AZ ORVOSLÁS ES A PSZICHOTERÁPIA UJ PARADIGMÁJA: A BIO-PSZICHO-SZOCIO-SPIRITUÁLIS (BPSS) MODELL

Pszichoterápia

Tanulmányok ELMÉLETI TANULMÁNY

AZ ORVOSLÁS ES A PSZICHOTERÁPIA UJ PARADIGMÁJA: A BIO-PSZICHO-SZOCIO-SPIRITUÁLIS (BPSS) MODELL Andrejkovics Mónika, Gasparik Éva, Bokor Petra és Frecska Ede

A spiritualitás témájának az orvoslás és a pszichoterápia keretein belüli elhelyezése egyre inkább sürgetőbbé válik. A medicina az utóbbi évtizedekben több szempontból is a válságjeleit mutatja, ami arra hívjafe l afigyelmet, hogy megérett a helyzet a paradigmaváltásra. A bemutatásra kerü­ lő bio-pszicho-szocio-spiriíuális (BPSS) modell az Engel-i biopszichoszociális modell kiegészí­ tését jelenti a spirituális dimenzióval. A szerzők egyrészt felhívják a figyelmet annak szükséges­ ségére, hogy a szakma jelölje ki a BPSS modell pontos elméleti kereteit és határozza meg a mo­ dell gyakorlati alkalmazhatóságának szempontjait. Mindehhez szükséges a közös terminológia, tudományos vizsgálati eszköztár és terápiás protokollok kialakítása. A szerzők másrészt a spiritualitás koncepciójának identifikációs alapról történő megközelítését javasolják. A szűkén vett és kulturálisan determinált közösség (szociusz) feletti tágabb egységgel azonosulva az egyénnek szélesebb lehetősége nyílik arra, hogy több értéket, jelentést és értelmet hozzon életébe. A transzperszonális élmény facilitálhatja azt az azonosulást, amely a spirituali­ tás irányába orientálja az egyént. Ebben a megközelítésben a sp iritu á lis metaszintként jelenik meg a biopszichoszociális szféra felett. A hit fontos motivációs faktor ehhez az identifikációs lé­ péshez, amelyet a transzcendentális sajátélmények elősegítenek. Kulcsszavak: bio-pszicho-szocio-spirituális modell - BPSS modell-paradigmaváltás - spiritu­ alitás 1.

B evezetés

A medicina - és azon belül különösen a pszichiátria - az utóbbi évtizedekben a válság jeleit mutatja. Ez jelen van az egész világon, de kifejezettebben jelent­ kezik Közép- és Kelet-Európában a kedvezőtlenebb gazdasági helyzet miatt. A civilizációs betegségekben és a mentális zavarban szenvedők száma egyre nő, és a pszichiátrián belül a farmakoterápia nem váltotta be a hozzá fűzött nagy reményeket, például a depreszszió és a szkizofrénia kezelése korántsem annyira hatékony, amennyire azt korábban remélni lehetett. 1990-2000 között volt az ,A gy Évtizede” az USAban, ami jelentős mértékben serkentette ugyan az agy­ kutatást, de az emberi psziché megértését kevésbé. Nem lehet ugyanis figyelmen kívül hagyni, hogy az orvoslás mindig egy tágabb társadalmi környezetben

folyik. A betegségek és a gyógyítás modelljei szoci­ ális válaszként értelmezhetők, ami a fenyegetettség­ gel való szembesülésből ered Engel (1977) értelme­ zésében. A fenyegetettség manapság kevésbé jelent köCTeílen fizikai veszélyt, inkább a világ nagy részén tapasztalható morális-szociális-gazdasági válság köz­ vetettebb lecsapódása. Ezek azonban az emberi pszi­ chét ugyanúgy megbetegíthetik. Magyarországon is megjelenik az a világszerte jelenlévő vita, hogy van-e a spirituális tényezőknek szerepe az orvoslásban, és ha igen, akkor milyen for­ mában. A Pszichoterápia című hazai folyóirat legelső számában megjelent egy tanulmány Kelemen Gábor (1992) tollából A pszichoterápia és az öngyógyítás spirituális dimenziója címmel, majd Bagdy Emőke

