Az önkormányzati rendszer átalakulása – A III. francia – magyar önkormányzati találkozó az átalakulás és a legszélesebb értelemben vett helyi feladatok, együttműködés jegyében, 2011. július 6-7. Kovács Róbert, Sipos Ivett, Helyi Obszervatórium
A III. francia-magyar önkormányzati találkozó teljes vertikumában és minden ízében áttekintette a kormányzati szint alatti közszektor működését, problémáit. A konferencia az örökségvédelem, a városrendezés, a vidékfejlesztés, a szociális ügyek, az idegenforgalom, környezetvédelem, helyi gazdaság, határom átnyúló együttműködések kérdéseit egyaránt tárgyalta. Természetesen az általános, szakmai, szakma-politikai kérdések mellett komoly teret kaptak a két ország önkormányzatainak konkrét együttműködései. Hangsúlyos helyen kapott helyet az önkormányzati rendszer átalakulása, átalakulásának kérdései. Ez a téma mind magyar, mind francia oldalon, de különösen ma, a pénzügyi válságot követő költségvetési konszolidációs időszakban kiemelt jelentőséggel bír. A megszólalók is e szempontnak megfelelően választotta ki a Francia-Magyar Kezdeményezések (Initiative France Hongrie), élén Jose Osetevel, illetve a budapesti Francia Nagykövetség. Országos, parlamenti vezetők, akik a két ország együttműködésével, az önkormányzatok ügyeivel foglalkoznak, állami vezetők, valamint helyi és térségi vezetők vettek részt a rendezvényen. Az esemény helyszíne az Országgyűlés volt Felsőházi terme volt. Annál is inkább méltó volt a helyszín az esemény megrendezéséhez, mivel Franciaországban a Felső ház vagy Szenátus ad helyet a térségi képviseletnek, tekintettel arra, hogy regionális és megyei képviselők, polgármesterek, nagyvárosok képviselői, illetve az Országgyűlés képviselői választják a tagjait, amely ily módon bizonyos értelemben politikailag semleges.
A konferenciát a fővédnökök a Magyar Országgyűlés Magyar-Francia Baráti Tagozata elnöke és Michel Billout a Francia Szenátus Francia-Magyar Baráti Tagozata elnöke mellett Jakab István a Magyar Országgyűlés alelnöke, Laurence Haguenauer a Francia Nagykövetség első tanácsosa, valamint Jean-Paul Bachy a Francia Köztársaság Kül- és Európai ügyi Minisztériumának nyitották meg. Jakab István plasztikusan fogalmazta meg a konferencia célját, jelentőségét, amikor azt mondta: „Meggyőződésem, hogy külföldi vendégeink és a magyar előadók tevékenyen hozzá fognak járulni ahhoz, hogy ismereteket kapjunk a határokon átnyúló önkormányzati kapcsolatokról, a különféle kormányzati szervek és az önkormányzatok együttműködéséről és nem utolsó sorban a környezetvédelem, a vidékfejlesztés és a helyi árucikkek el-, illetve megismertetéséről. És akkor még nem is említettük a nem kevésbé jelentős szociálpolitikai kérdéseket, valamint az ágazati hitelezés problematikáját. Amint látják kedves vendégeink, sok a teendő ennek a Konferenciának a keretei között is. Ugyanakkor nagy a tét, mivel az önkormányzati szektor mindkét országban jelentős és jelentős az a tevékenység is, amelyet ez a szektor a társadalmi igények mind jobb kielégítése érdekében érvényre juttat.” A gyors ütemben átalakuló világ, és ezen belül önkormányzati rendszer komoly kihívást jelent a szektor szereplői számára. A több tekintetben hasonló problémákkal küzdő
1
francia és magyar szakemberek tapasztalatcseréje így kiemelkedő jelentőséggel bír. A francia szakemberek előadásának kiemelt üzenete volt, hogy Franciaország a reformok kifutása több évtized, mintegy 30 év. Ennyi idő alatt minden hatást megfelelően fel lehet mérni, kezelni lehet a negatív melléhatásokat és lehetőség van az egyes szintek, intézmények működésének összehangolására. A 20 évenként 3 hónap alatt előkészített és végrehajtott reformokkal nem csak az irányuk, a tartalmuk lehet a baj, nem a szakemberek felkészültsége a kérdés, hanem sokkal inkább az, hogy ennyi idő alatt ténylegesen mi végezhető el, az, hogy a tét a közszolgáltatások rendszerének a működtetése az, tehát, hogy lesz-e iskola, ahová gyerekeink járhatnak, egészségügyi ellátórendszer, ahol betegségeinket kezelik. Olcsó demagógia azt gondolni, hogy az orvosok akkor is műtenek, ha az Állam a tulajdonos és akkor is, ha az önkormányzatok, hiszen kérdés nyilvánvalóan nem ez. A létbizonytalanság, a feltételek folyamatos változása, a félmegoldásokat kísérő összehangolatlan rendszerek okozzák azt, hogy intézményeink nem működnek, hogy sokszor rosszul érezzük magunkat a bőrünkben, hogy végső soron a világ legpesszimistább nemzete lehetünk. Akik megengedhetik maguknak, hogy évtizedre előre gondolkozzanak valójában ők építenek jövőt, máskülönben maradnak a folyamatos korrekciók, és a rendszeres nulláról építkezések.
