Bemutatkozik az 5. a
Nagy örömöt okozott, hogy 5. osztályosok lettünk. Pontosan ugyanolyan tanáraink vannak, mint alsóban, csak többen. Gondoskodóak, kedvesek, szóval egyszerően szuperek. Programokat szerveznek nekünk. Például: sítábort, pikniket, DISCO-t, egészségesebb büfét, ahova már mi is elmehetünk. Kellemes meglepetést okozott számunkra Hédi néni, a matematikatanár. Szigorú, de vicces is egyben. Sok új ismeretet ad át nekünk játékos feladatokkal a számtan világában. Az új tantermet mindig az évszaknak megfelelıen díszítjük. Szép képekkel csinosítjuk az új osztályunkat. Virágok sokasága áll a polcokon, a magunk készítette ıskori eszközök mellett. Jó ilyen légkörben tanulni! Nagyon köszönjük alsós tanítóinknak, hogy felkészítettek a felsıs évekre, a jelenlegieknek pedig, hogy türelemmel segítenek bennünket.
Sítábor
2008. február 3-tól 9-ig a szlovákiai Sviten voltunk sítáborban. Iskolánk minden évben megrendezi ezt a tábort az 5. osztályos tanulóknak. Ilyenkor a legtöbb gyereknek elıször van lehetısége kipróbálni az egyik legszebb téli sportot, a síelést. Az iskola elıl indulva 6 órás buszozás után érkeztünk meg a táborba, mely az „alacsony” Tátra egyik legszebb helyén található. Faházakban voltunk elszállásolva. Minden reggel korán keltünk, és a reggelit követıen csoportosan vonultunk a sípályára. Mivel még sokan nem síeltek, Zoli bácsi mutatta meg a síelés rejtelmeit. Nagyon fontos mindenkinek megtanulni az alapokat, ugyanis ez egy nagyon szép, de veszélyes sport. Szerencsére mindenkinek sikerült komolyabb sérülés nélkül megúsznia a tanulást. Nagyon jól éreztük magunkat a friss levegın. Sikerült megkedvelnem ezt a sportot. Ha lehetıségem lesz, jövıre is elmegyek síelni. Lesku Krisztián 5. a
Az elsı síelésem
Osztálytársaimmal már alig vártuk azt a bizonyos vasárnapot, amikor a buszunk elindul Szlovákiába a sítábor felé. A hosszú utazást a kipakolás követte, majd a következı nap oktatással telt. Hamar megtanultunk síelni és a felvonót használni. Kanyarogva jöttünk le a hegyrıl, s közben gyönyörködtünk az elıttünk elterülı tájban. A fárasztó síelés után jól esett a vacsora, és örömmel vettünk részt az érdekes foglalkozásokon. Este tíz órakor volt a lámpaoltás, de mi még szívesen beszélgettünk. Reggel álmosan ugyan, de örömmel céloztuk meg a sípályát. Ügyességi feladatokat is végeztünk, ahol jópofa sapka volt a díj. Az utolsó nap már párban is síelhettünk, amihez nagy odafigyelés kellett. Vigyáztunk egymásra. Hamar eltelt az egy hét, de reménykedünk, hogy jövıre is részt vehetünk ilyen nagyszerő táborban. Radács Milán 5.a
5. b osztály A 2007/2008-as tanévet 30-an kezdtük: 24 tanuló a „régi”, a negyedikes osztályból, 3 fiú az 5. d osztályból, 3 lány pedig Magyaralmásról került hozzánk. Osztálytársaink közül nyolcan vidékrıl járnak be, sok menzásunk és tanulószobásunk van. Felelıseink: DÖK-tagok: Keresztes Kitti, Orsós Szilvia. Eseménynapló vezetıje + tejfelelıs: Édes Regina. Menzafelelıs: Király Dóra, Keresztes Kitti. Sportfelelıs: Pál Tamás. Az év elején féltünk egy kicsit az 5. osztálytól, a felelısségtıl, az új, nehezebb tantárgyaktól, az ismeretlen tanároktól. Furcsa volt a „vándorlás” is, de elég hamar „belaktuk” az épületet. A tanuláson, az iskolai feladatokon kívül rengeteg egyéb program várt ránk egész évben. Szeptemberben fotókiállításra mentünk, voltunk a Babaházban és a pákozdi arborétum erdei iskolájában. Októberben papírt győjtöttünk, ellátogattunk az állatmenhelyre, jól szórakoztunk a Coco Loco együttes mősorán, és készültünk az ötödikes avatóra. Novemberben elkezdıdtek a tanulmányi versenyek, elsıként a helyesírási verseny, melynek résztvevıi: Gyene Dominika, Bozóki Anett, Édes Regina, Király Dóra Lezajlott a várva várt ötödikes avató, melynek bemutatkozó részében fiaink „szégyenlıssége” miatt – csak táncos lányaink szerepeltek: Fodor Bettina, Keresztes Kitti, Király Dóra, Orsós Szilvia, Bozóki Anett, Gyene Dominika. Az avatót jó hangulatú diszkó követte. A Budai úti könyvtárban is jártunk egy origami kiállításon, ahol nemcsak nézni lehetett a „papírcsodákat”, hanem mi is hajtogathattunk, ügyeskedhettünk. Decemberben karácsonyi díszbe öltöztettük az osztályunkat, s a közös karácsonyi ünnep elıtt egy játékdélutánt is szerveztünk. 11-én és 12-én délután miénk volt az aula, kedvünkre pingpongozhattunk. A téli szünet utáni Kazinczy-versenyen az 5-6. évfolyam legjobbja Bozóki Anett lett! És elérkezett az I. félévi eredmények értékelése……. Februárban megint több tanulmányi verseny is következett egymás után: angol nyelv, német nyelv, természetismeret (Bozóki Anett, Kerti Kata, Keresztes Kitti, Simicska Ivett, Benedek Bettina, Fodor Bettina, Király Dóra, Orsós Szilvia, Molnár Bence, Pálfy Dávid, Ács Zoltán, Bernáth Tamás, Csillag István, Bikki Imre, Pál Tamás). 28-án a kötelezı olvasmány (A Pál utcai fiúk) filmváltozatát lehetett megnézni az osztályban, 29-én farsangi mősor, jelmezverseny, vetélkedık és diszkó várta az érdeklıdı felsısöket. Tavasszal a lányok vetélkedtek a nınap alkalmából; ünnepeltünk a Petıfi téren március 14-én. Ismét volt papírgyőjtés; rajzpályázatok eredményhirdetésére is sor került (Bozóki Anett, Édes Regina, Fodor Bettina). A matematikaversenyt sem hagytuk ki (Benedek Bettina, Keresztes Kitti, Kerti Kata, Simicska Ivett, Fodor Bettina, Szarka Zsolt); aki pedig „föláldozta” a tavaszi szünet elsı napját, Budapestre, a Csodák Palotájába látogatott. Áprilisban a fiúknak is rendeztek egy vetélkedıt; az irodalmi kávéházban pedig játékos, rejtvényes feladatok vártak a költészet kedvelıire. (Keresztes Kitti, Király Dóra, Orsós Szilvia) Az anyák napi mősorban majdnem mindenki szerepelt; a projektnap eseményei is sok élményt nyújtottak a résztvevıknek. A történelmet szeretık is összemérhették tudásukat (Benedek Bettina, Kerti Kata, Pálfy Dávid), s természetesen a sportversenyek (atlétika: Felner Norbert, Németh Viktor; foci: Pál Tamás, Pálfy Dávid, Ács Zoltán, Csillag István, Szarka Zsolt, Miklós Máté, Hardi Dániel) sem hiányozhattak. Májusban visszatértünk Pákozdra, de most túrázhattunk, sziklát másztunk. És már majdnem vége a tanévnek… Mindenki a nyári táborozást és a szünidıt várja.
