AZ OKIRATOK SZEREPE NÉHÁNY GERMÁN NÉP SZOKÁSJOGÁBAN B A B J A K ILDIKÓ* I. B e v e z e t é s A g e r m á n n é p e k korai szokásjogát, - mielőtt m é g k a p c s o l a t b a léptek volna a m e d i t e r r á n e u m görög-római kultúrájával - egyáltalán n e m j e l l e m e z t e az írásbeli ség. A z írásbeliség hiánya a z o n b a n n e m jelentette a j o g hiányát, bár n e h é z a fel adat, h o g y a germánok g e n e r á c i ó k o n át szájhagyomány útján t o v á b b élő, és pusz tán szóban gyakorolt szokásjogát feltérképezzük. A r ó m a i provinciák területén letelepedő, és ott önálló államalakulatokat létrehozó g e r m á n n é p e k lassan m e g i s m e r k e d t e k az írott j o g g a l , az írásba foglalt törvényekkel. Természetesen ezt a fo lyamatot felgyorsította a r ó m a i e r e d e t ű lakossággal való együttélés. V a l a h o l itt k e r e s e n d ő e k tehát a középkor v i r á g z ó okirati világának gyökerei. J e l e n tanulmány célja a z o n koraközépkori j o g f o r r á s o k felsorakoztatása, amelyekből következtetni t u d u n k a g e r m á n o k m i n d e n n a p j a i b a n előforduló, m a g á n j o g i ügyleteket kísérő okiratolási szokásokra. E k ö r b e n n e m c s a k az egyes germán szokásjogi gyűjteményeket, h a n e m a germán u r a l k o d ó k által területük római erede tű lakossága részére kiadott t ö r v é n y e k e t is m e g kell vizsgálni, így nyílhat lehetőség arra, h o g y felkutassuk azokat a k ö z ö s okirati vonásokat, amelyeket minden való színűség szerint a germán lakosság a római provinciabeliektől „lesett el".
II. R ö v i d e n a vulgárjogról A z a r ó m a i j o g , amellyel a g e r m á n n é p e k római területeken való letelepedésük során találkoztak, sem klasszikus r ó m a i j o g , sem p e d i g jusztiniánuszi j o g n e m volt. A m i k o r 5 2 8 és 534 között J u s z t i n i á n u s z k e z d e m é n y e z é s é r e a Corpus Iuris k o m p i lációs m u n k á i folytak, n e m csak a Codex Theodosianus és a régebbi magánjogi gyűjtemények álltak rendelkezésre, h a n e m m á r s z á m o s olyan kodifikációs m u n k a is, a m e l y e k az új germán á l l a m o k b a n születtek, és az adott germán n é p szokásjo gának írásba foglalt szövegét tartalmazták. A z Edictum Theoderici, amelyet
* DR. BABJAK ILDIKÓ egyetemi tanársegéd Miskolci Egyetem AJK, Jogtörténeti Tanszék 3515 Miskolc-Egyetemváros
1
VlSMARA kutatásai szerint II, T h e o d e r i c h vizigót király bocsátott ki, és 4 6 0 táján jelent m e g , a Codex Euricianus, a Breviárium Alarici, a Lex Romána Burgundionum, a Lex Gundobada, a v a n d á l o k n é h á n y törvénye és n e m utolsó sor ban a Lex Salica m i n d tartalmuk, m i n d formai sajátosságuk és létrejöttük alapján egymástól j e l e n t ő s e n eltérő j o g k ö n y v e k , e g y dologban a z o n b a n megegyeznek: mindegyik k b . 4 6 0 és 5 2 0 között, tehát a jusztiniánuszi kodifikációs m u n k a kezde te előtt, római provinciák feletti fennhatóságot gyakorló g e r m á n királyok uralkodá sa alatt, de latin n y e l v e n kerültek feljegyzésre, és m é g a legkevésbé római j e l l e g ű j o g k ö n y v , a Lex Salica is a rómaiak n y e l v é n született. Ezen kodifikációk idején a j u s z t i n i á n u s z i m ű m é g n e m állt rendelkezésre, a klasszikus római j o g o t pedig m á r v é g k é p p n e m használták. A római provinciák területén a vulgárjog „dúlt". MlTTEIS, a j o g i papirológia l e g n a g y o b b alakja szerint a vulgárjogi j o g g y a k o r l a t idején n e m a r ó m a i törvényhozás és a j o g t u d ó s i v é l e m é nyek, h a n e m éppen az okiratok teszik k u t a t h a t ó v á a római j o g é l e t m i n d e n n a p i gya korlatát. 1891-ben megjelent, a R ó m a i B i r o d a l o m keleti provinciáiban érvényesülő birodalmi j o g r ó l és a népjogokról írt m ü v é b e n élesen megkülönbözteti a római birodalmi j o g n o r m á i t és a népjogok közül elsősorban a görög, k o p t és szír j o g o t . Megjegyzi azonban, h o g y a konstantinuszi időktől kezdve m a g á b a a császári j o g alkotásba is egyre t ö b b népjogi elemet felvettek. A rómaiaknak m e g volt a m a g u k magánjoga, a ius privatum; a p e r e g r i n u s o k a ius gentium szerint éltek. B á r Caracalla 212-ben a Birodalom m i n d e n lakosát j o g i értelemben egyenlővé tette, csak elméletileg alkalmazták m i n d e n k i r e a r ó m a i személyi j o g o t . A z ezzel a kér déssel felmerülő j o g i m e g k ü l ö n b ö z t e t e t t s é g MlTTEIS m ü v é n e k témája. A Caracallát követően a Birodalomba b e n y o m u l ó barbárokra, k ü l ö n ö s e n a 4. század tól bevándorló g e r m á n o k r a a Constitutio Antoninat n e m alkalmazták, azok saját j o g u k , és n e m a r ó m a i j o g szerint éltek. 2
H a a MlTTEISi értelemben vett „ n é p j o g " eredetét tekintve „ n e m r ó m a i " j o g , akkor a „vulgárjog" alatt lényegét tekintve egy olyan „ n e m klasszikus", a hét köznapi e m b e r e k számára is j ó l érthető j o g , amelyből hiányzik a klasszikus római j o g b a n megszokott precizitás és szigorú formaiság. N i n c s olyan saját belső r e n d szere, amely felválthatta volna a klasszikus római jogot, ezért a vulgárjogot inkább egy olyan j o g i stílusként lehetne leírni, a m e l y áthatja a posztklasszikus kori római j o g o t . M í g a „ n é p j o g g a l " főleg a z o k b a n a keleti provinciákban találkozunk, ahol olyan m a g a s kulturális fokon álló n é p e k éltek római u r a l o m alatt, amelyek j o g i 3
1
Vismara, G.: Edictum Theoderici, in: IRMAE I. 2 b, 1967. (Ius Romanum Medii Aevi, Milánó), erről más véleménnyel van Nehlsen, H. in ZRG Germ. 86. (1969) 246-260. o. Mitteis, L.: Reichsrecht und Volksrecht in den östlichen Provinzen des römischen Kaiserreichs, Leipzig 1891. Kaser, M.: Das römische Privatrecht II. München 1975. 5. és kk. o.
