Beköszöntő. orvos, a pedagógus és a pszichológus szerencsés találkozása avagy a tapasztalati

2011. május IV. évfolyam, 2. szám

Beköszöntő Ebben a számban:

Beköszöntő

1

Élménypedagógiai tréning az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársainak

2

Téli havas túra

4

Interjú Juhász Zsuzskával

7

„Az orvos, a pedagógus 8 és a pszichológus szerencsés találkozása” A hónap gyakorlata „Kerékcsere”

10

Hírek

11

„Ha azt csinálod amit szoktál, azt kapod, amit szoktál”

Kedves olvasóink, itt vagyunk újra a PRIMA nyárköszöntő számával. Tudjuk, hogy majd egy hónap választ még el bennünket az igazi nyártól, de engedjétek meg nekünk, hogy mi már most a VAKÁCIÓra jellemző lelkesedéssel, forrósággal adjuk át nektek legújabb írásainkat. Mivel őszig már nem találkozhattok velünk - legalábbis ami a PRIMA-t illeti túrázzatok, evezzetek, másszatok, táborozzatok, pihenjetek, strandoljatok, napozzatok, töltődjetek fel, ahol tetszik, és ahol jólesik. Elő a tollassal, labdával, nyári túrafelszereléssel, fürdőrucival, és ha még pár órára is, de ki a szabadba!

zetőinek, oktatóinak tartottunk élménypedagógiai képzést Jósvafőn. Az ott átéltekről Tóth Erika beszámolójából értesülhettek. Igaz, hogy, mint azt már többször említettük, mindjárt itt a nyár, de a februári Élménypedagógia Szakmai Műhely egyik eseményeként szervezett túráról mindenképpen szerettünk volna beszámolni nektek. Igazi kalandokban volt részünk a jeges hegycsúcsokon. Egyik lelkes túrázónk Bogdán Zoli meséli most el nektek a 3 nap eseményeit. Előző számunkban Boros András, Juhász Zsuzskát ajánlotta következő interjúalanynak. Zsuzska az Élményakadémia Egyesület vezetője, izgalmas és használható az a tudás és tapasztalathalmaz, amivel rendelkezik, és amiből most ti is ízelítőt kaphattok.

A PRIMA mostani számában elsőként egy csodás környezetbe kalauzolunk el benneteket. Az Aggtelekei Nemzeti Park barlangászainak, túrave- Szakmai cikkünk „Az

orvos, a pedagógus és a pszichológus szerencsés találkozása” avagy a tapasztalati tanulás pszichoterápiás alkalmazása címet viseli. A Vadaskert munkatársai írnak benne az élménypedagógiáról és az élményterápiáról. Cikkükben azt feszegetik, hogy hogyan jutunk el pedagógiától a terápiáig, milyen különbségeket fedezhetünk fel terápia és pedagógia között? A hónap gyakorlata a „kerékcsere” lett, mely egy igen izgalmas, együttműködést igénylő játék. Reméljük a PRIMA ezúttal is elnyeri a tetszéseteket! Kellemes nyarat kívánunk

PRIMA élménypedagógiai hírlevél

IV. évfolyam, 2. szám

2. oldal

Élménypedagógiai tréning az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársainak Köszönjük Tóth Erikának a cikket. Csodás környezetben lelkes embereknek képzést tartani kimondhatatlanul jó érzés. Ilyenkor jövünk rá, hogy milyen jó kimozdulni újra és újra megtapasztalni a természet közelségét. Ahol még a madarak is másképp csicseregnek és a napfelkelte inspirálóan hat lélekre, elmére egyaránt. Ráadásként látni, megélni ahogy a csoport fejlődik és új utak nyílnak meg előttük, amelyek hasznosíthatóak, építkezésre alkalmasak mindenki számára. Mindezek után utolsó este még egy bagollyal is sikerült testkö-

Csányi Villmos

zelbe kerülnünk.

Magyarország nemzeti parkjai közül az Aggteleki Nemzeti Park az első, amelyet hangsúlyozottan a földtani természeti értékek, felszíni formák és a felszín alatt húzódó barlangok megóvására hoztak létre 1985-ben. A nemzeti park 10 éves fennállását ünnepelte, amikor az UNESCO Világörökség Bizottsága az Aggteleki- és a Szlovák-karszt barlangjait Világörökség rangra emelte. Az Aggtelekikarszt hihetetlenül változatos és sérülékeny élővilága is méltán megérdemli a legmagasabb szintű védelmet. Az Aggteleki Nemzeti Park – mint minden nemzeti park a világon – hármas alapfeladattal rendelkezik: ez a természet védelme, megismerése (kutatás) és bemutatása. E három alapfeladat egymásból következik és egymástól elidegeníthetetlen, így amennyiben az egyik nem működik kielégítően, akkor ennek komoly következményei várhatóak a másik kettőben is. A természetvédelem napjainkban már semmiképpen sem nevezhető a természetet kedvelő emberek öncélú tevékenységének. Mindannyian tisztában vagyunk vele és érezzük is, hogy a természet megóvása alapvető fontosságú az emberiség megfelelő életminőségének fenntartásához is. Az emberiség bölcsője – és talán időben fel fogjuk ismerni, hogy végső menedéke is – a természet. A nemzeti park alapfeladatai között a bemutatás nem szorítkozhat pusztán a növények, állatok és az élettelen természeti értékek megismertetésére, rendkívül fontos, hogy az interpretáció során a szemléletformálás és a környezettudatosság növelése is teret kapjon. Megváltozott, felgyorsult és alapvetően fogyasztói szemléletű világunkban nem könnyű az emberek érdeklődését felkelteni, újra megtanítani nekik, hogy jó kint lenni a szabadban

„Ha valaki nem tekinti tulajdonának a természetet, hanem érzi, hogy annak csupán értelmes része, könynyen el tudja dönteni, hogy mit szabad és mit nem.”

