SUSLIK ÁDÁM
Beszámoló a Klebelsberg Kunó Ösztöndíj támogatásával végzett 2014. évi levéltári kutatómunkáról
A kutatás címe:
Bereg vármegye az első világháborúban, forrásfeltárás a Kárpátaljai Területi Állami Levéltár beregszászi részlegén.
A kutatás helyszíne:
Kárpátaljai Területi Állami Levéltár, Beregszász, Ukrajna.
A kutatás időtartama:
2014. augusztus 25. - október 24.
A kutatás tárgya:
Bereg vármegye 1914-1918 közötti időszakának története, különös
tekintettel
az
első
világháborúra
magyarországi levéltárakban nem fellelhető iratokra.
vonatkozó
A kutatás menete, a levéltári munka ismertetése A munkatervemben meghatározott téma és időszak a doktori értekezésem egyik fontos részét képezi. Fő kutatási területem az északi front katonai hadműveletei, valamint az első világháború gazdasági és társadalmi következményei az adott régióban. A beregszászi levéltári kutatás egy kiváló lehetőséget biztosított arra, hogy a készülő disszertációmban feldolgozott magyar levéltári források mellett az ukrajnai levéltári anyagokat is feltérképezzem, hisz az adott vármegye a háború első időszakában az operáló hadsereg területét képezte. Az iratok segítségével az adott időszak társadalmi és gazdasági változásait is megismerhetjük, mely az első világháború kitörésének századik évfordulójára való tekintettel különösen fontos lehet másfajta megközelítések kidolgozásához. Az ösztöndíjas időszak alatt gyűjtött levéltári források által alkalmam nyílt kutatásom elmélyítésére, spektrumának szélesítésére és kitűnő alapot szolgáltat számos jövőbeli publikáció megírására. A kutatási időszakban bekapcsolódtam a helyi tudományos életbe, segítségére lehettem a beregszászi oktatási intézmények történészhallgatóinak és kutatóinak. Felkérést kaptam az Elfeledett hőseink valamint Az első világégés emlékére című konferenciákon való részvételre, ahol a volt
helybéli császári és királyi gyalogezredek és honvédségi alakulatok településre lebontott veszteségkimutatásait ismertettem.1 Az ukrajnai levéltári forrásanyag szerkezete erősen eltér a magyar levéltári anyagtól (Fond, opisz, odinicja zberihanja). Az ukrán levéltári anyagokat két részletben, előbb a csehszlovák, majd pedig a szovjet érában a latinul és németül íródott dokumentumokat a magyarral egyetemben kronológiai alapon rendszerezték. Sok esetben levéltári képesítés nélküli személyeket alkalmaztak, így tematikus rendszerzés csak ritkább esetben fordult elő. A beregszászi fióklevéltár bázisát a volt négy vármegye iratanyaga képezi (Ung, Bereg, Máramaros és Ugocsa), mely az 1600-as évektől 1945-ig bezárólag hatalmas kincsesbányának bizonyulnak a kutatók számára, akár a Rákóczi, akár az 1848/49-es szabadságharc tekintetében. A holokauszt-kutatás szempontjából is nagyon fontos helyszín, mivel egyes a Magyar Nemzeti Levéltár és a Hadtörténeti Levéltárban őrzött iratok, amelyek Budapest 1944/45-ös ostroma idején megsemmisültek, itt hiánytalanul megtalálhatóak.