2
3
gyakorlata a rómaiakét évszázadokkal, sőt évezredekkel m e g e l ő z ő tradíciókkal rendelkeztek, a d d i g a „vulgárjoggal" elsősorban n y u g a t o n ott találkozunk, ahol a rómaiak egy eleve meglévő és az írásbeliségre alapozott j o g i kultúrával rendelkez tek. A n y u g a t r ó m a i vulgárjogról írt m u n k á j á b a n LEVY a 4 - 5 . századi római jogforrásokat és a latin nyelvű, lényegét tekintve többé-kevésbé római szabályokat tükröző g e r m á n kodifikációkat m e g v i z s g á l v a összegezte a vulgárjog jellegzetessé geit. A vulgárjog fogalma m a g a viszont régebbre, egészen BRUNNERig nyúlik vissza. A germanista jogtörténész 1880-ban megjelent m u n k á j á b a n , amelyet a ró mai és g e r m á n okiratokról írt, MlTTEIS mellett - aki inkább a keleti „népjogok" fogalmát b o n c o l g a t t a - elsőként foglalkozott részletesen a vulgárjoggal. 4
5
III. O k i r a t o k a g e r m á n n é p j o g o k b a n A z 5. század római vulgárjoga u g y a n n e m zárt rendszer, d e h o s s z ú története mel lett j e l e n t ő s utóhatással is „büszkélkedik". A vulgárjog k o r á n a k egyik legnagyobb érdeme az írásbeliség rendkívüli m é r t é k ű elterjedése, a j o g ü g y l e t e k e t kísérő ok iratok gyakorlatának kiszélesedése. A klasszikus j o g t ö b b formáját ismerte a szóbeli szerződéskötésnek (mancipatio, stipulatio), m e l y e k n e k gyakorlatból való eltűnése kedvezett az írásbe li formák elterjedésének, ez az írásbeliség pedig alapvető j e l l e m v o n á s á v á vált a 45. századi vulgárjognak. Ezzel a folyamattal futott p á r h u z a m o s a n az esküvel kísért illetve m e g e r ő s í t e t t preklasszikus kori formálügyletek pótlása, amely bizonyos tekintetben m a j d n e m egyetlen formája maradt a n e m írásban rögzített kötelezett ségvállalásnak. A g e r m á n királyok által írásba foglalt szokásjogi gyűjtemények n e m c s a k germán népjogot, h a n e m római vulgárjogi elemeket is tartalmaznak, részben kü lönválasztva ezeket, részben a z o n b a n m á r egymásra hatva, „összekeveredve". A germán n é p j o g és a római vulgárjog kölcsönhatásának e r e d m é n y e tükröződik leg inkább a g e r m á n törvénymüvekben, d e formailag a latin n y e l v mellett a j o g lénye ge sem m a r a t érintetlenül, a kodifikációk tartalmi s z e m p o n t b ó l is jórészt római eredetűek. 6
7
4
5
Levy, E.: Weströmisches Vulgarrecht; Das Obligationsrecht, Weimar 1956. Brunner, H.: Zur Geschichte der römischen und germanischen Urkunde L, 1880. 113. és
119.0. 6
7
Levy 34. és kk.o. és Kaser 373. és kk. o. Levy 46. o.
a) A vizigót törvények A z Edictum Theoderici - amely valószínűleg II. Theoderich vizigót királyra vezet h e t ő v i s s z a - ingók ajándékozásánál m e g e n g e d i , h o g y a tulajdon-átruházás puszta traditioval megtörténjen, és arra is lehetőséget ad, h o g y tanúk előtt készített okirat kísérje az ügyletet. A z ingatlanoknál viszont - ahogyan az ingók ajándékozásáról készített okirat esetén is - a gesta municipalia, a helyi hivatalban vezetett közhite les k ö n y v segítségét kellett az okiratolásnál igénybe venni. Ezt a m o m e n t u m o t m i n d e n k é p p e n a traditio in locis, a b i r t o k b a a d á s kellett, h o g y k ö v e s s e . A z t is rögzítették, h o g y a helyi hivatalban milyen tisztviselőnek kellett k ö z r e m ű k ö d n i e az okirat kiállításánál. A r r a is van rendelkezés, h o g y m e l y esetben kell egy s z o m s z é dos városba m e n n i és ott végezni el az okiratba foglalást (defensor, magistratus v a g y duumviri j á r e l ) . Ezekben a s z a b á l y o k b a n az a törekvés m u t a t k o z i k m e g , h o g y olyan okiratolási szokásokat r ö g z í t s e n e k j o g s z a b á l y b a n , a m e l y e k - tehát a m a g á n s z e m é l y e k által kötött szerződések közhivatalnokok előtti írásban foglalásá n a k szokása - tulajdonképpen m á r felbomlóban voltak. A traditio in locis esetén, h a vicini volt érdekelt a jogügyletben, - m a g a s a b b hivatali tisztségviselő hiányá b a n - h á r o m curialis jelenléte szükségeltetett a z okiratkészítéshez. H a az adott dolgot csalárd m ó d o n kétszer adták el, akkor csak az a vevő szerezte m e g j o g s z e rűen, aki a dolog birtokát is m e g s z e r e z t e . L e h e t ő s é g volt arra is, h o g y a v é g r e n d e leteket is a gesta municipaliában rögzítsék, b á r a Codex Theodosianusbm nem találni ennek a közvégrendeleti formának az e l ő z m é n y e i t . A crimen falsi, a h a m i sítások körében a p é n z - , nemesfém-, és okirat-hamisításokat különbözteti m e g a törvénykönyv, és e tekintetben az Edictum u t a l e rendelkezések e l ő z m é n y é r e : a paulusi szentenciákat nevezi m e g e körben, é s jelzi, hogy a gesta ott is a hamisítá sok lehetséges tárgyaként jelent m e g . 8
9
10
11
12
13
14
1 5
szerk. Bluhme, F.: Monumenta Germaniae Historica ( a továbbiakban: MGH) LL. V. 149170. o. Edictum Theoderici 51.; E szabályokkal egybe cseng a Codex Theodosianus VIII. 12. Classen, P.: Fortleben und Wandel spátrömischen Urkundenwesens im írühen Mittelalter, in: Recht und Sehrift im Mittelalter, Vortráge und Forschungen, Konstanzer Arbeitskreis fíir mittelalterliche Geschichte; 23. kötet, Sigmaringen 1977. 20. o. Edictum Theoderici 52.; vö. Codex Theodosianus VIII. 12,8. Edictum Theoderici 53.; vö. Codex Theodosianus XII. 1,8. Edictum Theoderici 138.; vö. Vismara 135. o. Edictum Theoderici 72. vö. Sententiae Pauli V. 25, 1. és 25, 5. 9
