Az Országos Műtrágyázási Tartamkísérletek (OMTK) helyeinek talajtani jellemzése

3. FEJEZET

Az Országos Műtrágyázási Tartamkísérletek (OMTK) helyeinek talajtani jellemzése VÁRALLYAY GYÖRGY, MAKÓ ANDRÁS és HERMANN TAMÁS

3.1. Az OMTK helyeinek elhelyezkedése Magyarország talajtakaróján Magyarország legfontosabb – feltételesen megújuló (megújítható) – természeti erőforrása a talaj. Hazánkban ezért a fenntartható fejlődés egyik alapeleme talajkészleteink ésszerű hasznosítása, védelme, állagának megóvása, sokoldalú funkcióképességének fenntartása, ami környezetvédelmünk és mezőgazdaságunk egyik legfontosabb közös feladata. A primer biomassza-termelés (mező- és erdőgazdaság) alapvető célja megfelelő mennyiségű, jó minőségű termékek előállítása minél kisebb ráfordításokkal és minél hatékonyabban. Mégpedig anélkül, hogy kedvezőtlen változások következnének be az adott terület vagy környezetének állapotában, élővilágában, bioszférájában, biodiverzitásában jelenleg, a közeljövőben és távlatilag. Erre Magyarország viszonylag és általában kedvező agroökológiai adottságokkal (éghajlati viszonyokkal, felszíni és felszín alatti vízkészletekkel, talajokkal) rendelkezik, de ezek a kedvező viszonyok – igen nagy tér- és időbeni variabilitást mutatnak; – gyakran (s egyre gyakrabban) szélsőségesek, szeszélyességük miatt nehezen modellezhetőek, előrejelezhetőek; – érzékenyen reagálnak bizonyos természetes, vagy emberi tevékenység okozta (stressz)hatásokra. Az ésszerű és fenntartható talajhasználat egyik fontos feladata a termesztett növények (talaj)ökológiai igényeinek minél teljesebb körű kielégítése, ezen belül pedig zavartalan tápanyagellátásának biztosítása. Hogy ez adott helyen, természeti adottságok között, adott vetésszerkezet, ill. adott növény, esetleg fajta esetében milyen beavatkozásokat/intézkedéseket tesz szükségessé azt csak a termesztett növénnyel folytatott „párbeszédben” lehet megtudni, megállapítani, amelynek legfontosabb eszközét a szabatos szabadföldi tartamkísérletek jelentik. Ezt a célkitűzést a kísérletek akkor tudják sikerrel teljesíteni, ha hűen reprezentálják az ország különböző területeinek termőhelyi adottságait, lehető35

séget nyújtva ezzel annak megállapítására, hogy egy adott kísérleti terület eredményeit, s az abból levonható és levonandó következtetéseket az ország mely területeire lehet, s milyen valószínűséggel kiterjeszteni. Ez volt az OMTK hálózat kialakításának vezérlő alapelve is. Hogy a többszöri financiális megszorítás ellenére is fennmaradt kísérleti hálózat ezt a feladatot mennyire képes (vagy lehet képes) teljesíteni, azt a továbbiakban mutatjuk be röviden az OMTK kísérleti helyeket Magyarország változatos talajtakarójának vázlatos térképére „ültetve”, s azokat talajtanilag jellemezve.

3.1.1. Magyarország talajai és az OMTK kísérleti helyek Az MTA Földrajztudományi Kutatóintézetének munkatársai elkészítették Magyarország természetföldrajzi tájbeosztását, nagy-, közepes- és kistájainak kataszterét. Az ország nagy- és középtájait mutatjuk be a 3.1. ábrán, az OMTK kísérleti helyek feltüntetésével. A térben és időben egyaránt nagy variabilitást mutató talajképződési tényezők (geológiai felépítés, domborzat, éghajlat/időjárás, hidrológiai viszonyok, növényzet, emberi tevékenység) változatos összhatásának eredményeképpen különböző talajképződési folyamatok mentek végbe a Kárpát-medencében, s alakult ki Magyarország változatos, gyakran mozaikosan tarka talajtakarója. Az érvényesülő talajképződési folyamatok 4 fő csoportba foglalhatók össze: (1) Erdőtalaj-képződés. Feltételei: – hűvösebb klíma: viszonylag nagymennyiségű csapadék, hűvösebb nyár → mérsékelt párolgás → „+” vízmérleg: CS > ET; – mélyen elhelyezkedő talajvíz (→ elhanyagolható hatás a talajképződési folyamatokra). Jellemzői: – lefelé irányuló vízmozgás dominanciája a talajszelvényben; – kilúgzódási folyamatok; amelyek mértéke elsősorban a lehullott csapadék, a talajba szivárgó, ill. a talajszelvényen átszivárgó víz mennyiségének függvénye; – jellegzetes A („kilúgzódási szint”) – B (felhalmozódási szint) – C (alapkőzet) tagozódású talajszelvény, enyhébben vagy erősebben kifejezett A–B textúr-differenciálódással. Előfordulás: hűvösebb klímájú, csapadékosabb hegy-dombvidéki területeken.

36

(2) Mezőségi talajképződés (csernozjomképződés. Feltételei: – kontinentális klíma (meleg, száraz nyár – hideg tél: két biológiai „stop” a szervesanyag-körforgalomban); – mélyen elhelyezkedő talajvíz (→ elhanyagolható hatás a talajképződési folyamatokra). Jellemzői: – egyensúlyban lévő víz- és anyagmérleg (a talajszelvény egészére vonatkozóan); – periodikus víz- és anyagmigráció a talajszelvényben, ill. a gyökérzónában; – vastag és fokozatosan elvégződő humuszréteg (az eredeti sztyep-vegetáció gyökérzet-jellegének megfelelően). Előfordulás: mély talajvizű löszhátak területén. (3) Réti talajképződés. Feltételei: felszín közeli, kis sótartalmú talajvíz folyamatos hatása → hidromorf folyamatok. Jellemzői: – oldalirányú betáplálással egyensúlyban tartott vízmérleg; – uralkodóan felfelé irányuló víz- és anyagmozgás a talajszelvényben; – oldott anyagok (például karbonátok stb.) felhalmozódása a talajszelvényben. Előfordulás: mélyebb fekvésű, felszín közeli talajvízszintű, de jó drénviszonyokkal rendelkező, nem „pangó” talajvizű területeken. (4) Sófelhalmozódás, szikesedés. Feltételei: felszín közeli, „pangó”, sós talajvizek folyamatos hatása. Jellemzői: – ugyanaz, mint az előbbi (3) esetben; – vízoldható sók felhalmozódása a talajszelvényben. Előfordulás: mélyebb fekvésű, felszín közeli talajvízszintű, rossz természetes drénviszonyokkal rendelkező, pangó, sós talajvizű területeken. A talajban végbemenő anyag- és energiaforgalmi folyamatok (transzport, abiotikus és biotikus transzformáció) jellegének, erősségének és fejlődési trendjének, valamint a folyamatokra ható, azokat meghatározó, befolyásoló, módosító) tényezők együttes elemzése alapján Magyarország talajainak 13 fő anyagforgalmi típusát definiáltuk: 1. Erős felszíni lepusztulás típusa. 2. Erős kilúgzás típusa. 3. Mérsékelt kilúgzás típusa. 4. Talajszelvényben csapadéktöbblet miatt megjelenő „pangó-víz” hatása alatt álló típus. 37

5. Sekély termőréteg miatti szélsőséges nedvességviszonyok okozta szervesanyag-felhalmozódás típusa. 6. Egyensúlyi típus. 7. Talajvíz-hatás alatt álló típus. 8. Erős karbonát-felhalmozódás típusa. 9. Mérsékelt só- és/vagy kicserélhető Na+-felhalmozódás típusa. 10. Erős só- és/vagy kicserélhető Na+-felhalmozódás típusa. 11. Szervesanyag-felhalmozódás típusa. 12. Kismértékű anyagforgalom típusa. 13. Felszíni vízfolyások által befolyásolt anyagforgalom típusa. A 13 típus vázlatos térképét mutatjuk be a 3.2. ábrán. A különböző anyagforgalmi típusok egyben különböző és meghatározott talajtípusokat (altípusokat) is jelentenek, amelyek – a jelenlegi hazai talajosztályozási rendszer kategóriái szerinti – elterjedését mutatjuk be a 3.3. ábra leegyszerűsített térképén. A térkép területi adatait – nagytájanként – a 3.1. táblázatban foglaltuk össze, bemutatva a 31 talajtípus megoszlását országosan és a 7 nagytájban. A változatosság szembetűnő, pedig a szintén nagy vertikális variabilitás (rétegezettség) és időbeni változékonyság még nem is jelenik meg. A térképen 31 talajtípust különböztettünk meg: 16. Réti csernozjomok. 1. Köves és földes kopárok. 17. Mélyben sós réti csernozjomok. 2. Futóhomokok. 18. Mélyben szolonyeces réti cser3. Humuszos homoktalajok. nozjomok. 4. Rendzina talajok. 19. Terasz csernozjomok. 5. Erubáz talajok, nyiroktalajok. 20. Szoloncsákok. 6. Savanyú, nem podzolos barna 21. Szoloncsák-szolonyecek. erdőtalajok. 7. Agyagbemosódásos barna erdőtala- 22. Réti szolonyecek. 23. Sztyeppesedő réti szolonyecek. jok. 24. Szolonyeces réti talajok. 8. Pszeudoglejes barna erdőtalajok. 25. Réti talajok. 9. Barnaföldek (Ramann-féle barna 26. Réti öntéstalajok. erdőtalajok). 27. Lápos réti talajok. 10. Kovárványos barna erdőtalajok. 28. Síkláp talajok. 11. Csernozjom barna erdőtalajok. 29. Lecsapolt és telkesített síkláp 12. Csernozjom jellegű homoktalajok. talajok. 13. Mészlepedékes csernozjomok. 30. Mocsári erdők talajai. 14. Alföldi mészlepedékes 31. Fiatal, nyers öntéstalajok. csernozjomok. 15. Mélyben sós alföldi mészlepedékes csernozjomok.

38

3.1. ábra Az OMTK kísérleti helyek elhelyezkedése I. Dunai Alföld 1. Dunamenti-síkság 2. Duna–Tisza közi hátság 3. Bácskai-hátság 4. Mezőföld 5. Drávamenti-síkság II. Tiszai Alföld 6. Felső-Tiszavidék 7. Közép-Tiszavidék 8. Alsó-Tiszavidék 9. Észak-alföldi hordalékkúp-síkság 10. Nyírség 11. Hajdúság 12. Berettyó–Körös vidék 13. Körös–Maros köze III. Kisalföld 14. Győri-medence 15. Marcal-medence 16. Komárom–Esztergomi-síkság IV. Nyugat-magyarországi peremvidék 17. Alpokalja

18. Sopron–Vasi-síkság 19. Kemeneshát 20. Zalai-dombság V. Dunántúli-dombvidék 21. Külső-Somogy 22. Belső-Somogy 23. Tolna–Baranyai-dombság 24. Mecsek és Mórágyi-rög VI. Dunántúli-középhegység 25. Bakonyvidék 26. Vértes és Velencei-hegység vidéke 27. Dunazug-hegyvidék VII. Észak-magyarországi-középhegység 28. Duna-kanyar hegyvidéke 29. Nógrádi-medence 30. Cserhátvidék 31. Mátravidék 32. Bükkvidék 33. Heves–Borsodi medencék és dombságok 34. Észak–Borsodi-hegyvidék 35. Tokaj–Zempléni-hegyvidék 39

3.2. ábra

3.3. ábra 40

3.1. táblázat Magyarország talajainak típusonkénti százalékos megoszlása a hét nagytájban és az országban Talajtípus

I.

II.

A hét nagytájban III. IV. V.

VI.

VII.

Országban összesen

01 02 03 04 05 06 07 08 09 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31

– 13,1 13,7 0,2 – – – – 3,7 – 1,4 3,3 10,3 8,1 1,0 9,0 3,4 0,6 – 0,1 3,4 0,7 0,2 2,6 6,0 13,2 3,6 0,7 – – 1,7

– 4,6 2,7 – 0,1 – – – 0,9 5,8 2,7 0,5 0,6 8,5 0,9 12,7 8,2 0,9 – – 0,1 7,8 6,5 6,2 16,9 6,9 0,6 0,1 1,1 0,5 4,2

0,2 – – 0,2 – – 14,5 – 6,5 0,4 7,4 3,3 6,5 3,2 – 9,3 – – 1,6 0,1 – – – – 6,0 21,3 9,7 – 5,7 – 4,1

0,8 – – – – 1,3 45,3 21,1 11,0 – 3,8 – – – – 0,4 – – – – – – – – 1,7 8,4 0,9 1,5 0,8 – 3,0

0,1 – 0,2 1,1 – 0,6 38,1 0,6 20,3 – 10,0 – 13,8 1,2 – 0,6 – – – – – – – – 2,1 6,2 2,9 0,5 1,4 – 0,3

1,3 – 0,5 28,4 0,2 1,3 22,0 – 24,2 – 6,7 0,3 8,7 0,1 – 0,1 – – – – – – – – 2,6 2,2 0,7 0,7 – – –

3,0 0,1 0,5 3,8 1,2 1,8 45,7 0,8 23,5 0,5 9,6 – – – – – – – – – – 0,1 0,1 0,2 2,1 4,3 – – – – 2,7

0,6 4,2 3,7 2,7 0,2 0,5 16,2 1,8 9,4 2,1 4,8 1,1 5,0 4,9 0,5 6,9 3,5 0,4 0,1 0,1 0,7 2,9 2,3 2,7 8,2 8,4 2,0 0,4 0,9 0,2 2,6

Mindösszesen az ország területének %-ában

19,9

34,6

5,8

7,7

12,5

7,6

11,9

100,0

Megjegyzés: A talajtípusok számának magyarázatát lásd a szövegben. A nagytájak számának magyarázatát lásd a 3.1. ábrán.

