Beszámoló a Klebelsberg Kunó Ösztöndíj támogatásával végzett kutatásról
Név: Hamerli Petra (Doktorandusz, Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, Interdiszciplináris Doktori Iskola, „Európa és a magyarság a 18–20. században” doktori program) A kutatás helye, ideje: Róma, Olaszország, 2014. május 17–július 15. Téma: Magyar–olasz kapcsolatok, 1927–1934 Noha Olaszország és Magyarország több ponton kapcsolódott egymáshoz a történelem során, a 20. század első felének magyar–olasz kapcsolatai mégis javarészt feltáratlanok, így kutatásom során e témával foglalkozom. Leendő doktori disszertációm kezdőpontja az1927. április 5-én aláírt olasz–magyar barátsági szerződés, mely megalapozta a magyar „aktív” külpolitikai irányvonalat, végpontja pedig az olasz–magyar szövetséget az osztrákokkal kibővítő római jegyzőkönyvek aláírásának napja, 1934. március 17-e. A két szerződés közötti időszakban Olaszország és Magyarország számos ponton kapcsolódott egymáshoz, ennek ellenére a témát ez ideig nem vizsgálta kellő részletességgel a magyar történetírás. A téma jelentős, mivel a korabeli magyar–olasz szövetség mindkét állam, de főleg Magyarország külpolitikájában meghatározó jelentőségű volt. Az olasz–magyar barátsági szerződés megkötésére való olasz hajlandóság közvetlen kiváltó okaként Horthy Miklós 1926. augusztus 29-én elmondott mohácsi beszédét tekinthetjük. A beszéd nagy visszhangot keltett a korabeli olasz politikai elit körében, melyet az Olasz Külügyminisztérium Levéltárában (ASDMAE) található iratok is bizonyítanak. A beszédet követték a szerződés megkötéséről szóló tárgyalások, melyeket éppúgy vizsgálok, mint a dokumentum tartalmát, és fogadtatását a környező államokban. Manapság divatos, ám a szakmai elvárások ellenére nem mindig objektíven tárgyalt téma a revízió. Mivel Olaszország a Magyar Revíziós Ligával is kapcsolatokat ápolt, és Milánóban is létesített egy Mussolini által is pártolt szervezetet (Amici dell’Ungheria) a revízió támogatására, az olaszok a magyar revíziós törekvések melletti propagandájának vizsgálata is hozhat új eredményeket. Előzményként fontosnak tartottam áttekinteni a trianoni békeszerződésről őrzött dokumentumokat is. A revízió az egyik olyan pontja a kutatásomnak, melyhez a legtöbb újdonságot találtam. Ide kapcsolható a fegyverkezés olasz támogatása is. A 1
szentgotthárdi incidenst ugyan már vizsgálták, de a téma feldolgozása olasz források alapján még nem történt meg annak ellenére, hogy Olaszország fő szerepet játszott az incidensben. Erről a botrányról a Külügyminisztérium Levéltára nem őriz iratokat, ami megerősíti azt, hogy Olaszország titokban kívánta fegyverszállítmányokhoz juttatni Magyarországot. 1928ban felmerült a magyar katonatisztek olaszországi kiképzése, amire vonatkozóan szintén találtam néhány dokumentumot. Magyarország és Olaszország nagy egyetértésben törekedett az európai status quo megváltoztatására. Jugoszlávia felbomlasztásának céljával támogatták a bulgáriai Belső Macedón Forradalmi Szervezet nevű terrorszervezetet, és a horvát szeparatizmusra törekvő usztasa mozgalmat. A két szervezet olasz és magyar támogatását eddig csak érintőlegesen tárgyalták, célom, hogy a magyar és olasz iratok segítségével feltárjam a részleteket. A revízió mellett erre a pontra vonatkozóan sikerült a legtöbb forrást fellelnem. Magyarország és Olaszország támogatott még egy szélsőjobboldali akciót, az ausztriai Heimwehrmozgalmat. Ennek olasz–magyar pártfogásáról már született tanulmány, azonban ez kizárólag magyar levéltári forrásokon alapul, így fontosnak ítélem a téma olasz diplomáciai dokumentumokat is vizsgáló feldolgozását is. Egyáltalán nem vizsgálták még az általam kutatott időszak magyar–olasz gazdasági kapcsolatait. Az