Pszichoterápia 2013, © M entalPort Kft. 22. évf. 2. szám, 93-99

93

A n d r e k o v ic s - G a spa r jk - B o k o r - F recsk a • A z

o r v o s l á s é s a psz ic h o te r á pia új p a r a d ig m á m

(1996) mutatta be részletesen a „negyedik erőként” emlegetett transzperszonális pszichológiát, mint irányzatot és annak a kapcsolatrendszerét pszicholó­ giai elméletekkel, illetve más tudományágakkal. Az évek során a spiritualitás hazai szakirodalma jelentős mértékben gazdagodott; szakembereink sokszínűsé­ gét jelzik az eltérő megközelítésmódok. Sülé Ferenc az OPNÍ Valláslélektani Osztályán szerzett klinikai tapasztalatai rendszeres publikálásával (pl. 2010), Tomcsányi Teodóra, Horváth-Szabó Katalin és'munkatársaik többek közt pszichometriai kutatásokkal (2009, 2011), mások a személyiséglélektani háttér­ hez kapcsolódó tanulmányokkal (Bagdy, Mimics, Nyitrai 2011) járultak hozzá a spiritualitás fontossá­ gának mélyebb megértéséhez. Frecska Ede (Frecska, Luna 2006, Frecska, Wiesenmayer 2007) próbálko­ zásokat tett és tesz a transzperszonális fogalmak, nézetek tudományos keretbe foglalására. Szummer Csaba (2012) a pszichedelikumok terápiás felhasz­ nálása kapcsán beszél a pszichedelikus élmények spirituális vonatkozásairól. Manapság a szakembe­ rek egyre szélesebb körben élnek a transzperszonális szemlélet adta lehetőségekkel, igyekezvén beillesz­ teni az új szemlélet terápiás módszereit is a gyógyítás komplex rendszerébe (például Csáky-Pallavicini és mtsai 2008, Tomcsányi és mtsai 2009, Székely 2006, Buda 2009, Sülé 2010). A jungi analitikus pszicho­ lógia és a transzperszonális pszichológia képezik a spiritualitás fő személyiséglélektani hátterét (Jung 1990, Bagdy 1996, Bartha 2009). Ebben a szemlé­ leti keretben nyílik lehetőség arra, hogy a személyi­ ségfejlődés fogalmát árnyaltabban kezeljük: a sze­ mélyest meghaladó transzperszonális fejlődési szint­ tel is foglalkozzunk. A személyiségmérő módsze­ rekbe - a korábbi „Big Five”-elméletek kiegészítése­ képpen - hatodik alapdimenzióként került be a spi­ ritualitás (Piedmont 1999; idézi Tomcsányi és mtsai

2011)'. Piedmont Spirituális Transzcendencia Skálá­ jának magym változata is elkészült, A spiritualitás fontosságának kérdése a medi­ cina hatókörében egyre több szakembert meg­ érint akár pro, akár kontra. Utóbbira tipikus példa az a vád, hogy a transzcendentális tényezők figye­ lembevételével sutba dobjuk a tudományosságot és teret adunk a parapszichológiának, az ezotériának és a babonás-misztikus hiedelmeknek, a vallásba vagy „ilyen-olyan ’hitbe”’ menekülésnek (Szilágyi 1996). A vita polarizáltságára másik példa Richard Dawkins (2008) The God Delusion (magyaml: Isteni téveszme) című könyve, amire válaszként jelent meg Rupert Sheldrake (2012) The Science Delusion című munkája. Frecska szerint (2012) a jól integrált módo­ sult tudatállapotok világa nem értelmezhető a hagyo­ mányos agykutatás keretein belül, ahhoz tudomá­ nyos szemléletváltásra lenne szükség. Úgy tűnik, hogy a pszichoterápia - ami alkalma­ zott tudományág - könnyebben befogadja a spiri­ tuális dimenziót, mint az orvoslásról való elméleti modellalkotás. Ez nem véletlen, hiszen a páciens pszichés problémáival való elmélyült foglalkozás, ami általában hosszabb folyamatot ölel fel, mint az átlagos orvos-beteg találkozás, megteremti amiak a lehetőségét, hogy az emberi létnek több fontosabb aspektusa is szóba kerüljön. Ezek közül pedig nem zárható ki az élet értelmének keresése sem. Kiemel­ kedően fontos téma ez például a gyászoló (legyen az egészséges személyiség normál gyásza vagy sérülé­ kenyebb személy komplikált gyásza), az addikciók művi világából a valóságba visszatérő (tartósan absztinens), vagy az életet közvetlenül veszélyez­ tető helyzetet vagy katasztrófát átélő betegek szá­ mára. Sokszor az ilyen helyzetekben lévő emberek számára a gyógyuláshoz elengedhetetlen az embe­ ren önmagán túlmutató értelem és cél keresése.^

2. A SPIKITUALITÁSRÓL A spiritualitást nehéz definiálni, ebből azonban még nem következik az, hogy a tudomány ne legyen képes a jelenséget befogadni.^ A spiritualitás fogal­ mának pontosabb megértéséhez több hazai szerző munkája is hozzájárni (Kelemen 1992, Bagdy 1996,

Buda 2009, Horváth-Szabó és mtsai 2009, Sülé 2010, Tomcsányi és mtsai 2011), ezért itt a teljesség igénye nélkül említjük meg néhány főbb jellemzőjét. A spiritualitás sajátos értékrend integrálását jelenti, olyan egyetemleges, minden emberben

