Pro Publico Bono Online Támop Speciál 2011
Közigazgatástudományi Kar
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
BALOGH PÉTER A TÁRSADALOM FOGASKEREKEI IS ROZSDÁSODNAK? ADATOK ÉS ÉSZLELÉSEK A KORRUPCIÓRÓL*
Elméleti vázlat A korrupció előfeltételeiről, forrásáról A dolgozat címében szereplő kifejezést – a társadalom fogaskerekeinek rozsdája – Jon Elster1 írásából kölcsönöztük2 utalásként arra a megközelítésmódra, melyre alapozva a korrupció kérdését értelmezni igyekszünk. Elster az intézmények társadalmi életben betöltött jelentősége kapcsán megfogalmazza, hogy azok megóvnak a szenvedélyből és az önérdekkövetésből származó káros hatásoktól – feltéve, hogy maguk az intézmények nem terheltek ilyen jelenségekkel. Az intézmények egyrészt – amennyiben azokat mint felnagyított egyéneket tekintjük – hatnak ránk, azaz formális szankciók alkalmazásával emberek egy jól körülhatárolható csoportjának viselkedését irányítják3. Ez azonban több tekintetben akadályokba ütközhet azon egyszerű körülménynek köszönhetően, hogy az intézmények önmaguk is egyénekből állnak. Egyrészt emiatt nehéznek vagy egyenesen lehetetlennek bizonyulhat azon egységes célok kimunkálása, megfogalmazása, melyek megvalósítása érdekében az intézmény irányítani igyekezhet4. * Ez a tanulmány a Budapesti Corvinus Egyetem 4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005. számú TÁMOP program [Társadalmi Megújulás Operatív Program] Hatékony állam, szakértő közigazgatás, regionális fejlesztések a versenyképes társadalomért alprojektjében, a „Társadalmi és kulturális erőforrások, fejlesztéspolitikák, helyi fejlődés” műhelyben készült. A műhely (kutatócsoport) vezetője és a tanulmány szakmai lektora: Dr. Szántó Zoltán egyetemi tanár (BCE). A szerző doktorjelölt (BCE Szociológia Doktori Iskola) és egyetemi tanársegéd (SZTE Szociológia Tanszék); elérhetősége:
[email protected]. 1 Jon ELSTER: „A társadalom fogaskerekei (Társadalmi intézmények)” = LENGYEL György – SZÁNTÓ Zoltán (szerk.): Gazdaságszociológia (Budapest: Aula 2006) 83-90. 2 Aki pedig Tocqueville-től kölcsönzi – lásd ELSTER (1. lj.) 83. 3 Lásd ELSTER (1. lj.) 83. 4 Ezen koncepció szerint ugyanis akkor beszélhetünk közös intézményi akaratról illetve (köz)érdekről, ha az intézményt diktatórikusan működtetik. Amennyiben ez nem teljesül, és az intézmény demokratikus elvek szerint működik, a közös érdek, illetve akarat kimunkálása az eltérő érdekű egyének – illetve szervezetek, csoportok – miatt problematikus lehet, mely probléma megoldásában gyakran a többségi szavazás sem segít (Lásd ELSTER (1. lj.) 88-89.) Ezt a kollektív döntési helyzetet szavazási paradoxonnak is nevezik, s az alábbiképpen formalizálható:
2
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
Ha az intézményi akarat kimunkálása (mégis) sikeres, s egyértelműen meghatározásra kerülnek azon célok, melyet az intézmény elérni kíván, ez a folyamat még továbbra is problematikus lehet, amennyiben nem feltétlenül biztos, hogy az intézményi akarat megvalósításával megbízott személyek nem térnek el ettől saját érdekeik előtérbe helyezésével5. Az önérdek és a közérdek ütközésének, a korrupciós célok és lehetőségek kialakulása megakadályozását célzó intézményi technikáknak számos formája lehetséges, azonban mindegyik esetében számolni lehet olyan tényezővel, mely vagy meghiúsítja ezt, vagy az intézmény stabilitása ellen hat. Megfontolásai alapján Elster végül meglehetősen borús képet fest a korrupció kontrollálásának lehetősége tekintetében, mivel vélekedése szerint ezen társadalmi probléma elterjedtsége nem elsősorban a felvilágosult önérdekre való ráhatás; a sikeres intézményi tervezés függvénye, hanem az erkölcs és a társadalmi normák állapotának – a hivatalnokoknak a köz iránti elkötelezettsége mértékének – lenyomata6. Az intézmények tehát leggyakrabban valamilyen társadalmilag lényegesnek ítélt cél elérése érdekében létrehozott struktúra részeként válnak a korrupció szempontjából lényeges elemmé. Ez a helyzet egyrészt a gazdaság redisztribúció formájában történő intézményesedése esetén fordul elő7, így az újraelosztás aktusa kiemelten lényeges a téma szempontjából. Hankiss Elemér8 a korrupció előfeltételeként említi a (1.) közösség tagjai között elosztandó közvagyon megjelenését, (2.) az ezt megvalósító elosztó hatalom delegálását (olyan tisztségviselők megléte, akiket a közösség tagjai önként vagy kényszerből elfogadnak a közvagyon elosztóiként, valamint (3.) az elosztás valamilyen rendjét, amit
Opciók Személyek X Y Z
A
B
C
1. 3. 2.
2. 1. 3.
3. 2. 1.
A modell szereplői (X, Y és Z; értelmes és tájékozott, a közügyekről egyértelmű vélemény kialakítására képes személyek) többségi szavazás révén kívánják eldönteni, hogy mely alternatívát valósítják meg (A, B vagy C). A döntéshozók preferenciarendezésének változatlansága mellett azonban nincs egyértelmű kimenetele a szavazásnak – a többségi akarat szerint A>B>C>A. Ezt a dilemmát K. Arrow formalizálta, és lehetetlenségi tételnek nevezte el, melynek értelmében tehát nem hozható létre olyan jóléti függvény, amely a társadalom minden egyes tagjának preferenciáit tükrözné, és amellett konzisztens döntést eredményezne. (BOD Péter Ákos: Bevezetés a gazdaságpolitikába (Budapest: Aula 2006) 40.) 5 Lásd ELSTER (1. lj.) 89. 6 Lásd ELSTER (1. lj.) 90. 7 Maga Polányi Károly is rámutat, hogy a redisztribúció, a javak központi újraelosztása – jellemzően a modern társadalmakban, a szükségletkielégítő erőforrások folyamatos biztosítása mellett illetve helyett – társadalmi ideálok által kitűzött célok megvalósítása (pl. jóléti állam szolgáltatásai) érdekében történik. (POLÁNYI Károly: Az archaikus társadalom és a gazdasági szemlélet (Budapest: Gondolat 1976) 247.) 8 HANKISS Elemér: „A korrupció csapdája” = HANKISS Elemér: Társadalmi csapdák és diagnózisok. Tanulmányok a hetvenes évekből (Budapest: Osiris 2004) 53-90.
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
3
nem szankcionálnak annyira szigorúan, hogy egyéni érdekből ne lehessen, illetve ne legyen érdemes megszegni9. A redisztributív struktúrák megléte mellett azonban a piaci rendszerekben is kialakulhatnak korrupciós alkalmak10 – jellemzően a gazdasági élet szabályozottsága, illetve szabályozatlansága következtében: a chicagói közgazdaságtani iskola11, illetve G. J. Stigler12 az állami szabályozás előnyeinek valódi élvezőit kutatva jutott el a szabályozás leíró elméletéhez13, mely – egyebek mellett – az érdekeltek által kezdeményezett szabályozás14 fogalmának kidolgozásához is elvezetett. Stigler meglátása szerint: „a szabályozás problémája éppen abban rejlik, hogy megállapítsuk: egy adott iparág (vagy hasonló gondolkodású emberek adott csoportja) mikor és miért lesz képes arra, hogy az államot saját céljaira használja fel, illetve megfordítva: az állam mikor és miért lesz képes arra, hogy egy adott iparágat (vagy embercsoportot) idegen – mármint az iparág vagy csoport számára idegen – célok szolgálatába állítson?”15 A „szabályozottság” kiharcolása pedig azért fontos az iparág számára, mert monopolhelyzetbe kerülve a járadékszerzés lehetőségét rejti16. A járadék a termékek költség feletti áron történő értékesítéséből származik, a verseny körülményei között megszűnik, monopolhelyzet esetében azonban megmarad17. A járadékra való törekvés18 a versenytársak kiszorítását teszi tehát szükségessé, melyhez az egyes iparágak, szereplők az államot
Lásd HANKISS (8. lj.) 54-55. Hankiss ezzel ellentétes véleményt képvisel, amennyiben szerinte a piacgazdaság elvben mentes a korrupciótól, mivel ott a javak cseréjét a piaci mechanizmus szabályozza, azonban hozzáteszi, hogy ezen rendszer tiszta formában nem, csak a redisztribúcióval keveredve fordult elő a történelemben, így a korrupciós veszélyeztetettség továbbra is fenn áll. (lásd HANKISS (8. lj.) 59.) 11 William C. MITCHELL – Michael C. MUNGER: „Az érdekcsoportok közgazdasági modellje” Századvég 2004/4, 129-170. 12 George J. STIGLER: „Az állami szabályozás elmélete” = George J. STIGLER: Piac és állami szabályozás. Válogatott tanulmányok (Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 1989) 325-352. 13 LŐRINCZ László : „A járadékszerzés elmélete” Kormányzás, közpénzügyek, szabályozás 2007/1, 113. Forrás: http://www.kormanyzas.hu [/071/04_lorincz_jaradek.pdf] 14 Lásd STIGLER (12. lj.) 325. 15 Lásd STIGLER (12. lj.) 327. 16 A járadékszerzés kiemelt magyarázati mechanizmussá vált az ún. virginiai közgazdászok körében. Lásd ehhez MITCHELL – MUNGER (11. lj.) 142-151., valamint az újraelosztás és a járadékszerzés kapcsolatának az externáliák – közjavak – fogalmára épülő érdekes koncepcióját kínálja Gordon TULLOCK: Public goods, redistribution and rent seeking. Cheltenham, UK; Northampton, MA, USA: Edward Elgar Publishing Limited 2005). 17 Lásd LŐRINCZ (13. lj.) 106. 18 A járadékszerzés, illetve a monopol helyzet negatív hatása egyrészt elosztási probléma abban a tekintetben, hogy a fogyasztóktól a termelőkhöz való jövedelem-átcsoportosítással jár, másrészt hatékonysági probléma, amennyiben csökken a fogyasztói többlet. Lásd ehhez részletesen LŐRINCZ (13. lj.) 106-107. 9
10
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
4
használhatják fel a szabályozottság19 állapotának elérése révén20. Ahhoz, hogy ez a helyzet megvalósuljon, a szabályozottak a járadék egy részét a monopolhelyzet megszerzésébe fektetik, s ennek egyik formája lehet a korrupció a szabályozó megvesztegetése21 révén. Lévén hogy a szabályozó – az információs aszimmetria és a morális kockázat22 következtében – megveszegethető, s annál nagyobb valószínűséggel enged a tisztességtelen ajánlatnak, „minél kevésbé szabályozott és kiszámíthatóbb magának a szabályozó intézménynek a működése”23. Végül tekintsük a korrupció ideáltipikus formáinak megalkotása során a jelenség – jellemzően mikroszintű – előfeltételeiként összegyűjtött alábbi tényezőket: - „legalább két szereplő részvétele (legyen az akár egyéni, közösségi vagy intézményi ágens) - a résztvevők előzetes és tudatos döntése a tranzakcióban való részvételt illetően - befolyásolási szándék, amely egyéni előnyök megszerzésére irányul, azaz olyan önérdekkövetésről van szó, amely a személyes célokat politikai korrupció esetén a közérdek, gazdasági korrupció esetén a tulajdonosi érdek fölé helyezi - a szabályoktól való eltérés (tiltott, jogellenes, meg nem engedett cselekvés)”24 A korrupció fogalmáról és formáiról A korrupció egységes definícióját25 keresni – az ennek megalkotását célzó törekvések számossága ellenére (vagy éppen emiatt) – nem volna érdemes26, sokkal inkább fontos talán a jelenség probléma-szemléletét kiemelni.