10
11
12
13
14
15
E u r i c h király k ó d e x e megkülönbözteti az adásvétel, a csere, és a házastár sak közötti az ajándékozás esetén használatos o k i r a t o k a t . A z adásvételről szóló fejezetében rögzítést nyer, h o g y az írásban m e g k ö tött adásvételi szerződés terjes érvénnyel rendelkezik. H a m é g s e m készítenek ok iratot, a vételár átadásának t a n ú k általi bizonyítása is érvényessé teszi az ügyletet. H a e g y adásvételi ügyletet a z o n b a n erőszakkal v a g y az életet illetve szabadságot érintő fenyegetéssel kényszerítettek ki, semmi esetre s e m j ö n létre é r v é n y e s e n . A csere u g y a n o l y a n joghatállyal bír, mint az adásvétel, létrehozatalára és érvényes ségére egyazon szabályok v o n a t k o z n a k . 16
17
18
H a egy férj m e g a j á n d é k o z z a valamivel feleségét, az ezt tanúsító okiratot azzal lehetett megerősíteni, h o g y ellátta kézjegyével v a g y aláírta azt, és mindezt két v a g y h á r o m tanú további aláírása kellett, h o g y k ö v e s s e . Csak az ily m ó d o n elkészült okiratnak tulajdonítottak teljes bizonyító e r ő t . H a az ajándék tárgyát a helyszínen át is adták, a k k o r csak b i z o n y o s , megfe lelően bizonyított indokok alapján lehet csak a megajándékozott személytől viszszavenni. A z ajándékozás é r v é n y e s s é g é h e z m e g k í v á n t á k ugyan a traditiot, de a Codex fennmaradt fragmentumai között n e m találjuk n y o m a i t annak, h o g y gestaba kellett v o l n a foglalni a t u l a j d o n o s megváltozását. A formailag hibátlanul és dá t u m m a l ellátott okiratot az okirat kiállítója n e m t á m a d h a t t a m e g , ' m e l y szabállyal ú g y tűnik, h o g y a j o g a l k o t ó a m a g á n o k i r a t o k önálló, a közokiratba foglalástól füg getlen érvényességére kívánja felhívni a figyelmet. 19
20
2
Sokkal részletesebben foglalkoznak a k ü l ö n b ö z ő okiratokkal a későbbi, a 6-7. század folyamán keletkezett vizigót törvények. A R e k k e s w i n d uralkodása idején, 6 5 4 körül összefoglalt vizigót j o g a n y a g j ó rendszerezése miatt egy rendkí vül figyelemre méltó t ö r v é n y k ö n y v e t eredményezett. E n n e k második könyve a „De negotiis causarum " címet viseli, és ezen belül k ü l ö n fejezetet szenteltek az 16
Codex Euricianus, in: Wohlhaupter, E.: Gesetze der Westgoten, Weimar 1936. Codex Euricianus 286.: „ Venditio per scripturam facta plenam habeat firmitatem. Si etiam scriptura facta non fuerít, dátum praetium testibus conprobatur, et emptio habeat firmitatem. Venditio, si fuerit violenter extorta, is est aut metu mortis aut per custodiam, nulla valeat ratione. " Wohlhaupter 12. o. Codex Euricianus 293.: „Conmutatio talem qualem emptio habeat firmitatem." Wohlhaupter 14. o. Codex Euricianus 307.: „Maritus si uxori suae aliquid donaverit, de hoc, quod voluerit, scriptura sua manu signo sive subscriptione confirmet, ita ut duo aut tres testes ingenui subscriptores accedant; et sic voluntas ipsius habeat firitatem... " Wohlhaupter 18. o. Codex Euricianus 308.: „Res donata, si in praesenti traditur, nullo modo a donatore repetatur, nisi causis certis etprobatis... " Wohlhaupter 18. o. Lex restituta 15. szerk. Zeumer, K.: MGH Leg. Nat. I. (1902) 32. o. 17
18
19
2 0
21
okiratba foglalásra vonatkozó formai kellékeknek „De scripturis valituris et infirmandis ac defunctorum voluntatihus conscribendis " cím a l a t t . E z a fejezet azért is különleges, mert egyetlen r ó m a i j o g k ö n y v sem tartalmaz olyan részt v a g y fejezetet, a m e l y összefoglalóan r e n d e z n é a z o k a t a formai sajátosságokat és kötele z ő kellékeket, a m e l y e k e t m i n d e n k é p p e n figyelembe kell venni, bármilyen j o g ü g y letet is kívánnak a felek érvényesen írásba foglalni. 22
Emellett a Lex Visigothorumbsn önálló fejezetet kap a „De donationibus generalibus" és a „De commutationibus et venditionibus", m e l y e k jogforrási előzményeit a Codex Theodosianusban és a Codex Justinianusban is megtaláljuk. E z e k h e z képest ú j d o n s á g a vizigótoknál, d e szokatlan j e l l e m z ő j e e rómaiakétól j o g i l a g eltérő b e r e n d e z k e d é s ű népnek, h o g y ajándékozások között a király általi ajándékozást is tárgyalja. 23
A királyi hatalom által tett a j á n d é k o z á s , legyen annak kedvezményezettje bárki, annak birtokában m e g kell tartani. A z ajándékozást semelyik fejedelem ren delkezése n e m érvénytelenítheti, a királyi ajándékot m é g az megajándékozott tar tozásának fejében s e m lehet v i s s z a v e n n i . A b b a n a címben, ahol valamely férjnek vagy feleségnek adott királyi aján dékokról rendelkeznek, az is rögzítést nyer, h o g y ha a királyi ajándék átadásáról szóló okirat a férj nevére van kiállítva, az okirat alapján az a s s z o n y csak annyit követelhet, a m e n n y i őt az ajándékból ö z v e g y k é n t megilleti. E n n e k megfelelően, ha az ajándékozás az asszony nevére szól, halála után férje n e m kísérelhette m e g an n a k egy részét megszerezni, vagy arra igényt támasztani, kivéve azokat a javakat, amelyek az a s s z o n y bőkezűsége folytán e l e v e megillették a férjet. 24
25
