Az orvosok helyzete Vas megyében
Szombathely, 2010. november 30.
Az orvosok helyzete Vas megyében a Magyar Orvosi Kamara Vas megyei Területi Szervezetének helyzetelemzése és a tennivalók megfogalmazása a 2010. szeptemberében végzett kérdőíves felmérés alapján
Az Uniós csatlakozás jelentős változásokat hozott országunk életében. Nem mentes a változásoktól az egészségügy sem. Egyrészt új források nyíltak meg, másrészt megváltoztak a munkaügyi szabályok, harmadrészt az Uniós alapelveknek megfelelően érvényesül a szabad munkaerő vándorlás. Mindezek olyan kihívások, melyek a megye egészségügyére is hatással vannak, a döntéshozók részéről a jövő tekintetében tervszerű felkészülést, megalapozott döntéseket kívánnak. Kamaránk örömmel fogadta a Vas Megyei Közgyűlés azon döntését, hogy munkatervébe vette és a december 17-i ülésen megtárgyalni kívánja „A Vas megyei betegek egészségügyi ellátottságának helyzete; az Uniós elvek érvényesülése a megye egészségügyi humánpolitikájában; az orvosok társadalmi és gazdasági megbecsülésének helyzete” című napirendet. Úgy véljük a téma rendszeres meg-megújuló tárgyalására lesz szükség az elkövetkező időszakban. Tekintettel a szerteágazó kérdéskörökre, kamaránk a jelenleg legégetőbbnek ítélt problémakört ragadta ki, és online felmérést végzett az orvosok körében azzal a céllal, hogy hogyan érzik napjainkban magukat, mik a terveik, miben várnak segítséget. Úgy véljük felmérésünk alapul szolgálhat arra, hogy milyen ma az orvosok helyzete Vas megyében. Módszerünk újnak számít a kamarai gyakorlatban, adataink értékelésénél ezt kérjük figyelembe venni. Reméljük, hogy a feltett kérdéseket és a kapott válaszok értékelését a döntéshozók és mindazok, akikkel szeretnénk tanulmányunkat megvitatni, kellő kritikával illetik. Sajnos összehasonlító információk nem állnak rendelkezésünkre, ezért már most jelezni kívánjuk azt, hogy noha a vélemények Vas megyei orvosok véleményét tükrözik, jelenleg nem tudjuk megmondani, hogy más megyékben, illetve országosan mi lenne a hasonló kérdésekre adott válasz. Ugyanakkor már most szeretnénk azt is jelezni, hogy megyénket speciális helyzetben lévőnek tartjuk, részben a határ közelsége, részben az átlagosnál fejlettebb egészségügyi intézményrendszere miatt. Tanulmányunk azt a célt is szolgálja, hogy ez utóbbi a jövőben is így maradhasson. Végül meg kell jegyezzük, hogy tanulmányunk nem tekinthető tudományos munkának, ugyanakkor viszont továbbgondolásra érdemesnek, orientáló jellegűnek tartjuk.
2
Az eredmények ismertetése A kiküldött kérdéseket és a lehetséges válaszokat az 1. melléklet tartalmazza. A könnyebb érthetőség és áttekinthetőség kedvéért a kérdésekre adott válaszokat csoportosítva ismertetjük. A csoportosítást a 2. melléklet tartalmazza. A 3. mellékletben találhatók azok a grafikonok és ábrák, melyekre az alábbiakban hivatkozni fogunk. I. Csoport Általános statisztikai adatok 1. Neme? 2. Milyen a családi állapota? 3. Kérjük adja meg hány fő a közös háztartásban élő eltartottak száma? Az összesen megkérdezett 537 kamara tag orvos életkor és nem szerinti megoszlását mutatja az 1.a. ábra A válaszadók megoszlásával együtt. Bár a nemek megoszlása azonos 271 nő és 266 férfi, az egyes életkori csoportokban ez eltérő. Érdekes módon az idősebb korosztályban több a férfi orvos. Ennél jelentősebb azonban a korfának az a torzulása, mely jól jelzi az utánpótlás hiányát, az orvoskar elöregedését! A részletesebb elemzések alapján kiderül, hogy a korfa derékban bővül, ez a 46-50 éves korosztályt jelenti, ahelyett, hogy