1
Beszámoló a 2015. évi Klebelsberg Kunó-ösztöndíj támogatásával végzett kutatómunkáról
1) Név: Müller Gabriella 2) A kutatás témája: Magyar-szovjet kapcsolatok 1945 után, a szovjet propaganda (a Magyar-Szovjet Baráti Társaság iratai, 1958-1972) 3) A kutatás helyszínei:
Orosz Föderáció Állami Levéltára, Moszkva (Государственный Архив Российской Федерации)
Orosz Állami Legújabbkori Történeti Levéltár, Moszkva (Российский Государственный Архив Новейшей Истории)
Oroszország Nyilvános Állami Történeti Könyvtára, Moszkva (Государственная Публичная Историческая Библиотека России)
4) A kutatás ideje, időtartama A pályázathoz a kutatási témát 3 hónap időtartamra nyújtottam be, amelyből 2 hónapos ösztöndíjat nyertem el, amit 2015. augusztus 26. és október 24. között vettem igénybe. 5) A kutatott gyűjtemények, az átnézett irat- és dokumentumállagok és a találatok ismertetése Orosz Föderáció Állami Levéltára (GARF) Ф. Р-9576. – Союз советских обществ дружбы и культурной связи с зарубежными странами 1958-1972, oп. 4. – Отдел социалистических стран Европы A Magyarországra irányuló szovjet propaganda feltérképezésének első állomásaként választottam a Magyar-Szovjet Baráti Társaság (MSZBT) témáját, ezért az alapvető feltáró
2
munkát a Szovjet Baráti Társaságok és Külföldi Kulturális Kapcsolatok Szövetsége, ezen belül pedig elsősorban az Európai szocialista országok osztálya iratanyaga jelentette. A Társaság elődjét 1945-ben hozták létre Magyarországon azzal az alapvető céllal, hogy a magyar közvéleményben népszerűsítse és formálja a Szovjetunióról kialakított képet. Az MDP irányításával vált 1949-ben tömegszervezetté, s különféle rendezvények szervezésén keresztül végzett aktív kulturális tevékenységet, mígnem az 1956-os forradalom következtében munkája megszűnt, majd teljesen szétesett. A szervezetet Magyar-Szovjet Baráti társaság néven 1957 júniusában élesztették újjá előbb Demeter Sándor, aztán Kristóf István vezetésével, majd megalakulását követően szinte azonnal felvette a kapcsolatot a baráti társaságokat összefogó és irányító szovjet csúcsintézménnyel (SZBTSZ). Így ennek szervezetén belül 1958 februárjában létre is jött a „társintézmény”, a Szovjet-Magyar Baráti Társaság (SZMBT), amelynek élére P. Ny. Fedoszejev filozófus került, s amely a magyar párjával együttműködve, de attól mégis függetlenül működött, s jóval kedvezőbb körülményeinek köszönhetően elég hamar sikerült tagozatokat létesítenie a szovjet tagköztársaságokban is (a legaktívabbaknak az ukrán, észt, belorusz és kazahsztáni tagozatok bizonyultak). Az opisz belső tagolódását, rendezettségét ez a kapcsolati háló határozza meg, vagyis a magyar vonatkozású iratok keresése esetén nem csupán a MSZBT, hanem a SZMBT és köztársasági tagozatainak dokumentumai is azonos dossziékba kerültek, többé-kevésbé kronologikus rendben, az átnézett anyag mennyisége papír alapon és mikrofilmen pedig közel 10.000 oldalt tett ki. Az iratok jellegét tekintve egy kissé csalódott voltam, mivel a legfontosabb
információértékkel
bíró
szervezeti
jelentések,
az
ülésekről,
a
munkafolyamatokról készült negyedévi, éves beszámolók, esetleg felsőbb pártszervekben keletkezett értékelések, javaslatok vagy beszélgetésekről készült feljegyzések csak kis számban találhatók az anyagban, inkább valóban a szó szoros értelmében vett levelezések (a „Kedves Hruscsov bácsi! Küldj nekem bélyeget, képeslapot…” típusú levelektől kezdve az egyéni és intézményi szintű magyar-szovjet kapcsolatfelvételen át egészen a második világháború során, a fronton elesett magyar és szovjet katonák hozzátartozóinak a felkutatásban való segítség iránti kérelméig) vannak túlnyomó többségben, de sok a feljegyzés vagy melléklet nélküli átiratok száma is, amelyek ezáltal csupán mélyebb összefüggés nélküli adatokkal szolgáltak. A dokumentumok feltérképezése során elsősorban a MSZBT-re vonatkozó iratokra összpontosítottam, de ahogyan az a beszámolóhoz csatolt részletes jegyzékben olvasható, igyekeztem a SZMBT jelentősebb iratait is feltüntetni, mert ennek az anyagnak az ismerete
3
