Az organikus állameszme útja Concha Győzőig

Az organikus állameszme útja Concha Győzőig

Szerző: Godzsák Attila, Szak: Történelem MA Miskolc 2014 Konzulens: Csiki Tamás, egyetemi docens

-1-

Tartalomjegyzék: Bevezetés, témakijelölés ...................................................................................... 3 Az organikus államelméletek rövid története Európában és Magyarországon .................................................................................................. 6 Az organikus teória kezdetei .................................................................................................. 6 Az állam, mint erkölcsi organizmus ..................................................................................... 11 Bodnár Zsigmond és Jászi Viktor, két hazai előd ............................................................... 13 Az állam, mint személyiség.................................................................................................. 15 Kuncz Ignác .......................................................................................................................... 18

Concha Győző életrajza .................................................................................... 23 A Miskolci Jogászélet nekrológja ........................................................................................ 26

Concha Győző főbb művei ................................................................................ 29 Cikkek, tanulmányok............................................................................................................ 29 Önálló kötetek ...................................................................................................................... 30 Fordítások ............................................................................................................................. 31 Fontosabb írások róla/hozzá ................................................................................................. 32

Concha bírálata Kuncz művéről ...................................................................... 34 Concha Győző állameszméje ............................................................................ 36 A nemzet személyiség szemlélete ...................................................................... 41 Összegzés ............................................................................................................ 47 Felhasznált irodalom ......................................................................................... 49 Summary ............................................................................................................ 51

-2-

Bevezetés, témakijelölés

A politikai eszmetörténet igen fontos. Véleményem szerint nem lehet elválasztani a történelemtől a politikai filozófiát, különös tekintettel az államelméletekre és a szellemtörténetre. Hiszen fontos, hogy mindent történeti kontextusba helyezzünk, de ne csupán politikai, társadalmi keretek közé, hanem a mentalitás alapján is, hiszen mindig uralkodott egy korszellem. Napjainkra már a nem is annyira „újhullámos” történetírás erre is hangsúlyt fejez. Tudja, hogy nem szabad jelen korunkból visszavetíteni, egyes emberek cselekvéseinek vélt okait. A középkor és újkor megismeréséhez már nélkülözhetetlen mű a magyar szakmabeliek számára is Johan Huizinga1: „A középkor alkonya” című műve és egyre szélesebb körben is ismertté válik (a talán még jobb műnek tekinthető) Aron Jakovievics Gurevics2: „A középkori ember világképe” című kiváló könyve. Ugyanúgy ahogy a népeknek van lelki típusuk (metapszichéjük), úgy a különböző korszakoknak is, melyek gyakorta együtt változtak (persze a népek lelki típusai kevésbé változékonyak, mint a korszellem). Ezt Hegel óta elfogadják a legtöbben és az őt követő filozófusok legnagyobb része Hegeliánusként (akár Marxot említve, aki a baloldali praxisfilozófia előfutáraként szintén Hegeliánus volt, akár az erre válaszadásként létrejött konzervatív jobboldali hegeliánusok) elfogadja e korszellem létét. Concha Győző az egyik legjobb példa arra, hogy születnek olyan teóriák, amik a kor gondolkodásától elválasztva nehezen érthetőek meg, viszont az adott korba visszahelyezve már sokkal közérthetőbbek. Ugyanis, ahogy végig tekintjük a 19. század (és ezen gondolatok mélyebb gyökereit) hasonló elméleteit, gondolatait, máris jobban beletudunk helyezkedni abba a légkörben, amelyben a nemzet személyiség szemlélete is megszületett. A korszellem mellett azonban van egy másik dolog is mely mindig létezik és a korszellemmel együtt változhat, ez az állameszme. Egy állam nem működhet állameszme nélkül. Mindig van egy államforma, melyet az állameszme határoz meg. Persze egy állameszme lehet megvalósult és nem megvalósult is aszerint, hogy hivatalos állameszmévé lép-e elő. 1

Johan Huizinga (1872 – 1945): Holland történész és indológus. Több műve megjelent magyarul, főként a középkorral foglalkozott eszmetörténeti szemszögből. Magyarra többek között Szerb Antal és Radnóti Mihály is fordítottak tőle. 2 Aron Jakovievics Gurevics (1924 – 2006): Orosz történész, az európai középkort kutatta. Más meghatározó művei: „Az individuum a középkorban” és a „Középkori népi kultúra”

-3-

Az organikus állameszme a középkori egyházi felfogásból indult, (de tulajdonképpen Menenius Agrippánál3 is előfordult már) de a 19. század Magyarországán is foglalkoztatta a gondolkodókat együtt Európa több nemzetének gondolkodójával, ugyanis a francia forradalom után egyfajta ellenreakció volt az individualista, mechanikus államfelfogásokkal szemben. Ennek lényege, hogy a társadalom, az állam az élő szervezetek mintájára épül fel. A királyság egységes test, melynek feje a király, akivel együttműködnek a tagok. Az organikus állameszmének a 19. – 20. század fordulóján Concha Győző volt az egyik legnagyobb követője. Concha már „az állam személyiségi szemlélete” fogalommal írta le elméletét és korszerűsítette a középkori felfogást, persze elmélete nem egyedül álló, hanem már mások is hasonló eredményekre jutottak, csupán ő volt talán a legrészletesebb hazai kidolgozója az elméletkörnek. Szerinte az állam az egyénektől független önálló entitás, és az állam fenntartása egyenlő a nemzet fenntartásával. Nála az állam már nem csupán egy formátlan organizmus, hanem bírja a személyek két alapvető lelki összetevőjét: tudata és akarata van. A jog pedig az állammá szerveződött nemzet-személyiség akarata és ezen akarat, tudat megfogalmazása az állameszme. Ebben a korszakban kialakult az a felfogás is (tovább gondolván az előzőt), hogy az állam, az állameszme, korszellem, testet ölthet, inkarnálódhat egy személyben, (mint pl. Széchenyi István). Aki egymaga képvisel mindent, amire a nemzetnek szüksége van, egy személyben vezeti előre a nemzetet. Lánczi András szerint a magyar állameszmének két támasztéka volt a dualizmus korában, az organikus felfogás és a Szent Korona-tan.4 Ennek az első támasztéknak kívánok most „utána járni”. Ennek a tannak a legrészletesebb kifejtése Concha Politika c. művében van. A koncepció historiográfiája pedig megtalálható Krisztics Sándor5: Nemzet és állam a keletkezés, fejlés és viszony szempontjából c. művében, melyet sajnos nem adtak ki 1914 óta, de az interneten fellelhető, és ámulatba ejtő mű, egy olyan ember számára, akit érdekel a politikai filozófia.

3

Menenius Agrippa: a római köztársaság konzulja volt Kr. e. 503-ban, Liviustól ismerhetünk cselekedeteiről. Lánczi: 96. p. 5 Krisztics Sándor (1890 – 1966): Jogász, egyetemi tanár, Concha Győző tanítványa. A két világháború közötti időszakban elismert szereplője a tudományos életnek. 1931-ben jelent meg fő műve „Politika I. Alapvetés, társadalomtan, államtan, alkotmánytan” címmel. 4

-4-

Azt is meg kell említeni, hogy Kuncz Ignácznál6 fordul elő először a nemzet személyiségének tana Magyarországon, az 1888-ban megjelent A nemzetállam tankönyve c. könyvében, azonban Concha volt az, aki igazán kifejtette ezt az elgondolást. Többek

között

azért

Concha

Győzőre

kívánom

a

súlypontot

helyezni

szakdolgozatomban, mivel ő egy méltatlanul elfeledett jogtudósunk, ahhoz képest, hogy az Akadémiának fél évszázadon át tagja volt. És mind a Dualizmus korában, mind pedig az ún. Horthy-korszakban nagy hatása volt közvetlenül is és is közvetve is, ha azt tekintjük, hogy tanítványai tucat számra kerültek ki az egyetemekről és kerültek maguk is felelős pozíciókba. Bár teljes gondolkodását meghatározta az állam és nemzet felfogása, azonban mégsem emiatt volt elismert tudós, már ha mondhatunk ilyet, ugyanis egy gondolkodónál nem feltétlenül elválaszthatóak egymástól az efféle dolgok, hiszen mindent áthatott nála ez a meggyőződés. Bár én úgy hiszem, ha valaki másfajta írásait olvassa (pl. „A rendőrség természete és állása szabad államban”), magától nem fog rájönni, hogy a szerző ebben az elméletben hitt. Szakdolgozatomban igyekszem áttekinteni az elmélet kialakulását, majd Concha Győző rövid életrajza után az ő kifejtését és tökéletesítését elemzem, a nemzet és állam mibenlétét tekintve.

6

Kuncz Ingnác (1841 – 1903): Jogfilozófus, jogtudós. Nevéhez fűződik a nemzetállam elmélet legrészletesebb kidolgozása. Az MTA levelezőtagja volt, több mint három évtizeden keresztül volt egyetemi oktató. Másik legtöbbet emlegetett műve „A democratia eszméje és szervezete”.

-5-

Az organikus államelméletek rövid története Európában és Magyarországon

„A közben is egyének az élet orgánumai, de éppen csak orgánumok, tagok, nem többé független, bevégzett lények, a minők egyéni külön czéljaikra.” (Concha Győző: Politika I: 35. p.)

Az organikus teória kezdetei Az állam keletkezésére számos teória született a politikai gondolkodás történetében, ezek jó része tisztán mechanizmusként képzeli el az államot, mely létrejöhet egyszerűen valamiféle szerződés vagy hatalmi tény által, ami lehet egy úr fegyveres vagy vagyoni államszervezése.7 Vannak azonban olyan teóriák melyek szerint az államnak önálló különléte van, az állam olyan élő szervezet, mely az emberi lényekből tevődik össze, és ezeket az embereket egy benső erő, gondolat kapcsolja össze. Ez akár akaratuk ellenére köti őket össze, ösztöneikre hatva. Továbbá az állam képes a fejlődésre is, nem ugyanazokat az állapotokat mutatja mindig. Növekszik, szaporodik, mint az ember, ti. kis népekből belső fejlődés által gyakran nagy népek vállnak. Persze az állam tagjai, az egyének nem állnak olyan természetes folytonosságban egymáshoz láncolva, mint pl. egy növény részei, mégis bizonyos összefüggést feltételezhetünk fel közöttük.8 Az organikus tan „modern diadalmenete” 18. századi felvilágosodás irányzatával szemben lépett fel. Élesen kimondva, hogy lehetetlenség, amit állítanak, ugyanis az államnak független léte is van, melyet az állam tagjai megváltoztatni képtelenek. Ugyanis van egy belső erő, mely külső behatással nem helyettesíthető, államot csak úgy teremteni nem lehetséges. 9 Az organikus irányzat első hirdetője Edmund Burke10 volt Krisztics Sándor szerint, a 18. század végén. Ő volt az első, aki szembeszállt a felvilágosodás „mechanista” elképzelésével, azt képtelennek mi több esztelennek minősítve. Ő a történelemre, a hagyományokra, a nemzeti természetekre, a szokás és ösztön által létrejött jellegekre fekteti a 7

Krisztics: 205. p. Krisztics: 205. – 206. p. 9 Krisztics: 206. p. 10 Edmund Burke (1729 – 1797): Ír filozófus, politikai gondolkodó. Legismertebb műve a „Töprengések a francia forradalomról”. A konzervatív gondolkodás egyik megalapítójának is tekintik egyesek. A második világháború után, a konzervatívoknál reneszánszát élték gondolatai. 8

-6-

hangsúlyt. A német jogtörténeti iskola is hasonló álláspontra helyezkedett (Hugó, Savigny, Puchta). 11 Herbert Spencer12 volt az, aki a legteljesebben kifejtette a társadalom és az organizmusok hasonlóságát. Szerinte, mint minden organizmusnál, az államnál is minden kicsi volt és észrevétlenül naggyá fejlődött. Az állam, is mint az organizmusok kezdetben strukturálatlan volt, majd a fejlődése közben öltött mindinkább komplikált szervezetet és a fejlődéssel arányosan a részek függősége is egyre növekedett.13 Megemlíthető még Paul von Lilienfeld14 és Albert Schaffle15 neve is, akik szintén azon eredményre jutottak, hogy az állam szövettani összetételében mindazon elemek megtalálhatóak, amik bármely organizmusban is. Magyarországon Lubrich Ágost16 volt az aki Schafflét követte „Társadalomtudomány” c. művében.17 A mű Cs. M. aláírással jelent meg 1883-ban, Rudnyánszky A. Könyvnyomdája kiadásában 571 oldalon. A mű fellelhető az interneten. A kiinduló pont a következő volt. Amint a növény és az állati élet sem különbözik egymástól lényegileg, mivel mindkettő táplálkozik, szaporodik, nő, csupán más eszközökkel, ugyanúgy az állami közület is csupán mennyiségileg és fokozatilag különbözi kezektől, de lényegileg ugyanúgy van összerakva. Spencer volt az, aki úgy vélte, hogy ez a természettudományi magyarázat korántsem kielégítő. Szerinte az állatoknak van egy olyan organumuk (részük), a központi agy és idegrendszer, mely által irányítva vannak a többi részeik. Ha az agy megbénul, akkor a tagok is megbénulnak. Spencer szerint a társadalomnak efféle központi idegrendszere nincs. A tagok nem dolgoznak azért, hogy az egész organizmust fenntartsák, tehát szerinte épp ezért a különálló egyének absztrakciók, valóságos léte csak a közösségnek lehet. A közösség olyan lény, amelynek az élőlényekhez hasonlatos szervezete, életjelenségei vannak.18

11

Krisztics: 206. p. Herbert Spencer (1820 – 1903): Angol filozófus, antropológus, a viktoriánus kor meghatározó klasszikus liberális gondolkozója. Darwin tanai nyomán vált szociáldarwinistává. Tőle származik a „survival of the fittest.” mondás, mely kb. annyit tesz, hogy a leg alkalmazkodó képesebb éli túl, a legalkalmasabb/erősebb marad fenn. 13 Krisztics: 208. p. 14 Paul von Lilienfeld (1829–1903): Orosz szociológus, politikus volt. 15 Albert Eberhard Friedrich Schäffle (1831–1903): Német szociológus, politikai közgazdász volt. 16 Lubrich Ágost (1825 – 1900): Egyetemi tanár, az MTA levelező tagja. Főként pedagógiával foglalkozott, részben ezriányban is publikált. 17 Krisztics: 208. p. 18 Krisztics: 210. p. 12

-7-

Ennek a felfogásnak előzményei már Arisztotelésznél19 is megfigyelhetőek és Friedrich Schelling20 volt az, aki először kifejtette részletesen. Szerinte az állam az az alakulat, melyben a szabadság és szükségszerűség kiegyenlítését találja. Az állam nem emberi alkotás, hanem természeti fejlődés eredménye, az organikus lét annyit jelent, hogy az államnak öneszméje és öncélja van a világrendben és ennek megfelelően olyan alkata van, melyet az embernek megváltoztatnia nem lehet.21 Friedrich Hegel22, az abszolút szellem „nagy felfedezője” a feltétlen lét megtestesülését látta az államban. De az ő kifejtése is átvezetett már az államnak erkölcsi organizmusként való felfogásába.23 Innen a 19. század elejétől a 20. elejéig az állam mivoltának magyarázatára egyedül ezt az organikus élőlény fogalmat tartották alkalmasnak.24 Egészen szélsőséges, sőt nevetséges határig mentek egyesek az organikus analógiával. Bár ez nem volt új keletű, ugyanis már Menenius Agrippa meséje (mely Liviusnál25 jelent meg) vagy Plutarkhosz26 államtesti minőségre vonatkozó hasonlata is ilyennek tekinthető. Menenius Agrippa meséjéből a fő részlet így hangzik: […] Tudjátok meg, rómaiak, hogy volt idő, igen-igen régen, amikor az emberi test részei még önálló élőlények voltak, megvolt mindegyiknek a maga szabad akarata, hogy ezt tegye, azt pedig ne; mindegyik tudott gondolkozni, gondolatait ki tudta fejezni; megértették egymást, mint egy család vagy állam tagjai. Nos, ebben az ősi időben történt egyszer, hogy az emberi test részei összesúgtakbúgtak, előbb titkon, majd hangosabban, és méltatlankodni kezdtek, hogy így meg úgy: “Nem igazság az, hogy mi mindig csak dolgozunk, fáradozunk, a kéz kapát fog, a láb hordja a testet, a száj és a fogak rágnak és így tovább mindegyikünk, és a mi munkánk és fáradságunk gyümölcsét a gyomor tétlenül élvezi, az ott csak van a középen, nem csinál semmit, nincs gondja semmire, csak szó nélkül befalja mindazt a jót, amit mi, többiek verejtékes munkával 19

