Barnaszénhányók nyárfával való erd ősítésének kérdései

Barnaszénhányók nyárfával való erd ősítésének kérdései H. GÜNTHER

a Graupai Erdészeti Kutató Intézet igazgatója

A Német Demokratikus Köztársaság területén a barnaszén a legfontosabb energiaforrás. Barnaszén el őfordulások f őként Közép-Németországban, Lipcse környékén,. az egykori Szászországban (Bitterfeld—Wolfen térségében) és a Niederlausitzban vannak. Ezt a nyersanyagot kizárólag külszíni m űveléssel nyerik. A széntelepeken úgynevezett rétegtelepek vannak. Ahhoz, hogy a szénhez eljussunk, a néha 80 m, s őt ennél is vastagabb fed őrétegeket el kell távolítani és máshol ismét lerakni, deponiákat létesíteni. A bányász szakkifejezés szerint depóniák, hányók, vagy még inkább a bányaüregbe terített bels ő depóniák terepére vagy a lefejtett külfejtésekbe döntött medd ő tömegekb ől állnak, míg a feltöltött medd ő tömegeket hányóknak vagy magas buktatóknak nevezik. Mint tudjuk, a hatalmas medd ő tömegek elhordásának m űszaki eljárása abból áll, hogy nagy gépezetek (állványos szállítóberendezések) a fed ő rétegeket 20-30 m vastag függ őleges szeletekben lekotorják, a futószalagokra vagy vonatszerelvényekre rakják, miközben az anyag többé-kevésbé er őteljesen keveredik. A bányaüregbe döntéskor a tömegek ismét keverednek. Ilyen döntési eljárás révén számos különálló és eltér ő talajrészekb ől összevetődő terep alakul ki. Az ilyen terep mez őgazdasági m űvelésre alkalmatlan. Ilyen egyenetlen felszín ű depóniák találhatók nagy területeken a Niederlausitzban, Senftenbergt ől ,keletre. Ezek még a háború el őtti id őkb ől származnak. Újrahasznosításuk a m 'ezőgazdász számára nehezen megoldható probléma. Abból a célból, hogy ilyen, nehezen rekultiválható területképz ődését meggátolják és hogy az újonnan feltöltött terepet az eredeti termesztésnek vissza lehessen adni, törvény el őírásával követelik meg az állványos szállítóberendezések okozta terepegyenl őtlenségek kiegyenlítését. 1951. december 6-án jelent meg az újrahasznosítást tárgyaló rendelet. Ennek a rendeletnek 1952. május 10-én kelt végrehajtási utasítása szintén leszögezi, hogy a term őföldet külön kell elhordani és a hányófelületre ismét visszateríteni. Ha a depónián a termesztésre alkalmas földréteg legalább 1 m vastag, akkor a depóniát mez őgazdaság minden nehézség nélkül ismét használatba veheti. Ilyen viszonyokkal gyakran találkozunk a Bornau-i barnaszén vidékén. De egészen más a helyzet a Niederlausitzban. Itt a mezőgazdaság által használt talajréteg nagyon vékony és sok száz év fáradságos munkájával létesült. Az erd őterületeken pedig, amelyeken csaknem kizárólag kevésbé értékes erdei feny őállomány van, és a helytelen alomhasználat következtében a talaj gyakran leromlott, erd őnek pedig határozottan hátrányos, minthogy a legfels ő talajrétegben kevesebb a tápanyag és az savanyúbb is, mint a mélyebben fekv ő talajrészek. Ezen a vidéken nem igen lehet az egykori szántó39

földet a depónia létesítése után ismét azonnal mez őgazdasági célra használni. Hasznosításuk kizárólag erd ősítés útján lehetséges. Hogy valamikor kés őbb, a talaj humusz dúsításos javítása, fizikai és vegyi tulajdonságainak stb. javítása után hasznosíthatóvá válik-e a mez őgazdaság számára, vagy pedig a talaj csak erd őállomány létesítésével hozhat hasznot, még nem tudhatjuk. A harmadkorban a Niederlausitzban négy széntelep képz ődött. Ezek közül a két f elsőt, jelenleg pedig már az utolsó el őtti, az úgynevezett „Niederlausitz-i alsó telepet" fejtették le. Ahhoz, hogy az alsó telephez jussunk, tekintélyes tercier tömegeket kell elhordani. Ezek f őként szén márgából (Kohlelettel f őként azonban homokból és kavicsból állnak. A mészmárga nagy markazittartalma és igen kis vízfelvev őképessége következtében nem alkalmas termesztésre. De a tercier homokok és kavicsok is nagyon tápanyagszegények, részben ártalmas elegyeket (pirit, timsó) tartalmaznak, és így fásításra nem igen alkalmasak. A depóniákat tehát diluviális rétegekkel kell bevonni. A Niederlausitzban a diluviális telepek többé-kevésbé kavicsrétegekkel átsz őtt finom szemcsés homokból állnak. Nem tartalmaznak nitrogént, foszfor- és káliumtartalmuk is jelentéktelen. Gyakran találunk nyomokban klórt és kis mennyiségben szulfátokat. A hányók sajátossága nemcsak a nyers, teljesen feltáratlan humusz- és edafon nélküli talaj, hanem a kedvez őtlen éghajlati széls őség is. Szabad fekvésük következtében a légáramlás zavartalan, a nap hatása pedig különösen erőteljes. Ezek a hányótalajok néha évtizedekig, minden növényzet nélkül parlagón hevertek, egyes helyeken még mindig nem gyepesedtek be. Ismert hasznosítható faféleségeinket sikerrel csak akkor telepíthetjük hányókra, ha el őnyösebb növekedési feltételeket biztosíthatunk számukra. A hányókat e célból erd ő alakjában pionír faféleségekkel fásítjuk. Ennek egyik célja a laza homokos talaj megkötése, a másik — az edafon képzése humuszdúsítás és talaj feltárása révén. Két erdész — Heuson és Copien — már az els ő viligháború el őtt igyekeztek a hányót erd ősíteni. Erre a célra els ő sorban erdeifeny őt, nyírfát, akácot, vöröslő tölgyet, égert és nyárat, jobb talajokon zelnicemeggyet is használtak. Munkájuk — különösen táptalajdús hányókon — gyakran volt eredményes. Annak, hogy ilyen szélsőséges feltételek mellett a nyár is termeszthet ő , az az oka, hogy a laza, deponált talaj fedezi a nyárgyökér oxigénszükségletét, másrészt pedig az, hogy a hányótalajok nedvességviszonyai igen kedvez őek és amellett talajvízmentesek. A kavicsos rétegek kivételével a talaj még aszályos időben sem szárad ki. Copien — orosz talajtudósoknak a vízg őzök talajban való kondenzációjára vonatkozó megfigyeléseire támaszkodva — a hányóban lehetséges légáramlást, mely nagy területeken képes áthatolni, dönt ő tényez őnek tekinti, véleménye szerint ez a légáramlat nagyobb víztömeg felvételére és dúsítására képes mint a megbolygatatlan föld. Copien és Heuson Niderlausitzban doponiákon nyárfatermesztéssel végzett kísérleteink eredményei kedvez őbb depónia viszonyokra vonatkoztak. De vajon lehet-e nyárfát bányaüregbe telepített depónia talajon is termeszteni? Ennek a vizsgálatát t űzte ki célul a Graupai nyárfa- és különleges erd őkultúrák osztálya. E célból olyan depóniát választottak ki, amelynek feltöltése 1949-ben kezdődött, 84 m mélységre lefejtett külfejtést medd ővel töltöttek; így aránylag sík terep képz ődött, amelyeket maximum 0,5 m magas depóniagerincek fedtek.