A r ó m a i a k n á l azon császári rendeleteket, amelyekben - m i n t e g y leiratban (rescriptum) - b i z o n y o s javakat juttattak a z alattvalóknak, n e m sorolták egy kate góriába a m a g á n s z e m é l y e k ajándékozásait kísérő okiratokkal. A vizigótoknál vi szont a „De falsariis" cím alatt a hamisításoknál is együtt kezelik a királyi és a magánokiratokat. Lex Visigothorum II. 5. Wohlhaupter 54. o. Lex Visigothorum V. 2. és V. 4. Wohlhaupter 112. és 120. o. Lex Visigothorum V. 2, 2.: „De donationibus regis. Donationees regiépotestatis, que in quibuscumque personis conferuntur sive conlate sunt, in eorum iure persistant, quia non oportet principum statuta convelli, que convellanda esse percipientis culpa non fecerit. " Wohlhaupter 112. és kk.o. és Lex Visigothorum V. 2, 3.: „De rebus marito vei uxori a rege donatis. Speciali iure decernitur, ut de rebus regia donatione conlatis, si in nominis mariti fuerit conscripta donatio, nihil sibi exinde mulier, excepto quod in dote perceperit, debeat vindicare. Idemque et si in nomine mulieris inveniatur facta donatio, nihil sibi vir exinde post eius obitum adtemtet aliquatenus usurpare vei iuri proprio mancipare, nisi quod meruerit uxoris largitate percipere. " Wohlhaupter 114. o. 2 3
2 4
2 5
Az, aki anélkül, h o g y erről tudna, olyan h a m i s megbízólevet mutat fel, a m e l y b e n a király vagy egy b í r ó van megbízóként megjelölve, n e m vádolható ha misítással, h a megnevezi azt a személyt, aki neki a z okiratot átadta. Ha n e m akarja ezt a személyt megnevezni, v a g y n e m akarja b e b i z o n y í t a n i azt, hogy az írást attól a személytől vette át, úgy m i n ő s ü l , mintha ő lenne a hamisító, és jogállása szerint b ü n t e t e n d ő . H a m i n d e z e n személyek tudtak az okirat hamis voltáról, hamisító ként b ü n t e t e n d ő e k . 26
27
H a egy m a g a s a b b r a n g ú személy egy királyi parancsot vagy rendelkezést tartalmazó okirat tartalmát megváltoztatja, o l v a s a t l a n n á teszi, áthúzza, v a g y szöve gébe beleír, kiállításának idejét és napját megváltoztatja vagy hamis pecséttel látja el, v a g y az okirat pecsétjét feltöri, hamisítást követ el, és ezért elveszti v a g y o n á n a k felét, m e l y a kincstárra száll. H a alacsonyabb r a n g ú s z e m é l y követi el az okirat hamisítást, levágják azt a kezét, amellyel a c s e l e k m é n y t elkövette. Ha m e g h a l az a vizsgálóbíró vagy bíró, aki illetékes volt az ü g y elbírálására, és aki az eljárás le folytatását elkezdte, akkor v a g y a helyileg illetékes p ü s p ö k vagy egy m á s i k p ü s pök, v a g y azon szomszédos kerület bírája folytatja t o v á b b az eljárást, a m e l y kerü letre a királyi parancs vonatkozik, és ugyanezen bíró köteles az ügy végére j á r n i a törvények és a j o g szerint. 28
E z e n nyugati gót törvényalkotás az okiratok alkalmazásának terén a r ó m a i vulgárjog önálló továbbfejlődését mutatja n e m c s a k a t a n ú k megnevezésének k ö t e -
Lex Visigothorum VII. 5, 1. (Antiqua) Lex Visigothorum VII.5,3. (Antiqua): „De his, qui sub nomine regis aut iudicis commonitoria falsa sive finxerint sive detulerint. Qui falsa commonitoria sub nomine regis sive iudicis nesciens protulerit, non incurrat falsiíatis invidiam, sed eum, qui commonitorium dederit, non moretur ostendere. Quod si eum nohierií nominare, aut quod ab eo commonitorium acceperit, noluerit adprobare, pro qualitate persone ipse reatum falsitatis incurrat, sicut superibus coníinetur de his, qui falsas scripturas confecerint. Quod si ambo falsitatis conscii habeantur, ambo falsarii teneantur. " Wohlhaupter 192. o. Lex Visigothorum VII. 5. 1. (Antiquia): „De his, qui regias autoritates etpreceptiones falsare presumserint. Hi, qui in autoritatibus nostris vei preceptionibus aliquid mutaverint, diluerint, subtraxerint aut interposuerint, vei tempus aut diem mutaverint sive designaverint, et qui signum adulterinum sculpserint vei inpresserint: honestior persona mediam partém suarum facultatum amittat, fisci commodis profuturam; minor vero perso na manum perdat, per quam tantum crimen admisit. Quod si contingat illos auditores vei iudies mori, ad quos audentia vei iussio destinata fuerat, aut episcopo loci aut alio episcopo vei iudicibus vicinis territorii illius, ubi iussum fuerat, negotium terminare liceat et datam preceptionem offere et eosdem iudices negotium legaliter hac iustissime ordinare. " Wohlhaupter 190. és kk. o. 27
2 8
lezettségében, h a n e m a szerződés m e g k ö t é s é t követő okirat-módosítás tilalmában i s , illetve a n n a k rögzítésében, h o g y tilos ú g y tanúként aláírni egy okiratot, h a azt n e m olvasta el a tanú, v a g y n e m olvastatta fel azt; m i n d e n e k e l ő t t azonban p o n t o s előírásokat tartalmaznak az okiratok m e g t á m a d á s á n a k esetén a kézírások összeha sonlítására (contropatio manuum), M i n d e z e n szabályokat u g y a n m á r a r ó m a i a k szokásjoga is tartalmazta, de törvényi szabályként rögzítve a vizigótoknál j e l e n n e k m e g először. A z ajándékozás é r v é n y e s s é g é h e z m e g k ö v e t e l t é k a dolog á t a d á s á t , d e Chindasvinth király egyik törvénye ú g y rendelkezik, h o g y akkor is vélelmezni kell a traditio megtörténtét, h a az ajándékozásról szóló okiratot a címzettnek bir tokba a d t á k . 30
31
32
33
34
