Dr. Erdei Gábor –Tőzsér Zoltán Az OKJ vizsgarendszerének változása: egy országos kutatás tanulságai
1. A probléma Az Országos Képzési Jegyzék alapján megvalósuló képzések és vizsgák a 2006. április 1-től életbe lépett jogszabályi változások [1/2006 (II. 17.) OM rendelet] következtében mind tartalmilag, mind szerkezetileg alapjaiban változtak meg. A legfontosabb újítások - a moduláris felépítés, és a munkaerő-piaci viszonyokhoz jobban illeszkedő szakképzés megteremtése, valamint a kompetencia alapú képzési szerkezet implementálása - kihatottak a szakmai vizsgáztatás gyakorlatára. A megreformált OKJ legfontosabb elemei a modulrendszerű és kompetencia alapú (képzés és) vizsgáztatás megteremtése, valamint – ezekkel összefüggésben – a munkaerő-piaci követelményekhez igazodó (képzés és) vizsgarendszer megteremtése. Mindez összhangban van az élethosszig tartó tanulás (Budai 2000; Óhidi 2006) igényével és gyakorlatával, tekintve, hogy aktív életszakaszunkban több szakmaváltásra kell felkészülnünk (Farkas, 2007:99.). Az új rendszerű OKJ egyik legfőbb sajátossága, hogy a minden, a rendszerben szereplő
szakképesítés
véges
számú,
egymástól
világosan
megkülönböztethető
követelménymodulból épül fel. A követelménymodulok az egyes szakképesítésekre jellemző kompetenciák egy-egy csoportját tartalmazzák (Nagy 2008:17.). A szakmai vizsgák lefolytatás során arra törekednek – összhangban a kompetencia alapú képzéssel -, hogy a vizsgázónak azokat a kompetenciát (mind a tulajdonságprofil, mind a feladatprofil oldaláról) mérjék fel és értékeljék, amelyekre várhatóan szüksége lesz az adott szakképzés megszerzését követő munkába állásakor. Bár az új OKJ kidolgozását és bevezetését jelentős munka, és időben is terjedelmes előkészítő időszak előzte meg, azonban mint minden számottevő változtatást hozó rendszer bevezetése esetén, számolni lehetett olyan gondokkal és problémákkal, amelyek előre – a tervezés időszakában és a rendszer bevezetése előtt - nem voltak láthatóak. Ugyanakkor úgy ítéljük meg, hogy egyfelől a különböző szakmai fórumokon, diskurzusokban megjelenő észrevételek, kritikák, másfelől az elmúlt 3-4 év felhalmozott tapasztalatai érdemessé teszik a témát annak mélyebb, kritikusabb vizsgálatára.
1
2. A kutatás célja Kutatásunkban arra kerestük a választ, hogy az OKJ-t és annak vizsgarendszerét érintő jogszabályi módosítások hogyan, milyen módon érintették, befolyásolták a vizsgarendszer működését, annak dinamikáját. E kérdés megválaszolását több dimenzió mentén gondoljuk megragadhatónak, amelyek egy része jelen munkában kifejtésre kerülnek. Az elmúlt három-négy esztendőben számos cikk, tanulmány, sőt kimondottan az új OKJ-t bemutató kötet született (Borsi 2008, Farkas 2009b, Farkas 20007, Gyülingné 2007, Henczi 2007, Kontér 2008, Lukács-Modláné 2008, Marosi 2008, Nagy 2008, Nagy 2007, Petrovics 2008, Tóth 2008). Azonban a vizsgarendszer alaposabb, empirikus alapon elvégzett elemzésére már kevesebb írás koncentrál. Szükséges kiemelnünk azonban az Összefoglaló az OKJ monitoring vizsgálatról című 21 oldalas kutatási jelentést. Az anyag az NSZFI Szak- és felnőttképzési Kutatási és Fejlesztési Igazgatóságán készült. A munkát
országos