40

Még el nem planírozott belső deponia. A látható terephullámok mélysége 6-8

m

78 m magas hányó, melyen a legördül ő anyagot egy mély árok fogja fel. Ez mentesíti a mélyebben fekv ő területeket az iszapelöntést ől. A hányó fennsíkjának kiterjedése cca 250 ha

X1

A háborúel őtti időkben keletkezett hányó, amelyen mindezideig nem tudtak növények megtelepedni.

25 éves bányahányó fásítás. A sikeres erdősítést mesterséges termőtculajborítás tette Lehetővé. A nyárak itt valamennyi többi fafaj növekedési erélyét magasan felülmúlják.

XII

Ezeket a terep egyenl ő tlenségeket azonban a szél és a víz többé-kevésbé kiegyenlíti. A talaj homokos, kavicsos, majdnem kizárólag diluviális lerakódásból áll. A szemcsenagyság a legapróbb agyagrészecskékt ől 3-5 cm átmér őj ű kövekig terjed. Az agyagelegy általában elenyész ően csekély, f őként kvarc alkotórészekb ől áll. A talaj reakció 3,2-5,5 pH, tehát határozottan savanyú. A táptalaj tartalom 100 g talajban 0,5 mg P 2O5 és 1,0 mg K2O. Szulfátok és klór nyomokban, legfeljebb kis mennyiségekben fordulnak el ő . Nitrogént nem sikerült kimutatni. A talajvíz olyan mélyen van, hogy a növényzet növekedését nem befolyásolja. A csapadék 40 éves átlaga 662 mm, ebb ől májustól augusztusig terjed ő időközre 298 mm esik. A leveg ő hőmérsékletének 50 éves havi átlaga 8,4 C ° . Minthogy Copien és Heuson kizárólag úgynevezett „kanadai" nyárakkal dolgozott, anélkül, hogy az egyes fajták viselkedését a depónián vizsgálta volna, elsősorban azt kellett megállapítani, hogy egyes fajták jobban, mások kevésbé vagy egyáltalán nem telepíthet ők a Niederlausitzi depóniákon. Azonkívül kézenfekv ő volt a talaj er ősen savanyú reakciója következtében, hogy a mészigényes nyár számára meszezéssel kedvez ő indulást biztosítsunk. Igy 1951. tavaszán fajta- és meszezési kísérletbe kezdtünk. Különböző eredet ű Pop. berolinensis, Pop. trichocarpa, Pop. euram. f. robusta és különböz ő származású Bachelieri, továbbá néhány nem identifikált fekete nyárfa hibridet választottunk ki. 1,73 ha nagyságú felületen a parcellákat sakktáblaszer űen kevertük. 4,0X4,0 m hálózatban 40 cm mély gödrökbe, kétéves nyárfákat ültettünk. Habár cseknem minden növény megeredt, a nyár folyamán csaknem 50°/ 0 elpusztult. A legnagyobb kiesés a Pop. euram. f. bachelieri esetében 52°/ 0 -ot tett ki, legkisebb volt a Pop. trichocarpa 17°7 0-os kiesése. A kísérlet tehát csaknem sikertelennek volt mondahtó. Ennek oka valószín űleg az, hogy a kedvez ő feltételek mellett, csemetekertben felnevelt nyárak a csaknem steril talajba történ ő átültetés révén éghajlati szempontból igen hátrányos körülmények hatására túl nagy megrázkódtatásoknak voltak kitéve. A sikertelenség alapján kézenfekv ő volt a dugványokkal való kísérletezés. Ebben az esetben a növény már eleve alkalmazkodhatik az adott ökológiai feltételekhez és már kezdett ől fogva egyensúly állapotot létesíthet a föld feletti és alatti növényrészek között. Ezért dugvány kísérletet hajtottunk végre. Ez egyúttal meszezési kísérlet is volt. A Pop. trichocarpa és Pop. euram. f. robustából 2,0 X 2,0 m hálózatban -egyenként 900 dugványt ültettünk el 0,72 ha felületen, háromszoros ismétléssel. A meszezési fokozatok a következ ők voltak: meszezetlen, egyszer meszezett, másodszor (következ ő évben) meszezett. A meszezési parcellákon mind-egyik esetben 80 g égetett meszet ásóvágásnyi földdel alaposan összekevertünk, majd a földet a lyukba visszaöntöttük. Egyébként az ültetés mindennemű talajjavítás nélkül történt. 1951. ő szén az eredmény a következ ő volt:

Átlag parcella Átlag Ca- parcella

Megeredési százalék Trichocarpa Robusta 210%o 49°,'0 92% 85 °/

Magasság Robusta TrichocaTpa 14 cm 13 cm 22cm 21cm

A meszezés kedvez ő hatását, különösen a nyárdugványok növekedési képessége tekintetében. ezek .a számok kell őképpen bizonyítják. 41

1952. tavaszán, minthogy égetett mész nem állott rendelkezésre, a második meszezést egyedenként 120 g mészmárgával végeztük. A második vegetációs id őszak végén (1952 őszén) minden egyes növény magasságát megmértük, úgy hogy statisztikai kiértékelésük lehet ővé vált. Míg a meszezett parcellákon a Pop. eur. f. robusta megeredési százaléka ugyanaz, mint az el őző év őszén és a Pop. trichocarpa esetében csak 5°/ 0 -kal csökkent, a meszezetlen parcellákon a Pop. eur. f. robusta esetében 17,5°/ 0-kal és a Pop. trichocarpa esetében 33,5°/ 0 -ra csökkent (az ábrán nem látható). Az első meszezéshez viszonyítva, a második meszezés nem segítette el ő a magassági növekedést. Ez bizonyára azzal magyarázható, hogy a meszet csak felületesen gereblyéztük be és nem kevertük össze alaposan a talajjal. A meszezett és meszezetlen parcellák között ugyan csökkent a különbség, de a meszezett parcellákon a magassági növekedés még mindig nagyobb volt. CM

110 ;CO H

100

c0-{

90

EO^

EO

^ ^

70 — 90 —

90 —

50 —

50 —

40

40—

—

30 —II F0

30 —•

^

20 — 10

—

1 Ca J Co O rr.CR Rob

Megeredési

Ca O 7951 .

Ce C Ce J Ca c 1957 1.950 1953 Pop lrichocarpa

Ca O 7955

Ca O Ca o Ca o Cá O Ca o 1951 ' 1952 1953 1954 7955 Pop eur jrobusla

Magossági növekedés.