Tóvárosis évek Az alsó osztályos években szerintem nem lehet mondani, hogy komolyabb barátságok szövıdtek volna. Az osztály inkább felsı tagozatra kovácsolódott össze. Ekkorra nıttünk fel annyira, hogy nem éreztük kellemetlennek, nem piszkáltuk egymást, ha a fiúkkal is barátkoztunk. Természetesen, mint minden más közösségben, nálunk is voltak kisebbnagyobb viták. Ezek rövid ideig tartottak, hiszen csaknem együtt nıttünk fel az iskola falai között. A kirándulások, táborok, közös élmények erısítették az osztályközösséget. Persze nincs mindenki jóban a másikkal, de azért szerintem sok barátság szövıdött az évek alatt. És az igazán jó barátságok a középiskolás években is megmaradnak majd. „Ne félj az elválástól! Ugyanis olyan, mint a szél. A kis tüzeket eloltja, a nagyokat fellobbantja.” Petı Dóra és Czúcz Gréta
8. A 2007/2008. egy új tanév, s számomra egy új iskola is. Ezelıtt a Magyaralmási Általános Iskola tanulója voltam. Az elsı napon félve, szinte remegve léptem át az iskola kapuit, s mutatkoztam be az új osztálytársaimnak. Egészen más volt, hogy nagy létszámú az osztály, s eleinte a tanárok is furcsák voltak. Az iskolatársak elıször nem kedveltek minket, majd szépen, lassan összebarátkoztunk velük. A tanárok rendesek voltak, figyelembe vették, hogy újak vagyunk. Néhány tantárgyból rontottam, de volt, amibıl javítottam. Tetszik, hogy van iskolarádió, s hogy sokan vagyunk, és hogy sok rendezvény és kirándulás van. Lassan vége az évnek, s elballagok ebbıl az iskolából, hiányozni fognak mind az új, s régi barátaim is.
5. c osztály Tavaly ilyenkor izgatottak voltunk: Vajon milyen lesz az ötödik osztály? Végre felsısök lettünk! Elérkezett az önállóság ideje, mikor már nem mondják meg, hogy hol, mikor és mit csináljunk. Ez nagy szabadságot jelentett, de nem mindig tudtuk, hogy hogyan is éljünk vele. Gizi
néninek, az új osztályfınökünknek nökünknek gyakran kellett a helyes útra terelgetni a tévelygıket. Eleinte nehéz volt megszokni az új tantárgyakat, a sok tanulnivalót, az önálló feleléseket és azt, hogy nem két tanító néni tanít bennünket, nünket, hanem minden tantárgyat más és más. Egy-két Egy hónap kellett, mire megszoktuk ezt is, meg a vándorlást osztályról osztályra. Hogy közben hány tornazsákot, pulóvert, tollat, füzetet, s ki tudja, még mit hagytunk el ? A nehézségek ellenére mind a 31-én 31 / az osztálylétszámot illetıen elsıkk vagyunk a felsıben/ fels nagyon jól éreztük magunkat. Rengeteg programon vehettünk részt, mindig történt valami érdekes. İsszel a sárpentelei erdıben, ben, tavasszal a sóstói kiserdıben kiserdıben számháborúztunk. Két napig lelkesen pingpongoztunk pingpon az aulában. Készültünk az ötödikes avatóra, az anyák napi ünnepségre. Karácsonykor megajándékoztuk egymást, aztán a rövid mősor után hosszasan játszottunk. Voltunk a hüllıkiállításon, hüll kiállításon, ahonnan eggyel többen jöttünk visszafele, mert megszaporodott a létszámunk egy egérrel. Jókat derültünk a farsangi készülıdés készül közben is, ahol az egész osztály egy hatalmas százlábúnak álcázta magát. Az irodalom iránt érdeklıdık érdekl szerepeltek a városi mesemondó versenyen, a Kazinczy-versenyen, Kazinczy versenyen, az irodalmi kávéházban, találkozhattak a könyvtárban Nógrádi Gáborral. Néhányan részt vettek az iskolai matematika, történelem és helyesírási versenyen is. Mindig büszkék vagyunk azokra az osztálytársainkra, akik az ünnepélyeken az énekkarral vagy a néptánccsoportban szerepelnek. Sokat Sokat tanultunk az idén a projekt kapcsán szülıvárosunkról szül is. Lelkesen fényképeztük a belváros nevezetességeit. Felejthetetlen marad a legutóbbi túra is, ahol megmásztuk az összes Ingókövet. Lassan vége a tanévnek, de mi még nyáron is együtt leszünk egy hétig hétig Óbányán, a Mecsekben, ahová osztályfınökünk nökünk visz bennünket egy „túlélı" „túlél túratáborba.
Ez a város királyi!
