AZ ÖNKÉNTES CIVIL SZERVEZETEK HELYE, SZEREPE ÉS LEHETŐSÉGEI BIZTONSÁGUNK VÉDELMÉBEN SZEMLÉLETVÁLTÁSRA VAN SZÜKSÉG DR. PATAKY IVÁN BALOGH BÉLA

DR. PATAKY IVÁN–BALOGH BÉLA


AZ ÖNKÉNTES CIVIL SZERVEZETEK HELYE, SZEREPE ÉS LEHETŐSÉGEI BIZTONSÁGUNK VÉDELMÉBEN

SZEMLÉLETVÁLTÁSRA VAN SZÜKSÉG A demokratikus társadalmak egyik minőségi fokmérője állampolgárainak aktivitása, tudatos és önkéntes szerepvállalása az ország életében, biztonságának megóvásában, védelmében, az országépítés feladatainak megvalósításában. Hazánkban a rendszerváltást követően a demokratikus átalakulás során jelentős folyamat kezdődött el, mind több önkéntes, nem kormányzati társadalmi szervezet alakult, számuk mára megközelíti - vagy már túl is haladta – a nyolcezret. Sok területen — így a honvédelem, a hadtudomány, a katasztrófavédelem, a polgári védelem, a környezetvédelem területén — jelentős feladatokat tudtak már eddig is átvállalni és hatékonyan megvalósítani az államtól, az önkormányzatoktól. Elég az olyan országosan elismert és társadalmilag megbecsült civil szervezetekre hivatkoznunk, mint a Magyar Vöröskereszt, a Magyar Tűzoltó Szövetség (MTSZ), az Országos Polgárőr Szövetség (OPSZ), a Magyar Tartalékos Szövetség (MATASZ), a Magyar Polgári Védelmi Szövetség (MPVSZ), a Magyar Hadtudományi Társaság (MHTT), továbbá az önkéntes humanitárius szervezetekre, (pl. a Baptista-, a Máltai-, az Ökumenikus Szeretetszolgálat, a Nemzedékek Biztonságáért Alapítvány, az ifjúsági szervezetek, a különböző önkéntes mentőszervezetek, stb.). E társadalmi szervezetek a saját területükön hatalmas erőfeszítésekkel, kifejezetten hiánypótló feladatokat látnak el. Mielőtt azonban tovább folytatnánk az önkéntes civil szervezetekkel kapcsolatos gondolatainkat, jelezzük, hogy a sok ezer szervezet közül rövid tanulmányunkban, mint az, az előzőekben nevesített szervezetek felsorolásából, már kitűnhetett, csak azokkal foglalkozunk, amelyek célja és vállalt feladata a honvédelem, a civil lakosság védelme, felkészítése a katasztrófák elleni védekezésre, az esetleges fegyveres konfliktusokra. A kérdés áttekintésekor azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy amíg általánosságban vizsgálva, a civil nonprofit, önkéntes társadalmi szervezeteknek jelentős nemzetközi és hazai irodalma van, ezen belül azonban a 161

HADTUDOMÁNY

fegyveres erők és rendvédelmi szervezetek feladatainak egy részét magukra vállaló, illetve a biztonság védelmének kérdéseivel foglalkozó civil szervezetek tapasztalatait összegző, feldolgozó tanulmány meglehetősen kevés készült. A szervezetek számszerű növekedése, és vitathatatlan eredményeik ellenére le kell szögeznünk, hogy hazánkban az önkéntes civil szervezetek alkotmányban és más törvényekben leszögezett önállósága pillanatnyilag még törékeny továbbá állami, önkormányzati megbecsültségük közel sincs összhangban a bennük rejlő lehetőségekkel, feladataikkal, eddigi eredményeikkel. A lassú kibontakozás okát abban látjuk, hogy az önkéntességnek ma még nincsenek igazán erős felső szintű kapcsolatai hazánkban. Véleményünk szerint még sem az állam, sem az önkormányzatok nagy része nem ismerte fel teljes mélységében az állampolgárok által létrehozott öntevékeny szervezetekben rejlő hatalmas erőt. Túl mélyek még a mindenről gondoskodó paternalista állam gyökerei. A paternalizmus, mint az államot, a közigazgatást irányító hatóságok alapvető és munkáját meghatározó alapelv, egészen a rendszerváltásig végigvonult történelmünkön. Az állampolgárral szembeni akkori elvárás lényege dióhéjban: dolgozz, fizess adót, hajtsd végre a törvényekben meghatározott kötelezettségeidet, és ne aggódj, védelmedről majd mi gondolkozunk, gondoskodunk. A meglévő önkéntes szervezeteket pedig szigorúan ellenőrizték, kézben tartották. Ezek társadalmi céljai pedig azonosak voltak a hatalmon lévők céljaival. Néhány példa először a második világháború előtti évtizedekből. A cserkészet minden romantikája és vitathatatlan értéke mellett szigorúan az — akkori kifejezéssel élve — „ellenforradalmi” rendszer ideológiájának, a revizionizmusnak iskolája, és félig-meddig katonai előnevelést, képzést végrehajtó ifjúsági szervezet volt. Az úgyszintén rendkívül hasznosnak bizonyuló, és sok ezer ember életét megmentő civil szervezet a Légoltalmi Liga, a maga mintegy nyolcvanezer tagjával pedig gyakorlatilag közvetett katonai felügyelet valamint irányítás alatt állt. Elnöke (Habsburg) József királyi herceg, tábornagy volt, aki egyben a Magyar Tudományos Akadémia elnöki funkcióját is ellátta. A Liga gyakorlati vezetője pedig Petróczy István nyugállományú repülő ezredes volt. A hatalom felismerte, hogy szüksége van az állampolgárok önkéntes tevékenységére, szervezeteire, de azokat nem akarta felügyelet nélkül hagyni. Nem volt ez másként az 1948-90 közötti pártállami időkben sem. A Horthy rendszerben működött önkéntes civil szervezetek túlnyomó többségét feloszlatták. Vagyonát, ingatlanait — az esetleges függetlenségüket lehetővé tevő gazdasági alapjukat — államosították A megmaradt illetve az újonnan alakított civil szervezetek — mivel önkéntes társadalmi szervezetekre e rendszernek is szüksége volt — pedig szigorú állami, vagy pártirányítás, felügyelet alatt működtek. Elég a Magyar Vöröskereszt, a Magyar Honvédelmi és Sport Szövetség, az Úttörő Szövetség életére hivatkozni. A két történelmi korszak eltérő rendszer 162


időszakából felsorolt és a fel nem sorolt szervezetek többségéről el lehet mondani, hogy minden értékük, jelentős humanitárius, nevelő vagy honvédelmi munkájuk illetve eredményeik ellenére — elég az MHSZ honvédelemben betöltött hasznos szerepére hivatkozni — egyiket sem lehetett az adott hatalomtól független, teljesen polgári kezdeményezésű, demokratikus szervezetnek nevezni. Úgy véljük 2007-ben is elmondható, hogy minden esetenkénti pozitív politikai vagy kormányzati kezdeményezés — továbbá — annak ellenére, hogy 2003-ban a kormány megalkotta civil stratégiáját, az Országgyűlés meghirdette a 2003. évi L. számú törvényt a Nemzeti Civil Alapprogramról, a helyzet nagyon lassan változik, és tele van bukatókkal, mint arra később kitérünk. A hosszú vajúdás oka szerintünk kettős, az egyik a különböző vezetési szintek megszokotthoz való görcsös ragaszkodása és mindennemű változástól, változtatástól való félelme. A másik a lassan krónikussá váló költségvetési hiány. A sok évszázados tapasztalatokra támaszkodó törvényhozás, az állam valamint a közigazgatás — és a teljesség kedvéért tegyük hozzá: a lakosság jelentős része is — minden egyértelmű hasznosság továbbá igény ellenére, nehezen tudja fölismerni, hogy a mindenről gondoskodni akaró, mindent kézben tartani igyekvő állami és közigazgatási vezetés ideje visszavonhatatlanul lejárt. Nehezen tudja elfogadni, hogy az önkéntes társadalmi szervezetek sok területen náluk olcsóbban és hatékonyabban tudják az ő feladataik egyes részeit elvégezni, és ezért helyet kérnek, részt igényelnek a költségvetésből. Nehezen akarják tudomásul venni azt a helyzetet, amelyben a fejlett, nagy hagyományokkal rendelkező demokratikus államok már évtizedek óta működnek: a jövő elsősorban az állampolgárok tudatos aktivitására, feladatvállalására épül. A civil szervezetek önállóságra törekvésének jogosságát a magyar rendszerváltók is felismerték. Ezt bizonyítja Alkotmányunk, továbbá az elmúlt 10-15 évben született törvények bizonyos törekvései, amelyek ha nem is jelentenek teljes szemléletváltást, de elfogadható mértékű előrelépést igen. Alkotmányunk leszögezi, hogy mindenkinek joga van a szabadságra és a biztonságra. A 70/C.§ (1) szerint „mindenkinek joga van ahhoz, hogy gazdasági és társadalmi érdekeinek védelmére másokkal együtt szervezeteket alakítson, vagy ahhoz csatlakozzon.” Ezt mondja ki továbbá a gyülekezési jogot rögzítő 63.§ is. Mindössze a következő korlátokat állítja fel: a törvény által tiltott célú illetve politikai célt szolgáló fegyveres szervezeteket tilos létrehozni. Sugárzik belőle, hogy demokráciánk nem ismeri, nem fogadja el az „alattvaló” valamint a „paternalista” állam fogalmát. Meghatározó elve az, hogy az állampolgárok tudatos tevékenységére, társadalmi szerződésre épülő, „szolgáló” államban gondolkozik. Nézzük, hogyan valósul meg mindez a gyakorlatban. Nincs terünk az öszszes hatályos törvény elemzésére, ezért csak kettőt ragadunk ki. Az 1966. évi XXXVII. törvény a polgári védelemről 2.§ (a) pontja kimondja, hogy „a pol163