Szabályozási hibáknak, a túlszabályozásnak és a tilalmaknak a korrupció kialakulásában játszott szerepéről lásd SZAMEL Lajos: A korrupció, a protekció és a többi (Budapest: Kossuth Könyvkiadó 1989) 28. 20 Hankiss is utal erre a problémára, miszerint a korrupció térnyerése esetén „a vállalatok nem csak a nyílt piacon, hanem a hivatali döntések zárt ajtói mögött is versenyezhetnek egymással” (lásd HANKISS (8. lj.) 81.) 21 Amennyiben (nagy) verseny van a monopolhelyzetbe kerülésért, egyre jelentősebb mértékű lesz a járadékszerzés során keletkező veszteség, s szélsőséges esetben a szereplők akár a teljes járadékot a monopolhelyzet megszerzésére költhetik. Lásd ehhez SZÁNTÓ Zoltán et al.: Gazdasági érdekcsoportok, szabályozási kudarcok, járadékvadászat és korrupció. (Kézirat) (Budapest: BCE Szociológia és Társadalompolitika Intézet Korrupciókutató-központ 2010) 11. Forrás: http://www.crc.uni-corvinus.hu [/download/gvh_2010_bce_kkk_tan_101214_.pdf] 22 Lásd ehhez SZÁNTÓ Zoltán: „Kontraszelekció és erkölcsi kockázat a politikában. Vázlat az információs aszimmetria közgazdaságtani fogalmainak politikatudományi alkalmazhatóságáról” Közgazdasági Szemle 2009/6, 563-571. 23 Lásd SZÁNTÓ et al. (21. lj.) 11. Ebben a megközelítésben vizsgálta Becker és Stigler, hogy a korrupció feltételeinek alakítása illetve kontrollálása miként lehetséges – elsősorban a végrehajtó apparátus tagjainak önérdekére való hatással. (Gary S. BECKER – George J. STIGLER: „A törvények végrehajtása, kötelességszegés és a végrehajtó apparátus javadalmazása” = STIGLER (12. lj.) 376-399. 24 SZÁNTÓ Zoltán – TÓTH István János – VARGA Szabolcs: A korrupció társadalmi és intézményi szerkezete. Korrupciós tranzakciók tipikus kapcsolatháló-konfigurációi Magyarországon. (Kézirat) (Budapest: BCE Szociológia és Társadalompolitika Intézet Korrupciókutató-központ 2011) 5-6., Forrás: http://www.crc.uni-corvinus.hu/ [/download/cup_2011_hu_110326.pdf]
19
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
5
A korrupció ugyanis alapvetően – s ezen tekintetben véleményösszhang látszik kibontakozni – káros jelenségként, problémaként27 tételeződik, s ebből adódik talán, hogy az egyik legmarkánsabban a kérdéskörrel foglalkozó tudományterület a bűnügyikriminológiai szakirodalom28. A politikatudomány szintén kiterjedten foglalkozik a kérdéskörrel – alapvetően a hatalmi struktúrához kötődő erőforrásokkal való visszaélés29 vizsgálatát tűzi ki célul30. Hankiss Elemér szociológus értelmezésében a korrupció a társadalmi elosztásnak a mindennapi interakciók keretében létrejövő torzulásának, torzulássorozatának olyan aktusa, mely során a javak társadalmilag rögzített elosztásrendjét egy, az elosztásért felelős személy valaki javára megsérti, amiért cserébe ellenszolgáltatást kap vagy vár31. Ebben a megközelítésben három formája lehetséges: (1.) hivatalnoki korrupció, melynek során a kezdeményezők a hivatalnokok32, s az ügyintézés terén fejti ki hatását, (2.) az üzleti korA korrupció egységes definíciójának megalkotása – illetve keresése – az országok között meglévő jogalkotásbeli és kulturális különbségek miatt sem kecsegtetne sok sikerrel. (Lásd SZÁNTÓ – TÓTH – VARGA (24. lj.) 5. Mindemellett érdekességként megemlíthető, hogy egyes szerzők szerint a korrupció fogalmáról, kialakulásáról a polgári, illetve a szocialista megközelítésmód szerint is különbségek mutathatók ki: a korrupció szocialista megközelítésmódja kevésbé kidolgozott, a polgári nézetek között pedig elkülöníthető a 1. közérdekkel-, 2. a köz szolgálatával kapcsolatos-, valamint 3. a piacorientációjú fogalomalkotás (KRÁNITZ Mariann: A korrupciós bűnözés (Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 1988) 34-53.). A korrupció fogalmának tisztázatlanságáról, illetve a fogalom explikációjához lásd SZÁNTÓ Zoltán – TÓTH István János: Üzleti korrupció Magyarországon – többféle nézőpontból. Kutatási zárótanulmány (Berlin: Transparency International 2008) 5-9., Forrás: http://www.transparency.hu [/uploads/docs/hattertanulmanyok.pdf] 26 Lásd ehhez KRÁNITZ Mariann: „Prológus, avagy néhány gondolat a korrupcióról” = KRÁNITZ Mariann (szerk.): Korrupció Magyarországon I. (Budapest: Transparency International Magyarországi Tagozata Egyesület East-West Management Institute 2003) 14., SZÁNTÓ (21. lj.) 13. 27 Lásd KRÁNITZ (26. lj.) 14. 28 Lásd ehhez pl. KRÁNITZ (26. lj.), és BÓCZ Endre: „A kriminális korrupció a magyar büntetőjogban” = GOMBÁR Csaba et al. (szerk.): Írások a korrupcióról (Budapest: Helikon – Korridor 1998) 10-46. 29 A hatalommal való visszaélés jelenségével – a prepotenciával – foglalkozik SZAMEL (19. lj.) 158-181. 30 Lásd ehhez például GULYÁS Gyula: „A politikai korrupcióról” = GULYÁS Gyula (szerk.): Politikai korrupció (Budapest: Aula 2004) 7-43., LENGYEL László: „Esszé a politikai korrupcióról” = GOMBÁR et al (28. lj.) 105-123. 31 Lásd HANKISS (8. lj.) 61. Szamel Lajos a korrupciónak ezen általánosított felfogásával ellentétesen a korrupció alatt csak szűken a vesztegetést érti, s meglátása szerint ez nem azonos a társadalom és a közélet korrumpáltságával. (Lásd SZAMEL (19. lj.) 7.) Ugyancsak ez a kutató mutatja be azonban, hogy Magyarországon sajátos elemként fellelhető volt a redisztribúcióhoz kapcsolódóan a korrupció a második gazdaság révén. Ez a jelenség azonban nem elsősorban a második gazdaság legnagyobb részét kitevő mezőgazdaságban, hanem a magánkisiparban, magánvállalkozásokban volt jelen, s a szerző szerint egyenesen ezek létalapját jelentette – amennyiben ezek körében állami vállalatoktól kapott megbízások fejében jövedelemvisszaáramoltatás történt. (Lásd SZAMEL (19. lj.) 99-100.) 32 A racionális uralom bürokráciái elvben mentesek a hivatalnokok visszaéléseitől – egyebek mellett a személytelen formalizmus elvének értelmében (Max WEBER: Gazdaság és társadalom. A megértő szocio25
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
6
rupció, mely fordított formában működik, azaz az üzletemberek, vállalkozók kezdeményezik, s céljuk a hivatalnokok vagy politikusok olyan befolyásolása, melynek következtében számukra előnyös feltételeket teremtenek, valamint (3.) a politikai korrupció, a választások megvásárlása33. A korrupció világméretű vizsgálatát és az ellene való küzdelem34 alapjait megteremtő Transparency International által a jelenségről megalkotott fogalmi kép értelmében a korrupció szintén a társadalmi elosztási rendszert módosító (torzító/korrigáló) jelenség, melynek összetevői tekintetében egyetértés mutatkozik abban, hogy - ez egy káros, nemkívánatos jelenség, bár lehetnek pozitív hatásai is - nehezen felderíthető és bizonyítható - minden esetben valamilyen hatalommal (politikai, hivatali, gazdasági) való viszszaélést jelent - főként anyagi haszonszerzés motiválja - mindig célzatos cselekmény, mely mögött található - egy, a saját érdekeinek érvényesítése céljából előnyt, jogtalan különjuttatást nyújtó aktív elkövető, és hozzá kapcsolódóan - egy passzív elkövető, aki a felkínált különjuttatásért cserébe megszegi hivataligazdasági kötelességét - össztársadalmi szinten ezen két fél közti korrupt aktusok sajátos módon összegződnek, s egyedi, szórványos jelenségekből társadalmi jelenséggé válnak, minek következtében - sajátos önmozgásra, önfejlődésre, fejlődéstörvényekre tesznek szert35 A korrupciót a gazdaságszociológia és a modern politikai gazdaságtan szemléletmódjára alapozva mikroszintű, az egyének közötti interakcióként interpretálja Szántó Zoltán (1997), amikor a jelenséget egy sajátos kapcsolati hálózatba illeszti; s a megbízómegbízott-kliens közötti tranzakcióként írja le (Szántó 1997: 110). Tipikus esetben a megbízó alkalmazásában álló megbízott kapcsolatba kerül a klienssel, mindegyik félről feltételezzük, hogy racionálisan cselekszenek, mérlegelve cselekvési alternatíváikat, s azon
lógia alapvonalai. 1. Szociológiai kategóriatan (Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 1987) 225232). Ennek kritikájához – a bürokráciák korrumpálhatóságával kapcsolatosan – lásd Susan ROSEACKERMAN: „Mely bürokráciák legkevésbé korrumpálhatók?” = GULYÁS (30. lj.) 167-188. 33 Lásd HANKISS (8. lj.) 58-59. 34 A korrupció elleni intézményes(ített) küzdelemmel, illetve a korrupció visszaszorítását célzó programok, intézkedések tervezésével, logikájával kapcsolatosan lásd rendre FARKAS Ákos: „Az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek büntetőjogi védelme és a korrupció” = GOMBÁR et al. (28. lj.) 313328., és John A. GARDINER – Theodore R. Lyman (2004): „A korrupcióellenes intézkedések logikája” = GULYÁS (30. lj.) 248-260. 35 Lásd KRÁNITZ (26. lj.) 14-15.