J vonáselméletekhez sorolható „Big Five" személy iséglelíárban (Costa és MeCrae 1992) faktoranalitikus módszerrel a szemé­ lyiség öt alapdimenzióját különítették el (extraverzió, együttműködés, lelkiismeretesség, neuroticizmus, nyitottság a tapasztala­ tokra), melyek tovább már nem bonthatók ás a személyiség alapvető vonásait határozzák meg. Hatodik, a többitőljuggetlen di­ menzió a spiritualitás. Bővebben olvashatunk erről Kulcsár Zsuzsanna (2009): Trauma-feldolgozás ás vallás című könyvében. Hasonló nehézségek számos pszichés jelenség definiálásánál isfelmerülnek, mint például az intelligencia vagy a személyiségfo ­ galma, de szerencsére ma már túl vagyunk azon a vitán, hogy lehet-e az ilyen jelenségeket tudományosan vizsgálni.

94

PSZtCHOTERÁPlA • 2 2 . ÉVFOLYAM 2 . SZÁM 2 0 1 3 . ÁPRILIS

közös spirituális értékekét, mint altruizmus, huma­ nitás, értelemkeresés, felelősségvállalás (nemcsak önmagunkért, hanem a világ, az univerzum dolgai iránt is). A spiritualitás hit, de nem vallás, amenynyiben a vallás tanult tudattartalmakon és érzése­ ken nyugvó, hittételeknek alárendelt életszemlélet és létezési mód (Bagdy 1996). Vallásosság és spiri­ tualitás nem feltétlenül járnak együtt. A hagyomá­ nyos spiritualitás Isten-központú, azaz teisztikus és szorosan kapcsolódik a vallásossághoz, míg a ter­ mészetes (új) spiritualitás nem kötődik az intézmé­ nyes vallásossághoz. Nem hit vagy világnézet kér­ dése, hanem valaminek a mély tudása (G róf2007). Legjelentősebb példája a humanisztikus spirituali­ tás (Horváth-Szabó és mtsai 2009). A spiritualitás a személyiség gyarapodását segíti elő. A pszichospirituális fejlődés során a személyi­ ség alrendszerei között új integráció jön létre, éret­ tebb, integráltabb személyiségstruktúra alakul ki, személyiségszintézis történik. Terápiában alkal­ mazva reintegráció valósul meg biológiai, pszicholó­ giai, szociális és spirituális szinteken („minden szin­ ten szinte minden”) (Frecska, Lima 2006). Hangsú­ lyos a transzperszonális fejlődés módja az úgyneve­ zett szupratudatossági állapotban, azaz a ,jcibövült tudat” módosult élményállapotában (Omstein 1972, idézi Bagdy 1996). A ’transzperszonális’ kifejezés az emberi lélek olyan területeire utal, ami az egyénen, a személyesen, a személyiségen, az ego, az én hatá­ rain túlmutat. Ez valósul meg az emberek magasabb tudati élményei során. A transzperszonális elméletek alapvetően két nagy irányzatra oszthatók; az immanens, horizontális vagy deszcendens és a transzcendentális, vertikális vagy aszcendens megközelítésekre (Daniels 2005). A deszcendens irányzatok (animisztikus és sámáni kultúrák) a spirituális élmények transzformatív hatá­ sát hangsúlyozzák egy, a szelfnél nagyobb egység­ hez való kapcsolódás megélésén keresztül. A spiritu­ ális rítusok célja itt a természetfelettivel való kapcso­ lat fenntartása, e kultúrákban nem jellemző a közös­ ségtől független, egyéni spirituális fejlődés. Ezzel szemben az aszcendens irányzatok (a legtöbb intéz­ ményesített vallás) azt hangsúlyozzák, hogy a spiri­ tuális fejlődés (üdvözülés, megváltás, megvilágoso­ dás stb.) az individuális személyiségfejlődés követ­ keztében, a magasabb rendű intellektuális és spiritu­ ális tulajdonságok kiművelésén keresztül érhető el. A transzperszonalitásnak a mai napig nincs egy­ ségesen elfogadott definíciója, a legtöbb definí­ ciós próbálkozásban azonban, valamilyen formá­ ban megjelenik az egyén és egy magasabb entitás

