Nemzetközi Ökumenikus Tábor, Tiszadob, 20o08.
XIX. évfolyam, egyetlen szám
Az utolsó első cikk Több mint sok cikket kezdtünk már azon sopánkodva, vagy éppen poénkodva, hogy „ez volt az utolsó, amikor Tiszadobon, és az utolsó, amikor ebben a formában” sikerült megszervezni a nemzetközi ökumenikus tábort. Sláger már évek óta ez az „utolsózás”, és nem tudjuk, nem tévedünk-e most, amikor azt kell írnunk, hogy tényleg ez volt az utolsó Tiszadob. Csak így: Tiszadob. Utóvégre az elmúlt évek folyamán fogalommá érett ez a név: a helyszín mellett közösséget, hangulatot is jelent, és főleg utóbbi kettőn a hangsúly. Ezért kérdezhetünk olyanokat, hogy ha lesz, hol lesz a következő Tiszadob. Reménykedni, sajnálkozni, ihletett estéken nosztalgiázni – és ezt újságba írni – kissé meddő volna, nem is tesszük ezt. Amiről ebben a lapban olvashattok, az nem Atlantiszadob hullámsírba való drámai alásüllyedése, elsiratása, hiszen mi is történt ezen a héten: egymást erősítő együttlétben telt el néhány nap, amit reméljük, minél többen feltöltődésként éltünk meg, úgy hogy lelkiekben feltankolva, boldogan térhetünk haza. Az idei tábor a boldogság kérdését járta ugyanis körül a boldogmondások mentén. Hallhattunk kicsit nehezebben emészthető előadásokat, de a boldogsághoz magához talán közelebb vezetett a csoportfoglalkozások gyakorlati jellege. Elvégre más tudni valamit, mint csinálni, megélni.
Utolsó tiszadobi lapként összeszedtük néhány tábori ősgumimaci legjellemzőbb élményeit, amelyeket különálló mellékletben adunk közre. Egyébként a tiszadobi sajtós hagyományokhoz híven lefényképeztünk és megírtunk mindent, amit csak tudtunk a tábori életből, olyanokat persze, amik beférnek az újságba. Előadásokról, csoportfoglalkozásokr ól ugyanúgy beszámolunk tehát, mint a féllegitim tevékenységekről: éjjeli nótázásokról, meredek, mégis közösségerősítő csínyekről, magyarán szivatásokról. Hiszen emberek vagyunk mi is, még ha „tökéletes” (???) atlantiszadobiak is. Bár éppen mindent nem írhattunk meg, múltról és jelenről van ezeken az oldalakon elég. Hadd szóljunk hát a jövőről is néhány szót. Mint a jövő általában, Tiszadobé is ködös. A tábor vezetősége gyűlésein hosszan vitatta a továbblépés lehetőségeit; a bizonytalanságban a változtatás szükséges volta az egyedüli biztos pont. Nem tudjuk, lesz-e pót-Tiszadob, új-Tiszadob, ha igen, milyen lesz, hol lesz. Igény volna rá, csakhogy a körülmények átalakulást sürgetnek, bár nem örülne mindenki a hagyományos Tiszadob-fíling megváltozásának. Egyébként meg nem a cél a fontos, hanem az út, amit végigjárunk. np
Csoportfoglalkozások Zenész: A tábori újság száguldó riportere a kastély nagytermében állomásozó zenészeket lepte meg, akiket nagy, sőt egészen nagy, azaz G. Nagy (Laci) munkában talált. A csoport arra törekszik, hogy a vallásos ifjúsági énekek igényes előadására szoktassa az ifjúságot. Boldognak tűntek. Riporterünk kérdésére elmondták, hogy a csoportban eddig nem volt feszültség, de mostmár – miatta – biztosan lesz. Mindenesetre némi feszültség azért érezhető volt a gitárokat