A konferencia fő célja az volt, hogy a két országból összegyűlt hallgatóság jobban megismerhesse a másik ország önkormányzati rendszerét, illetve hogy a magyarországi reformok végső megfogalmazása, törvénybe iktatása előtt tapasztalatot cseréljenek a döntéshozók, ezzel is segítséget nyújtva a reformok sikeréhez, illetve előre láttatva az esetleges hibákat, következményeket. A továbbiakban csupán erre a reformra koncentrálunk, mint e lapokon talán leginkább érdeklődésre számot tartó kérdésre. A nagy érdeklődés mellett zajlott konferencián az a két előadás, amelyekben a Belügyminisztérium részéről Dr. Bekényi József főosztályvezető az önkormányzati rendszer átalakításának irányait, majd Virág Rudolf a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára a közigazgatás rendszerének megújítását ismertette. A nyilvánosságra került információk, a részben már beterjesztett és elfogadott jogszabályok szerint elválik egymástól a helyi állami és helyi közösségi feladatok rendszere, illetve a rendszer kereteinek átalakítása. Ilyen már megvalósult, a jogszabályi környezetbe beépült, illetve működő új rendszerek a megyei kormányhivatalok, illetve az Alaptörvényben megjelent kötelező társulás intézménye, illetve az ugyanitt megváltozott megfogalmazások az önkormányzatok működésének pénzügyi hátterére vonatkozóan. Mindenképpen sokat mondó, hogy kormányzati körökben sikertelennek tekintik a korábbi években azokat az önkormányzatokra alapozott kísérleteket, amelyek a helyi feladatellátás hatékonyságát célozták meg, ideértve a többcélú kistérségi társulások 2004-ben kialakított, önkéntességen és állami többlettámogatásokon alapuló rendszerét. Ezek a jelek mindenképpen fokozott állami szerepvállalást vetítenek előre, miközben a nagyobb önkormányzati szövetségek, élükön a legnagyobbal, a TÖOSZszal a feladatellátást az önkormányzatok, a keretek meghatározását az Állam kezében látnák szívesen. Legutóbb a megyei önkormányzatokkal kapcsolatos tervek kaptak nyilvánosságot. Ezek szerint a megyék szerepe is jelentősen átalakul a jövőben: mai a feladataik elkerülnek tőlük, és a meghatározó módon a területfejlesztésért lesznek felelősök. Ez a változás ugyanakkor a Megyei Önkormányzatok Szövetségének honlapja szerint a leginkább érintett megyék véleményével összhangban van (www.moosz.com).
Berkényi József elsődlegesen két szempontot hangsúlyozott a várható változások vonatkozásában. Egyrészről azt, hogy a változásokat, az új kereteket a 2011-ben elfogadásra kerülő új sarkalatos törvény fogja tartalmazni. Másrészről azt, hogy az új szabályozás az európai normák figyelembe vétele mellett a hatékonyságot helyezi az új rendszer középpontjába, miközben újragondolja az állami és önkormányzati feladatok megosztását, az önkormányzatok finanszírozását. A Virágh Rudolf helyettes államtitkár a területi államigazgatás fejlesztését ismertette a konferencia közönségével. Az előadást a rendszer hátterének megismertetésével kezdte egy rövid történeti áttekintővel kezdve 1990-től és zárva 2011. január 1-jével, a kormányhivatalok megalakulásával. Maga a program átfogó ismertetése 2010 és 2013 vége között a határon átnyúló együttműködés rendszerétől kezdve egészen az integrált ügyfélszolgálati rendszer kialakításáig tart. Maguk a kormányhivatalok a kettős irányítás szellemében létesültek (KIM: szervezeti – költségvetés, szervezet, miniszterek: szakmai – szabályozás, szaktevékenység irányítása, a funkcionális szervezeti egységek, mint összekötők). Nagyságrendileg azt állította, hogy a kormánytisztviselők száma érezhetően, mintegy 23 ezer főre lecsökkent, működési költségre pedig 124,5 Mrd Ft-ot különítettek el. Összességében 14 szervezet, 250 szervet fognak át, a szabályzás pedig törvényben, kormányrendeletben, miniszteri rendeletben, valamint egyéb megállapodásokban ölt testet.
