Az ökofalu koncepciója és helye a fenntartható település- és vidékfejlesztésben

PhD. értekezés Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kar Földtudományok Doktori Iskola

Témavezetı: Dr. Tóth József

Az ökofalu koncepciója és helye a fenntartható település- és vidékfejlesztésben DR. BORSOS BÉLA

PTE TTK Földrajzi Intézet Pécs, 2007

Tartalomjegyzék: Tartalomjegyzék:........................................................................................................................ 2 1 Bevezetés............................................................................................................................ 4 2 Irodalmi összefoglalás, elızmények, elméleti háttér ......................................................... 7 2.1 A fenntarthatóságról általában ................................................................................... 7 2.2 Települések – a nagyvárostól a vidéki régióig ......................................................... 15 2.3 Fenntartható települések........................................................................................... 17 2.3.1 Bioregionalizmus ............................................................................................. 20 2.3.2 Az ökofalu koncepciója.................................................................................... 22 2.3.3 Ökofalvak a világban és Magyarországon ....................................................... 26 2.3.4 A GEN.............................................................................................................. 36 3 Célkitőzések ..................................................................................................................... 37 4 Kutatási módszerek, a modell felépítése .......................................................................... 39 4.1 Elméleti megfontolások: .......................................................................................... 39 4.2 Tervezés ................................................................................................................... 40 4.2.1 Tervezési alapelvek .......................................................................................... 40 4.2.2 Permakultúra .................................................................................................... 41 4.2.3 Győrőfő tervezésének alapelvei: ...................................................................... 47 4.2.4 Genius loci........................................................................................................ 49 4.2.4.1 A helyszín kiválasztása ................................................................................ 49 4.2.4.2 Tájértékelés .................................................................................................. 51 4.2.4.3 Alapozó tanulmányok .................................................................................. 56 4.2.4.4 A régi Győrőfő ............................................................................................. 57 4.2.5 Rendezési terv .................................................................................................. 67 5 Eredmények, és az eredmények részletes elemzése......................................................... 73 5.1 Szervezeti keretek, tulajdonviszonyok ..................................................................... 73 5.1.1 Az alapítvány.................................................................................................... 73 5.1.2 A föld................................................................................................................ 74 5.1.3 Megélhetés, közösség, szociális vonatkozások ................................................ 79 5.1.4 Nemzetközi kapcsolatok, finanszírozás ........................................................... 83 5.2 Mőszaki megoldások................................................................................................ 84 5.2.1 Energiaellátás ................................................................................................... 85 5.2.2 Épületek............................................................................................................ 91 5.2.3 Épületgépészet................................................................................................ 104 5.2.4 Vízgazdálkodás a vízgyőjtın belül ................................................................ 108 5.2.5 Vízellátás ........................................................................................................ 111 5.2.6 Szennyvíztisztítás ........................................................................................... 114 5.2.7 Hulladékgazdálkodás ..................................................................................... 117 5.2.8 Közlekedés ..................................................................................................... 124 5.2.9 Kommunikáció ............................................................................................... 127 5.3 Gazdálkodás, erdıgazdaság.................................................................................... 130 5.3.1 Mezıgazdasági lehetıségek ........................................................................... 131 5.3.2 Erdıgazdálkodás ............................................................................................ 140 5.3.3 Természetvédelem: Győrőfő Humánökológiai Rezervátum.......................... 144 6 Az eredmények összefoglalása, következtetések ........................................................... 147 6.1 SWOT analízis ....................................................................................................... 147 6.2 Győrőfő helye a fenntartható település- és vidékfejlesztésben .............................. 153 2

6.3 A fenntarthatóság mércéje...................................................................................... 156 6.4 Szakmai elismerések .............................................................................................. 161 6.5 Győrőfő a médiában ............................................................................................... 162 7 A kutatás további irányai................................................................................................ 164 Köszönetnyilvánítás ............................................................................................................... 167 Szövegközi ábrák jegyzéke .................................................................................................... 168 Irodalomjegyzék..................................................................................................................... 170 Függelék: Ábrák, térképek és légifelvételek .......................................................................... 185

3

1 Bevezetés „Az ökofalu nem megváltója az elvárosiasodott civilizációnak, csak vágya és lelkiismerete.” Dunai Imre (DUNAI I. 1998) Hazánkban a rendszerváltás óta eltelt években mélyreható változások következtek be a társadalomban és a gazdaságban. Alapvetıen megváltoztak és változnak a társadalom fejlıdésének feltételei, hatótényezıi. Az átalakulás, a változások sokoldalúan érintik és meghatározzák a településrendszer és az egyes települések helyzetét, fejlıdésük feltételeit, pályáját.

A

társadalmi-gazdasági

változások

folyamatainak

szembetőnı

vonása

a

modernizáció felgyorsulása és széles körő elterjedése, mely következményeiben a települések és az egész településrendszer fejlıdését is átszövi, befolyásolja. A központi irányítás struktúráinak átalakulása, a települési önkormányzatok létrejötte és mőködése, a településfejlesztés új eszköz- és intézményrendszerei alapvetıen új feltételeket, helyzetet jelentettek és jelentenek a települések fejlıdésében (KİSZEGFALVI GY.– LOYDL T., 2001). A településrendszert a II. világháború vége óta alakító folyamatok és események során megfordult a falusi és vidéki népesség aránya, a közigazgatási reform kialakította a máig ható szocialista típusú megyerendszert; vidékfejlesztési szempontból lényeges, hogy kialakult a szocialista mezıgazdaság rendszere, az állami, szövetkezeti tulajdon, illetve háztáji mővelés lehetıségei és megkezdıdött a településhálózat elemeinek koncentrációja, az aprófalvak elnéptelenedése és a települési funkciók körzetesítése. A vidék fejlıdésének és a településrendszer vidéki elemei formálódásának új feltételei alakultak ki 1990 után. A piacgazdaság megjelenése, a külföldi tıkére és az állami vagyon privatizációjára alapozó gazdaságfejlesztés növekvı társadalmi differenciálódáshoz vezetett, ami a településrendszer szövetében is markáns következményekkel járt. A bonyolult migrációs folyamatok eredıjeként a nagyvárosok szegregációján, gettósodásán és slumosodásán kívül az aprófalvas övezetekben továbbra is reális veszély a most már a munkanélküliség által hajtott elnéptelenedés. Az önkormányzati törvény életbe lépésével jelentıs mértékben megváltoztak a települések fejlıdésének jogi, adminisztratív és pénzügyi keretei. Továbbra is erıteljesen érvényesül, immár regionális szinten, a város, elsısorban a fıváros és vidék megosztottsága, dichotómiája.

4

Ezek azok a hazai peremfeltételek, amelyekre az ország csatlakozása után rátelepültek az Európai Unióban az utóbbi évek folyományaként kialakult, a vidékfejlesztést kiemelten érintı politikai célkitőzések. A Vidéki Térségek Európai Kartáját (1996) nem csupán az Unió, de az Európa Tanács is elfogadta, és a vidéki térségek számára három alapvetı funkciót, gazdaságit, ökológiait és szociálisat különböztet meg. 1998-ban pedig megjelent a vidékfejlesztést a mezıgazdasággal

közösen kezelı Közös Agrár- és

Vidékpolitikai koncepció. A

vidékfejlesztés támogatási formáiról és módszereirıl szóló EU tanácsi rendelet (1999) mindezek anyagi forrásainak megteremtését igyekszik elısegíteni. A rendelet a közös agrárés vidékpolitika második, úgynevezett ökoszociális pilléréhez kapcsolódó agrár-környezeti és vidékfejlesztési intézkedéseket foglalja egységes rendszerbe, meghatározza eszközeiket és alkalmazásuk keretszabályait (ÁNGYÁN et al. 2003). A fenntartható emberi települések fejlesztésének alapdokumentuma az ENSZ Környezet és Fejlıdés Konferenciájának átfogó feladatterve, a Feladatok a 21. századra címő kötet hetedik fejezeteként az ENSZ környezetvédelmi programjának (UNEP) gondozásában megjelent anyag, amely a Fenntartható településfejlesztés elımozdítása címet viseli (FELADATOK A XXI. SZÁZADRA

1993, 50-69 o.). Célkitőzése, hogy mőszaki együttmőködés, társadalmi párbeszéd

és a döntéshozatali mechanizmusokban való részvétel megteremtése révén javítsa a települések szociális, gazdasági és környezeti minıségét és minden ember számára méltó életés munkakörülményeket teremtsen. A fenntartható település és régió témakörében folyó kutatások ma még kevéssé terjedtek el. Ha azt akarjuk, hogy a globális célok lokális cselekvéssé váljanak, könnyő belátni: a fenntartható fejlıdés csak alulról épülve, helyi, regionális szinten kezdeményezve valósítható meg. A regionális és lokális szinteken alapelv az, hogy a természettel szoros együttmőködésre törekvı embernek kell alkalmazkodnia a környezethez és a környezet meglévı erıforrásaihoz, minél kisebb import erıforrás felhasználásával. Meg kell ırizni a biológiai sokféleséget és vizsgálni

kell

a terület

felhasználás,

tájgazdálkodás,

tájhasználat

és

fenntartható

mezıgazdálkodás, természeti ipar lehetıségeit (MARSELEK és tsai 2006). Ezért egyáltalán nem meglepı, hogy a fenti, felülrıl szervezett településpolitikai irányzatokon kívül vannak olyan kezdeményezések is, amelyek önszervezıdı nem kormányzati

társadalmi

szervezetek

segítségével

kívánnak

tenni

valamit

emberi

életkörülményeink jobbítása és ökológiai szempontból fenntartható települési minták kialakítása érdekében. A legjobban átgondolt, következetes elképzelések rendszerszinten közelítik meg a kérdést. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy alulról építkezve, a társadalmi felépítmény eszközrendszerét nélkülözve (magyarul: nem politikai akarat végrehajtójaként 5

vagy üzleti vállalkozás részeként) rendszerszintő változtatásra csak akkor van mód, ha azt kis léptékben, afféle kísérletként valósítják meg. Még így is kérdéses azonban, hogyan illeszthetı egy kismérető alrendszer a vele ellentétes irányban haladó és sokkal hatalmasabb szuperrendszer keretei közé. Célszerő ezért azt vidéken és a fentebb említett társadalompolitikai változások figyelembe vételével megvalósítani. Az utóbbi évtizedek ilyen, a fenntartható település- és vidékfejlesztést elıtérbe helyezı társadalmi kezdeményezéseinek összefoglaló neve az ökofalu. Az ökofalu koncepciója a fenntartható fejlıdés alapelveire és az alkalmazott ökológia mint háttértudomány eredményeire épül. Lényege a környezeti elemek közé a lehetı leginkább zökkenımentesen beilleszthetı emberi települési modell létrehozása. Világszerte igen sok kezdeményezés van, amely igényt tart az ökofalu meghatározásra, ezek közös nevezıjét a Nemzetközi Ökofalu Hálózat (Global Eco-village Network) néven ismert szervezet igyekszik megtalálni. Tagjai között számos olyan közösség akad, amely jóval korábban, a hatvanas, hetvenes években keletkezett és csak utólag határozta meg magát ökofaluként. Magyarországi viszonyok között nyilvánvalóan a hazai sajátosságokat kell figyelembe venni. A politikai átmenet idıszaka körül (vagy akár a rendszerváltás elıtt) nálunk is igen sok kezdeményezés indult ezzel az elhatározással. Nagy részük az azóta eltelt évek során azonban elhalt és csak néhány létezik ma is. A jelen doktori disszertáció szorosabban vett kutatási témája egyike a talpon maradt kísérleteknek, a Dél-Zselic vidékén 1991 óta létezı Győrőfő ökofalu, amely már eredeti célja és szándéka szerint is ökofalu kíván lenni és amelynek e sorok írója egyik alapítója és hosszú ideig vezetıje volt (formálisan 2000. január 1-ig). A projekt sokoldalú megközelíthetıségébıl a munka Földrajzi Intézet profiljának megfelelıen értelemszerően a településföldrajzi, településfejlesztési vonatkozásokat igyekszik hangsúlyozni, illetve az esettanulmány elemzésével arra keresi a választ, hogy a ma körülményei között az ökofalu, mint civil társadalmi kezdeményezés hogyan és mennyire szerves módon illeszthetı bele a magyar településhálózatba, mennyire felel meg a fenntartható településfejlesztés és vidékfejlesztés kívánalmainak.

6

2 Irodalmi összefoglalás, elızmények, elméleti háttér 2.1 A fenntarthatóságról általában „Aki véges világunkban a végtelen növekedés lehetıségében hisz, az vagy ırült, vagy közgazdász.” Kenneth Boulding, közgazdász Bár a fenntartható fejlıdés kifejezés közismert, a fogalmi tisztázás érdekében mégis fontos nagyon röviden és csak a leglényegesebb elemekre szorítkozva összefoglalni az elképzelés múltját és változásait, valamint azokat az alapelveket, amelyek az érvek kereszttüzében azóta kikristályosodtak. Azokat

a

jeleket,

amelyek

a

társadalmi,

és

benne

a

gazdasági

fejlıdés

fenntarthatatlanságára utalnak, a legszélesebb látókörő kutatók a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején kezdték szisztematikusan vizsgálni (EHRLICH, P. 1968, COMMONER, B 1971, WARD B. – DUBOS, R. 1972). Az eredmények nyomán The Ecologist címő magazin szerkesztıi közzétették erre vonatkozó figyelmeztetésüket (GOLDSMITH, E. et al. 1972). Ugyancsak ezidıtájt, vagy valamivel korábban tőnt fel a városfejlesztéssel foglalkozó kutatóknak, hogy a nagyvárosok ellenırizetlen burjánzása az emberi élettér élhetıségét, az élet minıségét veszélyezteti (DANSERAU, P. 1970, MICHENER, J. 1970). Mindehhez hozzájárul a tudomány és a technika azelıtt soha nem látott mértékő, de sok szempontból szintén fenntarthatatlan és veszélyes fejlıdése, valamint a tudományos világkép elıtérbe kerülése és átértékelıdése, amelynek eredményeképpen a sokrétő emberi társadalom helyét egy olyan technikai civilizáció veszi át, ahol az ember, mint társadalmi-biológiai lény másodrendő saját technikája mögött. Ezekre a veszélyekre már nagyon korán figyelmeztetett a késıbb a városfejlıdés kritikusaként világhírre szert tett Lewis Mumford (MUMFORD, L. 1934, 1967), de számos, a témával foglalkozó könyv jelent meg a hatvanas-hetvenes években is (például WARNER et. al. 1969). Ez utóbbi könyv két olyan konferencia anyagára támaszkodik, amelyet három évvel korábban, 1966-ban tartottak a Time magazin szervezésében és amelyek végkicsengése az volt, hogy jó okunk van kétségbe vonni a modern ipari társadalom emberének azt a szilárd meggyızıdését, miszerint a jó élet csak a technikai civilizáció bástyáin építhetı ki (EISELEY, L. 1969) A leghíresebb vizsgálatot és jelentést azonban kétséget kizáróan az amerikai mőszaki egyetemen, az MIT-n szervezıdött kutatócsoport készítette a Római Klub felkérésére. A tanulmány az akkor rendelkezésre álló számítógépes lehetıségek igénybevételével 12 7

forgatókönyvet vizsgál meg és elırejelzéseket ad ezekre a fejlıdési lehetıségekre vonatkozóan (MEADOWS et al. 1972). „A növekedés határai” címmel kiadott jelentés lényege, hogy amennyiben a jelenlegi iparosítási és fogyasztási trendek változtatás nélkül folynak tovább, beleértve az energiafelhasználás növekedését is, akkor ennek a legvalószínőbb következménye egy igen hirtelen és tragikus társadalmi összeomlás lesz, amely a népesség számát és az ipari termelés képességét egyaránt súlyosan érinti. Bár az eredeti jelentésben nem szerepeltek számok, a munkacsoport 1992-ben megjelentetett egy újabb kötetet, amelyben nagyrészt megerısítették korábbi elırejelzéseiket. Állításaik szerint a források felhasználása és a világ népessége már 1972-ben a hosszú távon fenntartható szint fölé emelkedett és a helyzet az azóta fokozottabb környezettudatosság, a jobb mőszaki megoldások és a szigorúbb szabályozás ellenére sem változott (MEADOWS et al. 1992). A Jozef Vavrousek, a független Csehszlovákia elsı környezetvédelmi miniszterének kezdeményezésére létrejött

hatalmas,

összefogó

európai

környezeti

állapotfelmérés

végeredménye, a Dobriš-tanulmány néven megjelent vaskos kötet pedig tényekkel és adatokkal bizonyította, legalábbis ami Európát illeti, hogy valóban nagy a baj (STANNERS, D. – BORDEAU, P 1995). A növekedés határainak szerzıi további tizenkét év elteltével 2004-ben ismét megerısítették a világot arról a meggyızıdésükrıl, hogy „a túlélhetı fejlıdés lenne ma már a helyénvalóbb megfogalmazás, nem a fenntartható fejlıdés”, valamint, hogy a már elsı könyvükben is megjósolt katasztrófa ideje nem változott, az 2040 körül várható (MEADOWS et al. 2004). A várható veszély feltőnt más szakmák képviselıinek is, az antropológusok és evolúció biológusok például korábbi társadalmak bukásának elemzésével és általános evolúcióbiológiai összefüggések feltárásával teszik fel a kérdést: összeomolhat-e a látszólag oly sikeres nyugati civilizáció (MCDANIEL, N. – GOWDY, J.M. 2002, DIAMOND, J. 2005)? A fogalmi meghatározás kérdésének részletes kifejtését megelızıen érdemes belegondolni, hogy mit akarunk fenntartani? Milyen fejlıdést, minek a fejlıdését? A bioszféra, a társadalom, vagy a gazdaság legyen a célpont? Hajnal Klára a Pécsi Földrajzi Intézet keretében 2006-ban megvédett PhD. disszertációjában alaposan és minden részletre kiterjedıen elemzi a fenntarthatóság kérdését, különbséget téve a fejlıdés mint az önszervezıdı rendszerek inherens jellemzıje, valamint a fejlesztés mint a természeti és társadalmi rendszereken végzett emberi társadalomépítı beavatkozás között. A kérdéskör összefüggéseirıl szólva az alábbi megállapítást teszi: „A bioszféra „fenntarthatóságának” értelmezését számos kutató elveti, azonban nagyon fontos következményekkel szembesülünk az elemzés során: a 8

bioszférát valóban nem kell, és nem is lehet fenntartani. Olyan önszervezıdı, önfenntartó, önszabályozó evolválódó rendszer, amely az emberi tevékenységtıl függetlenül jött létre, azonban a társadalmi-gazdasági rendszerek már jelentıs hatással vannak a bioszféra további fejlıdésére. A fenntarthatóság fogalmát viszont ki lehet terjeszteni a bioszférára abban az értelemben, hogy az emberiség számára létfontosságú feladat megırizni hosszú távon a bioszféra egészséges állapotát, biodiverzitását és mőködıképességét részben azért, hogy az emberi civilizáció számára képes legyen a létfeltételeket, a tiszta vizet, levegıt és termékeny talajt, valamint a gazdaság számára a szükséges erıforrásokat biztosítani, másodsorban azért hogy evolúciós kiteljesedését képes legyen folytatni.” Hasonló következtetésekre jutott e dolgozat szerzıje is egy korábbi, a fenntartható fejlıdés koncepciójának ellentmondásaival foglalkozó tanulmányában, különös tekintettel az emberi ösztönök irányította viselkedési mintázatok által alakított társadalmi jelenségek fejlıdése és a biológiai rendszerek ciklikussága valamint kibernetikus szabályozása közötti ellentétre (BORSOS B. 1993) Érdekes megfigyelni, hogy bárhonnan is indulnak ki az ilyesfajta elemzések, az eredmény nagyjából-egészében hasonló. A fizikus Végh László az anyagi elemeket helyezi elıtérbe és megállapítása szerint az emberi társadalmat fenyegetı egyik legnagyobb veszély az antropogén

anyagforgalom

elviselhetetlen

mértékővé

növekedése,

ezért

az

általa

„anyagtalanítás”-nak nevezett folyamat megindítását javasolja, ami értelmezésében a civilizáció fenntartásához szükséges anyagforgalom mértékének drasztikus csökkentését és ezzel civilizációnk gyökeres átalakítását is jelenti (VÉGH L. 1993). Ugyanennek a kérdésnek helyhez kötött részletes elemzésével foglalkozik Erdısi Ferenc a jelen tanulmány témájának helyszínétıl nem messze esı Mecsek tágabb környezetében, ahol az ipari termelés és a gazdasági tevékenységeknek a táj dinamikus ökológiai egyensúlyára gyakorolt zavaró hatásait veszi sorra (ERDİSI F. 1987). Ugyanakkor Végh egy késıbbi publikációjában végigvezeti a társadalmi berendezkedés és a természeti rendszerek közötti összeférhetetlenség okait, de egyúttal ki is tágítja ezt a horizontot, és igyekszik meghatározni az emberi adottságok (ösztöneink és tanulási képességünk), a társadalom mint sokelemő rendszer (szabadság, nyitottság és önszervezıdés, vs. lineáris társadalom), a történelem szerepét a környezeti válság kialakulásában és lehetıségeit annak leküzdésében (VÉGH L. 1999). A hivatalos politika válasza a környezeti kihívásra szintén nem maradt el. Az ENSZ elsı és mind a mai napig legnagyobb hatású jelentését az úgynevezett Brundtland bizottság tette le az 9

asztalra, amely elnökérıl, Gro Harlem Brundtland volt norvég miniszterelnök asszonyról kapta a nevét, bár hivatalosan Környezeti és Fejlıdési Világbizottságnak (World Commission on Environment and Development, 1987) hívták. A fenntartható fejlıdés fogalmát ez a jelentés dobta be a nemzetközi politikai köztudatba és egyúttal a fogalom elsı meghatározását is adta, amely így szól: „A fenntartható fejlıdés a fejlıdés olyan formája, amely a jelen igényeinek kielégítése mellett nem fosztja meg a jövı generációit saját szükségleteik kielégítésének lehetıségétıl”. A fogalom ezután többszörös jelentés módosuláson, illetve kiegészítésen ment keresztül, amelynek során az ökológiai és társadalmi szempontok is lassanként beépültek a megfogalmazásba: „Az emberi élet minıségének javítása a Föld támogató ökológiai rendszereinek eltartó képességén belül” (IUCN, UNEP and WWF 1991)

„A fenntartható fejlıdés olyan pozitív irányú változás, amely nem ássa alá azokat a környezeti és társadalmi rendszereket, amelyektıl függünk. Összehangolt tervezési és szakpolitikai megközelítést igényel, amelyben fontos szerepet tölt be a társadalmi részvétel. Sikere azon múlik, hogy az emberek megértik-e a környezetükkel fennálló kritikus kapcsolatot és hajlandóak-e ennek érdekében megtenni a szükséges változtatásokat. Hamilton város tanácsa, Ontario, Kanada (idézi: BALÁS, D. 2006)

A fenntartható fejlıdés a folytonos szociális jobblét elérése, anélkül, hogy az ökológiai eltartó-képességet meghaladó módon növekednénk. A növekedés azt jelenti, hogy nagyobbak leszünk, a fejlıdés pedig azt, hogy jobbak. (A növekedés az anyagi gyarapodás következtében elıálló méretbeli változást, míg a fejlıdés a nagyobb teljesítıképesség elérését jelenti.) Herman Daly (idézi: GYULAI I. 2002)

A fenntartható fejlıdés fogalmának legfrissebb és talán a legteljesebb megfogalmazása olvasható ki az alábbi idézetbıl: A bioszféra alrendszereként az emberiség úgy képes biztonságosan fejlıdni, ha a létfenntartó bioszféra fejlıdési irányához és annak szervezıdési és mőködési modelljéhez igazodva fejlıdik, tehát kompatibilis, harmonikus módon illeszkedik a bioszférához, ezért abban visszafordíthatatlan károkat nem okoz, és képes hosszútávon is biztosítani az indokolt emberi szükségletek erıforrásait. A fenntartható fejlıdés megvalósításának feltétele egy olyan 10

szabályozó és ellenırzı tevékenység, amelynek célja a bolygó természeti erıforrásai és az emberi rendszerek igényei közötti dinamikus egyensúly, tartós harmónia biztosítása.

(HAJNAL K. 2006) Hozzátehetjük még, hogy a legékesszólóbb és legpontosabb meghatározás sem ér semmit, ha nincs, aki felelısségteljesen és következetesen megvalósítsa. Erre hívja fel a figyelmet az alábbi megfogalmazás: „A fenntarthatóság nem tudható le csupán környezetünk jobbításával, a technológiai fejlıdés felgyorsításával, a gazdaság végtelen növekedésével, vagy bármilyen partikuláris eszközzel. A fenntarthatóság a környezet és a társadalom minden kérdését együttesen szemlélı és megfontoló tudatos társadalmat követel. Nemcsak tudatos döntéshozókra, társadalmi csoportokra, de minden egyes ember változására, tudatosságára, együttmőködésére is szükség van. Einstein találó megjegyzésével: Egyetlen probléma sem oldható meg abban a szemléletben, amelyben létrejött”. (GYULAI I. 2002) Alapvetı, mélyreható, gyökeres szemléletváltásról van tehát szó. Divatos szóval paradigma váltásról. A fenntartható fejlıdés Magyarországra érvényes vonatkozásaival is sokan foglalkoztak, különösen az alternatív közgazdaságtan mővelıi közül (KINDLER 1995). Kiss Károly korán felismeri a radikális változások szükségességét és hirdeti a gazdaság átfogó és gyökeres reformját (KISS K. 1992). Ezredvégi Kertmagyarország címő könyvében pedig (KISS K. 1994) 10-15 évre elıre gondolkozva megvizsgálja, hogy az ökoszociális piacgazdaságra való áttéréssel milyen mértékben lehetne elımozdítani a valóban fenntartható, tehát nem növekedés orientált, a Herman Daly által megfogalmazott állandó állapotú gazdaságot (DALY H. 1991) Magyarországon. Sajnos az azóta eltelt idıben javaslataiból semmit nem fogadtak meg az illetékes döntéshozók, ahogyan Daly-éból sem. Mik lennének

azok a teendık,

amelyek

biztosítanák a fenntartható fejlıdés

megvalósulását? Természetesen ebben a kérdésben még kisebb az egyetértés a szakemberek között, mint a meghatározás tekintetében. Mégis, a fogalom születése óta eltelt idıben körvonalazódtak olyan elvek, módszerek, amelyeket mindenképpen szükségesnek, de nem biztos, hogy elégségesnek kell tartanunk a cél eléréséhez. O’Sullivan tömör, átfogó összefoglalását adja ezeknek az alábbiak szerint, amely elvek persze csak a Hajnal által kidolgozott komplex modellbe helyezve érhetik el hatásukat, önmagukban nem (O’SULLIVAN 1999): •

az óvatosság elve elıírja, hogy semmi olyan beavatkozást ne végezzünk, amelynek kimenetele nem jósolható meg teljes biztonsággal. 11

•

a szennyezı fizet elve elvileg azt kellene jelentse, hogy a környezet terhelésének költségeit teljes mértékben az fizeti, aki azt okozza. Az okok elemzése szétfeszítené a disszertáció kereteit, de tény, hogy az externalizációs hatás miatt ez szinte soha nincs így;

•

a helyreállítás helyett megelızés elve szerint mindig jobb és olcsóbb valamilyen kárt megelızni, mint utólagosan „rendezni” vagy „mentesíteni”;

•

a legjobb megoldás alkalmazásának elve azt írja elı, hogy mindig a lehetséges legjobb (azaz legkisebb környezetterheléssel járó) mőszaki lehetıséget kell igénybe venni egy probléma orvoslására (BAT, best available technology). Ez szükségszerően tökéletlen, közelítéses technika, különösen, ha hozzátesszük, hogy felesleges többletköltség okozása nélkül kell mindezt megtenni (BATNEEC, best available technology not entailing excessive costs). A modern technológiáról sokan kimutatták, hogy javíthatatlan (pl. SALE K. 1999), ezért sokkal inkább illene ide a megfelelı vagy közbensı technológia alkalmazásának elve, amelyet a késıbbiek során ebben a dolgozatban még bıvebben is kifejtünk (SCHUMACHER, E. 1991);

•

a szubszidiaritás elve „a társadalom elmélet szilárd és örök érvényő elve…: amit az egyes személyek saját erejükbıl és képességeik révén meg tudnak valósítani, azt hatáskörükbıl kivenni és a közösségekre bízni tilos, éppen így mindazt, amit egy kisebb és alacsonyabb szinten szervezıdött közösség képes végrehajtani és ellátni, nagyobb és magasabb szinten szervezıdött társulásra áthárítani jogszerőtlenség és egyúttal súlyos bőn, a társadalom rendjének felforgatása, mivel minden társadalmi tevékenység … szubszidiálni köteles a társadalmi egész egyes részeit, ellenben soha nem szabad bomlasztania és bekebeleznie azokat” (XI. Pius pápa Quadragesmo Anno kezdető enciklikája, idézi ÁNGYÁN et al. 2003, 74. o.). Az EU szóhasználatában és a fenntartható fejlıdés értelmezése szempontjából egyaránt nagyon fontos ez a fogalom, amelynek lényege, hogy a döntések minél közelebb szülessenek meg azokhoz, akiket érint. A magyarban szerencsésebb lenne döntési decentralizálást vagy helyi döntéshozatalt mondani, mert hiszen errıl beszélünk;

•

megosztott felelısség és partneri viszony. Ennek a megközelítésnek a célja nem a felelısség elmosása, hanem annak elismertetése, hogy a környezeti problémákért nem egyes csoportok vagy társadalmi képzıdmények (ipar,

12

fogyasztók, lakosság, politika, stb.) a felelıs, hanem a társadalom egésze, ezért a megoldás is csak összefogással képzelhetı el; •

az információkhoz való hozzáférés joga. a fejlesztésben érdekelt összes félnek egyenlı joga van a tájékozódáshoz, hogy döntéseiket megfelelı ismeretek birtokában hozhassák meg;

•

szakpolitikai integráció: lényege, hogy nem lehet külön ágazati politizálással hathatós eredményt elérni;

•

rugalmas szabályozási keretek: elismerik, hogy az emberi társadalom és a természeti környezet dinamikus viszonyban áll, amelynek változásaira gyors és adaptív reagálás szükséges;

•

megfelelı elırejelzési technikák. Ezeket a legnehezebb kidolgozni, mert a jövı alapvetıen megjósolhatatlan, de egyik legismertebb kísérlet a környezetvédelmi területen a környezeti hatásvizsgálat és tanulmány készítése (KHV, KHT);

•

a rendelkezésre álló adatok és információk hatékony felhasználása. Rengeteg dologról

van

tudomásunk,

és

ennek

ellenére

tétlenül

szemléljük

a

következményeket; •

környezettudatossággal és a fenntartható fejlıdés iránti elkötelezettséggel kellıen átitatott kormányzati, intézményi felépítmény.

A fenntarthatóság felé vezetı utat kiválóan jelöli az, hogy a környezetnek milyen szerepet szánnak a szereplık: a szennyezést elkerülhetetlen mellékhatásnak tekintik, vagy költségtényezınek, netán már tervezéskor beépítik szempontjaik közé, majd már a szakpolitika szintjén is döntı szereppel bír, végül központi tényezıvé válik és minden mást a környezeti szempontoknak rendelnek alá. O’Sullivan még hozzáteszi, hogy a környezet sajátosságainak helyileg változó voltára tekintettel a szubszidiaritás elvét fıként környezetvédelmi kérdésekben kellene alkalmazni. A baj az, hogy Garrett Hardin óta tudjuk: a közös mindenkié, következésképpen senkié (HARDIN, G. 1968). Hardin bebizonyította, és azóta sem sikerült senkinek megcáfolnia, hogy az emberiség a közösnek tudott javakkal – és ilyen a környezet – az ökológiából ismert rstratéga módon bánik, vagyis gátlástalanul kihasználja a rendelkezésére álló forrásokat, míg a közeledı veszélyeket tudata ellenére nem érzékeli (TOWNSEND

ET AL.

2000). Szemléletes

példát hoz fel a probléma érzékeltetésére Zágoni Miklós: ha feltételezzük, hogy a tudatos ember története mintegy ezer generációra nyúlik vissza (a cro-magnoni ember keletkezési ideje), akkor 997 generáción keresztül sejtjeibe az ivódott bele, hogy a rendelkezésre álló

13

erıforrások és tér végtelen. A 998. nemzedékben felbukkan a végesség érzete, a 999. pedig (ez mi vagyunk) tudatával hiába ismeri fel a veszélyt, és látja a végessé vált térben saját felhalmozódó anyagcsere termékeit, létfontosságú pszichológiai reakciója az, hogy homokba dugja a fejét és tagad (ZÁGONI M. 2001). Sajátos idıszerőséget ad ennek a parabolának a bolygó egészére kiterjedı éghajlatváltozásról szóló polémia, amelynek még mindig vannak tagadói. Hardin pedig helyesen ismeri fel, hogy miután annak valószínősége, hogy minden ember egyszerre „világosodik meg” és jut jobb belátásra, a nullával egyenlı, az öntudatos, önkorlátozó ember evolúciós hátrányba kerül. E paradigma eredetijének megfogalmazása ugyan Darwin nevéhez és csak a szaporodás vonatkozásában főzıdik (TAX, S. 1960), de azonos logika áll minden, a fenntarthatóság felé vezetı lépés útjában is. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a versenyt a versenytárs részérıl megjelenı megvetés, lenézés, valamint a kialakult társadalmi-gazdasági felépítmény jelentette strukturális akadályok is nehezítik (O’SULLIVAN, J. 1999). Vannak, akik számára az is kérdés, hogy a tudomány és a technika alkalmas-e egyáltalán arra, hogy természeti környezetünket tudatosan manipuláljuk általa (SUZUKI, D. 1998). Holott könnyen beláthatnánk, hogy valójában a fenntartható fejlıdés irányába való törekvés nem más, mint minden ember örök vágyának, a halhatatlanságnak a megvalósítására tett kísérlet. Miután ugyanis az egyén számára a halhatatlanság nem elérhetı, ezért célszerő lenne azt a faj szintjén biztosítani utódaink számára (CONVERY, F. – FEEHAN, J. 1996). A természeti népek között sok olyan akadt, akik felismerték az önkorlátozás lehetıségét és – sokszor mai szemmel nézve kegyetlen módon – gyakorolták is azt. Korunk szervezett társadalma elvben náluk humánusabb módon is elérhetné ezt a célt. A hardini pszichológiai hatás váltakozó szerencsével kerekedik felül a fıáram képviselıinek körében. Michael Shermer például, a legnevesebb amerikai tudományos népszerősítı folyóirat, a Scientific American híresen technokrata szemlélető és még híresebben szkeptikus kolumnistája éppen mostanában „tért meg” (SHERMER, M. 2006). 2001-ben még a dán kormány alkalmazásában álló Björn Lomborg hírhedt könyvét, A szkeptikus környezetvédıt népszerősítette (LOMBORG 2001), amely tagadja az ökológiai válság létét. Azóta a tények ıt is meggyızték (érdekes módon nem a tudományos közlemények, hanem a politikus Al Gore egy elıadása és az olvadó gleccserek látványa), a folyóirat pedig ugyanabban a számban kezdte meg fenntartható fejlıdés elnevezéső rovatában írások közlését (SACHS, J. 2006). Sajnos a változtatás igényét a politika írja felül a legsőrőbben, a Bush kormányzat például egyáltalán nem „vevı” a környezetvédelmi kérdések tárgyalására, sıt a nagy földi rendszerek megfigyelését célzó 14

tudományos kutatásra szánt NASA támogatást is átcsoportosította a hatalom-demonstrációt jelentı holdutazás kedvéért (MUSSER, G. 2006).

2.2 Települések – a nagyvárostól a vidéki régióig A település a magyar irodalomban szokásos meghatározása szerint a társadalmi-gazdasági tér sőrősödési góca (KİSZEGFALVI GY. – TÓTH J. 2002). A megfogalmazás lényegesen különbözik Mendöl Tibor eredeti meghatározásától, amely a települést egy embercsoport lakó- és munkahelyének térbeli egységeként jelölte meg. Ezt fejlesztette tovább Beluszky Pál, aki szerint a település a lakó-, munkahely és rekreációs tér funkcionális együttese (BELUSZKY P. 2003). Tóth József tetraéder modelljében pedig a település a társadalmi, gazdasági, infrastrukturális és természeti szférák kölcsönhatáson alapuló, együttmőködı rendszere (KİSZEGFALVI GY. – TÓTH J. 2002). Jellemzı módon az amerikai irodalom a rekreációs funkcióhoz a vásárlást sorolja elsısorban (JACOBS, J 1992). Abban az esetben, ha a fenti funkciók közül a település viszonylag keveset és alacsony hierarchia szinten elégít ki, faluról, ha nagyobb számú, bonyolultabb funkciókkal rendelkezik, városról beszélünk. A magyarországi településhálózat jellemzıit, különösen a számunkra a késıbbiek során fontossá váló aprófalvas régiók sajátosságait Dövényi Z. tárgyalja (DÖVÉNYI Z. 2003). A hetvenes évek során Baranya megye településeinek 80%-a 500-nál kevesebb lakossal rendelkezett (VARGA J. – MAGYAR J. 1971). Tekintettel arra, hogy a település emberi létesítmény, ezért beavatkozást jelent a meglévı környezetbe, egy létezı természeti vagy települési tájban jelenik meg. Alapsejtje a táj egy darabkája, mai jogi kifejezéssel a földrészlet vagy telek. Ez azért van így, mert az emberek az elsı letelepedés pillanatától fogva egyértelmően tulajdoni igényt formáltak hajlékaikra, amelyeket jelzésszerő határral választottak el a közterületektıl. A jelenség feltételezi egy közösség létezését, amely képes a kétféle érdek megjelenítésére. A telek formáit kezdetben rendszerint a tereptani viszonyok és a megélhetést adó mezıgazdasági mővelés formája határozta meg. Ez a sajátosság Európában túlnyomórészt téglalap alakú parcellák kialakulásához és belılük soros beépítéshez vezetett, bár sík területeken illetve állattenyésztéssel jellemzett övezetekben ennek ellenkezıje, a halmazos beépítés is megjelenhet. Az egyszer kialakult szerkezet nagyfokú stabilitást jelent és csak nagy megrázkódtatások árán változtatható meg (MEGGYESI T. 2002/1). A telkek és épületek halmazokba szervezıdnek. A történeti jellegő halmazos települések organikus növekedés eredményei. Bizonyos nagyságrend felett azonban magasabb rendő térszervezési módszerekre van szükség, ezért csoportok vagy utcák, tömbök alakulnak ki (MEGGYESI T. 2002/2). A települések formáit ezen szervezıdési jellegzetességek határozzák meg és ennek

15

alapján olyan alaptípusokat különíthetünk el, mint az utcás, keresztutcás, párhuzamos utcás, hegyaljai, sakktáblás, folyóvölgyi, kusza vagy sugaras halmaz település (KİSZEGFALVI GY. – TÓTH J. 2002). A települések nagyságának növekedése egyúttal bizonyos új funkciókat is kikényszerít, amelynek alapján a korábban rurális jellegő település városias jelleget ölt, vagyis az urbis (város) szó után jelölve: urbanizálódik. A magyar nyelvben azonban elkülöníthetı az elsıdlegesen lakosságszám növekedéssel jellemezhetı városodás és a városiasodás, ami a településrendszer egészének urbanizálódási folyamatát és elsısorban funkcionális jellemzık megjelenését (nyílt, szabad tér csökkenése, közvilágítás megjelenése, úthálózat kiépülése, stb.) jelenti ((KİSZEGFALVI GY. – TÓTH J. 2002). A város növekedésének történetileg több szakasza van, amely egy felfelé ívelı egészséges fejlıdés után egészségtelen méreteket ölt. Mumford a vidék feletti uralom árán terjeszkedı várost tyrannopolisnak, a saját súlya alatt összeroppanó képzıdményt necropolisnak nevezte el (MUMFORD, L. 1966, FOLEY, G. 1989). Ezek általános kategóriák, a modern korban viszont a városnövekedési szakaszokat az egész világon hasonló módon megtapasztalták, tekintettel az ipari forradalom egész bolygón végigseprı hatására. Ezek szerint a városrobbanást, ami hirtelen, robbanásszerő népességnövekedéssel jár, viszonylagos dekoncentráció, a szuburbanizáció követi, amikor aki teheti, menekül az élhetetlenné vált központból. A harmadik szakaszban a dezurbanizáció következik be, amikor a rurális népesség száma növekszik, de olyan áron, hogy elıvárosi győrőben, a nagyvárosokat közrefogva alakulnak ki hatalmas lélekszámú alvófalvak (Budapest ebben a szakaszban van). Végül az egyelıre vágyálomnak tekinthetı negyedik szakaszban a csúcstechnológia haladásának eredményeként informatikai urbanizáció zajlik, a munkahelyek erıs decentralizációja következik be és egységes civilizációs szintő településrendszer alakul ki (ENYEDY Gy. 1988). Az urbanizáció azonban a városrobbanási szakasztól fogva korántsem problémamentes. A városok történetük folyamán korábban is szembesültek kihívásokkal, ám ezeket idıvel – igaz, sokszor nagyon nagy véráldozat (pestis, tőzvész, stb.) árán, de – sikerült leküzdeniük és megújultak. A modern kori városok azonban szisztematikus és állandó problémákkal szembesülnek, gyakorlatilag folyamatos válsághelyzetben vannak (VESTER, F. 1976). A kérdéssel az Észak-Amerikai kontinensen foglalkoztak a leghamarabb és a legbehatóbban, abból az egyszerő okból kifolyólag, hogy a nagyvárosok gondjai ott váltak nyilvánvalóvá leghamarabb. Egyesek a városi térhasználat módjára tették a hangsúlyt (WINGO, L. 1963), mások a városi környezet szerepét emelték ki (EWALD, W. ed. 1967). A város mint az ipari

16

társadalom jellemzı településformájának ellentmondásaival a legmélyrehatóbban és a legkritikusabban Lewis Mumford foglalkozott (MUMFORD, L. 1964, 1967, 1968).

2.3 Fenntartható települések A fenntartható fejlıdés elméleti elemzése során sokan kísérelték meg megfogalmazni azokat a feltételeket, amelyek a települések fenntarthatóságának eléréséhez szükségesek. Az egyik legkorábbi és legzseniálisabb elme, aki átlátta a városfejlıdés ipari forradalomban megindult tendenciájának fenntarthatatlanságát és a városok méreteinek hatalmi szóval történı korlátozása, a szellısségük, átláthatóságuk megırzése mellett kardoskodott, az angol feltaláló, Ebenezer Howard volt a 19. század legvégén. A holnap kertvárosai (Garden Cities of To-morrow) címő könyve elıször 1898-ban (!) jelent meg, de messze megelızte korát és a második világháború utáni robbanásszerő újabb urbanizációs hullám okozta problémák megkerülhetetenségéig nem foglalkozott senki komolyan vele (HOWARD, E. 1968). Ma már azonban a településfejlesztés és a fenntartható fejlıdés (illetve fejlesztés) kapcsolatának vizsgálata megkerülhetetlen. Erre tesz elméleti kísérletet Hajnal Klára azzal, hogy a települést mint ökológiai rendszert értelmezve tartalmilag kibıvíti és „a település szervezıdésének, mőködésének és fejlıdésének az értékelését, valamint a tervezés irányait a természetes rendszerekhez, mint meghatározó modellhez viszonyítja”… „A település sajátos ökoszisztéma, amelynek fizikai alapját és kereteit a különbözı mértékben átalakított természet, az épített környezet és a benne élı, társadalmi-gazdasági tevékenységet végzı emberi közösségek együttesen alkotják. A település olyan sajátosan koncentrált térbeli egység, amelyet ugyanolyan kapcsolatok jellemeznek, mint a természetes rendszereket: önszervezıdés, egyre hatékonyabb energia- és információcsere, növekvı szervezeti komplexitás és állandó változás, kibontakozás, azaz fejlıdés.” (HAJNAL K. 2006, 153. o.). Ebben a megközelítésben a települések életjelenségeket mutatnak, anyagcseréjük van, termelnek, fogyasztanak, lebontanak és mindeközben információ- és energiaközvetítés történik közöttük. A Gaia elmélet elsı megjelenése (LOVELOCK, J. 1972, illetve könyv formában: LOVELOCK, J. 1979) óta nagyon sokan és nagyon sokféleképpen igyekeztek az ott megfogalmazott általánosításokat – nevezetesen, hogy a bolygó az élılényekre jellemzı önszabályozási mechanizmussal rendelkezik – a legkülönfélébb társadalmi alrendszerekre, így a településekre is alkalmazni (ODUM, E. 1997, MARTEN, G. 2001). Hajnal szerint az eltérés mindössze annyi, hogy a település élı és élettelen összetevıinek aránya jelentıs mértékben

17

különbözik a természetben létezı arányoktól, és meghatározó faja a Homo sapiens, valamint a kapcsolatok és a folyamatok hatékonysága sem azonos. Ezzel a megállapítással annyiban lehetne vitatkozni, hogy a legalapvetıbb különbség nem a fenti, hanem inkább az, hogy a településeken a domináns faj olyan evolúcióbiológiai újítást alkalmaz, mint amilyen a technológia, valamint az elıre eltervezettség, Hajnal saját kifejezésével élve tehát fejlesztés, és nem fejlıdés történik. A technológiai ugrások lehetıvé teszik, hogy a természeti rendszerek korlátozó mechanizmusait, a korábban már említett negatív visszacsatolást a települések ideig-óráig elkerüljék (PONTING C. 1991), míg az elıre eltervezettség arra az önhittségre csábít, hogy elhiggyük: amit eltervezünk, az úgy is lesz. Ez nagyfokú hübrisz, még olyan esetekben is, ahol a tényezık többsége ismert és kézben tartható (például egy erımő tervezése), de mindenképpen naivitás a település tervezésben, ahol csupán nagy léptékő szabályozási vonalak megadására van lehetıség, illetve ahol számtalan ellentétes érdek feszül egymásnak. Közelebb áll a valósághoz az a megfogalmazás, hogy a települések anyag- és energiaforgalma – különösen a mai városoké – lineáris, míg a természeti anyagforgalom ciklusos és csak az energia elkerülhetetlen része vész el (GIRARDET, H. 1992). A települések anyagcsere egységként való felfogásával ad tervezési elveket a Texasban élı Pliny Fisk, aki foglalkozott a fenntartható városok tervezésének gondolatával éppúgy, mint a város és vidék egészséges kapcsolatrendszerének kialakításával (FISK, P. 1988-1991). De mitıl lesz egy település fenntartható? Általános és elméleti megfogalmazásban meghatározása a fenti ökoszisztéma megközelítésbe ágyazva így hangzik: „A fenntartható település sajátos ökoszisztéma: olyan kompakt, de nyílt rendszer, amelynek térhasználatát vertikálisan és horizontálisan a diverzitás jellemzi, a ciklusosság elve szerint hatékony energia-és anyagcseréje a lokális- regionális térben történik, információcseréje a globális tér felé nyitott. A fenntartható település a településszerkezet, a települési funkciók és tömegközlekedés olyan mintázatát (pattern) jelenti, amely alacsony erıforráshasználatot (ökológiai lábnyom) eredményez”. (HAJNAL K. 2006, 154. o.). Ez az általános megközelítés azonban nem ad választ a gyakorlati kérdésekre, amelyek közül az elsı és legfontosabb a térhasználat mikéntjének eldöntése. Az amerikai iskola a hatvanas évek óta a tömör, kompakt, azaz zárt, szoros településformára törekvés mellett tör lándzsát, és ez az amerikai kontinenst még Európánál is jobban megfertızı lepényvárosok (urban sprawl) ismeretében nem is meglepı (JACOBS, J. 1961, 1992). A tömör térszerkezet mellett szól, hogy energetikailag sokkal kedvezıbb ellátás biztosítható közlekedés és távközlés, vonalas infrastruktúrák terén (HAJNAL K. 2006). A tömör városszerkezet azonban 18

nem égbe törı felhıkarcolókat, hanem inkább a középkorra jellemzı szőkebb lakó- és életteret jelöli a csak autóval megközelíthetı irdatlan kiterjedéső külvárosi lakónegyedek helyett. Vannak azonban olyan elképzelések is, amelyek nem felejtették el Howard kertvárosát és éppen ellenkezıleg, szellıs, mégis viszonylag nagy lakósőrőségő kertvárosokat vagy a vidék újrabetelepülését tőzik ki célul (GIRARDET, H. 1992). Ha a települést élı szervezetnek vagy ökoszisztémának tekintjük (és a fent említett megszorítások ellenére jó okunk van ezt tenni, mert kétségtelenül a bioszféra egy alrendszerérıl van szó), akkor felmerül a kérdés, hogy milyen viszonyban van az adott természeti környezetben megtalálható természetes ökoszisztémával. Von Thünen német geográfus bebizonyította, hogy a hagyományos társadalmakban a legtöbb elszigetelt település függı viszonyban van a környezı természeti elemekkel, a helyi ökoszisztémával, amely viszont a másik oldalról önfenntartóvá és a társadalom többi részétıl ontológiai értelemben függetlenné teszi. Ez a függetlenség a közlekedés fejlıdésével és a piacgazdaság megjelenésével megszőnik és a mai települések már nem képesek a társadalom többi részének támogatás nélkül létezni (GIRARDET, H. 1992). A településeken élı embereknek a környezetükhöz való viszonyát kifejezı legnépszerőbb, bár sok tekintetben vitatható és tudományos szempontból nem korrekt mérıszám az ökológiai lábnyom (WACKERNAGEL, M. – REES, W. 2000), amely azt mutatja be, hogy hány hektár ökológiailag produktív természetes terület szükséges az energia, a beépített területek, az élelmiszertermelés, a fa- és papírigény kielégítésére, és a települések hulladékának elnyelésére, befogadására. A metodológiai bizonytalanságok és nehézségek ellenére széles körben alkalmazzák és az egész világon, mindenféle léptékben számolnak vele: országokra, globálisan, településenként, de személyenként lebontva is (WACKERNAGEL et al. 2002, WWF et al. 2005). A fenntartható települések tervezésekor az elsı szempont, amit figyelembe kell venni és annak megfelelıen dönteni, hogy városi vagy rurális térségrıl van-e szó. A vidéki környezetben elszórtan létezı magányos házak vagy kisebb falvak, települések elvileg jobb lehetıséget biztosítanak egyénileg fenntartható életstílus kialakítására, de csak akkor, ha a mobilitási igény valamilyen módon csökkenthetı, márpedig rendszerint nem ez a helyzet. Az autófüggés vidéken még nagyobb, mint városi környezetben (O’SULLIVAN 2000). Az mindenki számára egyértelmő, hogy a települések szerkezetét történetileg és elsıdlegesen a földrajzi terepviszonyok, topográfia és morfológia határozza meg, majd ezt követıen a szintén a fentiek által meghatározott úthálózat és beépített területek egymáshoz való viszonya. Ezért helyez rendkívüli hangsúlyt a közlekedés és fenntarthatóság kapcsolatára 19

Fleischer Tamás és ezért véli úgy, hogy a helyek terét a térségen belüli kapcsolatrendszerek képesek megfelelıen feltárni, ellátni és megerısíteni; míg az áramlások tere (kommunikáció) számára a térséget megközelítı, azon áthaladó, illetve a térséget elkerülı pályák nyújtják a mozgás fizikai lehetıségét (FLEISHER T. 2003). Hajnal Klára pedig határozottan kijelenti, hogy „a fenntartható település kompakt és holarchikus szerkezető, amelynek legfontosabb jellemzıje az alkotóelemek, illetve funkciók hierarchikus diverzitása, és ez egyúttal hatékony földhasználatot is jelent. A diverz, azaz változatos funkciójú terek használata érvényes a horizontális és vertikális kiterjedésre egyaránt, és ezzel „térben és idıben hatékonyabban lehet biztosítani a települési funkciókat.” (HAJNAL K. 2006, 160. o.) Úgy vélem azonban, a döntı kérdés nem feltétlenül egy település kompaktsága. Ez lehet hogy szükséges, de semmiképpen nem elégséges feltétel ahhoz, hogy a legfontosabb szempont, az erıforrások és energiafelhasználás hatékonyságának integrálása, az egészséges és helyben megtalálható építıanyagok használata, ökológiailag és társadalmilag egyaránt kiegyensúlyozott földhasználati minták megvalósuljanak. Ne feledjük el, hogy a tömör térszerkezet csupán a társadalmi funkciók egyikének, a közlekedés-szállításnak a minimalizálása szempontjából fontos. Legalább annyira lényegbevágó azonban a lakosság biológiai funkcióit lehetıvé tévı rendszerek biztosítása, amelyek közül a legfontosabb a földhasználat. Ez kompakt település esetén mindenképpen a szállítási igényt növeli. Nehéz kérdés tehát annak eldöntése, hogy egy település mikor fenntarthatóbb: ha kompakt, vagy ha szétterülı ugyan, de önellátó.

2.3.1 Bioregionalizmus Azt hiszem, helyesebb, ha a település fogalmát – a bioregionalizmus elveinek megfelelıen – nem választjuk el a terület fogalmától, és regionális szinten igyekszünk megfogni a kérdést. Hiába ad tömör térszerkezetet ugyanis egy település, ha az ott termelıdött hulladék 95 %-a lerakókra, ráadásul regionális hulladék lerakókra jut, mint Írországban (O’SULLIVAN 2000). Ezért véleményem szerint a lényeg a települési struktúra és az emberi jelenlét ökológiai alapokon történı megszervezése. Valójában ugyanis az emberi társadalom és az annak alapját adó, megkerülhetetlen életfenntartó rendszerek harmonikus kapcsolatának megteremtése lenne a valódi cél, ami viszont nem megy az ökológiai ismereteknek a társadalomszervezési gyakorlatba történı folyamatos és intenzív beépítése nélkül.

20

Az emberi jelenlét ökológiai alapokon történı megszervezésére már elég régóta történnek kísérletek és több olyan irányzat létezik, amelyek területfejlesztési, településszervezési elképzeléseikben figyelembe veszik ezeket az alapelveket (KILIÁN I. 1992). Mélységük, radikalitásuk és szemléletmódjuk eltérı lehet, az egészen enyhétıl a teljes paradigmaváltásig. Ezek egyike a teret biológiai és ökológiai kritériumok alapján felosztó, úgynevezett bioregionalizmus (TODD, J. – TUKEL, G. 1981, TUKEL, G. 1982). A filozófia a biorégió mint fogalom után kapta a nevét, amely meghatározása szerint a „földfelszín bármely része, amelynek határait a természetes jellegzetességek és nem pedig az emberi-társadalmi viszonyok diktátuma jelöli ki.” Más területektıl flórája, faunája, vízrajza, éghajlata, talaja és felszínfejlıdési formái, valamint az emberi települések és kultúrák azon válfajai különböztetik meg, amelyek létrejöttében ezeknek a természeti adottságoknak döntı szerepük volt (SALE K. 1991). A bioregionalizmus elsıdleges fontosságúnak tartja, hogy egy adott biorégióban élık bensıségesen ismerjék a tájat, tanuljanak annak történetébıl, korábban ott élt civilizációk, kultúrák tapasztalataiból, ezek alapján bontsák ki a benne rejlı lehetıségeket, legyenek „meggyökerezettek” (ú.m. a gyökértelen ellentéte) és élvezzék a helyi viszonyok ismerete által kapott szabadságot (SALE K. 1991). A magyar vidékfejlesztık szemében ez úgy jelenik meg, mint „a táj, amely a világegésznek valamely ökológiailag releváns emberi kultúrközösséghez rendelt egészséges szelete”, letéteményese pedig hagyományosan a paraszt tudása (GYİRY-NAGY S. 2001) A biológiai, ökológiai adottságok figyelembe vételének legkézenfekvıbb módja, ha azokat a törvényszerőségeket igyekszünk alkalmazni az emberi társadalom és a környezı természeti rendszerek kölcsönhatásaira is, amelyeket ezek a tudományágak már részletesen feltártak: az együttes fejlıdés (coevolution), az együtt, egymás mellett létezés (co-existence), a zavarokkal, változásokkal szembeni ellenállás és a mőködıképesség fenntartása (resilience), valamint az alkalmazkodó (és nem „fenntartható”) fejlıdés elvének alkalmazása (adaptív fejlıdés) (MARTEN, G. 2001). A mezıgazdaságban már a nyolcvanas években több rendszert is kidolgoztak, amelyek stabilitása, diverzitása és rezilienciája a természetes ökoszisztémákhoz hasonló (JACKSON, W. 1980, 2002, FUKUOKA, M. 1985, MOLLISON, B. 1990), de a többi ágazatban is folynak kutatások az élı rendszerek szisztematikus igénybevételére annak érdekében, hogy akár a városok és a nagyobb települések is fenntartható módon mőködjenek. Ennek feltétele, hogy anyag-és energiaciklusuk zárt és a környezı ökoszisztéma mint életfenntartó rendszer része legyen (TODD, J.-TUKEL, G. 1981).

