ban történelem

Bicskei Éva

A nemzeti panteon form‡lód‡sa Kšzgy lŽsi termek arckŽpcsarnokai a 19. sz‡zadban

A

z arckŽpfestetŽssel egybekštš! kšszšnetnyilv‡n’t‡s Žs tiszteletad‡s, illetve megemlŽkezŽs a 19. sz‡zadban a helyi kšzšssŽgek szervez"dŽsŽnek Žs tevŽkenysŽgŽnek kšzpontj‡ban ‡llt, egyben kialak’to!a a v‡rmegyei, v‡rosh‡zi Žs kaszinói gy lŽstermek jellegzetes, szŽles kšrben elterjedt reprezent‡ciój‡t: az arckŽpcsarnokokat. Az aj‡ndŽkoz‡soktól eltekintve, a kšzšssŽgi hat‡rozatot kšvet" portrŽmegrendelŽsek kivitelezŽsŽt bizo!s‡gok felügyeltŽk; az elkŽszült m veket nagy nyilv‡noss‡g el"!, reprezentat’v ünnepsŽgek keretŽben lepleztŽk le. Ezeken az alkalmakon kšltemŽnyek Žs beszŽdek hangzo!ak el az emelvŽnyre ‡ll’to!, gazdag drapŽri‡kkal šveze! Žs s r nšvŽnyze!el kšrbeve! kŽpm‡sok el"!, amelyek fšlŽ ak‡r babŽrkoszorœt is függeszthe!ek. Mindez a d’szes aranykeretekbe foglalt, mŽltós‡gteljes, egŽsz, h‡romnegyed vagy fŽl alakos portrŽknak nemcsak reprezentat’v, de egyben dekorat’v megjelenŽst is biztos’to!, Žs ‡ltal‡ban jellemezte nemcsak a hagyom‡nyos m vŽszkultuszt,1 hanem a 19. sz‡zadi kommemor‡ciót is. Ez az alkalmi megrendeze!sŽg azonban csak az egyik aspektusa ezeknek a m veknek; a m‡sik az, amit a kort‡rsak pŽld‡ul az „emlŽkszer ” kifejezŽssel ille!ek. A megjelen’te!eket ugyanis az eljšvend" gener‡ciók elŽ is kšvetend" pŽldakŽnt ‡ll’to!‡k, vagyis a m vek az „šrškkŽvalós‡g” igŽnyŽvel jš!ek lŽtre. Így olyan ke!"s termŽszet alkot‡sokról van szó, amelyek nem annyira a mindennapokra, hanem ritualiz‡lt felavat‡saikra kŽszültek: a helyi kiskšzšssŽg ezœton fejezte ki egy kiemelked" szemŽlyisŽg el"! kšszšnetŽt Žs tiszteletŽt, illetve, elhunyta ut‡n, ’gy ró!a le kegyeletŽt. Az ezekb"l a kŽpekb"l

Bicsk i É!" 1995–1996-ban történelem és m#vészettörténet szakon végze$ az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. 2003-ban doktori fokozatot szerze$ m#vésze$örténetb%l az ELTE-n. Munkahelye 2004-t%l az MTA M#vésze$örténeti Kutatóintézete, Þatal kutató. Kutatási területe: a 19. századi európai és magyar m#vészet története – ezen belül a Székely Bertalan-oeuvre, a m#vészeti oktatás, n%m#vészek, portréfestészet, aktfotográÞa etc. története –, illetve a szociálpolitika a 20. század második felében, különös tekinte$el a n%kre és gyermekekre.

165

BICSKEI ÉVA

felŽpül" arckŽpcsarnokok a fŽrÞkšzšssŽget szerveztŽk, de a nyilv‡nos kšzgy lŽseken a csal‡dtagok, n"k Žs gyermekek is megjelenhe!ek; a reprezentat’v gy lŽstermek t‡rsas‡gi šsszejšveteleknek is teret adtak, Žs ’gy, m‡sodlagosan, nemcsak a helyi politikai Žs t‡rsadalmi, de a m vŽszeti nyilv‡noss‡g sz’ntereikŽnt is funkcion‡ltak. A kŽpek kontextus‡nak Žs az arckŽpcsarnokok funkciój‡nak ezen ‡ltal‡nos’tó kšrül’r‡s‡val valój‡ban a 19. sz‡zadi portrŽfestŽszet egy saj‡tos, de a tudom‡nyos kutat‡sban marginaliz‡lt ‡ga hat‡rozható meg: Keleti Guszt‡v m kritikus megfogalmaz‡s‡t ‡tvŽve, az alkalmi képeké (Gelegenheitsbilder).2 A kšvetkez" bekezdŽsek ennek a m fajnak a 19. sz‡zadi tšrtŽnetŽt v‡zolj‡k fel, de nem a m vek (esztŽtikuma) fel"l kšzel’tve, hanem egy lesz k’te!, el"re meghat‡rozo! szempontrendszer alapj‡n. Olyan szemŽlyek portrŽit – illetve azok megrendelŽseit – vizsg‡lom, akik egy ado! t‡rsadalmi-politikai kontextusban kšzŽleti tevŽkenysŽgükŽrt a tiszteletad‡snak ezen form‡j‡t ŽrdemeltŽk ki, b‡r (‡ltal‡ban) nem voltak tagjai a megrendel" helyi kšzšssŽgnek Žs (tšbbnyire) nem viseltek orsz‡gos tisztsŽget sem. Ezeknek a speci‡lis, kor‡ntsem mag‡tól Žrtet"d" megrendelŽseknek – vŽgs" soron vizu‡lisan manifeszt‡lódó politikai ‡ll‡sfoglal‡soknak – az elemzŽsŽvel a „nemzeti panteon” kialakul‡sa is nyomon kšvethet". Vagyis az, ahogyan ado! tšrtŽneti kontextusokban kiemelked" kort‡rsakról folytato!, egyidej Žs p‡rhuzamos diskurzusok kšzül a sz‡zadfordulón egy, jelent"s jelentŽsmódosul‡sokon ‡tesve, kiemelkede!; egy olyan historiogr‡Þai narrat’va alakult ki, amely hivataloss‡, ’gy fokozatosan meghat‡rozóv‡ v‡lt, Žs sok tekintetben m‡ig meghat‡rozza a nemzeti mozgalom kiemelked" szemŽlyisŽgeinek v‡logat‡s‡t.3 A kšzelmœlt szemŽlyisŽgeinek tšrtŽnetivŽ t‡volod‡sa kanoniz‡ciós folyamatnak engede! teret, amelynek sor‡n nŽh‡nyan m‡r nem šnmagukat – te!eiket, egy aktu‡lpolitikai kontextust – jelentettŽk, hanem a nemzetre, a nemzet tšrtŽnelmŽre vonatkoztak: a 19. sz‡zadi kšzelmœltat korszakolha!‡k, s"t interpret‡lha!‡k. Összefonódó, komplex folyamatokat szeretnŽk nyomon kšvetni: egyrŽszt azt, ahogy aktu‡lis megemlŽkezŽsek tšrtŽnelmi emlŽkezŽssŽ v‡ltoztak ‡t,4 m‡srŽszt ennek az ‡tv‡ltoz‡snak a m vekre, ’gy a m fajra gyakorolt hat‡s‡t; ahogyan az alkalmi, a gyakorlatban mozgatható Žs elmozd’tható portrŽk ak‡r tšrtŽnelmi festmŽnyekkŽ, maradandó, mozd’thatatlan freskókk‡ Žs üvegablakokk‡ alakulha!ak ‡t. A 19. sz‡zadi kšzgy lŽsi termek reprezent‡ciój‡nak – v‡rmegyei, v‡rosi, illetve kaszinói arckŽpgy jtemŽnyeknek – šsszehasonl’t‡s‡t alapvet" egyezŽseik Žs jellegzetes eltŽrŽseik teszik lehet"vŽ. Ezeknek az egyezŽseknek Žs eltŽrŽseknek a rŽszletesebb megfogalmaz‡s‡hoz a Jürgen Habermas ‡ltal kidolgozo! konceptu‡lis keret Žs az azon alapuló, azt tov‡bbfejleszt" kritikai megkšzel’tŽsek5 t nnek a legalkalmasabbaknak, mert ‡ltaluk olyan šsszete! Žs egym‡ssal fedŽsben lŽv" szfŽr‡k is le’rhatók, mint amilyen az ‡llam Žs a nyilv‡noss‡g (tov‡bb‡ a mag‡nszfŽra Žs a piac). Ez nem jelenti azt, hogy a magyarorsz‡gi viszonyokat, pŽld‡ul „az uralkodó hatalom intŽzmŽnyes gŽpezetŽnek” saj‡toss‡gait ezek a modellek teljesen lefedhetik.6 A modern magyar „nem-

166

A NEMZETI PANTEON FORMÁLÓDÁSA

zet‡llam” 19. sz‡zadi form‡lód‡sa ugyanis feud‡lis alapokon nyugodo!; ezek kšzül (jelen vizsg‡lat szempontj‡ból) az egyik legmeghat‡rozóbb a magyar alkotm‡nyoss‡g Žvsz‡zados hagyom‡nya volt. Az a tšbbek kšzt az etelkšzi vŽrszerz"dŽs legend‡j‡ban, az Aranybull‡ban, majd a Pragmatica Sanctióban megszšvegeze!, valamint a kir‡lyi hitlevelekben, a koron‡z‡shoz szüksŽges kir‡lyi eskükben œjrafogalmazo! alaptŽtel, mely szerint az ‡llamis‡g az uralkodó és a nemesi nemzet kšzti szšvetsŽget jelente!e. Bizonyos Žrtelemben err"l a szšvetsŽgr"l zajlo! p‡rbeszŽd a kšzgy lŽsi termekben; ennek a viszonynak a t‡rgyal‡s‡ra adtak teret ezek a termek. Ezek voltak azok a terek, amelyekben az adminisztr‡ció (helyi szinten) v‡laszto! Žs (felülr"l) kineveze! kŽpvisel"inek eltŽr" Žrdekei megjelenhe!ek: a kšzšssŽg – pŽld‡ul a megyei nemessŽg – elkŽpzelŽsei a – f"isp‡n ‡ltal kŽpviselt – kšzponti korm‡nyzat politikai Žrdekeivel konfront‡lódha!ak. A nemessŽg szervez"jekŽnt a v‡rmegyei gy lŽsek az elit szocializ‡ciój‡nak terŽt is jelente!Žk, Žs a nyilv‡noss‡g els"dlegesen ezekhez az intŽzmŽnyekhez kšt"dve jelent meg. A v‡rmegye ’gy azon tœl, hogy az ‡llami hatalmat testes’te!e meg, politikai tŽnyez"t is jelente! a kšzponti hatalommal szemben (nem csak az orsz‡ggy lŽseken). Ugyanakkor, a kiegyezŽs ut‡n az ‡llami szfŽra el"retšrŽse, a bürokr‡cia kiszŽlesedŽse, a nŽpkŽpviselet megjelenŽse a v‡rmegyŽk politikai szerepŽnek hanyatl‡s‡t, jogkšrŽnek sz külŽsŽt vonta maga ut‡n, ak‡rcsak a v‡rosok esetŽben az adminisztr‡ció egysŽges’tŽsŽre való tšrekvŽs. A kšzponti hatalom helyi kŽpvisel"inek, a v‡rmegyei Žs a v‡rosi kšzigazgat‡snak egym‡shoz való viszonya is v‡ltozo! az id" el"rehaladt‡val, amennyiben a megyei adminisztr‡ció v‡rosokban való helyfoglal‡sa is zajlo!.7 Ebben a komplex rendszerben a (megjelen") kaszinók mint a nyilv‡noss‡g intŽzmŽnyei per se t nhe!ek fel. Azonban nemcsak kiegŽsz’te!Žk a helyi adminisztr‡ció ‡ltal nyœjto! nyilv‡noss‡got, hanem fedŽsben is voltak azzal tags‡guknak a v‡rmegyei, v‡rosi elitb"l való szervez"dŽse rŽvŽn.8 Ez volt az oka annak is, hogy a kaszinók saj‡t Žpület hi‡ny‡ban a helyi (v‡rosi) kšzgy lŽsi termekben tal‡lkozha!ak (mint pŽld‡ul Munk‡cson),9 illetve, hogy a v‡rmegyei rendek ellenzŽki szervezkedŽseinek a kaszinók adha!ak teret (mint pŽld‡ul a borsodiaknak a miskolci kaszinó 1860-ban).10 B‡r e tanulm‡nynak nem feladata ezeknek az šsszete! problŽmakšršknek a nyomon kšvetŽse, azonban ezek a saj‡toss‡gok jelent"sen befoly‡solt‡k az alkalmi kŽpek megrendelŽsŽnek alakul‡s‡t, az azokon megjelen" szemŽlyek megv‡logat‡s‡t az egyes kšzšssŽgekben a 19. sz‡zad folyam‡n. S"t, ezek ismeretŽben lehet Žrtelmezni a m veket aktu‡lis politikai ‡ll‡sfoglal‡sok vizu‡lis manifeszt‡cióikŽnt, tov‡bb‡ az arckŽpcsarnokok egŽszŽt, valamint egy ado! helysŽg külšnbšz" kšzšssŽgei reprezent‡ciój‡nak eltŽrŽsŽt is. A kšvetkez"kben ’gy el"szšr azt vizsg‡lom, hogy az ‡llam Žs a helyi kšzšssŽg viszony‡nak, a t‡rsadalmi/politikai/m vŽszeti nyilv‡noss‡g szfŽr‡j‡nak eltŽr" mŽrtŽkben helyt adó kšzšssŽgek, újkori el%zmények ut‡n, mikor Žs kir"l rendeltek meg alkalmi kŽpeket a 19. században; illetve hogy milyen v‡logat‡sok jš!ek lŽtre a nemzeti mozga-

167

BICSKEI ÉVA

lom kŽpvisel"ib"l a külšnbšz" kšzšssŽgek arckŽpcsarnokaiban. Így Žrtelmezhet" az a tšrŽs is, amely a millennium idején kšvetkeze! be a nemzeti mozgalom kiemelked" kŽpvisel"inek v‡logat‡s‡ban, mind a historiogr‡Þ‡ban, mind az "ket ‡br‡zoló arckŽpek m faj‡ban (ezt egy kšzgy lŽsi terem reprezent‡ciója illusztr‡lja majd). Ennek az šsszete! folyamatnak – a m fajtšrtŽnetnek Žs a nemzeti panteon lŽtrejš!Žnek – a nyomon kšvetŽse, remŽnyeim szerint, relativiz‡lhatja a retrospekt’ven egysŽgesnek l‡to! – Žs l‡!ato! – 19. sz‡zadi m vŽszetr"l szóló narrat’v‡kat. Egy olyan alternat’v diskurzuss‡ v‡lhat, amely a „nemzetit” nem a „kšzpont” (m vŽszeti) ŽletŽvel azonos’tja, hanem „helyi” esemŽnyek (Žs megrendelŽsek) egym‡st emul‡ló h‡lózat‡nak felŽpülŽsekŽnt, a h‡lózatba való bekapcsolód‡skŽnt mutatja be – œgy, ahogy az felt nt a kort‡rsak sz‡m‡ra.

A kšzgy lŽsi termek reprezent‡ciój‡nak (œjkori) alapstruktœr‡ja A v‡rmegyei, v‡rosh‡zi (Žs kŽs"bb a kaszinói) arckŽpcsarnokok, els" pillant‡sra, nem t nnek egysŽges kŽpz"dmŽnyeknek. Nem annyira formai szempontokról van szó; b‡r a kšzgy lŽsi termekben leggyakrabban kumulat’van halmozódtak fel az arckŽpek (pŽld‡ul a k"szegi [Vas] ülŽsterem falaira az id" el"rehaladt‡val I. Lipót, II. K‡roly, II. József, I. Ferenc, V. Ferdin‡nd Žs I. Ferenc József arckŽpeit függeszte!Žk fel).11 Azonban a programszer együ!esek – mint a szabolcsiak (Nagyk‡lló) az Etelkšzben vŽrszerz"dŽst kšt" vezŽreket, lesz‡rmazo!aikat, illetve M‡ty‡s kir‡lyt ‡br‡zoló sorozata (1783–1784)12 – sem hi‡nyoztak, Žs nŽpszer ek is maradtak. Az œjb‡nyai (Bars) v‡rosh‡za egyik terme sz‡m‡ra a 19. sz‡zad els" felŽben kŽsz’!e!Žk el a „tizenkŽt magyar kir‡lyt” Žs József n‡dort ‡br‡zoló falfestmŽnyeket;13 Žs ekkor feste!e az osztr‡k Johann Mathias Ran#l a varasdi megyeh‡za tizenšt kir‡lyportrŽj‡t. Az arckŽpcsarnokokban a m vek egym‡stól elüt" jellege valój‡ban m‡sból fakad: az ‡br‡zoltaknak a hatalmi struktœr‡ban elfoglalt külšnbšz" poz’ciój‡ból. A leg‡llandóbb Žs legreprezentat’vabb csoportot az abszolœt politikai legitimit‡s hordozói – legyenek azok, mint l‡! uk, Habsburg kir‡lyok vagy magyar tšrtŽneti uralkodók – (Žs csal‡dtagjaik) arckŽpei jelentettŽk. Melle! ük a kšzšssŽgek helyi vezet"inek, f"isp‡noknak, polg‡rmestereknek a kŽpm‡sai kŽpeztŽk a legfontosabb egysŽget a v‡rmegyei, illetve a v‡rosh‡zi kšzgy lŽsi termekben. A 19. sz‡zad bekšszšntŽvel az egyesületi, kaszinói elnškšk Žs kiemelked" tagok portrŽi egy ezekhez sok tekintetben hasonló, szŽles kšrben elterjedt Žs nŽpszer kŽpi hagyom‡nny‡ ‡lltak šssze. Az arckŽpcsarnokok ezen šsszete!sŽge mšgš! ugyanakkor alapvet" egysŽgessŽg hœzódo!, Žs ezt saj‡tos megrendelŽsek fedhetik fel. PŽld‡ul a v‡rmegyŽk esetŽben elterjedt gyakorlatnak sz‡m’to!, hogy az aktu‡lis f"isp‡n (Žs gyakran ugyanabból a csa-

168

A NEMZETI PANTEON FORMÁLÓDÁSA

l‡dból sz‡rmazó el"djŽnek) arckŽpe az uralkodó portrŽj‡val együ! került a falakra. MŽg œjkori jellegzetessŽg, hogy ezek a m vek sokszor nem a rendek megrendelŽsŽb"l Žs kšltsŽgŽn kŽszültek (ennek nem mond ellent az, hogy esetleg a kŽrŽsükre). Vagy a Habsburg-h‡z uralmon lŽv" tagjainak megb’z‡s‡ból, illetve aj‡ndŽkakŽppen egyenesen BŽcsb"l Žrkeztek, vagy az œjonnan kineveze! f"isp‡nnal (Žs annak arckŽpŽvel) együ!, Žs legf"kŽpp, annak kšltsŽgŽn kerültek a megyeh‡z‡kra. Az el"bbit pŽld‡zza a v‡rmegyei autonómi‡t vissza‡ll’tó M‡ria TerŽzia, aki a barsiaknak (Aranyosmarót) saj‡t maga, illetve Lotaringiai Ferenc arckŽpeit aj‡ndŽkozta.14 Az utóbbira eml’thet" gróf Ba!hy‡ny K‡roly somogyi f"isp‡n (Kaposv‡r), aki saj‡t kšltsŽgŽn fes!e!e meg M‡ria TerŽzi‡t, I. Ferenc római cs‡sz‡rt, a trónšrškšs II. Józsefet Žs annak felesŽgŽt a kšzgy lŽsi terem sz‡m‡ra 1761-ben, majd a r‡kšvetkez" Žvben saj‡t mag‡t Žs b‡tyj‡t, (a kŽs"bb az „utolsó nemzeti n‡dorkŽnt” emlegete!) Ba!hy‡ny Lajost.15 Egy 19. sz‡zadi esetet is eml’tve, Ba!hy‡ny Fülšp vasi f"isp‡nn‡ (Szombathely) tšrtŽn" kinevezŽsekor a rendek kŽrŽsŽre, de saj‡t kšltsŽgŽn saj‡t, valamint apja arckŽpŽt rendelte meg az uralkodó I. FerencŽ, valamint József n‡dorŽ melle! (a m veket egyszerre, 1830 m‡jus‡ban lepleztŽk le).16 Ebben a kontextusban, a kir‡ly arckŽpei az ‡llami, kšzponti autorit‡st testes’te!Žk meg a v‡rmegye kšzšnsŽge sz‡m‡ra; az uralkodó ‡ltal kineveze!, majd a rendek ‡ltal megv‡laszto! f"isp‡nok arckŽpei pedig ezt az ‡llami autorit‡st kŽpviseltŽk helyi szinten, ak‡r a rendek ellenŽben is. EzŽrt fordulhato! el", hogy a kŽpleleplezŽsek beiktat‡sokkal estek egybe.17 A rendszerben a 19. sz‡zad kšzepŽn, majd az abszolutizmus id"szaka ala! kšvetkeze! be v‡ltoz‡s: a m vek egyre ink‡bb a kšzšssŽg kšltsŽgŽn kŽszültek (a v‡rosi megrendelŽseket ez m‡r kor‡bban is jellemezte). A gyakorlat a kiegyezŽs ut‡n szil‡rdult meg, azonban az uralkodó portrŽja ekkor is gyakran az œj f"isp‡nnal (Žs esetleg annak arckŽpŽvel) együ! Žrkeze!. L‡tható volt, hogy a kir‡lyok Žs f"isp‡nok melle! a n‡dorok arcm‡sai is a falakra kerülhe!ek, Žs nemcsak a v‡rmegyei, hanem a v‡rosi (Žs kŽs"bb a kaszinói) ülŽstermekben is. A n‡dor olyan orsz‡gos tisztsŽget betšlt" szemŽly volt, akit b‡r a kir‡ly ‡ltal jelšltek kšzül, de az orsz‡ggy lŽs v‡laszto! meg, Žs aki funkciój‡ban, tšbbek kšzt, nemcsak az uralkodót helye!es’te!e (szoros kapcsolatot tartva fenn a v‡rmegyŽkkel), hanem a rendek Žs a kir‡ly kšzš! kšzvet’te!, s"t I. József koron‡z‡s‡tól (1687) kezdve " helyezte a koron‡t az esztergomi Žrsekkel együ! a kir‡ly fejŽre. Alakja ’gy – az ‡llam kšzponti hatalm‡n tœl – a nemesi nemzet hatalm‡t testes’the!e meg. A Habsburg-uralom jogfolytonoss‡ga (kir‡lyportrŽk) melle! egy m‡sik, tšretlen jogfolytonoss‡got manifeszt‡lhato! (mŽg akkor is, ha " is a Habsburg-h‡zból sz‡rmazo!, l‡sd József n‡dor nŽpszer sŽgŽt) 18 – a magyar rendek alkotm‡nyba foglalt (Žs kiv‡lts‡gokon, el"jogokon nyugvó) hatalm‡t. Éppen ezŽrt elkŽpzelhet", hogy a n‡dorok ‡br‡zol‡sai el"seg’te!Žk a nemzeti mozgalom kŽpvisel"ir"l alkoto! alkalmi kŽpek felt nŽsŽt a kšzgy lŽsi termekben, amelyek azt‡n egy œjabb axiss‡ ‡lltak šssze a m‡r ’gy is komplex, az uralom külšnbšz" szintjeit lekŽpz" arckŽpcsarnokokban. (Erre utalhat pŽld‡ul az az 1846-os