1
2014. szeptember 21. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség szervezésében létrejött Elfeledett hőseink című konferencia. 2014. október 16. A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola által rendezett Az első világégés emlékére című konferencia. http://www.kmf.uz.ua/hun114/index.php/fiskolai-hirek/1847-az-els-vilageges-emlekeretudomanyos-konferencia-es-kiallitas.html
A kutatásnál nehézséget jelentett, hogy az egyes fondokhoz kizárólag cseh vagy orosz nyelven íródott mutatók, ismertetők állnak a kutató rendelkezésére. Az elmúlt időszakban azonban a fióklevéltár igazgatója, Kutasi Ilona és a Megyei Központi Levéltár volt igazgatója, Mihailo Delehan egy fond és állagjegyzéket tett közzé, amelyben a fondok és a hozzá tartozó opiszok nevei ukrán és magyar nyelven is megtalálhatóak, de sajnos az opiszok jegyzékeiről ez már nem mondható el. Így a kutatni szándékozó személy számára ajánlatos a szótár használata. Magának az opiszokban lévő iratanyagoknak a címe is cirill betűvel íródott, de a már kikért anyagokat magyarul és németül olvashatjuk. (Német és ukrán nyelvtudásom, valamint a cirill betűk ismeretei nagy előnyt jelentett számomra a levéltári kutatás során.) Sajnos olyan esetben, amikor személy vagy egy adott család után szeretnénk kutatni, ritkább esetben találunk kizárólag rájuk vonatkozó forrásokat. Ezeknek a forrásoknak a feltérképezése nehézkes, sok esetben nem is lehetséges, mivel akár egy főispáni vagy alispáni jegyzék teljes iratanyagát át kellene vizsgálni. A beregszászi levéltárban elvétve, de találhatóak tematikus fondok. A Bereg vármegye 1914-1918 közötti időszakára vonatkozó összes irat a fősipáni 10. és az alispáni fondokban találhatóak. Sajnálatos módon a levéltár épületének rossz (veszélyes) állapotára hivatkozva a kutatóknak az alispáni iratokat ki sem hozzák, pedig a jelentős fontossággal bíró főszolgabírói iratok ebben vannak. Tematikus jegyzéket találhatunk a görög katolikus egyházról (151. fond) és a különböző járási és megyei városokról (Kaszony, Beregszász, Munkács). Egyéb vallási, nemzetiségi, katonai, csendőri és rendőri vagy gazdasági iratok a már említett jegyzékben vannak. Mivel én épp ezek kutatására vállalkoztam, így az eredményes munka érdekében az opiszokban található iratok mindegyikét át kellett vizsgálnom, amely évekre lebontva több száz vagy ezer oldal is volt. Az irat- és dokumentumállagok, találatok ismertetése Az általam tanulmányozott és digitalizált iratok tételes jegyzékét mellékletben közölöm, de tekintsük át, milyen iratokról beszélhetünk. A kutatást tematikusan építettem fel, elsősorban a Bereg vármegye főispáni 10. fondjának az 5. opiszát néztem át, amely felöleli az 1914-1918 – as időszak teljes iratanyagát. Ezekben nincs tematikus összeállítás, így kronologikusan, 1914. július 28-tól 1918. november 3-ig digitalizáltam a forrásokat, amiket sorszámmal ellátva külső adathordozóra mentettem. Meg kell jegyeznem, hogy azokra a forrásokra fókuszáltam leginkább, amelyek katonai, gazdasági, vallási és egyházi, nemzetiségi, valamint csendőri jelentéseket tartalmaztak, azokat pedig, amelyek például népfölkelési jegyzéket tartalmaznak, csak cím alapján rendszereztem; amelyek pedig csupán számlákat és egyéb jelentéseket tartalmaztak, kihagytam. Az első irat a 822-es, a trónörökös pár halálával és
gyászszertartásával foglalkozik, a továbbiakban anarchisták és kém gyanús elemek személyleírásaival találkozhatunk. A fellelt források csupán egy része német nyelvű, de ezek kizárólag katonai jellegűek, ilyen iratok főleg az orosz betörést (1914. szeptember 24.) követően sűrűsödnek meg, mivel a kommunikáció nyelve a Belügyminisztérium rendelete szerint a harcászati és hadműveleti tartalmú ügyeknél a német volt. Ugyanakkor a sikeres kommunikáció érdekében törekedtek arra, hogy „Minden egyes esetben az a nyelv használtassék, amely a legmegbizhatóbban biztosítja a gyors és biztos megértést…” Ezért a civil lakosság felé közvetített