K R ÓN
I
KA
TISZTELGÉS AZ ORSZ. MAGY. IPARMŰVÉSZETI 1 TÁRSULAT ÜGWEZETŐ ELNÖKÉNÉL. Aíptír Ignác, a Társulat tiszteletbeli elnökének vezetésével küldöttség tisztelgett május hó 31-én Dréhr Imre dr. államtitkárnál, hogy bejelentse neki a Társulat ügyvezető elnökévé való e g y h a n g ú megválasztását. Dréhr dr. örömét fejezte ki megválasztása felett s megígérte, hogy a Társulat törekvéseit, általában pedig hazai iparművészetünk ügyét tőle telhetően támogatni fogja, mert tudja, mily fontos szerepe van az iparművészetnek egy nép gazdaságában és kultúrájában. Z ORSZÁGOS IPAREGYESÜLET TANULMÁNYI A - KIRÁNDULÁSA A DREZDAI ÉS LIPCSEI KIÁLLÍTÁSOKRA. Kevés szakmában mutatkozott a
költségeket, szállodai költségeket és a csoportosan látogatandó múzeumi belépődíjakat öleli fel, 170 P. Élelmezésről mindenkinek gondoskodnia kell. A MÁV. előreláthatólag—megfelelő jelentkezés esetén—különkocsit bocsát a tanulmányút rendelkezésére, amely elkíséri az utazó társaságot az egész kirándulás tartama alatt. A jelentkezés határideje június 15-ike. A részletekre vonatkozólag felvilágosítással szívesen szolgál az Országos Iparegyesület irodája (Gróf Zichy Jenő-utca 4). AZ IPARMŰVÉSZETI TERVEZŐI MUNKA LE-r-V BECSÜLÉSE. Úgy látszik, előbb-utóbb állandó rovatot kell nyitnunk a sok panasznak, amire a széles körökben meggyökeresedett az a felfogás ad okot, amely azt tartja, hogy az iparművészeti tervezői munka valami alsóbbrendű foglalkozás, mely egészen más elbírálás alá tartozik, mint a művészet többi ágaiban való munkálkodás. Hogy ez a helytelen nézet még az ú. n. intellektuális körökben is tapasztalható, ezt meggyőzően mutatja a következő eset: Az Ügyvéd-Otthon vezetősége az intézmény javára jótékonysági bélyegeket akart forgalomba hozni s a m. kir. postaigazgatósághoz fordult egy megbízható, szakavatott bélyegtervező ajánlása végett. A postaigazgatóság a postalevélbélyegekre hirdetett pályázatokon többszörösen kitüntetett jeles grafikusunkat, X. tanárt ajánlotta az Ügyvéd-Otthon vezetőségének, mely igazgatóját, dr. Y. ügyvédet bízta meg az illető művésszel való és a bélyegtervezet elkészítésére vonatkozó tárgyalással. Erre az ügyvéd részletesen megadta a tervezetre vonatkozó adatokat és egyben megbízta a művészt a bélyegtervek elkészítésével. Ezek csakhamar el is készültek és az ügyvéd átvett összesen négy lapot, azzal a kijelentéssel, hogy a döntés egyhamar nem várható s ezért türelmet kért. Azóta egy év telt el. Végre — miután semmiféle értesítést nem kapott — a művész telefonon felhívta az ügyvédet és felvilágosítást kért tervei sorsáról. Erre az ügvvéd kijelentette, hogy az illetékes bizottság időközben mást gondolt, mert bélyegeire egyszerűen kisebbítette az Apponyi-téri Verbőczy-szobornak fényképét. Még azt is megemlítette, hogy az illető művészen kívül 2 tervezőt szólított fel „pályázat"-ra, akik természetesen éppúgy elestek a megbízástól és díjazástól, mint a mi művészünk. Megjegyezzük, hogy a tárgyaláskor szó sem volt pályázatról, hanem csak egyedüli és közvetlen megbízásról. A művész tervezeteinek átadásakor be is jelentette az összeget, amit munkájáért vár s ezt az ügyvéd tudomásul vette. És mégis egy év leforgása alatt nem méltatta arra, hogy értesítse tervének sorsáról s most, midőn a művész díjazását követeli, egyszerűen azzal akarja elütni a dolgot, hogy nem lehet díjazásról szó, mert hiszen „nem használták fel a tervet". Ez az eljárás az, amit,pesti magyarsággal „elbliccelésnek" mondanak. És sajnálni való, hogy akad ügyvédember, aki a méltányosság és a jog elemi követelményeivel ellentétes álláspontra helyezkedik csak azért, hogy megtagadhassa egy érdemes művésztől a becsületesen és kiváló tudással elkészített munkájának jól megérdemelt díjazását. Minthogy perre került a dolog, a bíróság mondja majd ki az utolsó szót. Teljes bizalommal nézünk a döntés elé, mert a törvény nem hagyhatja megtorlás nélkül az ilyen eljárást.