7
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
alternatívát választva, mely esetében a legnagyobb tiszta haszon várható36. Ezen gondolati kép értelmében a megbízó valamilyen hatalommal ruházza fel a megbízottat, vagyis - (megbízó) meghatározott feladat elvégzését delegálja rá - (megbízó) meghatározza a feladat elvégzésének formális szabályait - a feladat elvégzéséért javadalmazásban részesíti (a megbízottat) Utóbbiért cserébe a megbízott lojális a megbízóhoz; a szabályoknak megfelelően végzi feladatait, azaz a meghatározott keretek között szolgálja ki a kliens igényeit37. A modell alapján korrupcióról akkor beszélhetünk, ha a szereplők közül valaki – tipikus esetben a megbízott – a szabályok megszegésével megsérti a többiek érdekeit. Ennek négy ideáltipikus formája különíthető el – annak függvényében, hogy mely szereplő a kezdeményező, s hogy mely szereplő viszonyában jelentkezik a korrupciós eset:
KEZDEMÉNYEZŐ
ÉRINTETT PARTNER Megbízó Megbízott
Megbízó
Kliens NR
Megbízott
Hűtlen kezelés/sikkasztás Csalás
Kliens
NR
Zsarolás Vesztegetés
belső
Jelölések:
külső korrupció nem releváns; mivel a modell alapNR: ján nincs közvetlen kapcsolat adott felek között A korrupció négy ideáltípusa38
A korrupció külső formái esetében a megbízott és a kliens közötti tranzakcióról beszélhetünk: ha vesztegetésről van szó, a kliens mint kezdeményező kenőpénzt ajánl fel a megbízottnak, cserébe pedig szabálytalan előnyt vár. A zsarolás esetében fordított formában; a megbízott mint kezdeményező pénz vagy más előny fejében hatalmát ajánlja fel a kliens számára. A belső korrupciós formák ugyancsak a megbízott-tól indulnak, azonban a szervezeten belüli felet; a megbízót károsítják meg – elsősorban a köztük meglévő információs aszimmetria révén. A hűtlen kezelés/sikkasztás esetében a megbízott a rábízott vagyontárgyat vagy rendelkezési jogot eltulajdonítja, ily módon jutva anyagi előnyökhöz, a csalás esetében pedig a megbízott információ elrejtésével, manipulálásával tesz szert tisztességtelen anyagi előnyre39. SZÁNTÓ Zoltán: „Megbízóik, megbízottak és kliensek. Vázlat a korrupció fogalmáról” Szociológiai Szemle 1997/4, 110. 37 Lásd SZÁNTÓ – TÓTH – VARGA (24. lj.) 6. 38 Saját szerkesztés az alábbi alapján: SZÁNTÓ – TÓTH – VARGA (24. lj.) 7-9. 39 Lásd SZÁNTÓ – TÓTH – VARGA (24. lj.) 7-9. Ezen négy ideáltípus között nem található olyan, melyben a megbízó volna a kezdeményező. Téves következtetés volna azonban azt gondolni, hogy a megbízó
36
8
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
Kérdésfelvetések és módszerek Érdekes, interdependens összefüggés látszik kibontakozni a korrupt viselkedés és a korrupció elterjedtsége között. A korrupció, illetve racionális cselekvők korrupt viselkedésének – a megbízó-megbízott-kliens szerepelőkre épülő – modellje alapján40 a lehetséges tranzakciós felek között akkor alakulhat ki ezen tisztességtelen interakció, ha az ebből származó tiszta haszon meghaladja azt a hasznot, amit akkor realizálnak, ha tisztességesek maradnak41. Az ezt a döntést meghatározó költség-haszon kalkuláció eredménye számos tényezőtől függ42, melyek között – a döntés környezetére vonatkozó változók körében – előkerül a korrupció elterjedtsége43 is. Az összefüggés alapján – egyebek mellett – empirikus hipotézisként levezethető, hogy minél elterjedtebb a korrupció, a cselekvők annál nagyobb valószínűséggel választják a korrupció alternatíváját44 – azaz kialakulni látszik a Hankiss által leírt csapdaszituáció. Az előbbiek fényében munkánk adatelemző részében egyrészt e társadalmi probléma elterjedtségét vizsgáljuk: a rendelkezésre álló eszközök segítségével bemutatjuk, hogy Magyarországon milyen méreteket ölt(ött) a korrupció. Ezen túlmutatóan azonban igyekszünk tovább árnyalni a problémát. nem veszi vagy veheti ki részét a korrupt tranzakciókból. A szerzők a dolgozat további részében – a négy ideáltípusból kiindulva – bemutatják és empirikusan is alátámasztják, hogy a korrupciós tranzakciók személyes és intézményes kapcsolathálózati beágyaz(ód)ása (lásd ehhez Mark GRANOVETTER: „A gazdasági intézmények társadalmi megformálása: a beágyazottság problémája” = LENGYEL – SZÁNTÓ (1. lj.) 32-45.) milyen tipikus korrupciós kapcsolathálózati formákhoz vezet. (Lásd SZÁNTÓ – TÓTH – VARGA (24. lj.) 10-11.) Ezen korrupciós szituációkban (pl. hálózatosodott vesztegetés és zsarolás) a megbízók – szerepet váltva – rejtett megbízottá válnak, s eredeti megbízottaikkal – itt most kliensi szerepkörbe kényszerülve – szemben zsarolást alkalmaznak – részt követelve maguknak a megbízottak – számukra itt kliensek – által az eredeti kliensektől megbízottként vesztegetés révén begyűjtött kenőpénzből. (Lásd SZÁNTÓ – TÓTH – VARGA (24. lj.) 14-17.) 40 Lásd SZÁNTÓ (36. lj.) 109-114. 41 Lásd SZÁNTÓ (36. lj.) 110. 42 A szerző adott cselekvő döntési szituációját az elérhető lehetséges hasznok alábbi összefüggésével szemlélteti: U[f + M(0)]
≤?≥
U[p(f + k - b) + (1 - p)(f + k) - M(k)]
Az egyenlőtlenség bal oldalán feltüntetett rövidebb formula azt a hasznot jelenti, amit a cselekvő akkor ér el, ha tisztességes marad: ebben az esetben rendszeres fizetésével (f) és az abból fakadó morális kielégüléssel [M(0)] számolhat, hogy tisztességes marad. A másik esetben – az előbbieken túl – a lebukás valószínűsége mellett (p) számolhat a tisztességtelen módon szerzett anyagiakkal (k – kenőpénz) s az esetleges büntetéssel (b) is, valamint – a törvényi számonkéréstől függetlenül – a tisztességtelensége miatt érzett lelkiismeret-furdalással mint morális költséggel [M(k)]. Tisztán racionális cselekvők esetében a korrupt viselkedést ezen formulák változóihoz tartozó – valós és/vagy szubjektíve hozzárendelt – értékek határozzák meg (Lásd SZÁNTÓ (36. lj.) 114). 43 Például a korrupt viselkedés esetén az ebből származó morális költség nagysága függ – egyebek mellett – a korrupció elterjedtségétől (Lásd SZÁNTÓ (36. lj.) 112). 44 Lásd SZÁNTÓ (36. lj.) 114.
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
9
Hankiss45 utal rá, hogy lehetséges a korrupciót mint pozitív jelenséget is értelmezni – elsősorban olyan országokban, ahol a gazdasági46-társadalmi élet túlzottan bürokratizált, vagy a döntéshozatal túlságosan centralizált. Ilyen helyzetekben a korrupció pozitív hatása a döntéshozatali folyamatok felgyorsításában jelenhet meg, s ily módon az emberitársadalmi törekvések és a gazdasági fejlődés dinamizálásának előfeltétele47, illetve eszköze lehet. Azonban ez a pozitív hatás rendszerint csak időlegesen jelentkezik, s a kezdeti periódus után valójában már fékezi a döntéshozatalt, amennyiben összhatásában – társadalmi csapdaként48 – a döntéshozatal tehetetlenségéhez és ésszerűtlenségéhez járul hozzá49. Jelenleg Magyarországon is él egy kép arról, hogy a korrupció mennyire átszövi a hivatali feladatok ellátását; a sikeres és/vagy hatékony ügyintézésnek mennyiben feltétele50. Annak – empirikus eszközökkel való, ok-okozati – megállapítására nincsen mód, hogy ez a helyzet – a fentiekhez kapcsolódva – a túlzott bürokratizáltság oldását célozza, vagy a már bevett gyakorlattá vált korrupciós csapda működésének köszönhető. Arra azonban vállalkozhatunk, hogy a korrupció percepciójában létezik-e ez az összefüggés, azaz hogy a lakosok úgy gondolják-e, hogy a korrupció segíti az ügyek elintézését. Lásd HANKISS (8. lj.) 79. A gazdasági attitűdök és a korrupció összefüggéséhez lásd: „háromból két magyar számára egy szolgáltatás jó ára akár még korrupcióval együtt is elsőbbséget élvez: 64%-nyian ugyanis nem lennének hajlandóak többet fizetni egy olyan cég szolgáltatásáért, amelyikről biztosan tudják, hogy nem korrupt.” (BERNÁT Anikó: „A gazdasági növekedés társadalmi/kulturális feltételei” című kutatás dokumentációja: 4. „A piacgazdaság normatív keretei (gazdaság és kultúra)” c. kutatás adatfelvételének gyorselemzése (Budapest: TÁRKI Zrt. 2009) 11. Forrás: http://www.tarki.hu [/hu/research/gazdkult/gazdkult_gyorselemzes_bernat.pdf]) 47 Empirikus adatokkal alátámasztva ezzel ellentétes eredményekre jutottak kutatók, amikor nemzetközi adatokon megvizsgálták, hogy valóban igaz-e az a bevett nézet, miszerint a lobbitevékenység a gazdag, a korrupció pedig a szegény országokban eszköz a politika befolyásolására. Kutatási eredményeik alapján megfogalmazzák, hogy nem csak a fejlett, hanem a szegényebb – kevésbé fejlett – országok esetében is lényeges eszköz a politikai nyomásgyakorlásban a lobbizás (Nauro F. CAMPOS – Francesco GIOVANNONI: „Lobbying, corruption and political influence” Public Choice 2007/1-2, 1-21.) 48 Az állandósuló korrupció közrosszként (lásd a fogalom értelmezéséhez Albert O. HIRSCHMAN: Kivonulás, tiltakozás, hűség. Hogyan reagálnak vállalatok, szervezetek és államok hanyatlására az érintettek? (Budapest: Osiris 1995) 106) való felfogásához lásd GOMBÁR Csaba: „A korrupció mint közrossz” = GOMBÁR et al. (28. lj.) 47-87. 49 Lásd HANKISS (8. lj.) 79-80. 50 Szemléletes a korrupció elterjedtségének érzékelésére vonatkozó kutatói következtetés (lásd BERNÁT (46. lj.) 10), mely szerint – egyes magyarországi intézmények körében a korrupció elterjedtségét vizsgálva – az egészségügyben a lakosság azért nem érzékel jelentős korrupciós szintet, mert a hálapénzt valószínűleg nem tekinti a korrupció egy formájának. Lásd még a korrupció elterjedtségének percepciójához például az alábbi, Róna Péter közgazdásszal készült interjút: A keresztanyák országa. Róna Péter a magyar gazdaságról (forrás: http://www.168ora.hu [/cikk.php?id=8849]), továbbá a magyar igazságszolgáltatási intézményrendszer, pontosabban a bíróságok korrupciós gyakorlatáról JÁVOR István: „Korrupciós mechanizmusok a magyar bírósági eljárásban” Társadalomkutatás 2011/2, 247267., a közbeszerzési korrupcióról PAPANEK Gábor – ANDRÁSI Zoltán: „A korrupció és a közbeszerzési korrupció a magyar sajtó tükrében” Társadalomkutatás 2010/4, 465-478., a helyi önkormányzatok korrupciós gyakorlatáról pedig SZÁNTÓ Zoltán – TÓTH István János – CSERPES Tünde: „Local government corruption in Hungary” = Bruno DALLAGO – Chiara GUGLIELMETTI (szerk.): Local economies and global competitiveness (Palgrave MacMillan 2010) 134-153.