1. ÁBRA A területi igazgatás folyamatának új szerkezete
3
2. ÁBRA Ellenőrzési szintek
I. Fővárosi és megyei kormányhivatalok (törzshivatal + szakigazgatási szerveik)
II. ellenőrzési és véleményezési jogkörbe tartozó szervek (pl. MÁK megyei ig.,MVH megyei kirendeltségek, Körny.véd és Vízügyi Igazg., Körny.véd, Term.véd és Vízügyi Felügyelőségek) III. koordinációs jogkörbe tartozó szervek (pl. megyei rendőrfőkapitányságok, bv intézetek, megyei katasztrófavédelem) IV. Nemzeti Adó – és Vámhivatal
7
Virág Rudolf többek között kitért a működési alrendszerek integrációjára is, melyből megtudhattuk, hogy megyei kormányhivatalok keretében megvalósult integrációba került a költségvetési gazdálkodással kapcsolatos feladatok, személyügyi nyilvántartás, illetményrendszer, ügyvitel, telekommunikáció, biztosítás, ingatlangazdálkodás kérdései, informatika szakmai irányítása, valamint az integrált beszerzés. Végül, előadását az egykori kistérségeknek megfelelő, LAU1-es (local administrative unit) szintre tervezett intézményrendszere, vagyis a járási hivatalokra vonatkozó, már megismerhető információkkal zárta. Ennek alapelve a feladat összehangolása a szervezettel. Amint a helyettes államtitkár is mondta, a járási hivatal nem más, mint a megyei kormányhivatal szervezeti egysége. A járási dekoncentráció integrálása kirendeltségekbe történik meg, továbbá a rendszer átalakítása következtében a jegyzők államigazgatási feladatköröket látnak el, valamint közszolgáltatói feladatokat a szakmapolitika koncepciója szerint lehet elvégezni, illetve a rendszer következtében felülvizsgálják a területi egységeket. Az állami vezetők után hazai és francia képviselők, önkormányzati vezetők következtek a megszólalásokban. Az önkormányzati rendszer tervezett átalakítása kapcsán Schmidt Jenő a TÖOSZ elnöke elemezte a jelenlegi helyzetet és javaslatokat fogalmazott meg a szükséges átalakítások kapcsán, míg Dr. Fábián Zsolt, a MÖSZ főtitkára „Az önkormányzatok helyzete az Önkormányzati Törvény koncepció vitairatának tükrében" címmel tartott helyzetelemzést, szövetsége álláspontját tolmácsolva. Michel Billout, a Francia Szenátus Francia - Magyar Baráti Tagozatának elnöke, Antonie Homé a Francia Kisvárosok Szövetségének pénzügyi bizottságának elnöke, valamint Jean-Paul Bachy a Champagne-Ardenne Régió elnöke a 2014-ig végrehajtandó francia önkormányzati reformokról beszélt. Mindemellett szó esett az EGTC együttműködések adta lehetőségek alkalmazásáról, illetve a két ország vidékfejlesztésének fő irányairól, s a helyi termékek piacra jutását segítő elképzeléseiről is.
A reform-szekcióban két nemzetközi és egy nemzeti önkormányzati szövetség - a Középszintű Önkormányzatok Európai Konföderációja, az Európai Unió Kisvárosainak Szövetsége, valamint a francia Történeti és Művészeti Városok és Térségek Országos Szövetsége - is bemutatkozott. Utóbbihoz hasonló szervezet hazánkban is létezett, Magyar Történelmi Városok Szövetsége elnevezéssel, amelyet Dr. Dietz Ferenc, Szentendre városának polgármestere, a TÖOSZ társelnöke szeretne újraéleszteni.