és rádöbbenteni őket, hogy közös felelősségünk megőrizni ezeket az értékeket. Három évvel ezelőtt került kezünkbe a Pressley Ridge Alapítvány kiadványa, a „Tanítani a taníthatatlant”. E könyv címe szinte teljesen egybevág azzal az égető kérdéssel, ami munkánk során nap mint nap felmerül, azaz hogyan lehet „nem iskolaszagúan” bemutatni a karszt keletkezését, formakincsét, a barlangok és a felszín élővilágát. Sok saját ötletünk mellett nagyon jól tudtuk használni ezt az élménypedagógiai kézikönyvet, azonban egyre inkább megfogalmazódott bennünk, hogy még több finomságot és praktikát szeretnénk tudni a tapasztalati tanulásról és az élménypedagógiáról. Ez a vágyunk 2011. március 9–10-én valósult meg egy kétnapos képzés keretében, amelyet a MOL támogatott. A képzésen az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság 18 olyan munkatársa vett részt, akik környezeti nevelőként, túravezetőként dolgoznak a térség természeti (és kulturális) értékeinek nagyközönség felé történő bemutatásában. Bár szinte valamennyien évek óta végzik ezt a típusú tevékenységet, az egyre ingergazdagabb világunk és a sokféle igénnyel érkező vendég nagy kihívás elé állítja őket, miként keltsék fel és tartsák meg hallgatóságuk/közönségük figyelmét a természetvédelem érdekében. Rózsa Mónika és Szűcs Kata trénereink, a Pressley Ridge Magyarország Alapítvány két munkatársa, nemcsak a munkánk során alkalmazható gyakorlatok és játékok listájának bővítésében nyújtott nagy segítséget, hanem egy-egy tevékenység megtervezésének, felépítésének és értékelésének mikéntjére is megtanított bennünket.



Élménypedagógiai tréning az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársainak

A tréninget követő véleményfelmérés egyértelműen pozitív kicsengésű volt. Noha a képzés az egyének képességeinek, tudásának fejlesztését célozta, mintegy mellékhatásként a csapatépítés is a tréning eredményei közé tartozott. Egyöntetű vélemény volt, hogy a résztvevők szívesen vennének részt további hasonló témájú képzésben, illetve ajánlották a részvételt a többi, „kimaradt” kolléga számára is. Az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóságon 1994 óta dolgozom, először botanikai szakreferensként, majd pedig 2005 óta környezeti nevelési munkatársként. Évente 5–6000 gyermek és felnőtt vesz részt programjainkon. E tapasztalat és a tréningen szerzett új benyomások alapján szeretném végezetül elmondani, hogy véleményem szerint ma hatékony környezeti nevelési tevékenységet csak tapasztalati tanulási és élménypedagógiai alapokra lehet építeni. Kiadhatunk bármilyen szép, színes könyvet, nyomtathatunk érdekes kiállítási tablókat és beszélhetünk tudományos eredményekről, különleges, csak itt előforduló állatfajokról, ha a látogató nem szerez „kézzel fogható” tapasztalatot, élményt, akkor a felhalmozott tényanyag halott tudás marad, a nemzeti park pedig nem különbözik egy üvegfal mögött tartott múzeumi tárgytól. A művészet az, hogy úgy kell tudnunk élményt adni, úgy kell tudnunk tevékenységünkbe bevonni az embereket, hogy mindez a természet védelme érdekében történjen, és a ne váljon az általunk bemutatott természeti érték pénzért megvásárolható fogyasztási cikké. Szmoradné Tóth Erika Környezeti nevelési munkatárs Kúria Oktatóközpont, Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság

3. oldal



4. oldal

Téli havas túra Köszönjük Bogdán Zolinak a cikket.

Sokan sosem voltunk még ilyen jellegű túrán. Izgalmak, kérdőjelek, kíváncsiság némi aggodalom. Talán így foglalható össze a kezdet, mindezeket tetőzte a felkészülést segítő levelezés. Megfelelő kondíció, fizikai állapot, szükséges felszerelés. Na de miből mennyit, hova fér még? Sokan túlpakoltuk magunkat, én legszívesebben a felét kipakoltam volna miután elindultuk hegynek fölfelé. Az első nap kihívásait legyőzve egy nagyon jó túra részesei lehettünk, rengeteg tapasztalattal és tanulsággal hazatérve. 2011. február 4-én útnak indultunk Budapestről, első célpont a Holdfény Liget Gyöngyösfalun. A kocsiban a 4 fős csapat: Kata, Tomi és a két Zoli. Útközben ettünk egy remek vesés meleg szendvicset Szombathelyen, magunkhoz vettünk egy kamáslit, aztán folytattuk utunkat. Az időjárás szépnek ígérkezett a hétvégére, de Tamás előzetes riogató levelei alapján fel voltunk készülve a legkeményebb téli körülményekre is. Saját edzettségi szintemet röviden csak a „felettem a béka” jelzővel lehetne illetni, amihez képest a hátizsákom túl nehéznek tűnt. Sajnos nem sikerült rákészülnöm a túrára, kialvatlan voltam, zűrös hetem volt, pedig a levelezésben megjelent jó tanácsként, hogy fizikailag is készüljünk fel a hétvégére. Tomi és Zoli hegymászó történeteit hallgatva indokoltnak tűnt minden korábbi javaslat. Összességében kicsit szorongva, de kíváncsian vártam a kihívást, életem első téli magashegyi túráját. Megérkeztünk a Holdfény Ligetbe, ahol Ibi támogatásával sisakot és beülőt vettünk magunkhoz. Cserébe kitöltöttünk egy felelősségvállalási nyilatkozatot is. Rövid kávézást követően elindultunk a Schneeberg irányába. A másik autóban Ibi, Szonja, István és Gyuri ült. Az út során láttuk a Törökugrató (Türkensturz) szikláit, ami egy következő klettersteig túra célpontja lehet. A hegy alatti parkolóba, a sípálya aljához 6 órára értünk oda. Csillagos ég, enyhe szellő és kihalt sípálya fogadott bennünket, a sílift 4-kor bezárt. Csatlakozott hozzánk Laci. Kipakolás, beöltözés, felkészülés, sürgés-forgás következett. Szétosztottuk a közös felszerelést is. Ibi vezetésével párokat alakítottunk, a párok feladata egymás segítése a felfelé vezető út során. Fél 7-