HADTUDOMÁNY

gári védelem a honvédelem rendszerében megvalósuló szervezet, feladat és intézkedési rendszer, melynek célja a fegyveres összeütközés, a katasztrófa és más veszélyhelyzet esetén a lakosság életének megóvása, az életbemaradás feltételeinek biztosítása, valamint az állampolgárok felkészítése azok hatásainak leküzdésére és a túlélés feltételeinek megteremtése érdekében.” Világos, pontos és korrekt definíció. Eddig — véleményünk szerint — összhangban van az Alkotmánnyal. A továbbiakban sem azzal van bajunk, amit a szerkesztők leírtak, és amit az Országgyűlés elfogadott, hanem azzal, amit hiányolunk. Valahogy „kifelejtették” a törvényből az „állampolgárt,” a felelősen gondolkozó, önként, tudatosan cselekvő „citoyen” értelemben. Helyette maradt a korábbi évtizedekben „polgári védelmi kötelezettséget” teljesítő alattvaló állampolgár. Egy sor sem szerepel az önkéntes polgári védelmi, katasztrófavédelmi szervezetekről. (Összehasonlításul megjegyezzük, hogy az 1937—1945 között működött Légoltalmi Liga feladatai szerepeltek a korabeli jogszabályokban. De akkor is csak a feladatai!) A félreértések elkerülése végett leszögezzük, nem a honvédelmi illetve a polgári védelmi kötelezettség ellen akarunk szót emelni, hanem az állampolgári jogok nyújtotta és megkívánta lehetőségekkel tartjuk szükségesnek kiegészíteni a törvényt. Az 1999. évi LXXIV. törvény a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről látszólag tanult a Polgári védelmi és az 1996. évi XXXI. Tűzvédelmi törvény körül kialakult szakmai polémiákból, mert már foglalkozik az önkéntes civil szervezetekkel. Az 1. § (1) pontja rögzíti, hogy „a katasztrófák megelőzése és az ellenük való védekezés…nemzeti ügy. A védekezés egységes irányítása állami feladat.” A (2) pont leszögezi, hogy „minden állampolgárnak, illetve személynek joga van arra, hogy megismerje a környezetében lévő katasztrófaveszélyt, elsajátítsa az irányadó védekezési szabályokat, továbbá joga és kötelessége, hogy közreműködjön a katasztrófavédelemben.” Nagyon helyesen leszögezi, hogy a védekezés „nemzeti ügy”, és az állampolgárnak pedig joga, egyben kötelessége is közreműködni a katasztrófavédelemben. A 2. § (1) pontja foglalkozik az önkéntes civil szervezetekkel is. „A védekezést és a következmények felszámolását az erre a célra létrehozott szervek… az önkéntesen részt vevő társadalmi szervezetek, valamint a civil és az erre a célra létrehozott köztestületek… bevonásával, illetve közreműködésével kell biztosítani”. Jelentős előrelépés. A nem kormányzati civil szervezetek helyet és szerepet kaptak a törvényben. Érdemes azonban tovább tanulmányozni a törvényt, mert úgy tűnik az alkotók azonnal meg is riadtak az „önkéntességtől”, mert beépítették a fékeket és gátakat is. Rögtön az 1.§-ba, mert ugye a védekezés nemzeti ügy, de a vezetés szigorúan állami. Ez rendjén is volna, mert egyértelmű, hogy egy feladat végrehajtásakor egységes, központi akaratnak kell érvényesülnie. De van feladat és felelősség-megosztás is a világon. Erre már 164


elődeink is rájöttek hazánkban, és a második világháború előestéjén illetve folyamán, a lakosság légoltalmi felkészítését és egyes, a lakosság által megvalósítandó megelőző védelmi feladatok megszervezését, végrehajtásának irányítását, ellenőrzését az említett Légoltalmi Ligára bízták. Az Európai Unió tagállamainak jelentős részében pedig kimondottan civil társadalmi szervezetek végzik a lakosság polgári védelmi-katasztrófavédelmi felkészítését, és vállalnak tetemes részt a katasztrófavédelemből is. Az 1999. évi LXXXVI. törvény azonban egyetlen ilyen önálló felelősséggel felruházott feladatot nem ad át a társadalmi szervezeteknek, hanem a megyei, fővárosi és helyi védelmi bizottságok hatáskörébe utalja. A 23.§-ban pedig részletesen meghatározza a korlátokat, így: „(1) Az önként jelentkező társadalmi és karitatív szervezetek segítséget nyújtanak, együttműködnek, ha erre vonatkozó hajlandóságukat kinyilvánítják. (2) Az önként jelentkező szervezetek és személyek alkalmasságának feltételeit a belügyminiszter (jelenleg, ismereteink szerint az önkormányzati és területfejlesztési miniszter), illetve a tevékenysége szerint illetékes miniszter határozza meg. (3) Az önkéntesen segítséget nyújtó személyeknek, társadalmi és karitatív szervezetek tagjainak a védekezésbe történő beosztását a polgármester határozattal rendeli el.” Ennyit az önkéntességről! Az idézett paragrafusok önmagukért beszélnek, úgy véljük, nem kell kommentár hozzá. Végső soron, kis túlzással kijelenthetjük, ott vagyunk, ahol a rendszerváltás előtt álltunk. Mindezen beépített gátak ellenére (!) megállapítható, hogy az önkéntesek mind a lakosság felkészítéséből, mind a tényleges védelmi és mentő munkákból vagy humanitárius feladatokból — még ilyen megkötések mellett is — tisztességgel, elismerésre méltó módon kivették részüket. Elég az elmúlt évek sorozatos árvizeire, a 2006. évi augusztus 20-ai katasztrófára, az eltűnt gyermekek felkutatására, vagy a külföldi földrengésekre, a cunamira hivatkoznunk. Hosszan lehetne még sorolni a helyszíneket, az eredményeket annak bizonyítására, hogy a magyarországi nem kormányzati civil szervezetek, — az idegen szavakat, rövidítéseket kedvelők számára: NGO — milyen tiszteletreméltó munkát végeztek, illetve milyen eredményeket értek el. Ahhoz azonban, hogy ezek az említett eredmények ne csak esetenként és egyedileg jelentkezzenek, hanem szervesen beépüljenek mindennapi életünkbe, szemléletváltásra van szükség. A napjainkban még államközpontú katasztrófavédelmi irányítási rendszert át kell alakítani az egymás mellett működő állami, társadalmi és önkéntes állampolgári szervezetek törvényileg szabályozott együttműködésére, ahol az egyes elemek egymást kiegészítve, egymásra épülve, egymást segítve tevékenykednek. Az együttműködés — melynek célja a védelmi feladatokat meghatározó, közösen kialakított központi elgondolás maradéktalan érvényre juttatása — pedig valóban az állami és önkormányzati szervezetek, valamint az önkéntes civil társadalmi, állampolgári szervezetek 165

HADTUDOMÁNY

összehangolt együttműködését, közös tevékenységét jelentse, ne pedig egyes elemek uralmát a többi felett. Alkotmányunk nagyon pontosan fogalmazta meg, hogy az állampolgár biztonsága a biztonság egészének az alapja. Ebből egyenesen következik, hogy elsősorban az állampolgár, az ember, úgy is, mint a biztonság célja, valamint úgy is, mint megvalósítója, felelős önmaga továbbá környezete biztonságáért. Ez az alapja társadalmunk biztonságának, valamint a ráépülő összes védelmi rendszerünknek. Véleményünk szerint ez az elvi alap határozza meg a felkészülés, felkészítés továbbá a védelem feladatait. A „filozófiánál” maradva az állam mellett az állampolgáraink többségének szintén megszokásból, kényelemből fakadó felfogásáról, felelősségéről sem szabad megfeledkeznünk. A civilizáció fejlődésével párhuzamosan az ember fokozatosan elvesztette önálló védekezési ösztönét, képességét, tapasztalatát és veszélyhelyzet érzetét. Az egyén helyébe fokozatosan a társadalom illetve az állam lépett. Az ember, mint „alattvaló” pedig minden védelmet az államra bízott, mondván: megfizettem az adómat, a többi a hatalom dolga. Az állam, a közigazgatás feladata hogy speciális szervezeteivel — honvédség, polgári védelem, tűzoltóság, rendőrség — gondoskodjon rólam, védjen meg engem. Hogy ez a helyzet mennyire élő, mennyire hamis és milyen lehetetlen helyzeteket képes teremteni, arra szemléltető példa a 2006. augusztus 20-ai budapesti tragédia. A tűzijáték mintegy milliónyi nézőjének ösztönében — tudatáról nem is merünk beszélni — a gyorsan romló időjárást látva, és a meteorológiai előrejelzéseket hallgatva nem ébredt fel még a gondolata sem annak, hogy ebből baj lehet, valamit tenni kell. Az emberekben működött a megszokás, hogy majd az állam, az önkormányzat, a hivatásos szervezetek, amelyeknek feladatuk, megvédenek minket. Amikor nem ez történt, kitört a pánik. Személyes tapasztalatunk, hogy néhány évtizeddel ezelőtt földet művelő, vagy pásztor emberek, sőt a cserkészet és a „levente” képzés révén többnyire a fiatalok is tisztában voltak azzal, hogy vihar idején ne másszanak fel a fákra, ne álljanak fák, cseréptetős házak alá. 2007-re pedig eljutottunk oda, hogy nem csak a természeti és civilizációs katasztrófák elleni védekezési tudat, képesség, hanem a puszta veszélyérzet is eltűnt lakosságunk többségéből. Folytathatjuk tovább: a bipoláris világrendszer széthullásával — hazánk NATO tagságával — a katonai veszélyeztetettség érzete is kimúló stádiumba lépett. Sajnos nem csak a lakosság, hanem politikai életünk számtalan szereplőjében is. Minek a védelemre nagyobb figyelmet fordítani, minek rá költeni, minek lokátor állomásokat telepíteni, amikor itt van a NATO, az majd megvéd minket. Úgy gondoljuk, most e gondolatokat lezárva itt a helye föltenni a kérdést.

