Kosztyó Gyula Beszámoló a Klebelsberg Kunó Ösztöndíj támogatásával végzett 2015. évi levéltári kutatómunkáról A Klebelsberg Kunó Ösztöndíj keretei között egy hónap kutatásra volt lehetőségem a Kárpátaljai Területi Állami Levéltár beregszászi részlegében (továbbiakban KTÁL). Az ösztöndíj ideje alatt a vizsgálódásom tárgya egy eddig nem ismert, ritkaságnak számító iratanyag a m. kir. ökörmezői csendőrkerületi őrs dokumentumainak (1939–1943) feldolgozása volt. Az ösztöndíjat 2015. augusztus 1. és 2015. szeptember 1. között vettem igénybe. A kutatott iratanyag, annak problematikája A Magyar Királyi Csendőrség szervezeti, működési története Magyarországon kellő képen feltárt. A téma kutatói közül kiemelném Dr. Szakály Sándort és Dr. Parádi Józsefet, akik munkásságukkal alaposan feltárták e rendvédelmi szervezet történetét,1 a levéltári iratok által behatárolt keretek között. A csendőrség második világháború ideje alatt végzett tevékenységére vonatkozó számomra releváns kutatásokat közülük is főként Dr. Szakály Sándor végzett. E nagyszerű munkák azonban kevésbé foglalkoztak a m. kir. csendőrség egyik speciális részével – levéltári iratok hiányában – az úgynevezett határszéli csendőrség tevékenységével a második világháború ideje alatt. Ez adóssága a historiográfiának. Ennek legfőképp az volt az oka, hogy a határszéli csendőrség iratai nem maradtak fenn nemcsak magyarországi, de más levéltárakban sem. Azok, amelyek mégis túlélték az elmúlt évtizedeket és tartalmaznak némi információkat a határszéli csendőrségről, azok főként az első világháború időszakára vonatkoztak és a szervezet második világháborús időszakáról nem tesznek említést. Emiatt az általam megtalált és feltárt, rendszerezett, illetve sokszorosított iratcsomó jelenleg reliktumnak mondható. Az iratokon keresztül bepillantást kaphatunk egy olyan határszéli csendőrőrs mindennapjaiba, amely a hagyományos csendőrőrs tevékenységén túl olyan feladatokat ellátott, mint határőrizet, csempészet elleni harc, illegális
1 Szakály Sándor: Akik a magyar királyi csendőrséget 1919 és 1945 között vezették. Magyar Napló, Budapest, 2014. 302. p. Szakály Sándor: A magyar tábori csendőrség története 1938–1945. Ister Kiadó, Budapest, 1990. 173. p. Parádi József: A magyar rendvédelem története. Budapest. 1995. 222. p. Parádi József: A Magyar Királyi Csendőrség. Az első magyar, polgári központosított, közbiztonsági őrtestület 1881-1945. Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Tudományos Társaság, Budapest, 2012. 281 p. Parádi József: Az Osztrák-Magyar Monarchia Magyar Királyságának határszéli csendőrsége. Rendvédelmi-füzetek. (2012) 26. szám. 81-106. p.
