Az új Polgári Törvénykönyv tervezete

Az új Polgári Törvénykönyv tervezete

Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium 2007. december 3-ig közigazgatási egyeztetésre bocsátott javaslata, amely • a Polgári Jogi Kodifikációs Szerkesztőbizottság által készített tervezet, • annak szakmai-társadalmi vitája során tett észrevételek, illetőleg • az igazságügyi tárca által 2007. II. félévében lefolytatott szakmai egyeztetések és • az ennek alapján kialakított igazságügyi tárca álláspont alapján készült el.

2

TARTALOMJEGYZÉK Összefoglaló I.

Tartalmi összefoglaló

II.

A Kormányprogramhoz való viszony

III.

A kodifikáció előzményei és további menete

IV. Gazdasági és társadalmi hatások Részletes ismertetés

3 ÖSSZEFOGLALÓ

I. Tartalmi összefoglaló A) Hosszú előkészítő munka alapján –amelyet a III. pont ismertet – elkészült az új Polgári Törvénykönyv (Ptk.) vitára bocsátott első tervezete. A szakmai-társadalmi vita során (amely nem helyettesíti a 2007. őszi közigazgatási egyeztetést) több száz észrevétel érkezett. Az észrevételek jelentős részének figyelembevétele, illetőleg az igazságügyi tárca véleménye, továbbá a Kormánykabinet állásfoglalása alapján alakult ki az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium által közigazgatási egyeztetésre bocsátani javasolt tervezet (a továbbiakban: Javaslat). Szükségessé vált, hogy a Kormány egyértelművé tegye az új Polgári Törvénykönyv által megvalósítandó társadalmi-gazdasági üzenetét, valamint jelezze azt, hogy melyek azok a koncepcionális súlyú kérdések, amelyekben 2007. decemberében – a tervezet Országgyűléshez benyújtása előtt – döntést kell hozni. Emellett tisztázni kell azt is, hogy mindez milyen következményekkel jár a munka szervezésére, ütemezésére. B) Az új Polgári Törvénykönyvben érvényesítendő, a Kódex szemléletét meghatározó elvárások 1) A Törvény segítse a jogban járatlan embereket a mindennapok jogügyleteinek intézésében. Ennek érdekében: - A Ptk. tartalmazza az alkalmazásához szükséges legfontosabb fogalmak meghatározását. Ily módon a törvényalkotó a más jogszabályokkal való összhang létrehozását, illetőleg fenntartását is biztosítja. - Az új törvénykönyv szerkezete számos "felhasználóbarát" újítást tartalmaz: a kódex különálló könyvekből fog állni (a bevezető rendelkezések, a személyek, a családi jog, a dologi jog, a kötelmi jog, az öröklési jog és a záró rendelkezések, illetve fogalom meghatározások könyve), az egyes rendelkezések önálló paragrafus címet kapnak, a megfogalmazásuk tömör és világos, a szakember és a laikus számára egyaránt érthető, áttekinthető. 2) A Törvény rendelkezéseinek értelmezése igazodjon az Alkotmánybíróság gyakorlatához: a törvényt az Alkotmánybíróság által meghatározott alkotmányos követelmények figyelembe vételével kell értelmezni. Ennek érdekében: - A Ptk. értelmezési alapelve kifejezetten is utaljon az alaptörvénnyel összhangban álló értelmezés követelményére. Kétség esetén a Ptk. rendelkezéseit olyan jelentéssel kell felruházni, ami elősegíti az alapvető jogok védelmének érvényesülését.

4 - A Ptk-nak a magánjog rendszerében betöltött és a jövőben is betöltendő kiemelkedő szerepét annak előírásával is fejezze ki a törvény, hogy a polgári jogi viszonyokat szabályozó más jogszabályokat - ha az adott törvény kifejezetten eltérően nem rendelkezik - a kódexben foglaltaknak megfelelően kell értelmezni. 3) A Törvény kiemelt célkitűzése, hogy előmozdítsa a fogyatékkal élő emberek jogvédelmét. Ennek érdekében: - Újra kell szabályozni a korlátozottan cselekvőképes nagykorú személyekre irányadó joganyagot, egyebek között olyan új jogintézmények kerüljenek bevezetésre, mint az előzetes jognyilatkozat, a segítő támogatás. Az emberi jogokat legkevésbé korlátozó, árnyalt, differenciált szabályozás kialakítása szükséges. - A segítő támogatás és az előzetes jognyilatkozattétel révén számos esetben mellőzhetővé válik a súlyosabb korlátozást eredményező gondnokság alá helyezés. Az előzetes jognyilatkozat keretében rögzített álláspontot utóbb a bíróság csak abban az esetben bírálhatná felül, ha a jognyilatkozat megtételét követően bekövetkezett előre nem látható és lényeges változás következtében a jognyilatkozatban foglaltak változatlan tartalommal történő érvényesítése az időközben gondnokság alá helyezett személy érdekeit jelentősen sértené. - Indokolt, hogy a jövőben végleges, élethosszig tartó korlátozó döntés ne születhessen; a gyámhatóság kezdeményezésére legkésőbb öt év elteltével felül kell vizsgálni a korábbi bírósági határozat indokoltságát. Természetesen a felülvizsgálat mélysége, részletezettsége nem lehet egyforma, a törvénynek biztosítania kell, hogy az eljárás ne járjon az érintett személy lelki vagy fizikai zaklatásával, hanem arra biztosítson esélyt, hogy az orvostudomány esetleges eredményei a konkrét esetben is érvényesülhessenek. - A személyhez fűződő jogok megsértése miatti kártérítési és sérelemdíj iránti igényt alapozza meg a külön törvény szerint akadálymentesítési szabályok be nem tartása. - Biztosítani kell az ún. civil szervezetek számára a közérdekű kereset indításának lehetőségét mind a mozgássérültek, mind a mentálisan sérült emberek ügyeinek intézése, jogainak védelme érdekében. 4) A Törvény biztosítsa a személyhez fűződő jogok megsértése miatt sérelemdíj fizetését és az elért vagyoni előny elvonását. Ennek érdekében: - A személyhez fűződő jogok megsértésére (pl. magántitoksértés, jóhírnév sérelme stb.) új polgári jogi igényként (a nem vagyoni kártérítés igényét felváltva) érvényesíthető lesz a sérelemdíj. A sérelemdíj lényege, hogy a személyhez fűződő jogok megsértése esetén megdönthetetlen vélelem szól a Javaslatban arra, hogy minden személyiségi jogsértés hátrány elszenvedésével jár, így elegendő, ha a személyiségi jogsértés tényéről a bíróság meggyőződik. A sérelemdíj mértékét illetően a bíróság nagyfokú mérlegelési szabadsággal

5 rendelkezik annak érdekében, hogy a személyhez fűződő jogok megsértésére vonatkozóan a sérelemdíjnak érdemi visszatartó ereje legyen. - Újdonság az a lehetőség is, hogy a sértett követelheti a jogsértőtől, hogy az a jogsértéssel elért vagyoni előnyt javára átengedje. Ily módon a Javaslat kizárja annak a lehetőségét, hogy a jogsértő számára a személyhez fűződő jogok megsértése a sérelemdíj megfizetése után is előnyös legyen. A kártérítés követelésére továbbra is lesz lehetőség. Egyidejűleg természetesen többféle igény érvényesíthető az új szabályozás szerint is. 5) A Törvénynek a hatályos szabályozáshoz képest hathatósabb támogatást kell nyújtania a gyűlöletbeszéd elszenvedői számára, emberi méltóságuk védelme érdekében. Ennek érdekében: - Egyértelművé kell tenni, hogy a személyhez fűződő jog sérelmét jelenti különösen az a nyilvános, súlyosan sértő magatartás, amely a személyiség más lényegi vonására (pl. faji hovatartozásra, nemzeti vagy etnikai kisebbséghez való tartozásra, vallási meggyőződésre, szexuális irányultságra, nemi identitásra) irányul, és személyek e vonással rendelkező körére vonatkozik. - A szabályozás alapján a jogsértő ne hivatkozhasson eredményesen arra, hogy sérelmezett magatartása nem közvetlenül és felismerhetően az igényt érvényesítő ellen irányult. 6) A Törvény erősítse a jóhiszemű, etikusan eljáró sajtónak a korrekt módon történő tájékoztatás biztosításában betöltött szerepét. Ennek érdekében: - A jogalkotó tegyen különbséget az etikátlan, illetve a kifejezetten jogellenes magatartásra és a korrekt sajtótudósításra vonatkozó szabályozás között. Általában továbbra is fenn kell tartani a valótlan tény állításával, híresztelésével kapcsolatos sajtóhelyreigazítás jogintézményét. Ugyanakkor ne fenyegesse sajtóhelyreigazítás az újságírót, illetőleg a szerkesztőséget a nyilvános rendezvényről, a forrás megjelölésével közölt tudósítás tényállítása vonatkozásában, mivel az ilyen híradással a sajtó nem az idézett mondatok valóságtartalmáért, hanem a közlés az „idézés” korrekt voltáért tartozik felelősséggel. 7) A Törvény tegye egyértelművé, hogy a közpénzek felhasználásáról döntő szerződések nyilvánossága nem hiúsítható meg az üzleti titokra való hivatkozással. Ennek érdekében: - Az üzleti titok védelemben részesítés feltételei pontosításra kerülnek annak érdekében, hogy a közérdekű adatok, közérdekből nyilvános adatok nyilvánosságához fűződő jogok ne sérüljenek. 8) A Törvény szabályozza a jogi személyek közös szabályait

6 Ennek érdekében: - Azokra a rendelkezésekre van szükség (a túlszabályozást és az egyes jogi személyekre vonatkozó külön törvényi szabályozás ismétlését elkerülve), amelyek a jogi személy fogalmának lényegadó vonásait jelentik. - Garanciális jelentősége van annak, hogy a törvényhozó fenntartsa a hatályos Ptk. azon előírásait, amelyek az állam magánjogi kötelezettségvállalásainak kikényszeríthetőségét biztosítják. - A jogi személyek körét indokolt bővíteni egy új, sajátos jogi személy típussal, az alapítványi részvénytársasággal, amely jótékony, közérdekű célokat részben nyereségérdekelt módon valósítaná meg. - Noha várhatóan az alapítványok a jövőben is jelentős részben közérdekűnek minősíthető célt fognak szolgálni, a Ptk. tegye lehetővé a jogszerű más célra történő alapítványrendelést is. Az alapítványrendelés így köz és magáncélra egyaránt történhet. A közérdekűséget az adó-és egyéb kedvezményeket szabályozó jogszabályok fogják elismerni. A cél tartósságának követelménye is megszűnik. Az alapítványrendelésnek véglegesnek, visszavonhatatlannak kell lennie és a cél dönti el, hogy szükség van-e tartósságra is. - Alapítvány az új Ptk. alapján sem hozható létre kifejezetten gazdasági tevékenység folytatására. A jövőben az alapító erőteljesebb jogosítványokkal rendelkezzék majd az alapítvány működését illetően, mint jelenleg. 9) A Törvény Családjogi könyve méltányos és egyben gyakorlatias megközelítést érvényesítsen a családjogi, így különösen az élettársi kapcsolatok szabályozásában. Ennek érdekében: - Az eddig önálló törvényben szabályozott családjog anyaga épüljön be az új Polgári Törvénykönyvbe, elfogadva és részben a szabályozási körébe vonva az ún. tényleges családi kapcsolatokat (az élettársi jogviszonyt, a mostoha szülő-mostoha gyermek, nevelőszülő-nevelt gyermek közötti viszonyt). - Előtérbe kell helyezni a családi jogviták megegyezésen alapuló rendezését, a közvetítői eljárás bekapcsolásával. - A szabályozás tekintse önálló házassági bontási oknak a házastársak végleges és befolyásmentes akaratnyilatkozatát, annak törvényes feltételei közül hagyja el a közös vagyon megosztásában való megállapodást. Ilyen esetben nincs szükség perre, hanem törvényben szabályozott nemperes - anyakönyvezetői vagy bírói (a Javaslat két változatot tartalmaz)eljárás keretében gyorsan és olcsón lefolytatható lenne az eljárás a bíróság tehermentesítése mellett. - A törvényhozó vezesse be az anyakönyvezetőnél regisztrált élettársi jogviszony kategóriáját, mint olyan lehetőséget, amellyel mindazok az emberek élhetnének, akik bár nem kívánnak vagy nem képesek házasságot kötni egymással, ugyanakkor azonban igényt tartanak arra,

7 hogy kapcsolatuk hatósági nyilvántartásban is rögzítésre kerüljön. A Ptk. a regisztrált élettársi kapcsolat tényéhez – egyebek között – az alábbi jogkövetkezményeket fűzze: • az élettársi tartás, valamint a vagyonjogi kérdésekben a regisztrált élettársra a házastársra irányadó szabályokat lehessen alkalmazni; • a regisztrált élettárs után az öröklési jogi rendelkezések ne térjenek el a házastárs halála után alkalmazandó örökjogi szabályoktól; 10) Az új Törvényben a gazdasági forgalom igényeinek megfelelően alakuljon a tulajdonjog tárgyának szabályozása Ennek érdekében: - Az új Ptk. alapján a tulajdonjog szabályait megfelelően alkalmazni kell a pénzre és a számlapénzre, az értékpapírra, az értékpapír által megtestesített, annak önállóan forgalomképes egyes részjogosítványaira, a szövetkezet és a korlátolt felelősségű társaság üzletrészére, a törvényben meghatározott egyes vagyoni értékű jogokra, valamint a dolog módjára hasznosítható természeti erőkre. 11) A Törvény erősítse az ún. lakásmaffia ügyekkel szembeni jogi védelmet. Ennek érdekében: - Az ún. telekkönyvi elbirtoklás, a jóhiszemű szerzés, az ingatlanra vonatkozó tartási szerződés szabályozásának fokozott védelmet kell biztosítania a lakásmaffia jelenségekkel szemben. 12) A Törvény tartalmazza a korszerű ingatlan-nyilvántartási rendszerhez igazodó polgári jogi szabályokat. Ennek érdekében: - Egyértelművé kell tenni a törvényjavaslat indokolásában, hogy nincs olyan jogalkotói szándék, amely alapján az ingatlan-nyilvántartás a bíróság közvetlen felügyelete alá kerülne. Azt is rögzíteni kell, hogy a törvényhozó nem választja szét a telekkönyvi és az ún. kataszteri nyilvántartást. - A Ptk. tartalmazza az ingatlan-nyilvántartás elveit, anyagi jogi szempontból alapvető jogintézményeit, valamint az ingatlan-nyilvántartási (telekkönyvi) elbirtoklás szabályát. 13) Az új Törvény szenteljen fokozott figyelmet a fogyasztók védelmének; az új Ptk. alkalmazásában a fogyasztói szerződéssel azonos megítélés alá kerüljenek azok a szerződések, amelyeket legalább középvállalkozások kötnek legfeljebb mikró vállalkozásokkal vagy alapítványokkal, egyesületekkel. Ennek érdekében:

8 - Az új Ptk. csökkentse a fogyasztók kiszolgáltatottságát. - Az egyes szerződések között a Kódex tartalmazza a fogyasztóknak fokozott védelmet biztosító fogyasztói szerződéseket (pl. fogyasztói kölcsönszerződés, fogyasztói kezességi szerződés, fogyasztói zálogszerződés). - A Törvény írja elő, hogy – ha jogszabály másként nem rendelkezik – az általános szerződési feltételeket (alkalmazásuk kezdő időpontját legalább hatvan nappal megelőzően) az azokat kialakító fél a honlapján tegye megismerhetővé. - Közszolgáltatási szerződéseknél a „blankettát” fogyasztóvédelmi szempontból az érdekelt hatóság.

előzetesen

véleményezze

- A szabályozást úgy kell átalakítani, hogy ennek nyomán egyes, jelenleg általános hatállyal alkalmazandó tiltásokat csak a fogyasztói szerződéseknél és a közpénzek felhasználásánál kelljen figyelembe venni. - Így például a jó erkölcsbe ütköző szerződés, valamint a feltűnő értékaránytalanság szabályozásának általános érvényű fenntartása nem indokolt a tilos szerződés, illetve az uzsorás szerződés mellett. - A vételi és az eladási jog szabályozásánál főszabályként ne maradjon fenn az egyoldalú jog kikötésére vonatkozó időbeli korlátot megállapító hatályos rendelkezés. Indokolt azonban, hogy a fogyasztói szerződések esetében Ptk. rögzítse, hogy a vételi és eladási jog – ha a törvény eltérően nem rendelkezik – a fogyasztó terhére nem köthető ki a törvényben meghatározottnál hosszabb időszakra. - A törvény biztosítsa, hogy a Ptk hatókörén belül a fogyasztókra irányadó szabályokat – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – az egyébként fogyasztónak nem minősülő mikro- és kisvállalkozásokra, valamint non profit szervezetekre is alkalmazni lehessen. - Ha a gazdasági vagy szakmai tevékenysége körében eljáró legalább középvállalkozás az egyik szerződő fél és alapítvány, egyesület, mikró vállalkozás a másik (e fél tekintetében nem vizsgálandó, hogy a gazdasági vagy szakmai tevékenységi körén kívül járt-e el), akkor - ha a Ptk. másként nem rendelkezik - a fogyasztói szerződésekre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. (A kellékszavatosság, jótállás fogyasztóvédelmi szabályai csak a szűk értelemben vett fogyasztóra vonatkoznának). 14) Az új Törvény tartalmazza a versenyeztetés során alkalmazható szabályokat annak érdekében, hogy mindazon esetekre, amikor törvény a versenyeztetést nem teszi kötelezővé, a Ptk. modellt adjon a felek számára. Ennek érdekében: - A közbeszerzésekről szóló törvény hatálya alá nem tartozó személyeknek, vállalkozásoknak is módjuk van arra, hogy saját beszerzéseik során versenyeztetéssel válasszák ki szerződő partnerüket. Ilyen esetekben a kiíró – a tervezett rendelkezések értelmében kötelező néhány szabály által behatároltan – szabadon határozhatja meg a versenyeztetés szabályait.

9 - A jogbiztonság érdekében rögzíteni kell, hogy. csak kisegítő jelleggel, akkor alkalmazhatják a felek a Ptk. versenyeztetési eljárás során történő szerződéskötési szabályait, ha törvény eltérően nem rendelkezik. (Lásd a koncessziós törvény, a közbeszerzési törvény, az államháztartási törvény versenyeztetési előírásait.) 15) Az új Törvény egyfelől őrizze meg a hitelbiztosítékokra vonatkozó szabályozás terén az elmúlt tíz év jogfejlődésének eredményeit, másfelől hasznosítsa a külföldi modellek és a jogegységesítéssel foglalkozó nemzetközi szervezetek ajánlásait, annak érdekében, hogy fokozza a hitelezés biztonságát, ezáltal javítsa a hitelhez jutás feltételeit és növelje a gazdaságban rendelkezésre álló hitel nagyságát. Ennek érdekében: - A korábbi felvetésektől eltérően – figyelembe véve a Bankszövetség és pl. a Magyar Országos Közjegyzői Kamara álláspontját is – megőrzendő az önálló zálogjog intézménye. Szükség van arra, hogy a közjegyzői kamara fenntartsa és működtesse a zálogjogi nyilvántartást. - Maradjon fenn tartalmi korrekciókkal a vagyont terhelő zálogjog és az ingó zálogjogi nyilvántartás azzal, hogy az ingó és a vagyont terhelő zálogjog alapításánál megszűnik a közokiratba foglalás általános követelménye (ügyvédi ellenjegyzésre vagy közokiratba foglalásra csak a nagy értékű zálogszerződések esetében van szükség). - Az előterjesztő úgy foglal állást, hogy nem támogatná más törvényeknek a zálogjog jogintézményének hatékonyságát csökkentő módosítását. Ilyen lenne a csődtörvény rendelkezéseinek olyan változtatása, amely alapján a zálogjoggal biztosított követeléseknek csak egy részét lehetne érvényesíteni az adós felszámolása esetén. Hangsúlyozandó, hogy a Világbank 2007. szeptemberi Doing Business in 2008 tanulmánya kiemelten pozitív jelenségként említi az elmúlt két évben megvalósított, a zálogjogosult helyzetét védő szabályokat. - Gondoskodni kell arról, hogy a zálogjogi nyilvántartásba a bejegyzésre kerülő információk bárki számára ingyenesen, elektronikus úton megismerhetők legyenek. - A zálogjogi szabályok vegyék át szerepét, ezért szűnjön meg az óvadék jogintézménye. Új jogintézményként kerüljön bevezetésre a zálogjogi meghatalmazott. - A fiduciárius szerződések jogi megítélésével kapcsolatos bizonytalanságot meg kell szűntetni. 16) A Törvény erősítse a szerződési fegyelmet, csökkentse a körbetartozások kialakulásának a veszélyét. Miközben fontos követelmény, hogy a szerződési szabadságot korlátozó szabályok lebontásra kerüljenek, éppoly fontos, hogya szerződések teljesítését erősítő új megoldások is helyet kapjanak a Javaslatban a hazai vállalkozások helyzetének javítása érdekében. Ennek érdekében:

10 - Az új Ptk-ban is fenn kell tartani a körbetartozások visszaszorítása 2007. első félévében elfogadott rendelkezéseket, így a vállalkozók számára biztosított a törvényes zálogjogot az építési (kivitelezési) szerződéssel érintett ingatlanon. - Az új Ptk. szűkíti annak a lehetőségét, hogy a kiszolgáltatott helyzetben levő vállalkozó terhére a megrendelő az engedményezést, a követelés faktorálásának lehetőségét kizárja vagy korlátozza. - A vállalkozási-kivitelezési szerződési szabályokat úgy kell átalakítani, hogy azok a vállalkozó igényeit, helyzetét is figyelembe vegyék (például a megrendelő azonnali hatályú felmondásának következményeit). - Létre kell hozni - külön törvényben szabályozott keretek között - azt a nyilvántartást, amely a gazdasági forgalom számára megfelelő eligazítást ad a szerződő partnerről, a jogerősen megállapított szerződésszegésének tényéről. - A gazdasági forgalom biztonságának erősítése érdekében lehetővé kell tenni a közhiteles nyilvántartásokba történő ingyenes, online betekintést. 17) Az új Törvény mindazon esetekben, ahol speciális érdek nem szól a korlátozás mellett, biztosítson mind nagyobb teret a szerződési szabadság, a tulajdonosi autonómia számára. Ennek érdekében: - A tulajdonnal való szabadabb rendelkezés biztosítása érdekében közös tulajdon esetén a felek állapodhassanak meg úgy is, hogy az egész dolog tulajdonjogának átruházásához, az egész dolog megterheléséhez vagy az egész dologra kiterjedő kötelezettségvállaláshoz nincs szükség egyhangú döntésükre. - Legyen lehetőség a szerződéses haszonélvezet átruházására. - Az eladási és a vételi opciónál főszabályként szűnjék meg az időkorlát. - A fogyasztói szerződésekre korlátozódjék az előszerződés szerinti feltételek bírói módosításának lehetősége. - Indokolt módosítani azt az idejétmúlt rendelkezést, hogy bírósági úton nem érvényesíthető a játékból vagy fogadásból eredő követelés, kivéve, ha a játékot vagy fogadást hatósági engedély alapján bonyolítják le. 18) A Törvény a jogbiztonság erősítése, a gazdasági forgalom biztonságának növelése érdekében határozza meg az ügyész szerepét, szabályozza a gyakorlatban is bevált, de a hatályos Ptk-ban nem nevesített szerződéstípusokat, tegye lehetővé a szerződés átruházást, szabályozza az első ajánlat jogát, az értékpapír kölcsönzést és letétet. Ennek érdekében:

11 - A közérdek, a jogszerűség, a forgalom biztonság szempontjainak érvényesítése érdekében továbbra is indokolt az ügyész magánjogi szerepét fenntartani például az alapítványok, egyesületek törvényességi felügyelete, a tisztességtelen általános szerződési feltételek vagy a környezeti károkozás miatti közérdekű keresetindítás szabályozása során. - Kerüljön az új Ptk-ba az üzleti életben kialakult gyakorlatnak megfelelő szabályozással lízing (mind az operatív, mind a pénzügyi) és a faktoring szerződés. - Épüljön be az új Kódexbe az értékpapír kölcsönzés és az értékpapír letét szabályozása. - Legyen lehetőség - az engedményezés és a tartozásátvállalás mellett - a szerződéses jogviszony egészének átruházására. A törvény teremtse meg korlátozott dologi jogként a bizalmi vagyonkezelési jog szerződéses alapításának lehetőségét. - Tegye lehetővé az új Kódex, hogy a tulajdonos kötelezettséget vállaljon arra, hogy tulajdona eladása előtt először meghatározott jogosult számára tesz vagy először tőle kér ajánlatot (az első ajánlat joga). - A fedezetelvonó szerződésekre vonatkozó szabályozás írja elő, hogy a fenyegető fizetésképtelenség bekövetkeztét követően a rendes gazdálkodás körét meghaladó ügyletet kötő fél rosszhiszeműségét kell vélelmezni. - A forgalom biztonsága érdekében indokolt az írásba foglalás érvényességi feltételként előírása az engedményezésnél, tartozásátvállalásnál, tartozáselismerésnél, de nem szükséges a közokirati forma megkövetelése. 19) A Törvény fokozottan védje a tartási szerződések, életjáradéki szerződések gyakran kiszolgáltatott helyzetben levő jogosultjait. Ennek érdekében: - Figyelemmel arra, hogy az utóbbi években egyre gyakoribbá vált, hogy különböző pénzügyi intézmények ingatlan tulajdonjogának átruházása ellenében vállalnak életjáradék fizetési kötelezettséget, gondoskodni kell arról, hogy a biztosítási jellegű kockázatot magában hordozó életjáradéki szerződések eleget tegyenek azoknak a garanciális feltételeknek, amelyek biztosítási szerződések esetén irányadók. - Az ellenszolgáltatásként átruházott ingatlan esetében a jogosult, illetve a kedvezményezett érdekeinek védelmében szigorúbb követelményeket kell támasztani arra az esetre, ha kötelezettség teljesítésére bármely okból nem kerülne sor, viszont lehetővé kell tenni a kötelezett számára, hogy a megszerzett ingatlant terhelő jogok helyett más megfelelő biztosítékot ajánljon fel a tartási kötelezettsége teljesítésének fedezetéül. - Abban az esetben, ha a tartási kötelezettség fejében ingatlan tulajdonjogának átruházására kerül sor, a jellemzően idős korú szerződő fél érdekeinek védelmében a törvény írja elő a kötelező ügyvédi ellenjegyzést, vagy közokiratba foglalást. A tartási vagy haszonélvezeti jog kerüljön feltüntetésre az ingatlan-nyilvántartásban.

12 - Úgy kell kialakítani a szabályozást, hogy az öröklési jogi rendelkezések ne hassanak a tartási szabályok ellen, ne tegyék ellenérdekelté az eltartót a tartási szerződés megkötésében. 20) A Törvény korszerűsítse a kártérítési és kártalanítási jogot. Ennek érdekében: - A Javaslat két változatot tartalmaz a szerződésen kívüli károkozás szabályozására - az A/ változat fenntartja a hatályos szabályt, vagyis a kárt okozó azzal mentheti ki magát, ha bizonyítja, hogy a szerződésszegés elkerülése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható; - a B/ változat a hatályos szabályozás szerinti speciális mentesülési esetet emeli a főszabály rangjára: kimentésre csak az ad lehetőséget, ha bizonyítja, hogy a kár érdekkörén kívüli elháríthatatlan okra vezethető. - A szerződésszegésért való kárfelelősséget - összhangban a nemzetközi gyakorlattal szigorúbb alapra helyezi a Javaslat: a szerződésszegő fél csak akkor mentesüljön, ha bizonyítja, hogy a kár az érdekkörén kívüli elháríthatatlan okra vezethető vissza és a szerződéskötéskor nem kellett azzal számolnia. - A Javaslat fenntartja a teljes kártérítésre vonatkozó szabályozást azzal, hogy a bíróság számára nagyobb lehetőséget biztosít a méltányossági szempontok érvényesítésére. - A jogosult igényérvényesítését indokolatlanul korlátozó rendelkezések eltörlését tartalmazza a javaslat (pl. a környezeti károkozás, baleseti járadék, életjáradék, tartás esetében). 21) A Törvény tulajdonosítson kiemelt fontosságot a jogkövetkezményeinek elhárítását szolgáló jogi megoldásoknak.

környezeti

károkozás

Ennek érdekében: - A Ptk. mondja ki azt, hogy a károkozóval egyetemlegesen felel az a személy, aki, illetve amely a károkozóban minősített többséget biztosító befolyással (vagyis legalább 75 %-ot meghaladó szavazati joggal) rendelkezik. - A károsult követelhesse a jogerős marasztaló határozatnak a károkozó költségén történő közzétételét. - A környezeti károkozás miatt a nem vagyoni károk reparációja érdekében sérelemdíj iránti igényt lehessen előterjeszteni. - A civil szervezetek, az ügyész és - ha az erre vonatkozó külön törvény erre lehetőséget ad akkor a jövő nemzedék országgyűlési biztosa közérdekű keresetet terjeszthessenek elő a környezet károsítóval szemben.

13 22) A Törvény az öröklési jog szabályait úgy módosítsa, hogy azok mind a célszerűség, mind a méltányosság követelményének eleget tegyenek. Ennek érdekében: - Indokolatlan fenntartani, hogy a túlélő házastársat az örökhagyó valamennyi vagyontárgyán haszonélvezeti jog illesse meg, kivéve természetesen ha az örökhagyó végrendeletileg kifejezetten így rendelkezik. A méltányosság követelményét kielégítené, ha a túlélő házastárs haszonélvezeti joga az általa lakott, illetve használt ingatlanra és ingóságokra vonatkozna. - A gyakorlati tapasztalatok azt indokolják, hogy a túlélőházastársat (regisztrált élettársat) a törvényes öröklés rendjében egy ún. „gyerekrész” illesse meg. 23) A Törvény az államot terhelő közszolgáltatásként írja elő a közhiteles nyilvántartásokba való ingyenes betekintés biztosítását. Ennek érdekében: - Biztosítani kell az elektronikus úton történő ingyenes betekintés lehetőségét a cégnyilvántartás, az ingatlan-nyilvántartás, az ingó zálogjogra vonatkozó nyilvántartás, valamint az alapítványok és a társadalmi szervezetek nyilvántartására vonatkozásában. Ily módon az állampolgárok és szervezeteik a Ptk. hatálya alá (is) tartozó jogügyleteik megkötése során korlátozás nélkül támaszkodhatnának a közhiteles nyilvántartásokra, csökkenthető lenne a visszaélések száma, a jogsértések kockázata. II. A Kormányprogramhoz való viszony A Kormányprogram értelmében: „Ebben a kormányzati ciklusban az Országgyűlés elé terjesztjük az új, korszerű Polgári Törvénykönyvet, amely kiszámítható és stabil szabályozási hátteret nyújt a vállalkozások és a magánszemélyek számára.” A folyamatban levő kodifikációs munka a Kormányprogram e célkitűzésének megvalósítását szolgálja. III. A kodifikáció előzményei és további menete 1) Az új Polgári Törvénykönyv előkészítése érdekében az 1050/1998 (IV. 24.) Korm. határozatnak megfelelően alakultak meg azok a munkacsoportok, amelyek az adott terület legjobb szakemberei bevonásával előkészítették egy-egy témakör koncepciójának tervezetét. A széles körű vita alapján átdolgozott Koncepciót 2003. januárjában a Kormány elfogadta; a Koncepció (és a normaszöveg kidolgozásához vezérfonalul szolgáló részletes tematika) alapján került sor az új Polgári Törvénykönyv normaszöveg tervezetének kidolgozására. Ezt a Polgári Jogi Kodifikációs Szerkesztőbizottságban viták követték, majd az észrevételek alapján sor került a javaslatok és indokolásuk átdolgozásra, kiegészítésre. A Vékás Lajos által vezetett Polgári Jogi Kodifikációs Főbizottság felhatalmazása alapján az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium 2006. során könyvenként – a Kötelmi Könyvet több részben – mindenki számára hozzáférhetővé tette az új Polgári Törvénykönyv első tervezetének és indokolásának teljes szövegét, mintegy

14 1400 §-t, több száz oldalt. A vitára bocsátott Javaslatra több száz írásos észrevétel érkezett, amelyekre figyelemmel sor került a Javaslat átdolgozására. 2) 2007. őszén megkezdődött új szakaszban a Kódex előkészítésének folytatását a kodifikációs bizottságoktól az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium vette át, ahol elkészült a jelen előterjesztéshez mellékelt Javaslat. 3) A Javaslat szakmapolitikai és közigazgatási egyeztetésre 2007. október-novembereben kerül sor, majd 2007. decemberére elkészül a Kormányhoz benyújtandó normaszöveg, amely 2008. elején kerül az Országgyűléshez. Figyelemmel arra, hogy a kódex tervezetét szinte valamennyi országgyűlési bizottságnak meg kell tárgyalnia, indokolt, hogy a 2008. tavaszi ülésszakon csak a tervezet általános vitájára kerüljön sor. Ezt követően 2008. őszén a részletes vita lefolytatása után az Országgyűlés határozhatna az új Polgári Törvénykönyv elfogadásáról. 4) Tekintettel az új kódex által bevezetni tervezett változtatásokra, az elfogadása és hatályba lépése között mintegy egy éves felkészülési időt indokolt biztosítani az érintettek (gazdálkodó szervezetek, bíróságok, más jogalkalmazók) számára. Ez azt jelenti, hogy 2010. január elsején léphetne hatályba a törvénykönyv. Az elfogadástól a hatályba lépésig tartó időszakban kell kidolgozni, illetőleg az elfogadott kódexre figyelemmel véglegesíteni szükséges a kapcsolódó új és módosuló törvényeket, más jogszabályokat, valamint ki kell alakítani az új Kódex életbelépéséhez kapcsolódó átmeneti rendelkezéseket. Ezt egy olyan külön törvénynek (Ptké.) kell tartalmaznia, amely a törvénykönyvvel egyidejűleg lép hatályba. A Ptké. előkészítését már ebben az évben megkezdődik, 2009. február végéig elkészül a Kormányhoz benyújtandó normaszöveg, amelynek elfogadásáról 2009. tavaszi ülésszakán dönthet az Országgyűlés 2010. január elsejei hatályba lépés érdekében. IV. Gazdasági és társadalmi hatások Az új Polgári Törvénykönyv előkészítése során abból indokolt kiindulni, hogy • A rendszerváltozás óta eltelt időszakban a leginkább érzékelhető változás a magánjog területén a piacgazdaság üzleti jogával és az emberi jogi, személyiségvédelmi részével (személyhez fűződő jogok védelme, családjog, öröklési jog) kapcsolatban tapasztalható. • Az emberek személyes viszonyait érintő kérdések szabályozása során szociális érzékenységre van szükség, valamint az alapjogok, alkotmányos jogok, emberi jogok indokolt, az elérni kívánt céllal arányos legkisebb mértékű korlátozására kerülhet csak sor. Így az új Polgári Törvénykönyvnek erősítenie kell a korlátozottan cselekvőképes emberek jogi védelmét, méltóságát; alapvető jogaik korlátozását a feltétlenül szükséges esetekre és mértékre kell szorítani. • Piacbarát szabályozásával az új Ptk-nak bátorítania kell az embereket és a szervezeteket arra, hogy a piac tevékeny, kockázatot is vállaló szereplőivé váljanak. A fogyasztói státusz emellett továbbra is fokozott jogi védelmet igényel. • A szabályozandó jogterületekre figyelemmel az egyes könyvek eltérő részletezettségű szabályozást igényelnek: például a gazdasági élet viszonylag gyorsan avuló joga kevésbé részletes szabályozást tesz szükségessé, mint más területek.

15

RÉSZLETES ISMERTETÉS I. Az új Polgári Törvénykönyv előkészítése Az új Polgári Törvénykönyv előkészítése érdekében az 1050/1998 (IV. 24.) Korm. határozatnak megfelelően alakultak meg azok a munkacsoportok, amelyek az adott terület legjobb szakemberei bevonásával előkészítették egy-egy témakör koncepciójának tervezetét. Számos alapozó tanulmány készült, amelyek megjelentek, illetve megjelennek egy külön erre a célra létrehozott folyóiratban (Polgári Jogi Kodifikáció – HVG-Orac Kiadó). A Koncepció egyes részeinek előkészítése a munkacsoportokban zajlott, az elkészült anyagokat megvitatta a – munkacsoport vezetőkből álló – Polgári Jogi Kodifikációs Szerkesztőbizottság (a továbbiakban: Szerkesztőbizottság), majd az átdolgozást követően a Polgári Jogi Kodifikációs Főbizottság (a továbbiakban: Főbizottság). A Főbizottság vezetője Vékás Lajos egyetemi tanár, tagjai: a miniszterelnöki hivatalt vezető miniszter, az igazságügy-miniszter, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, a legfőbb ügyész, a Magyar Jogászegylet elnöke, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara elnöke. Rendhagyó módon a teljes, a több mint 200 oldalas Koncepció tervezetet megjelentettük a Magyar Közlönyben azzal a felhívással, hogy a jogásztársadalom és minden érdekelt tegye meg módosító és kiegészítő észrevételeit. A javaslatok alapján átdolgozott Koncepciót 2003. januárjában a Kormány elfogadta; a Koncepció (és a normaszöveg kidolgozásához vezérfonalul szolgáló részletes tematika) hozzáférhető a Magyar Közlöny különszámában, valamint magyarul és angolul az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium honlapján is. Az új Polgári Törvénykönyv normaszöveg tervezetének kidolgozását szerkesztőbizottsági viták követték, majd az észrevételek alapján sor került a javaslatok és indokolásuk átdolgozásra, kiegészítésre. A Főbizottság 2005. végén felhatalmazta az igazságügyminisztert az új Kódex első normaszöveg-tervezetének és indokolásának könyvenként, havonta történő közrebocsátására, elsősorban elektronikus formában. A törvénykönyv ugyanis könyvekből fog állni: a bevezető rendelkezések, a személyek, a családjog, a dologi jog, a kötelmi jog, az öröklési jog és a záró rendelkezések könyvéből. Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium (IRM) 2006. során könyvenként – a Kötelmi Könyvet több részben – mindenki számára hozzáférhetővé tette az új Polgári Törvénykönyv első tervezetének és indokolásának teljes szövegét (a továbbiakban: Javaslat), mintegy 1400 §-t, több száz oldalt. Az egyes kötetek olvashatóak és letölthetőek az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium honlapján. Erre a tényre és az észrevételezés, javaslattétel lehetőségére közvetlenül, levélben felhívtuk az érdekelt szervezetek figyelmét, MTI közleményt jelentettünk meg, valamint a sajtó útján is tájékoztatást adtunk. Emellett a Polgári Jogi Kodifikáció című folyóiratban – indokolással – megjelentetjük az egyes kötetek legfontosabb változtatásokat tartalmazó részeit és az azokhoz kapcsolódó vitaanyagokat. Több száz írásos észrevétel érkezett, amelyeket egy külön kötetben rendszereztünk.

16 Felkértük levélben és a sajtó útján a bíróságokat, a jogász- és egyéb szakmai, érdekképviseleti szervezeteket, kamarákat, hogy szervezzenek vitákat, és azok eredményeiről adjanak tájékoztatást, valamint vegyenek részt az IRM által szervezett szakmai rendezvényeken. A teljesség igénye nélkül felsoroljuk a legfontosabb szakmai rendezvényeket, konferenciákat, vitanapokat (zárójelben jelezve a szervezőket): • biztosítási szerződések (IRM), • hitel- és számlaszerződések (IRM), • várható változások a zálogjog szabályozásában (Magyar Országos Közjegyzői Kamara), • az új Ptk. tervezte (Magyar Kereskedelmi és Iparkamara), • fuvarjogi és kapcsolódó szabályok (Közlekedéstudományi Egyesület), • szellemi alkotások jogát érintő szabályok (IRM), • értékpapírok (IRM), • személyhez fűződő jogok, sajtó-helyreigazítás (ELTE), • a polgári jog és jogrendszerbeli összefüggései (ELTE), • Ptk. hitelbiztosítékok (IRM), • a Ptk. Javaslat általános vitája (ELTE), • a Ptk. Javaslat általános vitája (Pázmány Péter Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar), • Szerződések (Miskolci Egyetem Jogi Kara), • kártérítés (Pécsi Ítélőtábla), • szerződések (Szegedi Ítélőtábla), • Családjogi Könyv és Öröklési jogi Könyv (Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlősége Tanács) • Országos Érdekegyeztető Tanács Munkajogi Bizottsága megvitatja a javaslatot különös tekintettel a Második és az Ötödik Könyvre, • IRM vitanap: Magyar Helsinki Bizottság, Társaság a Szabadságjogokért, Jogtudományi Intézet. A Magyar Jogászegylet és az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium közös szervezésében régiónként megvitatták a Javaslatot a régió bírái, ügyészei, ügyvédei, jogtanácsosai, egyetemi szakértői a Javaslat előkészítői bevonásával Pécset, Szegeden, Miskolcon, Debrecenben, Budapesten, Győrben. Majd 2007. május 17-én a Jogász Vándorgyűlés fő témája – a régiókban lezajlott viták összegezéseképpen – az új Polgári Törvénykönyv tervezetének véleményezése volt, különös tekintettel a szerződések általános szabályaira. A 2007. őszén megkezdődött új szakaszban a Kódex előkészítését a kodifikációs bizottságoktól az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium vette át. Az észrevételek jelentős részének figyelembevétele, illetőleg az igazságügyi tárca véleménye, továbbá a Kormánykabinet állásfoglalása alapján kialakult normaszöveget a közigazgatási egyeztetésre bocsátást megelőzően egyeztettük • a Legfelsőbb Bíróság, • a Legfőbb Ügyészség, • a Magyar Bankszövetség, • a Magyar Biztosítók Szövetsége, • a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság, • a Magyar Országos Közjegyzői Kamara, • Gazdasági Versenyhivatal (GVH)

17 • • • • • • • • • • • •

Magyar Szabadalmi Hivatal (MSZH) Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) Magyar Biztosítók Szövetsége (MABISZ) Ipartestületek Országos Szövetsége (IPOSZ) Központ a Mentális Sérültekért Alapítvány (MDAC) Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége (ÉFOÉSZ) Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) Magyar Helsinki Bizottság Magyar Leasing Szövetség Magyar Faktoring Szövetség Magyar Franchise Szövetség Közlekedéstudományi Egyesület

képviselőivel. Az így kialakult Javaslat szakmapolitikai és közigazgatási egyeztetésre.

kerül

2007.

október-novemberében

II. Javaslatban foglaltak részletes ismertetése Alapelvek 1) A Bevezető rendelkezések között megfogalmazott alapelvek tömören kifejezik a törvény egészének eszmei alapját, szellemiségét, és közvetlen segítséget adnak a jogalkalmazás számára. Az ítélkezési gyakorlatban az alapelvek mindenekelőtt a konkrét normák értelmezésénél jutnak szerephez, különösen akkor, ha a konkrét norma a bíróság számára kifejezetten mérlegelést enged. Fontos az alapelvek szerepe a törvény hosszú távra szánt szabályainak a változó viszonyokhoz történő alkalmassá tételében is. 1.1 A Javaslat tudatosan csökkenti a törvény általános alapelveinek számát. Magától értetődő voltuk miatt a Javaslat nem kölcsönöz normatív tartalmat a polgári jog olyan fontos elveinek, mint a magántulajdon alapvető jelentőségének vagy a magánautonómia védelmének elve. Egyebekben a Javaslat abból indul ki, hogy a polgári jogi vitákat elsősorban az adott kérdésre vonatkozó konkrét normák alapján kell eldönteni, az alapelvekre csak kisegítő jelleggel lehet hivatkozni, továbbá, hogy a Bevezető rendelkezések között csak a törvény valamennyi Könyvére vonatkozó elveket kell megjeleníteni. A Ptk. alapelvei közül a Javaslat nem mondja ki a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét, mert abból indul ki, hogy a törvénynek elsősorban az alanyi jogok szabad gyakorlását kell biztosítania. 1.2 A Javaslat az egész törvényen végigható követelményként csak négy alapelvet fogalmaz meg. Ilyennek tekinti a törvény szabályainak értelmezésére vonatkozó általános tételt, a jóhiszeműség és tisztesség követelményét, az adott helyzetben általában elvárható magatartás tételét és a joggal való visszaélés tilalmát. Kiegészítő jelleggel külön elveket fogalmaz meg a Javaslat egyes könyvek élén is. Mindenekelőtt – a családjogi viszonyok sajátosságaira tekintettel – külön elvek is érvényesülnek a családjogi szabályokat tartalmazó könyvben.