166


MIÉRT VAN SZÜKSÉG ÖNKÉNTES, CIVIL SZERVEZETEKRE? Egy a Bács-Kiskun Megyei Polgári Védelmi Szövetség által 2004-ben kiadott kalendáriumból kiragadott idézettel kezdjük a fejezet címében jelzett szükségesség és a civil szervezetek lehetőségeinek, szerepeinek bemutatását. „A szabadban tartózkodva soha ne álljon fa alá vihar idején! Lehet, hogy a lombozat valamelyest megóvja az esőtől, esetleg a jégtől, de fennáll a villámcsapás veszélye, illetve a fáról letörő ágak, vagy a fa kidőlése okozhatnak sérülést. Különösen veszélyesek ilyen szempontból a nagyobb nyílt területen lévő egyedülálló fák.” Az idézet egy a „Célszerű magatartási formák viharkárok esetén” címet viselő figyelmeztető írásból származik. Két részre oszlik: amit tenni kell, és amit nem tanácsos tenni. Természetesen nem csak a fák, hanem a lakások, házak, más épületek, építmények, leszakadt villanyvezetékek, patakok, folyók lehetséges veszélyhelyzeteire, illetve sokféle egyéb veszélyforrásra hívja fel a figyelmet. A további írások az özönvízszerű esőzésekkel és a meteorológiai katasztrófák által okozott többi veszélyhelyzettel foglalkoznak, egyúttal bemutatják a védekezés lehetőségeit, módszereit (1). Ugyanezt a témakört — csak a lehetséges fővárosi veszélyhelyzetekre kihegyezve — az MPVSZ is kidolgozta röplap formájában. A Fővárosi Polgári- és Katasztrófavédelmi Szövetség pedig sok ezer példányban eljuttatta Budapest házainak, lakásainak postaládáiba (2). Az más kérdés, hogy ki olvasta el, és figyelt fel rá, vagy a naponta érkező számtalan reklámmal együtt azonnal kidobta szemétbe. A lényeg, hogy ha nem is állami, önkormányzati hivatásos, de egy önkéntes civil szervezet szakemberei felmérték a lehetséges veszélyhelyzeteket, és ezekre valamint a magatartási valamint védekezési lehetőségekre, szabályokra, fogásokra felhívták a lakosság figyelmét. Úgy véljük, az idézettel sikerült érzékeltetni a nem kormányzati önkéntes civil szervezetek lehetőségeit, szerepét, céljait, feladatait. Ott lenni mindenütt ahol az állam, a hatóság nem képes ott lenni, vagy ahonnan, elsősorban takarékossági okokból visszavonul. Ottlétük, segítségük sokkal kevesebbe kerül, mintha mindezeket a feladatokat az állam, vagy az önkormányzatok végeznék el. Leszögezzük, hogy a leírtak nem csak a természeti és civilizációs katasztrófákra vonatkoznak, hanem a biztonságunkat fenyegető összes veszélyhelyzetre. Biztonság fogalma alatt azt a politikai értelemben vett objektív helyzetet értjük, amikor az országot és annak lakosságát sem kívülről, sem belülről nem fenyegeti valós veszély, a körülmények nem akadályozzák a szuverén módon választott államforma és belső rend szerinti fejlődést, nem veszélyeztetik az ország területi integritását, szuverenitását, függetlenségét, demokratikus berendezkedését, továbbá a lakosság létfeltételeit, normális életét (3). Ebben az 167

HADTUDOMÁNY

átfogó definícióban egyaránt és egyforma értékkel helyet kapnak illetve szerepelnek a következő — a jelent és a belátható jövőt meghatározó, befolyásoló ― tényezők: − az ország katonai, külpolitikai fenyegetettsége; − a belpolitikai stabilitás; − a szociális biztonság; − a gazdasági biztonság; − a közrend, a közbiztonság, beleértve a szervezett bűnözést, a fegyver- és kábítószer csempészést; − a terrorizmus (a háborút a hadviselés egyik különleges formájának fogva fel); − a környezeti, ökológiai biztonság; − a természeti és civilizációs katasztrófák elleni védelem; − a migráció; − a közegészségügy helyzete. Az egyes tényezők szerepe, jelentősége természetesen változó, és a változás az ország pillanatnyi helyzetétől függ. Például a XX. században egészen a bipoláris világrendszer széthullásáig Magyarország (Európa és nagyrészt a világ) katonai, külpolitikai fenyegetettsége jelentette az első számú biztonságpolitikai veszélytényezőt. A következő közel másfél évtizedben a helyzet jelentősen megváltozott, fölértékelődött a katasztrófák elleni védekezés, a migráció, a gazdasági biztonság, a környezetvédelem, stb. kérdése. Napjainkra, bár a megváltozott tényezőkből kifolyólag a terrorizmus formájában újra előtérbe került a külső fenyegetettség kérdése, ami átértékelésre késztette a katonai biztonság problémakörét. Ugyanakkor az állam ma már közel sem képes ― a gazdasági, belpolitikai stabilitás kérdése miatt ― a szükséges mértékben olyan szinten kielégíteni a honvédelem jogos igényeit, mint korábban. Ugyanez elmondható több más területről, például a katasztrófavédelemről, a közegészségügyről, a közrendről is. A társadalom demokratizálódása fejlettségének, mint már jeleztük, az egyik lényeges fokmérője, hogy az állampolgárok miként kapcsolódnak be a közösségi életbe, átvéve, magukra vállalva a korábbi „mindenható” államtól a feladatok jelentős részét. Itt lépnek be a képbe az önkéntes civil társadalmi szervezetek, mint az önigazgatás, az önálló feladatmegoldás meghatározó szerepvállalói. A feladat minden egyértelműsége mellett azonban a helyzet korántsem olyan egyszerű. Egyrészt azért, mert a kétségtelenül meglévő és egyre aktívabb civil törekvések mellett, gátló tényezőként jelen van a korábbi évtizedek (évszázadok) során kialakult állami, kormányzati, hatósági dominanciából fakadó kényelemhez, megszokáshoz való ragaszkodás a kormányzati és önkormányzati rétegek egy részéről. Másrészt jelen van az állampolgárok jelentős részének szintén megszokásra, az újtól, az ismeretlentől, 168


a többletmunkával járó kényelmetlenségtől való félelemre épülő társadalmi passzivitása is. „Örök érvényű megállapítás, hogy az érintettek mindig kétkedéssel fogadják a jelentősebb reformtörekvéseket és szerkezeti változásokat” (4). Harmadrészt a napjaink egészét meghatározó költségvetési hét szűk esztendő miatt. Felmérésünk szerint ezek nagyon szorosan összefüggő tényezők. A fizetések, bérek viszonylag alacsony színvonala miatt amúgy is jelentősen lecsökkent a lakosság társadalmi aktivitása, mivel más, a megszokott létfeltételeit, normális életvitelét szintentartó lehetőségek után kutatva felőrli szabadidejét és energiáját. Az is meghatározó tény, hogy a civil társadalmi szervezetek nagy többsége nem rendelkezik ― elsősorban a már jelzett 1948-50 közötti államosítások, feloszlatások miatt ― olyan önálló vagyoni bázissal, amelyből képes lenne költségeit fizetni. A törvényalkotók, az állam alapvetően kifelejtette a pártokhoz nem kötődő civil társadalmi szervezetek „államosított” vagyonát visszaadni. Ugyanakkor az állami támogatás egyrészt kevés, másrészt bizonytalan. Nem lehet biztonságosan tervezni, szervezni, folyamatos tevékenységet építeni. Így alakulhatott ki az a csapdahelyzet, hogy a Magyar Honvédség rendelkezik nagyjából két váltás olyan szerződéses állománnyal, amelyből valóban magas színvonalon, nemzetközi elismerésre méltóan tudja teljesíteni NATO és EU-s kötelezettségvállalásait, ugyanakkor nincs elegendő tartalékosa. A kiválóan dolgozó MATASZ minden erőfeszítése ellenére sem tud kellő segítséget nyújtani a maholnap égető hiány pótlására. Nem tartjuk túlzásnak kijelenteni, hogy a Honvédség alapvetően a pillanatnak él. Egy hirtelen megnövekedett huzamos, komolyabb veszteséggel járó igénybevételnek rendkívül nehezen tudna eleget tenni. A magas szinten felkészített szerződéses katonák szolgálatuk letelte után nem vállalnak tartalékos szolgálatot. Kiváló kiképzésüket, felkészültségüket (megjegyezzük: melyet végső soron az adófizetők finanszíroztak) kamatoztatva, igyekeznek jól fizető civil fegyveres szervezeteknél dolgozva hasznosítani, például Irakban. Tegyük fel a kérdést: nem rövidlátásból fakadó pazarlás ez? Sokáig gondolkoztunk, hogy táblázatos formában idézzük-e azokat az összegeket, amelyeket a német Bundeswehr kifizet (ahol egyébként megtartották a sorkatonai szolgálatot is, és nem tervezik megszüntetni, miként az osztrák Bundesheerben sem), végül úgy döntöttünk, hogy csak egy-két adatot idézünk a táblázatokból. Ezekből kiderül, hogy abban az esetben, ha a tartalékost úgynevezett három napos „hétvégi gyakorlat”-ra (péntek―vasárnap, vagy szombat―hétfő) hívják be, akkor egy (nem szerződéses, hanem sor) gránátos (magyarán: honvéd) „Wehrsold”-ja napi 7,41; egy hadnagy (illetve: törzsőrmester, főtörzsőrmester, főzászlós) „Wehrsold”-ja pedig 12,27; egy alezredes napi 14,32 euró „zsoldot” kap, természetesen civil fizetésének megtartása mellett. (5) Ezzel a „zsebpénzzel” kellene a Honvédségnek versenyeznie, ha a tartalékost gyakoroltatni akarja. Azt is érdemes mérlegre 169

HADTUDOMÁNY

tenni, hogy a 2006. évi árvizek idején milyen áron tudott a Honvédség eleget tenni az árvízvédelem során kapott feladatoknak? Leszögezzük, hogy nem az árvízvédelem, vagy a katasztrófavédelem feladataiban való részvétel ellen ágálunk, és nem is a valóban kiváló, elismerésre méltó munkát akarjuk leértékelni. Még csak nem is azokra az árvízvédelmi szakmunkákra gondolunk, amelyeket a leggyorsabban, leghatékonyabban a Honvédség műszaki, repülő, egészségügyi, stb. alakulatai tudnak elvégezni. Csupán azt a kérdést vetjük fel, hogy felmérte-e valaki, valóban megérte-e a hadsereg különböző területeiről odavezényelni, és a nem arra hivatott tisztek, zászlósok, tiszthelyettesek, szerződéses katonák sokaságával lapátoltatni a homokot a zsákokba, építtetni a gátakat, miközben napokig, hetekig állt munkájuk, amelynek szakértői voltak, amihez rajtuk kívül kevesen értettek. Akkor, amikor a hatályos törvények szerint a lapátolást az érintett falvak, városok munkanélküli lakosságának bevonásával (ahogy néhány faluban meg is tették), vagy a lakosság bevonásával ― a polgári védelmi törvény alapján, az illetékes polgármesterek ― is el tudták volna végeztetni. Nem véletlenül említettük, hogy napjainkban mindennek ― az önkéntes civil szervezetek működésének is ― legnagyobb problémája a „pénz”. Ahhoz azonban, hogy valóban legyen pénz, nélkülözhetetlen a tervszerű munka, a megelőző költségelemzés és értékelés.