A TÖOSZ elnöke, Schmidt Jenő Tab polgármestere az önkormányzati rendszerről szóló szekcióban szólalt meg. Az előadás elején Schmidt Jenő a magyar önkormányzati rendszer tagoltságára hívta fel a figyelmet, arra a tényre, hogy a települések több mint a fele 1 000 főnél kisebb és összességében ¾nek lakossága nem éri el a 2 000 főt. 10 000 fő felett a települések 5%-a van, 50 000 felettiek aránya pedig már az 1%-t sem éri el. Mindösszesen 9 település nagyobb 100 000 lakosnál. A magyar önkormányzatok tipikusan kicsik, hiszen az átlagos népességszámuk 3153 fő, ami a vidéki települések esetében már csupán 2630. A népesség települések közötti megoszlása ettől eltérő mintázatot követ: mintegy 60%-a lakik 10 ezer főnél nagyobb településeken. A települési önkormányzatok térségi összehasonlításban is jelentős különbséget mutatnak. Általában az ország nyugati és hegyvidéki térségében kisebbek a települések méretei (Zala, Vas, Baranya, Nógrád, Veszprém), míg az alföldi, keleti felében fekvő térségek nagyobbak (Csongrád, Hajdú-Bihar, Pest). Amíg Dél-Dunántúl átlagos településének mérete 1 447 fő, addig a Dél-Alföldön egy településen 5 190 fő él, vagyis 3,5-szer többen élnek az utóbbiban. Ezt a tagoltságot képezi le az önkormányzati rendszer, amely megkülönböztet települési és területi önkormányzatot. Ez utóbbiak közé tartoznak a megyék, de a funkcióit és státuszát tekintve megyei önkormányzatokkal rokon kapcsolatot mutató Fővárosi önkormányzat már települési önkormányzatnak számít. Így tehát a települési önkormányzat fogalma rendkívül heterogén, mert a főváros mellett idetartoznak a fővárosi kerületek, megyeszékhelyek, megyei jogú városok, egyéb városok, nagyközségek, és községek. Ezek együttesen adják ki a 3 177 önkormányzatot. Ebből a 3 177 települési önkormányzatból összességében 1 600, mintegy a fele tagja a TÖOSZ-nak. A TÖOSZ tagtelepüléseinek szerkezete teljes egészében leképezi az ország településeinek szerkezetét.
5
1. TÁBLÁZAT Magyar önkormányzati „Legek”
Legkisebb település
Iborfia 12 fő (Zala megye)
Legnépesebb község
Diósd 8 691 fő (Pest megye)
Legkisebb nagyközség
Tiszabecs 1 135 fő (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye)
Legnépesebb nagyközség
Solymár 10 129 fő (Pest megye)
Legkisebb város
Pálháza 1 038 fő (Borsod-Abaúj-Zemplén megye)
Legnépesebb város
Dunakeszi 38 470 fő (Pest megye)
Legkisebb megyei jogú város
Szekszárd 33 805 fő (Tolna megye)
Legnépesebb megyei jogú város
Debrecen 207 270 fő (Hajdú-Bihar megye)
Legkisebb fővárosi kerület
XXIII. Soroksár 20 056 fő
Legnépesebb fővárosi kerület
XI. Újbuda 139 892 fő
A legnépesebb város
Budapest (1 721 556)
A legnépesebb megye
Pest (1 229 880)
A legkisebb lakosságú megye
Nógrád (204 917)
Az önkormányzatok 1991-ben még összességében 315 Mrd Ft-ból gazdálkodtak, ami 2009-re nominál értéken már 3 208 Mrd Ft-ra nőtt hitelek nélkül. Ez a jelentős változás valójában szinte stabilitás, hiszen az önkormányzatok súlya GDP arányában a teljes időszak tekintetében mintegy 1,5%-kal 13,9ről 12,3%-ra csökkent. Összehasonlításképpen a központi költségvetés GDP-hez viszonyított súlya 9%ponttal, 44%-ról 35%-ra csökkent. Ez a stabilitás ráadásul úgy következett be, hogy az önkormányzatok bevételeinek szerkezete nagyon jelentősen átalakult miközben 1991-ben bevételeik közel 45%-át adták az állami támogatások, amire még rájött a TB a maga kicsit több mint 15%-val, illetve az átengedett adók. 2009-re a korábban 25%-os súlyú saját és intézményi források aránya 40%-ra növekedett, miközben az állami támogatásoké 15% körülire csökkent. A saját forrásokon belül a helyi adóké, ezen belül pedig az iparűzési adó dinamizmusa kimagasló, amely ily módon egyfajta dominanciára tett szert a helyi adók között, vagyis az önkormányzatok erősen függnek az iparűzési adóból származó bevételeiktől. Összességében az elmúlt mintegy 20 éve alatt 308-ról 3 130-ra növekedett a valamilyen adót kivető önkormányzatok száma. Tehát mára szinte minden önkormányzat adóztat. A TÖOSZ-nak ugyanakkor kötelessége kiemelni, hogy a pénzügyi átalakulás, az önkormányzatok állami támogatásának csökkenése mára az önkormányzatok jelentős mértékű eladósodásához vezetett. 2009-ig az adósságnövekmény, kötvénykibocsátások, jórészt az önkormányzatok megtakarításainak növekedésével jártak. 2009-ben azonban fordulat következett elkezdett zárulni az olló, majd 2010 első negyedévére egyértelműen átfordult nettó megatakarítóból, nettó eladósodottba.