reprezentativitást mutató és lényegi kérdésekre koncentráló tanulmánynak tekinthetjük, amelyben árnyaltan a kritikus pontok és területek is megfogalmazásra kerültek (NSZFI 2008). A különböző szakmai konferenciák, műhelymunkák során – az új OKJ előnyeit és korszerűségét elismerve – azonban gyakran fogalmazódnak meg kritikák, amelyek elsősorban a vizsgaszabályozásra, ennek gyakorlati megvalósíthatóságára irányultak. Az is jellemző a problémára, hogy ezen észrevételek jelentős és mérvadóbb része a szakmai megbeszélések szüneteiben, informális környezetekben jelentek, jelennek meg. Éppen ezért úgy éreztük, hogy a szakképzés és felnőttképzés ezen aktuális, ám még feltáratlan területén érdemes vizsgálódnunk. A kutatás kiinduló pontja és előzményei között tartható számon Pintér Beáta a Debreceni Egyetemen készült szakdolgozata (Pintér 2007), amely az OKJ-s vizsgabizottság vizsgálatára irányult, ámbár ő döntően a kifutó szabályozásra koncentrált és csak kevésbé az új rendszerű vizsgáztatási gyakorlatot tárta fel. Ez, és a már fent ismertetett szempontok indokolták a kutatás megismétlését. Ennek során az eredeti kérdőívet fejlesztettük és bővítettük újabb kérdésekkel. 3. A kutatás empirikus része 3.1 Az interjúk elemzése A kutatás előkészítéseként, annak megalapozása érdekében kilenc OKJ vizsgabizottsági elnökkel készítettünk strukturált interjút. Az SZMM honlapján közzétett névsorból debreceni 2
OKJ vizsgabizottsági elnököket kértünk fel a kutatás ezen szakaszában történő részvételre, törekedve arra, hogy lehetőleg eltérő szakmacsoportokból kerüljenek ki az interjúalanyok. A kutatás interjús részének lefolytatására 2009. októbere és novembere folyamán került sor. A kutatás során alkalmazott interjú összesen hét kérdéscsoportot tartalmazott. Röviden a vizsgáztatás folyamatára és körülményeire irányuló kérdéscsoport eredményeit ismertetjük. A moduláris vizsgáztatás eltérő megítélés alá esett. Egyesek liberálisabbnak tartották a korábbi gyakorlathoz hasonlítva, hiszen a modulrendszerű vizsgáztatás során csak azokat a modulokat kell megismételni, amelyeket a vizsgázó nem teljesített. Mások nem látnak különbséget a régi (tantárgy), illetve az új (modul) szabályozásnak ebben a kérdésében. A modulok értékelése kapcsán jelent meg az a vélemény, mely szerint bizonyos szakmacsoportok esetében a modulok száma nagy mértékben (nyolc- tízre) emelkedett, ami a vizsgázó és a vizsgáztató számára egyaránt nehézséget okoz. Ugyanis a vizsgázók egy része nem tud megfelelően felkészülni, mert pl. nem látja át az egyes modulok tartalma közötti összefüggéseket és kapcsolódási pontokat. Továbbá, szintén negatívum, hogy az egyes modulok tartalmában sok átfedés tapasztalható, ami idő- és energiapazarlást jelent. A vizsgáztató szempontjából sem örvendetes a modulok számának az emelése, hiszen ez fölöslegesen megemeli a vizsgáztatási és adminisztrációs feladatokat. A százalékos értékelés bevezetése terén is többen hangot adtak kifogásaiknak, illetve szkepticizmusuknak. Leginkább azzal érveltek, hogy a százalékos értékelésnek gyakorlatilag nincs komolyabb jelentősége, hiszen az egyes vizsgamodulokra kapott százalékokat átalakítják maguk számára érdemjegyekre. Ez utóbbi egyébként sok vizsgaelnöknél is bevett gyakorlat. Többen kifogásolták, hogy az új szabályozás bevezetése miatt a vizsgákon gyakorlatilag nem lehet megbukni, hiszen általános tájékozottsággal és műveltséggel a szükséges minimális százalékot mindenki el tudja érni. Mindez minőségromlással jár, amelyet több vizsgaelnök nehezményezett. Szintén többen kifogásolták az elmélet túlsúlyba kerülését a gyakorlattal szemben bizonyos szakmacsoportok esetében. Ugyanakkor - érveltek többen - a színvonalas gyakorlati képzés megteremtéséhez megfelelő anyagi háttérre lenne szükség. A vizsgáztatás időtartalmát [az új szabályozás szerint a vizsgák időtartama - a vizsgázóra vonatkoztatva legfeljebb 3 (+1) nap] egy - egy vizsgaelnöktől eltekintve – alapvetően hosszúnak ítélték meg. Ez egy teljes állásban lévő aktív munkavállaló (tanár, szakoktató) számára nagy gondot okoz, 3