169

BICSKEI ÉVA

javaslat is, hogy a „hon jeles fŽrÞait” tartalmazó „nemzeti pantheont” ‡ll’tsanak fel a n‡dorok arckŽpeib"l.19) Ezeken tœl is lŽteztek axisok: pŽld‡ul a helyi szinten nŽpszer szemŽlyek, illetve a helyi kšzšssŽgb"l induló, de a tudom‡nyok vagy a m vŽszetek terŽn nemzeti, nemzetkšzi h’rnevet szerz"k arckŽpei. Az egym‡s melle! függ" kir‡lyportrŽk, valamint a kšzšssŽg helyi vezet"inek, a n‡doroknak, majd a nemzeti mozgalomban felt n" szemŽlyisŽgeknek az ‡br‡zol‡sai ’gy p‡rhuzamos, de egym‡st kiegŽsz’t" politikai autorit‡sokat testes’te!ek meg – hagyom‡nyos reprezent‡ciós form‡k œj megjelen’tŽsekkel együ! t ntek fel, külšnbšz" hatalmi szinteket megtestes’t" szemŽlyek egym‡s melle!, egym‡ssal fedŽsben jelentek meg. Ahogy a kšzgy lŽsi termek a nemesi nemzet és az uralkodó kšzti viszony kommunik‡l‡s‡nak sz’nterei voltak, œgy reprezent‡ciójuk is a közjogiságot kŽpezte le Žs jelen’te!e meg – el"revethet"en, a 19. sz‡zadban is. Ezt azŽrt fontos hangsœlyozni, mert a „nemzeti” m vŽszetet (pŽld‡ul az arckŽpcsarnokokat) Žs tšrtŽneteit ‡ltal‡ban a nemesi nemzet šn‡llósult eszmŽjŽnek keretŽben fejtik ki,20 amely keretben az ‡llamis‡got kŽpvisel" intŽzmŽnyek reprezent‡ciói kšnnyen marginaliz‡lódtak. Ezekben az ‡llam testesült meg – helyi szinten; de ezen a rendszeren belül, ebbe a rendszerbe illeszkedve a nemesi nemzet egy form‡lódó „imagin‡rius kšzšssŽgkŽnt” is felt nhete!.21

A nemzeti mozgalom kŽpvisel"ir"l alkoto! alkalmi kŽpek megrendelŽsei A nemzeti mozgalom kiszŽlesedŽse mind a v‡rmegyei, mind a v‡rosh‡zi arckŽpcsarnokok reprezent‡ciój‡ban jelent"s v‡ltoz‡st hozo! (nem eml’tve, hogy megjelentek az egyesületi – els"sorban kaszinói – portrŽgalŽri‡k is). Nemcsak az ‡br‡zoltak szemŽlye, de a kŽp‡ll’t‡s funkciója is megv‡ltozo!, Žs ezzel kapcsolatban ‡talakult a megrendelŽsek módja. Az ‡llam kšzponti Žs helyi kŽpvisel"inek portrŽi melle! felbukkantak a nemzeti mozgalomban felt n" szemŽlyisŽgek arckŽpei. Az ‡llam hatalm‡t jelenlŽv"vŽ tŽv" kŽpekkel szemben ezeket a m veket a kšzšssŽg a tiszteletad‡s Žs pŽldamutat‡s sz‡ndŽk‡val rendelte meg, nemcsak kšzšs dšntŽs alapj‡n, hanem a kšzšssŽg Þnansz’roz‡s‡val (vagy „al‡’r‡s” œtj‡n, vagy kšzšs pŽnzt‡rból). Valój‡ban az a kor‡bbi – elterjedt, de nem kiz‡rólagos – gyakorlat, hogy a kšzšssŽg nem rendelt Žs nem Þzete! uralkodói Žs f"isp‡ni arckŽpeket, azŽrt Žrdemel Þgyelmet, mert plasztikuss‡ teszi a nemzeti mozgalommal megjelen", megv‡ltozo! megb’z‡sokat. Ennek radik‡lis œjszer sŽge ma m‡r nehezen Žrezhet" ‡t, azonban a nemzeti mozgalom kŽpvisel"inek arckŽpeivel nemcsak egy œj politikai dimenzió jelent meg – a rŽgiek p‡rhuzamos tov‡bbŽlŽse melle! –, hanem politikai ‡ll‡sfoglal‡s‡t vizu‡lisan manifeszt‡lva egy helyi kšzšssŽg a „nemzetibe” kapcsolódhato! be. Így annak vizsg‡lat‡val, hogy a 19. sz‡zad folyam‡n kik, mikor Žs kir"l rendeltek arckŽpet, nemcsak az Žppen aktu‡lis „haz‡nk

170

A NEMZETI PANTEON FORMÁLÓDÁSA

jeleseire” der’thet" fŽny, hanem arra is, hogy egy ado! id"szakban melyik kšzšssŽgt’pus rendelkeze! a nyilv‡noss‡gnak azzal a potenci‡lj‡val, amely rŽvŽn a nemzeti mozgalomba való bekapcsolód‡s ŽlŽre ‡llhato! helyi szinten. Az alkalmi kŽpek megrendelŽsŽnek els" nagy hull‡ma az 1830-as Žvek kšzepŽre tehet", Žs legink‡bb SzŽchenyi Istv‡n arckŽpeivel pŽld‡zható. A nemzeti mozgalmak korai szakasz‡ban betšltš! szerepŽŽrt Žs tevŽkenysŽgŽŽrt kšszšnetkŽppen, valamint a pŽldamutat‡s sz‡ndŽk‡val helyi kšzšssŽgek egym‡st emul‡lva fes!e!Žk meg portrŽj‡t saj‡t kšltsŽgükšn, œgymint a bihariak (Nagyv‡rad) 1834-ben,22 a hontiak (Ipolys‡g)23 Žs a nógr‡diak (Balassagyarmat) 1835-ben,24 a liptóiak (Liptószentmiklós) pedig 1837-ben.25 Azonban nemcsak v‡rmegyŽk kšzšnsŽgei kŽsz’!e!Žk el SzŽchenyi kŽpm‡s‡t gy lŽstermük sz‡m‡ra, hanem a nyilv‡noss‡g azon œj sz’nterei is, amelyek a gróf fellŽpŽsŽnek kšszšnhet"en szervez"dtek. Az angol „club”-ok mint‡j‡ra alap’to! kaszinók a t‡rsadalom külšnbšz" rendjei kšzti kšzeledŽst, a kšzügyekkel való foglalkoz‡s el"mozd’t‡s‡t cŽlozt‡k (b‡r m‡r a kort‡rsak is, ak‡rcsak a t‡rsadalomtšrtŽnŽszek ma, kritikusan a kaszinók felv‡llalt Žs teljes’te! cŽljai kšzti diszkrepanci‡ra muta!ak).26 A pesti mint‡j‡ra orsz‡gszerte ny’ltak megyeszŽkhelyeken, v‡rosokban vagy a helyi nemessŽgb"l Žs tisztvisel"kb"l, vagy polg‡rokból, ŽrtelmisŽgiekb"l ‡lló kaszinók (m‡s szóval, olvasóegyletek), amelyek az intŽzmŽnyt’pus magyarorsz‡gi meghonos’tój‡ról tiszteletük, illetve kšszšnetük kifejezŽsekŽppen gyakran arckŽpet feste!ek. 1836-ban lepleztŽk le SzŽchenyi arckŽpŽt az akkor mindšssze kŽt Žve m kšd" nyitrai kaszinóban (Nyitra), Žs a kŽpm‡sa rŽvŽn „jelen lŽv"” grófot tiszteletbeli tagg‡ is v‡lasztott‡k.27 A p‡pai kaszinó (VeszprŽm) is m‡r 1834-ben megrendelte SzŽchenyi portrŽj‡t, de azt csak 1838-ban lepleztŽk le.28 A felavat‡si beszŽdek alapj‡n a p‡paiak, ak‡rcsak a nyitraiak, a kŽp‡ll’t‡ssal nemcsak SzŽchenyit tiszteltŽk meg, hanem saj‡t magukat is, ugyanis œgy tekinte!ek kšzadakoz‡sból szerze! kŽpükre, mint hazaޜi te!re, s"t abban šsszetart‡suk megnyilv‡nul‡s‡t Žs biztos’tŽk‡t l‡!‡k, vagyis a m kšzšssŽgszervez" er"vel rendelkeze!.29 B‡r kŽtsŽgk’vül SzŽchenyir"l kŽszült a legtšbb alkalmi kŽp, nem " volt az egyetlen az 1848–1849-es esemŽnyeket megel"z" id"szakban, aki abban az elismerŽsben rŽszesült, hogy egy ado! kšzšssŽgnek szigorœ Žrtelemben vŽve nem lŽvŽn tagja, mŽgis arckŽpet feste!ek róla a tiszteletad‡s Žs pŽlda‡ll’t‡s sz‡ndŽk‡val. A forr‡sok tšredŽkessŽge ellenŽre is l‡tható, hogy a nemzeti mozgalom korai szakasz‡nak tšbb kŽpvisel"jŽr"l, œgymint WesselŽnyi Miklósról, illetve a Ludovika lŽtrehoz‡s‡t nagy alap’tv‡nnyal t‡mogató gróf Bu!ler J‡nosról mŽg Žletükben portrŽt kŽsz’!e!ek helyi kšzšssŽgek. Az el"bbir"l a marosv‡s‡rhelyi kaszinó (Maros-Torda),30 az utóbbiról a megyebeliek, a hevesiek (Eger) rendeltek kŽpm‡st 1836-ban, a nógr‡diak pedig 1844-ben.31 Az 1848–1849-es forradalom Žs szabads‡gharc œjabb, b‡r ršvid Žlet v‡ltoz‡sokat hozo! az ‡br‡zoltak kilŽte Žs a megrendelŽsek módj‡nak tekintetŽben, s"t az arckŽpcsarnokok hatalmi struktœr‡j‡ban. Az els" parlamentnek felel"s magyar korm‡ny fel-

171

BICSKEI ÉVA

‡ll’t‡sa, majd a Habsburg-h‡z trónfoszt‡sa Žs Kossuth Lajos korm‡nyzóv‡ tšrtŽn" kinevezŽse mintegy mag‡tól Žrtet"d"en kšvetelte meg a rŽgi uralmi reprezent‡ciónak az œj nemzeti autorit‡s vizu‡lis manifeszt‡cióival való felv‡lt‡s‡t a kšzponti hatalom helyi sz’nterein. Mivel a nemzeti mozgalom alakjai a nemzeti korm‡ny minisztereivŽ lŽphe!ek el", az alkalmi kŽpek a (kŽs"bbi) hivatali portrŽk st‡tusz‡val konverg‡lhattak – illetve, olyan helyi kšzšssŽg is beszerezhete! arckŽpeket a korm‡ny tagjairól, mint a marosv‡s‡rhelyi kaszinó.32 Annak ellenŽre, hogy meglehet"sen ršvid Žs nyugalmasnak kor‡ntsem nevezhet" id"szak ‡llt rendelkezŽsre kšzgy lŽsek šsszeh’v‡s‡ra Žs arra, hogy olyan tŽm‡kban hozzanak hat‡rozatot, mint kŽpek megrendelŽse, mŽgis, nemcsak ez tšrtŽnt meg, hanem arra is van meglep" pŽlda, hogy azok elkŽszültek (vagy legal‡bbis kŽpet lehete! kifüggeszteni). Az œj politikai autorit‡s vizu‡lis manifeszt‡ciój‡nak, Kossuth portrŽj‡nak megrendelŽsŽr"l f"leg a magyar ‡llamis‡g szimbolikus kšzpontjaiból van adat, illetve abból a v‡rmegyŽb"l, ahol Kossuth születe!. Pozsony (Pozsony),33 Heves (Eger)34 Žs ZemplŽn (S‡toraljaœjhely)35 kšzgy lŽse hat‡rozo! arckŽpŽnek a közösség költségén tšrtŽn" fel‡ll’t‡s‡ról – Žs ez egy olyan œj saj‡toss‡g volt, amely a legfels"bb politikai autorit‡s arckŽpeinek megyei megrendelŽseit mindeddig nem jellemezte –, illetve Esztergomban (Esztergom) 1849. ‡prilis 30-‡n „a v‡rmegyeh‡z nagytermŽben elhelyeztŽk Kossuth Lajos arczkŽpŽt, a v‡rosban felolvast‡k a függetlensŽgi nyilatkozatot”.36 Hogy mi tšrtŽnt a Habsburg-h‡z trónfoszt‡sakor a hatalmukat megtestes’t" reprezent‡ciókkal, a kir‡lyportrŽkkal, arról nincs h’r, azonban feltŽtelezhet", hogy a politikai hatalomv‡lt‡sok (a damnatio memoriae) Žvezredes hagyom‡ny‡nak megfelel"en, azokat sz‡m ztŽk a kšzgy lŽsi termekb"l, s"t el is puszt’tha!‡k. Ugyanis az 1848–1849-es esemŽnyeknŽl jóval kisebb megmozdul‡sok, helyi zendülŽsek alkalm‡val is, mint amilyet az 1833-as, vŽres incidensekkel tark’to! kšvetv‡laszt‡s jelente! Hevesben, megtšrtŽnhete!, hogy a kir‡lyp‡rti f"isp‡nnal szemben a nemzeti ellenzŽket kŽpvisel"k elfoglalt‡k a kšzgy lŽs termŽt, Žs „a porr‡ tšrt ablakok egyikŽbe Pyrkernek [J‡nos L‡szló] falon függ" kŽpŽt ‡llito!‡k, hogy az alulról dob‡lók, e kŽp zuz‡s‡n mulass‡k magukat […,] Fuchs Žs Fischer [Istv‡n] Žrsekek kŽpei [pedig] a teremben šsszeszurk‡lta!ak”.37 Az abszolutizmus Žvei œjabb v‡ltoz‡sokat hoztak az ‡br‡zoltak szemŽlyŽben, a megrendelŽsek módj‡ban Žs a portrŽgalŽri‡k hatalmi struktœr‡j‡ban. Egy id"re nemcsak a nemzeti mozgalom kŽpvisel"i, hanem arckŽpeik megrendelŽsei is h‡!Žrbe szorultak. Az egyesületek, kaszinók m kšdŽsŽnek korl‡toz‡sa, illetve id"leges felfüggesztŽse ak‡r vŽgleges megsz nŽst is maga ut‡n vonhato!, az ingós‡gok ki‡rus’t‡s‡val. A kšzgy lŽsi termek, kšzintŽzmŽnyek falaira pedig id"vel ki kelle! függeszteni egy, az 1848–1849-es esemŽnyek mia! el nem kŽszült portrŽt: a nemesi nemzet alkotm‡ny‡ra fel nem esküdt, ’gy magyar kir‡lly‡ meg nem koron‡zo! Ferenc József arckŽpŽt. Az ‡llamhatalom kšzponti Žs helyi kŽpvisel"inek arckŽpei kerültek az el"tŽrbe (jobb‡ra kšzkšltsŽgen, lojalit‡st kifejezend"): pŽld‡ul a nagyv‡radi v‡rosh‡za (Bihar) 1852-ben

172

A NEMZETI PANTEON FORMÁLÓDÁSA

meghoza!a Ferenc József portrŽj‡t.38 A Helytartótan‡cs 1853-ban, a Kœria Žs a Nemzeti Mœzeum pedig 1854-ben leplezte le a cs‡sz‡r egŽsz alakos kŽpm‡s‡t; az utóbbi intŽzmŽny a helytartó, Albrecht f"herceg portrŽj‡t is megfeste!e.39 A mœzeum a cs‡sz‡r Žs a helytartó kŽpeit egyŽbkŽnt kšzadakoz‡sból szerezte; fel‡ll’t‡sukhoz tšbbek kšzt az a f"rangœakat tšmšr’t" budav‡ri kaszinó is hozz‡j‡rult egy kisebb šsszeggel, amely, jó diplom‡ciai ŽrzŽkkel, m‡r 1852 óta b’rta Ferenc József Žs Albrecht portrŽit a (Helytartós‡g kšzelŽben lŽv") D’sz tŽri Marczib‡nyi-palot‡ban bŽrelt termeinek falain.40 A nemzeti mozgalomnak ebben az œj szakasz‡ban azonban œj szerepl"k is felt ntek, Žs megv‡ltoztak a kŽp‡ll’t‡sok alkalmai – ’gy a megrendelŽsi hull‡mok is. Els"dlegesen nem tiszteletad‡ssal vagy kšszšnetnyilv‡n’t‡ssal kapcsolódtak šssze, hanem az elhunyt gróf SzŽchenyi Istv‡n Žs gróf Teleki L‡szló el"! leró! kegyeletet fejeztŽk ki. Az ‡llam szfŽr‡j‡nak befoly‡s‡tól legfüggetlenebb intŽzmŽnyek, a kaszinók feladat‡v‡ v‡lt az egŽsz kšzšssŽgre kiterjed" nyilv‡nos kommemor‡ció megrendezŽse. Templomi emlŽkmisŽk v‡ltak a nyilv‡noss‡g sz’ntereivŽ; a gy‡sz megŽlŽse Žs kifejezŽse kapcsolta be a „nemzeti” eszmŽjŽbe a helyi kšzšssŽgeket. A gy‡sz kodiÞk‡lt, ‡ltal‡nosan jellemz" form‡i alakultak ki; azonban eltŽrŽsek Žppen a kŽp‡ll’t‡s kŽrdŽsŽben alakultak ki a kšzšssŽgek kšzš!. Az ‡ltal‡nos gyakorlat szerint, a soron k’vül šsszeh’vo! kšzgy lŽseken rŽszvŽtiratot küldtek a gy‡szoló csal‡dnak Žs nyilv‡nosan emlŽkeztek meg az elhunytról, de csak a kaszinók rendelkeztek afel"l, hogy tagjaik nŽgy–hat hŽten keresztül „fšvegeiken” sštŽt f‡tyolt viseljenek, Žs a gy‡sz hasonló jeleit az intŽzmŽny tereiben is kiterjesszŽk. Így a dŽvai (Hunyad),41 a rozsnyói (Brassó)42 Žs a szegedi kaszinó43 azon tœl, hogy „hangos mulats‡got” nem rendeze!, a kŽpeit – pŽld‡ul SzŽchenyi m‡r kor‡bban beszerze! arckŽpŽt – gy‡szf‡tyollal ve!e kšrül. Azok a t‡rsasegyesületek, amelyek mŽg nem rendelkeztek SzŽchenyi portrŽj‡val, megrendeltŽk azt, mint a kolozsv‡ri (Kolozs),44 a veszprŽmi (VeszprŽm),45 a honti,46 vagy a gyšngyšsi (Heves) kaszinó.47 (Ez persze nem jelenti azt, hogy minden kŽp el is kŽszült.) SzŽchenyi tevŽkenysŽgŽnek f" sz’nterei az alkalmi kŽpeknŽl maradandóbb emlŽket k’v‡ntak emelni. EzŽrt büszt fel‡ll’t‡s‡ról hat‡rozo! a Pesti Lloyd T‡rsulat48 Žs Pest v‡rosa,49 azonban sok esetben az eredeti sz‡ndŽktól eltŽr"en festmŽny (is?) kŽszült, mint a pesti nemzeti kaszinóban50 vagy a Hengermalomban.51 B‡r ritk‡bban, de v‡rosok esetŽben is van h’r SzŽchenyi portrŽj‡nak megfestetŽse Žs kifüggesztŽse fel"l, amelyet egy utc‡nak vagy tŽrnek a grófról való elnevezŽse k’sŽrt, œgymint Bud‡n,52 Gy"rš!,53 Egerben54 vagy Debrecenben.55 A gróf hal‡l‡hoz kapcsolódó v‡rmegyei megrendelŽsekr"l nincs adat. SzŽchenyi hal‡l‡nak els" Žvfordulój‡val Žs az azt k’sŽr" arckŽp-leleplezŽsi ünnepsŽgekkel csaknem egy id"ben a nemzeti mozgalom egy m‡sik szemŽlyisŽgŽnek, Kossuth politikai ir‡nya egyik kŽpvisel"jŽnek, gróf Teleki L‡szlónak 1861 m‡jus‡ban tšrtŽn" elvesztŽse is gy‡szünnepsŽgek sorozat‡t v‡lto!a ki orsz‡gszerte, b‡r kisebb kŽp‡ll’t‡si hull‡mmal. Feltehet"en nógr‡di kšt"dŽsŽnek kšszšnhet", hogy Teleki kŽpm‡sa a megyeh‡z‡ra,56 valamint a losonci (Nógr‡d) kaszinóba bekerült,57 azonban a hevesiek

