Klebelsberg Kunó és a neonacionalizmus

Klebelsberg Kunó és a neonacionalizmus Szakdolgozat

Készítette: Kun Anna

ELTE Bölcsészettudományi Kar Történelem szak 2006

Konzulens oktatók: Dr. Gergely Jenő prof. Hegedűs Judit egyetemi tanársegéd

TARTALOMJEGYZÉK KLEBELSBERG KUNÓ ÉS A NEONACIONALIZMUS....................................... 5 Bevezetés ................................................................................................................................................... 5 I. Kultúra és művelődés a Trianon utáni Magyarországon.................................................................. 6 A keresztény-nemzeti értékrendszer ............................................................................................. 7 Kultúrpolitikánk 1922-ig.................................................................................................................... 7 II. Klebelsberg Kunó neonacionalizmusa politikai hitvallásának tükrében...................................... 13 A magyar nacionalizmus változása az évszázadok sodrában.............................................. 13 A magyar neonacionalizmus ......................................................................................................... 17 Reálpolitika és neonacionalizmus................................................................................................ 18 Népbarát neonacionalizmus .......................................................................................................... 20 A neonacionalizmus nemzetközi kapcsolatai ........................................................................... 22 III. Klebelsberg Kunó kultúrpolitikai elvei és céljai .............................................................................. 24 A középosztály szerepe a klebelsbergi kultúrpolitikában...................................................... 25 A kultúra és neonacionalizmus kapcsolata Klebelsberg politikájában.............................. 27 A klebelsbergi kultúrpolitika gyakorlati megvalósulása ........................................................ 29 IV. Klebelsberg ideológiai elképzelésének alapja, az iskolaépítés .................................................. 34 A népiskolák, mint a nemzeti gondolat újjászületésének eszközei..................................... 35 Az 1926. évi VII. törvénycikk .......................................................................................................... 38 Az ötezredik elemi népiskola felavatása .................................................................................... 39 Klebelsberg Kunó népiskola-programjának mérlege.............................................................. 41 V. Az egyházak és a neonacionalizmus .............................................................................................. 44 Trianon utáni magyar egyházszervezet ...................................................................................... 44 Klebelsberg és a magyar egyház ................................................................................................. 46 VI. A klebelsbergi népiskola-koncepció megvalósulása .................................................................... 50 A népoktatás általános helyzete................................................................................................... 50 A népiskola, mint iskolatípus szervezete és tanterve............................................................. 52 Az elemi mindennapi iskola ........................................................................................................... 53 A továbbképző (ismétlő) iskola..................................................................................................... 56 A népiskolák tanítói, igazgatásuk és felügyeletük................................................................... 57 Az 1925-ös, új népiskolai tanterv ................................................................................................. 58 A népiskolák tanítói ......................................................................................................................... 59 Az elemi iskolai tankönyvek .......................................................................................................... 64

2

VII. A bethleni konszolidáció a XX. század második felének történelemtankönyveiben .............. 68 VIII. Klebelsberg Kunó és kultuszminiszteri tevékenysége napjaink történelemóráján ................ 74 Fejlesztési feladatok a NAT alapján............................................................................................. 77 Az RJR-modell................................................................................................................................... 78 Egyéb ötletek Klebelsberg kultuszminiszteri tevékenységének tanításához ................... 81 IX. A klebelsbergi életmű összegzése.................................................................................................. 83 MELLÉKLETEK ....................................................................................................................................... 85 1. számú melléklet ............................................................................................................................ 86 Gróf Klebelsberg Kunó életrajza .................................................................................................. 86 2. számú melléklet ............................................................................................................................ 90 1. sz. táblázat ..................................................................................................................................... 90 A VKM költségvetésének alakulása Klebelsberg Kunó minisztersége alatt ..................... 90 2. sz. táblázat ..................................................................................................................................... 90 A magyarországi tanítóképző intézetek száma az 1920-as évek végére............................ 90 3. sz. táblázat ..................................................................................................................................... 91 A hallgatók létszáma a tudományegyetemeken ....................................................................... 91 4. sz. táblázat ..................................................................................................................................... 92 A működési költségek, vagyis az elméleti és gyakorlati oktatásra szánt kiadások az 1920-as évek végén.......................................................................................................................... 92 5. sz. táblázat ..................................................................................................................................... 93 Az 1920-as népszámlálás hat évnél idősebb analfabétákról szóló kimutatása szerint.. 93 6. sz. táblázat ..................................................................................................................................... 94 Az 1920-as népszámlálás hat évnél idősebb analfabétákról szóló kimutatása szerint.. 94 7. sz. táblázat ..................................................................................................................................... 96 Magyarország népességének felekezeti megoszlása, 1920–1941 ....................................... 96 8. sz. táblázat ..................................................................................................................................... 97 Felekezeti viszonyok 1920-1940 között Magyarországon ...................................................... 97 11. sz. táblázat ................................................................................................................................... 98 Az elemi népiskolák heti óraterve (1925).................................................................................... 98 12. sz. táblázat ................................................................................................................................... 99 Az elemi népiskolák, tanítóik és tanulóik száma...................................................................... 99 13. sz. táblázat ................................................................................................................................. 100 Kimutatás az 1925. évi július hó 1-jétől kezdve járó fizetésekről....................................... 100 14. sz. táblázat ................................................................................................................................. 101 A gimnázium általános óraterve ................................................................................................. 101 3. sz. melléklet ................................................................................................................................. 102 Bibliográfia .............................................................................................................................................. 106

3

Tisztelt Kéri Katalin! A Magyar Pedagógusok Háza Portálon találtam rá az Ön elektronikus könyvtárának (http://kerikata.hu) honlapjára, melyben azt írja, szeretettel vár minden történelemmel, illetve pedagógiával foglalkozó írást. Ezúton szeretném elküldeni Önnek szakdolgozatomat, melynek témája Gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter munkássága. Idén nyáron végeztem az ELTE Bölcsészettudományi karán történelem tanárként és kulturális menedzserként. Dolgozatom integrált szakdolgozat, ami azt jelenti, hogy két nagyobb részből áll. Az első

rész

a

szakos

szakdolgozatom,

melyben

Klebelsberg

ideológiáján,

a

neonacionalizmuson keresztül igyekeztem bemutatni munkásságát, második nagyobb része pedig a pedagógiai követelményeket teljesíti. Ez utóbbi sokkal inkább az iskolapolitikára koncentrál, illetve arra, hogy az elmúlt 50 évben, a kommunizmus időszakában, valamint napjainkban hogyan is tanítják ezt a témát az iskolákban. Köszönettel és tisztelettel: Kun Anna E-mail: [email protected]

4

Klebelsberg Kunó és a neonacionalizmus Bevezetés A vesztett világháború után létrejött trianoni Magyarország szűk politikai és gazdasági mozgásterét a külső hatalmi tényezők és az országban összetorlódott értékrendszerek kaotikus állapota határozta meg. Kitörési pontokat kellett keresnie a nemzeti

katasztrófa

okozta

kilátástalannak

tűnő

helyzetből.

A

„csonka”

Magyarországon a közhangulatot a rend és a stabilizáció iránti vágy jellemezte. A régi hatalmi elit értékei elhasználódtak, a rendet a keresztény-nemzeti gondolatkörre támaszkodó konzervatív reform valósította meg. Ebben egyszerre fejeződtek ki különböző érdekek: a hagyományos társadalmi csoportok és a katolikus egyház kiváltságai, valamint a tőkés fejlődés elemei. A magyar politikai elit felismerte, hogy az országnak csak a kultúra, a tudás, a szellem erejének segítségével vannak kitörési esélyei a válságból. „Kis nép vagyunk, amely elsősorban szellemiekben hivatott nagyot alkotni." Ez a gondolat, mely a 20-as évek Magyarországán született, fejezi ki legjobban azokat a kultúrpolitikai törekvéseket, melyek a két világháború közötti időszakban történtek. A megváltozott területi viszonyok, a nehéz gazdaságpolitikai helyzet új, átfogó kultúrpolitikai koncepciót igényelt. S ekkor Magyarországnak szerencséje volt. Két olyan kiváló államférfi vette kezébe a Trianonban meghagyott maradék ország sorsának alakítását, mint gróf Bethlen István

miniszterelnök

és

gróf

Klebelsberg

Kunó

kultuszminiszter.

Az

ő

együttgondolkodásuk, az ő együttműködésük révén alakult ki az a kormányzati stratégia, amelynek eredményeként Magyarország képes volt a trianoni tragédia után talpra állni és megerősödni. Dolgozatom témájául ezért is választottam Klebelsberg Kunó kultuszminiszteri tevékenységének bemutatását. Nem akartam viszont abba a hibába esni, hogy több oldalon keresztül „csupán” felvázolom munkásságát, igyekeztem mindezt Klebelsberg ideológiájának, vagyis a neonacionalizmusnak a szemszögéből bemutatni. Arra a kérdésre igyekeztem választ keresni, vajon hogyan kapcsolódott össze az eszme a gyakorlati

megvalósítással,

vagyis

a

neonacionalizmus

a

Trianon

utáni

kultúrpolitikával.

5

I. Kultúra és művelődés a Trianon utáni Magyarországon

„Mert lehet egy nemzetet szegénnyé, koldussá tenni, de ha a nemzetben lakozó szellemi és erkölcsi erőket megtartani és gyarapítani képesek vagyunk, akkor a nemzet nincs elveszve, és mindent vissza lehet szerezni.” (Bethlen István gróf)

1920 júniusa a történelemben addig soha elő nem forduló kényszerpálya felé sodorta Magyarországot. A versailles-i Trianon-kastélyban az első világháborúból győztesen kikerült nagyhatalmak egyetlen tollvonással pecsételték meg hazánk jövőjét, szakítottak el nemzetiségeket nemzetiségektől, magyarokat magyaroktól, embereket hazájuktól. A békeszerződés értelmében Magyarország területéből háromnegyed részt, a magyarul beszélő és magát magyarnak valló lakosságból három és fél milliót elveszített. Tragédia, katasztrófa, szerencsétlenség volt mindez egyben, amivel a kis hazában maradt, de a határon túlra került magyaroknak is előbb-utóbb, de szembe kellett nézniük. Belenyugodni nagyon kevesen tudtak, talpra állni azonban még nehezebb volt. A

megsemmisülés

veszélyével

kellett

szembe

néznie

a

magyar

államnak,

társadalomnak, a magyar nyelvnek, s a magyar kultúrának. A világháború, s azzal együtt a hazánkra kirótt békediktátum, a honvédelem, a közlekedés, a kereskedelmi és gazdaság élet mellett elpusztította az addig virágzó magyar kultúrát is. Egyszerre volt itt jelen egy bizonyíthatóan haladni vágyó művészet és kultúra, s egy szélsőséges, maradi álkultúra. Más szóval az egész emberiséget átölelni vágyó humanizmus és a mindenkit - aki nem magyar - kiirtani kész indulat.1 A békeszerződést

megelőzően

a

tanácsköztársaság

működése

alatt

a

művelődésről, s magáról a magyar kultúráról összességében véve kevés mondható el. Az intézkedések, illetve szándékok jórészt csak papíron maradtak, megvalósításukra nem került sor. Az azonban tény, hogy ez idő alatt százezrek jutottak a kultúra közvetlen közelébe, kiállítások nyíltak, irodalmi felolvasóesteket, hangversenyeket rendeztek. A tanácskormány kommunisztikus terrorintézkedései azonban sokakat elriasztottak mindettől.2

1 2

Nemeskürty István: Kis Magyar Művelődéstörténet. (Szent István Társulat), Bp., 2000. 153. p. U.o.: 152. p.

6

A keresztény-nemzeti értékrendszer A tanácsköztársaságot követően Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszterré történő kinevezéséig az egymást követő kultuszminiszterek ideje alatt vált központi ideológiai eszmévé a „keresztény-nemzeti” gondolat. De mi is volt ennek a célja, illetve feladata, miért is vált ezen értékrendszer a Trianon utáni magyar társadalom vezető ideájává? Az Osztrák-Magyar Monarchia szétesése, a világháború okozta pusztítások, a békediktátum igazságtalan pontjai mind-mind arra adtak okot, hogy a magyar földön egyre másra szülessenek meg azok az eszmék és ideák, melyek segíthetnek a magyar társadalomnak, egyáltalán, a magyar államnak e szerencsétlen helyzetből való kilábalásban. A születő ideológiák azonban éppen céljukat nem érték el. A darabjaira hullott magyarságnak „a nemzeti cél érdekében való összevonása látszott legsürgősebb feladatnak.”.3 Mindezt, illetve a sokak által áhított rend megvalósítását a kereszténynemzeti értékrendszer vállalta magára, egyszerre fejezve ki a tőkés Magyarország viszonylagos elmaradottságát és a polgári fejlődés feudális elemeinek konzerváló jellegét.

Az

értékrendszer

legfőbb

képviselője

az

egyház

volt,

melynek

intézményrendszere a trianoni határokon kívül is érintetlen maradt, így őrizve meg autonómiáját, s így biztosítva továbbra is értékterjesztő érvényességét. 4 A nemzeti cél érdekében történő politizálás, a magyarság etnikai és területi egységének helyreállítása vált tehát elsődleges feladattá. S mivel a hazánkra kényszerített trianoni békediktátum katonai rendelkezései szigorúan korlátozták a magyar haderő nagyságát, s ezzel együtt erejét is, nem maradt más, mint szellemben naggyá válni, s maradni. Az össznemzeti érdek kifejezője tehát a kultúra lett. Az a kultúra, melynek középpontjában a magyar állam által is támogatott keresztény-nemzeti értékek álltak.

Kultúrpolitikánk 1922-ig 1919. augusztusától november végéig Huszár Károly töltötte be a Friedrichkormány kultuszminiszteri posztját, aki aztán 1920. március 15-ig miniszterelnökként tevékenykedett. Elnöksége alatt választották meg Horthy Miklóst az 1920. I. tc. értelmében Magyarország kormányzójává. 3

T. Kiss Tamás: Állami művelődéspolitika az 1920-as években. (MMI - Mikszáth Kiadó), Bp., 1998. 10. p. 4 U.o.: 10. ill. 12. p.

7

Kultuszminiszterként a keresztényszocialista mozgalom eszméit képviselte, a keresztény kulturális alapokhoz való visszatérés szükségességét hangsúlyozta, s ezt kívánta összeegyeztetni a modern kor szociális követelményeivel. 1919 október elején szózatot intézett a magyar tanítókhoz, melynek elsődleges célja volt a magyar iskola becsületének visszaszerzése, az alsóbb néposztályok felemelése, az ifjúság testi nevelése, ezen célból pedig a testnevelési törvény előkészítése. Az 1919 szeptemberében kiadott miniszteri körrendeletében a nemzetnevelés szempontjainak az elemi népiskolákban való érvényesítését hangsúlyozza. Véleménye szerint a nevelésnek új, vezető szempontjául a „nemzeti gondolatot” kell kitűzni.

A tanítóknak pedig

feladatuk, hogy minden gyermeket a nemzet értékes tagjává, s hasznos állampolgárrá neveljenek.5 A felnőttek oktatását is meg kívánta szervezni, ezért kulturális tanfolyam indítását irányozta elő számukra. 1919 novemberében az erről szóló beszédében Huszár már a nacionalizmus ideológiájával foglalkozik, a magyarság vezércsillagaként az őszinte, bátor és tevékeny nacionalizmust, a kereszténységet és a szociális gondolatot jelöli meg. Úgy gondolta – hasonlóan az őt követő kultuszminiszterekhez – hogy a nemzeti múlt hagyományaiból az értékest tovább kell vinni, erősíteni, s gyarapítani kell.6 Ezek a gondolatok már a klebelsbergi koncepciót vetíthetik elénk, miként majd néhány évvel később Klebelsberg, úgy már ekkor Huszár is az építő és alkotó kultúrideál

megvalósítását

tűzte

zászlajára,

bízva

a

magyarság

szellemi

felemelkedésében. Huszár számára a keresztényszocializmus gondolatköre adta tevékenységének alapeszméjét, kiegészítve azt a nacionalizmus, s a nemzetnevelés központi gondolatával. Ebben látta meg a magyar nép felemelkedésének, s a társadalmi béke megvalósításának lehetőségét, nacionalizmusa pedig jó alapul szolgált a későbbi klebelsbergi neonacionalizmus gondolatkörének kiterjesztésére. 1919 novemberének végétől 1920 decemberéig Huszár Károlyt Haller István követte a vallás- és közoktatásügyi tárca élén a Huszár-, Simonyi- és Teleki-kormányok minisztereként. Huszárhoz hasonlóan ő is magáévá tette a keresztényszocializmus eszméjét, beszédeiben pedig már élesen kirajzolódott a klebelsbergi koncepció másik központi gondolata, a kultúrfölény elmélete. Klebelsberget megelőzően úgy gondolta, 5

Mann Miklós: Oktatáspolitikusok és koncepcióik a két világháború között. (Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum), Bp., 1997. 12-14. p. 6 U.o.: 14-15. p.

8

hogy a magyar nép értékes faj, melynek létezése az egész világ érdeke. Hangsúlyozta, azt a kultúrfölényt, melyben a hódítókkal szemben vagyunk, feltétlen meg kell tartanunk, s minél gyorsabban fel kell azt emelnünk.7 A kultúrfölény elmélete azonban nem ekkor, az 1920-as években született meg. Már a XIX. században is volt arra példa, hogy a kultúrát politikai eszközként használták fel. Gróf Csáky Albin kultuszminiszter 1889-ben például „a magyar állam kulturális missziójáról beszél”, báró Wlassics Gyula pedig - aki 1895 és 1903 között szintén kultuszminiszterként tevékenykedett – már a magyar műveltség felsőbbségét hangsúlyozta, mert ebben látta a biztosítékát annak, hogy a magyar földön élő népek között megtarthassa jogi és történelmi hegemóniájából származó vezető szerepét. Csáky és Wlassics mellett Teleki Pál és Lukács György volt kultuszminisztereket is ide sorolhatjuk, ők is a magyar szellem felsőbbségében és annak megtartó erejében hittek. 8 A világháborút követő kultúrfölény elmélet azonban mégis csak más volt, mint az elmúlt századé. A Trianon diktálta határok egyszeriben teremtettek új helyzetet, megváltoztatva ezzel a magyar állam mind politikai, gazdasági, mind kultúrpolitikai célkitűzéseit. Visszatérve Haller Istvánhoz, az 1920. áprilisi miniszteri programbeszédében többek között az oktatásügy gondjai mellett élesen bírálta a dualizmus időszakának nevelésügyét, úgy gondolta, nem fordítottak akkor kellő figyelmet a nemzeti öntudat kialakítására, elhanyagolták a testi nevelést, s nem törekedtek az iskola és az élet közötti kapcsolat kifejlesztésére. Az iskola elsődleges feladatának tartotta a magyar nemzeti érzés kibontakoztatását, s a keresztény világfelfogás erősítését minden magyar gyermekben. Haller tehát, aki egykor még keresztényszocialista politikusként tevékenykedett, ekkor már egyértelműen állást foglalt a kor kibontakozó ideológiája, a kereszténynemzeti eszme mellett.9 Minisztersége ideje alatt került sor a trianoni békeszerződés aláírására. Az ország megcsonkításának következtében az oktatásügy helyzete is katasztrofálissá vált. Az alsó- és középfokú iskolák több mint fele, egyetemeink közül a kolozsvári és a pozsonyi az elcsatolt területeken maradt. Az új országhatáron kívül maradt magyar értelmiségi-hivatalnoki réteg a boldogulást keresve családjaival menekült az anyaország területére. Az egyetemek túlzsúfolttá váltak, az értelmiségi pályát választók száma 7 8

U.o.: 15-16. p. T. Kiss Tamás: Állami művelődéspolitika az 1920-as években. (MMI - Mikszáth Kiadó), Bp., 1998. 17.

p

9

egyre csak növekedett. A már fentebb említett kereszténynemzeti eszme kezdett kibővülni a revízió, illetve az antiszemitizmus egyre erősödő gondolatával.10 A békediktátum aláírását követően néhány hónappal később került sor a numerus clausus törvény elfogadására az 1920: XXV. tc-ben. A törvényjavaslatot Haller terjesztette be, aki akkor beszédében abból indult ki, hogy olyan értelmiségre van szükség, „akik elsősorban a magyar talajban, a magyar történelemben, a magyar lélekben kutassanak, akiknek az legyen a céljuk és feladatuk, hogy azt, ami a magyar földben, a magyar lélekben, a magyar históriában kincs és értékes, azt derítsék fényre, azt fejlesszék tovább…”. Felvetette az egyetemek decentralizálásának szükségességét, a hallgatók vidéki egyetemekre irányítását, ami néhány évvel később szintén a klebelsbergi koncepció központi részét fogja képezni. Hangsúlyozta, hogy a törvényjavaslat nem tartalmaz semmiféle faji, illetve felekezeti szempontot, de az számára is egyértelmű volt, hogy a zsidóságot mindezek a korlátozások hátrányosan fogják érinteni.11 Haller István nevéhez fűződik még többek között a Közgazdaságtudományi Kar felállítása is, melyet ugyan a dualizmus idején már többen kezdeményeztek, de gyakorlati megvalósítására csak most került sor. Minisztersége ideje alatt került sor a tanítóképzés átszervezésére is, melynek értelmében négy évről hat évre emelkedett a pedagógiai képzés időtartama. Elődjéhez hasonlóan Haller is kiállt az ifjúság testi nevelése mellett, s folytatni kívánta a középiskolák reformjával kapcsolatos kezdeményezést is, mely aztán a kultuszminiszteri tárca élén őt követő Vass Józsefen keresztül vezetett el Klebelsberg 1924. évi középiskolai reformjához.12 Vass József a Teleki- majd a Bethlen-kormány vallás- és közoktatásügyi miniszteri tárcáját 1920. december 16. és 1922. június 16. között töltötte be. Mindezzel egy ideig párhuzamosan, 1921. április végéig közélelmezési miniszteri kinevezést is kapott. IV. Károly visszatérési kísérletei során ő közvetített a király és Horthy Miklós között.13 Minisztersége alatt a hazafias nevelés erősítése érdekében rendeletet adtak közre. Vass József ebben azt hangsúlyozza, hogy minden tanítónak, tanári testületnek

9

U.o.: 15-16. p. U.o.: 17. p. 11 Mann Miklós: Oktatáspolitikusok és koncepcióik a két világháború között. (Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum), Bp., 1997. 18. p. 12 U.o.: 20-21. p. 13 U.o.: 21-22. p. 10

10

elsődlegesen fontos feladata a közszellem és az erkölcs javítása, az ifjúság hazafias érzésének, jellemének ápolása.14 Elődeihez hasonlóan ő is támogatta a felsőoktatás decentralizálását, a vidék hangsúlyának növelését, az 1921. évi törvényjavaslatában pedig a pozsonyi és a kolozsvári egyetemek ideiglenes áthelyezését szorgalmazta.15 Emellett kezdeményezte tudományegyetemeink névavatását is. A budapesti Pázmány Péter, a debreceni egyetem pedig Tisza István nevét vette fel.16 A testnevelésről szóló törvényjavaslat elfogadására is minisztersége ideje alatt, 1921. július 15-én került sor. Ennek jelentőségét Vass abban tartotta, hogy nemzeti erősbödésünket, „az ország sorsának jobbra fordulását” csak az ifjúságtól remélhetjük, ezért testileg és szellemileg egyaránt meg kell erősíteni őket. A törvény értelmében minden ifjúnak 12 éves korától

21

éves

koráig

kötelező

volt

valamely

leventeintézménybe járnia. Az 1921: 53. tc. pedig minden iskolában kötelezővé tette a testnevelést fiúknak és lányoknak egyaránt.17 Vass folytatta a már Haller István minisztersége alatt megkezdett középiskolai reformot, illetve a reálgimnázium kialakításának munkálatait is. Javaslata szerint az eddig meglévő gimnázium és reáliskola továbbra is fennmaradna, új középiskolai iskolatípusként viszont megjelenne a reálgimnázium, ahol a reáltárgyakat nagyobb óraszámban tanítanák a latin és más humán jellegű tárgyakhoz képest.18 Köztudottan ez az elképzelés is Klebelsberg ideje alatt fog megvalósulni, de ami még érdekesebb, Vass felvetette a gazdasági középiskolák felállításának szükségességet is, ami pedig majd csak egy bő évtized múlva, Hóman Bálint minisztersége idején valósul meg. A már oly sokat emlegetett középiskolai reformot Vass már 1922-ben szerette volna bevezetni, de ez is csak utódjának sikerült 1924-ben.19 Vass József nevéhez köthetjük még az iskoláztatási kötelezettség teljesítésének biztosításáról szóló 1921: 30. tc-t is, melynek alapelve, hogy a gondviselő által be nem iratott gyermeket az illetékes iskolai hatóság hivatalból beírja az iskolába, s ha az ily módon beírt gyermek nem tesz eleget kötelezettségének, gondviselőjét a hatóság pénzbüntetéssel, illetve elzárással sújthatja. A tankötelezettséget abban állapítja meg, 14

U.o.: 22. p. 1921. évi XXV. tc. 16 Mann Miklós: Oktatáspolitikusok és koncepcióik a két világháború között. (Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum), Bp., 1997. 22. p. 17 Mann Miklós: Oktatáspolitikusok és koncepcióik a két világháború között. (Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum), Bp., 1997. 23. p. 18 U.o.: 23. p. 15

11

hogy minden 6. életévét betöltött gyermek azt követően 9 tanéven át nyilvános oktatásban részesüljön.20 S ha a mindehhez szükséges infrastrukturális feltételeket is majd csak Klebelsberg valósítja meg, annyit mégis elmondhatunk, hogy Vass József – rövid minisztersége ellenére is – sokat tett a beiskolázatlanok számának csökkentése érdekében, s elképzelései szilárd alappal szolgáltak az elkövetkező évtized vívmányai számára. Összegezve az eddigieket, elmondhatjuk, hogy a tanácsköztársaságot követő kéthárom év vallás- és közoktatásügyi minisztereinek közös célja volt a meggyengült és a békediktátum következtében megcsonkított Magyarország felemelése. Közös céljuk volt a nemzeti öntudat érzésének erősítése, az iskolákban a hazafias nevelés középpontba állítása, a magyar szellem erősbítése és ápolása. A revízió gondolatával átitatott keresztény-nemzeti eszme pedig mindehhez határtalan erőt és kitartást nyújtott számukra. A bátor, tevékeny és őszinte nacionalizmusuk lett az alapja Klebelsberg Kunó neonacionalizmusának.

19 20

U.o.: 23-24. p. U.o.: 24. p.

12

II. Klebelsberg Kunó neonacionalizmusa politikai hitvallásának tükrében „Eszmények nélkül nem lehet élni; illúziókban nem szabad élni.” (Gróf Klebelsberg Kunó)

A magyar nacionalizmus változása az évszázadok sodrában Magyarnak lenni mindig büszkeséggel töltötte el a szíveket. A magyar föld, a magyar vér, a magyar nyelv volt mindig is az, ami hazafiságunkat erősítette, a történelem kihívásai és megpróbáltatásai előtt mindig erőt adott a magyar lelkeknek. Ha visszatekintünk a régmúlt századokra, láthatjuk, hogy ez a fajta nacionalizmus, ez a fajta hazaszeretet soha sem volt hivalkodó, soha sem volt türelmetlen, s más nemzetekkel szemben soha sem volt lekicsinylő. Sokkal inkább volt elfogadó és segítő szándékú. Gondoljunk csak a Trianon előtt időkre, mikor egy hazában élt magyar a románnal, horváttal, szlávokkal. Nem azok ellehetetlenítésére vagy megsemmisítésére törekedett, hanem jó szívvel ápolta azokat. Büszkén vállalva a neki szánt szerepet, a Nyugat védőbástyájaként mindig kitartott önmaga és Európa mellett is. A török elnyomástól megszabadulva hosszas tétlenség után kezdett kialakulni a szellemiségében megújhodott, rendi jellegű nacionalizmus. A restaurációtól elnyomott szellemi erők ezt követően előbb a romantika, majd 1830-ban a rendiséget eltörölni kívánó reform-nacionalizmus mozgalmában gyülekeztek, illetve erősödtek meg. A magyarság újfajta szellemiségének születése példaként állt a közép- és kelet-európai térség kisebb népei előtt is.21 A rendi nacionalizmus korlátaiból való kibontakozásra két eszköz létezhetett: az egyik az ősi hagyományokhoz, illetve az azokat őrző nép szelleméhez való visszatérést jelentette, míg a másik alternatíva az európai demokratikus gondolkodás átvétele volt. Ez azonban közelről sem volt ilyen egyszerű. A régi, népi magyarság került előterébe, s íróink, költőink tollaiból szóltak a rendi nacionalizmust támadó gondolatok. Kisfaludy

21

Szekfű Gyula: Rövid magyar történet, 1606-1939. Szerk.: Soós István, Pótó János. (Osiris), Bp., 2002. 284. p.

13

Károly, Kölcsey, Kazinczy, Vörösmarty, s még folytathatnánk a sort, mind-mind a szélesebb körű nacionalizmus úttörői voltak. Írásaikban - gondoljunk csak egyszerű példaként nemzeti Himnuszunkra – a vitéz és hősi múlt mellett a katasztrófák, a pusztulás, a bűnhődés képei jelennek meg, éreztetve ezzel új szellemiségű nacionalizmusunk tragikus színezetét.22 Nacionalizmusunk másik nagy képviselője, a reformkor, s a magyar történelem méltán neves alakja volt Széchenyi István. A modern nyugati nacionalizmus három eleme közül – népnemzet, nemzetállam, s ezek mindenekfelettvalósága – csak egyet fogadott el, mely nem volt más, mint a népnemzet fogalma. Széchenyi a nemzetállam eszményét elvetette, véleménye szerint ez a magyar viszonyokra alkalmazhatatlan, a mindenekfelettiséget pedig mélyen vallásos, keresztény lelkülete utasította el magától. Nacionalizmusának középpontjában az erkölcsi parancsok álltak. „Nincs nálam jobb magyar, de… ha van is oly hű, oly őszinte magyar, mint én, akárhány, nálamnál őszintébb és hűbb egy sincs, erre esküszöm…” – mondta Széchenyi.23 A magyarság felemelkedését, a „nemzetisülést, magyarodást”, akárcsak egy szűk évszázaddal később Klebelsberg, Széchenyi is a szellemi, illetve ehhez kapcsolódóan a kulturális felemelkedésben látta. „A tudományos emberfő mennyisége a nemzet igazi hatalma.”- hirdette. Nem az anyagi megerősödéstől várta a felemelkedést, ellenkezőleg, nyíltan kijelentette, hogy „csak úgy remélünk ránk és utódainkra nézve üdvöt, ha szellemi alapon nyugszik jelenünk és jövendőnk, ha szellemi alapokon emelkedik anyagi kiképzésünk; és nem viszont.”24 Széchenyit gondolatai miatt többen is támadták. Az 1840-es évek első felében hatása már megszűnt a közvéleményre. Mikor az 1842-es akadémiai elnöki beszédében a nemzet méltóságát és valódi érdekeit veszi védelmébe a „túlhévvel” szemben, az egész nemzeti közvélemény szinte egységesen szólal fel ellene. De még ekkor is, ahogy egész élete során, küzdött a magyarság és a magyar nyelv érdekében, s támadta azt a nacionalizmust, mely beéri a külsőségekkel, magyaros ruhával és nyelvvel, mintha ezek jelentenék az őszinte magyarságot és hazafiságot.25 1848-49 forradalmi eseményei és a szabadságharc vérbe fojtása egyet jelentett a magyar nemzet autonómiájának teljes porba tiprásával. Legnagyobbjaink haltak 22

Szekfű Gyula: Rövid magyar történet, 1606-1939. Szerk.: Soós István, Pótó János. (Osiris), Bp., 2002. 285-290. p. 23 Joó Tibor: A magyar nacionalizmus. (Athenaeum), Szeged, 1997. 212. p. 24 U.o.: 215. p. 25 U.o.: 224. p.