4. ábra. Az 1951-ben megkezdett meszezési kísérlet

adatai

A harmadik vegetációs id őszak végén a Pop. trichocarpa meszezett egyedei magassági növekedése csaknem ugyanaz, mint a meszezettlenekké, míg a Pop. eur. f. robusta esetében a meszezés okozta növekedéstöbblet felismerhető . Ugyanez vonatkozik a negyedik vegetációs id őszakra is. Amíg tehát a kiindulási mésztrágyázás a Pop. trichocarpa estében csak két évig látszik eredményesnek, a Pop. eur. f. robustánál legalább négy évig tart. A depóniákon nyárfadugványokkal elért eredmények serkentettek annak megállapítására, hogy eltér ő méret ű dugványok (hosszúság és vastagság), valamint ásványi és növényi trágya alkalmazásával el ősegíthet ő-e a nyárfa növekedése és fejl ődése. További cél volt az 1951-ben sikertelen fajtakísérletet, kétéves növények felhasználásával más feltételek és számos törzs alkalmazásával megismételni. Abból a célból, hogy a depónia nehéz telepítési viszonyai között megkönnyítsük a dugvány megeredését, ajánlatos nagy tartalék tápanyaggal rendelkező tehát hosszú és er ős dugványokat alkalmazni. 1952-ben egyenként 800 db Pop. berolisensis és Pop. eur. f. robusta különböző hosszúságú dugványaival végeztünk kísérletet. A különböz ő dugványhosszúságok: 15-16 cm, 19-20 cm, 23-24 cm és 27-28 cm — 4, 5, 6 és 7 42

rüggyel. A talajt nem trágyáztuk, de nem is kezeltük semmiféle módon, hogy megállapíthassuk a dugvány hosszúságának a növekedésre gyakorolt hatását. A különböző hosszúságok ellenére minden dugvány egyforma er ős volt. Habár a 27-28 cm hosszúságú dugványok ültetése sokkal munkaigényesebb volt, mint a rövidebbeké, az igen hosszú dugványok alkalmazása kétségtelenül eredményes volt. Mindkét fajta esetében a hosszú dugványok növekedési százaléka meghaladta a rövidekét, ha a sorrend nem is felelt meg minden esetben a dugvány hosszúságának. A magassági növekedés esetében teljesen kifogástalan összefüggés áll fenn a famagasság és dugvány hosszúsága között, és a Pop. berolinensisnél a 27-23 cm dugványhosszúság minden tényez ő tekintetében kiemelked ő eredményeket mutat. Cm 120 ^.

1/0

100 — 90

B0 -70 60 50 40J, 30 -4

20 10

^ 75/76 23/24 19/20 17/16 1952

15/76 23/24 19/70 17/16 7953

Pop

15/16 23/24 19/16 27/28

75-/76 23/24 19/20 27i16

15/16 13/14 79/10 27/18

'954

f955

1952

pur / 0050510

15/16 13/14 19/10 17/18 1953

15/16

13/24

19/10 1711E 1954

15/16 13/24 3'/^ 6 27176 1955

Pop berol7nensls

5. ábra. Az 1952-ben beállított dugványozási kísérletben mért magassági adatok az 1952-1955 években

A Pop. euram. f. robusta esetében a 27-28 cm, 23-24 cm, 19-20 cm, 15-16 cm sorrend négy éven át változatlan maradt. A Pop. berolinensisnél már a második évt ől kezdve kölcsönösen eltolódik a 23-24 cm, 19-20 cm és 15-16 cm hosszúságfokozat, azonban nagyjában ugyanazokat az értékeket tünteti fel; de éppen ennél a fajtánál a 27-28 cm hosszúság minden évben jelent ősen túlszárnyalja a többi tényez őt. Ezzel tehát, a dugvány hosszúságnak 23-24 cm-r ől 27-28 cm-re, tehát négy cm-rel való növelésével lényegesen nagyobb hatást érhetünk el, mint 15-16 cm-r ől 23-24 cm-re, tehát a hosszúság kétszeres (8 cm) növelésével. Számos kiásott növény gyökérzetén nem látszik a dugványhosszúság okozta befolyás. Ebb ől azt a következtetést vonhatjuk le, hogy csak á dugvány tartalékanyagai fejtenek ki ennyire tartós hatást. A dugványvastagság hatásának vizsgálata céljából 1953-ban és 1955-ben egy-egy kísérletet végeztünk. Az 1953. évi kísérlet alkalmával a P. robusta 3, 5, 7, 10, 15 és 20 mm vastag dugványait ültettük el. Mind a megeredés és a magassági növekedés tekintetében a méretek kedvez ő sorrendje a következ ő legjobb: 20, 15, 10,5, 7,3

.

43

nim. A 20 mm vastag dugványok megeredése 540 0/0-kal, magassági növekedése pedig 740°/0-kal haladja meg a 3 mm-esét. A 20 mm vastag dugvány megeredése háromszorosa, magassági növekedése pedig kétszerese a I0 mm-esnek. Minthogy különböz ő vastag dugványok átlaga nem jól eredt meg, 1955. tavaszán P. berolinensis és P. robusta dugványokkal ismételtük meg a kísérletet. Ezúttal kihagytuk a 3,5 és 7 mm vastagokat. Az els ő kísérlet ugyanis elegendő módon bizonyította, hogy hányón való termesztésre alkalmatlanok. Minél jobb gyökerezés biztosítása céljából az egész felületét 100 q/ha égetett mésszel trágyáztuk, amelyet az el őző ősszel kiszórtunk és begereblyéztünk. Sajnos utólag derült ki, hogy a felület nem teljesen egységes min őségű , úgy hogy a kísérleti eredményt nagymértékben befolyásolta a talaj különbözősége. Igy tehát a megeredési százalékok nem fejezik ki egyértelm űlég, melyik dugvány vastagság a legel őnyösebb; a Pop. eur. f. robustánál ugyanis a sorrend 15,20, 10 mm, míg a Pop. berolinensis esetében 20, 10, 15 mm. A magassági növekedés tekintetében mindkét fajtánál a sorrend 20, 15, 10 mm ugyan, de csak a Pop. berolinensis esetében biztosított a 20 és 10 mm közötti különbség. Mindennek ellenére mindkét kísérlet azt bizonyítja, hogy hányókon nem alkalmazható a 3-7 mm dugványvastagság és hogy a 20 mm vastag dugványok, legalább is az első két évben el őnyösebbek a 10 mm vastagságúaknál. Ha meghatározott dugványalakzattal el őnyös indulási feltételeket teremthetünk a nyárfa számára, a talajjavítás bizonyára el ősegíti a nyárfa növekedését. A talajjavítást humusz vagy m űtrágya hozzáadásával javíthatjuk. Dr. Liese leipzigi orvos és kutató megállapításai adtak ösztönzést ahhoz, hogy lignit-barnaszén bizonyos arányban t őzeggel és mésszel keverve Kínában trágyaként jó szolgálatot tett és ennek alapján a hányón is megfelel ő kísérletet végeztünk. Dr. Liese lehet őleg fiatal lignit-barnaszénhez mintegy fi% t őzeget és közömbösítés céljából kb. 4°/ meszet adott és ebb ől préstesteket állított el ő , amelyeket Kínában a fiatal rizsnövényzet gyökérzete alá helyezett a talajba. Véleménye szerint ezek a duzzadó testeknek (Quellkörper) nevezett készítmények felszívják a csapadékot, valamint a talajvizet és a növény gyökérzetének adják tovább. A víz abszorpciója révén térfogatuk n ő és ezzel el ő segítik a talaj lazítását. A gyökerek áthatolnak a duzzadó testeken, tápanyagait és a felszabaduló szénsavat felépítésükhöz felhasználják és lassanként felemésztik. Bár a hányón végzett kísérlet alkalmával duzzadó testeket nem lehetett felhasználni, Niederlausitzi lignit-barnaszénb ől, tőzegből és mészb ől laza elegyet lehetett összeállítani, amely legalább összetétele tekintetében megfelelt dr. Liese duzzadó testeinek. Dr. Liese nagy súlyt helyez arra, hogy a humusz ne keveredjék az ásványi talajjal. A kísérlettel azonban egyidej űleg azt is meg kellett volna állapítani, hogy a talaj hozzákeverésével nem érhet ők-e el ugyanazok az eredmények. Ezért tehát a duzzadó pépet tisztán és 25°/ 0 , 50°/ és 75°/ mennyiség ű föld hozzáadásával állították el ő. A kísérletben még egy mészparcella és egy 0-parcella is részt - vett. A pépet, illet őleg elegyet 25 X 25 X 25 cm méret ű lyukakba, 0,01 m3 mennyiségben töltötték. A mészparcellán mintegy 200 g mészmárgát alaposan összekevertek a földdel, az ültetés helyén. A duzzadó pép mintegy 5 cm-rel volt mélyebben, mint a dugvány alsó vége. .