a kezdeteknél 25-30 éves korban lenne a legbővebb. Ez azt is jelenti, hogy a munka zöme, a fiatalok hiányában, a középkorúakra hárul, így abnormálisra növelve megterhelésüket. Az 1.b.c.d. ábrák a kiküldött kérdőívek munkahelyek szerinti megoszlását mutatják összességében és nemek szerinti bontásban is. Az 1.a. ábrán látható a válaszadók életkor és nemek szerinti száma. Ez követi a kiküldött kérdőívek megoszlását. Az 1.e-h ábra a válaszadók nemek- és munkahely szerinti megoszlását mutatja. Ebből látható, hogy a férfiak többségben vannak a megyei kórházban, míg a nők inkább a szak- és alapellátásban. Ennek részletesebb okait nem vizsgáltuk, talán érdemes lenne, hiszen a pályaorientációk tervezésénél ezt érdemes lenne figyelembe venni. Összesen 124 válasz érkezett, ez az összes megkérdezett 23%-a. Ez bár első látásra nem tűnik túl magas számnak, de ha figyelembe vesszük az orvosok válaszadási készségét más kérdésekben is, akkor elégedettek lehetünk. Azt is bizonyosra vehetjük, hogy különösen a 20% feletti válaszadó arányok esetén a válaszok orientáló jellegűek, így érdemes a további elemzésükkel foglalkozni, különösen három munkahely szerinti csoport bontásában, azaz a megyei kórházban dolgozók, a szakellátásban dolgozók és az alapellátásban dolgozók esetében. Fontosnak tartjuk a jövő szempontjából annak ismeretét, hogy milyen a családos orvosok aránya. Ezt mutatja az 2.ábra. Mind a nők, mind a férfiak körében döntő többségben vannak a családosok. Ez talán magyarázza a válaszadói készséget illetve a válaszokban megnyilvánuló aktivitást, hiszen nem csak magukról, hanem a családjukról is kell gondoskodni. Ehhez hasonló következtetés levonását előlegezi meg az eltartottak jelentős száma is (3.ábra). Általánosnak tekinthető a 2-3 eltartott, különösen a megyei kórházban és az alapellátásban. A szakellátásban kevesebb eltartottat jelöltek meg, de ennek oka az ott dolgozók magas életkorában keresendő. (Egy kivételével valamennyien már több mint 20 éve dolgoznak szakorvosként, tehát 50 év felettiek.) 3
II. Csoport Általános munkahelyi adatok 4. Hol dolgozik Ön? 5. Munkahelyén milyen minőségben dolgozik? 6. Mióta dolgozik a szakmájában?
A negyedik kérdésre adott válaszokból derült ki, hogy ki hol dolgozik (4.ábra). A nemek megoszlása összességében megfelelt a kiküldött kérdőívekben ismert arányoknak, ugyanakkor a válaszadási aktivitás a megyei kórház esetében a férfiaknál, az alapellátás és szakorvosok esetében pedig a nőknél volt nagyobb. Az 5. ábracsoport az alkalmazás formájára adott válaszokat mutatja, ez megfelel a várakozásoknak. A 6. ábracsoportban láthatjuk a válaszadók korcsoportonkénti megoszlását százalékos értékekben és abszolút számokban, mely egyrészt megfelel az orvosok koreloszlásának, másrészt finomabb elemzésekre is alkalmat ad a további kérdésekre adott válaszoknál. Itt is ki kell emeljük azt a tényt, hogy a megyei orvoskar mennyire elöregedett. A válaszolók között a szakellátásban nem volt 40 év, az alapellátásban 35 év alatti, és a megyei kórházban is csak 24% a 35 év alattiak aránya. A következő kérdések az erkölcsi- anyagi megbecsülésre, a szakmai előmenetelre, és a szakmai színvonalra vonatkoztak. III. Csoport Erkölcsi, anyagi megbecsülés, szakmai előmenetel, szakmai színvonal a. Erkölcsi, anyagi megbecsülés 7. Hogy érzi, milyen fokú az erkölcsi megbecsülése jelenlegi munkahelyén? 8. Mennyire elégedett anyagi megbecsülésével jelenlegi munkahelyén? 9. Véleménye szerint hogyan változott az elmúlt években az orvosok társadalmi megítélése?
