B A L O G H ISTVÁN:
Az újratelepített Nyíregyháza első félévszázada (A nyíregyházi bírák évkönyvei) (1753—1803)
Nyíregyháza történetének írója Lukács Ödön, 1886-ban, bőven idé zett, — bár a lelőhelyét nem mondotta meg — a város levéltárában ta lálható feljegyzésből, amely Annales judicum Nyiregyháziensium címet viseli. A könyv címéhez méltóan évről-évre vezetett feljegyzéseket, el beszéléseket tartalmaz, — egyes esetekben sokkal bővebben előadva, mint ahogy az egykorú akták, hivatalos iratok az eseményeket elbeszé lik. Lukács Ödön után mások sem sokat forgatták ezeket az évkönyve ket, egy kisebb cikkben én idéztem belőle, azért, hogy érzékeltessem, milyen bajokkal kellett az idetelepülő szlovák (tirpák) lakosoknak az el ső időkben megbírkózni.(l) A feljegyzések írója, Miskolczy Mátyás, aki a város első jegyzőjét 1776-ban felváltó Dióssy György után lett sorban a harmadik nótárius 1780-ban. Mint jegyző vett részt a Dessewffy-családdal 1803-ban meg kötött első örökváltságért folytatott tárgyalásokon, majd 1816-ban meg írta ennek a váltságnak a történetét, ugyanebben a jegyzőkönyvben. A z addig latin nyelven vezetett feljegyzéseket ez évtől magyar nyelven ír ta, 1825 évvel bezárólag. A z 1826. évi tisztújítás után már csak „eddig volt nótárius"-ként van bejegyezve, mert helyébe Martinyi Sámuelt választották meg. 1827ben a tizenkét szenátor egyike lett, 1829-ben még a tanácsnokok közt van felsorolva, de a következő évben már a neve a testület tagjai közül is eltűnt. Neve szerint lehetett magyar is, de ismerhette a hivatalos használa tú ócseh nyelvet és a helyi népi (tirpák) nyelvjárást is. A latin tudása grammatikailag biztos, de a szokásos hivatali nyelven ír. A z annales írásához aligha kezdhetett 1776 előtt, tehát a megtelepü lés utáni több mint két évtized alatt történteket csupán az első generá ció elbeszélése alapján írhatta meg, bár az eseményekkel kapcsolatosan feljegyzett néhány okmányt láthatta. Azok némelyike az őrizetében is volt, mert a jegyző volt a mezőváros levéltárának kezelője. A jegyzetek közt az általa használt, jelenleg is megtalálható iratokat jelezzük. A m i az Évkönyvek forrásértékét illeti, az 1780 utáni feljegyzések
kétségtelenül hitelesek, — habár szerfölött szűkszavúak —, mert M i s kolczy Mátyás maga is cselekvő részese volt az eseményeknek. A fel jegyzések nagyobb — mintegy egyharmad — részét kitöltő első negyed század alatti viszontagságokra pedig még élő tanuk vagy azok közvetlen utódai megbízhatóan emlékezhettek. Az első betelepülők eredeti származáshelyére vonatkozó családi ha gyományok még elevenen éltek, Károlyi Ferenc gróf telepítői gondos kodása, a vallásgyakorlat körüli zavarok és nehézségek eloszlatása kö rül tett fáradozása sem igen ment még feledésbe. E feljegyzések kézzel foghatóan érzékeltetik, egy, azonos nyelvű, de különböző helyekről k i vándorolt, vallásilag homogén, de az eredeti származási helytől elütő környezetbe került, a szlovákságon belül máig legnagyobb létszámú cso port, különálló ethnikai autonóm közösségé szerveződésének nehézsé geit.
ANNALES JUDICUM NYIREGYHAZIENSIUM (A nyíregyházi bírák évkönyvei) A nyíregyházi bírák, vagyis Nyíregyháza mezőváros évkönyvei az új betelepítés idejétől fogva, — amennyire lehetett —, rendbeszedte M I S K O L C Z Y MÁTYÁS jegyző. Többet tudsz meg az idők leforgása alatt, részint a földesurakkal kötött szerződésekből, amelyek az uradalommal folytatott perben vannak összefoglalva, másrészt pedig az úriszékek határozataiból.(l) Nyíregyháza, amely most mezőváros, korábban faluként fordul elő. Ámbár lakói részben örökös jobbágyok, de képtelenek voltak megmarad ni a háborús idők zavarai között, ezért némely földesura, az ide beköl tözni szándékozók folyamodására megállapított számú hajdú letelepítésé re méltóztatott bizonyos kiváltságlevelet adni. Ezt a kiváltságot I. Rá kóczi György és Rákóczi Ferenc egyaránt megerősítették. A z említett lakosok igyekeztek is szorgalmasan a hajdú-szabadsággal állandóan élni, attól miként fosztattak meg, lásd az 1635:68., ismételten az 1638:67 tc-et. Jóllehet az ez időbeli földesurak közül, akiknek e város engedelmesség gel tartozott, egyet sem szándékozom megemlíteni, csupán az érdekesség kedvéért szeretném feljegyezni azt, amit a város régi időbeli oklevelei között találtam. Szabolcs vármegye levéltárában ugyanis az alábbi okle vél található: „Én, Lónyay Zsigmond, a felséges harmadik Ferdinándus király ta nácsa, adom emlékezetül ez én levelemmel, mindeneknek, az kiknek i l -
lik, hogy talála meg engemet az vitézlő Tárcsái István több társaival együtt, jelentvén azt, hogy ők Szabolcs vármegyében levő Nyíregyháza nevű falunak földét meg akarnák szállani és rajta megtelepedni, jó mód dal és bizonyos okok alatt, hogy ha én is mind magam és maradékim képiben, nekik és mar adékj oknak arról bizonyos végezés levelet adnék. Amely kívánságokat megtekintvén és azon Nyíregyháza nevű falunknak az sok jövő-járók és hatalmasok miatt való romlott és puszta állapotját, azonképpen az ott való jobbágyainknak ugyanazon dolog felől való t ö rekedéseket, engedtem nekik az megtelepedésre és élésre, ezen Nyíregy háza földünket, egy néhány számú katonáknak, mind mezeivel, rétjei vel, szántóföldével, minden hasznaival együtt az ide alább megírt okok és conditiok alatt, hogy azon földünket, mostan ott lakos és ezután szállandó jobbágyinknak is, egyaránt bírják és éljék. Ha mit pedig magunk élni és maradékink élése alá, vagy szántóföldünkben, vagy kaszáló fü vekben akarnánk meghagyni és szakasztani az földben, azzal mindenko ron szabadosok lehessünk. A több okok pedig e szerint következnek: l.o Valakik ezen Nyíregyháza földünkre a katonaság k ö z z é . . . vagy ennek utánna szállanának, azok is az m i nyíregyházi földünket jobbá gyunkkal együtt, jó és illendő intézés és egymás . . . való jó megállással és békességesen bírhassák, úgy, hogy azoknak táplálása . . . Ha, kik pedig paraszt embereket katonának kéván, az . .., ha pedig katona volt, keres se az paraszt... alatt is tartozzanak egymásnak igazat szolgáltatni. Ha e l . . . tettel elmulasztaná, az földesúr reá kényszerítse . . . kinek az mely felekkel leszen perlekedése, az mindjárt a katonaság között keres és ren delés . . . mással dolgokat, és a parasztság ezideig való törvény szerint álljon magok között és appellatiót mind két részről a földesúr elébe v i hessék és ott légyen végső törvények. 2.o Akiknek közülök, a katonák között ottlakások nem tettzenék, valamikor akarják, onnan elmehessenek, hadnagyoktól elbúcsúzván, és ott való épületet, az k i belé száll, annak pénzen eladhassák. 3.o Hogy míg magokat közönséges szükségbe is gyámolíthassák, a korcsmálás Szt. Mihály naptól fogva, karácsonyban pedig és karácsony tól fogva húshagyó keddig a földesúr számára légyen, attól fogva ismét húsvétig a katonaság számára járjon. Ha felesen lesznek és húsvét nap ján azután Szt. Mihály napig a földesurak számára járjon. 4.o Levélhordással kedvek és akaratjok ellen ne terheltessenek. 5.o ő k erre ígérték és végezték magokat, hogy valaminemű hadak ban lovok hátán szolgálat jok kévántatik, tartozzanak fejenként jó készü lettel felállani és én mellettem, gyermekeim mellett vagy azon kívül is, az én maradékim parancsolatjára szolgálni, hadba menni egy holnapig minden fizetés nélkül. Egy holnap elmúlván pedig akarjuk szolgalatjukat
venni a hadakban, tartozzanak fizetésért minket és nem másokat szol gálni, az míg szolgálat jókra szükségünk lészen és fizetünk. Ha pedig oly állapot lészen, hogy házunknak is vigyázókat kell hagynunk közülök, azt az hadnagy az mi hírünkkel és intézésünk szerint cselekedhesse. 6.0 H a más egyéb tisztesség és szolgálatjok valamikor kívántatnék is, személyünk vagy jószágunk oltalma vagy becsületünk mellett, tar toznak otthon felvállalni, levelünket vévén felőle az alkalmatosságok szerint, mint jámbor és hűséges emberekhez és szolgákhoz illik. 7.o Ha a törökkel való hadakozások és csatázások ideje lészen és Isten nekik is szerencsét adván, török rabjok találkoznék lenni, r u h á t . . . hanem minket kínálván elébb . . . ha mi tőlek. pénzünkén venni tartozza nak nekünk inkább . . . egyébként a hozzánk való hűségre . . . védelmezésre kötelesek légyenek, valameddig az mi földünkön laknak . . . or szágunkban valami hadak és háborúk indulnának is, senki közülök más ember szolgalatjára és zászlója alá, vagy pedig a több hajdúság . . . az mi hírünk és engedelmünk nélkül el nem megyén, hanem magát szüksé günkre és szolgálatunkra tartsa. H a pedig különben cselekednék, ők azt a mi intézésünk szerint megbüntethessék. 9.o Senkinek jobbágyát közikbe be ne fogadják, ha pedig találkoz nék is menni közikbe, de megbizonyosodván örökös jobbágysága, m i n d járt kézbe adják, egyébképpen is az nemes országnak felölök való végezésekhez képpest tartsák ők is magokat mindenekben, mindezeket ők is azért megállván és megtartván minden résziben, én is fogadom, mind magam s maradékim képiben, mind magoknak és maradék jóknak, hogy ezen végezésben és szabadságban őket megtartom örökösképpen, sőt ezeknek nagyobb erősségére, mihelyt megtelepednek Cáptalanban és valláslevelemet adom, hogy soha én is ezekben őket meg nem háborí tom. Kinek nagyobb bizonyságára adtam nekik ez pecsétes levelemet kezem írása alatt. Dátum Vásárosnamény 1. die Septembris anno millesimo sexcentésimo trigésimo séptimo. (1837. szept. 1.) Lónyay Sigmond. m. p. (manu propria = saját kezével).(2) Ugyancsak közlöm a mellékelt szabadalom levelet: „Mi Rákóczi György Isten kegyelméből Erdély fejedelme, a magyar országi részek ura, és székelyek ispánja, mindeneknek akiket illet, jelen levelünk által emlékezetébe ajánljuk és jelentjük, hogy Szabolcs megyé ben levő, Nyíregyháza helységben lakozó, összes szabad hajdúink és v i tézlő hadnagyaink részéről és képében előterjesztették és bemutatták ne künk méltóságos iktári Bethlen István gróf, máramarosi és hunyadi fő ispán által egyszerű papírra írott, pátens alakú egyezség levelét, ame lyet az említett gróf saját aláírásával és rányomott piros viaszpecsétével erősített meg és tett közzé és amely privilégium az alábbi tartalom sze-