18

A Bevezető rendelkezések között elhelyezett konkrét tényállásokra illő normák csak általános jelentőségüknél fogva kapnak itt helyet, de a jogalkalmazásban játszott konkrét szerepük nem különbözik a Javaslat további könyveiben elhelyezett normák funkciójától. Ilyennek tekinthetők a jogszabály által megkívánt jognyilatkozatnak joggal való visszaélésként értékelendő megtagadását szankcionáló szabály és a saját felróható magatartásra előnyök szerzése végett történő hivatkozást tilalmazó rendelkezés. Ezek a normák – szemben a többi bevezető rendelkezéssel – konkrét polgári jogi igények jogalapját képezik. Konkrét rendelkezésnek tekinthető a polgári jogi alanyi jogok érvényesítésének bírósági útjára vonatkozó szabály is. 1.3 A Javaslat értelmezési alapelve tudatosan kerüli az értelmezési szempontok kimerítő felsorolását. Az értelmezési alapelv szerepe elsősorban az, hogy a konkrét normák alkalmazása ne vezethessen az Alkotmány, az alkotmányos szabályok és magának a törvény egészének rendeltetésével ellentétes eredményre. Az értelmezés a bíróságok érdemi munkája a jelenlegi gyakorlattal összhangban. A Ptk. korábban úgy fogalmazott, hogy "rendelkezéseit a Magyar Népköztársaság gazdasági és társadalmi rendjével összhangban kell értelmezni." A rendszerváltás utáni módosítás a Magyar Köztársaság gazdasági és társadalmi rendjével való összhangot követelte meg, de ez az önmagában helytálló módosítás nem ad valóságos útmutatást az értelmező bíróságnak. Emellett nem veszi figyelembe az elmúlt közel két évtized alkotmánybírósági tevékenységét és annak hatását a bíróságok jogalkalmazó tevékenységére. A Javaslat ezért úgy rendelkezik, hogy az új Ptk-t az Alkotmánnyal összhangban, az ember méltóságát tiszteletben tartva és az igazságosság és méltányosság követelményét figyelembe véve kell értelmezni. Ez egyértelművé teszi, hogy kétség esetén az új Polgári Törvénykönyv egyes rendelkezéseit az Alkotmánybíróság közel húsz éves alapjogi ítélkezési gyakorlatával összhangban kell értelmezni. Ebből a szempontból mintegy „felhívja” az Alkotmánybíróság döntéseit és az ezen döntések mögött meghúzódó megközelítést, kívánatosnak tartott jogalkalmazói szemléletet. Kétségtelen továbbá, hogy ezen alapjogi értékeknek nem csupán a szerződési jog, de a kódex valamennyi részében (így pl. a személyhez fűződő jogok védelme kapcsán vagy a családjog szabályainak körében) relevanciájuk van. A Javaslat kiemeli az emberi méltóság elvét, amelynek át kell hatnia a törvény értelmezését is. A méltányosságra és igazságosságra utalás nem vezethet a pozitív jog félretételéhez, hanem azt jelzi, hogy a norma valódi rendeltetése betöltéséhez szükséges, hogy az igazságosság és méltányosság "szűrőjén" át alkalmazza azt a bíróság. A Javaslat – a hatályos Ptk.-hoz hasonlóan – a törvénynek a polgári jogi viszonyokban játszott általános jelentőségét és kiemelkedő szerepét azzal is kifejezésre juttatja, hogy kimondja: az ilyen viszonyokat rendező egyéb szabályokat e törvénnyel összhangban kell értelmezni. E tétel biztosítja, hogy a polgári jogi viszonyokra külön jogszabályokban meghatározott normák alkalmazása ne kerülhessen szembe a törvény céljával. 1.4 A Javaslat fenntartja a Ptk.-nak a jóhiszeműség és tisztesség követelményét megfogalmazó alapelvi tételét, amely ma számos nemzeti kódexben és jogegységesítő tervezetben – így az Európai Szerződési Jog Alapelveiben (a továbbiakban: Európai Alapelvek) – egyaránt elismert magatartási mérce. [Ez az alapelv etikai megalapozottságú általános és objektív zsinórmértéket fogalmaz meg a polgári jogi viszonyokban követendő eljáráshoz, és a felek kölcsönös bizalmának garanciáját jelenti. Fontos szerepe van ennek a követelménynek a piacgazdaságban érvényesülő magánautonómia szociális szempontokból történő korlátozásánál is. A döntési és cselekvési szabadságot biztosító

19 magánautonómia a kölcsönös bizalom elvével kapja meg kiegyensúlyozott tartalmát. A magánautonómia elve és a jóhiszeműség és tisztesség követelménye szorosan összetartoznak tehát, és a törvény alappilléreit képezik. Az alapelv tartalmi kitöltéséhez és gyakorlati alkalmazásához az általános forgalmi szokások és az adott felek közötti üzleti gyakorlat nyújtanak jelentős támpontokat. 1.5 Az adott helyzetben általában elvárható eljárás (magatartás) elvét is fenntartja a Javaslat, noha az hasonló mércét állít fel a polgári jogi viszonyokban követendő eljáráshoz, mint a jóhiszeműség és tisztesség követelménye. A Ptk. bírói gyakorlata ugyanis szilárd alapokat alakított ki ennek az elvnek az alkalmazásánál, és a Javaslat is számos olyan szabályt tartalmaz, amely az adott helyzetben általában elvárható, azaz a fel nem róható magatartás követelményére épül. Az alapelvként történő kiemelés azoknál a szabályoknál jut szerephez, amelyek az elvárhatóság követelményszintjét nem konkretizálják. Az elvárhatóság mértékét az „adott helyzetben általában” formulában megfogalmazott tipizált követelményszint határozza meg minden olyan szabály esetében, amely az „elvárhatóság” vagy a „megfelelőség” követelményét támasztja, hacsak az illető szabály más (rendszerint: szigorúbb) mércét nem támaszt. Ebben az értelemben az elvárhatóság valamennyi polgári jogi viszony tekintetében általánosan érvényesülő követelményszintet határoz meg. A Ptk. bírói gyakorlata bizonyítja, hogy az elvárhatósági mérce tipizált követelménye rugalmas és árnyalt jogalkalmazást tesz lehetővé. Azoknál a szabályoknál, amelyek – az elvi követelmény megismétlésével – maguk határozzák meg az elvárhatóság követelményszintjét, az alapelvi tételre történő külön hivatkozásra természetesen nincs szükség. 1.6 A Ptk. bírói gyakorlatában bevált, ezért a javaslat is a Bevezető rendelkezések között mondja ki a nemo suam turpitudinem allegans auditur tételét. E szabály szerint saját mulasztására, késedelmére, szerződésszegésére vagy más felróható magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat. Fenntartja a Javaslat azt a rendelkezést is, hogy az igényérvényesítő fél felróható magatartása nem zárja ki a másik fél felróható magatartására történő hivatkozás lehetőségét. E szabály mindenekelőtt azzal a következménnyel jár, hogy önhiba esetén is mód van a másik fél felróható magatartása miatti igényérvényesítésre, legfeljebb az igény mértéke csökken az önhiba miatt. 1.7 A Javaslat az alanyi jogok szabad gyakorlásának elvéből indul ki. Elvi korlátként – a Ptk.-hoz hasonlóan – az egész törvényen végigható közös elvként fogalmazza meg ugyanakkor a joggal való visszaélés tilalmára vonatkozó általános tételt. Az elméleti kiindulópont is változatlan: a joggal való visszaélés kivételes jelenség az alanyi jogok gyakorlásánál, megállapítása esetében az adott alanyi jog gyakorlásának módja valósítja meg a visszaélést. A jogszabály által megkívánt jognyilatkozatnak bírósági ítélettel történő pótlása erőteljes beavatkozás a magánautonómia körébe. A Javaslat ezért csak mint végső lehetőséget tartja fenn a bíróságnak ezt a jogát. Az alkalmazás kivételességét egyébként már az a tény is garantálja, hogy a rendszerváltozás után jelentősen csökkent azoknak a jogszabályoknak a száma, amelyek jognyilatkozat adását kívánják meg. A megmaradt esetekben viszont változatlanul adekvát jogkövetkezménynek tekinthető a joggal való visszaélés ilyen formán történő szankcionálása. Természetesen vannak olyan helyzetek, amelyekben a joggal való visszaélés fogalmilag kizárt. Ez állapítható meg mindenekelőtt az illető jogalany diszkrecionális jogkörébe tartozó jognyilatkozatok megtagadásával kapcsolatban. Kizártnak tekinti a bírói gyakorlat a joggal való visszaélés lehetőségét például

20 szerződéskötési- vagy szerződésmódosítási nyilatkozat megtagadása esetén, örökbefogadás engedélyezéséhez szükséges vagy gyermek láthatásával kapcsolatos szülői hozzájárulás megtagadásánál. 1.8 A Javaslat nem változtat a hatályos jogon: a polgári jogok érvényesítése elsősorban bíróság előtt történik. Fenntartja ugyanakkor a Javaslat törvényi kivétel biztosításának lehetőségét, és maga is tesz ilyen kivételeket, például a birtokvédelem szabályainál vagy egyes családjogi viszonyok védelménél. Mellőzi a Javaslat a választottbírósági eljárás alternatív alkalmazásának feltételeit meghatározó szabályt. Elegendő, ha a választottbíráskodásról szóló törvény tartalmaz ilyen rendelkezést. Személyek 2) Magyarország nemzetközi jogi kötelezettség vállalására is figyelemmel a gondnokság alá helyezésre vonatkozó rendelkezések érdemi átalakításra szorulnak. 2.1 A tervezett szabályozásnak összhangban kell állnia más országok progresszív gyakorlatával és a vonatkozó nemzetközi szabályozással, figyelemmel az Emberi Jogok Európai Egyezményére, az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának R(99)4. számú ajánlására (továbbiakban: R(99)4- számú ajánlás) a cselekvőképtelen felnőttek jogi védelméről, illetve az ENSZ Fogyatékossággal Élő Személyek Jogairól szóló Egyezményben (továbbiakban: ENSZ Egyezmény) foglaltakra. Ennek megfelelően a szabályozást az arányosság, a legkevésbé korlátozó alternatíva, a cselekvőképesség vélelmének elve figyelembevételével kell kialakítani. A Magyarország által aláírt ENSZ Egyezmény szakít azzal a korábbi megközelítéssel, amely a fogyatékos személyeket úgy kezelte, mint akik nem tudnak a többiekkel azonos módon részt venni a társadalmi életben. Az ENSZ Egyezmény megerősíti, hogy a fogyatékos személyek olyan állampolgárok, akiknek joguk van saját életüket élni, elismeri, hogy cselekvőképességük a nem-fogyatékos személyekével azonos, amelyet a ratifikáló államok kötelesek biztosítani. Az ENSZ Egyezmény megközelítése szerint a fogyatékos személyeket az önálló életvitelhez szükséges, személyüket legkevésbé korlátozó támogatás illeti meg. Az R(99)4 Ajánlás 2. alapelvének (A jogi környezet rugalmassága) 4. és 5. pontja, valamint az azokhoz fűzött magyarázat is kiemeli, hogy a felnőtt személyek cselekvőképességének korlátozása különösen kiszolgáltatottá teszi őket, ezért valamely személynek nyújtott bármilyen segítő intézkedés csak olyan mértékű lehet, hogy az a személy cselekvőképességét ne vonja el. A R(99)4 számú Ajánlás 3. alapelvének 2. pontja szintén rögzíti, hogy az érintett személy védelme érdekében hozott intézkedés nem vezethet automatikusan a jogi cselekvőképesség megvonásához. 2.2 A fenti elvek figyelembevételével a Javaslat legfontosabb változtatásai a következők: bevezetésre kerülne a Ptk-ba a támogatott döntéshozatal és az előzetes jognyilatkozattétel intézménye. A támogatott döntéshozatal a nagykorú személy cselekvőképességének korlátozása nélkül nyújtana segítséget a rászorultnak jognyilatkozata megtételében. A támogatott döntéshozatali rendszer lehetővé tenné olyan esetekben is a segítségnyújtást, amikor az érintett személy nem feltétlenül szorul gondnokság alá helyezésre, mert képes nyilatkozatot tenni, csak a nyilatkozatából eredő következmények mérlegeléséhez segítségre van szüksége (a jelenlegi rendszer alapján gondnokság alá helyeznék).

21 A támogatott döntéshozatal olyan segítő támogatást jelent a fogyatékkal élő személy javára, amely figyelembe veszi a rászorult szükségleteit, a döntésekben úgy nyújt támogatást, hogy nem sérti meg a cselekvőképesség lehető legnagyobb mértékben való elismerésének elvét. A támogatott döntéshozatal már több országban (Svédországban, Németországban stb.) megvalósult és Magyarországon is szerepel az Országos Fogyatékosügyi programról szóló 10/2006. (II.16.) OGY.határozat I. fejezetének 8. bekezdésében és az 1062./ 2007. (VIII.) Korm.határozat 9. pontjában. 2.3 Előzetes jognyilatkozat lehetőségének biztosítása a tárgybeli alapelvek szerint azt jelentené, hogy bármelyik cselekvőképes személy rendelkezhetne teljes bizonyító erejű magánokiratban arról, hogy belátási képessége csökkenése vagy cselekvőképességének korlátozása esetén milyen döntések érvényesüljenek (ingatlan eladásának megtiltása, szociális otthonban való elhelyezése esetén, kit nevezzenek részére támogató személynek vagy gondnoknak, illetve a támogató személy vagy a gondnok milyen szempontok szerint nyújtson támogatást, vagy adott esetben döntsön). Az előzetes jognyilatkozat keretében rögzített álláspontot utóbb a bíróság csak abban az esetben bírálhatná felül, ha a jognyilatkozat megtételét követően bekövetkezett előre nem látható és lényeges változás következtében a jognyilatkozatban foglaltak változatlan tartalommal történő érvényesítése az időközben gondnokság alá helyezett személy érdekeit jelentősen sértené. 2.4 A fenti jogintézmények révén számos esetben mellőzhetővé válik majd a súlyosabb korlátozást eredményező gondnokság alá helyezés. Polgári Törvénykönyv a cselekvőképesség korlátozását nem önmagában a belátási képesség romlásának tényéhez köti, hanem az alapvető emberi jogok korlátozását akkor teszi lehetővé, ha az érintett személy károsodástól való megóvása érdekében szükséges és más kevésbé korlátozó megoldás nem áll rendelkezésre. A cselekvőképesség korlátozására csak meghatározott ügycsoport tekintetében kerülhet sor: gondnokrendeléssel és anélkül egyaránt. Ez utóbbinak különösen a családjogi jogi és egészségügyi jognyilatkozatok terén van jelentősége. A gondnokrendelés nélküli cselekvőképesség korlátozás azt jelenti, hogy a családjogi vagy az egészségügyi szabályozásnak kell a gondnokrendelés helyett a megfelelő garanciát nyújtania az érintett jognyilatkozatainak megtételéhez. Új eleme a Javaslatnak, hogy a bíróság – amellett, hogy az érintett nagykorú személyt meghatározott ügycsoportok tekintetében cselekvőképessége korlátozásával gondnokság alá helyezi – dönthet úgy is,hogy az bizonyos ügyekben a cselekvőképesség korlátozása nélkül rendel gondnokot. Ez utóbbi esetben az érintett személy cselekvőképessége nem kerül korlátozásra, önállóan jogosult eljárni, jognyilatkozatot tenni. A bíróság döntése alapján kirendelt gondnokot azonban a gondnokolt feljogosíthatja arra, hogy az általa – tehát nem a bíróság által – meghatározott ügycsoportokban a gondnok vele együtt vagy önállóan járhasson el. Az erre vonatkozó gondnokolti döntést a gyámhatóság nyilvántartásba venné. A gondnokrendelés a cselekvőképesség korlátozása nélkül egy kevésbé korlátozó módja a gondnokságnak. Ezt célszerű olyan ügycsoportok vonatkozásában, ahol a gondnokoltat nem kell védelemben részesíteni attól tartva, hogy saját jognyilatkozatával magának kárt okoz. A gondnok ez esetben akkor tölthet be fontos szerepet, ha a gondnokoltat hátrány érheti, ha valamit elmulaszt megtenni (pl. nem folyamodik szociális segélyért és ehhez a gondnok segítséget nyújt).

22

Az előzőekből következik, hogy az új Ptk. szerint a jövőben a bíróságnak meg kell határoznia személyre szabottan a korlátozás alá tartozó életviszonyokat, ügycsoportokat. A cselekvőképesség ügycsoportokra vonatkozó korlátozására a hatályos Ptk. 2001. évi módosítása következtében már jelenleg is lehetőség van, de a Javaslat – a hatályos szabályozástól eltérően - kizárná annak a lehetőségét, hogy a bíróság a cselekvőképesség korlátozottságát általános jelleggel mondja ki. További alapvető változás, hogy a törvény nem élne a cselekvőképtelenség kategóriájával a nagykorú személyek vonatkozásában. Ezzel a szabályozással a bíróság mintegy „rákényszerül” arra, hogy ha szükséges több szakértő (pszichiáter, gyógypedagógus, pszichológus) bevonásával is sokkal inkább az egyén személyes körülményeihez igazodó, indokoltan szükséges mértékű korlátozó döntést hozzon. 2.5 Az eljárási garanciák meghatározása elengedhetetlen kellékei a változtatásnak: A felülvizsgálatra vonatkozó rendelkezések terén indokolt, hogy a jövőben végleges, élethosszig tartó korlátozó döntés ne születhessen; a gyámhatóság kezdeményezésére legkésőbb öt év elteltével felül kell vizsgálni a korábbi bírósági határozat indokoltságát. Természetesen a felülvizsgálat mélysége, részletezettsége nem lehet egyforma, a törvénynek biztosítania kell, hogy az eljárás ne járjon az érintett személy lelki vagy fizikai zaklatásával, hanem arra biztosítson esélyt, hogy az orvostudomány esetleges eredményei a konkrét esetben is érvényesülhessenek. A gondnokság alá helyezésre irányuló peres eljárásban a bíróság az orvosszakértő mellett köteles lenne annak érdekében is szakértőt (így pl. gyógypedagógust) kirendelni, hogy az érintett ember társadalomba való beilleszkedésének problémái feltárhatók legyenek. A gondnok személyére, eljárására vonatkozó szabályozás is alapvető változtatásokat igényel Újdonság, hogy a gondnok személyét nem a gyámhatóság, hanem a bíróság jelölné ki. 3) A jogi személyek általános szabályai meghatározása során a jogalkotónak abból kell kiindulnia, hogy a jogi személy típusait törvény állapítja meg. A jogrend ma is, a jövőben is rögzíti a típusokat, így nem teszi lehetővé - a Ptk-ban szabályozott kritériumok alapján sem - hogy a törvényben nem szabályozott jogi személy típusok jöjjenek létre, a jogrend nem ismeri el annak a lehetőségét, hogy az emberek, illetve szervezeteik nem tipizált, új jogi személy fajtát hozzanak létre. Egy átfogó jogi személy tant megjelenítő részletes szabályozás akkor lenne szükséges, ha a tartalmi feltételek alapján szabadon lehetne új jogi személy típust kreálni. A forgalom biztonsága érdekében azonban fennmarad a Javaslat értelmében is a formakényszer. Kérdés ennek fényében, hogy a jogi személyek általános szabályaira mennyiben van szükség, a részletes szabályozás mennyiben ad többletet. A terület szakértőitől beérkező észrevételek jelezték, hogy az új Ptk-ban normatív funkciója nem lenne a részletes szabályozásnak, mivel a legfontosabb jogi személyekről - a gazdasági társaságokról, a szövetkezetekről stb. - külön törvények részletesen rendelkeznek. Így az új Ptk-ban normatív funkciója nem lenne a részletes szabályozásnak: a Ptk., mint lex specialis nem jönne szóba, olyan rendelkezés nem állapítható meg, amely az egyéb törvények kiegészítő, háttér szabályául szolgálna. A túl részletes szabályozás a jogfejlődés fékezésének veszélyével is járna. A gyors ütemű közösségi és unión kívüli kereskedelmi jogi változások nem teszik lehetővé e területen a hosszú évekre szóló részletes kodifikációt. Kifejezetten káros lenne, ha az adott jogi személy típusra irányadó törvényeken kívül a Polgári Törvénykönyv is részletekbe

23 menően megismételné azokat a szabályokat, amelyek létjogosultsága gyakran akár kéthárom éven belül is megkérdőjeleződik. Következésképpen csak azoknak a rendelkezéseknek a fenntartására van szükség, amelyek a jogi személy fogalmának lényegadó vonásait jelentik. A javaslat így rendelkezik a jogi személy - és külön az állam - jogképességéről, a jogi személyek zártkörűségéről, a jogi személy nevéről, létesítéséről, szervezetéről, képviseletéről, felelősségéről, valamint megszűnéséről. A Javaslat a jogi személyekre irányadó alaptételeket rögzíti; nem tartja fenn azt a gyakorlatot, hogy minden típus definícióját megadja, hanem csak egy példálódzó felsorolást tartalmaz. A jogalkotót korábban komoly kritika érte amiatt, hogy a hatályos szabályozás a közjogi jogi személy kategóriákat is (pl. köztestület) szabályozta. A Javaslat csak megemlíti e jogi személyeket a felsorolásban. Különös figyelmet fordít a Javaslat az állam magánjogi kapcsolatainak szabályozásra. Garanciális jelentőségű rendelkezések biztosítják - az államháztartásról szóló törvénnyel összhangban - hogy az állam, ha a polgári jogi jogviszonyok alanyává válik, kötelezettségei alól nem vonhatja ki magát közjogi rendelkezésekre hivatkozva. A Javaslat ezért fenntartja a hatályos Ptk. azon előírásait, amelyek az állam magánjogi kötelezettségvállalásainak kikényszeríthetőségét biztosítják. (Lásd az ún. metróper tapasztalatait.) 4) A jogi személyiség nélküli jogalanyok szabályozása során a Javaslat abból indult ki, hogy a polgári jogviszony alanya általában természetes személy vagy jogi személy lehet. Kivételes esetben azonban a polgári jog alanya ezeken kívüli szervezet is lehet. Ilyen a jogi személyiség nélküli jogi személy, a társasházközösség, az építőközösség. A Ptk-n kívüli törvények azonban ennél jóval több szervezetet jogosítottak fel – polgári jogi értelemben is – jogok szerzésére, kötelezettségek vállalására. Ez a jogalkalmazásban zavart okozott, bizonytalan volt a szervezet képviselője, vagyona, továbbá e szervezetek perbenállására – esetleges vagyoni vita esetén – nem kerülhetett sor. A Javaslat ezen a helyzeten változtat: elismeri, hogy a természetes és a jogi személyeken kívül más is lehet polgári jogviszony alanya, az erről rendelkező törvénynek (és csak törvénynek) azonban meg kell teremtenie a polgári jogi forgalomban való részvételhez szükséges minimális feltételeket (jogai, kötelezettségei lehetnek, képviselet, vagyoni helytállás). A Javaslat levonja a jogalanyiság elismerésének következményét: jogalanyiságukhoz kapcsolódóan pert indíthatnak és perelhetőek a jogi személyiség nélküli jogalanyok. A Javaslat a többalanyú kötelmekre vonatkozó szabályokat rendeli alkalmazni abban az esetben, ha nincs meghatározva a szervezet képviselete és nem rendezett a vagyoni helytállás kérdése. 5) A Javaslat alapvetően nem változtat az egyesületekre vonatkozó hatályos szabályozáson, különös tekintettel arra, hogy az egyesülési jog szabályozását az 1989. évi II. törvény tartalmazza. A Ptk. e vonatkozásban a közjogi törvény magánjogi vetülete. A hatályos Ptk. 4 §-ban, a Javaslat 16 §-ban rendelkezik az egyesületekről; a Javaslat előkészítői arra törekedtek, hogy ne szabályozzák túl ezt a területet, ne vezessenek be korlátozásokat az 1989. évi II. törvényhez képest, hanem biztosítsák a lehetséges legnagyobb mozgásteret. A Javaslat az egyesület fogalmát követően az alapítást, a tagsági jogviszonyt, az egyesület szerveit, a jogorvoslati jogokat, valamint a megszűnés szabályait tartalmazza.

24 Az egyesület jogi fogalma a következő elemekből vezethető le: az egyesület • személyegyesülés; • a tagok szabad akaratából jön létre; • a tagok egy közös cél folyamatos megvalósítására törekednek; • jogi személy; • léte a nyilvántartott tagságon alapul. Annak érdekében, hogy az egyesület tagi, döntéshozatali struktúráját kellően differenciálttá, az adott szervezet igényeihez, belső viszonyaihoz legjobban igazodóvá lehessen tenni, a Javaslat – a gyakorlatban felmerült igényekkel összhangban – megengedi, hogy a tagok részére az alapszabály különböző jogokat biztosítson. A rendes tagság mellett az egyesület – a különleges tagsággal járó jogok és kötelezettségek meghatározása mellett – jogosult többek között pártoló vagy tiszteletbeli tagi státust is létesíteni. Az egyesület szervezetének igény szerinti kialakítását a Javaslat több rendelkezése is szolgálja, például a küldöttgyűlés létrehozásának, főtitkár alkalmazásának lehetővé tétele. 6) A korábbi viták során sem vitatta senki, hogy a tradicionálisan a Polgári Törvénykönyvben szabályozott alapítványra vonatkozó rendelkezéseknek a Javaslatban van a helye. fenntartja a Javaslat a 2006. nyarán törvénybe iktatott szándékot, miszerint új közalapítvány nem hozható létre. Ezt a kérdéskört a Javaslat nem érinti; azt hogy a közpénzek felhasználásával sor kerülhet-e alapítványrendelésre, illetve támogatásra, illetve milyen feltételekkel - az államháztartásról szóló törvénynek kell szabályoznia. Az alapítványi szabályozás kapcsán a korábbi tervezetre beérkezett észrevételeket is figyelembe véve az előterjesztés azt az álláspontot képviseli, hogy meg kell őrizni az alapítvány legfontosabb fogalmi elemeit: az alapítvány jogi személyiséggel felruházott célvagyon, amelynél az alapító okiratban meghatározott cél és a hozzá rendelt vagyon az alapító által is csak kivételesen módosítható. Mivel a Javaslat ezt tekinti az alapítvány lényegadó vonásának, nem tartalmazza már az egyfajta, társasági jogi döntéshozatalra emlékeztető lehetőségeket (pl. az olyan alapítói gyűlés létrehozásának lehetőségét, amely folyamatosan irányítja az alapítványt). A hatályos szabályozással összhangban az is meghatározó, hogy gazdasági tevékenységet csak kisegítő jelleggel és az alapítványi célt nem akadályozva folytathat az alapítvány. A Javaslat értelmében ezért nem minősülne vállalkozásnak az alapítvány és továbbra sem terjedne ki rá a csődtörvény hatálya. A bírói gyakorlat - helyesen - mind kiterjesztőbben értelmezte az alapítvánnyal elérni kívánt cél tartós és közérdekű jellegét. Figyelemmel emellett arra is, hogy az egyesületi szabályozás elismer minden nem jogellenes célt, a Javaslat értelmében a jövőben az alapítvány rendelésnek nem lesz előfeltétele, hogy az alapítvány célja „közérdekűnek és tartósnak” minősüljön. Noha várhatóan az alapítványok a jövőben is jelentős részben közérdekűnek minősíthető célt fognak szolgálni, az új Ptk. lehetővé teszi a jogszerű magán célra történő alapítványrendelést is. Az alapítványrendelés így köz és magáncélra egyaránt történhet. A közérdekűséget az adó-és egyéb kedvezményeket szabályozó jogszabályok ismerheti el. A cél tartósságának követelménye is megszűnik. Az alapítványrendelésnek véglegesnek, visszavonhatatlannak kell lennie és a cél

25 függvényében dönthető el, hogy szükség van-e „tartósságra” is. (Így például, ha az alapítvány célja egy emlékmű vagy egy templom emeléséhez a pénzeszközök összegyűjtése, az alapítvány tartós működése irreálisnak tekinthető.) A Javaslat egyértelművé teszi, hogy az alapítvány akkor is rendeltetésszerűen működik, ha célja nem a tulajdonába adott egyedi vagy helyettesíthető vagyontárgyak tartós kezelésével valósítható meg, hanem pénzforrások újbóli gyűjtésével, majd az így összegyűjtött pénzeszközöknek a meghatározott cél szerinti felosztásával jutalom, támogatás, elismerés, díj, stb. formájában. A jövőben nem minősül törvénysértőnek, ha az alapítvány úgymond „feléli” tőkéjét, amennyiben ez az alapító okiratban meghatározott céllal összeegyeztethető. Az új Ptk. előkészítése a közhasznú szabályozás (1997. évi CLVI. törvény) felülvizsgálatára is alkalmat teremthet, de ez a jövőben is a Ptk. határain kívül maradó szabályozási terület. A jövőben is indokolt a magánjogi szabályokat és az állami megítélést tükröző adó-, vám-, illeték stb. kedvezményeket és biztosításuk feltételeit külön jogszabályban meghatározni. A Javaslat fenn kívánja tartani az alapítványok nyilvántartásának jelenlegi rendszerét és az ügyész törvényességi felügyeleti szerepét. 7) Az új Ptk. egyes jogi személyekre vonatkozó szabályai nem szorítkoznak a meglevő rendelkezések kisebb korrekciójára, hanem egy új jogi személy típus bevezetésére is sor kerül a meglevők kiegészítése érdekében. A Javaslat értelmében ugyanisa jogi személyek körét indokolt bővíteni egy új, sajátos jogi személy típussal, az alapítványi részvénytársasággal (ARt.), amely jótékony, közérdekű célokat részben nyereségérdekelt módon valósítaná meg. 7.1 Az ARt. közhasznú céljaként, illetve feladataként a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény (a továbbiakban: közhasznúsági törvény) 26. §-ában felsorolt tevékenységek folytatását lehetne figyelembe venni. Az ARt. által folytatható üzletszerű gazdasági tevékenység nem a közhasznú tevékenység mellett, kiegészítő jelleggel jutna szerephez, hanem magát a közérdekű- közhasznú célt valósítaná meg úgy az ARt., hogy az ennek érdekében szükséges gazdasági tevékenység végzése során – indokolt eltérésekkel – a részvénytársasági modell meghatározó elemei is alkalmazásra kerülnek. A Javaslat arra épül, hogy jellemzően nem egymást kizáró követelmény, hogy a közhasznú feladat megfelelő színvonalú megvalósítása egyben az osztalékérdekeltség követelményét is kielégítse. A Javaslat abból indul ki, hogy egy vállalkozásnak jellemzően akkor is nyereséges működésre kell törekednie, ha a tárgya közvetlenül vagy közvetve a közérdeket is szolgálja. A profitorientált működési mód nemcsak az üzleti tőke bevonását teszi lehetővé, hanem az ügyvezetés megfelelő – az osztalékérdekeltség által motivált – ellenőrzését is. Az ARt-ra vonatkozó szabályozás ötvözi az alapítványokra és a részvénytársaságokra irányadó szabályozás elemeit annak érdekében, hogy a jótékony célú vagyonrendelés és az üzleti befektetés egymást erősítve, együttesen segítsék elő az alapítói cél megvalósulását. Az ARt. alkalmazására sor kerülhet pl. magángyűjteménynek a köz számára való megnyitása kapcsán éppúgy, mint amikor egy új magánegyetem kerül részben karitatív, részben üzleti alapon megalapításra. A javasolt

26 konstrukció felhasználható lehet önkormányzati közfeladatok részben üzleti alapon történő teljesítésekor is. Az a körülmény, hogy a közhasznú feladat, mint nyereségszerzésre irányuló gazdasági tevékenység kerülne az ARt. alapszabályában meghatározására, nem jelentheti azt, hogy az új jogi személyi formának az alapítványra jellemző sajátosságai háttérbe szorulnának. Az ARt. ugyanis olyan részvénytársaság a Javaslat alapján, amelynek szervezeti, működési rendjét, a részvényesi jogok tartalmát korrigálja az alapítványi célvagyon kategóriájának beemelése a társasági működés keretei közé. 7.2 Az ARt. jegyzett tőkéje magában foglalja az ún. belső részvényesek által szavazatelsőbbségi részvény ellenében szolgáltatott alapítványi célvagyont és a külső részvényesek által törzsrészvény fejében teljesített vagyoni hozzájárulást. Az alapítványi célvagyon révén – az ARt. belső részvényesei által teljesített –végleges vagyonrendelésre kerül sor, vagyis a részvényesek még az ARt. megszűnését követően sem tarthatnának arra igényt. Az ARt. fennállása alatt sem kerülhetne sor az alapszabály olyan tartalmú módosítására, amely a célvagyont vagy magát a célt szűkítené, csorbítaná. Az alapszabály egyes, az alapítványi célvagyon részét képező vagyoni elemeket kivonhat az ARt. ún. csődvagyonából. Ily módon már az alapítás során biztosítani lehetne, hogy pl. egy képzőművészeti gyűjtemény az ARt. esetleges jövőbeli felszámolását követően sem „szóródhat szét”, az alapítási szándék garantáltan érvényesülhet. Ilyen tartalmú alapszabályi döntés esetén – a hitelezői érdekek védelmét biztosítandó – ezen vagyontárgyakat figyelmen kívül kell hagyni az ARt. törvényben vagy az alapszabályban meghatározott jegyzett tőke összege teljesítésének számításakor. Az ARt. megszűnését követően a jegyzett tőke célvagyon hányadát az alapszabályban meghatározott közhasznú célra kell fordítani. Az ARt. az alapítványi célvagyon ellenében elsőbbségi részvényt bocsát ki, amely a belső részvényesek számára érdemi, de nem korlátlan befolyást biztosít a vállalkozás stratégiai döntésének meghozatalakor. 7.3 Az ARt. esetében a jogalkotó a részvényesek két csoportja között tesz különbséget annak érdekében, hogy elválassza egymástól az alapítványi célvagyont (is) szolgáltató belső részvényesek jogállását a jegyzett tőkéhez kizárólag törzsrészvény jegyzésével hozzájáruló külső részvényesekétől. A belső és a külső részvényesek kategóriájának a bevezetése egyben azt jelenti, hogy az ARt.-nek legalább két részvényfajtába tartozó részvénysorozatot kell kibocsátania: a belső részvényesek által megszerezhető szavazatelsőbbségi részvénysorozatot és a külső részvényesek által jegyezhető törzsrészvény sorozatot. A szavazatelsőbbségi részvény után osztalék nem fizethető és a belső részvényes vagyoni hozzájárulására eső profit a törzsrészvényt jegyző külső részvényesek osztalékalapját bővíti. Az alapszabály előírhatja, hogy a belső részvényesek az ARt. veszteséges működése esetén pótbefizetés teljesítésére kötelesek. A belső részvényes azonban – eltérően a német betéti részvénytársaság szabályozásától – nem felelne korlátlanul magánvagyonával az ARt. tartozásaiért, a pótbefizetés előírható maximumát is rögzíteni kell ugyanis az alapszabályban. Az alapítók (illetőleg az alapszabály felhatalmazása esetén az utóbb, belső részvényesként csatlakozók) a kötelezettségekkel arányosan, a szervezet működését illetően többletjogokkal rendelkeznek: ők jelölik a kuratórium tagjainak kétharmadát, vétójoggal rendelkeznek az alapszabály olyan tartalmú módosítása esetén, amely az alapítói célt, a belső részvényesként való csatlakozás lehetőségét és az elsőbbségi részvények által

27 megtestesített jogokat érintené, ezen felül az elsőbbségi részvényes belegyezésére szükséges az ARt. szétválása, összeolvadása és jogutód nélkül való megszűnése tárgyában hozandó közgyűlési határozat hatályosulásához. A belső részvényes dönthet az alapszabály megalkotása során arról is, ha az ARt. az általa nyújtott szolgáltatással kapcsolatban – meghatározott feltételek szerint, illetőleg jogosulti kör számára – kedvezményt kíván nyújtani, mintegy korlátozva a profitorientált működést. A törzsrészvények a Gt. általános szabályai szerint osztalékra jogosító és szavazati jogot, valamint a részvényes ellenőrzési jogának gyakorlását biztosító jogosítványokat testesítenének meg. Az ARt. törvényes működésének feltétele, hogy legalább egy belső részvényese és egy külső részvényese legyen. Abban az esetben, ha hat hónapon keresztül nincs belső vagy külső részvényese, a cégbíróság hivatalból kezdeményezné megszűntnek nyilvánítását. 7.4 Az ARt. a Javaslat értelmében jogi személyiségű, önálló cégforma, a cégnyilvántartásba való bejegyzéssel jön létre, az abból való törléssel szűnik meg. A Javaslat rendelkezik az ARt. általános szabályairól (fogalma, közhasznúsági fokozat lehetősége, vagyona, részvényei), alapításáról, szervezetéről, alaptőkéje változásáról és megszűnéséről Az ARt.-re a Javaslatban nem szabályozott kérdésekben a zártkörűen működő részvénytársaságra irányadó szabályokat kell alkalmazni. 8) A személyhez fűződő jogok területén több ponton indokolt a Javaslat módosítása. A rendszerváltozás óta eltelt közel két évtized felértékelte a Polgári Törvénykönyv emberi jogi, személyiségvédelmi szabályait. A leginkább érzékelhető különbség ezen a területen és a piacgazdaság üzleti joga területén figyelhető meg. 8.1 A Javaslat – a Ptk.-hoz hasonlóan – általános jelleggel védi a személyhez fűződő jogokat, anélkül, hogy meghatározná azok fogalmát; a személyhez fűződő jogok fogalmát a bírói gyakorlatnak kell tartalommal megtöltenie s folyamatosan gazdagítania. A személyhez fűződő jogok védelmének kereteit az Alkotmányban rögzített egyes jogok és szabadságok adják. Az Alkotmány a szükséges eszközrendszer hiányában képtelen ezeket közvetlenül védelmezni, így a konkrét védelem biztosítása már elsősorban a polgári jog, a büntetőjog és a közigazgatási jog feladata. A polgári jog ezt a funkciót a személyhez fűződő jogokra vonatkozó szabályozáson keresztül elsősorban az alkotmányos jogok vonatkozásában valósítja meg. A Javaslat a hatályos Ptk-hoz hasonlóan annak kimondásából indul ki, hogy a személyhez fűződő jogok a törvény védelme alatt állnak és e jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. Ez a rendelkezés egy olyan generálklauzula, amely alapján valamennyi személyhez fűződő jog, a nem nevesítettek is védelem alatt állnak. Újabb személyhez fűződő jogok is keletkezhetnek a jövőben, amelyekre az oltalom automatikusan kiterjed, így e rendelkezés alapján a nem nevesített személyhez fűződő jogok esetén is mód nyílik a Javaslatban szabályozott jogvédelmi eszközök igénybevételére. A Javaslat vélelmet állít fel arra nézve, hogy a mások személyhez fűződő jogainak bármilyen megsértése vagy korlátozása jogellenes cselekmény, amelynek ellenkezőjét a sértő félnek kell bizonyítania. A személyhez fűződő jogok szerkezete abszolút szerkezetű jogviszonyt teremt a konkrét jogosult és a végtelen számú kötelezett között. A jog konkrét

28 megsértése teszi relatívvá a jogviszonyt, a jogosultnak követelése támad a jogsértővel szemben a jogsértő magatartás megszüntetésére és a jogsértés jóvátételére. A személyhez fűződő jogok gyakorlása, illetve az azok alapján történő igényérvényesítés ugyanakkor a jogviszony alapvetően abszolút jellegének ellenére sem járhat más személyek jogainak és törvényes érdekeinek sérelmével. Az Alkotmánybíróság több határozatában meghatározta az általános személyhez fűződő jog lényegét, gyakorlati jelentőségét: „Az általános személyiségi jog anyajog, azaz olyan szubszidiárius alapjog, amelyet mind az Alkotmánybíróság, mind a bíróságok minden esetben felhívhatnak az egyén autonómiájának védelmére, ha az adott tényállásra a konkrét, nevesített alapjogok egyike sem alkalmazható.” [8/1990. (IV. 23.) AB határozat, ABH 1990, 42, 44-45.] Ahogy a hatályos Ptk. 76. §-ához fűzött kommentár rámutat: "A tv. megállapítja, hogy különösen mi jelenti a személyhez fűződő jogok sérelmét. Már ebből a megfogalmazásból is következik, hogy ezek a sérelmek mindenre kiterjedően nem leltározhatók, ezért a törvény csak a legtipikusabb eseteket sorolja fel." A hatályos Ptk. 76. §-ával egyezően a személyhez fűződő jogok védelmét kimondó generálklauzulát közvetlenül követi a Javaslatban is a példálózó jellegű felsorolás arról, hogy milyen magatartások sérthetik a személyhez fűződő jogokat. A felsorolás nem taxáció, de fontos orientáló szerepe van. Az előterjesztő álláspontja szerint nem szűkíteni, hanem erősíteni kell a Ptk. személyiségvédelmi szerepét. Így fennmarad az egyenlő bánásmód követelményének megsértésére, a lelkiismereti szabadság sérelmére, a személyes szabadság jogellenes korlátozására, a testi épség, egészség és az emberi méltóság megsértésére utalás. 8.2 A további - kifejtő - szabályozás során kiegészül a Javaslatban a hagyományosan védett személyiségi jogi kör (névviselés joga, jóhírnév védelme, sajtó-helyreigazítás, képmással, hangfelvétellel visszaélés, titokvédelem, magánlakáshoz való jog, személyes adatok védelme, kegyeleti jog) a gyűlöletbeszéddel szembeni védelem, a fogyatékkal élők jogvédelme, valamint az egészséges környezethez való jog személyhez fűződő jogvédelmi szabályaival. Ennek a kiterjesztésnek az a gyakorlati jelentősége, hogy a Javaslat ezzel egyértelművé teszi - széleskörű konszenzusra alapozva - hogy az ilyen jellegű sérelmek esetén is helye van a sérelemdíj követelésének. 8.3 Az elmúlt időszakban megnőtt azoknak az eseteknek a száma, amelyekben valamely közösséget ért jogsérelem, az eljáró bíróság azonban a közösséghez tartozó személy igényérvényesítési lehetőségét (kereshetőségi jogát) sem ismerte el. Így az ügyek érdemi elbírálására nem is kerülhetett sor. A gyűlöletbeszéddel szembeni védelem jogintézménye azért került be a Javaslatba, hogy a szabályozás biztosítsa a személyhez fűződő jogok megsértése esetén a sértett közösséghez tartozók igényérvényesítési lehetőségét. A Javaslat kidolgozása befejezésével egyidejűleg kezdődött meg a hatályos Ptk. rendelkezéseinek a gyűlöletbeszéddel kapcsolatos kiegészítése. E Ptk. módosítással egyezően a Javaslatban is egyértelművé kell tenni, hogy a személyhez fűződő jog sérelmét jelenti különösen az a nyilvános, súlyosan sértő magatartás, amely a személyiség más lényegi vonására (pl. faji hovatartozásra, nemzeti vagy etnikai kisebbséghez való tartozásra, vallási meggyőződésre, szexuális irányultságra, nemi identitásra) irányul, és személyek e vonással rendelkező körére vonatkozik. A rendelkezés célja, hogy a szabályozás alapján a jogsértő ne hivatkozhasson eredményesen arra, hogy sérelmezett magatartása nem közvetlenül és felismerhetően az igényt érvényesítő ellen irányult.

29 8.4 A Javaslat célja, hogy erősítse a jóhiszemű, etikusan eljáró sajtónak a korrekt módon történő tájékoztatás biztosításában betöltött szerepét. ennek megvalósítása érdekében szükséges az, hogy a jogalkotó tegyen különbséget az etikátlan, illetve a kifejezetten jogellenes magatartásra és a korrekt sajtótudósításra vonatkozó szabályozás között. Továbbra is indokolt ezért fenntartani a valótlan tény állításával, híresztelésével kapcsolatos sajtó-helyreigazítás jogintézményét. Ugyanakkor a Javaslat biztosítani kívánja - a sajtótudósítással kapcsolatban kialakuló bírói gyakorlattal egyezően - hogy ne fenyegesse sajtó-helyreigazítás az újságírót, illetőleg a szerkesztőséget a nyilvános rendezvényről, a forrás megjelölésével közölt tudósítás tényállítása vonatkozásában, mivel az ilyen híradással a sajtó nem az idézett mondatok valóságtartalmáért, hanem a közlés az „idézés” korrekt voltáért tartozik felelősséggel. Nem alkalmazhatók ezért a Javaslat értelmében a sajtó-helyreigazítás szabályai a sajtóval szemben, ha a nyilvános közszereplés alkalmából elhangzottakról a nyilatkozó személy kilétére utaló adatok valóságnak megfelelő feltüntetésével olyan tudósítást tesz közzé, amely, ha a nyilatkozat meghatározott személyt is érint, módot ad az illető álláspontjának megismerésére is, vagy ha a tudósítás tárgya hivatalos eljárások, döntések, határozatok ismertetése. 8.5 A Javaslat kifejezet utalás nélkül biztosítja a know-how védelmét. A know-how ugyanis az üzleti titok speciális fajtája, amely egyaránt élvezi a Ptk. magántitokhoz rendelt és a versenyjog üzleti titkokra vonatkozó védelmét. Erre utal az is, hogy mindkét kategória a TRIPS Megállapodás 39. cikkében foglalt fogalmi elemekre rímel, amely – a tisztességes verseny hatékony védelme érdekében – a nyilvánosságra nem hozott információk védelmét írja elő, egyáltalán nem szól azonban arról, hogy az ilyen jellegű információk számára a versenyjogi jellegű oltalom helyett szellemi tulajdoni természetű védelmet követelne meg a részes államoktól. A Javaslat alapján üzleti titoknak minősül a gazdasági tevékenységhez kapcsolódó minden olyan tény, információ, megoldás, vagy egyéb adat, amelynek vagy amelyek egy csoportjának a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé válása, illetéktelenek által történő megszerzése vagy felhasználása a jogosult jogszerű pénzügyi, gazdasági vagy piaci érdekeit sértené vagy veszélyeztetné, és amelynek titokban tartása érdekében a jogosult a szükséges intézkedéseket megtette. A know-how védelmét alapozza meg az a rendelkezés, amely szerint az üzleti titok megsértése miatt igényérvényesítésnek akkor is helye van, ha a műszaki, gazdasági vagy szervezési ismeretet vagy tapasztalatot a jogosult hozzájárulása nélkül, a tisztességes kereskedelmi gyakorlatot sértő módon hozzák nyilvánosságra, szerzik meg vagy használják fel, feltéve, hogy az ismeret titkos, vagyoni értékű és az ismeret titokban tartása érdekében a jogosult az adott helyzetben általában elvárható lépéseket megtette. 8.6 A Javaslat a 2003-ban történt Ptk. módosításra alapozva az üzleti titok és a közérdekű adat, közérdekből nyilvános adatok kategóriáit egymásra vonatkoztatva, részletesen szabályozza. Az ún. üvegzseb törvény e szabályainak fenntartása mellett az előterjesztő elkötelezett. A Ptk. a Javaslat értelmében nem veszi át a közjogi szabályozás funkcióját, csak utal a külön törvényre, hogy egyértelművé tegye: a titokhoz kapcsolódó jogi védelemnek mikor kell engednie a közérdekű nyilvánosságkövetelményének. Így a jogi védelem nem terjed ki az olyan üzleti titokra vagy ismeretre, amely közérdekű adatnak vagy közérdekből nyilvános adatnak minősül (például az állami és a helyi önkormányzati költségvetés, illetve az európai közösségi támogatás felhasználásával, az állami és önkormányzati vagyon kezelésével összefüggő adatok). Megismerhetővé tételük azonban nem eredményezheti az olyan üzleti titokhoz való hozzáférést, amelyek

30 megismerése az üzleti tevékenység végzése szempontjából aránytalan sérelmet okozna és a közérdekű, illetve közérdekből nyilvános adat kezelője által ellátott közfeladattal, illetve közérdekű tevékenységgel közvetlenül nem függ össze, feltéve, hogy ez nem akadályozza meg az egyéb közérdekű vagy közérdekből nyilvános adat megismerésének lehetőségét. A Javaslat egyértelművé teszi, hogy aki az államháztartás valamely alrendszerével pénzügyi, illetve üzleti kapcsolatot létesít, kérésre köteles a jogviszonnyal összefüggő adatokról honlapján vagy hirdetményi lapban is - tájékoztatást adni. A felvilágosítás megtagadása esetén, vagy ha a felvilágosítást kérő szerint a tájékoztatás nem kielégítő, a törvényességi felügyelet gyakorlására jogosult szerv eljárása is kezdeményezhető. 8.7 A személyhez fűződő jogok megsértése esetén alkalmazható szankciók vegyes jellegűek, van közöttük alapvetően erkölcsi természetű (például megfelelő elégtétel adása, lényegében: megkövetés), s vagyonjogi is, mint a sérelemdíj. A vegyes jelleg megmutatkozik abban is, hogy a szankciórendszer egyaránt tartalmaz objektív és szubjektív szankciókat. A kettő közötti döntő különbség abban áll, hogy objektív szankció esetén az alkalmazhatóságot a jogsértés puszta ténye (s persze az okozati összefüggés) megalapozza a jogsértővel szemben; nincs szükség felróhatóság meglétére a jogsértő oldalán. A jogsértő tehát a vele szemben alkalmazandó szankciót nem háríthatja el annak bizonyításával, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható volt. Összetett a Ptk. szankciórendszere abban az értelemben is, hogy a személyhez fűződő jog konkrét sérelmének jellegétől függően a szankciók közül egyet, többet vagy valamennyit is alkalmazni lehet a jogsértővel szemben párhuzamosan, az „eset körülményeihez képest”. S mindezt kiegészíthetik a más jogágak (például büntetőjog vagy szabálysértési jog) szerinti jogkövetkezmények is. A személyhez fűződő jogok megsértése estén érvényesíthető igények köre eltér a hatályos normaszövegben meghatározottól. Az áttekinthetőség érdekében a jogsértés ténye alapján alkalmazható (objektív jellegű) és a felróhatóságtól függően alkalmazható (szubjektív jellegű) szankciók külön §-ban szerepelnek. A szankciók köréből kikerül a közérdekű bírság jogintézménye. Újdonság az objektív jellegű szankciók sorában az a lehetőség, hogy a sértett követelheti a jogsértőtől, hogy az a jogsértéssel elért vagyoni előnyt javára átengedje. 8.8 Az Alkotmánybíróság határozata nyomán „kiürített” egykori Ptk. 354. §-ban szabályozott nem vagyoni kártérítés intézménye helyett a Javaslat bevezeti a sérelemdíjat mint a személyhez fűződő jogok megsértése közvetett kompenzációját, illetve pénzbeli elégtételt jelentő magánjogi büntetését. A sérelemdíj bevezetésével a Javaslat meghaladja azt a fogalmi ellentmondást, amely a nem vagyoni kártérítés velejárója, és egyben meg kívánja szüntetni a bírói gyakorlat ellentmondásait is. A bíróságok már hosszú ideje érthetően ellentmondásosan voltak kénytelenek a személyhez fűződő jogok megsértésének orvoslását az alapvetően vagyoni jellegű kártérítés keretei között biztosítani. A bírói gyakorlat régi problémájára próbál gyógyírt találni az új megoldás. A hatályos jog ugyanis lényegében materiális hátrány bizonyítását követelte meg a sértett részéről a nem vagyoni kártérítésre kötelezés feltételeként is: a 355. § (4) bekezdése a vagyoni és nem vagyoni kártérítés címén az értékcsökkenésen és elmaradt vagyoni előnyön túl egyaránt csak a károsultat ért hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges kárpótlás vagy költségek megtérítését írta elő, szorosan vett „erkölcsi” kártérítésre nem tért ki. Ez számos esetben megoldhatatlan bizonyítási

31 problémákhoz vezetett, figyelmen kívül hagyva, hogy a személy társadalmi komfortérzete, életminősége, külső megítélése olyan módon is szenvedhet hátrányos változást, hogy azt kizárólag belső traumaként, mentális, lelki behatásként éli meg a sértett, anélkül, hogy az bármilyen költséggel vagy pótlandó kárral járna és amit konkrétan bizonyítani igen nehéz. A magánjog rendszerében a kár pénzben kifejezhető vagyoni hátrányt jelent, amelyet összegszerűen ki lehet mutatni és meg kell téríteni. A nem vagyoni hátrány viszont összegszerűen nem határozható meg, következésképpen nem is lehet megtéríteni. Nem vagyoni kárról szólni ezért fogalmi ellentmondás. A nem vagyoni sérelem pénzbeli ellensúlyozása ugyanakkor vagyoni jellegű, noha nem kártérítés. Mindezért a személyiségi jogok megsértésével okozott nem vagyoni hátrányok vagyoni szankcionálását speciálisan, a kártérítés általános szabályaitól függetlenül és azok mellett kell szabályozni. Az új kodifikáció lehetőséget ad a személyiségi jogok megsértésével okozott sérelmek pénzbeli ellensúlyozásának a személyiségi jogok sajátosságaihoz igazodó rendezéséhez és a vagyoni károk megtérítésére vonatkozó szabályok öleléséből a személyek polgári jogi védelmének körébe emelésére. A Javaslat a sérelemdíj intézménynek bevezetésével betetőzte azt a közel évszázados fejlődési folyamatot, amelynek során a személyiségi jogok magánjogi védelme fokozatosan kivált a tulajdonost megillető dologi jogi oltalom burkából, s immár adekvát szankciót kapva, emancipációja befejeződött. A sérelemdíj mint a személyhez fűződő jogok megsértésének szubjektív, tehát a jogsértés felróhatóságától függő szankciója, az eset körülményeire tekintettel kettős természetű jogkövetkezmény. Jogsértéssel okozott nem vagyoni hátrány vagyoni ellensúlyozásával fejti ki reparatív hatását; ugyanakkor hasonló jogesetek megelőzését is szolgáló represszió, magánjogi büntetés. Csak a sértett fél kérelmére, és ilyenkor is csak olyan mértékben kerülhet sor kiszabására, amennyiben azt a bíróság a nem vagyoni személyiségi sérelem súlyánál fogva indokoltnak tartja. A sérelemdíj megfizetésére való kötelezésnek nem feltétele az, hogy a sértett bizonyítsa, hogy a jogsértés számára valamilyen hátrányt okozott. A sérelemdíj kapcsán kárt bizonyítani irreleváns, nem vagyoni sérelem pedig szubjektív jellege folytán aligha bizonyítható tényszerűen. Sérelemdíj iránti igényt tehát a sértett akkor is előterjeszthet, ha nem tud bizonyítani olyan hátrányt, amelyet a jogsértés okozott. Voltaképpen nem arról van szó, hogy a Javaslat tényleges hátrány hiányában is megítélhetőnek tartaná a sérelemdíjat, sokkal inkább arról, hogy megdönthetetlen vélelmet állít fel arra nézve, hogy minden személyiségi jogsértés szükségképpen valamilyen hátrány elszenvedésével jár a sértett oldalán. Ezért személyiségi jogsértés kapcsán bizonyítást lefolytatni csak esetleges vagyoni hátrány megállapítása végett indokolt, kártérítés céljából, míg a sérelemdíj a személyt ért sérelem közvetlen és általános anyagi szankciója, amelynek a mértéke eleve bírói mérlegelés tárgya. Az immateriális, pszichikai hátrány súlya, mértéke az eset körülményeinek függvényében lehet az átlagot valamilyen mértékben meghaladó, esetleg kirívóan nagy is. Ilyen esetben a sértett érdekelt lesz abban, hogy bizonyítást prezentáljon a hátrány nagyságára nézve is, hiszen a sérelemdíj mértékének meghatározása során a bíróság többek közt ezt a szempontot is mérlegelni köteles.