viszont olyan kutatók számára lehet hasznos, akik Magyarország megítélését elsősorban az ideológia-propaganda szempontjából szeretnék kutatni a Szovjetunióban és egykori tagköztársaságaiban. A fent említettek miatt a Társaság felépítése és működése nehezen rekonstruálható, de a megalakulás időszakából származó, a szervezeti struktúrával, a MSZBT tagjaival, szakosztályaival kapcsolatosan feljegyzések fontos támpontot nyújtanak. Ráadásul a hatvanas évek elejére a Társaság tömegbázisát országos szinten már mintegy 2000 különféle szakcsoport alkotta, s kb. 30.000 fős (kezdetben egyéni, majd kollektív) tagsággal rendelkezett annak ellenére, hogy sokáig állandó problémát jelentett az aktivisták, az alapvető munkaeszközök hiánya, valamint a rendezvények sikeres lebonyolításához szükséges kulturális- és propagandaanyagok beszerzése. A MSZBT társadalomra és belpolitikára gyakorolt hatása tekintetében a vizsgált irat együttes egy egészen érdekes fejlődési vonalat mutat: nem csoda, hogy a társaság indulásának első évei igen nehézkesek, hiszen a forradalom leverését követően, lényegében a megtorlás időszakában tűzték ki azt a célt, hogy népszerűsítsék, megszerettessék az emberekkel a Szovjetuniót, elsősorban a szovjet kultúra ismertetésén keresztül. A szakosztályok munkájába megpróbáltak bevonni hazai tömegszervezeteket, más a helyi intézményeket, illetve valóban széles körben (irodalom, képzőművészet, színház, zene) vonalán is különféle programokat kínáltak, barátság-vonatokat indítottak, turistautakat, barátság-hónapokat szerveztek, de igazán átütő eredményeket nem tudtak elérni. A MSZBT ugyan később is megmaradt a magyar-szovjet kulturális kapcsolatok egyik fontos közvetítőjének, de a dokumentumok alapján a sikere inkább a „profilváltásból” fakadt. Nagy változást ugyanis az 1960-ban tartott ülés váltott ki, amely teljesen új irányt szabott a társaság munkájának: a szovjet mezőgazdaság, a műszaki-technikai fejlődés kérdései, a szakmai tanulmányutak, tapasztalatcserék kerültek a középpontba, amelyek aztán egészen a testvérvárosi és testvérmegyei kapcsolatokig bővültek. Úgy tűnik, hogy a magyar társadalom bizonyos rétegeiben ez a fordulat hozta magával egyfajta „melléktermékként” a korábban aktív érdeklődés hiányában háttérbe szorult kulturális területek vagy épp az orosz nyelvtanulás iránti igény fellendülését. A kutatóutam megerősített abban, hogy a magyarországi levéltári rendszertől eltérő szokások, s minden ezzel járó nehézség ellenére rendkívül fontos és érdemes folytatni az oroszországi levéltárakban való kutató- és feltáró munkát. A jelen kutatás részletes eredményeit minél hamarabb egy tanulmányban, a legfontosabb források közlésével együtt szeretném közreadni.
4
Orosz Állami Legújabbkori Történeti Levéltár (RGANI) Ф. 5. – Аппарат ЦК КПСС, оп. 33. - Отдел пропаганды и агитации 1956-1962 Magyarországról csak a levéltár fondjegyzéke elérhető, és a pályázat beadásakor lelkesen megterveztem, hogy az SZKP KB Agitációs- és propaganda osztálya iratanyagában van esély arra, hogy a MSZBT anyagából hiányzó dokumentumokra találjak. Nem számoltam azzal, hogy a kutató csak a levéltárban szembesül azzal, hogy a kizárólag csak helyben használható opisz- és gyelojegyzékek átböngészése után derül ki, hogy adott esetben tíz vagy száz mikrofilmtekercsről van-e szó a témában, illetve azzal, hogy a gyelo leírása olyannyira általános kulcsszavakat tartalmaz, hogy leginkább csak a tekercsek kézhezvételekor válik nyilvánvalóvá, milyen terjedelmű anyag van a tekercseken, s tartalmaznak-e magyar vonatkozású iratokat vagy sem. Idő hiányában (eredetileg 3 hónapra terveztem) is bele akartam nézni a fond irataiba, ezért a GARF irataiból kiindulva a MSZBT újjáalakulása éveiből kértem ki anyagot. A MSZBT témában nem voltak találataim, mivel az átnézett gyelok alapvetően a magyar napilapokra, könyvkiadásra, valamint a rádiósadások sugárzására, vagyis a hírközlésre, a kommunikációs- és információs propagandára vonatkoztak elég kis számban – amely ugyanakkor a kutatás egy következő állomását is jelentheti számomra a későbbiekben. Oroszország Nyilvános Állami Történeti Könyvtára Nagyon örültem, hogy a kutatóutam alkalmával személyesen is megismerkedhettem az Orosz Tudományos Akadémia Szlavisztika Intézetének tudományos munkatársaival, köztük saját pártfogómmal is, Alekszandr Sztikalin történésszel, akivel beszélgetéseink során több közös érdeklődési pontra derült fény a kutatásainkat illetően. Az 1956-os forradalmat és szabadságharcot követő ellenállás hónapjairól szóló disszertációmhoz az általa figyelmembe ajánlott kiadványok, illetve folyóiratokban megjelent cikkek többsége a könyvesboltokban már nem kaphatók, így viszont beiratkoztam a Történeti Könyvtárba, ahol az alábbi köteteket tanulmányoztam: 1) A Szovjetunió és az 1956-os magyar válság. Dokumentumok. (Советский Союз и венгерский кризис 1956 года. Документы. Редакторы-составители: Е. Д. Орехова, В. Т. Середа, А. С. Стыкалин. М.: РОССПЭН, 1998.) A