14

vértanú-halált, majd a provizórium szűk egy évtizedében, mikor hazánk közvetlenül az osztrák kormány irányítása alá került, egymás után születtek meg a magyar- és nemzetellenes intézkedések. Ekkor hirdette meg Deák Ferenc a passzív ellenállás politikáját, ezzel is tiltakozva a Bach-rendszer beolvasztási kísérletei ellen. A kiegyezés időszakától kezdve, az 1860-as évek második felétől a magyar nacionalizmusról csak keveset mondhatunk el. Ezt követően ugyanis csak nemzetiségi kérdés létezik. Sikereket azonban ez sem ért el, éppen ellenkezőleg. A nyugati nacionalizmussal karöltve, a Kárpátok szívében évszázadok óta együtt elő nemzeteket lelkileg darabolta szét, még mielőtt ez területileg is megtörtént volna.26 „De ekkor, Ausztriától teljesen elszakadva, a 400 éves osztrák kérdés egyszerre tárgytalanná vált ... Amint korábban a 48-as ideológiában, úgy most, ennek tárgytalanná válása után, az ország rekonstrukciójában és annak sikeréből táplálkozó nemzeti reményekben inkarnálódik a magyar nacionalizmus.”27 A trianoni békediktátum aláírást, illetve Teleki Pál kormányát követően Horthy Miklós 1921. április 14-én Bethlen Istvánt bízta meg kormányalakítással. 1921. december 3. és 1922. június 16. között Klebelsberg Kunó a belügyminisztériumi tárca élén állva vett részt a Bethlen-kormányban. Nevéhez fűződik az új választójogi törvénytervezet kidolgozása. Az újjáalakuló Bethlen-kormányban 1922. június 16-tól 1931. augusztus 24-ig vezeti a vallás- és közoktatásügyi tárcát.28 Kultuszminiszterként egy erős és tekintélyes kormány második embere volt, öntudatos hazafi, aki tudta, hogy a politikában egyszerre kell rugalmasnak és kompromisszum képesnek lenni. Klebelsberg történelemszemlélete a neohumanista látásmódon alapult. Eszerint az emberiség életében a fejlődés a meghatározó történelemformáló erő, és a társadalom az alkalmi visszaesésektől eltekintve mégis mindig előre és felfelé halad. Ezt a megállapítást érvényesnek tartja a magyar történelemre is, azzal a különbséggel, hogy az országot ért csapások miatt gyakori volt a visszaesés. Különösen nagy kárt okoztak a török kor veszteségei, melynek következtében Magyarország etnikai térképe jelentősen megváltozott.

A

magyarság

legnemesebb

tulajdonsága

a

vereségeket

és

a

szerencsétlenségeket feldolgozni és meghaladni képes tetterő és gondolkodás.29

26

Joó Tibor: A magyar nacionalizmus. (Athenaeum), Szeged, 1997. 237-239. p. Neonacionalizmus. Gróf Klebelsberg Kunó összegyűjtött újságcikkei. (Athenaeum), Bp., 1928. 79. ill. 80-81. p. 28 Klebelsberg Kunó életrajzát lásd az 1. sz. mellékletben. 29 Huszti József: Gróf Klebelsberg Kunó életműve. (MTA), Bp., 1942. 104-105. p. 27

15

A trianoni békeszerződés aláírása után, a magyarlakta vidékek elcsatolását követően a magyar társadalom számára nem maradt más, mint hinni egy majdani revízió gondolatában. A békeszerződést a magyar nemzet rá nézve igazságtalannak érezte, s minden erejével megpróbált harcolni az igazságért, Nagy-Magyarország határainak visszaállításáért. A kilátástalannak tűnő helyzetben a magyar politikai és kulturális elit felismerte, hogy Magyarországnak csak a kultúra segítségével vannak kitörési esélyei súlyos válságából. De mit is értettek ez alatt a kortársak? Miért is gondolta Klebelsberg, hogy a magyarság a szellem fegyverével fogja túltenni magát addigi történelmének egyik legválságosabb problémáján? A választ e kérdésre a kulturális egység elve, az 1920 után újra meghirdetett kultúrfölény-program adja meg számunkra. Ahogy arról már az első fejezetben is szóltam, e koncepció nem ekkor, hanem már a XIX. században megszületett, erre itt már nem térnék ki újra. A trianoni békeszerződés katonai rendelkezéseinek értelmében a magyar haderő létszáma nem haladhatta meg a 35.000 főt, emellett pedig az általános hadkötelezettség is megszűnt Magyarországon. Már önmagában ez súlyos csapást jelentett hazánkra nézve. Ami fegyvere maradt a magyar nemzetnek, az nem volt más, mint a kultúra és a szellem. Ezt ismerték fel ekkor olyan sokan, s Klebelsberg is ezt igyekezett hirdetni. Kultúrfölény-elmélete az akkori viszonyokhoz alkalmazkodva valójában a kultúra területeire lokalizálta a területi revízió programját.30 Meg kellett őriznünk kulturális, szellemi fölényünket a kelet-közép-európai országokkal szemben, ezért is mondta Klebelsberg „…hogy ma, amikor a kezünk annyi téren meg van kötve, a szellem régióiban ellenben korlátlanul cselekedhetünk, éppen a nagy kulturális erőfeszítéseknek van most itt az ideje.”31. Klebelsberg szerint a kultúra nemcsak együttműködés, hanem harc, amelyben ha az ország elbukik, eltűnik a térképről. Értelmezésében a nemzeti hatalmat legitimáló kulturális intézményrendszer kiépítése és radikális modernizációja Magyarország számára nem választás kérdése, hanem életbevágóan fontos. Nem lehet tehát lemaradni és a második vonalba kerülni. Elképzelései aztán egymás után váltak valóra, s szolgálták a magyarság felemelkedését, a keresztény-nemzeti értékterjesztést. De mi is segítette mindebben Klebelsberget? Mi is volt az, ami erőt és kitartást nyújtott neki mindehhez? Ez nem volt más, mint a neonacionalizmus. Egy eszme, mely 30

T. Kiss Tamás: Állami művelődéspolitika az 1920-as években. (MMI - Mikszáth Kiadó), Bp., 1998. 18.

p.

31

Neonacionalizmus. Gróf Klebelsberg Kunó összegyűjtött újságcikkei. (Athenaeum), Bp., 1928. 67. p.

16

segített előbbre vinni egy egész nemzetet, mely valami újat tartogatott, valami egészen mást, mint eddig volt.

A magyar neonacionalizmus A harmincas évek közeledtével a megváltozott kül- illetve belpolitikai helyzet lehetővé tette a nemzeti gondolat addigi fogalmának átértelmezését és új formáinak kijelölését. Klebelsberg Kunó 1928-ban jelentette meg az ötven hírlapi cikkét és két beszédét tartalmazó könyvét, melynek a Neonacionalizmus címet adta. Ekkor már megszülettek az ország kulturális modernizációját szolgáló törvények, és a gyakorlatban is jelentős szerkezetváltáson estek át a művelődés színterei. Nacionalizmus, neonacionalizmus - egymáshoz nagyon hasonló eszmék, gondolatok, valamiben azonban mégis nagy különbség van a kettő között. A neonacionalizmus, ahogy nevében is benne van, új tartalommal igyekszik megtölteni a nacionalizmus ideológiáját. Klebelsberg, ahogy azt már említettem, az 1920-as évek vége felé publikálta neonacionalista elméletét. A kultusztárca 1928-29. évi költségvetésének képviselőházi tárgyalása alkalmával tartott miniszteri beszédében teljes

képet

igyekezett

nyújtani

a

neonacionalizmus

kultúrpolitikájáról

és

pedagógiájáról, a Magyar Történelmi Társulatban tartott elnöki megnyitó beszédében pedig elméletileg igyekezett megalapozni a neonacionalizmus ideológiáját.32 De mit is értett Klebelsberg ezen eszme alatt? „A pozitív, az aktív, a produktív, a konstruktív emberek szolidaritását; a munkás, az alkotó emberek szent összefogását a rombadőlt haza újjáépítésének nagyszerű munkájában; öntudatos összefogást a kritika túltengéseivel ... A neonacionalizmus a korábbi idők szónokló, ünneplő, civódó és kesergő hazaszeretetével szemben a munkás hazaszeretetet hangsúlyozza. Ép úgy szembeszáll a jogosulatlan önámítással, mint a nemzet önbizalmának kishitű lefokozásával…”33. Klebelsberg tehát egy újfajta, a korábbi nacionalizmushoz képest egy önbizalommal, tenni akarással teli, tevékeny nacionalizmust és embertípust hirdetett meg a korábbi passzív, negatív és destruktív magyar típus helyére. Klebelsberg szerint „minden kornak megvan a maga nacionalizmusa”.34 Trianon után azonban a magyar nacionalizmus új helyzetbe került, régi tartalmát, régi céljait nagyrészt elvesztette. „Mert mi volt az elmúlt négy évszázadban a magyar

32

Neonacionalizmus. Gróf Klebelsberg Kunó összegyűjtött újságcikkei. (Athenaeum), Bp., 1928. 5. p. U.o.: 6. p. 34 U.o.: 128. p. 33

17

nacionalizmus tartalma? Elsősorban küzdelem az osztrák centralizáló és germanizáló törekvésekkel szemben.”35 A XVIII-XIX. században a magyar nacionalizmus célja tehát a nemzetállam kialakítása volt, a XX. századra azonban ez megváltozott. Ekkor már nem csupán a régi nemzetállam visszaállítása volt a cél, hanem egy új állam megteremtése.36 Ahogy Klebelsberg is írja: „…a régi érzés elé új célokat kell állítani.”37 A Pesti Napló 1928. január 1-i számában azt fejtegeti, hogy „a legyőzött és megcsonkított kis Magyarország sok tekintetben konszolidáltabb képet nyújt, mint több úgynevezett győztes állam. Bethlen István szilárd platformot teremtett … új ország épült fel a régi romokból, a régi alapokon, de új erőkkel. Valami új közszellem van kialakulóban.”38 A régi célok, miután tartalmukban lényegtelenné váltak, letűntek tehát a színről, s a magyar nacionalizmusnak csak két másik célja maradt Klebelsberg szemében: „…művelt és jómódú nemzet akarunk lenni, … fajsúlyosabb, mint a bennünket környező népek.”39 „Nem akarunk mindig félárnyékban ülni, nem akarunk mindig nyomorogni és nélkülözni, pusztulni és tengődni, hanem az erkölcs és a tudás hatalmával meg akarjuk hatványozni a magyar munka termékenységét … e révén függetlenebbek és mindenekfelett

öntudatosabban

magyarok

akarunk

lenni.

Ez

a

magyar

neonacionalizmus egészséges célja.”40 A magyar neonacionalizmus programja tehát munkára és alkotásra ösztönöz. Célja volt Klebelsbergnek, hogy ez a fajta gondolkodás, melyet ő képvisel, minél szélesebb körökben teret és elfogadást nyerjen. Csillapíthatatlan tenniakarását egy egész nemzetre kívánta kivetíteni, ezzel szolgálva a magyarság jobb sorsra fordulását.

Reálpolitika és neonacionalizmus Klebelsberg merőben újat hozó gondolatait és elméleteit azonban sokan kétkedve fogadták, illetve kifogásolták. Köztük volt a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Berzeviczy Albert (1853-1936), volt kultuszminiszter is. Klebelsberg Reálpolitika és neonacionalizmus címmel a Pesti Napló 1928. január 8-i számában 35

U.o.: 123. p. T. Kiss Tamás: Állami művelődéspolitika az 1920-as években. (MMI - Mikszáth Kiadó), Bp., 1998. 18-19. p. 37 Neonacionalizmus. Gróf Klebelsberg Kunó összegyűjtött újságcikkei. (Athenaeum), Bp., 1928. 123. p. 38 U.o.: 122. p. 39 U.o.: 124. p. 40 U.o.: 126. p. 36

18

reagált Berzeviczy felvetésére, miszerint „szerencsésen konstruált jelszó-e a neonacionalizmus.”41 Szerinte ugyanis e fölött vitatkozni lehet, s ennek Klebelsberg helyt is ad, mivel ő, magát a szót: neonacionalizmus, nem jelszónak szánta. A következőket írja: „Én a neonacionalizmus szóval egy átváltozási folyamatot akartam … kifejezni, amely … a magyar nacionalizmusban máris beállott, a nélkül azonban, hogy a közvélemény széles rétegei tudatára ébredtek volna. A neonacionalizmus nem jelszó, hanem műszó akart lenni … Ha egy régi eszme új viszonyok között és új tartalommal lép fel, akkor használjuk a neo szót.”42 Klebelsberg tehát úgy látta – ahogy azt már fentebb is említettem -, hogy Trianon után a magyar nacionalizmus régi tartalmát elvesztette, így szerinte nyugodtan lehet neonacionalizmusról beszélni, mint ahogyan a művészettörténet is teljes joggal nevezi neoklasszicizmusnak Winkelmann esztétikáját.43 Klebelsberg az ellenforradalmi időkben olyan nagyon felerősödött turanizmus példáját is felemlegeti: „…megint csak egy latin műszó, szintén afféle izmus.”44 Szerinte a turanizmus alapérzése nem volt más, mint a Trianonban a magyar nemzet ellen elkövetett igazságtalanság Európa részéről illetve, hogy a nyugat elfeledte hazánk évszázadokon át kitartó és védelmező szerepét a keleti népekkel szemben. E hálátlanság miatt fordultak el sokan a nyugattól, de Klebelsberg szerint e rokonnépekkel, mint a japánok vagy a törökök, irodalmi és érzelmi kapcsolatokat lehet ápolni, de „a magyar reálpolitika szempontjából ezektől a törekvésektől aránylag kevesebbet várhatunk s különösen külpolitikai és kultúrpolitikai orientáció tengelyévé e törekvéseket nem tehetjük.”45 A szellemi kapcsolatokat tehát szívesen ápolja e nemzetekkel Klebelsberg, de kultúrpolitikájában a domináló szempontnak másnak kell lennie. „…ápolnunk kell a kapcsolatokat a hálátlan Nyugattal, tetőtől talpig európéereknek kell lennünk, hiszen Európa közepén élünk.”46 Az ellenforradalmi idők másik nagy jelszavaként említi Klebelsberg a fajvédelem jelszavát. Szerinte ha faji álláspontra helyezkednénk, akkor a tízmillió magyarból bizony nem lehetne mindenkit magyarnak tekinteni. Ezzel szemben úgy látja, hogy mindenkit magyarnak kell tekinteni ebben az országban, „aki velünk

41

U.o.: 127. p. Neonacionalizmus. Gróf Klebelsberg Kunó összegyűjtött újságcikkei. (Athenaeum), Bp., 1928. 127. p. 43 U.o.: 128. p. 44 U.o.: 128. p. 45 U.o.: 129. p. 46 U.o.: 129. p. 42

19

érzelemben, lelkiségben és nyelvben teljesen és fenntartás nélkül összeolvad.”47 „Valaki tót vagy német származású és nevű lehet, de ha magát szívvel-lélekkel a magyar szellemi javak s hagyomány közös részesének érzi, akkor ugyanúgy a magyar nemzet tagja, mint az, aki őséről azt hiszi, hogy Árpád fejedelemmel együtt ügetett át a Vereckei-szoroson a Tisza síkságára.”- írja Kornis Gyula.48 A fajvédelem azonban Klebelsberg szerint nem is „egészen világos fogalom”, ugyanis sokan a zsidóság ellen irányítják érzelmeiket. Ebben az esetben pedig már antiszemitizmusról kell beszélni, amit azonban itt Klebelsberg nem kíván megtenni. Véleménye szerint az antiszemitizmus „negatív politikai elv”, ellenben a neonacionalizmussal, „melynek tartalma pozitív kell hogy legyen”.49 Klebelsberg tehát a nemzethez tartozás türelmes formáját képviseli, másrészt nem csak az 1918 és 1919-es rendszereket, hanem az azokat megelőzőket is bírálja. Nacionalizmusunknak és nemzeti politikánknak szerinte népiesnek kell lennie, „hogy a népet megtarthassuk nemzeti alapon”. A népiesség pedig sokkal inkább a kormányzat és a közigazgatás népbarát vonalán dől el, s nem például a választójog szűkebb vagy tágabb megvonásán. A népművelés Klebelsberg véleménye szerint legalább annyira gazdasági, mint kultúrpolitikai kérdés is. Minél magasabb egy országban a „hozzáértés és a belátás”, annál magasabb lesz a gazdaságban egyértelműen érezhető munkateljesítmény. S „itt érnek össze a kultúrpolitika legmagasabb kérdései a nemzeti termelés sorsdöntő problémáival”.50

Népbarát neonacionalizmus A Nemzeti Újság 1928. március 1-i számában Népbarát neonacionalizmus címmel írt cikkében Klebelsberg az 1920-as években a bolsevizmussal kapcsolatban felhozott vádakat foglalja össze. Az írás előzményének tekinthető az a két korábbi cikke, melyekben az Il canto del lavoro-t, vagyis a Mussolini által kezdeményezett, majd az akkor élő legnagyobb olasz komponistával, Pietro Mascagni-val megzenésített legújabb olasz himnusz strófáit magyarázza.51 Első erről szóló írásaiban Klebelsberg a harmadik, utolsó szakaszt, a következőben az első szakaszt elemzi. A középső versszakot e cikkében taglalja, ennek oka pedig szerinte nem más, minthogy „annak 47

U.o.: 130. p. Kornis Gyula: Nemzeti megújhodás. (1929.) In: Kornis Gyula: Kultúra és nemzet. (Franklin-Társulat), Bp., 1930. 45. p. 49 Neonacionalizmus. Gróf Klebelsberg Kunó összegyűjtött újságcikkei. (Athenaeum), Bp., 1928. 130. p. 50 U.o.: 133. p. 48

20

mély értelmét mi magyarok érezzük át a legjobban, akik a kommunizmus méregpoharát fenékig ürítettük.”52 Mégis, az olasz nemzetnél, akik ha csak kevésbé is, de belekóstoltak e „keserű ital”-ba, reakcióként valójában egy teljesen új politikai rendszer született meg, ami nem más, mint a fasizmus. Klebelsberg majdhogynem dicsőíti az olasz fasizmust, mely szerinte Itáliából új országot csinált, azonban „politikai metódusainak követése nálunk nem volna sem indokolt, sem lehetséges.”53 Klebelsberg szerint a Magyarországon végbement kommunistakísérletből „egy szemernyi sem szívódott fel a nemzet organizmusába.” Nagy szerencsétlenséget hozott hazánkra anélkül, hogy az alsóbb néprétegek bármilyen hasznát is látták volna. Oroszország példáját emlegeti fel, ahol a bolsevizmus már tíz éve, hogy működik, mégsem jön ki az egészből a gyakorlati életben semmi hasznos. Ezt kellene megértenie, illetve ebből kellene a következtetést levonnia a magyar fizikai munkásságnak is – írja Klebelsberg. „…a tömegek számára nincs más járható út, mint … a marxizmustól való visszatérés a vallásos és nemzeti gondolat táborába.”54 Azonban a hazának és az egyháznak egyszerre kell ebben segítenie a magyar munkásságot. Felteszi a kérdést Klebelsberg, „…mi az, amivel a marxizmusnak sikerült … ezeket a tömegeket eltántorítani a vallástól és a hazafiságtól?” Véleménye szerint e kérdésre a választ a bolsevizmusnak az az érvelése adja, miszerint „a vallásosságot és a hazafiságot a felsőbb néposztályok egyértelműen kihasználták arra, hogy … a népet engedelmességre, alázatosságra … buzdítsák anélkül, hogy ez a tömegek javát szolgálná.”55 S mivel lehet mindez ellen harcolni? – teszi fel a kérdést Klebelsberg. Nem mással, minthogy a magyar nacionalizmus és az egyházi élet kifejezetten népbarát irányzatot vesz. A neonacionalizmusnak tehát egyértelműen a tömegek felé kell fordulnia, észrevennie az ő problémáikat, gondjaikat, az ő érdekeiket kell, hogy szolgálja. Csak így lehetséges visszaszerezni az eltántorított tömegek rokonszenvét. A magyar hazafiságnak van azonban egy gyenge pontja Klebelsberg szerint. Úgy gondolja, hogy számbelileg kicsiny az a réteg, mely ennek a patriotizmusnak „aktív hordozója”. Míg korábban a köznemesség, addig ma az értelmiség és a kisgazdaközönség mindennek képviselője. De tovább haladva a társadalmi piramisban felfelé, Klebelsberg szerint „a vagyonnal fogy a patriotizmus és a szegénységgel nő a 51

lásd Nemzeti Újság, 1928.február 22. ill. 1928. február 29. sz. Neonacionalizmus. Gróf Klebelsberg Kunó összegyűjtött újságcikkei. (Athenaeum), Bp., 1928. 185. p. 53 U.o.: 186. p. 54 Neonacionalizmus. Gróf Klebelsberg Kunó összegyűjtött újságcikkei. (Athenaeum), Bp., 1928. 186187. p. 52

21

kozmopolitizmus.”56 Véleménye szerint tehát minél gazdagabb, minél vagyonosabb valaki, általában annál kevésbé hazafi, annál kevésbé fontosabb számára a nemzeti érzés, míg a szegénység oldaláról ugyan ez elmondható, csak ebben az esetben nem a vagyon, hanem a kozmopolitizmus a kiváltó ok. E réteg számára tehát szintén nem a nemzeti érzés, illetve a nemzeti kultúra a fontos, sokkal inkább saját, egyéni boldogulása és jóléte. Míg korábban, így a kiegyezés évtizedei alatt is, a nagy nemzeti ünnepségek, díszmagyaros felvonulások szimbolizálták a magyar nacionalizmust, ahogy Klebelsberg írja, mostanra a szociális-, illetve a kultúrpolitikának, „a népbarát kormányzatnak és a hazafiságnak” az összefonódása jelentheti „a hatalmas köteléket”, ami „a haza földjéhez rögzíti a haza szülötteit, a hazafiakat.”57 Klebelsberg tehát úgy látja, ez az egyetlen célhoz vezető út. Ha a neonacionalizmusnak nem sikerül megnyernie a magyar tömegeket, a magyar népet, s ha marad egy, akár csak egy kisebb társadalmi réteg is, mely más ideákat, illetve más eszméket vall, úgy nem lehet kétséges, hogy fölébe kerekedik „az egész földet egyetlen golyóbisnak tekintő internacionalizmus.”58

A neonacionalizmus nemzetközi kapcsolatai A Trianon utáni Magyarország külpolitikájában talán az egyik legfontosabb szerepet játszotta Mussolini Olaszországa. De feltehetjük a kérdést, miért is alakult ez így? A két ország helyzetét tekintve sok közös vonást észrevehetünk. Az első világháborúból Magyarország vesztesként került ki. Azonban a győztes Olaszország sem kapta meg azokat a területeket, melyeket az Antant ígért számára a hadbalépés fejében. A diplomáciai kapcsolatok mellett Klebelsberg neonacionalizmusában is elsőrendű helyet foglalt el Olaszország. „Ma a nacionalizmus klasszikus földje Olaszország.”59 – írja a miniszter. Az 1920-as évek magyar politikai vezető elitrétegét bámulattal töltötte el Mussolini tevékenysége, aki „az ország összes erőit a nagy nemzeti célokra állította be.”60 Klebelsberg írásában azt is részletezi, mit is jelent ez pontosan: „A múlt század második felének olasz nacionalizmusa … a nemzeti egység helyreállítására törekedett… Most 55

U.o.: 187. p. U.o.: 188. p. 57 U.o.: 188. p. 58 Neonacionalizmus. Gróf Klebelsberg Kunó összegyűjtött újságcikkei. (Athenaeum), Bp., 1928. 188. p. 59 U.o.: 140. p. 56

22

nem a meglévő olasz nyelvterületek felszabadításáról, hanem … újabb területek biztosításáról, az olasz gazdasági élet expanziójának lehetővé tétele végett újabb piacok megnyitásáról van szó. E megváltozott célokhoz és feladatokhoz át kell nevelni az egész nemzetet.”61 Ezt látta tehát Klebelsberg az olasz nacionalizmusban, s ezt olvasva világos lehet számunkra, mi is volt egyben Klebelsberg célja is. Valami egészen hasonló. A gyerekek nemzeti tudatban nevelése már kiskorukban megkezdődött az olasz földön. „Már a gyermekekben egész öntudatosan főképpen azokat a tulajdonságokat igyekeznek felébreszteni, amely tulajdonságokra az új nemzeti feladatok utalnak rá.”62 – vélekedik a miniszter. Egyértelműen láthatjuk tehát, hogy Klebelsberg olasz tapasztalatai mennyire meghatározóak

voltak

neonacionalizmusában,

illetve

az

„új

magyar

típus”

kialakításában. Szerinte Magyarországon sem elég a nacionalizmus eszméjét hirdetni és elfogadni, ennél sokkal többre van szükség. „Újjá kell születni” a neonacionalizmus szellemében. Dolgozatom következő fejezeteiben arra próbálnék kísérletet tenni, hogy bemutassam, hogyan is valósult meg mindez az elképzelés a gyakorlatban. Hogyan sikerült, s egyáltalán tényleg sikerült-e Klebelsbergnek valóra váltania az álmait, elérnie céljait, hogyan sikerült begyógyítania a Trianon után oly sokáig vérző sebeket?

60

U.o.: 140. p. U.o.: 140-141. p. 62 U.o.: 141. p. 61

23

III. Klebelsberg Kunó kultúrpolitikai elvei és céljai „A magyar hazát ma elsősorban nem a kard, hanem a kultúra tarthatja meg és teheti ismét naggyá.” (Gróf Klebelsberg Kunó)

A trianoni békediktátum rendelkezéseit a magyar nemzet igazságtalannak és természetszerűleg jogtalannak tartotta. Klebelsberg Kunó – ahogy azt korábban már részletesen elemeztem – a kultúra eszközéhez nyúlt, hiszen más nem maradt. A Bethlenkormány miniszterei – élükön Klebelsberggel - ebben látták a tragédiából kivezető egyetlen

utat,

a

magyarság

felemelkedésének

lehetőségét.

A

kultúrfölény

koncepciójának meghirdetésével a művelődéspolitika a kormány elsőrendűen fontos ügyei közé nőtte ki magát. Gróf Bethlen István 1921. április 19-én a kormányprogram ismertetésekor a nemzetgyűlésben a következőket mondta: „Szükségünk van arra, hogy az egész nevelési politikánkat megváltoztassuk. (Általános helyeslés.) Ott kell elindulnunk, hogy ifjainkba az önállóság, a tevékenység szellemét öntsük (Élénk helyeslés.) és a jellemszilárdságra fektessük a nevelésben a fősúlyt. (Általános helyeslés.) Hozzá kell szoktatnunk őket a gazdasági élettel való törődéshez és beléjük kell oltanunk a keresztény erkölcsi alapelveket … Ha én a jövőbe nézek, két pillérét látom a nagy és erős Magyarországnak: az egyik a kultúrában kifejtett, gazdaságban erős kisgazdaosztály, a másik pedig a keresztény magyar intelligencia.”63 A miniszterelnök tehát már ekkor, 1921-ben a kultúra kiterjesztését, s a korábbiakhoz képest egy merőben új nevelési politikát hirdetett meg. Bethlen gróf másik nagy jelentőségű kultúrpolitikai nyilatkozata 1922. május 15-én Klebelsberg képviselőjelöltségének támogatására mondott beszédében hangzott el a soproni kaszinóban: „Mert lehet egy nemzetet szegénnyé, koldussá tenni, de ha a nemzetben lakozó szellemi és erkölcsi erőket megtartani és gyarapítani képesek vagyunk, akkor a nemzet nincs elveszve, és mindent vissza lehet szerezni.”64 Bethlen tehát a nemzet jövőjét tekintve optimista volt. Miniszterelnökként célja volt nemzetének talpra állítása, s ehhez Klebelsberg személyében megtalálta a legmegfelelőbb embert, 63

Bethlen István gróf beszédei és írásai. I. kötet. Válogatott beszédei. (Genius Könyvkiadó), Bp., 1933. 167. p.

24

akinek a kezében megvoltak a mindehhez szükséges eszközök is. Ezek egyike volt a neonacionalizmus ideológiája.

A középosztály szerepe a klebelsbergi kultúrpolitikában A klebelsbergi kultúrpolitika, illetve a keresztény-nemzeti értékek terjesztése nagyban támaszkodott a magyar társadalom középosztályára. Arra az értékőrző társadalmi rétegre, melyet a trianoni béke Magyarországon annyira megtépázott, mint szinte sehol máshol Európában. A proletárdiktatúrával ellentétben azonban, mely a munkásosztályt helyezte művelődéspolitikai célkitűzéseinek előterébe, Klebelsberg konzervatív kultúrpolitikája a középosztály érdekeit szolgálja.65 De hogyan is nézett ki, illetve milyen kategóriákat különböztethetünk meg az 1920-as évek magyar középosztályán belül? A magyarországi középosztályt több tényező is különböző rétegekre, illetve csoportokra osztotta. A nagybirtokosság alatt elhelyezkedő középosztályt szokás volt „úri” vagy „történelmi” jelzővel illetni, ami a nemesi eredetre utal. Ebbe a csoportba tartozik a 6-7 ezer családra becsülhető középbirtokosság, illetve mellettük az értelmiség rétege. Az összlakosságnak azonban csupán a töredékét, az 1930-as népszámlálás adatai szerint mindössze 4,3 százalékát tette ki a „történelmi középosztály”.66 A középosztály polgári része, mely a történelmi középosztály mellett és a nagypolgárság

alatt

helyezkedett

el,

szintén

független

egzisztenciákból

és

értelmiségiekből állt. A városi középpolgárság rétegéhez tartoztak a kereskedők, üzemés háztulajdonosok, tőkepénzesek, s még folytathatnánk a sort. A nagypolgársághoz hasonlóan a középpolgárság és a magántisztviselők között is nagy számban voltak német, illetve sváb származásúak és zsidók is. Az ún. szabadpályás értelmiség rétege (orvosok, ügyvédek, hírlapírók stb.) is a középosztályhoz tartozott. Választójoggal szinte valamennyi középosztálybeli felnőtt férfi rendelkezett, így a képviselőházban is komoly szavuk volt.67 Az 1920-as évekbeli magyar középosztályt azonban egy érdekes másság és kettősség, illetve ezek kapcsolata jellemezte. A másság lényege, hogy kialakult ugyan a kapitalista gazdasági struktúra, de a társadalom szerkezetét a kettősség jellemezte. Ez 64 65

Huszti József: Gróf Klebelsberg Kunó életműve. (Akadémiai Kiadó), Bp., 1942. 116. p. T. Kiss Tamás: Állami művelődéspolitika az 1920-as években. (MMI - Mikszáth Kiadó), Bp., 1998. 19.

p.