rendeletek nagy része magyarul íródott, németül csak a 2. Osztrák-Magyar Hadsereg és a VI. Kassai Hadtestparancsnokság kommunikált (lásd 825-ös iratot). A gazdasági jellegű források az alábbiak: a Bereg vármegye gazdaközönségének évi aratási szerződés leírásai, közigazgatási bizottságok gazdasági albizottságainak megalakulása, az esőzések folytán nyújtott hitelek, vetőmagszükségletek, védekezések a különböző kártékony állatokkal szemben, valamint a hadbavonult lakosság által fellépő mezőgazdasági munkák leírásai, továbbá az élelmezésre szánt élelmiszerek piaci árai, ármaximalizálás, gabona és lisztkészletek bejelentési kötelezettségei, a vármegye területén lévő járások élelmiszer árai, a munkácsi állomáskórház szükségletei, az igavonó állatok és mezőgazdasági gépek számbavétele, mind-mind a források között szerepel. Ilyen adatokat találunk a 838., 839., 881., 893. mappákban. Az egyik legterjedelmesebb irattömb a 842.-es, amely a civil lakosság felé irányuló katonai rendelkezéseket tartalmazza, kivétel nélkül minden gazdasági ágazatra hatással van. Elődlegesen a kivételes intézkedéseket ismertetik, főleg azokat, amelyek bevezetésre kerültek. A kormány a javaslatait rendeletileg tette közzé. Ennek értelmében VIII. szabályrendeletet vezettek be: A fegyveres erők kötelékébe tartozó személyek útlevelet nem kaphattak (867külföldi idénymunkák tiltása, útlevél korlátozás (1915. november 30-december 9.), nem vándorolhatnak ki, csakis a belügyminisztérium jóváhagyásával, a civil lakosságnál tartózkodó belföldi és külföldi személyeknek bejelentkezési kötelezettségük volt, ha három hónapnál rövidebb időszak óta tartózkodnak az adott településen, továbbá mindenki köteles a birtokában lévő lőfegyvert, lőszert és robbanószert beszolgáltatni, postagalambokat átadni. A törvényhatóságok területén lévő egyesületeket rendőri felügyelet alá helyezték, újjak létrehozását szigorúan megtiltották. A sajtótermékeket fokozott cenzúra alá helyezték. A bűnvádi eljárásokat, amelyek az esküdtbíróság hatáskörébe tartoztak és katonai ügyeket tartalmaztak,
a
királyi
törvényszék
vette
át.
A
törvényhatóságok
és
községek
szabályrendeleteinek végrehajtását a csendőrség helyett a hadsereg kapta meg, valamint a távbeszélő és távírdai szolgálat csakis hadi célokra volt fordítható. Vallási és nemzetiségi jellegű tematikus tömböket néhány estben találhatunk csak, ide tartozik a 858- as, amely tartalmazza a beregszászi izraelita hitközség (1914. július 3. és szeptember 12. közötti időszak), valamint a vármegye rutén nyelvű lakosságának iratait. Ez utóbbiban szó van oktatási kérdésekről és a háború közeledtével a közszükségleti cikkek körüli bonyodalomról, beleértve a vármegye alispánjának, Gulácsy István elleni feljelentés és bűnvádi eljárás rutén aspektusairól. A 854-as Vallás és közoktatásügyi miniszter rendeletei, a rutén nyelvű diákok magyar oktatása tárgyában. A háború folyamán a rutén értelmiség (főleg a papok gyermekei) a magyar államtól különböző juttatásokban részesültek, továbbá tanulmányaikat a Szent István Kollégium keretein belül finanszírozták. Erről maga Tisza István és Csernoch János hercegprímás rendelkezett. A skizmaperek (1913) után a bizalmatlanná váló rutén kisebbség támogatását a Monarchia vezetői próbálták megnyerni. Katonai szempontból sem volt előnytelen ez a terv, hisz a papok és papnövendékek póttartalékosként szerepeltek a hadsereg állományában. Ahol az ezreden belül a rutén nemzetiségű közkatonák aránya elérte a 20 %-ot, a magyar mellett a rutén nyelv is ezrednyelv lett, emellett katonai lelkészeket kellett biztosítani számukra. Az utóbbiak pedig az 1917/18as év irataiban található meg: 922- Bereg vármegye közigazgatási bizottságának jegyzőkönyve. (1917. január 11. – június 12.), 923-Közélelmezés hiánya miatt tett feljelentés Gulácsy István alispán ellen. (1917. április 3. – december 10.), 927- Gulácsy István alispán nyilatkozata az ellene tett vádakra reagálva. (1918. január 14. – december 24.), 928Közélelmezés hiánya miatt tett feljelentések. (1918. január 19. – április 20.), 929- A rutén lakosság élelmiszer szükségleteiben fellépő hiány ügyei. (1918. február 7. – június 17.), 930Közélelmezés hiánya miatt tett feljelentések. (1918. február 7. – augusztus 13.). Fontos és érdekes források azok az iratok, amelyek az orosz betörés által sújtott területek kárbejelentéseit
