BÁNFFY MIKLÓS ÚJABB ARCA KÉT SERLEG TÜKRÉBEN

EME 171

BÁNFFY MIKLÓS ÚJABB ARCA – KÉT SERLEG TÜKRÉBEN

BÁNFFY MIKLÓS ÚJABB ARCA – KÉT SERLEG TÜKRÉBEN VISKY MÁRIA A tanulmány a két világháború közötti magyar iparmĦvészet kiemelkedĘ mĦveit, két Bánffy Miklós gróf által tervezett és Pál Lajos budapesti ötvösmĦvész által kivitelezett ötvöstárgyat ismertet. Egyik aranyozott ezüst serleg a budapesti IparmĦvészeti Múzeum gyĦjteményét gazdagítja, párját, a vallásos ikonográfiájú serleget ma is használják a kolozsvári Farkas utcai református templomban. A Wiener Werkstätte ötvösmĦvészetének kifejezésmódját valamint a természetkedvelĘ gróf kultúráját tükrözĘ mĦtárgyak jelentĘsége abban rejlik, hogy mindkét alkotó mĦvészetének legfontosabb jellemzĘit magában foglalja. Formai, technikai megoldásai rávezetnek Pál Lajos stílusának gyökereire, de egyúttal Bánffy alkotói sokoldalúságát is hangsúlyozzák. Kulcsszavak: Bánffy Miklós, Pál Lajos, ötvösmĦvészet, art deco, Wiener Werkstätte Keywords: Miklós Bánffy, Lajos Pál, silversmith, art deco, Wiener Werkstätte

A

20. század elsĘ évtizedeinek meghatározó alakjáról, Bánffy Miklós grófról (1873–1950) már életében nagy számmal jelentek meg kritikák, tanulmányok, halála után pedig kiállítások, emlékkötetek születtek róla. Kétségtelen, hogy Erdély egyik legnagyobb múltú és tekintélyĦ családjának, a losonczi Bánffyak grófi ágának utolsó egyenes ágon leszármazott férfitagja – elĘdeihez hasonlóan – amellett, hogy politikusként komoly hatást gyakorolt történelmünk alakulására, a mĦvészet több ágát is mĦvelte. Jelen tanulmány Bánffy eddig kevésbé ismert tevékenységi körére igyekszik rávilágítani, kiegészítve a róla alkotott képet, és újabb bizonyítékot nyújtva sokoldalúságáról. E jelentĘs életmĦ alaposabb megismeréséhez az 1930–1931-ben Bánffy Miklós tervei alapján Pál Lajos ötvös mester által készített serlegpár biztosít kiindulópontot. Az egyik, részben aranyozott ezüst serleg a budapesti IparmĦvészeti Múzeum tulajdonában van, párját pedig, az ikonográfiájában egyházi témájú serleget – az adományozó gróf kívánságára – mai napig használják konfirmáció ünnepén a kolozsvári Farkas utcai református templomban. Az új adatok feltárása tekintetében jelentĘssé válik e két, az art deco irányzatába kiválóan illeszkedĘ serleg ismertetése. A két világháború között uralkodó stílus Európát és Amerikát egyaránt meghódította, hatása elsĘsorban az építészetben és az iparmĦvészetben követhetĘ nyomon. Bár a magyar mĦvészet 1920-as és 1930-as évekbĘl származó art deco stílusú mĦveibĘl viszonylag kevés maradt fenn, az akkori Magyarországon kifinomult art deco érvényesült: ezt kiválóan szemléltette a budapesti IparmĦvészeti Múzeum 2012-es nagyszabású art deco-kiállítása,1 melyen méltán kapott helyet a Bánffy tervezte serlegpár Budapesten Ęrzött darabja. Ez is jelzi e két ötvöstárgy mĦvészi színvonalát, amely nemcsak a mai Magyarország mĦvészetével, hanem – Bánffy Miklós személyébĘl kifolyólag – a két világháború közötti Erdély mĦvészetének tendenciáival is szoros összefüggésben van. Bánffy Miklós személye A losonczi Bánffy család tagjairól köztudott, hogy Erdély és Kolozsvár történelmében generációk óta jelentĘs szerepet játszottak. Báró Bánffy Miklósnak és leszármazottainak I. Ferenc József 1855. május 20-án adományozta a grófi címet.2 Bánffy Miklós atyja gróf losonczi Bánffy György, 1

Art deco és modernizmus – LakásmĦvészet Magyarországon, 2012. március 17. – november 11. Kurátor: Horányi Éva. 2 DREFERLVT, C/6. 6. doboz. Nemzetségkönyv.

EME 172

VISKY MÁRIA

anyja báró Bánffy Irma volt. ElsĘ gyermekük, Katalin 1871. augusztus 12-én, fiuk, Bánffy Miklós 1873. december 29-én született,3 fiatal anyjuk betegség következtében 1875. szeptember 26-án elhunyt. Atyjuk 1872-tĘl három éven át Doboka vármegye parlamenti képviselĘje, majd 1896-tól Magyar Királyi fĘajtónállómester volt. Felesége halála után egyedül nevelte gyermekeit. Bánffy Miklós nĘvérével együtt a fĘúri családokra jellemzĘ, széleskörĦ mĦveltséget biztosító nevelésben részesült. Atyja Erzsébet királyné tanácsára angol nevelĘt, Willford Edwardot fogadta fel fia mellé.4 A magyar arisztokrata családok korabeli nevelési szokásai szerint a mĦvészetekben való „tehetséget, de legalább vonzalmat mutató gyermekek” oktatására a kor legnevesebb mĦvészeit kérték fel, így Bánffy Miklós ifjú korában Székely Bertalantól tanult rajzolni.5 1935-ben Bánffy így emlékezett róla: „Úgy kerültem hozzá, hogy apám rajz-órákat akart nekem adatni, mert már elsĘ gimnázista éveimtĘl rengeteg papírt rontottam el, sok ákombákom firkálással. […] (Simkó) tanított jó ideig hasznos, de inkább unalmas dolgokra. […] Tán tizenöt éves lehettem és a rajzoktatás már jó ideje folyt. Valami fantasztikus jelenetet rajzoltam órán kívül. […] (Simkó) elvitte és megmutatta Székely Bertalannak. […] Úgy monda, hogy a mester érdeklĘdik irántuk.”6 A festészet és grafika iránti érdeklĘdés Bánffy Miklósnak az egész életét végigkísérte. 1917ben Berény Róberttel együtt illusztrálták Balázs Béla Játékok címĦ könyvét.7 Grafikai tevékenységének nagy részét könyv-, illetve versillusztrációk képezték. Rajzai, portrék és illusztrációk elsĘsorban az Erdélyi Helikon c. folyóiratban jelentek meg. Az 1932-ben Kolozsváron megjelent Ábel a rengetegben címĦ Tamási-regényhez készült illusztrációit a szakirodalom egyöntetĦen kiemeli munkásságában. E grafikai életmĦ fĘ alkotásának 1922-ben, Ben Myll néven kiadott karikatúra-sorozatát tekinthetjük, mely Párizsban, Fresques et frasques címmel jelent meg. Az 1922 áprilisában lezajlott genovai konferencián résztvevĘ 21 politikus torzképét sorakoztatta föl ez a kiadvány, melyben a szerzĘ kivételes jellemábrázolási képessége mutatkozott meg. A groteszk portrék érdekes módon elĘrevetítik néhány politikus késĘbbi bukását, például Lloyd George miniszterelnök, Csicserin, valamint Rathenau esetében.8 A karikatúrák között megtaláljuk a mára már jelképessé vált Bánffy Miklós „önarcképet” is. E portré a Bethlen István grófról készülttel együtt tehetetlenséget és zártságot sugall a többi magabiztos, és tárgyalásra (vagy inkább autonóm döntésekre) kész, gyĘztes országok képviselĘinek karikatúráihoz képest. Ez jól sugallja a két magyar, erdélyi fĘnemes küldött helyzetét a tárgyalásokon, akik kifosztott országukat képviselve „egyfelĘl Magyarország külpolitikai elszigeteltségét óhajtották megszüntetni, másrészt a kisebbségi jogok tiszteletben tartására próbálták rávenni az európai országokat”,9 szinte esélytelenül. Bánffy Magyarország és Erdély politikai-kulturális életének aktív szervezĘje volt, kultúra iránti elkötelezettségét bizonyítja az is, hogy az írói pályát választotta. Tamási Áron szavaival „egyformán jól értett az íráshoz, a rajzhoz, a színházhoz; s mellesleg a politikát is folytatta [...] Nemcsak gróf volt, és gazdag ember, hanem szellemileg is fényĦzĘ, ami Erdélyben nagy ritkaság.”10 Irodalmi fĘmĦvének az Erdélyi történet trilógiát tekintik. Dráma- és prózairodalmi írásai mellett színházi tevékenykedése 1912–1918 között bontakozott ki, amikor a Nemzeti Színház és Opera intendánsaként számos díszletés kosztümtervet készített. Jelmezekhez, díszletekhez készített terveirĘl (Mozart: Szöktetés a szerájból, Bartók: Fából faragott királyfi stb.) visszaköszön jellegzetesen színpadias és díszes stílusvilága. 3