bevándorlás megakadályozása stb. Ráadásul munkáját olyan multietnikus területen kellett végeznie, ahol a magyar nemzetiségek alkották a kisebbséget. Az iratanyag feldolgozását a KTÁL beregszászi részlegében végeztem. A m. kir. ökörmezői csendőrkerületi őrs dokumentumai a KTÁL 1212. fondját teszik ki. A beregszászi levéltár által kiadott fond jegyzék szerint ez a fond 31. dossziét tartalmaz. Azonban a helyszínen szembesültem vele, hogy a 31. dosszié helyett, 23. mappa kutatható. A többi nyolc dossziét a rendszerezési munkálatok során a levéltár dolgozói beillesztették a kutatható 23. dossziéba. A 23. dossziéban összesen 386 levéltári oldal található. Az iratok időhatára 1939–1943 között mozog. Tartalmukat tekintve pedig három jól elkülöníthető csoportba sorolhatók: 1. időszaki jelentések Ez az irat együttes az egyik leghasznosabb része a fondnak. A csendőrőrs készítette el ezeket. Olyan információkat tartalmaz, amely nemcsak az említett csendőrőrs mindennapjait örökítette meg, hanem fontos társadalomtörténeti tényeket is tudatnak a kutatóval. Nagyon sok esetben ezek a havi beszámolók az ökörmezői csendőrőrs területén tapasztalható közellátásügyi problémákról, nemzetiségi izgatásról, politikai propagandáról és javuló vagy feszült közbiztonsági sajátosságokról tett jelentést az ökörmezői járás vezetőjének.2 A havi bontásban elkészített jelentések 1939 szeptembere és 1941 decembere közötti időszakra vonatkozóan maradtak fenn. 2. csendőrnyomozások Ezek az esetek többségében olyan iratcsoportok, amelyek politikai vagy állambiztonsági szempontból veszélyesnek minősített, az ökörmezői járás területén élő személyek megfigyelését tartalmazzák. Nagyon sok esetben fennmaradtak a csendőr által a nyomozás (szakszóval élve puhatolás) során készített, kézzel írt jegyzetlapok is, amelyek különleges hangulatot adtak a munkámnak.3 De előfordul olyan iratcsoport is itt, amely hatósági őrizet alá helyezést (internálás) írt elő a csendőrőrsnek a járás területén található kommunista4 vagy ukrán nacionalista5 személyekkel szemben. 3. szervezeti ügyek A harmadik kategóriába olyan iratok csoportosíthatók, amelyek a csendőrőrs működésével hozhatók összefüggésbe. Ezek között megtalálhatóak a csendőrök származási igazoltatása, a fegyelmi ügyek, a csendőrőrsön szolgálatot teljesítők minősítése vagy éppen a légvédelmi készültségbe helyezése az őrsnek. De szintén olvashatunk információkat arról is, hogy milyen 2 KTÁL Fond 1212., op. 1., od. zb. 3., 1-13. p. 3 KTÁL Fond 1212., op. 1., od. zb. 2., 2. p. 4 KTÁL Fond 1212., op. 1., od. zb. 8., 2. p. Lásd még. KTÁL Fond 1212., op. 1., od. zb. 9., 1. p. 5 KTÁL Fond 1212., op. 1., od. zb. 2., 1. p.
állapotok uralkodtak 1940-ben az ökörmezői csendőrőrsön a kerületi parancsnok szemrevételezésekor, hisz erről a jelentés szintén olvasható. E kategóriában azonban az egyik legfontosabb iratcsoport az ökörmezői csendőrőrs levelezése tekinthető a szárnyparancsnoksággal (Huszton), illetve az ungvári m. kir. 8/1. csendőrnyomozó alosztállyal. Az utóbbi azért különösen fontos, mert az ungvári m. kir. 8/1. csendőrnyomozó alosztály működése, története napjainkig feltáratlan. Bár az általam feltárt iratmennyiség töredezett, ennek ellenére az említett alosztály tevékenységének kutatói számára némi segítséget nyújthat