tartalmazzák, sokszor tárgyilagos
rendszerességgel,
katonai jellegű
kiegészítéssel, amelyek szinte hiánytalanul megmaradtak: 906- Orosz betörés által sújtotta települések jegyzőkönyvei a felmerülő károkról. (1915. január 5. – december 17.), 920- Orosz betörés által fellépő károk előadói ívei. (1916. november 7. – 1919. március 10.), 921- Orosz betörés által fellépő károk. (1916. január 15. – 1919. március 29.). Elsődleges kérdés volt számomra, hogy találni-e egészségügyi intézkedéseket? A front közelsége és a katonai kórházak sűrűsége miatt a behurcolt járványos betegségekre valójában hogyan is reagáltak? Az első világháború kitörését követően a helyi parancsnokságok még nem rendelkeztek konkrét tervekkel arra, hogyan és mi módon fogják a halottakat a harctéren
vagy környékén eltemetni. A belügyminiszter szerint 1914. szeptember 15-én jelentették be az első megbetegedést a békéscsabai kórházban az északi harctérről hazatért katonák között, majd a sebesültek, hadifoglyok és polgári személyek között. A fent említett orosz támadások mellett a visszavonuló magyar csapattesteknek is meg kellett oldani a kórházi ellátását. Közben az alakulatok között hólyagos himlő járvány tört ki. Ezért a sebesültszállító vonatok megérkezése alkalmával a vasúti peronon csak olyan katonai és polgári személyek tartózkodhattak, akiknek ottléte okvetlenül szükséges volt. A kassai császári és királyi katonai parancsnokság területén a beérkező járványjelentések alapján nagyszámú települést zár alá kellett helyezni Bereg, Máramaros, Ugocsa, Ung vármegyékben. A járvány Bereg vármegyében Árdánháza, Örhegyalja, Ung vármegyében Havasköz, Felsőrőcze, Bunkós és Pálócz, Máramaros vármegyében pedig Bükköspatak, Felsőapsa településeken tetőzött. Ilyeneket találhatunk a 880- Az orosz betörések folytán hátra maradt temetetlen hullák tárgya, valamint sírhelydíjak kérdése (1915. július 9.- október 10.), 901- Rokkant katonák ellenőrzése, sebesültek, betegek ellátásának kérdése, ellenség által megszállt területek egészségügyi helyzete (1915. január 13. – december 2), 911- A Központi Takarékpénztár épületében felállított kórház iratai, valamint orvosi teendők a felszabadult területek szennyeltakarítása során. (1915. február 15. – november 14.). Meglepő módon vármegyei, vagy egyéb jegyzőkönyvek kis mértékben vagy egyáltalán nem maradtak fent, összesen kettő ilyet találhatunk, mégpedig a 922- Bereg vármegye közigazgatási bizottságának jegyzőkönyve. (1917. január 11. – június 12.), 918- 1916. évi közgyűlési jegyzőkönyvek. (1916. december 9. – 23.). A gazdasági ügyekhez szorosan kapcsolódó pénzügyi iratok meglepően nagy számban maradtak fenn. Ezek nagy része a fémpénzekről szóló rendelkezések, hadikölcsönök, hadisegélyek és egyéb megszorítások, rendeletek összessége: 839- Az élelmezésre szánt élelmiszerek piaci árai, ármaximalizálás.(1914. április 4.), 848- A kivételes törvények által fellépő pénzügyi intézkedések a Belügyminiszter által (1914. március 19.- december 23.), 894Hadisegélyezési ügyek, Lónyai Menyhért hadnagy felmentése. (1915. július 15. – 1916. május 13.), 898- Hadisegélyezési ügyek Karácsony a harctéren címmel. (1915. január 6. – december 16.), 900- Kormánybiztosi levelek, hadisegélyezés, árvák és özvegyek megsegítése, Munkács városának kérelme, a nagydobronyi asszonyok hadisegély kérelmei. (1915. január 3. – december 28.), 908- A bankjegyeknek és a váltópénz érméknek a forgalomból való kivételének kérdése. (1915. október 16. – 25.), 909- Hadisegélyi kérelmek, vármegyei tisztviselők felmerülő többlet költségei. (1915. január 6. – december 10.).