Grıber Mátyás 7. a Azért szeretem Székesfehérvárt, mert itt születtem 1994-ben, s itt kereszteltek meg az Öreghegyen. Ez a város a fiatalok körében nagyon közkedvelt, mert sokat lehet sportolni. A kézilabdától kezdve a focin át a jégkorongig gyakorlatilag minden sportágat meg lehet találni. A belváros nagyon szép. Tele van mőemlékkel, mint például a Romkert, Országalma, Bazilika, Püspökség. Nagyon jó a földrajzi fekvése is, közel van Budapest, a Balaton, a Velencei-tó. A színházat most újították fel nemrég, sok az érdekes elıadás. Itt tanulok én is a Tóvárosi Általános Iskolában. A gyerek a továbbtanulás szempontjából nagyon szerencsések, mert itt nagyon erıs középiskolák, illetve fıiskolák vannak. Ha meglesz a diplomám, szeretnék a családommal itt élni Székesfehérváron.
Imre Anikó 7. a Itt születtem, Székesfehérvárhoz köt minden. Fehérvár a királyok városa, számomra ez sokat jelent, mert nagyon szeretem a királyainkról szóló történeteket. Szívesen kilátogatok a Romkerthez: a régi kövek és Szent István sírja visszarepít a történelembe. A város utcáin sétálva csodálattal tölt el, hogy majd minden épület mőemlék. Így megfigyelhetem az építészeti stílusjegyeket, amelyekrıl az anyukám olyan sokat mesélt már nekem. A Fı utcán Mátyás király szobra az egyik kedvencem, udvari bolondjával együtt. Nagy öröm, hogy a Hiemer-ház visszanyerte eredeti szépségét. Ha valaki a városunkba látogat, nem hagyhatja ki a templomok megcsodálását sem. A Nepomuki Szt. János templomban a szószék, az oltárkép, a sekrestye bútorzata gyönyörő szép. A Székesegyház fıhomlokzatán három szobor látható: Szt. István, Szt. László, Szt. Imre. A belsı része szintén lenyőgözı. Szóval sorolhatnám tovább, de inkább látni kell. A városban üde színfolt a virágóra, itt minden évben új, színes virágok pompáznak, és mutatják az idıt. Ahol még szívesen eltöltök pár órát, az a Bory-vár. Bory Jenı építette, szobrai, versei festményei láthatók ott. Ami nekem ebbıl a csodálatos történelmi városból hiányzik, az talán a több pihenı park, sok fával, virággal, padokkal.
Lesku Roland 7. a
Székesfehérvár országunk egyik legszebb települése. Mivel történelmünk során számos uralkodót – többek között az államalapító Szent Istvánt – koronáztak ill. temettek itt el, királyok városának is szokták nevezni. Kötıdöm ehhez a szép városhoz. Itt születtem, itt jártam óvodába, és ide járok általános iskolába immár 7. éve. Idekötnek a szüleim, a testvérem, a barátaim, az edzıtársaim, az osztálytársaim, a tanárai. A velük töltött sok-sok idı felejthetetlen élmény számomra. Számos fehérvári hely eszembe juttat valamit, pl. egy kulturális élményt (Vörösmarty Színház, Barátság Háza, múzeumok, stb.), egy emlékezetes sporteseményt, (Sóstói Stadion: versenyek, meccsek, városi uszoda: úszásórák; Mőjégpálya: jégkorongmeccsek és korcsolyázás a barátokkal, stb.), egy idıszakot a történelmünkbıl (Aranybulla, Romkert, Szent István Bazilika, stb.), vagy csupán egy családi vagy iskolai programot (Bregyóban sportolás, kirándulás a Sóstó Természetvédelmi Területre, szánkózás a Millenniumi Emlékmőnél, stb.) Ismerem és szeretem Székesfehérvárt. A személyes kötıdésem mellett elsısorban azért, mert sok mindent lehet itt csinálni. Sétálhatunk a történelmi belvárosban, a szép parkok valamelyikében (Zichy liget) elmehetünk tavainkhoz (Csónakázó-tó, Bánya-tó, palotavárosi Horgász-tavak), színházba, moziba mehetünk, helyi sportklubjaink (Albacomp, FC Fehérvár) meccseire járhatunk, zenei fesztiválokon (FEZEN) vehetünk részt, és még sorolhatnám. Itt nem lehet unatkozni. Azonban ha valaki mégis úgy érezné, akkor elmehetünk innen a környékbeli helyekre. Székesfehérvár földrajzi fekvése véleményem szerint kiváló, ezért is szeretek itt élni. Közel van a fıvároshoz, a Velencei-tóhoz, a Balatonhoz – itt nyaralónk is van -, sıt még a Vértes és Bakony hegyeihez is. Ezeken a helyeken szintén tartalmasan tölthetjük el szabadidınket. A fent említett elınyök mellett azonban van 1-2 dolog, amit el tudnék még képzelni Fehérváron. Nagyszerő lenne egy élményfürdı, egy nagy gokartpálya, valamint egy egész évben nyitva tartó mesterséges sípálya létrehozása. A városi környezetünk érdekében sok kerékpárutat kellene építeni és még több parkot létrehozni. Talán majd egyszer minden valóra válik! Összességében szeretek Székesfehérváron lakni, s ha valamikor el is költözöm innen, gyakran vissza fogok ide térni, mivel az emlékeim visszahoznak ide.
A királyok városa
Sokat tudnék mesélni Székesfehérvárról, a királyok városáról. Kezdeném elıször a történelemmel és a látnivalókkal. István király korában Fehérvár volt Magyarország királyi székhelye, majd koronázási és temetkezési központtá vált. Ennek megfelelıen sok a történelmi látnivaló. Feltétlenül érdemes megcsodálni belvárosát, régészeti emlékeit és különleges, értékes köztéri alkotásait. A Városház tér az Országalmával és a Püspöki Palotával, a Romkert, a Szent István Bazilika, valamint a városközponttól kissé távolabb fekvı romantikus Bory-vár megtekintése feledhetetlen élményeket nyújt, csakúgy, mint a sokszínő, hagyományos rendezvények. Picit merüljünk bele a fehérvári sportéletbe is! Székesfehérvár igazi nagyhatalom ebben a mőfajban. Sok utánpótlási szakosztály van, de a felnıttek se panaszkodhatnak. Vegyük példának az Alba Volán jégkorongcsapatát, amely „zsinórban” 6-szor, összesen 12-szer hódította el az aranytrófeát. Az FCF labdarúgócsapata elég híres. A korábban még „Vidi”néven futó csapat UEFA - kupadöntıt játszott. Én jégkorongozom, amire büszke vagyok. Szerencsémre közel lakom a belvároshoz, ami azt jelenti, hogy nem maradok le semmirıl. Szeretem a várost, és gyakran biciklivel járok. Földrajzi szempontból is elég jó helyen van, hiszen csak 10 km, és már mártózhatunk is a Velencei-tóban! Örülök, hogy itt lakom, nem szeretnék elköltözni innen. Kocsis Ferenc 7. a
Itt születtem és ez az otthonom. Itt laknak a barátaim, itt jártam óvodába és ide kötnek a szép emlékeim. Ebben a településben az a jó, hogy nem olyan nagy város, mint például Budapest vagy Debrecen, hanem kisebb, nyugodtabb. Fehérvárnak sok külvárosi része van, ezek közül a kedvencem Öreghegy, mivel itt lakom. Ez a legjobb hely az egész városban! Amikor reggel felébredek, látom, ahogy a felkelı nap fénye rávetül a főre és megcsillan a harmaton. Az Aranybulla mellıl - ahonnét belátni egész Öreghegyet - csodaszép kilátás nyílik! A természetben minden gyönyörő, de bánt, hogy az emberek nem foglalkoznak eléggé a város tisztaságával.