közti kapcsolat. Walsh és Vaughan (1993) úgy hatá­ rozták meg a transzperszonális élményt, amely­ ben a személy én-azonossága túl-tágul (transz) a személyes vagy egyéni szelfen úgy, hogy magába foglalja az emberiség, élet, psziché vagy kozmosz nagyobb aspektusait is. A transzperszonális élmény során tehát a személy megéli az azonosulást a nagy egésszel, melynek szerves, szükségszerű része a saját létezése. Ez az a mozzanat, aminek jelentő­ ségét hangsúlyozni szeretnénk. Azonosulás egy, a biopszichoszocíális szint feletti (metaszintű) enti­ tással annak jellege szerint nem vezet szükség­ szerűen vallásossághoz (például Emberiség, Uni­ verzum), bár az egyén mégis spirituálisán elköte­ lezettnek tekinthető. A spirituális elkötelezettség a transzperszonális identitás vagy szelf kialakulá­ sához vezet, amely a legtöbb elméletalkotó értel­ mezésében valamilyen fejlődési folyamat eredmé­ nye, amely során az identitás meghaladja az öncélú és egzisztenciális kérdéseket és azoktól egyértel­ műen megkülönböztethető, spirituális minőséget ölt (Daniels 2005). A metaszintű identifikáció segít annak értelmezé­ sében, hogy az értelemkeresés (sőt az „értelemtalá­ lás”) miért központi mozzanat a legtöbb definícióban. A tágabb szinttel való azonosulás több értéket és értel­ met hoz az egyén életébe, ami nemcsak véd pszichés és pszichoszomatikus zavarok ellen, de utat njdt a sze­ mélyiség gyarapodása felé. A keresztény hátterű meg­ közelítsek alapja a hit fontosságának hangsúlyozása, amely fontos motivációs faktor ehhez az identifiká­ ciós ugráshoz, és amit a közvetlen megélés (transzcen­ dentális élmény) szintén segít, ráadásul az utóbbi hitet erősítő tényező is lehet. A transzcendentális élmények egyes formái noetikus tudásszerzésre és olyan emó­ ciók intenzív, „zsigeri” átélésére vezetnek, mint áhí­ tat, magasztosság, alázat és hála. A kirekesztés inkongmens a spirituális szemlélet­ tel, sőt választóvonal lehet vallásosság (fundamenta­ lizmus) és spiritualitás között. Lehet, hogy egy val­ lásos fundamentalista képes meghaladni önös érde­ keit akár élete feláldozásával is, de amennyiben ez mások ellen irányul, az ellentmond a spiritualitás lényegének. Fundamentalista vallásosság és spiritu­ alitás nem jellemzőek egymás mellett (Gróf 2007). A hazánkban szárnyra kapó transzperszonális irány­ zatok esetében is időnként tetten érhető a kirekesztő mozzanat iskolák, módszerek, műhelyek harcának formájában, amely épp a íranszperszonális pszicho­ lógia híveitől nem elvárt következetlen álláspont, oximoron hozzáállás.

www.pszichoterapia.hu

95

A n d r ejk o v ics - G a spa r ik - B

okor

- F r ec sk a • A z

o rv o slá s és a

psztcHOTERÁPiA

ú j pa r a d ig m á ja

3. Az ORVOSLÁS És A PSZICHOTERÁPIA ÚJ MODELLJE; A BIO-PSZICHO-SZOCIO-SPIRITUÁLIS (BPSS) PARADIGMA Napjainkban elterjedt és elfogadott szemlé­ let a betegségek megértésének és kezelésének biopszichoszociális modellje, amit Engel fogal­ mazott meg 1977-ben. Ez a szemlélet a test és a lélek elválaszthatatlan egységének hangsúlyozá­ sával meghaladta az addig uralkodó biomedikális modellt. Engel szembehelyezkedett azzal a bélgyó­ gyászatban kialakuló redukcionizmussal, anri sze­ rint a komplex betegségek visszavezethetők egyetlen okra. A modell medicinán belüli elfogadtatása nem volt gyors és egyszerű dolog (a BPSS paradigmáé még kevésbé lesz az). Ahogy a korszerű tudomá­ nyos módszerekkel egyre igazolhatóbbakká válnak a magatartási folyamatok élettani és biokémiai hatásai, úgy a modern orvostudomány részéről is egyre könynyebb belátni a hagyományos biomedikális modell korlátúit. A biopszichoszociális szemlélet a betegsé­ gek kialakulásának minden biológiai, pszichológiai és szociális tényezőjének átfogó figyelembevételét jelenti, illetve azokat a tényezőket is, amelyek meg­ védhetnek a betegségtől. Az Engel-i modell újsze­ rűsége abból fakadt, hogy egyszerre több tényező együttes és komplex kölcsönhatását veszi figye­ lembe a testi és lelki zavarok kialakulásának meg­ értéséhez. Azonban a biopszichoszociális modell nem tar­ talmaz egy olyan dimenziót, aminek fontosságával kapcsolatban egjre több adat áll rendelkezésre, ez a spirituális dimenzió (például Cotton 2006, Kovács 2007, Park 2007, Awasthi 2011). Bár a spiritualitás témaköre az utóbbi évtizedekben egyre népsze­ rűbbé válik szakmai körökben is, az orvostudomány modelljébe még nem kellően integrálódott. McKee és Chappel két évtizede megtette javaslatát (1992, idézi Nagy 2009) erre az integrációra, és Engel modelljét a spiritualitással egészítette ki hangsúlyozva a négy dimenzió különállóságát, mégis egységben létezését. Ebből kiindulva Sulmasy kifejti (2002; idézi Nagy 2009), hogy az egyén biopszichoszociális és spiritu­ ális állapota között kölcsönös kapcsolat van, így a gyógyulás-gyógyítás folyamatában fontos a beteg spirituális előtörténetének (spiritual history) alapos ismerete: a vallásos/spirituális coping alkalmazása, a spirituális jóllét foka és az egyén konkrét spiritu­ ális szükségleteinek felmérése. Josephson (2004) a mentális zavarok megértésével és kezelésével kap­ csolatosan kifejti a vallás és a spiritualitás integrá­ lásának szükségességét a klinikai gyakorlatba, azaz a BPSS szemlélet klinikai gyakorlatban való alkal­