32 Tekintettel arra, hogy a személyhez fűződő jog megsértése személyhez kötött a sérelmet elszenvedett oldalán, ezért a sérelemdíj iránti igényérvényesítésnél is érvényesülnie kell a személyhez kötöttség elvének, másra nem ruházható át, nem örökölhető és a jogi személy jogutódjai sem követelhetik. A jogosult örököse a sérelemdíj megfizetését az elhunyt jogán csak akkor követelheti, ha a sértett igényét még életében keresettel érvényesítette vagy azt a jogsértő elismerte. A sérelemdíj megfizetésének kötelezettsége viszont a jogsértő jogutódjait is terheli. Ha a jogsértés bekövetkezte után a jogsértő meghal vagy a jogi személy megszűnik, a sérelemdíj a jogutódtól is követelhető, a jogutód köteles a sérelemdíjat megfizetni a sérelmet elszenvedettnek. Az örökösöknek az örökhagyó tartozásaiért való felelősség szabályai szerint kell helytállniuk, vagyis a jogsértő díjfizetési kötelezettsége hagyatéka részeként száll át. A sérelemdíj bevezetésével a Javaslat célja egy nem vagyoni sérelem egyszeri, vagyoni jellegű kompenzációja. A nem vagyoni károkkal kapcsolatos bírói gyakorlat kezdetben, eseti jelleggel, járadék formájában is megállapított nem vagyoni kártérítést. Az utóbbi tíz év bírósági döntéseiben ez a megoldás már nem játszott szerepet, az egyösszegű kártérítés vált meghatározóvá. Ez a gyakorlati fejlődés jól illeszkedik a sérelemdíj újonnan bevezetendő koncepciójához: a sérelemdíj ugyanis immateriális, pszichikai hátrányok ellensúlyozására szolgál, a tényszerűen aligha bizonyítható „erkölcsi károk” reparálását célozza. A vagyoni hátrányokhoz kapcsolódó járadék intézménye így a sérelemdíj esetén nem alkalmazható. A sérelemdíj a személyhez fűződő jogok megsértésének szubjektív, azaz felróhatóságra tekintettel lévő szankciója, ami éppen ezért sok hasonlóságot mutat a kártérítés konstrukciójával. A kártérítéshez képest a legfontosabb különbség, hogy a sérelemdíj megállapításához nincsen szükség hátrány bizonyítására. Egyéb kérdések, mint a kötelezett személy meghatározásának, és a kimentés módjának vonatkozásában azonban a kártérítési felelősséggel azonos szempontok merülnek fel, így kézenfekvő, hogy ezekkel kapcsolatban a Javaslat a kártérítési felelősség szabályaira utaljon. Ami a felelősség alóli kimentés mércéjét illeti, a Javaslat a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség általános szabályait rendeli alkalmazni, éspedig abban az esetben is, ha a személyiségi jogsértést (és ezzel a károkozást) szerződésszegéssel (például utazási szerződés, személyfuvarozási szerződés, stb. megsértésével) okozzák. Ennek mindenekelőtt az az indoka, hogy egységes kimentési mércét kell biztosítani, vagyis a szankció szigora nem függhet az elkövetési magatartás szerződésszegési, illetve szerződésen kívüli jellegétől. A Javaslat ezt az egységes mércét a szerződésen kívüli felelősség alóli kimentés mércéjében határozza meg, aminek nem utolsó sorban az a magyarázata, hogy az esetek többségében a személyiségi jogsértés szerződésen kívül következik be. A bíróság a sérelemdíj mértékét az eset körülményeire – így különösen a jogsértés súlyára, a felróhatóság mértékére és a jogsértésnek a sértettre gyakorolt hatására – tekintettel állapítja meg. A körültekintő mérlegelésnek szükség szerint ki kell terjednie a jogsértő és a sértett személyi körülményeire, köz- és magánéleti helyzetére, foglalkozására, valamint a sérelem adott helyzetben megállapítható, szubjektív elszenvedésének súlyára is. A sérelemdíj mértékének további szempontjait a bírósági gyakorlatnak kell kialakítania. A sérelemdíj utáni kamatfizetési kötelezettséget úgy határozza meg a Javaslat, hogy kimondja: a sérelemdíj a személyhez fűződő jog megsértésekor esedékes. A sérelemdíj

33 bíróság által megállapított összegén túl tehát az arra vonatkozó, a személyhez fűződő jog megsértésének időpontjától számított kamatot is köteles a jogsértő megfizetni. A Javaslat értelmében, aki személyhez fűződő jogainak megsértéséből eredően kárt szenved, a jogellenesen okozott kárért való felelősség szabályai szerint követelheti kárának megtérítését. Így a sérelemdíj iránti igény érvényesítése mellett – azzal párhuzamosan – a sértett a személyhez fűződő jogainak megsértésével neki jogellenesen okozott vagyoni károkért az általános szabályok szerint követelhet kártérítést is, ha annak törvényi feltételei fennállnak. A sérelemdíj és a kártérítés iránti igény ilyen értelemben egymástól függetlenek. A Javaslat egyértelművé teszi azt is, hogy a szellemi teljesítmények létrehozóit a külön törvények alapján megillető személyhez fűződő jogok megsértése esetén is alkalmazni kell a sérelemdíjra vonatkozó rendelkezéseket.

Családjog 9) A tervezett változtatások között kiemelkedő, hogy az eddig önálló törvényben szabályozott családjog anyaga beépül az új Polgári Törvénykönyvbe. Ez a módosulás nem csupán a családjog magánjogi hátterének és összefüggéseinek a jelenleginél hangsúlyosabb érvényre juttatását teszi lehetővé, hanem azt is, hogy a családjogi szabályoknak a gyorsan változó társadalmi viszonyokhoz és a nemzetközi elvárásokhoz (elsősorban az Európa Tanács dokumentumaihoz és a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság családjogi tárgyú ítélkezési gyakorlatához) igazítása is megtörténjék. Mindez feltétele annak, hogy a magyar jogrendszer a XXI. század kezdetén korszerű és a joggyakorlat igényeinek mindenben megfelelő családjogi szabályozással rendelkezzék. A Javaslat a Családjogi Könyv elején négy fontos alapelvet emel ki, amelyek a polgári jog általános elvei mellett a családjogban kiemelt jelentőséggel bírnak: családi kapcsolatok védelme, a gyermek érdekeinek védelme, a házastársak egyenjogúságának elve, a méltányos rendezés elve. 10) A Javaslat a házassági vagyonjog, az élettársi jogviszony, valamint a szülőgyermek kapcsolat szabályozásában hoz lényeges változásokat. Egyrészt elfogadja és részben a szabályozási körébe vonja az ún. tényleges családi kapcsolatokat (a már említett élettársi jogviszonyon kívül a mostoha szülő-mostoha gyermek, nevelőszülő-nevelt gyermek közötti viszony néhány összefüggését), másrészt előtérbe helyezi a családi jogviták megegyezésen alapuló rendezését és a felek közötti együttműködést, amelyeknek a megvalósítását a közvetítői eljárás (mediáció) bekapcsolásával próbálja elősegíteni (elsősorban a házassági bontójogban, a szülői felügyeleti jogok gyakorlása körében). 10.1 A házasság megszűnésének egyik leggyakoribb esete a házasság felbontása. A válások számának növekedése az utóbbi fél évszázadban világjelenségnek tekinthető. A házassági bontójogban a Javaslat a házastársak egyező akaratnyilvánításán alapuló és a nem megegyezésen alapuló bontás szabályait a törvény szövegében a mainál élesebben választja szét, és a megegyezésen alapuló bontás jogintézményét, illetve feltételeit a jelenlegitől részben eltérően építi fel: önálló bontási oknak tekinti a házastársak végleges

34 és befolyásmentes akaratnyilatkozatát és annak törvényes feltételei közül a közös vagyon megosztásában való megállapodást elhagyja. Semmi értelme nincs a házastársaktól a sokkal bonyolultabbá és időigényesebbé vált vagyoni kérdésekben való megegyezést megkövetelni ahhoz, hogy elválhassanak. Továbbra is előtérben kell tartani a válással érintett kiskorú gyermekek védelmét, érdekeik legmesszemenőbben való figyelembevételét. A válni akaró házastársaknak a kultúrált válásban és a vitás kérdések megegyezéses rendezésében is segít, illetve a gyermek érdekével, kiegyensúlyozott fejlődésével is összefügg, a mára már a világ számos országában elterjedt mediációs eljárás, amelyet az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának a családi közvetítésről szóló R (98) 1. sz. Ajánlása is bevezetésre javasol a tagállamoknak. A bírósági eljárástól független, a felek önkéntes részvételén és aktív közreműködésén alapuló mediáció alkalmasnak tűnik a konfliktusok felelős, egyetértő – és a későbbi jogvitákat inkább kizáró – megoldására a bírósági eljárás mellett. A házastársak mind megromlott kapcsolatuk helyrehozatala, mind a házasság felbontásával felmerülő vitás kérdések rendezése érdekében már a házassági bontóper megindítása előtt igénybe vehetik a közvetítést, de arra a bontóper alatt is sor kerülhet. A mediációnak lényeges szerepe lehet a bontópert követően felmerülő, a gyermeket érintő vitás ügyekben is A közvetítői eljárás igénybevételét a gyámhatóság nemcsak kérelemre, hanem hivatalból is elrendelheti a gyermek érdekében. A fentieken túl a Javaslat alternatív lehetőséget biztosít a gyorsabb válásra, ha a felek az említett vitás kérdésekben meg tudnak egyezni, egyezségüket közokiratba foglalják és közjegyző előtt közösen kérik házasságuk megszüntetését. 10.2 Az eddig szűkszavúan rendezett házassági vagyonjog szabályozása lényegesen kibővül. A Javaslat a törvényes házassági vagyonjogi rendszerként megtartott házastársi vagyonközösség szabályait a bírói ítélkezésben évtizedek alatt kialakult elvekre építi, átvéve a gyakorlatban bevált jogtételeket a törvénybe. A törvényes vagyonjogi rendszeren is végigvezeti azt a kettősséget, amely a házastársak vagyonának összetételében az 1990es évek közepe óta jelen van: a használat, kezelés, rendelkezés joga, valamint a vagyon megosztása tekintetében is különbséget tesz a házastársak mindennapi életvitelét szolgáló vagyon és a házastársak foglalkozásának gyakorlását, üzleti életben való részvételét szolgáló vagyon között. A házasságok jelentős részében ugyanis nem válik szét a vállalkozói és a családi vagyon, ami különösen akkor jelenthet nehézséget, ha az egyik fél olyan vállalkozás tagja, amelynek tevékenységéért saját javaival felel. Ennek megfelelően hangsúlyozandó, hogy a házassági vagyonjogi szerződések megkötésének, nemcsak válás esetén van jelentősége. Jelentős változás az ilyen típusú megállapodások szabályainak a mainál részletesebb kidolgozása, jórészt diszpozitív rendelkezések formájában, lehetővé téve, hogy azok a házastársak, akik ilyen jellegű szerződést kívánnak kötni vagyoni viszonyaik tisztázása körében, saját egyéni életviszonyaikhoz igazíthassák a megállapodás tartalmát. A Javaslat keretszabályokat próbál adni ahhoz, hogy ez a szerződéstípus betölthesse társadalmi rendeltetését: a házastársak autonómiájának biztosítását, illetve a család védelmét, valamint megfelelő védelmet a házastársak hitelezői számára. Ennek érdekében a Javaslat „A” változatban a házassági vagyonjogi szerződésekre kötelező közokirati formát előírva rendelkezik az Országos Közjegyzői Kamara által kezelt országos nyilvántartásnak a bevezetéséről. E szerint a Magyar Országos Közjegyzői Kamara az általa vezetett nyilvántartás alapján bárkit tájékoztat arról, hogy a házastársak között van-e házassági vagyonjogi szerződés, további felvilágosítást a szerződés tartalmáról azonban csak valamelyik házastárs írásbeli felhatalmazása alapján adhat. A „B” változat szerint a házassági vagyonjogi szerződés érvényessége céljából - a hatályos rendelkezéseknek

35 megfelelően – nem lenne kötelező közjegyzőhöz fordulni, ügyvéd által ellenjegyzett magánokirati forma is elegendő lenne a vagyonjogi szerződés érvényességéhez. A törvényes házassági vagyonjogi rendszer mellett választható ún. alternatív vagyonjogi rendszerek (közszerzemény, vagyonelkülönítés) szabályait a házassági vagyonjogi szerződés szabályai közzé iktatja be. A vagyonelkülönítés rendszer lényege, hogy a házastársak a szerződésben a törvényes vagyonjogi rendszertől úgy is eltérhetnek, hogy a házastársi vagyonközösséget a jövőre nézve teljesen vagy egyes, konkrétan meghatározott vagyonszerzések tekintetében kizárják. 10.3 Magyarországon is – Európa többi tagállamához hasonlóan – jellemző az a tendencia, hogy a házasságon alapuló családmodellt, amelyre a családjogi rendszer épült, egyre kevesebben választják követendő példaként. Magyarországon az 1970-es évek elején az élettársi kapcsolatok aránya az összes család százalékához viszonyítva 2,1% volt, a 2000. évi adatok szerint ez a szám 12, 5 %-ra emelkedett. Az 1000 lakosra jutó házasságkötések száma az 1980. évi 7, 5%-ról 2000-re 4,3%-ra csökkent., és ma már minden harmadik új kapcsolat élettársi kapcsolatnak tekinthető. Az élettársi kapcsolatok növekedése a házasság rovására olyan társadalmi tendencia, amelyet természetesen a jogalkotás sem hagyhat figyelmen kívül. A Javaslat az élettársi jogviszonyra vonatkozó magánjogi szabályokat a családjogi könyvben a házasságra vonatkozó rendelkezéseket követő részben tartalmazza. Ezzel kifejezésre juttatja, hogy az élettársak viszonyát családjogi kapcsolatnak tekinti; annak elismertségét, támogatottságát azonban nem helyezi a házasság szintjére. Az élettársak számára is előírt kölcsönös együttműködési és támogatási kötelezettség elve mellett bővíti az élettársak jogait a kapcsolat megszűnése esetén többek között azzal, hogy hosszabb idejű élettársi kapcsolatot követően tartási, lakáshasználati jogot biztosít a rászorult élettárs részére. A vagyoni jogok tekintetében növeli az élettársak vagyoni önállóságát, de biztosítja a vagyonszaporulatra nézve a szerzésben való közreműködésükkel arányos részesedésre vonatkozó jogosultságukat. A Javaslat lehetőséget biztosít az élettársi jogviszony regisztrálására is, vagyis az élettársak kapcsolatuk bejegyzését kérhetik az anyakönyvvezetőnél. A bejegyzett élettársi jogviszonyhoz fűződő vagyonjogi joghatások a házassághoz lennének hasonlóak. A bejegyzett élettársi viszonyban élők között is – eltérő megállapodás hiányában – vagyonközösség jönne létre. A jogviszony megszűnése után pedig a házasságra vonatkozó szabályok lennének irányadóak a közös lakás használata, illetve a tartás tekintetében is. A bejegyzés öröklési jogi szempontból is jelentőséggel bírna, így a az egyik élettárs halálát követően a regisztrált élettársi kapcsolatban élő túlélő élettárs törvényes öröklési státusza a házastársakkal esne azonos megítélés alá (ide értve e körben a kötelesrészre való jogosultságot és haszonélvezeti jogot is). A bejegyzett élettársi jogviszony az egyik élettárs kérelmére akkor lenne megszüntethető, ha előtte a felek közokiratban megegyeznek a vitás kérdésekről (gyermek elhelyezés,- tartás, szülő-gyermek közti kapcsolattartás, közös lakás használat, élettársi tartás). Egyébként pedig a regisztrált élettársi viszony nyilvántartásának törlését a felek személyesen és közösen kérhetik. Ha nincs köztük megegyezés, akkor bíróság dönt a vitás kérdésekben. 10.4 A rokonságra vonatkozó részben koncepcionálisan nem változik az apai jogállás szabályozása. Az apai jogállás keletkezésének a civilizált országokban három különböző formája van: vélelem, elismerés, apaság bírósági megállapítása. A magyar jog az apaság megállapításának mindhárom említett módját ismeri és mind a három tényállást vélelemként kezeli. A Javaslat - az eddig csak az egészségügyről szóló törvényben

36 szabályozott – az emberi reprodukcióra irányuló eljáráson (mesterséges megtermékenyítéssel való gyermekhez jutás) alapuló származást beilleszti az apasági vélelmek rendszerébe, megszünteti a teljes hatályú és a házasságkötést megelőzően tett apai elismerő nyilatkozat különállását, az apaság bírósági megállapítását megdönthetetlen vélelemmé emeli, a gyermek vérségi származás megismeréséhez fűződő jogára tekintettel újra szabályozza a vélelem megtámadására vonatkozó határidőket, lehetővé teszi az elismerő nyilatkozaton alapuló vélelem akarathiba címén történő megtámadását, perindítási jogot ad az anyának, mind az apaság megállapítása, mind az apaság vélelmének megdöntése tekintetében. Az orvostudomány fejlődésére tekintettel több pontosítást hajt végre az anyai jogállás szabályozásában is. A szülőanya és a genetikai anya közti választást a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően úgy dönti el, hogy a gyerek anyjának azt a nőt tekinti főszabályként, aki a gyermeket megszülte. 10.5 Az örökbefogadással kapcsolatban a Javaslat a kiskorú gyermek elsődleges érdeke mellett a jelenleginél jobban biztosítja az érdekegyensúlyt a vérszerinti szülők és a vérszerinti család érdeke, valamint az örökbefogadni kívánó szülők érdeke között. Az említett, sokszor egymással ellentétes érdekek összehangolása az örökbefogadás törvényes előfeltételeinek differenciált szabályozásával és az örökbefogadást követően – amennyiben ez indokolt – a gyermek vérszerinti családjához fűződő kapcsolatát rendező szabályokkal valósul meg (természetesen e tekintetben alapvető különbség van a házastársi, rokoni, valamint az e körbe nem tartozó személyek részéről történő örökbefogadás között, amelyet az eltérő szabályozás is kifejezésre juttat). Fontos változás, hogy a Javaslat nem kívánja kizárni az egyedülálló személy által történő örökbefogadást sem. A cselekvőképességi szabályozás alapvető szemléletbeli változtatásával áll összhangban, hogy az örökbefogadó szülők személyi feltételeinél nem lesz törvényben előírt követelmény a cselekvőképesség E külön kritérium megszüntetése áll összhangban az ENSZ Fogyatékossággal Élő Személyek Jogairól szóló Egyezményében foglaltakkal. Nem állítható ugyanis, hogy az az állampolgár, aki valamely életrelációban (a bíróság által meghatározott ún. ügycsoportban) korlátozott a cselekvőképességét illetően, eleve és szükségképpen alkalmatlan arra, hogy gyermek örökbefogadására vállalkozzon. Ez éppúgy téves feltevés volna, mint az a megközelítés, hogy valamennyi cselekvőképes ember önmagában – ezen körülményre figyelemmel – alkalmas az örökbefogadói szerep betöltésére. Nyilvánvaló, hogy az alkalmasságról, illetve alkalmatlanságról nem „sommás” törvényi vélelmek alapján lehet dönteni, hanem a konkrét esetek és személyiségek árnyalt vizsgálata alapján, a gyermek érdekeinek elsődlegességét biztosító eljárásban. 10.6 A Családjogi Könyv a szülői felügyeletre vonatkozó címben terjedelmileg és tartalmilag is lényeges változásokat hoz. Ez a kérdéskör ugyanis az a terület, amellyel kapcsolatban a gyámhatósági és a bírói tapasztalat szerint alapvető gondok jelentkeznek: a különélő szülők közötti vitákat elsősorban a gyermek sínyli meg. Fontos hangsúlyozni, hogy a Javaslat – a hatályos törvénnyel egyezően – semmiféle megkülönböztetést nem tesz a felügyeleti jogok és kötelezettségek tekintetében attól függően, hogy a szülők házastársak, élettársak (illetve azok voltak) vagy közöttük még élettársi kapcsolat sem áll fenn. A szülői felügyelet gyakorlása területén – a nemzetközi dokumentumoknak megfelelően – a szülők felelősségét helyezi a középpontba, elsődleges szerepet szán a szülők megállapodásának és mellőzi a szülő-gyermek viszonyban az indok nélküli állami beavatkozást. Abban az esetben, ha a bíróságnak kell döntenie a szülői felügyelet

37 gyakorlásáról, a szülők egymás közötti viszonyában elhagyja „a gyermekelhelyezés” kifejezést és azt arra az esetre tartja fenn, ha a gyermek harmadik személyhez, vagy a nevelkedését biztosító intézetbe kerül; a szülők között gyermekelhelyezés helyett a szülői felügyeleti jogok rendezéséről szól. Külön pontban rögzíti a gyermekétől külön élő szülő jogait és kötelezettségeit, ehhez illesztve a kapcsolattartás szabályait. A Javaslat a gyámhatóság hatáskörébe kívánja adni a döntést a közösen gyakorolt szülői felügyeleti jogok tekintetében, akár együttélő, akár különélő szülőkről van szó e vonatkozásban a bírói hatáskör megszűnik. A jelenleginél differenciáltabb szabályozást alakít ki a szülői felügyeleti jog szünetelése és megszüntetése körében. Az előbbinek a szabályai között helyezi el a családba fogadást, amely jelenleg a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényben szerepel. A szülők együttműködésének biztosítása érdekében, mind a bíróság, mind a gyámhatóság részére lehetővé teszi, hogy – eljárásuk felfüggesztése mellett – kötelező mediációt rendeljenek el. 10.7 A családjogi tartási kötelezettségen belül kiemelt jelentősége van a szülőket a gyermekükkel szemben terhelő tartási kötelezettségnek: a gyermektartásnak. Ezt támasztja alá az a tény, hogy a családjogi tartási pereknek kb. 90 %-a gyermektartás iránt folyik Ezt a kiemelt helyet a Javaslat azzal juttatja kifejezésre, hogy mind a kiskorú gyermek tartását, mind a továbbtanuló nagykorú gyermek tartását több vonatkozásban speciális szabályokkal rendezi és külön fejezetekben tárgyalja. Ugyanakkor a rokontartás közös szabályait úgy alakítja ki, hogy a gyermektartás több általánosítható rendelkezését – például a tartásdíjak automatikus, infláció-követő emelkedését – e szabályok között helyezi el. Az adatvédelmi jogszabályoknak megfelelően rendezi a kötelezett munkáltatójának, valamint az oktatási intézménynek a felvilágosítás adási kötelezettségét. 10.8 A gyámság a családjognak a szülői felügyeletet helyettesítő intézménye, amely – a szülők hiányában, továbbá a szülők akadályoztatása vagy alkalmatlansága esetén – a gyermek személyes és vagyoni érdekeinek biztosítására hivatott. A Javaslat a koruknál vagy helyzetüknél fogva a maguk ellátására, saját ügyeik vitelére nem képes személyekről való gondoskodást és törvényes gyámságot a szülői felügyelethez közelíti. A korábbi gyakorlattal szemben erősebb hangsúlyt kap a gyámnak a gyermek irányában fennálló gondozási és nevelési kötelezettsége, a gyermek részére a családi környezetben való nevelkedés biztosítása. A magánjogi szabályok és a gyermekvédelmi jogszabályok között pedig oly módon kíván összhangot teremteni, hogy a „hagyományos” gyám mellett a gyermekvédelmi gondoskodás alatt álló kiskorú gyámját „gyermekvédelmi gyámként” nevesíti és a közös szabályok mellett az utóbbi gyámságra több speciális rendelkezést állapít meg. A szülői felügyeleti jogok és kötelezettségek szabályainak változására tekintettel a gyámság gyakorlásának a szabályait is módosítja. Dologi jog – tulajdonjog 11) Bár a birtok alanyi jogként való felfogása, továbbá a petitórius és posszesszórius birtokvédelem közötti különbségtétel megfelelően fejezi ki normatív módon azt a különbségtételt, amelyet a birtok és a bírlalat fejezett ki, a Javaslat újra bevezeti az Mtj.ben alkalmazott, a főbirtok és az albirtok (főbirtokos és albirtokos) közötti különbségtételt. Ennek célja elsősorban a birtoklási helyzetek és a szabályozás nyomon követhetőségének és áttekinthetőbbé tételének biztosítása. A Javaslat megkülönböztet főbirtokost és albirtokost. Erre azért van szükség, mert – abból következően, hogy nemcsak azt a személyt tekintjük birtokosnak, aki a dolog feletti tényleges hatalmat

38 gyakorolja – a dolognak egyszerre több birtokosa is lehet. Birtokos egyfelől tehát az, aki a dolgot tényleges hatalmában tartja, másrészt az is, akitől a tényleges hatalmat gyakorló a birtokát származtatja. Mindketten birtokosok, és ezzel birtokvédelemre jogosultak, ugyanakkor a Javaslat általánosságban kerülni kívánja azt, hogy egy-egy fogalmat több értelemben használjon. Ezért a Javaslat visszatér az Mtj. által is használt megoldáshoz, és albirtokosként a dolgot tényleges hatalmában tartó személyt jelöli meg, míg azt a személyt, akitől az albirtokos a birtokát származtatja, főbirtokosnak nevezi. A dolog bérlője tehát a dolog albirtokosa, míg a tulajdonos a dolog főbirtokosa, ugyanakkor a bérlő is lehet főbirtokos, ha a bérbe vett dolgot albérletbe adja. Az albirtokost mindkét esetben jogcíme szerint illeti meg birtokvédelem a főbirtokossal szemben. A szóhasználatból természetesen az is következik, hogy amikor a Javaslat általánosságban birtokosról szól, akkor egyszerre kíván a fő- és az albirtokosra is utalni, vagy éppen arról van szó, hogy e megkülönböztetésnek az adott rendelkezés szempontjából nincs is jelentősége. 11.1 A Javaslatban lefektetett szabályok mellett továbbra is igaz, hogy a bírlaló helyzetét a birtokossal fennálló jogviszonya határozza meg, ezért a birtok és a bírlalat (főbirtok és albirtok) közötti különbségtételnek elsősorban nem a külső jogviszonyok, hanem a birtokos és a bírlaló egymással szembeni birtokjogi helyzetének megítélése szempontjából van jelentősége. A birtokvédelem körében ezt a posszesszórius és a petitórius birtokvédelem kettős rendszere biztosítja. A posszesszórius védelemmel a szabályozás a bírlaló részére is birtokosként biztosítja a védelmet, ennek megtagadása harmadik személyekkel szemben indokolatlan lenne. A birtokos helyzetének védelmét a bírlalóval szemben a petitórius védelem biztosítja. A birtok megszerzése és a birtokos személyének az elbirtoklás szempontjából való azonosítása körében a birtokos és a bírlaló helyzetét a közöttük fennálló jogviszony úgy határozza meg, hogy ha a birtokot valaki más nevében szerzi meg és tartja magánál – így jár el a jogi személy vagy a cselekvőképtelen törvényes képviselője –, akkor a birtok megszerzőjének és az elbirtoklási pozíció jogosultjának (birtokosnak) az minősül, akinek nevében eljárva a birtok megszerzése történt. A birtokhoz fűződő egyik legjelentősebb joghatás a birtokvédelem iránti igény. A Javaslat ebben a tekintetben a Ptk. rendelkezéseit lényegében változatlan formában tartja fenn. A Javaslat a birtokvédelem három eszközét határozza meg: a jogos önhatalmat, a közigazgatási úton való igényérvényesítést és a birtokpert. A Javaslat a birtokvédelem alapjának a Ptk.-val egyezően közvetlenül a birtoklás tényét tekinti. A birtokos tehát nem tulajdonjoga, a dologra vonatkozó korlátolt dologi joga, szerződéses pozíciója stb. alapján részesül birtokvédelemben, hanem a birtoklás ténye alapján. Az önálló birtokvédelem elismerésének oka változatlanul a védelem módjának azonosságában van, a birtoklást megalapozó különböző jogcímektől függetlenül. A dologi jogi és a kötelmi jogi szabályok szerint birtoklásra jogosultak birtokvédelmére szolgáló eszközök ugyanazok. Elsősorban ez tette indokolttá a közös védelmi eszközök egységes szabályozását a Ptk.-ban és ez indokolja a Ptk. megoldásának a Javaslatban történő fenntartását. 11. 2 Annak lehetőségét, hogy a birtok átruházása a dolog átadása nélkül menjen végbe, az elmélet és a Ptk. is elfogadta. A dolog átadása így nem feltétlenül szükséges a birtok átruházásához. Az átadás a birtok átruházásának csak az egyik – bár feltehetőleg a leggyakoribb és leginkább jellemző – módja. Vannak olyan helyzetek, amelyekben a felek megállapodása alapján lehetséges és elfogadható, hogy a birtok átruházása a dolog átadása nélkül történjen meg. Ezeket az eseteket a Ptk. kifejezetten nem szabályozta, a Ptk. megalkotásának időszakában ezeknek jelentősége is csekély lehetett. Az azóta bekövetkezett gazdasági változások folytán azonban a forgalomban elterjedtté váltak ezek

39 az átruházási módok, ezért szabályozásuk a forgalmi biztonság növelésének okán szükségessé vált. A Javaslatban szabályozott birtokátruházási módok kimerítően rögzítik a birtok átruházásának lehetséges módjait, és tartalmazzák az elmélet és a gyakorlat által elfogadott valamennyi lehetséges átruházási módot. Így az átadáson túlmenően a Javaslat a brevi manu traditio, a constitutum possessorium, a longa manu traditio és a cessio vindicationis eseteit határozza meg a birtok átruházásának lehetséges módjaként. Brevi manu traditio esetén az átadást a felek megállapodása pótolja. A constitutum possessorium: ilyen esetekben a megállapodással tényleges átadás nélkül átszáll a birtok. . Longa manu traditioval száll át a dolog birtoka, ha az eredeti birtokos a dolog felett gyakorolt hatalmával felhagy, és ezáltal lehetővé teszi, hogy a birtokot szerző fél a birtokot megszerezze. A cessio vindicationis-szal történő átruházás lehetővé teszi, hogy olyan dolog birtokát is átruházza a birtokos, amely az átruházás időpontjában nincs a birtokában, és a a birtok megszerzőjének birtokában sincsen. Harmadik személyek birtokában lévő dolog birtokának átruházása a birtokigény átruházásával történik. 11. 3 A Javaslat alapján, aki jogalap nélkül van a dolog birtokában, köteles a dolgot a birtoklásra jogosultnak kiadni. A jogalap nélküli birtokos a dolog kiadását megtagadhatja, amíg a birtoklással kapcsolatosan őt megillető igényeket ki nem elégítik. Nem tagadhatja meg a dolog kiadását az, aki a dolgot bűncselekménnyel vagy egyébként erőszakos vagy alattomos úton szerezte meg. A Javaslat alapján a jogalap nélküli birtokosra a felelős őrzésre vonatkozó szabályok funkcióját részben átvevő megbízás nélküli ügyvitel szabályai vonatkoznak, amiből fakad a jogalap nélküli birtokos őrzési kötelezettsége is. 12) A tulajdonjog tárgyai körében a Ptk. hatályos rendelkezései nem teszik lehetővé, hogy a dologgal azonos megítélés alá sorolódjanak az értékpapírnak nem minősülő üzletrészek, valamint egyes jogszabályban meghatározásra kerülő vagyoni értékű jogok. A gazdasági élet ezzel szemben lényegében a rendszerváltozás óta igényli, hogy erre a változásra sor kerüljön. A Javaslat előkészítői abból indultak ki, hogy nem a dolog fogalmat kell megváltoztatni, hanem a tulajdonjog tárgyát kell összhangba hozni a gazdasági forgalom igényeivel. Javaslat ezért kimondja, hogy a tulajdonjog szabályait megfelelően alkalmazni kell a pénzre és a számlapénzre, az értékpapírokra, az ún. másodlagos értékpapírra, a szövetkezet és a korlátolt felelősségű társaság üzletrészére, a törvényben meghatározott vagyoni értékű jogokra, valamint a dolog módjára hasznosítható természeti erőkre. A kisebb korrekciók mellett (számlapénz) érdemi változtatást az üzletrész ide sorolása jelent. Az üzleti élet ugyanis Ptk-beli felhatalmazás nélkül is jó ideje a tulajdonjog tárgyának tekintette és így adásvételi szerződést kötött az üzletrészek átruházására. A társasági és a számviteli törvénnyel való összhangot biztosítja, ha apportálásnál nem engedményezésre, hanem tulajdonjog átruházásra kerülhet sor. A vagyoni értékű jogok közül csak a törvényben meghatározottakra vonatkozik az, hogy a dologgal azonos megítélés alá esnek és így a tulajdonjog szabályait megfelelően alkalmazni kell rájuk. Nem valamennyi vagyoni értékű jog éri el ugyanis azt a fokot, hogy a dologgal megegyező szabályozása lenne indokolt. Az a tény, hogy a vagyoni értékű jogokra vonatkozóan a külön törvények lehetővé tehetik a tulajdonjog szabályainak alkalmazását, nem eredményezi az engedményezés jogintézményének kiüresedését. Ha ugyanis az adott vagyoni értékű jogra, mint követelésre vonatkozóan nincs ilyen külön törvény, az engedményezés lehetőségével élhetnek a felek.

40 A tulajdonjog szabályainak ilyen kiterjesztése a Javaslat egészére átsugárzik (pl. átruházás, adásvétel, ajándékozás, csere, bérlet). 13) A köztulajdont jellemzően a közjog - állami vagyontörvény, önkormányzati törvény, államháztartási törvény - szabályozza. A forgalomképességével és a nyilvánossággal kapcsolatban merül fel elsősorban magánjogi szabályozás igénye. 13.1 A Javaslat egyértelműen meghatározza a köztulajdon kategóriáit: köztulajdonnak minősül az állami és az önkormányzati vagyon, amely kincstári vagyon illetőleg önkormányzati törzsvagyon, valamint üzleti célú vagyon lehet a külön törvényben meghatározottak szerint. 13.2 A forgalomképtelen, illetve a korlátozottan forgalomképes köztulajdonba tartozó vagyontárgyak körének kimerítő felsorolását nem lehetséges megadni; a hatályos Ptk. sem tartalmaz ilyent. Félrevezető lenne, ha a gazdasági forgalom szempontjából kis jelentőségű elemek (pl. folyó medre) szerepelnének a normaszövegben, míg az egyéb esetekben kérdéses, hogy lehetséges-e időtálló felsorolást készíteni. Így a Javaslatban elegendő utalni arra, hogy törvény a köztulajdonba tartozó vagyontárgyak forgalomképességét kizárhatja vagy korlátozhatja. A Javaslat így biztosítja a jogszabályok közötti alkotmányos összhangot 13.3 garanciális jelentőségű a Javaslatnak az a rendelkezése, amely alapján közérdekből nyilvános minden, a köztulajdonnal való gazdálkodásra és az azzal való rendelkezésre vonatkozó, közérdekű adatnak nem minősülő adat. 14) A szomszédjogi szabályozás kiinduló pontja, hogy a használat joga nem korlátlan jog. A használati joggal együtt járó kötelezettségek a használat tulajdonjogi részjogosítványának negatív elemét képezik. Emellett a Javaslat tartalmazza a használati és haszonszedési jogok gyakorlásának általános korlátját: a tulajdonos a dolog használata során köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat, különösen a szomszédokat szükségtelenül zavarna vagy amellyel jogaik gyakorlását veszélyeztetné. E rendelkezés a jogok gyakorlására és a kötelezettségek teljesítésére előírt általános szabálynak a tulajdonjogból fakadó használati részjogosítványok gyakorlására konkretizált megfogalmazása, amely a tulajdonos használati jogának korlátait mások szükségtelen zavarásában illetve másokat megillető jogok gyakorlásának veszélyeztetésében határozza meg. A Javaslat nem változtat a szomszédjogi szabályok kazuisztikus jellegén. Olyan szabályokról van ugyanis szó, amelyek magasabb absztrakciós szinten nem fogalmazhatók meg, ugyanakkor a törvényben való rögzítésük indokolt. A hatályos Ptk. 100. §-ában foglalt és a Javaslat által fenntartott generálklauzula alkalmazásával a bírói gyakorlat jól tudja kezelni azokat a helyzeteket, amelyek a tulajdonjog gyakorlásával mások számára sérelmesek. 15) A tulajdonjog átruházással való megszerzésének két történetileg kialakult rendszere határozható meg. Az egyik a konszenzuális, a másik a tradíciós rendszer. A

41 konszenzuális rendszerben (mint amilyen például – ingó dolgok átruházásánál – a francia és az angolszász) a jogcím és a tulajdonszerzés nem válik szét egymástól, a jogcímet keletkeztető szerződés egyúttal a tulajdonszerzés joghatását is kiváltja. A tradíciós rendszerben a jogcím még önmagában nem váltja ki a tulajdon átszállásának joghatását, a tulajdon átszállásához további aktus, az átadás (ingatlanok esetében a telekkönyvi bejegyzés) szükséges. Ez utóbbi tipikus példája a német és az osztrák rendszer, valamint a magyar magánjog megoldása. A Ptk. fenntartotta a tradíciós rendszeren alapuló II. világháború előtti megoldást. A konszenzuális rendszer elvetése és a tradíciós rendszer fenntartása mellett szóló érvként elsősorban az szólt, hogy a konszenzuális rendszer elfogadása esetén a megállapodás és az átadás közötti időszakban a dolog az átruházó birtokában, de már a másik fél tulajdonában volna, ami pedig azt vonná maga után, hogy a birtokosnak a dolog épségben tartásához fűződő érdeke csökkenne, a tulajdonosnak pedig – aki a tulajdon átszállása folytán a kárveszélyt viseli – a birtoklás ellenőrzésére szűk körben lenne lehetősége. A kárveszély átszállását ugyanakkor a Ptk. nem kívánta a tulajdon átszállásától elválasztani, különösen arra tekintettel, hogy ha a kárveszély átszállása nem a tulajdon, hanem a birtok megszerzéséhez kapcsolódna, akkor a tulajdonszerzéshez nem fűződne olyan számottevő joghatás, ami a szerződésen alapuló kötelmi keresettel is megvalósítható ne volna, ami a konszenzuális megoldást tenné tartalmatlanná. A tradíciós rendszer mellett szólt továbbá a telekkönyvi bejegyzés konstitutív hatálya. Az átadás jogi természete a II. világháború előtti magánjogi törvénytervezeteinkben ügyleti természetű volt. Ennek következtében szétvált a tulajdonátruházás jogcímét keletkeztető kötelmi szerződés, és a tulajdon átszállását eredményező dologi jogi ügylet, az átadás. A Ptk. szabályaiból ez a különbségtétel nem olvasható ki, és ez komoly érveket szolgáltat azoknak, akik az átadás dologi ügyleti természetét tagadják. Az átadás természete körül kialakult bizonytalanságra és az ebből eredő problémákra élesen világított rá a névre szóló részvény átruházás kapcsán a Legfelsőbb Bíróság egy eseti döntése nyomán kialakult jogvita, amelyet a Legfelsőbb Bíróság 1/2000. sz. jogegységi határozata zárt le. Mivel a Ptk. szabályainak megfogalmazása jelenleg nem teszi egyértelművé az átadás jogi természetét, feltétlenül szükséges, hogy a Javaslat egyértelműen foglaljon állást ebben a kérdésben, éspedig a dologi jogi szabályok körében, az átruházás kapcsán. Az ingók átruházása körében mind a konszenzuális, mind a tradíciós rendszer mellett nyomós érvek szólnak. A konszenzuális rendszer mellett szól az egyszerűsége, bizonyos ügyletek körében a köznapi felfogáshoz való közelebb állása; az, hogy számtalan helyzetben ésszerűtlen megkövetelni az átadást, mert az csak a tulajdon átszállását nehezítő többletfeltétel, amelyre a felek nem gondolnak és nem is tartják szükségesnek; az, hogy az átadáson alapuló rendszer sem alkalmas forgalomvédelmi funkciót betölteni (a kívülállók számára az átadás megtörténte sem követhetőbb és ellenőrizhetőbb mint a jogügylet), hogy a birtok maga sem tölt be ilyen szerepet (számtalan helyzet van, amelyben a dolog nem a tulajdonos birtokában van), és hogy a tradíciós rendszer is kénytelen elismerni olyan átadási formákat, amelyekben a tényleges birtokba adás nem történik meg (constitutum possessorium, brevi manu traditio, szimbolikus átadás, ezek nem jelentenek átadást, csupán azzal egyenértékűnek tekinthetők). A Javaslat a gyakorlat igényeire és a tényleges elvi akadályok hiányára tekintettel ingódolog tulajdonjogának átruházásához az átruházásra irányuló szerződést vagy más

42 jogcímet követeli meg azzal, hogy harmadik személlyel szemben az átruházás akkor hatályos, ha a dologbirtoka is átadásra kerül. Az ingatlanok tulajdonjogának átruházása esetére a Javaslat fenntartja azt a szabályt, hogy az átruházáshoz a szerződésen vagy más jogcímen felül a tulajdonosváltozásnak az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése is szükséges. Az ingókkal szemben a dologi jogi jogosultság ügyleti természetű keletkezése és változása ingatlanok esetén nem a birtokállapot változásához, hanem az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéshez kötött. Itt az átadás jogi tényének a jogváltozás bejegyzéséhez szükséges bejegyzési engedély kiadása feleltethető meg. 16) A kisajátítással összefüggő rendelkezésként elegendő, ha a Javaslat csupán egy definíciót tartalmaz. Az Alkotmánybíróság határozata alapján ugyanis az Országgyűlés a Javaslat előkészítésének időszakában egy új kisajátítási törvényt fogad el. Ennek "kivonatolása" indokolatlan, eltérő rendelkezések pedig természetesen nem kerülhetnek a Javaslatba és az új kisajátítási törvénybe. 17) A Ptk. eltérő határidőt tartalmaz az ingatlan és ingó dolog elbirtoklására. Az ingatlanokra vonatkozó elbirtoklási idő meghosszabbításának jogpolitikai (az ingatlanok elbirtoklási ideje lejárt és sor kerül volna azok a korábbi szabályozás által nem engedett elbirtoklására) indokai már megszűntek. A Javaslat ezért egységesíti az elbirtoklási időt. Az elbirtoklási idő tíz évre való leszállítása nehezen követhető és bizonytalansággal járó tulajdonszerzési helyzeteket teremthet az ingatlanok esetében; ez gondosan kialakított átmeneti szabályokkal (Ptké.) akadályozható meg. 18) Közös tulajdon a tulajdonjog bármelytárgya vonatkozásában létrejöhet. A Javaslat figyelembe veszi azt a tényt, hogy más szabályozást igényelhet például egy közös tulajdonban álló ingatlan és mást egy közös tulajdonban levő üzletrész. Indokolt ezért a tulajdonostársak számára nagyobb szerződési szabadságot biztosítani. 18.1 A Javaslat ezért főszabályként megtartja az egyhangú határozat szükségességét a rendes gazdálkodás körét meghaladó kiadásokhoz, az egész dolog tulajdonjogának átruházásához, megterheléséhez, az egész dologra kiterjedő kötelezettségvállaláshoz. A tulajdonostársak számára emellett lehetővé teszi azt, hogy másként állapodjanak meg. Emellett a javaslat alapján törvény az egyhangú döntéshozatalt kötelezővé is teheti. 18.2 A közös tulajdon megszüntetése során - ha a tulajdonostársak nem tudnak megegyezni - a bíróság kötve van a törvényben meghatározott lehetőségek sorrendjéhez. Az alapvetően ingatlanokra kialakított szabályozás azonban nem minden esetben alkalmazhatóa vállalkozások esetében. A Javaslat ezért lehetővé teszi, hogy ha valamennyi tulajdonostárs vállalkozás, akkor a bíróság eltérjen az egyébként kötelező sorrendtől. 19) A Javaslat a zálogjogot, mint dologi jogot a kötelmi könyv helyett a dologi jogi könyvben helyezi el.

