AZ UJ HÁBORÚ GAZDASÁGI GYÖKEREI

AZ UJ HÁBORÚ GAZDASÁGI GYÖKEREI (A föld gyarmati

felosztásának

három

korszaka)

Irta: NAGY GÁBOR A z a nagyszabásu technikai fejlődés, mely a 19. század kezdetén a szabadverseny ösztönzése alatt jelentkezett az emberi munka termelőere­ jét óriási mértékben felfokozta. E z a körülmény azután a tőkék hatalmas mérvű akkumulációját inditotta meg, fő­ leg az ipari államokban. A z igy felhalmozott tőkék tulajdonosainak, akiknek befolyása az államok külpolitikai irányitásában egyre nőtt, ujabb és kiterjedtebb nyersanyagforrások után kellett nézniök, hogy üzemeik­ ben a termelést megfelelő mértékben folytathassák. Ugyanakkor az sem volt közömbös számukra, hogy az erősödő verseny miatt mindjobban ter­ jeszkedő üzemeiknek elegendő piac áll-e rendelkezésre. A z áruk mérték­ telenül özönlöttek a piacra, mert az éles verseny miatt az árakat csak ugy lehetett leszoritani és versenyképessé tenni, hogy a tőkés termelők kiter­ jesztett üzemeikben mind tökéletesebb gépeket állitottak be az általános üzemi költség jobb eloszlása céljából az egyes cikkek között. E z t a mind­ inkább növekvő áruözönt valahol el kellett helyezniök, hogy a befektetett tőkét és a változó munka után adódó értéktöbbletet megvalósithassák, majd pedig elfogyaszthassák vagy ismét a tőkéhez csatolhassák. A z ilymódon szerzett és felhalmozott tőkéket a meghóditott gyarmatokkal összekötő hajózási vállalatokba, e gyarmatok v a g y barátságos viszonyban álló, f ő ­ kép nem ipari államok vasutépitkezéseibe és azok nyersanyagforrásainak kitermelésére létesitett extraktiv vagy egyéb üzemekbe iparkodtak be­ fektetni. Igy a transzszibériai vasut, a szuezi é s Panama csatornák, a bagdadi vasut, stb., stb. külföldi tőkék befektetésével készült, nem szól­ va az észak és délamerikai olajkutakról, gummiültetvényekről, stb., me­ lyek angol tőkebefektetések segitségével létesültek. Ezek inditották az­ után az egymással versenyző finánctőkéket arra, hogy politikai befolyá­ sukkal kormányaikat gyarmatok sürgős megszerzésére késztessék. A föld ilymódon kialakult első gyarmati felosztásának időpontjául az 1870-től 1914-ig terjedő korszakot tekinthetjük. Ebben a korszakban az európai gyarmati nagyhatalmak és az Egyesült Államok a következő szerzemé­ nyeket könyvelhetik el idegen világrészek területeinek terhére: 1 8 7 0 b e n Afrika Polinézia Á z s i a A u s z t r á l i a A m e r i k a

1 1 % 5 6 „ 5 1 „ 1 0 0 „ 27.5 „

1 9 0 0 b a n 9 1 % 9 9 „ 56.5 „ 1 0 0 „ 2 7 . 5„

Más szóval: Nagybritannia a maga gyarmati birodalmát több, mint kilencmillió négyzetkilométernyi területtel és pedig Egyiptom és Szudán KORUNK 14. évf. 816-912.

meghóditásával, Kelet-Afrika (Kenya, Uganda, Zanzibár), valamint N y u ­ gat-Afrika (Nigéria, Aranypart, Sierra-Leona) végül egész Délafrika annektálásával gyarapitotta nagy sietve, nehogy a többi gyarmatosító nagyhatalmak megelőzzék. További szerzeménye még Észak-Borneo, a maláji államok, Ciprus, India elülső részei, valamint Polinézia szigetei­ nek számos csoportja. A francia birodalom ugyanez idő alatt még hat­ hatósabban növelte területét, mert 790.000 négyzetkilométerről 9 millió négyzetkilométerre növekedett. Franciaország Afrika északnyugati és az Egyenlitő körüli részeinek, Madagaszkárnak és Indokinának megszállásával Anglia után a világ legnagyobb gyarmatbirodalmát alapitotta meg. E két hatalom azonban nem maradt terjeszkedésében egyedül. A gyors iparosodás következtében beálló értékesitő nehézségek és nyers­ anyaghiány Németországot, az Egyesült Államokat, Japánt, Belgiumot és Olaszországot is arra szoritották, hogy minél gyorsabban, minél na­ gyobb területet vegyenek birtokukba és pedig ott, ahol az előbbnevezett két nagyhatalom még nem vetette meg lábát. Rövid néhány év alatt N é ­ metország több, mint két egynegyedmillió négyzetkilométer nagyságu gyarmatbirodalmat épitett ki Afrikában (Kamerun, Togo, Német-KeletAfrika és Német-Délnyugat-Afrika), Polinéziában ( N é m e t Uj-Guinea és a Déltengeri Szigetek), valamint Keletázsiában (Kiocsau): A kis Belgium megalapitotta A f r i k a szivében a 2.100.000 négyzetkilométer területü Kongót. Olaszország majdnem 2.200.000 négyzetkilométer területet vett birtokába Északkelet-Afrikában (Tripolis, Eritrea, Szomáliföld), valamint a Földközi tengeren (Aegei szigetek.) A z Egyesült Államok meg­ szerezték a spanyol gyarmatokat Amerikában és Ázsiában (Portorico, Filippi szigetek), elfoglalták Havait, Szamoa egyes részeit, egyéb poli­ néziai szigetekkel és megszállották a Panama csatorna zónáját, mindezt körülbelül 225.000 négyzetkilométer terjedelemben. Hasonló terjedelmű hóditást jegyezhet fel Japán is, amely Korea elfoglalásával és Formosa Kinától való elszakitásával, valamint oroszországi hóditásaival (Sakhalin, Kvantung) növelte birodalmát. M i g Portugália afrikai gyarmatbiro­ dalmát kiegészitette, addig Spanyolország is megkapta Marokkót és Nyu­ gat-Szaharát csekély kárpótlás ellenében, Oroszország pedig Turkesztánt annektálta. Svédország megszünt gyarmati hatalom lenni, amikor eladta St. Barthélemyt Franciaországnak. Ezek szerint a föld felosztásának első időszakában a gyarmatbirodal­ mak a következőképpen alakultak ki (millió négyzetkilométerekben, millió lakos): A n y a o r s z á g Gyarmat birodalom 1 9 1 4 1 8 7 0 1 9 1 4 b e n terület l a k o s s á g terület l a k o s s á g terület l a k o s s á g A n g l i a 22 2 5 0 F r a n c i a o r s z á g 6 0.9 O r o s z o r s z á g 1 6 1 7 — N é m e t o r s z á g — — U. S. A. — — J a p á n A t ö b b i á l l a m o k (Belg., Holl.) F é l g y a r m a t o k (Perzsia, K i n a , Tö­ rökország) A t ö b b i o r s z á g Az e g é s z föld

3 4 1 1 1 8 2 . 9 0 . 3 0 . 3 1 0 1 4 . 5 2 8 1 3 4

4 0 0 5 6 3 4 1 2 9 . 7 1 9 . 2 4 6 3 6 1 2 9 0 1 6 6 0

0 . 3 0 . 5 5 . 4 0 . 5 9 . 4 0 . 4

4 7 4 0 1 4 0 6 5 9 8 5 3

Amint látható, a föld felosztása a világháború előtt jórészt „befeje­ zést" nyert. A gyarmati birtokok 1876 óta 40-ről 65 millió négyzetkilo­ méterre, tehát több, mint másfélszeresükre növekedek. A növekedés (hat nagyhatalomnál) kb. 25 millió négyzetkilométert tett ki. Ezek közül há­ rom nagyhatalomnak korábban egyáltalán nem, Franciaországnak pedig alig volt gyarmata. 1914-ig ez a négy állam 14 millió négyzetkilométer nagyságu gyarmatot szerzett kb. 100 millió lakossal. A föld második felosztásának idejét az 1914-1929-ig terjedő korszak­ ban jelölhetjük meg. A gazdasági versenyfutást a miatta kitörő világhá­ boru megszakitotta. Németország megszünt gazdasági nagyhatalom len­ ni. Birtokállománya. Nagybritánnia, Franciaország és Japán között ke­ rült felosztásra s hasonló sors érte szövetségese, Törökország levantei birtokát is. Hadihajóraját elvették és részben elsüllyesztették. Igy egy­ előre kiküszöbölték Németország gyarmatszerzési lehetőségét. AusztriaMagyarország legnagyobb része, valamint Németország határvidékei A n ­ glia és Franciaország keleteurópai szövetségesei között kerültek felosz­ tásra, mig Ausztria déli részeit Olaszország kapta. A német gyarmatok­ kal igy az angol birodalom területe további két és egynegyedmillió négy­ zetkilométerrel, nyolc és félmillió lakossal, Franciaországé pedig 790.000 négyzetkilométerrel és 5 és fél millió lakossal szaporodott, eltekintve E l szász-Lotharingia kétmillió lakosától. Belgium részesedése a német gyar­ mati birodalom felosztásában 45.000 négyzetkilométer 3 és háromnegyed millió lakossal, Japáné pedig 2250 négyzetkilométer 70.000 lakossal. A világháború után lezajlott inflációs kalandok után következett a gazdasági világválság. E z 1929-től 1934-ig tartott. Pusztító gazdasági ha­ tása nem maradt politikai vonatkozásban sem következmények nélkül. A gyarmatokban és nyersanyagokban szűkölködő országok óriási fegyver­ kezésbe kezdtek a föld eddigi felosztásának megváltoztatására. E z a fo­ lyamat, a föld harmadik felosztásának folyamata már megindult és ma i s tart. A gyarmatok felosztásából kimaradt nagyhatalmak ugy kezdték ma­ gukat kárpótolni, hogy az 1935. évvel kezdődő fellendülés felhasználásá­ val és export áraik leszoritása utján mind nagyobb gazdasági befolyást nyertek Délkeleteurópában és Délamerikában (Németország, Olaszor­ szág) valamint Kínában (Japán). A Mandzsuria vidékeiből és Jehol tar­ tományból kiszakitott területekből Japán 1931-34-ben megalapitotta Mandzsukuot 460.000 négyzetkilométer területen, 33 millió lakossal. A következő években elszakitotta Kinától Chahar, Suiyuan, Shantung és Hopei tartományokat is, Olaszország 1935-37-ben elfoglalta Abesszinia egymillió négyzetkilo­ méternyi területét hatmillió lakossal, 1939-ben megszállotta Albániát, egyidejüleg meginditva politikai akcióját Tunisz, Djibuti, Nizza, Korsika, stb. megszerzésére. Németország állandó külpolitikai követelésként programjába vette volt gyarmatai visszaadását. De mert ez eredménytelen maradt, Olaszor­ szággal együttműködve Spanyolországban igyekezett lábát megvetni s spanyol Marokkóban hadi előkészületeket tett. 1938-ban megszállotta Ausztriát, s a Szudétaföld 1938 szeptemberében Németországhoz történt csatolása után 1939-ben elfoglalta Csehszlovákiát és visszakapta a Me­ mel vidéket.

Mindezekkel az agressziókkal egyidejűleg éles gazdasági harc ala­ kult ki a fasiszta és a demokratikus államok között. E z a karc egyrészt az exportpiacokért folyt, másrészt pedig a nyersanyagokat exportáló ki­ sebb államok irányában gyakorolt politikai befolyás megnöveléséért. A n ­ gliának Délkeleteurópában régebben szerzett befolyását a fasiszta álla­ mok konkurrenciája veszélyes mértékben kezdte kiszoritani, de ugyanez történt Délamerikában az Egyesült Államokkal is. A demokrata hatalmak gazdasági ellenakciója ezután a szegény hatalmakat Délamerikából majd­ nem teljesen, Délkelet-Európából pedig igen nagy mértékben kiszoritot­ ta. ( E z é r t a nyersanyagban, aranyban és devizában szűkölködő fasiszta államok időleges injekcióként annektálták a fenti, immár nem szines la­ kosságu államokat). A gazdasági befolyás révén egész sor félgyarmati vazallus állaim alakult ki, (pl. az Egyesült Államoknak egyes délamerikai államokra gyakorolt politikai befolyása, Angia részéről Portugália, Argentina, Irak és más államoknak a saját érdekkörébe való bevonása). Amilyen mértékben csökkent ujabb gyarmatok megszerzésének le­ hetősége a föld harmadik felosztásának idején, ugyanoly mértékben csa­ pott át ez a folyamat a gazdasági leigázás formájába. Egyes nagyhatal­ mak óriási hadseregük nyomásával s a kisebb államok állandó fenyege­ tésével jutnak ugyszólván ellenérték nélkül nyerstermékekhez. Kiderült, hogy az emberek bőrének szine csupán ürügy a népek földjének, vagyo­ nának és munkaerejének igénybevételéhez, mint ahogy a zsidókérdés sem volt egyéb, mint a fontosabb problémák leleplezése. Európában, pl. e g y olyan 150 milliós államkörzet, melynek területén összesen nem él 2 mil­ lió zsidó, képes volt ezzel a problémával hosszú éveken át bibelődni, hogy ne kerüljön sor földreformra, munkaidő kérdésre, stb. stb. Idővel a bőr­ szin eltérésének hiányában már elegendő volt a bizonytalan faji szárma­ zás hánytorgatása és azok állitólagos felsőbbségének kihangsulyozása, hogy a földrajzi fekvésük következtében gazdaságilag kiszolgáltatott ki­ sebb államok olyan politikai függőségbe kerüljenek, mely majdnem egyenrangu a gyarmati állapottal. A föld harmadik felosztásának ügye igy a birtokon belül levők hadi­ tengerészeti tulsulya következtében a fehér népek egymás közötti har­ cába csapott át és megindult az exportáló államok második imperialista hadjárata. A föld harmadik gyarmati felosztásának folyamata illetve előkészitése megy ma végbe s Anglia és Franciaország megakadályozni igyekez­ nek azt, hogy legveszedelmesebb exportkonkurrensük oly tulhatalmat nyer­ jen, amellyel már az ő gyarmati birodalmuk létét is veszélyeztetni tudná. HELYREIGAZITÁS Szeptemberi számunk 729. oldalán a felülről számitott 17. sorral kezdődőleg felcserélődött sorok helyesen a következőkép olvasandók: Herr W o l f ismeri a Páris-rajongó Justh Zsigmondot, e nagyszándékú, emelkedett, de mégis inkább csak amatőrösködőn mozgó népimádót, de nem ismeri a pozitiven harcos, kuruc és radikális Justh Gyulát, akivel pedig a született magyarok és zsidós magyarok harcbaszálltak a feudális ma­ gyarok és svábból lett magyarok reakciós koaliciója ellen. Meg volt az oka, hogy miért nevezte A d y a zsidóságot kovásznak, miért találta első lelkes olvasóközönségét leginkább a zsidó középosztályban, stb.

HÁROM

V A L E N C I A I

N A P

Irta: C S E R E S Z N Y É S S Á N D O R 1. Szótlan várta, mig Papa felkel az asztaltól. Papa elgondolkozva me­ redt tányérjára. A vacsorát gyorsan befejezték. Egyetlen tál bab és pár narancs. Maria Teresa bokái remgtek, hat óra hosszat várakozott a ke­ vés babra és narancsra. Reggel hattól délig, azután hazarohant. Hat órát állni a napon, tömegben! Micsoda hőség és micsoda illatok, micsoda beszé­ dek és micsoda kin, mindenható Isten! Maria Teresa keskeny, lesoványodott kezeire meredt. Papa is feláll­ hatna már. Jaj, csak ne árulja el magát! H a Papa észrevenné, ha Papa bármit is észrevenne, nem tudja, mit válaszolna neki. Felugrana, átsza­ ladna szobájába, kiállna az erkélyre, vagy a fürdőszobába a zuhany alá menekülne. H o g y kivánja teste most a hüs vizet! A nagyon kevés szap­ pan habtalan feküdne el bőrén. A reggeli tisztálkodásra szánt szappan­ adag felét felhasználja ma este, mert igy, ebben az idegállapotban képte­ len lefeküdni. Papa, kellj fel, sikoltott volna, de idejekorán észbeka­ pott. Papát figyelmeztetni szentségtörés lenne. Papának szuverén joga azt tenni, amit akar és amit Papa tesz, az helyes. De ma... Papa lehetne anynyi belátással, hogy ma... Jaj, csak meg ne tudja! Inkább feszeng még e g y órát az asztalnál, csak ne vegyen észre semmit. Maria Teresa végigsimitott haján. Haja hullámosan feküdt és sza­ badon hagyta fülét. A valenciai leányok általában i g y fésülködtek. Maria Teresa görögös arcéle, fekete haja és olajosbőre pontosan olyan volt, mint sokszáz valenciai leány arcéle, haja és bőre. Most is pontosan u g y ült az asztalnál, mint sokszáz valenciai leány, Papa i s ugy viselkedett, mint sokszáz valenciai Papa, akik a törzsfők elérhetetlen magasságából kormányozták többé-kevésbé népes családjukat. Sokszáz valenciai házban ez természetesen megváltozott az utóbbi hónapok alatt, de náluk, az ő családjukban szinte semmi sem változott. Maria Teresa is ugyanolyan szorongással ül az asztalnál, mint két éve, mikor még villájukban laktak és hirből sem ismerte mindazt, ami ma napjait betölti. Sorbanállást, ta­ karitást, főzést, közelharcot félkiló rizsért és darabka zöldszappanért, re­ megni, ha felbőgnek a szirénák és a kikötőben megszólalnak a légelháritóütegek, futni a mercadotól a városi élelmiszerelosztóig, foltozni, varr­ ni, mosni, négy emeletet lefelszaladni, házmesternével zsörtölődni, igazol­ tatásokat végigizgulni. Papa, Papa, felkelni Papa s a lábával önkéntelenül toppantott. Maria Dolores ránézett. Figyelmesen megmérte, szinte levetkeztette tekinteté­ vel. Maria Teresa elkerülte nénje tekintetét. Mereven nézett a nyitott ab­ lak irányába. Maria Dolores követte szemével. A z ablak négyszögében az ősrégi kolostor homlokzatának egy darabja barnállott. A homlokzatról a köztársaság trikolorja és a csikos valenciai zászló csüngtek mozdulatlan a forró éjszakában. Maria Dolores még egyszer megnézte hugát, azután el­ h u z t a száját. Maria Teresa asztalkendőjét babrálta. Már tucadszor simitotta le az abroszt... Pedig kenyérmorzsa nem akadt az abroszon, hiszen kenyér ta-

lán egyszer egy héten került asztalukra. Napi száz gram kenyér volt a fejadag, de a kevés kenyér nagyrészét is a frontokra küldték és csak ha a hadsereget ellátták, került számukra is. Maria Teresa olybá vette a ke­ nyeret, mint valamikor a francia cukrászda édességeit. A francia cuk­ rászdába ritkán kerültek el, mindig erősen befelé éltek, a gyermekek éle­ tük legjavát a villa kertjében töltötték. M i g Anyácska élt, nyáron a ten­ gerpart fövenyén kergetőztek, télen Madridba látogattak négy-öt hétre Anyácskával, otthon meg, vasárnap délben, nagymise után Papa, Anyács­ ka, Maria Dolores és ő a Teatro Principal hangversenyeire mentek, álta­ lában ugyanazokra a helyekre ültek, földszint, baloldalt, második sor, jobbára mindig ugyanazok ültek mellettük és a páholyokban. Madridban persze másfajta szórakozásaik voltak. Mindenekelőtt Papa nem jött ve­ lük. Ennek Maria Teresa örült. Félt akár önmagának is bevallani, restel­ te, de örült, hogy Papa Valenciában maradt. Papa lidércnyomásként ne­ hezedett gyermekkorára. Papa ellentmondást nem türő hangja, remek megjelenése, egész paterfamiliási méltósága, amelyet pillanatra sem tett le, zavarták. Madridban Paquo nagybátyja, az agglegény, széles arcán Gambrinus mosollyal és szivarzsebéből kikandikáló zsebkendőjével a v i ­ lági örömök megtestesitőjeként tünt Maria Teresa szemeiben. Korlátlan futkározások a Retiroban, pezsgő muzsika a Zarzuela szinházban, déli korzó a Pradón — ez már a bakfis Maria Teresa világa volt, kirakatok a Gran Vián, autóikirándulások Aranjuezbe és felejthetetlen napok San Rafaelban, a Sierra elegáns üdülőhelyén. A z idegen is Madridból jött. Maria Teresa összerezzent. Mintha villanyáram járná át testét. Min­ den, minden az idegenre emlékezteti. A kolostor, itt szemközt, most ka­ szárnya. A z idegen is katona. A z asztalkendő fehérsége — az idegen bal­ karján fehér kötés ütött el lesült bőrétől. — Sebesült? — Óh, csekélység, szóra sem érdemes — ütötte el az idegen. De ami­ k o r lesegitette a villamosról, világosan látta, hogy az idegen arca meg­ rándult. Szemvillanásig sem tartott, mégis... ugylátszik, fájhatott neki. Talán megütötte karját? Maria Teresa sajnálta, percig igazán sajnálta az idegent. Viszont... — Egészségetekre, gyerekek! Most csak nem tulkorán felugrani, csak el ne árulja magát, csak v i ­ gyázni. Most, ha Papa, v a g y akár Maria Dolores megkérdeznék, hol járt délután, összezavarodna, hebegne és ők mindent kiszednének belőle. Min­ dent? Mi is az a minden? M i történne, ha most odaállna eléjük és azt mondaná: — Ma délután a Viverosban, igen, igy mondaná, szóval a V i verosban megismerkedtem egy idegennel — hogy hivják? Kellemetlen, de nem tudja — egy idegennel és az idegen — de nem, erre gondolni is rossz. Papa arca elsötétedne, csak ugy mint Rosarioé. A székesegyháznál vált el az idegentől és Rosario, a Castellartól lépésről-lépésre követte őket. A másik oldalon j ö t t ugyan, de folyton mögöttük és alig vált el az idegen­ től, már ott is termett: — Maria Teresa merre járkálsz? — kérdezte. Dolgod volt? Láttam! Tudod, hogy ki ez? E g y idegen, e g y istentelen, e g y jöttment és te, spanyol leány, katholikus, ezzel járkálsz? Maria Teresa e z szégyen! Remélem, hogy véletlen volt? — Fel akart fortyanni, de tudja Isten: nem volt hozzá kellő bátorsága v a g y fáradt volt? Tény, hogy nem válaszolt. Rosario hangja hidegen csengett: — Mennyit gyüjtöttél?

Maria Teresa már akkor elutasitotta a gyüjtést, mikor Rosairo elsőizben szóbahozta. Nem, nem akar bonyodalmat életében, Nem gyűjt. Semmit nem gyűjt, nem akar gyűjteni, nem képes gyüjteni, sorbanállni, főzni, ta­ karitani, fáradt és nem... — Maria Teresa, aggódom érted! — Rosario fenyegetőleg állt eléje: — eljön a nap, mikor számot kell adj minden per­ cedről. Mit hozol fel majd mentségedre? Mikor vetted utoljára magadhoz az U r testét? Mikor gyóntál? Miért nem akarsz a szent háború martir­ jain segiteni? Maria Teresa, félek, hogy akkor majd nem tehetek éret­ ted semmit sem. És m a ? . . . Tudod, kik ezek? A halálos ellenségeink, Maria Teresa, mindenki, aki szóbaereszkedik velük, tisztátalanná válik és félellenség. Maria Teresa, nem akarsz gyüjteni, s még ez is? Apád tud felőle? N e m hinném, hogy tudná. Akarod, hogy megtudja? A leány testében felszökött a vér. Papa a rádióval bibelődött: „Aqui Union Radio, Valencia" — gongütés és ujból a náthás férfihang: — „ L a Palabra", a beszélőujság késő esti hirei. Maria Teresa felkelt. Most... most ideje, hogy meglépjen. Maria Dolores az estilapot böngészi, apja a készülék elé huzza karosszékét. Lábai remegtek mig az ajtóig ért. Szobájában nem gyujtotta meg a villanyt. A z uccáról felszivárgott a zaj. Lázasan kereste a szappant. Kétségbeejtően kis darab rosszillatu zöld szappant vett elő. Kincs. P á r nap mulva talán ez is elfogy és ki tudja, mi­ kor adnak ujból? — Akarsz szappant? — kérdezte délután Rosario. — Ha j ó kislány leszel, talán szerezhetek neked kevés francia szappant. Jószagú, habos szappant. De ezt nem adják ám ingyért, Maria Teresa! A fürdőszobát is sötétségben hagyta. Magára zárta az ajtót. Végre, felsóhajtott. Papa rádiózik, Maria Dolores olvas és ő itt magában... Ma­ gában? A z idegen elkiséri ide is. Nem akarja. Holnap reggel a mercadoban r i z s t adnak. Rizst, de olaj nincs, mihez kezdhet rizzsel olaj nélkül ? Semmi sincs, semmi, átkozott háború, miért és meddig? — K i s türelem, kevés kitartás és minden jórafordul — az idegen hangját hallja, szinte mellette áll és mondja, a hidon mondta, félötöt mutatott karórája mikor a hidon jöttek és az idegen ezt mondta. A sötét­ ségbe markolt. Egyedül volt mégis. A z ajtórésen jazzmuzsika szűrődött át. A hangszóró teli torokkal harsogott. Most a zuhany elnyomta a zenét. A zuhany mindent elnyomott. Kilökte karjait, behuzta, végigsimította combjait, térdben hajlitott lábát, kebleit. Félóra mulva alszik. Holnap reggel hatkor felébred, hétre már a csarnokban van, délig, délután ol­ vas és ...négykor találkozik. Találkozik az idegennel. Vakon tapogatózott, mig elérte a vizcsapot. Lecsavarta. Csobogva folyt a viz a kádból. A z aj­ tón kopogtak: — Maria Teresa, elkészültél végre? Engedj be! — Maria Dolores hangja türelmetlenül sürgette: — órákat töltesz benn. Én is le akarok fe­ küdni. Fürdőköpenyébe bujt. A nagy francia kettőságy világitott a sötét szobában. Maria Dolores megvetette az ágyat. Karórája az asztalkán he­ vert. Felvette és az ablakig ment, hogy megnézze, hány óra. Tizenegy. A z idegen most a Capitolban ül. Megmondta: — mit csináljak? M o ­ ziba megyek és i g y eltelik a féléjszaka. Nehezen alszom el. Féléve, h o g y nem aludtam ágyban. Leszoktam az ágyban alvásról. Ostoba amerikai film megy a Capitolban. Mézédes, csupa nyávogó

bestia és ellenállhatatlan szépfiu. Szirup. Maria Teresa nem szereti a Paramounth szirupjait. De talán még sem lenne most rossz az idegen mel­ lett ülni, az idegen se szereti ezt a fajta filmet, Maria Teresa meg egye­ nesen két esztendeje, hogy nem volt moziban. Papa elvei. A háború alatt nem járnak sehová. — Mi semlegesek vagyunk! — mondta az idegennek és az idegen megkérdezte: — Magukra nem ejtenek bombát az olaszok? Tulajdonképpen azért hagyták ott villájukat a tengerparton, mert a bombák már tulközel csaptak le. Itt, a székesegyház mögött, öreg palo­ ták és kolostorok negyedében még sohasem bombáztak. Véletlen? Maria Teresa maga sem hitte, hogy véletlen. Látta a lebombázott nazareti gyer­ mekkorházat és a kikötő körül a Grao romjait, ahol a matrózok és a ra­ kodómunkások laknak — azokból csak téglarakások és gerendadarabok maradtak és az ő negyedükre, e g y kilométernyire légvonalban a parttól, még soha semmi... Csillagos, gyönyörü éjszaka volt. Ilyen éjszakákon jönnek. Felbőg a sziréna, az égbolton csillagok pattannak, vörös golyók cikáznak és ahol a bombák bevágnak, pillanatra nappali világitás villan. Maria Teresa az ablakból nézte. A refugio messze van, nem érdemes lefutni, s errefelé amugysem bombáznak, itt a katedrális, Des A g n e s márki palotája, a H o ­ tel Inglés, az érseki rezidencia, nem érdemes lefutni. Rosario is errefelé lakik. — A k a r velem találkozni? — kérdezte az idegen — még van há­ rom napom, azután elutazom. Három nap? A z kevés vagy az örökkévalóság. Nos, Maria Teresa igyekszik, nehogy a három napnak jelentősége legyen. Emberek vagyunk é s ez a fiu három nap mulva elutazik. Oda, ahol minden percben tizszer is meghalhat. Idegen itt és Paramounth sziruppal üti el éjszakáját. A karja talán még meg sem gyógyult. Miért ne találkozzék vele? — Igy hát négykor, megfelel? — Maria Teresa bólintott. — A Castellaron, az Ateneo előtt, akarja? — Nem, ott tulnépes, — de ezt nem mondta meg az idegennek. N e m fontos, hogy vele lássák. — Talán inkább az Avenidán? — A h o g y kivánja, — s az idegen mosolygott. Maria Teresa zavarba jött. A mosoly mögött sok minden rejtőzhetett. H a nem felel meg neki, legfeljebb nem jön el, a leány vállat vont. De nem, ez nem lehetséges. Három nap mulva ez az ember a halálba utazik, Dios mio, s mi emberek vagyunk. A fürdőszobában elcsendesült. A z ebédlőben Papa még rádiózott. A hangszóróból öblös férfihang tört elő: „Parte oficial de guerra..." Hiva­ talos frontjelentés. Maria Teresa nem figyelte. N e m érdekelte. Mi. semle­ gesek vagyunk, mondta az idegennek és ezt nem frázisnak szánta. A há­ ború kitörése előtt pár nappal apja egyik vasárnap otthagyta a nagy mi­ sét. A miséző kanonok prédikált és apja szentbeszéd közben lábujjhegyen kiment a katedrálisból. Odakint, a napfényes téren Papa összevonta szem­ öldökét: - Templomba imádkozni járok, nem politizálni... Maria Teresa előbb várta a Miguelete összeomlását, semmint apja otthagyja a misét. De Papának bogarai vannak. A kanonok tényleg furcsákat mondott. Ma­ ria Teresa nemis értette meg tulajdonképpen, mit is beszélt, de a Falangát különösen sokat emlegette, arra emlékszik. Papa nagyon ideges volt, kivörösödött és csak a Principalban csillapodott le. A k k o r vasárnap

Mendelsohn skót szimfóniáját játszották, gyönyörüen, Manuel Izquerdo vezényelt és az volt az utolsó békevasárnap. Délután Papa a kertben ró­ zsákat vágott és csokrot kötött. Tudták, hogy a temetőbe indul anya sir­ jához. Maria Teresa nagyon szerette volna, ha magával viszi, de Papa nem akarta, hogy a lányok meglátogassák Anya sirját. Mikor anyját el­ temették, akikor sem voltak kint a temetőben... Miért? Ez is Papa egyik bogara volt és Papát ugy kell vegyék, mint amilyen. Vajjon mit szólna Papa, ha tudná, hogy... — Ma nem fekszel le, Maria Teresa? Maria Dolores az á g y szélére telepedve fésülködött. Maria Dolores szőke volt, pontosan ellentéte hugának, szemei kékek és egész lénye hi­ deg, elutasitó. N e m épült közöttük sohasem barátság. Testvérek voltak, de nem barátnők. Maria Dolores és Rosario osztálytársnők voltak, azon­ felül kebelbarátnők is és ha Rosario elmondja, akkor csuf komédia kere­ kedik a dologból. — Hallod, nem fekszel le? Későre jár. — M é g nem vagyok álmos, Maridolor. — Mindegy, éjfél felé jár. Éjifél felé? Maria Teresa sóhajtott és megfordult. Maria Dolores le­ feküdt. A lesötétitett város felett vörös és fehér fénypontok imbolyogtak. A cirkáló repülőgép lámpái. Ilyenkor ér véget az előadás a Capitolban. Vajjon előadás után el­ megy még valahová!? Fiatalember és Valenciában a háború óta renge­ teg a szép nő... Különbenis három nap az élet számára. Három nap mul­ va front, lövészárok, borzalmas, jaj, de borzalmas lehet a front... de még­ sem szeretné, ha előadás után a lányok... Maria Teresa ajkába harapott. M i történt vele? Jön e g y idegen, ...egy jöttment, egy... de nem igaz! Majdnem sikoltott. Rosario nem. ismeri őt: lehet, hogy mások igen, de ő, ő nem. N e m ! Holnap négykor találkoznak. Maria Teresa gépiesen térdreereszkedett. Aprógyermek korától imádko­ zott lefekvés előtt, ritkán értelemmel, inkább megszokásból. Miatyánk, ki vagy a Mennyeikben... jaj csak ne bombáznák három napig az Alameda kaszárnya környékét, pedig ott szoktak bombázni... bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsájtjuk az ellenünk vétetteket. Maria Dolores figyeli szeme sarkából. Mit akar tőle, figyeli? H a az idegen akarja, kimegy vele a Castellorra is. Három nap mulva, ki tudja, merre jár és emberek vagyunk, mindenekelőtt emberek... Befejezte már? Be­ fejezte már az U r imáját? N e m lehet, nem szabad, hogy ez az idegen ennyire belépjen az életébe. N e m akarja. Hátha ez is olyan, mint amilyen­ nek a többit mondja Rosario, a vörösök idegenlégiója és ő egy ilyennel... Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes, az U j vagyon tevéled és áldott a Te méhednek gyümölcse, Jézus. N e m akarja, nem akarja, ő e g y spanyol leány és ez meg ki tudja, honnan szakadt ide, valami vad, brutális jött­ ment... Mikor a forradalom volt, remegett, az uccákon sok-sok ember sza­ ladgált revolverekkel, fegyverekkel, remegett, de senki sem bántotta, nem szidták és Dolores vőlegénye éjjel beugrott a villa kertjébe, a kaszárnyából szökött ki, az ifjufalangisták mind ott voltak az Alamedaban a tisztek­ kel, mesélte Juanillo és lihegett, sok gépfegyverünk van és nekik, a v ö ­ rösöknek semmi, most megyek Alicanteba, segitségért. Igy mondta és Maria Dolores izgatottan kérdezte: — Miért erősitést? Hiszen láttam,

azoknak vadászpuskákon és revolvereken kivül semmijük sincs... — De sokan vannak és a Turia hidján felállitottak egy gépfegyvert is, épp a kaszárnyával szemközt. Alicanteből erősitést hozok, hogy hátba­ támadhassuk őket. Juanillo elvett és eltünt. Mire visszajött Alicanteből, a kaszárnyát már elfoglalták, neki szerencséje volt, nem tudták, hogy ő is... És ma kapitány a madridi központi intendencián, tiszt a vörösök­ nél. Maria Teresa ezt nem igen érti, de amikor Maria Dolorest megkér­ dezte, olyan furcsán nézett rá, hogy nem firtatta tovább. Papa sem sze­ reti Juanillot, azt mondja üres. Papa csak a saját kényeimét és saját ma­ gát szereti. Vajjon az idegenhez mit szólna Papa? Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk, bünösökért, most és halálunk óráján, Amen... N e m , m a nem képes odafigyelni, a térde már fáj. Végeztél, Maria Teresa? — Végeztem. Maria Dolores nyujtózkodik. Ásit: — Miért ez a nagy buzgóság ma, Maria Teresa? Még nem láttalak ennyi ideig imádkozni. Történt valami? — Semmi sem történt, Maridolor. Hangja hamisan cseng. D e Maria Dolores ugy látszik nem törődik ezzel. Elgondolkodva mered a mennyezetre. Maria Teresa az ágyra eresz­ kedik. Forró, kibirhatatlanul forró az ágy. N e m találja helyét, fészke­ lődik. Lerugja a takarót. A párnák, a lepedő árasztják a hőséget. V a g y neki van melege? Minden párna külön-külön lázadozik a hőség ellen. Jaj, ebből nehezen lesz elalvás. (Megint járkálni fog a szobában, megint kikö­ nyököl az ablakon, figyeli a néptelen uccát, a kolostor kapujában őrtálló katonát, a katona hanyagul fegyverére dől, vadászpuskával állnak őrsé­ get a kolostor kapujában, Maria Dolores azt mondja, hogy még puskájuk is kevés és a mieink megeszik őket, de ez már két éve tart és még mindig semmi? Ezek énekelnek, nevetnek, nem, ezeknek sincs több ennivalójuk, mint nekik, hiszen a mercadoban, meg az élelmiszerfelosztóban ott állnak sorban vele a vörösök asszonyai is: — A maga férje komiszár? — Igen, brigádpolitikai komiszár. Mit i r ? — Semmit. H o g y jól van és győzni fogunk. A z alpolgármester feleségével is állt egyszer a sorban. Maria D o ­ lores azt mondta, hogy ezeknek bőségesen van mindenből, hogy tyukhust ebédelnek és pezsgőt isznak, az asszony meg félkiló babért és 200 g r a m olajért várakozott déltől-estig. Rossz dolog várakozni, rém rossz, az al­ polgármesterné mégis várakozott. Egyszerű, kedves asszonynak látszott. Neki ki kellett mennie, körülnézett, az asszony minden további nélkül át­ vette kosarát és biztatta: — Menj csak, én majd addig fenntartom a he­ lyed... Mire visszajött az asszony, átadta kosarát: - Jól van, kislány, állj csak be... — Papa megkérdezte, mikor este vacsoránál elmesélte: — Remélem megköszönted neki? N a g y o n rendesen viselkedett... Maria Dolores pulykavörösen rikácsolta: — Gyilkosok, rablók, mind fel kellene kötni! Papa letette kanalát, ránézett Maria Doloresre: — A z én asztalom­ nál ezt a hangot nem tűröm. M i g én vagyok az ur a háznál, itt nem ren­ dezünk népgyüléseket, Maria Dolores. Érted? — De Maria Dolores nem hallgatott e l : — Furcsállom Papa álláspontját. Maria Teresa buta liba, de Papa, aki keresztény katholikus erkölcsi alapon áll s még védi ezeket?

Akik a katedrálisból intendenciát csináltak? Papa mosolygott. — Maria Dolores nem vagyok hajlandó vitába szállani veled. Apád vagyok és kész. Viszont egy megjegyzést mégsem hallgathatók el: bármennyire helytelenitem, ha katedrálisból intenden­ ciát csinálnak, az nem tartozik ide. Viszont a Juanillod is e g y ilyen intendencián tevékenykedik. Pedig tudtommal még nem is olyan régen — Papa lehalkitotta hangját — Juanillo másként vélekedett bizonyos ügyek­ ről. Maria Teresa, holnap hova mégy sorba állni? — A csarnokba. Hátha adnak babot. Melege van. H o g y Maria Doloressel beszél, mégjobban érzi a mele­ get. N e m szeret Maria Doloressel beszélgetni. Pedig Maria Dolores ma beszédes kedvében van. — Szegény kislány, micsoda kin lehet számodra ott ácsorogni, szedettvedett népség között órákig. Valamit morgott. D e a könyörtelen Maria Dolores nem engedett. — M i ? — kérdezte mégegyszer. — Hát... megy ez is. Borzasztó. M i g másfelé a lányok tenniszeznek, táncolnak te életed legszebb éveit i g y töltöd. — Maria Dolores suttogóra fogta: Viszont ez már nem tart sokáig. Meglátod, jönnek jobb napok, mikor az ember nem kényszerül mindenféle csőcselék előtt térdetfejet hajtani. Maria Teresa oldalára feküdt. Feje zakatolt. Mit akar tőle Maridolor? Miért mondja ő is ugyanazt, amit az idegen? A z idegen is ezt mond­ ta, amikor a hidon jöttek és ő megnézte karóráját. — Még kis türelem, kevés kitartás és minden jóra fordul. A z idegen rosszul beszél spanyolul, de érdekes, mindent jól megértett, amit mondott. Valahogy olyan komolyan, egyszerüen beszélt hozzá, Maria Teresavai még sohasem beszéltek ilyen komolyan, ilyen emberszámba még sohasem vették. Pajtásai ostoba­ ságokat beszéltek, tréfálkoztak, Papa lekezeli, Maridolor fölényes, libá­ nak nevezi és akkor jön e g y idegen, aki tanulmányairól kérdezi, Blasco Ibanezről beszél — mit akarhat tőle ez az idegen? Mesélt lányokról, hogy hazájában hogyan élnek a lányok, egyszóval komoly dolgokról és ő, Maria Teresa, mégsem unatkozott egy pillanatig sem. Furcsa, de még soha senkivel sem érezte magát ilyen jól, mint ezzel az idegennel. Mit akar tő­ le? Mert hogy akar valamit, az biztos. H a arcátlan lesz ,otthagyja. És egyáltalán miért gondol rá. K i ez? Mi ez? Maridolor egyszer azt mondta, hogy idemenekült sötét figurák. E z is egy ilyen lenne? Nem, ez nem le­ hetséges. N e m lehetséges... — Miért hánykolódsz ugy? Beteg v a g y ? — Szegénykém, a te idegeid is tönkrementek. És ez az ennivaló! Te, kislány, hallod? — Igen. Maria Dolores felült. Egész föléje hajolt. — Te, holnap, ha sokan állnak a Mercadoban sorban, akkor kezdj el beszélgetni azzal az asszony­ nyal, aki melletted áll. Mondd, hogy éhes vagy, érted? Ezzel nem ha­ zudsz? Szóval azt mondod, hogy vannak ám, akik jól élnek, nagyon jól és mig mások j ó l élnek, bőségben, addig nektek sorban kell minden falatért remegnetek. Igaz? Mond' ezt, de nézd meg, nincs-e a közelben asalto. Ha

esetleg kiabálnának, akkor tagadd le. A lány nem felelt. Maria Dolores megbökte: — Alszol? Érted, mit mondtam? Halottam, de ez nehéz, mert ott az asszonyok nem szeretik az ilyesmit hallgatni. Meg én még nemis láttam azokat, akik jól élnének. Maria Dolores felcsattant: — E z nem fontos. Csinálod, vagy sem? Akarsz csokoládét? Tejkonzervet? Sonkát? — T e tudnál ilyesmit szerezni? A leány halkan nevetett: — Mindent lehet, csak akarni kell. A k a r j te is, akkor én is akarok... — És te, ha ilyesmit szerezhetsz, Papának például mért nem szer-

zel? Maria Dolores nem válaszolt. A csönd sulyosan ereszkedett a szo­ bára. A Dóm órája négy rövidet és egy hosszut ü t E g y óra. A Capitolban már régen vége az előadásnak. Ilyenkor már csak a rosszházak tartanak nyitva, meg a Shangháj. Utálatos lenne az idegen valahol ilyen helyen. Érdekes, el sem tudja képzelni. Vajjon „azokkal" a lányokkal is olyan ko­ molyan, kedvesen beszélne? V a g y berugna, hebegne, tántorogna? Undok, nemis akarja látni ezt a képet. Majd meggyul, mindene izzik. Fel kellene ugrani, de mintha ólomsu­ lyok kötöznék az ágyhoz. Hosszu az éjszaka, sohasem lesz már reggel? Reggelig négy-öt óra, hat óra mig a Mercadoba megy, tizenkét óra ebédig. Tizenöt óra még és az Avenidán szembejön vele az idegen. Tizenöt óra kilencszáz perc, ötvennégyezer másodperc. Végtelenül sok. Felugrott. Le­ tépte hálóingét és magárarántotta a takarót. Egy-kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc, kilenc, tiz, tizenöt, tizennyolc, huszonkettő, huszonhá... huszonhá... 2.

A házmesterné megállitotta: — Kisasszony, postája van. A levél boritékján idegenszerű széles betűkkel a neve. Percig elállt a lélegzete. E z tőle jön. Tehát mégis irt. Mégis. N e m hitte, hogy irni fog. Illetve — biztosra vette, hogy irni fog. Azonnal irt. Irt. E z t a papirt az ő ujjai fogták, ezeket a betüket ő rajzolta. Mért néz oly ostobán a ház­ mesterné? H o g y ő is kap levelet? Élete első levele, amit idegenember irt neki. Idegen? Dehogy idegen. Életében még nem akadt, aki ilyen közel lenne hozzá. Idegen? Nem, nem, nem. Ő nem idegen. Ő az Ő. Fel kellene tépje a boritékot, el kellene olvasnia azonnal a levelet, a levelet, az ő le­ velét. De majd odafent. Maria Dolores a konyhában pepecsel, Papa a vá­ rosban, ő egyedül lesz az ebédlőben, nem, jobb lesz a leányszobában, de ott sem, inkább a fürdőszobában. Magára zárja az ajtót, magukra zárja az ajtót és a fürdőszobában ketten lesznek, az idegen és ő. Barcelonában van, él, átkelt a tengeren, pedig hogy féltette, a tengeren éjjel, titokban lopózott Valenciából Barcelonáig kis bárkákon, hogy remegett, ne legyen semmi baja — mi ez, ez a szerelem? — Megint késtél, Maria Teresa! Maria Dolores ellenséges hangját nemis hallotta. Nővére meg se néz­ te, már ment is vissza a konyhába. Maria Dolores se tegnap, se tegnap­ előtt nem szólt hozzá, nyolc napja nem beszél hozzá, haragudhatik reá valamiért. Aznap, mikor Vele megismerkedett, akkor beszélgettek utol-

jára, már nemis emlékszik mit, csak azóta haragszik. Rosarioval reggel találkoztak, az is haragszik rá, elforditotta a fejét. Mindenki haragszik rá. Azért, mert Vele járt, mert együtt volt vele három napot? Micsoda három napot! Három nap — mikor lementek a Mercado de Floresbe, a virágpiacra, csupa rózsa, csupa szegfű, csupa szin és illat, ő belékarolt és Maria Teresa nem huzódott el, majd elszédült, olyan bóditók a rózsák és olyan boldog, hogy Vele lehetett. Milyen szép ez a város, Valencia, az ő Valenciája, most sokkal szebb, mint azelőtt. M é g az asszonyok is, a sor­ ban, azok is mások, mintha mások lennének. Ma szóbaereszkedett e g y né­ nikével, aki három személyre vásárolt. Önmagának, meg a két lányának. Egyik leánya, „olyan idős, mint Maga, kisasszonyka", lőszergyárban dol­ gozik, a másik meg a katonai szabóságon. E g y i k fia elesett, a másik Teruel körül őrmester egy brigádnál. Szegény néni, sajnálta. — Szegény az ördög, mert nincsen lelke — nevetett a nénike — jól van ez igy. Majd ha vége lesz mindennek, akkor meglátja, milyen jórafodul a sorsunk. 4ddig csak esszük a babot, meg a lencsét és bizunk Negrinben. Igaz? Kinyitotta a fürdőszoba ablakát, mert sötét volt és ilyenkor még nincsen villany a magánházakban. A világossággal együtt a hőség is be­ áradt a szobába. Érdekes, milyen négyszegletesek a betüi. Maridolor le­ veleit látta, Juanillo betüi keskenyek, inkább nőiesek. De ezek a betűk férfiasak, bátrak. Ezek a betűk olyanok, mint ő maga. Jézusom, mint az ő szemei olyan nyiltak. Ó, de rossz — miért ez a szertartásos megszóli­ tás? Hát barátnőd vagyok csupán. Szeretett barátnőm! Szeretett — az j ó . De barátnő? Mennyivel kedvesebb lenne i g y : Szeretett Maria Teresa! Majd megirja neki, hogy legközelebbi levelében már i g y szólitsa. Mikor ir? Mikor kap legközelebb levelet? Kap-e? Istenem, fronton van, ki tud­ ja, fronton s mit hoz a következő perc? Nem, nem, nem! N e m akarja. Ha nem akarja, nem esik bántódása. Különbenis ott fenn most csönd van. Ő mondta. Amit ő mond, az igaz. Mikor látlak megint? — ezt kérdezte tőle harmadnap este. Ő mosolygott: — H a előbb nem, hát a háború befejeztével, Maria Teresa. — De az sokára lesz, kedve3. — N e m lesz sokára. Oly határozottan mondta. Maridolor hazudik, Juanillo hazudik, R o sario hazudik, csak neki van igaza, neki. Ha ő azt mondja, hogy nemso­ kára, akkor biztos, hogy nemsokára. Olvasol valamit? kérdi. Igen, ol­ vas. Mindent megtesz, amit csak akar. Mire viszontlátja, már más Maria Teresát talál. Most már hiába mondaná bárki, hogy buta liba, eddig iga­ zuk lehetett, ezentul másként lesz. Olyan akar lenni, hogy ő ne valljon szégyent vele. Rossz ember, csak két oldalt érdemelt tőle? Maria Teresanak most nyolc oldal sem lenne elegendő mindahhoz, amit el akar neki mondani. De hol is irja meg a választ? Itthon nem lehet. Minden percben meg­ zavarhatják, megkérdezhetik, mit ir, kinek ir? Mit válaszolna? Barátnő­ jénél irja? De az nem értené meg. K i kell találjon valamit. „Remélem em­ lékszel még, miről beszélgettünk?" - hát el lehet azt felejteni? Nem le­ het, s bármi is legyen, nem felejti el. Mit tettél velem? Még soha, de soha sem érzett ilyet. — De én hi­ szem, hogy van Isten! — mondta neki Maria Teresa és várta, mit szól hozzá. Ha kitör, ha gunyolódik, ha kicsufolja? Mit várt tőle? — És? —

A z idegen csodálkozott, Maria Teresa meg elpirult, dadogott. — Hát, hogy tudjad, én mindennap imádkozom is! — E z rád tartozik. D e miért meséled el nekem? — A z idegen neve­ tett. Maria Teresa megfigyelte: nem tetetett. Hát akkor mért mondja Rosario... ? — És te, te hiszel? — Én, ha érdekel, nem vagyok hivő — most izgult a leány, mit is fog mondani — de tisztelem más becsületes meggyőződését. E z nagyon szép volt tőle. Óh, de j ó vagy te idegen, milyen jó lenne veled együtt leélni e g y életet és milyeneket hazudtak felőled. Maria Te­ resa szemei szaporán pislogtak. A z öröm könnyei ezek. Örül neki, az idegennek. — Nekem te olyan vagy, mintha spanyol lennél — vallotta be neki Maria Teresa. Nyolcoldalas levelet ir neki. Megbünteti. Mindent megir neki, hadd lássa, mit tett vele. De hol irja meg? M e g lehetne próbálni... megpróbálhatná talán az Ateneoban. Ott most könyvkiállitás van és az iróasztalok szabadon állnak. A z Ateneoban? D e mi lesz, ha valaki meglátja ott? - A z a pokol — me­ sélte egyszer Maria Dolores — a vörösök orgiákat rendeznek: az Ateneo­ ban, ott dőzsölnek, fajtalankodnak és jaj lesz annak, aki csak átlépi az Ateneo küszöbét. Számontartunk mindenkit, aki oda jár. Maria Teresa megborzongott. Elkárhozik? Mond még két Üdvözlégyet magának, de elmegy. Ha meglátják? Látták. Papa? Papával lehet beszélni. Könyvkiállitáson volt — ezt mondja Papának. E z nem. hazug­ ság. Ott volt a könyvkiállitáson. H o g y mit csinált? Nézte a könyveket. Milyen könyveket? De nem törődik semmivel, irni kell neki és ha faggatják, odavágja — Levelet irtam szerelmesemnek! — Kiinek? — Papa ugy tesz, mintha rosszul hallaná, Maridolor kajánul nevet. Taknyos és szerelem? És ki az, ha szabad érdeklődnöm? Megmondja? Meg fogja mondani. — E g y idegen. Azután jöjjön, aminek jönnie kell. És délután ötkor felmegy az Ateneoba. Ateneo Popular valenciano. Még ha orgiát ülnek, akkor is ...felmegy. Megirja neki, hogy honnan irt. M i t szól hozzá ő? Érzi, mit tesz érte? Érte? 3. Maria Teresat a tömeg előrenyomta. Egész a városházáig nyomta. A Hotel Mexico és a Calle de la Sangre sarkáig, ahol az „Hijas de Ma­ ria" küldöttsége várakozott. A „Mária leányok" elegánsan kiöltözve, tré­ fálkozva várakoztak. Kezeikben virág. A virágokat a katonáknak tarto­ gatják. — Pedro is felvonul a századával... — De kedves... — Ki a Pedro? — A vőlegényem. — A Pedro rémelegáns fiu. Ismerem. Jól választottál. — K é t kitüntetése van. A navarrai brigáddal vonul fel. — Nagyszerü. Mikor esküsztök? — Papa most átalakitja a házat és ha elkészül, akkor megesküszünk. Még három szobát és garázst épitett.