96

mazását. Bishop (2009) a BPSS medicináról ír társa­ dalmi, politikai és vallásos szemszögből. Az orvos­ tudomány azonban még nem kellően nyitott a téma iránt. Bár a pszichiátriai és a pszichoterápiás gyakor­ latban egyre nagyobb számban jelennek meg az új modell képviselői, a hivatalosan elfogadott szemlé­ letváltástól még igen messze vagyunk. A BPSS modell klinikai alkalmazása azt a szem­ léletet jelenti, hogy bizonyos betegségek esetében nem elegendő, ha a terápia csak a biológiai, pszi­ chés vagy akár szociális szinteket célozza meg, hanem a metaszintű, spirituális identifikációt és a transzperszonális szelf fejlődését is segíteni kell. Kétségkívül ez nem minden betegségnél egyforma fontosságú. Drog- és alkoholfüggöség vagy poszttraumás stressz zavar példa arra, amikor a spiritu­ ális szint hozzáadása az előzőekhez jelentős javu­ lást eredményez a terápiában (Avants és mtsai 2005, Lesmana és mtsai 2009). Az utóbbi évtizedekben az orvoslás kezdte fel­ ismerni, hogy vallásos világnézetek is alakítják az emberek betegségekről való gondolkodását. A val­ lás meghatározza azt, ahogyan értelmet tulajdoní­ tunk a humán létezésnek, és azt is, hogy egy személy hogyan találja meg az értelmet abban, araikor szem­ benéz egy betegséggel, rokkantsággal vagy halál­ lal (Bishop 2009). Egyre több adat jelzi azt, hogy az olyan területek problémái, mint a remény, moralitás, identitás és értelem - amelyek gyakran összefüg­ genek a világnézettel és a vallással - összefügghet­ nek klinikai tünetekkel (Richards, Bergin 1997, idézi Josephson 2004). Ez alapján a vallás, a spiritualitás és a világnézet ugyanolyan fontos klinikai változó, mint a genetikai prediszpozíció, a családi interakciók és az intemalizált pszichodinamika. Ezek integrálása alapozza meg a hatékony kezelést (Josephson 2004). Tehát az új BPSS modell az Engel-i hármas dimen­ ziót (biológiai, pszichológiai és szociális) kiegészíti a spiritualitással. Ezeket a szempontokat mindig az adott esetnek megfelelően súlyozva kell figyelembe venni, elkerülve azt, hogy a négy közül bármelyiket is túlhangsúlyozzuk. Josephson (2004) figyelmeztet arra, hogy ezek a tényezők nem egyszerűen össze­ adódnak, hanem bonyolult kölcsönhatásban állnak egymással. A modell keretén belül azonosítani kell azokat a rizikó- és védőfaktorokat, amelyek interak­ ciója meghatározza a betegség kezdetét. A biológiai, pszichológiai, szociális és spirituális rizikó- és védő­ faktorok relatív fontosságának adekvát meghatáro­

P s z ic h o te r A p ia • 2 2 . é v f o l y a m 2 . s z á m 2 0 1 3 . á p r i l i s