kor elindultunk felfelé, a cél az Edelweiss Hütte, 1235m magasan. A mi tengerszint feletti magasságunk (mélységünk?) a parkolóban 800m körül volt. A sípálya jobb szélén haladtunk, az erdei ösvény helyett ezt választottuk. Gyuri vezette a sort, jó tempóval haladt. Gyorsan kimelegedtem, aztán egyre inkább lemaradtam. Megbosszulta magát a fizikai felkészületlenségem és a nehéz hátizsák kombinációja. 20 -30 méterenként meg kellett állnom pihenni. Az éjszakai sípályán találkoztunk egy ratrakkal, ami szorgosan tömörítette a havat a síelők számára. Sajnos nem vett fel bennünket, pedig könnyű és gyors utunk lett volna vele. Munkáját remekül végezte, mert helyenként olyan kemény volt a sípálya felszíne, hogy minden lépésért meg kellett küzdeni. Keserves perceket szerzett a csúszós tömörített hó, ami a pálya közepe felé is lejtett. Zoli átvállalta Ibi hátizsákját, és 2 zsákkal kapaszkodott felfelé igazi serpa módjára. Elértünk egy pontot, ahol a sípálya kettévált, ekkor átvágtunk a túloldalra. A kemény felületen a bakancsok nem adtak biztos lépést. Az egyik megcsúszás eredményeként egy hátizsákról lekapcsolódott sisaktól vettünk búcsút, leszánkázott a völgybe. Ittam. Nagyon jólesett. Túlhevültem, mert túl voltam öltözve. Melegem volt, pedig a szél egyre erősebb lett. A nyereg felől hallottuk, hogyan zúg. Oda tartottunk, ahol a szél a legerősebb volt. Másfél óra alatt értünk fel a nyeregbe, ahol a szállás volt. A tulajdonos házaspár fogadott bennünket. Még nem jártam ilyen hüttében. Az alsó szinten kantin és étkező van, a tetőtérben pedig tömegszállás, azaz pár szoba, WC, valamint egy mosdó. Olyan szobát



Téli havas túra foglaltunk el, amiben fapriccseken 15-20 férőhely volt, két szinten kialakítva. A pricscseken szivacs, a szivacson pokróc. Tökéletes kulcsosház feeling, de a hely szűkebb egy kicsit. A rendelkezésre álló szabad teret gyorsan megtöltöttük hátizsákokkal. A rutinosabbak a folyosón pakolták ki-be a holmikat, vagy az ágyat terítették be a zsákok tartalmával. Ettünk egy keveset, majd lementünk az étkezőbe. Forró csoki, tea és Almdudler fröccs segítségével pótoltuk az emelkedőn elveszített folyadék mennyiséget. Ibi felkészülten érkezett. Ismerkedős és csapatépítős játékokat játszottunk. Nagyon jó hangulatú volt az este. Beszéltünk önmagunkról, a céljainkról és arról, hogy miért indultunk neki ennek a kalandnak. Ez az esti program nagyon jól megalapozta a hétvégét, megteremtette a kapcsolatot a csapat tagjai között. Éjfél körül tértünk nyugovóra. Szombat reggel, felkelést követően találkoztunk Pirossal, Tamással és Balázzsal, akik kora hajnali indulást követően az első sílifttel jöttek fel a hüttéhez. Mi nagyon sajnáltuk, hogy a sípályát ilyen technikai eszköz segítségével küzdötték le, de ők nem voltak szomorúak miatta. Reggeliztünk, majd gyors felszerelkezés következett. Sok tanácsot kaptunk a tapasztalt hegymászóktól, amit érdemes volt megszívlelni. Számomra az okozott dilemmát, hogy hány réteg nadrágot vegyek fel, esetleg kombináljam-e a kamáslival? Végül a technikai aláöltözet + nadrág + kamásli kombinációt választottam, amit nem bántam meg. Az öltözködés végén egyegy sisak és beülő is felkerült mindenkire, ami jó döntésnek bizonyult. A ház előtt gyülekeztünk, ahol szép napos idő volt, de a szelet már ott is lehetett érezni. Tamás rövid eligazítást tartott, ahol megbeszéltük a tervezett útvonalat, valamint a csapat záró emberét, aki Gyuri lett. Ezt követően elindultunk felfelé. A tempó kellemesen erős volt, gyorsan bemelegedtünk. Az első 100m szintet keskeny erdei ösvényen, zúgó fenyőfák között tettük meg, amelyek szélárnyékot biztosítottak kis csapatunk számára. További 50m szintemelkedés során elfogytak a fák és elértük a telje-

