Bartók CHANNEL CLASSICS CCS SA Bluebeard s Castle. Ivan Fischer. A kékszakállú herceg vára Herzog Blaubarts Burg Le Château de Barbe-Bleue

Bartók

CHANNEL CLASSICS CCS SA 90311

Bluebeard’s Castle B

U

F

E

D

A

P

E

S

T

A

L

Ivan Fischer S

T

I

V

O R C H E S T R A

A kékszakállú herceg vára Herzog Blaubarts Burg Le Château de Barbe-Bleue

Iván Fischer & Budapest Festival Orchestra

I

ván Fischer is founder and Music Director of the Budapest Festival Orchestra and Principal Conductor of the National Symphony Orchestra of Washington D.C. He has been appointed Principal Conductor of the Konzerthausorchester Berlin starting the season 2012/13. The partnership between Iván Fischer and his Budapest Festival Orchestra has proved to be one of the greatest success stories in the past 25 years of classical music. Fischer introduced several reforms, developed intense rehearsal methods for the musicians, emphasizing chamber music and creative work for each orchestra member. Intense international touring and a series of acclaimed recordings for Philips Classics, later for Channel Classics have contributed to Iván Fischer’s reputation as one of the world’s most visionary and successful orchestra leaders. He has developed and introduced new types of concerts, ‘cocoa-concerts’ for young children, ‘surprise’ concerts where the programme is not announced, ‘one forint concerts’ where he talks to the audience, open-air concerts in Budapest attracting tens of thousands of people, as well as concert opera performances applying scenic elements. He has founded several festivals, including a summer festival in Budapest on baroque music and the Budapest Mahlerfest which is also a forum for commissioning and presenting new compositions. As a guest conductor Fischer works with the finest symphony orchestras of the world. He has been invited to the Berlin Philharmonic more than ten times and he performs with the Royal Concertgebouw Orchestra two weeks a year. In the U.S. he works with the New York Philharmonic and the Cleveland Orchestra. His opera productions often attract international attention. His Magic Flute in the Opera of Paris can be regularly seen oan Mezzo Television, his Cosi fan tutte conducted at the 2006 Glyndebourne Festival is a huge success on dvd also. He conducted Mozart’s Le Nozze di Figaro and Don Giovanni in Budapest in his own direction. The latter was invited to a number of foreign countries as well. His numerous recordings have won several prestigious international prizes.

2

Performing Bluebeard

D

espite occasional successful stagings of this opera, it is concert performances that stir up the feelings of audiences most. I have witnessed many times in performances of this psycho-drama that listeners, staring at the faces of the two singers for sixty minutes, or following a surtitled or printed libretto translation during Bartók’s deeply emotional music, were confronted with themselves. The prologue is very important; this is in fact a story about us. Usually, after the opera has ended, discussions break out, dividing men and women. Whereas everybody seems to understand why Judit cannot resist her desire to open all the doors, Bluebeard’s character remains controversial. Is it right or wrong, necessary or unnecessary to keep certain doors closed? Why does he need to lock Judit up after she has discovered his secrets? Is the blood real, or does it exist only in Judit’s fearful imagination? This Bluebeard is not a killer, even if he has a bad reputation and Judita sees blood everywhere. All the earlier wives are alive in his heart, behind closed doors. Bartók, who was himself a closed, shy man, seems to have been fascinated by strange-looking characters who turn out to feel endless love. This links Bluebeard to the Miraculous Mandarin. I am very grateful to Mr Vikárius and Mr Somfai of the Bartók archive in Budapest, who drew my attention to a number of errors in the printed score which we have been able to correct in this new recording. I also want to thank the Budapest State Opera, who lent us the very rare keyboard xylophone which gives the torture chamber scene its authentic colour. Iván Fischer

3

Béla Bartók – Duke Bluebeard’s Castle, op.11

I

gnoring the warnings of her brothers, and the chilling rumours in the village, Judit has married Duke Bluebeard and followed him to his castle. She crosses the threshold behind him, and steps down into a gloomy hall with seven locked doors. The surroundings are full of warnings: the walls are damp (with blood, we later learn), and deep sighs echo down the corridors. Judit insists on unlocking each door one by one, because, as she declares, she is in love (“Mert szeretlek!”). Obtaining each key from an initially reluctant Bluebeard, she opens the doors to reveal, in turn, a torture chamber, an armoury, a treasury and a garden, and with each new discovery a band of coloured light streams out to illuminate the hall. At the same time, all that Judit sees turns out to be stained with blood. At the climactic point, Judit opens the fifth door to see Bluebeard’s vast estates; her husband is now grateful for her having opened up the doors and let in the light, but he remains resolved that the last two doors must remain shut. Judit persists and opens the sixth door to reveal a lake of tears. She then breaks down Bluebeard’s remaining resistance, and obtains the key to the seventh door. When it swings open, out come Bluebeard’s previous wives: not dead, but immortal. Mysterious and silent, each wife represents the time of day when Bluebeard met them: one at dawn, one at midday and one at sunset. Bluebeard gives Judit her diamond crown for midnight, and makes her take her place with the other wives. The doors have now closed: the hall is once again dark and now, Bluebeard declares, the night will last for ever. This was the pessimistic story that the thirty-year-old Béla Bartók decided to set as his first and, as it proved, only attempt at opera, and which – being himself recently married – he dedicated to his young wife Márta. The author, Béla Balázs (the Hungarian nom de plume of Herbert Bauer) was a close acquaintance, a university associate of Bartók’s friend and mentor Zoltán Kodály, and had even participated in some of Bartók and Kodály’s early folk-song field trips. The chance discovery of the indigenous folk music found within Hungary’s preWorld-War-I borders had not exactly stopped Bartók, an enthusiast for Straussian modernity, in his tracks, but it had set him off on a process of reassessment of the direction he was taking. While he began to explore the melodic and harmonic implications of this hitherto unknown music, his ears were also opened to Debussy (courtesy of Kodály), and this potent blend of influences found Bartók ideally placed 4

to respond in music to Balázs’s ballad-like mystery play A kékszakállú herceg vára (Duke Bluebeard’s Castle). Bartók began to set the text early in 1911, and when he completed his score in September of that year, he entered it in the first of two competitions for one-act operas. After it was twice rejected, Bartók prepared a version in German (translated by Kodály’s wife Emma Gruber) in the hope of obtaining a performance outside Hungary. He continued to revise the score, focusing particularly on the final conflict between Judit and Bluebeard, where the drama requires a convincing dramatic momentum, but the opera remained unperformed until the success of Bartók’s ballet score The Wooden Prince at the Royal Opera House in Budapest in 1917 persuaded the theatre, particularly the aristocratic Intendant Miklós Bánffy, to give the premiere. Again, Bartók subjected the score to revision, and it may have been at this time that he chose to include a rare percussion instrument, a keyboard xylophone, which gives a hard edge to the rapid flurries in the orchestral picture of Bluebeard’s torture chamber. Normally performed by two players on a conventional xylophone, the passage is played on this recording on the instrument Bartók intended – an example found in the Budapest Opera House and possibly the very instrument for which Bartók wrote the part. The first performance of the opera was duly given on 24 May 1918, in a double-bill with a revival of The Wooden Prince. Vocal music looms larger in Bartók’s output than is realised, from the early folk-song settings to the many choral arrangements of the 1930s. In later life he performed, in concert and in recordings, with a number of leading Hungarian singers, and his vocal writing acquired a fluid and idiomatic quality. Possibly in the light of this experience, he was still tinkering with the vocal writing in Bluebeard for the 1936 Budapest revival. Balázs’ text presented him with lines in the traditional Hiawatha-like eight-syllable metre of a folk ballad, and Bartók reflected this in generally folk-like contours (with many melodic falling fourths). But Bartók exploits this metrical insistence effectively, particularly in the passage where Judit, demanding the seventh key, says she knows what is hidden behind the door and, against a driving accompaniment (a foretaste of a characteristic Bartók sound, found in the Piano Suite, op.14, for instance) spattered with the “blood” symbol, the metre helps to give Judit’s lines a tremendous insistent force. Structurally, the score is conceived as a series of tableaux, framed by a folk-like 5

melody. The germ of those palindromic forms that Bartók arrived at in his Fourth String Quartet is clearly there, but although the Zarathustra-meets-Debussy block chords of the fifth door represent a dramatic and musical peak, and a point of equidistance from the tonality of the beginning and end, the idea of an arch is more suggested than properly followed through. Bartók’s operatic models may have been Wagner and Strauss (he enthused over Salome but was disappointed by Elektra), and he would have known Debussy’s Pelléas et Mélisande, but the approach he takes is quite distinctive. The idea of a sequence of movements is given by the nature of the story, of course, but there is no attempt to construct a unifying web of musical references: only one motif, the stabbing dissonance for blood, slyly anticipated when Judit feels the damp on the wall, unites the tableaux. The imagery of the seven discoveries calls for a vivid orchestral response, and it is noticeable that in this period, almost uniquely, Bartók was exploring orchestral illustration in Two Portraits (of a young woman who had rejected him) and Two Pictures. All this experience comes into focus in the opera, whose unprecedented sound-world – lurid, anxious, ghostly – marks both a point of arrival in Bartók’s rapid absorption of new ideas and a pointer toward the music to come. Kenneth Chalmers Dr Kenneth Chalmers is author of Béla Bartók (Phaidon Press Ltd, London 1995)