rint részünkre engedélyezett szabadságukat és mentességüket tartalmaz za. Az alább írottak alázatosan könyörögvén nékünk, hogy mi azokat a leveleket együtt és külön-külön, a bennük foglaltakat kedvesnek és elfo gadottnak jelentsük k i , jelen levelünkbe szórói-szóra foglaljuk és foglal tassuk bele, nekik és minden utódaik számára örök érvénnyel kegyelme sen erősítsük meg. Amely levélnek ilyen a tartalma: »Iktári Bethlen István gróf, Máramaros és Hunyad megyék örökös főispánja. Adgyuk tudtára mindeneknek ez m i levelünk rendében, hogy mi megtekintvén nyíregyházi rész jószágunknak az sok alkalmatlanságok miatt naponként való pusztulását, egynéhány becsületes vitézlő szemé lyeknek ígértünk ott örökös házhelyeket, kiknek előttek járó hadnagy ságot adtunk és engedtünk vitézlő Török Istvánnak, úgy, hogy oda em berséges katona rendeket telepítvén meg, azoknak mi utánnunk ő lehes sen a hadnagyok s ő tőle tartozzanak hallgatni és meg is becsüljék, mint előttök járó jogokat. M i pedig azon okon adjuk az mi örökségünket, hogy aki ott megtelepedik, jámborul éljen, mint igaz vitézlő embert illet. A z mi és maradékunk parancsolatunkat megfogadja, mi hozzánk és ez helyhez hűséggel és igazsággal viselje magát, valahová, az mi dolgunkban vagy magunk, vagy levelünkkel, vagy kísérőül elküldetik, híven eljárjon. A z mi korcsmánkra korcsmát ne kezdjen, ott való szegény jobbágyainkat semmi úton, módon megháborítani törvényen kívül ne merészelje, sem minemű javakon és örökségeken ne kapdosson, sőt az m i villongás tör ténnék köztök, elsőbben a falu színén törvény szerint igazíttassék, s ha ott nem lehetne, az m i ecsedi részünkre jöjjön appellatioba és ott igazitódjék el. A z hírre pedig, az hadakozó idő történnék, senki zászlója alá, minden marhájok és örökségek vesztése alatt, egy holnapig fizetés nél kül, azután hópénzért tartozzanak szolgálni. Ecsed várától el ne igyekez zenek szakadni, hanem az hűséget ez helyhez és ennek uraihoz meg tartsák. Ök is pedig semminemű tizedet és dézsmát adni ne tartozzanak. Ha pedig k i újonnan kezd házat építeni, esztendeig annak minden szol gálattól szabadsága légyen. A z k i az ott való lakást nem kedveli, had nagyának hírré tévén és házát eladhatván, marháival, valahová akar menni, szabadon elmehessen. Ha k i pedig szolgálatunkra, Tiszántúl való útra vagy másuvá küldettették közülek, annak útra való költsége meg légyen. A korcsmákat Szt. Mihály naptól fogva karácsony ünnepéig ne kik szabad lészen, mely korcsmálás dolgából (az mint egyéb dolgokból is,) csak láthassa megtelepítéseket és magok viseléseket, több jóakara tunkat készek leszünk mutatni és annak a helynek bírását más derekasabb levelünkkel is firól-fira megerősítjük nálok, sőt Cáptalanban is oda valljuk, kinek bizonyságára ez mostani levelünket kezünk írása és pe csétünk alatt adjuk. Kelt Ecsed városunkban 1640. május 17-én.-«
M i tehát az említett hadnagy és a többi nyíregyházi hajdúink által előadott könyörgést kegyesen meghallgatva és kedvezően fogadva, az előbb írt vakarás és törlés nélküli és semmilyen részében sem gyanús, sőt minden hibától és gyanuságtól mentes oklevelet, a mi oklevelünkbe szóról szóra, bármiféle belefoglalt és beleírott terhes záradékot cikkelyt, vagy pontot tartalmazó, rövidítés vagy bővítés nélkül, úgy ahogy az he lyesen és kegyesen kibocsátva érvényben van, elfogadjuk és ahhoz hoz zájárulunk, életbe léptetjük és megerősítjük, mintegy hozzájárulunk és elfogadjuk a m i nyíregyházi szabad hajdúink és azok utódai javára örök ké tartó érvénnyel, kivéve mégis az útiköltség adást; hogy a mí ecsedi várunk kapitánya, jószágigazgatója és várnagya tudta nélkül, senkit ma gok közé be ne engedjenek; hogy a lovasok száma harmincötöt meg ne haladja; hogy ha valaki e számon felül be akarna költözni, azok jobbágyokul telepedjenek le, ezt kegyelmesen- megerősítjük jelen bizonyság levelünk ereje által. Kelt ecsedi várunkban 1655. január 3. Rákóczi György saját kezével."(3) Ezt a pátenslevelet Rákóczi Ferenc fejedelem ilyen kezdetű okleve lében megerősítette: „Mi Rákóczy Ferenc Isten kegyelméből Erdély vá lasztott fejedelme, a magyarországi részek ura, székelyek grófja és Sá ros megye örökös főispánja stb. . . . a fentebb írt p r i v i l é g i u m o t . . . és így végződik, tudomásul vesszük és megerősítjük, aminthogy a Sárospa tak városunkban 1666. április 26-án, a nyíregyházi szabad hajdúk javára kiadott oklevelünk ereje és bizonysága által elfogadjuk és megerősítjük. Rákóczy Ferenc saját kezevonása."(4) Az elmondottak alapján meg lehet érteni, hogy e hely megnépesítése milyen nehéz volt, a földesuraságnak mekkora erőfeszítésére volt szük ség a korábban ittlakó n é h á n y jobbággyal és a hajdú szabadság révén kedvezőbb állapotú lakókkal szemben azoknak, akik itt akartak megtele pedni. Nem is más okból határozott úgy méltóságos gróf Károlyi Ferenc úr, Szatmár vármegye örökös főispánja, aki a birtokos társaival együtt egyetértett, hogy e Nyíregyháza birtokot csak állandó lakókkal érdemes betelepíteni. Közhírré tévén az 1753-ban kiadott pátens levelét, annak közreadásában legnagyobb hasznát nemes Petrikovics János közreműkö désének vette. A z születése szerint szlovák nemzetiségű volt és ágostai hitvallású, ennek következtében a felső megyékben elsősorban szlovák nemzetbeli és hasonló vallású embereket toborzott. Jobban mondva csak közhírré tette a fent nevezett grófnak, a szlovák nemzetbeliek, — mint tapasztalásból ismert m u n k á s és szorgalmas emberek — iránti nagyrabe csülését, s ezek minden felől özönleni kezdettek hozzá. Mivel pedig Békés megyében is, jelesül pedig Szarvason és Csabán ezidőben már fölös számban voltak tisztán szlávok, innen tehát kezdettől
fogva számosan gyűltek ide. Szarvasról költöztek át többek között: Marko György, Súlyán Ádám, Szmolár János és mások akiknek a nevét a Szarvas uccai összeírásban lehet olvasni. Ez arról kapta a nevét, hogy oda legelőbb a szarvasiak szállottak meg. Magukkal hozták az Isten igé jének hirdetőjét, tisztelendő doktor Vandlik Mártont és tekintetes Regulyi Antal jegyzőt is. Mivel az ország különböző megyéiből verődtek össze, egyetlen település létrehozására, az erkölcsök és szokások i l y nagy változatossága mellett könnyen elképzelhetni, milyen fáradság és böl csesség kellett egybeolvasztásukra. Semmi más, csak a nyelv és az egy azon vallás, egyesítette őket. A települők előkelőbbjei közé elsősorban Kovács, másként Laczo János, Zajácz János, Csernik János, Tomasovszky András és Kósa György számítottak. Legtöbbet segített m á r kezdetben is és idők jártával az oly különböző lelkületű új telepesek egybeolvasztása körül Regulyi Antal jegyző, hivatali készsége a kicsinyek és nagyok iránti szolgálatban, halhatatlan marad.(5) Petrikovics Jánosnak adott adománylevél Hogy a telepítő Petrikovics János úrnak, a méltóságos földesuraság szolgálataiért milyen adományt tett, itt közöljük: „Nagykárolyi gróf Károlyi Ferenc, az erdődi, bélteki, csongrádi, me gyeri, surányi és ecsedi váraknak és uradalmaknak örökös ura, a felséges császári, és koronás királyné asszonyunk belső titok tanácsosa, a szeptemviralis (hét személyes) táblának assessora (ülnöke) generál feldmalschall lieutantja (altábornagya) egy lovas magyar regimentnek proprietáriusa (ezredtulajdonosa), nemes Szatmár vármegye örökös főispán ja, a Tiszántúl való részeknek districtualis generális commendantja (ke rületi főparancsnoka), adom tudtára mindeneknek, akiknek illik, mosta niaknak tudniillik és jövendőbelieknek ezen levelemnek rendiben, hogy amidőn szándékoznám nemes Szabolcs vármegyében levő Nyíregyháza és Cserkesz nevű pusztámat lakosokkal megszállítani, jöve elembe nemes Békés vármegyében, Szarvas nevű helységben lakozó nemes Petrikovics János, aki fogadja, hogy kívánságaimról teszen: 1. Annyi jó gazda embereket szerez említett két pusztáimra, kik időjártával mind magam, mind nemes vármegyének, becses hasznára lesznek, ezen ígéretét, ha beteljesítheti, nevezett Petrikovics János ő is, hogy fáradságának jutalmát megvehesse ezen írásommal bizonyossá te szem, azon két pusztámról részemről ő nékie teleket kimutatván s ahhoz tartozó földeket, szabad lakást engedek, minden adó és szolgálat nélkül éltéig, sőt in casum boni successus coepti operis (megkezdett munkájá nak jó sikere esetére), ha annak rendi szerint a helységet megülteti és
gyarapítja, inscriptionalisa (adománylevele) kiadásáról is asseeuraltatik (biztosítódik); melynek nagyobb bizonyságául adom ezen levelemet subscriptiom (aláírásom) és szokott pecsétem alatt futura sui pro cautela (jövőbeli biztosítására). Dátum (kelt), die 25. Maji 1753. (máj. 25. nap ján) gr. Károlyi Ferenc mp (s. k.) »En is alább subscribalt confirmalom (alulírott megerősítem) és ezen ben nevezett személynek tovább is lehe tő szabadságát fenntartom és örökös házi teleki és két darab földei meg tartásával együtt, minthogy pedig minden esztendőnként fizetés is járt volna, csak amiből lehet meg segíteni fogom. Én pedig successoromnak (örökösömnek) is meghagyom, hogy Petrikovics János maradékinak ma gánál hasonló szabad levelet adjon és nekiek segítségére legyen. Signatum (aláíratott). Károly, 1772. die 15. junii (jún. 15. napján) gróf Káro lyi Antal mp (s. k.)"«(6) Szabolcs vármegye kegyelmes és méltóságos gróf Károlyi Ferencet — telepítést szándékozván — az alábbiak szerint biztosítja. (Másolat). „»Mi Szabolcs vármegye prelátusainak, báróinak, fő- és köznemesiek gyülekezete. Emlékezetébe ajánljuk mindenkinek, akiket illet, jelen le velünk tartalmának kijelentésével. Hogy mikor mi a jelen levelünkben keltezett helyen és napon, a megyénk megmaradását illető és érintő k ü lönböző súlyos ügyek megtárgyalása végett tekintélyes számban együtt ültünk, akkor kegyelmes és méltóságos nagykárolyi gróf Károlyi Antal úr (teljes cím) a mi körünkben felállva, megkeresett köteles módon ben nünket, hogy korábbi határozatunk szerint, ezen megyében levő Cser kesz pusztát engedjük meg, — a többi adózóink érdekében is — ő ke gyelmességének évi egy arany adó fizetés mellett, benépesíteni. Amely, az adózó nép számára is előnyös kérésre mi szívesen javoltunk, az eb beli határozatunkat, hogy az a jelen levelünket olvasók számára minden kinek világosabbá legyen, a jegyzőkönyvünkből kivonatolva levelünkbe foglaltuk. Annak tartalma így hangzik: ,,A fentebb m á r teljes címmel írott kegyelmes és méltóságos nagy károlyi gróf Károlyi Antal úr (a fentebbi cím ismételve), illő módon megkereste a megye közönségét, miszerint a már jegyzőkönyvbe foglalt határozat értelmében, a megye javára is, az emberek emlékezetét meg haladó idő óta pusztán levő Cserkesz prediumot, a megye hasznára is, de őkegyelmessége házának gondja viseléséért is, engedjük meg állandó adózókkal benépesíteni. Mivel pedig mind az említett határozat, mind a szerfelett csekély számú ott élő lakosok könnyebbsége, mind pedig a ház kedvezése nyomán a jelenleg elhatározott telepítés reménysége is azt ajánlja, hogy évi egy arany fizetés ellenében (csupán három évi adó mentességgel) őkegyelmessége telepíthesse be, de mégis azzal a feltétel lel, hogy senki e megye adófizetői közül, e megyének és falvainak rom--
