2006. Karácsony
2. szám
Az Újdiósgyőri Görög Katolikus Egyházközség értesítője
Kedves Testvérek! Karácsony szent ünnepe közeledik, amikor a kis Jézus jászlában, „a Világosság a világba jön”. Jézus a világról beszélve, a sötétség kifejezéssel illette azt, mert Krisztus nélkül e világ a maga összes bölcsességével sötétben hagyja az embert, emberi életünk célját, értelmét illetően. Alig több mint száz éve annak, hogy Közép-Európában elkezdték felszerelni az első utcai lámpákat. Térhódításuk következtében ma már nincs sötétség. Sőt sokszor a túl sok mesterséges fénytől már a csillagokat sem mindig látjuk. Pedig a csillagos égbolt tanulmányozása a legrégibb tudományágak egyike. Az asztronómián alapszik az időmeghatározás, a naptárkészítés, vagy új országok felfedezése és a hajók navigációja sem volna lehetséges a csillagok utáni tájékozódás hiányában. Az embercsinálta világosság következtében számtalan vándormadár elpusztult, mert nem találta meg a természetes tájékozódási pontokat. Éjszakai műholdfelvételek jól mutatják, milyen sok mesterséges fény szóródik szét. Ahogy a mesterséges világítás elfedi a csillagok ragyogását, ugyanúgy a saját tudományára gőgösen büszke ember is Isten kinyilatkoztatásának és világosságának az érvényességét veszi tagadásba. Az emberek nem ismerik fel, hogy sötétségben élnek. Találóan fogalmaz János apostol: „A világosság a sötétségben világít, de a sötétség azt föl nem fogta.” Létezik még egy hatalom, az ördög, a sötétség fejedelme, aki egyúttal a hazugság atyja is. Fél igazságokat vet be, hogy aláássa az Igazságot, Jézus Krisztust. Bízzunk Istenben és az Ő kegyelmében. A hamis tanításokat helyettesítsük a kinyilatkoztató Isten földre jött Igazságával, Krisztussal. Az
egyetlen igaz ember ugyanis maga Jézus Krisztus. Ő mutatja meg a teljes emberséget. Ha meg akarjuk világosítani, ha humanizálni akarjuk világunkat, akkor a világot és életünket is kapcsolatba kell hozni Krisztussal. Ez az igazi és sajátosan karácsonyi keresztény küldetésünk: „Velünk az Isten értsétek meg nemzetek és térjetek meg, mert velünk az Isten!” Eredményes adventi felkészülést és boldog karácsonyt kívánok egyházközségünk minden tagjának.
Kicsiny kis fényemmel világítani fogok Szűz Mária templomba vezetésének ünnepe utáni vasárnap, mi is bemutattuk közösségünknek az elsőáldozásra készülő gyermekeinket. Elhoztuk, és bemutattuk őket azért, hogy közösen is imáinkba foglaljuk őket az elkövetkező hónapokban. Növekedjenek korban, bölcsességben, kedvességben Isten és az emberek előtt. Azért imádkozunk, hogy méltóan készüljenek Jézus testének és vérének vételére, és egész életükben hűek maradjanak hozzá akkor is, ha a körülöttük lévő világ mást hirdet, másra csábít. Énekük is mutatta, várják a találkozást Jézussal, és világítani akarnak kicsiny kis fényükkel, lényükkel. Imádkozzunk értük, hogy az elvetett mag növekedjen, és százszoros termést hozzon! Bárdos Kinga Czurkó Eszter Hajkó Dániel Kacsír András Lovász Zsombor MonostoriAnna Oláh Balázs Oláh Regina Szakáczki Csanád Timkó Ákos Váradi Lili Veláczki Flóra Veszprémi Fruzsina
„…Mert kisded született nekünk és fiú adatott nekünk;…” (Izaiás próféta éneke) Örömteli hírről számolhatok be az egyházközség tagjai számára, kedves kántorunknak, Bak Lászlónak és feleségének ikrei születtek. Nincs nagyobb öröm a családban, mint amikor gyermek születik! Ilyenkor azt hiszem, mindnyájan végiggondoljuk gyerekünk, - gyerekeink születését és cseperedését, azokat az olykor nehéz, ám sokkal több esetben boldog és szép perceket, pillanatokat, melyeket szereztek nekünk, szülőknek. A gyermekvállalás, és maga a család intézménye a 21. században alapjaiban kérdőjeleződött meg. Nem kell messzire mennünk: a mindennapjainkat bombázó hírek, ismerőseink, barátaink által csupa olyan információk