6

Diriger Le Château de Barbe-Bleue

M

algré quelques productions scéniques couronnées de succès, ce sont les exécutions concertantes de cet opéra qui suscitent les réactions les plus fortes dans le public. J’ai été lors de nombreuses concerts le témoin de ce psychodrame où les auditeurs qui, pendant les soixante minutes que dure la musique profondément émouvante de Bartók, ont fixé les visages des deux chanteurs ou ont suivi la traduction, sur les surtitres ou dans leur programme, ont été confrontés avec eux-mêmes. Le Prologue est très important ; il s’agit en fait d’une histoire qui parlent de nous. Généralement, dès que l’opéra est terminé, les discussions s’engagent, divisant les hommes et les femmes. Alors que tout le monde semble comprendre pourquoi Judith ne peut résister à son désir d’ouvrir toutes les portes, le caractère de Barbe-Bleue demeure sujet de controverse. A-t-il raison ou tort et est-il nécessaire ou inutile de maintenir certaines portes fermées ? Pourquoi a-t-il besoin d’enfermer Judith après qu’elle a découvert tous ses secrets ? Le sang est-il réel ou n’existe-t-il que dans l’imagination inquiète de Judith ? Ce Barbe-Bleue n’est pas un meurtrier, même s’il a mauvaise réputation et si Judith voit du sang partout. Ses premières femmes sont toutes vivantes, dans son cœur, derrière des portes verrouillées. Bartók lui-même était un homme fermé, timide, et il semble avoir été fasciné par les personnages étranges d’apparence qui se révèlent être la proie d’un amour infini. Cela rapproche Barbe-Bleue du Mandarin merveilleux. Je suis très reconnaissant à Messieurs Vikárius et Somfai, des archives Bartók de Budapest, d’avoir attiré mon attention sur un certain nombre d’erreurs de la partition imprimée que nous avons pu corriger dans ce nouvel enregistrement. Je voudrais également remercier l’Opéra d’État de Budapest qui nous a prêté ce rarissime clavier xylophone, qui donne à la scène de la chambre de torture sa couleur authentique. Iván Fischer

7

Béla Bartók – Le Château de Barbe-Bleue op. 11

I

gnorant les mises en garde de ses frères et les rumeurs effrayantes qui couraient dans le village, Judith a épousé le Duc Barbe-Bleue et l’a suivi dans son château. Elle en franchit le seuil derrière lui et pénètre dans un hall lugubre où donnent sept portes fermées à clef. L’environnement est inquiétant : les murs sont moites (on apprendra plus tard qu’il s’agit de sang) et les couloirs portent les échos de longs soupirs. Judith exige d’ouvrir chacune des portes, une à une, car elle est amoureuse déclare-t-elle (“Mert szeretlek !”). Obtenant chaque clef d’un Barbe-Bleue d’abord hésitant, elle ouvre les portes et révèle, tout à tour, une chambre de torture, une armurerie, un trésor puis un jardin et, à chaque découverte, un rayon de lumière colorée s’engouffre dans le hall et l’illumine. Au même moment, tout ce que Judith voit se révèle être couvert de sang. Au paroxysme, Judith ouvre la cinquième porte pour découvrir les vastes domaines de Barbe-Bleue ; son mari lui est maintenant reconnaissant d’avoir ouvert les portes, laissant ainsi entrer la lumière, mais il reste résolu à garder les deux dernières portes fermées. Judith insiste et ouvre la sixième porte révélant un lac de larmes. Elle brise alors les dernières résistances de BarbeBleue et obtient la clef de la septième porte. Lorsque celle-ci s’ouvre, les premières femmes de Barbe-Bleue apparaissent : elles ne sont pas mortes mais immortelles. Mystérieuse et silencieuse, chaque épouse symbolise le moment du jour où BarbeBleue l’a rencontrée : une à l’aube, une à midi et une à l’aurore. Barbe-Bleue remet à Judith une croix de diamants représentant minuit et lui fait prendre place parmi les autres femmes. Les portes sont maintenant refermées : le hall est à nouveau obscur et Barbe-Bleue affirme alors que cette nuit durera toujours. Voilà l’histoire pessimiste que Béla Bartók, alors âgé de trente ans, décida d’adapter pour son premier opéra, qui devait se révéler le dernier et que le compositeur — récemment marié — dédia à sa jeune épouse Márta. L’auteur, Béla Balázs (nom de plume hongrois de Herbert Bauer) était un ami proche, un collègue universitaire de Zoltán Kodály, l’ami et le mentor de Bartók, qui avait même participé à certains des voyages que Bartók et Kodály effectuèrent dans les campagnes à la recherche d’anciennes mélodies populaires. La découverte, par chance, des musiques populaires indigènes que l’on pouvait entendre à l’intérieur des frontières de la Hongrie d’avant la Première Guerre mondiale n’avait pas réellement arrêté Bartók, disciple de la modernité straussienne, 8

dans son élan mais l’avait amené à procéder à une re-évaluation de la direction qu’il avait choisie. Alors qu’il commençait à explorer les implications mélodiques et harmoniques de cette musique jusqu’alors inconnue, ses oreilles étaient également attentives à Debussy (selon les dires de Kodály) et ce puissant mélange d’influences mettait Bartók dans une position idéale pour répondre en musique à la pièce mystérieuse, comparable à une ballade, de Balázs A kékszakállú herceg vára (Le Château de Barbe-Bleue). Bartók commença à adapter le texte au début de l’année 1911 et lorsqu’il acheva la partition, en septembre de la même année, il la présenta à la première de deux compétitions réservées à des opéras en un acte. Après avoir essuyé deux refus, Bartók prépara une version en allemand (traduite par l’épouse de Kodály, Emma Gruber) dans l’espoir d’obtenir sa présentation en dehors de Hongrie. Il continua à réviser la partition en se concentrant particulièrement sur l’affrontement final entre Judith et Barbe-Bleue, moment où la pièce exige une puissance dramatique décisive, mais l’opéra ne sera pas présenté avant que le succès du ballet de Bartók Le Prince des bois, présenté à l’Opéra Royal de Budapest en 1917, n’ait convaincu le théâtre et plus particulièrement son aristocratique Intendant Miklós Bánffy, de créer l’œuvre. À nouveau, Bartók soumit la partition à révision et c’est vraisemblablement à ce moment qu’il décida d’inclure un instrument de percussion rare, un clavier xylophone, qui donne leur effet tranchant aux rafales de la description orchestrale de la chambre de torture de Barbe-Bleue. Normalement joué par deux musiciens sur un xylophone traditionnel, ce passage est ici enregistré sur l’instrument demandé par Bartók – sur un exemplaire trouvé à l’Opéra de Budapest, peut-être celui-là même sur lequel Bartók écrivit la partition. La première représentation de l’opéra eut lieu comme prévu le 24 mai 1918 dans un programme double comprenant également la reprise du Prince des bois. La musique vocale joue un rôle plus important dans l’œuvre de Bartók qu’il ne semble, des premiers arrangements de chansons populaires au nombreux arrangements choraux des années 1930. À la fin de sa vie, il dirigea, au concert ou pour des enregistrements, la plupart des grands chanteurs hongrois, et son écriture pour la voix acquit fluidité et qualités idiomatiques. Il est possible que, à la lumière de cette expérience, il ait encore “bidouillé” la partie vocale de Barbe-Bleue pour la reprise à Budapest en 1936. Le texte de Balázs se présentait sous une forme proche du Hiawatha traditionnel, 9

dans la métrique à huit pieds des ballades populaires et Bartók traduisit cela dans des contours souvent proche du folklore (avec de nombreuses mélodies en quartes descendantes). Mais Bartók utilisa efficacement cette obstination rythmique, particulièrement dans le passage ou Judith, exigeant la septième clef, affirme savoir ce qui se cache derrière la porte et, face à un accompagnement envahissant (avant-goût d’une formule sonore typique chez Bartók que l’on retrouve par exemple dans la Suite pour piano op. 14) coloré par le motif du “sang”, la mesure contribue à donner aux paroles de Judith une insistance d’une force extraordinaire. Du point de vue de la structure, la partition est conçue comme une série de tableaux liés par une mélodie au caractère populaire. On perçoit clairement le germe de la structure en palindrome à laquelle Bartók aboutira dans son quatrième quatuor à cordes mais, bien que les accords en bloc, à la “Zarathoustra rencontrant Debussy”, de la cinquième porte représentent un sommet musical et dramatique et un point d’équilibre entre la tonalité du début et celle de la fin, l’idée d’une arche est plus suggérée que réellement aboutie. Les modèles de Bartók à l’opéra ont peut-être été Wagner et Strauss (enthousiasmé par Salomé, il fut déçu par Elektra) et il aurait connu le Pelléas et Mélisande de Debussy mais la direction qu’il prend est bien différente. L’idée d’une séquence de mouvements est bien sûr dictée par la nature de l’histoire mais il ne tente pas de construire un réseau unificateur de références musicales : seul un motif, la douloureuse dissonance évoquant le sang, annoncée habilement au moment où Judith perçoit l’humidité sur le mur, unit les tableaux. Le caractère visuel des sept découvertes appelle une réponse orchestrale imagée et il faut remarquer que durant cette période, presque unique, Bartók explore l’illustration orchestrale dans Deux Portraits (d’une jeune femme qui l’avait rejeté) et Deux Images. Toute cette expérience se concentre dans l’opéra, dont l’univers sonore sans précédent – effrayant, angoissant, spectral – constitue à la fois un aboutissement, celui d’une assimilation rapide d’idées nouvelles par Bartók, et une annonce de la musique à venir. Kenneth Chalmers Kenneth Chalmers est l’auteur de Béla Bartók (Phaidon Press Ltd, Londres 1995) Traduction Benoît André 10