45 46
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
10
Szintén Hankiss veti fel a kérdést, hogy – amennyiben működik a korrupció csapdája egy országban – milyen hatással lehet a korrupció a társadalmi egyenlőtlenségekre. Az, hogy jellemzően ez a hatás konzerváló, az eredetileg meglévő különbségeket megszilárdító jellegű, két formában is megnyilvánul: egyrészt a korrupció révén megszerezhető pluszjuttatások (pl. kenőpénz) – természetesen – csak azok számára elérhetők, akik rendelkeznek elsajátítható (hatalmi) pozíciókkal (vagyis akiket érdemes megkörnyékezni). Az pedig valószínűsíthető, hogy a döntéshozatali rendszer ilyen pozícióit – általánosságban – a kedvezőbb társadalmi-gazdasági helyzetben lévő egyének foglalják el51. A másik tényező a korrupció keresleti oldala lehet – vagyis hogy mely társadalmi csoportok esetében lehet számolni a korrumpálás lehetőségével mint valamiféle erőforrással52. A különféle – gazdasági-kulturális-társadalmi – erőforrások társadalmi csoportok mentén kirajzolódó törésvonalainak vizsgálata lényeges kérdésnek tekinthető – s nincs ez talán másként a korrupció esetében sem. Elemzésünkben megkíséreljük feltárni ezen egyenlőtlenségeket. Munkánk során hivatalos bűnügyi statisztikákat, valamint a korrupció érzékelésével kapcsolatos szakértői és lakossági véleményeket vizsgálunk másodelemzés formájában. Meggyőző érveket vonultat fel – a korrupcióval kapcsolatos empirikus munkák kritikai áttekintése kapcsán – Szántó és Tóth a korrupció jelenségének bűnügyi statisztikákon, illetve lakossági felméréseken alapuló vizsgálatának akadályai, korlátai mellett53. Mindemellett – más szerzőkhöz hasonlóan54 – mégis úgy érezzük, érdemes lehet a problémát ilyen formában megközelíteni – a lehetséges következtetések korlátozott jellege ellenére is.
Lásd HANKISS (8. lj.) 85. A korrupciót könnyen interpretálhatjuk erőforrásként, elsősorban olyan erőforrásként, mely a személyes kapcsolatok, kapcsolathálók formáját ölti, amennyiben a társadalmi tőke alábbi meghatározását tekintjük: (ezt a fajta erőforrást funkciója definiálja, s jellemzője, hogy) (1.) mindig valamilyen struktúra sajátja, s (2.) megkönnyíti ezen struktúrán belül a cselekvők bizonyos cselekedeteit (James S. COLEMAN: „A társadalmi tőke az emberi tőke termelésében” = LENGYEL – SZÁNTÓ (1. lj.) 111.) 53 A bűnügyi statisztikák alapján kirajzolódó, a „felderített korrupciós esetekre vonatkozó adatsorok […] természetes módon nem adhatnak és nem is adnak pontos képet a korrupció valódi szintjéről, sokkal inkább a rendőrség aktivitásával, vagy egyéb társadalmi folyamatokkal hozhatóak összefüggésbe; csupán kis hányadát képviselik a tényleges korrupciós gyakorlatnak”. (SZÁNTÓ – TÓTH (25. lj.) 10. A korrupció alaposabb feltárásához és mélyebb megértéséhez a jelenség konkrét helyzetben megvalósuló formáinak, valamint az ezek mögött lévő mechanizmusok megismerése szükséges (lásd SZÁNTÓ – TÓTH (25. lj.) 5.). Ezen a téren „a hagyományos szociológiai kutatási módszerek […] önmagukban sokszor nem vezetnek kielégítő eredményhez” (lásd SZÁNTÓ – Tóth (25. lj.) 6.) a korrupció a természetéből adódóan, lévén hogy ez nehezen megfigyelhető, az érintettek által minél inkább elleplezni szándékozott jelenség. Ebből is adódik, hogy az ilyen módszerrel szerzett adatok többségükben leíró jellegűek, s jellemzően a korrupció percepciójára vonatkoznak (lásd SZÁNTÓ – Tóth (25. lj.) 5-6.). 54 A korrupciót lakossági vélemények alapján vizsgálja például BERNÁT (46. lj.) és KELLER Tamás – SIK Endre: „A korrupció észlelése, elfogadása és gyakorlata” = TÓTH István György (szerk.): TÁRKI Európai Társadalmi Jelentés 2. – Gazdasági attitűdök (Budapest: Tárki Zrt. 2009) 167-182. Forrás: http://www.tarsadalomkutatas.hu [/kkk.php?TPUBL-A-909/publikaciok/tpubl_a_909.pdf] 51 52
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
11
Adatelemzések A hazai korrupciós bűnesetek idősoros vizsgálata Az alábbiakban – meglévő statisztikai adatok felhasználásával55 – felvázoljuk, hogy a korrupció mint bűneset (a felderített hivatali, gazdasági vesztegetési és befolyással való üzérkedési esetek) előfordulása milyen tendenciát követ Magyarországon. A korrupció ezen formájának előfordulása jelentős változékonyságot mutat: a vizsgált időszakban átlagosan 744 ilyen bűnesettel számolhatunk, s az idősoros adatok ezen értéknél jellemzően 1990. előtt magasabbak. 1986-től csökkenő tendencia kezd kibontakozni, ami a rendszerváltást követően megáll, majd újra növekedni kezd:
Az adatok azonban némileg félrevezetők lehetnek abban a tekintetben, hogy a bűnesetek abszolút előfordulási gyakoriságát mutatják. Amennyiben a statisztikák mellé tesszük kontrollváltozóként a vonatkozó év összes regisztrált bűncselekményét56, utóbbi esetében folyamatos növekedés mutatható ki, ami 1988. és 1998. között meglehetősen intenzívvé válik, majd utána csökken. A korrupciós esetek ezzel összekapcsolt előfordulására jellemző tehát, hogy a rendszerváltás előtti alacsony bűnözési statisztikák mellett magaAz elemzéshez felhasznált kiinduló adatok a Budapesti Corvinus Egyetem Szociológia és Társadalompolitika Intézetében működő Korrupciókutató Központ honlapján közzétett alábbi forrásban találhatók: Felderített vesztegetési és befolyással való üzérkedési korrupciós bűncselekmények alakulása Magyarországon, 1972-2009. Forrás: http://www.crc.uni-corvinus.hu/ 56 A meglévő számokhoz ezen kontrolladatokat az alábbi forrásokból kigyűjtve rendeltük hozzá: 1972-1999. évek vonatkozásában: Kó József: Korrupciós bűncselekmények a statisztikai adatok tükrében. Forrás: http://www.gallup.hu [/gallup/monitor/elemzes/001109_2stat.html] 2000-2009. évek vonatkozásában: Az ezredfordulót követő bűnözési helyzet. Forrás: http://crimestat.b-m.hu [/Bűnőzési%20helyzetértékelés.pdf]
55
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
12
sabb, alapvetően csökkenő adatsor jellemző, a gazdasági-társadalmi átalakulást követő években pedig növekvő, illetve magas bűnözési statisztikák mellett jellemzően növekvő korrupciós statisztikák fordulnak elő:
A fenti két adat együttes vizsgálatára az alábbi ábrán a korrupciós bűneseteknek az öszszes bűncselekményen belüli arányát (%) tüntettük fel, mely mutató már kiküszöböli a bűnözés mértékének évenként tapasztalható eltéréseiből származó különbségeket. Ezen adatok alapján megfogalmazható, hogy a vizsgált időszakban mért átlagos értéket (0,35%) meghaladó nagyságú az ismertté vált korrupciós bűnözés mértéke 1990. előtt, s az ezt követően években stabilan az átlag alatt marad:
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
13
Alapvetően eltérő tendencia látszik tehát érvényesülni az 1990-es éveket megelőzően, illetve az után: a rendszerváltás57 előtt a regisztrált bűnesetek jelentősebb hányadát tették ki a korrupcióhoz kapcsolódó esetek, azonban ezek aránya markánsan csökkenő tendenciát mutatott. Az 1990-es évektől pedig egy lényegesen alacsonyabb arány, azonban növekvő tendencia jellemző:
Az adatsorban kirajzolódó fenti összefüggés statisztikai tesztelésére a megszakított idősorelemzés alkalmas. Ezen eljárás – alapvetően – a társadalompolitikai beavatkozások hatásainak vizsgálatát teszi lehetővé58, de általánosítva alkalmas minden olyan idősor vizsgálatára, melyről feltételezhető, hogy adott időpontban megváltozik a tendenciája. A rendszerváltás kapcsán a privatizáció és a korrupció lehetőségének összekapcsolódásához lásd VARGA György: „Az átmenet korrupciója – átmeneti korrupció?” = GOMBÁR et al. (28. lj.) 225-256., és MIHÁLYI Péter: „A korrupció különböző megjelenési formái a magyarországi privatizációban” = KRÁNITZ (26. lj.) 26-48., továbbá a privatizáció és a kapcsolathálózati beágyazottság kérdésköréről GYUKITS György – SZÁNTÓ Zoltán: „Privatizáció és társadalmi tőke. Gazdasági folyamatok beágyazottsága egy kórházi osztály privatizációs kísérleteinek példáján” Szociológiai Szemle 1998/3, 83-97., és FOGARASSY Gabriella – SZÁNTÓ Zoltán: „Privatizáció és a nevető harmadik” Szociológiai Szemle 1996/2, 71-80. 58 MOKSONY Ferenc: „A hatáselemzés módszerei” = BARTUS Tamás et al.: A fejlesztéspolitikai intézkedések társadalmi hatásainak vizsgálata (Budapest: TÁRKI Zrt. 2005) 41-112. Forrás: http://www.tarki.hu [/adatbank-h/kutjel/pdf/a766.pdf] 57
14
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
Jelen probléma esetében éppen ezzel állunk szemben: az adatok alapján olybá tűnk, hogy 1990-től módosul a korrupciós bűnesetek előfordulási aránya. A modell statisztikai tesztelésének59 elvégzése után kapott eredmények alapján a független változók a függő változó szórásának jelentős részét; 78-76%-át magyarázzák. A becslés standard hibája 0,13; s az F-próba eredményei (F=39,67; p=0,000) is azt támasztják alá, hogy a magyarázó változók segítségével pontos becslést adhatunk: R
R2
0,882 0,778
Adj. R2 0,758
A becslés standard hibája 0,125
Durbin-Watson statisztika 2,494
A modell által számított becsléseket az alábbi táblázat tartalmazza, melyek közül az idősorban történt trendváltozás egyszerű megállapításához elsősorban az ’X’ és az ’INTER’ változók együtthatóinak értelmezése szükséges60. A b1 értéke negatív, azaz az 1990-es évben jelentős mértékű csökkenés mutatható ki az idősor szintjében – amint az az előző grafikonon is látható volt. A b3 értéke jóval alacsonyabb, azonban szignifikáns, s ellentétes előjelű61, azaz az idősor trendjében a rendszerváltást követően statisztikailag is igazolható módon megfordul az egyenes meredeksége: Változó
b
konstans – b0 X – b1 IDO – b2 INTER – b3
0,403 -0,270 -0,018 0,020
Standard hiba 0,061 0,082 0,006 0,007
t-hányados
p
6,566 -3,314 -3,197 2,714
0,000 0,002 0,003 0,010
Összességében tehát megfogalmazható, hogy a rendszerváltozást követően – statisztikailag is alátámaszthatóan – alacsonyabb, ugyanakkor azóta folyamatosan növekvő arányú a – felderített – korrupciós bűncselekmények aránya62. Mindez azonban – természetesen – nem feltétlenül azt jelenti, hogy nőtt a korrupció. Lehetséges – s ezen adatok használata mellett nem kizárható – alternatív magyarázat, hogy A megszakított idősorelemzés módszerének részletes ismertetéséhez lásd MOKSONY (58. lj.) 47-88. Lásd MOKSONY (58. lj.) 81. 61 Kifejezetten szemléletes ez az ellentétesség, amennyiben a b3 együtthatót a b2 értékkel vetjük össze, mely a beavatkozás előtti trendet méri, s szintén csökkenést jelent. 62 A megszakított idősorelemzés esetében felmerül az autokorreláció problémája, vagyis hogy a hibatényezők befolyásolják-e a későbbi hibatényezőket, ez ugyanis bizonytalanná teheti az eredmények értelmezését. Az autokeorreláció teszteléséhez a regressziós modellhez tartozó Durbin-Watson mutató (d) nyújt segítséget. A statisztika értéke a modell esetében d=2,494, ami gyenge negatív autokorrelációra utal. Az autokorrelácó szignifikanciája a statisztikához tartozó kritikus értékek (dL=1,32, dU=1,66;) alapján azonban nem egyértelműen eldönthető. Lásd mindehhez MOKSONY (58. lj.) 82-88. 59 60
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
15
mindez csak a felderítés sikeresebbé válásáról informál63. Ennek pontosabb adatokon való feltárása további kutatómunka tárgya lehet.