3. ÁBRA Önkormányzati készpénz és hosszúlejáratú kötelezettség állományának alakulása, Mrd forint 700 600 500 400 300 200 100 0
Készpénz és betétek
Hosszú lejáratú értékpapírok
Forrás: MNB
A TÖOSZ számára az is nagyon fontos tanulsága a számára a Helyi Obszervatórium feldolgozásában, elemzésében számára biztosított adatoknak, hogy mennyire elhibázottak azok az elképzelések, amelyek országos viszonylatban a kistelepüléseken kívánnak forrásokat megtakarítani. Hiszen jól mutatják a számukra rendelkezésre bocsátott információk, hogy az 50% feletti települések közötti aránnyal büszkélkedő 2 ezer lakosnál kisebb települések az összes önkormányzati kiadás mindössze 6%-a felett rendelkeznek, miközben a települések között 1-2%-os arányt képviselő 50 ezer lakosnál nagyobb települések részesedése az összesített önkormányzati kiadásokból közel 40%. A számok hasonlóan alakulnak, ha az adatok mélyére próbálunk menni, és például az önkormányzatok létszámadatait hasonlítjuk össze. E tekintetben 12%-os a 2 ezer lakosnál kisebb települések részesedése. Azt is világosan kimutatható, hogy a kistelepüléseken önkormányzatok alkalmazásában dolgozók mintegy 20%-kal kevesebbet keresnek. Összességében egy-egy településre vetítve kevesebben, kevesebb pénzért dolgoznak ezekben az önkormányzatokban. A hatékonysággal azért sem lehet akkora gond, mint az egyes esetekben elhangzik, mert működnek az integrációs, a közös feladatellátást, igazgatást biztosító intézmények (kistérsége, körjegyzőségek), amelyek lényegében a kistelepülések összességét átfogják. Így létszám alig, adminisztratív létszám pedig egyáltalán nem takarítható meg e települések esetében.
7
2. TÁBLÁZAT Körjegyzőségek száma, taglétszáma 2008-ban
A TÖOSZ tehát egyetért, hogy a normatív finanszírozás helyett új technikát alkalmazzon a kormányzat, de ismerni szeretné, ennek technikáját. Egyetért azzal is, hogy egységes rendszerben át kell tekinteni a központi és helyi adóztatás rendszerét, de elfogadhatatlannak tartja a helyi iparűzési adó korlátozását. Nem tudja elfogadni, hogy az önkormányzatokat ingyenes vagyonátadásra kényszerítsék. Hiányolja a részletek kidolgozását, olyan megoldások esetében, mint például a közoktatás vegyes finanszírozásának gondolata, amelynek esetében nincs válasz a költségekre, a hiányzó források fedezetére, a feladatfinanszírozás tartalmi kérdéseire, konkrét megoldásaira? A TÖOSZ összességében úgy látja, hogy az önkormányzati rendszer átalakítása elkerülhetetlen. Egy fenntartható önkormányzati rendszer kialakítása kell, hogy a cél legyen. Ebben azonban az állam a feltételeket szabja meg ellenőriz, de az ellátást, a közszolgáltatásokat az önkormányzatok biztosítják. Meg kell őrizni az elmúlt két évtized legfontosabb vívmányát, az önkormányzatiságban rejlő erő mozgósítását. A TÖOSZ elnöksége ennek szellemében vállalja, hogy kidolgozza a javaslatait a mikrotérségi együttműködésre, a körjegyzőségeket felváltó egyesített önkormányzati hivatalokra, a nem járási jogú városok szerepére, és a főállású kistelepülési polgármesterekre vonatkozóan. Schmitt Jenő után Dr. Fábián Zsolt, a MÖSZ főtitkára ismertette előadásában az általa képviselt szervezet véleményét az önkormányzati rendszer várható átalakulásával kapcsolatosan. Kiemelte, hogy a rendszerváltozás legfontosabb törvénye volt az önkormányzati törvény és ebben megtörtént az állami és a helyi feladatok szétválasztása. Bevezetőjében a miniszterelnököt idézte, aki az ország fennmaradása kulcsának nevezete az önkormányzatokat az elmúlt évek vonatkozásában, majd saját érvekkel támasztotta alá, hogy hogyan és milyen területeken nevezhetőek igazán sikeresnek az önkormányzatok. Hogyan kezelték, sokszorozták meg a rájuk bízott vagyon értékét, miközben a helyi feladatellátás szolgálatába állították. Hogyan állták több hullámban évekig a folyamatos forráskivonást, az állami támogatások csökkenését. Hogyan állták az önkormányzatok az ágazati törvények részletező feladatleírásaikban, minőségi elvárásaikban megjelenő többletköltségeket, amelyekre az Állam nem nyújtott fedezetet, illetve hogyan oldották meg magát a feladatok ellátását.