Már alakitjátok át? Megrongálták a bombázások? Óh, dehogy, felénk nem bombáztak, csak azok a nyomorultak. Gyermekotthont rendeztek be és az uccáról mindenféle rongyos kölyköt becsöditettek hozzánk. Kellemetlen. T i hol laktatok addig? — Mi is ott laktunk, hiszen a ház nagy. De képzeld el ezt a helyze­ tet. E g y fedél alatt lakni velük. Szerencsére... Maria Teresat továbbsodorta a tömeg. A Maria lányok mellől messze került. Most pontosan szembenállt az Anteneoval. A z Ateneo erkélyéről három vadonatuj óriási zászló lóg. A középső vörös és arany, közepén az igával és nyilakkal. A másik az olaszoké, a harmadikon meg óriási ho­ rogkereszt. A z Ateneo. Maria Teresa ideges volt. A z utóbbi napokban annyi mindent történt. Megviselte. Ő már legalább három hónapja, hogy nem irt. E g y sort sem. Maria Teresa nem akar ilyesmit feltenni, de nem, ez nem lehetséges. A z nem. Biztosan külföldre ment ő is. Ha irhat, akkor irna. Irna. Maria Teresa egy guardiacivil mögé került. A csendőr csákóján fehér szegfü. Három éve, hogy nem látott ilyen csákót. A csendőr egy asszonnyal enyelgett, az asszony huzalkodott, de a pedrettbajszú legény nem tágitott. — I t t vannak ám igazán szép lányok, m i ? — rikkantotta: és a má­ sik csendőr pár lépésről rákacsintott. — Majd megkóstoljuk, milyen izüek, komám. Elvégre felszabaditók lennénk... Maria Teresa mereven nézi az Ateneot. P á r napja két zászló lengett még az épület ormán. A háromszinü köztársasági és a sávos valenciai. Csak a zászlók szine változott meg? Maria Teresa nem tudta mit érez, de nem érezte jól magát. Szive összeszorult. Ott, a tulsó járdán álltak vele is, az idegennel. A z idegenen zöld ing volt, ujja felgyürve és karján fehér kötés. Pontosan ott álltak, ahol most a flechák, a kékinges gyerekek. Ott álltak ők ketten és az ő szőke haja még szőkébbnek tünt az őszi napsu­ gárban. Három hónapja nem tud semmit. Talán valahol a Pyreneusok egyik völgyében, talán... de nem, nem, nem: meghalt. Megölték. Ha meg­ halt, ezek ölték meg. Akiket várnak, akik jönni fognak, akik várják őket - azok... Ők gyilkolták meg. Jaj, — de nem kiáltott. Nyugalom Maria Teresa, ő él. Ő él, mert nagyon akarja. E g y nap majd levelet hoz a posta tőle és ez lesz Maria Teresa legboldogabb napja. Ma rossz napja van, nagyon rossz napja van. Papának sincs valami jó napja. Reggel, Maria Dolores mielőtt elment volna, megkérdezte: — Remélem, Papa is megtiszteli jelenlétével a bevonulást? — gunyo­ san kérdezte, érezte a gunyt minden szavából, fölényes mosolyából. Papa, szegény, sajnálta Papát, olyan öreg volt és olyan furcsa, ugy bántotta, ahogy Papa halkan válaszolta Maria Doloresnek: — Sokan lesznek és nem kapok levegőt. A z asztmám... — Óh, ez ne aggassza Papát. Én megfelelő helyre juttathatom Papát. Maria Dolores megnyomta, hogy „megfelelő helyre". E z ugy hang­ zott, mint valami rossz, nagyon rossz. De Papa nem vette észre. V a g y nem akarta észrevenni? Ha Maria Teresa észrevette, akkor Papa biztosan észrevette. De nyugodtan mondta: — Kiülök a kertbe és a rádióközvetitést hallgatom. Maria Dolores elrobogott. Most már nem laktak a katedrális mögött.

Megint kint laktak a tengerparti villában, Maria Dolores autón jár haza, „Coche oficial", hivatalos kocsi, ez áll a kocsin. Szakácsnő főz és ő las­ san előkeresi régi könyveit. Őszre beiratkozik — i g y tervezi. De... Maria Dolores állandóan egyenruhát visel, vörös sapkát, kék inget, vörös nyakkendőt és valami kitüntetésre vár. A z uj lap hozta a nevét, R o sarioét és Juanilloét is. „ A vörös rémuralom alatt nagy szolgálatokat tett Maria Dolores" — i g y irta a lap és ezért kitüntetés jár. Már napokkal az olaszok bejövetele előtt Maria Dolores csomagokat cipelt haza, a cso­ magokban kék ing volt, revolver, töltények és egyik este Juanillo is be­ futott, frissen beretválva, kövéren. — Oilá kislány, hogy v a g y ? Most majd szerzünk neked is egy fiut, hogy ne lógasd az orrod — Juanillo megveregette az arcát — most meg­ látod, micsoda remek fiuk jönnek. A z ilyen jóképü lányoknak csak válogatniok kell. M i az talán, nem is tetszik? — Fáj a fejem Juanillo, ne haragudj... Papa, szegény Papa, az utóbbi időben párszor komolyan beszélt ve­ le. Azaz nemis beszélt, csak ültek a szobában, kettesben és Papa felsó­ hajtott. Azután megkérdezte: — Hol késik Maria Dolores? Merre járkál, Istenem, merre járkál ez a leány? Ő nem válaszolt, Papa csak sóhajtott... Ránézett és hallgattak. A villában már külön szobát kapott. Maria Dolores megtartotta a régi leányszobát, ő meg a Papa hálószobája mellé költözött, abba a szobába, ahol Anyácska meghalt. A csendőr odébbállt. K i s szél kerekedett, belékapott a zászlókba, az Ateneo tetején lobogtak a zászlók. A z erkély a nagy kiáilitási teremből nyilik. A nagy kiállitási teremben köröskörül asztalok álltak, papirral, tentával, tollszárral és aki akarta, irhatott. „Queridissimo m i o " — irta. Ott, mindig ugyanannál az asztalnál, a sarokban. A tömeg megmozdult. A sarkon tul muzsika szólt. Induló. A Mária­ lányok énekelték a Falanga himnuszát: „Cara al sol..." A z Ateneo erkély­ ajtaja megnyilt. Katonák, agyonzsinórozott kékingesek özönlöttek az er­ kélyre. A Calle de la Páz felől menetoszlop fordult a térre. Maria Teresa elszédült. Szive összeszorult, ugy érezte hirtelen, hogy nem birja ki to­ vább, benyomult az emberek közé, egy asszony meglepetten nyitott utat, egy szúrosszemü férfi megnézte és elforditotta fejét. Maria Teresa már nem is látta merre megy, mert a könnyek ellepték szemeit, remegett, minden erejét megfeszitette, hogy visszaszoritsa feltörő zokogását, de vadul, ellenállhatatlanul kitört belőle, karját e g y ház falának szoritotta, arcát karjára fektette és sirt. A tömeg felett zászlók húztak és csengő zenére vonultak az első navarrai zászlóaljak. Saliquet az Ateneo erkélyén tisztelgett. A z asszony végigmérte Maria Teresat. Kifogástalanul öltözött urileány, állapitotta meg. — Szegény kicsikém — sajnálkozott — ennek is megölhették valaki­ jét a vörösök... Maria Teresa nem látta ki karolt belé. Valaki belékarolt. A Migueleteig vezette, ott magára hagyta. Mintha félálomban hallaná: — N e m okos dolog most az uccán sirni, kisasszony. Menjen haza, sarja ki magát és erősödjék meg.

A FEGYVEREK ÉS A HADIKÉSZÜLTSÉG Irta:

SZACSVAY

GUSZTÁV

Valamely ország hadi teljesitőképessége gazdasági, szociális és politikai adottságoktól függ. A z alap mindenütt a háborús gazdaság, a há­ borús technika, a fölfegyverkezés mértéke, a katonai szervezet minősége és a kiképzés. Ezek szerint a legfontosabb kellékek: az emberanyag, a nyersanyag, az ipari termelő apparátus s az ország gazdasági ereje. A szárazföldi

erők

A z emberanyagot illetőleg a jelenlegi háborús hatalmak között eltérések állapithatók meg. A z 1935-1940. év átlagában a katonakötelesek száma hat évi átlagban Németországban 360.000, Franciaországban 205 ezer, Angliában 200.000 f ő . A z u. n. győztes államok még évekig tartó, megsem közelithető előny­ ben vannak azokkal az államokkal szemben, amelyek a békeszerződések rendelkezései értelmében nem részesithették katonai kiképzésben a sor­ köteles férfiakat. Mindkét csoport rendelkezik ugyan a háborút viselt nemzedék értékes katonai anyagával, de a győzők azonfelül tizenöt esz­ tendőn keresztül még a sorköteleseket is katonákká nevelték. Franciaországban 15 esztendő alatt legalább 3 millió főnyi tartalékot, az egykori kisantant megmaradt államai egyenként átlagban 1 milliót, Olaszország szintén legalább 3 millió kiképzett főt nyert hadserege számára. Oroszor­ szág a polgárháború esztendejének leszámitásával 8 milliónyi tartalékot képezett ki. 1936 óta 150 ezer pilótát és 900 ezer autóvezetőt nevelt a had­ sereg céljaira, azonfelül, mint tartalék a második vonalban rendelkezésére áll a néhány millió főnyi, mezőgazdaságban dolgozó traktorvezető. A hadseregek békelétszámának adataiból és a békefegyverek állo­ mányából azonban csak következtetni lehet arra, hogy milyen hadsereget tud háború esetén az illető állam a frontra állitani. De azért fontos a bé­ kekeret ismerete. A békefölszerelés helyzetére jellemző, hogy az egész német — 2500 — , mint amennyivel ma a békelétszám öt hadosztálya rendelke­ zik. Ezek szerint a háború kitörésének pillanatában csak a gépfegyverek száma huszszorta magasabb, mint 1914-ben volt. A békelétszám adatai a legfontosabb európai államokra a következők: G y a l . zljak G é p f e g y v . A g y u k T a n k o k s z á m a a b é k e h a d s e r e g b e n

Ország Anglia ( a n y a o r s z á g — F r a n c i a o r s z á g — — N é m e t o r s z á g — — O l a s z o r s z á g — — L e n g y e l o r s z á g — — J u g o s z l á v i a — — O r o s z o r s z á g — —

— — — — — — —

— — — — — — —

230 480 600 265 273 158 800

14.000 2.400 600 35.000 3.400 4.500 40.000 4.400 4.000 11.000 2.100 800 11.000 1.770 600 9.000 1.000 120 39.000 10.000 10.000

Kiképzett katonanyagban alig állapitható meg hiány. De a motori­ zált és mechanizált hadsereg mellett már az emberanyag foglalkozási ta­ gozódása is nagy szerepet játszik. Már a mostani lengyel háború lefolyá-

hadsereg

sa is bizonyitja, hogy mily nagy jelentőségű a mai hadviselésben az ipari munkások és technikusok szerepe. A z a hadsereg, mely sok ipari mun­ kással, technikussal rendelkezik, akcióképesebb. A z orosz és a kisebb lét­ számu német hadsereg 50 százaléka többé-kevésbé alaposan kiképzett ipari specialistából áll. A specialistákhoz nem számitják hozzá a gépfegy­ ver osztagok legénységét. A nagyhatalmak e téren általában versenyké­ pesek egymással szemben, kétségtelen azonban, hogy Németország és Oroszország állanak az élen. A békelétszám azonban csak keret. Anglia, Franciaország, Olaszor­ szág, Németország és Oroszország rövid pár hét alatt külön-külön a béke létszámot messze tulhaladó nagyságu hadsereget tud talpraállitani. Az eddig bemutatott országok hadseregeinek béke és háborús létszáma a kö­ vetkezőképpen alakul: B é k e l é t s z á m A n g l i a ( t e n g e r e n tuli c s a p a t o k k a l ) F r a n c i a o r s z á g (teng. tuli csap.-kal) N é m e t o r s z á g — — — — O l a s z o r s z á g (teng. tuli c s a p . k a l ) Lengyelország — — — — — O r o s z o r s z á g—

—

—

—

—

—

360.000 735.000 850.000 552.000 302.000 125.000 1.800.000

H á b o r ú s

l é t s z á m

8-9.000.000 5.500.000 7-8.000.000 7-8.000.000 3.500.000 1.400.000 9-10.000.000

A z emberanyag számszerűsége mellett természetesen igen fontos té­ nyező a katonák lelkisége. A jól táplált, testileg erős és kitartó, sportedzett katona mellett a tűzvonal és a termelés tömegeinek megelégedettsé­ ge, elszántsága a modern háboru poklában, az idegek megőrlését célzó harcokban az ellenálló erővel biró embermilliók lelkiállapota, gondolko­ zása dönti el a háború sorsát. A német, angol, francia és amerikai had­ ügyminisztérium hadpszichológiai osztályainak puszta létezése, a német hadtudomány kiterjedt hadpszichológiai és hadietikai irodalma is azt bizonyitja, milyen jelentőséget tulajdonitanak a különböző országok ve­ zérkari osztályai az emberanyag szellemének. A katona-pszichológusok szerint azokban az államokban, amelyekben a tömegek szabadságukat, jólétüket, jövőjüket s a fejlődés lehetőségét önkéntes lelkesedéssel védel­ mezik, az ellenállóképesség lényegesen feülmulja azon országok népének ellenállóképességét, amelyeknek tömegeit csak nyers erőszakkal viszik háborúba. A légi erők Németország a versaillesi szerződés után elvesztette teljes légi flottá­ ját. 1933-ig, a nemzetiszocializmus uralomra jutásáig titokban folytak az előkészületek ugy a repülőgépgyártása, mint megfelelő vezetők kikép­ zése tekintetében. Német vállalatok idegen területen gyártottak gépeket Németország számára. A polgári forgalom számára épitett gépeket nagy­ részt ugy épitették, hogy könnyen átalakithatók legyenek hadi repülőgé­ pekiké. (Ilyenek a Junkers G 38, Ju 52, W 33, Dornier Wal és Superwal, valamint a Heinkel H e 70-es tipusu gépek). A nemzetiszocializmus bevezetése óta Németországban 29 cég 51 üzemben foglalkozik repülőgépgyártással, ehhez járul még 17 motor és alkatrészgyár. Ezek a számok nem foglalják magukba a többi gépeket, autómotorokat és alkatrészeket gyártó üzemeket. A német légi felfegyverkezés módja az, hogy minden uj gépnek há­

rom tartalék felel meg. A z első vonalbeli repülőgépek száma 3.400, ebihez 500 rendőrségi és 700 civil repülőgép járul. A z első vonalbeli légierő 5.500-6.000 gépre tehető. A Csehszlovákiából zsákmányolt repülőgépek számát 750-re becsüli az angol Economist, Hitler azonban a Reichstag előtt elhangzott beszédében 1500-ra tette. Olasz becslés szerint a mult évi szeptemberi válság után a harcképes német repülőgépek száma 3.000 volt. Ma ez a szám 4.200 körül van, melyekből 2.500 a bombavető. Amerikai sajtóvélemények szerint a német repülőgéptermelés havon­ ta 800. E z a termelési kulcs lehetővé teszi az összes repülőgépek pótlását öt hónap alatt. Más források a havi termelést 600 gépre teszik. Ebbe a termelésbe nem számitódik be a cseh protektorátus területén müködő re­ pülőgépgyárak termelése. A hadirepülés 150.00 tisztet és katonát igényel, de ehhez adjuk még hozzá a nemzetiszocialista repülés 60.000 pilótáját. Németországnak 900 repülőtere van, melyekből 180 katonai. A z angol repülőterek száma 400. A nyugateurópai szakkörök a német repülőgépipar és hadirepülés gyengéjét a nyersanyagok kérdésében látják. Igy pl. az Arado Ar 79 típu­ sú német gép előállitásához szükséges nyersanyagokból csak 16 százalék külföldi áru. M i g azonban békében a belső nyersanyagok könnyen fel­ használhatók, addig a háború veszélyezteti ezt a belső nyersanyagszállitást. A z 1940-re előirányzott üzemanyag a német repülés számára 6.3 millió tonna. Ebből Németország belső termelése és a szintetikus előál­ litás 1.2-1.5 mil. tonnát fedez. A háborús szükséglet természetesen sokkal nagyobb s 15-20 millió tonnáig emelkedhet. E g y 6.000 gépből álló repülő­ park üzemanyaggal való ellátása, melynek fele két motoros bombavető s óránként és lóerőnként 200 gram üzemanyagot fogyaszt, napi igénye 3.000 tonna, az egy év alatt kereken 1.000.000 tonna. A különböző német repülőgéptipusokról a következő táblázat állitható össze: Vadászgépek Óránkénti sebesség Motor (lóerő)

Meserschmitt Bf 109 Heinkel He 112

1 950 1 550

500-510 km. 505

Henschel Hs 123 Blohm et Vasa Ha 137 Junkers Ju 87 K Heinkel Ht 118

i

660 1 650 1 950 1 1070

350 330

Heinkel He 170 K Henschel Hs 126 Hernschel Hs 124 Dornier Do 17 Heinkel He 111 K Junkers Ju 86 K

1 1 1 2

910 870 870 9S0 2 950 2 760

450 350 430 470 420 360

2 650 1 880

260 310

Harci repűlőgépek

Bombavetők

„

420

Vizirepűlőgépek

Dornier Do 18 E Arado Ar 95

Franciaország a maga repülőtermelését a német légifegyverkezés hatására kezdte meg. 1987-ben a költségvetési 2 milliárd frankot irány­ zott elő légi fegyverkezésre. 1938-ban ez a szám 13.8 milliárdra, 1939-ben pedig 22.8 milliárdra emelkedett. Ugyanakkor repülőgépvásárlásra 12 milliárdot irányoztak elő. A z u. n. „V" terv szerint 1938 márciusától kezdődőleg az első vonalbeli repülőgépek számát 2.560-ra kellett felemel-

ni. A konjunkturakutató intézet a szükségleteket 12.000 motorban és; 6.500-7.000 repülőgépben állapitja meg. Francia adatok szerint 1935-ben 785, 1936-ban 890 hadirepülőgépet állitottak elő s ha ez a szám 1937ben 456-ra esett is, 1938-ban 560-ra emelték. A társadalmi harcok itt is éreztették hatásukat. 1937-38-ban másfél milliárd frankot költöttek be­ ruházásokra, 1939-40-ben 375 millió frankot irányoztak elő javításokra és uj beruházásokra. A rendelés és szállitás közötti időtartamot 19 hó­ napról 11 hónapra szállitották le. A terv értelmében Franciaországnak ha­ vonként 250 repülőgépet kellett volna termelnie, de a német konjunktu­ rakutató intézet megállapitásai szerint a termelés nem haladta meg ha­ vonként a 100-at. A termelést külföldön rendelt gépekkel igyekeztek rekompenzálni. Hollandiában 50 repülőgépet rendeltek, ebből 35-öt a gyar­ matok részére. A z Egyesült Államokban 65 millió dollár értékben 650 re­ pülőgép rendelést helyeztek el. Ebből 200 vadász-, 215 bombavető-, 200 magán- és 20 harcirepülőgép. E z t a rendelést még megnövelték 350 gép rendeléssel. Angliában 100 repülőgépet rendeltek. A francia terv megva­ lósulása esetén Franciaország repülő parkja eléri Németországét. Ma Anglia és Franciaország együttes légiereje valamivel meghaladja a né­ metet. A z uj angol költségvetés 220.6 millió fontot irányzott elő légi fegyverkezésre az 1938-as 134.4 millió fonttal szemben. A z 1930-35-ös évekkel szemben ez 12-szeres emelkedést jelent. E z év március végén a Home Defence A i r Force első vonalbeli légi ereje 2.370 gép volt, amit azóta a ter­ melés jelentékenyen megnövelt. A légiipar számára dolgozó üzemek szá­ m a 3.500, de ez a szám is állandóan növekszik. A dominiumok repülőipa­ r a is jelentékeny. Kanada 1940-ben szállitja az első repülőgépeket, me­ lyeket Angliában látnak el motorral. Ausztrália évi 200-400 gépet szál­ lit, jóllehet termelése ötszörösére emelhető. Tekintetbe véve a termelés megkétszereződését, az angol repülőgépek száma megközeliti a németet Első vonalbeli gépeinek száma azonban alacsonyabb. A z angol repülőgépállományt a következő táblázat szemlélteti: V a d á s z g é p e k

H a w k e r Hurrieane 8 m g Supermarine Spitfire 8 mg Blaenburn Skna (kombinált va­ dász és bombavető)

M o t o r (lőerő)

Ó r á n k é n t i sebesség

1 1

1030 1030

1

895

—

2 2 2 2 2

1030 920 900 900 900 925

430 470

4

1000

340

550-560 560 fölött

B o m b a v e t ő k

Fairey Bettle Bristol Blenheim Vickers Armstrong Wellington Handley P a g e Hampden Armstrong Withworth Whitley IV Handley p a g e H a r r o w II.

1

— — —

V i z a repűlőgépek

Short

Sunderland

A z orosz légi fegyverkezés és repülőgéptermelés adatai kevéssé is­ meretesek. Göringnek az Adler cimű német lapban közölt cikke szerint a Csehszlovákiából zsákmányolt orosz gyártmányú gépek minősége elsőren­ dű. Oroszország az 1934. évi 1.6 milliárd rubeles hadi költségvetését 1938-ban 27 milliárdra emelte. Csak ami a légi fegyverkezését illeti, évi 4-5 milliárd német márkának megfelelő összeget költ. A repülésben foglal­ koztatottak száma 350.000 ember. A harmadik ötéves tervnek megfelelően

még 8 repülőgép és 6 motorgyárat létesitenek. A gyárak száma összesen 345. Cseh információk szerint a legutóbbi évi orosz repülőgéptermelés 4.400 volt, amit ebben az évben 29 százalékkal növelnek. Pontos adatok hiányában a berlini konjunktura kutató intézet csak annak a megállapi­ tására szoritkozik, hogy az orosz légierő legalább olyan nagy, mint a né­ met. Saját termelésén kivül sok rendelést adott Oroszország az EgyesültÁllamoknak is. A z olasz légierőre vonatkozóan hasonlóképpen hiányoznak az adatok, általában 3500-ra teszik a légiflotta erejét. A z Egyesült Államok légi ereje igen jelentős. 1938-ban az Egyesült Államok 68 millió dollár értékben, repülőgéptermelésének felét szállitotta külföldre. A belső szükséglet is megnövekedett azonban. A z uj tervek sze­ rint évente 20.000 pilótát képeznek ki. A z összfegyverkezésre előirányzott költségvetési összeg 62 millió dollár. A fegyverkezésre megszavazott pót­ lással együtt a szárazföldi hadsereg repülőparkjára forditott összeg 170, a tengeri hadseregére forditott 21 millió dollár. A repülőgépek számát 2320-ról 6.000-re emelik fel. A z utóbbi évben az Egyesült Államok 3.675 repülőgépet gyártott, ami havonként 300 gépnek felel meg. Ebből 1.425 sportrepülőgép. A termelés igen könnyen felemelhető évi 6.000-re. A z amerikai ipar automatizálása következtében a repülőiparban foglalkoz­ tatott munkások száma 36.000. A motor ipar igen kicsi. Mindössze két speciális motorgyár működik. A tengeri

haderő

A legerősebb természetesen Anglia. A z angol hadiflotta összesitett ürtartalma 1.140.000 tonna s ez a mennyiség különböző hajónemek között a következőiképpen oszlik fel: 15 páncélos hajó (474.000 tonna); 42 cir­ káló (335.000 t . ) ; 110 torpedóromboló (147.000 t ) ; 40 tengeralattjáró (47.000 t.) és 7 repülőgépanyahajó (137.000 t . ) Franciaország hadiflottája 543.000 tonna: és pedig 7 páncélos hajó (163.000 t . ) ; 19 cirkáló (154.000 t . ) : 70 torpedóromboló (120.000 t . ) ; 79 tengeralattjáró (74.000 t . ) és 2 repülőgépanyahajó (32.000 t . ) A z angol és francia hadiflotta összesen 1.683,000 tonna. A z olasz flotta 403.000 tonna. Megoszlása: 4 páncélos hajó (90.000 t . ) ; 13 cirkáló (144.000 t . ) ; 90 torpedóromboló (94.000 t . ) és 101 tenger­ alattjáró (75.000 t.) A német flotta a legkisebb, mindössze 170.000 tonna. Hajónemek szerint: 5 páncélos hajó (83.000 t . ) ; 6 cirkáló (36.000 t . ) ; 29 torpedórombaló (29.000 t.) és 50 tengeralattjáró (25.000 t . ) A

nyersanyag

A mai háború a nyersanyag, a gép, az ipar, az ipari termék, a mo­ tor, a tank, az ágyuk, a gépfegyverek, a repülőgépek és a műszerek há­ borúja. Nyersanyag és élelmiszerek hijján a legtökéletesebben felszerelt, verhetetlennek hitt hadsereg is összeroppan. A háború viseléshez szükséges valamennyi nyersanyaggal csak két nagyhatalom rendelkezik: az angol világbirodalom, a dominiumokkal és gyarmatokkal és a 21.4 millió négyzetkilométer kiterjedésü Oroszország. Franciaország és gyarmatai sem szűkölködnek nyersanyagokban. De A n -

glia vagy az Egyesült Államok segitsége nélkül képtelen volna Francia­ ország hosszabb ideig tartó háborúban nyersanyagszükségletét fedezni. Németországnak van szén és kémiai anyag fölöslege, de kevés az élelmiszere és hiányzik sok nyersanyag. Háború esetére a pótanyagok nagyarányú gyártása ellenére is pótolhatatlan hiány mutatkoznék számos nyersanyagban (olaj, növényi termékek, zsir, kaucsuk, gyapju, krom, v ö ­ rösréz, mangán, nikkel, juta, foszfátanyagok és arany). Olaszország hadi teljesitőképessége hatalmas hadserege, tengeri és légi fottája mellett is a legcsekélyebb. „Európa nagyhatalmai között Olaszország szenved a legnagyobb arányu nyersanyaghiányban" — irja Xylender ezredes, a berlini hadi akadémia tanára egyik tanulmányában. A berlini konjunktura kutató intézet összeállítása szerint csak a következő arányban fedezi saját termeléséből nyersanyagszükségletét, illetve géptermelését: ásványolajak 0.7, szén 3.2, acél és vas 37.1, kaucsuk 0.0, Wolfram 0.0, foszfát 0.0, ón 0.0, nikkel 0.1, vörösréz 3.2, mangánérc 14.2, gépek 67.4, ólom 69.7 százalékban. Ezért a valóban teljesitőképes és j ó hadfelszerelési ipar Olaszországban csak az esetben biztositja a hadse­ r e g szükségletét háborúban, ha a szükséges nyersanyagokat megkapja. Ezért Olaszország háborús problémája épp a nyersanyagbeszerzés terén jelentkezik. Az ipari termelő

apparátus

Kétségtelen, hogy ezen a téren Németország vezet. Termelő appará­ tusának teljesitőképessége békében és háborúban felülmulja valamennyi európai, nyugati nagyhatalom termelő gépezetét. Már békében is hábo­ rús termelésre van beállitva. Ha nyersanyaghiánya nem akadályozná meg a termelés folytonosságát, félelmetesen verhetetlen ellenfele lehetne a nyugati országoknak. Németországgal egyenrangu ma már Oroszország termelő gépezete. Előnye, hogy kiapadhatatlan nyersanyagforrásokkal rendelkezik s ipari és nyersanyag gócpontjait — a mérhetetlen kiterjedésű országban — a határtól messze távolságra tudta telepiteni. „ A Szovjetunió hadfelszerelő ipara — olvassuk egy német vezérkari tiszt tollából a Die europäischen Heere und ihr Kampfverfahren oldalain — az utóbbi években elképzelhetetlen föllendülést vett. A z ország kime­ rithetetlen nyersanyagforrásait egy nagy teljesitőképességű ipar aknázza ki és dolgozza fel. Külföldi mérnökök és technikusok segitségével, akik­ től azonban Oroszország fokozatosan függetleniti magát, a hadfelszerelési ipar a hadsereg minden szükségletét fedezi. A hadfelszerelési ipar min­ den ágát az ország belsejébe telepitették, hogy a légi támadások ellen védve legyenek". Anglia 1936 óta óriási erőfeszitésekkel igyekszik a német és orosz hadfelszerelési ipar szinvonalát elérni. Megneheziti e törekvését az az adottság, hogy Anglia legfejlettebb ipari üzemeit lefoglalja a gigantikus hadihajó épités. Másrészről megkönnyiti a feladat végrehajtását a ren­ delkezésre álló kiapadhatatlan gazdasági erőforrások áradata, amely le­ hetővé teszi uj iparok és óriási üzemek megteremtését. Emellett Anglia segitségére siettek a dominiumok gazdasági erői. Kanadában épül ki a világbirodalom leghatalmasabb ipari repülőgépbázisa és a háború esetére Ausztrália elvállalta az Indiai Óceán védelmének egy részét.

Franciaország ipari készültsége 1937-ig nem tartott lépést a két vezető ipari nagyhatalom tervszerűen monumentális ipari fölszerelésé­ vel. 1937-ben a francia hadirepülőgép ipar 40.000 munkást foglalkozta­ tott, az olasz és az angol egyenként 60.000, a német 120.000, az orosz re­ pülőipar 250.000 munkásával szemben. 1037 óta a különben nagy telje­ sitőképességgel rendelkező francia vas, gép és kémiai ipart i s teljesen a hadi szükséglet kielégitésére állitották be. Franciaország hadi ipara ez­ óta főleg a védelmi fegyverek és nehéz tankok előállitása terén ismét Európa vezető államai között szerepel. A z európai háború eshetőségeinek megitélése szempontjából nem szabad figyelmen kivül hagyni az Egyesült Államokat. Rendkivül fejlett és kapacitásának alig 60-70 százalékáig kihasznált ipara, kiapadhatatlan nyersanyagforrásai, imponáló gazdagsága miatt döntő jelentőséggel bir állásfoglalása. Általános

gazdasági és pénzügyi

erők

A háború teljesitőképességének nélkülözhetetlen kelléke a pénzügyi felkészültség. Ebben a tekintetben — papirforma szerint — az Angol v i ­ lágbirodalom és Franciaország messze fölötte állanak valamennyi euró­ pai államnak. A z Egyesült Államok segitsége ebből a szempontból le­ győzhetetlen erőt kölcsönöz annak a félnek, amely mellé ez a gazdag bi­ rodalom áll. Németországot, Olaszországot és a kisebb államokat, általá­ ban mindazokat az országokat, melyek háború esetén fokozottabb mér­ tékben szorulnak külföldi behozatalra a modern totális háború rendkivül nehéz helyzet elé állitja, nem lesz elég pénzük és devizájuk. Mindez azon­ ban csak papirforma és elmélet, amit a háborús gyakorlat gyökerében nivellálhat. A hadi

taktika

A különböző államok harci taktikája hiven tükrözi vissza az egyes államok politikai és lelkivilágát. A francia és angol szabályzat elsősorban a védelemre rendezkedik be. A Maginot-vonalak, a gépfegyver és ágyú fészkek sűrű rendszere, a mozgósitás és felvonulás aránylagosan lassu üteme általánosságban a vé­ delem gondolatát szolgálja. Ezeket igazolja a mostani angol-francia fel­ vonulás természete is. Ezért azonban igen erős motorizált és mechanizált roham-csapatokkal i s rendelkeznek, különösen Franciaország. A z olasz taktika a rajtaütésszerű háború kezdés alapelvén épiti fel harcászati szabályait. Már a harc első fázisában az ellenséges front át­ törése a csapatvezetés célja. Ezért a hdsereg felszerelésében a nehéz tá­ madó fegyverekre helyezi a fősulyt. E z a taktika érvényesült a németek lengyelországi hadjáratában is. Általában a dinamikus államok harci szabályzatának a meglepetés­ szerű támadás és rajtaütés a harci elve. A gazdaságiakban és nyers­ anyagokban gyenge s a háború teljesitőképesség tekintetében hátrányos helyzetben levő államok a háborút mindenáron lehetőleg villámgyorsa­ sággal akarják befejezni. A nyersanyagokban gazdag Oroszország taktikája is körülbelül ha­ sonló alapelveken épül. Offenzivára és támadásra van beállitva és a had­ vezetés céljául tüzi ki az ellenség megsemmisitését annak saját földjén.

Ennek a törekvésnek szolgálatában épiti ki roppant nagy hadseregét, az ellenséges front mögötti operációra berendezkedő csapatszállitó légi flot­ táját, tizezerszámra kiképzett ejtőernyős csapatait, az ezerszámra szer­ vezett könnyű és nehéz tankoszlopokat, motorizált roham hadseregeit. Még a védelmi harcot is aktiv harcászattal vezeti. A csapatok egyhar­ madát és a páncélos osztagokat — az előirás szerint — tartalékban kell tar­ tani, hogy a kellő pillanatban a védekező csapat ellentámadást kezdemé­ nyezhessen.

V E R S

Késő

P Á R E Z E R Irta:

DARVAS

tudós

a messze

É V R E

SZILÁRD századokban,

ki titkot kerget ősi rokonán, a gépkorszakból üzenek tenéked s örökbehagyom rád a koponyám, a vén világnak tűnő roncsain halld, mit zenélnek sárgult csontjaim. ... Az élet akkor csúnya rettegés volt, az ü z ö t t ember nem lelé honát, zsákmányra lesve ugráltak a fákon öt-hatszázéves szörnyű babonák, emberi hangra, zajra várva fent s ki arra tévedt, a háláiba ment. Ha jött az este s hozta a sötétet, a félelem lelkünkre ráborult, a néma réten láttuk tekergőzni a tátott szájú, ronda háborút, egy-egy országot játszva megevett s szétszórta csontunk, mint a szemetet. Beállt a tél és sorsunkat röhögve utánunk nyúlt a jeges, csupasz ág, futottunk már, de utunkat elállta a dülledtszemű lomha butaság, mázsás sulyától reszketett a föld és megőrült az, akit meg nem ölt. A nagy folyó, a gyűlölet kiöntött s mindannyiunkat messze vitt az ár, az égre néztünk Istenért üvöltve, de zúgva-búgva jött a griff madár, még láttam szállni véres két kezem és semmi többre nem emlékezem...

Késő tudós, a messze századokban, e bús zenétől el ne zárd füled és ne rúgd félre sárga koponyámat, min ott vigyorog még az őrület, hadd higyje ő, ki irta ezt a dalt, hiába élt, de nem hiába halt.

L

E

N

G

Y

E

L

O

R

S

Z

Á

G

Irta: S Z E R E M L E Y L Á S Z L Ó A z 1919-ben megalapitott Lengyelország igen nehezen találta he­ lyét. Oroszország és Németország között, a két nagy birodalom egymás­ sal szembenálló politikája sodrában, egyikhez sem tartott, egyikhez sem kapcsolódott. Nagyobbra tört. Tényleg: területe, mely 388.600 négyzetki­ lométer, nagyobb, mint Olaszország, népessége szerint (a legutóbbi 1935ös) népszámláláskor 33.430.000, de népszaporodása igen gyors s manap­ s á g 35 millió körül j á r ) közeledett Franciaország lélekszámához. Igy ho­ vatovább nagyhatalomnak számitotta magát, holott az orosz és német ér­ dekkisugárzások találkozásának pontján, nagyjából ugyanaz volt helyze­ te, mint a mellette elhelyezkedő kis ütközőállamoké... Az

emberföldrajza

Lengyelország emberföldrajzi állapota meglehetősen különleges. A lengyel tájon átutazó idegent mindenütt meglepi a gyermekbőség. E g y ­ általán nem ritkák a hat-nyolc gyermekes családok. S mindez az igen magas halálozási arányszám ellenére. A lengyel tulszaporulat egyike Európa legnagyobbjainak, átlagosan csaknem 15 ezrelék (Franciaországban ez majdnem zéró). Ebben a vo­ natkozásban elég az öt évenként megismétlődő népszámlálásokra hivat­ kozni. 1927-ben 27, 1931-ben 32. 1935-ben 33.4 millió a lakosság száma. Átlagosan ez négyzetkilométerenként 86-os népsűrűségnek felel meg. A lakosság megoszlása korántsem egyenletes. A nagy sűrűség (75ön felül) főleg nyugaton és délen állapitható meg. A lakosság 60 százaléka a Visztula nyugati részén helyezkedik el, ahol e g y négyzetkilométernyi területen 96 ember lakik, mig Keletlengyelországban csak 45. Sematikusan a nagy sűrűség arra a német határral és a Kárpátokkal egybeeső szalagra lokalizálódik, mely szélességben eléri Varsót, Lublint és Tarnopolt. E z a szalag megfelel a löszös, fekete földes talajnak és az ipari vidéknek. Szilézia a sötét része a lengyel néprajzi térképnek. E z az egyetlen összpontositott lengyel iparvidék, melynek népsűrűsége azonos a Ruhr- v a g y a francia-belga szénvidék népsűrű­ s é g é v e l : 308 lakos négyzetkilométerenként. (Ezenkivül csak izoláltan ta­ lálhatók ipari centrumok.) A többi nagysűrűségű vidékek mezőgazdasá­ giak. ( A krakkói vajdaságban 132, Kislengyelországban 115, Lemberg tartományban 110, Pozen és Tarnopol vidékén közel 100.) Északkeletlengyelországban, kivéve Vilna és Bialystok vidékét, a népsűrűség 50 alá esik. Ezen a területen nemcsak az ipar hiányzik, de a hatalmas erdőségek nagy területeket foglalnak el s a föld nem hoz a nyugatlengyelországi és

a Galiciaiéihoz hasonló j ó termést. Ezeknek a keleti részeknek a közepén Polézia tünik ki 25-ös négyzetkilométerenkénti népsürűségével. Ezt a lakatlanságot a poléziai igen nagy kiterjedésű mocsárvidék teszi érthetővé. A lakosság legnagyobb része falun él. Magyarországgal együtt Len­ gyelország egyike azoknak a középeurópai államoknak, ahol a városi élet. a legkevésbé fejlett. A lakosság közel háromnegyed része falusi. Sziléziá­ ban, ahol; a nagyipar kedvezett a városfejlődésnek, a városi lakosság megközeliti ugyan a 60 százalékot, de ez egyetlen eset. A keleti és déli ré­ szekben ez a szám nem haladja meg a 20 százalékot. A falvak településére az egy, legfeljebb két uccás, ugynevezett „hosszu falu"-tipusok a jellemzőek. A városok nagyrésze tervszerü épit­ kezést árul el s külső képükön bizonyos fokig a német telepitésekre jel­ lemző piacrendszer állapitható meg. N a g y város igen kevés található Lengyelországban: mindössze hat. (Varsó 1.180.000; Lodz 605.000; Lemberg 316.000; Pozen 246.000; K r a k ­ kó 221.000; Vilna 196.000); tizenhárom város lakói haladják meg a 100 ezret s 34 város létszáma mozog 25-100.000 között. A lengyel városi éle­ tet az 5-10.000 lakosú városok teszik. A lakosság, — mint emlitettük — rendkivül gyors ütemben szapo­ rodik. A népesség évi növekedése körülbelül félmillió. A z állandó ipari válság csaknem lehetetlenné teszi a belső vándorlást. Azelőtt évente kö­ rülbelül százezer lengyel vándorolt az Egyesült Államokba, e g y millió ka­ pott szezon idején munkát Németországban. E z a háború után jórészt megszünt. Egyideig Franciaországba vándorolhatott a lengyel népfölös­ leg kis része. Ennek is vége. 1931-től kezdve megindul nagymértékben a visszavándorlás. Mint minden tulnyomóan agrárországban, Lengyelországban is nagy a népfölösleg. 100 hektárra Lengyelországban körülbelül 100 földműves esik, mig a nyugati országokban mintegy 50. Lengyelország ma a mező­ gazdasági munkanélküliség tipikus országa. Jan Rosmer, a mezőgazdasá­ gi munkanélküliek számát a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal folyóiratának, a Revue International du Travaille egyik 1937. évi számában egymillióra tette. E z a munkanélküliség csaknem a duplája volt az egyidejü ipari munkanélküliségnek. A mezőgazdasági munkabérek ennek a munkanélkü­ liségnek a nyomása alatt rendkivül alacsonyak. A munkás és a kispa­ raszt fogyaszóképessége hihetetlenül alacsony. 1934-ben pl. csaknem a felét fogyasztotta a mezőgazdasági népesség annak, amit 1928-ban f o ­ gyasztott. A cukorfogyasztás kisebb a háborús cukorfogyasztásnál. N a g y mértékben esett a sófogyasztás is. A parasztság legfontosabb eledele a krumpli és árpakása. A lakosság 30 százaléka idegen nemzetiségű. A z 1931-es lengyei nép­ számlálás a következő általánosan beszélt nyelv-szerinti megállapításo­ kat teszi: rutének vagy ukránok, 4.800.000 (15 százalék), zsidók 2 mil­ lió 700.000 (8.4 százalék), fehéroroszok 1.500.000 (4.7 százalék), németek 700.000 (2.2 százalék), oroszok, csehek, litvánok összesen 0.5 százalék. A z érdekeltek viszont valamennyien magasabb létszámot állapitanak meg. Igy az ukránok 8, a zsidók 3.5, a németek több, mint egy, a fehér oroszok három millióra teszik önmagukat. A z ukránok főleg vidéken élnek. Uri rétegeik szokásaikban, visele­ tükben alig különböznek a lengyelektől. A m i mégis megkülönbözteti őket,

az a nyelv. Főleg mezőgazdasággal foglalkoznak. Igen sokat hallattak magukról 1918-ban, amikor Lemberg tartománnyal és Szovjet-Ukrajná­ val megkisérelték egy külön ukrán állam létesitését. A kisérlet ukrán állam megteremtéséről s ez az álom erősebben akkor lobbant fel, amikor a hitlerizmust még fütötték N a g y Ukránia gőzei. A z ukránok görög katholikus illetve görög keleti vallásuak s ez a vallási megoszlás némileg utal a lengyelországi ukránok kétféleségére. A kislengyelországi görög katholikus ukránok u. i. a mult folyamán osztrák, mig a többi görög keleti ukránok orosz uralom alatt éltek s Ausztria an­ nakidején mindenképpen igyekezett ukránjaival sakkban tartani a len­ gyeleit. Elismerte az ukrán nemzeti elem létjogosultságát s különállásu­ kat kulturpolitikájában igyekezett kihangsulyozni. A z osztrák, politika sok kedvezése után a lengyel állam egyenesen zord magatartása az ukrá­ nokkal szemben közismert. A z utolsó husz esztendő ukrán mozgalmainak története korántsem kellemes olvasmány. Érthető, ha az ukrán birodalom létrejövésére irányuló akciók nem szüntek meg. Közfelfogás szerint kü­ lönben Japán pénze is közreműködött az ukrán birodalom létrejötte ér­ dekében. Semmiképpen sem lehet lebecsülni azt az összeget, melyet a ja­ pán kormány juttatott az Oroszország ellen szervezendő ukrán mozga­ lomnak, bár ezáltal ugyanakkor a lengyel állam gyengitéséhez is hozzá­ járult. A z ukránok után a zsidók Lengyelország legnagyobb kisebbsége, bár a lengyel állam nem tekintette kisebbségnek őket. A zsidóság Pozen tar­ tomány kivételével az ország minden városában fellelhető. A legtöbb he­ lyen elkülönített városrészekben. A zsidóknak Lengyelországban még N a g y Kázmér ( X I V . század) adott polgárjogot. Sajátos lengyel polgárosodásuk el is indult, a helyzet azonban megváltozott, amint Oroszországból tömegesen menekültek Len­ gyelországba a mult század végi déloroszországi pogromok idején. A külföldiek mellett vékony vezető rétegük kezében egyesül a nagy­ tőke, ők a nagyobb gyárak irányitói és a kereskedelemben is nagy a sze­ repük, bár korántsem oly kizárólagos, mint antiszemita beállitások vélik. Inkább a kiskereskedelemre van befolyásuk, de a nagykereskedelem, a kivitel és behozatal hálózata nem az ő irányításuk mellett bonyolódik le. Egyébként a zsidóság többsége a városokba huzódott. A keleti részeken a városi lakosságnak több, mint 30 százalékát teszik, sőt egyes helyeken jóval meghaladják ezt az arányt (pl. Bialystok). E g y lengyel statisztika szerint Lengyelországban a zsidó földműve­ sek arányszáma 0.9, a zsidó vállalkozóké és nagyiparosoké 23.5, a kereske­ dőké pedig 62.5 százalék. E z a statisztika bármily kedvezőnek látszik a lengyel zsidóság gazdasági erejét illetőleg, csak a számok tükrében ked­ vező, mert a valóságban a lengyelországi zsidók abszolut tömege fél és teljes proletár. A zsidó tömegek nyomorát mi sem illusztrálja jobban, mint az, hogy husz, összesen 700.000 lelket számláló hitközségben 55 szá­ zalék képtelen az évi 5 zlotyt kitevő hitközségi adót fizetni s a nagy hit­ községek 36-50 százaléka segélyre szorul. A többi lengyelországi kisebbségek közül hivatalosan állandóan j e ­ lentékteleneknek minősitették a fehéroroszokat. A legtöbb Lengyelországot tárgyaló munka meg sem emlékszik vagy legfeljebb azt mondja róluk,

meghiusult,

hogy orthodox hitük különbözteti meg a lengyelektől. A fehérorosz ér­ telmiség tényleg mozdulatlan a versaillesi Lengyelország kialakitása óta és ugy politikai, mint kulturális szempontból semleges, elsősorban a más gazdasági-társadalmi alkatu Oroszország miatt, ahol vértestvéreik tulaj­ donképpeni törzse él. E z a semlegesség nem áll azonban a népre. A németek teljes száma alig haladja meg valamivel az egymilliót. Főleg a nyugati részeken élnek, legsűrűbben a pomerániai vajdaságban, valamint Sziléziában. A németek magatartása a husz év alatt csak akkor került átmenetileg nyugvópontra, amikor a hitleri Németország váratla­ nul megegyezett Lengyelországgal, mint kiderült, csak azért, hogy egy időre más irányokba biztositsa akciószabadságát. Közben a nemzetiszo­ cializmus ideológiáját bevezette a németek által lakott területekre is, ag­ resszióját igy készitve elő lengyel földön. A z ideológia betelepitése an­ nál könnyebben ment, mert maga az uj lengyel állam is ebben az irányban szervezte önmagát. A z önrendelkezési j o g nevében létesitett Lengyelország lakosságának több, mint 1/3-a - mint láttuk — nem lengyel nemzetiségű. S ez még nem lett volna baj. Á m Lengyelország kisérletet sem tett nemzetiségi kérdése megoldására. A lengyel nemzeti kisebbségek egyik legfőbb sérelme volt a földre­ form végrehajtása. A z 1920-as földreformtörvény szerint a sűrűn lakott vidékeken már a 180 hektáron felüli nagybirtok kisajátitandó, a ritkán lakott vidéken viszont csak a 400 hektáron felüli. S mert a németlakta vidékek népsűrűsége nagy, ezért az agrárreform éle elsősorban a németek ellen irányult. A legtöbb kisebbségi panasz a Népszövetség tanácsa elé Lengyelor­ szág ellen érkezett. Különösen sok érkezett Keletszilézia ama részéből, amit Lengyelországhoz csatoltak. S hogy ezek a panaszok jórészt alapo­ sak voltak, legjobban bizonyitja, hogy a Népszövetség tanácsa és a hágai biróság igen gyakran Lengyelország ellen döntött. ( P l . azoknak a pana­ szoknak az ügyében, amelyek német telepek elkergetésére, német gyer­ mekeknek a német iskolákból való kizárására vonatkoznak.) A német kisebbségnél még rosszabb volt a sokkal nagyobb számu ukrán és fehérorosz kisebbség helyzete. A z 1922 szeptember 22.-i tör­ vényt, mely Keletgalicia részére önkormányzatot biztosit, nem hajtották végre. De nemcsak önkormányzatot nem kaptak az ukránok, hanem az egész ukrán vidéken nincs ukrán tanitóképző s ukrán szakiskola. A lengyel parlamentarizmus élete alatt a választókerületek beosztásá­ val lehetővé tették, hogy a parlamentben a nemzeti kisebbségek a man­ dátumok egyötödéhez jutottak, bár az ország lakosságának több, mint egy­ harmada esik a kisebbségekre. A diktaturának még ez is sok volt. Az utóbbi években a kormány kedvétől fügött, hány kisebbségi kerül be az amugy is keveset jelentő kinevezett parlamenti testületekbe. A z ukrán zsidó polgáripártok a kormány jóvoltából kaptak nehány helyet, a néme­ tek, jóllehet teljesen behódoltak, semmit. A fehérorosz és az orosz kisebb­ ség is mandátum nélkül maradt. Talaj