birtokába jutunk, amelyek arról számolnak be, hogy egyre kevesebb fiatal köti össze életét hivatalosan, és közülük is kevesen az egyház szolgáltatta szentség által. Egyre több a csonka családban felnövő gyerekek száma, az egyedülálló szülőknek pedig nincs idejük arra, hogy a gyerekeikkel foglalkozzanak. Felvetődik a kérdés, hogy milyen lesz a következő nemzedék, milyenek lesznek azok a fiatalok, akikre rá leszünk bízva. Ide tartozónak érzem Harrach Péter következő gondolatait: „A gyermek családban nő fel egészséges felnőtté, később is ott talál támaszt, biztonságot. Családban élni jó, amikor gyermekeinkkel bajlódunk, és amikor büszkék vagyunk rájuk, amikor körülüljük az asztalt, egymást ünnepeljük, vagy amikor kibékülünk. Az egészséges, működő család nemcsak a tagoknak jó, de az egész társadalomnak. Kiegyensúlyozott, együttműködésre alkalmas emberek lépnek ki onnan. Védő, nevelő, gondozó, ápoló funkciót betöltve tehermentesíti a hasonló feladatokat jól – rosszul végző intézményeket. Az egyetlen közösség, amely alkalmas a nemzet jövőjének biztosítására, ha úgy tetszik, a társadalom reprodukálásához.” Ám ilyenkor, amikor az ember személyes környezetéből hall jó híreket, mindig felcsillan a remény: így is lehet élni, és azt hiszem, csak így érdemes. A Bak házaspárt nyugodt szívvel állíthatjuk gyermekeink elé követendő például, hiszen biztosak lehetünk benne, hogy a két fiút: Lacikát és Dávidkát jól: tisztelettudónak és mélyen vallásosnak fogják nevelni. Úgy gondolom, szebb karácsonyi ajándékot nem is kaphattak volna. Gondolataimat egy idézettel zárnám, melyet olykor nem ártana, ha mi magunk is átgondolnánk:
„A gyermekemben találtam meg a szeretet valódi forrását. Arra kértem Istent, hogy engedje széppé, jóvá és boldoggá felnövekedni őket.” Kérjük Istent, hogy Lacika és Dávidka is egészségben, boldogságban és szeretetben növekedjen, hogy nemsokára együtt énekelhessük édesapjuk vezetésével szent énekeinket.
Orosz Teodóra és Bak László életútja Vallásos szülők gyermekeként születtem Szikszón. Encsen nevelkedtem és jártam általános és középiskolába. Édesapám, aki már 11 éve a Mennyei Atyához költözött, római katolikus volt, édesanyám görög katolikus. Húgomat és engem édesapám vallását követve római katolikusnak kereszteltek. Szüleim és nagyszüleim (apai nagyapám kántor volt, anyai nagymamám a mai napig harangozó) élete és példája plántálta bennem a vallásos hitet. Gimnáziumba jártam, amikor felépült házunkhoz közel a görög katolikus templom, ahol édesanyám lett a harangozó. Középiskola után jelentkeztem a Görög Katolikus Hittudományi Főiskolára, Nyíregyházára. Itt ismerkedtem meg férjemmel. A Teológiai tanulmányaim mellett, levelező tagozaton, Sárospatakon tanítói diplomát szereztem. 2001-ben házasodtunk össze. Első munkahelyem egy napközis nevelői állás volt. Ezután költöztünk Miskolcra. Itt a Fráter György Katolikus Gimnázium Lánykollégiumában voltam négy évig nevelőtanár. Jelenleg boldog hitvestársi és édesanyai hívatásomnak élek. Az Istenszülő kánonjának egy mondata életem során vezérfonalam: „Hallám, Uram gondviselésed titkát, és megértém munkáidat és dicsőítem Istenségedet.” Három évtizeddel ezelőtt születtem Mátészalkán. Gyermekkoromat Fábiánházán töltöttem. Nagypapámat kisgyermekként láttam átmenni az
