Baráti koncertkörútra indult az együttes két Ikarus autóbusszal, benne 110 főből álló vidám fiatalokkal, és egy teherautó, megpakolva a kelékekkel

Előadás részletek történetek 1950-1970

Csehszlovákia Kerékgyártó László / kórus anyagából)

–

(Forrás:

1956.aug. 18.- 28. Baráti koncertkörútra indult az együttes két Ikarus autóbusszal, benne 110 főből álló vidám fiatalokkal, és egy teherautó, megpakolva a kelékekkel. 1870 km utat tett meg a társaság a Vág mellett, szép tájakon. A turnén résztvevő csoportok: kórus, szimfonikus zenekar, rajkózenekar és tánckar. A vezetőség: Huszár Tibor a Bp.-i DISZ Bizottság elnöke, Szigeti Pál KME, Bánáth Péter Nemzeti Színház, Vincze György újságíró, dr. Schillinger főorvos Az útvonal: Budapest – Komárom – Pöstyén – Vágbeszterce / Povaska Bystrica/ Vágbeszterce volt a bázis, itt volt az első fellépés, és innen indult a társaság a további fellépésekre, amiket kirándulásoknak is fel lehetett fogni. Sulov völgye, festői szépségű táj – Zsolna Csorba tó – Tátrafüred – Lomnic – Mikulás, Rózsahegy – 1200 fős kultúrház Trencsén Teplice (csodás fürdés volt!), szúnyogtámadás alatti sportpályán.

esti

műsor

Gerőfalva (úttörőtábor látogatás), Lednicróna (üveggyár) fellépés egy moziban Privigye – Nyitra Pozsony – nem engedték a himnuszok előadását. (a műsort a kórus mindig a cseh, a szlovák és a magyar himnusz eléneklésével kezdte). Az előadás azért így is sikeres volt. Este 10-kor indult a konvoj hazafelé, hátra voltak még a vám izgalmai. Másnap reggel ½ 10-re érkeztek a buszok a székház elé. Összegezve a turnét, szép tájak, kedves fogadtatás, jó sör, és jó előadások.

Hátsó sor bal, Kontos Vince Hátsó sor jobb lány és fiú is táncos, ha valaki tudja a nevüket írja meg!

Franciaország – Dijon (Forrás: Krausz Imre) 1956 szept.12.-19. Párizs 1956 szept.19.-23. Nemzetközi szüreti borfesztivál A hangulatot a bortermelő országok képviselőinek mindennapos jelmezes felvonulása teremtette, és az, hogy a város vezetői fogadást adtak, persze borral! A város gyönyörű dómjában, Ünnepi mise után közös előadás volt a program, nemzetenként 1-1 számmal.

Vendéglátóink látogatást szerveztek a helybéli Larvin csokoládégyárba, ahol tömtük magunkba a csokoládét, plusz egy nagy csomag ajándékot kaptunk. A vacsorák a szállást adó diákotthon éttermében voltak, ital csak bor volt! Valamelyik ország fiataljai egy cső végződésű duda nyomásával spriccelték a bort a szemben ülő szájába,- ha sikerült… A fesztivál végeztével elutaztunk Párizsba négy napra, ahol két előadást tartottunk, és ismerkedtünk a várossal. Vezetők: Szigeti Pál, Aszalós Károly Tánckar: 7 pár Szabó Ica Kiss Vera

Huszárik Pál Budás István

Dobi Irén Graff Ani

Szőgyi József Buzik László

Galamb Mária Neupor Nóra Spitz Magda

Kovács László Szabó György Krausz Imre

5+2 előadás Műsor: Csárdás, Bogáti, Süveges, Legényavató, Matyó tánc, Francia tánc

Franciaország (Forrás: Krausz Imre) 1956. december 8. – 1957. február 18. 55 város – 68 előadás – 68 nap – 11.750 km utazás autóbuszon Vezetők:

Aszalós

Károly

tánckar

vezető,

Komoly

Péter

/minisztérium/, Bánki László Impresszárió: Raymond Duchemin, Guillier Dishman Táncosok: 10 pár: Balogh Irén Molnár Magdi Galamb Mária Hahn Erzsébet Kovács Erzsébet Kiss Vera Szabó Ilona Kertész Márta Szilák Mária Haraszti Piroska

Buzik László Szőgyi József Kovács László Szirmai Béla Varga Tibor Huszárik Pál Fehér Ferenc (id.) Budás István Pataki Pál Krausz Imre

Műsor: Matyó tánc, Kard tánc, Cigány tánc, Legényavató, Csárdás, Üveges, Sarkantyús csárdás, Bogáti, Mokfalvi Az indulás november 7.-én lett volna, de… helyette, december 8.-án indultunk autóbusszal és teherautóval. A határnál a járműveket nem engedték tovább, így hát gyalog mentünk át, cipelve a kosztümös ládákat. Innen tovább olyan katonai teherautókkal utaztunk, amelyek a magukat meggondolt disszidenseket hozták vissza a határra. A teherautókkal Nickelsdorfba vittek, ahol az impresszárió, Raymond Duchemin várt ránk, és vitt tovább vonattal Bécsig, majd tovább Lillebe, ahol december 10.-én egyszerre két előadással megkezdődött a turné. A napidíj 900 régi Franc volt, majd két hét után a nagy siker eredményeként felemelték 1200 Francra, a teljes ellátás mellett. Az egyik hosszú utazás során 1 órás pihenőre megálltunk egy városban. Amikor tovább mentünk kb. fél óra múlva vettük észre, hogy Szőgyi Jóska nincs közöttünk. Az új városba

érkezésünk után rögtön a színházba mentünk, átállítani a számokat, és mire végeztünk, az előadás kezdése előtt betoppant Jóska. Szerencsére nem veszett el, de hogy miként került oda…?!

NDK – Lipcse, Drezda (Forrás: Krausz Imre és 1958 július 7.-14. kutatási anyag felhasználása A fotók illusztrációk) Vezetők: Szigeti Pál, Kiss Lajos Táncosok: Galamb Muci

Kovács Laci

Neupor Nóra Graff Ancsa

Buzik Laci Szőgyi József

Józan Márta Madarász Mari

Szabó Gyuri Krausz Imre

Kontos Vince Szólisták: Vadady Ágnes, Szirmai Béla Énekes: Róna Mária, v. Pelles Júlia Rajkó zenekar 18 fő, Prímások: Berki László, Horváth Zsuzsa, kisprímás: Varga Jenő Műsor: Aszalós Károly Aszalós Károly Vadady Ágnes

Matyótánc Kardtánc Székely

Szirmai Béla Vadady Ágnes Szirmai Béla Szirmai Béla

Pintes Marosbogáti Cigányok Sarkantyús csárdás

A „Cigányok”a 3-as cigány első változata. Táncolta: Vadady Ágnes, Szirmai Béla, Kovács László

NDK országos hangversenykörút kutatási anyagokból összeállította

(Forrás:

1958. október 1. – november 20. Vrábelné Molnár Erika) Vezetők: Szigeti Pál, Ligeti Jenő A tánc szempontjából szólista turné volt, egy szóló táncospár utazott Neupor Eleonóra és Szirmai Béla 17 tagú Rajkó zenekar Berki László, Horváth Zsuzsa, Sárközi Mihály, Rácz Vilmos, Mezei József, Túró Kálmán, Farkas János, Zsákai László, Lakatos Sándor, Ökrös József, Balogh Elemér, Kontra József, Gallyas József, Horváth Zoltán, Kecskés Géza, Lollé György, Varga Jenő Énekes: Rosner Melanie

A turné 51 napig tartott, és ez alatt 56 fellépést adott a társaság, ami igen komoly teljesítmény volt! A hidegnek ismert német közönséget teljesen meghódította a zenekar és a szólisták, rendszeresek voltak a vastapsok és az ismétlések. Az úti jelentés szerint „A táncszólisták mind művészi teljesítmény, mind magatartás szempontjából dicséretre méltó teljesítményt nyújtottak és jelentős részük volt a sikerben.” Műsor (táncos): Székely tánc, Kardtánc, A kútnál, Cigánytánc

A turné utolsó állomása Berlin, ahol a Berlini Ünnepi napokra kiérkezett nagytánckarhoz csatlakozva, november 19.-én közösen adták a gálaműsort.

Kelet-Németország / Berlin, (Forrás: Krausz Imre) Berlini Fesztivál 1958. november 18.-24. A demokratikus Berlin 10 éves jubileuma alkalmából „Berlini

Ünnepi Napok” került megrendezésre 1958. november 16-30 között Kelet-Berlinben. A programban minden kulturális, művészeti ág szerepelt, opera, színház, film, zene, könyv, cirkusz, kiállítások. November 19.-én a Deutsche Sporthalle-ban rendezték a Nagy Nemzetközi Néptáncestet Felléptek: szovjet, magyar, román, lengyel, francia néptáncegyüttesek és a rendező NDK néptáncegyüttese. Együttesünk: Volkstanzensemble Petőfi, Budapest néven szerepelt. (Az együttes neve ebben az időben DISZ Petőfi Művészegyüttes volt.)

Táncosok: Vadady Ágnes, Graff Ancsa, Józan Márta, Galamb Muci, Madarász Mari Szőgyi József, Szabó Gyuri, Krausz Imre, Buzik Laci, Kovács Laci, Kontos Vince Csatlakozott a társulathoz az október 1.-óta NDK-ban turnézó 17 tagú Rajkó zenekar, valamint Neupor Nóra és Szirmai Béla Műsor: Aszalós: Aszalós: Aszalós: Szirmai: és Krausz Imre Szirmai: Vadady:

Matyó tánc Vizsgák előtt Kardtánc Pásztor tánc,

Szólót táncol: Vadady Ágnes

Üveges tánc Marosbogáti legényes tánc

Vadady: A kútnál, Szólót táncol: Neupor Eleonóra és Szirmai Béla Szirmai: Cigányok Szólót táncol: Vadady Ágnes és Kontos Vince Szirmai: Sarkantyús csárdás A Deutsche Konzert- und Gastspieldirection Zentrale vezetőjének nyilatkozata szerint nagyon sikeresnek ítélték meg az együttes, az év folyamán lebonyolított 3 turnéját, és jelezték, hogy a jövő év folyamán ismét szívesen látják a társaságot az NDK-ban.

Irak (Forrás: Vrábel Mihály) 1959. július, egy hét Az 1959-es évben került megrendezésre a „Bécsi VIT”. A magyar kulturális delegációt az Állami Népi Együttes képviselte. Ezzel egyidejűleg egy iraki turnéra is meghívást kapott az együttes. Az utazó társaság összetétele a következőképpen alakult: az Állami Együttes azon tagjai, akik nem utaztak Bécsbe, a mi Irakba utazó együttesünkbe kerültek át. Már a repülő út is hozott érdekességeket. Egy KLM külön géppel repültünk, melynek a fedélzetén egy bár is volt, és a KLM tiszteletbeli klubtagsággal lepett meg minket. Bagdadban két külön szállodában laktunk. A híres Bagdad Hotelben, és egy kisebb családias szállóban, ahol a kertben terítettek és házi kosztot szolgáltak fel.