összekötő kábelekben. Beszélgetős: A beszélgetős, azaz „leülünk és pihenünk egy nagyot” csoporthoz lépve a száguldó riporter azt a kérdést tette fel, hogy véleményük szerint hány beszélgetéssel lehet boldogságra jutni. Kiderült, hogy a „pihengetés” csak látszat, a csoport komoly filozófiai kérdéseket boncolgat, mint például a tisztaszívűség és kétszínűség, a képmutatás helye és megítélése a társadalom és az egyén szempontjából. A csoportot Kelemen István vezette. Agyagosok: A csoportvezető Kiss Melinda lelkesen mutatja a résztvevők munkáit. Természetesen az ő témájuk is a boldogság. A korosabbak boldog arcokat mintáztak agyagba és gipszbe, az ifjabbak pedig olyan tárgyakat, amelyek kedvesek nekik. Sokan vannak itt először, de Szűcs Máté például ifjú kora ellenére már profi agyagosnak számít. Lendületükre jellemző, hogy már első nap elfogyott az anyag fele. Néptáncosok: A sziporkázó Szűcs Imre vezetette csoport a testmozgásával igyekezett kifejezni valamit a nagybetűs Boldogságból. Noha a technika ördöge őket sem kímélte, a nagyváradszőlősiekre jellemző kitartás végülis célba juttatta őket: megtalálták a múlt évezredből származó kazettákat lejátszani képes magnót, és kis késéssel ugyan, de elkezdhették ropni. Színjátszók: Újságunk riporterét kifejezetten ellenségesen fogadta ez a csoport, és végül ki is kergette annak vezetője. Emiatt sem őt, Laborczi Gézát, sem a csoport tagjait nem kívánja reklámozni a szerkesztőség. Képírók csoportja: A festő csoport mindkét résztvevője meg volt elégedve tevékenységükkel. Kerekes Zsuzsa, a csoport vezetője szerint szomorú, hogy ilyen kevesen rajzolnak-festenek, mivel ez annak is kikapcsolódás, aki nem ért hozzá. Így viszont bensőséges hangulatban alkothattak. Sajnálatos, hogy a csekély érdeklődés miatt nem készülhetett el a betervezett, nagyméretű aszfaltrajz. Fényképész: A szökőkút környékén bóklászó fotósok azt nyilatkozták, hogy csoportjuk élvezetes volt és hasznos, elégedettek voltak Petrikovics Edit csoportvezető munkájával. Szerintük sok hasznos ötletet és tanácsot kaptak, illetve Edit „egy cukorpofi”. Várhatóan a záróesten láthatunk összeállítást a csoport munkáiból. Kisgyermek-megőrző: A kastély lovagtermében Becsky Borbála vállalt kisgyermek-megőrzést. Több apró, ám a kicsik számára élvezetes tevékenység várta a csoporttagokat – színezés, faricskálás, ragasztgatás stb –, hogy aztán összeálljon egy teljes bábszínpad bábokkal-díszletekkel a foglalkozásokon készített mindenfélékből. Éjjeli dalárdások: A féllegitim csoport vezetői a nappali zenés csoportból kerültek ki, a tagok pedig dalos kedvű álmatlanok voltak. Hogy a könnyűzenei számok énekléséből nem lett zajszennyezés, azt az is bizonyítja, hogy akkor sem, és a következő napokban sem kerekedett vihar, de mégcsak csepergő eső sem. Sajtósok: Ennek az összeszokott csapatnak egész heti munkája zörög éppen a kedves olvasó kezében. Mindenütt ott lenni, mindent tudni és mindenről tudósítani lett volna a feladat, ám ezt több tényező is lehetetlenné tette. Meg amellett a szerkesztőségben is emberek voltak.