3.2 A korrupció percepciója Magyarországon 3.2.1 A magyarországi korrupció szakmai percepciója (CPI) – régiós összehasonlításban A Transparency International által évente összeállított Korrupció Érzékelési Index (Corruption Perceptions Index – CPI) értéke64 Magyarországon 2010-ben a 0-tól 10-ig terjedő standard skálán – melynél az alacsony pontszám jelentős, a magas pontszám csekély mértékű korrupcióra utal – 4,7. Ez az érték a vizsgálat által érintett 178 országra számított átlagnál (4,0) magasabb, s sorrendben hazánk számára az 50. legkevésbé korrupt65 ország helyet biztosítja (azonos értékkel Jordániával és Szaúd-Arábiával). Magyarország három kevésbé korrupt közvetlen szomszéd országai Makaó, Bahrein és a Seychelle-szigetek, s ugyanezen három korruptabbnak mért szomszéd ország Csehország, Kuvait és a Dél-Afrikai Köztársaság. Az ország vonatkozásában jelentős visszaesést jelent ez az érték a korábbi évekhez képest: a mutató számítása óta – a kilencvenes évek közepétől – csak az EU-csatlakozás évében volt hasonlóan alacsony. A vizsgált idősor értékei alapvetően növekedést mutatnak66, azaz az adatok – tendenciájukban – a kevésbé korrupttá válásra utalnak.
A bírósági ügyek száma elképzelhető, hogy inkább azt jelzi, hogy adott ország ügyészsége milyen minőségű munkát végez (CPI 2010. Gyakran ismételt kérdések. Transparency International Korrupció Érzékelési Index (Corruption Perceptions Index – CPI) Forrás: www.transparency.hu [/uploads/docs/CPI_2010_GYIK.doc] 64 A CPI „az ország állami szektorban érzékelt korruptság mértéke alapján rangsorolja az országokat. Összetett mutató, a »felmérések felmérése«, mely különböző független és elismert intézetek által készített szakértői és üzleti felmérések korrupcióval kapcsolatos adataira épít. A CPI az egész világról származó nézeteket tükröz vissza, beleértve olyan szakértők véleményét, akik az értékelt országokban élnek. Ahhoz, hogy egy ország/terület a rangsorban szerepeljen, minimum három CPI forrás felmérésében kell szerepelnie. Azonban az indexben való szereplés nem a korrupció létének a bizonyítéka, hanem sokkal inkább az információk hozzáférhetőségétől függ.” (lásd CPI 2010 (63. lj.) 1.) 65 „A TI CPI-ja az állami szektorban tapasztalható, az állami tisztviselőket, köztisztviselőket és politikusokat magába foglaló korrupcióra összpontosít, és a korrupciót, mint (sic!) a közhivatallal személyes haszonszerzés céljából való visszaélést definiálja.” (lásd CPI 2010 (63. lj.) 1.) „A CPI pontszámokban kifejeződő szakvélemények mind a fejlett ipari, mind a fejlődő országokban honos személyek által folytatott korrupt gyakorlat ismeretére épülnek. A felméréseket üzletemberek és országelemzők körében végzik. A CPI-ban használt felmérések két típusú mintát használnak, helyit és nem helyit. Fontos megjegyezni, hogy a helybeliek szempontjai összefüggésben állnak a nem helybeli szakértőkéivel.” (lásd CPI 2010 (63. lj.) 2.) 66 Évente átlagosan 0,016-del nő a CPI értéke a regressziós becslés szerint, azonban ezen ’b’ együttható – a modellel együtt – nem szignifikáns (t=1,009, p=0,330). 63
16
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
Amennyiben az EU-csatlakozásnak a korrupció ezen szubjektív megítélésére gyakorolt hatását vizsgáljuk, megfigyelhető, hogy 2004-előtt inkább növekedés jellemző, azt követően pedig inkább – bár egyáltalán nem markáns – csökkenés – akárcsak a csatlakozás időpontjában67. Vagyis – bár statisztikailag nem kimutatható – az a tendencia látszik kibontakozni, hogy a hazai állami szektor korrupciós érintettségének megítélése javult a kilencvenes évek második felétől, azonban az EU-s csatlakozáskor romlott, s azt követően is tendenciájában romlik.
A megfelelő változók létrehozását – amely során a beavatkozás időpontjának 2004-et tekintettük – követően lefuttatott megszakított idősorelemzés lineáris regressziós modellje nem szignifikáns (F=0,731, p=0,553), s az azt alkotó magyarázó változók külön-külön sem:
67
Változó konstans – b0 X – b1 IDO – b2 INTER – b3
b 5,224 -0,174 0,055 -0,062
Standard hiba 0,222 0,304 0,039 0,070
t-hányados 23,556 -0,574 1,387 -0,885
p 0,000 0,577 0,191 0,394
Az együtthatók értékei alapján azonban megerősíthető a grafikusan kirajzolódó kép: 2004-ben viszszaesett a CPI értéke (b1= -0,174), s azt követően is csökken (b3= -0,062) – ellentétben a 2004-et megelőző trenddel (b2= -0,055). A Durbin-Watson statisztika-értékhez (d=10,33) tartozó kritikus értékek (dL=0,86; dU=1,73) alapján az autokorreláció szignifikanciája nem egyértelműen meghatározható.
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
17
Az idődimenziótól a térbeliséghez fordulva megállapítható, hogy a közép-kelet-európai térség posztszocialista országainak helyezései meglehetősen széles sávban szóródnak: Szlovénia a 27. legkorruptabb ország (6,4-es pontszámmal), Koszovó pedig a 110-ik (2,8). Ebben a kontextusban Magyarország pontszáma jóval magasabb az átlagnál (4,7 a 4,1hez képest), így a harmadik legkevésbé korruptnak tekintett ország a térségben Szlovénia és Lengyelország után:
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
18
A térségre számított átlag körüli érték jellemző Szlovákiára, Macedóniára és Horvátországra, továbbá Románia és Szerbia hazánknál egyaránt korruptabbnak tekintett országként jelenik meg. A korrupció lakossági percepciója68 A korrupciós érintettség – a korrupció elterjedtsége A rendelkezésre álló adatok69 alapján a korrupciói két formája vizsgálható: (1.) a kérdezett környezetében – ismerőével – előfordult-e ügyintézés során korrupt felajánlás hivatalnoknak – azaz vesztegetés vagy aktív korrupció, és (2.) a kérdezett környezetében előfordult-e már, hogy tisztviselők, hivatalnokok korrumpálták az ügyintézés során – azaz zsarolás70 vagy passzív korrupció71. A megkérdezettek nagy többsége (950 fő az 1010 fős teljes mintából) értékelhető választ adott a vesztegetést vizsgáló kérdésre (8 fő irreleváns választ adott, 52 esetben pedig a „nem tudja” válaszlehetőséget jelölték). A minta kicsivel több, mint egy ötöde (22%) jelezte, hogy előfordult már ismerősi környezetében, hogy valaki megvesztegetés céljával felajánlást tett tisztségviselőnek, hivatalnoknak. A mintában 12 fő kivételével értékelhető válasz (998 eset) érkezett arra a kérdésre, hogy kértek-e már valamelyik hatóságnál csúszópénzt Öntől vagy valamelyik ismerősétől. Mindösszesen 126 fő; 13% jelezte, hogy előfordult zsarolás vele vagy környezetében. A korrupciós formák előfordulása Vesztegetés Zsarolás (N=950) (N=998) 22% 13%
A továbbiakban – az irodalmi áttekintésben összefoglaltak alapján – elsőként azt vizsgáljuk meg, hogy milyen mértékben elterjedt ez a fajta gyakorlat a társadalom egyes csoportjai körében. Ez a kérdés, azaz a korrupció – bármilyen fajtájának – elterjedtsége lényeges lehet abból a szempontból, hogy mennyire hatja át a mindennapi életet, mennyire ássa alá a vonatkozó normákat, értékeket, s ily módon mennyire valószínűsíti a korrupt magatartást.