21

A vidékfejlesztési törekvéseket, a föld lakosság megtartó képességének megırzését és a fenntartható fejlıdés településfejlesztési vonatkozásait egyesítı integrált elképzelések is léteznek (SARGEANT et al. 1991). Ami azt illeti, Howard eredeti elképzelése – bár ı valószínőleg azt sem tudta még, mi az a biorégió – teljes mértékben lefedte ezt a koncepciót, hiszen az elképzelt kertváros körül hatalmas mezıgazdasági területet és zöld övezetet hagyott volna meg (HOWARD, E. 1898, 1965). Más kérdés, hogy a tervei alapján végülis megépült létesítmények rendszerint ingázók alvóvárosaiként végezték valamelyik agglomerációs övezetben (GIRARDET, H. 1992). A bioregionalista felfogás szerint a településeknek optimális létszáma van, amely kedvezı esetben az egymást még arcról-névrıl személyesen ismerık közössége, vagyis a pszichológusok megállapítása szerint 200-500 fı, felsı határa 1500 fı. A biorégió azonban nem egyetlen települést jelent, hanem az adott ökológiai környezetben egymással kapcsolatban álló, hasonló mérető települések halmazát, amelynek méretét a biogeográfiai viszonyok határozzák meg (SALE, K. 1991, NAGY G. 1992). Magyarországon az integrált fenntartható vidékfejlesztés tervezésének egy korai példája az 1990-ben készült tanulmány, amely egyrészt számba veszi az addig, vagyis még szocialista körülmények között indult kezdeményezéseket és ezek sorsát (Ráckeve biofalu, Csoma, Galgafarm, Kapolcs), illetve a gazdálkodás és építészet lehetıségeinek elemzésével perspektívát nyit a vidékfejlesztés alternatív útjai számára (REISCHL G. – GYENE Gy. 1990). Ennél frissebb és átfogóbb az a részletes anyag, amely Magyarországon az autonóm kistérségek, régiók tervezési lehetıségeit mutatja be, az autonómiát a bioregionális felfogás értelmében vett önellátással azonosítva (ERTSEY A. 1999). A vidékfejlesztés esetében ugyanúgy különbséget kell tenni a fejlıdés és fejlesztés között, mint a fenntartható fejlıdés ill. fejlesztés esetében, sıt a fejlesztést is kétféleképpen fogalmazhatjuk meg: vagy a „kizsaroló haszonelvőség” alapján korunkban oly jól ismert dologról van szó, vagy pedig „gondoskodó, felelıs életelvőségrıl”, amely olyan tudatos emberi tevékenység, ami képes és akar is megmaradni „a számára adott táj(élettan)i keretben”. A vidék pedig, mint táj, „ısélménye valamennyi népnek” (GYİRY-NAGY S. 2001).

2.3.2 Az ökofalu koncepciója Bár maga az „ökofalu”, vagyis angol terminológiában az „eco-village” kifejezés eredete a múlt homályába vész, a kilencvenes évek elején már általánosan elfogadott modellként szerepelt a környezetvédelemmel és fenntartható fejlıdéssel foglalkozó szervezetek és

22

szakmai körök szótárában. Az 1990-ben Bugacon tartott nemzetközi „Ecotopia” vándortábor egyik szekciója is ezt a nevet viselte. Azt azonban, hogy ki mit ért a kifejezés alatt, már sokkal nehezebb lenne megmondani. Ezért kénytelenek vagyunk egy bizonyos értelmezés mellett lándzsát törni, amit a legvilágosabban az amerikai Context Institute elnevezéső nem nyereségérdekelt szervezetnek a Gaia Trust, egy dániai alapítású és bejegyzéső alapítvány számára 1991. májusában készített jelentése tartalmaz (GILMAN

ÉS

GILMAN 1991). Miközben elismeri, hogy általánosan

elfogadott értelmezése nincs, Robert Gilman számára az ökofalu olyan „emberi léptékő, az összes jellemzıvel rendelkezı települést jelent, amelyben az emberi tevékenységek károsodás nélkül építhetık be a természeti világba, méghozzá olyan módon, hogy az elısegíti az egészséges emberi kiteljesedést és sikeresen folytatható a végtelenségig”. Gilman szerint az emberi lépték a személyes ismeretséget jelöli, és ezért a lakók számát egy ilyen településen ı is néhány százra, legfeljebb egy-két ezerre teszi, elismerve, hogy az ipari társadalmakban az ökofalu kezdeményezések leggyakrabban még ezt a létszámot sem érik el és néhány tíz, esetleg egy-két száz fı kapcsolódik hozzájuk (v.ö. a bioregionalizmusról mondottakkal). Az „összes jellemzıvel rendelkezı” település fogalma az ökofalu koncepcióját magukévá tévık jelentıs részének szemében azt jelenti, hogy az emberi élet teljességéhez szükséges és városi körülmények között egymástól rendszerint elkülönülı funkciók egyszerre, egymáshoz közel találhatók meg, kiegyensúlyozott összetételben: a lakhatási feltételek, munkahely, szabadidı eltöltésére alkalmas fizikai környezet, társadalmi élet és kereskedelem. Fontos azonban hangsúlyoznunk, hogy a teljes és kiegyensúlyozott település nem jelent feltétlenül és mindenben önellátást, mint azt sokan szeretik (sokszor nem egészen szándéktalanul) félreérteni. Egyrészt, a bioregionalista elvek nem csak megengedik, de a régión belül kifejezetten kívánatossá teszik a munka- és erıforrás megosztást, másrészt a modern kor legfıbb követelménye, az információ – legyen az bármi, tudás vagy csak zaj – szintjén az ökofalu sem lehet önellátó és magába zárkózó, izolált entitás. Nem véletlen, hogy az ökofalu mozgalomban is igen nagy a jövés-menés, kapcsolatrendszerek alakulnak és változnak folyamatosan. Mi tehát az ökofalu? Lássunk egy másik megfogalmazást: „A fenntartható életmód modelljeinek kialakítására törekvı, városi vagy vidéki környezetben elhelyezkedı emberléptékő települések. Lehetnek új, vagy meglévıbıl átalakult községek. A magas színvonalú életminıséget, a természeti

erıforrások

megırzését,

rendszerszemlélető

megközelítést

23

példázzák, ahol egymásba fonódik az ökológia, oktatás-nevelés, részvételen alapuló döntéshozatal, zöld technológia és üzleti vállalkozás.” A GEN Europe ökofalu meghatározása (KENNEDY, D. 2002)

Már a fenti rövid összefoglalásból is látható, hogy az ökofalu jelenség és a modern élet rákfenéje, a szabványosítás nem fér meg egymással. Az ökofalvak nem választhatók el attól a kulturális és földrajzi környezettıl, amelyben létrejöttek. A magukat ökofaluként azonosító közösségek csodálatos sokféleségben, valódi evolúciós biodiverzitással örvendeztetik meg azt, aki tanulmányozásuknak egy kis idıt szentel. •

Vannak közöttük olyanok, amelyek egyszerő városi lakóközösségek csupán és annyiban tekinthetık ökofalunak, hogy méreteik megfelelnek egy ilyen társadalmi egységnek és hogy igyekeznek a fenntarthatóság kritériumaként meghatározható alternatív technológiákat és életmódot alkalmazni. Ilyenek a dán lakóközösségek (co-housing), amelyek eredetileg társadalmi együttélési kísérletnek és nem fenntartható településnek indultak.

•

Másoknak állandó lakosuk szinte egyáltalán nincs, vagy csupán néhány van, ám naponta sok száz látogatót vonzanak, mert technológiai bemutatóközpontként mőködnek. Ilyen a wales-i CAT (Centre for Alternative Technology), amely egy felhagyott palabányában rendezkedett be.

•

Mások oktatóközpontként mőködnek elsıdlegesen és az ökológiai lét, életmód különféle stratégiáit, módszereit próbálják meg elsajáttíttatni minél több emberrel. Magyarországon az Ormánság Alapítvány tartozik ebbe a kategóriába.

•

Van olyan ökofalu, amely létezı faluhoz kapcsolódó új telep, vagy éppen célszerően megtervezett, de városi lakónegyed. Ilyen az osztrák Gänsendorf.

•

Van olyan, amely nagyon gyakorlatias, az alkalmazott technológiákra helyezi a hangsúlyt, míg másoknál a szellemi, lelki élet elsıdlegességét hangsúlyozzák.

•

Vannak vallási alapon és vannak spirituális tanítások követıjeként szervezıdı ökofalvak (Damanhur, Olaszország; Auroville, India; Findhorn, Skócia).

•

Vannak

olyanok,

megközelíthetı

és

amelyek elzárt

kifejezetten helyen

jöttek

isten létre,

háta

mögötti,

mások

nehezen

hagyományos

farmgazdaságból alakultak ki. •

És végül van olyan, amely rendkívül excentrikus, a konvencionális társadalom keretei közé be nem tagozódó hippikolónia (Christiana, Dánia vagy The Farm,

24

Tennessee, USA), illetve éppen ellenkezıleg, teljesen konvencionális, csak éppen

ökológiailag

tudatosabb

emberek

lakóhelye

(Lövåsens

Ekoby,

Svédország; Ithaca, USA). •

Európában a ténylegesen vidéken elhelyezkedı ökofalvak három kategóriába sorolhatók:

kihalt

falvak

átalakítása

(Spanyolország,

Franciaország,

Olaszország), elnéptelenedı aprófalvak újjáélesztése (Közép-Európa több országában) és vadonatúj ökofalvak létrehozása olyan területen, ahol korábban nem volt település (KOMOCH, A. 2002). A kihívások ugyanakkor nagyon hasonlóak minden ilyen képzıdmény esetében: össze kell hangolni az ökológiai és az épített környezetet, meg kell teremteni egy megfelelı és fenntartható gazdasági, kormányzási rendszert, és – miután mesterségesen, a résztvevık szabad akaratából létrejött településekrıl vagy település részekrıl van szó – ki kell alakítani egyfajta kötıerıt (összetartó erıt), amely a teljességre törekvés jegyében a társadalmi fenntarthatóságot is biztosítja. A gyakorlatban ez az összetartó erı nagyon sokszor ideológiai jellegő, vagy konkrétan vallási alapú, vagy valamilyen más, tágabban értelmezett spirituális közösség fizikai megnyilvánulási formájaként jelenik meg a település. Az ilyen közösséghez való csatlakozás erıteljes szelekciós tényezı. Győrőfő esetében szándékosan igyekeztünk elkerülni minden ilyen uniformizáló erıt. Sajnos az olyan projekteket, amelyek a meglévı településektıl távol, külterületen kívánnának valamit létrehozni, Európában nem minden ország hatóságai nézik jó szemmel. Annak ellenére, hogy mindenütt a mezıgazdaság szerepének átértékelésérıl és a túltermelés miatt a mővelt területek nagyságának csökkentésérıl esik szó, az önálló települések infrastruktuális ellátásának vélt vagy valódi nehézségei miatt különálló házakra vagy házcsoportokra nem adnak ki építési engedélyt, vagy azt különféle feltételekhez (például megélhetését a mezıgazdasághoz kötıdı tevékenységbıl elıteremtı tulajdonos) kötik. A helyzetre jellemzı, hogy Írországban, ahol évek óta folyik a harc több ilyen projekt beindításáért, legelıször 2005. júliusában adtak ki engedélyt North Tipperary megyében a Cloughjordan falu határában tervezett mintegy harminc hektáros területre (lásd az internetes hivatkozást: www.thevillage.ie.), ahol 132 közmővesített telek vár gazdára. Holott a meglévı falvak sokszor strukturális vagy társadalmi okokból nem alkalmasak fenntartható projektek elindítására, ugyanakkor pedig a helyi önkormányzatok számára számos elıny jelentkezne ilyen típusú fejlesztések engedélyezése esetén: •

egy öko-falu insfrastrukturális szükséglete töredéke egy konvencionális településének, hiszen legtöbb funkciójáról maga gondoskodik (jeles kivétel a 25

közlekedés, távközlés és – ahol nincs alternatíva – az energia). A hatóságok ezzel rendszerint nincsenek tisztában; •

elvileg kisebb közúti forgalmat generál mint mások;

•

munkahelyet, munkalehetıséget teremt;

•

elérhetı árú lakhatási feltételeket biztosít (az építkezések fajlagos költségei alacsonyak);

•

kulturális fellendülést jelent, elımozdítja az ökoturizmust;

•

egyfajta követhetı életmodellt kínál a vidéki lakosság számára (O’SULLIVAN 2000).

2.3.3 Ökofalvak a világban és Magyarországon Természetesen lehetetlen lenne ezen a helyen a világban található sok ezer, magát ökofalunak nevezı képzıdményt mind ismertetni. Ezért a legnagyobb népszerőségre szert tett, legeredményesebbnek elismert ökofalvak közül elsısorban azokat igyekeztünk – legalábbis a nemzetközi példákban – kiválogatni, amelyeknek tervezési elvei a leginkább hasonlítanak a győrőfői projektnél is alkalmazott és a továbbiakban részletesen is ismertetett permakultúra tervezési rendszer elveihez. Crystal Waters

1. ábra: Crystal Waters helyszínrajza. Forrás: http://www.ecologicalsolutions.com.au/crystalwaters/

26

A világon a legelsı ilyen település, az ausztráliai Maleny városának közelében egy felhagyott farmgazdaság helyén épült és valóban a kisléptékő települések minden jellemzıjével rendelkezı falu, Crystal Waters. Tulajdonképpen a győrőfői kezdeményezés mintaképéül szolgált, és bár a projekt egyik résztvevıje sem részesült eleddig abban a szerencsében, hogy személyesen is meglátogathassa, tervezıje, Max Lindegger járt Győrőfőn és tartott ott egy rövid tervezıi tanfolyamot. A tervezık Crystal Waters-ben egy rurális közösséget hoztak létre, amelynek tervezési elemei között igen nagy hangsúlyt kapott a mezıgazdasági termelés permakultúrás formája (LINDEGGER, M.– TAP, R. 1989). Ugyanakkor a betelepülık számára kialakítottak egy nagyon egyszerő, néhány pontból álló szabálygyőjteményt, illetve egy tulajdonosi kézikönyvet, amely az építkezéseken, vízgazdálkodáson kívül a mindennapi élet látszólag apró dolgaival is foglalkozik, mint hogy mit tegyünk rovarinvázió esetén (NASCIMANERE Pty. 1988). A négy tervezı (Max LINDEGGER, Robert TAP, Barry GOODMAN és Geoff YOUNG) által tervezett és 1987-ben alapított, 250 hektáros területen mintegy 200 fıs állandó közösség alakult ki. A terület egyötödét használják lakhatás céljaira, ez magántulajdon, a többi közösségi tulajdonban van és fenntartható mezıgazdasági, rekreációs, erdıgazdálkodási célokra vehetı bérbe a tulajdonosok alkotta szövetkezettıl. A területen nagyon alaposan megtervezték a vízgazdálkodást és az infrastruktúrát, sikerült például az összes vonalas közmővet egyetlen közmőárokban

lefektetni

(Crystal

Waters

internetes

elérhetıségét

lásd

az

irodalomjegyzékben). Crystal Waters 1996-ban „a kis környezeti hatású, fenntartható életmód új útjainak bemutatásáért” megkapta az ENSZ World Habitat Award elnevezéső kitüntetését (SAUNDERS 2000) és azóta is igen sok, ezzel kapcsolatos program során népszerősíti az ökofalu elméleti és gyakorlati kérdéseit (LINDEGGER 2001). Lassan húsz év elteltével elmondhatják magukról, hogy nagyjából és egészében sikerült mindent megvalósítaniuk, amit elképzeltek.

2. ábra: Crystal Waters egyik helyi gátja. Forrás: http://www.ecologicalsolutions.com.au/crystalwaters/

27

Village Homes A permakultúrás tervezési elvek alapján épült városi ökofalvak legteljesebb és leghíresebb példája a Village Homes nevő kerület a kaliforniai Davis városában. A Peter Colbett és Michael Corbett építészek által tervezett lakótelep a tömör város elvének ellent nem mondón, mintegy 200 családi házat tudott elhelyezni egy 10 hektáros területen úgy, hogy közben helyet találtak 20 000 (nem tévedés!) fás növénynek, gyümölcsösöknek, egy hatalmas zöld mezınek és minden házhoz zöldségeskertnek is. A lakók hulladékuk 70 %-át önkéntes alapon reciklálják, és a találékony térszerkezet következtében autóközlekedés a lakóparkon belül egyáltalán nincs: kívülrıl, a negyedet szegélyezı utcákról kis zsákutcákba lehet behajtani, és a gépkocsikat ott kell hagyni az árnyas fák alatt (GIRARDET, H. 1992). A tervezıknek arra is volt gondja, hogy szociálisan rászorulók számára is építsenek önkormányzati lakásokat, illetve hogy a permakultúrás övárok rendszer (lásd ott) alkalmazásával megtervezzék a világ egyik legfejlettebb vízgazdálkodási rendszerét: a félig száraz, szemiarid éghajlatú területen a lehulló csapadék egy cseppje sem hagyja el addig a területet, míg háromszor körbe nem keringett rajta és a növények fel nem szívták, amire szükségük volt. Ennek köszönhetı, hogy télen-nyáron árnyékos fák borulnak a házak fölé, nincs szükség légkondicionáló berendezésekre és a gyümölcsösök bıségesen ontják termésüket. Íratlan szabály, hogy ami gyümölcs a parkot keresztül-kasul szelı gyalogutakra pottyan, azt bárki arrajáró felszedheti és elfogyaszthatja (személyes megfigyelés, 1994). The Farm Gyökeresen más környezet, más történet és más szellemiség hatja át Amerika másik legismertebb ökofaluját, a Tennessee államban található Summertown városka melletti The Farm-ot. A jelenség annyira érdekes hogy érdemes alaposabban is megismerkedni vele. A hatvanas évek végén a hippi mozgalom ereje teljében járt. San Francisco-ban 1969-ben egy Stephen Gaskin nevő fıiskolai angoltanár körül hatalmassá nıtt a követık tömege. Gaskin egyfajta világszemléletet, a hippi értékek több valláson átszőrt esszenciáját kínálta követıinek, akik szó szerint is követték: elıbb a kontinenst járták be meghívásra, majd felkerekedtek és a kényelmes kaliforniai életet felcserélték az amerikai viszonyok között fejletlen Tennessee lágy dombjaira. Igazi hippi közösség jött létre a közös pénzen megvásárolt mintegy 500 hektáros mezıgazdasági területen, ahol teljes vagyonközösségben éltek és igyekeztek kivonulni a piacgazdaságból. A kommuna elsı házai azoknak a kiöregedett iskolabuszok átalakításával jöttek létre, amelyeken annak idején 1972-ben nekivágtak az új életnek.

28

Hatalmas ingadozások voltak a létszámban, a legnagyobb méretét a közösség 1500 fıben érte el, amely már kezelhetetlenné vált és összeroppant saját súlya alatt: 1983-ban a társaság annyira eladósodott, hogy kénytelenek voltak ismét bevezetni a magántulajdon fogalmát és a földön kívül mindent az egyes személyek tulajdonára íratni. Elvi okokból vegetáriánus, az önkéntes egyszerőséget célul tőzı, igen szoros közösségben élı és nagyon szilárd emberi kapcsolatokkal rendelkezı társaság a Farm, amely az emberbaráti munkát elsırendő kötelességének tekinti. Ebbıl sarjadt ki a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején az az ökológiai tudatosság, amely a nagyon tehetséges tagokkal is rendelkezı kommunát egyfajta gyakorlati szellemi mőhellyé avatta. Ma már nem csak hátrányos szociális helyzető vagy érzelmileg zavaros emberek találnak itt menedéket. A Farm komoly segélyszervezetet hozott létre a harmadik világban Guatemalában, és forradalmi újításokat ér el a családközpontú és orvosmentes szülés terén. Évek óta sikeres organikus gazdaságot is mőködtet, alkalmazza a legfejlettebbtıl a legegyszerőbbig terjedı alternatív köztes technológiákat és ökofalu oktatóközpontjában évente százak ismerkednek meg a fenntartható élet egy-egy szeletével (FIKE, R. 1998). A kommunisztikus elképzelések is tovább élnek, mert Második Alapítvány néven a régi tagok közül néhányan egy olyan szervezetet hoztak létre, amely továbbra is a vagyonmegosztás alapján áll. Jogász végzettségő tagjuk, Albert Bates könyvet írt a világmérető éghajlat változásról és egy idıben Al Gore, az USA akkori alelnökének tanácsadója is volt (BATES, A. 1990). Arcosanti Egészen másfajta, autokratikus egyszemélyi irányítás alatt álló projekt az Arizonai-sivatag szívében Arcosanti. Az olasz származású Paolo Soleri építész „arkológia” elnevezéső tervezési elmélete feleslegessé teszi a közönséges házak egyik legköltségesebb szerkezetét, a födémet és tetıt: betonból kiöntött parabolikus ívekbıl álmodja meg a sivatag városának laboratóriumát. Még zsalura sem kell költeni, mert a betont a célszerően felhalmozott homokra öntik, amit aztán kikanalaznak alóla, az ívek alatt pedig állandóan jár egy kicsit a szél, ami a száraz és forró éghajlaton nagyon kellemes hőssé teszi a benntartózkodást. Tervezési elveit hatvanhárom pontban foglalta össze (SOLERI, P. 1983), és bár a projekt igen sikeresnek mondható, olyannyira, hogy az 1919-ben született Soleri életmővéért 2006-ban elnyerte a Cooper-Hewitt Nemzeti Tervezıi Múzeum országos díját (lásd az internetes hivatkozást), a kísérlet valójában inkább csak építészeti szempontból siker, a sivatag közepén megszervezett mesterséges közösség nem kelti egy élı, egészséges ökofalu benyomását (személyes megfigyelés, 1994).

29

3. ábra: Arcosanti betonívei. Forrás: : http://www.arcosanti.org/

Ithaca Jellegzetesen városi kezdeményezés a New York állam Ithaca városában, a Cornell Egyetem berkeiben indult Ithaca ökofalu. A Finger Lakes régióban található „szándékolt közösség”, vagyis mesterségesen kialakított lakótelep igazából nem tudott elszakadni az amerikai külváros jegyeitıl, a különbség csupán annyi, hogy a két sorházban, amelyek egyenként 30 családnak adnak otthont, igyekeztek a modern amerikai élet kényelmének megtartását a legfejlettebb alternatív technológiákkal, illetve mőszaki megoldásokkal (szigetelés, központi főtés) úgy elérni, hogy ezáltal ökológiai lábnyomuk minél kisebb legyen. Bár a házak majdnem felének van fotovoltaikus áramtermelési lehetısége (napelem), a főtés például mindenütt gázkazánnal történik. A házak a 174 angol hold területő birtoknak csupán 20 %-át foglalják el, a maradék gyönyörő természeti környezetet rejt magában (lásd az ábrákat). Ugyanakkor rendelkeznek közösségi mezıgazdasági termeléssel (CSA) és egy-két helybeli mőhellyel is. Az Ithaca ökofalu tudományos hátterét, elıkészítettségét jelzi, hogy diploma dolgozat is született a konszenzus alapú döntéshozási mechanizmusukról (BUCKWALTER, C. 1994).

30

4. ábra: Ökofalu Ithacában (NY, US). Forrás: http://www.ecovillage.ithaca.ny.us/

5. ábra: Ökofalu Ithacában (NY, US) A környezı terület. Forrás: http://www.ecovillage.ithaca.ny.us/

Findhorn Ha Ithaca a „csinált”, szándékosan létrehozott közösség példája, akkor a Skócia északi tájain egy földnyelven fekvı Findhorn Közösség alapítóinak, az 1962-ben itt letelepült Peter és Eileen Caddynak valamint Dorothy McLean-nek a kisugárzásából, spontán módon jött létre és mára egy világhírő spirituális és ökológiai központtá vált. Akárcsak a Farm, az alapítók itt is egy lakókocsiban kezdték meg itteni életüket, ebbıl nıtt ki a ma már több száz fıs állandó lakossággal rendelkezı és immár tudatosan ökológiailag fenntartható életformára törekvı falu. Az Egyesült Királyság területén itt helyeztek elıször üzembe 1995-ben egy, a John Todd

31

által szabadalmaztatott biológiai rendszeren, az élıgépen alapuló szennyvíztisztító rendszert és a skót whisky ipar kiselejtezett nagymérető hordóiból készültek jól szigetelt, de gyakorlatilag a falazat költségét teljesen megtakarító házaik. Természetesen itt is van oktatóközpont, valamint egy gyönyörő, 500 fı befogadására alkalmas rendezvényterem, amelyekben az ökológiai témákon túl a nem vallásos jellegő spirituális tanítások játszanak fıszerepet (TALBOTT, J. 1997).

6. ábra: Az alkoholfogyasztás ökológiai elınyei: kiszuperált whiskyhordóból készült ház Findhornban. Forrás: http://www.ecovillagefindhorn.com/

Térhasználati változatok: Torri Superiore és Auroville Szólnunk kell arról is, hogy milyen térhasználati formák felelnek meg a legjobban az ökofalu igényeinek, célkitőzéseinek: a zárt, szoros (Lebensgarten, Gänserndorf), vagy szellıs, tágas (Visnyeszéplak, Auroville) beépítéső települések. A tüzetesebb vizsgálat alapján nagy valószínőséggel kijelenthetı, hogy a térhasználati forma alapjában még nem határozza meg, nem dönti el, hogy egy település mennyire fenntartható. Európában, különösen német nyelvterületen van hagyománya annak, hogy a szorosan beépített, zárt térhasználati formában épült településeken is igyekeznek úgynevezett ökofalut kialakítani, ami természetesen a hagyományos falu értelmében nem jellemezhetı, de lakó- és élettérként mindenképpen. Az ilyen nagyvárosi környezetben, jobb helykihasználás érdekében indult kísérletek neve a „függıleges ökofalu” (FRITZ J. 1990). Legismertebb példája a németországi Hannovertıl nem messze található Lebensgarten, egy olyan lakóközösség, amely egy kiszuperált, régi és használaton kívüli katonai komplexum felhasználásával jött létre (KENNEDY, D. 1997). A másik példa lehet Torri Superiore, Olaszország franciaországi

32

határa mentén, ahol egy szők, egymásra épített kis szerzetesi cellákból álló hegyi kolostort alakítottak át ökológiai elvek alapján. Míg azonban Lebensgartenhez mezıgazdaságilag produktív terület nem vagy csak nagyon kevés tartozik, Torri Superiore egy folyóvölgy oldalában található, ahol a folyó mentén hagyományos teraszos mőveléső mediterrán kertgazdaságok vannak. A zárt település harmadik példája az ausztriai Gänserndorf, ahol a tervezı egy meglévı falu szélén épített új lakónegyedet tervezett meg a lehetı legjobb helykihasználással, egymásra épülı, több szinten elhelyezkedı, de az ökológiai elveket messzemenıen szem elıtt tartó, szinteltolásos épületekkel (lásd az internetes hivatkozást: Gänserndorf).

7. ábra: Torri Superiore. Forrás: http://www.torri-superiore.org/

A másik véglet egyik legjobb és legnevesebb megvalósulási formája az India Tamil Nadu államában, Pondicherry városállamtól, volt francia gyarmattól 12 kilométer távolságban elhelyezkedı Auroville. A maga 1700 lakosával valószínőleg a világ egyik legnagyobb ökológiai fenntarthatóságra törekvı települése, bár ık maguk nem ezt az aspektust helyezik elıtérbe: a település ugyanis az Indiában rendkívül gyakori spirituális szellemi közösségek, az ashramok egyikének, a Pondicherry-ben székelı, Shri Aurobindo nagy hatású bölcselı és filozófus által alapított ashramnak a kisugárzása, ezért szervezésében, megjelenésében és fıként lakóinak közösségi, társadalmi életében Aurobindo tanításai szerepelnek a központi helyen. Ezek a tanítások azonban – ahogyan nagyon sok egyéb szellemi tanítás is – szoros kapcsolatban állnak azzal a meggyızıdéssel, hogy lakóhelyünket olyannak kell megıriznünk, amilyennek kaptuk és ezért az aurobindoisták már 1968-ban (!) megkezdték az Auroville néven ismert „univerzális város” építését. (Aurobindoról bıvebben: BORSOS B. 2003). A félsivatagos, monszun elıtt mindig vízhiánnyal küszködı vidéken Howard kertvárosának mintájára zónákra osztott, hatalmas zöld övezettel körbevett és szellısen, egymástól meglehetısen nagy távolságra épített házakból álló, spirituális központtal (Matrimandir) rendelkezı, de ipari létesítményeket (például számítástechnikai üzem) is magában foglaló

33

település jött létre, ahol közlekedni – mert más nincs – jobbára csak biciklivel és gyalog lehet (lásd Internet: Auroville). A 8. ábra Auroville felépítésének elvi sémáját mutatja. Az ipari területek kék, a nemzetközi turista forgalom elıtt megnyitott terület tégla, a kulturális zóna sötétsárga, a béke övezete a vörössel jelölt Matrimandir körül fehér, a lakóövezet világos sárga, a nagyrészt mezıgazdaságilag mővelt zöldterületek pedig zöld színnel vannak jelölve.

8. ábra: Auroville felépítésének elvi sémája. Forrás: http://www.auroville.org/av_brief.htm

Ökofalvak Magyarországon Magyarország semmiben nem marad el külföld mögött, legalábbis ebben a tekintetben nem. Elıször a nyolcvanas években indult meg nagyobb számban egyfajta vidékre vándorlás, amikor lelkes és jószándékú városi értelmiségiek keresték maguknak a vidéki letelepedés lehetıségét az akkor még nagyon kezdetleges és ellenséges körülmények között. Elméleti mőhelyük a Síklaky István, Lévai Sándor és Maurer György nevével fémjelezhetı Interdiszciplináris Tudományos Diákkör (ITDK) volt (lásd internet: ITDK). Egy jószándékú technokrata kísérletet pedig Ráckevén az Aranykalász Mezıgazdasági Termelıszövetkezet kezdeményezett 1983-ban (REISCHL G. – GYENE Gy. 1990). A politikai változások azután lehetıvé tették, hogy a kilencvenes évek során egyre-másra alakuljanak sokat ígérı és az ökofalu mozgalomhoz méltóan sokszínő kezdeményezések. Talán a legkorábbi ebbıl a hullámból a Galgapharm, majd késıbb Galgafarm, egy rendkívül összetett, több lábon álló program, amelynek középpontjában egy – azóta sem megvalósult – egészségközpont állt. Ezt vette volna körül a Pest megyei Galgahévíz határában

34

álló ökofalu, amelynek létrehozására egyesület szervezıdött (1989). Késıbb a projekt iránya módosult és elıbb egy igen sikeres népfıiskola alakult meg (1989), majd egy üzleti társaság (1990), végül pedig a földosztás során az elsı magyarországi organikus termelıszövetkezet (1992), amely azóta is az ökopiacok jelentıs szereplıje. Sajnos, az elsıdleges cél, az ökofalu azonban még mindig a fejlesztés, tervezés stádiumában van… 2005-ben, 16 évvel a megalakulás után – annak ellenére, hogy a projekt elnyerte a Gaia International díját – még mindig az infrastruktúra megalapozása volt napirenden, az elsı (nem lakó célú) épület építése folyt és a falunak nem volt állandó lakója (MARTON, A. 2005). A győrőfői kísérlethez térben és szellemiségében is legközelebb áll a somogyi Zselic dombjai között meghúzódó Visnyeszéplak. A rendkívül lazán beépült dombhátas terület eredetileg Visnye falu szılıhegye volt, de mindig voltak állandó lakosai is. A nyolcvanas évek óta a kihaló, elköltözı helybeliek házait megvásárolva egyre több fiatal (egyedülálló, pár, család) költözik ki. Ma már új házakat is építenek, és Visnyeszéplakot joggal nevezhetjük ökofalunak, zöld településnek. Az itt lakók az ökológiai takarékosság elve alapján élnek, gazdálkodnak. Egy önfenntartó, keresztény hagyományokra épülı egészséges közösséget szeretnének létrehozni. A helyiek szerint az öko jelzı ma már eladható árucikké vált ezért ık inkább azt vallják, hogy szeretnének megmaradni tisztán és egyszerően falunak, hagyományos magyar falunak (forrás: internetes hivatkozás, Visnyeszéplak) Az Ormánság Alapítvány szintén a fenntartható fejlıdés elımozdítását tőzte a zászlajára, de alapítványról lévén szó inkább egy meglévı biorégió – a vallási, etnikai alapokon a Dráva völgyében elkülönített tájfogalomként létezı Ormánság – öko-szociális körzetté alakításának szervezı központ szerepét vállalta magára mint új települések kialakítását. A Szervezı Központ (amely meg is valósult Drávafokon) a hagyományos és korszerő ötvözését, oktatást és képzést, valamint különféle projektek kialakítását, például a gyümölcsösökben a Dráva völgyében honos tájfajták revitalizálását vállalta fel (Lantos T. 1991, ill. az Ormánság Alapítvány internetes hivatkozást ) Érdemes még megemlíteni a szintén spirituális alapon szervezıdı, de ökológiailag tudatos somogyvámosi Krishna-völgyet, a nyugdíjas otthonok kialakítását célzó Élıtér Biofalu projektet Máriahalom község szélén (LAKATOS G. 2004), illetve a miskolci Ökológiai Intézet által vidékfejlesztési, természetvédelmi és oktatási céllal indított fenntartható faluprogramot Gömörszılısön (MÁSKÉPP 2004). A fenti kezdeményezések az irodalomjegyzék internetes hivatkozásain keresztül érhetık el.

35

2.3.4 A GEN Aki az ökofalu témakörével foglalkozik, az nem kerülheti el az ökofalvak világhálózatát, a Global Ecovillage Network (GEN) elnevezéső, mára már hatalmas élı hálózattá fejlıdött szervezetet. Egy Dániába házasodott kanadai pénzügyi szakember, Ross Jackson deviza ügyletekkel szerzett és Dániában tekintélyesnek számító vagyonát közcélra kívánta áldozni és miután feleségével hosszabb ideig egy dán kísérleti lakóközösség tagjai voltak, úgy döntött, hogy a fenntartható ökológiai település kezdeményezések javára ajánlja fel. Magának a cég pénzeszközeibıl mindössze 10%-ot megtartva 1987-ben létrehozta a Gaia Trust elnevezéső alapítványt, amely kezdetben az ökofalvak ügyét és az alternatív technológiákat támogatta két szervezete, a Gaia Villages és a Gaia Technologies révén. A kilencvenes évek elején azonban a Gaia Trust anyagi forrásai megsokszorozásának és gyümölcsözıbb befektetésének céljával magát az ökofalu mozgalmat kezdte el támogatni (JACKSON, R. 1994). A Győrőfő Alapítvány abban a megtiszteltetésben részesült, hogy a kezdet kezdetétıl ott lehetett a Gaia Trust pénzügyi támogatásával létrehozott hálózat születésénél (REPORT, 1994), és Findhorn, Lebensgarten, Crystal Waters, The Farm, a Dán Fenntartható Közösségek Egyesülete, a Helena Norberg-Hodge nevével fémjelzett Ladakh Projekt és az embrionikus orosz Ecoville mellett annak alapító tagjává vált (GAIA TRUST 1994) és rendszeresen részt vett a további hálózati találkozókon is (GEN 1995, STEWART H. 1995). A hálózat hatalmas sikert aratott, annak ellenére, hogy a Gaia Trust késıbb visszavonult a közvetlen finanszírozástól, és pillanatok alatt akkorára nıtte ki magát, hogy jó biokibernetikus elveinek megfelelıen oszlani kezdett. Létrejött három regionális szervezet, a 9. ábrán narancssárga színnel jelölt GEN Europe (ide tartozik Afrika és Ázsia egy része is), a kék Ecovillage Network of the Americas (ENA), valamint a sötétzöld GEN Oceania, amely nevével ellentétben Kelet-Ázsiát is magában foglalja. Mindegyiknek saját internetes és nyomtatott hírlevele, publikációi, eseményei, szervezıdései vannak. Győrőfő ezért a GEN Europe évkönyvében szerepel (GRINDHEIM B. – KENNEDY, D. 1998), az utóbbi idıben pedig az a törekvés, hogy további szervezési szinteket, nemzeti hálózatokat hozzanak létre az egy-egy országban vagy nyelvileg összefüggı területen mőködı ökofaluk (KOMOCH, A. 2002). Magyarországon egy laza csoportosulás az Élıfalu hálózat, amelynek tagjai a fentebb felsorolt magyar kezdeményezések és aktív szakcsoportokat mőködtetnek, de igyekeznek az országhatáron túl élı magyar ajkúakat is bevonni (KILIÁN I., 2006 személyes közlés). Németországban pedig biztos ami biztos, kiadják a saját listájukat is, amelyben nem csak kifejezetten ökofalvak, hanem közösségi kezdeményezések kapnak helyet (NOLTE, W. 1997).

36

Ma már a nemzetközi ökofalu irodalom igen kiterjedt elérhetıséggel rendelkezik az Interneten, mint mindenki számára könnyen megközelíthetı fórumon. A szakmai igényesség ezeken a honlapokon keveredik a spirituális, szociológiai, emberi tartalmakkal és sokszor a marketing és pénzügyi-gazdasági információk özönével. Ugyanakkor a mozgalom meglehetısen komoly eredményeket is elért, hiszen a GEN például konzultációs tagsággal rendelkezik az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsában (ECOSOC) és partnerként vesz részt az ENSZ Képzési és Kutatási intézetének (UNITAR) munkájában.

Findhorn Davis

Lebensgarten

Ithaca

The Farm Arcosanti

Torri Superiore

Auroville Crystal Waters

9. ábra: A GEN felosztása és a bemutatott ökofalvak. Forrás: GEN honlap + saját jelölés

3 Célkitőzések Az ökofalu koncepciója és tervezési elvei kiválóan példázzák az emberi társadalomnak a földrajztudomány által megfogalmazott általános térfejlıdési vetületeit. A földrajz mint tértudomány az ember által átalakított természeti teret vizsgálja az idı függvényében. A társadalmi tér kezdetben sporadikus és gyenge, labilis kölcsönhatása a természeti térrel mára egy posztindusztriális korban rendszeres, interdependens viszont továbbra is labilis kapcsolattá vált. Megállapítható, hogy az ember társadalmi szervezıdése a természeti tényezıkre folyamatos és egyre meghatározóbb hatást gyakorol, amely azonban visszahat a társadalom fejlıdésére is. Mindez csak adott helyhez kötötten és térben képzelhetı el, bár a hatások korántsem maradnak meg a lokális szinten. Ugyanakkor a társadalmi szervezıdéseknek mindig vannak fizikai, helyhez kötött elemei és ezekre maradéktalanul igaz, hogy regionális jellegőek. Következésképpen, ha az ember egy társadalom fejlıdési modellt kíván felállítani, mint

37

ahogyan az ökofalu koncepciója esetében, akkor ez óhatatlanul szerves kapcsolatban fog állni a földrajztudományok mindhárom nagy területével és ugyanolyan interdiszciplináris megközelítés lesz, akárcsak a földrajz maga. Az ökofalu koncepciónak tehát egyaránt vannak természetföldrajzi, társadalom földrajzi és regionális vonatkozásai. Győrőfő esetében munkánk legelején csak nagyon halvány elképzeléssel rendelkeztünk arról, hogyan is szeretnénk a természeti környezetbe integrálni egy emberi, társadalmi létezési modellt. De sem a modell nem volt készen, sem a természeti környezet nem volt adott. Az egyiket meg kellett keresni, a másikat kidolgozni. A keresés során regionális szinten határoztunk meg bizonyos követelményeket, amelyeket a tervezett kísérlet helyszínének ki kell elégítenie ahhoz, hogy kezelhetı és nyomon követhetı legyen. Ezek közül az alábbiakat tekintem a legfontosabb, döntı tényezıknek, amelyek végül a választást meghatározták: 1. Budapesttıl kellı távolság az agglomerációs hatás kiküszöbölése érdekében, 2. lehetıség szerint nem túl értékes földterületek, hogy anyagilag finanszírozható legyen, 3. önálló rész-vízgyőjtı és dombvidék, amely elsısorban a természetföldrajzi lehatárolhatóságot biztosítja, 4. kevés ipar és közlekedés a környezeti hatások kézben tarthatósága miatt, 5. lehetıség szerint lakatlan, de emberi megtelepedésre mégis alkalmas terület, hogy a meglévı infrastruktúra, település-szerkezet és társadalmi érdekviszonyok a lehetı legkevésbé befolyásolják a projekt kimenetelét. Mindezek a tényezık egyszerre viszonylag kevés helyen vannak jelen, és vizsgálódásunk során maximálisan teljesült a földrajznak az a másik alapvetı jellemzıje, miszerint a tér egy szeletében igyekeztünk a projektet elhelyezni, és ott kialakítani egy térbeli struktúrát, amelyben

a

befogadó

térrel

kialakított

kapcsolatok

nagymértékben

tervezhetık.

Megfigyelhetı, hogy a fenti követelmények között van több olyan (1, 2) amely elsıdlegesen társadalmi jellegő, egy olyan (3), amely kizárólag természeti, és két másik (4, 5), amely mind természeti, mind társadalmi jellemzıkkel rendelkezik. Máris ott vagyunk, hogy témánk átmeneti, ha úgy tetszik, szintetikus. Mindezek figyelembe vételével a projekt alapvetı célkitőzése a következıképpen határozható meg: Ökológiai alapelvekbıl kiindulva egy kisléptékő településfejlesztési modell kialakítása, amely a fenntartható fejlıdés filozófiájának egyik megvalósítási stratégiája lehet. A modell kialakításának során pedig az alábbi feladatok fogalmazódnak meg:

38

•

Cél: Egy mintatelepülés, modell kialakítása mesterségesen, vállalva a csinált település vádját, de elkerülve más érdekek sérelmét.

•

Az

ökofalu,

a

természetföldrajzi

vidékfejlesztés, sajátosságok

a

magyar

településszerkezet

összefüggéseinek

feltárása

és

és

a

mindezek

figyelembe vétele a tervezés során. •

Lehetıség szerint feloldani az ellentmondást a lemaradt, rurális térség és a beléje helyezett mesterséges test (ökofalu) között.

•

Terv: egy kb. 300 fıs, a települések minél több jellemzıjével rendelkezı, lehetıség szerint minél inkább önellátó, informatikailag nyitott, anyagilag minél zártabb kistelepülés.

4 Kutatási módszerek, a modell felépítése 4.1 Elméleti megfontolások: A célkitőzésekbıl következett, hogy a projekt a rurális jellegő ökofalu kezdeményezések csoportjába fog tartozni. Ez a tény azonban önmagában még nem döntötte el a településszerkezet kérdését: kompakt térkihasználású városi jellegő, vagy tanyás falu legyen, ahol a mezıgazdaság, erdı szerepe az elsıdleges, és a társadalmi funkciók szétszórtsága jellemzı. Önmagában az a tény pedig, hogy Budapesttıl távol fekszik, még nem nyújtott semmilyen biztosítékot arra nézve, hogy nem esik valamelyik másik város vonzáskörzetébe, hiszen a településföldrajz modern felfogása értelmében a települések közötti tér minden pontja valamely településhez tartozik és a társadalmi-gazdasági tér a települések összessége, a településrendszer egésze (KİSZEGFALVI Gy. – TÓTH J. 2002, 423. o.) Ez természetesnek tőnik, csak éppen fennáll annak veszélye, hogy, akárcsak a többi vidéki település közül nagyon sok, ez a vonzás nem csupán egy egészséges kölcsönös függést jelenít meg, hanem a település átalakulását hozza magával, aminek eredményeképpen az illetı helység szuburbanizálódik és a vonzásközpont alvóvárosává lesz. Ezt a perspektívát mindenképpen meg kell próbálni elkerülni, noha a külvárosok-kertvárosok apolégétái az ellenkezı elıjelő tünetek dacára lassan negyven éve semmi kivetnivalót nem találnak a szuburbán terjeszkedésben (DONALDSON, S. 1969). Az ökofalu koncepciójának egyik kiváltó motorja – Magyarországon legalábbis – a nyolcvanas években magányosan vagy családosan vidékre költözık negatív tapasztalatai voltak. Sok embernek kellett rájönnie, hogy a Rousseau által kényelmes polgári házból 39

hirdetett, Thoreau által azonban ténylegesen kipróbált frugális természetközeli lét nem mindenkinek való (THOREAU, H. 1861). A magyarországi ökofalvak többsége éppen abból a megfontolásból született, hogy a közösségi akarat segítségével az alapvetı ökológiai folyamatokat ne egy házon belül kelljen megoldani, hanem együttesen, egymást segítve, kevesebb költséggel, nagyobb szaktudással (REISCHL G. – GYENE, Gy. 1990). Ez a megfontolás vezérli a modern nagyvállalatokat is, amikor egy-egy akvizíció után a csoport vállalatai közötti együtthatások, a kölcsönös könnyítést tévı lehetıségek kutatását kezdik meg. Ezt nevezik divatos szóval szinergiának és valóban arról van szó, hogy egységben könnyebb. Ennek a vágynak vannak már igen korai és irodalmi jellegő megfogalmazásai is. A győrőfői koncepció megszületésére rendkívül nagy hatást tett egy szépirodalmi mő, a talán ökológiai sci-finek nevezhetı Ecotópia címő regény. Ebben a történetben az Amerikai Egyesült Államok néhány északnyugati állama (Kalifornia, Oregon, Washington) leszakad a föderációról és ökológiai alapokon egy teljesen fenntartható, ámde ennek következtében teljesen más társadalmi szerkezető és érzelmi berendezkedéső társadalmat hoz létre (CALLENBACH, E. 1975). A könyv e dolgozat szerzıjének fordításában 1992-ben magyarul is napvilágot látott (CALLENBACH, E. 1992). Az elméleti koncepció megszületésekor két, egymással ellentétes elképzelés – a hatékonyabb erıforrás felhasználás célkitőzése, amely szorosabb települést igényel, illetve a természetközeli életmód szellıs, tágas berendezkedést igénylı megvalósítása – között kellett valamilyen formában összhangot találni és egy olyan elképzelést leírni, amely vonzó lehet mások számára és egyúttal az fenntartható települések tervezési elvei közül (negatív visszacsatolás, fejlıdés növekedés nélkül, biológiai-ökológiai kompatibilitás, stb.) minél többet ültet át a gyakorlatba (KILIÁN, I. 1992, BORSOS 1994).

4.2 Tervezés 4.2.1 Tervezési alapelvek Az ökológiai alapokon történı település tervezés egyik legfontosabb kérdése, hogy hogyan lehet Barry Commoner paradoxonát feloldani. Commoner volt talán az elsı, aki világosan leírta az emberi civilizáció által alkalmazott technika összeütközését az ökoszisztémák mőködési rendjével és megállapította, hogy a környezeti problémáknak rendszerelméleti hátterük van (COMMONER B. 1971). Az ellentét feloldására sokan kíséreltek meg olyan tervezési elveket alkalmazni, amelyek mőszakilag megvalósíthatóak, ugyanakkor a természeti

40

rendszerek logikáját követik. Ilyen lehetıségeknek az összegyőjtésével többen foglalkoztak, például (BARTHA I. 1989). A fenntarthatóságot célzó tervezési elvek egyik legkorábbi összefoglalását adja Vester a válságban lévı városi rendszerekrıl írott tanulmányában (VESTER, F. 1976). Ebben állapítja meg azokat az úgynevezett biokibernetikus tervezési alapelveket, amelyek alkalmazására az emberi technikának szüksége van ahhoz, hogy a majdnem négy milliárd éve megszakítás nélkül mőködı élı rendszerek példájához hasonlóan fenntarthatóvá váljon. Ezek az elvek röviden az alábbiakban foglalhatók össze: •

Negatív visszacsatolás, amely magakadályozza az ellenırizetlen növekedést és megteremti az önszabályozás lehetıségét.

•

Növekedéstıl független fejlıdés, illetve funkcionalitás.

•

A rendszerkomponensek és azok termékeinek egymástól való függetlenedése (egy erımő vállalatnak nem csak a villamos energia termelés lenne a dolga, hanem hogy szerves részét alkossa az energiahálózatnak és többek között az energiafüggıség csökkentésére törekedjen).

•

A dzsiu-dzsicu elv, amelynek lényege meglévı energiák és erık felhasználása, becsatornázása a folyamatok irányításába, ahelyett, hogy azokat létre kellene hozni.

•

A többszörös felhasználás elve, vagyis egy-egy rendszerelem több célra is alkalmas legyen.

•

A ciklikusság (ha úgy tetszik: visszaforgatás, reciklálás) elve, vagyis a rendszer anyag- és energiaforgalmának körré zárása (ami az entrópia törvénye miatt csak módjával lehetséges).

•

Az együttélés elve, amely egy rendszer elemeinek egymást kiegészítı funkciói révén megvalósítja a közös létezés kölcsönös elınyét.

•

Biológiai kompatibilitás elve, vagyis a rendszer elemei összeférjenek az élı rendszerek mőködési sajátosságaival.

Mindezt kiegészíti az élı rendszerek egymásba fészkelt hierarchiájának modellje, amit már Koestler tudományfilozófiai mőve, a Szellem a gépben is tartalmaz és megállapítja, hogy az önszervezıdés legfontosabb feltétele az egymásba ágyazódott al- és szuperrendszerek harmonikus szabályozása (KOESTLER, A. 1967).

4.2.2 Permakultúra A tervezéshez a legteljesebb elméleti alapvetést kétségkívül Bill Mollison adja, aki ugyan eredetileg, még a hetvenes években kifejezetten kiskerti, majd mezıgazdasági rendszerekre 41

fejlesztette ki permakultúra elnevezéső ökológiai tervezési rendszerét (MOLLISON, B. – HOLMGREN, D. 1978), ám a késıbbiek során ugyanazokat az elveket alkalmazva kibıvítette a tervezési koncepciót és elıbb csak az individuális emberi lét viszonyaira, majd késıbb immár a fenntartható közösség szempontjait szem elıtt tartva települési struktúrákra is továbbfejlesztette azt (MOLLISON, B. 1988, MOLLISON, B. – SLAY, R.M. 1991). Maga a név az állandó, hosszú távon fenntartható mezıgazdaság (permanent agriculture) angol nevének összevonásából ered és arra utal, hogy amennyiben jól csinálják, az így tervezett rendszerek energiaigénye arányait tekintve fordított a modern ipari rendszerekéhez viszonyítva: míg egy modern gazdálkodáshoz szükséges agrárökoszisztéma kialakítása a rendszer teljes energiaigényének viszonylag csekély részét, mintegy 20%-át emészti fel, ám az évrıl évre történı megújítás, a fenntartás igen energiaigényes folyamat, vagyis a többi nyolcvan százalék erre megy el, addig a permakultúrás módon megtervezett gazdálkodás kialakításához van szükség a teljes energiaigény 80%-ára, ám a már kialakult és összeérett rendszer szinte magától, minimális további külsı energiabevitel mellett is mőködıképes.

10. ábra: A permakultúra mozgalom emblémája. Forrás: MOLLISON, B.

A permakultúra lényege egy olyan tudatosan megtervezett, mezıgazdaságilag produktív mesterséges ökoszisztéma kialakítása és fenntartása, amely a természetes ökológiai rendszerek diverzitásával, stabilitásával és rezilienciájával (külsı behatásokkal szembeni ellenálló képesség) rendelkezik. Benne fenntartható módon integrálódik az emberi hajlék és

42

település az ember élelmiszer, energia, menedék iránti, valamint egyéb anyagi és nem anyagi igényeit kielégítı tájjal. A permakultúra mintaképe az ausztrál esıerdık ökoszisztémája volt, amely közismerten a föld legtermékenyebb és legváltozatosabb élı rendszerei közé tartozik. Ennek szimbolikus ábrázolása a mozgalom emblémája, ahol a termı fát, a vízi és szárazföldi ökoszisztémát az ausztrál teremtés-mítosz szivárvány kígyója fogja keretbe (11. ábra). A tervezés során a permakultúra erısen támaszkodik a rendszerelmélet eredményeire, amelyek kimondják, hogy egy rendszer legjellegzetesebb tulajdonságai nem a benne lévı alrendszerek, elemek, hanem a köztük lévı kapcsolatok, a mőködés sajátosságai (CAPRA, F. 1996, BORSOS, B. 2002), következésképpen a benne zajló folyamatok és interakciók az elsıdlegesek, ezekre kell odafigyelni. Ennek megfelelıen, bár a permakultúra egy részrıl a növényekkel, állatokkal, épületekkel és infrastruktúrával (víz, energia, kommunikáció) foglalkozik, más részrıl azonban az elemeknél sokkal fontosabbak azok a kapcsolatok, amelyeket ezek között azáltal létrehoz, hogy elhelyezi ıket a tájban (MOLLISON, B. – SLAY, R.M. 1991). A táj és az emberi jelenlét harmonikus integrációjának eszköze a tervezés. A tervezés azonban csupán központi eleme egy olyan folyamatnak, amely alapvetıen négy nagy forráshalmazra támaszkodik: •

a helyszín sajátosságai határozzák meg a geológiai, vízrajzi, talajtani, tájképi, klimatikus és botanikai komponenseket;

•

az energiaigény körébe tartoznak az alkalmazott technológiák, csatlakozások, szerkezeti elemek, mőtárgyak, valamint a mindezek létrehozásához szükséges energia forrásai;

•

a társadalmi összetevık adják az embereket, a jogi környezetet, kultúrát, a kereskedelmi és pénzügyi lehetıségeket illetve kapcsolatokat;

•

végül az absztrakt komponensek között olyan tényezık vannak hatással a tervezésre, mint a rendelkezésre álló adatok, idıkeretek, ütemterv, valamint az erkölcsi hozzáállás, az etika.

Ami az etikát illeti, a permakultúra felfogásában ezzel az eszközzel kell tudatosságunk hiányait orvosolni. Hármas etikai alapelve kimondja, hogy felelısséggel kell viseltetni a Föld, annak lakói (beleértve az embert) iránt, és ügyelni kell minden képzıdı felesleg (idı, pénz, anyagok és energia) e célok érdekében történı elosztására (magyarán: mindenfajta felhalmozás kerülendı). A koncepció az élet alapvetı tiszteletén nyugszik és elfogadja a

43

mélyökológia irányzatának filozófiai alapállását, amely kimondja, hogy az élet önérték (DEVALL, B. – SESSIONS, G. 1985, NAESS, A. 1989). A permakultúrás tervezésnek van néhány olyan alapelve, amely csak erre a rendszerre jellemzı, de van több olyan is, amelyeket máshol is megtalálunk és a fenntartható tervezés eszköztárában elıkelı helyet foglalnak el. Az alábbiakban csokorba szedve ismertetem ezeket, utalván arra, ha máshol is megjelenı elvrıl van szó. A tervezési elemek megjelenésére az ökofalu egyes részeinek tárgyalásakor visszatérünk: 1) Viszonylagos elhelyezés elve: a tervezési elemek közötti kapcsolatok kialakítására való, azt írja le, hogy ezeket a rendszer komponenseket úgy kell elhelyezni a rendelkezésre álló térben (és idıben), hogy a számunkra legelınyösebbnek ítélt funkcionális kapcsolatba kerüljenek egymással, például az egyik alkotórész kimenete (terméke) bemenete (igénye) legyen egy másik alkotórésznek. 2) Egy elem – több funkció elve: gazdaságos erıforrás felhasználást tesz lehetıvé, ha a rendszerbe bevitt egyetlen elem a rendszer igényeinek többféleképpen eleget tesz és több másik rendszerelem igényét is kielégíti. 3) Egy funkció – több elem elve: a meggondolás fordítva is igaz, minden olyan feladatot, amely a rendszer mőködéséhez fontos és szükséges, több rendszerelemnek is ki kell tudni elégítenie (redundancia), hogy a mőködés biztonságos legyen. A fenti két megfontolás szerepel Vester biokibernetikus elvei között is (VESTER, F. 1976). A mőszaki tudományokban rendszerint ugyanazt a rendszerelemet ismétlik meg (két szerver, két generátor, szünetmentes táp), ami a költségek növekedéséhez vezet és csak egy funkciót szolgál. 4) Energiatakarékos térhasználat elve: az elv azt mondja ki, hogy annak megfelelıen kell a rendszerünk elemeit csoportosítani és a térben elhelyezni, hogy azok minél kevesebb energia felhasználásával játszhassák el szerepüket. A térhasználat három típusba sorolható: a. zónás tervezés: a zónás tervezés során elsıdlegesen az emberi jelenlét központjához (ház, gazdaság, falu) viszonyított térbeli távolságot határozzuk meg aszerint, hogy az ott elhelyezett elemekre milyen gyakran van szükség, illetve azoknak milyen gyakran van szüksége ránk, magyarán mennyi energiába (emberi energiába) kerül a fenntartásuk. Alapértelmezésben és elvileg öt ilyen zóna különíthetı el, az elsı a ház, település közvetlen környezete, illetve maga a struktúra, a második a kert illetve gazdaság, a harmadik az emberi beavatkozást csak ritkán igénylı termények területe 44

(szántóföldi mővelés), a negyedik az emberi beavatkozás nélkül is jól mőködı rendszerelemek, ahová csak betakarítani jár az ember (győjtésterület, erdı, legelı). Az ötödik zóna lenne az, amely mindenféle emberi beavatkozástól mentes vadon, ez Európában, de lassan az egész földgolyón is már csak a vágyak birodalmába tartozik. Az egyes zónák fizikai kiterjedését és konkrét alakját a helyi viszonyok határozzák meg. b. szektorális tervezés: a szektorok alatt az emberi jelenlét központja körül található tér azon körszeletei értendık, amelyek valamely funkció vagy elem szempontjából homogének. Ilyen szektor lehet az uralkodó szélirány, a napfény által bejárt út, de lehet egy sziklafal is, amely egyik irányban lezárja a mozgásteret, vagy ellenkezıleg, egy út, amely viszont a megközelítés lehetıségét teremti meg. Ezeknek a szektoroknak a felmérése majd figyelembe vétele hatalmas energiákat takaríthat meg. c. lejtıirányú tervezés: a gravitáció lehetıségeit kihasználó módszer, amely elsısorban a vízgazdálkodásban, erózióvédelemben játszhat szerepet. 5) Biológiai erıforrások felhasználásának elve: az egész filozófiából következik, hogy ahol megoldható külsı, idegen erıforrás felhasználása nélkül, ott a helyben, az adott ökoszisztémában rendelkezésre álló erıket kell kihasználni és mozgósítani. Az organikus mezıgazdaság ezt az elvet követi, de a permakultúra ennél tovább megy és célzottan alkalmazza az állati, növényi és egyéb természeti forrásokat céljainak elérése érdekében. Az egyik legnevezetesebb „találmány” a traktor mint munkagép helyettesítése

sok

területen,

például

legelı

területek

letisztítására

sertések

„alkalmazásával”, vagy az állati trágya, komposzt, mulcs felhasználása mesterséges talajerı pótlás helyett (JOHNSON, D. 1998). 6) Anyag és energiaciklus elve: A termodinamika második fıtétele szerint a rendelkezésre álló energiamennyiség a Világegyetemben állandóan csökken, és ez ellen egyedül az élet hat, amennyiben a biológiai produkció révén és a beesı napsugárzás kárára helyileg entrópia csökkenést és ezzel a rendelkezésre álló energiamennyiség növekedését hozza létre. A tárolt energiát pedig önnön rendezettségének fokozására használja. Ennek a lehetıségnek a meglovaglása, ha a helyben lezajló biológiai folyamatokat elısegítjük és ezzel igyekszünk ciklussá zárni az anyagforgalmat és az energiaciklust pedig csak az entrópia irányában hagyjuk nyitva. Ez az elv minden fenntarthatósági koncepciónak része.