hiszen nagyon nehéz elszakadni egy munkahelyről ennyi időre. Ehhez hasonlóan, a vizsgázók szempontjából is kifogásolható ez a mesterségesen megnyújtott időtartam, hiszen azok közülük sokan dolgoznak- érveltek a vizsgaelnökök. Legvégül, a változtatási javaslatokra, illetve ezek területeire kérdeztünk rá. Az általunk megkérdezett vizsgaelnök közül többen kifogásolták, hogy a vizsgák szervezése, lebonyolítása nagy és költséges adminisztrációt von maga után. Egyes vizsgaelnökök ezt a „papírgyártás” értelmetlen gyakorlataként értelmezték, ami utal a rendszer túlzott bürokratizmusára. A változtatási javaslatok körében megjelent olyan vélemény is, amely szerint a rendszer hibája az egységes szakmai tanácsadás hiánya. Korábban a szakfelügyelői rendszer ezt a feladatot megfelelően ellátta, manapság azonban egy-egy konkrét kérdéssel kapcsolatban nem lehet kihez fordulni – állította néhány elnök. 3.2. Az országos kutatás során alkalmazott módszerek és mintavétel A kérdőív viszonylag egyszerű felépítést mutat, ami részben abból adódik, hogy az internet alapú lekérdezések esetében viszonylag alacsony válaszadási hajlandóság a jellemző, (ezért törekedtünk a rövid terjedelemre), részben abból, hogy „kényes témát” jártunk körül. A kutatás során on-line kérdőíves felmérést végeztünk az Országos Képzési Jegyzék regisztrált vizsgaelnökeinek körében. A minta alapsokasága, N= 1569 fő. A kérdőív kiküldésében a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet munkatársai nyújtottak segítséget. A kutatás során minden regisztrált, - az NSZFI adatbázisában szereplő vizsgaelnök megkapta a kérdőívet és lehetősége volt annak kitöltésére. A beérkezett kérdőívek száma 241 db, amiből 11 kérdőív üresen érkezett vissza, így az alapsokaság száma, n = 230. Ez 14,65 %-os érvényes visszaérkezési arányt jelent. A kutatás kérdőíves részének lekérdezésére 2009. novemberében és 2010. januárjában került sor két alkalommal küldve ki a kérdőíveket. A kérdőívekből származó adatokat SPSS statisztikai program segítségével elemeztük. A kutatás során leíró (descriptive) statisztikai elemzéseket végeztünk. 3.3. A kvantitatív kutatás eredményei A kérdőíves kutatásunk alapvetően négy kérdéscsoportot tartalmazott, amely során előbb 1.) az elnöki tevékenységre, 2.) a vizsgabizottságra és 3.) az OKJ jogi szabályozására és végül 4.) a vizsga értékelésére vonatkozóan fogalmaztunk meg kérdéseket. 4
Terjedelmi korlátok miatt jelen tanulmányban mindössze a szakmai vizsgák értékelésére vonatkozó kérdéscsoportra adott válaszokat ismertetjük nagyon röviden. Kérdőívünk utolsó kérdéscsoportjában az új OKJ értékelési rendszerének 1.) kimunkálására, kidolgozottságára, 2.) időigényességére és 3.) használhatóságára voltunk kíváncsiak. Érdekes eredmények kaptunk. Ugyanis - a szakirodalomra támaszkodva, - bár azt vártuk, hogy az elnökök nagy többsége, amellett fog érvelni, hogy az új rendszerben objektívabb lett a vizsgabizottság működése a vizsga értékelésével kapcsolatban, ezzel szemben az eredmények, bár többséget (53,4 %) mutatnak, de a kapott eredmény nem meggyőző. Az elnökök többsége (64,4 %) szerint az új OKJ értékelési rendszere kidolgozottnak, kimunkáltnak tekinthető. Ugyanakkor, több mint egy harmad (35,6 %) úgy találta, hogy nem megfelelő az értékelési rendszer kidolgozottsága és változtatásokra lenne szükség. Figyelemre méltó, hogy igen magas azok arányának (95,9 %), akik úgy nyilatkoztak, hogy az új OKJ értékelési rendszere időigényes, amit alátámaszt az adminisztrációs terhek miatt emelt kifogások nagy száma is, ami mind az interjúkban, mind a kérdőíves felmérésben megjelent. Végül szintén