43 19.1 A Ptk. zálogjogi szabályozása 1996-ban (1996. évi XXVI. törvény, első zálogjogi novella) és 2000-ben (2000. évi CXXXVII. törvény, második zálogjogi novella) lényeges átalakításon ment keresztül. A két zálogjogi novella – alapvetően az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank hitelbiztosítéki modelltörvénye (EBRD Model Law on Secured Transactions 1994) alapján – arra tett kísérletet, hogy javítsa a hitelhez jutás lehetőségeit. E célt szolgálta mindenekelőtt az ingó jelzálogjog és a vagyont terhelő zálogjog intézményének bevezetése. A zálogjogi novellák másik újítása az önálló zálogjog volt, amely a két világháború közötti magyar magánjogban ismert, német minta alapján bevezetett telekadósság megfelelője azzal a különbséggel, hogy a régi magánjogunk a telekadósságot az ingatlan jelzálogjog egy alfajaként szabályozta, a mai önálló zálogjog pedig bármilyen zálogtárgyon alapítható, akár kézi-, akár jelzálogjog formájában. Az óvadék mint speciális zálogjog szabályozása is alapvetően módosult 2004-ben (2004. évi XXVII. törvény), a pénzügyi biztosítéki megállapodásokról szóló 2002/47/EK irányelvnek a magyar jogba való átültetése következtében. 19.1 A Javaslat célja az, hogy egyszerűbb, átláthatóbb szerkezetben szabályozza a zálogjog intézményét, úgy, hogy az új szabályozás ne csökkentse, hanem inkább növelje a jogintézmény rugalmasságát, gazdasági felhasználhatóságát. A Javaslat a zálogjogot mint dologi jogot a kötelmi jogi könyv helyett a dologi jogi könyvben helyezi el. A Javaslat – a vagyont terhelő zálogjog, illetve az önálló zálogjog kivételével – nem különít el külön címekben szabályozott zálogjog-típusokat, hanem egységes jogintézményként, létszakaszaira bontva szabályozza a zálogjogot. Ezek a létszakaszok: a zálogjog megalapítása, a felek jogai és kötelezettségei a kielégítési jog megnyílta előtt, a zálogjog érvényesítése (a kielégítési jog gyakorlása), a zálogjog megszűnése. A létszakaszokra tagolt szabályozást további hat fejezet egészíti ki, ezek tárgya: a zálogjog tárgya, a zálogjoggal biztosított követelés, a személyes kötelezettől különböző zálogkötelezett helyzete, a zálogjogi nyilvántartás, a zálogjogosulti meghatalmazott, a zálogjogok közötti rangsor. Az egyes fejezeteken belül a Javaslat speciális szabályokat határoz meg, amennyiben azt a zálogtárgy jellege indokolja. A Javaslat álláspontja az, hogy a zálogtárgy természetéből fakadó speciális szabályok – a vagyont terhelő zálogjog és az önálló zálogjog kivételével – nem indokolják a zálogjog-fajták szerint tagolt szabályozást, a gazdasági igényeknek az alapvetően egységes, létszakaszok szerint tagolt szabályozáson belül elhelyezett speciális szabályokkal is eleget lehet tenni. 19.3 A Javaslat a zálogjogot alapvetően nem fajták szerint, hanem egységesen szabályozza. A Javaslat szerint a jelzálogjog és a kézizálogjog kifejezések elsősorban nem elkülönült zálogfajtákat jelölnek, hanem a zálogjog alapításának meghatározott módjára utalnak. A Ptk. előtti magánjogunkban a zálogjog elsősorban kézizálogjogot jelentett, jelzálogjog alapítása csak meghatározott vagyontárgyakon, elsősorban ingatlanokon volt lehetséges. Az első zálogjogi novella a zálogjogi nyilvántartás megteremtésével és az ingó jelzálogjog bevezetésével lényeges lépést jelentett a jelzálogjog alkalmazási lehetőségének kiterjesztése terén. A Javaslat ezt a folyamatot továbbviszi: a zálogjogi nyilvántartásba való bejegyzéssel zálogjog alapítható az immateriális vagyontárgyakon, a jogokon és követeléseken is. Ennek eredményeként jelzálogjog minden vagyontárgyon alapítható, ez válik a zálogjog megalapításának elsődleges és gazdasági szempontból leglényegesebb formájává. Zálogjogot általában a felek választása szerint akár jelzálogjog, akár kézizálogjog formájában lehet alapítani. Ez alól kivétel az ingatlanon, valamint a jogokon és a követeléseken alapított zálogjog, amely kizárólag jelzálogjog lehet.

44 A jogon és követelésen fennálló zálogjog jelzálogjogba integrálása, a jogok és követelések elzálogosításának zálogjogi nyilvántartásba való bejegyzéshez kötése elsősorban hitelezővédelmi célokat szolgál, de megfelel a Bázel II egyezményből és az annak megfelelő európai közösségi irányelvből fakadó igényeknek is. 19.4 A Javaslat megszünteti az óvadék szerkezeti különállását, a kézizálogjogba integrálja azt. Az óvadék a hatályos szabályozás szerint is speciális zálogjog, pontosabban speciális kézizálogjog, hiszen létrejöttének feltétele az óvadékul szolgáló vagyontárgy átadása, a hitelező birtokába kerülése, akárcsak a kézizálogjognak. Az óvadék azért speciális kézizálogjog, mert az óvadékba adható vagyontárgyak (pénz, bankszámla-követelés, értékpapír, külön törvényben meghatározott pénzügyi eszközök) mindenkori forgalmi értéke megbízható, objektív és nyilvános forrásból megismerhető, annak meghatározásához nincs szükség az óvadékba adott vagyontárgyak értékesítésére. Ezért a hitelező az értékesítés kötelezettsége nélkül, közvetlenül gyakorolhatja kielégítési jogát: egyoldalú nyilatkozattal tulajdonjogot szerezhet. E sajátosság azonban nem indokolja az óvadék szerkezetileg teljesen elkülönített szabályozását, hiszen a speciális szabályok a zálogjog rendszerében is megteremthetőek. Ilyen speciális szabályt tartalmaz a Javaslat a zálogjog alapítására, a zálogjog tárgyára, a feleknek a kielégítési jog megnyílta előtti jogaira és kötelezettségeire, a zálogjogok rangsorára, a zálogjog érvényesítésére vonatkozó fejezetben. E speciális szabályok továbbra is biztosítják a pénzügyi hitelbiztosítékokról szóló 2002/47/EK irányelvnek való megfelelést is. 19.5 A szabályozás másik alapvető szempontja az, hogy a zálogjogi szabályozás az adós, a hitelező és harmadik személyek érdekeinek kiegyensúlyozott védelmét biztosítsa. Ez indokolja a zálogszerződés joghatásainak megerősítését, ti. hogy a zálogszerződés megkötésével a feleket egymással szemben mindazok a jogok megillessék, illetve mindazok a kötelezettségek terheljék, amelyek a zálogjog megalapításához fűződnek. Ez bizonyos értelemben a zálogjogosult és a zálogkötelezett között (inter partes) hatályos, illetve a harmadik személyekkel szemben is (erga omnes) hatályos zálogjog megkülönböztetését jelenti. A hatályos Ptk. szerint az ügyleti zálogjog alapításának két eleme van: a zálogszerződés és a zálogtárgy átadása (birtokátruházás) vagy a zálogjog megfelelő nyilvántartásba való bejegyzése. A zálogszerződés önmagában nem eredményez kielégítési jogot a zálogjogosult javára (legfeljebb kötelmi jogi követelése lehet a hitelezőnek a zálogjog megalapítására, azaz az átadásra vagy bejegyzésre). Ezzel a hatályos szabályozás nagyobb szerepet tulajdonít az átadásnak, illetve a bejegyzésnek, mint amit a funkciója indokolna. Az átadás, illetve a bejegyzés követelménye a dologi jog nyilvánosságát szolgálja, funkciója a harmadik személyek védelme és ezzel összefüggésben a zálogjogok közötti rangsor meghatározása. A hatályos szabályozás szerint viszont nemcsak harmadik személyekkel szemben, de a felek között sem hatályos a zálogjog, ha pusztán zálogszerződés jött létre, az átadásra vagy bejegyzésre azonban nem került sor. A Javaslat az átadás, illetve bejegyzés szerepét arra korlátozza, amit a funkciója ténylegesen indokol: csak a harmadik személyekkel szembeni hatályosság feltételéül követeli meg e nyilvánosságot biztosító cselekményeket. A létrejövetel és a harmadik személyekkel szembeni hatály közötti különbségtétel nem ismeretlen a hatályos jogunkban sem: az elővásárlási, a visszavásárlási, illetve a vételi jog esetében a Ptk. az ingatlanok vonatkozásában már ma is rendelkezik erről.

45 19.6 A Javaslat a fiduciárius biztosítéki megállapodásokat (biztosítéki tulajdonátruházás, biztosítéki engedményezés, biztosítéki célú vételi jog kikötése) nem tilalmazza, azonban nem eredeti tartalmuk szerint, hanem zálogszerződésként ismeri el érvényesnek. E szabállyal a Javaslat célja az adós és harmadik személyek (közöttük: más hitelezők) érdekeinek védelme, a nyilvánosság (transzparencia, publicitás) és a szabályozott, harmadik személyek számára ellenőrizhető jogérvényesítés követelményének érvényre juttatása. A zálogjog mint korlátolt dologi jog kialakulása történeti fejlődés eredménye. A dologi hitelbiztosíték funkcióját a római jogban kezdetben a biztosítéki célú (ún. fiduciárius) tulajdonátruházás töltötte be, ez azonban az adóst egyoldalúan kiszolgáltatta a hitelezőnek, mivel a hitelező dologi jogilag korlátlanul rendelkezett a zálogtárggyal, az adós csak kötelmi jogi keresettel követelhette a zálogtárgy visszaadását a biztosított követelés teljesítése esetén. A fejlett, iustinianusi római jog már nem ismerte a biztosítéki tulajdonátruházás intézményét, helyette az adós és a hitelező érdekeinek kiegyensúlyozott védelmét biztosító zálogjogot alkalmazta. A fiduciárius hitelbiztosítékok magyarországi megjelenésének és elterjedésének fő motorja a zálogjoggal biztosított követelések felszámolási eljárásban való kielégítésére vonatkozó kedvezőtlen csődjogi szabályozás volt. 2007. január 1-jétől azonban a magyar csődtörvény biztosítja a zálogjogosult hitelezők felszámolási eljáráson belüli, külön kielégítési jogát, amely megfelelő középút a felszámolási eljáráson kívüli kielégítési jog (amikor tehát a zálogtárgy nem része a felszámolási vagyonnak) és a 2007. január elseje előtti, a zálogtárgy értékesítéséből befolyt bevétel 50 %-ára korlátozott külön kielégítési jog között. Az új csődjogi szabályozás már nem legitimálja a fiduciárius biztosítékok iránti igényt. A fiduciárius ügyleteknek az a jellegzetessége, hogy a felek által használt jogeszközök hatása nagyobb, tágabb körű, mint amekkora a szándékolt gazdasági cél megvalósulásához szükséges. A zálogjog korlátolt dologi jog formájában kielégítési elsőbbséget, a fiduciárius biztosítékok korlátlan dologi jog (korlátlan rendelkezési jog) formájában kielégítési kizárólagosságot biztosítanak a hitelezőnek. Bár a zálogjog és a fiduciárius biztosítékok esetében a gazdasági cél ugyanaz, a jogi forma jelentős különbségeket eredményez. A különbségek alapvetően két szempontból jelentkeznek: a nyilvánosság és a jogérvényesítés szempontjából. Míg a zálogjogosult harmadik személyek számára felismerhető módon (birtokátruházással, bejegyzéssel stb.) szerez jogot arra, hogy szabályozott módon, az adós és más hitelezők érdekeit is tiszteletben tartva más hitelezőket megelőzően keressen kielégítést a zálogtárgyból, addig a fiduciárius biztosítékokkal élő hitelezők sok esetben a harmadik személyek számára fel nem ismerhető módon szereznek jogot arra, hogy más hitelezők kizárásával, elszámolási kötelezettség nélkül, harmadik személyek számára nem ellenőrizhető eljárásban érvényesítsék követelésüket. A zálogjog értékét, hasznát alapvetően kétségbe vonná, a zálogtárgy fedezeti értékét jelentősen csökkentené egy olyan jogi szabályozás, amely szerint a zálogjogosult hitelező bármikor szemben találhatja magát egy korábbi hitelezővel, aki nem a nyilvánosság követelményének betartásával, zálogjog útján, hanem a nyilvánosság megkerülésével, valamely fiduciárius hitelbiztosíték útján biztosította az általa nyújtott hitelt. A nyilvánosság követelményének megkerülésével alapított hitelbiztosítékok tehát alapvetően sértik a nyilvánosság követelményét tiszteletben tartó hitelezők érdekeit. Azok a fiduciárius hitelbiztosítékok, amelyek megkerülik a nyilvánosságot, alapvetően sértik a zálogfedezet mellett hitelezők érdekeit, csökkentik a zálogjog mint dologi hitelbiztosíték

46 hatékonyságát, értékét. Ezért teljes körben meg kell teremteni a dologi hitelbiztosítékok nyilvánosságát, ez alól a fiduciárius hitelbiztosítékok sem jelenthetnek kivételt. Szükséges továbbá a fiduciárius biztosítékok esetében az elszámolás követelményének megteremtése, hiszen a biztosított hitelező csak arra jogosult, hogy a követelését kielégítse a biztosíték tárgyának értékéből, a követelését meghaladó értéket (a felesleget) azonban nem tarthatja meg. Ez a követelmény nem pusztán az adós érdekét szolgálja, hanem a harmadik személyek, az adós többi – biztosított és nem biztosított – hitelezőjének az érdekét is. Hiszen a felesleg csak annyiban illeti az adóst, amennyiben ugyanazon a vagyontárgyon nem áll fenn más biztosítéki jog, például egy zálogjog. Végső soron a fiduciárius biztosítékot alkalmazó hitelező elszámolási kötelezettség nélküli jogérvényesítése (ti. hogy tulajdonosként megtartja a teljes vételárat vagy az adott esetben a követelésnél jóval értékesebb vagyontárgyat) nem más, mint fedezet elvonása az adós egyéb hitelezői elől. Az elszámolás kötelezettsége azonban csak egy eleme annak a szabályozott jogérvényesítési eljárásnak, amelyet a jogalkotó a zálogjog esetében előír a kielégítési jogát gyakorló zálogjogosult számára. A zálogjog érvényesítésére vonatkozó szabályok nem pusztán az adós érdekeit védik, hanem azt a célt is szolgálják, hogy a zálogtárgyon fennálló egyéb jogok jogosultjai figyelemmel kísérhessék a zálogjog érvényesítésének folyamatát, beavatkozhassanak akkor, ha úgy látják, hogy az értékesítő zálogjogosult csak a saját érdekeire tekintettel jár el, például irreálisan alacsony, csak a saját követelésének kielégítésére elegendő áron értékesíti a zálogtárgyat. Nem indokolható, hogy a fiduciárius hitelbiztosítékot alkalmazó hitelezőket a jog mentesítse a zálogjogosultakra vonatkozó szabályozott jogérvényesítési eljárás alól és ennek a szabályozott eljárásnak csupán egyik, kiragadott elemét, az elszámolási kötelezettséget érvényesítse velük szemben. Az adós és a harmadik személyek érdekeinek védelme tehát megkívánja, hogy a fiduciárius hitelbiztosítékok tekintetében is érvényesüljön a nyilvánosság és a szabályozott jogérvényesítés követelménye. Mindez nem pusztán az adós érdekeit védi, hanem legalább annyira az egyéb hitelezők érdekeit, akik ugyanazon vagyontárgy fedezete mellett nyújtottak hitelt az adósnak. Mindebből az következik, hogy a fiduciárius biztosítékot alkalmazó hitelező csak zálogjogot szerez és erre harmadik személyekkel szemben csak akkor hivatkozhat, ha a zálogjog harmadik személyekkel szembeni hatályosságához szükséges követelményeknek eleget tett. Ezt a célt valósítja meg a fiduciárius biztosítéki megállapodások zálogszerződéssé való átminősítése, törvényi conversiója. Azon túl, hogy e megoldás más jogrendszerekben már bevált mintát követ, a magyar bírói gyakorlatra is támaszkodik. A BH 2006. 118. szerint: „Ha a színlelt ingatlan-adásvételi szerződést a felek a kölcsön visszafizetésének a biztosítékául kötötték és a leplezett szerződés megfelel a jelzálogszerződés érvényességi kellékeinek, a kötelezett köteles tűrni a jelzálogjog ingatlan-nyilvántartási bejegyzését.” Szintén jelzálog-szerződéssé minősítette át a BH 2006. 17. a „fedezeti jellegű adásvételt”. A bírói gyakorlatban tehát már ma is jelen van a biztosítéki célú adásvételi szerződés zálogszerződéssé való átminősítése. Az átminősítéssel érvényesíthető a funkcionális megközelítés: az ügyleteket nem jogi formájuk, hanem funkciójuk, gazdasági tartalmuk szerint kell megítélni. Az azonos funkciót betöltő, azonos gazdasági tartalmú ügyletekre ugyanazok a szabályok kell, hogy vonatkozzanak.

47

A biztosítéki célú vételi jog nem más, mint a biztosítéki célú adásvétel, a biztosítéki tulajdonátruházás egy különös neme, ennek megfelelően a zálogszerződéssé való átminősítés a biztosítéki vételi jog kikötésére is kiterjed. A vételi jog alapján a hitelező egyoldalú nyilatkozattal tulajdonjogot szerez a kötelezett nemteljesítése esetén, ez a konstrukció tehát funkcionálisan azonos a felfüggesztő vagy bontó feltételhez kötött, biztosítéki célú tulajdonátruházással. Az nyilvánvalóan nem érdemi különbség, hogy a hitelező tulajdonszerzésére a nemteljesítés esetén automatikusan, minden további jognyilatkozat nélkül vagy a hitelező egyoldalú jognyilatkozata alapján kerül sor. Az adós nemteljesítésének szankciója mindkét esetben a hitelező tulajdonszerzése. A funkcionális megközelítés a vételi jog biztosítéki célú kikötése esetében tehát azt jelentené, hogy a vételi jogot engedő szerződés alapján a hitelező zálogjogot szerez (pontosabban: a szerződés zálogszerződésként érvényes), ami az adóssal szemben pusztán a szerződés alapján hatályos lenne, harmadik személyekkel szemben pedig csak abban az esetben, ha sor került az átadásra vagy a megfelelő nyilvántartásba való bejegyzésre. Fontos hangsúlyozni a vételi joggal kapcsolatban azt is, hogy a Javaslat a zálogjog bíróságon kívüli érvényesítésének új formáját vezeti be: a zálogtárgy tulajdonjogának megszerzését a biztosított követelés részleges vagy teljes kielégítése fejében. Vagyis a hitelező a zálogtárgy értékesítése helyett felajánlhatja adósának a zálogtárgy elfogadását a biztosított követelés vagy annak egy része fejében. Ajánlatát meg kell küldenie a megfelelő nyilvántartás szerint a zálogtárgyon esetleg fennálló egyéb dologi jogok jogosultjainak is. Ha a zálogkötelezett elfogadja, az esetleges további jogosultak pedig nem kifogásolják az ajánlatot, a zálogjogosult megszerzi a zálogtárgy tulajdonjogát. A Javaslat szerinti eljárás egyszerű és gyors, lehetőséget ad a zálogtárgy értékesítésének mellőzésével történő zálogjog-érvényesítésre, ugyanakkor az adós és az esetleges további hitelezők egyetértésén alapul. 19.7 A Javaslat a zálogjogosulti meghatalmazott intézményének bevezetésével a nagy összegű banki hitelezésben különös jelentőséggel bíró ún. konzorciális (szindikált) hitelezés jogi feltételeit kívánja megteremteni. Ebben az esetben több hitelező együttesen, egy hitelezői konzorcium (szindikátus) tagjaként nyújt kölcsönt az adósnak. A konzorciális hitelezés mind a hitelfelvevő, mind a hitelezők számára előnyös. A hitelfelvevő egy ügylet keretében olyan nagy összegű hitelhez jut hozzá, ami egy hitelezőtől esetleg egyáltalán nem lenne lehetséges, több hitelezővel külön-külön pedig körülményes és költséges lenne. A hitelezők számára a konzorcium lehetővé teszi az olyan nagy projektben való részvételt, amelynek egyedüli finanszírozására nem lennének képesek, kapcsolatba kerülhetnek új ügyfelekkel és piacokkal, nem utolsó sorban viszonylag alacsony, legalábbis másokkal megosztott kockázattal hitelezhetnek. A hitelezők számára a konzorciális hitelezés azért is előnyös az egyedül nyújtott, nagy összegű hitelekhez képest, mert a kitettségeik (a portfóliójuk) diverzifikálásán („különböző hitelekbe való befektetéseken”) keresztül csökkenthetik a hitelezéssel járó kockázatokat. A konzorciális hitelezés azonban rendkívül nehézkes és költséges lehet akkor, ha a konzorcium által nyújtott hitelt olyan zálogjog biztosítja, amelyet valamelyik nyilvántartásba (telekkönyv, lajstrom, zálogjogi nyilvántartás) be kell jegyezni, hiszen a konzorcium tagjai tipikusan változnak a zálogjog fennállta alatt: új hitelezők lépnek be a konzorciumba, mások kiválnak abból (engedményezik a zálogjoggal biztosított

48 követelésüket), így a tagok minden változásánal módosítani kellene a bejegyzést, illetve kikérni ehhez a zálogkötelezett hozzájárulását. A Javaslat ezeken a nehézségeken kíván úrrá lenni a zálogjogosulti meghatalmazott intézményesítésével. A Javaslat szabályainak mintájául elsősorban az EBRD hitelbiztosítéki modelltörvényének 16. cikkelye szolgált, amely a charge manager kinevezését, jogait és kötelezettségeit, kinevezésének visszavonását, illetve az őt kinevező zálogjogosultak jogait és kötelezettségeit szabályozza. Bár a Javaslat a zálogjogosulti meghatalmazott kifejezést használja, a normaszöveg alapján egyértelmű, hogy a zálogjogosulti meghatalmazott nem képviselő: nem a zálogjogosult(ak), hanem a saját nevében jár el, a zálogjogosult(ak) javára. 19.8 A „keretbiztosítéki zálogjog” a Javaslatban új, a hatályos jogunkban ismert jelentésétől eltérő jelentést nyer. A Javaslat főszabályként teszi lehetővé, hogy a felek a biztosított követelést ne egyedileg, hanem körülírással határozzák meg, amely körülírás állhat például egy vagy több meghatározott jogviszonyra utalásban, de akár az adós valamennyi, a hitelezővel szembeni fennálló és jövőbeli tartozását is biztosíthatja a zálogjog. Erre tekintettel a keretbiztosítéki zálogjog kivételes kagetóriájának fenntartása nem indokolt. E fogalmat arra az esetre alkalmazza a Javaslat, amikor a felek élnek azzal a lehetőséggel, hogy meghatározzák azt a legmagasabb összeget, amelynek erejéig a zálogjogosult kielégítést kereshet a zálogtárgyból. 19.9 Az első zálogjogi novella jelentős előrelépést jelentett azzal, hogy a korábbi szabályozáshoz képest, a főszabályként megtartott, bírósági határozat alapján történő végrehajtás mellett, meghatározott esetekben lehetővé tette, hogy a felek megállapodjanak a zálogtárgy bírósági végrehajtáson kívüli értékesítésében. A Javaslat ehhez képest – a zálogjog hatékonyságának fokozása, a zálogtárgy fedezeti értékének növelése érdekében – ex lege, pontosabban a zálogszerződés alapján, külön erre vonatkozó megállapodás nélkül is biztosítja a zálogjogosult részére a zálogjog bírósági végrehajtáson kívüli érvényesítésének lehetőségét. Továbbá a Javaslat bővíti a zálogjog bírósági végrehajtáson kívüli érvényesítésének módjait, ezeket egymással egyenrangú, választható formaként szabályozza, ezek alkalmazásához nem szükséges azokról a zálogszerződésben való külön megállapodás. A Javaslat a következő lehetőségeket biztosítja a zálogjogosultnak: a) a zálogtárgy értékesítésének jogát, b) a zálogtárgy tulajdonjogának a biztosított követelés teljes vagy részleges kielégítése fejében történő megszerzését (ennek egy speciális esete a közvetlen kielégítési jog!), és c) azt is, hogy a zálogjog tárgyául szolgáló követelést közvetlenül annak kötelezettjével szemben érvényesítse, az elzálogosított követelést annak kötelezettjétől behajtsa. 19.10 A fogyasztói zálogszerződés kategóriájának bevezetésével a Javaslat megjeleníti a fogyasztóvédelmi szempontokat is a zálogjogi szabályozásban. A fogyasztói szerződés általános fogalmának (önálló foglalkozása és üzleti tevékenysége körén kívül eljáró természetes személy önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körében eljáró személlyel köt szerződést) alkalmazása esetén indokolatlanul tág körben nyernének alkalmazást a fogyasztóvédelmi szabályok, hiszen a hitelintézetek üzleti tevékenységi körébe tartozik a nyújtott hitelek zálogjoggal biztosítása, a zálogkötelezetteknek pedig soha nem tartozik az önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenységi körébe a vagyontárgyaik elzálogosítása. Ezért a Javaslat többlet-kritériumokat határoz meg ahhoz,

49 hogy egy zálogszerződés fogyasztói zálogszerződésnek minősüljön: egyrészt a zálogtárggyal, másrészt a zálogjoggal biztosított követeléssel kapcsolatban. Annak érdekében, hogy a fogyasztó ne zálogosítsa el meggondolatlanul a vagyontárgyait, a Javaslat eltér attól az általános szabálytól, amely szerint a zálogszerződésben mind a zálogtárgy, mind a zálogjoggal biztosított követelés körülírással is meghatározható. Fogyasztói zálogszerződés esetében tehát a zálogtárgyak meghatározása tekintetében változatlanul alkalmazást nyer a dologi jogban főszabályként érvényesülő egyediség elve, a zálogjoggal biztosított követelés tekintetében pedig kötelezően meg kell határozni a kielégítési jog érvényesítésének felső határát. Szintén a fogyasztók túlzott eladósodásának megakadályozását szolgálja a jövőbeli vagyontárgyakat terhelő zálogjog tilalma a fogyasztói zálogszerződés körében. Kivételt képez az az eset, amikor a zálogjog olyan hitelt biztosít, amely lehetővé tette a zálogtárgy feletti rendelkezési jog megszerzését. 19.11 A vagyont terhelő zálogjog Javaslat szerinti szabályai részben visszatérést jelentenek az első zálogjogi novella szabályaihoz. Egyrészt a Javaslat elejti azt a követelményt, hogy e zálogjogi forma tárgya csak a vagyon egésze vagy önálló gazdasági egységként működtethető része lehet, ehelyett a vagyon tetszőlegesen meghatározott részén állhat fenn a vagyont terhelő zálogjog. (Az, hogy mi minősül „önálló gazdasági egységként működtethető résznek”, a gyakorlatban máig vitatott, tartalma nem egyértelmű.) Másrészt a Javaslat nem utal a vagyonegységben való érvényesítés lehetőségére, tekintettel arra, hogy a vagyon egységben történő értékesítése csak olyan eljárásban képzelhető el, amely a zálogkötelezett valamennyi hitelezőjére kiterjed és mindazon kérdések rendezését igényli, amelyek a kollektív fizetésképtelenségi eljárásban felmerülnek. A zálogjog vagyonegység fenntartása melletti érvényesítése (vagyonegységben, működő egységben való értékesítés) tehát nem képzelhető el egy záloghitelező egyedi végrehajtási, igényérvényesítési eljárásaként. A vagyont terhelő zálogjog vagyonegység fenntartása melletti érvényesítésének szabályozása szükségképpen egy kollektív fizetésképtelenségi eljárás szabályozásába torkollana. 20) A gazdasági forgalom igényeire figyelemmel a Javaslat alapján változnak a haszonélvezet szabályai és bevezetésre kerül a bizalmi vagyonkezelés jogintézménye. 20.1 Az üzleti-gazdasági élet biztonsága érdekben az időben korlátozott jelleg fenntartása mellett a Javaslat módot ad arra, hogy a felek megállapodjanak abban, hogy a haszonélvezeti jog a jogosult halála (jogutód nélküli megszűnése) után is fennmaradjon. A haszonélvező a tulajdonos hozzájárulásával át is ruházhatja haszonélvezeti jogát. Speciális tárgyára figyelemmel és a gazdasági forgalomigényeire tekintettel és a Javaslat úgy rendelkezik, hogy ha a haszonélvezeti jog tárgya a tagsági jogot megtestesítő üzletrész vagy értékpapír, a tagsági jogviszonyból eredő jogok gyakorlása, kötelezettségek teljesítése kizárólag a jogosultat illeti, terheli, hacsak a felek másként nem állapodtak meg. Módot ad a Javaslat a tulajdonos ellenőrzési jogának korlátozására, kizárására is. 20.2 A Javaslat bevezetni javasolja a bizalmi vagyonkezelői jogot, mint új, használati típusú korlátozott dologi jogot. A bizalmi vagyonkezelői jog a tulajdonos és a bizalmi vagyonkezelő közötti szerződéssel alapítható, a Ptk. ezen szabályai alkalmazásának

50 előfeltétele lesz, hogy külön törvény a vagyonkezelésre (így pl. az állami vagyon kezelésére) eltérő szabályok kötelező alkalmazását ne írja elő. A bizalmi vagyonkezelői jog tárgya dolog, jog, vagy követelés lehet, így a hagyományos dolog fogalom mellett bizalmi vagyonkezelői jog alapítható majd társasági részesedésen is. A bizalmi vagyonkezelői jog létrejöttének feltétele, hogy az a megfelelő nyilvántartásba, lajstromba bejegyzésre kerüljön. A bizalmi vagyonkezelő a tulajdonos illetve a tulajdonos által a szerződésben meghatározott kedvezményezett javára és érdekei szerint jogosult a rábízott vagyon vonatkozásában az egyébként a tulajdonost megillető jogokat gyakorolni. A jog alapításáról szóló szerződésben meghatározható az a cél is, amely a vagyonkezelői tevékenységből fakadó feladatok tartalmát kijelöli. A bizalmi vagyonkezelő – az előzőekben írottakra figyelemmel – jogosult a kezelésére bízott javak birtoklására, használatára, hasznainak szedésére és ha ezt a szerződés megengedi, a rábízott vagyontárgyakat megterhelheti, a helyettesíthető dolgokat pedig át is ruházhatja. A bizalmi vagyonkezelő saját nevében jár el (szerez jogokat, vállal kötelezettségeket), a dolog hasznai azonban a tulajdonost, illetőleg a tulajdonos által kijelölt kedvezményezettet illetik meg. A bizalmi vagyonkezelő saját vagyonával is felel azon harmadik személyekkel szemben, akikkel a vagyonkezelői tevékenység ellátása során szerződéses kapcsolatba kerül. Mindennek fejében a bizalmi vagyonkezelő a tulajdonostól díjazásra tarthat igényt és elszámolhatja a joggyakorlással összefüggésben felmerült költségeit. A bizalmi vagyonkezelő hitelezői számára a törvény nem biztosítaná annak lehetőségét, hogy a kezelt vagyonból kielégítést keressenek. A vagyonkezelő a tulajdonos által rábízott javakat saját vagyonától (legyen a vagyonkezelő természetes személy vagy vállalkozás) elkülönítetten köteles nyilvántartani. A tulajdonos a bizalmi vagyonkezelői jog fennállása alatt tulajdonosi jogainak gyakorlására – főszabályként – nem lenne jogosult. Így a kezelőre bízott dologgal nem rendelkezhet, a bizalmi vagyonkezelő részére utasítást nem adhat, továbbá a korlátozott dologi jog megszűntetését is csak a törvényben és a szerződésben meghatározott esetekben kezdeményezheti. A Javaslat utal arra, hogy jogszabály előírhatja, hogy a bizalmi vagyonkezelő nem állhat rokoni vagy üzleti kapcsolatban a tulajdonossal. Ez abban az esetben lehet indokolt, ha a bizalmi vagyonkezelés célja a tulajdonosi jogok olyan időszakban történő fenntartása és védelme, amikor a tulajdonos közvetlen joggyakorlása valamely okból összeférhetetlen volna. A tulajdonos a bizalmi vagyonkezelői jog fennállásának idején igényt tarthat a vagyonkezelő szerződésszerű tájékoztatására és a szerződésben foglaltak szerint a bizalmi vagyonkezelés hozamára. Kivételt képez az az eset, amikor a bizalmi vagyonkezelés haszna a tulajdonos által kijelölt kedvezményezettet illeti meg. Hangsúlyozandó, hogy – eltérően a haszonélvezetre irányadó szabályoktól – a bizalmi vagyonkezelő az általa kezelt javak hasznából nem részesül, az általa nyújtott szolgáltatás ellenértéke a díjazás formájában kerül kifejezésre. A bizalmi vagyonkezelői jog alapítása – eltérően az alapítvány létrehozásától vagy a gazdasági társaság alapításától – nem hoz létre új jogi személyt és nem eredményez a tulajdonos személyében változást. A vagyonkezelő kezelői joga ugyanakkor érdemben eltér a szerződéses haszonélvező jogaitól is, mivel egyrészt a bizalmi vagyonkezelő nem

51 részesül a kezelt vagyon hasznából (nem „saját haszonra” gyakorolja jogát), másrészt a tulajdonos a tulajdonosi mivoltából következő jogok gyakorlására a bizalmi vagyonkezelői jog fennállása alatt főszabályként nem jogosult. A kötelmi jellegű megbízási jogviszonyhoz képest továbbá az is a bizalmi vagyonkezelői jog sajátossága, hogy a vagyonkezelői jog „bizalmi jellege” nem a tulajdonos utasítási jogában, a tulajdonos és a bizalmi vagyonkezelő közötti kapcsolat szorosságában nyilvánul meg, hanem abban, hogy a tulajdonos meghatározott időre vagy feltétel bekövetkeztéig úgy bízza rá a vagyonkezelőre vagyonának, érdekeinek képviseletét, hogy eközben tulajdonosi jogainak gyakorlását lényegében felfüggeszti, azt a vagyonkezelőre delegálja. A bizalmi vagyonkezelés mint szerződésen alapuló magánjogi jogintézmény, érdemben eltér a közjogi természetű állami vagyonkezelői jogtól. (Ahol ez utóbbi vagyonkezelői jog kerül alkalmazásra, ott a Ptk. szubszidiárius szabályainak érvényesítése kizárt.) A bizalmi vagyonkezelői jog alkalmazására különböző célból, a gazdasági élet különböző területén kerülhet sor. Így bizalmi vagyonkezelésbe adható a vagyontárgy azzal, hogy a vagyonkezelő feladata, hogy a szerződésben meghatározott jótékony cél megvalósításáról gondoskodjon. A jogintézmény alkalmas lehet arra is, hogy a tulajdonos által kijelölt kedvezményezettről a vagyonkezelő a jog fennállásának időtartama alatt úgy gondoskodjon, hogy a tulajdonos a feltétel bekövetkeztéig nem vonhatja vissza, nem szüntetheti meg a kedvezményezett részére, a vagyonkezelőre bízott dolog hozamából biztosított juttatást. A bizalmi vagyonkezelői jog hasznos lehet akkor is, ha a tulajdonos célja az, hogy egy átmenetileg fennálló összeférhetetlenségi helyzetet megoldjon. Így pl. ha egy vállalkozásban betöltendő munkakör előfeltétele, hogy az adott személy ne töltsön be meghatározó tulajdonosi szerepet egy azonos piacon működő másik cégben, úgy a társasági részesedés bizalmi vagyonkezelésbe adása miközben az összeférhetetlenségi helyzetet megszünteti, nem kényszeríti a tulajdonost arra, hogy társasági részesedését elidegenítse. A bizalmi vagyonkezelés jogintézményére vonatkozóan az új Ptk. csak a garanciális szempontból legfontosabb szabályokat tartalmazza. A részletszabályokat a Kormány rendeletben állapítaná meg. 21) Hatályos jogunkban az ingatlan-nyilvántartás az ingatlanforgalom alapintézménye. Erre is tekintettel a Javaslatot megelőző viták során az ingatlanok magánjogi forgalmának szabályozása kapcsán alapvetően három – az új Polgári Törvénykönyv koncepciójában és tematikájában is megfogalmazott –, a hatályos jogtól jelentősen eltérő kívánalom fogalmazódott meg, amelyek a Javaslat rendelkezéseiben is tükröződnek. 21.1 Az egyik elvárás az ingatlanokra vonatkozó anyagi magánjogi szabályoknak a Polgári Törvénykönyvben való elhelyezése az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (Inytv.) egységes ingatlanjogi szabályozása helyett. Ezzel csak a nem közvetlenül anyagi magánjogi szabályozás biztosítása marad külön törvényre utalt. 21.2 A másik cél az ingatlan-nyilvántartás közhitelességének erősítése, ami nemcsak kifejezetten a Javaslat rendelkezéseivel szemben fogalmaz meg elvárást (mint például a jogcímmel megerősített birtokvédelem megszüntetését), hanem az ingatlan-nyilvántartás szabályozásának, valamint hatékony, gyors és megbízható tényleges működése biztosításának szükségességét is hangsúlyozza. A Javaslat szabályozása abból indul ki, hogy ez a kifejezett jogalkotói törekvés megvalósul. Erre tekintettel vált lehetségessé és

52 szükségessé olyan, a jelenlegi jogunkban nem, de korábbi magánjogunkban annál inkább ismert jogintézmény bevezetése, mint az előjegyzés. 21.3 A harmadik törekvés, az ingatlan-nyilvántartás közvetlen bírói felügyelet alá helyezése olyan kérdés, amely nem érinti a Javaslatban megfogalmazott anyagi jogi szabályokat. Egyértelművé vált a Javaslat előkészítése során, hogy az időközbeni pozitív változásokra (a nyilvántartás időszerűségének javulása, az ügyintézők képzettségének növekedése stb.) figyelemmel nincs olyan jogalkotói szándék, amely alapján az ingatlannyilvántartás a bíróság közvetlen felügyelete alá kerülne. 21.4 Biztosítani kell – csakúgy mint a zálogjogi nyilvántartás és a cégnyilvántartás esetében -, hogy az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett információk elektronikus úton, bárki által, ingyenesen lekérdezhetők legyenek 2010-től. Ellenszolgáltatást csak a hiteles okiratok kiállításáért, valamint az ún. speciális szolgáltatásokért lehessen igényelni. Így nem tartható fenn az a megközelítés, amely alapján az ingatlan-nyilvántartási adatokba való betekintéshez az ún. jogi érdek meglétét előzetesen igazolni kell. 21.5 A közhitelesség szorosan kacsolódik a védelmi hatály beálltának idődimenziójához, amely valójában nem válaszható el az eredeti tulajdonos érdekeinek védelme és az ingatlan-nyilvántartásban bízó jóhiszemű személy érdekeinek védelme közötti konfliktustól. A jóhiszemű szerző abszolút védelmét jelentené a bejegyzéshez fűződő azonnali védelmi hatály. Úgy tűnik, hogy ennél igazságosabb megoldást jelent az, ha ez a védelmi hatály csak a bejegyzést követő meghatározott idő után áll be. A védelmi hatály beálltának ez az időbeli elcsúsztatása a jóhiszemű szerző érdekeinek védelme (forgalombiztonság) és az eredeti tulajdonos érdekeinek védelme közötti érdekkiegyenlítést hivatott biztosítani. Tekintettel arra, hogy a földhivatal a bejegyzés alapjául szerződés érvényességének vizsgálatára csak korlátozottan lehet alkalmas (vizsgálható a bejegyzésre irányuló eljárásban például a szerződés jogszabályba ütközése, de még bírósági hatáskörben működve sem alkalmas az ingatlan-nyilvántartási eljárás a szerződés akarathibákra, jó erkölcsbe ütközésre, a szerződés tartalmából nem nyilvánvaló más okokra alapított érvénytelenségének vizsgálatára), a védelmi hatály azonnali beállta továbbra sem indokolt. A bejegyzéshez fűződő védelmi hatálynak a kézbesítéstől számított kilencven napos szubjektív, és a hatályosulástól számított ötéves objektív határideje megfelelő érdekkiegyenlítést biztosít. Az ún. lakásmaffia ügyekben általános, hogy jogsértő bejegyzéssel szerző szinte azonnal átruházza az ingatlan tulajdonjogát. Erre figyelemmel rendelkezik úgy a Javaslat, hogy ha a harmadik személy a jogsértő bejegyzéssel közvetlenül szerző féltől ez utóbbi szerzésének ingatlan-nyilvántartási bejegyzését követő egy éven belül kötött szerződés alapján szerzett jogot, a vele szemben indított törlési perben e harmadik személyt terheli annak bizonyítása, hogy szerzése jóhiszemű volt.