zása a modell alkalmazhatóságának sarkköve. így a BPSS-modelí keretén belüli esetkonceptualizálás egy, a rizikó- és védöfaktorokból álló mozaik, ami megkísérli átfogóan leírni a klinikai jelenségeket. Ez a mozaik megvéd minket attól, hogy egy faktort önmagában felelőssé tegyünk a betegségért (például neurotranszmitter zavar) (Josephson 2004) és a túlzó, radikális relativizmus csapdájába essünk (Strassman és mtsai 2007). Josephson (2004) nyomán a klinikus feladatai a következők: Fontos megítélni a spirituális tényezők közvetlen relevanciáját az aktuális panaszokra vonat­ kozóan, és ha ezek relevánsak, akkor meg kell hatá­ rozni, hogy mikor van itt az ideje a spirituális ténye­ zőkkel való foglalkozásnak az egyéb - biológiai, pszichológiai és szociális - tényezők mellett. Annak eldöntését, hogy mikor és mennyire kell bevonni a spirituális (vagy akár a vallásos) tényezőket a keze­ lésbe, több tényező is befolyásolja. Kiemelkedő ezek közül magának a páciensnek a véleménye erről, illetve a terapeuta tudása és jártassága a spiritualitás témájában. Fontos azt is mérlegelni, hogy a spiritualitással való foglalkozás elősegíti-e az adott prob­ léma kezelését. Ezen indikátoroktól függően a szak­ ember több megközelítésmód közül választhat, ami tartalmazza a spiritualitás és a világnézet témáját. 1. A szokásos megközelítés esetében a szakember tuda­ tában van a klinikai probléma spirituális és világné­ zeti vetületeinek, de limitálja ezen tényezők megbe­ szélését (például egy olyan betegnél, aki dühös az Istenre a házastársa halála miatt, tekinthetjük ezt az 4.

autoriter figurák felé irányuló, általános probléma részének). 2. A klinikus tisztázza a beteggel a prob­ léma spirituális aspektusait, és arra ösztönzi, hogy gyűjtsön erőt az ezekkel való foglalkozásra (például egy vallási közösségben vagy a kórházi lelkésszel). 3. A szakember megvitatja a pácienssel annak hit­ rendszerét, világnézetét, életfilozófiáját és áttekintik azt, hogy a páciens ezeket az erőforrásokat hogyan használhatja fel. Mindez előfeltételezi azt, hogy a klinikusnak van némi tudása a spiritualitásról vagy az alapvető vallási csoportokról, és képes ezekről érdemben beszélni. 4. A szakember közvetlen módon foglalkozik a klinikai problémával a beteggel együtt, egy közös perspektíván vagy világnézeten keresztül. Ez leginkább akkor valósul meg, amikor a terapeuta osztja a páciens világnézetét, illetve a spirituálissal kapcsolatos felfogását. Ez a megközelítés azt előfel­ tételezi, hogy a terapeuta jártas ebben a témában és vannak ismeretei, illetve jártassága az áttétellel és a terápiás keretekkel kapcsolatban (Josephson 2004). A transzperszonális pszichológia terápiás modellje ebbe az utóbbi keretbe illeszkedik és következe­ tes irányzatai nem zárkóznak el a transzcendentális élmény bevonásától a terápia folyamatába. A spirituális dimenziónak fontos szerepe van a krónikus betegek rehabilitációjában (Chally, Carlson 2004, Awasthi 2011). Krónikus betegek poszttraumás növekedésére számos vizsgálatban találunk utalást (Shaw és mtsai 2005, Kulcsár 2009). Fontos megem­ líteni a primer prevenció és mentálhigiéné területén is hasznosságát, egészségvédő hatását (Awasthi 2011).

Ö sszefog lalás, k ö v etk eztetések

A BPSS-modell gyakorlatban való érvénysüléséhez még nagy utat kell bejárnunk. Ennek az útnak van néhány kiemelkedő mérföldköve. Mindenekelőtt a szakmának fel kellene vázolnia azokat a vonala­ kat, amelyek elhatárolják a tudományos szemléletű BPSS-modellt a tudománytalan és sokszor káros hatású ezoterikus divathullámtól. Ehhez nemcsak, hogy szükséges, hanem egyenesen elengedhetetlen a szakemberek közötti konstruktív vita. így jutha­ tunk el olyan elméleti háttér felvázolásához, amire teljesülnek az ellentmondás-mentesség, a kohézió és az egyértelmű fogalomtár tudományos kritériu­ mai. Fontos szem előtt tartani azt is, hogy a spiri­ tualitás témaköre valójában interdiszciplináris ter­ mészetű, tehát szükséges lenne együttgondolkodni

a teológia, a filozófia, a szociológia és az antropoló­ gia képviselőivel is. Az elméleti határvonalak kijelölése mellett objektivitást és ellenőrizhetőséget biztosító tudo­ mányos módszertani eszköztárat is ki kell alakí­ tani a spiritualitás témakörében (közös terminoló­ gia, vizsgálati eszközök és terápiás protokollok). A bizonyítékokon alapuló információk folyama­ tos feldolgozása segítheti elő a modell külső kon­ zisztenciájának kialakítását, azaz az összhangot az orvostudomány és a pszichológia egyéb, már tudo­ mányosan ellenőrzött tudáshalmazával (pszichote­ rápiás módszerek és hatótényezők, személyiségfejlödési modellek, értékrend, coping, kognitív sémák stb.)

www.pszichoterapia.hu

97

A n d r e j k o v ic s - G a s p a r ik - B o k o r - F r e c s k a • A z o r v o s l á s é s a p s z ic h o te r á p ia ú j p a r a d ig m á ja