A CIVIL SZERVEZETEK LEHETŐSÉGEI Magyarországon a nem kormányzati civil társadalmi szervezetek négy évtizedes szünetet követően jelenleg kísérelik meg, hogy a társadalmi önszerveződés kiemelt formációjaként elfoglalják méltó, a demokratikus társadalmakban természetesnek tartott, az állami feladatokat végrehajtó szervezetekkel egyenrangú helyüket. Az egymást követő országgyűlések, kormányzatok ezt a törekvést legalább felső, jogalkotói szinten szavakban már elismerték. Azonban mint leírtuk, végrehajtói szinten a civil társadalmi szervezeteket többnyire legfeljebb, mint esetenként „szükséges, de nem nélkülözhetetlen segéderőként” veszik számításba és kezelik, nem ismervén fel az önszerveződésben, a társadalmi aktivitásban rejlő hatalmas erőt. Érdemes ezért röviden, szinte dióhéjban áttekinteni a civil szervezetekben rejlő lehetőségeket: − az első és véleményünk szerint legfontosabb a társadalmi felelősségtudat, a cselekvő és alkotókészség felélesztése, öntevékeny állampolgárrá nevelés. A haza, a magyar társadalom, a család, az embertársak, a tulajdon megbecsülése, szeretete, védelme. Kölcsey Ferenc fogalmazta ezt meg csodálatosan, „Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?/ Messze 170


−

−

−

− −

−

jövendővel komolyan vess össze jelenkort,/ Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derül!”(6). A haza szeretete ― lehet, hogy sokak szemében nem divatos fogalom ― ahogy József Attila oly csodálatosan megfogalmazta „S mégis, magyarnak számkivetve/ lelkem sikoltva megriad/ édes Hazám, fogadj szívedbe,/ hadd legyek hűséges fiad!”(Hazám); az önkéntes társadalmi szervezetek a közösségépítés elsőrendű iskolái. Az egymás segítése, a közösen vállalt cél és feladat megvalósítása érdekében végzett szervezett munka kialakítja a közösségért való tudatos felelősségvállalást, amely meghatározó erkölcsi alapja a demokratikus társadalomért végzett tevékenységnek; egyre nagyobb és gyorsabban nő a civil szervezetek társadalmi megbecsültsége, elismertsége. Hivatkozunk e megállapítással a különböző közvélemény-kutató intézetek felméréseire. Akkor, amikor a politikai pártok, a képviselők, állami és önkormányzati szervezetek társadalmi elfogadottsága, megbecsültsége ― bizonyos mértékig kivétel a tűzoltóság, és az árvízi munkák eredményeként a honvédség, és a katasztrófavédelem ― fokozatosan és folyamatosan süllyed; a civil szervezetek behálózzák az egész országot. Méreteiket tekintve beszélünk országos, regionális, megyei és helyi szervezetekről. Megjegyezzük, hogy a témánk szempontjából elsősorban azért fontos az eddig említett illetve a későbbiekben részletesebben bemutatásra kerülő szervezetek, mert mind országos hálózattal rendelkeznek; tagjaik között számos országosan és helyileg elismert, „nagy tömegvonzással” rendelkező személyiség található; a szervezetek az állami, önkormányzati szerveknél lényegesen mozgékonyabbak. Nem kötik munkájukat különböző jogszabályokban rögzített előírások. Saját önkormányzattal rendelkeznek. Szemléltető példa mozgékonyágukra: a három évvel ezelőtti cunamit követően a magyar állami segítségnyújtás megérkezésére napokra volt szükség (oka: megfelelő diplomáciai lépések, a jogviszony rendezése stb.), ugyanakkor a társadalmi és humanitárius szervezetek a katasztrófa után szinte azonnal, már egy-két nap alatt a helyszínre érkeztek; továbbá, ami legalább olyan lényeges napjainkban, mint az eddig felsorolt előnyök a civil szervezetek lényegesen költségkímélőbbek, mint az állami, vagy önkormányzati szervezetek. Nem kell állandóan működő nagyobb létszámú apparátust fenntartaniuk, és szervezeteiket csak szükség esetén működtetik. Példa: e rövid tanulmány készítésekor szinte „egymást érték” a gyermekek, idősek eltűnései. A felkutatásukba a nagyszámú kivezényelt rendőr, tűzoltó erők mellett rendre bekapcsolódtak a polgárőrök továbbá a „speciális mentő szervezetek”, jelentősen te171

HADTUDOMÁNY

hermentesítve az állami szervezeteket. Nemzetközi felmérések szerint a civil szervezetek működési költségei átlagosan 50-60 %-kal olcsóbbak. Ugyanakkor egy percig sem lehet megfeledkezni arról, hogy az önkéntes, civil szervezetek nem mindenre, hanem csak az általuk vállalt feladatok elvégzésére alkalmasak, illetve használhatók fel, mivel ezekre készültek fel. Mindezeket figyelembe véve összegezzük, hogy szerintünk melyek a nem kormányzati civil, önkéntes, társadalmi (nem gazdasági) szervezetek jellemzői. Címszavakba sűrítve: önkéntesség, intézményesültség, saját belső önkormányzat és szervezeti struktúra, a kormányzattól való függetlenség, saját képviselet, a profit elosztás tilalma, továbbá magas szintű felkészültség. Nagyjából e jellemzők határozzák meg a legtöbb civil szervezet életét. Az elmúlt tizenhét esztendő alatt azonban bizonyos polarizáció és differenciálódás is érzékelhető volt az újjászervezett, vagy újonnan alakult szervezetek között. Azok a szervezetek, amelyek nem egy érdeklődési kört, egy hobbit vagy valamely más specifikus emberi igényt elégítenek ki ― például bélyeggyűjtés, kisállat-tenyésztés, horgászat, stb. ― hanem az egész társadalom érdekeit szolgálják, az erős differenciálódás, továbbá a működő tőke profitszerzési lehetőségeinek hiánya miatt gazdaságilag nehéz helyzetbe kerültek. Két út áll jelenleg e szervezetek előtt. Az első az, hogy „zömmel költségvetési forrásokból gazdálkodó, az államhoz és az önkormányzatokhoz erősen kötődő”(7), nagyrészt tőlük függő, tehát függetlenségüket bizonyos mértékben föladó, önálló véleményalkotásra gazdasági függőségük miatt nehezen vállalkozó szervezetté váljanak. A második: mindennapi gondok között vergődő, ezért tényleges lehetőségeiket, felkészültségüket, tudásukat kihasználni képtelen, de önálló véleményt nyilvánító szervezetek legyenek. A helyzetet szándékosan kissé sarkítva vázoltuk fel. Tapasztalataink szerint ugyanis, annak ellenére, hogy a kormányzatok jogilag és elvileg mindent megadnak, a minisztériumok, az országos főhatóságok pedig az elmúlt 3-4 évben valóban tartózkodtak beleszólni az önkéntes szervezetek életébe, sőt tevőlegesen is támogatták munkájukat, a különböző alsóbb szintű kapcsolatokban elkerülhetetlenül előfordultak súrlódások, jelentkeztek akadályok. Az igazság megkívánja, hogy leírjuk, nem csak a hatósági szint részéről, hanem a civil szervezetek részéről is. Gyakran akkor is segítséget követeltek, amikor önállóan is megálltak a lábukon. Azt sem lehet letagadni, hogy működött ― egy találó német kifejezés fordításával jellemezve ― az „önként vállalt önkontroll: nem kapom meg a támogatást, nem nyerem el a pályázatot, ha a hatóság véleményét bírálom, ha ellentmondok neki”.

172


A CIVIL SZERVEZETEK LEHETSÉGES FELADATAI A kormányzati civil stratégia elveiben fel- és elismeri a civil szervezetek jelentőségét. Az állam egyenrangú partnerének tekinti őket, és a törvény szerint igényli a civil társadalmi kontrollt, biztosítja részvételüket a jogszabályalkotásban, a tudásalapú társadalom kiépítésében. A közigazgatás valamennyi résztvevőjétől elvárja a felsorolt elvekkel való azonosulást. Az NCA alapján kidolgozott civil stratégia konkretizálja e feladatokat. Megállapítja, hogy az önkéntes civil szervezetek sajnálatosan még viszonylag kis számban vállaltak magukra közszolgáltatási valamint közösségi feladatokat. A továbblépés az illetékes minisztérium alapvető érdeke és feladata, amelynek célja, hogy bővítse kapcsolatait a civil szervezetekkel. Mérje fel és növelje a civil szervezetek által átvállalandó feladatokat. Ezzel tehermentesítse a rendőrség, a katasztrófavédelem, a polgári védelem, a tűzvédelem szervezeteinek leterheltségét. Példaként csak egy félmondatot emelünk ki a stratégiából: „nem nélkülözhető a civil szervezetek szerepvállalása a lakosság tájékoztatásában, a felvilágosító munkában és az ifjúság biztonságos életre nevelésében…”. Megjegyezzük, úgy tűnik, mintha a HM nem követné ezt az utat, és a honvédelem területén lemondana a civil szervezetek közreműködéséről. Mindezt akkor, amikor jó néhány, a honvédelemmel kapcsolatos területről már kivonult. A (korábbi) BM stratégia alapján dolgozták ki az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (OKF) illetve alárendelt szervezeteinek az NCA alapelveivel összhangban lévő civil stratégiáját. A kör — legalábbis e területen — teljesnek látszik. Mégsem a korábbi BM stratégiából idézünk, hanem az OKF által hat évvel ezelőtt megfogalmazott „A Magyar Köztársaság nemzeti katasztrófavédelmi stratégiájából”, mivel ez nem a civil szervezetek oldaláról közelítve foglalkozik a kérdéssel, hanem a katasztrófa- illetve a polgári védelem, valamint a tűzoltóság feladataiból, és annak keretébe helyezve elemzi a helyzetet, határozza meg a feladatokat. Külön fejezetben vázolja fel a civil szervezetek katasztrófavédelmi felhasználásának, valamint a velük való együttműködésnek az alapkérdéseit. Annak ellenére, hogy a stratégia egyes részkérdésekben vitatható megállapításokat tesz, és állam-centrikusan vizsgálja a kérdést, csak „segítő” feladatokat tud elképzelni illetve meghatározni a civil szervezetek számára, összességében mégis hatalmasat lép előre. A „Civil szervezetek bevonása katasztrófavédelmi feladatok végzésébe” címet viselő fejezetében leszögezi, hogy „a katasztrófák felszámolása…bárhol azonnal igénybe vehető központi erők és gyors beavatkozás lehetőségének hiányában, központi, állami erőkkel és eszközökkel nem mindig oldható meg” (ezért) „ szorgalmazni kell a károk enyhítésére szolgáló erőkkel és eszközökkel rendelkező gazdálkodó-, mentő és 173