és

termelés

A termőföld általában alkalmas mezőgazdaságra. Vidékenként azon­ ban mégis igen különböző a termelési eredmény. A Visztula völgyében

nem ismerik azt a bőséget, mint a déli részekben, de Pozen tartományban a német rendszerű gazdálkodás mégis kitűnő eredményeket hozott ki a közepes földből. S keleten és délen, ép' ellenkezőleg, a kitűnő lösz és fe­ kete földek ellenére, Volhinia kivételével igen alacsony a terméseredmény. A mezőgazdasági termékek jelentőségét az az arány határozza meg, mely a termő és terméketlen földek között fennáll. A lengyel föld csak­ nem 50 százaléka művelhető. Gyümölcsösök és legelők 17 százalékát te­ szik. Nyugaton, ahol az erdők ritkulnak, a termőföldek 60 százalékig emelkednek. A lengyel buzatermelés évi 70 millió mázsájával a világter­ melés 14 százaléka. Igen nagy a burgonyatermelése is ( é v i 300 millió má­ zsa.) A buza és gabonatermést a belföldi piac nem vette fel s j ó években 700.000 tonna kivitelre került. A z erdőkitermelés legnagyobb a Kárpátokban, de az ország majd minden részén feltalálható. A z erdők a föld mintegy 22 százalékát teszik. Legnagyobb részük magántulajdon. Számtalan nagybirtokosnak vannak nagykiterjedésü erdői. A fenyők az erdőterületek háromnegyed részét teszik, ez a legfőbb kiviteli cikk fában s egyik legjelentékenyebb tényező­ je a lengyel külkereskedelemnek. Gazdasága A z ujjászületéstől eltelt husz esztendő elégtelen volt Lengyelország gazdaságpolitikai eggyékovácsolódására. A z egyenletes fejlődés utját se­ hogyan sem tudta elérni. Husz évvel ezelőtt négy különböző országhoz tartozott mai területe s ez azt is jelenti, hogy négy különböző gazdasági együttélés jegyeit viselte. Területének nagyrésze, — 262.160 km — Oroszországhoz tartozott, 80.230 négyzetkilométert az egykori Ausz­ triától csatolták hozzá, Németország 46.210 négyzetkilométert vesztett a lengyelek javára, 520 négyzetkilométert pedig, mintegy 25.000 főnyi la­ kossal, Magyarország területéből vágtak le Lengyelország számára. Ter­ mészetesen a volt orosz területek szabták meg a lengyel gazdaságpoliti­ ka jellegét. A volt osztrák területek, elsősorban Kelet-Galicia viszont az olajforrásai révén jelentett döntő sulyt a lengyel közgazdasági életben. A Németországtól elcsatolt területek a fejlett mezőgazdálkodást képviselték a keleti, részben már az ukrán siksághoz tartozó területek elmaradtabb földmüvelési módszereivel szemben. A z orosz részeket a központositott ipar jellemezte, Varsó és Lodz ipari telepeivel, melyek — szinte erősza­ kosan ráoltva a különben elmaradt, félfeudális társadalomra — mindig az olcsó munkaerőre támaszkodva, a legfejlettebb kapitalizmus módsze­ reit alkalmazták. E z t a fejlődést elősegitette az is, hogy az oroszországi zsidóságnak általában csak a lengyel területeken volt önálló iparüzéshez joga s ezért a lengyel városokban és környékükön elhelyezkedő zsidó nép­ rétegek ipari és kereskedelmi tevékenysége gyors fejlődésre hajszolta a lengyel ipari életet. A kereső lakosság 72 százaléka él a legutolsó nép­ számlálás szerint mezőgazdaságból s csak 15 százalék bányászatból, ipar­ ból és kereskedelemből. A lengyel társadalom mindenkori helyzetét ezért a mezőgazdasági lakosság helyzete határozta meg. 2

A

parasztság A l i g akad még e g y olyan ország Európában, ahol a parasztság oly szegény, mint Lengyelországban. A varsói társadalomgazdasági intézet

egyik hivatalos kiadványában olvassuk: „ E g y i k napról a másikra élünk — mondja egy paraszt — és annyi pénzünk sincs, hogy gyermekeinket felöltöztethessük, hogy iskolába me­ hessenek. A hust csak hirből ismerjük, tejet nem engedhetünk meg ma­ gunknak. A legszomorubb a gyermekeink helyzete, nyomoruságos, sá­ padt, bánatos a külsejük. Majdnem kizárólag burgonyával élünk, reggeli­ re kása v a g y rántott levest főzünk, délben burgonyát, kevés disznózsirral és kellel, este kenyér járja, délről maradt répalevessel v a g y kellel. Hust, vajat, tojást, cukrot még a legnagyobb ünnepnapokban sem engedhetünk meg magunknak." Lengyelország Európa sóban leggazdagabb országa, de a parasztok marhasót használnak, a konyhasó tuldrága nekik. Lengyelország bőviben van petróleumnak, de a lengyel paraszt kis olajmécsessel s fenyőfáklyá­ val világit. Lengyelország erdőben rendkivül gazdag területének negyed­ részét értékes fenyő és lomberdőségek boritják, de a gyufa fényüzésszámba megy a legtöbb faluban. A módosabb paraszt 2-3 részre hasitja a gyu­ faszálat, a szegényebb visszatért a tűzkőhöz, v a g y méginkább vár, amig a „gazdag" szomszéd kéményét füstölni nem látja s onnan kér tüzet. Michalovszki lengyel nemzetgazdász a krakkói vajdaság egyik ke­ rületében tanulmányozta a parasztok helyzetét. A földmüvelő terület 166 ezer lakosa közül 20.000 munkanélküli a munkára való minden kilátás nélkül. A lengyel falunak nincs vásárlóereje. Kiét 5000 lakosú faluban egy hónapban 6 zloty és 36 garas ára ipari terméket vásároltak. Többek között két skatulya gyufát tiz-tiz garasért. E g y egész falu, ötezer főnyi lakossága! Kiszámitották, hogy a kb. 35 millió lengyel szappan, só és gyu­ fafogyasztása nem nagyobb, mint az alig 3 millió dáné. Több, mint 20 mil. lélek lakik a lengyel köztársaság falvaiban. Csak a hajdani Poroszlengyel­ ország területén tűrhetőbb a parasztság helyzete. A

földreform

A lengyel földreform egyik része annak a keleteurópai agrárforra­ dalomnak, mely a világháború után 14 közép és keleteurópai államon végig­ száguldott. Ezek a földreformok az eddigi egészségtelen földbirtok meg­ oszlás megszüntetését s a világháboruból hazatért földműves parasztság földéhségének kielégitését célozták. A földreform évtizedes követelése volt a lengyel népmozgalomnak is s igy egyenesen a lengyel föltámadás alapfeltételének tekintették. A földreform előtt a művelhető föld 47 szá­ zaléka volt a nagybirtok kezén. A z első földreform törvény alapján 951 ezer 720 hektárt osztottak fel oly módon, hogy az ipari részeken 60, KeletLengyelországban 400, az ország többi részében pedig 189 hektár marad­ hatott a nagybirtokos tudajdonában. A z ujabb, 1925-ös földreformtörvény egy központi agrárbank segitségével folytatta a földreformot és a telepi­ tést. Igy további 1.295.180 hektár felhasználásával részben uj kisüzeme­ két létesitettek, részben az életképtelen törpebirtokok számára megfelelő kiegészitést adtak. A földreform kétségtelen eredményei közé tartozik, hogy az 5 és 10 hektár közötti egészségesebb kisbirtok jelentős hányaddal szerepel. Ked­ vezőtlen tünet viszont a középbirtok szerepének hanyatlása. A lengyel föld­ birtok megoszlása szerint a középbirtokosság a maga racionális üzemvi­ t e l i lehetőségeivel a megművelt földterület csupán 10 százalékát képvi-

seli. A lengyel földművesség tragédiáját különben az fejezi ki, hogy a 19 ezer nagybirtokos kezén a megművelt föld 27.2 százaléka és a 2.111.000 birtokos kezén csak a föld 25 százaléka. Teljessé akkor válik a kép, hogy­ ha ehhez még hozzá számitunk körülbelül két és félmillió földtelen föld­ műves önálló keresőt, családos embert. Ez a magyarázata annak a su­ lyos nyomásnak, mely a lengyel föld népét örökös elégedetlenségbe és szinte pánikszerü menekülésbe hajszolja. 1920-tól 1980-ig 1.541.900 em­ ber vándorolt ki Lengyelországból s bár a gazdasági világválság vándorlásforgalmi akadálya ezt az irányzatot gátak közé szoritotta, mégis 1931 és 1936 között ujabb 250.000 ember hagyta el Lengyelországot. A mezőgazdasági jövedelmezőség rohamos csökkenése következtében a régi és uj birtokosok egyaránt sulyos tőkehiánnyal küzdenek. Igen ala­ csony az állatállomány is. A kisgazdaságok igen sok esetben csak emberi erővel, tehát trágya nélkül gazdálkodnak. A gazdaságok 44 százaléká­ ban nincsen ló, 30 százalékában nincs sertés, 14 százalékában nincs szarvasmarha. A z elmaradt és fejletlen vasuti hálózat, a rossz utak ugyan­ csak a nyomoruságot fokozzák. A z ország területének 34 százléka 10 ki­ lométernél messzebb fekszik a vasutvonalaktól. A volt orosz részeken ez az arány 58 százalékig növekszik. A megcsappant kivándorlás korszaka a foglalkozásnélküli szegény­ séget mindenütt a városba szorítja, ahol az olcsó munkáskinálatot bizto­ sitja a vállalkozó tőke számára. Á m a lengyel ipari fejlődésnek szükö­ sek a korlátai, mert a belső fogyasztás gyengesége bizonyos határon tul lehetetlenné teszi az ipari fejlődést, miért is a lengyel ipar sem tudja felszivni a fölössé váló agrárlakosságot. Az ipar A Kárpátok lábánál csoportosul. Szenet, cinket, petróleumot, sót, nátriumot bányásznak itt. A felső-sziléziai nagy széntelepek 60 milliárd tonna tartalékukkal Európa egyik legnagyobb széntelepe. Termelése jó években 46 millió tonna s ez Anglia, Németország, Oroszország és Fran­ ciaország után az ötödik széntermelő állammá tette. A z 1929. évi leg­ nagyobb termelés idején a sziléziai szénbányák 125.000 bányászt foglal­ koztattak. A szén után a petróleum legfontosabb ásványi gazdagsága. A külföldi, főleg francia tőkecsoportok, melyeknek az osztrák kormánytól sikerült koncesszióikat kapniuk, kitünően kihasználták ezeket a forrásokat s a ki­ termelés 1908-ban meghaladta a 2 millió tonnát. E z a szám azonban a technikai tökéletesedés ellenére állandóan apadt. 1934-re az össztermelés 530.000 tonnára csökkent, ami a háború előtti termelés negyedének felel m e g . A háború előtti nagyobb arányu kitermelés és kisebb belföldi f o gyasztás következtében export cikk volt a petróleum, háború után azon­ ban a termelés csökkenésével egyidejűleg a belföldi: fogyasztás is meg­ nagyobbodott. Ma a belföldi fogyasztás a termelés kétharmadát veszi fel. A szén mellett a sziléziai bányatelepek, szerényebb mennyiségben, vasat és cinket is adnak. 1928-29-ben 660.000 tonna vasat és 460.000 tonna cin­ k e t bányásztak. 1937-re ez a szám 257.000 illetőleg 160.000-re esett. K i vitel szempontjából főleg a cink vehető tekintetbe, melyből, jóllehet Len­ gyelország a világtermelésben a negyedik helyet foglalta el, export te­ kintetében az Egyesült Államok után következett. A só és nátrium termelést sem az ipar, sem a földmüvelés nem vet-

te fel teljesen. Só főleg Vielicka és Krakkó körül, nátrium pedig a Stanislawow melletti Kalusz körül található. A kitermelés, mely csak a há­ ború után indult meg, állandóan emelkedett s a mult év végén 300.000 tonna körül járt. A fémipar csaknem teljes egészében Felső-Sziléziában van, Kielce, a nagy aeélöntődék Kattowitz és Sosnowitz körül. Termelésük (évi 400.000 tonna öntött vas, 900.000 tonna acél) a 8.-9. helyet biztositotta Lengyelország tonnát termeltek; a világtermelés 10 százalékát. A z acél nagyrészét a helyszinen kiolvasztják, átalakitják és féltermék formájában továbbitják a varsói, kielcei és radomskoi üzemekbe. A textiliparnak kevés a köze a mezőgazdasághoz, mert a len és kendertermelést háziipar dolgozza föl. Jóllehet a szövőipar nem elégiti ki a belföldi piacot, több munkást foglalkoztat, mint a bányászat és fémfel­ dolgozás együttvéve. A lengyel ipar központja Varsó, Lodz, Felső-Szilézia és a galiciai területek. Ezek az iparok jórészt kivitelre beállitottak, mert a belső piac vásárlóképtelen. A textiliparban eddig két és félmillió orsó müködött. A lengyel textilipari termelés jelentősége a gyöngébb minőségek piaca szempontjából Keleteurópában határozottan szembetünő. A vas- és fémipar szintén a külföldi piacok függvénye. Papir-, vegyészeti- és fa­ ipara egyaránt a külföldi vevőkre van beállitva. Cukorgyárai — mintegy 70 működött állandóan — 450-550.000 tonna cukrot termeltek. ( A cukoripar az alapja a lengyel nagybirtokos gazdálkodásnak, lévén a cukorrépa termelés az egyetlen biztosan jövedelmező termelési á g . ) A z ipari munkásság száma, különösen a nagy textilipari racionali­ zálások után, nemhogy emelkedett, hanem csökkent. 1920-ban még 750 ezer ipari munkást számoltak össze, az 1933-as válság mélypontján azonban csak 517.000 volt az iparban foglalkoztatottak száma és ezek mellett mintegy 350.000 munkanélküli. A z utolsó esztendő viszonylagosan javuló tendenciája előtt 1938 januárjában 549.271 munkanélkülit tartottak nyil­ ván. H o g y az utolsó időkben ez a nagyarányu munkanélküliség szétszivódott, azt az általános fegyverkezés magyarázza. A lengyel nehéz és tex­ t i l i p a r u. i. a nemzetközi piacon is nagyarányu megrendelésekhez jutott. A földkérdés mellett a munkáskérdés is állandó megoldatlan problé­ mája volt a lengyel közgazdasági életnek. Természetesen minden bérvédelem hatástalan, amig az olcsó munkaerő áramlása a földműves terüle­ tek felől tovább folytatódik. A külföldi tőke igen erősen érdeklődött az elmult husz év folyamán az uj Lengyelország iránt. H o g y a külföldi tőke nagyarányu beözönlése mégis elmaradt, az a lengyel pénzügyek állandóan zilált állapotával ma­ gyarázható. A lengyel államadósság főképpen politikai természetű francia, angol és amerikai kölcsönfelvételekből keletkezett. Ennek a nagysága 1938 végéig mintegy 4.000 millió aranyzloty. E g y 1936-os statisztika szerint a lengyel részvénytársaságok részvény állományának csaknem a fele, pontosan 47.2 százaléka külföldi ér­ dekeltségeik kezében volt. A legnagyobb a szerepe a külföldi tőkének a kőolaj s az áram termelésben, valamint a bánya és vegyészeti iparban.

számára a világterm

A

külkereskedelem

A lengyel ipart hatalmas vámfalak védik a külföldi versennyel szem­ ben. E z állandó surlódásokra vezetett Németországgal, amely Lengyelor­ szág legfontosabb külkereskedelmi pártnere. 1925 óta jóformán állandó vámháború állapotában élt a két ország, amelyet csak az időről-időre megkötött ideiglenes szerződések enyhitettek. Ugyanakkor a vámfalak mégsem biztositották a lengyel ipar egyenletes fejlődését. A lengyel külkereskedelem irányvonalait természetesen a külföldi adósságok határozták meg. A törlesztéshez valutát kell szerezni. Ezért a német szomszéddal való, amugy is folytonos vámellentétekkel nehezitett forgalom évről-évre második helyre szorult az angol-lengyel forgalom mögött. Ez a helyzet csak Ausztria bekebelezésével változott meg, ami­ kor Németország került a lengyel külkereskedelemben is az első helyre. Átlagosan 4-6 százalékkal szerepeltek a lengyel kivitelben és bevitelben Belgium, Franciaország, Olaszország, Svédország. Különleges szerepe volt az Amerikai Egyesült Államoknak, mert az amerikai bevitel sokszo­ rosan meghaladta az oda irányuló lengyel forgalmat. E z elsősorban az amerikai nyers pamutnak a lengyel textiliparban való fontos szerepére vezethető vissza. Oroszország részesedése általában három százalék alatt marad. \ A bevitel legfontosabb cikkei a textilipar ellátását szolgálták. A nyerspamut a beviteli értékek nagyedrészét tette. Emellett igen nagy szerepet játszott a gépek bevitele. Lengyelország ezekért az árukért el­ sősorban sziléziai szénnel, fával, gabonával és liszttel fizetett. A mult év őszén bekövetkezett világpolitikai események következtében Lengyelor­ szághoz kerültek Sziléziának azok a lengyellakta területei is, amelyek addig Csehszlovákiához tartoztak. A változás területben és népszámban csak néhány százalékkal növelte a lengyel adatokat, viszont a lengyel gazdasági élet szénszükségletének teljes fedezésén kivül a kivitelben is állandó tényező lett a szén, ami Lengyelország középeurópai sulyát lé­ nyegesen emelte, bár Lengyelország megoldatlan kérdéseit továbbra is érintetlenül hagyta.

BERKÓ

SÁNDOR:

S A N Y I K A

A gyermek sír... Jaj, ne csittitgasd, nővérem, hadd sírjon szegény. Emlékezz csak, hogy csecsemő koromban mennyit sirtam én! Dudorászhatott jó anyánk fülembe halkan ringató szavakat, én csak orditottam, akár egy ifju lázadó. Sírtam, mint aki tudja jól, hogy bilincsbe ver a világ mindenkit, aki sorsa ellen nem feni élesre szavát, — talán azért is tépi most

acélperec a kezemet, mert gyönge voltam ahhoz orditsak, bőgjek eleget.

is,

hogy

Kicsiny világod bűvkörében lázadj hát, dacos gyermekem. Ma még tündérek s krampuszok viaskodnak kis melleden, holnap már — és ez nem mese — térdedig guggolnak a fák s a lombok közül feléd tátja nagy mumus-arcát a világ. Kék pupillád kerékre tágul, lélegzeted is elakad, lázadnál, ámde sisteregve melledbe fúlnak a szavak, a Rend körülfog, mint kutyát a sintér: s könny, dac mit sem amíg lehet: kapálózz, s ordits, ahogy a torkodon kifér.

T É L I Irta: N A G Y

ér,

—

R E G E ISTVÁN

A patika elé kitett hőmérő is hideget mutatott. A férfi átellenben, a piac sarkán, ide-oda topogva didergett. Sehogyan se tudta hová dugja meztelen kezét s vágyakozó pillantásokat vetett az izzó parázzsal megra­ kott fazekak fölöt kuporgó kofák felé. Ekkor lassu járásu vékony és j ó ­ ságos arcu, idősebb ur állt eléje s végig nézett két, egymásra öltött vé­ kony és foltos zakokabátján, zsákdarabokkal becsavart cipőjén s intett neki, hogy kövesse. Amint ment utána, semmi rosszat sem gyanitott, még csak azon sem törte a fejét, vajjon milyen dologra viszi. Régen le­ tett már arról, hogy válogasson. Teljesen mindegy volt neki, akár fát vág, havat seper, csomagot hord v a g y pohos testű urakat massziroz, kutyát sétáltat v a g y nyulakat visz párositani, gyárba jár v a g y kurta pipáju pik­ torok rajzolják az öklét. Már készen állt mindenre, csak éppen arra nem, hogy amikor belépett az előtte haladó ur szobájába, hát az leakasztott a fogasról egy nehéz és aránylag alig viselt, prémes télikabátot és azt mondta, hogy öltse magára, legyen az övé, teleljen benne egészséggel. Mire felocsudott volna a meglepetésből, már az uccán is volt ujra. Olyan képtelenül fejtetőre fordult minden érzése, hogy amikor nagy későre megfordult, képtelen volt visszaemlékezni, melyik házból is szakadt rá ez a nagy jóság. Mivel éppen három kis ucca kereszteződése közepén torpant volt meg, már abban sem volt biztos, hogy a három ucca közül melyik­ ben lakik jótevője. Egyszerüen kihagyott az emlékező tehetsége, annyira ellentétben volt ez az eset eddigi élettapasztalataival. Máig olyan termé­ szetesnek tartotta, hogy a dolgok törvénye szerint a világ nyomorultak-

ra és viszonylagos boldogokra van berendezve s hogy az utóbbiaktól nincs mit várni s olyan természetes, hogy neki ott kell fagyoskodni a sarkon, mint az, hogy az emlős állatok télire vastagabb bundát növesztenek, a fák elhullatják levelüket, a föld hótakarót huz magára, a gazdag fát vesz és bundát csináltat, a szegény munkanélküli pedig önuralommal, türelem­ mel, alázattal megáldva viseli a hideget és az éhséget. A minap is, mikor arról értesült, hogy valahol, valamelyik hajléktalan megfagyott, se fel nem háborodott, re részvétet nem érzett s talán még akkor sem jött volna ki a sodrából, ha neki is ilyen véget jósolnak. De ez az eset a télikabáttal, kimondhatatlan szorongással töltötte el. N e m le­ het ennek j ó vége. Hiszen jól emlékezett, hogy egyszer gyerek korában, a j e g y z ő fia ugy szájba hajitotta egy kővel, hogy nyomban lenyelte két fogát s mégis őt verte meg az apja, miért tátotta el a száját. Később szolgale­ gény korában gazdája rózsáit egy éjjel mind lelopta valaki. Elsőnek őt fogták gyanuba. E g y másik helyén tűz ütött ki a raktárban. K i más ha­ jitotta el az égő cigarettát, ha nem ő? Veréssel vallatták s végül kiderült, h o g y rövidzárlat okozta a tüzet. Tisztiszolga korában is őt pofozta meg asszonya, miért nem szolt, hogy a kapitány ur hölgyeket fogadott, m i g ő fürdőn volt.... Még a derűsebb eseteire is ugy emlékezett, hogy azok min­ dig valami bosszusággal értek véget... Most sem merte átengedni magát annak a furcsa, jóleső érzésnek, mely azt a buta hiedelmet ébresztette benne, mintha térdtől felfelé hir­ telen kitavaszodna, sőt forró nyárba olvadna a téli fagy. M i lesz annak az ára, ha most az ő füleit simogatja ez a meleg, uri szőrme? Szorongása még inkább fokozódott, amikor apródonként felfedezte a nagy zsebek jó­ ságos vendégszeretetét s a vattelin hájak izzasztó vastagságát s amidőn véletlenül megpillantotta magát az egyik kirakat üvegében, hát szörnyen megijedt. Ott állt ő, lecsapott vállakkal, idétlenül a bő kabát­ ban, mely szinte a bokáját horzsolta, orditóan kiemelve zsákdarabokba csavart lába hozzá nem tartozandóságát, fején a madárijesztő, nyiszlett kalap szemétre való nyomorúságát... Agyába nyilait, j a j ha meglátja i g y egy detektív — s a falhoz lapulva, riadtan nézett körül. A járókelők máris, hogy nézik! H á t aztán! N e m lopta. De mégis — ki hinné el azt ne­ ki, hogy csak ugy megajándékoztak egy rongyost egy ilyen drága kabáttal? Talán nem is árt, ha visszamegy ahhoz az urhoz és kér tőle valami bizonyitványt. Megkönnyebbülten fordult vissza erre a gondolatra, de a szembejövők furcsa nézése ujra felkorbácsolta nyugtalanságát s amilyen sebesen csak tudott, jobbra-balra tekintgetve igyekezett tova, de a három uccakereszteződésnél ismét összezavarodott. Hol az egyik uccán, hol a másikon li­ hegett végig. Találomra több kapun is benyitott. Hiába. N e m birta felis­ merni azt a házat... Félelme nőttön nőtt. Most majd azzal is gyanussá vá­ lik, hogy idegen házakba nyitogat. És az emberek már tényleg utána for­ dultak, némelyik még meg is állt. Mit, mit f o g mondani, kitől kapta a ka­ bátot s hol lakik az az ur, ha megszólítja egy detektív ? Mert, hogy mind­ járt le igazoltatják, — ezt biztosra vette. E g y r e furcsábban néznek rá. V a g y csak most is ugy néznek, mint máskor? Nem, nem. Kizárólag öt nézik igy. Ha eltüntethetné valahogy feltűnés nélkül a zsákdarabokat a lábáról és a feltünően rossz kalapot a fejéről, biztosan nem gyanakodná­ nak rá...

E g y kapu alá osonva letépte rongyait a cipőkről és eldobta, kalap­ ját meg zsebre gyürte s amikor a lába és a feje kezdett fázni, rájött, hogy igy is igen feltűnő lehet, hisz senkise j á r ilyen rideg időben kalap nélkül. Igy még inkább leigazoltathatják. E r r e az is eszébe jutott, hogy az iga­ zolványa nagyon rongyos, az ősszel be kellett volna cserélnie arcképes könyvecskére... és... és már két hónapja máshol lakik, mint ahova be van jelentve. M á r reszketett. Messzire kikerülte a szembejövőket. Majd báto­ ritani próbálta magát. N e m , még se lehet gyanus... Utóvégre egyszer lá­ tott e g y urat is télen, kalap nélkül. Csakhogy ő nem ur, azután már öt napja nem borotválkozott. Kócos a haja is. S ki az, aki a háta mögött jön már régóta? E g y térdnadrágos férfi... Miért jár olyan lassan? Nem, nem, inkább az a másik követi, aki ugy tesz, mintha a házszámokat néz­ né, hogy elterelje magáról a figyelmet. Látott ő már nyomozást egy de­ tektiv drámában... Magában átkozódva menekült... A z az ur biztosan va­ lami bolond lehetett, ha csak i g y ismeretlenül neki ajándékozta ezt a drá­ ga holmit... Még csak meg sem dolgozott érte. Mivel érdemelte ki tőle? V a g y csak bajba akarta dönteni vele s tudta, hogy i g y fog járni? Csak találna vissza hozzá! Igy elfelejteni valamit! H o g y is lehet az? Tán nem is igaz, hogy ajándékba kapta... Hátha ő is kleptomániás, mint egyes gazdagok s tudtán kivül ő akasztotta le a fogasról a kabátot s azért nem emlékszik vissza a házra sem. De nem, még se. V a g y igen? N a most már hárman is követik. Vajjon nem kellene eldobnia az egyik kapu alatt ezt a veszedelmes bundát. H á t megéri, hogy bekisérjék és rá fogjanak m é g egyebet is? Megérdemli, hogy megpofozzák, vallassák érte, ha mindjárt ki is derül az igazság? ...Megbüntetik a kabatért, a be nem cserélt személy­ azonosságiért, a bejelentetlen lakásért, megtalálják kérdezni fizet-e adót? Valami kötelező gázvédelmi tanfolyamról is beszéltek, amire nem jelentke­ zett... Ebből szörnyű baj lesz s a végén, mint csavargó munkanélkülit ha­ za toloncolják őrsről-őrsre — láncraverve... Esztelenül beugrott egy kapu alá, hogy eldobja magától a kabátot, de valaki szembe jött az udvaron s rémülten kotródott ki. Szivdobogva, önfeledten fejére csapta, majd megint lekapta kalapját. A következő ka­ pu alatt már vetkeződött, mikor eszébe jutott: marhaság eldobni, mikor eladhatja e g y ócskásnak is. És ujra az uccán loholt. N e m , az ócskás is gya­ nut foghat és még rendőrt hiv... Izgalmában hóna alá szoritott kalapját észre sem vette, mikor hullatta el, de valaki felemelte s messziről kiál­ tott utána: — Halló, álljon meg, elveszitette a kalapját... N e m értette meg, mit kiált az idegen s űzötten rohant tovább. M a g a mögött hallatta ismételni a felszólitást, e g y férfi meg eléje állva akarta figyelmeztetni, de ő már teljesen elveszitette józan eszét és futásnak eredt Hátul zűrzavaros lárma keletkezett. — Fogják meg, tolvajjj! Ezt követte e g y második, harmadik és tizedik kiáltás. Eltorzult ar­ cok, felemelt öklök, kinyujtott karok nyomultak eléje, valaki meg gáncsot vetett neki. Arccal, nagy ivben előre bukott, orrcsontját iszonyuan be­ léverte valamibe. Elsötétült körülötte a világ. Mikor magához tért, kezei hátra voltak kötözve s három rendőr közt ülve egy kocsi sebesen haladt velük valamilyen határozott irányba...

OROSZORSZÁG ELVÁROSIASODÁSA Irta: D É Z N A I V I K T O R A világ elvárosiasodása alatt azt a nagy horderejű jelenséget értem, hogy a nagyvárosok száma világszerte igen megnőtt az utolsó évszázad folyamán, és hogy a városokban élő népesség mind nagyobb hányadát te­ szi a föld egész lakosságának. M i g pl. Európában 1800 körűi legfeljebb 21 olyan város volt, melyekben 100.000-nél több ember élt, összesen kb. 5 millió, (ebből kettő csak Párizsban és Londonban!), azaz a kontinens egész népességének kb. 2.5 százaléka, addig ma közel 350 városban mint­ egy száztizmillió ember lakik. Európa egész népességének 20.5 százaléka. A z egész földet tekintve, a fejlődés hasonló, sőt pl. Ausztráliában a kon­ tinens lakosságának fele él öt nagyvárosban. Ezek szerint a világ népes­ ségének kb. egynegyed része városlakó és kb. egynyolcad része nagyvá­ rosi ember, ami nagyjában kétszázhatvan milliónyi tömegűek felel meg. Fölösleges bőven elemezni, hogy ennyi ember szoros együttélése, a modern termelési, közlekedési, hirszolgálati és lakásviszonyok által meg­ szervezett, azaz szigoruan egymástól függő intenziv kollektivitása, mit jelent gazdasági, társadalmi, kulturális, lélektani, stb. kihatásaiban. A z a felfokozott tevékenység minden téren, melyet ezek a tömegek puszta megélhetésükért kifejteni kénytelenek, az uj szervezési módszerek és technikai eszközök igénybevételének segitségével, kimeritően megma­ gyarázza az utolsó évtizedek történelmét és mindazokat a gyökeres kü­ lönbségeket, melyeket korunk a régebbi időkkel szemben felmutat. Ennek az igazságnak felismerése s a belőle f o l y ó következtetések le­ vonása még a kezdet kezdetén tart. A z emberiség a mult feudális és fa­ lusias csökevényei a közigazgatás, társadalmi rend, nevelés, közgondolko­ zás szervezetlenségéiben hánykolódott és kereste a fejlődés helyesebb ut­ jait, mikor a világháború az összes bajokat akuttá tette, sőt részben tu­ datositotta, — a népek s a relatív egyensulyuk általános felkavarásával pedig a városiasodás folyamatát is meggyorsitotta. A megmozdult falusi népesség és a talajukat vesztett exisztenciák természetesen a föld legéletteljesebb s ezért számukra legvonzóbb központjaiba, a városokba tódul­ tak s azok fejlődésének, testileg-lelkileg, uj lendületet adtak. I g y kerül­ tek bele milliós, benső átalakulásra kész tömegek a városok által képvi­ selt viszonylag magasabb rendű, szervezettebb és dinamikusabb kollektiv életformákba s váltak annak a civilizációnak hordozóivá és azon esemé­ nyek szereplőivé, melyeknek tanui vagyunk. A z emlitett fejlődés különös élességgel figyelhető meg Oroszország­ ban. A birodalom rendkivüli kiterjedése, különféle földjével, klimáival és népeivei, a középkori elmaradottság egyrészt, a haladottabb világ hatása és egy modern műveltségű réteg •aktivitása másrészt, a mindezt rosszul adminisztráló autokratikus kormányzat előkészitették a sulyos konflik­ tusok talaját, melyeket azán a háboru szerencsétlenségei robbanásszerűen kiváltottak. A racionalizmus felszabadult erői a birodalomban olyan ujszerű élet­ formákat teremtettek, melyek az általános fejlődést megelőzték és sok tekintetben az emberiség kisérleti laboratóriumává, iskolájává, sőt után­ zott példáivá váltak. Innen indult ki pl. az állami mindenhatóság és tel-

jes beavatkozás elve, a több évre kiszámitott, előrelátó felépitési tervek, a szükségletek szerint szabályozott termelés és forgalom, az egész terület és lakosság tökéletes és logikus megszervezése s a tömegek jelentőségének felismerése. Ezek pedig már mind a racionális városi gondolkodás ered­ ményei. Lássuk most közelebbről a városiasodás folyamatát, ugy, amint az a számok és az emberföldrajz tükrében mutatkozik. A régi Oroszország városi

állapota

A háború előtti orosz birodalom még a mainál is terjedelmesebb, de ugy lakottság, mint szervezettség (uthálózat, közlekedési eszközök, ipari felszerelés, épitmények, termelési módszerek) és városiasság tekinteté­ ben, a nyugati államokhoz viszonyitva nagyon elmaradott. Lakosságának tulnyomó része primitiv paraszt, sőt nomád. A városi nép jórésze a leg­ nyomorultabb proletár. Az ország természeti kincseinek nagy mennyiségeit eladja külföldi ipari termékekért és tőkéért, melynek leg­ nagyobb része terméketlen befektetésekben és az uralkodó csoportok fényűzésében válik semmivé. A népesség tulnyomó része elképzelhetet­ lenül szegény, tudatlan, közönyös, szemben a kisszámu nagybirtokos, nagytőkés és hivatalnok osztállyal, melynek haladott, európai a művelt­ sége. Ezek közt élt még egy vékony kereskedő és iparos kispolgári, to­ vábbá egy modern munkásréteg, mely az előbbiekkel együtt a városokat töltötte meg. Roppant területek viszont teljesen lakatlanok v a g y művelet­ lenek. Uóbbiak lakossága még a kezdetleges civilizációk, a nomád pász­ torkodás vagy a halászat-vadászat állapotában tengődött. 1900-ban Oroszország mai területén mindössze 19 nagyváros van, összesen 5 millió 332 ezer lakossal. Ezeknek majdnem a fele ( 2 millió 622 ezer) Szent-Péterváron és Moszkvában él. A két fővároson kivül a 1T nagyvárosból csupán kettő lakossága haladja meg a 200.000 leiket. (Odeszsza, K i e v ) . 1910 körül a mai területnek 21 nagyvárosa van, összesen 7 millió 35 ezer lakossal. Ezek közül azonban már több, mint a fele ( 3 mil­ lió 552 ezer) él a két fővárosban. A többi 19 város közül már hétnek van több, mint 200.000 lakosa. (Baku, Kharkov, Kiev, Tiflisz, Odessza, Tas­ kend, Saratov). Ez a normális fejlődés a háború és a forradalmiak következtében egy időre nemcsak elakad, de rendkivül visszaesik. A régi orosz birodalom­ ból a legfejlettebb nyugati részek, sok kereskedő és iparos várossal le­ váltak, miáltal az ország agrár jellege még kirivóbb, általános kulturállapota még elmaradottabb. Eveszett a művelt finn lakosság, a tevékeny balti tartományok, a lengyel ipari vidékek és olyan nagy városok, mint Helsingfors, Reval, Riga, Kowno, Vilna, Varsó, Lodz, Lublin, Sosnovice, Kisenev, nem beszélve Mandzsuriáról, ahol Kharbin, Kirin. Tsitsikar, Mukden, Tsangtsun, stb. nagy orosz központok uralkodtak a keletkinai vas­ ut mentén. A megmaradt területeken, ahol időlegesen még sulyos harcok (ellen­ kormányok, elszakadási törekvések) dultak (a természeti és gazdasági ka­ tasztrófák mellett), a városok hihetetlenül visszaestek. Leningrád népes­ sége egy harmadára süllyedt (2.019.000 1914-ben, 706.000 1920-ban), Moszkváé is több, mint félmillióval fogyott (1.533.000-ről 1.028.000-re). Mégis ezek a meggyengült városok, a bennük élő szervezett népesség és

aktiv, észszerű tevékenység révén az ujjáépités motorjaivá váltak és talpraállitották az óriási beteg országot. A nagyvárosok száma ekkor 26, lakosságuk tömege kb. 5.800.000, vagyis egy és negyedmillióval kevesebb, mint tiz év előtt. Azonban még itt is a nélkülözés, az analfabétizmus, a társadalmi betegségek, a felszerelés (közművek, közlekedési eszközök, jól épitett házak, termelőgépek, stb.) hiánya, valamint a nehéz átmeneti álla­ potok és az általános szervezetlenség lényegesen lecsökkentették a lakos­ ság szociális értékét, mely meg sem közelitette a nyugati hasonló szá­ mu tömegek szinvonalát, noha az anarchia és a háború utáni megbomlott gazdasági rend kártevő hatása ott is mutatkozik. Szinte a csodával határos az a regenerálódás, mely néhány év alatt végbemegy, s ami 1926-ra a nagyvárosok számát már 39-re emli, kb. 12 millió 325.000 lakossal, kik közül közel a fele (5.635.000) lakik a két fő­ városban, mig a 200.000 lakosnál nagyobb városok száma a fővárosokon kivül már 10. További tiz év alatt a városi lakosság száma megkétszere­ ződik. Természetesen ez a példátlan átalakulás sok nehézség és nélkülö­ zés közben történik. A z eredmény azonban az, hogy a nagyvárosok szá­ ma tekintetében a Szovjetbirodalom ma, alig két évtizeddel a mélypont után, az amerikai Egyesült Államok után a második helyet, nagyvárosné­ pesség tekintetében pedig Nagynémetországgal és Kínával e g y rangban, ugyancsak a második helyet foglalja el. A nagyobb áttekinthetőség kedvéért ezt a fejlődést az alábbi két táb­ lázatban tesszük szemlélhetővé: 1 9 2 6 1 9 3 8 1 9 0 0 1910 1 9 2 0 3 9 8 9 A n a g y v á r o s o k s z á m a 1 9 2 1 2 6 5 . 3 3 2 2 . 3 2 4 2 5 . 5 0 0 L a k o s s á g u ks z á m a (ezerben) 7 . 0 3 5 5 . 8 0 0 1 A B i r o d . ö s s z n é p e s s é g e „ 4 5 . 5 0 01 7 0 . 5 0 0 1 1 0 . 0 0 01 3 1 . 0 0 01 4 5 . 0 0 01 4 . 4 2 A n a g y v á r o s il a k o s s á g% a r á n y : 4 . 8 5 8 . 4 7 15— . 4 . 8 5 . 7 0 0 . 6 2 2 3 . 5 5 2 1 . 7 9 2 5 . 6 3 5 6 A kőt főv. ö s s z n é p e s s é g e( e z e r b e n ) 2 4 5 . 7 2 6 . 3 A fővárosi l a k o s s á g% a r á n y a 4 9 . 4 3 0 . 9 5 0 . 5

A forradalomig, ellenére a népesség nagymérvű növekedésének, a nagyvárosok száma és azok népessége százalékos arányban kb. ugyanaz, az ország össznépességének kevesebb, mint egy huszadrésze. A meglévő nagyvároslakosságnak csaknem felét a két főváros népe teszi. A z 1920-as adatok a népesség pusztulásáról tanuskodnak. Viszont a forradalmi kor­ szak után a népesség gyors szaporodását és a városnépesség növekedését tapasztaljuk: az első évtizedben a városi lakosság arányszáma, dacára az összlakosság nagy szaporodásának, megkétszereződik, a második évti­ zedben megnégyszereződik és most már az ország egész népének több, mint egyhetedét teszi, aminek azonban a két főváros lakossága már nem a felét, hanem csak egynegyedét adja. Tehát a városnépesség egyenlete­ sebben oszlik meg a birodalomban, a kulturált elemek kevés ponton történő összezsufolódása szünőben, a hatalmas vidéki centrumok jelentősége pedig mindinkább növekszik. Az

U.

R.

S.

S.

e l v á r o s i a s o d o t t s á g a a t ö b b in a g yá l l a m h o z v i s z o n y i t v a

1938ban. Á l l a m

%-a nagyvár. lak. A nagyvár. lak. száma (ezerben) az összlak.-ban

N a g y v á r o s o kA

Száma U. S. A. 1 0 0 8 9 U. R. S. S . N é m e t o r s z á g ( C s e h o r s z á g g a l )7 1 K i n a 5 7

4 5 . 5 0 0 2 5 . 5 0 0 2 5 . 6 0 0 2 5 . 5 0 0

3 5 . 4 15— .

29.6

5.5

Nagybritánia India (és Birmánia) Japán (Korea, Formoza, Mandsukuo

nélkül)

Franciaország Olaszország

55 53

22.875

48.6

13.500

3.5

38

18.450 11.475 7.850

26.9

24 24

27.3 18.1

A z U R S S a nagyvárosok száma tekintetében a világ második állama, nem messze az USA mögött. Igaz, hogy a nagyvárosnépesség száma te­ kintetében még igen nagy a különbség, de ne feledjük, hogy az amerikai számban egyedül N a g y - N e w - Y o r k 11.5 millió emberrel szerepel s a 35.4 százalékos arány meghaladja az egészséges egyensuly határát, miért is az U S A nagy erőfeszitéseket tesz, hogy tulméretezett nagyvárosait dekongesztionálja, mig ezzel szemben az URSS-ben e tekintetben korlátla­ nok a fejlődési lehetőségek. Nagynémetország vonatkozó számait a cseh protektorátus 4 nagyvárosa (kb. 1.6 mil. lakossal) emeli. Mig Japán Korea 5, Formoza 2, Mandsukuo 17 nagyvárosának hozzáadásával i s csak 62 nagyvárost és 23.7 millió nagyvároslakót tudna felmutatni, tehát még mindig messze elmarad az U R S S mögött. Végül a kinai számok mindig bizonytalanok, ugyhogy nyugodtan állithatjuk, hogy a Szovjetunió ma a világ élén áll. Tegyük hozzá, hogy Nagybritannia városnépességének százalékaránya határozottan egészségtelen tulsulyban van, m i g ez a hely­ zet Németországban, Olaszországban és Franciaországban is éppen az egyensuly aggasztó határát surolja s az illető államok kormányai min­ dent elkövetnek a nagyvárosok népességének korlátozására, Az URSS

városai

Ezek után nem lesz érdektelen a Szovjetunió mai nagyvárosait pon­ tosabban megvizsgálni. Bizonyosan nem követünk el hibát, ha az amugyis igen nehezen hoz­ záférhető és állandóan növekvő számadatokat kikerekitjük, még pedig fel­ felé, 25 ezres formában. A nagyvárosok örökké hullámzó népességében az egyesekig menő fixirozásnak ugy sincsen sok értelme. Viszont a kerek számok használata lényegesen megkönnyiti a számitások elvégzését anélkül, hogy az összeredmény helyességét csorbitaná. Gyakorlatinak mutatkozott a városokat nagyságkategóriák szerint csoportositani. Munkánkban, s más e téren végzett tanulmányainkban a következő kategóriákat használtuk: több milliós (két millión felül), mil­ liós (egy millión f . ) , háromnegyedmilliós (700.000-en f . ) , félmilliós (400 ezren f . ) , negyedmillió (200.000-en f . ) és nagyváros (100.000-en f . ) . Nem vitatható, hogy ezek között társadalmi és egyéb jelentőség tekintetében lényeges a különbség és nem mindegy, hogy valamely ország nagyvárosai hogyan oszlanak meg az egyes nagyságkategóriák között. Végül a városia­ sodás jelenségének tanulmányozásánál nem szabadna a nagyvárosoknál megállani, hanem figyelembe kellene venni a 100.000-nél kevesebb lakosu közép- és kisvárosokat is, mert csak i g y kapnánk egészen hű képet a va­ lóságról. Azonban eltekintve a rendelkezésünkre álló adatok hiányossá­ gától, ez a munka e cikk keretében el nem végezhető. A könnyebb áttekinthetőség, valamint a fejlődés tempójának il­ lusztrálása céljából táblázatba foglaltuk a városokat, a mai nagyságka­ tegóriák szerint, feltüntetve a népesség számát 1897, 1920-ban is. Ahol ezekben az években nincsenek számok, az annyit jelent, hogy az illető

város akkor még egyáltalán nem létezett, vagy a helyén olyan jelenték­ telen falu vagy telep volt, mely semmiféle forrásmunkában sincs feltün­ tetve. Mindenütt a mai neveket adtuk, egyes esetekben zárjelben a régi nevet is feltüntettük, hogy az olvasó talán régebbi térképeken is meg­ találhassa. A z ( A ) jelzés Ázsiát jelent, az Uralvidéket Európához számitjuk.

Név

Lakosok száma ezrekben 1897 1920 1938

I. két millión felüli városok 2. 1. Moszkva 1.173 1.028 2. Leningrád 1.449 706 II. milliós városok: nincsen. 333, háromnegyedmilliós városok: 4. 3. Baku ( A ) 114 237 4. Kharkov 171 224 5. Kiew 319 366 6. Tbilissi (Tiflisz) ( A ) 160 283 IV. félmilliós városok: 7. 7. Dnjepropetrovszk 136 164 8. Gorkij (N. Novgorod) 91 70 9. Odessa 450 435 10. Rostov 120 177 11. Stalingrád (Zaryzin) 18 21 12. Swerdlovszk 55 70 13. Taskend ( A ) 156 272 V. negyedmilliós városok: 22. 14. Alma-Ata (Wjernij) ( A ) 23 45 15. Archangelszk 20 45 16. Astrachan 113 123 17. Groshij 16 69 18. Ivanovo-Wosznessenszk 54 58 19. Jaroslaw 71 73 20. Kazán 144 146 21. Krasznodar 66 143 22. Kuibisev (Samara) 92 171 — — 23. Magnitogorsk 24. Minszk 92 124 25. Novo-Sibirsk ( A ) 68 — 26. Omszk ( A ) 100 145 27. Perm 45 74 28. Szaporosje (Alexandrovsk) 28 31 29. Szaratov 143 188 — — 30. Sztalino (Juszovka) — — 31. Sztalinszk ( A ) 32. Tseljabinszk 26 57 33. Tula 109 129 34. Wladivosztok ( A ) 29 91 35. Worones 81 93 VI. városok 100.000-nél több, de 200.000-nél kevesebb: 54. 36. Akhmetset (Simferopol) 61 84 37. Andisan ( A ) 47 82 — — 38. Ansev-Sudjenszk ( A ) 39. Armawir 6 64 40. Barnaul ( A ) 29 68 41. Eriwan ( A ) 29 34 42. Frunze (Pispek) ( A ) 7 37 — — 43. Gorlovka 44. Homel 36 61 45. Irkutszk ( A ) 51 101 46. Isevszk 22 44 47. Kalinin (Twer) 46 65 48. Kamenskoje 24 17

3.800 2.900 750 750 750 725 450 525 550 525 425 500 575 200 225 250 200 225 225 275 225 300 250 200 325 250 275 250 350 300 250 275 225 250 225 100 100 100 100 125 125 100 100 125 175 125 150 125

49. K a r a g a n d a (A) 50. K e m e r o v o (A) 51. Kerts 5 2 .K h a b a r o v s z k (A) 53. K i r o w (Wjatka) 54. K i r o w o b a d ( G a n d s a ) (A) 55. K o k a n d (A) 56. K o s z t r o m a 57. K r a s z n o j a r s z k (A) 68. K r e m e n t s u g 59. Krivojrog 60. K u r s z k 61. M a k e j e v k a 62. M a r i u p o l 63. M u r m a n s z k 64. N a m a n g a n (A) 65. Nisni-Tagil 66. N o w o r o s s z i j s z k 6 7 .O r d s o n i k i d s e ( W l a d i k a v k a s ) 68. O r e l 69. O r e n b u r g 70. P e n z a 71. Poltava 72. P r o k o p i e v s z k (A) 73. P y b i n s z k 7 4 .S z a m a r k a n d (A) 75. S c h a c h t y 76. S z e m i p a l a t i n s z k (A) 77. S z i n o v j e v s z k (Elisavetgrad) 78. S z l a t o u s t 79. S z m o l e n s z k 80. S z o r m o v o 81. T a g a n r o g 82. T a m b o w 83. T o m s z k (A) 84. Tsita (A) 85. U f a 8 6 .U l j a n o v(Szimbirszk) 87. W i t e b s z k 88. W j e r n o l e n i n s z k (Nikolajev) 89. W o r o s i l o v g r a d( L u g a n s z k )

— —

— —

1 2 5 1 2 5 1 0 0 1 7 5 1 0 0 1 0 0 1 2 5 1 0 0 1 0 0 1 0 0 1 0 0 1 0 0 1 2 5 1 7 5 1 0 0 1 0 0 1 7 5 1 2 5 1 2 5 1 0 0 1 5 0 1 2 5 1 0 0 1 2 5 1 0 0 1 7 5 1 0 0 1 5 0 1 0 0 1 0 0 1 0 0 1 0 0 1 5 0 1 0 0 1 5 0 1 0 0 1 7 5 1 2 5 1 5 0 1 5 0 3 5 0

5 6 5 1 4 1 6 3 1 1 4 4 8 6 8 9 9 3 1 7 9

3 2 2 7 2 5 3 3 5 4 4 1 2 7 6 7 1 2 5 3

—

—

5 3

5 5

—

—

6 2 3 0 1 7 5 0 7 0 6 6 6 2 5 3

7 9 3 9 5 1 6 1 8 4 1 0 9 8 5 7 2

—

—

2 5 5 5

3 9 8 0

—

—

2 6 2 1 5 7

4 4 7 7 4 2 7 1

—

—

66

8 6 7 1 9 0 5 8 7 3 7 7 8 0 1 0 9 6 6

5 9 4 9

64 1 1 5 0 4 4 6 6 9 3 3 4

Ebből a táblázatból rengeteg érdekes tanulság vonható le, mi azon­ ban csak a legfontosabbakra szoritkozhatunk. Mindenekelőtt feltünő a városok nagyságkategóriák szerinti szerencsés megoszlása: most már nem a két tulnagy fővárossal találkozunk, mellettük néhány kisméretű vidéki központtal, hanem a már nem aránytalan fővárosokon kivül szá­ mos önálló jelentőségű, hatalmas centrum létezik mindenfelé a birodalom területén, s rajtuk kivül az erőteljes nagyvárosok impozáns tömege. A intenzivebben terjed s mind nagyobb területeket borit el. A nagyságkategóriák számbeli megoszlását a következő táblázat teti f e l : 1 9 0 0

1 9 2 0

— 1 1 1 5

1 5 1 8

4 7 2 2 5 4

Ö s s z e s e n n a g y v á r o s

1 9

2 6

8 9

2

—

—

1 9 3 8 2

Két m i l l i ó n felüli v á r o s Milliós „ H á r o m n e g y e d m i l l i ó s„ Félmilliós N e g y e d m i l l i ó s „ 1 0 0 . 0 0 0 e n felüli

1 1

—

tün­

kultura

A Szovjetunióban, a két nagy fővároson kivül ma még legalább négy olyan jelentőségü város van, mint Bukarest; ötvennégy olyan, melyek közt a legkisebbek akkorák, mint Kolozsvár, Temesvár, Jasi vagy Gala , és ezeken kivül még 29 város, melyek lakossága 200 és 550 ezer közt mo­ zog. A városok földrajzi elhelyezkedés tekintetében az ország minden ré­ szében feltalálhatók. M i g a legnyugatibb nagyvárosok: Leningrád, Minszk, Homel, Kiew, Odessza a finn, lengyel, román határok közelében, a legkeletiebbek: Wladivosztok, Khabarovszk Japánnal néznek farkassze­ met. Találunk nagyvárost az északi sarkkörön tul (Murmanszk) és a per­ zsa (Eriwan) vagy indiai határ közelében (Alma-Ata, Andisan). Husz év előtt ázsiai Oroszországnak csak nagyvárosa volt: Tiflisz, Taskend, Omszk és Baku, mind 200.000 lakoson alul. Ma 26 van Ázsiá­ ban, köztük 2 háromnegyedmilliós, egy félmilliós és 5 negyedmilliós. A z ázsiai városiasodás különösen figyelemreméltó jelenség. A birodalom különböző talajkincsekben gazdag tengeri, petróleum, ipari és bányaközpontjai körül meglepően sok az egészen uj alapitásu város. Közöttük tizenegy olyan nagyváros van, melyek 1920-ban még nem is léteztek. Ezek kivétel nélkül bánya és nehézipari városok, melyek ti­ pusa Sztalino, Magnitogorszk, Sztalinszk, stb. Szormovot N . Novgorod mellett a Ford automobilgyárak tették nagyvárossá, Murmanszk fon­ tossága abban van, hogy kikötője sosem fagy be és igy biztositja a Szov­ jetunió közlekedését a szabad Óceánnal, azonkivül a Kola-félsziget ásvá­ nyokban igen gazdag telepeinek központja. Azonban az egészen uj váro­ sokon kivül még egy sereg olyan is van, melyek 1920-ban még kicsi, ten­ gődő vidéki városkák voltak, s ma hatalmas nagyvárosok. Ezek tipusa Sztalingrád, Szaporosje, Tseljabinszk, Novo-Szibirszk. A tér

városiasodása

A városiasodási folyamat megitélése nem szoritkozhat egyedül a nagyvárosok vizsgálatára. Itt nemcsak a kis és középvárosokra gondo­ lunk, melyeknek kisebb vidékek urbanizálásában ugyancsak fontos a sze­ repük, hanem arra a számtalan más formára, melyekben a város a vad természetet uralmába veszi: utak, elszórt gyárak, petróleumkutak, traktorállomások, stb. Ha ezek körül kevés ember lakik is, csak néhány ezer v a g y száz, azért ezek mégsem falvak, hanem valóságos városdarabkák, melyekben a nagy rendszeres kollektív termelés egy töredéke folyik, s mely szorosan be van kapcsolva egy szervezetbe. Ilyenformán nemcsak a városok maguk, hanem ezek az előretolt posztjaik és a terület megfelelő átalakitása mutatják a városiasodás mértékét. A modern városiasodás­ nak ezek a formái az orosz birodalom roppant területén mind sürűbben találhatók: az elhanyagolt természeti kincsek feltárása, a pusztaságok megmüvelése, a mocsarak kiszáritása, a sivatagok öntözése, a jegesten­ geri hajózás meginditása, mind az ország tervszerű felépitésének szolgá­ latában áll és végeredményben a városiasodást mozditja elő. A teljesség kedvéért emlitsünk néhány ilyen ujszülöttet, melyek 1930 előtt még nem léteztek, de lehet, hogy egy évtized mulva már a nagyvá­ rosok sorában állnak. A Kola-félszigeten, a ritka fémek lelőhelyén nőtt Kirovszk, az Amur mellett Komszomolszk acél és hajógyárakkal, a Távol­ kelet egyik legfontosabb ipari bázisa, a Jenisszei torkolatában Igarka, a

taiga fakincseinek elszállitására, a Balkaj-tó mellett Kounrad, nagy réz­ bányákkal, az északkaukázusi steppékben az „Óriás", állami mintagazda­ ság, a legnagyobb szovkoz, azaz gabona és husgyár, mezőgazdasági aka­ démiával, kisérleti állomásokkal, a tadsikok az afgán határ mellett vá­ lyogkunyhóik helyén modern fővárost épitettek, Sztalinabadot, a kalmü­ kök pedig sátraik helyett Elista fővárost, a zsidók pedig Birobidzsánt az Amur közelében. M é g sok érdekes nevet emlithetnénk abból a kb. 230 uj városból, mely a forradalom óta keletkezett s melyek némelyike ipari szempontból a legfontosabbak közié tartozik, pl. Kramatorszk, KrasznoUralszk, Berezniki, stb. A z ujonnan felfedezett természeti kincsek min­ d i g ujabb alapitásokra adnak alkalmat, igy egy uj Baku keletkezik a Vol­ ga és Ural közt, értékes bányüzemek a Bajkál-tó körül és a zord Jakutiában, amerre most a szibériai vasut második vonala halad a Csendes Óceán felé, és ahol rendszeres repülőjáratok tartják fenn a közlekedést. Másrészt Mongolia és Kelet-Turkesztán felé autóutak viszik előre a mo­ dern városiasodást. A m i mindebben a mélyreható átalakulásban fontos, az, hogy nem ötletszerűen v a g y véletlenül történik, mint a régebbi hasonló folyamatok az uj földrészeken, hanem tervszerűen, e g y intelligens, előrelátó, a köz­ érdeket szem előtt tartó akarat kifejezéseképpen. Külön hivatal foglal­ kozik az uj városok megtervezésével, a „Giprogor", mely ügyel arra, hogy a mult anarchikus városnövekedésének káros következményeit kizárja és irányitja azt a népvándorlást, mely az Unió területén belül az uj vidéke­ ket benépesiti. 1932 óta sem Moszkvában, sem Leningrádban nem épite­ nek ujabb gyárakat, hanem azokat mind kint teremtik meg a vidéken, a legalkalmasabb helyeken, hogy ezáltal azokat is bevonják a kulturálódás szerves folymatába, (a kombinátok). Másrészt a régi városok is gyökeresen megujulnak. A külvárosok el­ vesztik proletár jellegüket, mindenütt a kényelem és szépség megvalósi­ tására törekednek a lakónegyedek, iskolák, parkok, középületek megépi­ tésénél. A két főváros pedig már presztizsszempontokat követ, monu­ mentális és kolosszális alkotásokat valósit meg: Moszkvában a Volgacsa­ torna, a rakpartok, a felhőkarcolószerű uj középületek, Leningrád pedig egyszerüen 10 kilométerrel arább helyezte el a központját, a volt cári nyaralók irányába, a Balti-tenger sziklás festői partjaira. Bármilyen álláspontot foglaljunk is el a haladás problemájával szem­ ben, tagadhatatlan, hogy a falusi ember átlakulása városivá, egyike az emberiség legfontosabb fejlődési jelenségeinek. A z individuális, sztatikus, Konzervativ, vegetáló parasztból i g y válik kollektiv, dinamikus, haladó kulturember s ebből a szempontból Oroszország elvárosiasodása a jelen­ kor: történelemnek komoly eseménye. Ha csupán arra mutatunk rá, hogy a jelenkor háborúit már nem nyers erővel, hanem ipari felszereléssel, kollektiv szervezéssel, a városi szellem által megteremtett intelligencia, fegyelem és tervszerü együtt­ működés által vivják meg, akkor el kell ismernünk, hogy Oroszország ma sokkal kedvezőbb helyzetben van, mint két-három évtized előtt. D e a bé­ ke és az emberiség további kedvező fejlődése szempontjából sem közö­ nyös, vajjon a föld egyhatodrészét kitevő birodalomban, végtelen termé­ szeti kincseivel, mennyi nép és milyen állapotban él. Vegyük u. i. figyelembe, hogy e városok lakossága nem tiszta orosz,

hanem bennük a legkülönbözőbb faju népek laknak, sokszor olyanok, kik két-három évtizeddel ezelőtt még nomádok, analfabéták, primitív vallási és társadalmi állapotok vakbuzgó hivei, minden ujkori racionális szellem és tevékenység számára hozzáférhetetlenek voltak. Ezek a városi élet révén bekapcsolódtak a modern kulturába, a szervezett kollektiv életbe és termelésbe, és elmaradt tömegeket gyökerestül formálnak át, ugyszin­ tén elhanyagolt v a g y lakatlan vidékeket változtatnak kulturterületekké. Itt tehát olyan nagyjelentőségü civilizációs és emberföldrajzi folyamat megy végbe, mint amilyen e g y évszázad előtt Észak- és Délamerika pusztaságain kezdődött. Következményeik az emberiség számára nem lehet­ nek kisebbek.