világháború kitörése óta oly jelentékeny fejlődés, mint a papírfeldolgozó iparban és alig van a művészeteknek ága, amely a háború kitörése óta oly jelentékeny változáson ment át, mint a grafikai művészetek. A papír felhasználhatóságának és technikai tökéletesítésének a háborús gazdálkodás eddig elképzelhetetlen lehetőségeket teremtett és a háború után bekövetkezett békebeli termelés levonta azoknak a műszaki tökéletesítéseknek tanulságait, amelyeket a papír- és papírfeldolgozó iparban a háború teremtett. A könyvművészetek terén a háború előtt valóságos műszaki túltengéssel találkoztunk. A technika bámulatos fejlődése nagyon gyakran a művészietlen megoldásokra csábította a grafikusokat. Az utolsó esztendők e téren egészséges változást hoztak és a modern könyvművészet, visszatérve a régi könyvművészek tradíciójára, magában a könyvnyomtatás művészi kialakításában keresi a kibontakozás útját. A háború kitörésének idején néhány hétre a lipcsei Bugra-kiállítás bemutatta a grafikai művészetet akkori állásában, de a kiállítás üzleti jellegénél fogva nem adott hű képet a legújabb művészi törekvésekről. A most megnyíló kiállítások teljes képet adnak a papír- és papírfeldolgozó ipar és a könyvművészet mai állapotáról. — 1927 nyarán két kiállítás mutatja be egyrészről a német papír- és papírfeldolgozó ipar mai állapotét, másrészről pedig a világ könyvművészetének mai színvonalát. Drezdában a napokban nyitják meg a Jahresschau Deutscher Arbeit kiállítását, amelyet kizárólag a papírnak szenteltek. A kiállításnak négy csoportja lesz. Az egyik a papír történetét ismerteti, a másik a papír előállításét, feldolgozását és a felhasznált gépeket, a harmadik a papír felhasználását, mint a szó, a kép hordozóját, a mindennapi életnek és az üzletnek, a forgalomnak, gazdaságnak és technikának szolgáját, a negyedik pedig az újságnak és a könyvnek technikai előállítását mutatja be. Ugyanekkor Lipcsében a könyvművészet nemzetközi kiállítása nyílik meg, amelyen az összes kultúrnépek grafikusművészeinek színejava kel versenyre. Ezeknek a kiállításoknak fontossága arra késztette az Országos Iparegyesületet, hogy tanulmányi kirándulást szervezzen, amely e két kiállításon módot fog nyújtani Drezda nagyszerű művészi és iparművészi kincseinek beható tanulmányozására, a szász Svájc természeti szépségeiben való gyönyörködésre és a Lipcsében rendezett reprezentatív európai iparművészeti kiállítás megtekin- A HŐSÖK EMLÉKÉT MEGÖRÖKÍTŐ ORSZÁGOS SZÖVETSÉG f. évi május hó 9-én a belügytésére. A kirándulás július 15-én kezdődik és július 24-én ér véget. A részvételi díj a III. osztályú úti- minisztérium tanácstermében tartotta tisztújító közgyűlését, mely alkalommal egyhangú lelkesedéssel
elhatározta, hogy a szövetség fővédnökéül József főherceg Őfenségét, védnökökül a k ö z i g a z g a t á s előkelőségeit és k a t o n a i méltóságokat kéri fel. A szövetség programmjéul tűzte ki, hogy a magyar szobrászművészek ez éviaugusztus 20-án maguk között egy országos hősi emlékpályázati kiállítást rendeznek, hogy ezzel is a hősök kultuszát szolgálják. Ezzel a pályázati kiállítással — tekintve az országos ünnepet, amikor is a vidék közönsége nagy számmal rándul fel Budapestre — alkalmat nyújt arra, hogy a művészies hősi emlékek modelljeit megszemlélhessék. Ezen a pályázati kiállításon több díj kerül kiosztásra, amely díjakat Budapest székesfőváros, a belügyi-, a kultuszminisztérium, a vármegyék és a vidék nagyobb városai adományozzák..A juryben Budapest székesfőváros, a belügyi- és a kultuszminisztérium, valamint a megyék és városok kiküldöttei vesznek részt. A szövetség célja a belügyminiszteri rendelet intencióinak megfelelően, a háborúban elesett hősök és az abban szerepelt nagyjaink emlékezetének méltó módon való megörökítése. A szövetség tudvalevőleg a Képzőművészek és Iparművészek Országos Gazdasági Szövetségét tartja fenn (belügyminisztérium épületében, földszint 18.), mely hivatva van a községeknek és városoknak a a Képzőművészeti Tanács kebelében alakult „Hősök Emlékműveinek Bíráló Bizottsága" által előzően már elbírált és jóváhagyott több művészi tervet kiválasztás céljából díjtalanul rendelkezésre bocsátani, továbbá a községek és városok által kitűzendő pályázatokat hirdetni. A szövetség egyhangúan újra megválasztotta elnökségét Ligeti Miklós elnök, Szentgyörgyi István társelnök és vitéz Székely Károly alelnök személyében. GRECO GOBELINSZÖVŐMÜHELYT ÁTVETTE A A FŐVÁROS. A „Greco Gobelin R.-t." 1920 november hó 1-én alakult. Csakhamar jó hírnevet szerzett, foglalkoztatott 100—200 munkást, akik mind az elszegényedett magyar középosztályból valók voltak, kiképezte' ezeket a gobelinszövésre és termelésük 90 százalékát külföldre exportálta. Különösen New-York, Chicago, San-Francisco, Los Angeles, Buenos-Aires, Mexico, London, egyszóval a nagy nyugoti centrumok karolták fel a Greco gobelinjeit és így magyar munkát értékesített külföldi jó valutáért. Első kiállítása 1921 őszén volt a Nemzeti Szalonban, ahol egy egész termet betöltő gobelinkollekciójával szerepelt. E szereplése alkalmával a sajtó meleghangú kritikájával és a közönség osztatlan elismerésével találkozott. Sajnos, tőkéje sohasem állott arányban a vállalat rohamos fejlődésével, állami és városi támogatásban nem részesült és a súlyos adók és drága kamatok terhével megbénítva kellett küzdenie fenmaradásért. Ez az oka annak, hogy a Greco felajánlotta a vállalatot Ágotái Lajos főigazgató útján a fővárosnak. A szociálpolitikai ügyosztály vezetője, dr. Liber Endre tanácsnok magáévá tette az ügyet és a főváros tanácsa által megbízatta Ágotái Lajos főigazgatót, hogy a város nevében vegye meg a feloszlott Greco vállalat teljes berendezését, felszerelését és vezesse működését a szociálpolitikái ügyosztály által berendezett Mester-utca 33. szám