lásával, visszavitel büntetése alatt, ide ne költözhessen. Erről a megye hiteles pecsétével ellátott biztosító levelünket, mind a fent nevezett k é relmező kegyelmes úr, mind az említett Cserkesz pusztára költözni szán dékozók biztosítására és biztonságára a Nagykálló mezővárosban 1752. április 28-án tartott közgyűlésünkből kiadtuk." Előadta, közhírré tette és kiadta, az említett megye főjegyzője, Csá kányi Tamás. (Pecsét helye.)« „Hogy ez a másolat mindenféle rövidítés és bővítés nélkül a hiteles eredetivel megegyezik, igazolom. Kelt, Károly 1753. m á j . 25. Tholnay Pál, Szatmár vármegye főjegyzője s. k. (pecsét helye)."(7) A telepítő grófnak csodálni való módon annyira tetszett a napról napra gyarapodó lakosok által elért siker, hogy őkegyelmessége nem i r tózott, a hitvány falusi házaikban gyakorta tett látogatásai alkalmából, azokkal szlovák nyelven társalogni, mikor zöld és kék selyem magyar köntösében körükben megjelent. Hogy benépesítés mennél sikeresebb legyen, megengedte, hogy a r é gi lakosokat űzzék el, azok lakóházait foglalják el, vagy ha nekik job ban tetszik, a határ más helyén építsenek maguknak lakóházakat. Ennek következtében a régi jobbágyok némelyike — de mégis csak kevés szá mú — el is ment, az új telepesek és jövevények, a nemes vármegye r é szére járó adó fizetését ennek ellenében, amazok elköltözése reményé ben magukra vállalták. Tehát amivel kecsegtették őket, hogy az első években az adófizetéstől mentesek fognak lenni, teljességgel csalódtak. És mivel minden új telepes evangélikus vallású szlovák volt, csak a saját nemzetiségű emberek befogadása előtt nem támasztottak akadályt, hogy minél könnyebben olvadhassanak össze egyetlen közösséggé. Ezért sem görögöt, sem zsidót nem fogadtak be, amint ezt már kezdetben is óvatosan belefoglalták a tekintetes urasággal kötött szerződésbe is.(8) Azt sem engedték meg, hogy a Károlyiak házában egy Rády De meter kereskedő, — aki inkább rutén, vagy orosz vallású volt, mint gö rög —, e címen lappangjon. Bár mindenki azon igyekezett, hogy őkegyelmességeinek sikere le gyen, ami a közjóra legnagyobb reménységgel kecsegtetett, mégis, amiatt, hogy az összes itt lakó ágostai hitvallású volt, a tisztelendő katolikus papság feljelentése nyomán őkegyelmessége a legmagasabb helyeken szemrehányást kapott. Ez nem is lehetett másként, mert amikor az evan gélikusok szabadságát az egész országban megnyirbálták, itt egy új egy házközség támadt. Emiatt fájdalommal közölte velük, hogy nem tudja tartani őket és ezért a szétszóródást tanácsolja. Ez be is következett volna, ha az elöl járóság állhatatossága azt meg nem akadályozza. Legfőképpen pedig az
azidőbeli jegyző, nemes Regulyi Sándor fáradozása és lelkesítése nyomán kaptak erőre, annyira, hogy nagy nehezen elállottak szándékuktól. A zűrzavart azzal idézték magukra, hogy a szarvasiak, különösen pedig Marko György, Wandlik Márton prédikátor urat magukkal hozva, az mindenféle templomi szolgálatot ellátott, emiatt a legmagasabb helyen bevádoltattak, így akadályozták meg a vallás gyakorlását. Amíg a javu lás reménye fel nem csillant, a lelkész őkegyelmessége oltalma alatt titkos helyen tartózkodott. Megmaradt őkegyelmessége levele is, amely ben a szentírásból vett idézetekkel vigasztalja az itt letelepülni szándé kozókat és türelemre inti őket. A betelepítés előtt a haza alkotmánya is sok nehézséget támasztott, mert korábban a jobbágyok szabad költözése meg volt engedve. Több megyében a földesurak észrevették, hogy alatt valóik valamiféle okból titokban elszökdöstek és titokban Nyíregyházára költöztek és gyakorta zaklatták a helytartótanácsot, hogy a Szabolcs vár megye által elcsábított embereiket adassa vissza, jóllehet ebben a hely tartótanács hivatali hatalmánál fogva igyekezett ebben eljárni, de az it teni nemes vármegye a benépesítésnek igen hasznos gyümölcseit előre látva, e vonatkozásban semmit sem tett, sőt inkább minden kezdeménye zést elősegíteni igyekezett. A nemes vármegye a reménységben nem is csalódott, amint k i is tűnik ezen évek összeírásaiból, hogy ez a mezővá ros a tehervállalásával mennyivel járult más falvak megkönnyebbítésé hez. Mikor a pátenslevelek kibocsátása után az 1753-ról 1754-re forduló évben megérkeztek, a többi szarvasi lakos megjöveteléig Szent György napig bírónak tették meg Marko Györgyöt. Alatta már állott a nádból gyorsan felépített imaház, a mostani paróchia szomszédságában, a nyu gati oldalon. Ugyanezen 1754. évben Fülöp és Jakab napjain (július 25.) a szarvasiaknak Békés megyéből való megérkezése után egyhangú sza vazással bírónak választották Zajácz Jánost, az ő idejében vevődött a nagyobbik harang, Zólyomban 312 pft-on.(9) Mivel pedig az imaház csupán a lakosok vakmerőségéből épült, e cselekedetük miatt bevádoltatva, e házat a vármegye felülvizsgálata u t á n a földdel egyenlővé tették, úgy, hogy ma m á r nyoma sem látszik. A m i pedig az igazgatás felépítését illeti, kezdettől fogva úgy hatá rozták meg, hogy elébb megválasztják a bírót, azután a törvénybírót, utánuk a tíz esküdtet, egy lovas hadnagyot, két, hasonlóképpen lovas tizedest, négy albírót, magyarul kisbírót. És mivel a kommunitás a ke gyelmes földesurasággal kötött egyezség szerint mindenféle királyi ha szonvételt a kezéhez kapott, ezért más tisztségviselőket is állítottak, mint a ser-, mészárszék-, bor-, és malom bírák. Mert a m á r korábban is meg levő malmot, mindjárt kezdetben megvették őkegyelmességétől, gróf K á -
rolyitól 60 ft-on, amint ezt Szaplonczay Kristóf uradalmi jószágigazgató 1754. május 9-én kelt nyugtája bizonyítja, amely így hangzik: „1754. június 22. Nyíregyházán, a megírt 60 rhénes forintokból álló summát ke zemhez vettem. Rácz Fejértói teleknek vásárlására, kiről adtam ezen recognitiomat (elismervényemet). Nyíregyházán, fentebb kelt évben és na pon. Szaplonczay Kristóf."(10) Most pedig, amint szokás szerint minden falunak van jegyzője, azonképpen ez a kommunitás is jegyzőként alkalmazta elsőnek nemes Regulyi Sándort, aki Szarvason a leányok tanítója volt. A z ő kötelessé ge volt a főbíróval együtt az adószedői hivatal ellátása is olyan for mán, hogy a főbíró kezelte a pénztárat, a jegyző pedig a beírást végez te. Adószedőket az esküdtek közül rendeltek melléjök, akik, ha írástu datlanok voltak, pálcikákra, magyarul rovásra jegyezték a beszedett p é n zeket. Később pedig, ha ketten vagy h á r m a n akadtak írástudók, ezeket tették az adószedői tisztségre. A következő, azaz 1755. évben Mekiss János volt a főbíró, az 1756. évben pedig Bornyi János, akinek bírósága alatt — mivel a helytartó tanácstól és őfelségétől szabadságot nyertek olyan rektor fogadására (mégpedig ev. lutheránus vallásúra), akinek évente háromszor a lelki pásztori szolgálatot is megengedték, — a beköltözés még inkább foko zódott. 1757- ben Adam György volt a bíró és ekkor adták először bérbe a királyi haszonvételeket. 1758- ban Liskán András volt a főbíró. Ez az év azért emlékezetes, mert mind a nagyméltóságú Palocsay grófnő, (aki e helynek fele részben földesura volt) mind pedig a nagyméltóságú és kegyelmes Károlyi Fe renc gróf, meghaltak. Ez utóbbinak a halála nem csekély fájdalommal töltötte el a lakosok lelkét. 1759- ben, amikor az előrelátó (providus) Bencs András viselte a fő bíróságot, osztották fel a földet nyíregyházi lakosok között 30 ölnyi kötél számra; egy kötél, azaz jobbágytelek szélessége 30 ölet, hossza pedig 21 ölet tett.(ll) E szokás nyomán vette, a kötél szlovák megfelelője u t á n a jobbágy telek a zsinka, magyarul kötél alja nevet, aszerint, k i mennyi kötelet kapott. A z összeírások bizonysága szerint senki négy kötélnél feljebb nem birtokolt; ez a szokás időjártával törvénnyé is vált, azért, hogy a betelepítés haszna még több lakosra kiterjedjen, hogy a közterheket a lakosok többsége minél könnyebben viselhesse. 1760- ban a főbíró Laczo András, a törvénybíró, vagyis a népszószóló (tribunus) Krityik Antal volt, a többi tisztségviselő nevét megtalálod az első jegyzőkönyvben.
1761- ben Filyo György főbírósága alatt a népszószóló Csernik János volt. Ebben az évben, őkegyelmessége gróf Károlyi Ferenc, az igen j ó ságos földesúr halála után az itteni n é p összegyülekezett, és el akart innen költözni. Vagy azért, mert a betelepüléskori tett ígéretekről meg feledkezett földesúri tisztek a telepítési feltételek sok pontját megvál toztatták a lakosok kárára, vagy azért, mert nem élhettek a vallásuk szabad gyakorlásával. Ehhez hozzájárult az, hogy a boldogult gróf meg ígérte, hogy nem követelnek tőlük királyi dézsmát, most pedig nem annyira az uradalom, hanem a megye az egri püspök részére a tizedet behajtotta rajtuk. A z uradalom továbbá ezerig menő számú régi lakos visszafogadását követelte, amelynek terhét magukra vállalták, ettől nem állt el. A z erdők használatában is akadályozták őket és kezdettől fogva, a földesúri tisztek és a megye részére teljesítendő, igen terhes előfogat adására szorították őket, emiatt Szlavóniába való kivándorlásra készül tek. De mikor köztudottá vált, hogy a kivándorlás indítói, akik másokat előjegyeztek, saját nevüket nem írták alá, az ügyben való sok tanakodás után, — mindnyájan elállottak a kivándorlástól és megmaradtak az it teni településnél.(12) 1762- ben egyhangúlag Bonny Jánost választották főbírónak, törvény bírónak pedig Nagy Gergelyt. 1763. évben főbíró lett Kovács András, de ő két hét múlva meg halt. Az utóda Szekeres Pál lett. 1764- ben Tomasovszky András lett főbírónak választva. 1765- ben Liskán András volt a főbíró. A z ő idejében határozták el, hogy az evang. hitvallású köztanítót nem a városi, hanem az egyházi pénztárból fogják fizetni. Határozatot hoztak, hogy a mi lelkészünknek 8 szekér szénát, a ruthének pópájának pedig évente 6 szekérrel fognak adni, azok papjait illető más szolgáltatásra való minden következés nélkül.(13) 1766- ban, az előző évi főbírót Liskán Andrást ismét megválasztották és hivatalában megerősítették. Ezért számára 40 rft. tiszteletdíjat állapí tottak meg, de azt minden további következés nélkül kapja. A z albíró vagyis a népszószóló Valyo Mihály lett. 1767. évben egyenlő szavazattal főbírónak választott Szimcsik Má tyás, akinek helyettese, azaz vicebírája Drága, másként Varga Mihály lett. Ámbár a város közönsége királyteleki pusztát kegyelmes gróf Desewffy Sámueltől árendába vette, ebben az évben felépült az új kocs ma, készült egy kút és a helységben a kommunitás lovai számára egy új istálló. 1768-ban az előző évi főbírót, Szimcsik Mátyást meghagyták hiva talában, népszószólója Pazar György lett. Ez az év az új telepesek g y ű -