Bár a Nemzetségkönyvben 1873. december 29. szerepel, hivatalos iratain mindenhol december 30. jelenik meg. KVÁLVT, 1537/14. 5 MURÁDIN 1999, 54. 6 BÁNFFY 1935, 707–708. 7 LESZNAI 1917. 8 SZEGEDY-MASZÁK 2006. 9 SZEGEDY-MASZÁK 2006. 10 MAROSI 1997, 97. 4

EME BÁNFFY MIKLÓS ÚJABB ARCA – KÉT SERLEG TÜKRÉBEN

173

1916-ban IV. Károly „koronázásának mĦvészeti rendezését s a koronázás külsĘségeit”11 bízták rá, 1923–1927 között az Országos KépzĘmĦvészeti Tanács,12 1925-ben az IparmĦvészeti Társulat elnökévé választották.13 1926-tól Erdélyben élt, ahol 1928-tól 1944-ig az Erdélyi Helikon fĘszerkesztĘje volt. 1944-ben Bánffy közbenjárására Kolozsvárt megkímélték a fegyveres hadmĦveletektĘl, a visszavonuló német csapatok viszont feldúlták és felgyújtották a bonchidai Bánffy kastélyt, kifosztva a családi mĦgyĦjteményt.14 A gróf 1949-ben végleg áttelepült Budapestre, ahol 1950. június 5-én hunyt el. Bánffy tervezĘi, ráadásul az ötvösmĦvesség területére is kiterjedĘ tevékenységére csak egy helyen találtunk utalást. 1934-ben, a Megszámláltattál megjelenése kapcsán írott cikkében Makkai Sándor felsorolásában jelenik meg: „SzakértĘje és tevékeny irányítója a színházi kultúrának, kitĦnĘ rajzos és festĘ, úgy mellesleg egyike a történelem legalaposabb ismerĘinek, egyszer csak gyönyörĦ templomi kelyhet, majd díszruhát és kardot alkot [...].”15 A két ötvösmĦ tervezése tovább gazdagítja Bánffy egyébként is tartalmas és változatos életmĦvét. Betekintést nyújt az erdélyi fĘúri világ tárgyi kultúrájába és annak történeti távlataiba. Az 1931ben tervezett két mĦtárgy kivitelezĘje Pál Lajos budapesti ötvös, késĘbbi együttmĦködésük gyümölcsei pedig újabb mĦalkotások lettek. Mindez a régi korok mecénásait idézi, akikrĘl Bánffy így vélekedik: „mindabban pedig, amit létesít, keresztülzeng az egyénisége, mindaz az Ę szépségigényét váltja valóvá.”16 Az összetartozó serlegpár Budapesti serleg A budapesti IparmĦvészeti Múzeum tulajdonát képezĘ, 1931-bĘl származó, 18137-es leltári számon nyilvántartott serleget 1931 szeptemberében vásárolta a múzeum Pál Lajos ötvöstĘl, a serleg készítĘjétĘl, 916 pengĘ ellenében.17 (1. tábla/1) A feljegyzés kapcsán érdemes megjegyezni, hogy a beszerzés módjánál elĘbb „adomány”-t írtak be, majd ezt kihúzva „vétel”-re javították át. Tisztázatlan a kérdés, hogy egyszerĦ hiba történt-e, vagy pedig eleinte az ötvös valóban adományozni kívánta a serleget. A mĦtárgy leíró kartonján szereplĘ rövid leírás szerint a tárgyat „készítette Pál Lajos, tervezte gr. Bánffy Miklós és Pál Lajos”. A serleg magassága 27,5 cm, talpátmérĘje 12,3 cm, szájátmérĘje 16,2 cm, súlya pedig 705,5 gramm. Az ezüstbĘl készült, belsejében és külsĘ szájperemén aranyozott serleg kuppája felfelé kihajló virágkehely alakú. Felülete függĘlegesen bordázott, melyek alsó harmadában helyenként stilizált levélforma rajzolódik ki. A kuppa magassága 20 cm, ívesen összeszĦkülĘ alja rövid szárba torkollik. Szárát sĦrĦ vadon hatását keltĘ ezüstforgács borítja, melybĘl öntött és vágott technikával készült, aranyozott ezüst állatok tĦnnek elĘ. Három nagyobb méretĦ, ágaskodó állat: szarvas, kĘszáli kecske és egyszarvú kecses alakja dominál a kompozícióban. (1. tábla/2) Ezek között a fenti regiszterben sorra egy-egy madár: a szarvas elĘtt rigó, a kĘszáli kecske elĘtt harkály, az unikornis elĘtt pedig szarka jelenik meg. A három nagyobb méretĦ állat lába alatt több, kis állat bukkan fel a bozótszerĦ, díszes sĦrĦben. Az ágaskodó szarvas diagonálisára a lábainál ugrásban megnyúlt testĦ róka válaszol, fejét szĘlĘgerezdre emlékeztetĘ, kerek elemekbĘl álló öntött ezüst dísz felé emelve. A kĘszáli kecske magasra emelt mellsĘ lábai alatt béka ül. A békát a fölötte kitárt szárnyakkal repülĘ, hosszú farkú madártól (szarkától?) félkörívesen formált, domborúan gyöngyözött díszítésĦ levelek választják el. E madár és 11

BÁNFFY 1929, 495. POMOGÁTS 2008. 13 Az Orsz. Magyar IparmĦvészeti Társulat jubiláris ünnepi díszközgyĦlése. Magyar IparmĦvészet 28. (1925) 1–2. 81. 14 BENKė 1999. 15 MAKKAI 1934, 5. 16 BÁNFFY 1943, 145. 17 IMMADT, 11/1931–1932. MĦvészeti és tudományos célt szolgáló javadalom. Leltári napló. „Serleg. Ezüst, részben aranyozott. Terv. Gróf Bánffy Miklós, készítette Pál Lajos 1931.” 12