66 67

U.o.: 20. p. U.o.: 20. p.

25

azt jelentette, hogy Magyarországon egyrészt fennmaradt a történelmi nemzeti társadalom (arisztokrácia, középrétegek, kispolgárság stb.), másrészt kialakult a modern polgári társadalom (tőkések, középrétegek, kispolgárság stb.), mindez pedig egy belsőleg is differenciált paraszti társadalomra épült. Láthatjuk tehát, hogy ez a középosztály, melyre Klebelsberg támaszkodni kívánt, nem csak hogy erősen rétegzett és sokféle volt, hanem a gazdasági és a társadalmi struktúrákban elfoglalt pozíciói alapján jelentős ellentmondásokat is hordozott magában.68 De

miért

is

került

e

középosztály Klebelsberg kultúrpolitikájának középpontjába? Az ok egyszerű. A Trianon utáni új államberendezkedés stabilizációja nagyrészt azon is múlt, hogy a Bethlen-kormány meg tudja-e oldani, illetve képes-e biztosítani e középosztály számára a rendszeres képzést és foglalkoztatást. Ezért vált a klebelsbergi művelődéspolitika számára ilyen fontossá e társadalmi réteg, s részben ezért is vált a Bethlen-kabinet egyik alapvető céljává az, hogy a művelt középosztály legyen a nemzet vezető ereje.69 Voltak azonban társadalmi csoportok, gondolok itt a világháború előtti, régi vezető arisztokrata és nemesi rétegekre, akiknek érdekeivel mindez erősen szemben állt. A Bethlen-Klebelsberg középosztály-program ugyanis már sokkal inkább a szakmai felkészítést, a szaktudást, illetve az idegen nyelvek elsajátítását helyezi középpontba, mintsem a születés, illetve a származás adta kiváltságokat és jogokat. Gondoljunk csak egyszerű példaként magára Klebelsbergre. Vezető beosztását nem annyira születése, vagyona vagy politikai pártállása segítette, sokkal inkább szaktudása és szakmai felkészültsége. A régi vezető réteg mellett azonban más ellenzői is akadtak e programnak, különösen a középbirtokosság, illetve az agráriusoknak nevezett csoport köréből. Ők leginkább azt kifogásolták, hogy a kultúrpolitika a nagy és erős országok kultúrpolitikáját utánozza, „a nyugatot majmolja”. Aztán ott voltak a liberálisokon keresztül a szociáldemokratákon át egészen a jobboldali ellenzékig sokan, akiknek így vagy úgy, de valamiért nem volt szimpatikus a kormány újfajta politikája. Indokként, illetve vádként felmerült például a harmincas években – hogy csak egyet-kettőt említsek - hogy Klebelsberg „elnémetesítette a hivatalos szellemi életet”.70 Tény, hogy a porosz intézményeket és szervezettséget tekintette követendő példának, e kijelentés azonban véleményem szerint ebben a formában nem helyénvaló. 68

T. Kiss Tamás: Állami művelődéspolitika az 1920-as években. (MMI - Mikszáth Kiadó), Bp., 1998. 21.

p.

69

U.o.: 22. p.

26

Az ellentétek és a különböző érdekcsoportok ütközései végül a gazdasági világválság éveiben váltak igazán komollyá. A Bethlen-kormány nagyszabású terveit a válság elsöpörte, s többé nem is került napirendre. Új elképzelések, új ideák születtek Európában, melyek már egészen más modernizációs törekvéseket hordoztak magukban.

A kultúra és neonacionalizmus kapcsolata Klebelsberg politikájában Mint minden korban, minden eszmének és ideának, úgy a neonacionalizmusnak is megvoltak a pontos céljai. De Klebelsberg nem csak a végső, nemzeti célt jelölte meg, hanem a közbeeső célokat is tervszerűen kitűzte. Véleménye szerint ugyanis egy politikai rendszer a nemzet életére akkor van igazán nagy hatással, ha ez utóbbiak is léteznek. Mindennek pedig rendkívüli fontosságot tulajdonít. „Mert módjában van-e az egyszerű magyar hazafinak ma mindennapi életében a területi épség helyreállításán közvetlenül dolgozni?” – teszi fel a kérdést Klebelsberg. „Nyilván nem.” – folytatja. „Üthet az óra, mikor a haza nagy erőfeszítéseket és nagy áldozatokat követel majd minden egyes fiától. … A nemzet élete azonban hétköznapokon hömpölyög tovább és meggyőződésem szerint éppen ezeken a hétköznapokon nincs kihasználva a magyar hazafiság a nemzet megerősítése érdekében, mert nincsenek azok a közbeeső kisebb célok kitűzve, amelyek elérésén a maga módja szerint mindenki és napról-napra állandóan dolgozhatik.” Úgy gondolja Klebelsberg, hogy nem lehet mindig csak keseregni az ország elvesztett területei miatt, hiszen akkor a magyar patriotizmus „érzelgéssé zsugorodnék össze és elveszítené feszítő erejét. … A nemzet helyzetét gondosan kell tanulmányozni és ebből frázismentesen meg kell állapítani valódi szükségleteinket.”

71

A kisebb célokat rendszerbe kell foglalni, hogy aztán azok

együttesen, a nemzeti érzés melegétől átitatva törjenek előre a végcél felé. De melyek is ezek a kisebb, közbeeső célok, melyeket Klebelsberg kitűzött maga és nemzete elé egyaránt? Dolgozatom e részében e kérdésre igyekszem választ adni, megkeresve a kapcsolatot a neonacionalizmus és a klebelsbergi kultúrpolitika között. A neonacionalizmus egyik legközelebbi céljaként Klebelsberg a házasságok tisztaságát, illetve tartósságát, a magyar gyermek és a magyar élet védelmét jelöli meg. Úgy gondolja, hogy a válások egyre növekvő száma, illetve a családokban az egykék

70 71

Szabó Miklós: A Klebelsberg-legenda. In: Kritika, 1993. 12. sz. 29. p. Neonacionalizmus. Gróf Klebelsberg Kunó összegyűjtött újságcikkei. (Athenaeum), Bp., 1928. 137. p.

27

gyakorisága miatt „a nemzet organizmusának alapsejtjei egészségökben vannak megtámadva.” 72 Ideológiájának második, szintén csak közbeeső céljául jelöli meg a magyar ember eszményének további kialakítását. Véleményem szerint azonban ez olyannyira fontos volt Klebelsberg számára, hogy nyugodtan nevezhetjük ezt az egyik fő célnak is. A korábbi szónokló, vitatkozó és ellentmondó típus helyébe a „dolgozó, … családjának helyzetét emelő és biztosítani igyekvő magyar ember pozitív alakját” kell állítani, vélekedik Klebelsberg. Ha pedig „a magyar iskola, a magyar templom és a nemzetnevelés többi tényezői nem tudják az aktív magyar embernek ezt a típusát megteremteni, akkor veszve vagyunk.”73 S ehhez Klebelsberg nem csak az iskolát, nem csak az oktatókat, tanítókat, tanárokat hívja segítségül, hanem a magyar egyháztól kezdve a publicisztikán át a zsurnalisztikáig mindenkit, akik nélkül e cél elérése sikeres nem lehet. Ezek tehát a közbeeső, kisebb célok. De miben fogalmazza meg a neonacionalizmus végső célját Klebelsberg? Nem másban, mint Magyarország területi épségének helyreállításában. Számára, s a Bethlen-kormány számára is ez az egyértelmű végcél. Az út azonban, mely odáig elvezet, nagyon hosszú és nagyon rögös. A porosz, illetve a francia kultuszminiszterhez hasonlóan azonban – akik országuk súlyos katasztrófája, illetve veresége után talpra állították hazájukat – nekünk sem szabad letérni erről az útról – vélekedik Klebelsberg.74 „Az erkölcsi és szellemi erőkkel kell meghatványozni a nemzeteknek a vesztett háborúk folyamán megcsökkent fizikai erejét.”75 Láthatjuk tehát, hogy itt és ilyen módon kapcsolódik össze a kultúrpolitika és a neonacionalizmus gondolata a klebelsbergi politikában. Mindkettő felfogható egy nélkülözhetetlen eszközként a másik segítésére. A neonacionalizmus eszköz a kultúrpolitika sikerességéhez, ugyanakkor a kultúrpolitika is eszköz a neonacionalista nevelés kiformálásához. S mindkettő, együttesen eszköz a végső cél, vagyis a területi épség helyreállításának eléréséhez. A kultusztárca tehát lassan ugyan, de valóban átalakult honvédelmi tárcává, meghirdetve mindezzel a békés revízió programját. 72

U.o.: 137. p. Neonacionalizmus. Gróf Klebelsberg Kunó összegyűjtött újságcikkei. (Athenaeum), Bp., 1928. 142. p. 74 „Azt hiszem, jól tesszük, ha mi is azon az úton járunk, amelyen Humboldt Vilmos porosz kultuszminiszter járt Poroszország 1806-iki katasztrófája után és amelyet Jules Ferry francia kultuszminiszter követett Franciaország 1870-71-iki súlyos vereségei után.” – vélekedik Klebelsberg. Ld. Neonacionalizmus. Gróf Klebelsberg Kunó összegyűjtött újságcikkei. (Athenaeum), Bp., 1928. 49. p. 75 U.o.: 49. p. 73

28

A klebelsbergi kultúrpolitika gyakorlati megvalósulása Már korábban is feltettem a kérdést, hogyan is sikerült Klebelsbergnek megvalósítania elképzeléseit. Dolgozatom e részében röviden - a teljesség igénye nélkül - ennek bemutatására tennék kísérletet. Melyek voltak a miniszter kultúrpolitikájának gyakorlati eredményei, s azok mennyire szolgálták a neonacionalizmus ideájának céljait? „Kis nép vagyunk, amely elsősorban szellemiekben hivatott nagyot alkotni.” – vallotta Klebelsberg. Ez volt kultúrpolitikájának egyik talán legfontosabb és legtöbbször, mondhatnánk máig hangoztatott jelszava. S ennek érdekében Klebelsberg igyekezett is mindent megtenni. Kultuszminiszterré történő kinevezésekor már mind a politikai, mind a gazdasági stabilizáció megindult az országban. A feltételek tehát elképzelései valóra váltásához adottak voltak. Ha a kultúrát egy piramis formájában képzeljük el, ahol az alsó szinten helyezkedik el a népoktatás, utána a középfokú oktatás és így tovább, s a piramis csúcsában a tudományos intézményrendszer áll, Klebelsberg esetében észrevehetjük, hogy érdekes módon ő megfordította ezt a piramist, s reformjai a korábbi felső szintektől haladtak az alsóbb szintekig. Vagyis az alapok megteremtése számára egyet jelentett a szellemi tudományok megmentésével, illetve azok fejlesztésével. Kérdésként felmerülhet azonban bennünk, vajon mennyire volt mindez számára tudatos, de valószínűleg az anyagi akadályok is szerepet játszottak abban, hogy ez így alakult. Klebelsberg számára tehát kiváltképp fontos volt ekkor az ún. magaskultúra ápolása, illetve a kultúr- és tudománypolitikai elgondolásait megvalósító központi elv alapján kiépítendő szervezeti keretek megteremtése. Ennek első állomását jelentette az Országos Magyar Gyűjteményegyetem létrehozása, melyről az 1922. évi XIX. tc. illetve az 1923. évi I. tc. rendelkezik. A miniszter az egymástól elszigetelten működő fővárosi intézményeket egyetlen egységes szervezetbe tömörítette, biztosítva ezzel Budapest nagyobb kulturális intézményeinek megmaradását és hatékonyabb működését. Eredetileg öt intézmény tartozott a Gyűjteményegyetemhez: a Nemzeti Múzeum, az Országos Levéltár, a Szépművészeti

Múzeum,

az

Iparművészeti

Múzeum

és

a

Pázmány

Péter

Tudományegyetem Könyvtára.76 Klebelsbergnek a fentiekben már említetteken kívül az 76

Később ezekhez az intézményekhez csatlakozott a Csillagvizsgáló, a tihanyi Biológiai Intézet, a Pedagógia Könyvtár, a Földrengésjelző Intézet, a Magyar Történeti Intézet, majd a külföldön működő Collegium Hungaricumok is.

29

intézmény létrehozásával célja volt az elitnevelés alapjának megteremtése, illetve a tudományos

szakértelmiség

kialakítása.

Az

önkormányzattal

rendelkező

Gyűjteményegyetem létrehozásával Klebelsberg merész kísérletet tett arra, hogy oldja az állam merev, bürokratikus, centrális irányítási rendszerét. A Bethlen-kormány másik említésre méltó tudománypolitikai lépése a Magyar Tudományos Akadémia gazdasági ügyeinek és ügyintézésének új alapokra helyezése volt. Az 1923. évi I. tc. értelmében évi 12 millió korona rendszeres támogatást biztosított az Akadémia számára az állam. Ugyancsak 1923-ban alakult meg a Tudományos Társulatok és Intézmények Országos Szövetsége, mely a már működő tudományos társaságokat foglalta magasabb szervezeti egységbe.77 Az

1920-as

évek

tudománypolitikájában

fontos

helyet

foglalt

el

a

történettudomány. Klebelsberg több alkalommal is beszélt e tudományág kutatásainak fejlesztéséről, és támogatásáról. A Magyar Történelmi Társulat elnökeként – hogy csak egy példát említsek - 1920-tól elindította a Fontes Historiae Hungaricae Aevi Recentioris (Magyarország újabb kori történeti forrásai) című forráskiadvány-sorozatot, amely

máig

történetéhez.

nélkülözhetetlen

forráskiadvány

Magyarország

17-19.

századi

78

A humán jellegű tudományok mellett Klebelsberg nem feledkezett meg a természettudományok ápolásáról sem. Az általa javasolt fő kutatási cél és terület közé tartozott az orvostudomány, illetve a műszaki és a mezőgazdasági tudományok. Ennek érdekében kutatóintézetek sorát alapította és nyitotta meg, a Tihanyi Magyar Biológiai Kutatóintézeten keresztül az Országos Közegészségügyi Intézeten át a Svábhegyi Csillagvizsgálóig, hogy csak néhányat említsek. 1927-ben Klebelsberg javaslatára jön létre a Széchenyi Tudományos Társaság, majd 1930-ban megalakul az Országos Természettudományi Tanács is, amely 1944-ig létezett.79 Klebelsberg kultúrpolitikai tevékenységének talán egyik legjelentősebb alkotása volt a magyar intézetek, az ún. Collegium Hungaricumok létrehozása. Az elképzelés lényege röviden az volt, hogy a magyar kulturális értékek terjesztése és népszerűsítése céljából a jelentősebb európai nagyvárosokban – így Bécsben, Rómában, Berlinben, Párizsban - a magyar állam egy-egy magyar intézetet, vagyis Collegium Hungaricumot 77

T. Kiss Tamás: Állami művelődéspolitika az 1920-as években. (MMI - Mikszáth Kiadó), Bp., 1998. 31-39. p. 78 Tudomány, kultúra, politika. Gróf Klebelsberg Kunó válogatott beszédei és írásai (1917-1932). Szerk.: Glatz Ferenc. (Európa Könyvkiadó), Bp., 1990. 54. p.

30

alapít. Sokan fenntartásokkal fogadták az ötletet, mégis, az intézetek működése hasznosnak bizonyult, s bár Hóman Bálint kultuszminiszterségének ideje alatt összevonták őket más intézetekkel, ennek ellenére termékenyítően hatottak nem csak a Horthy-korszakban, hanem a második világháború után is.80 Mivel dolgozatomban Klebelsberg ideológiai elképzelésének alapját, az iskolaépítést, illetve az alapfokú népoktatás fejlesztését külön fejezetben tárgyalom, itt most erre nem térnék ki. Amiről azonban mindenképp szólnék, az a miniszter középiskolai reformja. A vesztett háború, a forradalmak és Trianon sokkja, valamint a tudományos fejlődés kihívása miatt a politika fontosnak tartotta az oktatáspolitika újragondolását. A klebelsbergi kultúrpolitika egyik legeredményesebb területe a középiskolákkal kapcsolatos reform volt. A középiskolák lehetséges reformjáról már Vass József kultuszminisztersége alatt is szó volt – ahogy azt dolgozatom első fejezetében már tárgyaltam – de akkor még ezen elképzeléseket nem lehetett megvalósítani. Az 1924. évi XI. tc. szerint három intézménytípus jött létre: a gimnázium, a reálgimnázium és a reáliskola. A gimnázium elsősorban a történelmi kultúrát közvetítette, műveltségi anyagának középpontjában a görög és a latin nyelv tanulása állt. A reálgimnáziumban a latin mellett a modern nyelvek és az irodalom oktatását hangsúlyozták. A reáliskola pedig a modern nyelvek és irodalom, valamint a természettudományi műveltséget volt hivatott biztosítani.81 Klebelsberg a leányközépiskola 1926. évi reformjának eredményeként két leányiskola-típust hozott létre: a leánygimnáziumot és a leánylíceumot.82 Nem bizonyult azonban hosszú életűnek sem a fiú- sem a leány-középiskola. Hóman Bálint 1934-ben megszüntette a háromféle leány-középiskolát. Egyetlen középiskola a gimnázium lett, külön a lányoknak. A klebelsbergi kultúrpolitika a polgári iskolai tanárképzést sem hagyta érintetlenül, de változtatást kezdeményezett a középiskolai tanárképzésben is. Az 1924. évi XXVII. tc. a középiskolai tanárok képzésének új rendszerét teremtette meg. A törvény az addigi gyakorlattól eltérően a hallgatók számára kötelezővé tette az egyetemek mellett létesített tanárképző intézetek látogatását, a középiskolákban 79

T. Kiss Tamás: Állami művelődéspolitika az 1920-as években. (MMI - Mikszáth Kiadó), Bp., 1998. 48-58. p. 80 U.o.: 58-64. p. 81 T. Kiss Tamás: Állami művelődéspolitika az 1920-as években. (MMI - Mikszáth Kiadó), Bp., 1998. 84-88. p.

31

töltendő gyakorlati évet. A középiskolai tanárok képzéséről és képesítéséről rendelkező törvény az ugyanabban az időben elfogadott középiskolai törvény szellemét tükrözi.83 Trianon után súlyos helyzetbe került a magyar felsőoktatás is. Klebelsberg az egyetemellenes hangulat közepette annak a nehéz feladatnak megoldására vállalkozott, hogy megoldja a Magyarországra áttelepített tudományegyetemek helyzetét. Az volt a célja, hogy a Mecsek alján létrehozzák a magyar „Heidelberget”, Szegeden pedig a magyar „Göttingát”. Az egyetemi képzés és az oktatás megreformálása vezette Klebelsberget, amikor arra törekedett, hogy megreformálja a közgazdasági képzést. Terve azonban nem valósult meg. Reformot kezdeményezett a történelmi felekezetek irányítása alatt álló jogakadémiák reformjával kapcsolatosan is. A miniszter hivatalba lépésétől kezdve a jogakadémiák megszüntetésére törekedett. Az egyházak azonban féltékenyen őrizték megszerzett jogaikat.84 Klebelsberg az iskolán kívüli népműveléssel és a felnőttoktatással is sokat foglalkozott. A korszakban az iskolán kívüli népművelés fő célja az volt, hogy a tanköteles koron túl is segítse pótolni az elemi iskola hiányát, egészítse ki az iskolák által nyújtott műveltséget, tegye lehetővé, hogy az állampolgárok a nemzeti közösség és saját maguk erkölcsi és anyagi érdekeit öntudatosan tudják szolgálni. Az iskolán kívüli népművelés-politika

egyik

legfontosabb

tartalmi

célkitűzését

Klebelsberg

a

megreformált állampolgári nevelésben jelölte meg. A korszakban kezd meghatározóvá válni például a rádió, ezért Klebelsberg megpróbálta a kulturális reform szolgálatába állítani a közvélemény-formálásnak ezt az egyik leghatékonyabb eszközét. A népművelés-politika részeként, az alsóbb néposztályok műveltségének emelésében nagy szerepet kapott a népkönyvtár. Az iskolán kívüli népművelési program két nagyobb területen éreztette hatását: az analfabetizmus elleni küzdelemben és a gazdasági szakoktatás területén. A kultuszkormányzat az analfabetizmus felszámolására országos méretű mozgalmat kezdeményezett. A korabeli kultúrpolitika, személy szerint Klebelsberg is kezdetben „idegen eredetűnek” tartotta a népfőiskolát, de végül magáévá tette a népfőiskolai gondolatot, amelynek megerősödésére és intézményi fejlődésére Magyarországon az

82

1926. évi XXIV. tc. T. Kiss Tamás: Állami művelődéspolitika az 1920-as években. (MMI - Mikszáth Kiadó), Bp., 1998. 95-106. p. 84 U.o.: 106-116. p. 83

32

1930-as években került sor.85 Kulturális reformprogramjában a testnevelés és a sport is fontos szerepet kapott. Támogatta az elitképzést, vagyis a nemzetközi sportversenyekre való felkészítést, de szorgalmazta a sport minél szélesebb körű társadalmi elterjesztését is.86 Klebelsberg művészetpolitikája illeszkedett a Trianon utáni állapotokhoz, a korszak hivatalos értékrendjéhez, nem véletlenül részesítette előnyben az elitkultúra két fontos intézményét, a Nemzeti Színházat és az Operát. Azt is megfogalmazta, hogy a művészetnek nemcsak a megváltozott körülményekhez, hanem a nemzetközi fejlődéséhez is alkalmazkodnia kell. Klebelsberg számára fontos volt, hogy a külföld elismerően nyilatkozzon a magyar művészetről. Művészetpolitikájában nagy szerep jutott az ösztöndíjaknak. Sok tehetséges fiatal részesült ösztöndíjban és utazhatott külföldre. Ő maga a művészeti ágak közül elsősorban az építészethez vonzódott. Érdeklődése részint a városrendezésre, részint a középületek emelésére irányult. Gondoljunk egy egyszerű példaként a szegedi Dóm-tér építésére. Művészetpolitikája az irodalom, a zene és a színház területén inkább csak véleménynyilvánításban öltött testet. Példa erre Bartók és Kodály esete. Miután nemzetközileg elismerték a két zenei óriást, Klebelsberg is elismerően nyilatkozott róluk. A kultuszminiszter művészetpolitikájában a zenét az egyházi zene jelentette. Értékrendjében a színház fontosabb volt, mint a film, ez utóbbiban az internacionalizmust látta.87 Ugyan Klebelsberg alkotásait még hosszan lehetne sorolni, de azt hiszem, ebből is jól látszik, milyen őszintén, s teljes szívvel kiállt a haza ügye mellett. A magyar nemzet

szolgálatába

állította

magát,

összekapcsolva

kultúrpolitikáját

a

neonacionalizmus ideológiájával. Elvei és céljai egyet szolgáltak, ez pedig nem volt más, mint az ország kulturális, gazdasági és infrastrukturális felemelése.

85

Kiss Tamás: Állami művelődéspolitika az 1920-as években. (MMI - Mikszáth Kiadó), Bp., 1998. 123153. p. 86 U.o.: 153-157. p. 87 U.o.: 158-184. p.

33

IV. Klebelsberg ideológiai elképzelésének alapja, az iskolaépítés „A magyar nemzet ma olyan, mint az önhibáján kívül elszegényedett család, mely palotából padlásszobába költözik. De a padlásszobában is születtek nagy emberek, nagy eszmék, padlásszobából tüneményes pályák indultak ki. Sanyarú viszonyok között, megértésre alig találva…” (Gróf Klebelsberg Kunó)

Az iskola szellemisége, illetve intézménye mindig is központi helyet foglalt el az ember életében. A műveltséget, a tudást adta, mindezzel megteremtve az esélyt a boldog és tartalmas élethez. Nem mindenkinek volt azonban lehetősége arra, hogy iskolába járjon, művelődjön, vagy ha csupán írni-olvasni is, de megtanuljon. Gondoljunk csak azokra a falusi, illetve tanyasi emberekre, akiknek mindennapjaik földjük művelésével, az állatok gondozásával, házkörüli munkákkal telt. A napfelkelte jelentette számukra a reggelt, a munka kezdetét, s a napnyugta a munka végét. Pirkadattól sötétedésig, látástól vakulásig dolgoztak, hisz ez egyet jelentett számukra a létfenntartással. Mindemellett idejük arra, hogy művelődjenek, olvassanak, tanuljanak, nem maradt. Gyermeküket sem küldték iskolába, hiszen akkor megszakadt volna a generációk óta tartó hagyomány. Nagyon sokan úgy gondolták, a gyereknek a ház körül a helye, s nem az iskolában. Szükség volt minden dolgos kézre. Az iskolák ráadásul messze voltak a tanyák világától, sok-sok kilométerre az otthontól. Ahhoz pedig, hogy a gyermek iskolába tudjon menni, ruhát, cipőt kellett rá adni, főleg télen, a nagy hidegben, erre azonban nem mindenkinek futotta akkoriban. Egyszerűbbnek és jobbnak látták tehát, ha a gyermek otthon marad, s az iskola helyett a családjának segít a munkában. A szülők egyébként a törvény ellenére sem szívesen engedték iskolába gyermekeiket, mert attól amúgy sem vártak többet, minthogy a gyerek megtanuljon egy kicsit írni és olvasni, számolni. Így azonban az analfabétizmus megállíthatatlanul, egyre csak nő, s az ország fejlődése egy szinten megreked. Kultúrpolitikusaink évtizedes próbálkozásai ezen kívántak változtatni. Már az első világháborút megelőző kormányzati elképzelések is számos kezdeményezést indítottak a hazai népoktatás fejlesztése érdekében.88 A hazai iskolarendszer modernizálásának szükségessége, a szaktudás elterjesztésének igénye 88

A dualizmus időszakában az 1868. évi XXXVIII. tc. 80. §-a rendelkezett népiskolák építéséről.

34

mind-mind olyan visszatérő elemei voltak a közéletnek, melyet az aktuális politikai vezető elit, illetve a társadalom nagyobb hányada is egyaránt, s nagymértékben támogatott. A világháború, a trianoni békeszerződés okozta sebek azonban félbeszakították ezen elképzelések gyakorlati megvalósítását. Ám az 1920-as évek elejére halaszthatatlanná vált az oktatás korszerűsítése, illetve az iskolarendszer megreformálása, s ez a feladat megint csak Klebelsberg Kunóra várt.