41

Az eredeti 1:100 000 méretarányú térképen megkülönböztetett kategóriák egyébként 4 alapvető talajképződési sor (szekvensz) szerint rendeződnek: (1) Idő-sor (kronoszekvensz): a zavartalan talajképződés megindulása (pl. árvizek és iszapborítások; eolikus és kolluviális üledéklerakódások megszűnése stb.) óta eltelt idő függvényében. (2) Hidromorf sor (toposzekvensz, catena): a térszíni fekvés és az emiatti eltérő nedvességviszonyok függvényében. (3) Kilúgzási sor: a sok csapadék vagy felszíni odafolyás miatti víztöbblet lefelé irányuló szivárgásának, ill. az ennek hatására végbemenő kilúgzásnak, agyagbemosódásnak, ill. talajszelvény-differenciálódásnak a függvényében. (4) Szikesedési sor: az oldható sók mennyisége és szelvénybeli eloszlása; a talajszelvény differenciálódásának mértéke, a B-szint felszín alatti mélysége, kicserélhető Na+-tartalma; valamint a talaj hidromorf jellegének függvényében. Általános (és végletekig leegyszerűsített) törvényszerűségként csak annyi állapítható meg, hogy – a hűvösebb-csapadékosabb hegy–dombvidéki területek nagy részét különböző barna erdőtalajok borítják; – a szárazabb éghajlatú Nagyalföld és Kisalföld magasabb térszínű (talajvízhatástól gyakorlatilag mentes) területein csernozjomok jelentik az uralkodó talajtípust; – a jó minőségű (kis sótartalmú és kedvező sóösszetételű) talajvíz hatása alatt álló területeken különböző hidromorf talajok (réti talajok, láptalajok, öntéstalajok) képződtek; – a felszín közeli, pangó, sós (nagy sótartalmú és kedvezőtlen sóösszetételű) talajvizek hatása alatt álló területeken pedig különböző szikes talajok alakultak ki. A Dunántúli-dombvidék átmeneti területet képez az alföld(ek) és a hegy– dombvidék(ek) között, amely a talajviszonyokban is kifejezésre jut: csernozjomok → csernozjom barna erdőtalajok → gyengén kilúgozott Ramann-féle barna erdőtalajok (barnaföldek). Elemzéseink alapján az is bebizonyosodott, hogy a genetikai talajtípus nem minden esetben határozza meg (teljesen) a talajra jellemző tulajdonságokat. Amint a 3.4. ábráról világosan kitűnik, néhány talajtípus (rendzina talajok, futóhomokok, síkláptalajok stb.) egy vagy több talajtulajdonság szempontjából homogén. Ilyen esetekben a talajtípus megjelölése egyben talajtulajdonságot vagy talajtulajdonság-együttest is definiál. Más talajtípusok (agyagbemosódásos barna erdőtalajok, barnaföldek, réti talajok, öntéstalajok, sőt csernozjomok) egy vagy több talajtulajdonság szempontjából nagyon változatosak. Ilyen esetekben a talajtípus megjelölése nem fejez ki egy jól definiált talajtulajdonságot, vagy talajtulajdonság-együttest, hanem csak a talaj képződési körülményeire, genetikájára utal. Következik ebből, hogy a különböző talajfunkciók „működőképes42

3.4. ábra A talajtípusok és talajtulajdonságok közötti összefüggés. Jelmagyarázat: A számok az egyes talajtulajdonságok kategóriaszámát jelentik az ország termőhelyi adottságait meghatározó talajtani tényezők nyolc-kódszámos rendszere alapján. I = kémhatás és mészállapot; II = fizikai talajféleség; III = vízgazdálkodási tulajdonságok; IV = szervesanyag-készlet; V = termőréteg vastagsága. A = futóhomokok; B = rendzinák; C = agyagbemosódásos barna erdőtalajok; D = pszeudoglejes barna erdőtalajok; E = barnaföldek; F = szoloncsákok; G = réti talajok; H = réti öntéstalajok; I = síkláp talajok.

43

sége”, a talajok termékenysége, környezeti érzékenysége/sérülékenysége vagy éppen növényi tápelemforgalma, a növény megfelelő tápanyagellátása nem csak a genetikai talajtípustól (altípustól, változattól) függ, hanem a talaj tulajdonságaitól, illetve tulajdonság-kombinációitól. A Magyar Tudományos Akadémia 1978-ban országos programot indított hazánk agroökológiai potenciáljának felmérésére. Ennek keretében az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézetben (MTA TAKI) VÁRALLYAY és munkatársai − valamennyi hozzáférhető talajtani információt felhasználva − megszerkesztették Magyarország agroökológiai potenciálját, termőhelyi adottságait meghatározó talajtani tényezők 1:100 000 méretarányú térképét. Ezen 8-jegyű kódszámmal kifejezve az alábbi tényezőket tüntették fel: – A talaj típusa (31 kategória) (lásd a szövegben). – A talajképző kőzet (9 kategória): 1. Glaciális és alluviális üledékek. 2. Löszös üledékek. 3. Harmadkori és idősebb üledékek. 4. Nyirok. 5. Mészkő, dolomit. 6. Homokkő. 7. Agyagpala, fillit. 8. Gránit, porfirit. 9. Andezit, riolit, bazalt. – A talaj kémhatása és mészállapota (5 kategória): 1. Erősen savanyú talajok. 2. Gyengén savanyú talajok. 3. Szénsavas meszet tartalmazó, felszíntől karbonátos talajok. 4. Nem felszíntől karbonátos szikes talajok. 5. Felszíntől karbonátos szikes talajok. – Fizikai talajféleség (7 kategória): 1. Homok. 2. Homokos vályog. 3. Vályog. 4. Agyagos vályog. 5. Agyag. 6. Tőzeg, kotu. 7. Nem, vagy részben mállott durva vázrészek. – A talaj vízgazdálkodási tulajdonságai (15 kategória): 1/1. Igen nagy víznyelésű és vízvezető képességű, gyenge vízraktározó képességű, igen gyengén víztartó talajok. 2/1. Nagy víznyelésű és vízvezető képességű, közepes vízraktározó képességű, gyengén víztartó talajok; a mélységgel egyre könnyebbé váló mechanikai összetétel. 44

–

2/2. Nagy víznyelésű és vízvezető képességű, közepes vízraktározó képességű, gyengén víztartó talajok; az egész szelvényben viszonylag egyenletes mechanikai összetétel. 3/1. Jó víznyelésű és vízvezető képességű, jó vízraktározó képességű, jó víztartó talajok; a mélységgel egyre könnyebbé váló mechanikai összetétel. 3/2. Jó víznyelésű és vízvezető képességű, jó vízraktározó képességű, jó víztartó talajok; az egész szelvényben viszonylag egyenletes mechanikai összetétel. 4/1. Közepes víznyelésű és vízvezető képességű, nagy vízraktározó képességű, jó víztartó talajok; viszonylagos agyagfelhalmozódás a Bszintben. 4/2. Közepes víznyelésű és vízvezető képességű, nagy vízraktározó képességű, jó víztartó talajok; az egész szelvényben viszonylag egyenletes mechanikai összetétel. 5/1. Közepes víznyelésű, gyenge vízvezető képességű, nagy vízraktározó képességű, erősen víztartó talajok; viszonylagos agyagfelhalmozódás a B-szintben. 5/2. Közepes víznyelésű, gyenge vízvezető képességű, nagy vízraktározó képességű, erősen víztartó talajok; az egész szelvényben viszonylag egyenletes mechanikai összetétel. 6/1. Gyenge víznyelésű, igen gyenge vízvezető képességű, erősen víztartó, kedvezőtlen vízgazdálkodású talajok; szélsőségesen nehéz mechanikai összetétel. 6/2. Gyenge víznyelésű, igen gyenge vízvezető képességű, erősen víztartó, kedvezőtlen vízgazdálkodású pszeudoglejes barna erdőtalajok. 6/3. Gyenge víznyelésű, igen gyenge vízvezető képességű, erősen víztartó, kedvezőtlen vízgazdálkodású, szikes talajok. 6/4. Gyenge víznyelésű, igen gyenge vízvezető képességű, erősen víztartó, kedvezőtlen vízgazdálkodású, mélyben sós és/vagy szolonyeces talajok. 6/5. Gyenge víznyelésű, igen gyenge vízvezető képességű, erősen víztartó, kedvezőtlen vízgazdálkodású, lápos réti talajok. 7/1. Igen gyenge víznyelésű, szélsőségesen gyenge vízvezető képességű, igen erősen víztartó, igen kedvezőtlen, extrémen szélsőséges vízgazdálkodású, szikes talajok. 8/1. Jó víznyelésű és vízvezető képességű, igen nagy vízraktározó és víztartó képességű láptalajok. 9/1. Sekély termőréteg miatt szélsőséges vízgazdálkodású talajok. A talaj szervesanyag-készlete (t/ha, a talaj humuszos rétegére vonatkoztatva) (6 kategória): 1. 0–50. 2. 50–100. 45

3. 100–200. 4. 200–300. 5. 300–400. 6. 400–. – A termőréteg vastagsága (kő, kavics, talajvíz) (5 kategória): 1. 0–20 cm. 2. 20–40 cm. 3. 40–70 cm. 4. 70–100 cm. 5. 100– cm. A térkép tartalma később további két értékes információval gazdagodott: – Magyarország talajainak agyagásvány-társulásai; – Magyarország talajainak bonitációs értékszámai. Ez a kibővített anyag a Kartográfiai Vállalat EOTR szelvény-rendszerű, új, korszerű, gazdag természetföldrajzi információtartalmú, 1:100 000 méretarányú topográfiai térképeire történő felülnyomással „Agrotopográfiai térkép” címmel nyomtatásban is megjelent. A térképlapok meteorológiai információkkal is kiegészültek, így az agroökológiai potenciált meghatározó valamennyi természeti tényezőről egyidejűleg nyújtanak részletes információkat. Később az agrotopográfiai térképek teljes információ-anyaga digitálisan is rögzítésre került az MTA TAKI GIS Laboratóriumában megalkotott AGROTOPO Adatbázisban. E munka alapján foglaltuk össze Magyarország talajainak – a növényi tápanyagellátás szempontjából is fontos, gyakran meghatározó jelentőségű – tulajdonságok szerinti megoszlását a 3.2. táblázatban. Az egyes tulajdonságok vázlatos térképeit pedig (az eredetileg 1:100 000 méretarányú térkép alapján) a 3.5. (Kémhatás és mészállapot), 3.6. (Fizikai talajféleség), 3.7. (Vízgazdálkodási tulajdonságok), 3.8. (Vízháztartási típusok) és 3.9. (Szervesanyag-készlet) ábrákon mutatjuk be. Az adatok és térképek információit röviden az alábbiakban lehet összegezni. 1. Kémhatás és mészállapot (3.5. ábra). Magyarország talajainak mintegy 13,5%-a erősen savanyú kémhatású, főleg az Alpokalján, az Északi-középhegység északkeleti részén, valamint a Rába, Szamos és Körösök hajdani és jelenkori alluviális teraszain. Nagy területeket (42,3%) foglalnak el gyengén savanyú kémhatású talajok, főleg a Dunántúlidombvidéken és az Északi-középhegységben, a Nyírségben, a Tisza és több mellékfolyójának alluviális teraszain, valamint a Kisalföld déli peremrészein. Az ország talajainak 38,3%-a felszíntől karbonátos: elsősorban a löszplatók, a Duna–Tisza közi homokhátság, valamint Duna-teraszok talajai. Felszíntől karbonátos szikes talajok is elsősorban a Duna-völgyben és a Duna–Tisza közi homokhátság mikromélyedéseiben („semlyékeiben”) fordulnak elő (1,7%), míg a tiszántúli és a Tisza–Zagyva közi szikes talajok csak a mélyebb rétegekben karbonátosak vagy teljesen karbonátmentesek (4,2%). 46

3.2. táblázat Magyarország talajainak tulajdonságok szerinti százalékos megoszlása a hét nagytájban és az országban Talajtulajdonság

II.


VI.

VII.


37,1 61,4 – 1,5 – – – – –

63,5 28,5 7,6 – 0,2 – – – 0,2

51,8 38,3 8,6 – – – 1,3 – –

29,7 65,0 3,8 – 1,1 – – 0,4 –

13,5 40,7 13,0 – 28,7 1,7 – 0,8 1,6

14,2 17,2 36,6 9,6 5,4 – 1,8 – 15,2

37,7 48,0 7,5 1,7 2,6 0,1 0,3 0,1 2,0

2. A talaj kémhatása és mészállapota 1 0,2 15,3 4,2 2 7,1 45,3 41,5 3 88,3 24,9 54,2 4 – 12,2 – 5 4,4 2,3 0,1

42,6 53,8 3,6 – –

5,3 66,6 28,1 – –

2,6 48,1 49,3 – –

29,4 57,6 12,8 0,2 –

13,5 42,3 38,3 4,2 1,7

3. Fizikai talajféleség 1 35,9 2 18,2 3 40,7 4 4,1 5 0,2 6 0,7 7 0,2

10,5 20,3 41,2 14,8 – 5,7 7,5

2,4 7,8 70,4 4,7 0,9 2,4 11,4

16,2 7,6 70,4 1,7 – 2,0 2,1

9,0 15,0 44,2 1,0 – 0,7 30,1

4,8 2,1 34,5 49,2 2,5 – 6,9

15,8 9,6 43,2 18,6 6,9 1,3 4,6

4. A talaj vízgazdálkodási tulajdonságai 1 35,6 8,0 1,1 2 14,4 10,6 19,3 3 32,6 20,8 38,6 4 4,0 11,2 9,7 5 0,3 8,9 8,6 6 7,8 31,3 – 7 4,2 8,0 0,1 8 0,7 1,2 5,7 9 0,4 – 16,9

0,9 2,2 15,3 42,7 1,0 21,1 – 2,4 14,4

0,2 20,2 42,3 31,2 1,4 0,6 – 2,0 2,1

1,9 8,0 21,0 25,4 – – – 0,7 43,0

3,6 3,0 6,2 34,1 26,0 2,8 0,1 – 24,2

10,5 11,1 24,8 19,1 6,2 14,9 3,6 1,3 8,5

5. Szervesanyag-készlet 1 13,2 2 19,9

0,8 40,5

0,1 39,9

1,7 14,9

3,5 24,6

5,3 21,0

I.

1. Talajképző kőzet 1 54,3 2 43,8 3 1,7 4 – 5 0,2 6 – 7 – 8 – 9 –

13,9 5,3 30,8 30,8 18,0 1,2 –

5,0 11,2

0,3 19,0

47

3.2. táblázat folytatása Talajtulajdonság

I.

II.


VI.

VII.


3 4 5

28,5 19,9 14,1

14,9 28,1 39,0

29,1 26,8 9,4

50,2 4,7 0,5

30,1 8,8 16,2

40,0 32,3 9,7

51,9 17,8 2,2

28,5 21,1 20,7

6. A termőréteg vastagsága 1 – – 2 0,8 – 3 2,1 1,5 4 10,5 2,2 5 86,6 96,3

0,2 7,8 16,8 10,1 65,1

– 12,9 4,2 0,9 82,0

– 3,1 0,9 3,0 93,0

1,7 30,3 11,7 1,3 55,0

1,3 5,9 17,0 – 75,8

0,3 4,9 5,3 4,0 85,5

Megjegyzés: A nagytájak megnevezését lásd a 3.1. táblázatban. A talajtulajdonságok kódszámát lásd a szövegben.