45

7) Kis léptékő, intenzív rendszerek elve: ez az elv, akárcsak az utána következı, a rendelkezésre álló földterület intenzív kihasználását tőzi célul, de nem idegen energia bevitele, hanem a tervezéssel maximalizált biológiai potenciál révén. Ilyen lehetıség például a növények rétegzése (vertikális hierarchia, amikor ugyanazon földterületen több szinten folyik biológiai produkció; ez eleve csak fás szárú növények igénybevételével és diverz terményösszetétellel lehetséges), illetve az idıbeli „egymásra rétegzés”, amikor nemhogy parlagon nem marad a terület, de még rajta van az egyik termény, mikor a másikat már felülvetik (FUKUOKA, M. 1985). 8) Ökológiai szukcesszió gyorsításának elve: az agrár-ökoszisztémák rendszerint mesterségesen a pionír stádiumban tartják az ökológiai szukcessziót, mert a terménynövények nagy része pázsitfőféle vagy egyéb pionír növény. A permakultúra azonban állandó növényzet kialakítására törekszik, ezzel egyfajta ellenırzött klimax társulás kialakítását tőzi célul. 9) Diverzitás elve: az ökológiai rendszerek egyik legfontosabb tulajdonsága sokféleségük, amely egyúttal erıt is képvisel a környezeti kihívásokkal szemben. Egy mesterséges ökoszisztémában is lehet törekedni a minél nagyobb változékonyságra, amely megfelelı tervezés esetén (viszonylagos elhelyezés!) az elınyös funkcionális kapcsolatok sokrétőségét eredményezi (második és harmadik elv). 10) A felületnövelés elve: ismert a mérnöki tervezésben, hogy a felület növelése kiterjedtebb funkciók ellátását teszi lehetıvé, így mőködik a bordás léghőtı, vagy a biológiában a vese, a tüdı felületnövelı szerkezete. A mesterséges agrár ökoszisztémában a nagyobb felület (amelyet a különféle szerkezeti elemek érintkezési vonalának meghosszabbításával, például az egyenes lehatárolás helyett kacskaringós határfelületekkel érhetünk el) a diverzitás és szintén a funkcionalitás növelését szolgálja. Nagy léptékő tervezési feladatoknál, mint amilyen egy település megtervezése, ehhez még hozzájárulnak olyan elemek is, mint a térképek elemzése, helyszíni megfigyelés, a környéken vagy a régióban, de nem a helyszínen található erıforrások felmérése, a topográfiai viszonyok mélyebb ismerete, éghajlat és mikroéghajlat, lejtıkitettség, benapozottság, uralkodó szélirányok, hideg levegı lehúzódási iránya, felszíni és felszín alatti vízbázisok, talajtani viszonyok, vegetációs borítottság és jellemzı társulások, stb. Ezeknek a tényezıknek a figyelembe vétele nélkül eredményes tervezés elképzelhetetlen. A napfény beesési szögének kihasználására szolgál például fényszegény vidékeken a napcsapda, amelynek lényege, hogy a növények vertikális rétegzettségét az uralkodó napszektor irányába állítják be, ezáltal patkó 46

alakú képzıdmények jönnek létre, ahol a fényszegény irány (esetünkben észak) felé emelkedik a növények mérete és kétoldalt karéjba fogottan helyezkedik el a reggeltıl estig napfényt igénylı hosszúnappalos növények tömege. A másik ilyen „trükk” a vízgazdálkodásban alkalmazott „övárok” (ez nem azonos a magyar mőszaki nyelvben használatos övárok fogalmával), ausztrálul „swale”, amely nem más, mint egy széles, lapos, a terep szintvonalának megfelelıen vezetett árok. Szélessége olykor a tíz métert is elérheti, a lejtı felé esı oldala pedig enyhén domború és a terepszintbıl kiemelkedik, mert itt helyezik el a mélyedésbıl kitermelt földet. A swale szerepe lejtıs területen a csapadék megfogása és a beszivárogtatás növelésével a talajvíztábla feltöltése, valamint a talajnedvesség megırzése. Ezzel a rapszodikus csapadékeloszlással rendelkezı területek vízellátását lehet kiegyenlítettebbé tenni.

4.2.3 Győrőfő tervezésének alapelvei: Az ökológiai alapokon történı tervezésnél a fentebb említett humán-természeti rendszer kölcsönhatásokat a gyakorlat nyelvére kell lefordítani. Miután a konkrét körülmények éppen a biorégió sajátosságai miatt folyamatosan változnak, a megvalósításnál ezeket mindig figyelembe kell venni. Győrőfő tervezésekor az adott helyszín miatt kiemelt fontosságot tulajdonítottunk az alábbi alapvetéseknek: • Vízgyőjtı alapú tervezés: a gyakorlatban és szárazföldi körülmények között a biorégiók legfontosabb megnyilvánulási formái a vízgyőjtık, amelyek a morfológiai

jellemzık

következtében

kialakuló

felszíni

vízfolyások

adta

természetes rendszereket jelölnek ki a térben. Könnyen belátható, hogy az élı rendszerek, közte az emberi társadalom erıforrásait adó tényezık tulajdonságai ennek következtében alakulnak egy-egy egységen belül: a csapadékviszonyokra, hımérsékletre, talajtani adottságokra mind kihatással van a vízgyőjtı egymással összefüggı kölcsönhatás rendszere, ráadásul természetadta, könnyen felismerhetı lehatárolást is nyújt. • Helyi anyagok, források: a bioregionális megközelítés egyik kulcseleme, hogy regionális, nem annyira társadalmi-politikai-kulturális, mint inkább természetienergetikai-anyagi értelemben. Ezért a tervezés és megvalósítás során egyaránt törekedni kell rá, hogy minden feladatot lehetıség szerint helyi anyagokra és forrásokra alapozva igyekezzünk meg kielégíteni illetve megoldani.

47

• Alacsony külsı bevitel, magas élımunka igény: az ökoszociális piacgazdaság elméletét kidolgozó alternatív közgazdászok egyik leglényegesebb követelése annak a tarthatatlan közgazdasági dogmának az átértékelése, amely a fejlıdést az élımunka leépítésében, az automatizálás és a beruházások erıltetésében látja. Ennek egyik oka az erıforrások és környezethasználat helyett a munkára kirótt adó. Az ökológiai területfejlesztési elképzeléseknél elıtérbe kell helyezni azokat a technológiákat, amelyek élımunka igénye magas, és nem feltétlenül drága, magasan szakképzett munkaerı kell hozzá. Az ilyen megoldás nemcsak anyag és energia, de szaktudás és gyakorlati ismeretek tekintetében sem igényel külsı bevitelt, sokkal inkább a helyi adottságokra és tapasztalatra alapoznak. • Régi és új megoldások ötvözése: az ökológiai tervezés nem azt jelenti, hogy a régi, igen fáradtságos és lassú módszereket részesítjük minden esetben elınyben, hanem éppen ellenkezıleg, modern ökológiai és tervezési tudásunkat igénybe véve és annak eredményeit felhasználva ötvözzük a régi és a legújabb megoldásokat, mindegyikbıl megtartva azt, amelyik a jobb. Építéstechnológiában lehet a legjobban megfigyelni, hogyan kombinálódnak a hagyományos, régi módszerek és modern kiegészítıik. • Helyi ciklusok kialakítása: akárcsak a természet, az emberi tevékenységek is szervezhetık ciklusosan, úgy, hogy az egyik ágazat vagy tevékenység hulladéka, vég- vagy mellékterméke alap- vagy adalékanyag legyen egy másik funkció kielégítéséhez. • Helyszín: A bioregionalizmus felfogásából következıen a helyszín alapvetıen befolyásolja, milyen tervezési lehetıségek állnak rendelkezésre a fentebb felsorolt alapelvek gyakorlatba ültetésére (BORSOS, B. – BÁNVÖLGYI, T. 2003). A fenti alapelvek figyelembe vételével lehet olyan fenntarthatósági stratégiát megszervezni, amely az adott ökofalu sajátos viszonyainak a leginkább megfelel, de ugyanakkor kielégíti az ökológiai fenntarthatóság és az azzal szoros kapcsolatban álló, úgynevezett szerves fejlıdés igényeit is (KILIÁN I. 2004). A szerves fejlıdés lényege a fokozatosság, az a felismerés, hogy a folyamatokat nem lehet siettetni és ezért a falu kiépítését is évtizedekben, sıt évszázadokban lehet meghatározni.

48

4.2.4 Genius loci.

4.2.4.1 A helyszín kiválasztása A következı feladat a célkitőzések címő fejezetben meghatározottak figyelembe vételével egy tényleges helyszín kiválasztása volt. A fizikai helykijelölés még egy konvencionális projekt (erımő, nagyáruház, irodaépület) esetében is kulcsfontosságú tényezı, hát még az ökofalunál, ahol be nem járatott módszereket kell kipróbálni és és ahol az elıbb említett fejlesztésekkel ellentétben a helyszín ismerete mindent meghatároz. A célkitőzésben megfogalmazottak nagyon leszőkítették a helyszín keresésének lehetıségeit is. A Budapesttıl való távolság igénye és a termıföld ára kizárta az ország középsı, Budapest körüli részét. A vízgyőjtı alapú tervezés céljaira eleve csak kis, önálló vízgyőjtı jöhetett szóba, így gyakorlatilag az egész Alföld is kiesett. A középhegységekrıl a mezıgazdasági termelés korlátozottsága miatt kellett lemondani. A kilencvenes évek elején ésszerőnek látszott politikai megfontolásokból a határok menti területektıl kicsit távolabb letelepedni (bár ekkor a balkáni háborúk még nem kezdıdtek meg). És végül, éghajlati szempontból a déli országrészek biztatóbbnak tőntek északi rokonaiknál. Ily módon, kizárásos alapon mindössze néhány nagyobb tájegység jöhetett szóba, amelyek közös jellemzıje a viszonylagos elzártság, a dombvidéki jelleg és a dunántúli geográfiai meghatározottság: a Somogy-Tolnai dombság, a Göcsej, Zalai Dombság, és végül a Zselic. Ha utána nézünk a vonatkozó irodalomban, akkor látni fogjuk, hogy ezek a területek nagyjából egybeesnek a gyorsan fogyó népességő, alapfokon ellátatlan, kedvezıtlen helyzető kis- és aprófalvak övezetével (DÖVÉNYI Z. 2003, 554. o. 88. térkép). Ezért egyáltalán nem véletlen, hogy végül is néhány esetleges tényezı következtében – a szisztematikus keresést egyéni ismeretségek, konkrét helyszínek ismerete befolyásolta – a Dél-Zselic elhagyott falvai között kezdıdött meg a táj bejárása. Az elsı nekifutásra felkeresett terület nem a Győrőfő körül elterülı vízgyőjtı, hanem a szomszédos gerincen végighúzódó Korpád volt, ahol ekkor (1990 nyara) még állt egy-két ház maradványa a korábbi faluból. Az elméleti koncepció igen vázlatos és konkrét ismereteket nélkülözı változata is erre a helyszínre készült el (BORSOS B. 1990), és csak a következı évben került sor a győrőfői terület bejárására. Ekkor kiderült, hogy a hely nagyon sok szempontból ideális és megfelel a célkitőzésben felvetett elveknek, ezért a cél a helyi vízgyőjtı tervezésbe vonása lett.

49

11. ábra: A helyszín 2005-ben. A képen látható út a vízgyőjtı vízrajzi kijárata irányába vezet

A helyszín kijelölésével kényszerpályára került a projekt, egyúttal azonban az elméleti okoskodás átadta a helyét a pragmatikus tervezés lehetıségének. Végig lehetett gondolni a helyszín

elınyeit,

hátrányait,

a

kísérlethez

szükséges

feltételek

megteremtésének

valószínőségét, az esetleges korlátokat és a várható eredmény megbízhatóságát, pontosságát, valamint reprodukálhatóságát, tehát azt, hogy amennyiben sikerül, milyen mértékben lehet az itt szerzett tapasztalatokat máshol felhasználni. Mindezekre a szempontokra az eredmények értékelésénél térünk vissza.

12. ábra: Győrőfő elhelyezkedése a térképen

50

4.2.4.2 Tájértékelés Európában, és így Magyarországon is, nincs az emberi tevékenységek által érintetlen ökoszisztéma, de még csak olyan sem, amely ne viselne magán a teljes mértékben emberi behatások következtében kialakult jegyeket. A nyolcvanas években ERDİSI (1987) a jóval korábban, PÉCSI MÁRTON, JAKUCS PÁL

ÉS

SOMOGYI SÁNDOR (1972) által kidolgozott

tájtipológiai rendszerre támaszkodva a természeteshez közel álló területekhez sorolta az erdıket is, amikor a Mecsek tágabb környezetében a társadalomnak a természeti környezetre gyakorolt hatását vizsgálta. Pedig a több száz éve mővelt, mesterségesen felújított és nemcsak ökológiailag, de az eredeti vegetációtól megjelenésében és tájértékében is gyökeresen különbözı dél-dunántúli erdıállományt valójában kultúrtájnak és mesterséges, manipulált környezeti rendszernek kell tekintenünk. A neolitikus agrárforradalom óta ugyanis nem csupán az agri-kultúra, vagyis a mezıgazdaság, a táj elsıdlegesen emberi szükségletek, fıleg élelmiszer és ipari felhasználásra szánt alapanyagok elıállítása érdekében történı átalakítása képezi a kultúra szerves részét, de éppoly fontos, csak nem mindig olyan látványos a sok ökoszisztémában klimax társulást alkotó erdık mővelése, a silvi-kultúra, magyarul erdıgazdálkodás is. A táj tehát a geoszféra része ugyan, amelyet alakja, megjelenése, kapcsolatai révén konkrét földrajzi helyen kialakult kölcsönhatások építenek fel, de olyan térbeli egység, amelyet az emberi tevékenységek módosítanak (LÓCZY D. 2002). E módosító hatás mélysége és következményeinek súlyossága változó az egyes tájak esetében, hazánkban mindenképpen döntı jelentıségő. Azt kell csupán megtalálni, hogy melyek azok az emberi tevékenységek, amelyek módosító hatása építı és nem romboló jellegő az adott ökoszisztéma vonatkozásában. A világ sok részén, például a Földközi-tenger vidékén erdıgazdálkodás helyett hosszú ideig csupán erdıirtás folyt, sıt folyik ma is, és ennek eredményeként itt most már átalakult tájak láthatóak. A Zselic lepusztult és másodlagosan feltöltött löszdombjain és völgytalpain természetes állapotban egyértelmően a Közép-Európát jellemzı lombos erdık egyik zárótársulása, a gyertyános tölgyes az endemikus társulás. Emberi tevékenységre van szükség minden, ettıl eltérı állapot fenntartásához. Ellenkezı esetben ugyanis a magára hagyott táj, mint minden vagy majdnem minden megbolygatott ökoszisztéma, ha a feltételek túlságosan nem változnak, egy másodlagos szukcessziós sorba fog rendezıdni és elıbb vagy utóbb helyreáll a rend, kialakul az adott zárótársulás. Ez a megállapítás persze nem igaz az Alföldre a folyószabályozások után, hiszen itt a környezeti-éghajlati feltételek alaposan megváltoztak, és ezért valószínőtlen, hogy az ártéri ligeterdıket adó tatárjuharos-lösztölgyes a korábbihoz

51

hasonló módon kifejlıdne, annak ellenére, hogy a másodlagos szukcesszió a futóhomokon is beindul. A Zselic dombjain azonban mindenképpen a kocsánytalan tölgy zárt állományával, mint domináns fajjal jellemzett és gyertyánnal mint karakterfajjal elegy erdı lenne a jellemzı ma is. Győrőfő volt belterülete természetföldrajzilag a Dél Zselicben, közigazgatásilag még éppen Baranya megyében, kelet-nyugati irányban Almáskeresztúr és Bükkösd falvak között helyezkedik el. A falu egy dél felé nézı, denudált domboldalon fekszik, amelyet két oldalról széles, lapos völgytalpakkal és részben idıszakos vízfolyásokkal (Sándor-árok és Győrőfő patak) rendelkezı völgyek vesznek közre. E völgyeken túl délre, keletre és nyugatra erdı kezdıdik, amely jórészt a Mecseki Erdı- és Fafeldolgozó Részvénytársaság tulajdona. Észak felé a dombok tovább emelkednek és egy dőlıúton az északkeleti irányban fekvı volt Korpád község területére lehet kb. három kilométeres sétával átérni. Ez a község szintén kihalt. Tovább északra ismét erdıgazdasági területek kezdıdnek. A helyi vízgyőjtıt lehatároló vízválasztótól északnyugatra a 250 lakosú Ibafa fekszik, Győrőfő közigazgatásilag ide tartozik. A kilencvenes évekig az egész vidék a szentlászlói Búzakalász Mgtsz. kezelésében volt. Győrőfőt dél felıl Dinnyeberkin keresztül, északról Ibafa felıl lehet megközelíteni. A dőlıutak az év nagy részében személyautóval járhatatlanok, az agyagos lösz duzzadási tulajdonságai miatt a legkisebb esıtıl is sikosak, sárosak lesznek. A volt falu a vízgyőjtıterület közepén helyezkedik el, egy észak-dél irányú gerinc déli lábánál. A Sándor-árok Y-alakban összefolyó vizei mély völgyeket mostak tıle nyugatra és keletre egyaránt. A Sándor-árok a falu alatti összefolyástól déli irányba továbbhaladva egy szurdokszerő völgyben lép ki a területrıl. A területet minden irányból magas dombok veszik körül, melyek a Sándor-árok vízválasztóját képezik. A terület legmagasabb pontja északkeleten a Korpádi-hegy 285 m magas, legmélyebb pontja délen a Sándor-árok völgyében 147 m magasan található. A vízválasztót képezı 230-260 m magas dombok meredek falakkal emelkednek a 160 m magasan levı völgyek fölé. A völgyekbe minden irányból mély eróziós árkok futnak. Az erózió helyenként az utak mentén is jól megfigyelhetı. A völgytalpak és a falu tengerszint feletti magasságának relatív különbsége 50-60 m. A JAKUCS P.

ÉS TÁRSAI

(1989) által Magyarország jelenlegi tájtípusainak térképén a B

kategóriába („Eróziós dombságok, uralkodóan mezı- ill. erdıgazdasági – lokálisan ipari – tájtípusok”) tartozó Zselic jellemzése szerint „..eróziós-deráziós völgyekkel tagolt, önálló dombságok, többnyire mély talajviző kultúrmezıség, szılıkkel, kevert erdık jelentısebb maradványaival.” A tájegység történeti (relatív) tájértékelését LÓCZY D. (LÓCZY D. – GYENIZSE P. 2003) végezte el. Ennek alapján a győrőfői vízgyőjtı terület egyértelmően a 52

negyedik csoportba tartozik: „eróziós deráziós dombság, 250-350 méter magas tengerszint feletti magasságban, löszön agyagbemosódásos barna erdıtalajjal; bükkös, gyertyános tölgyerdı maradványokkal; részben mővelés alatt”, mint azt a közlemény 1. ábrájaként bemutatott térkép bizonyítja (LÓCZY D. – GYENIZSE P. 2003, 1. ábra). A korábban elsıdlegesen állattenyésztésérıl híres, szabdalt vidéken a huszadik század második felében a kis kiterjedéső hegyhátakon és vizesedésre hajlamos másodlagosan feltöltött, rossz szellızéső völgytalpakon már nem érte meg nagyüzemi gazdálkodást folytatni. Ugyanakkor a múltban folytatott nagyfokú erdıirtással nem járt együtt talajvédelem, ezért a Zselic talajtakarójának nagy része az erózió martalékául esett (LEHMANN A. 1973). Az embernek zárt állományú, keményfa erdıbe kellett a maga igényeivel behatolnia és letakarítania egyes enyhébb lejtéső, délies kitettségő domboldalakat ahhoz, hogy azokat mővelésbe tudja fogni. A győrőfői területen a korábbi földhasználat aszerint alakult, ahogyan azt a megtelepülni kívánó ember érdekei kívánták. A középsı domb déli oldalán települt maga a falu, amelyrıl kétoldalt a szalagparcelláknak megfelelıen, enyhe lejtéssel „lógtak le” a völgytalpakra a szántók, kertek. A völgyek nagy részét legeltetéssel hasznosították (lásd az 1964-es keltezéső katonai légifelvételt a Függelékben). Ám a terület gabona termesztésére még így is csak mérsékelten volt alkalmas, ezért az itt lakók elsıdlegesen állattenyésztésükrıl voltak híresek: minden falunak jelentıs mennyiségő lábas jószága volt, a völgytalpakon kialakult kissé vizes, de a patakmenti galériaerdık kivágását követıen megfelelı csatornázással karban tartható réteken pedig kiváló legelıket lehetett kialakítani. A szocialista szövetkezetek erıltetésével ez a logikus szerkezet felbomlott, és ide nem illı, tájidegen terményeket, kukoricát, búzát kezdtek termelni, ennek megfelelıen tragikus eredménnyel. Győrőfő kihalása után a hetvenes évektıl a falu határát extenzív, legeltetéses állattenyésztésre, juhtartásra használták, és meglehetısen nagy területeken pedig erdıtelepítésre, vagy természetes visszaerdısülésre került sor. A falu volt belterületét jórészt gyepnek minısítették át.

53

13. ábra: A másodlagos beerdısülés folyamatának szukcessziós fázisai a Sándor-árok völgyében. A szerzı felvétele, 2006

A terület mai környezeti állapota kiválóan tükrözi az elmúlt idıszak történéseit illetve nem-történéseit. A másodlagos szukcesszió a legtöbb területen beindult, sıt elırehaladott állapotban van, ugyanakkor a vízválasztó dombokat borító erdıkben az erdıgazdaság folytatja a gazdasági célú erdımővelést, ami a jelenlegi piaci viszonyok miatt mindenképpen az erdı ökológiai értékének romlásával, az akác és telepített tájidegen fajok térhódításával jár, a kitermelt elegyes cseres tölgyesek helyét (amelyek már maguk is távol állnak a gyertyános kocsánytalan tölgyestıl) egyre nagyobb arányban akácosodó újulat vagy kínnal-gonddal nevelt csemetekertek veszik át. A szigetvári kerület erdészete megpróbált ezen változtatni és egy bekerített kísérleti parcellán hagyásfákkal természetes módon kívánja a letermelt bükköst felújítani. Itt gyönyörő újulat látható, de a vadkár miatt csak akkor marad meg, ha a kerítést karbantartják. A korábban legelınek használt domboldalakon betelepült a füves növényzet hosszú szálú vagy kórósodó fajokkal (héjakút mácsonya, siskanádtippan), amelynek helyét egy idı után a cserjeszint pionír fajai, a csipkebogyó, kökény, galagonya, majd juhar és vadkörte, végül pedig a tölgyek veszik át. A tíz-húsz éve felhagyott legelık ma megközelíthetetlen bozótosok, amelyek belsejében már ott vannak az állományalkotó fajok. A völgytalpakon a korábban rendezett, de régóta elhanyagolt vízfolyások miatt vizenyıs, lápos foltok alakultak ki, ennek megfelelı vízi növényzettel, nádasokkal, a partjukon égeressel, füzekkel. A talajvíz ezeken a részeken alig néhány tíz centivel van a felszín alatt (egy próbakútban 60 cm mélyen ütöttük meg a talajvíz tábla szintjét), tél végén, a nedvesebb 54

idıszakokban pedig néhány évben idıszakos, sekély, de nagy kiterjedéső szabad vízfelületek is megjelennek. A Győrőfői-oldal völgyében a völgytalp néhol szemcsésebb, homokos jellegő anyagból áll, itt a felszíni víz eltőnik, majd a völgy egy mélyebb részén, ahol a talaj agyagosabb lesz, ismét elıbukkan. Mind a domboldal bozótosai, mind a völgytalpak mocsarai a vadvilág számára ideális búvóhelyet nyújtanak, ezért bármiféle mezıgazdasági mővelés csakis elkerített területen lehetséges, ami a gazdaságosságát kérdıjelezi meg. A fentebb elmondottakat kiválóan illusztrálja a Sándor árok völgyében készült kép (13. ábra). Jól látható a mővelt gyep mögött a kórósodó, elhanyagolt füves terület, amelyen már megjelentek az elsı cserjék. A következı lépésben az erdıszélrıl megindul a bokrok és kisebb termető fafajok betelepülése, amely mögött ott van a zárt erdı két koronaszintje.

14. ábra: A Szentlélek-völgy vizes, láposodó területe. A szerzı felvétele, 2006

Összefoglalva a Lóczy-féle tájértékelés kategóriái szerint azonban a terület mégis jelentıs potenciállal rendelkezik, hiszen a szántó mővelésre alkalmas nagyobb kiterjedéső és enyhe lejtéső felszíneken kívül megvan minden olyan erıforrás, amely a különféle irányú hasznosításhoz

a

20.

század

végén

szükséges:

erdı

(++),

állattenyésztés

(++),

településfejlıdés (+) [csak a dombok áthajlási pontja körüli területek az igazán alkalmasak a megtelepülésre, ott kiválóak a viszonyok, viszont a terjeszkedésnek akadályai vannak], közlekedés (-/+) [a közlekedés csak akkor válik lehetségessé, ha szilárd burkolatú út kiépítése megtörtént], szılı-gyümölcstermesztés (++), haltenyésztés (+), rekreáció, vadászat (++). A győrőfői vízgyőjtı változatossága és kicsiny kiterjedése (kb. 1100 hektár) miatt mindenre van ugyan lehetıség, de mindenre csak kicsiny mértékben. Ugyanakkor egyes hasznosítási módok kizárnak vagy korlátoznak más hasznosítási módokat: a vadászati potenciál kiaknázásához mind a mezıgazdasági, (pl. gyümölcsös), mind az erdészeti és települési potenciál 55

korlátozására van szükség (és viszont). Megállapíthatjuk tehát, hogy a tájértékelés ezen módszerének eredménye attól függ, milyen emberi megfontolások játszanak közre a táj hasznosításában. A módszer jó alkalmat nyújt ahhoz, hogy nagyobb eséllyel kezdjünk hozzá az

ember-környezet

ellentétének

feloldásához

és

etikusabb

földhasználati

formák

kialakításához, ahogyan azt a modern geográfia elvei megkívánják (HAGGET, P. 2006). A táj változásait a függelék légifelvételein lehet nyomon követni.

15. ábra: A házhelyeket tisztító brigád a benıtt bozótosban. A szerzı felvétele

4.2.4.3 Alapozó tanulmányok A helyszín kijelölését követıen az elsıdleges cél a permakultúrás elveknek megfelelı állapotfelmérés, a vízgyőjtı természetföldrajzi adottságainak, a helyi ökoszisztéma jellegzetességeinek és az emberi beavatkozások nyomainak feltárása volt. Meg kellett állapítani, milyen infrastruktúra áll rendelkezésre, illetve építhetı ki, mi maradt fizikailag és jogilag a korábbi faluból, milyenek a fennálló tulajdonviszonyok és mennyi látható, esetleg hasznosítható a korábbi gazdálkodási formákból, házhelyekbıl, kutakból, utakból. Az igen szerény kezdeteket egy lelkes amatırök által megszervezett tábor jelentette, amelyrıl a Budapesti Mőszaki Egyetemen akkortájt mőködı Zöld Kör kiadványa, a Kék Bolygó tudósított (ZÖLD KÖR 1991). A tábor két célt szolgált: egyrészt a projekt iránt érdeklıdık megismerkedését, másrészt a táj bejárását, megismerését. A mintavételezés és adatgyőjtés elsı konkrét megnyilvánulásaként videofelvételeken rögzített részletes tájfelmérés készült. Az elsı anyagi támogatást a Regionális Környezetvédelmi Központ adta a

56

megvalósíthatósági tanulmányok elkészítésére, amelyek célja a vízgyőjtı terület különbözı szempontokból történı feldolgozása volt. A tanulmányok az 1991-1992. év során készültek el. A másfél tucat alapozó szaktanulmány és egy tanulmányvázlat volt az a csontváz, amelyre a késıbbiek során az egész koncepció épült. Ezeknek

a

tanulmányoknak

természettudományos

a

megközelítéstıl

sorában az

a

teljesen

alkalmazott

természetföldrajzi,

természettudományokon

sıt át

a

környezetgazdálkodási szakmai anyagokig és végül a kifejezetten társadalmi jellemzıket vizsgáló tanulmányokig számos vonulat jelen van, amelyek egy átfogó koncepció kidolgozásához szükségesek. Ehhez járult még hozzá az alapozó háttérmunka az építészeti és épületgépészeti vonatkozások, a közlekedési valamint energetikai vonatkozások tekintetében. A projektnek ebben a fázisában a helyi természeti, természetföldrajzi viszonyok álltak az elıtérben, hiszen ezekhez kívántunk alkalmazkodni. A konkrét tervezıi munka elsı lépése a kísérleti terület szintvonalas alaptérképének beszerzése és azon a vízgyőjtı terület vízválasztójának lehatárolása volt, ami szerencsére nagyjából egybeesett a közigazgatási, következésképpen a tervezési határokkal is. Ezt követıen a tulajdonviszonyok felmérésére került sor, amely a vízgyőjtı közepén egy nagyjából pajzs alakú területet jelölt ki egységes kezelésben, a Szentlászlói Búzakalász MgTsz tulajdonában (Függelék 11. ábra). A földterület megvásárlását követıen a továbbiakban ez vált a kialakítandó település központi részévé. Alapos felmérés készült többek között Győrőfő földtani, hidrogeológiai, környezetföldtani felépítésérıl (KOCH L. 1992, KONRÁD Gy. – BARABÁS A. 1992), a táj talajairól (JÁKI I. 1991), agroökológiai potenciáljáról (DEZSÉNY Z. 1991), permakultúrás mezıgazdasági lehetıségeirıl (BAJI B. 1992), a permakultúra mint tervezési módszer bokros-tanyás falu szintjént történı alkalmazásáról (KILIÁN I. 1992) erdeinek állapotáról (LEHOCZKY I. 1992), fenntartható település

tervezési

alternatívákról

(GUYON

J.

1991,

1992),

vízgazdálkodási

és

hulladékgazdálkodási elképzelésekrıl (LICSKÓ et al. 1991, 1992, ZAJA P. 1992), valamint a terület energetikai infrastruktúrájáról (UNK J. 1992).

4.2.4.4 A régi Győrőfő A projekt indításakor a szervezık (néhány városi értelmiségi) teljes mértékben tudatában voltak annak, hogy amikor választásuk a volt Győrőfő falu területét is magában foglaló vízgyőjtıre esett, akkor egyfajta szimbolikus újjáéledés mozgatóivá váltak. Köztudott, vagy legalábbis széles körben ismert, hogy egy tényfeltáró riportfilm kapcsán Győrőfő község egyfajta szimbólumként vonult be a hetvenes-nyolcvanas évek magyar értelmiségi

57

köztudatába. A rombolás, a tudatos falusorvasztás szimbólumaként, ha úgy tetszik, az Erdei Ferenc-féle cinizmussal „funkciótlannak” nevezett és az Országos Településfejlesztési Koncepcióban halálra ítélt kistelepülések mintapéldájaként. (VARGA J. – MAGYAR J. 1971). Sorsáról még huszonöt évvel késıbb is ebben a hangnemben írtak az újságok: „1970. november 28.: a 600 éves településrıl, a baranyai Győrőfőrıl az utolsó család is elköltözött. Győrőfő neve gyászjelképe lett a magyar aprófalvaknak: jövıjük a halál. Tudatos sorvasztó településpolitika és földrajzi-közgazdasági helyzet tett pontot a falutörténet végére.” (LESKÓ L. 1995).

16. ábra: Fuszenecker Ferenc 1981-ben készült felvétele

Való igaz, hogy az aprófalvas vidékeken, mint amilyen a II. világháború után a megyerendszer megújításakor kommunista önkénnyel közigazgatásilag Baranya megyéhez csatolt, de valójában természetföldrajzilag a Somogy részét képezı Zselic déli nyúlványain fekvı Győrőfő körzetében is, a településfejlıdés a városodás irányába mozdult el, ami azt jelentette, hogy míg a szorosabban vett urbanizáció elmaradt, tehát a települések funkciói nemhogy nıttek volna, hanem éppenséggel sorvadtak, a hagyományosan is városként funkcionáló környezı települések (Kaposvár, Pécs, Szigetvár háromszöge) valamint az ezek vonzáskörzetében lévı falvak elszívták a lakosságot, és mint másutt is az országban, a népesség fokozatos elvándorlása következett be. Megállapítható tehát, hogy a városodás (a

58

városok létszámának duzzadása) és a városiasodás (a városi funkciók megjelenése rurális településeken) a rurális települések vonatkozásában fordított irányú folyamat, vagyis ahonnan elvándorolnak az emberek, ott értelemszerően nem alakulnak ki városi funkciók. A régi falu elnéptelenedésének okait elemezve világossá vált, hogy a háború után kezdıdött folyamat pozitív visszacsatolással önmagát erısítette. Minél kevesebben laktak ott, annál kevesebb szolgáltatás maradt meg, amire rájátszott az erıltetett körzetesítés is (VARGA J. – MAGYAR J. 1971). Makovecz Imre szerint a vidék elnéptelenedése nem Rákosival kezdıdött, hanem az 56-os forradalom után, amikor a termelıszövetkezetekbe kötelezı lett a belépés. Ezeket a szövetkezeteket a késıbbiekben, valamikor a hetvenes években egyesítették. Új körzeti központokat hoztak létre, mesterségesen, majd azokat adminisztratív lépésekkel kezdték feltölteni: elsı lépés az iskolák körzetesítése volt, amit követett a községi tanácsok összevonása, és a végsı lépés lett a termelıszövetkezetek hatalmas gazdaságokba való átszervezése (MAKOVECZ I. 2005). Joggal tehetjük fel azonban a kérdést, hogy miért van ez így és így kell-e lennie feltétlenül? Milyen szerepe van a politikai tényezıknek és a területfejlesztési, vidékfejlesztési elképzeléseknek?

Milyen

mértékben

befolyásolhatja

egy

szakma

a

szerves

társadalomfejlıdési folyamatokat? Miért volt szükségszerő, és szükségszerő volt-e Győrőfő és a hozzá hasonló helyzető kistelepülések elnéptelenedése? Úgy gondolom, hogy a fejlett civilizációval rendelkezı államokban a hatalom birtokosai politikai rendszertıl függetlenül abban a helyzetben vannak, hogy aktívan tudnak hatást gyakorolni a településfejlıdési folyamatokra. Ám ez a hatás korántsem mindig az, amit az elméletek, koncepciók készítıi elképzelnek és ez egyaránt igaz a diktatórikus és a magukat demokratikusnak mondó rendszerekre. Vannak azonban a településfejlıdésnek olyan elemei is, amelyek viszont természetföldrajzi és társadalomfejlıdési meghatározottságúak, ezért ebben az értelemben függetlenek a politikai akarattól. Azt hiszem, hogy a végeredményt e kétféle erıhatás eredıje adja. Győrőfő esetében könnyen felállíthatunk egy modellt, amely a környezı települések legtöbbjére igaz, de némi megszorítással igaz az egész Dél-Dunántúl dombvidékére, beleértve a Somogy-Tolnai dombságot, a Zselicet, Zalát és Göcsejt. Ezeken a területeken a falvak általában a dombok déli lejtıin települtek és településmorfológiai szempontból egyutcás falvaknak voltak tekinthetık. Ennek nagyon is konkrét természetföldrajzi okai vannak: az enyhe íveléső dombhátakon, amelyek a víz eróziója miatt pusztuló lösz és a völgytalpakon kialakult másodlagos feltöltés eredményeként jöttek létre, a déli kitettségő lejtık a mővelésre alkalmasabbak, míg a házak déli tájolása (a kelet-nyugati irányú háztengely elıtti tornác 59

mindig dél felé mutat) könnyebb benapozást, főthetıséget tett lehetıvé a téli idıszakban. A házak mindig a lejtı inflexiós pontja körül csoportosultak, tehát sem egészen a lejtı aljában, sem a tetején nem volt épület az árvízveszély illetve a szélnek kitettség és a nagyon mélyen fekvı talajvíz miatt. Ehhez azonban arra volt szükség, a megfelelı lejtıkön települjenek az emberek, így ezek a lejtık a kistáj igen erıs tagoltságának megfelelıen népesültek be: kialakultak a kisfalvak, amelyeket egymással sáros, erısen erodált mélyutak hálózata kötött össze: néhány emberöltı alatt annyit mélyedtek a kocsikerekek és lópaták kiváltotta erózió következtében, hogy partjukon érdemesebb volt újat kezdeni, így az utak idıvel változtatták helyüket, ellentétben a sziklás, köves területeken kialakított utakkal. A technikai fejlıdés eredményeként azonban a tizenkilencedik-huszadik században egyre több olyan szempont került elıtérbe, amely korábban nem játszott szerepet. Ezek legfontosabbja a városi funkciók elérésének lehetısége és ezzel párhuzamosan a nagyobb távolságú közlekedés szempontjai voltak. Infrastruktúra szintén ott épült, ahol erre a legkönnyebben volt lehetıség, vagy ahol valamilyen ok (bánya, gázló, stb.) igényelte. Konkrétan a Zselicben megfigyelhetı, hogy a Kaposvár-Szigetvár, illetve Sásd-Szentlırinc tengely mentén, ahol vasút, illetve közút épült, a települések ezeknek a tengelyeknek mentén kezdtek felfőzıdni és szerepük a tengelyhez képest meghatározott fizikai elhelyezkedésüknek megfelelıen alakult. Ilyen körülmények között településfejlesztési koncepciótól és politikai akarattól függetlenül a zsákfalvak egyre kevésbé voltak abban a helyzetben, hogy munkát adjanak az ott lakóknak. Természetesen a folyamatot erısen befolyásolta az ötvenes évek kollektivizálása, valamint a központi tervutasításos rendszer létrejötte is. Jellemzı példákat lehet hozni arra, hogy hogyan növekszik a települések lélekszáma és szaporodnak funkcióik a közlekedési hálózatra kapcsolódásuk intenzitásának függvényében. Győrőfőnek soha nem volt „köves” útja. Mindig is a mély kerékvágásokban közlekedtek az emberek, részint dél felé, Dinnyeberki, Nagyváty és Helesfa irányában, részint északnak, ahol Ibafa, vagy az azóta szintén kihalt Korpád volt a legelsı település. Ez korábban nem okozott fennakadást, hiszen másnak sem volt köves útja. Ám a II. világháború és a kommunista hatalomátvétel után megváltozott a helyzet. A kistelepüléseken is megépítették a villanyvezetéket illetve a köves utat. Villanyt Győrőfő is kapott, de utat nem. Rossz nyelvek szerint azért, hogy az új politikai elit tagjai zavartalanul vadászhassanak. Győrőfőnek hagyományosan Dinnyeberki felé voltak kapcsolatai, lévén ez a falu mindössze három kilométerre tıle. Ibafa még a meredek és kocsival nem minden idıben járható, úgynevezett „miseúton” is legalább öt kilométerre feküdt a falu központjától, körben pedig 8 kilométeres kerülıvel, Korpád mellett elhaladva, Kisibafán keresztül lehetett 60

megközelíteni. Miseútnak azért nevezték a helyi vízválasztón keresztül törı gyalogutat, mert a győrőfőiek saját templom hiányában ezen az útvonalon jártak be Ibafára a misére. Ám a szocializmus jóvoltából ekkor egy torz fejlıdés indult itt be. Észak felé Ibafa után Almamellék, majd Szentlászló következik, amely már az Almás patak völgyében, a Kaposvárt Szigetvárral összekötı hatvanhetes út mentén fekszik. Azzal, hogy az aszfaltozott, minden idıben és autóbusszal is járható közút innen épült ki, eldılt Győrőfő sorsa. Az utat elıbb csak Almamellékig, majd a hatvanas években Ibafáig, illetve két kis szatellit településig, Horváthertelendig és Csebényig építették ki. A Hertelend felett fekvı Szabás és az Ibafa felett fekvı Kisibafa (az illyési értelemben vett puszták, korábbi cselédszállások) már nem voltak ilyen szerencsések, és rövid úton el is néptelenedtek. Ugyanez történt a másik, keleti oldalon a bükkösdi völgy felıl, amely a Zselicet elválasztja a Mecsek nyugati vonulataitól, és amelyben a Budapest-Pécs vasútvonal is húzódik a Sásdot Szentlırinccel összekötı országúton kívül: megépült a bekötıút Helesfára, illetve onnan Dinnyeberkibe. Ám Győrőfő sem az egyik, sem a másik oldalon nem esett bele a kedvezményezettek körébe, pedig, mint említettük, dél felé mindössze 3-3,5 km utat kellett volna még hozzátennie a tervezıknek. Az ember ilyenkor tényleg elkezd azon gondolkodni, milyen szerepet játszhatott ebben a döntésben az elvtársak vadászkedve, illetve a Településfejlesztési Koncepció elızetes megfontolásai (a koncepció csak 1971-ben jelent meg). Mindenesetre megállapítható, hogy ettıl kezdve a falvak sorsát meghatározta a térségi vonzásközpontoktól (Szigetvár, Kaposvár, Pécs) való távolságuk – közúton. Ibafáról ma Pécsre bejutni és onnan visszajönni autó hiányában egy teljes napot vesz igénybe és még autóval sem egyszerő: ha nem akar földes úton közlekedni az ember, több mint hatvan kilométert kell autóznia 35 helyett. Ezért aztán a népesség száma nem egészen meglepıen a tengelyektıl való távolságuk függvényében alakult. A két közlekedési ütıér között középen elhelyezkedı Győrőfő és Korpád (valamint feljebb Kám és Gorica) teljesen kihalt, Szabáson egy-két család maradt, az Ibafától valamelyest beljebb található Csebény lakossága a 2001-es népszámlálás adatai szerint 102 fı, Horváthertelendé 103 fı, Ibafa a 250 fı körüli létszámot tartja, de a bekötıút kijjebb esı szakaszán fekvı Almamellék már 500 fıs község, a fıút mentén elhelyezkedı Szentlászló pedig 890 lelket számlál. Érdemes megjegyezni, hogy a fogyási tendencia Szentlásznónál fordul meg, e község lélekszáma ugyanis alig változott az elmúlt 30 év alatt, 1970-ben is alig volt valamivel 900 felett. Azt gondolná az ember, hogy az elnéptelenedı falvakból az emberek a közeli városokba költöznek, jelen esetben tehát Szigetvárra. A helyzet azonban nem ez. Szigetvár, egy álmos kisváros, a térség kinevezett központja nem nagyon 61

vonzó hely az elvándorlók számára: bár nem csak ebbıl az irányból lehetne feléje vándorolni, hanem délrıl és nyugatról is, valójában a lakosság létszáma itt sem változott sokat az elmúlt 30 év alatt: az 1970-es 9625 fırıl ugyan 1980-ra felment 11171-re, de azóta alig változott, 2001-ben is csupán 11353 lakosa volt.

Győrőfő

Mohács →

17. ábra: A régi Győrőfőrıl elköltözöttek jelenlegi lakóhelye. Az alaptérkép felhasználásával készített saját ábra

Hol vannak tehát az emberek? Nem igazán lehet tudni. Ugyanis Pécs lakossága sem nagyon változott az utóbbi 30 évben, alig 20 000 fıvel gyarapodott, majd ez is lecsökkent és ma csupán 10 000 fıvel több lakosa van, mint volt 1970-ben. Kétségtelen, hogy ha végig elemeznénk az agglomerációs településeket, ott már több embert találnánk (csak egy példa: Pellérd lakossága 1334 fırıl növekedett 2001-ben 1907-re), és valószínőleg Budapest is megjelenne annak ellenére, hogy összlakossága szintén nem sokat változott az elmúlt harminc év alatt. Mégis, személyes közlésekbıl tudható, hogy az említett településekrıl elvándoroltak közül az utóbbi években legtöbben Budapestre költöztek. A Győrőfőrıl hajdan elvándoroltak 62

pedig Pécs vonzáskörzetébe. Pellérden például egy egész utcát építettek a volt győrőfőiek. Az elmondottakat illusztrálja a korábbi Győrőfő lakosainak jelenlegi lakhelyét jelzı térkép a 17. ábrán. A Győrőfő Alapítvány által 1992-93-ban összeállított lista alapján készült ábráról két demográfiai tendencia olvasható le: a régi lakók nem szívesen mentek messzire (a megyébıl senki nem költözött ki), és arányaiban sokkal többen költöztek be Pécsre, mint bárhova máshova. A piros körök mérete a fellelt családok számával arányos, de a lista nem egészen teljes. Kétségtelen, hogy a közút elmaradásának voltak természetföldrajzi okai: Győrőfő külön vízgyőjtı közepén fekszik, Ibafa felıl tehát elég nehezen lehetett volna megépíteni az utat, azonkívül pontosan a két tengely között félúton található, tehát a legmélyebben bent a dombok között. Mégis, ha tervbe lett volna véve Győrőfő fejlesztése, Dinnyeberki felıl sokkal könnyebben meg lehetett volna oldani. Erre utal, hogy a villanyt (ami korábbi fejlesztés volt) innen, dél felıl vitték fel a faluba, sıt még Korpádot és Kisibafát is a Győrőfőn keresztül húzódó 20 kilovoltos távvezetékrıl látták el árammal. Technikailag is ez volt a könnyebben kivitelezhetı, ezért Győrőfő útja is innen épült meg (lásd ott). Ám az ideológiától vezérelt szocialista tervgazdálkodás már az ötvenes-hatvanas évektıl tudatzavarosan viszonyult a kistelepülésekhez. Míg egyik oldalról elvi kérdés volt az összes település, sıt a tanyák villamosítása, a másik oldalon a szocialista építés jegyében tervszerően folyt a sorvasztás. A háború után Győrőfőnek még volt iskolája, egy haranglábja (ha temploma nem is) és lakói a hagyományos rurális település falusi önellátásának megtestesüléseként saját munkájukból, földmővelésbıl és fıleg állattenyésztésbıl éltek. A Fı utca mentén vagy hetven ház sorakozott. Aztán következett az elsı téeszesítés, aminek eredményeként a földeket be kellett adni a közösbe és megkezdıdött a mindenki által ismert szocialista mezıgazdaság áldatlan kora. Győrőfőn azonban mindez azzal volt nehezítve, hogy a második hullámban a termelıszövetkezetet központosították, ezért az embereknek Ibafára kellett begyalogolni vagy beszekerezni, ha dolgozni akartak. A hetvenes években pedig a további központosítás (ahogy ma mondanánk: racionalizálás) jegyében Szentlászlóra helyezték át a székhelyet, több termelıszövetkezetet összevonva, hogy attól kezdve ott termeljék a veszteséget (amikor a kilencvenes évek elején a szentlászlói Búzakalász Termelıszövetkezet megszőnt, a csıdbiztosnak több, mint tízmillió forint hiánnyal kellett megküzdenie). Győrőfőn pedig nem maradt más, mint a négyszázas birkahodály, egyetlen juhásszal. Ugyanezzel a logikával elıbb Ibafára, ahol már kollégiumban laktak a környékrıl bejáró gyerekek, majd Almamellékre vitték az iskolát is. Most itt állt meg a folyamat, egyelıre 63

Almamellék iskolája küszködik a túlélésért. Mert a folyamatok pozitív visszacsatolással egymást erısítik: hiszen ahol nincs iskola, munkahely, onnan elvándorolnak az emberek, ahol pedig nincs ember, ott nehéz munkaerıt találni, illetve feltölteni az iskolai létszámot. A „településfejlıdés” Győrőfő kihalása után sem állt meg, Ibafán folytatódott tovább. Bár Ibafa a rendszerváltozás utáni eufóriában az önálló önkormányzat mellett döntött, és meg is választották addigi tanácselnöküket polgármesternek, az azóta eltelt idıben települési funkciói folyamatosan csökkentek, elıbb csak a jegyzıt körzetesítették, majd az orvost, bezárták az óvodát és mindössze egyetlen bolt vegetál a faluban. Legutóbb pedig a mobil posta bevezetésével kicsiny postahivatalának is befellegzett. Milyen következtetések vonhatók le ebbıl a történetbıl az aprófalvas területek jövıjére, településfejlıdésük lehetıségeire vonatkozóan? Az egyik, ami adódik, hogy a központi akarat és az állami irányítás igenis aktívan tudja – mind kedvezı, mind kedvezıtlen irányban – befolyásolni egy település fejlıdését, még a mai álliberális, monopolpiaci vadkapitalizmus béklyóiban vergıdve is. A másik, talán ennél is általánosabb következtetés, hogy a természetföldrajzi adottságok a társadalomfejlıdés jellemzıivel karöltve egyfajta eleve elrendeltetett módon szólnak bele a kistelepülések életébe. Az infrastruktúra kiépülésének mikéntjét erısen befolyásolja az, hogy fizikailag hogyan valósítható meg, hiszen pénz rendszerint szőkösen áll csak rendelkezésre egy kistelepülés esetében és ezért mindig az olcsóbb megoldást választják. Márpedig a modern társadalomfejlıdés és technicizálódás még hosszú idın keresztül fogja a közlekedési infrastruktúra szerkezetén keresztül determinálni egy kistelepülés sorsát. Mindennek tudatában már az elsı, 1991-es tábor alkalmával sikerült kapcsolatot találni a régi győrőfői lakosokhoz, akik rendszeresen visszajárnak halottaik emlékét ápolni az elhanyagolt, de még mindig élı és (ibafai) önkormányzati kezelésben álló temetıhöz. Az 1991-es állapotfelmérés tulajdonviszonyokat ábrázoló lapján ez jelent meg egyetlen önkormányzati tulajdonként a vízgyőjtı területen belül. Késıbb személyes találkozások, látogatások alkalmával az említett névsor is kialakult az elköltözöttekrıl, akik közül az új telepesek hírére többen elkezdtek visszajárni és kétkedéssel vegyes rokonszenvvel figyelték az elsı bizonytalan próbálgatásokat. Tılük sikerült számos lényegbevágó információt beszerezni a régi telkek, házak pontos helyérıl, illetve a betemetett vagy félig betemetett kutakról, amelyekbıl az arrajárók kiszedték a téglát és ezért beomlottak. A régi falu kompakt település szerkezetben jött létre, ami jól látható az Győrőfő rendezési tervének elıkészítéseként készült vizsgálati összefoglalón (18. ábra). A vízgyőjtıben alapvetıen három olyan terület különíthetı el, amely a település részének tekinthetı: maga az utcás falu, a 64

Szentlélek-völgyben elhelyezkedı juhhodály és szállás, valamint a falutól két kilométerre fekvı szılıhegy, ahol a pincék, présházak álltak.

18. ábra: Győrőfő elsı rendezési tervének vizsgálati összefoglalója. Jól látható a vörös vonallal jelölt, a régi falu által elfoglalt terület (Farkas G. 1995)

A faluban bal oldalon 18, jobb oldalon 23 telek sorakozott szorosan egymás felett, de még így is csak a temetıig ért a legutolsó, ami morfológiailag még nem a dombhát teteje. Az épületek legtöbbje hagyományosan az utcára derékszögben épült hosszú ház volt, csupán öt olyan épületet építettek, amelynek „fordított” volt az elrendezése, vagyis két szoba volt található az utcafronton. A szoros építkezést ez is elısegítette. A lakótelkeken kívül tejbegyőjtı, tőzoltószertár, pásztorház, iskola és templom (harangláb), valamint bolt is volt található. A falu és a tıle 3,4 km-re fekvı Dinnyeberki között pedig a Sándor-árok völgyében három malom is üzemelt, és az Istenkútnak nevezett forrás mellett, a völgy kijárata felé a falu alsó végétıl 800 méterre egy erdészház helyezkedett el (PÁLLA É. 2003). Elmondhatjuk tehát,

65

hogy bár a lakóépületek viszonylag szorosan, nagy lakósőrőséget eredményezve helyezkedtek el, a lakosság a vízgyőjtı egész területét „belakta” és használta. A késıbbiek során ezeknek az ismereteknek az építkezık illetve gazdák igen jó hasznát vették.

19. ábra: Találkozás régi lakókkal. 1991. A szerzı felvétele

A régi viszonyok felderítése már csak azért is fontosnak tőnt, hogy meg lehessen határozni a tervezési elemeket, illetve ezek belehelyezését a magyar hagyományokba (figyelembe véve a tradicionális települési sajátosságokat, építési, gazdálkodási és fenntartási technikákat is). A Zselic falvai hagyományosan utcás falvak és szalagtelkekbıl állnak. Ez a fajta települési mintázat ma is megfigyelhetı az összes még meglévı településen: Ibafa, Dinnyeberki, Horváthertelend, Almamellék mind ezt a mintát követi. Alapvetıen kétféle domborzati elhelyezkedésben: a szélesebb, laposabb völgyekben a völgy aljában (Hertelend, Almáskeresztúr), a szőkebb. nedvesebb völgyekben viszont déli kitettségő dombhátakon: a régi Győrőfő a legszebb példa rá, de hasonlóképpen települt Korpád, Ibafa is. Mindamellett fontos volt megismerni a jelenleg tágabb környezet viszonyait is, például Ibafán, amely hat éven keresztül szolgált a projekt központjául és négy családnak otthonul, amíg azok tagjai Győrőfőn a Közösségi Házat, illetve saját házaikat építették. A rendszerváltás utáni Ibafa és a környezı falvak meglehetısen pontos felmérését adja a Wesley János fıiskola szociális munkás hallgatóinak tanulmánya (SOLT O. 1994). A permakultúrás tervezési elvek közé tartozik a tágabb környezet erıforrásainak feltárása, amire szintén igen nagy szükség mutatkozott. Ilyen erıforrásnak bizonyult a mozsgói főrészüzem, a sásdi erdészet, ahonnan a házakhoz felhasznált lábon száradt tölgyek származtak, vagy a környék traktorral rendelkezı gazdáinak számbavétele, akiket igénybe lehet venni mezıgazdasági munkákhoz, valamint a különféle egyéb szakmunkás és segédmunkás munkaerık, akiket az építkezések során foglalkoztatott részben az alapítvány, részben az önerıs építkezık. 66

4.2.5 Rendezési terv A mai viszonyokat, a nem kormányzati társadalmi szervezetek szerepét a vidékfejlesztési erıfeszítésekben számos publikáció taglalja (pl. FINTA I. 1999, MÁRKUS J. 1999), és érdemes európai kitekintéssel lenni az Unió hasonló kezdeményezéseire, amelyeket 1999-ig a LEADER program foglal össze (LEADER 1999, MISKÓ K. - SZÉKELY E. 1999). A területfejlesztés és a társadalmi részvétel viszonyát elemzi Rácz Dóra (RÁCZ D. 2002). A társadalmi részvételre pedig azért volt szükség, mert egy rendezési terv elkészítésére esetünkben törvényi elıírás kötelezett: A „mindent szabályozni” bővöletében megjelent 1997es településrendezési rendelet (253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet az országos településrendezési és építési követelményekrıl) a 250 lakosú Ibafának is ugyanazon feltételek mellett engedte és engedi csak az építkezést és írja elı egy – sok millió forintba kerülı – helyi rendezési terv és egyéb szabályozási eszközök alkalmazását, mint a nagyvárosoknak. A rendelet elsı paragrafusa szerint ugyanis: 1. § (1) Területet felhasználni, továbbá telket alakítani, építményt, építményrészt, épületegyüttest építeni, átalakítani, bıvíteni, felújítani, helyreállítani, korszerősíteni és lebontani, elmozdítani, a rendeltetését megváltoztatni (a továbbiakban együtt: építési munka) és ezekre hatósági engedélyt adni e rendelet és mellékletei, valamint a helyi településrendezési eszközök (a helyi építési szabályzat és a szabályozási terv) rendelkezései szerint szabad. Győrőfő leendı lakosságának egy része tehát abban az elıkelı helyzetben találta magát, hogy a „társadalmi részvétel” szerepét hatékonyan gyakorolhatta: a rendezési terv és a területhasznosítási javaslatok ugyanis teljes egészében a projekt résztvevık bevonásával, sıt aktív közremőködésével készültek, méghozzá azt megelızıen, hogy azt az 1997-es törvény kötelezıvé tette volna. Ez tőnt a legalkalmasabb eszköznek az ökológiai településfejlesztési elvek kötelezı érvényő megjelenítésére.