A munkahelyi erkölcsi megbecsültséget a többség átlagosnak ítélte, sőt jelentős az átlagon felüli értékelés is (7.ábracsoport). Ugyanakkor jelentős azoknak a száma, akik átlagon alulinak ítélik. Különösen figyelemre méltó ez az arány a megyei kórházban, 36%! Ennek az aránynak a megoszlása is sokat mondó, mert az 50 évalattiak közel 50 %-ának ez a véleménye. Az orvosok kirívóan elégedetlenek az anyagi megbecsültségükkel. Ez ma már közhelynek számít, ugyanakkor érdemes a részleteket is megtekinteni (8.ábra). Az összesítés alapján még azt is gondolhatnánk, hogy nem is olyan rossz a helyzet, hiszen a válaszolók csaknem fele elégedett valamilyen mértékben. Ugyanakkor a munkahely szerinti felbontás jól tükrözi az egyes munkahelyek közötti különbséget. A helyzet kifejezetten jónak mondható a szakellátásban 75% valamilyen mértékben elégedett, de ehhez hozzá kell tenni, hogy mint arra már korábban rámutattunk itt egy kivétellel valamennyien több mint 20 éve dolgoznak, és igen magas a nyugdíj mellett dolgozók aránya is. Az alapellátásban is hasonló a helyzet, de itt már 50%-ot majdnem elérő az elégedetlenek száma. Tragikusnak mondható a megyei kórházban dolgozók véleménye – 82% elégedetlen a jövedelmével!!! Meg kell jegyezni, 4
hogy furcsa módon a kis- és közepes-mértékben elégedettek fele a pályakezdők közül kerül ki. (Ennek talán egyik magyarázata lehet, hogy kevesebb eltartottról kell gondoskodjanak.) Ugyanakkor a 30-50 éves korosztályból senki sem elégedett a fizetésével, de az idősebbeknek is csak alig több mint 25%-a elégedett valamilyen mértékben. Ezen a helyzeten feltétlenül változtatni kell, mert következmények várhatók, mint azt majd a későbbiekben látni fogjuk. Változtatni szükséges az orvosok társadalmi megítélésén is. (9. ábra) Természetesen összetett, és szubjektív érzés az, hogy ki hogyan érzi, a társadalom mennyire megbecsült tagja, de az a tény, hogy az orvosok 90%-a úgy érzi romlott a megítélésük, mindenképpen cselekvésre kell hogy ösztönözze azokat, akik ezen javítani tudnak, akik hatni tudnak a társadalomra, akik befolyásolni tudják a közvéleményt. Ebben a kérdésben javasoljuk, hogy dolgozzunk ki közös cselekvési tervet az önkormányzatokkal. A megbecsültség érzése ugyanis fontos megtartó erő lehet. A következő három kérdés a munkahelyi előmenetelre, a szakmai színvonalra és a szakmai fejlődés lehetőségére kérdeztek rá. b. Munkahelyi előmenetel, szakmai színvonal 10. Mit gondol munkahelyi előmenetele mennyire biztosított jelenlegi munkahelyén? 11. Mennyiben változott a szakmai színvonal munkahelyén az elmúlt 10 évben? 12. Véleménye szerint szakmai fejlődése mennyire biztosított a jelenlegi munkahelyén?
A munkahelyi előmenetelét többé-kevésbé biztosítottnak csak a válaszolók 43%-a látta. Ezeket az adatokat azonban jelentősen befolyásolhatja a háziorvosok száma, akiknél az előmenetel elég nehezen értelmezhető. A megyei kórházban dolgozóknál ebben a kérdésben jónak tűnik a helyzet, mert csak 22% nem látja biztosítottnak az előmenetelét. Az adatok mögé tekintve azonban figyelemre méltó, hogy a hét nyugdíj mellett dolgozó kollega még közepes vagy jelentős mértékű előmenetellel számol, ugyanakkor a 10 nem nyugdíjas, de nagy tapasztalattal (több mint 20 éves szakorvosi gyakorlattal) rendelkező kollega közül 6 egyáltalán nem vagy csak kismértékben számol ilyen lehetőséggel. A szakmai színvonal változásában az összesített válaszok megoszlóak (11.ábra). Ugyanakkor rendkívül figyelemre méltó, hogy a megyei kórházban dolgozók 53%-a úgy látja, hogy romlott a szakmai színvonal. Még inkább ez a helyzet, ha eltekintünk a nem válaszolóktól, így már 75%-nak ez a véleménye. Különösen figyelemre méltó, hogy a több mint 20 éve szakorvosok , tehát a vezető pozícióban lévő orvosok 50%-a is így gondolja. Ezen a helyzeten is feltétlenül változtatni kell! A szakmai fejlődését a válaszadók 85%-a valamilyen mértékben biztosítottnak látja (12. ábra), bár az egyes területeken van eltérés, ez azonban csak annyit jelent, hogy a szakellátásban kisebb mértékben, míg az alapellátásban nagyobb mértékben biztosítottak a lehetőségek. A következő kérdéscsoport lényegében a vezetők munkájának megítélésére vonatkozik.