az irathalmaz. A levéltári kutatás menete Az egy hónapnyi ösztöndíjas időt teljes egészében a KTÁL-ban töltöttem. Miután a kiválasztott levéltári iratokat kézhez kaptam a segítőkész levéltári alkalmazottaknak6 köszönhetően megkezdődhetett az érdembeli munka. A munka első fázisában átlapoztam az iratcsomót. A lapozás közben laptopom segítségével adatbázist (lásd iratjegyzék) készítettem. Az elkészült iratjegyzék tartalmazza az irat pontos jelzetét (fond, opisz, leírási egység, oldalszám), a dosszié pontos címét magyarul (eredetileg orosz), illetve a dossziéban található iratok tárgyát és végül a dokumentum pontos dátumát (év. hónap. nap). Miután az adatbázis elkészült megkezdtem az iratok digitalizálását fényképezőgépem segítségével. Ezzel párhuzamosan a téma számára releváns szakirodalom gyűjtés érdekében, szemrevételeztem a levéltárban lévő és működő folyóirat- és könyvtár olvasótermeit, pontosabban cédulakatalógusát. Számos főként korabeli kiadványt találtam, amelyek kiegészítő jelleggel7 felhasználhatóak a kutatási tervben említett tanulmány megírásához. A levéltári kutatás lezárulása után nekikezdtem a tanulmány megírásának. Jelenleg a tanulmány nagyságrendileg 50%-ban elkészült. A téma teljes árnyalásához azonban további levéltári- és könyvtári kutatások szükségesek, főként Magyarországon a Hadtörténeti Levéltárban és az Országos Széchényi Könyvtárban. E kutatásokat jelenleg is végzem. Elért eredmények, feltárt információk Az irat együttes feldolgozása során számos érdekes információt, tényt sikerült megállapítanom, amelyek segítségével pontosan árnyalni tudom a korabeli társadalmi viszonyokat, a mindennapokat. Ez szűkebb értelemben az ökörmezői járás történetébe egyfajta betekintés, a csendőrség fennmaradt iratain keresztül. Tágabb értelemben viszont 6 Itt szeretném megragadni az alkalmat és köszönetet mondani Kutasi Ilona igazgató-helyettesnek, illetve Létai Larissza, Szkázova Ljuba és Dzsezsenyák Dóra levéltárosoknak, akik segítőkészségűkkel jelentős mértékben hozzájárultak munkám gördülékenységéhez és sikeréhez. 7 Főként a korabeli közigazgatás működésére vonatkozó belügyminiszteri-, statisztikai kiadványok. Ezeken kívül közigazgatási kirendeltségek vezetőinek, alispánoknak, főispánoknak nyomtatásban megjelent éves beszámolói.
ezek a magyar közigazgatás és a visszacsatolt hegyvidéki területek mindennapjainak kapcsolatát bemutató, fennmaradt hivatalos dokumentumok. Miután a Magyar Királyi Honvédség 1939. március 14–19. között teljes mértékben visszacsatolta Kárpátalja hegyvidéki területét az anyaországhoz, megkezdődhetett a magyar közigazgatás bevezetése a területen. Felállításra került a vármegyerendszer, a közigazgatási kirendeltségek, az államhatalmat képviselő hatóságok, a pénzügyigazgatóság, a rendvédelmi szervezetek a rendőrség és a csendőrség. Fontos szempont volt, hogy a csendőrőrs parancsnokoknak szorosan együtt kellett működniük a polgári közigazgatás vezetőivel. Azokat naprakész adatokkal látták el. A járási vezetők (főszolgabíró) részére a csendőrőrsök havi beszámolókat készítettek, amelyeket legkésőbb minden hónap 10-ig eljuttattak a járás vezetőjéhez. E helyzetjelentésekben öt szempont alapján jellemezték az őrsparancsnokok a fennhatóságuk területén végbement folyamatokat: a. b. c. d. e.