44

A pépet, amely többszörös átlapátolás (jó keverék el őállítása céljából) a szállítás és az igen kis mennyiségekre való felosztás következtében igen sokat veszített eredeti nedvességtartalmából, igen száraz id őben helyezték el a talajba. Azonkívül nagyon kiszáradtak a kiásott lyukak falai, úgy hogy az a_ talajrész, amelybe a dugvány került, sokkal kevesebb vizet tartalmazott, mint a környez ő talaj. Kísérleti növényként Pop. trichocarpa és Pop. eur. f. robusta dugványokat ültettek el. Az említett, rendkívül kedvez őtlen ültetési feltételek ellenére a dugványok aránylag jól megeredtek (a Pop. euram. f. robusta átlag 70 0/0-ban, a Pop. trichocarpa 82°/ 0-ba n). A 0-parcellákon, amelyek víztartalma ültetéskor minden kétségen kívül nagyobb volt, mint a többi parcelláé, a dugványok sokkal nagyobb százalékban pusztultak ki (Pop. eur. f. robusta: O = 48°/0, tiszta duzzadó pép: 82 0/0 ; Pop. trichocarpa: O = 68°/ 0; tiszta duzzadó pép" 87 0/0 ). Legjobb hatása van a tiszta duzzadó pépnek; ezzel egyenérték ű a Pop. trichocarpa esetében a duzzadó pépnélküli mészparcella. A „duzzadó péphomok" elegy értékei a Pop. trichocarpa esetében csak kissé, a Pop. euram. f. robusta esetében sokkal alacsonyabbak, de a homok hozzákeverésének mérve és a megeredési százalék ..csökkenése között aligha lehet összefüggést találni

.

.

.

.

.

100 — 90

P. Irichocarpa 80—

P. eu r.

f robusta

60—

50 40 30

—

20 10

I

I I I I I Ca 25 50 75 100 % Megeredési Y^ 0

6. ábra. Duzzadó anyaggal végzett kísérlet 1952 b ől -

Magassági növekedés tekintetében még nagyobb mértékben maradnak el a trágyázatlan parcellák a trágyázottak mögött (Pop. trichocarpa: O = 17,47" cm, Ca = 26,47 cm; Pop. eur. f. robusta: O = 12,45 cm; Ca = 22,77 cm). Habár` a különböz ő duzzadó pépes tényez ők csak kis mértékben különböznek egymástól, úgy hogy sorrendjük nem tekinthet ő biztosítottnak, mégis feltűnő, hogy mindkét fajtánál a legnagyobb homokelegy ű (75°/o homok, 25%

45;

humusz) az els ő évben az élen, míg a tiszta duzzadó pép ű tényez ő a végén sorakozik. A további megfigyelési években (1955 ő széig) egy kivétellel a 25°/0-os jobb mint a 100°/ 0 -os keverék. A többi tényez ő helye időnként változik a sorrendben, de a Ca tényez ő ugyancsak egy kivétellel mindig a vezet ő helyet foglalja el és ismételten meger ősíti a mész szerepét a hányón termesztett nyárfa növekedésével kapcsolatban. Egyes kiásott növények gyökérzetének vizsgálata azt a benyomást kelti, hogy habár a gyökérvolumen a trágyázott parcellákon valamivel nagyobb, mint a trágyázatlanokon, a növény általában mégsem törekszik a trágyázott talajrészt er ő teljesebb gyökérfejlesztéssel kihasználni, hanem inkább hosszú gyökérágakkal kutatja át a talajt és keresi a tápanyagokat.

^--

rn

1 •

aa —

la o

IS 7s Cd 50 '00Y.

0 15 75 Cd 50

7s 700>.

(a

50 057

C;

C 50 'CG %

15 75 fa sc ,0c °;. ^

C

(a

75

75 50

'00 x

O 75 ra 50 ,70.5:

s957 P.^_

1955

.• .'ec e

7. ábra. A duzzadó anyaggal 1952-ben beállított kísérlet magasságnövekedési adatai 1952-től 1955-41

E megfigyelések alapján feltételezhet ő , hogy az alkalmazott duzzadó pép nem annyira tápanyagforrásként szolgál, hanem f őként vízmegköt ő képességével segíti el ő a növény növekedését. Ennek bizonyára az az oka, hogy az elegy előállításához használt barnaszén valószín űleg növényekre ártalmas anyagokat (szulfátokat) tartalmaz. Mégis megállapíthatjuk, hogy a duzzadó pépes trágyázással a nyárfadugványok meggyökerezése lényegesen javítható és hogy a növény úgy indul, hogy annak hatása mintegy négy évig tart. A duzzadó pépnél természetesen megfelel őbb a lyuk meszezése. Heuson szerint a szénpornak is van trágyázó hatása. Ellen őrizni akartuk ezt az állítást és ezért 1953 tavaszán megfelel ő kísérletet kezdtünk el. A kísérleti telepet egyúttal arra is felhasználtuk, hogy megállapítsuk, milyen különbség van a kénsavas ammóniák és a mész-ammonsalétromnak a nyárfára gyakorolt hatása között. Vizsgáltuk a szénpor, kénsavas ammóniák, mészammonsalétrom és trágyázatlan tényez őket. A kísérlethez Pop. eur. f. robustát használtunk. A hektáronként hozzáadott anyagok mennyiségei: Szénpor Mészammonsalétrom' Kénsavas ammóniák