Abban az időben rendkívüli személyi kultusza volt Kaszen (Abdul Karim Kászim) miniszterelnöknek, mely imádatnak úton útfélen szemtanúi voltunk. Például amerre ment a kocsija, a nyomára is letérdeltek az emberek a porba. A kormány tiszteletére is adtunk egy díszelőadást, amely Bagdad lóverseny pályájára telepített színpadon történt. A biztonsági ellenőrzések óriási élményt jelentettek. A színpadtól kb.15. m távolságra, voltak elhelyezve az ülőgarnitúrák. A biztonsági emberek az előadás megkezdése előtt fémkeresőkkel átvizsgálták az üléseket, majd beleültek, és csak Kaszen és vendégei megérkezésekor közvetlenül nekik adták át a fotelokat. A kiépített nézőtér mellett kb. 100 m hosszan terített asztalok voltak, rajta minden fajta csodálatosnál csodálatosabb étel különlegességekkel. előadás után fogadás, és tűzijáték zárta be az estét.

Az

Táncosként nagy élmény volt az Állami hivatásos táncosaival közösen dolgozni, fellépni a színpadon. A repertoáron az állami számai is szerepeltek, amibe mi is beálltunk. Táncosok: az Államiból: Papp Ida, (Polákné Papp Kati, édesanyja) Szöllősy Ica, Dudus, Létai Géza, Sajti Sanyi, Szépfalvi Zoli, Léka Géza az Együttesből: Papp Lajos, Varga Pali, Kontos Vince, Urbán Misi, Krausz Imre, Gráf Ancsa, Szabó Gyuri, Vrábel Misi Nagy idő távlatából emlékszem vissza erre az útra, akkor még csak 17 éves voltam, nem mindent jegyeztem meg, és sajnos már nincs nagyon kivel megosztani emlékeimet.

Papp Ida

Szabó József csellista ÁNE

Urbán Misi,

Vrábel Misi, Rácz Pista

Korea, Kína, Irkutszk (SZU) (Forrás: Krausz Imre) 1960 március 18.-től, április, május Vezetők: Görög Péter, Vadász László Tánckar: Vadady Ágnes Galamb Mária Neupor Nóra Graff Anna Kocsonya Mária Madarász Mária Józan Márta

Szirmai Béla Uri Tibor Kontos Vince Papp Lajos Szőgyi József Pataki Pál Krausz Imre

Énekes: Rab Erzsébet, Veres Gyula 11 tagú zenekar Korea- március 17-29 Utazás repülővel: Budapest – Moszkva – Omszk – Irkutszk – Phenjan 3 város: Phenjan, Szonglin, Nampho

7 előadás: Művész színház, Sok,- szinte pálinkával.

naponta

Morambó színház

fogadás,-

köszöntőkkel

és

gyökér

A Morambó színházban nézőkként voltunk. Amikor megérkeztünk a közönség felállva tapsolt, mi pedig elfoglaltuk helyünket a fehér textillel letakart sorokban. Emlékezetes maradt Szőgyi Jóska megkóstoltuk a kígyó pálinkát…

születésnapja,

miután

Kína- március 31.- május eleje Utazás: Két napig tartott, vonattal, hálókocsiban. 5 város: Peking, Csinan, Nanking, Tiencsin, Sanghaj Programok: bővelkedtünk programokban például: Április 1.-én követségi fogadás, Magyar Fotókiállítás megnyitása, Filmhét megnyitása, Fogadás a Pekingi Kacsa étteremben rizspálinkával). Továbbá: Egy kombinátban névadó ünnepség Autógyár látogatása Balettintézet látogatása Császári Palota látogatása- csónakázással Színművészeti Főiskola látogatása Nyári Palota látogatása Traktorgyár látogatása stb,stb.

(mézes

kacsasült

Ezeken az eseményeken kis műsorok, és közös műsorok a kínaiakkal színesítették napjainkat. Nevezetes program volt április 8.- a, Madarász-Kontos házasságkötés nagy vacsorával és csónakázással.

Szovjetúnió Irkutszk Egy hetet töltöttünk Irkutszkban- agyon fázva, ócska szálloda, csak hideg vizes sor mosdó. Kárpótlás: A gyönyörű Bajkál tó

Ausztria (Forrás: Vrábel Mihály) 1960. április – május Vezetők: Aszalós Károly, Szirmai Béla Az útra saját együttesi busszal mentünk. Az együttest az Osztrák Kommunista Párt május 1.-i ünnepségére hívták meg. A szállás Bécsben a Willandgasse utcában a párt kollégiumában volt. Vidéken Knittenfeld, Leoben és Graz városokban voltak a fellépések. Az úttal kapcsolatos érdekességek:

Közel volt 1956 és azok a magyarok, akikkel találkoztunk, mind a felől érdeklődtek, hogy mi van otthon, és mi hogy jutottunk ki, kinek a nevében, és hogy hivatalosan vagyunk-e kint. Vidéken családoknál laktunk. Graz külön említést igényel, mert az előadás nem kezdődött könnyen. Miután a kommunista párt ünnepsége volt, ezért az ellen-oldal ellentüntetést szervezett, meg akarta akadályozni az ünnepséget. Tettlegességig fajult a dolog, verekedés tört ki a két tábor között. Végül a baloldali aktivisták körülfogták a színházat, és megtarthattuk az előadást. Az izgalmak nem fejeződtek be, mert az előadás után az előtérben, sorshúzással dőlt e, hogy ki melyik család vendége lesz, és ki kit visz haza elszállásolni. Rossz érzéssel búcsúztunk el egymástól, de reggel megnyugodva, örömmel találkoztunk – ezt is túléltük!

Párizs-Dijon –Brüsszel-London (Forrás: Szakolczay Ildikó) 1963 szept.5.-19. Vezetők:

Szigeti Pál, Vadady Ágnes, Szirmai Béla

Tánckar: Józan Márta, Kocsonya Mária, Bányai Ilona, Madarász Mária, Tóth Edit, Szakolczay Ildikó, Bolykó Éva, Haán Éva, Krámer Judit, Dékány Éva Vrábel Mihály, Krausz Imre, Pataki Pál, Varga Pál, F. Tóth István, Sági Péter, Sánta Pál, Csörgő János, Szörényi Béla,

Papp Lajos A turné kihirdetésekor kiderült, hogy a franciák meghívtak bennünket a minden év őszén megrendezendő L’Humanité-ra, valamint a Djoni Szüreti Napokra, de az utazási költséget nekünk kell állni. 1963. évet írtunk,- nyugatra utazni, és egyenesen Párizsba,egy kész csoda! Az utazási költséget mindannyian megoldottuk. A turnéra készülődve menet közben kiderült, hogy ha már arra járunk, a zenekar egy része, valamint a tánckarból 6 pár ruccanjon át Brüsszelbe és Londonba a követség által rendezendő diplomáciai ünnepségre műsort adni. Augusztus elején beütött a nyavalya fekete himlő képében, ami azt jelentette, hogy mindenkit be kellett oltani fekete himlő ellen, s ez a rendelkezés egész Európára vonatkozott. Akinek az oltástól számított négy napon belül piros lett az oltás helye az utazhatott Párizsba, akinek nem, azt újra oltották és annak az újraoltástól számított négy nap után adtak csak utazási engedélyt. Ennél fogva a csapat egy része utazott csak hozzánk.

Párizsba,

a

többiek

Dijonban

csatlakoztak

Szeptember 5.-én több órás átszállással és várakozással vegyített utazás után megérkeztünk Párizsba, ahol egy tornateremben szállásoltak el bennünket. Másnap kora reggeltől délutánig városnézés, este előadás – következő nap ugyanaz. Amit két nap alatt meg lehetett nézni azt mind megnéztük.

Szeptember 7.-én vonatra szálltunk, irány Dijon, ahol végre találkoztunk az oltás miatt lemaradt csapattal.. Dijonban egy apáca kolostorban szállásoltak el minket. A város ilyenkor a szüreti mulatság lázában ég. Egész nap ismerkedtünk különböző nemzetiségű együttesekkel, majd váltakozó sorrendben bemutattuk műsorainkat. Ez így ment 3-4 napon keresztül, amíg az ünnepi napok tartottak.

A szüreti napok befejeztével a tánckar kettévált, a társaság fele 6 pár tovább utazott Brüsszelbe és Londonba. Brüsszel- (akkor még így írtuk:Bruxelles) London Vezetők: Énekes szólista:

Szigeti Pál, Vadady Ágnes Madarász Katalin

Táncosok. Bányai Ilona, Madarász Mária, Kocsonya Mária, Józan Márta, Tóth Edit,Szakolczay Ildikó Pataki Pál, Varga Pál, Vrábel Mihály, Krausz Imre, Papp Lajos, Sághi Péter Brüsszelbe érkezvén kedves ismerős várt bennünket, Madarász Kati személyében, aki Budapestről csatlakozott hozzánk. Brüsszelben egy előadást tartottunk a magyar követség meghívottai részére. Az előadás másnapján egész nap a várossal ismerkedtünk, majd harmadnap indultunk tovább Londonba. Brüsszelben majdnem lekéstük a vonatot, mivel már mindannyian

az autóbuszban ültünk, amikor észrevettük, hogy Bányai Ili és Madarász Mari nincsenek köztünk. Kiderült, hogy az ébresztésért önmagának kizárólagos jogot fenntartó- Szigeti Pali bácsi, elfelejtette őket ébreszteni, mert ők a szálloda másik szárnyában aludtak. A kis malőr után megérkeztünk a vonathoz, majd később a hajóhoz, amellyel kellemes kora őszi napsütésben áthajóztunk Angliába, majd tovább vonattal Londonba, ahol a követség megbízottja várt ránk.

Átkelés a Csatornán Sági Peti,Varga Pali,Szakolczay Ildi,Pataki Pali,Madarász Mari, Vrábel Misi A londoni két előadást a követség a diplomáciai testületek részére rendezte a Rudolf Steiner Hall-ban. Előadás után a nagykövet fogadást rendezett részünkre a rezidenciáján, amely olyan jól sikerült, hogy hajnalig tartott. Reggel azonban frissen a nyakunkba vettük a várost! Amit lehetett a két napban londoni tartózkodásunk ideje alatt, megnéztük. Összességében a két hét rendkívüli jó hangulatban és sok élménnyel emlékezetünkben telt el

Műsor:

Baranyai táncok Székely tánc Csermák: Andalgó friss 2.Rapszódia Sarasate: melódiák dalok/Madarász Kati Marosbogáti Reményi:Repülj fecském Pintes

S z ü n e t és Liszt Cigány Cigány

Matyó tánc Muzsikáló havasok Dankó Pista dalok Magyar népdalok/Madarász Kati/ Magyar népdalok Cimbalom szóló Sarkantyús csárdás Fergeteges

NSZK turné (Forrás: Vrábel Mihály) 1964. április 1.-30. Vezető: Szirmai Béla

Táncosok: Józan Márta Kocsonya Mária Madarász Mária Bányai Ilona Bolykó Éva Legényné Kravecs Ibolya Kelemen Mária Szakolczay Ildikó

Krausz Imre Kontos Vince Vrábel Mihály Kapus László Varga Pál Pataki Pál Szörényi Béla Pál Gábor

Több szempontból is rendhagyó turnéja volt az együttesnek. Rendkívül fárasztó körülmények voltak, minden nap utazás, minden nap más színpadi feltételek, hangversenyterem, színház, sportcsarnok stb. Jellemző adat a turnéról, hogy 30 napig tartott, ezalatt 27 városban léptünk fel. Közben egy fellépés erejéig átruccantunk Belgiumba, Brüsszelbe. Másik érdekessége, hogy ez volt az egyetlen olyan út, ahol nem a Rajkó zenekarral dolgoztunk együtt. A zenekar Pécsi József és zenekara volt, az énekes pedig Pécsi József felesége, Clementina. Budapesten az Üllői úti Badacsony étteremben játszottak, az impresszárió ott kötötte le velük az utat, ehhez keresett egy tánckart. Így került sor erre az útra.

