Az önálló tevékenység és az önálló tevékenységből származó jövedelem Önálló tevékenység minden olyan tevékenység, amelynek eredményeként a magánszemély bevételhez jut, és amely az szja-törvény1 szerint nem tartozik a nem önálló tevékenyég körébe.2 Önálló tevékenységből származó jövedelem különösen a megbízásos jogviszony alapján végzett tevékenységből, az önálló szellemi tevékenységből, a tételes költségelszámolást választó egyéni vállalkozó vállalkozói kivétből származó jövedelme, a mezőgazdasági őstermelő, a bérbeadó, a választott könyvvizsgáló tevékenységéből származó jövedelem, a gazdasági társaság magánszemély tagja által külön szerződés szerint teljesített mellékszolgáltatásból származó jövedelem, az utóbbinál abban az esetben, ha a tagnak a bevétele érdekében felmerült költségét a társaság a költségei között nem számolja el. A felsorolás példálózó, nem taxatív. 1. Az összevont adóalap Az összevont adóalap a magánszemély által az adóévben megszerzett összes önálló, nem önálló tevékenységből származó és egyéb jövedelmek összege, melynek – kettős adóztatás elkerüléséről szóló nemzetközi szerződés vagy viszonosság hiányában, vagy ha annak figyelembevételét nemzetközi szerződés vagy a viszonosság lehetővé teszi – részét képezi a külföldről származó (előzőek szerinti) jövedelem is. 1.1.
Az önálló tevékenységből származó jövedelem
Az önálló tevékenységből származó jövedelem megállapításának – az szja-törvényben meghatározott kivételekkel – két módszere ismert.3 A magánszemély választása szerint - elszámolhatja (fő szabályként legfeljebb az adott tevékenység bevételének mértékéig) az önálló tevékenységből származó bevételével szemben az e tevékenység folytatása érdekében ténylegesen felmerült és bizonylattal igazolt költségeit (tételes költségelszámolás), vagy - a bevétel 90 százalékát tekintheti jövedelemnek (10 százalék költséghányad). Ez utóbbi módszer alkalmazása esetén a magánszemély az adott adóévben4 az önálló tevékenységből származó bevételeinek egyikére sem, továbbá az önálló tevékenységével összefüggésben kapott költségtérítésével szemben sem alkalmazhatja a tételes költségelszámolást.5 A 10 százalék költséghányad alkalmazása esetén a korábban és a 10 százalék költséghányad alkalmazásának időszakában szerzett tárgyi eszköz beszerzési (előállítási) értékének erre az időre eső értékcsökkenési-leírás részét (az szja-törvény 11. számú melléklete szerint) elszámoltnak kell tekinteni. A 10 százalékos költséghányad alkalmazását megelőző évekből fennmaradt összes elhatárolt veszteségből a költséghányad alkalmazásának éveire 20-20 százalék szintén elszámoltnak minősül.6 Az önálló tevékenységből származó jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni az szjatörvény szerinti ún. bevételnek nem számító tételeket.7 Önálló tevékenységből származó bevétel minden olyan bevétel, amelyet a magánszemély e tevékenységével összefüggésben, vagy – egyébként – az e tevékenysége alapjául szolgáló jogviszonyára tekintettel megszerez. Általános szabályként az önálló tevékenységből származó bevételt az szja-törvény 2. és a 4. számú mellékletében foglaltak szerint kell figyelembe venni. Önálló tevékenységből származó bevételnek számít az a bevétel is, amelynek adózására az szjatörvény választási lehetőséget enged, és a magánszemély az önálló tevékenységből származó jövede1 2 3
1995. évi CXVII. törvény. Szja-törvény 24-27. §-ok.
A fő szabály alkalmazhatósága mellett például az önálló tevékenységet végző mezőgazdasági kistermelő választhat átalányadózást is. 4 Az adóév megegyezik a naptári évvel. 5 Szja-törvény 18. § (2) bekezdés. 6 Szja-törvény 18. § (3) bekezdés. 7 Például szja-törvény 7. § (1) bekezdés.