sen kitett csupasz sziklákat, ahol megéreztük a szél teljes erejét. Megálltunk, próbáltunk szélárnyékot keresni a sziklához tapadva, barátkoztunk a megváltozott környezettel. A mozgás által megmozdított porhó, por és kisebb kavicsszemeket a szél vízszintesen továbbrepítette. Akiken korábban nem volt szemüveg, azok gyorsan felvették. Előkerültek a termoszok is, amelyekből művészet volt teát tölteni. Mindenki felkészült, és… … és nekivágtunk a sziklának, a hegynek, a kalandnak. Számomra kellemesebb volt itt a sziklás terepen felfelé kapaszkodni, mint a fák közti ösvényen haladni. Felmerült bennem egy túrabot jövőbeli beszerzésének ötlete, mert a széllökések ellensúlyozására hasznos lett volna. Küzdöttünk az elemekkel. A hideget nem éreztük, de a szél leráncigálta a kapucnikat, befújt a sisak alá, bemászott a kabát szárába a kesztyű mellett és elbizonytalanította lépteinket. Néha akkorát taszított rajtunk, hogy 1-2 lépést kellett tenni oldalirányban, hogy az egyensúlyunkat megtaláljuk. Zoli kötélre vette Szonját. Később mászópárok, mászóhármasok alakultak, akik kezdetben egymás beülőjét fogva próbáltak továbbjutni a kitett részeken, mélyen lehajolva mozgott mindenki, guggolva vártuk be a többieket. Később egy szélárnyékos helyen Tamás gyorsan körbekérdezett mindenkit, hogyan érzi magát. Felmérte a csoport állapotát. Ekkor 1500m körül járhattunk. Ezen a ponton alakítottunk ki 4 db 3 fős, összekötött mászócsapatot. Minden csapat vezetője egyegy hegyi tapasztalattal rendelkező személy lett, valamint a kötéltrió közepére kerültek a lányok. Én Tomival és Katával kerültem egy trióba. Mi lettünk a másodikak a sorban. Mindenki felkészült és… … és nekivágtunk a sziklának, a hegynek, a szélnek. Elsőként Tamásék indultak. Kiléptek a szélárnyékból, három ember a hegyen, kötélszáron tartják és segítik egymást. Ezután nekiindultunk mi is. Egymás szavát nem nagyon hallottuk a bömbölő széltől. Nem sokat láttunk előre sem, mert a saját lépéseinket figyeltük. Csak azt éreztük, hogy tántorgunk felfelé. Szélroham szélrohamot követett. Tamásék megáll-

5. oldal



Téli havas túra tak, próbáltak a földhöz tapadni. Tamás intett, jelezte, álljunk meg mi is, a többiek pedig el se induljanak felfelé. Hegyi pantomim szélzenével. Ez volt a pont, ahonnan visszafordultunk. Óvatosan leereszkedtünk, elértük a fákat. Megálltunk. Gyors körkérdés, megbeszéltük ki mennyire elégedett a döntéssel, ki ment volna tovább, ki szerint volt jókor meghozott döntés. Számomra a döntés előkészítése és a döntés pillanata is példaértékű volt. Fontos túravezetői attitűd, hogy Tamás mindenkinek felmérte fizikai/lelki állapotát. Elindultunk, de a környezeti tényezők miatt meghozta a döntést. Nem volt szükség konszenzusra, nem várakozott, az okokat mi is megtapasztaltuk, és nem döntött el helyettünk mindent előre. Épp a megfelelő időben történt. Ezt így érezte a csapat is. A fák közti ösvényen lefelé haladtunk. Kipróbáltuk, hogy milyen a hágóvas használata. Csodálatos eszköz, nem csúszkál a láb, nem kell küzdeni minden lépésért, minden stabil, ha a fémfogak a hóba mélyednek. Sziklára lépni nem szerencsés. Sőt, vigyázni kell, hogy a két láb össze ne akadjon. Nagy pofára esés lenne… :) Jókedvűen haladtunk, hógolyózásra és hóban hempergésre is futotta erőnkből. A lejtőn legurulásos hóban hempergés két -, három- és sokszemélyes változata került kipróbálásra. A hüttéhez érve ebédeltünk, majd újra felöltöztünk, és Tamás vezetésével hóembert építettünk, két csapatban, megadott tárgyak felhasználásával. A két csapatnak pontosan ugyanazt a hóembert kellett felépítenie, de úgy, hogy 3 alkalommal lehetett egymással 1-1 percet konzultálnia a kiválasztott küldöttek segítségével. A játék elérte célját, feldolgoztuk a történteket, levontuk a tanulságokat önmagunk, a csoport és a túra szempontjából. Ezt követően hóbivakot és hóbarlangot is építettünk. És végül a legnagyobb délutáni élményt az utolsó érdekesség, a lavina szimuláció jelentette számomra. Többen kipróbáltuk. A segítők eltemették a tesztalanyt, ráhasaltak a hókupac tetejére, várakoztak a jelzésre. A jelzést követően gyorsan kiásták az „áldozatot”. A hó alatt eltemetve az ember a közeli hangokat is csak halkan hallja. Helyette hallatszik a szívverés és a légzés zihálása a hóteher alatt. Az ilyen esetben fellépő pánik, csak nehezíti a

helyzetet. Nem estünk pánikba, de feszegettük a határokat. Este nagyot beszélgettünk. Lefekvéskor becsuktuk a szoba ajtaját, ami gyilkos hőterhelést okozott hajnalra. Sokan forgolódtunk a melegtől. Reggelit követően a nagy hátizsákok ismét a vállunkra kerültek. Volt nálam minden, amiről azt gondoltam, hogy szükség lehet rá. Sőt, még több dolog is, amelyekről kiderült, hogy felesleges. Most újra megsétáltattam őket. Búcsúzóul a kedves tulajdonos házaspár egy-egy pohárka snapsszal és egy közös koccintással indított útnak bennünket. A parkolóba vezető túraút a nyeregből indult, továbbvitt egy gerincen, ahonnan leereszkedett egy völgybe. A nyeregben és a gerincen az előző napihoz hasonlóan erős szél volt. Hátizsákkal megpakolva is rádőlhettünk a szélre, ami megtartott. A völgybe érve, jó pár métert ereszkedve egy másik világba jutottunk. A fenti téli időjárást felváltotta a tavasz. Latyak az úton, csörgedező patak és egy-egy virág. Letáboroztunk Puchbergnél, a vízesés mellett. Elfogyasztottuk a maradék elemózsiát a hátizsákokból, ami érdekes állagú ételeket eredményezett. Közben az autóvezetők eltúráztak a 3-4 km távoli parkolóba. Köszönet nekik! Amint újra együtt volt a csapat, egy záró körben beszéltük meg az út tanulságait. Mindenki megosztotta a személyes tapasztalatait is, visszajelzéseket adtunk egymásnak. A búcsút követően hazautaztunk Budapestre. Köszönet a szervezőknek, köszönet a résztvevőknek! Bogdán Zoltán