A korrupció lakossági percepcióját európai összehasonlításban tárgyalja KELLER-SIK (54. lj.). Az alábbiakban elemzett adatok forrása: Társadalomkutatási Informatikai Egyesülés. TÁRKI Omnibusz 2008/05. 2008. Budapest: TÁRKI Adatbank. Mintavétel (N=1010): többlépcsős, arányosan rétegzett, valószínűségi mintavétel. A rétegenként lekérdezendő személyek számának meghatározását követően a minta konkrét kialakításához véletlen sétás módszert alkalmaztak. Az adatelemzést során négydimenziós – nem, kor, iskolai végzettség, településtípus – súlyozást alkalmaztunk, a standard hiba nagysága N=1010 esetén legfeljebb 1,57 százalékpont. 70 Lásd SZÁNTÓ – TÓTH – VARGA (24. lj.) 7. 71 Lásd KELLER – SIK (54. lj.) 175. 68 69
19
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
Összességében vizsgálva a kutatás keretében felmért korrupciós formákat megállapítható, hogy a korrupció által érintett népesség aránya mindösszesen 26% az alábbiak szerint: 5% a csak zsarolás, 13% a csak vesztegetés, és 8% azok aránya, akikkel, vagy akik környezetében előfordult a külső korrupció mindkét formája: A korrupciós formák együttes előfordulása (N=942) Kértek már valamelyik hatóság- Igen nál csúszópénzt Öntől vagy vaNem lamelyik ismerősétől? Összesen
Előfordult-e már, hogy valamelyik ismerőse felajánlást tett tisztségviseÖssz. lőknek/hivatalnokoknak? Igen Nem 8%
5%
13%
13%
74%
87%
21%
79%
100%
A továbbiakban – egy új változóban összevonva a külső és belső korrupció előfordulását – azt vizsgáljuk, hogy a korrupciós érintettség milyen esetleges különbségeket mutat társadalmi-demográfiai jellemzők szerint. Nemek tekintetében statisztikailag is igazolható (Chi2=4; p=0,045) mértékben magasabb a korrupció általi érintettség a férfiaknál (29% a teljes mintában jellemző 26%-hoz, illetve a nőkre jellemző 23%-hoz képest): Korrupciós Korrupció általi érintettérintettség… ség nemek szerint (N=942) …nincs …van Férfi 71% 29% Nő 77% 23% Teljes mintabeli arány 74% 26%
Össz. 100% 100% 100%
A korrupciós esetek által érintett népesség átlagéletkora lényegesen (F=13; p=0,000; t=3,6; p=0,000) alacsonyabb; 44 év a másik almintára jellemző 49 évhez képest, s az életkori kvintilisek alapján számított előfordulási arányok alapján (is) megfogalmazható, hogy az aktívkorúak esetében magasabb (Chi2=18; p=0,001) a korrupciós érintettség: Korrupciós Korrupciós érintettség életkoérintettség… ri kvintilisek szerint (N=942) …nincs …van 18-31 éves 71% 29% 32-40 éves 68% 32% Életkor 41-53 éves 70% 30% kvintilisek 54-64 éves 76% 24% 65 év felett 85% 15% Teljes mintabeli arány 74% 26%
Össz. 100% 100% 100% 100% 100% 100%
20
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
Az iskolai végzettség emelkedésével folyamatosan, statisztikailag szignifikáns mértékben (Chi2=15; p=0,001) növekszik a korrupcióval kapcsolatba kerülők aránya: a legfeljebb alapfokú iskolai végzettséggel rendelkezők esetében a korrupciós érintettség aránya átlag alatti (21%), a legalább középfokú iskolai végzettségtől azonban már átlag feletti mértékű ez az arány (rendre 31% és 35%)72: Korrupciós Korrupciós érintettség életkori kvintilisek érintettség… szerint (N=941) …nincs …van alapfok 79% 21% Iskolai végzettség középfok (érettségi) 69% 31% kategóriák felsőfok (szakképz., techn. is) 65% 35% Teljes mintabeli arány 74% 26%
Össz. 100% 100% 100% 100%
Településtípusok szerint – bár statisztikailag nem szignifikáns (Chi2=7; p=0,062), azért érdekes adatként – megállapítható, hogy kizárólag a fővárosi válaszadók esetében jellemző a teljes mintabeli arányt jelentősebben meghaladó mértékű korrupciós érintettség (34%): Korrupciós érintettség településtípusok szerint (N=942) Budapest megyeszékhely Településtípus város község Teljes mintabeli arány
Korrupciós érintettség… …nincs …van 66% 34% 78% 22% 75% 25% 74% 26% 74% 26%
Össz. 100% 100% 100% 100% 100%
A foglalkozás jellege – természetesen – jelentősen (Chi2=38; p=0,000) differenciál a korrupcióval való érintettség tekintetében73: a vállalkozók kiemelkedő mértékben (59%) felülreprezentáltak, s a másik markáns összefüggés, hogy a munkanélküliek és – az életkor esetében fentebb regisztrált összefüggéssel összhangban – a nyugdíjasok esetében a legalacsonyabb az arány (rendre 24% és 18%):
A vonatkozó elemszám a súlyozás által kapott tizedestörtek kerekítése miatt tér el a korábbiakban jellemzőtől. 73 Az összehasonítást a rendkívül alacsony elemszámú kategóriák (alkalmi munkákból, megbízásokból él; 7 fő; egyéb: 13 fő) kivételével végezzük. 72
21
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
Korrupciós Korrupciós érintettség településtípuérintettség… sok szerint (N=926) …nincs …van Önálló, vállalkozó, saját 41% 59% vállalkozásában dolgozik Alkalmazott 71% 29% Foglalkozás Tanuló 72% 28% jellege Gyes, gyed, gyet 74% 26% Munkanélküli 76% 24% Nyugdíjas 82% 18% Teljes mintabeli arány 74% 26%
Össz. 100% 100% 100% 100% 100% 100% 100%
Szignifikáns kapcsolat mellett (Chi2=17; p=0,000) nem a közalkalmazottak esetében jellemző kiemelkedően magas korrupciós érintettség (27%); hanem éppen ellenkezőleg a nem közalkalmazottaknál mutatható ki a teljes mintára jellemzőnél74 magasabb arány (29%): Korrupciós érintettség és közalkalmazotti státus (N=848) Köztisztviselő, közalkalmazott Állami, önkormányzati vállalat alkalmazottja Más helyen dolgozik/dolgozott Teljes mintabeli arány
Korrupciós érintettség… Össz. …nincs …van 73% 27% 100% 86%
14%
100%
71% 75%
29% 25%
100% 100%
A korrupciós potenciál törésvonalai Az adatelemzés folytatásaként a társadalomban fellelhető korrupciós képesség különbségeinek feltárására teszünk kísérletet oly módon, hogy a vesztegetés előfordulási mintázatait vizsgáljuk az előbbiek analógiájára. Ez érdekes lehet, amennyiben feltételezzük, hogy a korrupciós gyakorlat az ügyek (kedvezőbb, gördülékenyebb) elintézésének egyik módja, lehetősége, s továbbá hogy ezen lehetőség – mint tőke, erőforrás – eloszlása egyenlőtlenségekkel terhelt. Nemek tekintetében nem mutatható ki statisztikailag jelentős különbség (Chi2=3; p=0,092) a korrupció kezdeményezésének mértékében; a nők esetében két százalékponttal alacsonyabb (20%), a férfiak esetében pedig ugyanennyivel magasabb (24%) a vesztegetési kezdeményezés előfordulása a teljes mintabeli arányhoz (22%) képest:
A korábbiakhoz képest az 1 százalékpontnyi eltérés a súlyozott adatok használatából fakadó törtszámok kerekítéséből származik.