Természetesen a legtöbb irathalmaz katonai jellegű, vagy azokhoz szervesen kapcsolódó, mivel a terület egy része, vagyis Bereg vármegye északi járása, az ún. alsóvereckei járás hadműveleti területet képezett 1914. szeptember 24. és 1915. február 21. között. Az itt található források (1914-1918) nagy része is erre a szűk két évre korlátozódik: 886- Rézgálic bejelentési kötelezettség a vármegye járásaiban, s azok jelentései. (1915. május 8. – május 26.), 889- A Hadsereg rekvirálása Munkácson, császári és királyi 3. hadseregparancsnokság levelei, kormánybiztosi levelek, utazási korlátozás a hadműveleti területeken, a kárpáti harcokban kitüntetést szerzett csendőrök, az utazás, főleg a tutajozás korlátozása, a rendőri felügyelet alá való helyezés, Beregszászi katonai cenzus felállítása, személyazonossági minta, kihágási ügyek intézkedései, (1915. január 5. - december 28.), 890- Hadseregszállítási ügyek és a járások területén történt katonai jellegű építkezések. (1915. március 26. – augusztus 12.), 893- A mezőgazdasági munkák előmozdítása, a hadsereg borral való ellátása, rézgálic beszolgáltatás, vármegye középbirtokosainak és bérlőinek névjegyzéke, gazdasági társaságok nevei és névjegyzéke, bortermelők nehézségei, (1915. január 8. – december 12.), 899- Katonák számára szeszesital korlátozás, tilalmazás. (1915. június 12.), 902- Lakosságnál lévő fegyverek és töltények beszolgáltatása (1915. május 27. – augusztus 16.), 904- Lóselejtezési és lóbeszolgáltatási ügyek (1915. január 5. – 1916. február 9.), 905- Beszolgáltatások körüli problémák, Klein Mór mezőkaszonyi bérlő ügye. (1915. február 2. – július 3.), 883- A népfölkelői felmentések körüli visszaélések, valamint a mezőgazdasági termények zár alá vételének és ármeghatározásának tárgya. (1915. június 12.- december 28.), 901- Rokkant katonák ellenőrzése, sebesültek, betegek ellátásának kérdése, ellenség által megszállt területek egészségügyi helyzete (1915. január 13. – december 2), 903- Hadsegélyező Bizottság fémgyűjtése a hadsereg számára (1915. április 9. – augusztus 19.). Meglepő módon, a harctér közelsége ellenére számos hadifoglyokra vonatkozó rendeletet is találni, ezek alapján főleg oroszokat használtak mezőgazdasági idénymunkára, valamint a környező szén és sóbányában: 895- Hadifoglyok szökésének elősegítésének a büntetése. (1915. október 3.), 896- Bírósági fogházban lévők kiadása mezőgazdasági munkára, hadifoglyok kiadás és velük való bánásmód. (1915. április 17. – december 20.), 897- Aratási munkák során fellépő szabadságolási kérvények, határozványok, hadifoglyok mezőgazdasági munkára való átengedései. (1915. július 27. – szeptember 11.) A kutatási időszak nagy részét ennek a fondnak a feldolgozásával és digitalizálásával töltöttem. Emellett megpróbáltam olyan városok és egyházak iratait is áttekinteni, amelyek szintén fontosak lehetnek, ilyen volt a 721. fond, amely Beregszász (főbírájának)
polgármesterének az 1569-1919 közötti időszakát összesíti, ezen belül pedig az 1-2. opiszt, amely 1768-1919 közötti közigazgatási-gazdasági, pénzügyi, adóügyi, kereskedelmi rendelkezéseket tartalmaz. Továbbá hasznosnak tartottam a menekültek (főleg galíciai), valamint Beregszász rendőrkapitányi hivatalának 1868-1916 közötti iratainak a vizsgálatát is, amely a 920. fond 1. opiszában található meg. Viszont ezek főleg iktatókönyvek és az ülések jegyzőkönyvei. Érdekes volt a Beregszászi járás főszolgabírójának 905. fond