EME 174

VISKY MÁRIA

az egyszarvú között a bozótban íveltfarkú mókus sejlik. Az unikornis vágtató alakja mögött éberen figyelĘ nyúl alakja tĦnik ki a fölötte sĦrĦbb kialakítású leveles indák alatt, melyek egy fecskeszerĦ madár felé emelkednek. A tagolt talphátat öntött bogyókkal díszített indák fonják körül, s a kuppa csészéjét idézĘ levélkéik játékosan átformálják a talp profilját is. Az ötvös mesterjegye (négyzetbe foglalt PL ligatúra) a kuppa szájának külsĘ peremén, a talp peremén, illetve a talp belsejébe rögzített fedĘlap lemezébe is be van ütve. A serleg díszítése valamilyen világi funkcióra utal, bár valószínĦleg sosem volt használatban. A színvonalas, aprólékos kivitelezés és a szokatlan, de ésszerĦ megoldások egyaránt a kivitelezĘ mester szakmai jártasságára és hozzáértésére utalnak, esztétikája pedig a tervezĘ kifinomult ízlésére. A Magyar IparmĦvészet már 1932-ben közöl róla egy teljes képet, továbbá a szárrészrĘl egy részletfelvételt.18 A közlemény, mely a serleget az Országos Magyar IparmĦvészeti Múzeum tulajdonaként említi, szövegében nem tér ki a serlegre. KésĘbb szerepelt a 2005 októberében megnyílt, 125 éves az IparmĦvészeti FĘiskola címĦ kiállításon, majd az IparmĦvészeti Múzeum 2012-ben szervezett Art deco és modernizmus – LakásmĦvészet Magyarországon, 1920–1940 címĦ idĘszaki kiállításán is. Leíró kartonjára Mikes Ildikó, az IparmĦvészeti Múzeum egykori munkatársa kézzel jegyezte fel, hogy „Párja a Kolozsvári Református Farkas utcai tpl-ban.” E felirat vezetett el a serleg egyházi párjához, amely valóban a Kolozsvár-Belvárosi Református Egyházközség tulajdonában található. Kolozsvári serleg Bánffy Miklós gróf 1932 novemberében, atyja 1929. november 15-i halálának19 harmadik évfordulóján, a néhai egyházkerületi fĘgondnok emlékére úrasztali serleget adományozott a kolozsvári Farkas utcai templomnak (1. tábla/3). E mĦtárgy készítésének idĘpontja az egyházközség aranykönyvében20 nem jelenik meg, de az IparmĦvészeti Múzeumban Ęrzött párjának 1931-es keltezése alapján ennek a készítése is az 1931–1932-es évekre datálható. Az aranyozott ezüst serleg Bánffy által aláírt adománylevelébĘl nemcsak az adományozás okát és célját, hanem a gróf további szándékait is megismerjük. Ennek értelmében Bánffy atyja emléke elĘtt tisztelegve tervezte, készíttette és adta a serleget Kolozsvár nagy múltú református egyházközségének, azzal a meghagyással, hogy a konfirmándusok elsĘ úrvacsoravételük alkalmával használják. Az ötvösmĦ így a gyülekezet fiataljai vallásgyakorlatának meghatározó pillanatában játszhat szerepet. Az adományozó továbbá azt kérte, hogy „az egyház aranykönyvébe a kehely pontos leírásával, köriratának, valamint a kehely talpában található feliratnak szószerinti följegyzésével irassék be”.21 A serleget már az adománylevélben kölcsönkérte egy 1933 tavaszán megrendezésre kerülĘ „külföldi világkiállításra”, hiszen az „a modern magyar ötvösmĦvészetnek egyik terméke”.22 1933-ban Chicagóban szervezték meg a világkiállítást, de Bánffy nem járt az Egyesült Államokban, a levél alapján pedig személyesen tervezte elvinni mĦvét. A gróf tehát egy más, nemzetközisége miatt világkiállításnak nevezett 1933-as kiállításra utalhatott. Kérdés marad, vajon hova tervezte vinni mĦvét, hiszen a kor szakirodalmában „világkiállítás” néven egyedül a chicagói rendezvény szerepel. A nagyszabású nemzetközi iparmĦvészeti és lakberendezési kiállításon, az 1933-as Milánói Triennálén, melyen „a »tipikusan modern mĦvek«-et a legismertebb nevek szereplésével óhajtották bemutatni”,23 Bánffy-tervezésĦ, vagy Pál Lajos készítette mĦ nem vett részt. A gróf kérésére a kolozsvári egyház18

Magyar IparmĦvészet 35. (1932) 3–4. 61–62. KVÁLVT,1537/231. 20 EREKGYLVT–KELVT, I. B. 85. 21 EREKGYLVT–KELVT, III. C. 25/55. 22 EREKGYLVT–KELVT, III. C. 25/55. 23 Magyar IparmĦvészet 35. (1932) 7–8. 146. 19


175

község presbitériuma pedig pozitívan válaszolt, 1933. január 30-án keltezett levelükben24 biztosították afelĘl, hogy amint kérni fogja, szívesen rendelkezésére bocsátják „elismervény ellenében” a serleget. Ilyen elismervénynek azonban nincs nyoma. A Kolozsvár-Belvárosi Református Egyházközség levéltára jól mutatja, klenódiumaikra mennyire ügyeltek: kiállításra kölcsönadott tárgyairól kölcsönadási-, illetve átvételi elismervényt állítottak ki, sĘt a mĦtárgy állapotának megĘrzésére hivatkozva utasítottak is el kiállítási célú kölcsönkérést. Joggal feltételezhetĘ tehát, hogy ha Bánffy valóban elvitte 1933 tavaszán a mĦvet, született errĘl elismervény – lehet, hogy ez elveszett, de jóval nagyobb valószínĦséggel a serleg el sem jutott a „külföldi” kiállításra. Ezt sugallják az IparmĦvészet 1933-as, a milánói kiállítást bemutató cikkei, melyekbĘl hiányzik Bánffy Miklós, illetve Pál Lajos neve. Bár az Országos Magyar IparmĦvészeti Iskola iratainak Pál Lajos utazásaira vonatkozó feljegyzése arról tanúskodik, hogy Pál 1933-ban olaszországi körutat tett, mely során Velence, Pádua és Verona érintése mellett a milánói Triennálét is meglátogatta, ezt minden bizonnyal csak nézĘként és nem résztvevĘként tette.25 A kolozsvári ötvöstárgy anyaga és méretei megegyeznek a Budapesten található serlegével: magassága 27,5 cm, talpátmérĘje 12,3 cm, szájának átmérĘje 16,2 cm. A kuppa belseje és külsĘ pereme aranyozott, felfelé ívesen kihajló virágkehely formájú. Felülete függĘlegesen bordázott, melyet három tengelyben gyöngyszerĦ mélyedésekkel díszítettek. A mindössze 4 cm magas szár kidolgozása összetett és színvonalas, a szár funkciójának azonban ellentmond (1. tábla/4). A díszes rész sĦrĦségét ezüst indák kusza összefonódása adja, melyet ezüst, áttört szĘlĘlevelek, szĘlĘgerezdek, és szĘlĘszemek gazdagítanak. A hengeres részt három fürt szĘlĘ tagolja, melyeket hétsornyi, egyenként aranyozott keretĦ vörös üveg félgömb alkot. A szĘlĘfürtök közötti azonos mezĘket elszórt szĘlĘszemek, levélerezetet imitálóan áttört szĘlĘlevelek, valamint helyenként spirálisan csavarodó ezüst-indák töltik ki. Az ismétlĘdés ellenére a sĦrĦség és gazdagság hatását nyújtja a serleg szára. Az indák, levelek és a szĘlĘszemek egymásra, illetve a bozótszerĦen végigfutó, aranyozott ezüst forgácsdíszre támaszkodnak. A hengeres talp mentén aranyozott ezüst töviskoszorú fut végig. A talp homorú felületére majuszkulákkal az úrvacsora szereztetési igéit vésték:26 „* EZ AZ ÉN VÉREM, MELLY SOKAKÉRT KIONTATIK”. A talp belsejébe rögzített domború fedĘlap közepén a Bánffy család aranyozott, vésett grófi címere jelenik meg, fölötte kurzív körirat – Dedicat Filius Com(es) Nicolaus Bánffy –, alatta az adományozás éve (MCMXXXII) olvasható. A kerek felület szélén két sorban majuszkulás szöveg fut körbe, mely az adományozó apjának, Bánffy Györgynek állít emléket (2. tábla/1): IN MEM(oriam) EXC(ellentissimi) D(omi)NI COMITIS GEORGII BÁNFFY L(iber)B(aro) DE LOSONCZ * SVAE CAES(areae) ET REG(iae) MAIEST(atis) CAMER(arius) ET CONSIL(iarius) INT(imus) REG(ni) HVNG(ariae) IANITORUM MAGISTRI ETC. * AC ECCL(esiae) EV(angelicae) REF(ormatae) IN TRANSSYLV(ania) SVPR(emi) CVR(atoris). Pál Lajos ötvösjegye a szájperem külsĘ felületén, valamint a talp peremében látható (2. tábla/2). Az ötvösmĦhöz színvonalának megfelelĘ, elegáns és kvalitásos kivitelezésĦ, kék bĘrrel bevont, hasáb alakú kehelytartó doboz tartozik. Méretei alkalmassá teszik a serleg befogadására (magassága 38 cm, szélessége és mélysége 21 cm). Oldalait levélszerĦ aranyozott vonal keretezi, az általuk meghatározott mezĘk közepében többször is kisméretĦ aranyozott Bánffy-címereket préseltek. Az ajtószárnyak két aranyozott ezüst kapoccsal zárhatók. Belsejében magasított kerek perem akadályozza meg a tárgy talpának elmozdulását, zöld színĦ bársonnyal bevont falai pedig puhára tömöttek. 24