5
IV.Csoport Vezetők megítélése a. Közvetlen munkahelyi vezetők megítélése 13. Ha intézményben dolgozó orvos, mennyire elégedett közvetlen munkahelyi vezetőjének munkájával?
A közvetlen munkahelyi vezetők munkájának megítélése az alapellátásban nehezen értelmezhető, ezért az itt nyert adatokat nem ismertetjük. A szakellátásban viszonylag sokan nem válaszoltak. Ennek az lehet az oka, a szakrendelők sajátosságait ismerve, hogy nincs közvetlen felettesük, csak felsőbb vezető van. Összességében a válaszadók jó véleménnyel vannak a közvetlen vezetőikről, részben, vagy egészében elégedettek munkájukkal. Még a megyei kórházban is csak 13% az elégedetlenek száma (13.ábra). b. Felsővezetők megítélése 14. Mennyire elégedett munkahelye felső vezetőségének munkájával? 17. Mennyiben érzi megalapozottnak munkahelyén a fejlesztéseket, átalakításokat? 18. Ha munkahelyén munkaviszonya (alkalmazási formája) megváltozott, ezt hogy értékeli? 19. Hogyan ítéli meg, van-e humánpolitikai koncepció munkahelyén? 20. Mekkora nettó fizetés lenne megfelelő az Ön számára?
Ezzel szemben feltűnően más a véleményük a felső vezetőségről. Miközben a szakellátásban csak 7% elégedetlen, a megyei kórházban ez 73%, ami megdöbbentő! (14.ábra). Az okokat mindenképpen vizsgálni kellene! A magunk részéről ehhez csak annyi segítséget tudunk nyújtani, hogy statisztikánk szerint a mindössze 9 részben elégedett orvos közül 6 a több mint 20 éve szakorvos között található, és mind a 3 elégedett ugyancsak ebben a kategóriában van, nagyrészüket az intézmény nyugdíjasként foglalkoztatja. Talán még némi támpontot nyújthat a lesújtó vélemények okának keresésében a 17. és 18. kérdésre adott válaszok elemzése. A 17. kérdésre már összességében is zömmel negatív válaszok érkeztek, a megkérdezettek csaknem fele átgondolatlannak, kapkodónak és egyéni érdekek által meghatározottnak ítélte a beruházásokat (17.ábra). Jelentős különbségek vannak azonban az egyes területek között. Addig, amíg az alapellátásban megoszlanak a vélemények, a szakellátásban pedig még pozitívvá is válnak, a megyei kórház tekintetében a beruházásokat a válaszolók 70%-a átgondolatlannak, kapkodónak, egyéni érdekek által meghatározottnak ítéli. A pozitív válaszok száma összesen csak 16%, megoszlása hasonló az előző kérdésre adottal. Csak remélni lehet, hogy az illetékesek további elemzéseket végeznek, hiszen ez a helyzet is súlyosnak mondható, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az intézmény további jelentős beruházásokra készül. Annak a ténynek a vizsgálata, hogy az alkalmazási forma megváltozása, milyen hatással lehet az orvosokra képezi a 18.kérdés tárgyát. Az összesített adatok (18. ábra) azt mutatják, hogy önmagában egy ilyen változás egyenlő eséllyel ronthat, javíthat, vagy nem változtat az orvosok helyzetén. Persze jogos elvárás egy változtatásról, hogy javítson a helyzeten, 6