Kötelmi jog – a szerződések általános szabályai 22) A Javaslat Ötödik Könyve „A kötelmi jog” elnevezést viseli, és a kötelmekre vonatkozó szabályokat a következő rendszerben tartalmazza: a kötelmek közös szabályai

53 (Első Rész), a szerződésekre vonatkozó általános rendelkezések (Második Rész), az egyes nevesített szerződéstípusokra vonatkozó különös szabályok (Harmadik Rész), az értékpapír-kötelmek általános szabályai (Negyedik Rész), felelősség szerződésen kívül okozott károkért (Ötödik Rész), egyéb kötelem-keletkeztető tényállások (Hatodik Rész). A Javaslat a kötelmek közös szabályai között foglalja össze azokat a rendelkezéseket, amelyek nemcsak a szerződéses viszonyokra, hanem egyéb kötelem-keletkeztető tényállások (így mindenekelőtt a szerződésen kívüli jogellenes károkozó magatartások és a jogalap nélküli gazdagodás) következtében létrejövő kötelmekre is vonatkoznak. Ilyen közös szabályként fogalmazza meg a Javaslat a kötelem keletkezésére és megszűnésére, az elévülésre és a jogvesztő határidőre, a többalanyú kötelmekre, továbbá a szolgáltatásra vonatkozó rendelkezéseket. Különösen a pénzszolgáltatások teljesítésénél merülnek fel azonosan a problémák, függetlenül attól, hogy a pénzszolgáltatásra vonatkozó kötelezettség szerződésből vagy más kötelemből fakad. A Javaslat ezzel a szerkezeti változtatással több vonatkozásban a Ptk. bírói gyakorlatát kodifikálja: a judikatúra eddig is alkalmazott a szerződések szabályai között elhelyezett rendelkezéseket kártérítési, alaptalan gazdagodási stb. kötelmekre. Mivel a Javaslat jogügyletekre vonatkozó közös szabályokat nem alkot, a kötelmek közös szabályai nem utolsó sorban az ügyleti szabályok szerepét is be kívánják tölteni. 23) A Javaslat egyértelművé teszi, hogy az időmúlásnak az igények érvényesíthetősége szempontjából kétféle anyagi jogi joghatása van: jogvesztés vagy elévülés. A Javaslat kifejezetten előírja, hogy jogszabálynak kifejezetten ki kell mondania, ha a határidő eredménytelen eltelte az alanyi jog megszűnését eredményezi, azaz jogvesztéssel jár. Ha tehát a határidőhöz az illető jogszabály jogvesztő következményt nem fűz, vagy ez a jogszabály egyéb rendelkezéseiből egyértelműen nem következik, akkor a határidőt külön rendelkezés nélkül is nem záros (jogvesztő) határidőnek, hanem elévülési természetűnek kell tekinteni. 23.1 A Javaslat az elévülés intézményét is a kötelmekre vonatkozó közös rendelkezések között helyezi el, tekintettel arra, hogy az elévülés nem csak a szerződésből eredő követelések esetében merül fel. Az elévülés valamennyi olyan kötelmi jellegű követelés állami kényszerrel való érvényesíthetőségét megszünteti, amely nem szűnik meg jogvesztő jellegű határidő következtében. A Javaslat az általános elévülési időn nem változtat, vagyis – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – a kötelmi jogi jellegű igények öt év alatt évülnek el. A hatályos rendelkezést veszi át a Javaslat akkor is, amikor kimondja, hogy az elévülés a követelés esedékessé válásával veszi kezdetét. 23.2 A kötelmek közös szabályainak diszpozitív természetéből következik, hogy az adott jogviszony alanyai (mindenekelőtt: a szerződő felek) az elévülési időt meghatározhatják: akár rövidebb, akár hosszabb elévülési határidőben megállapodhatnak. A Javaslat e tekintetben megváltoztatja a hatályos jogot, amely rövidebb elévülési határidő megállapítását korlátok nélkül lehetővé tette, de az elévülési határidő meghosszabbítására csak egy évnél rövidebb határidő esetében adott lehetőséget. A Ptk. ezzel a korlátozással nyilvánvalóan a bizonyítás nehezebbé válását kívánta megelőzni. A Javaslat viszont abból indul ki, hogy a bizonyítási nehézségeknek a hosszabb elévülési határidő kikötése miatti növekedése miatt a felek autonómiája nem csorbítandó. A felek ugyanis maguk vállalják ilyenkor a bizonyítás esetleges elnehezülését, ők vállalják ennek ódiumát. Az elévülési

54 határidő megváltoztatását célzó megállapodás érvényességéhez annak írásba foglalása szükséges. A felek autonómiája sem terjedhet odáig, hogy teljesen kizárhassák az elévülést, a Javaslat az ilyen megállapodást semmisnek nyilvánítja. 23.3 A Javaslat törekszik az elévülési határidők egységesítésére és a méltánytalanul rövid elévülési határidők növelésére (például a fogyasztói szavatossági ügyeknél, a baleseti, életjáradéki, tartási követeléseknél, a környezeti károkozásnál). A megtámadási jog gyakorlásának határidejét a Javaslat három évben állapítja meg. A jogosulatlan fogvatartás miatti kártalanítás speciális hat hónapos határidejét pedig megszűnteti. 23.4 Az elévülés legfontosabb joghatása az, hogy az alanyi jog elveszíti igény-állapotát. Ebből következik, hogy az alanyi jogot bírósági úton nem lehet érvényesíteni. A hatályos joggal egyezően fenntartja a Javaslat az elévült követelés beszámításának lehetőségét is. Az elévülés jellegének és következményének másik oldala az, hogy a teljesített elévült követelést visszakövetelni nem lehet. Az elévüléssel maga az alanyi jog ugyanis nem szűnik meg, s ezért önkéntes teljesítés lehetséges. A Javaslat változatlan formában tartja fenn a Ptk. 324. §-ának (2) bekezdését, amely szerint a főköveteléstől függő mellékkövetelések – mint például a kamat és a kötbér – a főköveteléssel együtt elévülnek. Azokban az esetekben azonban, amikor a mellékkövetelés függetlenedik az általa biztosított főköveteléstől, akkor ez az önállóság az elévülésre is kihat. A Javaslat dologi jogi szabályai – a hatályos jogtól eltérően – nemcsak a jelzálogjog vonatkozásában, hanem minden zálogjogra (és ezzel az óvadékra is) kimondják azt a tételt, hogy a biztosított követelés elévülésével a zálogjog is megszűnik. A Javaslat a körbetartozások ellen 2007-ben elfogadott szabályozással összhangban rögzíti, hogy a jogosult elévült követelését akkor számíthatja be, ha az a kötelezett korábban elismerte és a beszámítani kívánt követelés elévülése az esedékesség időpontjában még nem következett be. A gazdasági forgalom egészséges működése megköveteli azt, hogy a jogosultak törekedjenek követeléseik elévülési időn belül történő érvényesítésére. Ezt szolgálja a Javaslat említett rendelkezése. Beszámításnak nincs helye a meghatározott célra fordítandó pénzköveteléssel szemben, a tartási, életjáradéki, baleseti járadékköveteléssel szemben (kivéve a túlfizetést), valamint a szándékosan vagy súlyos gondatlansággal okozott kár megtérítésére irányuló követeléssel szemben. Törvény (például a csődtörvény vagy a közbeszerzési törvény) a beszámítást más esetekre vonatkozóan is kizárhatja, korlátozhatja. Ez a rendelkezés előre vetíti a jövőben megalkotásra kerülő azon új perrendtartásbeli szabályokat, melyek a kisvállalkozók érdekében az ún. kisperértékű ügyekben korlátozzák majd a perbeli beszámítás lehetőségét. 23.5 A Javaslat – mindenekelőtt méltányossági megfontolásokból – jelentős érdemi változást hoz az elévülés nyugvása szabályozásánál. Méltányossági szempontok érvényesítése mellett az új rendelkezések a szabályozás egyszerűsítését is szolgálják. A hatályos rendszerben a határidők számítása (különösen az egy éves vagy annál rövidebb elévülési határidők esetében, például a kellékszavatosság vagy a szerződések megtámadása körében) meglehetősen bonyolult, laikus számára szinte követhetetlen. A Javaslat célja az egyszerűsítéssel az, hogy mindenki tisztában lehessen a jogai gyakorlásához rendelkezésre álló elévülési határidőkkel. Fennmarad az a rendelkezés, hogy ha a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni a követelést, akkor az elévülés

55 nyugszik. Az akadály megszűnésétől számított egy évig érvényesíthető a követelés, ha az elévülési idő már eltelt vagy abból egy évnél kevesebb van hátra. 23.6 Az elévülés megszakítása szabályait lényegében változatlan formában veszi át a Javaslat. Az elévülést így továbbra is megszakítja a követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítás, a tartozáselismerés, a kötelem megegyezéssel vagy egyezséggel történő módosítása, és a követelés bírósági úton történő érvényesítése, valamint a törvényben meghatározott egyéb ok. (A Javaslat e helyütt csak az elévülés megszakítását eredményező általános okokat tárgyalja. Itt említjük meg, hogy – a törvénynek az engedményezésre vonatkozó szabályai szerint – a kötelezettnek az engedményezésről való értesítése az elévülést megszakítja.) 24) A szerződési jog általános szabályainak élén szabályozza a Javaslat a szerződési jog alapelveit. Ehelyütt azok az alapelvek szerepelnek, amelyeket a Javaslat nem általános követelményként – a Bevezető rendelkezések között –, hanem a szerződési jog területén tekint irányadónak. Ezért nem szerepel például a szerződési jog alapelvei között a jóhiszeműség és tisztesség elve. Ez a megoldás természetesen nem eredményezi azt, hogy a Bevezető rendelkezések között szabályozott elvek a szerződési jogban ne kapnának kiemelt jelentőséget. 24.1 A Javaslat a szerződési szabadság elvét – a piacgazdaság követelményeinek megfelelően – a szerződési jog alapelveként, a szerződési jog alapelvei közül elsőként szabályozza. A Javaslat abból indul ki, hogy a vagyoni forgalom résztvevői képesek érdekeik érvényesítésére és védelmére, ezért a magánjognak a lehető legszűkebb körben kell beavatkoznia szerződéses kapcsolataikba. A kiinduló tétel következménye a magánautonómia széles körű elismerése és az állami beavatkozás lehetőségének a lehető legszélesebb körű visszaszorítása. Beavatkozásra kivételesen és csak olyan esetben van szükség és lehetőség, ahol a szerződő felek jogi egyenjogúsága és mellérendeltsége mögött – a szerződési feltételek meghatározására is nagymértékben kiható módon – gazdasági-szakismereti egyensúlytalanság állapítható meg. Az ún. „gyengébb fél” védelmének eseteit a Javaslat külön meghatározza. Ilyennek minősülnek elsősorban a fogyasztói jogviszonyok és az általános szerződési feltételekkel kötött ügyletek. A szerződési szabadság részeként mondja ki a Javaslat a szerződési jogi normák diszpozitív jellegét. A Javaslat a kötelmi jog körében mintákat kíván nyújtani a felek számára. A kínált mintákat a felek szabadon változtathatják. Ez lehetséges úgy is, hogy megállapodásukat több nevesített szerződés elemeiből állítják össze (vegyes szerződés), vagy úgy is, hogy megállapodásuk egyik nevesített szerződéstípusnak sem felel meg (atipikus vagy innominát szerződés). A szerződési szabályok között kivételesen előfordulnak kötelező (kógens) rendelkezések, vagy abban a formában, hogy a jogszabály a negatív irányú eltérést tiltja, vagy pedig úgy, hogy a jogszabály a szerződés egyes tartalmi elemeit pozitívan meghatározza. Az ilyen kógens rendelkezésektől eltérő szerződéses kikötés semmis. Az akaratautonómia és a partnerválasztás szabadságának korlátja a szerződéskötési kötelezettség. Szerződés megkötésére szóló kötelezettség törvényen vagy a felek erre vonatkozó megállapodásán (előszerződés) alapulhat. A szerződéskötési kötelezettséget a Ptk. is kivételnek tekinti, a Javaslat azonban a szerződéskötési kötelezettség körét tovább

56 szűkíti azzal, hogy a jövőben kizárólag törvény számára teszi lehetővé a szerződéskötési kötelezettség előírását. Kógens rendelkezést nemcsak törvény, hanem más jogszabály is előírhat. (Ez történik például a fogyasztói szerződések tisztességtelen kikötéseiről vagy a távollevők között kötött szerződésekről szóló kormányrendeletekben.) A kötelező jogszabályi előírások főszabályként csak a jogszabály hatálybalépése után megkötött szerződésekre vonatkoznak. A Javaslat egészen szűk körű kivételként teszi lehetővé azt, hogy a hatálybalépés előtt megkötött magánjogi szerződés egyes tartalmi elemeit törvény kivételesen utóbb megváltoztathassa. A szerződési jogviszonyokba való beavatkozás kivételességét az Alkotmány biztosítja. 24.2 1. A felek kölcsönös együttműködése és egymás tájékoztatása a magánjogi viszonyok közül csak a szerződési kapcsolatokban reálisan támasztható igény. A Javaslat tartalmilag csak kis mértékben módosítja a Ptk. 205. § (4) bekezdését. E módosítások célja annak egyértelművé tétele, hogy az együttműködési kötelezettség nem a szerződés megkötésével keletkezik, hanem az a feleket már a szerződéses tárgyalások során is terheli, és az nem csupán a szerződéssel kapcsolatos jogok gyakorlásához kapcsolódik, hanem a szerződés fennállása alatt folyamatosan fennáll. Az együttműködési és tájékoztatási kötelezettség megsértése esetére a Javaslat kártérítési kötelezettséget ír elő. A kártérítési kötelezettség feltételeinek meghatározásánál a Javaslat a szerint rendeli a kontraktuális vagy a deliktuális szabályok alkalmazását, hogy a szerződés létrejött-e vagy sem. 24.3 A Javaslat által szabályozott szerződések egy része ingyenes és visszterhes formában egyaránt megköthető. A Javaslat – a Ptk. 201. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés változatlan formában való átemelésével – kimondja a visszterhesség vélelmét. E szerint, ha a szerződésből vagy a körülményekből más nem következik, a szolgáltatásért ellenszolgáltatás jár. A Javaslat a visszterhesség vélelmét kizárólag néhány jogviszony esetén fordítja meg, így például hozzátartozóval kötött fedezetelvonó szerződés esetén a Javaslat az ingyenesség vélelmét mondja ki. 25) A fogyasztókra és a fogyasztói szerződésre vonatkozóan a Javaslat célja egyrészt az, hogy a valóban kiszolgáltatott helyzetben lévő személyi körre vonatkozzon ezen rendelkezések személyi hatálya. Szükség van arra is, hogy egyes esetekben az általános, a piacgazdasági viszonyokhoz jól igazodó rendelkezések fenntartása mellett, a fogyasztókra további speciális előírás kerüljön kimondásra. Harmadsorban a szabályozást több helyütt úgy kell átalakítani, hogy ennek nyomán a jelenleg általános hatállyal alkalmazandó tiltást csak a fogyasztói szerződéseknél kelljen figyelembe venni. 25.1 A Javaslat szerint a fogyasztó az a természetes személy, aki önálló foglalkozása és üzleti tevékenysége körén kívül vállalkozással köt szerződést. Mivel a fogyasztó meghatározása nem változik, a Javaslat és az egyéb törvények közötti összhang biztosított. Ugyanakkor indokolt a fogyasztói szerződésekre irányadó szabályok alkalmazását kiterjeszteni a közhasznú nonprofit szervezetekre, valamint a külön törvényben meghatározott mikró vállalkozásokra. A fogyasztó fogalmának ily módon történő közvetett kibővítése, figyelembe veszi azt a tényt, hogy ezek a közhasznú szervezetek és

57 vállalkozások semmivel sem kevésbé kiszolgáltatottak a gazdasági forgalomban megjelenve, mint a természetes személyek. A Javaslat tehát eltérő rendelkezés hiányában alkalmazni rendeli a fogyasztói szerződés szabályait arra a szerződésre is, amelyet közhasznú fokozattal rendelkező (közhasznú vagy kiemelkedően közhasznú) alapítvány, egyesület vagy mikró-vállalkozás köt legalább középvállalkozással. Az alapítvány, egyesület, mikró vállalkozás esetében nem vizsgálandó, hogy üzleti tevékenysége körében köt-e szerződést. 25. 2 A Ptk. vonatkozásában számos szerződésnél indokolt a fogyasztói szerződésre irányadó szabályok kiterjesztett alkalmazása (például a szerződés értelmezés, általános szerződési feltételek), ugyanakkor a szavatosságra, jótállásra vonatkozó szabályoknál a szűk értelemben fogyasztóra (természetes személyre) szűkíti le továbbra is a Javaslat az alkalmazási kört. 25. 3 A fogyasztói szerződésre irányadó szabályok alkalmazásának ésszerű mértékű bővítése ugyanakkor megteremti annak a lehetőségét, hogy egyes tiltó természetű, bürokratikus szabályok a jövőben csak a fogyasztói szerződés körében legyenek alkalmazhatók. • A Javaslat szerint „Semmis az a fogyasztói szerződés, amely nyilvánvalóan a jó erkölcsbe ütközik.” Piacgazdasági viszonyok között – főszabályként – elfogadhatatlan, hogy a lehetséges legszigorúbb szankcióval lehessen büntetni a szerződő feleket olyan ok miatt, amely tételes jogi úton előzetesen nem került tiltásra. Ez a szerződési szabadság aránytalan korlátozásának tekinthető. Kivételt képeznek a fogyasztói szerződések, ahol a fogyasztó jellemzően kiszolgáltatott helyzetét kompenzálja a széleskörű bírói mérlegelés lehetőségének az elismerése. A fogyasztói szerződésnek nem minősülő szerződéses kapcsolatokban az ún. tilos szerződés elegendő a gazdasági forgalom biztonságos működéséhez. (A fogyasztói szerződéssel azonos megítélést igényelnek a köztulajdonnal gazdálkodó szervezetek szerződései.) •

A Javaslat szabályozza az ún. uzsorás szerződést, amely tiltja azt, hogy a fél a másik szerződő fél helyzetének kihasználásával feltűnően aránytalan előnyt érvényesítsen, kössön ki a szerződésben. Ezen rendelkezéshez képest a feltűnő értékaránytalanság általános jellegű tilalmazása indokolatlan. Elegendő, ha azt a Ptk. a fogyasztói szerződések és a köztulajdont érintő szerződések vonatkozásában ismeri el megtámadási okként.

•

A Javaslat szerint „A felek által túlzott mértékben megállapított kamatot a bíróság a kötelezett kérelmére mérsékelheti.” Indokolt, hogy ezen rendelkezés csak a fogyasztói szerződések vonatkozásában kerülhessen a jövőben alkalmazásra.

•

Hasonlóképpen a fogyasztói szerződésre indokolt korlátozni a Javaslat azon rendelkezését, amely szerint: „Semmis az a kikötés, amely szerint a késedelmi kamat a tőketartozás részévé válik és maga is kamatozik.”

•

A Javaslat a vételi és az eladási jog szabályozásánál főszabályként nem tartja fent az egyoldalú jog kikötésére vonatkozó időbeli korlátot megállapító hatályos rendelkezést. Indokolt azonban, hogy a fogyasztói szerződések esetében Ptk. rögzítse, hogy a vételi és eladási jog – ha a törvény eltérően nem rendelkezik – a fogyasztó terhére nem köthető ki tíz évnél hosszabb időszakra.

58

25. 4 A Javaslat e helyütt csak előírja a kötelezett számára, hogy a törvényben, illetve külön jogszabályban előírt kérdésekről a fogyasztót az ott meghatározott módon tájékoztassa. A tájékoztatás megtörténtének bizonyítása a kötelezettet, vagyis a fogyasztóval szerződő félt terheli. 26) A gazdaságban létrejövő ügyletek sajátossága, hogy a szerződések megkötése a klasszikus kétoldalú „alkufolyamatot” nélkülözi, a szerződéskötések különös jogi formái alakulnak ki. Ilyen különös szerződéskötési mechanizmus az általános szerződési feltételek alkalmazása. Lényege, hogy az egyedi szerződéskötési alkut az előre elkészített, kidolgozott szerződési ajánlatok elterjedt alkalmazása váltotta fel; a szabványszerződések (blankettaszerződések, standardizált szerződési feltételek) érvényesülnek a fogyasztók és a vállalkozások fogyasztói szerződéses viszonyaiban, továbbá a vállalkozások egymás közötti tömeges méretű termékforgalmában is. A Ptk. az 1997. évi CXLIX. számú törvénnyel történt módosítása során építette be rendelkezései közé az általános szerződési feltételekre vonatkozó szabályokat. Ennek során az Európai Közösség 93/13/EGK irányelvvének átvételére törekedett, egyes megoldásai azonban azért nem váltak be, mert az Irányelv csak a fogyasztói szerződések tartalmi kontrollját kívánta megoldani, a Ptk. viszont – helyesen – a nem fogyasztói szerződésekben alkalmazott általános szerződési feltételeket is a szabályozási körébe vonta, s így egyes megoldásai felemásra sikerültek. A Javaslat az általános szerződési feltételek veszélyeivel szemben a jogi védelmet különösen két területen kívánja biztosítani: • Mivel az általános szerződési feltételek előzetes kidolgozása és az alku hiánya a szerződéskötés általános mechanizmusát változtatja meg, ezért az általános szerződési feltételekkel történő szerződéskötésre különös rendelkezéseket kell előírni. • A „gyengébb szerződő fél” védelmében olyan, kógens elemeket is tartalmazó szabályozást kell felállítani, amely számol a piaci (anyagi stb.) pozícióban és a szakismeretben fennálló különbségekkel, és alkalmas a tisztességtelen szerződési kikötések orvoslására. Ez a szerződés érvénytelenségének a szabályozását érinti. 26.1 Az „általános szerződési feltétel” meghatározását − nem érintve az irányelv átültetését, ugyanakkor összhangban az Európai Alapelvek (2:209. cikkely (3) bekezdés) és az UNIDROIT Alapelvek (2.1.19. cikkely) meghatározásaival − a 2006. évi III. törvény pontosította, a Javaslat ezt a meghatározást fenntartja. 26.2 A Javaslat az általános szerződési feltétel alkalmazását akkor teszi lehetővé, ha azt a feltételt kialakító vállalkozás előzetesen legalább hatvan napon keresztül a honlapján közzétette. A Javaslat ezt általános követelményként fogalmazza meg, alkalmazására akkor kerül sor, ha törvény (lex speciális) eltérően nem rendelkezik. 26.3 Az általános szerződési feltételek csak akkor válnak a felek közötti konkrét szerződés részévé, ha két konjunktív feltétel teljesül: az alkalmazójuk lehetővé tette, hogy azok tartalmát a másik fél legkésőbb a szerződéskötéskor megismerje, és a másik fél azokat kifejezetten vagy ráutaló magatartással elfogadta. A Javaslat a Ptk. 205/B. §-ának (1) bekezdését követi, azzal a kiegészítéssel, hogy meghatározza azt az időpontot is, ameddig az általános szerződési feltétel megismerésére sor kell, hogy kerüljön. A feltételek kidolgozóját ezen is túlmenő fokozott tájékoztatási, figyelemfelhívási

59 kötelezettség terheli az olyan szerződési feltételekről, amelyek a szokásos szerződési gyakorlattól, a szerződésekre vonatkozó (diszpozitív) rendelkezésektől lényegesen eltérnek, illetve a felek közötti korábbi, már meglévő szerződési gyakorlattól, kikötésektől térnek el. Az ilyen kikötések csak akkor válnak a szerződés részévé, ha a kifejezett, külön tájékoztatás után a másik fél ezeket külön és kifejezetten elfogadta. 26.4 Ha az általános szerződési feltétel és a szerződés más feltétele egymástól eltér, az utóbbi válik a szerződés részévé. E rendelkezés fenntartja a Ptk. 205/C. §-ban foglalt szabályt: az egyedileg megtárgyalt szerződési feltételek elsőbbséget élveznek az általános szerződési feltételekkel szemben. Ilyen rendelkezést tartalmaz az Európai Alapelvek 5:104. cikkelye is. 26.5 Az üzleti-gazdasági életben gyakran előfordul, hogy mindkét fél általános szerződési feltételeket használ. Nem ritka az sem, hogy feltételeik eltérnek egymástól, kikötéseik eltérő tartalmúak. Ha mind az ajánlatra, mind a válasznyilatkozatra általános szerződési feltétel formájában kerül sor, a „blanketták csatájában” a feltételek csak annyiban válnak a szerződés részévé, amennyiben egymással nem ellentétesek. Az ellentmondó szerződési feltételek egyike sem válik a szerződés részévé, hanem helyükbe a törvény diszpozitív rendelkezései lépnek. Ha az eltérés a szerződés lényeges pontjait érinti, a felek között szerződés nem jön létre. A Javaslat az erre vonatkozó szabályokat a bírói gyakorlatban kialakított szempontok alapján (LB GK 37. sz. állásfoglalás III. pont) fogalmazza meg, figyelemmel az Európai Alapelvek 2:209. cikkelyének (1)-(2) bekezdéseiben írt hasonló tárgyú rendelkezésekre is. 26.6 Főszabályként a tisztességtelen kikötés nem semmis, hanem azt a sérelmet szenvedett félnek meg kell támadnia. A Javaslat – nem fogyasztói szerződésben is – semmisnek mondja ki viszont a tisztességtelen feltételt akkor, ha az általános szerződési feltétel alkalmazására gazdasági erőfölénnyel visszaélve kerül sor. A fogyasztói szerződések körében az irányelvnek való megfelelés érdekében a Javaslat a megtámadhatóságnál szigorúbb szankciót, a fogyasztó érdekében érvényesíthető relatív semmisséget ír elő, egyezően a Ptk. 209/A. §-ának (2) bekezdésében adott szabállyal. A fogyasztói szerződésekre vonatkozó speciális, kiegészítő rendelkezés, hogy a fogyasztói szerződésben semmis minden egyedileg meg nem tárgyalt tisztességtelen kikötés, mivel azokra a fogyasztónak nem volt érdemi befolyása. Az általános szerződési feltételek – magától értetődően – mindig e körbe tartoznak. A relatív semmisségre, mint a tisztességtelenség szankciójára tehát a fogyasztói szerződés azon szerződési feltételei tekintetében lehet hivatkozni, amelyeket a felek egyedileg nem tárgyaltak meg. 27) A Javaslat a szerződéskötés különös esetei körében tartalmazza azokat a polgári jogi szabályokat, amelyek a versenyeztetési eljárás keretében létrehozott szerződések megkötését érintik. A közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény (a továbbiakban: Kbt.) pontosan szabályozza a törvény hatálya alá tartozó beszerzések szabályait. A Kbt., illetve a versenyeztetést kötelezően előíró más jogszabályok hatálya alá nem tartozó személyeknek is módjuk van arra, hogy saját „beszerzéseik” során versenyeztetéssel válasszák ki szerződő partnerüket.

60 Ilyen esetekben a „kiíró” – a kógens szabályok által behatároltan – szabadon határozhatja meg a „verseny” szabályait. Jelentős eltérés a közbeszerzés és a magánjogi beszerzés szabályai között, hogy magánjogi versenyeztetés esetén nem jöhet létre szerződéskötési kötelezettség. A „kiíró” nem köteles a legjobb ajánlatot adóval szerződést kötni, a versenyeztetéstől függetlenül bárkivel köthet szerződést. Ha azonban az eljárásával az ajánlatot tevők számára kárt okoz, az így okozott károkért felel. A Javaslat rendelkezéseket tartalmaz az ajánlattételre felhívásra, az ajánlati kötöttségre, a szerződéskötés elmaradásának jogkövetkezményeire, valamint az árverésre vonatkozóan annak érdekében, hogy támpontot, mintát adjon az érdekelteknek a magánjogi versenyeztetéshez. E rendelkezések akkor alkalmazhatók, ha külön törvény (pl. Kbt., koncessziós törvény, államháztartási törvény) a versenyeztetési eljárásra meghatározott szabályokat nem ír elő. 28) A Javaslat fenntartja a hatályos jogban is érvényesülő azt az elvet, hogy jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a jognyilatkozatokat alakszerűségi követelmény nélkül lehet érvényesen megtenni. Mindazonáltal a Javaslat bővíti az írásba foglalás kötelezettségét, így például a jövőben engedményezésre, tartozásátvállalásra, tartozáselismerésre, előszerződésre csak írásban kerülhet sor. 28.1 Az okirati kényszerről szólva a Javaslat változatlan formában tartja meg a Ptk. 218. § (1) bekezdését, továbbra sem követeli meg, hogy az írásbeli szerződések minden szerződési kikötést tartalmazzanak. A Javaslat követelményének eleget tesznek a felek, ha az írásbeli szerződés legalább a megállapodás lényeges tartalmát tartalmazza. 28.2 A Javaslat továbbra sem a szerződési jogi szabályok között határozza meg a különböző okirati formákat. A közokirat fogalmát a Pp. 195. §-a, a teljes bizonyító erejű magánokirat fogalmát a Pp. 196. §-a tartalmazza. Az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. törvény bevezeti az elektronikus okirat fogalmát, amelynek három fokozatát szabályozza (egyszerű, fokozott biztonságú és minősített elektronikus aláírás). A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény 21/A. § (2) bekezdése bevezeti az elektronikus közokirat – azaz a közjegyző vagy a közjegyzőhelyettes elektronikus hivatali aláírásának – fogalmát. A Javaslat továbbra is kizárólag az egyszerű okirat minimális formai kellékeit határozza meg. A Javaslat ebben a körben magába a kódexbe foglalja a Ptké. 38. §-ának lényegesebb rendelkezéseit. 28.3 A technikai lehetőségek gyors fejlődése mellett aligha lehetséges felsorolni azokat az eszközöket, amelyek alkalmazásával a jognyilatkozat írásbelinek fog minősülni. A Javaslat ezért nem is tartalmaz ilyen felsorolást, hanem az írásbelinek minősítés feltételeit határozza meg olymódon, hogy írásbelinek kell tekinteni a jognyilatkozatot akkor is, ha annak közlésére a jognyilatkozatban foglalt információ változatlan visszaidézésére, a nyilatkozattevő személyének és a nyilatkozat megtétele időpontjának azonosítására alkalmas - ha törvény eltérő követelményt nem állapít meg - legalább fokozott biztonságú aláírással ellátott okirati formában kerül sor. 29) Az új Ptk-ban kifejezésre kell juttatni az informatikai lehetőségek alkalmazásának szemléletformáló hatását.

61 29.1 Az ajánlati kötöttség szabályozása körében a Javaslat úgy rendelkezik, hogy a távollevők között tett ajánlat a címzetthez történő megérkezésével válik hatályossá. A jognyilatkozat akkor minősül a címzetthez megérkezettnek, amikor azt - a felek eltérő megállapodása hiányában - székhelyére vagy lakóhelyére kézbesítik. Az elektronikus kommunikáció révén tett ajánlat közlésére vonatkozóan jogszabály e rendelkezéstől eltérő szabályozást állapíthat meg. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a külön törvényben meghatározott szabályok szerint lebonyolított elektronikus közlés nem kapcsolható szükségképpen a címzett székhelyéhez, lakóhelyéhez. Az elektronikus közlésmód nem jár feltétlenül együtt egy olyan földrajzilag meghatározható hellyel, mint amilyen pl. a címzett lakóhelye. 29.2 Az elektromos kommunikációra vonatkozóan speciális szabályt tartalmaz a Javaslat határidők számítására irányadó szabálya. A főszabály ugyanis az, hogy elkésett a nyilatkozat, ha a határidő utolsó napján postára adták, kivéve, ha aznap meg is érkezett a címzetthez. Nem elkésett viszont a címzettnek a határidő utolsó napján elektronikus kommunikáció révén megküldésre került és hozzá a külön jogszabály szerinti módon megérkezett jognyilatkozat, mivel tipikusan ezen a módonaz üzenetek szinte a feladásukkal egyidejűleg eljutnak a címzetthez. 30) A Javaslat rendelkezést tartalmaz a bírósági letét útján való teljesítésre. Indokolt a szabályozást akként módosítani, hogy a jövőben az ügyvédi és közjegyzői letét lehetőségét is tartalmazza a Ptk. 31) A Javaslat fenntartja a semmis és a megtámadható szerződések közötti megkülönböztetést. Az érvénytelenség két fajtája közötti lényegi eltérés abban áll, hogy a semmisségi ok miatt a szerződés a törvény erejénél fogva (ipso iure) érvénytelen, a megtámadhatóság esetén viszont a szerződés érvényes, érvénytelenné csak akkor válik, ha az arra jogosult az előírt határidőn belül eredményesen megtámadja. A semmisség és megtámadhatóság közti elvi megkülönböztetés fenntartása mellett a Javaslat több – elsősorban a semmisség jogi jellegét érintő – piaci szemléletű változást vezet be. 31.1 A semmisség esetén az érvénytelenség a törvény erejénél fogva áll be, ezért arra főszabályként bárki és határidő nélkül hivatkozhat. (A főszabály alóli kivétel az ún. relatív semmisség, amikor a semmisségre csak az egyik fél érdekében lehet hivatkozni, például fogyasztói szerződés esetén). A semmisség megállapításához külön eljárásra sincs szükség. Ezért hivatkozni lehet rá peres előzmények nélkül is, például adóhatósági, közbeszerzési vagy versenyhatósági eljárásban. Mindez természetesen nem zárja el azt, akinek ehhez jogi érdeke fűződik, vagy akit erre jogszabály feljogosít attól, hogy a semmisség megállapítását peres eljárásban kérjék. 31.2 A semmisség jogi jellegére vonatkozó megváltozott szemlélet elsősorban a bíróság hivatalból történő eljárását érinti. A Javaslat expressis verbis kimondja, hogy a szerződés semmisségét a bíróságnak – mivel megállapításához külön eljárásra nincs szükség – bármilyen eljárásban hivatalból észlelnie kell. Ez megfelel a korábbi magyar magánjogi felfogásnak is. A semmisség hivatalból történő észlelése azonban nem jelenti egyúttal azt is, hogy a bíróság az érvénytelenség jogkövetkezményeit hivatalból alkalmazhatja. A semmisségi ok észlelése kizárólag annyit jelent, hogy a felek által célzott joghatás nem érhető el, vagyis a semmis szerződés alapján a bíróság teljesítésre akkor sem kötelezhet,

62 ha a semmisségi okra a felek egyike sem hivatkozik, sőt akár mindketten figyelmen kívül hagyását kérik. Az érvénytelenség hivatalból alkalmazott jogkövetkezménye tehát az, hogy a bíró a semmis szerződés alapján előterjesztett igényt – mint alaptalan keresetet – elutasítja. A bíróság más tekintetben azonban nem rendelkezik az érvénytelenség jogkövetkezményeiről. A bíróság tehát hivatalból nem hoz döntést sem az eredeti állapot helyreállításáról, sem az érvénytelenség egyéb jogkövetkezményeiről. Ezért, ha bármelyik fél a semmisnek minősített szerződés alapján történt vagyonmozgás rendezését kívánja, úgy ehhez külön kereseti, illetve viszontkereseti kérelmet kell előterjesztenie. Más szóval az érvénytelenség feleket érintő jogkövetkezményei ugyanolyan eljárásjogi szabályok szerint érvényesíthetők, mint bármely más polgári jogi igény. A Ptk. gyakorlatában kialakult felfogás szerint semmisség esetén az érvénytelenség jogkövetkezményeinek teljes körű hivatalbóli alkalmazását az indokolta, hogy a közérdek védelmének a felek magánérdekével szemben is feltétlenül érvényesülnie kell. A Javaslat az ügyészt jogosítja fel arra, hogy a közérdek védelme érdekében peres eljárást indítson a semmisség megállapítása és a jogkövetkezmények alkalmazása érdekében. A közérdek védelmét nem a bíróság hivatalbóli eljárásának, hanem az ügyészi, illetve a külön törvény által feljogosított személy általi keresetindításnak, és az így lefolytatott pernek kell szolgálnia. 31.3 A bírói gyakorlat jogértelmezése világított rá, hogy a semmisségre történő hivatkozási lehetőség nem jelent egyben ugyanilyen széles keresetindítási jogosultságot is. A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében kifejtette, hogy a Pp. szabályai szerint keresetindítási joga az érdekeltnek van, vagy annak, aki rendelkezik olyan jogosítvánnyal, hogy más jogának érvényesítése céljából keresetet indíthasson. A semmis szerződésekkel kapcsolatos perindítási lehetőséget ezért vagy a jogi érdekeltség (jogviszony) vagy a perlési jogosultságot biztosító törvényi felhatalmazás alapozza meg. A Javaslat tételes szabályként fogadja el a kialakult joggyakorlatot. 31.4 A Javaslat egyszerűsíti a megtámadási határidőre vonatkozó hatályos szabályokat annyiban, hogy az egyes okok miatti megtámadás gyakorlásához nem ír elő külön kezdési időpontokat, hanem a szerződést bármilyen elismert ok esetén a megkötéstől kezdődően nyilvánítja megtámadhatónak. Semmilyen indok nem szól amellett, hogy egyes érvénytelenségi okokra csak a teljesítés megtörténte után lehessen hivatkozni. Az egy évesről három évesre növelt megtámadási határidő elévülési természetű, vonatkozik tehát rá az elévülés nyugvásának szabálya, s így menthető ok esetén (amely tévedés esetén a felismerésig, jogellenes fenyegetés esetén a kényszerhelyzet megszűnéséig tart) az elévülési határidő csak a menthető ok megszűnésével kezdődik. A határidő a megtámadás bíróság előtti érvényesítésére is vonatkozik. A Javaslat mellőzi a megtámadási jog gyakorlására vonatkozó alakszerűségi követelményt (írásbeli közlést). A szerződés megtámadásához ugyanis nem indokolt szigorúbb alaki követelményeket előírni, mint bármilyen más polgári jogi igény (például a szavatossági vagy kártérítési igény) érvényesítéséhez. Az Európai Alapelvek is csupán azt tartalmazza, hogy a megtámadási jog gyakorlása a másik fél értesítésével történik (4:112. cikkely). A Javaslat szerint megszűnik a megtámadás joga, ha a jogosult – amint azt a bírói gyakorlat ma is megköveteli – a megtámadási ok ismeretében megerősíti a szerződést,

63 vagy lemond megtámadási jogáról. A megerősítéshez és a lemondáshoz a Javaslat – hasonlóan az Európai Alapelvek 4:114. cikkelyéhez – alakszerűségi követelményt nem ír elő. A megtámadásra jogosult a fogyasztó szerződésből eredő követeléssel szemben kifogás útján megtámadási jogát akkor is érvényesítheti, ha a megtámadási határidő már eltelt. 31.5 A megtámadás lehetőségét a Javaslat szűkíti a hatályos joghoz képest amikor, azt csak a fogyasztó szerződések esetében és a köztulajdonnal gazdálkodó fél részvételébel kötött szerődésbél teszi lehetővé. Így általánosságban nem társul a semmisség jog következménye olyan nem kellően egzakt jelenségekhez, mint jó erkölcsbe ütközés, feltűnő értékaránytalanság. Ugyanakkor ezek megtámadási okként való fenntartása indokolt a fogyasztók fokozott védelme érdekében a fogyasztói szerződések körében. (A fogyasztói szerződéssel azonos jogi megítélést igényelnek a köztulajdonnal való gazdálkodást magvalósító szerződések.) 31.6 A Javaslat nem kíván változtatni a Ptk. szabályán, amely szerint a szerződéskötésnek a másik fél számára rejtve maradó motívumai közömbösek a szerződés érvényessége szempontjából. A Javaslat nem változtat a színlelt szerződésre vonatkozó általános rendelkezéseken sem: színlelt szerződés esetében a feleknek a külvilág számára érzékelhető egybehangzó nyilatkozatai ellentétesek szerződéses akaratukkal. Ilyen színlelt szerződést a felek általában akkor kötnek, ha jogellenesen valamilyen előny elérését vagy számukra hátrányos jogi helyzet elkerülését kívánják elérni. A színlelt szerződés – a felek akaratának hiányában – semmis, a leplezett szerződés tartalmát és érvényességét pedig önállóan kell vizsgálni. Sajátos szabályt állapít meg a Javaslat arra az esetre, ha egy vállalkozás tagjai, részvényesei a nyilvános létesítő okiratban szabályozott egyes kérdésekről nem nyilvános, külön szerződésükben eltérő tartalommal rendelkeznek. A főszabály alkalmazása ebben az esetben azt eredményezhetné, hogy például a vállalkozás tagjainak bárki által megismerhető társasági szerződése minősülne semmisnek és az ezzel ellentétesen szabályozó szindikátusi szerződést kellene alapul venni. A Javaslat ezért arról rendelkezik, hogy ilyenesetben a külön megállapodásnak a létesítő okiratba ütköző rendelkezése semmis. Ez nem zárja ki a szindikátusi szerződések készítését, de a forgalom biztonsága érdekében azok tartalmát a létesítő okirat kibontására, illetve az abban nem szabályozott kérdések rendezésére korlátozza. 32) A teljesítési határidő előtti teljesítést szabályozva a Ptk. 292. § (2) bekezdésében foglalt szabály egyoldalúan védi az adóst. A Javaslat ezért csak fogyasztói szerződésben nyilvánítja semmisnek az előtörlesztést tiltó szerződéses rendelkezést. Nem fogyasztói szerződésben ugyanis – kínálati piac feltételei között – az adós ilyen tilalom hiányában is képes kell, hogy legyen érdekeinek megvédésére. A Javaslat fogyasztói szerződésben semmisnek nyilvánítja az olyan kikötést is, amely a fogyasztóra további kötelezettséget ró az idő előtti teljesítés miatt (pl. kamat, díj, kártalanítás fizetését írja elő). E rendelkezés alól a Javaslat más törvény számára eltérést enged, ha sajátos szabály alkalmazása indokolt (pl. a bankszektorban).

64 33) A Javaslatban a szerződésszegés általános szabályai kettős szerepet játszanak: e normák szerint ítélendők meg a külön nem nevesített szerződésszegések, és ezek a rendelkezések alkalmazandók a nevesített szerződésszegésekre is akkor, ha az adott szerződésszegés külön szabályai nem írnak elő eltérő rendelkezéseket. Mindkét szerep világosabban jut kifejeződésre, ha az általános szabályok a Cím élére kerülve megelőzik a különös szerződésszegések speciális normáit. 33.1 A Javaslat mindenekelőtt meghatározza a szerződésszegés fogalmát: "A szerződés megszegését jelenti bármely szerződéses kötelezettség nem szerződésszerű teljesítése, a teljesítés lehetetlenné válása vagy megtagadása, függetlenül attól, hogy azt kimentették-e vagy sem." A Fejezetet bevezető szabály egyértelműen kifejezésre juttatja, hogy nemcsak a törvényben nevesített magatartások vagy körülmények valósíthatnak meg szerződésszegést, hanem bármilyen magatartás (akár tevés, akár mulasztás), amely azt eredményezi, hogy a szerződés egyáltalán nem, vagy nem a tartalma szerint megy teljesedésbe. 33.2 A Javaslat változatlanul nevesíti a szerződésszegést megvalósító magatartások leggyakoribb, tipikus eseteit, és részletesen szabályozza is azokat. A hatályos joghoz hasonlóan tipikus szerződésszegésnek tekinti a Javaslat a kötelezett teljesítési késedelmét, a szolgáltatás átvételének késedelmét és a számlaadás elmulasztását, a hibás teljesítést, a szerződés meghiúsulását, illetve a teljesítés megtagadását. A Javaslat annyiban eltér a Ptk.-tól, hogy nem beszél jogosulti késedelemről. Ennek az az oka, hogy a jogosulti pozícióban levő fél is csak valamely őt terhelő kötelezettség tekintetében, vagyis nem jogai gyakorlása körében eshet késedelembe. Valójában tehát ebben az esetben is kötelezetti késedelemről van szó. A jogosulti pozícióban elkövethető kötelezettségszegések közül a Javaslat külön kiemeli az átvételi késedelmet, a többi tipikus kötelezettségszegést pedig vagy a kötelezett teljesítési késedelmének vagy közbenső szerződésszegésnek fogja fel. 33.3 A szerződésszegés jogkövetkezményei körében kiemelendő az az új lehetőség, hogy a sérelmet szenvedett fél követelheti a szerződésszegés tényének külön törvény szerinti közhiteles nyilvántartásba történő bejegyzését. A másik fél által elismert vagy jogerős határozatban megállapított szerződésszegés adatai kerülhetnek be a külön törvény szerinti elektronikus adatbázisba lehetővé téve, hogy a szerződésszegő későbbi potenciális üzleti partnerei is értesüljenek a történtekről. 33.4 A Javaslat a szerződésszegés általános szabályai között – a Ptk. utaló normája (318.§) helyett – önálló kártérítési alakzatként szabályozza a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősséget. Ennek az a magyarázata, hogy a kontraktuális kártérítési felelősség a Javaslatban koncepcionális változáson megy át, kifejezésre juttatva, hogy a szerződésszegésért való felelősség a kártérítési felelősség olyan különálló alakzata, amelynek jellegzetes vonásai indokolják az önálló szabályozást, és ezzel összefüggésben az utaló norma átalakítását. A Javaslat értelmében: "Aki a szerződés megszegésével a másik félnek kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a szerződésszegést ellenőrzési körén kívül eső, elháríthatatlan körülmény okozta, amely a szerződéskötés idején nem volt előrelátható."

65 Deliktuális felelősség esetén a károkozó és a károsult között a károkozó magatartást megelőzően egy abszolút szerkezetű jogviszony létezik, és egy tartózkodásra kötelező tiltó norma megsértése hozza létre a relatív szerkezetű, szerződésen kívüli kárkötelmet. Kontraktuális felelősség esetén viszont a károkozást megelőzően is fennáll egy relatív szerkezetű (szerződéses) jogviszony a felek között, amely meghatározza a feleknek egymással szembeni jogait és kötelezettségeit. Itt a károkozó magatartás nem más, mint a szerződés megszegése. Az eltérő kiinduló helyzetből adódik, hogy a károkozó magatartás más természetű a két területen. Deliktuális felelősség esetén a károkozás általános tilalma (a neminem laedere elve) szenved sérelmet, s a lehetséges károkozó magatartások nincsenek törvényi tényállások szerint nevesítve, mert a magatartást (bármely magatartást) éppen az teszi jogellenessé, hogy káreredmény kapcsolódik hozzá. Kontraktuális felelősség esetén viszont a károkozó magatartás egy már érvényesen létrejött, konkrét szerződésben vállalt kötelezettség megszegését jelenti. A szerződéses jogviszony a kárkötelem alanyait, a károkozó és a károsult személyét is behatárolja, a károkozó a kárt nem általában „másnak”, hanem a „másik szerződő félnek” okozza. Lehetséges, hogy ugyanaz a magatartás a szerződéses jogviszonytól függetlenül is kárt okoz (a kivitelezési vagy a gyártási hiba például nemcsak a szerződéses partnernek okozhat kárt), s ez a károkozás a deliktuális felelősség szabályai szerint ítélendő meg. A szerződésszegésért való kártérítési felelősség azonban mindenképp szerződést, másik szerződő felet, a szerződés megszegését és azzal okozati összefüggésben keletkezett kárt feltételez. A jogellenesség a kontraktuális felelősségnek is nélkülözhetetlen eleme. E vonatkozásban bármely magatartás jogellenes, amely nem szerződésszerű, vagyis bármely magatartás, amely szerződésszegést valósít meg. A szerződésszegés általában jogellenes, kivéve, ha az egyébként nem szerződésszerű magatartást a törvény jogszerűnek ismeri el. Kontraktuális felelősség esetén a szerződésszegés önmagában is jogellenes (és különböző, objektív szankciók kapcsolódhatnak hozzá), a kártérítési felelősség szempontjából azonban e vonatkozásban is nélkülözhetetlen elem, hogy a szerződésszegéshez azzal okozati összefüggésben káreredmény kapcsolódjon. Az okozatosságnak kettős relevanciája van: a szerződésszegő magatartás és a kár közötti okozati összefüggés hiányában nem áll be a kártérítési felelősség, az oksági kapcsolat ugyanakkor a kártérítés mértékének is meghatározó szempontja. Mivel a kárkövetkezmények láncolata elvileg végtelen, a bírói gyakorlatban – a teljes kártérítés elvének fenntartása mellett, mégis a kártérítés összegének meghatározott keretek közé szorítása érdekében – megfigyelhető volt olyan törekvés, amely az okozatosság folyamatának valamilyen lezárására irányult. Az okozatosság határainak megvonásával történő felelősségmérséklés elsősorban az ún. adekvát okozatosság elvének alkalmazásával, továbbá az okozatosság egyéb módon (például a károkozó magatartás és a kár közötti okozati összefüggés „laza” volta vagy távolsága, nem „döntő” vagy nem lényeges volta) való korlátozásával, illetve a bizonyítottság hiányára hivatkozással történt. A Javaslat a kár mértékét érintő, az elméletben és a gyakorlatban is támogatott törekvéseket az „előrelátható kár” fogalmának bevezetésével kívánja törvényszintre emelni. A kártérítési felelősség jogalapját illetően a Javaslat is biztosítja – exkulpációs bizonyítás útján – a károkozó kimentési lehetőségét. A Javaslat azonban a szerződésszegésekhez kapcsolódó kártérítési szankciót nem a szerződésszegő fél felróhatóságához köti, azaz a szerződésszegő fél nem mentheti ki magát azzal, hogy a szerződésszegés elkerülése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Kimentésre csak az ad lehetőséget, ha a szerződésszegő fél bizonyítja, hogy a kár olyan, érdekkörén kívüli okra vezethető vissza, amely nem volt elhárítható, és a szerződéskötés időpontjában nem

66 kellett az akadállyal számolnia. A releváns oknak tehát a szerződéskötéskor előreláthatatlannak, a szerződésszegő fél érdekkörén, tevékenységi és ellenőrzési körén kívül esőnek és a szerződésszegéskor elháríthatatlannak kell lennie. E szigorú felelősségi szabály szerint a fél érdek- és kockázati körén kívül eső elháríthatatlan akadály vezethet mentesüléshez, feltéve, ha az nemcsak elháríthatatlan volt, de azt a szerződéskötéskor előre látni sem lehetett. A Javaslat – a Ptk.-tól eltérően – ezáltal a szerződésszegésért való kárfelelősséget szigorúbb alapra helyezi, ami mellett számos érv szól. Kiemelést érdemel mindenekelőtt, hogy a Javaslat modelljéül szolgáló üzleti viszonyokban a felelősség megállapításánál a szubjektív szempontokat kevésbé vesszük figyelembe. A hagyományos felelősségi értékelés individuális emberi hibát, magatartási rendellenességet feltételez. Az üzleti viszonyokra jellemző rendkívül nagyszámú, egymással bonyolult kölcsönhatásban álló tényezők közül azonban igen nehéz reálisan megítélni, sőt egyáltalán kiválasztani a kapcsolódó magatartások, esetleges hibák szerepét és súlyát. Abból célszerű kiindulni, hogy valamely tevékenység folytatása szükségszerű kockázatvállalást jelent, ahol a konfliktus feloldása nem a magatartás utólagos értékelésével, hanem a tevékenységgel együtt járó kockázat elfogadtatása és megosztása útján célszerű. A kereskedelmi (üzleti) forgalom keretében kötött szerződések esetében a szerződésszegés kárkövetkezményeinek telepítése elsősorban kockázatelosztást, és nem valamely egyéni hiba represszióját jelenti. A szerződéskötés a szerződésből származó előnyök elérése érdekében önkéntesen vállalt többletkockázatot feltételez, nevezetesen azt, hogy a szerződő fél az érdekköréhez (a tevékenységi, ellenőrzési köréhez) tartozó körülményekért, igénybevett személyekért stb. is felelősséget vállal. A vagyoni forgalomban a szerződéses, azaz önkéntes kötelezettségvállalás nem szerződésszerű teljesítésének szankcionálása nem lehet a szerződésszegő fél igyekezetének függvénye. A másik fél a kárának megtérítésére tarthat igényt akkor is, ha a szerződésszegő történetesen úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható, egyszerűen azért, mert jogos ügyleti várakozásai a szerződésszegés folytán meghiúsultak. Piaci kereskedelmi viszonyok közt a kontraktuális felelősség alapvetően a kockázat felvállalásából eredően a bekövetkező kár érdekkör szerinti telepítését jelenti. A kártérítés ugyanis arra ad választ, hogy károkozás esetén ki viselje a kár bekövetkeztének kockázatát, a szerződésszegő károkozó vagy a károsult. A károsult reparációhoz fűződő érdeke azt kívánja, hogy a károkozó a magatartása szubjektív minősítésétől függetlenül térítse meg a kárt, ha ugyanis a károkozó a vétlenségére hivatkozva mentesülne, a bekövetkezett kár az ugyancsak vétlen károsult terhén maradna. Emiatt általánosan is – nemcsak üzleti szerződési viszonyok között – érvényesül az a szempont, amely a károkozás kockázatát a károsultkárokozó viszonyában a károkozóra telepíti; a károkozó a nem üzleti szerződési viszonyokban is a tevékenységével összefüggő, érdekkörében felmerülő okból bekövetkező kárt térítse meg, és az ne a károsult terhén maradjon. A joggyakorlati tapasztalatok szerint a konfliktus szituációk a jogalkalmazással szemben is általában azt a követelményt támasztják, hogy azok a kiváltó magatartás megítélésétől függetlenül, a károkozás objektív ténye szerint kerüljenek feloldásra. Jól tükröződik ez különösen a szerződésszegés felróhatósága alóli kimentés bírói gyakorlatában, ahol az elvben szubjektív kártérítés alól ténylegesen csak a külső elháríthatatlan ok bizonyítása esetén lehet mentesülni. A Javaslat nem módosítja tehát alapvetően az élő jogot, hanem a gazdálkodó szervezetek szerződési körében kialakult bírói gyakorlatot emeli a törvény rangjára.