Meglehetősen komoly terhet rótt az önkormányzatokra egyes olyan állami intézkedések hatása, amelyek nem közvetlenül a szektort célozták meg. Ilyen volt például az ÁFA kulcs emelése, egyes termékek, szolgáltatások (energia) átsorolása. Különösen a 2004 utáni időszakban vált aggasztóvá az előadó szerint a forráskivonás, amikor a központi költségvetés áthárított konszolidációja már több önkormányzat pénzügyi megrendülését eredményezte. A legtöbb önkormányzat azonban a hatékonyság növelésével, a belső tartalékok végső mozgósításával reagál. Több tartalék az előadó szerint nem maradt a rendszerben. Immáron állami támogatás nélkül nem működtethető a rendszer. Azok az önkormányzati szegmensek, amelyekben eleve kevés a mozgósítható szabad forrás, mint a kistelepülések és a megyék eleve rosszabb eséllyel vészelték át a megszorításokat. A következőképpen összegezte gondolatait: „Az önkormányzatok, különösen az elmúlt években, erejükön felül teljesítettek! Kibírták az elmúlt 8 évben az 1 000 milliárd forintos forrás kivonást, ennek ellenére, a rendkívüli nehézségek közepette még ma is működnek, és ellátják kötelező feladataikat. A csökkenő állami finanszírozás mellett jelentősen megnőtt az önkormányzatok által ellátandó, nem finanszírozott feladatok mennyisége. A közfeladatoknak 70 százalékát az önkormányzatok látják el a lakosság bizalmát élvezve, a bizalmi indexük országosan még mindig, a nehézségek okozta gondok ellenére, 50 százalék feletti. A nagy ellátó rendszerek működtetésében, egészségügy, szociális, közoktatás, a feladatok ellátáshoz szükséges forrás alig 50 százalékát biztosítja az állam normatív formában.” Az előadó és az általa képviselt szövetség szerint az önkormányzatok eladósodása nem általános jelenség, hiszen mindössze 350 önkormányzat a 3 177-ből halmozta fel azt az adósságot, amely most a figyelem középpontjába került. Ugyanakkor ez az adósság fejlesztési célokra fordítódik, amelyből beruházások születnek. A vonatkozó adókon, szolgáltatási díjakon keresztül az önkormányzatok támogatják az Államot. Ezzel párhuzamosan tevékenységük élénkíti a gazdaságot és munkahelyet teremt. Ezt követően Fábián Zsolt rátért a Magyar Önkormányzatok Szövetsége tagjainak (megyei jogú városok, fővárosi kerületek, városok, községek, kistérségi társulások) álláspontjára, amelyben a Belügyminisztérium által készített Önkormányzati Törvény koncepció vitairatában felrajzolt új önkormányzati rendszerről: „Magyar Önkormányzatok Szövetsége megállapítja, hogy a vitairat helyzetelemzése egyoldalú, hiányos, nem objektív, részigazságokat tartalmaz, a helyzetelemzés alapján levont következtetések és megoldási javaslatok egy része téves, mivel a vitairat szerint az önkormányzati rendszer gazdasági válságának okai csak az önkormányzati rendszer belső rendellenességeiben keresendők, ezért a válság leküzdésének megoldása az önkormányzatok önrendelkezésének erőteljes visszaszorításával érhető el.” Végül az előadó ismertette a MÖSZ részletes állásfoglalására. E szerint a „Magyar Önkormányzatok Szövetsége:
- hangsúlyozza, hogy a hibás helyzetelemzésnek természetes velejárója a helytelen következtetések levonása és a hibás célrendszer felállítása, ezért jelenik meg a vitairatban az állami szerepvállalás túlzott erősítésének és az önkormányzati önállóság erőteljes korlátozásának a szándéka, - hangsúlyozza, hogy az önkormányzati feladatellátás rendszerében nincs tartalék, a feladatok elvégzéséhez legalább ugyanannyi forrást kell biztosítani akkor is, ha a feladatot nem az önkormányzat végzi el, költségcsökkentés csak a feladat elhagyása esetén lehetséges, 9
- hangsúlyozza, hogy támogatandó az állami és az önkormányzati feladatok különválasztása, de az állami feladatokat, bármely szervezet végzi is el, teljes egészében finanszírozni kell, - hangsúlyozza, hogy az önkormányzatok számára meghatározott kötelező feladatokat az állam teljes egészében finanszírozza, de ez nem járhat az önkormányzati alapjogok korlátozásával, a bevételeik, mozgásterének csökkentésével, - hangsúlyozza, hogy az önkormányzati szféra választott képviselői legitimitás tekintetében az országgyűlési képviselőkkel azonos jogállásúak, az önkormányzatoknak csak másik választott testület, az országgyűlés adhat feladatot, - hangsúlyozza, hogy meg kell tartani az önkormányzatok bírósági védelmét.