2 lemre vonatkozó adózást választja (pl. kisösszegű kifizetés), továbbá (ha az szja-törvény másként nem rendelkezik) az ingatlan, ingó vagyontárgyat hasznosító tevékenységből származó bevétel is. Ide kell érteni a lábon álló termésnek a föld tulajdonosváltozása nélkül történő értékesítéséből származó bevételt is, azzal, hogy közös tulajdont hasznosító tevékenység esetén a tulajdonosok eltérő rendelkezése hiányában azt a magánszemélyt terheli az adókötelezettség, aki a tevékenységet folytatja, illetőleg a jövedelemszerzés jogcímének jogosultja. A vállalkozói jövedelem szerinti adózást választó egyéni vállalkozónál önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül az ún. vállalkozói kivét, amellyel szemben költség, költséghányad vagy más levonás nem érvényesíthető. Vállalkozói kivét az egyéni vállalkozói tevékenység során személyes munkavégzés címén vállalkozói költségként elszámolt összeg, valamint (az akárcsak részben) a magánszemély személyes vagy családi szükségletének kielégítését szolgáló kiadás alapján elszámolt minden olyan vállalkozói költség, amelyet az szja-törvénynek a vállalkozói költségek elszámolására vonatkozó rendelkezései nem nevesítenek jellemzően előforduló költségként. A rendelkezést a lakástól elkülönített telephelyen vagy egyébként más, a lakáson kívüli helyen folytatott egyéni vállalkozói tevékenység hatókörében és feltételeként (ideértve az egészséget nem veszélyeztető munkavégzés feltételeit is) szükséges dolog (eszköz, berendezés) használata, szolgáltatás igénybevétele esetén csak akkor kell alkalmazni, ha az szja-törvény a személyes szükséglet kielégítésére is alkalmas dolog, szolgáltatás magáncélú hasznosítását, használatát, igénybevételét vagy annak lehetőségét egyébként adóztatható körülményként határozza meg. Ilyennek kell tekinteni az úthasználatra jogosító bérlet, jegy magáncélú használatát, azzal, hogy az e címen elszámolt költségből – az egyéni vállalkozó döntése szerint – vagy a magáncélú használatra jutó tételes elkülönítéssel megállapított rész, vagy az elszámolt költség 50 százaléka minősül vállalkozói kivétnek. Ha az egyéni vállalkozó az adott személygépkocsi után megfizeti a cégautó adót, az előbbi szabályt nem kell alkalmaznia. Vállalkozói kivét esetén a bevétel megszerzésének időpontja – általában – a költségelszámolás napja. Ha azonban a vállalkozói kivét felvételét (az ennek minősülő költség elszámolását) az adóhatóság ellenőrzés során tárja fel, akkor az elszámolás adóévének utolsó napja, de legkésőbb az egyéni vállalkozói jogállás megszűnésének napja a bevétel megszerzésének időpontja. Az önálló tevékenységből származó bevételnek része az azzal összefüggésben kapott költségtérítés is. Ez azt jelenti praktikusan, hogy a magánszemély csak tételes költségelszámolás választása esetén tudja a költségtérítéssel kapcsolatos effektív költségeit érvényesíteni, míg a 10 százalék költséghányad alkalmazásakor a költségtérítés 90 százalékát is le kell adóznia. A jövedelem számítás során nem kell figyelembe venni azt a bevételt, - amellyel kapcsolatosan a magánszemély átalányadózást vagy tételes átalányadózást választott, - amelyet az szja-törvény rendelkezései szerint a magánszemély nem kíván az összevont adóalapjába beszámítani, tudomásul véve, hogy az adót önadózás helyett a kifizető vonja le és fizeti be,8 - amelyet törvényi rendelkezés alapján nem kell az összevont adóalapba beszámítani, - amelyet természetbeni juttatás, illetve kamatkedvezmény címén kap a magánszemély. A jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezései alapján költségek fedezetére vagy fejlesztésre kapott vissza nem térítendő támogatásból az a rész számít az adóévben bevételnek, amely megegyezik a támogatás felhasználásával teljesített kiadás alapján az adóévben elszámolt költségek összegével, az értékcsökkenési leírást is beleértve. A részben vagy egészben visszafizetett támogatás nem bevétel, de a visszafizetésre tekintettel teljesített késedelmi kamat, késedelmi pótlék vagy más hasonló jogkövetkezmény nem számolható el költségként. A már bevételként elszámolt, de utóbb visszafizetett támogatás önellenőrzéssel rendezhető. Költséget az szja-törvény 3. számú melléklete szerint számolhat el az önálló tevékenységet végző magánszemély. 8
Az szja-törvény e szabály ellenére előírhatja a jövedelem beszámítását az összevont adóalapba (például a kis összegű kifizetések, mint külön adózó jövedelmek esetében).