67 A Javaslat a kereskedelmi kapcsolatokban bevált, a nemzetközi adásvételi szerződésre 1988. január 1-je óta a magyar jog részét képező Bécsi Vételi Egyezmény 79. Cikkében foglalt normát tekinti mintának a szerződésszegésért megállapított kártérítési felelősség alóli kimentés szabályozásánál. Ez a megoldás – a norma szintjén mindenképpen – szigorítást jelent a Ptk. 339. §-ához képest. Ez a szigorítás természetesen mégsem jelent egyfajta abszolút helytállási kötelezettséget. Elvileg, megfelelő költségráfordítással szinte minden káreredmény elhárítható, de a Javaslat nem ezt, hanem annyit vár el a kötelezettől, hogy – a tudomány és technika adott állása szerinti ésszerű költségráfordítással – kerülje el azt a szerződésszegéshez és károkozáshoz vezető körülményt, amelyet a szerződéskötéskor előre látott vagy előre kellett, hogy lásson, illetve hárítsa el a káros következményeket. Ez a kimentési szabály – mint szerződésszegési általános szabály – mindenfajta szerződésszegésre vonatkozik, kivéve, ha egyes szerződéstípusok szerződésszegési szabályai – mint különös normák – eltérően rendelkeznek. 33.5 A Javaslat a kártérítés mértéke meghatározásánál főszabályként a szerződésszegési kártérítés körében is a teljes kártérítés elvéből indul ki, és ezt a kiinduló elvet korrigálja az előreláthatósági klauzula. A nemzetközi kereskedelmi jogban kialakult és elfogadott elvek szerint a szerződésszegő fél vétkességétől elszakított kártérítési felelősség a szerződésszegőre telepíti a szerződésszegés kárkövetkezményeinek teljes kockázatát, de csak az általa a szerződéskötéskor belátható mértékig. A két elv – a vétkességtől független helytállás és az előre látható mértékre korlátozott felelősség – képezi a kárfelelősségi rendszer alapvető pilléreit. A Javaslat szabálya a Bécsi Vételi Egyezmény 74. Cikkét veszi mintául, amikor a megtérítendő elmaradt haszon és következménykár mértékét a szerződésszegő fél által a szerződéskötéskor előre látható károkra korlátozza. Megjegyezzük, hogy az előreláthatóság korlátai között érvényesül a teljes kártérítés elve az Európai Alapelvek 9:502-9:503. cikkelyeiben is. Ennek lényege az, hogy a megtérítendő kár összege nem haladhatja meg azt a veszteséget, amelyet a szerződésszegő fél a szerződés megkötésének időpontjában előre látott, vagy amelyet előre kellett látnia azon tények és körülmények alapján, amelyekről mint a szerződésszegés lehetséges következményeiről a szerződéskötéskor tudott vagy tudnia kellett. Kártérítés címén meg kell téríteni a szolgáltatásban bekövetkezett kárt (tapadó kár). A szerződésszegés következményeként a károsult egyéb vagyontárgyában keletkezett károkat (következménykár) és az elmaradt vagyoni előnyt olyan mértékben kell megtéríteni, amilyen mértékben a károsult bizonyítja, hogy a szerződésszegés lehetséges következménye a szerződés megkötésének időpontjában előrelátható volt. Szándékos vagy súlyosan gondatlan szerződésszegés esetében viszont meg kell téríteni a károsultnak azt a kárát is, amelyet a szerződésszegő fél csak a szerződésszegés időpontjában láthatott előre. 33.6 A Javaslat általános szabályként kimondja, hogy az életet, testi épséget, egészséget károsító szerződésszegésért való felelősséget érvényesen kizárni nem lehet. Fogyasztói szerződésben pedig e körön kívül is semmis a szerződésszegésért való felelősség korlátozása vagy kizárás. A fogyasztói szerződéseknél a szerződésszegéssel járó hátrányt az ellenszolgáltatás megfelelő csökkentése vagy egyéb előny kompenzálhatja és így elkerülhető a semmisség.

68 34) A kötelezett a hibás teljesítésért – függetlenül attól, hogy azt kimentette-e – kellékszavatossági kötelezettséggel tartozik. 34.1 A szavatossági jogokat illetően a Javaslat fenntartja a Ptk.-ba a 2002. évi XXXVI. törvénnyel beiktatott szabályokat, amelyek a fogyasztói adásvételről szóló 1999/44/EK irányelv rendszerét tükrözik. Az irányelv, és ennélfogva a Ptk. kétlépcsős rendszere egyértelmű prioritást ad a természetbeni teljesítést biztosító szavatossági jogoknak: a kijavításnak és a kicserélésnek. A Ptk. 306. § (1) bekezdése értelmében a jogosultnak elsősorban kijavításra vagy kicserélésre van joga, az elállás vagy az árleszállítás csak másodsorban illeti meg. Új eleme a Javaslatnak a Ptk.-hoz képest, hogy a jogosult a kijavításhoz, illetve kicseréléshez (természetbeni teljesítéshez) fűződő érdekmúlását bizonyíthatja, s ebben az esetben árleszállítást követelhet vagy elállhat a szerződéstől, illetve felmondhatja azt. Amint a szerződésszegés általános szabályai között a Javaslat kimondja, nem elállás, hanem azonnali hatályú felmondás illeti meg a jogosultat olyan esetben, amikor a szerződéskötés előtti helyzet visszaállítására – a szolgáltatás irreverzibilis jellege következtében – nincs lehetőség. Ugyanezen okból mellőzi a Javaslat a visszatartási jognak a szavatossági szabályok közötti külön említését. 34.2 A szavatossági kifogás bejelentését és közlését a Javaslat tartalmilag a Ptk. 307. § (1)-(3) bekezdéseihez hasonlóan rendezi. A Javaslat eltér a Ptk.-tól a tekintetben, hogy a kifogás közlésének a hiba megjelölésén túl a szavatossági igény megjelölésére is ki kell terjednie. Fogyasztói szerződés esetében a két hónapon belül közölt kifogás a Ptk.-val egyezően mindenképpen megfelelő időben közöltnek tekintendő, azonban az adott eset körülményeinek függvényében ennél hosszabb idő elteltével közölt kifogás is „a körülmények által lehetővé tett legrövidebb időn belül közöltnek” minősülhet. Fogyasztói szerződés esetében azonban a felek olyan kikötése, amely szerint szerint két hónapnál rövidebb idő áll a fogyasztó rendelkezésére a kifogás és a szavatossági igény közlésére, semmis. E tilalom külön kimondása azonban szükségtelen, mivel az következik a fogyasztói szerződésekre nézve általános jelleggel kimondott szabályból: semmis az a szerződési feltétel, amely a fogyasztó jogait megállapító jogszabályi rendelkezésektől a fogyasztó hátrányára eltér (relatív kógencia). A Javaslat külön is kifejezésre juttatja – az eddig is uralkodó felfogásnak megfelelően – , hogy a kifogás közlésének késedelme jogvesztést nem eredményez, hanem csak kártérítési kötelezettséggel jár. 34.3 A hibás teljesítés hatályos szabályait illetően a legtöbb kritika a szavatosság határidőrendszerét érinti, és ezen a Ptk. 2002. évi XXXVI. törvénnyel történt módosítása sem változtatott lényegesen. A joggyakorlati tapasztalatok arra mutatnak, hogy a kiskereskedelmi adásvételi modellre mintázott 6 hónapos általános elévülési határidő a tartós használatra rendelt dolgokra (különösen az építményekre) rövid, a különböző jogvesztő határidők szintén rendkívül szűkre szabottak, egyáltalán a jogosult számára a határidők kezelése bonyolult és áttekinthetetlen. A fogyasztói adásvételről szóló irányelv tárgyi hatálya kizárólag a fogyasztási cikkekre, ingó dolgokra terjed ki, nem tesz különbséget tartós és nem tartós fogyasztási cikkek között, a tartós használatra rendelt dolgokra, ingatlanokra, építményekre pedig egyáltalán nem vonatkozik. Az irányelvnek a Ptk.-ba történt beültetése ezért csak a fogyasztói adásvétel hatálya alá eső körben érintette a szavatosság határidőrendszerét, amely azonban a szolgáltatások, a dolgok széles körében már nem működik megfelelően.

69

A szolgáltatásokkal szembeni minőségi követelmények része a tartósság is, a szolgáltatásnak a rendeltetése szerinti tartós használatra kell alkalmasnak lennie. A tartósság követelményét nem a minőségre vonatkozó törvényi körülírásoknak, hanem a szavatossági határidőknek kell kifejezésre juttatniuk. A Javaslat ezért az eddigi hat hónapos elévülési határidőnél hosszabb, általános három éves elévülési szavatossági határidőt ír elő. Használt dolgok esetén rövidebb elévülési határidő köthető ki, de egy évnél rövidebb határidőben nem állapodhatnak meg a felek. A Javaslat mellőzi a Ptk. 308. § (2) bekezdése szerinti speciális 60 napos állatszavatossági határidő fenntartását. A 60 napi határidőnek nem jogi, az igényérvényesítésre kiható, hanem szakmai tartalma van, és az állatbetegségek lappangási idejét határolja be. Ennek viszont a bizonyítási teher szempontjából van jogi jelentősége, indokolatlan ezért, hogy az egyébként bizonyított hibás teljesítés mellett az állatállomány szolgáltatására irányuló szerződés esetén a szavatossági igényérvényesítési határidő az általánosnál rövidebb legyen. 34.4 A Javaslat az elévülés nyugvása vagy félbeszakadása esetén meghosszabbodó kellékszavatossági határidőt – eltérően a Ptk.-tól – nem kívánja korlátozni általános hároméves jogvesztő határidővel. E helyett azokban az esetekben, amikor jogszabály kötelező alkalmassági időt határoz meg, ennek a határidőnek az elteltéhez fűzi a jogvesztés következményét. Ezzel a megoldással a Javaslat a jogszabályban előírt kötelező alkalmassági időnek a kívánatos jogi tartalmat tulajdonítja. Nyilvánvaló mindenekelőtt, hogy a tartós használatra rendelt termékeknek (tartós használati cikkek, műszaki áruk, gépjárművek stb.) addig mindenképpen meg kell őrizniük a szerződés szerinti minőséget, ameddig a kötelező alkalmassági idő tart. Kötelező alkalmassági idő előírása esetén semmi sem indokolja, hogy a bizonyított hibás teljesítés ellenére a jogosultat külön jogvesztő határidő beépítésével fosszuk meg attól, hogy vagyoni sérelmének orvoslását szavatosság jogcímén keresse. A tapasztalatok szerint főként ez az oka, hogy a jelenlegi joggyakorlat a jogvesztő szavatossági határidőkön túl a kártérítést lényegében a szavatossággal azonos módon és feltételek szerint alkalmazza, ezáltal a szavatossági határidőket kiiktatva a kártérítéssel végezteti el a szavatosság funkcióit. Annak érdekében, hogy a folyamat lezárásáról erre az esetre is legyen rendelkezés, a Javaslat előírja, hogy ha jogszabály nem állapít megkötelező alkalmassági időt a dologra, akkor a kellékszavatossági igény jogvesztő határideje öt év. 34.5 A kellékszavatossági szabályok körében a fogyasztóra vonatkozó rendelkezések nem vonatkoznak a kiterjesztő értelemben vett fogyasztóra, vagyis az alapítványra, egyesületre, mikró vállalkozásra. 35) A Javaslat beépíti a az új Ptk-ba a termékszavatosság jogintézményét. Ennek alapján az üzletszerűen forgalomba hozott ingó dolog (termék) hibája esetén a termék mindenkori fogyasztó tulajdonosa követelheti, hogy a gyártó a termék hibáját javítsa ki, vagy – ha a kijavítás megfelelő határidőn belül, a fogyasztó érdekeinek sérelme nélkül nem lehetséges – a terméket cserélje ki. A gyártó akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a terméket nem hozta forgalomba, illetve azt nem üzletszerű gazdasági tevékenysége körében gyártotta vagy forgalmazta, vagy a termék hibájának oka az általa történt forgalomba hozatal időpontja után keletkezett, vagy a termék forgalomba hozatala

70 időpontjában a hiba a tudomány és technika állása szerint nem volt felismerhető, vagy a termék hibáját jogszabály vagy kötelező hatósági előírás alkalmazása okozta. E rendelkezések alkalmazása során gyártónak minősül a termék előállítója, valamint az a személy is, aki a terméken elhelyezett nevével, védjegyével vagy egyéb megkülönböztető jelzés alkalmazásával önmagát gyártóként tünteti fel. Import termék esetén a gyártóra vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell az importálóra. 35) A Javaslat a jótállás szabályait a hibás teljesítés jogkövetkezményei között tartalmazza. A gyakorlatban ugyanis a jótállás szinte kizárólag a hibás teljesítés orvoslásának egyik eszközévé vált, a szolgáltatás minőségén kívül más tartalmi elem megerősítésére a szerződés más biztosítékai alkalmasabbak. 35.1 A hibás teljesítés jogkövetkezményeinek a jogosultra – különösen a fogyasztóra – előnyös változásai, kiteljesedésük a jogszabályban kötelezően előírt jótállás megszüntetését indokolják. A jótállás hagyományosan azért szigorúbb helytállás, mint a szavatosság, mert a szavatosságnál a vélelem a hibátlan teljesítés mellett szól – a jogosultnak kell bebizonyítania, hogy a szolgáltatás a teljesítéskor hibás volt –, a jótállásnál viszont a vélelem a teljesítés hibája mellett szól, ezért a kötelezettnek kell bebizonyítania, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett. A fogyasztói szerződések esetében azonban a fogyasztói adásvételről szóló irányelv átültetése azt eredményezte, hogy a teljesítéstől számított hat hónapon belül felismerhető hibákra a bizonyítási teher a jótálláshoz hasonló módon alakul. A bizonyítási teher megfordítása legalábbis a fogyasztási cikkek körében a kötelező jótállás „kiváltását” eredményezi. A Javaslat szerint továbbá a fogyasztó a termék hibái miatt közvetlen termékszavatossági igénnyel léphet fel a gyártóval szemben, ugyancsak szigorú, objektív felelősség alapján, számára kedvező bizonyítási teher mellett. A termékszavatosság tehát a kötelező jótállás kiváltására ugyancsak alkalmas. A jogosult szempontjából lényeges előnyös változás továbbá, hogy a kontraktuális felelősség, így a hibás teljesítés miatti kártérítési felelősség objektív alapúvá vált, a kötelezett a felróhatóság hiányának bizonyításával nem mentesülhet. A jogosultra, a fogyasztóra kedvező törvényi változások pozitívumai mellett nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a szigorúbb magánjogi szabályozás és a többletvédelem miatt megnövekedett tranzakciós költségek jó része beépül majd a szolgáltatások, a termékek árába, vagyis a többletköltségek a fogyasztókra hárulnak vissza. A megnövekedett tranzakciós költségeket a kötelező jótállás fenntartásával nem célszerű, de nem is indokolt még tovább növelni, terhelni. Az EUtagállamok döntő többsége csak az önkéntes, szerződésen alapuló jótállást ismeri, elvétve fordul elő az egyes termékekre kötelező jótállás. 35.2 A jótállás végső soron valamely szerződés megszegéséhez kapcsolódik, a jellegéből adódik azonban, hogy meghatározóan a forgalmazott termékhez, és csak másodlagosan a szerződéses kötelezettséghez kötődik. A bírói gyakorlat szerint a jótállás a szerződéstől független, ún. jótállási jogviszonyt hoz létre a hibás termék mindenkori tulajdonosa és a jótállás kötelezettje között. A Javaslat a jótállás szabályozása során a szerződés relatív szerkezetétől való eltávolodást teljessé teszi. A jótállás nem valamely szerződés kötelezettjéhez vagy jogosultjához, hanem meghatározott termékhez kapcsolódik (ún. termékcentrikus jogintézmény), a jótállási jogokat ezért a termék mindenkori tulajdonosa gyakorolhatja a jótállást felvállaló kötelezettel szemben. A jótállás jogosultja – a

71 termékszavatosságtól eltérően – nemcsak fogyasztó lehet, hanem a termék bármely tulajdonosa. A Javaslat – a kellékszavatossági jogok gyakorlásához hasonlóan – a jótállási jogok gyakorlásával kapcsolatban is arra kötelezi a jogosultat, hogy ne késlekedjék igényének a kötelezettel történő közlésével. A késedelmes közlést kártérítés szankcionálja. A jótállási igény késedelmes érvényesítése természetesen nem jár az igény elenyészésével. A jótállási igény a jótállási idő egész tartama alatt fennáll, annak elteltével viszont – a jótállási idő jogvesztő jellege folytán – elenyészik. A jótállási időn belül kifogásolt hiba miatti és a kifogásban megjelölt igény bíróság előtti érvényesítésére viszont az általános elévülési időn belül és az elévülés szabályai szerint van lehetőség. A jótállás alapján érvényesíthető igények sorrendjére, az áttérési jogra, a jótállási jogoknak a jótállási határidő eltelte után kifogás formájában történő érvényesíthetőségére, az igényérvényesítés terjedelmére, a kijavítás és a kicserélés joghatására stb. a kellékszavatossági jog szabályai nyújtanak megfelelő eligazítást. 35.3 A jótállás önként vállalt többletkötelezettséget jelent, vagyis a jótállás tartalmát elsősorban az azt megalapozó szerződés határozza meg. A jótállást keletkeztető jognyilatkozatban foglalt jótállási feltételekkel azonos jogi hatása van a szolgáltatásra vonatkozó reklámnak is. Fogyasztói szerződés esetén a jótállási nyilatkozatnak - a szűkebb értelemben vett fogyasztók - számára korrekt tájékoztatást kell tartalmaznia, az 1999/44/EK irányelv erre vonatkozó rendelkezéseit a 2002. évi XXXVI. törvény már beépítette a törvénybe. A Javaslat e rendelkezéseket változatlanul veszi át. 36) A Javaslat a hatályos szabályozást kiegészítve szabályozza az engedményezést. A Javaslat – a jogirodalom és a bírói gyakorlat bizonytalansága miatt – határozottan állást foglal a jövőbeli követelések és a követelések tömeges engedményezése érvényességének kérdésében. Arra a következtetésre jutottak az előterjesztők, hogy mivel a követelések tömeges engedményezését semmilyen szabály sem tiltja, ezért annak a Javaslatban való megfogalmazása felesleges. A követelések tömeges engedményezése érvényes, ennek mindössze az a feltétele, hogy legkésőbb a követelés létrejöttekor megállapítható legyen, hogy az adott követelés az engedményezett követelések közé tartozik-e. A Ptk. nem tartalmaz rendelkezést az adós és az engedményező szerződéséből eredő követeléseket kizáró kikötések érvényességére és hatályosságára. A pactum de non cedendo kérdésében a külföldi kódexek is megosztottak. A Javaslat erről úgy rendelkezik, hogy semmis a követelés engedményezésének kizárása vagy korlátozása ha az faktoring szerződés keretében történő engedményezés kizárására irányul. Ezen az esetkörön kívül harmadik személlyel szemben hatálytalan a kötelezett és az engedményező olyan megállapodása, amely a követelés engedményezését kizárja. Az engedményezési szerződés a megkötésének időpontjában hatályossá válik, az adóssal szembeni hatások kiváltásához azonban még egy aktusra szükség van: ez az engedményezésről szóló értesítés megküldése. Az adós ugyanis csak ettől az időponttól kezdve képes az új helyzetnek megfelelően teljesíteni. A Javaslat elhagyja a Ptk. 328. § (3) bekezdésének első fordulatát, amely előírta, hogy az engedményezésről a kötelezettet értesíteni kell. A jogirodalom és a bírói gyakorlat nem tekintette az engedményezés érvényességi feltételének az értesítést. A hatályos szabályokkal megegyezően, az értesítés adósvédelmi szerepet tölt be, az engedményezési szerződés megkötésével ugyanis a

72 jogügylet perfektté válik, harmadik személyekkel szemben hatályosul. Az adós azonban az engedményezésről történő értesítésig kötelemszüntető hatállyal teljesíthet az engedményezőnek. A Javaslat új szabályt vezet be, amikor kimondja, hogy az adós értesítése után az adós és az engedményező szerződésének módosítása nem érinti az engedményesnek az adóssal szemben fennálló jogait. A korábbi szabályok nem rendezték az adós és az engedményező szerződésmódosításának érvényességét és hatályosságát. Az engedményezés és az adós arról való értesítése nem járhat azzal a joghatással, hogy az eredeti szerződést a felek a későbbiekben nem módosíthatják. Az engedményes védelme azonban megkívánja, hogy az engedményes jogai ne csorbulhassanak rajta kívül álló okból. Ezért szükséges kimondani, hogy az adósnak az engedményezésről való értesítését követően az eredeti szerződés módosítása az engedményessel szemben nem hatályos. A Javaslatban az engedményezés joghatásai lényegében azonosak a Ptk-beli szabályozással. A korábbi szabályok nem rendezték a teljesítés során felmerülő kérdéseket. Bár ezek a szabályok a szerződési jog általános szabályaiból levezethetőek, szükséges a többszöri engedményezésnek, az utólagos engedményezésnek és a követelések részleteinek engedményezésének normatív szabályozása, mivel az engedményezésről való értesítés lényeges funkciója az adós védelme: a szabályokból az adós számára világosan ki kell derülnie, hogy milyen esetekben kinek köteles és jogosult teljesíteni. A hatályos szabályok nem rendezik egyértelműen az engedményező felelősségének kérdését. A Javaslat értelmében visszterhes engedményezés esetén az engedményező az engedményessel szemben szavatol a követelés létezéséért, a követelés felett való rendelkezési jogának fennállásáért; valamint azért, hogy a kötelezettnek nincs olyan ellenkövetelése, amelyet az engedményezett követelésbe való beszámítás útján érvényesíthet. Visszterhes engedményezés esetén az engedményező rosszhiszeműsége esetén szavatol az engedményessel szemben a kötelezettnek az engedményezési szerződés megkötésének időpontjában fennálló fizetőképességéért. Az engedményező szavatossága akkor nem áll fenn, ha a követelést kifejezetten bizonytalan követelésként ruházta át. A Javaslat úgy rendelkezik, hogy az engedményezésre vonatkozó szabályok törvény eltérő rendelkezésének hiányában megfelelően alkalmazandóak az olyan jogok átruházására is, amelyek a jogosultat egy jogváltozás egyoldalú létrehozására hatalmazzák fel. A Ptk. nem rendezi a jogok átruházásának kérdését, kizárólag a tulajdonjog és a követelések átruházását szabályozza. A jogirodalom ebből – helyesen – arra a következtetésre jutott, hogy jogrendszerünk nem ismeri a jogátruházás intézményét. Jogok átruházására csak abban a körben van lehetőség, ahol ezt törvény külön kimondja. A Javaslat a jogátruházást komplex rendszerben oldja meg, mivel eltérő szabályokra van szükség az alakító jogok és az abszolút jogok esetén. A Javaslat az adásvétel szabályai után rendezi az abszolút jogok átruházását, e helyütt kizárólag az alakító jogok (ún. hatalmasságok, például a vételi jog) átruházásának szabályait tartalmazza. A Javaslat az alakító jogok átruházását az engedményezés analógiájára szabályozza, a jogok átruházására utaló szabállyal az engedményezés szabályait rendeli megfelelően alkalmazni. Ez a szabály többek között leszűkíti az átruházható jogok körét. Főszabályként bármely jog átruházható. Nem ruházhatók át azon jogok, amelyek átruházását törvény tiltja, valamint – a személyhez kötött követelések mintájára – a személyhez kötött jogok.

73

37) A Javaslat értelmében, ha a kötelezett és a jogosult megállapodik egy harmadik személlyel (átvállaló) abban, hogy a kötelezettnek a jogosulttal szemben fennálló tartozását átvállalja, a jogosult a szolgáltatást kizárólag az átvállalótól követelheti. A Javaslat változtat a hatályos jog szabályán a tartozásátvállalás modelljének tekintetében. A Ptk. 332. § (1) bekezdése a tartozásátvállalást – eltérően a Ptk. hatálybalépését megelőző megoldástól – a régi és az új jogosult kétoldalú megállapodásának tekinti. A jogosult jóváhagyása a Ptk. 215. § (1) bekezdése szerint a szerződés létrejöttének, míg a jogirodalom álláspontja szerint hatályosságának feltétele. A Javaslat a tartozásátvállalást a régi és az új kötelezett, valamint a jogosult háromoldalú szerződésének tekinti. A tartozásátvállalás létrejöttének dogmatikai korrekciója nem érinti a tartozásátvállalás gyakorlatát, mivel a jogviszonyban a gazdasági racionalitás alapján mindhárom fél közreműködése szükséges volt. Az átvállalót a Javaslat alapján is mindazon jogok megilletik, amelyek a kötelezettet a jogosulttal szemben a szerződés alapján megillették. A tartozásátvállalással a követelést biztosító mellékötelezettségek megszűnnek. Fennmarad a követelést biztosító mellékkötelezettség, ha a mellékkötelezettség kötelezettje így rendelkezik. A Javaslat – összhangban az Európai Alapelvek 12:101. cikkely (2) bekezdésével és az UNIDROIT Alapelvek 9.2.4. cikkely (2) bekezdésével – lehetővé teszi, hogy a hitelező előzetes jognyilatkozatával lehetővé tegye a tartozásátvállalás létrejöttét. A hitelező előzetes jognyilatkozata jelentősen meggyorsítja és ezáltal olcsóbbá teszi a tartozások átvállalását azáltal, hogy a jogosulttal szembeni mozzanat elmaradhat. Ilyen esetekben ugyanis a tartozásátvállalás létrejön a régi és az új kötelezett megállapodásával. A Javaslat újra szabályoz két, a régi magánjogunkban ismert jogintézményt: a teljesítésátvállalást és a tartozáselvállalást. A teljesítésátvállalás nem valódi tartozásátvállalás, hanem a régi kötelezett és az átvállaló szerződése, amelyben az átvállaló arra vállal kötelezettséget, hogy esedékességkor a kötelezettnek a jogosulttal szemben fennálló tartozását az átvállaló fogja teljesíteni. A megállapodás kizárólag a felek között hatályos, a jogosult és az átvállaló között nem hoz létre jogviszonyt, így a jogosult nem követelheti a tartozás teljesítését az átvállalótól. Az átvállaló nemteljesítése esetén az eredeti kötelezett szerződésszegés címén fordulhat szembe az átvállalóval. A felek célja lehet magának a teljesítésátvállalásnak a létrehozása, de a teljesítésátvállalás jelenthet egy közbenső lépést a tartozáselvállalás vagy akár a tartozásátvállalás felé is. Tartozáselvállalás esetén új adós jelenik meg a kötelemben. A tartozáselvállalás rokon a teljesítésátvállalással abban a tekintetben, hogy nem következik be alanycsere a kötelemben: a régi adós nem szabadul a kötelezettsége alól. A két intézmény között a legfőbb különbség az, hogy tartozáselvállalás esetén az átvállaló és a hitelező közvetlen jogviszonyba kerülnek egymással, a hitelező az átvállalótól jogosult követelni a tartozás teljesítését. A Javaslat külön szabályt alkot továbbá a szerződési pozíció (azaz az egyik felet megillető jogot és a felet terhelő kötelezettségek összessége) átruházására, amelynek szabályait az engedményezés, illetve a tartozásátvállalást követően helyezi el. A szerződésátruházás során a szerződéses jogviszonyból kilépő, a jogviszonyban bent maradó és az abba belépő fél megállapodhatnak a kilépő felet megillető jogok és az őt terhelő kötelezettségek összességének a szerződéses jogviszonyba belépő félre történő átruházásáról. A

74 szerződésátruházás eredményeként a jogviszonyból kilépő fél és az abban bent maradó fél közötti szerződés megszűnik. Az új szerződés a régi szerződéssel azonos tartalommal, annak megszűnésének időpontjában a jogviszonyba belépő fél és a jogviszonyban bent maradó fél között jön létre. Így a szerződéses jogviszonyba belépő felet megilletik mindazon jogok és terhelik mindazon kötelezettségek, amelyek a jogviszonyból kilépő felet a bent maradó féllel szemben a szerződés alapján megillették és terhelték. A jogviszonyba belépő fél nem jogosult beszámítani a jogviszonyból kilépő félnek a bent maradó féllel szemben fennálló egyéb követelését. A szerződéses jogviszonyban bent maradó fél nem jogosult beszámítani a kilépő féllel szemben fennálló egyéb követelését. Javaslat rögzíti, hogy a szerződésátruházással a zálogjog, valamint a kezes hozzájáruló nyilatkozata hiányában a követelést biztosító kezesség megszűnik. A zálogkötelezett hozzájárulása esetén az új zálogjog az eredeti zálogjog ranghelyén jön létre. A szerződésátruházás az elévülést megszakítja. A szerződéses jogviszonyban bent maradó fél a szerződésátruházáshoz a hozzájárulását előzetesen is megadhatja. Ebben az esetben a szerződésátruházás a jogviszonyban bent maradó fél értesítésével válik hatályossá. Az előzetes hozzájáruló nyilatkozat megtételekor a fél fenntarthatja a jogot a hozzájárulás értesítést megelőző visszavonására; ellenkező esetben a hozzájárulás nem vonható vissza. A szerződésátruházásra egyebekben a követelések tekintetében az engedményezés, a tartozások tekintetében pedig a tartozásátvállalás szabályait kell megfelelően alkalmazni. Eltérő rendelkezés hiányában a szerződésátruházás szabályait kell megfelelően alkalmazni akkor, ha valakinek szerződésből származó valamennyi joga és kötelezettsége jogszabály vagy hatóság rendelkezése folytán száll át másra, Az egyes szerződésekre vonatkozó szabályok 38) A Javaslat a Ptk.-nak az egyes szerződéstípusokra vonatkozó különös szabályait csak annyiban érinti, amennyiben a gyakorlatban felmerült igények és problémák változtatást tesznek szükségessé. 38.1 A módosítás irányába mutatott mindenekelőtt az egész reform egyik vezető szempontja, nevezetesen a gazdasági (üzleti, kereskedelmi) forgalom szerződési jogi követelményeinek az eddiginél tökéletesebb kielégítése. Ez a megfontolás játszott szerepet például a vállalkozási, bizományi vagy a letéti szerződésre vonatkozó rendelkezések részbeni megváltoztatásánál, továbbá a hitel- és számlaszerződések legtöbb szabályának újraalkotásánál. Csak látszólag mond ellent ennek a törekvésnek az a tény, hogy a szállítási- és mezőgazdasági termékértékesítési szerződés elvesztette önálló szerződéstípus jellegét, és a még ma is külön rendezést kívánó problémákra vonatkozó csekély számú norma beépült az adásvételi szerződés rendelkezései közé. A Javaslat e tekintetben csak visszatükrözi azt a folyamatot, amely részben már az 1980-as évek szerződéskötési és bírói gyakorlatában végbement, majd 1990 után végérvényessé vált. A Javaslat nem hagyja figyelmen kívül azokat a fontos fejleményeket sem, amelyek a gyakorlatban új, jobbára már meglévő szerződési típuselemeket vegyítő ügyleti formák létrejöttéhez, illetve tömeges alkalmazásához vezettek. Itt mindenekelőtt a faktoring-, lízing- és franchise-megállapodásokra kell utalni. A faktoring és lízing szerződések

75 alkalmazása során kialakult már az a sajátos kemény magja ezeknek a megállapodásoknak, amelyek típusképző mozzanatként kikristályosíthatók. Nem mondható ez el a franchise-megállapodásokról, amelyek olyan – eltérő tartalmú és bonyolultságú – jogviszonyok, amelyekben szabadalmi-, know how- és/vagy névhasználati jog átengedése mellé csatlakoznak ismert szerződéstípusok (mint például adásvétel, szállítás, vállalkozás stb.) elemei. A licencia szerződés szerződéstípus – figyelemmel az MSZH és a GVH észrevételeire – a Javaslatból elhagyásra kerül, mivel az a szerzői jogi, szabadalmi, védjegytörvényekben szabályozott szerződésekhez képest érdemi többletet nem tartalmaz, az ún. know-how licencia szerződés pedig szakmailag legalábbis vitatható. 38.2 A fogyasztóvédelem eszméje immáron az egyes nevesített szerződéstípusok szabályai közé is behatolt. Ezt a fejleményt a Javaslat is figyelembe veszi akkor, amikor – a szerződések általános szabályai közé beiktatott fogyasztóvédelmi rendelkezések mellett – a különös szerződési szabályok között is helyet ad kifejezetten a fogyasztót védő normáknak. Ezek közül mindenekelőtt az utazási szerződés és a fogyasztói kölcsön szabályait kell kiemelni. 38.3 A Javaslat az egyes szerződéstípusokat közös magjuk alapján csoportokba rendezi. Az ugyanabba a csoportba sorolt szerződéstípusok a következő sorrendbe állított önálló Címekben követik egymást: • tulajdonátruházó szerződések (adásvétel, csere, ajándékozás); • vállalkozási típusú szerződések (a vállalkozás és altípusai, fuvarozás); • megbízási típusú szerződések (megbízás, bizomány, szállítmányozás, ügynöki és üzletszerzői szerződés); • használati szerződések (bérlet, haszonbérlet, haszonkölcsön); • letéti típusú szerződések (közös szabályok, gyűjtő letét, rendhagyó letét, szállodai letét); • pénz- és hiteljogviszonyok (hitelszerződés, kölcsön, fogyasztói kölcsön, értékpapírkölcsön, betétszerződés, takarékbetét szerződés, lízingszerződés, faktoring szerződés); • biztosítéki szerződések (kezesség, garancia); • biztosítási szerződések (közös szabályok, kárbiztosítások, összegbiztosítások, betegségbiztosítás); • tartási és életjáradéki szerződések (tartási szerződés, életjáradéki szerződés); • polgári jogi társaság (polgári jogi társaság); • díjkitűzés, kötelezettségvállalás közérdekű célra. 38.4 Az egyes szerződéstípusok szabályainak korszerűsítésénél a Javaslat – csakúgy, mint a szerződések általános normáinak reformjánál – tekintettel van a bírói gyakorlat eredményeire, és figyelembe veszi a modern kodifikációk (köztük az UNIDROIT Alapelvek és az Európai Alapelvek) újításait is. A Javaslat követi a Ptk.-t abban, hogy az egyes nevesített szerződéstípusokat nem tankönyvi definíciókkal, hanem a felek jogainak és kötelezettségeinek megjelölésével határozza meg. A normatív definiálás módszerét a Javaslat következetesen megvalósítja azoknál a szerződéstípusoknál is, amelyeknél a Ptk. a jogosult átvételi kötelezettségét, mintegy természetesnek tekintve azt, kifejezetten nem fogalmazza meg. Ez történik a Ptk. előtt reálszerződésként felfogott szerződéstípusoknál: a letétnél, a kölcsönnél és a haszonkölcsönnél, s ezeken kívül a bérletnél, a fuvarozásnál és az ajándékozásnál. A Javaslatnak ez a megoldása nem azt jelenti, hogy az illető

76 szerződésekben a jogosulttól természetben lehetne kikövetelni a megállapodásban szereplő dolog átvételét, hiszen ennek gazdaságilag semmi értelme nem volna. Az átvételi kötelezettség előírását a dogmatikai tisztaság kívánja meg, mivel adott esetben így lehet megalapozni az átvételt megtagadó jogosult szerződésszegését és annak esetleges kártérítési következményét. 39) A Ptk. az adásvétel esetében éppúgy, mint az ajándékozásnál vagy a bérlet szabályozásakor a szerződés tárgyaként kizárólag a „dolog” átruházásáról, illetőleg használatba adásáról, haszonbérbeadásáról stb. rendelkezik. Indokolt egyértelművé tenni – figyelemmel a tulajdon tárgyára vonatkozó szabályok javasolt módosítására is – hogy ezen szerződések tárgya lehet nem csak a szűken értelmezett dolog, de valamennyi dolog módjára hasznosítható értékpapír, értékpapírnak nem minősülő üzletrész, jogszabályban meghatározott vagyoni értékű jog. 40) Az adásvételi szerződés az egyik legősibb szerződéstípus, amely a pénznek mint általános egyenértékesnek a csereügyletben történt állandó térnyerése eredményeként alakult ki, s vált a tulajdonátruházási szerződések alaptípusává. Alaptípus jellege nemcsak ősi jellegéből adódik, hanem abból is, hogy az áruviszonyok dinamikájának, az áruk mozgásának alapkonstrukcióját valósítja meg. Olyan alapkonstrukciót, amelyből az ügylet egyes sajátos elemeinek – például az ügylet tárgyának vagy az ügyletben résztvevő alanyoknak – a jellemzőit általánosítva további szerződésfajták (mezőgazdasági termékértékesítési szerződés, szállítási szerződés vagy üzletrész-átruházási szerződés) is kialakultak. Mivel az adásvételi szerződés az egyik legegyszerűbb, tömegesen előforduló és évezredes fejlődésen keresztül letisztult szerződésfajta, a szerződések általános szabályainak kialakulásakor egy sor általános szabály éppen az adásvételi szerződésből absztrahálódott, így végső soron az adásvételi szerződés nemcsak más szerződéstípusok modellje volt, hanem az általános szerződési szabályokhoz is alapanyagul szolgált. Ennek köszönhető az, hogy az adásvételi szerződés alaptípusának szabályozása viszonylag kis terjedelemben, néhány normával megoldható volt a Ptk.-ban, s a Javaslat sem kíván ezen a helyzeten változtatni. Az általános szerződési szabályok olyan jól illeszkednek az adásvételi szerződés igényeihez, hogy elkerülhetővé teszik e szerződéstípus részletekbe menő szabályozását, s feleslegessé teszik azt, hogy az általános szabályokhoz képest több vagy eltérő szabályokat kelljen megfogalmazni e szerződéstípusra vonatkozóan. Sőt az adásvételi szerződésre vonatkozó szabályok általánosodása a Javaslatban is tovább folytatódik. A Ptk. ugyanis nem tartalmaz általános szabályokat a jogszavatossági igényekről, hanem az adásvételi szerződésnél kerül sor a szolgáltatás jogi hibáira vonatkozó szabályok kifejtésére, s ennek a speciális szabálynak az alkalmazását rendeli el a törvény más szerződéstípusok esetében is. E helyett a Javaslat a jogszavatosság intézményét a szerződések általános szabályai között szabályozza, s ezzel feleslegessé teszi ugyanennek a kérdéskörnek az adásvételi szerződés szabályai között történő kezelését. 40.1 Az adásvételi szerződés mint a tulajdonátruházásra irányuló szerződés árutulajdonosi viszonyokat feltételez. Polgári jogi tulajdon nélkül adásvételi szerződésre sincs szükség. Nem véletlen, hogy a szocialista tulajdoni rend viszonyai között az adásvételi szerződés szerepe is átértékelődött. Az egységes és oszthatatlan állami tulajdon ideológiája szerint éppen a társadalom számára legfontosabb eszközök felett nem állt fönn olyan tulajdonjog,

77 amelynek tárgyai fölött a tulajdoni szabályok szerint rendelkezni lehetett volna, olyan tulajdonjog, amely átruházható lett volna. Az adásvételi szerződés tehát visszaszorult abba a szférába, ahol még érvényesültek a klasszikus tulajdonjogi szabályok, s a szocialista jogrendszerben az állami tulajdonon belüli vagyonmozgás magánjogi leképezésére új jogintézményeket, új szerződéstípusokat vezettek be. Az 1980-as évek végétől meginduló gazdasági és társadalmi rendszerváltozás, a piacgazdasági intézmények visszaállítása, az árutulajdoni viszonyok minden szektorra kiterjedő általánossá válása nyilvánvalóan az adásvételi szerződésre is kihatással van. Az adásvételi szerződés ismét elfoglalhatja a szerződési rendszerben azt a helyét, ami az árutulajdonra modellezett gazdasági rendszernek megfelelő jogrendszerben megilleti. Az adásvételi szerződés a tulajdon tárgyától, a tulajdoni tárgy méretétől, értékétől és a tulajdonos személyétől függetlenül a tulajdonátruházást lebonyolító szerződési alaptípussá válhat. 40.2 Ennek megfelelően a Javaslat az adásvételi szerződést olyan általános szerződéstípusként kívánja szabályozni, amely az árutulajdon bármely tárgyának átruházására irányuló kötelem létrehozására alkalmas. Elhagyhatóak tehát a Ptk.-nak azok a szabályai, amelyek – az adásvételi szerződés mellett – kifejezetten tulajdonátruházási szerződésként jelentek meg, bár a jelenlegi körülmények között lényegi különbség már nem mutatható ki közöttük. Ebben a körben elsősorban a szállítási szerződésről van szó, amely a Ptk. fokozatos fejlődése során oly mértékben vesztette el specifikus jegyeit, hogy mára fogalmi szinten nem is határolható el az adásvételi szerződéstől, s jószerivel csak a felek megállapodása minősíthet egy szerződést adásvétel helyett szállítási szerződéssé, s vonhatja maga után a szállítási szerződés szabályainak alkalmazását. A Javaslat nem kíván fenntartani olyan szerződéstípusokat, amelyek nem különböztethetők meg egymástól világos, jogi normában rögzíthető és a jogalkalmazásban is egyértelműen érvényesülő jegyekkel. Önmagában az a körülmény, hogy a szállítási szerződésnek fogalmi eleme az, hogy a teljesítésnek a szerződéskötéshez képest egy későbbi időpontban kell bekövetkeznie, nem teszi szükségessé önálló szerződéstípus fenntartását, már csak azért sem, mert az adásvételi szerződés esetén sem tilos a felek olyan megállapodása, amely szerint az adásvételi szerződés teljesítésére egy későbbi időpontban kerül sor, s az ilyen halasztott adásvétel a szállítási szerződéstől nem határolható el. Ha a tömegtermékek tervezhető előállítását vagy beszerzését lehetővé tevő halasztott tulajdonátruházási ügyletek bizonyos pontokon speciális szabályozást igényelnek, ez a speciális szabályozási igény az adásvételi szerződés keretein belül is kielégíthető. A mezőgazdasági termékértékesítési szerződésnek az adásvételi szerződéssel azonos logikai szinten álló szerződéstípusként való megjelenítése sem feltétlenül indokolható mai viszonyaink mellett. A mezőgazdasági termékek árujellege egyre nyilvánvalóbb. Elég ebben a körben ezeknek az áruknak az árutőzsdei forgalomban való részvételére utalnunk. A tőzsdén kívüli forgalomban is egyre gyakoribb, hogy a felek kifejezetten adásvételi szerződéssel ruházzák át mezőgazdasági termékek tulajdonjogát. Az ilyen ügyletek általában nem igényelnek speciális szabályokat, azokra jól alkalmazhatóak az adásvételi szerződés normái. Ettől eltérő helyzettel csak akkor kell szembenéznünk, ha a szerződés nemcsak a termék tulajdonjogának átruházását vonja szabályozási körébe, hanem a mezőgazdasági termék előállításának egyes mozzanatait is. Az e körben indokolt speciális szabályok azonban az adásvételi szerződés szabályai körében elhelyezhetőek – feltéve,

78 hogy a szerződés központi eleme a tulajdon átruházása. Ha a hangsúly a tevékenység végzésére helyeződik, akkor már nem tulajdonátruházási szerződésként kell szabályozni az ügyletet, hanem tevékenység végzésére irányuló szerződésként, s ott kell megvizsgálni, hogy igényel-e speciális szabályozást egy olyan vállalkozási szerződés, amelynek tárgya mezőgazdasági termék létrehozása. A közüzemi szerződést jelenleg szintén tulajdonátruházási szerződésként tartjuk számon, de önálló szerződéstípusként szabályozza a Ptk. az adásvételi szerződés mellett. Ezeknek a szerződéseknek egy részénél azonban eleve nem volt a szerződés tárgya tulajdonátruházás (például szennyvízelvezetési szolgáltatás, távbeszélő-szolgáltatás, távhőszolgáltatás), ahol pedig tulajdonátruházás is történik a szerződés keretében (például a gáz- vagy villamosenergia-szolgáltatás esetén), ott egyre kevésbé ez teszi ki a szolgáltatás lényegét. Sokkal nagyobb hangsúly van a szolgáltatónak a szolgáltatás folyamatos és biztonságos teljesítésére irányuló helytállási, készenléti kötelezettségén, amit a díjstruktúra is tükröz, hiszen sok esetben már jól elkülöníthetően nemcsak a szolgáltatott energiahordozó árát, hanem a folyamatos szolgáltatási készenlét, a hálózatok karbantartásának, felújításának, szolgáltatásra alkalmas állapotban tartásának és fejlesztésének díját is meg kell fizetni a díjban. Mindezekre tekintettel a Javaslat a közüzemi szerződéseket nem tulajdonátruházási szerződésként szabályozza. 40.3 Az adásvételi szerződés szerződési alaptípus-jellegének erősödése ellenére az adásvételi szerződés szabályozása nem válhat teljesen egységessé. Magyarország ugyanis részese az Egyesült Nemzeteknek az áruk nemzetközi adásvételéről szóló, Bécsben, 1980. április 11-én megkötött egyezményének (a továbbiakban: Egyezmény), amelyet az 1987. évi 20. törvényerejű rendelettel hirdetett ki. Az Egyezmény alkalmazási körébe tartozó esetekben nem a Ptk.-t, hanem az Egyezményt kell alkalmazni. Bár a Javaslat több ponton igyekezett hasznosítani az Egyezmény hatékony megoldásait, azt nem lehetett célként kitűzni, hogy a nemzetközi adásvételi szabályoknak teljesen megfelelő szabályozást vezessünk be a nemzetközi elemet nem tartalmazó adásvételi ügyletekre is. Továbbra is fennmarad tehát a kettősség: a Ptk. adásvételi szabályai mellett külön szabályrendszert alkot az Egyezmény. 40.4 A Ptk.-ban is vannak olyan szerződéstípusok, amelyek szükségszerűen dolog tulajdonjogának átruházására irányuló kötelezettséget foglalnak magukban anélkül, hogy ez a szolgáltatás lenne a szerződés központi eleme, kizárólagos vagy akár csak elsődleges célja. A tartási és életjáradéki szerződés például nem mehet teljesedésbe tulajdonátruházás nélkül (s a tulajdonátruházás akár kölcsönös is lehet, hiszen az életjáradék fizetésére kötelezett pénz tulajdonjogának átruházására köteles, az eltartási szolgáltatások keretében pedig ugyancsak rendszeresen sor kerül tulajdonátruházásra), azonban a szerződés fő funkciója nem áru és pénz értékegyensúlyon alapuló cseréje, ezért ezeket a szerződéseket a Javaslat nem kívánja az adásvételi szerződés fogalomkörébe vonni. Ugyancsak nem lehet adásvételként felfogni a kölcsönszerződést sem, ahol ugyan pénz tulajdonjogának átruházására kerül sor, de nem egy ellenszolgáltatás fejében, végleges jelleggel, hanem az összeg visszafizetésének kötelezettségével. Nyilvánvalóan tulajdonátruházási szerződés az ajándékozás is, sőt ennek a szerződéstípusnak centrális eleme a tulajdonátruházás, azonban e szerződés ingyenes jellege élesen megkülönbözteti azt az adásvételi szerződéstől, ezért szabályozásuk összevonása semmiképpen sem lenne indokolt. A Javaslat szabályozási szerkezetéből adódóan azonban az ajándékozás és az adásvétel egy Címben került elhelyezésre. Összességében tehát az adásvételi szerződés mint szerződéstípus felölel minden olyan szerződést, amelynek a lényegét dolog

