2006. október
1. szám
Az Újdiósgyőri Görög Katolikus Egyházközség értesítője Beköszöntő Kedves Testvérek! Egyházközségünk búcsúünnepére a hívek anyagi áldozatvállalásából és Isten segítségével sikerült jelentős felújítási és korszerűsítési munkákat befejezni templomunkon. A torony és a keleti, valamint nyugati homlokzat restaurálva lett. Elkészültek az új bejárati előtetők. A szellőztetést biztosító nyitható ablakkal kiváltottuk a karzat fölötti korábbi zárt üvegfalat. A belső festés előtt kiépítettük a villamos hálózatot a hajó korszerű megvilágításához. A festés után pedig a templom stílusához illő fénytestek kerültek a belső térbe. Jelentős munkálatoknak jutottunk a végére. Köszönöm a testvérek nagylelkű adományait, és azt kívánom, hogy az Úr viszonzásként áldásával gazdagítsa azokat, akik anyagi áldozatukkal kinyilvánították, hogy az Ő házának ékességét szeretik. Templomunk külső megújulása mellett azt kívánom, hogy az előttünk álló ünnep szolgálja lelki megújulásunkat is. Adjunk hálát a mindenható Istennek, akitől „minden jó adomány és minden tökéletes ajándék” származik, hogy elfogadta áldozatunkat és a közös feladat és áldozatvállalás révén közösségünket élőbbé és erősebbé tette. Használjuk fel a búcsú kegyelmi légkörét további lelki gazdagodásra. Templombúcsúnk ünnepi liturgiája október 8-án 10:30 órakor kezdődik. A megelőző szombat, az ünnepre felkészítő lelki nap lesz. Szombaton este 17:30 órától az előünnepi nagy vecsernye alatt gyónási lehetőséget biztosítunk. A 18:30-kor kezdődő liturgia alatt pedig búcsúi szónokunk – Tóth Konstantin, bencés szerzetes atya, a Győri Bencés Gimnázium igazgatóhelyettese – lelkigyakorlatos elmélkedése segíti belső megtérésünket, hogy ebben a kaotikus, krisztusi emberséget semmibe vevő, sőt azt lejáratni
akaró világunkban sikerüljön az Igazság, vagyis Krisztus szűk ösvényén járni és megmaradni. Ehhez kérjük egyházközségünk védőszentjének segítségét is: Lisieux-i Kis Szent Teréz légy közbenjárónk! – Amen!
Mindannyiunknak, hiszen rólunk szól. Egyházközségünk tagjainak és az érdeklődő „kívülállóknak”. Kicsiknek és nagyoknak. Fiataloknak és idősebbeknek. És hogy ez meg is valósulhasson az mindannyiunk feladata és felelőssége. A Család-csoport nevében:
Visszatekintés és előretekintés
Közöttünk élnek
2006. augusztusában az egyházközség Család-csoportja közös kiránduláson, zarándoklaton együtt töltött 3 felejthetetlen szép napot a Mátrában. Ezen együttlét alkalmával egy esti beszélgetésen született meg az ötlet egy „kisújság”-ról, melyben írhatnánk az egyházközségben folyó munkákról, eseményekről, közösen gondolkodva a továbblépés lehetőségeiről.
50 éve történt
Mi a célja a „kisújságnak”? A tájékoztatáson túl, célunk a közösség tagjainak jobb megismerése, megismertetése, az összetartozás erősítése. Szeretnénk bátorítani azokat, akik nem eléggé „aktív” tagjai közösségünknek – (eddig senki nem hívta őket) - rájuk is, az ő munkájukra is szükség van. Szeretnénk kedvcsinálóként bemutatni az egyházközség különféle csoportjainak programját és másokat is buzdítani a részvételre. Célunk: - nem egyszerűen csak híreket szeretnénk közölni – többet. - nem csak statisztikai adatokat – mást is. Milyen lesz a tartalma a szerkezete? Biztosan sokat fog változni, alakulni, ezért várjuk az ötleteket, javaslatokat és a segítséget. Ennek a számnak a vezérgondolata: az imádkozó, hálát adó egyházközség – búcsú ünnep, lelkigyakorlat, templom felújítás. az imádkozó, hálát adó család – aranylakodalom, 50 éves házassági évforduló. az imádkozó, hálát adó fiatalok – érseki kitüntető oklevél, országos hittanverseny dobogós helyezés, németországi tanulmányi ösztöndíj, római zarándoklat. Kiknek készül a lap?