Arisztotelész (Kr. e. 384 – Kr. e. 322): A görög filozófia egyik legkiemelkedőbb alakja, Platon tanítványa, Nagy Sándor tanítómestere. Fő műve a „Politika” a „Fizika”és a „Nikomakhoszi Etika”. Tulajdonképpen ő volt a modern Európa megteremtője szellemi értelemben, Szent Ágoston „őt hozta be a keresztény egyházba” a műveivel. 20 Friedrich Wilhelm Joseph Schelling (1775 - 1854): Német idealista filozófus, Hölderlin és Hegel tanulótársa. Legjelentősebb műve a „Transzcendentális idealizmus rendszere”. Magyarországon talán a „Bruno avagy a dolgok isteni és természetes elvéről” c. művét emlegetik a leggyakrabban. 21 Krisztics: 210. p. 22 Georg Wilhelm Friedrich Hegel (1770 - 1831): A német idealizmus legnagyobb képviselője, egyetemi tanár német filozófus. Az újkor legnagyobb hatású gondolkodója. Magyarul megjelent több műve is, talán a legjelentősebb „A szellem fenomenológiája”. 23 Krisztics: 210. p. 24 Krisztics: 211. p. 25 Titus Livius: Római történetíró, megírta az egész római történelmet az alapítástól az első századig. 26 Plutarkhosz (45 után – 125 után): görög krónikás, életrajzíró. Fő műve a „Párhuzamos életrajzok” mely 22 kötetes művében államférfiak, hadvezérek életét írta le.

-8-

szereztünk” - és addig-addig, míg végül is összeesküdtek a gyomor ellen. Megesküdtek, hogy a kéz nem visz a szájhoz egyetlen falatot sem, de ha vinne is, a száj ne fogadja el, de ha el is fogadná, a fogak ne rágják meg. És így tovább, mindegyik fogadott valamit, és meg is tartotta. Mondom, mind kitartott amellett, amit megfogadott. A kéz nem vitt többé falatot a szájhoz, de ha vitt volna is, a száj nem fogadta volna be, de ha be is fogadta volna, a fogak nem őrölték volna meg. És mit gondoltok, mi történt? Egyszerre csak észreveszik ám, hogy a kéznek már nem is lenne ereje, hogy felemelkedjék a szájig, a száj a kapott falatot be sem tudná fogadni, de ha befogadná is, a fogaknak nem lenne már erejük megrágni. Valamennyit titkos kór gyötörte, meggémberedtek, elgyengültek. Most derült csak ki, milyen fontos a gyomor szolgálata. Hogy az sem henyél ám, hanem feldolgozza a sok jó falatot, azután igazságosan elosztja, és visszaadja a test részeinek. Mert ugyan mi tenne bennünket elevenné, mi táplálná tagjainkat, ha nem az a vér, melyet éppen a gyomor frissít fel mindig, újra meg újra? Belátták ezt a test részei, nem is lázadoztak többé, hanem végezte mindegyik a maga dolgát, mert rájöttek, hogy egy test, egy szervezet az, amit közösen alkotnak. Ebben a testben pedig mindegyiküknek megvan a maga feladata, amit el kell látnia. Azontúl nem irigykedtek egymásra, máig is egyetértésben élnek, és így lesz ez most már mindig. És most jól figyeljetek! Ti is egy test vagytok az atyákkal, egy nép, egy állam, mely belőletek és belőlünk áll. Miért lázadoztok hát? Látjátok, a test tagjai is méltánytalannak tartottak olyasvalamit, ami pedig a természet törvényei szerint alakult, és ezért a legjobb is. Nem látjátok-e, hogy a társadalom tagjai is egymásra vannak utalva, mint a gyomor és a test egyéb részei? Lássátok be, hogy így a legjobb, ahogy van, és ne lázadozzatok! Tárgyaljunk hát az egyetértésről, azután térjetek vissza Rómába, térjetek vissza a ti rendes életkörülményeitek közé. […]27 De ilyennek tekinthető modern jogfilozófiai szemmel a középkori egyházi felfogás is a témáról. Salisbury-i János28 ezt így állapította meg: a lélek a papság, a fej a fejedelem, a szív a tanács, a gyomor a fejedelem magán és pénzügyeinek vezetői, a mellkas a fejedelem környezete, a szemek, a száj, fülek, a bírák és főbb állami hivatalnokok, a kezek a katonaság és a végrehajtó közegek, a lábak pedig a földművesek és iparosok.29

27

http://users.atw.hu/munduslatinus/Rrm/RRMMenAgr.pdf Salisbury-i János [Johannes Sarisberiens] (~1115/20 – 1180): Chartesi püspök, politikai bölcselkedő. A középkorban őt tekintették a „zsarnokölés” legitimálójának. „Policraticus” c. főműve magyarul is olvasható. (Megjegyzem roppant kellemes olvasmány). Másik talán legtöbbet emlegetett műve a „Metalogicon”. 29 Krisztics: 207. p. 28

-9-

Salisbury-i Jánosnál viszont feltétlenül meg kell említenünk, hogy ő elkülönítette a „jó fejet” a „rossz fejtől”. Az egészséges, fej isten képmása a jó király, a beteg fej viszont Luciferé, a zsarnok.30 De már maga Szent Pál Apostol is utalt erre a korinthusiakhoz írt levelében: „a test egy és sok tagja vagyon, a testnek pedig minden tagja, noha sok mégis egy test, mert egy Lélek által mind egy testté kereszteltettünk. Ha azt mondaná a láb: Mivel nem vagyok kéz, nem vagyok a testből. És ha azt mondaná a fül, mivel nem vagyok szem, nem vagyok a testből. […] hogyha mindnyájan egy tag volnánk, hol volna a test? Most pedig sok ugyan a tag, de egy a test.”31 Hazai szerzőink közül valószínűleg Oszvald Zsigmond 32 a szerzője „Az igaz hazafi, kinek tulajdonságait együgyű beszédbe foglalta egy hazája és nemzete javát óhajtó sziv" című 1792-ben megjelent munkának, melyben így írt: „Az emberi testnek az alkotmányát ha megtekintjük: ebben a fő igazgat; a szemek mint égő fáklyák, strázsát állanak; a fülek a hallható dolgokat a főnek tudtára adják. Mindezek noha munkáikban különböznek, de mivel egy fő célra, t. i. az egész testnek fentartására vágynak intézve és egymást nem háborítják sőt segítik; nem hogy egymásnak ártalmára volnának sőt inkább ennek fennállására mulhatalanul szükségesek. Valamint a természet országába, ugy vagyon a dolog a Morale testben, vagyis a közönséges társaságban. Ebben a fö a király, a szemek, fülek, száj, sziv és vállak a bölcs Miniszterek, Tanácsok, Hadi vezérek és polgári Tisztviselők; a has, belek és egyéb belső részek a Papi, Mágnási vagy Polgári rendek és Tudós férfiak; az érzékenységek a Tudományok, különböző vallások és vélekedések; a kezek továbá és a lábak a Hadi seregek, kereskedk, hasznos kézmivesek, a köznép és a földmivesek. Valamig mindezek egy fő célra, t. i. a közjóra vezéreltetvén, egymás által nem háboríttatnak, sőt minden lehet módokon segittetvén, hivatalukból folyó kötelességeikben eljárhatnál, mindaddig a Birodalom testének békessége vagyon".33 Az egyik legszélsőségesebb irányzatnak Mably Abbé34 gondolatai tűnhetnek, aki a 18. században úgy vélte, hogy az egyénnek rabszolgává kell válnia ahhoz, hogy a nép szabad lehessen. Tehát egy „magasabb individuum”, az emberek közösségének léte sokkal fontosabb, mint a fogaskerekeinek léte és az embereknek mindenben alá kell rendelniük magukat a közösségnek. Itt persze a filozófiai egyéni szabadság – közösségi szabadság régi 30

Hit, értelem, közjó…: 8. – 9. p. Concha Győző, Van-e magyar…: 315. p. 32 Oszvald Zsigmond: Táblabíró, műfordító. 33 Krisztics: 207. p. 34 Gabriel Bonnot de Mably (1709 - 1785): Francia filozófus, író. Rousseau-val együtt őt kérték fel Lengyelország alkotmányának kidolgozására 1771-ben. 31

- 10 -

szembeállításaként jelent meg a probléma. Egy másik hasonló gondolat pedig Auguste Comte35 „Emberiség Egyháza” gondolata. Szerinte az egész emberiség egyetlen élőlény, melybe beletartozik minden élő, halott, és meg nem született ember. Az egyén csupán egy fikció és a valódi létező az Emberiség. Melyben az egyes emberek úgy cserélődnek, mint a sejtek egy testben. Tehát Comte tagadja azt, hogy a társadalom individuumok gyülekezete lenne. Az újabb időkben is vannak példák az érzékszervekhez és szervekhez való hasonlításra, Johan Caspar Bluntschli36, Ulrich Rohmer37 és Joseph Planta38 azok, akikre ez jellemző.39

Az állam, mint erkölcsi organizmus A természeti organikus lét emberi közösségekre való értelmezése és a belső célszerűségekkel való azonosítások gyenge nézőpontoknak bizonyultak, ezért az organikus tan fokozatosan átalakult egyfajta erkölcsi organizmusnak való megfeleltetéssé. Ugyanis többen belátták, hogy egy testi organizmus és sejtjei, egy méhraj és részei, meg az állam és tagjai között, hogy a természeti organizmusok törvényeinek átvitele lehetetlen az államra, egy élőlény részei önállóság nélkül kapcsolódnak az egészhez, míg a társadalom tagjai önállósággal. Az élőlények sejtjei kényszerűen és kapcsolódnak, míg a társadalom tagjai nem. A társadalom részei szembefordulhatnak egymással, egy élőlény részeinél ez nem lehetséges, ezért az állam szellemi és erkölcsi organizmus, állították a tan továbbgondolói.40 Robert von Mohl41 így magyarázza ezt „Az államnak egységes organizmusnak kell lennie, részben a rend, biztonság és viszonylagosság tökéletes megvalósítása céljából, részben benső szükségletességből, azért, hogy az egyes emberi törekvések egyoldalúságát és szétfoszlódását egy magasabb egésszé egyesítse.”42

35

Isidore Marie Auguste François Xavier Comte (1798 - 1857): Francia pozitivista filozófus. A szociológiával is foglalkozott, az emberi történelmet három nagy szakaszra (katonai társadalom, átmeneti kor, pozitív szakasz) osztotta föl. Hazánkban legismertebb műve „A pozitív szellem”. 36 J ohann Caspar Bluntschli (1808 - 1881): Svájci jogász, jogfilozófus, politikus, egyetemi tanár. Eötvös Józseffel is levelezett. 37 Ulrich Rohmer: Többek között keresztény spiritualitással is foglalkozott. 38 Joseph Planta (1787 – 1847): Brit diplomata és politikus. 39 Krisztics: 207. p. 40 Krisztics: 211. – 212. p. 41 Robert von Mohl (1799 - 1875): Német újságíró, a politikatudományok doktora, egyetemi tanár. Művei magyarul nem olvashatóak, fő műve az „Encyklopádie der Staatswissenschaften” címet viseli. 42 Krisztics: 212. p.

- 11 -

Ez azt a kérdést veti fel, hogyha az állam organikus egység, akkor szükségeltetik egy összakarat ami által vezérelve van és kell egy összerő a megvalósításra.43 Friedrich Adolf Trendelenburg44 aki szerint szintén erkölcsi organizmus az állam úgy véli, hogy a közös akarat lapját a nyelv képzi és a valóságos összekötőkapocs létéhez erkölcsi eszmék is kellenek. Az ember lényegét csakis az államban éri el, az államban válik személlyé.45 Ez a gondolat is megtalálható más gondolkodóknál is, hiszen többeknél felmerül, azaz alapigazság, hogy az állam által adottak azok a feltételek, amiket az emberek természetükből fakadóan kialakítottak az évszázadok folyamán. Egy magára hagyott, vadonban felnőtt ember, ha életben is marad, a viszontagságok ellenére mégsem tudja a sajátosan emberi lehetőségeit kiterjeszteni és nem az válik belőle, ami egy közösségben válna. Az egyén a társadalom révén az ami, azon civilizáció révén, ami táplálta. Itt jön elő az, hogy miért is más a mentalitása két különböző nép fiának. Ugyanis egy konkrétan adott társadalom más lehetőségeket, utakat ad az embernek az eredendően benne foglalt potenciák kiterjesztéséhez, eléréséhez, mint egy másik. Egy magára hagyott, vadonban felnőtt ember, ha életben is marad, a viszontagságok ellenére mégsem tudja a sajátosan emberi lehetőségeit kiterjeszteni és nem az válik belőle, ami egy közösségben válna. A legjelentősebb különbség az, hogy míg egy természeti organizmus megköti a részeinek önállóságát addig egy erkölcsi organizmusban az egyének saját akaratuknál fogva illeszkednek be. Alfred Fouillé46 szerint, egy természeti organizmus esetében a részek közötti kapcsolat fiziológiai, a társadalom részei között viszont pszichológiai, ezért nem lehet természeti organizmus.47 Ő az államot „szerződéses organizmusnak” [l’organisme contractuel] tartja, mely önmaga elképzelése és akarása alapján valósul meg. Guillame de Greef48 szintén azt találja a legfontosabb különbségnek, hogy a sejtek nem gondolkodnak, míg a társadalom tagjai igen. Egyet ért Fouillével, a társadalom, szerződéses organizmus.49 Ám az állam azért tartható organizmusnak, ugyanis az egyén öntudatlanul függésbe kerül az egésszel és a munkamegosztás révén, valami nagyobb egésznek lesz az alegysége. Ez a szerződéses organizmusként való felfogása az államnak, az újabb lépés, az állam teljes személyiségként való felfogása felé. 43

Krisztics: 212. p. Friedrich Adolf Trendelenburg (1802 – 1872): Német filozófus, pszichológus. elveit „modern arisztotelianizmusnak” nevezte. Idevágó műve: „Des Naturrecht aufdem Grunde der Ethik”. 45 Krisztics: 213. p. 46 Alfred Jules Émile Fouillée (1838 – 1912): Francia filozófus. Foglalkozott nagy filozófusokkal, megjelent műve Kantról, Descartesról és Nietzschéről is. Idevágó műve: „La Science sociale contemporaine”. 47 Krisztics: 214. p. 48 Guillaume De Greef (1842 – 1924): Belga szociológus. Idevágó műve: „Introduction à la sociologie” 49 Krisztics: 215. p. 44