EREKGYLVT–KELVT, III. C. 25/55. MOMELVT, 4/b, 1. doboz. Szolgálati és minĘsítési táblázatok/Személyzeti ügyek/Vegyes iratok. 26 A református liturgia szerint az úrvacsoraosztást megelĘzĘen elhangzanak az utolsó vacsora alkalmából Jézus által mondottak. A Márk evangéliumából (14:24) vett igerészlet erre utal. 25

EME 176

VISKY MÁRIA

Bár az adományozó levélben Bánffy nem tesz említést róla, az aranykönyvbe jegyzett leírásban27 megjelenik a kehelytartó is annak ismertetésével együtt, sĘt, a kehely tisztántartására szolgáló nagyméretĦ szarvasbĘr darabot is említik, mely mindmáig használatban van. Bánffy és Pál Lajos együttmĦködése A kolozsvári és az IparmĦvészeti Múzeum tulajdonában levĘ díszserleg a tervezĘ és a kivitelezĘ személye révén szoros összefüggésben áll egymással. A források szerint azonban a tervezĘ a két mĦ esetében nem azonos. A budapesti IparmĦvészeti Múzeum leíró kartonjaihoz minden bizonnyal az eladó, vagyis maga Pál Lajos szolgáltatta az információkat, melyek szerint a serleget „tervezte gr. Bánffy Miklós és Pál Lajos”. Más a helyzet a kolozsvári mĦtárgy esetében. Az adománylevélben Bánffy így fogalmaz: „ezt a kelyhet saját terveim alapján Pál Lajos magyar ötvösmĦvész készítette.” A gróf tehát kizárólag magát tartotta tervezĘnek. Az igazság feltehetĘen valahol középen keresendĘ. A két ötvöstárgy formavilága jól tükrözi a gróf tárgykultúráját, ugyan-akkor színpadiassága más tevékenységi körére is utal. Emellett viszont a mĦvek magas fokú hozzáértéssel való elkészítése és formabontó jellege arra enged következtetni, hogy a kivitelezés módját az ötvöstechnikákban jártas, nagy tudású mester gondolta ki. Ennek alapján tehát a tervezés hagyományos, formai értelmében lehet kizárólag a gróf munkája a két mĦ, de ha a tervezési feladatok közé a kivitelezés gyakorlati megoldásait is beleértjük, akkor Pál Lajos is tervezĘnek minĘsül. A két serleg alakjának hasonlósága egyértelmĦ, ugyanolyan a szerkezeti felépítésük, valamint az ezüst tárgyak aranyozásának módja: mindkettĘ kuppájának belseje és szájpereme, illetve a szárrész kiemelni óhajtott részletei (a budapestinél az állatok, míg a kolozsvárinál a töviskoszorú, illetve a szĘlĘszemek) aranyozottak. Összetartozásuk mellett tanúskodik a két ötvöstárgy elkészültének közös idĘpontja is. A budapesti serleg pontos, 1931-es datálása magától a készítĘtĘl származik, a kolozsvári pedig 1932 Ęsze elĘtt készült, hiszen addigra már Kolozsvárra került. A serlegek feltehetĘen a budapesti mester mĦhelyében, egyetlen alkotói folyamat eredményeként készültek, vagy legalábbis idĘben szorosan egymást követĘen. Az ötvösmĦvek technikailag bravúros megoldásai gyakorlott mester kezére vallanak. Bánffy 1926-tól Kolozsváron élt, személyes hagyatékában a Budapesten mĦködĘ Pál Lajos ötvösmesterrel való kapcsolatáról szóló iratot nem Ęriznek. Egy 1940. június 3-án keltezett levélben viszont, melyet Zichy István gróf, az Országos Magyar Történeti Múzeum fĘigazgatója címzett Bánffynak, feltĦnik Pál Lajos neve. A levél Bánffy „emléktárgyi” gyĦjteményének örökletéti nyilatkozatát idézi, mely a következĘképpen zárul: „Teljes tisztelettel, [...] Gróf Bánffy Miklós sk. ElĘttünk mint tanuk elĘtt: Dr. Horváth László sk. és Pál Lajos sk.”28 E Pál Lajos minden bizonnyal a serlegek készítĘje, indokolt is lehetett egy közeli ismerĘst, ráadásul mĦvészt felkérni ilyen ügyben a tanúskodásra. A két mĦvész további együttmĦködésének is maradtak nyomai. 1936-ban a Magyar IparmĦvészet díszmagyar, hozzá tartozó kard és függĘk fényképét közli, Bánffy Miklós gróf és Pál Lajos közös alkotásaként.29 A díszmagyar szabása követi a hagyományos formákat, sarkaiban hímzés látható. A mentekötĘ csatok finom kiképzésĦ ötvösmunkák, melyek geometrikus formavilága a Wiener Werkstätte ötvösmĦvészetének hatását mutatják. A hozzá kapcsolódó írásában M. S. (feltehetĘen Meller Simon, a SzépmĦvészeti Múzeum munkatársa) a közölt díszmagyarra, valamint a két serlegre egyaránt érvényes megállapítást tett: „Gróf Bánffy Miklós és Pál Lajos terveinek és 27

EREKGYLVT–KELVT, I. B. 85. A serleg részletes leírását, melyet a Kolozsvár-Belvárosi Református Egyházközség Aranykönyvébe az 1932. december 30-i presbitériumi gyĦlés során jegyezték be, az egyházközség más mĦtárgyainak bemutatásával együtt Köpeczy Sebestyén József készítette. 28 DREFERLVT, C/6. 1. doboz. 29 Magyar IparmĦvészet 39. (1936) 3. 76.


177

munkálkodásának a magyar iparmĦvészet történetében az a jelentĘségük és az érdemük tehát, hogy bravúrral és sikerrel tudják a több évszázados magyar múltban és tradíciókban rejlĘ régi nemzeti elemeket kiemelni és a mostani adottságokhoz és viszonyokhoz szervesen és modern feldolgozásban formailag is átfogalmazni.”30 Emellett e cikk rávilágít arra, hogy Bánffy és Pál Lajos több rend díszmagyart alkotott közösen,31 mely nemcsak együttmĦködésükrĘl, valamint Bánffy tevékenységérĘl nyújt újabb adalékot, hanem Pál Lajos kevésbé feltárt életmĦvérĘl is. Pál Lajos, az ötvösmĦvész Pál Lajos 1899. április 29-én született, budapesti ötvösmĦvész életérĘl a szakirodalom nem nyújt adatokat, monográfia, tanulmány nem született róla. Pályájáról elsĘsorban a Magyar IparmĦvészet tudósításai, illetve az IparmĦvészeti Iskola dokumentumai értesítenek, ahol nemcsak diák, hanem tanársegéd, rendes tanár, majd megbízott igazgató is volt. A Békés vármegyei Kétegyházáról származó mĦvész Aradon végezte a középiskolát,32 majd az 1916–1917-es tanévtĘl, katonai szolgálat miatt kétszer is megszakítva tanulmányait, az Országos Magyar IparmĦvészeti Iskola hallgatója volt. Bár elsĘ két évében belsĘépítészet szakon tanult, az 1919–1920-as tanévben átiratkozott az ötvös szakosztályba.33 Az ösztöndíjas, tandíjmentes helyen tanuló Pál Lajos 1923 júniusában jeles minĘsítésĦ szakoklevelet szerzett,34 néhány évvel Kaesz Gyula, a késĘbbi neves modern belsĘépítész után, és Tevan Margit ötvösmĦvész elĘtt. 1922-ben, még hallgatóként, az IparmĦvészeti Iskola tiszteletdíjas tanársegéde lett,35 ahol tíz évig „az ötvös szakosztályban Csajka István szaktanár mellett [...] végzett érdemes munkásságot”; rendes tanárrá Kaesz Gyulával együtt 1932. november 2-án nevezte ki a Magyar Királyi Vallás- és Közoktatási Minisztérium.36 E tisztségében az ötvös- és zománcozó-szakosztály I–II. évfolyamainak vezetĘ tanára, illetve a bronzöntĘ-tanmĦhely felügyelĘ tanára. Diákjai közül megemlítendĘ Köpeczi Bócz István, Tóthfalusi (Doleviczényi) László, Kozák József, valamint Móga Sándor. 1945-ben különleges körülmények között rövid ideig megbízott igazgatója volt az IparmĦvészeti Iskolának. A második világháború alatt a Nemzetközi Vöröskereszt mentĘállomást hozott létre az Iskola épületében, így az épület értékei megmaradtak. Az 1944–1945-ös tanévben kényszerĦ téli szünetet tartottak. 1945. február 27-én Pál Lajost, mint rangidĘs tanárt nevezték ki megbízott igazgatónak, ugyanis Fáy Aladár igazgató és az ideiglenesen megbízott Haranghy JenĘ is budai lakos volt, így a felrobbantott hidak miatt tisztségüket nem tölthették be pesti munkahelyükön.37 A romok eltakarítása után Pál Lajos május 22-én az intézet hallgatóit jelentkezésre hívta, valamint nyilatkozatot tett a Világ címĦ napilapban új funkciója betöltését és az iparmĦvészet mibenlétét illetĘen: „IparmĦvészet alatt a nagyközönség, de még a szakember is talán devalvált mĦvészetet vagy magasabb rendĦ ipart ért. A mĦvészet azonban osztatlan és egységes. Az iparmĦvészet értéke ugyanannyi lehet, mint a nagy mĦvészeteké, csupán eszközeiben és anyagában különbözĘ.”38 E nyilatkozatában utalt az IparmĦvészeti Iskola akkori átszervezésére is, melynek során elĘkészültek a FĘiskolai cím elnyerésére. 1945 novemberében Györgyi Dénes már átvette igazgatói tisztségét, így Pál Lajos továbbra is az ötvös-zománcozó 30