É S Z A K S A R K I

T Ö R T É N E T

Irta: BORIS GORBATOV Különös esemény játszódott le az Uborka-szigeten. A z Uborka-szi­ get elhagyatott kis folt a sarki tengerben, fölösleges lenne nevét a tér­ képen keresni. Isten háta mögötti hely, fölötte jóhangzású, mondhatnánk költői, nagyon költői névvel. A sarkvidéki rádió emberei azonban csak Uborka-szigetnek hivják. Semmit sem tehetünk ez ellen, de miért is? Ime ők tréfálnak, pedig tud­ nivaló, hogy éjjel-nappal hireket, üzeneteket közvetíteni nem különöseb­ ben mulatságos dolog. Bárhogyan is, ennek a névnek meg van a maga története. A kis szigetet nemrég fedezték fel. A hajóskapitány gyorsan körülnézett (idegesitette, hogy a j é g olyan hamar odafagy jégtörője ol­ dalához) s jelentésében a következőket irta: „ A felfedezett szigetnek uborka formája van". Erre a rádiósok, minthogy minden hir rajtuk megy keresztül, a sarki szigetek családjának ezt az uj tagját Uborka-szigetnek keresztelték el. Ismét eltűnt a térképről e g y „ismeretlen folt" s a fárad­ hatatlan és bátor orosz hajós tovább vonult észak felé... Nemsokára megérkeztek a lakók is. A tányérnyi nagyságú medve­ nyomok mellett nemsokára feltűntek a kisebb és formásabb emberi nyo­ mok. Házak emelkedtek a hóból s a csendet emberi hang, emberi kaca­ gás váltotta fel. Ma már mindenkinek megvannak a szokásai, esti sakkjátszmái, örömei, gondjai, szenvedélyei és unalmai... Mindenekfö­ lött pedig boldogságuk. Természetesen ez a boldogság végeredményben a véletlentől függ. E g y napon egy asszony csak nyöszörögni, majd szivszaggató hangon sirni kezd, mig a férfi izzadságtól fénylő homlokkal, reszkető kezekkel teljesen képtelen rajta segiteni. Micsoda tévedés azt hinni, hogy az orosz sarkvidéken, ezeken a tá­ voli szigeteken az emberek korlátolt életet élnek, mit sem tudva szom­ szédaikról. Bizonyos esetekben igaz, két szomszéd, két sziget közötti tá­ volság több ezer kilométer és milyen kilométer! Viszont vannak rádió­ kezelők. És milyen emberek ezek a rádiósok, hogy az Isten áldja meg őket, tudtára adták az egész Sarkvidéknek, h o g y a távoli Uborka-szigeten e g y asszony szülési fájdalmakban szenved s a közeli és távoli szigetek lakói

visszafojtott lélekzettel várták a szülés kimenetelét. S ahogy a Nordvik bányászai, a Cseljuskin tudósai, a Dixon rádiókezelői, a Tixie-Bay szere­ lői s az összes Fehér-tengeren telelők szinte ott álltak a szülő asszony ágyfejénél, óvakodtak attól, hogy zajt üssenek, kinlódva nyomták el kö­ högési rohamaikat s várták, hogy a kicsi megjelenjék, atyai fogadtatás­ ra készülve — az valóban megható volt. — Na, hogy van? H o g y van? Ugyanez a kérdés érkezett a nappal és éjszaka minden órájában a te­ l e l ő telepekről, de az asszony csak tovább kinlódott, kiáltozott s ugy tűnt, mintha sirását az egész Sarkvidék hallaná. Férje, aki olyan hasznavehe­ tetlen volt, amilyen hasznavehetetlen csak férfi hasonló helyzetben lehet, együtt sirt vele s az orvos, akit hivtak, percről-percre idegesebb lett. Sze­ gény ember! N e m volt szülész s az eset különös volt, a gyerek vizszinte­ sen feküdt. Ezen a napon a rádióközpont a következő kétségbeesett táviratot kapta az Uborka-szigetről: „Segitség! Tegyetek valamit, mentsétek meg az anyát és gyermekét." Mit lehet itt tenni? A rádiókezelő, aki a hirt fel­ vette, összeráncolta szemöldökét, letette a hallgatót és elindult megkeres­ ni főnökét. E g y asszonyról és majdnem e g y gyerekről volt szó. A z expe­ dició vezetője és a rádió főnöke gondolkozni kezdtek. Mit kellene tenni? Elrepülni az Uborka-szigetig? Nincs repülőgép a telepen. Azonkivül éj­ szaka van, hogyan lehet odajutni. A bizalmi elment a kórházba, hogy be­ széljen az orvossal, akit Szergej Matvejevitsnek hivtak. Mit mondjunk róla? E g y i k e volt a sok orvosnak, akiket nem lep meg semmi és nem üt­ köznek meg semmin. Ugyanolyan jól értett a pulzushoz, mint amilyen komolyan csóválta a fejét. Minden operációjához valami ócska viccel kez­ dett hozzá s kedélyét egyformán őrizte meg az operációs és tea asztal mellett. Különösebb ismertetőjele nem volt. K i s pocakja, vörös kezei (mint minden sebésznek), mély hangja. Szemüvegtokja, mint egy revolver, ki­ állt zsebéből. Ruhája mindig éter és más kórházi gyógyszerkészitmények szagát árasztotta. Szóval minta orvos volt. Sosem gondolkozott anélkül, hogy fehér köpenyét magára ne öltötte volna. S ha elfelejtette, környe­ zete rögtön arra gondolt: „Vajjon mi lesz?" „Miért nem vette fel köpe­ nyét?" Ilyen volt az orvos. Mégis volt egy érthetetlen dolog: miért jött ide elveszni a Sarkvidékre? E g y este, kávé után, a szalon kivételesen j ó hangulatában Modorov, a magnetológus elterpeszkedett székében és szemtől-szembe megkérdezte tőle: — Bocsásson meg a tolakodásért, Szergej Matvejevits, de meg tudná Ön mondani, mi kényszeritette arra, hogy ide jőjjön? Szergej Matvejevits, akit váratlanul érintett a kérdés, felemelte kar­ jait: — Hogy magyarázzam meg önnek? (kereste a szavakat). Mindenki a Sarkvidékről beszélt, én is, azt mondtam magamban: miért ne menjek el? N e m vagyok még tulságosan öreg... N e m ? — kérdezte bajuszát tö­ rölve. Aztán, látja, egy orvos érkezett hozzánk egyenesen északról. Na­ gyon elragadtatott volt, A „tettek nagy mezején" mondta, különös esetek vannak. Várakoztam, aztán nem tehettem mást, határoztam. — Becsületes kék szemeit társára emelte és egyszerűen tette hozzá: - a javadalmazás is megfelelő... K é t telet töltöttem itt, tetszik nekem a hely.

Egy kis házat akarok magamnak épiteni Moszkva mellett. Tudja e g y kis kertet, függőággyal és virágokkal. Gyengém az ibolyák és a virágok az ablak alatt. A z orvos ugyszólván hétköznapibb és egyhangubb volt, mint rend­ szerint. Mégis, igy fáradtan, hétköznapian, vörös kezeivel, amint hasa kidomboritotta mellényét és jód és éter illatot párolgott, az egyetlen em­ ber volt a vidéken, aki az Uborka-szigeti jövendő anyának segithetett, jóllehet maga sem tudta hogyan. Mikor a párt bizalmija, Vassia bácsi a kórházba érkezett, az orvos­ sal bezárkóztak az irodába. Szükségünk van a segitségére, doktor... — E g y pillanat, egy pillanat, barátom, — válaszolt Szergej Matve­ jevits hirtelen. — A z t mondja, szüksége van a segitségemre. Nagyon he­ lyes, küldjék ide a beteget. N e m tudok segiteni valakin, aki, engedjen meg, valahol az ördögben van. De nekünk segitenünk kell — ellenkezett A főnök. — Hogyan? Hogyan? — H á t rádión. Megkaptuk a részleteket a betegre és a gyerek hely­ zetére vonatkozóan, önnek nem kell mást tennie, mint megadni az uta­ sitásokat. Szergej Matvejevits megütközve hosszan nézte a bizalmit: — Komolyan mondja ezt? — kérdezte végül sóhajtva. — Természetesen, nincs más mód. — Induljunk a beteghez — mondta. Aztán hirtelen megállt. — M i é r t vettem fel ezt a köpenyt? Eh, nem számit! (Milyen különös dolgok vannak a világon. Első eset a pályámon. Szülés, rádión keresztül, milyen megütközés lesz a kollegáim között. Gyerünk!) Azonnal összeköttetésbe léptek az Uborka-szigettel. A bemondó tu­ domására hozta az összes sarki állomásoknak, hogy az eseményre való tekintettel a leadás kizárólag az Uborka-sziget számára történik s hogy az összeköttetés megszakad a szülés megtörténtéig. E g y pillanat alatt minden elhallgatott. A Sarkvidék visszafojtott lélekzettel figyelte, mi történik a távoli szigeten. Szergej Matvejevits elfoglalta helyét a leadó mellett. — Jó — mondta s hüvelykét idegesen mellénye hajtókája alá dugva, aztán a szokás erejénél fogva érdeklődött: — Na, kedves asszonyom, hogyan érzi magát? Minthogy nem kapott választ, kissé zavarba jött. Hiányzott neki mindaz, amit rendes körülmények között szülésnél használni szoktak. N e m látni a beteget, nem hallani nyögését és nyöszörgését, elvette bizton­ sága egy részét. Ahhoz, hogy a szokásos rokonszenvet érezze a fájdalmak iránt, szüksége volt látni a vért, érezni a gyermek gyenge, vézna testét kezei között. De mindez hiányzott. U g y volt, mint az öreg katona, aki nevet a golyózáporban, de félénkké teszi a leshely csendje. A kórházi terem moz­ galmában, sirás és nyögés közepette érezte helyét. I t t halványan világitottak a villamos mutatólapok, valami recsegett a hangosan beszélőben s nem gondolt a fájdalomra. Nincs fájdalom? Hiszen bizonyára szenved!...

Ott... Igen, iszonyúan szenved s várja az enyhülést. S mindenki körülötte ugyanugy várja. Na és? A készülék kezelője felé fordult s azt mondta: — Kedves barátom, kérdezze meg az orvost, milyen helyzetben van a gyerek most. — Gyönyörködve képzelte el, amint szavai hosszú és rö­ vid sipolássá alakulnak s megkezdik repülésüket a levegőben. K i s idő mulva megérkezett a válasz. Szergej Matvejevits elolvasta és felhuzta szemöldökét. Igy kezdődött a különös szülés. A gyerek vizszintesen fekszik, mormogta félhangon az orvos. Hm... milyen különös eset... Legyen szives, kérdezze meg kollegámtól, tudja-e, hallott-e valamit arról, hogyan kell a gyereket megforditani a BraxtonHicks módszer szerint. Honnan ismerné? Fiatal ember, amellett belgyó­ gyász — gondolta. Belgyógyász... mint minden sebész, kis megvetést ér­ zett irántuk. A válasz megerősitette kétkedésében. „Hallomásból ismerem az eljárást, de kérem adjon meg minden uta­ sitást erre vonatkozóan." — Mossa meg a kezét alkoholban és mártsa jódtinkturába. Mossa tiz percig barátom, diktálta az orvos, mialatt a távirdász, mintha isten­ tiszteletet tartana, gondosan továbbitott minden szót, beleértve a „barátom"-at is. De a mondatnak meg volt az orvosi jelentősége is. A z Uborka-szigeti orvos udvariasan jelentette, hogy megmosta kezeit. — Helyes, — erősitette meg az orvos, — most a beteg fertőtlenitése. Aprólékos utasitásokat irt egy papirszeletre s a távirdász elé tartot­ ta. Ez, szerepe fontosságának tudatában egész vörösen ráhajolt a gépre. Egyetlen hibás tetű is ártalmas lehet. Egyszerre elvesztette: kissé arro­ gáns könnyedségét, mely a távirdászok sajátja s lassan, gondosan irta le az Uborka-sziget válaszát. — Most - folytatta az orvos — a belső vizsgálat a balkezével... A z elhatározó pillanat elérkezett. „ M i lesz, ha az uterus nem eléggé nyitott, — morfondirozott az orvos. — A z ördögbe! Miért nem lehetek ott? Lehetetlen látni, ha nem én csinálom". Izgatottan és nyugtalanul várta a választ. H o g y kissé csillapodjék, az ablakhoz ment és kinézett. Mindenütt hó. H ó a hangáron, hó a fürdőn, hó a zátonyokon s amott a tundrákon. Vájjon a hold az, ami oly zöldes fényt ad a hónak? — Eh, álmodozom. — Szergej Matvejevits, — mormogott valaki. Megfordult, a távirdász és a geofizikus feleségével találta szemben magát. — Szergej Matvejevits, hogy megy a dolog? — kérdezte élénken a távirdász feleséige. — Hogyan megy? M i ? — válaszolt unottan az orvos. — Kérdezze meg férjétől, Maria Iljinishna. Ő játszik a rádióval s jobban tudja, mint én. Én nem tudok semmit, nem látok semmit, csak a havat. — Csak azt akarjuk... A geofizikus felesége zavartan szólt: — Látja, volt egy barátnőm. Gyereket várt, ugyanez az esete volt, ismerem minden részletét. Lehet, szeretné tudni a dolog részleteit. E l ­ mondom hogyan...

— Drága asszonyom... nem ez a mi dolgunk. A z orvos magánkivül volt. — N e m az ön barátnője szül. Mit akar ön tőlem? Hogyan? Mit akar ön mondani? Én... M e g volt sértve. — Ön megbánt, Szergej Matvejevits. Ebben a pillanatban a távirdász választ hozott az Uborka-szigetről. A z összes orvosi kifejezések ismeretlenek voltak számára, mégis az a kel­ lemetlen érzés volt, hogy a közlés kellemetlen hirt tartalmaz. Jó! — az orvos felnevetett, amint elolvasta. A nyilás két és fél ujjnyi. Jó, j ó , drága asszonyom. A Braxton-Hicks módszer szerint járunk el. Visszafordult a leadó felé. Valaki gyorsan széket tett alá. Egyébként mindenki azonnal átlátta, hogy a döntő pillanat elérkezett. A távirdász elsápadt, a bizalmi csendet intett, jóllehet a csaknem tele terem egyál­ talán nem volt zajos. Mindenki előrenyujtott nyakkal, meredt szemmel fi­ gyelte az orvost. A z orvos uj bátorságot és uj bizalmat érzett magában. „Minden, amit tehetek, gondolta, megmondani hogyan kell s lehet minden j ó lesz. És én... én..." Diktált: „Jobb kezének két ujjával próbálja erősen megfogni a gyer­ mek lábát." Tak, tak-tak... A billentyűk pontokat és vonásokat küldtek az éter­ be. A z orvos már nem volt szórakozott, nem jártak máshol gondolatai. Maga előtt látta a beteget. Ő volt az, aki két ujjával megfogni igyekezett a gyerek lábát. Hallotta az asszony sírását, érezte a gyerek lábának si­ maságát... „Nehogy tévedjen, — kiáltotta (a távirdász engedelmesen további­ totta a jeleket). Nehogy a lábakat összetévessze a kezekkel. A talpat ke­ resse barátom, a talpat és ragadja meg jól. V i g y á z a t : ne huzza a keze­ ket." Ezalatt az Uborka-szigeten ugyancsak tömeg vette körül a távirdászt. A férj, izzadságtól fényes hajjal szaladgált a betegágy és a felvevő állomás között. A z orvost pedig felvillanyozta Szergej Matvejevits segit­ sége. Érezte betege könnyel telt szemét. „Bátorság, bátorság. Szergej Matvejevits és én segitünk. Ime a talp. Milyen lágy." „Fogom a lábat" — érkezett a hir Szergej Matvejevitshez. — Helyes! — kiáltott fel, — meg van a láb. R a g y o g ó ! — M e g van a láb! Meg van a láb! Vidám morgás szaladt át a szobán. A z emberek nevetni, mozgolódni kezdtek és üdvözölték egymást. De Szergej Matvejevits alakja elkomo­ rult és mindenki ujból elcsendesült. — Most, — rendelkezett, — forditsa a lábánál fogva és a másik ke­ zével... Ismét elfelejtette a távolságot. Ismét a beteg ágyánál képzelte ma­ gát, amint utasitásokat ad asszisztensének. Erre a csodálatos asszisztens­ re gondolt: E g y belgyógyász, de nagyszerű segitség. Érezte, hogy minden jól végződik. Bizalma megerősödött. Hosszu percek teltek el, sőt egy óra S z e r g e j Matvejevits utolsó utasitása óta. ( N e m felejtettem el semmit? Vajjon jól értette a belgyógyász? A z

ördögbe is, miért nem lehetek o t t ? ) A hangosan beszélőre szegezte szemét, várta a választ. É s megérke­ zett, de rövid és hosszu hangok formájában. Kínai ábécé. A távirdász vállán keresztül a papirra nézett. „ A helyzetváltoztatás — olvasta — tö­ kéletesen sikerült." Győzelem! kiáltotta a távirdász, képtelenül arra, hogy vissza­ tartsa magát. Győzelem! Győzelem!... Mindenki ideges lett a szobában. Drága doktor, drága Szergej Matvejevits... — Hallgassa meg a gyerek szivverését! — nyögte dühösen az or­ vos. Haragudott magára, hogy elragadta az utolsó hir, mint valami segéd­ orvost az első operációnál. Ellenőrizze a gyermek szivdobogását! — kiáltotta a távirdásznak, aki hirtelen visszaült a billentyükhöz. A gyermek még nem született meg. — Tul korán, barátom, tul korán — mormogta Szergej Matvejevits szemrehányással mindenki felé, aki csendesen várakozott a szobában. — Tul korai — ismételte alig hallhatóan. Hirtelenében szenvedélyesen kivánta, hogy éljen a gyerek, a hajas gyerek. Saját gyerekének képzelte. A z asszonyt megmentjük, de a gye­ rek?... „Hallgassa a szivverést, hallgassa figyelmesen!" „ A sziv tisztán és rendesen ver" — hallotta a távirdász szavait. Nem, ezek nem a távirdász szavai voltak, ez a gyermek szivdobogása volt az anyaméhben. E g y a világra nem jött, de születésre kész teremtmény szivdobogása volt, mely bátran kiáltja világpolgári jogait. Vajjon milyen szi­ ve van? Ó, j ó szive, bátor szive, olyn szive, mely hálás a hazájának a távirdásznak, a telep bizalmijának, a belgyógyásznak (rendes fiu, na­ gyon rendes) és neki, Szergej Matvejevitsnek, a derék orvosnak a téli te­ lepen. Jóizűen nevetett, boldogan, ahogy nem nevetett még soha. Csak­ hogy ez nem a győzelem, nem a gőg, nem az önelégültség nevetése volt, hanem valami olyasmié, amit nem tudott világosan megérteni. Gondolatai itt hirtelen megszakadtak. A szülő asszony utolsó ret­ tenetes fájdalmainál tartott. A hirek az Uborka-szigetről szüntelenül jöt­ tek. A z ottani orvos röviden elmondta az asszony állapotát, a görcsöket, mig a férj hozzátette: „Rettenetesen szenved, mit tegyünk doktor? Szegény közel áll a haldokláshoz. Könyörüljön, tegyen valamit. N e m birom to­ vább hallgatni nyögéseit." S ugy tűnt, mintha itt, a hangszóróban is hal­ latszanának a beteg hatalmas kiáltásai. Szergej: Matvejevits megfordult s meglátta a bizalmi komor alakját, amint pipáját rágta. — K i az? — kérdezte hirtelen az orvos, nem az ön felesége az, aki szül ? — Valóban — nevetett a bizalmi — nem az enyém, de mindaketten, asszony és gyerek kissé a miénk. Szergej Matvejevits elhallgatott. Dühös volt magára az ostoba kér­ désért s azért, hogy nem értette meg társa érzelmeit. De most nem volt idő ezen gondolkozni.

— Hallgassa a gyerek szivverését. Három óra telt el... Három óra hosszat ült a készülék mellett és most rettenetesen fáradtnak és elgyengültnek érezte magát, mintha meg­ verték volna. Vajjon vége van már? Ebben a pillanatban a távirdász elorditotta magát: „Fiu, fiu!" Fel­ u g r o t t : „ F i u ! " Átadta az üzenetet Szergej Matvejevitsnek, aki fennhan­ gon olvasta: „Doktor, barátaim, gyermekem van, fiu, köszönök mindent, amit tettetek, köszönöm drága Szergej Matvejevits." Mindenfelől kezek nyultak az orvos felé, üdvözölték, hálálkodtak és csodálták. A bizalmi hosszan megszoritotta kezét: — Istenem, Szergej Matvejevits, csodálatos ember ön. Fogadja elismerésemet. Szergej Matvejevits csak ült zavartan, elérzékenyülve. Hirtelen kész l e t t volna sirni vagy nevetni. Mit meg nem ért ő, öreg, szolgálatban meg­ őszült orvos? Miért a boldog apa üzenete s a körülötte levők öröme miért érinti annyira? És a bizalmi mit is mondott?... Hirtelen villanásban ugy látta, hogy mestersége, álmai, diákévei, minden, amit eddig tett, ez a szü­ lés... a gyermek megszületett valahol sokezer kilométerre innen s a körülötte levők szorongatják a kezét. Most álma a kis házról egy... e g y mivel? Ibolyákkal az erkély alatt olyan ki­ csi dolognak tűnt s a kis orvosi világ is, amelyben élt, az operációs asz­ tal és orvosságos üvegek. Egyszerre megnőtt, megvilágosodott. Először vetett számot tisztán a távoli Uborka-szigettel s levert, csendes embereivel, amint a gyermek születését várják. E g y i k azt mondta, hogy az orvos jelentékeny ember, hős s hogy az egész történetet megirják az ujságok, Szergej Matvejevits azonban sze,rette volna ezt mondani: „ E g y pillanat barátaim, ti üdvözöltök engem, ,de miért? A gyermekért, aki megszületett? Én, én születtem meg, csak t i nem vettétek észre. Ti voltatok, akik a Braxton-Hicks módszer szerint vizszintes állapotból rendes állapotba hoztatok és ime előttetek áll egy uj ember." A boldog esemény hire, a gyermek megszületése az Uborka-szigeten mindenkit megkapott a Sarkvidéken. Mindenünnen érkező szerencsekivánatok halmozódtak a sebész asztalán. Minden telepen mindenki örült, mindenki ugy érezte, mintha neki született volna fia. A Cseljuskin hidrológusai s a Nordvik bányászai nevetve törték a jeget. E g y öreg a Fehér-szigeten kutyáit hajtva szintén felnevetett s a Dixon kopaszszáju meteorológusa kitépte magát dühöngő ciklonokkal te­ lerajzolt térképei közül s vidáman, gyerekesen ő is fölneveett. S ezek az erős, bátor emberek vajjon miért reszkettek előbb és miért nevetnek fel most? Miért?

A D Y

POLITIKAI Irta: L U K Á C S

KÖLTÉSZETE GYÖRGY

A d y lirájának kulcsa a magyar, a politikai, a forradalmi versekben keresendő. Ereknek a verseknek igen sajátságos, sem nálunk, sem a nyu­ gati irodaiamban elő nem fordult a karakterük. A z az ellentmondás, amely ugy politikai, mint irodalmi téren megnyilvánult A d y korában, mélyen kihat A d y politikai verseinek egész beállitására, egész stilusára: döntő befolyást gyakorol A d y egész lirájára. Ezt az ellentétet igy is lehet fogalmazni: A d y forradalmi verseinek tartalma a demokratikus forradalom kérdéseiből nőtt ki; kevés költőt is­ merünk, ki ezeket olyan okosan és helyesen fogalmazta volna meg. Ezek­ ben a tartalmakban igen kevés a pusztán egyéni, a csak szubjektiv. A d y csodálatos szorosan van összeforrva a magyar nép forradalmi vágyaival ős reménységeivel. Mindaz, amit hirdet, a nép évszázados elkeseredésé­ nek, elnyomatásának, felszabadulási vágyának adekvát kifejezése. Nem­ csak a felszabadulás indulatos kivánatának ad mindenre kiterjedő szé­ lességben hangot, hanem a jelen követeléseiben együtt csengenek a ma­ gyar dolgozok sok százados panaszai, vádjai és vágyai is. A d y forradal­ mi-politikai költészete univerzális költészet. De ennek a költészetnek van más — formai — aspektusa is. És a formát itt mélyebb értelemben kell venni a versformák, a ritmus, a szófűzés, a jelzőtechnika mesteri kezelésénél. A lira formáját végső fokon az én és a külvilág egymáshoz való sajátos viszonya határozza meg. E z pedig Adynál igen ellentmondásosan viszonyul a poetizált élettartalmak átfogó univerzalizmusához, azok objektiv helyességéhez. Ahhoz, hogy ezek a tartalmak nemcsak magában a költő énjében, hanem a néptömegek jelen életében és történelmi multjában is gyökereznek. I t t válik A d y politikai és társadalmi egyedülállása költészetének, sti­ lusának, formájának döntő tényezőjévé. Persze: minden lirikus számára az én a közvetlen egyéni élmény költői megformálása szempontjából lénye­ gesen mást, többet jelent, mint az elbeszélőnél v a g y a drámairónál. Mig itt az én csak közvetitő szerepet játszik a valóságos és az ábrázolt kül­ világ között — nem véletlen, hogy Shakespearetől Gorkijig annyi nagy epikus és dramatikus hasonlitotta tükörhöz az iró énjét — addig itt a költő énje nemcsak tükör, hanem az ábrázolás közvetlen faktora is. E g y ­ részt tehát nem lehet igazi nagy lirikus költő, akinek élményeiben a kül­ világ sorsdöntő kérdései nem tükröződnek és nem hiven türöződnek. D e a lira, formai szükségszerűségből, nem érheti be ezzel. A lirában az él­ mény, az egyéni megéltség kifejezési eszköz is és azonkivül a költemény sajátos, tovább fel nem oldható közvetlen tartalma. Ezért van, hogy én és a világ, egyén és társadalom minden­ kori egymáshoz való viszonyának változásai, amelyek az ál­ talános társadalmi fejlődés menetétől, az osztályharc konkrét formáitól, a költő egyéni helyzetétől ezekben a harcokban függnek, határozza meg messzemenően a lira stilusát. És a modern tőkésrendi társadalom szük­ ségszerűen hozza magával, hogy a közvetlen egyéni lét mindinkább ma­ gára utaltan, magára hagyatva válik a lirikus élmények tárgyává, hogy

az én önmagát, mint magányosat, magára hagyatottat, egyedülállót éli át és fejezi ki a lirában. ( A z igazán nagy lira persze ennek ellenére — az uj költészet paradox vetületében — egyén és társadalom valóságos öszszefüggéseit is ábrázolja.) Ez a modern fejlődés sajátságosan találkozik A d y társadalmi és történelmi helyzetével Magyarországon. H a tehát A d y összefüggését a mo­ dern — főleg a francia — lirai fejlődéssel vizsgáljuk, ebből a tényből kell kiindulnunk. A d y tudta, hogy költészete az egész dolgozó magyar nép fájdalmainak és vágyainak kifejezése, de keservesen kellett tapasztalnia, hogy ezek a fájdalmak és vágyak Magyarországon egyedül az ő élményei­ ben kapnak formát, egyedül az ő hangja kiáltja őket világgá. Szakadhatok messze városba, Vagy visszahóditom a falut: Sorsom mégis a fiatalság, Én magyar daccal ébren voltam Akkor, mikor mindenki aludt. A d y számára saját egyénisége, saját énje, saját egyéni élményei tör­ ténelmi jelentőséget nyertek. A m i a kortársak nyugati költészetében leg­ többször illuzió v a g y elkapatottság volt, nem egyszer egyenesen veszélyes reakciós nagyzási hóbort (gondoljunk Stefan George próféta allürjeire), az Adynál e g y bonyolult történelmi helyzet adekvát lirai kifejezése I t t most már nemcsak arról van szó, amit az előbb, mint kiindulási pontot emiitettünk, h o g y A d y élményei és versei voltak a magyar forradalmi demokrácia egyedül artikulált kifejezései és hogy A d y ezt a hely­ zetet fájdalmas tisztánlátással volt kénytelen tudomásul venni De ennek megfelelt az is, h o g y a demokratikus forradalom csak mint vágy, remény és álom létezett és létezhetett A d y számára. Petőfi e g y valóságos forradalom előkészitésének és harcainak volt poétája; A d y lirája a szükségszerű, a várt, az eljövendő és eljönni nem akaró forradalom utáni vágyódásnak ad hangot: ime az alapvető különb­ ség Petőfi és A d y lirai stilusa között. Ez a különbség azonban nemcsak a tematikát és a beállitást befo­ lyásolja, hanem mélyen kihat a versek legmélyebb lirai tartalmára, leg­ fontosabb formakérdéseire is. Petőfi forradalmi verseiben — a hangban is, tartalomban is — mindig volt valami objektiv: a forradalom maga, annak feladatai és követelései. A költői szubjekivitás tudatosan ennek szolgálatában állott: arra való volt, hogy ez a hang tisztán, mindenki számára hallhatóan, mindenki szivét megrázón törjön ki. Adynál egyén és forradalom viszonya szükségképpen más. A várt és v á g y o t t forradalom — bármennyire legszélesebb tömegek vágyának ob­ jektiv kifejezése — az A d y legszemélyesebb egyéni életének, személyes, egyéni, emberi teljesülésének tárgyává válik. A d y , azt lehetne mondani, szerelmes verseket ir a forradalomhoz, hivja mint a késlekedő, a hűtlen, a távolban időző kedvest. Hivja a kétségbeesett magányos ember pátoszá­ val, aki tudja és érzi, h o g y mi az, ami életének, egyéni létének, szemé­ lyes teljesülést adhat, de amit tőle a gonosz, hűtlen, közönyös élet mindig megtagad. E z egészen uj, egészen eredeti, még soha nem volt lirai

intenzitású

felfogása a forradalomnak. Adynál egyrészt saját személye lesz az a len­ cse, amelybe a forradalom utáni vágyódásnak összes sugarai összefutnak és egységesen intenzifikált fénnyel csapódnak tovább. Másrészt bekövet­ kezik a költő egyéniségének és a forradalmi harcnak, a költő személyes sorsának és a forradalom sorsának lirai azonositása. E z utóbbi kiterjed a forradalom egész történetére, a magyar nép egész szomoru történetére. A d y költészetében megelevenedik ez az egész magyar mult. D e nem lirai hangu elbeszélések formájában, nem mint mult, amelyet ma elmondunk, hanem a lirai azonositás révén: mint je­ len. Dózsa parasztjai, Esze Tamás kurucai, a magyar jakobinusok, Cso­ konai, Vajda János, de sőt a régi Magyarország ködbe és legendába v e s z ő áldozatai, Vazul és Szent Margit is, mint jelen emberek, mint jelen ak­ tuális sorsok kapnak hangot A d y verseiben. Igazságukat és megrázóerejüket — közvetlenül nem az objektiv történelmi igazságból kapják. E z a megrázó erő: a lirai szimbolizmus ereje.

• Itt az összefüggés A d y és a modern francia lira között, az — amiért őt olyan sokszor dekadensnek nevezték a régi Magyarország képviselői. Persze ez az összefüggés távolról sem olyan egyszerű, mint ahogy azt an­ nakidején beállitották. Nemcsak az ócsárlók, hanem a hivek is, akik min­ den „modernségben" haladást és értéket láttak és ennek megfelelően szintén — ha ellenkező előjellel is — azonositották A d y t a modern szim­ bolizmussal. Előszöris — ezt a kérdést itt természetesen még pedzeni sem lehet — vannak szimbolisták és szimbolisták. A francia lira modern átalaku­ lása hatalmas társadalmi válságoknak volt a visszatükröződése. És az iga­ zán jelentékeny költőkben ott is lázadás és elkeseredés, kapott uj l i r a i hangokat. Rimbaud például a 71-es párisi napok katonája volt. Erre nem szeretnek visszaemlékezni azok, akik ezt az egész Urát éppugy esztétizál­ ják, mint a Nyugatosok A d y forradalmiságát. Sokkal kényelmesebb az egész mozgalmat a legalacsonyabb szinvonalról, a dekadenciába való meg­ érkezésének perspektivájából nézni. A k k o r nincs másról szó, se Adynál, se a franciáknál, mint uj kifejezési eszközök kereséséről. Minket itt csak A d y viszonya érdekel az uj francia Urához, Láttuk, hogy A d y én-felfogása mennyire más gyökerekből nőtt, mint az átlagos esztéticizmusba veszett szimbolistáké; jeleztük azt is, hogy ennek az él­ ménynek van bizonyos rokonsága az igazán jelentékenyek, a Baudelaire vagy Rimbaud életérzéseivel. N e m véletlen tehát, hogy a saját uj hangját kereső fiatal A d y Párizsban talál magára, hogy a magyar mult politi­ kai, történeti és költői beolvasztása a forradalomért zokogó jelenbe csak ott, csak azután történhetett meg. „Én magamért vagyok s magamnak". Most már tudjuk, hogy ennek a nagyon őszinte és nagyon szószerint veendő kijelentésnek mi az igazi tartalma. A z a soha nem enyhithető feszültség, amely A d y életének szo­ ciális tartalma és valóságos körülményei között fennáll, kap kifejezést az ilyen versekben, amelyek i g y egyéni életérzésének legmélyebb tragi­ kus hangját ütik m e g :

Sem utódja, sem boldog őse, Sem rokona, sem ismerőse Nem vagyok senkiinek, Nem vagyok senkinek.

De, jaj, nem tudok igy maradni, Szeretném magam megmutatni, Hogy látva lássanak, Hogy látva lássanak.

Vagyok,

Ezért minden: önkinzás, ének: Szeretném, hogyha szeretnének, S lennék valakié, S lennék valakié.

mint

minden

ember: fenség Észak fok, titok, idegenség, Lidérces messze fény, Lidérces messze fény.

Innen a szerelmes versek, az Isten-versek világába már csak egy lé­ pés. Nevetséges szépitgetés volna tagadni, hogy ezek között a versek között nem egy van, amely tartalmában és formájában is közelről érint­ kezik a modern dekadencia költészetével. A d y mindenképpen — jóban is, rosszban is korának gyermeke volt és áradóan közvetlen hatásu költő azért lehetett, mert mélyen végigélte és végigszenvedte korának társadal­ mi válságait; beteg oldalait is beleszámiva. De A d y érzésvilágát sohasem merítik ki ezek a dekadens vonások. A magányosságból eredt én-felnagyitás, a pillanatnak öröklétté való fel­ stilizálása nála, mint tudjuk, nagy politikai tragédiájának sötét háttere előtt játszódott le. Ezek nemcsak érthetővé teszik az i g y létrejövő élmé­ nyeket, de — A d y költészetének lényege itt ismét megnyilvánul — i g y lesz széles és komoly értelemben politikum, magyar sors a szerelemből, a borból, a mámorból, a pénzből és a pénztelenségből, az istenkeresésből. A fiatal A d y e g y versében a költő párbeszédet folytat az Ős Kajánnal: Uram, kelj mással viadalra, Nekem az öröm nem öröm, Fejfájás a mámor s a hirnév. Cudar álmokban elkopott A büszke oroszlánköröm.

Uram, az én rögöm magyar rög Meddő, kisajtolt. Mit akar A te nagy mámorbiztatásod ? Mit ér bor- és véráldomás? Mit ér az ember, ha magyar?

„ M i t ér az ember, ha magyar?" ez a kérdés van, nyiltan kimondva v a g y kivehető kisérőzeneként elrejtve A d y minden j ó versének a mélyén. A kiteljesedett egyéni élet: ez minden igazi, demokratikus forradalmár életcélja. Ezt hirdette a nagy francia forradalom gyakorlata, ennek ideál­ ja él a Heine, a Feuerbach, a Csernyisevszkij irásaiban. ...Ady versei is. A kiteljesedett egyéni élet ezerféle gátlásaival, ez a küzdelem sokszinű és köz­ vetlenül ellentmondó formákban vonul el szemünk előtt a versekben. E g y ­ szer a beteg, dekadens, az élettől elnyűtt és leromlott idegember áll szemben a falu töretlen egészségével, a munkások megingathatatlan harcképességével, máskor a „magyar ugar" pokoli lehellete pusztit el minden igazi életet, minden lelki kifinomodottságot, minden kulturát. Melyik ellentét az igazi? A d y univerzalitása abban nyilvánul meg, hogy kora életének összes ellentmondásait mélyen és lirai igazsággal fe­ jezi ki. Lirai igazsággal: az átélt pillanat igazságával. A d y , mint a leg­ több igazán nagy, sokhuru lirikus érzi, hogy az élet egész igazsága el­ lentmondásainak összefüggő egésze, amelyben az ellentmondások mozgá­ sa, mint a valóság egészének törvényszerű összefüggése jelentkezik, nem

fér be soha e g y költeménybe. A lirikus utja az igazság felé: a meg nem alkuvó igazságszeretet. Tehát: az ellentmondás őszinte ábrázolása, ugy ahogy az benne élménnyé vált. Univerzalitása abban nyilvánul meg, hogy épp olyan intenzitással átéli — máskor — az ellentét másik oldalát és a valóság pátosza oly erős benne, hogy a világ igazi rendjének megfelelő dinamikus egyensuly az egymás mellé rakott ellentétekből „magától" helyreáll. E z t a szót persze idézőjelbe kellett tenni. Mert A d y nagyon tudatosan komponálja — utólag — egymás mellé verseit. A magyar olvasók idősebb nemzedéke, amely még az önálló publikációkból ismerte az egyes Ady-verseket, emlékezni fog arra, hogy minden kötet meglepetést hozott. Ismertük az egyes verseket, de összefüggésükben, az Ady-teremtette sor­ rendben, kompozicióban egymást támogatva és erősitve, egyoldaluságokat és kilengéseket a fővonalba igazitva, erősebben hatottak, mint különkülön. Ebben a kötet-komponáló képességben jut praktikusan kifejezésre A d y életlátásának univerzalitása. E z hozza létre, hogy az egyes dekadens hangulatok vagy jelentéktelen epizódokká ..szükségszerű ellentéteknek bizonyulnak és mint ilyeneket ennek a tragédiának f ő sodra ragadja őket magával. Mindakét esetben — persze különbözőképpen — gazdagitják A d y világképének ellentmondásos egységét, de nem bontják fel, nem sza­ kitják szét — impresszionista — hangulatdarabokká, hangulattörmelékekké. I t t a világnézeti elválasztó szakadék A d y és a Nyugat impresszioniz­ musa, szimbolizmusa, l'art pour l'artja között. Persze itt ütközik ki az is, hogy miért lehetett mégis olyan tartós barátság közöttük. Amilyen ide­ genek voltak a Nyugatosok számára A d y forradalmi világszemlélete és célkitűzései, olyan közel érezték magukhoz A d y költészetének számos, eb­ ből az összefüggésből kiragadott egyes darabjait. E z t a közösséget A d y nem is tagadta meg soha. A d y igazán jelen­ tékeny ember volt, aki sohasem állott — sem mint politikus, sem mint k ö l t ő — lábujjhegyre, hogy kiemelkedjék kortársai tömegéből; sohasem hazudott magára holmi ércből öntött monumentalitást.

* A d y Endre emez őszintesége, önvallomásainak leplezetlensége azon­ ban nemcsak érdekes és megrenditő emberi dokumentum, költői teljesit­ mény. ...Mert minél jelentékenyebb valaki, annál kevesebb még életrajzá­ ban is a puszta véletlen. Szociális származás, egyéni hajlandóságok, mind a szükségszerűség bélyegét viselik magukon egy ilyen élet menetében. Ez a megállapitás nem rejt magában semmi titokzatosat. A kor prob­ lemái objektiven jönnek létre a társadalom fejlődésének ellentmondásai­ ból, a társadalmi harcok lefolyásából és kimeneteléből. H o g y az egyes egyének közül ki alkalmas arra, hogy ezeket az ellentmondásokat lehető­ leg adekvátan fejezze ki, az feloldhatatlanul véletlen marad. De ennek el­ lenére és ennek a tényállásnak nem ellentmondva: szociális származás és egyéni hajlandóságok az egyes egyéneket többé v a g y kevésbé tehetik al­ kalmasakká arra a konkrét történeti szerepre, amelynek speciális előfel­ tételeit ezek az objektiv körülmények szabják meg. Nincs tehát semmi rejtélyes abban, hogy minél jobban egybehangzik az ilyen társadalmi és egyéni diszpozició az egyénnek kora által előirt történelmi szerepével, an-

nál szorosabban, szükségszerűbben fonódik össze élet és teljesitmény. Csak ha megforditott sorrendben nézzük a kauzális összefüggést, a telje­ sitményből vissza az egyénig, az egyéntől a történelmi és társadalmi oko­ kig, és nem vagyunk tudatában a megforditásnak jön létre a rejtélyesség látszata. A d y sohasem stilizálta magát. Tudta és vallotta, hogy gyöngeséggel teli ember, akit történelmi szükségszerűség emelt erre a polcra; tudta magáról, hogy csak „muszáj-Herkules". Mélyen a maga sorsának érezte a magyar parasztságét, de sohasem kokettált az abba való beolvadással. Annak tudta és vallotta magát, ami volt: Dózsa György unokája vagyok én, Népért siró, bús, bocskoros nemes. ...amikor ő az egyetlen az akkori magyar demokraták között, ki ezt tisz­ tán látja és hangosan kimondja, világos szavakban tesz vallomást arról, h o g y mi lehet ő, A d y , ebben a küzdelemben: Én beteg ember csupán csak várok, Vitézlő harcos nem lehetek. De sziveteket megérdemeltem, Véletek száguld, vív, ujong a lelkem: Véreim, magyar proletárok. Ez a nagy őszinteség A d y egész életét átfogja. Csak A d y oeuvrejének minden részletre kiterjedő elemzése mutathatná meg ott is a mélyre­ ható gondolat és érzelmi egységet, ...ahol a felületen ellentmondások lát­ szanak a forradalmár és a privát ember, a nemzeti költő és dekadens között.

FALUDY SAPPHO:

GYÖRGY:

MŰFORDITÁSOK

VERSTÖREDÉK . . . . . . . . . S z á r d e i s z felől most Arignóta gyakran idegondol. Hajdan, amig velünk élt szerelemben istennő gyanánt ölelte gyenge kis testedet s szive bolondult dalodért. S most ime sápatagon tündöklik a nők közt, mint Éeliosz tűnte után a rózsapiroskezű hold,

lidiai

ha túlragyogja a csillagok ragyogását s fénye a sószagű tengereken és a virágokkal telestéle kerteken lengedezik. Ma is szép, tiszta harmat duzzad a mák és a fűben a sokfejű lóhere mézszerű

hullt illata

és

vérveresen

száll.

De ő most nyugtalanul járkál fel-alá: tereád emlékezik, gyermekes Atthisz, és szive fájdalmas, puha vágy, csupa bánat. Ott szólongat a parton bennünket, de mi nem értjük a messze kiáltást, minden néma, a vizen ezer füllel hallgat az éj LITAI PO: A MŰVÉSZET A mesterséges szigeten, hová egy tigris hátán jutsz, mély hídnak állt a tó felett, szimmetrikusan és puhán: gyöngyházszín hullámok között ragyogva hí a pavillon mely csupa kék és csupa zöld és csupa, csupa lila porcellán. Víg cimborák boroznak itt, tűnő gyönyört oroznak itt, ingük barackvirág-fehér vagy rózsás, mint az esti pír, az egyik sárga bort iszik, a másik untan elmereng s a harmadik nehéz fejét vállára dobva, verset ír. De nézd: a tóban, hol a hid, mint jáspisfélhold ringatódzik nézd a tébolyt, nézd a mámort a művészek homlokán! nézd, hogyan remeg ruhájuk! nézd, hogyan áll fejtetőre egy pavillon, mely csupa, csupa, csupa porcellán! ANGOL NÉPBALLADA: SIR PATRICK SPENS A király Dunferlinben ült bort ivott, vérpirost, „Egy jó hajóst, ki vizre kél ugyan hol lelni most?"

Hogy az első sort látta, roppant, roppant szörny kacajra fakadt, s ahogy letette, Patrick Spens ur, szemébe könny szaladt.

Felállt legott egy vén lovag a király térdinéi: „Sir Patrick Spensnél jobb hajós nincsen ki vizre kél".

„Ki ily' bolond, ily háborult ki tette ezt velem, hogy télidőn hajózni küld hajóst a tengeren?"

Nagy levelet irt a király, pecsétet vert reá, Sir Patrick Spens a fövenyen járkált fel és alá.

„Minden jótett lélek sürögjön, hajnalban utra kélünk". „Ne szóljon szád igy, mesterem, borzalmas vésztől félünk.

„Norvégiába kell hajózni hajózni kell, hajózni kell norvég király legszebbik lányát hozzám hajódon hozni él."

Az ujhold szarván átsütött tegnap a régi hold: Szél van kelőben, mesterünk, félek: zátonyra hord."