79 tulajdonjogának pénz ellenében történő átruházása adja, de nem kívánja magába olvasztani valamennyi tulajdonátruházási szerződést. 40.5 A Javaslat több ponton változtat az adásvétel különös nemei szabályozásán. Az elővásárlási jog szabályozása nem zárja ki azt, hogy élők közötti ügylettel át lehessen azt ruházni a szerződésátruházás szabályai szerint. Ez annyit jelent, hogy a tulajdonos hozzájárulásával az eredeti szerződő féltől eltérő más személy válhat az elővásárlási jog jogosultjává. Ez az alanyváltozás a szerződéses viszonyrendszeren kívülállók érdekeit nem sérti, ezért indokolatlan a jog eszközeivel beavatkozni. Ha a tulajdonos úgy érzi, hogy az elővásárlási jog átruházása érdeksérelmet okozna számára, minden eszköze megvan arra, hogy megakadályozza az átruházást, sőt akár az elővásárlási jogot létesítő szerződésben is kizárható az átruházás lehetősége. Más a helyzet az elővásárlási jog öröklésével. Az ipso iure öröklési rendnek megfelelően az örökhagyó hagyatéka a halál pillanatában minden külön jogcselekmény nélkül száll át az örökösre. Ezt az automatizmust az elővásárlási joggal kapcsolatban nem kívánja a Javaslat elismerni:főszabályként kizárja tehát az elővásárlási jog örökölhetőségét, s ezzel az elővásárlási jogot kiveszi a hagyaték köréből. Így megakadályozható az, hogy a tulajdonos hozzájárulása nélkül, rajta kívülálló és általa nem befolyásolható körülmények következtében változzon meg az elővásárlási jog jogosultjának személye. Lehetővé teszi viszont a Javaslat, hogy a felek megállapodjanak az elővásárlási jog örökölhetőségéről, ebben az esetben ugyanis megtörténik előzetesen a tulajdonos hozzájárulása. Főszabályként megszűnteti a Javaslat a vételi és eladási jog, valamint visszavásárlási jog időhöz kötöttségét. Fogyasztói szerződés esetében viszont a fogyasztóval szemben gyakorolható vételi és eladási jogot, valamint visszavásárlási jogot legfeljebb öt évre lehet kikötni, az ezzel ellentétes megállapodás semmis. (E rendelkezés csak a szűk értelemben vett fogyasztóra vonatkozik.) Új jogintézményként került a Javaslatba az első ajánlat joga, amelynek lényege, hogy a tulajdonos kötelezettséget vállal arra, hogy ha a tulajdonát a jövőben el akarja adni, akkor először a jogosult számára tesz vagy tőle kér ajánlatot. A jogosult a törvény által megszabott határidőben nyilatkozhat, ezt követően a tulajdonos szabadul a kötöttségtől. Egyebekben az elővásárlási jog szabályait kell alkalmazni. 41) Az egyes nevesített szerződések körében közös vonásokat mutatnak azok a szerződések, amelyek a más részére tevékenység kifejtésére vonatkoznak, és amelyeknél a tevékenység kifejtésén túl lényeges tartalmi elem, hogy az ellenérték megfizetésének előfeltétele a munkával elérhető eredmény, illetőleg mű előállítása. Az ilyen szerződéseket ezért eredménykötelmeknek tekintjük. Alaptípusuk a vállalkozási szerződés. A Javaslat – eltérően a Ptk. XXXV. fejezetének címétől – nem „A vállalkozás”, hanem „A vállalkozási szerződés” elnevezést használja. A „vállalkozás” terminus technikus ugyanis többféle értelemben használatos, a kifejezés szakmai tartalmát illetően is. A magánjogban a vállalkozás mindenekelőtt azt a szervezeti formát, jogalanyt jelenti, amelyik üzletszerűen folytat önálló gazdasági tevékenységet (egyéni és társas vállalkozások). A kötelmi jog értelmezésében a vállalkozás mást jelent, az egyik szerződéstípust, és ezt a fogalmi átfedések elkerülése érdekében az elnevezésben is indokolt kifejezésre juttatni. (Megjegyzendő, hogy a vállalkozás alaptípusai esetében a

80 Ptk. is következetesen alkalmazza a speciális tevékenység – például építés, tervezés, szerelés, utazás, kutatás – mellett a szerződés kifejezést). A vállalkozási szerződések kiemelt jelentőségűek a professzionális üzleti gazdaságban és a természetes személyek hagyományos szükségletkielégítést biztosító kapcsolataiban egyaránt. A szerződéstípus korszerűsítése azzal jár, hogy a főszabályként megjelenő modell az üzleti kereskedelmi viszonyokra szabott, így különösen a nagy volumenű beruházások (építkezések) jogviszonyainak diszpozitív jogi rendezésére kell alkalmassá tenni a vállalkozási szerződést (építési jellegű vállalkozási altípusok). 41.1 A vállalkozási szerződés szabályozása – a Ptk.-hoz hasonlóan – a Javaslatban is több szinten (alaptípus-altípusok) történik, bizonyos súlypont-áthelyeződés mégis megfigyelhető. Ennek egyrészt az az oka, hogy a gazdasági háttérmozgások a vállalkozási szerződéstípust előtérbe állították: kiemelkedő fontosságúak az egyedi nagy értékű, jórészt ipari, építőipari beruházások, létesítmények megvalósítását bonyolító és láncolatosan egymásba fonódó vállalkozási szerződések. Másrészt a gazdaság más szegmensében általános tendencia a legkülönfélébb, főleg a lakossági ellátást biztosító tömegszolgáltatások előretörése, amelyek ugyancsak a vállalkozási szerződések jogi formájában jelennek meg. Mindezek a jelenségek kodifikációs szempontból a vállalkozási szerződéstípus modellformáló szerepének megerősödésében, és ezért a vállalkozási szabályok némelyikének szerződési általános szabállyá válásában mutatkoznak meg. Ez a tendencia figyelhető meg az eredménycentrikus szemléletű, a vétkességi elvet háttérbe szorító szerződésszegési felelősségi normákban, a közreműködőért való felelősség, a figyelmeztetési kötelezettség vagy a hibás teljesítés különös szabályaiban. A szabályozás szintjeihez tartozó normaanyag terjedelme így bizonyos mértékig módosul, a szabályozás struktúrájának logikája azonban változatlan. A vállalkozási szerződésre (a többi nevesített szerződéstípushoz hasonlóan) speciális norma hiányában alkalmazni kell a szerződések (sőt azok mögött a kötelmek) általános szabályait. A vállalkozási szerződés általános szabályai irányadóak – a szolgáltatás természetétől, a tevékenység sajátosságaitól függetlenül – mindenféle vállalkozási szerződésre. Ezek a szabályok az általános részi rendelkezéseket a szerződéstípus igényei szerint kiegészítik, vagy egyenesen azok helyébe lépnek. A harmadik szinten a vállalkozási szerződéstípuson belül nevesített altípusok szabályai különülnek el, amelyekre a szolgáltatás (a tevékenység, az eredmény) sajátosságai miatt még további különös rendelkezések felállítása indokolt. Az altípusok körét a Javaslat nem kívánja bővíteni, és kerüli a túlzottan részletező szabályozásukat is, továbbá részben más rendszerben helyezi el őket. Az altípusokra is – külön nem szabályozott kérdésekben – alkalmazni kell ugyanakkor a vállalkozási szerződés, illetve a szerződések általános szabályait. 41.2 A vállalkozó helyzetének javítása érdekében módosulnak a Javaslat értelmében a vállalkozástól való megrendelői elállás, felmondás szabályai. A hatályos törvényszöveg szerint a megrendelő a szerződéstől „bármikor” elállhat. A bírói gyakorlat szerint azonban ennek időbeli korlátja van: A Javaslat erre is figyelemmel úgy fogalmaz, hogy a megrendelő a szerződést egyoldalú nyilatkozatával csak a teljesítésig szüntetheti meg, a teljesítés folytán megszűnt szerződéstől elállni vagy azt felmondani már nem lehet. A Javaslat differenciál aszerint is, hogy a megrendelő jognyilatkozata megtételekor a vállalkozó a munkát megkezdte vagy sem. Az elállás ugyanis a szerződést a megkötésének időpontjára visszaható hatállyal bontja fel és ezért az eredeti állapotot kell helyreállítani. Ha azonban a vállalkozó a munkát már megkezdte, a szolgáltatása rendszerint irreverzibilis, az eredeti állapot nem állítható helyre. Ezért – a szerződés

81 megszüntetésére vonatkozó általános szabályokkal összhangban – a Javaslat azt tartalmazza, hogy a munkák megkezdése előtt – amikor még az eredeti állapot helyreállítható – a megrendelő a szerződéstől elállhat, azt követően pedig – amikor a vállalkozó irreverzibilis szolgáltatása miatt eredeti állapot helyreállítására nem kerülhet sor – azt azonnali hatállyal a jövőre szólóan mondhatja fel. Kivételt képez az az eset, amikor a felel közötti szerződés – a vállalkozó érdekében – ad a szerződéstől való elállásra lehetőséget a megrendelő részére. 41.3 A Javaslat törvényes zálogjogot biztosít a vállalkozónak birtokába kerülő és a megrendelő tulajdonában álló vagyontárgyakon, valamint a művön. A felek eltérő megállapodása semmis. 41.4 A Javaslat a kivitelezési szerződés szabályai között a többletmunka és a pótmunka gyakorlatban kialakult fogalmának rögzítése mellett úgy rendelkezik, hogy a kivitelező – a felek eltérő megállapodása hiányában nem tagadhatja meg e munkák elvégzését. Ha a felek átalánydíjban állapodtak meg, azon felül a többlet és pótmunkák ellenértéke is elszámolható. Nem tagadható meg az átvétel a szolgáltatás olyan kisebb hibái, hiányai miatt, amelyek más hibákkal, hiányokkal való együttes előfordulásuk vagy a kijavításukkal, pótlásukkal járó munkák folytán sem akadályozzák meg a rendeltetésszerű használatot. Az ettől eltérő megállapodás – a Javaslat értelmében főszabályként – semmis. Nem alkalmazható azonban ez a főszabály a fogyasztó, mint megrendelő részére történő teljesítés esetén, ha a szerződésben a felek kifejezetten a teljeskörű hiba– és hiánymentes átadásban állapodtak meg. 41.5 A Javaslat előírja, hogy ha a közszolgáltatási szerződés, vagy az utazási szerződés tartalmát a szolgáltató általános szerződési feltételek alkalmazásával határozta meg, a szerződési feltételek felhasználását megelőzően köteles kikérni – külön törvényben előírt feltételek szerint - a fogyasztóvédelemért felelős hatóság indokolt véleményét. 42) A megbízási szerződés szabályai nem szorulnak átfogó felülvizsgálatra. A megbízási szerződéshez kapcsolódó igen kiterjedt bírói gyakorlat nem vetett fel olyan szempontot, amely a szabályozás alapvető újragondolását indokolná. A Javaslat ennek megfelelően nem tartja szükségesnek a megbízás dogmatikai alapjainak átfogó megreformálását, hanem elsősorban a hatályos szabályozás pontosítását célozza. 42. 1 Egy tekintetben azonban indokolt a Ptk. szabályai mögött lévő megközelítésen változtatni. A Ptk. szemléletében túlságos hangsúlyt kap az a körülmény, hogy a megbízási szerződés elsősorban bizalmi jogviszony. A megbízás bizalmi jellegét a jogirodalom is előszeretettel emeli ki. Ezt a jellegzetességet ráadásul szembe szokták állítani a többi nevesített szerződéstípussal, mintha azokban nem volna jelentős szerepe – éspedig mind a partnerválasztásnál, mind a szerződés lebonyolításánál – a bizalmi szempontoknak. Valamennyi szerződéses jogviszony a bizalmon alapul. Adásvétel esetén is például a vevő azért köt szerződést az eladóval, mert korábbi szerződéses kapcsolataik, az eladó üzleti jó híre vagy az eladó sikeres marketingtevékenysége alapján bízik abban, hogy az eladó a dolog tulajdonjogát a vevő által elvárt, szerződésszerű módon fogja átruházni. Ugyanez a bizalom szükséges a szerződés létrejöttéhez minden olyan esetben,

82 ahol a felek jogosultak és képesek szabadon megválasztani szerződő partnerüket. Ami a normatív szabályozást illeti, valójában a Ptk. megbízási szabályai is mindössze két vonatkozásban fűznek következményt a megbízási jogviszony bizalmi jellegéhez: a megbízási szerződés megszűnésének és a megbízási kötelezettség másra bízásának szabályaiban. A Koncepció úgy foglal állást, hogy az üzleti forgalomban és a magánszemélyek kapcsolataiban egyaránt fontos szerepet játszó szerződéstípusoknál a professzionális üzleti élet követelményszintjét szükséges figyelembe venni. A Javaslat ezzel a célkitűzéssel összhangban a megbízási szerződés esetében is fokozottabban kívánja érvényesíteni az üzleti élet követelményeit, és kevésbé kívánja hangsúlyozni a bizalmi jelleget. A konkrét szabályokban ez mindenekelőtt úgy jelenik meg, hogy a Javaslat – a gyakorlati követelményekkel összhangban – a mainál valamivel tágabban akarja lehetővé tenni közreműködő igénybevételét. A Javaslat is fenntartja ugyanakkor a bizalmi elv honorálását a megbízás megszűnésének szabályaiban. 42. 2 A Javaslat változtat a Ptk. felépítésén. Az Ötödik Könyv III. Részének III. Címe tartalmazza a megbízási jellegű szerződéseket. Az I. Fejezet valamennyi megbízás közös szabályait tartalmazza. Az ezt követő fejezetek a megbízási szerződés egyes, mára jól elkülönült altípusait szabályozzák. A Javaslat a nevesített megbízási altípusokat szervesen beilleszti a III. Cím alá. A Javaslat szabályozza a bizományt, a szállítmányozást, továbbá az ügynöki és az üzletszerzői szerződést. Az áttekinthető rendszertani elhelyezés előnye, hogy az egyes altípusok esetében a szabályozás csak a feltétlenül indokolt esetekben tér el a megbízás általános szabályaitól. Ezen megfontolások ellenére sem szabályozza a Javaslat sem az ügyvédi, sem az orvosi megbízást. A jogirodalomban kialakult uralkodó álláspont szerint az orvos-beteg jogviszony megbízási jogviszony, arra az egészségügyi jogszabályok eltérő rendelkezésének hiányában a Ptk. megbízási szabályai alkalmazandóak. Az orvosi megbízásra külön jogszabályokban található szabályok azonban a Ptk.-tól jelentősen eltérnek a szabályozás absztrakciós szintjében, ezért annak kodifikálása számos problémát vetne fel (lásd például a betegjogként szabályozott tájékoztatási kötelezettség részletes szabályait). Az orvosi jogviszonyra tehát a Javaslat megbízási szabályai csak akkor és annyiban lesznek alkalmazandóak, ha és amennyiben egyes kérdéseket az egészségügyi jogszabályok nem rendeznek. Az ügyvédi megbízást a Javaslat részben eltérő indokok miatt nem szabályozza. A Javaslatnak nem célja valamennyi létező megbízási szerződés beemelése a kódexbe. Az ügyvédi törvény számos, az ügyvédi működésre vonatkozó státusszabályt, illetve közjogi rendelkezést tartalmaz, amelyeknek a Javaslatban való szabályozása szükségtelen. Nem lenne szerencsés ugyanakkor az ügyvédi megbízási szerződés egyes absztraktabban megfogalmazott elemeit kiemelni az ügyvédi törvényből, hiszen ez egy rendkívül tagolt, nehezen követhető szabályozást eredményezne. Mindez természetesen nem jelenti, hogy ne lenne szükség az ügyvédi törvény ügyvédi megbízásra vonatkozó szabályait felülvizsgálni, és a Javaslat rendelkezéseivel összhangba hozni. A Javaslat nem szabályozza továbbá a kutatási szerződést, sem a vállalkozási szerződés, sem a megbízási szerződés szabályai között. A Ptk.-nak a kutatási szerződésre vonatkozó szabályait az 1977-es novella határozta meg. Ezen rendelkezéseket az 1993. évi XCII. törvény szabályozta újra. A miniszteri indokolása szerint a törvény megállapította „a kutatási szerződések „háttérszabályait”. Mivel a kutatási szerződés a megbízás sajátosságait éppúgy mutathatja, mint a vállalkozás eredménykötelmi jegyeit, a törvényjavaslat – 414/A. §-sal egészítve ki a Ptk.-t – kimondja, hogy a kutatási szerződésre a külön nem szabályozott kérdésekben a vállalkozási szerződés általános

83 szabályait, illetőleg a megbízási szerződésre vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.” A Javaslat álláspontja szerint a kutatási szerződés nem rendelkezik olyan sajátosságokkal, amelyek az önálló szabályozást szükségessé tennék. Ha a kutató arra vállalt kötelezettséget, hogy gondosan eljárva törekszik valamely eredmény elérésére, de az eredmény elmaradásáért nem felel, akkor a felek között megbízási szerződés jön létre. Ha olyan kutatásban állapodnak meg a felek, amelynek az eredménye garantálható, azaz annak elérése a kutatón múlik, akkor vállalkozási szerződés jön létre. A vállalkozási és a megbízási szerződések szabályai azonban megfelelően rendezik a további kérdéseket (így különösen a közreműködő igénybevételének kérdését). 42. 3 A megbízás és a megbízás nélküli ügyvitel szabályai – a Koncepcióban foglaltaknak megfelelően – elválnak. Mivel megbízás nélküli ügyvitel esetén fogalmilag nem beszélhetünk szerződésről, ezért hibás annak szabályait a nevesített szerződések között elhelyezni. A Javaslat ezért a megbízás nélküli ügyvitel szabályait az egyéb kötelemfakasztó tények közé, a jogalap nélküli gazdagodás szabályai mellé helyezi el. 42. 4 A Javaslat megőrzi a Ptk. szerkezetét a tekintetben, hogy a megbízást és a képviselet ügyleti formáját, a meghatalmazást külön szabályozza. Az európai gyakorlat eltérő, az ABGB például együtt szabályozza a megbízást (Auftrag) és a meghatalmazást (Bevollmächtigung), abban azonban egyetértés van a különböző jogrendszerek között, hogy – legalábbis elméleti szinten – szükséges elválasztani a két fogalmat. A meghatalmazás nem szerződés, hanem egyoldalú jognyilatkozat, amely nem a meghatalmazó és a meghatalmazott belső jogviszonyát szabályozza, hanem harmadik személyek irányában kívánja egyértelművé tenni az ügyleti képviselő jogkörét. Mivel a meghatalmazás nem szerződés, ezért abból nem is fakad eljárási kötelezettség, az pusztán lehetőséget teremt a meghatalmazott számára az eljáráshoz. A megbízás ezzel szemben szerződés, amely a megbízó és a megbízott közötti belső jogviszonyt szabályozza, és amelyből a megbízott számára eljárási kötelezettség fakad. Tény, hogy a gyakorlatban a két jogintézmény rendkívül gyakran fordul elő együtt, ebből azonban nem következik, hogy egy helyen lenne szükséges szabályozni őket. A két jogintézmény közötti szoros kapcsolatot jelzi a meghatalmazás új szabálya, amely kimondja, hogy ha a megbízási szerződésben foglaltak teljesítéséhez jognyilatkozat tétele is szükséges, akkor a megbízás – a felek eltérő megállapodása hiányában – magában foglalja a meghatalmazást is. 42. 5 A Javaslat nem kíván továbbá szakítani a megbízási és a vállalkozási szerződés elhatárolásának szempontjaival. Az uralkodó álláspont szerint a két szerződés elhatárolása a tevékenység természete alapján lehetséges: vállalkozás esetén a vállalkozó meghatározott eredmény előállítására köteles, míg megbízás esetén a megbízott kötelezettsége a rábízott ügy gondos ellátására terjed ki. Másként megfogalmazva: a vállalkozó szolgáltatása a mű vagy valamely más, nem tárgyiasult konkrét eredmény, a megbízotté a gondos tevékenység, amelytől ugyan a felek szintén valamely eredményt várnak, de tisztában vannak azzal, hogy az eredmény – a feleken kívül álló, esetleg éppen a megbízó oldalán felmerülő okból – a megbízott gondos eljárása esetén is elmaradhat. Mind a Ptk., mind a Javaslat vélelmezi ugyan a megbízási szerződés visszterhességét, és a gyakorlatban (különösen az üzleti életben) a megbízott tevékenységéért a felek díjat kötnek ki, a megbízási szerződés fogalmának mégsem szükségszerű eleme a megbízási díj. A megbízás fogalmára ezért a megbízási díjból nem lehet következtetéseket levonni. Mivel tehát a megbízó oldalán nincs olyan kötelezettség, amely a megbízás meghatározásának minden esetben alapjául szolgálhatna, a megbízási szerződést csak a

84 megbízott kötelezettségeit figyelembe véve lehet meghatározni. Ez a kötelezettség pedig nem más, mint az a tevékenység, amelyet a megbízó a szerződésben és az utasításaiban meghatároz. A tevékenységtől a felek eredményt is várnak ugyan, de az eredmény nem fogalmi eleme a megbízási szerződésnek és – ezért – tipikus esetben a kikötött díjnak sem. Sikerdíjat is éppen azért kötnek ki a felek, mert a szerződéssel elérni kívánt eredmény elérése – a feleken kívül álló okból – bizonytalan. A sikerdíj tehát nem teszi és nem is teheti eredménykötelemmé a jogviszonyt, az pusztán motiválni hivatott a megbízottat, aki azonban ilyenkor sem válik kötelessé az eredményt elérni. A megbízott nem követ el szerződésszegést, ha az eljárása eredménytelen, ennek jogkövetkezménye „csak” az lesz, hogy nem válik jogosulttá a sikerdíjra. Ha a sikerdíj vállalkozási szerződéssé tenné a megállapodást, az azzal a következménnyel is járna, hogy a „vállalkozó” felelős lenne az eredmény elmaradásáért. Ez azonban pont a sikerdíj értelmével, céljával volna ellentétes. Mindezeken túl a megbízási díjat és sikerdíjat egyaránt tartalmazó megállapodások vegyes szerződéssé nyilvánítása nehezen kezelhető helyzetekhez vezetne, hiszen a két szerződéstípus számos részletszabálya eltér. Eltérő szabályok vonatkoznak például a megrendelő és a megbízó utasítási és ellenőrzési jogára, eltérőek a felmondás szabályai stb. Ha a díj tekintetében olyan vegyes szerződés jön létre, amelyre „a vállalkozás és a megbízás szabályait egyaránt megfelelően alkalmazni kell” (BDT 2005. 159.), akkor a felek egyértelmű rendelkezése hiányában megválaszolhatatlan, hogy milyen szabályok lesznek alkalmazandóak a szerződésre. Megbízás esetén a megbízott a rábízott ügy gondos ellátását vállalja, a Ptk. felelősségi szabályai ezért – természetesen – nem az eredmény bekövetkeztének hiányáért, hanem a nem kellően gondos eljárásért teszik felelőssé a megbízottat. Egy nyelvoktatásra, gyógyításra, peres képviselet ellátására kötött szerződésben a szolgáltatást nyújtó fél fogalmilag nem képes garantálni a sikert. Ha a tanuló nem szorgalmas, ha a betegség nem gyógyítható, ha a bírói gyakorlat egy kérdésben kiszámíthatatlan, a megbízott csak azt vállalhatja, hogy minden tőle telhetőt meg fog tenni az eredmény elérése érdekében. A felek azonban a szerződés megkötésekor tisztában vannak azzal, hogy az eredmény el nem érése esetén a megbízott csak abban az esetben vonható felelősségre, ha nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható (azaz a tanár nem készült fel az órákra, az orvos félrekezelte a beteget, vagy az ügyvéd felróható módon hibásan minősítette az esetet). Mindebből az is következik, hogy a Javaslat nem fogadja el az álláspontot sem, amely szerint a megbízási szerződés sajátos természete abban rejlik, hogy a megbízott által kifejtendő tevékenységet csak részben határozza meg a szerződés, azt egyebekben a megbízó egyoldalúan határozza meg a szerződés megkötése után adott utasításaival, illetve azt magának a megbízottnak kell meghatároznia a megbízó által megjelölt érdekek alapján. Mindezen indokok alapján a Javaslat nem kíván változtatni a megbízási és a vállalkozási szerződés közötti különbség fenntartásán, és a megbízási szerződés részletszabályainak kialakítása során azt tekinti továbbra is vezérfonálnak, hogy a megbízási szerződés nem eredmény-, hanem gondossági kötelem. 43) A bérleti szerződés a társadalmi szempontból legérzékenyebb szerződéstípusok közé tartozik, amelynek szabályozása nagymértékben alkalmas szociális szempontok

85 érvényesítésére és közvetítésére a magánjogi jogviszonyokban. A bérlet, mint szerződéstípus a használati kötelmek alaptípusa, amely a haszonbérlettel együtt társadalmi és gazdasági viszonyok nagyon széles körét képes felölelni és érinteni, a nagyon rövid, időleges használati igényeket kielégítő szerződésektől a nagyon hosszú távú ügyletekig, a személyes szükséglet kielégítéstől a gazdasági működés alapjainak megteremtéséig. A szabályozás csak akkor képes az igények ilyen széles körének megfelelni, ha megfelelően absztrakt, és ha a felek szerződési szabadságának elég széles teret nyújt, korlátozásokat csak azokban az esetekben beépítve, ha ezt valamelyik fél alapvető érdekének védelme és jól meghatározott társadalmi cél indokolja. A modern gazdasági és társadalmi viszonyok a bérleti szerződések szabályozását és a használati kötelmek kapcsán kialakuló újabb bírói gyakorlatot is komoly kihívások elé állítják, amelyekkel a hatályos szabályozás felülvizsgálata során is szembe kell nézni. 43. 1 A Javaslat a bérleti és haszonbérleti szerződések szabályozási szerkezetén alapvető változtatásokat nem tartalmaz. A lízingszerződés, mint az egyik leginkább körülírható tartalmú atipikus (vegyes) szerződés, amelyet a bírói gyakorlat a használati elem dominanciája miatt a bérleti szerződéshez közelinek tekint, a Javaslatban végül nem a bérleti szerződés egyik altípusaként került szabályozásra. 43. 2 A Javaslat nem tartalmaz különös szabályozást a lakásbérletre és a helyiségbérletre, valamint az önkormányzati és állami lakások bérbeadására. A helyiségbérlet a polgári jogi jogviszonyok szabályozása szempontjából nem hordoz olyan sajátosságokat, amelyek a külön szabályozást szükségessé tenné, és jellemzően a feleknek sincsen különleges védelmet igénylő érdeke; ebben a körben a szerződési szabadság általános korlátai elegendőek a felek érdekei kiegyensúlyozott védelmét biztosítani. Az önkormányzati és állami lakások bérlete pedig nem magánjogi szempontból hordoz sajátosságokat, ezért ezek sajátos szabályainak megállapítása nem a Javaslatban, hanem külön törvényben indokolt. Annak érdekében, hogy ez a külön törvény együtt szabályozhassa az állami, az önkormányzati és az egyéb lakások bérbeadását, a Javaslat nem ad sajátos szabályokat a nem állami, nem önkormányzati -lakásbérletre. 43.3 Az ingatlanok időben osztott használati joga világszerte ismert, elsősorban a szabadidő eltöltését szolgáló megoldás, amellyel a jogot szerző hosszú távra kapja meg a lehetőséget és jogot arra, hogy meghatározott ingatlant (ingatlanokat) vagy annak (azoknak) egy részét az év meghatározott időszakában használja. A szerződés jellemzője a tartós jogviszonnyal járó kötöttség, az ingatlanok szerződéskötés előtti megismerésének korlátozott lehetősége, a szerződést kötő személy információhiányos helyzete és egyes – sokszor jelentős összegű – költségek illetőleg díjak megelőlegezése. Emellett e szerződéseket jellemzően fogyasztók kötik, és fogyasztói szerződésként való szabályozásuk Magyarországnak az Európai Unió tagjaként jogharmonizációs kötelezettsége. Az ingatlanok időben osztott használatára vonatkozó szerződések szabályozása e jogharmonizációs kötelezettségre tekintettel kötött tartalmú és jellegű; olyan specifikus megoldást követel, amelynek természete nem egyeztethető össze a Javaslattal szemben támasztott elvárásokkal, ezért ezt külön törvényben kell megvalósítani. 44) A Javaslat egyértelművé teszi, hogy letét tárgya csak ingó dolog lehet. Ingatlan őrzése – mivel az elveszés veszélyének nincs kitéve – csak az értékcsökkentő behatások elleni felügyeletben állhat, amely a megbízási szerződés szabályai alá esik. A letéteményes

86 kötelezettsége a dolog megőrzése és annak – felhívásra vagy a szerződésben meghatározott időtartam lejártával való – visszaszolgáltatása. A Javaslat – levonva a letét konszenzuális szerződéssé alakításának következményeit – a letevő kötelezettségét is megfogalmazza: a letevő köteles a szerződésben meghatározott ingó dolgot a letéteményesnek időleges megőrzésre átadni. Ezt a kötelezettséget ugyanakkor némileg súlytalanná teszi az a körülmény, hogy a letevő a letett dolgot bármikor visszakövetelheti. Azonban ebben az esetben a letéteményes kártérítést követelhet. Ennek jelentősége lehet például olyan esetekben, amikor az üzletszerűen raktározással foglalkozó letéteményes előzetesen leköti a raktározási kapacitás meghatározott részét. A letét a római jogban reálszerződés volt, azaz a dolog átadásával jött létre a szerződés. (Ma is reálszerződésnek tekinti a letétet például az osztrák, az olasz vagy a francia jog.) A Javaslat fenntartja a Ptk. változtatását, amely a letétet konszenzuális szerződésnek tekinti. A letéti szerződés tehát nem a dolog átadásával, hanem a felek megállapodásával jön létre. A letevő visszakövetelési joga, illetve a letéteményes visszaszolgáltatási kötelezettsége természetesen feltételes addig, ameddig a dolog átadására nem kerül sor. A Javaslat tehát a Ptk.-val egyezően már a visszakövetelési jog feltételes létrejöttével létrejöttnek tekinti a letéti szerződést. A szerződésnek azonban a törvény erejénél fogva eleme a clausula rebus sic stantibus: a letéteményes megtagadhatja a dolog átvételét, ha olyan körülmények következtek be, amelynél fogva a letéteményes a letett dolog visszavételét követelhetné. A letét reálszerződésként való értelmezéséről annak konszenzuálszerződésként való értelmezésére való áttérést az is indokolja, hogy míg a római jogban a letét kizárólag a letevő érdekében létrejött, ingyenes szerződés volt, addig az napjainkban főszabály szerint visszterhes és a letevő érdekéhez a letéteményes érdeke járul. 45) A Ptk. XLIV. fejezete szabályozza az ún. bank- és hitelviszonyokat. A Javaslat célja, hogy a hatályos jog bevált szabályainak érintetlenül hagyásával „Pénz- és hitelviszonyok” új cím alatt modern keretrendelkezéseket adjon a gazdaság ezen kiemelkedő jelentőségű központi területére. 45.1 Ebben a fejezetben is az ügylet tárgya (tehát a jellegadó szolgáltatás) a rendező elem és nem a szerződésben résztvevő alanyok. Mindezekkel nem áll ellentétben, hogy például fogyasztói kölcsön esetében a speciális szabályozás indoka éppen az adós személyében rejlik, ráadásul e tekintetben uniós jogharmonizációs kötelezettséggel is számolni kell. Nyilvánvaló továbbá, hogy félrevezető volna betétszerződés esetében, ha a Javaslat nem utalna arra, hogy az egyik fél kizárólag csak hitelintézet (bank) lehet. 45.2 A hitelviszony alapvető magánjogi jogviszony. Tágabb megközelítésben felöleli mindazokat az ügyleteket, amelyeknél két tényezőnek van kiemelt jelentősége: az időnek és a bizalomnak. A hiteljogviszony olyan alapjogviszony, amely nem csak azokat a klasszikus hitelügyleteket foglalja magában, amelyeknél a hitelező (legtöbbször üzletszerűen hitelezéssel foglalkozó gazdálkodó szervezet, bank) pénzkölcsönt folyósít az adósnak, hanem azokat is, amelyeknél a bank bizalmi tőkét (azaz nem pénzösszeget) bocsát ügyfele rendelkezésére, fizetési kötelezettséget vállalva harmadik személy javára jutalék ellenében. A hitelfogalom széleskörű voltát jellemzi, hogy hitel egy személy vagy vállalkozás fizetőkészségének és fizetőképességének kifejezése is. Hitelviszonynak tekinthető minden halasztott fizetés is, így végső soron az áruhitel, a részletvétel, az előleg, sőt az ún. derivatív ügyletek alapja is a hitelviszony a bank és ügyfele között. Ilyen megközelítésben a betétügylet is felfogható hitelviszonyként, minthogy az ügyfél hitelez a

87 banknak azzal, hogy betétet helyez el nála. Természetesen a hitelviszonyoknak ez az utóbbi köre nem automatikusan vonható be a hiteljogviszonyok közé, és már csak a hitelezés fordított irányából következő speciális aspektusok miatt is indokolt a külön kezelése. A Javaslat érzékeltetni kívánja a hitelviszonynak ezt a tágabb értelmezési lehetőségét, mégpedig azzal, hogy a hitelszerződést az e címbe tartozó szerződéstípusok élére állítja. 45.3 Az adásvétel, a részletvétel és a bérlet elemeit vegyíti tipikusan a lízingszerződés. A Javaslat szerinti elhelyezését az indokolja, hogy finanszírozási konstrukcióként alkalmazzák. A gyakorlatban kialakult – pénzügyi és operatív lízing – megoldások közös, leginkább használt elemei alapján határozza meg e szerződéstípus jellemzőit és szabályait a Javaslat. Így lízingszerződés köthető mindarra, ami a tulajdonjog tárgya (a tágabb értelemben vett dolog) lehet. E lízingszerződés alapján a lízingbeadó köteles a szerződésben meghatározott dolog tulajdonjogát a lízingbevevő megbízása alapján, a lízingbevevő választása szerinti feltételek mellett, abból a célból megszerezni vagy abból a célból előállítani, hogy azt a szerződésben meghatározott időtartamra (futamidő), eszköz alapú finanszírozás keretében a lízingbevevő használatába adja. A lízingbevevő a dolog átvételére és díj fizetésére köteles. A lízingbevevő vagy az általa kijelölt harmadik személy a futamidő leteltekor – a felek eltérő rendelkezése hiányában – jogosult a szerződésben meghatározott feltételek szerint a dolog tulajdonjogának megszerzésére. A rendeltetésszerű használat lízingbeadónak fel nem róható akadálya vagy korlátja – a felek eltérő megállapodása hiányában – nem érinti a lízingbevevő szerződés szerinti díjfizetési kötelezettségét. A Javaslat alapján a lízingszerződés megszűnésekor a lízingbevevő – amennyiben a lízingszerződés alapján ő vagy az általa kijelölt harmadik személy a dolog tulajdonjogát a lízingbeadótól nem szerzi meg, vagy a felek a lízingszerződést nem hosszabbítják meg – köteles a dolgot a lízingbeadónak visszaszolgáltatni. Ha a lízingszerződés a futamidő lejárta előtt megszűnik, a felek kötelesek egymással elszámolni. Az elszámolás során a lízingbeadó érvényesítheti a szerződés megszűnéséig esedékessé vált követeléseit, kártérítési igényként a hátralévő időre még fennmaradó díjakat, ugyanakkor a lízingszerződésben szabályozott módon be kell számítania a dolog későbbi hasznosításából, vagy értékesítéséből befolyt összeget, illetve az esetlegesen a dologra vonatkozó és a lízingbeadóhoz befolyt kifizetések összegét is. 45.4 A Javaslat másik –Ptk-hoz képest – új finanszírozási formája a faktoring. Az 1988. évi UNIDROIT Egyezmény nyomán a Javaslat értelmében a faktoring szerződés alapján a pénzügyi intézmény (faktor) díjazás ellenében arra vállal kötelezettséget, hogy a harmadik személlyel (kötelezett) szemben fennálló, illetve a jövőben keletkező követelést rá átruházó vállalkozás (eredeti jogosult) számára – a szerződésben rögzített keret erejéig – a Javaslatban meghatározottak közül (előlegezés, kifizetés,nyilvántartás, számlavezetés,biztosítéknyújtás,követelés érvényesítés) legalább két szolgáltatást nyújt pénzügyi szolgáltatásként. A variációk sokasága, sokarcúsága adja a faktoring rugalmasságát. Eltérő rendelkezés hiányában az eredeti jogosult a faktorral szemben - a szerződésben meghatározott módon – felel az engedményezett követelés teljesítéséért. A Javaslat szabályain túl a faktoring szerződésre egyebekben – a hozzá legközelebb álló jogintézmény – az ellenérték fejében történő engedményezés szabályait kell alkalmazni azzal, hogy ha a faktoring szerződés az eredeti jogosultat megillető – a követelés teljesítését biztosító, járulékos mellékkötelezettségekből eredő jogokon kívüli további – jogoknak a faktorra történő átszállásáról rendelkezik, e rendelkezés a kötelezettel szemben csak annyiban hatályos, amennyiben őt e jogok átszállásáról is írásban értesítették.

88

A faktoring és az engedményezés elhatárolásához néhány adalék: • a faktor PSZÁF engedély alapján tevékenykedhet, míg engedményes bárki lehet; • a faktoring költsége szokásosan díj, kamat és egyéb kapcsolódó díj, az engedményezés lehet ingyenes;. • az engedményező készfizető kezesként felel, a faktor szerződés jogosultja nem feltétlenül. 45.5 A Javaslat természetesen nem fedi le a pénzvilág által alkalmazott ügyletek összességét. Ez nem is lehet cél egy olyan területen, amelyen folyamatosan bővül a felek által alkalmazott jogi konstrukciók köre. A Javaslat törekvése ugyanakkor egyértelműen arra irányul, hogy olyan szerződéstípusokat és olyan szabályokat állapítson meg, amelyek alapulvételével a felek közötti, egyre bonyolultabbá váló szerződéses kapcsolatok megfelelően kialakíthatók. Mivel a cím szabályai – egy kivételtől, a fogyasztói kölcsöntől eltekintve – diszpozitívak, az új szabályozás nem lehet a pénzügyi innováció gátja. Egyúttal a Javaslat határozottabb iránymutatást ad a jogalkalmazók számára, ugyanis – bár alapvetően a Ptk.-ban is szabályozott szerződéstípusokat szabályozza, de kiküszöböli a hatályos szabályozás meglévő bizonytalanságait és ellentmondásait, valamint precízebben definiálja az egyes szerződéstípusokat. Érdemes megjegyezni, hogy az itt szabályozott szerződések önállóan nagyon ritkán fordulnak elő, a gyakorlatban jellemzően egymásra épülnek, egymáshoz kapcsolódnak (elég itt például arra utalni, hogy nehezen képzelhető el betétszerződés bankszámla-szerződés nélkül). A Ptk.-ban és a Javaslatban nem nevesített több ügylettípus széles körben ismert a tőkepiacokon. Ezek között fontos gazdasági szerepet töltenek be az ún. derivatív (származékos vagy származtatott) ügyletek. Ezek olyan ügyletek (illetve – standardizált kontraktusok tömeges kereskedelme esetén – termékek), amelyeknél legalább az egyik fél szolgáltatása (hogy jár-e egyáltalán szolgáltatás, és ha igen, annak mennyisége) vagy annak értéke a felek által meghatározott valamely alapul fekvő érték jövőbeli alakulásától függ (abból származtatott). Ezen a gazdasági jellemzőn túl azonban nincs olyan közös vonás, amely indokolná önálló szerződéstípusként történő nevesítésüket. A derivatívák feltérképezhetetlenül sokféle ügylettípusban jelennek meg. Tipikusan itt szokás említeni a határidős, opciós, kamatláb-, deviza- és tőkecsere (swap) ügyleteket, de ide tartoznak ezek számtalan változatai (swaption, cap, floor, collar, stb.), valamint más, ún. strukturált ügyletek. Derivatívák megjelenhetnek értékpapírokba csomagolva (pl. index-követő kötvények) vagy a biztosítási szerződéshez gazdaságilag hasonló funkciójú konstrukciókban is (pl. ahol az egyik fél szolgáltatását valamely időjárási esemény, katasztrófa bekövetkezte, energiahordozó árfolyamának emelkedése esetére ígéri). 46) A biztosítéki szerződések körében a Javaslat a kezességi szerződést és a garancia szerződést tárgyalja, a zálogjog szabályai a dologi jogi könyvben találhatóak.. 46.1 A A kezesség – funkcióját tekintve – egy kötelem teljesítésének személyi biztosítéka, – formáját tekintve – kötelmi szerződés a jogosult és a kezes között. A Ptk. a kezességet a kötelmi jog általános szabályai között, mint a szerződést biztosító mellékkötelezettségek egyikét tárgyalja. A Javaslat változtat ezen és a kezességet a kötelmi jog különös részében, az egyes szerződések között helyezi el. Ez a megoldás általánosnak mondható a külföldi kódexekben. Kezességet bármilyen tartalmú kötelezettségért lehet vállalni, így jövőbeli vagy feltételes kötelezettségért is. Indokolt ennek külön kimondása.

89

Kezességet nemcsak egy meghatározott kötelezettségért lehet vállalni, hanem meghatározott kötelezett meghatározott jogosulttal szemben fennálló valamennyi kötelezettségének biztosítására, illetve a kötelezett és a jogosult között fennálló, meghatározott jogviszony alapján fennálló összes kötelezettség biztosítására is. A Javaslat más megfogalmazással ugyan, de fenntartja a Ptk. azon szabályát, amely szerint „a kezes kötelezettsége nem válhat terhesebbé, mint amilyen elvállalásakor volt” (Ptk. 273. § (2) bekezdés). Ugyanezt fejezi ki az, hogy jogügylettel a kötelezett a kezes kötelezettségét a kezesség elvállalása után nem terjesztheti ki. Ez nem azt jelenti, hogy a kezesség elvállalásának időpontjához képest összegszerűen nem nőhet a kezes kötelezettségének a terjedelme, hiszen kezesség például egy meghatározott jogviszony alapján keletkezhető összes követelés biztosítására, sőt a jogosultat a kötelezettel szemben megillető összes követelés biztosítására is vállalható. A Javaslat nem tartja fenn a Ptk. azon szabályát, miszerint a kezesség főszabály szerint, illetve ellentétes kikötés hiányában egyszerű (sortartásos) kezesség, a kezest tehát megilleti a sortartás kifogása. A Javaslat úgy rendelkezik, hogy „(1) A kezest – jogszabály vagy a felek eltérő megállapodása hiányában – nem illeti meg a sortartás kifogása, a kezes készfizető kezesként áll helyt. (2) Ha a kezest megilleti a sortartás kifogása, mindaddig megtagadhatja a teljesítést, amíg a jogosult nem igazolja, hogy a követelés behajtása végett végrehajtást vezetett a kötelezett vagyonára és a végrehajtás során a követelés nem nyert kielégítést. (3) A sortartás kifogása szabályának alkalmazása a kötelezett és a kezes együttes perlését nem gátolja.” A kártalanító kezesség a sortartásos kezességhez képest még jobban megerősíti a kezes helyzetét, ugyanis ebben az esetben a jogosult csak akkor fordulhat a kezes ellen, ha igazolja, hogy sikertelenül vezetett végrehajtást a követelés behajtása végett a kötelezett vagyonára. A kezes tehát nem pusztán kifogásként érvényesítheti a sortartás kedvezményét, hanem a főadós elleni sikertelen végrehajtás előfeltétele annak, hogy a jogosult a kezestől a követelés kielégítését követelje. A sortartás kedvezménye (beneficium ordinis) főszabály szerint kifogás formájában érvényesíthető, de kártalanító kezességet is lehet vállalni, amikor a kezes kötelezettségének beállta a főadós elleni sikertelen végrehajtás feltételéhez kötött. A kártalanító kezesség kizárja a kötelezett és a kezes együttes perlését, utóbbi csak akkor perelhető, ha az előbbi ellen a jogosult már sikertelen végrehajtást vezetett. Továbbá kártalanító kezesség esetén a jogosultnak a kötelezett elleni végrehajtást akkor is le kell folytatnia, ha nyilvánvaló, hogy az eredménytelen lesz, illetve felszámolási eljárás esetén ennek befejezését is be kell várnia. Mint bármely más kötelezettségért, úgy a kezes kötelezettségéért is lehet kezességet vállalni, ez az alkezesség. Az általános szabályok az alkezesre minden tekintetben alkalmazhatóak, ezért az alkezesség részletes külön szabályozása nem indokolt. Elegendő annak rögzítése, hogy ha a kezes kötelezettségéért kezességet vállalt személy (alkezes) kielégíti a jogosult követelését, a követelés erejéig mindazon jogokat is érvényesítheti, amelyeket a kezes érvényesíthetett volna, ha a jogosult követelését kielégíti. Ha a jogosult lemond a követelést biztosító valamely jogról, a kezes szabadul annyiban, amennyiben a követelés átszállása következtében a követelést biztosító jog alapján kielégítést kaphatott volna. A kezes szabadul, ha a követelés a jogosult hibájából a kötelezettel szemben behajthatatlanná vált.