különben mi értelme lenne, de az már végképp elfogadhatatlan, ha rontson! Sajnos a megyei kórházban ez történt, mint azt a válaszolók visszaigazolták. A munkaviszony megváltoztatása a válaszadók 52%-ának helyzetén rontott. Reméljük elgondolkodtatja a döntéshozókat kinek is jó a jelenlegi alkalmazotti státusz, mert az orvosoknak biztosan nem?! Adalékként had említsük meg azon válaszadók helyzetét, akikén javított – egyikük vállalkozó lett, ketten pedig közalkalmazottakká váltak rezidensből. Persze lehet, hogy nem az alkalmazotti státuszban van a hiba, hanem a megyei kórházban ezzel együtt járó humánpolitikában, illetve annak teljes hiányával, mint az a 19. kérdésre adott válaszokból kiderül. (19. ábra) A válaszadók 72%-a úgy ítéli meg, hogy munkahelyén nincs, vagy helytelen humánpolitikai koncepció van. Ez az arány a megyei kórházban 89%ra ugrik fel. A legjobb a helyzet a szakellátásban, itt ugyanis 46% szerint nemcsak hogy van, de helyes is a humánpolitika. Mindez azt jelenti, hogy a jövőben nemcsak ki kell alakítani a megyei egészségügyi humánpolitikai koncepciót, de azt helyesen ki is lehet alakítani, hiszen erre van példa. Nem kerülhető meg a fizetések kérdése sem egy ilyen felmérés során. A 20. kérdés arra vonatkozik, hogy mekkora nettó fizetést tartanának megfelelőnek az érintettek. A kérdést már csak azért is fel kellett tegyük, mert a tapasztalatok szerint ezt nemigen szokták megkérdezni a munkáltatók, vagy más döntéshozók, többnyire diktálni szeretnek, ugyanakkor mindenféle számok nyilvánosságra kerülnek, főként azt igazolandó, hogy irreálisak az orvosok elvárásai. A 20. ábra a válaszokat mutatja be munkahely szerinti és életkor szerinti csoportosításban. Az átlag 3-500 000 Ft közé teszi az elvárását, ami figyelembe véve a válaszadók korát, képzettségét egyáltalán nem tekinthető irreálisnak, a jelenleginek csak a másfél-kétszerese. Különösen akkor nem, ha figyelembe vesszük az Uniós átlagot, mely ennek 3-4-szerese, de a fejlettebb Uniós országokban az 5-6-szorosa. Ha úgy gondolkodunk, hogy ennyi pénzért itthon, jelen esetben a megyében, lehet tartani az orvosokat, akkor bizony még jól is járhatunk! A döntéshozóknak érdemes lenne elgondolkodni a forrásokról. Meggyőződésünk, hogy aki keres az talál is! Keresni pedig muszáj lesz, mint arra majd a 25-27. kérdésre adott válaszok is felhívják a figyelmet. Az eddigiekből kitűnik, hogy az orvosok helyzete nem megnyugtató Vas megyében. Mielőtt megvizsgálnánk azt milyen lehetőségeket keresnek, hogy helyzetükön javítsanak, elemezzük milyen válaszokat adtak a kollegiális kapcsolatokra vonatkozó kérdésekre. V. Csoport Kollegiális kapcsolatok 15. Milyen a kapcsolata a közvetlen környezetében dolgozó orvoskollégákkal? 16. Milyen a kapcsolata munkahelyén a tágabb környezetben dolgozó orvoskollégákkal?
A 15. ábrasorozat mutatja be a közvetlen környezetben dolgozó orvoskollégákkal meglévő kapcsolatot. Az eredménnyel elégedettek lehetünk, mert valamennyi csoportban a válaszolók nagy többsége közvetlennek, sőt sokan barátinak is jelölték meg kapcsolataikat.