- 12 -

Otto von Gierke50 álláspontja szintén ezen az „eszmefejlődési szinten” áll. Kiindulópontja, hogy az ember mindig kettős jelleget mutat, egyrészt különálló egyén, másrészt viszont valamiféle faji kapcsolatnak [Gattungsverband] is a tagja. 51 Eljutottunk oda, hogy már az organizmustól a lét egy magasabb fokát a személyiséget állították az állam létezésével párhuzamba. Persze már Rousseaunál is előjön a közakarat gondolata, mely nem egyszerűen az egyének akaratának összetétele, hanem attól magasabb rendű, egyfajta öncél. Az emberek nem csupán csaját céljaik, érdekeik hatására cselekednek, hanem az államban létezik egyfajta cél gondolat mely hatása alatt működnek az egyes emberek. Az államban rejlő közös cél ellenkezhet az emberek egyéni céljaival, mivel azoknak bizonyosfajta korlátozását tartalmazza (pl. ne lopj a saját hasznodra, hiszen ezzel másnak okozol kárt). De az emberek nem menekülhetnek ezen közös cél gondolatának hatása alól (a többség betartja a törvényeket közös érdekből), ez által egy személlyé válik a tömeg. Az ember nem csupán a büntetéstől való félelme miatt cselekszik így. 52

Bodnár Zsigmond és Jászi Viktor, két hazai előd Bodnár Zsigmond53 és Fouilleé úgy vélik, az egyesek világát meghaladó gondolatok eszmék, ugyanúgy hatnak az egyes emberekre, mint a fizikai erők. Bodnár ezt „eszmeerőnek” nevezi. Szerinte az ember az eszmeerő hatása alatt áll, ez az ami irányítja és módosítja erkölcsi, szellemi, esztétikai és gazdasági világát. Ezen célokban rejlik tulajdonképpen az állam mivoltának valódi forrása, ez irányítja az egyeseket. Az „államszemélyiség” nem tömegjelenség, az egyének nem egyformát akarnak és ezért létezik, nem a sok különálló egyformából lesz egy nagy egyforma. Hanem az egyesek összeolvadása olyanképpen, hogy az egyének ezen célok tekintetében megszűnnek külön lények lenni és egybeforrnak. 54 Fouillée az úgynevezett „eszmeerőket”(„idée-force”) állítja a nemzetet értelmező szociológiai elemzésének középpontjába. Fouillée újítása az, hogy a nemzet, mint csoport, eleve „eszmeerők” útján létrejött egység.55

50

Otto Friedrich von Gierke (1841 – 1921): Német jogász és történész. A polgári joggal foglalkozott főként. Idevágó műve: „Die Grundbegriffe des Staatrechts und die neuesten Staatsrechtstheorien”. 51 Krisztics: 216. p. 52 Krisztics: 218. p. 53 Bodnár Zsigmond (1839 – 1907): Irodalomtörténész, egyetemi tanár, filozófus. Az idealista etika követője. Középiskolai olvasókönyvektől, Eötvös Károlyról szóló művön át a szellemi fejlődésig több féle publikációja volt. 54 Krisztics: 219. p. 55 Kiss: 28. p.

- 13 -

„Fouillée definíciója integráló jellegű. A nemzet szociológiailag konstituált nagycsoportként jelenik meg, anélkül hogy önálló normál-szociológiai csoport lenne. A nemzeti karakter egymással állandó kölcsönhatásban és kicserélődésben álló pszichikai erők komplexuma, miközben az állandó interakciók intenzíven hatnak az egyének pszichológiájára. A pszichikai kicserélődés e médiumában homogenizálódnak benyomások és érzékelésmódok, mely folyamat végül egymáshoz hasonlóvá teszi az egyes nemzetek tagjait.”

56

Írja egy

szociológus Fouillé elméletéről ugyanis az ő elmélete a szociológia szempontjából is fontos. Jászi Viktor57 az egyének ezen kettős természetére vonatkozóan megállapított különböző szabályokat: „1. az összesség tudatának és akaratának kiképzésére szolgáló szervnek ilyen vagy amolyan minőségű egyén az összességben ható és érvényesülő erők eredőjekép tétetik meg. 2. hogy az ily egyén szervi mivoltánál fogva (felelősségből, ambiczióból, stb folyó) új vagy fokozott érzelmekkel telítődik meg s ily irányban átalakul. 3. ezzel kapcsolatban a szocziális létre alkalmas ember lelki figyelmezettségével képes adott működések alkalmával magán egyéniségét kitevő képzetkorét s kisebb fokban érzelmi tartalmát is tudatából kizárni. 4. szervi mivoltánál fogva oly helyzetbe jut, hogy az összességre vonatkozó jelenségek lehetőteljességgel jutnak tudatába, s így a 3 rá való tekint ettől képes tudatát majdnem teljesen kizárólag az összességre vonatkozó képzetekkel megtölteni. 5. a képzettartalom feldolgozása, (ítéletek stb) s ebből folyólag való érzelemkialakitas, meg azonkívül is közvetlenül érzelemkialakitás benne az összesség különböző részeiről jövő ráhatások túlnyomó részvételével és hatása alatt történik.”58 Jászi szerint a tömegben az egyének mind fizikailag mind pedig lelkileg összekapcsolódnak úgy, hogy részévé válnak a közösségnek. 59 Az emberek könnyebben fogadják el, az egyének lelkivilágát, mint egy összetett közösségét, azonban ők arról feledkeznek meg, hogy az egyének lelkivilága is összetett.60

56

Kiss: 29. p. Jászi Viktor (1868 – 1915): Jogász, egyetemi tanár, Jászi Oszkár testvére. Foglalkozott a közigazgatási joggal és a magyar-horvát közjogi viszonnyal is. 58 Jászi: 50. – 51. p. 59 Jászi: 54. p. 60 Jászi: 56. p. 57

- 14 -

Az állam, mint személyiség Joseph de Maistre61 úgy vélte: „…nincsenek emberek a világon; életemben csak franciákat, olaszokat, oroszokat stb. láttam …de ami az emberiséget illeti, ki kell jelentenem, sohasem találkoztam vele az életben, és ha van, tudtomon kívül van”. Tehát az emberek egyéniségüket a népi, nemzet individualitás nyomja bele a lelkükbe, attól függenek és ahhoz kapcsolódnak.62 Philippe Buchez63 volt De Maistre után, aki felismerte a nemzet saját lényegiségét, de itt már, előjön egy másik kérdés, a nemzet, mint államtól különálló személyiség vizsgálata. Ezzel a gondolattal is többek foglalkoztak. Nálunk Kautz Gyula64, Palágyi Menyhért65, de, Kuncz Ignácznál és Concha Győzőnél pedig a nép, nemzet és állam fogalmak között egyenlőség jel kerül. Ezen gondolatokról áttekintést nyújt Krisztics Sándor az idézett művében (254. p. – 264. p.) A pszichológia fejlődésével az emberi lélek függőségének tanulmányozása is előtérbe került. Mint kiderült ezt is tökéletesen bele tudták illeszteni a 19. századi gondolkodók az elméleteikbe. Az egyes nem jelentkezik úgy, hogy születésekor a személyisége teljesen benne van, hanem ennek részbeni forrása a nemzet.66 Az államszemélyiség első teljes kifejtése William Gladstonenál67 jelent meg (The State in its relation with the Church. 1838). Itt már lelkileg elemzi az államszemélyiséget, nem pedig erkölcsi viszonylatban. De nála még mindig nem az állam személyisége alkotja meg és irányítja az állami élet eseményeit. Ez Krisztics szerint pedig egyszerűen bizonyítható, mégpedig a következőképpen. Egy törvény csak akkor lesz jó, ha a törvényhozók mást 61

Joseph-Marie, comte de Maistre (1753 – 1821): Savoyai filozófus, író, jogász. Oroszországi nagykövet is volt. 62 Krisztics: 223. p. 63 Philippe-Joseph-Benjamin Buchez (1796–1865): Francia szociológus, történész és politikus. Idevágó műve: „Traité de politique et de science sociale”. 64 Kautz Gyula (1829 – 1909): Közgazdász, jogász, egyetemi oktató. Az MTA felvette rendes tagjai sorába, majd később alelnöke is lett. Szerepe volt a kiegyezés gazdasági programjának kidolgozásában. Ide kapcsolódó műve: „Politika avagy Országászattan”, talán legkiemelkedőbb magyar nyelvű munkája pedig a „A nemzetgazdaság és pénzügytan rendszere” címet viseli. 65 Palágyi Menyhért (1859 – 1924): Filozófus, fizikus, gimnáziumi tanár. Irodalmi lapokat is szerkesztett és foglalkozott Madách Imrével és Petőfivel is. 66 Krisztics: 223. p. 67 William Ewart Gladstone (1809 – 1898): Angol liberális politikus, az Egyesült Királyság miniszterelnöke négy alkalommal. Sokrétű érdeklődése volt, foglalkozott írásaiban Homérosszal és a teológiával is többek között.

- 15 -

foglalnak bele, mint amit magukra (mint egyesekre) jónak gondolnak. Hiszen a törvényalkotóknak háttérbe kell egyéni érdekeiket szorítani. Egy ország törvényeiben nem egyéni cselekedetek valósulnak meg, hanem a törekvések sokasságából összetevődve egy összeredmény, mely módosíthatja, sőt eltörölheti az egyéni törekvéseket, ez az összeredmény maga az állam.68 Ezután vált el két irányba az államszemélyiség tana. Az egyik irány az volt, ami az államot jogi személyiségként tárgyalta. Akik ezt vallották úgy vélték, hogy az államban rejlő hatalom mely minden más hatalom felett áll jogi személy formájában létezhet, hogy ez a hatalma jogilag kifejezésre jusson. Igen ám, de ez fikció, ugyanis a jogi fogalmak valós létezéssel nem bírnak, minden ember jogi személy is ez viszont csupán annyit jelent, hogy egy a jog által körülírt, elismert vonatkozásai által a jogrendben szerepel. Azonban nem ettől létezik egy egyszerű ember sem, hiszen törvények nélküli világban is elképzelhető lenne. Ez egy képzelt személyiség. Ez az államszemélyiségi tan alkalmas az állam keletkezés mechanikus leírására, azonban létét nem magyarázza!69 Az állam valódi személyiségként való felfogása pedig a másik ilyen irányú elgondolás. Ennek első nagy hirdetője Stein Lőrinc70 volt, aki közigazgatástanát erre az alapokra fektette teljesen. Nála már öntudata van az államnak, mint minden személynek, az állam „az öntudat fokára eljutott lelki képességek alanya”. Az emberi közösségek az emberi léttel együtt adottak szükségszerűen szerinte. Az állam személyiségének forrása az, ami az egyének személyiségének is, tehát akkor meg kell egyezniük, egyforma lényeggel kell bírniuk az állam és az egyén személyiségének. Ez által a személyiségnek a legmagasabb alakja, hiszen öntudatos, öntevékeny közösség. Steinnél a személyiség lényege a feltétlen önmeghatározás, mely során létre jön egy „én”, ezután az én akarata és tette. Az államfő az állami „én” viselője, a legfőbb államszervek az akarat érvényesítői. A törvényhozó hatalom által nyer megtestesülést az „én” a végrehajtó hatalom pedig az akarat megvalósításaként jelentkezik. Stein nyomán a németeknél többen is ezen a gondolati ösvényen jártak, a már említett Bluntschil és Trendelenburg, továbbá Adolf Lasson71 és Ernst Zitelmann72.73

68

Krisztics: 224. - 225. p. Krisztics: 225. p. 70 Lorenz von Stein (1815 – 1890): Német közgazdász, szociológus. Idevágó műve: „Handbuch der Verwaltungslehre” 71 Adolf Lasson (1832 – 1917): Német filozófus. Idevágó műve: „Princip und Zukunft des Völkerrechts”. 72 Ernst Zittelmann (1852 – 1923): Német jogász. Idevágó műve: „Begriff und Wesen der sogenannten juristischen Personen”. 73 Krisztics: 228. – 229. p. 69

- 16 -

Albert Haenel74 az állam meghatározásánál a főhangsúlyt a közakaratra helyezi, melyet nem csupán az egyesek akaratától, hanem többek véletlenségből megegyező közös akaratától is elkülönít. Szerinte az állam abban áll, hogy emberi individuumok sokasága szellemileg egy közös cél elérésére hivatott és az elhivatottság vezető organumok akarati hatalma, nem csak a részek azonos akarattartamának kifejezése.75 A franciáknál a következő szerzők nevezik akarattal és tudattal bíró lénynek az államot, Jean-Henri-Nicolas de Fooz, Beaussire, Paul Pradier-Fodéré76, Beaurin-Gressier, Henry Michel, Michaud.77 Az angolok közül pedig a következő gondolkodókat emeli ki Krisztics: Calhoun, Ch. Reemelin, Alden, N. G. Miller, W. Willoughby, Graham Wallas, Woodrow Wilson. Az olaszoktól pedig, P. Fiore és P. Willari nevét említi.78 Kautz Gyula állambölcselkedő nevét még említésre fontosnak tartom, ha már a hazai gondolkodóknál vagyunk, annak ellenére, hogy a témát a legteljesebben feldolgozó Krisztics nem szólt róla. Erkölcsi és szellemi alkotásnak tartotta az államot, úgy vélte, hogy Istentől ered az államalkotás ösztöne az emberekben, az emberi természettől elválaszthatatlan az államalkotás (igazából ez Arisztotelész „zoon politikon” gondolatától permanensen jelen volt a történelem során a legtöbb gondolkodónál). Nála, mint abban a korszellemben, amiben élt sokaknál, az állam nem lehet fizikai alkotás, mechanizmus és nem is szükséges rossz, mint mások gondolták (Rousseau79, Proudhon80, etc.), hanem egyfajta organizmus. Nála még nem születik meg ennek a gondolatnak a konkrét letisztázása. Ahogy a „Politika vagy országászattan” c. művében írja „valódi, eredeti, az ember erkölcsi természetében gyökerező, bizonyos önálló életelv és életerő által áthatott emberiségi létszer, mely bizonyos szellemi élettörvények szerint fejlődik”.81 Tehát számára az állam feltétlen szükséglete az embernek, hogy az lehessen, ami potenciálisan benne gyökeredzik (emberiségi létszer), és bizonyos megszabott szükségszerűségek (szellemi élettörvény) alapján fejlődik.

74

Albert Haenel (1833 – 1918): Német jogász, jogtörténész, politikus. Idevágó műve: „Deutsches Staatsrecht”. Krisztics: 230. p. 76 Paul Louis Ernest Pradier-Fodéré (1827 – 19074): Francia jogász. idevágó műve: „Précis de droit administratif”. 77 Krisztics: 230. p. 78 Krisztics: 231. p. 79 Jean-Jacques Rousseau (1712 – 1778): francia felvilágosodás kori filozófus, író és zeneszerző. Politikai eszméi hatást gyakoroltak a francia forradalomra. Írt a gyermek nevelésről is és ő a legismertebb „szerződéselmélet” alkotó. 80 Pierre-Joseph Proudhon (1809 –1865): Francia újságíró, gondolkodó, az „anarchizmus atyja”. 81 Szabó Imre: 269. p. 75

- 17 -

Kerkapoly Károly82 még a másik Krisztics által nem említett, de idetartozó gondolkodó. Ő úgy definiálta az államot, hogy az állam személyi életre emelkedett nép. Az állam célját pedig önmagában keresi, azaz ő is feltételezi egy „öncél” létezését, és ez az öncél szervezi a népet állammá.83 Nagy Ernő84 neve is megemlíthető a magyar gondolkodók közül. Ferdinándy85 pedig a főhatalmat olyan viszonyba állítja a nemzettel, mint az emberi lelket az emberi szervezettel. Balogh Artúr86 pedig szintén így vélekedett, a törvényhozó hatalmat egy öntudatos és cselekvő lénynek írta le. Majd Concha Győző, aki az államszemélyiség tökéletes kifejtését adta.87 Concha gondolataira a későbbiekben részletesen is kitérünk.