MELLER 1936, 68. „régi nemzeti pompánk átmentését igyekszik elérni gróf Bánffy Miklós és Pál Lajos azokkal a magyar nemzeti díszöltönyökkel és a hozzájáruló díszkard, gomb és forgó munkákkal, melyek gazdag sorából egy készletet […] bemutatnak.” MELLER 1936, 68. 32 MAGYAR KATOLIKUS LEXIKON 2005, 451. 33 MOMELVT, 6/a, Nappali tagozatos hallgatók anyakönyvei, 1918/1919/102. 34 MOMELVT, 6/a, Nappali tagozatos hallgatók anyakönyvei, 1922/1923/287. 35 SZABLYA-FRISCHAU 1942, 28. 36 Új tanárok az IparmĦvészeti Iskolán. Magyar IparmĦvészet 35. (1932) 9–10. 201. 37 BODOR 1983, 10. 38 BODOR 1983, 13. 31

EME 178

VISKY MÁRIA

szakosztály vezetĘje maradt. Az IparmĦvészeti Iskola Pál Lajosra vonatkozó irataiban az utolsó bejegyzés 1948-ból származik. Halála 1963-ban következett be, a budapesti Farkasréti temetĘben temették el.39 Pál Lajos mĦvészetére kisszámú ismert mĦvébĘl, valamint tanári munkásságából következtethetünk. Tanítványai munkáit sokszor kiállították, el is ismerték a korabeli szakmai lapok. Az Országos EgyházmĦvészeti Tanács tagjaként osztálya az 1941 tavaszán a Nemzeti Szalon termeiben szervezett EgyházmĦvészeti kiállításon szerepelt. Dr. Molnár ErnĘ, a Központi EgyházmĦvészeti Hivatal igazgatója szerint Pál Lajos osztályának „szentségtartói, áldoztató és misekelyhei modern, célszerĦ és nemes formai szépségükkel a szemet és a lelket egyaránt gyönyörködtették.”40 A Magyar IparmĦvészet közli Pál Lajos tanítványa, Kozák József két ezüstserlegét, melyek a bécsi szecesszió, valamint az art deco jegyeit hordozzák. Gerevich Tibor az Országos EgyházmĦvészeti Tanács világi elnökeként írt a kiállításról, megállapítva, hogy „A magyar egyházmĦvészet korszerĦ megújhodása az utolsó évek során, legizmosabb ifjabb mĦvésztehetségeink vonzódása az egyházmĦvészethez, egyik örvendetes jelensége a magyar mĦvészi életnek, s régi egyházmĦvészetünkhöz méltó újjal kecsegtet.”41 Pál Lajos oktatásában az egyházmĦvészeti mĦfajok központi szerepet kaptak, erre utal Kampis Antal is, amint az IparmĦvészeti Iskola jubiláris kiállításán az ötvöstárgyakat méltatja.42 Saját munkáiból a Bánffy-tervezéseken kívül keveset ismerünk. Az 1946-ban Budapesten szervezett, Az IparmĦvészeti Múzeum mestermĦvei, 1896–1946 címĦ kiállításon Pál Lajos egy 1930ban készült, részben aranyozott serleggel szerepelt,43 a kiállítás katalógusában viszont nincs reprodukálva a mĦ. Vadas József 2005-ben közölte a Pál Lajos és Lechner JenĘ által 1932-ben készített „Corvin-serleget”,44 amely ötvösmĦvészeti hagyományokat felhasználó, de egyúttal modern nyelvezetet tükröz.45 További Pál Lajos-alkotás az a serleg, melyen József nádor profilos arcképével ellátott emlékérem jelenik meg. A sĦrĦ és áttört díszĦ fedeles ezüst serlegrĘl viszont az IparmĦvészeti Múzeum Adattárában fellelhetĘ üvegnegatívon láthatókon kívül jelenleg semmit sem tudunk.46 Pál Lajos restaurátori munkásságáról is ismert: részt vett a magyar királyi korona, a Monomachos-korona, valamint a gyĘri Szent László herma helyreállításában.47 Gondolatok a serlegek szerkezeti és technikai összefüggéseirĘl Az ötvösmester technikai tudása valamint a több évszázados hagyományok és a modern irányzatok összedolgozása egyaránt megmutatkozik a két serlegen. Felépítésük praktikus, egyszerĦ, egyúttal tökéletesen alkalmas a bonyolultság és kifinomult hatás elérésére. Mindkét tárgy a serlegek hagyományos szerkezeti felépítését követi, a kuppa aljára illesztett 4,5 cm hosszú fémrúdra vannak felfĦzve a szárt alkotó forgácsdíszek és a talp. A budapesti serleg 2012-es restaurálása során a szár összetett részei külön-külön is megfigyelhetĘek voltak.48 A három egymás köré épülĘ elem közül a két belsĘ egy-egy ezüstlap bevágott, majd felcsavart indáiból jött létre. E két rész koncentrikus egymásba helyezése a mélység érzetét kelti. A következĘ, legnagyobb átmérĘjĦ, külsĘ borítás már egy ezüst hengerbĘl készült, melyet fentrĘl vágott 39

FARKASRÉTI TEMETė 2003. MOLNÁR 1941, 30. 41 GEREVICH 1941, 53. 42 KAMPIS 1941, 226. 43 VOIT 1946, 10. 44 VADAS 2005, 51. 45 Az IparmĦvészeti Múzeum Adattára a hólyagos serleg formatípusát követĘ Corvin-serlegrĘl üvegnegatívot Ęriz, melynek leltárszáma: NLT 108672. 46 Leltárszáma NLT 108674. 47 MĥVÉSZETI LEXIKON 1967, 672. 48 A restaurálást az IparmĦvészeti Múzeum munkatársai végezték. Köszönettel tartozom emellett dr. Pandur Ildikó, dr. Lichner Magdolna fĘmuzeológusoknak és Simonyi Istvánnak a szakmai útbaigazításokért. 40