Mind az újdiósgyőri görög katolikus egyházközségben, mind a Czurkó családban jeles nap volt 2006. szeptember 23-a. Sanyi bácsi és Katika néni 50 éve, ezen a napon esküdött egymásnak örök hűséget Hódmezővásárhelyen s kezdte meg közös életét Miskolcon. Az eltelt ötven év bővelkedett örömökben, de tartogatott megpróbáltatásokat is. Mindvégig aktív segítői voltak az egyházközségnek, tevékenyen részt vettek templomunk építésében is. - Kedves Sanyi bácsi, Katika néni! Örömmel vennénk, ha kicsit betekinthetnénk a család életébe, ezért azt szeretnénk kérni, hogy meséljenek a gyökerekről, az otthonról hozott értékekről. - A Czurkó család több szálon kapcsolódik a görög katolikus hagyományokhoz, születésük okán Munkácshoz, Kárpátaljához. Nemcsak édesapám volt görög katolikus áldozópap, hanem édesanyám Dudinszky Auguszta édesapja is. Házasságukból hat fiúgyermek született. Én Ájfalucskán (Hacava, ma Szlovákia területén található), édesapám egyházi szolgálatának első állomáshelyén születtem 1932. szeptember 22-én. Édesapám egyházi szolgálatának helyei még: Baskó illetve Filkeháza. Öcséim mindegyikének ugyancsak van valamilyen egyházi kötődése. *József: az USA-ban él, és az ottani közösség aktív tagja, aki igyekszik erején felül összefogni az ottani magyarokat, ezzel biztosítva a közös identitás és haza szeretetét. *Pál: hosszú évek óta egyházközségünk elismert és megbecsült tagja. *Oszkár: a Búza téri görög katolikus egyházközösség képviselőtestületének aktív tagja. *Arnold : 1990-ben hunyt el.
*György: Sátoraljaújhelyen él, ő is aktív tagja az ottani görög katolikus képviselőtestületnek. 1950-ben kerültem életem első és egyetlen munkahelyére, a DIGÉP fegyvergyárába, s innen is mentem nyugdíjba. Életem fordulópontját jelentette az 1953-as esztendő, amikor is Hódmezővásárhelyre vonultam be sorkatonai szolgálatot teljesíteni. Itt ismerkedtem meg Jakobi: Leányvásár című operett próbáin feltűnt csinos népi táncos lánnyal, Bodrogi Katikával. Ez a találkozás a további életem meghatározta. Leszerelésem után, 1956. szeptember 23-án kötöttünk házasságot Hódmezővásárhelyen. Katika nénit is szeretném megkérni, egészítse ki a családi krónikát! A mi családunk római katolikus. Családi kötődés révén nagyon megszerettem a görög katolikus közösséget, kicsit magam is „elgörögösödtem.” Szüleim, hódmezővásárhelyiek. Édesapám: Bodrogi József kisföldbirtokosként gondoskodott családjáról. Édesanyám: Kluzslicz Viktória háztartásbeli. Élethivatásként végeztem bölcsődei gondozónői munkámat Miskolcon a Rácz Ádám úti Bölcsőde vezetőhelyettese, majd a Testvérvárosok úti Bölcsőde vezetőjeként egyengettem a rám bízott kisgyermekek botladozó lépéseit. Mindig szívügyünknek tekintettük egyházközségünk támogatását, így a jelenlegi Bíró utcai templom építésében is aktívan részt vettünk. Gyermekeinket igyekeztünk hívő katolikusokká nevelni. Házasságunkból két gyermek született. Szilárd 1958-ban, ő állattenyésztő és lovas edző. Katalin 1961-ben. Ő egy kicsit az én munkám továbbfolytatója: óvónő és népitáncoktató. Közel 10 éven át egyházközségünk óvodás hittanát vezette, segítette az utánpótlás nevelését. Unokáink: Mátyás Péter óvodás kora óta ministrál, lelkes tagja Czurkó Judittal és Edittel a másik két unokával a nyári táboroknak, családcsoportos kirándulásoknak, melyek nagy élményekkel gazdagítanak bennünket és évente ismétlődnek. Életünk során igyekeztünk a hitet megtartani, gyermekeinknek, unokáinknak példát mutatni, ami bizony sokszor áldozatokkal járt. Most rajtuk a felelősség, hogy a kapott értékekkel jól sáfárkodjanak. Valamennyiünk nevében és a hagyományainkhoz híven kívánjuk, hogy: „Éljenek soká, Éljenek soká, Számos éven át, Egészségben, békességben, Éljenek soká, Számos éven át.”