173

BICSKEI ÉVA

is meghoza!‡k arckŽpŽt.58 Ak‡rcsak 1848–1849 el"!, ebben az id"szakban is, a nemzeti mozgalom m‡s kŽpvisel"ir"l is kŽszültek – m‡ra feledŽsbe merült – alkalmi kŽpek. (Ezekre utalhat az a megjegyzŽs, amely szerint „a hatvanegyediki orsz‡ggy lŽs jeleseit s a rŽgebbi h"s magyarokat egyletek, casinok sz‡m‡ra sokan feste!Žk le”.59) A Telekir"l rendelt arckŽpek viszonylagos ritkas‡ga az aktu‡lis kontextus megv‡ltoz‡s‡t tükršzte: a jšv" nem az ‡ltala kŽpviselt politikai ir‡nyt jelente!e. EzŽrt tšrtŽnhete! meg, hogy hal‡l‡val egy id"ben külšnbšz" helyi kšzšssŽgek – f"leg kaszinók Žs v‡rosh‡z‡k, v‡rmegyŽkre nincs pŽlda – nem annyira Telekir"l kŽsz’!e!ek kommemorat’v alkalmi kŽpeket, hanem ink‡bb a nemzeti mozgalom egy m‡sik alakj‡ról, az Ausztri‡val való megbŽkŽlŽsen munk‡lkodó De‡k Ferencr"l fes!e!ek arckŽpet saj‡t kšltsŽgükšn a tiszteletad‡s Žs kšszšnetnyilv‡n’t‡s sz‡ndŽk‡val. Így te! Pest,60 Nagyszal‡ncz (Abaœj-Torna) Žs Zalaegerszeg (Zala),61 tov‡bb‡ Temesv‡r (Temes) kšzšnsŽge,62 valamint a pesti József Fiœ‡rvah‡z v‡lasztm‡nya.63 De‡k nŽpszer sŽgŽt mutatja az a büszt is, amely a sokszoros’t‡s igŽnyŽvel kŽszült 1864-ben, hiszen „melyik egyesület, olvasó vagy t‡rsalgó, ne sietne termeibe fel‡ll’tani a kšztisztelet t‡rgy‡nak arczm‡s‡t”.64 Az ‡llamfŽrÞ kiegyezŽshez vezet" tov‡bbi fellŽpŽseit is kšzšssŽgi tiszteletad‡s Žs kšszšnetnyilv‡n’t‡s k’sŽrte: 1865-šs felirat‡Žrt a toront‡liak (Nagybecskerek)65 arckŽpŽt rendeltŽk meg. Az alkalmi kŽpek politikai azonosul‡st kifejez" jellege, valamint a kaszinóknak Žs a v‡rosi hatós‡goknak a nyilv‡noss‡gban, illetve a nemzeti mozgalomban betšltš! szerepe akkor v‡lik külšnšsen ŽrzŽkelhet"vŽ, ha De‡knak ezeket a kiegyezŽs el"! kŽszült portrŽit annak a fŽnyŽben szemlŽljük, hogy a kiegyezŽst tet" al‡ hozó De‡król nem ismert kaszinói vagy v‡rosi megrendelŽs. NŽh‡ny v‡rmegye azonban meghoza!a arckŽpŽt, œgymint a vasiak 1867-ben66 vagy a csan‡diak (Makó) 1868–1869-ben.67 M‡r ezek a megrendelŽsek is jelzik, hogy m’g az abszolutizmus ala! a v‡rmegyŽk (nemzeti mozgalomban j‡tszo!) szerepe h‡!Žrbe szorult, nyilv‡noss‡ga lesz kült, a kiegyezŽssel az ‡llami szfŽra kšzponti Žs helyi kŽpvisel"i konszenzusra jutha!ak. Ezt pŽld‡zz‡k a nemzeti mozgalom kivŽgze! vagy tragikusan elhunyt kŽpvisel"inek a politikai nyom‡s mia! el nem kŽszült, azonban a kiegyezŽs ut‡n megfestete! portrŽi is. Így pŽld‡ul Pest-Pilis-Solt-Kiskun ekkor rendelte meg Teleki Žs SzŽchenyi arckŽpŽt,68 BŽkŽs pedig Ba!hy‡ny kŽpm‡s‡t.69 De ezt illusztr‡lj‡k a „helyieket” ‡br‡zoló m vek is, mint pŽld‡ul az 1849-ben kivŽgze! b‡ró Jeszen‡k József arckŽpe Nyitr‡ban,70 vagy a Vas „megye d’szŽnek” sz‡m’tó Ba!hy‡nyŽ.71 (Ba!hy‡ny arckŽpei gyakoriak voltak a v‡rmegyei ülŽstermekben, azonban ritk‡n lehet bekerülŽsük idejŽt meg‡llap’tani – csak feltŽtelezhet", hogy ekkort‡jt kŽszülhe!ek.) A kiegyezŽst kšvet" Žvekben ezen politikai okokból megkŽse! m vek melle! az uralkodó(p‡r) arckŽpeinek megrendelŽseivel lehet leggyakrabban tal‡lkozni. V‡rmegyŽk – nem eml’tve a kšzintŽzmŽnyeket Žs kšzhivatalokat – kŽsz’!e!Žk el orsz‡gos h’r m vŽszekkel az uralkodói autorit‡s hivatalos reprezent‡cióit – saját költségükön. Az alkalmi kŽpek (Žs az uralkodóportrŽk) ‡ll’t‡s‡nak

174

A NEMZETI PANTEON FORMÁLÓDÁSA

tšrtŽnetŽben ez jelzi, hogy a kiegyezŽssel – a magyar kir‡lly‡ koron‡z‡ssal Žs a nemesi alkotm‡nyra való felesküvŽssel – az ‡llam hatalm‡nak kšzponti megtestes’t"je nemzetivŽ v‡lt. A v‡rmegyŽk kšzponti hatalmat Žs helyi Žrdekeket egyszerre kŽpvisel" jellege azonban ez‡ltal az ‡llam felŽ d"lt, Žs ezt er"s’te!Žk a tov‡bb Žl" rŽgi reßexek is, a f"isp‡noknak a kir‡lykŽpekkel Žrkez" arcm‡sai, mint pŽld‡ul Temesben (Temesv‡r) 1869-ben72 vagy B‡cs-Bodrogban (Zombor) 1875-ben.73 (Az uralkodóp‡r portrŽi egyŽbkŽnt h‡zass‡gkštŽsük huszonštšdik Žvfordulója, 1879 kšrül szaporodtak meg ismŽt: ez alkalomból hoza!‡k meg arckŽpeiket a nógr‡diak [Balassagyarmat] is 1877-ben.74) A nemzeti mozgalom kŽpvisel"ir"l alkoto! alkalmi kŽpek kšvetkez" hull‡m‡t De‡k Ferenc elhunyta v‡lto!a ki. A SzŽchenyi hal‡lakor tapasztalható arckŽp‡ll’t‡si l‡z ismŽtl"dš! meg, b‡r a!ól eltŽr"en, nem v‡rosok Žs kaszinók, hanem els"sorban v‡rmegyŽk rendeltek m veket, mint pŽld‡ul Pest-Pilis-Solt-Kiskun75 Žs Hont76 1876-ban. A barsiak,77 a gšmšr-kishontiak78 Žs a borsodiak79 1877-ben, a somogyiak Žs a szatm‡riak pedig 1878-ban80 lepleztŽk le De‡k arckŽpŽt; a hevesiek 1879-ben,81 a nyitraiak 1880-ban,82 a bihariak pedig 1882-ben83 ava!‡k fel azt. A pesti Nemzeti Kaszinó is hat‡rozatba hozta De‡k kŽpm‡s‡nak kifüggesztŽsŽt; vŽgül azt gróf SzŽchenyi BŽla aj‡ndŽkozta az intŽzmŽnynek.84 Mivel a kiegyezŽs egyrŽszt a nemzet Žs az uralkodó megœjult, de a rŽgi alkotm‡nyoss‡gon nyugvó politikai szšvetsŽgŽt hozta, m‡srŽszt a nemzeti mozgalomban rŽszt vev"k arckŽpei tiszteletad‡s vagy kommemor‡ció rŽvŽn m‡r kumulat’van felhalmozódtak a külšnbšz" kšzšssŽgek arckŽpcsarnokaiban, œgy t nhet, a nemzeti mozgalom kŽpvisel"inek alkalmi kŽpei lecsengtek az 1870-es Žveket kšvet"en. Azonban volt mŽg nŽh‡ny olyan szemŽlyisŽg, aki 1867 ut‡n vagy emigr‡cióban maradt, vagy vezet" poz’cióba került, ‡llami tisztsŽgvisel" le!. Az utóbbiak arckŽpei elszakadtak a nemzeti mozgalom kŽpvisel"ir"l alkoto! alkalmi kŽpekt"l, hivatali portrŽkk‡ v‡lva. Ezt pŽld‡zz‡k a kezdetben SzŽchenyi, majd Kossuth h’vŽvŽ v‡ló, a forradalmi harcokban vezet" szerepet j‡tszó, emigr‡ciója ala! in e&gie felakaszto!, majd 1867 ut‡n magasba ’vel" karriert befutó – a m‡sodik parlamentnek felel"s magyar korm‡ny miniszterelnške, a külügyek kšzšs minisztere – Andr‡ssyról mŽg ŽletŽben kŽszült m vek (b‡r a Þumei v‡rosh‡za reprezentat’v ülŽstermŽben kifüggeszte! kŽpm‡sa a „horv‡tkŽrdŽsnek” a v‡ros Žrdekeit szem el"! tartó rendezŽsŽvel függš! šssze). Viszont azok a m vek, amelyek a politikus 1890-es hal‡la ut‡n kŽszültek (holo! a fŽrÞ m‡r 1879-ben visszavonult a nyilv‡nos szereplŽst"l) v‡rmegyŽk, v‡rosok megrendelŽsŽre – mint pŽld‡ul GšmšrKishontban,85 Nógr‡dban86 Žs (ahol f"isp‡n volt) ZemplŽnben,87 valamint Temesben88 Žs Temesv‡ro!89 –, mint majd kitŽrek r‡, nem a volt miniszter(elnšk)nek k$‡ró kommemor‡cióval, hanem a nemzeti mozgalomban j‡tszo! kivŽteles szerepŽvel függtek šssze. Nehezebben foghatók meg azonban a nemzeti mozgalom azon kŽpvisel"jŽnek arcm‡sai, akit 1848–1849 ut‡n sz‡m zni kelle! az arckŽpcsarnokokból: az egykori korm‡nyzó, a Habsburg-h‡zat trónfosztó Žs a forradalom ut‡n Žlete vŽgŽig emigr‡ció-

175

BICSKEI ÉVA

ban Žl" Kossuth Lajosról kŽszült m vek. ArckŽpei a legszigorœbb tilt‡s al‡ estek az abszolutizmus id"szak‡ban, Žs csak a kiegyezŽs ut‡n t nhe!ek fel, legink‡bb az ‡llam szfŽr‡j‡tól legnagyobb függetlensŽget Žlvez" Žs 1848-as alapokra helyezked" kaszinókban, mint pŽld‡ul a losonciban 1868-ban, majd 1884-ben,90 valamint a miskolciban 1881-ben.91 NŽh‡ny v‡ros is meghoza!a kŽpm‡s‡t, ami gyakran az 1878-ban bevezete! œj ‡llampolg‡rs‡gi rendele!el függš! šssze (a t’z ŽvnŽl hosszabban külfšldšn tartózkodók elvesz’te!Žk ‡llampolg‡rs‡gukat, ’gy Kossuth is). EzŽrt tšbb v‡ros d’szpolg‡r‡v‡ v‡laszto!a a fŽrÞt, b‡r arckŽpeinek kifüggesztŽsŽt nem tudta minden v‡rosi testület a megyei adminisztr‡ció kontrollja mia! keresztülvinni. Marosv‡s‡rhelyt 1880-ban92 Žs 1885-ben is tarto!ak leleplezŽseket,93 Miskolcon 1887-ben,94 Egerben pedig az 1880-as Žvek vŽge felŽ ava!‡k fel Kossuth kŽpm‡s‡t.95 A sz‡m zetŽsben Žl" fŽrÞ 1867 ut‡n is a legfels"bb politikai autorit‡s monopólium‡t veszŽlyezte!e: nincs pŽlda a millenniumot megel"z" id"szakból portrŽj‡nak v‡rmegyei gy lŽsteremben való kifüggesztŽsŽre. A nemzeti mozgalom utolsó kŽpvisel"jŽnek 1894-es hal‡lakor a „szŽkesf"v‡rosi 1848-49-iki Ereklye mœzeum” a szok‡sos kŽp‡ll’t‡si hull‡mot v‡rva „gyšnyšr Žletnagys‡gœ olajfestŽs Kossuth Lajos arckŽpeket kŽsz’te! v‡rosok, kšzsŽgek Žs egyletek sz‡m‡ra”.96 Ennek ellenŽre ritk‡k az ‡llamfŽrÞ elhunyt‡t kšvet" azonnali megrendelŽsek, mint amilyen a barsiakŽ volt 1894-ben.97 Valój‡ban nem Kossuth hal‡la – b‡r az is kelle! hozz‡ – hozta meg arckŽp‡ll’t‡ssal egybekštš! kommemor‡ciój‡nak tet"zŽsŽt. A millennium, majd az 1848-as forradalom štvenedik évfordulója – valamint Kossuth születŽsŽnek sz‡zadik Žvfordulója, s"t SzŽchenyi Žs De‡k születŽsŽnek sz‡zadik Žvfordulója – teremte!Žk meg azt a kontextust, amelyben a v‡rosok Žs v‡rmegyŽk megfogalmazha!‡k igŽnyüket Kossuth (illetve a h‡rom ‡llamfŽrÞ) kŽpm‡s‡nak elkŽsz’tŽsŽre. (A kivitelezŽsek a szok‡sosn‡l is tšbbet „csœsztak”; az els" vil‡gh‡borœt megel"z" Žvekben is tarto!ak leleplezŽseket.) A nógr‡diak az ezredŽvi ünnepsŽgen ava!‡k fel arckŽpŽt,98 Szil‡gy (Zilah) pedig 1897-ben rendelte meg azt.99 Heves 1898-ban leplezte le azt a Kossuth-portrŽt, amelyet m‡r 1848-ban megrendelt.100 Pest-Pilis-Solt-Kiskun a szabads‡gharc štvenedik Žvfordulója alkalm‡ból függeszte!e ki kŽpm‡s‡t.101 Szegeden 1902-ben ava!‡k azt fel,102 ak‡rcsak Szatm‡rnŽmetiben;103 a nemzeti mozgalom kŽpvisel"it ‡br‡zoló alkalmi kŽpek megrendelŽseiben Žlen j‡ró hontiak pedig 1909-ben lepleztŽk le Kossuth arckŽpŽt.104 A m vek a Þatal Kossuthot muta!‡k („1848-ban”), Žs ez, valamint a m vek kontextusa arra utal, hogy a kŽpek nem annyira a fŽrÞra vonatkoztak, mint ink‡bb a forradalomra mag‡ra. Ezeket a sz‡zadfordulón keletkeze! Kossuth-portrŽkat azonban nemcsak SzŽchenyi Žs De‡k, hanem m‡s szemŽlyisŽgek kŽpm‡sai is k’sŽrhe!Žk, œgymint a millennium gyakori kellŽkei, Ferenc József arckŽpei. A hevesiek 1896-ban a kir‡ly, 1898-ban Kossuth arckŽpŽt lepleztŽk le.105 Szatm‡rnŽmeti is egym‡s ut‡n rendelte meg Ferenc József, ErzsŽbet Žs Kossuth portrŽj‡t a sz‡zadfordulón.106 A szabolcsiak œj megyeh‡z‡t (Ny’regyh‡za) Ferenc József Žs Kossuth 1898-ban megfeste! arckŽpei d’sz’te!Žk (az etelkšzi vezŽrek a folyosóra kerültek).107 Ezek a rend-

176

A NEMZETI PANTEON FORMÁLÓDÁSA

k’vül ellentŽtes politikai szemŽlyisŽgeket megjelen’t", egym‡st szorosan kšvet", mintegy šszekapcsolódó m vek, megint csak, nem puszt‡n az ‡br‡zoltakat jelšltŽk, hanem ‡ltaluk a lezárt múltat pŽld‡zha!‡k a jelen kontinuitásával szemben.

A nemzeti mozgalom kŽpvisel"inek v‡logat‡sai a kšzgy lŽsi termekben Žs a historiogr‡Þ‡ban Az ‡llam Žs a nyilv‡noss‡g szfŽr‡j‡nak tšrtŽnetileg v‡ltozó módon helyt adó Žs azokat eltŽr"en kŽpvisel" kšzšssŽgek nem egyform‡n „v‡loga!ak” a nemzeti mozgalom alakjai kšzül, s"t, m‡s-m‡s id"pontokban, ’gy külšnbšz" alkalmakhoz kapcsolódva rendeltek arckŽpeket róluk. Az egyes kšzšssŽgt’pusok portrŽgalŽri‡inak tipiz‡l‡sa a „haz‡nk jeleseir"l” folytato! diskurzusok sokszólamœs‡g‡ra vet fŽnyt, Žs ez kimutatható a nŽpszer s’t" tšrtŽnet’r‡sban is. A 19. sz‡zad els" felŽben kialakuló kaszinói arckŽpcsarnokok a korabeli v‡rmegyei, v‡rosi megfelel"ik komplex kšzjogi struktœr‡j‡t tükršztŽk – ez az egy ado! helyisŽgben szervez"d" külšnbšz" kšzšssŽgek tags‡g‡nak azonoss‡g‡ból eredt. Mivel azonban a kaszinók tere k’n‡lta a legnagyobb szabads‡got politikai ‡ll‡sfoglal‡sok vizu‡lis manifeszt‡l‡s‡ra, azokban a v‡rmegyei, illetve v‡rosh‡zi galŽri‡któl eltŽr" saj‡toss‡gok gyorsan megjelentek. EgyrŽszt, a kaszinókban a nemzeti mozgalomban felt n" (helyi) szemŽlyisŽgek arckŽpei domin‡ltak, b‡r az ‡llamis‡g kšzponti Žs helyi megtestes’t"inek portrŽi is megtal‡lhatók voltak a falakon.108 M‡srŽszt, a nemzeti mozgalom kŽpvisel"i a kaszinók terŽben mutatj‡k a legnagyobb v‡ltozatoss‡got: SzŽchenyi melle! m‡r 1848 el"! is felt ntek m‡sok a falakon (mint pŽld‡ul – a kšzelebbr"l meg nem hat‡rozható – „haz‡nk jelesei” a p‡pai kaszinóban109). E kŽt jellegzetessŽgnek kšszšnhet"en azt is lehet mondani, hogy a kaszinói arckŽpcsarnokok valój‡ban „nemzeti panteonokat” form‡ltak. Az abszolutizmus Žvei ala! is ezek a t‡rsasegyesületek biztos’to!‡k azt a teret, amelyben a kommemor‡ciók Žs tiszteletad‡sok egym‡st kšvet" hull‡mai rŽvŽn a legtšbb arckŽp felhalmozódo!, Žs a kiegyezŽs ut‡n megint csak ezek az intŽzmŽnyek voltak azok, amelyek elšlj‡rtak a mindaddig tilt‡s al‡ es" szemŽlyek portrŽinak megrendelŽsŽben. Vagyis, a 19. sz‡zad folyam‡n a kaszinói arckŽpcsarnokok az aktu‡lis politikai kontextusra ŽrzŽkenyen reag‡lva alakultak, a legszorosan kšt"dve az alkalmis‡ghoz – aminek nem mondanak ellent a programszer megfogalmaz‡sok –, szŽles v‡logat‡sban vonultatva fel a nemzeti mozgalom kŽpvisel"it.110 A kaszinói arckŽpcsarnokok gazdags‡g‡t, az azokban megjelen" komplex hatalmi struktœr‡kat Žs a nemzeti mozgalom kŽpvisel"inek b"sŽges v‡logat‡s‡t illusztr‡lhatja az 1833-ban alap’to! egri intŽzmŽny.111 A Spetz-fŽle h‡zban lŽv" d’szteremben m‡r 1834 vŽgŽn kint függš! I. Ferenc arckŽpe; V. Ferdin‡nd megkoron‡z‡sa ut‡n pedig annak kŽpŽt is megszereztŽk. Ezeket kšve!e 1836-ban József n‡dor kŽpm‡sa, majd

177

BICSKEI ÉVA

1844-ben SzŽchenyiŽ Žs Pyrker J‡nos L‡szlóŽ. (Mivel ekkort‡jt Eger is rendelt arckŽpet Pyrkerr"l, nem elkŽpzelhetetlen, hogy azt m‡solta!a le a kaszinó.) A falakon függš! Istv‡n n‡dor 1847–1848 kšrnyŽkŽn feste! arckŽpe is. A kaszinó elnškŽnek, gróf Keglevich Miklósnak a portrŽj‡t is b’rta; b‡r nem vil‡gos, hogy azt a fŽrÞ 1836-os megv‡laszt‡sa, vagy mint valósz’n bb, 1847-es hal‡la ut‡n kŽsz’!e!Žk. 1854-ben Ferenc József kŽpm‡sa is a terembe került, Žs mŽg 1883 el"! megszereztŽk De‡k Žs Kossuth arckŽpŽt is. (Úgy t nik, mind a SzŽchenyi, mind a Kossuth hal‡la fšlš! Žrze! gy‡szt œjabb kŽp‡ll’t‡sok k’sŽrtŽk.) A v‡rmegye Žs a kaszinó kšzšnsŽgŽnek egym‡shoz való viszony‡t, az arckŽp‡ll’t‡s Žs -rombol‡s politikai vetületŽt, valamint a kaszinó terŽnek a nemzeti mozgalom terekŽnt való megŽlŽsŽt ugyancsak jól illusztr‡lja ez az intŽzmŽny. Ugyanis Keglevichnek, Pyrker nagy ellenl‡bas‡nak az emberei voltak azok, akik az 1833-as kšvetv‡laszt‡s alkalm‡val a v‡rmegye kšzgy lŽsi termŽnek f"isp‡ni portrŽit tšnkretettŽk. (Ezt kompenz‡lha!a Keglevich az Žrsek kaszinói portrŽj‡val; de a v‡rmegye is te! gesztusokat – igaz, csak Keglevich [és Pyrker] hal‡la ut‡n: 1848-ban megrendeltŽk, Žs 1849 jœnius‡ban le is lepleztŽk Keglevich arckŽpŽt.112) A kaszinói arckŽpcsarnokokat tipiz‡lhatja mŽg a budav‡ri, amely az 1850-es Žvekben a fennmarad‡s‡hoz szüksŽgesnek Žrezhe!e a cs‡sz‡r Žs a helytartó portrŽinak kifüggesztŽsŽt, de SzŽchenyi hal‡l‡t Žs De‡k fellŽpŽsŽt is kŽp‡ll’t‡s k’sŽrte. Érdekes, b‡r megv‡laszolhatatlan kŽrdŽs, hogy mi le! Albrecht portrŽj‡val 1867 ut‡n – akkor, amikor „a kir‡ly Žs a kir‡lynŽ % felsŽgŽnek magyar jelmez arczkŽpeinek, valamint a magyar ministerek együ!es arczkŽpeinek” beszerzŽse fel"l hat‡roztak.113 A kšzponti hatalomtól t‡vol, a debreceni kaszinó az abszolutizmus ala! radik‡lisabban foglalhato! ‡ll‡st: tagjai az 1860 Žs 1862 kšzš!i kommemor‡ciós hull‡mban egy, a nemzet m‡rt’rjait – SzŽchenyit, Telekit Žs Ba!hy‡nyt – felvonultató, programszer en megrendelt arckŽpcsarnok kialak’t‡sa melle! dšntš!ek.114 A bŽkŽscsabai kaszinó is egyszerre kŽsz’!e!e el (valamikor 1867 Žs az 1870-es Žvek eleje kšzš!) SzŽchenyi, Kossuth, De‡k Žs Teleki kŽpm‡s‡t.115 A ’48-as alapokra helyezked" losonci kaszinó viszont fokozatosan gy jtš!e šssze a sz‡m zš!ek Žs m‡rt’rok kŽpeit, Teleki 1862-es, Kossuth 1868-as, valamint SzŽchenyi Žs Kossuth œjabb, 1884-as portrŽit.116 A v‡rosh‡z‡k reprezent‡ciója eltŽrt a kaszinókŽtól; œgy t nik, a nemzeti mozgalom kŽpvisel"inek kŽpm‡sai csak az abszolutizmus id"szak‡ban jelentek meg, Žs az ‡br‡zol‡sra kiv‡laszto!ak nem muta!‡k azt a v‡ltozatoss‡got, amely a kaszinók esetŽben tapasztalható volt. ArckŽpcsarnokaik struktœr‡ja egys’kœbb volt a kaszinóiakŽn‡l vagy a v‡rmegyeieknŽl: a kir‡lyok Žs polg‡rmesterek portrŽin k’vül a n‡dorokŽ ritk‡bban t nt fel (a m vek legtšbbszšr saj‡t kšltsŽgen kŽszültek). A megrendelŽsek az aktualit‡shoz kšt"dtek (visszamen"leg a v‡rosh‡z‡k sem rendeltek), ’gy a galŽri‡k jórŽszt kumulat’van alakultak ki. A kŽp‡ll’t‡sok f"leg a SzŽchenyire való megemlŽkezŽshez, illetve a De‡knak való tiszteletad‡shoz kšt"dtek. Melle! ük, b‡r jóval ritk‡bban, Kossuth portrŽja is megtal‡lható volt: azok vagy ‡llampolg‡rs‡g‡tól való megfoszt‡s‡val