iratai is, az 1856-1919 közötti időszakból, amelyben a beérkező és kimenő iratok nyilvántartását betűrendes mutatóval olvashatjuk 1884-1919-ből. Ide rendezték be a katonakötelesek névsorát is. Az egész fond két opiszból áll, a második szintén tartalmazza a katonakötelesek névsorát, de a községi előjárók ellenőrzésének a jegyzőkönyveit is. A városok közül kiemeltem Beregszászt és Munkácsot. Beregszászban a Lengyel Légió zászlóaljai állomásoztak felváltva, létszámuk elérte a 4750 főt is, valamint fontos vasúti csomópont volt. Munkács pedig katonai központként kell tekintenünk, hisz itt állomásozott korában a munkácsi 11. honvéd gyalogezred két zászlóalja és maga a törzs, valamint a császári és királyi 65. gyalogezred, az úgynevezett Ludwig bakák egy zászlóalja. A város helyet adott egy honvédségi kórháznak, egy állomásparancsnokságnak és a határ védelméért felelős határszéli csendőrségnek is. Munkács város iratai az 1552. fond 1-2. opiszában találhatóak meg, amelyben a város polgármesterének az iratai vannak 1860-1919 között, nagy része pedig, a már említett határszéli csendőrségről szól. Az észak-keleti területek határszéli csendőrsége és a rendőrség intézménye a háború előrehaladtával a különböző nemzetiségek szempontjából különösen releváns. Az 1914. augusztus végi határszéli összecsapásokat vagy találkozóharcokat követően az osztrák-magyar haderő kénytelen volt Galícia és Bukovina területének nagy részét kiüríteni, s visszavonulni a Kárpátok előterébe, majd pedig a mögé hosszabb időre berendezkedni. Az eseménysorozat általános következménye lett a menekültek tömeges vándorlása a belső, békésebb régiók felé. Ezek ellátását minden esetben a polgári közigazgatás biztosította. A Belügyminisztérium a rendelkezésére álló szerveivel, köztük a rendőrséggel és a csendőrséggel, az ellenőrzést és az irányítást végezte. Feladatai viszont ebben nem merültek ki, sőt tovább szaporodtak, hisz a Kárpátok vonalára kirendelt népfölkelők helyett ők látták el a különböző védelmi és elhárítási munkálatokat. Az 1914. szeptember 24-i orosz betörést követően a térség hadműveleti területté vált, melynek élére kormánybiztost neveztek ki, így a polgári közigazgatás mellett létrejött a katonai közigazgatás is. A különböző lakossági feljelentések főleg felségsértési, valamint katonai jellegűk voltak. Bűnvádi eljárás az utóbbi esetben ritkábban fordult elő. A kémek és az egyházi személyek,
köztük a tanítók és papok viszont különleges bánásmódban részesültek. A jegyzékekben névre lebontva találjuk meg a csendőri alakulatok névsorát, feljelentések listáját. A levéltár egyik fontos talán az egyetlen teljes tematikus jegyzéke a görög katolikus egyház 151. fondja, amely az egyházi szerepvállalás mellett az atrocitásokról is közöl adatokat. A háború kezdeti szakaszában a helyi görög katolikus egyházat a korábbi skizmatikus perek és az orosz propaganda miatt érte nagyobb támadás. Ennek a tisztázása elsődleges célként fogalmazódott meg a kormány részéről. 1914. október 25-én Ferenc József nyílt levelet intézett a munkács egyházmegyei klérushoz Tisza István miniszterelnök személyén keresztül. Ebben biztosította az orosz betörés által sújtotta területek lakóinak személyes, vagyoni és gazdasági kártalanítását, valamint kérte a papság képviselőit, hogy a reájuk mért megpróbáltatásokat kellő akaraterővel és hozzáállással kezeljék.2 Az uralkodó elitélendőnek tartotta a görög katolikus papság helyzetét, azok meghurcolását. “Ennek a papságának hazafiságában ezek után az események után senkinek nincs joga kételkedni és az egész magyar közvéleménynek kell elégtételt adnia az itt-ott felmerült és hazafias lelkület mélyen sebző méltatlan gyanúért.” 