179

be sokszor az ötvös, lent egy kis egyben maradó részt hagyva. A keletkezett szálakat újból egymásba csavarodóra hajlítgatta, majd három helyen rögzítette a talpra. A talp alsó részét kis, domború lemezzel takarta el, melyet ugyancsak a központi fémrúd tart. Érdekes a külsĘ indákra került, galvanizálással aranyozott állatok rögzítése is. Hátsó felükre egy-egy csapot, a tartóindára pedig egy-egy kisméretĦ hengert forrasztott, a csapokat a hengerekbe csúsztatva pedig az állatalakok sokkal kisebb felületen érintkeznek a tartóelemmel, mintha forrasztotta volna Ęket a mester. Az indák így imitálják az áttört vadon sĦrĦségét, az állatokat pedig a szemlélĘ számára észrevétlen módon rögzítették. A Kolozsváron található serleg szerkezeti egységei a budapestihez nagyon hasonlóak. A kuppát és a talprészt az elĘbbi serleghez hasonló módon egy vékony tengely fogja össze, köréje rendezĘdnek a szár sĦrĦn elhelyezett elemei. Az ugyancsak három ponton rögzített aranyozott bozót szálaihoz a szĘlĘindák, és -levelek, valamint a szĘlĘszemek kis csapokkal illeszkednek. A talpon körülfutó töviskoszorú és a talp alá hajló hat csap itt is a talp belsejéhez van fogva, s domború lemezzel van fedve. A két serleg a késĘ reneszánsz magas kuppájú, alacsony talpú serlegeit idézi. Technikai kivitelezésében is a serlegekre jellemzĘ szerkezeti megoldások érvényesültek. Pál Lajos munkái a késĘ gótikus és manierista ötvöstechnikák újjáélesztésének elvét formájukban és szerkezeti megoldásaikban is magukon hordozzák, melyre az IparmĦvészeti Múzeum hasábjain következĘképpen reflektálnak: „munkásságának különös érdeme a leáldozott magyar ötvösmĦvészet egykori hagyományos és újabb jellemzĘ technikáinak nagy mĦvészettel való gyakorlása, valamint az az eredményes igyekezete, amellyel ezek szolgálatába iparkodik állítani az egyes mĦvészeti megoldásokat.”49 Stilisztikai gyökerek, analógiák A Bánffy–Pál serlegek stílus meghatározásának kérdésköre több lehetĘség megfontolását is magában rejti. Az ötvösmĦvekre elsĘsorban a két világháború közötti iparmĦvészet dekorativitása, természeti formák, valamint a geometrikus stilizálás használata jellemzĘ, mely szerint jól illeszkedik az art deco stílusába. A két világháború közötti mĦvészeti törekvések erĘteljesen a modernizmus funkcionalitásközpontú hatása alatt álltak. Többek között ez eredményezte az iparmĦvészet fellendülését, amely mint mĦvészeti és egyben ipari lehetĘség egy új alkotói nyelvezet kialakulását tette lehetĘvé. A húszas-harmincas évek enteriĘrmĦvészetében az egyszerĦsítés és hasznosság-elv viszont új irányt vett, mely az 1925-ös párizsi kiállításon is megmutatkozott,50 és melyrĘl Bor Pál írja: „díszítĘ elemek is szerepelnek a tiszta konstruktív forma mellett.”51 E kijelentés valamelyest az ezekre az évekre jellemzĘ kétpólusú magyar mĦvészetfelfogásra is fényt derít: néhányan a modern irányzatok destruktív hatásáról beszélve vissza kívántak térni a klasszikus esztétikához, míg mások az expresszionizmus folytatói szerettek volna lenni valamilyen új formában.52 A megoldás abban az art decónak nevezett irányzatban rejlett, melynek kifejezésmódja geometrizáló, expresszív, sokszor pedig erĘteljesen dekoratív. Az 1920–1930-as években divatos irányzatban a hagyományokhoz való visszatérés a kor vívmányainak az élet minden területére kiterjedĘ hatásával együtt mutatkozik meg. Lusy D. Rosenfeld fejti ki, hogy az art deco egyszerre foglal magába körkörös, természetesen hullámzó alakzatokat és formálisan beállított, de kecses figurális alakokat, melynek kettĘssége a geometrizálás általi egyszerĦsítésben oldódik fel.53 A Bánffy tervezte 49

MELLER 1936, 68. „Exposition des Arts Décoratifs et Industriels Modernes” REICHART 2012, 22. 51 VADAS 2005, 25. 52 PATAKI 1993, 107. 53 ROSENFELD 2005, 5. 50

EME 180

VISKY MÁRIA

serlegek könnyed formavilága ezáltal szervesen kapcsolódik az art decóhoz. A színházi világ és fĘleg az orosz balett fényĦzése, pompája és dinamizmusából kerül át az art deco stílusába a kecses mozgású alakok és a természeti elemek légies ábrázolása,54 melynek az itt tárgyalt mĦvek ékes bizonyítékai. E sokféleséget ötvözĘ irányzat nyújtotta talán azt a lehetĘséget is, hogy a magyar mĦvészet visszaforduljon kissé a századforduló óta háttérbe került szecessziós törekvésekhez is.55 Ennek viszont egy teljesen újszerĦ továbbélése jelenik meg elĘbb Bécsben, majd Budapesten. A magyar és bécsi mĦvészek a „tradicionális dekorativizmusban”56 a történelmi hagyományokhoz tértek vissza, s e két város érzékelhetĘen szoros kapcsolata legfĘképp a Wiener Werkstätte és a magyar alkotók stílusában fellelhetĘ párhuzamokban nyilvánult meg. A két szóban forgó serleggel kapcsolatban elsĘsorban Dagobert Peche (1887–1923) munkásságát kell megemlítenünk, aki a Wiener Werksätte rövid életĦ, de annál jelentĘsebb alakja volt. Az osztrák mĦvész az art deco késĘbbi kialakulásában kulcsfontosságú szerepet töltött be. Az Ohmanntanítványra Bécsben leginkább Josef Hoffmann mĦvészete volt befolyással, 1917-tĘl pedig a WW zürichi fiókját igazgatta. MĦvészetét a szakirodalom kivételesen egyedinek tartja,57 melyet a manierizmust idézĘ, ugyanakkor modern, egyszerĦbb formai megoldásokat alkalmazó ötvösmĦvek jellemeznek. Ebben az újkori tradíciókat követĘ stílusában Pál Lajos Peche követĘjének bizonyul, egyúttal pedig egyszerĦségében valamint formavilágában Josef Hoffmann mĦveket idéz. Érdemes kiemelni Hoffmann 1925-ös datálású, illetve a Pál Lajos-tanítvány, Kozák József 1941-ben kiállított serlegének párhuzamát, ugyanakkor Hoffmann további asztali edényeit, melyekre a Bánffy tervezte serlegek formájukban vagy kivitelezésükben hasonlítanak. A Wiener Werskätte könyvkötészete valamint az ebben gyökerezĘ art deco könyvkötészeti stílusa a kolozsvári serleg tartóján mutatkozik meg. Peche tevékenységi köre kiterjedt e mĦfajra is, melyek nem csak a kehelytartó kidolgozásával állnak szoros összefüggésben, hanem Kiss Erzsi húszas évekbĘl, valamint Kner Erzsébet 1936-ból származó munkáival is. Jól illusztrálja ez a magyar art deco bécsi gyökerezettségét is. Az ötvösmĦvek nem csak a kor jelentĘs mĦvészeinek stílusával hozhatóak összefüggésbe, hanem a tervezĘ érdeklĘdési köre és mĦveltsége is tükrözĘdik bennük. A bonchidai kastélyban Bánffy gyakorlatilag egy mĦgyĦjteményben nĘtt fel, melyet nemzedékek hosszú sora gyĦjtött össze. Az IparmĦvészeti Múzeumba 1928-tól kezdĘdĘen 1940-ig szinte évente helyezett mĦtárgyakat letétbe, ékszerkészletektĘl kezdve, egyházi- és világi edényeken keresztül lószerszámokig és zsebórákig. A több ezer darabot számláló gyĦjtemény jelentékeny serleg-, pohár- és kehelykészlettel bírt, melyek között elsĘsorban 17–18. századi erdélyi, valamint augsburgi mĦveket találunk. E gyĦjtemény legnagyobb része elpusztult vagy eltĦnt a német csapatok bonchidai átvonulása során, Bánffy viszont ezeket felnĘtt koráig nap mint nap láthatta. Ez is magyarázza, hogy tradicionális formavilágú, egyházi ezüstserleget tervezett atyja emlékére, akit 1898-ban a Magyar IparmĦvészeti Társulat tagjai közé választottak,58 s aki több mint 30 évig az Erdélyi Református Egyházkerület fĘgondnoka volt. A kolozsvári serleg ugyanakkor hangsúlyosan úrvacsorai, illetve húsvéti ikonográfiával rendelkezik, mely az egyházi klenódiumok biztos ismeretét sejteti. Így a szĘlĘfürtök a hívĘket, míg a szĘlĘtĘ Jézust szimbolizálja az evangéliumokból ihletĘdve, a szĘlĘszemek vörös színe és szétszórt elhelyezése pedig a bĦnösökért kiontott krisztusi vért. A talpon körülfutó tövis-szál utal a nagypénteki töviskoszorúra, mely összhangban áll az alatta olvasható igeverssel is. 54