Csóka Bence 7. a
Az én városom Fejér megye székhelye, a Balaton és Budapest között fekszik. A szülıvárosom után ez a legkedvesebb település számomra.. Legjobban talán a sport miatt kötıdöm ide, hiszen kézilabdázom. Amikor ideköltöztünk, akkor a nyugalom tetszett meg a legjobban. Reggelenként jó érzés a madárcsicsergésre kelni. Székesfehérvár már a római kor idején is lakott terület volt. Régen a várost Alba Regianak nevezték. Az országban egyedül itt állt olyan Bazilika, ahol királyainkat megkoronázták, amíg a törökök le nem rombolták. Mostani helyén található a Romkert. Itt lehet megnézni a királyi sírok maradványait. A Romkerttıl nem messze van az Országalma, mellette lehet látni a Püspöki Palotát. Ezeken kívül is van még sok látnivaló: pl: Bory-vár, Skanzen, Babamúzeum. Nagyon szép szobrok is láthatók a városban: pl: Kató néni (fertályos asszony), Mujkó (udvari bolond). Amit én még szívesen látnék a városban, az egy szép nagy szökıkút, egy állatkert, vagy egy nagy játszópark.
Szemerey Zsófia 7.a
Nyolc évünk
Gyakran
mint
elmosódott
kép
jelenik
léptük át a Tóvárosi Általános Iskola
meg
gondolatainkban,
mikor
elıször
küszöbét. Kezdetben még féltünk, de
lassacskán megismertük osztálytársainkat, és nem éreztük egyedül magunkat ezen az új helyen. Az elsı három évben mindenkinek kitőnı bizonyítványa volt, tanultunk, mint a kisangyal. Felfedeztük az ábécét, és megszerettük a matematikát. Negyedik osztályban már alig vártuk, hogy felsısök legyünk. Ám elég hamar rá kellett döbbennünk, hogy sokkal könnyebb volt „kicsinek” lenni.
Megkezdıdtek
felelések.
Ahogy
rosszalkodtunk,
az
teltek
önálló az
többször
házifeladat-készítések,
évek,
mi
is
bátrabbak
visszafeleseltünk,
az
„izzasztó”
lettünk,
tanáraink
gyakrabban
türelmét
sokszor
próbára tettük. İszintén sajnáljuk, ha sok bosszúságot okoztunk! A hatodik év végén az egész felsı tagozattal elmentünk Velencére 3 napos táborba. Rengeteg érdekességet láttunk a tó körüli kirándulásokon, de a tábori programok is nagyon szórakoztatóak voltak. Mikor
elkezdıdött
a
7.
évfolyam,
az
osztályunkban
már
kialakultak
az
állandó, mindig összetartó csapatok. Hetedik utáni nyáron Pácinra utazott a 7.a és a 7.b osztály együtt, Gigi néni és Magdi néni vezetésével. Ez volt a legjobb tábor, amiben eddig részünk volt. Igaz, nagyon messze volt, mégis elmondhatatlanul élveztük az ottlétet; és azzal a tudattal, hogy mi vagyunk már a legidısebbek az iskolában, rengeteg olyan dolgot csináltunk, amellyel tanáraink idegein táncoltunk. Sajnos nagyon hamar véget ért a táborozás. A 8. osztálynak mindenki nagy tervekkel indult neki,pl. olyanokkal, hogy "ezentúl
tényleg
jól
tanulok!",
meg
hogy
"jobban
viselkedem
majd!".
A
tanulást illetı ígéretünket eléggé betartottuk a felvételiig, utána egy kissé elengedtük magunkat. Nem szabadott volna! Hamarosan ugyanis kiderült, hogy
májusban vizsga lesz magyarból és biológiából! Erre a hírre újból
nekiálltunk
tanulni.
Remélem,
mindenkinek
jól
sikerül
majd
ez
a
megmérettetés is. Közeledik
a
ballagásunk,
sokszor
hallom:-
"De
várom
már,
hogy
elballagjunk!” Mégis érzem, hogy valójában senki nem szeretné itthagyni az iskolát, amelyhez annyi szép emlék főzi, de a legfájóbb számunkra az, hogy egymástól is el kell válni!