74
22
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
Korrupciós potenciál Korrupciós potenciál… nemek szerint (N=950) …nincs …van Férfi 76% 24% Nő 80% 20% Teljes mintabeli 78% 22% arány
Össz. 100% 100% 100%
Életkor szerint azonban lényeges (F=12; p=0,001; t=4,3; p=0,000) eltérés van a korrupciós potenciállal rendelkezők és nem rendelkezők között: előbbiek fiatalabbak; átlagéletkoruk 43 év, utóbbiaké 49 év. Az életkori kvintilisek szerinti bontásban számított előfordulási gyakoriságok felfelé haladva fokozatosan és jelentősen csökkennek; 53 éves kor alatt a teljes mintabeli arányt (22%) meghaladó mértékben (24-27%) mutatható ki a korrupciós potenciál (az összefüggés szignifikáns; Chi2=24; p=0,000): Korrupciós potenciál életkor kvintilisek szerint (N=950) 18-31 éves 32-40 éves Életkor 41-53 éves kvintilisek 54-64 éves 65 év felett Teljes mintabeli arány
Korrupciós potenciál… …nincs …van 74% 27% 73% 27% 76% 24% 80% 20% 91% 9% 78% 22%
Össz. 100% 100% 100% 100% 100% 100%
Szintén markáns különbség (Chi2=14; p=0,001) mutatható ki az iskolai végzettség tekintetében; annak növekedésével ugyanis egyre valószínűbb a korrupciós potenciál megléte, s a fő törésvonal az érettséginél található – itt ugyanis tíz százalékpontnyival nő (27%-ra) a vesztegetés előfordulási gyakorisága a legfeljebb alapfokú végzettségűek esetében mért értékhez (17%) képest: Korrupciós Korrupciós potenciál iskolai végzettség potenciál… szerint (N=950) …nincs …van alapfok 83% 17% Iskolai végzettség középfok (érettségi) 73% 27% kategóriák felsőfok (szakképz., techn. is) 72% 28% Teljes mintabeli arány 78% 22%
Össz. 100% 100% 100% 100%
23
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
A legjelentősebb – kimagasló – mértékben (Chi2=11; p=0,011) a Budapesten lakók rendelkeznek korrupciós potenciállal (31% a 22%-hoz képest), a többi településkategória esetében legfeljebb a teljes mintabeli értékkel azonos a vesztegetés előfordulása: Korrupciós potenciál településtípusok szerint (N=949) Budapest megyeszékhely Településtípus város község Teljes mintabeli arány
Korrupciós potenciál… …nincs …van 69% 31% 82% 18% 81% 19% 78% 22% 78% 22%
Össz. 100% 100% 100% 100% 100%
A foglalkozás jellege tekintetében ebben az esetben is markáns és statisztikailag jelentős (Chi2=36; p=0,000) eltérés van75: az önállók, vállalkozók körében a teljes mintabeli arányhoz (21%) képest több mint kétszeres (48%) a vesztegetés elterjedtsége, s a nyugdíjasok kivételével minden vizsgált kategória esetében valamelyest átlag feletti (23-24%) a korrupciós potenciál mértéke:
Korrupciós potenciál és a foglalkozás Korrupciós potenciál… jellege (N=931) …nincs …nincs Önálló, vállalkozó, saját 52% 48% vállalkozásában dolgozik Tanuló 75% 25% Foglalkozás Alkalmazott 76% 24% jellege Munkanélküli 76% 24% Gyes, gyed, gyet 78% 23% Nyugdíjas 87% 13% Teljes mintabeli arány 79% 21%
Össz. 100% 100% 100% 100% 100% 100% 100%
A korrupció megítélése A vesztegetéssel kapcsolatosan76 18 fő nem adott értékelhető választ (12 fő nem tudta megítélni a kérdést, 4 fő egyéb választ jelölt – melyeket nem tartalmaz az adatbázis –, s 2
Az összehasonítást ebben az esetben is a rendkívül alacsony elemszámú kategóriák (alkalmi munkákból, megbízásokból él; 7 fő; egyéb: 13 fő) kivételével végezzük. 76 A korrupció országos felmérésben vizsgált két fajtájának megítélését mérő változók válaszkategóriái részben eltérőek és az adatbázisban ellentétes sorrendben kódoltak. 75
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
24
eset hiányzó adat). Az érvényes választ adók többsége (69%) elítéli, egy negyedük nem helyesli, de érthetőnek tartja, s mindössze 7% teljes mértékben megengedő77. A zsarolásról összesen 23 fő nem alkotott releváns véleményt (17 fő nem tudja, 3 fő az egyéb választ jelölte, 2 eset hiányzó adat). A relevánsan nyilatkozók többsége (61%) büntetendőnek tartja a hivatalnokok, tisztségviselők korrupt viselkedését, 7% érthetőnek tekinti, s további 32% is csak erkölcsileg kifogásolja, de nem büntetné: Vesztegetés Zsarolás Ha pénzt kérnek tisztségviHogyan vélekedik a tisztségvisemegítélése megítélése selők/hivatalnokok az "ügy" lőknek/hivatalnokoknak tett felkedvezőbb elbírálása érdeajánlásokról, melyek az "ügy" ked- GyakoGyako% % kében, erről Ön hogyan vévezőbb elbírálására irányulnak? riság riság lekedik? (1;) egyáltalán nem tartom elítélen(3;) nem tartom elítélendő66 7 68 7 dőnek nek, meg lehet érteni (2;) erkölcsileg kifogásolha(2;) nem helyes, meg lehet érteni 246 25 319 32 tó, de nem tartom büntetendőnek (3;) nem szabadna, hogy ilyen meg(1;) nem fogadható el, bün680 69 599 61 történjen tetendőnek tartom Összesen 992 100 987 100 Összesen
Az adatok alapján tehát a magyar társadalom az intézményi korrupcióval; a hivatalnokok, tisztségviselők által kezdeményezett zsarolással kapcsolatosan megengedőbb (39%), mint a kliensek által kezdeményezett korrupciós formával (32%). A korrupció vizsgált két formájával kapcsolatos attitűdök stabilan (Chi2=144; p=0,000) egybehangzóak abban a tekintetben, hogy aki az egyik típussal kapcsolatosan megengedőbb, az a másik típusról is dominánsan azonos véleményt alkot: a – mindkét változó vonatkozásában kiszámított – esélyhányados 5,6; azaz ötször nagyobb az esélye, hogy ha valaki a vesztegetés vonatkozásában megengedő, akkor a zsarolással kapcsolatban is, és fordítva: A korrupciós formák meg- Zsarolással kapcsolatos Esélyattitűd ítélésének egységessége Esély(megengedő) hányados (gyakoriság) elítélő megengedő Össz. elítélő 491 178 669 0,36 5,63 Vesztegetéssel kapcsolatos at- megengedő 100 204 304 2,04 titűd Összesen 591 382 973 0,65 Esély(megengedő) 0,20 1,15 0,45 Esélyhányados 5,63 -
77
Az összesített megoszlás a súlyozásból fakadó törtszámok kerekítése miatt nem 100%.
25
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
Összességében a mintát lényegében félbeosztja a korrupciós formákkal kapcsolatos együttes attitűd eloszlása, hiszen a válaszadók fele ezen negatív magatartási mód mindkét formájával szemben intoleráns, s másik fele megengedő az alábbiképpen: 21% mind a vesztegetés, mind a zsarolás tekintetében elfogadó, 18% csak a zsarolással, 10% pedig csak a vesztegetéssel kapcsolatosan: A korrupciós formákkal kapcsolatos Zsarolással kapcsoattitűdök alapján képzett véleménylatos attitűd típusok megoszlása elítélő megengedő (N=973) elítélő 50% 18% Vesztegetéssel kapcsolatos attitűd megengedő 10% 21% Összesen 61% 39%
Össz.
69% 31% 100%
Az elemzés további részében a válaszok kombinációi alapján létrehozott új dichotóm változót elemezzük, mely az elítélő véleménnyel rendelkezőket (50,5%) különíti el a megengedőktől (49,5%). A teljes mintában tehát 0,98 az esélye annak, hogy találunk egy megengedő véleménnyel rendelkező személyt, ami a férfiak körében szignifikánsan (Chi2=6; p=0,018) magasabb (1,15), a nők esetében pedig az elutasító attitűd a jellemzőbb: A korrupció megítélése nemek szerint (N=972) Férfi Nő Összesen
A korrupció bármely formájával kapcsolatos véleÖssz. Esély(megengedő) mény… …elítélő …megengedő 46% 54% 100 1,15 54% 46% 100 0,85 51% 49% 100 0,98
Az elítélő attitűddel rendelkezők átlagéletkora lényegesen (F=0,3; p=0,587; t=4,2; p=0,000), közel öt évvel magasabb a megengedő véleményt valló népességhez képest (rendre 50 év és 45,5 év). Ugyancsak szignifikáns különbség (Chi2=20; p=0,000) mutatható ki életkorkvintilisek szerint; az idősebb generációk felé haladva a teljes mintára jellemző, illetve annál alacsonyabb a megengedő attitűd előfordulása, a negyven év alattiak esetében azonban 1,3 az esélye, hogy találunk elfogadó véleményt valló lakost:
26
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
A korrupció megítélése A korrupció bármely életkorkvintilisek sze- formájával kapcsolatos vélemény… rint (N=971) …elítélő …megengedő 18-31 éves 43% 57% 2-40 éves 42% 58% Életkor 41-53 éves 56% 44% kvintilisek 54-64 éves 51% 49% 65 év felett 61% 39% Összesen 50% 50%
Össz. Esély(megengedő) 100% 100% 100% 100% 100% 100%
1,34 1,37 0,78 0,98 0,65 0,98
A felsőfokú iskolai végzettség jelentős (Chi2=12; p=0,003) határnak tűnik a korrupció megítélése kapcsán, mivel ezen magas iskolai végzettséggel rendelkezők esetében a teljes mintában jellemző értékhez képest lényegesen alacsonyabb a megengedő attitűd előfordulásának esélye (0,57)78, míg a legfeljebb érettségivel rendelkezők esetében ez rendre magasabb: A korrupció megítélése iskolai végzettség szerint (N=971) Iskolai végzettség kategóriák
alapfok középfok (érettségi) felsőfok (szakképz., techn. is) Összesen
A korrupció bármely formájával kapcsolatos vélemény… …elítélő …megengedő 48% 52% 49% 51% 64% 36% 50% 50%
Össz. Esély(megengedő) 100% 100% 100% 100%
1,09 1,04 0,57 0,98
A legnagyobb eséllyel Budapesten (1,49), valamint a községekben (1,33) találunk olyan lakost, aki nem ítéli el a korrupciót, s ez a megyeszékhelyeken a legkevésbé valószínű (0,54) (az összefüggés szignifikáns: Chi2=38; p=0,000):
A korrupció megítélése településtípus szerint (N=972) Budapest megyeszékhely város község Összesen
A korrupció bármely formájával kapcsolatos vélemény… …elítélő …megengedő 40% 60% 65% 35% 51% 49% 43% 57% 51% 49%
Össz. Esély(megengedő) 100% 100% 100% 100% 100%
1,49 0,54 0,98 1,33 0,98
Ezen eredmény részben talán magyarázható a diplomások válaszában esetlegesen feltételezhető megfelelési törekvéssel, szándékkal.
78
27
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
A foglalkozás jellege tekintetében nincsen jelentős különbség (Chi2=10; p=0,078) a korrupcióról alkotott véleményekben, azonban az megfogalmazható, hogy a munkanélküliek, az alkalmazottak, és a kisgyermeket nevelők (gyes, gyed, gyet megélhetési forrással rendelkezők) esetében valamelyest magasabb a megengedő attitűd: A korrupció megítélése településtípus szerint (N=953) Munkanélküli Alkalmazott Gyes, gyed, gyet Foglalkozás Önálló, vállalkozó, saját jellege vállalkozásában dolgozik Tanuló Nyugdíjas Összesen
A korrupció bármely formájával kapcsolatos vélemény… …elítélő …megengedő 44% 56% 47% 53% 48% 53%
Össz. Esély(megengedő) 100% 100% 100%
1,26 1,13 1,11
49%
51%
100%
1,04
52% 58% 51%
48% 42% 49%
100% 100% 100%
0,93 0,73 0,97
A köztisztviselők és az állami, önkormányzati vállalatok alkalmazottai jellemzően (Chi2=12; p=0,003) inkább elítélik a korrupciót, s a más munkahelyen dolgozók esetében magasabb a megengedő vélemény előfordulásának esélye (1,12)79: A korrupció bármely Korrupcióval kapcsolatos attiformájával kapcsolatos tűdök és közalkalmazotti státus vélemény… (N=879) …elítélő …megengedő Köztisztviselő, közalkalmazott 65% 35% Állami, önkormányzati vállalat 56% 44% alkalmazottja Más helyen dolgozik/dolgozott 47% 53% Összesen 51% 49%
Össz. Esély(megengedő) 100%
0,55
100%
0,79
100% 100%
1,12 0,96
Statisztikailag nem jelentős (Chi2=0,7; p=0,397), azonban némi különbség van a korrupció által érintettek és nem érintettek között a probléma megítélésében: a korrupció által érintettek körében nagyobb arányban fordul elő a megengedő attitűd80:
Ebben az esetben is számolni lehet a válaszadók esetleges megfelelési szándékával. Azok esetében, akik környezetében előfordult már vesztegetés, a megengedő véleményt vallók aránya 56%, a zsarolás áldozatai esetében pedig a többség (52%) elítéli a korrupciót.