Zur Wiedergabe von Herzog Blaubarts Burg

T

rotz gelegentlicher erfolgreicher Inszenierungen der Oper sind es die konzertanten Aufführungen, die die Gefühle der Hörer am stärksten aufwühlen. Ich habe das selbst viele Male bei Aufführungen dieses Psychodramas erlebt, dass Hörer, die 60 Minuten lang in die Gesichter der beiden Sänger starrten oder den Untertiteln bzw. einer gedruckten Übersetzung des Librettos zu Bartóks zutiefst leidenschaftlicher Musik folgten, mit sich selbst konfrontiert wurden. Der Prolog ist sehr wichtig, dies ist in der Tat eine Geschichte über uns selbst. Üblicherweise geht nach dem Schluss der Oper eine Diskussion los, die Männer und Frauen spaltet. Während jeder nachvollziehen kann, warum Judit der Versuchung, alle Türen zu öffnen, nicht widerstehen kann, wird Blaubarts Charakter kontrovers diskutiert. Ist es richtig oder falsch, notwendig oder nicht, bestimmte Türen geschlossen zu lassen? Warum muss er Judit einschließen, nachdem sie seine Geheimnisse entdeckt hat? Ist da wirklich Blut, oder existiert es nur in Judits angsterfüllter Vorstellungskraft? Dieser Blaubart ist kein Mörder, auch wenn er einen schlechten Ruf hat und Judit überall Blut sieht. Alle seine früheren Frauen sind in seinem Herzen – hinter verschlossenen Türen – lebendig. Bartók, der selbst ein verschlossener schüchterner, Mann war, scheint von diesen seltsamen Charakteren, die – wie sich herausstellt – unendliche Liebe fühlen, fasziniert gewesen zu sein. Dies verbindet Blaubart auch mit dem Wunderbaren Mandarin. Ich bin den Herren Vikárius und Somfai vom Budapester Bartók-Archiv sehr dankbar, denn sie machten mich auf eine Reihe Fehler in der gedruckten Partitur aufmerksam, die in dieser Einspielung ausgemerzt wurden. Außerdem möchte ich der Budapester Staatsoper danken, die uns ein seltenen Xylophon mit Tastatur auslieh, das der Folterkammer-Szene authentisches Klang kolorit verleiht. Iván Fischer

11

Béla Bartók – Herzog Blaubarts Burg, op. 11

E

ntgegen den Warnungen ihrer Brüder und den ernüchternden Gerüchten im Dorf hat Judit Herzog Blaubart geheiratet und ist ihm auf sein Schloss gefolgt. Sie folgt ihm auch über die Türschwelle und tritt ein in eine düs- tere Halle mit sieben verschlossenen Türen. Die Umgebung ist reich an Warnungen: Die Wände sind feucht-klamm (mit Blut, wie wir später erfahren) und tiefe Seufzer klingen wie ein Echo in den Korridoren. Judit besteht darauf, eine Tür nach der anderen zu öffnen, da, wie sie erklärt, verliebt ist (“Mert szeretlek!”). Der zunächst zögerliche Blaubart gibt ihr jedoch die Schlüssel, und sie erblickt eine Folterkammer, eine Rüstkammer, einen Schatz und einen Garten. Und mit jeder neuen Entdeckung fällt ein Streifen farbigen Lichts in die Halle und erleuchtet sie. Gleichzeitig stellt sich heraus, dass alles, was Judit sieht, mit Blut befleckt ist. Auf dem Höhepunkt öffnet Judit die fünfte Tür, und ihr Blick fällt auf Blaubarts riesige Güter. Er ist ihr nun dankbar dafür, dass sie die Türen geöffnet und Licht hereingelassen hat, doch will er keinesfalls, dass sie die letzten beiden Türen öffnet. Judit gibt jedoch nicht nach, öffnet die sechste und sieht einen Tränensee. Dann bricht sie Blaubarts weiteren Widerstand und erhält schließlich den Schlüssel zur siebten Tür. Als die Tür aufgeht, treten Blaubarts frühere Frauen heraus. Nicht real, doch unsterblich. Geheimnisvoll und schweigend repräsentiert jede Frau die Tageszeit, als sie Blaubart traf: eine im Morgengrauen, eine zur Mittagszeit und eine bei Sonnenuntergang. Blaubart gibt Judit eine Diamantenkrone für Mitternacht und fordert sie auf, bei den anderen Frauen Platz zu nehmen. Die Türen haben sich wieder geschlossen und die Halle ist wieder in Dunkel gehüllt. Blaubart erklärt, dass die Nacht nun für immer andauere. Diese pessimistische Geschichte suchte sich der 31-jährige Béla Bartók als Stoff für seine erste – und wie es sich herausstellen sollte – einzige Oper aus, die er, erst seit kurzem verheiratet, seiner jungen Frau Márta widmete. Der Textdichter, Béla Balázs (dies ist das ungarische Pseudonym von Herbert Bauer), war ein guter Bekannter, ein Studienkollege von Bartóks Freund und Mentor Zoltán Kodály, und er hatte sogar an einigen der frühen musikalischen Volkslied-Feldforschungen von Bartók und Kodály teilgenommen. Die zufällige Entdeckung der einheimischen Volksmusik, die Bartók in den ungarischen Grenzgebieten vor dem 1. Weltkrieg machte, brachte ihn, einen begeisterten Fan der modernen Tonsprache Richard Strauss’, nicht direkt von seinem eingeschlagenen kompositorischen Weg ab, veranlasste ihn jedoch, seine Ausrichtung 12

nochmals gründlicher neu zu bewerten. Während er begann, die melodischen und harmonischen Charakteristika diese bislang völlig unbekannten Musik zu erforschen, nahm er dank Kodály auch die Musik von Debussy zur Kenntnis, und diese machtvolle Kombination von musikalischen Einflüssen war nach Bartóks Ansicht offenbar ideal für die Vertonung von Balázs’ balladenartigem geheimnisvollen Drama A kékszakállú herceg vára (Herzog Blaubarts Burg) geeignet. Bartók begann Anfang 1911 mit der Vertonung des Textes, und als er die Partitur im September des darauffolgenden Jahres beendet hatte, reichte er sie beim ersten von zwei Wettbewerben für Operneinakter ein. Nachdem sie zweimal abgelehnt wurde, bereitete Bartók in der Hoffnung auf eine Aufführung außerhalb Ungarns eine deutsche Fassung vor (die Übersetzung fertigte Kodálys Frau Emma Gruber an). Er arbeitete weiterhin an Revisionen der Partitur und konzentrierte sich vor allem auf den Schlusskonflikt zwischen Judit und Blaubart, wo die Handlung eine überzeugende Beschleunigung der Dramatik verlangt. Dennoch blieb das Werk unaufgeführt, bis der Komponist mit seinem Ballett Der holzgeschnitzte Prinz 1917 im Königlichen Opernhaus in Budapest einen Erfolg erziel-te und das Theater, insbesondere seinen aristokratischen Intendanten Miklós Bánffy übezeugte, die Oper aufzuführen. Bartók unterzog die Partitur einer erneuten Revision und fügte ihr wahrscheinlich bei dieser Gelegenheit ein seltenes Schlaginstrument hinzu, ein Xylophon mit Tastatur, das den raschen unruhigen Ausbrüchen in Blaubarts Folterkammer einen harten Touch verleiht. Üblicherweise wird dies von zwei Spielern auf einem normalen Xylophon gespielt, doch hier in dieser Aufnahme findet das von Bartók intendierte Instrument Verwendung – ein Exemplar davon wurde im Budapester Opernhaus gefunden, und möglicherweise ist es genau das Instrument, für das der Komponist diese Instrumentalstimme schrieb. Die Uraufführung fand am 24. Mai 1918 statt; außerdem stand noch Der holzgeschnitzte Prinz auf dem Programm. Vokalmusik spielt in Bartóks Schaffen eine größere Rolle, als gemeinhin be­kannt ist – von den frühen Volkslieder-Bearbeitungen bis zu den vielen Chorsatz-Arrangements der dreißiger Jahre. In späteren Jahren führte Bartók häufig mit einer Anzahl führender ungarischer Sänger – im Konzert und für Einspielungen – seine Werke auf; und sein Vokalsatz hatte bis dahin eine fließende und idiomatische Qua­­li­tät gewonnen. Möglicherweise bastelte er im Lichte dieser Erfahrungen noch­mals für die Budapester Wiederaufführung von Blaubart im Jahre 1936 an den Gesangs­partien. Balázs’ Text gab ihm Gedichtzeilen in der Art des traditionellen Hiawatha-artigen 13