/ politikai / vallási / gazdasági- és szociális / közlekedési / közbiztonsági.8
A politikai jelentéseken belül ki kellett térniük minden politikai mozgalomra, politikai pártok, szervezetek működésére. Különösen nagy figyelmet szenteltek a hegyvidéki területen az ukrán, később pedig a nagyorosz minden nyílt vagy titkos mozgalomnak. A közbiztonsági viszonyok jellemzése során külön ki kellett térnie a jelentést készítő őrsparancsnoknak, hogy az adott járás területén hány bűntett, vétség és kihágás történt és ezekkel kapcsolatban hány elkövetőt állítottak elő.9 Az ökörmezői járás területén az ukrán szervezkedést nem sikerült teljesen felszámolni 1939 végéig. A magukat ukránnak való tanárok a járás területén a visszacsatolást követően többségükben megtarthatták munkájukat bár figyelte őket a csendőrség. Nagy részük elhatárolódott a titokban működő ukrán nemzeti szervezkedéstől.10 Ezzel párhuzamosan 1939 novemberében egyre kedvezőtlenebb hatást gyakorolt a visszacsatolt határ menti területen élő lakosság hangulatára a Szovjetunió szomszédsága. Megélénkült a szovjet propaganda, amelynek hatékonyságát növelte, hogy tömegesek voltak a szökések a Szovjetunióba. Ráadásul a visszatérők által a helyi kocsmákban előadott beszámolói a látottakról, a határ mellett felvonuló szovjet hadseregről, forrásai lettek a vészhíreknek, és a köznyugalom
8 KTÁL Fond 1212., op. 1., od. zb. 3., 1. p. 9 KTÁL Fond 1212., op. 1., od. zb. 3., 1. p. 10 KTÁL Fond 1212., op. 1., od. zb. 3., 2. p.
megváltozásának. Ezek közöl sok egy esetleges szovjet katonai inváziót jósolt.11 Ez azért volt közbiztonsági veszély, mert a lakosság kedvezőtlen hangulata alapból rossz volt a gyér kereseti lehetőségek miatt a hegyvidéken. A szerencsések fölműveléssel, erdei munkával és kereskedelemből tudtak némi jövedelemre szert tenni a kora téli hónapokban. Azonban a csekély munkaalkalom és a gyenge pénzszerzési lehetőségek jelentősen rányomták bélyegüket a közhangulat alakulására. Ezt a szovjet szomszédság csak súlyosbította. 1939 utolsó hónapjában lecsökkent azoknak a száma, akik az ökörmezői járásból a Szovjetunióba szöktek. Ebben része volt annak a híresztelésnek, amit az átvonuló lengyel menekültek terjesztettek nevezetesen, hogy a Szovjetunióban elfogták az oda átszökő személyeket és kémgyanú miatt letartóztatták valamint a Szibériában működő ólombányákba szállították őket.12 1940 nyaráig újra megnövekedett a kiszökések száma a járás területéről. Míg 1939 decemberében mindössze négy fő hagyta el illegálisan a járás területét, addig ez a szám 1940 júniusában már 59 főt tett ki.13 A növekvő számú kiszökések hátterében főként a rossz megélhetés ált. Az illegális migránsok sorsáról a közbeszéd eltérő véleményeket terjesztett. Egyesesek szerint többségüket agyonlőtték a szovjet határőrök, míg másokat szibériai ólombányákba szállították rabszolgamunkára. Merészebb elképzelések pedig azzal terhelték a kárpátaljai közhangulatot, hogy a kiszökötteket gyűjtőtáborokban helyezik el és katonai- valamint propaganda felkészítésben részesítették őket kárpátaljai bevetés céljából.14 Miközben 1939–1940 fordulóján a szovjet szomszédság okozott fejtörést a magyar közigazgatásnak, addig a téli hónapok beálltával a nagy hideg is. A közlekedésben zavarok keletkeztek a lehulló nagymennyiségű hó miatt. Emiatt januárjától a Husztra és Volócra közlekedő autóbuszjáratok megszűntek, a többiek pedig csak késésekkel közlekedtek.15 Ráadásul a lakosság nagy része a közelgő képviselőválasztással sem foglalkozott, a politikai élete abszolút passzív volt. Olyan szinten, hogy az ökörmezői járás területén élők még azt sem tudták, hogy 1940-ben országgyűlési képviselőválasztás esedékes.16 Kedvezőtlenül befolyásolta a közhangulatot 1940 nyarán a rossz időjárás, ami miatt nem sikerült időben elvégezni a betakarítási munkálatokat. Ennek hatását csak növelte, hogy a csekély jövedelmi lehetőséget biztosító nyári munkák idején a lakosság honvédelmi munkaszolgálatot volt kénytelen teljesíteni, erdőkitermelési munkálatokban a védelmi vonal 11 KTÁL Fond 1212., op. 1., od. zb. 3., 3. p. 12 KTÁL Fond 1212., op. 1., od. zb. 3., 4. p. 13 KTÁL Fond 1212., op. 1., od. zb. 3., 12. p. 14 KTÁL Fond 1212., op. 1., od. zb. 3., 12. p. 15 KTÁL Fond 1212., op. 1., od. zb. 3., 5. p. 16 KTÁL Fond 1212., op. 1., od. zb. 3., 7. p.