4000 kg 220 kg 205 kg

A megeredési százalék — kétségtelenül a meszezés elhagyása következtében — 24%, tehát rendkívül csekély. A szénpor csak kevéssé kedvezett a nö46

vekedésnek, a mészammonsalétrom még egész kis mértékben is hátrányosan befolyásolta. míg a kénsavammóniák határozottan hátrányosan hatott (8 0/0 ). Magassági növekedés tekintetében az összes tényez ők csak alig különböznek egymástól, úgy hogy sem a szénpor, sem a mészammonsalétrom, sem a kénsavammónia trágyázó hatását nem sikerült megállapítani. Annak a körülménynek, hogy a szénpor alig segítette el ő a növekedést, különböz ő okai lehetnek. A szénporban lev ő kénvegyületek valószín űleg közömbösítették pozitív tulajdonságait. A kénsavas ammóniának a dugványnövekedésre gyakorolt kedvez őtlen hatását egyéb kísérleteknél is megállapítottuk. A kénsavas ammónia bizonyára még jobban savanyítja a már magában is erő sen savanyú kémhatású hányótalajt. Feltételezhet ő , hogy ezenkívül a trágyaként bevitt sók marti hatást fejtenek ki a dugványon fejl ő dő zsenge gyökerekre. Minthogy a mészammonsalétrom nitrogéntartalmát nem köti meg a talaj, az a körülmény, hogy ez a trágya nem hat a magasságnövekedésre csak azzal magyarázható, hogy — tekintettel arra, hogy már az ültetés el őtt kiszórták — a csapadékkal mélyebb rétegekbe jutott, még miel őtt a gyökerek, amelyeknek el őbb képz ődniök kellett, hasznosítani tudták volna ezt a tápanyagot. A növények magassága a kénsavas ammóniával és mészammonsalétrominal trágyázott parcellákon nagyjában egyezik a trágyázatlan parcellákéval a későbbi években és ez is arra vall, hogy a m űtrágya igen gyorsan eltávozott a gyökér környezetéb ől. Az 1951. évben végzett messzezési kísérlet és az 1952. évi duzzadó pépkísérlet alapján megállapíthatjuk, hogy már magával a meszezéssel nemcsak a gyökerezés százaléka, hanem a magassági növekedés is lényegesen javult. Annak a megállapítására, milyen mennyiség ű és kivitel ű meszet legcélszer űbb használni, melyik id őpont a legalkalmasabb a felszórásra és hogy a felületi vagy fészekmeszezés el őnyösebb-e, 1955-ben további meszezési kísérleteket végeztünk. Mészként égetett meszet és mészmárgát, kísérleti növényként pedig P. eur. f. robustát választottunk. A trágya felét 1954 tavaszán használtuk fel, a második felét 1954 őszén kellett volna felszórni. Ez azonban csak az égetett mészre volt lehetséges, a másik mészféleség ugyanis csak 1955 tavaszán mészkeverék (50 0/0 égetett mész, 50 0/ kálciumkarbonát) alakjában állott rendelkezésre. A szükséges mennyiségeket hektáronként 60 q, 100 q, 150 q, 200 q, és 300 q mennyiségben használták fel éspedig részben begereblyézve, részben aláásva. A megeredési százalék tekintetében nagy különbség van az égetett mész és a mészmárga között. Míg az égetett mésznél a trágyázott parcellák jobbak mint a trágyázatlanok, a mészmárga, illet őleg mészkeverék esetében éppen az ellenkező eset áll fenn. A mészmárga és a mészkeverék tehát határozottan hátrányosan hatottak a dugványok gyökér-eresztésére, minthogy e trágyaféleségek nagy tömegei nem kever ő dhettek eléggé er őteljesen a talajjal, szükségképpen felületi kérget képeztek, amelyet a dugványból fejl ődő hajtás nem tudott áttörni. A kísérlet egyesített eredményeképpen megállapítható, hogy az égetett mész, a mészmárga és a mészkeverék kedvez az egyéves nyárfa növekedésének, de a mészféleségek, a mésztömegek és a különböz ő kiszórási időpontok között nem sikerült lényeges különbséget felfedezni. Míg az égetett mész ked-

47

vez• a dugványok növekedésének, a mészmárga és a mészkeverék — a felületi elkérgesedés következtében — hátrányosan hatnak. Azok a kedvez ő eredmények, amelyeket egyes kísérleteknél legalább a fészekmeszezés megeredési százalékával .kapcsolatban elértünk, a fészek- és felületi meszezés közötti különbség megállapítására ösztönöztek. A vizsgált tényezők a következők voltak: 1. Fészekmeszezés, 2. felületi meszezés begereblyézve, 3. felületi meszezés lazítással, 4. fészek- és felületi meszezés kombinálva. A felületi meszezéshez 100 g/ha égetett mesze/t vettünk alapul, a fészekmeszezéshez ültetési helyenként 0,5 kg-t használtunk fel. A kombinált fészek- és felületi meszezéshez hektáronként 60 q anyagot egyenletesen szórtunk fel az egész felületre és lyukanként 0,5 kg anyagot adtunk. A kísérletet négy fajtával, Pop. berolinensis, Pop. eur. f. regenerata, Pop. eur. f. robusta és Pop. eur. f. ismeretlen dugványokkal végeztük; a fajtaparcellák területe 300 m2, a meszez őparcelláké 60 m 2 volt. 12 mm vastag, 27-28 cm hosszú dugványokat használtunk fel. A fészekmeszezéskor 20 X 20 X 20 cm nagyságú lyuk földtartalmával er őteljesen kevertük össze a meszet. A meszezést 1954. decemberében hajtottuk végre, a gyökerek 1955. április elején eredtek meg. A megeredési százalék a négy fajta átlagában 86, és a fajtánkénti átlag 81,25 és 89,60 között változik. Három fajtánál a „lyukmeszezés" és „lyuk és felület meszezés`` el őnyösebb mint a. felületi meszezés. Legnagyobb a különbség a Pop. eur. f. regenerata esetében a lyukmeszezés (93,4 0/0 ) és a begereblyézett felületi meszezés (60 0/0 ) között., .

.

.

100

—

90 — a0— 70 J0

60 — 50

—

10

40 — 30—

-

10 — A0 —

ion FI! Lo

Sorol

FI! La flh

loF/

LoF/ f[F

Flh

La f/h

La F / h

RegeneraIa Eu ram

RObus/a Negeiedesr

LOf/ FI!

[o F/ FI!

Lo Sorol

x

Je/mogyOrplO/

LOFL FI/ F/n

La

fin

RobUs/a

lof/ FI! La Flh

RPgenerala

Lof/ 10

F//

F/A

!uram

MOgOttOg, noVkkedeu Le fl • luk- PS fPÁvlPlr meszPZPJ FI/ • fP/U/PI/ mPJZPIPS/OIi/OJSOI

C 0 • LuA mPSZPIPS F/A • Fp//j/pI//lAo5IP1pJ bPgPrpbLypIVP

8. ábra. Fészek- és felületi meszezési kísérlet 1956-ból Ha összeállítjuk a négy fajta eredményét, a növekedési százalék tekintetében a következ ő sorrendiséget kapjuk: Fészek- és felületi meszezés, Fészekmeszezés, Fellazított felületi meszezés Begereblyézett felületi meszezés. A fészekmeszezéskor a dugvány közvetlen környezete mintegy 0,04 m 2 terüln125/hamészyigejut,afk-éslümezobi-