achtsilbigen Metrums der Volksballade vor, und Bartók spiegelte dies in allgemeinen volksmusikartigen Umrissen (mit vielen melodischen fallenden Quarten). Doch nutzt Bartók dieses hartnäckige Metrum wirkungsvoll – besonders in der Szene, als Judit, wenn sie den siebten Schlüssel verlangt, sagt, sie wisse, was hinter der Tür verborgen sei. Und das Metrum hilft Judit gegenüber der drängenden Begleitung, die quasi mit Blut durchtränkt ist, (ein Vorgeschmack auf den charakteristischen Bartók-Klang etwa der Suite für Klavier, op. 14) mit ihren Worten eine ungeheuere Nachdrücklichkeit zum Ausdruck zu bringen. Strukturell besteht die Partitur aus einer Folge von Tableaus, die in volksliedartige Melodien gekleidet sind. Den Keim zu diesen palindrom-artigen Formen hatte Bartók bereits in seinem 4. Streichquartett entwickelt. Doch auch die blockhaften Akkorde — eine Kombination von Strauss’ Zarathustra und Debussy – bei der Öffnung der fünften Tür stellen einen musikalischen und dramaturgischen Höhepunkt dar sowie einen Punkt gleicher Entfernung von der Anfangs- und Schlusstonalität, wobei dieser tonale Bogen eher angedeutet als wirklich voll realisiert ist. Bartóks Opernvorbilder haben sich wohl zwischen Wagner und Strauss bewegt (er war von Salome begeistert, doch von Elektra), und er kannte wohl Debussys Pelléas et Mélisande, doch sein Vorgehen ist hebt sich davon ab. Der Gedanke einer Folge von Sätzen ist durch die Art der Handlung natürlich vorgegeben, doch wird kein Versuch unternommen, eine Art vereinheitlichendes Netz musikalischer Bezüge auszuspinnen: Nur ein Motiv verbindet die Tableaux — die quasi zustechende Dissonanz beim Thema Blut; sie wird geschickt antizipiert, als Judit Feuchtigkeit der Wände anfühlt. Die Bildkraft der sieben Entdeckungen verlangt eine lebhafte Orchesterpalette, und es ist deutlich, dass Bartók in dieser Phase zum einzigen Mal die Orchesterklangfarben der Zwei Porträts (einer jungen Frau, die ihn zurückgewiesen hatte) und der Zwei Bilder wieder aufgreift und weiter auslotet. Alle diese Erfahrungen kommen in dieser Oper zum Tragen; ihre neuartige Klangwelt – fahl, angstbeladen und gespenstisch – repräsentiert sowohl einen Brennpunkt hinsichtlich des raschen Absorbierens neuer Ideen für Bartók als auch einen Vorgeschmack auf das, was musikalisch noch kommen sollte. Kenneth Chalmers Kenneth Chalmers ist der Autor einer Monografie über Béla Bartók (Phaidon Press Ltd, London 1995) Übersetzung Anne C. Schneider 14

A kékszakállú herceg vára

Bluebeard’s Castle

PROLÓGUS 1 Haj regő rejtem Hová, hová rejtsem Hol volt, hol nem: kint-e vagy bent ? Régi rege, haj mit jelent, Urak, asszonyságok ?





Im szólal az ének. Ti néztek, én nézlek. Szemünk pillás függönye fent: Hol a színpad: kint-e vagy bent, Urak, asszonyságok ?





Keserves és boldog Nevezetes dolgok, Az világ kint haddal tele, De nem abba halunk bele, Urak, asszonyságok.

That joy and pain together reign in the world outside, we know. Yet we do not die within, ladies and gentlemen!



Nézzük egymást, nézzük, Regénket regéljük. Ki tudhatja honnan hozzuk ? Hallgatjuk és csodálkozunk, Urak, asszonyságok.

You look at one another and sing an ancient melody. Who knows from whence it came? Listen and marvel, ladies and gentlemen!

Szereplők: Kékszakállú herceg, Judit, A Réi Asszonyok

Characters: Bluebeard, Judith, The Former Wives Prologue

1 The tale is old that shall be told, but where does it belong: within? without? How shall I tell the story, ladies and gentlemen? Let the song speak, I pray. We will watch together. Our eyes are open wide: but where is the stage: within? without? ladies and gentlemen?

(A függöny szétválik a háta mögött) Zene szól, a láng ég, Kezdődjön a játék. Szemem pillás függönye fent.

Music sounds, the flame burns bright, the play is now beginning. My eyes are open wide.

15



When I close them, then applaud, ladies and gentlemen! Old is the castle, and old the tale that tells of it. Listen in silence.

Tapsoljatok majd, ha lement, Urak, asszonyságok. Régi vár, régi már Az mese ki róla jár, Tik is hallgassátok.

(Hatalmas, kerek gótikus csarnok. Balra meredek lépcső vezet fel egy kis vasajtóhoz. A Iépcsőtől jobbra hét nagy ajtó van a falban; négy még szemben, kettő már egész jobboldalt. Különben sem ablak, se dísz. A csarnok üres, sötét, rideg, sziklabarlanghoz hasonlatos. Mikor a függöny szétválik, teljes sötetség van a színpadon, melyben a regős eltűnik.) (Hirtelen kinyílik fent a kis vasajtó és a vakító fehér négyszögben megjelenik a Kékszakállú és Judit fekete sziluettje)

(It is a vast, circular, Gothic hall. Steep stairs at the left lead up to a small iron door. To the right the stairs seven enormous doors, four of them directly facing the audience, the last two at one side. No windows, no ornamentation. The hall is empty, dark, and forbidding like a cave hewn in the heart of solid rock. When the curtain rises the stage is in total darkness. The minstrel steps back and is swallowed up in the gloom. Suddenly the small iron door at the head of the stairs is flung wide, and in the dazzling white opening appear the black, silhouetted figures of Bluebeard and Judith.)

KÉKSZAKÁLLÚ

BLUEBEARD

2 Here we are now. Now at last you see Before you Bluebeard’s castle. Not a gay place like your father’s. Judith, answer. Are you coming? JUDITH Coming, coming, dearest Bluebeard BLUEBEARD Do you hear the bell a-jangling? Child, thy mother sits in sorrow; Sword and shield thy father seizeth; Swift thy brother leaps to saddle. Judith, answer, art thou coming?

2 Megérkeztünk. - Íme Iássad: ez a Kékszakállú vára. Nem tündököl, mint atyádé. Judit, jössz-e még utánam ? JUDIT Megyek, megyek Kékszakállú. KÉKSZAKÁLLÚ (lejön néhány lépcsőt) Nem hallod a vészharangot ? Anyád gyászba öltözködött, Atyád éles kardot szíjjaz, Testvérbátyád lovat nyergel. Judit, jössz-e még utánam ?

16

Megyek, megyek Kékszakállú. (A Kékszakállú lejön egészen és visszafordul Judit felé, aki a lépcső közepén megállt. Az ajtón beeső fénykéve megvilágítja a lépcsőt és kettőjük alakját.) KÉKSZAKÁLLÚ Megállsz Judit ? Mennél vissza ? JUDIT (mellre szoritott kézzel) Nem. A szoknyám akadt csak fel, Felakadt szép selyem szoknyám. KÉKSZAKÁLLÚ Nyitva van még fent az ajtó. JUDIT Kékszakállú ! (lejön néhány lépcsőt) Elhagytam az apám, anyám, Elhagytam szép testvérbátyám, (közben lejön egészen) Elhagytam a vőlegényem, Hogy váradba eljöhessek. (a kékszakállúhoz símul) Kékszakállú ! Ha kiűznél, Küszöbödnél megállanék, Küszöbödre lefeküdnék. KÉKSZAKÁLLÚ (a Kékszakállú magához öleli) Most csukódjon be az ajtó. (A kis vasajtó fent becsukódik. A csarnok világosabb marad, de csak épphogy a két alak és a hét nagy fekete ajtó látható.) JUDlT

(a Kékszakállú kezét fogva tapogatódzva előre jön a bal fal mellett) Ez a Kékszakállú vára ! Nincsen ablak ? Nincsen erkély ? KÉKSZAKÁLLÚ Nincsen. JUDIT

JUDITH

Coming, coming, dearest Bluebeard.

Dearest Judith, are you frightened?

BLUEBEARD JUDITH

No, my flowing skirt was tangled, Something caught the silken flounces BLUEBEARD See. the doorway standeth open JUDITH Dearest Bluebeard! Mother and father beloved. Brother and sister devoted - even my betrothed - I left them weeping. all my kindred, to come hither. Darling Bluebeard! If you reject me and drive me out, I’ll never leave you. I’ll perish on your icy threshold.

BLUEBEARD

Let the door be shut and bolted.

(The small iron door swings to. The hall is only bright enough for the two figures and the seven huge black doors to be just visible.) JUDITH Is this really Bluebeard’s castle? Why no windows? No sweet daylight? BLUEBEARD

17

Never.

JUDIT Hiába is süt kint a nap ? KÉKSZAKÁLLÚ Hiába. JUDIT Hideg marad ? Sötét marad KÉKSZAKÁLLÚ Hideg, sötét. JUDIT (előbbre jön)

JUDITH Never can the sun glimmer here? BLUEBEARD Nevermore. JUDITH Always icy, dark and gloomy? BLUEBEARD Always, always. JUDITH All who come here cease their

?

gossip. All the rumours hushed in silence. BLUEBEARD Do you know them? JUDITH Ev‘rything lies deep in shadow. The walls are sweating. Tell me Bluebeard Why this moisture on my fingers? Walls and rafters, all are weeping.