építésénél. Mivel a fakitermelési munkálatok végzésén saját igavonó állattal kellett megjelenni, ez is késleltette az amúgy is húzódó betakarítási munkálatokat.17 1941-ben a hegyvidéki területek nagy részén megalakulóban voltak a magyar pártok. Ilyen volt a Magyar Élet Pártja. Az ökörmezői járás területén 1941-ig a politikai párttevékenység szinte egyáltalán nem létezett. A szerveződő magyar pártoknak nem igazán akadtak követői sem a formálódó Magyar Nyilaskeresztes Pártnak, sem pedig a Magyar Élet Pártjának. Általános jelenségé vált, hogy a lakosság tartózkodott a politikai tömörülésekbe való belépéstől. Ebben nagy szerepe volt a csehszlovák időszak alatt kialakult politikai kiábrándulásnak valamint annak, hogy a pártok helyi vezetőknek nem épen köztekintélynek örvendő személyeket választottak, akiknek a lakosságra emiatt semmilyen hatásuk nem volt. A Magyar Nemzetiszocialista Párt vezetője Ökörmezőn például az a Pifkó Jenő volt, aki a cseh-szlovák időszak alatt is politizált és sok esetben magyarellenes intézkedések meghozatalában is szerepe volt.18 A Magyar Élet Pártjának ökörmezői vezetője Subert István szintén kompromittálta magát a cseh-szlovák időszakban. Tevékenységét a m. kir. ungvári 8/1. csendőrnyomozó alosztály 1941 márciusától titokban figyelte.19 A helyi lakosság viszonylagos szimpátiáját a Bajtársi Szolgálat élvezte, illetve 1941. közepére a Magyar Nyilaskeresztes Párt. Az utóbbi 1941 második felére változtatott taktikáján és hangzatos ígéretekkel – munkahelyteremtés, jó kereseti lehetőségek stb. – került előtérbe.20 Ezzel párhuzamosan 1941 márciusára a szovjet agitáció teljes mértékben megszűnt az ökörmezői járás területén. 1941 elején a határvidéken működő csendőrőrsök feladata több különleges intézkedéssel egészült ki. A m. kir. kassai VIII. csendőrkerület parancsnokság utasította csendőrőrs parancsnokait az 1941. népszámlálás ideje alatt megkövetelt magatartásukra vonatkozólag. A Magyar Királyi Honvédelmi Miniszter által 1941. január 10-én kiadott (1. 0m. 20.-1941. számú) rendelet szerint a m. kir. honvéd vezérkar főnökével közösen az 1940. évi XXX. t. c. alapján végrehajtandó népszámlálás idejére – 1941. február 1–15. – a kinevezési okirattal ellátott számlálóbiztosokat valamint a m. kir. központi statisztikai hivatal kiküldetésével rendelkező tisztviselő részére a határsávban és minden más olyan helyen, ahol a polgári lakosság szabad mozgása egyébként akadályozva vagy tiltva volt, ott a szabad mozgást a
17 KTÁL Fond 1212., op. 1., od. zb. 3., 14. p. 18 KTÁL Fond 1212., op. 1., od. zb. 3., 15. p. 19 KTÁL Fond 1212., op. 1., od. zb. 2., 4. p. 20 KTÁL Fond 1212., op. 1., od. zb. 3., 8. p.