178

A NEMZETI PANTEON FORMÁLÓDÁSA

(Žs helyi d’szpolg‡rr‡ v‡laszt‡s‡val) šsszefüggŽsben,117 vagy mint gyakrabban tšrtŽnt, hal‡la ut‡n kerültek az ülŽstermekbe. Az el"bbit pŽld‡zhatja SzŽkesfehŽrv‡r,118 amely a v‡rmegyei adminisztr‡ció befoly‡s‡t is jól illusztr‡lja, ugyanis Kossuth 1888-ban aj‡ndŽkkŽnt felaj‡nlo! arckŽpŽt a f"isp‡n „felsŽgsŽrt"nek” tal‡lta, Žs azt csak 1892-ben leplezhe!Žk le. Az utóbbi esetet, SzŽchenyi Žs De‡k arckŽpeinek kšzel egy id"ben, illetve Kossuth – halála után – megrendelt portrŽit illusztr‡lhatja Mosonmagyaróv‡r. I. Ferenc, V. Ferdin‡nd Žs József n‡dor 1835-šs arckŽpei mellŽ 1861-ben SzŽchenyi, 1867-ben pedig De‡k Žs Ferenc József kŽpm‡s‡t függeszte!Žk fel; Kossuth arckŽpe 1909-ben Žrkeze!.119 Szabadk‡n (B‡cs-Bodrog) a helybŽliek 1850-ben feste!ek egy kisebb uralkodóportrŽt, azonban az ršvid id"n belül „elvesze!”. SzŽchenyi hal‡lakor arckŽpŽnek beszerzŽse fel"l hat‡rozo! a kšzgy lŽs, de emia! a testületet feloszla!‡k. Az œjonnan kineveze! tan‡csosok a polg‡rmester vezetŽsŽvel 1861-ben ismŽt megrendeltŽk a portrŽt, ekkor m‡r De‡kŽval együ! – egyben egy cs‡sz‡rportrŽt is hoza!ak BŽcsb"l.120 Kossuth kŽpm‡sa 1903-ban került a falakra. Azonban nem szüksŽgszer en volt jelen a nemzeti mozgalom e h‡rom alakja – SzŽchenyi, Kossuth Žs De‡k – a kšzgy lŽsi termek falain, illetve o! m‡sok is felt nhe!ek. Az egyik legreprezentat’vabb 19. sz‡zadi v‡rosh‡za, a Þumei kšzgy lŽsi termŽben Ferenc József kŽpŽt Andr‡ssy Žs De‡k portrŽja fogta kšzre, kšrülš! ük pedig a v‡ros korm‡nyzóinak Žs polg‡rmestereinek portrŽi sorakoztak.121 A nemzeti mozgalom kŽpvisel"inek alkalmi kŽpei a v‡rmegyei arckŽpcsarnokok komplex kšzjogi struktœr‡j‡ba illeszkedtek. Ha nem is jellemezte azokat a v‡logat‡snak az a fajta gazdags‡ga, mint a kaszinókat, a v‡rosh‡z‡khoz kŽpest a nemzeti mozgalom jóval tšbb szemŽlyisŽge kapo! helyet gy lŽstermeik falain. Azonban, m’g a v‡rosok Žs a kaszinók kŽp‡ll’t‡s‡ra 1848–1849 ut‡n is jellemz" maradt az alkalmis‡g, az aktu‡lis politikai kontextushoz való kšt"dŽs, az abszolutizmus id"szak‡ban a v‡rmegyŽk elt‡volodtak e!"l a gyakorla!ól. A kiegyezŽssel jš! el az a pillanat, amelyben visszamen"leg megrendelhe!Žk SzŽchenyi, Teleki vagy Ba!hy‡ny portrŽj‡t. (A kŽp‡ll’t‡sok e!"l kezdve kommemor‡cióval kapcsolódtak šssze; Žl" szemŽlyekr"l a tiszteletad‡s Žs a kšszšnetnyilv‡n’t‡s sz‡ndŽk‡val m‡r nem kŽszültek kŽpek.) Mindez azonban nemcsak azt jelzi, hogy a v‡rmegyŽk nemzeti mozgalmat vezet" szerepe le‡ldozo!, Žs az ‡llam kšzponti hatalma nyilv‡noss‡guk rov‡s‡ra el"retšrt, hanem megadja az ok‡t a kaszinói kŽp‡ll’t‡s felfut‡s‡nak is a 19. sz‡zad m‡sodik felŽben. A millennium Žs a r‡kšvetkez" Žvfordulók – együ! az œj Žpületekbe való ‡tkšltšzŽssel – hoztak œjabb kŽp‡ll’t‡si hull‡mot a v‡rmegyŽkben, ak‡rcsak a v‡rosokban: nemcsak KossuthŽt, hanem egysŽges reprezent‡ciót kialak’tó, programszer megrendelŽseket, pŽld‡ul tšrtŽnelmi festmŽnyekŽt. A v‡rmegyei arckŽpcsarnokok alapvet" rŽszŽt kŽpeztŽk SzŽchenyi Žs De‡k kšszšnetnyilv‡n’t‡st vagy kommemor‡ciót k’sŽr" arckŽpei, mint pŽld‡ul VeszprŽmben, ahol azok az uralkodóp‡r portrŽi melle! függtek.122 A bihariak az els"k kšzt rendeltŽk meg SzŽchenyi kŽpm‡s‡t, De‡kŽt pedig annak hal‡la ut‡n,123 Žs ugyan’gy cselekedtek

179

BICSKEI ÉVA

a hontiak is.124 Ez azonban nem jelenti azt, hogy arckŽpeiket minden v‡rmegye mŽg a millennium el"! megszerezte vagy hogy szüksŽgszer en mindke!" megvolt. Tolna (Szeksz‡rd) SzŽchenyi-portrŽj‡t csak a sz‡zadforduló ut‡n szerezte meg;125 De‡k ‡br‡zol‡sa pedig politikai ellenfelŽvel, Kossuthtal együ! is felt nhete!, mint Barsban, ahol az ‡llamfŽrÞak arckŽpeit hal‡luk ŽvŽben rendeltŽk meg. De‡k a nemzeti mozgalom m‡s szemŽlyisŽgeivel, pŽld‡ul Andr‡ssyval együ! is szerepelhete!: Gšmšr-Kishont a kŽt fŽrÞ kŽpm‡s‡t elhunytuk ut‡n hoza!a meg,126 Temes pedig a sz‡zadfordulón, az uralkodó portrŽj‡val együ!.127 Ezekt"l az esetekt"l eltekintve, b"sŽges pŽlda tal‡lható SzŽchenyi Žs De‡k ‡ltal‡ban a kiegyezŽs ut‡n megrendelt, valamint Kossuth szigorœan a millenniumot kšvet" arckŽpei melle! a nemzeti mozgalom más alakjai – pŽld‡ul Teleki Žs/vagy Ba!hy‡ny Žs/vagy Andr‡ssy – portrŽinak kumulat’v felhalmoz‡s‡ra. Gazdag Žs saj‡ts‡gos v‡rmegyei galŽri‡k alakultak ki, amelyek a helyi igŽnyeknek megfelel"en v‡loga!ak a nemzeti mozgalom kŽpvisel"i kšzš!. Csan‡d 1860 Žs 1867 kšzš! fes!e!e meg SzŽchenyit,128 a kiegyezŽs ut‡n De‡kot, 1895-ben Kossuthot.129 Abaœj-Torna (Kassa) ülŽstermŽt a sz‡zadfordulón az uralkodóp‡r, Andr‡ssy, SzŽchenyi, De‡k Žs Kossuth arckŽpei melle! f"isp‡nok Žs m‡s el"kel"sŽgek portrŽi d’sz’te!Žk.130 Nógr‡d SzŽchenyi arckŽpŽt 1835-ben, Bu!lerŽt 1844-ben szerezte meg; De‡k Žs Teleki kŽpm‡sa 1867 ut‡n Žrkeze!; Andr‡ssyŽt 1890-ben, KossuthŽt 1896-ban rendeltŽk meg. Hevesben Bu!ler Žs Teleki arckŽpe mellŽ De‡kŽ került 1879-ben;131 a millenniumra Ferenc József, a forradalom štvenedik Žvfordulój‡ra pedig Kossuth kŽpe került a falakra.132 Szatm‡r nagy szülšttŽnek, Kšlcsey Ferencnek a kŽpm‡s‡t 1839-ben rendelte meg, de kŽs"bb megszerezte SzŽchenyi, Ba!hy‡ny, De‡k Žs Kossuth portrŽit is.133 A nemzeti mozgalom ezen nŽgy kiemelked" alakj‡nak arckŽpe függš! BŽkŽs d’sztermŽben is Ferenc József Žs ErzsŽbet kŽpe melle!.134 Vas De‡k kŽpm‡s‡t 1867-ben, Ba!hy‡nyŽt 1868-ban szerezte meg,135 Žs id"vel KossuthŽ is bekerült a galŽri‡ba.136 Pest-Pilis-Solt-Kiskun SzŽchenyi Žs Teleki arckŽpŽt a kiegyezŽs ut‡n hoza!a meg; De‡kŽ 1876-ban, KossuthŽ 1898-ban Žrkeze!. Egy h’rad‡s szerint az utóbbit „az elnški emelvŽny mšgš!, a terem f"fal‡n helyeztŽk el, melynek kšzepŽt % FelsŽge Žletnagys‡gœ arckŽpe […] d’sziti. Kossuth kŽpŽt e!"l balra függeszte!Žk fšl, m’g ugyana!ól jobbra De‡k Ferencznek hasonló nagys‡gœ arczkŽpe l‡tható. »Az Žlet Žs a hal‡l, meg az id", ’gy egyenl’ti ki az ellentŽteket s egyes’ti a nemzet nagy alakjait.«”137 Eszerint a kort‡rsak megl‡t‡s‡ban a nemzeti mozgalom kiemelked" szemŽlyisŽgei a millenniumra egy lez‡rt mœlt rŽszeivŽ v‡ltak, nem veszŽlyeztetve a jelen uralmi kontinuit‡s‡t. A 19. sz‡zad folyam‡n teh‡t a kaszinói, v‡rosi Žs v‡rmegyei arckŽpcsarnokok a nemzeti mozgalom kŽpvisel"inek gazdag v‡logat‡saival b’rtak – a soksz’n sŽg volt a jellemz". Nem is alakulhato! ki egy ‡ltal‡nosan elterjedt k‡non a nemzeti mozgalom kŽpvisel"ir"l, hiszen a v‡logat‡st a kšszšnetnyilv‡n’t‡s Žs a kommemor‡ció alkalmain tœl a helyi kšzšssŽg aktu‡lpolitikai ‡ll‡sfoglal‡sa is megszabta (a nemzeti mozgalom-

180

A NEMZETI PANTEON FORMÁLÓDÁSA

ban felt n" szemŽlyek nem egy politikai ‡ll‡spontot kŽpviseltek). Azon tœl, hogy bizonyos szemŽlyeket „ado! nak” lehet tekinteni, egym‡st kšvet", illetve šsszekapcsolódó megrendelŽsek azŽrt is jšhe!ek lŽtre, mert a kšzšssŽgek p‡rhuzamoss‡got, (direkt) kontinuit‡st feltŽteleztek az ‡br‡zol‡sra kiv‡laszto!ak kšzt (pŽld‡ul SzŽchenyi Žs De‡k kšzt). Ezek a szempontok is vezŽreltŽk a leggyakrabban el"forduló szemŽlyek, œgymint SzŽchenyi Žs De‡k melle! Ba!hy‡ny Žs/vagy Teleki Žs/vagy Andr‡ssy arckŽpeinek beszerzŽsŽt a millenniumig. Ez a rendszer rugalmas volt: a nemzet m‡rt’rjainak galŽri‡j‡t pŽld‡ul lehete! politikai ir‡nyvonaluk kiegyezŽs ut‡ni folytatóinak arckŽpeivel b"v’teni. Az 1848-as alapokra helyezked" kaszinók, ritk‡bban v‡rosok, Kossuth portrŽj‡t is megfeste!Žk – vagy TelekiŽvel együ!, vagy egy b"vebb v‡logat‡s keretŽben –, azonban arckŽpei ugr‡sszer , ‡ltal‡nos elterjedŽse egyŽrtelm en a millennium utánra, a forradalom évfordulójára tehet"k. A nemzeti mozgalom kŽpvisel"ir"l szóló diskurzusoknak ezt az arckŽpcsarnokokban fellelt sokszólamœs‡g‡t illusztr‡lj‡k a historiogr‡Þai narrat’v‡k is, amelyek r‡vil‡g’tanak azokra az ŽrtelemzŽsi keretekre, amelyek lehet"vŽ te!Žk a hasonló, illetve az eltŽr" politikai ‡ll‡spontokat kŽpvisel"k arckŽpeinek együ!es, egy rendszeren belüli elhelyezŽsŽt. Ennek ismeretŽben lehet azt a v‡ltoz‡st is ŽrtŽkelni, amely a millennium idejŽn kšvetkeze! be nemcsak „nemzeti panteon” šssze‡ll’t‡s‡ban, hanem a v‡logat‡s ŽrtelmezŽsŽben is – mind az arckŽpcsarnokokban, mind a historiogr‡Þ‡ban. M’g az abszolutizmus ala! pŽld‡ul a „katholikus gymnasiumok kšzŽposzt‡lyai sz‡m‡ra” kiado! Magyarország története az 1843–1844-es orsz‡ggy lŽsig k’sŽrte Þgyelemmel az esemŽnyeket, a nemzeti mozgalom egyetlen alakj‡t, SzŽchenyit eml’tve meg,138 a kiegyezŽs ut‡n nem sokkal megjelentete!, „csal‡di Žs iskolai” olvasókšnyvkŽnt hirdete! Magyarország története elbeszélésekben a nemzeti mozgalmak korai szakasz‡ból sz‡mos szemŽlyisŽget vonultato! fel.139 A sz‡mos litogr‡Þ‡t tartalmazó kiadv‡ny egyik kŽpe pŽld‡ul az ‡prilisi tšrvŽnyek V. Ferdin‡nd ‡ltali szentes’tŽse keretŽben (Istv‡n n‡doron tœl) SzŽchenyit, Ba!hy‡nyt, De‡kot Žs a h‡!Žrben Kossuthot is bemuta!a.140 Egy ugyanebb"l az id"szakból sz‡rmazó m‡sik, a „magyar nŽp sz‡m‡ra” kŽszült kiadv‡ny141 a nemzeti mozgalom korai szakasz‡nak nagysz‡mœ kŽpvisel"jŽt muta!a be: SzŽchenyi melle! Lovassy L‡szló, Kossuth, WesselŽnyi, József Žs Istv‡n n‡dor (!) alakja t nt fel, a forradalom ut‡ni id"szakból pedig Kossuth, Klapka, Ba!hy‡ny Žs az aradi vŽrtanœk, valamint De‡k Žs Andr‡ssy. Megeml’thet" mŽg a Varga O!ó ‡ltal 1895-ben „Þataloknak Žs šregeknek” kiado!, fametszetekkel illusztr‡lt Magyarország története is,142 amely a nemzeti mozgalom kŽpvisel"i kšzül SzŽchenyin Žs Kossuthon k’vül József n‡dort (!) emelte ki, valamint Ba!hy‡nyt mint az els" magyar miniszterelnškšt Žs vŽrtanœt, illetve De‡kot, aki m‡r „a szabads‡gharc el"! is kit nt”. A millennium Žs a r‡kšvetkez" Žvfordulók – pŽld‡ul a forradalom štvenedik Žvfordulója – azonban v‡ltoz‡sokat hoztak, nemcsak a szemŽlyek v‡logat‡s‡ban, de šszszekapcsol‡suk módj‡ban is. Ekkor t nt fel Žs terjedt el a nemzeti mozgalom kŽpvi-

181

BICSKEI ÉVA

sel"inek egy sz k v‡logat‡sa, SzŽchenyi, Kossuth Žs De‡k kiz‡rólagos szerepeltetŽse mind a historiogr‡Þ‡ban, mind az arckŽpcsarnokokban. Az œjdons‡g ŽrtelmezŽsük ‡talakul‡s‡t is jelente!e: nem te!eik rŽvŽn emelkedtek ki, hanem a nemzeti mozgalom korszakaival v‡ltak egyenl"vŽ; egym‡st kiz‡ró politikai ir‡nyaik egy egysŽges tšrtŽneti fejl"dŽsbe integr‡lódtak. Ez nem jelenti azt, hogy a „tri‡sz” együ!es Žs kiz‡rólagos – szerepeltetŽse ne le! volna jelen a nyilv‡noss‡g ’ro! vagy vizu‡lis diskurzusaiban a millennium el"!. M‡r az 1848–1849-es forradalom ala! is szerepelte!Žk "ket együ!esen: nŽh‡ny kŽrdŽsben kšzšs alap‡ll‡suknak kšszšnhet"en a politikai karikatœr‡kon egy oldalon ‡llva jelenhe!ek meg.143 A kiegyezŽst kšvet"en a tri‡sz a nemzeti mozgalom kŽpvisel"ir"l szóló sokszólamœ diskurzusok egyik, de nem egyetlen v‡ltozat‡t jelente!e; egy olyan diskurzust, amelynek t‡rsadalmi elfogado!s‡ga reprezent‡lts‡g‡n‡l nagyobb lehete!. Íro! vagy vizu‡lis megfogalmaz‡sai azonban ritk‡k voltak: De‡k egy kommemorat’v arckŽpŽnek leleplezŽsŽn tarto! beszŽdben144 pŽld‡ul a „h‡rom nagy alak”, SzŽchenyi „a b‡tor kezdemŽnyez"[kŽnt], a nagy reformer[kŽnt]”, Kossuth „a nŽpszabad’tó[kŽnt], a független Magyarorsz‡g” megteremt"jekŽnt, De‡k pedig mint „a haza bšlcse, a jog diadalm-bajnoka, a nagy demokrata jellem” jelent meg – a nemzeti mozgalom kiemelked", de egym‡ssal nem(igaz‡n) kapcsolódó szemŽlyisŽgeikŽnt. Az irodalm‡r Asbóth J‡nosn‡l SzŽchenyi (Žs Všršsmarty), Kossuth (Žs Pet"Þ), valamint De‡k (Žs Arany) azonban m‡r nemcsak a nemzeti mozgalom kiemelked" kŽpvisel"ikŽnt szerepeltek, de szakaszolt‡k is azt, Žs a szakaszok tipikus megtestes’t"i voltak: „igenis szüli Žs Žrleli minden kor a maga typicus alakjait, Žs ezek az alakok külšnbšznek b‡r egym‡stól”, egyik „a te!ekre ŽbredŽs”, a m‡sik „a l‡zas küzdŽs”, a harmadik „az alkot‡s” id"szak‡t jelezve, de „ezek mind ugyan egy fejl"dŽsnek külšnbšz" szakai, arról tanuskodik m‡r ez az egym‡sut‡n is”.145 Ennek az Asbóthn‡l is megjelen" felfog‡snak a jellemz"je, hogy a h‡rom fŽrÞ eltŽr" (politikai) ‡ll‡spontjait egy tšrtŽneti ’vbe integr‡lta, koruk jellegzetes alakjaikŽnt tüntetve fel "ket. Hasonlóan jelent meg a tri‡sz a Baróti Lajos Žs Cs‡nki Dezs" ‡ltal ’rt Žs a millenniumra kiado! Magyarország történelmében is, amely a nemzeti mozgalom külšnbšz" szakaszait a bennük felt n" kiemelked" alakokon, azok tevŽkenysŽgŽn keresztül pŽld‡zta. SzŽchenyi, „Magyarorsz‡g egyik legnagyobb ‡llamfŽrÞa” az 1830-as, Kossuth – aki „versenyze! SzŽchenyivel, s"t tal‡n tœl is sz‡rnyalta” – az 1840-es Žvek meghat‡rozó szemŽlyisŽgŽt jelente!e, m’g De‡k volt az, aki az 1860-as Žvekben „viszszahozza a nemzet jogait”, hogy „helyre‡ll’tsa a kšlcsšnšs bizalmat fejedelem Žs nemzet kšzt”.146 A nemzeti mozgalmak kiemelked", kšvetŽsre mŽltó alakjai ’gy el"szšr tipikuss‡ v‡ltak, majd a millennium idejŽn korukkal azonosakk‡ v‡ltoztak ‡t. A historiogr‡Þ‡ban ez a szemlŽlet a Szil‡gyi S‡ndor ‡ltal szerkeszte! A magyar nemzet történetének A modern Magyarország c’m 1898-as kštetŽben juto! tet"pontj‡ra: egy, a „h‡rom vezŽr