Alig

hajóztak egy

borult

az

ég,

szélvész

A

viz

szakadt,

és

hármat;

fakult

eltört az

összetört

a

a

ó,

a tat, dagálya,

ott

soká,

mig

dagadt

soká

arany

téli

a ajó

a brit

Sir

a

még

Patrick

Spens

partra.

várnak

fésüs a

vizre

mérföldre fonál

fekszik lábánál

mig

visszatér ki

ötven

ülnek tartva

hölgyek,

az

gálya.

Negyven

soká

kihajózik

árnak.

a szél

soká, legyezőiket

viz,

az

ár

a

Ő,

csomót,

alig

csapott

alatt

zugott kötél

egy

csomót,

még lányok tengerész szállott.

Aberdcentől szurdok Patrick

Spens,

lordok.

KULTURKRÓNIKA A KÖLCSEY-SZÁZADFORDULÓ IRODALMA Kölcsey Ferenc születésének századik évfordulója szerfölött sokrétű és minőségileg egymástól messzire elütő megemlékezések rajait rebben­ tette fel. Ünnepelt a magyarországi vármegyék Gyöngyösi István Irodal­ mi Társasága azon a cimen, hogy Kölcsey a vármegye embere, Szatmár „aranytollu főjegyzője" volt. Ünnepeltek a dalosegyesületek és termé­ szetesen a „hivatalos" irodalmi társaságok, sőt a Magyar Tudományos Akadémia is. Ünnepelt a két falu. Álmosd és Cseke, melyek között a köl­ tő aránylag rövid életét megosztotta, de nem ünnepelt Sződemeter, a szü­ lőfalu, noha 1890-ben, a születési év százados fordulóján még itt is or­ szágra szóló ünnepségek közepette helyeztek emléktáblát az egykori Bölöny-kuria homlokzati falára. A z emléktábla ma is helyén van ...és az egy­ kori Bölöny-kuriát, Kölcsey szülőházát, Szilágymegye a helyi g. k. egyház­ községnek ajándékozta s ma papi lakásul szolgál. Ünnepelt Debrecen, a z anyaiskola városa, mely tizenkét éven át dajkálta és nevelte a félszemű gyermeket, aki egyébként élete végéig harcban állott a Kazinczy által is annyira lebecsült „debreceni szellem"-mel. Ahol ennyi az ünneplő, ott bizony a fülsértő disszonancia sem megy fehérholló számba. Kornis Gyula, a magyar képviselőház akkori elnöke, a magyar szabadelvűség eszményi bajnokát állitotta mintaképül a mai nemzedék elé.* Mások viszont Kölcseyben fedezték fel a zsidókérdés első megbolygatóját. De azt elfelejtették észrevenni, hogy ugyanez a Kölcsey az elnyomott protestántizmust védő beszédében Anglia felé forditotta a pozsonyi diéta tekintetét, ahol már a zsidók befogadásáról tárgyaltak, anno 1833-ban. A z étheri versek költőjét és az eszményiség ritka emelkedettségü vértanuját emlegették, hogy egyidejűleg kiki tőkét kovácsol­ jon a százéve pihenő csekei poéta egy-egy kikapott félmondatából saját politikai pártállása és „világnézete" alátámasztására. Üdülés volt hall­ gatni ebben a hangzavarban a valóban hivatásos irodalom nehány méltó *

K ö l c s e y F e r e n c világnézete.

(Franklin.)

megnyilatkozását. Babits Mihály, Illyés Gyula és Bóka László pontosan kijelölték a szellem kiválasztottjának helyét a magyar égbolt állócsilla­ gai között. A z európai magyar előképe volt Kölcsey Ferenc. Társtalan magánosságra kárhoztatva élte le áldozatokban gazdag életét és társtalan magánosságban ragyog ma is, mint ránkmaradt arcképein az egyetlen szem a boltozatos homlok mély üregében, honnan szuró gyanakvással vagy fölényes megvetéssel tekint e világ hiábavalóságainak hiábavalósá­ gára. A Kölcsey-centennáriumnak a könyvpiacon is értékes, maradandó dokumentumai jelentek meg. Kölcsey Antónia naplójának közreadásával a magyar bibliofiliának és irodalomtörténeti kutatásnak komoly szolgá­ latot tett Kozocsa Sándor (Rózsavölgyi kiadás). Antónia Kölcsey Gábor­ nak, a költő legközelebbálló unokaöccsének volt a leánya s egyben ke­ resztleánya az ő „ F e r i báesi"-jának. K é t reménytelen szerelem még kö­ zelebbi vonatkozásba hozza nagybátyja alakjával. A kislányt Kölcsey ta­ nácsára helyezték el szülei a pesti Tänzer-neveldében és a költő barátai kötelességüknek ismerték, hogy gondviseletüket kiterjesszék a távoli Tiszahátról Pestre szakadt gyermeklány felé. A figyelmességben Wesse­ lényi Miklós járt elől s látogatásai az intézetben kitörülhetetlen nyomo­ kat véstek Antónia szivébe, kinél a „mindenki által szeretett kedves bá­ r ó " legalább husz évvel idősebb volt. E reménytelen vonzalomnak köszön­ heti Papp Endre, Kölcsey poétizáló patvaristája, hogy csinos kosarat kapott Antóniától. E visszautasitásnak özönnyi vers lett a következmé­ nye, heinei modorban, minden különösebb irodalmi érték nélkül. De ugyanennek a Papp Endrének köszönhetünk e g y kitünő Kölcsey-tanulmányt a M a g y a r Szónokok és Státusférfiak sorozatában és ugyanez a Papp Endre lesz később Petőfi bizalmasa és szatmári szállásadója, mi­ kor az Erdődre járogat, Juliája szivének meghóditására. Antónia naplója töredékként feküdt idáig a budapesti Országos levéltárban. Ennyi érdekes irodalomtörténeti vonatkozás már magában érdemessé tette volna, hogy korábban nyomdafestéket lásson. Külön ér­ téke a naplónak, hogy egyetlen hiteles feljegyzést tartalmaz Kölcsey ha­ lála körülményeiről. Emellett tele van kortörténeti érdekességgel és nyel­ ve, stílusa, előadása frissen bontakozó irótehetségre vallanak. H o g y mi­ ért hallgatott el Antónia mégis, annak a kor erkölcseiben kell keresni a magyarázatát. Emliti e g y helyütt, hogy benne „második Molnár Borbá­ rát" sejtenek a hozzátartozók, de óvják a költői pályától, mert érzelmeivel v a g y értelmi képességeivel nyilvánosság elé abban az időben csak „megjegyzett személy" léphetett. A mintaképül felmutatott Molnár Bor­ bárát valószinűleg elrettentő példaként emlegették előtte, mert e poetrixről kortársai széltében beszélték, hogy erkölcstelen életet é l : katona­ tisztekkel folytat levelezést. Antónia kétségeit Ferenc bácsija itélete alá bocsátotta s még az erkölcsiekben szabadabb felfogásu költő sem tartot­ ta méltónak, hogy a nő saját házi körén túl keresse az elismerést kiváló tulajdonságaira. Használja csak fel képességeit majdan „annak az egy­ nek" boldogitására. Ugyancsak Kozocsa Sándor vezeti be a Vajthó László szerkesztésé­ t e n megjelenő Irodalmi Ritkaságok nagybecsű füzetét, melyben Riedl Frigyes tanitványai bocsátják közre jegyzeteik alapján a kiváló iroda­ lomtörténész egyetemi előadásait Kölcseyről. N a g y kár, hogy ezek a

jegyzetek csak most kerülnek nyilvánosságra. Milyen kimagasló értékű kommentárral lett volna gazdagabb a Kölcsey-irodalom, ha Riedl még életében maga rendezhette volna könyvét sajtó alá. Igy magán viseli stilusában a szóbeli előadás pongyolaságát, igaz, hogy egyuttal Riedl elő­ adási módjának sok jellegzetességét is. A k i Kölcsey szellemvilágába be akar hatolni, aligha nélkülözheti ezentul ezt a világos, tárgyilagos és fi­ nom lélekelemzéssel bevilágitó tanulmányt. Jellemző azonban a korra, melyben Riedl élt, hogy bizonyos politikai kérdésekben, melyekről K ö l cseyvel kapcsolatban meg nem emlékezni lehetetlen, a professzor tanszé­ kéről nem kivánt állástfoglalni. E z az óvatos tartózkodás már magábanvéve állásfoglalás ugyan, de a kérdések bővebb fejtegetésére, éppen Riedl ajkáról, joggal lenne kiváncsi az utókor. Riedl Kölcseyben különösen a bölcselőt értékeli nagyra. Megállapitja róla, hogy a sztoikusok életbölcse­ letét tette magáévá és a sztoicizmus alapján keresi a nyitját Kölcsey sok és bonyolult lelki problémájának. A Vanitatum vanitas egybevetése a bibliabeli Prédikátor könyvével és annak taglálása, nagyszerű bizonyiték Riedl invenciózus irodalommagyarázó módszere mellett, melynek világá­ nál a száraz tudomány már az önmagáértvaló művészet magasságában szárnyal. Kornis Gyula, a pap, a tudós és a politikus, a centennárium évében Kölcsey leghivatottabb magyarázójaként jelentkezik. Könyve, mely Köl­ csey életművéből főként a filozófust kivánja bonckés alá venni, külön ta­ nulmányt érdemelne. Ha tudjuk, hogy e könyv megjelenése idején szerző­ je magas közjogi állást töltött be ,elismeréssel kell adóznunk elfogulat­ lanságáért és bátor megállapitásaiért, melyekkel mindenkép méltó Köl­ csey kommentátornak bizonyul. Kölcsey életének körülményei nem enged­ ték meg, hogy a tudományok, művészetágak vagy a politika területén befejezett egészet alkosson. Szétforgácsolódott, mert egy­ maga próbálta pótolni korának ezerféle hiányát, mulasztását. Torzó ma­ radt, mert a közviszonyok mereven ellenszegültek, hogy ilyen szabásu jellem és ilyen felkészültségű tehetség, nagyvonalu művekben teljesithes­ se ki alkotó erőit. Jellegzetes uttörő, ki elhivatásának minden, átkát és terhét hordozni kénytelen. Eleve számol azzal, hogy az utána jövők élet­ müvét el fogják homályositani. Mégsem tehet másként. E g y szellemiek­ ben visszamaradt és a haladásra törésben elnyomó célzásu kormányzati ténykedésekkel és mohos előitéletekkel bénitott korban tett szert euró­ pai műveltségre, ami akkor csak nagyon keveseknek adatott osztályré­ szül közrendü kortársai közül. A költészetben uj műformákat kellett meghonositani, részben nyugateurópai mintára, részben a népnemzeti ha­ gyomány feltámasztására. Irói körökben országos feltűnést kelt, hogy t i ­ zenhét éves korában már szonettre szonettel felel Kazinczynak. Ő irja ma­ gyarul az első balladát, az első románcot és az első népdalt a szó petőfies értelmében. Ő honositja meg az ariostoi stanzát és számos más nyugati rimes-időmértékes versalakot. Ő mutat első példát a tudományosan fel­ készült és művészi beleéléssel felépitett irodalmi birálatra. Uttörő az aka­ démiai szónoklat és az országgyűlési beszéd művészi megformálása terén. Drámával és hőskölteménnyel is próbálkozik, Kisfaludy Károly és V ö ­ rösmarty előtt, de ilynemű kisérletei nem jutottak tovább a töredékál­ lapotnál. A nagy nyelvujitási vitában nyelvészeti felkészültségét csillog­ tatja, szerencsés középutat keres és talál ortológusok és neológusok kö-

zött. És ráadásul bölcselő, ki a kanti ráció világánál a stoa titkait ku­ tatja. Emellett jogbölcseleti és vallásbölcseleti területen is megmutatja oroszlánkörmeit. A k i ennyire sokoldalu és a körülmények kényszeritő parancsára min­ den irányban hatni kénytelen, csoda-e, ha egész életműve csonka, befeje­ zetlen marad? Igy is gyönyörű torzó, mert csonka művei az egész embert tükrözik, ki életével igazolja tanitásait. Ide mutat végső következtetésében Kornis nagyvonalu tanulmánya, hogy a bölcselő Kölcseynek ő is kü­ lön figyelmet szenteljen. Filozófiai eszmemenetét végigkiséri versein, bi­ r á l t a i n , szónoklatain, tanulmányain és elsőrendüen bölcseleti természe­ tű művén, a Parainesisen. Kezén az anyag pillanatra sem sekélyesedik el és nem lesz belőle léha ütőkártya a mai politikus kezében. Utoljára hadd emlitsük meg a frissiben kisarjadt Kölcsey-irodalom hozzánk legközelebb álló és számunkra legérdekesebb termékét. (Paál Árpád: Emlékezések Kölcsey Ferencről. Hasznos K ö n y v t á r 24-25. számu füzete, Brassó.) A z egykori aranytollú főjegyzőről emlékezik a háborús­ évek aranytollú főjegyzője. A közelebbi vonatkozások ismeretében ez a könyv megrenditő vallomása eszményképéről egy megrendült léleknek. Paál Árpád, az egykori Udvarhelymegye főjegyzője, ugyanazon a vona­ lon indult, mint Kölcsey. Maga is előkelőbb rokonság által háttérbeszoritott, finom érzékenységű, magánosságot kereső gyermek. Jogi studiu­ mokat folytat, mint Kölcsey s kiváltkép a jogbölcseletet kedveli. Egyide­ jűleg verseket ir, tele bölcselő reflexióval. Közigazgatási pályát fut be, mint Kölcsey és képviselővé választják, mint amazt. A mindennapi gya­ korlat, (vulgo: pártpolitika), benne sem találja meg a maga emberét, de annál inkább a szabadelvű népi vonal, melynek keserű visszahuzódásáig elszánt és nagyrahivatott előharcosa. Emlékezzünk a kilencszázhuszas évek elején megjelent Kiáltó Szó cimű röpiratra, melyben K ó s Károly, Zágoni István és Paál Árpád elsőkül keresnek eligazodást az ujonnan ki­ alakuló kisebbségi életben. K ó s a harci riadót fujja meg, Zágoni a poli­ tikai kivánalmak megfogalmazását vállalja, mig Paál e g y elképzelt ki­ sebbségi életrendszer bölcseleti alátámasztását dolgozza ki. Abban az időben számos hasonló természetü tanulmánya és közéleti cikke látott napvilágot. Valamennyi bölcseleti aláfestésű és valamennyi egy eszményi megoldás lehetőségét csillogtatja, mely a többségi és kisebbségi nép kö­ zött j ó összhangot tudna teremteni s a békés együttélésben kulturális fejlődést és nyugati értelemben vett előhaladást. A különbség ott mutat­ kozik meg, hogy Kölcsey pályáján cselekvő politikába való bekapcsolódás előrelendülést jelent, mig Paál Árpádnál már reménytelen kisérletet. A paálárpádi képzelőerő és a hétköznapok politikája más ivben, más és más sikon mozogva, nem is találhattak egymásra. E felismerés pillanatában fordult Szatmármegye képviselőjének tekintete Kölcsey felé. Megint a sors különös párhuzamossága. Paál Árpád ugyanazt a Szatmárt képviseli Bukarestben, melyet Kölcsey képviselt egykoron a pozsonyi diétán. És ugyanaz a Szatmár vonja meg később bi­ zalmát Paáltól, mely Kölcseyt „vizben hagyta" az örökváltság vitájában. Paál kortesutakon jár szerte Kölcsey megyéjében. Ugyanazokban a köz­ ségekben, melyeket Kölcsey egykor végigszónokolt. Talán ugyanazokban az udvarházakban szállásol ilyenkor, ahol száz évvel előtte Kölcsey is megpihent. Másokat is varázshatalmába ejt a „Kölcsey-komplexum". A k i

egyszer találkozott közelebbről e kivételes szellemmel, nem szabadulhat tőle egykönnyen. A z „étheri" költő, az „emelkedett szellem", egyszerű, becsületes, jókedélyű, de komoly kérdésekben halálosan komoly vidéki köznemessé szelidül. A k i beleolvas Szemere Pállal folytatott enyelgő han­ gu levélváltásába, aki megismerkedik országgyűlési: naplójából, de még a komor Wesselényi védőbeszédből is kicsillanó szarkazmusával és verőfé­ nyes humorával, mindjárt barátjává fogadja. Ráeszmél, hogy ez a szobor nem volt ám, éjjel-nappal „étheri" és nem volt szüntelenül tógában járó erkölcsprédikátor. De mindig emberi és mindig erkölcsös, még abbeli megrovást érdemlő esetében is, hogy közös fedél alatt, közös háztartás­ ban él sógorasszonyával. Erkölcsisége azonban magasabbrendű, semhogy köznapi halandók megróvása felfröccsenhessen hozzá. Komázni nem le­ het vele, mert egyetlen szeme megsemmisitő tekintetet lövelne a vakme­ rőre. De szivéhez férkőzni, lelkébe pillantani és abban, mint nyitott könyvben olvasni, egyike a legnagyobb élményeknek. Paál Árpád is i g y járt Köleseyvel. Olyan közel került hozzá, mintha régen porló hasonmásával beszélgetne. Néha Kölcsey szól paálárpádi kör­ mondatokban, néha Paál Árpád beszél Kölcsey tiszta kriticizmusával. Mindketten mindig melegen, mindig szeretettel, mindig meghitt együtt­ érzésben. Közel husz éve i g y melengiti a Kölcsey témát Paál s eljövén a centennárium, nem térhetett ki többé a belső parancs, elől. Most már meg kellett irnia. A váradi magányban visszahuzódva élő Paál Árpád megénekelte a csekei magány énekesét. A kiadói alkalom nem, kinálta magát másutt, csak e g y népies ismeretterjesztő vállalat füzetei ben. Paál Árpád alázatosan meghajolt a sors rendelése előtt. Sőt méltó feladatnak itélte a nép számára irni Kölcseyről, a nép emberéről. N e m „szállott le" azért sem igényességben, sem előadásban, csak a vonatkozó ismeretek ele­ meit is feldolgozta, hogy a népi olvasónak ne kelljen sötétben tapogatóz­ nia. Fejezeteket adott, amint kiszaggatta magából. És adott megrenditő megfigyeléseket a végzetes félszemről. Hogyan látta Kossuth, hogyan Wesselényi, hogyan Deák, hogyan Berzsenyi és mit olvastak ki ebből az egyetlen szemből? Aztán kitér a népi kapcsolatoknak bölcsőtől a sirig tartó közvetlenségére, elkezdve Pannától, a sződemeteri dajkaasszonytól s bevégezve Péteren, a hűséges inason, ki lefogja ura egyetlen szemét a csekei halálos ágyon.

Adataink frisseségével szakmabeli irodalomtörténészeketmegszégye gendát és a szószerinti másolatban közzétett feljegyzést emeljük ki, me­ lyet egy kortárs készitett a hires nagykárolyi megyegyűlésről és egészen másként állitja azt be, mint a gyűlésre később visszaemlékező K o v á t s Lajos, ki atyja emlékét igyekszik mindenáron kedvezőbb szinekben fel­ tüntetni az utókor előtt. Egyetlen hibája van a könyvnek s ez is Kölcsey­ vel közös fogyatékosság. Torzóként hat. A z egyes fejezetek vonalveze­ téséből és az egész anyagnak csak félig átgondolt rendszerbe foglalásából kiérzik, hogy nagyobb, átfogóbb műnek szánták, de csak torzónak sike­ rült. Igy akarták ezt Paál mostani körülményei, ahogyan Kölcsey élet­ művét is torzóvá csökevényesitették az övéi. Helyenként hangfogósabb is a kelleténél s ez is az élete delén tuljutott Kölcsey tudatos óvatosságá­ ra emlékeztek. Minek kiélezni a maguk tényszerűségükben amugyis kiéle­ zett dolgokat? Vanitatum vanitas. Hiábavalóságok hiábavalósága.

Csak mély meghatottsággal lehet olvasni Paál Árpád különös köny­ vét, melynek dokumentumértéke elvitathatatlan. Igy irt e g y visszavonu­ lóban lévő kisebbségi magyar politikus Kölcseyről, annak halálát követő százegyedik esztendőben.* (Szentimrei Jenő)

a néző érdeklődését. Állapitsuk meg azt is, hogy azokSA. Idény kezdetén nehezen ta­ nak a művészeknek a névsorát, akik rásztvehetnek egy olyan kiál­ lálhatna a krónikás jobb alkal­ litáson, amelynek feladata megmu­ mat annál, mint amit a kolozs­ tatni Erdély képzőművészetének a vári „ I I . Károly Akadémiai az erdélyi képzőművészet fejlődésé­ Kollégiumban" megrendezett ki­ nek és eredményeinek állitás kinál. Az erdélyiképzőművészet legutóbbi husz événekteljes gyüj­ képét — az „Astra" vezetősége már előre teményes kiállitása, — amint az a meghatározta. Ez a dolog eléggé kiállitási katalógusban is olvasható, kedvezőtlen fényt vet a kiállitásra, — egyik része az „Astra" szeptem­ mert feltételezhető, hogy a kiállitás ber 9, 10 és 11-én Kolozsvárt tartott megrendezői szándékosan mellőzni ünnepségeinek. A krónikásnak te­ akartak egyes művészeket arról a hát két tényezőt kell figyelembehelyről, ahol a legteljesebb szabad­ vennie: a művészeti szempontokat sággal kellett volna minden művé­ a egy szélesebb, teljesebb és átfo­ szi értéknek megmutatkoznia. Ezért góbb jelentőségű tényt, amit az történt talán, hogy az „Astra" fel­ „Astra", erdélyi román kulturegye­ hivására csupán 36 festő és 6 szob­ sület eltelt husz évének munkája je­ rász jelentkezett. lent. Végül nem szabad megfeled­ De a kiállitott művek nemcsak keznünk arról, hogy ez a kiállitás számban maradtak a várakozás s ez a husz év az ország egyik leg­ alatt, hanem nagyrészt értékben is. nagyobb értékét jelenti: Erdélyt. Ki kell térni itt egy másik kér­ Erdély sajátos stilusát, amely nem­ désre is: akibirálóbizottságra. csak irodalomban ósgondolkodásbankristályosodik jellegzetesen, Moldovan Gyula és Ha ieganu Gyula hanem a képzőművészetekben is. nevei kivételével, akik mint az Mint tehát ezekből is megállapit­ „Astra" irányitói s nem mint mű­ ható, minden ok megvolt arra, hogy birálók vehettek részt teljes joggal nagy várakozással nézzünk ez elé a a kiállitás birálóbizottságában, kiállitás elé. Csakhogy, hasonlóan egyedül V. Benes, a kiváló erdélyi az emberi dolgokhoz, a megvalósi­ műbiráló jelenvoltát láttuk még in­ tott munka mindig elmarad az el­ dokoltnak. Nyilt kérdés marad képzelő jószándék mögött s az er­ azonban mindenki előtt, hogy miért délyi képzőművészet kolozsvári ki­ hiányzottak a birálóbizottságból állitása sem jelent kivételt a régi Petranu Coriolan tanár, a neves szabály alól. művészettörténész, Isac Emil a ki­ tünő költő és választékos izlésű esz­ téta és Marcus Stefan művészeti A 91 kiállitott kép közül, — sok vezérfelügyelő. Egyes művészek jóindulattal — 27 nevet és munkát részvétele a birálóbizottságban min­ talál emlitésre méltónak a biráló denesetre csak előnyös lehetett, na A szobrászoknál ez a számarány ez nem jelentett egyben káros elfomár előnyösebb: a 16 kiállitott mű gultságot is. közül legalább 7 méltán felkeltheti

A

Z

„ A S T R A "

S Z E T I

K É P Z Ő M Ű V É ­

E M L É K K I Á L L I T Á -

* Szentimrei Jenőnek a Kölcsey-századforduló irodalmáról közölt szem­ léjét nem bocsáthatjuk az olvasó elé itt sem annak kiemelése nélkül, hogy ebben az emlék-irodalomban vezető hely és suly illeti meg Szentimrei Jenő „Ferenc tekintetes ur" cimű most megjelent. Kölcsey mély ós bensőséges átértését tartalmazó életrajzi regényét. (A szerk.)

E megállapitások után beléphe­ tünk a kiállitási terembe s már a belépéskor meg kell dicsérnünk a kiállitott müvek tetszetős elrende­ zését, bár nehéz volna eldönteni, hogy milyen kritériumok alapján osztották fel három részre a kiálli­ tás anyagát s azt is nehéz volna el­ dönteni, miért szenvedtek látható mellőzést egyes feltétlenül értékes művek, mint például Gască Eugen és Harsia Teodor vásznai. Általában, a kiállitás nem nyujt­ ja azt, ami célja lett volna: az er­ délyi képzőművészet busz évi ered­ ményes munkájának teljes képét. Mindenekelőtt, — amint ezt már fentebb is kifejtettük, — a kiállitás nem teljes, akárcsak a tetszetős ki­ vitelű katalógus, amelyből számos művész neve és munkája kimaradt, olyanoké, akik mindenesetre jelen­ tenek valamit az erdélyi képzőmű­ vészet utóbbi husz évének történe­ tében. Sulyosabb hiba azonban en­ nél, hogy maga a kiállitás anyagá­ ban és elrendezésében sem fejezi ki sem a husz év munkáját, sem pe­ dig az erdélyi képzőművészet tel­ jességét. Ebben a formában a tárla­ tot nevezhetnők bármilyen kollektiv kiállitásnak, de nem fejezi ki azt a magasztos célt, amely a rendező­ ket vezette. A kiállitó művészek — egyenként vagy együttesen — kép­ viselhetnék valamely áramlatot, is­ kolát vagy művészi irányt, de a ki­ állitás még részleteiben sem nyujt­ ja azt az egységes és átfogó képet, ami a rendezőiknek kétségkivül cél­ juk volt. Alfabetikus sorrendbe véve az emlitésre méltó művészeket — s igy mellőzvén egyelőre a kiállitók közt szereplő néhai Pop Sabint, — meg­ állapíthatjuk, hogy a festők közül kétségkivül Catul Bogdan a legki­ emelkedőbb résztvevő. Francia is­ kolára valló expresszionizmust kép­ visel s különösen külváros-képei tűnnek fel. Nicolae Brana két ré­ gebbi munkáját állitotta ki, ami eléggé sajnálatos, mert — vélemé­ nyünk szerint, — ő Erdély sajátos légkörének egyik leghivatottabb ki-

fejezője. Demian Anastasie há­ rom olajportréval szerepel; két figyelemreméltó rajza évekkel ezelőtti munka. Meglepő és jelentős fejlődést mutat Eugen Gâscă, aki a hamu és ólom szürkeségéből cso­ dálatosan meleg szineket hoz. Igaz­ ságtalanul elrejtve valahol észre­ vesszük Teodor Harsia egy csend­ életét. Néhai Tasso Marchini öt mü­ vével van képviselve, Munteanu Coriolan portréja és Ioan Pop egyik szénrajza kelt még figyelmet. Igy érkezünk el néhai Sabin Pop képeihez, aki nemzetközi viszony­ latokban is sulyos és értékes képvi­ selője volt Erdély képzőművészeté­ nek. Két tájképpel s egy Van Dyckra emlékeztető önarcképpel szere­ pel a kiállitáson. Elena Popea csak két művel szerepel. Marchini Tasso erős színei mellett, szerencsétlen el­ helyezésében is feltűnik és érvény­ re juttatja festőjének értékét, Raul Sorban városi tájképe; Liviu Teclu, Al. Tohaneanu és Ion Vlasiu nevé­ vel le is zárhatjuk az emlitésre mél­ tóbb művek sorát. A szobrászok közül három nevet kell megemlitenünk. Ezek: Romul Ladea, Cornel Medrea és Ion Vlasiu. Lezárva a kiállitásról adott be­ számolót, a kérdés művészeti sikról más, szélesebb térre tolódik át. Ez pedig az erdélyi román irodalmi és kulturegyesület ( A S T R A ) jövőbeli célja és munkássága. Valóban, ha az „Astra" szerepe az egyesülésig a román értékek megőrzése és az Erdély elnemzetietlenitése elleni harc volt, ezt a szere­ pet, — az uralkodó szavai szerint is, — teljes mértékben betöltötte. De meglepett bennünket — s miért ne mondanók ezt meg? — hogy az „Astra"-nak ezen a kiállításán tel­ jesen mellőzték a magyar szárma­ zású erdélyi művészeket. Mi ugy hittük, hogy az „Astra" történelmi szerepe: a magyarositás elleni harc — ma már véget ért. A z uj történelmi kor uj eszmék és uj célok követésére kötelez. Er­ dély számára ilyen uj célt — s a legfontosabbak egyikét — jelenti a

t o v á b b i h a r c is, d e m a m á r n e m a magyar kisebbség ellen, hanem a z o k ellen, akik m é g megkisérlik elszakitani ezt a népet a román n e m z e t testétől. A m a i időkben a m i kötelességünk n e m az elnyomás, hanem az együttműködés. Olyan nagy nevek hiánya az erdélyi kép­ z ő m ű v é s z e t utóbbi husz é v é n e k öszszefoglaló k i á l l i t á s á r ó l , m i n t N a g y István, Podlipny Gyula, Szolnay, N a g y I m r e , Ziffer, Mattis Teutsch, n e m jelenthet egyebet, mint ujabb mélyülését annak a szakadéknak, a m e l y fölé m a m á r saját érdekünk hidat verni, testvéri kezet nyujtva mindenkinek, aki őszinte és e g y e n e s együttműködést akar. (Ha egyszer szó volna a román képzőművészet fejlődését szemlélte­ t ő kiállítás megrendezéséről, képző­ művészetünkről n e m lehetne teljes é s i g a z i k é p e t adni, h a a r e n d e z ő s é g kizárná e g y I s e r , M a r c e l Iancu, H r a d t A v a c h i m f e s t m é n y e i t , M i l i ei P ă t r a s c u , Celine E m i l i a n stb. szob­ rait csak azért, mert idegen ere­ detűek.) A

jelenlegi

kiállitásról

le

kell

vonnunk olyan hibák tanulságait, amelyeknek a jövőben nem szabad megismétlődniük, m e r t e z e k e t a hi­ b á k a t a m a g u n k k á r á r a k ö v e t j ü k el. A m i pedig az erdélyi Hivatalos Szalon m e g s z e r v e z é s é t illeti, a m e l y ­ ről a kiállítás m e g n y i t ó beszédei­ ben m á r volt is emlités, — ez n e m haladhat, m é g t á v o l r ó l sem, „ a z er­ délyi képzőművészet" mostani kiál­ l i t á s á n a k u t j á n . ( M i r o n R. P a r a s c h i vescu)

FREUD nem mint sza.

HALÁLA annyira

inkább A

egy

század

azt

egy

hiszem doktrina,

emberfajta

szorongó,

európai

zony

mélyen lehajthatja

jét,

most nem

a

mélyben,

az

jó h i r e k e t sakodó,

halt

bi­

a fe­

prófétája, meg,

ki

de amig

lent járt a legmélyebb emberi

hozott

megjavulás

teli,

értelmiségie

mestere,

jóságos mágusa élt állandóan

gyá­

feszültségekkel

lélek-mélyben s

onnan számára,

és v á l t o z á s hireit. A

tépelődő

a tu­

értelmiséginek,

aki a romantika

nagy virágzása

óta

a mind szikkatagabb pozitivizmus sivárságaira v o l t utalva, a freudi felfedezések tára visszaadta az élet bonyolult csodálatosságát s az el­ mélkedés rugalmas lehetőségeit. A romantika óta nem akadt tan az érzékeny, bár közrendű értelmiségi számára, mely annyira rokonszen­ ves, nekiszóló filozoféma s egyuttal probléma-terápia lett volna, m i n t a Freud teremtette pszichoanalizis. A z európai értelmiségi, aki a X X . század folyamán e g y r e kiábrándultabban hátrált a bulvár-racionaliz­ m u s á l t a l m u m i f i k á l t c s o d á k és is­ t e n e k elöl, a n a g y v a l l á s o k és filo­ zófiák s egy Eckehart és B ö h m e misztikájával rokon mai mágia kék világitású dioniziáira talált a pszi­ choanalizisben, amiről igy az a káprázata is volt, h o g y segitségével mindent megérthet, mindent meg­ változtathat. E z t a káprázatát nö­ velte még, hogy akadt freudista, a k i a z t i r t a , h o g y „a p s z i c h o a n a l i z i s megváltoztatja a világ arculatát", (F. Wittels) s m a g a F r e u d is ki­ hangsulyozta szerepét, amikor e g y sorba helyezte m a g á t Kopernikussal é s D a r w i n n a l . S t é n y l e g : a tan, a m i t a mult s z á z a d 9 0 - e s é v e i b e n oly ellenségesen fogadott (s máig se v e t t b e m i f e l é n k ) a k a t e d r a , v a ­ rázslatos tartalmai következtében csakhamar dicsőségesen kelt útra, megejtve a legelőkelőbb szelleme­ ket. S korántsem csak bensősége hatott, m e r t módszere — a felcsat­ lakozó szakkörökön kivül — átha­ t o t t a a z i r o d a l o m - és művészettört é n e t i kutatást, v a l l á s - é s ő s t ö r t é n e ­ tet, mitholágiát, néprajzot. T e r m i n u ­ sai, miket Freud páratlan stilusérzéke fogalmazott, bekerültek ú g y a népszerűsitő belletrisztika, mint a jó t á r s a s á g a r g o t j á b a . M e g é r t e k igy az évek, mikor a freudizmust m á r m e g t a l á l t uj B i b l i a k é n t o l v a s ­ ták s nem egyszer evangéliumszer ű e n v e t t é k . S o k a n , mély ö s s z e f ü g ­ gésekejt t u d a t o s i t ó h a t á s á n kivül a gondolatszabadság i g a z i kapujaként tekintették, melyen át a z é r z e l m e k s az élet szabadságának Atlantisza

integet... A rült

é s

f e s z ü l t s é g e k k e l teli, s é ­ o r t h o d o x i a b o l d o g t a l a n é r t e l m i s é g i

előtt, a k i a XX. n y o m a s z t ó b b

m i n d e n e s e t r e s z e m b e ­

szállt u g ya m a t e r i a l i s t a

(Stekel s z á z a d b e l i lót m i n d R e i c h stb.), m i n i ta z idealista (Ade l d o l o g i a s o d á s a k ö z e ­ ler, J u n g ,R a n k stb.) s z á r n y a k k a l ,

pette o l t h a t a l a n u le p e d t am a g a fa­ k ö z b e na z o n b a nn e mn é z e t t z o n j á r a s z a b o t t m e g v á l t á su t á n —

eléggé

s z e m b eas a j á t m a g aa l a p v e t ő kér­

e l i d e g e n e d v e ö n m a g á t ó lé s a világ­

déseivel.

tól,

vetett a z á l o mm e c h a n i z m u s á r a ,

h o g yn et ü n h e t e t taf r e u d i te­

r á p i a m i n d e n k o r i két

s z e r e p l ő j é n e k

tudatalatti d i a l ó g u s a

a z

Kétségtelenül: uj f é n y t

p s z i c h i k a i z a v a r o k r a ,

a

a m i t h o s z o k

e m b e r e k é sv a l l á s o kk e l e t k e z é s é r e ,a z e m b e ­

között m e r e d őv á l a s z f a l a kl e o m l á ­

riség primitiv institucióira, u j értel­ s á n a k ! A lesötétitett s z o b á k b a n fo­m e ta d o t t a „lélek", a h a l á l p r o b l é ­ lyó l é l e k d r á m a s c é n a ő s z i n t e s é g m á i n a k ,r e n g e t e gt é n y a d a l é k o t h o r ­ m á m o r á b a n végre „hazatalált" s a zd o t t ö s s z e ,s z á m o sk e v é s b é i s m e r t ö n m e g m e z t e l e n ü l é s f o r r ó s á g a i b a n el­ jelenségre (incesztus) hivta fel a t ü n n i látszott a v i l á g b a n oly k e s e r ­ figyelmet... S h am i n d e z —e g y e s e k v e s e n m e g s z o k o t t i d e g e n s é g közeg. szerint — nem vezetett h e l y e s vég­ A k o ré s értelmiségiei, a k i k k ü l ö n ­ k ö v e t k e z t e t é s e k h e z , m á s o k a r e n d ­ b e n is szerették a jelek é sa s z i m ­ szer hiányait, tételei e l l e n t m o n d á ­ a f r e u d i z m u s ­ sát s l e g f o n t o s a b b f o g a l m a i (libidó

b o l u m o k afrodiziáit,

b a nt é n y l e go t t h o n r a leltek. A pszi­ c h o a n a l i z i s

stb.) h a t á r o z a t l a n s á g á t firtatták. széles­ E l m o n d t á k (s b e is bizonyitották), pillanatra sem h o g y b e a v a t k o z á s a a ze g y é n életé­

o l yt e r m é k e n y

séggel m e r ü l t el egy

p r o b l e m a t i k u sm ó d s z e r é b e n ,h o g y a b e ( a h o g yl e g j o b b hivei vélték: a z h o m á l y o s világitásu s z o b á k m é l y é n e g y é nm e g v á l t o z t a t á s a ) tisztára int é n y l e gav á l a s z f a l a k n é l k ü l i e m b e ­ dividualisztikus; a ze g y é n ta t á r s a ­ ri ő s e g y s é gu t ó p i á j a révedezett. E z d a l o m r a való tekintet n é l k ü l vizs­ a gálja s a m e n n y i b e nm é l t á n y o l j a a

a jótevő m á k o n y é p p o l ys a j á t o s

f r e u d i z m u s b a n , m i n t s z e l l e m t ö r t é n e - „ t á r s a d a l m i t " ,u g ya zc s a ka m u l t tileg p á r a t l a n j e l e n t k e z é s ű világ­ p á r s e m a t i z á l t s z i t u á c i ó j á b a n k e r ü l szervezete, m e l yb i z o n y á r a még k ü ­ s z ó b a ; sh a az e g y é na b e l s ő t u d a ­ lön

szociológiai s t u d i u m tárgya lesz.

E n n e k a v i l á g s z e r v e z e t n e k a

tag­

t o s o d á s f o l y a m a t a segitségével, a

he­

l y e s e n vezetett analizis k a t h a r z i s é -

jait u g y a n a z a l e g m é l y e b b é r z e l m i b e ná t a l a k u l is, u j életszituációt az rétegekig l e h a t ó k ö t ö t t s é g f o g t a e g y é ns z á m á r a m i n d e z nem t e r e m t ­ é s fogja ö s s z e , s z o b á k i b s e n i

m i n t a lesötétitett het: protagonistáit, te­

a tökéletes g y ó g y u l á s h o z hi­

á n y z i k af r e u d i z m u s b ó l a t á r s a d a l -

tézve azzal, h o g ye b b e n ,a m e s t e r - mi m e c h a n i z m u s szociológiai feltá­ t a n i t v á n y , illetve k i k é p z őé s ellen­ r á s a . E z e ka z e l l e n v e t é s e k i g e n ő r z ő analizis v i s z o n y r é v é n ,a k a p ­ m e g o k o l t a n jelentkeztek! Ám h a csolat t u d o m á n y o s is. H o g y m i n d e zi n d o k o l t a k is, v a l l j u k be: a f r e u d i z ­ létrejöhetett p e r s z eF r e u d o n m u ­ m u sk á p r á z a t o s i n t e r p r e t á c i ó s h a j ­ lott, aki n a g y e g y é n i s é g is volt s

l é k o n y s á g a mellett, szinte b a g a t e l m i n d e n k é p 'm é l t óa r r a ,h o g y köröt­ lizálódik t h e r a p e u t i k u sh a s z n a . Hi­ te e g y ,a t u d o m á n y o k t ö r t é n e t é b e n s z e n ezért is f e d e z h e t t é k fel tulaj­ e g y e d ü l á l l ó i s k o l a n ő j j ö n , m e l y b e n

d o n k é p p e n

ak u t a t ó is z a b a d s á g e g y á l t a l á n

nem

s z ó l a m .

nem

é r t e l m i s é g i e k

p e d i g az

é s i r ó k ,

o r v o s o k . R é g i g y a n u m

Ezzel a s z a b a d s á g g a l ter­ k ü l ö n b e n ,h o g yaf r e u d i z m u s t a z a

m é s z e t e s e n a t a n í t v á n y o k v i s s z a is

levegő is vitte, m e l ya s z á z a d e l e j e i , éltek, a s z e k t á r i u s o ké s k o n t a m i n á ­ a R i c h a r dB e e r H o f m a n n i , a H o f lok c s a p a t á t s z a b a d i t v a a világra, m a n n s t h a l - i s c s a k h a r m a d s o r b a na a n é p s z e r ű s i t ő k hollórajait n e m emlitve.

Nem

is S c h n i t z l e r - i

i d e tartozik, h o g y

Bécsé.

Igy

a p s z i c h o ­

analizis kissé k ö z é p e u r ó p a i t á r s l a d a ­

m i té r t e k a ze l ő b b i e ka f r e u d i z m u s

l o m t ö r t é n e t is s ez

o r t h o d o x c e n t r u m á v a l s z e m b e n . Az

szer

a történet egy­

t a l á n v i l á g o s a b bk é p é t

a d j a ,

mint

ü l ő k elleni v é d e k e z é s b e n ,m e s t e r s é ­ m a g aatan. N e f e l e d j ü k , m a ­p e sk ö d d e l is k ö n n y e n l e p l e z h e t t é k évvel ezelőtt g

g a , F r e u d is, jó tiz

a t o n a i p o n t o k a t , a z i n f r a ­ m e g j e l e n t ö n é l e t r a j z á b a n a p s z i c h o - a féltett k ö r ö s s u g a r a k iránt is é r z é k e n y le­ analizis történetét, m i n t ö n é l e t r a j z o t v e z ta z o n b a n n e m z a v a r j a ak ö d s irta m e g .E h h e za t ö r t é n e t h e z a z u -m k e d v e z ő t l e n i d ő i b e n is t ö k é l e t e s e n t á n h o z z á t a r t o z i k az is, h o g y F r e u d n a kv é g ü l

e m i g r á l n i a kellett

K ö z ó p e u r ó p á b ó l , m i u t á n af r e u d i z -

éles felvételeket készit. Az infravö­ r ö s f é n y k é p t e c h n i k á v a l d o l g o z ó fel­

deritő r e p ü l ő n e kn e m kell a z ellen­ jóval e l ő b b a m e g á l l á s s é g e s á l l á s o k fölé r e p ü l n i e ,m e r t a e m i g r á c i ó j á b a került... l e m e zé r z é k e n y s é g eé s óriási nagyitA f r e u d i z m u s h e l y e s é r t e l m e h a t ó s á g a ö t v e n h a t v a n k i l o m é t e r ­ m e g á l l a p i t h a t a t l a n a z o k s z e l l e m i re szélesiti ki a látást. H e l w i c h dr.h e l y é n e k ó st ö r t é n e t é n e k t i s z t á z á s a n a k a zi n f r a v ö r ö s f é n y k é p e z é s gya­ n é l k ü l , a k i kc s i n á l t á késszerették. korlati a l k a l m a z á s á t i s m e r t e t ő m u n ­ (G. G.) k á j a s z á m o s p é l d ak ö z ö t t m e g e m l i ­ mus m á r

AZ I N F R A V Ö R Ö S F É N Y K É P E Z É S .

H e l w i c h

O t h m a r

dr. b é c s i fizikus f e l f e d e z é s ea l a p j á n

ti, h o g y e g y a n g o lr e p ü l ő g é pa k e n ti p a r t v i d é k felett h a t e z e r m é t e r e s , m a g a s s á g b ó l

tökéletes f é n y k é p f e l ­

vételeket készitett a L a M a n c h e e g yi d őó t an a g y j e l e n t ő s é g ű kisérlete­ c s a t o r n at u l s óo l d a l á nh ú z ó d ó fran­ ket folytatnak a s z i n s o r vörös-előt­ c i a partokról. ti s e m b e r is z e m m e l é r z é k e l h e t e t l e n s u g a r a i n a k a f é n y k é p é s z é s b e n való

Ah á b o r ú s k é m s z o l g á l a tc s a k rit­ a l k a l m a z á s á v a l .A b é c s i fizikus x e - k á n juthatott f é n y k é p e k h e z , m e r t n o c y a n i n v e g y ü l e t e k b ő l o l y a n a n y a ­ a f é n y k é p e z é sa ze d d i g i m ó d s z e r e k ­ got állitott elő, a m e l y r e a s p e k ­ kel s o k f é l e n e h é z s é g e k b e ütközött.

t r u m n a kn e m c s a ka ze m b e r i s z e m ­ A zi n f r a v ö r ö s s u g a r a k iránt is ér­ m e l is látható szinei h a t n a k , h a n e m z é k e n yl e m e zv i s z o n t a h o z z á v a l ó a zi n f r a v ö r ö s h ő s u g á r z á s is s ezzel „fekete" f é n y f o r r á s s a l as ö t é t b e n is. elérte azt, h o g y az ilyen a n y a g g a l

—

b e v o n tl e m e z z e l felszerelt f é n y k é p e ­

lektor

lát. A f é n y f o r r á s e g y s z e r ű ref-

v a g y o l y a n m a g n é z i u m v i l z ő g é p as ö t é t b e n is a l k a l m a s felvé­ l á m f é n y , a m i t a fotoriporterek álta­ telek készitésére, é l e s s é g e é s h a ­ l á b a nh a s z n á l n a k , d ea f é n y t e r ő s t ó t á v o l s á g a s o k s z o r o s a n f e l ü l m u l j a fekete s z ű r ő ü v e g z á r j a el, a m e l y az e d d i gi s m e r tl e m e z e k é ts k ü l ö n ­ c s a k a z leges é r z é k e n y s é g e k ö v e t k e z t é b e n

i n f r a v ö r ö s s u g a r a k a t b o ­

c s á t j a át. Ezzel a z e m b e r i s z e m s z á ­

az i n f r a v ö r ö s l e m e zn e m c s a k a fe­ m á r a t e l j e s e n l á t h a t a t l a n világitó­ lületi k é p e t rögziti, h a n e m o l y a n át­testtel teljes s ö t é t s é g b e n is tökéle­ világitási vizsgálatokra is a l k a l m a s , tes felvételek k é s z i t h e t ő k . H e l w i c h a m i tr ö n t g e n n e le d d i g n e m s i k e r ü l t dr. kisérletei azt is b e b i z o n y i t o t t á k , m e g o l d a n i .

h o g yn é h ae g yv a s k á l y h av a g y vil­ l a m o sm e l e g i t ő k é s z ü l é k által

Az i n f r a v ö r ö s f é n y k é p e z é s n e m ­

m e l t i n f r a v ö r ö s

ter­

h ő s u g a r a k is

ele­ c s a kat u d o m á n y o s k u t a t á s s z á m á ­ g e n d ő ka s ö t é t b e n való f é n y k é p e ­ ra é r t é k e ss e g é d e s z k ö z ,h a n e m sze­ z é s h e z . r e p e lesz a k r i m i n o l ó g i á b a n é s a h á A z i n f r a v ö r ö s s u g a r a k k a l való h o r ú sh i r s z e r z őé sm e g f i g y e l ő szol­ é n y k é p e z é s m e g k ö n n y i t iu g y a n a g á l a t b a n is. A k a t o n a i r e p ü l ő g é p e k f k é m e k é sb ű n ö z ő k m u n k á j á t , de ezelőtt c s a k t e l j e s e n tiszta, n a p f é ­ n y e si d ő b e n

v é g e z h e t t e k e r e d m é ­

u g y a n a k k o ra ze l l e n ü k való v é d e k e ­

a t h a t ó s a b b á teszi. Közis­ a zést is h e r t e k a z o k ah e t ö r é s e l h á r i t ó b e ­ k ö z ö n s é g e st á v c s ő, sa ze d d i g előál­ m e n d e z é s e k , a m e l y e k ak é s z ü l é k rej­ litott l e g é r z é k e n y e b b f é n y k é p e z ő l e - r a p c s o l ó i n a k é r i n t é s é r e lefény­ m e z h a t ó e r e j é tm á ra l e g k i s e b b k ö d tett k é p e z i k a z é r t é k e k e t ő r z ő p á n c é l ­ is b e f o l y á s o l t a .H a a zi d ő j á r á s n e mk n y e s felderitő szolgálatot,

m e r t

k e d v e z e t t a ze l l e n s é g e s felderitő-re-

s z e k r é n y felé k ö z e l e d ő betörőt. A

f e s t é k a n y a g o k a t

f é n y k é p e z ő k é s z ü l é k m a g n é z i u m l á m -

is

k i m u t a t t a , a

z ö v e g o l v a s h a t ó v á lett a l e m e z e n f é n y e a z o n b a n s sm e g o l d h a t t á k aK r i s z t u s előtti elárulta a b e t ö r ő n e k ,h o g y leleplez­ é s z á z a d b ó l s z á r m a z ó k é p i r á s ték: n é h a m é g i d e j é b e n e l m e n e k ü l ­ XII. hetett, s ő ta ze l l e n e szolgáló bizo­ titkát. p á j á n a k

felvillanó

n y i t é k o k a t is m e g s e m m i s i t h e t t e . A z

J ó e r e d m é n y e k k e l h a s z n á l j á ka z

i n f r a v ö r ö s f é n y f o r r á s láthatatlan.

uj eljárást a

különböző

a n y a g v i z s ­

r á s s z a k é r t ő i m e g á l l a ­ J e l e n t ő s e r e d m é n y e k e t é r t ö k el a zgálatoknál, i i t á s o k n á l , k é p h a m i s i t á s o k leleple­ i n f r a v ö r ö s f é n y k é p e z é s s e l a szin- p z é s é n é l is. A zi n f r a v ö r ö s f é n y k é p e ­ k é p e l e m z é s i é s csillagászati vizs­ s u p á nak ö z ö n s é g e s f é n y k é p e ­ g á l a t o k b a n is. A zi n f r a v ö r ö s s u g a ­ zés c é s r en e m a l k a l m a s ,m e r ta z i n f r a ­ r a k iránt é r z é k e n yl e m e z e n k é s z ü l t z ö r ö s l e m e z n e m o l y a n n a k rögziti a s i k e r ü l t v k é p e t ,a m i l y e n a v a l ó s á g b a n . Az in­ V e n u s b o l y g ó s z i n k é p é b e na s z é n f r a v ö r ö s l e m e z e n k é s z ü l t a r c k é p e n h y d r á t o t is k i m u t a t n i ; as a r k f é n y s z i n k é p f e l v é t e l segitségével a

é g e r b ő r e is f e h é rs a r c á n a bőrs p e k t r u m a k é tu j vonallal g a z d a g o ­ an r e k és i d e g p á l y á k is kirajzo­ dott a zi n f r a v ö r ö s felvételen é s a z alatti e i n f r a v ö r ö s f é n y k é p e z é s

l ó d n a k .A

segitségével

t á j k é p z ö l d szineit p e d i g

ó f e h é r n e k látja az i n f r a v ö r ö s f é n y ­ e l m é ­ h é p e z é s ,a m e l y n e kt u d o m á n y o s k u ­ letet is, h o g y aS a t u r n u sg y ű r ű i n e k k a t á s o k s z e m p o n t j á b ó l óriási jelen­ n i n c sa b o l y g ó légkörével k ö z v e t l e n t t ő s é g e t j ó s o l n a k . (Köves József) k a p c s o l a t o k s a l k o t ó a n y a g u k a z sikerült b e b i z o n y i t a n i azt a z

u g y n e v e z e t t„ k o z m i k u s por". Infra­ vörös l e m e z e nk é s z ü l ts p e k t r u m f e l ­ vétellel állapitották meg,

UJ E N E R G I A F O R R Á S O K . Né-

h o g y a Ju­

piter é s S a t u r n u sb o l y g ó k

h á n y h ó n a p p a l e l ő b b k ü l ö n ­

l é g k ö r e

b ö z őt u d ó s o k n a ka J o l i o t C u r i e h á ­

a m m o n i á k o t és m e t á n t is t a r t a l m a z s m o s taM a r s összetételét p r ó b á l ­ ják m e g o l d a n ia z u j eljárás segit­ ségével. Az

z a s p á r r a l e g y ü t t s i k e r ü l t r o b b a n ­ t á s s a l

f e l b o n t a n i

a t o m m a g j á t ,

igy

t ö b bn e h é z f é m a z u r a n i u m é t is.