A népiskolák, mint a nemzeti gondolat újjászületésének eszközei A korabeli viszonyokat hűen tükröző számadatokat megvizsgálva azt láthatjuk, hogy az 1920/21-es tanévben a tankötelesek 2,7%-a nem is járt iskolába, és a hat évnél idősebb népesség 15,2%-a analfabéta volt. Klebelsberg ennek okát egyrészt a dualizmus korának

népoktatási

politikájában,

másrészt

Magyarország

sajátos

településszerkezetében látta. Ezzel cáfolta azt az általánosan elterjedt nézetet, miszerint sok gyermek azért nem tanult meg írni és olvasni, mert szülei munkára fogták, s így nem tudott iskolába járni. Klebelsberg szerint a munkába állítás „csak” a tíz év feletti gyermekeket érintette. Írni és olvasni viszont az alsóbb évfolyamokban tanultak a diákok.89 A történelmi Magyarországon állami iskolaépítés többnyire a nemzetiségek által lakott országrészeken történt. A magyarok által lakott területeket ebből a szempontból elhanyagolták, így a Trianon után elcsatolt országrészekkel együtt az állami iskolák nagy részét is elvesztette az ország. A történelmi Magyarország 16 929 elemi iskolájából 6435 maradt a trianoni Magyarországon, amelynek 7 990 202 lakosa 3474 településen élt. Ezek döntő többsége olyan kicsi volt, hogy sem benépesíteni, sem fenntartani nem tudta elemi iskoláját. A magyarországi települések 93,5%-a 5000 lakoson aluli kisközség és község volt. E két településkategóriában élt a népesség 48,5%-a. Az alföldi nagy- és óriásfalvak többsége 5-20 ezer lakosú, a városi rangú települések többsége 20–100 ezer lakosú kategóriába tartozott. Ezek adták a településállomány 6,4%-át, a népesség 37%-ával.90 E falvaknak, óriásfalvaknak és városoknak integráns részei voltak az úgynevezett külterületi lakott helyek, a magyar településhálózat jellegzetes szórványai: a tanyák, a puszták és a majorok, melyek több mint másfél millió embernek adtak lakó- és munkahelyet. A trianoni békeszerződés

89 90

Klebelsberg Kunó: Falusi népiskoláink kiépítése. Nemzeti Újság, 1925. június 25. Szabó Attila: A falusi népiskoláik kiépítése. In: Új Pedagógiai Szemle. 2000. november

35

következtében jelentősen megváltozott az országrészek egymáshoz viszonyított aránya. Mind területileg, mind a népesség számát illetően a korábbinál jóval hangsúlyosabbá vált az Alföld, melynek mintegy fele maradt a trianoni Magyarország része, s amely így az ország területének több mint a felén terült el.91 Az Alföldön – „melyet oly sokáig hanyagolt el a magyar közgazdasági, szociális és kultúrpolitika a tőlünk Trianonban elszakított nemzetiségi területek javára”92 - az ország településállományának egyharmadán élt az ország lakosságának több mint fele. Ahhoz, hogy Trianon után az országnak ne csak múltja, hanem jövője is legyen, elengedhetetlen volt az Alföld kulturális, gazdasági és infrastrukturális felemelése. Ezt szolgálta az Alföld-program, melynek része volt a népiskolák építése is. A középosztályra irányuló kultúrpolitika ellenére Klebelsberg mindenekelőtt azt vallotta, hogy színvonalas népoktatásra van szükség. Mivel az analfabetizmus miatt a népoktatás súlyos problémákkal küszködött, ezt enyhítendő a népiskolák tömeges építését kellett megvalósítani. De miért volt számára ennyire fontos kérdés a népiskolák léte? Klebelsberg úgy gondolta, hogy minél műveltebb a társadalom piramisának széles alapzata, annál szilárdabban áll a társadalom épülete, annál fokozottabb és szakszerűbb a termelés, annál virágzóbb a jólét, s annál kevésbé kell félni a tömegek forradalmi rázkódásaitól.93 A 15%-nyi analfabéta és a 23%-nyi „iskolakerülő” nem tudott kitől és nem tudott hol megtanulni írni és olvasni. Nem volt sem elegendő tanító, sem elegendő tanterem, egyes iskolákban pedig leírhatatlan volt a zsúfoltság. Az 1921/22-es tanévben 916 elemi iskolában több mint 80, 270-ben több mint 100 és 28-ban több mint 150 volt az egy tanítóra jutó tanulók száma.94 „Brutális tény az, hogy az általános tankötelezettség behozatala után több mint fél századdal a nyolcmillió maradék magyarból több mint egymillió a hatvanévesnél idősebb analfabéta. ... Ha az állam egyfelől kimondja az általános iskolakötelezettséget, akkor másfelől az államnak kötelessége, hogy iskolák építését előmozdítsa, a terhek nagy részét viselje, és így tegye is lehetővé a tankötelezettség végrehajtását: az iskolába járást, mert különben az

91

Szabó Attila: A falusi népiskoláik kiépítése. In: Új Pedagógiai Szemle. 2000. november Klebelsberg Kunó: Az Alföld egészsége és műveltsége. Budapesti Hírlap, 1926. október 3. 93 Kornis Gyula: Magyarország közoktatásügye a világháború óta. (Magyar Pedagógiai Társaság), Bp., 1927. p. 39. p. 94 A mezőgazdasági népesség érdekeit szolgáló népiskolák létesítéséről és fenntartásáról szóló törvénytervezet általános indoklásában Klebelsberg hivatkozott ezekre az 1925-ből származó adatokra. In: Magyar Törvénytár. 1926. 60-61. p. 92

36

iskolakötelezettség

kimondása

puszta

önámítás”

–

mondta

Klebelsberg.95

Kultuszminiszterként azt vallotta, hogy a „modern, komplikált termelési módok, kényes műszerek, gépek és szerszámok mellett az értelmetlen ember többet árt, mint használ”.96 Tehát, minél képzettebb a munkaerő, annál hasznosabb. Mindez pedig döntő módon meghatározza mind a magyar mezőgazdaság, mind a magyar ipar teljesítményét és versenyképességét.97 Klebelsberg az áldatlan állapotok javítását politikai okokból is sürgette. A forradalmak után – Magyarországot a demagógia klasszikus talajának nevezve – a kormány meg volt győződve arról, hogy a politikai demokráciát meg kell előznie a kulturális demokráciának.98 Trianon után, ahol és amikor a Kárpát-medencét ezer év óta kitöltő természetföldrajzi, gazdasági és politikai egységet jelentő történelmi Magyarországot feldarabolták, a Bethlen-kormány azt hangsúlyozta, hogy a Kárpátmedence népei felé ezer év óta a magyarság közvetíti az európai kultúrát. S a magyarság évezredes európai kultúrája is toronymagasan felette áll az úgynevezett utódállamok kultúrájának.99 A nagyfokú iskolázatlanságról tanúskodó adatokkal viszont mindezt nehéz volt demonstrálni itthon és külföldön egyaránt, pedig Klebelsberg a már oly’ sokat emlegetett kultúrfölényben látta a lehetőségét annak, hogy „egyszer, megengedett eszközökkel, az elveszítettet visszaszerezzük”.100 A világháború ideje alatt Klebelsberg Pogány Frigyessel együtt dolgozta ki Magyarország népiskolai hálózatának kiépítési programját, mindez azonban 1925-ig fiókban hevert. Megvalósításához ekkor kapott anyagi támogatást a kultusztárca, mintegy nyolc és félmillió aranykorona keretében.101 „Ha Magyarország beiskolázottsági térképét akarjuk megrajzolni és a beiskolázottság gócpontjait pirosra rajzoljuk meg, a beiskolázatlan területeket pedig feketével, akkor ez a térkép oly képet mutatna, mint amilyent a városok és falvak éjjeli képei mutatnak a maguk fizikai valóságában, hogy tudniillik a város valósággal úszik villanyfénylángok piros fényárjában. Ezzel szemben a mezőknek, a tanyáknak, a falvaknak világára veszedelmes és vigasztalan sötétség nehezedik. Veszedelmesnek

95

Klebelsberg Kunó: A nyolcosztályú népiskola. Újság, 1926. március 21. Sárközi István: Az ellenforradalmi rendszer népiskola-politikája Magyarországon (1919. augusztus – 1944). (Akadémiai Kiadó), Bp., 1980. 72. p. 97 Klebelsberg Kunó: A nyolcosztályú népiskola. Újság, 1926. március 21. 98 Klebelsberg Kunó: A magyar kultúra jövője. Néptanítók Lapja, 1926. 29-30. sz. 13-15. p. 99 Mészáros István: Klebelsberg Kunó, az iskolareformer. In: Gróf Klebelsberg Kunó emlékezete. Szerk.: Zombori István. Szeged, 1995. 49–50. p. 100 Mann Miklós: Oktatáspolitikusok és koncepcióik a két világháború között. (Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum), Bp., 1997. 71. p. 101 Neonacionalizmus. Gróf Klebelsberg Kunó összegyűjtött újságcikkei. (Athenaeum), Bp., 1928. 51. p. 96

37

mondom ezt a sötétséget, mert hiszen tudvalevőleg az iskolázatlan ember csökönyös, maradi, haladni nem tudó és nem akaró, azonkívül könnyen lesz szabad prédájává mindenféle téveszmének, de meg az iskolázatlan ember munkája nemzetgazdasági szempontból is sokkal kisebb értékű, mint az iskolázott ember munkája. ... Ez a fölismerés vezette a közoktatásügyi kormányzatot arra, hogy a kimondottan mezőgazdasági népesség lakta területeken a szükséges iskolai hálózat kiépítését egy külön törvény erélyes gesztusával tegye lehetővé.”102

Az 1926. évi VII. törvénycikk A beterjesztett törvényjavaslatot 1926. márciusában fogadta el a nemzetgyűlés. A mezőgazdasági népesség érdekeit szolgáló népiskolák létesítéséről és fenntartásáról szóló, 1926. évi VII. tc. az elemi iskolák egy új típusáról, az úgynevezett érdekeltségi népiskolákról rendelkezett. Egy-egy iskola érdekeltségéhez azok a természetes és jogi személyek tartoztak, akiknek az iskola körzetén belül ingatlanuk vagy adó alá eső foglalkozásuk vagy jövedelmük volt. A törvény három, illetve öt kilométer sugarú területeket, úgynevezett körzeteket jelölt ki, s minden egyes terület középpontjába egyegy elemi iskolát tervezett. Azt sem tévesztve természetesen szem elől, hogy a gyermekeknek ne kelljen sokat gyalogolniuk. Ha a körzetben – az utolsó három év átlagát számítva – legalább 20 család vagy 30 tanköteles lakott, viszont nem volt a befogadásukra alkalmas iskola, elrendelte annak építését. A költségeket az állam nem tudta magára vállalni, ezért minden érdekelttől elvárta, hogy hozza meg önnön fizikai vagy anyagi áldozatát. A kormány „a kivitelezés zökkenőmentes lebonyolítása érdekében” Országos Népiskolai Építési Alapot hozott létre, és a törvényben kimondatta az érdekeltségek iskolaállítási és fenntartási kötelezettségét.

103

Ahol a

költségeket az érdekeltség nem vagy csak részben volt képes előteremteni, ott azok a községre hárultak, amely önként is magára vállalhatta a terheket, miként azt a vallásilag túlnyomó részben homogén területen az adott felekezet is megtehette. A törvény a költségeket két részre osztotta. Az egyik rész az iskolaépület felépítése volt, melyhez az érdekeltség minden tagjának hozzá kellett járulnia pénzzel vagy kézi- és igásmunkával. A költségek másik részét a felépített iskola fenntartása képezte, amely szintén az iskola érdekeltségi köréhez tartozók feladata és terhe volt. Az erre szolgáló különadót – a

102

A mezőgazdasági népesség érdekeit szolgáló népiskolák felállítására vonatkozó törvényjavaslat tárgyalása. Néptanítók Lapja, 1926. Rendkívüli szám. 103 1926. évi VII. tc. 2. §.

38

teherviselő képesség figyelembevétele mellett – az érdekeltség valamennyi tagjára kirótták. A kormány olyan építési, illetve átalakítási terveket adott, amelyektől nem lehetett

eltérni.

Klebelsberg személyesen

vett

részt

az

iskolaépítési

tervek

kialakításában. Ezek a tervek a külcsín mellett elsősorban az iskolaépületek szilárdságát, tartósságát, higiénikusságát és a célnak való megfelelést szolgálták. A falakat téglából építették, és nagy ablakokat illesztettek be, a tetőt palával fedték, a padlót vörösfenyővel burkolták. Az Alföldön – ahol a házak kétharmada még nádfedeles, fele vályogból épült, s egyharmadának volt csak külön WC-je az udvaron – mindez óriási előrelépés volt.104 Az állam ellenőrizte a kivitelezést, amely szakemberek (kőművesek, asztalosok, ácsok és lakatosok) feladata volt, és szükség esetén államsegélyt vagy építési kölcsönt is folyósított. A törvény bizottságot állított fel annak eldöntésére, hogy a statisztikai adatok alapján az „íróasztalnál” kijelölt helyen szükség van-e iskolára. A helyszíni szemle után határoztak arról is, hogy pontosan hol legyen az épület és hogy állami, községi, érdekeltségi vagy felekezeti jellegű legyen-e. A tanítók életének megkönnyítésére mindegyik iskolához háromszobás tanítói lakást építettek, melyhez gazdálkodásra alkalmas föld és téglából épült udvari melléképületek is tartoztak mondván, a tanító nem mehet be minduntalan a nemegyszer nagy távolságra fekvő községbe, hogy megvásárolja a háztartásához szükségeseket. Hogy megteremthesse azokat, a törvény kertilletményről rendelkezett számára.105 A törvény értelmében nagyobb építkezésekre került sor a kecskeméti, szegedi, debreceni tanyavilágban és Szabolcs megyében. E területen belül központi figyelmet kapott a Duna-Tisza köze. Az iskolaépítési terv a fővárosra nem terjedt ki.

Az ötezredik elemi népiskola felavatása A szeged-rókusi 12 tantermes népiskola 1930. október 25-i felavatása egyben az 5000. népiskolai objektum ünnepélyes átadása is volt. Kultuszminiszterként Klebelsberg egyúttal Szeged városának országgyűlési képviselője is volt, így igazán szívén viselte a város sorsát. De tegyünk most egy képzeletbeli sétát ebben az iskolában, hogyan is nézett ki az épület, illetve milyen is volt annak berendezése? A terv szerint az iskola kétemeletesre épült volna, de a pénz elfogyott, s az első emeletre hamarosan tetőt

104

Glatz Ferenc: Konzervatív reform – kultúrpolitika. In: Tudomány, kultúra, politika. Gróf Klebelsberg Kunó válogatott beszédei és írásai (1917–1932). Szerk.: Glatz Ferenc. Bp., 1990. 23. p 105 1926. évi VII. tc.

39

húztak. Az épület rendkívül kedvező fekvésű, bár kissé nyomott hangulatot teremtett, hogy a tantermeket és a folyosót, sőt az ajtókat is kb. 120 cm magasságban sötétzöld olajfestékkel festették be. Homlokzatán fehér márványtábla hirdette, hogy Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter a szegedi kül- és belterületen 5000 népiskolai tantermet és tanítói lakást épített, mely ezzel az épülettel vált teljessé. Azaz: a megépített ötezredik helyiség ebben az épületben van. 1930. szeptember 1-jén még csak a négy falat élvezhették a tanulók, mert a bútorok nem készültek el időre. Szabó János igazgató azt az életrevaló megoldást eszelte ki, hogy a gyermekek hozzanak magukkal egy kis széket. Ki tonettszéket hozott, ki kerti karosszéket, ki meg csak egy kis zsámolyt. Mindennek ellenére azonban mind a gyerekek, mind a tanítók hamar megszokták és megszerették új iskolájukat. 1930. október 25-én délután 2 órakor Klebelsberg az iskola épületében üdvözölte Horthy Miklós kormányzót. Beszédet mondott Csizmadia András országgyűlési képviselő. A kormányzó és kísérete áthaladt az épületen, két tanterembe is betekintett. Az iskola termeinek falán két lehúzható tábla volt, alatta keskeny szekrényekkel a kréták és szemléltető eszközök számára. Minden tanteremben volt dobogó tanítói íróasztallal és székkel, az ablak előtt vendégasztal, melyet virágok díszítettek, két szekrény a füzetek és kézimunkák részére. Kézmosásra a WC előtti tágas helyiség szolgált, itt több porcelán mosdókagyló volt felszerelve. A tantermeket eleinte henger alakú nagy vaskályhák fűtötték, a fogasok a folyosón voltak.106 A termek falain a helyesírási szabályoktól kezdve a régi Nagy-Magyarország térképein keresztül például a különböző állatok szaporodásainak leírásáig minden megtalálhattunk, ami – természetesen a kor színvonalán - a gyerekek tanulását segítette. A szeged-rókusi iskola felavatásával lezárult a népiskola-építési akció első szakasza, amelynek eredményeként 3475 tanterem és 1525 tanítói lakás épült. Az 5000 objektumból 3306 (66,1%) az Alföldet, 1393 (27,9%) a Dunántúlt és 301 (6%) a „megmaradt kis Felvidékünket” gazdagította. Az építési akció során 535 új népiskola épült fel. Közülük 402 tanyai és 133 belterületi volt. Az építkezésekre és átalakításokra ötvenmillió pengőt fordítottak. Az összeg felét az állam a költségvetésből fedezte, további egynegyed részét kölcsönnel támogatta. A felépült 5000 objektumból 1462 (29,2%) állami, 639 (12,8%) községi, 26 (0,5%) egyesületi és érdekeltségi, 2873

106

Dombrádi Anna: Emlékek a rókusi iskola történetéből. In: Somogyi-könyvtári Műhely. 1982. 3. sz.

40

(57,5%) egyházi fenntartású volt. Ha a statisztikai adatokat vizsgáljuk, kisebb mértékű gyarapodásnak lehetünk tanúi. Ennek az az oka, hogy a 3475 tanteremből 1290 a már meglevő, de a célnak nem megfelelő tantermek pótlására épült. Az 1525 tanítói lakás közül 489 épült a már meglevő rosszak helyébe. Így tehát a „statisztikai gyarapodás” 2185 tanterem és 1036 tanítói lakás.107 A nagyszabású iskolaépítési programnak köszönhetően az 1930/1931-es tanévben már a tankötelesek 92,5%-a járt iskolába, és a hat évnél idősebb népesség 90,4%-a tudott írni és olvasni. Csökkent a zsúfoltság is. Az 1930/1931-es tanévben „már csak” 333 elemi iskolában volt több mint 80, 84-ben több mint 100 az egy tanítóra jutók száma.108 Az iskolaépítési program jelentős anyagi áldozatokkal is együtt járt. Míg a dualizmus időszaka alatt, 1867 és 1918 között népiskolák építésére 39.894.957 aranykoronát fordítottak, addig Klebelsberg miniszterségének csupán első öt éve alatt ez az összeg 29.339.765 aranykorona. A különbséget tehát ezen adatok alapján is jól érzékelhetjük.109

Klebelsberg Kunó népiskola-programjának mérlege Klebelsberg iskolaépítési programját olvasva egyértelműen láthatjuk, hogy a miniszter mindezt, ami évekig csak terv volt, a neonacionalizmus intézményesítésével kívánta elérni. Véleménye szerint ugyanis a társadalmi rétegek csak akkor lesznek képesek megfelelni nemzetépítő szerepeiknek, ha tagjait minél erőteljesebben áthatja a nemzeti önismeret és önbecsülés érzése. Nem véletlenül. A miniszter szerint a középosztály erősítése, illetve szélesítése a cél, mégpedig oly módon, hogy összetételét alulról, természetes úton kell frissíteni. Ennek volt a legegyszerűbb útja a népiskolák építése, biztosítva ezzel a felnövekvő generációk kitörési lehetőségeit. S még egy dolog, amit Klebelsberg fontosnak tartott, szavaival élve a következő volt: „Mennyit vettünk mi a magyar néptől, amivel nincs arányban az, amit a szervezett államhatalom eddig a népnek nyújtott … A nép odaadta nyelvét és meséjét, zenéjét és ízlését, hogy azt megnemesítve , kiváló szellemek nemzetivé fokozzák fel. A politikában sem lehet ez másképp, a népies szükségleteket és vágyakat a szaktudásnak és a kormányzati

107

Benisch Arthur: A népiskolai építési akció mérlege. Néptanítók Lapja, 1930. 43–44. sz. Szombatfalvy György: Népoktatásunk az 1935–36. tanévben. Néptanítók Lapja és Népművelési Tájékoztató, 1936. 3. sz. 109 Neonacionalizmus. Gróf Klebelsberg Kunó összegyűjtött újságcikkei. (Athenaeum), Bp., 1928. 52. p. 108

41

kézségnek politikává kell kiérlelnie, és annak tiszta meglátása, világos felismerése a konszolidációs politika lényege.”110 Az a vád tehát, mellyel sokan és sokszor illették Klebelsberget, miszerint elhanyagolta a népoktatást és a népművelést, világosan láthatjuk, nem igaz. Már a háborút megelőzően is sokat foglalkozott a népiskolákkal, felméréseket készített többek között abból célból, hogy az ún. topográfiai súlypontokon, más szóval a nyelvhatárokon a magyarosodást elősegítse.111 Másik súlyos vádként több politikus is azt vetette a miniszter szemére, hogy a népiskolák felépítésével a tanyavilág megmaradását tartósította. Véleményem szerint ez sem feltétlenül igaz, hiszen a célja nyilvánvalóan nem ez volt Klebelsbergnek. Segíteni akarta a falusi és tanyasi emberek mindennapjait annak érdekében, hogy ne kelljen nélkülözniük sem a tanulást, sem pedig a munkát, mindennek pedig ez volt a legegyszerűbb módja. Az alsóbb társadalmi rétegekbe tartozók, a paraszt- és munkásfiatalok számára saját társadalmi közegükben maradva, onnan ki nem kerülve, biztosította az alapvető műveltség megszerzését.112 A népoktatás továbbfejlesztése érdekében Horthy Miklós kormányzó 1928. június 28-ai keltezésű átiratában utasította Klebelsberget arra, hogy a nemzet települési, népesedési helyzetének mérlegelésével készítsen törvényjavaslatot a nyolcosztályú népiskolának tíz évi átmeneti idő alatt történő fokozatos megvalósítására.113 A törvénytervezet az addigi 6-12 éves kor helyett 6-14, illetve 16 éves korig akarta kiterjeszteni a tankötelezettséget. Részletesen ezt a törvényjavaslatot itt most nem elemezném, dolgozatom tárgyától nem térnék el. Ekkor, 1928-ban egyébként kísérleti jelleggel már működtek nyolcosztályos iskolák többek között Diósgyőrőtt, Ózdon, Pécsett és Szegeden is.114 A tervezet elfogadására azonban a közbejött gazdasági világválság miatt nem kerülhetett sor. A korhoz képest modern színvonalú berendezéseknek, a rádiónak, a népkönyvtárnak, a vetítőgépnek és a gramofonnak, valamint az ismeretterjesztő előadások és népművelési tanfolyamok tucatjainak köszönhetően egy-egy népiskola és tanítói lakás a környezet szellemi és kulturális központja lett. Így a kultúra közelsége – a 110

Klebelsberg Kunó: Küzdelmek könyve. (Athenaeum), Bp., 1929. p. 54-55. p. Tőkéczki László: Konzervatív reform a legkorszerűbb eszközökkel. In: Tőkéczki László: Polgári múltpolgári jelen? (Konrad-Adenauer Alapítvány bp-i képviselete), Bp., 1995. 79. p. 112 T. Kiss Tamás: Állami művelődéspolitika az 1920-as években. (MMI - Mikszáth Kiadó), Bp., 1998. 69-70. p. 113 Néptanítók Lapja, 1928. 25-26. sz. 2. p. 111

42

kormány terveinek megfelelően – nemcsak a gyermekekre, hanem a felnőttekre is pozitívan hatott. Az elemi népiskoláknak volt azonban negatívuma is. Sokan azok közül, akik csak az elemit végezték el, néhány év alatt szinte mindent elfelejtettek, még a nevüket is alig bírták leírni.115 Véleményem szerint ez azonban megint csak nem róható fel Klebelsberg szemére, hiszen ha jobban belegondolunk, a mindennapok sem követelték meg az emberektől, hogy napjában többször is aláírjanak bizonyos papírokat, számokat adjanak össze vagy vonjanak ki egymásból. Ezt már a későbbi, modern korok hozzák majd magukkal. A népiskola-építési program során felépített Klebelsberg-iskolák közül több még ma is oktatási célokat szolgál. Felépítésük és a bennük folyó oktatás, nevelés és népművelés annak az Alföld-programnak a részét képezte, melyhez fogható nagyszabású tervre, valamint az azt megálmodni és megvalósítani tudó nagy formátumú politikusra a mai napig vár ez az ország. Érték őt támadások, érték őt kritikák minden oldalról, tenni akarása azonban erősebb volt mindennél, s amit elképzelt, azt véghez is vitte. A neonacionalizmus eszméjével küzdött az iskolázatlanság ellen, s őszintén hitt a magyar nemzet felemelkedésében.

114

Sárközi István: Az ellenforradalmi rendszer népiskola-politikája Magyarországon (1919. augusztus – 1944). (Akadémiai Kiadó), Bp., 1980. 160. p. 115 U.o.: 100. p.

43

V. Az egyházak és a neonacionalizmus „A magyarság a katasztrófák nemzete, legnemesebb tulajdonságai éppen a nagy szerencsétlenségek után nyilatkoznak meg a legteljesebben.” (Gróf Klebelsberg Kunó)

Trianon utáni magyar egyházszervezet A trianoni békeszerződés, ahogy a gazdaságra, a kultúrára, az egész magyar államra, úgy annak egyházszervezetére is erősen rányomta bélyegét. Felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül az elcsatolt területekkel együtt szakították el hazánktól az egyházakat és egyházmegyéket egyaránt. Mielőtt azonban rátérnék Klebelsberg Kunó egyházpolitikájára, illetve a neonacionalizmus és az egyházak kapcsolatára, mindenképp szükségét érzem, hogy néhány szót szóljak arról is, hogyan alakultak át mindennek következtében hazánk felekezeti viszonyai, az egyes vallási csoportok lélekszámarányai. A katolikus egyház latin szertartású híveinek lélekszámaránya - mivel az ország színmagyarok által lakott területe maradt meg – a maradék ország lakosaihoz viszonyítva 49,3%-ról 63,9%-ra emelkedett. Számuk az 1920 és 1938 közötti években egyenletesen nőtt. A görög katolikusok számaránya viszont csökkent: 1910-ben 2 025 508 görög katolikus élt az országban, a lakosság egészének 11%-a, 1920-ban viszont alig több mint 175 ezer, s ez csupán 2,2%-os részesedést jelentett. A reformátusok arányszáma ugyanezen oknál fogva 14,3%-ról 21%-ra ugrott. Az evangélikus egyház híveinek száma pedig a német és szláv ajkú hívek elszakításával 7,1%-ról 6,2%-ra csökkent. Az unitárius egyház egész törzse Erdélybe szakadt, híveinek arányszáma 0,4%-ról 0,1%-ra esett vissza, míg az izraeliták számaránya némileg csökkent. A nemzetiségi és felekezeti összetételben 1938 és 1941 közötti újabb határmódosítások nyomán történt jelentős változás. Látványosan emelkedett a rutén és román görög katolikusok, valamint a román és szerb görögkeletiek száma: 2,5%-ról 11,6%-ra, illetve 0,2%-ról 3,8%-ra. 116 A polgári rend restaurációja nyomán kialakult politikai berendezkedés keresztény-nemzeti ideológiára alapozott, ami együtt járt az államhatalom és az 116

A Horthy-korszak egyházai. In: Magyarország a XX. században. II. Főszerk.: Kollega Tarsoly István. (Babits Kiadó), 1996-2000. 337. p. ill. lásd a 7. sz. táblázatot a Mellékletekben.

44

egyházak, kivált a bevett keresztény, s még inkább a katolikus egyház szoros együttműködésével, illetve egymásra utaltságával. Az ország államformája 1946-ig továbbra is királyság, de koronás fő híján a református Horthy Miklós kormányzó volt az ideiglenes államfő. A kormányzó az 1920. évi I. tc. értelmében néhányat nem gyakorolhatott a megkoronázott és felkent magyar apostoli király jogosítványai közül, köztük az ún. főkegyúri jogokat sem. Azaz nem nevezhetett ki katolikus püspököket, s azokban az egyházakban, melyekben választás útján töltötték be a püspöki széket, ott nem erősíthette vagy nem tagadhatta meg a választás eredményét. Az 1920-as, illetve 1922-es törvényhozási ciklusban csak egykamarás nemzetgyűlés működött, tehát nem volt olyan szerv, amelynek egyháziak hivatalból tagjai lettek volna. A rendszer konszolidálását is szimbolizálta a kétkamarás országgyűlés helyreállítása. A képviselőház mellé 1927-től csökkentett létszámmal - 242 taggal - megszervezték az ún. felsőházat, melyet az 1926. évi XXII. tc. rögzített. A 4. § értelmében a felsőházban hivatalból helyet kapott 19 katolikus és 1 görögkeleti főpap, 6 református, 4 evangélikus és 1 unitárius személyiség (püspök, főgondnok, egyetemes felügyelő, kerületi felügyelő), valamint az ortodox és neológ izraeliták egy-egy rabbija.117 A nemzetgyűlésbe, illetve a képviselőházba politikai pártállás szerint megválasztva kerültek be egyháziak: az 1920–1922. évi nemzetgyűlésben 27, az 1922– 1927. évi nemzetgyűlésben 14, az 1927–1931. évi nemzetgyűlésbe pedig 15 egyházi személy foglalt helyet. Az egyházak működésének anyagi alapja a Horthy-korszakban is több forrásból tevődött össze. Felekezetenként eltérő volt az önfenntartás, az állami segélyezés és a hívek adakozási mértéke. A legbiztosabb jövedelmet mindenhol a földingatlan jelentette. Az I. világháború utáni Nagyatádi-féle földbirtokreform csak a katolikus nagybirtokokat érintette, ugyanakkor birtokokat juttatott a katolikus alsópapságnak és a protestáns egyházaknak egyaránt. A katolikus egyház vagyoni helyzetét soha nem érte el a többi egyház, ugyanakkor vagyonukkal az állami befolyástól függetlenül 117

A Horthy-korszak egyházai. In: Magyarország a XX. században. II. Főszerk.: Kollega Tarsoly István. (Babits Kiadó), Bp., 1996-2000. 338. p. ill. az 1926 évi XXII. tc. 4. §-ának B) része értelmében felsőház tagjai: az esztergomi érsek, aki Magyarország hercegprímása, a kalocsai és az egri érsek, a csanádi, a győri, a hajdúdorogi, a pécsi, a székesfehérvári, a szombathelyi, a váci és a veszprémi római katolikus megyéspüspök, a pannonhalmi bencés főapát, a jászói és a csornai premontrei prépost, a zirci ciszterci apát, a Magyar Kegyes Tanítórend provinciálisa (mint nagyjavadalmasok), valamint az esztergomi, kalocsai és egri székesfőkáptalan nagyprépostja, a református egyház hivatalban legidősebb három püspöke és három főgondnoka, az evangélikus egyház hivatalban legidősebb két püspöke, továbbá egyetemes felügyelője és hivatalban legidősebb kerületi felügyelője, az unitárius egyház hivatalban idősebb elnöke, a budai szerb ortodox püspök, valamint az ortodox és a neológ izraelita hitközségek által választott két rabbi.

45

gazdálkodhattak. Mindezek mellett a hívek rendszeres anyagi hozzájárulásáról természetesen egyik egyház sem mondott le.118 Láthatjuk tehát, hogy a trianoni békeszerződés az egyház helyzetére nézve is súlyos következményekkel járt. A Horthy-korszak első évtizede, Klebelsberg Kunó kultuszminiszterségének időszaka alapvető változásokat hozott az egyház életében.

Klebelsberg és a magyar egyház Ahogy azt már a korábbiakban is említettem, a neonacionalizmus eszméjében, illetve annak gyakorlati megvalósításában Klebelsberg különösképp fontos szerepet szánt a magyar egyháznak. Tisztában volt azzal, hogy a hit, a vallásos meggyőződés közelebb viheti őt és a kormányt egyaránt az emberekhez, ezek ereje pedig segítheti talpra állítani a magyar nemzetet. Sokan azt mondják, hogy egy-egy mélypont idején a nép igazi, vezető nagyjai, politikusai mindig azon voltak, s vannak, hogy nemzetüket az egészséges öntudathoz, illetve identitásukhoz visszavezessék. Pusztulás és romok között hirdetik meg programjaikat, s csepegtetnek reménységet a szívekbe. A magyar néppel is ez történt.119 Trianon után Klebelsberg volt az, aki maroknyira zsugorodott nemzetét igyekezett visszavezetni elveszített öntudatához, onnan merítve erőt az újrakezdéshez. De feltehetnénk a kérdést, vajon sikerült volna-e számára mindez a magyar egyház támogatása nélkül? Hiszen az egyház mindig is olyan intézmény volt, mely ott élt és élni is fog az emberek mindennapjaiban, az iskolákban, a templomokban, erőt és hitet adva, békét és megbocsátást hirdetve. Mielőtt azonban közelebbről is bemutatnám Klebelsberg egyházpolitikai tevékenységét,

mindenképp

szükségét

érzem,

hogy

néhány

szót

szóljak

a

kultuszminiszter mély vallásosságáról. Klebelsberg már tanulmányai során szoros kapcsolatba került az egyházzal, azon belül is a ciszterciekkel. Már akkor, fiatalon rendtestvérükké fogadták őt. Jellemző volt Klebelsbergre, hogy ha ugyan csak néha is, de felmerülnek nála egyoldalúan felekezeties vonások is. Főképp egy-egy történelmi folyamat elemzésénél jelenik meg nála a katolicizmus szerepének, mondjuk úgy „felnagyítása”. Példaként említhetjük, hogy a török utáni újjáépítés, mint katolikus mű jelenik meg Klebelsbergnél. Ebből természetesen nem lehet levonni semmiféle

118

U.o.: 339-340. p. Várszegi Asztrik: Klebelsberg és az egyház. In: Gróf Klebelsberg Kunó emlékezete. Szerk.: Zombori István. (Keresztény Értelmiségiek Szövetsége), Szeged, 1995. 8-9. p.