léseivel telt el, mert a telepítési szerződésben adott biztosíték ellenére követelték az egyes családok után egy arany megfizetését és a robotot. Ezért majd Desewffy Sámuel grófhoz Fintára és Kassára, majd Nagyká rolyba kérelmezőket küldözgettek. Ez év december 20-án a három kocs mát négy évre 4200 rft-ért a város közössége bérbe vette; a két boltot 220 ft-ért, kilencedet három évre 2200 ft-ért, a tizednek a gróf Károlyi családot illető felét, (mivel a másik felét az egri püspök szedte) őkegyelmességétől 300 ft-ért bérelték k i . 1770- ben főbírónak választott előrelátó Valyo Mihály, népszószólója Stubyk Mátyás volt. A jegyzőséget nemes Dióssy György viselte, amit a jegyzőkönyvek írásmódjából is meg lehet állapítani. Ennek a bírósága m á r az előző év november 1-én kezdődött. Amint érintettük, a gyakori küldöttségjárásban, éppen úgy, mint Nagykároly ban az árenda körüli egyezkedésben, Regulyi Sándor úr vezetésével az elöljárók mellett sokat fáradozott. Ö már ezidőben nem vitte a jegyző séget, de a közönség a szolgálatait sokszor igénybe vette. 1771- ben Ferkely János viselte a főbíróságot, helyettese Asztalos Tamás volt. 1772- ben Koska János volt a főbíró, helyettese Kelement Márton. 1773- ban Liskán János volt a főbíró, törvénybíró Fillo György. Eb ben az évben kezdték építeni a nagyvendéglőt. A jegyző Teinell János. 1774- ben a jegyző Pál Márton volt, a helyettese, vagyis a törvény bíró Kovács László. Ez évben az egyházi földeket Szabó Márton királyi ügyvéd úr egy tagban adta k i és megerősítette, úgy, hogy a kótaji határ felőli oldalon, azzal szomszédosán az első darab a helvét hitvallású egy házé, a második a görög szertartásúaké, a harmadik az ágostaiaké lett (akkor még a róm. kat. egyház nem állott). 1774—75-ben, 1774. november 1-én bíróvá választott Tresznyanszky Márton, helyettese Szimcsik Máté. Ebben az évben engedődött meg is mét a szőlőtermesztés.(14) 1776-ban bíró volt Garay György, helyettese Kazár János, a jegyző Dióssy György úr. Ebben az évben a volt jegyző, Regulyi Sándor úr, a város közönségétől az általa lakott házat megvette 45 váltó forinton. (Az ilyen forintot 17 garasával számították, jóllehet a házban bolt volt, és az évente 22 ft-ot jövedelmezett. Ugyanezen évben nagyságos gróf Desewffy Sámuel, a másik földes urunk szeptember 15-én Fintán az életet a halállal cserélte fel.(15) 1776—-1777^ben bíró Liskán János, helyettese Szmolár György, akik nek bírósága alatt a Marko-féle tanyaföldeket újra mérték, mivel gya nították, hogy az több kötélből áll, mint amennyi járt volna, de Molnár Tamás kötelével is csak 19 kötélnyinek találták. Ezért, hogy a gyanusít-
gátasoknak elejét vegyék, azért 12 ft lesz a büntetése, aki őket ezután is háborgatni meri. 1778. Bíró volt Valyo Mihály, helyettesével vagyis népszószólóval, Kovács Pállal. Ez évben a Tokaji úton, a mellette levő tó lefolyásánál, ahol egykor Farkas Ambrus vízimalma állott, Gráff András vízimolnár nak megengedték, hogy új vízimalmot építsen a saját költségén, ennek két éven át szedje a hasznát, azután pedig felbecsülés után, engedje át a város közönségének és vegye bérbe. A malom mellett 1780-ban a fahíd helyett kőhíd épült. 1779. évben főbíró volt Barzo János, helyettese nemes Kovács György. Minthogy sok év óta Királytelek pusztát a város közönsége bír ta árendában, így most ebben az évben is, a pusztát minden házzal bíró lakos közt egyenlően kiosztva, egyenként nem fizettek többet mint 5 rft-ot. Felét mindig legelőnek használták, eddig az ideig sohasem került többe egy jószág legelője, 17 krajcárnál, azaz egy márjásnál. Míg a pusz tának ez az elviselhető bére általános volt, az itteni lakosok az ennek köszönhető gazdálkodást szokták meg. Míg ugyanis a lakosok itt úgy meg nem szaporodtak, a föld bősége miatt a puszták földesurai azokat ilyen alacsony bér ellenében adták k i . Azonban e hely lakóinak számbeli gyarapodása és szorgalma következtében a puszták értéke növekedett és egyre nagyobb lett, ugyanis a szomszéd helységek lakói is, az egyre n ö vekedő úrbéri terhekkel mind nehezebben birkóztak, nagyobb arányú gazdálkodásba bonyolódtak. A Dessewffy-család ez évben kezdte akadá lyozni, hogy a bírák Bátorba és Károlyba az úri székre járjanak. (Lásd br. Vécsey, a levelek közt).(16) 1780- ban a bíróságot Frankó György viselte, Liskán János tribunussal, magyarul törvénybíróval. Ez a főbíró szüntelen a város javát vizs gálta, amazoktól abban is különbözött, mivel a város közösségét sok hát ralékkal elmaradottnak találta, nem mulasztott el semmit, hogy azokat behajtsa és letisztázza. Más módot ebben nem látott, mint a hátralékos lakosok barmait, elsősorban a teheneit lefoglalja. Főleg Pápay György esküdt és az újonnan beiktatott jegyző, Miskolczy Mátyás segítségével nem szűnt meg a megkezdett munkát végrehajtani, amivel a következő évek bíráinak terheit nagyon megkönnyítette. Ide tartozik az is, hogy azelőtt csak két adószedő volt, ettől kezdve tizet állítottak be, azaz min den egyes esküdt a saját tizedének nem csak a hadiadóját szedte, hanem a háziadót és a cenzust is behajtotta. Hogy a szántóföldek használatának jótéteményéből több emberre is háramoljon haszon, megújítódott az a szokás és rendszabály, hogy senki birtoka nem lehet több 4 kötélnél. 1781- ben előrelátó Frankó György ismét bírónak választott, helyet tese Tresztjanszky, másként Figura Máté lett. Ez évben a kegyelmes
Dessewffy-család az egész Királytelek pusztát a város közönsége címén mintegy 200 lakos részére árendába adta. Ugyancsak ez évben a nagy méltóságú helytartótanács, a megye által elrendelte a fűzfák ültetését. Ez meg is kezdődött, de nem járt sikerrel. 1782- ben rendszerinti főbírónak megválasztott előrelátó Kocska Miklós, népszószólója Piffko György volt. Bár e férfi, azaz Kocska M i k lós csak szűcsmester volt, de csodálatra méltóan buzgó és tisztében gon dos volt, aki a kötelességeinek mind a házi dolgaiban, mind a köz ügyekben a legnagyobb szorgalommal tett eleget. Mivel megállapította, hogy rossz szokás szerint a város közönséges jövedelmei az adószedőknél, a kocsmárosoknál és másoknál is kint szoktak maradni, elrendelte, — s egyszer-smind arról is gondoskodott, (amit később mindig figyelembe vettek), — hogy az adószedők, akár a kocsmárosok hivataluk letelte után, amivel tartoznak, befizessék, sohasem engedjék meg, hogy hát ralékosok maradjanak, mert ezzel sokan saját javukra visszaélnek. F i gyelmet fordított a szegődményes szolgákra, akik a vármegye 1771. évi árszabása szerint kapták a fizetésüket és a ruhán kívül számukra csupán 25 vonás ft 51 krajcár értékű gabonajárandóság volt engedve. 1783- ban bírónak választották nemes Kovács Pált, helyettese lett Barzo János. Ez a főbíró igen nagy éleselméjűséggel viselte a hivatalt, főleg olyan dolgokban, amelyek a nemesség számára hasznosak voltak. Ez évben az ittlakóknak — m á r tudniillik a vallásukat illetőleg az ágostai hitvallásúaknak, — akiknek eddig csak iskolamester címen volt szabad lelkipásztort tartaniok, hogy ettől kezdve a 3260. számú királyi rendelet egyházi elöljárójukul a lelkész tartását megengedteti7) Ez évben a Rácfejértó felé vezető úton, a legelőn két kőhíd épült, és ebben az évben szeptember 11-én a római katolikusok temploma alap kövét tisztelendő Budaházy András nagykállói plébános és főesperese letette. De az építés folytatása patrónus hiján m á r a következő évben megszűnt és abbamaradt.(18) Aztán a mészárszék is ekkor épült a városháza szomszédságában. 1784- ben a főbíróságot az előrelátó Pápay György viselte, helyettese Piffko György volt, aki a város közönsége érdekében fáradhatatlanul te vékenykedett, semmiféle nehézségtől nem riadt vissza és gyakran vak merőségig menő bátorságot mutatott. Ámbár e helység ágostai egyházá nak sorsa és viszontagságai ennek az évkönyvnek legnagyobb részét k i tennék, ha az lenne szándékom, azt a dolgot mégis csak érintendőnek ítélem, miként tudtak a lakosok fogadalmuknak eleget tenni. Minthogy őfelségét folyamodásaikkal szüntelen búsították, hogy a kegyes királyi engedélyt az imaház építésére elnyerjék, ennek kihirdetésére, tekintetes Csepei Zoltán Pál úrnak, tekintetes tolcsvai Bónis László és Komjáthy
Mihály helyettes szolgabíró uraknak méltóztatott a helyszínére jönni en nek kihirdetésére. Ez alkalommal egyszer-smind megtekintették az e cél ra kiszemelt helyet, az imaház nagyságát is helyben hagyva, megjelöl ték, ahogy most is áll. Ugyancsak bejelentették a lakosoknak a lelkész és iskolamester állításának engedélyezését is. így végül megkezdődhetett a mostani templom építése.(19) Hogy semmit sem késsenek, m á r a következő napon, azaz március 25-én miután m á r minden készen állott, a munkát is tüstént megkezdet ték.^) Ahonnan elindultunk, oda visszatérve, hogy ez a főbíró a köz ja váról milyen vigyázattal gondoskodott és mégis milyen takarékosan járt el, — az adószedőknek folytonos fáradozásaikért, 4 ft és egy pár csizma járt, az is gyakran változott — hogy pontosan meg legyen határozva, mennyi jár nekik, az esküdt adószedők részére az adószedés végeztével 10 ft-ot állapítottak meg. 1785-ben nemes Kováts György viselte a főbíróságot, helyettese Tresztyanszky Mátyás, eléggé színlelő férfiú, de csendessége miatt ke vés sikert ért el. ö az adót a könnyebb behajtás végett négy részletre osztotta, hogy mindenki ismerje az illető negyedévben az esedékes rész letet, de ez valójában nem sok sikerrel járt. Ez évben megkezdődött az őfelsége által kiadott parancs szerint az országos összeírás és a házak megszámozása. Úgy annyira, hogy minden egyes ház és kunyhó, ahol ember lakhatott, folytatólagosan a tanyáik is számokkal lettek megjelölve, majd a családok is aszerint összeirattak. Ezt a munkát a király iránti köteles engedelmesség szerint — amelynek teljes buzgósággal eleget tettek — olyan módon végezték, hogy Zoltán István szolgabíró ú r Papp János esküdttel, és a melléje kiküldött kirá l y i összeíróval, ez idő szerint a De Vinsi ezredbeli hadnagy Maurovics segítségével, a helységben és a tanyákon is felrakták a számokat. Mellé jük segítségül k i volt rendelve a város részéről érdemes Manyik Péter, Miskolczy Mátyás jegyzővel, bőségesen ellátva a számukra adott, nép összeírásra vonatkozó utasításokkal. Eddig az évig az itteni nemesek minden rovást és adót, azaz kontribuciót és árendát, minden különbség nélkül, éppen úgy mint a nem ne mesek befizették a város közönsége pénztárába, a megye által az armalista nemesekre kirótt adót helyettük a város közönsége fizette. Most alkalom nyílott, hogy a nemesek a város kebelében tovább kontribuciot ne fizessenek, mert a szolgabíró minden egyes adózónak könyvecskét oszt k i , ennek következtében a törvény értelmében az adó fizetéstől megszabadultak és később ez valóban is szokásba is jött.(21)