3
Speciális szabályok vonatkoznak az erdő véghasználattal érintett kitermelt vagy lábon álló faállomány értékesítéséből származó bevétel adóztatására.9 1.2. Az önálló tevékenységből származó jövedelem adózása Az önálló tevékenységből származó jövedelmet elérő magánszemély adófizetési (adóelőleg-fizetési) kötelezettségének (attól függően, hogy kifizetőtől vagy nem kifizetőtől éri el a jövedelmét) levonásos módszerrel vagy önadózás formájában tehet eleget. 1.2.1. A kifizetőre (munkáltatóra) vonatkozó szabályok A kifizető (a munkáltató) az önálló tevékenységet végző magánszemély részére történő kifizetéskor (juttatáskor) is köteles megállapítani és levonni a bevételt terhelő adóelőleget, ha olyan bevételt fizet ki (juttat), amely esetében a bevételből megállapított jövedelem részét képezi az összevont adóalapnak. A kifizetőt bevallási és befizetési kötelezettség is terheli a levont adóelőleg tekintetében. Nem terheli kifizetői adóelőleg-levonás – fő szabályként – az őstermelői tevékenységből származó bevételt, ha a magánszemély legkésőbb a kifizetéskor (juttatáskor) bemutatja az őstermelői igazolványát vagy a regisztrációját tanúsító iratot. Ha a magánszemély az említett iratokat nem tudja bemutatni, de a kifizető az szja-törvény 6. számú mellékletében felsorolt termékek ellenértékeként fizet ki bevételt, akkor élő állat vagy állati termék értékesítésének ellenértékeként kifizetett (juttatott) bevétel esetén a bevétel 4 százalékát, más termék értékesítésének ellenértékeként kifizetett (juttatott) bevétel esetén a bevétel 12 százalékát vonja le adóelőleg címén. Nem kell adóelőleget vonnia a kifizetőnek az egyéni vállalkozótól sem, ha az e bevételéről kiállított bizonylatán feltünteti a vállalkozói igazolványa (az egyéni vállalkozói jogállását bizonyító közokirat) számát. Az adóelőleg alapja önálló tevékenységből származó bevétel esetében a bevételből a magánszemély nyilatkozata szerinti költség levonásával meghatározott rész, de legalább a bevétel 50 százaléka. Költségnyilatkozat hiányában a bevétel 90 százalékát kell a kifizetőnek adóelőleg-alapként figyelembe vennie. Költségtérítés esetén a bevételből a magánszemély nyilatkozata szerinti költség levonásával, költségnyilatkozat hiányában az szja-törvény rendelkezése szerint igazolás nélkül elszámolható (elismert) költség figyelembe vételével meghatározott rész, ilyen jogszabályi rendelkezés hiányában a bevétel teljes összege, önálló tevékenységből származó bevétel költségtérítésénél a bevétel 90 százaléka az adóelőleg-levonás alapja. A magánszemély a nyilatkozatot, az állami adóhatóság által a Magyar Közlönyben közzétett formában és tartalommal, legkésőbb a kifizetés (juttatás) időpontjában teheti meg. Ha a magánszemély az adóévben megszerzett bármely önálló tevékenységből származó bevételét terhelő adóelőleg megállapításakor tett nyilatkozatában költség levonását kérte, akkor egyetlen, az adóévben megszerzett ugyanilyen típusú bevétele alapján sem határozhatja meg a jövedelmét a 10 százalék költséghányad alkalmazásával.10 A magánszemély nyilatkozata alapján a kifizető (munkáltató) eltérhet az általános szabályok alkalmazásától, de az általa alkalmazott adóelőleg-alap, illetve adóelőleg-mérték nem haladhatja meg a bevételt, illetve az adótábla szerinti legmagasabb adókulcsot. A kifizető az önálló tevékenységből származó bevételt terhelő adóelőleget a bevételből meghatározott adóelőleg-alap és az adótábla szerinti legmagasabb adókulcs (százalékos adómérték) szorzatában állapítja meg.
9
Szja-törvény 20. §.
10
Kivételt az az eset képez, amikor a mezőgazdasági kistermelő átalányadózást választ. Ennek a döntésnek ugyanis nincs hatása az egyéb önálló tevékenységből származó jövedelmek adózási módszerére.