biztosoknak engedélyezték.21 Külön kikötés volt, hogy a számláló biztosokat szabad mozgásukban akadályozni a csendőrségnek szigorúan tilos volt. A népszámlálás elősegítésén kívül a határövezetben szolgálatot teljesítő csendőrség egyéb bizalmas feladatokat is kapott 1941 elején. 1941. január 29-én valamennyi csendőr őrsparancsnokságot értesített a m. kir. kassai VIII. csendőrkerületi parancsnokság. Az utasítás az állampolgárság igazolásához beterjesztett okmányok kötelező megvizsgálását írta elő a csendőröknek. Ugyanis 1940. október, november és december folyamán a zsidóság felszólítást kapott arra, hogy állampolgárságát igazolja. Az igazolási eljárás részeként, minden zsidó vallási személynek igazolnia kellett származását, amelynek keretei között származási irataikat (anyakönyvek, házassági kivonatok stb.) a községek elöljáróihoz kellett beterjeszteniük, mielőtt azokat megküldték volna a belügyminisztériumba. A csendőröknek küldött utasítás szerint a községi elöljárókkal együtt minden irat eredetiségét a csendőröknek kellett ellenőrizni. Abban az esetben, ha a csendőr vélekedése szerint fent ált annak a lehetősége, hogy az iratok hamisak, a csendőrőrs nyomozást kezdeményezhetett az iratokat benyújtó zsidó személy ellen.22 Miközben folyt az igazoltatási eljárás, a határvidéken szolgáló csendőrség újabb utasítást kapott a közbiztonsági vonatkozásban. A m. kir. kassai VIII. csendőrkerületi parancsnokság ugyanis a hírszerzésre hivatkozva 1941. február 12-én elrendelte, hogy valamennyi csendőrőrs fokozza a szabotázs-elhárítás érdekében felderítő tevékenységét.23 A fokozottabb figyelmet ezt követően a katonai attachékkal és a diplomatákkal szemben kellett fenntartani. 1941 februárjában a hírszerzés értesüléseire hivatkozva, ismét előtérbe került a kommunista mozgalom fokozottabb ellenőrzése. A bizalmas értesülések szerint, amelyek a kémelhárítás hálójába akadt Sommer Jenőtől származtak arról szóltak be, hogy Lawoczne-ban szovjet hírszerzőtiszteket képeztek, akiket ellátva 1000-1500 pengővel Magyarországra irányították. Nem mellesleg Sommer Jenő saját bevallása szerint maga is ilyen kiképzésben részesült csak Lembergben (ma Lviv). Emiatt a határvidéken szolgálatot teljesítő csendőrség számára szigorúan előírták, hogy a bizalmas egyének bevonásával az idegen területről hazaérkezett személyeket állandó jelleggel figyeljék, észrevételeiket pedig jelentsék.24 A kommunista hírszerzés és agitációs tevékenység 1941 májusáig tovább növekedett. A csendőrségnek azonban sikerült felderítenie a szervezett csempész és kémútvonalakat. A Szovjetunió által áttett kémek pénzzel és élelemmel kellő mennyiségben voltak ellátva. Ezek a személyek 21 KTÁL Fond 1212., op. 1., od. zb. 4., 5. p. 22 KTÁL Fond 1212., op. 1., od. zb. 4., 12. p. 23 KTÁL Fond 1212., op. 1., od. zb. 4., 34. p. 24 KTÁL Fond 1212., op. 1., od. zb. 4., 40. p.