1786- ban Piffkó György választatott főbírónak, akinek helyettese, azaz népszószólója Jeszenszky Ádám volt. E férfiú éppen úgy, mint Piffkó György a katonaságtól való elbocsátása után ide házasodott és mivel jobbágytelke is volt, bíróvá választása után e hivatalt az ügyinté zésben megszerzett jártassággal elég sikeresen viselte, egyenessége és mindenki irányába tanúsított szolgálatkészsége következtében jó emlé kezetben maradt. Ez évben a város közönsége a nagyságos földesurak hoz folyamodott vásárok tartása érdekében és az általuk megszerzendő kiváltságlevélért. A vásárok napjául a kommunitás és a földesúri tiszt tartóság felsőbb helyre beadott folyamodás szerint megjelölték: 1. január 18-át, Remete Pál napját; 2. május 5-ét; 3. szeptember 8-át, és 4. december 13-át, a kiadandó kiváltságlevélben. Vásártartás napja hétfő, hacsak az nem ünnep, a heti vásárokén pedig a lakosság érdeké ben szombat. (Lásd felséges II. József császár, mint magyar király által 1786. november 23-i kelettel kiadva, a vásári jegyzőkönyv elején beírva. Eredetije őkegyelmessége gróf Károlyi Antal nagykárolyi levéltárá ban.)^) Kevés hiányzott hozzá, — amivel az ilyenfajta heti és országos vá sárokat elő lehetett volna mozdítani — hogy nem erővel késztették őket az eladó portékáik piacra hozatalára. Ugyanis eddig életüket igények nélkül élték, mert elégnek tűnt számukra, ha meg van mindaz, amiről azt vélték, hogy az életvitelükhöz szükségük van. 1787- ben nemes Jeszenszky Ádám viselte a főbíróságot, helyettesé vel, előrelátó Cseh Jánossal. Szokás lett ugyanis, hogy akik törvénybírák vagy népszószólók voltak, ha a nép tetszését bizonyított és megmutatko zott emberségük által megnyerték, azokat gyakrabban választották a fő bírói tisztségre. Bár ő is, mint a többi itteni nemes, más paraszti sorba süllyedt, mégis a nemessége igazolásán kezdett gondolkodni. A k i a nép megelégedésére viselte hivatalát azt a következő évre is megválasztották főbírónak. 1788- ban a főbíróságban megerősítették nemes Jeszenszky Ádámot, a népszószólóságban pedig Cseh Jánost. Ez évben jött létre az a bizo nyos szerződés a nemesek és a város közönsége között a szolgáltatásokról, amely szerint a nemesek a többi kebelbéli lakossal egyenlően tartoznak. Ezt az úriszék is jóváhagyta. A február 21-én kelt megállapodás megis merhető a jegyzőkönyvből. Május 26-án tartatott az első országos v á sár.(23) 1789- ben főbíró volt Marko Ádám, népszószóló pedig Piffkó György. Ebben az évben éppen úgy, mint az előzőben, a lakosok a török háború
miatt a szénának és a zabnak Aradig való végeérhetetlen fuvarozásával voltak megterhelve. Hogy milyen időpontokban és mértékben azt a felséges II. József császárnak a végrehajtás végett kiadott parancsai szabták meg. E célból ide albizottság is volt rendelve. 1790- ben főbíró volt Marko Ádám, népszószóló Piffkó György. Ez évben ment végbe a lakosok vallás szerinti összeírása. 5592 ág. hitvallá sú evangélikust, 278 helv. hitvallásút, 528 görög egyesült szertartásút, 525 katolikust számláltak össze, a bírák által részrehajlatlanul végzett összeírás szerint. (Lásd az úriszéki akták közt, ez évi március 22-ről).(23) 1791- ben főbírónak Gyurcsán Mátyás, népszószólónak Franko Ist ván lett megválasztva. Ez az év a gabonatermés szűk volta miatt emlé kezetes. Ugyanis a gabona ára aratásra úgy felemelkedett egy véka ro zsot 6 vonás forintért adtak, de új gabona ára ősszel csak 17 garas volt. (17 garas = 1 mft = 36 den, kb. 2 vonás ft 70 dénár). 1792- ben Gyurcsán Mátyás volt a főbíró, a népszószóló pedig Bogár Tamás, ekkor ásatott körül a város garádokkal. 1793- ban a főbíró Marko Ádám, a népszószóló Piffkó György volt, ő alattuk épült fel a városháza. 1794- ben a főbíró Marko Ádám, a népszószóló pedig Graff András. Ez év annyira terméketlen volt, hogy a rozs 10 vonás forinton kelt. Ezt a rendkívül való hévség és az eső hiánya okozta, sem fű, sem széna nem termett, emiatt kaszálásra és aratásra nem is volt szükség, a hőség sokakat a tanyákra kényszerített. A venyigén ellenben igen kitűnő bor termett. 1795- ben főbíró volt előrelátó Franko István, népszószóló pedig Gerliczky Mihály. Ez év folyamán a város közönsége Szatmár megyéből gondoskodott a nép ellátásáról, azután pedig, mikor az inség miatt ezt nem tudta folytatni, mint a többi helység is, a megyéhez fordult segít ségért, és a kommunitás az attól kapott gabonából gyakorolta az utasí tása szerinti kenyérsütést a mértékletesség szem előtt tartásával és így naponta osztottak kenyeret a városházánál a családtagok számához mér ten Cseh János esküdt és Miskolczy Mátyás jegyző segítségével. Ennek az évnek az őszén osztották k i a Tokajba vivő út mentén a szőlőskerte ket. Mivel pedig az itteni lakosok a t. vármegye előtt panaszolkodtak, hogy nem engedik meg nekik az idegen, vagyis az orosi határon termett boraik behozatalát, ez évi szeptember 15-én az alábbi határozat jött létre: ,,A nyíregyházi lakosok által az úriszéken kezdett, eldöntött és ide fellebbezett perét a tiszti ügyész a lakosok részére kitűzette. »A kegyes urbárium 9-ik pontja értelmében a földesúr birtokán a jobbágyok saját
fogyasztására termesztett borok behozatala megengedődik, miután a jobbágyokat, a saját szorgalmuk jogos hasznától semmi módon nem törekszünk^ azért a jobbágyoknak az idegen határon termesztett boraik nak saját boraikként való behozatalát megakadályozni nem akarván, az úriszék határozatának megoldhatása, hogy a nyíregyházi jobbágyoknak boruk behozatala szabad legyen, meghatároztatott."(24) 1796- ban a főbíró Franko István, a népszószóló pedig Gerliczky M i hály volt. A z erre az évre választott bíró csendes természetű ember volt, aki a többiekhez hasonlóan megérdemelte, hogy a második évre is megválasztassék, az alantos tisztek is szorgalmasak és érdemeik által elisme résre méltók. 1797- ben főbíróvá nemes Kovács Pált, népszószólónak Pápay Györ gyöt választották egyhangú szavazattal. Ez év kezdetén a tek. vármegye Nagykállóban január 31-én hozott határozata szerint 26 katona újoncot kellett állítani, akik közül azonban négyet visszavetettek. Ez alkalommal azonban véletlenül úgy alakult, hogy a római katolikusokból több állító dott, mint az egyéb vallásúakból, ezt az itteni r. kat. plébános tisztelen dő, Müller József úr kifogásolta, a főispán előtt úgy tette parancsba, hogy a helyi magisztrátus az itteni kevés katolikust mintegy kiirtani t ö rekszik. Ennek az ügynek a kivizsgálására a tek. vármegye bizottságot küldött k i , hogy az a r. kat. és ruthén lakosok tanúsága szerint, hitelt érdemlő jelentést adjon, m i módon szokott megesni az ilyesféle újoncál lítás és a katonafogdosás. A gyanúsításban a helyi hatóság nem találta tott vétkesnek. Emlékezetes a szárazság is; a Szarvas sziget és a Bujtos vízállásokban víznyerés okából mély kutakat kellett ásatni. Hogy min denféle élelemnek milyen insége következett ebből, azt mindenki elkép zelheti. 1798- ban főbírónak előrelátó Bogár Tamást választották, népszószó lónak pedig Graff Andrást, akik e várost tehetségük szerint dicséretesen igazgatták. A z itteni bortermés bőséges volta miatt az eladó bormennyi ség annyira megszaporodott, hogy azt egy egész év alatt nem tudták el fogyasztani, ezért a városi kocsmákra beveendő borokra részarányosságot kellett megállapítani. (Lásd: Városi jkv. 953. sz. alatt.) Ez évben csapol ták le Gráff András és Bukovinszky Mihály felügyelete alatt készített, a város határon át vezetett csatornával a Rozsrét vízállásait. 1799- ben a főbíróságban a népszószólóságban az előbbi évi főbírót Bogár Tamást és Graff Andrást erősítették meg. Ez évben lejárt Király telek puszta árendája, amelyet sok év óta, legutóbb kétszáz lakos tartott bérbe 5000 rft-ért, egy mázsa kávéért és egy mázsa cukorért. Bár ezt a pusztát, amely teljesen a cserneki és tarkői gróf Dessewffy-család, néhai Dessewffy Sámuel örökösei birtokában volt, a méltóságos család ismét
szerfelett szerette volna a kommunitásnak bérbe adni, de most m á r ma gasabb bérért, 6000 ft-ért. Azok, akikre az egyezkedés volt bízva, neve zetesen nemes Kovács Pál és Pápay György, nehézkesen és restül jár tak el, a kibérléstől vagy azért léptek vissza, hogy az elmúlt évek szer telen szárazság miatt azt az 5000 ft-ot is nehezen tudták kifizetni, vagy azért, mert inkább az árenda leszállítását, mint felemelését remélték. Így esett, hogy a közbirtokosok egyike, méltóságos gróf Dessewffy Sá muel tartotta Király telek pusztát árendában. Jól lehet az első évben köz vetlenül nem sok hasznát vette és a gyümölcsét nem élvezte, de a kö vetkező évek bőséges szénatermése sok hasznot hozott neki. Mert a pusz tát több részre osztotta, a rakamaziak, a berceliek, a lökiek és mások is bérlőkül jelentkeztek. Végül a nyíregyháziak is. Nem csak azért, mert a pusztára a szomszédok is lestek, hanem hogy el ne veszítsék, (mivel enélkül gazdálkodásuk nagyon megnehezült volna), egy részét bérbe vet ték a nevezett gróftól és 1200 négyszögöles holdjáért fizettek 3 márjásból álló 17 garast, amely a n é p nyelvén egy vonás forintot jelent. Meg kell jegyezni, hogy a város közönsége az elszalasztott alkalmat mindmáig eléggé siratja, mert majdnem egyhatod részéért voltak kény telenek annyit adni, mint amennyit az egész pusztáért kellett volna f i zetni. Miután a nevezett gróf a puszta kellős közepén kijelölte terjedel mes majorságát, e címen a pusztának korábban élvezett bérléséből tel jesen kizárattunk. Végül, amitől legjobban féltünk, elértük, mert nem csak fizetés fe jében, de robot teljesítés ellenében sem sikerült nekünk a puszta bér lése. 1800-ban előrelátó Manyik Péter választatott főbíróvá, népszószóló vá pedig Szuchacs, másként Gerliczky Mihály. Mindkettő a köz javára munkálkodott hivatalában a jegyző segítségével. Mikor a megye újabb 12 újoncot követelt és azokat sem szerződés, sem költséges felszerelés által nem sikerült kiállítani, a város közönségével való tanácskozás után az ilyesféle újoncállítás megkönnyítésére legelsőbben is hat lovat vásá roltak, a nagyobb buzgóság erősítésére, tudniillik, hogy ha valaki ön ként beáll katonának, akkor őfelségének ajándékozott lóval együtt lo vaskatonának viszik be. Erre számos ifjú jelentkezett, ezek közül a tíz alkalmasat Debrecenben besorozták és a lovak is velük mentek. De amennyiben ezek gondosan kutatnák, nehogy amazok valamiféle balese te által ez a nagylelkűség elhomályosodjék, e lovak helyett hat ló árát, azaz 432 rft-ot fizettünk a lósorozó kapitány kezéhez. Ennek a nyugtá ját őkegyelmessége, báró Splényi Gábor főispánnak elküldöttük. Mivel őkegyelmessége ezt a legfelsőbb helyre jelentette és bemutatta, nem sokkal később augusztus 24-én a felajánlás feletti kegyes királyi meg-