48

nálásakor ehhez még 6 t/ha jön hozzá. Ez a rendkívül er ős meszezés egyáltalán nem káros, s őt éppen ellenkez őleg, hasznos. Felületi meszezéskor a dugvány közvetlen környezete (0,04 m') csak 40 g égetett meszet kap, míg fészekmeszezéskor 500 g-t. Az átlagos megeredési százalék „felületi meszezés, fellazítással" esetében csak 3,3 0/o-kal alacsonyabb, mint a „fészekmeszezésé", ezzel szemben a „felületi meszezés fellazítással' és a „felületi meszezés begereblyézve" között átlag 11,7°/ 0 a különbség. Ez a kísérleti eredmény azt mutatja, hogy a gyökérképzéshez sokkal lényegesebb a mész er őteljes összekeverése a talajjal, mint a mészadag növelése. A magassági növekedés esetében ugyanaz a sorrend áll fenn, mint a gyökér eresztésnél. A fészek és a felületi meszezés kombináltan, és a fészekmeszezés csaknem egyenérték ű , míg mindkett őnél a „felületi meszezés begereblyézve" el őnye kétszer olyan nagy a „felületi meszezés, fellazítással" szemben. Az els ő vegetációs id őszakban tehát a magassági növekedésre fennáll az, hogy ha kevés mészmennyiséget koncentrált alakban a dugványt körülvev ő földdel intenzíven összekeverünk, ennek sokkal nagyobb a hatása, mintha nagy tömeget osztunk el az egész felülettel. A felületi meszezéskor a mész mélyebb beásása el őnyösebb, mint a begereblyézés. É getett mész alkalmazásakor számolnunk kell azzal, hogy„ az égetett mész nem eléggé tartós hatást gyakorol a kvarcdús hányóhomok talajra. El őnyösebb lenne e tekintetben a szénsavas mész (szénmárga), minthogy agyagtartalma következtében a talajt is javítja. Még tartósabb hatást várhatunk azonban a kohósalaktól, minthogy tápanyagai lassanként felszabadulnak. Más vidéken erdei feny őnél is sikerrel alkalmazták. Ezért 1955. tavaszán a Stalinstadti Kombinát Ost kazánsalakjával végeztünk kísérletet. Ennek öss z etétele a következ ő : -

Ca O (mész) Mg O (magnézium) Si 02 (kovasav) Al2 03 (alumíniumoxid) Mn O (mangán) Fe2O3 (vas) P2 05 (foszfor) Ca S (kén) .

45,6°% 1,0% 36,2°% 10,0% 2,8% 1,6 °%

0,05°% 1,1%

A Ca tartalom ugyan nem nagyon nagy, ezzel szemben alumíniumoxidot, magnéziumot, foszfort és mangánt tartalmaz a salak. A kohósalakot az alábbi mennyiségben használtuk fel: 7,5 t/ha, 15 t/ha, 30 t/ha, 60 t/ha. Ezeket az adagokat széles felületen szórták szét; más parcellákon a 15 t/ha felületi trágyázáshoz még további 3 kg/m 2, azaz 1,2 kg trágyázás jutott fészkenként. Ellen őrzés céljából még egy O-parcellát is létesítettünk. A dugványok megeredését el ősegítend ő minden dugvány (a 0-parcellán is) 100 g égetett meszet kapott. Március végén április elején a kohósalakot felszórták és bemarózták. Az égetett meszet az ásónyomnyi földdel er őteljesen összekeverték; ugyanez történt a kohósalakkal, a fészektrágyázásra el őirányzott parcellákon, egy héttel késő bb. Április közepén kiültettük a Pop. berolinensis és Pop. eur. f. robusta fajtákat. A mész hozzáadása következtében az átlagos megeredési százalék a Pop. eur. f. robusta esetében kb. 72 0% és a Pop. beroninensis esetében kb. 93 0/0 . Habár a kohósalak csak lassan hat, a Pop. eur. f. robustánál 15 t/ha-val —

4

Bakkay László: Nyárfakonferencia

49

84,5%-os megeredést értünk el, a Pop. berolinensisnél hektáronként 60 tonnával, 100%-os volt a megeredés. Mindkét fajtánál a kohósalakkal trágyázott parcellák részben jobb, részben rosszabb eredményeket mutattak, mint a 0parcellák, (tiszta mészparcellák). A kohósalak-adag nagysága és a megeredési százalék között tehát nem állapítható meg összefüggés. Ezzel szemben a magassági növekedést már az els ő évben határozottan elősegíti a kohósalak; mert azok a parcellák, amelyek kohósalakot kaptak, a O-parcellák el őtt állnak a rangsorban. Mindkét nyárfa fajtánál kb. ugyanaz :a sorrend, csak az a különbség, hogy a Pop. eur. f. robusta esetében a 60 t/ha tényező szerepel az élen, míg a Pop. berolinensisnél — 15 t/ha felületi trágyázás 1,2 kg fészektrágyázással kombinálva ugyanazt a hatást eredményezi, mint

tm

40—

PO — 70 —

60 50 -10-

so — -30

—

e

10 — 70 -

6 75603075757 .77kg

70 —

0 756030 757,57 • 1,2kg

Pop Pur / rObUt/d P bP(o//nPnS/S IlegPredPS7 %

0 15603075757 .7259

075 60301575r .7240

Pop eur f robur!a Pop Der Olin7rs /y0005509/ .00.'P*Pl16

9. ábra. 1955-ben kohósalakkal végzett kísérlet

60 t/ha felületi trágyázás. Tehát sokkal kisebb — részben a talajba fészektrágyázással bevitt — mennyiséggel éppen olyan jó indulást biztosíthatunk a növénynek, mint igen nagy adaggal; meg kell azonban várnunk, hogyan alakul majd a nyárfák további fejl ődése. Az első év kísérleti eredménye tehát azt mutatja, hogy a meszezés ellenére a megeredés kohósalakkal részben tovább javítható és hogy a magassági növekedés tekintetében már az els ő évben 50°/0-os túlteljesítmény érhet ő el. Az eddigi meszezési kísérletek világosan kifejezésre juttatják, hogy kizárólagos meszezéssel a gyökéreresztés és a növekedés lényegesen javítható. Minthogy azonban a Niederlausitzi hányókon más tápalapanyagok: nitrogén, foszfor és kálium minimális mennyiségben találhatók, s őt néha teljesen hiányoznak, a nyárfa növekedését feltétlenül m űtrágyázással kell el ősegítenünk. Az 1952 óta végrehajtott számos kísérlet célja annak megállapítása, milyen mennyiségek, milyen trágyakombinációk és milyen trágya féleségek legmegfelelőbbek a hányón a nyárfa számára. Először is egyszeri nitrogén-, 'foszfor-, kálium-, mészadagolással és e tápanyagok teljes adagolásával végeztünk 1952-ben kísérletet. Ezeket a trágyákat ammóniumfoszfát, szuperfoszfát, különleges káli és égetett mész alakjában használtuk fel. Nitrogénb ől, foszforból káliumb ől hektáronként 375 kg-t, vagy fészkenként 6 g-t használtunk fel, mészb ől hektáronként 5000 kg-t, illet őleg 80 g-t. Közvetlenül a kiültetés el őtt a trágyát er őteljesen összekevertük a ki-

50

Részlet a Pop. euram. f. robusta-val beállított kísérleti területrő l 3 éves korban (az üres terület, ahol nem történt meszezés)

Ugyanaz a kísérlet mint el őz ő képen Pop. trichocarpa-val 5 éves korban

XIII

Az el őz ő két képen látható kísérleti terület látképe (1 éves)