dokumentumgyűjteményben
1956
előzményeitől
kezdve
a
kádári
hatalom
megszilárdulásáig olvashatók orosz és magyar levéltári iratok, s bár a korszakot kutató
5
hazai történészek közt viszonylag ismert, hivatkozott kötet, leginkább az 1956. novemberidecemberi időszakra vonatkozó iratok nyújtottak számomra újdonságot. 2) Az 1956-os magyar események a KGB és a szovjet Belügyminisztérium szemével. Dokumentumgyűjtemény. (Венгерские события 1956 года глазами КГБ и МВД СССР: Сборник документов. Отв. составитель: А.А. Зданович. – М.: Объединенная редакция МВД России при участии РГВА, РГАНИ. 2009.) A kötet három oroszországi levéltárból származó dokumentumokat, s ezzel együtt olyan tudományos hiányosságokat (pl.: a jegyzetapparátus hiánya, a hosszú bevezető következetesen a nyugati titkosszolgálatok által kirobbantott felkelésnek állítja be a magyar eseményeket) tartalmaz, amelyek alapján nem hiába érték orosz és magyar részről is negatív vélemények. Ennek ellenére a szovjet belügyi és nagyrészt katonai jelentések a hozzáértő, az 1956 hadtörténetével foglalkozó kutatók számára használható lehet. 3) A Szovjetunió és Jugoszlávia vezetőinek csúcstalálkozói, 1946-1980. (Встречи и переговоры на высшем уровне руководителей СССР и Югославии в 1946-1980 гг. В 2 томах. Том 1: 1946-1964. Главные редакторы: М. Милошевич, В.П. Тарасов, Н.Г. Томилина. – М.: Международный фонд «Демократия», 2014.) A szerb-orosz levéltárak és kutatóintézetek közti megállapodásnak köszönhetően jelent meg a kétkötetes kiadvány első része, amely a Jugoszlávia történetét kutató történészek számára mindenképp nélkülözhetetlen kiadvány, de én a magyar forradalomhoz köthető, abban fontos tényezőként szerepet játszó szovjet-jugoszláv viszonyra vonatkozóan találtam benne érdekes iratokat. 6) Gyakorlati észrevételek, tanácsok A Moszkvában kutatni kívánókkal az alábbi tapasztalataimat szeretném megosztani: -
Az ösztöndíjasok szállása, a MKTTK vendégháza az infrastruktúra és a közlekedés szempontjából is ideális helyen, Moszkva belvárosában található.
-
A mindennapi költségek tervezéséhez érdemes tudni, hogy a közlekedési bérletek olcsóak, de az élelmiszerek, s különösen a főtt étel (sajnos a vendégházban nincs lehetőség főzésre) nagyon drága.
-
A könyvtári fénymásolás kevésbé, a levéltári fénymásolás viszont szintén elég drága, a megrendeléseket nagyon hosszú teljesítési idővel vállalják, és gyakran vagy hibásan végzik. Az átvett fénymásolatokat ezért mindig ellenőrizni kell.
6
-
A GARF fondjegyzékeinek egy része online is elérhető, ami itthon is nagyban megkönnyíti a kutatómunka tervezését. Az olvasóteremben lehet laptopot használni, de az asztaloknál nincsenek konnektorok, a mikrofilmolvasóik pedig nagyon rossz állapotban vannak. A fénymásolás ügyintézése rendkívül hosszú időt vesz igénybe: a kérelem leadása után 1,5-2 hétig tart a számla kiállítása, annak befizetését követően minimum! 1 hónapos határidővel teljesítik.
-
Az RGANI jegyzékei csak helyben használhatók. Az olvasóteremben kizárólag a kézírásos jegyzetelés engedélyezett, az épületben pedig mindig nagyon hideg van. A fénymásolást viszonylag rövid határidővel, általában 10 munkanap alatt teljesítik.
-
A Történeti Könyvtárban minimális a beiratkozási összeg, a fénymásolás is olcsó, sőt a kutatószolgálaton tett regisztrációval az adatbázisok, katalógusok otthonról is elérhetők, s lehetőség van a kérések online leadására is.
Végül ezúton is szeretném a moszkvai MKTTK minden munkatársának, de legfőképp Sörös-Troszt Anett gazdasági referensnek és a Levéltári Intézet vezetőjének, dr. Seres Attilának megköszönni a tőlük kapott kedves fogadtatást, illetve minden támogatást és segítséget, amelyet a munkámhoz nyújtottak. Budapest, 2016. január 21.
Tisztelettel, Müller Gabriella