elégedést őkegyelmessége az ágostai hitvallásnak templomában, a vasár nap összegyűlt népnek nem csak nyilvánosan kihirdette, hanem Manyik Péter főbíró mellére, a királyi tetszés jeléül, parancsa által ezüst érmet is tűzött fel. Azután a nemes vármegye Nyíregyházán gyülekező felke lői 1800. december 11-én Pest felé elindultak.(25) 1801- ben a főbíróságban Manyik Péter, a törvénybíróságban pedig Szuchacs, márként Gerliczky Mihály megerősítetett. Miskolczy Mátyás rendes jegyző mellé segédül aljegyzőnek Noszak András úr lett alkal mazva. M i v e l pedig a szárazság miatt a Szarvas sziget (amelyet a hagyo mány szerint régen Ekécsnek neveztek) az erdő nyugati oldalán, annyi ra kiszáradt, hogy a marháknak itatás végett itt kutat kellett ásatni, a nyugati határrészen, nem messze a szállásokra menő út mellett az éjjel végzett ásásban, a kiásott földben a korán reggel ott elmenők, 200 darab kisebb, nagyobb aranypénzt találtak, tíz darab arany Lipóté, Szent J á nosé és külföldi országbeli volt. A földesúri ügyvéd Mittuch Ferenc a találóktól, jelesen Sipos Mihálytól és fiától mintegy ötvenet, Petruska Mátyástól tizet, Szűcs Jánostól negyvenhármat és Napkori Pétertől öt venet elszedett. 1802- ben előrelátó Gerliczky Mihály lett a főbíró, helyettese Bartha József, főjegyző pedig Miskolczy Mátyás. A főbíró e hivatalában, mint a közönség más hivatalaiban is — amelyeket gyakorta viselt, fáradha tatlanságot és nem kevesebb hűséget tanúsított. Most mikor a mégis sze rényen viselt legelső helyet elnyerte, fáradhatatlanul azzal törődött, m i lenne a város közösségének javára. így meghányta, vetette elméjében, hogy a kegyelmes földesuraktól való megváltakozást, hogyan tudná a város közönsége megindítani. Bárha ez az ügy nagyon nehéz, de mégis a legnagyobb jelentőségű lett volna, az elfogadása esetén szeme előtt lebegett minden nehézség és következmény, a feltett szándékától m é g sem állott el. Miután a város közönségét e célból összehívta, a tanáccsal megtárgyalta, egyakarattal és elhatározással kísérletet is tett, éppen ak kor, mikor az országgyűlés összeülőben volt. E célból a kérelem egybeszerkesztése után, azt először a kegyelmes gróf Dessewffy-család elé ter jesztette. A kegyelmes család mégis e tekintetben első nem akart lenni, a város közönségét a közbirtokosság másik feléhez, kegyelmes gróf K á rolyi Józsefhez utasította. Ahol az óhajtott eredményt kétségen kívül el is érték volna, ha őkegyelmességét a korai halál e halandó világból k i nem szólítja. E jó szándékról, mielőtt megvalósult volna, tiszteitől tájé koztatást kívánt, a város közönségének jó reménységét a korai halála meghiúsította. A kegyelmes Dessewffy-család — amely éppen az osz tozkodás ügyében forgolódott — megismerte a szándékot, és mivel akkor
nagyságos gróf Dessewffy Sándor viselte az igazgatóságot, ő kölcsönös tanácskozás után kegyeskedett a mi szándékunkra hajolni. Ezt aztán elő ször Tályán létében a fent nevezett Gerliczky Mihálynak és Miskolczy Mátyás jegyzőnek tudomására hozta, amikor az árendőt megvitték. A következő 1803. évben előrelátó Gerliczky Mihály a főbíróságban megerősíttetett és helyettességet Koreny András viselte. Ebben az idő ben erősen munkálkodtak, hogy a kegyelmes földesurasághoz a felszaba dítás iránt benyújtott kérelemre a város közönsége minél előbb kedvező választ kapjon. Bár ez a kegyelmes gróf Károlyi József közbejött halála miatt egyhelyben topogott, — amint az előző évnél már érintettük — mindazon által a megújított kérelem a nagyságos Dessewffy grófi csa lád körében megtárgyalódott, annyira, hogy az egyezkedés megkezdésé re 1803. december 1-én gróf Dessewffy Sámuel lakóhelyére, Fintára a város közönsége átküldötte képviselőit, Sexty András urat, Kovács A n d rást, Kovács Pált, Gerliczky Mihály főbírót, Miskolczy Mátyás jegyzőt, Súlyán Józsefet, Horog Jánost, Mányik Pétert, Gráff Andrást, Molnár Tamást, Riskó Mihályt, Bodnár Györgyöt, és megegyeztek, a nagyságos Dessewffy-családot illető minden nyíregyházi földesúri jog fejében 320 000 rhft-ban. Erről a bekövetkező adás-vételről Sárosvármegye rend szerinti ügyésze, tekintetes Szakmári Dániel úr által megfogalmazott szerződést a város közönségének bemutatták. Mielőtt azonban ez bekö vetkezett volna, báró Laffert Vince, az őt illető részt, a város 1/24-ed részét 18 000 rhft-ért a városnak zálogba adta. (Lásd a jegyzőkönyv 1320. szám.) Mivel Diegelt úr báró Meskó Vincét a jövedelem miatt végrehaj totta, ez a körülmény is sokat segített abban, hogy a nagyságos család e jószágot m á s ésszerű okok miatt is annál inkább városnak engedje át éspedig véglegesen. Ennek lefolyását és a bevallások megtételét lásd másolatban a város örökváltsági jegyzőkönyveiben. A bevallások iratai eredetiben is meg vannak a város levéltárában, az adásvételi szerződés pedig a jaszói kon ventnél van letéve.(26) A város közönsége a nagyságos nagykárolyi uradalomnál is több ízben kopogtatott, mivel a városi kérelem arra is tartozott, olyannyira, hogy a nagyságos grófné 1805. július 12-én az alábbi nyilatkozattal adta beleegyezését, hogy elöljáróban némely fenntartás mellett, mégis nem kevésbé férje nagyságos gróf Károlyi József hajlandósága szerint k é r é sünkre elhatározta, hogy lör a megtartott királyi dézsmát át akarja engedni 400 000 ft-ért, azonban 2ör azon feltétel alatt, hogy a városban, ahol kívánja, maradjon 4 holdnyi belső telek kúriának, földesúri telek címén, és két telek h a t á r b é -
li tartozéka. Kívánta még a r. kat. templom, paróchia és iskola fenntar tását. Miután efelett a mezőváros sokat tanakodott, erre azt válaszolta, hogy i l y terhes summa letételét nem vállalhatja. Elsősorban azért, mert a kúria követése, a szabadság megváltásával nem egyeztethető össze, továbbá a kegyúri jogot sem vállalhatja, mert a r. kat. egyház építkezé sei szerfelett nagy összeget igényelnek. Mivel őnagysága a továbbiakban a tárgyalástól elállott, az egész ügy függőben maradt és később új szer ződést kötött a város közönségével 14 évre, évente 16 000 rhft fizetése fejében. ^Nyíregyháza város határbeli tartozékaival együtt. A rajta levő tar tozékok külön-külön felvéve és 1200 négyszögöles holdakra átszámítva. Felmérte 1804. Kovács Gábor és Ungvári János a Károlyi uradalom es küdt földmérői.«(27)
^ /^. rajzi szam 6
T-f ° k f \ földesúri . „ . es magantelkek S
A
19 Károlyi bolt 20 Desőfi bolt Közönségesek Vendégfogadó 16 Mészárszék 22 Egyházi telkek 10 R. kat. templom R. kat. paróchia 9 21 R. kat. iskola 27 R. kat. temető 17 18 2 3 6 26 25
G. szert, egyház telke G. szert, paróchia Ev. templom telke Ev. paróchia Ev. másik paróchia Pap kertje Temető
Külön-külön hold , , ... egész 16-od ol a
— —•
5 5
66 66
— —
10 5
— — —•
összesen hold , ... egész 16-od ol
—
5 5
66 66
66 9
1
10
15
—•
1 7 3 13
65 35 51 14
1
1
45
— —
8 9
40 5
1
1
45
— —
14 6
35 31
1 8 6
— 8 3
18 24 17
17
—
70
—
Helyrajzi szám 24
Városbeli földesúri és magántelkek
Külön-külön hold egész 16-od öl
összesen hold egész 16-od öl
Ref. templom telke
10
10
Katonai raktár
66
Határbeli
Földesúri erdő Előcsere Hímeserdő Sóstó mocsár Szódafőző
Külön-külön hold egész 16-od öl
112 521
10
—
összesen hold egész 16-od öl
36 64 695
8
63
372
5
15
438
9
29
Határutak Legelő Lakosok tanyái Ebből vizes hely Ebből szőlők A legelőn vizes helyek Utak
6 9439 23406 349 220 277 153
7 7 2 11 6 13 12
15 4 65 59 6 15 40
Summa Belső telkek Külső telkek
35693 508 35693
8 6 8
1 1 1
Desőfieké Parochialis földek Rk. kat. egyh. tanyája G. kat. és protestánsoké Postamesteré
61
80 234 123
13
1 9 14
15
60 31 13
Helyrajzi , szám 12 11 5 14 7 8 13 15 23
Szegényház Megyei patika Főhadnagy szállása Puskapor tár Főhadnagy szállása Alhadnagy szállása Főhadnagy szállása Kapitány és alhadnagy szállása Másodkapitány szállása összesen
Város házai 1 Városháza 28 Város majorja összesen Lakosok telkei Piac és utcák Belső terület
hold
16-od
öl
— — — — — — —
2 2 14
—
—
1
—
—
11
4 4 6
4
—
—
12 6 3 11 12 6
19 20 429 31 508
37 66 4 8 40 45
— — 41
25 58 16 74 2 22
1804-ben főbírónak megerősítve előrelátó Gerliczky Mihály, a he lyettes bíróságot Bogár Tamás viselte. Mivel a Kállay-család a nagysá gos Dessewffy-családot perbe fogta az itteni nyíregyházi jószágait ille tőleg, az itteni bíró számára az idézőlevelet a kerületi táblának átadta január 30-ra; ügyvédi képviselet képében Laky László úr jelent meg, akinek az idézőlevél átadatott. Mivel pedig a város érintő ügyekben gyakori tanácskozásra volt szükség a választott közönséget megújították. Már csak azért is, mert az előbbi, 1793-beli kommunitás tagjai közül sokan elhaltak, ezért most a következő tagokból állították össze: Marko Ádám, nemes Regulyi Gábor, Gráff András, Pifko György, Kovács András úr, Gerliczky Mihály, K o vács Pál, Cseh János, Mányik Péter, Jakus Márton, Súlyán József, Mar ko Mihály, Gutyán Pál, Rák Jakab, Plesko József, Diósy János úr, Szmolár Mihály, Korén András, Hankovszky János, Bogár Tamás, Motozka Mihály, Bartha József, Bukoviczky Mátyás, Venesky András, Posson György, Palic János, Bodnár György, Moldván János, Francia János, Gincsey Ádám, Varga András, Kocska Dániel, Subsulvany János, Kocs-
ka Dániel, Franko István, Nalivanko Mihály, Risko Mihály, Horog J á nos, Bogár Pál, Molnár Tamás, Szekeres János, összesen negyvenen. (Lásd mindennapi jegyzőkönyv 1405. sz.) Tanácskozván felette, jobbfajta lovak tenyésztése céljából vett a kommunitás Sinjj;a Mihály bogdányi l a kostól ménest 9000 forintért, amely kiadás az adószedő számadásaiból megismerhető.
Jegyzetek 1. Lukács Ödön: Nyíregyháza szabad, kiváltságolt város története. Nyíregyháza 1886. 193—223. — Tanulmányok Nyíregyháza újabbkori történetéből. (Nyíregyházi Kiskönyvtár 11. Szerk. Hársfalvi P é ter és Mann Miklós). Nyíregyháza 1976. 14—17.; a feljegyzéseket tartalmazó kötet később bekötve, Nyíregyháza mezőváros levéltárá ban a V . 103/a fondban, 197/1 raktári számon található. A feljegy zések folytatását 1826-ban abbahagyták. A kötet végén a különböző városi tisztségviselők magyar és ócseh nyelvű eskümintái vannak feljegyezve. A z esküszövegek után évenként fel van sorolva 1753— 1834 között a tisztségviselők, a szenátorok és a választott hites k ö zönség tagjai névsora. A címlapon Nyíregyháza mezőváros kisebb és nagyobb pecsétjének lenyomata van. A nagyobb pecsét ovális alakú volt. Közirata: SIG I L L U M OPPIDI NYÍREGYHÁZ. A négy részre osztott ovális cí mermezőben felül balfelől ekepapucs, jobbról három nyílvessző, alul balról három búzakalász, jobbra egy kereklombú fa látszik, a címer pajzs felett nyitott háromágú korona, a pajzsot barokkos cirádák körítik. A kisebb pecsét kerek. Körirata és a címerpajzsa teljesen azonos mint a nagyobbé, a pajzs és körirat közti körmezőt fekvő alakú c i rádák töltik k i . A két pecsét között jelmondat: „Az melyik fa alatt heversz, vessző volt, termése századot néz." A címlap verzóján: idézet Vergilius Aeneisének X I . énekéből. 2. A Miskolczy által idézett Lónyay Zsigmond magyar nyelvű oklevele ma m á r nem található Szabolcs megye levéltárában, de nincs is nyo ma, hogy a XVIII. századi rendezés s o r á n * egyáltalán megtalálták volna. Ellenben erősen rongált állapotban meg volt és ma is meg van a levéltár Nyíregyháza mezőváros megmaradt iratait magába foglaló fondjában (V. A . 101/b. 36/36. rsz., 1637:2. ltsz.) erősen ron gált állapotban. E hiányosan olvasható szöveget közölte Lukács ö . :
3.
4.
5.
6.
7.
3.