182

A NEMZETI PANTEON FORMÁLÓDÁSA

‡ltal kŽpviselt eszmŽk”-r"l szóló rŽszben, amelyet Beksics Guszt‡v jegyze!.147 Ebben a rŽszben SzŽchenyi, Kossuth Žs De‡k nem a nemzeti mozgalom kiemelked" alakjaikŽnt t ntek fel, nem egy saj‡tos tšrtŽnelmi kontextusban betšltš! szerepük, te!eik rŽvŽn emelkedtek ki, hanem korszakokkal v‡ltak azonosakk‡, amelyek egy egysŽges tšrtŽneti ’vet hoztak lŽtre, lefedve Žs struktur‡lva a nemzeti mozgalom id"szak‡t. Beksics ezt a h‡rom fŽrÞ ‡ltal‡nos jellemzŽsŽn keresztül Žrte el: karaktereikben ugyanis a magyar nemzet jellemz" saj‡toss‡gait tal‡lta fel, amelyeket egyben az emberi Žlet egym‡st kšvet" f‡zisaival, s"t univerz‡lis termŽszeti jelensŽgek lezajl‡s‡val lehete! megfeleltetni. SzŽchenyiŽ az i&œkor ‡br‡ndjait, KossuthŽ annak tŽvelygŽseit, De‡kŽ az Žre! fŽrÞkort, a maradandó te!ek korszak‡t hozta Žs egyben szimboliz‡lta nemzete tšrtŽnetŽben, œgy kšvetkezve egym‡s ut‡n, mint ahogy gomolyg‡st vihar, azt pedig derült Žg kšvet. A metafor‡k keretŽben az ellentŽtes politikai ‡ll‡spontok egym‡st feltŽtelez" tšrtŽneti szakaszokk‡ v‡ltoztak ‡t, olyan szakaszokk‡, amelyek a millenniumi magyar nemzet jelenŽnek történeti alapjaiként szolg‡ltak. A nemzeti mozgalom alakjainak ez a v‡logat‡sa Žs a v‡logat‡s ŽrtelmezŽse azŽrt Žrdemel Þgyelmet, mert megfelel" keretet k’n‡l a tri‡sznak a millennium kšrnyŽkŽn a kaszinói, a v‡rosh‡zi Žs v‡rmegyei arckŽpcsarnokokban megjelen" Žs terjed" ‡br‡zol‡saihoz. Nem arról van szó, hogy minden kšzšssŽgi arckŽpcsarnok ‡talakult volna; a sokszólamœs‡g megmaradt, illetve Kossuth portrŽi Žppen a sz‡zadfordulón jelentek meg nagy sz‡mban a kšzgy lŽsi termekben, kumulat’van halmozva fel a tri‡sz kŽpm‡sait, ak‡r m‡sokŽval együ!. A v‡ltoz‡s egyrŽszt abban fogható meg, hogy a h‡rom alak programszer en Žs egyszerre megrendelt arckŽpei szaporodtak meg, m‡srŽszt, ezek az Žvfordulók alkalm‡val te! kŽp‡ll’t‡sok elszakadtak a politikai aktualit‡stól, az alkalmis‡gtól; nem tiszteletad‡st vagy kegyeletet kifejez" megemlŽkezŽsek lenyomatai voltak m‡r, hanem a jelen szemszšgŽb"l a lez‡rt mœltra te! visszatekintŽsek. Az ‡br‡zoltak nem exemplumokk‡, hanem históriai alakokk‡ v‡ltak; a nemzet kšzelmœltj‡t korszakoló, struktur‡ló alakokk‡. B‡r ugyanœgy a nemzeti mozgalom kŽpvisel"it ‡br‡zolt‡k, Žs ugyanœgy kšzgy lŽsi termekbe kerültek, de m‡r m‡s tartalmakat hordoztak. Gyakran technik‡juk is sokatmondóan megv‡ltozo!: mozgatható portrŽk helye! (elvben) ‡llandó Žs maradandó, mozd’thatatlan freskók Žs üvegablakok kŽszültek. Az alkalmi kŽpek m faja radik‡lisan ‡talakult – az egyre ink‡bb elmosódó hat‡rœ zs‡nerek mŽg mindig Žl" akadŽmiai hierarchi‡j‡ban felfelŽ avanzs‡lt, tšrtŽnelmi arckŽppŽ v‡lhato!, amelyek sorozat‡t ak‡r tšrtŽneti korszakok kŽpeikŽnt is lehete! Žrtelmezni. Azonban a m fajnak ezt a tartalmi, esztŽtikai Žs technikai saj‡toss‡gokra egyar‡nt kiterjed" ‡talakul‡s‡t nemcsak az aktu‡lis megemlŽkezŽsek tšrtŽnelmi emlŽkezŽssŽ fordul‡sa, hanem a kšzšssŽgi reprezent‡ciós igŽnyek megv‡ltoz‡sa is el"idŽzte. A millenniumra a divatjamœlt vagy korszer tlen klasszicista, esetleg mŽg rŽgebbi v‡ros- Žs v‡rmegyeh‡z‡k helye! a kšzšssŽgek œj Žpületeket emeltek, Žs sok kaszinó is (vŽgre) saj‡t ŽpületŽbe kšltšzhete!. Ezekbe a Gesamtkunstwerket kŽpvisel" Žpületekbe a kšzšs-

183

BICSKEI ÉVA

sŽgek nem feltŽtlenül akart‡k ‡tvinni a rŽgi, form‡tum Žs st’lus tekintetŽben heterogŽn arckŽpcsarnokaikat, Habsburg kir‡lyok Žs f"isp‡nok rŽgi kŽpeit, hanem egy egysŽges Žs nagyszab‡sœ vizu‡lis reprezent‡ció került az el"tŽrbe, amelyet nemritk‡n a vall‡sŽs kšzoktat‡sügyi minisztŽrium Žs a korabeli tšrtŽnet’r‡s vezet"inek elkŽpzelŽsei is befoly‡soltak. A kecskemŽti œj v‡rosh‡za kšzgy lŽsi termŽnek kialak’t‡s‡val illusztr‡lhatók legink‡bb ezek a v‡ltoz‡sok.

A kecskemŽti œj v‡rosh‡za kšzgy lŽsi terme A kecskemŽti v‡rosh‡za kšzgy lŽsi termŽnek d’sz’tŽse SzŽkely Bertalan oeuvre-jŽben kiemelked" helyet foglal el kiviteleze! falkŽpei egyikekŽnt – nagyszab‡sœ Žs egysŽges, eredeti form‡j‡ban fennmaradt m vekŽnt. Újabban SzŽkely kompoz’ciótan‡ból kiindulva, illetve a nemzeti tšrtŽneti festŽszet fel"l kšzel’tve ŽrtelmeztŽk a m vet;148 ezeket az eredmŽnyeket szeretnŽm a kšvetkez"kben tov‡bb ‡rnyalni az‡ltal, hogy az együttest (illetve annak egy rŽszŽt) (a nemzeti mozgalom kŽpvisel"it is ‡br‡zoló) kšzšssŽgi arckŽpcsarnokok tšrtŽnetŽben helyezem el. KecskemŽt (Pest-Solt-Pilis-Kiskun) vir‡gkora Lest‡r PŽter polg‡rmestersŽgŽvel kezd"dš! az 1880-as Žvekben, Žs utóda, Kada Elek ala! folytatódo! a sz‡zadfordulón. Lest‡r mindig is tevŽkenyen rŽszt ve! a kšzšssŽg ŽletŽben Žs szervezŽsŽben: m‡r 1848 el"! tagja, a kiegyezŽs ut‡n pedig sok‡ig elnške volt a legkor‡bbi vidŽki kaszinók egyikŽnek sz‡m’tó, a v‡ros vezet" szemŽlyisŽgei ‡ltal 1830-ban alap’to!, politikailag akt’v helyi kaszinónak (a kiszorulók az 1842-ben lŽtrehozo! polg‡ri intŽzmŽnyben tšmšrültek; a keresked"k pedig 1855-ben hoztak lŽtre hasonló szervezetet).149 Lest‡r tevŽkenysŽge a v‡ros moderniz‡l‡s‡ra koncentr‡lódo!; ennek rŽszekŽnt a 18. sz‡zadban Žp’te! Žs a sz‡zadfordulóra sz kšssŽ v‡ló, a dinamikusan fejl"d" v‡ros reprezentat’v igŽnyeit tšbbŽ m‡r ki nem elŽg’t" v‡rosh‡za helye! egy œjat emeltete!. PŽnzügyi j‡rtass‡g‡nak kšszšnhet"en Lechner Ödšn Žs P‡rtos Gyula terveze! kiemelked" szecessziós Žpületet; a homlokzat m‡r 1894-ben elkŽszült. A küls" d’sz’tŽsek azonban – mint pŽld‡ul a „t‡ncoló” Árp‡d szobra – nem ara!ak osztatlan sikert a helyiek kšrŽben.150 A kivitelezŽssel Žs nem a tematik‡val volt baj: Árp‡d Žs a honfoglalók kultusza vir‡gzo! KecskemŽten a 19. sz‡zad m‡sodik felŽben.151 Ez nagyrŽszt annak volt kšszšnhet", hogy Pusztaszer, a fellendül"ben lŽv" nemzeti emlŽkhely a v‡ros területŽhez tartozo!.152 Így a honfoglaló magyars‡ggal foglalkozó tudom‡nyos kutat‡sok, illetve a honfoglal‡st tematiz‡ló m alkot‡sok valój‡ban azt biztos’to!‡k, hogy a „helyi” „nemzetikŽnt” t nhete! fel: a lakosok a honfoglalók lesz‡rmazo!aiv‡ v‡ltak, Žs a kšzelmœlt szerepl"it, esemŽnyeit kšzvetlenül a honfoglalókkal lehete! megfeleltetni (ez külšnšsen ‡llt Kossuthra Žs az 1848-as esemŽnyekre).153

184

A NEMZETI PANTEON FORMÁLÓDÁSA

A kecskemŽti œj v‡rosh‡za kšzgy lŽsi reprezent‡ciój‡nak ŽrtelmezŽsŽhez elengedhetetlen a program kialakul‡s‡nak ismertetŽse. Ez egy komplex egyeztetŽs eredmŽnye: külšnbšz", a kivitelezŽsre befoly‡ssal b’ró csoportok eltŽr" elkŽpzelŽsei csiszolódtak šssze. Amikor az œj szŽkh‡z bels" tereinek kialak’t‡s‡val 1894-ben od‡ig juto!ak, hogy az els" emeleten elhelyeze! ülŽsterem d’sz’tŽsŽnek programja szóba kerülhete!, a vall‡s- Žs kšzoktat‡sügyi minisztŽrium kšrirata Žrkeze! meg, amely a millennium mŽltó megünneplŽse vŽge! a tšrvŽnyhatós‡gokat az ado! helyen „lej‡tszódo! tšrtŽneti nevezetessŽg esemŽnyek” ‡br‡zol‡s‡ra szól’to!a fel.154 (Vagyis olyan tšrtŽnelmi festmŽnyek kŽsz’tŽsŽre, amelyek a kšrira!al šsszefüggŽsben terjedtek el a kšzgy lŽsi termekben, azonban nem voltak a reprezent‡ciós trad’ciónak rŽszei.) A v‡rosi bizo!s‡g ’gy a pusztaszeri gy lŽs Žs m‡s, a nemzet tšrtŽnelmŽb"l ve! jelenetek ‡br‡zol‡sa fel"l dšntš!.155 A helyiek v‡rakoz‡s‡t a tšrtŽnelmi program kielŽg’te!e, mivel „ez oly sorozat, melynŽl ak‡r tšrtŽneti ŽrtŽkŽnŽl fogva, ak‡r fest"i feldolgoz‡sra nŽzve alkalmasabbat v‡lasztani alig lehetne”.156 Azonban ezt a tervezetet a megb’z‡s teljes’tŽsŽre kiv‡laszto!, domin‡ns m vŽszegyŽnisŽg, SzŽkely Bertalan jelent"sen ‡talak’to!a. Fest"i Žs tšrtŽnelmi szempontokra hivatkozva, a v‡rosi bizo!s‡g ‡ltal megjelšlt tŽm‡kat Žs m fajokat megv‡ltozta!a, ’gy a kŽt f" falra kŽt keretel" tšrtŽnelmi jelenetet sz‡nt, kšzŽjük pedig „historiai alakok arckŽpsorozat‡[t]”.157 A pusztaszeri gy lŽst – ami a v‡rosi bizo!s‡g ‡ltal v‡laszto! Ferenc József megkoron‡z‡s‡val együ!, „mint az ezer Žv vŽgpontjai […], mint kiindul‡si pontok, m‡r adva voltak” – elvete!e, Žs az etelkšzi vŽrszerz"dŽsre cserŽlte ki.158 A tšrtŽnelmi festmŽnyek sor‡t pedig tšrtŽnelmi szemŽlyek egŽsz alakos kŽpeivel v‡lto!a fel; ennek megfelel"en „a 48-as kor kiv‡ló emberei, SzŽchenyi, Kossuth Žs De‡k” ‡br‡zol‡s‡t is, akik mint a ciklusba „belevonandók el"!em m‡r eml’!e!ek”.159 SzŽkelynek a tŽm‡kat Žs a m fajt Žrint" v‡ltoztat‡sai nem v‡lto!ak ki osztatlan elismerŽst a helyiek kšrŽben,160 Žs feltehet"en ezek az ellenŽrzŽsek veze!ek oda, hogy a v‡ros vezet"sŽge nem mert l‡ndzs‡t tšrni a terv melle!, hanem a vall‡s- Žs kšzoktat‡sügyi minisztŽrium, valamint a szakmai felügyeletet ell‡tó KŽpz"m vŽszeti Tan‡cs vŽlemŽnyŽŽrt folyamodo!.161 E szervek javaslat‡ra a v‡rosi bizo!s‡g SzŽkely tervezetŽr"l Marczali Henrikkel, a neves tšrtŽnŽsszel, az œjonnan kineveze! egyetemi tan‡rral – a Szil‡gyi-fŽle kiadv‡nyban a magyarok "stšrtŽnetŽvel, tšbbek kšzt az etelkšzi vŽrszerz"dŽssel foglalkozó rŽszek szerz"jŽvel – is egyeztete!,162 aki a program melle! foglalva ‡ll‡st, meggy"zte a kecskemŽtieket.163 A bels"Žp’tŽszeti munk‡latok elhœzód‡sa mia! SzŽkely egyŽbkŽnt csak 1897 nyar‡n kezdhete! a festŽshez, m‡r a millenniumi ünnepsŽgek lezajl‡sa ut‡n. A freskóciklussal "szre kŽszült el; a termet pedig 1898 elejŽn ava!‡k fel, ünnepŽlyes d’szkšzgy lŽsen.164 A kŽt ršvidebb falon, egym‡ssal szemben a kŽt nagyobb tšrtŽnelmi kompoz’ció, az etelkšzi szerz"dŽs, illetve az 1867-es koron‡z‡s kapo! helyet; „kšzš! ük”, a bej‡rat fal‡n, illetve az ablakok kšzš! pedig a magyar tšrtŽnelmi uralkodók sorakoztak fel, nŽgy h‡rmaskŽpszer csoportba osztva. Az Árp‡d-h‡ziakkal szemben a vegyes-

185

BICSKEI ÉVA

h‡zi uralkodók, a Habsburg-ellenes felkelŽsek vezet"ivel szemben a nemzeti mozgalom h‡rom-h‡rom kiemelked" alakja jelent meg. A m formailag rendk’vül egysŽges; a teremben kšrbetekintve a nŽz" egŽsz alakos arckŽpek addit’v sorozat‡val szembesül – mŽg a tes!art‡sokkal Žs kŽzmozdulatokkal, fejfordulatokkal jól šsszekompon‡lt „tšrtŽnelmi” festmŽnyeken is (fr’zszer sŽgük is ebb"l fakad). A vezŽrek Žs uralkodók ezen sor‡ban nem nehŽz felfedezni a magyar tšrtŽneti arckŽpsorozatok hagyom‡ny‡t,165 amelyek a honfoglaló vezŽreken tœl az Árp‡d-, majd vegyesh‡zi kir‡lyokat, a Habsburgokat – ugyan SzŽkely ellenük l‡zadó fejedelmeket v‡laszto! – Žs a kort‡rs jelen uralkodój‡t is bemuta!‡k. B‡r a nemzeti kir‡lyok Žs fejedelmek egŽsz alakos arckŽpeinek felvonultat‡sa, formai szempontból, tškŽletesen illeszkede! a kšzgy lŽsi termek reprezent‡ciój‡nak trad’ciój‡ba (Újb‡nya), de el is tŽrt m‡s, a Habsburg kir‡lyokat bemutató v‡rosh‡zi együ!esekt"l (Varasd). Hasonlóan, SzŽchenyi, Kossuth Žs De‡k ‡br‡zol‡sa is, els" pillant‡sra, megfelelt azoknak a 19. sz‡zadi alkalmi kŽpeknek, amelyek kumulat’van gy ltek šssze mŽg a millennium el"! a kaszinók, ritk‡bban, a v‡rosok kšzgy lŽsi termeiben. (Egyel"re szŽtv‡laszthatatlan a kecskemŽti rŽgi v‡rosh‡zi reprezent‡ció a kaszinó[iak]Žtól: József n‡dor, Ferenc József Žs ErzsŽbet portrŽja melle! polg‡rmesterek Žs f"isp‡nok arckŽpei, valamint SzŽchenyi, De‡k Žs Kossuth kŽpm‡sai is fennmaradtak a helyi kšzgy jtemŽnyben.) A kŽt f" kŽp a freskóciklus egŽszŽnek, vagyis a magyar nemzet – uralkodói ‡ltal megjelen’te! – tšrtŽnelmŽnek kronologikus kerete, azonban ennŽl fontosabb szerepet is betšlt e tšrtŽnelem ŽrtelmezŽsi struktœr‡jakŽnt. Ebben a keretben interpret‡lható a magyar tšrtŽneti kir‡lyok Žs fejedelmek v‡logat‡sa is, s"t ez az a keret, amelyben SzŽchenyi, Kossuth Žs De‡k együ!es szerepeltetŽse is felfejthet". A kiindulópontot az etelkšzi vŽrszerz"dŽs jelenti: az, amint a honfoglaló hŽt tšrzs vezet"je meg‡llapodo! afel"l, hogy a f"vezŽr mindig Álmos nemzetsŽgŽb"l eredjen, illetve szab‡lyozt‡k a f"vezŽr Žs a vezŽrek (tan‡csa) kšzti viszonyt is (a h tlensŽget hal‡llal bünte!Žk, a vezŽr jogtalan uralkod‡s‡t ‡tokkal sœjto!‡k). Ez az Anonymus ‡ltal lejegyze! legenda az uralkodó Žs a nemesi nemzet kšzš!i alapszerz"dŽs leg"sibb v‡ltozat‡t kŽpezte;166 legteljesebb megfogalmaz‡s‡t pedig az Aranybulla jelente!e. Ez a szerz"dŽs folyamatos módos’t‡sokkal Žs v‡ltoztat‡sokkal ugyan, mint amilyen a Pragmatica Sanctio is volt, a magyar alkotm‡nyoss‡g alapj‡t kŽpezte Žvsz‡zadokon ‡t. A vŽrszerz"dŽsnek ez a kšzjogi alapszerz"dŽskŽnt való ŽrtelmezŽse te!e lehet"vŽ a hŽt vezŽr felvonultat‡s‡t a tšrtŽneti arckŽpsorozatokban, illetve az œjkori gy lŽstermek falain (pŽld‡ul a szabolcsiak termŽben vagy a hajdœiak kšzgy lŽsi termŽnek 1912-es üvegablakain) is, Žs tšbb 19. sz‡zadi ‡br‡zol‡son.167 Ez az oka annak is, hogy a tŽma KecskemŽten is a pusztaszeri gy lŽs ‡br‡zol‡s‡nak helyŽbe lŽphete!, illetve hogy a kapcsolódó kšzjogi t‡rs’t‡sok rŽvŽn egy olyan jelenetnek lehete! a p‡rja, amely Ferenc József 1867. jœnius 8-i koron‡z‡s‡t muta!a be. (Ahogy SzŽkely megfogalmazta: az „szembe štl"bben jellemz"” a pusztaszeri gy lŽs megjelen’tŽsŽnŽl, Žs „ink‡bb leend