alatti Textilipari Foglalkoztató Műhelyben. A főváros tanácsa Kóródi György műépítészt, a Greco eddigi vezetőjét, valamint a vállalatnak egy-két tagját szintén lekötötte a műhely részére. Az áthurcolkodás és a berendezkedés most folyik és a feloszlott Greco Gobelinműhely nemsokára mint a Székesfővárosi Textilipari Foglalkoztató Műhely „Gobelinszövő" osztálya kezdi meg működését. Első nagyobb munkája a magyar parlament számára Rudnay Gyula festőművésznek kartonja után készülő 32 négyzetméter méretű nagy gobelin, melyet a Greco megkezdett és melyet a „Fővárosi Gobelinszövő" folytatni és befejezni fog. Reméljük, hogy a mostani vezetés és a székesfőváros tanácsának, különösen a szociálpolitikai ügyosztály vezetőjének, dr. Liber Endre tanácsnok hathatós támogatása folytán hamarosan el fogja érni és fentartani azt a nívót, melyre a Greco Gobelinszövő R.-t. évek elölt törekedett. N E M Z E T K Ö Z I ÁRÚMINTA VÁSÁR méretei A és látogatottsága ez idén jóval meghaladták az előző évekéit. Iparművészeti szempontból vizsgálva a vásár külső képét, megállapíthatjuk, hogy a tehetősebb cégek egy része évről-évre nagyobb gondot fordít árúcikkeiknek ízléses bemutatására. Ezzel érdekes és hálás munkakör nyílik iparművészeinknek, kik e feladatok megoldásával bebizonyíthatják ötletességüket, jóizlésüket. Míg az előző években a bántó, kellemetlen hatású installációk úgyszólván elnyomták a művészi érzékkel készülteket, most csak kevés olyan nagyobb igényű beépítésre mutathatnánk rá, mely szerencsétlen formai és színbeli megoldásával hátrányára vált a nagy iparcsarnok összhatásának. Vásárról és nem kiállításról lévén szó, a vásár vezetősége bírálat nélkül fogadja be a jelentkezőket, illetve árúcikkeiket s ezért a bemutatott tárgyakért egyedül az illető kereskedőket vagy ipari vállalatokat terheli a felelősség. Ámde nézetünk szerint a vásár nem üzleti vállalkozás elsősorban, hanem nagyjelentőségű, komoly közgazdasági intézmény, melynek élén nagyérdemű, jeles férfiak állanak. Ezeket a méltán tisztelt urakat kérdjük, nem látják-e elérkezettnek az időt, hogy razziát tartsanak a vásár holmijai között azzal a célzattal, hogy kizárják onnan a jóízlésbe ütköző, selejtes, rossz dolgokat ? Mert hiszen a vásár nemcsak iparunk és kereskedelmünk s z í n v o n a l é r ó l , hanem az e téren való kulturáltságunk fokáról is kell, hogy számot adjon. Már pedig, ha ebből a szemszögből nézzük a vásár ezernyi árúcikkeit, bizony akadunk olyanokra, amelyek oda nem valók, mert rontják a magyarországi árúk formai és technikai jóságában vetett hitet és kellemetlen utóízt hagynak a látogatóknak a vásáron szerzett benyomásukban. l/"OZMA LAJOS építész- és iparművészünk újabb I munkáinak szenteli a darmstadti Innendekoration májusi számát, Mindig örülünk, ha a külföld tudomást vesz jelesebb művészeink tevékenységéről és — legalább reprodukciókban — láthatja alkotásaikat. Nem az első eset, hogy Kozma Lajos tervezői munkásságát bemutatják és méltányolják messze földön és kívánatos, hogy iparművészetünk többi kiválóságénak műveit is ismertetnék mennél szélesebb körben. Ne várják, hogy a külföldi szerkesztők keressék fel őket. Gyűjtsék össze a műveikről készült fényképeket és küldjék be az illetékes szerkesztőségeknek. Ha jó dolgokat küldenek, bizonyára kapva kapnak rajta a szerkesztők és ha közli a folyóirat, nemcsak maguknak szereznek hírnevel, hanem használnak hazájuknak is.
K
ÉT SERLEG. A Gyáriparosok Orsz. Szövetsége május hó 28-án ünnepelte alapításának 25-dik évfordulóját. Ez alkalomból a szövetség alapítójának és 23 éven át volt elnökének, Chorin Ferencnek fia, Ferenc, a felsőház tagja, boldogult atyja emlékére a szövetségnek művészies serleget ajánlott fel, melyet a jubileumi lakomán avattak fel. Ezt a kiválóan sikerült serleget Kovács Erzsébet tanár terve nyomán Bittner Lajos aranykoszorús ötvösmester készítette. Kifogástalan munkájával híven valósította meg a jeles tervező intencióit és ezzel remekét alkotta meg a magyar ötvösművészetnek. —Egy másik, szerényebb igényű ugyan, de szintén artisztikusan megoldott serleget tervezett és készített Wilfinger Béla fiatal ötvösmesterünk. A sarkadi ev. ref. egyház hívei ezzel adták jelét lelkészük, nagytiszteletű Balogh Ambrus iránt érzett hálájuknak és ragaszkodásuknak lelkészkedésének ötvenedik évfordulója alkalmából. A Z O L L Ó M Ű V É S Z E T E . A grafikának egyre fokozódó kedveltsége öntudatlanul is a grafika régi területeinek új felfedezésére serkenti a fiatal művésznemzedéket. Ennek köszönheti újraéledését a már szinte elfelejtett fametszet. S ennek következménye az is, hogy a legújabb időkben buzgón művelik a tizennyolcadik század kedvelt kézügyességét, a sziluett-kivágást. A híres francia pénzügyminiszter, Etienne de Silhoutte, akinek üres államkasszái adták az ötletet az első ily lapok tréfás elnevezésére, talán nem is hitte, hogy ennyit fogják az ő nevét emlegetni a művészet egy bizonyos területén. Mint a miniatűrfestés, vagy a viaszplasztika, ez is az aprólékos, inkább dilletáns-tevékenységek sorába tartozik. Ezért különösen a nők szeretnek vele foglalkozni. A türelmes, elaprózott és figyelmes technika úgyszólván egészen külön grafikai stílust teremtett itt a játszi kedvességnek, a tündériességnek stílusét. A német Konewka Pál volt ennek a kedves, mesehangulati stílusnak megteremtője azokkal a könyvekkel, melyeket a mult század közepe táján adott ki a gyermekek szórakoztatáséra. Hovatovább azután f e l n ő t t e k n e k való lapokat is csináltak így s volt a mult század hetvenes és nyolcvanas éveiben egy időszak, amikor bútorok, falak díszéül is használták a sziluettet. Két üveglap közé ragasztva pedig az ablakra is odakerült a sziluett-kivágás. Most egy igen tehetséges bécsi iparművésznő, Hűmmel kisasszony ilynemű rajzai és könyvillusztrációi keltenek feltűnést. Pufók kis angyalok, éneklőmadarak, táncoló gyermekek elevenednek meg mesekönyveinek lapjain. Finom, pikáns, fekete foltjaik a fehér lapon csaknem plasztikai erővel domborodnak ki és mozgalmas életet visznek a betűk unalmas sorai közé. örülünk, hogy a kiváló művész engedelmével néhány szemelvényt mutathatunk be olvasóinknak.