Kishírek a nagy űrből Anomáliák A Csillagközi Ökumenikus Tábor Transzszilván galaxisból (szelíd űrvízibiciklin) érkező lakói hétfőn különös, eddig nem látott tér- és időanomáliákra lettek figyelmesek. A legszembetűnőbb térbeli rendellenesség az 1x1 méteres gravitációs szingularitások (fekete lyukak) kialakulása a tábori űrbázis főépületében. A lyukak deszkákkal való lefedése inkább ideiglenes megoldásnak számít, de legalább nem szippantják be a táborlakókat. Egy másik, az időt érintő anomáliát (temporális diszkontinuitást) középkori freskóknak a 19. századi kastélyban való feltűnése képezte. Mivel az időutazás fekete lyuk Atlantiszadobon nem vált még gyakorlattá, és a tudományos ismereteink is eléggé felszínesek ilyen tekintetben, a tábor vezetői (helyesen) egy harmadik galaxisból érkezett, magukat freskó-részlet restaurátoroknak nevező idegen faj tevékenységére következtettek. E két anomália majdnem intergalaktikus háború vezetett, a jámbor táborlakóknak viszont sikerült mindössze észérvekkel, a békecsinálás szellemében elűzniük a humanoid restaurátor-alieneket, akik szépen csendesen eltakarodtak. Az is lehet, hogy nincs semmiféle összefüggés a restaurátor-alienek és majdnem az összes parkbeli padnak az eltűnése között. Nem zárható viszont ki az sem, hogy Gabonakörök a kastély kertjében pöszméksugaras transzportereikkel ezek az alienek szippantották fel a padokat az űrbázis parkjából, hogy így élhessék ki nyomorúságos bosszúvágyukat. ka&np
PapmobiLGT
Eltévedt báránykák
„boldogok a vajköpülők, mert boldogok és kész”
A tavalyi rézangyalok jogutódai az idei táboron is rajta hagyták kezük nyomát. Emlékeztetőül, 2007-ben a rézangyalok lefújták az egyik papmobil szélvédőjét tejszínhabbal. A múlt évi angyalos téma ihlette önmegnevezés mintájára idén a vajköpülők tevékenykedtek (lásd a boldogmondást); ezúttal is Sz. Imre református lelkész, LGTSz. Imre így kérte a rendszámot rajongó kárára. Újságunk a személyeskedés gyanúját sem zárja ki, a notórius csoportból ugyanis Székelyhídon L. Gézának ugyancsak másodjára jutott ki. Történt tehát táborunkban, hogy Sz. Imre lelkészünk 73 LGT rendszámot választott mosatlan, amúgy fehér papmobiljára. Miért? Mert egészen egyszerűen azt hitte, hogy az LGT-t 73-ban alapították. Ezt a szégyenteljes csorbát igyekezett a vajköpülő gárda kiköszörülni: szégyentelenül átírták a rendszámot 71-re. Sz. Imre a vajköpülők poénját jól fogadta, habár nehezen vette észre, vagyis nem vette volna észre, ha nem szólnak rá. Mert boldogok a vajköpülők.