ROSENFELD 2005, 25. PATAKI 1993, 110. 56 REICHART 2012, 23. 57 CHRAMBACH 2001, 149. 58 A Magyar IparmĦvészeti Társulat tagjai. Magyar IparmĦvészet 2. (1899) 6. XXX. 55


181

A budapesti, világi célra szánt serleg figurális alakjai ezzel szemben nem fonódnak össze egy koherens narratívába, a vadonban feltĦnĘ állatalakok viszont a 17. századi serlegek vadászjeleneteit idézik. Gazdag dekorativitása révén az art decós enteriĘrök jellemzĘ eleme, tulajdonképpen a dísztárgy szerepét ölti magára.59 Díszes, de finom kivitelezése arra késztet, hogy alaposan megvizsgáljuk a részleteit, de ugyanakkor az egészben is gyönyörködjünk. A tárgyak tervei a Bánffy Miklós-hagyatékból nem kerültek elĘ, viszont összefüggésbe hozhatók számos rajzával. A gróf irodalmi és képzĘmĦvészeti mĦveiben egyaránt „hangot ad” természet iránti érdeklĘdésének és csodálatának. Erdei sétáin keletkezett ceruza-, vagy szénvázlatai, a fotói is tanúsítják, hogy mennyire ihlette Ęt a természet. Saját bevallása szerint „a természet maga törvényszerĦ gazdagságában úgy telíti a mi képzeletünket a maga alakjaival, hogy öntudatlanul az Ę képeit visszük bele alkotásainkba.”60 Jól mutatja ezt néhány, a fatörzsek, ágak elrendezését rögzítĘ tanulmánya, s ez köszön vissza a serlegen is Pál Lajos bravúros megoldásában. A száron megjelenĘ állatalakokkal Bánffy más kontextusban is foglalkozott. Egy vadászjelenethez készült vázlatán hátsó lábaira ereszkedĘ, hátra figyelĘ nyúl alakja látható, mely a budapesti serlegen szinte azonos testtartásban jelenik meg. Ugyanezen a lapon két madár rajza található, melyeket viszontlátunk ezüstben; a róka felemelt fejjel ugró, vadászó motívuma pedig a Bánffy Kun Lászlórajzsorozatából származik. A béka párhuzama egy kisméretĦ, de annál karakteresebb tollrajzon látható.61 (3. tábla/1) A három nagyméretĦ, patás állatalak központi elhelyezése utalhat Bánffy családi örökségére, lovak iránti szeretetére.62 A gróf behatóan foglalkozott a lovak fajtáival, viselkedésével, a ló tanulmányok nagy számmal vannak jelen rajzai között is. Egy kisméretĦ, huszárt ábrázoló tollrajz63 a ló alakja, valamint a vonalvezetés szempontjából is fontos a serleg kapcsán, hiszen ez utóbbin is a rajz szögletes, dekoratív, stilizáló jellegét ismerjük fel. (3. tábla/2) A Kun László rajzai pedig voltaképpen ugrató, ágaskodó, vágtató lovak tanulmánysorozata, melyeken egyenként felfedezhetjük a serleg három nagy állatalakjának mozdulatát. Összegzés A Bánffy–Pál alkotópáros két ötvösmĦvének jelentĘsége abban rejlik, hogy mindkét mĦvész életmĦvének legfontosabb jellemzĘit foglalja magába. Tükrözi Pál Lajos stílusának a bécsi szecesszióból, a Wiener Werkstätte mĦvészetébĘl és a manierizmus ötvösmĦvességébĘl fogant gyökereit. Bánffy tervezésének légies anyag- és formakezelése, az összetetten dekoratív és egyszerre geometrikus formavilág emellett az art deco színpadiasságából ihletĘdött. A kor stílusát naprakészen követĘ ötvöstárgyak további tanúi Bánffy Miklós sokoldalúságának, akinek életmĦve számtalan mĦvészeti ágra kiterjed. A gróf fĘúri származása, neveltetése, Európában szerzett sokrétĦ tapasztalataira visszavezethetĘ kivételes közéleti és politikai szereplése a történelem, hátrahagyott mĦvei pedig a mĦvészettörténet számára bírhatnak kiemelt jelentĘséggel.

59

PRÉKOPA 2012, 12. MÁLNÁSI BARTÓK 1943, 590. 61 DREFERLVT, C/6. 7. doboz. 62 Családjának több száz éves hagyományát követve Bánffynak példátlan ménese volt. Lovak iránti érdeklĘdése írásaiban, grafikáiban, színpadterveiben is fellelhetĘ, Lovakról írt 1997-ben megjelent szövegében így vall: „...legkisebb koromtól fogva a ló nagy szerepet játszott az életemben. Sok évtizeden át lótenyésztési problémákról hallottam, fĘleg atyámtól, aki e téren elismert szaktekintély volt.” BÁNFFY 1992. 63 DREFERLVT, C/6. 7. doboz. 60

EME 182

VISKY MÁRIA

LEVÉLTÁRI FORRÁSOK DREFERLVT Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltára. Bánffy Miklós gróf (1873–1951) iratai, 1744–1951. EREKGYLVT–KELVT Erdélyi Református Egyházkerület Központi GyĦjtĘlevéltára – Kolozsvári Egyházközségek Levéltára IMMADT IparmĦvészeti Múzeum Adattára KVÁLVT A Román Nemzeti Levéltár Kolozs Megyei Igazgatósága (Arhivele NaĠionale Române, Direc‫܊‬ia Jude‫܊‬eană Cluj), A Bánffy család levéltára. MOMELVT Moholy-Nagy MĦvészeti Egyetem Levéltára

IRODALOM BÁNFFY M. 1929 1935 1943 1992 2008

EmlékeimbĘl. Erdélyi Helikon II. 7. 493–499. Székely Bertalanról – személyes emlékek. Erdélyi Helikon VIII. 10. 707–712. A mecénás a mĦvészetben. Erdélyi Helikon XVI. 1. 137–146. Lovakról. Látó III. 10. http://lato.adatbank.transindex.ro/?cid=1337 (2013. 12. 04.) Gyermekkori emlék. In: Sas Péter (szerk.): A Nagyúr. Bánffy Miklós emlékezete. Budapest, 5–15.

BENKė S. 1999

Bánffy Miklós a közéletben. Erdélyi Múzeum 61. 1–2. http://epa.oszk.hu/00900/00979/00017/03benko.htm BODOR F. (szerk.) 1983 Dokumentumok a magyar iparmĦvészeti fĘiskola életébĘl (1945–1983). Budapest. CHRAMBACH E. 2001 Peche, Dagobert. In: Franz Mendes (Hrsg.): Neue deutsche Biographie. Berlin, 149–150. DSIDA J. – MARKOVICS R. – SZÁNTÓ GY. 1929 Három önéletrajz. Erdélyi Helikon II. 7. 544–547. GEREVICH T. 1941 Modern egyházmĦvészet. SzépmĦvészet 9. 53. KAMPIS A. 1941 A hatvanéves IparmĦvészeti Iskola. SzépmĦvészet 9. 226. LESZNAI A. 1917 Balázs Béla: Játékok. Nyugat X. 11. http://epa.oszk.hu/00000/00022/00223/06791.htm (2013. 12. 04.) M. S. (MELLER S.) 1936 ÚjtörekvésĦ magyar díszruha. Magyar IparmĦvészet 3. 68. MAKKAI S. 1934 Megszámláltattál. Ellenzék 1934. november 11. 5. MÁLNÁSI BARTÓK GY. 1943 Bánffy Miklós természetlátása. Erdélyi Helikon XVI. 10. 589–594. MAROSI I. 1997 Kis\Bán\Ffy Könyv. Bonchidai prospero. Csíkszereda. MOLNÁR E. 1941 EgyházmĦvészeti Kiállítás. Magyar IparmĦvészet III. 30.