67

20. ábra: Győrőfő 1995-ös rendezési tervének társadalmi vitája. Fotó: Fridrich István

A koncepció azonban nagyon messze volt még attól, hogy építeni lehessen rá. Évek teltek el, érlelıdtek az elképzelések és formálódtak a megoldások, több módszert kellett kipróbálni és elvetni, miközben a kísérleti terület újabb és újabb információkat szolgáltatott. A hosszas vizsgálódások és tanulmányok, valamint a helyi hatóságokkal való kapcsolatfelvétel közvetlen eredménye lett egy olyan rendezési terv, amely egyesíti magában megfigyeléseink eredményeit a jogszabályi környezet adta lehetıséggel, és ezúttal immár a területfejlesztés mint a társadalomföldrajz egy ágának egyedi dokumentuma (FARKAS G. 1995). A terület földhasználati mintázatának változásait a rendezési terv filozófiájában az ökológiai megfontolásoknak az emberi igényekkel való összehangolása vezérelte. Az elsı jelentıs lépés ennek érdekében az egész helyi vízgyőjtı, mintegy 1100 hektár bevonása volt, annak ellenére hogy az közigazgatásilag három község határához tartozik. A földhasználati lehetıségeken kívül a terv a betelepülés viszonyait is szabályozni kívánta. Legalapvetıbb sajátossága, amely eltért az Országos Építésügyi Szabályzatban és az Országos Településfejlesztési Koncepcióban képviselt irányzatoktól, az volt, hogy fedvényezés segítségével igyekezett az emberi megtelepülésre (azaz házhelyeknek) legalkalmasabb területeket kijelölni, tehát nem annyira eleve adott társadalmi, infrastruktúrális, hanem inkább természeti jellemzıket (kitettség, fekvés, lejtıkategória, inflexiós pont, erdı borítottság, erózióveszély, stb.) figyelembe venni. A házhelyek, pontosabban telkek kijelölését alapos terepbejárás és a fedvények elemzése elızte meg. A terepviszonyokhoz alkalmazkodó tervezés azt jelentette, hogy a közlekedési,

68

településföldrajzi szempontok kissé háttérbe szorultak és a házak optimális elhelyezhetısége került elıtérbe. Ez a Zselic dombvidékeinek sajátosságai miatt eléggé szétszórt mintázatot eredményezett, fürtökben felfőzött, két-három vagy négy-öt egy csoportban elhelyezkedı telekkel. Az új minta kialakításakor szándékosan nem a régit követtük, abból annyit tartottunk meg, ami ökológiailag indokolt volt: a déli települést és a domb áthajlási vonala (inflexiós pontokat összekötı szintvonal) környékének elınyben részesítését. Ennek jó oka van: a völgy felé esı részen a mikroklíma nedves és hideg, a talajvíz pedig túlságosan magasan van, míg a dombok tetején az építmények szélnek kitett helyeken lennének a talajvíz tábla pedig (tekintve, hogy a löszben szinte akadálytalanul süllyed az elsı vízzáró, rendszerint agyagos rétegig) nem a domborzatot követi és a dombtetıkön szintje már meghaladja az ötven méteres mélységet (az egyik betemetetlen kútban negyven méteres mélységet mértünk, pedig az nem is a dombtetın állt). Ennek eredménye a táj természetes tagoltsága miatt egy fragmentált földhasznosítási javaslat lett, ahol a szándékosan, a majdani földhasználók lehetıségeinek bıvítése érdekében átlagosan egy hektár alapterületőnek meghatározott, sokszor még egymással sem összefüggı földrészletek („telkek”) szabdalták fel a terv kialakításakor gyep és erdı mővelési ágú helyrajzi számok, valamint a rendezetlen földhivatali nyilvántartás miatt amúgy is meglehetısen áttekinthetetlen területet. Kétségtelen, hogy az így kapott telkek építési területként való hasznosítás szempontjából igen kellemes helyzetben voltak, mert minden betelepülı nagy szabadságfokkal választhatta meg leendı házának helyét, tájolását. A szerkezet viszont késıbb nagyon megnehezítette a gazdasági irányú hasznosítás céljára életképes nagyságú táblák egy tagban való kijelölését. A terv lett az az eszköz is, amelyen keresztül a betelepülı közösség tagjai megfogalmazták az ökofalu mőködésének és építésének alapvetı szabályait. Ezek a szabályok elsısorban az építkezésben jelöltek ki kereteket (természetes anyagok használata, többemeletes házak építésének tilalma), illetve a földhasználati formákat írták elı kötelezı jelleggel (organikus gazdálkodás a mezıgazdaságban, tájkímélı erdıgazdálkodás) valamint meghatározták a települési funkciók ellátásának környezetbarát módjait (energia felhasználás, víz- és szennyvízgazdálkodás és –kezelés, hulladékok kezelése, stb.). A teljesség igénye nélkül álljon itt néhány olyan konkrét rendelkezés az elsı rendezési tervbıl, amelyek kifejezik ezt a szándékot:

69

•

Győrőfő területén az épületeket a tájhoz alkalmazkodóan, földszintesen, legfeljebb 45˙-os hajlásszögő magas tetıvel, arányos tömegformálással kell kialakítani. Az épületek homlokzatmagassága legfeljebb 4,5 m lehet.

•

Az épületek és építmények kialakításánál nem természetes építıanyag (beton, mőanyag, stb.) csak akkor alkalmazható, ha az mőszakilag indokoltan más (lehetıleg helyi) természetes anyaggal nem helyettesíthetı

•

Az építıanyagok közül Győrőfő területén nem használható az azbeszt pala, hullámpala, az üvegszálas hullámlemez, az üveggyapot, a kıgyapot valamint tetıhéjazatnak a bádog

•

Az utakon a közlekedésben résztvevık elsıbbségi sorrendje a következı: 1./ a gyalogosok, 2./ az állati vontatású jármővek, 3./ a kerékpárok, 4./ az erı- és munkagépek, 5./ az egyéb gépjármővek, kivéve a megkülönböztetı jelzését jogszerően használó jármőveket

•

Az utak mőszaki kialakításánál törekedni kell a legkisebb korona- és burkolatszélességre,

valamint

a

természetes

anyagok

és

megoldások

alkalmazására. •

Valamennyi létesítménynél gondoskodni kell a napenergia aktív és/vagy passzív hasznosításáról, illetve egyéb megújuló energiaforrás bevonásáról.

•

A kisfeszültségő hálózati villamosenergia-ellátást földkábel hálózaton kell biztosítani és a távközléssel összhangban álló tervben kell kidolgozni

•

A főtés és melegvízellátás energiaigényét - az alternatív energiaforrásokon kívül - elsısorban biomassza tüzelésével kell megoldani.

•

Győrőfő területén a vízellátást egyedi ásott vagy fúrt kutakkal kell megoldani. Egy kútról több létesítmény vízellátása is biztosítható. A kutak csak az elsı vízadó rétegig mélyíthetık. Gondoskodni kell a csapadékvíznek az épületek tetıfelületérıl való össze-győjtésérıl, és használati vízként való hasznosításáról.

•

A talajerózió csökkentése érdekében a mezsgyék, határok, utak és övárkok mentén erdısávok, fasorok telepítendık.

•

A talajok termıképességének fenntartása érdekében kizárólag komposzt vagy hulladék biomassza használható.

•

A szabályozási területen a magángazdaságokban, a közösségi és üzemi létesítményekben keletkezı hulladékokat szelektálva kell győjteni és kezelni.

70

•

Az egyéni gazdaságokban, üzemi létesítményekben valamint a közösségi létesítményekben csak komposzt illem-helyek létesíthetık. A komposzt illemhelyek tartalmát a komposzttelepeken kell kezelni.

•

A különbözı létesítményekben keletkezı (fekáliát nem tartalmazó) szürke szennyvizek tisztítását természetes rendszerben, gyökérzónás tisztítással, vagy más azonos tisztítási hatásfokú technológia alkalmazásával kell megoldani (FARKAS G. 1995).

A lakótelekként szolgáló, de belterületté szándékosan, az ökofalu koncepciója és gyakorlati elınyök

miatt

nem

nyilvánított

földrészletek

kialakítása

azonban

nem

ment

problémamentesen, mert hiába teszi lehetıvé az épített környezet alakításáról és védelmérıl szóló 1997. évi LXXVIII. törvény a helyi építési szabályzat számára, hogy meghatározza: 13 § c) a beépítésre nem szánt területek tagozódását, felhasználásuk és az azokon történı építés feltételeit és szabályait, és hiába határozza meg a 253/1997. Korm. rendelet pontosan, hogy a mezıgazdasági mővelés alatt álló területeken milyen feltételekkel és milyen lakóépület építhetı (29 § (3)), a földhivatalok, amelyek a hatályos, a termıföldre vonatkozó törvények alapján kénytelenek mőködni, ilyen földhasználati kategória létét nem ismerik el. A nevetséges joghézag miatt ezért azt az átmeneti megoldást kellett kidolgozni a helyi földhivatal segítıkész munkatársaival, hogy építészeti megosztási vázrajz alapján a földhivatal illetékese által jogosnak, indokoltnak minısített nagyságú területet a már megépült vagy építendı lakóház, melléképületek, stb. körül ki kell vonatni a mővelés alól és udvarnak kell minısíttetni. Pénz, idı, energia egy alapvetıen fölösleges adminisztratív lépés megtétele érdekében, ami senkit különösebben nem boldogít, de sok embernek ad munkát. Hosszas egyeztetést és hatósági, szakhatósági tárgyalásokat követıen végül Ibafa önkormányzata hagyta jóvá egy határozattal a tervet, amely ezzel Ibafa-Győrőfő összevont rendezési tervének része lett. A projekt azóta is erre a rendezési tervre épül, a maga hibáival és hiányosságaival együtt ez az a fı vezérfonal,

amely az eredeti

elképzelés, az ökológiai alapokon álló

társadalomszervezési modell gyakorlatba ültetését lehetıvé teszi. A rendezési terv módosítására 2005-ben, a kötelezı felülvizsgálat részeként került sor, ezúttal már összevontan kezelve Ibafa rendezési tervével (VIRÁNYI Kft. – PAGONY Kft. 2005). Az addig felmerült problémákat a módosítás során a részönkormányzat igyekezett megoldani, de sajnos ezzel nem szőnt meg a szabdalt birtokszerkezet és földhiány okozta területhasználati feszültség. Az új rendezési terv 2006 elején lépett életbe. Ebben már nem konkrét telekhatárok, csupán beépítettségi fokozatok és beépítésre kijelölt tömbök találhatók, néhány, korábban 71

lakóteleknek minısített terület ilyetén funkciója megszőnt, de egyébként Győrőfő szabályozási tervére vonatkozóan majdnem minden tekintetben megtartotta különleges státusát. A részönkormányzat több esetben is konzultációs lehetıséget kapott (például az elıírások alóli felmentés engedélyezése során). A telekszám változása és a természetvédelem szempontjainak elıtérbe kerülése miatt a hosszú távú népességszámot a terv alapvetése a korábbi 300 helyett 100-150 fıben (30 család) határozza meg, és immár hivatalosan is rögzíti, bár szintén némi változtatással, az ökofalu redeti koncepcióját, amely az 1995-ös változatban még nem jelent meg ennyire markánsan: Az eredeti győrőfői falufejlesztési elképzelések a település „ökofalu közösség” irányába történı továbbfejlesztését célozzák. Ezek: A településfejlesztési koncepció egyik sarokköve a kezdeményezés modell-jellege. A falu jövıképének fontos eleme a településfejlesztéshez kapcsolódóan a nyilvánosság jelenléte. Ezért a szelíd turizmust és oktatási programok szervezését kell támogatni, és az ehhez kapcsolódó intézmény és létesítményrendszer kiépítésére van szükség. A külsı vendégekre és tanulókra célzott turisztikai programoknak azonban olyan társadalmi hátteret és környezetet kell adni, amelybe a helyi lakosok is bekapcsolódhatnak. Vagyis a helyi társadalmi igények kielégítését a jelenleginél várhatóan intenzívebb vendégforgalom is elısegítheti. Az elképzelések a Győrőfőn megtelepíthetı technológiák tekintetében elsısorban a kisléptékő, kis szállításigényő, kisipari és kézmőves jellegő technológiákat támogatják, és a település természeti védettségével összhangban tiltják a nagyipari és szennyezı technológiák betelepülését. A település tudatosan törekszik a kicsi, zsákfalu jellegének megırzésére. Ezért a települést elérı bekötı út jellemzıinek tekintetében felülrıl történı korlátozásokat alkalmaz, valamint olyan úthálózat-tervezési megoldásokat javasol, amelyek az átmenı forgalom kialakulását megnehezítik vagy lehetetlenné teszik. A településben lakók az ökológiai világnézet alapján vállalják az önkorlátozást, amennyiben egyes – más helyeken járatos – „korszerő” technológiákról lemondanak. Ezzel szemben nagy súlyt helyeznek a természet és a technológia harmonikus együttélésére, folyamatszemlélető, kisléptékő technológiai elemek felkutatására, alkalmazására és rendszerbe állítására. Különösképpen kerülni kell a szennyezı, természetidegen, az életciklusa után nem visszaforgatható, nagy szállításigényő technológiák alkalmazását. A település ésszerő határokon belül törekszik az önellátásra, legalább az alapélelmiszerek és a legalapvetıbb használati eszközök, ill. az épített környezet vonatkozásában. A település lakói nagy súlyt helyeznek a közösségi jellegő társadalmi, mőszaki és szervezési megoldások alkalmazására. (VIRÁNYI Kft. – PAGONY Kft. 2005) A terv annyiban téved, hogy az eredeti koncepció nem hangsúlyozta a nyilvánosság, vendéglátás, idegenforgalom ilyen komoly szerepét és nem szerepelt benne kiemelten a természetvédelem sem, tekintve hogy a terület helyi védelem alá helyezése már jóval a projekt megindítását, sıt az elsı rendezési terv kialakulását követıen vetıdött fel és csupán

72

gyakorlati célokat szolgált. A rendezési terv 1995-ös és 2006-os változatának átnézeti képe illetve a betelepült két falubokor tanyáinak elhelyezkedése a függelékben látható.

5 Eredmények, és az eredmények részletes elemzése 5.1 Szervezeti keretek, tulajdonviszonyok 5.1.1 Az alapítvány A szervezeti keretek kérdése természetesen már a tervek elkészülte elıtt felmerült. Létre kellett hozni egy olyan szervezetet, amely formát adhat a kezdeményezésnek, mégis viszonylagos szabadságot enged a benne tevékenykedıknek. Az eredeti elképzelés valamilyen fajta közösségi tulajdon kialakítása lett volna. A közösségi tulajdon kifejezés azonban 1991-ben történeti okokból igencsak negatív kicsengéssel rendelkezett, azon kívül nem is álltak rendelkezésre olyan lehetıségek (ahogyan ma sem), amelyek valóban a hagyományos faluközösség mintájára köztulajdonba adnának javakat. Településrıl lévén szó, önkormányzat alakítása mindenképpen szerepelt a távlati célok között, ám egy ezer hektáros gyepre és erdıre nem lehet önkormányzatot alakítani. A frissen megalkotott önkormányzati törvénnyel kapcsolatosan nem voltak tapasztalatok, és végsı soron a mai értelemben vett települési önkormányzat sem közösségi forma, hanem az állam mint erıszakszervezet helyi megnyilvánulása. Alapvetıen kétféle irányba lehetett elindulni: az egyik az üzleti alapon történı vállalkozás szervezés, a másik társadalmi szervezet létrehozása. Tıkehiány és üzleti tapasztalat híján a vállalkozás ötletét is elvetettük, maradt a nem nyereségérdekelt szervezetek köre. Ezek abban az idıben kétféle lehetıséget kínáltak, az alapítványi vagy egyesületi formát (nem volt közalapítvány, nem volt közhasznú társaság sem, és az új szövetkezeti törvény sem létezett akkor még: szövetkezet alatt a szocialista termelıszövetkezeteket kellett érteni, bár mindenki tudta, hogy ez változni fog). Az ökofalu jogi arcának kialakításához végül a választás azért esett az alapítványi formára, hogy minél kevesebb ponton kelljen érintkezni a hivatalos állami szervekkel (a kézenfekvı alternatíva az egyesület lett volna, annak minden bonyolult szabályozásával). A Polgári Törvénykönyvrıl szóló 1959. évi IV. törvény az alapítványok létrehozását és mőködtetését akkoriban kevés feltételhez kötötte, ezért ez tőnt a kívánatosabb megoldásnak. Az azóta eltelt idıben azonban az alapítványok mőködési feltételeinek többszöri módosítását és egy új, a közhasznú szervezetekrıl szóló 1997. évi CLVI. törvény létrejöttét követıen ez a mozgástér jelentıs mértékben leszőkült. Mint minden téren a rendszerváltás

73

óta, az átmeneti dereguláció és a szocialista államapparátus lebontása után megkezdıdött az új, ha lehet még sokkal bonyolultabb és áttekinthetetlenebb poszt-szocialista bürokrácia kiépülése, aminek azóta is tanúi vagyunk. Hogy csak két példát említsek: bonyolulttá vált az alapítványi kuratórium tagjainak kijelölési rendje (nyilatkozatot kell adniuk, közvetlen rokonai az alapítványtevınek nem lehetnek stb., Ptk 74/C § (3)), illetve ötmillió forintot meghaladó éves árbevétel esetén kötelezı jelleggel kell egy Felügyelı Bizottságot mőködtetni (1997. évi CLVI. tv. 10. § (1) Ha a közhasznú szervezet éves bevétele meghaladja az ötmillió forintot, a vezetı szervtıl elkülönült felügyelı szerv létrehozása akkor is kötelezı, ha ilyen kötelezettség más jogszabálynál fogva egyébként nem áll fenn.) Hasonlóképpen egyre több feltételnek, adminisztratív követelménynek kell megfelelni a pénzügyi elszámolás, adózás és egyéb gazdálkodási kérdések területén. Közismert az is, hogy abban a pillanatban, amikor hivatalosan foglalkoztatásra kerül sor, milyen hihetetlen mértékben megnı az adminisztratív teher. Egy alapítványnak ezért rendkívüli mértékben megnehezíti és forrásainak aránytalanul nagy részét leköti alkalmazottainak fenntartása. Az eredeti naiv elképzelés, az alapítványi forma és a közösségi mőködtetés közötti átkötés sem volt megvalósítható (az alapítványnak nincs – és nem is lehet – tagsága, képviselıit az alapítók jelölik ki). Az alapítványi törvény értelmében az alapító vagy alapítók – amennyiben természetes személy vagy személyek – halálukig kizárólagosan saját személyükben dönthetnek az alapítvány vezetıségének, a kuratórium és a felügyelı bizottság tagjainak a kijelölésérıl és megbízásáról. Ráadásul semmilyen elıírás nincs arra nézve, hogy amennyiben többen vannak, milyen döntési mechanizmust mőködtessenek. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy kizárólag akkor születik döntés, ha az összes alapító hiánytalanul egy véleményen van, magyarán konszenzus jön létre, és döntésüket a jogi szempontból illetékes bíróság el is fogadja. Győrőfő esetében 2002-ben az a szerencsétlen helyzet alakult ki, hogy a négy alapító nézeteltérésbe keveredett, aminek következtében döntésképtelenné váltak és ezzel az alapítvány létét sodorták veszélybe. Bár végül a probléma a 2003-as évben egy kompromisszumos kuratórium kijelölésével megoldódni látszott, annyi tanulság mindenesetre levonható az ügybıl, hogy az alapítványi forma Magyarországon nem alkalmas ökofalu létesítésére éppúgy, mint gazdálkodási vagy önkormányzati feladatok ellátására.

5.1.2 A föld Szintén az alapítványi forma megválasztása tette lehetetlenné az ökofalu projekt tervezett közösségi kezeléső földvagyonának kialakítását. A kilencvenes évek elején a társadalom teljes

74

mértékő bizonytalanságban élt a földtulajdon valószínő, kívánatos, illetve tervezett változásai tekintetében. Ismeretes az is, milyen politikai iszapbirkózás elızte meg a jelenleg hatályos, és egyébként is vitatott földtörvény létrejöttét, valamint a földreform (kárpótlás, birtokrendezés) végrehajtását. Társadalmi szinten sincs megegyezés a termıföld kívánatos kezelésérıl, míg az egyik fél a termıföld külföldi kézre kerülése miatt aggódik és a kis családi gazdaságokat részesítené elınyben, a másik oldal viszont az ipari nagyüzemeket pártfogolja mezıgazdaság címén, egyesek pedig a zavaros viszonyokat arra használták fel, hogy egyéni tulajdonba, magánkézbe „privatizáljanak” sokszor hatalmas értéket jelentı földterületeket. Végül aztán egy rövid, átmeneti idıszakot követıen (1992. évi LIV. törvény az idılegesen állami tulajdonban levı vagyon értékesítésérıl, hasznosításáról és védelmérıl, amely még lehetıvé tette a jogi személyiséggel rendelkezı szervezetek, így alapítványok számára is a termıföld megvásárlását), 1994-ben létrejött a régóta vajúdó, és politikai kompromisszumokat tükrözı földtörvény, amely megalapította a Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban teljesen ismeretlen és érthetetlen fogalmat, a gazdálkodó szervezetek termıföld tulajdonának tilalmát. Szerzett jogokat nem érint, tehát amely vállalkozásnak már van földje, megtarthatja, de megszőnt a lehetıség újabb helyrajzi számok vásárlására. Az érdekeknek ebben a hálójában a közcélú szervezetek fennakadtak a törvényalkotó azon szándékán, hogy a külföldiek földszerzését megakadályozza, mert nagyvonalúan az összes hazai és nem nyereségérdekelt szervezet is jogi személynek minısül, következésképpen tulajdonszerzı képessége korlátozott (1995. évi XXXIX. évi törvény az állam tulajdonában lévı vállalkozói vagyon értékesítésérıl, amely az 1992. évi LIV. törvényt hatályon kívül helyezte (77 §), illetve a termıföldrıl szóló 1994. évi LV. törvény, amely kimondja, hogy belföldi jogi személy – bizonyos kivételekrıl eltekintve – a termıföld tulajdonjogát nem szerezheti meg (6 § (1)). Ezzel alapjaiban rendült meg az a konstrukció, amellyel a projekt eredetileg indult, vagyis hogy a leendı ökofalu egész területe alapítványi tulajdonba kerüljön, amelyet aztán közösségi döntéshozási mechanizmus érvényesítésével a kuratórium tagjainak hozzájárulásával lehetett volna mőködtetni. Győrőfő esetében ez történetesen azt jelentette, hogy az átmeneti törvény (1992. évi LIV. törvény) hatálya alatt megvásárolt 174 hektár földterület bıvítésére annak ellenére nem volt mód, hogy azt a helyi érdekeltek közül senki nem ellenezte. Ráadásul a rendezési terv elfogadására 1995-ben, nem sokkal az új Országos Építésügyi Szabályzat hatályba lépése után, de még a kárpótlási törvény végrehajtása és a részaránytulajdonok nevesítése elıtt került sor. Néhány ember, akik helyzetüknél fogva tisztában voltak vele, hogy mi fog történni, a mit sem sejtı jogosultaktól potom áron 75

összevásárolták az aranykoronákat és a licitáláson megszerezték a győrőfői vízgyőjtı termelıszövetkezeti tulajdonban lévı területeinek jó részét. Ezek az urak vadászok és földspekulánsok voltak, akiknek éppen ezért az lett volna az érdekük, hogy a földeken semmi ne történjék, gazosodjanak el, ily módon kiváló menedéket nyújtva a vadaknak. Az alapítvány vezetısége a kényszerhelyzetben a közigazgatásilag illetékes helyi önkormányzattal, Ibafa község vezetıségével összefogva a részarány tulajdonok kiadását követıen több lépésben, mintegy 200 különálló és nem minden esetben problémamentes szerzıdésben volt kénytelen az önkormányzat nevére megvásárolni még további mintegy 120 hektárnyi, vegyes hasznosítású (erdı, szántó, gyep, sıt mocsár is) földterületet. Sajnos késın, ezért immár a projekt helyszínéül kijelölt vízgyőjtı területen kívül. Ezeknek helyrejzi számoknak a vízgyőjtın belüli tagokra, helyrajzi számokra való becserélése, adásvétele, sıt – az önkormányzat segítségével – kisajátítása azóta is folyik (lásd a függelékben a tulajdonviszonyokat ábrázoló térképet). Ebben segítette az alapítványt a Győrőfői Humánökológiai Rezervátum (lásd ott). A természetvédelmi törvény alapján ekkor már ugyanis érvényesíteni lehetett az önkormányzat elıvásárlási jogát az egyik spekuláns által eladott földterületen. Egészen biztos, hogy a birtokrendezés belátható idın belül nem fog mindenki megelégedésére megvalósulni. Amint megérkeztek az elsı betelepülık, hamar nyilvánvalóvá vált néhány szomorú tény, amelyek együttes hatása igen feszült helyzetet eredményezett a mezıgazdasági, erdészeti, természetvédelmi, vadászati és építészeti szempontok ütközése miatt. Említettük, hogy a területet az egy hektáros nagy telkek felszabdalták, jó részét fel is emésztették, ráadásul az alapítvány tulajdonában csak a vízgyőjtı középsı részén, 174 hektár terület állt, a többi vagy erdı, vagy a fentiek miatt jogilag rendezetlen állású földterület, nem forgalomképes. A rendezési tervben pedig a még rendelkezésre álló földek jelentıs része is erdınek volt tervezve. Ezek a tényezık oda vezettek, hogy alig lehetett olyan földeket találni ahol a mővelés akadálytalan volt. Pedig, mint említettük, a területi adottságok elsısorban nagy helyigényő állattenyésztést tettek lehetıvé. Mindezeket a problémákat konfliktus nélkül megoldani teljességgel lehetetlen volt. Az i-re a pontot a földtörvény 2002-ben bekövetkezett módosítása tette fel (16/2002 (II:18.) Korm. rendelet a termıföldre vonatkozó elıvásárlási és elıhaszonbérleti jog gyakorlásának részletes szabályairól). Ekkor az amúgy is lehetetlenül bonyolulttá váló földviszonyokat tovább komplikálta a kormányzat által felállított elıvásárlási és elıbérletezési rangsor, amely állítólag a magyar gazdák védelmében a helyben lakó, bejelentett lakos és gazdálkodónak minısülı személyek elsıbbségét állapította meg mindenki mással szemben 76

(természetesen a kötelezı Nemzeti Földalap és természetvédelmi hatóságokkal együtt, amelyek lemondó nyilatkozatának beszerzése ismét egy újabb, pénzt, idıt, energiát igénylı feladat). A termıföld vásárlása, sıt egyszerő bérletbe adása is ezáltal rendkívül bonyolult procedúrát igénylı feladattá vált, arról nem is beszélve, hogy a magántulajdonhoz kapcsolódó jogok és a szerzıdéses szabadság ilyetén durva korlátozása akár alkotmányos aggályokat is felvethet. A 16/2002-es kormányrendelet az akkor hatályos földtörvényben foglaltakra hivatkozik, amely szerint elsıbbség illeti meg: 10 § (1) (...) a) a családi gazdálkodót, a gazdálkodó család tagjait - ebben a sorrendben -, ha az eladásra kerülı termıföld vagy tanya a családi gazdasághoz tartozó termıfölddel vagy tanyával közvetlenül szomszédos; b) a közös háztartásban élı családtagot; c) a helyben lakó szomszédot; d) a helyben lakót; e) a magyar államot a Nemzeti Földalapról szóló törvényben foglaltak szerint; f) a haszonbérlıt, felesbérlıt és részesmővelıt, ha tulajdonszerzését törvény nem zárja ki; A késıbbiek során azért az feltőnt, hogy ily’ módon a föld már meglévı – azt esetleg évek óta mővelı – bérlıjét is kitúrhatja a vásárlásból bármely helyben lakó személy, aki haragosa és borsot kíván törni az orra alá, ezért a földtörvényben a sorrendet módosították az alábbiak szerint: (Elıvásárlási jog illeti meg) a) a haszonbérlıt, felesbérlıt és részesmővelıt; jogi személy vagy jogi személyiség nélküli más szervezet haszonbérlı esetén annak helyben lakó természetes személy tagját, illetve helyben lakó részvényesét; b) a helyben lakó szomszédot; c) a helyben lakót; d) a magyar államot a Nemzeti Földalapról szóló törvényben foglaltak szerint.(...) Egy olyan jószándékú vállalkozás esetében azonban, amely egy kihalt falu helyén kívánná meg letelepíteni a máshonnan odavándorló embereket, a kormányzati elgondolás teljesen visszájára sült el és lehetetlen helyzetet teremtett többek között az alapítvány által idıközben kialakított, de belterületbe nem vont, mővelés alól ki nem vont, következésképpen a termıföldrıl szóló törvény hatálya alá tartozó lakótelkek bérletbe adása vagy akár értékesítése során. Nem véletlen, hogy az illetékes szigetvári földhivatal több ízben állásfoglalást kért és még mindig nem tudja feldolgozni a jogszabályi módosítások eredményeképpen kialakult zőrzavart. Ha az alapítványi tulajdon szerzése nem lett volna korlátozott, az egész területnek egyetlen 1/1-es tulajdonosa lenne, és ha nem létezne az elıvásárlási lista, nagy 77

valószínőséggel sokkal könnyebben menne a betelepülés. Hasonlóan átgondolatlan sorrendeket állapítottak meg a haszonbérlet intézményére is, tehát még csak azzal sem lehetett kezdeni, hogy elıször haszonbérbe ad az alapítvány vagy az önkormányzat egy adott területet a betelepülni szándékozónak. Nem csoda, ha viták, keserő csalódások és polgári, sıt államigazgatási perek kezdték beárnyékolni a többre érdemes kezdeményezés mindennapjait. Elavult a rendezési terv is, hiszen világossá vált, hogy nem tartható az a sok erdıtelepítés, amely a mezıgazdasági célú mővelést lehetetlenné tette. Még két lakóteleknek nyilvánított földrészletet is át kellett minısíteni, hogy egy vegyes gazdaság egy, illetve két tömbben kialakítható legyen. Mindehhez hozzájárult az összekuszálódott földhivatali nyilvántartás és a földhivatal munkatársai az egyre újabb jogszabályok követelményeinek sokszor objektív okoknál fogva nem voltak képesek eleget tenni. Míg az építésügyi hatóságok kiadták az építési, létesítési, telepítési engedélyeket, a földhivatalnál sokáig nem lehetett jogszerően bejegyeztetni a kialakított létesítményeket, mert – mint említettük, – a farmgazdaság fogalmát, amire az egész rendezési terv épült a külterületen kialakított építési telkek kijelölésekor, csak az Országos Építésügyi Szabályzat ismeri, a termıföldrıl szóló törvény nem, és ezért a Földhivatal nem tud mit kezdeni vele. Ugyancsak gondot okoz a termıföld védelmérıl szóló törvény anakronisztikus szabályozása értelmében a mővelés alól való kivonás, amit csak nagyon kacifántosan és nagyon bonyolult módon lehet elérni a jelenlegi körülmények között. Ugyancsak nehéz tisztán látni a tulajdonviszonyok sőrőjében, aminek rendezését a birtokrendezésrıl

szóló

jogszabály

megalkotásának

elhúzódása

és

az

önkéntes

birtokrendezéstıl való bizalmatlan húzódozás teszi lehetetlenné. Egészen másképpen látja ugyanazt a földterületet az, aki állattenyésztésbıl kíván megélni, mint az, aki a földmővelést választja megélhetési forrásnak (még szerencse, hogy jelenleg ilyen igény ezen a területen nem merült fel), vagy az, aki a szőken vett természetvédelem megszállottja. Az erdıgazdálkodás köztes helyet foglal el ebben a képben és akárcsak az elızı három, konfliktusban áll a vadgazdálkodás vagy az idegenforgalmi igények szempontjaival. Mindezek tetejében ott áll a természetföldrajzi adottságok, a földhasználói igények és a földhivatali nyilvántartás ütközése, amely utóbbinak okai között szerepel a birtokrendezési folyamatok lassúsága és a kárpótlási, valamint a földtörvény visszásságai. Egymásnak ellentmondó földhasználati kategóriák és lehetıségek béklyójában vergıdik az, aki a földet a maga igényei szerint szeretné használni.

78

5.1.3 Megélhetés, közösség, szociális vonatkozások Az

alapítványi

szerkezet

merevsége és

a földtulajdonnal

kapcsolatos

gondok

lépéskényszerbe hozták a szervezıket. Az a funkció, amelyre az alapítvány elsıdlegesen létrejött, vagyis az anyagi feltételek megteremtése, részben okafogyottá másrészt pedig más léptékővé vált. Már a bekötıút, a telefon és az elektromos hálózat bıvítésekor is önkormányzati feladatokat vállalt át az alapítvány, világossá vált, hogy az önkormányzatiság kiépítésének irányába kell elmozdulni, mert ez jobban megfelel a most már élı és életképes faluközösség igényeinek. A kis léptékő fenntartható településfejlesztés szép példájaként létrejött egy részönkormányzat, amely Ibafa külterületi részeként funkcionál, és megalakult egy falugondnoki szolgálat,

amely az állami támogatással megvásárolt falubusz

üzemeltetésével létfontosságú önkormányzati feladatot, a közlekedési lehetıség biztosítását látja el. A falu lakóinak önszervezıdési képességét mutatja, hogy megalakult a Győrőfő Egyesület, egy teljesen a lakók érdekeit szolgáló társadalmi szervezet, amely elsısorban kulturális és közösségi programok szervezését végzi, és egy éven át pedig az itt lakók saját szervezésben mőködtettek egy általános iskolát, ahová a faluban lakók gyerekei jártak. Nagyon komoly kihívást jelentett és jelent még mindig a megélhetési lehetıségek biztosítása a faluban lakók számára. Ezen a területen ki-ki magára van hagyva, hiszen a munkahelyek teremtése leginkább a munkavállaló személyes képességeinek függvénye. Győrőfőn független, önálló emberek laknak, akik jórészt saját maguk hoznak létre kereseti lehetıségeket a helyi adottságok figyelembe vételével. A mostanában oly sokat emlegetett információs társadalomhoz való csatlakozás itt létkérdés, és valóban több olyan vállalkozás illetve munkavállaló mőködik a településen, amelynek illetve akiknek az internetes és távközlési kapcsolat jelenti a munkaképesség alapját. Erre a típusú megélhetésre példa a szakfordítás, mőfordítás, de van az itt élık között egyetemi oktató és közalkalmazott is. Már 1994-ben létrejött a Győrőfő Mőhely Informatikai Kft., amely azon kívül, hogy munkát ad a Győrőfőn élık egy részének, komoly segítséget jelentett a település terveinek elkészítésében is. A vállalkozás szerencsésen egyesítette az informatikai szaktudást a környezet ügye iránti elkötelezettséggel és térinformatikai adatbázisok létrehozásával segítette például a magyarországi nemzeti parkok munkáját. A másik jelentıs megélhetési forrás a terület erıforrásainak kiaknázása, amelyre elsısorban a mezıgazdasági termelésbıl élık hagyatkoznak (lásd ott). És természetesen vannak, akik a városi munkát választották megélhetési forrásul és naponta ingáznak be Pécsre

79

vagy Szentlırincre. A falubusz segítségével megvalósítható a faluban élı gyerekek iskoláztatása, legtöbbjük a 15 km-re fekvı Szentlırincre jár be. Érdemes egy kicsit alaposabban elemezni azt a néhány családot, akik jelenleg Győrőfőn laknak. A 21. ábrán a Győrőfőre költözöttek eredeti lakhelye látható. A piros körök mérete a beköltözött családok számával arányos. A hasonló kezdeményezéseket sokszor éri a vád, hogy értelmiségi túlsúly alakul ki bennük, és az átlagember számára nem nagyon járható út egy ilyen közösségben való részvétel, illetve a megélhetés megteremtése. Tény, hogy az úttörı jelleg miatt az átlagosnál nagyobb kitartásra, találékonyságra és elszántságra, egyfajta öntudatosságra van szükség. Ebben az értelemben tehát valóban nem mindenkinek való. Ugyanakkor az értelmiségi lét nemhogy nem feltétele, de sokszor nem is szükséges velejárója egy ökofalu lakójának. Ha Győrőfő jelenleg foglalt 12 lakóegységének elemzésére vállalkozunk, a minta kis száma miatt természetesen statisztikailag szignifikáns megállapításokat nem tehetünk sem a népesség szakma és foglalkozás szerinti megoszlása, sem pedig a falu új betelepülıinek eredeti lakhelye szerint. Nem meglepı ugyanakkor, hogy a legtöbben (négyen) Budapestrıl érkeztek, ezt követi a helyi vonzáskörzet, Pécs két családdal. A többi betelepülı fıként Dunántúlról költözött Győrőfőre és mindössze egyetlen család jött az Alföldrıl. Valószínő azonban, hogy ez utóbbi jelenség nem annyira következetes tendencia, mint inkább véletlen egybeesés. A beköltözésre a döntı hatást nem annyira a pillanatnyi lakhely, hanem inkább az elkötelezettség és Győrőfő értékeinek, veszélyeinek, kockázatának elfogadása, valamint az ökológiai tudatosság foka teszi. Az sem mérvadó, hogy vidéki (falusi) vagy városi, nagyvárosi környezetbıl érkezik-e az új lakó, van példa erre is, arra is (de azért legtöbben városban éltek korábban). A beköltözés mindenképpen gyökeres életforma váltással jár, ami adott esetben a foglalkoztatási minta változásában is tükrözıdik. Elég ha arra utalunk, hogy hiába van Győrőfő lakói között aránytalanul sok diplomás, sıt két-három diplomával is rendelkezı szakember, jelenlegi életvezetésüket sok esetben nem eredeti szakmájuk követése jellemzi. Gyógypedagógusból, újságíróból, népmővelıbıl, tanítónıbıl, agrármérnökbıl váltak gazdálkodókká, agrárvállalkozóvá vagy éppen falusi turizmussal és vendéglátással foglalkozó vállalkozóvá. A tizenkét egyetemi vagy fıiskolai diplomás értelmiségibıl mindössze öten élnek ma is teljes mértékben az értelmiségi foglalkozásuk által lehetıvé tett keresetbıl, ketten bevételeik egy részét teremtik elı eredeti foglalkozásuk alapján, másik részét pedig helyben végzett kétkezi munkájukkal, míg a többiek már nem is gyakorolják eredeti foglalkozásukat.

80

Hasonló a helyzet a többi foglalkoztatási csoportból érkezettekkel is, szinte senki nem eredeti szakmáját végzi, akár teherautósofır, nyomdász, bolti eladó vagy betanított munkás volt azelıtt, hanem természetgyógyász, juhász, tehenesgazda vagy valami egyéb vált belıle a helyi körülmények között. A legtöbb családra a több lábon állás jellemzı, bevételeik többféle forrásból származnak és nem egyetlen tevékenységtıl vagy terménytıl függ a megélhetésük. A megélhetési lehetıségeket illusztrálja az alábbi összesítés:

Lakóegységek száma Felnıtt lakosok száma Ebbıl diplomás (egyetemi és fıiskolai) Egyéb (szakmunkás, betanított munkás, háztartásbeli, stb.) Megélhetés helyben vagy eltartott Eljár dolgozni Szellemi foglalkozású Vegyes foglalkozású Fizikai foglalkozású

12 23 12 11 12 11 5 2 16

Esztergom

Hajdúböszörmény

Perkáta

Komló

21. ábra: A Győrőfő projekt résztvevıinek korábbi lakhelye. Zentai László alaptérképének felhasználásával készítette a szerzı.

A falu életében igen nagy szerepet játszanak a külsı kapcsolatok, amelyek részint vendégfogadásban, másrészt viszont tanfolyamok és különféle programok (Erdei Iskola, lovastúrák, elıadások, nyári táborok stb.) szervezésében fejezıdnek ki. Győrőfő adott helyt többek között a tápiószelei Agrobotanikai Intézettel megosztva az elsı magyarországi

81

permakultúra tanfolyamnak (1995) és több hazai ökofalu találkozónak, de helyet kapott a 2000-es évek elején egy agrárkörnyezetvédelmi bemutató gazdaság is. Győrőfőnek ma már komoly hatása van az anyaközségre, Ibafára is. A falut 1974-ben csatolták Ibafához, majd ezt követıen 1978-ban Korpád is erre a sorsra jutott. Ibafa lakosainak száma a népszámlálási adatok népszaporodással foglalkozó, népességnagyságcsoport szerinti beosztásában a nyolcvanas évek óta bizonyosan a 200-499 közötti csoportnagyságba esik, a kilencvenes évek elején 254 fı lakott a településen, a népességszám a 2001. évi népszámláskor 256 volt, ami 2002. február elsejére 248-ra módosult. A statisztika már tudomást vett a Győrőfő projektrıl, aminek ékes bizonyítéka, hogy a felsorolt négy külterület (Juhászházak, Kisibafa, Korpád illetve Győrőfő) közül egyedül Győrőfő van „gazdasági tevékenységhez, vagy egyéb funkcióhoz nem köthetı lakóhely” címszó alatt nyilvántartva, népszámláláskori lakónépessége pedig 26 fıben van meghatározva. Ezek a „fık” az ökofaluban élık illetve gyermekeik. 1. táblázat: A Központi Statisztika Hivatal által 2001-ben végzett népszámlálás adatai szerint Győrőfőnek 26 lakosa és 8 lakhatási engedéllyel rendelkezı ingatlana van. Forrás: http://www.nepszamlalas.hu A helység A A A nem A lakott megnevezése, népszám- lakások lakott egyéb a helységhez lálási üdülık lakóegytartozó lakóségek településrészek népesség jellege és száma 2001. február 1-jén, megnevezése a 2003. január 1-jei közigazgatási állapot szerint

A Postai A A településrész irá- külterület településrés kézbesítı nyító- települési z távolsága postája szám jellege a központi belterület centrumától (km)

IBAFA

248

87

4

-

Központi belterület

218

75

4

-

Ibafa

7935

-

26 4

8 2 1 1

-

-

Helesfa Ibafa Ibafa Ibafa

7683 7935 7935 7935

Lh. Mgl. Mgl. Mgl.

Külterület: Győrőfő Juhászházak Kisibafa Korpád

-

7,0 0,5 5,0 4,2

Rövidítések: Lh. = gazdasági tevékenységhez, vagy egyéb funkcióhoz nem köthetı lakóhely Mgl. = mezıgazdasági jellegő (készenléti, szolgálati) lakótelep, illetve lakóhely, mezıgazdasági jellegő tanyák Körjegyzıségi kód: 6 = körjegyzıséghez csatlakozott község önkormányzata, a körjegyzıség székhelye más helységben van Copyright KSH 2002

82

5.1.4 Nemzetközi kapcsolatok, finanszírozás Az alapítvány létrehozása valójában egy ideig a projekt pénzügyi alapjainak elıteremtése szempontjából bizonyult a legsikeresebbnek. Induló tıkéjét néhány magánszemély pénzbefizetése teremtette meg, és magán adományok még az ezt követı években is rendszeresen érkeztek az alapítványi számlára, amely a befizetık számára a mindenkor érvényes jogszabályok adta adókedvezményt biztosította. Ezek a pénzek azonban pusztán a földterület megvásárlására és kisebb költségek fedezésére voltak elegendıek, a projekt egyéb kiadásainak fedezéséhez intenzív pályázatírási tevékenységre volt szükség. Az

elsı

jelentısebb

összeget

a

tervek

elkészítésére

a

budapesti

Regionális

Környezetvédelmi Központ adta 1992-ben. Ezen kívül még többek között, a teljessség igénye nélkül, különféle rész-célokra az alábbi támogatóktól is érkeztek összegek: Független Ökológiai Központ, Autonómia Alapítvány, Ökotárs Alapítvány, ÁPV Rt., Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium (KKA, KAC), Magyar Országgyőlés, Magyarország; H.E.L.P. Skócia, GAIA Trust, Dánia, Mileukontakt Osteuropa, KAP, Holland Követség, Damien Foundation, USA; Európai Közösség, Európai Unió. A közösségi kiadások (legtöbbje alapítványi támogatás) 1997 novemberéig mintegy 40 - 50 millió forintot értek el. A fentieken kívül sokan nagyon komoly természetbeni támogatásokat nyújtottak. A DélDunántúli Áramszolgáltató Rt. vállalat például önköltségi áron szerelte fel az elsı transzformátor állomást, amely a völgyben húzódó 20 kV-os távvezetékrıl tette lehetıvé a leágazást és az elsı falubokornak a villamos energiával történı ellátását. A Honvédelmi Minisztérium a bekötıút építéséhez járult hozzá részint szakértıi támogatás, másrészt berendezés kölcsönzése révén. Kisebb adományok származtak az alábbi cégektıl is: Állami Könyvterjesztı Vállalat, Akadémiai Kiadó (könyvek), Fıvárosi Csatornázási Mővek (lakókocsi), BKV (kézi szerszámok). Együttmőködés jött létre állami és társadalmi szervezetekkel, mint például a Agrobotanikai Intézet, Tápiószele, MEFA Rt., Duna-Dráva Nemzeti Park, a Természet Ébredése Társulat (TÉT), Orosháza, és a Pécsi Zöld Kör. Rendkívül sok önkéntes is dolgozott a projekten, ezek közül kiemelendı a H.E.L.P. skóciai diákcsoport, amely négy éven keresztül évrıl évre visszatérıen, de mindig más résztvevıkkel afféle építıtábort szervezett az év közben győjtött adományok mellé. Mások hónapokig, sıt akár éveken keresztül is jelen voltak, segítettek, majd elköltöztek. Az évek során nagyon sok nemzetközi kapcsolat is kialakult, amelyek a projekt finanszírozási lehetıségeinek a bıvülését is eredményezték. Így kapcsolódott be a Győrőfő Alapítvány az 1993-as koppenhágai Permakultúra konferenciát követıen a Gaia Trust munkájába, aminek nem csak az lett a következménye, hogy alapító tagja lett a nemzetközi

83

ökofalu hálózatnak, hanem az is, hogy rákövetkezı évben megnyerte az európai partnerrel történı együttmőködést mint pályázati feltételt meghatározó PHARE program támogatását. A 94-0415 számú, „A comprehensive development scheme for disadvantaged rural areas in Hungary” címmel beadott pályázat, amely mintegy 16 millió forint vissza nem térítendı támogatást jelentett, nyitotta meg a kaput az elsı nagyobb léptékő fejlesztések felé. A beruházásokra kapott pénzbıl tovább épült a közösségi ház, néhány alapvetı fontosságú munkagép (markoló, teherautó, traktor) beszerzésére került sor és megindult a bekötıút építése is. A második alkalommal is sikerült nagyobb összegő (114 ezer ECU) pályázati támogatást nyerni különféle programokra a PHARE-LIEN 1996-os keretének terhére, de 1998-ban folyósított, két éves futamidejő 96PP/DK/02: „Environmentally Sound Regional Planning Model For Rural Development In Hungary” címő pályázattal, szintén a Gaia Trusttal együttmőködésben. Sajnos ez a pályázat már nem ment annyira zökkenımentesen részint a Gaia Trustnál menet közben bekövetkezett személyi változások, másrészt a pályázati kiírás nehézségei miatt (arra nem lehetett pénzt kérni, amire szükség lett volna), ezért az utolsó részlet kifizetését megelızıen egy ellenırzı jelentés hatására a pályázatot leállították. Önkormányzatnak nyújtott állami támogatáson keresztül valósult meg a bekötıút külsı 1,4 km-es szakaszának megépítése, a második falubokor (Bivalydomb, késıbb Naphegy) villamos energia ellátását lehetıvé tévı második transzformátor állomás létesítése és a falugondnoki szolgálat.

5.2 Mőszaki megoldások Ami az ökofaluban alkalmazható technológiákat illeti, ezek elméleti alapjait Ernst F. Schumacher rakta le A kicsi szép címő könyvében (SCHUMACHER E. 1973), majd valósított meg számos elképzelést erre alapozva az Intermediate Technology Development Group elnevezéső szervezet segítségével, fıként a harmadik világban. Ma már kiterjedt katalógus rendszer áll rendelkezésre az alternatívnak, köztesnek vagy megfelelınek nevezett technológiák alkalmazásaiból (DARROW K. – SAXENIAN, M. 1986). Ezek közös jellemzıje, hogy helyi anyagokból vagy olcsón beszerezhetı külsı forrásból, viszonylag csekély szakértelemmel, a felhasználó vagy ahhoz közel álló, nem szakképzett személyek által is megvalósítható megoldásokról van szó. A győrőfői tervezés során az elvi megközelítés kettıs jellegő volt: egyrészt, az integrált tervezés lehetıségeinek felmérése után minél több köztes, alternatív technológia

84

megvalósítása, ugyanakkor bizonyos ágazatokban (távközlés, informatika) a legfejlettebb, legmodernebb posztindusztriális megoldások alkalmazása.

5.2.1 Energiaellátás A földi élet csak valamilyen energiabevitel révén – amit a Nap ad – tudja az entrópia okozta veszteséget ellensúlyozni. Ezért a földi rendszerek esetében, amikor fosszilis energiaforrást használunk fel – miután belátható idın belül nem pótolható –, a helyettesítésére valamilyen más megoldást kell találni, kézenfekvıen megújítható energia befogásával (KILIÁN I. 1992/2). Az ökológiai lábnyom koncepciója a rendelkezésre álló földterületre igyekszik átfordítani ezt az elképzelést, és megállapítja, hogy a fosszilis hordozók kiváltása igen nagy területigénnyel bír, míg a megújíthatók közvetlen felhasználása ennél jóval nagyobb termelékenységet és következésképpen sok százszor, sıt egyes esetekben több ezerszer kisebb ökológiai lábnyomot igényel csupán (WACKERNAGEL ÉS REES, 2001, 95.o.). Az általános ökológiai válság és a hetvenes évek energiaválsága óta számtalan kísérlet és törekvés létezik a fosszilis energiafelhasználásra épült modern társadalomban az energia forrásának megváltoztatására és a megújítható, recens energiaformák felhasználására való áttérésre. A környezetvédelmi mozgalomtól a tudományos kutatókon keresztül a nemzetközi tıkés nagyvállalatokig igen sokan foglalkoznak a kérdéssel (összefoglaló áttekintést ad SØRENSEN, B. 2004). A települések energia ellátásának és energia felhasználásának viszonyaival és az önkormányzatok szerepével szintén több munka foglalkozik. Van, amelyik az energia takarékosságra, a kommunális funkciók energetikai vonatkozásaira helyezi a hangsúlyt (LOTTENMOSER, J. et al. 1998) míg mások az alternatív, illetve megújuló energiaforrások települési-önkormányzati felhasználási lehetıségeit veszik sorba (ÖKO RT. – EUROPROJEKT GMBH 1998/2). Arányaiban igen nagy teret szentel az energiaellátásnak és megújítható energia források számbavételének a regionális-bioregionális indíttatású autonóm kistérség koncepció is (ERTSEY A. 1999 73-143 o.). A megújuló energiaforrások felhasználási lehetıségei és típusai adottak, nagy újdonság ezen a téren már nem várható. Inkább az alkalmazott technológiák változhatnak, illetve a szervezési újításokkal lehet eredményeket elérni. Nagy vonalakban az alábbi csoportokba oszthatók a nem fosszilis és nem nukleáris eredető, az emberi társadalom idıhorizontján megújulónak vagy megújíthatónak tekinthetı energia típusok: a) közvetlen napenergia hasznosítás: a. hıképzéssel (termokollektor, napkohó, stb.)

85

b. fotoelektromos úton (napelemek) b) a szélenergia hasznosítása a. mechanikai munkavégzésre (szélkerék) b. villamos energia elıállításra (szélerımő, generátor) c) biomassza hasznosítás (konvertált napenergia) a. szilárd biomassza b. folyékony biomassza (bio üzemanyag) c. biogáz d. kommunális hulladék kisléptékő energetikai hasznosítása d) vízi energia felhasználása a. erımővek létesítése b. mechanikai munkavégzés, vízemelés (hydroram) e) geotermikus energia f) hıszivattyú Ezen kívül vannak olyan megoldások, amelyek ugyan nem közvetlenül a megújíthatókkal vannak

kapcsolatban,

viszont

energia

gazdaságosság

szempontjából

elırelépésnek

tekinthetık. Ilyenek a kapcsolt hı- és villamos energia termelı berendezések (blokk főtımővek), az energiatakarékosság, illetve a kombinált, tehát többféle forrás egyidejő vagy rendszerszintő felhasználását lehetıvé tévı energetikai alkalmazások (ÖKO RT. – EUROPROJEKT GMBH 1998/2, ERTSEY A. 1999). Jelenleg még távolinak látszik, de bíztató elméleti lehetıségei vannak a hidrogénre mint energiaforrásra épülı gazdaságnak (ROBERTS, P. 2004). Ilyen megfontolások mellett magától értetıdınek látszik, hogy minél több megújítható energiát használjunk fel közvetlenül lakókörnyezetünkben. Az emberek nagy része számára ez sajnos csak igen korlátozott formában lehetséges (de nem lehetetlen), rurális viszonyok között azonban, egészséges lakókörnyezetet feltételezve, vidéki vagy vidékies tájon a természeti környezet nem egy elvont fogalom csupán. Az ökoszisztéma, az éghajlat és a geográfiai jellemzık igen nagy mértékben meghatározzák, hogy milyen megújítható energiaforrásokat szabad és lehet használni egy adott helyen. A győrőfői ökofalu tervezésekor az energiaellátás csak egyike volt egy igen komplex tervezési feladatnak, ezért a szükséges kompromisszumok miatt értelemszerően nem valósulhatott meg minden, ami egyébként technikailag és természetföldrajzi adottságok tekintetében lehetséges volt. Az elmúlt tizenöt évben számtalan tapasztalat halmozódott fel arról, hogyan lehet a semmibıl indulva, új infrastruktúra kialakításával egy elsıdlegesen 86

lakóhelyként tervezett területen megszervezni a megújítható energiaforrások minél szélesebb körő és minél sokoldalúbb felhasználását. A legfontosabb, mértékadó szempont, hogy a villamos energia ellátás kiváltására nem készültek összesített tervek, ezért jelenleg az eddig megépült tíz-tizenkét lakóház mindegyike konvencionális villamos energia ellátással rendelkezik. A Zselic délies kitettségő lejtıjén, ahol Győrőfő épül, a természetföldrajzi feltételek adottak. Hiába akar a tervezı kis helyi vízerımővet építeni, ha nincs arra alkalmas természetes vízfolyás. Ugyanígy a szalmaház építése sem kellıen megalapozott, hiszen nincsenek nagy, összefüggı búzatáblák, amelyek a bálák elıállítását lehetıvé tennék. A szélenergia felhasználás geometriai, geomorfológiai korlátokba ütközik. Az uralkodó szélirány az év minden szakában É, É-Ny-i irányú. Jelentısége van a hegy-völgy irányú „helyi” légáramlásnak. A szélerısség szoros összefüggésben van a tengerszint feletti magassággal és a kötöttséggel. Tekintettel arra, hogy Győrőfő 250-300 m közötti térfelszínő és az É-i un. Magas-Zselic határolja, épp az uralkodó szélirányba esı terület, az évi viharos napok (20 m/sec-nál nagyobb szélsebesség) száma csak 18-22 nap. Tehát a terület igen szélvédett, szélkártétellel legfeljebb a nyári hónapokban kell számolni (RÁCZ A. 2002). Az átlagos szélsebesség viszont igen ritkán haladja meg az 5 m/s értéket, ami a villamos energetikai hasznosítás feltétele. Győrőfőn ezért elsıdlegesen a nap és a biomassza fában tárolt változata jöhet szóba mint forrás. Erdıs vidék lévén, ahol a természetes zárótársulás a lombhullató erdı, viszonylag könnyen elérhetı a fa mint alapanyag, akár építkezési, akár főtési, hıtermelési céllal. A déli kitettség és a szubmediterrán helyzet pedig a napenergia ígéretes felhasználási lehetıségeit nyitja meg a gyakorlat számára. Persze mindez nem valósítható meg tisztán, egyrészt a mőszaki, másrészt a gazdasági, és harmadrészt, de talán legfontosabb elemként a társadalmi, tudati tényezık hatása miatt. A huszonegyedik században mintát adni, modellt alkotni, ami a győrőfői kísérlet elsıdleges célja, nem lehet olyan módszerekkel, amelyek az emberek számára elfogadhatatlanok, mert visszalépésnek érzik a primitív megoldások felé. A modern élet kívánalmai, az elfogadható életszínvonal iránti igény, valamint az életminıség és alternatív lehetıségek között egy nagyon kényes határ húzódik, amelyet nehéz kipuhatolni és még nehezebb betartani. Lényege, hogy ki mennyit mer, akar és tud feladni megszokott fogyasztói életmódjából annak érdekében, hogy energetikailag fenntarthatóbb módon éljen. A megújítható energiaforrások lakóhelyi felhasználása esetében ez a kérdés a legélesebben az elektromos rendszereknél jelenik meg. A fogyasztói lét igen nagy mértékben feltételez 87

folyamatos, nagy arányú és megbízható energia ellátást, ezért a legnagyobb ellenállás a villamos áram helyettesítésével vagy kiváltásával szemben tapasztalható. Senki nem kíván petróleum lámpa fénye mellett olvasni, de ami még fontosabb, az egyéb megújítható források és alternatív technológiák felhasználásának is sokszor elıfeltétele az elektromos áram. Az Egyesült Államokban régóta és nagy mértékben elterjedt az olyan különálló, egyedi megoldásoknak az alkalmazása, amelyek infrastruktúra szükséglet nélkül képesek minimális villamos energia ellátást produkálni a napenergiával bıségesen ellátott vidékeken (STRONG, S. 1993). Léteznek a megfelelı szállítók és termékek is, katalógus újságok segítségével a szükséges alkatrészek beszerzése (ott) problémamentes (pl. JADE M. 1994). Győrőfőn a helyi körülmények között azonban a villamos áram közvetlen kiváltására eddig tett lépések részint eredménytelennek, részint igen drágának bizonyultak. Mőszaki és környezetvédelmi akadályai egyaránt vannak az olcsó és házilag is kivitelezhetı, megújítható energiára alapozott villamos rendszereknek, ezek közül a legfontosabb a tény, hogy az egyenáram nem szállítható, a váltóáram viszont nem tárolható. E két tulajdonság azzal a sajátossággal kombinálva, hogy lakóhelyünkön felváltva használunk egyen- illetve váltóárammal mőködı készülékeket, házilagos módszerekkel gyakorlatilag leküzdhetetlenné teszi a problémát. A projekt korai elképzeléseiben szerepelt egy hibrid megoldás, amely két áramköre révén a nagyobb fogyasztókat konvencionális hálózatról látta volna el, míg a helyben elıállított egyenáramot lehetett volna felhasználni világítás, kisfogyasztók ellátására, ám itt az egyenáram tárolására szolgáló akkumulátorok környezetszennyezése nem kerülhetı meg még a legmodernebb megoldásokkal sem (BORSOS B. 1991). Elvileg létezhetne egy helyi energiatermelı rendszer, amely többféle forrás kombinálásával és egy helyi elektromos hálózat kialakításával termelne elektromos energiát, tervezési nehézségei azonban egyelıre meghaladták a projekt kereteit. Az egyik, egyedileg is alkalmazható megoldás viszonylag olcsó ugyan, nem kell hozzá más, csak napelemek, egy vezérlı, megfelelı akkumulátorok, egy biztosítótábla meg vezetékezés (MCMILLEN, E. levél a szerzıhöz, 1994), ám az így biztosítható energia ellátás nagyon „rudimentális”, egy mosógép például már nem köthetı rá, feltöltöttsége pedig hazánkban az év egy részében (éppen télen, amikor a legnagyobb szükség lenne rá) nem garantálható a napsütéses órák számának korlátozottsága miatt (GUYON, J. 1992). A másik egyedileg is alkalmazható megoldás viszont költségvetési nehézségekbe ütközik: néhány évig Magyarországon termelt egy amerikai tulajdonú napelem gyártó vállalat, a Dunasolar, amelynek fejlesztési osztálya vállalta volna önálló, úgynevezett stand-alone (szigetüzemő) vagy inverterrel hálózatra táplált fotovoltaikus rendszerek kialakítását, de egy 88

családi ház ellátása a kilencvenes évek végén ezzel a módszerrel 1-2 kW-os teljesítményt feltételezve legkevesebb három és fél millió forintba került volna, ami egy ház bekerülési költségét akkori áron azonnal 30-40 %-al emelte volna meg (KOVÁCS Tibor, személyes közlés, 1999). Ezért jelenleg a hagyományos vezetékes villamos energia ellátásnak nincs költséghatékony járható alternatívája Győrőfőn. A villamos hálózat részben kiépült, a máshol hasonló területen alkalmazott megoldásokhoz képest azzal a különbséggel, hogy a rendezési terv egész Győrőfő területén megtiltja a légkábel létesítését, ezért az elsı dombon (régi falu) a lakók saját kezelésében álló és a második dombon (régen legelı) a DÉDÁSZ által hivatalosan létesített gerincvezetéke és leágazásaik egyaránt föld alatt haladnak. Ugyanakkor mind a villamos energia igény mennyiségének mérséklése, mind a napenergia passzív felhasználása, különféle módozatok a biomassza beépítésére, valamint az energia takarékosság alapvetı szempont volt a tervezéskor. Az intézkedéseket és mőszaki megoldásokat alapvetıen két csoportra lehet osztani: a megújítható energiaforrások közvetlen felhasználása, illetve energiatakarékossági megoldások. Az elıbbiek körébe tartozik a melegvíz elıállítására alkalmas napkollektor, a főtést, vízmelegítést, fızést lehetıvé tévı kombinált cserépkályhás és kemence jellegő megoldások, az utóbbiak pedig az alkalmazott építıanyagok, víz- és szennyvízrendszerek, valamint hulladék gazdálkodás terén érhetıek tetten. A lakóhely körüli energetikai változtatások legkézenfekvıbb alanya maga a lakóhely: a ház, amelyben élünk. Ennek a megközelítésnek ugyan hatalmas hagyományai vannak, de éppoly hatalmas – ha nem hatalmasabb – ellenérdekek is dolgoznak azon, hogy a környezetkímélı, energiatakarékos és egyúttal házilag vagy kisipari méretekben is elkészíthetı házak nehogy véletlenül nagyobb szerepet kapjanak a marginális, elszigetelt kísérleteknél. Az ok világos: az építıipari és energetikai lobbi nagyipari tıkés érdekei. Ez ma hazánkban egy három miniszter együttes aláírásával megjelent rendelet formájában teszi lehetetlenné a természetes és ezért nem szabványosítható anyagok felhasználását az építészetben (MEDGYASZAY P. 2004). Pedig megoldások nemcsak léteznek, de tudományos igénnyel és gazdaságossági számításokkal is igazolható, hogy a helyi anyagokból és ökológiailag tudatosan kialakított épületek nemcsak energiaháztartásukban, de költségvetésileg is felveszik a versenyt modern technológiával és ipari módszerekkel épített vetélytársaikkal. Ilyen számítások és összevetések ma már Magyarországon is készültek (lásd például NOVÁK Á. 2001).