Akikre büszkék vagyunk Az Egri Egyházmegye Katolikus Iskoláinak 2005/2006 tanévzáró ünnepélyén példamutató magatartásuk, hitéleti tevékenységük és tanulmányi eredményük alapján – az évenként adományozott oklevelet, korosztályukban – egyházközségünk két hittanosa kapta: TIMKÓ BOGLÁRKA, 8 osztály BÁRDOS BEATRIX, 6 osztály Az oklevelet Seregély István érsek úrtól vehették át a tanulók Egerben. 2006. március 31-én az „Életadó Szent Kereszt titka” című Országos Görög Katolikus hittanversenyen Egyházközségünk három hittanosa kiemelkedő teljesítménnyel dobogós helyezést ért el az 5-6. korosztályban. KISS EMESE, 6. osztály HORVÁTH HELGA, 6. osztály ARANYI KRISZTINA, 5. osztály Mindhárman a Kaffka Margit Általános Iskola diákjai. Kitüntető, 3. helyezésről szóló okleveleiket Dr. Keresztes Szilárd püspöktől, és Dr. Obbágy László hitoktatási elnöktől vették át Hajdúdorogon. Imádkozzunk, hogy sok fiatal találjon rá a krisztusi útra, azon bátran végig is tudjanak menni, szüleik nagyobb örömére és a közösségünk javára.
Életem legjobb élménye A Fényi Gyula Miskolc Jezsuita Gimnázium jóvoltából, ahova iskolába járok, lehetőségem nyílt arra, hogy egy évet Németországban tanulhassak. Szeptember 12-én indultunk, mert ott a tanév hossza különbözik az ittenitől. Alig hittem, hogy megérkezzek oda és lássam, hol fogok egy teljes évet eltölteni, másrészről viszont féltem attól, hogy hogyan fogok boldogulni a nyelvvel, milyen emberek vesznek majd körül, és hogyan fogom viselni a távollétet a családtól és a barátoktól. A St. Blasien-i iskolát is jezsuiták vezetik, így jöhetett létre ez az ösztöndíj, amiért nagyon hálás vagyok iskolámnak. A nyelvi nehézségeken hamar át kellett ugranom, ugyanis már első nap a saját nevelőim nem voltak hajlandók velem angolul társalogni. De ez sokat segített abban, hogy hamarabb megtanultam németül beszélni. A kollégium másabb volt, mint ahogy azt
vártam. A fiú internátus csoportokra volt osztva korosztály szerint és egy épületben volt az iskolával. Mindennap 6 órám volt és ebből legalább egy az „Euroklassa”-ben ahol német grammatikát, irodalmat, földrajzott és történelmet tanultunk. Ebben a minden évben induló osztályban a világ különböző országaiból vannak gyerekek, akik vagy németül szeretnének tanulni, esetleg Németországban szeretnének tovább tanulni, amihez ez az osztály jó alapot biztosít. Múltéven 1 litván, 1 spanyol, 1 taiwani, 1 francia, 2 svájci, 2 koreai, 2 mexikói, és végül 3 magyar. Köztük én is. A közös órákon kívül bejártunk a rendes osztályba is a német gyerekekhez, ahol ugyanúgy tanultunk mint5 ők. Vasárnaponként a mise után közös ebéd volt, majd hosszabb szabadidő következett. A hétvégéken sokszor kirándultunk a környéken. Így láttam a helyet, ahol a Duna kezdődik és jártam nagyon sok városban is. A szünetek másfél havonta voltak. A legjobb és leghosszabb szünet, a karácsonyi szünet volt. A tanév vége felé mindenki sikeresen letette a középill. a felsőfokú nyelvvizsgát. Lassan elérkezett a búcsú is. Egyik oldalról boldog voltam, hogy haza jöhetek, másrészről viszont nagyon szomorú, mert egy nagy kaland lezárult. Most is nagyon boldog vagyok viszont amiatt, hogy én tölthettem el ezt az egy évet Németországban, ahol rengeteg tapasztalatot szereztem, és ami életem eddigi legjobb éve volt.
levő kb. 7000 német, 3000 osztrák, 2000 lengyel, 2000 magyar és a több száz más nemzetiségű ministránsért. Másnap újra elmentünk a Szent Péter térre, ahol ugyan csak távolról, de láthattuk a Szentatyát. Benedek pápa több nyelven, többek között magyarul köszöntött minket, a „szolgálókat”. Ez (is) nagy élményt jelentett nekünk. Utána a város másik részén egy templomban a 19 magyar egyházmegyét képviselő papok mutattak be misét az összes ott levő magyar ministránsnak az összes magyar ministránsért. A délután hátralevő részében megnéztünk egy kuriózumot, a helyi görög katolikus templomot. Másnap, korai kelés és szent liturgia után elindultunk hazafelé. Előbb azonban megfürödtünk Róma mellett egy szabadstrandon a tengerben. Este 11 felé Velencébe értünk, ahol a legfőbb nevezetességek (Szent Márk tér, Rialto híd, Sóhajok hídja) megtekintése után Ausztrián keresztül tovább jöttünk Magyarországra. Végezetül elmondhatom, hogy Róma sok gyönyörű nevezetességét láthattuk, ám a legszebb élmény számomra mégis az maradt, amikor a székely és nemzeti himnuszunkat mi -magyar görög katolikus ministránsok elénekeltük a Szent Péter téren.