id. műv. 1886. 98—100. és újabban ugyancsak hiányosan Szendrey István: Hajdú kiváltságlevelek. Hajdúböszörmény, 1971. A II. Rákóczy György 1655. január 3-án kelt megerősítő oklevél be vezetése és záradéka latin nyelvű, az iktári Bethlen István által 1640. május 17-én kiadott, közlésünkben » « közé zárt oklevele ma gyar nyelven íródott. — A z okleveleknek Szabolcs vármegye szolgabírája által 1747-ben hitelesített másolata Szabolcs-Szatmár megye Levéltára (SzSzmLt) V . A . 101/B. 36/36 r. sz., 1653:3. ltsz. alatt ta lálható. — Hivatkozik rá és részben közli Lukács Ö. id. mü. 102. — Újból átírva I. Rákóczi Ferenc által Sárospatakon 1666. április 26-án kiadott oklevelében. V . ö. 4. jegyzet. I. Rákóczi Ferenc megerősítő okleveléből Miskolczy csak a bevezetést és a záradékot közli. A z oklevél teljes terjedelemben a fentebb em lített 1644-i és 1655-i oklevelek átiratait tartalmazza. SzSzmLt V . A . 101/b. 1666:1 ltsz. Raktári elhelyezés: X V . 23. fond 453. sz. Az Annales kéziratában „A—B" jegyzet alatt: „kezdetben megegyez tek báró Palocsay Horváth Zsigmond özvegyével, Pethő Rozália grófnővel, amint az F. alatt mellékelt perben kötött szerződésből k i tűnik. Csabáról még azon őszön átjött Wandlik Márton prédikátor úrral Marko György és Marko a következő 1754 Szt. György napig itt bíróságot viselt. Ez idő után Zajacz János váltotta fel ebben a tisztségben." A Károlyi Antal által kiállított oklevél fényképmásolata V . A . 102/b. 114/34. r. sz. A levél alján más írással kiegészítés: „sőt maga élete is Isten markába és ezért bizonytalan lévén, maradéki és önön hol ta után számlálandó esztendőkig írt szabadságban tartassanak." A záradékot gr. Károlyi Ferenc 1753. augusztus 5-én saját kezével ve zette, az az év május 25-én kiállított oklevélre. Az Annalesben közölt levélről Miskolczy Mátyás jegyző 1806. ápri lis 16-án egyszerű másolatot készített. A z oklevél eredetije Petrikovics János leszármazottjának, Petrikovics László szerencsi fogorvos nak birtokában volt. Tőle vásárolta meg a Nyíregyházi Jósa András Múzeum, amelynek történeti adattárában található. A z eredeti szöveg alatt, jegyzetszerűen megjegyezve: „A városnak kiadott patentális levelét (biztosító levél) lásd a processusban (per iratban), az meg a városi levéltárban a fassiok (bevallások) mellett in origine (eredetiben) úgymint patentális levél." A két irat most SzSzmLt. V . A . 101/7. 37/37 rsz; 1752:1 és 1753:1 ltsz. alatt, mint Szabolcs vármegye nemesi közgyűlésének határozata (másolatban k i adva). A z eredeti szövegben jegyzetben: „Vándoroltak ide a felső megyék-
bői különböző helyekről származó lakosok, akiknek származási helye ma is könnyen megállapítható, hogy eredetük szerint hová valók. A Czinkoczky-családnevűek a Pest megyei Cinkotáról; a Zavaczkyak Zavadáról; a Tomasovszkyak, akiknek eredeti neve Kergyik, Tamásfalváról; a Szudiczky, a Szuchanszky-család Szucháról; a tulaj donképpeni Szucháesok, most Gerliczkyek Gerliczéről. A nevüket nem csak maguk adták maguknak, hanem a hasonló nevűektől való megkülönböztetésül nem csupán*a városi összeírok írták így őket, de a megyei és népösszeírások is így jegyezték fel, ezek a családnevek ragadtak rájuk. Különböző családok, azon okból, hogy nemesek és adománybirtokosok is (pl. azelőtt Figura, most Tresztyanszky) az előnévről; a Kovács, akiket általában Zemannak hívtak a foglalkozá sáról vette a nevét. Mindnyájan elhozták nemes levelüket, jóllehet eleinte titkolták ne mességüket, mert mikor egy bizonyos Batiz (nem tudom honnan származott) a nemesi előjog következtében a közös teherviselést megtagadta, hitelt érdemlő tudósítás alapján, a földesúr engedelmé vel nem csak kizárták, hanem még a határból is kihordották. A töb bi nemes egészen II. József császár koráig és nemességük igazolása után is, minden terhet egyaránt hordozott a nemtelenekkel. Ennek bizonysága a mezőváros közönséges összeírásai és ezek alapján meg ejtett adókivetések. A z elgondolhatónál is szerényebben élt nemes ségével Regulyi Sándor úr, aki ezzel a kiváltsággal sohasem dicse kedett és munkáját bárki, — a legnyomorultabb ember iránt is — figyelemmel és teljes szívvel-lélekkel látta el. Amelyet, mint ke resztyéni szeretetből folyót e sorok írója M(iskolczy) M(átyás) nem csak ezen ok miatt nem tud eléggé dicsérni, ámbár ez a dolog itten eléggé köztudomású." 9. A kéziratban , , A " jegyzetben: „Mivel a szarvasi lakosai, a kivándor lás kezdeményezői, Zajácz János, Súlyán Ádám kovács, másként Laczó András és Szmolár János." 10. A z elismervény SzSzmLt. V . A . 103/b. 205/5 r. sz. 1754:9. lelt. sz. alatt. 11. A kéziratban „ A " jegyzet alatt: „Tetszett a felmérésnek eredeti fel jegyzését saját nyelvükön is megörökíteni, amely így szól: E főbíró idején osztottuk fel a nyíregyházi f ö l d e t . . ." stb. Az eredetiben ócseh nyelven írott szöveg fordítását közölte Németh Zoltán: Tirpákokra vonatkozó iratok Nyíregyháza történetéhez 1755 —1797. (Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás I—II.) Nyíregy háza, 1979:362.; — A z annales írója ismerhetett olyan iratokat — esetleg csak Petrikovicsnak adott ígéreteket — amelyeket itt, mint
sérelmeket felsorolt. A jelenleg meglevő iratokban azonban ennek m á r nincs nyoma. Petrikovics Jánosnak adott megbízólevélben, és a Szabolcs megye által kiadott biztosító levelekben ezekről nincsen szó. V . ö. 6—8. jegyzet — Fentebb azonban (V. Ö. 104. 1.) említés van arról, hogy a régi lakosok elköltözése reményében a telepesek a ko rábbi ittlakók terhét magukra vállalták. 12. Ezek eredetije V . A . 101/e 37/37. r. sz. 1756:6 ltsz; fordítása Németh Zoltán: id. mü. 357—359. 13. Jegyzetben: „1765-ben a bírák számára statútumokat állapított meg a nagykárolyi uradalom Rácz Demeter teljhatalmú megbízott által. (Lásd alább az utasítások között.) 1762-ben Szekeres Pál, Benkó M i hály, több társával együtt elbocsátó leveleket szereztek." A z utasí tás az iratok között ma m á r nem található. 14. A z úrbéri összeírás 1773-ban ment végbe. V . ö. V . A . 102/i 155/75. r. sz., 1773:1 ltsz. Egy garas = 3 krajcár = 5 dénár, azaz a szövegben említett pénz nemben 1 forint = 85 dénárral számítva, a 60 dénárt tartalmazó, általánosan forgalomban levő magyar forintnál 14,16 százalékkal több. Az eredetiben „A" jegyzet alatt: „Szőlőültetés bizonyos különös szer ződés szerint — amelyet a vármegye kezére bíztak, de eredetijét a mezőváros őrzi — engedtetik meg, amint alább következik: »Tetszett a szőlőtelepítési szerződést közölni, amelynek tartalma a következő: gróf Károlyi Antal és gróf Cserneki Dessőffy Sámuel adjuk emléke zetül valakiknek, akiknek illik, hogy jövének élőnkbe mint jurisdictionatus (joghatóságot gyakorló) földesurak elébe a nyíregyházi bí rák s elöljárók, alázatos instantiájok (kérelmek) által a végett tudni illik, hogy a nyíregyházi határunkban engednénk szőlő plántálásra való különös darab földet. Ahhoz képest úriszékünk által törvénye sen megvizsgáltatván, jóllehet különb-különb féle akadályok és ref lexiók (észrevételek) adták elő magokat, mindazáltal tekintetbe v é vén ide csoportosan való jöveteleket, annál is inkább kétszeri mun kával elő szegény portio (hadiadó) fizető jurisdictionatusainkat (föl desúri hatalom alatt levőket), mind őfelsége adózására, mind pedig földesúri cenzusnak földbér és más egyéb datianak (adó) kipótlására alkalmatosabbakká tétethessenek, az alább megírt conditiok (felté telek) szerint szőlő plántálására nekik engedelem adódott, úgy mint: 1. Mivel ezen és a körülvevő határokban a földnek mineműsége homokos és fövenyes lévén, könnyebb munkával, mint más helye ken és hegyekben a szőlő plántálása megeshetik, ezen okból, ha va-
laki szőlőt fog építeni a dato praesentium (jelen levél keltétől) hat esztendőkig semminemű kilenceddel vagy más adózással nem fog terheltetni, szabadosan mustját vagy borát minden hír és adózás nélkül, akár hová viheti. Eltelvén pedig az hat esztendőbeli szabad ság, minden gazda a maga terméséből, minden kilencedik akónak, vagyis csebernek egyikét a jurisdictionans (joghatóságot gyakorló) földes urak számára jó tiszta mustul, az hol pedig az akó vagyis a cseber számból k i nem telnék a kilenced, azon történetben itce számban minden kilencedik itcét tartoznak kiadni. H a pedig valaki borának vagy mustjának számát eltagadná és az akózás elől másuvá elrejtené, szöllejének elvesztésével fog büntettetni. Nemkülönben 2o Amennyiben ezen helységnek hasonfele az ecsedi várhoz appertinentia (tartozék) légyen és az ahhoz tartozan dó helységek nem a méltóságos dioecesanus (egyházmegyei) püspök őexcellentiájának, hanem Ecsed vára földesurának a királyi dézs mát szokták administrálni (teljesíteni), ezen helység a mai napig oda praestalta (szolgáltatta), amint arról a helység contractusa (szer ződése) bizonyítja, következendőképpen az újonnan plántálandó szőlő termésének feléből jurisdictionatus földesúr, méltóságos gróf Károlyi-ház részére hasonlóképpen a királyi dézsmát vagy termé szetben, vagy más datiakban köteleztetnek kiadni. 3ik Minden szőlős gazda maga szőlejének termését hordóstól új esztendő napig distrahálja (adja el), hanem ha a maga számára k í vánná tartani, vagy pedig a jurisdictionatus földesuraságnak, avagy annak árendásának, korcsma folytatására tartozik illendő áron ál taladni. 4o így elkerülvén a plántálandó szőlőskert, sem törvényből, sem a mostani urbárium értelméből félesztendeig való kántorbeli korcsmáitatást nem fog praetendálni (követelni) és ha praetendálna is, semmi úton-módon az három kántoron kívül sem engedtetett, nem is engedtetik, ha ámbár a mostan publicalt (közzétett) urbá rium jövendőben az egész országban modificálni (módosítani) talál tatna is, azon történetben sem engedték ugyanis, a 2-ik punctum (pont) szerint a juridictionatus (földesúr) illendő áron bé fogja venni. 5o Valamint m á r fel vagyon árkolva a plántálandó szőlőskert nek helye, azontúl nem lészen szabad terjeszteni uraság engedelme nélkül sub gravi animadversione (súlyos figyelmeztetés terhe alatt), avagy kerítésének büntetésül való lehúzásával. Költ Nyíregyházán június havának 20-ik napján 1775-ik esztendőben, tekintetes úriszék elnök Zanati József sk. Előttünk: tolcsvai Bónis László, nemes Sza-
15.
v
16. 17.
18.