olaszok rögtön a barátsági szerződés 1927-es aláírását követően anyagi segítségnyújtást ígértek a magyaroknak a fegyverkezéshez. Itt azt igyekeztem megvizsgálni, hogy a segítségnyújtás milyen mértékben valósult meg. A válság éveire esett a Brocchitervnek nevezett olasz–osztrák–magyar gazdasági blokk terve, és a német–osztrák vámunió gondolata. Utóbbi esetében az olaszok és a magyarok viszonyulásának vizsgálata a fontos. Egy fejezet erejéig fontos kitérni arra, hogy milyen kulturális kapcsolatok voltak a két állam között a korszakban, melyet Klebelsberg Kunó és Hóman Bálint kultúrpolitikája fémjelzett. Elméletük szerint a magyarok kulturális fölényt tudhatnak magukénak a környező államokkal szemben, és ezt a kulturális nagyságot külföldön az ún. Collegium Hungaricumok voltak hivatottak terjeszteni. 1927-ben Olaszországban is létesült ilyen intézmény, mely a mai Római Magyar Akadémia elődje volt. Az intézmény alapításához, illetve a magyar nyelv és irodalom esetleges olaszországi tanításához is találtam adalékokat. Már Bethlen miniszterelnöksége alatt kísérlet kezdődött arra, hogy Magyarország közelítse egymáshoz Németországot és Olaszországot. Ez a kísérlet a Gömbös-kormány idején is folytatódott. Ezért szükséges vizsgálni egyrészt azt, hogy Olaszország miként viszonyult 2
Németországhoz és az Anschluss gondolatához, másrészt pedig, hogy Magyarország milyen szerepet játszott a német–olasz közeledés elindításában (mely csak később, 1938 környékén valósult meg). Az olasz források arról tanúskodnak, hogy az olaszokat inkább rémisztette a Németországhoz való magyar közeledés, nem igazán bizonyultak partnernek ebben a külpolitikai manőverben. A Gömbös-kormány idejéből megemlítendő továbbá Gömbös 1933as római látogatása, ahol megállapodtak az olasz–magyar–osztrák vámunióról való tárgyalásban, valamint az usztasák és a Belső Macedón Forradalmi Szervezet további, erőteljesebb támogatásában. Fontos kitérni a hirtenbergi fegyverbotrányra, melyet a szentgotthárdi incidens mellett el szoktak hanyagolni. A
konkrét
olasz–magyar–osztrák
tárgyalások
1933
júliusában
kezdődtek,
és
végeredményeként aláírásra kerültek a római jegyzőkönyvek. Ezek tartalmának és fogadtatásának bemutatásával tervezem a disszertáció zárását. Római kutatásom célja – amit meg is valósítottam a két hónap során – az volt, hogy összegyűjtsem az 1927 és 1934 közötti magyar–olasz kapcsolatokra vonatkozó levéltári forrásokat, és beszerezzem a csak Olaszországban elérhető szakirodalmat. Mivel erről a témáról még nem született átfogó munka, a disszertáció hiánypótló lenne. A talált források számos újdonságot tartalmaznak, melyeket a következőkben szeretnék összefoglalni. Helyszínek:1 Archivio Storico Diplomatico del Ministero degli Affari Esteri (ASDMAE; az Olasz Külügyminisztérium Levéltára) A főként diplomáciatörténeti kutatásomhoz a legtöbb anyagot az Olasz Külügyminisztérium Levéltára őrzi. 1927 és 1934 között az „Ungheria” megnevezésű csomókat egytől egyig átnéztem, de annak érdekében, hogy az előzmények is kellőképpen megvilágíthatóak legyenek, áttekintettem az 1926-ra vonatkozó iratcsomókat is, valamint korábbra visszanyúlva, a Trianonnal kapcsolatos, itt őrzött néhány iratot. A revízióra vonatkozó pár tételt az 1934-es esztendőt követő évek anyagaiban is átnéztem, egészen a II. bécsi döntésig, 1940-ig. A magyar–olasz kapcsolatokhoz azonban számos új adatot szolgáltatnak a „Jugoslavia” és a „Romania” című csomók „Rapporti politici” elnevezésű tételei is. Ezen kívül a „Jugoslavia”csomókból áttekintettem a horvát szeparatizmus támogatására vonatkozó tételeket, mely közös, olasz–magyar akció volt, csakúgy, mint a Belső Macedón Forradalmi 1
A források tételes jegyzékét mellékelten csatolom.