THE NEWPARADIGM OF MEDICINE AND PSYCHOTHERAPY: THE BIO-PSYCHO-SOCIO-SPIRITUAL (BPSS) MODEL There has been a gtvwing interest in and ürgefar the incorporaíion o f spirituality within theframework o f contemporary medicine. Crisis in Health care is a worldwide phenomenon, which may indicate the needfar a paradigm shift. The recommended bio-psycho-socio-spiritual model o f medicine is the extension o f the current biopsychosocial paradigm by the spiritual dimension. On one hand, the present aríicle calis the professionak' attention to work out the detaüs o f a theoretical model and to lay down the basic rules o f its practical implementations. Fór thispvrpose, developing common terminology, establishing a set o f scientific methodological tools, and setting guidelines are the necessary requirements. On the other hand, the authors recommend approaching the concept o f spirituality within the framework o f identification. In this perspective, spiritual orieniaíion results from Identification on a meta-level, when the individual transcends the culturally set bonds o f her/his particular community and extends those with values o f a broader organizationál level or somé higher entity. A transpersonal experience mayfacilitate the process o f identification. By being enabledfar meta-identification one can find more values, meaning and purpose in life. Faith is an important motivationalfactor in the process, which may be advancedfurther by spiritual-ti-anscendental expcriences. Keywords: bio-psycho-socio-spiritual model - BPSS model-paradigm shift - spirituality

Hivatkozott irodalom Avants, S. K., Beitel, M,, Margolin, A, (2005): Making the shift from ’addict s e lf to 'spiritual se lf: Results from a Stage I study o f Spiritual Self Schema (3-S) therapy fór the treatment o f addiction and HÍV risk behavior. Mentái Health, Religion and Culture, 8, 3:167-177. Awasthi, P. (2011): Spiritualty and health: Apsychological inquiiy. Journal o f Management Ethics and Spirituality, 4 ,1 : 89-110, Bagdy E. (1996): A transzperszonális pszichológia szellemi horizontja. Pszichoterápia, 5, 3:79-96. Bagdy R , Mimics Zs., Nyitrai E. szerk. (2011): Transzperszonális pszichológia és pszichoterápia. Budapest, Kulcslyuk. Bartha Dávid P. (2009): A transzperszonális pszichológia jelenlegi fejlődését befolyásoló elméleti megközelítések. Pszichoterápia, 18,4:251-260. Bishop, J. B. (2009): Biopsychosociospiritual medicine and other political schemes. Christian Bioethics, 15,0:1-23. Buda B. (2009): Spiritualitás és pszichoterápia. Pszichoterápia, 18,4:240-250. Chally, P. S,, Carlson, J, M. (2004): Spirituality, rehabilitation, and aging: A literature review. Archives o f Physical Medicine and Rehabilitation, Suppl 3:60-65. Costa, P.T., McCrae, R. R. (1992); Revised NEO Pensonality Inventory (NEO-PI-R) and NEO Five-Factor Inventory (NEO-FFI) Professional Manual. Odessa, Psychological Assessment Resources. Cotfon, S., Zebracki, K., Rosenthal, S. L., Tsevat, J., Drotar, D. (2006): Religion/spirituality and adolescent health outcomes: a review. Journal of Adolescent Health, 38, 4: 472-A80. Coward D, D., Kahn, D. L. (2004): Resolution o f spiritual disequilibrium by women newly diagnosed with breast cancer. OncologyNursingFomm, 31,2:324-331.

98

Csáky-Pallavicini R., Ittzés A., Harmatta J,, Egri L., Szabó T., Tomcsányi T. (2008): Mentálhigiénés szemléletű emberszolgálat. A lelkigondozás mint segítő hivatás. Pszichoterápia, 17,2:90-99. Daniels, M. (2005): Shadow, Self, Spint: essays in transpersonal psyehology. Exeter, Imprint Academic. Dawkins, R. (2008): The God Delusion, Mariner Books. Engel, G. L. (1977): The need fór a new medical model: A challenge fór biomedieine. Science, 196,4268:129-136. Frecska, E., Luna, L. E. (2006): Neuro-ontological interpretation o f spiritual experiences. Neuropsychopharmacologia Hungarica, 3.-143-153 Frecska E., Wiesenmayer E. (2007): Spiritualitás és módosult tudatállapotok. In: Halász P. szerk.: Tudat és tudatváltozások. Budapest, Látványos Stúdió, 155 167. Frecska, E. (2012); The direct-intuitive-nonlocal mind; Another foundation fór knowledge? In: Ervin, L., Kingsley L. D. szerk.: The New Science and Spirituality Reader. Rochester, Vermount, Toronto, Canada, Inner Traditions, 90-94. Gróf, S. (2007): Theoretical and Empirical Foundations of Transpersonal Psyehology. www.stanislavgrof.com Horváth-Szabó K., Harmatta J., Tomcsányi T. (2009): Teisztikus és humanisztikus spiritualitás. Pszichoterápia, 18, 3:173-179. Josephson, A. M. (2004): Formulation and treatment: integrating religion and spirituality in clinical practice. Child and Adolescent Psychiatric Clinics in North America, 13, 1:71-84. Jung, C. G. (1990): Bevezetés a tudattalan pszichológiájába. Budapest, Európa. Kelemen G. (1992): A pszichoterápia és az öngyógyítás spirituális dimenziója. Pszichoterápia, 1:11 -20.