3 A kijelentés fő oka, hogy egyes katonai és rendőri szervek a feljelentéseket ki nem vizsgálva bűnvádi eljárásokat indítottak egyes lelkészek ellen. A feljelentésekre főleg azokon a településeken került sor, ahová az orosz cári csapatok törtek be, állításuk szerint az egyházi személyek a harangokat vagy a harangok ütő szerkezetét eltávolították, így a további jelzés, riasztás elmaradt.4 A többi esetben a királyi ház tagjainak megsértésével, kötelességük elmulasztásával, a katonai hatóságokkal szemben tanusított engedetlenség és tiszteletlenség vádjával illették őket. Az iratokból kítünik, hogy az egyházak feladata szerteágazó és sokrétű volt. Ennek jó példája a hadikölcsönökről szóló iratok jegyzéke. A nagy címletű és a lakosság által magán kézen lévő pénzmennyiséget az egyházak által tartották összegyűjthetőnek, de nem mint adót vagy adományt, hanem kölcsön formájában. Ezeket a kölcsönöket először 1914. november 16-23. között kívánták begyűjteni úgy, hogy a szentmise alkalmával a papság felhívta a figyelmet erre a lehetőségre, s természetesen jó példával szolgálva először nekik kellett ebben részt venni. Jankovich miniszter november 8-i levelében le is szögezi, hogy: ” Mindnyájunkat át kell, hogy hasson az a tudat, hogy elsőrendű kötelességünk, hogy minden nélkülözhető készpénzünket kölcsön
2
KTÁL. F. 151, op. 25, od. zb. 2207. 1. l. U. o. 4 KTÁL. F. 151, op. 25, od. zb. 2457. 11. l. 3
alakjában letegyük a haza oltárára…papságnak hasonló irányba való buzdítása, főként azonban a hívek megfelelő kioktatása utján a cél elérésére közrehatni méltóztassék.”5 A jegyzékekből megtudható, hogy milyen volt az egyházak viszonya a katonai és polgári közigazgatással. Érdekes például, hogy a katonai közigazgatási szervek a különleges intézkedések jogcímén a hadsereg ellátására és szükségleteinek kielégítésére minden egyházi és polgári intézményt alárendeltek. A papnevelő intézeteket kivétel nélkül hadi célokra foglalták le. 6 Emellett a papokat állandó ellenőrzés alá vették. Így a papi személyekkel szembeni megfigyelés könnyítése véget a római és görög katolikus papok számára 1914. november 10-én kelt körlevélben rendelték el, hogy minden egyes püspök egyházmegyéje területén lévő papnövendékek és felszentelésre váró papjelöltek, mivel a katonai szabályzat szerint, mint póttartalékosok szerepelnek a katonai nyilvántartásban, december 5-ig keresztlevelüket és katonakönyvűket, hadmentességűk esetén pedig az illetékes szolgabírói vagy városi hatósági hivatal által kiállított bizonyítványt küldjék be, valamint december 11-ig személyesen is jelenjenek meg vizsgatételre. 7 Misszióik ellátására pedig a hadműveleti területté vált vármegyékben katonai jogcímen főhatósági bizonyítványokat állítottak ki az igazolás végett, ahol nevüket, születési évüket, vármegyéjüket és járásukat tüntették fel. 8 Továbbá az 1915/7065 rendelet értelmében a bíróságok igazságügyi intézkedései folytán a katolikus papok és segédlelkészek végrendeleteit ki kell hírdetni és azok másolatait az adott egyházmegyék részére át kell adni.9 Hasznos tudnivalók a beregszászi levéltárban való kutatásról A beregszászi levéltári kutatás előtt tudnunk kell, hogy a beiratkozást nem követi