Örök Életbe 21 évvel ezelőtt. Édesanyám után én is görög katolikus vallású lettem. Nagymamám kántor volt egészen addig, ameddig egészségi állapota engedte. Az ő példáján és családom vallásos lelkületén felbuzdulva jelentkeztem a Hajdúdorogi Görög Katolikus Gimnáziumba. Vallásos és tudománybeli növekedésem jelentős lépcsőfoka volt ez az iskola, ahol sok „mesterségbe” beletanultam. Többek között: a kollégiumrádióban műsorok készítése; az iskolaújság szerkesztése több éven keresztül; hittan fakultációs szakkör; itt sajátítottam el kántorság jeles tudományát négy éven keresztül, amely talentumot most kamatoztatom itt egyházközségünkben. A középiskolában érlelődött meg a gondolat, melyben elhatároztam egyházi pályán szeretnék továbbra is maradni, így jelentkeztem a Hittudományi Főiskolára, ahol összeismerkedtem feleségemmel, akit most már 10 éve ismerek. A Főiskola után az első szántóföld, melybe Krisztus meghívott az Ő Igéjét elhinteni a gyerekek és a templomba járók között Kállósemjén volt. A legényélet után 2001-ben igazi öröm költözött szolgálati lakásomba – a feleségem. Később a Jó Isten Dr. Szarka János atyán keresztül ide hívott, hogy itt folytassam megkezdett munkámat kántor és hitoktatóként. Öröm itt lenni ebben az Egyházközségben, ahol aktív vallásos élet van, teljes szertartásrend, közösségek, stb. Munkám folyamán szép eredményeket köszönhetek a Mindenhatónak: az Országos Hittanversenyen 3. helyezést értünk el hittanosaimmal, előtte is többször kerültünk ki elsőként a kerületi versenyekből. Levelezős hittanversenyen Máriapócson 1. helyezést értek el hittanosaim. Minden évben sikerül egy 5-6 napos tábort szervezni a gyerekeknek. Nemcsak hitoktatóként, de családapaként is boldog vagyok, mert szeptember 30-án két egészséges fiúgyermeknek adott életet a feleségem, ők feltették a koronát kapcsolatunkra, és így lett teljes a házassági ima: „fiaid, mint az olajfa sarjadékai asztalod körül… …és lássad fiaidnak fiait!...” November 19-én kereszteltük őket itt, a mi templomunkban. Öröm töltött el, mikor végre a saját gyerekeimnek énekeltem kántorként: „Éljenek soká…!” Igazi ADVENT volt ez a kilenchónapos várakozás, míg megszülettek, és hazavihettük őket otthonunkba. Köszönjük mindazoknak, akik imájukkal vagy bármi módon segítették, hogy igazi boldog CSALÁD lehessünk. Kívánjuk mindenkinek, hogy hasonló nagy örömben teljen a Karácsony szent ünnepe.
„Fény és sötétség”
Emlékezés
Minden ember életében jelen lévő, vagy időlegesen megjelenő fogalmak. Legegyszerűbben - a nappalok és az éjszakák váltakozásában, - a tavasz ébredésében és a tél hidegségében, - a születésben és az elmúlásban, - az örömben és a szomorúságban tapasztaljuk meg. Bizonyára egyetértünk abban, hogy a fénynek és a sötétségnek különös jelentősége van a bányászok életében, akik naponta ereszkednek le a világosságból a sötétségbe, szinte naponta „halnak meg”, - hogy aztán amikor épségben feljönnek a felszínre, hálát adjanak Istennek a „világosságért” és az életükért. Egyik testvérünk felgyógyulását, köszöni meg Szent Borbálának, a bányászok védőszentjének: Bányász-műszak Szent Borbálával
Még alig akarjuk elhinni. Még talán egy hónapja, hogy együtt imádkoztunk vele a templomba. Még előttünk van, hogy az egyházközségi – napon nagy buzgalommal töltötte ki a kvíz kérdésekre a válaszokat. Még nem olyan régen Ő tartotta a templom bejáratánál a perselyt. Még szeptember 23.án, házasságkötésük 50 éves évfordulóján, együtt ünnepelhetünk a családdal. Még az egyházközségünk októberben megjelenő Kis Újságjának „Közöttünk élnek” rovatának főszereplője volt feleségével, Katika nénivel. Mostanra ez már a múlt, ezek az események már a történelem részei. Czurkó Sándor testvérünk, többünk Sanyi bácsija, hazaköltözött Teremtőnkhöz. Ő már a VILÁGOSSÁG birtokosa és ismerője. Reményeink szerint a „mennyei templom” bejáratánál, ha nem is „perselyez”, de vár bennünket. Lehet, hogy nem is kell sokáig várnunk a találkozásra. Lehet, hogy a következő Karácsonykor már nem a templomi jászolnál köszönthetjük a kisded Jézust. Lehet, hogy a Karácsonyi gyónásunkat már személyesen mondhatjuk el az Istennek. Lehet, hogy eddig SÖTÉTSÉGBEN éltünk, de „a halálárnyék tartományban lakóknak VILÁGOSSÁG támada;” (Izaiás próféta éneke) Szent Ágoston Ne sírj azért, mert szeretsz!