SZAKIRODALOM A
MAGYAR MŰVÉSZET MÁSODIK ÉVFOLYAMA.
festészetet szobrászatot, építészettel, lehetőleg minden száméban közöljönsajól, alaposan, mégis népszerűen megírt tanulmányokat a mélynyomású képek gazdag sorozatával támogassa. Ennek a nehéz munkának eredménye meg is látszik a második évfolyamon. Amellett, hogy egy-egy különleges számot szentelt a legmodernebb képzőművészeti törekvéseknek, továbbá a svédek kiállítása alkalmából a nép művészeti múltjának, meglepően változatos s még a műtörténeti kutatókat is kielégítő tartalmas számokat adott havonkint. Bennünket természetszerűleg a hozzánk legközelebb eső építészeti témák érdekeltek. Ezeket íróik nagy, összefoglaló tanulmányok keretében tárgyalták. így Bierbauer Virgil, Polláck Mihály nagy pesti középületeiről írt hosszabb tanulmányt, feltárva a széles keretekben a polgárosodó Pest életét s benne igen szakszerű esztétikai méltatásban részesítve a Nemzeti Múzeum nagy építészét. Ugyancsak a főváros architektonikus fejlődéstörténetét szolgálta Ybl Ervin cikke, aki Ybl Miklós Operaházának ismeretlen tanulmányterveihez fűzött kommentárokat. Lyka Károly Hauszmann Alajosról írt meleg emlékezést, a Kúria és a Várhegy építészének halála alkalmából. Nagyon érdekes az a tanulmány is, melyben Révészné Alexander Magda régi hollandi szélmalmok és raktárházak célszerűségi formáin mutatja be, mennyire megvolt a régi építőkben a tárgyszerűség mellett a szépségre való törekvés. Egészen modern városépítészetbe, Höger híres hamburgi Chile-házának monumentális világába visz Bierbauer Virgilnek egy frissen és ötletesen megírt hosszabb cikke. Míg a klasszikusan nagyszerű s mégis modern stockholmi új városházának részletes leírását kapjuk a Stockholmban élő magyar tudós, Leffler Béla dr. tollából. A modern magyar építészet képviselői közül Hikisch Rezső művészetének mélyenjáró és szeretettel teljes méltatását kapjuk Elek Arthur tollából, kiterjeszkedve az építész régibb középületi terveire s újabb villaházaira egyaránt. Igen érdekesek Prahács Margit összehasonlító stílustanulmányai a zene és az építészet analógiáiról, amelyek az esztétikai érzelmek mélyén rejlő lelki jelenségek szövevényeit szellemes módon fejtegetik. Hogy a művészeti élet aktualitásai (gobejjinkiállítás, képzőművészek kiállításai, külföldi szereplések) mind érdemeik szerint való méltatásra találtak, alig kell külön felemlíteni. A Majovszky Pál kitűnő szerkesztő keze ízléssel tudja összeegyeztetni a ma érdeklődését és a történetileg dokumentáris értékű művészetnek kultuszét. TÁSZAI EMÁNUEL JÁNOS: A magyar bélyegek " katalógusa. 435 ábrával. VI. kiadás. A katalógus bevezetőjéül Dr. Hencz Lajos m. kir. postatanácsos a magyar királyi posta történetét írta meg. Érdekesen ismerteti postánk múltját, az osztrák centralisztikus törekvésekkel való küzdelmét, mely még a kiegyezés után sem szűnt meg. A közölt ábrák közt van az első magyar bélyeg címeres rajza, melyet egyetemi hallgató korában Thén Mór, a kiváló történelmi festő 1848-ban készített, de a szabadságharc letörése miatt forgalomba nem kerülhetett. A katalógusban a Magyarországon használt bélyegeknek teljes sorozata van. Kezdve az 1850-ben kiadott K. K. Poststempel-től a legújabb légipostabélyegekig. Filatelistáink sok érdekes tudnivalót meríthetnek a nagy gonddal és szakértelemmel készült katalógusból, mely a Kir. M. Egyetemi Nyomda kiadásában jelent meg.