4 A magánszemély legkésőbb a kifizetés (juttatás) időpontjában nyilatkozhat arról, hogy - a kifizető az adóév elejétől összesítse az általa kifizetett (juttatott), a magánszemély által az adóévben megszerzett bevételek alapján meghatározott adóelőleg-alapokat, és az egyes kifizetett (juttatott) bevételeket terhelő adóelőleget (a fő szabálytól eltérően) ún. göngyölítéses módszerrel állapítsa meg. Ennek során a bevételt terhelő adóelőleg az adóelőleg-alapok összegére az adótábla szerint várható számított adó, csökkentve a kifizető által már korábban kifizetett (juttatott), a magánszemély által az adóévben megszerzett bevételek alapján már megállapított és levont adóelőlegek összegével; - művészeti tevékenységét önálló tevékenység keretében folytatja, adószámmal rendelkezik, és az általa kiállított számla (számlák) alapján megszerzett, e tevékenységből származó bevétele(i) után az adóelőleg-fizetési kötelezettséget a magánszemély adóelőleg-fizetésére vonatkozó rendelkezések szerint (önadózás formájában) teljesíti. Ekkor a kifizető adóelőleget nem von le. A magánszemély az előzőek szerinti nyilatkozatát az állami adóhatóság által a Magyar Közlönyben közzétett formában és tartalommal teszi meg. A magánszemély e nyilatkozatában feltünteti az adóterhet nem viselő járandóságainak várható éves összegét is, melyet a kifizető az szja-törvény 47. § (5) bekezdése szerint figyelembe vesz. Amennyiben a bevételt terhelő adóelőleg levonására nincs lehetőség, az adóköteles bevételről kiállított igazoláson a kifizető feltünteti a le nem vont adóelőleg összegét, és felhívja a magánszemély figyelmét arra, hogy az adóelőleget, illetve annak le nem vont részét köteles a negyedévet követő hónap 12. napjáig megfizetni. A kifizető az adóelőleg le nem vont részéről az adóévet követő január 31-éig magánszemélyenként, negyedéves bontásban adatot szolgáltat az állami adóhatóság részére. 1.2.2. A magánszemély adókötelezettségei A magánszemély – kivéve, ha a bevételt terhelő adóelőleg megállapítására és levonására a kifizető (munkáltató) köteles – negyedévente, a negyedévet követő hónap 12. napjáig megállapítja a bevételét terhelő adóelőleget, ha a negyedévben olyan bevételt szerez meg, amelynek alapján az abból meghatározott jövedelem az összevont adóalap részét képezi. Az adóelőleg alapja önálló tevékenységből származó bevétel esetén – a magánszemély döntése szerint – vagy a bevételből az szja-törvény rendelkezései szerint a jövedelem megállapításánál elszámolható költség levonásával megállapított rész, vagy a bevétel 90 százaléka. Költségtérítés esetén az szjatörvény szerint igazolás nélkül elszámolható költség (elismert költség) figyelembe vételével meghatározott rész, míg ilyen jogszabályi rendelkezés hiányában a bevétel teljes összege, önálló tevékenységből származó bevételnek minősülő költségtérítésnél a bevétel 90 százaléka az adóelőleg alapja. Önálló tevékenységből származó bevételnek minősülő költségtérítésnél a magánszemély – az előző rendelkezések helyett – választhatja, hogy az adóelőleg alapja a bevételből az szja-törvény rendelkezései szerint a jövedelem megállapításánál elszámolható költség levonásával megállapított rész. Ha a magánszemély az adóévben megszerzett bármely önálló tevékenységből származó bevételét terhelő adóelőleg megállapításánál költséget vont le, akkor egyetlen, az adóévben megszerzett ugyanilyen típusú bevétele alapján sem határozhatja meg a jövedelmét a 10 százalék költséghányad alkalmazásával. A magánszemély által megszerzett bevételt terhelő adóelőleg csökkenthető (legfeljebb 0 forintig) a szja-törvény 49. § (10)-(11) bekezdései szerinti adókedvezményekkel. A magánszemélynek az adóévben általa megszerzett adóterhet nem viselő járandóságok összegével is számolnia kell, az szja-törvény 49. § (7) bekezdésében szabályozott módon. Ha a magánszemély az adóévben megszerzett bármely bevételét terhelő adóelőleg magállapításakor tett nyilatkozatában költség figyelembe vételét kérte, és a nyilatkozata alapján az adóelőleg(ek) megállapításánál figyelembe vett költség(ek) meghaladja/meghaladják az összevont adóalap megállapításánál az szja-törvény rendelkezései szerint az adóbevallásban elszámolt igazolt költsége(ke)t, akkor a különbözet 12 százalékát (költségkülönbözet alapján meghatározott adó) köteles az adóévre vo-