A Magyar Önkormányzatok Szövetsége egyetért azzal, hogy 1. az önkormányzati rendszer átalakítása az átfogó államreform részét képezi, végrehajtása, az ágazati törvények megalkotása azzal együttesen, egy időben, szinkronban történjék, 2. minden település alapvető joga az önálló önkormányzat megválasztása és működetése, 3. az önkormányzati rendszer átalakításának legfőbb célja a demokratikus, hatékony, polgárközpontú, a fenntartható fejlődést biztosító szolgáltatást nyújtó önkormányzati rendszer megvalósítása, 4. külön kell választani az önkormányzati és az állami igazgatási feladatokat, 5. egyetért azzal, hogy az állami igazgatási feladatok elvégzését állami szervezet végezze, de meg kell határozni a minden településen ellátható államigazgatási feladatok körét, amit az önkormányzatnak kell elvégezni (pl. anyakönyvvezetés) 6. a sajátos állami feladatot jelentő kötelező feladatokat az állam kötött módon finanszírozza, 7. a közfeladatoknak az újraértelmezésével, az önkormányzati szinteknek az újratelepítésével, 8. minden településen biztosítani kell az alapvető önkormányzati ügyek intézésének a lehetőségét, 9. az önkéntes önkormányzati társulások értéket jelentenek, tovább fejlesztésük támogatandó, 10. a kistérségen belül az elmaradottabb települések irányába érvényesüljön a szolidaritás elve, de ez nem vezethet oda, hogy az elvonást elszenvedő településen a szükséges fejlesztések elmaradjanak, és a támogatott települések ne tegyenek meg mindent elmaradottságuk csökkentése érdekében, 11. a megyék szerepét erősíteni kell a területfejlesztés és az intézmény működtetés terén, és biztosítani kell a megyék önálló bevételeit, 12. a megyei és a megyei jogú városi önkormányzat helyzetét, egymáshoz való kapcsolódását, feladatait, és hatáskörét rendezni kell, 13. a Főváros és a kerületek státusza megmaradjon, és a feladatmegosztás újraszabályozásra kerüljön 14. bevezetésre kerüljön a „járási jogú város" intézménye azzal a megjegyzéssel, hogy alapításához és városok cím megszerzését szigorítani kell és pontos feltételek meghatározása szükséges, 15. az iparűzési adó önkormányzati kompetenciában maradjon, 16. a kötelező önkormányzati feladatokhoz, a feladatellátáshoz szükséges vagyont és fedezetet is biztosítani kell, 17. az államigazgatási és önkormányzati feladatkörét pontosan meg kell határozni,
18. szigorítani kell és pontos feltételek meghatározása szükséges az új községek kialakításánál 19. összeférhetetlenségi szabályok pontosításra kerüljenek, polgármester ne lehessen országgyűlési képviselő, 20. az önkormányzati rendszer képviselőinek felelősségét az országgyűlési képviselőkéhez hasonlóan kell növelni, 21. újra kell szabályozni a polgármester és a képviselő testület viszonyát, meg kell erősíteni a polgármester helyzetét, 22. a törvényességi ellenőrzést kormányzati szerv végezze, 23. a pénzügyi ellenőrzésben az Állami Számvevőszék szerepe erősítésre kerüljön, A Magyar Önkormányzatok Szövetsége ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy
- a feladatfinanszírozás esetén a költségeket körültekintően kell meghatározni, figyelembe kell venni a települések és az országrészek között tapasztalható különbségeket, és az önkormányzati források beszűkülését, - az iparűzési adó bármekkora részének elvonása veszélyezteti a felvett hitelek visszafizetését, a hitelfelvételhez képest utólagos szabályozás előtérbe hozza a szabályozó állam felelősségét a hitel visszafizetése terén, - új adónemek bevezetésére jelenleg nincs fizetőképesség, az adónövelés a fekete gazdaság erősödését és a korrupciós helyzet romlását eredményezi. - a járási hivatalok és a járási jogú önkormányzatok hatásterületének kialakításánál az adminisztratív határok helyett a tényleges térkapcsolat, az útviszonyok, az utazási és a tömegközlekedési lehetőségek és költségek figyelembevétele szükséges, ami esetenként még megyehatárt is keresztezhet.