3
Szervezet támogatása, melynek dokumentációja a „Bulgaria” megnevezésű iratcsomókban található. A két állam közeledésének fontos egyezménye az olasz–albán tiranai paktum is, mely az „Albania” címet viselő csomókban lelhető fel. Az Ausztriához való magyar–olasz közeledés dokumentációja az „Ungheria” mappákban kapott helyet, így az „Austria” elnevezésű iratcsomók tételeiből csak a német–osztrák vámunió tervére (1931) és a hirtenbergi fegyverszállítási botrányra (1933) vonatkozó iratokat néztem át. A Heimwehrmozgalom támogatásáról nem találtam külön tételt. Mivel az egyes országokra vonatkozó csomók „Rapporti politici” – azaz „Politikai kapcsolatok” címet viselő tételeinek anyagai között gyakran felfedezhető átfedés, a Németországhoz való magyar–olasz közeledéssel kapcsolatos források fellelhetőek az „Ungheria” mappában is. A legtöbb, illetve legfőbb újdonságokat tartalmazó forrást a magyar revízió érdekében kifejtett olasz propagandáról, illetve a horvát szeparatisták és a Belső Macedón Forradalmi Szervezet magyar–olasz támogatásáról találtam. A revíziós propagandával kapcsolatos iratok rávilágítanak arra, hogy a két világháború közötti Olaszországban valóban rokonszenveztek a magyar revíziós törekvésekkel, és ennek érdekében propagandát is igyekeztek folytatni, mely elsősorban az Amici dell’Ungheria nevű kulturális-revíziós szervezet tevékenységében tetten érhető. Azt, hogy a korabeli Magyarország lakosai mennyire komolyan bíztak abban, hogy Olaszország képes lesz a gyakorlatban is segíteni a magyar határok kiigazítását, a Benito Mussolinihoz írott, elég nagy számban fennmaradt levelek bizonyítják. Mussolini valóban foglalkozott is a levelekkel, amit jelez, hogy mindegyik magyarul írt levél a „fordítani”, illetve a „tartalmát olaszul összefoglalni” utasítással volt ellátva. Érdekességként megemlíthetőek még az olaszországi katonai kiképzésre, illetve önkéntes katonai szolgálatra jelentkező magyar fiatalok Mussolinihoz írt levelei is. A korabeli olasz–magyar kulturális kapcsolatok – legalábbis az ASDMAE iratanyagából erre következtethetünk – szintén összefüggenek a revíziós propagandával. Kiderül az iratokból az is, hogy a mohácsi beszédet követően Olaszország először kulturális kapcsolatokat igyekezett kialakítani Magyarországgal, s csak pár hónappal később kezdődött meg a politikai közeledés is. Egy Olaszországban létesítendő magyar intézet gondolata ugyanis már 1926 őszén felmerült, majd 1927-ben a két állam megegyezett a Római Magyar Akadémia felállításában. Az erről szóló tárgyalásokról szintén találhatóak források a levéltárban.