érdekes tény, hogy a többség (67,9 %) véleménye szerint az értékelési rendszer bonyolult és ezért nehezen használható. A válaszadók harmada szerint (32,1 %) szerint ugyanakkor ezzel komolyabb gond nincs. A kutatás zárógondolataként megjegyezzük, hogy nyitott kérdések esetében időnként – a kapott válasz megfogalmazottságából – azt éreztük, hogy művi választ kaptunk és a valódi vélemény a mélyben maradt. Ellenben, azok a vizsgaelnökök, akik nem rejtették véka alá negatív, kritikus álláspontjukat valószínűleg inkább törekszenek a minőségi munkára, mint azok a társaik, aki nem merték vagy nem akarták bírálatukat megfogalmazni. A kutatás során megállapítást nyert, hogy számos olyan kérdés van, ahol beavatkozásra lenne szükség és reméljük, hogy a dolgozat eredményei jelzésértékűek lesznek a jövőbeli, a rendszer működését érintő döntésekben.
5
IRODALOM
BENEDEK ANDRÁS (2001, szerk): Szakképzés az ezredfordulón. Budapest, Oktatási Minisztérium. (Különösen, A szakképzés helyzet Magyarországon (1998-2001) (11-28. p.); Rendszerváltás és szakképzés. Egy évtized: koncepció és valóság. (43-62. p.) BENEDEK ANDRÁS (2003): Átalakuló szakképzés. Budapest, Okker kiadó. BERNÁTH LÁSZLÓNÉ (2006): Az új OKJ-szabályokról. In Szakoktatás (56. évf.) 7. sz. (5-11. p.) BORSI ÁRPÁD (2008): Bemeneti kompetenciák mérése az új OKJ szerint. In Felnőttképzés, 6. évf. 1. sz. (54-55. p.) BUDAI ÁGNES (2000): Az egész életen át tartó tanulás. In Új Pedagógiai Szemle 2000. 11. szám Elérhetőség: http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=2000-11-eu-Budai-Egesz (Letöltés dátuma 2010. 04. 24.) FARKAS ÉVA (2007): Rendszerváltás a szakképzésben. A szakképzés szerkezeti, tartalmi átalakulása Magyarországon 1989 után, különös tekintettel az iskolarendszerű szakképzés reformjának jellemzőire a képzést végző intézmények aspektusából. Ph.D értekezés. [Különösen, III. 2. A szakképzés szerkezeti és tartalmi változásai hazánkban (38-55. p.); IV. 1. A szakképzés jogi szabályozása (57-58.p.) V. 1. A szakképzés-fejlesztés folyamata 95100.p.); V. 2. A szakképzés-fejlesztés eredményei: modularizáció és kompetencia alapú képzés (100-108. p.) V. 3. Szakma vs. kompetencia (108-110. p.) és V. 4. A kompetencia fogalom és értelmezése az új szakképzési tartalmak kialakításában (111-120. p.) ] Elérhetőség: http://ganymedes.lib.unideb.hu:8080/dea/bitstream/2437/85757/5/ertekezes.pdf (Letöltés ideje: 2010. 04. 22.) FARKAS ÉVA (2009a): A szakképzés szerkezeti, tartalmi jellemzői. In Henczi Lajos (2009, szerk.): Felnőttoktató. A felnőttek tanításának-tanulásának elmélete és gyakorlata. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. (164-186. p.) FARKAS ÉVA (2009b): A vizsgáztatás tartalmi és módszertani kérdései. In Henczi Lajos (2009, szerk.): Felnőttoktató. A felnőttek tanításának-tanulásának elmélete és gyakorlata. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, (186-197. p.) GYÜLINGNÉ SCHINDLER RÓZSA (2007): Szakmai- és vizsgakövetelmények - vizsgáztatás az új OKJ alapján. In Szakképzési szemle, (23. évf.) 2. sz. (186-212.p.) HENCZI LAJOS (2007, szerk.): Kézikönyv a szakmai vizsgák szervezéséhez. MKIK-NSZFI. Budapest. (Különösen: A szakmai vizsgarendszer kialakulása (12-60. p.) A jogi szabályozás (61-83. p.) c. fejezetek.) Elérhetőség http://www.isziir.hu/docs/MKIK_NSZFI_kezikonyv_%28egesz_abrakkal%29.pdf (Letöltés dátuma: 2010. 04.22.) KONTÉR MÁRIA (2008) Változások a vizsgabizottsági feladatokban. Tájékoztató a szakmai vizsgákon a vizsgabizottság munkájában részt vevő szakértők részére. HBKIK. Elérhetőség: https://www.hbkik.hu/index.php?id=9696 (Letöltés dátuma 2010. 04. 22.)