A Magyar Önkormányzatok Szövetsége nem ért egyet azzal, hogy 1. az önkormányzatok szabadon felhasználható bevételeit, csökkentsék, 2. a helyben keletkező jövedelmeket, vagy annak egy részét más területre, pl. a nem települési önkormányzati feladatellátáshoz, területfejlesztési célra átirányítsák, 3. a kormányzati szervek önkormányzati, gazdasági ügyekben előzetes felügyeleti, szabályozási, rendelkezési lehetőséggel, „felügyeleti típusú" ellenőrzési joggal rendelkezzen, 4. hitelfelvételt, fejlesztési célokat kormányzati szerv hagyja jóvá, 5. bármilyen okból és célból önkormányzati vagyont ellenérték nélkül vonjon el az állam, 6. az egyesített önkormányzati hivatal intézményét a lakosságszám alapján határozzák meg, 7. a polgármester fő vagy mellékállású státuszát a helyi viszonyok ismerete nélkül jogszabályban, lakosságszám alapján határozzák meg, 8. társulási kötelezettség terhelje az önkormányzatokat bármely területen, 9. a megyei önkormányzati feladatok finanszírozását a települések bevételeiből valósítsák meg, 10. az önkormányzat döntésének elmaradását kormányzati szerv pótolja, 11. a választójogot, a választhatóságot bűncselekmény elkövetésén kívül bármilyen ürüggyel korlátozzák,
11
12. a kormány felügyeleti jogkörében élve, megtérülési mutatókra hivatkozva korlátozza az önkormányzatokat szabad pénzeszközeik felhasználásában, fejlesztési elképzeléseik megvalósításában. A Magyar Önkormányzatok Szövetsége hiányolja az önkormányzati feladatok részletes számításokon alapuló bemutatását, önkormányzati szintekre lebontva (mitől lesz olcsóbb a javasolt rendszer), elengedhetetlenül szükségesnek tartja az önkormányzati és államigazgatási tevékenység kapcsolatának bemutatását települési szinten, továbbá a Nemzeti Vidékstratégia Koncepciója főbb, az önkormányzatokat érintő elemének szinkronba hozását és az önkormányzatok érdekképviseleti jogának biztosítását.” Zárul az állásfoglalás.
A hazai átalakulással párhuzamosan Franciaországban is átalakul az önkormányzati rendszer. Erről Michel Billout szenátor tartott előadást. Itt ugyanakkor egy lényegesen lassabb tempót diktálnak, hiszen az átalakulás a néhány hónapos hazai időtávval szemben mintegy 30 évre kihúzva hajtják végre. Francia részről több előadó is hangsúlyozta, hogy az idődimenzió rendkívül fontos. Hagyni kell, hogy egyes folyamatok, változások megérjenek, és így az új rendszer elemei megfelelően épülhessenek egymásra. Tekintettel arra, hogy a tét a közösségi szolgáltatások működőképességének fennmaradása, fontos, hogy a rendszerelemek kiforrottan kerüljenek bevezetésre, az egyes elemei megfelelően épüljenek egymásra. 2010-ben a területi szint újragondolására került sor. A törvény két szintet különít el a megye-régiót, és a helyi-községi-közösségi szintet. A reform célja, hogy egyszerűbbé. demokratikusabbá tegye a rendszert, elősegítse az alkalmazkodást. A törvény nyomán létrejönnek az úgy nevezett metropoliszok, vagyis az 500 ezer lakosnál nagyobb városok önálló, új státuszt kapnak. A változások Franciaországban érinteni fogják a pénzügyeket. Meg fog szűnni a helyi önkormányzatok saját bevételeinek felét adó iparűzési adó. Antoine Homé, Wittemheim polgármestere a Francia Kisvárosok Szövetsége Pénzügyi Bizottságának elnöke elmondta, hogy erre az intézkedésre azért van szükség, mert ez az adónem közvetlenül hat a vállalkozások gazdasági tevékenységre. Ugyanakkor véleménye szerint az intézkedés ki fog hatni az önkormányzatok költségvetésére és így az általuk ellátott szolgáltatások minőségére.