Nehezebb körülmények közt még aligha indul meg magyar művészeti folyóirat, mint az, amely a Szinyei Merse-Társaság nevét hordja a homlokán. De az a tudat, hogy a támogató munkára nagyon is rászorult magyar művészeti közvéleményt kell becsületes hittel szolgálnia, megedzette erejét. Nehéz fel- ALTUNGARISCHE ERZÁHLUNGEN. (ősmagyar eladatokat old meg tehát a második évfolyam előttünk beszélések.) Kiválasztotta és németre fordította fekvő tíz füzete is. Úgy kellett összeválogatnia anyagát, Gragger Róbert t - Walter de Gruyter & Co. kiadása, hogy magyart és nemzetközit, jelenkorit és régit,
Berlin és Leipzig. Ára 20 márka. Azok a magyar krónikák, amelyekből az e kötetbe foglalt és a magyarság eredetéről és legrégibb történetéről szóló regeszerű leírásokat merítették, a középkori elbeszélő művek legjobbjai közé tartoznak. A magyarok és a hunok közös eredetéről regélnek, Attiláról és az övéiről, a honfoglalásról és a keresztény hitre való áttérésről, a magyar királyokról és szentekről, a tatárjárás borzalmairól stb.-ről. A német olvasóközönség e könyv révén vonhat párhuzamot a Niebelung- és hun-mondakör között és megismerheti a német és a magyar történelmet összefűző közös kapcsokat. A könyvet kiegészítő jegyzetek megadják a szükséges tudományos magyarázatokat és utalnak az idetartozó forrásmunkákra. Tipográfiái szempontból a mű, annak ellenére, hogy emlékeztet a a gótikus Minuszkulaírásra és Inkunabulusokra, könnyen olvasható, anélkül, hogy a szemet fárasztaná. A jeles szerző, Gragger Róbert, a berlini magyar intézet néhai igazgatója és a berlini egyetem tudós professzora, akinek kezéből a kérlelhetetlen halál kihullatta a tollat, mellyel oly megbecsülhetetlen szolgálatokat tett hazájának, több kötetre való anyagot gyűjtött össze, de csupán a most megjelent első kötetet rendezhette sajtó alá. A német nyelvben jártas minden művelt ember érdeklődéssel fogja olvasni Graggernek a maga nemében egyedülálló művét, de különös méltánylásra számíthat a bibliofilek részéről a nyomás stílszerűsége miatt. OHLWEIN MUNKÁI. A német plakát atyamesteréH nek most jelentek meg összegyűjtött munkái olyan díszkiadásban, amilyent csak a képzőművészet legremekebb alkotásainak szoktak szentelni. Négyszázharminc kvartalakú lapon, köztük hetvennél több színesen nyomtatva, egész kivonatát kapjuk egy művész húszéves tevékenységének. Nemcsak az építészből lett grafikusművész nagy megbecsülését jelenti ez az óriási és díszes kiadású könyv, hanem jellemző az időkre is, melyek a merkantil művészetet páratlan érdeklődéssel kísérik. A patricius-család fia bőven kivehette részét az élet örömeiből s innen van szoros barátsága a természettel, a derűs jelenetekkel, a sporttal, az egészséges, csinos emberekkel, a tánccal, kutyákkal, növényekkel s mindazzal, amit oly ragyogó egyszerűséggel szokott plakátjain visszaadni. Hohlweinnek sikerült a plakátot alkotóelemeihez: a betűhöz és a tárgyiasan ábrázolt képhez visszavezetni s ez olyan erény, amelyet igazán csak a célszerű plakát méltánylói, a hirdetők értenek meg. Egy jó Hohlwein-plakát ma már csaknem biztos sikert jelent a német gyáros árújára nézve. Ez a nagy munka, amelyet a Berlinben működő Phönix-kiadóvállalat jelentetett meg, nemcsak a gyűjtők öröme lesz, de tanulsága a grafikusoknak, reklámfogyasztóknak is. [OEBER, J. A. DAS BATIKEN. EINE BLÜTEINDOL< NESISCHhN KUNSTLEBENS. Oldenburg '70., Gerhard Stalling, 1926. Indiának és a Csendesóceán szigeteinek lakói kitűnően értettek ruhájuk szöveteinek díszítéséhez. Valamennyi eljárás között, mellyel ezt a céljukat elérték, ejső helyen áll a batik. A batik hazája Jáva szigete, ahol különösen az úrinők nagy szorgalommal és gyakorlattal űzik a batikolást. Az első, ki a jávai batikkal irodalmilag foglalkozott, Sir Thomas Stamford Raffles volt „History of Java" című, Londonban 1817-ben megjelent művében. 1872-ben Semarangban jelent meg egy jávai nyelven írott leírás a batikról, mely 1877-ben S. C. I. W . van Musschenbrock holland fordításában Leidenben jelent meg. 1900-ban G. P. Rouffaer és dr. H. Juynboll adtak ki egy monográfiát a batikról.