Római ministráns zarándoklat Az idei nemzetközi ministráns találkozó 2006. augusztus 29-én kezdődött, melyen kb. 130 görög katolikus ministráns vett részt. A tolcsvai előtalálkozón kialakított hat csoportból mi - Gedeon Tamás és én - az újdiósgyőri egyházközség képviselőiként vettünk részt a zarándoklaton. Budapesten, a Rózsák terei szent liturgia után tovább indultunk első uticélunk, a Padovától 60 km-re található Rovigó felé. Ott a helyi kapucinus szerzetesrendhez tartozó gimnázium tornatermében szálltunk meg. Másnap rövid városnézés után, folytattuk utunkat az Örök Városba, ahol a Szent Péter tér, és a Bazilika bejárása kimerítette a délelőttünket. A délutáni program a Santa Maria Maggiore, a Lateráni Bazilika és a Szent Lépcső felkeresése volt. Következő nap fontos nevezetességeket néztük meg, többek között a Trévi kutat, a Pantheont, a Colosseumot és a Spanyol lépcsőt, majd a Szent Péter térre siettünk. Schönborn bíboros, bécsi érsek mutattatott be szentmisét az ott
Vidám sarok Három szerzetes eltéved az erdőben. Szerencséjükre találnak egy kis kunyhót. A kunyhóban egy asztalt, az asztalon egy lágytojás meg só. Megegyeznek, hogy azé a tojás, aki elkészítése közben a legtalálóbb bibliai idézetet mondja. -A ferences feltöri, és közben így szól: -Effata, azaz nyílj meg! -A bencés megsózza, és így szól: Vedd a bölcsesség sóját! -A jezsuita megeszi, és teli szájjal így szól: Menj be urad örömébe!!! Mi a neve a ministránsoknak? - ??? Oltári segédmunkások. Mi a neve a harangozónak? - ??? Közönségszervező.
Hírek, Események Templomunkban 2006. október 7-én, szombaton este 17:30 órától előünnepi nagy vecsernye kezdődik, alatta gyónási lehetőséggel. 18:30-kor kezdődő liturgia lelkigyakorlatos elmélkedését Tóth Konstantin, bencés szerzetes atyától hallhatjuk. 2006. október 8-án templombúcsúnk ünnepi Szentliturgiája 10:30-kor kezdődik. Az ünnepi szónok ekkor is Tóth Konstantin bencés szerzetes atya lesz. 2006. október 14-én, szombaton „EGYHÁZKÖZSÉGI – NAP” – ot rendezünk a Réz utcai Közösségi-házunkban. A bográcsos főzéshez a hozzávalókat az egyházközség felvállalta. Innivalót, süteményt, tányért, kanalat és a jókedvét mindenki legyen szíves magával hozni. „Belépőként” kérünk mindenkit, hogy hozzon magával legalább egy régi fényképet /lehet gyerekkori is! Sőt! / saját magáról, vagy családjáról. A program: kötetlen beszélgetés, egy kis „játék”, a nyeremények kiosztása, nótázás stb. (A sorsoláshoz kisebb ajándék-tárgyakat elfogadunk.) A zavartalan lebonyolítás érdekében kérjük, hogy részvételi szándékát minél korábban, de legkésőbb október 8-án, az esti szentliturgián jelezze a sekrestyében, vagy a képviselőtestület valamelyik tagjának.
A dolgok, amiket megtanultam az élettől… Hogy a körülmények és a környezet hatnak ránk, de magunkért csakis mi vagyunk felelősek. Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel. Egyetlen perc kell, hogy megsértsünk valakit, egy óra, hogy megkedveljen minket, egy nap, hogy megszeressük, de egy egész élet, hogy elfelejtsük. ——————————————————————————————— Felelős kiadó: Dr. Szarka János parókus. Cikkírók: Dr. Szarka Jánosné, Kőszegfalvi Istvánné, Gazdus Huba, Ifj. Fülöp Miklós. Tördelés: Bak László