6. oldal



7. oldal

Interjú Juhász Zsuzskával Készítette Szűcs Kata. Mi fogott meg téged az élménypedagógiában? Életem első élménypedagógiai tréningje 2006ban volt a romániai Outward Boundnál, egy 10 napos „Winter Refresher” hosszú expedíciós programon. Hatására új perspektívát és motivációt nyertem arra, hogy: lehet tanulni másképp, azaz van értelme a „hibának”, hiszen az csak egy kísérlet, és hogy a mozgás a test rengeteg tudásának és örömének forrása. Úgy éreztem, újra felfedező gyerek vagyok, minden érzékszervem nyitva és éles, és hogy 100% -ban élek. Kurt Hahn által definiált társadalmi betegségek is mélyen megérintettek, hiszen jelenünkben is borzasztóan aktuálisak. A testi egészség, kézügyesség, könyörületesség, képzelőerő, vállalkozó kedv „nézelődőitisz” hanyatlása nagyfokú tudatosságot igényel saját magam számára is, hogy a testem, lelkem és szellemem magas fokon fejlődjék, ettől érzem magam embernek. Fontos, hogy a modern élet rohanásából és rutinjaiból kiemelkedve szem előtt tartsam az „örömteli edzés” szemléletét, amit nekem az élménypedagógia mint út megad. Szakmai fejlődésem szorosan kapcsolódik a személyiségem, önismeretem fejlettségi szintjéhez, csak azt tudom bármi módon közvetíteni, amit már valaha átéltem. Számomra a szakmai módszerek eszközök arra, hogy kapcsolatot teremthessek másokkal és hogy, ezen kapcsolatok minősége egyre gazdagabb, játékosabb és mélyebb legyen. Tréningjeinken mostanában egyre gyakrabban eljutok egy mosoly kíséretében a „nem tudom”-ig. Rácsodálkozva arra, hogy egy ember (társ vagy résztvevő) mennyire sokszínű és kiszámíthatatlan lehet,

és hogy a változás állandó táncra kér fel minket, és táncolni jó! Hol alkalmazod? Az Élményakadémia Egyesület vezetőjeként, baráti tagjaként mindennapi szervezeti életünk része az élménypedagógia. Hiszen mi is egy közösség vagyunk – állandó tréninghelyzetben. Saját közösségünk minősége a mércéje annak, hogy mennyiben tudunk hozzájárulni más közösségek fejlődéséhez. Tevékenységeink: 3 napos osztálykirándulások, gyermekotthonos gyerekekkel való hosszú távú fejlesztő foglalkozások, 10 napos nemzetközi tréningjeink meghatározó eszköze és módszertana az outdoor, expedíciós élménypedagógia. www.elmenyakademia.hu Kiről hallanál a legszívesebben a következő Primában? Halmos Gáborról, aki tanácsadó és tréner a Concordia Kft-nél. Sokat beszélgetünk a szakmáról, a profit és non-profit szféra egyediségeiről. Köszönöm Gábornak a sok inspirációt, bíztatást és melegséget!



8. oldal

„Az orvos, a pedagógus és a pszichológus szerencsés találkozása” avagy a tapasztalati tanulás pszichoterápiás alkalmazása Köszönjük dr. Kenézlői Eszternek, Labancz Dánielnek, Skaliczky Dávidnak a cikket. A Vadaskert Gyermekpszichiátriai Kórház „Borostyán” élmény- és kalandterápiás részlegének munkatársai élménypedagógiáról, élményterápiáról és kalandterápiáról Magyar nyelvterületen három nagyon fiatalnak számító fogalommal állunk szemben, amikor ezeket a kifejezéseket használjuk. Márpedig használjuk… Vajon ki mit ért ezek alatt a fogalmak alatt? Vajon ki mit csinál, milyen céllal, milyen célcsoport számára, amikor élménypedagógiai, élményterápiás vagy kalandterápiás foglalkozásokat szervez és vezet? Mitől válik terápiává az élménypedagógiai foglalkozás? Ezekre a kérdésekre adott válaszainkból született a Vadaskert Gyermekpszichiátriai Kórház „Borostyán” részlegének terápiás programja. Hogy mire jutottunk? Ezt szeretnénk most veletek megosztani… Az angolban elterjedt „adventure therapy” (kalandterápia) és a német nyelvterületen ismert „Erlebnispedagogik” (élménypedagógia) egyike sem fedi teljes mértékben azt, amit élményterápia alatt mi itt, Magyarországon értünk. Az első kérdés szinte evidens: mi lehet egyáltalán élmény? Az élet eleve tele van élményekkel. Mitől lesz mégis korrektív, sőt, terápiás hatású egy élmény? Azt gondoljuk, hogy e fogalom alá sorolható az összes olyan aktivitás, amelyben a résztvevők érzelmi, kognitív és viselkedéses szinten is bevonódnak javarészt abból adódóan, hogy a helyzet optimális mértékű kihívást jelent számukra. Az ilyen élmény többnyire elmélyüléssel is jár, és a flow fogalmához vezet el. Az aktivitás lehet elsősorban fizikai jellegű, pl. sport vagy kalandos outdoor feladat, ezen az úton a kalandterápia felé haladunk. Úgy hisszük azonban, hogy az élményterápia nem csak a szó szorosabb értelmében vett fizikai aktivitáson alapuló módszereket jelenti. Lehet például élmény az alkotás révén történő önkifejezés, a tudattalan tartalmak szimbolikus formában való megjelenítése – ami egyébként a művészetterápia alapját képezi. Amennyiben az élet hozta élményeket tudatosan éljük át, magunkra és a saját életünkre vonatkozó tanulságokat is levonhatunk. Talán azt is kijelenthetjük, hogy ettől bölcsebbek általában az idősek, élménypedagógiai foglalkozások nélkül is. Az élményt követő tudatosítás mélységétől függően azonban a legkülönbözőbb élmények személyiségfejlesztő hatása fokozható. Ez történik egy megfelelően facilitált élménypedagógiai foglalkozás során is. Most folytassuk azzal, hogyan is jutunk el a pedagógiától a terápiáig, hiszen az eszköz végtére is ugyanaz, felhasználási területe mégis más. Először is elmondható, hogy