186

A NEMZETI PANTEON FORMÁLÓDÁSA

egyenŽrtŽk a vele szembelev" koron‡z‡s ‡br‡zol‡s‡val”.168) A koron‡z‡s ugyanis, ak‡rcsak a vŽrszerz"dŽs, szerz"dŽskštŽst fejeze! ki a nemzet Žs az uralkodó kšzš!: ez‡ltal ruh‡zta az orsz‡ggy lŽsileg megjelent nemzet az uralkodóra az ‡llam kšzponti hatalm‡t (b‡r šrškšsšdŽs szerint lŽptek trónra a kir‡lyok, a koron‡z‡s a nemzet hozz‡j‡rul‡s‡t fejezte ki). Ferenc József magyar kir‡lly‡ koron‡z‡sa 1867-ben ezŽrt is lehete! azonos a kiegyezŽssel. A koron‡z‡s mint szerz"dŽskštŽs egyszerre jelente!e mag‡t a ceremóni‡t Žs az ahhoz vezet", annak el"feltŽtelŽt jelent" esemŽnyek sorozat‡t. Ezek egyike a magyar alkotm‡nyoss‡g megtart‡s‡ra való kir‡lyi felesküvŽs volt, amely eskü Žvsz‡zadokig lŽnyegŽben a – Marczali Henrik szerint a nádor ‡ltal ’rt – Aranybulla (tšbbszšr Žs lŽnyegesen megv‡ltoztato!) szšvegŽn, majd a Pragmatica Sanctión alapult.169 1867-ben a kiegyezŽs szšvegŽnek megfogalmaz‡sa (beleŽrtve ebbe a kir‡lyi esküt is) – modern politikai szóhaszn‡la!al, az ‡llami Žs a politikai nyilv‡noss‡g kiegyenl’te!sŽgŽt biztos’tó szšvegek kidolgoz‡sa – egy orsz‡ggy lŽsi bizo!s‡g feladata le!. B‡r a kšztudatban De‡k nevŽhez f z"dik a kiegyezŽs megalkot‡sa, ez az elvi szempontok kidolgoz‡s‡t jelente!e. A kort‡rsak megl‡t‡s‡ban Andr‡ssy volt az, aki formailag tet" al‡ hozta azt: az 1867 febru‡rj‡ban miniszterelnšknek kineveze! fŽrÞt v‡laszto!‡k a kiegyezŽst megszšvegez" orsz‡ggy lŽsi bizo!s‡gnak az elnškŽvŽ. Miut‡n a szšvegek – a szerz"dŽsek – elkŽszültek, maga a koron‡z‡s is vŽgbemehete!. A ceremónia egy rŽszŽnek bemutat‡sa le! a kecskemŽti freskóciklus m‡sik f" jelenete – egy nemcsak a ciklus egŽszŽt Žrtelmez" kompoz’ció, hanem m‡s kšzgy lŽsi termekbe sz‡nt, a sz‡zadfordulón megrendelt m veket is Žrtelmez" ‡br‡zol‡s. A kŽpen az a tšrtŽnelmi pillanat került ‡br‡zol‡sra, amikor a koron‡z‡si mise sor‡n, az episztola Žs az evangŽlium felolvas‡sa kšzš! Ferenc József az olt‡r fels" lŽpcs"jŽre tŽrdelt, Žs a pr’m‡s, Andrássy közrem#ködésével, a fejŽre helyezte a koron‡t. A koron‡z‡sok Žvsz‡zados ritu‡lŽj‡t tekintve, ezt a mozdulatsort I. József 1687-es koron‡z‡s‡tól fogva az esztergomi Žrsek Žs a nádor hajto!a vŽgre.170 Mivel 1848 ut‡n a n‡dori posztot nem tšltš!Žk be (b‡r a tisztsŽget mag‡t nem tšršltŽk el), az ŽrvŽnyes tšrvŽnyek ŽrtelmŽben 1867-ben az orsz‡ggy lŽsnek saj‡t kebelŽn belül kelle! egy olyan megb’zo!at k$elšlnie, aki a n‡dort „helye!es’the!e”, n‡dorkŽnt fellŽphete!. Ez a szemŽly Andr‡ssy le!, aki m‡r az eskü szšvegŽnek megfogalmaz‡s‡ban is kšzrem kšdš!. Így ‡ltala valój‡ban a nemesi nemzet politikai jogfolytonoss‡ga jelent meg az ‡llam kšzponti megtestes’t"jŽnek lesz‡rmaz‡si jogfolytonoss‡g‡val szemben. Andr‡ssyban testesült meg egy politikai kontinuit‡s, amely a modern nemzet‡llam alapjaiba Žpült be. Ez, b‡r m‡s szemszšgb"l, de ismŽt felsz’nre hozta azt az ‡tfedŽst, amely a n‡dorok Žs a nemzeti mozgalom kŽpvisel"inek ‡br‡zol‡sai kšzš! az arckŽpcsarnokokban m‡r kor‡bban kialakult. Egyben ez adhatja a kulcsot a fŽrÞ hal‡la ut‡n megrendelt – kor‡bban m‡r t‡rgyalt – portrŽi nŽpszer sŽgŽnek megŽrtŽsŽhez is (pŽld‡ul Temesv‡ro!, 1902-ben, a király portréjával együ$): szemŽlyŽben az arckŽpcsarnokok egy hagyom‡nyos hatalmi axisa Žledhete! œjra, a (nemzeti mozgalom szemŽlyisŽgŽt

187

BICSKEI ÉVA

integr‡ló) n‡dorŽ; a magyar alkotm‡nyoss‡g politikai jogfolytonoss‡g‡t kŽpviselhe!e az šršklŽsi jogfolytonoss‡ggal szemben – egy kšzjogi Žs reprezent‡ciós trad’ciót. A vŽrszerz"dŽsnek Žs a koron‡z‡snak ez az együ!es, egyenŽrtŽk felvonultat‡sa azonban nem kronológiai kiboml‡st, egy fejl"dŽst ŽrzŽkeltet, hanem megismŽtl"dŽst, ezŽrt is v‡lhatnak a kŽpek a magyar tšrtŽnelem – tšrtŽnelmi szemŽlyisŽgek sorakŽnt bemutato! – ŽrtelmezŽsi keretŽvŽ. B‡rmennyire is mag‡tól Žrtet"d"nek vagy legal‡bbis külšnšsebb magyar‡zatra nem szorulónak t nik v‡logat‡suk, valój‡ban egy kšzšs saj‡toss‡g kapcsolha!a šssze a magyar uralkodókat Žs Habsburg-kir‡lyokkal szembesz‡lló fejedelmeket: mindegyik"jük a nemesi nemzet Žs az uralkodó szšvetsŽgŽn nyugvó magyar alkotm‡nyoss‡g letŽtemŽnyese volt.171 Ugyanakkor, a h‡rmas egysŽgek kšzš! egy ismŽtl"d" ritmus is kirajzolódik: egy ado! tšrtŽnelmi korszakban az alapokat lerakó szemŽlyt egy, az alapok kiterjesztŽsŽŽrt küzd", harcoló kšvet, majd pedig az alapokat beteljesedŽsre viv" alak z‡rja a sort. A tšrtŽneti magyar kir‡lyok, illetve a nemesi nemzet ‡ltal v‡laszto! vezet"k ezen sorozat‡ba ezŽrt is illeszkede! tškŽletesen SzŽchenyi, Kossuth Žs De‡k – így, ebben a sorban, a nemzeti mozgalmak elind’tója, azt szabads‡gharcra, illetve a kiegyezŽsre viv" alak. Csoportozatuk a kir‡lyokŽtól elkülšnülve, a Habsburgokkal szemben ‡lló, v‡laszto! fejedelmekkel ‡tellenben kapo! helyet. Ez‡ltal nemcsak az kapo! hangsœlyt, hogy mindh‡rman a Habsburgok Žs a nemesi nemzet szšvetsŽgŽnek œjrafogalmaz‡s‡ra tšrekedtek, ugyan külšnbšz" módokon, hanem a (nemesi) nemzet ‡ltal való elfogado!s‡guk is. Egy, a historiogr‡Þ‡ban nŽpszer feloszt‡st kšvetve, a honfoglalók, az Árp‡d-h‡zi, valamint a vegyesh‡zi uralkodók, majd a Habsburgok (elleni felkelŽsek) kora ut‡n csoportozatuk a nemzeti mozgalmak id"szak‡t muta!a be – egy olyan lez‡rt mœltat, amely ut‡n a kort‡rs „jelen” kšvetkeze!, egy, a millenniumon is tartó uralmi kontinuum. Ebb"l a perspekt’v‡ból SzŽchenyi, Kossuth Žs De‡k alakja a nemzeti mozgalmak kiboml‡s‡t, h‡nya!at‡s‡t Žs a megoldód‡shoz vezet" utat jelezte. Ábr‡zol‡suk is az egym‡st kšvet" id"szakok kŽpzetŽt kelti: SzŽchenyi az 1848 el"!i, kih’vóan te!re kŽsz portrŽinak ‡tiratakŽnt jelent meg, Kossuth a forradalom agit‡ló h"sekŽnt, ahogy alfšldi toborzóœtj‡nak korabeli ‡br‡zol‡sain is elterjedt, De‡k esetŽben pedig SzŽkely, kisebb v‡ltoztat‡sokkal, de megismŽtelte a csan‡diak sz‡m‡ra 1869-ben feste! kŽpm‡st. Így a tri‡sz nemcsak az 1830-as, az 1840-es Žs az 1860-as Žveket idŽzte fel, hanem egy emberi Žlet szakaszait, a nemzeti mozgalom kiteljesedŽsŽnek ‡llom‡sait is. Ugyanakkor pontosan i! fogható meg az is, hogy ‡br‡zol‡suk mennyire eltŽrt az alkalmi kŽpekŽt"l: SzŽchenyi megjelen’tŽseinek legnagyobb hull‡ma kommemor‡ciój‡hoz kšt"dš!, Žs legink‡bb m‡rt’rszer ‡br‡zol‡sokat jelente!. A SzŽchenyiŽt gyakran gyorsan kšvet", illetve azzal šsszekapcsolódó De‡k-kŽpek a portrŽgalŽri‡kban a ke!"jük kšzti politikai azonoss‡got, p‡rhuzamoss‡got sugallt‡k, nem mint KecskemŽten, elkülšnül" tšrtŽnelmi korszakokat. Kossuth beŽkel"dŽse ke!ejük kšzŽ – a 19. sz‡zadi kšzgy lŽsi termek arckŽpcsarnokai fel"l nŽzve, mind fellŽpŽsŽnek, mind arckŽpe leleplezŽseinek hull‡mait tekintve – rendhagyó. MŽg

188

A NEMZETI PANTEON FORMÁLÓDÁSA

kissz‡mœ 1848-as ‡br‡zol‡sainak ÞgyelembevŽtelŽvel sem ‡llhatna šssze ez az együttes: azok ugyanis az ‡llami hatalom kšzponti alakj‡nak reprezentat’v megjelen’tŽsei lehe!ek, nem egy forradalm‡rŽi (Žppen ezŽrt, a sz‡zadfordulón a kšzgy lŽsi termekben megjelen" kŽpei sem a szabads‡gharc agit‡ló alakjakŽnt muta!‡k "t, hanem nyugodt ‡llamfŽrÞkŽnt). A tri‡sznak ez a kecskemŽti ‡br‡zol‡sa – a historiogr‡Þ‡ban megjelen" œj szemlŽle!el együ! – mindazon‡ltal pŽldakŽnt ‡llt a sz‡zadfordulón m‡s kšzgy lŽsi termek (kialak’t‡sa vagy œjrarendezŽse) sz‡m‡ra. A szabadkaiak a Komor Marcell Žs Jakab Dezs" ‡ltal Žp’te! œj v‡rosh‡za üvegablakaira a szabad kir‡lyi v‡ros st‡tus‡t vissza‡ll’tó M‡ria TerŽzia Žs Ferenc József portrŽi mellŽ egyrŽszt Hunyadi J‡nos, Werb"czy Žs R‡kóczi, m‡srŽszt SzŽchenyi, Kossuth Žs De‡k kŽpm‡s‡t kŽsz’!e!Žk el 1907-ben.172 A szegediek az ugyancsak Lechner Žs P‡rtos ‡ltal terveze! v‡rosh‡za kšzgy lŽsi termŽnek egysŽges kialak’t‡s‡t hat‡rozt‡k el 1896-ban.173 Egy kŽpvisel" SzŽchenyi, Kossuth Žs De‡k portrŽj‡nak megszerzŽsŽt ind’tv‡nyozta, vŽgül Ferenc József, ErzsŽbet Žs a tri‡sz egŽsz alakos kŽpei mellŽ Andr‡ssyŽt is elkŽsz’!e!Žk.174 Nagykanizsa kšzgy lŽsi terme is œj dekor‡ciót kapo! a sz‡zadfordulón. ErzsŽbet arckŽpŽt 1898-ban rendeltŽk meg az akkor m‡r meglŽv" Ferenc József mellŽ; ezek kšrŽ 1902-ben Kossuth, 1903-ban De‡k, 1904-ben pedig SzŽchenyi portrŽj‡t függeszte!Žk a falakra.175 Az 1839-ben lŽtrehozo!, majd kŽtszer (1857-ben Žs 1867-ben) is œjraalap’to! orosh‡zi kaszinó SzŽchenyi kŽpm‡s‡t 1892-ben, KossuthŽt 1894-ben, De‡kŽt pedig 1896-ban rendelte meg (az utóbbit 1898 elejŽn lepleztŽk le).176 A nemzeti mozgalom e h‡rom alakj‡nak dics" mœl!‡ t‡volod‡s‡val függtek šssze a kšzgy lŽsi termek ‡trendezŽsei is a sz‡zadfordulót kšvet"en. PŽld‡ul Tolna De‡k kŽpm‡s‡t m‡r 1868-ban megrendelte, de az csak a fŽrÞ hal‡la ut‡n kŽszült el, Žs egy megjegyzŽs szerint, a „megye jelesei” kšzš! függš! sok‡ig. A nemzeti mozgalom szemŽlyisŽgei kšzül m‡s nem volt jelen az egyŽbkŽnt gazdag arckŽpcsarnokban a sz‡zadfordulóig. SzŽchenyi arcm‡sa csak 1907-ben került be (a csal‡d adom‡nyakŽppen), Kossuth portrŽj‡t pedig 1910-ben függeszte!Žk a falakra.177 Hogy ekkor hogyan rendeztŽk el a m veket, azt nem tudni, de a kŽt vil‡gh‡borœ kšzš!i id"szakban a tri‡sz m‡r egym‡s melle!, egy falrŽszen, elkülšn’tve kapo! helyet.178 KecskemŽten azonban nem csak a tri‡sz „kŽpm‡sai” problematikusak; b‡r els" pillant‡sra a nemzeti mozgalom kŽpvisel"ir"l alkoto! alkalmi kŽpekkŽnt nŽztek ki, mŽgsem voltak azok. Nem kšt"dtek tiszteletad‡shoz vagy megemlŽkezŽshez, šsszekapcsol‡suk pedig œjszer v‡logat‡st jelente!. Tov‡bb‡, az a kontextus, amelybe tartoztak, nem a kšzgy lŽsi termekben megjelen" komplex hatalmi struktœra volt – b‡r a megjelen’te!eket lehete! hatalmi axisok alapj‡n rendezni –, hanem a kšzjogis‡g szempontj‡ból ‡!ekinte! magyar tšrtŽnelem egŽsze, korszakokra bontva. SzŽkely az alkalmi kŽpek m faj‡hoz való hasonlós‡got meg"rizve a mozd’tható m veket tšrtŽneti freskókk‡, a kšzelmœlt szemŽlyisŽgeinek portrŽit tšrtŽneti (arc)kŽpekkŽ transzform‡lta, amelyek lez‡rt korszakokat szimboliz‡ltak – ak‡rcsak a vezŽrek Žs kir‡lyok arc-

189

BICSKEI ÉVA

kŽpei. Az‡ltal hogy a magyar tšrtŽnelmet az ‡llam szfŽr‡j‡nak a politikai nyilv‡noss‡g szfŽr‡j‡val való viszony‡nak szemszšgŽb"l tekinte!e ‡t, SzŽkely a „nemzeti” kšrŽbe tartozó tŽmakšrt (Žs arckŽpcsarnokot) mutato! be. (Nem mellŽkes Žs nem is vŽletlen, hogy a ciklusnak ez a programja megegyeze! egy kšzponti programmal, a millenniumi ki‡ll’t‡sŽval.179) Azonban mindez egy, az ‡llamis‡g szfŽr‡j‡nak helyi szinten teret adó v‡rosi kšzgy lŽsi teremben jelent meg, amely terek reprezent‡ciój‡nak fontos Žs jellemz" rŽszŽt kŽpezte a „helyi” megjelen’tŽse. Nemcsak „helyi” tšrtŽneti esemŽnyek nem kerültek a kecskemŽti falakra, de a helyi adminisztr‡ció szerepl"i sem180 – ami mŽg akkor is Þgyelemre mŽltó, ha a polg‡rmesteri pulpitust a falakon l‡tható h‡rmas oszt‡snak megfelel"en alak’to!‡k ki. A „helyinek” ez az elt nŽse annak kšszšnhet", hogy a v‡ros elgondol‡sait eltŽr" elkŽpzelŽsekkel rendelkez", kšzponti szerepl"k befoly‡solt‡k: a minisztŽrium, a tšrtŽne! udom‡ny egy jeles kŽpvisel"je Žs legf"kŽppen egy domin‡ns „nemzeti” tšrtŽnelmi fest" koncepciója form‡lta. Ez a megold‡s azonban egyedinek tekinthet": hasonló igŽnyekre Žs problŽm‡kra m‡s v‡laszok is születhe!ek, olyanok, amelyek a „nemzeti”, illetve az ‡llamis‡g kšzponti megtestes’tŽse melle! a „helyit” is meg"riztŽk. Nagyv‡radon pŽld‡ul az œj v‡rosi szŽkh‡z fŽlkšr’ves kšzgy lŽsi termŽbe 1894-ben ‡tvi!Žk azt a Ferenc József-kŽpet, amelyet mŽg 1852-ben kŽsz’!e!ek, Žs mellŽ egy olyan tšrtŽnelmi m vet feste!ek, amely egy kiemelked" tšrtŽnelmi pillanatot idŽze! fel a v‡ros ŽletŽb"l, de a (helyi Žs nemzeti) tšrtŽnelemb"l ve! szerepl"kkel: azt, amint Zsigmond Jagelló Ul‡szlót Szent L‡szló s’rj‡n‡l fogadta.181 Temesv‡r vezet"sŽge a millennium alkalm‡ból a v‡ros tizenkŽt polg‡rmesterŽnek kŽpm‡s‡t rendelte meg, valamint De‡kŽt Žs Andr‡ssyŽt. Ezeket egŽsz’te!e ki annak a helyiek sz‡m‡ra tšrtŽnelmi jelent"sŽg pillanatnak az ‡br‡zol‡sa – egy reportage, egyben ‡lló alakok addit’v sorozata –, amelyen a polg‡rmester volt l‡tható, amint „az akkor lebonto! józsefv‡rosi v‡rkapu helyŽn üdvšzli az 1891. szeptember 16-‡n a ki‡ll’t‡s alkalm‡ból Temesv‡rra Žrkez" kir‡lyt”.182 Abrudb‡nya (AlsóFehŽr) pedig a millenniumra egy „tšrtŽnelmi arckŽpsorozatot” kŽsz’!ete!, amelynek keretŽben az ‡llam szfŽr‡j‡nak kšzponti Žs helyi kŽpvisel"i – œgymint Ferenc József, ErzsŽbet, a miniszterelnšk Wekerle S‡ndor, a helyi b‡nyatulajdonos Žs belügyminiszter Hieronymi K‡roly, valamint a kerület orsz‡ggy lŽsi kŽpvisel"je, Luk‡cs L‡szló – melle! Kossuth is megjelenhete! (holo! a forradalom els"sorban vŽrengzŽseket jelente! a v‡rosban), tov‡bb‡ a vidŽket regŽnyeiben gyakran szerepeltet" Jókai Mór.183 ÖsszessŽgŽben, a megrendelŽsre befoly‡ssal b’ró szerepl"k eltŽr" elkŽpzelŽseinek šsszeegyeztetŽsŽb"l, az ado!s‡gok Žs a szabads‡gok feszültsŽgŽb"l, a hagyom‡nyok Žs az œj’t‡sok šsszj‡tŽk‡ból egy olyan freskóegyü!es keletkeze! KecskemŽten, amely a nemzeti mozgalom kŽpvisel"ir"l alkoto! œj kŽpet, valamint a megv‡ltozo! reprezent‡ciós igŽnyeket formailag integr‡lni tudta a kšzgy lŽsi arckŽpcsarnokok trad’ciój‡ba, de ennek a trad’ciónak, tartalm‡t tekintve, egy radik‡lisan œjszer Žs aktu‡lis megfogalmaz‡s‡t adta. SzŽkely a kšzgy lŽsi termek kšzjogi struktœr‡kat megjelen’t", hagyo-

190

A NEMZETI PANTEON FORMÁLÓDÁSA

m‡nyos reprezent‡ciój‡nak ismeretŽben mag‡nak a kšzjogis‡gnak a tšrtŽneti ŽrtelmezŽsŽt adta. Nemcsak az ‡llamnak a magyar alkotm‡nyoss‡gon nyugvó felfog‡s‡t, az uralkodó Žs a nemzet szšvetsŽgŽt kŽpezte le Žs jelen’te!e meg, hanem a kšzjogis‡gra mint egy Žvezredes tšrtŽnelmi hagyom‡nyra, s"t mint a kšzgy lŽsi termek Žvsz‡zados kŽpi hagyom‡ny‡ra tekinte! vissza, abból mintegy „idŽze!”. „Historiz‡ló” elj‡r‡sa ’gy legal‡bb annyira „modern”, mint amilyennek a megjelen’tŽs stiliz‡ló formanyelve sz‡m’t. Az arckŽp‡ll’t‡ssal egybekštš! tiszteletad‡soknak Žs megemlŽkezŽseknek kšzšssŽgszervez" er"kŽnt, helyi kšzšssŽgek kšzponti tevŽkenysŽgekŽnt való megŽrtŽse Žs ŽrtŽkelŽse mind ez id‡ig nem kapo! kell" Þgyelmet sem a nemzeti mozgalmakkal, sem a (civil) kšzšssŽgekkel foglalkozó tšrtŽne! udom‡nyban; m vŽsze!šrtŽneti (Žs kultur‡lis antropológiai) vonatkoz‡sai pedig kiakn‡zatlanok. (Holo! ugyanaz a romantikus h"skultusz hœzódik mšgš! ük, amely egyŽbkŽnt a kutat‡s kšzponti területŽnek sz‡m’t.) Ez az ’r‡s sem v‡llalkozo! tšbbre, mint hogy egy let nt m faj feleleven’tŽsŽvel egy kevŽssŽ ismert folyamatra vil‡g’tson. Mert b‡r kšzhelyes meg‡llap’t‡s, hogy a jelen „teljessŽgŽvel” szemben a mœlt v‡logat‡s eredmŽnye, vagy hogy az aktu‡lis megemlŽkezŽsekt"l nem vezet egyenes œt a tšrtŽnelmi emlŽkezŽshez, a nemzeti mozgalomban felt n" szemŽlyisŽgekr"l alkoto! Žs kšzgy lŽsi termekben kifüggeszte! alkalmi kŽpek m‡st is illusztr‡lnak. Azt az elfelejte! tšrtŽnetet, amelynek sor‡n a helyi kšzšssŽgek egym‡ssal verseng" „nemzeti” panteonjai vŽgül is marginaliz‡lódtak a kšzponti intŽzmŽnyek ‡ltal kialak’to! Žs konzekvensen kŽpviselt „nemzeti” konstrukciókkal szemben, amelynek alapjait nem tiszteletad‡sok Žs megemlŽkezŽsek, hanem a tšrtŽnelmi emlŽkezet Žs tradicion‡lis struktœr‡k kontinuit‡sa alko!a.