Kuncz Ignác A magyar gondolkodók közül talán Kuncz Ignácot a legfőbb képviselője a gondolatnak. Kuncz elvetette azt a felfogást, hogy az állam valamiféle természeti organizmus. Ő azt képviselte, hogy az állam egyfajta erkölcsi organizmus (láthattuk az előzőekben ennek az elméletnek a kifejlődését).88 De tovább is mutatnak az egyszerű erkölcsi organizmus elméletén az ő gondolatai. Kuncz „A demokratia eszméje és szervezete” c. 1885-ös akadémiai értekezésében az államot a nemzet megszemélyesítőjeként fogja fel, mint egy akaró, gondolkodó és cselekvő személyiséget. A „Nemzetállam tankönyve” c. 1888-ös könyvében az államot az organikus fejlődés legmagasabb alakjának, személyes organizmusnak nevezi, mely bír az „én” és a „nem-én” tudatával. Az állam nála az embertől ugyan különböző, de valódi személy.89 Az állam nem „res populi”egyfajta atomisztikus sokaságnak a tulajdona, hanem „persona populi” azaz maga a nemzet, mint egy személyiség.90

82

Kerkapoly Károly (néhol Kerkápoly) (1824 – 1891): Jogász, pénzügyminiszter, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja. 83 Szabó: 271. p. 84 Nagy Ernő (1853 – 1921): Jogtudós, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja. Idevágó műve: „Magyarország közjoga”. 85 Ferdinandy Gejza (1864 – 1924): Jogtudós, egyetemi tanár. Főként magyar jogtörténettel foglalkozott. Idevágó műve: „Magyarország közjogi viszonya Ausztriához és annak történelmi fejlődése”. 86 Balogh Artúr (1866 – 1951): Jogász, egyetemi tanár, politikus, az MTA levelező tagja. Idevágó művei: „A törvényhozó hatalom” és „Az állami élet fő jelenségei”. 87 Krisztics: 232. p. 88 Szabó Imre: 270. p. 89 Krisztics: 231. p. 90 Székely: 134. p.

- 18 -

Kunczot Jászi Oszkár91 a legnagyobb magyar filozófusnak nevezte, Somló Bódog92 pedig a magyar politikatudomány díszének nevezte, azonban az utókor mégis elfelejtette csakúgy, mint Conchát.93 Kuncz Ignác a „Nemzetállam tankönyve” c. főművének már a címválasztása is fontos, ahogyan Székely Tamás jogosan megállapítja, átvitt és szószerinti értelemben is tankönyvnek szánta Kuncz. Egyrészt egyetemi hallgatók számára készült gyakorlati értelemben tankönyvnek, másrészről pedig tankönyv abban az értelemben is, hogy minden további munka kiindulópontját jelentheti.94 Ebben a művében felvázolja, hogy miben különbözik az etikai és a társadalmi államfogalom. Ennek részletes kifejtésére most nem térek ki. Ő a következőképpen vonja le a tanulságot a kétféle államfogalomból: „Az ethikai államfogalom önfeláldozáson alapszik. Itt az ember föláldozza magát egy magasabb erkölcsi világrendnek, a mi a legmagasztosabb erényeknek és az embereszme teljességének kifejlődésével jár. Az ember, mint ilyen önfeláldozó lény, mondható csak igazán állami lénynek. A társadalmi államfogalom viszont az önzésen alapszik: mert itt az állam valamely társadalmi alakzat szerint az egyéni érdeknek szolgál.”95 Az etikai álam szerinte az államias állam, a politikai állam, nem csupán államforma, nem csupán arcképe az államnak, hanem maga a reális állami személyiség, a társadalmi állam pedig az államtalan állam.96 Kuncz szerint az ember állami lényként önfeláldozó, társadalmi lényként pedig önző. Ez a kettő együttesen teszi az embert emberré, úgy, hogy a társadalmi lény uralkodik a társadalmi lényen. Erre mondhatnák azt az elmélet ellenlábasai, hogy a társadalomban nem csak önzés van, hanem önzetlenség is, hiszen föláldozhatom magam egy embertársamért, vagy fáradhatatlanul cselekedhetek bármit a szeretteimért. Igen ám, azonban Kuncz mikor az egoizmust említi, az egyént „in abstracto” veszi, mint egyén, nem pedig konkrét egyént, tehát ha feláldozom magam valakiért, akkor őérte, mint egyénért áldozom föl magam. Tehát szerinte téves a hasznossági elv, mely szerint az ember azért alkot államot, hogy kielégítse minél jobban szükségleteit, ugyanis az államban az egyén minden esetben föláldozza

91

Jászi Oszkár (1875 – 1957): Társadalomtudós, politikus, a Károlyi-kormány minisztere. Konföderatív gondolkodó. 92 Somló Bódog (1873 – 1920): Jogász, jogfilozófus, néprajzkutató és szociológus volt. 93 Székely: 131. p. 94 Székely: 133. p. 95 Kuncz: 114. p. 96 Kuncz: 123. p.

- 19 -

magában az egyént, vagy akár másban is föláldozza, például mikor egy hadvér a biztos halálba küldi a katonái egy részét, hogy minél többen túlélhessék a csatát.97 Témánkat csupán részben érinti, de mindenképpen fontosnak érzem a mai korban, hogy idézzek egyet Kuncz a hasznosságelv elleni érveléséből: „A hasznossági elv hajmeresztő consequentiákra vezet. Ha a polgárok egy másik államba olvadva, jobban kielégíthetik szükségleteiket, akkor saját állami létüket dobják el; mert a hasznossági elv ezt követeli, s ha máskép cselekszenek, akkor őrültek, vagy beteges képzelődés rabjai. Pl. tegyük föl, hogy a franczia polgárok többsége, vagy akár összesége egyénileg boldogabb volna, ha Francziaországot, hazájukat beolvasztanák a német császárságba, és hogy tisztán az egyéni élet szempontjából tekintve a dolgot, boldogságuk gyarapodnék abban az esetben, ha elfelednék a franczia nyelvet és mindnyájan németül beszélnének, akkor a hasznossági elvkövetői szerint ezt a politikai és nyelvi beolvadást végrehajtani a jog és erkölcs, a józan ész, az egészséges szervezet és a civilisatióra való képesség követelné!! Csakugyan így állna a dolog, ha az állami közérdek nem volna egyéb, mint a polgárok többségének vagy összességének érdeksommázata. A rósz szerszámot eldobom és jobbat szerzek magamnak, ha mindjárt az állam, a haza volna is e szerszám, mert a hasznossági elv szerint nem is egyéb. De csak a szemünket kell kinyitnunk, s látni fogjuk, hogy az állami közérdek valami egészen más, mint a polgárok érdek sommázata, t. i. magasabb világtörténeti missio, eszményi érdekek összesége, a mely gyakran s talán a legtöbb esetben nagyban és egészben összhangzatban van a polgárok érdeksommázatával, de olykor ettől az érdeksommázattól nagy áldozatokat is követel. Mindenki ismeri a mondást, hogy a mai Magyarország gazdagabb volna, ha a 18. században az országgyűlés alkotmánycsorbítás árán kedvezőbb vámrendszert vásárolt volna; de bármily gazdag lenne akkor ez az ország, állami értelemben nem volna Magyarország. Ha ütött is egy államnak végső órája, a jó hazafi és igaz ember mégis ragaszkodik utolsó lehelletéig hazájához, sőt akkor ragaszkodik hozzá legjobban. Ez szomorú sors, de emberi nagyság, mely az állami romokon átragyog a távol jövőbe, míg viszont, a kik az állam sülyedő hajójáról a hasznossági elv szerint menekülnek, azok nemcsak semmi erkölcsi örökséget nem hagynak a jövő számára, de sőt a hazájukat elnyelő hullámok közt hagyják mindazt, a miért e földön embernek élni érdemes.”98

97 98

Kuncz: 115. p. Kuncz: 116. – 117. p.

- 20 -

Kuncz szerint az állam a maga személyes tulajdonságait és a benne uralkodó szellemet fokozatosan átviszi a polgárokba és a gondolkodásmódjukká teszi, ezáltal olyanok lesznek az emberek, mint az államuk.99 Kuncz tárgyalja az államok eredetét is. Két részre kell osztani a kérdést először is szerinte. A filozófiai alapot és a történeti keletkezést. Először a történeti keletkezést veszi, melynél ismét kell különböztetni az egyes államoknak és az egész emberiség állami fejlődésének keletkezését. Az emberiség szempontjából ott kezdődik az államfejlődés, ahol az ember. Kuncz tagadja a természeti állapot létét, szerinte az állam úgy készül, mint egy épület, hanem az emberek lelkében fejlődik ki. Természeti állapot azért nem lehetséges, mert mind az emberiség személyes egységének fejlődési folyamatában vagyunk. Természeti állapot ezért csak az emberiségen kívül létezhetne, ugyanis ahol ember van ott teljes államtalanság nincs.100 A filozófiai alapot tekintve pedig két kategória merül föl, a felsőbb hatalom és maga az ember. Ezeket a kategóriákat vagylagosan kezelik általában és az államokat kizárólag felsőbb hatalomból származtatták először, később meg kizárólag az emberi észből. Krisztics szerint a szembeállítás alapjaiban rossz. Az állam egyszerre teljesen Isteni mű, a természet szüleménye és teljesen az emberi ész és akarat műve. Ugyanis Isten és a természet az emberi ész által alkotja meg az államot, nem pedig egy vak erő által, mint ami a növényt növeszti. Állam léte olyan fizikai törvény, mint a gravitáció, de öntudatosan érvényesülő törvény.101 A szerződés elméleteket azért tagadja, mert szerinte a szerződés túlságosan hasonlít Isten „legyen” szavához, de a szerződés aktusa maga nem teremthet államot a semmiből, ha egy magasabb etikai öntudatos lét nem létezik, ilyet a közösség, nemzet vagy maga az emberiség. Hiába szerződne több millió ember, ha a közösség tudata hiányozna belőlük, nem lenne állam, amit alapítanak, mert nem képezne egységet. Ilyen esetben létezhet egy szerződés, ami jogi alapja az emberek összetartozásának, de nem belső oka. Az állam egy erkölcsi személy, ami természetes személyekből áll. És az, hogy a természetes személyek az erkölcsi személyhez tartoznak, nem az egyének tettének köszönhető, hanem magának az állameszmének a kifejeződése teszi.102 Kuncz arról is beszélt, hogy mi az állam célja, ugyanis ahogyan az egyes embereknek úgy az államnak is van célja. Az államcél, majd látni fogjuk, Concha Győzőnél is fontos fogalom. Az állam elsősorban önmagáért van, mivel személy, de másodsorban az egyesekért. 99

Kuncz: 121. p. Kuncz: 129. p. 101 Kuncz: 131. p. 102 Kuncz: 131. – 132. p. 100

- 21 -

Ez a két cél egymástól el nem választható. Az államnak, mint öncélnak feladata, hogy világtörténelmi kulturalany legyen, vagyis a benne rejlő erkölcsi, szellemi erőkapacitást az államcél alakjában a lehető legteljesebben érvényre hozza.103 Nála a nemzet és az állam szinonim fogalmak, ugyanazt jelölik, mint írtam „az állam a nemzet megszemélyesítője” számára.

103

Kuncz: 137. p.

- 22 -

Concha Győző életrajza

1846. febr. 10.-én Marczaltőn Veszprém megyében született.104 Családja a 18. század elején vándorolt be Milánóból (ahol előkelő állást foglaltak el több századon keresztül) és Nagyszombaton telepedett le. Nagyapja Concha Péter, mint a Pozsony megyei nemesi felkelő sereg kapitánya részt vett az 1809. évi nemesi felkelésben [insurrectio]. Apja Concha János, az Amadé grófok marczaltői uradalmának (több mint 2000 holdas105) számtartója, anyja Járányi Franciska.106 Testvére Concha Károly (1836–1916) irodalomtörténész, postatakarék-pénztári számvizsgáló volt, aki emellett költőként is tevékenykedett, már alig 20 évesen kötete jelent meg.107 Concha Győző iskoláit Pápán és Győrött a bencések gimnáziumában végezte, 1864 1868-ig a pesti egyetemen hallgatott jogot. Tanárai között itt több kiemelkedő szaktekintély volt, tanította Pauler Tivadar, a későbbi vallás- és közoktatásügyi miniszter, Venczel Gusztáv aki először tanított európai jogtörténetet Magyarországon. Tanította az említettek mellett, a tanulmányban már említett Kautz gyula is.108 Majd egy félévre Bécsbe ment Stein Lőrincz előadásait hallgatni.109 A pesti jogi karon hamar a katolikus diákcsoport hangadójává vált.110 Első irodalmi kísérletei fordítások voltak, verseket fordított és a francia Octave Feuillet regényét „Szibill története” címen adta közre, mely három kiadást is megért. 111 1869től lépett elő, mint szakíró.112 1869-ben Horváth Boldizsár a Budapesti Ítélőtáblához segédfogalmazónak, 1870-ben fogalmazónak nevezte ki, ahol másfél hónapot szolgált. Ez idő alatt jogtudományi doktori oklevelet szerzett és letette ügyvédi vizsgáját, továbbá magántanári képesítését.113 1870-ben négyhavi szabadságot nyert, hogy az akkori miniszterelnök Andrássy Gyula gróf gyermekei mellett a betegeskedő nevelőt helyettesítse, mely időnek nagyobb részét a 104

Lőrincz: 207. p. Kápolnai: 464. p. 106 Csiffáry: 127. p. 107 Kápolnai: 464. p. 108 Kápolnai: 464. p. 109 Csiffáry: 127. p. 110 Lőrincz: 207. p. 111 Kápolnai: 464. p. 112 Csiffáry: 127. p. 113 Csiffáry: 127. p. 105

- 23 -

francia-német háború miatt a királyi udvar közelébe rendelt gróf családjával Hetzendorfban töltötte.114 1872-ben az újonnan alapított kolozsvári egyetem rendkívüli, 1874-ben pedig az alkotmányi és közigazgatási politika rendes tanárává nevezték ki.115 Itt alkotmánytant és közigazgatási politikát tanított.116 1875-ben megnősült, de felesége sajnálatos módon elhalálozott már 1883-ban és négy gyermeket hagyott maga után. A Magyar Tudományos Akadémia 1886. május 6.-án választotta levelező tagjává.117 A levelező tagsági székfoglalóját „Egyéni szabadság és parlamentarizmus Angliában” címmel tartotta meg. A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen az alkotmány és közigazgatási politika ny. rk. (1872–1874), ny. r. tanára (1874–1892) volt.118 1888-ban a kolozsvári jog és államtudományi kar képviselője volt a bolognai egyetem 800 éves jubileumán. 1889-ben pedig Párizsban tartott előadást a nemzetközi szegényügyi kongresszuson.119 Az erdélyi magyar közművelődési egylet választott tagja, az Erdély részi Nőiparegylet alelnöke, Kolozsvár törvényhatósági bizottságának tagja és az erdélyi római katolikus statusgyűlés kolozsvári képviselője volt.120 1888-ban annak ellenére, hogy Széchényi és Deák politikájának híve, meglátogatja Kossuth Lajost Turinban és 1928-ban közzé teszi a látogatással kapcsolatos megjegyzéseit.121 A bp.-i tudományegyetem ny. r. tanára (1892–1928), közben a Jog- és Államtudományi Kar dékánja (1901–1902 és 1915–1916) volt.122 1900-tól lett az MTA rendes tagja.123 A székfoglaló előadásának a témája „A rendőrség természete és állása szabad államban”.124 A Politika c. főművének első kötete 1894-ben kiérdemelte az Akadémia nagydíját, a második kötetére pedig Sztrókay díjat kapott.125