Japán, Kína, Mongólia (Forrás: Vrábel Mihály, Krausz Imre)

1964. 06. 29.- 09. 25. Vezetők: Szigeti Pál, Aszalós Károly, Vadady Ágnes Impresszárió: RO-ON szervezet Kísérők: Ono szan, Tanaka szan, Harada szan, Macoka szan Sebes Tibor újságíró Oda utazás (összesen 6 nap) repülő: Budapest – Moszkva – Habarovszk vonat: Habarovszk – Nahodka hajó: Nahodka – Yokohama ( 52 óra) autóbusz: Yokohama – Tokió Tánckar: Józan Márta Pataki Pál Madarász Mária Pál Kocsonya Mária Vrábel Mihály Szakolczay Ildikó János

Bányai Ilona Bolykó Éva

Pál Gábor

F. Tóth István

Tóth Edit Krámer Jutka

Varga

Szörényi Béla Krausz Imre

Csörgő

Énekes: Urbán Katalin, 18 tagú Rajkó zenekar Műsor: Baranyai táncok, Fergeteges, Esti tánc, Cigánytánc, Matyó tánc Sarkantyúzó, Menyasszony csárdás, Bogáti

búcsúztató,

Pintes,

Sarkantyús

Japán 1964. június 29. – augusztus 17. 16 városban 36 előadás 73.400 néző 6900 km. (repülő, vonat, busz) Tokióban a szállodánk az „Akaszaka Princ” hotel volt, ami bázissá is vált a többszöri visszatérés miatt. Fantasztikus öreg, patinás szálloda, minden étkezés másik teremben volt, (5

fogásos étkezések), majd mindenkire jutott egy pincér. A szállóban találkoztunk először gumiasztallal, amit szabad időnkben igénybe is vettünk. A tokiói premier a „Hibiya Hall”-ban volt, 2300 néző előtt.

Japánban a szállodák túlnyomó részt európaiak voltak, de többször laktunk japán jellegűben. Földön a tatami, tologatható válaszfalak, steril papucsok, és a kertben kis tavak növényekkel és halakkal. A fürdő, zuhanyzó sok esetben koedukált volt. Japán étkezés: a földön alacsony asztalok, amelyről a földön, párnán ülve lehetett étkezni (törökülésben).

Pataki Pali, Vrábel Miska, Bányai Ili, Varga Pali

A turné során bejártuk a japán szigeteket és a történelmi városokat. Egy japán tánccsoporttal közös próbát tartottunk, kölcsönösen betanítottunk táncokat egymásnak. A fellépések hangulata fantasztikus volt. A körültekintő gondoskodásra jellemző: az öltözőkben a nagy meleg miatt,

jégtömbök voltak beállítva, benne belefagyasztott virágok, a tömbökre törülközőket terítettek, amivel a számok között az öltözésnél a hölgyek a homlokunkat törülgették. Japán elhagyása is hihetetlen élményt jelentett. Japán szokás szerint a hajót szalagokkal kötik össze a búcsúztató partról,több száz szalaggal,- amiket a hajó indulása szakít szét. Kína, 1964. augusztus 23. – szeptember 14. 3 városban, 8 előadás Oda utazás: hajó: Yokohama – Nahodka vonat: Nahodka – Habarovszk repülő: Habarovszk – Irkutszk Irkutszk – Peking Sanghaj – Nanking Az Irkutszki indulásnál a kosztümös ládákkal baj lett, mondván, hogy már nem fér be a gépbe. Pali bácsi határozottsága megoldotta a problémát. A kínai út egy kiemelt küldöttség programjaként zajlott, a legmagasabb vezetői részvétellel, fantasztikus szervezéssel. Meglátogattunk egy iparművészeti gyárat, ahol százával ültek egymás mellett porcelánfestők.

az

elefántcsont

faragók,

üveg-

és

Pekingben, különböző országok diplomatáival közösen, egy szüreti bálon vettünk részt a követségen. Meglátogattuk a Magyar-Kínai Barátság nevű kommunát, ahol este a fellépésen 2500 néző tapsolt nekünk. A következő nagy élmény a Nyári Palota látogatása volt. A palotát egy nagy tó veszi körül, benne kis szigeteken, a császári korból való szebbnél szebb épületek helyezkednek el, és mi ott csónakáztunk. Ahol kedvünk volt kikötöttünk, megkínáltak csemegékkel, üdítővel. A park egyik színpadán a Kínai Állami Együttes műsorát néztük meg, az előadás után mi is adtunk műsort. Az út különlegességét mutatja, hogy a vidéki utakra egy külön vonat állt rendelkezésünkre: Három vagon, egy háló, egy

nappali és egy étkezőkocsi. Meg kell még említeni, hogy miután a kulturális forradalom előtt voltunk kint, ezért minden csodálatos, művészeti, kulturális értéket érintetlenül csodálhattunk meg.

Sanghaj 24 emeletes szálló Pekingi Parlament előtt

A búcsúelőadás tablója Pekingben Mongólia 1964. szeptember 15. – 25. 2 városban, 9 előadás 7.600 néző IL 14-es, 32 személyes katonai géppel utaztunk, katonai személyzettel. Alacsonyan repültünk, havas hegyek felett, viharos szél dobálta a gépet, ami riadalmat keltett. A kínai nagy hőség után Mongóliában már a tél várt bennünket, 0 fokos hőmérséklettel. Érkezésünk előtt hóvihar volt Ulan Batorban. Érkezésünk estéjén az Ifjúsági színházban voltunk vendégek, ahol annak a kínai együttesnek a műsorát láttuk, akikkel Kínában közös előadást adtunk. A mi fellépésünk is ebben a színházban volt. Olyan kegyetlen hideg volt, hogy csizmában jártunk.

Egyik nap elvittek egy láma kolostorba, ahol végignéztük a szertartásukat, folyamatos mormolással és hajlongással imádkoztak. Még nagyobb élmény volt egy jurtában rendezett vendéglátás, ahol a hagyományos italukkal, a kumisszal kínáltak meg bennünket. Egy ifjúsági találkozó keretében a követség részvételével és búcsúfogadással búcsúztunk Mongóliától, és a három hónapos turné véget ért.

Algéria (Forrás: Krausz Imre, Vrábel Mihály) 1965. március 16.-április 5. 12 város, 17 előadás 12.000 néző 2600 km utazás Vezetők: Szigeti Pál, Szirmai Béla Újságíró: Szombathy István Énekes: Károlyi Mária Rajkó zenekar 10 fő Műsor: Baranyai, Bogáti, Pintes, Fergeteges, Esti tánc, Cigánytánc, Sarkantyús csárdás Tánckar: Kocsonya Mária

Szakolczay Ildikó

Vrábel Mihály

Pataki Pál Madarász Mari Hahn Éva Vince Sánta Pál Kelemen Mari Hudy Ildikó István Szörényi Béla Bányai Ilona Krámer Judit Imre Varga Pali

Kontos F.Tóth Krausz

Az algériai turné nagyon érdekes volt, tulajdonképpen megelőzte a VIT Algériába tervezett rendezését, előkészítését. Sajnos a belpolitikai helyzet megváltozása miatt a VIT elmaradt. (Ben Bella miniszterelnök elleni merénylet miatt.) A premiert Sidi bel Abbesben tartottuk, Majd Oranban a Nemzeti színházban léptünk fel. A további koncertkörút állomások: Tlemcen, Mostaganem, El Asnam, Blida, Tizi Ouzon, Bougie, Constantin, Annaba, Skikda, és Algír.

Az országban eluralkodó hangulatra és viszonyokra jellemző a következő fellépés története. Vidékre mentünk fellépni Tizi Ouzon városba, amelynek környékén a kurd lázadók ellenforradalmi felkelést hajtottak végre. A város bejáratánál katonai egységek, és civil fegyveres csapatok ellenőriztek. Szögesdrót akadályokon át beengedve minket, megcsináltuk az előadást, majd a szállodába mentünk. Az éjjeli szekrényen kivégzési fotók voltak elhelyezve elrettentésképpen. A biztonságunk nem volt garantálva. A vezetőség és a társaság végül úgy döntött, hogy ne aludjunk a városban, még aznap éjjel visszamentünk Algírba. Az ország gyönyörű. Miután végig utaztuk szinte egész

Algériát, alkalmunk volt megismerni sokszínűségét, a történeti korok építészeti stílusjegyeit, és a csodálatos természeti adottságait. Végig telt házakkal, klasszikus színházakban, jó közönség előtt léptünk fel. Nagyon sajnálatos, hogy elmaradt a VIT, ( a formaruhákat átvettük,és az indulás dátuma is ki volt tűzve) így nem tudtunk visszamenni ebbe a szép országba.

Akik mindig a helyzet Madarász, Bányai magaslatán…

fekete-fehér, Szaki Ildi,

Jugoszlávia (Forrás: Vrábelné Molnár Erika) 1966. április 3.-10. Első turném az együttessel! Útlevelünk „szolgálati útlevél”, és most kaptam bele az első pecsétet! Vonattal utaztunk Belgrádba, onnan végig egy szép fehér busszal turnéztunk, majd az utolsó állomáshelyről, Szabadkáról ismét vonattal haza.

A premier Belgrádban volt a Dome Sindikata nevű 2000 személyes koncertteremben. A műsor 1 9-kor kezdődött. Nyitó tánc a Baranyai. Bejön a két fiú-taps, lányok-taps, pásztor-taps, nád-taps, páros –taps a végén vastaps! Pintes ismétlés, Sarkantyúzó vastaps, Fergeteges szintén, Esti tánc mérsékelt, Cigány és Sarkantyús csárdás ismétlés! Nagyon szép siker volt, négy hatalmas virágkosarat kaptunk rajta a szöveg: „A követség férfitagjai az együttes hölgytagjainak, – A követség nőtagjai az együttes férfi tagjainak”. A magyar nagykövet /Zádor/, és a Kultúrattasé.

Kapus, Urbán, Nádai, Országh, Molnár É., Váradi Másnap ápr. 5.-én busszal mentünk tovább Kragujevácba. 5-kor és 8-kor volt előadásunk. 6.-án délelőtt megdöbbentő

élményben

volt

részünk.

