Bemutatkozik a hódmezővásárhelyi Hajléktalanokat Ellátó Egyesített Intézmény Korsós Sándor (Badalik Bertalan Szociális Szolgáltató, Hódmezővásárhely) A szociális ellátás minősége, annak gyakorlati tapasztalatai, tevékenységek fejlesztése, folyamatok kialakítása, bevezetése, működtetése fontos kérdéseket vet fel, együttgondolkodásra inspirál. „Hogyan kerül a csizma az asztalra?”, azaz hogyan kerül a hajléktalan ellátás témaköre az „Egészségügyi Minőségügyi Napok” konferencia előadásai közé, főként úgy, hogy Szolgáltatónk még nem működik minőségügyi szemléletben?! Úgy gondolom, fontos egy szervezet életében a fenntartó működése, szemlélete. Ez az, ami meghatározó az általam vezetett hódmezővásárhelyi Badalik Bertalan Szociális Szolgáltató életében, hiszen ez év február 1-től a Bálint Sándor Egyházmegyei Szeretetszolgálat fenntartásába kerültünk. Új szemléletet, egyfajta friss, hatékony működést hozott a mindennapi tevékenységünkbe, ahol a humán erőforrás különös értéket képvisel. Elkötelezett, példamutató vezetéssel találkozom a Főigazgató asszony személyében. Ez az a szemlélet, melyhez úgy ítélem meg, érdemes csatlakozni, s mi több tanulni! Leginkább egy hatékony, tapasztalt minőségügyi szemléletben irányított szervezeti működtetésre, transzparens
folyamatokra,
folyamatos
fejlesztésekre,
fejlődésre,
tapasztalatcserére gondolok. A hajléktalan ellátás valójában ezer szállal kötődik az egészségügyi ellátórendszerhez, időnként talán jobban is, mint ahogyan kellene. Sokak számára ismerős téma/probléma lehet a kórházi osztályokra, a legtöbb esetben talán nem is igazán indokoltan, hosszú időre bekerülő, hajléktalan személyek esete. Ennek az ellátotti körnek a problémáira a komplexitás a jellemző, és még
magának a hajléktalanságnak a definiálása sem egyértelmű, hiszen nehezen dönthető el, hogy ki hajléktalan, ki nem. A törvény megfogalmazása szerint hajléktalan a bejelentett lakóhellyel nem rendelkező, az éjszakáit közterületen, vagy nem lakás céljára szolgáló helyiségben, illetve hajléktalan szállón töltő személy. Előbbi felsorolás is megerősíti, hogy a hajléktalanság gyűjtőfogalom, pontosításra szorul, és ezt a pontosítást a témával foglalkozó szakemberek a lakhatáshoz való viszony alapján próbálják kategorizálni a következők szerint: • Fedél nélküliek: ők az éjszakáikat közterületen töltik • Effektív hajléktalanok: ők a fedélnélküliek, valamint azok, akiknek semmiféle tartós lakhatási lehetőségük nincsen, átmeneti intézményekben vagy megtűrtként tartózkodnak valahol • Lakástalanok: ők a fedélnélküliek, az effektív hajléktalanok, vagy akik átmenetileg lakásban töltik az éjszakáikat, de a lakás folyamatos használata fölött nem rendelkeznek • Otthontalanok: ők a fedélnélküliek, az effektív hajléktalanok, lakástalanok, vagy lakással rendelkeznek ugyan, de az alkalmatlan arra, hogy benne otthont rendezzenek be, családot alapítsanak. Az eddigiekből érzékelhető a hajléktalanság meghatározásának nehézsége, de tekintettel arra, hogy általánosságban szeretném megismertetni a témát, úgy gondolom, hogy ennyi elég ahhoz, hogy a hajléktalanságra vonatkozóan „közös nyelvet beszéljünk”. A téma hiteles bemutatásához azonban szükséges még néhány, a hajléktalan populációra jellemző adat megismerése. Európában egy felmérés adatai szerint 3 millió hajléktalan személy él, de további 15 millióra tehető azoknak a száma, akik rossz, nem megfelelő lakáskörülmények között élnek. Magyarországon a hajléktalanok számát 30 ezer főre becsülik az erre vonatkozó kutatást végző szakemberek, pontos adatot azonban szinte lehetetlen meghatározni. A 30 ezer fő körülbelül egy harmada Budapesten él, ahol