np
Csütörtökön késő este három ismeretlen személy egy negyedik ismeretlen személlyel egy ismeretlen, talán bihari rendszámú személygépkocsival útra kelt, hogy a szomjúhozóknak hozzanak néhány dobozzal abból a boldogságot okozó ismeretlen folyadékból, amelyből egyébként minden táborban sok fogy. A táborlakók előtt máig ismeretlen okokból azonban a három plusz egy ismeretlen személy Tiszadob környékén egyetlen cseppel sem talált ebből a mágikus erejű italból. Nem adták viszont fel a reményt, és kerestek, és kutattak, amíg egyszer csak, véletlenül, tehát teljesen váratlanul, azaz hirtelen és meglepő módon Nyíregyházán lyukadtak ki. Amikor a táborlakóknak feltűnt a három plusz egy ismeretlen személy (valamint az égi nedű) gyanúsan hosszas odamaradása, némi morgás támadt, és egy lelkes csapat a keresésükre indult. A késő esti autós kalandtúrának szerencsére nem lett sem ismeretlen, sem ismert károsultja, mindenki, azaz mindenki épségben előkerült a keresés megkezdése utáni első percekben. Az égi nedű rendeltetése pedig, vagyis a doboz tartalma betöltésre került. np
Olvasni veszélyes Már csak azért is, mert általában ezt a műveletet csendben végzi az ember... A csend egy üres és zárható teremmel párosítva végzetes hiba elkövetésére adhat nyomós okot. Történt ugyanis, hogy Papp Béni csendben olvasgatta az eladás céljából kiállított könyveket a nagyteremben, s mikor Dorogi Károly távozásra készült, észlelve a csendet, bezárta a termet, így ítélve Bénit több órai kényszer-olvasásra... kp
K(v)antin-mechanika
Bihariak
(étkezdei matematika) Független hírügynökségek jelentése szerint az idei tábor résztvevői viselkedésében a kutatók sajátos, az EU-ban teljesen ismeretlen vonásokat figyeltek meg: • Megszabott határidők be nem tartása („Ej, ráérünk arra még!”) • Az udvariassági szabályok mellőzése (hogy a morál és a szeretet szintjéről ne is beszéljünk, mert az még az Eu-ban sem általános) • Az éjszakai zajszint egészségtelen, kiskorúaknak különösen káros volta • A tápláló és ízletes étel külalak (szín!) szerinti intoleráns elutasítása Dorogi Károly vezetésével a kutatók szenzációs nyelvészeti összefüggésekre bukkantak, amelyek megmagyarázzák a táborlakók sajátos viselkedésmódjának eredetét. Az elmélet abból a felismerésből indult ki, hogy sok táborlakó a romániai Bihar megyéből jött, vagy származott el, statisztikai adataink szerint (a tábor mintegy fele) 54,6 % (±3,2%). Ez a szó tagadhatatlan azonosságot mutat az indiai Bihar tartomány elnevezésével. Ha ezek után figyelembe vesszük a hinduizmus hatását a – mostmár kétségtelen – szanszkrit gyökerek alapján, nyilvánvaló, hogy mindezen viselkedésformák magyarázata a lélekvándorlásban rejlik. Ezek szerint a táborlakók a szabályok betartását egy következő életükre halasztották, hiszen a tökéletességet úgyis csak a Nirvánában érik majd el, addig meg minek fárasszák magukat? Jobb, ha addig úsznak a taó˙ ban!
A tábori étkezdében két érdekességre figyeltünk fel. Az egyik az ételadagok kimérésében tapasztalt fukarság, ami miatt némelyeknek gulagfílingje támadt, a másik a matematikai torzulások keltette sajátosságok. Azt vettük ugyanis észre, hogy az étkezdében a matematika egészen másképp működik. Ez a másság összefoglalható egyetlen tételben: a számok minden más számmal egyenlőek, csak önmagukkal nem. Például: ha megrendeltünk X adagot, ahol X a táborlakók száma, akkor biztosan Y adag készült, és Z adag fogyott, ahol sem Y sem Z nem egyenlő X-szel. Vagy: ha X órára rendeltük az ételt, mindig akadt Y emberke, aki kaja előtt vagy után a kritikus T időeltolódással jelent meg az étkezdében, ahol Y egy-két tucat és T maximum 50 perc. A kvantinmechanika miatt így morgás támadt, sokan nem tudták megtölteni gyomrukat, mások pedig teljesen le is maradtak az evésről. Vagyis a kvantinmechanika támogatta a táboron kívüli élelmiszerboltokat. np
˙ a”tó” szó bihari nyelvjárás szerinti kiejtése „ taó” mse
Keresztrejtély Z S Z Ú N Y O G K Ö R Ö K
E Z Z E L G V I S Z L Á T
S E B É D J E G Y T Ó Ű N
É L L E P Ó Z A B Ü R M H
D Í Y E Ő H M Z Á R L A T
E D O G M A O S T E J E L
K S Z Á L L R Á L L Ő H Ö
R É T S Ő Z Á G A E R C K
E G É Z A F L M G M S Ű R
M Ú Z A I S Z A P Y Ú T Ő
S C S G Á T L O H A P A P
I L K I C I B I Z I V R Ű
Keresd ki a következő szavakat a bal oldali hálóból: szelídség, türelem, űrvizibicikli, igazság, igazság, Géza, dogma, ebédjegy, elemlámpa, szálás, hajlam, béke, hal, szép, morál, szúnyog, tej, pörkölt, szép, száll, ezzel, zárlat, ellep, ismerkedés, rét, viszlát, iszap, körök, jó, átlag, pap, jel. Keresztül-kasul, vízszintesen, átlósan, jobbra-balra, fel-le, össze-vissza keresd a szavakat, és ne lepődj meg, ha nem csak a fennebb megadott szavakat találod meg.