2. Fizikai talajféleség (3.6. ábra), talajszerkezet. Jól kirajzolódik a térképen Magyarország három jellegzetes homoktája: a savanyú kémhatású, karbonátmentes Nyírség és Somogyi-dombvidék, valamint az erősen karbonátos Duna–Tisza közi hátság. A homoktalajok részaránya mintegy 15,8%. A Dunántúli-dombvidék, s a löszhátak (mezőföldi, szolnoki, debreceni, bácskai, békés-csanádi löszhát) talajai túlnyomó részt vályog (43,2%) és homokos vályog (9,6%) mechanikai összetételűek. A Tiszai Alföld és az Északiközéphegység talajai – kevés kivételtől eltekintve – kötöttek, agyagos vályog (18,6%) és agyag (6,9%) mechanikai összetételűek. Nehéz agyagtalajok dominálnak a Tisza–Zagyva szögben, a Nagykunságban, a Hortobágy és Körös-vidék területén, valamint a Szatmár–Beregi síkon. A folyóvölgyek, a gyakran rossz lefolyásviszonyokkal rendelkező medencék és más mélyebb fekvésű területek nagy része ugyancsak nehéz mechanikai összetételű, pl. a Rába-völgyben, a Tisza jobboldali mellékfolyóinak (Hernád, Bodrog, Sajó, Zagyva) árterein és teraszain. Szilárd, vagy gyengén aprózódott kőzet és egyéb durva vázrészek felszínre kerülése vagy felszín közeli előfordulása és a talajba keveredése a Dunántúliközéphegységben (elsősorban a Bakonyban és Vértesben), valamint az Északiközéphegység – gyakran elkarsztosodott – területein (Zempléni-hegység, Tornai karszt) figyelhető meg. A Rába és Ikva hajdani kavicsteraszain a kavicsot agyag és a kiváló vaskolloidok néhány területen a felszín közelben megjelenő „vaskőfokká” cementálják, ami e talajokat sekély termőrétegűvé teszi, annak minden káros következményével. A 3.2. táblázat adatai szerint a hazai talajok nagy részének (>85%) felső 100 cm-es rétegében nem fordul elő a gyökerek vagy víz lehatolását akadályozó, a talaj sekély termőrétegűségét okozó réteg (kőzet, kőzettörmelék, kavics, cemen48

3.5. ábra

3.6. ábra 49

3.7. ábra

3.8. ábra 50

3.9. ábra

tált padok, tőzeg, durva homokréteg, talajvíz stb.). Ilyen tényezők előfordulásával a 20–40, 40–70, ill. 70–100 cm-es talajrétegben az összterület mintegy 5– 5%-án lehet számolni, míg a 20 cm-nél is sekélyebb termőrétegű talajok területe elenyésző (<1%). A fizikai talajféleségen kívül a talajfolyamatokban megkülönböztetett jelentősége van a talaj kolloidális agyagtartalmának és agyagásvány-összetételének. Magyarország talajainak nagy részében az illit dominanciája figyelhető meg, gyakran klorit (Alpokalja), klorit–kaolinit (Dunántúl és löszplatók), szmektit és kevert rétegrácsú ásványainak (hidromorf talajok) hozzákeveredésével. Szmektit válik dominánssá a barna erdőtalajok és szolonyecek illuviális B-szintjeiben, továbbá néhány nehéz mechanikai összetételű hidromorf talajképződményben. Magyarország mintegy felén a talajszerkezet kedvező (volt). Az erőltetett nagyüzemi termelés időszakában azonban a nehéz erőgépeket és kapcsolt gépsorokat alkalmazó gyakori túlművelés, a nem megfelelő időben és nedvességállapotban elvégzett talajművelési beavatkozások, a monokultúrás, vetésforgót egyáltalán nem, vagy nem megfelelően alkalmazó növénytermesztés nagy területeken okozott talajszerkezet-leromlást, tömörödést, s vezetett a talaj nedvességforgalmának szélsőségesebbé válásához.

51

3. Vízgazdálkodási tulajdonságok, vízháztartási típusok. A talaj termékenységében és környezeti érzékenységében egyaránt megkülönbözetett szerepe van a talaj vízgazdálkodásának. A talaj vízháztartása nemcsak a természetes növényzet és a termesztett növények vízigényének kielégíthetőségét szabja meg, hanem meghatározza a talaj levegő- és hőgazdálkodását, biológiai tevékenységét és – ezeken keresztül – tápanyag-gazdálkodását is. Befolyásolja, hogy a talaj vagy terület a környezet „stresszhatásait” milyen mértékig képes pufferolni, s melyek a tűrési határt meghaladó „terhelés” esetén a talajban vagy a talajjal érintkező felszíni vagy felszín alatti vízkészletekben várhatóan bekövetkező károsodások rövid vagy hosszú távon, az adott területen vagy annak környezetében. Magyarország talajainak 43%-a kedvezőtlen, 26%-a közepes és 31%-a jó vízgazdálkodású. A kedvezőtlen vízgazdálkodás okai a szélsőségesen nagy homoktartalom (a terület 10,5%-án), a nagy agyagtartalom (11%), a szikesedés (10%), a láposodás (3%), vagy a sekély termőréteg (8,5%). A közepes vízgazdálkodás okai a könnyű mechanikai összetétel (11%), az agyagfelhalmozódás a talajszelvényben (12%), vagy szikesedés a talaj mélyebb rétegeiben (3%). Az utóbbi években kidolgozott korszerű rendszerben VÁRALLYAY és munkatársai 9 kategóriát definiáltak a fizikai talajféleség, a talaj szabadföldi vízkapacitása (VKsz), holtvíztartalma (HV), hasznosítható vízkészlete (DV), a talaj víznyelő képessége (IR) és hidraulikus vezetőképessége, K, valamint a talajszelvény rétegezettsége szerint. A 9 kategória és 17 alkategória jellemzőinek határértékeit foglalja össze a 3.3. táblázat. A kategóriák területi megoszlását mutatja be a 3.7. térkép. A továbbiakban röviden összefoglaljuk az egyes kategóriákhoz és variánsokhoz tartozó talajokat és azok főbb jellemzőit. 1. Igen nagy víznyelésű és vízvezető képességű, gyenge vízraktározó képességű, igen gyengén víztartó talajok. Ide tartoznak a futóhomokok, a gyengén humuszos homoktalajok; a szerves és ásványi kolloidokban szegény Duna−Tisza közi csernozjom típusú homoktalajok egy része; valamint a dunai öntéstalajok kis része (pl. a Csepel-szigeten stb.). Szelvényükben általában nem figyelhetők meg vízgazdálkodási tulajdonságok szempontjából élesen eltérő rétegek, genetikai szintek, ezért e kategóriában nem különböztettünk meg szelvényvariánsokat, és az adatokat 50 cm-es rétegenként adtuk meg. 2. Nagy víznyelésű és vízvezető képességű, közepes vízraktározó képességű, gyengén víztartó talajok. Ide tartoznak az Alföld humuszos homoktalajai; homok, vályogos homok és homokos vályog mechanikai összetételű öntés-, réti öntés- és csernozjom talajai, ez utóbbiak közül elsősorban a Duna−Tisza közi csernozjom típusú homoktalajok; a kisalföldi terasz csernozjomok egy része; to-

52

3.3. táblázat A talaj vízgazdálkodási tulajdonságok szerinti kategóriáinak rétegenkénti jellemzői Kód/ Variáns 1.

1/1

2.

2/1 2/2

3.

3/1 3/2

4.

4/1 4/2

5.

5/1 5/2

6.

6/1 6/2 6/3 6/4 6/5

Genetikai szint

Fizikai talajféleség

VKsz

0–50 50–100 100–150 150–200 a b c a b c a b c a b c A B C a b c A B C a b c a b c A B C A B C a b c a b c

h h h h hv vh h hv hv hv v v hv v v v v av v av av av av a av a a a a a a

< 15 < 15 < 15 < 15 15–25 10–20 < 15 15–25 15–25 15–25 25–35 25–35 15–25 25–35 25–35 25–35 25–35 35–42 25–35 35–42 35–42 35–42 35–42 42–50 35–42 42–50 42–50 42–50 42–50 42–50 42–50

HV

DV

mm/10 cm-es réteg <5 <5 <5 <5 5–10 4–8 <5 5–10 5–10 5–10 10–20 10–20 5–10 10–20 10–20 10–20 10–20 20–27 10–20 20–27 20–27 20–27 20–27 27–35 20–27 27–35 27–35 27–35 27–35 27–35 27–35

5–10 5–10 5–10 5–10 10–15 6–12 5–10 10–15 10–15 10–15 15–22 15–22 10–15 15–22 15–22 15–22 15–22 12–17 15–22 12–17 12–17 12–17 12–17 10–15 12–17 10–15 10–15 10–15 10–15 10–15 10–15

IR

K

mm/óra

cm/nap

> 500

> 1000 800–1000 500–800 500–800 800–1000 100–500 500–800 500–1000 100–500 300–500 10–20 10–50 100–500 10–100 10–30 30–100 10–30 1–5 10–30 1–10 3–7 5–10 1–5 0,1–0,5 0,5–2,0 0,1–1,0 0,1–0,5 0,5–1,0 0,1–1 0,05–0,25 0,1–0,5 0,1–1,0 0,01–0,1 0,1–0,5 0,1–1,0 0,01–0,1 0,1–0,5 0,5–1,0 0,1–0,5 0,01–0,1

300–500 150–300 120–150 100–300 80–100 70–100 60–70 50–70 30–50 10–50 10–50 10–50

l l v, av

> 50 > 50 30–40

> 35 > 35 15–25

10–50 15–20

1–10

53

3.3. táblázat folytatása Kód/ Variáns 7.

7/1

8.

8/1

9.

9/1

Genetikai szint A B C a c c c c a(+b)

Fizikai talajféleség

l hv v av a hv v av a L

VKsz

HV

DV

mm/10 cm-es réteg

> 50 15–25 25–35 35–42 42–50 15–25 25–35 35–42 42–50 > 50

> 35 5–10 10–20 20–27 27–35 5–10 10–20 20–27 27–35 > 35

IR

K

mm/óra

cm/nap

< 10

0,01–0,1 < 0,01 0,01–0,05

10–15 15–22 12–17 10–15 10–15 15–22 12–17 10–15

Jelmagyarázat: h: homok; vh: vályogos homok; hv: homokos vályog; v: vályog; av: agyagos vályog; a: agyag; l: tőzeg, kotu. VKsz: szabadföldi vízkapacitás; HV: holtvíztartalom; DV: hasznosítható vízkészlet; IR (infiltration rate): víznyelés sebessége; K: hidraulikus vezetőképesség

vábbá a Nyírségben nagy területeken előforduló kovárványos barna erdőtalajok. A 2/1. variáns azokra a homok mechanikai összetételű talajképző kőzeten kialakult humuszos homoktalajokra, csernozjom típusú homoktalajokra és terasz csernozjomokra jellemző, amelyek homokos vályog mechanikai összetételű humuszos rétegének viszonylag nagyobb szerves és ásványi kolloidtartalma növeli a talaj vízkapacitását, csökkenti aszályérzékenységét. A 2/2. variánsban a talajszelvény mechanikai összetétele gyakorlatilag homogén (homokos vályog mechanikai összetételű öntéstalajok, a humuszos homoktalajok egy része). 3. Jó víznyelésű és vízvezető képességű, jó vízraktározó képességű, jó víztartó talajok. Ide tartoznak a laza üledékeken (homokos vályog, vályog, iszapos vályog mechanikai összetételű alluviumokon, kolluviumokon, laza löszös üledékeken stb.) kialakult, vályog mechanikai összetételű barnaföldek, csernozjom barna erdőtalajok, mészlepedékes csernozjomok, réti csernozjomok, réti öntéstalajok és öntéstalajok, továbbá a réti talajok (a tiszántúli területek kivételével) és terasz csernozjomok egy része. Ezek Magyarország legkedvezőbb vízgazdálkodású talajai. A 3/1. variáns a könnyebb mechanikai összetételű alapkőzeteken (homokos iszap, homokos vályog, homokos lösz) kialakult talajokra, elsősorban 54

a Duna−Tisza közi és a dunántúli réti talajokra és réti csernozjomokra jellemző. A 3/2. variáns az egész szelvényében közel azonos mechanikai összetételű barnaföldekre, csernozjomokra és öntéstalajokra jellemző. 4. Közepes víznyelésű és vízvezető képességű, nagy vízraktározó képességű, jó víztartó képességű, jó víztartó talajok. A vályog, illetve az agyagos vályog mechanikai összetételű alapkőzeteken kialakult, agyagos vályog mechanikai összetételű talajok számos típusa, altípusa és változata tartozik ebbe a vízgazdálkodási kategóriába. Általában ugyancsak kedvező vízgazdálkodású talajok. A 4/1. variáns a vályog mechanikai összetételű alapkőzeteken (glaciális és alluviális üledékeken, kolluviumokon, löszön és löszszerű üledékeken) kialakult, vályog A-szintű barna erdőtalajokra jellemző, amelyek szelvényében kifejezett textúr-differenciálódás figyelhető meg: a B-szint agyagtartalma jóval (legalább másfélszer) nagyobb, mint az A-szinté. A 4/2. variáns a nehezebb mechanikai összetételű (agyagos vályog) talajképző kőzeteken (glaciális, alluviális és kolluviális üledékeken, „alföldi löszön”, löszszerű üledékeken, harmadkori és idősebb üledékeken) kialakult barna erdőtalajokra, az alföldi mészlepedékes csernozjomokra, a réti csernozjomokra, az öntés-, a réti öntés- és a réti talajokra jellemző. E talajok szelvényében a talajképződési folyamatok eredményeképpen létrejövő jelentős textúr-differenciálódás nem figyelhető meg, és a mechanikai összetétel az egész talajszelvényben közel homogén. 5. Közepes víznyelésű, gyenge vízvezető képességű, nagy vízraktározó képességű, erősen víztartó talajok. Nehéz mechanikai összetételű (agyagos vályog, agyag) alapkőzeten kialakult vályogos agyag, agyag mechanikai összetételű talajok tartoznak ebbe a kategóriába: általában közepes vízgazdálkodású talajok. 5/1. Agyagos vályog mechanikai összetételű alapkőzeteken kialakult, nehéz mechanikai összetételű barna erdőtalajok, amelyek szelvényében jól kifejezett textúr-differenciálódás figyelhető meg. 5/2. Agyag mechanikai összetételű alapkőzeteken (glaciális és alluviális üledékeken, kolluviumokon, harmadkori és idősebb üledékeken) kialakult nehéz mechanikai összetételű, jelentősebb textúr-differenciálódás nélküli nyiroktalajok, barnaföldek, csernozjom barna erdőtalajok, réti talajok és réti öntéstalajok. 6. Gyenge víznyelésű, igen gyenge vízvezető képességű, erősen víztartó, kedvezőtlen vízgazdálkodású talajok. (Az ide tartozó talajok kedvezőtlen vízgazdálkodását különböző okok idézik elő, s ennek megfelelően alakítottuk ki a kategórián belüli öt szelvényvariánst is.) A 6/1. variáns esetében a talaj kedvezőtlen vízgazdálkodását annak szélsőségesen nehéz mechanikai összetétele, tömődöttsége, rossz vagy lerom55