114

Csiffáry: 128. p. Lőrincz: 207. p. 116 Kápolnai: 464. p. 117 Csiffáry: 128. p. 118 Lőrincz: 207. p. 119 Csiffáry: 128. p. 120 Csiffáry: 128. p. 121 Kápolnai: 465. p. 122 Lőrincz: 207. p. 123 Lőrincz: 207. p. 124 Kápolnai: 464. p. 125 Kápolnai: 464. p. 115

- 24 -

Még a kultuszminiszteri tárcát is fölajánlották neki egy ízben. Udvari tanácsos (1903tól), a Főrendiház (1903–1918), majd a Felsőház élethossziglan kinevezett tagja (1927–1933) lett.126 A Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai, jog- és történettudományi osztályának másodelnöke, 1914-től pedig az Akadémia igazgató tagja, 1922 és 1925 között az Akadémia másodelnöke, 1931-től pedig tiszteletbeli tagja lett.127 Külön érdemeként emelhető ki Conchának, hogy az 1848-as események miatt emigrációba

vonult

báró

Eötvös

József

(az

1848-as

és

1867-es

kormány

kultuszminiszterének) háromkötetes művét „A 19. század uralkodó eszméinek befolyása az álladalomra” c. művét, melyet Bajorországban írt az 1850-es évek elején, megismertette a hazai közönséggel, ugyanis a mű politikai okokból külföldi sikerei ellenére nálunk nem volt ismert. Ezt Concha 1908-ban írt tanulmánya emelte be a hazai államtudományba. Concha emellett is foglalkozott Eötvössel, mégpedig Eötvös és a francia katolikus politikai író Montalambert barátságával.128 Concha volt bencés diákként, vallásügyi és teológiai kérdésekkel is foglalkozott az államtudomány mellett. Többek között a szeplőtelen fogantatás dogmájával is. A Szent István Társulat felolvasó ülésein előadásokat tartott több ízben. A társulatból kinőtt Szent István Akadémia Filozófiai, társadalom- és történettudományi osztályának elnöki tisztségét betöltötte 1916 és 1922 között. A Magyar Filozófiai Társaságnak is választmányi tagja volt. 129 A Tanácsköztársaság idején nyugdíjazták, letartóztatták, majd házi őrizetben tartották (1919. márc.–aug.).130 A Tanácsköztársaság bukása után visszanyerte státuszát, befolyását.131 1927-ben a Ferenc József Tudományegyetem díszdoktorrá avatta.132 Kolozsvár város törvényhatósági bizottságának tagja, az erdélyi r. k. státuszgyűlés kolozsvári képviselője. A Királyi és Országos Legfőbb Fegyelmi Bíróság tagja (1927–1933). Az Országos Magyar Gyűjteményegyetem Tanácsának tagja volt. 133 Egyetemi tanársága 40. évfordulóját országszerte megünnepelték (1912), tiszteletére az MTA két kötetben kiadta összegyűjtött írásait (1928–1935) „Hatvan év tudományos mozgalmai között” címmel, a mű közel 1300 oldalas.134

126

Lőrincz: 207. p. Kápolnai: 464. p. 128 Kápolnai: 464. – 465. p. 129 Kápolnai: 465. p. 130 Lőrincz: 207. p. 131 Lőrincz: 207. p. 132 Kápolnai: 465. p. 133 Kápolnai: 465. p. 134 Kápolnai: 465. p. 127

- 25 -

1933. április 10.-én hunyt el, néhány héttel gróf Apponyi Albert után.

135

Több

emlékbeszédet is tartottak. Az egyiket Berzeviczy Albert tartotta a kultúrpolitikus miniszter, esztéta és történetíró. Azt emelte ki, hogy Concha aki mintegy fél évszázadig az Akadémia tagja volt, szinte sohasem hagyta ki annak üléseit és a szavai gyakran döntő erejűek voltak. A továbbá Hegedűs Lóránt író, történész és pénzügyminiszter és Ereky István jogtudós professzor is tartottak emlékbeszédet.136 Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben). Az utóbbi években néhány írását újra közölte a Politikatudományi Szemle (2001–2003).137 Az Attraktor (az idézett forrásban tévesen Attraktív van írva) kiadó pedig 2005-ben „A kilencvenes évek reformeszméi és előzményeik” címmel kiadta eredetileg 1885-ös művét, a Historia Incognata c. sorozatban, az „elfeledett magyar társadalomtudományok tára” keretében.138 Továbbá ezen sorozat keretében „A konzervatív és Liberális elv” címmel egy tanulmányválogatását adták közre. Ugyan művei új kiadásra nem kerültek (a fentebb említett kivételen kívül), azonban az interneten több mint egy tucat könyve olvasható, ami lehetővé teszi, hogy ma is „éljen szelleme” a jogfilozófusok és állambölcselkedők számára. Többek között 14 műve olvasható a kiváló, Magyar Társadalomtudományok Digitális Archívuma (mtda.hu) oldalán.

A Miskolci Jogászélet nekrológja139 Jómagam „miskolci diákként” úgy vélem, hogy méltó itt közölni a Miskolci Jogászélet c. lap nekrológját Concha Győzőről. Ez az újság a Miskolci Evangélikus Jogakadémia hivatalos lapja volt. A lap 1933. évi májusi száma (9. évfolyam, 5. szám) címoldalán közli. „Több mint félévszázadnyi időn keresztül hirdette az egyetemi katedráról a politika tudományát és e tudomány igazságait. Hirdette, mert hitt bennük és hirdette, mert a tan, amely magyar földön és magyar nyelven az ő eszméiben és az ő nyelvén kristályosodott ki, olyan fennkölt, nemes és tiszta volt, mint az evangélium.

135

Kápolnai: 465. p. Kápolnai: 465. p. 137 Kozák Péter: Concha Győző 138 Kápolnai: 465. p. 139 Miskolci Jogászélet: 1. p. – 2. p. 136

- 26 -

Két teljes generáció nőtt fel a szárnyai alatt és lépett ki a közélet porondjára. Két teljes generáció, amelynek politikai magistere volt, de vezére vagy vezetője sohasem. Visszautasított minden meghívást, amely a fórum lázas és izzó légkörébe csalogatta. Megmaradt

mindenkor

az

elméletek

hűvös

kulisszái

mögött

és

magas,

tiszta

elefántcsonttornyába zárkózva figyelte, kutatta és boncolgatta a nemzet önirányzó életét és minden emberi megmozdulásában az örök emberit. De élesztője és táplálója maradt még így is minden szavával annak a nemzeti géniusznak, amely az ő tana szerint, az emberre jónak, hasznosnak, szépnek képzetéből alakul. Világnézete a nemes humanizmus talajában gyökerezett, a tiszta erkölcs útjain nyerte minden táplálékát és ilykép a legteljesebb harmóniába tudta egybeolvasztani magában kora uralkodó eszméinek, a konzervativizmusnak és a liberálizmusnak elveit. De természetesen annak a konzervativizmusnak az elvét, amely az emberi élet egészéből, annak rendjéből indulva ki, hirdeti, hogy az emberi eszme köz nélkül, az egyéni erők rendezett kapcsolata nélkül meg nem valósítható és ezért helyezi az egésznek rendjét az egyéni törekvések és mindenek felé. És természetesen annak a liberálizmusnak elvét, amely az egyénből indulva ki, a javaknak az egyének közötti egyenlőbb felosztását tűzi ki célul, ezért követeli tehát a köz rendjének megváltoztatását, amely azonban szerinte erkölcsileg csak akkor áll magasabban, „ha annak maguk a felsőbbrendűek a zászlóvivői, mert ekkor önérdekük ellen cselekszenek, mert ekkor nem az érdek, hanem a szeretet a rugója cselekvésüknek.” Ez a konzervativizmus és ez a liberalizmus olvadnak egymásba s nyujtanak egymásnak békejobbot a conchai világnézetben: „A köznek, vagyis az egész emberiségnek szempontjából ez irányok egymást kiegészítve foglalják magukban a köz életcélját, külön-külön véve annak csak darabjai, de egyik ép oly becses, mint a másik, úgy a belső emberi méltóság, a szabadság, mint a külső siker szempontjából.” Így volt ő, Concha Győző, a nagy tudós, a nagy professzor, konzervatív, de egyben liberális is és mind a két nemes elv apostola. Az egymással szembenálló politikai elvek e nagy kiegyezésének a magvait azonban csak azokban a lelkekben tudta termékeny talajra hinteni, akik a politika és az erkölcs kapcsolatait is az ő szemüvegén keresztül nézték. Akik azt tartották, vallották, hogy a politika az erkölcstannak egyik ága csupán, amely az erkölcs elveit a nemzetek önirányzó életére alkalmazza. Magasan állott ez az elv már az első generáció fölözönlésének idejében is, túlságosan magasan ahhoz, hogy ne csak tiszteletet, de követést is parancsoljon. De még magasabban, szinte irreális magasságban állott akkor, amikor a második generáció jelentkezett. Az ő konzervativizmusának és az ő liberalizmusának tisztultabb, magasztos elvei itt már olyan új és durvább hajtóerők romboló kereszttüzébe - 27 -

kerültek, amelyek közt a jogbölcselet és a politika elméleteinek finomelméjű és nemes ötvösmestere az „előkelő idegen” szerepére szorult. Így ezért történt talán, hogy Concha Győző megmaradt mindvégig, mindaddig, amíg a nemzet pantheonjába költözött, eredeti őrhelyén és tartotta, vitte előre a vállain, mint első a legelsők között, a magyar tudományt. Világítótorony volt és útmutató volt. De fényjelei csak azokhoz érkeztek el, akik a bölcselet s az eszmék hieroglifái között kiismerték magukat s útjelzése csak a tudomány csendes, nyugodt ölébe mutatott. „Equitibus cano!”140 – mondhatta volna el magáról. De az aki e nyugodt, csendes öböl felé evezett, jelzéseire, útmutatására, bíztatására, bátorítására jogosan számíthatott s benne sohasem csalatkozott. Jogakadémiánk, amelyhez mindenkor az őszinte barátság kötelékei fűzték, üdvözlő iratával az agg tudóst utoljára 80. születésnapja alkalmával kereste fel. Az üdvözlésre Concha Győző köszönőiratot küldött s ebben a következőket írta: - „Tudományos munkálkodásom vezérgondolata volt, az egy tudománykörben dolgozó munkásokkal a szellemi érintkezést ápolni, az élet színpadáról letüntek munkájának végeredményét

nyilvántartani,

a

köz

javává

tenni,

helyeslőleg

vagy

tagadólag

gondolatvilágunk egészébe beilleszteni. Abból indultam ki, hogy erőteljes magyar tudomány sem lehet, amíg a saját termelésünk előzményeit, jelen összefüggéseit nem tudjuk teljes világítással a köztudatba állítani. Alkotmány és közigazgatási elméletemben ezért fektettem erre fősúlyt, nagyobbat, mint a nyomasztó, nagy külföldi irodalomnak nálunk szokásos előtérbe helyezésére. - Ezek a vezérgondolataim tették reám oly értékessé az Eperjesi (miskolci) Jogakadémia kegyes megemlékezését 80. születésnapomról. Az Eperjesi Collégium századok óta munkaszünetelést nem ismerő műhelye volt a magyar tudománynak, amit ősi helyéről nemzeti tragédiánkkal kapcsolatos elűzetése dacára mostani állomásán folytatott működése oly meghatóan bizonyít”. Kegyelettel vesszük elő s helyezzük őrizetbe, most, amikor Concha Győző, a nagy professzor, az élők sorából elköltözött, ezeket a sorokat. A szava elhalt, a világítótorony biztató fénye örökre kialudt, de munkájának végeredményét a nemzet emlékezete örökké nyilván fogja tartani.” Zsedényi Béla dr.

140

Szürke lovag

- 28 -

Concha Győző főbb művei

Cikkek, tanulmányok Böhr O. Rechtstaat című művének ismertetése (a Hoffmann Pál féle Jog- és Államtudományi folyóiratban, 1871) A municipalis rendszer jelen állása Európában. (Budapesti Szemle, 1873) Bírálat Fodor József közegészségügy Angliában című művéről. (Erdélyi Múzeum, 1873) Centuria controrietum et dubietatum. Az állító és tagadó illetőségi összeütközés. (Közigazgatási Lapok, 1877) A rendi jogok némely maradványairól közigazgatási jogunkban. Adalék közigazgatási és fegyelmi praxisunkhoz. (Közigazgatási Lapok, 1878) Bírálat Grünwald Béla „Törvényhatósági közigazgatás kézikönyve” című művéről. (Magyar Igazságügy, 1879) A Vexatio dat intellectum cz. röpirat 1765-ből. (Századok, 1880) Az angolos irány politikai irodalmunkban. (Erdélyi Múzeum, 1880) Bírálat dr. Dell’ Adami Dezső: Közigazgatásunk és jogszolgáltatásunk. (Magyar Igazságügy, 1880) Jogászgyűlési vélemény a következő kérdés fölött: A közigazgatási bíráskodás szervezésénél mily elvek legyenek irányadók a bírói szervezet, hatáskor és eljárás tekintetében. (Magyar Jogászgyűlés Évkönyve. VIII. kötet, 1884) Jogászgyűlési vélemény a következő kérdés fölött: A törvényhozási felhatalmazás alapján kiadott miniszteri rendelet újabb felhatalmazás nélküli úton megváltoztatható-e? (Magyar Jogászgyűlés Évkönyve. IX. kötet, 1885) A jog- és állambölcselet alaptanai. (Magyar Igazságügy, 1885) Egyéni szabadság és parlamentarizmus Angliában. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1887. nov. 7., megjelent: Értekezések a társadalmi tudományok köréből. 9. köt. 8. Bp., 1888) Angol egyházi viszonyok. (Kolozsvár [folyóirat], 1888) Államtani problémák. (Budapesti Szemle, 1889) Az emberi eszme, mint szabadság. (Budapesti Szemle, 1894) A közigazgatási bírósági javaslatról. (jogtudományi közlöny, 1894)

- 29 -

A társadalomról (Budapesti Szemle, 1895) A rendőrség természete és állása szabad államban. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1901. ápr. 15. megjelent: Értekezések a társadalmi tudományok köréből. 12. köt. 6. Bp., 1901, kivonatosan: Akadémiai Értesítő, 1901) Demokrácia és nemzetiség. (XX. Század, 1901) Közjog és obstrukció. (Jogtudományi Közlöny, 1904) Jogi intézmény-e a parlamenti kormány? (Budapesti Szemle, 1905) A választójog reformja. (Reform, 1907) Az állam, mint öncél. (Religio, 1907) Szociálpolitika és közigazgatás. (Budapesti Szemle, 1908) A gentry. 1–2. – Emlékezés Brassai Sámuelre. (Budapesti Szemle, 1910) Az angol alkotmány válsága. (Budapesti Szemle, 1911) Machiavelli föltámadása. (Budapesti Szemle, 1914) Új elmélet a parlamenti intézmény orvoslására. (Budapesti Szemle, 1915) A zsidókérdés Magyarországon. (XX. Század, 1917) Szabó Béla elfeledett közjogászunk. (Budapesti Szemle, 1918) A conservativ és a liberalis elv. (Budapesti Szemle, 1921, újonnan megjelent: Politikatudományi Szemle, 2003) A főrendiházi reformjavaslat. (Jogállam, 1921) Van-e magyar társadalom? Nincs. (Társadalomtudomány, 1927)