bölcs vármegye rendes szolgabírája, Csákányi Ferenc ugyanazon megye rendes esküdtje.« P. H . " A z itt idézett irat a város levéltárában nincs meg, a szőlőtelepítésre három más levél vonatkozik. V . ö. V . A . 118/30 r. sz. 1775/11 ltsz. A z 1775. június 25-i úriszéki ülés jegyzőkönyve ugyan megtalálható, de abban nincs szó a szőlőtelepítésről. A z eredetiben „ B " alatti jegyzet: „Nagyságos Dessőffy Sámuel ú r nak, a mi kegyelmes földesurunknak ez életből való eltávoztat az alábbi gyászlevélben közölték az itteni közönséggel: "-Nyíregyháza falu kiváló, bölcs és előrelátó főbírájának, hadnagyának, népszószó lójának az egész közönségnek adassék át ez a gyászos levél. Mely gyarló az emberi életnek állapot ja, annak eleven példája lehet mél tóságos Cseneki és tarkői Dessewffy Sámuel úr, felséges koronás asszonyunk tanácsosa, tekintetes nemes Sáros vármegye főispánja, kedves uramatyám k i is e folyó Szt. Mihály havának 15-dik nap ján az anyaszentegyháznak üdvösségünkre rendelt szentségeknek felvételével buzgó fohászkodás között életének 66-dik esztendejében saját és testvéreim nagy keserűségével az árnyékvilágból kiszólíttatott. Kinek is meghidegedett tetemei az anyaszentegyháznak bevett szokása szerint az említett holnapnak 17-dik napján a fintai temp lomban levő úri eleink sírjába eltakaríttattak. Szívem fájdalma n é l k ü l soha nem nevezendő atyámnak halálát, és abból származott mély gyászunknak árját kegyelmeteknek fejenként mind tudtára adni és egyszersmind néhai méltóságos uramatyám lelkét áhitatosságában, magamat pedig kegyelmetek jó akaratjában ajánlani k í vántam, melyben is ajánlott maradok kegyelmetek jóakaró szolgája gróf Dessewffy István m. p."« Eredetije a SzSzmLt. V . 102/b. 114/34. r. sz. 1776:1. ltsz. V . ö. SzSzmLt. V . A . 101/é, 114/34. r. sz. 1776:1. ltsz. A lap alján jegyzetben: „Tudniillik felcsillanva a jobb reménység a felséges II. József császár uralkodása alatt, vigasztalást hozott az ilyen kezdetű paranccsal: »A jelentés szerint s t b . . . . nehogy pedig a kérelmezők tovább a kérelem teljesítését hiányolják, adják tudtukra nekik, a legmagasabb hely által ezután megengedődik, hogy a magán vallásgyakorlatra lelkipásztort fogadhassanak."^ — Az 1783. 3262. sz. királyi parancs eredeti teljes szöveg SzSzmLt. IV. A . 1. Fasc. 2. no. 45. 1783, Ugyanott b) jegyzet alatt: „A katolikus templom ugyanazon a he lyen kezdett épülni, ahol az ágostai templom állott, amely ideiglenes nádfallal és nem különb tetővel épült. Az építésnek nagy buzgóság gal fogtak, nehogy az ágostai hitvallásúak könyörgései a munkáso-
kat hátráltassák, miután az a mi oratóriumunk falának ütközött. D e azt az egészen 1814-ig szünetelt, mikor báró Szepessy kanonok be fejezte a művet. Alapkövébe az alábbi tartalmú iratot helyezték el: A H(alhatatlan) M(indenható) I(sten) ő F(elségének) A(men). A z em beri nemzetség üdvözitő Szent ura, Krisztus születésének 1783 esz tendejének szeptember 11-ik napján, V I . Pius pápa uralkodásának hetedik, II. József, mint koronás római király uralkodásának tizen kilencedik, Magyarország ezideig meg nem koronázott királya ural kodásának harmadik évében, galántai gróf Eszterházy egyházmegyei püspöknek huszonegyedik esztendejében, amikor Nyíregyháza hely ségben nemes Kovács Pál ágostai hitvallású viselte a bíróságot, a nyíregyházi római katholikus szentegyház alapkövét Budaházy A n d rás nyíregyházi parochus és nagykállói főesperes letette. Ennek az egyháznak kegyurai, méltóságos és kegyelmes Károlyi gróf K á r o lyiak és a méltóságos cserneki gróf Dessewffy-család, mint földes urak. Az építés felügyelőiként és gondnokaiként megválasztattak és kine veztettek tekintetes Taikli Antal Ignác helybeli császári és királyi postamester úr, ugyancsak Viszoczky György kovács, Sipos Mihály egyházi gondnok, Fabouszky János iskolarektor, Garay György k á n tor és Sipos István első gazda. Mesterekül pedig alkalmazták K r i c h baum Ignác urat, Szabolcs megye hites földmérőjét, Bernitsek L i pót kőműves mestert és Krichbaum János kalapost."^ Ennyi sze mélyből állott — gyermekeken és asszonyokon kívül — ezidőben a helybeli katolikus egyház, az evangélikusoknál alkalmazásban levő néhány szolgát kivéve, akikkel később növekedett még a katolikusok száma. 19. A szöveg alján a) alatti jegyzetben: „Hogy ne legyen szükséges azok számára, akik erre kíváncsiak, az egyház történetét kutatni, itt van mellékelve a királyi rendelet: »3575. szám. Szabolcs megyének. Miután az eredetiben mellékelt folyamodással a felséges királyi trónnál közbejárt, hogy a kebelében levő Nyíregyháza helység ágos tai hitvallású lakosai szabad vallásgyakorlatot nyerhessenek, egyben új templomot építhessenek és kellő számban tanítókat alkalmazhas sanak, a megye közösségének küldött parancs közlése mellett, ő leg szentebb felsége megbízza a királyi helytartótanácsot, hogy ezután hasonló ügyekben az előírt utat, a királyi helytartótanácsot ne mel lőzze, hanem a kegyes királyi rendelkezéseket azon az úton várja. Egyébiránt ez esetben is, az említett megyével a tanács közölje azt is, hogy miután a vallásgyakorlat a megyéhez folyamodóknak meg van engedve, attól semmiképpen nem térhet el, mindazon á l -
tal, miután a lakosság szerfelett nagy száma bebizonyult, a folyamo dók számára megengedem, hogy két lelkészt és két tanítót fogadhas sanak, nyilvános bejárattal ellátott új templomot építhessenek, a korábbi formára. Aztán az említett megye az előbbiekben érintett királyi elhatározás végrehajtásáról való gondoskodást vegye tudo másul és a mellékelt írás visszaküldésével arról tegyen legközelebb jelentést. Kelt a királyi tanács 1784. február 16. ülésében. Szolgá latra készen Niczky Kristóf, Skerlecz Ferenc, Klobusitzky J á n o s sk."« 20. A z eredeti szöveg alján jegyzetben: „Amint a római katolikusok, úgy az ágostai hitvallásnak is az északnyugati sarkon az alapkőbe az alábbi iratot helyezték: »A legkegyelmesebb Úristen kegyelméből és segítségével. A keresztyén időszámítás 1784-ik évében, március 25-én, II. József császár, mint magyar király uralkodásának negye dik évében méltóságos és kegyelmes gróf Károlyi Antal és néhai gróf Dessewffy Sámuel családjának földesurasága idején e hely sza bad vallásgyakorlata megengedtetett, a Tiszán inneni és tiszántúli egyházkerületben nagyon tisztelendő Ruffinyi János superintendenssége, tekintetes nemes csécsi Szirmay István főfelügyelősége alatt. Ennek a nyíregyházi evangélikus templomnak alapkövét letette tisz telendő Schmall János úr, ennek az evangélikus lutheránus egyház nak e néven megengedett első lelkipásztora, amikor a bíróságot elő relátó Pápay György viselte, szenátorok voltak Psenyicki Nagy György és Dióssy Tamás, Piffkó György törvénybíró, Lisskan János, Ferencz Márton, Bencsik János, Tomis János, Kazár János, Fábry József, Hornyák András ágostai hitvallásúak, és Musay Mihály, mint egyedüli helvét hitvallású jelenlétében. A város közönsége részéről pedig sok érdemet szerzett írástudó férfiak, nemes Reguly Antal, e város első jegyzője, ugyanilyen, de már nyugalomban levő jegyzőként Tainell Antal és Dióssy György, mint itteni egyházi tanácstagok, e sorok írójának, Miskolczy Má tyásnak, a város ezidőszerinti hites jegyzőjének idejében."^ 21. A lap alján jegyzetben: „Abból a tekintetből, hogy a jobbágytelkek, amelyek az adóterhet viselték, akár öröklés, akár vétel útján nemes személyekre szállottak, nem csak a ház után járó terhek maradtak ki, hanem megtagadták a kontribució fizetést is utánnuk. Ez a do log orvoslást követelt." 22. A kiváltságlevél szövege bejegyezve V . A . 108. 216/1. r. sz. 1786:9. lelt. sz. vásárbírói jegyzőkönyvben. A jegyzetben: „Ez évben esett meg a II. József legfelsőbb parancsával elrendelt házszámozás is, amelyet nyomon követett a katonatisztek által végrehajtott n é p -
számlálás, olyan szigorúan végbe vive, hogy ahoi valahol egy vo nás volt az ember rovatban, azt házszámmal kellett megjelölni, kö vetkezőleg a nyíregyházi tanyák, nem különben egyéb házak is szá mot kaptak. Ezt követte a határ felmérése, kezdetét vette a legki sebb területű városbeli kertekkel, aztán a szőlőskertekre, a szőlős kertektől különálló gyümölcsös és káposztáskertekre került sor. Minden uradalomra egy megbízott volt rendelve, aki a mellérendelt 6 férfival a számukra adott utasítás szerint a legegyszerűbben — ahogy csak végrehajtható volt — a felmérést elvégezték. E helynek képviselője Dióssy György uradalmi ispán volt, melléje rendelve Marko Ádám, Szuchacs Mihály, Gerliczky, Pápay György és folya matosan közreműködött Miskolczy Mátyás jegyző. Ez a felmérés oly szigorúan elő volt írva, hogy egy napot sem lehetett megfelelő indokolás nélkül elmulasztani. Eszerint a felmérés szerint kellett a szőlőskertek árendáját arányosan fizetni. Lásd a szőlők jegyzőköny vében." A szőlők jegyzőkönyve ma m á r nem található a levéltárban. 23. A szöveg alatt jegyzet formájában: ,,1788. december 3-án a megye parancsára az itteni lakosok 30 hordó savanyú káposztát szállítottak Temesvárra 10 szekéren, az elgondolható legzordabb ólmosesős idő ben. A z erre az útra kijelölt szekeresek élete és igavonó jószágai — mivel éjjel, nappal szabad ég alatt tették meg a hosszú utat — pusz tulásnak voltak kitéve. A következők voltak: Jeszenszky Ádám, Cseh János, Szuchacs Mihály, Kiszely János, Szuchánszky Pál, V i taly László, Marton István, Garay György, Szudiczky János és K a zár János. — 1787-ben a Károlyiak bátori tiszttartója Csiszár György úr a szerződéssel egyeztetett nyugtákkal 1778-tól 1786-ig a város közönségét felmentette. — 1787-ben ünnepeltük az évfordulóját az országos vásárnak a kegyelmes Dessewffy grófok teljhatalmú meg bízottai, Marecz István ú r és Jankovics Lajos ügyvéd úr jelenlété ben. Azután felépült a csapszék a piac nyugati oldalán, azon a he lyen, amely később a katholikusok templomának és iskolájának j u tott." — A z Annalesben említett, a nemes és nemtelen közönség k ö zött kötött szerződés. SzSzmLt. V . A . 101/f. 37/37/a. 1788:1. ltsz. „— 1788-ban az egykori Ekécs nevű, Szarvas sziget mocsárnál épült vízimalmot Kovács Páltól és Pápay Györgytől a város közön sége 300 ft-on megvette, avégett, hogy lebontsa. — 1788-ban 666 főnyi török foglyot vittek át a városon 113 szekéren Munkácsra, 304 gyalogos és 23 lovas őrizete alatt. — Ugyanezen évben a csegei töl tés építéséhez 280 itteni kubikost kellett a megye parancsára k ü l deni."
24. Lap alján jegyzetben: „Lásd az élelmezési feljegyzésben 1795. é v ről, azt a gabona mennyiséget, amelyet a megye részben vetésre, részben az Ínségek táplálására adott. Ez alkalommal a nagykárolyi méltóságos uradalom a gyarmati jószágból 500 köböl őszi búzát és 200 köböl rozsot pénzért adott." SzSzmLt. V . A . 104. 1/207. r. sz. 1795:10. ltsz. „— 1792-ben panaszkodik a magisztrátus azok ellen, akik az orosi határon szőlőnevelésbe fogtak. Lásd az úriszéki akták. — Ezen úriszéki akták végzése szerint két perceptor (adószedő) tétetett a városon, az egyik Pápay György, a másik Gerliczky Mihály." „— 1794-ben néhány lakos elköltözött Bihar megyébe, Monospetribe. Ezek némelyike hazatért, néhány azonban ott maradt, de hamarosan mindannyi, ide haza jöttek." ,,— A m i pedig a n. vármegye által juttatott gabona mennyiségét illeti, a vetnivaló 4063 1/2 köblöt tett, az élelemre való pedig 5441 köblöt, mind a jövendőbeli megadásra. Tudniillik azok, akik kenyér revalót vettek, köbléért 6 pft 10 krajcárt fizettek. A n. vármegye atyai gondoskodásáért a város közönsége őkegyelmességének, a fő ispánnak és a n. vármegye közönségének köszönetet mondott. A n. vármegye a Nagykállóban 1795. augusztus 25. napján kelt jegyző könyvébe 1394. szám alatt bejegyeztette: ^Nyíregyháza város elöl járói és lakosai a vármegyének azon atyai gondoskodását, amely szerint a múlt esztendei hallatlan szükségből következett éhhalálból azon város lakosait kiszabadította, alázatosan köszönik, magokat to vábbra is a vármegye oltalma alá ajánljuk. 1394. Megelégedésre gerjesztette a vármegye rendéit a szegény népnek az eránt b e n y ú j tott és kijelentett hálaadó volta, hogy a múlt esztendei hallatlan ter méketlenségből következett elviselhetetlen szükségeket által látván a vármegye, abból minden igyekezettel és törekedéssel kiszabadítani iparkodott, amelyre nézve ennek u t á n n a sem fog elmulatni semmit és mindazokban, amely a szegény nép megmaradását, boldogságát tárgyazni és eszközölni fogják. A tek. vármegye hites jegyzője, Désy György sk."« Lásd: SzSzmLt. V . A . 101/e. 37/37. r. sz. 1795:9. ltsz. 25. A z eredeti szöveg jegyzetében: „A kegyelmes helytartótanács a fel séges királyi kegyet az alábbi módon nyilvánította: »No. 22901. A m. kir. helytartótanács nevében Nyíregyháza közönségével közlen dő: „Hogy a mostani háborús szükségben őfelsége számára ugyan ezen város segítségképpen a Blankenstein lovasezred számára 10 újonc kiállítását és 6 remonda ló — amit természetben nem tudtak kiállítani — váltsága fejében 433 ft-ot ajánlott fel önként és jóakaratulag; e dicséretes felajánlás a köz javára a legmagasabb kegy
iránti kiválólag mutatott buzgóság által, a legmagasabb köszönet nyilvánítása mellett, őfelségének, a legszentebb csász. királyi tetszé sét, a legfelsőbb királyi parancs folytán tudomására hozom. Báró Mednyánszky János, Buda. 1800. szeptember 23."« „Ez évben volt a megye nemesi felkelése, — nem akadályozta meg, hogy e helyen közel ezer főnyi ulánus lovas tartalék volt be szállásolva — mégis itt vonták össze 1800. november 11-én. Ennek kapitányai többek között Sassouszky és Salamon Elek urak voltak. Ez a felkelés december 11-én ú t r a kelt és Pest felé (lásd jegyző könyv 1150. sz.) és később 1801. május 20-án tért haza a m e g y é be." 26. A hivatkozott iratok megtalálhatók V . A . 101/g. 38/38 rakt. sz. 1803:1. és 2.; V . A . 101/j. 40/40 rakt. sz. 1803:3, 6, 9, 12, 18, 20, 24 és 1804:1, valamint V . A . 102/j. 155/75 rakt. sz. 1803:13 lelt. számok alatt. 27. Ez a táblázatos kimutatás az Annales 36. fólióján a folyamatos szö veg közé van beiktatva. Utána közvetlenül az 1804. évi feljegyzés következik.