egy jól vezetett élménypedagógiai foglalkozáson és egy jól vezetett élményterápiás folyamatban is személyiségfejlődésre kap lehetőséget a résztvevő. Az, hogy honnan hová jut el, már igen különböző. Míg egy átlagosan funkcionáló középiskolás egy-egy gyakorlat végére eljut oda, hogy magát jobban megismeri, énképe reálisabbá válik, sőt esetleg ezután a mindennapokban is jobban teljesít (iskola, társas helyzetek), a pszichés problémákkal küzdő fiatal eleve hátrányosabb helyzetből indul. Tehát ami elkülönítheti, illetve megmutatja, hogy hol válik el a két folyamat, az egyrészt a célcsoport. Amennyiben a mindennapokban nem jól funkcionáló, különböző pszichés zavarok tüneteit mutató, pszichiátriai diagnózis kategóriát kimerítő csoportról van szó, terápiáról beszélhetünk, mivel a károsodott funkció(k) felől haladunk az átlagos felé. Másik fontos megkülönböztető tényező, ahol elválik pedagógia és terápia, hogy a pszichiátriai tünetek miatt kezelésben részesülő fiatalok többségének eleve szűkebb a komfortzónája. Gondoljunk például a súlyosan szorongó, iskolafóbiás gyerekre, aki már hetek, hónapok, esetleg évek óta nem jár iskolába, és az élettere a saját szobájára (és internetkapcsolatára) szűkült be. De gondolhatunk a kényszerbeteg gyerekekre is, akiknek az egyetlen ismerős megküzdés az elkerülés, és a betegségükből fakadóan a komfortzónájukon kívül esőnek élnek meg számos olyan helyzetet vagy kihívást, amit más gyerekek könnyen vesznek (pl. a tisztasági kényszerben szenvedő gyermek nem nyúl hozzá hétköznapi tárgyakhoz, labdához, kapaszkodóhoz, iskolapadhoz, mert „koszosnak” érzi). Őket eleve nehezebb „kicsalogatni” a komfortzónájukból, mégis sokkal nagyobb szükség van annak tágítására. Emellett továbbá az sem mindegy, hogy a csoportot vezető szakemberek milyen szemlélettel és tapasztalatokkal rendelkeznek, és milyen közegben dolgoznak. Egy diagnosztikára és komplex terápiára szakosodott intézményben egyrészt adott a lehetőség a gyerek és család alapos megismerésére, a gyerek környezetében lévő kóroki, esetleg tünetfenntartó tényezők felderítésére. Másrészt a vizitek, team megbeszélések, szupervíziós csoportok során ezen információk rendszerezését, konceptualizálását követően válik lehetővé az egyéni problémára adaptált visszajelzés, ami a terápiás folyamat gerincét képezi. Amennyiben az élmény alapú aktivitást pszichoterápiás szemlélettel (más terápiás ágakban is jártas szakemberek) vezetik, a „debrief” rész kifejezetten az egyes pszichés zavarokban fellelhető negatív hiedelmek, maladaptív megküzdési stratégiák korrekciójára irányulhat. Emellett a csoport zömét érintő problematika esetén már a



9. oldal

„Az orvos, a pedagógus és a pszichológus szerencsés találkozása” avagy a tapasztalati tanulás pszichoterápiás alkalmazása

feladatot (pl. a Jákob-létrát követő megbeszélést) is illeszteni tudjuk az adott csoport igényeihez. Egy korai sérült, kötődési zavaros csoporttagokból álló csapatban például a bizalom nagyobb szerepet kap a visszajelzések során, míg hiperaktivitás-figyelemzavarban a kitartáson és a koncentráción, szorongó gyerekek esetén pedig az elkerülő attitűd feloldásán, a korlátozó hiedelmek felderítésén, az adaptívabb megküzdési stratégiák elsajátításán lesz a hangsúly. Fontos azt is látni, hogy mi az, amiben ez a módszer jelentősen eltér más pszichoterápiás módszerektől. Az egyik ilyen fontos különbség, hogy míg a kognitív-viselkedésterápia diagnózisok (tünetcsoportok) felől közelítve írja le a terápiás beavatkozásokat, addig az élményterápia a tünetek mögött húzódó készség-deficitek korrekcióját, fejlesztését tűzi ki célul, ami által közvetve a felszínen megnyilvánuló tünetek csökkenése is várható. A legfrissebb neurobiológiai kutatások eredményei is ebbe az irányba mutatnak: egyre kevésbé a diagnózisok szerinti csoportosítás, kategorizálás, mint inkább a kontinuum-modellek, a spektrum-szemlélet és a tünetek mögötti készségek kapnak teret. A pszichiátriai genetikai kutatásokban bebizonyosodott, hogy nem célravezető az önkényesen felállított betegségkategóriák alapján gondolkodnunk, sokkal inkább a felszínen nem látható, betegségtünetek mögötti, kevésbé komplex genetikai háttérrel rendelkező jellegek az ún. endofenotípusok (pl. döntéshozatal, tervezés, kitartás) keresése vezet eredményre, melyek megalapozottsága sokkal inkább biológiai. Az élményterápiás foglalkozások pontosan erre adott válaszként az egyéni és társas kompetenciák (pl. önértékelés, döntéshozatal, helyzetfelismerő készség, stratégiaalkotás, empátia, felelősségérzet) fejlesztését, a betegségtünetek mögötti készség-deficitek csökkentését tűzik ki célul, végső soron a tünetek enyhülését eredményezve. A klasszikus dinamikus csoportpszichoterápia ismerete, tapasztalatrendszerének alkalmazása ebben ugyanúgy eszközünk, mint a csomók, az alacsony és magas kötélelemek, vagy a tapasztalati tanulás olyan elméleti kereteinek használata, mint pl. a „Kolb-ciklus” vagy a komfortzónamodell. Mi az élményterápia szó alatt a művészet- és kalandterápiás elemeket egyaránt alkalmazó programot értjük. A Borostyán részlegen a többnyire imaginációval bevezetett, facilitált alkotófolyamat (festés, grafika, szobor, építőkockák) révén is elősegítjük az önkifejezést, az érzelmek kifejezését, a probléma definiálását, ezáltal az önismeret fejlődését. A született alkotások illetve az alkotás folyamata is a csoportos megbeszélés része lesz. A fenti rövid módszertani és elméleti háttér után