134 L
követte 1916-ban J. E. Jasper „De inlandsche kunstnijverheid in Nederlandsch Indié. De batikkunst" című alapvető munkája. Német nyelven az első összefoglaló publikáció a jávai batikról Loebernek jelen műve. A batik szó voltaképen írást, rajzolást, különleges értelemben viasszal szövetre való r a j z o l á s t jelent. Lényege abban áll, hogy a szövet azon részeit, melyeket a festéktől meg akarnak óvni, viasszal födik be s ennek folytán színes alapon fehér rajzot nyernek. Jávában majdnem kizárólag pamutszöveten batikolnak, míg másutt leginkább selyemszöveten. A batikolandó szövetet forrás- vagy folyóvízben kimossák s azután kifőzik, szárítják s miután minden varrási munkát elvégeznek, két héten át naponta többször átgyúrják vagy főzik a szövetet ricinusolajban, majd a napon szárítják s utána a fölösleges olaj eltávolítása céljából lúgban kimossák. Az ilyképen preparált szövet krémszínű fényt nyer, tapintása kissé zsíros s a fogása puha. Ezután, hogy a viaszfödésre alkalmassá tegyék a szövetet, rizskeményítővel dolgozzák meg, szárítják s kisimítják. A díszítmény felrajzolásának a módja lényeges eltéréseket tüntet fel az Európában használt eljárási módoktól. A jávai nők guggolva batikolnak, a szövetet nem fektetik szilárd alapra, hanem egy állványon átvetik, az egyik oldalon súlyt erősítenek rá, a másikat a balkézben tartva dolgozva. A vonalak, kisebb sérülések fedésére Jávában a tyanting nevű szerszámot használják. Ez egy bambusznádnyéllel s kis csővel ellátott, vékony vörösrézpléhből készült kis tégely, amelybe egy fazékban folyékonnyá olvasztott viaszt öntenek. A kis cső végén kifolyó viasszal rajzolják a díszítmény vonalait a szövetre. Mikor nagyobb felületeket kell viasszal befödni, akkor egy kis lapos fapálca végét vászonróngyocskával körülkötik s forró viaszba mártva kenik a szövetre a viaszt. A viaszt is preparálják használat előtt. A méhviaszból melegítés által távolítják el a fölösleges vízmennyiséget. A viaszt megolvasztják s addig hevítik, míg erősen gőzölögni kezd, azután leveszik a tűzről, nehogy törékennyé véljék, majd 1 /s rész gyantát kevernek hozzá, hogy keménységét fokozzák. Az eljárás további folyamán a szövetre való rajzolás következik, ami irónnal vagy szénnel történik olyképen, hogy a beosztást és az ornemens nagy vonalait rajzolják fel. A kellő gyakorlattal még nem rendelkező jávai nők az ismétlődő mintákat egyszerűen átpauzálják. Ha a szövet egyik oldalával készen vannak, akkor megfordítják s ugyanúgy kezelik a másik oldalát. A batikolásnál a finom rajz veszi igénybe a legtöbb munkát s időt s nagy gyakorlottságot kíván. Mint Elő-Indiában, úgy Jávában is az európai konkurrenciával szemben a nyomódúccal való eljárást is igénybe vették, melynél azonban az egyén ízlése, művészi tudása nem érvényesülhetett. Ezután a megbatikolt szövetet meg festették. Ha a szövetet több színűre akarják fesfeni, akkor a már megtestett vászonnak azon részeit födik be viasszal, amelyekről azt akarják, hogy színüket megtartsák. Ahol pedig más színűre akarják festeni a szövetet, ott előbb eltávolítják a régi viaszt. Valamennyi festési eljárás közül a legrégibb az indigó-festés. Ezt a festékanyagot az Indiában honos Indigó tinctoria nevű növény szolgáltatja. Ezt a festékanyagot ma már vegyi úton is előállítják. Miután az indigókék vízben nem oldódik, azért azt vegyi úton indigófehérre változtatják s az ebből készült festékfürdőbe" mártják a szövetet. Az indigókéket tartalmazó oldat barnássárga, de a belemártott szövet kezdetben halványzöldszínű lesz s később kékszínűre változik. Ennél komplikáltabb
a szövetnek vörösszínre való festése. A szövetet Európában a batik iránt az érdeklődést Dr. E. van ricinusolajban párolják, minek következtében a szövet Rijckevorsel keltette fel, aki 1873-ban Holland-Indiába szálain olajsav képződik, amely a festékfürdőben levő utazott s ott négy éven keresztül gyűjtötte a szebbnélnövények timsójával olyan vegyületet alkot, mely a szebb batikszövefeket. Gyűjteményét, mely még ma vörös festékanyagot a szövet anyagához köti. A vörös is páratlan, a rotterdami Museum für Völkerkundefestékanyagot a Morinda tinctoria szolgáltatja, melyet nek ajándékozta. Az 1883. évi amsterdami gyarmatporrá törnek s egy sok timsót tartalmazó növénnyel kiállítás fénypontját képezte ez a gyűjtemény. kevernek össze. Az ebből készült péppel dörzsölik 1898-ban Hágában egy női kiállítás keretében kerültek be azután többször a szövetet. Kedvelt a jávaiaknál bemutatásra a gyarmati női munkák. Ennek a kiállía barna szín is, melyet egy növénynek a kérgéből tásnak eredménye, hogy az indonesiai művészet nyernek s sogabarnának hívnak. A sogát porrá törik, ápolására egy Oost en West egyesület létesült, mely főzik s a szövetet ebbe a lébe mártják. Azután meg- 1901-ben rendezett egy batikkiállítást, 1902-ben ismét szárítják s utána egy cukrot és timsót vagy oltott kiállításra került Rijckevorsel gyűjteménye. Mindezen meszet tartalmazó fürdőbe teszik. A szövetnek meg- kiállítások a batik iránti érdeklődést fokozták. Európáfestése után a viasz eltávolításán van a sor. A szö- ban mér régi idő óta készülnek a batikolás technivetet vízbe teszik s főzik. A főzés következtében kájával a húsvéti festett tojások. Szövetbatikolással a viasz megolvad s a víz színére kerül, ahonnan a mult század 90-es éveiben találkozunk Németlefölözik, vagy kihűlni engedik s megmerevedett alföldön, itt Lion Cachet és Thorn-Prikker voltak az elsők, akik batikolással foglalállapotban leszedik. Az ekképen koztak. Nagyobb sikerrel űzte a batikolt szövetből készülnekJávábatikolást Chris Lebean Haarlem ban ruhadarabok férfiak és nők ben és a Wegeriff-házaspár Apelrészére egyaránt. Az úrinő hétdornban. 