Kragujeváctól néhány km-re egy emlékparkba vittek. A második világháborúban a németek 7360 embert lőttek itt agyon. Kivezényelték Kragujevác a munkásváros összes 14 éven felüli férfi lakóját és megölték őket. A monumentális szobrok és emlékművek közül kitűnik egy stilizált hatalmas kiterjesztett szárnyú madárforma, sima szögletes szárnyain gyerekek, fiatal arcok alakok, azt szimbolizálja, hogy ezeknek a fiataloknak a röpülését még életük kezdetén elvágták. Következő állomás, rövid, de nehéz út után Szvetozarevo. A polgármester adott tiszteletünkre ebédet a Hotel Srbijaban. Ismét két előadás volt 5 és 8 órakor szép modern színházban (Nevetés: az első előadáson a Fergetegesben a Kuki csizmasarka letört- ő pedig a színpad közepén lelkesen verte a sarkát a

levegőbe) A következő előadás Belgrádban lett volna Josip Broz Titonak, a miniszterelnöknek, de elmaradt, így lett egy szabadnapunk. Egy kirándulóhelyre mentünk, majd be a városba, este meg buliztunk a szálláson. Ápr.8. Torontálvásárhely /mai neve:Debeljacsa / Határtalan szeretettel fogadtak és vártak. Ez egy tiszta magyar falu. Öreg nénike hozott nekünk egy kenyeret:”maguknak hoztam mást nem tudok adni”, és mindenki jött ölelt csókolt, ahogy leszálltunk a buszról. A kis színpad eleje muskátlis cserepekkel volt kirakva. Két előadás közt átmentünk egy udvaron, mert meghívtak egy kupica pálinkára. Itt történt, hogy Vrábel Misi a sötétben combig belelépett egy ciszternába és fennakadt…Kapott ugyan fájdalomcsillapító injekciót, de a második előadásból csak néhány lépést tudott a baranyai szólóból megcsinálni. Este nagy vacsorát rendeztek ott helyben nekünk, akkora rántott húsokat kaptunk, hogy lelógott a tányérról! Hosszú asztaloknál ültünk, és nem akart nótázásnak vége szakadni, a csillagos ég alatt.

a

Másnap még volt egy kis sétánk Belgrádban, gyönyörű itt is a Duna! Megnéztük a Hunyadi János szobrát, a várat. Két előadásunk volt még Szabadkán. Palicson laktunk a Palicsi tó mellett a fiúk egy régi bagolyvárban a lányok egy kis kastélyszállóban. Vezetők: Kísérő: Énekes:

Aszalós Károly, Gyimesi Kornél, Németh et. Gojko Mihailovics Nemes Ibolya

16 tagú Rajkó zenekar, Prímás: Balogh Sanyi Tánckar: Bányai Ilona István Bolykó Éva János

Országh Kriszta Pataki Pál Szakolczay Ildikó Sánta Pál

F.Tóth Fekete

Farkasné Viola Temes Judit Árpád Tóth Karcsi Molnár Éva Tóth Edit/Kuki/ Varga Pali Molnár Erika Újházi Teca Jóska Váradi Zoltán Nádai Györgyi Urbán Mari Zoltán Vrábel Mihály

Frőhlich Kapus Laci Kecskés Kopeczni

A Palicsi tó partján Aszalós Karcsi ”bácsi” a Bula, Tóth Karcsi, Frőhlich Árpi, Molnár Éva „cigánylányokkal” /Kriszta, Era/ Sánta Pali, Országh Kriszta, Kopeczni Zoli, Nádai Györgyi, Kapus Laci

Izrael (Forrás|: Vrábel Mihály) 1966. június 3.- július 2. 13 város 21 előadás

1 800 km utazás 30 000 néző

7 pár táncos

6 tagú zenekar,

Vezetők:

Németh László, Vadady Ágnes

Énekes: Prímás:

Nemes Ibolya Balogh Sándor

Táncosok: Kocsonya Mária Madarász Mária Szakolczay Ildikó Bányai Ilona Dékány Éva Háhn Éva Újházi Teca Műsor:

Baranyai

Kontos Vince F. Tóth István Kovács Bandika Szabó Lacika Vrábel Mihály Varga Pali Krausz Imre táncok,

Menyasszony

búcsúztató,

Toborzó

tánc, Cigánytáborban (3-as cigány), Fergeteges, – szünet – Matyótáncok, Pintes, Cigány (Vadady), Sarkantyús csárdás. A turné úgy indult, hogy az eredeti utazó stáb egyik tagjának, Kecskés Jóskának az útlevele nem készült el (a rajkók közt is volt egy Kecskés József és tévedésből, neki intézték az útlevelét), ezért a póttagnak, Szabó Lacinak kellett jönni. A változás miatt már útközben Athénban, a szállodában is próbát kellett tartani, át kellett állítani a számokat. A premier június 6.-án volt Tel Avivban, egy 2800 személyes koncert hallban. Másnap protokoll előadás a sajtónak és diplomáciai köröknek. Sikerünk volt, nagyon jó sajtót kaptunk. Tel Avivban a Bécsi Jégrevüvel laktunk egy szállodában. A revünek magyar tagjai is voltak. A turné során több városban léptünk fel együtt párhuzamosan. Délelőttönként napozás, fürdés a strandon, (mindenki jól leégett, úgy hogy aludni is alig tudtunk). Mialatt mi napoztunk, a rajkók öltönyben, cipőben fociztak. A fellépések mindig este ½ 9-kor kezdődtek a nagy meleg miatt.

A további fellépések helyszínei: Jagur – egy kibuc ahol őskommunizmus van. Haifa – (Izrael 3. legnagyobb városa), Beer-Séva – Érdekességként kell megemlíteni, városban fellépés alatt lopták el F.Tóth István táncos társunk útlevelét. Jeruzsálem – a városba bevezető úton érintettük a Jordánizraeli határt, ahol a kerítésnél géppuskaállású katonai egységek feküdtek egymással szemben. Fényképezni tilos volt. Az egyetem 8000 fős előadótermében volt az előadás. Láttuk Betlehemet és a templomot ahol Dávid király sírja van. Tel Aviv, – Haifa, – Sfayem– ismét egy kibuc, – KirjátChájim, – Askelon, – Nahária a libanoni határnál,- újból Tel Aviv, – Natanja, – Petalitik, – Pardes Chana, – Cfath, – végül Tel Avivban a búcsúelőadA turné komoly sikerorientált igényű út volt, komoly impresszáriós számonkéréssel, aminek megfelelt az együttes. A hazautazást kissé megnehezítette az útlevéllopási ügy. A hazatéréséhez a követség kiállított egy hontalan útlevelet, emiatt külön elbírálás alatt, Elkülönítve az együttestől, másik szállodában kellett Athénban megszállnia F Tóth Istvánnak, Vrábel Misi felügyelet alatt, mint tolmács kíséretében.

Szabó L., Vrábel M., Szakolczay I., Németh et., Bányai I.

MN 6050 BUDAÖRS 1966-1968 1966 év decemberében az együttes tánckarából egyszerre öt fiú vonult be katonának, Szekula László őrnagy politikai tiszt segítségével. Mind az öten egy helyre, Szabó László Fröhlich Árpád Guzi Sándor Kovács Endre Sárosi Sándor az MN 6050 budaörsi alakulatához kerültek. Az alakulat vezetésének támogatásával néptánccsoportot alakítottak, amelynek leány tagjai is az együttes tánckarából kerültek ki: Bányai Ilona Újházi Terézia Temes Judit Büki Katalin Országh Krisztina A tánccsoport sok dicsőséget szerzett az alakulatnak, számos előadás adott a hadsereg alakulatainak. Megnyerték a magasabb egység és területi fesztiválokat. Sikeresen pályáztak a seregtest Ki Mit Tud dobogójára is. Sajnos a képernyőre már nem kerültek. A zsűri szerint túl profi volt a tánccsoport. Az alakulat vezetésének köszönhetően a fiúk továbbra is rendszeresen látogathatták a együttes tánckarának próbáit sőt az együttesi próba napokon kívül a Budaörsi Kultúrházban

is saját próba lehetőséget kaptak. Az együttes és az alakulat parancsnoksága között kialakult jó kapcsolat alapján 1968 júliusában négy fiú Szabó László Fröhlich Árpád Guzi Sándor Kovács Endre az együttes tagjaként részt vett Szófiában a IX. Világifjúsági Találkozón is. A fiúk 1968 decemberében történt leszerelése után az MN 6050 budaörsi alakulatnak az együttessel való jó kapcsolata nem szűnt meg. Az elkövetkezendő években a tánckarból és a rajkózenekarból sok táncos és zenész töltötte katona idejét az alakulatnál, ahol művészi munkájukhoz minden segítséget megkaptak. Budapest, 2012. 07. 02 Szabó László tánccsoport vezető, volt őrvezető, obsitos őrmester

Parlamenti Karácsonyok (Forrás: Vrábelné Molnár Erika) Az együttes éveken keresztül tevékenyen részt vett a parlamenti karácsonyokon. Béla ragyogó rendezőként tartotta kézben a nem kis feladatot. A műsort az együttes Úttörő tánckara, és a Nagytánckar közösen adta és kapcsolódóan szerepeltek az együttes egyéb részlegei

is. A meghívott vendégek az országból az arra érdemesnek tartott gyerekek (úttörők) voltak Nekünk is érdekes élmény volt, már maga az is izgalmas volt, hogy bent járkálhattunk ebben a gyönyörű épületben. Megcsodálhattuk a termeket, folyosókat, és persze a lenyűgözően csodás kupolateremben az óriási 14m-es karácsonyfát. A fának nem csupán a magassága, de díszítése is bámulatos volt, csillogott villogott “60 kilogramm szaloncukor, 400 különféle csokoládé- és 200 üvegdísz, valamint 300 különböző villanyégő ékesíti” – írták a korabeli tudósításban. 1966-ban az esemény a következőképen zajlott: A

próbákon

már

december

elejétől

tanultuk

az

új

koreográfiákat. A karácsony előtti napokon már egész napos parlamenti összpróbákon csiszolták össze a különböző műsorszámokat és a nagy közös finálét. Az előadások 25.-én és 26.-án zajlottak. Együttesünk műsorát, az aktuális gyerek és ifjúsági TV műsorok ihlették: Tenkes kapitánya Labancok

Frőhlich Árpi Tóth Karcsi, Bojtár Tamás, Parragh

Öcsi és Asztalos Endre Mesejelenet Nyuszi Vadász Kutya

Oswald Zsuzsa (Szöszi) Váradi Zoli (Lófej) Porcza Gyuri

Fergeteges tánc Dörmögő Dömötör is részt vett a táncban Havas Vili (egy nagy maci fej volt rajta és szőrös kezeslábas) Ujházi Teca, Büki Kati, Kogler Kati, Molnár Éva, Molnár Erika,

Nagy Csilla, Kiss Juli, Országh Kriszta Remecz Miklós, Nagy Botond, Kovács Bandi, Szabó Lacika,Czigány Jóska, Személyi János, Sárosi Sándor Futrinka utca: Böbe baba Cica mica Manócska Varjú bácsi Morzsi Mazsola

Vadas Mari(Ria) Vadas Ili (Lonci) egy új fiú volt nem tudom a nevét Tóth Pityu Milkó Pali Lukács Ági és Olasz Edit

Ők óriási báb fejjel táncoltak, a vendég gyerekek visítoztak örömükben. A Mikulás, vagyis Télapó köntösébe ez évben is, mint sok-sok éven át, Hadics László neves operett színész bujt, aki egyik táncos lányunkat, Kiss Julit itt ismerte meg, (és feleségül is vette). A műsorban több neves színész, ifjú tehetség, zenekarok, sportolók stb. szerepeltek. Tamási Eszter népszerű TV bemondónő konferált. A tánczenét a Bergendy együttes adta, és a kor énekes sztárjai Koncz Zsuzsa, Koós János és Toldy Mária énekeltek.