119

46

következtetést, csupán annyit lehet bizonyosnak venni, hogy nem előzmények nélkül jutott el idáig Klebelsberg.120 A Trianon után következő esztendőkben továbbra is fennmaradt a katolikus vallás államegyház jellege, mindannak ellenére, hogy vezető politikusaink többsége, gondoljunk csak egyszerű példaként Horthyra, protestáns vallású volt. Ugyanakkor Klebelsberg felismerte az egyre gyorsuló szekularizáció folyamatát, vagyis az egyházi birtokok világi kézbe adását. Mindennek egyaránt voltak erkölcsi és politikai következményei is. Egyrészt mindez elfordulást jelentette a régi vezetői rétegtől, ugyanakkor érdeklődést jelentett a modern polgári érdekképviseleti politika felé. Klebelsberg mindig is ellensége volt az állam és egyház elválasztásának, szerinte ugyanis az állami eszközök nem elégségesek a „lelki rekonstrukcióhoz”.121 A miniszter szemében az egyházak nem hatalmi, sokkal inkább olyan, társadalmat szolgáló, evilági intézmények, melyek népi tekintélyük, hagyományaik, kulturális és szellemi gyakorlatuk révén alkalmasak arra, – ahogyan arról már a fentiekben is szóltam - hogy a neonacionalista gondolat terjesztését szolgálják. Klebelsberg az egyházra nem csupán úgy tekintett tehát, mint ami a tömegek megfékezésére alkalmas intézmény, nála ennél sokkal többről volt szó. A konzervatív gazdasági virágzás egyik nagyon fontos lelki előkészítőjeként nézett rá. E cél elérése érdekében pedig mindent igyekezett is megtenni: az egyházi támogatásokat évről évre jelentős mértékben emelte, egyházi iskolákat támogatott, reprezentatív katolikus célokat segített - gondoljunk csak a szegedi Fogadalmi-templom felépítésére -, s mindemellett maga Klebelsberg volt az, aki a katolikusok államsegélyét bevezette. „Ma nem államosítjuk többé az iskolákat, hanem hatalmas állami építési segélyekkel jövünk támogatására

azoknak

az

egyházközségeknek,

amelyek

a

maguk

iskoláit

továbbfejleszteni és szaporítani akarják. Katolikus intézmények alapítására és ez intézmények fejlesztésére van szükségünk.”122- írja a miniszter. Mindezért - úgymond „cserébe” - az egyház sem maradhatott a régi, a lelki gondozáson túl konkrét társadalompolitikai célok érdekében kellett fellépnie, programokat fogalmaznia. Mindennek megvalósítása érdekében azonban csillapítani kellett a különböző felekezetek torzsalkodását, a közös cél, vagyis a „keresztény” front megteremtése 120

Tőkéczki László: Az egyházak és az iskoláztatás Klebelsberg Kunó nézeteiben. In: Klebelsberg Kunó. Válogatta és s.a.r.: T. Kiss Tamás. (Új Mandátum Könyvkiadó), Bp., 1999. 308. p. 121 Tőkéczki László: Az egyházak és az iskoláztatás Klebelsberg Kunó nézeteiben. In: Klebelsberg Kunó. Válogatta és s.a.r.: T. Kiss Tamás. (Új Mandátum Könyvkiadó), Bp., 1999. 310. p. 122 Neonacionalizmus. Gróf Klebelsberg Kunó összegyűjtött újságcikkei. (Athenaeum), Bp., 1928. 86. p.

47

érdekében. Mindennek következményeként pedig a magyar egyház idővel teljes mértékben azonosult a magyar állam mind külpolitikai és revíziós céljaival, mind a magántulajdonon alapuló polgári társadalom értékrendszerével.123 De melyek is voltak ezek pontosan, s hogyan kapcsolódott benne össze állam és egyház? Ami a külpolitikai viszonyokat illeti, Trianon után minden egyház a maga módján és a maga eszközeivel szolgálta a „nemzeti feltámadás ügyét”. A felekezeti béke érdekében pedig „minden egyház, más egyházak vagy az állam beavatkozását meg sem várva, maga hallgattassa el az agresszivitásnak saját táborában netán felsivító hangját.” – írja Klebelsberg.124 A belpolitikai viszonyokat tekintve a miniszter a felekezeti iskolák őszinte és nagy támogatója volt, ugyanakkor az elitképző felsőoktatásban az egyháznak nem szánt semmiféle szerepet. Ezt leszámítva azonban állam és egyház kapcsolata ekkoriban jól működőnek mondható, a magyar állam és a történeti egyházak sajátos összefonódását vehetjük észre, mely lényegében állami iskolapolitikát tett lehetővé. 125 A magyar neonacionalizmus a miniszter szerint a hazafias és a vallásos gondolatot igyekszik összefűzni. Mindennek intézményes és mindenhová eljutó kerete volt az egyházi iskolarendszer. Klebelsberg tehát az egyházaktól, az egyházi nevelőmunkától várta a neonacionalizmus eszméjének terjesztését a munkások, s főképp a parasztság körében. Erre azért is volt szükség, mert míg az értelmiség esetében ez nem jelentett akadályt, addig a munkásosztály és a dolgozó parasztság úgymond érzéketlennek mutatkozott az eszmékkel szemben: „… és valóban … az intelligencia körében tért hódított a gondolat, de a széles néprétegek lelkében a neonacionalizmus szavával nem tudom közelebb hozni a nagy katasztrófák után lényegében megújult nemzeti gondolat egész világát.”126 Klebelsberg szerint az értelmiség már a múltban is nagyobb vonzalmat érzett a „nemzeti gondolat” iránt, mint a dolgozó rétegek: „…a középosztály szeme előtt a racionalista Kossuth áll … a nép egyszerű fiainál… ők azt a Kossuthot látják, aki az 1848-iki pozsonyi országgyűlésen keresztül vitte a jobbágyságnak, a robotnak, a tizednek eltörlését.”127 „Ne áltassuk magunkat, a szocializmus, ha nem is vezetőit, de zászlóaljait elsősorban a mi tömegeinkből 123

Tőkéczki László: Az egyházak és az iskoláztatás Klebelsberg Kunó nézeteiben. In: Klebelsberg Kunó. Válogatta és s.a.r.: T. Kiss Tamás. (Új Mandátum Könyvkiadó), Bp., 1999. 310-311. p. 124 Neonacionalizmus. Gróf Klebelsberg Kunó összegyűjtött újságcikkei. (Athenaeum), Bp., 1928. 83. p. 125 Tőkéczki László: Az egyházak és az iskoláztatás Klebelsberg Kunó nézeteiben. In: Klebelsberg Kunó. Válogatta és s.a.r.: T. Kiss Tamás. (Új Mandátum Könyvkiadó), Bp., 1999. 311-314. p. 126 Neonacionalizmus. Gróf Klebelsberg Kunó összegyűjtött újságcikkei. (Athenaeum), Bp., 1928. 239. p. 127 Klebelsberg Kunó: Jöjjetek harmincas évek! (Athenaeum), 1930. 30. p.

48

rektruálja. Minden erőnket meg kell tehát feszítenünk, hogy megmaradt tömegeinket magunknak megtarthassuk, az elveszítetteket pedig szívós munkával visszaszerezzük, úgy hogy akit katolikusnak kereszteltek, az ne csak az anyakönyvben és a statisztikai kimutatások rovataiban, hanem a lelke mélyén is katolikus legyen.”128 Klebelsberg szerint annak, hogy az egyházak magukévá tegyék a neonacionalizmus ideológiáját, nincsen semmi akadálya. A XIX. század nacionalizmusa és az egyház érdekei között voltak ugyan ellentétek, de az I. világháborút követően ezek eltűntek.129 Klebelsberg számára egyet jelentett tehát az egyház nevelői munkája a neonacionalizmus eszméjének terjesztésével. S bár a trianoni békeszerződés alapjaiban rázta meg a Szent István óta folyamatos magyar katolikus egyházkormányzati struktúrát, Klebelsbergnek mégis sikerült összefogni a magyar egyházat. Volt ereje és kitartása újra talpra állítania nemzetét, s ha más eszközökkel is, de onnan újra kezdeni, ahol Trianon félbeszakította.

128

Neonacionalizmus. Gróf Klebelsberg Kunó összegyűjtött újságcikkei. (Athenaeum), Bp., 1928. 84. p. Balogh Sándor: Klebelsberg és a magyar „neonacionalizmus”. In: Valóság. Szerk.: Kőrösi József. II. évf. 3. sz. 27. p. 129

49

VI. A klebelsbergi népiskola-koncepció megvalósulása „Szeressük a hófehér színt, Szeressük a zöldet, Szeressük a piros vértől Ázott magyar földet. Mert a piros, fehér és zöld Ősi zászlónk színe, Benne fénylik, benne ragyog Dicső múltunk híre, Hősök aranyszíve.” (Móra László: Magyar Zászló)

Integrált szakdolgozatom tanári részének e fejezetében azt szeretném bemutatni, hogy a klebelsbergi népiskola-reform valójában milyen következményekkel járt, illetve milyen hatást gyakorolt közvetlenül a Trianon utáni oktatáspolitikára. Milyen változásokat hozott a tanulók életében, a tanítók mindennapjaiban, s egyáltalán, a magyar iskola világában. A népiskolák építését kimondó és szabályozó 1926. évi VII. törvénycikket mely lényegében a koncepció alapját adta - dolgozatom negyedik fejezetében már részletesen bemutattam, így erre itt már nem térnék ki. Helyette sokkal inkább arról szeretnék szólni, hogy a Trianon következtében megcsonkított országban hogyan is alakult át az iskolarendszer, azon belül is annak talapzatát képező, alapfokú, elemi iskolarendszer. A felsőbb fokú szintekre - értem ez alatt a középfokú, illetve felsőfokú képzést - nem térnék ki, hiszen egyrészt a népiskolák biztosították a neonacionalizmus gyakorlati megvalósulásának alapját, másrészt már önmagában ez csodálatra méltó a klebelsbergi életmű teljességében.

A népoktatás általános helyzete Mielőtt azonban rátérnék a konkrét változások bemutatására, szükségét érzem annak, hogy néhány szót szóljak a Trianon utáni népoktatás helyzetéről. A békeszerződés a magyar iskolarendszerre nézve is súlyos következményekkel járt. A világháború időszakában nagy mértékben megnőtt a mulasztások és kimaradások száma az iskolákban. Nem véletlenül. A bevonuló tanítók helyettesítését nagyon sok helyen nem tudták megoldani, a tanítás szünetelt, a forradalom eseményeit követő nagyszámú perek és fegyelmi eljárások pedig végképp lehetetlenné tették a zavartalan nevelői munka biztosítását.

50

Az iskolaépületek fizikai állaga és felszerelésük is nagyban sérült a háborút követően. A kivonuló szerb és román hadsereg is nagy károkat okozott, mindemellett szomorú tény, hogy 1920-ban a 6-11 évesek 17,2%-a, a 12-14 évesek 58,3%-a nem járt iskolába. A tanév is nagyrészt az őszi, illetve a tavaszi hónapokra korlátozódott, akkor is természetesen a mezőgazdasági munkák nélküli időszakokra. A Trianon utáni kultúrpolitika elsődleges feladatának tekintette tehát mindennek pozitív irányba történő megváltoztatását, a szegényebb társadalmi rétegek iskolázottságának megoldását. Ez azonban sajnos nem ment egyik napról a másikra, a megfelelő tárgyi és személyi feltételek nélkül pedig talán lehetetlen is lett volna.130 A népiskolák fele ekkoriban ún. osztatlan népiskolákként működött. Ez azt jelentette, hogy minden osztályt egy tanító tanított. Az iskolák 6,6%-a teljesen osztott volt, itt minden osztályt külön tanító oktatott. Iskolákból is hiány volt, emellett sajnos jellemző volt a nagyfokú zsúfoltság, az elavult tantermek és tanítói lakások is. Az államháztartás helyzete és a költségvetés azonban ekkor még nem tudta lehetővé tenni az ezen történő változást. A helyzetet az analfabétizmus aránya nagyban súlyosbította.131 Az 1920. évi népszámlálás adatai szerint hazánkban 1.090.715 a hat éven felüli írni-olvasni nem tudók száma, mely az összlakosság 15,2%-át jelentette. A mindennapi tanköteles korban negyed részük volt, s több mint felük 40 éven felüli volt. Magyarországnak ekkoriban három nagyobb pontja volt, ahol az analfabétizmus kiváltképp magas arányokat mutatott: Szabolcs-Szatmár, Zala vármegyék, valamint Pest-Pilis-Solt-Kiskun és Csongrád vármegyék határa. Összehasonlítva azonban a hazai helyzetet más európai országokkal, azt láthatjuk, hogy a magyar mutatók kedvezőbbek, mint például Spanyolországé, ahol ekkor 60%-os volt az analfabétizmus, vagy mint például Lengyelországé, ahol 50% volt ez az arány. Természetesen megint más országokat nézve viszont óriási volt a lemaradásunk, egyszerű példaként gondoljunk csak Svájcra, a 0,1%-os arányú analfabétizmussal.132 Van itt azonban még egy dolog, amiben az 1920-as évek első fele nagy változásokat hozott, ez pedig nem más, mint a tanítók bérezése. Ahogy napjainkban, úgy már akkor is különböző osztályokba sorolták be a tanítókat, s aszerint kapták 130

Horváth László – Dr. Pornói Imre: Neveléstörténet. (Bessenyei György Könyvkiadó), Nyíregyháza, 2002. 182. p. 131 Az erről szóló adatokat lásd az 5. ill. a 6. sz. táblázatban a Mellékletekben. 132 Horváth László – Dr. Pornói Imre: Neveléstörténet. (Bessenyei György Könyvkiadó), Nyíregyháza, 2002. 183. p.

51

fizetésüket. A háború előtti állami tanítók a XI. fizetési osztálynak megfelelő, vagy annál is alacsonyabb fizetéssel rendelkeztek, a háborút követően ebben a helyzetben már csak huszaduk volt. Az elérhető legmagasabb fizetési osztályba a háború előtti 5%kal szemben a 20-as évek második felére közel 60%-uk került. Egy kezdő tanító fizetése akkoriban kb. 100 korona volt, összehasonlításképp egy királyi tanfelügyelő 400 koronát kapott havonta. 1927-ben, tehát már a klebelsbergi reformokat követően, illetve azokkal egyidőben a különbség már csupán 2,29-szeres. A kezdő tanító ekkor 144 pengőt, a királyi tanfelügyelő 330 pengőt kapott. A tanítói fizetést pedig még a lakáspénz és a családi pótlék egészítette ki.133 Mindezt csupán szemléltetésképp vázoltam fel, a célom az volt, hogy a változást érzékeltessem, amit a klebelsbergi reformok fognak majd magukkal hozni.

A népiskola, mint iskolatípus szervezete és tanterve Népiskola megnevezés alatt azt az alsó szintű iskolatípust értjük, melyben a tanulók anyanyelvükön – a tanító vezetésével – vallási, erkölcsi és állapotbeli kötelességeik mellett az írni-olvasni, illetve számolni tudás elemi kézségét tanulták meg. Az első hivatalos hazai rendelkezést 1560-ban, a nagyszombati zsinaton fogalmazták meg a népiskoláról. Az évszázadok során a népiskolák tananyaga és szervezete egyaránt számos változáson ment keresztül. Jelen keretek között nem venném végig, melyek is voltak e változások, amit viszont mindenképp megemlítenék, az nem más, mint az 1868. évi XXXVIII. tc. 134 A törvény 8. §-a értelmében a népoktatási tanintézmények közé soroljuk az elemi népiskolákat, felsőbb népiskolákat, polgári iskolákat és a tanítóképezdéket. A törvény 48. §-a értelmében „az elemi népiskolai oktatás” két részlegből áll, melyek a következők: a hat évig tartó mindennapi elemi népiskola, ahová a szülő 6-12 év közötti gyermekét köteles járatni, illetve a három évre terjedő ismétlő elemi népiskola. Ez utóbbiba a 12-15 év közötti gyermekek jártak. A törvény értelmében „a népoktatási tanintézetek vagy nyilvános vagy magániskolák”, illetve „népoktatási nyilvános tanintézeteket a törvény által megszabott módon állíthatnak és fenntarthatnak a hazában létező hitfelekezetek, társulatok és egyesek, községek, és az állam.”135 133

Horváth László – Dr. Pornói Imre: Neveléstörténet. (Bessenyei György Könyvkiadó), Nyíregyháza, 2002. 184. p. 134 A magyar neveléstörténet forrásai VI. Dr. Mészáros István: Magyar iskolatípusok, 996-1990. (Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum), Bp., 1995. 5. ill. 19. p. 135 1868. évi XXXVIII. tc.

52

Az 1921. évi XXX. tc. a következőket mondja ki: a szülő köteles gyermekét „1/ hat éven át elemi népiskolai, 2/ továbbá három éven át továbbképző (ismétlő) népiskolai oktatásban részesíteni”. E törvény értelmében tehát minden szülő köteles gyermekét a hatodik életév betöltése után kilenc éven át nyilvános oktatásban részesíttetni. Az iskoláztatás ideje alatt kötelező a vasárnapi és ünnepnapi istentisztelet látogatása is. A tanítási idő átlag 10 hónap, mely hivatalos úton maximum két hónappal rövidíthető meg. Az iskolába járás alól a törvény felmenti azokat a gyermekeket, akik otthonukban megfelelő oktatásban részesülnek, illetve testileg vagy szellemileg hátramaradtak és akiknek egészségét vagy biztonságát az iskolába járás veszélyezteti. Ha a gyermek gondviselője a gyermeket nem iratja be vagy akadályozza őt az iskolalátogatásban, akkor pénzbírsággal vagy szabadságvesztéssel büntethető.136 A törvényi szabályozást megismerve most azt vizsgálnám meg, hogyan is nézett ki mindez a gyakorlatban. Az elemi mindennapi iskola Az elemi mindennapi iskola – ahogy azt a törvény kimondja – hat évfolyamból állt, egy vagy több tanító vezetése alatt, tehát részben, illetve egészben osztott vagy osztatlan formában működött. A pontos számadatokat az alábbi táblázat mutatja: Az iskolák osztottsága Egytanítós osztatlan iskola

1914-ben 9.978

1923-ban 58%

3.202

Kéttanítós részben osztott iskola

3.497

1.540

Háromtanítós részben osztott iskola

1.220

495

Négytanítós részben osztott iskola

813

363

Öttanítós részben osztott iskola

509

210

Hat és több tanítós teljesen osztott iskola

912

Összesen:

16.929

5%

695

49%

10%

6505

9. sz. táblázat: Az iskolák osztottsága137

136

1921. évi XXX. tc. Kornis Gyula: Magyarország közoktatásügye a világháború óta. (Magyar Paedagogiai Társaság Kiadása), Bp., 1927. 54. p.

137

53

A kötelező tantárgyak a következőképpen alakultak a mindennapi elemi iskolákban:138 I. II.

Hit- és erkölcstan Magyar nyelv [a) beszéd- és értelemgyakorlatok, b) olvasás és olvasmánytárgyalás, c) írás, d) fogalmazás, e) helyesírás és nyelvi magyarázatok] III. Számtan és mértan IV. Földrajz V. Történelem [a) a magyar nemzet történelme, b) polgári jogok és kötelességek] VI. Természeti és gazdasági ismeretek [a) természettan és vegytan, b) természetrajz, gazdaságtan és háztartástan, c) egészségtan] VII. Rajz VIII. Ének IX. Kézimunka X. Testgyakorlás Azt, hogy évfolyamokra lebontva mindez hogyan is alakult, az óraterveket ábrázoló táblázatból tudhatjuk meg.

Osztott iskola

Osztatlan iskola

I.

II.

III.

IV.

V.

VI.

Össz

I.

II.

III.

IV.

V.

VI.

Össz

1.

Hit és erkölcstan

2

2

2

2

2

2

12

2.

Magyar nyelv

10

10

10

9

7

7

53

3

3

3

3

-2-

14

5

5

5

5

4

4

28

1½

1

1½

1

-1-

6

-

-

-

2

2

2

6

-

-

-

1

-1-

2

-

-

-1-

1

-1-

2

-1-

-- 1 --

2

4.

Számtan és mértan Földrajz

5.

Történelem

-

-

-

-

3

2

5

-

-

6.

Természeti és gazd. ismeret.

-

-

2

2

4

5

13

-

-

7. 8.

Rajzolás Éneklés

1

1 1

1 1

1 2

2 2

2 2

7 9

-½-

-½-

-½-- ½ --

1 1

9.

Kézimunka

-

1

1

1

2

2

7

-

-½-

-½-

1

10.

Testgyak.

2

2

2

2

2

2

12

20

22

24

26

30

30

3.

10. sz. táblázat: Óratervek a mindennapi elemi iskolákban

Klebelsberg Kunó

152

-1-

-- 1 -7

7½

-- 1 -9 9½ 9½ 9½

2 32

139

azonban mindezen – megkezdve ezzel népiskolai

reformprogramját – változtatott. Az 1925. évi 1467/1925. eln. sz. rendelet értelmében az új tanterv az állami, községi, magán és izraelita elemi népiskolák számára kötelező. A

138

U.o.: 54-55. p. Kornis Gyula: Magyarország közoktatásügye a világháború óta. (Magyar Paedagogiai Társaság Kiadása), Bp., 1927. 55. p.

139

54

felekezeti iskolák maguk készítették tantervüket, ugyanakkor a tárgybeosztásban, az óraszámban és módszerben követték a hivatalos tantervet.140 A miniszter célja egyértelmű lehet számunkra. A neonacionalizmus eszméje szerint a legfontosabbá a nemzeti nevelést tette, középpontba helyezve a gyermekek vallásos, hazafias, erkölcsös, értelmes és öntudatos nevelését. Ezekhez az általános célkitűzésekhez igazodtak az egyes tantárgyak célkitűzései is. Itt most csupán néhány, általam érdekesnek és - azt kell, hogy mondjam, a mai kor számára is megfontolandónak tartott – célkitűzést említenék. Itt van egyszerű példaként a magyarnyelvi oktatás célja, ami többek között a gyermek természetes kifejezési ösztönének fejlesztését, gondolatainak, érzelmeinek szóban és írásban történő szabatos kifejezését jelenti. Mindemellett egyik nagyon fontos célként jelenik meg a családi élet és az iskolai nevelés áthidalása, a nemzet szellemi életébe való bekapcsolása, az otthon, a szülőföld, a nép, és a haza megszerettetése, a vallásos és erkölcsi alapon nyugvó nemzeti műveltség elemeinek biztosítása. De nézzük meg a történelmi oktatás céljait is. Hogyan is szólnak ezek? A magyar nemzet történetének megismerése világtörténeti események érintésével, a múlt iránti kegyelet, nemzeti önérzet, hazaszeretet, az isteni gondviselésbe vetett hit megerősítése, hogy csak néhányat említsek.141 Szép szavak voltak ezek már akkor is, szép szavak ezek napjainkban is. Csak az évtizedek távlatában valahogy megüresedtek. Évekig szólni sem lehetett róluk, ha mégis, keményen meghurcolták érte az embert. Láthatjuk tehát, hogy a klebelsbergi koncepció célja egyértelműen a neonacionalizmus eszméjéből táplálkozik. Úgyis mondhatnánk, hogy mindez a békés revíziót szolgálta. Azt a kultúrfölény-programot, melyet a miniszter már évekkel ezelőtt meghirdetett. „A politikai Trianonban be kellett mennünk, de a kultúpolitikai fegyverletétel önkéntes lenne.” – mondta Klebelsberg.142 S ez a gondolat ott volt a népiskolákban, a középiskolákban, az egyetemeken, a népkönyvtárakban, mindenhol, ahol, tanulni és művelődni lehetett.

140

U.o.: 55-56. p. Kornis Gyula: Magyarország közoktatásügye a világháború óta. (Magyar Paedagogiai Társaság Kiadása), Bp., 1927. 59-60. p. 142 Neonacionalizmus. Gróf Klebelsberg Kunó összegyűjtött újságcikkei. (Athenaeum), Bp., 1928. 247. p. 141

55

A továbbképző (ismétlő) iskola Az 1921. évi XXX. tc. értelmében a hat évfolyamos mindennapi iskola fölé hároméves továbbképző iskola épült. Nemzetnevelői szempontból igencsak fontos szerepet töltött be, hiszen a mindennapi iskolát végzett tanulóknak csak 5%-a tanult tovább, többségük csupán ebben az iskolatípusban művelődhetett. A 12-15 év között lányoknak és fiúknak pedig különösen fontos volt a tiszta és erkölcsös nevelés. Ekkoriban egyébként három típusát különböztették meg a továbbképző iskoláknak. Voltak az általános, illetve a gazdasági ismétlő iskolák, valamint a szaktanítós gazdasági iskolák. Mind a három iskolatípus az 1902-ben kiadott gazdasági ismétlő iskolai tanterv alapján készítette el tanmenetét. A) A közismereti tárgyak közé a következők tartoztak: I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI.

Hit- és erkölcstan Olvasás Földrajz Történelem Természettudományok Egészségtan Helyesírás és fogalmazás Számtan Mértan (csak a fiúk részére) Alkotmánytan (csak a fiúk részére) Csecsemőápolás (csak a lányok részére)

B) A gazdasági ismeretek közé a következők tartoztak (a teljesség igénye nélkül): Fiúk részére: A talaj. Földművelés és növénytermesztés. Állattenyésztés. Szőlőművelés. Lányok részére: Konyhakertészet. Tejkezelés. Háztartástan és női kézimunka stb. Láthatjuk tehát, hogy mind az elemi iskolák, mind a továbbképző iskolák tanmenete az új elvárásokat és az új célokat hordozta magában. A művelődést, illetve a népoktatás hatásának fokozását a különböző ifjúsági egyesületek, így például a leventeegyesületek és az ifjúsági könyvtárak segítették. „Mindent elkövetek, hogy iskolarendszerünket úgy alakítsam át, hogy a korábban túltengő elméleti irányt az élet nagy szükségleteivel számoló gyakorlati tendencia váltsa fel. Én jól tudom azt, és e részben ne akarjanak kitanítani engem, hogy ezzel sok szépség, sőt tovább megyek, sok vonzó nemzeti tulajdonságunk is veszendőbe mehet, de amikor egy társadalmi osztály akkora megélhetési krízisben vergődik, mint Trianon után a magyar intelligencia, akkor a kultuszminiszternek nincs joga esztetizálni, hanem azt kell nyújtania a jövő nemzedéknek, amire majd az életben szüksége lesz.”143 – mondta Klebelsberg, s úgy

143

Klebelsberg Kunó: Világválságban. Bp., 1931. 26. p.

56

hiszem, helyesen. Új célok születtek a régiek helyett, új határok ölelték körül az országot, új álmokat álmodott a magyar nemzet.

A népiskolák tanítói, igazgatásuk és felügyeletük A magyarországi elemi iskolákban tanítóként csak az volt alkalmazható, aki valamely törvényes alapon szervezett tanítóképzőben oklevelet szerzett. Alkalmazása – mely egyébként életfogytiglan érvényes volt, ha csak erkölcsi kihágást vagy bűntettet nem követett el az illető - az államnál kinevezés, a községeknél és a különböző felekezeteknél választás útján történt. Az állami tanítót a vallás- és közoktatásügyi minisztérium nevezte ki, a községi tanítót a községi iskolaszék, a felekezetit a felekezeti iskolaszék választotta.144 A tanítókra vonatkozó fegyelmi rendet, illetve az iskolafenntartói jogviszonyt az 1907. évi XXVI. és XXVII. tc. szabályozta részletesen. Az állami elemi iskolai tanítók illetményeit a 7000/1925. M. E. sz. rendelet szabályozta.145 Ennek értelmében a tanítók illetménye havi 125 pengő kezdőfizetés és havi 250 pengő legmagasabb fizetés között váltakoztak. A tanítók automatikusan léptek előre és működésük 31. évében elérték a legmagasabb fizetési fokot.146 A népiskolai hatóságokat a helyi felügyelet, a királyi tanfelügyelő és a közigazgatási bizottság, illetve a legfőbb állami felügyelet képezte. A helyi felügyelet kötelező jellegű volt, s az állami iskolák, részben pedig a főispánok által kinevezett tagokból álló gondnokság alá tartozott. A gondnokság, illetve a mellette működő községi iskolaszék közvetlenül a királyi tanfelügyelőség alá volt rendelve. Ez utóbbinak hatásköre egy tankerületre terjedt ki. Egyébként minden vármegye egy tankerületet jelentett, Budapest pedig külön tankerült volt. A tanfelügyelőnek kötelessége volt minden oktatási intézményt – értem ez alatt például a kisdedóvókat, elemi-, felső nép-, illetve polgári iskolákat, tanítóképzőket stb. – személyesen meglátogatni, a tantervek végrehajtására felügyelni és a népiskolai közigazgatást elvégezni. A felügyelet csúcsán a vallás- és közoktatásügyi miniszter állt, ő gyakorolta az állami főfelügyeletet.147

144

Kornis Gyula: Magyarország közoktatásügye a világháború óta. (Magyar Paedagogiai Társaság Kiadása), Bp., 1927. 67. p. 145 Az elemi iskolai tanítóknak járó fizetésekről lásd a 12. sz. táblázatot a Mellékletekben. 146 Kornis Gyula: Magyarország közoktatásügye a világháború óta. (Magyar Paedagogiai Társaság Kiadása), Bp., 1927. 68. p. 147 Kornis Gyula: Magyarország közoktatásügye a világháború óta. (Magyar Paedagogiai Társaság Kiadása), Bp., 1927. 69-71. p.

57

Láthatjuk tehát, hogy már ekkor is mennyire hierarchizált volt az oktatás rendszere, ugyanakkor mindennek és mindenkinek megvolt a pontos helye és feladata. E fejezet következő részében pedig azt igyekszem megvizsgálni, hogy mennyiben jelentett és hozott változásokat az 1925-ben kiadott új népiskolai tanterv, illetve milyen körülmények között tanítottak akkoriban a népiskolai tanítók.