Lex Visigothorum II. 5,1. (Reccesv.) „Quales debeaní scripture valere. Scripture, que diem et annum habuerint evidenter expressum adque secundum legis ordinem conscripte noscuntur, seu conditoris vei testium fuerint signis aut suscriptionibus roborate, omni habeantur stabiles flrmitate." Zeumer, K.: Leges Visigothorum, Antiquiores; Hannover 1894. 79. o. Lex Visigothorum II. 5,2. (Antiqua): „De pactis et placitis conscribendis. Pacta vei placita que per scripturam iustissime hac legitimé facta sünt, dummodo in his dies vei annus sit evidenter expressus, nullatenus immutari permittimus. " Zeumer 79. o.; vö. Lex restituta 15. szerk. Zeumer 32. o. Lex Visigothorum II. 5,3. (Novella): „ Contra priorum definitionem filio vei heredi non liceat venire. Filio vei heredi contra priorum definitionem venire non liceat; quiq iuste repelliturpresumtio illius, quifacta seniorum iniuste conatur inrumpere." Zeumer 79. o Lex Visigothorum II. 5,15.: „De contropationem scripturarum et earum pena solvenda. Sicut, ubi convenit miseranter hoccurere, salutaria remedia non negamus, ita, ubi contentio inrationabilis exoritur, censurarum ponere iuste debemus. Proinde cum de quibuslibet scripturis parentum, quas tamen iustissime hac legitimé et de rebus sibi debitis patuerit esse conscriptas, fuerit exorta contentio, si ille, cui iscriptura profertur, nescire se dixerit ipsius scripture veritatem, mox prolator ille iurare cogatur, nihil fraudi, nihil lesionis in ea quandoque factum omnimodo cognovisse vei nosse, sed ita manere, sicut autor eius eam voluit vei ordinare vei roborare...." Zeumer 84. o. Lex Visigothorum V. 2,6.: „De rebus traditis vei per scripturam donatis. Res donatae, si in presentia testium tradite sunt, nullo modo rpetantur a donatore. Quod si etiam provenerit, ut quod donatur longe sit positu, pro id donatio evacuari non poterit, quia tunc videtur vera esse traditio, quando iam aput illum scriptura donatoris habetur, in cuius nomine conscripta dinoscitur...", Zeumer 147. o.; vö. V. 5,10.(Antiqua): „Cui debeant testamenta vei scripture conmendate restitui. Testamentum ab eo, cui fuerit conmendatum, posteaquam hoc ante testes publicaverit, sicut est in legibus constitutum, üli, qui maiorem partém de eodem testamento est consecuturus, reddatur heredi... " Wohlhaupter 140. o. Lex Visigothorum V. 2,6.: „tunc videtur vera esse traditio, quando iam apud illum scriptura donatoris habetur, in cuius nomine (a címzett) conscripta dinoscitur." Csak ak kor kell a megajándékozottnak a dolog jogszerű megszerzését tanúkkal bizonyítania, ha az 3 0
3 1
3 2
3 3
3 4
A k i n e k például átadták a végrendeletet, a n n a k tanúk előtt kellett azt fel nyitnia, és azon j a v a k a t a végrendelet alapján a z örökösök birtokába adnia, a m e lyek az örökösöket megillették, a többit p e d i g m e g kellett őriznie. H a e személy m á s személynek v a g y ellenérdekű félnek adott a hagyatékból, akkor a m e g m a r a d t hagyatéki rész értékének kétszeresét kellett b ü n t e t é s k é n t megfizetnie. H a valaki a megőrzésről szóló azon okiratot magánál tartotta, amelyet rögtön át kellett volna adnia az érdekelt félnek, - ilyenek lehettek p é l d á u l végrendeletek, bírósági határo zatok, szerződések, ajándékozási okiratok, - és ezen okiratot az egyik érdekelt félnek m á s érdekeltek távollétében kiszolgáltatja, a k k o r az irat kiszolgáltatója an nak kiadását m i n d e n k é s l e k e d é s nélkül vissza kellett vonnia, és m i n d a z o k n a k ki kell adnia, akinek ezzel a d ó s a m a r a d t . 35
A törvény ezen szabálya azt mutatja, h o g y az okiratnak a j o g o s í t o t t részére való átadása n e m volt f o r m a s á g o k h o z kötve; ezt látszik megerősíteni az is, h o g y az ajándékozásról szóló okirat elkészítését n e m kellett szükségszerűen k ö v e t n i e az okirat ajándékozottnak való átadása. M i n d e n esetre érdemes k i h a n g s ú l y o z n u n k Egica vizigót király azon rendelkezését, m e l y szerint az okirati bizonyítékok bizo nyító erejük tekintetében megelőzik a t a n ú k a t . 36
A gesta municipalia említése a v i z i g ó t o k j o g á b a n csak az Edictum Theodericíben és az ú n . Fragmenta Gaudenzianaban fordul elő, m e l y szöveg a vizigótok mai D é l - F r a n c i a o r s z á g területén élő csoportjának helyi szokásjogát tar talmazza, és amelyet a 6. század első felében foglaltak í r á s b a . A Lex Visigothorumban sehol s e m fordul elő a gesta fogalma, amelyből arra kell követ keztessünk, h o g y ezen törvénykönyv k o m p i l á c i ó j á n a k idejére, tehát a 7. század 37
38
ajándékozó azt állítja, hogy az okiratot ellopták tőle. Még az ajándékozó által elvesztett és később megtalált ajándékozási okirat is érvényes a szerzés jogosságának igazolására, vö. Steinacker, H.; Der Ursprung der „Traditio Cartae" und das westgotische Urkundenwesen, Festschrift des akad. Vereins deutscher Historiker in Wien (1914) 7-24. o. Lex Visigothorum V. 5,10. (Antiqua): „Cui debeant testamenta veiscripture conmendate restitui. Testamentum ab eo, cui fuerit conmendatum, posteaquam hoc ante testes publicaverit, sicut est in legibus constitutum, üli, qui maiorem partém de eodem testamento est consecuturus, reddatur heredi. Quod si alii redditum fuerit vei adversario eius traditum, qui tradiderit, duplám conpositionem restituat, quam üli, cui fraudidentus fuerit, inferre voluerat. Illas vero scripturas, que simul tradi partibus debent, si conmendatas quicumque susceperit, id est: testamenta, iudicia, pacta, donationes vei cetera talia, si alteri altero absente tradiderit, ille qui dederat, revocet quod dedit, et omnibus, quibus in commune debebatur, restituere non moretur." Wohlhaupter 140. o. Lex Visigothorum II. 5,18. Edictum Theoderici 15. A gesta municipaliav&\ az ingatlanok ajándékozásának körében foglalkozik: MGH Leg. 3 5
3 6
3 7
3 8
Nat. 1.471.0.