NSZK Köln (Forrás : Szakolczay Ildikó) 1967. április (1 hét)

turné,

Vezető: Szirmai Béla Tánckar: Bányai Ilona Bolykó Éva Szakolczay Ildikó … … …

Krausz Imre Vrábel Mihály Fröhlich Árpád F.Tóth István Pataki Pál Varga Pál

Az NSZK televízió meghívására egy hétre utaztunk Kölnbe, egy operett est felvételéhez, amihez a zenét a Rajkó Zenekar játssza, a táncbetéteket pedig mi táncoljuk. Előzetes ismereteink arról voltak, hogy a táncokat egy német koreográfus fogja betanítani. Bemutatkozásunk után a német koreográfus megkérte Bélát, hogy a tánckari betéteket készítse el helyette, mert ő nem készült fel egy ilyen profi tánckar fogadására. A műsorban szereplő zenekari és tánckari betétek két óra alatt elkészültek,- s mi négy napig reggeltől estig a TV stúdióban bezárva, próbára, TV felvételre várakozva unatkoztunk, amíg a német operett”sztárok” megtanulják a „Szép város Kolozsvár” című dalt, és az ahhoz tartozó táncbetétet. Egy biztos, hogy ezt a számot egy életre megutáltatták velünk. Természetesen a Hármas cigányt próbával, bevilágítással együtt három óra alatt felvette a „nagy NSZK TV”. Állítólag ennek a műsornak olyan nagy sikere volt, hogy a Kölni TV többször is megismételte. Kölnből a dómon kívül semmit nem láttunk, azt is csak úgy, hogy egyszer ebédidő alatt kilógtunk megnézni, mert különben semmire nem adtak időt. /Ha valaki ki tudja egészíteni a lányok névsorát, köszönjük/

Szovjetunió (Forrás: Vrábelné Molnár Erika) 1967. október 8-24. Tánckar vezető: Vadady Ágnes Igazgató: Szigeti Pál KISZ KB vez.: Simon László Énekesek: Madarász Kati, Csengeri Adrienn Prímás: Lendvai Csócsi Jenő Tolmácsok: Jolika elvtársnő, Marika és Péter Műsor: Baranyai, Pintes, Sarkantyúzó, Fergeteges, /kicsi/, Cigány, Sarkantyús csárdás Tánckar: Bányai Ilona

Náday Györgyi

Matyó

Bojtár Tamás

Kecskés József Bolykó Éva

Molnár Erika

József Vrábel Mihály Czigány Ágnes Országh Krisztina Tóth Károly Hadicsné Kiss Juli Szakolczay Ildikó Sánta Pál Hudy Ildikó Temes Judit László Pataki Pál Kocsonya Mari Urbán Mária Parragh István Személyi János

Czigány Fekete János F. Tóth István Kapus Krausz Imre

A Komszomol Központi Bizottságának meghívására az októberi

forradalom 50 éves évfordulója alkalmából együttesünk kéthetes vendégszereplésre utazott Szovjetunióba. Nagy jelentőségű út volt, már 6.-án a KISZ KB koktél-partit adott az Ifjúság szállóban részünkre. A Keletiben MTI fotósok, TV-sek, filmesek, riporterek serege várta az indulást, a peronon az itthon maradó beöltözött rajkók húzták a nótákat. A határon Csop-nál szálltunk át hálókocsiba, itt is kisiskolások köszöntöttek virággal. 24 óra volt az út, 9.-én reggel 7-kor érkeztünk meg Kijevbe, ünnepélyes, virágos, fotós fogadtatásban volt részünk, még rádió interjú is készült.

A vendégszereplés első színhelyei Ukrajnában voltak (kedves vidék, dombok, színpompás erdők, zsúpfedeles házikók) 10.09. Szállásunk Kijevben a Hotel Mir. Bőséges reggeli után városnézésre vittek busszal. Sétáltunk a Dnyeper parton, megnéztük a XI. sz. bizánci stílusú Szófiai székesegyházat, a Sevcsenkó egyetemet. Este a kijevi Operaházba vittek minket a Carmen előadására. 10.10. Reggeli után indulás Zsitomir-ba falusias jellegű város. Délután mentünk első fellépésünkre Berdicsev-be. Kicsi színpad sok nehézség,(ládák későn jöttek) csak 8 pár fért el. Mire visszaértünk Zsitomirba, zsírjába dermedt vacsora, semmi innivaló, hideg szoba…balhé. 10.11. Délelőtt Zsitomirban egy nagyon kedves hangulatú találkozót rendeztek. Egy amatőr filmklubba mentünk el, majd zenekar játszott, aztán egy fiatal festő tárlatát mutatták meg, nagyon jól éreztük magunkat, a rajkók is játszottak és Tóth Karcsi orgonált. Este a Zsitomiri Drámai Színházban volt,

nagyon jó előadás. Egy probléma: csak 11 db üvegünk volt, a tartalék üvegek eltörtek és az mentette meg a helyzetet, hogy a Kiss Julinak volt egy kisméretű kabala üvege. Az egész úton ezután úgy vigyáztunk az üvegekre, mint a hímes tojásokra. 10.12. Karasztisev, Druzsba kolhoz látogatása, kis úttörők virággal fogadtak, körbejártuk a kolhozt mindent megnéztünk, malacokat, teheneket aztán beszélgetés volt az elnökkel. Ebéd majd séta a városban, hősi emlékmű, Lenin múzeum. Előadás előtt még egy kis erdei séta aztán egy jó eőadás. Búcsúest, beszédek- taps, vacsi, vodka és bor. 10.13. Hosszú buszozás után délben érkeztünk Kijevbe. Előadás a Kijevi Úttörőpalotában. Hatalmas félkör alakú nagyon szép színpad és nagyon lelkes közönség csupa fiatal, komszomolisták. Minden számot ismételtünk!(Megkaptuk az egész útra szóló zsebpénzt 10 rubel.) Búcsúvacsora a szállodában majd felszálltunk a vonatra, és folytattuk a mulatást 30-an egy kupéban, énekeltünk! Második színhely: Moszkva 10.14. Délben érkeztünk

Moszkvába.

A

Hotel

Junosztyban

szállásoltak el szép modern szálloda. Este fellépés a Moszkvai Úttörőpalotában. Szép nagy színpad, az épületben óriás üvegajtók, mozaikfalak és rengeteg gyerek. 10.15. Délelőtt buszos városnézés után, különleges élményben volt részünk, megnézhettünk egy próbát a Mojszejev együttes székházában. Este vendégek voltunk a Kongresszusi Palotában egy rém unalmas esztrád műsorra. A Kremlben épült szép modern épület, belül mozgólépcső, táncparkettek, az emeleten park,” WC palota” minden óriási és fényűző, csak hát a műsor… 10.16. Délelőtt látogatás a Tretyakov képtárban, este előadás a Technika Házában. Kis színpadon, de nagyon jó előadás volt, fontos is volt mert újságírók voltak.

10.17. A délelőttöt a Kremlben töltöttük, nagyon hideg szél volt, de minden nevezetességet megnéztünk. A harangot, az ágyút, a Fegyvertárat, a cári kincstárat ahol káprázatos dolgokat láttunk, arany hintót (Kataliné) igazgyöngyökkel kivarrott koronázási palást, drágakő trónusok, (Nagy Péter) csodás kelyhek, fegyverek, a sasos óra igazgyöngyökkel. A Vörös téren sorban állás a Lenin Mauzóleumba. Hétköznap ellenére hatalmas tömeg, minket előre vittek kb. csak 50 m-t álltunk. Egyesével vigyázz tartásban, csöndben kellett végigvonulni. Zsitomiri kék csillagos fekete márványfalú kripta közepén üveg kalitkában Lenin, a ravatal négy sarkán katonák. Arca és kezei reflektorral megvilágítva. Megállás nélkül kell továbbmenni. Néhány perc az egész. Koszorúztunk. Fogadás a Komszomol Központi Bizottság titkáránál, ajándékozás (csak az együttes vezetői) Este 1 9-re irány a repülőtér. Következő állomáshelyünk Szibéria 10.18. Első repülőutam. A város fényei gyönyörűek fentről. Aztán elromlott a gép és le kellett szállnunk éjfél körül Szverdlovszkban, az Ural hegységben. Másfél óra múlva másik géppel mentünk tovább. Végre leszálltunk Kemerovóban. Magyar felirattal nagy szeretettel, kenyérrel és sóval sok fiatal fogadott, a hideg szélben. Itt már reggel 1 8 volt, Moszkvai idő szerint csak 1 4 szóval álmosak voltunk és fáradtak. A Tom szállóban laktunk a Tom folyó partján. Délig hagytak minket aludni, aztán felkerekedtünk és egy emlékezetes élménynek néztünk elébe. Egy külszíni fejtésű bányába vittek látogatóba. Csak a tánckar, Ágnes lemaradt. A bányászok éttermében láttak vendégül, a hosszú asztalnál úgy ültünk, hogy egy ruszki egy magyar. Ebéd után jött a vodka, de vizes pohárral. Egymást érték a köszöntők, amire inni kellett, és azonnal tele

töltötték a poharakat. A hangulat remek volt, meg is lett az eredménye. A busz zötykölődött, meg kellett állni egy nyírfa erdőcskében, hogy átkarolják a nyírfácskák derekát, de voltak akik nem jutottak odáig. Az esti program egy színházi előadás megtekintése volt, amire egy válogatott része ment el a tánckarnak, de ők se nagyon emlékeznek rá, hogy mit láttak…néha felébredtek a tapsra. A szálloda egész tűrhető, de itt megszokott dolog, hogy a folyosón is alszanak, férfiak, nők. Függönyöket lehet behúzni az ágyak előtt, de a horkolás akkor is hallatszik. A rendre a gyerzsurnaja ügyel. 10.19. Csak a közelbe utazgatunk, mondják (200-300 km-es utak) Ikarusz busszal. Már három betegünk van (Szakolczay, Csík,Vrábel) Prokopjevszk ben vagyunk. Az ebédlőből egy hatalmas meddőhányóra látni, ahol este egy hatalmas Lenin fej világít, villanykörtékből kirakva. Most minden az 50 let,jegyében tündököl. A házigazdák itt is nagyon nagyon kedvesek. Előadás után egy kultúrházba mentünk vacsorázni, utána táncverseny volt, amit az Urbán-Pataki páros nyert! 10.20.

9

után

indulás

Novokuznyeckbe.

Milyennek

láttuk

Szibériát. Nagy városok, a központban néhány emeletes épület, egy áruház, egy színház, de öt perc alatt már földes úton megy a trolibusz. A város nagy része apró kis színesre mázolt faház, tenyérnyi ablakokkal, pici udvarral, fakerítéssel.. A buszok előtt két volga ment amerre mentünk leállították a forgalmat, derékig kihajolva a kocsiból kiáltoztak, hogy „utat a magyaroknak!”Szállásunk egy őrzött, faházakból álló üdülőfélében volt. Direkt nekünk csináltak 50 db pléh bögrét 50 let felirattal nagy vörös csillaggal, abból pezsgőztünk! Nagyon jó előadás után, hosszú asztalnál volt a vacsora, énekeltünk, Nyikoláj harmonikázott. 10.21. Reggel indultunk vissza Kemerovoba. Út közben megálltunk Bjelovóban. Vendéglátóink itt rendezték meg nekünk a búcsúzást Szibériától, sétahajózásra vittek, pezsgőztünk és csokiztunk a hajón. Az előadást Kemerovóban a TV közvetítette.

10.22. Reggel 6-ra mentünk ki a reptérre, de az óriási köd miatt nem engedték a Novoszibirszkből jövő gépet felszállni. Végül du. 3-kor indult el a gép. Addig a tranzitban lődörögtünk, akinek jutott szék próbált aludni. Volt szerencsénk megnézni, hogy kezelik a csecsemőket, kezüket szorosan a törzsük mellé szorítva vászonba csavarták, szalaggal átkötötték, utána ugyanígy plédbe, nylonba a végén pedig egy kispaplanba csavarták, azt is jól átkötötték majd a fejükre borították a paplan végét. Szibériai csecsemővédelem. Szverdlovszkban rövid pihenő, majd irány Moszkva. Ismét a Junosztyban lakunk. Este nagy ünnepi vacsora a szálloda éttermében, ez volt a búcsúest. Egy moldvai amatőr együttessel közösen rendezték, a vacsora előtt ők adtak egy műsort. Ünnepélyes köszönő beszédek és ajándékozások után (tőlük kaptuk a Mojszejev albumot) óriási bál volt rogyásig. 10.23. Délelőtt még egy kis vásárlás, ebéd majd indulás vonattal Budapestre. 10.24. Itthon nyitott ablakok, napsütés, ballonkabát, egy kicsit vissza a nyárba!