Önálló kötetek Néhány szó Grünwald Béla Közigazgatásunk és a szabadság c. röpiratához. (Bp.–Kolozsvár, 1876) A közigazgatási bíráskodás az alkotmányosság és az egyéni joghoz való viszonyában. (Bp., 1877) A közigazgatási enquéte. (Magyar Igazságügy különnyomata, 1881) Újkori alkotmányok. I–II. köt. (Bp., 1884–1888) A kilenczvenes évek reformeszméi és előzményeik. Irodalomtörténeti vázlat. (Olcsó Könyvtár. 195. Bp., 1885, új kiad. 1898) A női keresetről. (Az erdélyrészi háziipar-egylet kiadványa. Kolozsvár, 1890) A magyar jog hegemóniája. (Arad, 1891)

- 30 -

A közigazgatási javaslatról. (Bp., 1891) Politikai jegyzetek. 1. rész. Alkotmánytan. 2. rész. Közigazgatástan. Concha Győző előadásai nyomán jegyezte Semsey Kálmán. (Kolozsvár, 1891) Az államhatalmak megoszlásának elvei. (Magyar jogászegyleti értekezések. 73. Bp., 1892), A közigazgatási bíróság törvényjavaslatáról. Reichard Zsigmonddal. (Magyar jogászegyleti értekezések. 94. Bp., 1894) Politika. I. köt. Alkotmánytan. II. köt. Közigazgatástan. (Bp., 1895–1905, 1. köt. 2. kiad. 1907) Az egyetemi ifjúság a nemzet életében. (Bp., 1901) Pulszky Ferenc. (Akadémiai Értesítő, 1903, Olcsó Könyvtár. 2. bőv. kiad. 1910) Brassai Sámuel emlékezete. (Olcsó Könyvtár. Bp., 1904) A szeplőtelen fogantatás dogmája. (Bp., 1905) Báró Eötvös József állambölcselete és a külföldi kritika. (Bp., 1908) A laikus morál válsága. (Bp., 1912) A keresztény vallás a társadalom harcaiban. (Bp., 1912) La gentry, sa genese et son role en Hongrie. (Bp., 1913) A választói jog reformja. Többekkel. (Bp., 1914) A közigazgatás reformja. Többekkel. (Bp., 1914) Eötvös és Montalambert barátsága. Adalék a magyar katholikusok autonómiájának kezdeteihez. (Bp., 1918, 2. kiad. 1922) Hatvan év tudományos mozgalmai között. Concha Győző összegyűjtött értekezései és bírálatai. I–II. köt. (Bp., 1928–1935)

Fordítások Desbordes, V.: A kislány vánkosa. (Pest, 1862) Feuillet, O.: Szibill története. Regény (Pest, 1868 Olcsó Könyvtár. 2. kiad. 1909, 3. kiad. 1928) III. Napóleon politikája. (Budapesti szemle, 1873) Továbbá az 1823-as belga alkotmányt is ő fordította le.

- 31 -

Fontosabb írások róla/hozzá Ünnepi dolgozatok Concha Győző egyetemi tanársága negyvenéves emlékére. Az ünnepelt fémnyomatú arcképével. (Bp., 1912) Händel Vilmos: Concha Győző (Magyar Figyelő, 1916) Wlassics Gyula: Concha Győző (Jogállam, 1916) Illés József: Concha Győző jubileumára. (Budapesti Szemle, 1916) Ereky István: Concha Győző (Jogtudományi Közlöny, 1916) Ignotus: Nyílt levél Concha Győző egyetemi tanárhoz. (Nyugat, 1917) Ereky István: Concha Győző (Társadalomtudomány, 1922) Barabási Kun József: Concha Győző (Jogállam, 1922) Barabási Kun József: Concha Győző nyolcvanéves. (Társadalomtudomány, 1926) Egyed István: Concha Győző (Jogállam, 1933) Ruber József: Concha Győző (Társadalomtudomány, 1933) Zsedényi Béla: Concha Győző (Miskolci Jogászélet, 1933) Polner Ödön: Emlékbeszéd Concha Győző felett. (Kecskemét, 1934) Berzeviczy Albert–Ereky István–Hegedűs Lóránt: Concha Győző igazgató és tiszteleti tag emlékezete. (Emlékbeszédek. 22. köt. 10. Bp., 1935) Egyed István: Concha Győző kisebb tanulmányai. (Katholikus Szemle, 1936) Szabó Imre: A burzsoá állam- és jogbölcselet Magyarországon. (Bp., 1955, 2. jav. kiad. 1980) Szamel Lajos: A magyar közigazgatástudomány. (Bp., 1977) A közigazgatástudomány oktatásának és tanszékeinek története az ELTE Jog- és Államtudományi Karán 1777–1977 között. I. köt. (Bp., 1977) Concha Győző (A magyar közigazgatás-tudomány klasszikusai. 1874–1947. Szerk., bev. Lőrincz Lajos. (Bp., 1988) Balogh István: Concha Győző és a magyar politikatudomány születése. (Közgyűlési előadások, Bp., 2002) Arczt Ilona: Concha Győző. („Jöjj el szabadság!” Bihari Mihály egyetemi tanár 60. születésnapjára készült ünneplő kötet. 2003) Születtem… Magyar tudósok önéletrajzai. Összeáll. Csiffáry Gabriella. (Bp., 2003) Kápolnai Iván: 75 éve hunyt el Concha Győző (Jogtudományi Közlöny, 2008) Egresi Katalin: Concha Győző konzervatív állameszméje. (Jog, állam, politika, 2009)

- 32 -

Egresi Katalin: Pulszky Ágost és Concha Győző vitája az államról (Jog, állam, politika, 2011/1)

- 33 -

Concha bírálata Kuncz művéről

Concha írt Kuncz „A nemzetállam tankönyve” egy bírálatot, mely az „Államtani problémák” címet viseli. „Nevezetes jelenségnek” nevezi a szerző, hogy megjelent a mű, ugyanis szerinte Eötvös óta senki nem foglalkozott a Kuncz által felvetett kérdésekkel. Megemlíti ugyan Pulszky nevét, de szerinte Pulszky, csak a legalapvetőbb elvekig jutott és a problematikát részleteiben nem dolgozta föl. Azt írja, hogy szinte lehetetlen elképzelni ellentétesebb műveket, mint Pulszy és Kuncz műve.141 Ugyan Kunczal ért egyet sok mindenben, bírálja is: „A pozitivista Pulszky műve, ameddig ér, végig van gondolva, az idealista Kunczé töredékes, ötletszerű, az első a tudós fejtegetés technikája fölött teljesen uralkodva, a tárgyilagosság nyugalmával halad lépésről-lépésre, utóbbi a lelki szemlélet elragadtatásával s a szubjektív meggyőződés szenvedélyességével, néhol a látományok ködébe vész. Pulszky a kész, Kuncz a forrongásban lévő tudós.” Mindkettejüket, pedig azért bírálja, mivel Pulszky Eötvössel nem foglalkozott Kuncz pedig Pulszkyval, pedig szerinte, ha nemzet itudományt akarunk, akkor kell egymás műveivel foglalkoznunk, és reflektálnunk egymás írásaira. A következőképpen dicséri a szerzőt: „Azonban, hogy visszatérjek Kuncz művéhez, azt alapproblémájáért mondám nevezetesnek, emellett azonban nem kevésbbé kellemesen érint a tudomány szeretetének rajta elömlő meleg hangja. Nem ideig-óráig hasznos ismeretek közlésére törekszik, nem azt mutatja, amit címe (tankönyv) után vélnénk, s tartalma nem egy helyen azt gyaníttatja, hogy a tankönyvi forma választására külső viszonyok kényszeríték. Szerző lelkét mondhatnám Fausti tudományszomj bántja; ideálja az igazság magában, a végső, az abszolút igazság, anélkül, hogy ez igazság és a tényleges élet viszonyát legalább elvben félre ismerné”142 Meg kell említenünk, hogy mindketten egyetértettek abban, hogy a nemzetállam szó nyelvtani erőszak, ugyanis a nemzet és az állam egyenlő, Kuncz ezért hozza föl a nemzetállam és a nemzeti állam közötti különbségek elemzését. Concha pedig azt mondja erről a problémáról, hogy: „Végűl tautológia van benne, mert nemzet és állam, szerző szerint, vagy azonosak, vagy a két szó egy dolgot s annak szükséges létezési módját jelöli s úgy hangzik, mintha vízjégről, lélekakaratról, emberszemélyről szólnánk.„143 141

Concha, Államtani problémák: 230. p. Concha, Államtani problémák: 230. – 231. p. 143 Concha, Államtani problémák: 232. p. 142

- 34 -

Így vélekedik összességében Kunczról: „Én tehát röviden kimondom véleményemet. Elve enyém is, de nincs végig gondolva, nem elvében van a hiba, hanem a kivitelben.”144 Ezek után nem csoda, hogy Concha főművében még részletesebben fejtette ki, azt az elvet mit Kuncz is vallott, legalábbis a közös alapokon nyugvó kiinduló pontot dolgozta ki, saját elve alapján.

144

Concha, Államtani problémák: 235. p.

- 35 -

Concha Győző állameszméje

„A nemzet ama öntudatos ethikai lét, mely évezredeken át milliárd elme gondolatát, milliárd szív érzelmét személyes egységbe, a földi halhatatlanságba foglalja. E földi halhatatlanság az állam.” (Concha Győző: Államtani problémák, 231. p.)

Concha az állam természetének kutatásával foglalkozott mindvégig. Concha Győző 1872-ben, a Kolozsvári Tudományegyetem rendkívüli tanáraként tartott beköszöntő előadásában a következőképpen fejtette ki mit ért az állam fogalmán. „Az állam eszmei valami, eszmei céljánál, eszmei léténél fogva. Célja az ember, illetőleg az emberek, kiket eszünk a nép, a nemzet fogalmába egyesít; minden egyik ember annyit ér, mint a másik, ha eltekintve anyagi és erkölcsi értékétől azt vizsgáljuk, ami mindannyiban közös, így az állam is, mely az emberért van, egyenlően van minden emberért. Az ember rendeltetése pedig, hogy éljen, hogy egyéniségét kifejtse s így az állam célja is abban álland, hogy az ember egyéniségének kifejlődésén munkálkodjék, s miután minden emberért egyenlőn van, lénye szükségképpeni folyománya az általánosság, a közösség vagy más szavakkal az állam célja minden ember céljának, érdekének előmozdítása, azaz a közjó, a közérdek, mint mindennapi életben magunkat kifejezzük.”145 Ezen gondolkodása nem változott jelentősen az életpályája során, Politika című főműve mindvégig ebben a szellemben íródott. A Dualizmus idején a közjogi helyzet volt a legvitatottabb, ebben a kérdéskörben ő maga leginkább a közigazgatás szervezetének átalakítását akarta megreformálni.146 A Horthy-korszak jogtudósai jórészben az ő „neveltjei”, tehát hatása két „történelmileg elkülönített korszakban” is érződött, főként, hogy 1933-ban bekövetkezett haláláig ő maga is aktív volt. Persze az más kérdés, hogy mennyire alakította ő a dualizmus gondolkodását, és mennyire a dualizmus gondolkodása őt. Ez mindenképpen kétirányú folyamat. Lorenz von Stein volt nagy hatással a közigazgatási gondolkodásmódjára.147 Annak ellenére, hogy a közigazgatástannal forrott össze a neve, azonban nem közigazgatás-tani nézetei révén volt ismert és elismert gondolkodó a korában, hanem sokkal inkább állambölcseleti és alkotmánytani szempontból. A munkásságának bölcseleti gyökerei pedig 145

Egresi, Concha Győző konzervatív…: 77. p. Egresi, Concha Győző konzervatív…: 78. p. 147 Szamel: 55. p. 146

- 36 -

Hegelig nyúlnak vissza (ennek fontos szerepe van az általunk tárgyalt témához is, hiszen Hegeltől ered a mindent átható történeti szellem gondolata), továbbá Eötvös Józsefhez nyúl vissza, akivel azonban nem értett sok szempontból egyet.148 Az államhatalom kiterjedtségének, körének a problematikája volt az egyik központi kérdés számára mindig is. Az államnak biztosítania kell a pozitív fejlődést a nemzet tagjai számára, továbbá fontosnak tartja a szociális gondoskodást az állam részéről, amikor ideiglenesen veszélybe kerül az egyes állampolgárok léte. A közigazgatásnak az egyének életébe való beavatkozásra abszolút szabályokat nem ír le, viszonylagosnak tartja a kérdést.149 A 19. század második felében Európát több szellemi irányzat járta át, felemelkedőben voltak a szociáldemokrata, marxista irányzatok, az általános gondolkodást pedig, a Comte (akinek viszont ez irányú gondolatai is kialakultak később, mint a fentiekből láthattuk, de nála nem nemzeteket tekintve, hanem az egész emberiséget), Mill és Spencer nevével fémjelzett pozitivizmus

uralta.

Ez

utóbbit

„angolos

irányzatnak”

tekintették,

ennek

tételei

szembehelyezkedtek a Hegeli szellemfilozófiával, a marxi tételek pedig abba beleilleszkedtek, de erőteljesen eltérítve azt az eredeti ösvényéről. Concha szerint az állam mibenlétét kell kutatnunk elsődlegesen, annak alkotórészeinek feltárása és az azok közötti kapcsolatok kutatása volt számára a fő fontosságú. Úgy vélte, hogy az ember boldogulása csakis az államon belül lehetséges, az állam az emberekért van, önmagunkat az államon belül tudjuk csak megvalósítani.150 Ezek a gondolatok egyáltalán nem újszerűek, sokan eljutottak már addig a pontig, hogy az ember nem tudja a sajátosan emberi lehetőségeit kiterjeszteni az állam nélkül és nem az válik belőle, ami egy közösségben válna. Ezt a szerződéselméletek alkotói is aláírták, mikor a természeti állapotnál tökéletesebbnek ítélték az államot. Ez a korszak liberális „minimális állam” felfogásával állt szemben. Concha az erős állam híve volt, az államot úgy látta, ahogyan Thomas Hobbes fogalmaz Leviatán c. főművében, az állam, mint egy óriási élőlény, óvón vigyázza szabadságunkat és életünket.151 Vagy, ahogy Benjamin Constant: „Valamennyi emberi társulás célja a szabadság […] ezen kötelékek szentesítése annak a megalapozott reményét jelenti, hogy együtt szabad emberként élhetünk az állampolgárok számára az igazságszolgáltatás biztosította államban.”152

148

Szamel: 59. p. Szamel: 60. p. 150 Egresi, Concha Győző konzervatív…: 78. p. – 79. p. 151 Thomas Hobbes: Leviatán 152 Benjamin Constant: A régiek és a modernek szabadsága 149