7
Egy kicsit rosszabb a helyzet a tágabb környezetben dolgozó kollégákkal meglévő kapcsolatok vizsgálatánál, de a nagy többség még itt is közvetlennek jelzi a kapcsolatát és közömbösnek az egyes bontásokban ugyan némileg eltérően, de csak negyed részük. Ezen a téren tehát rendben lévőnek látszanak a dolgok. A korábbiak során szó volt arról, hogy nem tartjuk megnyugtatónak az orvosok helyzetét Vas megyében. A VI. kérdéscsoport a kiútkeresés útjaira, illetve a jövőbeli elképzelések egy részére kérdez rá. VI. Csoport Kiútkeresés, jövőkép a. Pluszmunka a szabadidő rovására 21. Főállású munkáján kívül hány db egyéb jellegű gyógyító tevékenységet folytat? 22. Főállású munkáján kívül hány db nem gyógyító, bevétellel járó tevékenységet folytat? 23. Amennyiben Ön már nyugdíjas, dolgozik-e tovább? 24. Az utolsó 5 évben volt-e hosszabb szabadságon? A 21. kérdésben arra voltunk kíváncsiak, hogy a főállású munkájuk mellett hányan és milyen számú orvosi tevékenységet folytatnak. Az összesített ábrából jól látszik, hogy a válaszolóknak több mint a felének van másod, harmad, sőt negyed állása is. Ez az eredmény az egyes munkahelyektől független. Mindez feltehetően arra utal, hogy a főállásuk nem nyújt elég jövedelmet, és ezért kényszerülnek szabadidejük rovására további munkát vállalni. Ezt azért tartjuk súlyos problémának, mert így nyilván sérül a betegeknek az a joga, hogy pihent orvos lássa el őket. Hasonló okok miatt talán nem meglepő, hogy egyes orvos kollégák nem gyógyító tevékenységet is végeznek. Ezeknek száma kisebb, de munkahelyi megoszlásuk az előzőekhez hasonló (22. ábra). Nem kutattuk azt, hogy ezek a tevékenységek mik, de azt gondoljuk, egy orvosnak alapvetően a gyógyító munkájából kellene tudni megélnie. Külön rákérdeztünk arra, hogy a nyugdíjasok vajon dolgoznak-e tovább. A 23. kérdésre adott válaszokból kiderül, hogy a válaszadók nagy része teljes állásban, kisebb részben részállásban, de továbbra is gyakorolja a szakmáját. Ennek természetesen többféle oka lehet, és nem is feltétlen negatív jelenség, de ismerve a jelenlegi nyugdíjak nagyságrendjét, nem zárhatjuk ki azt sem, hogy megélhetési gondok miatt dolgoznak nyugdíjas éveikben is kollégáink. A korábbiakból természetesen az is kiderült, hogy hiányzik az utánpótlás, és ez is természetesen oka lehet a továbbfoglalkoztatásnak. A kérdéskört érdemes lenne tovább vizsgálni. A kamara fontosnak tartja azt, hogy az orvosok idejük megfelelő részét pihenéssel is töltsék. A 24. kérdésben erre kérdeztünk rá. Az összesített ábrából kiderül, hogy a válaszolóknak a fele az 1-2 hetet volt szabadságon, 9 %-uk egyáltalán nem. Ez az eredmény gyakorlatilag a foglalkozási csoportoktól független. (24. ábra) Úgy véljük, a jövőben a munkáltatóknak, döntéshozóknak erre is nagyobb figyelmet kell szentelni, minőségi munka csak kipihent orvosoktól várható el. A kiútkeresés egy módja lehet – mint arról napjainkban elég sokat hallani – a külföldi munkavállalás. Erre kérdeztünk rá a következő három kérdéssel.
8
b. Külföldi munkavállalás 25. Tervezi-e, hogy külföldön folytatja orvosi tevékenységét? 26. Amennyiben tervezi külföldön való munkavégzését, mi ennek az oka? 27. Előreláthatólag mennyi időt szeretne külföldön tölteni?