Ausztria – Innsbruck (Forrás: Vrábelné Molnár Erika) 1968. április 19.-29. Az Alpok csodaszép tájain Tirolban a havasok között megbúvó kisebb nagyobb városokban léptünk fel. Végig Innsbruckban laktunk, illetve a város fölött, egy luxus kivitelű szakszervezeti üdülőben, ahol madárcsicsergésre ébredtünk, napoztunk, pihentünk délelőttönként, délután Mercedes busszal mentünk a fellépésekre.

04.19. A Wiener Walzer-ral utaztunk, du.3-tól hajnali 4-re értünk Innsbruckba. 04.20. Pihenőnappal kezdtünk szállásunk a Seehof Hungerburg 40 Schulungsheim 04.21. Első fellépésünk Schwatz-ban ezüstműves városkában volt.

16.

századi

híres

04.22. Gyönyörű tájon, sziklás hegyi patakok mellett futó szerpentineken kapasodott buszunk egyre följebb a 2000 m magas hegyek között, hatalmas fenyvesek mindenfelé. Amikor megérkeztünk Zillerthaléba már hó volt, hógolyóztunk is egy sort. Két előadást adtunk hegyi utakat építő munkásoknak (csak férfiak) akik nagyon lelkesek voltak, óriási sikerünk volt. A színpadot aznap ácsolták, friss nyers deszkákból! 04.23. 60 km-es út, következő állomáshelyünk Wörgl. A fellépés egy mulató táncparkettjén volt, kb húsz néző előtt akiknek a nagyobbik része a személyzet asztalnál fogyasztó vendég.

volt,

és

néhány

04.24. Az Inn folyó völgyében szép szelíd tipikus tiroli tájon át utaztunk Landeckbe.Telt ház és nagy siker! 04.25. Szabadnap! Délelőtt pihenés, ereszkedtünk le Innsbruckba.

délután

siklóval

Sétáltunk a belvárosban (Aranytetős ház, Ottoburg fejedelem kastélya) utána busszal elvittek a nemrég átadott Európa hídhoz. Ez Tirol büszkesége, a Brenner hágó felé vezető autóút része.(hossza 820m, magassága a völgy fölött 190m )Megnéztük egy itteni magyar együttes próbáját (Maguk varrják a ruháikat!) 04.26. Kicsit távolabbi helyen Reutte-ben léptünk fel 2000 m magasan egy nagyon öreg színházban. 04.27. Ma kellett a „temetést” megtartani, Telfs-ben. Ágnes beállt az üveges szólóba- az osztrák kísérőinknek leesett az

álla! A közönség főleg fiatalokból állt, a színpadra a nézőtéren át kellett felmennünk, végig tapsolták a viharos érkezést illetve távozást! Este búcsúestet rendeztünk az üdülőben, mert a holnapi fellépés után egyenesen a pályaudvarra megyünk 04.28. Óriási sikerű díszelőadás Innsbruckban! Szép nagy színház, nagy színpad. A tablóban a konferáló egyenként bemutatott minden táncost név szerint, külön tapsvihart aratott mindenki. A fiúk közül a Kecskés volt a legkapósabb, azt is bemondták, hogy a Czigány Ági egyenesen a fogorvostól jött. Előadás után vámra csomagoltunk, majd bőröndjeinkkel mentünk a pályaudvarra. Vonatunk hajnali 1 4-kor indult, volt időnk. A magyar együttes táncosai meghívtak minket egy bárba, és Coca-Colát ittunk ilyen nálunk még nincs! Állítólag ér annyit, mint a feketekávé! 04 29. De.10-től 1 3 –ig sétáltunk Bécsben (Maria Hilfer Str., Burg, Opera, Stefans Kirche) Aztán vonattal utaztunk Hegyeshalomig, onnan az együttes busszal irány Budapest! Vicces: Aichorn Ildi összeütötte valakivel az üvegét és egy ideig lelkesen táncolt tovább az üveg nyakát szorongatva… Tánckar vezető: Vadady Énekes: Molnár Júlia

Ágnes

Prímás: Balogh Sándor Gyerekprímás: Németh Palika Tánckar: Aichorn Ildikó Országh Krisztina Molnár László /Lapaj Fekete János Czigány Ágnes Oszvald Zsuzsa /Szöszi Németh Antal Kecskés József Krámer Judit Vadas Mária Porcza György Krausz Imre /Ticska Molnár Erika Vadas Ilona Váradi

Zoltán /Lófej

MészárosJános /Göndi

NDK – Magdeburg (Forrás: Vrábelné Molnár Erika) 1968. június 18.-július 1. 06.18. Este 3 10-kor indultunk a Metropol Expressel 06.19. Érkezés 19.-én este 7-kor Magdeburgba (átszállás Drezdában emeletes vonaton 11-től 1 3-ig) 06.20. Első előadás Stassfurt– Salzland Theater 06.21. Wernigerode, szabadtéri előadás a Freilichtbühne Rathaus-ban 06.22. Előadás Magdeburg Kulturpark-ban (Este Pilsner Quelle) 06.23. Két előadás, 1. Magdeburg Kulturpark, 2.Haldensleben Volkspark 06.24. Szabadnap – vásárlás 06.25. Burg, délelőtt próba, este 8-kor előadás Haus der Werktatigen 06.26. 06.27. 06.28. 06.29. 06.30.

Szabadnap Stendal előadás 19,30 –tól a Volkshause-ban Tangermünde 20 óra előadás Empon Lichtspiele Halberstadt, 20 órakor előadás Freilichtbühne Domplatz Utolsó előadás Gardelegen-ben, a Friedrich Wolf Teater-

ben 07.01. Indulás haza, délben, Drezdában átszállás a Pannónia Expressre 07.02. Érkezés délben

Lengyelország – Katowice ( Forrás: Szakolczay Ildikó) 1968. szeptember 13-19. Művészeti vezető: Szirmai Béla Tánckar: A Szófiai VIT teljes tánckara – 12 pár Egy hétre utaztunk vonattal Katowicébe. A 8 lány, 8 fiú, a házaspárok, a zenekar külön-külön kupéban… Egy árva legény volt az utazók között, aki szintén két előadásra Katowicébe utazott, és az Korda György volt. Természetesen mi lányok megsajnáltuk, mert nagyon rossz lehetett neki, hogy egy összeszokott csapattal kívülállóként kell utaznia, így áthívtuk magunkhoz és ettől fogva egy hétig gardíroztuk. Megérkezvén Katowicébe kiderült, hogy Gyuri is ott, és akkor lép fel, a mi műsorunk után. Mi befejeztük a kb. egy órára lerövidített repertoárunkat, s amíg átöltöztünk, berámoltunk, addig az ő műsora is lement, így mindannyian együtt tértünk vissza a szállodába. Közben megbeszéltük, hogy olyan jó csapat vagyunk, Korda Gyuri és a 8 lány, hogy dobjuk össze az otthonról hozott hideg kaját és vacsorázzunk együtt. A vacsorából hajnali 3 óráig tartó beszélgetés, éneklés lett, majd mindannyian nyugovóra tértünk. Reggel 9 órakor kopognak a szobánk ajtaján, nem más, mint Korda Gyuri, aki mind a 8 lányt

a szobájába invitálta, ahol megterített asztalon friss péksüteménnyel, tejjel, joghurttal várt minket. Életemben még ilyen figyelmes, udvarias emberrel ritkán találkoztam, mindannyian szívünkbe zártuk ezt a kedves embert. A katowicei útról csak ez a kedves emlék jutott eszembe

Franciaország / szólista turné (Forrás: Krausz Imre és Vrábel Mihály) 1969. június 20.-július 29. 16 város 37 előadás (15 vidéken, 22 Párizsban a Bobino színházban) 760 néző vidéken, 19.800 néző a Bobinóban 3020 km utazás Rajkó Zenekar Énekesek: Molnár Júlia és Vozár Jolán Táncosok:

Mészáros Joli

Bolykó Éva Szakolczay Ildikó Impresszárió:

Gyurján József

Vrábel Mihály Krausz Imre

Raymond Duchemin

Városok: Corbeil, Douai, Abbeville, Chalous v.Marne, Luneville, Chateaux Thierry, Montereau, Párizs, Dieppe, Contances, Lorient, Dinard, Deauville, Főleg Franciaország északi és nyugati tengerparti nagyobb városaiban jártunk. A fellépések kaszinók épületeiben voltak,- klubszerű előadások. Deauvilleben például az Angol Királyi Légierő ünnepségét rendezték a Nagy Casinóban, miközben folyt a

díszvacsora, mi dolgoztunk a színpadon nem volt könnyű feladat.

A vidéki körút után július 8.-tól Párizsban, a legendás hírű, patinás BOBINO Színházban folytatódott a fellépések sora. A Bobino a francia sanzon fellegvára volt, olyan hírességek törzsszínháza, mint Edit Piaf. Komoly teljesítmény volt minden este (22 alkalommal) hozni a színház múltjának-és jelenének megfelelő színvonalú előadásokat. A nézőszám mutatja, hogy komoly telt házakkal dolgoztunk.

Ciprus (Forrás: 1. rész Krausz Imre 1969. október 29 – november 5. 2. rész Bányai Ilona) 6 város 6 előadás 6 pár Vezetők: Horváth Vince, Simon László

Táncosok Kocsonya Mária Temes Judit Krámer Judit Kiss Júlia Bányai Ilona Nádai Györgyi

Szörényi Bél Fröhlich Árpád Pataki Pál Kapus László F.Tóth István Krausz Imre

Énekes: Molnár Júlia Műsor: Sarkantyús csárdás Pintes Hármas cigány Fergeteges

Ciprusi tánc Bogáti Cigány Erdők mezők

Városok: Limassol Phasos Lissy Larnaca Famagusta Nicosia

Bányai Ili visszaemlékezése: Egy ködös október végi estén szálltunk repülőre, Horváth Vince igazgató helyettes vezetésével. Irány CIPRUS! Éjjel érkeztünk a kellemesen meleg, párás, Larnacai Reptérre, majd onnan busszal az Averof Hotelba. A szállásunk kifogástalan volt. Náday Györgyivel laktam, egy utcára néző barátságos kis szobában. Másnap a beszűrődő nap sugara ébresztett fel bennünket. Kitárva a zsalugáteres erkélyre nyíló ajtót, csodás

látvány fogadott bennünket. Elénk tárult egy hatalmas káprázatosan színes emberektől nyüzsgő piac. Amerre a szem ellátott, pálmafák, leanderek, hibiszkuszok és megannyi egzotikus növény illatozott.Igazi paradicsomban éreztük magunkat. Megható volt a vendéglátóink szívélyessége, legyen az pincér, szobalány vagy színpadi munkás. A ciprusi konyhán sokféle hatás érezhető mindig megtaláltuk a kedvünkre valót. Larnacán kívül felléptünk még: Nicosiában, Famagustában Lyssiben, és Limassolban, óriási sikerrel. Szabadidőnkben sokat fürödtünk, többek között a szerelem istennőjének Aphroditének a sziklája mellett.