HADTUDOMÁNY

egyéb karitatív szervezetek létrehozását, ilyen szervezetekkel a kapcsolatfelvételt és együttműködést…(hogy) hatékonyan tudják segíteni a hivatásos katasztrófavédelmi szervezetek működését.”(8) A stratégia a nem kormányzati civil szervezetek összességét, tehát a gazdasági, egészségügyi, kulturális, stb. szervezeteket is tárgyalja. Mi a témánkra összpontosítva további vizsgálatainkat az önkéntes civil szervezetekre szűkítjük le. A stratégia a civil szervezetek előnyeit, továbbá ebből adódóan feladatait a következőkben látja: − olyan feladatok végrehajtására alkalmasak, amelyek az állam, az önkormányzat által jelenleg szervezett erőkkel nem oldhatók meg; − olyan különleges felkészültségű és felszereltségű, önkéntes civil mentő alakulatok vannak, amelyek speciális, eseteként jelentkező feladatok végrehajtására képesek. Pl. helyi-, vízi-, barlangi-, kutyás, stb. szervezetek, csoportok; − biztosítják a veszély- és katasztrófahelyzetek megelőzéséhez, kezeléséhez, valamint a helyreállítási feladatokhoz szükséges humán feltételeket; − megfelelően képzett szakértő-gárdával rendelkeznek; − karitatív feladatok ellátását végzik; − tájékoztatják, felkészítik a lakosságot. A stratégia három nagyon fontos megállapítást tesz. Az első: a hivatásos és önkéntes társadalmi szervezeteket egy egységes, országos veszélyhívó rendszerbe kell integrálni. A második: „mivel jelentős tartalékok mutatkoznak a különböző veszélyhelyzetekben is beavatkozni hajlandó társadalmi önszerveződések terén…az eddigi ad hoc igénybevétel helyett legális és biztonságos együttes tevékenységben”…gondolkozva kell kimunkálni az együttműködést. Végül a harmadik: követelmény, hogy a hivatásosok „ismerjék meg és fogadják el a szabályozott önkéntes segítséget, kiküszöbölve ezzel a ma még meglévő – különböző indokokra hivatkozó – idegenkedést.”(9) Különösen a harmadik észrevételt tartjuk nagyon figyelemre méltónak, mivel sok területen mind a mai napig tapasztalható a „hivatásosok” részéről „idegenkedés”. Véleményünk szerint akkor, amikor az önkéntes társadalmi szervezetek munkatársai semmivel sem képzetlenebbek a hivatalos szervezetekben dolgozóknál. Észrevételeik annál is érdekesebbek, mivel nem kötik őket a szubordinációs kötelmek, a napi munka terhei, és ezért gyakran más szemszögből látják a dolgokat, feladatokat, kapcsolódási rendszereiket. Bár az idézett stratégia elsősorban a katasztrófavédelem feladatait érintő kérdésekkel foglalkozik, megállapításainak jelentős része jellemző a biztonság többi területére is, legyen szó akár rendvédelemről, akár honvédelemről. Úgy gondoljuk, a legnehezebb helyzetben pillanatnyilag a honvédelem kérdése van. A rendszerváltás óta a költségvetést tekintve a legnagyobb veszteséget a honvédség szenvedte. A folyamatos költségvetéscsökkentések eredményeként elvesztve társadalmi kapcsolatainak többségét, 174


a honvédség bezárkózott önmagába, szinte csak a szorosan vett katonai szervezetekkel foglalkozik. Pedig az ifjúság hatékony hazafias, honvédelmi nevelése elképzelhetetlen a Magyar Honvédség közvetlen részvétele és személyes példamutatása nélkül. Itt van példának az árvízvédelem. Megítélésünk szerint nagyobb társadalmi presztízsnövekedést eredményezett, mint az afganisztáni vagy az iraki részvétel. Érdemes lenne objektívan és részletesen külön is elemezni, hogy ez mennyire hat ki a fegyveres szolgálatra jelentkezők összetételére, előzetes felkészültségére, a hazához, a honvédelemhez való viszonyára, vagy a hadsereg tartalékos állományának biztosítására. A XX. században, hazánkban a HM által támogatott civil szervezetek jelentős katonai szolgálatra előkészítő, és a későbbiekben szintentartó feladattal támogatták a honvédelem valamint a hadsereg ügyét. Napjainkban, pedig kimondhatjuk éppen a biztonsággal, a honvédelemmel foglalkozó civil szervezetek tartoznak a legszegényebbek közé, tagdíjaikon kívül nem rendelkeznek semmilyen „vagyonnal”. Vállalt feladataikat elsősorban állami, önkormányzati támogatással képesek csak megoldani. A bemutatott jogszabályokat és stratégiákat saját kutatási tapasztalatainkkal, eredményeinkkel összevetve, arra a következtetésre jutottunk, hogy az önkéntes civil szervezetek egy része ma is alaprendeltetése szerint részese a lakosság biztonsága védelmének továbbá felkészítésének. Úgy gondoljuk, hogy megkeresés, felkérés után még számos további civil szervezet kapcsolódhatna be a lakosság és az ország biztonságának védelmét támogató komplex rendszer feladatainak ellátásába. A civil szervezetek munkatársainak széleskörű képzettsége lehetővé teszi, hogy szakembereik, a lakosság és az ország biztonságának védelme érdekében a következő területeken tudjanak hatékony munkát végezni: − az ifjúság hazafias nevelése, fölkészítése; − a lakosság felkészítése; − katasztrófavédelem, polgári védelem, tűzvédelem; − a honvédség tartalékosainak utóképzése, szintentartása; − a közrend, a közbiztonság védelme; − sport, testnevelés, egészséges élet; − a honvédelem, a rendvédelem érdekeit szolgáló különleges valamint technikai sportok (pl. lövészet, önvédelmi sportok, harcművészet, hegymászás, ejtőernyőzés, búvárkodás, motorsportok, rádiózás, stb.) − humanitárius feladatok, segítségnyújtás (mind itthon, mind külföldön); − a biztonság — ezen belül a honvédelem — területeivel kapcsolatos tudományos kutatás; − történelmünk kutatása, nemzeti és területi, helyi hagyományápolás. A fentiek egyértelműségét erősíti, ha tisztázzuk, mit értünk a „lakosság felkészítése” fogalmán. „A lakosság önvédelméhez szükséges általános és szakmai 175

HADTUDOMÁNY

ismeretek, tudás közvetítése, illetve jártasság és készség kialakítása szóbeli közlés, bemutatás, magyarázat, gyakoroltatás útján”.(10) A felkészítés tartalmát a nélkülözhetetlenül szükséges honvédelmi, polgári védelmi, katasztrófavédelmi, egészségügyi, rendvédelmi, biztonsági, stb. témák összessége adja meg.

A FELADATOKBA BEVONHATÓ CIVIL SZERVEZETEK ÁTTEKINTÉSE A civil szervezetek egy része alaprendeltetésének, céljainak megfelelően a mindennapi élet során, sok olyan feladatot lát el, amellyel hozzájárul a lakosság életének, egészségének megóvásához, helyreállításához, életvitele zavartalanságához, személyi, vagyoni biztonsága fenntartásához, a veszélyek elleni védekezésre való felkészüléshez, az épített és a természeti környezet megóvásához, a hazafias neveléshez, a honvédelemhez, a polgári védelemhez. A magyarországi civil szervezetek munkája általában magas színvonalú, tartalmas és alkalmas az állam céljainak, feladatainak megvalósítására, esetenként e feladatok átvételére. Elég a Polgárőrség, a Tűzoltó Szövetség, a Polgári Védelmi Szövetség vagy a hadtudomány területén jelentős elismerést kivívó Magyar Hadtudományi Társaság, továbbá a humanitárius és a speciális mentőszervezetek szerepére utalni. A civil szervezetek munkájának, feladatvállalásának eredményességét jellemzi, hogy a különböző nemzetközi és nemzeti szervezetek szívesen fogadják szerepvállalásaikat, például egy nagyobb természeti vagy ipari katasztrófa esetén, egy szakmai vagy tudományos konferencia, tanácskozás, szakmai illetve sportversenyek rendezésekor. Nem tesznek különbséget sem a veszélyhelyzetek kezelésénél, sem a segítségnyújtáskor az állami vagy hivatásos valamint a nem kormányzati önkéntes civil szervezetek között Ezt a gyakorlatot követi mind az ENSZ, mind az EU. Újabban esetenként, pedig kifejezetten szívesebben fogadják a szakmai illetve tudományos konferenciákon a nem kormányzati civil szervezetek véleményét, mivel elfogulatlanabbnak, frissebbnek tartják. A következőkben röviden áttekintjük a biztonság védelme szempontjából véleményünk szerint legjelentősebb önkéntes, civil, társadalmi szervezeteket. A felsorolásban jelzett „országos” fogalom azt jelzi, hogy az adott szervezet átfogja az egész országot.