k ö z e p é r e m á r n e m volt általánosan elterjedt a m a g á n o k i r a t o k közhivatalnokok előtti írásba foglalása. A nyugati gót formula-gyűjteményekben fellelhető egyik okirati m i n t a azonban azt bizonyítja, h o g y a gestaba való bejegyzés továbbra is előfordult a m i n d e n n a p o k okiratolási szokásai k ö z ö t t . b) A burgund törvények 39
A b u r g u n d területeken élő római eredetű lakosság j o g á t az 5 0 0 körül írásba foglalt Lex Romána Burgundionum tartalmazza, amelyet G u n d o b a d burgund király ( 4 7 3 516) rendelt összefoglalni. A „ s z ű k s z a v ú " t ö r v é n y elkészítésekor ugyan a b u r gund lex szolgált mintául, d e a b u r g u n d királyi j o g összefoglalásán túl a régi r ó m a i jogforrásokat, a római vulgárjogot foglalta össze, de nyilvánvalóan felhasználták a vizigót Breviáriumot és T h e o d e r i k Ediktumát i s . R e n d s z e r é t , jellegét és j e l e n t ő ségét tekintve ezen törvény a II. Alarich vizigót király által ugyanezen időkben kiadott, római lakosságra vonatkozó Lex Romána Visigothorumra vezethető vissza. A vizigót hatás olyannyira d o m i n á n s n a k bizonyult, h o g y 534 után, amikor a fran k o k elfoglalták Burgundiát, a Breviárium Alaricianum egyre inkább kiszorította a gyakorlatból a Lex Romána BurgundionumoX. 40
41
A törvény tisztán tartalmazza a római okiratolási szokásokat, m e l y szerint az ajándékozás, sőt m é g a r o k o n o k közötti ajándékozás esetén is m e g k í v á n t á k a közhivatalnokok előtt tett o k i r a t k é s z í t é s t A dolog átadása u g y a n ú g y érvényessé gi kelléke volt az adásvételi szerződésnek, mint az a j á n d é k o z á s n a k . 42
43
A burgundok saját j o g á t is G u n d o b a d kodifikálta elsőként, és valamikor 4 8 0 és 501 k ö z ö t t adta ki a Lex BurgundionumoX v a g y m á s megjelöléssel Liber ConstitutionumoX, a m e l y a törvények hivatalos gyűjteménye volt, és alapját a király és az előkelők közötti k o m p r o m i s s z u m biztosította. A törvénymü célja a j o g b i z t o n s á g garantálása volt. Bár a törvénykönyv hatálya csak a burgund eredetű 44
45
MGH Formuláé 25.: „Gesta. Era Hl., anno illo gloriosissimi domini nostri Hl. regis, sub die Calendis Hl, acta habita Patrícia Corduba apud illum et illum principales, illum curatorem, illos magistros. lile dixit: 'Ante hos dies bonae memóriáé domnissimus Hl. suaam condidit voluntatem, per quam ecclesiabus sanctarum Dei aliqua concessit atque vernulos suos absolvit. Et quia mihi de presenti commissit, ut post transitum suum pud gravitatem vestram eam adpublicarem et gestis publicis adcorporarem, proinde quia die isto die tertia, quod ab hac luce fata migravit, spero honorificentiam vestram, ut eam vobis ingrabanter recensere mandetis... " 587. o. Kroeschell, K.: Deutsche Rechtsgeschichte (bis 1250) Opladen 1992. 32. o. Conrad H.: Deutsche Rechtsgeschichte I . , Karlsruhe 1962. 63. o. Lex Romána Burgundionum 22,3. és azt követő címek, in: MGH Leg. Nat. 2,1. (1892), szerk. von Salis, L. R., 145. o. Lex Romána Burgundionum 35, 2., von Salis 152. o. Kroeschell 31.0. Schröder R.: Lehrbuch der Deutschen Rechtsgeschichte, Leipzig 1907. 248. o. 4 0
4 1
4 2
4 3
4 4
4 5
és m á s g e r m á n származású lakosságra terjedt ki, tartalmazott n é h á n y olyan elő írást, amely a b u r g u n d o k mellett a rómaiakra is alkalmazást nyert. A r ó m a i alattva lók, akiknek m á r az első burgund királyok is biztosították saját j o g u k használatát, Gundobad király óta bebocsátást nyertek a „burgund szokásjog e r d e j é b e " is, ugyanis a b u r g u n d szokásjog n é h á n y előírása birodalmi j o g k é n t érvényesült, és a rómaiak és b u r g u n d o k közötti j o g v i t á k eldöntésekor a Lex Burgundionumol rendel ték a l k a l m a z n i . E z a G u n d o b a d és Sigismund-féle novellákat (501-515) is tartal mazta, amelyeket a m á r rendelkezésre álló t ö r v é n y s z ö v e g megfelelő helyeire il lesztettek b e . A t ö r v é n y m ü ezen formájában hasonlít leginkább az Eurik-féle vizi gót törvényekre. A törvények hivatalos újraszerkesztésen „estek á t " Sigismund király (516-523) alatt 517-ben, amelyet a z o n b a n k é s ő b b újabb novellákkal egészí tettek ki. Ide sorolható az Ambérieux-féle és a III. Godomar-féle 524-es constitutio. A r ó m a i j o g i befolyás ellenére - a lyoni koronajogászok k ö z r e m ű k ö dése n y o m á n - a b u r g u n d lex m e s s z e m e n ő k i g g e r m á n jellegű. „ A g e r m á n ősi kor és a késő antik k o r közötti félhomály lengi á t " - mondja róla BEYERLE. N e m hiányzik a t ö r v é n y b ő l a római j o g i eredet, b á r általában véve a t ö r v é n y germán jellegű, tekintettel arra, h o g y szabályai l e g i n k á b b az Eurich-féle vizigót törvény könyv rendelkezéseinek felelnek m e g . M i n d k é t germán szokásjogi gyűjtemény egyébként p é l d a m u t a t ó volt az 5 0 7 és 511 között kibocsátott száli törvénykönyv készítői s z á m á r a . 46
41
48
49