Az 1925-ös, új népiskolai tanterv A tantervek mindig is fontos szerepet töltöttek, s töltenek be ma is az oktatásban. Eleinte a tananyag kijelölését, annak tervezését szolgálták, majd később, Comenius idejétől mindez elméleti alátámasztást is kapott. Egyre több olyan tankönyv jelent meg, melyek egyben tantervként is szolgáltak a tanítóknak számára. De bármilyen formában is jelentek meg, egy célt érdekében születtek. A tanterv valójában nem más, mint az oktatás tartalmának kiválasztását és elrendezését szabályozó dokumentum.148 Nem volt ez Klebelsberg idején sem máshogy. A tanterv akkoriban azoknak az ismereteknek és kézségeknek a foglalatja, amelyekre az iskolának a mindennapi tankötelezettség ideje alatt meg kell tanítania a növendékeit. A tanterv nem csupán felsorolása és évfolyamokra való felosztása az elemi népiskolában tanítandó ismeretanyagnak és bizonyos kézségeknek, hanem céltudatos elrendezése is.149

De mégis, miben

különbözött az új tanterv az azt megelőzőtől? Mindenekelőtt a régi tanterv – vagyis az 1905-ös - nem tűzte ki a népiskola célját, ellentétben az 1925-sel, mely a vallásos, erkölcsös, értelmes és öntudatos hazafias ember nevelésében látta a főbb célt, aki rendelkezik az általános műveltség alapjaival és képes arra, hogy ismereteit a gyakorlati életben értékesítse. Úgy gondolom, ez mindenképp nagyon fontos. Szükség van kitűzött célokra, hogy ha pedagógusként feltesszük a kérdést magunkban, miért is tanítunk, tudjunk rá választ adni. A vallásos polgár nevelését várja el a tanítótól, mert azt mondja, hogy „az erkölcsi nevelésnek biztos alapja és első legerősebb eszköze a vallás…” Az új tanterv tehát célkitűző, úgyis mondhatnánk, ez az első irányító tanterve a magyar népoktatásnak. 150 Az új tantervet bevezető rendelet a régi tanterv szerves továbbfejlesztésének tartja. Minden nevelő iskola célja tájékozódást nyújtani minden életbelépő ifjúnak és leánynak az Istentől teremtett és fenntartott természetben és társadalomban, illetve

148

Didaktika. Szerk.: Falus Iván. (Nemzeti Tankönyvkiadó), Bp., 2003. 192. ill. 193. p. Célkitűzések az új tantervben. In: Néptanítók Lapja, LVIII. évf. XLI-XLII. sz., 1925. november 1. 150 Célkitűzések az új tantervben. In: Néptanítók Lapja. LVIII. évf. XLI-XLII. sz. 1925. november 1. 149

58

bekapcsolni őket és képességeiket a természet és társadalom életébe. A régi tantervvel ellentétben, mely a hat osztály heti óráinak számát 102-ben állapítja meg és 14 tantárgyat sorol fel, az új tanterv a heti óraszámot 152-ben mondja ki, a tantárgyak számát pedig 10-ben.151 A tantárgyak részletes célját öt pontban határozza meg, melyek a következők: 1. a kifejezési ösztön fejlesztése, 2. értelem és érzelem fejlesztése, 3. a nemzetté alakuló társadalom szellemi életbe való bekapcsolása, 4. az otthontól a hazáig terjedő föld megszerettetése, 5. eszményi alapokon nyugvó nemzeti műveltség elemeinek biztosítása.152 Ezek után következnek a különböző tantárgyak egyes céljai, melyeket most dolgozatomban nem részleteznék, mivel a témától nem szeretnék eltérni. Annyit azért mégis elmondanék, hogy az egyes tárgykörök és azokon belül az alcsoportok célkitűzései láncszemként kapcsolódnak egymáshoz, s e láncszemek összefoglalásában van benne „a népiskola célja a maga egészében”. A régi tanterv osztott és osztatlan iskolákat jelöl meg, ahol mindkét iskolatípus tananyaga ugyanaz, míg az új tanterv külön jelöli ki az osztatlan iskola anyagát, ami egyértelműen megvalósítható. Nagyobb gondot fordít az alaki képzésre és nevelésre, illetve a régi tantervvel ellentétben, mely a tanítási anyagot helyezi előtérbe, az új a tanítás célját és a gyermeket méltatja figyelemre. A valóságból indul ki és megelégszik az elvonás kisebb fokával, illetve a lélek minden irányú működését és a testet foglalkoztatja, míg az előző az anyag elvont rendszerét túlbecsülte és főképp az emlékezetet foglalkoztatta. Az új tanterv tehát úgymond sokkal könnyebb és érdekesebb az előzőnél, pontosabb, jobban megfelel a gyermekeknek és sokkalta harmonikusabb, mint a régi.153 Jól láthatjuk mindebből, hogy a klebelsbergi neonacionalizmus eszmeköre mennyire áthatotta az új népiskolai tantervet is. A tenni akarás, a Klebelsberg által olyan nagyon áhított cselekvő nacionalizmus kiformálása volt tehát a távolabbi cél, melyhez eképp vezetett az út.

A népiskolák tanítói A pedagógus életpálya a történelem során általában nagyra becsült szerep volt. A tanító, a pedagógus az, aki – megfelelő eszközökkel a kezében – alakítani képes a gyermekek jellemét, értékrendszerét, világnézetét, ami aztán a gyermek későbbi életét

151

Az elemi népiskola heti óratevét lásd a 11. sz. táblázatban a Mellékletekben. Célkitűzések az új tantervben. In: Néptanítók Lapja. LVIII. évf. XLI-XLII. sz. 1925. november 1. 153 Népiskolai tanterv. In: Néptanítók Lapja. LX. évf. XXIII-XXIV. sz. 1927. június 20. 152

59

nagyban befolyásolni képes. Nem volt mindegy tehát már ekkor, Klebelsberg korában sem, kiből válhat jó tanár, hiszen a felnövekvő nemzedék jövője múlhat rajtuk. „Jó tanítónak lenni nehéz, de nem lehetetlen.” – mondták akkoriban, s úgy hiszem, ez mai világunkra is igaz lehet. Dolgozatom e részében egy 1925-ös tanítói tükör alapján igyekszem bemutatni, mit is vártak el akkoriban a pedagógustól. A tanító tükre - mely a különböző pedagógiai, didaktikai és metodikai elméleteket tartalmazza - akkor tesz jó szolgálatot, ha „minden alkotó-elve egy pontban fut össze”. E fókusz természetesen csak a személyiség, vagyis az erkölcsi jellem lehet. A tanítási tükör segítségével minden tantárgy módszeres egységét úgy meg lehetett tervezni, hogy a tanítás egyértelműen sikeres legyen.154 De hogyan is nézett ez ki? Az előkészítés menetét két nagy részre tagolta. Az „A” rész a tárgyi előkészülést jelentette. „Ilyenkor kiszemeljük a tanítványainknak valót, valamint az új ismeretet appercipiáló képzetanyagot.” A „B” rész szerint az előzőekben pontosan megállapított tananyagot a tanítási tükör elé vesszük és a „természetességre, erőkímélésre és összhangzatos képzésre való törekvés szándékával” megállapítjuk a következőket: 1. Mi előzte meg és mi követi a tanítandó egységet tanmenetünkben? 2. Miféle rokon, a megértést könnyítő ismereteik vannak a tanulóinknak? 3. Mely pontokon érintkezik a tanítandó egység más tantárgyakkal? 4. Mely tantárgyaknak használhatunk? 5. Miféle érzelemnemesítő, akaratfejlesztő, családi érzést tudatosító, társadalmi érzéket mélyítő, vallásos érzületet ápoló, természet szeretetére segítő, nemzeti önismeretre vezető, áldozatkész hazafiságra nevelő, az egészség óvására és fokozására serkentő mozzanatok vannak a tanítandó egységben? 6. Miféle lehetőségek adódnak az átéletésre, a tanulók stílusérzékének fejlesztésére és az ügyesítésre? 7. Melyek a legalkalmasabb szemléltetési eszközök és tanszerek? 8. Miképpen tagolódjék az anyag? 9. Milyen alakban tanítsunk? 10. Hogyan biztosítsuk a megtanított új ismeret megrögződését és hasznosító alkalmazását? 11. Melyik irányban és mekkora mértékben járulhatunk hozzá ezzel a tanítással a jellem fejlesztéséhez?

154

A tanító tükre. In: Néptanítók Lapja. LVIII. évf. XIX-XX. sz. 1925. május 18.

60

E szempontoknak megfelelően a tanítást követően a következő kérdéseket kell megválaszolnia a pedagógusnak: (A mai szóhasználatban ezt reflektálásnak mondhatnánk.) A) Tárgyi szempontból helyes volt-e a tanítás? B) Pedagógiai szempontból jó volt-e a tanítás, azaz: 1. Beilleszkedett-e a tárgy tanításának menetébe? 2. Helyesen tagolta-e az anyagot? 3. Megfelelő volt-e a tanítás alakja és jók voltak-e a kérdései? 4. Jól választotta-e meg a szemléltetési eszközöket, tanszereket és helyesen használta-e ezeket? 5. Kihasználta-e a cselekedtető alkalmakat? Nevelte-e a tanulók stílusérzékét és ügyességét? 6. Érvényesítette-e a koncentráció, gyakorlatiasság és a munkaszeretetre való nevelés elvét? 7. Kiaknázta-e az érzelemnemesítő és akaratfejlesztő, a családi érzést tudatosító, társadalmi érzéket, a szolidaritást mélyítő, vallásos érzülete ápoló, a természet szeretetére segítő, nemzeti önismeretre vezető, az áldozatkész hazafiságra nevelő és az egészség óvására és fokozására serkentő mozzanatokat? 8. Miképpen rögzítette meg és jól hasznosította-e a tanult ismereteket? 9. Célra vezetők voltak-e a fegyelmezési eszközök és helyes volt-e ezek alkalmazása? 10. Hozzájárult-e, mégpedig mely irányban és mekkora mértékben a tanulók személyiséggé válásához? Ha a tanítás előkészületénél minden szempontot figyelembe vesz a pedagógus, abban az esetben minden itt kérdésre igenlő választ ad, s mindez az elméleti belátással teljes mértékben megegyezik. A tanítói tükör szerint ez az alapos előkészület alapos munkát igényel, a kezdetén ugyan fáradságos, de mindvégig hasznos. Mindemellett meghozza gyümölcsét is. Egyrészt „az iskolai munka számunkra semmiféle más pályán nem élvezhető gyönyörűséggé lesz”, másrészt „jól végzett munkánk elmaradhatatlan eredményei további fáradozásra ösztönöznek”. „Így vagyunk igazi tanítók: a magyar néperő állandó ébresztői. „A rend, a hasznos és nemes élet, az erény példáját adni, van-e magasztosabb hivatás, mit ember 61

betölthet?” – kérdezi Széchenyi. Nincs! E magasztos hivatás pedig – s ez lelkesítsen bennünket, - a tanítói hivatás. Ha ezt ideálisan betöltjük, végezzük a legreálisabb irredenta-nevelést és egyúttal a népek testvériesülésének, az alkotó pacifizmusnak eszméjét is szolgáljuk.”155 Láthatjuk tehát, hogy a tanítás tervezésében már nyolcvan évvel ezelőtt is érvényesültek azok a pedagógiai elvek, melyek ma is léteznek, melyek ma is végig kísérik – jó esetben – egy pedagógus tervező munkáját. Nyilván nem pontosan ilyen elvek szerint, mint például az „irredenta-nevelés”, de akkor, a megszégyenítő békeszerződés után mi mást is várhatnánk? A nemzet lelkületének ápolására, áldozatkész hazafiságra volt szükség, s ezt kellett a nevelés középpontjába is helyezni. S most szólnék néhány szót arról, hogyan is rendelkeztek a külterületi, vagyis a tanyasi világ tanítóinak életkörülményeiről, megélhetéséről, illetve otthonáról. A külterületi tanítóság az 1920-as évek elején még egyáltalán nem volt vonzónak mondható. Sokkal több hátrányát és nehézségét lehet felsorolni, mintsem előnyét. A tanyasi tanító élete sokkal nehezebb volt, mint azé, aki belterületen, vagyis nagyobb községben, faluban tanított. Külterületen a tanítók otthona 3-40 km távolságban volt a község belterületétől. „Lakásának olyannak kell lenni, hogy a tanító, aki kénytelen a kulturális élettől távol élni, abban magának otthont teremthessen.” A tanító számára ez a hely volt az egyetlen, ahol pihenni tudott, képes volt erőt gyűjteni, ez a hely volt „testi és lelki felüdülésének tanyája”. De nem volt mindegy az sem, kit lehetett külterületi tanítónak kinevezni. A szokás azt diktálta akkoriban, hogy „tanítónő külterületi iskolához nem való”, mivel ő a magyar jövő szempontjából olyan fontos, energikus jellegű, férfias nevelésben nem tudja részesíteni a gyermekeket. A tanítónő mellett nőtlen tanító sem ideális a külterületi iskolákhoz, mivel a községtől messze, a tanyasi világban helyette senki más nem készíti el az ételt, senki nem mosogat el, nem takarít ki, erre mindre a tanítónak kellett, hogy gondja legyen. Mindez pedig egy nőtlen férfitól nehezen várható el. Mindenképpen nős tanítót kellett tehát a külterületre kihelyezni, azzal a feltétellel, hogy kulturális megélhetését, gyermekei gondtalan nevelését biztosítani kellett számára.156 A tanító lakásának a törvényi szabályozás értelmében kétszobásnak kellett lennie, bár sokak szerint az odaérkező és általában ott is éjszakázó vendégek miatt a 155 156

A tanító tükre. In: Néptanítók Lapja. LVIII. évf. XIX-XX. sz. 1925. május 18. A tanya kultúrájáért. In: Néptanítók Lapja. LVIII. évf. XXI-XXII. sz. 1925. június 2.

62

háromszobás lakás lenne az ideális. Az iskolai helyiségektől teljesen el kellett különíteni a lakóhelyet. A konyhának megfelelő méretűnek kellett lennie, s nem volt szabad földesnek lennie. A konyhából nyílt az éléskamra, onnan a padlásfeljáró, a lakás alá pedig pincét kellett kialakítani. Az épülethez tartozott az ún. nyári konyha, amit akkor főképp mosókonyhának használtak, illetve ebben a helyiségben építették fel a sütőkemencét és a húsfüstölőt, melyek a külterületi életnél nélkülözhetetlenek voltak. Gondoljunk csak bele, a tanító nem gyalogolhatott szinte minden nap friss kenyérért és húsért a faluba, ezeket magának kellett elkészítenie. Az istálló, illetve a kert is fontos részét képezte az otthonnak, itt tarthatta a tanító a különböző jószágait, itt rendezhette be kis gazdaságát.157 S most nézzünk meg két korabeli pályázati felhívást a megüresedett tanító állások betöltésére: „A VÁRGESZTESI (Komárom m.) róm. kath. kántortanítói állásra lemondás folytán pályázatot hirdetünk. Javadalom: lakás, gazdasági épületek, kert, 1 hold szántóföld, erdei köbméter fa, 11 mérő gabona, 20 értékegység és 250 aranykorona államsegély. Kötelesség: díjlevél szerint, osztatlan iskola, német nyelv szükséges. Pályázati határidő és énekpróba január 26-án. Menekültek, B-listások előnyben. Kérvények felszerelve küldendők: róm. kath. Iskolaszék.”158 „Az IRSAI evang. iskolaszék II. férfitanítói állásra pályázatot hirdet.

Javadalma:

kétszobás

lakás

kerttel,

50%

helyi

hozzájárulás, államsegély. A kántor esetleges helyettesítése miatt a tót nyelvet is bírók előnyben részesülnek. Pályázati határidő e lap megjelenésétől számított 15 nap. Evang. iskolaszék, Irsa.”159 Nagy gondot okozott a külterületi tanítóknak fizetésük átvétele is. A fizetések kiosztására minden hónap első napján került sor, de a községtől több kilométernyire nem vitték házhoz a pénzt. Kénytelen volt begyalogolni érte a belterületre a tanító. De a bevásárlást, szükség esetén orvos hívását is így kellett megoldania. S gondoljunk csak bele, nem volt mindig szép idő, nem volt mindig száraz a föld, hóban-fagyban, télennyáron, esőben és sárban is mennie kellett a tanítónak, s még a fuvardíjat sem állták

157

A tanya kultúrájáért. In: Néptanítók Lapja. LVIII. évf. XXI-XXII. sz. 1925. június 2. Pályázatok. In: Néptanítók Lapja. LIX. évf. III-IV. sz. 1926. január 5. 159 U.o. 158

63

számára.160 Láthatjuk tehát, hogy nem egy hálás szerep a külterületi tanítóság, de talán annál szebb volt. Kialakíthatta a tanító saját kis világát, saját kis tanítványaival, könyvtárával, családjával, elzártan ugyan a község életétől, de így is teljes szívvel szolgálva az elemi népiskolák új céljait.

Az elemi iskolai tankönyvek Az új népiskolai tanterv természetesen új tankönyveket is hozott magával. A Királyi Magyar Egyetemi Nyomda több évszázadon át kizárólagos joggal, egyedül látta el tankönyvekkel a magyar népiskolákat. Így volt ez az 1920-as évek második felében is. Az 1927-1928. tanévben a legújabb, vagyis az 1925-ös tanterv szerint készültek el a tankönyvek. Tartalmi szempontból gondosan szerkesztett, színes, hazafias szellemű tankönyvek voltak ezek, sok-sok illusztrációval. „A vérmérgezés veszélyével fenyegető drótfűzés helyett” lencérnával fűzték össze, és félkemény kötésben hozták forgalomba a könyveket. A tankönyvek ára megfizethető volt, a szegény tanulók pedig nagyrészt ingyen jutottak hozzá a könyvekhez. A tankönyvek célja is egyet szolgált, ez pedig itt sem volt más, mint a nemzeti érzés és művészeti ízlés terjesztése.161 Az osztott és részben osztott népiskolák számára a következő tankönyvek voltak előirányozva: „I. osztály – A BETŰORSZÁG ELSŐ VIRÁGOSKERTJE (Ábécés könyv). Szerkesztették: Urhegyi Alajos, Voinovich Géza, Móra Ferenc és Szentiványi Gábor. IV. kiadás. Eng. sz. 27.111/1926. Ára: 1,60 P. II. osztály - A BETŰORSZÁG MÁSODIK VIRÁGOSKERTJE. Olvasókönyv a II. o. sz. Szerkesztették: Urhegyi Alajos, Voinovich Géza, Móra Ferenc és Szentiványi Gábor. Eng. sz. 35.184/1926. Ára: 2,24 P. III. osztály - A BETŰORSZÁG HARMADIK VIRÁGOSKERTJE. Olvasókönyv a III. o. sz. Szerkesztették: Urhegyi Alajos, Voinovich Géza, Móra Ferenc és Szentiványi Gábor. Eng. sz. 35.184/1926. Ára: 2,40 P. A MAGYAR NYELV KÖNYVE. Eredmény és Példatár az osztott és részben osztott népisk. III. o. sz. Írta: Urhegyi Alajos. Eng. sz. 27.106/1926. Ára: -,80 P. SZÁMORSZÁG, Számtani és Mértani Példatár és Eredménytár. III. o. sz. Írták: Stelly Géza és Tanfi István. Eng. sz. 38.745/1926. Ára: 1,20 P. 160 161

A tanya kultúrájáért. In: Néptanítók Lapja. LVIII. évf. XXVII-XXVIII. sz. 1925. július 13. Elemi iskolai tankönyvek. In: Néptanítók Lapja. LX. évf. XIII-XIV. sz. 1927. április 1.

64

UGYANAZ, a főv. Isk. III. o. sz. Eng. sz. 38.745/1926. Ára: 1,20 P. NÓTAORSZÁG, Daloskönyv. Írta: Szabolcs Béla. S. a. IV. osztály - A BETŰORSZÁG NEGYEDIK VIRÁGOSKERTJE. Olvasókönyv a IV. o. sz. Szerkesztették: Urhegyi Alajos, Voinovich Géza, Móra Ferenc és Szentiványi Gábor. S. a. A MAGYAR NYELV KÖNYVE. Eredmény és Példatár az osztott és részben osztott népisk. IV. o. sz. Írta: Urhegyi Alajos. Eng. sz. 27.106/1926. Ára: -,96 P. FÖLDRAJZ, az osztott és részben osztott népisk. IV. o. sz. Írta: Asztalos Gyula. Eng. sz. 41.408/1926. Ára: 1,76 P. SZÁMORSZÁG, Számtani és Mértani Példatár és Eredménytár. IV. o. sz. Írták: Stelly Géza és Tanfi István. Eng. sz. 38.958/1926. Ára: 1,20 P. UGYANAZ, a főv. Isk. IV o. sz. Eng. sz. 38.958/1926. Ára: 1,20 P. NÓTAORSZÁG, Daloskönyv. Írta: Szabolcs Béla. S. a. V. és VI. osztály - A BETŰORSZÁG ÖTÖDIK ÉS HATODIK VIRÁGOSKERTJE. Olvasókönyv az V-VI. o. sz. Szerkesztették: Urhegyi Alajos, Voinovich Géza, Móra Ferenc és Szentiványi Gábor. S. a. A MAGYAR NYELV KÖNYVE. Eredmény és Példatár az osztott és részben osztott népisk. V-VI. o. sz. Írta: Urhegyi Alajos. Eng. sz. 27.106/1926. Ára: 1,28 P. A

MAGYAR

NEMZET

TÖRTÉNETE

–

ÁLLAMPOLGÁRI

ISMERETEK az osztott és részben osztott népisk. V-VI. o. sz. Írta: Novy Ferenc. Eng. sz. 36.095/1926. Ára: 2,56 P. FÖLDRAJZ, az osztott és részben osztott népisk. V-VI o. sz. Írta: Asztalos Gyula. Eng. sz. 41.408/1926. Ára: 2,40 P. VEGYTAN ÉS TERMÉSZETTAN a népisk. V-VI. o. sz. Írta: Éber Rezső. Eng. sz. 36.094/1926. Ára: 1,60 P. TERMÉSZETI ÉS GAZDASÉGI ISMERETEK a népisk. V-VI. o. sz. Írta: Stelly Géza. Sajtó alatt. SZÁMORSZÁG, Számtani és Mértani Példatár és Eredménytár a népisk. V-VI o. sz. Írták: Stelly Géza és Tanfi István. Eng. sz. 38.958/1926. Ára: 1,60 P. NÓTAORSZÁG, Daloskönyv. Írta: Szabolcs Béla. S. a.”162

162

Elemi iskolai tankönyvek. In: Néptanítók Lapja. LX. évf. XIII-XIV. sz. 1927. április 1.

65

Láthatjuk tehát, hogy már akkor is főképp olyan tankönyvekből tanultak a gyerekek, melyek végigkísérték őket az egyes évfolyamokon. Az osztatlan népiskolák számára többek között a következő tankönyvek íródtak: „A MAGYAR NYELV KÖNYVE, az osztatlan népisk. III-IV. o. sz. Írta: Urhegyi Alajos. Eng. sz. 42.446/1926. Ára: -,96 P. A MAGYAR NEMZET TÖRTÉNETE – ÁLLAMPOLGÁRI ISMERETEK, az osztatlan népisk. V-VI. o. sz. Írta: Novy Ferenc. Eng. sz. 36.095/1926. Ára: 2,24 P. FÖLDRAJZ, az osztatlan népisk. IV. o. sz. Írta: Ferenczi István. Eng. sz. 33.550/1926. Ára: 1,60 P.”163 A könyvek mellett nagyon sok más szemléltetőeszközt is használtak a népiskolákban. Ide sorolhatnánk a különböző fali olvasótáblákat, kezdve a mértékegységektől, a természettani ábrákon, női kézimunka-mintákon, történelmi faliképeken - Árpád pajzsra emelése, a nándorfehérvári diadal, „Életünket és vérünket”, Kossuth Lajos Cegléden, hogy csak néhányat említsek ezek közül - keresztül a szépírás falitáblákig.164 Minden iskola minden tantermében „az egységes nemzeti érzés fejlesztésére” kívánatos volt, hogy a következő faliképek ki legyenek téve:165 !

Horthy Miklós kormányzó arcképe díszes keretben

!

A magyar címer

!

A magyar Szent Korona és a koronázási jelvények

!

Himnusz-tábla

!

Hiszekegy-tábla

!

Magyarország ezeréves sorsa

!

Patrona Hungariae

!

Gróf Széchenyi István arcképe

Jól láthatjuk tehát, hogy a tananyagon, az új népiskolai tanterven kívül még a tantermek falaira kiakasztott képek is a hazaszeretetet, a neonacionalizmus eszméjét szolgálták. A népiskolák legapróbb szeglete is át volt itatva a tenni akarás, s a békés revízió vágyával. Álmok és törekvések, vágyak és örömök járták át a népiskolák mindennapjait, apró életek nőttek bennük naggyá, emelkedtek ki nehéz sorsukból, szolgálva ezzel a magyar nemzet felvirágzását. Nem véletlenül vált ilyen fontossá a 163

Elemi iskolai tankönyvek. In: Néptanítók Lapja. LX. évf. XIII-XIV. sz. 1927. április 1. U.o. ill. lásd az ezeket ábrázoló képeket a 3. sz. Mellékletben. 165 Néptanítók Lapja. LVIII. évf. XLVII-XLVIII. sz. 1925. december 15. 164

66

népiskolák

építése

Klebelsberg

számára.

Egy

nemzet

élete,

fennmaradása

fejlődőképességével van szoros összefüggésben. A nemzeti kultúránk pedig csak akkor lehet igazán életerős, ha gyökerei magyar földből táplálkoznak. A tanyasi nép szellemi kiművelése – most már biztosan láthatjuk - az egész magyar nemzet szellemi haladását szolgálta.

67

VII. A bethleni konszolidáció a XX. század második felének történelemtankönyveiben „Lobogjon a magyar zászló, magasan az égre. Hír, dicsőség koszorúzza, győzelem kísérje. Lángra gyúl a magyar, ha látja színét, Szent öröm lobbantja fel minden magyar szívét.” (Pósa Lajos: A magyar zászló)

A bethleni konszolidáció, illetve az ellenforradalom korszakát minden történelmi kor máshogy és másképpen értelmezte. A konzervatív keresztény-nemzeti értékeket valló és hirdető Bethlen-kormány mindvégig a rendszer ellenségének tekintette a magyarországi kommunista párt működését. A politikai csoport szervezkedése ellen számos törvényt is megalkottak, ide sorolhatjuk az 1921. évi III. tc-et, mely az állam és a társadalom védelme céljából született meg. Ebben mindenféle – a rendszer megzavarása ellen irányuló szervezkedést - súlyos büntetés, illetve szabadságvesztés követett. Mindez, vagyis a két politikai oldal ilyen éles szembenállása - ahogyan majd látni is fogjuk - alaposan rányomta bélyegét a XX. század második felének történelemoktatására. Dolgozatom e fejezetében a magyarországi kommunista diktatúra történelemtankönyveit igyekszem bemutatni, azt, hogy valójában milyen szemmel is néztek ők vissza Bethlen miniszterelnökségének időszakára, s magára Klebelsbergre. A második világháború után kiadott egyik első gimnáziumi történelemtankönyv (Magyarország története a Szatmári békétől napjainkig. A gimnáziumok VIII., a líceumok, gazdasági középiskolák és a tanító(nő)-képző intézetek IV. osztálya számára. Írták: Dr. Kosáry Domokos – Dr. Mérei Gyula. (Szikra kiadása), Bp., 1945.) – érdekes módon – tematikusan mutatja be a két világháború közötti Magyarország történelmét. Az ellenforradalom politikai gondolkodásának bemutatását a belpolitika, a külpolitika és revizionizmus, a társadalmi és gazdasági élet fejezeti követik. „Az ellenforradalmi politikai gondolkodás minden ellen harcot hirdetett, amiben az összeomlás és a forradalom okát látta.”166 – úgy gondolom, ez az egy mondat már önmagában elég ahhoz, hogy az 1945-ös oktatás szemléletére rávilágítsunk. „Ledobta a meggyűlölt liberális köntöst és felvette a keresztény zubbonyt.”167 Láthatjuk tehát, hogy ezt a fajta szemléletmódot még nem nevezhetjük egyértelműen ellenségesnek, sokkal inkább a

166

Magyarország története a Szatmári békétől napjainkig. A gimnáziumok VIII., a líceumok, gazdasági középiskolák és a tanító(nő)-képző intézetek IV. osztálya számára. Írták: Dr. Kosáry Domokos – Dr. Mérei Gyula. (Szikra kiadása), Bp., 1945. 163. p. 167 U.o.: 163. p.

68

rendszer ellentmondásaira világít rá. Bár a tankönyv egyes fejezeteiben már feltűnik a későbbi kommunista korszak egyértelmű és kíméletlen kritikája. A tankönyv e részét Dr. Mérei Gyula (1911-2002) történész írta, közel tizenhárom oldalon keresztül. A szöveg olvasmányos, alfejezetekre nincs felbontva, ugyanakkor sem egy kép, sem egy ábra vagy illusztráció nem teszi színesebbé a tankönyvet. A tanulók tudását ellenőrző kérdésekkel sem találkozhatunk a könyvben, ami pedagógiai szempontból nyilván nem igazán hasznos dolog. Dolgozatom szempontjából a kultúrpolitika az elsődleges, ezzel a témával azonban ez a tankönyv csupán egy rövid bekezdésben foglalkozik. „Klebelsberg Kunó gróf, Bethlen kormányának kultuszminisztere írta meg, hogy … hatvan évvel az általános tankötelezettség megállapítása után 1 milliónál több a 6 évnél idősebb analfabéta.” Ennél többet a Bethlen-kormány kultúrpolitikájáról nem tudunk meg. 168 Az 1946-ban, tehát egy évvel később kiadott, szintén gimnáziumi tankönyv (Magyarország története II. A Szatmári békétől. Gimnáziumok és leánygimnáziumok VIII. osztálya számára. Írta: Dr. Varga Zoltán. (Debrecen szabad királyi város és a Tiszántúli református egyházkerület), 1946.) folytatja az 1945-ös történelemkönyv retorikáját. Az ellenforradalmi rendszert a dualizmus korához hasonlítja. Érvei szerint „a világháborút megelőző politikai életében szerepet játszó nagybirtokos és nagyiparos társadalmi osztályok újra erőre kaptak. Fokozatosan magukhoz ragadták a vezetést, s egyidejűleg arra törekedtek, hogy a világháborút megelőző korszak politikai szellemét juttassák diadalra. Különösen érvényesült ez a törekvés Bethlen István gróf miniszterelnöksége alatt.”169 Az előző tankönyvhöz hasonlóan ez is olvasmányos jellegű, az egyes fejezeteket a címszavak vastag betűs kiemelése tagolja. A gazdasági kérdésekre és a földreformra nagy figyelmet szentel, kultúrpolitikáról, oktatásról, művelődésről, azonban magáról Klebelsbergről említést sem tesz. Itt sem találkozhatunk ábrákkal, képekkel, illetve ellenőrző kérdésekkel. A Bethlen-korszakot összesen három és fél oldalon taglalja.170 Itt jelzem, hogy az 1982-es tankönyv megjelenéséig kis méretű (A5) tankönyvekről van szó. 168

Magyarország története a Szatmári békétől napjainkig. A gimnáziumok VIII., a líceumok, gazdasági középiskolák és a tanító(nő)-képző intézetek IV. osztálya számára. Írták: Dr. Kosáry Domokos – Dr. Mérei Gyula. (Szikra kiadása), Bp., 1945. 173. p. 169 Magyarország története II. A Szatmári békétől. Gimnáziumok és leánygimnáziumok VIII. osztálya számára. Írta: Dr. Varga Zoltán. (Debrecen szabad királyi város és a Tiszántúli református egyházkerület), 1946. 212. p. 170 U.o. 212-215. p.