5 natkozó adóbevallásában megállapítani és bevallani, valamint – az adóbevallás benyújtására előírt határidőig – megfizetni. Ha a magánszemély az adóévben megszerzett bármely bevételét terhelő adóelőleg megállapításánál a göngyölítéses módszer alkalmazását kérte, és utóbb az adóév során összevont adóalapja meghaladja az adótábla legmagasabb kulcsú sávjának kezdő összegét, akkor az említett értékhatár túllépését eredményező minden bevételének kifizetését megelőzően nyilatkozik a kifizető(k)nek, hogy a továbbiakban az adóelőleget a kifizetőre vonatkozó általános szabályok szerint vonja le. A kifizető a nyilatkozatban foglaltaktól nem térhet el. Ilyen nyilatkozat hiányában az adóév végén emiatt mutatkozó befizetési különbözet 12 százalékát (adóelőleg-különbözet alapján megállapított adó) köteles az adóévre vonatkozó bevallásában megállapítani, bevallani és – az adóbevallás benyújtására előírt határidőig – megfizetni. 1.3. A kis összegű kifizetések11 Az önálló tevékenységből származó, egy szerződés alapján a 15 000 forintot meg nem haladó összeg kifizetése esetén a magánszemély választhat, hogy - a jövedelem utáni adót a kifizető állapítja meg, vonja le, fizeti be, vagy - írásban nyilatkozik arról, hogy az összevont adóalapjának részeként kíván utána adózni. Az első esetben a bevétel egésze jövedelem és az adó mértéke az adótábla szerinti legmagasabb adókulcs (százalékos adómérték). A második fordulat esetén a magánszemélynek és a kifizetőnek is az önálló tevékenységből származó jövedelem megállapítására vonatkozó általános szabályok szerint kell eljárnia. 1.4. Az ingatlan bérbeadásból származó jövedelem A magánszemély termőföld-bérbeadásból származó bevételének (ideértve a földjáradékot is) és más ingatlan bérbeadásából származó bevételének az egésze jövedelem, amely után az adó mértéke 25 százalék. Nem termőföld ingatlan bérbeadása esetén, az adóévi összes ilyen bevételre vonatkozóan, a magánszemély az adóbevallásában választhatja az összevont adóalap részeként az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések alkalmazását. Ebben az esetben a kifizető által levont vagy a magánszemély által megfizetett adó adóelőlegnek minősül. 1.5. Egyéb adózási szabályok Az egyéni vállalkozói, illetve a mezőgazdasági őstermelői tevékenység megszüntetése esetén speciális szabályok szerint kell eljárni a bevételek és a költségek elszámolása során. Az ezzel kapcsolatos részletes szabályokat a 4. és 6. számú tájékoztató füzetek tartalmazzák. 1.6. Járulékfizetési kötelezettség12 A járulékfizetési kötelezettség két alapvető feltétele a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony, illetőleg a járulékalapot képező jövedelem megléte. Az önálló tevékenység esetén is mindig vizsgálni kell, hogy a munkavégzésre milyen szerződés alapján kerül sor, illetve milyen jövedelmet szerez a magánszemély. A kifizetőnek (illetve ebben az esetben a foglalkoztatónak) nemcsak az adóelőleget kell levonnia a magánszemélytől, hanem a biztosítási jogviszony elbírálása mellett a járulékokat is, illetve saját magát is terheli járulékfizetési kötelezettség. Az egyéni vállalkozó, illetve a mezőgazdasági őstermelő saját maga teljesíti - a külön tájékoztató füzetben ismertetett - járulékfizetési kötelezettségét. A díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban munkát végző személyek közül: – a megbízási, – a vállalkozási , 11 12
Egyéni vállalkozó és mezőgazdasági őstermelő esetében a szabályok nem alkalmazhatóak. A szabályokat az 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) tartalmazza.