89

A megújítható energiaforrások felhasználása a lakóhelyen a tervezéssel kezdıdik. Mielıtt bármit tennénk, alaposan végig kell gondolni a lehetıségeket és a rendelkezésre álló megoldásokat. A környezetbarát és energiatudatos tervezésnek hatalmas irodalma van, Győrőfőn elsıdlegesen a Mollison-féle permakultúra alapelveit vettük figyelembe. Hazánk körülményei között azt a feladatot kell egy ház tervezésekor megoldani, hogy télen meleg, nyáron hővös maradjon. Így lehet csökkenteni a téli főtési energia igényt, és elkerülni a nyári hőtés (légkondicionálás) szükségességét. A megoldáshoz számos lehetıség és a tervezési alapelv áll rendelkezésünkre, amely úgy szól, hogy valamely tervezett rendszer egy-egy funkcióját több tervezési elemmel is ki lehet elégíteni, míg egy-egy beépített elem akkor mőködik gazdaságosan, ha több funkció kielégítését is szolgálja (MOLLISON B. 1988, 55. o.). Ezért a házak tervezésekor az északi félteke mérsékelt övén leginkább kívánatos délidélkeleti tájolást tartottuk szem elıtt, mert így a napszektor kellı figyelembe vételével és a ház frontjának megtervezésével (veranda, elıtetı és a napfény beesési szögének összehangolása) maximalizálni lehet a télen a házba jutó napfény mennyiségét, míg nyáron, amikor a napszektor szőkebb és magasabb, jelentıs mértékben ki lehet zárni a déli és kora délutáni tőzı nap sugarait. Ugyanez a kettıs funkció tovább erısíthetı azzal, ha a ház körüli növényzet nyáron árnyékot ad, míg télen, lombhullás után átengedi az alacsonyan delelı nap sugarait. A nyári nap melegét a fenti alapelv szerint csökkenteni lehet egy megfelelıen hı- és fényszigetelı zsalugáter felszerelésével, amely viszont télen a meleg elszökését akadályozza meg a lehőlı éjszakai idıszakban. Afféle „elıfőtésként” mőködik a ház déli frontja és a leginkább frekventált helyiség (a nappali) elé épített télikert, amely kettıs hıszigetelt üvegezésével az üvegházhatás elvének felhasználásával csapdába ejti a napsugarakat és egyúttal egy sokoldalúan felhasználható fagymentes teret hoz létre. Nyáron, amikor nemcsak felesleges, de kellemetlenül meleg lenne, az üvegtáblák eltávolításával nyitott, szellıs verandává alakítható. A tervezési alapelvek gyakorlatba ültetése jól nyomon követhetı például az elkészült lakóházak engedélyezési tervdokumentációjának segítségével (NAGY G. 1996). Számos olyan további elem van, amely egy lakóhely valamilyen funkcióját elégíti ki és vannak energetikai vetületei is. Ilyen a vízellátás, a hulladék, a szennyvíz kezelése, egyes helyiségek

szellıztetése,

fagymentesítése,

vidéki

környezetben

a

kert,

a

talaj

termıképességének fenntartása. Győrőfőn ezekre az igényekre mind létezik alternatív megoldás, amelyet a megfelelı helyen ismertetünk.

90

22. ábra: Permakultúrás elvek szerint épült családi ház Győrőfőn. Fotó: Bánvölgyi T.

A kétféle megközelítés – energia takarékosság és megújuló források alkalmazása – együttes eredménye, hogy az itt élık közvetlen lakóhelyi energiafelhasználása mind a lakóhely kialakítása (építkezés) során, mind utána, az életvitel folyamán jóval nagyobb arányban alapszik megújítható energiaforrásokon mint más mai városi vagy vidéki lakosoké. A megújuló energiaforrások hasznosítására a területfejlesztésben igen sok elképzelés létezik, és komoly erık mozdultak meg mellette (B. VARGA I. 2001). Megfelelı jogi, szabályozási környezet és társadalmi akarat megléte vagy kialakítása esetén egyáltalán nem ábránd a vidéki lakóhely olyan, autonóm jellegő átalakítása, ahol a megújítható energiaforrások

közvetett

felhasználásával,

az

építészeti,

üzemeltetési

megoldások

kialakításával a fosszilis energiahordozókra alapozott központosított és természetes monopóliumként mőködı nyomvonalas rendszerektıl nagymértékben független, diverz, sokoldalú energia ellátást lehet megvalósítani, ami által otthonaink önfenntartóbbak lehetnek (MIKOLA K. 2004). A Győrőfőn szerzett tapasztalatok egy ilyen irányú változásban kiválóan használhatóak lennének.

5.2.2 Épületek A településen alkalmazott építési technológiákat értelemszerően az elvi alapvetésnél ismertetett célok figyelembe vételével kellett megválasztani. Ezek elıírják a helyi, kis energia igényő anyagok, munkaerı elınyben részesítését, a szállítási költségek minimálisra faragását

91

és a specializált, nagy szakértelmet igénylı megoldások helyett a viszonylag egyszerően megvalósítható technológia alkalmazását. Ugyanakkor a környezetbarát építészet kiérlelt és jól átgondolt filozófiával is rendelkezik, amely az emberi hajlékot mint a harmadik „bırt”, a harmadik védı réteget képzeli el az elsı hús-vér és a második, a ruházat után, negyedikként pedig a földi légkört (PEARSON, D. 1991). A természetes építkezés tulajdonképpen régóta ismert módszer és ha nem is általánosan, de kiterjedten alkalmazott megoldás, amely a természetes anyagok felhasználására és az épített környezetnek a természeti környezetbe integrálására törekszik (PEARSON, D. 1989). Könyv készült az ökofalvakban alkalmazott zöld építészet elveirıl is (TALBOTT, J. 1993). Sıt, van aki arra esküszik, hogy hulladékból is lehet házat építeni (LAKATOS G. 2004). Magyarországon a kezdetek Szász János pécsi építész nevéhez főzıdnek (SZÁSZ J. 1986), de alapos, a kérdést szakmai szempontból körüljáró munkák is születtek (NOVÁK Á. 2001), míg újabban a Független Ökológiai Központ támogatásával győjtötték össze a környezetkímélıbb építési módszereket és alakítottak ki belıle egy internetes, illetve CD alapú adatbázist (MEDGYASZAY P. 2003). A földépítés tapasztalatainak nemzetközi szintő összefoglalását adja HOUBEN H. és GUILLAUD H. (1984). Egyes munkák erıteljesen hangsúlyozzák az energetikai vonatkozásokat. Míg azonban a hıszigetelésre aránytalanul nagy hangsúlyt fektetnek, a hıtehetetlenség, hıtartás képességét elhanyagolják (MEDGYASSZAY P. - NOVÁK Á. 2006). Pedig ez utóbbi a gazdaságos energia felhasználás és a bent tartózkodók kényelmi szempontjai, hıérzete szempontjából ugyancsak fontos. Más azonban az elv, és más a gyakorlat, különösen Magyarországon. Az építkezési szabályozás a fenntartható településfejlesztés szemszögébıl nézve egyre lehetetlenebbé válik. Nemzetközi összehasonlításban nehézségeink foka valahol középtájon helyezkedhet el, hiszen Texasban például egyáltalán nincs a mi fogalmaink szerinti építési engedélyezési kötelezettség (PLINY FISK, személyes közlés 1994), míg Írországban, mint már említettük, építési engedélyt kizárólag csak már meglévı településeken és azok peremén adnak ki (O’SULLIVAN, J. 2000). Mégis megkezdıdött a megvalósítás, amelynek során azt kellett eldönteni, milyen építıanyagokból és milyen építési technológiával készüljenek az épületek. Ehhez részint élı példák szolgáltak alapul, másrészt a környék etnográfiai ismerete, valamint a rendelkezésre álló építıanyagok lehetıségeinek feltérképezése. Ez utóbbi során kiderült, hogy a környék agyagos lösztartalmú talaja leginkább a döngölt házak készítésére alkalmas (KONRÁD GY. 1991). Nem véletlen, hogy a még meglévı falvakban, például Ibafán is nagyszámú döngölt ház található. A népi építészet áttekintésébıl is világos, hogy a föld, a vályogtalajokból 92

kialakított építıanyagok mindig is jelentıs szerepet játszottak az építkezésekben Magyarországon (SABJÁN T. – BUZÁS M. 2003). Így az alapvetı építıanyag és az építéstechnológia kérdése egyaránt megoldódott: a feltalaj lehántása után feltáruló sárgás föld majdnem minden építési telken helyben megtalálható, eddig egyetlen háznál kellett kicsit távolabbról helybe szállítani. A

készülı

épületek

majdani

energiafelhasználásának

legjelentısebb

tétele

az

épületgépészet. A villamos energia kérdésérıl már beszéltünk, ezt követi a második legfontosabb energia fajta: a hıigény. Passzív módszereket említettünk az épületek tervezésénél, míg az aktív hıigény alapvetıen három helyen, három funkció esetében jelentkezik egy lakóháznál: főtési, fızési hı és melegvíz igény formájában. Az ezek fedezésére szolgáló eszközök kombinálásával a mollisoni értelemben vett diverz és stabil rendszer alakítható ki, amely a legtöbb épületben így is mőködik Győrőfőn. Győrőfőn az elsı épületek 1996-ban kaptak építési engedélyt, némi huzavona után saját, úgynevezett gyökérzónás szennyvíztisztítóval (amelyre vonatkozó elıírások akkor még nem léteztek) és az ÁNTSZ hozzájárulásával „kísérleti” alapon. Építıanyagként a már említett helyben talált föld, napon szárított vályogtégla és egyéb, nehezen szabványosítható és még kevésbé piacosítható „termék” szolgált, a víz bevizsgálása után pedig vízellátásra a frissen ásott vagy kitisztított régi talajvíz kutak illetve használati vízként a tetırıl győjtött esıvíz. Ahogy teltek az évek, egyre több beavatkozás vált engedély kötelessé (még egy kutyaól vagy kerítés is) és egyre lehetetlenebb feladatok elé állította a szabályozó hatóság az építıket. Az elsı házakban falazott kéményt építettek a tulajdonosok (amely évszázadokon keresztül jól szolgált), de idıvel már csak a méregdrága és elıre gyártott, kereskedelmi forgalomban beszerzendı Schiedel-kéményt engedélyezték. További nehézségek támadtak akkor, amikor az egyszerő családi házon kívül valaki családi vállalkozásba fogott: gazdaságot, mőhelyt, kisvállalkozásnak telephelyet szeretett volna kialakítani. Ekkor kiderült, hogy a családi házban még lehet a vízöblítéses WC-t komposzt-toalett építésével kiiktatni, egy falusi turizmus céljaira szolgáló vendégházban vagy kis termeléső sajtgyártó mőhelyben ez már nem megy. (Hogy miért, azt csak a szabályozó hatóság tudná megmondani. A beüzemelt komposztvécék, akárcsak a szennyvíztisztítók, azóta is remekül mőködnek). Még nagyobb volt a megdöbbenés, amikor kiderült, hogy amennyiben vezetékes vízellátás és tőzcsap nincs a közelben (mert az erdı közepén honnan lenne), csak akkor kapható engedély, ha az építtetı vállalja egy 50 m3-es tőzivíz tároló megépítését, oda tőzcsap telepítését és szilárd burkolatú úton a megközelíthetıség biztosítását.

93

A győrőfői speciális körülmények között a rendelkezés teljesen értelmetlen, hiszen a legközelebbi tőzoltó állomás 27 km-re fekszik, Szigetváron, ahonnan az egyáltalán nem szilárd burkolatú bekötıúton a legjobb esetben is a riasztástól számított 40-50 percen belül érkezik a helyszínre a tőzoltóautó, mire az épület valószínőleg vagy porig égett, vagy tőzoltói segítség nélkül is sikerült eloltani. Végezetül a legnagyobb csapást az engedélyezett építıanyagok listája jelentette, amely elvileg kizárt minden, nem szabványosítható és nem mérhetı tulajdonságú építıanyagot, utat engedve ezzel az ipari termékeknek és kizárva minden házilagos kivitelt. A korábban már hivatkozott, három miniszter nevével fémjelzett és uniós csatlakozásunk következtében kötelezıen meghozandó, az építési termékek mőszaki követelményeinek, megfelelıség igazolásának, valamint forgalomba hozatalának és felhasználásának részletes szabályairól szóló 3/2003. (I. 25.) BM-GKM-KvVM együttes rendelet 3. cikke csak olyan termék forgalmazását vagy beépítését (kiemelés tılem) engedi meg, amely „megfelelıségi igazolással” és „jóváhagyott mőszaki specifikációval” rendelkezik. A jogalkotónak tehát meg sem fordult a fejében, hogy a) valaki saját maga „gyártja” és egyáltalán nem forgalmazza beépíteni kívánt építési termékét, illetve b) az építı által saját maga gyártott építıanyag megfelelıségi igazolás és mőszaki specifikáció nélkül is alkalmas arra, hogy – idézem – „az építészeti-mőszaki terveknek megfelelı, szakszerő beépítést követıen, a termék teljes tervezett élettartama alatt, rendeltetésszerő használat és elıírt karbantartás mellett, az építmény amelybe a termék beépítésre kerül - kielégíti az alapvetı követelményeket”. Mindezek ellenére az elmúlt 14 év során a településen a különféle épületek és építmények alapanyagául szinte kizárólag a helyben talált föld vagy agyag szolgált, csupán a felhasználásának technológiája változott. A vonatkozó technológiák kiváló összefoglalását adja SZŐCS M. 1996. Három hagyományos és egy újonnan fejlesztett építés technológia vagy ezek kombinálásának alkalmazására került sor: hagyományosnak tekinthetı a faszerkezetes könnyővályog, a napon szárított vályogtégla falazat, a döngölt tömésház és újszerő megoldás a stabilizált, sajtolt földtégla. Stabilizált, sajtolt földtégla (a BIO-ECO technológia) Az évek során kiderült, hogy a stabilizált, sajtolt földtéglából épült, BIO-ECO elnevezéső magyar szabadalom alapján készült építményeknek a helyi körülmények között nincs jövıje (HEGEDŐS ZS. 1992). Sajnos a kísérletnek szánt épület éppen a stratégiai fontosságú közösségi épület, más néven Telepesház lett, amely a dolgozat írásának idején még befejezetlenül, üresen áll, mert a jelentkezett tervezési és mőszaki problémákra nem sikerült sem megnyugtató megoldást, sem elegendı pénzügyi fedezetet találni. 94

A tervezıi elképzelés szerint félig a földbe süllyesztett, köralakú építmény lenne, amelyet kívülrıl 50 cm-es földréteg borít. A ház központja a kupolacsarnok, amelyet egy oszlopcsarnok vesz körül, majd az abból nyíló egyes szobák és más közösségi helységek találhatók.

23. ábra: A Közösségi Épület (Telepesház) belsı tere. A szerzı felvétele

A BIOECO technológia egy mozgatható, darálóból, keverıbıl és hidraulikus présbıl álló téglagyártó gépsort igényel, amellyel a cementtel stabilizált, szemcseméret-korrekció után nagy nyomáson sajtolt, majd levegın szárított sima felülető, nem porózus, kismértékben víztaszító, jó hıtároló, de rossz hıszigetelı képességő földtéglák készültek. A téglában a cement adalék pótlólagos kötéseket hoz létre, amely megnövelt szilárdságot és teherhordó képességet eredményez. (KILIÁN – BORSOS 2000).

24. ábra: A Közösségi Épület építése. Fotó: Kilián Imre

A szabadalom lényege, hogy a fenti módon készült falazó anyagokból másodfokú parabola ívekbıl összerótt szerkezetek falazhatók, amelyek önhordóak és falazás valamint száradás

95

után a megfelelıen elkészített zsalu alóluk kibontható. Így olyan tér jön létre, amelyre elvileg tetıszerkezet nem szükséges, hanem valamilyen szigetelést felhordva földdel borítható. A gyakorlatban azonban kiderült, hogy a győrőfői dombok közé tervezett épület több szempontból is elhibázott megoldás: •

A földtéglák készítéséhez a környék országos átlag feletti csapadékviszonyai miatt (lásd a bevezetı tanulmányokat) fedett helyre lett volna szükség, ami nem állt rendelkezésre.

•

A

módszer

a

termelékenységéhez

viszonyítva

meglehetısen

drága

és

munkaigényes. •

Úgyszintén a környék sajátos viszonyai (az agyagos lösz szivárgó víznyomása, rossz vízelnyelése) miatt a félig föld alá tolt épület folyamatosan beázik.

•

Az

alkalmazott

szigetelıanyag

(kábelköpenybıl

újragyártott

PVC

fólia)

alkalmatlan a boltívek biztonságos és tartós leszigetelésére, mert a hegesztésnél könnyen lyukad, hidegben megkeményszik és törik, a ráhordott földréteget pedig nem tartja meg. •

A konkrét viszonyok között a statikai számítások alapján a földtéglák teherhordó képessége nem bizonyult elegendınek és ezért vasbeton bordákat kellett utólagosan az ívekre ráépíteni, ami pontosan a környezetbarát technológia betartását tette lehetetlenné.

Az épület tehát kudarcnak bizonyult és a kereslet hiánya miatt a földtéglák gyártását is leállította az alapítvány. Ennek ellenére néhány belsı szerkezeti elem (teherhordó fıfal, mellvéd, stb.) esetében a maradék földtéglák az egyéb technológiával épült házakban is megjelennek. Vert (döngölt) fal A győrőfői épületek túlnyomó többsége a döngölt, vert fal módszerével, házi kivitelben készült, amelyhez egyedileg gyártott fa (rendszerint tölgyfa) nyílászárók, tölgy födém, esetenként mestergerenda, oszlopok, tornác és télikert, valamint könnyőfa (fenyı, hárs) tetıszerkezet és cserépfedés társult. A cserepet a vízellátás jelentıs részét képezı házi vízgyőjtı rendszer részeként és mint a legegyszerőbb megoldást kellett megtartani, bár egy helyen történt kísérlet annak nádtetıvel kiváltására is. A vert fal további sajátossága, hogy csak negyven centiméteres falvastagságon felül érdemes készíteni, ezért a válaszfalak és a ragaljának nevezett, a fafödém beépítését szolgáló kiegészítı falazatok helyben vetett, és a környezı

főrészmalomból származó faforgáccsal vagy szalmával,

törekkel kevert

96

vályogtéglából készültek. A cserépen kívül az összes többi energiaszegény és nagyrészt megújuló, vagy újrahasznosítható anyag.

25. ábra: Döngölt földház Győrőfőn. Fotó: Bánvölgyi Tamás

A beépített anyag energiatartalma ezzel egészen minimálisra zsugorodott: gyakorlatilag csak a földmunkagép meghajtására használt üzemanyagot jelentette, amely két nap alatt, 1016 üzemórában képes volt egy 190 m2 hasznos alapterülető házba beépített mintegy 100 m3 föld alapok mellé halmozására. A házak alapjait az építési elıírások miatt továbbra is betonból kellett készíteni, de a felhasznált és beszállított ipari termékek (elsısorban cement és nagy szemő sóder) arányát minden építtetı igyekezett úsztatott kıbeton, bontott tégla gyámalap és más megoldások segítségével lehetıség szerint csökkenteni. Bár konkrét energetikai számítások nem készültek, nagy valószínőséggel kijelenthetjük, hogy adott körülmények között az alapok kı, sóder és elsısorban cement szükséglete tette ki a beépített energia fajlagosan legnagyobb részét. A mesterséges energia-bevitel nélkül, szinte kizárólagosan élı emberi munkával épülı házak éveken keresztül a környék jelentıs munkalehetıségét biztosították, és a vert falak készítésére szakosodott „tömıbrigádok” az idıjárástól függıen átlagosan három hét alatt húzták fel egy-egy ház falait. A brigádok üzemanyaga is megújuló energiaforrás, jelentıs mennyiségő etil-alkohol volt...

97

26. ábra: Frissen döngölt földfal a tömıbrigáddal. Fotó: Kilián Imre

A földházakat szabályosan meg kell alapozni és víz elleni szigeteléssel kell ellátni. A munkához mindössze egy zsalukészletre és döngölıkre van szükség, meg sok-sok emberre és rengeteg földre. A technológia lényege, hogy a két, kb. 30 cm-es magasságú és 5 cm vastagságú nyárfapallóból összeállított zsaluzat között az odalapátolt földet keményfa döngölıkkel tömörítik, majd az egész zsaluzatot megemelik.

27. ábra: A döngölés egyetlen hátránya a kitermelt föld helyén keletkezı tájseb. A szerzı felvétele

98

A tömörítéssel létrejövı fal kiváló teherhordó képességgel bír, hıtároló képessége vagyis hıkapacitása nagy, hıszigetelı képessége viszont gyenge. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy lassan bár, de biztosan átengedi a hideget is, meleget is, vagyis lassan melegszik fel és lassan hől ki. Ezért a falvastagság növelésével olyan tömeget lehet létrehozni, amely nyáron a házat hővösen tartja, télen pedig – ha állandóan főtve van – a harmatpontot a külsı felület közelében tartja és ezért kitőnıen, kevés energiával kifőthetı. A külsı hideg behatolása ellen külsı szigeteléssel lehet védekezni. Az elsı után minden újabb emeléskor az elsı terítés elıtt a szalmán kívül borókaágakat is tesznek a két réteg közé kötıanyagnak, különösen a sarkokra. A föld száradáskor zsugorodik, és meg kell akadályozni, hogy a törvényszerően bekövetkezı repedések ne futhassanak végig a fal teljes magasságában. Erre szolgál a hagyományosan hótörött, szívós borókaágakból kialakított, a tömés hosszában végigfutó védelem. A borókaágak egymásba kapaszkodva megakadályozzák, hogy a föld egy-egy repedés mentén a fal teljes magasságán végigfusson, elosztják a feszítı, zsugorító erıket, és mőködésük akkor megfelelı, ha a repedések egy-egy emelésnél nem terjednek tovább, hanem a következı emelésben már valahol másutt, egy tenyérnyivel arrébb reped a földfal. A sarkokon keresztbe fektetett ágak pedig a jobb kötést, az emelések egymáshoz rögzítését szolgálják.

28. ábra: Frissen döngölt földház tetı nélkül. A szerzı felvétele

Az elkészült falak egy-két hónap alatt annyira kiszáradnak, hogy megbírják a tetıt, egy év után pedig a csákány is visszapattan róluk. A ház külsı falazata rendszerint két hét alatt készen van. A tetı felrakása után azonban még sok munka van a tapasztásig. Rendszerint a fa

99

sárgerendás és mestergerendás tetıt ajánlják, s ekkor vályogtéglákkal kell kitölteni a réseket. Ez a ragalja. Döngölt falú ház több is épült Győrőfőn, az építtetık egymásnak örökítik át az építéshez szükséges zsalukészletet azzal a meghagyással, hogy mindenki köteles egy-két pallóval kiegészíteni azt. A technológia beváltnak mondható, igazolva, hogy egy gyökeresen új megoldás ritkán jobb a régieknél, és még ritkábban olcsóbb. A hagyományos módszerek évszázadok és -ezredek során már bizonyították idıtállóságukat: az új utat keresık akkor járnak jobban, ha a hagyományos alapokról lépnek tovább, mondjuk azok gyenge pontjainak kiküszöbölése felé…(KILIÁN – BORSOS 2000) Faszerkezetes könnyővályog A hagyományosból kiindulás jegyében készült Győrőfőn két érdekes tervezéső ház is. Gömbház A könnyővályog háznak elıször a vázát építették fel. A ház teherhordó szerkezete egy másfél méteres függıleges lábra állított félgömb alakú kupola. Minden más ehhez van rögzítve - a tetıablakok, a tetılécezés, és a házon körbefutó széles eresz is. A ház délrıl ablakokkal teljesen nyitott, az ereszhez északnyugatról és északkeletrıl féltetıs élés- és fáskamra, valamint pince csatlakozik.

29. ábra: A fakupola. A szerzı felvétele

A favázra zsaluzatot szegelve, és a zsaluzat közé tölthetı a könnyővályog, a hígfolyós sárban megfürdetett szalma, amely nevét onnan kapta, hogy több benne a szalma, mint a sár, és az egész anyag a száradás után könnyebb a víznél. (KILIÁN – BORSOS 2000).

100

30. ábra: Az elkészült ház. A szerzı felvétele

Ötszögő ház Itt a faszerkezet Szent András keresztekkel megerısített oszlopos váz, amelybıl az építı család kívánságára ötszöget formált az építész. A faváz réseit pedig közönséges vályogtégla falazat tölti ki, elkerülve ezzel a könnyővályog száradási nehézségeit és a gömbváz statikai gyengeségeit. Ellentétben a gömbházzal, ez az épület az ötszög két oldalán is lehet teljesen nyitott, ezáltal panorámaszerő kilátást kínálva a nappaliból.

31. ábra: Az ötszögő ház. Fotó: Szalóki Zsuzsa

101

Hagyományos vályogtégla: A negyedik Győrőfőn kipróbált és bevált építkezési mód a hagyományos vályogtégla falazat. Itt semmilyen trükk nincs, az évszázados, kipróbált módszerrel vályogvetı gödörben, fáradtságos kézi munkával vetik ki a környékbeli falvakból toborzott munkások vagy maga az építkezı. Hátránya a helyi viszonyok között, hogy kevés a megfelelı mérető, kellıen lapos, vízszintes hely, amelyre a téglák kivetéséhez és szárításához szükség lenne és éppen az építkezési idényben sok helyi zápor és zivatar alakul ki a dombok között, ami hátráltatja a téglák száradását.

32. ábra: Vályogtégla vetés. Igazán gyerekjáték. Fotó: Fridrich Ágnes

Burkolatok, szigetelés: A természetes anyagokból készült házakra ugyanúgy vonatkozik a hıszigetelés követelménye, mint a modern épületekre. Ez határozza ugyanis meg, hogy a ház takarékosan főthetı-e, ami Magyarország éghajlatán egyáltalán nem mellékes körülmény. A hıszigetelés mutatója az építészek által számított úgynevezett „k” érték, amelynek 0,7 alatt kell lennie. A 2006. január 1-én életbe lépett szabályozás ezt 0,45-re csökkenti anélkül azonban, hogy a hıtárolási tényezıt figyelembe venné (DÉKÁNY D. 2005/2). A tömésfal önmagában egy körüli értéket ad, ezért tehát kicsit „javítani” kell rajta. A szóba jöhetı anyagok a vakolat, tapasztás, nádszövet és nádpalló. Vannak ezeknél jobb k értékő anyagok is, de ezek mind mesterségesek, ezért Győrőfőn nem alkalmazhatók. A nádpalló K értéke 5 centiméteres vastagságban 0,4-0,5, tehát bıségesen megfelel, míg a sok törekkel, szalmával kevert középkönnyő vályogtéglából épült fal k értékének kiszámítása nehézségekbe ütközik, de minden bizonnyal elegendı, mert igen jól főthetı (DÉKÁNY D. 2005). A Győrőfőn épült házak többségében 10 cm-es nádpalló van elhelyezve legalább a szélnek kitett északi102

északnyugati falsíkokon. A födémek szigetelése a fa födémdeszkára terített kartonpapír, arra felhordott nagyon sok töreket tartalmazó könnyővályog téglákkal. A felhasznált anyagok minden esetben újrahasznosított, természetes vagy természetközeli anyagok: istállótégla, beledi tégla, mészkı, vályog, agyag, cserép, stb. A külsı-belsı falfelületek burkolása tapasztással, a nagyon kitett felületeken konvencionális vakolással történik. A tapasztás nagyon régi módszer. Az egyenesre faragott falakat vagy a vályogtéglát több rétegben sár és törek, vagy főrész forgács keverékével borítják be. A mester ügyességétıl függıen gyönyörő felületek alakíthatók ki ezen a módon, amelyeket aztán közönséges mésszel lehet több rétegben felületkezeléssel ellátni. Vas-oxid festék bekeverésével élénksárga vagy okker színárnyalatok is elérhetık anélkül, hogy bármilyen mesterséges, szintetikus festékre lenne szükség.

33. ábra: A tapasztás különbözı fázisai láthatók ezen a félkész, vályogtéglából épült házon. A szerzı felvétele

Tetı A győrőfői épületeken a ma szokásos építkezési módszerekkel ellentétben nincs sem betonkoszorú, amelyre a tetıt építeni lehetne, sem beton vagy tégla födém, hanem teljes egészében fából készült tetıszerkezeteket alkalmazunk. Közvetlenül a fal tetejére a födémgerendákat tartó sárgerenda kerül, amelyeket nagyobb háznál középen a mestergerenda támaszt alá. A szarufák a tetı bordái, ezekre kerül a lécezés, amire végül a cserepeket fektetik. Rendszerint a legutolsó lépésben készítik el a födém padozatát. Ez lehet deszkafedés, amelyre a szigetelés érdekében felülrıl szalmás sár borítás kerül, vagy az ún. babás vagy

103

csömpölyeges (gömbölyeges) megoldás, amikor a födémet erısebb farudak köré csavart saras szalmából építik (KILIÁN – BORSOS 2000). A fából ácsolt tetıszerkezet megint csak a helyi sajátosságokhoz illeszkedik. A legtöbb épülethez már tervezése idején elkezdte az építtetı beszerezni a szükséges faanyagot. A bioregionális koncepcióra tekintettel a fa általános felhasználása egy olyan területen, amelynek erdıvel való borítottsága igen nagy fokú és természetes zárótársulása is erdı, teljesen fenntarthatónak tekinthetı. Valójában a faanyag ténylegesen a közeli erdıkbıl származik, helyi főrészüzemekben az építtetı kérésére kivágott (esetenként lábon száradt, tehát az erdészeti vágási tervben nem is szereplı) tölgy, fenyı, hárs vagy egyéb törzsek feldolgozásával nyert faanyagról van szó, amelynek az egyébként mellékterméknek tekintett széldeszkáit (a főrészáru profiljának kialakításakor leesı, kéreggel borított darabok) is fel lehet használni, például kerítés, padozat, karók, stb. készítésére. A tetı anyagának szárítása érdekében egy természetes szárító is épült, de az utóbbi idıben az idı rövidsége miatt (természetes módon évekre van szükség) szárítóüzemben állítják be a fa kívánatos nedvességtartalmát.

A

nádtetıhöz

felhasznált

nád

helyi

anyag,

begyőjtése

helyi

munkanélkülieknek adott munkát, hıszigetelı képessége pedig kitőnı.

5.2.3 Épületgépészet Az épületgépészeti megoldások adják talán a legteljesebb és legváltozatosabb képét azoknak a technikáknak, amelyeket Magyarországon

alternatívnak, illetve eredeti

schumacheri értelemben közbensınek, azóta pedig inkább „megfelelınek” (appropriate) neveznek (SCHUMACHER E. 1973, 1991) Főtés, szellızés Az ellenérdekő propagandával ellentétben a közvetlen fafőtésnek komoly lehetıségei vannak a lakossági főtési igény fedezésében. Ez a megoldás semmi vagy nem sok kapcsolatban van a biomassza energetikai felhasználásával kapcsolatos egyéb irányú tervekkel és elképzelésekkel, amelyek nagyobb, ipari méretekben gondolkodnak és elsısorban a mezıgazdasági-erdıgazdasági melléktermékeket, valamint külön e célra termelt energiaültetvények hozamát kívánják felhasználni (KÖRNYEZETTUDOMÁNYI KÖZPONT 2000). Sokkal inkább egy évezredek óta, számtalan helyi változatban alkalmazott energia hasznosítási módról van szó. Az elmaradottsággal egyáltalán nem vádolható Franciaországban a felszökkenı olajárak hatására egyetlen év alatt 23%-al nıtt a fafőtéses kályhák eladásának mértéke és a környezetés energiaügyi hivatal (ADAME) szerint 9,3 millió tonna olajegyenértékkel egyenlı fatüzelésével Franciaország elsı helyen áll Európában, megelızve olyan hagyományosan 104

fával főtı országokat, mint Svédország vagy Finnország (ZÖLD ENERGIA 2006). Megfelelı erdıgazdálkodási gyakorlat esetén a lakossági célú fatüzelés reális alternatíva, nem úgy, mint az ipari mértékő biomassza felhasználás. A csodaszernek vélt biomassza kellıen át nem gondolt energetikai hasznosítása sem alkalmas ugyanis arra, hogy csodát tegyen: a ma társadalma olyan energetikai pazarlásban él, amely kizárólag a fosszilis és nukleáris hordozók árán tartható fenn, megújíthatóakkal nem. A a pécsi hıerımő például nemrégen nagy örömmel beharangozott biomassza programot indított, amelynek lényege, hogy az eddig szénnel mőködı erımő energiájának jelentıs részét ezentúl biomasszából termeli meg (BRAUN, 2004). Az elsı pillantásra csak örvendetesnek látszó tény azonban a gyakorlatban azt jelenti, hogy hirtelen egy tıkeerıs vásárló jelent meg a helyi, délnyugat-dunántúli piacon, amely áron felül tudja megfizetni az eddig hulladéknak, illetve helyben elhasznált tőzifának szánt, ipari feldolgozásra nem alkalmas méterfát. Nincs mit csodálkozni azon, hogy a 2000-ben még 4400 Ft/m3 méterfa árak 2004-ben, az erımő árfelhajtó hatásának eredményeként 12.000 Ft/m3 –re szöktek fel. Ezt egy átlagos vidéki lakos a munkanélküliséggel sújtott aprófalvas településeken már nem tudja megfizetni, ezért behódol a központilag szervezett és mindenhol erıszakosan propagált vezetékes gáznak. Ennek árát pedig éppen a dolgozat írása idején emelik fel drasztikusan, amikor már sikerült a magyar vidéket is teljesen átállítani. Elvileg elképzelhetı olyan főtési rendszer, amelyben egy ház teljes főtési és melegvíz igényét napkollektorok elégítik ki, ám 100-150 m2 alatti főtött alapterületnél kisebb helyen az ilyen megoldás nem gazdaságos (PANNON SOLAR, 2004). Van, aki faelgázosító kazánnal kombinálva ajánlja családi házak főtésére (MIKOLA K. 2004/2). Győrőfőn a főtési rendszerek elsısorban a passzív napenergián (tájolás, télikert, stb.), a hıvisszatartáson (szigetelések, falvastagság, harmatpont kitolása) valamint a biomassza égetésén (fıként fatüzeléső cserépkályha, kemence) alapszanak. A főtési rendszer tervezésénél is vannak betartandó alapelvek. Ezek egyike, hogy a házat az emberi jelenlét gyakorisága illetve hıigénye szerint zónákra osztjuk, és a főtést ezeknek a zónáknak megfelelıen tervezzük meg. Az éléskamra, a bicikli tároló, a télikert vagy a fáskamra főtése szükségtelen, viszont fagymentes állapotuk kívánatos. Ez tehát az elsı zóna, ahol csak alapfőtést kell biztosítani (sokszor közvetett módon, más helyiségek hıleadása, átsugárzása révén). A második zónába soroljuk a kevésbé hıigényes mellékhelyiségeket, hálószobákat, valamint az esetleges vendégszobát. A harmadik a ház magja, amely helyes tervezés esetén valóban a ház közepén található, hogy a hagymahéjszerően ráboruló második és elsı zóna is hıveszteségét csökkentse. Itt található a nappali, a konyha és a fürdıszoba, 105

valamint ha van, a dolgozó, gyerekszoba, ahol sokáig és nagy hıigénnyel tartózkodnak a lakók. A zónás szerkezet főtését megint csak többféle módon lehet megoldani. A nappali elé épített télikert biztosítja a korábban már említett elıfőtést, illetve az eresz a téli benapozást (de megfelel egy felülvilágító, tetıablak is). Az alapvetı hıforrás azonban mégis csak a kályha, esetünkben fatüzeléső berendezés. A győrőfői ökofaluban kizárólag egyedi tervezéső és építéső, a ház alakjához, a helyiségek funkcióihoz igazodó főtı berendezések találhatóak, amelyek a közönséges tégla tőzhelytıl a búbos kemencén és szemeskályhán keresztül egészen a cserépkályháig és az arra épített központi főtésig terjednek. A legáltalánosabb megoldás az, amikor az egyes zónák főtését több kályha oldja meg: a nappaliban egy nagy cserépkályha vagy kemence, amely rendszerint átnyúlik a konyhába is, és sütıvel vagy csikótőzhellyel van kombinálva, míg a második zónában egy olyan kályha található, amely igény szerint főthetı be: tehát ha van vendég, vagy lefekvés elıtt, stb. De a közhittel ellentétben hagyományos kályhákkal is kiválóan megvalósítható a központi főtés. Az ilyen központi főtés rendelkezik a cserépkályha elınyeivel (a levegı nem lesz száraz és poros, élı tőz látható a kályhában és melegedni lehet mellette), ugyanakkor egyetlen helyen kell csak főteni, mégis megoldható a zónás elv érvényesítése: azokat a köröket kell csak bekapcsolni, ahol használják is a helyiségeket. Egy másik változata, amikor nem vizet, hanem közvetlenül a levegıt melegíti a központi kályha vagy kemence.

34. ábra: Központi főtést és vízmelegítést is ellátó cserépkályha Győrőfőn. A szerzı felvétele

106

A fafőtésnek megvannak a maga használati szabályai, amelyek betartása esetén környezetkímélı és egészséges. A különféle kályhák, kemencék építése is bejáratott, hasznos tudomány, és bár egyre kevesebb vidéki mester vállalkozik rá, a népi cserépkályhák építése is ismert technológia (SABJÁN T. é.n.). A cserépkályhák lényege a hıtartó nagy tömege, amely lassabb kihőlést és egyenletesebb hıleadást eredményez, illetve a füstjáratok, amelyen keresztül az égési hı visszaadódik a kályhának.. Ehhez a megfelelı minıségő fa és szakértı tüzeléstechnika révén a tökéletes égés feltételeit kell biztosítani a kályhában (UHRINYI L. 2004). Az épületek szellızése szintén természetes módon oldható meg, az adott légtér frisslevegı igényének figyelembe vételével. Az állandó szellızést igénylı helyiségek (élelmiszerkamra, gépészeti helyiségek, toalettek, stb.) levegıztetésének legegyszerőbb módja egy napkémény felszerelése. A napkémény lényegében egy fekete vagy feketére festett vastag csı, amely a szellıztetni kívánt légtérbe nyúlik be, majd a tetıtéren át a tetı síkja felett egy-két méterrel végzıdik. A ráesı napfény a csı tetısíkból kinyúló részét felmelegíti, míg az alatt levı helyiség hımérséklete alacsonyabb marad, ezért a kéményhatás elve alapján negatív nyomáskülönbség keletkezik és légáramlás indul meg. A napkémény hatásfoka növelhetı, ha átlátszó anyaggal, pl. plexivel veszik körbe (üvegház hatás) és ajánlatos a madarak, pelék, egyéb élılények behatolása ellen egy csatornaszellızı idommal lefedni. Vízmelegítési megoldások A nap hıenergiájának befogására jelenleg legalkalmasabb módszer az úgynevezett napkollektor, annak is legelterjedtebb formája, a tetı síkjába beépíthetı síkkollektor, amely szintén az üvegházhatást valamint a sötét felületek hıelnyelı képességét használja ki. A benne kerengı sóoldat felmelegszik, és egy hıcserélın keresztül más közeget (célszerően vizet) képes melegíteni. A síkkollektornak szüksége van egy melegvíz tartályra, amelyben a felmelegített vizet tárolja, a tartálykollektor azonban hıcserélı és külön tartály nélkül is üzemképes, viszont ezáltal nagy tömegő (KABOLDY E. é.n.). A napkollektoros rendszer automatikus mőködéséhez szükség van egy kollektor egységre, a megfelelıen hıszigetelt vezetékezésre, egy szivattyúra, egy kapcsoló automatikára, amely a tartályban található víz és a kollektor sóoldat hımérsékletének néhány fokos eltérése esetén (vagyis, ha van értelme a melegítésnek és a rendszer nem a melegvízzel főtené a környezetet, hanem fordítva) bekapcsolja a szivattyút, valamint az említett hıcserélıs tárolóra (FIORENTINI H. 1998). Ez utóbbi, akár a cserépkályhás melegvíz termelés esetén, házilag is elıállítható egy közönséges villanybojlerbıl, míg a síkkollektorok gyártásában Magyarországon nagy hagyománya van a

107

pécsi Zöld Kör által megvalósított úgynevezett kalákás kollektor építésnek, amelynek elınyeit néhány ház Győrőfőn is élvezte (BIMBÓ J. 1997). Miután a fafőtés miatt a cserépkályhára épített központi főtéses rendszereknél nagyobb mennyiségő puffer vízre van szükség, célszerő ezért rögtön a téli melegvíz ellátást is megteremteni ugyanezzel a módszerrel: a fıelosztóról indított egyik kör egy hıcserélıben és az arra épített melegvizes bojlerben végzıdhet, bár a drága berendezés meg is spórolható egy ügyes falusi mesteremberrel, aki a kereskedelemben kapható villanybojlert úgy tudja átalakítani, hogy a beléje tekert réz csıkígyó hıcserélıként mőködik. Néhány helyen fával főthetı vízmelegítı berendezés szolgáltatja a használati melegvizet.

35. ábra: Fa burkolatú fürdıszoba fából készült fürdıdézsával és külsı fafőtéső vízmelegítıvel. Fotó: Szalóki Zsuzsa

5.2.4 Vízgazdálkodás a vízgyőjtın belül A vízgyőjtıterületen két állandó, bár változó hozamú patak van: a győrőfői domb nyugati oldalán a Sándor-árok, keleten pedig a Győrőfői-vízfolyás. A két patak között vízválasztó a győrőfői domb. A patakok állandó, ámbár kis vízhozamát a völgyekben található források (a Szentlélekpuszta alatti völgyben, a győrőfői völgyben – Dancskút) és völgytalpi talajvízfakadások adják. Idıszakos források elıfordulnak a domboldalak eróziós árkaiban is. A vizeket a Sándor-árok győjti össze, s a nagyvátyi völgyön keresztül vezeti a Drávába. A Sándor-árok és a Győrőfői-oldal vízfolyásának találkozásánál mocsaras rét, pangóvíz van. Ami a felszín alatti vizeket illeti, a talajvízszint lesimítottan követi a terepfelszínt, és a pannon üledék felsı 10-20 méterében található, ami azt jelenti, hogy a dombtetın sokszor 4050 méter mélységben, a völgyekben a felszínhez közelebb, mindössze néhány méterre

108

helyezkedik el. Helyenként a talajvízszint eléri a felszínt is, amelyet több mocsaras völgytalprészlet is mutat. A vízáramlás a felszíni vízválasztó vonaltól a völgyek felé irányul (KONRÁD Gy. 1991). Hasadék vagy repedésvizek az alaphegységi képzıdményekben fordulnak elı. Részben repedésvíz fakad az Istenkúti forrásokból. Karsztvíz a területtıl északra és keletre, a középsıtriász mészkıösszlethez kapcsolódik. Győrőfő környezetében az alaphegység észak felé egyre nagyobb mélységbe kerül, azaz a neogén képzıdmények kivastagodnak. Ezekben a viszonylag jó vízáteresztı-képességő, durva szemnagyságú, törmelékes rétegekben a medence mélyebb részei felé haladó, északi irányú vízáramlás valósul meg, így észak felé haladva egyre nagyobb mélységben ugyan, de egyre jelentısebb rétegvíz-készlettel számolhatunk. A rétegvizek – követve az alaphegység lejtését – délrıl észak felé áramolnak. Már számottevı rétegvíz-készlet valószínősíthetı Szentlélekpusztától kissé délre. A víztartó rétegek 210 és 115 méter közötti abszolút magasságokban találhatók (LICSKÓ et. al 1992) Az alapozó tanulmányok egyikében a szerzı részletesen foglalkozik a helyi vízgyőjtı területre alapozott vízgazdálkodási stratégia fontosságával. Megállapítja, hogy a leendı ökofalu lakói számára ez biztosíthatja a talajvíz szennyezések és talajszennyezés elkerülésének lehetıségét és így biztosítható – számottevı felszíni vízfolyás hiányában – az emberi felhasználásra alkalmas háztartási, ivóvíz, mezıgazdasági célú vagy éppen öntözıvíz. A tanulmány megírásakor már ismert volt a helyszín, tehát javasolhatott olyan megoldásokat, mint az esıvíz győjtése, a kettıs vízkör, a biológiai szennyvíztisztítás, a komposztáló toalettek vagy ásott talajvíz kutak (GUYON 1992). Az alternatív vízfelhasználás megközelítésének három aranyszabálya van: 1.

Minél kevesebbet használjunk.

2.

Minél kevésbé szennyezzük el

3.

Minél többet forgassunk vissza.

Ugyanazok az elvek, amelyek a nagyléptékő megoldásoknál károsak (gátak, öntözés), kis léptékben, óvatosan és a természeti rendszerrel összhangban alkalmazva már jótékonyak lehetnek. Kis gátak ökológiai, környezeti terhelése még a konvencionális mérnöki létesítmények esetében is aránytalanul kisebb, méreteik növelésével egyenes arányban nı a környezetre gyakorolt negatív hatásuk is (HILDYARD, N – GOLDSMITH, E. 1984) A mezıgazdasági vízigény csökkentését szolgálja az egyszerő, helyben megvalósítható, Ausztráliában az 1950-es években kifejlesztett, de másutt nemigen alkalmazott úgynevezett „áthajlási vonalak rendszere” (keyline system) (YEOMANS K. 1993). A táj domborzatának a lehetı legkedvezıbb módon való kihasználásával a lehulló csapadékot „megdolgoztatják”, 109

vagyis többféle elmés beavatkozásnak köszönhetıen nem engedik egyszerően a mélyebb területek felé lefolyni, hanem elıbb elvezetik a szintvonalak mentén, minél több helyre, sokszor éppen a gerincek, dombáthajlások, peremek felé. Ezt fejlesztette tovább Bill Mollison (MOLLISON B. 1988, 1990). Míg a keyline rendszer gyakorlatilag nem más, mint egy bonyolult öntözırendszer, a permakultúrában csupán egyike az átfogó tervezés elemeinek. Itt alapvetıen kétféle csatornát vagy árkot különböztetünk meg, amellyel a vizet manipulálhatjuk. Az egyik a vízvezetı csatorna (diversion channel), amelynek a tervezésekor az a szándék, hogy abban a víz a kívánt irányba mozogjon. Rendszerint a terepszintrıl vagy egy vízfolyásból összegyőjtött vizet vezetik el valahova, a terepszint alakulását kihasználva. Ezzel ellentétes a szivárogtató vagy szikkasztó árkok szerepe (swale), amelyek úgy vannak tervezve, hogy bennük a víz ne induljon el egyik irányban sem, hanem minél nagyobb mennyiséget szikkasszon el, szivárogtasson be a talajba. Ezért a vízvezetı csatornákkal ellentétben ezek széles, lapos terepképzıdmények, amelyekben nyílt vízszint nincs. Vonalvezetésük a terepszintet követi, tehát a beléjük kerülı víz nem gyorsulhat fel. Így nincs más útja, mint beszivárogni a talajba. A szikkasztó árkok alatt a talajnedvesség állandóan magas szinten marad, ezért a talaj szántóföldi kapacitása megnı. Megfelelı növényzettel kombinálva produktív vegetációt lehet körülötte (alatta és benne) kialakítani. A harmadik fontos része a rendszernek a különféle víztározók, gátak láncolata, amelyek különféle méretőek, alakúak és más és más célt szolgálnak. A gátak építését ilyen kis léptékben sokkal kisebb, de nem kevésbé gondos tervezımunka elızi meg, helyi anyagok használhatók, gyakorlatilag semmilyen idegen bevitel nem szükséges, kivéve a gépészeti elemeket (például túlfolyók vagy zagyleeresztı zsilipek). Crystal Watersben több gát és mögötte tározó található. A víz megtartásának két alapvetı módja – a földtöltésekkel kialakított nyílt tározó és a felfogott vizet a felszín alatt vagy a földbe mélyített módon kialakított tárolókban (ciszternában) raktározó víztartály – között költséghatékonyság tekintetében fordított arányosság áll fenn. Elıször is, a tartályok ára ugyanannyi víz tárolása esetén többszöröse lehet a gátakénak. Másrészt, míg a tartályok ára nagyságukkal arányosan növekszik, a földgátaknál van egy tartomány (500-1500 m3 tároló kapacitás között), ahol a befektetett földmunka fajlagos költsége kisebb, mint akár az ennél kisebb, akár a nagyobb gátaknál. Egy köbméter vizet tehát ebben a tartományban lehet a legolcsóbban tárolni, ami eleve kizárja a nagy gátak gazdaságosságát (MOLLISON B. 1988). Győrőfőn a megvalósíthatósági tanulmányok tárták fel a gátak lehetséges helyét, egyelıre azonban nagyobb léptékő tájképi

110

beavatkozás, sem swale, sem tározó építése nem történt. Elkészült viszont számos tavacska, reflex-tó, ciszterna és víztároló medence.

36. ábra: Nem csak kerti úszómedence. Tőzivíz tározó is Győrőfőn. Fotó: Szalóki Zsuzsa

5.2.5 Vízellátás Vízgyőjtés – vízaratás háztetırıl A lakossági-kommunális vízellátás Győrőfőn nem költséges és energiaigényes központi rendszerrel, hanem egyedileg, a háztetık vízgyőjtıként történı felhasználása útján, ciszternában győjtött esıvízzel történik, és csak az ivóvíz igényt kell ásott kutakkal illetve egy közeli forrás vizével kielégíteni. Nincs tehát vízvezeték, vízügyi társulás, költséges vízkezelés, vízdíj. Hasonlóképpen nincs szükség csatornázásra sem, a termelıdött szürkevíz a házak mellett létesített és a kert egyik esztétikai elemét adó nádágyas gyökérzónás szennyvíztisztító berendezésekkel helyben megtisztítható, felszívható, és a telekrıl semmi nem kerül ki. Az a tény, hogy Győrőfőn a helyi topográfiai viszonyok és mikroklíma miatt az országos átlagnál éves átlagban jóval több esı esik (mintegy 730-760 mm egy évben), azt eredményezi, hogy megfelelıen megvalósított vízgyőjtı ciszterna esetén a családi házak mindenféle központi vízellátás nélkül is vízbıséggel rendelkeznek: egy nagy tetıfelülettel (200 m2) rendelkezı házról széles csatornákkal könnyedén összegyőjthetı annyi víz, ami a tőzoltósági elıírásban szereplı 50m3-es tőzivíz igényt is kielégíti a családi vízfelhasználáson túl. A fizikai szennyezıdések kiszőrésére elmés szerkezetek és különféle szőrık alkalmazhatók (MOLLISON, B. 1988). A vízgyőjtı rendszer, akárcsak a többi köztes technológia, házilagos

111

kivitelezésben is igényesen és biztonságosan megvalósítható (VISNYOVSZKY T. – DEMETER Z. 1997). A tetın az esıgyőjtı csatornát bármelyik bádogos el tudja készíteni, csak a megszokottnál szélesebb ereszt kell készítsen. A függıleges ereszcsatorna alá egy kavics szőrıágyat és egy levélfogót építve föld alatti vezetéken lehet a felfogott vizet a ciszternába vezetni, amelybıl közönséges házi vízmő szivattyúzza vissza a házba az elé kötött szőrın keresztül. Talajvíz és rétegvíz – ásott és fúrt kutak A győrőfői vízgyőjtıben a hidrológiai, hidrogeológiai és földtani vizsgálatok alapján lehetett kijelölni a talajvíz áramlási irányait, várható mélységét és a szennyezésre érzékeny területeket, mert az országban általánosan kialakult képpel ellentétben várható volt, hogy itt még vízminıségi problémák nem jelentkeznek, tekintettel arra, hogy a hetvenes évek vége óta talajmővelés nem, csak legeltetés folyt a területen (KONRÁD Gy. – BARABÁS A. 1991, LICSKÓ et al. 1992). Sajnos, a várakozás hiú ábrándnak bizonyult, mert bár az elsı talajvíz kutak létesítését követıen egy darabig valóban ivóvíz minıségő vizet adtak, a rendszeres használat következtében a Függelékben látható áramlási iránynak megfelelıen nitráttartalmuk gyorsan nıtt, a középsı dombon, Győrőfő falu volt helyén a magasabban fekvı kutakban 90-120, a lejjebb fekvıkben pedig nagyon hamar 250-500 mg/l összesített nitráttartalom volt megfigyelhetı. Feltevésünk szerint valószínő, hogy az eddig a talaj rétegeiben tartózkodó mőtrágya maradványok (anekdotális információ szerint a falu végén traktoros pótkocsiról a csupasz földre döntötték a szántók kezelésére használt pétisót) az újólag megkezdett vízhasználat következtében mosódtak bele a kutakba (az elmúlt húsz évben a kutak be voltak tömve, vízmozgás nem volt). Érdemes megjegyezni, hogy a keletre esı másik dombon vízminıségi problémák nem jelentkeztek: ott nem volt régen falu.Ennek ellenére majdnem minden háznál készült talajvíz kút, vagy a régi kút felújításával (2 db) vagy új kút ásásával (5 db). Fúrással eddig két kút készült, ezek az elsı vízzáró réteg alatti rétegvizet hasznosítják. Nagy örömmel állapíthatjuk meg, hogy a feltételezés valószínőleg igaz volt, és a korábbi falu megszőnésével megszőnt a szennyezési forrás is, mert a talajvíz kutakban mért vízminıségi paraméterek már 1998-ban is sokkal kedvezıbbek és határértéken aluliak vagy azt éppen elérık voltak, a legújabb vizsgálatok szerint a nitrát-szennyezés egészen eltőnıben van (OLÁH Gy. szóbeli közlés 2006).