S z i n t e fölösleges kitérni arra, h o g y

i n f r a v ö r ö s

s u g a r a k k a l való

az a n y a gm e g i s m e r é s e s z e m p o n t j á ­

f é n y k é p e z é s n e m c s a k felületi k é p e t

ból m i l y e n jelentős e z a felfedezés, vizs­ h i s z e nar ö v i d d e l ezelőtt történt fel­ a m i t r ö n t ­ f e d e z é s s e l k a p c s o l a t b a n m i n t e g y

ad, h a n e mo l y a n átvilágítási g á l a t o k r a is a l k a l m a s ,

g e n n e l ezideig n e m s i k e r ü l t m e g o l ­ h a t v a n t u d o m á n y o sm u n k a jelent d a n i . A z i n f r a v ö r ö s s u g a r a k á t h a ­ m e gf r a n c i a n y e l v e n . Itt a z o n b a n a t o l n a kaze m b e r ib ő rf e l h á m j á né s

f e l f e d e z é s gyakorlati j e l e n t ő s é g é r e é r r e n d ­ é sk ö v e t k e z m é n y e i r es z e r e t n é n k rá­ szerről s a z o k r ó l a bőralatti elvál­ m u t a t n i . A f e l f e d e z é s s e l u g y a n i s az

tökéletes k é p e t a d n a k

a z

tozásokról, a m e l y e k e t r ö n t g e n n e l a n y a g b a zárt f e l m é r h e t e t l e n e n e r g i a nem l e h e t n ek i m u t a t n i . A z infravö ­e m n y i s é g e k r ő l s a z o k gyakorlati r ö ss u g a r a k á t h a t o l n a k a k ö z ö n s é ­ f e l h a s z n á l á s á r ó l b e s z é l h e t ü n k . Is­ ges p a p i r o n is é sab o r i t é k b a zárt levél s z ö v e g et ö k é l e t e s e n o l v a s h a t ó ­ vá válik a r ó l a készitett felvételen. H e l w i c h dr. k ö n y v e m e g e m l i t e g y kisérletet, z e u m

a m i k o r

b i r t o k á b a n

a British M u ­ levő

s e g y i k

e g y i p t o m ik i r á l y s i r b a n talált p e r g a m e n t d a r a b r ó l készitettek ilyen in­ f r a v ö r ö s

felvételt.

As z ö v e g m á r

t e l j e s e n e l m o s ó d o t t , o l v a s h a t a t l a n volt és s e m m i f é l ee l j á r á s s a ls e m si­ került é l e s e b b é tenni. A z i n f r a v ö r ö s felvétel a z o n b a n

a b ő r b e

b e h a t o l t

m e r e t e s , h o g yE i n s t e i n n e l k i k ü s z ö ­ b ö l ő d ö t t a régi a n y a g

ellentét látszata

é se r ők ö z ö t t s á l t a l á n o s s á

vált az, h o g ym i n d e na n y a g d a r a b ­ k á n a k m e g h a t á r o z o t t

e n e r g i a m e n y -

n y i s é g felel m e g . Az u j o n n a n felfedezett v é g ü l

a l k a l m a ta d arra,

a n y a g energiáit

h o g y a z

f e l s z a b a d í t s u k

f e l h a s z n á l h a s s u k . Az m a g j á n a k

j e l e n s é g

s z a k a d á s á t n e u t r o n o k

t ö b b é k e v é s b é g y o r s ü t k ö z é s e elő: vagyis

s

u r a n i u ma t o m ­

az uraniumra

idézi

b o c s á t o t t

e m z e t i s é g i m e g o s z l á s á r ó l n e u t r o n r o b b a n á s tidézelő s a z n

viszony­

é p e t k a p j u n k . u r a n i u ma t o m k é tr é s z r es z a k a d . A lagos k O r o s z o r s z á g ö s s z l a k o s s á g a 1 7 0 l é n y e g az, h o g yak é t r é s z r e b o m ­ 6 7 . 1 8 6 lélek. Az o r o s z Aka­ u r a n i u m a t o m n e m stabil s millió 4 d é m i a1 9 2 7 e sf e l o s z t á s a s z e r i n t a z k i b o c s á t k ü l ö n k ü l ö n

lott

m i n d e g y i k

e g y n e u t r o n t .I l y e n f o r m á n a z

r o s zl a k o s s á g 7 n a g y o b b e t n i k a i egy­ o c s o p o r t r a oszlik: s z l á v o k , t ö r ö k ö k ,

s z e r u r a n i u m r ab o c s á t o t t n e u t r o n

i n n e k , m o n g o l o k ,i n d o e u r ó p a i a k , k é tu jn e u t r o n te r e d m é n y e z , m e l y e k f é s z a k if a j o k é ss z e m i t á k .E z e k k ö ­ u j a b bu r a n i u ma t o m o k r a b o c s á t v a i n d e g y i kk ü l ö n a l c s o p o r t o k b ó l n e u t r o n t zül m k ö z ü l áll.

n é g y , n y o l c , t i z e n h a t stb.

p r o d u k á l n a k .M i n t h o g y e z e k m i n d e g y i k

n a g ye n e r g i á t

h o r d o z ,

A l e g n a g y o b b e t n i k a i

a ze l j á r á s azt jelenti, h o g ye g y relative k i c s i n ye n e r g i á v a l elektronéval) tekintélyes

1. Szlávok.

c s o p o r t o k :

N a g y o r o s z

k b . 7 7 e l s ő millió 7 0 0 . 0 0 0 , u k r á nk b . 2 7 . 5 0 0 . 0 0 0 , e n e r g i á r a f e h é r o r o s z t ö b b m i n t 4 . 0 0 0 . 0 0 0 . (az

t e h e t ü n k szert,

a m ia n n á l jelentő­ U g y a n e b b eaf ő c s o p o r t b a t a r t o z n a k s e b b , m e r t a ze n e r g i a n ö v e l é s i fo­ a lengyelek, 3 6 9 . 0 7 8 , a c s e h e k , szer­ l y a m a t a végtelenségig f o k o z h a t ó . b e ké sb u l g á r o k , ö s s z e s e n m i n t e g y G y a k o r l a t i l a g

k é s z i t ü n k e g y u r a ­ 1 0 0 . 0 0 0 lélekkel. A s z l á v l a k o s s á g n i u m g ö m b ö t , m e l y n e k k ö z e p é b e k i s t e h á tt ö b bm i n t 100.000.000-ós s z á ­ m e n n y i s é g b e n n e u t r o n o k a t helye­ m á v a l O r o s z o r s z á gl a k o s s á g á n a k a z ü n k el.

H a a

g ö m b elég n a g y

t ö b b s é g é t teszi.

( t ö b b tonna), k o m o l y h ő m e n n y i s é ­ get k a p u n k ,a m i t ipari c é l o k r a fel­

2. F i n n e k . N y u g a t i c s o p o r t , fin­

n e k ,é s z t e k ,k a r e l i a i a k 5 0 8 . 0 0 0 , let­ h a s z n á l h a t u n k . H a ag ö m b t u l s á g o ­ t e ké s l i t v á n o k2 5 3 . 0 0 0 lélek. D é l k e ­ s a nn a g y lesz ( h u s z t o n n á n á l több), leti c s o p o r t , aV o l g a k ö r n y é k é n , a h ő f e j l ő d é s o l y a nj e l e n t é k e n y lesz, m o r d v i n e k 1 . 1 6 7 . 0 0 0 , c s e r e m i s z e k h o g yag ö m bf e l r o b b a n . K ö n n y e n kb. 4 0 0 . 0 0 0 , v é g ü la z é s z a k k e l e t i k i s z á m i t h a t j u k , h o g yh a ezt a z e n e r i c s o p o r t , z ü r j é n e k , p e r m i e k , votjágiát t e l j e s e nk i h a s z n á l h a t n á n k , m i n ­ k o kö s s z e s e n m e g k ö z e l i t ő l e g8 0 0 . 0 0 0 d e ne d d i gi s m e r t e r ő f o r r á s n á l erőlélek. s e b be r ő f o r r á s b i r t o k á b a n l e n n é n k . 3. T ö r ö k ö k a ze u r ó p a i O r o s z o r ­ Az a ze r ő m e n n y i s é g pl. a m i t ilyen­ s z á g b a n . C s u v a s o k1 . 0 6 2 . 0 0 0 ; k ü l ö n ­ f o r m á nn é h á n y g r a m m u r a n i u m se­ b ö z ő a p r ó t ö r ö kn é p c s o p o r t o k m i n t ­ gitségével n y e r n é n ke l é g s é g e s l e n n e egy 7 6 0 . 0 0 0 , b a s k i r o k 3 2 0 . 0 0 0 , a e g y r e p ü l ő g é p n e kN e w Y o r k b ó l Pá­ v o l g a m e n t i t a t á r o k 2 . 2 6 5 . 0 0 0 lélek. r i s b a való r e p ü l é s é r e . N y u g a t s z i b é r i a i t ö r ö k ö k : kirgizek sk a j s z a k o k 4 . 0 0 0 . 0 0 0 . K ö z é p á z s i a i K é t s é g t e l e n ü l e z e k a kisérletek é ö r ö k ö k :u z b é k e k 3 . 7 6 4 . 3 6 6 , k a r a ­ egyelőre c s a kl a b o r a t ó r i u m i kisérle­ t kirgizek 6 4 3 . 0 0 0 , t u r k o m á n o k 6 8 3 tek. A p e r s p e k t i v á ka z o n b a n , m e l y e k ezer, k a r a k o l n á k o k 9 6 . 0 0 0 lélek, m e g n y i l n a k a végtelen e n e r g i a f o r ­ d z e r b e d z s á n o k1 . 5 0 6 . 5 4 0 lélek. Eze­ r á s o k felé s az u r a l k o d á s i l e h e t ő s é ga e nk i v ü ls z á m o s e g é s z kicsi t ö r ö k felé, a t u d o m á n y segítségével e g y r ek i n k á b b a z m e g é r i k , r ó l u k . (H.

e m b e r

b i r t o k á b a jut,

h o g y m e g e m l é k e z z ü n k V a r g a G é z a )

törzs v a n , m e l y e k s z á m a a j a k u t o k k a l együtt 2 2 0 . 0 0 0 lelket 4.

M o n g o l o k .

tesz.

A zo r o s z o r s z á g i

m o n g o l o k k é tn a g yc s o p o r t r a oszla­

O

a k : b u r j á t o k r a , a k i k a B u r j á t N E M Z E T I S É ­ n M o n g o lö n á l l ók ö z t á r s a s á g b a n2 2 0 GI M E G O S Z L Á S A . Az u j e z e r4 4 2 lelket t e s z n e k sa k a l m ü ­ s z o v j e t o r o s z o r s z á g i n é p s z á m l á l á s ö k r e , 1 4 0 . 0 0 0 lélek, m e l y u g y a n ­ a d a t a im é g n e m i s m e r e t e s e k teljes­k s a kö n á l l ók ö z t á r s a s á ga z e u r ó p a i s é g ü k b e n , m i n d ö s s z en é h á n y i g e n c R O S Z O R S Z Á G

jelentős s z á m a d a t o t k ö z ö l t e k

r o s z o r s z á g délkeleti M é s z é n . e d d i g O 5 .I n d o e u r ó p a i a k .N é m e t e k .

a n y i l v á n o s s á g g a l ,a m i l e h e t ő v é te­ szi,

h o g y a

u kn a g y o nm e g f o g y a t k o z o t t l a k o s s á gs z á m á r ó l é sm

S z á ­ 1 9 2 7

g y h a r m a d á t teszi. M o s z k v á n a k szerint e . 1 3 7 . 0 1 8 , L e n i n g r a d n a k 3 . 1 9 1 . 3 0 4 1 . 0 4 4 . 3 7 1 lelket s z á m l á l t a k s a vol­4 a k o s av a n . Kiev,C h a r k o vé s B a k u g a m e n t i n é m e t ö n á l l ó k ö z t á r s a s á ­ l óta. Az 1 9 2 0 a s statisztika

got alkotják. A m o l d o v a i a k

ö n á l l ó l a k o s s á g a m e g h a l a d j a a

8 0 0 . 0 0 0 e t ,

k ö z t á r s a s á g o t a l k o t n a ka D n y e s z t e - G o r k i , O d e s s z a , T a s k e n d , Tiflisz, r e n tul. S z á m u k kb. 1 . 0 0 0 . 0 0 0 , nyel­R o s z t o v , D n y e p r o p e t r o v s z k l a k o s a i ­ v ü kr o m á n .Ö r m é n y e k .S z á m u k 6 6 7n a k s z á m a p e d i g 5 0 0 . 0 0 0 fölött e z e r

7 0 0 sö n á l l ó k ö z t á r s a s á g o t alkot ­a v n .

n a k .

( M . V.)

G e o r g i a i a k (gruzok) 2 millió

6 2 1 . 0 0 0 .A k ü l ö n b ö z ő

é s z a k k a u k á ­

z u s i i n d o g e r m á n n é p f a j o k ,

H A L L G A T N A K

t a d j á -

A

M Ú Z S Á K .

M é gam u l té vő s z é r e ter­

k o k ,

c s e c s e n c e k , a v a r o k , c s e r k e - vezett v e r s e s k ö n y v e m k e f e l e n y o m a ­ s z e k stb. s z á m aö s s z e s e n 2 . 2 9 5 . 0 0 0 . tát l a p o z g a t o m , fájó v o n á s s a l aj­ L e g n a g y o b b c s o p o r t a t a d j á k o k é k a m szögletén. Az ú j k i a d á s t m o s t ( 8 7 1 . 0 0 0 ) ,

at ö b b i e ks z á m a1 0 0 é s őszre terveztem, p e r s z ei s m é t

3 0 0 e z e rk ö z ö t t m o z o g .

h i á ­

b a .H a b a b o n á s l e n n é k ,m e n t e n b e -

6 .É s z a k in é p e k ,t u n g u z o k , s z a ­

l e n y u g o d n é k a d o l o g b a ,

e l i n t é z n é m

g y e t l e n kézlegyintéssel; d e m é g t u n ­ e c s a k a z t s e m o n d o m , illő s z e r é n y ­ g u z o k s z á m a h a l a d j am e g a z 5 0 e z ­ séggel, h o g y h á t e g y v e r s e s k ö n y v ret. e gn e mj e l e n é s em i a t t é p p e n s é g ­ 7. S z e m i t á k .A z s i d ó ks z á m a e g y m m o j é d e k stb. K ö z ü l ü kc s a k a

e m d ő lö s s z e a világ; u g y a n i s r é g e b b i statisztika szerint 1 . 8 4 2 . 3 8 4 . gel n e m c s a ké n r ó l a mv a n szó. S ő t , to­ A v a l ó s á g b a ne za s z á m b i z o n y á r an n a g y o b b .

U k r a j n á b a n

1 . 1 8 9 . 0 2 9 ,

v á b b m e g y e k , n e m is s z e m é l y e m r ő l ,

v a g y ad i c s ő költészet iránti k ö z ­ É s z a k a i s m e r t k ö z ö m b ö s s é g r ő l . N e m é l e k K a u k á z u s b a n 4 1 . 6 8 0 , S z i b é r i á b a n i l l u z i ó k b a n , t u d o m , h o g y verset 3 4 . 0 7 8 él. E z e n k i v ü lv a n ö n á l l ó zsi­ s a k i sa k ö l t ö ké se g y é b efajtabeli d ó k ö z t á r s a s á ga k o r e o m a n d z s u r i a ic a j o n g ó k o l v a s n a k .Éna s z á r a z té­ h a t á r o n ,d e a z ottélőz s i d ó k s z á m ar N a g y o r o s z o r s z á g b a n 5 7 2 . 9 9 2 ,

n e m h a l a d j a m e g a 2 5 3 0 . 0 0 0 e t . S z á z a l é k szerint

a z o r o s z o r s z á g i

n e m z e t i s é g i m e g o s z l á s : n a g y o r o s z 5 2 . 9 6 ,u k r á n2 1 . 2 5 ,

f e h é r o o s z 3 . 2 3 ,

k a z á k 2 , 7 0 ,ü z b é k2 . 6 6 , tatár 1 . 9 9 , z s i d ó1 . 7 7 ,g r u z (georgiai) 1 . 2 4 , tö­

n y e k k e ls z á m o l o k : v a n n a k

költők,

v a n n a kt e h á t o l v a s ó k is e g y n e h á ­ n y a n . N y o m d á k is l é t e z n e k , a h o l bi­ z o n y o s ö s s z e g é r t , b i z o n y o s k é z i r a t o k k i n y o m a t h a t ó k .

K i is n y o m j á k .

N e m m i n d e t . S l á m ,é p p ezért n e m

l e h e t e k é nb a b o n á s .V a l a m i f u r c s a r ö k1 . 1 6 ,ö r m é n y 1 . 0 7 , m o r d v i n 0 . 9 1 , r e n d s z e rv a ne b b e n a k ö n y v m e g j e ­ n é m e t 0 . 8 4 , c s u v a s0 . 7 6 , t a d j á k 0 . 6 7 , l e n é s b e n , o l y a n n y i r a , h o g y , h a jö­ lengyel 0 . 5 3 , kirgiz 0 . 5 2 ,b a s k i r0 . 4 9 , v ő s z á z a d b e l i i r a d a l o m t ö r t é n é s z len­ t u r k o m á n0 . 4 6 ,v o t j á k 0 . 3 4 , d a g e s z ­ n é k ,a zi r o d a l m a t e g y s z e r ű e n m e g ­ táni 0 . 3 4 , c s e r e m i s z0 . 2 9 , c s e c s e n c jelent é sm e gn e m jelent m ű v e k r e 0 . 2 2 , m o l d o v a i0 . 1 9 ,o s z e n i t e k 0 . 1 8 , c s o p o r t o s i t a n á m , r e n d e z n é mé s m a ­ kareliaiak 0 . 1 7 , m e s z c s e r á t o k0 . 1 7 , g y a r á z n á m . b u r j á t o k 0 . 1 6 ,z ü r j é n e k 0 . 1 5 , j a k u t o k 0 . 1 5 ,k a b a r d i n i a k 0 . 1 0 , k ö k 0 . 0 9 , e g y é b 1 . 9 1

k a l m ü ­

s z á z a l é k .

Az e g y i k irja, a m á s i k á r j a ,

—

m o n d j á k ap e s t i e k ,d em é g a z s e m

E z e kk ö z ü lan é p c s o p o r t o k k ö z ü l e l e g e n d őm a g y a r á z a t .

É n i s m e r e k

c s a k n e m m i n d e g y i k n e k ö n á l l ó t á r s a s á g av a n

k ö z ­ árját, n e m is egyet, a k ir e m e k ü l — s e z e k b ő l t e v ő d i k irja, vagyis: á r j a is, m e g irja is —

ö s s z ea n a g yo r o s z szocialista k ö z ­ é sm é g s e m j e l e n h e t i km e g . P é l d á u l A l k o t m á n y e g y fiatal k a s s a i i r ó b a r á t o m , a k i

t á r s a s á g o k szövetsége.

szerint ü g y e i k e t m a g u k intézik, h a d ü g yé s k ü l ü g y kivételével. Az o r o s z v á r o s i l a k o s s á g ,

a egyik

u t ó b b i

l e v e l é b e n

i m i g y vi­

gasztal e n g e m :„Nec s ü g g e d j és n e a g y dm a g a d félre állitani. A z i d ő k m e l y h

1 9 2 6 b a n 1 7 . 9 s z á z a l é k volt m a 3 2 . 8 v a l ó b a n

g o n o s z a k

é sa z e m b e r e k

s z á z a l é k r a e m e l k e d e t tsa l a k o s s á g n e m k ü l ö n b e n , d e e z a jelenlegi h e l y -

zet s e m m i e s e t r es e m á l l a n d ó s u l h a t " . e g y e s kiszolgáltatottsága az e g y é n E zm i n d e n e s e t r en a g y o n b u z d í t ó . feletti, t á r s a d a l m ie r ő i k n e k e g y r e R ö g v e s t

el is

h a t á r o z t a m , h o g y

m é ga z n a p m e g i r o k

teljesebb. B i z o n y o s totális á l l a m o k -

e g y féltucat

ban a ze g y é ne g y f o r m á s i t á s a m e g ­ verset é s l e g a l á b b k é t s z e r a n n y i k ö z ­s e m m i s i t m i n d e ne g y é n i é l e t f o r m á t é r d e k ű cikket, d e vagy a k ö z é r d e ks a zu r a l k o d ó politikai r e n d s z e r h e z s a t n y u l t el, v a g yp e d i ga zé n sze­ való a l k a l m a z k o d á s a ze g y é n fizikai r é n y irói t e h e t s é g e m ,m e r t a terv­ l é t é n e k előfeltétele. Az e g y é n n e m ­ i b ő ls e r a m i s e m lett. V a l a h o g y u g yc s a ka n n a k at á r s a d a l m i k ö z ü l e t ­ é r e z t e mm a g a m a t ,m i n t a z a u t ó v e - n e k v a n kiszolgáltatva, a m e l y b e n zető,

a k i n e k ak o c s i j á b ó l e r ő s z a k ­

kal kiveszik a m o t o r t .

él, h a n e ma z o n t ú le g é s ze m b e r i lé­ t ü n k b i z o n y t a l a n s á g a is fenyegeti,

s m n d e np i l l a n a t b a n e g y világka­ n e m c s a k é n v a g y o k igy. S o k -i tasztrófa s z e n v e d ő a l a n y a lehet. Ta­ s z o r e l ő v e s z e m egy-egy „kolléga" l á ns o h aa ze m b e rn e m é r e z h e t t e régi kötetét s i l y e n k o rv a n m i n e l Óh,

n n y i r ep r o b l e m a t i k u s n a k , k é t e s n e k g o n d o l g o z n o m . F o r b á t hImrejut e g y é n i létét, n e m é r e z h e t t e o l y e s z e m b e , g y e r m e k i e n p a j k o s s z e m e i ­e e g s e m m i s i t ő e na l á r e n d e l t n e k sze­ vel é sc s i b u k j á v a l , a m i n t k a r o n f o g ­ m va b a k t a t u n k az osztravai szénfel-

repét,

m i n tam i n a p j a i n k b a n .

A

á r s a d a l m i e g y e n s ú l y k o r s z a k á b a n G y ő r yD e z s ő t a ze g y é nc s a ks z o r o s a n vett e g y é n i g e n t r y k i m é r t s é g eé s Vozári, m e g o n d j a i t e s z m é l i , a fizikai lét ele­ a t ö b b i e k ,c s a k itt, a m a g a m k ö r ­ g e n t á r i sg o n d j a , a z élet p r o b l e m a ­ n y é k é n , a f e l v i d é k e n , k o l l é g á k é s m i k u sv o l t á n a k t u d a t a i s m e r e t l e n b a j t á r s a k , irók, költők, p u b l i c i s t á k , t hös u c c á k o n ,

v a g y

z á m á r a . H a a z élet n e m is volt a k ­ akik „ e g y s z e r ű e n " letették a tollats k o r idillikus — „a régi jó i d ő k " — l é sé nő s z i n t é n , teljes s z i v e m b ő l — m i n d e n e s e t r e előrelátható volt

ö r ü l ö k e n n e k .

m e ­

n e t e s t ö b b é k e v é s b é e g y e n s ú l y o s „A m a ih u m a n i s t a irő vagy el­ hallgat, v a g y prostituálttá lesz", — h a l l o t t a m v a l a h o l, s ezért c s a k ezt m o n d h a t o m : Irók, — h a l l g a s s a t o k ! ( B e r k óS á n d o r )

t a r t a l m a . A z o k n a ka k o r o k n a k e m ­ b e r ek ö r ü l b e l ü l előrelátta é l e t m e n e ­ te a l a k u l á s á t , élettervet s z ő h e t e t t s n a g y j á b a n a z élet m é r l e g e lelt v á r a k o z á s a i n a k .

m e g f e ­

Ezt m i n e m

i s m e r j ü k t ö b b é .A t á r s a d a l o m u r a l ­ A S Z Ó

K O C K Á Z A T A .

e g y k o r M u s s e t

a

A m i t

„fin d u

k o d i k

e g y é n i

é l e t ü n k ö n z s a r n o k

sa t á r s a d a l m a k h a n g u l a t r ó l életét v i s z o n t oly e g y e t e m e s , kollek­ m o n d o t t , h a t v á n y o z o t t a n i d ő s z e r ű tiv e r ő k U r a l j á k ,h o g y a z e g y e s tár­ n a p j a i n k b a n .E zn e m is s z á z a d v é g i s a d a l m a k léte világerők játékszere siecle",

a s z á z a d v é g i

helyzet,

h a n e m

k é n y ú r

m ó d j á n ,

e g é s z t á r s a d a l m i lett. S z ö r n y ü v i h a r d u l felettünk, érté­ t ö r t é n e l m ik o r s z a k ez, m e l y n e k h a ­

r e n d s z e r ü n k , szellemi, e s z m e i k e i n k m e g r e n d ü l é s é n e k ,

v i v ó d á s á ­

tóköre,

é r v é n y et ú l n ő t t

a z e g y e s

n a k , e g y új lét v a j u d á s á n a k á t m e ­

t á r s a d a l m a k o n s gigászi e r ő k a z neti k o r s z a k a . A k o r t á r s n a k p é l d á t ­e g é s z világ a r c u l a t á ta k a r j á k m e g ­

l a n u l é l m é n y t e r h e s ,s z o r o n g á s é s re-m i n t á z n i .Azélet m a n e m játékos, m é n y között élve, t a n u j a l e n n i e n ­h a n e m h a r c o s . É s e za h a r ca z n e ka r o p p a n tv i l á g z a j l á s n a k , m e l y ­e g y é n l e g s z ű k e b bé l e t k ö r é b e is b e ­ b e n világok h a l h a t n a k el s ú j vilá­ tört. A k a r v a , n e m a k a r v a állást g o k s z ü l e t h e t n e k .

kell foglalni. E z n e m c s a k e t i k u s kö­

m b e r s z e m é ­ A m ae m b e r en y i l v á n v a l ó a n esz­ telesség a fejlettebb e e n ,dea z o n t ú l t á r s a d a l m i k é n y s z e ­ méli, h o g ya ze m b e r il é t f o r m a szi­ b ű s é g . Az e g y é nn e m m a r a d h a t k ö ­ l á r d s á g am e g r e n d ü l t .N e m c s a k gaz­ r ö m b ö s , a k á r a k a r j a , a k á rn e m . Az d a s á g i á k b a n — b á r ezt e s z m é l i a z g y é n i állásfoglalás kikerülhetetlen, h a n e m a l a p j á ­ e o n d j u k e g y s z e r ű b b e n , b a né se g é s z f e l é p i t m é n y é b e n . A lét a hitvallás, m l e g k ö z v e t l e n e b b ü l— k a o t i k u s

b i z o n y t a l a n n á

vált. A z

a m e g g y ő z ő d é sv á l l a l á s á n a k , a ki­

get

m o n d o t ts z ó n a k e l e v e n b e v á g ó k ö ­

dati, lelkiismereti é r t e l e m b e n , m e l y

v e t k e z m é n y e :a s z ó n a k ma, van.

nem

ah a r c elkerülését. M e g v a l l a n i

a szó

h a r c o t J e l e n t ,

m e g g y ő z ő d é s ü n k e t—

nem

N e m c s a k e g y é n i

ö n t u -

s a r k a l és s z á m o n k é r ö n ö n m a g u n k

k o c k á ­

zata

Ma

jelent.

s

a tettről

előtt, h a n e mm i n t k ü l s ő táció,

m e l y e t egy

m a n i f e s z -

k ü l s őf ó r u m , a

k ö z h a t a l o m is ellenőriz é s s z á m o n ­

s z ó l u n k ,h a n e m a k i m o n d o t t szóról

kér. E g y é n il e l k i i s m e r e t ü n k azt su­

—

galja, h o g ym e g g y ő z ő d é s ü n k e t kife­

m at e t t s z á m b a m e g y .

z ő d é s t ma

M e g g y ő -

élettel is fizetnek. E z é r t

k a p o t t k ü l ö n ö s súlyt, jelentőséget, b e c s e tam e g h a l l o t t szó, ber

a mai

em­

s a j á t o s fegyvere. F e g y v e r a n n y t

jezzük, a k ö z h a t a l o m — e g y e so r s z á g o k b a n—

l e g a l á b b is

v i s z o n t fele­

l ő s s é g r e v o n ,m e g t o r o l , h a lelkiis­ m e r e t iü g y ü n k n e kn e k i nem

tetsző

más

fizikai fegyver között, s o l y k o r

f o r m á b a n kifejezést a d u n k .( N e u -

nem

k e v é s b é pusztitó, m i n t a m a z o k .

feld Béla)

A

k i m o n d o t t szó

ma

elkötelezettsé­

V I L Á G S Z E M L E A NÉGYHATALMI HÁBORU ELSŐ FÁZISA „Négyhatalmi háború" — talán igy fogják hivni Utódaink a most folyó háborút, ha az megmarad — amit remélünk — eddigi keretei közt és nem lesz általános európai v a g y második világháborúvá. A m i azonban a mi „semleges néző" szempontunkból érdekessé teszi, az az, hogy mineddig — már pedig alighanem a háború első fázisának végéhez is jutot­ tunk — a négy hadviselő hatalom szerepénél is szinte nagyobb szerep ju­ tott eddig egy semleges ötödiknek: a Szovjetuniónak. Miből áll ez és meddig terjednek a keretei? Igaz-e, hogy a szovjet-német megnemtáma­ dási egyezmény tette lehetővé a németek támadását és ezzel provokálták a négyhatalmi háborút? Igaz-e, hogy Hitler és Sztalin nemcsak Lengyelország felosztásában, de általában és örökre megegyeztek egymással és nemcsak abban, amit a német sajtó világgá kiált, hogy „Németország és Oroszország egymás ellen többé nem harcolnak", de, hogy együtt lépnek majd fel a végén és szétzúzzák a régi Európát? Lehet ez, a tüznek és v i z nek ez a szövetkezése, amely a vörös zászlót a hitlerizmus és a horogke­ resztet a kommunizmus szolgálatába állitja? — Árulás! — kiáltja a sültgalamb-váró kispolgári baloldal. — Csitt! — felel neki a hivő horogkeresztes. — V é g r e is a nemzeti­ szocializmus és a kommunizmus között nem is oly nagy a különbség. Várjon csak, meglátja... Ez utóbbi, (különben a nemzetiszocializmus kétségbeesett helyzetét jellemző) „véleményt" támasztják alá egyes bölcs hir- és cikkszerkesztők is (még itt Erdélyben i s ) , akik a két országot egyformán „kollektivista" országnak keresztelik, bár nem tudnák hamarjában megmondani, milyen alapon. E sok zavar, kétség és tanácstalanság természetes i s : mindig talál­ koztunk ve!e, valahányszor a történelem hepe-hupás utján valamely ál­ lam, párt vagy kormány, a valóság adottságaihoz alkalmazkodva, na­ gyobb fordulat végrehajtására kényszerül. A fordulat annál meglepőbb.

mert egyszerre két vonalon, német-horogkeresztes és szovjet-szocialista oldalon ment végbe, hatása annál megrázóbb, hogy közvetlenül a nyilt harc előtt és közben ment végbe. A m i sok, az sok; az egyszerű polgár idegzete nem bir el ily sűrű és ily nehéz megrázkódtatásokat. De végre is essünk már túl a megrázkódtatásokon, csillapodjunk és próbáljuk belátni, mi is történt? Ma már elég tisztán láthatjuk, mi v o l t : az angoloknak nem sikerült München után egymásnak uszitani Hitlert és Sztalint, miért is kénytelenek voltak rászánni magukat arra, hogy maguk végeznek — a franciák segitségével — a két ellenség közül a gyengéb­ bikkel: Hitlerrel; s hogy időt nyerjenek és hogy a dolog könnyebben i s menjen, megpróbálták a céljaik szolgálatába állitani az egyik ellenséget, a Szovjetuniót, de mivel nem szüntek meg ezt továbbra is ellenségnek te­ kinteni és főleg, mert nem akarták elszenvedni, hogy az együttműködés­ ből a másiknak is, a vörös Szovjetnek is haszna származzék, ebből a segitségből nem lett semmi, de annyit mégis elértek, hogy közben j ó l fel­ fegyverkeztek és a védekező álláspontról a támadó („bekeritő") állás­ pontra tértek át, merték kockáztatni a szovjet-tárgyalások megszakadá­ sát és a szovjet-segiség elmaradását még a beállott közvetlen háborús v e ­ szélyben is, merték kockáztatni a háborút még a szovjet-segitség nélkül i s ; ezt látva és az angol-francia fölény tudatában, közvetlenül a végső döntés előtt Olaszország megvonta a támogatását Németországtól, amely igy, szorongatott helyzetében, elszigeteltségében az ördöggel is, sőt, a v ö ­ rös öröggel is, hajlandó volt összefogni, csakhogy a helyzetből akár pil­ lanatnyi kiutat is találjon. Ezért nagy árat kellett fizetnie: oda a japán szövetség, az antikomintern-paktum, a bolsevista-ellenes világ- és civi­ lizáció-mentő szerep. De ha a többi államokról azt mondhatjuk, hogy a sok rossz megoldás közül a legkevésbé rosszat választották, amikor maga­ tartásukat (Anglia és Franciaország — a hadüzenetet; Olaszország — a visszaállást; Szovjetunió — a megnemtámadási paktumot) eldöntötték, addig Németország számára a szovjetekkel való megegyezés volt az egyet­ len lehetséges kiut. A másik: az Anglia előtt való fejhajtás, az adott hely­ zetben, oly nagyarányú fegyverkezés csúcspontján, a danzigi kérdésben folyó agitáció legmagasabb hőfokán — a dicstelen és gyors bukást ered­ ményezte volna. Németország és a nemzetiszocializmus ezen az uton nagy árat fize­ tett. Azonfelül, amit fent már felsoroltunk, még azt is, hogy — amit A n ­ glia nem engedett volna meg — megengedte a szovjet-állam nagy térhó­ ditását és erősödését Nyugat felé. E hóditás nemcsak földrajzi és katonai értékü, mint Németország országfoglalásai, de — tekintve a nemzeti ta­ goltság függetlenségi alapon nyugvó és a szociális berendezkedések társadalmasitó-népi szerkezetét — politikai és társadalmi hóditások is egyben, v a g y i s : véglegesek. E z t Hitler nem tudja? Mi inditja hát rá, hogy megadja ezt az árat is (és még ki tudja, mit nem, más oldalakon és vonalakon!), amikor ezért valóban nem kap cserébe mást, mint amit az oroszok aláirtak: hogy nem támadják meg... Ennek is csak addig van talán érvénye, amig Németország jól birja magát és nem kerül abba a helyzetbe, amelyben Lengyelország volt szeptember 17.-én, vagy ellenke­ zőleg: amig — ami kevésbé valószinü — annyira fel nem javul a helyze­ te, hogy a győzelemre is számithatna. Mennyiben állhat fenn a német sajtónak az a népvigasztaló és kato-

nabuzditó beállitása, hogy Oroszország nyersanyagokkal, sőt hadiszerrel fogja majd Németországot segiteni? Feltehető, hogy — mint azt már a szovjetek törvény-rendeletbe is foglalták — előre-fizetés ellenében a szov­ jet szállit, amit lehet. N e m hadianyagot, mert arra magának van szüksé­ ge, petróleumot is csak nagyon keveset, mert arra is mind nagyobb szük­ sége lesz a saját céljaira. De hitelbe! Erre még az amerikaiak is gunyosan felnevetnek, akik bár sokkal több a feleslegük és vevőjük is sok­ kal „jobb" (és győzelmében biztosabb), mégse ad hitelbe egy deka árut se. És Németország vezetői mégse árulták el a maguk ügyét, se a né­ met imperializmust, se a horogkeresztes pártot. Objektive: az egyetlen lehetséges ut, amelynek több mellékutján (Olaszország, Balkán, stb.) sok féleképp lehet manőverezni és némi-némi kilátás van arra is, hogy vala­ mennyire elfogadható békénél köthetnek ki majd. Szubjektive: talán hisznek az orosz bolsevizmus „nacionalista" elfajulásában. N e feledjük el, hogy a nemzetiszocializmus katonái és vezetői mélyen hivő lelkek s Hit­ ler maga például, mint tudvalevő, mindenben éppugy kikéri házi csillagjósa tanácsát, mindent pénteken kezd és hisz a maga szent erejében és szerencsecsillagában. Anélkül tehát, hogy a partnerüktől hagynák ma­ gukat félrevezettetni, tévedhetnek annak megitélésénél. Nincs valószinűbb és természetesebb, mint az, hogy ezek a hivő nacionalisták higyjék azt, amit a polgári sajtó egyes bölcsei állitanak: hogy a szovjet-kollektiviz­ mus és szocializmus is csak olyan, mint a német vagy olasz, alapjában na­ cionalisták... Különben ez a tévhit elég nagy mértékben uralkodik sok maradi angol és francia diplomatának a gondolkodásán is. Mondanunk sem kell, hogy mindazok a tulnaiv (vagy éppen tulravasz) politikusok (és tömegek), akik a szovjetek mai valóban uj, aktivi­ zálódott politikájában azok „degenerációját" látják a nacionalizmus vagy imperializmus felé, v a g y akik ennek bekövetkezésére számitanak — csa­ lódni fognak. Végre is, bármilyen „kollektivvé" festődik egyes, tényleg degenerálódott imperialista állam szerkezete egyesek képzeletében v a g y az illető államok propagandájában, ezeknek alapvető életfunkciója, amely a pénz-árú-pénz tőkés körforgásából áll, mindig halálosan éles ellentétben marad a szovjet állam életével, amely, külpolitikájának bármely fordu­ latában is kizárja azt, hogy valaki akár egy tűt is tőkés értékesités cél­ jából vásároljon... Amióta ez a minden egyebet uraló ellentét fennáll, a szocialista alapú, de tőkés államoktól környezett állam külpolitikája két taktikai fővonalnak felelt meg, ezeknek felel meg ma is és ezeket követi minaddig, amig az ellenséges környezet szigetelő-falát véglegesen át nem törte. E z a két fővonal: 1. A környező tőkés államok között fennálló ellen­ téteket a maga hasznára kihasználni, békében a saját határok békéjének biztositására, háborúban azok kiterjesztésére. Ezen a vonalon a legide­ álisabb eredmény, ha a főbb imperialista államok egymáselleni háború­ ját a szovjet mint haszonélvező harmadik kiséri. — 2. A z imperialista államok keretén belül: a tömegek szimpátiájának, a nemzetközi összetartásnak biztositása. Ezen a vonalon a legmagasabb eredmény: szoci­ álista átalakulás egy vagy több tőkés államban. E két vonal párhuzamosan halad, de jelentőségük sohse egyforma, sőt: a helyzet változásai szerint hol egyik, hol a másik van előtérben és érvényesül elsősorban. Amikor az 1. vonal főcélja (az ellenséges államok

háborúja egymásközt) látszik közelebbinek vagy már meg is valósult, akkor a második vonal szempontjai időlegesen háttérbe-szorulhatnak és v i ­ szont, amikor a 2. vonalon áll be fontos változás, pl. forradalmi hullám csap fel, akkor időlegesen szükségtelenné válhatik az egyik tőkés államcsoporttal a másik ellen való együttdolgozás. E z a dialektikus váltógazdaság azonban sohse engedi meg egyik v a g y másik vonalnak teljes ki­ szoritását, ellenkezőleg, a kettőnek egymást ki kell egészitenie. Ebből a szempontból nézve a szovjetek mostani taktikája, kül- és háborús politikájuk uj fordulata kétségtelenül az első vonal tulsulyát j e ­ lenti. Ilyen értelemben azokért a hatalmas helyzeti, területi és hatalmi előnyökért, amelyeket Moszkva a saját állam megvédése és erősitése vo­ nalán ( 1 vonal) elért, bizonyos árat kell fizetnie a Németországgal harc­ ban álló országok és németországi tömegek szovjetbarát szimpátiájának időleges megtorpanásában. Maguk az aktiv baloldali rétegekben is, ame­ lyek fenntartják a szociálista állammal szembeni együttérzésüket, bizo­ nyos zavart idéz elő az a látszólagos ellentét, hogy mig nekik „életükkel és vérükkel" kell harcolniok a horogkeresztes Németország ellen, szovjetbeli társaik ugyanannak a hatalomnak „zabot" adnak. Egyelőre — amig a tények által mindenki előtt meg nem világosodik - csak a fejlettebb nivón álló rétegek tudják felfogni, hogy az ellentét látszólagos, hogy a „zabot" nem adják ingyen, hogy azért nemcsak aranyat, de hatalmi elő­ nyöket is kérnek és kapnak cserébe és végül, hogy ez az ellentét az egé­ szen belül fennálló lokális és időleges természetü, dialektikus ellentét: ugyanis mig nyugaton az az érdek, hogy a hitlerizmus terjedését harccal gátolják, keleten az lehet az érdek, hogy a szocializmus földrajzi határai biztositva legyenek és ha lehet, nagyobbodjanak. E z a helyzet mostani képe. H o g y mit tartogat a jövő? Melyik vonal kerül tulsulyba? A z t a háborús helyzet további alakulása dönti el. A k i k az eseményeket magatartásukkal irányitják, bizonyára nem tévesztik ségtől ma „barátságos" uton v a g y a fait accompli „békés" eszközével többet lehet elérni, mint háborúval v a g y mint ugyanilyen eszközökkel a még mindig hatalmas Angliától, holnap esetleg odafejlődik és odafordul a helyzet, hogy Anglia-Franciaország, legyöngülvén, több előnyt tudnak és akarnak felajánlani, ugyanakkor pedig a ma még talponálló német imperializmus az imperialista láncban azzá a „leggyengébb láncszemmé" lesz, amelyet egy j ó lökés a társadalmi átalakulás örvényébe dönthet... Ezzel a perspektivával látszik zárulni a négyhatalmi háború első, mondjuk: keleti fázisa. A következő fázis — ha Keleten kisebb-nagyobb átalakulást és kor­ rekturát hoz is — valószinüleg Nyugaton fog lejátszódni. De itt, Nyu­ gaton ma még semmi látható mozgás. Szállóigévé lett a remarquei könyv­ cim: „Nyugaton a helyzet változatlan." Készülődés, készülődést És bizo­ nyos láthatatlan diplomáciai manőverek, amelyekről senki se tudja meg­ mondani, vajjon a háború kiszélesitését v a g y befejezését célozzák-e... Ezekben a kulissza-mozgásokban most i s Anglia viszi a főszerepet, amelynek vezetőit most, miután Lengyelország nem állja utját Oroszor­ szág felé, talán megint vonzza a kisértés: a szovjetekhez keresni utat. Hiszen Németország mégiscsak ezen az uton sebezhető legkönnyebben. De még csak kisértésekről beszélhetünk... s ezt is csak talán-nal mondhat­ juk... (Ki)

szem

A NÉMET-LENGYEL VILLÁMHÁBORU A szemeink előtt lejátszódott német-lengyel összecsapás időtartamát tekintve olyan „villámháború" volt, amelynek nincs párja az ujabbkori haditörténelemben. A német támadás 3 hét alatt egy olyan 34 milliós és közel 400 ezer négyzetkilométer nagyságú államot roppantott össze, amelynek hadserege a korszerű kiképzés és felszerelés szinte valamennyi kellékének birtokában volt. Ilyen körülmények között, különösen a tájé­ kozatlan kortárs előtt joggal merülhet fel az a látszat, mintha a támadó német hadsereg minden tekintetben „emberfeletti és ellenállhatatlan" erőt képviselne, amellyel szemben (és ez a „következtetés" a legveszedelme­ sebb defetizmus baktériumainak hordozója lehet) egyetlen más: hatalom, de még több Vagy akár valamennyi állam szövetsége sem vehetné fel a harcot a biztos és „villámgyors" vereség tudata nélkül... E z t a „benyo­ mást" a hozzá fűzendő „következtetésekkel" és „jóslatokkal" együtt mindenkép' el kell vetnünk és rá kell mutatnunk azokra a valósággal egy­ másra torlódott képtelen méretű stratégiai, taktikai és organizációs, va­ lamint politikai természetü hibákra, melyek a több, mint másfél milliós len­ gyel hadsereg katasztrófáját ténylegesen előidézték. Mindenekelőtt: a lengyel hadseregnek a támadó haderővel szemben korántsem volt olyan számbeli gyengesége, amit a nem is egész 3 hét alatt bekövetkezett összeomlás komoly okául lehetne feltüntetni. A gya­ logság és a tüzérség ereje ugyszólván teljesen egyenlő volt. Csupán a gépiesitett osztagok, a harcikocsik és a légihaderő terén volt határozott számbeli fölény a németek javára, de ez sem olyan arányban, mely lé­ nyegesen más körülmények között a háború sorsát ilyen módon eldönthette volna! Ennél sokkalta sulyosabb tényezők idézték elő a lengyelek vereségét! Legjelentősebb ezek közül: a lengyel hadsereg kb. 98 százalé­ kát kitevő dolgozó rétegek háború előtti életszinvonala, a fennállott rend­ szer élcsoportjával szembeni állásfoglalása, a politikai iskolázottság, az erkölcsi és szellemi előkészités s a határozott célkitüzések ismeretének és tudatositásának teljes hiánya. H o g y ezek milyen sorsdöntő jelentőséggel esnek latba egy háborúban, két példával szolgálhatunk. A z első: A Szov­ jetunió ellen inditott u. n. intervenciós háborúk, mind a támadók teljes leverésével végződtek, jólehet az ellenforradalmi hadseregek Nyugatról kapott felszerelése sokszorosan fölötte állt a szovjetekének, nem is emlit­ ve, hogy Oroszország akkor már egy 4 éves háború sulyos sebeitől vér­ zett s ugyanakkor küzdenie kellett az ugyancsak Nyugat felől szervezett éhségblokáddal! A másik példa: a spanyol polgárháború, amelyben a teljesen magára hagyatott és hiányos felszerelésű köztársaságiak több, mint 2 évig állták a harcot a legválogatottabb német és olasz hadosz­ tályokkal, huszonötszörös fölényű német és olasz légierővel, nehéztüzér­ séggel, tankezredekkel s a kifogástalan felszereléssel megerősitett Franco-hadsereggel szemben, mindaddig, mig az árulás és a diverzió nem döf­ ték le orvul ellenállásukat! A sajnálatos sorsú lengyel hadsereg az emlitett sulyos és alapvető bajokon kivül, még e g y döntő tehertétellel: az angol-lengyel politikai és katonai szerződéssel indult harcba. E z a tehertétel, két behozhatatlan ha­ dászati hátrányt és annak minden katasztrofális velejáróját jelentette. A z egyik: az egyedüli mentséget jelentő szovjet segitség visszautasitása. ( E z

a visszautasitás ugyan csak részben ered az angol-lengyel szerződésből, mert másrészt teljesen megfelelt a lengyel kormányzat ismert politikai állásfoglalásának!) A másik: a lengyel hadsereg kénytelen volt bevárni a német támadást és ezzel a döntő jelentőségű kezdeményezést már a há­ ború első percétől véglegesen átengedte a németeknek, mivel az angollengyel szerződés értelme szerint csak a már megtámadott Lengyelország számithatott angol segitségre... De ugyancsak az angol-lengyel szerződés­ nek és a Londonból vett politikai irányitásnak tudható be az, is, hogy Lengyelország mozgósitását csak azon a napon fejezhette be, amikor a német támadás már megindult! (Időközben u. i., augusztus utolsó nap­ jaiban, az angol kormány leállittatta a már megkezdett lengyel mozgó­ sitást, bizonyos tárgyalások reményében...) A németek természetesen tisz­ tában voltak mindezzel és fegyvereik eldördülésének pillanatáig, minden­ féle „tárgyalási lehetőségekkel" operáltak London és azon keresztül Var­ só felé, hogy mennél inkább megzavarják a lengyel mozgósitás és felké­ szülés menetét. Igy pl. alig pár nappal a támadás meginditása előtt, a „békés rendezés" lehetőségének jeléül: szabadon engedtek néhány Danzigban letartóztatott lengyel főtisztviselőt és különböző uj fizetési, vám­ ügyi stb. szerződést irtak alá Lengyelországgal! Mindezek a manőverek valóságos iskolapéldái a „totális háború" félrevezető, mindenféle diverziókat előidéző gyakorlatának. De váratlanul érte Lengyelországot a német támadás azért is, mert a kitűnően működő német információs gépezettel szemben a lengyel had­ sereg számlára ez a fontos fegyver ugyszólván nem létezett! A lengyelek nem ismerték a német támadás időpontját s ez a tény — már a német támadás első óráiban — megzavarta egész védelmi tervüket. Ugyanígy nem volt tisztában a lengyel vezérkar azzal sem, hogy melyek lesznek azok a pontok, ahol a német hadsereg a legnagyobb átütő erővel indul a támadásra. Igy pl. Csehszlovákia végleges bekebelezése, valamint Szlo­ vákia német protektorátusának bejelentése, vagyis március óta, a len­ gyel vezérkar ugyszólván semmilyen hadállást nem épittetett ki a Kár­ pátok vonalán s csak a német csapatok Szlovákiába való bevonulásakor, alig két héttel a német támadás meginditása előtt, küldött sebtében csapa­ tokat erre az igen fontos, a lengyel szénmedence és iparvidék kulcsát je­ lentő vonalra, holott a tájékozatlan előtt is nyilvánvaló volt, hogy a Moravszka-Osztrava-Nyugati Beszkidek vonal a legveszedelmesebb pont N é ­ metország felől. (Ilyen körülmények között joggal telhető fel, hogy a len­ gyel-német háborút megelőző hetekben Erdélyben járt legjelentősebb len­ gyel kormánylap katonai „szakértőjének" az a kijelentése, amely szerint „Szlovákia, azaz a Kárpátok felől lehetetlen német támadás a több, mint 1500 méter magas hegyek matt..." a lengyel vezérkar hasonló vélemé­ nyét tükrözte vissza!) Ezek után természetes volt, hogy a német hadse­ reg a háború első 48 órájában bevette a Kárpátokban a Jablunka-szorost, amely pedig kellő módon kiépitve és megfelelő csapattestekkel védelmez­ ve hónapokig állhatott volna ellen! A Jablunka-szoros bevétele egyuttal ,-E sziléziai lengyel szénmedencébe s továbbmenően, a lengyel ipari köz­ pontba való német behatolást is lehetővé tette. A németek, az alig három hetes hadjárat alatt nem tettek egyebet, minthogy természetesen, azonnal és a lehető legnagyobb mértékben egy­ másután használták ki az ellenfél hadvezetésének hibáit! Igy történt ez