1904-ben a német korköznapi viseletét képezte a batimány külföldi művészeket hívott kolt ruha, a köznép ünnepek meg az iparművészeti iskolákhoz, alkalmával hordta. Volt bizonyos hogy ott a batikolást is tanítsák, arisztokratikus jellege. Miután a így került Düsseldorfba a belga batikolás időt és nyugodtságot Jules de Praetere, KrefeldbeThornkívánt s ezzel csak az úrinők renPrikker, Eberfeldbe J. A. Loeber, delkeztek, ezek űzik nagy gyakorjelen mű s z e r z ő j e . Körülbelül lattal és szakértelemmel a batiebben az időben került haza kolást. A jobb házból való jávai Fleischer-Niemann berlini festő nő ismeri a hagyományos batikholland-indiai feleségével Jávámintákat s tudja j e l e n t é s ü k e t . ból és bevezette a tiszta jávai A hagyományos motívumokat kotechnikát az ottani festőanyagokpírozzák; nagyobb rátermettségkal. Németországon és Hollandián gel bíró jávai nők ezeket a motíkívül Franciaországban, Bécsben vumokat szabadabban dolgozzák és Budapesten űzik ma is nagy fel s néha újabb összeállításra is Haranghy Jenő: Ex libris. sikerrel a batikolást. Loeber, aki jönnek rá. Jól értenek ahhoz, hogy nemcsak mint kutató szerzett éraz egyes mintákat nagy síkdísszé feldolgozzák, ahol a főmotívumok mint nyugvópontok demeket, hanem gyakorlatilag is foglalkozik a batihatnak különösen. Művészi tekintetben uralják az kolással, jelen munkájával egy jelentős művel gazanyagot s csak ritkán akadunk helytelenül komponált dagította az irodalmat s nagy szolgálatot tett a batik díszítményekre. Sok motívum áll rendelkezésükre, iránt érdeklődőknek. A mű 40 táblát — köztük hat Sz. L. melyeket a batikolásnál felhasználhatnak. Nagy színeset — és 32 ábrát tartalmaz. ügyességgel alkalmazzék a pávamotívumokat virágdekorációval. Az állat- és növénymotívumok szigorú stilizálásuk dacára elevenséget, mozgékonyságot tüntetnek fel s néha majdnem naturalisztikus hatást gyakorolnak. Különösen kedvelika madarakat, melyek ülő vagy repülő helyzetben jelennek meg, mint főalakok s körülöttük virágmotívumokat találunk. A madarakon kívül békák, sárkányok, kígyók, házacskák, AZ ORSZ. M. KIR. IPARMŰVÉSZETI ISKOLÁBÓL. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Haranghy hegyláncok vonalai szerepelnek díszítőelem gyanánt. Egyes minták csak a fejedelem és trónörökös s ezek Jenő grafikusművészt, rendes tanárt a VII. fizetési feleségei részére vannak fentartva s a népnek tiltva osztályba léptette elő. Weichinger Károlyt, okleveles van, hogy ilyen mintákkal díszített batikruhát hordjon. építészmérnököt és Szent-Istvány Gyula okleveles Idegen motívumokat — perzsa, malebari — is fel- rajztanárt, festőművészt, tiszteletdíjas tanárokat a IX. használnak, de azokat átalakítják jávaikká. A jávai fizetési osztályba rendes tanárokká nevezte ki. ruha nincs kitéve a divat változatainak. Minden Haranghy Jenő 1915 szeptemberében kezdte meg ruhadarabnak megvan a mérete s eszerint szabják tanári működését az Iparművészeti Iskolánál. Művészi meg az anyagot. A batikruhát nemcsak a nők, hanem tevékenysége úgy a kiállítások, mint lapunk révén a férfiak is hordták, fej-, mell-, díszkendőket, kabátot, olyannyira ismeretes a műértő közönség előtt, hogy az egész testet simán vagy fodrokban körülvevő e körülmény felment az alól, hogy személyével és ruhát az ú. n. tapih-t, a férfiak részére a csípőre értékes munkásságéval ezúttal bővebben foglaltekert ruhadarabot, a bebed-et, az udvari ruházathoz kozzunk. tartozó dodot-ot stb. batikolt szövetből készítették. Weichinger Károly az ifjabb nemzedék legtehetJáván kívül még Madura és Celebes szigetén, Koromandelben, Dél-Khínában, Japánban, Felső-Tonkin- ségesebb soraiból lépett elő (szül. 1893 október 12. ban, Elő-Indiában foglalkoznak még batikolással. Győrött) Budapesti műegyetemi tanulmányai után egy évig Bécsben folytatta tanulmányait, majd a székesfővárosnál nyert alkalmazást. 1922—24.
SZAKOKTÁTAS
Műegyetemen mint asszisztens működött a tervezői tanszéken. Az Iparművészeti Iskoléban négy és fél éve tanít, mint a középítéstan, régi stílusok és építési rajz, valamint az építészeti festés tanéra. Műépítészi tevékenységének két legutóbbi sikere a pécsi strand fürdőpályázat és a Haller-uicai fővárosi bérház- és fürdőpályézat elnyerése.