egyébként egy egészen friss adat szerint közel 150-200 ezer ember él a minimálisan elfogadható lakhatási szint alatt. A hajléktalanok átlag életkora 38-44 év közötti, de 10%-nál magasabb a 60 év felettiek aránya, illetve emelkedés figyelhető meg a 18-25 év közötti korosztály esetében. Családi állapotukra több mint 40 % esetén az elvált állapot a jellemző. Iskolai végzettségük, a népesség országos átlagával mutat nagyfokú egyezést, kivéve a felsőfokú végzettséggel rendelkezőket, az ő számuk a hajléktalanok között alacsonyabb, mint a népességen belüli arányuk Hogyan válhat valaki hajléktalanná? Hogy hogyan válhat valaki hajléktalanná, azt az esetek többségében nem lehet egyetlen okkal megmagyarázni. Nagyon sokszínűek ezek az okok, néhányat, a teljesség igénye nélkül a következőkben felsorolok: Kapcsolati konfliktusok: (válás, élettársi kapcsolatok felbomlása, szülőkkel történő összeveszés, nyugdíjas magára maradása stb.) állnak a háttérben. Ehhez társul gyakran problémaként a függőséget kiváltó anyagok használata, a fizikális és mentális egészség romlása, valamint a bűnözés. Az állami intézményekből való kikerülés: (állami nevelés, pszichiátriai intézet, kórház, börtön, szociális otthon) A pszichiátriai ágyak számának drasztikus csökkentése (ez mintegy hatezer embert érintett), valamint a kórházi ágyak csökkentése is, amely elsősorban a főleg szociális okokból kórházban tartott, zömmel szellemileg leépült, fogyatékos vagy családtalan, esetleg idős emberek elbocsátása révén megnövelte a hajléktalan emberek számát. Növekszik a gazdasági okokból bekövetkező hajléktalanság aránya: (munkanélküliség, önálló életkezdés és a lakáshoz jutás nehézségei, tartós szegénység), ez azonban a felmérések szintjén igen nehezen ragadható meg. Mindenképpen ezt igazolja azonban az az állandósult jelenség, hogy a hajléktalan emberek között folyamatosan magas számban találhatóak meg az ország legszegényebb megyéiből származók.
A hajléktalanság bekövetkezésében központi jelentőségű tényező a lakástalanság: A rendszerváltás óta lezajlott lakásprivatizáció következtében megszűntek az állami és önkormányzati “olcsóbb” lakások, albérletek, munkásszállók. Ennek következtében csak a piacon lehet (bér)lakáshoz jutni. E körülmények, valamint a közüzemi díjak folyamatos megemelkedése egyfajta, a hajléktalanság irányába mutató lejtőt képeznek, elsősorban az alacsony jövedelmű, esetleg munkanélküli vagy más okból szociális segítségre szoruló családok vagy egyének számára. Váratlan krízishelyzet: hajléktalanságot válthat ki az egyén vagy család életében. (betegség, életmódváltás, a vállalkozás sikertelensége, betörés, elemi kár stb.) Összefoglalva: a hajléktalanság, egy olyan életforma, gazdasági, társadalmi és egyben személyes viszonyok rendszere, amelynek során az itt felsorolt élethelyzetek és hiányállapotok váltják egymást, illetve ezek együttes hatása van jelen. Hódmezővásárhelyen, 1992-ben az elsők között az országban, létesült Hajléktalan Szálló. Rövid időn belül két telephelyen folyt hajléktalan ellátás. Éjjeli Menedékhely, Átmeneti Szálló és Nappali Melegedő működött az egyiken, míg téli időszakban krízis ellátás a másikon. Kezdetleges viszonyok között, szűk helyen folyt a munka. A hajléktalan személyek létszáma nőtt, egy idő után kevésnek bizonyult a férőhelyek száma. 2006-ban, pályázati pénzből elkészült egy üresen álló iskolaépületből átalakított és felújított, először még csak Nappali Melegedőként üzemelő, minden igényt kielégítő telephely, amely 2008 tavaszára hajléktalan ellátó komplexummá alakult át. Ide került egy 20 férőhelyes Éjjeli Menedékhely, egy 22 férőhelyes Átmeneti Szállás és a 30 személy ellátására alkalmas Nappali Melegedő.