lott szerkezete, többnyire erősen duzzadó–zsugorodó karaktere okozza. Ilyenek pl. a Tiszántúl, a Tisza–Zagyva szög, a Jászság egyes réti talajai, réti öntéstalajai és öntéstalajai. A 6/2. és a 6/3. variánsban a talaj vízgazdálkodását a B-szint szélsőségesen kedvezőtlen tulajdonságai (tömődöttség, nagy agyag- és kolloidtartalom, igen kis hidraulikus vezetőképesség) rontják le. Ide tartoznak a nehéz mechanikai összetételű alapkőzeteken kialakult pszeudoglejes barna erdőtalajok (6/2. variáns); a szolonyeces réti talajok, valamint a sztyeppesedő réti szolonyecek és a mély réti szolonyecek (6/3. variáns). A 6/4. variáns a mélyben sós és/vagy szolonyeces alföldi mészlepedékes csernozjomok és réti csernozjomok (C-szint vízgazdálkodási tulajdonságai kedvezőtlenek); a 6/5. variáns a lápos réti talajok szelvényeire vonatkozik. 7. Igen gyenge víznyelésű, szélsőségesen gyenge vízvezető képességű, igen erősen víztartó, igen kedvezőtlen, extrémen szélsőséges vízgazdálkodású talajok. Ebbe a kategóriába tartoznak a szélsőséges vízgazdálkodású szoloncsákok, szoloncsák-szolonyecek, kérges és közepes réti szolonyecek. 8. Jó víznyelésű és vízvezető képességű, igen nagy vízraktározó és víztartó képességű talajok. Ebbe a kategóriába tartoznak Magyarország viszonylag nem jelentős kiterjedésű, különböző síkláp talajai. Lecsapolt és telkesített változataik egy része erdőgazdasági, más része mezőgazdasági hasznosítás alatt áll. 9. A sekély termőrétegűség miatt szélsőséges vízgazdálkodású talajok. Ebbe a kategóriába soroltuk a köves és földes kopárok talajait, a rendzinákat, az erubáz talajokat, valamint azokat a legkülönbözőbb talajféleségeket, amelyek szélsőséges vízgazdálkodásának alapvető oka a sekély termőréteg. Sekély termőrétegűséget okozhatnak a felszín közelben előforduló, erősen tömődött, összecementált vagy kötőanyagmentes kavicsrétegek; a szélsőségesen durva homok- vagy murvarétegek; a rostos tőzeg; a tömődött glejes rétegek stb. Ezek a tényezők nemcsak a gyökerek mélyebb rétegekbe hatolását akadályozzák meg, hanem a növény tápanyag- és vízellátása szempontjából számításba vehető készleteket is csak erre a sekély „termőrétegre” korlátozzák. A területi vízmérleg jellege, az azt kialakító, meghatározó és befolyásoló fő tényezők, valamint ezek anyagforgalmi, talajképződési és talajpusztulási következményei szerint talajaink 11 vízháztartási típusát különböztettük meg. A 11 típus területi elterjedését ábrázolja a 3.8. ábrán bemutatott vázlatos térkép.

56

4. Szervesanyag-készlet (3.9. ábra). A talaj szervesanyag-készletét két tényező határozza meg: a humuszréteg vastagsága és a humuszos réteg szervesanyag-tartalma. A készlet formában kifejezett érték eredményesen használható bizonyos karbon-ciklus modellezéseknél, de nem elég pontos, specifikus és informatív a talaj szerves anyagának talajtermékenység vagy környezeti érzékenység szempontjából történő jellemzéséhez. 5. A talaj növényi tápanyagszolgáltató képessége a tápelemek összmennyiségétől, valamint a talaj fizikai és kémiai tulajdonságaitól, biológiai tevékenységétől függ. A mezőgazdasági termelés mai színvonalán azonban egy talaj aktuális felvehető tápanyagtartalma érzékeny függvénye a talajhasználatnak, agrotechnikának, elsősorban a növénytáplálásnak, az alkalmazott szervesés/vagy műtrágyázási rendszernek. Emiatt reálisan nem regionálisan, hanem táblaszinten jellemezhető, térképezhető, értékelhető. Speciális problémát jelent ilyen szempontból a mikroelemek, mikrotápelemek, illetve potenciális káros, toxikussá válható talajszennyező anyagok felmérése és azok „összes” mennyiségén túlmenően oldhatóságának, mobilitásának, növény-, állat-, illetve ember számára történő felvehetőségének jellemzése, ökológiai/fiziológiai hatásának elemzése, toxikussági küszöbértékének meghatározása. Magyarországon az 1993 óta mintegy 1200 megfigyelési ponton rendszeresen észlelő Talajvédelmi Információs és Monitoring Rendszer (TIM) regisztrál és értékel a makro-, mezoés mikrotápanyagokra, valamint különböző talajszennyező anyagokra vonatkozó adatokat.

3.2. Az OMTK kísérleti helyek talajainak jellemzése Egy kísérleti hálózat alapvető célja és követelménye a reprezentativitás. Az, hogy az adott terület viszonyai, tulajdonságai milyen körülményekre (területre, időszakra stb.) érvényesek, s az adott hely adott körülményei között elért kísérleti eredmények, s – főleg – az azokból levont vagy levonható következtetések, javaslatok, tanácsok mely területekre és mely időszakokra terjeszthetők ki, s milyen érvényességgel. Természetesen követelmény ez az OMTK kísérleti hálózattal szemben is. A 3.1. ábrán azt mutattuk be, hogy az OMTK kísérleti helyek hol, az ország mely nagy- és középtájában helyezkednek el, és eredményeik természetesen elsősorban ezen, vagy az ehhez hasonló természeti viszonyokkal rendelkező területekre érvényesek. Az OMTK kísérleti helyek magyarországi talajtípusait, ill. agroökológiai potenciálja szempontjából legfontosabb talajtulajdonságait ábrázoló tematikus térképek bemutatása ugyanezt a célt szolgálta. Ugyanúgy, mint a 3.4. és 3.5. táblázat, amelyeken az OMTK kísérleti helyek főbb talajtani jellemzőit foglaltuk össze. Mindezek alapján megállapítható a kísérleti helyek 57

3.4. táblázat Az OMTK kísérleti helyek talajtani jellemzői

Keszthely (KE)

Iregszemcse (IR)

Bicsérd (BI)

Putnok (PU)

Nagytáj I. II. II. II. Középtáj 4. 7. 9. 11. Talajtípus 13. 16. 11. 25. Talajképző kőzet 2. 2. 2. 2. Kémhatás és 3. 2. 1. 2. mészállapot Fizikai talajféleség 3. 4. 4. 4. Vízgazdálkodási 3. 4. 5. 5. kategória Szervesanyag3. 5. 4. 5. készlet Termőréteg vas5. 5. 5. 5. tagsága Tájak kódjának magyarázatát lásd a 3.1. térképen. ságok kódjának magyarázatát lásd a szövegben.

Mosonmagyaróvár (MO)

Hajdúböszörmény (HB)

Kompolt (KO)

Karcag (KA)

Talajtani jellemző

Nagyhörcsök (NH)

Kísérleti hely

III. 14. 31. 1.

IV. 20. 9.,7. 2.

V. 21. 13. 2.

V. 23. 11. 2.

VII. 33. 7. 3.

3.

2.

3.

2.

1.

3.

3.

3.

3.

5.

3.

3.

3.

4.

5.

3.

3.

4.

4.

3.

5.

5.

5.

5.

5.

Talajtípusok, valamint talajtulajdon-

3.5. táblázat Az OMTK kísérleti helyek feltalajának (művelt rétegének) főbb tulajdonságai (2005-ben a szegélyparcellákban végzett feltárások alapján)

58

Kompolt (KO)

Hajdúböszörmény (HB)

Mosonmagyaróvár (MO)

Keszthely (KE)

Iregszemcse (IR)

Bicsérd (BI)

Putnok (PU)

pH (KCl) CaCO3 % Hidr. acid., y1 KA Leiszapolható rész Agyagtartalom Humusztartalom %

Karcag (KA)

Talajtani jellemző

Nagyhörcsök (NH)

Kísérleti hely

7,4 4,3 – 34 51,9 23,4 3,5

5,2 – 18,6 45 75,6 39,3 3,1

4,6 – 8,7 42 76,2 41,7 2,7

6,8 0,2 – 47 73,0 34,4 3,8

7,4 18,9 – 45 55,5 19,0 3,1

6,8 0,4 – 36 45,9 15,2 2,0

7,5 10,7 – 37 46,0 15,6 2,7

5,5 – 4,3 32 67,2 22,8 1,9

5,0 – 15,3 45 71,1 39,0 2,3

reprezentativitása, vagyis az, hogy a regisztrált kísérleti eredményeket, s a belőlük levont következtetéseket, ajánlásokat mely területekre milyen valószínűséggel lehet kiterjeszteni. Választ kap(hat)unk arra is, hogy a kísérleti hálózat az ország mely területeit fedi le megfelelő reprezentativitással, hol vannak „fehér foltok”, ezek mennyire indokoltak; s hol vannak esetleg felesleges párhuzamosságok.

3.3. Az OMTK kísérleti helyek részletes talajtani jellemzése A talajszelvények 2005 nyarán az OMTK felelősök által reprezentatívnak ítélt, a kísérleti terület szegélyparcelláiban kerültek feltárásra. A helyszíni leírások után a talajfizikai és talajkémiai vizsgálatokhoz genetikai szintenként eredeti szerkezetű és bolygatott talajmintákat gyűjtöttünk. A talajok FAO- és USDAosztályozás szerinti típusait CSATHÓ et al. (2005) közleménye alapján adtuk meg. A kutatómunka az OTKA támogatásával valósult meg (MARTA: MAgyarországi Részletes Talajfizikai Adatbázis, T-048302 sz.). A pályázat keretében létrehozott hazai talajfizikai adatbázis segítségével, többek között olyan pedotranszfer függvényeket kívánunk kifejleszteni, melyek a talajok víztartó- és vízvezető képességének területi szintű becslésére alkalmasak és lehetővé teszik a vízgazdálkodási tulajdonságok talajtérképi információk alapján történő becslését. Az Országos Műtrágyázási Tartamkísérletek talajszelvényeinek mintáiban mért talajfizikai, vízgazdálkodási, illetve talajkémiai paraméterek, tulajdonképpen az adatbázis alapján képzett függvények alkalmasságának egyfajta ellenőrzését is szolgálják. A részletes talajfizikai és vízgazdálkodási vizsgálati eredmények és azok értékelése az egyes kísérleti helyeken és az OMTK hálózatban hiánypótló, és egyben nagymértékben segítheti a vízgazdálkodási tulajdonságok és a talajok termékenységének kapcsolatát elemző kutatásokat. A továbbiakban e kutatások egyik elemeként, kísérleti helyenként a vizsgálati eredményeink és a rendelkezésünkre álló meteorológiai adatok felhasználásával, különböző szintű vízháztartási mérlegeket szeretnénk készíteni, figyelembe véve a növények vízellátottságának hatását a terméseredmények alakulására.

59

Nagyhörcsök (NH) Földrajzi tájbeosztás: I. Dunai Alföld 4. Mezőföld Talajtípus: Típusos mészlepedékes csernozjom A Mezőföld a Dunai Alföld viszonylag egységes, a Dunától nyugatra eső része, ahol viszonylag száraz éghajlati viszonyok (550–600 mm átlagos évi csapadékmennyiség) között, löszön és löszös üledékeken csernozjom talajok alakultak ki. A löszplató túlnyomó részét mészlepedékes csernozjomok (45,5%) és alföldi mészlepedékes csernozjomok (11,5%) borítják. Felszíntől karbonátos, gyengén lúgos kémhatású, vályog mechanikai összetételű, többnyire jó és stabil morzsás szerkezetű, mély termőrétegű, kitűnő vízgazdálkodási tulajdonságokkal (egyaránt jó víznyelő, vízvezető, vízraktározó és víztartó képesség) rendelkező talajok. Nagy hasznosítható vízkészletük miatt kevéssé aszályérzékenyek, aminek a gyakori „légköri aszály” miatt különösen nagy jelentősége van. Viszonylag nagy szervesanyag-készletük (diffúz határú, többnyire nagy szervesanyagtartalmú, mély humuszos réteg miatt jó tápanyagszolgáltató képességűek, s a mesterségesen kijuttatott tápanyagokat is jó hatásfokkal, kis veszteségekkel hasznosítják. Mindezek eredményeképpen nagyon jó termékenységűek és termésbiztonságuk is megfelelő. A réti csernozjomok (11,3%) a jobb és erősebb átnedvesedés miatt még a csernozjomoknál is termékenyebbek és nagyobb termésbiztonságúak lehetnek. A csernozjomok és réti csernozjomok kedvező adottságait nagymértékben ronthatja a víz okozta talajerózió, mert a nyugtalan mikrodomborzatú fedetlen felszíneken a felületi rétegerózió jelentős talajpusztulást eredményezhet. A leromlott szerkezetű, elporosodott, száraz felszíneken – megfelelő növényborítás hiányában – jelentős deflációs károk keletkezhetnek. A kísérleti hely a mészlepedékes csernozjomokat jellemzi.

60

NAGYHÖRCSÖK

Mészlepedékes csernozjom talaj (191) FAO–Calcaric Phaeosem; USDA–Calcic Hapludoll

MORFOLÓGIA Genetikai szintek leírása

Asz

Szín: sötétbarna (száraz: 10YR3/1; nedves: 2,5Y3/1). Fizikai talajféleség: homokos vályog. Szerkezet: leromlott morzsás. Közepesen tömődött. Gilisztajáratok. Átmenet a következő szintbe: fokozatos

Szín: barna (száraz: 2,5Y4/2 nedves: 2,5Y4/1). Fizikai talajféleség: vályog. Szerkezet: morzsás. Laza. GilisztajáraB tok. Kiválások: mészlepedék. Átmenet a következő szintbe: fokozatos. Szín: sárgásbarna (száraz: 2,5Y5/2; nedves: 2,5Y4/2). Fizikai talajféleség: homokos agyagos vályog. Gyengén BC szerkezetes, morzsás. Laza. Gilisztajáratok; krotovinák. Kiválások: mészlepedék; mészerek. Átmenet a következő szintbe: fokozatos.