Ki ezt Iátná, jaj, nem szólna, Suttogó hír elhalkulna. KÉKSZAKÁLLÚ Hírt hallottál ? JUDIT Milyen sötét a te várad ! (előbbre tapogatódzva, megrezzen) Vizes a fal ! Kékszakállú ! MiIyen víz hull a kezemre ? Sír a várad ! Sír a várad ! (eltakarja a szemét)

Judith, Judith, would it not be gayer in your father‘s castle, roses rambling round the terrace, on the roof the sunlight dancing? JUDITH Never, never, dearest Bluebeard! I no longer crave for daylight. Roses, sunshine, they are nothing, nothing, nothing, nothing. Ev`rything is veiled in twilight. I can hardly see your castle. All is darkness. Solemn, solemn, joyless Bluebeard BLUEBEARD

KÉKSZAKÁLLÚ



Ugye, Judit, jobb volna most Vőlegényed kastélyában: Fehér falon fut a rózsa, Cseréptetőn táncol a nap. JUDIT Ne bánts, ne bánts Kékszakállú ! Nem kell rózsa, nem kell napfény ! Nem kell rózsa, nem kell napfény ! Nem kell... nem kell... Nem kell... Milyen sötét a te várad ! Milyen sötét a te várad ! Milyen sötét... Szegény, szegény Kékszakállú ! (zokogva leborul a Kékszakállú előtt és csókolja a kezét) KÉKSZAKÁLLÚ Miért jöttél hozzám, Judit ? JUDIT (felugorva) Nedves falát felszárítom, Ajakammal szárítom fel !

BLUEBEARD

here.

Tell me, Judith, why you came

JUDITH I shall dry these weeping flagstones With my own lips they shall be dried.

18



Hideg kövét melegítem, A testemmel melegítem. Ugye szabad, ugye szabad, Kékszakállú ! Nem lesz sötét a te várad, Megnyitjuk a falat ketten. Szél bejárjon, nap besüssön, nap besüssön, Tündököljön a te várad ! KÉKSZAKÁLLÚ Nem tündököl az én váram. JUDIT (jobbra befelé megy) Gyere vezess Kékszakállú, Mindenhová vezess engem. (beljebb megy) Nagy csukott ajtókat Iátok, Hét fekete csukott ajtót ! (a Kékszakállú némán, mozdulatlanul néz utána) Mért vannak az ajtók csukva ? KÉKSZAKÁLLÚ Hogy ne lásson bele senki. JUDIT Nyisd ki, nyisd ki ! Nekem nyisd ki ! Minden ajtó legyen nyitva ! Szél bejárjon, nap besüssön ! KÉKSZAKÁLLÚ Emlékezz rá, milyen hír jár

A te várad derüljön fel, A te várad deruljön fel ! Szegény, sötét, hideg várad ! Nyisd ki ! (Dörömböl az elsö ajtón) Nyisd ki ! Nyisd ki ! (A dörömbölésre mély, nehéz sóhajtás búg fel. Hosszú, nyomott folyosókon sír

JUDIT





I shall warm this icy marble, warm it with my living body. Let me do it, let me do it, darling Bluebeard! I shall brighten your sad castle, You and I shall breach these ramparts. Wind shall blow through, light shall enter, light shall enter. Bright as gold your house shall glitter

BLUEBEARD

Naught can glitter in my castle. I shall follow, gentle Bluebeard. Show me over all your castle. Ah, I see seven great shut doorways. Seven doors all barred and bolted. Why are all the seven bolted?

JUDITH

None must see what is behind them. JUDITH Open, open! Throw them open. All those locks must be unfasten’d. Wind shall scour them, light shall enter! BLUEBEARD Bear in mind the whisper‘d rumours. JUDITH Light and air will cheer your castle. Happy sunshine, laughing breezes, They will cheer your joyless dwelling. Open, open, open! BLUEBEARD

(She hammers on the first door. The sound is answered by a cavernous sighing, as

19

when the night wind sighs down endless, gloomy labyrinths.) JUDITH Ah! Woe! What was that? Who was sighing? Who was moaning? Answer, Bluebeard! Mournful dwelling, piteous castle, house of anguish! BLUEBEARD Art thou afraid? JUDITH Oh, I heard your castle sighing.

fel így az éjszakai szél.) (Visszahátrál a kékszakállúhoz) Jaj ! - Jaj ! - Mi volt ez ? Mi sóhajtott ? Ki sóhajtott ? Kékszakállú ! A te várad ? A te várad ? A te várad ? KÉKSZAKÁLLÚ Félsz-e ? JUDIT (csendesen sírva) Oh, a várad felsóhajtott ! KÉKSZAKÁLLÚ Félsz ? JUDIT Oh a várad felsóhajtott ! Gyere nyissuk, velem gyere. Én akarom kinyitni, én ! Szépen, halkan fogom nyitni, Halkan, puhán, halkan ! Kékszakállú, add a kulcsot, Add a kulcsot, mert szeretlek ! (a Kékszakállú vállára borúl) KÉKSZAKÁLLÚ Áldott a te kezed, Judit. JUDIT



BLUEBEARD Didst thou? JUDITH Yes, I heard a sigh



of anguish. Come we‘ll open, both together. I‘ll unlock it, only I! I shall do it very gently, softly, softly, gently. Let me have the keys, my Bluebeard. Give me them, because I love you.

BLUEBEARD

Judith.

(A kulcscsomó megcsörren a sötétben.) JUDIT Köszönöm, köszönöm ! (Visszamegy az első ajtóhoz.) Én akarom kinyitni, én. (Mikor a zár csattan, felbúg a mély földalatti sóhajtás.) Hallod ? Hallod ? (Az ajtó feltárul, vérvörös négyszöget nyitva a falba, mint egy seb. Az ajtó mögül mélyből jövő véres izzás hosszú sugarat vet be a csarnok padlójára.)

Thy sweet hands are blessed,

Thank you, thank you! Bluebeard, let me open it now. (As the lock turns, the reverberating sigh is heard again.) Listen, listen. (The door opens without a sound. It reveals a blood-red rectangle in the wall like an open wound. A red glimmer comes from deep within, throwing a long beam across the floor.) JUDITH

20

3 Jaj ! KÉKSZAKÁLLÚ

3 Woe! Mit látsz ? Mit látsz ?

JUDIT (mellre szorított kézzel) Láncok, kések, szöges karók, Izzó nyársak... KÉKSZAKÁLLÚ Ez a kínzókamra, Judit. JUDIT Szörnyű a te kínzókamrád, Kékszakállú ! Szörnyű ! szörnyű ! KÉKSZAKÁLLÚ Félsz-e ? JUDlT A te várad fala véres ! A te várad vérzik ! véres... vérzik...

KÉKSZAKÁLLÚ Félsz-e JUDIT (Visszafordul a

? Kékszakállú felé. A piros fény izzó kontúrt ad az alakjának. – Sápadt, csendes elszántsággal.) Nem ! Nem félek. Nézd, derül már. Ugye derül ? Nézd ezt a fényt. (Óvatosan a fénysáv partján visszamegy a Kékszakállúhoz.) Látod ? Szép fénypatak. (Letérdepel és a fénybe tartja két homorú tenyerét.) KÉKSZAKÁLLÚ Piros patak, véres patak. (feláll) Nézd csak, nézd csak ! hogy dereng már ! Nézd csak, nézd csak ! Minden ajtót ki kell nyitni ! Szél bejárjon, nap besüssön, Minden ajtót ki kell nyitni !

JUDIT



What seest thou? What seest thou? JUDITH Shackles, daggers, racks and pincers, branding irons! BLUEBEARD

BLUEBEARD Judith, ‘tis my torture chamber JUDITH Fearful is thy room of torture,

dearest Bluebeard! Dreadful, horrible!

BLUEBEARD Art thou afraid? JUDITH Look, your castle walls

are bloodstained! Look, the walls are bleeding . . . bleeding . . . bleeding . . . BLUEBEARD Art thou afraid? JUDITH No! I‘m not afraid. See, morning breaks! Crimson sunrise! Behold the light. Look there, lovely radiance!

Crimson river, blood-stained waters. JUDITH Watch and marvel, watch the sunrise. Heaven brightens! We must open all the doorways. Healthful air shall flutter through them. Ev’ry door must open, open! BLUEBEARD

21

Child, you know not what’s beyond them. JUDITH Give me keys to all the others! I must enter all these doorways. We must open ev’ry doorway! All the doors. BLUEBEARD Tell me why you want to, Judith. JUDITH Because I love you. BLUEBEARD Through and through my castle trembles. You may open all the others. (He gives her the second key.) Judith, careful, ‘tis my castle. Go with breathless caution, Judith. JUDITH I‘ll go gently, very softly, softly, softly. (The lock snaps and it opens. The aperture is of a yellowish red colour, sombre, and disturbing to behold. The second beam of light lies on the floor alongside the first.)

Nem tudod mi van mögöttük. JUDIT Add ide a többi kulcsot ! Add ide a többi kulcsot ! Minden ajtót ki kell nyitni ! Minden ajtót ! KÉKSZAKÁLLÚ Judit, Judit mért akarod ?

BLUEBEARD

KÉKSZAKÁLLÚ

JUDIT Mert szeretlek ! KÉKSZAKÁLLÚ Váram sötét

töve reszket, Nyithatsz, csukhatsz minden ajtót. (Átnyújtja Juditnak a második kulcsot. Kezeik a vörös fénykévében találkoznak.) Vigyázz, vigyázz a váramra, Vigyázz, vigyázz miránk, Judit ! JUDIT (a második ajtóhoz megy) Szépen, halkan fogom nyitni. Szépen, halkan. (Csattan a zár és feltárul a második ajtó. Nyílása sárgás vörös, de szintén sötét és félelmes. A második sugár az első mellé fekszik a padlóra.)