Bódító anyanyelv A szerkesztőség tagjai egyszercsak azt tapasztalták, hogy bárhová lépnek a tábor területén, szóvirágok nőnek úton-útfélen. Az elvetemültebbnél elvetemültebb szójátékok ugyan kerékbe törik a magyar nyelvet, de kitűnő alapul szolgálnak a hahotázásokhoz. Feljegyeztünk néhány tünetet: - Úgy néz ki, mint Deák-Bill Gyula két lábbal. - Akkor ő a Stabil Gyula?
………. - Van neted??? NETetézd! ………….. - Sörnyűségeket beszélek! ……….. - A papra lehet nézni, de rád nem! ………. - Bocsi bocsi tarka… ………. - Privát gyomor… ……..
- Tábor álljon tőlem! ……. - Sörvendek! ……. - Vallássérült lettem. Ha ön is tapasztalja magán, vagy környezetében élőkön a fertőzés tüneteit, kérjük jelezze, szerkesztőségünkben fogaDóra és titKároly feljegyzi, továbbá s-Emesét is szívesen fogadjuk. ka
Űrkutatás Téged mi tesz boldoggá? Amint megkaptam ama nemes feladatot, hogy egyedül lehetek. Ha valami olyasmit csinálok, ami örömet táborunk apraját-nagyját kifaggassam olyan egyszerű és okoz, nem baj, ha nincs haszna. A táborra vonatkozóan mégis mindannyiunk életét nagyban meghatározó pedig a kis pörkölt tésztával és uborkával.” (Petrikovics kérdésről, hogy mi is az, ami igazán boldoggá teszi őket, Edit) azon nyomban belebotlottam – egészen érthetetlen módon „Az, ha mukodok, csak most épp nem. Boldoggá – Kelemen Annába és Laborczi Gézába, akikkel gyorsan át tesz a rekettyés.” (Pusta Dávid) is sétáltunk a büfébe, hogy „Színezni, némi koffein társaságában üveget festeni szeretek. vitassuk meg az élet nagy [Egyébként van a kérdéseit. Ezen boldogságból] csokis, próbálkozásunk hamar kivis és van egy barbim, kudarcba fulladt, hiszen a amelyiknek le lehet háttérből, éppen akkor, szedni a melltartóját.” mikor Géza azt mondta, (Kamilla, 5) hogy kicsi dolgok tesznek „Szeretek igazán boldoggá - egy szemlélődni, és ha egy potencianövelő szer akármilyen jelentéktelen rádióreklámja így folyt bele összefüggést észreveszek, a beszélgetésbe: „a boldogság kis dolgokon múlik.” annak már nagyon tudok örülni. Különben meg nehéz Komolyra fordítva a szót elmondta, hogy „az dolgok (mind)ezek.” (Nagy Pali) emberi gesztusok, a kicsiben felismert szépség, az igazi, „Az együtt éneklés, együtt nevetés, az, ha békén emberi találkozások. Azok a pillanatok, amikor az ember hagynak, ha épp arra van szükségem és ha valaki szóba áll úgy érzi, hogy amit tett, az összhangban van az isteni velem, ha arra szükségem van.” (Holczman Gergő) renddel. Ha a szabályok nélküli létet át tudod élni.” „Ha nagyon jól el tudok beszélgetni valakivel, A továbbiakban álljanak itt felsorolásszerűen ha jó a kommunikáció.” (Deák-Szebeni Imola) más táborlakók válaszai: „Egy jó horgászat a Tisza parton, jelen „Engem az tesz boldoggá, ha nem kérdeznek pillanatban és bármikor is.” (Dorogi Karesz) hülyeségeket. Ha kiderül, hogy nekem van igazam. És „Sok minden, sok olyan dolgot csinálok, amit Frank Sinatra.” (Kelemen Anna) szeretek: a szakmám, a család, a Talentum, a tábor és nem „A kisfiam, Kristóf, a férjem, Csaba és a utolsó sorban a keresztény hit.” (Tamás Péter Tibor) vendégek elégedettsége.” (Judit a büféből) „Például most boldoggá tenne, ha „Tiszadobra visszatérni mindig egy ugyanolyan, lelki értelemben sikeres tábor boldogság. Áldások, emlékek, barátságok lenne a továbbiakban, mint amilyen a mostani. színhelye. De gyönyörködtet az erdő, a Tisza, És ha az angyalom szeretne annyira, hogy néha a zöld, a víz és a madarak. Nagy öröm vegyen nekem egy sört.” (Gavrucza-Nagy Laci) számomra az egy, nagy lelki család. Eszembe „Ha az unokáim egészségesek és sem jut az ökumené. Mindenkitől tanulok, szépen fejlődnek és én is egészséges vagyok.” kapok valamit. Egyszerűen boldog vagyok (Gavrucza Márta néni) köztetek.” (Szuhánszky István) „Fogalmamsincs… ha barátokkal „Ha a családommal és a vagyok, a fényképezés – habár nem tudok –, szeretteimmel vagyok, vagy ha a kirándulás.” (Lotti) barátaimmal elmegyünk együtt valahová, „ Az egyensúlyállapot, a madáchi szóval ha olyan emberek vesznek körül, értelemben vett ember–Isten–természet …még hogy a pénz akiket szeretek. Vagy ha olyan emberrel harmóniája. Isten irányába nyitott legyen az nem boldogít… találkozom, akin messziről látszik, hogy ember és befogadó, ne erőszakolja meg a ☺ boldog.” (Halász Hajni, 14) természetet, sem a külsőt sem a belsőt, és éljen „Az az örömöm, ha sikerülnek a dolgok és békében embertársaival.” (András Emese) szeretem is csinálni.” (Panna, 9) „A családom, de tényleg. És boldoggá tesz, ha „Ha ajándékokat kapok, új biciklit, ha én hagyják, hogy befejezzem a mondatomat, ha nem húzódik győzök, ha együtt van az egész család és a fürdés.” (Brigi, meg a combom focizás közben.” (Szűcs Imi) 9) „Ha valami olyasmit viszek véghez, amiről azt „Ha együtt van és egészséges a család, és ha azt gondoltam, hogy meghaladja a képességeimet.” (Laborczi látom, hogy önállóan tudnak boldogulni.” (Becsky Dóri) Borbála) „Tényleg nem tudom. Passz. Ez ciki.” (Orsi) „Jézusom! Amikor azt csinálom, amit szeretek, ld azokkal vagyok, akiket szeretek és néha az, amikor
Végünk van Az utolsó oldalon pedig hadd beszéljenek a képek az emlékezetesebb pillanatokról.
Impresszum Főszerk: nagypali Szerkesztők: Kelemen Anna, Laborczi Dóra Korrektúra: András Emese Fényképek: Petrikovics Edit, Holczman Gergő, nagypali További munkatársak: Dorogi Karesz, Kelemen Péter Külön köszönet Benkő-Zonda Misinek.