8.B
A felvételi
2008. JANUÁR 26. SZOMBAT – Ez az a nap, amelytıl 8.-os diákok tucatjai tartottak. Én is, hiszen nem tudtam, mi vár rám, milyen feladatokat kell majd megoldanom. Reggel háromnegyed tízre a Vasvári Pál Gimnáziumban voltam. Mikor beléptem, nagyon meglepıdtem, mert az iskola aulája szinte zsúfolásig telt. Alig tudtam odaférni a kifüggesztett névsorhoz, amelyen a terembeosztás állt. Ugyan kicsit késve, de végül megtaláltam a termemet. Amint leültem, egy tanárnı kérte a diákigazolványomat. Akkor döbbentem rá, hogy azt az anyukámnál hagytam az aulában. Azonnal elfutottam érte. Ám mint késıbb kiderült, az anyukám már odaadta egy ott tanító pedagógusnak, aki mindeközben felhozta azt, és letette a tanári asztalra. Szóval, feleslegesen loholtam le. Miután lihegve „felmásztam” a lépcsısoron, végre megnyugodva ültem le a helyemre abban a boldog tudatban, hogy most már minden megvan a felvételihez. Nos, tévedtem. Körzıt és vonalzót nem vittem magammal. Ez ügyben azonban már semmit nem tehettem, ugyanis megszólalt a csengı. Elıször a magyart írtuk. Leginkább gondolkodtató, kreativitást igénylı feladatokat kaptunk. Féltem is, hogy nem lesz elég idım befejezni. Szerencsére nem így történt, idıben elkészültem. A matek feladatsorról sajnos már nem mondhatom el ugyanezt, pedig se vonalzóra, se körzıre nem volt szükség. Egyrészt nem tudtam befejezni, másrészt, amit megcsináltam, abban is ejtettem apró, bosszantó hibákat. Például 6x4 nálam 20 lett. Erre azonban csak azután jöttem rá, miután már befejeztük a munkát. Esı után köpönyeg – mondja a szólás. Remélem, azért a kezdeti nehézségek után felvesznek majd egy olyan iskolába, ahol jól fogom érezni magam. Szekulics
Larisza
8.b
Szeretem a lovakat
Amióta az eszemet tudom, lovak és lovas emberek vesznek körül. Mostanra már hét lóval büszkélkedhet a családom. Lovakat tenyésztünk s versenyeztetünk. Nekem az a feladatom, hogy belovagoljam ıket. Nehéz lenne megmondani, hogy melyik a kedvencem, hiszen mindegyik a szívemhez nıtt. Egy kiemelkedı azért mégis van, amelyikben nagy fantáziát látunk. Ez a ló fantasztikus ugróképességgel rendelkezik, s nagy büszkeséggel tölt el, hogy én vagyok a tenyésztıje is. A neve: Fesztivál. Most egy profi lovas segítségével próbáljuk minél magasabb szintre emelni. Mindenki csodálkozik, amikor megtudják, hogy milyen tehetséges, ugyanis a kis termete miatt elsı ránézésre nem tőnik különlegesnek. Vannak csikók, amelyekhez az én erım és tudásom sajnos még kevés. Ezeket az állatokat az edzım „alá” adjuk, aki könnyőszerrel tudja olyanná lovagolni ıket, hogy nyugodt szívvel kínálhatjuk eladásra akár külföldre is az így felkészített lovakat. Nagy felelısség van rajtunk, hiszen a lovaknál nincs hétvége, ünnepnap, de még csak karácsony sem. A lótartás egy sajátos életforma. Egy lovas embernek a ló többet ér, mint a betevı falat. Nemrég végre én is megkaptam a lehetıséget, és elkezdhettem versenyezni is, de még nagyon sok rutinra van szükségem. Van idım, az egész életemet ezeknek a csodás állatoknak akarom szentelni. Minél többet szeretnék kihozni a rám bízott lovakból és persze magamból is. Késıbb pedig edzıként dolgoznék a legszívesebben, s legalább olyan jó edzı
szeretnék lenni, mint amilyen jó edzıim nekem is vannak. Forray
Júlia
8.b
Két éve a családommal elhatároztuk, hogy kiutazunk Ausztráliába. Ez rengeteg adminisztrációs procedúrával járt, de 2006 decemberében megkaptuk a vízumokat. Izgatottan vártuk az ottani új életünket és azt a sok élményt, ami ránk várt. Az iskola elıször nehezebb volt, mivel mindent angolul kellett tanulnom, de sok segítséget kaptam. Nagyon jó barátokat szereztem ebben a tizennégy hónapban. Ausztráliában egyáltalán nem furcsa a sok különbözı nemzetiségő ember, bár mi itthon nem vagyunk hozzászokva. Nekem volt három olasz és egy egyiptomi barátnım is, de ismertem kínai, vietnámi, görög, török, orosz, libanoni, thaiföldi, szomáliai, indonéz, indiai, román, lengyel, perui embereket is. Az iskola pedig nagyon egyszerő ott, szerintem mindenki élvezné a lazaságot, sokszor a semmittevést, és azt hogy kilencre kell suliba menni. De nemcsak ezért érdemes Ausztráliába utazni. Gyönyörő és egyedi tájak, állatok és környezet fogadja a turistákat. Szerintem Queensland a legjobb része az országnak. Itt mindig meleg van, és hatalmas élményparkok is találhatók. Az óceánban hatalmas korallzátonyok vannak különleges élıvilággal. Én Victoria államban éltem, azon belül is Melbourne-ben. Itt kontinentális éghajlat található. Ezen a részen rengeteg kenguru és koala él, talán ez az a két állat, amirıl mindenkinek Ausztrália jut eszébe. De vannak itt más különleges állatok is, mint például a kacsacsırő emlıs, a wombat, a bilby és a possum. Láttam polipot, tintahalat és testközelbıl egy ráját is. Különös élmény volt, hogy Ausztráliában a papagájok úgy repkedtek a fejünk felett, mint itthon a verebek. De azért mégis visszajöttünk, mert iszonyatos honvágyunk volt és hiányzott a családunk és a barátok. Nem bántuk meg a „hosszú nyaralásunkat”, mert sok tapasztalatot, nyelvtudást szereztünk, és új élményekkel gazdagodtunk!