P s z i c h o t e r á p i a • 2 2 . é v f o ly a m 2. sz á m 2 0 1 3 . á p r i l i s

Kovács Á. (2007): A spiritualitás és a halálhoz való viszony összefüggései az emberi lélekben. Kharón. Thanatológiai Szemle (elektronikus folyóirat), 11: 1-2 Kulcsár Zs. (2009): Trauma-feldolgozás és vallás. Budapest, Trefort. ix.smana, C. B. J., Suryani, L. K., Jensen, G. D., Tiliopoulos, N. (2009): A spiritual-hypnosis assisted treatment of children with PTSD after the 2002 Báli terrorist attack. American Journal of Clinical Hypnosis, 52, 1:23-34. Males, J., Boswell, C. (1990): Spiritual needs of people with a mentái handicap. Nursing Standard, 48,4:35-37, McKee, D. D., Chappel, J. N. (1992): Spiritualily and medical practice. Journal o f Family Practice, 35,2:201-205. McSherry, W., Cash, K. (2004); The language o f spiritualily: an emerging taxonomy. International Journal of Nursing Studies, 41,2:151-161, Nagy B. M. (2009): A spiritualitás szerepe a krónikus betegségekkel való megküzdésben. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 10, 1:21-46. Ornstein, R. (1972): The psychology o f consciousness. W. H. Freeman and Company, Cit:44. Park, C. L. (2007): Religiousness/Spirituality and health. A meaning systems perspective. Journal of Behavioral Medicine, 30,4:319-328. Piedmont, R. L. (1999): Does spiritualily represent the sixth factor o f personality? Spiritual transcendence and the FiveFactorModel. Journal o f Personality, 67, 6: 985-1013. Richards, P. S., Bergin, A. (1997): A spiritual strategy fór counselling and psychotherapy. Washington DC, American Psychological Association. Shaw, A., Joseph, S., Linley P, A. (2005); Reiigion, spiritualily, and posttraumatic growth: A systematic review. Mentái Health, Reiigion and Culture, 8, 1:1-11. Shcldrakc, R, (2012); The Science Delusion. London, Coronet.

Strassman, R., Wojtowicz-Praga, S., Luna, E. L., Frecska E. (2007): Inner Paths to Outer Space. Rochester, VT, Inner Traditions, Sulmasy, D. P. (2002): A biopsychosocial-spiritual model fór the care of patients at the end of live. The Qerontologist, 42, 3:24-33. Sülé F. (2010): A pszichiáter találkozása a spirituális sokféleséggel. Tapasztalatok és következtetése. Pszichoterápia, 19,1:1626. Székely I. (2006): Pszichoterápia és vallás - újraközeiedés. Budapest, Animula. Szilágyi V. (1996): Vita a transzperszonális pszichológiáról. Kritikai észrevételek Bagdy Emőke tanulmányáról. Pszichoterápia, 5,4:191-192. Szummer Cs. (2012): Pszichedelikumok és kvázi-misztikus élmények. Lege Artis Medicináé, 22, 2:154-157. Tomcsányi T., Kővári M., Horváth-Szabó K, (2009): A lelkivezetés. A pszichoterápián és a lelkigondozáson túl. Pszichoterápia, 18, 2:20-26. Tomcsányi T., Martos X, Ittzés A., Horváth-Szabó K., Szabó X , Nagy J. (2011): A Spirituális Transzcendencia Skála hazai alkalmazása: elmélet, pszichometriai jellemzők, kutatási eredmények ós rövidített változat. Pszichológia, 31, 2:165-192. Walsh, R. N, Vaughan, F. szerk, (1993): Paths Beyond Ego: Xhe Xranspersonal Vision. New York, Tarchcr/Putnam.

A szerzők elérhetősége: Andrejkovics Mónika dr.’, Gasparik Éva', Bokor Petra", Frecska Ede dr.' ‘Debreceni Egyetem, OEC, Pszichiátriai Tanszék, 4032 Debrecen, Nagyerdei krt. 98. [email protected], [email protected], [email protected] "PTE Pszichológiai Doktori Iskola [email protected]

www.pszichoterapia.hu

99