az azonnali kutatás lehetősége. Az engedély megadása hosszabb folyamat is lehet. A beiratkozási lapot legalább két héttel a munka megkezdése előtt le kell adni, a gyorsabb ügyintézés végett ajánlott ezt személyesen megtenni, bár internetes felületen is elküldhető. A kérvényt minden esetben ukrán nyelven kell elkészíteni, mivel annak elbírálása Ungváron, a Központi Levéltári Hivatalban történik. Beregszászból hetente kétszer szerdán és pénteken viszik a leadott kérvényeket a megyei igazgatósághoz. A kérvény mintáját mellékelem. A téma pontos leírását hagyjuk el, mivel előfordulhat, hogy épp ezért nem fogjuk megkapni az engedélyt. Kritikus témakörök főleg a második világháború kapcsán fordulhatnak elő, a megkapott engedély 5
KTÁL. F. 151, op. 25, od. zb. 2207. 2. l KTÁL. F. 151, op. 25, od. zb. 2281. 1. l. 7 U. o. 8 KTÁL. F. 151, op. 25, od. zb. 2438. 3. l. 9 KTÁL. F. 151, op. 25, od. zb. 2474. 1. l. 6
ellenére a titkosított iratokat nem hozzák ki számunkra. Ezért célszerű tágabb témaköröket választani, mint például Magyarország története a 19. ‒ 20. században, ezáltal több irathoz férhetünk hozzá. Továbbá ajánlott, hogy kérvényünkbe írjuk bele a fotózási szándékot, a kutató számára csak írásos engedély esetén használható a fényképezőgép. Egy fénykép ára körülbelül 8 forint. A helyszínen lévő kutatószolgálat munkatársai beszélnek magyarul, így a kérvény leadását követően megtekinthetjük a fond és állagjegyzékeket, továbbá az opiszok és annak iratainak a listáját is. Ebben az esetben kérhetünk már előre is kérőlapot, amelynek meghatározott mennyisége van, hiszen naponta 20 iratcsomót, vagy 1000 oldalnyi iratot kaphatunk meg. Viszont annak a leadása kizárólag a kérvényünk elbírása után lehetséges. Az elbírálást követően egy adatlapot kell kitöltenünk, ahol feltüntetjük a kívánt időszakot és azt, hogy milyen célból végezzük a kutatást, valamint, hogy mi lesz a várható eredménye. A kikért forrásokat két-három munkanapon belül meg is tekinthetjük. A kutatói szolgálat hetente négy nap működik hétfőtől-csütörtökig 7.30-tól 16. 00-ig, vegyük figyelembe az ukrán állami ünnepeket, amelyek során nem fogadnak kutatókat. A kutatóknak mindenképpen tanácsos laptoppal érkezni Beregszászba, miután annak használatát engedélyezik a levéltárakban. A kutatás eredményessége, esetleges továbbvitele A beregszászi levéltárban töltött időszak szakmai szempontból rendkívül eredményesnek bizonyult, mivel a célul kitűzött feladatot, Bereg vármegye első világháborús forrásanyagát sikerült maradéktalanul
feldolgozni. Emellett olyan, témám szempontjából fontos
sajtótermékekre bukkantam, mint a Határszéli Újság, melynek 1914-1917 között megjelent példányit szintén sikerült digitalizálni. A kutatást követően átfogó képet kaptam a levéltárban őrzött iratanyag gazdagságáról, egyéb egyházi és városi jellegű iratok jelentőségéről. Doktori disszertációm megírása szempontjából az ukrajnai kutatás mérföldkőnek számít, mely az támogatás nélkül nem valósulhatott volna meg. Ezek nélkül a források és kutatási eredmények nélkül nem írhatnék a korszak történelmére vonatkozó átfogó értekezést. A következő lépés a bécsi levéltár iratanyagának hasonló szempontú áttekintése. A bécsi kutatás folytonossága, szisztematikussága és professzionális elvégzéséhez a Klebelsberg Kunó ösztöndíjbizottság bizalmát és támogatását kérem a 2015-ös pályázati évben. Köszönettel és tisztelettel: Suslik Ádám Budapest, 2015. január 02.