főként kémkedési feladatokat láttak el a Szovjetunió részére, amely információszerzésből ált, illetve azok rádión történő továbbításából. A Szovjetunió ilyen irányú hírszerző tevékenységének megakadályozására a csendőrség az idegenellenőrzést maximálisra fokozta a határ menti övezetben. Razziákat tartottak az olyan stratégiailag fontos közlekedési csomópontokon, mint Csap vagy Királyháza.25 Ezzel párhuzamosan véget ért az első csendőrök számára indított ruszin nyelvtanfolyam. A kárpátaljai csendőrparancsnokságokról 102 fő vett részt az 1940. január-december között zajló nyelvtanfolyamon, amely vizsgával zárult. A vizsgát letett csendőrök közül 55 főt a m. kir. kassai VIII. csendőrkerületi parancsnokság 200-50 pengő között változó pénzjutalomban részesített.26 A kerületi csendőrparancsnokság ugyanis minden csendőr számára kötelezően előírta a nemzetiségi nyelv, a ruszin ismeretét. A pénzjutalommal történő motiváció 1942-ben is használatban volt. A csendőrök nyelvismeretének szükségességét a Kárpátaljai Kormányzói Biztosság is támogatta.27 1941. közepén a lakosság hangulatát leginkább a nyári munkanélküliség befolyásolta. Emiatt a lakosság az év közepére zúgolódni kezdett, ami komoly közbiztonsági veszélyeket rejtett magában. Ennek érdekében az ökörmezői csendőrőrs parancsnoka arra kérte az ökörmezői járás főszolgabíróját, hogy foganatosítson intézkedéseket a polgárok szociális ellátásának érdekében.28 1941 márciusában minden csendőrőrsnek névsort kellett összeállítania, azokról a személyekről, akiket politikai szempontból megbízhatatlannak tekintett, vagy akivel szemben fenn ált annak lehetősége, hogy valószínűség szerint kommunista agitációt végezett. Ezek az internálásra (hatósági őrizetbe vétel) javaslatba hozott névjegyzékbe foglalt személyek összes személyi adatain kívül egy külön oszlopban, meg kellett indokolni az internálás szükségességének okait is. 1941. június 27-én ugyan ebben a tárgyban az ungvári m. kir. 8/1. csendőr nyomozóalosztály is intézkedett.29 Az ökörmezői m. kir. csendőrőrs 1944. július 7-én küldte meg az internálásra javaslatba hozott egyének névsorát az ungvári m. kir. 8/1. csendőrnyomozó alosztályhoz. Ebben mindössze négy fő internálását tartotta szükségesnek a csendőrőrs főként amiatt, mert némelyikük szicsgárdista vezető volt, némelyikük korábban a Szovjetunióban élt, vagy a csehszlovák időszakban a kommunista pártban vezetői beosztásban
25 KTÁL Fond 1212., op. 1., od. zb. 4., 50-51. p. 26 KTÁL Fond 1212., op. 1., od. zb. 4., 36. p. 27 KTÁL Fond 1212., op. 1., od. zb. 4., 37. p. 28 KTÁL Fond 1212., op. 1., od. zb. 3., 8. p. 29 KTÁL Fond 1212., op. 1., od. zb. 9., 3. p.