176


Szakmai társadalmi szövetségek1 1. MAGYAR POLGÁRI VÉDELMI SZÖVETSÉG (MPVSZ) Kiemelten közhasznú tevékenységet végző országos szövetség. (11) Közreműködik az állampolgárok polgári védelmi, katasztrófavédelmi felkészítésében, védelmük szervezésében, továbbá különböző humanitárius feladatok megvalósításában azzal a céllal, hogy az állampolgárok képesek legyenek önmaguk, családtagjaik, embertársaik életét, vagyontárgyait eredményesen oltalmazni, menteni elemi csapások, természeti és civilizációs katasztrófák valamint fegyveres konfliktusok esetén. E feladat megvalósítása érekében szorosan együttműködik az OKF országos és területi szervezeteivel, az önkormányzatokkal, a lakosságvédelemben, felkészítésben érintett civil társadalmi szervezetekkel, mindenek előtt az MTSZ-szel, az OPSZ-szal, a MATASZ-szal valamint a Vöröskereszttel. Az MPVSZ 1991-ben alakult újjá, mint a Légoltalmi Liga jogutóda. Jelentős nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezik, kiemelten az osztrák, német és szlovák polgári védelmi szövetségekkel. Munkájának fontosabb területei: − az önkéntes lakosságfelkészítők és polgármester segítők tanfolyamszerű felkészítése évenként, fővárosi, megyei csoportosításban; − az OKF-fel együtt szervezi és végzi a diákok évenkénti felmenő rendszerű katasztrófa- és polgári védelmi versenyeit; − Veszélyhelyzeti Lakossági Ügyfélszolgálati és Információs Központokat (VELÜNK) hoz létre és működtet; − közreműködik a diákok iskolai katasztrófavédelmi képzésében; − megalakulása óta széles körben közreműködik a lakosság katasztrófavédelmi, polgári védelmi felkészítésében. Könyveket, brosúrákat, szóró és röplapokat, tájékoztatóanyagokat ad ki, kiállításokat, bemutatókat, falunapokat, tudományos tanácskozásokat, konferenciákat szervez; − bekapcsolódik az ifjúság hazafias, honvédelmi nevelésébe; − önkéntes csoportjaival közreműködik a természeti továbbá civilizációs katasztrófák megelőző védelmi és mentési feladataiban; − közreműködik a környezetvédelmi és környezetbiztonsági feladatokban; − kiadja a „Polgári Védelmi Szemle” című tudományos folyóiratot; − jelenleg egy polgári védelmi kutató központot és archívumot szervez. 2. MAGYAR TŰZOLTÓ SZÖVETSÉG (MTSZ) 1870 óta működő, nagy hagyományokkal és kiterjedt nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező országos szövetség. (12) A fővárosi és megyei szövetségei mel1

A felsorolás fontossági sorrendet nem jelent.

177

HADTUDOMÁNY

let három tagozata működik: a Létesítményi, a Tűzoltó Verseny, és az Önkéntes Tűzoltó Egyesületi. A Szövetség tagsága önkéntes, tagjai lehetnek az egyének mellett az önkéntes tűzoltó egyesületek és létesítményi tűzoltó szervezetek is. A Szövetség önkéntes szervezetei, az alapszabályban vállaltak, és a későbbiekben vázoltak mellett — illetékességi területükön — végrehajtják az 1996. évi XXI. Tűzvédelmi törvény 33.-34. §-ában előírt feladataikat. Az MTSZ költségvetési támogatásban részesül. Kiváló munkájának elismeréseként, a szervezet jelentős társadalmi megbecsültségnek örvend. A tűzoltóság ma a lakosság által legjobban elismert szakterületek egyike. A Szövetség alapító tagja az Európai Nemzetközi Tűzoltó Szövetségnek. Rendszeresen részt vesz rendezvényein és versenyein. Munkája során szorosan együttműködik az OKFfel, a fővárosi és vidéki önkormányzatokkal továbbá az MPVSZ-szel, az OPSZ-szel valamint a Magyar Vöröskereszttel. Munkájának fontosabb területei: − a tűzoltók szakmai képzése; − közreműködés a lakosság tűzvédelmi felkészítésében; − az óvodáktól a középiskolákig közreműködik a fiatalok katasztrófavédelmi, tűzvédelmi oktatásában; − közreműködik az ifjúság katasztrófavédelmi, tűzvédelmi versenyeinek szervezésében; − szervezi a hazai tűzoltó-versenyeket; − széles körben szervezi a lakosság tűzvédelmi, katasztrófavédelmi tájékoztatását; − szervezi és végzi a munkaviszonyban állók munkahelyi tűzvédelmi felkészítését; − központi és önkormányzati költségvetésből, terv szerint fejleszti a lakosság tájékoztatását szolgáló rendszereket. 3. ORSZÁGOS POLGÁRŐR SZÖVETSÉG (OPSZ) A rendszerváltást követően az állampolgárok önszerveződésével megalakult önkéntes, országos, társadalmi szervezet. Az OPSZ támogatja a helyi önkormányzatokat, a helyi, területi rendvédelmi szervezeteket a közbiztonság feladatainak végrehajtásában valamint a lakosság védelme érdekében (13). A polgárőrség segíti az állampolgárokat a közrend, a közbiztonság fenntartásában, életük és javaik védelmében, a veszélyhelyzetek megelőzésében, továbbá a következmények elhárításában, a természet, a környezet védelmében. Feladatai teljesítése érdekében együttműködik a helyi önkormányzatokkal, az állami és önkormányzati szervezetekkel, a rendőrséggel, a katasztrófavédelemmel, a polgári védelemmel illetve a hivatásos és önkormányzati tűzoltósággal, az önkéntes tűzoltó egyesületekkel valamint a környezetvédelmi, természetvédelmi állami és nem kormányzati 178


szervezetekkel, továbbá az MPVSZ-szel, és a MTSZ-szel. Az OPSZ feladatait a 2006. évi LII. törvény szabályozza, költségvetési támogatásban részesül. Munkájának fontosabb területei: − a közrend, a közbiztonság védelme; − járőrök kiküldése; − a rendőrség munkájának sokoldalú támogatása; − térfigyelő rendszerek működtetése; − a lakosság tájékoztatása védelmi kérdésekről; − a lakosságot veszélyeztető katasztrófa és más veszélyes területek fokozott ellenőrzése, megfigyelése; − kialakult veszélyhelyzetekben, katasztrófák esetén a lakosság tájékoztatása, védelme, mentése; − az önkormányzatok lakosságvédelmi feladataiban való közreműködés. 4. MAGYAR TARTALÉKOSOK SZÖVETSÉGE (MATASZ) A MATASZ 2001-ben önkéntes alapon szerveződött, országos hálózattal rendelkező, közhasznú feladatokat ellátó társadalmi szervezetként alakult meg. A szervezet legfőbb célja az, hogy képes legyen a híd szerepét betölteni a társadalom és a honvédelem, a haderő között. Alapvető funkciója az is, hogy biztosítsa a tartalékos katonák állományának pótlását. További vállalt funkciója az, hogy a haderő állományába kerülő állomány döntő része a MATASZ szervezetében szerezzen katonai előképzettséget. Kiemelt fontosságú feladata a tartalékos katonák összefogása, egységbe tömörítése, továbbképzésük biztosítása, bevetési készségük fenntartása. (14) Munkájának főbb területei: − a 14-17 éves fiatalok megismertetése a katonai szolgálat követelményeivel és a szolgálat szépségeivel; − tartalékos szolgálatra toborzás; − az aktív tartalékos állomány összefogása, hozzájárulás bevetésük szintentartásához; − kapcsolattartás a Honvédelmi Minisztériummal és a honvédelemben érintett országos hatáskörű szervezetekkel; − hazafias nevelés, hagyományápolás; − nemzetközi tartalékos szervezetek munkájában való részvétel. A bemutatott országos szervezetek kiépült kapcsolatrendszerrel rendelkeznek minden fontosabb területtel. Együttműködésük a működési területüket irányító, felügyelő kormányzati és önkormányzati szervekkel valamint egymással, — a lakosság védelmében — a honvédelemben érintett civil szervezetekkel jó. Kiemelkedő felkészültségű, sok tapasztalattal rendelkező szakember gárdával rendelkeznek. A nyugállományba vonult hivatásosok jelentős száma e 179

HADTUDOMÁNY

szövetségekben dolgozik tovább. Véleményünk szerint ezek a szervezetek, a Vöröskereszttel együtt, alkotják azt a szilárd alapot, amelyre a lakosság veszélyhelyzeti és honvédelmi felkészítése fölépíthető.

Karitatív társadalmi szervezetek2 1. A MAGYAR VÖRÖSKERESZT SZÖVETSÉG (MVK) A Magyar Vöröskereszt és az annak részét képező 70 000 fős ifjúsági vöröskeresztes állomány országos, minden helységet átfogó szervezet. Célkitűzése az élet és az egészség védelme, az emberi személyiség tiszteletben tartása, az emberi szenvedés, a szociális gondok enyhítése, betegségek megelőzése, a fegyveres konfliktusok, katasztrófák áldozatainak segítése, a nemzetközi humanitárius jog valamint a Vöröskereszt alapelveinek teljesítése, társadalmi szolidaritásra nevelés. (15) Feladatait, helyzetét az 1993. évi, a Vöröskereszttel foglalkozó XL. törvény szabályozza. A törvény kimondja, hogy nemzeti humanitárius, országos hatáskörű szervezet. Költségvetési támogatásban részesül. Rendkívül kiterjedt nemzetközi és hazai kapcsolatokkal rendelkezik. Társadalmi megbecsültsége minden szinten kiemelkedő. Tevékenységének védelmét a nemzetközi hadviselési jog rögzíti A korábban bemutatott és felsorolt önkéntes társadalmi szervezetekkel szorosan együttműködik. Munkájának főbb területei: − háború esetén részt vesz a háború áldozatainak mentésében, nyilvántartást vezet az áldozatokról, a hadifoglyokról, a rászorulók és a hozzátartozók részére tájékoztatást, átmeneti anyagi valamint természetbeni segélyt nyújt; − természeti vagy más katasztrófák esetén az áldozatok mentésére segélycsapatokat működtet, felkutatja a rászorultakat, átmeneti illetve jogsegélyt nyújt részükre; − a lakosság egészségnevelésével, a betegek, rászorultak házi gondozó szolgálatának működtetésével, az elsősegélynyújtás oktatásával, véradások szervezésével, a rászorultak szociális ellátásával hozzájárul az élet és az egészség védelméhez; − nemzetközi együttműködés keretében, szakembereivel részt vesz a katasztrófa témák tudományos kutatásában, feldolgozásában. Az MVK a meghatározott alapfeladatain túl: − tanfolyamokat szervez az önkéntes Vöröskereszt segítőknek, valamint a civil szervezetek érdeklődő tagjai számára; − közreműködik a társadalmi konfliktusok, balesetek, katasztrófák, tömegszerencsétlenségek, betegségek, járványok és más nagy tömegeket érintő bajok megelőzésében továbbá felszámolásában; 2

A szervezetek tevékenységét csak témánkat érintő mélységig tárgyaljuk.