A 25. kérdésre adott összesített válaszból kiderül, hogy a válaszolók 49 %-a nem tervez külföldi munkavállalást. Ez a határozott válasz azonban lényegesen kevesebb a megyei kórház esetében (24 %) és 38 % határozott igennel válaszolt. Ha a válaszadók közül kiszűrjük a több mint 20 éve szakorvosok körét, tehát az 50 év felettieket, akik jó része már nyugdíjas, akkor az előbbinél riasztóbb válaszokat kapunk. Ezt mutatja a 25.e. ábra, összesítésben. A megyei kórház esetében mindössze 4 %-a az 50 év alatti válaszolóknak, aki határozott nemmel válaszolt arra a kérdésre, hogy tervez-e külföldi munkavállalást. Figyelemre méltó az is, hogy az alapellátásban dolgozó 50 év alattiak 16 %-a kíván a jövőben külföldön dolgozni. Ennél tovább is vizsgálódtunk ebben a kérdéskörben. A 26. kérdésben rákérdeztünk arra, hogy mi a tervezett külföldi munkavállalás oka. Meglepő módon csak szakmai indokot senki nem jelölt meg. Igen nagy a kizárólag anyagi indokra hivatkozók aránya is. Összességében 43 %, de a megyei kórházban majdnem 50 %. Azt is megkérdeztük, hogy előreláthatólag mennyi időt szeretnének külföldön tölteni. Ezt a 27. ábrán mutatjuk be. Jól látható, hogy a többség több mint 3 évet szeretne külföldön lenni, de 2 évnél kevesebbet senki sem jelzett. Mindez arra utal, hogy könnyen előfordulhat – szemben a korábbi helyzettel -, hogy a külföldi munkavállalást vállaló kollégák végleg elhagyják megyénket. Ha azonban ez nem is következik be, munkából való kiesésük jelentős veszteséget jelent hosszabb távon is. Erre fel kell készülni. A következő kérdéscsoporttal a háziorvosok egyes speciális problémáit kívántuk vizsgálni. VII. Csoport Háziorvosokra vonatkozó speciális kérdések 28. Hány éve látja el jelenlegi praxisát? 29. Praxisához milyen módon jutott hozzá? 30. Amennyiben vásárlás útján jutott praxisához, vett-e fel ahhoz hitelt? 31. Amennyiben ÁSZ-APEH-OEP, stb. ellenőrzések sora várható, változatlan praxis-finanszírozás mellett mit tesz?
A 28. kérdésre adott válaszokból kiderül, hogy a praxisban dolgozók zöme több mint 16 éve látja el munkáját, de igen jelentős az ennél lényegesen több ideje dolgozók száma is. Mindez arra hívja fel a figyelmet, hogy a háziorvosok körében is a korfa az idősebb korosztály irányába tolódott el, hiányzik az utánpótlás. Itt is sürgős beavatkozásra lenne szükség. A 28. kérdésben arra kérdeztünk rá, hogy milyen módon jutottak a praxishoz. Bár nagyobb részük alanyi jogon, vagy betöltés útján, jelentős a vásárlás útján praxishoz jutók száma is. A betöltés útján praxishoz jutottak esetében felmerült az a probléma, hogy valaki azért kapta meg ingyenesen a praxist az önkormányzatokon keresztül, mert annak tulajdonosa, illetve örököse azt nem tudta értékesíteni. Így a tulajdonos, illetve örökös jelentős jövedelemtől 9
esett el. Mindez a 2000. évi XVIII. törvény rendelkezéseinek felülvizsgálatára irányítja a figyelmet, illetve a jelenlegi helyzetben szükségesnek látszik az önkormányzatok segítsége a praxisok eladásánál annak érdekében, hogy a tulajdonosok, illetve örököseik ne károsodjanak. További problémát jelent, hogy a vásárlás útján praxishoz jutottak nagy részének hitelt kellett felvennie ahhoz, hogy praxisához jusson. Ez a hitel egyéni jelzáloghitelt jelent a magánvagyon terhére, mert a praxisfinanszírozásból ez nem írható le. Ennek kapcsán is felmerül a törvénymódosítás szükségessége, illetve az önkormányzatok segítsége. Az utolsó kérdésben rákérdeztünk arra, hogy az elterjedt hírek alapján mit fognak tenni és milyen problémákat látnak a háziorvosok, ha 2011. évben kiterjedt ÁSZ, APEH, OEP ellenőrzésre kerül sor. A válaszok sok indulatot tükröztek, statisztikailag nehezen feldolgozhatóak, ezért ettől el is tekintettünk. Ugyanakkor kitűnt a válaszokból, hogy a háziorvosok adminisztratív leterheltsége már elért a tűréshatárhoz, sokan életkoruknál fogva sem tudják már követni az újabb és újabb ellenőrzések által felállított követelményeket. Gyors intézkedésre van szükség az adminisztráció egyszerűsítése céljából.
Összefoglalás, javaslatok A kérdésekre adott válaszok elemzése, értékelése során számos probléma merült fel, melyek egyrésze további vizsgálatok, másrészük sürgősnek látszó intézkedések megtételére kell, hogy ösztönözzön. Megpróbáljuk ezeket röviden és tömören összefoglalni. 1. Részben tagságunk összetételének, részben a kérdőívre válaszolók összetételének
elemzése egyértelműen bizonyítja, hogy Vas megye orvoskara jelentős mértékben elöregedett. Az orvosok utánpótlásának biztosítása érdekében tervszerű, de sürgős intézkedésekre van szükség a megyében.