79 80
28
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
A korrupció bármely Korrupcióval kapcsolaformájával kapcsolatos tos attitűdök és közalvélemény… kalmazotti státus (N=907) …elítélő …megengedő 51% 49% Korrupciós érin- …nincs tettség… …van 47% 53% Összesen 50% 50%
Össz. Esély(megengedő) 100% 100% 100%
0,97 1,11 1,01
„A korrupció értékessége” és a korrupciós szituáció csapdája Az adatok alapján jelentős mértékben megkönnyíti a korrupt viselkedés az ügyek elintézését, hiszen amennyiben valaki felajánlást tesz hivatalnoknak, ügyintézőnek, az esetek nagy többségében, 80%-ában kedvezően rendeződik el a kérdéses ügy – másképpen megfogalmazva: a vesztegetés esetében négyszer nagyobb az esélye a pozitív kimenetelnek. Amennyiben a hivatalnok, tisztségviselő maga kezdeményezi a tranzakciót, s igyekszik megzsarolni ügyfelét az ügy sikeresebb „elintéződését” kínálva, akkor szintén érdemes engedni a követelésnek, hiszen közel háromszor nagyobb eséllyel lesz pozitív az ügy kimenetele: Kedvezően Vesztegetés Zsarolás rendeződött Gyak. % esély Gyak. % esély el az ügy? Igen 135 80 4,10 85 74 2,83 Nem 33 20 0,24 30 26 0,35 Össz. 168 100 115 100 Hiányzó adat 842 895 Összesen 1010 1010 Megfogalmazható ugyanakkor az is, hogy ügyintézés során, vesztegetés nélkül csak közel egy negyednyi az esélye az ügy kedvező kimenetelének, s ha az ügyintéző, tisztségviselő nem tesz zsarolási ajánlatot, ugyanez az esély csak egy harmadnyi.
A korrupciós szituációra jellemző, hogy nagyban segíti az ügyek kedvező elintézését a korrupt viselkedés kombinálása: amennyiben kedvezően rendeződött el egy vesztegetési ügy, úgy közel négyszer nagyobb eséllyel rendeződik el kedvezően egy zsarolási helyzet. Illetve ha egy zsarolás révén elintézett ügy sikeres volt, az több mint nyolcszorosára növeli egy vesztegetési ügy sikerességét is. Összességében öt és félszer nagyobb az esélye annak, hogy kedvezően intéződik el egy ügy, ha a külső korrupció mindkét formája sikeres volt (Chi2=7; p=0,008):
29
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
Az ügyek sikeres „elintéződése” korrupció révén (gyakoriság) Kedvezően rendeződött Igen el az ügy a vesztegetésnek köszönhetően? Nem Össz. Esély(igen) Esélyhányados
Kedvezően rendeződött el az ügy a zsarolásnak EsélyEsély(igen) köszönhetően? hányados Igen Nem Össz. 43
11
54
3,91
5,47
5 48 8,60 5,47
7 18 1,57 -
12 66 -
0,71 -
-
Érdekes és jelentős (Chi2=157; p=0,000) összefüggés, hogy azok, akik környezetében már történt hatóság felől érkező korrupciós ajánlat (zsarolás), maguk, illetve környezetük is – esetlegesen erre válaszként – lényegesen magasabb arányban (65%) hajlamosak vesztegetési ajánlatot tenni. Azaz létezni látszik egy afféle csapdaszituáció, hogy a megzsaroltság ténye jelentősen; több mint tízszeresen növeli a vesztegetési hajlandóságot:
A vesztegetési hajlandóság a zsaroltság függvényében (N=942) Kértek már valamelyik hatóságnál csú- Igen szópénzt Öntől vagy valamelyik ismerősé- Nem től? Összesen
Előfordult-e már, hogy valamelyik ismerőse vesztegetési céllal felEsélyajánlást tett tisztségviselőknek, hi- Esély(igen) hányados vatalnokoknak? Igen Nem Össz 65%
35%
100%
1,82
10,37
15%
85%
100%
0,18
-
21%
79%
100%
0,27
-
Ehhez kapcsolódóan, amennyiben továbbmenve egy megzsarolt helyzetben vesztegetési ajánlatot tesz valaki, ügye – bár statisztikailag nem szignifikáns, de azért magasabb (Chi2=0,1; p=0,717) – 1,15-ször nagyobb eséllyel rendeződik el kedvezően: Kedvezően renA megzsarolt helyzetben tett vesztegetés deződött el a sikeressége vesztegetési ügy? (N=166) Igen Nem Össz. Kértek már valamelyik hatóságnál Igen 81% 19% 100% csúszópénzt Öntől vagy valamelyik Nem 79% 21% 100% ismerősétől? Összesen 80% 20% 100%
Esély
Esélyhányados
4,23
1,15
3,67
-
3,88
-
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
30
S végezetül a kör bezárulni látszik abban a tekintetben, hogy azok, akik környezetében már előfordult vesztegetés – esetlegesen önigazolásképpen, a kognitív disszonancia feloldása81 érdekében (is) –, statisztikailag is jelentős mértékben (Chi2=10; p=0,002) megengedőbb attitűdöt képviselnek; közel 1,7-szer nagyobb eséllyel lesznek elnézőek a vesztegetéssel szemben: A vesztegetés „ön- Vesztegetéssel kapcsolatos atEsélytitűd… igazoló” megítélése Esély(megengedő) hányados (N=934) …elítélő …megengedő Össz. Előfordult már nem 71% 29% 100% 0,42 1,68 vesztegetés 59% 41% 100% 0,70 környezetében igen Összesen 68% 32% 100% 0,47 -
Az adatelemzések következtetései Az áttekintett bűnügyi statisztikák hosszú idősora alapján a (1.) rendszerváltozáskor statisztikailag csökkent, azt követően azonban folyamatosan növekvő arányú a – felderített – korrupciós bűncselekmények aránya. A korrupció – állami szektort érintő, 2010-re vonatkozó – szakmai percepciója (2.) Magyarországot Jordániával és Szaúd-Arábiával sorolja azonos helyre (50. legkevésbé korrupt ország), értékét (CPI=4,7) tekintve pedig az utóbbi évek vonatkozásában jelentős romlást mutat. (3.) A közép-kelet-európai térség posztszocialista országaihoz mérten Magyarország pontszáma jóval magasabb az átlagnál, s így a harmadik legkevésbé korruptnak tekintett ország. (4.) Az EU-csatlakozás évében, illetve azt követően a hazai állami szektor korrupciós érintettségének megítélése – tendenciájában – romlott. A korrupció – lakosság által érzékelt illetve bevallott – elterjedtségével kapcsolatban megfogalmazható, hogy (5.) jelentősebb mértékűnek mutatkozik a vesztegetés a zsaroláshoz képest (rendre 22% és 13%), s hogy a vizsgált két korrupciós forma együttes jelenléte a társadalom egy negyedét (26%) érinti (közel egy tizednyi; 8% azok aránya, akiknél a külső korrupció mindkét formája megtalálható). A társadalmi jellemzők tekintetében (6.) a férfiak, jellemzően az aktív életkorban lévők (18-53 évesek), a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők (már érettségitől), a vállalkozók és a nem közalkalmazottak esetében mutatható ki statisztikailag is jelentősen magasabb arányban a korrupció elterjedtsége. Emellett említésre méltó, hogy (7.) településtípusok tekintetében kizárólag a fővárosi válaszadók esetében jellemző a teljes mintabeli arányt jelentősebben meghaladó mértékű korrupciós érintettség. A korrupció önigazolásáról, ezzel kapcsolatosan a kognitív disszonancia leküzdésének lehetőségéről lásd KENDE Péter: „A személyes integritás esélyei korrupciós viszonyok között” = GOMBÁR et al. (28. lj.) 88-104.
81
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
31
Amennyiben úgy tekintünk a korrupcióra, mint olyan erőforrásra, melynek segítségével lehetővé válik valaminek a megtétele, (8.) úgy ezen – vesztegetés formájában megragadható, a vizsgált korrupciós típusok közül eleve nagyobb arányban jelen lévő (22% a 13%os zsaroláshoz képest) – erőforrással („korrupciós potenciál”) statisztikailag is kimutathatóan magasabb arányban rendelkeznek az aktív korúak, a legalább érettségizettek, a Budapesten lakók, valamint a vállalkozók. A korrupció mindkét vizsgált formáját a társadalom többsége elítéli, s (9.) a megengedő attitűd az intézményi korrupcióval (a hivatalnokok, tisztségviselők által kezdeményezett zsarolással) kapcsolatosan magasabb (39%), de a kliensek által kezdeményezett vesztegetést is a válaszadók egy harmada (32%) legalább érthetőnek tekinti. A lakosság tehát a korrupciónak a társadalomban jelentősebb mértékben jelen levő formáját (vesztegetés) ítéli el nagyobb mértékben. A korrupció egyes formáiról alkotott vélemények (10.) következetesek abban a tekintetben, hogy aki a vesztegetést elítéli, az a zsarolást is, és fordítva. A korrupcióról összességében megfogalmazott vélemények alapján (11.) a népesség fele elítélő, másik fele megengedő (21% mind a vesztegetés, mind a zsarolás tekintetében elfogadó), s a toleráns attitűd többségében a férfiak, a fiatalabbak (40 év alattiak), az alacsony iskolai végzettségűek (legfeljebb érettségi), a fővárosiak valamint a községi lakosok, és a nem közalkalmazottak körében fordul elő szignifikánsan magasabb arányban. A problémaérzékenységet nem befolyásolja jelentősen a foglalkozás jellege, sem a korrupciós érintettség, bár (12.) az önigazolás mechanizmusa működni látszik, amennyiben a korrupció által érintett válaszadók esetében nagyobb arányban fordul elő a megengedő attitűd. Az adatok alapján a korrupt viselkedés bármely formája az ügyek hatékonyabb elintézését teszi lehetővé (13.): a vesztegetés esetében négyszer, a zsarolás esetében pedig közel háromszor nagyobb az esélye az ügy kedvező elintéződésének. Érdemes lehet tehát élni a korrupciós lehetőséggel az ügyintézés során – s nemcsak hogy érdemes, hanem szükséges is, hiszen az előbbi megállapítás egyenértékű azzal, hogy (14.) vesztegetés nélkül csak közel egy negyednyi az esélye az ügy kedvező kimenetelének, s ha az ügyintéző, tisztségviselő nem tesz zsarolási ajánlatot, ugyanez az esély csak egy harmadnyi. A korrupció egyik formájának sikeressége – azonos érintett személy esetében – egyfajta ’multiplikátor’ hatással van a másik forma hatékonyságára (15.), amennyiben ha valakinek kedvezően rendeződött el egy vesztegetési ügye, úgy közel négyszer nagyobb esélylyel rendeződik el kedvezően egy zsarolási helyzete, s fordítva; ha egy zsarolás révén elintézett ügy sikeres volt, az több mint nyolcszorosára növeli egy vesztegetési ügy sikerességét is – ugyanazon személy esetében. Összességében öt és félszer nagyobb az esélye annak, hogy kedvezően intéződik el egy ügy, ha a külső korrupció mindkét formája sikeres volt. A korrupció csapdajellegét látszik alátámasztani az az összefüggés, mely szerint (16.) azok, akik környezetében már történt hatóság felől érkező korrupciós ajánlat (zsarolás), maguk, illetve környezetük több mint tízszer nagyobb eséllyel bocsátkoznak vesztegetésbe (válnak kezdeményezővé). Továbbá ekkor (17.) nagyobb – bár statisztikailag nem
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
32
szignifikáns – eséllyel (1,15) rendeződik el ügyük kedvezően, valamint (18.) ezen, „vesztegetés által érintett réteg” tagjai jelentősen magasabb mértékben tanúsítanak elnéző attitűdöt a külső korrupció ezen formája vonatkozásában.