90

A Javaslat értelmében szabályozni azt az esetet is, amikor a követelést egyszerre biztosítja egy vagy több zálogjog és egy vagy több kezesség. A Javaslat a PEL-PSC 1:107. cikkelyének (2) bekezdésében foglaltakhoz hasonlóan erre az esetre is kiterjeszti az egyetemleges felelősséget. A Javaslatban a fogyasztói kezesség szabályai egyoldalúan kógensek, azaz az azoktól a fogyasztó hátrányára eltérő szerződési feltétel semmis. Ennek külön kimondásától a kezesség körében a Javaslat eltekint, mivel a Kötelmi Jogi Könyv szerződésekre vonatkozó általános szabályai kimondják, hogy semmis az a szerződési feltétel, amely a fogyasztó jogait megállapító jogszabályi rendelkezésektől a fogyasztó hátrányára eltér. Fogyasztó által vállalt kezesség esetében a jogosult köteles a fogyasztót a kezességi szerződés létrejöttét megelőzően tájékoztatni a kezes jogairól és kötelezettségeiről, és a kötelezett helyzetéből fakadó, a hitelező előtt ismert különleges kockázatokról. Ha a jogosult nem tesz eleget ezeknek a kötelezettségeinek, a kezes határidő nélkül jogosult ajánlatát visszavonni vagy a szerződéstől elállni. Ha a fogyasztó a kötelezettnek a jogosulttal szemben fennálló valamennyi kötelezettségéért, vagy meghatározott jogviszony alapján fennálló valamennyi kötelezettségéért vállalt kezességet, a kezesség csak annyiban érvényes, amennyiben a kezességi szerződésben meghatározták azt a legmagasabb összeget, amelynek erejéig a kezes felel a jogosult tartozásáért. Ha a kötelezett késedelembe esik, a jogosult köteles a kezest haladéktalanul értesíteni, ennek elmulasztása esetén a kezes nem felel a késedelemből eredő kárért és késedelmi kamatért. A fogyasztói kezességi szerződésre irányadó ezen szabályok a szűkebb értelemben vett fogyasztóra alkalmazhatók. 46.2 A Javaslat értelmében a garancia-szerződéssel a garantőr kötelezettséget vállal a jogosulttal szemben arra, hogy a jogosult fizetési felszólításának (lehívás) kézhezvétele, illetve a garanciavállaló nyilatkozatban meghatározott egyéb feltételek teljesülése esetén a jogosultnak fizetést fog teljesíteni. Garanciát csak írásban lehet érvényesen vállalni. A garantőr kötelezettsége független attól a kötelezettségtől, amelyért garanciát vállalt, nem érvényesítheti azokat a kifogásokat, amelyeket a kötelezett érvényesíthet a jogosulttal szemben. A Javaslat úgy rendelkezik, hogy a jogosult a lehívás jogát nem ruházhatja át, de kijelölheti azt a személyt, akinek a garantőr a fizetést teljesíteni köteles. A fogyasztói garanciavállalást tiltja a Javaslat, úgy rendelkezik, hogy ha a garantőr olyan természetes személy, aki önálló foglalkozása és üzleti tevékenysége körén kívül jár el, a garancia-szerződés kezességi szerződésként érvényes. 47) Biztosítási szerződések A Ptk. hatályba lépése óta eltelt több mint négy évtizedben számos, a szerződési gyakorlat szempontjából fontos változás történt a magyar biztosítási piac szerkezetében. A múlt század hetvenes éveitől kezdve a lakosságon túl a biztosítás a gazdálkodó szervezetek és – a kilencvenes évektől – az állami költségvetési szervezetek gazdálkodásában is egyre jelentősebb szerepre tett szert. 1986. július 1. napjával megszűnt a biztosítás állami monopóliuma, a rendszerváltást követően – túlnyomórészt a multinacionális biztosítási vállalkozások letelepedésének köszönhetően – gyors ütemben épült fel a korszerű

91 biztosítási piac, emellett új lendületet kaptak a kölcsönös szolidaritásra épülő biztosító egyesületek és megjelentek az ehhez hasonló konstrukciójú, de szabályozásukat tekintve önálló intézményi formát alkotó kölcsönös biztosító pénztárak. Az egymással versenyző biztosítási vállalkozások és a piac összekapcsolására Magyarországon is létrejöttek és ma már el nem hanyagolható tényezővé váltak a független biztosításközvetítők. A rendszerváltáshoz kapcsolódó szociális folyamatokban az üzleti biztosítás egyre fontosabb szerepet tölt be, a lakossági megtakarítások katalizálása mellett az – idős korra vonatkozó, vagy a betegségi – öngondoskodásban is. Az Európai Unióhoz való csatlakozás kapcsán ugyanakkor a jogharmonizáció szükségessége nemcsak a közjogban, hanem – alapvetően fogyasztóvédelmi éllel – a magánjogban is új szabályozáshoz vezetett (elegendő lehet itt az általános szerződési feltételek alkalmazásával történő szerződéskötés, vagy legújabban a távollévők között létrejött pénzügyi szolgáltatások nyújtására irányuló fogyasztói szerződések kérdéskörére utalni). A jelzett változások a biztosítási szerződést több ponton is komoly mértékben érintették, ám a jogalkotó ezek magánjogi következményeit, nyilvánvalóan ideiglenes megoldásként, a Ptk. biztosítási szerződési fejezetén kívül – a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény (Bit.) közjogi szabályai közé ékelve, vagy külön jogszabályok keretei között – vonta le. Ennek oka lehet az is, hogy a Ptk. biztosítási szerződésről szóló, a szerződési gyakorlatban sok tekintetben rögzült szabályai egy korábbi, az egyedi szerződéssel szemben a biztosítási szabályzat (az általános szerződési feltételek) elsődlegességére épülő modellen alapulnak, amelybe az ellentétes elvi alapra felépülő, fogyasztóvédelmi célú szabályok nehezen, vagy egyáltalán nem illeszthetőek be. A Javaslat célja egy olyan, a szerződési gyakorlat alakítását hosszabb távon megoldani képes, rugalmas szabályozás megalkotása, mely a hatályos jog és az arra épülő joggyakorlat bevált, korszerű viszonyok között is hatóképes elemeit megőrizve, a felek pozíciói között egyensúlyt teremtve építi be az európai jogfejlődés Magyarország esetében is iránymutató megoldásait. Ennek megfelelően – a hatályos jog alapvetően lakossági üzletre irányuló megközelítésével szakítva – a gazdálkodó szervezetek biztosításai körében alkalmazott megoldásokat törekszik a középpontba állítani. Ennek következménye az is, hogy a Javaslat a szabályoktól való, kölcsönös megállapodással történő eltérés lehetőségét is rugalmasabb és strukturáltabb konstrukcióban képzeli el, mint a hatályos jog általános – és emiatt merev – egyoldalú kógenciája. A Javaslat abból indul ki, hogy az európai fogyasztóvédelmi jogalkotás új, a biztosítást is érintő, de a fogyasztói szerződések ennél szélesebb körére vonatkozó szabályait a kötelmi jog általános részében kodifikálja, így azokra a biztosítási szerződés különös szabályai sorában csak utalni szükséges. Ugyanígy, a Javaslat a Bit. rendelkezései közé illesztett, magánjogi vonatkozású rendelkezéseket is csak annyiban veszi fel a biztosítási szerződés szabályai közé, amennyiben azok általános jellegűek, valóban szerződési jogi természetűek és szerződési jogi szankciót igényelnek, ám nem teszi önmagában feleslegessé, vagy tárgytalanná pl. egyes tájékoztatási kötelezettségek további megjelenítését a Bit.-ben. 48) A Javaslat – külföldi példák alapján – kísérletet tesz a tartási szerződések és az életjáradéki szerződések szabályainak különválasztására, az életjáradéki szerződés – önálló funkciójának szélesítésével – piaci szemléletű átalakítására, e körben – egyebek között – arra, hogy különösen az életjáradéki szerződés szabályait alkalmasabbá tegye a harmadik személy javára szóló ilyen tartalmú kötelezettségvállalások kezelésére.

92

48.1 A régi jogunkban még ellátási szerződésként ismert tartási szerződés jogintézménye alapjaiban nem igényel újraszabályozást. A Javaslat elsősorban a hatályos rendelkezések pontosítását tűzi ki célul, a kisebb szerkezeti és szövegezési változtatásokon túlmenően fenntartva a jogintézmény ismert differentia specificáit, így a tartós és célkötelmi jelleget, a szolgáltatás személyhez kötöttségét, a bizalmi viszony jelentőségét és a szerencseelem szerepét. A szerződés a felek szándéka szerint huzamos időre szól, főszabály szerint a jogosult haláláig áll fenn. A tartási szerződések rendeltetése az eltartott létfenntartásának célkötelemszerű biztosítása, ebből következik a szolgáltatások személyhez kötöttsége. A jogosult a szolgáltatásokat csak személyesen veheti igénybe és főszabályként csak a kötelezettől köteles azt elfogadni (a bírói gyakorlat ugyanis csak szűk körben fogadja el a teljesítési segéd igénybevételével szolgáltatott tartást). A személyhez kötöttséget erősíti a szerződés további speciális ismérve: a felek közötti bizalmi viszony fokozott érvényesülése. Az életjáradéki szerződéssel ellentétben a személyhez kötöttség elvének feloldása a tartási szerződésnél továbbra sem indokolt. Tekintve, hogy a jogosult halálának időpontja a szerződéskötéskor még nem ismert, a szerződés időtartama bizonytalan. Ez hordozza a kötelem szerencse jellegét, mivel visszterhes tartási szerződéseknél a teljesítendő szolgáltatás mértéke és annak az ellenszolgáltatáshoz való viszonya, aránya a szerződéskötés időpontjában kiszámíthatatlan. 48.2 A Javaslat – az Mtj. szóhasználatát átvéve – pontosítja a tartási szerződés fogalmát, illetve – a jelenleg hatályos rendelkezésekhez hasonlóan – szabályozza a szerződés általános sajátosságait. A kialakult bírói gyakorlatra építve új elemként rendezi azt a gyakorlatban felmerült problémát, hogy több jogosult által közösen kötött tartási szerződés esetén hogyan alakul az eltartó kötelezettsége, ha az egyik jogosult meghal. Az új szabályozás a jogosult javára a jelenleginél erőteljesebb garanciát biztosít arra vonatkozóan, hogy a kötelezettre átruházott vagyontárgy a tartási szolgáltatások fedezetéül szolgálhasson, alternatívaként azonban azt is lehetővé téve, hogy a kötelezett a megszerzett ingatlantól különböző biztosítékot adjon a tartási jog teljesítésének szerződéses megerősítése céljából. A Javaslat a hatályos szabályokhoz képest kisebb pontosítással, illetve kiegészítéssel tartja fenn a szerződés módosítására és megszüntetésére vonatkozó rendelkezéseket, de nem változtat az ingyenes tartási szerződés szabályain sem. 48.3 Lényegesebb tartalmi kiegészítésre az életjáradéki szerződés rendelkezései körében kerül sor, bár a kötelem alapvető elemei itt sem változnak radikálisan. Az életjáradéki szerződés a tartási szerződéstől – a hatályos rendelkezések tükrében – lényegében csak a szolgáltatás tárgyában különbözik. A Javaslat tulajdonképpen az Mtj. fogalomhasználatát veszi át, amikor a szolgáltatás tárgyát tágabban határozza meg azáltal, hogy a kötelezett szolgáltatásaként a pénz fizetése mellett a „terménymennyiség” helyett „más helyettesíthető dolog” életjáradékként való szolgáltatását teszi lehetővé. Minthogy életjáradéki szerződés esetében a szolgáltatás – jellegére tekintettel – nemcsak személyesen teljesíthető, a bizalmi viszony nem érvényesül szigorúan, aminek következtében a személyhez kötöttség elve is sokkal rugalmasabban kezelhető. A Javaslat a szerződés célkötelmi jellegét meghagyva – régi jogunkhoz hasonlóan, illetve a svájci mintát alapul véve – lehetővé teszi visszterhes szerződéseknél a szerződés időtartamának a kötelezett vagy más személy halálához való igazítását is. 48.4 Figyelemmel arra, hogy az utóbbi években egyre elterjedtebb, hogy különböző pénzintézetek, biztosítók ingatlanért cserébe vállalnak életjáradék fizetési kötelezettséget a

93 szerződő fél vagy a szerződésben megjelölt kedvezményezett javára, a Javaslat – a gyakorlati igénynek eleget téve – új elemként rendezni kívánja az egyre inkább népszerűbbé váló biztosítási típusú életjáradéki szerződések jogi sorsát. Így a Javaslat gondoskodik arról, hogy a biztosítási jelleget magán hordozó életjáradéki szerződés legalább ugyanolyan garanciális feltételeknek tegyen eleget, mint a biztosítási szerződés (fokozott tájékoztatási kötelezettség, fogyasztóvédelmi szabályok). Az életjáradéki és a biztosítási szerződés közötti ezen összefüggést (joghasonlóságot) régi jogunk is felismerte. A Magyar Általános Polgári Törvénykönyv Tervezet első szövege hasonló megfontolások alapján mondta ki, hogy ha az életjáradéki szerződés biztosítási ügylet, akkor az a Kt. hatálya alá tartozik, vagyis ilyen esetben a biztosítási szerződésekre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. 49) A Ptk. reformja során sokáig nyitva maradt az a kérdés, hogy a társasági jog egészének szabályozására sor kerüljön-e a Javaslatban. Az egységes törvényben történő szabályozás vélhetően több hátránnyal, mint előnnyel járna, ezért a társasági jog külön jogszabályban történő rendezése látszott célszerűnek. Ez a döntés meghatározza a kötelmi jog különös részében elhelyezkedő polgári jogi társasági szerződés szerepét. A jogrendszer egysége és áttekinthetősége érdekében ugyanis meg kell teremteni a kapcsolatot a személyi jog, szerződési jog és a társasági jog között. A kötelmi jog különös részében elhelyezett polgári jogi társasági szerződés autonóm jogintézményként került kidolgozásra. A személyi jogtól elkülönül azzal, hogy nem hoz létre önálló jogalanyt, hanem csupán a szerződő felek közötti szerződéses kötelékeket. A társasági jogtól ugyanezen ismérvvel válik el, vagyis, hogy nem jelent önálló társasági formát, és a polgári jogi társaság keretében üzletszerű gazdasági tevékenység nem folytatható. A polgári jogi társasági szerződés harmadik személyek felé elkülönülő szervezetként nem jelenik meg, konszenzuális, két vagy többalanyú szerződés, fő jellemvonása, hogy a felek érdekei a társasági közös cél irányába fordulnak. A közös cél mellett a hozzájárulás, illetve a közös kockázat, vagyis a nyereségben és veszteségben való részesedés fogalmi elemei a társasági szerződésnek. Értékpapír kötelmek 50) A Javaslat a Ptk.-hoz hasonlóan az egyes szerződések szabályai között helyezi el a díjkitűzésre és a közérdekű kötelezettségvállalásra vonatkozó rendelkezéseket, noha nyilvánvalóan nem szerződésekről, hanem egyoldalú jogügyletekről van szó. Tekintettel arra, hogy a Javaslat sem tartalmaz részletes ügyleti szabályokat, e két nevesített jogügylet elhelyezésére más szerkezeti megoldás aligha képzelhető el. 51) A Javaslat logikája szerint az értékpapírjogi szabályoknak egy külön könyvben lehetne a helyük, a szóban forgó szabályanyag súlya azonban nem indokol ilyen megoldást. Egyfajta „kényszermegoldásként” a hatályos szabályozás módszerét követve az általános szabályok a kötelmi jogi könyvben kerülnek elhelyezésre annak tudatosítása mellett, hogy a szabályozott jogviszonyok nem csak kötelmi jogi, hanem dologi jogi, illetve tagsági jellegű jogokat is magukban foglalnak.

94

51.1 A Javaslat az értékpapírra irányadó szabályokat továbbra is a Kötelmi Jogi szabályok körében helyezi el. Az előterjesztő álláspontja szerint a Polgári Törvénykönyvben az értékpapírra vonatkozó azon közös szabályok rögzítése indokolt csupán, amelyek ennek a kiterjedt, komplex joganyagnak mintegy a közös alapját, jogi értelemben vett kiindulópontját jelentik. A részletes szabályok különböző ún. szaktörvényekben, így mindenekelőtt a tőkepiacról szóló törvényben kerülhetnek elhelyezésre. 51.2 A Javaslat által megfogalmazott fontos előrelépés az, amely révén a jövőben az értékpapírrá minősítés szabályozása rugalmasabbá válik. Eszerint az értékpapír jogi minősítésének előfeltétele, hogy maga a kibocsátó (kiállító) a jogszabályban rögzített kellékekkel rendelkező „papírt” értékpapírrá minősítse, és ezt az arra hatáskörrel rendelkező állami hatóság helybenhagyja. Ezzel összhangban a Javaslat csupán példálódzó jelleggel utal a leginkább jellemző értékpapír kategóriákra, úgy mint a pénzkövetelést, a tagsági jogviszonyt, valamint a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokra. A Javaslat – azáltal, hogy külön kiemeli az egyes értékpapír részjogosítványok értékpapírosításának a lehetőségét – elő kívánja mozdítani a különböző, önállóan forgalomképes értékpapír jogosítványok térnyerését a hazai tőkepiacon. 51.3 A Javaslat összhangban a tőkepiaci szabályozással rögzíti, hogy az értékpapírok meghatározó előállítási módja a jövőben a dematerializált értékpapír lesz. Az ily módon kibocsátott értékpapírt utóbb nyomdai úton előállított értékpapírrá átalakítani sem lehet. (Ez a rendelkezés már jelenleg is megfogalmazásra került a tőkepiaci törvény 6. § (5) bekezdésében.) A Javaslat a Ptk. hatályos rendelkezéseivel egyezően, továbbra is névre szóló és bemutatóra szóló értékpapírról rendelkezik. A tőkepiaci törvény és a gazdasági társaságokról szóló törvény rendelkezéseivel összhangban azonban utal arra, hogy törvény a bemutatóra szóló értékpapír kibocsátásának (kiállításának) a lehetőségét kizárhatja. 51.4 Az előterjesztő álláspontja szerint nem indokolt, hogy a döntően anyagi jogi szabályok megállapítására hivatott Polgári Törvénykönyv tartalmazza az értékpapírok előállításának rendjére, megsemmisítésének módjára vonatkozó részletes előírásokat. A jogbiztonságot szolgálja azonban, hogy a Javaslat az értékpapírok megsemmisítésének jogforrási szintjéül a törvényben való szabályozást írja elő. A szerződésen kívüli károkozás 52) A Ptk. kártérítési felelősségi joganyaga, a hézagait sok tekintetben kitöltő jogfejlesztő jogalkalmazás, és annak elsősorban Eörsi Gyula nevével fémjelzett jogirodalmi megtámogatása – sőt alakulásának befolyásolása –, a szocializmus viszonyai között évtizedeken át alkalmasnak bizonyult a szerződésen kívüli kártérítési jogviszonyok rendezésére. Noha a fejlettebb nyugat-európai és tengerentúli jogi kultúránkban – és a hazai haladó civilisztikai gondolkodásban is – megjelentek apokaliptikus jóslatok a polgári jogi felelősség „végjátékáról”, hanyatlásáról, haláláról, továbbá arról, hogy az individuális felelősség egyre inkább a magánszemélyek közötti károkozások rezervátumaiba szorul vissza, a bíróságokat próbára tevő felelősségjogi, kártérítési, kárelosztási problémákat hazánkban csak a 80-as évek második felétől kezdődően hozták

95 felszínre a világban lejátszódó változások. Ezek a változások a rendszerváltástól kezdődően egyre határozottabban teszik próbára a jogalkalmazási gyakorlatot. A rendszerváltás után az Alkotmánybíróság a Ptk. deliktuális jogot szabályozó fejezeteinek több rendelkezését megsemmisítette. A piacgazdaság beindulásával napvilágra kerültek a kontraktuális és deliktuális felelősség összefüggésében a Ptk. eredetileg is meglevő gyengéi és anomáliái, elözönlötték a bíróságokat az állam kárfelelősségével – különösen a bíróságok károkozásaival – kapcsolatos perek. Rendkívüli mértékben megélénkültek a nem vagyoni kártérítés iránti jogviták, újabbnál újabb jogalapi kérdések kezdték/kezdik ki a bíróságok hagyományos felelősségjogi gondolkodását, mint amilyenek pl. a jogi személy tagjának, képviselőjének a károkozó magatartásáért való közvetlen felelőssége, vagy az állam jogalkotással kapcsolatos kártérítési felelősségének a problémája. 52.1 A Javaslat két változatot tartalmaz a szerződésen kívüli károkozás szabályozására - Az A/ változat fenntartja a hatályos szabályt, vagyis a kárt okozó azzal mentheti ki magát, ha bizonyítja, hogy a kár elkerülése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható; Az A/ változat elválasztja a szerződésszegésért fennálló (kontraktuális) kárfelelősséget a szerződésen kívüli (deliktuális) kárfelelősségtől. A hatályos Ptk. az exkulpációs bizonyítási teher konstrukciójának az alkalmazásával egységesen állapítja meg a deliktuális és kontraktuális kártérítési felelősség általános, felróhatósági szabályát, és alapvetően egységesen kezeli a különböző részletproblémákat is. Az eltérések a két felelősségi alakzat között elenyészőek. Ilyennek számít, hogy a kártérítés mértékének méltányosságból történő enyhítésére a szerződésszegéssel okozott károk tekintetében nincs lehetőség, és bizonyos eltérés mutatkozik még az elévülési idők tekintetében, illetőleg a megbízott károkozásánál. A Javaslat A/ változata a felelősség feltételrendszerében, nevezetesen a kártérítési felelősség alóli mentesülés vonatkozásában elvi alapon különválasztja a két kártérítési területet. A két jogterület azonban alapvetően egységes marad a kártérítés módja és mértéke tekintetében. Ezért ebben a körben fenntartja az utaló szabály alkalmazását, jelesül a kártérítés módjára és mértékére vonatkozó szabályokat a Javaslat a deliktuális kárfelelősség rendelkezései körében helyezi el, és ezekre a szabályokra pusztán utal a kontraktuális kárfelelősség normái között, ugyanúgy mint a Ptk. A különválasztás lényege az, hogy a Javaslat – a nemzetközi kereskedelmi, üzleti gyakorlatban alkalmazott elvet követve – szigorítja a szerződésszegő fél kártérítési felelősség alóli kimentési lehetőségét, ezzel szemben a deliktuális kárfelelősség általános szabályát a Ptk.-ban foglaltakkal egyezően állapítja meg. A Javaslat szerint a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség terhe alól a szerződésszegő fél nem mentheti ki magát azzal, hogy a szerződésszegés elkerülése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, ezzel szemben a deliktuális felelősség alól az adott helyzetben általában elvárható magatartás tanúsításának a bizonyítása mentesüléshez vezet. A Javaslat mindkét kárfelelősségi alakzatnál bevezeti ugyan az elmaradt hasznok és következményi, illetőleg közvetett károk tekintetében az előreláthatósági klauzulát, ennek tartalma azonban más a szerződésszegéssel okozott kárfelelősség körében, és a klauzula más tartalommal telítődik a deliktuális felelősség területén.

96 - A B/ változat a hatályos szabályozás szerinti speciális mentesülési esetet emeli a főszabály rangjára: kimentésre csak az ad lehetőséget, ha bizonyítja, hogy a kár ellenőrzési körén kívüli elháríthatatlan okra vezethető. A B/ változat mellett szól, hogy alkalmazása esetén – csakúgy, mint a Ptk-ban – azonos marad a deliktuális és a kontraktuális felelősség kimentési szabálya. Ha a károsult dönthet, hogy aszerint, hogy szerződő partnerével vagy a láncolat távolabbi tagjával szemben lép fel, milyen szabályok kerüljenek alkalmazásra, ez igazságtalan eredményre vezethet. Ha a kárt okozó a hatályos szabályozás mellett úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, ez valójában az előrelátható kár elkerülése érdekében történő minden lehetséges lépés megtételét jelenti, vagyis az objektív felelősséghez nagyon közelítő elvárást. Bár a rendelkezés kiindulópontja az emberi magatartás és annak befolyásolhatósága, a szabály tág lehetőséget nyújt a felelősség objektivizálására. A Ptk. konstrukciója azáltal, hogy a vétkesség hagyományos fogalma (szándékossággondatlanság) helyett a felróhatóság felelősségi feltételét vezeti be, az objektivizált polgári jogi vétkességet az általános szubjektív jogi felelősséggel egységesíti. A felróhatóság szempontja ugyanis a vétkesség és rosszhiszeműség mellett a törvény által meghatározott specifikus kárforrások esetében az ezek elleni sajátos védekezés elmulasztását is felöleli. A B/ változat elfogadása esetén különösen jelentős az a rendelkezése a Javaslatnak, amely lehetővé teszi, hogy a bíróság a kártérítés mértékét alacsonyabb összegben határozza meg, ha méltánylást érdemlő körülmények azt indokolttá teszik. A Ptk-ban csak rendkívüli méltánylást igénylő körülmények adnak erre alapot. 52.2 A Javaslat felveszi a törvény rendelkezései közé a Ptk. hatálybalépése után eltelt évtizedek alatt kialakított és törvényi szabályozásra tartozó bírói gyakorlatot. A deliktuális kárfelelősség körében a Legfelsőbb Bíróság számos kollégiumi állásfoglalást hozott, amely állásfoglalások többnyire alkalmasak voltak a Ptk. hézagainak, hiányainak a kitöltésére, a jogalkalmazási gyakorlat megfelelő irányítására és egységesítésére. Ezek közül a kollégiumi állásfoglalások közül több olyan tartalmú állásfoglalás is van, amelynek elvi magja törvényi értékű, és amelyeket ezért a Javaslat felvesz a törvény rendelkezései közé. A Javaslat szerint – egyebek között – ezekkel az új törvényi rendelkezésekkel kiegészítve válhat teljessé a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályrendszere. 52.3 Az Alkotmánybíróság határozatával részben megsemmisített, majd a deregulációs törvényhozási aktussal hatályon kívül helyezett Ptk. 354. §-ában szabályozott „hányatott sorsú” nem vagyoni kártérítés szabályát a Javaslat kiveszi a deliktuális felelősség köréből, amelyen belül az megfelelően nem is értelmezhető, és ahelyett a sérelemdíjat, mint a személyiségi jogok megsértése közvetett kompenzációját és(vagy) pénzbeli elégtételt jelentő magánjogi büntetését vezeti be. A Javaslatnak ez az újítása figyelemmel van arra, hogy a nem vagyoni kártérítéssel kompenzálandó hátrány alatt mind a jogi dogmatika, mind pedig a következetes bírói gyakorlat a személy, pontosabban valamely személyhez fűződő jog sérelmét érti. A személyhez fűződő jogok megsértésének, a személyt ért sérelemnek pedig adekvát polgári jogi szankciója a sérelemdíj, amelyet a Javaslat a személyhez fűződő jogok megsértésének jogkövetkezményei között helyez el.

97 52.4. A Javaslat a törvénybe integrálja azokat a kárfelelősségi szabályokat, amelyeket a hatályos jog külön törvényekben állapít meg, a külön törvényi rendelkezések egyidejű hatályon kívül helyezése mellett. Nemzetközi szerződésbe foglalt kötelezettségvállalásunk folytán jelenleg külön törvény szabályozza az atomkárokért való kárfelelősséget, az európai uniós jogközelítésre figyelemmel 1993-ban külön törvényt alkotott az Országgyűlés a termékfelelősségről, a környezetvédelem, a természetvédelem és a hulladékgazdálkodás körében született külön törvények felelősségi és kártérítési kérdésekről is rendelkeznek, a vadvédelemről, vadgazdálkodásról és vadászatról szóló külön törvény az e területre eső kártérítési és kárfelelősségi szabályokat is tartalmazza. Jelenleg eljárásjogi törvények rendelkeznek a büntetőeljárás során jogtalanul fogvatartott személyeknek járó kártalanításról, továbbá a polgári perek tisztességes lefolyásának és ésszerű időn belül történő befejezésének követelményeit sértő bírósági eljárás miatti kártérítési felelősségről stb. A Javaslat mindezeknek a felelősségi szabályoknak és kártérítésre vonatkozó rendelkezéseknek a törvénybe iktatásával megteremti a polgári jogi kártérítési felelősség egységes rendszerét, megszünteti a szétszórt, a megfelelő összhangot sok esetben nélkülöző törvényi szabályozást, megfelelő alapot teremtve ezáltal a harmonikus és egységes jogalkalmazási gyakorlatnak. 52.5 A környezeti kárért való felelősség szabályozása körében a Javaslat úgy rendelkezik, hogy a kárért felelős károkozóval egyetemlegesen felel a károkozó szervezetben legalább minősített befolyással rendelkező személy. Ha a károkozó elismert vállalatcsoporthoz tartozó ellenőrzött társaságnak számít, az uralkodó tag egyetemlegesen felel az okozott környezeti kárért. A környezeti károkozás miatt a kár megtérítése és sérelemdíj érvényesítése érdekében közérdekű keresetet terjeszthet elő a jövő nemzedék országgyűlési biztosa, az a közhasznú vagy kiemelten közhasznú fokozottal rendelkező egyesület (társadalmi szervezet) és alapítvány, amelynek alapítói célja közé tartozik a környezet védelme érdekében történő tevékenységek végzése, valamint az ügyész. A közérdekű kereset nyomán megítélt kártérítés és sérelemdíj a külön jogszabályban meghatározott módon kerülhet felhasználásra. 52.6 A Javaslat a hatályos törvény egyes speciális kárfelelősségi alakzatain belül is a törvény rendelkezéseit több vonatkozásban korszerűsíti. A szerződésen kívüli károkozás A/ változat szerinti szabályozása esetén fennmarad a veszélyes üzem szabályozása. A külön jogszabályi rendelkezésekre és a jogalkalmazási gyakorlatban kialakult elvekre alapozva meghatározza a veszélyes üzem üzembentartójának fogalmát, a károsultnak a károkozási folyamatban való közrehatása esetére – amennyiben az nem menthető – elvi éllel mondja ki, hogy a kármegosztás arányának megállapításánál az üzem veszélyességét a fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytató terhére kell figyelembe venni. Ugyancsak – az elmélet által megtámogatott – bírói gyakorlatra támaszkodva definiálja a vétőképtelenséget és meghatározza, hogy kit kell gondozónak tekinteni, egyúttal kimondja, hogy a gondozó mulasztása a közreható vétőképtelen károsult esetében a veszélyes üzem kárfelelősségébe nem számítható be. Törvényi rangra emeli a jogi személy alkalmazottjának, tagjának, illetőleg tisztségviselőjének a közvetlen felelősségét a károsult irányában arra az esetkörre, ha az említett személyek tagsági viszonyukat kihasználva, azzal kifejezetten visszaélve okozták a károsult kárát.

98

A Javaslat differenciáltan szabályozza a hatósági jogkörben okozott károkért való felelősséget. A hatályos törvény utaló szabálya helyett külön tényállást konstruál meg a bírósági jogkörben okozott károkért való felelősségre és ebben a körben a nemzetközi kötelezettségvállalásból eredő objektív kárfelelősségi szabályt az állam terhére állapítja meg. A büntetőeljárás során jogosulatlanul fogvatartott személy irányában fennálló kártalanítási kötelezettségre vonatkozó alapvető rendelkezéseket a Be.-ből a Javaslatba ülteti át. 52.7 A Javaslat a törvényi szabályozáson is keresztül vezeti – az egyébként dogmatikailag tisztázott – kártérítés-kártalanítás kategóriáinak különválasztását, és megállapítja, hogy a törvény által megengedett károkozási esetekben kártalanítás jár. A Javaslat önálló Címbe veszi fel azokat a jogszerű károkozással kapcsolatos kártalanítási szabályokat, amelyeknek a jogviszony jellegénél fogva a törvénybe integrálása indokolt, és ahol a kártalanítással kapcsolatos szabályok visszautalnak a kártérítés módjára és mértékére vonatkozó rendelkezésekre. 52.8 A Javaslat több ponton korszerűsíti és precizírozza a felelősségre és a kártérítésre vonatkozó általános szabályokat. Így a társadalmi folyamatokban bekövetkezett változásokra tekintettel az egyetemleges felelőségnek a gyakorlati igényeket jobban kielégítő szabályát alkotja meg, kimondja a teljes kártérítés elvét, a káronszerzés tilalmát, bevezeti az ésszerű előreláthatósági klauzulát, a különféle járadékkategóriák szabályrendszerébe beépíti a törvényi szintű bírói gyakorlatot, a törvény erejével mondja ki a járadékok automatikus indexálását, a kártérítés esedékessége kérdésében megteremti a kár érvényesítésekori kárérték-megállapítás lehetőségét, stb. Jogalap nélküli gazdagodás, megbízás nélküli ügyvitel 53) A Javaslat a Ptk.-nál és annak bírói gyakorlatánál szélesebb körben kíván szerepet biztosítani a jogalap nélküli gazdagodásnak a jog által nem támogatott vagyoni eltolódások visszarendezésénél. Az intézmény nagyobb szerepe három összefüggésben látszik különösképpen. 53.1 A Javaslat a joglap nélküli gazdagodás szabályai segítségével kívánja a személyhez fűződő jog megsértésével elért vagyoni előny átengedését a sértett félnek. Azokban az esetekben, amikor a károsult érdeksérelme a jogsértő részére vagyoni előnyt eredményezett, indokolt, hogy a vagyoni hátránnyal járó jogsértés orvoslása a kártérítés és a sérelemdíj szubjektív feltételeitől függetlenül megtörténjék. Erre a legalkalmasabb magánjogi eszköz a jogalap nélküli gazdagodás. A vagyoni előny átengedése helyreállító, értékkiegyenlítő jellegű objektív szankció. Feltétele más személy személyiségi értékeinek jogosulatlan elsajátítása, felhasználása és az ebből eredő jogosulatlan vagyoni előny. 53.2 A másik terület, ahol a Javaslat a jogalap nélküli gazdagodás intézménye segítségével állítja helyre az indokolatlanul megbomlott vagyoni egyensúlyt, az érvénytelen szerződések jogkövetkezményei körében merül fel. Irreverzibilis szolgáltatások esetén a már teljesített szolgáltatások miatti vagyoneltolódást a Javaslat jogalap nélküli gazdagodásként fogja fel, és ekként rendeli el azok visszatérítését. Ezzel a

99 megoldással a Javaslat koncepcionálisan új alapokra helyezi az érvénytelenség jogkövetkezményeit azokban a gyakori esetekben, amelyekbe a szerződéskötést megelőző állapot természetbeni helyreállítása nem lehetséges. Ugyanezt a megoldást alkalmazza a Javaslat abban az esetben is, ha az eredeti állapot helyreállítása elvben ugyan lehetséges volna, de annak elrendelését a bíróság az adott eset összes körülményének mérlegelése alapján célszerűtlennek találja. Érvénytelen szerződés esetében a gazdagodástól történő elesés körében sajátosan merülnek fel a dologszolgáltatásra vonatkozó veszélyviselési, illetve felelősségi kérdések, mint a jogalap nélküli gazdagodás egyéb eseteiben. A Javaslat ezért ezeket a kérdéseket a szerződés érvénytelenségének jogkövetkezményeinél speciális szabályokkal, a jogalap nélküli gazdagodásra vonatkozó általános rendelkezésektől eltérően rendezi. 53.3 A Javaslat végül rugalmasan és kiegyensúlyozott módon kívánja felfogni a jogalap nélküli gazdagodás szubszidiárius jellegét. Nem változtat a Javaslat azon a kiinduló elven, hogy a jogalap nélküli gazdagodás járulékos szerepet játszik a szerződéses és a szerződésen kívüli jogellenes károkozó magatartásokon alapuló igényekhez képest. Fel akarja ugyanakkor oldani azt az időnként e körben mutatkozó merev felfogást, amely más (mindenekelőtt szerződéses) jogviszony fennállta esetén eleve kizártnak tartja a jogalap nélküli gazdagodás szabályainak alkalmazását. 53.4 A Javaslat a megbízás nélküli ügyvitelt nem szerződéses jellege következtében szerződésen kívüli, önálló kötelemfakasztó tényként fogja fel. Ezért szabályait – a megbízási szerződéses tényállással bizonyos rokonságot mutató volta ellenére – nem az egyes szerződéstípusok között, hanem az ún. egyéb kötelemfakasztó tények között helyezi el. A bírói gyakorlatban tapasztalható alkalmazási gyakorisága alapján a megbízás nélküli ügyvitel a jogalap nélküli gazdagodás szabályait követően, de az utaló magatartás előtt kap helyet. Az intézmény alkalmazásával kapcsolatban megjegyzendő, hogy a Javaslat – helyes volta miatt – a vállalkozási szerződés szabályai közé beépítette a XXXII. sz. Polgári Elvi Döntésnek azt a tételét, hogy a vállalkozónak a szerződés kereteit meghaladó szolgáltatása tekintetében a felek közötti jogviszonyra a megbízás nélküli ügyvitel szabályait kell alkalmazni. A Javaslat a megbízás nélküli ügyvitel szabályain – azok bevált volta miatt – nem változtat. Utaló magatartás 54) A Ptk. a Bevezető Rendelkezések között helyezi el az utaló magatartás tényállását. Ez a rendszertani hely semmiképpen sem illeti meg az intézményt. Az utaló magatartás mint kötelemfakasztó tény nem vitásan a Kötelmi jogi Könyvbe illik, alkalmazásának kivételessége pedig a kötelemfakasztó tények sorában is az utolsó helyet jelöli ki számára. A Javaslat ezért a két nagy kötelemfakasztó tényálláscsoport: a szerződések és a szerződésen kívüli jogellenes magatartások utáni Részben ad helyet ennek a tényállásnak. Noha a kár megtérítése tekintetében az utaló magatartás miatti kártalanításra a deliktuális kártérítési felelősség bizonyos részletszabályai (például a közös okozás szabályai) kisegítésül, per analogiam szóba jöhetnek, a Javaslat nem a szerződésen kívüli kártérítési felelősség szabályait közvetlenül követően szabályozza az utaló magatartást. A szabály kivételességét a Javaslat azzal is hangsúlyozza, hogy a kisegítő jellegű kötelemfakasztó

100 tények között is utolsó helyen, a jogalap nélküli gazdagodást és a megbízás nélküli ügyvitelt követően helyezi el az utaló magatartásra vonatkozó normát. A Javaslat tartalmilag nem változtat az utaló magatartás tényálláselemein, és megtartja azok konjunktív jellegét is. Hangsúlyozni kell ugyanakkor, hogy a Ptk. gyakorlatához képest a Javaslat rendszerében lényegesen szűkebb körben lehet helyt adni az utaló magatartásra alapított kártalanítási igényeknek. Öröklési jog 55) Az öröklési jog a magánjog legnagyobb állandóságot mutató része; szabályai – a történelem tanúsága szerint – még nagyobb társadalmi változásokat is képesek lényeges módosítás nélkül túlélni. A Javaslat sem lát indokot arra, hogy mélyrehatóan és minden intézményre kiterjedően változtasson a hatályos öröklési jog szabályain. Az átgondolt átalakítás követelményét támasztják mégis azok a gazdasági és társadalmi változások, amelyek Magyarországon az elmúlt évtizedekben, különösen 1990 óta végbementek. 55.1 Az öröklési joggal szemben támasztható változtatási igények okai között a magántulajdon megnövekedett szerepének és ennek következtében az örökölhető vagyon kiszélesedett tárgyi körének kell elsősorban jelentőséget tulajdonítani. A hagyatékok értéke jelentősen emelkedik és összetételük, rendeltetésük is mélyreható átalakuláson megy keresztül. Ugyanezek a jelenségek figyelhetők meg az európai országok döntő többségében, a fejlettebbekben már évtizedek óta folyamatosan. 55.2 Az öröklési jogi szabályok felülvizsgálata tekintetében emellett a családi és a demográfiai viszonyokban bekövetkezett egyes változásoknak is jelentőségük van. A családi viszonyok átalakulása veti fel mindenekelőtt az élettársak törvényes öröklési jogának kérdéseit, és annak folyománya az a felfogásbeli paradigmaváltás is, amely ma Európában – szemben a korábban uralkodó szemlélettel – a házastárs öröklését szinte mindenütt a gyermekek, a leszármazók öröklése elé helyezi. 55.3 Még inkább, mint a Ptk. más területein, a Javaslat elsősorban a bírói gyakorlat tartós eredményeit emeli a törvényi szabályok közé. Ezek közül feltétlenül érdemes kiemelni a végrendelet minimális tartalmi követelményeit, amelyeket a PK 85. sz. állásfoglalás fogalmazott meg általánosított formában, továbbá a végrendelet megtámadásának hatását, amelyre vonatkozóan ugyanez az állásfoglalás adott útmutatást. Említeni kell a végrendelet értelmezésére vonatkozó jogtételt is, amelyet ugyancsak a Legfelsőbb Bíróság gyakorlata tett egyértelművé, mindenekelőtt a PK 82. sz. állásfoglalás indokolásában. A bírói gyakorlat hívta fel a figyelmet az ági öröklés redintegrációjának Ptk.-beli tilalmából adódó problémákra is, amelyeket a PK 81. sz. (bizonyos kérdések tekintetében a PK 80. sz.) állásfoglalás csak megengedhetetlen dogmatikai ellentmondások árán tudott megoldani. 55.4 Az öröklési jog területén tanulságokat kínálnak a közjegyzői gyakorlat maradandó tapasztalatai is, például a közös végrendelet vagy az utóörökös-nevezés iránti részleges igény megfogalmazásával és a végrendeleti alakszerűségi követelmények részbeni felülvizsgálatával kapcsolatban

101 55.5 A Javaslat legfontosabb változtatásának a bejegyzett élettárs törvényes öröklési jogának elismerését lehet tekinteni. A bejegyzett élettárs törvényes öröklési jogi helyzetét a Javaslat a házastárséval azonos módon szabályozza. Ez vonatkozik mind állagöröklési és haszonélvezeti öröklési státusára, mind az öröklésből történő kiesésére. A bejegyzett élettárs státusát a Javaslat a végintézkedésen alapuló öröklés különös szabályai (például a közös végrendeletre vagy az utóörökös-nevezésre vonatkozó rendelkezések) tekintetében is a házastárséval hozza összhangba. A bejegyzett élettárs törvényes öröklési jogának megteremtése maga után vonja kötelesrészre jogosultságának elfogadását is. 55.6 A Javaslat a házastárssal egy sorban törvényes öröklési jogot ad az örökhagyó szüleinek. Ez azt jelenti, hogy leszármazók hiányában a szülők törvényes örökösként osztoznak a házastárssal (bejegyzett élettárssal) egyharmad-kétharmad arányban. Ebben az esetben is azonban az özvegy kapja az általa lakott lakást, továbbá az általa használt berendezési és felszerelési tárgyakat. 55.7 Az örökhagyó házastársa (bejegyzett élettársa) özvegyi joga a Javaslat alapján: örökli az általa lakott olyan lakás, valamint az általa használt olyan berendezési, felszerelési tárgyak holtig tartó haszonélvezetét, amelyeket nem ő örökölt. 55.8 A Javaslat – a gyakorlatban szerzett tapasztalatok fényében – fenntartja az ági öröklést abban a körben, ahogy azt a Ptk. elismeri. A bírói gyakorlat tanulságai miatt megszünteti ugyanakkor az ági vagyon redintegrációjának és szurrogációjának tilalmára vonatkozó Ptk.-beli rendelkezést. 55.9 A Javaslat néhány kérdésben megváltoztatja a végintézkedési jogot: két konkrét esetben érvényesnek ismeri el az utóörökös-nevezést, maradék utóörökös-nevezés formájában; s ugyancsak meghatározott feltételek mellett lehetővé teszi közös végrendelet alkotását, illetve a közösen kötött öröklési szerződést. Enyhít a Javaslat az írásbeli magánvégrendelet alaki követelményein, elhagyva azokat az előírásokat, amelyek a gyakorlatban nem nyújtottak többletgaranciát az okirat valódiságának megállapításához. 55.10 Végrehajt végül a Javaslat több kisebb-nagyobb szerkezeti változtatást az öröklési szabályok rendszerén belül. A legjelentősebb ezek közül a végintézkedésen alapuló öröklési rendelkezéseknek a törvényes öröklést meghatározó normák elé helyezése. Ennek az az egyszerű magyarázata, hogy az öröklés rendjét elsődlegesen az örökhagyó végakarata határozza meg, és csak végintézkedés hiányában (vagy annak hézagaiban) érvényesülnek a törvényes öröklés szabályai. A Javaslat egyébként azzal számol, hogy a végrendeletek száma növekvő tendenciát fog mutatni. Ebbe az irányba ösztönöz nyilvánvalóan a hagyatékok értékének növekedése és összetételük bonyolultabbá válása, továbbá az a körülmény is, hogy egyre több örökös az ország határain kívül él. Záró rendelkezések – Hetedik könyv 56) A Javaslat az előterjesztésben bemutatott ütemtervnek megfelelően - a kellő felkészülési idő biztosítása érdekében - úgy rendelkezik, hogy az új Polgári Törvénykönyvről szóló törvény 2010. január elsején lép hatályba.

102 A törvény hatálybalépésével hatályukat vesztő jogszabályokról és a kapcsolódó jogszabály-módosításokról, valamint a szükséges átmeneti rendelkezések megállapításáról külön törvény rendelkezik. Az új Polgári Törvénykönyv nem nélkülözheti az alapvető definíciókat, ezeket a törvény végén szerepeltetni kell. III. Ütemterv 1) Az IRM Javaslat szakmapolitikai és közigazgatási egyeztetésére 2007. októbernovembereben kerül sor, majd 2007. decemberére elkészül a Kormányhoz benyújtandó normaszöveg. 2) A Kormány általi elfogadást követően 2008. elején benyújtásra kerül a tervezet az Országgyűléshez. Figyelemmel arra, hogy szinte valamennyi országgyűlési bizottságnak meg kell tárgyalnia, indokolt, hogy a 2008. tavaszi ülésszakon csak a tervezet általános vitájára kerüljön sor. Ezt követően 2008. őszén a részletes vita lefolytatása után az Országgyűlés határozhatna az új Polgári Törvénykönyv elfogadásáról. Tekintettel az új kódex által bevezetni tervezett változtatásokra, az elfogadása és hatályba lépése között mintegy egy éves felkészülési időt indokolt biztosítani az érintettek (gazdálkodó szervezetek, bíróságok, más jogalkalmazók) számára. Ez azt jelenti, hogy 2010. január elsején léphetne hatályba a törvénykönyv. 3) Az elfogadástól a hatályba lépésig tartó időszakban kell kidolgozni, illetőleg az elfogadott kódexre figyelemmel véglegesíteni a kapcsolódó új és módosuló törvényeket és más jogszabályokat, valamint kialakítani az új Kódex életbelépéséhez kapcsolódó átmeneti rendelkezéseket. Ezt egy olyan külön törvénynek (Ptké.) kell tartalmaznia, amely a törvénykönyvvel egyidejűleg lép hatályba. A Ptké. előkészítését már ebben az évben megkezdtük, 2009. február végéig elkészül a Kormányhoz benyújtandó normaszöveg, amelynek elfogadásáról 2009. tavaszi ülésszakán dönthet az Országgyűlés a 2010. január elsejei hatályba lépés érdekében.