Lırincz Patrícia 7. a
Posszum
Bilby
K i r án du l á s a C sodák P al o tá já b a Múlt pénteken a legújabb vonattal mentünk Budapestre. Sajnos eleinte esett az esı, de késıbb csillapodott. Gyalog, sok mindenen keresztül jutottunk oda a Csodák Palotájához. Bementünk és megbeszéltük a teendıket. Megvettük a jegyeket, és csapatokat alkottunk. Kitárult elıttünk a játékok világa. Volt egy nagyszerő szerkezet, amivel letesztelhettük gyorsaságunkat. Következett a szöges ágy, ami csak olyan „profiknak” ajánlott, amilyenek mi vagyunk. Beléptünk a tükrök labirintusába is, de csak sok nehézség árán jutottunk ki. Nagyon érdekes volt az óriás asztal és az óriás szék. Kipróbáltuk a kötélbiciklizést is, majd zongorabillentyőkön kellett ugrálnunk, hogy megkomponáljunk egy dalt. A számítógépes teremben különféle játékokat lehetett megismerni. Sajnos elfogyott az idınk ebben a szép világban, sorakoznunk kellett. Az én számomra ez egy felejthetetlen élmény volt. Takács Miklós 4. b
A kis gesztenye sorsa
Hirtelen arra ébredek, mintha zuhannék, és valóban: nagy koppanás jelzi, hogy megérkeztem egy számomra ismeretlen világba. Körülnéznék, de erre már nincs idım, mert hirtelen rám esik egy nagy száraz valami. Kénytelen vagyok megállapítani, hogy egy hatalmas falevél az. Mozdulni sem tudok, ezért csak ülök és várok; nem tudom mire, de várok. Talán egy szellıre vagy akármire, ami kiszabadítana a levél fogságából. Egyszer csak feltámad a szél, és az alkalmi takaróm az ég felé libben. Nézelıdım: a fa, mely eddig otthonom volt, most úgy áll mellettem, mint egy rideg fegyır. Zajt hallok, léptek zaja lehet....és igen, két gyerek közeledik felém. Nem nézik, hova lépnek, csak mennek. Kiabálnom kellene nekik, de mi haszna lenne, hiszen ezek emberek, és az emberek csak azt hallják meg, amit ık akarnak. Lehet, hogy kikerülnek....de
nem, egyenesen erre jönnek! Egy láb emelkedik fölém, magállíthatatlanul közeledik, és mindjárt rám lép!!........ Koleszár Lilla 8.b
Én is tóvárosi diák voltam A 8.c osztályba járok. Utánozhatatlan csapat, de mi pont ezért szeretjük. Második osztályban egyszer megszöktünk a táborból. Meleg nyári nap volt. Az óbudavári kilátótól lefelé vezetı úton kis csapatunk majdnem eltévedt, de lassan a helyes ösvényre bukkantunk. Amíg mi a táborban ettünk-ittunk, a többiek minket kerestek. Rózsa nénitıl kaptunk jót, rosszat egyaránt. Ki ne emlékezne arra, amikor összetörtük a fénycsövet az osztályteremben? Szerintem mindenki. Ötödikben barátkoztunk már a többi osztállyal is. A 8.d -vel vagyunk a legjobb viszonyban. Nagy rangadóknak lehettünk tanúi az osztálybajnokságokon. Hol kikaptunk, hol nyertünk, esetleg döntetlennel zárult a mérkızés. Év végén a táborozások összetartották a kis társaságot. Már túlvagyunk a felvételin, s tudjuk, kit hova vettek fel. Tanárainkat sokszor idegesítettük pl.:Nincs kész a leckém! Nincs itt a felszerelésem! Nyolc évvel ezelıtt nem hittük volna, hogy ilyen jóban leszünk egymással. Közeledik a ballagás, majd az új iskola, de ezeket az élményeket, emlékeket, egymást nem fogjuk elfelejteni! Gál Zita 8.c
Ne reménykedjetek, VISSZATÉRÜNK!
8.d Belépve az iskola kapuján, nem gondoltuk, hogy ilyen sok tanító nénivel fogunk találkozni az elsı négy évben. Kati néni és Orsi néni vezetett be minket az iskola mindennapi életébe. Kati nénit Mariann néni váltotta fel. Az alsó évfolyamot Judit nénivel és Stella nénivel fejeztük be. Minden tanító nénihez sok emlék főz minket: kirándulás Zámolyon, tábor Zircen és Dégen. Megtanultunk egymáshoz alkalmazkodni. Elfogadtuk egymás jó és rossz tulajdonságait. Stella néni a negyedik évfolyamon felhívta figyelmünket arra, hogy ötödiktıl mennyire megváltozik életünk. Tamás bácsi megismerése után egyre inkább hozzászoktunk a gondolathoz, hogy nyugodt kisiskolás életünk fenekestül felfordul. Ötödikben sok új tanárral ismerkedtünk meg, s kezdetben nehézséget jelentett a szabadság, az idınk megfelelı beosztása. Hatodikban több kedves osztálytársunktól váltunk meg, akik gimnáziumba nyertek felvételt. Hetedik évfolyamtól egyre inkább éreztük, de nem akartuk belátni, hogy ötödiktıl nyolcadikig az életkor és a szellemi színvonal fordított arányosságban áll.(by: Tamás bácsi ☺) Rengeteg élményben volt részünk: Balatonfüreden, Balatonakarattyán, Velencén, Bodajkon, Vajtán és várhatóan Pálkövén. A felvételire való felkészülés nagyrészt tanáraink idegrendszerét viselte meg, de ennek ellenére mindenkit felvettek az általa megjelölt iskolák valamelyikébe. Félévkor tudtuk meg, hogy magyarból és biológiából záróvizsgát kell tennünk. Ez meglepıen jól sikerült. Három hét múlva bezárulnak iskolánk kapui, de reménykedve indulunk el az új kihívások felé. ,,Ahová a sors vezérel bennünket, kövessük barátaim”
( Vergilius)
Ballagás Messzi, messzi útra megy a diáksereg. Száz diák megy százfele. Én is diák vagyok, százból egy. A ballagás a jövı kezdete, Én is ballagok, te is gyere!