Szín: fakó sárga (száraz: 2,5Y6/3; nedves: 2,5Y5/3). Fizikai

C talajféleség: homokos agyagos vályog. Szerkezet nélküli.

Laza. Krotovinák. Kiválások: mészerek, mészfoltok.

LABORATÓRIUMI ALAPVIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI Szint

Mélység (cm)

KA

pH (H2O)

pH (KCl)

CaCO3 %

y1

y2

összes só %

humusz %

Asz B BC C

0-35 35-65 65-110 110-150

34 42 47 39

8,24 8,42 8,60 8,72

7,39 7,65 7,74 7,80

4,27 16,14 23,07 26,42

– – – –

– – – –

0,02 > 0,02 > 0,02 > 0,02 >

3,45 2,29 1,41 1,39

A kísérleti terület tengerszint feletti magassága 145 m. Talaja löszön kialakult típusos mészlepedékes csernozjom talaj. A feltárt talajszelvény az altípus közepes humusztartalmú, közepes humuszos rétegű, felszíntől karbonátos változata. A felső művelt réteg homokos vályog fizikai féleségű, morzsás szerkezetű. Kémhatása – a desztillált vizes szuszpenzióban mért pH alapján – gyengén lúgos. Kevés szénsavas meszet tartalmaz. Humusztartalma közepes, összes sótartalma elhanyagolható. Az alsóbb talajszintek fizikai félesége vályog. A talajképző kőzet irányába haladva a kémhatás fokozatosan egyre lúgosabbá válik (a szénsavas mésztartalom növekedésével párhuzamosan); a humusztartalom fokozatosan csökken. A típust jellemző mészlepedék a Bszinttől kezdve jelenik meg. Talajlakó állatok járatainak sokasága (gilisztajáratok, krotovinák) figyelhető meg.

61

NAGYHÖRCSÖK


FIZIKAI–VÍZGAZDÁLKODÁSI TULAJDONSÁGOK a) Mechanikai összetétel

Homokliszt 0,05-0,02 mm

20–10 μm

13,8 19,8 17,3 26,0

33,8 26,0 31,6 25,4

11,9 12,3 9,4 11,3

5-2 μm

Agyag 2 μm >

Finom homok 0,25-0.,05 mm

0,5 0,2 0,1 0,1

10-5 μm

Durva homok 0,25 mm <

Szint

Iszap

% Asz B BC C

8,3 8,3 7,3 7,3

8,3 8,1 9,5 8,8

23,4 25,3 24,8 21,1

b) Víztartó és vízvezető képesség

VKsz pF 2,3 tf%

HV pF 4,2 tf%

DV tf%

K cm/nap

1,43

47,19

34,27

16,92

17,35

33,35

B

1,19

50,05

35,73

14,88

20,85

15,95

BC

1,20

54,97

31,41

13,07

18,34

39,17

C

1,22

55,22

29,49

9,53

19,96

53,65

Nedvességpotenciál (lg cm)

VKmax pF0 tf%

Asz

Szint

Ts g/cm³

7 6

A sz

5

B BC

4

C

3 2 1 0 0

20

40

60

Nedvesség tartalom (V %)

A talaj vízgazdálkodását a jó víznyelő és vízvezető képesség és a jó vízraktározó, víztartó képesség jellemzi (3/2. vízgazdálkodási kategória).

KÉMIAI VIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI Szint

Mélység, cm

T (CEC)

S me/100 g

T–S

Ca++

Asz B BC C

0-35 35-65 65-110 110-150

28,3 25,9 22,1 19,9

26,8 25,2 21,9 19,9

1,5 0,7 0,2 0,0

92,6 93,9 92,9 88,9

A kicserélhető kationok közül a Ca2+ uralkodó a szelvény egészében.

62

Mg++ Na+ S-érték %-ában 5,4 5,2 5,8 9,8

0,1 0,2 0,1 0,2

K+ 1,9 0,7 1,2 1,1

Karcag (KA) Földrajzi tájbeosztás: II. Tiszai Alföld 7. Közép Tiszavidék Nagykunság Talajtípus: Réti csernozjom Az egész középtáj a Tisza hatalmas árterülete, amely csak makroléptékben sík, mezo- és mikrodomborzata viszont nagyon változatos, s ez – az átnedvesedési viszonyokon keresztül – jelentős, gyakran meghatározó szerepet játszik a talajképződési folyamatokban és a talajviszonyokban. Bár a terület jellemző talajai a réti talajok, valamint a szolonyec típusú szikes talajok (réti szolonyecek, sztyeppesedő réti szolonyecek, szolonyeces réti talajok), a térszín valamivel magasabb részein jelentős területeket borítanak réti csernozjomok is, s a szántóföldi művelés főleg ezeken folyik. A kísérleti terület is ilyen talajokkal fedett részeket reprezentál. A löszös üledékeken, többnyire többszörösen áttelepített, tömődött, hidromorf bélyegekkel tarkázott, „alföldi löszön” kialakult réti csernozjomok nagy része gyengén savanyú kémhatású, kisebb része felszíntől karbonátos és semleges körüli kémhatású. Mechanikai összetételük agyagos vályog–vályog. Vízgazdálkodási tulajdonságaik kedvezőek. Szervesanyag- és természetes tápanyagkészletük közepes. Mélyrétegűek. A táj legtermékenyebb, mezőgazdasági hasznosításra leginkább alkalmas talajai. A toposzekvensz szárazabb része felé az alföldi mészlepedékes csernozjomok és mészlepedékes csernozjomok, nedvesebb része felé a csernozjom réti talajok, illetve a szikes talajok felé a szolonyeces réti talajok képeznek átmenetet. A réti csernozjomok egy része – a mélyebben fekvő, de nagyobb sótartalmú talajvizek hatására – mélyben sós vagy szolonyeces.

63

KARCAG

Réti csernozjom talaj (202) FAO–Luvic Phaeosem; USDA–Aquic Hapludoll

MORFOLÓGIA Genetikai szintek leírása Szín: barnásfekete (száraz: 10YR4/1; nedves: 10YR3/1). Fizikai talajféleség: agyag. Szerkezet: szemcsés. Erősen A tömődött. Gilisztajáratok. Átmenet a következő szintbe: határozott. Szín: barnásszürke (száraz: 10YR2/1 nedves: 10YR3/1). Fizikai talajféleség: agyagos vályog. Szerkezet: szemcsésB morzsás. Enyhén tömődött. Gilisztajáratok. Átmenet a következő szintbe: színben fokozatos; mésztartalomban éles. Szín: szürkésbarna (száraz: 10YR3/2; nedves: 2,5Y4/2). BC Fizikai talajféleség: agyagos vályog. Szerkezet: szemcsésmorzsás. Enyhén tömődött. Gilisztajáratok, krotovinák. Kiválások: vasszeplők. Átmenet a következő szintbe: fokozatos.

C1

C2

Szín: sárgásbarna (száraz: 10YR5/3; nedves: 2,5Y5/3). Fizikai talajféleség: agyagos vályog. Gyengén szerkezetes. Laza. Kiválások: kevés mészgöbecs, vasszeplő. Átmenet a következő szintbe: fokozatos. Szín: barnássárga (száraz: 10YR5/3; nedves 2,5Y5/3). Fizikai talajféleség: agyagos vályog. Szerkezet nélküli. Laza. Kiválások: vasszeplő, kevés rozsdafolt, mangánpetytyek, mészgöbecs.


Mélység (cm)

KA

pH (H2O)

pH (KCl)

CaCO3 %

y1

y2

összes só %

humusz %

A B BC C1 C2

0-30 30-60 60-105 105-120 120-160

45 48 47 50 43

6,71 7,45 8,47 8,94 9,38

5,16 5,92 7,32 7,58 7,63

0 0,16 5,04 15,56 14,30

18,61 -

0,05 -

0,02 > 0,02 > 0,02 > 0,02 > 0,02 >

3,09 2,78 1,88 1,18 0,84

A kísérleti terület tengerszint feletti magassága 86 m. Talaja infúziós löszön kialakult nem karbonátos réti csernozjom talaj. Változati szinten közepes humuszos rétegű, közepesen humuszos talaj. A felső művelt réteg agyagos vályog fizikai féleségű, szemcsés szerkezetű. Kémhatása savanyú, a hidrolitos aciditás mértéke jelentős, a talaj karbonátmentes. A humusztartalom közepes, a sótartalom elhanyagolható. Az alsóbb szintek fizikai félesége agyagos vályog, szerkezetük szemcsés–morzsás. A karbonátos szint 60 cm mélységben jelenik meg. Az altalaj CaCO3-tartalma a mélységgel fokozatosan növekszik. A kémhatás ennek megfelelően a mélységgel gyengén lúgossá, lúgossá, majd a szelvény alján erősen lúgossá válik.

64

KARCAG

Réti csernozjom talaj (202) FAO–Luvic Phaeosem; USDA–Aquic Hapludoll


20–10 μm

19,3 18,5 17,5 18,0 16,6

15,5 13,8 14,7 15,2 15,8

Agyag 2 μm >


4,7 5,9 5,0 3,7 4,8

5-2 μm


0,4 0,2 0,2 0,3 0,4

10-5 μm


Szint

Iszap

10,3 11,7 11,6 10,6 11,7

10,5 10,9 12,3 11,8 12,7

39,3 39,0 38,7 40,4 38,0

% A B BC C1 C2


A

1,46

50,11

38,67

22,78

15,89

969,17

B

1,36

52,86

36,51

20,24

16,28

576,37

BC

1,41

51,49

40,06

23,73

16,33

1262,70

C1

1,4

52,15

43,97

27,19

16,77

4252,07

C2

1,49

46,08

40,37

23,16

17,20

2745,36


K cm/nap

A

DV tf%

HV pF 4,2 tf%

VKsz pF 2,3 tf%

VKmax pF0 tf%

Ts g/cm³

Szint

7 6

B BC

5

C1 4

C2

3 2 1 0 0

20

40

60

Ne dve s s é g ta rta lom (V %)

A talaj fizikai talajfélesége és jó vízraktározó, víztartó képessége alapján a 4/2. vízgazdálkodási kategóriába sorolható. A mért nagy vezetőképesség-értékek a nagy arányú makropórussal magyarázhatóak.


Mélység, cm

T (CEC)

S me/100 g

T–S

Ca++

Mg++ Na+ S-érték %-ában

K+

A B BC C1 C2

0-30 30-60 60-105 105-120 120-160

32,5 33,7 33,3 30,9 29,1

20,4 24,4 25,8 26,2 27,3

12,1 9,3 7,5 4,7 1,8

76,1 74,6 73,0 72,1 72,2

20,9 24,4 25,7 26,2 26,0

2,7 0,6 0,8 1,1 0,7

0,3 0,4 0,5 0,6 1,1


65

Kompolt (KO) Földrajzi tájbeosztás: II. Tiszai Alföld 9. Észak-alföldi hordalékkúp síkság Gyöngyös–Hevesvidék Talajtípus: Csernozjom barna erdőtalaj

Az alföldi peremvidék nyugtalan felszínű területének jelentős részét borítják a hegyvidék → síkság toposzekvensz középső részére jellemző, átmeneti típust képző csernozjom barna erdőtalajok. A kísérleti hely is ezekre jellemző. A csernozjom barna erdőtalajok egy része löszön, más része nyirokszerű agyagon alakult ki. Feltalajuk mindkét esetben savanyú kémhatású, kétharmada gyengén, egyharmada erősen. Löszön kialakult változataik vályog mechanikai összetételűek, jó vízgazdálkodásúak: jó víznyelésű és vízvezető képességű, jó vízraktározó és jó víztartó képességű talajok. A nyirokszerű anyagon kialakult változatok agyagos vályog mechanikai összetételűek. Közepes víznyelésű, gyenge vízvezető képességű, nagy vízraktározó képességű, erősen víztartó talajok. Humuszban és tápanyagokban jól ellátottak. Termékenységük nagymértékben függ erodáltságuk mértékétől. A nyugtalan felszínű területeken gyakran B-szintig erodáltak. A csernozjom barna erdőtalajok szelvényében hajdani erdőhatásra (vöröses barna színárnyalat, diós szerkezet) és a jelenlegi mezőgazdasági hasznosításra utaló bélyegek (sötét humuszréteg) egyaránt megfigyelhetők. S gyakran jelennek meg sajátos kombinációban, hol egyik, hol másik „jelleget” kihangsúlyozva. A középtáj alföld felé átmenetet képező peremrészein különböző csernozjomok, a terület mélyebb fekvésű részein hidromorf réti talajok, a vízfolyások mentén különböző „kifejlettségű” öntéstalajok, néhány – viszonylag kisebb – folton szikes talajok találhatók.

66

KOMPOLT

Csernozjom barna erdőtalaj (161) FAO–Haplic Phaeosem; USDA–Typic Argiudoll


Asz

Szín: feketésbarna (száraz: 10YR3/1; nedves: 10YR4/1). Fizikai talajféleség: agyagos vályog. Szerkezet: szemcséspoliéderes. Igen erősen tömődött. Szármaradványok. Átmenet a következő szintbe: szerkezetében és tömődöttségében éles.

A2

Szín: feketés vörösesbarna (száraz: 10YR3/1 nedves: 10YR4/2). Fizikai talajféleség: agyag. Szerkezet: apró szemcsés. Közepesen tömődött. Átmenet a következő szintbe: fokozatos.

B1

Szín: sötét vörösesbarna (száraz: 2,5Y4/3; nedves: 10YR5/2). Fizikai talajféleség: agyag. Szerkezet: diós, poliéderes. Tömődött. Kiválások: vashártyák. Átmenet a következő szintbe: fokozatos.

B2

Szín: vörösesbarna (száraz: 10YR4/2; nedves: 10YR5/3). Fizikai talajféleség: agyag. Szerkezet: diós, poliéderes. Tömődött. Kiválások: vashártyák. Átmenet a következő szintbe: fokozatos.

C1

Szín: barnásvörös (száraz: 10YR4/2; nedves 10YR5/3). Fizikai talajféleség: agyagos iszap. Szerkezet: szemcsés-poliéderes. Közepesen tömődött. Kiválások: iszapcsíkok; vashártyák. Átmenet a következő szintbe: mésztartalmában határozott; színében fokozatos.