4
Bőséges az iratanyaga a Jugoszláviától elszakadni kívánó horvát szeparatisták, és a Belső Macedón Forradalmi Szervezet támogatásának is. A dokumentumok bizonyítják, hogy Magyarország mindkettőben tevékeny részt vállalt, így e szervezetek támogatása szintén a magyar–olasz kapcsolatok fontos pontja. Az itt található források is megerősítik azt, hogy a horvát szeparatizmus támogatását a két állam kezdetben a Stjepan Radić, majd halála után Vladko Maček vezette Horvát Parasztpártra támaszkodva képzelte el. Azonban csakhamar keresni kezdték a kapcsolatot az Ante Pavelić vezetésével megalakult usztasa mozgalommal is, melytől radikálisabb lépéseket lehetett remélni. 1934-ig pedig a bulgáriai székhelyű Belső Macedón Forradalmi Szervezetet is támogatták. Utóbbi kettő érdekében az Amerikai Egyesült Államokban és Argentínában is folytattak propagandát, a Belső Macedón Forradalmi Szervezetnek pedig francia nyelvű lapja volt, melyből az olasz vezetés is kapott egy-egy példányt. Az olasz politikusok – az iratok tanúsága szerint – élénk figyelemmel kísérték Magyarország más államok irányába tett külpolitikai lépéseit, illetve a magyar sajtó politikai híradásait és hazánk belpolitikájának eseményeit is. Kutatási témámhoz a leghasznosabbnak az itt talált anyagok bizonyulnak, mennyiségileg is. Archivio Centrale dello Stato (ACS; Olasz Állami Levéltár) Az Olasz Állami Levéltár iratanyaga nem tartalmaz külpolitikai kapcsolatokra vonatkozó dokumentumokat, de érdekességek itt is fellelhetőek. Megtaláltam Mussolini néhány kézzel írt, magyar politikusokhoz írott levelét, melyek érdekességét főként az eredeti voltuk adja. A téma szempontjából leginkább érdekes, és Magyarországon újnak számító forrásokat Ercole Conti pisai felügyelő iratanyaga adja, aki az usztasák tevékenységének felügyelését kapta feladatul. Ez is azt bizonyítja, hogy az olaszok az usztasákat csak „jobb híján” támogatták, miközben nem bíztak meg száz százalékig bennük. Conti elsősorban az usztasa táborokra koncentrált, és a horvát menekültekre. A dobozok tételei feljegyzéseket, névjegyzékeket tartalmaznak. Hiányosságuk, hogy csak 1933-tól kelt iratok találhatóak közöttük, a korábbi évekkel kapcsolatban nem lelhetőek fel dokumentumok. Az Állami Levéltár iratanyaga a fasizmus korszakáról nagy anyagmennyiséggel rendelkezik – Segreteria Particolare del Duce –, azonban ezek az anyagok főként a második világháború alatti időkre, illetve a háborút megelőző néhány évre vonatkoznak.