112

37. ábra: Új kút ásása kézi erıvel. A szerzı felvétele 2. táblázat: Győrőfői kútvíz vizsgálata (a falu déli részén)

1998. március 23. Paraméterek PH Fajlagos vezetıképesség KOIk (mg/l) Klorid (mg/l) Ammónia (mg/l) Nitrit (mg/l) Nitrát (mg/l) Vas (mg/l) Össz keménység: Összes foszfát (PVM): (mg/l) Összes foszfor (PVM): (mg/l) Szárazanyag tartalom: (mg/l) Bakteriológiai vizsgálat (összcsíraszám): (Forrás: RÁCZ A. 2002)

mért adatok 7,01 660 56 1,0 0 0,05 8,2 0,05 22 2 2 606

MSZ. 6,8-8,5 1350 nincs 100 0,2 0,3 40 0,3 5,0-35,0 5 5 1200

102

103

3. táblázat: Győrőfői kútvíz vizsgálata (a falu közepén)

1998 március 23. Paraméterek Ph Fajlagos vezetıképesség KOIk (mg/l) Klorid (mg/l) Ammónia (mg/l)

mért adatok 7,04 560 46 44 0,07

MSZ. 6,8-8,5 1350 nincs 100 0,2 113

Nitrit (mg/l) Nitrát (mg/l) Vas (mg/l) Össz keménység: Összes foszfát (PVM): (mg/l) Összes foszfor (PVM): (mg/l) Szárazanyagtartalom: (mg/l) Bakteriológiai vizsgálat (összcsíraszám): (Forrás: RÁCZ A. 2002)

0,01 40 0 18 4 1 595

0,3 40 0,3 5,0-35,0 5 5 1200

103

103

5.2.6 Szennyvíztisztítás Magyarországon a korábbi évtizedek az át nem gondolt vidékfejlesztési politikája következtében rendkívüli mértékben kinyílt a közmőolló, ami azt jelenti, hogy a kistelepülések, de sokszor még a városok is ivóvízhálózattal el vannak látva, de a szennyvíz kezelésére alkalmas csatornahálózattal nem. Ezt a helyzetet elınyösnek is fel lehet fogni a természetközeli szennyvíztisztítási módok elterjesztéséhez, amelyek közös jellemzıje ugyanis, hogy nem kell hozzájuk központi győjtıcsatorna (KOCSIS A. 2001). A települések szennyvízkezelési lehetıségeivel és stratégiájával valamint a szóba jöhetı alternatívákkal foglalkozik német-magyar összehasonlításban a Német Urbanisztikai Intézet kiadványa (SCHULZE, D. et. al 1997) Az élıgépnek (Living machine) elnevezett módszer során egy összességében mintegy 23000 fajból (!) álló mesterséges ökoszisztémát alakítanak ki. A nagy tároló edényekben a szennyvíz kaszkádszerően, egyikbıl a másikba áramlik, és közben a bennük zajló biológiai reakciók révén tisztul. Magyarországon Nagytétényben, a Harbor Park ipari parkban mőködik az elsı ilyen beruházás a Körte-Organica cég tervezésében és kivitelezésében (UZUNOV, D. 2003). Az élıgépek és a hozzájuk hasonló egyéb rendszerek teljesítményérıl és elınyeirıl, hátrányairól széles körő szakirodalom áll rendelkezésre (pl. TEAL, J. – PETERSON, S. 1991, TEAL J. et al. 1992, PETERSON, S. –STRONG, 1993). A szennyvízben található tápanyag visszanyerésére is van megoldás a tápanyagfilmes technológiával (JEWELL, W. 1994). Ennek során az eutrofizálódott vízben is növekedni képes ún. hidropon növényeket saját gyökérzetük támasztja meg és a szennyvíz csupán egy vékony rétegben szivárog közöttük. Az alternatív megoldások közül a leginkább elterjedt, viszonylag olcsó az úgynevezett nádfalas vagy más néven gyökérzónás nyílttéri szennyvíztisztító. Talán egyetlen komoly hátránya, hogy meglehetısen helyigényes, egy fıre 4-5 m2 nádas felületet kell számolni. Ezért leginkább egyedülálló vagy csatornázás nélküli településeken, külterületen álló házak, gazdaságok szennyvizének kezelésére javasolt, illetve kistelepülések szennyvízgondjainak az

114

enyhítésére vethetı be. A gyökérzónás rendszer elve teljesen egyszerő: azokat a mocsarakat, lápokat, természetes szennyvíztisztítókat utánozzuk. Vidéki körülmények között tehát elegendı néhány tı nád (Phragmites communis) gyékény (Typha latifolia), és sás faj (Carex sp) beültetése. A nádtér kiépítése igen egyszerő és olcsó építészeti feladat. A szennyvízbıl egy kettıs falú aknában egyszerő fizikai úton szeparáljuk a felülúszót és az üledéket és csak az oldott szennyezést tartalmazó középsı fázist engedjük tovább. Az ülepítı akna tartalmát néhány évente mechanikusan el kell távolítani és komposztálni, míg az átfolyó szennyvíz ezután belép a vízhatlan fóliával védett körülbelül nyolcvan centiméter mély földfalú medencébe, amely föld, homok és szalma rétegelt keverékével van feltöltve.

38. ábra: Nádágyas szürkevíz tisztító berendezés elvi sémája. Forrás: NAGY G. 1996

Ebbe ültetjük a növényeket. A befolyásnál egy kavicsprizmába húzott dréncsı a medence teljes szélességében eloszlatja a befolyó vizet, amely a fenéken lassan a kifolyás irányába szivárog, tekintve hogy a mederfenék a szennyvízcsatornákra jellemzı 2-4 %-os lejtéssel van ellátva. Menet közben a nád gyökérgumóin élı baktériumflóra elbontja és a nád számára felszívható állapotba hozza a legtöbb szennyezıdést, még a nehézfém ionokat is. A szerves eredető, lebontott szennyezés tápanyagként hasznosul, a felvett nehézfém ionok és egyéb nem bomló szennyezések a nád üreges szárában halmozódnak fel. Ennek eredményeként a medence végén elhelyezett második kavicságyban az alsóponti elfolyásnál kilépı víz gyakorlatilag ivóvíz minıségő lesz. A nádteret többféle méretben, egyetlen lakóháztól a

115

néhány ezer lakosú községek szennyvizének tisztításáig lehet igénybe venni, Németországban már évtizedek óta alkalmazzák (BUYSCH et al. 1988) és Magyarországon is vannak bíztató kísérletek (MÁRCZIS M. 1996). Olyan területeken, ahol a nád nem él meg vagy emberi beavatkozás következtében már kisebb az esély a megmaradására (például az alföldi régió) a nyárfa-gyökérzónás vagy lebegıvizes megoldások is szóba jöhetnek (MOLNÁR A. 2003).

39. ábra: Nádágyas szennyvíztisztító építés közben….

40. ábra: … és készen. A szerzı felvételei (és nádágya)

116

A Győrőfőn jelenleg üzemelı összes lakóház és egyéb létesítmény el van látva egy alapterv (NAGY G. 1996) szerint, de a helyi viszonyok és igények figyelembe vételével épült gyökérteres szennyvíztisztítóval, amelyek a fent ismertetett összetételő nádfaltorlasszal mőködnek.

5.2.7 Hulladékgazdálkodás A hulladék keletkezése Az ember mindig termelt szilárd halmazállapotú hulladékot. Ennek jelentıs része azonban hosszú ideig szerves anyagokból állt, amelyek a természetben lebomlanak, és ezért nem okozott problémát. A probléma azóta jelentkezik, hogy a települési szilárd hulladékok egybekeverednek és a természetes szerves anyag mellett megjelennek egyéb hulladékfajták, a fémek, építési törmelék üveg és újabban a mőanyagok, szintetikus szerves vegyületek. A hulladékgazdálkodás ezért komoly kihívássá és egyúttal iparággá vált, egyúttal pedig olyan feladatot jelent, amellyel a településeknek meg kell birkózniuk. A jelenleg elfogadott elképzelések

igyekeznek

zárt

láncú

hulladékgazdálkodási

koncepciókat

kialakítani

(ZESCHMAR-LAHL, B. 1998). Egy fenntartható település hulladékfajtáinak meghatározásakor tudnunk kell, mi található az adott településen. A legáltalánosabb a háztartási hulladék, amely lakóházakból és közösségi használatú épületekbıl kerül ki, illetve az építkezési hulladék és törmelék. Ezt követik azok az üzemek, amelyek a település területén mőködnek: mezıgazdasági termelı üzemek, kézmőves mőhelyek, irodák, stb. A települési szilárd hulladékok esetében az elsı és legfontosabb szabály a hulladék termelıdésének elkerülése. Ellentétben az iparral, ahol a termelés technológia szabja meg a hulladék keletkezés menetét, a települések vásárlóként jelennek meg a hulladékláncban és elsıdlegesen itt tudnak hatást gyakorolni a keletkezésre. A második szabály, hogy a szilárd hulladékokat fajtánként külön kell győjteni és kezelni. Győrőfő esetében négy kategória különíthetı el markánsan, az alábbiakban ezekkel foglalkozunk: 1. Szerves, komposztálható hulladék 2. Szerves éghetı hulladék 3. Szervetlen vagy szerves, de újrafelhasználható, visszaforgatható hulladék 4. Szervetlen, nem bomló, másra nem használható anyag, amelynek kezelése külsı technológiát igényel (Zaja P. 1991).

117

A kommunális hulladék keletkezését alapvetıen három módon lehet csökkenteni: a felesleges csomagolás és egyéb, hulladéknak szánt anyagok mellızése vásárláskor, a szerves anyagok komposztálása, az éghetıek elégetése és az újrahasznosítható, visszaforgatható anyagok kiválogatása, más célra használása. Bár közvetett módon, de mindez meglehetısen nagy mennyiségő energia megtakarításával, a komposzt révén pedig megújuló forrás képzıdésével is jár. Kerti komposztálás A komposztálás régóta ismert eljárás a növényi és egyes esetekben állati hulladékok takarékos visszaforgatására, újból erıforrássá való alakítására. Tulajdonképpen a komposzt és a trágya között annyi a különbség, hogy a trágya megjelölést nagyrészt állati eredető hulladékra, fıként bélsárra és vizeletre alkalmazzuk, amely hagyományosan növényi szerves anyaggal keveredik, ezért megfelelı kezelést követıen komposzttá érik (SÁRKÖZY P. 1990). A komposzt képzıdése rendkívül bonyolult biológiai folyamat és külön ökológiai alrendszert alkot, de néhány alapvetı folyamat minden esetben hasonló. Lényege a hulladékban található szerves anyag lebomlása és átalakulása másfajta szerves anyaggá, tehát a komposztálás a közhiedelemmel ellentétben nem csak bontási folyamat és végterméke bizonyos értelemben komplexebb, mint kiindulási anyagai. Ahogyan a talaj is, a jó komposzt is egy háromfázisú diszperz rendszer, amelynek alkotóelemei között szilárd, folyadék és légnemő anyagok egyaránt vannak. Kell hozzá egy energiaforrás, ez maga a hulladék, ami nagyon sok féle szerves anyag lehet: konyhai szemét, faágak, főnyesedék, trágya. A lényeg az arányok és az aerob viszonyok megtartása (DINDAL, D. 1971). Elkülöníthetı egy lassú vagy alacsonyabb hımérséklető fázis és egy nagyobb hımérsékletet igénylı fázis. A komposztálást ugyanis alacsonyrendőek, többek között baktériumok, gombák és sugárgombák indítják be, és ezek az élılények biokémiai folyamataik közben hıt termelnek. Az alacsonyabb hımérsékleten az ún. mezofil lények szaporodnak jobban, ám ezek helyét a hımérséklet emelkedésével átveszik a termofilok. A komposzthalom hımérséklete akár 65 °C-ra is felmehet ennek következtében. A mikroorganizmusok csak az elsı lépcsıt jelentik a komposzt képzıdésében, idıvel egy egész kis mikrovilág alakul ki, rovarok, atkák, giliszták, százlábúak, csigák vesznek részt benne. Attól függıen, hogy mennyi figyelmet kap a koposzthalom, lehet a kapott komposzt biológiailag értékesebb, sok humuszt tartalmazó anyag, vagy pedig egyszerően csak lebomlott szerves anyag (KOURIK, R. 1992). Végeredményben megvalósul a tervezési elvekben hangsúlyozott ciklikus szemlélet és a hulladékok életciklusa körré záródó folyamatot alkot:

118

visszakerülnek oda, ahonnan vétettek, a talajba. Ezért mondja azt Karel Capek A szenvedelmes kertész címő mővében, hogy a jó gazda a földbe ássa magát (BALOG, B. 2005). Megfelelı irányítás mellett a folyamatok jól szabályozhatók és még az olyan magas tannin tartalmú anyag, mint a diólevél is nemcsak hogy lebomlik, de a benne található csírázásgátló anyagok sem tudják kifejteni hatásukat (GELLÉRT M. – RUEPP-VARGAY M. 2001). A folyamat olyan egyszerően kézben tartható és veszélytelen, hogy akár iskolákban is meg lehet valósítani (DARVAS K. – RUEPP-VARGAY M. 2000). Hasonló tapasztalatok halmozódtak fel Győrőfőn is, ahol minden családi háznál elkészült valamilyen komposztáló létesítmény, rendszerint fából épített keret, amelybe a konyhai hulladékok és kerti hulladékok vegyesen kerülnek bele. Azt minden szakirodalom hangsúlyozza, hogy a nagy széntartalmú anyagok (szalma, fa, nád, kaszálék, széna) és a nagy nitrogéntartalmú anyagok (trágya, vizelet, konyhai szemét) megfelelı keverésével kell a kiindulási anyag szén-nitrogén arányát beállítani, mert ez a záloga az egészséges folyamat kialakulásának. Sok szén csak szárad, korhad, sok nitrogén hajlamos megrohadni. A komposzt ugyanis aerob rendszer, amelyhez kell ugyan a nedvesség, de csak mérsékelten. Túl szorosan egymásra halmozott rétegek esetében kevés lehet az oxigén és megnı a nedvességtartalom, ami a gombák elszaporodásának kedvez. Ilyenkor is lebomlik az anyag, de tápértéke kisebb lesz, mert a gombák elfogyasztják a rendelkezésre álló nitrogént. A tapasztalat szerint egy majdnem hektárnyi alapterülető telek és egy négyfıs háztartás által termelt összes szerves hulladék – beleértve a kaszálékot, ágakat és a komposztvécé komposztját is – két darab 4 × 4 méteres, egy méter mélységő és egy méter magasságú, keményfából (akác) ácsolt komposztáló keret kényelmesen kezelni tudja. Komposztvécé A komposztvécé a komposzt készítésének egy sajátos formája, amikor saját bélsarunkat és vizeletünket alakítjuk át hulladékból értékes tápanyaggá. A régi árnyékszék némi átalakítással kiválóan megfelel e célnak. A lényeg, hogy széklet és vizelet viszonylag magas nitrogén tartalmát nagy cellulóztartalmú anyaggal (szalma, faforgács, kaszálék, stb.) ellensúlyozva és a felesleges vizet elpárologtatva olyan aerob körülményeket hozunk létre, amelyek között a mindenhol jelenlévı aerob mikroflóra kényelmesen le tudja bontani mindkét anyagot és a keverékbıl megfelelı hımérséklet elérésekor nagy tápanyag tartalmú szerves anyagot állítson elı. A folyamat teljesen analóg a kerti komposztálással, csak a kiindulási anyagok mások (GELLÉRT, M. – RUEPP-VARGAY, M 2001). Vidéki körülmények között bárhol megvalósítható, és némi technológiai segítséggel (például mesterséges szellıztetést végzı

119

ventillátorral) valójában a városokban sem lenne elvi akadálya a vízöblítéses vécék kiváltásának. A helyi igényektıl és lehetıségektıl függıen számos megoldás van, az úgynevezett kétaknás kültéri árnyékszéktıl a hordozható elektromos főtéső változatig, de mindegyik sajátossága, hogy víz nem kell hozzá és a végeredmény rendkívül kis mennyiségő (kedvezı esetben egy ilyen létesítményt évekig lehet “tölteni” mielıtt egyszer is üríteni kéne), szagtalan, kellemes barnás színő és földszerő tapintású anyag, amely kertbe, parkba minden további nélkül kihordható (ERTSEY A. 1997). A modern komposztáló toalettek archetípusa az úgynevezett Clivus Multrum, amelyet megalkotója, Rikard Lindström svéd építész még a második világháború elıtt feltalált, de aztán egy ideig feledésbe merült, hogy a környezetvédelmi tudatosodás nyomán kerüljön ismét elıtérbe. Ez a szerkezet eredeti változatában meglehetısen behemót, két épület-szintet foglal el, a felsın található a hagyományos értelemben vett ülıke, alatta pedig egy három köbméteres tartály (LINDSTRÖM, C. 1990). A Clivus Multrum által „termelt” humuszt többször és többféleképpen bevizsgálták és teljesen biztonságosnak találták (FOGEL, M. 1977, NATIONAL SANITATION FOUNDATION 1982). A Clivus tartályában a helyre azért van szükség, hogy megvalósítható legyen a szellıztetés, illetve mert ebben a modellben a folyadék és szilárd anyag elválik egymástól és ezért túl sok vizelet például felboríthatja az egyensúlyt. E két hátrány kiküszöbölésére találták fel egy holland kisközösségben a kompakt komposztáló toalettet, más néven CC-t (LEEFLANG, S. 1991). A farost lemezekbıl vízhatlan belsı borítással készült szerkezet mérete ugyan fele lett elıdjének, viszont egy csörlı segítségével idınként szó szerint fejre kell állítani: ezzel lehet biztosítani, hogy a belerakott anyagot átmozgassa és ezzel a szellızését biztosítsa. A komposztálódó trágya minden alkalommal a belsı tér következı rekeszébe kerül át. Egy másik elınye a modellnek, hogy házilag is elıállítható, a Szelíd Technológia Alapítvány Magyarországon ebbıl szabadalmaztatott egy fröccsöntött mőanyag változatot (ERTSEY 1997). Győrőfőn a fenti lehetıségek közül többnek a kipróbálására is sor került. A CC eredeti, fából és ferrocementbıl készített változata a közösségi ház e célnak szentelt helyiségében soha nem mőködött. A hagyományos falusi árnyékszékek kétaknás változata egy magánháznál készült el. Ennek lényege, hogy az emésztıgödörbe a víz (csapadék vagy talajvíz) beszivárgását tégla falazattal és a térszínbıl történı kiemeléssel (magasabb térszint, lábazat) kell elkerülni. A két aknához két ülıke szolgál, és míg az egyik használatban van, a másik, korábban megtelt akna tartalma komposztálódik. 120

41. ábra: Billenthetı beltéri komposzt-toalett, a Compact Compost fröccsöntött mőanyagból készült magyar változata. A szerzı felvétele

42. ábra: Falazott beltéri komposzt-toalett, saját tervezés. A szerzı felvétele

121

A Szelid Technológia Alapítvány által készített fröccsöntött mőanyag készülék tekintélyes méretei ellenére sokkal könnyebben mozgatható, mint ferrocement társa és azóta is problémamentesen üzemel. Ám a készen vásárolt szerkezet igen költséges, ezért a projekt építkezı résztvevıi egy idı után saját tervezéső beltéri komposzt toaletteket alkalmaztak leginkább. A ház egy célszerően ennek szentelt helyiségében hagyományos ülıkét építenek, amelynek szellızése a tetı fölé nyúló fekete színő csıvel, ürítése pedig a lábazat alá nyúló aknából könnyen megoldható. A kész komposzt azonnal a kertre vagy utóérlelésre a komposztáló keretbe hordható. Beüzemelés elıtt az aknába egy-két lapát friss kerti komposztot, érett barna erdıtalajt kell bejuttatni a folyamat beindítása érdekében. Újrahasznosítás, újrafelhasználás, égetés Győrőfői körülmények között különösen az építési anyagok újrafelhasználásáról illetve újrahasznosításáról érdemes szót ejteni, mert bár konkrét politika erre vonatkozóan nem létezik, igen sok építési anyag tartozik ebbe a kategóriába. Leggyakoribb a bontott tégla, amely ily módon nagy energiaigényő új anyagot vált ki, de újrahasznosított termék az a PCV fólia is, amellyel a Közösségi Épület tetejének és a szennyvíztisztítók aljzatának szigetelése történt. A hulladék hasznosítás kategóriájába tartozik a szintén az építkezések során keletkezı széldeszkák változatos sorsa, amelyek kerti bódé építésétıl a födémen át (lásd ott) a paradicsomkaróig változatos életpályát futhatnak be és igen keresett – immár nem hulladékok, hanem – melléktermékek a győrőfői helyi gazdasági körforgásban. Szintén hulladék a mozsgói főrészüzembıl kikerülı faforgács, amelynek sokoldalú felhasználási lehetıségei teremtek: a komposztvécé C:N arányát beállító magas cellulóztartalmú adalékanyagtól a vályogtéglába kevert kötıanyagon át a kerti mulcsig. A papírhulladék és egyéb fahulladék sorsa akkor, ha nem kosár kibélelésére, mulcsozásra vagy ablaktisztításra használják, az égetés. Bár a papír égetése nem feltétlenül a legkörnyezetbarátabb megoldása a felhasználásának, sok esetben szükség van rá, és megfelelı mértékben a fatüzeléshez keverve megvalósítható a kellı mértékő égetés túlzott pernyeképzıdés nélkül. Vissza a városba Óvatos tervezéssel és gondos vásárlással elkerülhetı, hogy komolyabb mennyiségő olyan anyag keletkezzen, amellyel helyben nem lehet mit kezdeni. Győrőfő környékén hulladék lerakó nincs, ezért ezt célszerő is szem elıtt tartani. Példaképpen említhetı, hogy ha a lakók a tejet, tejfölt, alapvetı élelmiszerek jelentıs részét helyben szerzik be, ivásra pedig forrásvizet vagy kútvizet használnak, akkor elkerülhetı a mai települési szilárd hulladékok egyharmadát 122

kitevı csomagolóanyagok, a mőanyag zacskók és palackok hulladékként való megjelenése és a helyettük e célra használt kannák, üvegek átkerülnek a fenti újrafelhasznált kategóriába. Ennek ellenére mindig marad sajnos valamennyi mennyiségő kezelhetetlen hulladék, amelyeket a konvencionális hulladékáramba kell becsatornázni. Szerencsére ennek mennyisége Győrőfő esetében a fenti módszerek alkalmazása miatt töredéke egy városi háztartásénak, átlagosan elmondható, hogy négy fıs háztartásra számolva háztartásonként kéthetente győlik össze egy 110 literes szemeteszsákra való, amitıl meg kell szabadulni. Sajnos, mint az aprófalvas vidékek jelentıs részén, a Dél-Zselic és Baranya területén is megoldatlan a hulladék kérdés, egészen az új hulladék gazdálkodási törvény megjelenéséig (2000. évi XVIII. törvény a hulladékgazdálkodásról) engedély és mindenféle mőszaki védelem nélkül épült, az illetékes önkormányzatok (tanácsok) által ad hoc kijelölt települési szilárd hulladék lerakók mőködtek szinte minden falu határában. Győrőfőhöz legközelebb a Helesfa és Dinnyeberki közötti domb aljában található ilyen létesítmény fekszik, amelyet a hivatkozott törvény hatályba lépését követıen be kellett zárni.

43. ábra: Települési szilárd hulladék gazdálkodás Baranya aprófalvas településein. Fotó: Bánvölgyi Tamás

Azóta a hulladék elhelyezés problémás, a kisfalvak lakóinak vagy az önkormányzatoknak kell fizetniük a regionális lerakókra vagy égetıre történı elszállításért, amit nem minden esetben hajlandók megtenni. Ibafa önkormányzata igény esetén biztosította minden porta számára a hulladék tároló edény (magyarul kuka) beszerzését és megszervezte a kéthetente egyszer történı ürítését. Ez azonban sajnos Győrőfőn a közlekedési viszonyok miatt nem

123

megoldható, ezért a kukák zárt helyen való tárolását fontolgatja a részönkormányzat Dinnyeberki egy üres telkén. Addig, amíg ez a kérdés nem oldódik meg, a lakók saját lelkiismeretére van hagyva, ki hová viszi a szemetét. (A benzinkutak mellett sokszor található kerekes konténer, amely be tudja fogadni egy-egy háztartás említett mennyiségő hulladékát).

5.2.8 Közlekedés A projekt helyszínének megközelítése dél felıl célszerő, több okból is. Egyrészt, itt nyitott a völgy, ez a vízgyőjtı terület kifolyása. Másrészt, a legközelebbi szilárd burkolatú út a közeli Dinnyeberkiben található, amely – útvonaltól függıen – 2,5-3,5 km távolságra helyezkedik el a Közösségi Épülettıl, míg Ibafát csak az északi vízválasztón keresztül haladva, járt úton 8 km, a már akkortájt is járatlan, azóta pedig áthatolhatatlan úgynevezett miseúton (a régi falusiak erre jártak át Ibafára misére, amikor már nem volt papjuk, templomuk) 5-6 km megtételével érhetjük el. Sajnos a déli megoldás sem mentes a problémáktól. A patak a völgyet többször keresztezi és a központi két dombról, a Bivalydombról (ma Naphegy) illetve a Rózsadombról nézve vagy a Sándor-árkon, vagy a Győrőfő patakon mindenképpen át kell kelni. Másrészt, Dinnyeberki is egy másik domb mögött fekszik, a vízrajzi kijárat a mocsaras völgy végén, Nagyváty felé folytatódik és csak több kilométerrel lejjebb éri el az elsı szilárd burkolatú utat. Az erdıszélen futó sáros dőlıút stabilizálása rendkívül nehéz feladat, mert a fellazult lösz agyagos anyagában elsüllyed az odahordott kı, kavics vagy téglaanyag. A projekt kezdeti fázisában a bekötıút megépítése nem látszott annyira létfontosságúnak mint késıbb, az élet megindulásakor. Idıvel azonban világossá vált, hogy az egész kezdeményezés léte függhet azon, hogy sikerül-e, és ha igen, milyen irányban megnyitni egy minden évszakban és mindenféle idıjárás esetén járható közlekedési ütıeret. A rendezési terv készítése során már megszületett a döntés és a szabályozási terv a bekötıút nyomvonalát is kijelöli. A szóba jöhetı alternatívák közül ez egy 3,4 km hosszú, viszonylag kevés meredek lejtıt és emelkedıt tartalmazó vonalvezetés volt, amely elsı pillantásra tulajdonjogilag is járhatónak látszott. A döntésnek azonnal társadalom-földrajzi következményei lettek: azzal, hogy dél felé épült meg, Új-Győrőfő Szentlırinc-Pécs vonzáskörzetéhez került és közelebb is lett a fenti városokhoz, mint Ibafa felé a másik vonzáskörzet, Szigetvár illetve Kaposvár felé lett volna. Ugyanakkor azonban komoly probléma jelentkezett ezzel a megoldással: tekintve, hogy a közigazgatási „tulajdonos” még mindig Ibafa önkormányzata, a bekötıút viszont Dinnyeberki önkormányzatának területén futott végig, egyfajta kettıs felelısség és feladatkör jött létre,

124

amelyet egyik önkormányzat sem kívánt vállalni és ezért ismételten az alapítvány feladatává vált. Értelemszerően akadozottabbá vált a kommunikáció a körzetileg illetékes hatóságokkal és szervekkel is, hiszen ha valaki Győrőfőrıl terepjáró gépjármő vagy lovas kocsi hiányában Ibafára (önkormányzat) vagy Almamellékre (orvos, iskola, jegyzı) szeretett volna eljutni és nem volt kedve egész nap gyalogolni, kénytelen volt elıbb Szentlırinc felé elindulni, hogy Szigetvár, Szentlászló érintésével jusson el elıbb Almamellékre majd Ibafára. A nyolc kilométerbıl a helyi sajátosságok következtében így lett 45 kilométer. A földutak építésének és karbantartásának valamint stabilizálásának kiterjedt irodalma van (HINDSON, J. 1983, MOLLISON, B. 1990). Győrőfőn azonban a helyi viszonyok talán az útépítésnek kedveznek a legkevésbé. Nem véletlen, hogy az eredeti falu kipusztulásához is a karban nem tartott földút járult hozzá a legnagyobb mértékben. A vidék agyagos lösz takarója a földúton értelemszerően kitetté válik, denudálódik és nagyon sajátosan viselkedik: a ráhulló esı átnedvesíti a felsı tíz centiméteres rétegét, amely ezáltal rendkívül síkossá válik és ugyanakkor nem engedi, hogy a víz a mélyebb rétegekbe beszivárogjon: a felületen kell utat keresnie magának. Minden olyan helyen, ahol valamely irányban lejt, kormányozhatatlanná teszi a jármőveket és azok védhetetlenül valamelyik mélyedésbe csúsznak bele. A kijelölt nyomvonal mentén az idıszakos heves esızések miatt idınként nagyon megnı a patakok és vízmosások által szállított vízmennyiség, ami minden mőtárgy tervezését megnehezíti és aránytalanná teszi. Az agyagos lösz stabilizálására csak a alapos és kiterjedt vízelvezetést, árkolást megvalósító, több rétegben felépített, a tükörre tíz centiméteres vízáteresztı homokréteg terítése után ráhordott nagymérető osztályozott kıborítás (∅12 cm), majd erre terített finomabb osztályozott apró zúzalék (∅3-5 cm) alkalmas. Ezért ezt a rendkívül költséges, gyakorlatilag teljes útépítést igénylı megoldást kellett választani. Az út két ütemben készült el. A tüzetesebb vizsgálatkor derült ki, hogy a tervezett nyomvonal egy szakasza erdıgazdasági területen halad keresztül, amelyet elıbb ki kellett vonatni mővelésbıl és csak ezt követıen adták ki az építési engedélyt. A vízelvezetı mőtárgyak több helyen magánterületet érintettek, ott tulajdonosi hozzájárulásra volt szükség. A nyomvonal feltételezte, hogy három híd és egy nagyobb beton áteresz is épül. Ezeket meg kellett oldani, mielıtt maga az úttest elkészülhetett volna. A belsı szakaszt, amely alapítványi, magántulajdonban álló és erdıgazdasági területen vezet keresztül, az elsı PHARE pályázat keretébıl az alapítvány finanszírozta és saját kivitelezésben készült. Egy utász-hidász hadmérnök szakmai útmutatásai alapján az erdıgazdaság által biztosított akácfa rönkök felhasználásával ekkor készült el a három híd, mindenféle beton, vasszerkezet és egyéb környezetidegen anyag igénybe vétele nélkül. 125

44. ábra: Útviszonyok az útépítés elıtt…

45. ábra: .. és után az Istenkúti erdészház elıtt. Fotó: Kilián Imre

A bekötıút külsı 1,4 km hosszúságú szakasza azonban meghaladta az önerıs építkezés erejét és mőszaki lehetıségeit. Ugyanakkor azonban ez a szakasz önkormányzati tulajdonban lévén lehetıség kínálkozott állami támogatás megszerzésére. Számos pályázati lehetıség megvizsgálása után a földút karbantartására és felújítására kiírt pályázaton sikerült nyerni. Kivitelezéssel a Strabag Rt.-t bízta meg az alapítvány szervezésében a két pályázatot közösen

126

beadó dinnyeberki és ibafai önkormányzat. Ekkor készült el – részben – a falun belüli közlekedést lehetıvé tévı két útszakasz is. Az alapítvány – 2003 óta pedig a frissen létrejött részönkormányzat – a két önkormányzattal szerzıdést kötött, amelyben átvállalja az út karbantartásának felelısségét és költségeit. A karbantartási hiányosságok és a mostoha természeti viszonyok miatt az út állapota évrıl évre romlik és a heves esık alkalmával képzıdı vízfolyások a völgyek felé hordják le az apróbb köveket. A vízszintes szakaszokon pedig folyamatos a kátyúképzıdés, míg az erdıben az esıket követıen az út kiszáradása igen sok idıt vesz igénybe. Ennek ellenére megvalósult a projekt életképességének egyik legfontosabb elıfeltétele, az egész évben – igaz, télen leginkább csak négykerék meghajtású autóval – járható út, amelyen a falu helyszíne megközelíthetı. Ennek út felújítása és esetleg szilárd burkolattal (aszfalt vagy beton) való ellátása azonban a jelenlegi helyzetben reménytelennek tőnik. Ugyanakkor kívánatos lenne elkerülni, hogy átmenı forgalmat lehetıvé tévı megoldások tegyék tönkre a település zsákfalu jellegét. A Megyei Területrendezési Terv Ibafáról Horváthertelend felé, és Győrőfőn keresztül Dinnyeberki felé összekötı út-fejlesztést irányoz elı. Ibafa önkormányzata – a győrőfői részönkormányzat álláspontját méltányolva – Dinnyeberki helyett Bükkösd felé szorgalmazza az összekötı út kiépítését. Győrőfő és Dinnyeberki között a meglévı bekötıút kiépítése a kívánatos cél, míg Almamellék-IbafaKorpád-Győrőfő-Dinnyeberki-Helesfa-Szentlırinc

nyomvonalon

térségi

jelentıségő

kerékpárút kialakítását is tartalmazzák az elképzelések (VIRÁNYI Kft. – PAGONY Kft. 2005).

5.2.9 Kommunikáció Nem véletlen, hogy Erdısi a közlekedést is a kommunikáció témakörébe sorolja (ERDİSI F. 2000). Felfogása szerint a közlekedési igény, mint térlegyızési technika logikus folytatása a virtuális kommunikáció és az ipari társadalmakban korunkban kibontakozó (a gızhajó, vasút, villamos távvezeték, valamint autóút hálózat után) ötödik térlegyızési technikai ciklus során immár nem anyagi javak és személyek térbeli mozgatása a legfontosabb cél, hanem adatoké és más jellegő információké (ERDİSI F. 2004). A megállapítás arra a feltételezésre épül, hogy amennyiben a kommunikáció virtuális formái rendelkezésre állnak, anyagi testek fizikai mozgatására, vagyis a fizikai mobilitásra kevésbé lesz szükség. Sajnos a jelenlegi tendencia valamint a technikai civilizáció vívmányainak tényleges, visszamenıleges elemzése e feltételezést nem igazolja, mert ahogyan a számítógép elterjedésével sem lett kevesebb papírra szükség, valamint az utak áteresztı képességének növelése sem oldja a közlekedési nehézségeket, hanem éppen ellenkezıleg, újabb mobilitási igényt gerjeszt, úgy nem látható

127

egyelıre semmi jele annak, hogy beigazolódott volna a kilencvenes évek elejének reménye, miszerint az információs technológia fejlıdése szükségtelenné teszi majd a közlekedést. Mindez nem jelenti azonban azt, hogy a feltételezés hamis volt. Csak más tényezık játszanak közre a tényleges fejlıdési irányok meghatározásában, mint egy-egy lehetıség. Mert a virtuális kommunikációs technikák valóban megteremtik a lehetıséget a mobilitási igény csökkentésére, még akkor is, ha az emberek és a gazdaság nem vagy csak a növekedést ellensúlyozni nem tudó mértékben él velük. Mindenesetre a győrőfői projekt kidolgozásakor a szerzı is magáévá tette Erdısi felfogását és arra a feltételezésre épített, hogy az akkoriban ismertté vált e-mail technológia és az Internetben rejlı potenciál a számítógépek elıtt álló fejlıdési lehetıségekkel kombinálva elıbb-utóbb lehetıvé teszi nagyobb adatállományok gyors és problémamentes, sıt automatikus továbbítását, ami a kihelyezett munkavégzés (közkelető nevén teleworking vagy home-computing) legfontosabb feltétele. A projekt indulásakor mindebbıl még csak a legelemibb összetevık álltak rendelkezésre (LANE, G. 1990). A koncepció foglalkoztatással kapcsolatos része mégis igen nagy hangsúlyt fektetett a távolból végezhetı munkák lehetıségének megteremtésére és ezzel a közlekedési kényszer (munkahelyre utazás) kikapcsolására vagy más célra és kisebb szintre csökkentésére. A kommunikációs lehetıségek megteremtésére több lépésben és többféle technológia kipróbálása után nyílt lehetıség. Hagyományos rövidhullámú amatır rádió (ham): A kommunikáció szükségessége életbevágóan fontos kérdésként vetıdött fel a projekt indulásakor. Ezért átmeneti megoldásként az egyik projekt résztvevı saját amatır rádiós engedélyének terhére létesítettek kapcsolatot egymással a győrőfői terepen, illetve az ibafai bázison dolgozók. Helyhez kötött rádiótelefon: RLL: az akkori Matáv vezetés által kényszerbıl alkalmazott technika. Az RLL a radio in the local loop angol kifejezés rövidítése. Az egyébként vezetékes hálózat alközpontjában (vagyis esetünkben Bükkösdön) mőködı rádiótelefon modul az adott alközpont ellátási területéhez tartozó, de nehezen megközelíthetı területen élı igénylık fogyasztási helyein rögzítetten felszerelt rádiótelefonok jeleit továbbítja. Így nem kell egy vagy két igénylı kedvéért több száz méter (sıt, Győrőfő esetében majdnem négy kilométer) vezetéket kiépíteni. A módszer azonban csak nagyon kezdetleges kommunikációt tesz lehetıvé, saját tápforrást igényel, a hangátvitelen kívül pedig semmi egyébre nem alkalmas. Mobiltelefonok és lefedettségi viszonyok: Bár a telefonos társaságok elıszeretettel hangoztatják, hogy az ország teljes egészében lefedett, Győrőfőn, akár a fagyhatár, vagy a köd, a két betelepült dombon felfelé haladva a mobil árnyék is fokozatosan csökken és a második-harmadik telektıl felfelé a Pannon GSM hálózatában regisztrált készülékekkel már 128

lehet legalább a verandán telefonálni (a földház nagy tömege sikeresen újabb árnyékolási tényezıt jelent), míg a Westel (ma már T-com) elıfizetéssel rendelkezık csak a dombok tetején tudják fogni az adást. A Vodafone-os készülékek pedig tudomásom szerint egyáltalán nem szólalnak meg, talán azért, mert ez utóbbi társaság még magasabb frekvenciasávot, 1700 MHz-et használ a jelek továbbításához. Matáv mikroprojekt: Az ISDN alközpont: A településfejlesztési koncepcióban alkalmazott szeres, elszórt betelepülési forma kétségtelen hátránya, hogy mindenféle nyomvonalas létesítmény kiépítésének költségei hatványozottan jelentkeznek. Ezért hosszú idın keresztül reménytelennek tőnt, hogy egy hírközlési, távközlési vagy kommunikációs infrastruktúra is kiépülhessen. Végül a kilencvenes évek végén az akkoriban újnak számító telefonkábeles adatközlési technológiáját, az integrált szolgáltatások digitális hálózatát sikerült megvalósítani. Az angol nevébıl röviden ISDN-nek nevezett szolgáltatás (integrated services digital network) lényege, hogy végponti felhasználók között digitális jelátvitel segítségével képes adat- és hangkommunikációt egyszerre végezni. Akkoriban ez teljesen újdonságnak

számított

és

teljesen

beleillett

a

projekt

koncepciójába,

amely az

adatkommunikációra alapozott helyi munkahelyteremtést tartotta a legfontosabb fejlesztési iránynak. A ma elterjedt DSL alapú vagy kábeles technológiákhoz képest azonban nagyon komoly technikai korlátai vannak. (Az ISDN leírását lásd az internetes hivatkozásoknál). A telefonhálózat kiépítése nem volt egyszerő. A mőszaki bejárás során kiderült, hogy az igények beadásának helye (vagyis a folyó építkezések) messze van a legközelebbi alközponttól, Bükkösdtıl, ezért egy ISDN alközpontra van szükség, amely relé állomásként mőködhet. Dinnyeberki falu mindössze egyetlen segélykérı telefonnal rendelkezett, a Helesfa és Dinnyeberki közötti légvezeték pedig alkalmatlan volt az ISDN kommunikációra, le kellett cserélni. A tervek szerint télen kellett volna a vezetéket Dinnyeberkirıl behozni. Az érvényes rendezési terv alapján csak földkábel lefektetése útján valósíthatták meg a projektet. Márpedig a bekötıút 1998 decemberében még nem állt készen. Mőszaki átvételre egy darabig ezért nem került sor, mert a gépek elsüllyedtek a télen mindent elborító sárban, illetve a sebtiben kiásott kábelárokba befektetett kábel bemosódott és meghúzódott, aminek következtében erek szakadtak meg benne és a jelátvitel nem volt megfelelı. Sok nehézség után sikerült a tíz ISDN kártya és 52 analóg fıvonal moduljának helyét tartalmazó alközpont fogadására alkalmas helyiséget is biztosítani a Közösségi Épületben és a rendszer üzemképessé vált. Ezzel megoldódott a telefonos kommunikáció kérdése, bár kétségtelen, hogy a kiépített infrastruktúra egyúttal be is betonozta a kommunikációs lehetıségeket, hiszen az azóta elterjedt széles sávú átvitelnek most nincsenek meg a mőszaki lehetıségei, és sajnos a 129

tökéletlen kivitelezés folytán az ISDN vonalak is folyamatosan zavarokkal küszködnek. Egyáltalán nem állja meg tehát a helyét az információs forradalom nemzetközi hírő szószólójának, Thomas Friedmannak az állítása, amely szerint az Internet ígéretének hatására útnak indult elektronikus kereskedelem által felfújt tızsdei árak (az ún. dotcom lufi) lehetıvé tették, hogy a kommunikációs infrastruktúra a világon mindenhol mélyen áron alul kiépüljön, és erre alapozva meginduljon a munka, szolgáltatások és tanácsadás kihelyezésének nemzetközi folyamata (FRIEDMAN, T. 2005). Bár kétségtelen, hogy van fejlıdés a kommunikációs infrastruktúra területén, ez azonban éppoly aránytalanul oszlik meg, mint bármi más technikai újítás és itt is vannak vesztesek és nyertesek. Az információs technológia fejlıdésének azonban feltehetıen még nincs vége, és ezért a projektnek is érdemes kivárni, mint ahogyan azt az elektronikus kormányzat lehetıségeit vizsgáló önkormányzatok is teszik (TÓZSA I. 2002). Komoly központi akarat is áll az információs társadalom vidéki fejlesztése mögött, Magyarországon például a Parlament Területfejlesztési Bizottsága is foglalkozott az ún. intelligens régiók kialakításának lehetıségével. A koncepcióban nagyon sok olyan vonás köszön vissza, amit a győrőfői projekt is magáénak érez: a távmunka, szélessávú infokommunikációs hálózatok kiépítése, a lakosság felkészítése a számítógépes ügyintézés lehetıségeire, digitális alapmőveltség elterjesztése, stb. (CSÖRGİ Z. – VARGA Cs. 2001). A megoldás azonban vagy valószínőséggel a vezeték nélküli technológia szélesebb körő és a korábbiaknál jobb technikai paraméterekkel rendelkezı elterjedése lesz.

5.3 Gazdálkodás, erdıgazdaság A tájértékelésrıl írottak kapcsán láttuk, mennyire elhanyagolt és elvadult környéken telepedett meg a projekt. Ez elvileg a természetközeli életmód szempontjából üdvözlendı és rengeteg lehetıség nyílik az úgynevezett haszonvételre, vagyis az erdı-mezı adta természetes, vadon növı növények és gombák győjtésére a lépten-nyomon kaszálni való mennyiségben felbukkanó mentától a gyermekfej nagyságú óriás pöfetegig, ám komolyabb mővelés és termelés igényei szerint nézve nagyon problematikus állapotot jelent, hiszen bármilyen komolyabb mővelési szándék azt jelenti, hogy a területet elıbb le kell takarítani, a bokros, fás vegetációt legalább a feltétlenül szükséges mértékben kivágni, szártépızni, tárcsázni, kaszálni kell. A vadak ellen pedig erdıt, mezıt keríteni. Más megoldást nem sikerült találni.

130

A fenntartható gazdálkodás gyakorlatának ugyanakkor meg kell felelnie a fenntartható fejlıdés alapelveinek is. Gazdálkodási, erıdgazdasági szempontból ez az alábbi elvek szem elıtt tartását jelenti: •

minimális környezetszennyezés, a természeti erıforrások csökkenésének elkerülése (nem meríti ki a talajt pl.);

•

tájképi és biológiai sokféleség megırzése;

•

elegendı mennyiségő és minıségő, a valós igényeket kielégítı és egészségügyi kockázatot nem jelentı áru elıállítása;

•

nem a világ más területeinek (fejlıdı országok) kárára teszi mindezt;

•

optimális és méltányos bevételt teremt az ezzel foglalkozók számára;

•

megfelelı és etikailag sem kifogásolható módszerek alkalmazása.

(BARATI I. – GYULAI I. – VADÁSZ I. 1997)

5.3.1 Mezıgazdasági lehetıségek Vannak, akik a mezıgazdaság átalakulásának legkedvezıbb módját a mővelt területek nagyságának drasztikus csökkentésében és helyettük kertvárosok építésében látják. Az érvelés legfıbb oszlopa, hogy a technikai fejlıdés, az agrotechnikai és biotechnológiai módszerek rövid idın belül olyan intenzív termelést tesznek lehetıvé, ami a ma mezıgazdasági mővelésre használt területek jelentıs részének felszabadulásával jár (LIND, M. 2004). Bár kétségtelen tény, hogy az Európai Unió éppen mostanában döntött a szılıtermesztésre használt területek támogatásának megvonásáról és a világ nagy részén látszólagosan mezıgazdasági túltermelés van, jelen dolgozat szerzıje inkább osztja azt a másik véleményt, amely szerint a világ mezıgazdasága, és benne a magyar mezıgazdaság válaszút elıtt áll: az iparszerő, nagy mesterséges energiaigényő, erısen kemizált és automatizált mezıgazdaságé-e a jövı, vagy a környezetvédelmi szemlélető gazdálkodásé, amely stratégia-, rendszer- és szerkezet váltás révén a környezet terhelhetıségét, érzékenységét, termelési adottságait, valamint a mezıgazdaság egyéb, környezeti, tájképi, regionális, foglalkoztatási, szociális, kulturális, életminıségi feladatait is figyelembe veszi. Eszerint a hosszú távon mőködıképes mezıgazdaság egyik alapvetı feltétele, hogy a földet arra és olyan intenzitással használjuk, amire az a legalkalmasabb és amit képes károsodás nélkül elviselni (ÁNGYÁN J. 2000). Ennek a megközelítésnek kiterjedt irodalma van (lásd pl. JACKSON, W. 2002). A fenntarthatóság elveit követı termelési módszer a fenntartható mezıgazdaság (SCHALLER, N. 1993). A másik igen fontos szempont a mezıgazdaság és helyi felvevı piacának megteremtése, a termelı és fogyasztó közötti lánc kiiktatása (FISCHER, A. 2002, SPECTOR, R 2002).

131

E

szemléletváltás

elısegítésére

jött

létre

Magyarországon

a

Nemzeti

Agrár-

környezetvédelmi Program (ÁNGYÁN J. 2000/2. 2002). A program felismeri, hogy a megfelelı gazdálkodást befolyásolják az agrárökológiai adottságok, az agrikulturális hagyományok és a helyi környezeti érzékenység. Épít a természetvédelem által már régebben felállított Érzékeny Természetvédelmi Területek rendszerére. Többfunkciós mezıgazdaságot képzel el, környezetkímélı, a természet védelmét és a táj megırzését szolgáló, a vidék fenntartását célzó mezıgazdasági termelési módszerek bevetésével. Ennek során új feladatok is felmerülnek, amelyek korábban nem játszottak szerepet a mezıgazdaság megítélésében: rekreációs lehetıség, falusi turizmus, sıt gyógyítási potenciál is. Ha az agrár környezetvédelmi programban megfogalmazottak megvalósításához az elsı egy

alapos

állapotfelmérés.

Győrőfő

közvetlen

környékén

a

lösz

és

löszszerő

mállástermékeibıl barna erdıtalajok alakultak ki. A völgyekben a talajképzıdés a lejtıhordalék

és

a

folyami

hordalékszállítás

eredménye.

A

kialakult

talajtakarót

nagymértékben alakították az eróziós folyamatok különbözı formái. A területen a csuszamlásos formák (Mélyvágás dőlı északi része, Almáskert) jellemzıek. A vonalas (lineáris) erózió határait a sőrő és meredek lefutású löszmélyutak bizonyítják. Ez a jelenség Győrőfő Ny-i és K-i oldalán egyaránt észlelhetı. A vonalas erózió – barázdás, árkos ill. szakadékos eróziós forma elsısorban antropogén hatás eredménye (pl. keréknyom, gyalogösvény nyomán kifejlıdı eróziós formációk). A terület mezıgazdasági hasznosítását akadályozó és befolyásoló tényezık közül a barázdás és árkos eróziónak van fıként jelentısége a jelenleg mővelt részeken, amelyek ellen azonban agrotechnikai módszerekkel eredményesen lehet védekezni. A másik, a mezıgazdasági tevékenységet gátló tényezı a felsı termırétegek fokozatos kilúgzása (Ca kioldása) a savanyodás irányába tolja a talajképzıdési folyamatokat. A folyamat kiterjed az összes mezıgazdasági területre. A harmadik talajtani probléma a völgytalpak talajainak szedimentálódása (leülepedése) ill. az idıszakos vízborítás, levegıtlenné és fıleg erısen tömıdötté teszi az ott képzıdı talajokat. Ilyen területek a két vízfolyás találkozásánál kialakult Bikakút kapu, a Győrőfői völgy és a Botos dőlıi völgy egyegy részén találhatók (RÁCZ A. 2002). Ami az agroökológiai potenciált illeti, a Győrőfői vízgyőjtın belül erre részletes felmérés készült, amely területhasználati javaslatként a következıket fogalmazta meg: minél kisebb beavatkozást a jelenlegi struktúrába (erdı és legelı mővelési ágak meghagyása), a lakóterületek körüli területek (a késıbbi egy hektáros telkek) zártkerti hasznosítása, minél kevesebb szántás és talajmővelés, agrotechnikai talajvédelem (vetésváltás, szintvonalas mővelés), istálló és szerves trágyázás, a telepített kultúrák beilleszkedés a táj vegetációjába. 132

Mővelési ágaknak legelın kívül kis mértékben szántót és gyümölcsöst (mandula, dió, barack) javasol (DEZSÉNY Z. 1991). A késıbbiek során a fenti várakozások nagyjából teljesültek, hiszen jelenleg a terület mezıgazdasági mővelés alatt álló részén fıként legelık és kaszálók találhatók, valamint a késıbb még említendı gyümölcsös. Győrőfőn mővelési ágától függetlenül az alapítvány tulajdonában álló 174 hektár teljes egésze 2001 óta minısített, organikus gazdálkodás alá vont földterület. Késıbb ez úgy módosult, hogy az alapítvány a területek bérlıire bízta a minısíttetést, a terület nagysága pedig valamelyest csökkent, mert a lakótelkeket a lakók megvették és nem mindenki folytatja a Biokontroll Hungária Kht. által végzett minısíttetést. A rendezési terv filozófiájából következik, hogy nagyon sok olyan része van a győrőfői vízgyőjtı területnek, amely kiskerti gazdálkodásra alkalmas, elsısorban saját élelmiszerellátás megtermelésére (zöldséges, gyümölcsös, bogyósok, stb.) vagy pihenési, rekreációs célokra használható. Ezek megtervezéséhez igen hasznos segítséget nyújtott Baji Béla permakultúrás tanulmánya Győrőfőrıl (BAJI B. 1992). A kiskertekben alkalmazott módszerek a biogazdálkodásban már sok helyen bevált megoldások. Legáltalánosabb a kerti mulcs alkalmazása, amelynek lényege, hogy mechanikai vagy vegyszeres gyomirtás helyett a talajt a vegetációs idıszak kezdetén a haszonnövények körül el kell zárni a fénytıl és ezzel lehetetlenné tenni a gyomok fotoszintézisét. A megfelelıen elhelyezett mulcs a zöldséges fáradtságos gyomlálásának igényét is töredékére csökkentheti. Az el nem bomlott maradékát ısszel vissza lehet tenni a komposztáló keretbe.

46. ábra: Mulcsozott zöldséges. A szerzı felvétele

133

A jelen viszonyok között hagyományos szántóföldi mővelésre a vízgyőjtı terület egyik része sem alkalmas. Leginkább az állattenyésztés és esetleg a gyümölcsösök létesítése jöhetett szóba azok számára, akik megélhetési vagy egyéb okokból nagyobb földterületen kívántak gazdálkodni. A természetvédelmi kezelési terv pedig meghatározza a legelıre alapozott állattartás módszereit (RÁCZ A. 2002). A legeltetés a gyepek kezelésének legelterjedtebb módja. Hatását hosszabb idın keresztül fejti ki, mint a kaszálás vagy az égetés. A legeltetés a taposás révén a talaj szerkezetére is hat. A legelı állatok szelektívek (a legelı egyes részeit különbözıképpen legelik), ezért a legelı vegetációja bizonyos mértékig mozaikos jellegő. Az állatfajtával, a létszámmal, a legeltetés technológiájával ill. kombinálásával befolyásolni tudjuk a terület minıségét. Figyelembe kell venni a vadak, pl. a gímszarvas legelését és a vaddisznó túrását is. A túllegeltetésnek és az alullegeltetésnek egyaránt vannak veszélyei. A legeltetés felhagyása miatt a hagyományosan legeltetett állatfaj szempontjából kedvezıtlenné válhat a gyep állapota. Ilyenkor tisztító kaszálást, kézi, kisgéppel történı cserjeirtást kell a legeltetés újrakezdése elıtt alkalmazni. A legelı állateltartó képessége az állatok táplálékszükséglete és a gyep termıképessége alapján számítható ki. Ez nagyban függ a gyep faji összetételétıl, a talaj típusától, vízháztartásától és a csapadék mennyiségétıl. A legelı állateltartó képessége a gyeptermés mennyiségén kívül a termés idıbeli megoszlásának, azaz az egyes növedékek termésének meghatározása révén számítható ki. A termés idıbeli megoszlása nagyban függ az alkalmazott hasznosítási módtól is. A gyepnövényeknek bizonyos idıre van szükségük az adott magasság eléréséhez, ezt nevezzük regenerációs idınek. Kaszálni magasabb füvet szoktak, ezért itt a regenerációs idı 40-55 nap, a szarvasmarhák legelésekor 15-30 nap, a juhok esetében viszont csak 10-15 nap. A következı lépésben meg kell határozni, hogy az egyes növedékeknek milyen az állateltartó képessége, azaz a legeltetési idı alatt hány állat eltartására alkalmasak. A legeltetési idıszak megválasztása és a talaj adottságai is fontosak, pl. esıs idıben a marhák és a juhok csúnyán tönkretehetik a löszgyepek felszínét. A hagyományos legeltetési módok nem túl nagy állatlétszámmal változatos szerkezető és magasságú gyep kialakulását eredményezik, de kedveznek a kevésbé ízletes vagy szúrós, fás szárú növények terjedésének. A szakaszos legeltetés keretében a legelıt legeltetési egységekre osztják, amit sokszor látható módon (karámokkal, kerítéssel, villanypásztorral, stb.) jelölnek. Használata lehetıvé teszi az adott idıszakban érzékeny gyeprészek kikerülését. A rendszeres legeltetés szinten tartja a legelı táperejét (a legtermészetesebb és leggazdaságosabb tápanyagellátást biztosítva az állatok ürülékével, vizeletével), gondoskodik a főtömeg azonos mennyiségérıl. A legeltetés a legcélravezetıbb tápanyagellátás, ami egyúttal mentesít a 134

környezetszennyezéstıl.

47. ábra: Cigája juhnyáj legel Győrőfőn. A szerzı felvétele

A juhok a talajhoz közel rágnak, és a rövid (kb. 15 cm), lágy füvő legelıket kedvelik. Durva, magasabb vagy fás szárú növényeket szinte egyáltalán nem fogyasztanak, ezek elszaporodnak, ezért a juhok a felhagyott legelık helyreállítására nem alkalmasak. Ilyen célra érdemes vegyes legelıközösséget létrehozni néhány szarvasmarhának vagy szamárnak, kecskének és igénytelenebb lófajtának a nyájjal együtt tartásával. A nagyobb testő jószág a cserjés, felverıdött növényzetet megnyitja, és így hozzáférhetıvé teszi azt a birka számára. A patás háziállatok közül a juhok fejtik ki a legkisebb taposási nyomást a talajra. A laza szerkezető talajokon célszerő kis testő fajtákat tartani, amilyen például a rackajuh, amely gyakran a kitenyésztett merinói testtömegének csupán a felét teszi ki. A juhok nem alkalmasak a nedves gyepek legelésére, elsısorban a májmétellyel szembeni érzékenységük miatt.