az u. n. szárnytámadásokkal is, amelyeket a német hadsereg egymásután négyszer-ötször ismételhetett meg, anélkül, hogy a lengyel vezérkar lega­ lább egyetlen egyszer is kitért volna a mindannyiszor azonos módon fel­ állitott csapda elől! A z első ilyen bekeritő oldalmozdulatot a keletpo­ roszországi határ közelében, Graudenznél alkalmazta a német vezérkar. A Graudenz és azzal egyidejűleg délkelet-Pomeránia felől Bromberg el­ len irányuló német támadás u. i. befogta és elvágta a több, mint 3 had­ osztályból álló lengyel Korridor-hadsereget a délebbre felfejlődött lengyel erőktől és ezzel első győzelmét aratta. Ugyanezt az akciót másod­ szor a pozeni, harmadszor a Narew felső folyásánál álló, negyedszer pe­ dig a Wielun körüli lengyel hadosztályokkal ismételte meg a német ve­ zérkar, mindig sikeresen hagyva érintetlenül a lengyel centrumot és a fő­ erőkkel való egyenes irányú megütközést, hogy azután a gépesített osz­ tagokkal megkerülve és lerohanva a lengyel szárnyakat: gyors iramban hajtsa végre az annyira veszedelmes oldaltámadást. E z a német taktika legszemléltetőbben a pozeni lengyel haderőkkel szemben mutatkozott meg, ahol Pozen-Varsó irányban e g y kb. 250 kilométer hosszuságú, KalisztólThornig kb. 150 km. széles „zsák" alakult ki az állandó német szárny-ak­ ciók eredményeként. Ebbe a zsákba szorult be a lengyel hadsereg jelen­ tős része, miközben a németek, különösen Varsó körül, egyre szűkebbre huzták össze a zsák nyakát! Ezen a ponton, szeptember 7-8.-áig a lengyel vezérkarnak alkalma nyilt volna a Lodz-Tomaszov vonalon, a zsák dél­ keleti részén, megfelelő erőösszevonás után kitörni és erőteljes ellentá­ madással a Tomaszov-Kielce-Krakkó vonalig előrenyomult német erők há­ tába kerülni. E z t azonban elmulasztotta s ezért a pozeni lengyel had­ osztályoknak csak a mardványai jutottak fel épségben Varsó felé, a zsák nyakáig, a többi ottrekedt. Nyilvánvaló volt igy, ilyen előzmények és ballépések után, hogy a lengyel hadsereg — mint annyian hitték — nem állhat meg Varsótól északra a Narew-Bug-Visztula vonalon sem. A z előretörő német diviziók u. i, annyira lépésről-lépésre követték a visszavonuló lengyel erőket s kü­ lönösen a motorizált osztagokkal annyira nem hagyták azokat még lélekzethez sem jutni, hogy a megállás és ujra való felfejlődés lehetősége itt sem adatott meg a lengyeleknek. Különösen jelentős szerepet kapott itt a számbelileg is fölényben lévő német légihaderő, amely alacsonyan száll­ v a fedezte a folyókon való német hidverést és egyidejüleg megakadályo­ zott minden lengyel átcsoportositási és megállási kisérletet. A német légihaderő különben nem alkalmazta a „totális háború" el­ méletében döntő tényezőként feltüntetett óriási méretű, több száz vagy ezer géppel történő légitámadást, hanem sokkal kisebb, 3-7-15-ös alaku­ latokban; de egyidejüleg több száz ponton is támadott. Ez a légi-taktika igen eredményesnek bizonyult. A „totális háború" elméletében szereplő másik, ugyancsak döntő ha­ tásúnak jelzett fegyver, a gáz alkalmazása is elmaradt, v a g y legalább is alig emlitésreméltó formában jelentkezett a német-lengyel háborúban, amelynek menete ujra beigazolta, hogy a döntő szó a korszerű eszkö­ zökkel ellátott gyalogságé, különösen, ha a megfelelő vezetés maximális mértékben képes kihasználni e gyorsitott mozgású erő adottságait. A lovasságnak, mint önállóan működő egységnek vagy akár, mint a többi főfegyvernemeket szervesen és szükségszerűen kiegészitő alakulat-

nak szerepe a minimálisnál is kevesebbere csökkent ebben a háborúban. A tankok és a légi haderő sokszorosan hatványozott erővel és eredmé­ nyességgel léphet a helyére. Keletporoszországban a háború elején elő­ retört és a német tankezredeket megrohamozó lengyel lovasság 1914-re emlékeztető bravurjai csak a lengyel legfelsőbb hadvezetés jóvátehetetlen hibaszériájához tartoztak és minden esetben a haláltmegvetően harcoló lovasezredek teljes lemészárlásához vezettek. H a összegezzük az előbbieket, ugy a következőkben foglalhatjuk össze a lengyel hadsereg összeomlásának okait: 1. A politikai rendszer mélyen fekvő strukturális betegségei. 2. Előb­ bi következményeként a széles néprétegek megfelelő erkölcsi, anyagi és szellemi előkészítésének hiánya. 3. A z összlakosság 40 százalékát kitevő nemzetiségek guzsbakötöttsége. 4. A lengyel vezérkar hirszolgálati szer­ vének fogyatékosságai. 5. Tervezett elsődleges lengyel csapatmozdulatok, felvonulási irányok elárulása sajtó, szakirodalmi, stb. közlemények által amikor a német sajtó stb. közlemények éppen az igazi német támadási tervek helyének és időpontjának leplezését és a lengyelek előzetes és tel­ jes félrevezetését szolgálták. 6. Nagyarányu megfélemlitési, „hipnoti­ záló" propaganda, minden eszközzel, német oldalról s ennek teljes hiánya a lengyeleknél. 7. Földalatti repülőterek teljes hiánya. ( A lengyel légiflot­ ta jelentős részét a földön, az 1914-1918-as modelü repülőtereken pusz­ titották el a német bombavetők). 8. Modern erődvonal hiánya, különösen az életbevágóan fontos déli (Kárpátok és Szilézia vonalon). 9. Sorozatos stratégiai hibák: különösen az ismételt német oldaltámadásokkal szem­ ben. 10. A mutatkozott ellentámadási lehetőségek fel nem, ismerése és el­ mulasztása. 11. Sorozatos beugrás az ugynevezett német „mágnes-moz­ dulatoknak", amelyek célja az volt, hogy viszonylagosan jelentéktelen egységek félrevezető mozdulatai által és helyi látszatsikereknek az ellen­ fél részére való tervszerű átengedésével olyan rossz irányba tereljék és huzzák be maguk után az ellenfelet, hogy a német főerő ilyen módon fel­ szabadulva zavartalanul végezhesse el kitűzött feladatait. Pomerániában, Pozen tartományban, a Korridoron, Keletporoszországban és Sziléziában is teljes sikerrel működtek ezek a német egységek, amelyek „délibábjai" a teljes bekerités és megsemmisités szakadékaiba rántották be minden­ felé a lengyel hadosztályokat, anélkül, hogy a lengyel vezérkar egyetlen egyszer is felismerte volna ezt a trükköt. 12. Valamennyi harci egység, de különösen a tankosztagok és a légi haderő, azaz a „mechanizált offen­ ziva" két élcsapatának állandó kapcsolata és tökéletes együttmüködése egymásközt és divizióik vezérkarával, rádióleadók utján, a németeknél s ennek a modern háborúban elengedhetetlen összeműködésnek teljes hiá­ nya a lengyeleknél. 13. A nyugati szövetségesekkel szemben való teljes megkötöttségből származó hibák s ennek folytán az önálló akciók lehe­ tetlensége. 14. Ezek következményeként a döntő fontosságú kezdeménye­ zésnek az ellenség részére történt átengedése, a mozgósitás megakasztása, stb. Mindezeken a felsőbb helyről eredő hibákon a lengyel katonák ön­ feláldozó hősiessége mitsem segitett. Végül pedig: Lengyelország nyugati szövetségesei a német-lengyel háború 19 napja alatt a rendelkezésükre álló hatalmas légi, tengeri és szárazföldi haderővel egyetlen egy olyan lépést sem tettek, amely bármilyen mértékben is gyengithette volna a né­ met támadás által a lengyelekre zudult nyomást. Ehelyett ugy szólván

mozdulatlanul, katonailag 99.5 százalékos passzivitással lengyel hadsereg megsemmisülését.

nézték végig a

A z előbbiekkel kapcsolatban rá kell világitanunk még a Szovjetunió hadseregének lengyelországi közbelépésére is. A Szovjetunió ezzel az ak­ ciójával kellő módon kivánta bebiztositani magát északon a balti „hadiháromszög"-re, délen pedig a Kárpátokra támaszkodva minden olyan nyugati meglepetéssel szemben, amely az európai politikai helyzet mai ké­ pének bármilyen bekövetkezhető ujabb alakulásából származik. Ezzel egyidejűleg biztositotta a Szovjetunió a vereckei szorosnál való jelenlé­ tével Délkeleteurópa békéjét is. (Keleti Sándor)

SZEMLE, BIRÁLATOK BALOGH EDGÁR ERDÉLYI HIVATÁSA (Szerző

„íratlan

történelem" c. könyve alkalmából. pédia" kiadása, Cluj 1939.)

—

„Erdélyi

Enciklo-

Különösnek látszhatik, hogy egy könyvről szólván, a mű elé s szinte fölé helyezzük annak szerzőjét. De erre indit több fontos körülmény. Elsősorban maga a könyv. „íratlan történelem" a cime (amelynek megválasztásánál az igen fontos szép-hangzás és olvasó-vonzás szempont­ ján kivül bizonyára az is közrejátszott, hogy a könyv irója főleg a dunai népek még eddig iratlan igazi, elfogult nemzeti korlát-szempontoktól mentes történetének megteremtésére akarja irótársait mozgósitani) — de ugyanigy lehetett volna: iratlan társadalom-szemlélet, iratlan erdélyi néprajz, iratlan nyelvszemlélet, stb. A könyvnek minden fejezete — ha nem minden oldala — valamely társadalomtudományi v a g y társadalom­ politikai terület uj szempontokból való áttekintését sürgeti, uj célt mutat kutatásnak, elmélkedésnek és cselekvésnek. Természetes, hogy 150 olda­ las könyvében (és az adott korlátozások között) szerző a maga összefog­ lalóan tömör vagy szemléltetően leiró módján a fenti kérdéseknek csak határvonalait rajzolhatta meg, ugyhogy az sokkal többet sejtet, mint amennyit meg is mond, sokkal szélesebbre nő, sokkal messzibbre mutat, mint amennyit készen elénk tesz. Igy önkéntelenül a könyv szerzője felé irányul az olvasó érdeklődése, benne keresi a felvetett kérdések további, teljes megoldásának és beteljesülésének bő forrását. N e m csodálnám, ha könyve megjelenése után tucatszámra lépnének eléje kérdéseikkel, javas­ lataikkal és ösztönzéseikkel mindazok, akiket mai népi, nemzeti és társa­ dalmi sorsunk kérdése nyugtalanit és ha nem i g y történik, az csak azok miatt a szerencsétlen földrajzi, társadalmi, nyelvi, stb. viszonyok miatt van, amely ma egy magyar ( s ő t : erdélyi magyar) könyvet s irót oly ke­ gyetlenül távoltartanak azoktól, akikhez és akikért szólnak... Emellett a különösen termékenyitő eszmei gazdagsága mellett, amellyel ez a könyv annyira a szerzőhöz utalja az olvasót, még más szempontból is felhivja a figyelmet a szerző fontosságára. Mennél inkább elvetjük a

vérségi és faji (biológiai) elemek jelentőségének meséjét az egyén tulaj­ donságainak és (magatartásának megitélésében, annál inkább kell hin­ nünk abban, hogy az életrajzi tényezők (gyermekkor, nevelés, környezet­ hatások és szerzett kultura) döntő befolyással vannak nemcsak az egyé­ n i jellem és szellem kialakulására, hanem arra is, hogy valaki szükség­ szerüen milyen állásponton állapodik meg a körülötte folyó társadalmi, nemzeti vagy más összeütközésekben, hogy ezekben milyen szerepre vá­ lik alkalmassá, sőt, hogy egy bizonyos álláspontot mennyire képviselhet is adott időben adott tömegnyilvánosság előtt. Korunk szellemi-gyakor­ lati mozgalmai számtalan példát szolgáltatnak ennek igazolására. Nem véletlen az, például, hogy az osztály-béke és osztályfölöttiség különböző elvont elméletei többnyire nem gyárosok és munkások lelkében válnak meggyőződéssé, hanem főleg oly kispolgári értelmiségiekben, akik a tő­ ke és munka közvetlen érdekharcától annyira, amennyire távoleső terüle­ teken, „semleges" zónában élik életüket és ennél is ritkább kivétel az, amikor a gyáros álláspontját munkás vagy a munkások álláspontját gyá­ ros képviselheti sikerrel az érdekelt tömegek előtt. Ugyanigy az antisze­ mitizmus kérdésében: olyan zsidók, akiket életükben, az iskolától kezd­ ve, kisér e g y antiszemita környezet nyomása, ritkán emelkednek a faji és vallási béke s a nemzeti testvériesülés objektiv meggyőződésének ma­ gaslatára és még ritkábban, szinte sohase képviselhetik (hirdethetik) si­ kerrel ezt a meggyőződést a zsidóllenes propaganda által hangolt töme­ gek előtt. Ennek felismerése inditja a nemzetköziség legkövetkezetesebb képviselőit arra, hogy a különféle nemzeti területeken, kerületekben és államokban nemcsak az illető nemzet nyelvén beszélő, de ahhoz a nem­ zethez tartozó ( = a n n a k szokásaiban, tradicióiban, körülményeiben és lel­ kivilágában nevelkedett) egyéneket követeljenek és állitsanak minden hivatalba és pozicióba. Ugyanezek a nemzetfejlesztő nemzetköziek minden meggondolás nélkül állitják oda bármilyen helyre, a legmagasabb he­ lyekre is a helyzetükben népien-asszimilált, lelkileg emancipált Kaganovicsokat, Rabinovicsokat, Rosentálokat, olyan országiban, ahol a zsidóság is megtisztult középkori élősködő és deklasszált rétegeitől és a tömegek igen nagymértékben megszabadultak középkori előitéleteiktől, de igen óvato­ san teszik meg vezetőikké a zsidó származásu elvtársaikat olyan ország­ ban (pl. Lengyelországban), ahol a zsidó közületben még hatalmas erő­ vel érvényesülnek a népi mozgalomtól idegen befolyások, a nem-zsidó tö­ megekben pedig a napról-napra istápolt középkori előitéletek. Nos, Ba­ logh Edgárt életrajza, nevelése és világtapasztalata szinte szükségszerüen determinálja arra a magatartásra és szerepre, amelyet az „Iratlan törté­ nelem" cikkeiben és azelőtt is egész eddigi nyilvános müködésében vál­ lalt. Maga is megérzi ennek igazságát: „dragonyos nagyapám házában — irja könyve előszavában, - nem volt szabad kiejteni honvéd dédapám nevét". A továbbiak során megtudjuk, hogy apja tiszta német, anyja is félnémet és csak anyai nagyanyja magyar. De abban a szülei — e g y csász. és kir törzstiszt háza — amelyben a magyar nagy­ anya — az egykori, megejtett cselédlány — talán az eltitkolt „alacsony származás" örökké terhes szégyenét jelentette, ennek apja pedig, a 48-as dédapa volt az, akinek nevét nem volt szabad kiejteni, egyben arra is neveli a serdülő unokát, ami már sok polgári és fél-polgári embert az igazság és egyenlőség keresésére inditott és amit finomabb nyelven etikus

beállitottságnak, közönségesebben pedig becsületnek vagy emberségnek hivnak. Aligha tévedünk, ha feltételezzük, hogy ez a gyrmekkorában („gyermekszobájában") gyökerező jellembeli sajátsága, embersége (amely később egész egyéniségét meghatározó érzelmi és elméleti humanizmussá szélesedik) hajtja a fiatal Edgárt a talán magyarosodott, de mindenkép uri nivón maradt tiszti család keretein tulmenően, a lenézett nagyanya felé és készteti arra, hogy ennek népi és magyar eredetét vá­ lassza eredetéül, ennek magyar és népi sorsát sorsául, hogy ebben a ma­ gatartásában (az ő szavaival: sorsvállalásában) találja meg élete értelmét, öntudatos fiatal és kész férfi-korában is, akkor és ott, a háboru utáni Szlovenszkóban, amikor és ahol ez a közösség-vállalás e g y elnyomott r é t e g és egy kisebbségben küzködő nemzet sorsának vállalását jelentette. Van-e vajjon született „tiszta" magyar, aki több joggal vallhatja magát annak, ki őszintébben hordhatja magában magyarságának tudatát, megérzéseit és összes kulturális és politikai következményeit, mint ez az önmaga erkölcsi erején, önmaga áldozásán keresztül önként magyarrá egészült félmagyar? Van-e olyan parasztnak született földturó pór v a g y tősgyökeres pro­ letár, aki igazabbul és kitartóbban élheti és éltetheti a népi erdeket, a népi eszméket, mint ez az őrnagy-fia intellektüel, aki elébb a „szégyenfolt"-ként kezelt ősi ág választásának, aztán az alárendelt nemzetisége fennebbjutásáért vivott küzdelemnek nehéz, önfelejtő és önromboló ut­ ján jutott el — mint maga is vallja, — az alsóbb rétegek életének, har­ cainak, lelkivilágának és aspirációinak teljes vállalásáig? Emberség — magyarság; magyarság — népiség. E z Balogh Edgár könyvének, egész eddigi élet- és közéleti pályájának nemcsak szavakban kifejezett, de az ő egyéni életében mélyen, szervesen gyökerező alapja és kiindulása. Ámde a naivan érzelmi emberségtől és elvontan etikai humanizmus­ tól elég hosszú még az ut a társadalmi valóság és igazság objektiv, tudatos felismeréséig. Éppoly távolság áll a népien nemzeti ( v a g y nemzetien népi) valóság felismerésétől a nemzetek közötti testvériség szükségének és ut­ jainak teljes öntudatosodásáig. Meddig jutott el Balogh Edgár ezen az uton? Szögezzük le mindenekelőtt, hogy — minden kezdeti és helyzetéből adódó fogyatékosságok és tévelygések ellenére — közéleti pályájának el­ ső kezdetén, szlovenszkói falukutató és ifjuság-vezető korában, ezen az uton jár, e cél irányában halad, mi több: módszere is, amellyel a cél felé törekszik — akarva v a g y akaratlanul — az, amely legbiztosabban juttat­ ja el az ösztönös megsejtésektől az elvi fel- és elismerésekhez. E z a mód­ szer: a tárgyi kutatás, a tények számbavevése, a gyakorlati tapasztalás, falukutatás, föld- és néprajzi tanulmányok, munkásotthonok és munkás­ élet alapos vizsgálata, a nép fiainak meghallgatása, egyszóval mindaz, amiből a népi élet valósága konkréten adódik. Ez a módszer, amelyet a munkás- és népi áramlatok mesterei követtek és tettek követőik kiskáté­ jává (és amelyet e követők közül mégis hányan hanyagoltak el „maga­ sabb" elvi szempontokból!), marad Balogh Edgár módszere az „Iratlan történelem"-ben is. Népi-nemzeti eszmeköre éppugy, mint az ebből faka­ dó nemzet-testvériesülési gondolatok (dunai népek összefogása, keleteuró-

pai sorsközössége, erdélyi népek közös sorsvállalása, stb.) nem doktrinär fejtegetések és tételes bölcselkedések alakjában jelentkezik cikkeiben, hanem, mint tapasztalati tényeket összefoglaló, gyakran a müvészi megje­ lenités tökélyéig érő, szinesen élő „riportok", amelyeket aztán az emel magosan a szokványos leiró ujságcikkek fölé, h o g y mindenikből — akár az iró külön elemző hozzájárulásával, akár enélkül is — minden esetben, minden lépésnél naptisztán áll elő a vizsgált eset általános formája, elvi háttere, elméleti igazsága. A konkrét valóságtól az általános igazsághoz, a gyakorlattól az elmélethez — ez a realista módszer nagyonis indokolt olyan területen, mint a dunai államok nemzeti-népi élete, amelyet még alig jártak előtte más társadalomkutatók és amelyen a leghaladottabb mozgalmak is, a „tiszta eszme" fényszórója, nagyszerű világitása mellett is bizony gyakran csak sötétben tapogatóznak. Ezen a tapasztalat-szerző vándoruton, (amelyhez megintcsak élete folyása adja, hogy megismeri és tanulmányozza több dunai nemzet életét), ahhoz a vallomáshoz juttat­ ja az irót, hogy „a Szudétáktól a Fekete-tengerig hazám e föld." Ezen az uton ér el és itt már valószinüleg nem éppen saját erejéből, nem éppen a modern társadalomszemlélet és gyakorlat taniásainak felvilágositó be­ folyásától mentesen, annak a nagy igazságnak elismeréséhez, hogy igazi, teljes nemzetiség, a nemzeti erőknek szabad kifejlése csak a nemzet-kö­ zösség és nemzetköziség jegyében, ennek széles, távolbamutató, mindent befogadó keretein belül képzelhető és érthető el. E z t az igazságot azonban Balogh Edgár, aki a népi-nemzeti gyakorlatból kiindulva tör előre a nem­ zet-közösség eszmei magaslata felé, nem akarja elfogadni annak ellen­ tett igazsága nélkül is, hogy t. i. ugyanigy: igazi nemzettársulás és kö­ zösség nem lehetséges levegőben lebegő eszme-képződmény marad a nem­ zeti valóság felismerése, a nemzeti életformák beteljesedése nélkül. Ezen a ponton aztán elég gyakran beleütközik olyan „balról" jelentkező kriti­ kusokba, akik nem tartják haladó és népi-demokrata voltával összeillő­ nek, hogy a nemzeti törekvésekkel oly behatóan foglalkozik és kritizálni kénytelen oly vele v a g y előttehaladó eszme- és uttársait, akik a „közbe­ eső" nemzeti célokat átugorva, csak a legtávolabbi, a végső célokat köve­ tik. Mondjuk meg, hogy ezekkel az inkább kozmopolita, nemzettagadó, mint nemzettársitó törekvésekkel szemben Balogh Edgárnak kell igazat adnunk. Kozmopolitaság — nem nemzetköziség. A nemzetek testvéri közössége minden lehet, csak nem a nemzetnek és nemzeteknek a tagadá­ sa. Meglévő történelmi és társadalmi közösségek és alakulatok tagadása általában nem teheti haladó társadalomszemléletnek sem alapját, sem semmilyen részét. Ugrásszerű fejlődés, igen; de nem egy fejlődési stá­ dium átugrása... Eddig, ismételjük, Balogh Edgárral minden igazán haladó fő csak egyetérthet. E d d i g : a nemzeti és nemzettársi célok azonosságának fel- é s elismeréséig. De, hogy érti és alkalmazza ezt a konkrét valóság részle­ teinek feldolgozásánál ? I t t kezdődnek Balogh Edgár gyengeségei mun­ kájának elégtelenségei, elmélkedésének homályosságai. Mert fenntartás nélkül elismerni — még nem annyi, mint maradék nélkül felismerni... A z iró, a falukutató, etnografus, kulturmunkás és diákvezető rájön arra, hogy a nemzet mivolta és teljessége alul, a népi erőkben gyökere­ zik. És mivel e népi erők és mozgalmak a nemzettársulás és szocializmus jegyében törnek céljaik felé, magáévá teszi e célokat, elismeri a nemzeti

és nemzetközi célok magasabb szinvonalon való találkozását, azonosulá­ sát. Eddig Balogh Edgár kétségtelenül eljutott. De itt homályos pontra bukkanunk, nagy hézagot sejtünk. N e m tudjuk: mi miért? N e m látjuk tisztán: azért kell-e a nemzettársulás és nemzetköziség, mert ez a nem­ zeti célok kiteljesedéséhez vezet — v a g y forditva? Sajnos, Balogh Edgár­ nál sokszor azt kell éreznünk, sőt, sokszor kimondva is látnunk, hogy az általános, magasabb cél — eszközzé válik, a részleges, átmeneti cél — f ő ­ céllá. E z pedig, ugyebár, már „nem az". H o g y ez i g y van, azt nem is csak egyes, talán véletlenszerü v a g y külső okokból belekényszerült, v a g y el­ ejtett mondatokból tünik ki, hanem kicsit az egész műből is. Igy például abból, hogy egész kutató érdeklődése korlátozódik arra a területre, ame­ lyen a magyar nemzeti érdekek közvetlenül füződnek más nemzeti érde­ kekhez, mondjuk: „a Szudétáktól a Fekete tengerig". A távolabb eső vi­ lágot, az egészt, és annak összefüggéseit a kisdunai részekkel mintha még „tisztán nemzeti" szempontból sem tekintené elég fontosnak, még annyi­ ra sem, mint az olyan polgári demokrata nemzeti mozgalmak vezetői tet­ ték, mint Masaryk, Benes, Pilsudsky és mások, akik saját nemzeti cél­ jaik elérésére Amerikáig és a távoleső gyarmatokig is elmentek a hason­ lóságok, összefüggések, kapcsolatok és segitségek keresésében. Ennél még mindig fontosabbnak tekinti a szerző az „íratlan történelmet", az „itteni" népek közös történetirását. A társadalmi kérdések történeti alapozásai­ nak igen nagy a fontossága. Történeti távlat nélkül nem értjük a közeli, a mai dolgokat, nem teszünk e g y lépést se a j ö v ő felé. D e ha történeti ki­ mélyités nem párosul szociológiai kiszélesitéssel, az eredmény csak helyben-topogás, helyhez-szegződés, korlátozódás és elszigetelődés — végső soron: nacionalizmus, azzal a különbséggel, hogy a földrajzi határokat tovább tettük, egy helyett többféle nemzetre kiterjesztettük. A „Kele­ ti Svájc" polgárian federalista, tehát csak befelé egységesitő és egyenlő­ sitő, de kifelé korlátozódó, nacionalista célkitüzés. (Maga Svájc is mi más, mint e g y több nemzetből, nacionalista alapon összetett nemzeti ál­ lam?) Balogh Edgár persze nem akarja a Jászi Oszkár tulhaladott „Keleti Svájc"-át, ezen tuljutva, a szabad és önálló dunai népek összefogását óhajtja, ezt is, mint átmeneti megoldást és a „Nyugatról jövő veszély el­ len", tehát nemzetközi összefüggéseiben képzeli el. E z jó, az már nem a polgári, nacionalista elképzelés. De miért éppen, miért csak a dunai álla­ m o k összefogása? Máért nem az összes veszélyeztetett kis államok szö­ vetkezése? Mivel és mennyiben felel meg inkább az általános célnak a dunai államok összeállása, mint például e g y magyar-román-lengyel-balti összefogás? „ A dunai népek elhivatottsága" — Balogh Edgár felelete erre •a kérdésre. De mi is ez a különleges dunai „elhivatottság"? Ha ennek még volt valamelyes reális és haladó értelme Kossuth idején, amikor j ó néhány dunai nemzet, (magyarok, szlovákok, románok, szerbek) még egyformán küzdöttek nemzeti függetlenségük kivivásáért, ma minden tartalom hijján való képzelménynek látszik. V a g y csak Kossuthért van? Csak azért, hogy a kossuthi tradiciókra támaszkodhassunk? D e a törté­ nelmi hagyományokkal (vagyis a polgári-nemzeti forradalmároktól örökölt törekvésekkel) is ugy vagyunk, hogy azokat nem egyszerűen átvesszük és zászlóként magunk elé tüzzük, hanem: amennyiben azok még ma is előbbre visznek, a magunk mai törekvései közé vesszük, de amennyiben azok ma már nem kielégitők, hiányosságaikat felfedjük, tanulunk rajtuk

és tulmegyünk rajtuk. Kossuth elképzelése a dunai könfederációról igen haladó álláspont volt a ferenc-józsefi és abdul-hamidi állapotokhoz képest, de alapjában még mindig magyar nacionalista elképzelés volt, mert leg­ radikálisabb és leghaladottabb fogalmazásában is magában hordja a magyar hegemónia gondolatát. Balogh Edgár pedig, aki igen helyesen birálja Kossuth korábbi, fejletlenebb terveit, fenntartás és főleg hozzátevés nélkül magáévá teszi utolsó tervezetét... Kossuth minden nagysága és a nemzeti kérdésben való haladottsága mellett is a szociális kérdésekben, amelyek pedig már akkor viharosan döngették Európa falait (gondoljunk csak 1871-re!), oly tájékozatlansá­ got árul el, hogy például Marx előtt, akit meglátogatott, kiskaliberünek és demagógnak tünt fel. Marx itélete bizonyára módosult volna, ha megismerte volna Kossuth későbbi, öregkori müködését is. De abban Kossuth mindvégig elmaradt korától, hogy a szociális kérdést a nemzeti céloknak alárendelte. A kor parancsa más, ennek forditottja volt: a nem­ zeti kérdés alárendelése a szociális kérdésnek. Már nem volt messze az az idő ( a 90-es évek), amikor először Ausztriában, majd Lengyelország­ ban és Oroszországiban a szocialista pártok a társadalmi átalakulás néző­ pontjából teszik igen alapos vizsgálat tárgyává a nemzeti kérdést. K a r l Renner félpolgári szociáldemokrata programija után jött Otto Bauer alapvető, bár idealisztikus elmélete a „nemzeti jelleg" tétele alapján*, er­ re következett Luxemburg ultrabal nemzeti programja, nem is szólva Leninről és Sztalinról, akik a nemzeti kérdésben mindfentiek ellen foly­ tatott évtizedes vitájuk és maguk teremtette elmélet és gyakorlat alap­ ján a maguk területén megoldották nehány tucat nemzet kérdését... N a g y baj volna, ha ezek után Balogh Edgár megállott volna K o s suthnál. Már az is eléggé fájdalmas hiány, hogy elmélkedéseiben a fenti, szociális szempontból folytatott több évtizedes vitának hatás-nyomát nem látni. Vajjon Balogh Edgár nem érzi e homályosságok és elégtelenségek némelyikét? Bizonyára igen. Ismerjük el már most, hogy a Duna-eszmét fel-felcserélgeti a keleteurópai szövetség eszméjével. Ebből már könnyen lesz egyszerüen: a veszélyeztetett államok véd-szövetsége. És gondol­ junk arra is, hogy homályossága és elégtelensége viszonyaink közt sok­ szor kivülről megszabott és nem annyira lényeg, mint nyelvbeli... Végül is, összegezve, állapitsuk meg, hogy Balogh Edgár közirói te­ vékenységének hibái, részben éppen annak az eszmei gazdagságnak, erede­ tiségnek, elvi önállóságnak és nagyvonaluságnak a velejárói, amely az igazi gondolkodókat és szellemi vezetésre hivatottakat jellemzi. Balogh Edgárt ilyennek tartjuk. N e m hiába irtuk oda cimként: B . E. erdélyi hi­ vatásáról. Csak tőle függ, hogy világnézeti kialakulásának nehézségeit és hézagait leküzdve, hamarosan azzá legyen, amire irói tehetsége, mély kulturája, széles látóköre, igazságkereső becsületessége és végül — de nem utolsósorban — származása és eddigi élete által adott helyzeti elő­ nye folytán hivatott: az erdélyi népek demokratikus összefogásának e g y i k kezdeményező, alkotó és vezető szellemévé. (Köves Miklós) *

O t t o

Bauer: Der

n a t i o n a l e C h a r a k t e r .

S

i n t e g y s z á z ö t v e n évvel, d e a Z E N T I M R E I J E N Ő : F E R E N Cta m ö r t é n e l e mr u g a l m a s görbéi, h a k é ­ T E K I N T E T E S U R . A s o kt

életrajzi

r e g é n y

á r a s z t j á k h e l y jut

k ö z ü l ,

ő nm é g i sc s a kj e l e n t k e z n e k ,s n a p ­ a m i k el­ s j a i n kh á b o r ú st a n u l s á g a ia r r a utal­

a zi r o d a l m a t , kivételes

a k , h o g ye z e k a ze l e v e n k é r d é s e k S z e n t i m r e i J e n ő k ö n y v é ­ n pillanatig s e ma l u d t a k m e r e v e n .

n e k , a m e l y„ F e r e n c tekintetes u r " b a n K ö l c s e y F e r e n c e m l é k é n e k

ál­

S z e n t i m r e iJ e n ő

n a g y é r d e m e ,

d o zm e g é r d e m e l ts o r o k a t . K ö l c s e y

h o g y Kölcseyről s z ó l ó k ö n y v e r e n d -

F e r e n ck o r a k ö z v e t l e n ü l af r a n c i a

k i v ü l i t u d á s s a l n e m c s a ka s z o k v á ­

f o r r a d a l o m , N a p o l e o n v i r á g z á s aé s

n y o sr e g é n yv a g yé l e t r a j z h ő s t vilá­

leveretése

gitja át é s teszi n é p s z e r ű v é , h a n e m

u t á na S z e n t s z ö v e t s é g

aktiv m ű k ö d é s é n e ki d e j é b e nyulik.

k o r á n a k m i n d e ns z á m i t á s b a j ö h e t ő An y u g a t i e s z m é k a z o r s z á g b a m i n ­z s e r e p l ő j é t ah a l a d á s é r t folytatott d i gn e h e z e n törtek b eé s m i n d i g k ü z d e l e m b e n e m e l iah e l y e s l ő veleg y e n g e r e z d ü l é s é ta d t á kak i n t m á r é r z é sr é s z e s é v é .S z e n t i m r e i vázolási, r é g e b b e n teljes erővel k i t o m b o l t a l k o t ó m e t ó d u s á r a jellemző, h o g y v á l t o z á s o k n a k .A f r a n c i a f o r a d a l o m

a za n n y i r a csábitó, d ek i s s é o l c s ó a l a p j a i b a n r á z t am e g a h a t á s t kiváltó l e h e t ő s é g e k t ő l távolf e u d á l i s g a z d á l k o d á s i r e n d e t ,u j vi­ tartja m a g á t .Ugyisel l e h e t n e k é p ­ n y u g a t o n

lágot

alkotott.

A ze l ő r e l é p é s h e z

s z ü k s é g e ss z e l l e m i előkészitést e n c i k l o p é d i s t á k

jóval előtte

a z

zelni, h o g y K ö l c s e ye g é s z h a b i t u s á t , teljesitő k é p e s s é g é t , g o n d o l a t v i l á g á t

n a g y

a lira, n e v e z e t e s e naH i m n u s z k ö r é felkészültséggel, a z e l k ö v e t k e z e n d ő k c s o p o r t o s i t j a . H a ezt tette v o l n a , t u d a t o s tisztánlátásával, a változá­ t ö b b l e n n ee g yk ö n y v ü n k k e la m e g s o kk i k e r ü l h e t e t l e n s é g é v e l irták elő. h a m i s i t o t t Kölcseyről. S z e n t i m r e i N e m z e t g a z d á kt e r j e d e l m e s m ü v e k ­ K ö l c s e y t m a g y a r e n c i k l o p é d i s t a k é n t kel k é l t e k v e r s e n y r e

a p o é t á k

r e g é n y i r ó k válogatott m u n k á i v a l

é s h i v j a életre, aki K a z i n c z y v a l s a s k ö r é j ü k c s o p o r t o s u l ó ifjakkal jó ké­

a régi világ v á l s á g á tsa zu j elkö- sőre, d em é g i s c s a ko d a i g y e k e z t e k s z a b a d s á g , h a t n i , h o g y a n y u g a t o n lezajlott e g y e n l ő s é g és testvériség lényegé­ n a g ys z e l l e m i é sg a z d a s á g i válto­

v e t k e z é s é t hirdették. A

b e ns z i p o r k á z ój e l s z a v a k voltak, d e z á s t am a g y a r talajra is átvigyék. a m é l y é n ott d ü b ö r g ö t t a z olthatat­Az 1 8 4 8 b a n keresztülvitt j o b b á g y l a nk i v á n s á g :k i s z a b a d u l n i a f e u d á ­f e l s z a b a d i t á s e l ő k é s z i t é s é n e k o r o s z ­ lis r e n dk o r s z e r ű t l e n

é s fojtogató

l á n r é s z é t i r o d a l m is i k o n K a z i n c z y ,

karjaiból. A s z e l l e m if r o n t a z igé­

politikain K ö l c s e ym u n k á l t a m e g .

n y e s e ke r n y e d e t l e n k ü z d e l m é t m u ­

D eK ö l c s e y n e ku g y a n a k k o ra r r a

tatta

volt ideje, h o g ya n y e l v u j i t á s k ö r ü l i

a z

i g é n y t e l e n e k é r d e k é b e n ;

is

e g yf o k k a lt ö b b k u l t u r á t ,e g y a d a g ­h a r c o k b a n ,am a g y a rn y e l v állami, gal t ö b bk e n y e r e t s az e m b e r i m é l ­ e g y h á z i a a nyelvet alig v a g y egy­ t ó s á g é r v é n y é n e k e g y jottányi m e g -általán n e mb e s z é l ő rétegei k ö z ö t t t o l d á s á t követelték.

H a r c o l t a k

é s

m o z g ó s i t o t t a k érte; m o z g ó s i t o t t á k

h o n o s s á tegye. H a t a l m a s és

s z i v ó s

kiállása a h a l a d á s mellett, pillanatig

a z a l u l m a r a d t a k a t , a z

i g é n y t e l e n e ­ S e ml a n k a d . M e g r e n d i t őe m l é k b e ö r ö ks e n i k i f i a k a t , a k i k nél­ szédei, p á r a t l a nt u d á s t ó l kisért kri­ k ü l a z e l ő r e j u t á s l e h e t e t l e n n é vált tikái m u n k á s s á g a e g y r é s z t a z i r o d a ­

ket, az

v o l n a s akiket, m i u t á nm i n i d é n helyil o m n a ks z a b t a k é r t é k m e g h a t á r o z ó feladatot elvégeztek, N a p o l e o n e g y m e d e r t a m a g at o v á b b i fejlődésé­ s z e l l e m e s

f o r d u l a t t a i

elvitt kato­

n á k n a kt ö b bi z b e na n é m e t , o l a s z

h e z ,m á s r é s z t a j o b b á g y o k

é r d e k é ­

b e n é s M e t t e n i c h é k ellen vivott üt­

és o r o s zm e z ő k r e .K i e l é g ü l é s n e k e z közetei K o s s u t hf e l l é p é s é n e k közvet­ m á r a k k o rs e m látszott t u l s á g o s a n

l e n előkészitői voltak. E z t e r m é s z e ­ világváltoztató t e s e nn e mm a r a d h a t o t t b ü n t e t l e n ü l k é r d é s e k e ti g e ne g y o l d a l ú e no l d o t t a é s S z e n t i m r e i , u g y sejtteti, m i n t n a k i a d ó s n a k ,

a n a g y

m e g a k k o r is, j ó f o r m á n elhalasztot­ K ö l c s e yn e m h a l tv o l n a m e g t e r m é -

s z e t e s halállal.

K i t ű n ők o r é s jel­

l e m r a j z köriti a k ö n y v e t ,a m i h e z a

á g y b a k é n y s z e r i t é s é n e k .

D e jófor­

m á n n e m is t u d j a ,h o g y mit a k a r s

i az, a m i kellene. A n a g y b i r t o k s z e r z ő jól a l k a l m a z z aam a g a s z é l e sm z o n b a n szállitja a z „anyagot". A s o d r ú , izes, s o k s z o ra r c h a i k u s nyel­ a c s e l é d e k k e l , s o m m á s o k k a l r o s s z u l vét. (Pap G á b o r ) b á n n a k .H e l y t e l e n u t a s i t á s o k v a g y KOVÁCS

IMRE:

K O L O N T Ó .

f é l r e é r t é s e k m i n d a t e r h ü k r e

m e n ­

e k , m u n k a i d ő b e n1 6 1 8ó r á t dol­ K o v á c s Imre, n o z n a kn a p o n t a ,n a p i z z á sv a g y zá­ a zu g y n e v e z e t tM á r c i u s iF r o n t e m ­ g p o re g y f o r m á nk i n o z z a őket, A g y a ­ bere, vagyis szociológiai iró. K é t o r n o km a g a is reggel f é l h á r o m k o r k ö z i s m e r t m u n k á j a a N é m a forra­ k ö r ö k k é á l m o s , p e d i g c s a k a z d a l o m é sa K i v á n d o r l á s .M i n d k é t kel, (Cserépfalvi).

irás

t u d o m á n y o s keretek

b o n c o l g a t j a

k ö z ö t t

am a i M a g y a r o r s z á g

e l l e n ő r z é s t

g y a k o r o l j a .

h u s t és r o s s z u ls z á m o l t

K u k a c o s t e r m é s z e t ­

e n ij á r a n d ó s á g n a p i r e n d e n v a n ­ t á r s a d a l m i helyzetét, k ü l ö n ö s t e k i n ­ b a ks a p a r a n c s n o k l á s , c s e n d ő r ö k k e l tettel a b é r m u n k á b a nt e n g ő d ő p a ­ n r a s z t s á g r a . Bárja

ki,

o r o m b a m e g s z é ­ E zt e r m é s z e t e s e n n e m való ijesztgetés, g g y e n i t é sn a g y o b ba d a g b a n osztály­

h o g y ha s z ü k s é g e s n e k

v a g y c é l r a v e z e t ő b b n e k látja, s z é p ­

r é s z ü k ,m i n tak o m m e n c i ó . M i n d e z t

i r o d a l m it e v é k e n y s é g b e nm o n d j a

„ m a g y a r o k " m i v e l i k

t o v á b b i

m e g l á t á s a i t ,

„Kolontó"

el

m i n t a h o g y

t é n y l e g e s e n r e g é n y . E

m a g y a r o k k a l .

E l s ő s e g é l y b e n a szive részesiti a g y a k o r n o k o t ,a k ii g y e k s z i k jól b á n ­

r e g é n y b e nK o v á c sI m r ee g y g a z d a ­

n i e m b e r e i v e l . N e m d u r v a , n e m a k i n y u zé s n e mk i m é l e t l e n . B á r s o k ­ fiatal fővel a r o m á nh a t á r m e n t é n s z o r érzi a v i s s z a h a t á s té sa t e k i n ­

sági g y a k o r n o k életéről b e s z é l ,

elterülő n a g y b i r t o k r a kerül. A gaz­

tély m e g g ö r b ü l é s é t .B á m u l j aa c s e ­

d a s á g ii s k o l á b a nt a n á r a i azért sze­

l é d s é gt ü r e l m é té sf e g y e l m e z e t t ö n ­ rették é se g y e n g e t t é k utját, m e r t a m e g t a r t ó z t a t á s á t . Nézi a h a t a l m a s m ad i v a t o s f ö l d r e f o r m i g é n y e k k e l t e n y e r e k e t , ó r i á s r a m e g d a g a d t e m ­ s z e m b e n

a l á h u z o t t a n n a g y b i r t o k beri m e l l e k e t , k é v é to s z t o g a t ó iz­ párti volt s ezt a n é z e t é tr i t k á n rej­ m o k a t ,a m i ki g yn y e r s e n is e l b á n ­ tette v é k a alá. J u t a l m u l , a l i g h o g y n á n a kan a g y b i r t o k k a l ,m i n d e nuri elvégezte a z iskolát, á l l á s h o z jutott

d o l g o z t a t ó j á v a l együtt.

a z o k k a l S z e m b e n ,

n a g y o b b a m e g h u n y á s z k o d á sé s a

a k i ki r á s b a né s

D e s o k k a l

s z ó b a na s z e g é n yp a r a s z t s á g föld

felgerjedt

é sk u l t u r á l i s igényei m e l l é k ö t ö t t é k

s e s e m h o g ye m b e r i s é r e l e m

le

b a j ö h e t n e .

m a g u k a t .K ü l ö n ö s e nH é j j aB é l a

i z g a l m a k s u n y i

levezeté­ s z á m ­

A kiszolgáltatottak

in­ ö s z - k á b be g y m á s t ölik é s cibálják. Va­ sze, a k i alatt n y i l v á n Féját é s tár­ l a h o l ah a t á r b a n él e g y s z o r g a l m a s íróval é s társaival a k a s z k o d i k

sait kell é r t e n ü n k . M á r a k e z d e t

k e m é n y k ö t é s űk i s g a z d a , ö n á l l ó

k e z d e t é n

t o k o c s k á v a l ,

b i z o n y t a l a n ,

k é t e l k e d ő ,

g y o r s i r a m u t e r m é s z e t , a k i

bir-

ö n á l l óg o n d o l a t o k k a l .

nézetei­

Ö n t u d a t o s m a g y a r agrárszocialista,

b e né sa z o kv á l t o z t a t á s á b a n a leg­

a k iH é j j á é k k a l is é r i n t k e z i k s ezért

g y o r s a b b .D e é r z őé sö s z t ö n ö s ter­ m é s z e t

se zh o z z á s e g i t i

c s e n d ő r ö k k e l f ü s t ö l i k i d ő n k é n t . Ar­ a ra való u t j á b a ns z i v e s e n Fogadja a vi­ g y a k o r n o k o t é s a l u d t e jm a j s z o l á s a

a h h o z

g o n d o l k o z á s h o z ,h o g y v a l a m i a

l á g b a nn i n c s e nr e n d j é n . K o l o n t ó n , —

a n a g y b i r t o k

kis t a n y á j á n , —

k ö z b e n felvilágositja, a n a g y b i r t o k ­ ról vett p é l d á k k a l ,a c s e l é d e k

sze­

m e g k e z d is z o k v á n y o s kis életét

s

m é l y s z e r i n t i n y o m o r á r ó l

k e s e r ű e n látja, h o g ya z o t t a n i

uri

tott b i z o n y i t é k o k k a l és a s a j á t m i n ­

k é s z e n t a r ­

é s féluri s z o k á s o k b as e h o g y s e m t u d

t a g a z d á l k o d á s á b ó l előterjesztett ta­ b e l e m e l e g e d n i .N e m t u d v e l ü k inni, p a s z t a l a t a i b ó lb ő s é g e s e n m e g i n g a t j a NEM t u dv e l ü km u l a t o z n i , n e m v e s z a n a g y b i r t o k b a vetett h i t é b e n . A részt s z e r e l m i k a l a n d j a i k b a n , ö r ü l a

n e m

m u n k á s l á n y o k r e n d s z e r e s

s z e n v e d é l y e k e tk ü l ö n b ö z ő m ó d o n ve­ zeti le a t e h e t e t l e n s é gö n f é k e .V a n -

n a k , a k i k k a s z á sk e r e s z t e s e k lesz­

s ü l y e d t állapotából. C s a ka g y a k o r ­

n o k tiltakozik s védi, h a m á r n e m n e k sm a g u k a t k ü l ö n b é s e l s ő s o r b a n e g g y ö z ő d é s s e l , d em é g i s a m a g y a r o k n a k tekintik. E z e k m i n ­ teljes m d e na l k a l m a t m e g r a g a d n a k , h o g y

nagybirtokot.

M a j d n e m á r t a t l a n u l

ss z i v é n e k ü t e m é r e h a l l g a t v a keve­ d o l g o z ó é e d i k a b b aa v é g s ő b o n y o d a l o m b a , agrárszocialista t á r s a i k b a . G y a k r a n r m e l y öt k e n y é r t e l e n n é sa n a g y b i r ­ keletkezik e b b ő l éles p e r p a t v a r , o k iránti s z e r e l m é tb u k o t t á p e r z s e ­ n e me g y s z e rv e r e k e d é s , sőt b i c s k á ­ t á k c s é p l é s n é l történt a z eset. A z á s is. D ea zö r e g e kr é s e n v a n n a k li. M b e l e k ö t h e s s e n e k

m e l l e t t ü k

c s é p l őm u n k á s o k a ta z intéző r o s s z s a fiatalokat azzal v á l a s z t j á k széj­ z e r z ő d é s s e l kötötte. A s z e r z ő d é s b e n jel, h o g ya ze l s ő s é gk é r d é s en e m a s z á z m á z s a m á k k i c s é p l é s é n é l h á ­ m a g y a r vagy n e mm a g y a r , h a n e m s r o m m á z s a b u z a j á r a d é k o t k ö t ö t t e k ü r e sh a s . V a n n a k a g j u k n a k .D e am u n k á b a k i d e ­ i g e n s o k a n ,a k i k e t a z e g y h á z csil­ ki m o g ya zö r e gc s é p l ő g é p e k n e m lapit le, i n t v é nő k e tt ü z e t e s e n a b é ­ rült, h az e g y f o r m á n

u d n a k e g y s z e r r e h á r o m n é g y m á ­ k e s s é g r e ,a m e l y i s t e n n e k tetsző c s e ­t s á n á lt ö b b e tk i c s é p e l n i .E t e ta z in­ lekedet, v a n n a ko l y a n o k ,a k i k s z e k ­z ö z ö l n i a m u n k á ­ t á s o k k á l e s z n e k é sa m á s v i l á g o n téző elfelejtette k o k k a l .C s a k h a m a r kiderült, h o g y k e r e s i k ab é k é t é s n y u g a l m a t . E z e ks e j e n k é n t é sn a p o n t am é ge g y kiló m é l ye l k e s e r e d é s ü k b e n m e g s z o k t á k f u z á ts e m t u d n a k m e g k e r e s n i . A u g y a nr u g d a l n ib e t e gé s e g é s z s é g e s b u g o l ó d á sc s a k h a m a rl á n g o l t k a p , d e i s t á l l ó k b a n z

társaikat, d e u t á n a a z

az i n t é z ő köti m a g á t a s z e r z ő d é s ­ megtartott istentiszteleteiken k e ­ u n k á s o ke g y m á s t k i n o z ­ s e r v e sm e g b á n á s tm u t a t n a k , k ü l ö n ­ hez. A m zák, a n n y i r a , h o g y m á r m á r u r a d a l ­ b ö z őm ó d o nk i n o z z á k ö n m a g u k a t , it á r s u k a t lökik a g é p éles fogai h o g y b ű n b o c s á n a t o tn y e r j e n e k . U t á ­ m i n d e z p i l l a n a t o k alatt. V é g ü l n a l e g a l á b be g yh é t r e m e g n y u g o d ­ közé. M is a g é p m e n t i m e g a s z e r e n c s é t l e n n a k . K o v á c sI m r ef e l v o n u l t a t j aa z u n k á s t azzal, h o g yh a j t ó s z i j a le­ e g y h á z k e n e t e s s z o l g á j á t u g y t e m e ­m a t t a nad o b r ó l . Ac s é p l ő e l l e n ő r re­ t é s e n ,m i n ts a j á t n e v e n a p j a ü n n e p ­ p l é s é b e n ,a m e l y r ea ze g é s zv i d é k uri

volvert r á n t és azzal kergeti m u n ­

á s a i t félre. A k k o r áll elő a b a n d a ­ n é p s é g e hivatalos. A k e g y e s tiszte­ k g a z d a ,h o g yő kb i z o n yt o v á b b n e m letes illendő m ó d o n e l t e m e t i a z ö r e g zsellért, a k i h e z a zu r a d a l o m k i m é l é s

s z e m p o n t j á b ó l

o l g o z n a k , m e r t k e g y e t l e n ü l b e k o c s i - d v a n n a kc s a p v a . S z ós z ó t követ, ki­

elfelejtett

o r v o s t hivni, c s a ka h a l o t t k é m l e l é s -

é r k e z i ka z intéző,

a k i a s z e r z ő d é s

e t a r t á s á r a c s e n d ő r ö k k i v e z é n y l é s é é r k e z h e t i k a zo r v o s ,a m i köte­ b vel a k a r j a k é n y s z e r i t e n i őket. A lező. A halotti tort m é g i s a z u r a d a ­ y a k o r n o kal e g k r i t i k u s a b b p e r c b e n l o m tiszttartója a d j a , a m i n a k ö v é rg hez

a j á t e l h a t á r o z á s á b ó l é s tiszteletes k i s s é tul tölt a g a r a t o n lép elő, s k e z e t a d , h o g y k ö v e t e l é s e i k telje­

és h a z au t a z t á b a nl e g u r u la k o c s i ­ ról,

alig l e h e t

m a g á h o z tériteni.

sítve l e s z n e k .