6
KONTÉR MÁRIA (2009) Változások a vizsgabizottsági feladatokban. Tájékoztató vizsgákon, a vizsgabizottság munkájában részt vevő szakértők részére. HBKIK Elérhetőség:https://www.hbkik.hu/index.php?id=9696 (Letöltés dátuma 2010. 04. 22.) LUKÁCS ENDRÉNÉ – MODLÁNÉ GÖRGÉNYI ILDIKÓ (2008): Az új rendszerű vizsgáztatás módszertani kérdései. In Nagy László (2008, et al.): A szakképzés rendszere, Budapest, NSZFI, (63-87. p.) MAROSI KATALIN (2008): A szakmai vizsgáztatás változásai, a vizsgabizottság feladata és felelőssége. Hajdú-Bihar Megyei Kereskedelmi és Iparkamara. Elérhetőség:https://www.hbkik.hu/index.php?id=9696 (Letöltés dátuma 2010. 04. 22.) NAGY LÁSZLÓ (2006): A megújult OKJ és ami ebből következik In Felnőttképzés (4. évf.) 4. sz. (26-31. p.) NAGY LÁSZLÓ (2007): A moduláris szakképzés, a megújult OKJ és ami ebből következik. In Logisztikai híradó, 18. (17.) évf.) 2. sz. 819-22. p.) NAGY LÁSZLÓ (2008): A megújult Országos képzési jegyzék, és ami ebből következik. In Nagy László (et al): A szakképzés rendszere, Budapest, NSZFI, (15-16. p.) NSZFI (2008): Összefoglaló az OKJ monitoring vizsgálatról. Elérhetőség: https://www.nive.hu/index_sec.php (Letöltés dátuma 2010. 05. 28.) ÓHIDI ANDREA (2006a): Az élethosszig tartó tanulás és az iskola. Új Pedagógiai Szemle 9. szám. Elérhetőség: http://epa.oszk.hu/00000/00035/00106/2006-09-3l-OhidyElethosszig.html (Letöltés dátuma 2010. 04. 24.) ÓHIDI ANDREA (2006b): Lifelong Learning. Egy oktatáspolitikai koncepció értelmezési lehetőségei Európában. In Új Pedagógiai Szemle 2006. 6. szám. Elérhetőség: http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=2006-06-3l-ohidy-lifelong (Letöltés dátuma 2010. 04. 24.) PETROVICS SÁNDOR (2008): A kompetencia az új OKJ rendszerében. In Nagy László (et al.): A szakképzés rendszere, Budapest, NSZFI, (103-128. p.) PINTÉR BEÁTA (2007): Vizsgadrukk. Az iskolarendszeren kívüli felnőttoktatás vizsgarendszere Magyarországon. Szakdolgozat. Kézirat. DE Andragógia és Művelődéstudományok Tanszéki Könyvtár. SZABÓNÉ BERKI ÉVA (2008): A moduláris és kompetencia alapú képzés elvei. In Nagy László (2008, et al): A szakképzés rendszere, Budapest, NSZFI, (129-152. p.) TÓTH ANIKÓ (2006): A szakmai vizsga szervezésére való jogosultság feltételeiről. (17-22. p.) In Szakoktatás. 7. sz. (19-22. p) VÁRADI ANTAL (2006): Az Országos képzési jegyzék egységes szerkezetű OM rendeletként való kiadása. In Szakoktatás. 7. sz. (17-18. p)
7