69

Az 1950-es években - vagyis a Rákosi-diktatúra és a Kádár-rendszer első éveiben kiadott – történelemtankönyvek már szövegükben, felosztásukban és illusztrációikban is új irányvonalat képviselnek. A kommunista ideológia egyik legnagyobb ellenségeként állítja be Bethlen időszakát, a miniszterelnök minden egyes ténykedését a magyar dolgozók elleni tudatos fellépésnek tekinti. Az ellenforradalom rendszerét 1959-ben már Horthy-fasizmusnak nevezi. A trianoni békekötésért, a földkérdés viszontagságaiért, a gazdasági és szociális problémákért és a sovinizmusért, illetve az egyre erősödő antiszemitizmusért egyértelműen a jobboldali, „reakciós” Bethlen-kormányt teszi felelőssé. „Idegen – amerikai, holland, de főleg angol – nagytőkések segítségével Horthyéknak sikerült uralmukat megtartaniok. A külföldi bankárok azért siettek a kormány segítségére, mert attól féltek, hogy Horthyék bukása után ismét forradalomra kerülhet a sor Magyarországon.”171 A tankönyv szinte minden fejezetében a Szovjetunió „dicső” példaként való követése jelenik meg. A magyar nép művelődési helyzetével e tankönyvek külön fejezetben foglalkoznak. Természetesen itt is a bethleni konszolidáció negatívumainak túlhangsúlyozása áll a középpontban: „Nemcsak a mezőgazdasági iskolát zárták el a dolgozó parasztság gyermekei elől, hanem a többi iskolát is. … A városi dolgozók, munkások és kisemberek gyermekeit ugyanúgy kizárták a tanulásból.”172 Úgy gondolom, világos lehet számunkra, hogy mindez nem fedi a valóságot. Sokkal inkább tudatos félrevezetésről és a Horthy-korszak megszégyenítéséről van itt szó. Klebelsberg nevét természetesen meg sem említik. Sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítottak Rákosi Mátyás politikai karrierjének, a két világháború közötti kultuszminiszter magyar nemzetért tett erőfeszítésének. 1953-tól a Bethlen-korszakkal foglalkozó rész új fejezettel bővül: Rákosi Mátyás hazatérése, a Kommunisták Magyarországi Pártjának újjászervezése. A későbbi tankönyvek is nagy hangsúlyt fektetnek a korszakban kifejlődő és működő munkásmozgalom harcának, s megjelennek a magyar munkásmozgalom első mártírjai is (Latinka Sándor, Sallai Imre, Fürst Sándor). A korszak tankönyvei kellőképp tagoltak, világos, érthető alcímekben vezetik fel a korszak fontosabb momentumait, természetesen itt is előtérbe helyezve a munkásság

171

Történelem az általános iskolák VIII. osztálya számára. Írta: Zsigmond László – Fejér Klára – Heckenast Gusztáv – Karácsonyi Béla. (Tankönyvkiadó Nemzeti Vállalat), Bp., 1950. 185. p. 172 Történelem az általános iskolák VIII. osztálya számára. Írta: Zsigmond László – Fejér Klára – Heckenast Gusztáv – Karácsonyi Béla. (Tankönyvkiadó), Bp., 1953. 89. p.

70

és a kommunista mozgalom problémáit. Az 1950-es könyvben jelennek meg először rajzok, fényképek, ábrák és különböző táblázatok.173 Az 1960, illetve az 1970-es évek történelemtankönyvek szövegében, stílusában és ideológiájában sok változást nem vehetünk észre, bár a hangvétel úgymond kissé „finomabbá” és árnyaltabbá válik. A hatvanas évek első felében megjelent könyvek semmilyen utalást nem tesznek Klebelsberg kulturális reformjaira, elsőként az 1966-ban kiadott tankönyvben (Történelem az általános iskolák 8. osztálya számára. Írta: Csiszér Béla – Sári Gusztáv. (Tankönyvkiadó), Bp., 1966.) találunk a kulturális élettel foglalkozó fejezetet. E részben is csupán a kultuszminiszter intézkedéseinek kizárólag negatív oldala jelenik meg, illetve főképp a „fasiszta rendszer elleni” írók és művészek munkáját mutatja be.174 A 60-as évek első felében megjelent tankönyvek fejezetei, alcímei, beosztásai megegyeznek az 1950-es években kiadottakkal, az ábra és a kép ugyan kevesebb, de megjelennek az első közölt források, ideértve például a Bethlen-Peyer paktumot.175 Az 1966-os tankönyv nagyon sok újítást tartalmaz. Számozott leckékre bontja a tananyagot, emellett sokrétű, szemléletes ábrákat és képmellékleteket használ. Minden fejezet végén összefoglaló kérdéseket, feladatokat találunk. Mindez az 1961-ben életbe léptetett új tanterv alapján szükségesé vált teljes tankönyvcserének volt köszönhető. Az új könyvekből kihagyták az ötvenes évek személyi kultuszos szövegrészeit, ugyanakkor megerősítették a tananyag marxistamaterialista

alapjait.

A

gyenge

minőségű

tankönyvek

után

ekkor

sokkalta

szemléletesebb, esztétikusabb tankönyvek jelentek meg.176 A könyvek társadalmi bírálatában egyébként az MSZMP Pártörténeti Intézet munkacsoportja vett részt. Míg az 1980-as évekre az általános iskolai könyvek megtartották az 1966-os tankönyvek formáját és stílusát, a középiskolai történelemkönyvek nagy változáson 173

A magyar nép története III. (1849-től napjainkig). Írta: Lukács Lajos. (Tankönyvkiadó), Bp., 1953. Történelem az általános iskolák VIII. osztálya számára. Írta: Kiss Béla – Petrik János – Vörös István. (Tankönyvkiadó), Bp., 1958. Történelem az általános iskolák VIII. osztálya számára. (Tankönyvkiadó), Bp., 1959. 174 Történelem az általános iskolák 8. osztálya számára. Írta: Csiszér Béla – Sári Gusztáv. (Tankönyvkiadó), Bp., 1966. 116-119. p. 175 Történelem az általános gimnáziumok IV. osztálya számára. Írta: Ránki György. (Tankönyvkiadó), Bp., 1960. Történelem az általános gimnáziumok IV. osztálya számára. Írták: Ránki György – Pamlényi Ervin. (Tankönyvkiadó), Bp., 1961. Történelem az általános gimnáziumok IV. osztálya számára. (6. bővített kiadás). Írták: Ránki György – Pamlényi Ervin. (Tankönyvkiadó), Bp., 1965. Történelem a gimnáziumok IV. osztálya számára. Írta: Balogh Endre. (Tankönyvkiadó), Bp., 1971.

71

mentek keresztül. Nagy alakú, színes borítójú, forrásokkal és kérdésekkel, képekkel valamint ábrákkal illusztrált tankönyvek készültek. A források közül érdemes megemlíteni, hogy a „Hiszek egy”-et és a „Csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország” jelmondatot – még ha kommunista éllel is – de szerepeltetik a tankönyvben. A leckék szövege a kommunista ideológiától kissé már mentes, de azt természetesen nem mondhatnánk, hogy véglegesen eltűnt volna, bár a történelmi

tények

objektív

közlése

nagyban

erősödött.

A

Bethlen-kormány

kultúrpolitikájával a tankönyv (Történelem a gimnáziumok IV. osztálya számára. A legújabb kor története. Írta: Jóvérné Szirtes Ágota. (Tankönyvkiadó), Bp., 1982.) egy összefoglaló jellegű olvasmányban foglalkozik. Itt már nyíltan szólnak Klebelsberg reformjairól: „…kialakította az államilag irányított tudományos intézmények hálózatát. Új egyetemek jöttek létre Szegeden, Debrecenben, Pécsett…”177 Szintén itt, ebben a könyvben találunk egy majd féloldalnyi Klebelsberg-idézetet. Részletesen leírja a könyv a kultúrfölény-koncepció lényegét, megemlíti és elismeri az iskolaépítési akciót, az ösztöndíjak rendszerét és a levente-mozgalmat. Szintén előrehaladásként értékeli az írástudatlanság csökkenését, illetve az egyetemi hallgatók létszámának növekedését.178 Összességében

láthatjuk

tehát,

hogy

a

Kádár-rendszer

vége

felé

a

történelemtankönyvek mindinkább mentesültek a látványos kommunista ideológiától, küllemükben és tartalmukban egyre inkább színesebbé és hasznosabbá váltak mind a gyerekek, mind

a

pedagógusok

számára.

A

szocialista-kommunista

nevelés

szóhasználata átvette ugyan a korábbi évtizedek pedagógiai szakkifejezéseit, de azok tartalmát a Párt ideológiájának megfelelően átalakította. Beszéltek hazafiságról, hazaszeretetről, humanizmusról, de azok valójában ekkor már mást jelentettek.179 A cél egyértelműen a kommunista emberkép kialakítása volt, mind a pedagógusok, mind a felnövekvő

nemzedék

tudatának

„átformálása”,

a

szocialista

embereszmény

megvalósítása. Nem volt az sem véletlen, hogy a rendszerváltozást követően a második világháború

utáni

kommunista

korszak

tárgyalását

úgymond

„kivágták”

a

történelemtankönyvekből. Mindenki máshogy gondolkodott róla. Mára természetesen a 176

Mészáros István – Németh András – Pukánszky Béla: Bevezetés a pedagógia és az iskoláztatás történetébe. (Osiris), Bp., 1999. 417. p. 177 Történelem a gimnáziumok IV. osztálya számára. A legújabb kor története. Írta: Jóvérné Szirtes Ágota. (Tankönyvkiadó), Bp., 1982. 104. p. 178 Történelem a gimnáziumok IV. osztálya számára. A legújabb kor története. Írta: Jóvérné Szirtes Ágota. (Tankönyvkiadó), Bp., 1982. 105. p. 179 Mészáros István – Németh András – Pukánszky Béla: Bevezetés a pedagógia és az iskoláztatás történetébe. (Osiris), Bp., 1999. 431. p.

72

helyzet sokban változott. Újra lehet olvasni a tankönyvekben a Bethlen-kormány kultúrpolitikájáról, a két világháború közötti Magyarország művelődéséről, s újra „ki szabad mondani” gróf Klebelsberg Kunó nevét.

73

VIII. Klebelsberg Kunó és kultuszminiszteri tevékenysége napjaink történelemóráján „Nagy a világ, kicsi benne a hazám. Ezt a kicsit szeretem én igazán. Hazájával senkinek sem cserélnék, Másutt, tudom, ilyen boldog nem lennék.” (Néptanítók Lapja, 1927. XXXIX-XL. sz.)

Dolgozatom tanár szakos részét igyekeztem úgy felépíteni, hogy három különböző korszak tanítási módszereit, tankönyveit mutassam be, elkezdve Klebelsberg korától a kommunista-szocialista időkön keresztül napjainkig. Ebben a záró fejezetben azt szeretném bemutatni, hogy én, mint leendő tanár, hogyan tanítanám meg e korszakot diákjaimmal. Mikor elkészült a dolgozatom témavázlata, még nem tudtam, hogy abban a szerencsés helyzetben lesz részem, hogy tanítási gyakorlatom során szintén a két világháború közötti Magyarország történetét kell megtanítanom a gyerekekkel. Így valójában ez a fejezet a különböző pedagógiai módszerek bemutatásáról, tankönyvekről fog szólni, kiegészítve mindezt saját, személyes, a gyakorlatom során tapasztaltakkal. A két világháború közötti Magyarország története, – sajnos, hogy ezt kell mondanom tapasztalataim szerint – általában nem egy kedvelt témakör a diákok körében. Éppen ezért mindenképp szükség van arra, – ahogy más történelmi korszakok tanításánál is – hogy megpróbáljuk minél színesebbé tenni az órát, minél jobban felkelteni a tanulók érdeklődést, minél több forrást olvastatni velük és így tovább. Véleményem szerint, ami szintén igaz lehet, sok diák nincs is pontosan tisztában azzal, ki is volt Klebelsberg Kunó. Nem hallottak róla, nem tanulták, pedig úgy gondolom, nagyon fontos lenne. Visszaemlékezve a gimnáziumi éveimre, úgy látom, hogy sok tanár hajlamos arra, hogy a kultúrával, művelődéssel foglalkozó tankönyvi részeket, úgymond gyorsan „átugorja”. Valószínű, hogy az állandó időhiány lehet mindennek az oka, bár én úgy gondolom, hogy Klebelsberg kultuszminiszterként tett annyit, hogy legalább a 45 perces óra felében megemlékezzünk róla. Tanítási gyakorlatom során én egyébként egy egész órát szántam rá. A jelenleg forgalomban levő történelemtankönyvek közül – mely ezzel a korszakkal foglalkozik és a középiskolák számára íródott - véleményem szerint több használható és jól felépített könyvvel is találkozhatunk. Ezek közül kettőt emelnék itt most ki, az egyik Salamon Konrád történelemtankönyve, mely már több kiadást is

74

megélt180, a másik pedig a Száray Miklós és Kaposi József által írt tankönyv, mely 2005-ben jelent meg.181 Ezekkel a könyvekkel gyakorlatom során személyesen is találkozom. A Salamon Konrád-féle könyv – ahogy sokszori kiadása is mutatja – mind a tanárok, mind a diákok körében kedvelt tankönyv. Nem különíti el a magyar, illetve az egyetemes történelmet, sokkal inkább az egyes korszakokra helyezi a hangsúlyt, vagyis a szinkron oktatás elvei szerint építi fel a tananyagot. Véleményem szerint ennek nagy hátránya az, hogy ha valaki, legyen az tanár vagy diák, konkrétan a bethleni konszolidáció korszakára kíváncsi, ide-oda kell lapozgatni a könyvben, mire megtalálja az oda tartozó anyagrészeket. S még akkor sem biztos, hogy összefüggésében látja az egészet. Mindemellett azonban nagy előnye a könyvnek, hogy a tanuló képes párhuzamot vonni a magyar és a nemzetközi események között. Klebelsberg Kunó miniszteri tevékenységét kellő részletességgel mutatja be. Bár ez a tankönyv mindig is arról volt híres, hogy olyan adatokat, évszámokat, vagyis olyan anyagrészeket is tartalmaz, melyeket nem feltétlenül kell tudnia például annak a diáknak, akinek a továbbtanulásában a történelem különösképpen nem fontos. Ahogy a tankönyv egésze, úgy ez a lecke is kellőképp illusztrált, a tananyag mellett kék betűszínnel írt forrásokat, fekete-fehér képeket, fényképeket találunk, a lecke végén pedig ellenőrző kérdések segítik a tanulást, illetve próbálják önálló gondolkodásra serkenteni a diákokat. Azonban ne felejtsük el azt, hogy ez a tankönyv még a régi érettségi rendszer követelményeinek megfelelően íródott, vagyis itt még sokkal több, a pontos tárgyi tudást gyarapító anyagrésszel találkozhatunk, s kevésbé fordít hangsúlyt a különböző képek, táblázatok, illetve források elemzésére.182 A Száray és Kaposi-féle tankönyv ezzel szemben már a kétszintű érettségi rendszer új követelményeihez igazodva építi fel a tananyagot. A Forrásközpontú történelem című sorozat negyedik tagjaként megjelent tankönyv elsősorban a tanulói tevékenységre épülő történelemtanításra ad lehetőséget. Nagy újdonsága a könyvnek, hogy a hagyományos tankönyvi szöveget drasztikus mértékben lecsökkentették, illetve a leckék számát is – a korábbi szokáshoz képest - húsz százalékkal kevesebb. Ugyanakkor a könyv bőségesen tartalmaz forrásokat, elemzésre kiválóan alkalmas 180

Történelem IV. A középiskolák számára. (8. kiadás). Írta: Salamon Konrád (Nemzeti Tankönyvkiadó), Bp., 2001. 181 Történelem IV. középiskolák, 12. évfolyam. Írta: Száray Miklós – Kaposi József. (Nemzeti Tankönyvkiadó), Bp., 2005.

75

táblázatokat, színes fényképeket. Minden lecke három részből épül fel. A hagyományos tankönyvi rész csupán a források megértéséhez, elemzésekhez adja meg a legszükségesebb tudnivalókat. Az Archívum leckénként legalább 10-12 forrást ad közre, ide értve a szöveges forrásokat, a képeket, térképeket, táblázatokat is. A forrásokhoz kapcsolódó feladatok nagyban segítik, hogy a tanulók könnyebben elsajátítsák a történelmi múlt megértéséhez szükséges alapvető képességeket, értem ez alatt a forráshasználat, a szaknyelv alkalmazásának kézségét, a tér és időbeni tájékozódást és még sorolhatnánk. Minden lecke harmadik része az ún. Nézőpontok rész, mely egy-egy történelmi probléma, vitakérdés több szempontú feldolgozását teszi lehetővé. Egyébként ez a tankönyv is – a Salamon Konrád-féle könyvhöz hasonlóan - a szinkron oktatás elveit követi. Klebelsberg Kunó kultuszminiszteri tevékenységét szintén – ha nem is túl részletesen – de főbb pontjaiban bemutatja. Az alapismeretekhez aztán igen sok szöveges forrás kapcsolódik, ide értve a Klebelsberg által elmondott beszédekből kiragadott többsoros idézeteket, újságcikkeiből vett szövegrészeket. Három képet is találunk a leckében, ami a kultuszminiszter „alkotásait” mutatja be. Láthatunk egy képet egy 1920-as évekbeli falusi iskoláról, a debreceni egyetem épületéről és tihanyi biológiai intézetről. A képekhez kapcsolódó feladat a következőképpen szól: „A szöveges és a képi források alapján gyűjtse össze, hogy a klebelsbergi reformok a kultúra mely területére helyezték a hangsúlyt! Magyarázza meg, hogy milyen kultúrpolitikai eszme mutatható ki a reformprogram mögött! Állapítsa meg, mit sugall a bemutatott három épület külső megjelenése!”183 Úgy gondolom, már önmagában ez a kérdés is nagyszerűen példázza a tankönyv jellegét, illetve azt, hogy mennyire a megváltozott érettségi követelményekhez mérten állították össze a könyvet. Itt már nem annyira a tárgyi tudás kerül előtérbe, sokkal inkább a tanulók egyes kézségeit igyekszenek fejleszteni. Mindezek után azt igyekszem bemutatni, hogy én, mint leendő tanár, hogyan is tanítanám meg leendő diákjaimmal a bethleni konszolidáció korszakát, illetve Klebelsberg kultuszminiszteri tevékenységét.

182

Történelem IV. A középiskolák számára. (8. kiadás). Írta: Salamon Konrád (Nemzeti Tankönyvkiadó), Bp., 2001. 183 Történelem IV. középiskolák, 12. évfolyam. Írta: Száray Miklós – Kaposi József. (Nemzeti Tankönyvkiadó), Bp., 2005. 97. p.

76

Fejlesztési feladatok a NAT alapján Dolgozatom e részében azt igyekszem bemutatni, hogyan is lehet összekapcsolni a NAT által, az Ember és a társadalom műveltségterületen előírt fejlesztési feladatokat a gyakorlattal. Nem kizárólag Klebelsberg működésének időszakára, sok esetben az 1919-1938 közötti Magyarország történetére fognak vonatkozni az egyes pontok. Ehhez a témához olyan feladatokat, illetve kérdéseket igyekeztem megfogalmazni, melyeket tanárként meg tudnék oldani a diákjaimmal annak érdekében, hogy például a kritikai gondolkodásuk fejlődjön. Mielőtt azonban erre rátérnék, mindenképp szükségét érzem röviden felsorolni, hogy a Nemzeti Alaptantervünk pontosan mely kézségek fejlesztését várja el a pedagógusoktól. Ezek a következők: 1. Ismeretszerzés, tanulás, 2. Kritikai gondolkodás, 3. Kommunikáció, 4. Térben-időben való tájékozódás, 5. A tartalom kulcselemei, 6. A reflexiót irányító kérdések.184 1. Ismeretszerzés, tanulás Forrás: Horthy Miklós 1919. november 16-án elmondott beszéde a Gellért téren. „Tetemre hívom itt a Duna partján a magyar fővárost: ez a város megtagadta ezeréves múltját, ez a város sárba tiporta koronáját, nemzeti színeit, és vörös rongyokba öltözött. Ez a város börtönbe vetette, kiüldözte a hazából annak legjobbjait, és egy év alatt elprédálta összes javainkat. De minél jobban közeledtünk, annál jobban leolvadt szívünkről a jég és készek vagyunk megbocsátani. (…) Katonáim, miután földjeikről betakarították Isten áldását, fegyvert vettek kezükbe, hogy rendet teremtsenek itt, e hazában. Ezek a kezek nyitva állnak testvéri kézszorításra, de büntetni is tudnak, ha kell.”

185

Mely történelmi események előzték meg, illetve váltották ki e beszédet? Milyennek látod a beszéd hangvételét? Miért éppen Horthy került hatalomra és milyen szerepet játszott ebben az Antant politikája? 2. Kritikai gondolkodás A király nélküli alkotmányos királyság. - Fogalmazd meg önálló véleményedet a királykérdéssel kapcsolatban! Milyen érveket, illetve ellenérveket tudnál felhozni a legitimista, illetve a köztársaságpárti oldal védelmében? 184 185

www.om.hu/main.php?folderID=391&articleID=1478&ctag=articlelist&iid=1, 2006. március 26. Salamon Konrád: Magyar történelem, 1914-1990. (Nemzeti Tankönyvkiadó), Bp., 1998. 58. p.

77

3. Kommunikáció Vitassátok meg a trianoni békeszerződés jogosságát, illetve igazságosságát! 4. Térben, időben való tájékozódás Milyen alkorszakokra bontható fel az 1919-1938 közötti időszak? Melyek voltak ezen alkorszakok főbb eseményei? 5. A tartalom kulcselemei Milyennek látod Klebelsberg Kunó emberi és politikusi vonásait? Készíts róla rövid életrajzot! 6. A reflexiót irányító kérdések Hogyan befolyásolta hazánk geopolitikai helyzetét a trianoni békeszerződés? Ebből a helyzetből adódóan hogyan változtak meg Magyarország lehetőségei a Kárpát-medencében? A kérdéseket minden egyes esetben úgy igyekeztem megfogalmazni, hogy azok a gyerekek számára minél érthetőbbek és világosak legyenek. Úgy hiszem, hogy kellő alapismerettel nem okoznak a diákok számára nehézséget a feladatok megoldásai, ugyanakkor kellő mértékben segítik a NAT által kitűzött fejlesztési feladatok teljesítését.

Az RJR-modell Pedagógiai tanulmányaim során találkoztam egy számomra mindenképp érdekes és hasznos tanítási módszerrel, az RJR-modellel (Ráhangolódás – Jelentésteremtés – Reflektálás). Dolgozatom e részben azt szeretném röviden bemutatni, hogy ezt a fajta tanulássegítési modellt, hogyan tudnám hasznosan alkalmazni egy történelemóra tervezéséhez. A történelem megismerése, tanulása során a diák megismerkedik múltunk legfontosabb történéseivel, elődeink életével. A történelem az emberiség eddigi összes tudását, értékét és gondolatvilágát magában hordozza. A múlt feltárása során szerzett ismeretek segítik a diákokat a jelen világban való tájékozódásához és a jövő alakításához. A történelem tanítása során nemcsak az események történetét, azok miértjét kell megértetni,

megtanítani

a

diákokkal,

hanem

azok

emberi

oldalát,

erkölcsi

„hasznosságát” is. A történelem tanulása során a diák rengeteg információval találkozik. 78

A történelem egy kicsit földrajz, egy kicsit politika, egy kicsit jog, egy kicsit gazdaságtan, szociológia és nem utolsó sorban művészet is egyben. Az elhangzott információk sűrűjében a diáknak el kell tudni különíteni a különböző álláspontokat, a világ különböző részeinek más-más gondolkodásmódját. A modell a hagyományos tanítási módszerekkel ellentétben a gyermekek kritikai gondolkodását nagyban elősegíti. Mai világunkban rendkívül fontos, hogy a diákok ne csak a „száraz” tananyagot tanulják meg, hanem értsék is meg azt, lássanak mögé, gondolkodjanak el egyes kérdéseken, illetve, talán ami a legfontosabb, legyen saját véleményük a tanultakról. Véleményem szerint mindez a történelem esetében különösen fontos, így a modell a történelemóra keretein belül is rendkívül hasznosan alkalmazható. A hagyományos és bevett oktatási módszer esetében alkalmazott óra eleji motiválással szemben a ráhangolódás sokkal aktívabb tartalmat hordoz magában, s mind a jelentésteremtés, vagyis az új anyaggal ismerkedés, tanulás, mind pedig a reflektálás fázisai sokkal gyakorlatiasabb feladatokat állítanak a diákok elé, amivel sikeresen fenn tarthatjuk figyelmüket, elősegítve ezzel a tanulás folyamatát. A modell gyakorlati alkalmazását tekintve a ráhangolódás fázisában mindenképp az előző órán tanult anyag rövid felelevenítése a cél, de ebben az esetben ez nem csak a tanár, hanem a diák nagyfokú aktivitását is jelenti. Nem a tanár mondja el néhány szóban a múlt órai anyagot, hanem irányított kérdéseivel a diákhoz fordul, s tőlük várja rá a választ. A jelentésteremtés szakaszában az új anyag ismeretére tesznek szert a diákok, de a hagyományos módszerekkel ellentétben, mikor a tanár kinyitja a könyvét, s elmondja a leckét, itt gyakran alkalmazhatunk különböző, a témához kapcsolódó elemzéseket, táblázatokat, forrásokat. A reflektálás fázisában pedig szintén nem a tanár foglalja össze két-három mondatban az órán elhangzottak lényegét, hanem itt is szintén a diákot próbálja meg aktivizálni, saját gondolatainak, véleményeinek elmondására ösztönözni. Az RJR-modell alkalmazásával megtartott történelemóra tehát mind a diák, s mind a tanár számára nagyfokú aktivitást jelent, a tanár esetében például az óravázlat készítésénél sokkal több irányított kérdés kigondolását kívánja meg, mégsem hiszem,

79

hogy nem lenne érdemes venni a fáradságot, hiszen ezzel nagymértékben elősegíthetjük diákjaink számára a könnyebb tanulást.186 A modell elméletének bemutatása után a különböző tanulássegítő módszerek közül választottam ki kettőt, ami a két világháború közötti Magyarország tanításához és tanulásához nyújthat segítséget. A módszerekre konkrét feladatokat is kitaláltam annak érdekében, hogy hogyan is lehetne érdekesebbé és színesebbé tenni e történelmi korszaknak a tárgyalását. 1. Akadémikus vita187 Ennél a módszernél egy ellentmondásos témát kell felvetnie a pedagógusnak a tanulók részére, amit aztán közösen megvitatnak. Az adott történelmi korszakhoz kötődően az általam választott vitatéma a következő: Adolf Hitler ajánlata 1940. márciusában a magyar kormányhoz, miszerint, ha Magyarország részt vesz a Jugoszlávia

elleni

hadjáratban,

Németország

cserébe

elismeri

a

történeti

országhatárokat, vagyis Magyarország visszakapja a Délvidéket. Horthy Miklós habozás nélkül igent akart mondani az ajánlatra, Teleki Pál miniszterelnök azonban meglátta a mindezzel járó kockázatot, vagyis azt, hogy Anglia ebben az esetben megszakítja diplomáciai kapcsolatait hazánkkal. Teleki végül öngyilkos lett, ezzel is jelezve azt, hogy politikája csődöt mondott. Kérdés: Helyesen tette-e a Teleki-kormányt követő Bárdossy László miniszterelnök, hogy elfogadta Hitler ajánlatát? Ha igen, érvelj mellette, ha nem, azt is érvekkel indokold! 2. Kerekasztal-körforgó188 Ennél a módszernél az általam kiválasztott téma a neonacionalizmus ideológiájának gondolatköre. A kiválasztott technikával a diákok egymás után, szóban mondják el véleményüket és gondolataikat Klebelsberg neonacionalizmusáról. A feladat végén a tanár – reflektálás céljából - feleleveníthet néhány, a diákoktól elhangzott gondolatot, illetve a tanagyag jobb megértése érdekében esetleg ki is egészítheti azokat.

186

Bárdossy Ildikó – Dudás Margit – Pethőné Nagy Csilla – Priskinné Rizner Erika: A kritikai gondolkodás fejlesztése. Az interaktív és reflektív tanulás lehetőségei. (Pécsi Tudományegyetem), PécsBp., 2002. 172-174. p. 187 U.o.: 319. p. 188 Bárdossy Ildikó – Dudás Margit – Pethőné Nagy Csilla – Priskinné Rizner Erika: A kritikai gondolkodás fejlesztése. Az interaktív és reflektív tanulás lehetőségei. (Pécsi Tudományegyetem), PécsBp., 2002. 343. p.

80

Ennél a technikánál felmerülhet az a probléma, hogy a diákok nem feltétlenül fognak belebocsátkozni ideológiai vitákba, - nyilván nem is ez lenne a cél – de véleményük biztosan lesz minderről, amit bátran megoszthatnak társaikkal is.

Egyéb ötletek Klebelsberg kultuszminiszteri tevékenységének tanításához E fejezet záró részeként felvetnék röviden még egy – számomra nagyon szimpatikus - ötletet azzal kapcsolatban, hogyan is lehetne még közelebbről megismertetni a gyerekekkel a Klebelsberg-korabeli világot. Eddig tulajdonképpen csak olyan módszerekről volt szó, melyeket az iskola épületének négy falán belül lehet megvalósítani. Nem muszáj azonban feltétlenül és mindig ezen keretek között gondolkodni, hiszen a változatosság, az új élmények, az eddig ismeretlen helyek csak színesebbé és érdekfeszítőbbé tehetik mind a tanítás, mind a tanulás folyamatát. Ennek egyik kiváló helyszínéül szolgálhat a klebelsbergi idők „életközeli” megismeréséhez az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark. A park számos látványos kiállítása (Fesztykörkép, Panoptikum, Néprajzi Múzeum, Nomád Park, Árpád-kori emlékhelyek stb.) mellett ugyanis az odalátogatók megtekinthetnek egy korabeli, berendezett tanyasi elemi iskolát is. Az iskola meglátogatása akár egy erdei iskolai program részeként is jól működhet. Az erdei iskola a környezet adottságaira építő nevelés – és tanulás-szervezési egység. Mai világunkban, mikor a diákok a rájuk nehezedő iskolai követelmények miatt sajnos egyre kevesebb időt töltenek a szabadban, úgy gondolom, nagyon fontos, hogy legalább maga az oktatási intézmény adjon alkalmat a tanulóknak arra, hogy közelebbről megismerjék környezetüket, a természetet, amiben élnek, vagy éppen – ahogy jelen esetben is – közös múltunkat. Az erdei iskola célja a kiválasztott helyszín mélyebb, átfogóbb megismerése. Tananyag lehet mindaz, ami ott, a valóságban közvetlenül megfigyelhető, megvizsgálható, illetve felfedezhető. Ennek során pedig a tanulók több oldalról is megismerhetik egymást, s ezzel együtt önmaguk képességeit is. Úgy gondolom azonban, hogy ha minderre nincsen lehetőség, már önmagában az is nagy élmény lehet a gyerekeknek, hogy ezt a régi világot, ha akár csak egy napra is, de picit közelebb hozzuk számukra. A

fagerendás

mennyezetű,

fapadlós

tanteremben

a

századelő

elemi

népiskoláinak vaskos padjai, taneszközei, térképei, színes faliképei láthatók. A pusztaszer-árpádhalmi iskola tantermében gyakran 80-100, hat-tizenkét éves gyermek 81

zsúfolódott össze. A volt tanítói lakásban iskolatörténeti kiállítást tekinthetünk meg. A tanyai iskolák előtt a fenntartó hatóság vagy a környék lakói keresztet és harangot állítottak. A községtől, várostól távoli tanyák lakói ritkán jutottak el templomba, ezért a római katolikus papok a tanyai iskolákban tartottak miséket. Télen a tanítók gazdasági, egészségügyi ismeretterjesztő előadásokat szerveztek. A tanyai tanító - ahogy Gárdonyi Géza írta, és ahogy arról már korábban is szó esett - "lámpás" volt a környező tanyai nép számára: a művelődés fényét terjesztette a lakott településtől távoli tanyák között. A Történeti Emlékpark szervezése keretében a diákok egy korabeli tanórán vehetnek részt a skanzen elemi népiskolájában, amely a két világháború közti időket idézi fel. A tanyai iskola egyetlen tantermében, összevont osztályban együtt tanultak kicsik és nagyok. A mai gyerekek már-már el sem tudják képzelni, hogy milyen lehetett a világítás, írásvetítő nélküli tanterem. A skanzen tanyai iskolájában, az 1920-as évek korhű berendezési tárgyai között zajló foglalkozás valóságos élményt nyújt minden gyermek számára, beleélhetik magukat az egykori nebulók életébe, a korabeli tananyag segítségével. Megismerhetik azon idők tanítási módszereit, amikor még a fegyelmezés fő eszköze a nádpálca, a jó tanulók jutalma pedig alma és dió volt.189 Egy ilyen tanóra mindenképp nagyon sok előnyt rejt magában, azonban mindennek megszervezése komoly kihívást jelenhet egy pedagógusnak. Már a tervezett időpont előtt jóval el kell kezdeni a szervezést, személyesen bejárni a kiválasztott helyszínt, segítőket keresni a nevelőtestületben, a szülőket megfelelően tájékoztatni, s még lehetne sorolni, mi mindenre is kell figyelnie a vezető pedagógusnak. Véleményem szerint azonban ezek a nehézségek megérnek ennyi fáradtságot, hiszen ez az egy-két nap mind a diákok, mind a tanárok számára felejthetetlen marad. S örök élményként marad meg a gyermekek emlékezetében gróf Klebelsberg Kunó neve is.