2. A Vas megyei orvosok úgy érzik, romlott társadalmi megbecsültségük. Ezen a
helyzeten is javítani kell, ami természetesen nem könnyű, de az önkormányzatok segítsége nélkül elképzelhetetlen. Lehet természetesen, hogy ez nem csak Vas megyei jelenség, de nekünk elsősorban az itteni helyzettel kell foglalkozni. 3. Tragikusnak mondható az anyagi megbecsültség, különösen a megyei kórházban.
Bár ezen a téren sem tettünk összehasonlítást más megyékkel, vagy az országos helyzettel (terveink között szerepel), a kialakult helyzeten feltétlenül változtatni kell. Kérdőívünk támpontot szolgáltathat arra, milyen fizetéssel lennének elégedettek orvosaink.
4. Figyelemre méltó az, ahogy az orvosok a szakmai színvonalról nyilatkoznak. Jelentős
többségük, különösen a megyei kórházban úgy ítéli meg, hogy ez romlott. Ennek több oka lehet, de a helyzet így nem maradhat, különösen akkor, ha az intézmény bármilyen formában regionális vezető szerepre vágyik.
10
5. Szembeötlő a kontraszt a közvetlen munkahelyi vezetők és a felső vezetők megítélése
esetében. Amíg a közvetlen munkahelyi vezetőkről a válaszadóknak jó a véleménye, a felső vezetőségről lesújtó. Az okokat mindenképpen vizsgálni kellene. 6. Ismeretes, hogy a megye sokat tett azért, hogy a megyei kórházban az utóbbi időben számos beruházás megvalósulhasson. Nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a válaszolók 70 %-a a beruházásokat átgondolatlannak, kapkodónak, egyéni érdekek által meghatározottnak ítélték. Kamaránk nem vizsgálta ennek a rendkívül negatív véleménynek a közelebbi tartalmát, de úgy gondoljuk, ezt mindenképpen elemezni kellene, és a jövőbe tervezett beruházásoknál az eredményeket hasznosítani. 7. Ki kell emeljük, hogy a munkaviszony megváltoztatásának csak akkor látjuk értelmét,
ha az a dolgozók helyzetén javít. Amint ezt a felmérés is igazolja, a megyei kórház esetében a válaszadók 52 %-ának romlott a helyzete az zrt-vé történt átalakítást követően. Joggal várja az orvoskar a választ a Megyei Közgyűléstől, hogy akkor mi értelme volt az átalakításnak. 8. Orvosaink jobb híján elvárt jövedelmeik hiányát plusz munkával pótolják, mely nem
szerencsés. A kényszerű plusz munka és a csökkent szabadidő fáradt gyógyítót eredményez, mely előbb-utóbb a betegellátás rovására megy, és gazdaságilag sem szerencsés. 9. Az Uniós csatlakozás új utat nyitott az orvoskar anyagi gondjainak megoldásában.
Ma már egyre több orvos gondolkodik azon Vas megyében is, hogy a hazai lehetőségek hiányában az Unióban keresi orvoshoz méltó egzisztenciája megteremtésének lehetőségét. Vas megye ebből a szempontból különösen veszélyeztetett helyzetben van. Sajnos úgy tűnik a külföldön dolgozni kívánó orvosok a megyében tartós orvoshiányt fognak okozni, ezért is lényeges az egzisztenciális gondok komplex kezelése.
10. A fentieken kívül a háziorvosok még számos sajátos problémával küzdenek, melyek
egy részéről felmérésünk is tájékoztat. Szükségesnek látszik az adminisztratív teendők csökkentése, a praxisok finanszírozásának átalakítása, a 2000. évi XVIII. Törvény módosítása.
Kamaránk azzal a reménnyel bocsátja minden érdeklődő rendelkezésére jelen felmérésünket, hogy kritikai észrevételeikkel segítik további munkánkat. Egyúttal felajánljuk mindazoknak, akik tenni kívánnak Vas megye egészségügyi ellátásának, illetve az orvosok helyzetének javításáért, hogy számíthatnak segítségünkre.
11