- 37 -

Tehát az állam céljai azonosak az egyének céljaival, Concha nem atomizálja az embereket, nem teljesen önálló individuumokról beszél, hanem egy nagyobb egység részeinek tekinti az embereket. Pont, mint az áttekintésben nézett elődeinél nála sem egyenlő a közcél az emberek céljainak összeadásán és összeegyeztetésén, hanem ezek felett áll. Persze nem olyan szinten gondolta ezt, mint Mably Abbé tette és nem is tagadta az egyének létezését, mint Comte. Nála, szemben az anglomán irányvonallal, a 19. század elejének német idealista gondolatai jelennek meg, Fichte és Hegel szellemében. Fichte szerint nem a kozmopolitizmus segítségével vezet az út az emberek boldogulásához, hanem patrióta közösségekben, a nemzetek alapja pedig a kultúra, mely a történelmi hagyományokban, népdalokban, népszokásokban, egyszóval a néplélekben (metapsziché) ölt testet.153 Egyik nagy jogtudósunk, aki hatással volt Conchára, Pulszky Ágost volt, aki angol orientációjú gondolatokat tett közzé, 1885-ben megjelenő „A Jog- és állambölcsészet alaptanai” c. művében. Ez a mű pozitivista volt szemben a német idealizmust képviselő Hegellel és Fichtével. A két gondolkodónk nem egyezett például a tudományok rendezésének sorrendjében Pulszkyval Concha. Concha a politika alá rendelte a szociológiát és a társadalomtudományokat, mivel a politikatudományt veszi alaptudománynak. Pulszky viszont a jog- és állambölcselet helyét a szociológia alatt képzeli el.154 Pulszky művét már az 1880-as években bírálta Concha Győző egy ismertetésében.155 A társadalom és jogfelfogásuk is eltérő volt, Pulszky szerint a társadalom törvényei a természet törvényeivel mutatnak hasonlóságot, mivel mindkettő alapja a tapasztalás. A társadalom keletkezése az állatvilágból származó társas ösztönökből vezethető le. Ő kifejezetten evolucionista, a társadalom fejlődésében hisz, jogfelfogása ugyanúgy evolucionista, mint társadalom felfogása. Concha nézete szerint ez kevés magyarázat a jelenségek magyarázatára. Nála a szellem jön elő önálló tényezőként, a társadalmi jelenségek vizsgálatánál pedig a főmotívum az emberi célokban rejlik. A célok mögött pedig az eszmék állnak.156 Conchára Kuncz Ignácz is nagy hatással volt 1888-ban megjelent „A nemzetállam tankönyve” c. könyvével. Kuncz nyomán dolgozta ki a nemzet személyiség szemléletének tanát és átvette Kuncztól azt a momentumot, hogy a nemzet és az állam egyazon, a vele napjainkban talán legtöbbet foglalkozó Egresi szerint. Szerintem ez a tény nem dönthető el 153

Egresi, Concha Győző konzervatív…: 79. p. Egresi, Concha Győző konzervatív…: 81. p. 155 Egresi, Pulszky Ággost…: 227. p. 156 Egresi , Pulszky Ággost…: 228. – 230. p. 154

- 38 -

ilyen könnyen, viszont valószínűsíthető, hogy hatással volt Kuncz rá, de szerintem már korábban is gondolt hasonlókat Concha, legalábbis ismervén hatalmas háttértudását és Kuncz művének Concha általi elemzését. Conchánál előjött már a Klebersberg nyomán ismert „kultúrfölény” fogalma, ez volt a filozófiai érve, amivel a magyar fajtának a többi nemzetiség feletti uralmát legitimizálta. A politikai érv pedig az, hogy a germán én szláv tengerben a túlélés vágya determinálja a magyar fajt erre. Ez irányú gondolatait, „A magyar faj hegemóniája” c. írásában fejti ki részletesen, de a „Politika” első kötetében is kifejti ezen gondolatait.157 Ebben az írásában elveti Eötvösnek a politikai nemzet fogalmát. Concha Győző elvetette a föderalizmust. Lánczi szerint azért vetette el a föderalizmust, mint államstruktúrát, ugyanis nem látta azonos fejlettségi szinten a magyar vagy a német társadalomhoz képest a szlovák vagy román társadalmat.158 Bár egyetértek Lánczival ebben, de én hozzáteszem, hogy e mellett Concha elutasította a sovinizmust (mint a Politika-ban ki is fejti) csupán úgy gondolta, hogy még be kell járnia egy fejlődési utat a szlovák és román társadalomnak, amin mi már túl vagyunk. Lánczi szerint az állam funkcionalitásának tagadása és az etikai szemlélet hangsúlyozása azt eredményezi, hogy az államot egyfajta misztikus lengi körbe, ami folytonosan

világnézeti

csatározásokat

generál.

Szerinte

pont,

ahogyan

a

szerződéselméletekből egyenest következik az emberi jogok léte, úgy az organikus államfelfogásból a kultúrfölény érvei és gondolatai születnek.159 A fentiek mellett Kautz Gyula 1862-es „Politika avagy Országászattan” c. műve is nagyhatással volt Conchára, továbbá Schopenhauer „A világ mint akarat és képzet” c. munkája. Továbbá meg kell említenünk, hogy a 19. sz. végén többször vitába szállt Grünwald Béla nézeteivel. Concha úgy vélte, hogy a társadalomnak vannak törvényszerűségei és a társadalmi fejlődésnek törvényszerűségei, ezeket pedig a mindent átható szellem vezérel. Ez azonban nem mond ellent a szabadság kérdésének, hiszen nála az akarat szabadsága a szükségszerűség felismerésében és a hozzá való alkalmazkodásban áll. Önnön lényegünk törvényei alól megpróbálhatunk, kibújni, vagy menekülni előle, ami ideig-óráig sikerülhet is, azonban végső soron ez által bukásra vagyunk ítélve.160

157

Egresi, Concha Győző konzervatív…: 87. p. Lánczi: 98. p. 159 Lánczi: 97. – 98. p. 160 Szabó: 276. p. 158

- 39 -

Conchánál az egyén áll szemben a közzel, a köz a nemzetet jelenti számára, azaz a közérdek egyfajta nemzeti érdek, a nemzet is olyan létező mint az egyén, csupán magasabb rendű. A nemzetet így definiálja Concha: „Nemzet alatt öntudatos akaratú s cselekedni bíró oly emberi közületet értünk, melynek az egyetemes emberiről sajátos eszméje, e sajátosságnak az emberiségre értéke van s azt a maga öntudatos erejével valósítja”.161 Conhánál az állam akarat, mégpedig szuverén és kizárólagos akarat. Fontos műve több szempontból Conchának a „Van-e magyar társadalom? Nincs!” c. írása, melyben felvet egy kérdést, melyet már a címben meg is válaszol. Az írás eredetileg különnyomatként jelent meg a Társadalomtudomány c. folyóirat 1927. évi 3-4 számában. Saját sorai szerint Búzás Dezső és Balogh József nyelvészeknek a társadalom szónak használatáról zajló vitája volt az indító oka, hogy feltegye magának ezt a kérdést.162 Szerinte a társadalmat magasabb nézőpontból kell vizsgálni, hiszen túlnyúlik értelmezése a nyelvi kereteken. Concha először végig veszi milyen értelmezésekben használták a szót eddig. Fő értelmében egyfajta társaságot jelöl a legtöbb esetben. Az egyének önfenntartási kapcsolata a társadalom, mely rendekre vagy osztályokra tagolódik. A Habsburg birodalom részeként hazánk nem volt önálló állam, állam életet nem lehetett élni benne, csupán társadalmi életet.163 Szerinte nincs egységes magyar társadalom, inkább társadalmak vannak, mely a rendekkel,

osztályokkal,

karokkal,

hivatásokkal

egyenrangú

fogalom

a

korabeli

közbeszédben, ezért nem szabad használni a dolgok megbolygatása végett ezt a szót.164 A Politika c. főművében sok kérdést körül jár, a két kötet együttesen több mint 1000 oldalt tesz ki. Az első kötet az Alkotmánytan alcímet viseli. 1895-ben jelent meg, de már 1907-ben megélte második kiadását. A bevezetésben a politikatudomány tárgyát, módszereit és eredményeit írja le a szerző, majd tér rá a konkrét témákra. Először az embert és az emberi eszmét vizsgálja, az emberek államokban való létezését és országlását, azaz egyféle társadalomtant fejt ki. Majd a második nagy részben tér rá az államok vizsgálatára. Tüzetesen megvizsgálja az államformákat és uralkodási típusukat, ezután a harmadik nagy részben az alkotmányt veszi górcső alá, ez alatt értvén a hatalmai ágakat vizsgálja és elemzi, működés, funkciók és egyéb szempontok szerint. Utolsó részében pedig az államok közötti kapcsolatokra tér ki.

161

Concha, Politika I.: 66. p. Concha Győző, Van-e magyar…: 306. p. 163 Concha Győző, Van-e magyar…: 309. p. 164 Concha Győző, Van-e magyar…: 315. – 316. p. 162

- 40 -

A nemzet személyiség szemlélete

„Az államczél, mint ható erő olvasztja egybe a monarchiát, teszi az állampolgárokat az önálló állami lény elemeivé, állami jogaikat a köznek jogaivá, melyekben külön egyéniségük csak részben érvényesül, változtatja át kötelességeiket hazafias készséggé. Csak az államczél által lesz az állami uralom egy fejedelemnek, az összességnek vagy egy köztársasági többségnek a kisebbség fölötti uralmából az egyénektől külön életet élő nemzetnek önmaga fölötti uralmává” (Concha Győző: Politika I., 233. p.)

Conchánál a kiindulópont, hogy az állam személyiségének sarokköve, egy öntudatos összefoglaló akarat, mely hiányában ugyan lehet egyéniség az állam, de személyiség nem, ez idővel alakul ki a néplélek fejlődésével. Concha maga is felsorolta mintegy legitimitási alapként az emberek közösségről alkotott „világnézeteit” a különböző történelmi korokra vonatkoztatva. Érdekes, hogy szerinte a kereszténység megjelenése hozott egy burkolt individualizmust magával, mely a későbbiekben nyíltabban is a felszínre tört fokozatosan és a 17. századtól kezdődően vált uralkodóvá az a felfogás, hogy az egyén az egyetlen képviselője az emberi életnek a közösségek viszont mesterséges alkotások. És Hegelig kellett várni arra, hogy visszaálhassék a természetes rend a fejekben a közösségek szerepéről, az állam és a család önállóságát tekintve. Majd áttekintette a Hegel utáni gondolkodókat is, mind az individualizmus oldaláról mind pedig a másik oldalról, de csak felületesen mintegy áttekintőleg.165 De művében, a későbbiekben is áttekinti különböző irányelvek szerint a régebbi gondolkodók elméleteinek fejlődését (pl. 231. - 247. p.). Ugyanígy áttekintést nyújt a szuverenitás fogalmának történetéről is Concha (266. – 285. p.) Concha felfogása szerint nem lehet a közösséget az egyénből vagy az egyént a közösségből származtatni, mivel mindkettő egyaránt öröktől fogva létezik. Egyidejűleg, mint a férfi és a nő, vagy az ifjú és az öreg. A közösségben az emberi természetnek az egyetemességes és végtelensége az egyénekben pedig ugyanennek a szellemnek az egyedisége és végessége valósul meg.166 Ahhoz, hogy megértsük, miként is tekintett az államra, azt tartom célravezetőnek, ha felvázoljuk, hogyan is képzelte el az állam keletkezését. Felvetődött a kérdés számára, hogy

165 166

Concha, Politika: 36. – 41. p. Concha, Politika: 36. p.

- 41 -

ha az állam magasabb foka az emberi életnek az egyénnél, a társadalomnál, akkor hogyan lehet az, hogy az államok egy történelmi folyamata során alakultak ki, mint egyesek szükségletének eszköze, mint társadalmi nézeteknek folyománya? De ezt csak a történelem láttatja így velünk szerinte, ugyanis maga a külső keletkezési ok még nem határozhatja meg egy dolog lényegét. Itt vehetjük példaként a nemi ösztönt és a gazdagodási vágyat első ránézésre mindkettő az egyéni élvezet eszközének tűnik, holott valójában az egyén ezekben a vágyakban a fajfenntartásnak és az anyagi világ fölött uralomra törekvő emberi szellemnek az eszköze. Mikor valakinek haszonszerzési vágya van akkor maga az emberi szellem törekszik, a „porhüvely” az egyén csak az eszköze a mindannyiunkat átjáró szellemnek. Mikor egy becsvágyó ember a hatalomra törekszik, az maga az állam csirája. És a becsvágy, a legnagyobb hatalom megszerzésének vágya, az emberek oltalom és rend utáni vágyát is kielégíti. Ezáltal tulajdonság az emberi szellem hozza létre majd az államot, nem pedig az emberek, tehát a szellem önmagát fogja kiteljesíteni. 167 Az állam célját tekintve háromféle főbb elgondolás van, az egyik az atomisztikus felfogás mely szerint, a világot csupán atomok tartják egybe, ilyen gondolkodó volt a nagyobbak közül Spinoza a hazai állambölcselkedők közül pedig Pulszky. A másik felfogás a dualisztikus, mely követői a világot két részre osztják, a tények és eszmék világára, az elsőben okozati összefüggés van és a második, általunk meg nem ismerhető módon tör át, és a világ belső céljait ezek az eszmék alkotják. Ennek követője volt Platón és Kant. A harmadik csoport felfogása szerint pedig, a lét és a gondolat a tények és az eszmék együttesen léteznek és minden külső létben egy eszme valósul meg, és minden gondolat külső létre jutva lesz eszmévé, ez a teleologikus világkép. Ennek megalapozója Arisztotelész és legnagyobb újkori hirdetője Hegel.168 Concha szerint az állam működését tekintve akarat, azaz egy államcél mely öncél. Az államcél elméletek azonban újfent három főbb csoportba oszthatóak. Az első szerint az államcél akarata a jog fenntartása, azaz az emberi viszonyokra és az egyének együttlétére irányul csak, a létezők belső irányításába már nem bocsátkozik. A másik elméletcsoport szerint, túlmehet ezen a határon ugyan, de nem teljességében, csupán a legfontosabb emberi célokat határozhatja meg, itt az állam célja a jog és a közjó. A harmadik csoport szerint pedig az állam az összes emberi célokat tekintve rendező és alkot, tehát az állam célja az emberiséget nevelni és boldogítani. Erre Concha azt mondja, hogy az államnak a

167 168

Concha, Politika: 214. p. Concha, Politika: 214. – 217. p.