6 – a felhasználási szerződésen alapuló tevékenységet önálló tevékenységnek kell tekinteni. A munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében foglalkoztatott magánszemélyek a törvény rendelkezése szerint akkor lesznek biztosítottak, ha tárgyhavi járulékalapot képező jövedelmük eléri a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér összegének harminc százalékát, illetve naptári napokra annak harmincad részét. (2008. január 1-jétől a minimálbér összege 69 000 forint, ennek 30 százaléka 20 700 forint, naptári napi 690 forint.) Járulékalapot képező jövedelem többek között az szja-törvény szerinti, az összevont adóalapba tartozó, az önálló és nem önálló tevékenységből származó bevételnek az a része, amelyet az adóelőleg számításánál jövedelemként kell figyelembe venni, ideértve az szja-törvényben szabályozott kis öszszegű kifizetésből származó jövedelmet is. Az szja-törvénynek az önálló tevékenységet folytatók költségelszámolására vonatkozó rendelkezései alapján a tételes költségelszámolás alkalmazása esetén a járulékalap meghatározásakor maximum 50 százalékos költségrész vehető figyelembe, és nem járulékalap a 10 százalékos költséghányad sem. Amennyiben a magánszemélynek nincs az előzőekben ismertetett járulékalapot képező jövedelme, a szerződésben meghatározott díjat kell járulékalapnak tekinteni. A felhasználási szerződésen alapuló biztosítási jogviszony megállapítása során járulékalapként csak a személyes munkavégzés díjazását kell figyelembe venni. A vagyoni jog felhasználásának ellenértékeként járó díj összege nem képez járulékalapot, ezért ezt a jövedelemrészt a biztosítási kötelezettség megállapítása során, figyelmen kívül kell hagyni. A biztosítási kötelezettség megállapítása Főszabályként a biztosítást havonta kell elbírálni és a biztosítási kötelezettség megállapításánál, az ugyanannál a foglalkoztatónál a naptári hónapban munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében elért járulékalapot képező jövedelmeket össze kell számítani. E szabály nem alkalmazható akkor, ha a magánszemélyt a foglalkoztató munkaviszony, és pl. megbízási jogviszony keretében is foglalkoztatja. Ebben az esetben a biztosítást mindkét jogviszony tekintetében külön-külön kell elbírálni. Amennyiben a díjazás kifizetésére nem havi rendszerességgel, hanem időszakonként, illetve a tevékenység befejezését követően kerül sor, a biztosítási kötelezettséget a díj kifizetésekor kell elbírálni. A biztosítási kötelezettség elbírálásához a kifizetett díjból - ideértve az előleget is - a személyi jövedelemadó-előleg alapját képező összeget azon időtartam naptári napjainak a számával kell elosztani, amelyre a díjazás történt. Ha a biztosítási jogviszony kezdő vagy befejező időpontja nem állapítható meg, vagy vitatott, akkor a biztosítás időtartamaként: - a tevékenység időtartamát, - teljesítésre irányuló szerződés esetén a szerződés megkötésétől a teljesítésig eltelt időtartamot, - ha sem a tevékenység időtartama, sem a teljesítés időpontja nem állapítható meg, akkor a díj kifizetéséig eltelt időtartamot kell figyelembe venni. Az előzőektől eltérően felhasználási szerződésen alapuló biztosítási jogviszony elbírálása során a szerződés megkötésétől a mű elfogadásáig tartó időtartam vehető figyelembe. A munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személyek biztosítása akkor is fennáll a jogviszony időtartamán belül, ha - táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, - gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesül, amennyiben az ellátások folyósítását közvetlenül megelőző napon biztosított volt.