Idegenvezetőnk Hristakis Takis elvitt minket a sziget legnevezetesebb helyeire. Lépten nyomon bizánci emlékekkel találkoztunk. Ikonokkal teli templomokat, bizánci várromokat és csodás népművészeti alkotásokat láttunk. Meg kell említenem a lenyűgöző Ayla Napa-i gótikus középkori kolostort, a mesébe illó kerengőjével.

Legnagyobb meglepetésünkre felkerestek minket a Balikó nővérek akik egy larnacai bárban énekeltek esténként. Természetesen előadások után többször meglátogattuk őket, és hajnalig élménybeszámolókat tartottunk egymásnak. Sajnos rövid ideig tartott ez az édeni kirándulás november 5én már vissza is repültünk, szeretett kis hazánkba.

Franciaország – Le Havre / Ausztria – Bécs (Forrás: Vrábelné Molnár Erika) 1969. november 12.-17. Franciaország – Le Havre november 18.-21. Ausztria – Bécs A Le Havre-ban rendezett magyar ünnepi hét alkalmából utaztunk Franciaországba. Meghívó: A. Heudron Le Havre kulturális ügyekért felelős helyettes polgármestere Vezetők: Szigeti Pál, Szirmai Béla, Szombathy István (újságíró-tolmács) Tánckar: Aichorn Ildikó, Diós Katalin, Kogler Katalin, Molnár Éva, Molnár Erika, Szakolczay Ildikó, Urbán Mária, Újházi Teréz, Czigány József, Fekete János, Fröhlich Árpád, Guzi Sándor, Molnár László Parragh István, Vrábel Mihály Énekes: Prímások: Jenő

Molnár Júlia Balogh Sándor, Lakatos Mariann, Csócsi Lendvai

Műsor: Baranyai táncok, Üveges, Pásztor, Fergeteges, Cigánysoron, Cigány (Vadady), Sarkantyús csárdás Nov. 12. Pali bácsi reggel 6-ra rendelt minket az együttesbe, többszörös népszámlálás után, irány Ferihegy. IL18-as külön géppel indultunk 8.30-kor. Brüsszelben leszálltunk, mert egy

kórus jött velünk idáig. Kb. 2 órát nézelődtünk a reptéren. A második út Párizsig nem volt egészen egy óra. Légi betegségek ellen legjobb a konyak, – a tánckar összegyűlt az immár üres gép végébe, és koccintottunk az útra. A Le Bourget repülőtéren busz várt ránk, és máris indultunk tovább Le Havre-ba. Este 6-ra értünk a tengerparti városba, a Petit Hotelben laktunk. Nov. 13. Ablakunk a tenger felé néz, de mi csak a kikötői darukat látjuk. Állandóan fúj a szél, rezegteti a zsalukat. Egyszer csak kopognak és jött a reggeli! Tálcán kancsó tej, zacskóban kakaópor, péksütemény kis fonott kosárban, jam és vaj. Ezután minden nap ébredés után telefonon rendeltünk különféle reggelit! Délelőtt feltérképeztük a környéket, vettünk baguettet, literes Colát, sört, felfedeztük az áruházakat. 1 órára bevonultunk a színházba, ahol estig próbánk volt. 2000 nézőhelyes nagy modern színház. Végigvettük a műsort világítással, felrakták a háttér függönyöket, (szőttes és Budapest látkép) Itt született Béla mondása „fosanzsé”. Az új szürke dresszünkben és alsószoknyában feszítettünk, a fiúk új trikóban, elit kis gárda. A függöny mögött ultraibolya fény világított. Nov. 14. Fúj a szél, szemerkél az eső és elég hűvös van. Délelőtt elmentünk vásárolni, nagyon szépek az áruházak, elkápráztatják az embert a bőséges áruválasztékkal. Az illatszer osztályokon csinos kifestett lányok kínálják az árut. Délben varázsütésre kiürül az áruház, ebédidőre, minket majdnem bezártak. Délután próba aztán az ELSŐ ELŐADÁS nagyon jól sikerült és nagy volt a siker! Nov. 15. Déli 12-kor fogadás tiszteletünkre a Városházán. A Le Havre-i polgármester úr M. Heudron tartotta az állófogadást. A beszéd után pezsgő és szendvicsek, csemegék, majd a főnökség valamint Urbán M. és Aichorn I. továbbra is a polgármester vendégei maradtak.

A tánckar és a zenekar kapott egy buszt, és elfuvaroztak minket egy kirándulóhelyre a tengerpartra. Időnként kisütött a nap, de borzasztó szél volt és hideg. A tenger szörnyen hullámzott és egész vízfüggönyökkel borított be, ha közel mentünk.. Jó vizes és sáros lett a társaság fele, pl. a Lapaj combig elázott. Összegyűjtöttünk egy csomó tengeri herkentyűt. A környék teljesen üres és kihalt volt, minden zárva.

A szállóban átöltöztünk és mentünk a második előadásra., amit egy angol impresszárió is megnézett. Nagyon jó előadás volt ez is Este nagy buli volt a szállóban, jártunk szobáról szobára, másnap a tulaj szóvá is tette, hogy a vendégek panaszkodtak, de megbékélt, mert nagyon jó kritikát kaptunk. Nov. 16. Ebédre meghívták az egész társaságot egy kínai vendéglőbe, itt megismer-kedtünk a Goudier családdal, két lányuk volt, a kicsi Claudie 8 éves végig bohóckodott, nagyon jól összebarátkozott velünk. Ők is eljöttek megnézni az utolsó előadást, ezen minden városatya ott volt családostul. Nagyon jó nagy sikerű előadás volt ez is. A közönség úgy fejezte ki tetszését, hogy dobogtak a lábukkal, fütyültek és kiabáltak. Előadás után estélyi ruhába öltöztünk, és mentünk Heudron polgármester úr lakására, ott adott fogadást. Felesége kalocsai kötényben szervírozta a kávét. Szép kertes házuk van, nagyon jól éreztük magunkat.

Nov. 17. 9-kor indultunk busszal Párizsba. Megvettük az újságokat, amiben benne voltunk, búcsút intettünk a szállodának, a színháznak és a daruknak. Végigjöttünk a Szajna mentén, egy nagy város volt út közben Rouen. Izgalmas volt Párizsba megérkezni, tudtuk, hogy nincs sok időnk, de valamit csak látni fogunk! Napfény világítású hosszú alagutakon vezetett be az út a külvárosokon keresztül. Azután állandóan csak forgolódtunk, néztük a nevezetes épületeket, az utcára kinyúló kis kávézókat. Átvágtunk a városon, rengeteg időveszteséggel a Magyar Házba mentünk lepakolni. Ezt kihagyhattuk volna, mert olyan messze volt a központtól, hogy alig maradt időnk metróval bemenni a Montmartre-ra. Misi jó idegenvezetőnek bizonyult, mert már ismerte e terepet és a megállókat. Kiszálltunk a Pigalle-nál és sétáltunk. A boltokat már zárták, az utcai pultokat az orrunk előtt tolták vissza. Nemsokára esti fényekkel lett tele az utca, már karácsonyi lámpafüzérek voltak kihúzva az úttest fölé. Siettünk vissza a Magyar Házba, onnan irány a Gare de l’Este pályaudvar.. Feltuszkoltuk magunkat dugig pakolva cuccokkal, kajával, plusz szatyrokkal a 10.-es hálókocsiba. Kogler Kati óriás pamutgombócai lógtak a csomagtartóból. Nov. 18. Bécs Átrobogtunk az éjszakai Európán, aztán folytattuk nappal és délután. Fél 3 -kor értünk Bécsbe. Rendkívül pocsék helyen laktunk, valami ócska munkásszálló félében, 10-20 ágyas szobák, sötét, piszkos régi épületben. Pali bácsi esti sétát szervezett azoknak, akiket érdekelt. Főleg lányok vettek részt rajta. Busszal bementünk a városba, és kéz a kézben sétálgattunk, a Pali bácsi meg magyarázott. A

szálláshelyen még egy ideig elszórakoztattak minket a szomszéd fiú teremből jövő szövegek! Nov. 19. Délelőtt felkerestük a hírhedt magyar negyedet, aztán próbára kellett menni a Collegium Hungaricumba. Három számot kellett előadni a követség dolgozóinak és meghívott vendégeinek. Utána ők hívtak meg minket vacsorára. Azt mondták mindenki csinosan nyalja ki magát, fiúk, lányok díszbe vágtuk magunkat. Erre mi történik, egy hátsó lépcsőn, egy függönnyel elkerített kis lukban leültetnek minket, volt akinek még hely sem jutott, és adnak egy pár virslit meg Fantát. Majd szétdurrantunk a pipától. A függöny másik oldalán nagy terem a mulató vendégekkel, a rajkók húzzák nekik. Egy ideig dühöngtünk, aztán megjött az ötlet, a 8 lány (estélyi és smink) libasorban szép lassan kivonult a toalettre, ami a függöny túlsó oldalán volt. A feltűnés persze nem maradt el, behívták az egész társulatot az asztalokhoz, volt bor, sör, pálinka és a csodás „Fanta”, meg éneklés, mulatozás. Nov. 20. Délelőtt városnézésre mentünk, este megint a Collegium Hungaricumban volt előadás. Most teljes műsor ment. Megkérték, hogy nagyon vigyázzunk, a hátsó függöny mögött, rendkívül értékes vadonatúj vetítővászon van. A színpad keskeny volt, Jóska meg a D. Kati heves, így a kirohanásnál recsegés ropogás porfelleg és leszakadt a takaró függöny- VASTAPS. Nov. 21. Elköltöttük a maradékot, aztán sétáltunk a Hofburgban. Nagyon szép a bécsi vár, most jól megnéztünk mindent. Az eső időről időre eleredt. Betértünk egy kis vendéglőbe bablevesre (8 Sch), találkoztunk több táncossal, vettünk banánt 15,25 kor indultunk haza,19,41-kor érkezés Budapestre!

Franciaország – Nizza (Forrás: Vrábelné Molnár Erika) 1970. május 29.-június 3. Magyar Ünnepi Hét a Nizzai Operában. Vezetők: Énekes: Fotós: Prímások: Tánckar: Czigány Ágnes József Molnár Erika Mihály Bányai Ilona Sándor Náday Györgyi Imre Korda Györgyi László

Szigeti Pál, Szirmai Béla Molnár Juli, Varga Imre Friedmann Bandi Csócsi Lendvai Jenő, Berki Béla

Vadas Ilona Remecz Miklós Vadas Mária Kapus László Ujházi Teréz Pataki Pál Kocsonya Mari

Czigány Vrábel Guzi Krausz

F.Tóth István Szabó

Csodás volt már a megérkezésünk is mivel a nizzai repülőtér a tengerparton van. Amikor már láttuk a várost, berepültünk mélyen az azúrkék Ligur tenger fölé, és onnan fordultunk rá merőlegesen a partra. Már egészen alacsonyan voltunk és még mindig víz volt alattunk. Izgalmas volt. Az itt töltött 5 nap alatt gyönyörű meleg napos időnk volt. A fellépések a Nizzai Operában voltak. Napfényes kis öltözők,

sötét meredek színpad. Az ünnepi hét sajnos egybeesett a foci VB-vel, de még így is szép közönségünk volt.