következzen néhány mondatban a Borostyán részleg programjának bemutatása. A felvételre szakambulanciánkon történt első interjút, vagy diagnosztikus részlegünkön való osztályos kivizsgálást követően kerülhet sor. A program első napján szülőcsoporttal, majd bemutatkozócsoporttal, csoportszerződés megkötésével indítjuk a hetet. Még az első napon megtörténik a gyerekek felmérése pszichometriai eszközökkel, szülői kérdőívek, gyerekek által kitöltött becslőskálák és projektív tesztek segítségével. Az agresszió proaktív/reaktív jellegének elkülönítése, a proszociális készségek felmérése, a depresszív tünetek és szorongásos panaszok tájékozódó jellegű felderítése mind fontos információ a leendő csoportfoglalkozások megtervezéséhez, vezetéséhez. A csoportot alkotó gyerekek egyéni pszichés igényeinek, karakterének, családi hátterének ismeretében építjük fel a hét programjának ívét. Ebben helyet kapnak a csapatépítő, a bizalmi, a problémamegoldó fókuszú élménypedagógiai, valamint a nagyobb kihívást jelentő magaskötélkerti feladatok éppúgy, mint az imaginációval bevezetett alkotófolyamat, a kapcsolati háló feltérképezés vagy az expedíció. Minden délelőtt és délután csoporton vesznek részt a gyerekek, ez összesen kb. 5-6 órát jelent naponta. A csoportok közti időben egyéni pszichológiai, pszichiátriai és gyógypedagógiai kivizsgálásra is van lehetőség, mivel az osztályon diagnosztikus munka is zajlik. Délután 4 órától a fiatalok kevésbé strukturált keretek között kreatív és sportfoglalkozásokon vesznek részt. A program meglehetősen intenzív, ugyanakkor azt gondoljuk, hogy a szűkebb értelemben vett terápiás programon kívül számos aspecifikus terápiás tényező is segíti a gyerekeket a fejlődésben, gyógyulásban. Ide sorolható a csoporthoz tartozás élménye, a megtapasztalt bizalmi légkör, az osztály nővéreinek, foglalkoztatóinak gondoskodó attitűdje, de ugyanígy a kórház nagyon jó fizikai adottságai, az erdei környezet, ahol a gyerekek nem érzik magukat kórházban, így nem alakul ki patológiás mértékű betegségtudat. A hozzánk forduló gyerekek, fiatalok nagy része nehéz családi háttérből, rossz szociális körülmények közül vagy éppen gyermekotthonból érkezik hozzánk, nagyon sok talajvesztett, tanácstalan, életben elakadt, esetleg deviálódó serdülővel találkozunk. Bár a környezetükön változtatni csak korlátozottan – pl. szülőkonzultáció keretében vagy családsegítő révén – tudunk, ugyanakkor ha az ő viszonyulásuk változik a környezetükhöz, annak tagjaihoz és a legfontosabb, hogy önmagukhoz, már előreléptünk. Abban igyekszünk támogatni őket, hogy rádöbbenjenek, megérezzék azt, hogy ők is életük aktív alakítói, megvan a szabadságuk arra, hogy tegyenek és döntsenek önmagukért, és magukban is megtalálják a „kapaszkodókat” a továbblépéshez. dr. Kenézlői Eszter, Labancz Dániel, Skaliczky Dávid



10. oldal

Kerékcsere A hónap gyakorlata Szükséges eszközök:

Változatok:

Két bicikligumi-belső vagy úszógumi, két műanyag cső (vagy kartonpapír cső), kötél a játékterület kijelöléséhez.

A beszélgetésre és tervezésre vonatkozó megkötéseket kétféleképpen lehet értelmezni. Az egyik szerint kizárólag azok a résztvevők beszélhetnek és tervezhetnek, akik a bázison belül helyezkednek el. Ennek értelmében, bár azok, akik a játékmezőn tartózkodnak már nem beszélhetnek vagy tervezhetnek, azok, akik a bázison vannak még beszélhetnek hozzájuk [azaz utasításokat adhatnak nekik]. A szabály másik lehetséges értelmezése az, ha a beszéd és tervezés kizárólag akkor történhet, amikor mindenki, azaz az összes csapattag a bázison belül van. Ha így értelmezik a szabályt, akkor amikor egyetlen részvevő is a játékmezőn van, már senki sem beszélhet! Ez a változat jóval nehezebb.

Időigény Legalább 30 perc Leírás Ha kint játsszuk, szúrjuk a földbe a műanyag csöveket (vízvezeték szereléshez használatos PVC-cső pl. nagyon jó), ha pedig bent játsszuk, állítsuk a padlóra a kartonpapír csöveket és rögzítsük őket. Tegyük a gumibelsőket a karókra vagy csövekre. Egy kötél segítségével alakítsunk ki egy nagy játékmezőt, és jelöljünk ki két bázist. Valahogy így kell kinéznie a játéktérnek: A csoportot két csapatra osztjuk. Mindkét csapat célja, hogy a saját gumibelsőjét levegye a csőről és a másik csőre helyezze át. Azonban vannak bizonyos megkötések:



Beszélni és tervezni csak a kijelölt bázison belül szabad.





Hatékonyan kommunikáltatok? Miben nyilvánult ez meg?



Semmilyen körülmények között nem érhet hozzá semmi (a gumibelső) és senki (a játékosok) a karókhoz.



Mindenkinek, aki a gumibelső mozgatásában részt vesz, a játékmezőn belül kell elhelyezkednie. Ha bárki bármelyik szabályt megsérti, mindkét csapatnak vissza kell térnie a bázisára és újrakezdeni a feladatot.