5
Archivio dell’Ufficio Storico dello Stato Maggiore dell’Esercito (AUSSME; az Olasz Szárazföldi Haderő Történeti Hivatalának Levéltára) Kutatásom során sikerült ellátogatnom az Olasz Szárazföldi Haderő levéltárába is. Itt a – főként Gömbös Gyula hatalomra kerülését követően megvalósuló – magyar–olasz katonai együttműködéshez lehet adalékokat találni. 1932-re és 1933-ra vonatkozóan pedig megtalálhatóak minden hónap katonai-politikai jelentései, melyekből megtudhatjuk, hogy Olaszország mely katonai és diplomáciai lépések megtételében volt érdekelt. A többi évből nem maradtak fenn ezek az iratok ilyen részletességgel, ám kisebb jegyzetek igen. A Külügyminisztérium Levéltárában lévő feljegyzésekkel kiegészítve pedig teljes képet adnak az olasz célokról. Találtam feljegyzéseket az Ausztriával, Csehszlovákiával és a Dunamedencével követendő olasz katonapolitikáról is. A teljesség érdekében, az előzmények megismerése végett a békekonferencia tevékenységéről őrzött iratokat is áttekintettem, melyek között fellelhetőek a magyar békedelegáció memorandumai az egyes elcsatolandó területekről. A leghosszabb irat Erdélyre vonatkozik. A katonai levéltárral érdemes a látogatást megelőzően több hónappal felvenni a kapcsolatot, mivel a látogatás megfelelő biztonsági intézkedéseket igényel. A kutatás feltétele továbbá, hogy a mindenkori római magyar katonai attasé speciális kérelmet nyújtson be a kutató látogatásának lehetővé tétele érdekében. Archivio Storico della Banca d’Italia (ASBI; az Olasz Nemzeti Bank Levéltára) Az Olasz Nemzeti Bank Levéltárának iratanyaga inkább Olaszországnak a 20. század második felében létesült, más államokkal való gazdasági kapcsolataihoz nyújt adalékokat. Néhány dokumentumot találtam az általam vizsgált időszakra vonatkozóan is. Ezek az Ausztriával létesítendő olasz–magyar gazdasági kapcsolatok kialakításáról tartalmaznak leveleket, szerződéstervezeteket. A levéltár érdekessége, hogy forrásanyaga digitalizált formában hozzáférhető, mely csak helyben használható, így az odalátogató kutatókat egy-egy referenshez osztják be, aki ideiglenes felhasználói fiókot létesít a számukra. Munkámat Dott.ssa Valeria Giaquinto segítette.
6
Biblioteca di Storia Moderna e Contemporanea Mivel kutatásom célja a disszertációm megírásához szükséges források összegyűjtése mellett a csak Olaszországban elérhető szakirodalom beszerzése is volt, a 19–20. századi történelemre specializálódott Biblioteca di Storia Moderna e Contemporanea nevű könyvtárat is látogattam. Innen a könyvesboltokban már be nem szerezhető szakkönyveket kölcsönöztem ki, illetve itt található az a dokumentumgyűjtemény-sorozat, amely az egységes Olaszország és más államok között kötött szerződések eredeti szövegét tartalmazza – Trattati e convenzioni tra il Regno d’Italia e gli altri Stati. Roma, Ministero degli Affari Esteri 1886– 1943. –, mely a levéltári dokumentumok mellett szintén hasznos elsődleges forrás. A szakirodalom beszerzése érdekében látogattam az Università degli Studi di Roma „La Sapienza” egyetem könyvtárát is. Segítséget nyújtottak: Kutatóutam nemcsak az anyaggyűjtés szempontjából bizonyult hasznosnak, hanem kapcsolatépítés, konzultációk tekintetében is. A Római Magyar Akadémián Molnár Antal igazgató urat, és Fejérdy András tudományos titkárt kerestem fel. A kutatóút során doktori tanulmányaim első évének végén jártam, így disszertációm tervezett tartalmát mutattam meg nekik. Arra kaptam hasznos javaslatokat, hogy a tartalomterv mely elemeit fejtsem ki hangsúlyosan majd a dolgozatban. A kutatóút végén Fejérdy