MURÁDIN J. 1999 Bánffy Miklós, a rajzoló és illusztrátor. Erdélyi Múzeum LXI. 1–2. 52–55. PATAKI G. 1993 A „dekoratív avantgárd”. Az expresszionizmus mint csapdahelyzet a 20-as évek magyar mĦvészetében. Ars Hungarica XXI 1. 107–112. POMOGÁTS B. 2008 Bánffy Miklós (1874–1950). Helikon XIX. 10. (504.) http://helikon.ro/index.php?m_r=1213 (2013. 12. 04.) PRÉKOPA Á. 2012 Dekoráció és funkcionalizmus az 1920-as és 1930-as évek magyarországi készítésĦ lakberendezési tárgyain. In: ART DECO és MODERNIZMUS. LakásmĦvészet Magyarországon. 1920–1940. Kiállítási katalógus. Budapest, 11–19. REICHART D. 2012 Tradicionális és modern. Dekoratív tendenciák a 1920-as évek magyar enteriĘrmĦvészetében és azok osztrák, német kapcsolatai. In: Horányi Éva (szerk.): ART DECO és MODERNIZMUS. LakásmĦvészet Magyarországon. 1920–1940. Kiállítási katalógus. Budapest, 21–31. ROSENFELD, L. D. 2005 Inside Art Deco. A Pictorial Tour of Deco Interiors From Their origins to Today. Atglen, Pennsylvania. SIMONYI I. 2004 Násfa-történet. ELTE, MĦvészettörténet szakdolgozat. Budapest. SZABLYA-FRISCHAU F. (szerk.) 1942 Az Országos Magyar Királyi IparmĦvészeti Iskola évkönyve, 1880–1941. Budapest. SZEGEDY-MASZÁK M. 2006 Bánffy Miklós – A Karikaturista. Helikon XVII. 15. (461.) http://www.helikon.ro/index.php?m_r=294 (2013. 12. 04.) VOIT P. 1946 Ars Decorativa. Az IparmĦvészeti Múzeum mestermĦvei, 1896–1946. (Emlékkiállítási katalógus). Budapest. VADAS J. 2005 A magyar art deco. Budapest. FARKASRÉTI TEMETė 2003 Sz. n. A Farkasréti temetĘ 2003-ban: adattár. Budapesti Negyed 11. 2–4. (40–42.) http://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html (2013. 12. 03.) KATOLIKUS LEXIKON 2005 Pál Lajos. In: Diós István – Viczián János (szerk.): Magyar Katolikus Lexikon. Budapest. 451. MĥVÉSZETI LEXIKON 1967 Pál Lajos. In: Zádor Anna – Genthon István (szerk.): MĦvészeti Lexikon. Budapest. 672–673.

183

EME 184

VISKY MÁRIA

A NEW IMAGE OF MIKLÓS BÁNFFY IN THE VIEW OF TWO CHALICES (ABSTRACT) Count Miklós Bánffy, the last male direct descendant of the Bánffy counts of Losoncz has been active in more than one fields of art, his works in literature, stage- and costume design are well known and appreciated. My study is aimed to shed light on this personality’s less known field of activity, presenting two parcel gilt silverworks designed by Bánffy and manufactured by silversmith Lajos Pál from Budapest, outstanding pieces of the Hungarian metalwork in the interwar period. One of the chalices figured at the 2012 ’Art Deco and Modernism – Home Design in Hungary 1920–1940’ titled exhibition at the Budapest Museum of Applied Arts as a piece of the museum’s collection, and its match, with a religious iconography, is still used at confirmation ceremonies in the Farkas Street Reformed Church, Kolozsvár (Cluj-Napoca, RO), in conformity with the donor count’s wish. The oeuvre of Miklós Bánffy stands for an artist who worked in several areas of the fine arts and followed the most recent tendencies. Known for being a writer of the The Transylvanian Trilogy and several other literary works, he was also a graphic artist, was involved in staging Bartók's works and was the owner of a famous herd. The aristocratic origin and upbringing of the count, his variety of experiences in Europe which helped him to become an influential figure of the political and cultural life in the Austro-Hungarian Monarchy and in Transylvania contributed to his artistic creations. From the Hungarian art deco artworks dating from the 20s and the 30s just a few remained, however these – including the two Bánffy chalices – are fine examples of the Hungarian art deco stream. The delicately decorated, harmoniously proportioned chalices are similar in both their shape and their execution, and bear witness to a craftsman with an exceptionally elaborate technique. Considering the unprocessed work of Lajos Pál, the School of Applied Arts’ former teacher and for a short time commissioned headmaster, these two silverworks presented a firm starting point in discovering the silversmith’s professional path. In the structural solutions of the works from 1931 the craftsman revives the traditional silversmith’s technique, the principle of assembling – which can be found already in the late gothic and in the mannerist metalwork. Furthermore they feature the embellishment of the interwar period’s applied arts, the use of elements of nature and of geometrical stylization. These fruits of Miklós Bánffy’s various and extensive oeuvre bear the signs of the count’s culture routed in his patrician literacy and the signs of his commitment to church and nature. The chalices’ importance lies in qualitative and thorough execution, and in the fact that they summarise the two artists’ most representative characteristics. Their style rooted in the Vienna Secession, the Wiener Werkstätte art and the centuries old silversmith practice all reflect the multitude of Pál’s typical inspirations. Meanwhile, the lightness of Bánffy’s design can be connected with the theatrical manner of the art deco style. In this period the theatre life and most importantly Diaghilev’s Russian ballet influenced heavily the graphic, the interior and the product design. This way, the elegant gestures and movements of the figural forms and the lightness of the elements from nature are both transferred to fine and applied arts, for which these chalices stand as good demonstrations. In conclusion, through their traditional concept and decorativeness they reflect the most significant characteristics of Lajos Pál’s art, and act as new testimonies of Bánffy’s creative versatility, good examples of the Transylvanian and Hungarian artistic awareness.

EME

2

1

4 3

1. tábla

1. Bánffy Miklós – Pál Lajos: Díszserleg (1931). Iparművészeti Múzeum, Budapest (fotó: Áment Gellért); 2. Bánffy Miklós – Pál Lajos: Díszserleg (1931), szár. Iparművészeti Múzeum, Budapest (fotó: Áment Gellért); 3. Bánffy Miklós – Pál Lajos: Úrasztali serleg (1931). Kolozsvár-Belvárosi Református Egyházközség (fotó: Feleki Szabolcs); 4. Bánffy Miklós – Pál Lajos: Úrasztali serleg (1931), szár. Kolozsvár-Belvárosi Református Egyházközség (fotó: Feleki Szabolcs)

EME

1

2

2. tábla

1. Bánffy Miklós – Pál Lajos: Úrasztali serleg (1931), Bánffy-címer a talp fedőlapján. Kolozsvár-Belvárosi Református Egyházközség (fotó: Feleki Szabolcs); 2. Bánffy Miklós – Pál Lajos: Úrasztali serleg (1931), mesterjegy a száj peremén. Kolozsvár-Belvárosi Református Egyházközség (fotó: Feleki Szabolcs)

EME

1

2

3. tábla

1. Bánffy Miklós: Béka (év nélkül). Papír, tollrajz, j.j.l.: B. / M. Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltára, Budapest; 2. Bánffy Miklós: Huszár (év nélkül). Papír, tollrajz. Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltára, Budapest

BÁNFFY MIKLÓS ÚJABB ARCA KÉT SERLEG TÜKRÉBEN

Recommend Documents