A isieszezési kísérlet 2 éves korban

XIV

emelt földdel. A teljes trágyázáskor az ammóniumszulfátot csak kés őbb, fejtrágyaként alkalmaztuk. Kísérleti növények voltak a Pop. berolinensis és Pop. eur. f. robusta. • A megeredési százalék a trágyázott parcellák esetében, a N-parcellák kivételével nagyobb, mint a 0-parcelláké. A mész sokkal el őnyösebb mint a többi tényez ő (74°,/0 , illetőleg 81% növekedés), az ammóniumszulfát határozottan hátrányosan hat (23°/ 0 , illetőleg 33% a 0-39°/o -kal, illetőleg 430/0 -kal szemben). Mindkét fajtánál a tényez ők sorrendje a következ ő : Ca, P, teljes trágya K, trágyázatlan . . N. Magassági növekedésben az összes trágyázási tényez ők, az ammónium szulfát is, felülmúlja a trágyázatlan parcellákat. A Pop. eur. f. robusta esetében a sorrend: teljes trágya, Ca, P, K, N; a Pop. berolinensisnél a teljes trágya és a Ca helyet cserélnek. A Pop. ezr. f. robusta esetében a teljes trágya 83°/ 0 -kalmújfeüOt(rágyzalne),Pop.brinséledgaC :85 0/0-kal. Az 1952-1955 megfigyelési évek folyamán 34°/ 0 -ra, illet őleg 19°/0 -ra csökken ez az el őny, de ez id őszak után is még mindegyik trágyázott Pop. eur. robusta parcella felülmúlja a trágyázatlanokat, míg a Pop. berolinensis ese- f. tében, a negyedik évben felülmúlja a P és K tényez őket. A trágyázás hatása tehát — (a Pop. berolinensisnél ugyan a nem mindegyik tényez őre vonatkozólag) — legalább a negyedik évig tart, el őreláthatólag még tovább is.

110

_

9n_ so106050-

4o30— 10 — 10 —

^^ O VCaPKN

OVCaPKN

OVCaPKN

OY(aPKN

1952

1953

1954

1955

eur

I rObus /a

0

VCaPKN

1.952 Pu •

OVCaOKN 1453

OY(aPKN 0VCdPKN 1954

1955

Pop. berolinensis

10. ábra. 1952-ben ásványi trágyákkal beállított trágyázási kísérlet magassági növekedés eredményei. 1952-1955 években mérve.

Figyelemre méltó, hogy a Pop. eur. f. robusta esetében a teljes trágyázás és a Pop. berolinensisnél a mész mind a négy éven át az élen jár. Sajátságos, hogy a Ca, a Pop. eur. f. robusta esetében a második helyr ől fokozatosan az ötödik helyre süllyed, míg a Pop. berolinensisnél tartja a vezet ő helyet. Az ammóniumszulfát mindkét fajtánál el őrenyomul és a Pop. berolinensisnél a negyedik évben a második helyet foglalja el. A talajsavanyító hatás tehát lassan alábbhagy és a nitrogén növekedést el ősegítő hatása nyomul az el őtérbe. A kísérlet csak a Pop. eur. f. robusta esetében mutatja a teljes trágyázás előnyeit. Tehát lehetséges, hogy egyéb kombinációk jobban hatnak. A kísérlet azonban nem ad felvilágosítást arra vonatkozólag, hogy milyen trágyamennyiségek a leghatásosabbak a hányón. Ezt a két szempontot els ősorban az 1953-ban kezdett kísérletnek számos

51

tényez ővel kellett volna tisztáznia. Összesen 25, tényez őt ( a trágyázatlant is beleértve) vizsgáltunk. Először az alaptápanyagokat külön, majd kétszeres, háromszoros és négy: szeres összetételben adagoltuk. A teljes trágyázást három adagolás után csökkentettük, a teljes trágyázáshoz minden esetben egy tápanyagot egyszeres és kétszeres mennyiségben adtunk hozzá. Nagyon messzire mennénk ennek a kísérletnek a részletes leírásával, különösen, .mert a dugványok nagyon különböz ően eresztettek gyökeret és a mért magasságok ezért nem tükrözik vissza pontosan az egyes tényez ők hatását. Az első év mégis azt mutatta, hogy a legjobb tényez ő , a kétszeres teljes trágyázás 65 0/0-kal múlja felül a O tényez őt és hogy a kombinált és a leger ősebb adagok kedveztek legjobban a növekedésnek. A két következ ő megfigyelési évre vonatkozólag nagyjából ugyanezt mondhatjuk. Minthogy a kísérlet, a csekély megeredési százalék következtében pontos kiértékelést nem tett lehet ővé, 1955 tavaszán a kísérletet megismételtük. Minthogy a kísérletek rendkívül komplikált és terjedelmes számítását egyszerűsíteni kívántuk, a tényez ők számát a felére csökkentettük.

.

A trágyázás hatását ismét a Pop. eur. f. robusta és a Pop. berolinensis fajtákon vizsgáltuk. A kísérlet eddigi összeredményeképpen megállapíthatjuk, hogy a teljes trágyázás (600-900 kg/ha) valamivel jobban segíti el ő a magassági növekedést, mint egyéb trágyázások vagy trágyakombinációk, de ez nagymértékben befolyásolja a gyökérfejl ődést. Minthogy az egyszer ű meszezés a talajjal er őteljesen összekeverve a dugványok növekedését nagymértékben el ősegíti és ez az eljárás a magassági növekedést iás szolgálja, célszer ű a Niederlausitzi hányókon, dugványkultúrák létesítésekor, csak meszezni és csak a második évben egyéb tápanyagokkal trágyázni. Megfelel ő kísérleteket tervezünk. Ha az eddigi trágyázási kísérleteknél a meszezést a teljes trágyázással összehasonlítjuk, akkor a dugványok megeredésére vonatkozólag ismét a meszezési fölényt kell megállapítanunk. A magassági növekedésre való hatás tekintetében ezek a tényez ők kb. egyensúlyban vannak. Az 1951. évben végrehajtott fent említett fajtakísérlet kivételével az összes kísérleteket dugványokkal végeztük. A dugványnak a hányó kedvez őtlen telepítési feltételei mellett gyökeret és föld feletti részt kell kifejlesztenie. Kézenfekv ő tehát a gondolat, hogy a növénynek megtakarítsuk a gyökérképzést és sarjhajtás képzésére szorítsuk, amely a hányó adottságaihoz már eleve képes alkalmazkodni. Ezt visszavágott csemetékkel érhetjük el. A hányótalajba vitt egy- vagy kétéves nyárfát kiültetés után a föld színéig visszavágjuk. Az 1953-ban kezdett kísérletnek kellene megmutatnia, hogyan viszonylik a visszavágott csemeték teljesítménye a vissza nem vágottakéhoz. A kísérleti növények: Pop. eur. f. robusta, Pap. berolinensis, Pop. eur. leipzigi eredet ű, Pop.. eur. Sacrau 79. 400 darabonként, 1,0 X 1,0 m hálózatban ültették ki az egyéves nyárfákat. A megeredési százalék a Pop. eur. f. robusta és a Pop. berolinensis esetében, a visszavágott és visszavágatlan csemetéknél ugyanaz, azaz 100%. Ezzel szemben a Pop. eur. leipzigi eredet és a Pop. eur. Sacrau esetében a visszavágott csemeték 100 0/0 -ban, a visszavágatlanok viszont csak 91,5, illet őleg 71,5%ban eresztettek gyökeret. E két fajtánál tehát a visszavágás kedvez ően befolyásolja .a gyökér eresztést. .