Andrásnak foglaltam össze az út eredményeit, és a tervezett folytatást. Az ösztöndíjas időszakot megelőző, itthoni javaslatok nyomán felkerestem Alessandro Vagnini és Andrea Carteny tanár urakat (Università degli Studi di Roma „La Sapienza”), akik tartalom-tervem átnézését követően javaslatot tettek mind az áttekintendő forrásokat, mind a felhasználandó szakirodalmat illetően. A két hónap során végig figyelték és segítették a munkámat, lehetővé tették számomra az egyetemi könyvtár használatát, és segítettek a katonai levéltárban szükséges engedély megszerzésében. Meghívást kaptam tőlük az egyetemen rendezett nemzetközi konferenciára is, melynek témája az első világháború volt. Kutatóutam eredménye az is, hogy jelenleg folyamatban van egy co-tutelle-szerződés aláírása a Sapienza Egyetemmel, melynek keretében párhuzamos doktori tanulmányokat folytathatnék. Az Università degli Studi Roma Tre egyetemen Francesco Guida professzor urat kerestem fel, aki szintén a tartalom-tervemmel kapcsolatban tett javaslatokat, illetve szakirodalmat ajánlott. Professzor úr irányított Simona Nicolosihoz, aki kutatói tevékenysége mellett középiskolai 7
tanárként dolgozik, így vele a városban találkoztunk. Tőle tudtam meg, hogy Dino Grandi olasz külügyi államtitkár emlékiratai kiadásra kerültek, így azokat nem a levéltárban, hanem a Biblioteca di Storia Moderna e Contemporanea anyagai között kerestem meg. A Külügyi Levéltárban (ASDMAE) Federica Onelli ajánlott nekem további kutatásokra érdemes fondokat, melyek a munkatervemben szereplő iratanyagon kívül esnek. Kiutazásom előtt is ő segített a fogadólevél kiállításában, melyet a levéltártól kaptam. Szintén ő ajánlotta az Università del Salento egyetemen oktató Massimo Bucarelli Mussolini e la Jugoslavia (1922–1939) című könyvét (kiadás helye, ideje: Bari, Edizioni B. A. Graphis 2006), majd Massimo Bucarelli és Francesco Caccamo (Università degli Studi „Gabriele D’Annunzio” Chieti-Pescara) figyelmébe ajánlott. Velük szintén az átnézésre érdemes levéltári forrásokról és a tartalom-tervemről konzultáltam. A segítséget ezúton is köszönöm! Folytatólagos kutatási tervek: A kutatást az ösztöndíjas időszak során talált források feldolgozásával kívánom folytatni, illetve elkezdtem összevetni őket a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában őrzött dokumentumokkal. A levéltári források mellett a szakirodalmat is folyamatosan dolgozom fel. Hosszú távú célom a doktori disszertáció megírása, azonban ennek benyújtása előtt, a doktori iskola hátralévő két éve, illetve a doktorjelölti jogviszony alatt is szeretnék konferenciákon részt venni, illetve publikációs tevékenységet folytatni. Az őszi szemeszterben eddig három konferencián való részvételre van kilátásom, ebből kettő már biztos, az egyik szeptemberben, a másik novemberben kerül megrendezésre. Az elsőn, Pécsett, a magyar és olasz revizionizmusról fogok előadást tartani, a másodikon, Újvidéken pedig az usztasák magyar–olasz támogatásáról. A tanév során fogok tartani egy hosszabb előadást a Pesti Bölcsész Akadémián. A tavaszi szemeszter során a DOSZ által rendezett Tavaszi Szél Konferencián mindenképp részt kívánok venni, és további lehetőségek után is nézek. A konferenciák szinte mindegyikét konferencia-kötetben való publikálási lehetőség kíséri, de szeretnék folyóiratnak is tanulmányt küldeni, ha lehetőségem nyílik rá. Mivel Rómában javaslatot kaptam olyan fondok áttekintésére is, melyek nem szerepeltek munkatervemben, a jövőben ezek átnézése érdekében kívánok újabb kutatóútra utazni. Érdemesnek tartok belenézni a Vatikáni Levéltár iratanyagába is, minthogy a most talált dokumentumokból kiviláglik, hogy a horvát szeparatizmus támogatásában a katolikus egyház 8