A Lex Gundobada, a b u r g u n d o k népjogát összefoglaló szokásjogi gyűjte mény a Lex Romána Burgundionumhoz képest j ó v a l k e v e s e b b okiratot ismer: csak a királyok állítottak ki ajándékozási o k i r a t o k a t , a m a g á n s z e m é l y e k ajándékozási ügyletei és végrendelkezése tekintetében p u s z t á n az ügyleti tanúk s z á m a volt tör vényileg m e g h a t á r o z v a . A b u r g u n d o k szokásjoga hét ügyleti tanú jelenlétét írja 50
4 6
Schröder 248. o. Lásd: Leges Burgundiorum - Constitutiones Extravagantes, in: MGH LL. 2,1. szerk. von Salis, vö. Conrad 63. o. Germanrechte, in: Texte und Übersetzungen 10. szerk. Beyerle, F., Weimar 1936. előszó Kjoeschell31.o. Leges Burgundiorum 1.4.: „Jd etiam statuentes, ut si quid etiam de nostro munere perceperunt aut Deo praestante aliter perciperent, donationum nostrarum textus ostendant. Superest, ut posteritas eorum ea devotione et fide deserviat, ut augere sibi et servare circa se parentum nostrorum munera recognoscat." Leges Burgundionum - Liber Constitutonum, in: MGH LL. 2,1. szerk. von Salis 42. o. Leges Burgundiorum 43. 1.: „De donationibus. Licetplura de donationibus lex nostra de superioribus temporibus data perceperit, tamen quia ex ipso eodemque titulo oriuntur aliqua, de quibus non evidenter legitur constitutum, necesse est, ut presentis legis adjectione, quae prius fuerant praetermisa, definiantur. Ideoque hoc ordine in poulo nostro 4 7
4 8
49
5 0
51
c) A longobárd törvények A longobárdok szokásjoga is kevés hírrel szolgál számunkra az okiratok és az ok iratok érvényessége tekintetében, bár épp a l o n g o b á r d o k azok, akiknél j ó l k ö v e t h e tő az okirathasználat szokásának fejlődése a fellelt törvényszövegek változásai alapján. 52
Rothari e d i k t u m a szerint az, aki okiratot hamisít, tettéért kezével fizet. Liutprand egyik 724-ból származó törvénye szerint m á r enyhébben büntetik a ha misítást, ott „csak" b ü n t e t é s megfizetését írják e l ő . Ratchis törvényei között p e dig arra találunk rendelkezést, h o g y bizonyítási eljárásban n e m lehetett esküvel m e g t á m a d n i , mintegy mérkérdőjélezni egy olyan okirat tartalmának valódiságát, a m e l y e t tanúk előtt, közhivatalban foglaltak írásba {soriba publicus)? 53
A
Liutprand azon törvénye, melyet az asszonyok elidegenítési j o g o s u l t s á g a i t szabályozza, előírja, h o g y az asszonyok ezen j o g a i k a t csak rokonaik (két-három r o k o n jelenlétében) v a g y egy bíró k ö z r e m ű k ö d é s é v e l gyakorolhatják. A r r a is k ö vetkeztetni enged a törvény, h o g y az adásvétel és m á s elidegenítést célzó ügyletek érvényességéhez okirat készítése is szükségeltetett. 55
I V . Összegzés A vizigótoknál azt láthattuk, h o g y lehetőséget biztosított ugyan a j o g r e n d arra, h o g y a tulajdon-átruházás puszta traditioval megtörténjen, de azt is m e g e n g e d i , h o g y tanúk előtt készített okirat kísérje az ügyletet. A z ingatlanoknál viszont a h o g y a n az ingók ajándékozásáról készített okirat esetén is - a gesta municipaliaba, közhivatalban vezetett k ö n y v e k b e n kellett az okiratolást elvégezni. É r d e k e s j e l l e m v o n á s k é n t j e l e n t m e g , h o g y a crimen falsi, a hamisítások k ö r é b e n n e m c s a k a pénz- és éremhamisítást, h a n e m az okirat-hamisítást is megtaláljuk el-
donationes factae et testamenta valebunt, ut quinque aut septem testes donationi aut testamento, proutpossunt, aut signa aut subscriptiones adiciant. " von Salis 74. o. Edictus Rothari 243.: „De cartola falsa. Si quis cartolam falsam scripserit aut quodlibet membranum, manus ei incidatur. " in: MGH LL. IV. szerk. Pertz, 60. o. Liutprandi Leges 63.: „Si quis testimonium falsum contra quemcumque redderit, aut in cartola falsa se scientem manum posuerit, et ipsa fraus manefestata fuerit, conponat wirigild suum, medietatem regi et medietatem cuius causam fuerit..." Pertz 132. és k. o. Ratchis 8., Classen 24. o. Liutprandi Leges 29.: „Si qua mulier res suaas venundare voluerit, non in absconse, sed in presentia principis aut iudicis vei sculdahis, seu duo aut tres parentes suos secum habeat..." Pertz 121. o. 5 2
5 3
5 4
5 5
követési magatartásként. A z okiratokat a z o k kiállításának célja szerint is differen ciálják, Eurich király k ó d e x e például megkülönbözteti az adásvétel, a csere, és a házastársak közötti az ajándékozás esetén használatos okiratokat. E z e n iratok k ö rében a formailag hibátlanul és d á t u m m a l ellátott okiratot az okirat kiállítója n e m támadhatta m e g , ezzel a m a g á n o k i r a t o k önálló, a közokiratba foglalástól független érvényességére kívánták helyezni a hangsúlyt. A z is újdonság a vizigótoknál, és szokatlan v o n á s a ezen, a rómaiakétól j o g i l a g eltérő b e r e n d e z k e d é s ű n é p n e k , h o g y ajándékozások között a király általi ajándékozást is tárgyalják, és a hamisítások között együtt kezelik a királyi és a magánokiratokat. Ö s s z e s s é g é b e n tekintve tehát a vizigótok j o g a egy m a g a s fokra fejlődött, differenciált okiratolási gyakorlatot mutat, a m e l y szinte teljes egészében a római vulgárjogból