A nizzai opera színpadán

tánc a Promenádon

Monte Carlo

A hotel Wilsonban laktunk pár sarokra az operától. Amikor tehettük,- sajnos ez nem volt sokszor,- lementünk a tengerpartra fürdeni, napozni. Nagy kavicsos part volt, és annyira erősen hullámzott a víz, hogy hiába próbáltunk bemenni, pillanatok alatt kisodort a partra. Egyik nap beöltöztünk és a Promenade des Anglais tengerparti sétányon, tánc részletek fotózása volt. Borzasztó meleg volt, és nagyon sok kíváncsiskodó. Egy amerikai turista hölgy meg akarta venni a ruhánkat. A magyar ünnepi hét alkalmából a városban egy Ady szobor avatásán is részt vettünk. Egy szép kirándulás keretében a monacói hercegség fővárosába Monte Carlóba mentünk. A szerpentineken kanyarogtunk fölfelé, minden kanyarban előbukkant a tenger. Megnéztük a kikötőt a pazar jachtokkal, a híres Casinót, persze csak a pénznyerő gépek szintjén. A monacói hercegi palotánál az őrségváltást, az Oceanographique Múzeumot, előtte Cousteau kapitány, a világhírű francia tenger kutató tengeri

merülő harangját, a botanikus kertet (jardin Exotique) kaktuszokkal, ami meredeken megy fölfelé a hegyoldalban és ahonnan a kilátás a városra gyönyörű. Az egész útra így emlékezünk, napfény, tenger, mindenhol virágzó bokrok, fák, barátságos, szép város, öröm volt itt táncolni.

Franciaország – Párizs / L’Humanité (Forrás: Vrábelné Molnár Erika) 1970. szeptember A Fete de L’HUMANITÉ- nagyszabású kulturális fesztivál. A Francia Kommunista Párt 1930-ban rendezte az első L’Humanité fesztivált, hogy az azonos című újságnak olvasótábort toborozzon. Azóta évente (a mai napig) minden szeptemberben megrendezik. Erre az eseményre kapott együttesünk meghívást. Vonattal mentünk Bécsbe, majd Baselbe, ahol a csatlakozást lekéstük így 3 órát sétáltunk a városban. Párizsban eső fogadott minket. A Kason diáknegyedben laktunk egy koleszban (tele feketékkel), olyan messze a várostól, hogy busszal vagy metróval kb. 1 óra.

A fesztivál helye egy erdőben volt, tele vásáros bódékkal, céllövölde, vidámpark, lacipecsenye, és a látogatók kulturális szórakoztatására két nagy ácsolt színpad, amin az aktuális műsorokat ingyen nézhette a kb. 2000 fős közönség. Több fellépésünk volt szép sikerrel. A fesztivál meghívottjaként a Pink Floyd adott koncertet, és többek között fellépett SASA DISTEL és JACQUELINE DULAC sanzonénekesnő, aki azt a sanzont énekelte, (amire a Béla koreografált nekünk táncot). Kaptunk tőle autogramos fotót. Tánckar vezető: Szirmai Béla Táncosok: Diós Kati Újházi Teca

Szabó Gabi Vrábel Misi

Molnár Éva Molnár Erika

Szabó Lacika F. Tóth István

Urbán Mariska Aichorn Ildi Kiss Juli Szakolczay Ildi

Pataki Pali

??? Ki emlékszik még nevekre?

Szíria – Libanon – Egyiptom (Forrás: Liszkay Mária) 1970 szeptember

Vezetők: Szigeti Pál, Vadady Ágnes Táncosok: Czigány Ági, Fehér Juli, Karácsony Anikó, Korda Györgyi, Liszkay Mari, Németh Ancsa, Polcsik Erzsi, Vadas Ili, Vadas Mari, Vincze Rózsa, Vass Mari, Guzi Sanyi, Mészáros Göndi, Ördög Imi, Pataki Pali, Remecz Miklós, Ronyecz István, Segítsetek kiegészíteni a névsort! Táncos pályafutásom első turnéjára 1970 szeptemberében került sor. A tervezett indulásunk előtt kicsivel kezdődő jordániai háborúskodás egy országgal megrövidítette kiküldetésünket, így a még izgalmasabbá vált előkészületek után vettük az irányt Szíria felé. Az itthoni időjáráshoz képest forró, fűszeres illatú éjszakába érkeztünk. Szállodánk egy forgalmas damaszkuszi főtéren állt. Az emeleti erkélyekre kitódulva fantasztikus városkép tárult a szemünk elé. Számunkra nagyon szokatlan látvány volt az egymás kezét fogó, sétáló katonák sokasága, a nagyon kevés lefátyolozott nő…. Miniszoknyáink látványa az erkélyen rövid időn belül hatalmas tömegeket vonzott a térre. Emiatt is születhetett Szigeti Pali bácsi döntése, hogy a lányok a városba csak bizonyos időszakokban mehetnek ki, és akkor is csak fiú kísérettel. Erre nagy szükség is volt, és nem azért, mintha bármi konkrét veszély fenyegetett volna minket, de tény, hogy olyan feltűnést keltettünk fedetlen lábszárunkkal és karjainkkal, hogy nem ártott némi testőrség biztosítása. Különösen a szőke lányok voltak a csodálat tárgyai, hiszen ott ilyet sokan talán egész életükben nem láttak. Csak egy kicsit akarták a hajukat megtapintani, fehér bőrünket megsimogatni…. Ez először nagyon zavaró volt, de idővel ezt is megszoktuk. Megszoktuk a furcsa fűszerezésű ételeket, a szobákban „szolgálatot teljesítő” gyíkokat, a kifejezetten férfiakból álló személyzetet. Fellépéseinkre a késő esti órákban – talán 10 órai kezdettel – került sor. Addigra hűlt le annyira a levegő, hogy lélegzethez

is lehetett jutni. Fura volt az utcán életüket élő, ott fekvő, evő, játszó emberek között a színházhoz eljutni. A nézőtéren szinte csak férfiak foglaltak helyet. El lehet képzelni, milyen sikere volt köztük a színpadon megjelent lányoknak.  Szabadidőnkben kirándultunk, mezítláb, fekete lepelbe burkolódzva meglátogattuk a Nagy Mecsetet, jártunk – szigorú táncos fiúi őrizettel – a bazárban: a szukban. Kisebb-nagyobb sikerrel ellenálltunk az árusok invitálásának, bár néha egyegy teát meg kellett innunk kis, árukkal zsúfolt üzleteikben. Meg kellett tanulnunk alkudni a gyakran pár szót magyarul is Egy gyomorrontás eredményeként lemaradtam egy kirándulásról. Egyedül feküdtem a szállodai szobában, amikor is megjelent a szobafiú. Nem tudom, melyikünk volt jobban megrémülve a másiktól. Én izzadva, fejemre húzott takaróval rettegtem, ő pedig – szegény – rám sem mert nézni, és nagyon hamar végzett a szükséges takarítással.

Premier Damaszkuszban

Látogatás a Nagy Mecsetnél

A kb. 1 hét elteltével folytattunk utunkat Libanon felé, ahol egy egészen más világ várt ránk. Luxusszálló, pálmafák, tengerpart, melynek szépséghibája annyi volt, hogy egy vérhas járvány miatt a tengeri fürdés szigorúan tilos volt. Láttuk viszont Beirutnál a világhírű Pigeon sziklát. A hőségben a meleget remekül csillapította a szállodai kerti medence, ahol napjaink nagy részét töltöttük. Fellépéseink a szálloda vendégeinek szórakoztatására voltak kitalálva, a parkban felállított színpadon. Lehet ennél kényelmesebbet elképzelni? Itt két komolyabb kirándulásra emlékszem: Libanon védőszentjének, Szűz-Máriának hatalmas szobránál (Our Lady of Lebanon), ahova függő vasúttal mentünk fel, és a Jupiter-

templomára Baalbekben. Egyik legszebb libanoni emlékem egy meglepetéshez kötődik. A szálloda parkjában a csapat mindig egyszerre, egymást bevárva kapta meg az ebédet, vacsorát. Egy ilyen alkalommal már morgolódtunk, mert 4 fiú miatt nem hozhatták a várt ennivalót. Egyszer csak megjelentek, elegánsan felöltözve, virággal és megálltak annak az asztalnak a 4 sarkán, ahol én is ültem. Kaptam pezsgőt és csodás köszöntőt a születésnapomra, melyet ilyen messze, a családtól távol kellett töltenem. Ez a köszöntés annyira jól esett és olyan váratlan volt, hogy sosem fogom elfelejteni. Köszönöm Guzi Sanyi, Ördögh Imre, Remecz Miklós és Pataki Pali!!!

A miniszoknyás lányok

Tevegelés

Turnénk következő állomása Egyiptom. Itt Kairó egyik nagyon szép színházában léptünk fel estéről estére. Szállásunk – a Seherezádé Hotel – a Nílus partján feküdt. Kirándultunk a piramisokhoz, ültünk tevén, bementünk a piramis közepén lévő egyik üres temetkezési helyre, nagyokat nevettünk Ronyecz Pistán, aki egy szamár hátán cigarettáért könyörögve tett meg köröket, mivel a tulajdonos baksis nélkül nem engedte leszállni; voltunk múzeumban, bazárban…. Egész jól megszoktuk az arab mentalitást, az időnként szobánkban megjelenő hatalmas bogarakat, gyíkokat, bár az egér látogatása kiverte a biztosítékot.  És – milyen fura az emberi természet – hamar elfogadtuk az utcákon járőröző katonák és homokzsákok látványát is. És így érkezett el a turné végét jelentő utolsó fellépésünk napja. A cigánytánc, ahol szabad hassal „leptük meg” a fiúkat, és ahol a fiúk a takarás helyett a zenekari árokból másztak

fel a színpadra….. És miközben mi remekül szórakoztunk egyszer csak berohant valaki a nézőtérre, és elkezdett kiabálni. Mivel senki nem értette, miről van szó, azt gondoltuk, meztelen hasunkkal húztuk ki a gyufát. Hirtelen leengedték a függönyt, mi pedig értetlenül néztünk egymásra. A nézőtérről kiabálás, az utcáról lövések hangja hallatszott. Végtelennek tűnő percek következtek, mire megtudtuk, mi is történt valójában. A nagy vezető, Nasszer meghalt. Megkaptuk az utasítást, szó nélkül csomagoltuk össze a ruhákat a nagy utazó ládákba, és vártuk a sorsunkat. Késő éjjel – biztonságunk érdekében – a hátsó kijáraton távoztunk. Ezek után – 2 nap gízai és a tengerparti kirándulás helyett – 3 nap szállodafogság következett. Semmi kirándulás, semmi városnézés…. A rádióból, tv-ből folyamatosan szólt a Korán. A Nílus parton feketébe öltözött siratóasszonyok vonultak egy fehérbe öltözött férfi vezetésével. Hangos jajveszékelésüket csak – pont a szállodánk előtt lévő – pihenőjük szakította meg, amikor is vidáman nevetgélve megették a kis szendvicsüket, majd ezzel végezvén, zokogva vonultak tovább. Mindeközben az itthoni hozzátartozók a teljes bizonytalanságban várakoztak, több alkalommal – hiába – mentek ki a repülőtérre, bízva abban, hogy megérkezünk. Minderről mi – a messzi távolban – semmit nem tudtunk, de az biztos, hogy ezen az első utamon szerzett emlékeim életem egész során elkísérnek, mint azok is, amiket az együttesben eltöltött közel 10 év alatt összegyűjtöttem!

Színpadon