BLUEBEARD

KÉKSZAKÁLLÚ

4 What seest thou? Piles of cruel arms and armour, countless, fearful battle weapons. BLUEBEARD ‘Tis my castle’s armoury, Judith JUDITH Thou art very strong and mighty. Oh, but cruel art thou, Bluebeard! BLUEBEARD Are you frightened? JUDITH Blood on all the spears and daggers! Blood-stained are thy battle weapons.

4 Mit látsz ? JUDIT Száz kegyetlen szörnyű fegyver, Sok rettentő hadi szerszám. KÉKSZAKÁLLÚ Ez a fegyveresház, Judit JUDIT Milyen nagyon erős vagy te, Milyen nagy kegyetlen vagy te ! KÉKSZAKÁLLÚ Félsz-e ? JUDIT Vér szárad a fegyvereken, Véres a sok hadi szerszám !

JUDITH

22

KÉKSZAKÁLLÚ Félsz-e ? JUDIT (visszafordul a Kékszakállú

felé)

Add ide a többi kulcsot ! KÉKSZAKÁLLÚ Judit ! Judit ! JUDIT (lassan visszajön a második fénysáv partján) Itt a másik patak, Szép fénypatak. Látod ? Látod ? Add ide a többi kulcsot ! KÉKSZAKÁLLÚ Vigyázz, vigyázz miránk, Judit ! JUDIT Add ide a többi kulcsot ! KÉKSZAKÁLLÚ Nem tudod, mit rejt az ajtó. JUDIT Idejöttem, mert szeretlek. Itt vagyok, a tied vagyok. Most már vezess mindenhová, Most már nyiss ki minden ajtót ! KÉKSZAKÁLLÚ Váram sötét töve reszket, Bús sziklából gyönyör borzong. Judit, Judit ! Hűs és édes, Nyitott sebből vér ha ömlik. JUDIT Idejöttem, mert szeretlek, Most már nyiss ki minden ajtót ! KÉKSZAKÁLLÚ Adok neked három kulcsot. Látni fogsz, de sohse kérdezz. Akármit látsz, sohse kérdezz ! JUDIT Add ide a három kulcsot !

BLUEBEARD Are you frightened? JUDITH Give me keys to all your

doorways!

BLUEBEARD Judith, Judith! JUDITH Here‘s the second light-stream,

gleaming river. Look at it! Look at it! Give me keys to all the doorways.

BLUEBEARD Pray be careful, careful, Judith! JUDITH Give me keys to all the others!

Can you guess what lies behind them? JUDITH I came hither, because I love you. I am here, and I am yours. Show me all your hidden secrets. Let me enter ev’ry doorway. BLUEBEARD Through and through my castle trembles. Stones of sorrow thrill with rapture. Judith, Judith, cool and soothing is the blood that oozes freshly. JUDITH I came here., because I love you. Let me open ev‘ry doorway! BLUEBEARD Three more heavy keys I give thee. Thou shall see, but ask me nothing. Look your fill, but ask no questions. JUDITH Let me have the keys you promised. BLUEBEARD

(Átnyújtja. Türelmetlenül elveszi és a harmadik ajtóhoz siet, de előtte habozva megáll.)

23

(He gives her the keys.) Why d’you falter? Open quickly! JUDITH Where‘s the lock? I cannot find it. BLUEBEARD Judith, fear not, fear no longer

Mért álltál meg ? Mért nem nyitod ? JUDIT Kezem a zárt nem találja. KÉKSZAKÁLLÚ Judit, ne félj, most már mindegy. JUDIT (Judit megfordítja a kulcsot. Meleg, mély érchanggal nyílik az ajtó. A kiömlő aranyfénysáv a többi mellé fekszik a padlóra.)

BLUEBEARD

5 Oh, be sok kincs ! Oh, be sok kincs ! (letérdepel és vájkál benne, ékszereket, koronát, palástot kirakva a küszöbre) Aranypénz és drága gyémánt, Drágagyönggyel fényes ékszer, Koronák és dús palástok ! KÉKSZAKÁLLÚ Ez a váram kincsesháza. JUDIT Mily gazdag vagy Kékszakállú !

5 Mountains of gold! Fabulous gems! Glinting coins and flashing diamonds, gleaming rubies, pearls that sparkle. Gowns of ermine, crowns of glory!

KÉKSZAKÁLLÚ

KÉKSZAKÁLLÚ

(She turns the key. The door swings open with a sonorous, metallic sound. A beam of golden light stretches across the floor alongside the other two.)

JUDITH

BLUEBEARD ‚Tis my castle‘s treasury. JUDITH Thou art rich, my dearest

Bluebeard.

Tiéd most már mind ez a

BLUEBEARD

Ev’ry golden crown shall be thine. All the rubies, pearls and diamonds. JUDITH All your precious gems are bloodstained! Your brightest jewel is blood-stained!

kincs, Tiéd arany, gyöngy és gyémánt. JUDIT (Judit hirtelen feláll) Vérfolt van az ékszereken ! (a Kékszakállú felé fordul csodálkozva) Legszebbik koronád véres ! (Judit egyre nyugtalanabb és türelmetlenebb.) KÉKSZAKÁLLÚ Nyisd ki a negyedik ajtót. Legyen napfény, nyissad, nyissad... JUDIT (Hirtelen a negyedik ajtó felé fordul és gyorsan kinyitja. Az ajtóból virágos ágak csapódnak ki és a falban kékes-zöld négyszög nyílik. A beeső új fénysáv a

Judith, open now the fourth door. Bring the sunshine, open, open. JUDITH (She suddenly turns to the fourth door and opens it. Branches heavy with blossom crowd out through the aperture. BLUEBEARD

24

They are suffused with a bluish-green light. This new beam of light stretches across the floor beside the others.)

többi mellé fekszik a padlóra.)

6 Oh ! - virágok ! - Oh ! Illatos kert ! Kemény sziklák alatt rejtve. KÉKSZAKÁLLÚ Ez a váram rejtett kertje. JUDIT Oh ! Virágok ! Embernyi nagy liljomok, Hűs-fehér patyolat rózsák, Piros szekfűk szórják a fényt ! Sosem láttam ilyen kertet. KÉKSZAKÁLLÚ Minden virág neked bókol, Minden virág neked bókol. Te fakasztod, te hervasztod, Szebben újra te sarjasztod. JUDIT (hirtelen lehajol) Fehér rózsád töve véres, Virágaid földje véres ! KÉKSZAKÁLLÚ Szemed nyitja kelyheiket, S neked csengetyűznek reggel. JUDIT (feláll, és a Kékszakállú felé fordul) Ki öntözte kerted földjét ? KÉKSZAKÁLLÚ Judit, szeress, sohse kérdezz. Nézd hogy derűl már a váram. Nyisd ki az ötödik ajtót ! (Judit hirtelen mozdulattal az ötödik ajtóhoz fut és felrántja. Az ötödik ajtó feltárul. Magas erkély látszik és messzi távlat, és tündöklő özönben ömlik be a fény. Elvakulva a szeme elé tartja a kezét)

6 Ah! lovely flowers. Sweet, fragrant garden, hidden under rocks and boulders! BLUEBEARD Tis my castle‘s secret garden. JUDITH Ah! tender flowers! Giant lilies, tall as men! Cool, silky, exquisite roses, red carnations gleaming with light! Never have I seen such beauty. BLUEBEARD Ev’ry flower nods to greet thee. Thou has made them bud and blossom. Thou has made them swiftly wither, Only to revive in glory! JUDITH Your white rose is flushed with blood spots. All the soil around is bloodsoaked! BLUEBEARD Tis thine eyes that open the flowers. Praising thee they sing at daybreak. JUDITH Who has bled to feed your garden? BLUEBEARD Judith, love me, ask no questions. Look, my castle gleams and brightens. Judith, open now the fifth door. (Judith runs to the fifth door and flings it open. A lofty verandah is revealed, and far vistas are described beyond. The light pours out in a glittering cascade. Dazzled by the radiance, Judith shields her eyes with her hand.)

25

7 Ah!

7 Ah !

Now behold my spacious kingdom. Gaze ye down the dwindling vistas. Is it not a noble country? JUDITH Fair and spacious is your country

Lásd ez az én birodalmam, Messze nézö szép könyöklőm. Ugye, hogy szép nagy, nagy ország ? JUDIT (Mereven néz ki, szórakozottan) Szép és nagy a te országod. KÉKSZAKÁLLÚ Selyemrétek, bársonyerdök, Hosszú ezüst folyók folynak, És kék hegyek nagyon messze JUDIT Szép és nagy a te országod. KÉKSZAKÁLLÚ Most már Judit mind a tied. Itt lakik a hajnal, alkony, Itt lakik nap, hold és csillag, S leszen neked játszótársad. JUDIT Véres árnyat vet a felhő ! Milyen felhők szállnak ottan ?