Libor Judit
Kirándultunk 2007. szept. 28 - án a 7. A kiránduláson vett részt. A busz 7 óra 30 percre meg is érkezett, aminek nagyon örültünk, mert az idıjárás nem a legkedvezıbben alakult. Elfoglaltuk helyünket, és indultunk az elsı úticél felé, Pannonhalmára. Mire odaértünk, az idı is kellemesre fordult. A fiatal idegenvezetı egy interaktív játékra invitált bennünket. A program egy vetítéssel indult, amire nagyon kellett figyelnünk. A film az apátság történetét és az épületeket mutatta be. A vetítés után az apátság makettjét kellett kiraknunk, és kérdésekre válaszolnunk. A sikeres „építkezés” után bejártuk az apátságot, gyönyörködtünk a környezetében. A látogatás utolsó állomása a könyvtár volt, ahol a legrégebbi könyv 800 éves. Az információk birtokában egy tesztet töltöttünk ki. Az osztály dicséretben részesült, csak 1-1 hiba csúszott be a teszt megoldásába. Pannonhalmáról Nagycenkre indultunk. Itt a Széchenyi István Emlékmúzeumot látogattuk meg. A múzeumban minden terem 1-1 korszakot mutat be a család és Széchenyi István munkásságából, életébıl.(pl.:mezıgazdaság, közlekedés fejlesztése, folyószabályozások, stb.). A 20. század elejének technikai forradalmát bemutató teremben Jedlik Ányos dinamója, Puskás Tivadar telefonközpontja, Kandó Kálmán villanymozdonya nyújtott számunkra érdekességet. A magyar pénzverés történetét bemutató terem is elkápráztatott bennünket. Szent István dénárját, az aranyforintot, Mátyás pénzverését, és erdélyi érméket láthattunk. A kastélylátogatás a park megtekintésével fejezıdött be. A nagycenki vasútmúzeum szabadtéri kiállításán nagyon kellemes élményt jelentett egy-egy régi gızmozdonyra felmászni. A következı állomás a Szent István plébániatemplom volt. Idegenvezetınk elmondta a történetét, amely VII. századra vezethetı vissza. Széchenyi István pártfogásának köszönhetıen, Ybl Miklós építész tervei alapján újult meg, és 1864-ben befejezıdött az egyszerő, de mégis lenyőgözı templom építése, melyet Széchenyi már nem érhetett meg. A templomlátogatás után átsétáltunk a Széchenyi-mauzóleumba. A mauzóleum két részbıl áll: egy belsı barokk kápolnából és egy klasszicista elıcsarnokból. A kápolna orgonáján egykor Liszt Ferenc is játszott. A kripta is két részbıl áll. A sírbolt elsı részén, bal oldalon nyugszik egyszerő feliratos sírkı mögött Széchenyi István. Sírját hírességek,
államfık látogatják a mai napig is. Számomra a legmeghatóbb egy erdélyi kisgyermek által elhelyezett koszorún olvasható felirat volt: "A legnagyobb magyarnak, a legkisebb magyartól." A mauzóleum megtekintése után újra buszra szálltunk, és indultunk vissza Székesfehérvárra.
A
kirándulás nagyon jól sikerült, és javaslom, hogy aki még nem járt erre, az feltétlenül tegye meg!
Imre Anikó 7. a
Nyári élmények A borongós ıszi napokon néha jólesik felidézni a nyári szünet színes emlékeit: A nyarat a Balaton déli partján fekvı Széplakfelsın töltöttem. Rengeteg ismerıs vett körül, akikkel késıbb barátságok szövıdtek. Az egyik Miriam volt, aki Németországból költözött Magyarországra 3 éve. Az apukája kinn maradt, ezért augusztus elején kiment hozzá. Amikor megtudtuk, hogy már csak pár nap és indul, néhányan kitaláltuk, hogy búcsúbulit szervezünk neki. Beavattuk a kisebbeket, nagyobbakat és az anyukáját is a tervünkbe. A nagy napon anyukája bevitte a városba, s ekkor mi, gyerekek, bementünk a házukba, feldíszítettük, kiraktuk a sütiket, ajándékokat. A felsı szinten kivittük a hangfalakat az erkélyre, ezután elbújtunk az erkélyajtó mögé. Amikor nyílt a kapu, már mindenki feszült izgalommal várta, hogy Miriam kiszálljon az autóból. Ahogy közelített az ajtó felé, kiugrottunk az erkélyre, és bekapcsoltuk a zenét, amit egész nyáron hallgattunk vele, s együtt kiabáltuk: MEGLEPETÉS! Miriam sírva fakadt a meghatottságtól. Bakalár Imola 8. a Nyáron az állatmenhelyen dolgoztam. A felettesem nagyon kedves volt, mindig szívesen segített, vagy kihúzott a bajból. ha valamit elrontottam. Egy kedves ismerıst is szereztem. Persze minden nap nehéz fizikai munkát végeztünk, de nekem nem tőnt annak. Mindig a macskaház kitakarításával kezdtünk: kicseréltük az almot, felsöpörtünk és felmostuk a padlót. A mosogatástól sem voltunk megkímélve, minden nap kétszer takarítottunk mindenhol, és azután még el kellett mosni az etetıtálakat is. Minden állat szeretetéhes volt, és persze féltékenyen morgott, ha nem vele foglalkoztunk. A kedvenceim az idıs kutyák voltak, velük lehetett a legjobban játszani, s jól tőrték, mikor takarítottunk náluk. Jövı nyáron is számíthatnak rám! Lengyel Zsófia 8. a
Az idén Olaszországban nyaraltunk a családdal. A tanévzáró napján indultunk el Lido di Jesoloba. Végig kellemesen utaztunk. Miután szerencsésen megérkeztünk, elfoglaltuk a szálláshelyünket, ami a tengerparton volt. Kipakolás után rögtön a strandra mentünk. A közepesen hullámzó tenger eléggé sós volt. (ugrálás közben sajnos többször is „megízlelhettem”). Mivel a boltok éjfélig nyitva tartottak, esténként sokat sétáltunk, nézelıdtünk, alaposan megismertük a várost. A hıség miatt gyakran fagyiztunk, s nem kis örömünkre, itt óriási adagokat adtak. Olaszországban nyáron a déli órákban nagyon meleg van, ezért az a szokás, hogy ilyenkor 3-4 órás pihenıt (sziesztát) tartanak. Ebben az idıszakban mi is pihentünk, olvastunk vagy tévéztünk. Nyaralásunk legcsodálatosabb része az volt, amikor hajóval Velencébe utaztunk. Velence városa cölöpökre épült, és a házak között folyik a kanális (Canal Grande). A csatornák vize gyakran a
bejáratokat is elönti. Délelıtt a Szent Márk téren sétáltunk, ahol a tenyerembıl etettem a galambokat. Több templomban is jártunk, megcsodáltuk a Dózse- palotát és a Sóhajok hídját. Késı délután egy szépen feldíszített gondolába ültünk, és a csatornákon hajókáztunk. A gondolás mesélt a régi házakról, megmutatta, hol lakott a hírhedt csábító, Casanova, vagy Marco Polo, a nevezetes utazó. Lassan véget ért a nyaralásunk, és errıl a csodálatos helyrıl fájó szívvel tértünk haza.