Jegyzetek 1

2

3

Kir‡ly ErzsŽbet: „Laudatio artis”. 19. sz‡zadi kŽpz"m vŽszetünk dicsŽretŽnek egykorœ emlŽkei. In: Aranyérmek, ezüstkoszorúk. M#vészkultusz és m#pártolás Magyarországon a 19. században. Szerk.: Sinkó Katalin. Ki‡ll. kat., MNG, Budapest, 1995. 56–73. Egy pŽlda: Bicskei Éva: Székely Bertalan elfelede$ portréi a Magyar Tudományos Akadémián. A Kisfaludy Társaság arcképcsarnoka. MTA MKI, Budapest, 2005. Benczœr Gyul‡nak az Els" Magyar Által‡nos Biztos’tó T‡rsas‡g alap’t‡s‡ról kŽszült 1883. Žvi m ve kapcs‡n Keleti Guszt‡v œgy fogalmazo!, hogy „ez alkalmi kŽp keretŽben” a fest" „kiv‡ló egyŽnisŽgeknek” „egŽsz sor‡t” šršk’te!e meg „Žletnagys‡gœ kŽpm‡sokban”. Ugyanakkor ez a csoportkŽp „a szó kšzšnsŽges ŽrtelmŽben ve! alkalmi kŽpek sz’nvonal‡n felülemelkede!”, mivel „az Žrdektelen t‡rgy[at] az igazi tšrtŽnelmi kŽpek magaslat‡ra” vi!e. Keleti Guszt‡v: Az Els" Magyar Által‡nos Biztos’tó T‡rsas‡g alap’t‡sa. In: M#vészeti dolgozatok. Franklin, Budapest, 1910. 165. Eredetileg nŽmetül: Benczur’s neuestes Bild. (Ein Jubileums-Angebinde). Pester Lloyd, 1883. m‡rcius 14. 30. Žvf. 73. Vizu‡lisan manifeszt‡lódó politikai ‡ll‡sfoglal‡sokat vizsg‡lok helyi szinten, a nemzeti mozgalom külšnbšz" szakaszaiban. Nem Ba! hy‡ny Lajos (1807–1849), SzŽchenyi Istv‡n (1791–1860), Teleki L‡szló (1811–1861), De‡k Ferenc (1803–1876), Andr‡ssy Gyula (1823–1890), Kossuth Lajos (1802–1894) etc. szerepv‡llal‡s‡t elemzem, hanem azt, hogyan ŽrtŽkeltŽk tevŽkenysŽgüket külšnbšz" kšzšssŽgek, illetve a kšzelmœlt tšrtŽnetŽt feldolgozó 19. sz‡zadi historiogr‡Þa.

191

BICSKEI ÉVA

4 5

6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18

19 20

21

22 23 24 25 26

Az emlŽkezŽs Žs a tšrtŽnet’r‡s viszony‡ra l‡sd a tanulm‡nyokat: Gy‡ni G‡bor: Emlékezés, emlékezet és a történelem elbeszélése. Napvil‡g Kiadó, Budapest, 2000. Jürgen Habermas: A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása. Gondolat, Budapest, 1971. Habermas els" angol šsszefoglal‡s‡ra: The Public Sphere: An Encyclopedia Article (1964). New German Critique, 3 (Fall 1974), 45–55. A szfŽr‡k kšzti ‡tfede!sŽgre Žs œjabb analitikai kategóri‡kra: Nancy Fraser: Unruly Practices. Power, Discourse, and Gender in Contemporary Social Theory. University of Minnesota, 1989. 113–143. Összefoglalóan l‡sd Gy‡ni G‡bor–KšvŽr Gyšrgy: Magyarország társadalomtörténete a reformkortól a második világháborúig. Osiris, Budapest, 2004. 113–117., 121–123. Egy pŽlda: H‡rsfalvi PŽter: Az önkormányzat Nyíregyházán a XVIII–XIX. században. ÉrtekezŽsek a tšrtŽneti tudom‡nyok kšrŽb"l 97. AkadŽmiai Kiadó, Budapest, 1982. A kŽrdŽsr"l ‡tfogóan: Tóth Árp‡d: Önszervez% polgárok. A pesti egyesületek társadalomtörténete a reformkorban. L’Harma!an, Budapest, 2005. Külšnšsen 141–160. Lehoczky Tivadar: Munkács város uj monográÞája. Grünstein, Munk‡cs, 1907. 122., 125.; Nagy Szeder Istv‡n: Kiskun-halas város története I–III. Szerz", Kiskunhalas, 1926. 76. Szendrei J‡nos: Miskolcz város története 1800–1910. 5. kštet. a V‡ros kšzšnsŽge, Miskolc, 1911. 600. Wi! inger Antal: K"szeg. In: Magyarország vármegyéi és városai. III. Vas vármegye. Szerk.: Borovszky Samu. Apolló, Budapest, 1898. 150. Koroknay Gyula: A rŽgi nagyk‡llói megyeh‡za. In: A nagykállói járás múltja és jelene. Szerk.: Csepelyi Tam‡s. J‡r‡si Tan‡cs, Nagyk‡lló, 1970. 135. Divald KornŽl: Ismeretlen kŽpek a 17–19. sz‡zadból. M#vészet, 1912. 11. Žvf. 6. 235–240. I&. Reiszig Ede: III. A szatm‡ri bŽkŽt"l az œjkori ‡llamalakul‡sig. In: Magyarország vármegyéi és városai. Bars vármegye. Szerk.: Borovszky Samu. Apolló, Budapest, 1898. 398. Reiszig Ede: A moh‡csi vŽszt"l a kiegyezŽsig. In: Magyarország vármegyéi és városai. Gy%r vármegye. Szerk.: Borovszky Samu. Apolló, Budapest, 1898. 451. Ba$hyányak évszázadai. Szombathelyi KŽpt‡r. Szerk.: Zs‡mbŽky Mónika. Ki‡ll. kat., Szombathelyi KŽpt‡r, Szombathely–Kšrmend, 2005. 228., 234–235. Kat. XI-6-7. I&. Reiszig Ede: IV. A szabads‡gharctól a kiegyezŽsig. In: Magyarország vármegyéi és városai. Bars vármegye. Szerk.: Borovszky Samu. Apolló, Budapest, 1898. 424–425. József n‡dor hal‡la ut‡n a kšzšssŽgek maguk ‡llt‡k arckŽpe elkŽsz’tŽsŽnek kšltsŽgeit, mint pŽld‡ul Gšmšr-Kishont (Rimaszombat), illetve Heves (Eger) rendjei. Kom‡romy Istv‡n: A legœjabb kor. 1803–1903. In: Magyarország vármegyéi és városai. Gömör-Kishont vármegye. Szerk.: Borovszky Samu. Apolló, Budapest, 1898. 564.; Szendrei J‡nos–Szentiv‡nyi Gyula: Magyar képz%m#vészek lexikona. Magyar és magyarországi vonatkozású m#vészek életrajzai a 12. századtól napjainkig. I. kštet. Szerz", Budapest, 1915. 104. -y-v: Ny’lt levŽl Kubinyi Ágoston œrhoz. Életképek, 1846. april 18. 5. kšt. 16. 510. Egy pŽlda: CennernŽ Wilhelmb Gizella: A portrŽ Žs a magyar nemesi t‡rsadalom. In: F%úri %sgalériák, családi arcképek a Magyar Történelmi Képcsarnokból. Szerk.: Buz‡si Enik". MNG, Budapest, 1998. Jelent"s kivŽtel: Basics Beatrix–Galavics GŽza–Marosi Ern"–Wehli Tünde: A középkori magyar királyok arcképei. SzŽkesfehŽrv‡r, Szent Istv‡n Kir‡ly Mœzeum, 1996. Benedict Anderson nacionalizmus-elmŽletŽnek kšzponti fogalm‡t haszn‡lom. Anderson a nemze! udat kiŽp’tŽsŽben nagy szerepet tulajdon’to! a nyomtato! kultœra termŽkeinek, de nem ve!e Þgyelembe a kŽpz"m vŽszeteket – az i! t‡rgyalt m vek szerepŽt viszont Žn hasonlónak l‡tom azokŽhoz. L‡sd: Imagined Communities: Reßections on the Origin and Spread of Nationalism, rev. ed., Verso, London, 1991. Magyar Tudom‡nyos AkadŽmia Kšnyvt‡ra KŽzira!‡r (MTAKK), SzŽchenyi-gy jtemŽny (Sz-gy). K164/10. Bihar v‡rmegye. 1834. december 14. MTAKK, Sz-gy. K164/6-8. Hont v‡rmegye. 1835. M#vészet, 1902. 1. Žvf. 2. 149. MTAKK, Sz-gy. K164/16. Liptó v‡rmegye. 1837. jœnius 17. PŽld‡ul Erd"sz‡di: Nagyb‡nya a’ mint van. Életképek, 1846. m‡jus 30. 5. kšt. 22. 687. NŽh‡ny, külšnbšz" aspektusból vŽgze!, ’gy eltŽr" eredmŽnyekre jutó, œjabb elemzŽsre: Nagy Be‡ta: Klubok, kaszinók, t‡rsaskšršk: az elit t‡rsasŽletŽnek sz’nhelyei. In: Történeti szociológiai tanulmányok a 19–20. századi magyar tár-

192

A NEMZETI PANTEON FORMÁLÓDÁSA

sadalomról. Szerk.: Lengyel Gyšrgy. Marx K‡roly Kšzgazdas‡gtudom‡nyi Egyetem Szociológia TanszŽk, Budapest, 1987. 3–20.; Simon Zolt‡n: A reformkori magyar politikai nyilv‡noss‡g Žs a Nemzeti Kaszinó. Sic itur ad astra, 2000. 3. 11–46. Tóth: i. m. 27 MTAKK, Sz-gy. K168/190. Nyitrai Casino 1836. december 12. 28 MTAKK, Sz-gy. K168/191. P‡pai Casino 1838. december 2. 29 MTAKK, Sz-gy. K168/191. P‡pai Casino 1838. december 2. 30 Lakatos S‡muel: Ötven év a marosvásárhelyi Casino életéb%l 1833–1883. Imreh S‡ndor, Marosv‡s‡rhely, 1886. 45. 31 Eger, Dobó Istv‡n Mœzeum, ltsz.: 55.348. Szendrei–Szentiv‡nyi: i. m. 95., 101. 32 Lakatos: i. m. 46. 33 Buri‡n P‡l: A legujabb kor. In: Magyarország vármegyéi és városai. Pozsony vármegye. Szerk.: Borovszky Samu. Apolló, Budapest, 1898. 650. 34 Orosz Ern": VIII. A kiegyezŽs. 1868–1907. In: Magyarország vármegyéi és városai. Heves vármegye. Szerk.: Borovszky Samu. Apolló, Budapest, 1898. 632. 35 Matolay Etele: A legœjabb kor. 1815–1845. In: Magyarország vármegyéi és városai. Zemplén vármegye. Szerk.: Borovszky Samu. Apolló, Budapest, 1898. 477. 36 NŽmethy Lajos: A szabads‡gharctól a kiegyezŽsig. In: Magyarország vármegyéi és városai. Esztergom vármegye. Szerk.: Borovszky Samu. Apolló, Budapest, 1898. 408. 37 SzederkŽnyi N‡ndor: Heves vármegye története. IV. Érseki Lyceum, Eger, 1897. 361–380. 38 Budapesti Hirlap, 1853. janu‡r 21. 18. 84. 39 Szendrei–Szentiv‡nyi: i. m. 93–117., 107. 40 Keleti K‡roly: A budavári Casino-egylet félszázados története 1841–1891. Athenaeum, Budapest, 1891. 26. 41 Pesti Hirnök, 1860. m‡jus 8. 1. Žvf. 48. 42 Pesti Napló, 1860. m‡jus 1. 11. Žvf. 102–3067. 43 Szegedi Hiradó, 1860. ‡prilis 26. 2. Žvf. 34. 44 Kolozsvári Közlöny, 1860. ‡prilis 26. 5. Žvf. 34. 45 Pesti Hirnök, 1860. ‡prilis 24. 1. Žvf. 36. 46 Pesti Hirnök, 1860. ‡prilis 26. 1. Žvf. 38. 47 Pesti Hirnök, 1860. ‡prilis 27. 1. Žvf. 39. 48 Nép Ujsága, 1860. ‡prilis 29. 2. Žvf. 18. 143.; Pesti Hirnök, 1860. ‡prilis 27. 1. Žvf. 39. 49 Gy%ri Közlöny, 1860. ‡prilis 29. 4. Žvf. 35.; 139.; Pesti Hirnök, 1860. ‡prilis 25. 1. Žvf. 37. 50 Nép Ujsága, 1860. ‡prilis 29. 2. Žvf. 18. 143.; Wenckheim BŽla: A Széchenyi-emléklakoma 1864. február 1-én a pesti Nemzeti Casinóban. Zichy Manó, BŽcs, 1864. 51 B. Bakay Margit: A biedermeier kor elfelejte$ fest%je. Györgyi (Giergl) Alajos. A Szerz", Budapest, 1938. 93. 52 Nefelejts, 1860. m‡jus 6. 2. Žvf. 6. 70.; Pesti Hirnök, 1860. m‡jus 8. 1. Žvf. 48.; Kammermayer K‡roly: Emlékbeszéd a halhatatlan érdem# hazaÞ gr. Szécheny István fölö$. Bagó M‡rton, Buda, 1861. 53 Pesti Hirnök, 1860. ‡prilis 20. 1. Žvf. 33. 54 Szendrei–Szentiv‡nyi: i. m. 109. 55 Vasárnapi Ujság, 1861. m‡jus 12. 8. Žvf. 19. 226. 56 Haraszty Lajos: Balassagyarmat. In: Magyarország vármegyéi és városai. Nógrád vármegye. Szerk.: Borovszky Samu. Apolló, Budapest, 189., 707. 57 Szendrei–Szentiv‡nyi: i. m. 109. 58 Ibid. Eger, Dobó Istv‡n Mœzeum, ltsz.: 55. 274. Orosz Ern": A szabads‡gharcz Žs az elnyomat‡s 1849–1967. In: Magyarország vármegyéi és városai. Heves vármegye. Szerk.: Borovszky Samu. Apolló, Budapest, 1898. 619. 59 Kaczi‡ny Ödšn: Pesti m vŽszŽlet az 50-es, 60-as Žvekben. M#vészet, 1910. 9. Žvf. 1. 14. 60 Vasárnapi Ujság, 1861. szeptember 1. 8. Žvf. 35. 417. 61 Bakay: i. m. 93. 62 Vende Ern": Temesv‡r m vŽszi mœltja. In: Magyarország vármegyéi és városai. Temesvár. Szerk.: Borovszky Samu. Apolló, Budapest, 189., 243.

193

BICSKEI ÉVA

63 64 65 66 67 68 69 70

71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81

82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94

Vasárnapi Ujság, 1861. szeptember 8. 8. Žvf. 36. 417.; Bakay: i. m. 90, kat. 140. 23. kŽp. Az ország tükre, 1865. m‡rczius 30. 4. Žvf. 13. 127. Vasárnapi Ujság, 1866. jœnius 3. 13. Žvf. 22. 268. Wilhelmb Gizella: Than Mór (1828–1899). M. Kir. P‡zm‡ny PŽter Tudom‡nyegyetem M vŽsze!šrtŽneti Žs KeresztŽnyrŽgŽszeti IntŽzet dolgozatai 85. A Szerz", Budapest, 1944. 76. MNM TKCs, ltsz.: 53.119. Halm‡gyi P‡l: Csanád és Torontál vármegyék tisztségvisel%i 1779–1944. A Makói Mœzeum füzetei 100. Makó, 2001. 38. Szendrei–Szentiv‡nyi: i. m. 110; A SzŽchenyi-kŽp: MNM TKCs, ltsz.: 2215. MerŽnyi-Metzger G‡bor: A gyulai v‡rosh‡za „œj” arckŽpcsarnoka. Honismeret, 2005. ‡prilis. 33. Žvf. 2. 47–55.; HŽjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája (1699) 1715–1950. Gyula, 2002. 45–48. Jeszen‡k arckŽpŽt a v‡rmegye m‡r 1861-ben megrendelte, azonban azt csak 1867-ben lehete! „a megye legŽrdemesebbjeinek arczkŽpei” kšzŽ felakasztani. Vasárnapi Ujság, 1868. deczember 27. 15. Žvf. 52. 637.; Dombay Hugó–Vende Alad‡r: Nyitrav‡rmegye kiv‡ló fŽrÞai. In: Magyarország vármegyéi és városai. Nyitra vármegye. Szerk.: Borovszky Samu. Apolló, Budapest, 1898. 711. Reprodukcióval. F%városi Lapok, 1868. febru‡r 8. 5. Žvf. 32. 127. MNM TKCs, ltsz.: 53.118. Szegedy-Masz‡k Hugó: Kov‡cs Mih‡y. M#vészet, 1910. 9. Žvf. 259. F%városi Lapok, 1875. janu‡r 19. 12. Žvf. 14. 62. Képz%m#vészeti Szemle, 1879. október. 1. Žvf. 10. 127. B’ró Ágnes: A 19. század magyar fest%n%i. Kir. M. P‡zm‡ny PŽter Tudom‡nyegyetem M vŽsze!šrtŽneti Žs KeresztŽnyrŽgŽszeti IntŽzet dolgozatai. Budapest, 1938. 32. B‡ró MajthŽnyi L‡szló: Emlékbeszéd Deák Ferencz arczképének Hont vármegye termében történt leleplezése alkalmával. Athenaeum, Budapest, 1876. Kelet (Kolozsv‡r) 1876. augusztus 6. 6. Žvf. 178. 701. Ru' y P‡l: A legœjabb kor. In: Magyarország vármegyéi és városai. Bars vármegye. Szerk.: Borovszky Samu. Apolló, Budapest, 1898. 450. M#tárgyak jegyzéke az Orsz. Magyar Képz%m#vészeti Társulat által Szegeden rendeze$ kiállításnak 1876. Budapest, [S. n.], 1876. kat. 97. Szendrei–Szentiv‡nyi: i. m. 113.; Vasárnapi Ujság, 1876. febru‡r 13. 23. Žvf. 7. 108. Miskolci Herman O!ó Mœzeum, ltsz.: 62.128. Szegedy-Masz‡k: i. m. 259. Képz%m#vészeti Szemle, 1879. szeptember. 1. Žvf. 9. 114.; Zal‡r József: Emlékbeszéd melyet Deák Ferencz arczképének Hevesmegye tanácstermében 1879-ik évi októberhó 13-án a bizo$sági közgy#lés ala$ történt ünnepélyes leleplezés alkalmával mondo$ Zalár József megyei f%jegyz%. Hevesmegye kšzšnsŽge, Eger, 1879. Képz%m#vészeti Szemle, 1880. november. 2. Žvf. 11. 174. Szendrei–Szentiv‡nyi: i. m. 115. Vasárnapi Ujság, 1876. febru‡r 13. 23. Žvf. 7. 108. Kom‡romy Istv‡n: A legœjabb kor 1803–1903. In: Magyarország vármegyéi és városai. Gömör-Kishont vármegye. Szerk.: Borovszky Samu. Apolló, Budapest, 1898. 581. Haraszthy Lajos: Balassagyarmat. In: Magyarország vármegyéi és városai. Nógrád vármegye. Szerk.: Borovszky Samu. Apolló, Budapest, 1898. 707. Matolay Etele: A legœjabb kor. 1815–1849. In: Magyarország vármegyéi és városai. Zemplén vármegye. Szerk.: Borovszky Samu. Apolló, Budapest, 1898. Reprodukció: 449. Vende Ern": Temesv‡r m vŽszi mœltja. In: Magyarország vármegyéi és városai. Temesvár. Szerk.: Borovszky Samu. Apolló, Budapest, 1898. 243. Berkeszi Istv‡n: Temesvári m#vészek. DŽlmagyarorsz‡gi Tšrt. Žs RŽg. Muzeumt‡rsulat, Temesv‡r, 1910. 15. Szendrei–Szentiv‡nyi: i. m. 111., 115. Szendrei–Szentiv‡nyi: i. m. 114. Ellenzék, 1880. november 30. 1. Žvf. Szendrei–Szentiv‡nyi: i. m. 115. Szendrei–Szentiv‡nyi: i. m. 116.

194

A NEMZETI PANTEON FORMÁLÓDÁSA

95 Torday Ányos: Irodalom, tudom‡ny Žs m vŽszet. In: Magyarország vármegyéi és városai. Heves vármegye. Szerk.: Borovszky Samu. Apolló, Budapest, 1898. 397–398. 96 Kecskemét, 1894. szeptember 16. 27. Žvf. 37. 97 Ru' y P‡l: A legœjabb kor. (1867–1897). In: Magyarország vármegyéi és városai. Bars vármegye. Szerk.: Borovszky Samu. Apolló, Budapest, 1898. 495. 98 Miskolczy-Simon J‡nos: Nógr‡d v‡rmegye kšz‡llapotai az 1867. Žvi kiegyezŽst"l napjainkig. In: Magyarország vármegyéi és városai. Nógrád vármegye. Szerk.: Borovszky Samu. Apolló, Budapest, 1898. 559. 99 Kolozsvár, 1897. febru‡r 28. 11. Žvf. 49. 100 Orosz Ern": VIII. A kiegyezŽs. ÜnneplŽsek. In: Magyarország vármegyéi és városai. Heves vármegye. Szerk.: Borovszky Samu. Apolló, Budapest, 1898. 632. 101 Vasárnapi Ujság, 1898. jœlius 17. 45. Žvf. 29. 493–494. 102 Vasárnapi Ujság, 1902. szeptember 14. 49. Žvf. 37. 589. 103 Fechtel J‡nos: A legœjabb kor. In: Magyarország vármegyéi és városai. Szatmárnémeti. Szerk.: Borovszky Samu. Apolló, Budapest, 1898. 305. 104 Iv‡nka I.: Ünnepi beszéd, melyet Kossuth Lajos arcképének leleplezése alkalmával Ipolyságon mondo$. Ipolys‡g, [S. n.], 1909. 105 Orosz Ern": VIII. A kiegyezŽs. 1867–1908. In: Magyarország vármegyéi és városai. Heves vármegye. Szerk.: Borovszky Samu. Apolló, Budapest, 1896. 636–637. 106 Fechtel J‡nos: A legœjabb kor. In: Magyarország vármegyéi és városai. Szatmárnémeti. Szerk.: Borovszky Samu. Apolló, Budapest, 1896. 304–305. 107 Geduly Henrik: Nyíregyháza az ezredik évben. Jóba Elek, Ny’regyh‡za, 1896. 109–110.; Szokor P‡l: Nyíregyháza az örökváltság századik évében. Jóba Elek, Ny’regyh‡za, 1924, 250. 108 Ez nem jelenti azt, hogy a kaszinói reprezent‡ció a nemzeti mozgalom kŽpvisel"inek arckŽpeivel volt azonos. A miskolci kaszinó pŽld‡ul az ‡ltala rendeze! b‡lokon nagysz‡mœ Žp’tŽszeti, tšrtŽneti Žs egzotikus disz’t"panelt alkalmazo!. Szendrei: i. m. 598. A soproni kaszinó neorenesz‡nsz ŽpületŽt 1872-ben freskókkal Žkes’te!Žk: a d’szterem mennyezetŽnek pu!ói Žs allegorikus alakjai a kort‡rsak sz‡m‡ra Correggiót idŽztŽk. Csatkai Endre: A soproni kŽpz"m vŽszet tšrtŽnete 1848–1948. Soproni Szemle, 1962. 3–4. sz. 6., 14. 109 Kapossy Luci‡n: Pápa város egyetemes leírása. A pápai Jókai-kör megbízásából. F"iskolai Nyomda, P‡pa, 1905. 258–259. 110 Mindez nem jelenti azt, hogy minden kaszinó rendelkeze! (kiterjedt) arckŽpcsarnokkal. Annak ellenŽre, hogy lŽteze! egyfajta elv‡r‡s a nyilv‡noss‡g rŽszŽr"l, hogy ezek az intŽzmŽnyek b’rj‡k a nemzeti mozgalom kŽpvisel"inek portrŽit, nem mindegyik tudo! vagy akart megfelelni ennek a kšvetelmŽnynek. 111 Zal‡r József: Visszapillantás az egri kaszinó ötven éves multjára. 1883. jœnius 17. Érseki Lyceum, Eger, 1883. 14., 28.; Breznay Imre: Az Egri Kaszinó százéves története. Egri Ny., Eger, 1934. 41–42., 78., 141–142. Keglevich arckŽpŽnek reprodukciója: 64. Žs 65. oldalak kšzš!. A kŽpekr"l szóló kimutat‡sok nem teljesen egyeznek – Žn azt az adatot fogadom el hitelesnek, amit, ‡ll’tólag, kaszinói jegyz"kšnyvb"l idŽztek (illetve nem tartalmaz šnellentmond‡st). Az eltŽrŽsek duplumokból – ugyanarról a szemŽlyr"l külšnbšz" alkalmakból te! kŽpmegrendelŽsekb"l – is fakadhatnak; ez elterjedt gyakorlatnak sz‡m’to!. 112 Orosz Ern": VII. A reakczió Žs a nemzeti küzdelmek. In: Magyarország vármegyéi és városai. Heves vármegye. Szerk.: Borovszky Samu. Apolló, Budapest, 1898. 605. Szendrei–Szentiv‡nyi: i. m. 104. 113 Keleti: i. m. 32., 35., 36. 114 Sz cs Istv‡n: A debreceni casino története. Ötven éves jubileumi megünneplése alkalmából. Casino, Debrecen, 1884. 16. 115 Haan Albert: A kŽpz"m vŽszet BŽkŽscsab‡n. In: Békéscsaba történelmi és kulturális monográÞája. Szerk.: Korniss GŽza. KšršsvidŽk nyomd‡ja, BŽkŽscsaba, 1930. 368. 116 Szendrei–Szentiv‡nyi: i. m. 109., 111., 115. 117 A Kossuth-kŽpek egyik els" v‡rosi pŽld‡ja az ‡llamfŽrÞ 1848–1849-es fellŽpŽsŽnek egyik legjelent"sebb helysz’nŽn, CeglŽden tal‡lható. Miut‡n a v‡rosiak egy sz‡ztagœ küldš!sŽg keretŽben megl‡toga!‡k Torinóban, egy emlŽkkŽpet rendeltek, amelyet nem a kšzgy lŽsi teremben, hanem a csak sz kebb nyilv‡-