A szálló színvonalát jellemzi az ellátottak körében használt elnevezése, miszerint ez a hajléktalanok „Hiltonja”. Az intézmény színvonalát, elsősorban nem az épület kulturált és minden igényt kielégítő felszereltsége és építészeti kialakítása, hanem a benne folyó szakmai munka, az ellátottakkal való gondoskodás minősége emeli és határozza meg. Erősségünk az egyéni esetkezelés és az ellátottak közötti közösségépítés, melynek eredményeként a szállón, az elmúlt években nem fordult elő tettlegesség az ellátottak között, és ami egy hajléktalan szállón ritka dolognak számít, minimális a lopások száma és az előforduló néhány eset is elsősorban az élelmiszerek eltulajdonítására, esetleg összecserélésére vonatkozik. Munkára alkalmas lakóink 87%-a aktívan vesz részt a közmunkaprogramokban, és 3-4 fő a normál munkaerőpiacon is megállja a helyét. A szállót a tisztaság és a rend jellemzi, az ellátottak a kapun kívül lépve, egy-két kivételtől eltekintve, nem keltik hajléktalan személy benyomását. A szálló lakóinak ellátását, polgármesteri utasításra, a közétkeztetést ellátó városi főzőhelyeken kimaradt ételek kiosztásával oldjuk meg, lehetővé téve ezzel a napi egyszeri meleg ételhez jutást. Hódmezővásárhelyen 110 és 120 fő közötti hajléktalan létszámot tartunk nyilván. Rendszeres kapcsolatot az intézménnyel 70-75 fő tart, közülük kerül ki a szálló 40-60 fős ellátotti köre. Az intézmény szolgáltatásait igénybe vevők részére informatikai és könyvtár szobát biztosítunk, és heti két alkalommal jól felszerelt orvosi szobában, helyben látjuk el az egészségügyi problémával rendelkező ellátottjainkat. Itt történik meg a különböző szakrendelésekre való beutalás, illetve itt szoktuk elindítani az intézmény háziorvosának segítségével a rokkant
nyugdíjaztatáshoz,
elhelyezéshez
szükséges
közgyógyellátáshoz orvosi
vizsgálatokat
és és
a
szociális
otthoni
intézkedéseket.
Az
intézményben beteg szoba áll az ellátottak rendelkezésére, ahol lehetőség van a
súlyos, de kórházba még fel nem vehető, sokszor utolsó stádiumos daganatos betegek, elhelyezésére. Nagy hangsúlyt helyezünk nemcsak a szakmai társintézményekkel, hanem a civil szervezetekkel való kapcsolatok kiépítésére is. A 2011. július elsejei fenntartóváltást (Szeged-Csanádi Egyházmegye) követően a kistérségiből az egyházmegyei keretekbe való átlépés ennek a lehetőségét nagyságrendekkel megnövelte, aminek a hatása intézményeink mindennapjaiban -különös tekintettel igaz ez a hajléktalan ellátásra- rendkívül pozitívan hat. Néhány gondolat arról, hogy melyek az intézményünk elsődleges minőségcéljai, mit várunk a minőségirányítási rendszer bevezetésétől: • Az egyes munkafolyamatok szabályozásával az ellátás minőségének folyamatos javulását. • A munkafolyamatok átláthatóságát, ellenőrizhetőségét. • Az új dolgozók betanulásának és beilleszkedésének gördülékenységét. • A különböző területek kapcsolódási pontjainak átjárhatóságát. • Hatékony
erőforrás-gazdálkodást,
gazdaságos
pénzügyi
működést,
a
költségek csökkenését. Ahol most tartunk: a tervezés időszakában járunk „az úton...”. Megfelelő előkészítést követően egy hatékony megvalósításra, egy együttműködésen alapuló végrehajtásra készülünk, melyben irányadó és minta számunkra a Bálint Sándor Szeretetotthon működése.