180


− közreműködik — együttműködve az arra hívatott állami, önkormányzati valamint civil szervezetekkel — a kárt szenvedett területekről a mentési és betegszállítási feladatok ellátásában. 2. MAGYAR MÁLTAI SZERETETSZOLGÁLAT (MMSZ) Az MVK-hoz hasonlóan az MMSZ is humanitárius segítséget nyújt mind hazai, mind nemzetközi színtéren a rászorulók számára. Jelentős nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezik. Országos szervezet. A hét régióban több mint 200 intézményt működtet úgy, hogy a napi önkéntes segítők száma átlagosan 5000 fő. Időszakos munkára hetente egy-három alkalomra 10-12 000 önkéntes, nagyobb katasztrófák esetén, pl. árvízi feladatokban való közreműködésre kb. 20 000 fő egyidejű részvételét tudja biztosítani. Költségvetési támogatást nem kap. Természeti és pénzadományokból fedezi működését. Tevékenységi területei: − az adományokat kizárólag közcélokra, egyrészt az egyének veszélyhelyzetek okozta, szociális és egészségügyi válsághelyzeteinek orvoslására, másrészt a rászorulókról gondoskodó intézmények működési továbbá ellátási feltételeinek támogatására, javítására; − szociális, egészségügyi és gyermekjóléti intézmények és szolgáltatások alapítása és működtetése révén a törvények által előírt közszolgáltatásokat nyújt, illetve segítő szolgáltatásaival hozzájárul a rászorulók életfeltételeinek javításához (16); − lelki, szellemi programokat szervez az emberek testi és mentális egészsége, szociális biztonsága, a társadalommal való harmonikus együttműködése, valamint a személyes illetve közösségi létforma szellemi gazdagítása érdekében. 3. BAPTISTA, ÉS AZ ÖKUMENIKUS SZERETETSZOLGÁLATOK Céljaik, vállalt feladataik megközelítően megegyeznek az MMSZ esetében vázoltakkal. A Baptista Szeretetszolgálat kiemelkedően nagy nemzetközi kapcsolatai révén elsősorban a külföldi katasztrófák esetén nyújtott támogatással szerzett nagy hírnevet hazánk számára. Igen eredményes munkát végeztek aktivistáik az EU-s élelmiszersegélyek szétosztásában, az intervenciós készletekből a legrászorultabbak ellátásában, a budapesti hajléktalanok közül, a halmozottan hátrányban élők megsegítésében, drogambulanciák működtetésében, valamint szociális munkások képzésében. (17) A Vöröskereszttel ellentétben e szeretetszolgálatok elsősorban a közvetlen segítségnyújtásból veszik ki részüket. A lakosság katasztrófa- és polgári védelmi, egészségvédelmi, honvédelmi felkészítésébe közvetlenül nem kapcsolódtak illetve kapcsolódnak be. Ezért nem a megelőző, hanem a közvetlen védelmi, mentési, helyreállítási időszak feladataiban lehet rájuk számítani, segítségüket tervezni. 181

HADTUDOMÁNY

Ifjúsági szervezetek 1. MAGYAR ÚTTÖRŐ SZÖVETSÉG Az Úttörő Szövetség országos szervezet, taglétszáma mintegy 50 000 fő. A Szövetség célja felkelteni a fiatalokban a hasznosság, az élethez szükséges ismeretek és jártasságok megszerzésének igényét. Megtanítani a fiatalokat szerzett tudásuk társadalmilag és egyénileg hasznos felhasználására, a szabadidő eredményes és céltudatos kihasználására, az egészséges életre, a rendszeres testedzésre, környezetük védelmére, jobbátételére, a kialakuló válsághelyzetek negatívumainak enyhítésére, elviselésére. További célja — szervezett csapatmunkával — alkotó közösségek kialakítása, az összetartozás élményének erősítése, valamint a hazafias nevelés. (18) 2. MAGYAR CSERKÉSZ SZÖVETSÉG. Országos szervezet. A Szövetséghez több mint 300 tagszervezet tartozik. A Szövetség célja: a fiatalok közösségi és valláserkölcsi alapokra épülő oktatása és nevelése annak érdekében, hogy jellemes egyéniséggé, egész emberré, magyarrá váljanak. A munkát a tagszervezetekben a korosztályi feltételeknek megfelelő csoportokat alakítva elméleti és gyakorlati rendezvények keretében végzik. A rendezvények célja továbbá az összetartozási érzés, a bajtársias szellem, valamint a fizikai állóképesség kialakítása. (19) MINDKÉT SZÖVETSÉG tevékenységének főbb területei: − csapatmunka a szabadidő hasznos eltöltése érdekében; − sportolás, egészséges életmódra való nevelés; − szervezett túrák, táborozások, versenyek; − szervezett szakköri (pl. rendőr, polgári védelmi, tűzoltó, stb.) munka; − a környezet és az emberek védelme, segítése; − cselekvő szolidaritás; − nemzeti és regionális, valamint a helyi hagyományok ápolása; − a cserkészeknél a honvédelem szempontjából fontos kalandpedagógiai események, sportok (hegymászás, barlangászat, rafting, stb.) gyakorlása; − szociális tevékenység. Az ifjúsági szövetségekben végzett munkát egyenes, direkt hozzájárulásnak tekintjük a lakosság veszélyhelyzeti felkészítéséhez, honvédelmi neveléséhez. Az úttörő, cserkész fiatalok munkáját a jövő katona, rendőr, polgári védelmi, tűzoltó, katasztrófavédelmi vezetők (tisztek, tiszthelyettesek) nevelésének fontos előiskolájának tartjuk. Súlyos hiba lenne az általuk nyújtott lehetőségeket nem fölhasználni. 182


Speciális mentő szervezetek Az elmúlt másfél évtizedben száznál több speciális mentőszervezet alakult hazánkban. Közülük több — elsősorban a „kutyás mentők” — a média szenzációigénye révén országos, sőt nemzetközi hírnévre is szert tett. Ezzel nem valóban meglévő jelentős értékeiket akarjuk bírálni, hanem reális értéküknek megfelelő helyre kívánjuk tenni őket. A különleges mentők túlnyomó többsége regionális illetve lokális szervezet. Országos összefogó szervezetük a Magyarországi Mentőcsoportok Szövetsége, különböző szervezetek által létrehozott csúcsszerv. Célja és feladata a szervezetek közötti együttműködés és az országos állami illetve társadalmi szervezetekkel való feladat-összehangolás szervezése. Fontosabb szervezetek: a MAGYAR BARLANGI MENTŐSZOLGÁLAT. Több évtizedes múltra visszatekintő szolgálat. Feladata a barlangokban, valamint a különböző, nehezen megközelíthető helyeken — földrengés, földcsuszamlás, hegyomlás, ipari építmény összeomlása, hegyvidék, stb. — való életmentés. Kiváló szakemberekkel rendelkezik. VÍZI MENTŐSZERVEZETEK (Vízimentők Balatoni Szakszolgálata, Vízek Őre Vízimentő Egyesület, stb.). MENTŐKUTYÁS EGYESÜLETEK. RáDIÓS SEGÉLYHÍVÓ ÉS INFOKOMMUNIKÁCIÓS ORSZÁGOS EGYESÜLET. Nevük pontosan jelzi céljukat, rendeltetésüket. Túlnyomó részük nagyon jól felkészült, hasznos szervezet. E szervezetek különleges felkészültségüknél fogva hatékonyan egészítik ki az állami, önkormányzati és más hivatásos illetve társadalmi szervezetek tevékenységét, a természeti és civilizációs katasztrófákat — vagy fegyveres konfliktusokat — követő mentési időszakokban.

Önkéntes tudományos társaságok, alapítványok. 1. MAGYAR HADTUDOMÁNYI TÁRSASÁG (MHTT) 1990-ben alakult meg, a KISS KÁROLY HADTUDOMÁNYI KLUB bázisán. Célja összefogni azokat a kutatókat, akik a hadtudományt független személyként is művelni, és az ország honvédelmével foglalkozni kívánnak, e munkát támogatni, szolgálni akarják. Szakosztályai átfogják a honvédelem egész, valamint az ország biztonsága szakterületeinek nagy részét. Kiadványai (pl.: „Hadtudományi Lexikon”, „Magyarország az első világháborúban”, és „Magyarország a második világháborúban” című lexikonok) nagy visszhangot kiváltó alapművek. Kiadja továbbá a Hadtudomány című, negyedévenként megjelenő folyóiratot, amely jelenleg a magyar hadtudomány hazai és nemzetközi tudományos körökben elismert, figyelt, szemlézett és számontartott, akkreditációval rendelkező sajtóorgánuma. Szakosztályainak kiadványai a hadtudomány egyes területeinek kutatási eredményeit dolgozzák fel. Tagjainak létszáma több mint 800 fő. Túlnyomó többségük tudományos fokozattal rendelkezik. Rendezvényei jelentős társadalmi és média figyelmet vonnak magukra. 183

HADTUDOMÁNY

2. BIZTONSÁGPOLITIKAI ÉS HONVÉDELMI KUTATÁSOK KÖZPONTJA ALAPÍTVÁNY (BHKKA) 1991-ben alakult, civil tudományos alapítvány. Jelentős, nemzetközi elismerést és megbecsülést kiváltott kutatóközpont. Kutatásait, véleményét, javaslatait a kormányzat gyakran kikéri. Rendezvényei, publikációi széleskörű hazai és nemzetközi érdeklődést váltottak ki. Kutatási eredményei figyelemre méltó alternatívát jelentenek a hivatalos álláspontok mellett. Munkatársai, kutatói rendszeres résztvevői a hazai és nemzetközi biztonságpolitikai, hadtudományi tudományos konferenciáknak, rendezvényeknek. E két tudományos szervezet elsősorban a tudományos alapok és háttér kidolgozásába vonhatók be. Kutatásaik értéke: önálló, kormányzati szervektől független véleményük, kutatási eredményeik, egyrészt kontrollt, másrészt alternatívát kínálnak a kormányzati célok, tervek többoldalú vizsgálatához, döntések meghozatalához.