is tevékeny részt vállalt. Továbbá szeretnék áttekinteni néhány korabeli sajtóorgánumot is. Választásom a Corriere della Sera, a Popolo d’Italia és a Giornale d’Italia 1927 és 1934 közötti számaira esett. Ezen kívül távlati terveim között szerepel a magyar–olasz kapcsolatokra vonatkozó összes iratanyag áttekintése 1940-ig, a második bécsi döntésig. Kutatási tapasztalatok: Római kutatásra mindenképpen olasz nyelvtudással érdemes elindulni, mert a levéltárak, könyvtárak dolgozóinak többsége csak ezen a nyelven beszél, illetve a mindennapi élet során is elengedhetetlen az olasz nyelv ismerete. Az intézmények dolgozói rendkívül segítőkészek, első alkalommal mindent megmutatnak, elmondják a szükséges tudnivalókat, és a levéltárakban javaslatokat is tesznek a témához átnézendő forrásokra vonatkozóan. A levéltári dokumentumok saját célú fotózása mindenhol engedélyezett, és többnyire ingyenes. Egyedül az Olasz Állami Levéltárban (ACS) kerül dobozonként 3 euróba. Térítés ellenében fénymásolásra is van lehetőség. A Külügyi Levéltárban (ASDMAE) az áttekintett dobozokról listát kell vezetni, aláírással ellátva, és a végén át kell nyújtani a fotózott iratokat tartalmazó DVD-t (vagy egyéb adathordozót). Mindenhol napi három doboz, illetve csomó kikérése engedélyezett. A levéltárakkal érdemes mihamarabb felvenni a kapcsolatot. A Külügyi Levéltár (ASDMAE) használatához az intézmény portálján való regisztráció szükséges, melyhez a személyi igazolvány scannelt változatára, egy témavezetői (illetve idősebb kutatók esetében munkáltatói) ajánlásra, és egy külügyminisztériumi jegyzékre van szükség. Ezek feltöltése után a kutatást engedélyezik, és a portálon lehet kikérni az iratanyagokat. A regisztrációt elegendő egyszer elvégezni, a további kutatóutak alkalmával elég csak lefoglalni a napot a portálon, és kérni az iratokat. A Katonai Levéltár (AUSSME) használatához a mindenkori magyar katonai attasé speciális kérelme szükséges, melyet követően a levéltár dolgozói emailben küldik meg azokat a napokat, amikor a kutató használhatja a levéltárat. Ez általában havi három, nagyon indokolt esetben havi öt napot jelent. E két levéltár kora délutánig tart nyitva. Az Állami Levéltár (ACS) késő délutánig nyitva tart, ide nem szükséges előre regisztrálni, csak helyben kell kitölteni egy kutatási kérelmet. Az Olasz Bank Levéltára (ASBI) is nyitva van délutánig, itt – ahogy fentebb említettem – minden kutatóhoz referenst osztanak be, hogy segítse a munkát. Mindegyik levéltárban hamar kihozzák a kért iratokat.
9
A könyvtárak használata helyben mindenki számára engedélyezett személyigazolvány leadása ellenében – ez egyébként minden intézményben kötelező, és az okmányt a beléptető kártya, illetve a ruhatári kulcs visszaszolgáltatását követően adják vissza. A könyvtári kölcsönzés beiratkozást követően lehetséges, melyhez témavezetői ajánlás szükséges. A szakkönyvek vásárlásához érdemes felkeresni a Largo Torre Argentinán található Feltrinelli könyváruházat, ahol számos, még forgalomban lévő könyvet meg tudnak rendelni. A számlák kiállításához gyakran kérnek Partita Ivát, illetve Codice Fiscalét. Utóbbi helyett a magyar adóazonosító jelet is elfogadják. A Római Magyar Akadémia a belvárosban, központi helyen található, így a szállásról minden könnyen elérhető.
A Klebelsberg Kunó Ösztöndíj odaítélését, kutatásom támogatását ezúton köszönöm!
2014. augusztus 28.
Hamerli Petra
10
