Szent korona helytartója. A Szent Korona országai: Magyarország, Horvátország és Fiume, mint „Corpus separatum” (Különálló test). Azért a dualizmus alatt – amikor a Birodalom ausztriai részéhez az osztrák tartományok, Cseh- és Morvaország, Galícia és Bukovina tartoztak, a magyar félhez pedig Magyarország, Horvátország és Fiume – a horvátok számos sérelmet – gravament – hangozattak a magyarokkal szemben. Ezek legfõbbikei voltak: a magyar országgyûlés nem hozott olyan törvényt, amely magyarországi lakosoknak megtiltotta volna, hogy Horvátország területén birtokot vegyenek, a vasúti állomások pénztárainál nemcsak horvát, hanem magyar nyelven is lehetett jegyet venni és hogy létrehozták az un. „Julián-Iskolák” hálozatát, arra a célra, hogy Horvátország és Bosznia-Hercegovina te-

rületén szolgáló magyar nemzetiségû tisztviselõk és vasutasok gyermekei ne horvát, hanem magyar tanítási nyelvû iskolába járjanak. Amikor az elsõ világháborúnak vége lett, Horvátország kivált a Monarchiából, és Szlovéniával együtt Szerbiához csatlakozott. Létrehozták az un. „SHS” államot – Srbska-Horvatska-Slovenska. De csakhamar elegük lett a horvátoknak a szerbek egyre jobban elnyomó államvezetésébõl, úgyhogy amikor IV. Károly király külügyeket intézõ híve, Boroviczény Aladár útján 1920 nyarán tárgyalásokat folytatott magyarországi restaurációjának elõkészítésére, a horvátok rögtön készek voltak a király visszatérte utáni Magyarországhoz autonóm tartományként való csatlakozásra. (A szlovákoknak is elegük volt a csehek vezetésébõl, és szintén csatlakozni kívántak autonóm tartományként.) Mind a horvátok, mind a szlovákok küldöttje Budapesten várta a király érkezését. A horvátok a következõ két évtizedben is állandóan veszekedtek Jugoszlávián belül a nagyobb egyenjogúságért a szerb vezette kormánnyal. Amikor 1940 decemberében a németek kérésére Magyarország Örök Barátsági Szerzõdést kötött Jugoszláviával, és miután Jugoszlávia csatlakozott a német–olasz–japán háromhatalmi szerzõdéshez, úgy látszott, hogy az immár szövetséges országon át a németek a görögök által szorongatott Olaszország segítségére siethetnek. Ekkor azonban Belgrádban angolbarát puccs történt, és ezért szükséges volt Jugoszlávia elfoglalása. Hitler felszólította a magyar kormányt, hogy közösen támadjuk meg Jugoszláviát, és akkor Magyarország megkapja egész Horvátországot, Fiuméval együtt. Teleki miniszterelnök ezt visszautasította, mondván, hogy éppen német kérésre kötöttük meg az Örök Barátsági Szerzõdést, amíg tehát Jugoszlávia fennáll, nem teszünk ellene semmit. Ha az ország felbomlana, akkor is csak a magyar lakta területre vonulunk be, a lakosság védelmére, de a háborúban akkor sem veszünk részt. Amikor 1990 után Horvátország és Szlovénia kikiáltotta Jugoszláviából való kiválását, a jól felszerelt jugoszláv hadsereg Horvátország ellen vonult. Ekkor a horvátokat az tette képessé a védekezésre, hogy Antall József miniszterelnök több ezer géppisztolyt adott át a horvátoknak. Ezt azok máig sem felejtették el, és ezért is ma a magyar – horvát viszony elég barátságosnak mondható, és sokszor emlegetik a közös, sok évszázados múltat.

Kisváros az Adrián

17

Ballag már a vén diák Ez a ballagás még a legszebb ifjúkorban kezdõdött. Úgy kezdõdött, mint a járni tanulás. Bizony, botladozó volt. Pedig többen figyelték, jóindulatúak is és bírálók is. Azután, a járás biztonságával növekedett az öntudat is és az érzékenységünk is. A bírálat gyakran fájt. Hja! Az igazságot kimondani könnyû. Ugye tudjuk a folytatást...megtalálni nehéz. Azután, egy idõ után, mi is egy járni tanulást figyeltünk, szûk körünkben, jóindulatúan, tágabb környezetünkben bizony, bírálva. Régen elfelejtettük már, hogy mi hogyan fogadtuk botladozásunk bírálatát. Hát bizony, a saját botlásainkat elnézõen bíráltuk. De a másokét! Az örömnek torz alakja jelent meg elménkben. Azután, amikor a vándorévek már õsz hajszálakból fontak koszorút a hajdan büszke fõre, a tekintet már nem elõre, hanem fõként hátrafelé veti bágyadt sugarát. Mintha a jövõnek nem lenne már mondanivalója a jelenben. A görnyedezõ hát is csak a föld felé tudja fordítani a ráncokkal dúsan díszített, fáradt tekintetet. Már csak emlék az ifjúság, melynek vidám eseményeit a megkopott elme, a jelen sorsba belenyugodva, vígaszként idézi. Milyen szép is tud lenni a múlt, amikor a jelen már fárasztó! Borús ég vándorfelhõi intenek az utunk vége felé, és mi azt válaszoljuk, hogy megyünk, megyünk. Az úton nincs megállás. Az egész életért még csak egy vállveregetést sem kaptunk. Igaz, olyan csekélyek vagyunk a nagy élet forgatagában, hogy azért nem jár rangos elismerés. Mindössze környezetünk emlékszik majd ránk – egy ideig. Pedig valamilyen nyom