,

52

1 éves trágyázási kísérlet

2 éves visszavágott csemeték

XV

Kísérletek a magassági növekedés megfigyelésére. A csemeték 3 évesek

6 éves Pop. trichocarpa az 1951-bő l származó meszezési kísérletben

XVI

A kísérlet eredményét egyel őre annyiban foglalhatjuk össze, hogy azoknál a nyárfafajtáknál, amelyek a hányón rosszul gyökereznek, a megeredést visszavágással javíthatjuk meg. A magassági növekedést azonban, legalább is az első években, ezzel az eljárással nem befolyásolhatjuk kedvez ően. Az összes kísérleteknél f őként a Pop. berolinensis, Pop. trichocarpa és Pop. eur. f. robusta fajtákat alkalmaztuk, mert ezek igénytelenek. Meg kellett állapítanunk tehát hogy azok közöt a fajták között, amelyeket igényesebbeknek ismerünk és f őként a Graupában lév ő törzsek között akadnak-e olyanok, amelyek különösen alkalmasak hányón való telepítésre? Az alkalmassági vizsgálat végrehajtása céljából 1954., 1955. és 1956. években fajtakísérletekhez kezdtünk. Az 1954. évi kísérlet 81 törzset ölelt fel, amelyeket mint kétéves nyárfákat nyolcasával 60 X 60 X 40 cm méret ű fészkekbe 2 kg mészmárga hozzáadásával 3,0 X 3,0 m hálózatba ültettünk, majd viszavágtunk. A kísérleti vázlat ebben az estben 9 X 9 kétszeres rács, négy ismétléssel. Mindegyik parcellán két növény van. Majdnem minden törzs megeredt. Csak az egyik törzsnél volt 7, egy másiknál 6, egy harmadiknál 3 kiesés. Három törzsnél két növény, 11 törzsnél 1 növény esett ki. Azok a törzsek, amelyeknek alacsony a megeredési százaléka, magasságban is keveset n őnek. Általában az Aigeiros törzsek magasabbak, mint a Tacamahaca. A legjobb és a legrosszabb törzsek közötti különbözet 4350/ 0 . Egyes fajtákat több törzs képvisel. Ezek magassági növekedése egyes esetekben igen eltérő . A Pop. eur. f. regenerata 5 törzsének magassága a következ ő : 95,4 cm, 55,7 cm, 51,7 cm, 49,5 cm, 37,8 cm. Az eddigi kísérleti telepeken termesztett fajták közül ebben a kísérletben a Pop. berolinensis, a Pop. eur. f. robusta és Pop. eur. f. Sacrau 79 szerepelnek. Ezeket messze túlszárnyalják a P. eur. f. regenerata, monilifera, Eugenei, nigra és serotina. Ez az el őny többszöri átültetés ellenére a magassági növekedés tekintetében a második termesztési év'ben megmarad. Minthogy a kísérlet beindításakor nem lehetett teljesen egyenérték ű anyagot alkalmazni, a következ ő években további átültetéssel kell számolni, úgy hogy a két els ő növekedési év alapján még nem alkothatunk végleges véleményt arról, hogyan viselkednek majd a törzsek a hányón. 1956 tavaszán 36 további törzzsel, egyéves növényekkel újabb fajtakísérletet végeztünk; a növényeket itt is visszavágtuk. Csaknem minden növény meggyökeresedett, csak három törzsnél esett ki egy-egy növény. A magassági növekedés különbözete ebben az esetben legfeljebb 31 0/o volt. Az 1954. évi kísérlettel ellentétben a Tacamahaca nyárak átlagmagassága valamivel nagyobb, mint az Aigeirosé. Ebben az esetben nem a Pop. eur. f. regenerata vezet, hanem a Pop. eur. f. serotina. Túlszárnyalja a Pop. eur. f. Eugeneit, a Sacrau 79-t és a Pop. trichocarpat. Valószín ű tehát, hogy az eddigi kisérleteknél nem alkalmazott fajták, mint például a Pop. eur. f. regenerata, serotina és mások jobban fejl ődnek a hányón, mint a Pop. eur. f. robusta, Pop. berolinensis, Pop. trichocarpa. E mellett meggondolandó, hogy a Tacamahaca szekció képvisel ői részben bokrosabban n őnek elsősorban a Pop. trichocarpa — mint az Aigeiros hibridek úgy, hogy az összes növekedésbeli teljesítmény, nemcsak a magassági növekedés, feltehet ően egyenlő . Ilyen irányú kutatásokat még a jöv őben végezni kell. .

—

53

Összefoglalás. 1. 1951 óta számos kísérletet végeztünk a nyárfának a niederlausitzi sima felszín ű hányókon való termesztésével kapcsolatban. 2. E kísérletek célja a legjobb termelési módszer megállapítása, a nyárfa növekedésének el ősegítése különleges trágyázási eljárásokkal és a hányón fennálló viszonyoknak megfelel ő fajták kiválasztása. 3. Visszavágott növények alkalmazásával a nyárfa csaknem 100 0/o-os megeredését biztosítottuk. 4. Dugvány kultúra is lehetséges, ha a területet er őteljesen meszezzük és megfelelő hosszúságú és vastagságú dugványokat alkalmazunk. Dugványozás. olcsóbb, mint a nyárfacsemete ültetés. 5. Nagyobb megeredési százalék elérése céljából el őnyösebb a fészektrágyázás, mint a felületi trágyázás. Így a mész alaposabban keveredik a talajjal és a dugvány közelében nagyobb mészkoncentráció létesül. Túlmeszezés .okozta_ káros behatást nem észleltünk. 6. A fiatal növények növekedését trágyázással lehet el ősegíteni. Műtrágya , alkalmazása esetében, ajánlatos el őbb meszezni és csak azután trágyázni, amivel kiküszöbölhetjük a dugványok meggyökeresedését gátló tényez őket. A legmegfelelőbb trágyázási módszer és mennyiség megállapításához még további kísérletekre van szükség. 7. Az aránylag igénytelennek ismert nyárfafajtákat: a Pop.- trichocarpa, Pop. berolinensis és a Pop. eur. f. robusta fajtákat a telepítési hely tekintetében igényesebb fajták, mint például a Pop. eur. f. regenerata, marilandica, gelrica és mások magassági növekedés tekintetében a hányón felülmúlják. 8. Amennyiben ötéves megfigyelési id őszak alapján ítéletet lehet alkotni, a kísérletek azt mutatják, hogy a nyárfa még a táptalajszegény hányótalajon is térmeszthet ő . A kedvez őtlen term őhelyen a nyárfa természetesen nem nyújtja ugyanazt, mint az abszolut nyárfatermesztési helyeken, különösen, mert széls ő séges éghajlati viszonyok hatása alatt is áll. Feltételezhet ő azonban, hogy bizonyos szélvédettség megteremtésével és miután a talaj lombhullás révén humuszbanfokozatosan gazdagodik, a magassági növekedés javul; ezzel legalább azt a célt érhetjük el, hogy a teljesen feltáratlan talajt hasznothajtó felületté alakítjuk át.

.

.

.

-

-

000

54