BLUEBEARD

KÉKSZAKÁLLÚ

Silken meadows, velvet forests, tranquil streams of winding silver. Lofty mountains blue and hazy! JUDITH Fair and spacious is your country. BLUEBEARD All is thine for ever, Judith. Here both dawn and twilight flourish. Here sun, moon, and stars have dwelling. They shall be thy deathless playmates. JUDITH Yonder cloud throws blood-red shadows. What are these grim clouds portending? BLUEBEARD See, how my poor castle glitters. Thy pure blessed hands have done this. Yea, thy hands are blessed, Judith. Come now, place them on my heart. BLUEBEARD

Nézd, tündököl az én váram, Áldott kezed ezt művelte. Áldott a te kezed, áldott. (kitárja karját) Gyere, gyere tedd szívemre ! JUDIT (nem mozdul) De két ajtó csukva van még. KÉKSZAKÁLLÚ Legyen csukva a két ajtó Teljen dallal az én váram Gyere, gyere, csókra várlak ! KÉKSZAKÁLLÚ



JUDITH

Two doors are still not open

Those two doors must stay un­opened. Now my house shall ring with music.mCome my love, I yearn to kiss thee. JUDITH Let the last two doors be opened BLUEBEARD Judith, Judith, I must kiss thee. Come, I’m waiting. Judith, love me! JUDITH Let the last two doors be opened BLUEBEARD Child you begged for ... prayed for sunlight ... BLUEBEARD

JUDIT Nyissad ki még a két ajtót ! KÉKSZAKÁLLÚ Judit, Judit, csókra várlak.

Gyere, várlak. Judit várlak ! JUDIT Nyissad ki még a két ajtót ! KÉKSZAKÁLLÚ (karja lelankad) Azt akartad, felderüljön;

26

Nézd, tündököl már a váram. JUDIT Nem akarom, hogy előttem Csukott ajtóid legyenek ! KÉKSZAKÁLLÚ Vigyázz, vigyázz a váramra, Vigyázz nem lesz fényesebb már ! JUDIT Életemet, halálomat, Kékszakállú ... KÉKSZAKÁLLÚ Judit, Judit ! JUDIT Nyissad ki még a két ajtót, Kékszakállú, Kékszakállú ! KÉKSZAKÁLLÚ Mért akarod, mért akarod ? Judit ! Judit ! JUDIT Nyissad, nyissad ! KÉKSZAKÁLLÚ Adok neked még egy kulcsot. JUDIT (Judit némán követelően nyújtja érte a kezét. A Kékszakállú átadja a kulcsot. Judit a hatodik ajtóhoz megy. Mikor a kulcs elsőt fordul, zokogó mély sóhajtás búg fel. Judit meghátrál.) KÉKSZAKÁLLÚ Judit, Judit ne nyissad ki ! (Judit hirtelen mozdulattal az ajtóhoz lép és kinyitja. A csarnokon mintha árny futna keresztül: valamivel sötétebb lesz.)

See how the sun hath filled my house! Two more doors. Not one of your great doors must stay shut fast against me. BLUEBEARD Child, beware, beware my castle. Careful, it will shine no longer. JUDITH Though I perish, I fear nothing. Dearest Bluebeard, BLUEBEARD Judith, Judith! JUDITH Open, open those two doorways, Bluebeard, Bluebeard, mighty Bluebeard! BLUEBEARD Why so stubborn, why so stubborn, Judith? Judith? JUDITH Open, open! BLUEBEARD Come, I grant thee one more key. JUDITH (She stretches out her hand, mutely demanding. He hands the key. As she turns the key in the lock a deep sobbing sigh heard.) BLUEBEARD Judith, Judith, do not open! (With an abrupt gesture she unlocks the door. The room becomes slightly darker, as though a shadow were passing over.)

8 Csendes fehér tavat látok, Mozdulatlan fehér tavat. Milyen víz ez Kékszakállú ? KÉKSZAKÁLLÚ Könnyek, Judit, könnyek, könnyek. JUDIT (megborzongva) Milyen néma, mozdulatlan. KÉKSZAKÁLLÚ Könnyek, Judit, könnyek, könnyek. JUDIT (lehajol és fürkészve nézi a tavat)

8 I can see a sheet of water, white and tranquil sleeping water. What is this mysterious water? BLUEBEARD Tears, my Judith, tears, tears.

JUDITH

JUDIT

Ah, how hushed, serene, unearthly!

BLUEBEARD JUDIT

27

Tears, my Judith, tears, tears.

Sleeping, silver, smooth unearthly.

Sima fehér, tiszta fehér. KÉKSZAKÁLLÚ Könnyek, Judit, könnyek, könnyek. (Judit lassan megfordul és némán szembenéz a Kékszakállúval) KÉKSZAKÁLLÚ (lassan kitárja karját) Gyere, Judit, gyere Judit, Csókra várlak. (Judit nem mozdul) KÉKSZAKÁLLÚ Gyere várlak, Judit várlak. (Judit nem mozdul)

Tears, my Judith, tears, tears. Come, my Judith, come, my Judith, Let me kiss you. Come, I‘m waiting, Judith, waiting. The last of my doors must stay shut, Shut for ever. JUDIT Sweetest Bluebeard, take me, love me. Dost thou love me, deeply, truly? BLUEBEARD Thou, who art my castle’s daylight, kiss me, kiss me. Ask no questions. BLUEBEARD

KÉKSZAKÁLLÚ Az utolsót nem nyitom ki. Nem nyitom ki. JUDIT (Lehajtott fejjel, lassan a Kékszakállúhoz megy. Kérve, szinte szomorúan hozzásimul) Kékszakállú... szeress engem.

(A Kékszakállú magához öleli; hosszú csók) Tell me, tell me, dearest Bluebeard, Tell me whom you loved before me? BLUEBEARD Thou who art my castle‘s sunshine, kiss me, kiss me. Ask me nothing. JUDITH Tell me in what way you loved her, was she very fair? Did you love her more, more than you love me, my Bluebeard? BLUEBEARD Judith, love me, ask no questions. JUDITH Tell me truly, mighty Bluebeard

JUDIT (a Kékszakállú vállán a feje) Nagyon szeretsz, Kékszakállú ? KÉKSZAKÁLLÚ Te vagy váram fényessége, Csókolj, csókolj, sohse kérdezz. (hosszan csókolja) JUDIT (a kékszakállú vállán a feje) Mondd meg nekem Kékszakállú, Kit szerettél én előttem ? KÉKSZAKÁLLÚ Te vagy váram fényessége, Csókolj, csókolj, sohse kérdezz. JUDIT Mondd meg nekem. hogy szeretted ? Szebb volt mint én ? Más volt mint én ?

JUDITH

28

Mondd meg nekem Kékszakállú. KÉKSZAKÁLLÚ Judit szeress, sohse kérdezz. JUDIT Mondd meg nekem Kékszakállú. KÉKSZAKÁLLÚ Judit szeress, sohse kérdezz. JUDIT (kibontakozik az ölelésből) Nyisd ki a hetedik ajtót ! (a Kékszakállú nem felel) JUDIT Tudom, tudom, Kékszakállú, Mit rejt a hetedik ajtó. Vér szárad a fegyvereken, Legszebbik koronád véres, Virágaid földje véres, Véres árnyat vet a felhö ! Tudom, tudom, Kékszakállú, Fehér könnytó kinek könnye. Ott van mind a régi asszony Legyilkolva, vérbefagyva. Jaj, igaz hír. suttogó hír. KÉKSZAKÁLLÚ Judit JUDIT Igaz, igaz !

!

Most én tudni akarom már. Nyisd ki a hetedik ajtót ! KÉKSZAKÁLLÚ Fogjad... Fogjad... Itt a hetedik kulcs. (Judit mereven nézi, nem nyúl érte) Nyisd ki, Judit. Lássad őket. Ott van mind a régi asszony. (Judit még egy ideig mozdulatlan. Aztán lassan, bizonytalan kézzel átveszi a kulcsot és lassan, ingó lépéssel a hetedik ajtóhoz megy és kinyitja. Mikor a kulcs csattan, halk sóhajtással becsukódik a hatodik és az ötödik ajtó. Jóval sötétebb

BLUEBEARD

Judith, love me, ask no questions.

Open the seventh and last door! I have guessed your secret, Bluebeard. I can guess what you are hiding. Bloodstains on your warrior‘s weapons, Blood upon your crown of glory. Red the soil around your flowers. Red the shade your cloud was throwing. Now I know it all. Oh, Bluebeard, know whose weeping filled your white lake. All your former wives have suffer’d, suffer’d murder brutal, bloody. Ah, those rumours, truthful rumours! BLUEBEARD Judith! JUDITH Truthful, truthful! I must prove them, ev’ry detail. Open me the last of your doorways! BLUEBEARD Take it, take it. Here‘s the seventh and last key. Open now the door and see them. All my former wives await thee. (For a while she stands motionless, then she takes the key with faltering hand, and goes, her body swaying slightly, to the seventh door. When the lock snaps the fifth and sixth doors swing to with a gentle sighing sound. It becomes much darker. Only the four open doorways opposite illuminate the hall with their beams of JUDITH



29

coloured light. And now the seventh door opens and a long, tapering beam of silvery moonlight reaches out from the aperture and bathes the faces of Judith and Bluebeard in its silvery glow.)

lesz. Csak a négy szemközti ajtónyílás világitja színes sugaraival a csarnokot. És akkor kinyílik a hetedik ajtó és holdezüst fény vetődik be rajta, hosszú sugárban, megvilágítva Judit arcát és a Kékszakállúét.)

9 Hearts that I have loved and cherished! See, my former loves, sweet Judith. JUDITH Living, breathing. They live here! (Through the seventh door his former wives come forth. They are three in number. They wear crowns on their heads and their bodies are ablaze with priceless gems. Pale of face but with proud and haughty gait they step forward one after the other, and stand before Bluebeard who sinks to his knees in homage.) BLUEBEARD Radiant, royal! Matchless beauty! They shall ever live immortal. They have gathered all my riches. They have bled to feed my flowers. Yea, they have enlarged my kingdom. All is theirs now, all my treasures.