Delly Csaba 6. a
PROJEKTNAP 2008. május 26-án projektnapot rendeztünk iskolánkban ” Városunk, Székesfehérvár” címmel. Célul tőztük ki, hogy minél többet megtudjunk Székesfehérvár múltjáról, jelenérıl és jövıjérıl. Ennek érdekében a felsı tagozatos diákok elızetes győjtımunkát végeztek osztályonként más-más témákban, amelyrıl képes beszámolókat is készítettek. Emellett fehérvári és környékbeli népdalokat tanultak, a 6. c – sek pedig Szilvi néni segítségével egy történelmi monda dramatizálásával tették vidámabbá a napot. Az elkészült tablókat- színes élménybeszámolóval egybekötve- bemutatták egymásnak az osztályok, majd 12 csoportba szervezıdve különbözı helyszínekkel ismerkedhettek meg a tanulók. Az ezzel kapcsolatos élményeikrıl így számoltak be a 6. b osztály tanulói: A Városházán kedvesen köszöntöttek minket, és elmondták a város legfontosabb adatait pl. 104 000 lakos stb. Utána meséltek nekünk arról, hogy a tervek között szerepel például a belváros felújítása, a reptér 2009-ra, a Hiemer ház 3. üteme szintén 2009-re és egy multifunkcionális szórakoztató központ. Huszár Tamás Felsıváros A felsıvárosi emberek fı terméke a tejbıl készült élelmiszer volt. Abból éltek, azt adták el a piacon. Sütöttek fánkot, és meghívták az alsóvárosiakat. Volt egy asszony, akinek 16 gyereke volt. Szegények voltak, s csak egy cipıt tudtak venni a gyerekeknek. Aki a leghamarabb kelt fel, az vehette fel a cipıt. A tésztát úgy gyúrták, hogy kivágták a fát, és a törzsében gyúrták a tésztát. Négy órakor keltek a lányok, hogy kiosszák a tejet a jogászoknak és a többi embereknek. A háborúról sokat beszéltünk, hogy hogyan játszottak a gyerekek, és hogy sokan meghaltak a bombák miatt. Bakonyvári Patrik Mesterségek Háza 1968-ban a németek kitaláltak egy süteményt, és elnevezték macskapraclinak. Azért hívják macskapraclinak, mert a macska lábához hasonlít!
Hozzávalók:
30 dkg dió, 30 dkg porcukor 1 evıkanál kakaó 5 teáskanál zsemlemorzsa 2 tojás fehérje
Ezeket össze kell gyúrni, majd 15 percig sütni, utána lehet is enni. Tóth Benjámin Fehérvár Televízió 2008. április 26-án a városi projektnapon a Fehérvár Televízió központját látogattam meg osztálytársammal, Dáviddal és az iskolában tanuló diáktársaimmal és tanáraimmal. Amikor odaértünk a Fehérvár Televízió központjába, akkor az egyik szerkesztı-munkatársuk fogadott minket, aki bemutatta, hogyan alakult ki a Fehérvár Televízió mőködési rendszere, majd körbevezetett minket a stúdiókban, vágószobákban, és végül készítettek velünk riportot. Nekem ezen a napon a vágószoba és a stúdió tetszett a legjobban. Borsó Bence
Püspöki Palota
Bent a palotában egy hölgy vezetett körbe minket. Elıször egy terembe mentünk, ahol a püspökökrıl készült festmények voltak kitéve. Mindegyikrıl mondott néhány mondatot a vezetınk. Innen a könyvtárba mentünk. A plafonon egy nagyon régi, István királyt ábrázoló festményt csodálhattunk meg. Láthattunk néhány eredeti kódexet, levelet, oklevelet. Onnan egy sötét színő szobába mentünk, ahol a püspökök szoktak misézni. Itt a falat állatbırrel fedték le, és azt festették le. A palota a híres bazilika romjaira épült, amibıl sok mindent felhasználtak az építéshez. Káplár Bence
10.00-kor elindultunk a belvárosba. Ott csoportokra bomlottunk, és kaptunk egy feladatlapot. A város fontos területeihez, dolgaihoz, kiállításaihoz kellett elmennünk. Sajnos sok mindent nem ismertünk, ezért a járókelık segítségét kértük. Volt, aki nagyon segítıkész volt, de olyan is akadt, aki elküldött minket, vagy nem tudott segíteni. Mikor végeztünk, a Püspöki Palotában vezettek körbe minket. Itt egy idegenvezetı nagyon sok érdekes történetet mesélt, s megmutatta a fontosabb helyiségeket: könyvtár, kápolna és fogadóterem, ahol az összes püspök képe található, az elıtér közepén a mostanié. Jól éreztük magunkat, s boldogsággal töltött el, olyan dolgokat tudtam meg a városunkról, amit nem is sejtettem volna. Hajós Zsófia
Bory-vár
Egy hölgy mesélt nekünk a bejáratnál lévı kútról, amit elıször készített Bory Jenı. Majd csoportokra bontottak minket, és egy feladatlapot kellett kitöltenünk. Mikor végeztünk, mindenki szabadon sétálgathatott, nézelıdhetett a várban. Rieder Bettina
Vörösmarty Színház Enikı és én a projektnapon a Vörösmarty Színházba látogattunk el. Sok olyan helyre bemehettünk, ahová egyébként nem engedtek volna be minket pl: a zenekar helyére, a színpad alá, a tánc- és balettterembe, a ruharaktárba, az épület tetejére, a próbaszínpadra és persze a nézık helyére. Nekem legjobban a ruhatár tetszett. Láttuk Hamupipıke esküvıi ruháját, középkori kosztümöket, jelmezeket. Siklósi Noémi
Budenz-ház
A Budenz-ház győjteményei: Ybl család festményei, szobrai, használati tárgyai (1800-as évek) találhatók. Sok érdekes feladatot kaptunk, pl: én játszottam el Ybl Miklóst. Jánky Ádám
Válogatás Libor Judit verseibıl
Éneklı madár
Jön az ısz
Madár, ó, szép madár, Énekeljél, énekeljél, Míg világ a világ!
A nap késın kel, Már hullik a levél is. Ki jön a messzeségben? Egy öreg csısz jár.
Ne félj senkitıl, Mert éneked, a Lelkekbe száll .
Ki ez a csısz? Nem más, mint az ısz. Az ısz újra eljött.
A család
És az ısi körforgás Kezdıdik újra Mindig így lesz, És ez így is marad örökre!
Van egy gyermek, Van neki testvére Meg unokatestvére. Van neki apja, anyja, Meg nagyapja, nagyanyja, És még egy jó pár rokona. Ez a világ legnagyobb ajándéka, Ha van az embernek családja!
Az idı
Ó, idı, hatalmas idı! Ki ural téged, ki? Engem senki se ural, Mert semmilyen földi halandó, Nem uralhat soha. Megállhat-e az idı? Soha nem állhat meg Mert ha megáll, A világ is megáll Az idı megy, és Menni fog midörökké.