189

A Szeri Szabadiskola Pedagógiai Programajánlója. 2006. (www.opusztaszer.hu), 2006. március 26.

82

IX. A klebelsbergi életmű összegzése „Még egy területeitől, iparától, sőt lakóitól megfosztott országra is virradhat új nap, még egy kivéreztetett, elszegényedett és porig alázott nemzet is képes izmait megfeszítve talpra állni, de az a nemzet, amelyik elveszíti, eltékozolja a kultúra szellemi örökségét, kitagadottá válik, mostohasorsra kárhoztatott és nyugovóra fog térni felette a történelem.” (Gróf Klebelsberg Kunó)

Dolgozatom záró részében, a klebelsbergi életmű összegzéseképp, úgy érzem, legfőképp arról kell szólnom, hogy számunkra, a XXI. század magyarjai számára, mit is jelenthet Klebelsberg életműve, vajon mit is üzen nekünk. Klebelsberg Kunó a küzdelem, az örökké tenniakarás, a múlhatatlan tetterő embere volt. Ez juthat róla elsőként eszünkbe. Nyolcvan év távlatából biztosan mondhatjuk, hogy legnagyobb álma a magyar nemzet újbóli egyesítése volt. Ha megcsonkítják a hazát széltében és hosszában – gondolhatta Klebelsberg – akkor fölfelé kell törni. Ha áthatolhatatlan akadályokat építenek magyar és magyar közé, akkor a szellem magasságában egyesülhet újra a nemzet. Ez volt számára a cél, ez lebegett a szeme előtt, ez vitte őt előre, mindig tovább és tovább. Klebelsberg úgy vélte, hogy csak az a nemzet marad fönn, amely tudja magáról, hogy kiválasztott. Kiválasztottnak lenni pedig annyit tesz, mint szilárd hittel és meggyőződéssel élni. Kiválasztottnak lenni annyi, mint felsőbbrendű célt teljesíteni egy mindennél nagyobb, erősebb, nemesebb célt. Kiválasztott népnek lenni, azt is jelenti ugyanakkor, hogy állandóan küzdeni és harcolni kell. Klebelsberg is így tett. Küzdött, harcolt, s minden követ megmozgatott. Álmodott, s álmait valóra váltotta. A fáradhatatlanul munkálkodó ember típusa volt. Életműve ugyanakkor azt is üzenheti a mai magyar ember számára, hogy minden kor önmagában hordja az értelmét. Minden kor, önmagának kell, hogy megfogalmazza a saját célját és egyúttal minden kor magában hordja a később majd róla kialakítandó ítéletet is, aszerint, hogy mennyire volt képes, az akkor élt nemzedék vagy nemzedékek közössége saját gondolatait megvalósítani. Folyton reformáló, újítani akaró ember volt, aki ugyanakkor a konzervatív értékek megőrzését is vállalta. A modernséget meg kívánta szűrni, de a kockázatos és veszélyes kísérleteket következetesen elutasította. Képes volt egy háború sújtotta, szétvert, kifosztott, harmadára zsugorodott országban annyit kiharcolni a kultúrának, ami az egész világon párját ritkító. A nép, a nemzet, a haza üdvét, felemelkedését 83

szolgálta egész életében. E szent célért munkálkodott hittel, erős akarattal, nagy tudással, tekintéllyel, szenvedélyesen. 2001. szeptember 21-én, Budapesten a cisztercita rend Szent Imre temploma melletti téren avatták fel Klebelsberg Kunó szobrát. Eredetileg Grantner Jenő alkotta ezt meg, de a második világháború végén, majd az azt követő politikai indulat nyomán elpusztult. Most Tóth Kálmán alakította újjá. Miniszteri tevékenysége alatt érték őt támadások, nagyrészt értelmetlen vádaskodások, úgy hiszem azonban, hogy Klebelsberg Kunó az önzetlen, alkotó, keresztény hazafi példaképe lehet számunkra. Egy államférfi, akinek a magyar nemzet sokat köszönhet, és akire mindenkor hálával emlékezhet.

84

MELLÉKLETEK

„Hatalmas fa volt Klebelsberg, gyümölcsei beszélnek róla, gyümölcsei tesznek tanúságot róla.” (Várszegi Asztrik)

85

1. számú melléklet Gróf Klebelsberg Kunó életrajza Klebelsberg Kunó 1875. november 13-án született az Arad vármegyei Magyarpécskán. Családja osztrák eredetű, Tirolból származik. Ősei többnyire katonáskodással foglalkoztak. Egyikük, bizonyos Klebelsberg Lénárd (Leonhard) a mohácsi vészt követően a török elleni harcokban szerzett érdemeiért bárói rangot kapott, valamint megkapta Tirolban Thunburg várát. Klebelsberg János a párkányi (1683), illetve az érsekújvári (1685) csatákban szintén bárói rangot, Klebelsberg Ferenc pedig Buda várának visszavívását (1686) követően nyerte el a grófi rangot. Egy másik Klebelsberg Ferenc I. Ferenc (1768-1835) uralkodása idején az Osztrák-Magyar Monarchia pénzügyminisztere, aki nagyban támogatta gróf Széchenyi István dunai gőzhajózási terveit is.190 Klebelsberg Kunó édesapja, Jakab József a Monarchia 14. huszárezredének kapitányaként szolgált, édesanyja a köznemesi származású felsőeőri és alsóeőri Farkas Aranka, aki egyébként egy tősgyökeres magyar birtokos lánya volt. Klebelsberg nevét egyébként keresztapjától, gróf Czetwitz Kunótól kapta. Az ifjú Klebelsberg mindössze másfél éves volt, mikor édesapja egy hadgyakorlat során lebukott a lováról, majd sérüléseibe bele halt. Ezután nem sokkal Klebelsberg leánytestvére is elhunyt, így édesanyjával ketten maradtak. Gyámja anyai nagyapja, Farkas Imre lett.

191

Klebelsberg értékrendjében és neveltetésében az anyai

példa nagy szerepet kapott mindvégig. Katolikus köznemesi értékeit élete során mindig megőrizte. Klebelsberg elemi iskoláit magántanulóként, Székesfehérváron végezte 1881 és 1885

között,

majd

középiskolai

tanulmányait

a

ciszterciták

székesfehérvári

főgimnáziumában folytatta. 1893-ban érettségizett, matematikából és bölcseletből végig osztályelső volt. Ezt követően azonban családja kérésére, illetve nyomására beiratkozott a Wiener-Neustadt-i (Bécsújhely) katonai akadémiára, mivel szerették volna – hűen a családi hagyományokhoz – ha belőle is katona válik. Klebelsberg azonban egyrészt az érdeklődés hiánya, másrészt alkati gyengeségei miatt hamarosan átiratkozott a jogi

190

T. Kiss Tamás: Állami művelődéspolitika az 1920-as években. (MMI - Mikszáth Kiadó), Bp., 1998. 208. p. 191 U.o.: 208. p.

86

egyetemre. Jogi tanulmányait Budapesten, Berlinben, Münchenben, illetve a párizsi Sorbonne-on végezte. 1898-ban a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen avatták jogi- és államtudományi doktorrá.192 1900. áprilisában vette feleségül Botka Saroltát, aki egy vidéki kisnemes lánya volt. Állami szolgálatba 1898-ban, báró Bánffy Dezső miniszterelnöksége alatt lépett. Pályafutását a ranglétra egyik legalsó fokán, miniszterelnöki segédfogalmazóként kezdte. Hatalmas munkabírásának köszönhetően azonban gyorsan előbbre jutott, egészen az osztálytanácsosi tisztségig. Gróf Tisza István első miniszterelnöksége (1903. október 3.-1905. június 18.) alatt a nemzetiségi ügyek intézésében vett részt, illetve a Szentszékkel folyó tárgyalásokat vezette. A Julián-Egyesület ügyvezető igazgatójaként részt vállalt a Szlavóniában, Horvátországban, illetve Bosznia-Hercegovinában élő magyarok nemzeti és kulturális gondozásának megszervezésében. Klebelsberget 1910-ben a Közigazgatási Bíróság ítélőbírójává nevezték ki, három évvel később pedig a hatásköri bíróság tagjai közé is beválasztották. Ekkor már a Közgazdasági Egyetemen rendkívüli tanár, közjogot tanított.193 Gróf Tisza István második miniszterelnöksége (1913. június 10.-1917. június 15.) idejére Klebelsberg már bizalmi emberré vált, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium adminisztratív államtitkári posztját töltötte be 1914. január 2. és 1917. március 19. között. Ezt követően a miniszterelnökség politikai államtitkára, majd 1917. április 1-től Kolozsvár országgyűlési képviselője volt. A világháború évei alatt elnöke az

Országos

Hadigondozó

Hivatalnak,

a

tüdőbetegek

számára

pedig

népszanatóriumokat terveztetett a Tátrába, Pilisbe és az Alföld több pontjára is. Tisza István kormányával együtt ő is távozott. Az 1918/19-es forradalom idején vidékre menekült a letartóztatások elől. 1919. februárjában gróf Bethlen Istvánnal együtt megszervezte a Nemzeti Egyesülés Pártját.194 Az első nemzetgyűlési választásokon legitimista programjával Sopron választott képviselőjeként került be a parlamentbe. 1922. január 5-én több politikustársával együtt kiváltak a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjából és beléptek a Kisgazdapártba abból

192

U.o.: 209. p. T. Kiss Tamás: Állami művelődéspolitika az 1920-as években. (MMI - Mikszáth Kiadó), Bp., 1998. 210. p. 194 U.o.: 210-211. p. 193

87

a célból, hogy gróf Bethlen István miniszterelnök egységes kormányzópártot tudjon maga mögött. 1921. december 3. és 1922. június 16. között Klebelsberg a belügyminisztériumi tárca élén állva vett részt a Bethlen-kormányban. Nevéhez fűződik az új választójogi törvénytervezet kidolgozása.195 Komárom képviselőjeként került be Klebelsberg a második nemzetgyűlésbe, az újjáalakuló Bethlen-kormányban 1922. június 16-tól 1931. augusztus 24-ig vezeti a vallás- és közoktatásügyi tárcát, ezalatt rövid ideig elvállalja a népjóléti- és munkaügyi tárcát is. Az 1926-ban, illetve 1931-ben tartott választásokon Szeged jelöltjeként nyert mandátumot. Kultuszminiszterként felismerte a művelődés szinte minden területére kiterjedő reformok szükségességét, a kulturális élet fejlesztésének fontosságát, s nem csak hogy felismerte, de minden erejével azon volt, hogy azokat meg is valósítja. A

Magyar

Tudományos

Akadémiának

1922-től

tiszteletbeli,

1924-től

igazgatótanácsi tagja, emellett több egyetem is, így például a római, a pécsi, a szegedi egyetem is díszdoktori címet adományozott Klebelsbergnek. Számos tudományos társaság alapító tagja volt (Pedagógiai Társaság, Széchenyi Tudományos Társaság, Statisztikai Társaság, Alföldi Bizottság). 1917. február 16-től haláláig, 1932. október 11-ig elnöke a Magyar Történelmi Társulatnak. 1928-ban kapta meg a máltai lovagrend magisztrális nagykeresztjét, illetve 1930-ban Horthy Miklós kormányzótól a Corvin-láncot. Emellett számos más kitüntetést, illetve érdemkeresztet adományoztak számára.196 Klebelsberg miután kultuszminiszteri posztjáról leköszönt, az Alföld problémái felé fordult, s 1932-ben tanácskozásra hívta össze az alföldi városok polgármestereit. Céljuk az volt, hogy közösen találjanak megoldást az alföldi ifjúság boldogulásának elősegítésére. Ekkor azonban Klebelsberg már betegeskedett. A Los Angeles-i Olimpiáról (1932) hazatérő sportolóinkat még köszöntötte, de beszédét már nehezen mondta el. Október 2-án szállították kórházba, ahol a paratífuszban legyengült szervezetével szívroham végzett. A Nemzeti Múzeum Majolika termében ravatalozták fel, melyen jelen volt Horthy Miklós kormányzó mellett Serédi Jusztinián bíboros is.197 195

U.o.: 211. p. T. Kiss Tamás: Állami művelődéspolitika az 1920-as években. (MMI - Mikszáth Kiadó), Bp., 1998. 211-212. p. 197 Hencz Péter: Gróf Klebelsberg Kunó betegsége, halála és temetése. Szellemi élesztése. (Bába), Szeged, 2002. 8. p. 196

88

Ezután különvonat szállította el földi maradványait szeretett városába, Szegedre, ahol a Fogadalmi Templomban, a legnagyobb tiszteletadás mellett helyezték örök nyugalomra 1932. október 15-én.198 Klebelsberg halála előtt a magyar nemzet megdöbbenéssel és mély fájdalommal állt. Búcsúbeszédeikben a képviselők, miniszterek, politikusok őszinte gyásszal és szomorúsággal vettek utolsó búcsút Klebelsberg Kunótól. Gróf Bethlen István szavait idézve: „Klebelsberg Kunó gróf, kedves, régi jó barátom, elköltöztél az élők sorából. Mi, régi barátaid siratjuk távozásodat, keservesen siratjuk azt. De én úgy érzem, hogy Te megdicsőülten távozol körünkből egy szebb, tisztább világba, megdicsőülten távozol abba a magyar nemzeti Pantheonba, amelyet nemcsak a szó és betű szerinti értelemben vett életed munkájával nemzeted számára teremtettél.”199

198

T. Kiss Tamás: Állami művelődéspolitika az 1920-as években. (MMI - Mikszáth Kiadó), Bp., 1998. 213. p. 199 Bethlen István gróf ny. m. kir. miniszterelnöknek a régi kabinet nevében elmondott beszéde a ravatalnál. In: Gróf Klebelsberg Kunó emlékezete. 1932-1938. (Királyi Magyar Egyetemi Nyomda), Bp., 1938. 19. p.

89

2. számú melléklet 1. sz. táblázat

A VKM költségvetésének alakulása Klebelsberg Kunó minisztersége alatt∗ Költségvetési év

Összköltség-vetés (arany)

VKM Költség-vetés (arany)

3. a 2. %-ában

Beruházás (arany)

5. a 3. %-ában

1

2

3

4

5

6

1924/25

756.582.030 K

68.875.640 K

9,1

2.284.000 K

3,3

1925/26

12.064.854.549 K

1.217.775.023 K

10,0

51.776.500 K

4,3

1926/27

1.143.554.386 P

111.615.934 P

9,8

5.673.000 P

5,1

1927/28

1.192.255.320 P

121.251.110 P

10,2

5.763.320 P

4,7

1928/29

1.357.804.290 P

142.676.300 P

10,5

7.880.000 P

5,5

1929/30

1.428.671.400 P

148.275.000 P

10,4

7.930.000 P

5,3

1930/31

1.398.130.000 P

142.635.178 P

10,2

4.047.500 P

2,8

1931/32

1.364.893.000 P

12.524.1000 P

9,2

4.047.500 P

3,2

2. sz. táblázat

A magyarországi tanítóképző intézetek száma az 1920-as évek végére∗ Tanítóképző állami katolikus református

evangélikus izraelita Összesen

Férfi

8

6

3

2

1

20

Nő

4

25

4

1

1

35

Összesen

12

31

7

3

2

55

∗

T. Kiss Tamás: Állami művelődéspolitika az 1920-as években. (MMI - Mikszáth Kiadó), Bp., 1998. 24. p. ∗ T. Kiss Tamás: Állami művelődéspolitika az 1920-as években. (MMI - Mikszáth Kiadó), Bp., 1998. 97. p.

90

3. sz. táblázat

A hallgatók létszáma a tudományegyetemeken∗ Egyetemek (főiskolák) és karok megnevezése:

Hallgatók száma az 1919/20. 1924/25. tanév második felében

Pázmány Péter Tudományegyetem (Budapest): Róm. kath.hittudományi kar Jog- és államtudományi kar Orvostudományi kar Bölcsészeti (és math. term.) kar Gyógyszerészeti tanfolyam Mindössze

87 909 2787 873 116 4772

99 2288 1994 940 248 5569

Ferenc József Tudományegyetem (1921-ig Budapest, azután Szeged): Jog- és államtudományi kar Orvostudományi kar Bölcsészeti kar Mathematikai és természettudományi kar Gyógyszerészeti tanfolyam Mindössze

128 29 46 1 204

483 353 56 65 76 1033

Tisza István Tudományegyetem (Debrecen): Ref. hittudományi kar Jog- és államtudományi kar Orvostudományi kar Bölcsészeti kar Mindössze

74 399 138 611

89 305 355 87 836

Erzsébet Tudományegyetem (1923-ig Budapest, azután Pécs): Ag. ev.hittudományi kar (Sopron) Jog- és államtudományi kar Orvostudományi kar Bölcsészeti kar Mindössze

21 21

57 319 680 50 1106

∗

Kornis Gyula: Magyarország Közoktatásügye a világháború óta. (Magyar Pedagógiai Társaság), Bp., 1927. 225. p.

91

4. sz. táblázat

A működési költségek, vagyis az elméleti és gyakorlati oktatásra szánt kiadások az 1920-as évek végén∗ Költségvetési javaslat Egyetem Budapesti Egyetem Szegedi Egyetem Debreceni Egyetem Pécsi Egyetem Közgazdasági Kar Műszaki Kar Összesen A csökkenés mértéke

1929/30 193.535 P 111.600 P 113.456 P 118.376 P 48.240 P 133.000 P 717.207 P 29,2 %

1932/33 140.948 P 91.500 P 85.000 P 74.140 P 19.700 P 96.350 P 507.638 P

csökkenés 51.587 P 20.100 P 28.456 P 44.236 P 28.540 P 36.650 P 209.569 P

Az egyetemek és kutatóintézetek nagyobb és fontosabb berendezésekkel való ellátását a rendkívüli kiadásokat tartalmazó keretből finanszírozta a kormányzati budget. Ez az 1920-as évek végén az alábbiak szerint nézett ki: Költségvetési javaslat Egyetem Budapesti Egyetem Szegedi Egyetem Debreceni Egyetem Pécsi Egyetem Közgazdasági Kar Műszaki Kar Összesen A csökkenés mértéke

1929/30 120.290 P 74.000 P 62.000 P 78.000 P 20.000 P 200.000 P 536.290 P 80,2 %

1932/33 15.000 P 10.000 P 14.000 P 14.000 P 3.000 P 50.000 P 106.000 P

csökkenés 77.290 P 64.000 P 48.000 P 64.000 P 17.000 P 150.000 P 430.290 P

∗

T. Kiss Tamás: Állami Művelődéspolitika az 1920-as években. (MMI – Mikszáth Kiadó), Bp., 1998. 112-113. p.

92

5. sz. táblázat

Az 1920-as népszámlálás hat évnél idősebb analfabétákról szóló kimutatása szerint∗

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34

vármegye Szabolcs vm-ben Szatmár vm-ben Arad vm-ben Csongrád vm-ben Bereg vm-ben Torontál vm-ben Heves vm-ben Bács-Bodrog vm-ben J.N.K. Szolnok vm-ben Zemplén vm-ben Hajdú vm-ben Csanád vm-ben Ung vm-ben Bihar vm-ben Nógrád vm-ben Borsod vm-ben Abaúj vm-ben Zala vm-ben Pest-Pilis-Solt-Kk. vm-ben Békés vm-ben Fejér vm-ben Somogy vm-ben Tolna vm-ben Hont vm-ben Baranya vm-ben Gömör-Kishont vm-ben Esztergom vm-ben Veszprém vm-ben Győr vm-ben Komárom vm-ben Vas vm-ben Moson vm-ben Sopron vm-ben Budapest

% 29,9 26,1 25,6 24,4 21,6 21,1 20,9 20,8 20,5 19,9 19,8 19,3 18,6 18,35 17,8 17,6 17,45 16,7 15,9 14,1 14,6 14,8 13,3 13,7 13,8 12,1 12,0 11,6 11,3 11,2 9,8 9,5 8,1 5,3

∗

T. Kiss Tamás: Állami Művelődéspolitika az 1920-as években. (MMI – Mikszáth Kiadó), Bp., 1998. 137-138. p.

93

6. sz. táblázat Az 1920-as népszámlálás hat évnél idősebb analfabétákról szóló kimutatása szerint∗ 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34

vármegye Szabolcs Szatmár Arad Csongrád Bereg Torontál Heves Bács-Bodrog Jász-Nagykun-Szolnok Zemplén Hajdú Csanád Ung Bihar Nógrád Borsod Abaúj Zala Pest-Pilis-Solt-Kiskun Békés Fejér Somogy Tolna Hont Baranya Gömör-Kishont Esztergom Veszprém Győr Komárom Vas Moson Sopron Budapest

% 29,9 26,1 25,6 24,4 21,6 21,1 20,9 20,8 20,5 19,9 19,8 19,3 18,6 18,35 17,8 17,6 17,45 16,7 15,9 14,1 14,6 14,8 13,3 13,7 13,8 12,1 12,0 11,6 11,3 11,2 9,8 9,5 8,1 5,3

∗

T. Kiss Tamás: Állami Művelődéspolitika az 1920-as években. (MMI – Mikszáth Kiadó), Bp., 1998. 137-138. p.

94

95

7. sz. táblázat Magyarország népességének felekezeti megoszlása, 1920–1941∗

Felekezet Latin szert. római katolikus Görög szert. római katolikus Ortodox (görögkeleti) Evangélikus Református Unitárius Izraelita Anglikán Baptista Mohamedán Nazarénus Adventista Metodista Szombatos Egyéb Felekezeten kívüli Ismeretlen Összesen

1920 1930 1938 1941 Lélekszám % Lélekszám % Lélekszám % Lélekszám % 5 096 729 63,9

5 634 103 64,8

6 122 583 65,7

175 247

2,2

201 093

2,3

233 672

2,5

50 990

0,6

39 839

0,5

38 317

0,4

497 012 6,2 1 670 144 21,0 6 224 0,1 473 310 5,9 87 0,0 4 187 0,0 468 0,0 1 773 0,0

557 647 6,0 1 934 892 20,8 8 465 0,1 400 980 4,3

0,0 0,0

534 165 6,1 1 813 162 20,9 6 266 0,1 444 567 5,1 247 0,0 9 399 0,1 291 0,0 2 487 0,0 410 0,0 67 0,0 61 0,0 538 0,0 1 959 0,0

1 399 0,0 7 980 143 99,9

303 0,0 8 688 319 99,9

966 0,0 9 319 992 100

1 328 1 245

8 073 234 55,0 1 700 146 11,6 560 954

3,8

729 929 5,0 2 789 276 18,9 57 999 0,4 725 007 4,9

17 917

0,2

36 802

0,2

708 3 841

0,0 0,0

1 486 7 238

0,0 0,1

1 252 0,0 14 683 323 99,9

∗

A Horthy-korszak egyházai. In: Magyarország a XX. században. II. Főszerk.: Kollega Tarsoly István. (Babits Kiadó), 1996-2000. 338. p.

96

8. sz. táblázat

Felekezeti viszonyok 1920-1940 között Magyarországon∗

1920

1930

1941 (Trianoni terület)

Római katolikus

% -ban 63,9

64,9

65,7

55,0

Görög katolikus

2,2

2,3

2,5

11,6

Református

21,0

20,9

20,8

19,0

Evangélikus

6,2

6,1

6,0

5,0

Görög keleti

0,6

0,5

0,4

3,8

Izraelita

5,9

5,1

4,3

4,9

Egyéb

0,2

0,2

0,3

0,7

Felekezet

1941 (akkori terület)

∗

Az 1920., 1930. és 1940. évi népszámlálás adatai alapján. Összeállította: Gergely Jenő. In: Gergely Jenő: Egyháztörténet. In: A Dunánál. Magyarok a 20. században (1918-2000). Encyclopaedia Humana Hunarica 09. CD-ROM, (Enciklopédia Humana Egyesület), Bp., 2001.

97

11. sz. táblázat Az elemi népiskolák heti óraterve (1925)∗ 30

30

TEST-

TEST-

GYAKORLÁS

GYAKORLÁS

KÉZIMUNKA

KÉZIMUNKA

26 TESTGYAKORLÁS

ÉNEK

ÉNEK

24

RAZJ

RAJZ

EGÉSZSÉGTAN

EGÉSZSÉGTAN

TERMÉSZET-

TERMÉSZET-

TEST-

KÉZIMUNKA

22

GYAKORLÁS

ÉNEK

TEST-

KÉZIMUNKA

20

GYAKORLÁS

ÉNEK

RAJZ

TEST-

KÉZIMUNKA

RAJZ

TERMÉSZET-

RAJZ

RAJZ

GYAKORLÁS

ÉNEK

TERMÉSZET-

RAJZ

FIZIKA

FIZIKA

ÉNEK

RAJZ

RAJZ

FÖLDRAJZ

SZÁMTAN

SZÁMTAN

SZÁMTAN

MÉRTAN

MÉRTAN

MÉRTAN

SZÁMTAN

POLGÁRI JOG

KÉMIA

TÖRTÉNELEM

TÖRTÉNELEM

FÖLDRAJZ

FÖLDRAJZ

SZÁMTAN

SZÁMTAN

MÉRTAN

MÉRTAN

MAGYAR

MAGYAR

MÉRTAN

MAGYAR

MAGYAR

MAGYAR MAGYAR

HITTAN

I.

HITTAN

HITTAN

HITTAN

HITTAN

HITTAN

II.

III.

IV.

V.

VI.

∗

A magyar neveléstörténet forrásai VI. Dr. Mészáros István: Magyar iskolatípusok, 996-1990. (Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum), Bp., 1995. 91. p.

98

12. sz. táblázat

Az elemi népiskolák, tanítóik és tanulóik száma∗

∗

Tanév

Iskolák

Tanítók

Tanulók

1913/14

6444

16.081

862.027

1920/21

6158

17.623

856.941

1924/25

6374

16.556

694.448

1929/30

6794

19.087

908.295

1932/33

6875

19.423

997.427

1935/36

6874

19.741

962.024

1937/38

6899

20.149

963.087

1940/41

8956

26.172

1.244.572

Magyar Statisztikai Szemle. 1938. I. 521p.

99

13. sz. táblázat Kimutatás az 1925. évi július hó 1-jétől kezdve járó fizetésekről∗

A tanítói (tanítónői) és szaktanítói (szaktanítónői) minőségben eltöltött hányadik évben a 31. évtől………………….... a 28., 29. és 30. évben………. a 25., 26. és 27. évben………. a 22., 23. és a 24. évben…….. a 19., 20. és a 21. évben…….. a 16., 17. és a 18. évben…….. a 13., 14. és a 15. évben…….. a 12. évben……...................... a 10. 11. évben……………… a 9. évben………………….... a 7. és 8. évben…………….... a 6. évben…………………… a 4. és 5. évben……………… az 1., 2. és 3. évben………….

∗

Az 1925. évi június havára járt fizetés milyen fizetési osztály, melyik egy hónapra fizetési (papírkorona) fokozatával járó fizetésnek felel meg 2,550.000 VIII. f. o. 1. fok. 2,550.000 VIII. f. o. 1. fok. 2,380.000 VIII. f. o. 2. fok. 2,210.000 VIII. f. o. 3. fok. 2,040.000 IX. f. o. 1. fok. 1,870.000 IX. f. o. 2. fok. 1,700.000 IX. f. o. 3. fok. 1,615.000 X. f. o. 1. fok. 1,530.000 X. f. o. 2. fok. 1,530.000 X. f. o. 2. fok. 1,462.000 X. f. o. 3. fok. 1,462.000 X. f. o. 3. fok. 1,326.000 XI. f. o. 2. fok. 1,258.000 XI. f. o. 3. fok.

Az 1925. évi július hó 1-jétől kezdve járó fizetés

egy hónapra egy évre (papírkorona) (papírkorona) 3,250.000 3,050.000 2,850.000 2,550.000 2,350.000 2,160.000 2,050.000 1,950.100 1,950.000 1,850.000 1,850.000 1,750.000 1,650.000 1,550.000

39,000.000 36,601.000 34,209.000 30,600.000 28,200.000 25,920.000 24,600.000 23,400.000 23,400.000 22,200.000 22,200.100 21,000.000 19,800.000 18,600.000

milyen fizetési osztály A. fizetési csoportja melyik fizetési fokozatával járó fizetésnek felel meg VIII. f. o. 1. fok. VIII. f. o. 2. fok. VIII. f. o. 3. fok. XI. f. o. 1. fok. IX. f. o. 2. fok. IX. f. o. 3. fok. X. f. o. 1. fok. X. f. o. 2. fok. X. f. o. 2. fok. X. f. o. 3. fok. X. f. o. 3. fok. XI. f. o. 1. fok. XI. f. o. 2. fok. XI. f. o. 3. fok.

Néptanítók Lapja. LVIII. évf. XLIII-XLIV. sz. 1925. november 15.

100

14. sz. táblázat

Hittan

Magyar

Latin

Görög

Német

Történelem

Földrajz

Természetrajz

Fizika

Mennyiségtan

Filozófia

Rajz

Testgyakorlás

A gimnázium általános óraterve∗

Osztályonként együttvéve

2 2 2 2 2 2 2 2

5 4 4 3 3 3 3 3

6 6 6 6 6 5 5 5

6 6 5 5

3 3 4 3 3 2 2

3 2 3 3 3 3

3 3 2 1 1 -

2 2 4 2 3 -

2 4 4

6 4 4 4 3 3 3 2

2

2 2 2 2 -

2 2 2 2 2 2 2 2

28 28 30 30 30 30 30 30

A nyolc osztályban 16 együttvéve

28

45

22

20

17

10

13

10

29

2

8

16

Összesen 236

I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII.

∗

Kornis Gyula: Magyarország Közoktatásügye a világháború óta. (Magyar Pedagógiai Társaság), Bp., 1927. 103-104. p.

101

3. sz. melléklet

Gróf Klebelsberg Kunó

Klebelsberg szobra Budapesten

102

Jellegzetes tanyasi népiskola

A szeged-rókusi elemi iskola átadása

Elemi fiúiskola osztálya az 1920-as évekből

103

104