Bánya munkában és szénfejtésen Szent Borbálára gondolok, Szívem most is a családért dobog. Szegény bányász sokat szenvedett, A bányában nem volt igazi szeretet. Bányász a szájától nem vonta meg a rossz beszédet, De mégis Szent Borbálára odafigyelt. Bányászok még élünk Szent Borbálát szeressük, Ha Ő egy napon elhagy, - elveszünk! Mert Szent Borbála bányászok védője, És még igazi mestere és szakértője. Ezért sokat imádkozunk hozzá, Hogy a bányászt semmi baj ne érje. Szent Borbála itt vagy velünk, dolgozunk és jól keresünk. És mi vár a bányászra, ha Hozzád föl megyünk? Te adj erőt a bányásznak Istenem, Hogy Szent Borbálával a találkozást megkeresse. Jó szerencsét!
A halál nem jelent semmit. Csupán átmentem a másik oldalra. Akik egymáséi voltunk, azok vagyunk mindörökre. Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig hívtál! Beszélj velem, ahogy mindig szoktál, ne keress új szavakat! Ne fordulj felém ünnepélyes szomorú arccal, folytasd kacagásod, nevessünk együtt, mint mindig tettük! Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts! Hangozzék a nevem házunkban, ahogy mindig is hallható volt, ne árnyékolja be távolságtartó pátosz! Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más. A fonalat nem vágta el semmi, mert lennék a gondolataidon kívül… Csak mert a szemed most sem lát engem, nem vagyok messze, ne gondold. Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden.
Meg fogod találni a lelkemet és benne egész letisztult, szép, gyöngéd szeretetemet. Kérlek, légy szíves… ha lehet, töröld le könnyeidet, és ne sírj azért, mert annyira szeretsz…
Karácsonyi ünnephez kapcsolódó rendkívüli liturgikus alkalmak December 17.-én Vasárnap 16 óra közös Gyóntatás OBBÁGY MIKLÓS atyával December 18.-án Hétfő Beteglátogatás a városban (előzetes bejelentés alapján)
December 24.-én SZENTESTE programja 16 óra 30 p 17 óra 17 óra 30 p 21 óra
VECSERNYE PÁSZTORJÁTÉK SZENT LITURGIA KARÁCSONYI SZOLOZSMA
December 25 – 26.-án vasárnapi Liturgikus rend: Reggel:7 óra 30 p. Utrenye,-8 óra 30 p. Szt.Liturgia,-10 óra 30 p. Szt.Liturgia Este:16 óra 45 p. Vecsernye,-17 óra 30 p. Szt. Liturgia
December 27.-én munkanapi ünnepi rend Reggel: 7 óra 30 p Utrenye, 8 óra 30 p Szent Liturgia Este: 16 óra 45 perc Vecsernye, 17 óra 30 p Szent Liturgia Szokásos gyónási alkalmak a liturgiák előtt. TÓTH ELEK atya a karácsonyi pásztorjáték előtt és alatt, valamint karácsony első napján a 8.30-as Liturgia alatt gyóntat. —————————————————————————————————————
Felelős kiadó: Dr. Szarka János parókus. Cikkírók: Dr. Szarka Jánosné, Kőszegfalvi Istvánné, Kujbus László, Bakné Orosz Teodóra. Tördelés: Bak László