135

48. ábra: Szürkemarha Győrőfőn. A szerzı felvétele

A szarvasmarha a magasabb, erısebb növényzetet is elfogyasztja. Legeléskor nyelvével körbefogja a növényzetet, majd letépi a csomót, ezért a rövid füvő területeken nem képes táplálkozni. Legelés közben egyenletesen eloszlik a területen, ezért a legelıt egyenletesebben használja, mint a juh. Ugyanakkor szelektív táplálkozása következtében mozaikos gyep kialakulását eredményezi. A lovak nagyon szelektíven legelnek. Hajlamosak egyes területeket túllegelni, míg másokat szinte érintetlenül hagynak. Domboldalak legeltetésére a legalkalmasabbak.

49. ábra: Kecskenyáj Győrőfőn. Fotó: Szalóki Zsuzsa

A kecske igen agresszíven legel. Szinte válogatás nélkül mindent lelegel, de jó szolgálatot 136

tehet a fás szárú növényzet terjedésének megakadályozásában. A főféléket átlag 3-5 cm magasságig harapják vissza. Amennyiben lehetıségük van rá, körülbelül azonos arányban táplálkoznak a fafajok leveleivel és fiatal hajtásaival, mint a lágyszárúakkal. A több fajból, ill. fajtából álló legelıközösség alkalmazása esetén a különbözı állatok legelési stratégiájának kombinálásával a gyepszerkezet a kívánt módon alakítható. Erıs bokrosodás esetén kecskéknek a juhnyájhoz adása lehet eredményes.

50. ábra: Szénagyőjtés a középsı völgyben. Fotó: Völgyi Tamás

A legeltetés és a kaszálás teljesen eltérı élıhelyek kialakulását eredményezik. Magyarországon gazdasági megfontolásból a rétek általában kétszer kaszálhatók, a harmadik növedék már nem érdemes kaszálásra, mert túl kicsi a fő. A kaszálás során szerves anyagot távolítunk el a területrıl, de a gazdálkodóknak létfontosságú állományaik téli ellátása szempontjából. Jelenleg négy-öt olyan gazdaság mőködik a faluban, amely a hagyományos értelemben vett mezıgazdasági mőveléshez köthetı. A legsikeresebb egy ökológiai mintagazdaság minısítéssel is rendelkezı kecskefarm, amely a kecskék tejébıl az Európai Unió kívánalmainak megfelelıen minısíttetett sajtmőhelyben sajtot, túrót, joghurtot és egyéb tejterméket állít elı. Termékeinek elsıdleges felvevı piaca a budapesti MOM Mővelıdési Ház kertjében létesült ökopiac. A gazdaság mintegy 100 anyakecskét tart 17 hektár gyepterületen és a feldolgozó üzem kapacitása napi 300 liter.

137

51. ábra: A sajtüzem. Fotó: Kulcsár András

A tulajdonosok ıstermelık, a saját termeléső tejüket dolgozzák fel különleges házi, kézzel készülı biotermékekké (lásd az internetes hivatkozást: Tündérmajor). A gazdaságban alpesi barna kecskék vannak, mert az kevésbé érzékeny, mint az intenzív termelésre kitenyésztett szánentháli. A biogazdaságban, bár fontos szempont a jó tejelıképesség, korántsem annyira egyedüli, mint egy nagyüzemi, intenzív gazdaságban. Fontos, hogy a kecskék ne legyenek betegesek, jól bírják a legelést, nyájban tartást. A tejelıképességük elég változó, napi átlagban 1-4 liter közt van, jellemzıen 2 liter körül. Általában 8 hónapig tart a tejelési idıszak. Az állatokat mélyalmos rendszerben tartják és a trágyát biodinamikus módszerrel oltják. Ez felgyorsítja a trágya érését Az istálló domboldalba épült, így kétszintes: az alsó szinten laknak a kecskék, innen járnak ki a villanypásztorral bekerített, mintegy 10 hektáros legelıre. Az istálló felsı szintje a takarmánytároló. Így könnyő a szénát behordani és aztán csak le kell dobni az etetıbe. A kecsketej bio minısítéséhez a legfontosabb, hogy bio legyen a tápláléka. A legelın, kaszálón mőtrágyázás, vegyszeres gyomirtás nem engedélyezett. Másrészt biztosítani kell az adott állat élettani szükségleteit: legyen legelıterület és kényelmes helye az istállóban. Tündérmajorban csak fejéshez zárják be a kecskéket, egyébként teljesen szabadon járnak ki az istállóhoz kapcsolódó, villanypásztorral bekerített domboldalba. Az állatgyógyászati kezelések is szigorúbbak: hormonkezelés tilos és a megelızı vakcinázás is. Ha az állatok gyógyszerezése elkerülhetetlen, a várakozási idı hosszabb. Fontosak a nyugodt tartási körülmények is.

138

Szintén nagyon komoly eredménynek könyvelhetı el a fent említett másodlagos erdısülési folyamatok függvényében egy 23 hektáros vegyes integrált gazdaság, amelynek alapja két tag gyümölcsös, egy fás-erdıs legelı birkanyájjal és valamennyi baromfival. Az agrármérnök vállalkozó pontosan azokat a fajokat telepítette, amelyeket az alapozó tanulmányok is javasoltak: mandula, dió, szilva, kajszi és ıszibarack helyett a divatos nasi körte. A fentieken kívül található még Győrőfőn egy házi tejgazdaság (tejelı tehenek) és egy legelıre alapozott extenzív vegyes nyáj. Ez utóbbi részesült a Nemzeti Agrár Környezetvédelmi Program támogatásából is. A vegyes nyáj tájképileg igen értékes színfoltja Győrőfőnek, és a természetvédelem szempontjából kívánatos ıshonos fajták is képviselve vannak benne: szürkemarha, racka. Három helyen is tartanak lovat, elsıdlegesen hobbiállatnak. A környezetkímélı gazdálkodás elvei között szerepel az új funkciók felvétele a mezıgazdasági területek hasznosításába, ezek közül eddig egy valósult meg: megépült egy lovastanya, ahol a lovak a falusi turizmus lehetıségeit kihasználó vendégház vendégei számára nyújtanak szórakozást, a tulajdonosnak pedig bevételt, illetve sportcélokra, lovasijászat céljából tartják ıket.

52. ábra: Tehéntejbıl készült házi sajtok. A szerzı felvétele

Sajnos, a korábban ismertetett rendezetlen tulajdonviszonyok, ellentétes érdekek valamint pénzhiány miatt nem alakul ilyen bíztatóan a vízgyőjtı területen belül, de nem alapítványi tulajdonban álló területek sorsa. A falutól északnyugatra fekvı szentléleki völgyben, amely az eredeti tervek szerint az állattartás központja lehetett volna, jelenleg csak egy keskeny néhány hektáros sáv használható legeltetésre, a többi mocsarasodik és erdısül, mert nincs aki

139

használja. Hasonló a helyzet a Bakicsnak nevezett gerinc alatti oldalban található Gólyás elnevezéső résszel, amely korábban mővelés alatt állt, de mára a másodlagos szukcesszió annyira elırehaladott benne, hogy inkább erdınek tekinthetı. Vízelvezetési hiányosságok következtében a völgytalpak több helyen szintén mocsarasodnak mind a Győrőfő patak alsóbb részein, mind a Sándor árok völgyében. A területen rendkívüli módon elszaporodott a vadállomány és ez sem tesz jót a terület hasznosítási próbálkozásoknak. A vadkár mind a mezıgazdasági, mind az erdıgazdasági tevékenységet erıteljesen hátráltatja.

5.3.2 Erdıgazdálkodás A területhasznosítási tanulmányok mindegyike hangsúlyozta a terület természetes ökoszisztémáinak erdı alkotta zárótársulását, ezért az erdık szerepének meghatározása a vízgyőjtı terület hasznosításában igen fontos feladat. A fa mint erıforrás az ökofalu építésében és mőködésében komoly szerepet játszhat. Bár úgy tőnik, a házak építéséhez rengeteg fára van szükség, valójában a Győrőfőn épített épületek hosszú élettartamának köszönhetıen ez az igény csak igen ritkán (lakott és megfelelıen karbantartott ház esetén akár több száz évenként) jelentkezik csupán, ami már egybevethetı az erdı felújulásának idıhorizontjával. Ez különösen igaz akkor, ha a környezetkímélı erdıgazdaság módszereivel, például hosszú ideig tartó fokozatos felújító vágással mővelik és a lakók tüzifa igényét nem más célra is használható, hanem hulladék vagy méterfával elégítik ki. Ez az alapja a tartamos erdıgazdálkodásnak. A terület a történelmi idıkben háborítatlan ısvadon volt, az eredeti, emberi beavatkozástól mentes társulásokból azonban ma már semmi nincs jelen. Az 1700-as évektıl kezdve németeket telepítettek be a Zselicbe, így Győrőfőre és Korpádra is. Ekkor egyre gyorsuló ütemben indult meg az erdıirtás. Jellemzıvé vált a szénégetés, a kalamász- és szurokkészítés. Elsısorban a települések közelében lévı erdıket vágták ki, s a kezelésükkel nem sokat törıdtek. Az erdısültség XVIII. a század végére 50%-ra csökkent. Az 1800-as években még nagyobb méreteket öltött az erdık kiélése, a bérlık rövid vágásfordulójú sarjerdıgazdálkodást folytattak és az erdısültség 25%-ra csökkent. Az 1900-as századfordulótól kezdve a gazdálkodás üzemtervek szerint történik. A gyakoribb forma még mindig a rövid, 40 éves vágáskorú sarjerdıgazdálkodás. A másik forma egy kétlépcsıs felújítóvágás, melyet 80 éves korban hajtottak végre. Egy erıs bontóvágásból és 5 évre rá véghasználatból állt. Ennek eredményeképpen az igen jól sarjadzó és gyorsan növı gyertyán vált a leggyakoribb fafajjá. Az 1920-as évektıl kezdve a sarjerdık szálerdıkké történı átalakítását írja elı az üzemterv, valamint a 80-100 éves korban történı, többlépcsıs,

140

fokozatos felújítóvágásokat. Ekkortájt a tölgy volt a kedvelt fa, így az erdısítések fıként makkvetéssel, jelentıs részben szlavón tölggyel történtek. A fahasználatok fıként az utak, erdei vasutak mentén folytak, gyakran a felújítás követelményeit is figyelmen kívül hagyva, míg a távolabb esı erdık elöregedve tönkrementek. A II. világháború után a legeltetett területek nagysága fokozatosan csökkent, a dombtetıkre erdei- és fekete fenyıt, a völgyekbe pedig sokfelé akácot telepítettek. Ekkor vágták ki az utolsó, még megmaradt ıserdıket. A nevelıvágásokkal még ekkor sem törıdtek, így az állományok felnyurgultak, kigyérültek. Az 1960-as évektıl kezdve szakszerőbb gazálkodás folyt, de az erıltetett fenyvesítés és a vágásterületek koncentrációja több helyütt komolyan hátráltatta a felújítást. Igen súlyos problémát jelent a nagyon magas vadlétszám, mely jóformán lehetetlenné teszi a kerítés nélküli felújítást. Az erdık összetételének változására az természeteshez képest a következık jellemzık: •

erısen csökkent a kocsánytalan tölgy és a bükk aránya

•

változatlan arányú az erdei fenyı elıfordulása, de nem elegyfajként, hanem elegyetlen állományokban

•

erısen növekedett a gyertyán és az ezüsthárs aránya elsısorban árnyéktőrésük és jó sarjadzásuk miatt

•

erısen növekedett a cser aránya is

•

új fafajként nagy területeket borít az akác, de elıfordul kisebb területeken a nemes nyár és a fekete dió is.

A háború után a Mecseki EFAG kezeli az állami tulajdonú erdıket. Jogutódja a Mecseki Erdészeti Rt. Hetvehelyi Erdészete kezeli a Dinnyeberki községhatárhoz tartozó részt, a nagyvátyi rész és az ibafai erdık egy része a Szigetvári Erdészethez tartozik. Az ibafai részen jelentıs erdıterületek magántulajdonban vannak, ahol többségi tulajdonos az ibafai önkormányzat. A MEFA Rt erdei zömmel középkorú gyertyános-tölgyesek erısen elgyertyánosodva, elhársasodva. Az egykori tsz erdık túlnyomórészt gyenge, vagy közepes minıségő akácosok, kisebb részt közepes minıségő gyertyános-tölgyesek. Az erdık nagy része sarj eredető (az akác akár 50-60%-ban is). A vízgyőjtın belül található erdı három részre osztható: a keleti oldal, nyugat-délnyugat, valamint az északi és középsı részen elszórt erıfoltok összes területe 562,7 ha, ami 56%-os erdısültségnek felel meg (LEHOCZKY I. 1992). Mivel a terület természetes növénytakarója az erdı, a mezıgazdasági mővelés felhagyása óta ebbe az irányba mutató szukcesszió indult meg. Ennek eredményeképp több helyütt erdınek nem nevezhetı tövises bozótok találhatók, melyek azonban az ingatlan-

141

nyilvántartásban erdıként szerepelnek. A természetvédelem érdeke, hogy a természetes szukcessziós folyamatokra építve az eredetihez minél közelebb álló életközösségeket hozzon létre. Ez az erdıterület növelését, a 70-80 %-os erdısültség elérését jelenti, ami viszont a mezıgazdasági hasznosítást nehezíti meg. Az alapítvány célja az volt, hogy az erdıgazdálkodókkal együttmőködve lehetıleg a természetes állapothoz minél közelebb álló erdıkben, kíméletes módszerek alkalmazásával, a természeti és tájképi értékek megırzésével tegye lehetıvé felhasználható faanyag kitermelését. A természetes állapot közelítıleges meghatározására botanikai felvételezés készült. Kíméletes módszerek alkalmazása alatt azokat a beavatkozásokat értjük, melyek nem degradálják a termıhelyet és a természeti értékeket. A természetközeli erdıgazdálkodás során úgy jutunk faanyaghoz, hogy a természetes folyamatokra építve elegyes, több szintő, több korú állományszerkezet jön létre, a biológiai sokféleség növekszik. Szakmai szempontból ez a szálalás, a szálalóvágás, a kis területő természetes felújítóvágások különbözı formáit jelenti, illetve eleinte, a kedvezı fafaj-összetétel kialakítására mesterséges alátelepítéseket, esetenként fafajcserét is. Meggondolandó a felhagyott, egykori mezıgazdasági területek egy részének beerdısítése, mely talaj-, víz-, tájvédelmi és biológiai szempontból egyaránt kedvezı hatású. A terület zonális erdı-asszociációja, a gyertyános tölgyes jellemzıen 600-620 mm csapadék mellett, agyagbemosódásos barna erdıtalajon, illetve Ramann-féle barna erdıtalajon alakul ki. Lombkoronaszintjében a gyertyán mellett a kocsánytalan tölgy a domináns és gyakori a szálanként elegyedı erdei fenyı. A legfontosabb karakterfaj a kisvirágú hunyor (Helleborus dumetorum), mely az asszociáció elterjedési területén más növénytársulásban nem fordul elı. A koronaszint rendesen két, esetleg háromszintő: a fátyolszintet alkothatja az erdei fenyı. Az uralkodó szintben fıleg kocsánytalan tölgyet, ezüsthársat, bükköt és csert találni, valamint elıfordul a madárcseresznye, hegyi juhar, korai juhar, szelídgesztenye, nagylevelő hárs, hegyi szil, magas kıris és barkóca berkenye is. Az árnyékszintben a gyertyán és az ezüsthárs a legjellemzıbb, melyek gyakran kiszorítják az uralkodó szint fajait is. A cserjeszintben a fagyal a legjellemzıbb, de gyakori fajok még a mezei juhar, virágos kıris, mezei szil, veresgyőrő som, csíkos kecskerágó, mezei rózsa és a borostyán. A gyepszintben jellemzı növények a kisvirágú hunyor, szártalan kankalin, magyar varfő, szúrós csodabogyó, bogláros szellırózsa, kapotnyak, tavaszi lednek, gombernyı, szagos müge, erdei sás, erdei kutyatej stb. A növénytársulás a dombok északi oldalain a bükkös, a déli oldalakon valamint a dombtetıkön a cseres- tölgyes irányába tolódik el. Ez utóbbiban a gyertyánt az ezüsthárs és a kislevelő hárs helyettesíti, így szerkezetileg ez is gyertyános-tölgyesnek tekinthetı, de ezüsthársas cseres tölgyesként is leírható (Rácz A. 2002). 142

Komoly problémát jelentenek az akácosok. Állományaik vízmosásos helyeken és száraz dombtetıkön találhatók. Az akác tájidegen, intenzíven terjed, talaját elgyomosítja és kiéli. 3040 év alatt kiöregszik. Visszaszorítása, átalakítása fontos feladat, de sajnos az akácos kíméletes és olcsó átalakítása még nem megoldott, így kísérletképpen több eljárás kipróbálását terveztük, például alávetés más fajokkal, majd az akácok késıbbi meggyőrőzése, tarvágás, legeltetés és mesterséges erdısítés. Az akác továbbterjedésének megakadályozására az akácosok körül ezüsthárs, mezei juhar, gyertyán telepítése célszerő. A már meglévı elegyfákat lehetıség szerint kímélni kell, ill. a felverıdı akácsarjakat folyamatosan visszaszorítani (Lehoczky 1992). A tervekbıl sajnos nagyon kevés valósult meg. Az alapítvány „Környezetkímélı erdıgazdálkodás folytatása a falu védett területein címmel” a környezetvédelmi alap célelıirányzattól (KAC) valamint az állami erdıfelügyelettıl kapott valamennyi pénzt. A pályázat segítségével elkészült a terület szakmai erdıterve és kijelöltük az elsı ütemben kitisztítandó területeket. Ez öt 20x20 méteres foltból állt, ezek az erdırészlet legrosszabb állapotban lévı területei, mozaikosan elszórva. Itt megtörtént a terület tisztítása és makkal történı betelepítése. Miután azonban kerítésre már nem volt pénz, a makkvetés gyakorlatilag elveszett. Ezen felül megkezdıdött az erdı egy másik területén az elakácosodott a kidılt és kiöregedett területek tulajdonviszonyainak

tisztítása, a fiatal ıshonos fafajok kiszabadítása. Az erdı rendezése

és

az

erdıbirtokosság

felállítása

a

tulajdonosok

érdektelensége miatt eddig nem sikerült. A birtokosság felállítása továbbra is feladat, és a tulajdonviszonyok folyamatos rendezésével ennek esélye egyre nagyobb. A gazdálkodás elindítása csak a már rendezett tulajdonviszonyokkal rendelkezı területeken volt lehetséges. A rendezetlen tulajdonviszonyú területeken a kerítéstelepítés nem történhetett meg, emiatt a vadkár 100%-os lett. A projekt indulásakor a vízgyőjtı terület egészén a pécsi „Zalka Máté" vadásztársaságé volt a vadászati jog. A vadászatot reprezentációs szempontok szerint szervezték, minél több „sokpontos” bikát kívántak a területen nevelni, ami oda vezetett, hogy rendkívüli mértékben elszaporodott a vad, különösen a rıtvad és a vaddisznó. Az új vadászati törvény hatálybalépésével 1996 ıszén a vadászati jog az állam helyett a föld tulajdonosára szállt át. A törvény azt is elıírta, hogy a földtulajdonosok közösségének kell megegyeznie arról, hogy ki gyakorolhassa a vadászati jogot: elvileg lehetıség van rá, hogy – megfelelı birtokviszonyok esetén – maguk a tulajdonosok vadásszanak, illetve, hogy kiadják azt egy erre engedéllyel rendelkezı szervezetnek, ami lehet vadásztársaság (egyesületi formában), vagy gazdálkodó 143

szervezet. A Győrőfő területét érintı egyeztetésekre elıször 1997 ıszén került sor, ekkor változatlanul a Zalka Máté vadásztársaság kapta meg az egész területen a vadászati jogot. Ezekben az években a régi megszokottsággal történt a vagyonos külföldi vendégvadászokra alapozott vadásztatás és a vadgazdálkodási üzemtervekben a természetvédelmi és erdıgazdasági érdekek képviselete egyáltalán nem jelent meg. Ám valamivel késıbb, 2001. ıszén a társaság, három brigádjának erıvonalai mentén, maga is felbomlott. A már vázolt vadbıség és az infrastruktúra hiánya miatt a három jogutód mindegyike törekedett a győrőfői terület megszerzésére, amelyre végül úgy került sor, hogy a közigazgatásilag illetékes jegyzıt a Földmővelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium hivatala nyomás alá helyezte és kérte, írja alá a természetvédelem alatt álló vízgyőjtı megosztását a három új vadászati joggyakorló között, amely lépést a vadászati törvény kerülendınek tekint, de kifejezetten nem tilt. Ezt a jegyzı ideiglenesen, öt éves idıtartamra kiadott határozatában meg is tette. Ez az idıszak egybeesett azzal a nyomással, amelyet a környezetvédelmi és természetvédelmi szervek fejtettek ki a vadászatot gyakorlókra a nagyvadállomány gyérítése érdekében. A mővelet olyan jól sikerült, hogy mára nem csak a vadkártétel, de a nagyvadak is eltőntek, illetve létszámuk erısen megfogyatkozott. 2006-ban megnyílt a lehetıség az egységes vadgazdálkodási kezelésbe vételre, amennyiben a teljes terület az AGROLİRINC Kft. felügyelete alá került. Ebben az – a dolgozat írásakot még nem végleges – megállapodásban a vadászati jog gyakorlója vállalta, hogy bizonyos fokú gazdasági elszámolást is végez a tulajdonosokkal, a vadászati tevékenységeket

bejelenti,

a

természetvédelmi

kezelési

terv

elıírásait

betartja.

Körvonalazódott egy olyan lehetıség is, amely szerint a falu feletti nyugati oldalban, amely a Szentlélek völgyére ereszkedik le, íjászattal egybekötött sportvadászati formát valósítanának meg.

5.3.3 Természetvédelem: Győrőfő Humánökológiai Rezervátum A projekt szervezıi számára gyakorlati megfontolások alapján úgy tőnt, hogy elınyösebben lehet majd megvalósítani az elképzeléseket, ha az egész vízgyőjtı terület természetvédelem alá kerül. A jogi lehetıséget az önkormányzat természetvédelmi feladatai között felsorolt, a helyi önkormányzatokról szóló 1991. évi XX. törvény által az önkormányzat hatáskörébe sorolt helyi jelentıségő természetvédelmi területté nyílvánítás jelentette (NECHAY G. 1998). A Győrőfői Természetvédelmi Terület 1996-ban lett kísérleti jelleggel helyi jelentıségő természetvédelmi terület, elsısorban nem a területen található élıhelyek és

144

élılények megóvása érdekében, hanem azért, hogy teret adjon az ökológiai alapokon álló fenntartható településfejlesztési vállalkozásnak, ami Magyarországon az elsı ilyen jellegő kísérlet volt. Az errıl szóló rendeletet Ibafa önkormányzata alkotta meg, és a környezı két község önkormányzatának (Nagyváty, Dinnyeberki) jóváhagyásával, a tervezett ökológiai település igényeinek figyelembe vételével és arra is hivatkozva Győrőfői Humánökológiai Rezervátum néven helyi védettség alá helyezte az egész győrőfői vízgyőjtıt. A természetvédelmi kezelési terv keretében elsı lépésben elkészült a védett terület ingatlan-nyilvántartási, erdészeti térképeinek digitalizálása és térinformatikai rendszere. Ennek segítségével mind a tulajdonviszonyokról, mővelési ágakról áttekintı kép alakult ki. A térinformatikai rendszer kiegészült a topográfiai térképekkel és a több idıszakban készült légifelvételekkel is. Meghatározták a kezelési tervvel kapcsolatos célkitőzéseket, a terület fizikai (klíma, hidrológia, geológia, geomorfológia, talajtan) és biológiai (társulások, flóra, fauna) jellemzıit. A következı lépésben – az alapozó tanulmányok felhasználásával – az ezzel foglalkozó szakemberek összegyőjtötték a múltbeli hasznosításra vonatkozó információkat, majd meghatározták az erdı és gyepterületek jelenlegi állapotát. Az alapadatok és a terepmunka alapján pedig elkészültek az általános és részletes kezelési javaslatok. A munkához a helyben található informatikai háttér is segített, többek között a Győrőfő Mőhely Kft. térinformatikai tapasztalata. Az Arcview programban több digitális állomány is készült, ezek egy részét a Függelék tartalmazza: •

Birtok adatbázis, a terület digitális ingatlan-nyilvántartási térképe a birtokügyi (tulajdonos) adatokkal (kb. 1000 ha).

•

Erdészeti adatbázis, a védett terület digitális erdészeti térképe az erdészeti adatokkal (kb. 500 ha).

•

1:25000 Topográfiai térkép szkennelt és georeferált állománya

•

1:10000 Topográfiai térképek szkennelt és georeferált állománya

•

1950-es, 1964-es, 1978-as, 2000-es légifotó szkennelt és georeferált állománya

•

1998-as SPOT mőholdkép

•

Védett terület tulajdonviszonyainak tematikus térképe

•

Védett terület mővelési ág térképe

•

A védett terület rendezési tervének megfelelı hasznosítási térkép

•

Erdırészletek faállomány-típusainak tematikus térképe

•

Erdırészletek korosztályviszonyainak tematikus térképe

•

Erdırészletek kezelésének tematikus térképe

145

•

Ragadozó madár fészkek elhelyezkedésének ponttérképe

•

Védett növények elhelyezkedésének folttérképe

•

Gyepek kezelésének tematikus állománya

A kezelési terv az erdık, egy kis tó és a farmgazdaságok kivételével az összes többi területre (gyep, szántó, kaszáló, sásos, nádas területek) – továbbiakban gyepek, összesen 98 földrészlet - vonatkozik. Ezek a füves területek antropogén gyepeknek mondhatók, melyek közös jellemzıje, hogy az emberi tevékenység alapvetıen megváltoztatta a terület ökológiai viszonyait (fajkészlet, domborzat, vízháztartás, tápanyagtartalom, stb.). A kezelési terv szerint az értékes felhagyott gyepek szukcessziós átalakulását feltétlenül meg kell akadályozni. Ám a 30 éves felhagyás helyenként olyan erdısültséghez vezetett, melyet már nem érdemes gyeppé rekonstruálni. Ezeken a kis kiterjedéső, fıleg erdıszéli területeken engedni kell, hogy a szukcessziós változások elérjék a klimax társulást. Különösen nagy jelentısége van az átmeneti zóna kialakulásának a gyep-erdı határon, ahol a cserjés, majd a magas füvő vegetáció nagyon sok, gyepben táplálkozó állatfajnak biztosít megfelelı búvóhelyet. A be nem avatkozást, mint kezelési módot alkalmazni kell még a kezelt gyepekben az alábbiak szerint: egyrészt az élıhelyek fokozatos átmenete érdekében a gyepek szélén, másrészt a gyepben kisebb foltokban, ezzel élıhelyet biztosítva olyan fajoknak, melyek életfeltételeit a magasabb füvő rétek biztosítják (RÁCZ A. 2002). Bár a győrőfői természetvédelem elsısorban nem a nagy értékő fajok élıhely-védelmérıl szól, azért sikerült több értékes madárfajt is megfigyelni a területen: a darázsölyvet (Pernis apivorus), gyurgyalagot (Merops apiaster) harist (Crex crex), réti sas (Haliaeetus albicilla), a vízgyőjtın kívül pedig fekete gólyát (Ciconia nigra). Az ökofalu koncepciójának sikerét bizonyítja, hogy a Magyar Madártani Egyesület és a Győrőfő Egyesület által 2006-ban (majd 2007-ben ismételten) közösen megszervezett I. Magyar Biodiverzitás Nap során 24 kutató 24 óra alatt az elızetesen becsültnél is többet, összesen 1656 többsejtő élılényt, állat-, növény- és gombafajt határozott meg a Szentléleki völgyben, egy mindössze egy négyzetkilométer kiterjedéső mintaterületen. Ez világosan bizonyítja, hogy a természetben elıforduló élılények sokféleségének megırzése egyáltalán nem áll ellentétben a megtelepedett ember igényeinek kielégítésével, ha az utóbbit megfontoltan és módjával tesszük.

146

A világhírő Edward O. Wilson és Peter Alden zoológus által elıször 1998ban a Walden tó környékén megszervezett biodiverzitás nap lényege, hogy adott területen viszonylag rövid idı alatt hány fajt sikerül meghatározni az ebbıl a célból meghívott szakembereknek. A győrőfői elsı próbálkozás eredménye egy 1 km2 mérető területen a mellékelt táblázatban látható.

53. ábra: A biodiverzitás nap ismertetıje

6 Az eredmények összefoglalása, következtetések 6.1 SWOT analízis Az elmúlt tizenöt év eredményeit és tapasztalatait sokféleképpen lehet értékelni. Talán a legcélszerőbb, ha megvizsgáljuk az ökológiai alapelvek érvényesülését a kísérlet indulási idıszakában, tervezéskor és a gyakorlati megvalósulás szintjén. 1. Ami a tervezést illeti, itt kezdettıl fogva jelen volt egy kettısség, amely más ökofalvakat talán kevésbé jellemez a tervezési stratégia szintjén: a projektet úgynevezett

posztindusztrialista

környezettudatos,

anyag-

és

kísérletként

kívántuk

energiatakarékos

indítani,

módszerek

és

amely

a

technológia

alkalmazása mellett erıteljesen épít a legfejlettebb csúcstechnológiai vívmányokra is, különösen a kommunikációs és informatikai megoldások terén. Ez volt az egyik oka annak, hogy a térszerkezeti megoldásban a szellıs, tágas, farmgazdaság jellegő elrendezés valósult meg. A rendezési terv kialakítása a projekt részvevıinek segítségével történt, ezért abba belekerült nagyjából minden olyan szempont, 147

amelyet

az

akkori

résztvevık

fontosnak

tartottak.

Más

ökofalvakkal

összehasonlítva tehát a koncepció átgondoltsága és a tervezés alapossága az egyik fı erıssége a projektnek. 2. A gyakorlati megvalósítás terén számos vonatkozásban (ágazatban) komoly elırelépések történtek (építéstechnológia, vízgazdálkodás, telekommunikáció, energetikai megoldások, mezıgazdasági mővelés), míg másutt stagnál a fejlıdés (általános energiaellátás, erdıgazdálkodás, közlekedés, oktatás) és egyre jobban elıtérbe kerülnek a projekt társadalmi, jogi, szociológiai vonatkozásai, amelyek néhol immár ki is lógnak a szorosan vett társadalomföldrajz kereteibıl. Önkritikusan meg kell állapítani, hogy ezeknek annak idején a tervezéskor nem sok figyelmet szenteltek a szervezık. 3. A technikai, technológiai, elképzelések megvalósulása igen eredményesnek mondható a legtöbb területen. Sikerült a földrajzi jellegzetességeknek megfelelı ökologikus építési, építéstechnológiai, vízellátási, szennyvízkezelési, kertépítési, mezıgazdasági módszereket és projekteket kidolgozni. Ugyanakkor azonban nem vált valóra a közlekedés szerepének csökkentése, az ingázók kiiktatása, az erdıgazdálkodási elképzelések jelentıs része, és a kommunikációs lehetıségek is megrekedtek egy adott távközlési infrastruktúra kialakulásával. A villamos energia ellátás megoldására nem sikerült életképes, megújuló forrásokra alapozott alternatívát kidolgozni. Kudarcnak, de legalábbis megrekedtnek ítélhetı a közösségi épület mind mőszaki, tervezési, mind – valószínőleg ennek következményeként – közösségszervezıi szempontból. Utólag tévesnek tekinthetı az alapítványra épített szervezési keretek kialakítása és az egységes közös földtulajdon koncepciója. A mai viszonyok között ezeknek a kialakítására a szövetkezeti kereteket vagy egyéni gazdálkodói, vállalkozói formában megvásárolt földterület utólagos parcellázását lehetne javasolni, de a közös tulajdon és magántulajdon világos és határozott elválasztására, a tulajdonosi keretek kidolgozására ma sincs egyértelmően járható út. 4. A projekt indulása óta rendkívül lényeges mértékben változtak a külsı feltételrendszerek, nem csupán jogi és szabályozási vonatkozásban, de a nemzetközi politikától kezdve a szociológiai viszonyokon át a technikai fejlıdésig sok más szempontból is. Ezeket egyrészt abból a szemszögbıl kell megvizsgálni, Győrőfő ma milyen alkalmazkodási lehetıségekkel rendelkezik a megváltozott feltételekhez, más részrıl viszont, hogy mennyiben befolyásolják ezek az új 148

körülmények az ökofalu egyik eredeti célkitőzését, azt, hogy az itt szerzett tapasztalatokat máshol is hasznosítani lehessen. Megállapítható, hogy Győrőfő meglepıen rugalmasnak, a társadalmi kihívásokra alkalmazkodó képesnek bizonyult, és bár arra nem számíthatunk, hogy általános településfejlesztési modellként jelenik meg, a felhalmozott tapasztalatok sok helyen hasznosíthatók ma is. 5. A tervezési hibák, szőkös anyagi lehetıségek és megváltozott körülmények miatt talán kevesebb az esély az eredeti közösségi vonatkozások megvalósítására. A társadalmi érdeklıdés és tettvágy csökkenése, a romló gazdasági helyzet és életszínvonal, valamint a jogszabályi változások hatásai következtében sokkal nehezebbé vált újabb résztvevık letelepedése annak ellenére, hogy a kidolgozott technológiai módszerek és meglévı infrastruktúra ma már objektív szempontból nagyon megkönnyítené ezt. Nem igazán illik bele a kialakult struktúra a 21. század uralkodó településfejlıdési tendenciáinak körébe sem, mert az továbbra is a nagy agglomerátumok létrejöttét és a vidék elnéptelenedését szolgálja. 6. A politikai tendenciák sem kedveznek a további fejlıdésnek, hiszen a jelszavak ismételgetésén túl sem a szakági politika, sem a gazdasági élet nem támogatja a kihelyezett távmunkát vagy a kis farmgazdaságok életképességének megteremtését, illetve

a

független

kisvállalkozások

létrejöttét.

Nagyon

komoly

humán

erıforrásokra, eltökéltségre és sokirányú képzettségre, tapasztalatokra van szükség ahhoz, ha valaki egy győrőfői települési környezetben emberhez méltó életszínvonalat és életminıséget kíván biztosítani családjának. 7. Közösségi, településfejlesztési szinten az egyetlen lehetıség a részönkormányzat megteremtése és mőködtetése, a teljesen önálló önkormányzati struktúra kiépítésére az önkormányzati törvény módosításai miatt immár elvi lehetıség sem áll rendelkezésre. Az önkormányzati törvény és a kapcsolódó jogszabályok valamint a politikai akarat a rendszerváltás óta folyamatosan és minden vonatkozásban a recentralizációt helyezi elıtérbe, a munkahely-teremtés, közoktatás és egészségügyi ellátás valamint közigazgatás területén egyaránt. Nem csupán az orvosok létszámának csökkenése, az iskolák körzetesítése és a körjegyzıségek kialakítása, de immár a körjegyzıségek megszüntetése, a postaszolgálat felszámolása és az iskolák további koncentrálása is ide tartozik. 8. Választ adhatunk azonban a doktori dolgozat címében feltett kérdésre, nevezetesen, hogy mi a helye a győrőfői kezdeményezésnek és általában az ökofalunak a 149

fenntartható település- és vidékfejlesztésben és hogyan illeszthetı be az eddig kialakult struktúra a magyar település hálózatba, milyen perspektívái vannak az eljövendı néhány évtizedben és milyen kapcsolatba hozható, mennyire felel meg az Európai Unióba való belépésünket követı vidékfejlesztési stratégiákkal és stratégiáknak, megtalálhatja-e a helyét az Agrár és Vidékfejlesztési Operatív Program keretei között. 9. A nem csak ökológiailag, de gazdaságilag is fenntartható település- és vidékfejlesztésnek alternatív megélhetési politikát kell nyújtania a vidéken élık számára. Az Európai Unió közös agrárpolitikájának átalakítása és a vidékfejlesztési stratégia egyes elemeinek támogatása jó alapot biztosít (legalábbis elméletben) arra, hogy az agrár gazdaság a hagyományos energia-intenzív és terméktömeg-centrikus termelésrıl minıségi termelésre álljon át (amibe a biológiai gazdálkodás éppúgy beletartozik, mint a hungarikumok termelése, ıshonos fajták termesztése, tartása) és változatosabb földhasználati mintákat alakítson ki. Sajnos, a támogatási struktúra jellegzetességei miatt ezek a lehetıségek rendkívüli módon ki vannak téve a napi politika viharainak és az egymást követı kormányok átgondolatlan, következetlen és stratégiájában is változó programjainak. Mindenesetre az ökofalu tervezési elvei maximálisan beleilleszkednek az uniós koncepcióba, hiszen az új vidékfejlesztési elképzelések és a Győrőfőn megvalósított településminta stratégiai célja egybevág. 10. Sajnos azonban hiába sikerült a többfunkciós agrármodell révén (Magyarországon a

Nemzeti

Agrár-környezetvédelmi

Program

keretében)

egyesíteni

a

vidékfejlesztési és agrárstratégiát a természetvédelmi, ökológiai földhasználat igényeivel, ha az egyéb társadalmi tényezık, a foglalkoztatás, a közlekedés hálózat, a szociális háló, kommunikációs infrastruktúra, a politikai akarat hiánya és a fiatal nemzedék körében elterjedt magatartásminták miatt nem képzıdik elegendı megtartó erı a kistelepüléseken. Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Stratégiai Terv következetesen az intenzív agrármodell mellett érvel, tehát még az eddigi eredmények is veszélybe kerülnek. Az ökofalu pedig mesterségesen létrehozott képzıdmény, nem szerves társadalmi mobilitás eredménye, ezért nem valószínő, hogy gyakorlati, földhasználati és település struktúrát illetı példákon túlmenıen egyéb meghatározó szerepe lehetne a településállomány változásában, magyarán, hogy a meglévı vidéki kistelepülések zöme ökofaluvá válna, vagy a jelenleg városokban lakó népesség jelentıs számban kívánna ökofalukba költözni.

150

A fentiekben részletesen leírt jellemzıket a nemzetközi irodalomból ismert SWOT elemzés (erıs és gyenge vonások, lehetıségek és veszélyek) alkalmazásával a következıképpen lehetne rendszerbe foglalni:

Erıs vonások −

−

− − − − −

koncepció, tervezés, posztindusztialista kettıs modell (ökotechnológia + csúcstechnika) építéstechnológia, vízgazdálkodás, hulladékkezelés, passzív energia, mezıgazdaság, hulladék gazdálkodás rugalmasság, alkalmazkodó képesség tapasztalatok átadása önkormányzat természetközeli életmód közösségi élet (lakó- és munkaközösség)

Gyenge vonások −

−

−

− −

Lehetıségek − − − − − − − −

földtulajdon rendezése, vidékfejlesztési politika (ha jó) ismertség kialakított infrastruktúra közös agrárpolitika, CAP (elvben) telekommunikáció (a jövıben) felhalmozódott tapasztalatok beilleszkedés a településhálózatba

szervezeti felépítés, tulajdoni struktúra (alapítvány) villamos energia, erdıgazdálkodás, közlekedés (ingázás, útminıség), oktatás, ellátottság; társadalmi, szociológiai alapozás, kohézió, közösségi élet (összefogás) illeszkedés a településhálózatba telekommunikáció (jelenleg)

Veszélyek −

− − − − − −

társadalmi dezintegráció, karbantartási hiányosságok (út, közösségi épület) társadalmi igény, érdeklıdés csökkenése általános gazdasági helyzet jogszabályi változások, recentralizáció vidékfejlesztési politika (ha rossz) közös agrárpolitika, CAP (gyakorlatban) külsı feltételrendszerek változásai

Látható, hogy egy-egy tényezı attól függıen, hogyan alakul és mire használják, illetve hogy melyik oldala kerül elıtérbe, több helyen is szerepelhet. A közösségi élet például a projekt érdemeit erısíti, amikor közös programok, szoros együttélés és jószomszédi, közös munkában való részvétel a téma, viszont nem vizsgázik nagyon jól az érdekellentétek, a földtulajdon körüli viták vagy az új lakók letelepedésének kérdése okán. Az Európai Unió új közös agrárpolitikája pedig lehet kiváló lehetıség megfelelı politikai akarat fennállása esetén, de komoly veszélyforrás, ha a politikai akarat és a projekt érdekei nem vágnak egybe. A fentiek alapján joggal tehetjük fel a kérdést, hogy mire lenne szüksége az ökofalunak a fenntartható fejlıdéshez. Több metodológiai elemet jelölhetünk meg, amelyek segíthetnek ebben. Az egyik a már ismerısen hangzó dereguláció, ami az önkormányzatoknál alkalmazott és nagyon rossz kifejezéssel dekoncentrációnak nevezett folyamattal együtt a jogszabályok egyszerősítését és lehetıleg helyi szintre koncentrálását valósítaná meg. Itt tehát a dereguláció nem azt jelenti, mint általában, hogy a nagyhatalmú üzleti érdekek nyomása alatt az állam 151

visszavonul egyes szabályozási területekrıl, hanem – bár szintén visszavonul – ezt a lakosság életének egyszerőbbé tétele érdekében teszi. További, szintén ígéretes megközelítés a méretgazdaságosság fogalmának megfordításából eredı méretarányos szabályozás. Ez alatt azt értem, hogy eltérı jogi és adminisztratív követelményeket kell megfogalmazni például a kisebb és nagyobb települések fejlesztése esetében vagy kis és nagy épületek építésekor. A harmadik megközelítés már nem annyira metodológiai, hanem inkább elméleti, politikai filozófiai kérdés: milyen szabadságfokot biztosítunk az állampolgárnak saját élete iránti felelıssége vállalásában, mennyire kezeli a politika és a jog alanyait nagykorúnak és bízza rájuk a döntést: maguk alakíthassák életük körülményeit, akár a két kezük munkájával is és abba külsı erı lehetıleg ne szóljon bele. Addig azonban, amíg ezek a feltételek nem valósulnak meg, összességében elmondhatjuk, hogy hiába jött létre egy sikeres és életképes kezdeményezés, ha egyszer az évek során felhalmozott tapasztalatok hasznosítására, más hasonló település-szervezési kezdeményezések megvalósítására sem a társadalmi, szociális, sem a gazdasági, közigazgatási lehetıségek nem adottak. Talán nem túlzás a megállapítás, hogy Győrőfő egy történelmi lehetıséget ragadott meg, egy olyan ablakban szervezıdött, amely azóta bezárult. E sorok írója nem tud olyan kísérletrıl, amely hasonlóan átfogó koncepció alapján ma Magyarországon az ökológiai településfejlesztés Győrőfőn megfogalmazott alapelveit tekintetbe véve és az itteni tapasztalatokból okulva szervezıdnék. Ha valaki hasonló projektet szeretne indítani a harmadik évezred elsı évtizedében, annak már egészen más kihívásokkal kell szembenéznie. Magának Győrőfőnek a jövıje azonban korántsem ennyire borús. Az eredetileg eltervezett és a célkitőzéseknél megfogalmazott ökológiailag fenntartható település létrejött, bár a tervezett 2-300 lakosa helyett legjobb esetben is csupán 33 van, ezekbıl 13 gyermek (2006. július). És noha vannak újabb jelentkezık, az eltökéltség különbözı stádiumaiban, a rendelkezésre álló szabályozási terv alapján problémamentesen a már foglalt 13 mellett csak további 18-20 telek értékesítésére van a jelenlegi infrastruktúra keretei között lehetıség. Nincs olyan létesítmény sem, ami a lakók közösségi igényeit méltóan kiszolgálhatná. Az ilyen problémák viszont már nagyságrendekkel tőnnek kisebbnek, mint a kezdet kezdetén tornyosulók, amikor még az elképzelés sem volt világos. Mindez nem jelenti azt sem, hogy a település modell jellegének hangsúlyozására ha nem is átfogóan, de egyes vetületeiben ne lenne lehetıség. Mint általában szerte a világban a hasonló kezdeményezéseket, Győrőfőt is igen nagy érdeklıdés övezi azon a szinten, hogy egy-egy itt megvalósított példát, az itt szervezett tanfolyamokat és bemutatókat igen sokan tekintik meg és visznek haza valamennyit az itt látottakból. Ehhez a lakók által szervezett 152

kezdeményezések igen tevılegesen járulnak hozzá. A Balaton-integrációs Kht. két éves megújuló energia programja keretében szervezett terepgyakorlatok második napja például Győrőfőn zajlik. Ennek keretében polgármesterek, vállalkozások képviselıi, de civil szervezetek is szervezetten kapnak felvilágosításokat a Győrőfőn zajló folyamatokról. Célzottabbak az építéstechnológia népszerősítését szolgáló rendezvények. A Pécsi Tudományegyetem, a Budapesti Mőszaki egyetem és az Ybl Miklós Fıiskola egyaránt szervezett már alternatív építészeti napokat és terepgyakorlatokat Győrőfőre, de saját szervezésben is sor kerül pl. vályogépítészeti építıtáborok megrendezésére (Fridrich István, személyes közlés, 2006). A mezıgazdaságban elért eredményeket pedig a már említett agrárkörnyezetvédelmi bemutató gazdaság (Tündérmajor) népszerősíti. Összefoglalóan azt állapíthatjuk meg, hogy mint az élı rendszereknél általában, egy ilyen, az ökológiai szervezıdési elveket hangsúlyozó településnek a fejlıdésében is egyszerre van jelen az állandóság és a változékonyság, és a projekt életképességének bizonyítéka és jövıjének biztosítéka, hogy eddig sikeresen felelt meg minden kihívásnak, meg tudta ırizni eredeti, ökológiai arculatát és közben képes volt változni annyira, hogy kikerülje az ellehetetlenülés buktatóit, kezdve a személyes ellentétektıl, a tulajdonviszonyok és kellıen át nem gondolt döntési mechanizmusok okozta feszültségektıl a jogi- és szabályozási környezet elınytelen változásain keresztül a gazdasági és szervezési nehézségekig.

6.2 Győrőfő helye a fenntartható település- és vidékfejlesztésben Térségi kapcsolatok Kiindulási pontként megállapítható, hogy Győrőfőt, mint létezı települést sikerült visszahelyezni a térképre és – mint azt korábban már elemeztük – a statisztikai évkönyvekbe is. Az eredeti elképzelés, hogy a falu mint a fenntartható vidéki településfejlesztés példája, önálló önkormányzati irányítással jelenjen meg a településhálózat szövetében, csupán felemásan

sikeredett,

aminek

számos

oka

van,

ezek

részben

a

projekt

belsı

ellentmondásaiból, anyagi lehetıségeinek korlátozottságából, de nem kis mértékben külsı jogszabályi, társadalmi változásokból is erednek. Kétségtelen, hogy az önálló település kialakításának esélye nem csak azért vész a távol ködébe, mert az önkormányzati törvény változásai megnehezítik ezt, hanem mert Győrőfő emberhiányban szenved és az önkormányzati alapfunkciók ellátására is képtelen. Legjobb esetben is csak településrészként

153

funkcionálhat abban a furcsa és elınytelen helyzetben, amit az Ibafához tartozás közlekedési lehetıség nélkül jelent. Érdemes azonban megvizsgálni, hogy mint ilyen, miféle kapcsolatokat alakíthat ki a környezı településekkel. A legközelebbi, ilyen-olyan okokból vonzásként jelentkezı települések Ibafa, Dinnyeberki, Almamellék, Kán, Gorica, Bükkösd, Almáskeresztúr, Nagyváty, Csebény és Horváthertelend. A felsoroltak közül értelemszerően Ibafa az, amellyel a kapcsolat a legszorosabb, és nem túlzás azt állítani, hogy Győrőfő léte Ibafára is komoly hatást gyakorol. Lakói mindannyian tisztában vannak a határukban folyó kísérlet jellemzıivel és talán többé-kevésbé jelentıségével is, önkormányzata pedig immár tízegynéhány éve aránytalanul sokat kénytelen foglalkozni a projekt ilyen-olyan igényeivel. Rengeteg az összefonódás, győrőfőiek adtak több ciklusban egy-egy képviselıt a testületnek, jelenleg a részönkormányzat mőködtetését végzik, Ibafa pedig komoly segítséget adott a szervezési, adminisztratív keretek megteremtésében, önkormányzati névre kerültek az alapítvány segítésével megvásárolt földterületek, Ibafa és Dinnyeberki pályázott az útépítésre, Ibafa önállóan a második győrőfői villamosítási projektre, készítette a rendezési tervet és hagyta jóvá annak Győrőfőre vonatkozó részeit, szervezett hulladékgyőjtı edényeket, és még sorolhatnánk a kapcsolódási pontokat. Informálisan is intenzív a kapcsolat, ismeretségek, barátságok szövıdtek, hiszen hosszú ideig Ibafa volt a projekt központja. Érdekes

módon

Dinnyeberki,

egy

igen

hátrányos

helyzetben

lévı,

szegény,

munkanélküliséggel, alkoholizmussal sújtott, nagy részben elcigányosodott, szociálisan igen problematikus és Ibafánál jóval életképtelenebbnek tőnı kistelepülés sokkal kevesebb szerepet játszik még ma is Győrőfő életében (és viszont), annak ellenére, hogy itt megy keresztül a Győrőfőre irányuló gyakorlatilag teljes forgalom, akár gyalogos, kerékpáros vagy gépjármő forgalomról beszélünk. Ennek oka részben a közigazgatási kötıdés Ibafához, de érzelmi, szociológiai megfontolások is közrejátszanak. A győrőfőiek és a környezı települések közötti kapcsolatok egyik legfontosabb eleme a foglalkoztatás. Az építkezések idıszakában sokkal intenzívebben, de gyakorlatilag ma is még folyamatosan igen sokan találtak és találnak munkát Győrőfőn, több hivatalosan felvett, állandó alkalmazott jár ki Ibafáról, Dinnyeberkibıl, idénymunkára és célfeladatokra pedig érkeznek munkavállalók a fentieken kívül Almamellékrıl, Almáskeresztúrról, Csebénybıl, Horváthertelendrıl és esetenként Bükkösdrıl is. Bükkösd, a legközelebbi faluközpont, amely az út elkészültét követıen Almamellék és Szentlászló helyére lépett, egyéb szempontból is szerepet játszik, volt aki ide járt Győrőfőrıl iskolába, a győrőfőiek részt vettek az itt kezdıdı kistérségi társulások szervezésében, legutóbb pedig a falu határába tervezett cementgyár 154

építése elleni tiltakozás vezetésében. (A cementgyár ennek eredményeként máshol épül meg). Ez utóbbi esemény volt talán az elsı, ahol egy környezettudatos kisebbség hatása tényleges következményekben érzıdött meg a környezı települések életminıségén. A cementgyárral járó tehergépjármő forgalom ugyanis szinte ellehetetlenítette volna a településen élık mindennapjait. Ibafa kistérségi vonzásközpontja egyértelmően Szigetvár, és az építkezések idıszakában a Győrőfőn élık is fıként ebbe az irányba közlekedtek, esetleg Kaposvár vagy Pécs felé. A kitelepülés és az út megépülése után azonban Szigetvár nagyon távolivá vált, ezért Szentlırinc, a hatos út mentén fekvı kisváros vette át az elsıdleges vonzásközpont szerepét. Közlekedési csomópontként mőködik, vasúti kapcsolatai jelentısek, megáll itt a Pécsre tartó Intercity, ami Győrőfőnek az ország vérkeringésébe kapcsolásához és a nagyobb távolságokra való, gépkocsi nélküli közlekedési kapcsolatokhoz igen nagy mértékben hozzájárul. Lehetıvé teszi a gépjármő közlekedés mellızését, akárcsak Cserdi-Helesfa községek közös vasútállomása, amely a legközelebb fekszik a faluhoz és akár gyalog is megközelíthetı (4-5 km). A lényeges térségi központ azonban Győrőfő számára is mindenképpen Pécs marad.

Területfejlesztési hatások A Győrőfőn megvalósított elképzeléseknek közvetlen kihatásai vannak a térhasználatra és a területhasználatra a térségi kapcsolatokban is. A legjobb példa erre a vízgyőjtı természetvédelmi területté nyilvánítása nyomán felmerült regionális kerékpárút gondolata, a vadászati jog gyakorlásával kapcsolatos közös tárgyalások, illetve az erdıgazdálkodás területén egyelıre csak nagyon kezdetleges állapotban, de keresztülvitt elgondolások. A falu modell értékének felmutatása mindig is szívügye volt az itt élıknek. Ebben a tekintetben mérföldkınek számít a 2007. tavaszán megnyitott Szent László tanösvény, amely egy szabadtéri kiállítás és túraútvonal keretében kitőnı összefoglalását adja mindannak, ami Győrőfőn

történik.

A

falu

idegenforgalmi

létesítményének,

a

Lovastanyának

a

kezdeményezésében és kivitelezésében megvalósult projekt körülbelül három kilométeres sétára invitálja a vállalkozó kedvő kíváncsiakat, amelynek során elsı kézbıl ismerkedhetnek meg az ökofalu építési jellemzıivel (egy „házi” szelíd energiaösvény bemutatja az alkalmazott épületgépészeti, építészeti megoldásokat), a régi Győrőfő történetével, a Zselic nagyvadjaival, az erdısülés jelenségével, az erdıalkotó fafajok és a telepített ültetvények közötti különbséggel, a biodiverzitás, a tiszta ivóvíz és a források jelentıségével, a területhasználat intenzív és környezetbarát módjaival, illetve a területen élı legidısebb fa, egy 250 éves bükk mostani állapotával. 155

54. ábra: A Szent László tanösvény bejárásához adott munkafüzet

6.3 A fenntarthatóság mércéje Mindezek ellenére érdemes feltenni a kérdést, mi a siker, az eredményesség valódi mércéje? Mi az életképesség mércéje? Kell, hogy legyenek kritikus fejlıdési szintek és kritikus feltételek egy szándékosan létrehozott közösségben. Szociológusok például elvégeztek egy piackutatási felmérést, amely a fogyasztói szokások orientációját volt hivatott megítélni (SAUNDERS, S. – MONRO, D. 2000) és az átlagos ausztráliai népességgel szemben azt találták, hogy Crystal Waters lakói megfeleltek a közösség kitőzött céljának és megvalósították Elgin alapelvét az önkéntes egyszerőségrıl, vagyis a fogyasztói önkorlátozásról (ELGIN, D. 1981). Ez persze csupán az érem egyik oldala, a piachoz és a fogyasztói társadalomhoz való viszony. A másik nagyon fontos index a környezethez való viszony, amit a különféle környezeti teljesítmény mutatók határoznak meg. A többes szám is jelzi, hogy nincs egyetlen jó megoldás. A legegyszerőbb és legrégebben alkalmazott módszer a környezet állapot felmérés, amikor kiválasztott környezeti mutatókat (szennyezés, erıforrás felhasználás és környezetterhelés) elemeznek és ezek változásai jelzik a fenntarthatóság felé vezetı utat. A következı mutató, az emberi jólét indexe a környezeti tényezık emberre gyakorolt hatását

156

méri környezet-egészségügyi adatok felhasználásával. Míg a környezetállapot indexhez kellı pénzügyi háttér birtokában az adatok könnyebben beszerezhetık, az emberi jólétre hatást gyakorló tényezık megítélése nem ennyire egyértelmő és gyors. Végül elképzelhetı lenne egy fenntarthatósági mutató is, ami azonban általánosan elfogadott formában egyelıre sehol nem áll rendelkezésre (O’SULLIVAN, J. 1999) Lester Brown és mások megállapítása szerint (BROWN, L. et al. 1991, 11. o.) a Herman Daly és Jodi Cobb által kidolgozott fenntartható gazdasági jólét mutatója (Index of Sustainable Economic Welfare, ISEW) eddig „a létezı legátfogóbb jóléti mutató”. A közgazdász és teológus végzettségő szerzık sikeresen egyeztették a gazdasági és társadalmi megfontolások figyelembe vételének szükségességét és nem csupán a fogyasztási paramétereket, hanem azok megoszlását és az életszínvonal növekedéséhez csatolható környezeti károsodásokat is figyelembe veszik (DALY, H. – COBB, J. 1989). A mai napig ez az egyetlen olyan mérıszám, ami a szőklátókörő GDP-GNP alapú számok helyett az összetett mutató kialakításakor figyelembe veszi a nem megújítható erıforrások kimerülését, a termıtalaj veszteségeket, szennyezı tényezıket, sıt hosszú távú és nagy léptékő, a földi rendszerek egyensúlyát befolyásoló hatásokat is, mint amilyen a globális éghajlat változás vagy az ózonréteg károsodása. Abban a legtöbb indikátor meghatározási próbálkozás egyetért, hogy a mutatószámok alapvetıen három nagy témakörben csoportosíthatók: vannak a természeti környezettel kapcsolatos, a gazdasági környezetben mért, illetve társadalmilag megfogalmazott fenntarthatóságot mérı paraméterek. A harmadikat néha kiegészítik a negyedik dimenzióval, ami a sajátos politikai körülmények közötti fenntarthatóságot méri. Magyarországon is történtek kísérletek a fenntarthatóság mérıszámainak kidolgozására és alkalmazására. Az alábbi, SZLÁVIK J. - CSETE M. (2004) és LÁNG I. (2003) munkái alapján készült felsorolás is mutatja, mennyire összetett és mennyire nehezen mérhetı akár egy kistelepülés teljes ökológiai-társadalmi fenntarthatósága is: 1. Természeti-környezeti indikátorok: -

üvegházhatású gázok kibocsátása,

-

az ózonréteget károsító anyagok termelése és felhasználása,

-

az ózonréteget károsító anyagok megoszlása kémiai típusok szerint,

-

levegıszennyezés városokban,

-

mezıgazdasági mővelés aránya és a biogazdálkodás, mőtrágyák és növényvédı szerek felhasználása a régióban,

-

parkok, arborétumok, épített értékek, 157

-

erdısült területek aránya és ezek hasznosítása,

-

a vízfelhasználás intenzivitása,

-

a régió idıjárási jellemzıi,

-

a folyók biokémiai oxigénigénye,

-

a fürdık vízminısége,

-

biodiverzitás és a védett fajok száma.