A Diákszövetség közleményei • A korábbi évekhez hasonlóan idén is részt veszünk augusztus 20-án a Szent Jobb körmeneten. Találkozás a szokott helyen /Bajcsy Zs. út elején lévõ posta elõtt/ 16 és 16 ó.15 perc között. Ott és ebben az idõben vehetõk át a részvételi lapok, amelyekkel a Bazilikába be lehet menni. • A Diákszövetség július és augusztus hónapban nyári szünetet tart. A szokásokhoz híven hétfõi napokon ügyeletet tartunk 15 és 16 óra között. Az elsõ szokásos munkanap szeptember 1, hétfõ. Minden kedves tagtársunknak kellemes nyarat kíván a Vezetõség!

A PIARTOURS közleményei Ez év október elsõ felében utazást szervezünk Veszprémbe és környékére. Részletes tájékoztatást késõbb tudunk adni. Júniustól érdeklõdni lehet a Diákszövetségben személyesen, hétfõi napokon 15 és 16 óra között, vagy ugyanezen a napon és idõben a 486 44 32 telefonon Csapody Gézánál. 18

azért maradt utánunk, amely szellemünk szintjétõl függõen olyan hullámköröket ír le, mint a vízbe vetett kõ. Minél nagyobb ez a kõ, annál nagyobbak a hullámkörök, amelyek keletkeznek. Aztán egy idõ múltán, ezek a hullámok is elcsitulnak. Az élet szerepekre és kötelességekre késztetett. A feladatok elõl nem lehet elmenekülni, mert a vádló – a lelkiismeret – mindig a sarkunkban van. Ujjal mutat ránk, ha meghátrálunk. Felix, qui potuit rerum cognoscere causas. (Szerencsés, aki fel tudta ismerni a dolgok okait). (VERGILIUS). Hányszor volt erre alkalmunk az életünk során! A dolgok okainak megismerésére. Na, és ha olyan szerencsések voltunk, hogy néha-néha igazoltuk a vergiliusi idézetet, csak mi illesztünk babért verejtékes homlokunkra. De így is szép volt, érdemes volt, akármilyen szerény is volt ez az élet! Dr. Rixer Gusztáv

Aforizmák Jelen lapszámunkban C.H. Spurgeon angol hitszónok bölcs gondolataiból idézünk: • Istennek vetett ezüstjeink aranyban lesznek viszszafizetve. • Fogadjuk el az öregek tanácsát: boldogságunkat a türelemben és az egyszerûségben keressük! • Aki megszabadul kedélyállapota szeszélyes hullámverésétõl, és akinek szívében isteni békesség honol, az boldogan és vidáman élhet. Egy ilyen élet felér egy gyémántheggyel. • A boldogság közel lakik az Isten akaratában való megnyugváshoz. • A megszakítás nélküli boldogság nehéz erõpróbája a jellemnek. • Amint a legnagyobb hõség a Nap közelében van, a legnagyobb boldogság ott található, ahol Krisztushoz legközelebb vagyunk. • Nem a vagyonunk tesz boldoggá, hanem bármi egyszerû dolog, aminek örülni tudunk. • Aki Isten vezetésének bizonyosságában él, közömbös lehet a testi gondolkodású emberek véleményével szemben. • Senki sem tehet mást bölccsé, mert mindenki a saját kárán tanul. • Az okosság lehet kiváló erény, de szolgálhatja a legaljasabb ösztönöket is. • Okos ember, aki hallgat oktatója szavára, különösen, ha lelke üdvérõl van szó. • Sokan szenvednek a csalán csípésétõl, de kevesen okulnak belõle. • Tudatlanságunk tudata az a küszöb, amely a bölcsesség templomába vezet. • A nekünk nem tetszõ dolgokból is leszûrhetünk hasznos tanulságot. P.I.