C2

Szín: barnásvörös (száraz: 10YR4/2; nedves 10YR5/3). Fizikai talajféleség: agyagos iszap. Szerkezet: szemcsés-poliéderes. Közepesen tömődött. Kiválások: vashártyák, iszapcsíkok, mangánpettyek, mészgöbecsek.


Mélység (cm)

KA

pH (H2O)

pH (KCl)

CaCO3 %

y1

y2

összes só %

humusz %

Asz A2 B1 B2 C1

0-30 30-45 45-60 60-80 80-135

42 58 67 68 71

6,27 6,13 6,22 6,41 6,74

4,59 4,42 4,52 4,64 4,93

0 0 0,12 0 0

8,71 8,30 6,28 4,25 3,85

0,40 0,61 0,81 0,30 0,30

0,02 > 0,025 0,035 0,040 0,032

2,69 1,90 1,47 1,14 0,79

A kísérleti terület tengerszint feletti magassága 123 m. Talaja a szelvény nem karbonátos csernozjom barna erdőtalaj (mélyen humuszos változat). A felső művelt réteg agyagos vályog fizikai féleségű, gyengén savanyú kémhatású (a hidrolitos aciditás értéke számottevő, a kicserélődési aciditás elhanyagolható). Szerkezete szemcsés–poliéderes, humusztartalma a közepesnél kicsit magasabb, összes sótartalma kicsi. A teljes talajszelvény karbonátmentes. A felhalmozódási szint fizikai félesége agyag, szerkezete diós–poliéderes. A savanyúság a mélységgel fokozatosan enyhén csökken.

67

KOMPOLT

Csernozjom barna erdőtalaj (161) FAO–Haplic Phaeosem; USDA–Typic Argiudoll


17,1 13,3 13,2 12,4 10,6

Agyag 2 μm >


5,5 0,7 2,9 3,2 5,3

5-2 μm


1,2 0,6 0,6 0,8 1,0

10-5 μm


Asz A2 B1 B2 C1

20–10 μm

Szint

Iszap

9,5 8,5 8,3 7,9 6,4

9,2 8,2 7,1 7,3 7,1

41,7 54,0 54,7 55,0 56,8

% 15,8 14,6 13,2 13,4 12,8

1,5

A2

1,44

B1

1,36

42,22 46,91 49,09

44,10 43,55

24,06 28,87 27,23

14,28 15,23 16,32

K cm/nap

DV tf%

HV pF 4,2 tf%

VKsz pF 2,3 tf% 38,34

7

4,5 51,24 3994,85

B2

1,43

47,83

44,61

29,77 14,844 2180,72

C1

1,49

45,78

43,77

31,33

12,44


Asz

VKmax pF0 tf%

Ts g/cm³

Szint


6 5 A sz

4

A2

3

B1 2

B2

1

C1

0 0

20

40

60

Nedvességtartalom (V %)

1638,70

A talaj vízgazdálkodását a gyenge vízvezető képesség és a nagy víztartó képesség jellemzi (4/2. vízgazdálkodási kategória). Az Asz-szint tömődött, összporozitása, és ezen belül a gravitációs pórusok aránya kisebb. Az alsóbb szintek nagy agyagtartalmúak, repedezettek, ez magyarázza a mért nagy vízvezetőképesség-értékeket.


Mélység, cm

T (CEC)

S me/100 g

T–S

Ca++


K+

Asz A2 B1 B2 C1

0-30 30-45 45-60 60-80 80-135

31,9 34,4 36,4 36,4 34,4

20,4 24,4 25,8 26,2 27,3

11,5 10 10,6 10,2 7,1

76,1 74,6 73,0 72,1 72,2

20,9 24,4 25,7 26,2 26,0

2,7 0,6 0,8 1,1 0,7

A kicserélhető bázisokon belül túlnyomórészt a Ca2+ ion hatása érvényesül.

68

0,3 0,4 0,5 0,6 1,1

Hajdúböszörmény (HB) Földrajzi tájbeosztás: II. Tiszai Alföld 11. Hajdúság Talajtípus: Réti talaj

Geológiailag, vízrajzilag és talajtanilag egyaránt viszonylag homogén táj, az ország egyik legtermékenyebb területe. A gyakorlatilag (makroléptékben) sík löszplató éles határokkal különül el a környező Hortobágy, Berettyó–Körösvidék, tiszai ártér és a Nyírség területétől. Felszínének több mint kétharmadát borítják csernozjom talajok, s csak mélyebb térszíni fekvésű laposain és mélyedéseiben fordulnak elő különböző hidromorf talajképződmények. A kísérleti hely is ilyen mélyebb fekvésű terület réti talajait reprezentálja. A Hajdúság platója a negyedkor interglaciálisainak löszhullása idején is száraz felszín volt. A lösz erre települt, s ez az edikus lösz szolgálhatott a talajképződés alapanyagául, amelyre a mélyen (többnyire 4 m-nél mélyebben) elhelyezkedő, alig ingadozó szintű talajvíz nem gyakorolt jelentős hatást. A tájban uralkodó mészlepedékes csernozjom esetében a humuszréteg nagy szervesanyag-készlete és kedvező humusz minősége megfelelő természetes tápanyagkészletet, jó tápanyagszolgáltató képességet jelent, a stabil morzsás szerkezet pedig kitűnő vízgazdálkodási tulajdonságokat és kiegyensúlyozott vízháztartást, nedvességforgalmat eredményez. Ezek a talajok jó víznyelésű és vízvezető képességűek, nagy vízraktározó és kedvező víztartó képességűek. Emiatt hasznosítható vízkészletük még viszonylag hosszú csapadékmentes időszakra (amelyek a területen nem ritkák) is biztosítja a növények zavartalan vízellátását, alig aszályérzékenyek. Jó természetes drénviszonyaik miatt túlnedvesedésre sem hajlamosak, a belvízképződés pedig – megfelelő talajhasználat esetén – gyakorlatilag kizárt területükön. A kísérleti terület kissé mélyebb térszíni fekvésben kialakult, nehezebb mechanikai összetételű, közepes víznyelésű és vízvezető képességű, erősen víztartó, „alföldi löszön” kialakult, enyhén savanyú kémhatású, közepes humuszrétegében nagy szervesanyag-tartalmű hidromorf réti talaj, amelynek kialakulásában a rossz drénviszonyok miatti túl bő nedvességviszonyok (sőt az időnként előforduló belvizek), valamint a csatorna közelsége miatti nem túl mély (<200 cm) és időszakosan felemelkedő szintű talajvíz is jelentős szerepet játszott.

69

HAJDÚBÖSZÖRMÉNY

Réti talaj (302) FAO–Luvic Phaeosem; USDA–Typic Endoaquoll

MORFOLÓGIA Genetikai szintek leírása Szín: szürkésfekete (száraz: 1 for gley 2,5/N; nedves: 2,5Y2,5/1). Fizikai talajféleség: agyagos vályog. Szerkezet: szemcsés-poliéderes. Enyhén tömődött. Átmenet a következő A szintbe: fokozatos. Szín: sárgásszürke (száraz: 10YR3/1 nedves: 5Y3/2). Fizikai talajféleség: agyagos iszap. Szerkezet: szemcsés-poliéderes. B Enyhén tömődött. Kiválások: rozsdafoltok. Átmenet a következő szintbe: fokozatos. Szín: szürkéssárga (száraz: 2,5Y5/2; nedves: 2,5Y5/4). Fizikai C1 talajféleség: agyagos iszap. Szerkezet: szemcsés.. Enyhén tömődött. Kiválások: rozsdafoltok; mangánpettyek. Átmenet a következő szintbe: határozott.

C2

Szín: rozsdás világosszürke (száraz: 2,5Y5/1; nedves: 5Y6/3). Fizikai talajféleség: homokos iszap. Gyengén szerkezetes. Közepesen tömődött. Kiválások: vasborsók; mangán-konkréciók; mészgöbecsek; csiga maradványok; 95 cm alatt glej.


Mélység (cm)

KA

pH (H2O)

pH (KCl)

CaCO3 %

y1

y2

összes só %

humusz %

A B C1 C2

0-30 30-50 50-80 80-150

47 59 60 52

7,84 7,93 8,11 8,66

6,78 6,46 6,70 7,49

0,16 0 0 5,04

1,22 0,61 -

0,20 0,15 -

0,03 0,03 0,02 > 0,02 >

3,76 1,90 0,40 0,57

A kísérleti terület tengerszint feletti magassága 91 m. Talaja löszös–iszapos üledéken kialakult nem karbonátos réti talaj. A feltárt talajszelvény az altípus humuszgazdag, közepes humuszos rétegű, mélyen glejes, gyengén sós változata. A felső művelt réteg agyagos vályog fizikai féleségű, szemcsés–poliéderes szerkezetű. Kémhatása – a desztillált vizes szuszpenzióban mért pH alapján – gyengén savanyú. Szénsavas meszet nyomokban tartalmaz. Humusztartalma nagy, összes sótartalma elhanyagolható. Az alsóbb talajszintek fizikai félesége agyagos iszap, majd homokos iszap. A talajképző kőzet irányába haladva a kémhatás fokozatosan egyre lúgosabbá válik. A szénsavas mész megjelenésének mélysége 80 cm. A humusztartalom az egyes szintekben hirtelen csökken. Glejesedés 80 cm alatt jelentkezik. A talajvízszint megjelenési mélysége a mintavétel idején 130 cm.

70

HAJDÚBÖSZÖRMÉNY

Réti talaj (302) FAO-Luvic Phaeosem, USDA-Typic Endoaquoll


9,7 8,4 9,4 10,5

11,6 9,0 8,2 7,6

Agyag 2 μm >

23,6 22,1 25,3 29,8

5-2 μm


3,2 2,6 6,4 4,0

10-5 μm


0,2 0,1 0,1 1,0

20–10 μm


Szint

Iszap

% A B C1 C2

17,3 18,2 18,1 21,8

34,4 39,6 32,5 25,3


Ts g/cm³

VKmax pF0 tf%

VKsz pF 2,3 tf%

HV pF 4,2 tf%

DV tf%

K cm/nap

A

1,34

44,39

41,43

28,04

13,39

2512,46

B

1,44

46,12

45,27

34,11

11,16

3405,65

C1

1,53

43,34

40,72

26,4

14,31

2467,18

C2

1,51

45,68

40,28

23,57

16,71

856,64


Szint

7 A B C1 C2

6 5 4 3 2 1 0 0

20

40

60


A talaj fizikai talajfélesége és jó vízraktározó, víztartó képessége alapján a 4/2. vízgazdálkodási kategóriába sorolható. A mért nagy vezetőképesség-értékek a nagy arányú makropórussal magyarázhatóak.


Mélység, cm

T (CEC)

S me/100 g

T–S

Ca++


K+

A B C1 C2

0-30 30-50 50-80 80-150

42,0 31,7 23,3 25,7

35,4 26,6 18,4 21,3

6,6 5,1 4,9 4,4

83,7 74,7 61,4 57,9

14,8 24,1 35,8 41,2

1,3 0,9 1,7 0,2

0,2 0,3 1,1 0,7


71

Mosonmagyaróvár (MO) Földrajzi tájbeosztás: III. Kisalföld 14. Győri medence Szigetköz Talajtípus: Többrétegű dunai öntéstalaj.

A kanyargós ágakkal, lefűzött meanderekkel tagolt törmelékkúpok és alluviális teraszok túlnyomó részén különböző mértékben kialakult (a kronoszekvensz különböző állomásait képviselő) öntésanyag, ill. öntéstalajok borítják a felszínt. Az öntésanyag felépítésére vagy a jellegzetes vízszintes rétegezettség, vagy az ülepedés törvényszerűségeinek megfelelő, a mélységgel egyre durvábbá váló szemcseösszetétel (iszap → homokos iszap → iszapos homok → finom homok → murva → kavics) a jellemző. Az ismétlődő iszapborítások megszűnésével megindulhatott a talajképződés. Ennek irányát, jellegét, szélességét, valamint a kialakuló öntéstalajok tulajdonságait a folyó vízjárása, üledéktranszportja, lerakott üledékanyagának kémhatása, karbonáttartalma, szemcseösszetétele és településviszonyai (vastagsága, rétegzettsége) határozzák meg, s eredményezik az öntéstalajok tarka heterogenitását. A Duna öntésanyaga erősen karbonátos és könnyű mechanikai összetételű. A meginduló talajképződés első jele a morzsás szerkezetű humuszréteg kialakulása: nyers öntéstalajok → humuszos öntéstalajok. A kísérleti terület talaja is ilyen. Amennyiben a kitűnő minőségű (kis sótartalmú, Ca(HCO3)2 iondominanciájú) talajvíz a hordalékkúp laza kavics-feküjére települt finom (homokos iszap, vályogos iszap, iszap) fedőrétegben áll, s nem túl mélyen helyezkedik el, úgy a gyökérzóna a talajvízből jelentős mértékű (akár 100–200 mm/év nagyságú) folyamatos vízutánpótlást kaphat, ami nagymértékben csökkenti a – klimatikus szempontból egyébként száraz – terület aszályérzékenységét s növeli a termésbiztonságot. Ha viszont ez a kapilláris vízutánpótlás elmarad (talajvízszint a kavicsba vagy mélyre süllyed) a terület jelentős része válik sülevényessé, különösen azokon a területeken, ahol a felszín közelben megjelenő kavicsréteg a talaj vízraktározó képességét csak egy vékony felszíni „fedőrétegre” korlátozza.

72

MOSONMAGYARÓVÁR

Humuszos öntéstalaj (393) FAO–Calcaric Fluvisol; USDA–Typic Udifluvent

MORFOLÓGIA Genetikai szintek leírása I

Szín: szürkésbarna (száraz: 5Y5/2; nedves: 5Y4/1). Fizikai talajféleség: iszapos vályog. Szerkezet: morzsás. Enyhén tömődött. Gilisztajáratok. Átmenet a következő szintbe: határozott.

Szín: barnásszürke (száraz: 5Y5/2 nedves: 5Y3/1). Fizikai talajféleség: iszapos vályog. Szerkezet: szemcsés–morzsás. II Tömődött. Gilisztajáratok; krotovina. Átmenet a következő szintbe: éles.

Szín: rozsdás fehéressárga (száraz: 5Y7/2; nedves: 5Y5/2). Fizikai talajféleség: iszapos vályog. Szerkezet nélküli. TömőIII dött. Krotovinák. Kiválások: rozsdafoltok. Átmenet a következő szintbe: határozott.

Szín: rozsdás szürke (száraz: 5Y6/2; nedves: 5Y5/2). Fizikai talajféleség: iszapos agyag. Gyengén szerkezetes. Erősen IV tömődött. Kiválások: mészgöbecsek; mészerek; rozsdafoltok; csiga maradványok; növényi fossziliák. Átmenet a következő szintbe: éles. Szín: barnásfekete (száraz: 2,5Y3/1; nedves 5Y4/1). Fizikai V talajféleség: iszapos agyag. Szerkezet: hasábos. Erősen tömődött. Kiválások: rozsdafoltok.