O l y a n hitele v a n a

M é g i san e v e n a p j á r a ü g y e s e n fel­

m u n k á s o k előtt, h o g ya z o k s z ó n é l ­

g y ó g y u lsm i n tv e n d é g l á t ó előljáró­

k ü lu j r am u n k á b a á l l n a k . A z i n t é z ő

b a n ott folytatja, a h o l a halottito-

t o p o r z é k o l v as z i d j a f o g a d a t l a n p r ó -

á t o r k o d á s á t s m a g a is k i v á n c s i , r o na b b a h a g y t a . M i n d e n k i segit n e ­k h g yb e l e e g y e z é s e n é l k ü l m i k é n t ki s a z élet igy s z é p e n h a l a d a m a ­o e v á l t a n i a d o t ts z a v á t ?A g au t j á n .C s u p á na r e f o r m á t u s p a p fogja b s o d am é g i s m e g t ö r t é n t , o l y a n f o r ­ é sa zo r v o sb u j i k ö s s z e , m a g u k h o z c á n ,h o g y a fizetségnél a g y a k o r ­ v o n v a ag y a k o r n o k o t ,a k i n e k e k k o rm o k e g y s z e r ű e n k i m é r e t i a z általa m á ri g e n jó hire v a n . Itt állapitják n m e g i g é r t b u z a m e n n y i s é g e t . M i n d e n m e g e g y ü t t e s e n ,h o g y t a l á n m á re g y i t u d ó d i k é sa s z é p e ni n d u l t p á l y a f ö l d r e f o r m is k é s ő n érkezett s t a l á nk g y s z e r i b e n d e r é k b a r o p p a n . D e m i n d e nh i á b a ,h o g ya m a g y a r p a ­ e c s a k fizikailag, m e r ta ze r k ö l c s i tar a s z t s á g o t v a l a h a is f e l e m e l j é k el-

u d t aő k e t t ö b b gyakorlati j ó z a n ­ n u l s á g :a h ő sm e g j a v u l á s aa a p a ­ t á g r ah a n g o l n i . A m i n t e r m é s z e t e s e n r a s z t o k m e l l év a l ó lelki lekötöttsé­ s i g e n jókat n e v e t n e k a z o k a

ge n e m m a r a d el.

n a g y ­

i r t o k o s f ö l d e l o s z t á s e l l e n e s réte­ o l v a s m á n y b e k ,a k i ka k o r m á n y z ó p á n t m ö g ö t t ez a r e g é n y . B e n n e v o n a g l i k a M á r ­g o r a k o z n a k é s a z o k a M á r c i u s i c i u s iF r o n tm i n d e ne r é n y e é sh i b á j a . s F r o n t p r o g r a m m j á t r a d i k á l i s a b b a n Pillanatig s e m v a g y u n kh a j l a n d ó k s m i n d e n t tuligérő ele­ a z o n vulgáris g y a n u s i t á s o k b a bele­ kisajátitó é T a n u l s á g o s ,

m e g h a t ó

e k , a k i k a c s a ki r o d a l m i s i k o n m e n n i , h o g ya k á r Féja, a k á r Ko­ m folyó h a r ch á t a m ö g ö t tg y a k o r l a ­ v á c s Imre, S z a b ó Z o l t á n v a g y é p p e n t i a s a n , s e j t e k f o r m á j á b a n épitették E r d e i F e r e n c v a l a m i m e s s z e m e n ő félregresszió é r d e k é b e n , f é l k e z ü k e t

b em a g u k a t

é p pa l e g s z e g é n y e b b

a r a s z t i r é t e g e k m é l y é b e . itt tartva, f é l k e z ü k e t ott, k é t s z i n ű - p e kv a g y álcázottak. S a r a tsemd o ­

E b i b e n ap i l l a n a t b a n — figyelem­

b á l u n k K o v á c s Imrére, m o n d v á n ,

b e véve a

h o g y

k e z d e m é n y e z őé r d e m e i t , —

kiagyalt

é s s z e n t i m e n t á l i s

M á r c i l s iF r o n t m i n d e n

u g y áll p r o p a g a n d a a helyzet, h o g ya z esztétikai igaz­ a n y a g á tj ó h i s z e m ű o l v a s ó i n a k tálal­ s á gh i r d e t é s é nk i v ü l alig v a n vala­ ni. T a g a d h a t a t l a n ,h o g ya M á r c i u s i m io l y a n m ű k ö d é s it e r ü k , a m e l y t ö r t é n e t b e n

i g y e k s z i k

F r o n tm i n d e n irója g y o b bt é v e d é s s e l

—

k i s e b b n a ­m o z g a l m u ke l ő r e h a l a d á s á t jelzi.

—é l é n állt a z

Az

a zó v a t o st ö r e k v é s ü k ,h o g y a s e b e k

u t o l s ó m a g y a r évtized l e g s u l y o s a b b feltárásával i g y e k e z t e k a z u r a l m o n agrárszocialista k é r d é s é n e k m e g o l ­ l é v ő k szivét m e g p u h í t a n i , n e m ve­ d á s á b a n . Iróik k ü l ö n b ö z ő részletek­ zetett m á s e r e d m é n y r e ,m i n ta z iro­ b e n t é n y l e g e s e n f e l f e d e z t é k a s e b e k ­d a l m is i k o n való t o v á b b i erőfeszíté­ b e n v a j u d ó a g r á r proletáriátust. sekre, n é h á n y h ó n a p i leckéztető Kétséget kizáró, h e l y e sv a g y hely­ f o g h á z r a s am é g m i n d i g l e l k e s e d ő telen p o n t o k b a n ,i d ő n k é n t e p o n t o ­ m a g y a ri f j u s á g e g yr é s z é n e k h ó d o ­ kat javitgatva u j a b b é su j a b b k ö ­ latteljes e l i s m e r é s é r e . foglalgatták ö s s z e . A M á r c i u s i F r o n t i t a l á n é s z r e s e m M i n d e ni g y e k e z e t ü k a z elesett p a ­ vette, h o g y K o v á c s I m r e r e g é n y é v e l r a s z t s á gf e l e m e l é s ek ö r ü l ö s s z p o n t o ­ ö n k é n t e l e nv a l l o m á s t publikált. R e ­ sult, u g y ,h o g yk ö z b e nb u z g ó n a d ­ g é n y e ss i k o nó h a j t j a e s z m é i iránt tak h a n g o t m e g n ő t t p a r a s z t i m á d a a zé r d e k l ő d é s tf e n n t a r t a n i s m a j d t u k n a k is. Az u r b á n u s o k , a k i k m a ­ h aa k a d n a k a l k a l m a s a b bi d ő k v a g y g u k a ta v á r o s im u n k á s s á g k é p v i s e ­ e m b e r e k , a k i k vele v a g y ellenére, — l ő i n e k t u d j á k é p p e ne z e na p o n t o n t a l á n é p p e ne l l e n k e z őf o r m á b a n , — t á m a d j á k ő k e t al e g h e v e s e b b e n . A z k i v á n a t o s n a k vélik, azt v e s z i k ki jó u r b á n u s o ks z á m á r at ö k é l e t e s e n ért­ szolgálatra é r d e m e sm ű v e i k b ő l ,a m i hetetlen, h o g y a M á r c i u s i F r o n t a pillanat h a t á s á b a na l e g a l k a l m a m i é r t h a r c o l k i z á r ó l a g o s a n a el­ t o s a b b n a k tetszik. eseit p a r a s z t s z e g é n y s é g é r t , holott a a l á n a n a g yt a l á l m á n y o k felfe­ városi m u n k á s s á g b e v o n á s aé s segí­ T veteléseiket

e z ő i n e ks z e r é n y s é g é b e n n e m s o k á r a , t é s en é l k ü l az e r e d m é n y e sh a r c el d e g é l i k ,h o g ys z e l l e m i t e r m é k e i k e n sem k é p z e l h e t ő .M i é r t kötik m a g u ­ m é l t a t l a no r d a s o k o s z t o z n a k . L e h e t kat k ü l ö nU t a k r a , m i é r t speciálizál­ m ják m a g u k a t leszigetelt világnézet­

e n n e ka ze l l e n k e z ő j e is. C s a k é p p e n

z n e m lehet, h o g y e l g o n d o l á s a i k h o z re, holott k ü l ö nm e g o l d á s o k n i n c s e ­ a a j á t m a g u k a tv e g y é k kivitelező­ n e k . I n n e na k é l tt á b o ri r ó i n a kéles s e k é si g ym a r a d é kn é l k ü l i „ m ű ­ s z e m é l y ih a r c a , k i n o sd e z e r t á l á s i é sn j á n d é k o z z a n a k h ő n szeretett, félfasiszta g y a n u t s i t g a t á s a é s vége­ vet" a l n y o m o t t p a r a s z t t e s t v é r e i k n e k . l á t h a t a t l a nö n é r z e t vitái, a m e l y e k a e e g f ö l j e b b k e d v d e r i t őo l v a s m á n y o ­ m a i n a p i gk i b é k ü l é s ié s ö s s z e e g y e z -L kat, h au g y a n a z o ka m e g n y o m o r i ­ h e t e t l e n s é g i h e v e s s é g g e l d u l n a k . tottak m i l l i ó i h o zv a l a h a is e l j u t n a k . M é g a n a g y t e u t o nv e s z e d e l e m s e m

(Pap Gábor)

M Ó R I C Z

Z S I G M O N D Ö N -

É L E T R A J Z Á T (fiietem re­ g é n y e ,A t h e n a e u m )r e g é n y i r ó im u n ­ k á s s á g az á r ó k ö v é n e k s z á n t a ; ezért o l y fullasztó a levegője,

(„Tiz é v e s k o r o m i g t ö b b történt ve­ lem,

m i n t a z ó t a ö t v e né v

alatt.")

Az ö n é l e t r a j z M ó r i c zm ű v é s z i felfo­

á s á b a n n e mé l e t b e s z á m o l ó v á lesz, t a l á n g a n e m i z g a l m a sl é l e k e l e m z é s s é szé­ z s ú ­ h

a l ó b a n , m é l y e b b e n l á t u n k folt a m o n d a n i v a l ó j a é s r a p s z o d i ­ lesül. S v z iró é l e t é b eé st ö b b e t t u d u n k kus a f o r m á j a .M i n t h a az iró sietett igy a e g felőle, m i n t h ai d ő r e n d i felsoro­ v o l n a m i n d e n t lejegyezni, a m i t e d ­ m dig g o n d o s őrzött, —

ö k o n ó m i á v a l l e l k é b e n

és a feltörő e m l é k á r a d a t ,

l á s b a n élete k i s e b b n a g y o b b e s e m é ­ nyeit e l e v e n i t e n ém é g .

am i n d e n tm e g v a l l á sk é n y s z e r e , ki­ N é h á n y— t e r j e d e l e m b e n jelen­ lenditette a h ü v ö sm ó d s z e r e z é s vo­ t é k t e l e n — részlet és s z ó h a s z n á l a t n a l á b ó l ; szilaj ó sm é r t é k t a r t ó egy­ v i s z o n tz a v a r ó l a g és m e g l e p e t é s k é n t szerre, d a r a b o s é s u t o l é r h e t e t l e n ü l hat. M á rk e z d e t b e n feltűnik, h o g y f i n o m . —

önéletrajz? Igen,

o l y k o r a s z e r z ő

ö n m a g á r ó l is s z ó t ejt, e m l é k e z v é n rá, h o g y életéről igért d ea r e g é n y

s z á m a d á s t ,

igazi h ő s e i v é szüleit

avatja: a „ v a d e m b e r " M ó r i c z

előszeretettel

é s s ű r ű n

h a s z n á l j a a „faj" m e g j e l ö l é s t ott is, a h o l

a zé r t e l e m

a „ n e m z e t "

s z ó

h a s z n á l a t á tk i v á n n á .N e h e z e n felté­

B á ­ telezhető, h o g y M ó r i c z e fajteoriák-

lintot, a c s a p o n g ó fantáziájú, szer­

kal t e r h e si d ő b e n , n et u d n á a kü­ m i n d u n t a l a n l ö n b s é g e k e t ,m é g i sa zo l v a s ó h a j l a ­ á t h á g j a a „falu törvényeit", m a ­ m o s rá, h o g yn e k e r e s s e na p u s z t a

telen parasztot,

a k i

g a s b a vágyik, v i s s z a h u l l , d e t ö r h e ­ s z ó h a s z n á l a tm ö g ö ts e m m i f é l e t u d a ­ tetlen vitalitásaujrameg ujra talpra- tos, V a g y t u d a t l a ne s z m e i tájékozó­ segiti; a z idealista Pallagi Erzsit, a

d á s t .

m ű v e l t p a p k i s a s s z o n y t , a k i

m a r a d

s e b z e t t

S a j n o s a z o n b a nM ó r i c z meg

nem

c s a ka s z ó h a s z n á l a t

lélekkel viseli h á z a s s á g a keresztjét

mellett és i d ő s z e r ű politikai t é n y e k e t

é sa

is érint.

c s a l á d

f á j d a l m a i t .

ó v á s á b a s z u b l i m á l j a

H ő s ee n n e ka z életle-

C s e h o r s z á g k a t a s z t r ó f á j á t

pl. t ö r t é n e l m ii g a z s á g n a kitéli,m e r t

i r á s n a ka f a l u is, a m e l y r ő l p á r a t l a ­ ac s e h faj fel a k a r t a falni a k ö z ö t t e n u l é r d e k e se r k ö l c s -é s t á r s a d a l o m ­ élő t ö b b i fajokat; e z a felfogás rajzot n y u j t , h a s z e n t e n c i á i o l y k o r a z o n b a n — ak ö z t á r s a s á g f e l b o m l á ­ m e g l e p ő e k és e l l e n t m o n d ó a k is. Kor­ s á v a l — m e g b u k o t t . M ó r i c z u g y a n rajz é sp o l i t i k u me g y a r á n t jelenva­ n e m m o n d j a ki, d e ki n e t u d n á ló, sőt m e l l é k e s e nm é g a r r a is f u t ­ e z e k u t á n folytatni a f é l b e m a r a d t ja, h o g yF e r e n c zJ ó z s e f r ő l , a h i v a ­ g o n d o l a t s o r t ; an é m e t faj h ó d i t á s a t a l n o k -é sr e n d ő r c s á s z á r r ó lk ö z ö l j ö n a z egykori C s e h s z l o v á k i a t e r ü l e t é n n é h á n y jellemző d o k u m e n t u m o t . helyreállitotta a f a j o ks z a b a d s á g á t és korrigálta M ó r i c z Z s i g m o n d é l e t é n e k

m i n d ­

ö s s z e1 0 é v e sk o r á i gk i v á n t b e s z á ­ m o l n ier e g é n y b e n . s z a b t ak e r e t igy é s távlatnélküli,

A z ö n m a g a ­

t u l s á g o s a ns z ű k — a férfikortői

ket!?

a z elkövetett

b ü n ö ­

Politikai t á j é k o z a t l a n s á g n a k

i t é l j ü k M ó r i c z téves nézeteit, m e l y ­ ből a m a g y a rh a l a d óg o n d o l a t ez e l ő k e l ő s z e l l e m e s e m t u d t a

e m a n ­

c i p á l n i m a g á t . ( R o b o t o s Imre)

k é rt e h á tk ö l c s ö né l m é n y a n y a g o t é s i n n e ne l e m z i ki g y e r m e k é v e i

szin­

képeit. A z irót m a g á t is m e g r á z z a

VÁRNAI ZSENI UJ

ez a m ű v e l e t .R á e s z m é l ,h o g y jelle­ m e , m a g a t a r t á s a , s ő t irói alakitóereje is a c s é c s i m e k é l m é n y e k

kifeje­

z é s m ó d j á t , életszemléletét. A m i történt,

a k a r a ­

tod. B u d a p e s t 1 9 3 9 ) . A k ö l t ő a s s z o n y

és i s t v á n d i gyer­ c s i n o s kis f ü z e t b e n gyüjtötte ö s s z e

a n y a g á b ó l f o r m á l ó ­

dott, i n n e nk a p t a tipusait, ó t a

V E R S E I

( L e g y e n m e g a Te

c s a k

l e g u t ó b b i t e r m é k e i n e k

az­ s é g é n e k és m ű v é s z i

reflexei v o l t a k

a z o k n a kal e r a k ó d á s o k n a k , a m e l y e k ag y e r m e kl e l k é b e n m e g m e r e v e d t e k .

szine-javát,

h o g y u j a b bb i z o n y s á g á ta d j a e m b e r ­ k é p e s s é g e i n e k .

V á r n a i Z s e n i b e n m i n d i g ezt a kitar­ tó és k e m é n y e m b e r s é g e s hitet tiszteltük.

s s z e o m l á s s a l , z e n d ü l é s s e l , or­ A k o r nem változott, legföljebb a sal, ö z á g v á l t o z á s s a l t e r h e s k ü s z ö b é r e m ó d s z e r e k és e s z k ö z ö k , a világ s z olvasót. Kivisz a m á b ó l ? s z é g y e n é n e kú j é s fejlettebb életre- vezeti a b e l e m e g yas z á z a d élő t á r s a ­ hivói. A költő, aki b o s s z úé s k ü z ­ Nem, d a l m i f o l y a m a t á b a . A jelent m a i d e l m e se s z t e n d ő ks o d r á b a n t a n u s ­ t á r g y ur e g é n n y e l is ki lehet k e r ü l n i k o d n i a k a r őszinte h ű s é g e mellett, s t ö r t é n e l m ir e g é n n y e l is meg le­ a k o r v á l t o z a t l a n s á g á b a n fölismeri é e t közeliteni. Nem a n a k r o n i s z t i ­ a z új m ó d s z e r e k és e s z k ö z ö kú j el- h k u s b e l e m a g y a r á z á s s a l , h a n e m a l e n m ó d s z e r e i t é s eszközeit. E z ö r t é n é s e k g e n e z i s é b e világítva. p e d i g mi m á s b a n n y i l v á n u l h a t meg, t S z e n c z e ik ö n y v ea n n á li n k á b b idő­ m i n t h o g y még h a t h a t ó s a b b erővel z e r ű , m e r t a t á r s a d a l m i v a l ó s á g m o n d ellent m i n d e n„ ú j k e l e t ű "b a r ­s é l y é b e vág s tárgyával is b e n n e b á r s á g n a k .H á b o r uk é s z ü l ?Őb é k é tm a r a d az u t o l s ó t ö r t é n e l m i a l a k u l á s kiált. K u l t ú r á t r o m b o l a z eszét- m h u l l á m k ö r é b e n . A h á b o r ú s , forra­ vesztett? Ő a b e t ű dicséretét a l m a si m p e r i á l i s t a ö s s z e c s a p á s n a k zengi. S z á z s z o re l b u k i k és s z á z s z o r d ö z é p e u r ó p á j á t é r e z z ü k erdélyi fa­ ú j r a l e n d ü l ; n e ma n a g y o t a k a r ó k K u j a t e n g e r s z e m é b e n . A m a i előtti s o r s a e ez? T e r m é s z e t e s e n hit kell l t o l s ó n a g y v á l s á g m o z z a n a t a i t . h o z z á ,o l y a n hit, a m e l y é r t é r d e m e s u a k á r egy e g é s z életet is k o c k á z t a t ­ Ma at á r s a d a l m i k ö z e g b e n h a s o n ­ ni. Az e m b e r i jog és s z a b a d s á g hite ló h u l l á m m o z g á s o k a t észlelünk. Az ez, a m e l y a fiatalos e r e j ű é s b á t o r ­ ú j b o n y o d a l o mk e z d e t e p á r h u z a m o t s á g ú k ö l t ő a s s z o n y t ú j h a r c o k r a , új m u t a ta zu t o l s ó végével. Ma m á r n e k i r u g a s z k o d á s o k r a ösztönzi. a k e z d e t n é l t ü n n e k fel a z o k ab o m ­ m i ka k k o r csak a E g y ü t ts z e n v e d as z e n v e d ő k k e l , egy lási jelenségek, a vég k ö z e l e d t e k o r . Az ú j a l a k u l á s s o r b a áll a k ü z d ő k k e l . M i n d e g y , e g n ő a zu t o l s ó katakliz­ h o g y hol, m i k o r ,m e r ta s z e n v e d ő k távlata m m á t elevenitő k ö n y v o l v a s á s a k ö z ­ s o r s am i n d e n ü t tu g y a n a z : — e n és ezzel e g y ü t t nő a k ö n y v tár­ „...Nem igaz, n i n c s e n m e s s z e s é g ! b s a d a l m is ú l y a is. F ö l g y u j t o t t á k a h á z a d a t , h o l n a p a z én f e d e l e m ég: a z én h a z á m , a z én a n y á m , S z e n c z e ik ö n y v é t áltatában első a z én v é r e m ,a z én fiam! j e l e n t k e z é s k é n t f o g j á k elbirálni és Jaj oly k ö z e l van Á z s i a nem fog h i á n y o z n i a minden kezdő­ s ab é k e o l y a n m e s s z e van! n e k kijáró vállveregetést, a m e l l y e l — d ö b b e n rá m i n t e g y f é l á l o m b a n , az ö n á l l ó értékitélet h i á n y a s a hozm i d ő n a pillanatnyi látszat elhitetnéz á n e m é r t é s él. S z e n c z e i azonban véle a l á n g o l óK i n aé s S p a n y o l o r ­ n e m áll p á l y a f u t á s a k e z d e t é n s a z s z á gl i d é r c e i n e k„ m e s s z i " lobogását. i s m e r t e t ő n e k m e gkell e m l é k e z n i e , h at u d o m á s av a n róluk, a z o k r ó l az Uj k ö t e t é n e km i n d e ns o r á b a n a r e d m é n y e k r ő l is„ a m e l y e k n e k nem békéért, a z igazságért, a z e m b e r i e a zé r t é l k é n múlott, h o g y ne kerülje­ b o l d o g u l á s é r t e s e d e z , az erkölcsi t u ­ e kn y i l v á n o s s á g elé. dat é s jog ü n n e p i alázatával s a lá- n S z e n c z e i egyike a z o k n a k a f i a t a ­ l o k n a k , akiknek irodalmi munkás­ s á g a egyezerre t á g a b b p e r s p e k t i v á ­ kat n y i t o t t a s z o k v á n y o s m e d e r b e n K O R O M ÉS K O R O N A . (Szeno z g ó erdélyi i r o d a l o m n a k . A vál­ c z e i László regénye. E r d é ­ m ságos i d ő k azonban az erdélyi lyi E n c i k l o p é d i a kiadása.) A ko­ könyvpiac körét is megszükitették rom: aháborúsvégi erdélyi f a l u s a k l i k k s z e l l e m e t , a r ö v i d l á t á s t és szénégető zendülőinek korma. A ko­ a haladás-ellenes i r á n y z a t o t a ki­ r o n a : a kastély főuri k o r o n á j a , a d ó v á l l a l a t o k s z ü k k e l ü s é g e is se­ a m e l y a Monarchia koronájának g i t e t t u r a l k o d ó v á tenni. h a l ó d ó fényét tükrözi vissza. z o n g ó l é l e k pattogó tüzével. S á n d o r )

S z e n c z e i regénye

1 9 1 8

( B e r k ó

p u s z t u l á s ­

A

pórázra

fogott s z e l l e m a

gaz-

d a s á g i e s e t t s é g n é l is g y ö t r ő b b . Al­

o r s z á g r ó l o r s z á g r a v á n d o r o l ,d e m i g

k o t ó k é s z s é g ü k

a z e l ő b b i n e k k i a d á s aa z

m e g n y i r b á l á s a , ki

á t l a g m o ­

e m e z é ta z átlag-politika a k a ­ t u d j a ,n e m járult-e h o z z áa s o r s s z e ­ rál, á l y o z z a . r űp u s z t i t á s h o z ,a m i t a fiatalok so­ d o n á k s á g iránti é r z é k é t s fej­ r a i b a n vittek v é g h e z am o s t o h a já­ A f intellektualitását a z erdélyi r á s uv i h a r o k ? B a l á z sF e r e n c z , Ko­ lett r o d a l o m regionális m ű v i r á g a i ser­ v á c sJ ó z s e f , K o ó s K o v á c sI s t v á n ő s i e n t i ks m e g i r j a S z é k e l ya p o k a l i p ­ m á s o k (akikkel s z e m b e nc s a k a z é r t k n e ml e h e t

á g á l n ia z i r o d a l o m b ó l

szis c. s z a t i r i k u s r e g é n y é t ,

a m e l y ­

e n a regionális élet szinét, izét ki­ s a l a - b r u s i t ó f e l ü l e t i r o d a l o m s a fajib a k t e r e k n e k ,m e r ta h a l á l tisztele­ á i s z t i k u me l e m e i t állitja tótágasra. tet p a r a n c s o l ) m á r n e m t ö r h e t i k m B f e j e z e t l e n ü l , c s o n k á n k e r ü l ki­ át, m i n t a z élők, h a r m a d i k v a g y n e ­e d á s r a . S e m am ű f a j , s e m a töre­ g y e d i k érett m ü v ü k k e l azt a kört, a é k m u n k a n e m jó jelentkezésre. a m i tt ö r p es z e l l e m e kv o n t a k a „be­ d

n e m z e d é k k i v á l t s á g o t

f o r m á l ó

R a g y o g ó

érkezett" i r ó k köré.

S z e n c z e i első

r e g é n y k é z i r á t á n á l

a z E r d é l y iS z é p m i v e sCéha k k o r i l e k t o r a

k e z d e m é n y e z é s m a r a d ,

a m e l y a z o n b a n s e m a z o l v a s ó k ö z ö n -

*

T h o m a sM a n n m o d o r á t é s

s é g b e n ,s e ma z i r o d a l o m p o l i t i k á b a n n e m h a g y n y o m o t . H o s s z a b b l é l e k z e t ű n o v e l l á k

k ö v e ­

m e l y e km á rt ö b b elhitető erő­ szi­ tik, a a n u s k o d n a k t e h e t s é g é r ő l s n e s , f o l y a m a t o s s t i l u s a , biztos m e - vel t z e k b e nm e r ü l fel a h a r m a d i k s z u b ­ s e s z ö v é s e a z o n b a n n e mt u d t a le­ e j ektív e s z m e k ö r :a b e l s ő v i v ó d á s o k g y ő z n i m á s b i r á l ó k b a na k ö n y v tár ­ s s z e r o p p a n á s viziói. g y a iránti élőitéletet. A s e r d ü l ő lé­ tárnái, a lelki ö szintjét emlegette.

L e h i g g a d t ,

l e k labirintusait járó V a k á c i ó

kéz­

irata k i a d ó t ó lk i a d ó h o z járva kalló­

Az irás feladat lesz n á l a ,d e m é g m i n d i g i n k á b bö n m a g á v a l

s z e m b e n

a j á t m a g a objektiváláú j k ö n y v ­ s igy jut el s s á n a km é l y e b b fokáig, a h o lm á r a vállalat iktatja k i a d v á n y a i k ö z é . ű k ö z p o n t j á b a n . A k u d a r c bölcseleti s t u d i u m o k b a tárgyi világ áll a m * r á n t j a S z e n c z e i t ,d ee l v o n t fejtege­ A „ K o r o mó sK o r o n a " j o b b á r a t é s e i b e n is k i s é r i k s z u b j e k t i v m e g ­ d i k el s m o s t ú j r a irva,

o l d a t l a n s á g a i .Ö n m a g á to b j e k t i v á l n á

r o m á n , kis r é s z é b a n m a g y a r ,

elméleti m u n k á j á b a n ,

kastélyos,

b e l s ő

kötöttségei

d e

e h e l y e t t

k é t

t e n g ő d ő h a v a s a l j if a l u

ö r t é n e t e végig 1 9 1 8 o n . A k ö z p o n t i v e t ő d n e k ki el­ t i g u r a e g yh á b o r ú b ó lh a z a t é r t rok­ előité­ f

v o n t i r á s a i r a is. T á r s a d a l m i l e t e i k é s lélektani g á t l á s o k ösztövérré, v i s s z á s s á

s o k s z o r

teszik

e l l e n s z e n v e s e n

állásfoglalásait,

v i s z o n t

k a n t l e n n e , B l e n d e a , a k ia h á t t é r b ő l szitja a z é h e z ő s z e g é n y s é g e l é g e d e t ­ l e n s é g é n e k tüzét, m a j d kifosztja a

m a g á b a f o r d u l t s á g a esztétikai bele­

k a s t é l y éléstárát s a z u t á n , a c s e n d ­

élését

ő r elől a h a v a s r am e n e k ü l v e , s z é n ­

fejleszti s

m ű b i r á l a t a i t a z

erdélyi i r o d a l o m b a n e g é s z e n

k ü l ö n ­ é g e t ő n e k áll

álló m é l y s é g é s k i f i n o m u l t s á g jel­

s ott érik m e g a r r a ,

h o g y s a j á t o s h a v a s a l j i

p a r a s z t s z a — a r e n d s z e r e z ő e l m e kvalitá­ b a d i t ól e g y e n a régi i m p é r i u m ö s z s a i n kivül. s z e o m l á s aé s a z ú j eljövetele között. l e m z i

eB l e n d e a m é g s e ma z a f ő h ő s , b á t o r s á g á t D k i n e k e g y é n i s é g e , j á r á s a k e l é s e a m ű a l k o t á s o na ö r é a z e s e m é n y e k k r i s t á l y o s o d n á ­ k e r e s z t ü lk é p e s sas z u b j e k t i v p r ó ­ k n a k .S ő tas o k éles k ö r v o n a l ú , raj­ z á b a no l d j a fel ú j é l m é n y k ö r e i t . óf i g u r a k ö z ö t tt a l á na l e g e l m o s ó M á s o d i k , k é z i r a t b a n m a r a d t re­ z d o t t a b b s a l e g g y é r e b b m o z g á s u . g é n y é b e n ö n k é n t e g k o r i é l m é n y e i t M a g á r a találni,

kiélni

irói

m é g i s c s a k

s a ka v é g é n szállja m e g a sárd o l g o z z a fel. T o r z t á r s a d a l o m , torz C k á n y ö l ő s z e n t M i h á l y s z e l l e m e , a z

l e l k e k H a s e k s z e r ű p l a s z t i k u s k é ­

p é t e l m é l y ü l th u m á n u m m a l enyhiti.

is s u t á n . Az igazi h ő s m a g a a falu.

A r e g é n y k é z i r a t

A

v á r o s r ó l v á r o s r a ,

h á b o r ú v é g i

v i s z o n t a g s á g o k

a.

e s é g g é a l a c s o n y u l és, t a l á n s z á n ­ k a s t é l y t e r m e i t ő l a g a z d a t i s z t i la­ p é k t a l a n u l , k a j á n p é l d á z a t lesz, k á s o n , jegyzőn, tiszteletesen, r o m á n d m e l yat ö m e gt e r e m t ő e r e j é t legen­ p a p o n ,k a l l ó d óm a g y a ru r i s á g o nát a á n a k , a zé l e nj á r ó k t á r s a d a l o m a l a a z s i r o s g a z d á kk a s z t j á i g é s t o v á b b , d kitó t u d a t á t n e m l é t e z ő n e k tünteti. s z e g é n y s é g tengeréig. E l s o r v a d t

a

p a r a s z t g a z d a s á g o k , u r a s á g ir o b o t , a

N e m v e t n é n ks e m m i t ellene, h o g y rekvirálás r é m e ,a m ó d o s a b b a k fo­ a ze s e m é n y e kd r á m a i f o r d u l a t á n á l k o z ó d óo s z t á l y o z á s a ,m a j d r a v a s z d i n e m visz el a h a r c t é r r e is, a h o l a é s z b e k a p á s a , ah á b o r ú s á g n a k a sze­ f a l u java él, — m i n t azt S o l o k o v g é n y s é g e t e l ö n t ő e g é s z k e s e r v e és teszi n a g y s z e r ű e p i k u s m ü v é b e n , — m i n d e z e k fölött a f ö l é n y e s c s ö m ö r b e h a c s u p á n a z o t t h o n m a r a d o t t a k r ó l V a g yk a p k o d á s b a f u l l a d ó f ő ú r i gőg. a k a r n a irni. D e n i n c s n y o m a a s z á ­ a d o s e l m a r a d o t t s á g o tv é r e s t a p a s z ­ A k é p e t egyre j o b b a n g a z d a g i t ó z r á n b e h o z ó f r o n t h a r c o s o k jelenetek, k i d o m b o r o d óa l a k o k , egy­ talatok á h a z a t é r é s é n e k s e m . A h a v a s o k b a re g y o r s u l ó b o n y o d a l m a k m i n d v e t ő d ő , k e s e r n y é s idillben élő z ö l d egyetlen d r á m a if o r d u l a t b a torkol­ á d e rp e d i g k e v é s és t ö k é l e t l e n a h ­ n a k : a nyilt l á z a d á s n a p j a i b a , a m e ­k o g y a felfordult világ k é p é t l y e k b e a h e g y e k b e n é r l e l ő d ő B l e n - hoz, h d e ak e l l e n eé r t e l m e tö n t s ö n ,a f a l u

af a l u b a h o z z a .

s z e g é n y s é g ek ö z p o n t it a r t a l m a t ő s

Az é l e t h ü b b m e g o l d á s m a g á t ó l erőt. k i n á l k o z n é k . Af e g y v e r e s e n , forra­ Am e g j e l e n í t é s , a leirás t e c h n i k á j a d a l m i l á n g b a n h a z a t é r ők a t o n á k s

a h a z a t é r ők a t o n á k m o z g a t ó

b á m u l a t o s a n e l e v e n , z ö k k e n ő t

n e m a b a n d ae r k ö l c s ö t valló s z é n é g e t ő k a e g y ideig f a r k a s s z e m e t n é z n e k egy­

i s m e r őa z e g é s zk ö n y v ö n át, d e

k i b o n t a k o z á s n á l ,a zé r t e l m i m a g n á l , m á s s a l . A z o n b a n , ahelyett, h o g y am i n d e n tá t h e v i t őf o r r o n g á s i d e j é n k e z é b ev e n n é ka z irányitást, a k a ­ a l á b b h a g y a l e n d ü l e t , h a l v á n y u l a t o n á kj ó z a n a b b j a a j ó s z á g mellé, k é p s torz v o n a l a k b a n élettelen s z a ­ v é r m e s e b b j e a b a n d á b a áll, h o g y tíráját a d j aaf o r r a d a l o m n a p j a i n a k . még k e v é s b é m u t a t k o z z é km e g raj­ Az i d ő b e n é s t é r b e nm e s s z i

távla­

t o k b a h u l l á m z ók ö r v o n a l a k ellan­ k a d n a k ,m i n t h a a t ö r t é n e l m i

való­

s á ge m e részétől m á rm e g r i a d t vol­ n a a szerző, m i n t h as a j á t k i u t n e m -

t u k f é l E u r ó p a V a j u d á s a , m i n t

az­

előtt. Világból k i s z a k a d t ú g y d ö b b e n rá

a n a r c h i á j u k

a zú j i m p é r i u m r a ,

m i n tv a l a m i kialvó, k ó s z a láng.

találását, s a j á t s z k e p s z i s é t rajzolta

*

v o l n aa t ö m e g i r á n y t a l a n s á g á b a n .

S z e n c z e ik ö n y v é b ő lh i á n y z i k a for­ Igy veszi át a t e r e p e ta k ö z é p k o r i a n r a d a l m ii d ő k szintézise, d e h i á n y z i k stilizált p a r a s z t v e z é r ,a k i n e k j ó s á g a a d i a l e k t i k u s e g y ü t t é r z é s is a zú j a kastély felforgatott t e r m e i b ő l t ö r t é n e l m i i d ő k e t h o z ó t ö m e g e k k e l . kiérzik a v i d é kn é p i é r e s bizarr p ü n ­ T á r s a d a l o m b i r á l a t a m é g i sh a l a d ó k ö s d ik i r á l y s á g á h o z m á g n á s k a c a l é p é sa z erdélyi i r o d a l o m b a na z e d ­ g á n y o k b a öltözött b a n d á j a áll szin­ digi p r ó b á l k o z á s o k h o zm é r t e n . Irásfalat. m ű v é s z e t e p e d i g o l y a nf e l a d a t o k r a * érett, a m i l y e n e k e ta ze d d i g i erdélyi 1 9 1 8v é g é na M o n a r c h i a a p r ó m o ­r e g é n yn e m t u d o t t betölteni. C s a k A z á l l a m g é p e ­ s z e l l e m i kiteljesülése v á r a t m a g á r a ,

z a i k o k r a e s i k szét.

zet, a m e l ye g y s é g b e fogta, s z é t m á l ­ a m e l y t á r s a d a l o m l á t á s á t é s m ü v e i ­ lik. D e m a r a d am é l y e b b ,a h a t é k o ­n e k felépitését e g y a r á n t e g é s z e b b é , n y a b b k a p o c s a világgal: a z o r s z á ­i g a z a b b át e n n é .( B á n y a i László) g o kr o m j a i n át h a z a t é r ő k a t o n a s a

PEARL

l á z a d ó tetteiben a z o n o s t ö m e g . S z e n c z e i r e g é n y é b e n e l s i k k a d

a z

ö s z t ö n ö st ö m e g m e g m o z d u l á s n a k é s

S .B U C K : B Ü S Z K E

SZIV. Azi r ó n őm i u t á n elő­

z ők ö n y v e i b e ns o r r a m e g i s m e r t e t e t t a z irányitó t u d a t o s s z á l a k n a k törté­ b e n n ü n k e t a k i n a i p a r a s z t , p o l g á r n e l m i jelentősége. N a g y s á g u k tör- é gu r helyzetével, m o s te g y a m e r i -

k a is z o b r á s z n őf e j l ő d é s é n k e r e s z t ü l , ezzel e l n y o m o r o d n a a ze g é s ze m ­ az a s s z o n yé sa m ű v é s z k é n y s z e r ű ber. R e n d s z e r e s e nk e z dm i n t á z n i s ö s s z e ü t k ö z é s é t ö n t im ű v é s z i f o r m á ­ férje, M a r kh a l á l a u t á n párisi ta­ ba. E g y kivételes t e h e t s é g b o n t j a ki n u l m á n y a iv é g k é p k i a l a k i t j á kb e n ­ k é p e s s é g e i t a k ö n y v b e n , m e r t h a n e a m ű v é s z t . E k k o r találkozik a Pearl S .B u c kk i n a i r e g é n y f i g u r á i

m á s o d i k férfivel. M e g i s m e r ia z iga­

milliós n é p r é t e g e k süritett t i p u s a i ,

zi s z e r e l m e t ,f e l a d j a ö n m a g á t u g y , S u s a n G a y - a h o g ye l s őh á z a s s á g á b a n e l k é p z e l n i l o r d j a egyedülálló, b á rn e m i s m e r e t ­ s et u d t a .A m u n k á s é v e k m a g á n y a u g ya

„ B ü s z k e sziv"

len e g y é n i s é g .K i a p a d h a t a t l a n

élet­ u t á n e l p i h e n t am ű v é s z , a s z e r e l m e s

szeretete, f e l o l v a d á s a a lét ő s i for­ m á i b a n

a s s z o n y s u g á r z i k a létezés d e r ü j é ­

„Az a n y a " f e l e d h e t e t l e n

b e n .M i ga z t á nm a g á r aé b r e d . Lát­ a l a k j á r a e m l é k e z t e t . M i ga z o n b a n aja, h o g y m o s t a n i ,n a g y v o n a l u élet­

k i n a ip a r a s z t a s s z o n yo d a a d á s a a k a ­ m ó d j a é p p u g ye l n y o m j a a z igazi dálytalan, a d d i g S u s a nG a y l o r d t a S u s a nG a y l o r d o t , m i n ta z e g y k o r i p u s z t a létezés ö r ö m e n e m elégithetiv i d é k i o t t h o n .D o l g o z n ik e z d . Ideje N e m m o n d h a t felét, é n j e e g y r é s z é te l v o n j a férje u g y a n le n ő i e s s é g é r ő l , n e m é l h e t elől. B l a k ea z o n b a n n e m a titkon

ki, a l k o t n i a is kell.

s z e r e l e m , g y e r m e k , o t t h o n n é l k ü l , s z e n v e d őM a r k . Ő is s z o b r á s zs a d e n e m t u d j a sn e m is a k a r j a m e g ­ű m v é s zf é l t é k e n y s é g é v e l s a férfi fojtani dolgozó, a l k o t ó énjét. Bol­ k i m é l e t l e n s é g é v e l a k a r j a S u s a n t a d o gnőé s a l k o t ó m ű v é s z a k a r lenn i.e s z r e l m e s a s s z o n y s z e r e p é b e n tar­ A m o d e r n n ő é sa m ű v é s z k e t t ő s s é ­ t a ni. N e m tűri, h o g yf e l e s é g e s z á ­ ge, a létezés é sa l k o t á s s z ü k s é g l e t e m á r ae g y é b is létezzen, m i n ta ző és k é p e s s é g e s z e r v e s e g y s é g b e n s z e r e l m esm á snőfelé f o r d u l , m i ­ k a p c s o l ó d i k l é n y é b e n ,m i é r tn e elé­ k o r S u s a n kitart m u n k á j a mellett. g i t h e t n é ki m i n d k e t t ő t ?S u s a n G a y A m a g á n y o s s á g b a vezet S u s a n a u t j a , d em e g m a r a ds z á m á r a m i n d ­

lord ereje t u d a t á b a n vállalkozik

feladatra. C s a k a férfivel n e m s z á ­ mol,

az, a m i b ő l életét m e g a l k o t t a . M a r k ,

a k i b o l d o g alázattal f o g a d j a

B l a k e ,g y e r m e k e i , szülei, a z o t t h o n , u g y a naf i a t a l a s s z o n y o t t h o n tt e r e m ­ as z e r e l e m ,e m i b e r e k a l k o t ó m u n k á ­ tő férjet, g y e r m e k e tg o n d o z ó tevé­ j á n a k a n y a g a . M e r t é l e t ü n k n e m ­ k e n y s é g é t ,d e m é g s e m tudja elvisel­ c s a ka b b ó l áll, a m i tn y u j t o t t s z á ­ ni azt a t u d a t o t , h o g y f e l e s é g e t ö b b ­ m u n k r a , h a n e m a b b ó l is, a m i t m e g ­ re hivatott n á l á n á l . E z a t u d a t e l ü z ­ tagadott. A m o d e r n ,d o l g o z ónőn e m ­ h e t e t l e n á r n y é k k é n t kiséri s felőrli c s a k azért g a z d a g a b b ,m e r t m e g h ó életakaratát. ditotta m a g as z á m á r aa m u n k á t , a c s e l e k v é s t . Az is é l e t é h e z

A r e g é n yl e g m e g k a p ó b b fejezetei

tartozik,

h o g y ezért a m u n k á é r t , b e l s ő s z a ­

a f i a t a l a s s z o n y h a r c a ö n m a g á v a l .

a d s á g á é r t , b ü s z k e s é g e töretlenséB e b u r k o l j a i m a g á t férje és g y e r m e ­ b ö b b n y i r e f e l á l d o z z a szerel­ kei szeretetével, s z o r o s r av o n j a m a ­ géért t m é t .

g ak ö r ü lo t t h o n á t ,l e t a g a d j a k é p e s ­ ségeit, n e m a k a rm á s lenni, m i n t a többi, m e r t fél a z egyedülléttől, a

E g y s z e r ű ,

b o n y o l u l t s á g n é l k ü l i

l é n y S u s a n G a y l o r ds u g y é r e z z ü k ,

l e l k é b e n feltáruló u t a k r ó l , m e l y e k e n h o g y Pearl S .B u c k kicsit tul egy­ e g y e d ü lk e l l e n ev á n d o r o l j o n . J á t é ­ s z e r ü r e rajzolta. K i n a i r e g é n y e i b e n , kos, fiatal életereje, e g é s z s é g e s z á z ­ a h o l t á v o l a b b r ó l s z e m l é l t e alakjait, féle t e v é k e n y s é g b e nk e r e s utat. Ke­ m ű v é s z i b b e t alkotott. M é g lélektani z eö n t u d a t l a n u ln y u li s m é té s u j b ó l s z e m p o n t b ó l is n a g y o b b a k e z e k a S e mm i n t e m b e r , k ö n y v e k ,m i n ta B ü s z k e sziv, a h o l

az a g y a g felé.

s e m m i n t m ű v é s z n e m t u d a t o s m é g e g y lélek k ü z d e l m e i t választotta re­ S u s a n ,d em e g h a t ó igyekezete elle­ n é r em ű v é s s z é kell válnia. M á r je é l e t é b e n r á j ö n ,

g é n y e tárgyául. K ü l ö n ö s e na S u s a n

fér­művészi fejlődéséről

h o g yn e m gyil-

k o l h a t j a m e g é n j ee g y i k felét, m e r t

n e mé r e z z ü k

irt fejezeteket

elég m e g g y ő z ő n e k .

O l y a ns i m á n h a l a d előre, o l y a n n e -

h é z s é gn é l k ü l válik n a g y s z o b r á s z szá, h o g y kivételes t e h e t s é g e s e m teszi valószinüvé. I s m e r j ü k a z igazi m ű v é s z e k élettörténetét, m e g t o r p a ­ n á s u k a t és kételyeiket. J e a n C h r i s ­ t o p h e , J a c q u e sT h i b a u l t fejlődésé­ n e kk é p é r e e m l é k e z v ek é t k e d é s tá­ m a db e n n ü n k S u s a n n a l s z e m b e n . M i n d e n s i k e r ü l n e k i m ű v é s z é l e t é b e n ,m i n d e n k i segitségére v a n , a z e m i b e r e k ö n z e t l e n ü l m e l l é állnak. H a r c és f á j d a l o m c s a ka z a s s z o n y t éri. Ugylátszik Pearl S .B u c k i d e sűritette a n e h é z s é g e k e t . ( H e v e s R e n é e )

nult, e g é s z e n n a p j a i n k i g .

E l s ő o l v a s á s r a is feltűnik, h o g y a j a p á nk ö l t ö k m e n n y i tt a n u l t a k az e u r ó p a i a k t ó l , k ü l ö n ö s e na f r a n c i á k ­ tól. N é h a az az é r z é s ü n k , h o g y e v e r s e kn e m is forditások: o l y a n h a r m o n i k u s a n i l l e s z k e d n e k J a p á n költői e l k é p z e l é s e i a teljesen i d e g e n s z e r k e z e t űf r a n c i a nyelvbe. D e m i g technikai civilizációnk e r e d m é ­ nyeit e g y s z e r ű e n elsajátitották é s (igen g y a k r a n továbbfejlesztve) m e g v a l ó s í t o t t á k a j a p á n o k , a d d i g az e u r ó p a ir o m a n t i z m u s , szimboliz­ m u sá s i m p r e s z i o n i z m u s h a t á s a i c s a kuj,m e g f e l e l ő b kifejezési for­ m á k a ta d t a kJ a p á n ö r ö k k é válto­ MAI J A P Á NK Ö L T Ö K . A „sziz a t l a n é r z é s v i l á g á n a k . A Távolken e se m b e r "p r o b l é m á j a m a l e t n e k oly i d e g e ne u r ó p a i s z e l l e m i i d ő s z e r ű b b ,m i n tv a l a h a . A világhá­ a t m o s z f é r a , m e l y b ő l an y u g a t i iro­ b o r úu t á ne g y ideig u g y látszott, d a l m i i r á n y z a t o k k i s a r j a d t a k , n e m h o g ys i k e r ü l a ze m b e r e k b e n e g y ártott m e ga s o k a t idézett szenzie g y e t e m e s , á t f o g ó a n e m b e r i ö n t u ­ bilitásnak, m e l ym a — ép' u g y , d a t o t felébreszteni, s i k e r ü la k ü l ö n b ö ­ m i n te z e r évvel ezelőtt — jellegze­ ző ideológiákat, a ze g y m á s s a ls z e m ­ tes v o n á s a a j a p á nl é l e k n e k és m i n ­ b e n á l l ó érzelmi állásfoglalásokat d e ni r o d a l m ié sm ű v é s z i m e g n y i l v á ­ k ö z ö s v i l á g k é p b e tömöríteni. A XX. n u l á s á n a k . s z á z a dh u m a n i z m u s aa z o n b a n c s a k teória m a r a d t ,av a l ó s á gm a k i á b N e m lehet m e g h a t ó d o t t s á g n é l k ü l r á n d i t ó b b , m i n t a t ö r t é n e l e m „lego l v a s n i ezt a k ö n y v e t . I g e n g y a k r a n s ö t é t e b b " k o r s z a k a i b a n . É s a h o g y m é l y , m e g k a p óv e r s e k k e l találko­ m ie u r ó p a i a kn e m é r t j ü k m e g egyz u n kb e n n e , h o g yö n k é n t e l e n ü l is a máshoz ugyanolyan tájékozatlanul ál-nyugati irodalmak legjobbjai jutnak l u n ka s z i n e s f a j o k e m b e r i , politikaie s z ü n k b e . B a u d e l a i r e , Verlaine, R i m ­ é sg a z d a s á g i aspirációival s z e m b e n . b a u d , F r a n c i sJ a m m e s e m l é k e ár­ y é k o l j a b e e lapokat. M e g h a t ó a k Ilyen z a v a r o si d ő k b e n jó n é h a a n z e k a versek, m e r ts z o m o r ú a k . „A f o r r á s o k h o z v i s s z a n y u l n i . A politi­ e z o m o r ú s á g é l e t e m tápláléka" — k u s o k b e s z é d e i b ő l ,a zu j s á g o ks z e n -s z egyik költő. M i n d e g y i k o d a ­ z á c i ó t k e r e s ő hireiből n e m i s m e r h e t ­ irja a i r h a t n á ezt a sort m o t t ó n a k e g é s z j ü k m e g e g yn é p igazi arcát. Kuai e u r v r e j e fölé. S z o m o r ú s á g , m e l a n ­ Matsuo és Steinilber-Oberlin o m o s t ó l i k u sn y u g t a l a n s á g , szerető g y ö n ­ m e g j e l e n t , a z e r e d e t i k h e z m i n d e n k g é d s é gat é m á i e n n e k a költészet­ v o n a t k o z á s b a n m é l t ó forditásaiból e k , m e l y b ec s a k at e r m é s z e t i m á ­ (Anthologie d e s p o é t e sj a p o n a i sc o n ­n d a th o ze g y s á p a d t a n fénylő ret e m p o r a i n s , Paris, M e r c u r ed e é n y s u g á r t .H a l k ,ő s z ik e r t b e n já­ France) végre m e g i s m e r h e t ia n y u ­ m u n k , áhitattal kell a zé r z é s forrá­ gati o l v a s ó am o d e r nj a p á n költé­ r á h o z k ö z e l e d n ü n k . M i n d e n , a m i kö­ szetet. H a r m i n c h á r o m költő v e r s e i n s ü l ö t t ü n kv a n ,e m b e r , állat, n ö v é n y , k e r e s z t ü l keresztmetszetét k a p j u k a r tárgy m i s z t i k u s életet él — m á s m o d e r n j a p á n lélek hangulatválto­ i n t a m i l y e n n e k e d d i gi s m e r t ü k . Aki z á s a i n a ka z1 8 6 8 a s á l l a m r e f o r m t ó l , m l o l v a s s a ezt a k ö n y v e t , k ö z e l e b b a m i k o r J a p á n materiális civilizá­ e jut a z igazi J a p á n h o z . (Th. A.) ciója a n y u g a t i á l l a m o k h o z h a s o ­