7 Amennyiben létrejön a biztosítási jogviszony és van járulékalapot képező jövedelem, a biztosítást meg kell állapítani és a járulékfizetési kötelezettséget az általános szabályok szerint kell teljesíteni. Abban az esetben, ha a megbízási szerződésben kikötött díjazás és a szerződés időtartama alapján a biztosítási jogviszony nem jön létre, a megbízónak és a megbízottnak sincs járulékfizetési kötelezettsége, de a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség fennállhat.13 A művészeti tevékenységet önálló tevékenység keretében folytató magánszemélyek járulékfizetési kötelezettsége Az szja-törvény14 szerint a magánszemély legkésőbb a kifizetés (juttatás) időpontjában nyilatkozhat arról, hogy művészeti tevékenységét önálló tevékenység keretében folytatja, adószámmal rendelkezik, és az általa kiállított számla, számlák alapján megszerzett, e tevékenységből származó bevétele(i) után az adóelőleg-fizetési kötelezettséget a magánszemély adóelőleg fizetésére vonatkozó rendelkezések szerint teljesíti. Ekkor a magánszemély nyilatkozata alapján a kifizető adóelőleget nem állapít meg. Amennyiben a művészeti tevékenységet folytató magánszemély megteszi a nyilatkozatát, rendelkezik adószámmal, az adóelőleg fizetését magánszemélyként teljesíti. Az előadóművész biztosítási jogviszonyát ebben az esetben is a tevékenységre vonatkozó szerződés szerinti szabályok alapulvételével el kell bírálni. Ilyen esetben a járulékalapot képező jövedelem a szerződésben meghatározott díj. Az előadó (művész) biztosítási kötelezettsége elbírálásánál figyelembe vehető időtartam a felhasználási szerződés megkötésétől az előadás megtartása napjáig áll fenn, azonban szerződésenként (előadásonként) legfeljebb 7 nap vehető figyelembe. Az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás fizetését megalapozó jogviszonyokból származó jövedelem után a foglalkoztató a társadalombiztosítási, a biztosított a nyugdíjjárulék- (tagdíj-) fizetési kötelezettségét az egyszerűsített közteher-viselési hozzájárulásról szóló törvényben15 meghatározottak szerint teljesíti. 1.6. Az önálló tevékenységet végző magánszemély adóhatósági nyilvántartásba vétele Az adóhatóság az adóköteles bevételszerző tevékenységet folytató magánszemélyt, a külön erre a célra szolgáló nyomtatványon teljesített írásbeli bejelentkezése alapján nyilvántartásba veszi16, erről őt értesíti, és egyidejűleg tájékoztatja valamennyi nyilvántartásban szereplő adatáról is. Adóköteles tevékenységet az Art.17 alapján csak adószámmal rendelkező adózó folytathat. Az adószám megállapítása érdekében a magánszemélynek a tevékenysége megkezdése előtt eleget kell tenni bejelentési kötelezettségének. Az adószám az adózó azonosítására szolgál, ezért azt minden, az adózással összefüggő iraton fel kell tüntetni, és közölni kell mindazokkal a kifizetőkkel, akik (amelyek) a magánszemély részére kifizetést teljesítenek. Az egyéni vállalkozói igazolványhoz kötött tevékenységet18 folytató magánszemély a székhelye szerint illetékes, körzetközponti feladatokat ellátó települési (fővárosi, kerületi) önkormányzat jegyzőjéhez intézett vállalkozói igazolvány iránti kérelem benyújtásával egyidejűleg kéri az adószám megállapítását. Ezzel a magánszemély teljesíti az adóhatósághoz a bejelentkezési kötelezettségét is.19 E beje13
Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény 2-3. § Szja-tv. 47. § (2) bekezdés b) pont 15 2005. évi CXX. törvény. 16 Az adóhatósághoz történő bejelentéssel kapcsolatos részletes tudnivalókat a 15. számú füzet tartalmazza. 17 Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.)16.§(1) bekezdés. 18 Ez az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény alapján határozható meg. 19 Art. 17.§(1) bekezdés. 14
8 lentési lapon lehet nyilatkozni többek között az átalányadó20 választásáról, valamint az általános forgalmi adó kötelezettségről21 is. A vállalkozói igazolvány kézhezvételétől számított 15 napon belül az adóhatósághoz be kell jelenteni a könyvvezetés módját, az iratok őrzésének helyét, ha az nem azonos a székhelyével vagy lakóhelyével. Abban az esetben, ha a magánszemély vállalkozói igazolványhoz nem kötött gazdasági tevékenységet folytat az szja-törvény 3. § 17. b.