- 42 -

jogfenntartás csak úgy jelölhető ki célul, ha a jogot nem pusztán rendező levőnek tekintjük, hanem az együttlét és a fejlődés feltételeit magába gyűjtő dolognak.169 Egy magát „Doctor Juris” néven illető személy A Religio c. folyóiratban 1907-ben, Conchát meg nem nevezve támadta, az állami öncélúságról alkotott elvét, mondván ,hogy ez semmiféleképpen nem összeegyeztethető a keresztény felfogással. Concha írt egy reakciót az írásra, melyben azt állítja, hogy a szerző csupán a fogalmon „lovagol” saját szájíze szerint értelmezi a fogalmat, és ezt a saját értelmezését cáfolja, holott Concha több mint húsz oldalon keresztül kifejti mit is ért a fogalom alatt. Concha a válaszában pontról pontra elemzi, mi is a cél és miért is téves az ellene intézett támadás.170 Erre viszont válasz is született. Az eredeti cikk írója szerint, Concha idézetei, amiket maga védelmére felhozott a válaszában, igazából maga ellen valóak és a bírálatot támasztják alá.171 Végül Concha is írt még egy választ, de látszik, a kérdésben nem lesz közös nevező sohasem.172 Platón elméletét, hogy az állam célja az igazságosság boldogító eszméje és ebből kiindulva sokaknál az állam célja a boldogság, azért veti el Concha, mert a boldogság, esetleges, és személyfüggő, kivehetetlenül kusza. Az állam általános akaratába nem fér bele az egyéniségek minden szükséglete. Ezen kívül a boldogság egy eredmény, tehát csak a boldogság alapját lehet az emberi törekvés alapjává tenni, nem közvetlenül magát a boldogságot.173 Az általános jó nem jelentkezhet az államban természeti erőként, de egyszerű ideológiaként sem, csakis az ember eszméjeként, mintegy öntudatos akarat tartalma. Brassait alapul véve Concha szerint az állam oly módon akarat, hogy eredeti erő, mely magát fokozni tudja és érezzük magunkban, ennek tudatában neveztük el a természetben történő változások előidézőit is erőnek. De ez nem egyesek akarata, nem is az emberek vezetőjének (például egy királynak) az akarat és még csak nem is a többségnek az akarata, hanem egy mindezektől különálló személynek akarata. Az uralkodó, vagy a vezetőréteg, csupán többé-kevésbé alkalmas megjelenési módja ennek az államszemélyiségnek.174 De mi is a személyiség? „A személyiség valamely lénynek az az ereje, melylyel változó körülmények között azonosságát tudva, magát részeitől s más alanyoktól megkülönböztetve, önnön lényét tehetségeinek irányzása azaz akarata által megteremti, fejleszti. A külső alzat, a 169

Concha, Politika: 219. – 221. p. Concha, Az állam mint öncél: 125. – 128. p. 171 Concha, Az állam mint öncél: 128. – 129. p. 172 Concha, Az állam mint öncél: 129. – 131. p. 173 Concha, Politika: 223. p. 174 Concha, Politika: 225. – 226. p. 170

- 43 -

lény, melyhez az államszemélyiség kötve van, a bizonyos földterületen élő és vagy gazdasági, társadalmi vagy faji kötelékeinél fogva már természetes egészet tevő nép.”175 Az államszemélyiség keletkezése, mint tapasztalati lény, többféleképpen elgondolható. A népet nem lehet pusztán a beletartozó egyének összességének tekinteni, a nép nem egyének „halmazállapota”, hanem „vegyüléke, az egyének nem szűnnek meg benne egyének lenni és hatni, csupán másként hatnak elvegyülve, mintha egyszerű módon egymás lennének csupán. Tehát a nép, mint egész külön életet is él. Még ha nem hinnénk ezekben és úgy vélnénk, hogy a népek kifejlődése pusztán külső egybetapadás, eredetileg is létező egyéntömbök szaporodnak, más tömböket asszimilálnak, akkor is el kellene fogadnunk, hogy a népléleknek bekövetkezik mindenképpen egy olyan szakasza, amikor keletkezi kegy tudat, melynek az alanya többé már nem az egyén, hanem a köz és ez különbözik az egyéni akaratoktól. A nép e szakaszába érve különbözteti meg magát más népektől és önnön tagjaitól, és érzi át külön valóját. A nemzet így teremti meg magát.176 A nemzetnek ezen sajátos lénye meg van részlegesen a tagjaiban is és azok egyenként is munkálkodnak a közös lényeg megvalósításán. Concha szerint abban áll az államnak/ nemzetnek az egyénektől különböző valója, hogy a jót, a helyest, az illőt, az okost, a hasznost általánosságában képes felfogni és ezek megvalósulását feltétlenül akarja. Az egyéne kelvontan maguk is helyeslik és sajátjuknak érzik az állam akaratát azonban saját létének követelményei erőteljesebbek számára.177 A nemzet személyiségének öntudatos és a népegyéniségnek az ösztönszerű erői, ha találkoznak, azzá válnak, amit nemzeti géniusznak nevezünk. Ez teremti meg az élet alapirányait. Amikor ez a géniusz Concha szerint saját valójának öntudatára jut, amikor benne vágy keletkezik, hogy ennek a valónak öntudatos akarattal érvényt szerezzen és e vágya teljesül is, azaz önteremtés, amiben áll a nemzet személyisége és ebben nyilvánul meg pszichikailag az állam öncélúsága, kívülről pedig a hatalommá alakulása.178 Az egyes ember is csupán annyiban személy, amennyiben önmagát öntudatos akaratával létrehozza, ha magát nem mássá teszi, nem azzá, amivé akarata nélkül csupán a természeti törvények kényszere tenné. Mivel a nemzetben nagyobb teremtőerő van, mint az egyénekben, ezért a személyisége is teljesebb. Az egyes emberek a nemzetüknek behatása alatt állnak, annak képmására tudják teremteni magukat. A nemzet pedig maga valóját az egyesekben hozza létre, nem pedig az egyesek hozzák létre a nemzetet. Az egyén behódol 175

Concha, Politika: 226. p. Concha, Politika: 226. – 227. p. 177 Concha, Politika: 228. p. 178 Concha, Politika: 228. – 229. p. 176

- 44 -

annak a hatalmas vonzóerőnek, mely embertársaihoz fűzi mely a jog és erkölcs hatalmába hajtja őt. A nép, amikor állammá alakul, más néven nemzetté lesz, meg vannak a lelki jelenségek az önakarat által való irányításra és teremtésre, amit a lét személyi színvonalának nevezünk, ezért mondhatni az államról, hogy személy. 179 Ennek a személyi létnek a megnyilvánulása pedig az állami öntudat, egy belső elhatározás és akarat. Concha szerint az öntudat, amely minden mozzanatot összetart, amely a küldő cselekvést a belső határozástól eltérni nem engedi, egy külön lényben, az államfőben, vagy egy nép „ősgyűlésében” hat. A belső határozat pedig egy az államfőtől különálló szervben, a törvényhozó testben keletkezik. Azaz ember, akiben a nemzeti öntudat erőteljesen él, nagy államférfi lehet. Az ilyen egyénekbe foglalódik egybe leginkább a nemzeti akarat, és az ilyen egyének képesek osztatlan egésszé tenni az emberek sokaságát. Ha viszont egyetlen emberben vagy csak a szokásokban esetleg a többség szavazatában él a nemzet öntudata, akkor nem működik jól az állam, személyi léte hiányos. A nemzet akkor tudja elérni személyi léte legmagasabb színvonalát, amikor összehangzó egység alakul ki, a vezető akarat megegyezik az egyénekben levő belső akarattal és a cselekvési mozzanatok önállóan érvényesülnek, mégis egyetlen lényként jelenik meg a nemzet.180 Concha szerint a személyiséget lehet tapasztalni, működését látni, azonban a keletkezését fokról-fokra leírni lehetetlen. Ki tudjuk mutatni, mely tényezők nélkül nem lenne a nemzetnek személyi élete, azonban azt, hogyan egyesülnek, ezek már nem láthatjuk, hiszen meghaladja képességeinket egy teremtőerő működésének a leírása.181 Az államban lakozó ember eszméje az egyesektől különböző tárgyilagos erőként működik, azonban ez a tárgyilagos erő egyesek öntudatának résztévé válik. Ez az oka annak, hogy az összviszonyok kényszerítő erejének, egyes nagy emberek tekintélye folytán, érvénye szerződik azáltal, hogy az egyesek meghajolnak ezen célok előtt. Ezen célokat intézményeknek nevezi Concha, ugyanis az intézmény definíciója számára, „oly emberi alkotás, mely által bizonyos emberi czél az egyesek múló akaratától függetleníttetik, annak ellenében biztosíttatik”. Az intézményekben az ember eszméje valósul meg bizonyos fokig.182 Concha szerint tulajdonképpen az egyénnek közjogában az állam joga van beburkolva. Ha az egyének nem élnének saját jogaikkal, akkor az állam szenvedne, épp ezért érvényesíti

179

Concha, Politika: 229. p. Concha, Politika: 231. p. 181 Concha, Politika: 247. p. 182 Concha, Politika: 248. p. 180

- 45 -

az egyének jogait így a jogból kötelesség is válik. Ezért fontos, hogy az egyének közjogának és kötelességének egybe kell esniük.183 Az állam önnön akaratának ura, ezért szuverén, meghatározza önnön céljait, nem uralkodik fölötte más állam, szemben az egyénekkel melyek fölött az állam érvényesíti erejét és akaratát a törvények betartásával. Tehát az állam függetlensége nem másban nyilvánul meg, mint önnön akarata fölötti uralmában.184 Ugyanis Concha szerint az egyének szuverenitása anarchia lenne, tehát feltétlenül valamiféle kollektív lénynek kell bírnia ezt a szuverenitást.185

183

Concha, Politika: 253. p. Concha, Politika: 255. p. 185 Concha, Politika: 257. p. 184

- 46 -

Összegzés Láthatjuk a leírtakból, hogy Menenius Agrippától hosszú út vezetett Concha Győzőig, az elméletnek voltak vadhajtásai és lineáris fejlődési útja is, míg el nem jutott a 19. század második feléig. Kezelték az államot erkölcsi organizmusként és a legújabb időkben valós személyiségként is. Magyarországnak több elfeledett jogfilozófusa van, mint sok más államnak. Ezek közül Bodnár Zsigmond és Jászi Oszkár testvére Jászi Viktor voltak, akik hasonló elveket vallottak. És persze nem feledkezhetünk el Kuncz Ignácról sem, aki gondolatai legközelebb álltak Conchához, sőt talán hatással is lehettek Conchára. „Én tehát röviden kimondom véleményemet. Elve enyém is, de nincs végig gondolva, nem elvében van a hiba, hanem a kivitelben.”186 Mondta Concha, Kuncz főművéről írt recenziójában. Az előzmények összegzésénél hatalmas segítségemre volt Krisztics Sándor műve, ugyanis nélküle nagyon nehéz lett volna, ilyen átfogóan összegezni ezen elméleteket és utána más már nem is törekedett erre tudtommal. Napjainkban az állam természetének megértésére nem fordítanak annyi figyelmet az emberek, mint a 19. század végén. Egyszerűen elfogadják létezőnek, de ezen felül nem gondolkodnak mélységeiben, ezért is érdekes ezen elméletet „leporolni”, hasonló munka várhat még másokra, más elméletek, „elméletcsaládok” kapcsán. Vagy akár mélyebb külföldi összehasonlítás is lehetséges, mely még mindig várat magára. Akár itt meg nem említett elméleteket is magába foglalva, akár a nemzet/állam inkarnációját tekintve Thomas Carlyle hős elméletével vagy Emerson elméletével a reprezentatív személyiségek történelmi szerepéről. Napjaink kutatóinak hatalmas előnye van a 20. századi kutatókkal szemben, ugyanis az internetnek köszönhetően sok dolog megtalálható az interneten feltöltve, így az otthon kényelméből is lehet kutatni a 19. század szociológiai, történetfilozófiai, jogfilozófiai és egyéb irányzatait. Concha Győzőnek, korának egyik legmeghatározóbb jogfilozófusának publikációs jegyzékét és rövid életrajzát is közöltem, mielőtt rátértem volna az elméletének tárgyalásához, úgy gondoltam ezzel méltó emléket tudok állítani annak az embernek, akit oly nagy hatása ellenére (vagy talán pont emiatt) eléggé elfeledett a magyar emlékezet.

186

Concha, Államtani problémák: 235. p.

- 47 -

Láthatjuk, hogy Concha Győzőnek kiforrott elképzelései voltak tanával kapcsolatosan és mélyen ismerte korának más gondolkodói írásait és az egész történelem során született bölcselkedők gondolatait. Mindenképpen korának meghatározó személyisége volt, bár nem konkrétan ezen elmélete miatt, bár tagadhatatlan, hogy egy állambölcselkedő államelméleti gondolatai hatással vannak írásaira és működésére akkor is, ha az nem látszik rajtuk elsőre, hiszen teljes gondolkodásmódjukat képes meghatározni.

- 48 -

Felhasznált irodalom Concha Győző: Az állam mint öncél. in.: Hatvan év tudományos mozgalmai között II. Kötet. Magyar Tudományos Akadémia. Budapest, 1935 Concha Győző: Államtani problémák. in.: Hatvan év tudományos mozgalmai között I. Kötet. Magyar Tudományos Akadémia. Budapest, 1928 Concha Győző: Politika I. kötet. Alkotmánytan. Grill Károly könyvkiadó vállalata. Budapest, 1907 Concha Győző: Van-e magyar társadalom? Nincs! in.: Hatvan év tudományos mozgalmai között II. Kötet. Magyar Tudományos Akadémia. Budapest, 1935

Constant, Benjamin: A régiek és modernek szabadsága. Atlantisz, 1997 Születtem… Magyar tudósok önéletrajzai. Szerk.: Csiffáry Gabriella. Palatinus, 2003 Egresi Katalin: Concha Győző konzervatív állameszméje. in.: Jog, állam, politika, 2009 Egresi Katalin: Pulszky Ágost és Concha Győző vitája az államról in.: Jog, állam, politika, 2011/1

Hobbes, Thomas: Leviatán. Magyar Helikon, Budapest, 1970

Jászi Viktor: Kollektív lélek. Politzer Zsigmond és fia könyvkereskedése. Budapest, 1904 Kápolnai Iván: 75 éve hunyt el Concha Győző. In.: Jogtudományi közlöny. 2008 (63. évf.) szeptember

Kiss Endre: Kritikai pozitivizmus és nemzet - Adalék a posztszocialista nemzet-problematika elméletéhez. in: A kultúra, a tudomány és a nemzet helyzete a Kárpát-medencében. Szerk.: Garaczi Imre - Szilágyi István. Veszprém, 2010

- 49 -

Kozák Péter: Concha Győző (http://nevpont.hu/content/publikacio/Concha_Gyozo.html) (letöltés: 2014-11-10)

Kuncz Ignácz: A nemzetállam tankönyve. Stein János M. kir. Egyetemi Könyvkereskedése. Kolozsvár, 1902

Krisztics Sándor: Nemzet és állam a keletkezés, fejlés, viszony szempontjából. Grill Károly könyvkiadóvállalata. Budapest, 1914

Lánczi András: A politika mint tradíció. in.: Politikatudományi Szemle. 1994/2 A Magyar közigazgatás-tudomány klasszikusai 1874 – 1947. szerk.: Lőrincz Lajos. Közgazdasági és Jogi könyvkiadó. Budapest, 1988

Menenius Agrippa meséje (http://users.atw.hu/munduslatins/Rrm/RRMMenAgr.pdf) (letöltés: 2014-10-15)

Szabó Imre: A burzsoá Állam- és jogbölcselet Magyarországon. Akadámiai kiadó. Budapest, 1980

Szamel Lajos: A magyar közigazgatás-tudomány. Közgazdasági és Jogi könyvkiadó. Budapest, 1977 Székely Tamás: „Az állam maga a nemzet” Kuncz Ingnác nemzetállami koncepciója. in.: Aeteas 25. évf. 2010. 4. szám Hit, értelem, közjó - A keresztény politikai bölcselet főbb jellemzői. in.: Államelmélet I. szerk.: Takács Péter. Zsedényi Béla: Concha Győző 1846 – 1933. in.: Miskolci Jogászélet. 1933, május. Miskolc

- 50 -

Summary

I wrote my thesis about the organic state theory. This mean: the society, the state model is made up of living organisms. This theory born in the ancient ages (for example Menenius Agrippa), used on the Christian middle-age, and after the french revolution rise again this theroy aganist the individualistic theory. In the 19th century the Hungarian jurist and philosopers pay attentions this theory, and further consideration and develop this theory, Győző Concha called “the nation's approach to personality” (a nemzet személyiség szemlélete). Győző Concha and Ingnác Kuncz thinks the nation and the state is same. The languages have two words for the nation, english: folk and nation, germans: „volk” and „nation”, hungarians: „nép” and „nemzet” Concha and Kuncz spoke about the second term. I think the history need philosophie becouse always be a zeitgeist, and a „folk soul” this is kind a metapsiche. Also important a political history of ideas. And the organic state theroy newest form talk about this. Presume for every nation a metapsiche with consciousness and will. In my thesis a wrote about the organic state theory’s history, I wrote some ancestor, for exemple Viktor Jászi, Zsigmond Bodnár and Ignác Kuncz. In my thesis I wrote about Győző Concha’s life, and a short biography. I tell one of his necrologes and I wrote his bibliography. Concha is one of the greatest and most admired jurist in the Austro-Hungarian Monarchy and after this period in the „Horthy-era”. But after the Soviet Union occupated in Hungary had to forget Concha and the other theorist in the past. After this I come Concha’s theory. And show uniqueness’s and similarity’s of the other theory’s. I mostly used for my thesis in the 19th century’s literature, and lesser extent int the after literature.

- 51 -