dolgozott.30 Azonban a nyilvántartásba vételen kívül más különleges intézkedést nem alkalmaztak a névjegyzékbe vett személyekkel szemben. Ezt onnan tudjuk, hogy az ökörmezői csendőrőrs 1943. április 4-én ugyan azt a négy fő nevét tartalmazó listát adta le a nyomozóalosztálynak.31 Ugyanis az internálásra javasló névjegyzékek készítése a továbbiakban sem szűnt meg és 1943-ig ott találjuk a feladatai között a csendőrőrsöknek.32 1941. április 14-én a huszti szárnyparancsnoksághoz tartozó őrsparancsnokságok különleges utasításokat kaptak a m. kir. kassai VIII. csendőrkerületi parancsnokságtól.33 Erre nyílván az egyre feszültebbé váló szovjet-magyar kapcsolatok miatt került sor. A konkrét intézkedések keretei között minden csendőrőrsnek hat fontos intézkedést kellett megtennie, amelyek már a háború szelét jelentették: 1. A csendőrőrsöknek készen kellett állniuk a fegyveres harcra, illetve a halogató harcra. Minden őrsnek a határ mentén tudnia kellett, hogy hová telepítnek szükség esetén géppuska tüzelőállást, hol lett kijelölve a raj fészke, szükség esetén mi a visszavonulás iránya. A szívós ellenállás gyakorlását azonnal megkellett kezdeni. 2. Szigorú kémelhárítási szolgálatot kellett azonnal szervezni. 3. Minden határszéli híreket az ellenséges csapatok mozdulatairól, határsértésekről az őrsöknek a szárnyparancsnokságok felé azonnal jelenteni kellett. 4. Ellenséges katonai nyomás esetén az őrsök berendezését, irattárát, pénztárát, titkos iratait hátra kellett szállítani Bustyaházára vagy Husztra. Lehetőség szerint ezt egy csendőrnek kellett elvégeznie, míg a többiek harcoltak. 5. Az őrsparancsnokoknak azonnal érintkezésbe kellett lépniük a községek elöljáróival, hogy azok a 10 főt bocsássanak a csendőrség rendelkezésére ellátmánnyal és berendezéssel (mosdó, vödör, szalma) együtt. Még ez előtt az őrsparancsnokoknak szobaparancsnokokat kellett kinevezni, akiket a csendőrök soriból kellett kinevezni. 6. Az őrsparancsnokoknak állandó kapcsolatban kellett lenniük a többi parancsnoksággal.34 A kutatás továbbvihetőségének lehetőségei A téma továbbvihető, mégpedig több irányban is. Elsősorban a sajtóelemzés irányában lenne érdemes a kutatást folytatni és megvizsgálni, hogy milyen információkat őriznek a korabeli helyi lapok. Izgalmas lenne elemezni azt, hogy tesznek-e említést a korabeli közhangulatot befolyásoló eseményekről (1941-ben zsidók kiutasítása, 1941-ben a Szovjetunió 30 KTÁL Fond 1212., op. 1., od. zb. 9., 5. p. 31 KTÁL Fond 1212., op. 1., od. zb. 9., 9-10. p. 32 KTÁL Fond 1212., op. 1., od. zb. 9., 8. p. 33 KTÁL Fond 1212., op. 1., od. zb. 12., 1. p. 34 KTÁL Fond 1212., op. 1., od. zb. 12., 7. p.
megtámadása stb.) és a csendőrség szerepvállalásáról. Ennek érdekben hasznos lenne kutatni a következő sajtótermékeket: Kárpáti Híradó, Kárpáti Magyar Hírlap, Kárpáti Közlöny, Az Őslakó, Tiszaháti Magyar Gazda, Kárpátalja. A sajtóelemzésen túl a Hadtörténelmi Levéltárban őrzött iratok felhasználása is érdekes lehet a téma szempontjából. Ebben az irányban már folyamatban van a kutatásom. Sajnos a KTÁL-ban a csendőrségi iratok nincsenek külön válogatva és rendszerezve. Ezek az iratok nagyrészt szanaszét vannak szóródva a főispáni, alispáni, főszolgabírói iratok között – ez köszönhető a szovjet levéltári „rendszerezésnek”. Emiatt a téma kutatása a KTÁL-ban időigényes és pusztán a szerencse kérdése, hogy sikerül e a kutatónak a csendőrséggel kapcsolatos iratokra bukkannia. Azon személyek, akik a hungarológiai kutatáshoz segítséget nyújtottak: Botlik József Fedinec Csilla Bárdi Nándor Szakály Sándor Beregdéda, 2015. november 5. Megköszönve önöknek a lehetőséget és a támogatást, tisztelettel:
Kosztyó Gyula