Mélység (cm)

KA

pH (H2O)

pH (KCl)

CaCO3 %

y1

y2

összes só %

humusz %

I II III IV V

0-30 30-45 45-100 100-120 120-180

45 44 45 67 67

8,09 8,21 8,40 8,42 8,15

7,40 7,44 7,67 7,43 7,17

18,93 12,62 16,41 18,93 0,25

– – – – –

– – – – –

0,02 > 0,02 > 0,02 > 0,07 0,11

3,09 2,84 0,91 1,05 2,81

A kísérleti terület tengerszint feletti magassága 122 m. Talaja – a Lajta öntésanyagán képződött réti talajra utólagosan rárakódott – iszapos Duna öntésanyagon kialakult karbonátos többrétegű humuszos öntéstalaj (mély humuszos rétegű, felszíntől erősen, karbonátos, mélyen kétrétegű változat). A felső művelt réteg iszapos vályog fizikai féleségű, morzsás szerkezetű. Kémhatása – a desztillált vizes szuszpenzióban mért pH alapján – gyengén lúgos. Szénsavas mésztartalma nagy, humusztartalma közepes, összes sótartalma elhanyagolható. Az eltemetett Lajta öntés talajszint fizikai félesége iszapos agyag. Szerkezete hasábos. A kémhatása gyengén lúgos.

73

MOSONMAGYARÓVÁR

Humuszos öntéstalaj (393) FAO–Calcaric Fluvisol; USDA–Typic Udifluvent


9,7 11 7,4 9,5 10,3

10,4 10,4 4,9 14,7 16,1

% 16,4 14,6 13,4 5,7 6,2

Agyag 2 μm >

30,1 24,1 34,2 9,6 10,4

5-2 μm


11,9 19,1 27,7 28,2 2,6

10-5 μm


2,5 1,2 0,1 2,5 2,7

I II III IV V

20–10 μm


Szint

Iszap

19,0 19,6 12,3 29,8 51,7

b) Víztartó és vízvezető képesség VKsz pF 2,3 tf%

HV pF 4,2 tf%

DV tf%

K cm/nap

1,3

50,35

34,77

16,76

17,94

23,66

II

1,5

44,27

34,72

16,57

18,15

6,69

III*

1,4

46,87

30,81

10,44

20,37

35,84

IV

1,6

40,95

35,36

17,58

17,78

1,48

V

1,7

38,03

38,13

27,36

10,77

0,03

*


VKmax pF0 tf%

I

Szint

Ts g/cm³

7 6

I

5

II IV

4 3 2 1 0 0

20

40

60

Nedvességtartalom (V%)

Becsült értékek: pF-görbe becslés RAJKAI (1988); K-érték becslés CAMPBELL (1985) alapján

A talaj vízgazdálkodását a közepes víznyelő és vízvezető képesség és a nagy vízraktározó képesség jellemzi (3/2. vízgazdálkodási kategória).


Mélység, cm

T (CEC)

S me/100 g

T–S

Ca++


K+

I II III IV V

0-30 30-45 45-100 100-120 120-150

21,0 22,8 12,2 20,2 35,7

18,7 20,7 11,9 18,0 29,5

2,3 2,1 0,3 2,2 6,2

90,1 88,5 86,2 73,0 71,3

8,7 9,2 9,7 25,6 27,8

1,1 1,8 3,2 0,5 0,4


74

0,1 0,5 0,9 0,9 0,5

Keszthely (KE) Földrajzi tájbeosztás: IV. Nyugat-magyarországi peremvidék 20. Zalai dombság. Talajtípus: Ramann-féle barna erdőtalaj (1) Nem podzolos, agyagbemosódásos barna erdőtalaj (2)

A periglaciális vályogon, nehéz mechanikai összetételű, agyagos harmadkori üledékeken, a keleti részen lösz-szerű üledékeken különböző erdőtalajok képződtek, amelyek felszíneit É-D irányú széles laposok és azokra merőleges kisebb korróziós és eróziós völgyek hálózata szabdalja. A felszín több mint 75%-át borítják erdőtalajok. A jól differenciált A–B–C profilú nem podzolos agyagbemosódásos barna erdőtalajok és pszeudoglejes barna erdőtalajok közös tulajdonságai az erősen vagy mérsékelten savanyú kémhatás, a vályog mechanikai összetétel és a kis vagy közepes humuszkészlet. Míg azonban az agyagbemosódásos barna erdőtalajok még nedves évjáratban és csapadékos időszakban is csak ritkán nedvesednek túl, ez a pszeudoglejes barna erdőtalajokra kifejezetten jellemző. A barnaföldek és a csernozjom barna erdőtalajok a táj viszonylag legtermékenyebb talajai, kivétel nélkül szántóföldi hasznosítás alatt. A KE-1 kísérleti terület homokos löszön kialakult, vályog mechanikai összetételű Ramann-féle barna erdőtalaj. Gyengén savanyú kémhatás, felszíni karbonátmentesség, kis humuszkészlet és gyenge tápanyag-ellátottság jellemzi. A KE-2 kísérleti terület homokos löszön kialakult, agyagos vályog mechanikai összetételű, közepes víznyelésű és vízvezető képességű, erősen víztartó agyagbemosódásos barna erdőtalaj. Gyengén savanyú kémhatású, feltalaja karbonátmentes. Kis humuszkészlet és gyenge tápanyag-ellátottság jellemzi. .

75

KESZTHELY

Agyagbemosódásos barna erdőtalaj (112) FAO–Eutric Cambisol; USDA–Orthic Eutrochrept

MORFOLÓGIA Genetikai szintek leírása Szín: barna (száraz: 10YR4/3; nedves: 10YR3/3). Fizikai Asz talajféleség: homokos vályog. Szerkezet: morzsás. Laza. Gilisztajáratok. Átmenet a következő szintbe: fokozatos.

Szín: sötétbarna (száraz: 10YR4/2; nedves: 10YR3/3). Fizikai talajféleség: agyagos vályog. Szerkezet: szemcsés-morzsás. B Enyhén tömődött. Gilisztajáratok; krotovina. Kiválások: agyaghártya. Átmenet a következő szintbe: határozott.

Szín: fakó sárga (száraz: 2,5Y7/3 ; nedves: 2,5Y5/4). Fizikai C1 talajféleség: vályog. Szerkezet nélküli. Közepesen tömődött. Kiválások: mészgöbecsek; mészerek. Átmenet a következő szintbe: határozott.

C2

Szín: szürkéssárga (száraz: 2,5Y7/3; nedves: 2,5Y5/4). Fizikai talajféleség: homokos iszap. Szerkezet nélküli. Közepesen tömődött. Kiválások: mészerek; rozsdafoltok; mangánpettyek; csiga maradványok.


Mélység (cm)

KA

pH (H2O)

pH (KCl)

CaCO3 %

y1

y2

összes só %

humusz %

Asz B C1 C2

0-33 33-80 80-120 120-150

36 42 40 36

7,62 7,78 8,53 8,88

6,79 6,28 7,82 7,90

0,43 0,34 31,68 25,68

– – – –

– – – –

0,02 > 0,02 > 0,06 0,02 >

1,97 1,36 0,48 0,32

A kísérleti terület tengerszint feletti magassága 118 m. Talaja löszös üledéken kialakult nem podzolos agyagbemosódásos barna erdőtalaj (mélyen humuszos, gyengén savanyú változat). A felső művelt réteg homokos vályog fizikai féleségű, semleges–gyengén lúgos kémhatású (rejtett savanyúság nem mérhető). Szerkezete morzsás, humusztartalma közepes, összes sótartalma kicsi. A szénsavas mész már a talajfelszínen nyomokban megjelenik. A felhalmozódási szint fizikai félesége agyagos vályog, szerkezete szemcsés–morzsás. A kémhatás a mélységgel fokozatosan gyengén lúgossá, lúgossá válik – a talajképző kőzet nagy szénsavas mész tartalmának megfelelően.

76

KESZTHELY

Agyagbemosódásos barna erdőtalaj (112) FAO-Eutric Cambisol, USDA-Orthic Eutrochrept


6,3 5,6 10,3 10,5

10,2 5,4 18,8 10,5

Agyag 2 μm >

40,1 28,7 22,5 13,6

5-2 μm


10,5 9,8 6,4 5,1

10-5 μm


3,5 2,5 1,1 1,3

20–10 μm


Szint

Iszap

% Asz B C1 C2

14,2 15,0 20,0 39,0

15,2 33,0 20,9 20,0


Asz

1,62

40,01

34,07

19,18

14,89

166,11

B

1,47

42,70

31,76

16,77

14,99

57,94

C1

1,45

47,43

33,94

13,96

19,98

3,57

C2

1,49

49,44

33,47

11,78

21,69

0,66


K cm/nap

DV tf%

HV pF 4,2 tf%

VKsz pF 2,3 tf%

VKmax pF0 tf%

Szint

Ts g/cm³

7 A sz

6

B

5

C1

4

C2

3 2 1 0 0

20

40

60


A talaj vízgazdálkodását a jó víznyelő és vízvezető képesség és a jó vízraktározó, víztartó képesség jellemzi (3/2. vízgazdálkodási kategória). A művelt felső szint erősen tömődött, összporozitása, illetve a gravitációs pórustér kisebb, mint az alsóbb szintekben mért értékek.


Mélység, cm

T (CEC)

S me/100 g

T–S

Ca++


Asz B C1 C2

0-33 33-80 80-120 120-150

18,3 19,3 17,3 16,3

13,3 14,5 16,9 16,3

5,0 4,8 0,4 0,0

82,9 81,0 90,3 88,9

14,9 17,6 8,09 10,5

0,15 0,21 1,24 0,25

K+ 2,03 1,25 0,35 0,37

A kicserélhető kationokon belül túlnyomórészt a Ca2+ ion hatása érvényesül.

77

Iregszemcse (IR) Földrajzi tájbeosztás: V. Dunántúli-dombvidék 21. Külső Somogy. Talajtípus: Típusos mészlepedékes csernozjom.

A táj jellemző morfológiai formái a széles, lapos hátak és az ezeket elválasztó viszonylag keskeny, meredek oldalú völgyek. A talajtakaró a viszonylag egységes lösz ellenére heterogén. Az aszimmetrikus völgyek déli, magasabban fekvő oldalain rendszerint erdőtalajok találhatók. Az enyhén dél felé lejtő hátakon pedig csernozjom barna erdőtalajok és mészlepedékes csernozjomok követik egymást. A nyugtalan domborzat és a talaj nagy erózióérzékenysége miatt a növényzettel nem fedett részek többnyire erodáltak, gyakran B- sőt C-szintig, amit jól jelez a felszín vörösesbarna, ill. sárgás színe. A hirtelen záporok talajerózió veszélyével, a K-felé fokozatosan növekvő ariditás szárazságok kockázatával fenyeget. A táj uralkodó talajtípusai a Ramann-féle barna erdőtalajok és a csernozjom barna erdőtalajok. Ezek mellett azonban jelentős területeket foglalnak el a mészlepedékes csernozjomok is, amelyek a mezőföldi löszplató felé képeznek átmenetet. A kísérleti terület talaja is ezekre jellemző. Itt a területi vízmérleg gyakorlatilag egyensúlyban van: a csapadék és párolgás mértéke közel azonos, a talajban végbemenő anyagforgalmi folyamatokra a benedvesedés–kiszáradás okozta periodikus migráció a jellemző. A mészlepedékes csernozjomok löszön kialakult, felszíntől karbonátos, semleges–gyengén lúgos kémhatású talajok. A többnyire mély humuszos rétegük kitűnően morzsás szerkezetének porózus aggregátumait kolloidális mészhártya vonja be („mészlepedék”), s teszi a talajszerkezetet stabillá, vízzel és mechanikai hatásokkal szemben ellenállóvá. Mindez együttesen azt eredményezi, hogy a talaj igen kedvező vízgazdálkodású: jó víznyelés, jó vízvezető, vízraktározó és víztartó képesség, nagy hasznosítható vízkészlet jellemzi. A táj legtermékenyebb talajai, s emiatt szinte kivétel nélkül szántóföldi hasznosítás alatt állnak.

78

IREGSZEMCSE



ABsz

Szín: sötétbarna (száraz: 10YR3/1; nedves: 2,5Y3/2). Fizikai talajféleség: homokos vályog. Szerkezet: szemcsés–morzsás. Enyhén tömődött. Gilisztajáratok. Átmenet a következő szintbe: éles.

Szín: sárgásbarna (száraz: 10YR4/2 nedves: 2,5Y4/2). Fizikai talajféleség: agyagos vályog. Szerkezet: morzsás, gyengén BC szerkezetes. Enyhén tömődött. Krotovinák. Kiválások: mészlepedék. Átmenet a következő szintbe: fokozatos.

Szín: fakó sárga (száraz: 2,5Y5/4; nedves: 2,5Y5/3). Fizikai C talajféleség: agyagos vályog. Szerkezet nélküli. Laza. Krotovinák. Kiválások: mészér, mészlepedék, mészgöbecs.


Mélység (cm)

KA

pH (H2O)

pH (KCl)

CaCO3 %

y1

y2

összes só %

humusz %

ABsz BC C

0-30 30-80 80-150

37 45 44

8,34 8,54 8,66

7,49 7,66 7,74

10,69 21,04 30,71

-

-

0,02 > 0,02 > 0,02 >

2,69 1,93 1,03

A kísérleti terület tengerszint feletti magassága 173 m. Talaja enyhén agyagos löszös üledéken kialakult típusos mészlepedékes csernozjom talaj. A feltárt talajszelvény az altípus sekély humuszos rétegű, erodált változata. A felső művelt réteg homokos vályog fizikai féleségű, morzsás szerkezetű. Kémhatása – a desztillált vizes szuszpenzióban mért pH alapján – gyengén lúgos. Szénsavas meszet felszíntől tartalmaz. Humusztartalma közepes, összes sótartalma elhanyagolható. Az alsóbb talajszintek fizikai félesége agyagos vályog. A talajképző kőzet irányába haladva a kémhatás fokozatosan egyre lúgosabbá válik (a szénsavas mésztartalom növekedésével párhuzamosan); a humusztartalom fokozatosan csökken. A típust jellemző mészér, mészlepedék az alsó két szintben található. Talajlakó állatok járatainak sokasága (gilisztajáratok, krotovinák) figyelhető meg a teljes szelvényben.