Bázis

Milyen volt a tervezési szakasz? Ennek a csapatnak mi az ideális tervezési folyamat?

Az a csapattag, aki leveszi a gumibelsőt a karóról, nem lehet ugyanaz, aki ráteszi azt a másik karóra.



Játék mező

 



Bázis

Lehetséges kérdések a feldolgozáshoz:

csak

A résztvevők a játéktérre bekötött szemmel léphetnek be.

„Azt mondd, amit mondanod kell, ne azt, amit mások szeretnének hallani.„

Hogyan kezeltétek a frusztrációt vagy türelmetlenséget? Hogyan segítettétek a játékmezőben tartózkodó társaitokat? A kivitelezés mindig megfelelt-e a terveiteknek, illetve nagy különbség volt-e a kettő között? Ez máskor is előfordul? Fontos ez egyáltalán? Hogyan birkóztatok meg ezzel?

Forrás: Matthew Liddle „Aki meg akar tenni valamit, talál rá módot, aki nem, az talál kifogást.” Stephen Dolly


Hírek


11. oldal


Hírek


12. oldal



13. oldal

Képzéseink

Alapítványunk két új képzése vált akkreditálttá, melyeket most a figyelmetekbe ajánlunk! 

Szociális készségek fejlesztése a magatartás menedzsment eszközeivel akkreditált tovább képzés személyes gondoskodást végző szakemberek számára



Személyiségfejlesztés a Re-EDukáció módszerével akkreditált tovább képzés személyes gondoskodást végző szakemberek számára

Képzéseinkről bővebb információt a 06 (1) 785 4242 , vagy a 06 (1) 785 0030 telefonszámon kaphat,vagy írjon nekünk a [email protected] e-mail címre.

Tanítani a taníthatatlant Bevezetés az élménypedagógiába A konyv megvásárolháto szemelyesen áz álápítvány irodájábán á 1133 Budápest, Thurzo u. 9/b címen, vágy megrendelheto postán á 1142 Budápest, Alsoor u. 9/b címen, telefonon á +36 (1) 785-4242, vágy á +36 (1) 785-0030 számon, vágy elektronikus uton áz [email protected] e-máil címen. A konyv árá: 5550 Ft (áz ár 25% AFA-t tártálmáz) www.pressleyridge.org/mágyárország



14. oldal

Hírek

Kúria Oktatóközpont, Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság Az egykori kisnemesi kúriában folyó környezeti nevelési tevékenység fő célja az Aggteleki Nemzeti Park térségében élő, és az idelátogató óvodások és diákok természetvédelmi szemléletformálása, környezettudatos magatartásra nevelése, vidékünk természeti és kultúrtörténeti értékeinek bemutatása. Előadások, tantermi és terepi foglalkozások széles választéka áll rendelkezésre az intézményes oktatás kiegészítéseként, vagy szabadidős programként. Az Oktatóközpont akkreditált tanártovábbképzéssel és más szakmai programokkal, módszertani bemutatókkal egész évben várja a pedagógus kollégákat is. 2011-es nyári programjaink közül táborainkat ajánlanánk szíves figyelmükbe: Szögligeti Természetismereti Tábor turnus: 2011. 06. 27-től 07. 01-ig. turnus: 2011. 07. 11–15. Jósvafői Kézműves és Természetismereti Tábor 2011. 07. 25–29. (napközis és bentlakásos formában is). Szalamandra Erdei Iskola, Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság „Az Aggteleki Karszt értékei” című minősített, 3–5 napos erdei iskolai programcsomag keretében a terület élő és élettelen természeti értékeivel, kultúrtörténeti emlékeivel – az adott életkornak megfelelően – ismerkedhetnek meg a résztvevők. A program helyszíne a Szögliget falutól 1,5 km-re, gyönyörű természeti környezetben található Szalamandra Ház.

Programegyeztetés, információ: Kúria Oktatóközpont 3758 Jósvafő, Táncsics utca 1., Tel.: 48/350-056, 350-006 E-mail: [email protected], Honlap: www.kuriaoktatokozpont.hu



15. oldal

Hírek Két honlapot szeretnék a figyelmetekbe ajánlani élménypedagógiai témában

Experiencia http://www.experiencia.sk

Association for Experiential Education http://www.aee.org/

Izgalmakban, örömökben, pihenésben gazdag nyarat kíván a Pressley Ridge Magyarország Alapítvány csapata!

A PRIMA élménypedagógiai hírlevelet a Pressley Ridge Magyarország Alapítvány adja ki.

Kik vagyunk? Mik vagyunk? Non-profit szervezet vagyunk, 2005. óta működünk Magyarországon. Hivatásunk és munkánk célja a problémás viselkedésű gyerekek és fiatalok beilleszkedésének és teljesítményének javítása.

Központi iroda címe:

1133 Budapest Thurzó u. 9/b II. em. 3.

Ehhez alternatív nevelési módszert alkalmazunk.

Tel: +36 1 785 4242, +36 1 785 0030 Fax: +36 1 785 4242 E-mail: [email protected]

Módszereinkről képzést és tanácsadást is tartunk.

Dolgozunk a családokkal, az iskolával és a kortárscsoporttal.

Használjuk és népszerűsítjük az élménypedagógiát Magyarországon. Roma programokat is szervezünk.

www.pressleyridge.org/magyarorszag

Felelős kiadó:

Szeretjük a kihívásokat és szeretjük, ha a körülöttünk lévők örömmel végzik a munkájukat.

Gruber Andrea Pressley Ridge Magyarország Alapítvány 1142 Budapest, Alsóőr u. 9/b.

Szerkesztő:

Szűcs Kata

Olvasószerkesztő:

Kovács Dominika

Szerzőink:

Tóth Erika, Bogdán Zoli, dr. Kenézlői Eszter, Labancz Dániel, Skaliczky Dávid,

Fotók:

Szűcs Kata, Kosztra Balázs

Minden jog fenntartva. ©

Beköszöntő. orvos, a pedagógus és a pszichológus szerencsés találkozása avagy a tapasztalati

Recommend Documents