Egyéb, profitorientált civil biztonsági szervezetek A fejezet zárásaként célszerű figyelembe venni, az eddigi biztonságpolitikai, honvédelmi kutatások során többnyire figyelmen kívül hagyott nem önkéntes, hanem kimondottan profitszerzési célból létrehozott őrző-védő, testőr és más biztonsági, fegyveres civil szervezeteket. Több mértékadó külföldi folyóiratban megjelent tanulmányban figyeltünk fel arra, hogy egyrészt mennyire komolyan számításba veszik a profitorientált „üzleti alapú biztonsági ipar” — ezek is civil szervezetek — esetenkénti bevonásának lehetőségeit honvédelmi, biztonsági, rendteremtő célú feladatokba. Hazánkban sem ismeretlenek e szervezetek. Esetenként konkrét állami, sőt honvédelmi biztonsági feladatokat is kapnak. Az InKal Security Rt. például 2001-ben részt vállalt a NATO-külügyminiszterek budapesti találkozójának védelmében, az Escort Védelmi Szolgálat Kft-nek pedig keretszerződése van a Honvédelmi Minisztériummal arra, hogy az idelátogató katonai vagy NATO-delegációknak védelmet nyújtson. (24) Másrészt arra, hogy milyen jelentős — gyakran az állami, vagy önkormányzati rendőrséget, rendészeti szervezeteket, sőt a haderőt (!) meghaladó — összlétszámmal rendelkeznek egy-egy országban. E kérdésről magyarországi statisztikával, összesített adatokkal még nem rendelkezünk. De a média híreiben, több esetben foglalkoztak azzal, hogy a honvédség által jól kiképzett és felkészített szerződéses katonák közül hány vállalt például Irakban vagy a balkáni államokban rendészeti, testőri szolgálatot, szerződésének letelte, illetve a hadseregből való kiválása után. Anélkül, hogy mélyebben foglalkoztunk volna még a kérdéssel, felmerült bennünk a gondolat, nem lehetne-e ezt a lehetőséget — például az amerikai vagy német modell adaptálásával — az égető magyar tartalékos hiány pótlására fel184


használni. Esetleg más védelmi tevékenységekbe, vagy a terrorizmus elleni feladatokba bevonni ezeket a szervezeteket? Tisztában vagyunk azzal, hogy mindez elsősorban pénz kérdése. De bármiként akarjuk megoldani, tudomásul kell vennünk, hogy napjaink gazdaság- és profitcentrikus világában, mint mindenhez, ehhez, ezen belül is elsősorban a honvédség tartalékos állománya gondjainak megoldásához is pénz kell. Élénken él még emlékeimben (sicc-P.I.) egy — több évtizeddel ezelőtti — filmfesztivál emléke. Akkor robbant ki az egyik arabizraeli konfliktus. A harmadik vagy negyedik napon arra figyeltünk fel, hogy az izraeli filmesek, kritikusok — férfiak és nők — egyharmada hirtelen eltűnt. Kérdésünkre az egyik idős izraeli úr megjegyezte, „ők tartalékos katonák (!), otthon a helyük”. A félreértések elkerülése végett leszögezzük, e felsorolás nem tartalmazza az összes szervezetet. Számuk lényegesen több. Ilyen például az egykori MHSZ utódjaként (is) emlegetett „Magyar Technikai és Tömegsportklubok Szövetsége”. De említhetjük a honvédelem, a hadtudomány tudományos szintű népszerűsítésében elévülhetetlen érdemeket szerzett, és ma is eredményesen dolgozó Tudományos Ismeretterjesztő Társulatot (TIT), továbbá a vidéki egyesületek, szervezetek sokaságát. Leszögezzük, a további kutatási feladatok között, első lépésként és kiemelt helyen szerepeltetjük az összes szervezet felmérését.

ZÁRSZÓ Ahhoz, hogy a civil szervezetek meggyőzhetőek legyenek az állami, önkormányzati, hivatalos szervezetekkel való célirányos együttműködésre, a honvédelem, a lakosság biztonsága védelmének különböző területein, indításként össze kell e szervezeteket hozni, fogni, hangolni. Ehhez viszont a kormányzati szerveknek, mindenek előtt a honvédelemért, a lakosság élet és vagyon biztonságáért, a katasztrófák elleni védekezésért, a népegészségért, valamint a természetes és épített környezet biztonságáért, védelméért, az oktatásért, nevelésért felelős tárcáknak kell megtenni az első lépést. El kell dönteni, hogy a jövőben támaszkodni akarnak a vázolt területeken működő civil társadalmi szervezetekre, vagy továbbra is elsősorban „államban” gondolkozva kívánnak mindent megoldani. Jelenleg országosan állami szinten nincsen kielégítően összehangolva a civil szervezetekkel való foglalkozás kérdése. Az estek túlnyomó többségében az érdekelt minisztériumok, országos főhatóságok — de említhetjük a fővárosi, megyei önkormányzatokat is — egyike sem lépi többnyire túl saját, jogszabályokban pontosan behatárolt működési területének „kerítéseit”. Kerítésen belül esetenként igyekszik saját elhatáro185

HADTUDOMÁNY

zásból segíteni — itt elsősorban az Országos Rendőr-főkapitányságot (ORFK) és az OKF-et emeljük ki — a feladatok szempontjából hozzájuk kapcsolódó civil szervezeteket, és amennyiben az a munkához szükséges igyekeznek megszervezni velük az együttműködést. Történtek lépések az érintkezési területeken működő többi szervezettel is a kapcsolatok felvételére. Az egyes területeket összehangoló tevékenységek mögött azonban nehéz fölismerni egy, a központi állami akaratot megtestesítő vezérfonalat. Az is megállapítható, hogy az említett két országos hatóság nem rendelkezik az önálló munkához szükséges — a korábbi, a XX. század évtizedeihez hasonló — jogosítványokkal. Nem rendelkezik kellő hatáskörrel ahhoz, hogy kezdeményezni, lépni tudjon a „kerítésen” túl is. Egyértelmű: nélkülözhetetlen egy olyan, a kormányt, a tárcákat és az önkéntes, non profit, civil szervezeteket összefogó, tevékenységüket, együttműködésüket koordináló, megfelelő hatáskörrel felruházott grémium, amelyben azonos szintű, egyenjogú felekként foglalnak helyett a kormányzat, az önkormányok továbbá a civil szervezetek képviselői. A másik jelentős probléma az NCA törvényben rejlik. Véleményünk szerint nem szerencsés elgondolás az, hogy minden civil társadalmi szervezetet egyenlő mércével kell az államnak mérnie és támogatnia. Célszerű egy fontossági sorrendet fölállítani a támogatásban. A meghatározó mérce az egész társadalom, ezen belül az állam szempontjából elsősorban fontos feladatok elvégzésével — az egészségüggyel, a honvédelemmel, a rendvédelemmel, a katasztrófa és polgári védelemmel, a lakosság képzésével, a környezetvédelemmel — foglalkozó, azokba bekapcsolódó szervezetek előnyben részesítése, preferálása. Az általunk vizsgált európai demokráciákban ez a gyakorlat érvényesül. A többi, elsősorban egyedi törekvéseket szolgáló civil, társadalmi szervezet pedig tagdíjaiból illetve vagyonával való gazdálkodásából él és működik. Ezt tartjuk követendő példának. JEGYZETEK 1./ Polgári védelmi kalendárium. BKMPVSZ. 2004. Kecskemét. p.19-23. 2./ „Mit kell tudni” A szélsőséges időjárási viszonyokról. A Magyar Polgári Védelmi Szövetség kiadványa. Budapest. 2005. 3./ MEISZTER Dávid: „Biztonságpolitikai filozófia egy alternatív gyakorlathoz". Budapest, 1994. p. 21. 4./ BRANDT, Hartwin: Az ókor alkonya. A kései Római Birodalom története. Corvina. Budapest, 2006. p.13. 5./ Truppendienst (Bundesheer) No. 295. 2007. 1. szám. p. 20-30. In: Das Personalstatut der Deutschen Bundeswehr. 6./ KÖLCSEY Ferenc: Huszt. Összes művei I. Budapest. Szépirodalmi könyvkiadó, 1960. p. 158.

186

DR. PATAKY IVÁN–BALOGH BÉLA 7./ OROVECZ István: A nem kormányzati civil szervezetek helye, szerepe a lakosság védelmében és felkészítésében. Előadás. Elhangzott a IX. Országos Katasztrófa-kezelési Konferencián. Sopron, 2005. október 5-7. 8./ A Magyar Köztársaság Nemzeti Katasztrófavédelmi Stratégiája 2000-2005. OKF. Budapest, 2000. december, p. 65-67. (Ismereteink szerint bár a stratégia tervezet maradt, de jelentősen befolyásolta a katasztrófavédelem működését.) 9./ Mint a 7. jegyzet, p. 68. 10./ Hadtudományi Lexikon. MHTT. Budapest. A polgári védelmi kiképzés, és felkészítés címszó alatt. 11./ Az MPVSZ Alapszabálya 12./ Magyar Tűzoltó Szövetség. www.mtsz-fivefa.hu 13./ A 2006. évi LII. tv. a polgárőrségről. 14./ Magyar Tartalékosok Szövetségének Stratégiája. File://A:iMATASZ stratégiája eleme/stratégia.htm 15./ Magyar Vöröskereszt módosításokkal egységes szerkezetbe foglalt Alapszbálya.2005. p.17. 16./ Magyar Máltai Szeretetszolgálat 2004. évi összefoglaló jelentése.(2005. 05.14.). www.maltai.hu/hirek/fomeno/aktualitások 17./ Baptista Szeretetszolgálat. Tevékenységünk. www.baptistasegely.hu 18./ MUSZ.. 8/2005 (12.16) közgyűlés határozata a Szövetség jövőképéről és stratégiai célkitűzéseiről. www.uttoro.hu.szervjov.php. 19./ Magyar Cserkész Szövetség Alapszabálya. 2005. Kiadvány. 20./ Magyar Barlangi Mentőszolgálat. www.caverescue.hu/a bmsz.htm 21./Vízimentők Balatoni Szolgálata bemutatkozik. www.vizinetok.hu.egyesulet/index.html 22./ Rádió Segélyhívó és Infokommunikációs Országos Egyesület. (RSOE). www.rsoe.hu. 23./ Magyar Hadtudományi Társaság Alapszabálya 24./ Biztonságpolitikai és Honvédelmi Kutatások Központja Alapszabály. 25./ HVG 2007. március 10. p. 24. Bibliográfia A Magyar Köztársaság Alkotmánya Törvények, rendeletek: II./1989., LXV./1990., XXXI./1996., XXXVII./1996., XL./1993., LXXIV./1994. LII./2006. Hadtudományi Lexikon I-II. MHTT. Bp. 1994-1995. Nemzetvédelmi Egyetemi Közlemények 2000-2006. Hadtudomány 2000-2006. Truppendienst (Budesheer) 2000-2006. Allgemeine Schweizerische Militärzeitschrift 2000-2006. Österreichische Militärische Zeitschrift 2000-2006. Europäische Sicherheit (D) 2005-2006. A bemutatott civil szervezetek alapszabályai, tájékoztató anyagai, szóbeli tájékoztatásai.

187

AZ ÖNKÉNTES CIVIL SZERVEZETEK HELYE, SZEREPE ÉS LEHETŐSÉGEI BIZTONSÁGUNK VÉDELMÉBEN SZEMLÉLETVÁLTÁSRA VAN SZÜKSÉG DR. PATAKY IVÁN BALOGH BÉLA

Recommend Documents