származik, de s e m m i esetre s e m állítható, h o g y csak a n n a k formáját őrizte m e g és vitte tovább, h a n e m saját gondolatai, ötleteit is kibontakoztatta a gyakorlatban. A vizigótokhoz képest a b u r g u n d o k j o g a j ó v a l szerényebb képet mutat okiratolási szokásaikról. A Lex Romána Burgundionum szabályai szerint is megkí vánták a közhivatalnokok előtt tett okiratkészítést, m é g abban az esetben is, h a rokonok között történt az ajándékozás. A Lex Gundobada, a b u r g u n d o k saját népjogát összefoglaló szokásjogi gyűjtemény a Lex Romána Burgundionumhoz képest sokkal k e v e s e b b okiratot ismer, bár nyilvánvalóan szokásban volt az ajándékozásról írást készíteni, de itt n e m találjuk n y o m á t a gestanak, M i n d h á r o m germán n é p okirati viszonyait tekintve épp a longobárdok azok, akiknél a legjobban követhető az okirathasználat s z o k á s á n a k fejlődése a fellelt törvényszövegek változásai alapján. E körben elsősorban az okirat-hamisítás büntetésének enyhülését mutató tendenciát emelhetjük ki. Összefoglalóan azt m o n d h a t j u k el a germán n é p j o g o k okirathasználattal kapcsolatos szabályairól, h o g y az idő előrehaladtával v a g y egészen háttérbe szo rult, és csak a r ó m a i eredetű lakosság k ö r é b e n élt t o v á b b vulgárjogi maradvány ként a gesta municipalia használata, azaz a hatóságok részvétele az okiratkészítés ben, vagy p e d i g teljesen eltűnik a m i n d e n n a p o k gyakorlatából. Sokkal fontosabb szerepet k a p n a k viszont a felek által elkészített azon magánokiratok, amelyek a j o g o s í t o t t fél dolgon szerzett jogosultságait és birtokba lépését igazolják. Zusammenfassung Urkundenwesens irn frühmittelalterliche germanische Gewohnheitsrecht
Die Germánén hatten vor der Begegnung mit der griechisch-römischen Kulturwelt des Mittelmeerraumes eine schriftlose Kultur. Schriftlos bedeutet selbsverstándlich nicht rechtlos. Auf römischem Provinzialboden sind die Germánén, insbesondere seitdem sie dort selbstandige Staaten grundén, darauf angewiesen, sich mit dem schriftlichen Recht, mit den schriftlichen Formen der Rechtsgeschafte auseinandersetzen. Das römische Recht, dem die Staatsgründungen der Germánén begegnete, war weder das justinianische noch das sog. klassische Recht. Das justinianische Recht gab es zur Zeit der Kodifikationen der neuen Germanenstaaten noch nicht, das klassische Recht gab es nicht mehr. Meint das Volksrecht originar nicht-römisches Recht, so versteht man unter Vulgarrecht ein in der Substanz römisches, aber in der gestalt unklassisches, faBbares Recht des Alltages, das der Prázision und der strengen Form des klassischen Rechtes mangelt. Es ist kein eigenes System, das das klassische ablöst, man hat vielmehr den Vulgarismus als den Rechtsstil beschrieben, der das nachklassische römische Recht durchdringt. Die Kodifikationen der Germanenkönige enthalten römisches Vulgarrecht und germanisches Volksrecht, zum Teil getrennt, zum Teil aber schon einander durchdringend, konnte doch die lateinische Sprache der Kodifikationen die Substanz des Rechtes kaum unberührt lassen. Das Edictum Theoderici der Westgoten laBt Schenkungen von Mobilien entweder durch blofie traditio oder durch Urkunden mit Zeugen zu; für Liegenschaften hingegen ist die Beurkundung sowie die Allegation der Schenkungsurkunde bei den Gesta municipalia zwingend vorgeschrieben. Eurichs Codex kennt Urkunden für den Verkauf, den Tausch, die Schenkung unter Ehegatten. Für die Rechtskraft von Schenkungen verlangt er die traditio; formgerecht ausgefertigte und insbesondere datierte Urkunden darf der Aussteller nicht revozieren, in dieser Bestimmung scheint sich eine verselbstandigte, von öffentlichen Aktén unabhangige Geltung der Urkunde bemerkbar zu machen. Die Lex Romána Burgundionum bietet durchaus römisches Urkundenrecht der Zeit um 500, mit der Verpflichtung zur Allegation, zumindest bei Schenkungen. Die Tradition wird beim Verkauf ebenso verlangt wie bei Schenkungen. Die Lex Gundobada kennt dagegen sehr viel weniger Urkunden: nur Könige stellten Schenkungsurkunden aus, und für priváté Schenkungen und Testamente wird die Zahl der Zeugen bestimmt. Nur dürftige Nachrichten über Urkundenrecht enthalten auch die Gesetze der Langobarden, obwohl gerade hier die Existenz eines entwickelten Urkundenwesens aus überlieferten Text bekannt ist. Nach Rotharis Edikt kosten Urkundenfalschungen die Hand. Liutprands Gesetz über das VeráuBerungsrecht der Frauen verlangt eine Mitwirkung von Verwandten oder einem Judex. Insgesamt laBt das Westgotenrecht ein hoch entwickeltes und differenziertes Urkundenwesen erkennen, das ganz aus dem römischen Vulgarrecht hervorgegangen ist, aber keineswegs nur dessen Formen fortführt und bewahrt, sondern eigene Gedanken entfaltet. Unser Űberblick über das Urkundenwesen in den Volksrechten láBt leicht erkennen, wie die Teilnahme der Behörden am BeurkundungsprozeB zurückgeht oder ganz verschwindet. Um so wichtiger bleibt oder wird die einzelne Urkunde als Nachweis von Recht und Besitz.