195

BICSKEI ÉVA

118 119 120

121 122 123 124 125 126

127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143

144 145 146

noss‡g sz‡m‡ra hozz‡fŽrhet" tan‡csteremben függeszte!ek ki, 1877. m‡rcius 15-Žn. A kšzgy lŽsi terembe Kossuth kŽpm‡sa csak hal‡la ut‡n került be. Kolofont József (szerk.): Cegléd. Magyar Városok monográÞája. MVM, Budapest, 1931. Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. kötet. 1849–1914. SzŽkesfehŽrv‡r, 1996. 56., 281–282. Az els" h‡rom portrŽ: Mosonmagyaróv‡r, Hans‡gi Mœzeum, ltsz.: 55.19, 55. 20, 55.21. A m‡sodik h‡rom: a mosonmagyaróv‡ri v‡rosh‡z‡n, a Hans‡gi Mœzeum letŽtekŽnt, ltsz.: 61.41, 55.17, 55.22, 55.18. Iv‡nyi Istv‡n: Szabadka szabad királyi város története I. rész. Bi!ermann, Szabadka, 1886. 541. Korhecz Papp Zsuzsanna: A haza bšlcse Szabadk‡n. Magyar Szó Online, 2003. december 30.; Gajdos Tibor: Szabadka képz%m#vészete. Történeti á$ekintés a kezdetekt%l 1973-ig. Életjel, Szabadka, 1995. 57–58. L‡sd a reprodukciókat: Magyarország vármegyéi és városai. Fiume és a magyar-horvát tengerpart. Szerk.: Borovszky Samu. Apolló, Budapest, 1898. 71., 73–75., 78–80., 90., 313. Dornyay BŽla: Veszprém és környéke, részletes kalauza. Turistas‡g Žs Alpinizmus, Budapest, 1927. 21. Osv‡th Lajos: Bihar v‡rmegye šnkorm‡nyzata Žs kšzigazgat‡sa a legujabb id"kben. In: Magyarország vármegyéi és városai. Bihar vármegye. Szerk.: Borovszky Samu. Apolló, Budapest, 1898. 586–587. Iv‡nka: i. m. Lovas Csilla: Tolna v‡rmegye hivatali arckŽpcsarnoka a 19. sz‡zad els" felŽt"l 1945-ig. In: Wosinszky Mór Múzeum évkönyve XXI. Szeksz‡rd, 1999. 414–416. M#tárgyak jegyzéke az Orsz. Magyar Képz%m#vészeti Társulat által Szegeden rendeze$ kiállításnak 1876. Budapest, [S. n.], 1876. kat. 97.; Kom‡romy Istv‡n: A legœjabb kor 1803–1903. In: Magyarország vármegyéi és városai. Gömör-Kishont vármegye. Szerk.: Borovszky Samu. Apolló, Budapest, 1898. 581. Vende Ern": Temesv‡r m vŽszi mœltja. In: Magyarország vármegyéi és városai. Temesvár. Szerk.: Borovszky Samu. Apolló, Budapest, 1898. 243.; Szegedy-Masz‡k: i. m. 259.; Berkeszi: i. m. 14. Szabó Ferenc (szerk.): Makói monográÞa 5. Makó története 1849–1920-ig. Makó, 2002. 424–425. Halm‡gyi: i. m. 38. Wick BŽla: Kassa története és m#emlékei. V‡ros, Kassa, 1941. 420. Képz%m#vészeti Szemle, 1879. szeptember. 1. Žvf. 9. 114. Orosz Ern": VII. A reakczió Žs a nemzeti küzdelmek. In: Magyarország vármegyéi és városai. Heves vármegye. Szerk.: Borovszky Samu. Apolló, Budapest, 1898. 636–637. Szegedy-Masz‡k: i. m. 259. Komisz‡r DŽnes: 1945 el"! i festmŽnyek, szobrok a megyeh‡z‡n. Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 2006. 41. 1. MerŽnyi-Metzger: i. m. F%városi Lapok, 1868. febru‡r 8. 5. Žvf. 32. 127. Kunc Adolf–K‡rp‡ti Kelemen: Szombathely – Savaria – rendeze$ tanácsú város monographiája. Szombathely, S. n., 1880, 345. Vasárnapi Ujság, 1898. jœlius 17. 45. Žvf. 29. 494. Kossuth kŽpŽnek reprodukciója: 493. Frankel Vilmos: Magyarország története katholikus gymnasiumok középosztályai számára. Pfeifer Ferdin‡nd, Pest, 1865. B‡r‡ny Ign‡c: Magyarország története elbeszélésekben. Családi és iskolai olvasókönyv. Lau'er, Budapest, 1870. B‡r‡ny: i. m. 132–133. oldalak kšzš! lŽv" kŽp. Kuli'ay Ede (szerk.): Magyarország története. A legrégibb id%kt%l korunkig. Heckenast, Pest, 1870. Külšnšsen: 306–321. Varga O!ó: Magyarország története. Saj‡t kiad‡s, Budapest, 1895. PŽld‡ul: Szerelmey Miklós: Az alsóh‡z ministerialis classiÞcatio szerint. (Litogr‡Þa.) In: Charivari, 1848. jœlius 26. 1. Žvf. 8. 31. In: Negyvennyolc a kortársak szemével. Képek, nyomtatványok és iratok. Szerk.: Rózsa Gyšrgy–Spira Gyšrgy. KŽpz"m vŽszeti Alap, Budapest, 1973. 331. Zal‡r: i. m. Asbóth J‡nos: Három nemzedék. Széchenyi és Vörösmarty – Kossuth és Pet%Þ – Deák és Arany. Franklin, Budapest, 1873. Baróti Lajos–Cs‡nki Dezs": Magyarország története. Lampel, Budapest, 1896.

196

A NEMZETI PANTEON FORMÁLÓDÁSA

147 Beksics Guszt‡v: De‡k Ferencz. (SzŽchenyi, Kossuth Žs De‡k). In: A modern Magyarország (1847–1896). Szerk.: M‡rki S‡ndor–Beksics Guszt‡v. Athenaeum, Budapest, 1898. 649–652. 148 Sz"ke Annam‡ria: SzŽkely Bertalan mennyezet-elmŽlete Žs mennyeze!ervei. In: Székely Bertalan (1835– 1910). Szerk.: Bakó Zsuzsanna. MNG, Budapest, 1999. 293–303., külšnšsen 294.; Történelem-kép. Szemelvények múlt és m#vészet kapcsolatából Magyarországon. Szerk.: Mikó Árp‡d–Sinkó Katalin. MNG, Budapest, 2000. Kat. XII-7-9 (RŽvŽsz Emese). 149 B‡cs-Kiskun Megyei LevŽlt‡r X. 232 1. doboz 3. tŽtel. Illetve, BKML X. 306 1. csomó 7. tŽtel. Pap József: Kossuth Lajos korai publicisztik‡ja, az Orsz‡ggy lŽsi Tudós’t‡sok. In: Tanulmányok a történe$udomány köréb%l. 200 éve születe$ Kossuth Lajos. Acta Academiae Paedagogicae Agriensis, Nova Series Tom XXVII. Sectio Historiae. Szerk.: Gebei S‡ndor. Eger, 2002. 87–106. Katona József kšztŽri szobr‡nak 1861-es fel‡ll’t‡sakor a kaszinó tagjai Jakobey K‡rollyal feste!ek arckŽpet a dr‡ma’róról saj‡t termeik sz‡m‡ra, Žs azt a m‡r meglŽv" (feltehet"en a nŽh‡ny Žvvel kor‡bbi emlŽkünnepsŽghez kšt"d") Kazinczy-portrŽjuk mellŽ függeszte!Žk. Sümegi Gyšrgy: Katona József mœlt sz‡zadi arckŽpei. Cumania, VI. KecskemŽt, 1979. 119–136. 150 Kecskemét, 1894. augusztus 26. 27. Žvf. 34.; Kecskemét, 1894. szeptember 23. 27. Žvf. 38. 151 Kecskemét, 1894. augusztus 26. 27. Žvf. 34.; Kecskemét, 1894. szeptember 9. 27. Žvf. 36. 152 Kecskemét, 1894. szeptember 16. 27. Žvf. 37. 153 PŽld‡ul „rendkivüli nagys‡gœ s er"s izomzatœ fŽrÞcsontv‡zat tal‡ltak Žpen azon a helyen, a hol 48-ban Kossuth Lajos szónokolt”. Kecskemét, 1895. jœlius. 28. 28. Žvf. 30. 154 MNG Ada!‡r 4687. 1. 155 MNG Ada!‡r 4687. 4–7. 156 Pataky I.: Az œj v‡rosh‡za kŽpekkel való diszitŽse. Kecskemét, 1895. m‡jus 19. 28. Žvf. 20. 157 Kecskemét, 1895. ‡prilis 28. 28. Žvf. 17. 158 Szunyoghy Farkas: A kecskemŽti v‡rosh‡za falfestmŽnyeir"l. Magyar m#vészet, 1935. 11. Žvf. 7. 203–209. 159 Ibid. 160 Pataky: i. m. 161 Kecskemét, 1895. augusztus 4. 28. Žvf. 31. 162 MTAKK, SzŽkely Bertalan anyaga. KecskemŽt, th. v‡ros tan‡cs‡tól, MS 5005/39. 1895. deczember 19. Kecskemét, 1895. december 29. 28. Žvf. 52. 163 Marczali Henrik: EmlŽkeim (11). Nyugat, 1929. október 16. 22. Žvf. 20. 477. 164 Kecskemét, 1898. janu‡r 2. 30. Žvf. 1. 165 Basics–Galavics–Marosi–Wehli: i. m. 166 M‡ty‡s Flóri‡n: Pog‡ny szok‡sok "seinknŽl. Akadémiai Értesít%, (œj folyam) 1897. 8. 615. 167 Sinkó Katalin: A nemzeti emlŽkm Žs a nemzeti tudat v‡ltoz‡sai. M#vésze$örténeti Értesít%, 1983. 32. 4. 194. 168 Szunyoghy: i. m. 207. 169 M‡ty‡s: i. m. 687. 170 Fraknói Vilmos: A nádori és az országbírói hivatal eredete és hatáskörének kifejl%dése. Pfeifer Ferdin‡nd, Budapest, 1863. 171 Szent Istv‡n az els" magyar kir‡lykŽnt Žs a megyerendszer megalkotójakŽnt egyszerre kŽpviselte az ‡llam kšzponti Žs a nemesek helyi kšzšssŽget vezet" hatalm‡t. Szent L‡szlót ugyancsak a kšzponti hatalom Žs a feud‡lis mag‡ntulajdon, vagyis az ‡llam Žs a helyi kšzšssŽg kšzti kiegyenl’t"dŽs megvalós’tójakŽnt tiszteltŽk, Kšnyves K‡lm‡n pedig a monarchi‡t egyh‡zi Žs vil‡gi szemŽlyekb"l ‡lló tan‡ccsal ve!e kšrül. Nagy Lajos orsz‡ggy lŽst h’vo! egybe Žs meger"s’te!e a nemesek kiv‡lts‡gait Žs jogait. Hunyadi J‡nost a nemesi nemzet v‡laszto!a el"szšr az orsz‡gos tan‡cs tagj‡v‡, majd III. Frigyessel szemben korm‡nyzóv‡, Žs އt, M‡ty‡st is "k v‡laszto!‡k (egy ideig koron‡zatlan) kir‡lly‡, szintŽn III. Frigyes ellenŽben. Zr’nyi Miklós politikai ide‡lj‡t pontosan a M‡ty‡sban megtestesül" nemzeti uralom vissza‡ll’t‡s‡ra tšrekvŽs fŽmjelezte a Habsburg-korm‡nyza!al szemben. Bethlen G‡bort a n‡dor ‡ltal šsszeh’vo! beszterceb‡nyai orsz‡ggy lŽs v‡laszto!a kir‡lly‡ 1619-ben, Žs a Habsburgok trónkšvetelŽse jogoss‡g‡nak elv‡g‡s‡ra a koron‡t Pozsonyból el is vite!e. A Habsburgok ellen felkel" R‡kóczit is a nemesi nemzet v‡laszto!a a rendi orsz‡ggy lŽseken el"bb erdŽlyi, majd vezŽrl" fejedelemmŽ.

197

BICSKEI ÉVA

172 S‡rm‡ny Ilona: Magyar st’lusban Žpült v‡rosh‡z‡k a sz‡zadel"n. Ars Hungarica, 1994. 22. 1. 151.; Korhecz–Papp: i. m. 173 B‡lint S‡ndor: Szeged városa. KŽpz"m vŽszeti Alap, Budapest, 1959. 116. 174 Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1972/73. MFM, Szeged, 1975. 1124. 175 Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar Városok monográÞája. Magyar V‡rosok Monogr‡Þ‡ja Kiadóhivatala, Budapest, 1929. 81. FŽnykŽp. 123., 148. 176 Országos Hírlap, 1898. janu‡r 10. 2. Žvf. 10. 5.; Elek L‡szló: A szellemi kultœra fejl"dŽse (1744–1944). In: Orosháza története. Szerk.: Nagy Gyula. Orosh‡za, S. n., 1965. 814., 852–853. SzŽchenyi Žs Kossuth arckŽpe ma a helyi mœzeumban tal‡lható. 177 Lovas: i. m. 414–416. 178 Lovas: i. m. 423., fŽnykŽpek 1939-b"l: 431., III–IV. 179 Sinkó Katalin: ’A História a mi er"s v‡runk.’ A millenniumi ki‡ll’t‡s mint Gesamtkunstwerk. In: A historizmus m#vészete Magyarországon. M#vésze$örténeti tanulmányok. Szerk.: Z‡dor Anna. MTA MKI, Budapest, 1993. 135. 180 Lehet Žrvelni amelle!, hogy a helyi a vŽrszerz"dŽs (a vezŽrekhez t"sgyškeres helybŽliek ültek), illetve a szabads‡gharc rŽvŽn volt jelen (Kossuth 1848-as "szi toborzókšrœtj‡nak egyik ‡llom‡sa KecskemŽt volt; sokan be‡lltak, Lest‡r is). Lest‡r Žs Beniczky arckŽpŽt megfeste!Žk, de azok nem a kšzgy lŽsi teremben függtek. 181 Fleisz J‡nos: Város, kinek nem látni mását. Nagyvárad a dualizmus korában. Charta, Nagyv‡rad,1996. 54.; Lakos Lajos: Nagy-várad múltja és jelenjéb%l. Berger S., Nagyv‡rad, 1904. 210. 182 Vende Ern": Temesv‡r m vŽszi mœltja. In: Magyarország vármegyéi és városai. Temesvár. Szerk.: Borovszky Samu. Apolló, Budapest, 1898. 243. 183 Erdélyi Napló (Kolozsv‡r), 1895. december 18. 1. Žvf. 68.

Summary É!" Bicsk i The formation of the national pantheon. Portrait galleries of meeting-rooms in the 19th century The understanding and evaluation of deference and commemoration ceremonies completed with inaugurations of portraits as a force of community building and a central activity of local communities has not received appropriate a!ention in recent historical studies, neither in connection with national movements, nor with civic communities; its analytical potencial in art history and cultural anthropology are unexploited so far. This situation is even more anomalous if one takes into account that the same romantic hero-cult that is behind these ceremonies is currently a central Þeld of research for several disciplines. This essay seeks to focus on a rather unknown process, namely, the formation of the ’national’ pantheon by reintroducing an old artistic genre, the portraits of eminent men done for commemoration. Surely, statements such as: ’unlike the completeness of the present the past is the result of selection’ or ’there is no straight link between commemorations of our days and historic rememberance’ are common enough, but portraits of personalities of the national movement hung in meeting-rooms

198

A NEMZETI PANTEON FORMÁLÓDÁSA

of country and city halls, and clubs illustrate something more. Consequently, this essay explores the untold story of the formation of ’national pantheons’ of local communities competing with each other and Þnally being marginalised by the national constructions of newly-formed central institutions at the turn of the century. The paper underlines the plurality of discourses on, and representations of ’great contemporaries’ at local level, and shows the emergence of a uniÞed pa!ern of representation centered on a historical construction – the „triumvirate” Istv‡n SzŽchenyi, Lajos Kossuth, Ferenc De‡k – elaborated and dispersed by national institutions at the turn of the century. The new ’canonical’ representations were based on previous commemorations and ceremonies but on the continuity of historic memories and traditional structures.

199

BICSKEI ÉVA

1. Barab‡s Miklós: Széchenyi István arcképe Bihar vármegye számára, 1835. Reprodukció: Vasárnapi Ujság, 1908. ‡prilis 5. 55. Žvf. 14. sz.

2. Barab‡s Miklós: Széchenyi István arcképe Hont vármegye számára, 1835. Bansk‡ Štiavnica, Slovensk‡ BanskŽ Mœzeum

3. Schšp( József Ágost: Széchenyi István arcképe a pápai kaszinó számára, 1838. VeszprŽm, Laczkó Dezs" Mœzeum

4. Barab‡s Miklós: Bu$ler János arcképe Heves vármegye számára, 1836. Eger, Dobó Istv‡n V‡rmœzeum

200

A NEMZETI PANTEON FORMÁLÓDÁSA

5. Gyšrgyi Giergl Alajos: Széchenyi István arcképe a pesti Hengermalom tanácsterme számára, 1861. FametszetkŽnt reproduk‡lva: Vasárnapi Ujság 1891. 38. Žvf. 39 sz. 625.

7. Gyšrgyi Giergl Alajos: Deák Ferenc arcképe a pesti József Fiúárvaház számára, 1861. Reprodukció: Bakay 1938, 23. kŽp

6. Barab‡s Miklós: Teleki László arcképe Heves vármegye számára, 1861. Eger, Dobó Istv‡n V‡rmœzeum

8. Jakobey K‡roly: Deák Ferenc arcképe Szabadka városa számára, 1862. Gradski muzej Subotica

201

BICSKEI ÉVA

9. SzŽkely Bertalan: Vázlat Deák Ferenc Csanád vármegye számára készíte$ arcképéhez. Budapest, Magyar Nemzeti Mœzeum TšrtŽneti KŽpcsarnok

11. Andrássy Gyula arcképe Zemplén vármegye számára. Magyarország vármegyéi és városai. Zemplén vármegye. Szerk.: Borovszky Samu. Budapest: Apolló, 1898, 448.

202

10. Than Mór: Ba$hyány Lajos arcképe Vas vármegye számára, 1867. Budapest, Magyar Nemzeti Mœzeum TšrtŽneti KŽpcsarnok

12. Roskovics Ign‡c: Kossuth Lajos arcképe Szeged városa számára, 1902.

A NEMZETI PANTEON FORMÁLÓDÁSA

14. A Þumei városháza közgy#lési terme. A f%falon középen Ferenc József, balja fel%l Andrássy Gyula, jobbja fel%l Deák Ferenc arcképe. Fotogr‡Þa a Vasárnapi Ujságban, 1897. 44. Žvf.

13. Roskovics Ign‡c: Kossuth Lajos arcképe Pest-Solt-Pilis-Kiskun vármegye számára, 1898. Vasárnapi Ujság 1898. jœlius 17. 45. Žvf. 29. sz.

15. SzŽkely Bertalan: Vérszerz%dés. A kecskeméti városháza közgy#lési termének dekorációja, 1896. Fotogr‡Þa a Vasárnapi Ujságban, 1898. janu‡r 2. 45. Žvf. 1. sz. 8.

203

BICSKEI ÉVA

16. SzŽkely Bertalan: Széchenyi, Kossuth, Deák. Vázlat a kecskeméti városháza közgy#lési termének dekorációjához, 1896. Kiszer N‡ndor fotogr‡Þ‡ja, 1911. Mag‡ntulajdon

17. A kecskeméti városháza közgy#lési terme, 1898. Fotogr‡Þa a Vasárnapi Ujságban, 1898. janu‡r 2. 45. Žvf. 1. sz. 4.

204