9 Lásd a régi asszonyokat Lásd akiket én szerettem. JUDIT (megdöbbenve hátrál) Élnek, élnek, itten élnek ! (A hetedik ajtóból előjönnek a régi asszonyok. Hárman koronásan, kinccsel rakottan, glóriásan. Sápadt arccal, büszke járással jönnek egymás mögött és megállnak szemben a Kékszakállúval, aki térdre ereszkedik.) (Kitárt karokkal, mintha álmodna) Szépek, szépek, százszor szépek. Mindíg voltak, mindíg éltek. Sok kincsemet ők gyüjtötték, Virágaim ők öntözték, Birodalmam növesztették, Övék minden, minden, minden. JUDIT (a régi asszonyok mellett áll negyediknek, meggörnyedve, félve) Milyen szépek, milyen dúsak, Én, jaj, koldus, kopott vagyok. KÉKSZAKÁLLÚ (feláll suttogó hangon) Hajnalban az elsőt leltem, Piros szagos szép hajnalban. Övé most már minden hajnal, KÉKSZAKÁLLÚ

JUDITH Dazzling beauty past believing. Oh, compared with these I’m nothing.

The first I found at daybreak, Crimson, fragrant early morning. Hers is now the swelling sunrise. Hers its cool and coloured mantle,

BLUEBEARD

30

Övé piros, hűs palástja, Övé ezüst koronája, Övé most már minden hajnal. JUDIT Jaj, szebb nálam, dúsabb nálam. (Az első asszony lassan visszamegy) KÉKSZAKÁLLÚ Másodikat délben leltem, Néma égő arany délben. Minden dél az övé most már, Övé nehéz tűzpalástja, Övé arany koronája, Minden dél az övé most már. JUDIT Jaj, szebb nálam, dúsabb nálam. (A második asszony visszamegy.) KÉKSZAKÁLLÚ Harmadikat este leltem, Békés bágyadt barna este. Övé most már minden este, Övé barna búpalástja, Övé most már minden este. JUDIT Jaj, szebb nálam, dúsabb nálam. (A harmadik asszony visszamegy.) KÉKSZAKÁLLÚ (A Kékszakállú megáll Judit előtt. Hosszan szembenéznek. A negyedik ajtó becsukódik.) Negyediket éjjel leltem. JUDIT

Kékszakállú, megállj, megállj !

KÉKSZAKÁLLÚ Csillagos, fekete éjjel. JUDIT Hallgass, hallgass, itt vagyok még ! KÉKSZAKÁLLÚ Fehér arcod sütött fénnyel

Barna hajad felhőt hajtott, Tied lesz már minden éjjel. (A harmadik ajtóhoz megy és a koronát,

hers its gleaming crown of silver, hers the dawn of ev‘ry new day. JUDITH

Ah, she’s richer far than I am!

The second one I found at noon, silent, flaming golden-haired noon. Hers is ev’ry noon hereafter. Hers their heavy burning mantle, hers their golden crown of glory, hers the blaze of ev’ry midday. JUDITH Ah, she’s fairer far than I am. BLUEBEARD

The third I found at evening. Quiet, languid, sombre twilight. Hers is each returning sunset, hers the grave and umbered mantle. hers is ev’ry solemn sundown. JUDITH Fairer, richer far than I am. BLUEBEARD



(For a long time Bluebeard stands confronting Judith in silence. They gaze into each other’s eyes. The fourth door closes slowly.) The fourth I found at midnight. JUDITH No more, no more, Bluebeard, no more. BLUEBEARD Starry ebony-mantled midnight JUDITH No more, no more. I am still here BLUEBEARD Thy pale face was all aglimmer. Splendid was thy silky brown hair. Ev’ry night is thine hereafter. (He goes to the third door and brings BLUEBEARD

31

palástot, ékszert, amit Judit a küszöbre rakott, elhozza. A 3. ajtó becsukódik. Judit vállára teszi a palástot.) Tied csillagos palástja, JUDIT

Kékszakállú nem kell, nem kell !

KÉKSZAKÁLLÚ (Judit fejére teszi a koronát.) Tied gyémánt koronája. JUDIT Jaj, jaj Kékszakállú vedd le ! KÉKSZAKÁLLÚ (Judit nyakába akasztja az ékszert.) Tied a legdrágább kincsem. JUDIT Jaj, jaj, Kékszakállú vedd le! KÉKSZAKÁLLÚ Szép vagy, szép vagy, százszor szép vagy, Te voltál a legszebb asszony, A legszebb asszony ! (Hosszan szembenéznek. – Judit lassan meggörnyed a palást sálya alatt és gyémántkoronás fejét lehorgasztva, az ezüs fénysáv mentén bemegy a többi asszony után a hetedik ajtón. Az is becsukódik.) És mindég is éjjel lesz már… Éjjel …éjjel… (Teljes sötétség, melyben a Kékszakállú eltűnik.)

forth the crown, cloak and jewels, that Judith had placed on the threshold. The third door closes. He lays the cloak over Judith’s shoulders.) Thine is now the starry mantle. JUDITH Bluebeard, Bluebeard, spare me, spare me. BLUEBEARD Thine is now the crown diamonds. JUDITH Sparc me. Oh, it is too heavy BLUEBEARD Thine is the wealth of my kingdom. JUDITH Spare me. Oh, it is too heavy. BLUEBEARD Thou art lovely, passing lovely,

Thou art queen of all my women. My best and fairest! (They gaze into each other’s eyes. Bowed down by the weight of the cloak, her head dropping, Judith goes the way of the other women, walking along the beam of moonshine toward the seventh door. She enters, and it closes behind her.) Henceforth all shall be darkness, darkness, darkness. (The stage is slowly plunged in total darkness, blotting Bluebeard from sight ) (English version by Christopher Hassall)

32

ccssa90311 Please send to Veuillez retourner:

CHANNEL CLASSICS RECORDS Waaldijk 76, 4171 CG Herwijnen, the Netherlands Phone: (+31.418) 58 18 00 Fax: (+31.418) 58 17 82

Where did you hear about Channel Classics? Comment avez-vous appris l’existence de Channel Classics?  Review Critiques  Store Magasin  Radio Radio  Advertisement Publicité  Recommended Recommandé  Other Autre Why did you buy this recording? Pourquoi avez-vous acheté cet enregistrement?  Artist performance L’interpretation  Reviews Critique  Sound quality La qualité de l’enregistrement  Price Prix  Packaging Présentation What music magazines do you read? Quels magazines musicaux lisez-vous?

Which CD did you buy? Quel CD avez-vous acheté?

Where did you buy this CD? Où avez-vous acheté ce CD?

■ I would like to receive the CHANNEL CLASSICS CATALOGUE/SAMPLER Name Nom

Address Adresse

City/State/Zipcode Code postal et ville

Country Pays

Please keep me informed of new releases via my e-mail:

Colophon Production* Decca Music Group Limited Executive producer Clive Bennett, Dominic Fyfe Recording producer Hein Dekker Balance engineers Hein Dekker, Erdo Groot Recording engineers Roger de Schot, Carl Schuurbiers Recording, mastering, editing facilities Polyhymnia International bv on behalf of Emil Berliner Studios Recording editor Matthijs Ruijter Photography Jonas Sacks, StockExchange Cover design Ad van der Kouwe, Manifesta, Rotterdam Liner notes and translations reproduced courtesy of Decca Music Group Limited Recording location Italian Institute, Budapest Recording date 16-19 August 2002

Béla Bartók “Bluebeard’s Castle” © Copyright 1925 Universal Edition A.G., Wien Original libretto by Béla Balász English version by Christopher Hassall All rights in the usa owned and controlled by Boosey & Hawkes, Inc., New York

* Licensed from Decca Music Group Limited, a division of Universal Music Group- original cat. no. 470633-2

www.bfz.hu | www.channelclassics.com 35

Béla Bartók (1881-1945) Bluebeard’s Castle

A kékszakállú herceg vára – Le Château de Barbe-Bleue – Herzog Blaubarts Burg BUDAPEST FESTIVAL ORCHESTRA Iván Fischer, conductor Libretto: Béla Balázs Laszló Polgár: Kékszakállú / Bluebeard / Barbe-Bleue / Herzog Blaubart Ildikó Komlósi: Judit / Judith

1 2 3 4 5 6 7 8 9

Prologue · Prolog · Haj regő rejtem 1.38 Speaker: Iván Fischer Opening Scene · Scène d’ouverture Eröffnungszene · Megérkeztünk 12.37 Door 1 · Première porte · Erste Tür Jaj! - Mit látsz? Mit látsz? 4.02 Door 2 · Deuxième porte · Zweite Tür Mit látsz? - Száz kegyetlen szörnyű fegyver 3.56 Door 3 · Troisième porte · Dritte Tür Oh, be sok kincs! 2.10 Door 4 · Quatrième porte · Vierte Tür Oh! virágok! Oh! Illatos kert! 4.33 Door 5 · Cinquième porte · Fünfte Tür Ah! - Lásd ez az én birodalmam 5.56 Door 6 · Sixième porte · Sechste Tür Csendes fehér tavat látok 11.57 Door 7 · Septième porte · Siebte Tür Lásd a régi asszonyokat 8.37



Total time:

55.27