-h. pontjaiban megfogalmazott egyéni vállalkozóként vagy vállalkozói igazolvány nélkül más önálló tevékenységet folytat (pl. bérbeadó, magánóraadó), az adóhatóságnál kap adószámot. Ilyenkor a tevékenység megkezdése előtt kell az erre a célra szolgáló nyomtatványon írásban teljesíteni a bejelentési kötelezettségét az adóhatóság felé. A vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemély22, ha nem végez általános forgalmiadóköteles tevékenységet (azaz nem alanya az áfatörvénynek23) adószám nélkül adóazonosító jel birtokában is teljesítheti adókötelezettségét. Az áfatörvény alapján24 az a magánszemély minősül adóalanynak, aki saját nevében rendszeres és/vagy üzletszerű bevételszerző tevékenységet végez25. Nem minősül gazdasági tevékenységnek és így nem keletkeztet áfaalanyiságot a munkaviszonyban vagy olyan munkavégzésre irányuló jogviszonyban végzett tevékenység amely a megbízó felelősségével alá- és fölérendeltségi helyzetet jelent a teljesítés feltételeiben és díjazásában. 1.7. Nyilvántartási kötelezettség Az önálló tevékenységet végző magánszemély is köteles lehet a szja-törvény 5. számú mellékletében szabályozott ún. alapnyilvántartás és bizonyos részletező nyilvántartások értelemszerű vezetésére. Alapnyilvántartás a naplófőkönyv, a pénztárkönyv, a bevételi nyilvántartás, továbbá a mezőgazdasági őstermelői igazolvány részét képező betétlap. Az alapnyilvántartás típusát a magánszemély adóévenként határozza meg, és e választását az adóévben saját elhatározásából később sem változtathatja meg. Ha a magánszemély az szja-törvény rendelkezései szerint az adóév során veszíti el az általa választott alapnyilvántartás vezetésének a jogát, akkor a változás napját megelőző nappal köteles az addig vezetett nyilvántartást lezárni, és a lezárt alapnyilvántartásban összesített adatokat az új alapnyilvántartásba nyitó adatként bejegyezni. A lezárt alapnyilvántartást és az abban szereplő adatokat alátámasztó bizonylatokat a magánszemély köteles elévülési időn belül megőrizni. Az alapnyilvántartás vezetésére kötelezett magánszemély e kötelezettségét - választása szerint bármely más alapnyilvántartás helyett naplófőkönyv vezetésével is teljesítheti; - pénztárkönyv vezetésével teljesíti, ha más alapnyilvántartás vezetését nem választhatja, vagy a más alapnyilvántartás vezetésére vonatkozó választás jogával nem élt; - választása szerint bevételi és költségnyilvántartás vezetésével teljesítheti, ha az adóévben általános forgalmi adó levonására nem jogosult, vagy e jogát nem érvényesíti; - választása szerint bevételi nyilvántartás vezetésével teljesítheti, ha az adóévben tételes költségelszámolást nem alkalmaz, általános forgalmi adó levonásra nem jogosult, vagy e jogát nem érvényesíti A nem egyéni vállalkozó és nem mezőgazdasági őstermelő magánszemély önálló tevékenysége tekintetében csak akkor vezet alapnyilvántartást, ha az e tevékenységéből származó bevételével szemben az adóelőleg vagy a jövedelem meghatározásakor költséget (ide nem értve a jövedelem meghatározásakor az szja-törvény rendelkezései szerint igazolás nélkül elszámolható elismert költséget) számol el, vagy ha az adóévben nem, vagy nem csak kifizetőtől szerez ilyen bevételt. Az alapnyilván20
Az átalányadózással kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat a 3. számú füzet tartalmazza. Az áfakötelezettség alapvető szabályait a14. számú füzet ismerteti. 22 Art. 178.§ 28. pont 23 A többször módosított 1992. évi LXXIV. törvény 24 Áfatörvény 4-5.§ 25 Az általános forgalmi adóra vonatkozó részletesebb információkat a 14. számú füzet tartalmazza. 21
9 tartás vezetésére nem kötelezett magánszemély a más önálló tevékenységből (és a nem önálló tevékenységből) származó bevételével összefüggő nyilvántartási kötelezettségét a kifizető által kiállított igazolás megőrzésével teljesíti. Részletező nyilvántartás például a vevők nyilvántartása, a gépjármű-használati nyilvántartás, az alkalmi foglalkoztatás nyilvántartása, a leltár stb. A magánszemély a részletező nyilvántartások közül csak azokat köteles vezetni, amelyek adóköteles jövedelmének megállapításához szükségesek. Az alapnyilvántartások, illetőleg a részletező nyilvántartások vezetése alól az adóhatóság - indokolt esetben, az adózó kérelmére – felmentést adhat26, ha - a kérelmező a súlyos fogyatékosság minősítéséről és igazolásáról szóló jogszabályok előírásainak megfelelően igazolja, hogy súlyos testi fogyatékosságának jellege miatt e kötelezettség teljesítése tőle nem várható el és a vele közös háztartásba élő hozzátartozói sem képesek a nyilvántartás/nyilvántartások vezetésére, továbbá - a nyugtaadási kötelezettség alól az áfatörvény feltételei alapján egyébként felmenthető (volna).
26
Szja-törvény 5. számú melléklet V. pont.