A PIARTOURS SZEGEDI TANULMÁNYÚTJA ÍRTA: DR. SIBALSZKY ZOLTÁN Az idei tavaszi belföldi utat április 19-re szerveztük. Elõször Kecskeméten tekintettük meg Laczkó János múzeumi fõigazgató, piarista öregdiák vezetésével az ottani Munkácsy-kiállítást. A nagy élményt nyújtó látogatás után esõben utaztunk tovább Szegedre, aminek következtében le kellett mondanunk a Fehértó madárvártájánál tervezett megállásról. Szegedre érve átmenetileg kiderült az idõ, és így bemehettünk a történelmi jelentõségû Alsóvárosi Ferences templomba, ez azután a régi zsinagógát már az újra megindult esõben láthattuk, de szombat lévén, csak kívülrõl. Az egyre erõsebben hulló esõ arra kényszerítette a társaságot, hogy a következõ másfél órát a tápéi halászcsárdában töltse halételek elfogyasztásával. Mire ennek végére értünk, kisütött a nap, és így Szeged belvárosának nevezetességeit már szép, tavaszi napsütésben nézhettük meg. A városnézés után az új piarista gimnáziumba mentünk, ahol Szegheõ József házfõnök úr kalauzolásával ismerkedtünk meg az épülettel és az iskola életével. Ezután indultunk haza, gazdag élményekkel telve.

Az Alsóvárosi Ferences Templom

A zenélõ óra a Dómtéren

Szeged, Fogadalmi Templom

A régi zsinagóga epülete

19

50–60–65–70 ÉVES ÉRETTSÉGI TALÁLKOZÓK A Piarista Rend Magyarországi rendtartományának tartományfõnöke, a Piarista Gimnáziumok igazgatói és a Magyar Piarista Diákszövetség arany, gyémánt, vas, rubin Maturalapok átadásával köszöntik a nevezetes érettségi találkozók (50, 60, 65, 70) résztvevõit: (Az iskolák neve az évkönyvekben szereplõ megnevezés szerint) • a Magyar Kegyes Tanítórend Budapesti Gimnáziuma 1938-ban érettségizett 15. • a Magyar Kegyes Tanítórend Budapesti Gimnáziuma 1943-ban érettségizett 13, • a Debreceni Kegyestanítórendi R. K. Kalazanci Szent József Intézet gimnáziuma 1943-ban érettségizett 6, • a Magyar Kegyes Tanítórend Veszprémi Róm. Kat. Gimnáziuma 1943-ban érettségizett 10, • a Magyar Kegyes Tanítórend Budapesti Róm. Kat. Gimnázium 1948. ban érettségizett 17, • a Magyar Kegyestanítórend Debreceni Kalazanci Szent József Intézete gimnáziuma és kereskedelmi középiskolája 1948-ban érettségizett 16, • a nagykanizsai kegyesrendi róm. kat. Gimnázium 1948-ban érettségizett 16, • a váci kegyestanítórendi gimnázium, dolgozók gimnáziuma 1948-ban érettségizett 15, • a Veszprémi Kegyesrendi Róm. Kat. Gimnáziuma 1948-ban érettségizett 18, • a Budapesti Piarista Gimnázium 1958-ban érettségizett 25, • a Budapesti Piarista Gimnázium 1958-ban érettségizett 22 öregdiákját.

Magyar Piarista Diákszövetség Kiemelkedõen közhasznú szervezet

Piarista Alapítvány (Alapító: Magyar Piarista Diákszövetség) Közhasznú szervezet

Adószám: 19013581-1-42 Elnök: Dr. Oberfrank Ferenc

Adószám: 19013598-1-42 Kuratórium elnök: Dános Ottó (36-30) 225 46 32

Számlaszám: OTP Bank: 11708001-20504685 SWIFT kód: (BIC) OTPVHUHB IBAN szám: HU68 1170 8001 2050 4685 0000 0000

Számlaszám: ERSTE Bank: 11991102-02103154 SWIFT kód: (BIC) GIBAHUHB IBAN szám: HU29 1199 1102 0210 3154 0000 0000

Gazdasági ügyek: Pataki Ervin (36-30) 397 20 37; 1088 Budapest, Mikszáth Kálmán tér 1. Levélcím 1444 Budapest Pf: 266 Telefon/üzenetrögzítõ: (36-1) 486 44 32 Internet: http://www.diakszov.piar.hu; E-mail cím: [email protected] Hivatalos órák: Budapest, Piarista köz 1. IV. emelet alatt minden hétfõn 15-17 óra között. (Sapientia Szerzetesi Hittudományi Fõiskola) Tagdíj: aktív keresõk évi 2000 Ft, nyugdíjasoknak, tanulóknak és pártoló tagoknak évi 1000 Ft. Külföldiek tagdíja 40 Euro, vagy annak megfelelõ más pénznem. Adományokat a fenti számlákon köszönettel fogadunk. Név, lakcím, adóazonosító / adószám megadása esetén adókedvezmény igénybevételéhez igazolást adunk. Befizetés a házi pénztárban a hivatalos órákban, a kiküldött csekkel, vagy banki átutalással a fenti számlákra.

A Piarista Diák következõ, 66. száma 2008. szeptember hónapban jelenik meg. Lapzárta: 2008. augusztus 18., hétfõ Piarista Diák • Kiadja a Magyar Piarista Diákszövetség Szerkesztette a Sajtóbizottság: Borián Tibor, Farkas Zsolt, Posztoczky Iván • Jelen lapszámunk a Nemzeti Civil Alap támogatásával készült. • Tördelés: Logod Bt. • Nyomda: Innova-Print Kft. • Felelõs vezetõ: Komornik Ferenc

20