kiállítást rendeztek s a magyar grafikai csoport keretében gondosan összeválogatott kisplasztikái magyar munkákat állított ki a Társulat. Monzában az immár harmadik „biennale" kiállításon három termet és két kisebb helyiséget tölt be a magyar iparművészeti anyag, melyet részben a Társulat gyűjtött össze, részben pedig a M. Kir. Iparművészeti Iskola és a Székesfővárosi Iparrajziskolai műhelyeiSzent-Istvány Gyula (szül. 1881 nov. 6-án Vihnyén) ben készült munkákból áll. a budapesti képzőművészeti főiskolán s a müncheni akadémián, majd Székely Bertalan mesteriskolájában végezte tanulmányait. Münchenből hivatott meg az Iparművészeti Iskolához, ahol a figurális rajznak AZ IPARMŰVÉSZETI TÁRSULAT s a kosztümrajznak tanára. Mint monumentális festő KÖRÉBŐL igen szép eredménnyel dolgozik. A kenderesi templom nagy oltárképét (Bűnbánó Magdolna) a Kormányzó úr Őfőméltósága megbízásából festette meg. AZ ORSZ. MAGYAR IPARMŰVÉSZETI TÁRSULAT Gróh István nyug. igazgató, az iparművészeti oktatás VÁLASZTMÁNYA 1927. évi május hó 29-én ülést terén három évtizedet meghaladó időn ét teljesített tartott. Szablya-Frischauf Ferenc alelnök elnöklésével buzgó és érdemes szolgálatáért; Szablya-Frischauf jelen vannak: Seenger Béla alelnök, Bodon Károly, Ferenc festőművész-tanár pedig a festőművészet és Benkhardt Ágoston, Faragó Ödön, Fischer Zsigmond, iparművészet terén szerzett kiváló érdemeiért kor- Greff Lajos, Szentgyörgyvári Gyenes Lajos, Grabowieczky Leon, Hosszú István, dr. Hültl Dezső, Horváth mányzói elismerésben részesültek. Béla, Holló Mihály Hauswirth Ödön, Jauernik Nándor, A vallás- és közoktatásügyi miniszter Helbing Jungfer József, Kovács Erzsébet, Kulcsár Sándor, Ferencnek, az Orszégos Magyar Királyi Iparművészeti Lakatos Artúr, Majoros Károly, Mattyasovszky-Zsolnay Iskola tanérának őszinte elismerését és hálás köszö- Tibor, Meyer Antal, Nádler Róbert, dr. Pacher Béla, netét nyilvánította a pedagógiai és tankönyvkiállítás Róth Miksa, Schóber József, Szabó Rezső, dr. Szalai piakátjánakötletes megtervezéséért és komoly művészi Emil, Tull Viktor, Végh Gyula, Zadubénszky Irén és tudással való elkészítéséért, főképpen azonban azért Györgyi Kálmán igazgató, aki a jegyzőkönyvet vezeti. a nemes önzetlenségért, hogy ezt az értékes művészi munkát a kulturális célra teljesen díjtalanul végezte. Kimentette távolmaradását: Alpér Ignác t. elnök, Bartóky József dr., Bodonyi Jenő, Ligeti Miklós, Lingel Károly, Nagy Antal.
K I Á L L Í T Á S OK MEMZETKÖZI REKLÁM-KIÁLLÍTÁS lesz látható 1 ' a vas-, gép- és háztartási ipari kiállítással együtt f. évi augusztus 18-ától szeptember 15-ig a városligeti iparcsarnokban. A kiállítás rendezősége felhívja mindazokat a grafikusokat, kiknek a kereskedelmi-, ipari- és színházi reklám körébe tartozó eredeti tervezetei vannak, hogy azokat a kiállításon mutassák be. A rendezőség irodája (V., Vadászutca 31.) szívesen ad bővebb felvilágosítást. IPARMŰ VÉSZETÜNK KÜLFÖLDÖN. Az Országos A Magyar Iparművészeti Társulat ez év tavaszán nagy tevékenységet fejtett ki, iparművészetünknek és héziiparunknak a külföldön való bemutatása és értékesítése érdekében. Nagyarányú kollekciót állított egybe — mint mér jelentettük — a berni GewerbeMuseum-ban, majd Luzernben és Aurauban rendezett kiállítások száméra. E kiállításoknak nemcsak erkölcsi, hanem igen számottevő anyagi sikerük volt s előrelátható, hogy több magyar kiállító állandó svájci megrendelőkre számíthat. A Képzőművészeti Tanács megbízásából több nagy vitrinét megtöltő másik iparművészeti kollekciót állított össze a varsói, pozeni és krakkói magyar képzőművészeti tárlatok részére. A nőegyesületek nemzetközi szövetsége által Hágában tartott vásáron is szerepelt a magyar iparművészet és háziipar és hogy a szereplés eredményes volt, mutatja az a tény, hogy alig került valami vissza a kiküldött anyagból. Olaszországban majdnem egyszerre két helyen, Firenzében és Monzában megnyílt nemzetközi kiállításokon láthatók a magyar iparművészet alkotásai. Firenzében nemzetközi grafikai
A jegyzőkönyv hitelesítésére az elnök Ödönt kéri fel.
Faragó
Napirend előtt Györgyi Kálmán igazgató kegyeletes szavakkal emlékezik meg Edvi Illés Aladárról, a választmány volt tagjáról, aki április hó 16-án váratlanul elhúnyt. Vázolja eredményes és buzgó működését és rámutat a hazai iparoktatás és iparfejlesztés terén szerzett elévülhetetlen érdemeire. Indítványára a választmány az elhúnyt halála felett való fájdalmát és emléke előtt való hódolatát a jegyzőkönyvben örökíti meg. Igazgató bejelenti, hogy a Társulat fenséges elnöke, dr. J ó z s e f F e r e n c királyi herceg, megköszönte a választmánynak kislánya születése alkalmából hozzáintézett üdvözletét és jókívánságait. Tudomásul szolgál. Az igazgatóság javaslatéra a választmány az előző évben meghívás útján a választmányba fölvett tagokat az idei egyesületi évre újból megerősíti, úgyszintén változatlanul meghagyja az igazgatóság és a bizottságok névsorét azzal, hogy a közgyűlésen megválasztott új választmányi tagot, dr. Pacher Bélét, a propaganda- és a gazdasági bizottság tagjainak sorába osztja be. Igazgató ismerteti a Társulat ezidei közgyűlésének azt a határozatát, mely szerint az alapszabályok módosításéval ügyvezető elnöki tisztséget szervez és egyben felhatalmazza a választmányt, hogy ezúttal kivételesen az alapszabályok módosításának helybenhagyása után a választást ejtse meg. Minthogy pedig a belügyminiszter az alapszabályok módosításához már hozzájárult és a közgyűlés a választás meg-