79

IREGSZEMCSE

Mészlepedékes csernozjom talaj (191) FAO-Calcaric Phaeosem, USDA-Calcic Hapludoll


Agyag 2 μm >

47,5 36,1 37,6

5-2 μm


5,4 3,1 3,5

10-5 μm


1,1 0,8 0,9

20–10 μm


Szint

Iszap

% ABsz BC C

17,0 10,2 11,3

6,1 4,3 3,4

7,3 5,1 5,2

15,6 40,4 38,1

b) Víztartó és vízvezető képesség VKsz pF 2,3 tf%

HV pF 4,2 tf%

DV tf%

K cm/nap

1,58

43,54

34,68

20,24

14,44

61,97

BC

1,38

49,73

40,14

20,85

19,29

16,11

C

1,2

52,76

34,93

18,93

16,00

32,00

Nedveségpotenciál (lg cm)

VKmax pF0 tf%

ABsz

Szint

Ts g/cm³

7 6

A Bsz

5

BC

4 3 2 1 0 0

20

40

60

Nedvesség tartalom (V %) *

Becsült értékek: pF-görbe becslés RAJKAI (1988); K-érték becslés CAMPBELL (1985) alapján

A talaj vízgazdálkodását a jó víznyelő és vízvezető képesség és a jó vízraktározó, víztartó képesség jellemzi (3/2. vízgazdálkodási kategória).


Mélység, cm

T (CEC)

S me/100 g

T–S

Ca++

ABsz BC C

0-30 30-80 80-150

26,2 23,9 19,2

23,9 23,0 19,0

2,3 0,9 0,2

94,8 95,1 93,7

Mg++ Na+ S-érték %-ában 4,7 4,3 5,7

A kicserélhető kationokon belül túlnyomórészt a Ca2+ ion hatása érvényesül.

80

0,04 0,35 0,26

K+ 0,63 0,26 0,26

Bicsérd (BI) Földrajzi tájbeosztás: V. Dunántúli-dombvidék 23. Tolna-Baranyai dombság Pécsi síkság. Talajtípus: Csernozjom barna erdőtalaj.

A Baranyai-dombság viszonylag egységes táj. A túlnyomó részt pannon agyagból felépült hegylábi területeket különböző vastagságú (gyakran 8–10 mes) lösz borítja. A térszín magasabb részein agyagbemosódásos barna erdőtalajok, nagy részén Ramann-féle barna erdőtalajok, a táj déli részén pedig – az erősödő ariditás hatására – csernozjom barna erdőtalajok, sőt mészlepedékes csernozjomok borítják a felszínt. A lejtős felszínen a lösz nagy erózióérzékenysége miatt jelentős a talajpusztulás. A csernozjom barna erdőtalajok egy része, a mészlepedékes csernozjomok kivétel nélkül felszíntől karbonátosak, semleges körüli kémhatásúak, vályog mechanikai összetételűek. Vízgazdálkodási tulajdonságaik igen kedvezőek: jó víznyelésű, vízvezető, vízraktározó és víztartó képességű talajok. Mély termőrétegük hasznosítható vízkészlete jelentős. Jó természetes tápanyagszolgáltató képességűek és kedvező tápanyagforgalmuk is. A körzet legtermékenyebb talajai, szinte kizárólagosan szántóföldi művelés alatt. A kísérleti terület csernozjom barna erdőtalaja gyengén savanyú kémhatású, karbonátokat csak BC-szintjétől tartalmaz. Agyagos vályog mechanikai összetételű, jó szerkezetű, közepes vízgazdálkodási tulajdonságokkal. Mély humuszrétegű, közepes szervesanyag-tartalmú, igen változatos tápelem-ellátottsággal.

81

BICSÉRD

Csernozjom barna erdőtalaj (161) FAO–Luvic Phaeosem; USDA–Typic Argiudoll


Asz

Szín: sötétbarna (száraz: 10YR3/2; nedves: 2,5Y4/2). Fizikai talajféleség: homokos vályog. Szerkezet: poliéderes. Tömődött. Gilisztajáratok, szármaradványok. Átmenet a következő szintbe: tömődöttségében határozott; színében fokozatos

B

Szín: sötét vörösesbarna (száraz: 10YR3/2 nedves: 10YR4/2). Fizikai talajféleség: agyagos vályog. Szerkezet: morzsás. Enyhén tömődött. Gilisztajáratok. Átmenet a következő szintbe: színében fokozatos; mésztartalomban éles.

BC

Szín: barnássárga (száraz: 2,5Y4/3; nedves: 2,5Y4/3). Fizikai talajféleség: agyagos vályog. Gyengén szerkezetes. Laza. Krotovinák. Kiválások: kevés mészlepedék. Átmenet a következő szintbe: fokozatos.

C

Szín: fakó sárga (száraz: 2,5Y5/4; nedves: 2,5Y5/4). Fizikai talajféleség: agyagos vályog. Szerkezet nélküli. Laza. Krotovinák. Kiválások: mészér, mészlepedék, mészgöbecs.


Mélység (cm)

KA

pH (H2O)

pH (KCl)

CaCO3 %

y1

y2

összes só %

humusz %

Asz B BC C

0-35 35-52 52-75 75-150

32 49 50 49

6,99 7,60 8,51 8,60

5,45 6,42 7,50 7,65

0 0 14,72 28,61

4,25 2,43 – –

0,10 0,10 – –

0,02 > 0,02 > 0,02 > 0,02 >

1,93 1,83 1,24 0,83

A kísérleti terület tengerszint feletti magassága 134 m. Talaja agyagos löszön kialakult csernozjom barna erdőtalaj. Feltalaja enyhén kilúgzott. A humuszos réteg vastagsága közepes. A felső művelt réteg homokos vályog fizikai féleségű, poliéderes szerkezetű. Kémhatása – a desztillált vizes szuszpenzióban mért pH alapján – gyengén savanyú; a rejtett savanyúság nem számottevő. Szénsavas meszet nem tartalmaz, humusztartalma közepes, összes sótartalma elhanyagolható. A felhalmozódási szint fizikai félesége agyagos vályog. Szerkezete morzsás. A kémhatása semleges; szénsavas meszet nem tartalmaz, humusztartalma közepes. A kémhatás az alsóbb szintekben a szénsavas mész megjelenésével gyengén lúgossá, lúgossá válik. A humusztartalom a talajképző kőzet irányába fokozatosan csökken.

82

BICSÉRD

Csernozjom barna erdőtalaj (161) FAO–Luvic Phaeosem; USDA–Typic Argiudoll


12,0 10,5 10,9 10,6

12,8 9,4 11,4 12,9

Agyag 2 μm >

26,6 22,6 23,7 24,5

5-2 μm


5,9 6,3 7,2 6,3

10-5 μm


0,4 0,2 0,4 0,7

20–10 μm


Szint

Iszap

% Asz B BC C

19,6 17,2 15,7 17,5

22,8 33,8 30,7 27,5

VKmax pF0 tf%

VKsz pF 2,5 tf%

HV pF 4,2 tf%

DV tf%

K cm/nap

Asz B BC C

Ts g/cm³

Szint


1,5 1,3 1,2 1,2

44,29 50,38 53,44 53,54

36,73 36,95 36,69 36,67

20,38 20,79 19,43 18,67

16,35 16,16 17,26 18,00

1,66 8,33 25,01 26,47

A talaj vízgazdálkodását a közepes víznyelő és vízvezető képesség és a nagy vízraktározó képesség jellemzi (4/1. vízgazdálkodási kategória). Az Asz-szint tömődött, összporozitása (és ezen belül a gravitációs pórusok aránya) kisebb, mint az alatta lévő talajszintek jellemző értékei.


Mélység, cm

T (CEC)

S me/100 g

T–S

Ca++


K+

Asz B BC C

0-35 35-52 52-75 75-150

24,7 23,7 24,5 21.4

17,4 19,3 23,4 20,9

7,3 4,4 1,1 0,5

79,4 84,1 89,4 90,6

17,6 15,0 8,8 8,1

2,9 0,5 1,3 1,1

0,1 0,4 0,5 0,2


83

Putnok (PU) Földrajzi tájbeosztás: VII. Észak-magyarországi középhegység 33. Heves–Borsodi medencék és dombságok Gömör–Hevesi dombság (?) Talajtípus: Agyagbemosódásos barna erdőtalaj.

A táj domborzatának formagazdagsága, változatos geológiai felépítése, kőzettani és ásványi összetétele, a medencéket feltöltő üledékanyag különböző eredete és településviszonyai, valamint a felszíni és felszín alatti vizek talajképződési folyamatokra gyakorolt hatásának intenzitása együttesen eredményezik a medencék talajviszonyainak különbözőségét és nagy térbeli (horizontális és vertikális) változatosságát. Tulajdonképpen minden medencének önálló geológiai és talajtani fejlődéstörténete van, ezt tükröző sajátos talajviszonyokkal. Emiatt minden általánosítás és átlagolás erőltetett, s különös figyelmet, megkülönböztetett óvatosságot és mértéktartást igényel. A Cserhát a Sajó- és Hernád-völgy által közrefogott neogén halomvidék északi felén harmadkori üledékek és átalakult löszök képezték a talajképző kőzetet, míg a déli részen lösz. A kialakult talajok többnyire erősen erodáltak, különösen az északi részen. Típusuk az agyagbemosódásos barna erdőtalaj, amelyet a déli részen a barnaföld és a csernozjom barna erdőtalaj vált fel. A régió több mint felét borítják agyagbemosódásos barna erdőtalajok, s ilyen az OMTK hálózat kísérleti területe is. A talaj erősen savanyú kémhatású, meszezést követően is visszasavanyodásra érzékeny. Igen nagy agyagtartalmú, duzzadásra–zsugorodásra, repedezésre hajlamos. Diós/poliéderes szerkezetű, egész szelvényében erősen tömődött. Víznyelő, vízvezető és vízáteresztő képessége kicsi, erősen víztartó, nagy holtvíztartalma miatt hasznosítható vízkészlete kicsi. Mély humuszrétegű ugyan, de szervesanyag-tartalma kicsi, természetes tápanyagszolgáltató képessége – a kálium kivételével – gyenge. Nagy agyagtartalma és jelentős természetes pufferkapacitása miatt kedvezőtlen tulajdonságain nehéz változtatni.

84

PUTNOK

Agyagbemosódásos barna erdőtalaj (112) FAO–Ochric Luvisol; USDA–Typic Hapludalf

MORFOLÓGIA Genetikai szintek leírása Asz

Szín: sötétbarna (száraz: 10YR3/2; nedves: 10YR4/1). Fizikai talajféleség: agyagos vályog. Szerkezet: szemcsés. Tömődött. Gyökérmaradványok. Kiválások: rozsdás erek. Átmenet a következő szintbe: határozott

B1

Szín: fekete (száraz: 1 for gley 2,5/N; nedves: 2,5Y2,5/1). Fizikai talajféleség: nehéz agyag. Szerkezet: szemcsés– poliéderes. Tömődött. Kiválások: agyaghártyák. Átmenet a következő szintbe: fokozatos.

B2

Szín: sárgás sötétszürke (száraz: 2,5Y2,5/1; nedves: 2,5Y3/1). Fizikai talajféleség: nehéz agyag. Gyengén szerkezetes; szemcsés–poliéderes. Erősen tömődött. Kiválások: rozsdafoltok; mangánpettyek. Átmenet a következő szintbe: fokozatos.

Szín: szürkéssárga (száraz: 2,5Y3/2; nedves: 2,5Y4/2). Fizikai talajféleség: iszapos agyag. Gyengén szerkezetes; szemcsés– C poliéderes. Tömődött. Kiválások: agyag- és humuszhártyák; vas- és mangánkonkréciók.


Mélység (cm)

KA

pH (H2O)

pH (KCl)

CaCO3 %

y1

y2

összes só %

humusz %

Asz B1 B2 C

0-25 25-55 55-75 75-160

45 74 77 77

6,50 6,90 6,98 7,14

5,00 5,18 5,20 5,27

0 0 0 0

15,27 14,86 14,66 12,63

0,30 0,10 0,20 0,20

0,02 > 0,02 0,03 0,02

2,29 2,09 1,53 1,12

A kísérleti terület tengerszint feletti magassága 163 m. Talaja a szelvény alsóbb szintjeiben hidromorf bélyegeket is mutató, nem podzolos agyagbemosódásos barna erdőtalaj (mélyen humuszos, gyengén savanyú változat). A felső művelt réteg agyagos vályog fizikai féleségű, gyengén savanyú kémhatású Szerkezete szemcsés, humusztartalma közepes. A teljes talajszelvény karbonátmentes. A felhalmozódási szint fizikai félesége nehéz agyag. A savanyúság a mélységgel fokozatosan csökken. Az altalaj szerkezete poliéderes, erősen tömődött.

85

PUTNOK

Agyagbemosódásos barna erdőtalaj (112) FAO–Ochric Luvisol; USDA–Typic Hapludalf


20–10 μm

21,5 14,0 11,1 11,5

12,9 10,4 10,5 12,3

10,3 8,8 8,1 6,8

8,9 8,0 9,3 9,2

Agyag 2 μm >


4,6 3,2 3,6 4,2

5-2 μm


2,8 1,4 1,3 1,6

10-5 μm


Szint

Iszap

% Asz B1 B2 C

39,0 54,2 56,1 54,4

VKmax pF0 tf%

VKsz pF 2,5 tf%

HV pF 4,2 tf%

DV tf%

K cm/nap

Asz B1 B2 C

Ts g/cm³

Szint


1,5 1,5 1,7 1,5

44,10 43,88 37,80 43,93

36,95 37,92 38,10 38,02

22,14 26,50 26,87 26,09

14,81 11,42 11,23 11,93

1,04 0,24 0,02 0,22

A talaj vízgazdálkodását a közepes, illetve gyenge vízvezető képesség és a nagy víztartó képesség jellemzi (5/1. vízgazdálkodási kategória). A B2-szint erősen tömődött, összporozitása, és ezen belül a gravitációs pórusok aránya kicsi.


Mélység, cm

T (CEC)

S me/100 g

T–S

Ca++


K+

Asz B1 B2 C

0-25 25-55 55-75 75-160

31,8 42,4 40,6 35,7

21,6 32,1 30,6 28,6

10,2 10,3 10 7,1

79,7 76,7 75,6 74,1

17,5 21,5 23,2 24,1

2,5 1,1 0,5 0,9

0,3 0,7 0,759 0,9

A kicserélhető bázisokon belül túlnyomó részt a Ca2+ ion hatása érvényesül, de jelentős a talaj telítetlensége és a kicserélhető Mg2+ mennyisége is.

86

Az Országos Műtrágyázási Tartamkísérletek (OMTK) helyeinek talajtani jellemzése

Recommend Documents