2. Gazdasági indikátorok: -

az egy fıre jutó GDP,

-

a beruházások aránya a GDP-n belül,

-

a hozzáadott érték az egyes gazdasági szektorokban,

-

az infláció aránya,

-

külföldi beruházások mértéke,

-

az önkormányzatok pénzügyi fenntarthatósága,

-

települési és régiós önellátás helyzete,

-

régiós vállalkozások jellemzése,

-

kommunikációs infrastruktúra (telefon, Internet),

-

régiós K+F kiadások,

-

anyagfelhasználás,

-

energiafogyasztás az egyes gazdasági ágazatokban,

-

energiafelhasználás és intenzitás,

-

energiaindikátorok összehasonlítása más régiókkal,

-

energia elıállítás,

-

települési szilárd hulladék begyőjtése és elhelyezése,

-

az egyes gazdasági ágazatok hulladék elıállítása,

-

a toxikus hulladék mennyisége és ártalmatlanítása,

-

a radioaktív hulladék mennyisége és elhelyezése,

-

utasforgalom a különbözı közlekedési formáknál,

-

áruszállítás közlekedési típusonként,

-

az ipar környezetvédelmi kiadásai a GDP százalékában (regionális).

3. Társadalmi-szociális indikátorok: -

jövedelmi egyenlıtlenségek helyzete,

-

a munkanélküliek aránya,

-

szociális kiadások aránya és egy fıre vonatkoztatott értéke,

-

a nık fizetése a férfiakéhoz viszonyítva, 158

-

a gyerekek jóléti mutatói,

-

élelmiszer-fogyasztás egy fıre számítva és ezen belül a zsiradékból származó energia aránya,

-

halálozási arány a legelterjedtebb betegségek esetén,

-

születéskor várható élettartam,

-

a lakossági arány a csatornázott és szennyvíztisztítóval ellátott területeken,

-

egészségügyre fordított kiadások,

-

gyermekek beoltása betegségek ellen,

-

különbözı szintő oktatásba bevont személyek aránya,

-

egy fıre jutó lakószobák száma,

-

a családokban a felnıttek és a gyerekek aránya,

-

bejelentett bőncselekmények aránya,

-

a roma lakosság helyzete,

-

a népesség növekedési vagy csökkenési mértéke,

-

nettó migrációs arány.

A másik gond az ilyen paraméterezéssel, hogy nem mindegyik releváns egy adott településre vagy régióra, ezért nehezen egybevethetık a különbözı helyszíneken készült felmérések. Ahol például nincs roma lakosság, ott nehezen lehet a helyzetükrıl beszélni, és ahol nincs radioaktív anyag, ott megint kiesik egy speciális mutató. Lehet viszont helyette más, a helyre jellemzı gond, ami nem szerepel a fentiekben (például zajterhelés). Nehezen szabadul meg gondolkodásunk a hagyományos és bizonyítottan félrevezetı értelmezésektıl is, a fenti felsorolásban például még mindig szerepelnek GDP-re alapozott számítások. Győrőfőrıl részben vagy egészben számos jó szándékú és érdeklıdı, a legváltozatosabb szakmákból érkezett hallgató által készített diploma dolgozat, tudományos diákköri dolgozat vagy szakdolgozat szól (NYÁRI B. 2001, PONGRÁCZ K. 2001, KÁDÁR K. – ZSARGÓ Sz. 2003, PÁLLA É. 2003). Az ökofalu fenntarthatóságának mérésére azonban eddig csupán egyetlen vázlatos és korántsem megbízható, viszont a környezeti-ökológiai, társadalmi, gazdasági mutatókon kívül politikai szempontokat is mérı kísérlet született, ami annyit mindenesetre elárult, hogy igen sok érték nagymértékben eltér egy átlagos magyar település hasonló mutatóitól. Sajnos, ellenırzı (kontroll) kísérlet hiányában az adatok még anekdotikusnak is csak fenntartásokkal fogadhatók el (BALÁS D. 2006). Ennek ellenére, pusztán tájékozódás végett, érdemes talán megemlíteni a felmérés eredményeit: Ökológia: 159

Levegıminıség: panaszos napok száma: 0 Üzemanyag felhasználás: kb. 15 liter/fı/hó Mezıgazdaságilag mővelt, erdıvel vagy természetes vegetációval borított terület: 98 % Úszásra alkalmas felszíni víz: nincs Határértéken felüli szennyezıdést tartalmazó talajvíz kutak száma: 0-1 Növény védıszer és mőtrágya felhasználás: tilos, nem csak a gazdáknak, kertekben sem Szennyezett területek, telephelyek száma: 0 Megújítható erıforrások felhasználásának mértéke: 80% (mezıgazdaság, építkezés, szennyvíztisztítás, vízellátás, nyersanyag felhasználás stb.) Szociális, társadalmi: Ingázók száma: 5/18 Fenntarthatóságot szem elıtt tartó lakók száma: 100% Otthon vagy otthonról dolgozók száma: 9/18 Megelégedettségi mutató: 80% Megújítható energia: kb. 50% (főtés 100%, vízmelegítés 70%, közlekedés 30%, egyéb háztartási energia 40%) Hulladék visszaforgatásban részt vevık száma: 100% (bizonyos mértékig mindenki csinálja) Gazdasági: Helyi vállalkozások aránya: 60% A fenntarthatóságot célul tőzı vállalkozások aránya: 100% Helyi vállalkozások részvétele társadalmi eseményekben: 100% Munkanélküliek aránya: 0 Zöld állások aránya: 11/18 Önnfenntartáshoz elegendı jövedelmet biztosító foglalkoztatottak száma: 17/18 Politikai: Állampolgári részvétel közösségi megmozdulásokban: 60% Környezeti oktató programok aránya: 100% Együttmőködési az üzleti vállalkozások és társadalmi szervezetek között: 100% A fenntarthatóság követelményeinek megfelelı szabályozás aránya: 10% A szabályozási keretek és a helyi kezdeményezések közötti ütközési felület: nagyon magas, az elızı kérdésbıl következıen (80-90%) Azon túl, hogy a fenti értékelés csak nagyon közelítıleges becsléseken alapszik és tényleges mérésekre nem került sor, további nehézsége az egymástól eltérı mértékegységek összehasonlíthatatlansága. Ezen a problémán úgy lehet úrrá lenni, ha egy képzeletbeli 100 pontos skálán igyekszünk elhelyezni a kapott értéket (ha úgy tetszik, százalékot számolunk). Ennek alapján a hevenyészett képben Győrőfő fenntarthatósága az alábbiak szerint alakul:

160

100

Ökológiai fenntarthatóság 91.66

Gazdasági fenntarthatóság

Politikai fenntarthatóság

50

45

43

25.2

47.6 70

Társadalmi fenntarthatóság Forrás: BALÁS D. 2006 Észrevehetı, hogy a korábbiakban részletezett elemzésnek megfelelıen méréskor is a társadalmi-politikai jövı néz ki kétségesnek, míg a gazdasági fenntarthatóság igen sok külsı hatás következtében csökken erıteljesen (az egyes pontszámok értékelését a szerzı egy súlyozási faktorral végezte).

6.4 Szakmai elismerések Az évek során nem csupán a nagyközönség figyelme irányult azonban az ökofalu fejlesztésére, hanem tekintélyes szakmai elismerésben is részesült a koncepció, illetve annak megvalósítása is. A Ráckevei-Soroksári Dunaág Ökörégió projekt, a kerekegyházi fenntartható fejlıdési program, a Somogy Természetvédelmi Szervezet tevékenysége, a gömörszılısi falufejlesztés, az Ormánság Alapítvány programja és a Dörögdi-medence organikus fejlesztése mellett a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium

161

megbízásából, a PHARE támogatásával 1998-ban az ausztriai Europrojekt GmbH és a magyar Öko Rt. által készített tanulmány a győrőfői kísérletet jelölte meg és ismertette részletesen mint olyant, amely példaértékő kezdeményezés Magyarországon a fenntartható vidék- és településfejlesztés témakörében (ÖKO Rt. – EUROPROJEKT GmbH 1998). Több más kiadványban e munka szerzıjét kérték fel a győrőfői koncepció ill. eredményeinek ismertetésére, így például a CEEWEB-Hungary magyar és angol nyelvő anyagában a fenntartható vidékfejlesztési programok legjobb gyakorlatának megvalósult példái közé került be (BORSOS B. 1998/1, BORSOS B. 1998/2). A projekt eredményeirıl a szervezık közül mások is beszámoltak (KILIÁN I. 1994, 2004). Hasonló szakmai sikernek értékelhetı, hogy 2001-ben a Szigetvári Térség és Dél-Zselic Területfejlesztési Társulás mint ökológiai mintafalut mutatta be Győrőfőt a Nyitott falvak, porták, gazdaságok, mőhelyek program keretében (TÓTH CS. 2002), sıt a Földmővelési és Vidékfejlesztési Minisztérium Vidékfejlesztési Programok Fıosztálya által a vidékfejlesztési programokról készített összefoglalóban is szerepel, ha nem is nevesítve (FVM-VÁTI 2002). A projekt nemzetközi figyelmet is keltett, 1995-ben például a fenntartható fejlıdéssel foglalkozó szervezetek európai hálózata Galgafarm és a jákotpusztati ETO farm mellett bevette vidékfejlesztési példái közé (EUROPEAN NETWORK

FOR

EXPERIENCES

WITH

SUSTAINABLE DEVELOPMENT 1995), bár az egy évvel késıbbi helyszíni látogatások sorából már kimaradt Győrőfő vizsgálata (GEYSER 1996).

6.5 Győrőfő a médiában Ha egy szakmai munka eredményességét a sajtóban szereplés gyakoriságával és pozitív visszhangjával lehetne mérni, akkor a győrőfői kísérlet mindenképpen elıkelı helyen szerepelne és komoly tekintélyre tenne szert. Miután azonban nem ez a helyzet, ezért itt csak jelzésértékőnek tekintett idézeteket közlünk az évek során készült újságcikkekbıl, amelyek ha mást nem is, de dokumentálták a fejlıdési folyamatot, ahogyan egy „zöldmezıs” beruházásból lassan formálódó település-kezdemény válik. Ahogyan a társadalmi figyelem középpontjában is akkortájt a környezetvédelmi kérdések szerepeltek, a sajtó érdeklıdése is a projekt indításakor, a kilencvenes évek elején volt a legnagyobb.

Egymás

után

születtek

az

újságcikkek

és

tévériportok

„a

bátor

kezdeményezıkrıl”, „falualapítókról” és „úttörıkrıl” akkor, amikor még csak a terveket lehetett elmesélni, látszani nem sok látszott. Ahogy megtörtént az áttörés és már volt is mit nézni, egyre-másra épültek a házak, a sajtó figyelme lankadni látszott és az egyre jobban átpolitizálódó közéletben a pozitív híreknek nem volt keletje. A Dunántúli Napló azonban a

162

kezdeti fanyalgás után („Akadály még mindig van: a pénzhiány. Pedig a terület nagyon olcsó volt…” M.A. 1992) folyamatosan közölt cikkeket a projekt helyzetérıl, amelyek hangneme idıvel egyre barátságosabbá vált: „Szelíd völgyben kemény akarat” (MÉSZÁROS, A. 1993) „Mondhatnánk: milyen régi ötlet ez. Győrőfő esetében azonban: mennyire új és milyen remek ötlet!” (MÉSZÁROS, A. 1994). Hollós László televíziós szerkesztı pedig rendszeres riportjaival, sıt önálló portréfilmjével is folyamatosan nyomon követte az eseményeket (HOLLÓS L. – PACZOLAY B. 2001). Annyira mindig futotta a média tevékenységébıl, hogy az 1992 és 2006 közötti idıszakban kizárólag újságcikkek olvasásával is többé-kevésbé rekonstruálni lehessen a projekt történetét. „Ülök a motorháztetın, lábam a nyakamban, és kitör a frász. Szügyig érı kátyúkba huppanunk, a kerék kipörög a nyúlós sárban, alattunk az UAZ gyanúsan hörög, lámpája valóságos fényorgona… A platón még négyen kapaszkodnak, orruk kékre fagy a hidegtıl. Béla szerint ez az út a jövıbe visz. Lehet, de ahhoz, hogy ı és a többiek végigmenjenek rajta, pokoli elszántság kell…” (SOMBOR, J. 1992). „Éles forduló után félig kész épületre bukkanunk. Ez az úgynevezett zsilip. Leginkább összelapított török fürdıre emlékeztet: nejlonnal letakart, földtéglákból épített boltíves folyosók futnak a központi kupola felé. Odabent szakadt tornacipık, lyukas kalucsnik lógnak a tartógerendákról főzıikkel átvetve… A telepes élet napjairól merengünk… Lehetnénk-e gyerekek, hogy nem ismerjük G.I. Joe-t, nem simogathatjuk Barbie varázshaját, nem játszhatunk Legóval? Szégyellnénk-e, ha barátunk egy vakond vagy giliszta?” (F. TÓTH B. 1995) „Áll már egy közösségi épület, ennek fölépítése kovácsolta össze a társaságot… Négy magánház építéséhez megvan az engedély, kettınél már meg is kezdıdött, a többinél pedig jövıre indul az építkezés.” (JUHÁSZ E. 1997). „Hatalmas, gyönyörő, fatornácos épület. A falak fél méter vastagok, sárga földbıl készültek fazsaluba döngölve…” (CSERI, L. 1998) „Oláhné kis kemencébıl veszi ki a frissen sült, illatos, minden bizonnyal biokenyeret. A többiek épp a vályogtégla-készítés rejtelmeibe avatják be, nagy sártaposások közepette, az ez ügyben nem épp elsırendően tájékozott riportert”. (SZILÁGYI J. 1998) „Az elmúlt tíz év alatt nyolc család telepedett le, megközelítıleg harminc fı…. Van, akinek kecskefarmja van, biominısítéső sajtüzemmel, van, aki tehenekkel, más biokertészettel foglalkozik. De találkozunk itt iparmővésszel, programozóval és szakfordítóval is.” (SZENDI E. 2001)

163

„Márta végigvezet minket a kétszintes házon, közben elmagyarázza az ökológiai szisztéma szerint mőködı vízkezelés lényegét: a kútból nyert vizet a múlt és a jövı érdekes keveréke melegíti fel: nyáron napkollektor, télen pedig kemence. A komposzttoalett főrészporral mőködik, így a szennyvíz nem tartalmaz fekáliát, ülepítés után nádágyba kerül, ott a gyökerek megszőrik, majd a reflektáló tóba folyik, hogy ott visszaverve a napsugarakat a télikertnappali hatalmas üvegfalán át melegítse a házat.” (SIMON, J. 2001) „A környékbeli nagyobb és könnyebben megközelíthetı falvak lakói bogaras különcöknek nézték ıket, amiben lehetett is valami, de aztán elkezdték tisztelni a bogaras különcöket, akik jó küllemő házakat emeltek, parcelláztak, újramővelték a földet, a völgyet rendbe rakták, az utakat megszórták kıvel, kutakat ástak-fúrtak, gazdaságokat hoztak létre, megteremtették a helység közigazgatását (Győrőfőn ma részönkormányzat mőködik)”. (BALAVÁNY Gy. 2006). E dolgozat születésének idıszakában legutóbb 2006. július 18-án sugárzott a Duna Televízió egy Győrőfőrıl és Visnyeszéplakról készült mősort a Szabó Dezsı gyönyörő regényérıl elnevezett „Elsodort falvak” címő sorozatában (NOVÁK et al. 2006).

7 A kutatás további irányai Az ökofalu építés további folyamatában számos, az induláskor még nem ismert tényezıt kell figyelembe venni és az ezekbıl levont következtetések szerint módosítani a további terveket. Elıször is, fel kell mérni, hogy az Európai Uniós csatlakozásnak mik a lehetséges következményei az ökofalvak fejlıdésére Magyarországon, de különösen Győrőfőn. Továbbra is nyomon kell követni a jogszabályi változások lehetséges és tényleges kihatásait, a szabványokon és elıírásokon keresztül érvényesülı egységesítési tendenciák hatását, a fenntartható fejlıdési stratégiák hatalmi kontroll alá vonása és a paradigmaváltás ellen fellépı tehetetlenségi nyomaték miatt kialakult helyzetet. Meg kell felelni a bürokratikus elvárásoknak és amit lehet, ki kell belılük kerülni és ugyanakkor maximálisan ki kell használni a társadalmi részvétel lehetıségeit a település- és területfejlesztésben (RÁCZ D. 2002). Nyomon

kell

követni

a

földárak

és

földhasználat

várható

változásait,

a

birtokkonszolidációt, a központi újraelosztási mechanizmusok által kínált finanszírozási lehetıségeket (EU támogatások, regionális operatív programok, nemzeti fejlesztési terv, strukturális és kohéziós alapok). Ezeken belül különös figyelmet kell szentelni a vidékfejlesztés, kistelepülések és kisvállalkozások uniós szintő fogalmi átalakulásainak, támogatottságának. Tudomásul kell venni, de megfelelı stratégiai ellenlépéseket kell kidolgozni a társadalmi tudat változásai ellen. A fejlesztési elképzelések további 164

megvalósítása sokkal nehezebb egy alapvetıen apatikus és érdektelen közvélemény ellenében, ahol senkit nem érdekel már sem a vidék, sem az ökológia. Ugyanakkor a fent felsorolt (és általában negatív) tendenciák ellenére a folytatásnak van egy nagyon fontos lehetısége, ami korábban nem volt: van már mire építeni, nem a semmibıl kell elkezdeni. És ezt csak az tudja megérteni, aki személyesen megtapasztalta, hogy nézett ki a szocialista körzetesítés áldozatául esett kis Baranya megyei falu, Győrőfő területe 1990-ben: bozót és elhanyagolt földutak egyvelege. Ma infrastruktúra, élet, lüktetés adja a kiinduló pontot. Újabb és újabb építkezések kezdıdnek, a már letelepültek legnagyobb része marad és az

ökofalu

koncepciójának

életképességét

jelzi

az

ásott

talajvíz

kutak

nitráttal

szennyezettségének csökkenése. A fennmaradás azonban csak akkor biztosítható, ha komolyan vesszük, hogy mit kell még csinálni. A teendık nagyjából az alábbiakban foglalhatók össze: •

a fenntarthatósági indikátorok alkalmazása és mérések a győrőfői eredmények hitelesítése érdekében. Ehhez szükség van egy releváns, kisközösségi méretekben is hiteles és számszerősíthetı adatokat eredményezı mérési módszer kidolgozására, valamint megfelelı kontroll mérések elvégzésére;

•

a falu fejlesztése és egy kompakt egység kialakítása. Jelenlegi formájában nem valósul meg az ökofalu egyik legfontosabb eszménye, az egymást segítı alegységek együttmőködése és egyfajta térbeli szétesés és következetlen térhasználat is megfigyelhetı;

•

ezzel összefüggésben rugalmas és átlátható, funkcionálisan megfelelı szervezeti struktúra kiépítése, külön a földterületek kezelésére, a társadalmi, közösségi funkciók kielégítésére, pályázatok, támogatások kezelésére illetve közigazgatásra;

•

jogi és szabályozási lehetıségek lehetı legoptimálisabb kihasználása és alternatív stratégia kialakítása;

•

a birtokviszonyok és tulajdonviszonyok végleges és megnyugtató rendezése. A hosszú távon is kiegyensúlyozott földhasználat elengedhetetlen feltétele, különösen ami a jelenleg a másodlagos erdısültség állapotában, a szukcesszió különféle stádiumaiban álló és egyáltalán nem használt területeket illeti;

•

az eredeti koncepcióban hangsúlyos, de a megvalósítás során kisebb eredménnyel kezelt elemek további megoldásainak keresése: energiaellátás, különöse tekintettel a villamos energia kiváltására, közlekedési igény kiváltása, hulladékgazdálkodási koncepció tökéletesítése, a nem használt földterületek hasznosítására kidolgozott

165

elképzelések, a terület vízgyőjtı alapú gazdálkodásának beindítása, nagyobb mérető beavatkozások (swale-ek, vízgyőjtı tavak); •

nemzetközi együttmőködés erısítése, magyar és angol nyelvő honlap fejlesztése, publikációk.

Összefoglalóan talán elmondhatjuk, hogy az ökofalu mint a fenntartható települési modellek egyike egyszer majd elfoglalja helyét a magyarországi települések hálózatának változó mintázatában. Mind a győrőfői faluépítés és betelepülés, mind az országos vagy a földrészre kiterjedı ökofalu-mozgalom lassan, de biztosan szélesedik. Egyelıre még kérdés, hogy a lassú fejlıdés tényleg szerves-e, tényleg kiérlelt eredményeket ad-e, vagy szépen lassan megáll és visszafejlıdik. A benne élık szerint egyértelmően az elızı, a stabil eredményeik pedig azt igazolják, hogy érdemes volt a nagy energia befektetés. Elméleti akadálya nincs, hogy az ökofalu – és mint ilyen, Győrőfő – életképes és élhetı, hosszú távon is fennmaradó, a magyar tájat gazdagító településformává váljon, amely ha nem is mindenki, de az arra vágyók számára reális alternatívát kínál a nagyvárosi lét ellenében.

166

Köszönetnyilvánítás Köszönet illeti mindazokat, akik a dolgozat témáját adó kísérletben illetve a disszertáció elkészítésében bármely minıségben részt vettek, tanácsadókat, kutatókat, szakértıket, tervezıket, egyes hatóságok egyes segítıkész munkatársait. Név szerinti felsorolásukra nem is vállalkozom, óhatatlanul kihagynék valakit. Csak azokat említem, önkényesen válogatva és a bıség zavarában, akik a projekt és a dolgozat létrehozásához a legtöbb segítséggel járultak hozzá: Baji Béla, Bánvölgyi Tamás, Fridrich István, John Guyon, Ross és Hildur Jackson, Katapán Ádám, Kilián Imre, Konrád Gyula, Lehoczky István, Licskó Béla, Nagy Gábor, Rácz Anette, Jack O’Sullivan, Hamish Stewart, Szalóki Zsuzsa, Völgyi Tamás. Külön köszönet illeti a projektben részt vevı bátrakat, akik vagy lakókká lettek Győrőfőn, vagy életük egy szakaszában segítettek megteremteni azt. Számtalan más segítséget is kaptunk az évek során, a legváltozatosabb forrásokból: önkéntesek, telepesek, hivatalnokok és helybéliek járultak hozzá a sikerhez. Hálás vagyok Dr. Tóth József professzor úrnak, a PTE TTK Földrajzi Doktori Iskola vezetıjének és témavezetımnek, mert bizalommal szemlélte és értékes tanácsaival segítette munkámat, valamint Hajnal Klárának és Kilián Imrének, akik még hivatalos benyújtása elıtt, „elıolvasóként” foglalkoztak a dolgozattal és fogalmaztak meg javaslatokat színvonalának emelése érdekében. A javítások ıket dicsérik, a benne maradt hibákért a felelısség engem terhel. Szintén rengeteg segítséget kaptam a nem csekély adminisztrációs és szervezési munka terén az intézet PhD hallgatóitól, koordinátoroktól és adminisztratív munkaerıitıl, így többek között Balogh Ibolyától, Gál Veronikától, Mánfai Györgytıl, Nagy Attilától, Németh Júliától, Németh Krisztinától és Pirisi Gábortól. Végül, de nem utolsósorban hálával tartozom a feleségemnek, aki türelemmel viselte a családunk anyagi fenntarthatóságát semmilyen módon nem gyarapító, viszont hosszas és idegölı tevékenységemet, amelyet e munka létrehozása igényelt.

167

Szövegközi ábrák jegyzéke 1. ábra: Crystal Waters helyszínrajza. Forrás: http://www.ecologicalsolutions.com.au/crystalwaters/ ................................................ 26 2. ábra: Crystal Waters egyik helyi gátja. Forrás: http://www.ecologicalsolutions.com.au/crystalwaters/ ................................................ 27 3. ábra: Arcosanti betonívei. Forrás: : http://www.arcosanti.org/ ............................................ 30 4. ábra: Ökofalu Ithacában (NY, US). Forrás: http://www.ecovillage.ithaca.ny.us/ ............... 31 5. ábra: Ökofalu Ithacában (NY, US) A környezı terület. Forrás: http://www.ecovillage.ithaca.ny.us/ ............................................................................. 31 6. ábra: Az alkoholfogyasztás ökológiai elınyei: kiszuperált whiskyhordóból készült ház Findhornban. Forrás: http://www.ecovillagefindhorn.com/ ......................................... 32 7. ábra: Torri Superiore. Forrás: http://www.torri-superiore.org/ ............................................ 33 8. ábra: Auroville felépítésének elvi sémája. Forrás: http://www.auroville.org/av_brief.htm. 34 9. ábra: A GEN felosztása és a bemutatott ökofalvak. Forrás: GEN honlap + saját jelölés .... 37 10. ábra: A permakultúra mozgalom emblémája. Forrás: MOLLISON, B. ................................ 42 11. ábra: A helyszín 2005-ben. A képen látható út a vízgyőjtı vízrajzi kijárata irányába vezet ...................................................................................................................................... 50 12. ábra: Győrőfő elhelyezkedése a térképen........................................................................... 50 13. ábra: A másodlagos beerdısülés folyamatának szukcessziós fázisai a Sándor-árok völgyében. A szerzı felvétele, 2006............................................................................. 54 14. ábra: A Szentlélek-völgy vizes, láposodó területe. A szerzı felvétele, 2006 .................... 55 15. ábra: A házhelyeket tisztító brigád a benıtt bozótosban. A szerzı felvétele ..................... 56 16. ábra: Fuszenecker Ferenc 1981-ben készült felvétele........................................................ 58 17. ábra: A régi Győrőfőrıl elköltözöttek jelenlegi lakóhelye. Az alaptérkép felhasználásával készített saját ábra......................................................................................................... 62 18. ábra: Győrőfő elsı rendezési tervének vizsgálati összefoglalója. Jól látható a vörös vonallal jelölt, a régi falu által elfoglalt terület (Farkas G. 1995) ................................ 65 19. ábra: Találkozás régi lakókkal. 1991. A szerzı felvétele................................................... 66 20. ábra: Győrőfő 1995-ös rendezési tervének társadalmi vitája. Fotó: Fridrich István .......... 68 21. ábra: A Győrőfő projekt résztvevıinek korábbi lakhelye. Zentai László alaptérképének felhasználásával készítette a szerzı.............................................................................. 81 22. ábra: Permakultúrás elvek szerint épült családi ház Győrőfőn. Fotó: Bánvölgyi T........... 91 23. ábra: A Közösségi Épület (Telepesház) belsı tere. A szerzı felvétele .............................. 95 24. ábra: A Közösségi Épület építése. Fotó: Kilián Imre......................................................... 95 25. ábra: Döngölt földház Győrőfőn. Fotó: Bánvölgyi Tamás ................................................ 97 26. ábra: Frissen döngölt földfal a tömıbrigáddal. Fotó: Kilián Imre ..................................... 98 27. ábra: A döngölés egyetlen hátránya a kitermelt föld helyén keletkezı tájseb. A szerzı felvétele ........................................................................................................................ 98 28. ábra: Frissen döngölt földház tetı nélkül. A szerzı felvétele ............................................ 99 29. ábra: A fakupola. A szerzı felvétele ................................................................................ 100 30. ábra: Az elkészült ház. A szerzı felvétele........................................................................ 101 31. ábra: Az ötszögő ház. Fotó: Szalóki Zsuzsa..................................................................... 101 32. ábra: Vályogtégla vetés. Igazán gyerekjáték. Fotó: Fridrich Ágnes ................................ 102 33. ábra: A tapasztás különbözı fázisai láthatók ezen a félkész, vályogtéglából épült házon. A szerzı felvétele ........................................................................................................... 103 34. ábra: Központi főtést és vízmelegítést is ellátó cserépkályha Győrőfőn. A szerzı felvétele .................................................................................................................................... 106

168

35. ábra: Fa burkolatú fürdıszoba fából készült fürdıdézsával és külsı fafőtéső vízmelegítıvel. Fotó: Szalóki Zsuzsa......................................................................... 108 36. ábra: Nem csak kerti úszómedence. Tőzivíz tározó is Győrőfőn. Fotó: Szalóki Zsuzsa . 111 37. ábra: Új kút ásása kézi erıvel. A szerzı felvétele............................................................ 113 38. ábra: Nádágyas szürkevíz tisztító berendezés elvi sémája. Forrás: NAGY G. 1996 ......... 115 39. ábra: Nádágyas szennyvíztisztító építés közben…. ......................................................... 116 40. ábra: … és készen. A szerzı felvételei (és nádágya) ....................................................... 116 41. ábra: Billenthetı beltéri komposzt-toalett, a Compact Compost fröccsöntött mőanyagból készült magyar változata. A szerzı felvétele ............................................................. 121 42. ábra: Falazott beltéri komposzt-toalett, saját tervezés. A szerzı felvétele....................... 121 43. ábra: Települési szilárd hulladék gazdálkodás Baranya aprófalvas településein. Fotó: Bánvölgyi Tamás........................................................................................................ 123 44. ábra: Útviszonyok az útépítés elıtt… .............................................................................. 126 45. ábra: .. és után az Istenkúti erdészház elıtt. Fotó: Kilián Imre ........................................ 126 46. ábra: Mulcsozott zöldséges. A szerzı felvétele................................................................ 133 47. ábra: Cigája juhnyáj legel Győrőfőn. A szerzı felvétele ................................................. 135 48. ábra: Szürkemarha Győrőfőn. A szerzı felvétele ............................................................ 136 49. ábra: Kecskenyáj Győrőfőn. Fotó: Szalóki Zsuzsa .......................................................... 136 50. ábra: Szénagyőjtés a középsı völgyben. Fotó: Völgyi Tamás......................................... 137 51. ábra: A sajtüzem. Fotó: Kulcsár András .......................................................................... 138 52. ábra: Tehéntejbıl készült házi sajtok. A szerzı felvétele ................................................ 139 53. ábra: A biodiverzitás nap ismertetıje............................................................................... 147 54. ábra: A Szent László tanösvény bejárásához adott munkafüzet ...................................... 156

169

Irodalomjegyzék 1. ÁNGYÁN József 2000/2: Mezıgazdaságunk és a Nemzeti Agrár Környezetvédelmi Program, A falu. XV. évfolyam 4. szám, 2000 tél, pp 47-65 2. ÁNGYÁN József 2000: Válaszúton a mezıgazdaság, in: Gadó György Pál (szerk.) A természet romlása – a romlás természete, Föld Napja Alapítvány Budapest, 2000, 37-59. oldal 3. ÁNGYÁN József 2002: A Nemzeti Agrár Környezetvédelmi Program, elıadás, Kiútkeresés a Tisza mentén, Nagykörő Községi Önkormányzat konferenciája, 2002. október 4. 4. ÁNGYÁN József–TARDY János–VAJNÁNÉ MADARASSY Anikó 2003: Védett és érzékeny területek mezıgazdaságának alapjai. Mezıgazda. Budapest, 625 p 5. B. VARGA István, 2001: Megújuló energiaforrások hasznosítása, Környezetvédelem, IX. évfolyam, 4. szám, pp 26-27 6. BAJI Béla 1991: Az alternatív növények génbanki győjteményének fontosabb kísérleti eredményei 15 o. 7. BAJI Béla 1992: Mezıgazdasági hasznosítási terv Győrőfő permakultúrás alapon mőködı ökofalu részére 30.o. 8. BALÁS, Dávid 2006: Balanced sustainability in rural communities. A better understanding. Thesis. Dronten Professional Agricultural University, Dronten, The Netherlands. Manuscript 48 p 9. BALAVÁNY György 2006: Kecskejoghurt. Versenyen kívül – Ökofaluban lakni teljes szemlélet és életforma váltással jár. Magyar Nemzet Hétvégi Magazin, 2006. február 4. szombat, 25-29. o. 10. BALOG Béla 2005: A komposztálásról másképp. Másképp. Ökológia, életmód, egészség. II. évf. 3. szám, 2005 ısz pp 32-35 11. BARABÁS Katalin : Koncepció a környezetvédelmi szemlélet kialakításához 7 o. 12. BARATI Sándor – GYULAI Iván – VADÁSZ István 1997: Gondolatok a fenntartható mezıgazdaság politikájához. Magyar Természetvédık Szövetsége, Budapest 40 o. 13. BARTHA ISTVÁN 1989: Ökológia. Association for Ecological Design, Svedala, Sweden. Kézirat, 15 oldal 14. BATES, Albert K. 1990: Climate in Crisis: The Greenhouse Effect and What We Can Do, The Book Publishing Co., Summertown, 230 p. 15. BELUSZKY Pál: Magyarország településföldrajza (Általános rész), Dialóg Campus Kiadó, Budapes-Pécs, 2003, 592 oldal 16. BIMBÓ József (szerk.) 1997: Napkollektor a házban. Környezetbarát technológiák. Csináld magad! Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlıdésért Alapítvány, Miskolc 30 o. 17. Birtokrendezési tréning a holland Földmővelési Minisztérium és a magyar Nemzeti Földalap, illetve Földmővelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium és annak területi földhivatalai képviselıinek részvételével, Hotel Agro, Budapest, 2004. március 2224. 18. BORSOS, BALÁZS - BORSOS, BÉLA 1994: Rural Environmental Planning Győrőfő: A Case Study, in: Proceedings of the First Intl. Conference on Ecology and Democracy, The Challenge of the 21st Century, Ceské Budejovice, The Czech Republic, 6-9th September 1994, ed. by I. Hanauosková, M. Lapka és E. Cudlinová, pp 185-188 19. BORSOS Béla - BÁNVÖLGYI Tamás 2003: Településfejlesztés ökológiai alapokon – egy magyar példa, Magyar Ökológus Kongresszus, Gödöllı, 2003. augusztus 27-29. 170

20.

21.

22. 23. 24. 25.

26.

27. 28. 29. 30.

31.

32. 33. 34. 35. 36.

37. 38. 39. 40.

Elıadások és poszterek összefoglalói, szerk.: Dombos Miklós és Lakner Gábor, 50. o. BORSOS Béla – BÁNVÖLGYI Tamás 2003/2: Átfogó területfejlesztési elképzelések lehetıségei a Kárpát-medence egyes területein az ökológiai adottságok figyelembe vételével, A fenntartható fejlıdés kihívásai a Kárpát medencében, Konferencia kiadvány, Pécs, 2003, sajtó alatt BORSOS Béla – Tamás BÁNVÖLGYI 2003/3: Possibilities for a comprehensive spatial development scheme in certain areas of the Carpathian basin with a view of taking into account local ecological characteristics, Proceedings of the Conference on Sustainable Development Challenges in the Carpathian Basin, Pécs 2003, in press BORSOS BÉLA 1990: Korpád Életközösség. Kézirat, 24 o. BORSOS Béla 1991: Tulajdonképpen: mi is az az ökofalu? ÖKO, Ökológia, Környezetgazdálkodás, Társadalom, 1991. október, II. évfolyam, 2. szám, pp 37-41 BORSOS BÉLA 1991/2: A szivárványkígyó tojása. A permakultúrás tervezési rendszer, Országépítı, August, 1991/2, 25-29. o. BORSOS Béla 1992: Natural Ecosystems and Human Subsistence: The Bioregional Concept. Stability and Change in Nature. International Forum for Biophilosophy, Conference Preprints, March 16-18, 1992, Budapest pp 1-4 BORSOS BÉLA 1993/1: Gyurufu Eco-village, Hungary, in: Perry, Steve, Birgit Skovgaard, Birte Stubsgaard and Tony Andersen (eds.): Report IP5, Fifth International Permaculture Conference 1993, Scandinavia, published by the International Permaculture Institute, Copenhagen, pp 61-62 BORSOS Béla 1993/2: Fenntarthatatlan fejlıdés. Liget 1993/3 İsz, pp 3-20 BORSOS BÉLA 1994: Álmodom egy helyrıl in: Borsos Béla: Az élet kereke, Liget Könyvek Budapest, pp 245-267 BORSOS Béla 1998: Építkezési tapasztalatok Győrőfőn. Élet és Tudomány, 15. szám BORSOS BÉLA 1998/1: Győrőfő: Kísérlet egy ökológiai alapokon álló, emberi léptékő vidéki területfejlesztési modell megalapozására in: Ötletek a fenntartható vidékfejlesztési programok tervezéséhez, CEEWEB Hungary, Miskolc 19-35 pp BORSOS BÉLA 1998/2: Sustainable rural development in Győrőfő, in: Iván Gyulai (ed.): Best Practices of Sustainable Rural Development in Hungary. Gömörszılıs, Győrőfő, Boronka Region, Ormánság, compiled by the Central and Eastern European Working Group for the Enhancement of Biodiversity, published by Lánchíd Kiadó, h.n. 1998, pp 19-33 BORSOS BÉLA 1998/3: Creating a community, Living Lightly, Issue 4, Summer 1998, pp 18-19 BORSOS Béla 1999: Győrőfő: egy ökofalu építésének problémái, Ökotáj, 22. szám, p 19 BORSOS Béla 2000: A probléma a megoldás. Liget, 13 (4): 72-77 oldal BORSOS BÉLA 2000/1: Egy év Győrőfőn. 1999-2000 nyár, Ökotáj, 25-26. szám, 120-123 oldal BORSOS Béla 2001: Keljfeljancsi: a feje tetejére állított világ. Vidékfejlesztés alulnézetbıl, A falu, A vidékfejlesztık és környezetgazdák folyóirata, 2001 nyár, 7-14 pp BORSOS Béla 2002: Azok a bizonyos könnyő léptek I. Ökológia és rendszerelmélet, L’Harmattan, Budapest, 251 p. BORSOS Béla 2003/2: Ázsiától Ázsiáig – Tibet, Nepál, India, L’Harmattan, Budapest, pp 173-194 BORSOS Béla 2003: Természetközeli élet – itthon, Kagylókürt, 2003/34, 78-80. o. BORSOS Béla 2004/2: Merre tart a világ a fenntartható település nézıpontjából? Kapolcsi Napok, Mővészetek Völgye, Kapolcs, Csigaház 2004. július 29.

171

41. BORSOS Béla 2004: Fenntartható Győrőfő: Egy kisléptékő területfejlesztési modell, Élet és Tudomány, LIX. évfolyam, 19. szám, 2004. május 7, 588-590. o. 42. BORSOS Béla 2005: Alternatív energetikai megoldások lehetıségei a fenntartható településfejlesztés vidéki példáin: Győrőfő – esettanulmány, in: Tanulmányok Tóth József tiszteletére, PTE Földrajzi Intézet, Pécs pp 111-120 43. BORSOS BÉLA: 2006: Jogszabályi környezet és kisléptékő fenntartható településfejlesztés Magyarországon 1989 és 2004 között, Földrajzi tanulmányok a pécsi doktoriskolából V. PTE Földrajzi Intézet, Pécs, 25-35 pp 44. BORSOS BÉLA: Az ökológiai tájértékelés elveinek integrálása a fenntartható településfejlesztés módszertanába egy zselici kistelepülés, győrőfő példáján. Földrajzi Közlemények, sajtó alatt 45. BRAUN Attila 2004: 2004 a változások éve volt, Zöld Hírlevél, Sefag Rt., PannonPower Holding Rt., Mefag Rt. december 16. 46. BROWN, Lester and The Worldwatch Institute 1991: The State of the World 1991. W.W.Norton & Co. New York. Magyar kiadás: A világ helyzete 1991-ben Föld Napja Alapítvány, Budapest, 1992, 246 o. 47. BUCKWALKER, Corry C 1994: The contribution of consensus building to participatory design: a case study of Ecovillage at Ithaca, Thesis, Cornell University, January 1994 135 p 48. BUYSCH, RBD et al. 1988: Pflanzenklaranlagen und Abwassterteiche for Anschluswerte bis 50 Einwohner, Landesamt für Wasser und Abfall Merkblätter, No 2 NordrheinWestfalen Düsseldorf 16 p 49. CALLENBACH, Ernest 1975: Ecotopia. A novel about ecology, people and politics in 1999. Pluto Press Limited London 1978 167 p. First published by Banyan Tree Books, Berkely, California 1975. Magyar kiadás: Ecotópia. Göncöl Kiadó, Budapest 1992, 267 p 50. CAPRA, Fritjof 1996: The Web of Life. A new Synthesis of Mind and Matter, Harper Collins Publishers London 320 p 51. COLWELL, Rita 2003: Complex Environmental Systems: Synthesis for Earth, Life, and Society in the 21st Century, National Science Foundation, 2003, teljes szöveg: http://www.nsf.gov/geo/ere/ereweb/index.cfm 52. COMMONER, BARRY 1971: The Closing Circle. Nature, Man and Technology. Bantham Books USA 343 p 53. COMMUNITY PUBLICATIONS COOPERATIVE É.N.: Directory of intentional communities., Alpha Farm, Deadwood, Oregon, é.n. 54. CSERI László 1998: Falu épül a semmiben. Dunántúli Napló, 1998. június 8. hétfı, 4. o. 55. CSÖRGİ Zoltán – VARGA Csaba 2001: Intelligens régiók Magyarországon. A falu. XVI. évfolyam 2. szám, 2001. nyár 23-32. o. 56. DALY, Herman E. – COBB, Jodi B. 1989: For the Common Good. Redirecting the Economy Toward Community, the Environment and a Sustainable Future. Beacon Press, New York 57. DALY, Herman E. 1991: Steady-State Economics. Second Edition With New Essays. Island Press, Washington 302 p. 58. DANSERAU, Pierre (ed.) 1970: Challenge for Survival. Land, Air and Water for Man in Megalopolis. Columbia University Press New York and London, 236 p 59. DARROW Ken – SAXENIAN, Mike 1986: Appropriate Technology Sourcebook. A Guide to Practical Books for Village and Small Community Technology. A volunteers in Asia Publication, 1975, 1986 800 p ARVAS Katalin – RUEPP-VARGAY M. 2000: Komposztálás az iskolakertben. Öko60. D Fórum Alapítvány, Budapest, 24. o.

172

61. DÉKÁNY Diána 2005/2: EU-követelmények: elvek és óvatosság , Másképp II. évf. 4. szám, 2005. tél, 25. o. 62. DÉKÁNY Diána 2005: Energiatakarékos házak, Másképp II. évf. 4. szám, 2005. tél, 2024 o. 63. DEVALL, Bill – SESSIONS, George 1985: Deep ecology. Living as if nature mattered. Peregrine Smith Books, Salt Lake City 267 p) 64. DEZSÉNY Zoltán 1991: Győrőfő körzetének agroökológiai viszonyai. A jelenlegi helyzet és a továbblépés lehetıségei, 26 o. 65. DIAMOND, Jared 2005: Collapse. How societies choose to fail or succeed. Viking. Penguin Group, New York 575 p. 66. DINDALL, Daniel L. 1971: Ecology of Compost. A Public Involvement Project. New York State University. Syracuse, New York State 18 p. 67. DONALDSON, Scott 1969: The Suburban Myth. Columbia University Press. New York, London, 272 p. 68. DÖVÉNYI Zoltán 2003: Településrendszer in: Perczel György (szerk.): Magyarország társadalmi és gazdasági földrajza ELTE Eötvös Kiadó Budapest, pp 521-561 69. DUNAI Imre 1998: Zártkörő Paradicsom. Kommentár a Falu épül a semmiben címő cikkhez Győrőfőrıl. Dunántúli Napló, 1998. június 8. hétfı, 1. o. 70. EHRLICH, PAUL 1968: The Population Bomb. New York: Ballantine Books 71. EISELEY, Loren C. 1969: Alternatives to technology, in: The environment of Change, edited by Aaron W. Warner, Dean Morse and Thomas E. Cooney, Columbia University Press, New York and London pp 165-180 72. ELGIN, Duane 1981: Voluntary Simplicity, Toward A Way of Life That Is Outwardly Simple, Inwardly Rich. William Morrow and Company Inc. New York, 303 p 73. ENYEDI György 1988: A városnövekedés szakaszai. Akadémiai Kiadó, Budapest 116 o. 74. ERDİSI Ferenc 1987: A társadalom hatása a felszínre, a vizekre és az éghajlatra a Mecsek tágabb környezetében, Akadémiai Kiadó, Budapest, 187 p. 75. ERDİSI Ferenc 2000: A kommunikáció szerepe a terület- és településfejlıdésben. VÁTI Területfejlesztési Szakkönyvek, Budapest 356 o. 76. ERDİSI Ferenc 2004: Európa közlekedése és a regionális fejlıdés. Dialóg Campus Kiadó. Budapest-Pécs, 640 o. 77. ERTSEY ATTILA (szerk) 1999: Autonóm Kisrégió. Országos Ajánlás, Független Ökológiai Központ Alapítvány, Budapest 158 o. 78. ERTSEY ATTILA 1997: Saját építéső komposztáló toalettek, Környezetbarát technológiák. Csináld magad! Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlıdésért Alapítvány, Miskolc 60 o. 79. EUROPEAN NETWORK FOR EXPERIENCES WITH SUSTAINABLE DEVELOPMENT 1995: Rural Experiences, h.n. July 1995, 95-99 pp 80. EWALD, William R. (ed.) 1967: Environment for Man. The Next Fifty Years. Indiana University Press. Bloomington and London, 308 p 81. F. TÓTH Benedek 1995: Kiút. Tavaszzöld tudósítás Győrőfőrıl. 168 óra VII. évfolyam 13. szám 1995. április 4. 22-23. o. 82. FÁBIÁN Gyula 1986: Ökológiai rendezı elvek a környezet- és természetvédelemben. Jegyzetek a környezetvédelmi szakmérnökképzéshez 1. Országos Környezet és Természetvédelmi Hivatal, Budapest, 1986 83. FARKAS Gabriella 1995: Ibafa-Győrőfő összevont rendezési terve 15. o. + térképmellékletek 84. FELADATOK A XXI. SZÁZADRA 1993: Az ENSZ Környezet és Fejlıdés Világkonferencia dokumentumai. Föld Napja Alapítvány, Budapest 433 o.

173

85. FIKE, Robert (ed.): Voices from the Farm. Adventures in community living, Book Publishing Company, Summertown, Tennessee, 1998, 161 pp 86. FINTA István: A civil szervezetek szerepe a területfejlesztésben - p. 379-384. In: Magyar és európai civil társadalom [szerk. Csefkó Ferenc és Horváth Csaba]. - Pécs : [Prezident], 1999. - 452 p. 87. FIORENTINI HUNGARY 1998: Napenergia hasznosítás. Fiorentini Hungary Kft. FioSolar Üzletág. Budapest, 18 o. 88. FISHER, Andrew 2002: Community food security: a promising alternative to the global food system, in: Kimbrell, Andrew (ed.): Fatal harvest: The tragedy of industrial agriculture, Island Press, Washington, Covelo, London, 367 pp 89. FISK, Pliny 1988-1991: Sustainable Cities Compendium. Center for Maximum Potential Building Systems Inc. Austin, Texas o.n. 90. FLEISHER TAMÁS 2003: A közlekedéspolitika és a fenntartható fejlıdés dilemmái, különös tekintettel a közúthálózatokra. Falu, város, régió. Terület- és Településfejlesztési folyóirat, Váti Kht., Budapest, 2003/3, 16-25. oldal 91. FOGEL, Margaret 1977: Chemical Analysis of Clivus Multrum Compost. Manuscript, 9 p. 92. FOLEY, Grover: Mumford on the city, The Ecologist, Vol. 19, No 3, 1989, pp 104-110 93. FRIEDMAN, Thomas L. 2005: És mégis lapos a Föld. A XXI. század rövid története. HVG Kiadó, Budapest, p. 390 94. FRITZ, Johannes S. 1990: Ecological Housing in City and Landscape: The Vertical Ecovillage. Paper at the 8th International Svedala Symposium on Ecological Design, May 24-26 1990, Svedala, Sweden 95. FUKUOKA, Masanobu 1985: The Natural Way of Farming. The Theory and Practice of Green Philosophy, Japan Publications Inc. Tokyo, 284 p. 96. FVM–VÁTI 2002: Vidékfejlesztési programok Magyarországon 1998-2002, Falu, Város, Régió, terület- és településfejlesztési folyóirat Váti Kht, Budapest, 2002/4 3449. oldal 97. GAIA Trust 1994: Eco-village foundation Proposal by Gaia Trust. May, 1994 10p. 98. GELLÉRT Miklós – RUEPP-VARGAY Márta: Mindennapi komposztálás, Öko-Fórum Alapítvány, Budapest, 23. o. 99. GEN 1995: Global Eco-Village Network Meeting at the Lebensgarten Community, 1822 April, 1995, 31 p. 100. GEYSER 1996: Visiting same network experiences. European Network for Experiences with Sustainable Development, June 1996, 48 pp 101. GILMAN, Robert – GILMAN, Diane: Eco-Villages and Sustainable Communities. A report for Gaia Trust, Context Institute, Bainbridge Island, Washington, 1991, 213 pp 102. GILMAN, Robert 1991: The eco-village challenge, In Context No 29 (Living Together), Summer 1991, p 10, http://www.context.org/ICLIB/IC29/Gilman1.htm 103. GIRARDET, H. 1992: The Gaia Atlas of Cities. New Directions for Sustainabl Urban Living. Gaia Books Limited, London 191 p 104. GOLDSMITH, E. et. al. 1972: A Blueprint for Survival. Penguin Books, Harmondsworth (UK), 139 p. 105. GONDOS Gábor 2003: Helyi fenntarhatósági programok mővelıi. Interjú Borsos Bélával, in: Demeter Zoltán, Gondos Gábor, Honti Szabolcs (szerk.): Gondolatok a fenntartható fejlıdésrıl. Riportkötet a téma ismert gondolkodóival, gyakorlati mővelıivel és közéleti személyiségekkel. Zöld Akció Egyesület, Miskolc pp 162-166 106. GRINDHEIM, Barbro – KENNEDY, Declan 1998: Directory of Eco-villages in Europe. Global Eco-village Network Europe, Steyerberg, Germany 184 p.

174

107. GUYON, John 1992: Győrőfő: Blueprint for a twenty first century Permaculture village 100 pp 108. GUYON, John 1992: Permaculture design for Győrőfő Pioneer House. A győrőfői telepesház permakultúrás terve 18 o. 109. GYİRI-NAGY Sándor 2001: A vidékfejlesztés kultúrökológiája. A falu. XVI. évfolyam 1. szám 2001. tavasz 11-20. o. 110. GYULAI, I. 2002: Vitaanyag a fenntarthatóságról. Letöltve 2006. július: http://www.ecolinst.hu/ff/vitaanyag_main.html 111. HAGGETT, P. 2006: Geográfia. Globális Szintézis. Typotex, Budapest, pp 338-355 112. HAJNAL, Klára 2004: A fenntartható fejlıdés elméleti modellje és a fenntartható településfejlesztés elméleti kérdései, PhD disszertáció, PTE, Földrajzi Intézet, 184 o. 113. HARDIN, Garrett 1968: The Tragedy of the Commons. Science, 162(1968) pp 12431248. 114. HEGEDŐS Zsolt 1992: BIOECO építési rendszer. BIOECO Alapítvány, Hatvan 1992. 11. 17. 115. HENRY, David: Designing for development. What is appropriate technology for rural water and sanitation, in: Carl Widstrand: The social and environmental effects of water development in developing countries, Pergamon, Oxford, 1978, 365 p 116. HINDSON, Jack 1983: Earth Roads. Their Construction and Maintenance. Intermediate Technology Publications London 123 p 117. HOLLÓS LÁSZLÓ (szerkesztı) és PACZOLAY BÉLA (rendezı) 2001: Alternatív Magyarország. Álmodom egy helyrıl (Borsos Béla), televíziós portréfilm, Geo-Film produkció, Budapest, MTV 2001, www.mtv.hu, 30 perc 118. HONTI László 1992: Győrőfő társas kapcsolati rendszerének szociálkibernetikai modellje 11 o. 119. HORGAS Judit (szerk.) 2004: Ligetszépe. Liget Kiadó, Budapest, 300 oldal. Borsos Béla: A tehén szeme (részlet), A fejlıdés paradoxona a mezıgazdaságban (részlet), Az élet kereke (részlet) 120. HOUBEN, Hugo – GUILLAUD, Hubert 1984: Earth Construction Primer. CRATerre. Brussels, 361 p 121. HOWARD, Ebenezer 1965: Garden Cities of To-morrow. The M.I.T. Press. Cambridge, Mass. 168 p. 122. IUCN/UNEP/WWF 1991: Caring for the Earth: a Strategy for Sustainable Living – Gland, Switzerland 200 p. 123. JACKSON, Ross 1994: Supporting the Eco-village Movement. A call to action. Gaia Trust, Snedsted, Denmark. November, 1994. 44 p. 124. JACKSON, Wes 1980: New Roots for Agriculture, University of Nebraska Press, Lincoln and London, 151 pp 125. JACKSON, Wes 2002: Farming in nature’s image, in: Kimbrell, Andrew (ed.): Fatal harvest: The tragedy of industrial agriculture, Island Press, Washington, Covelo, London, 367 pp 126. JACOBS, Jane 1992: Death and Life of Great American Cities. Vintage Books (reissue) 458 p. First publication 1961 127. JADE MOUNTAIN 1994: Jade Mountain, Appropriate Technology News, Vol VIII, No 1, Spring 1994, 95 p 128. JÁKI István é.n.: Térségi területhasznosítási javaslat a Győrőfő és vidékén begyőjtött talajminták alapján 5 o. 129. JAKUCS P. – KERESZTESI Z. – MAROSI S. – PÉCSI M. – SOMOGYI S. 1989: Tájtípusok, in: Pécsi Márton (fıszerk.) Magyarország Nemzeti Atlasza, Kartográfiai Vállalat, Budapest, pp 90-91

175

130. JEWELL, William J. 1994: Resource-recovery wastewater treatment, American Scientist, Volume 82, July-August 1994, pp 366-375 131. JOHNSON, David 1998: Pig tractor beats digging. Permaculture International Journal, Issue No 66. Mar-May 1998, pp 22-23 132. JUHÁSZ Erzsébet 1997: Ökofalu épül Győrőfő helyén. Környezetvédelem V. évfolyam 1997/3 szám 21. o. 133. KABOLDY Eszter é.n.: Csináljuk jól! Vízmelegítés napenergiával. Gazdasági Minisztérium Energia Központ, Budapest 16 o. 134. KÁDÁR Kata – ZSARGÓ Szilvia 2003: Ökofalu – a fenntarthatóság egy lehetséges útja. Tudományos Diákköri Konferencia 2003. november, Szent István Egyetem Gazdasági – és Társadalomtudományi Kar Mőszaki Menedzser szak Környezetmenedzsment modul 30 o. 135. KENNEDY, Declan 1997: Eco-village (Re)structuring. Conference Proceedings, 6th International Permaculture Conference: Designing for a Sustainable Future, Permaculture Association of Western Australia. Chapter Seven: Settlements Stream 136. KENNEDY, Declan 2002: The ecovillage concept in: Ecovillages in Europe. A commitment to our Future. CD-ROM Global Ecovillage Network Europe. Torri Superiore, Italy 2002 137. KILIÁN I. – BORSOS B. 2000: Kézikönyv Győrőfőrıl, kézirat 23 o. 138. KILIÁN Imre 1992/2: Energiaügyi eszmefuttatás ÖKO, Ökológia, Környezetgazdálkodás, Társadalom Budapest, III. évfolyam 3.szám 14-18. o. 139. KILIÁN Imre 1992: Fenntarthatóan fejlıdı élıhelyek tervezése ÖKO, Ökológia, Környezetgazdálkodás, Társadalom Budapest, III. évfolyam 1.szám 71-75.o. 140. KILIÁN Imre 1994: Győrőfő reinkarnációja. Építészet és településtervezés. Környezetbarát építés konferencia Budapest, 1994. szeptember 141. KILIÁN Imre 2004: Fenntarthatósági stratégiák az ökofalvakban Önfenntartó település, intézmény- és lakóépület modellek és koncepciók Magyarországon, konferencia, Pécs, 2004. január 142. KINDLER JÓZSEF 1995: Fenntartható fejlıdés és gazdaság. Magyar Szemle 1995. július pp 595-604 143. KISS Károly 1994: Ezredvégi Kertmagyarország. Egy környezetorientált gazdaságfejlesztési program indítékai és körvonalai. V-Kiadó, Budapest 207 o. 144. KISS KÁROLY: A fenntarthatóság értelmezése a magyar gazdaságra, Magyar Tudomány, 1992 4. szám, pp 464-475 145. KOCH László 1992: Hidrogeológiai szakvélemény Győrőfő környékének vízellátási lehetıségeire vonatkozóan 9.o. + mellékletek 146. KOCSIS Anikó 2001: Természetközeli szennyvíztisztítás Magyarországon, Zöldlevél, 2001. július-augusztus, 8-10. o. 147. KOESTLER, Arthur 1967: The ghost in the machine, Hutchinson and Co., Magyarul: Szellem a gépben, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2000, 482 p 148. KOMOCH, Agnieszka 2002: Ecovillages in Europe. A commitment to our Future. CDROM Global Ecovillage Network Europe. Torri Superiore, Italy 2002 149. KONRÁD Gyula – BARABÁS András 1991: Győrőfő: környékének földtani felépítése, hidrogeológiai, környezetföldtani és településföldrajzi jellemzése 36 o. 150. KOURIK, Robert 1992: Compost. Garbage. October/November 1992. pp 44-48 151. KÖRNYEZETTUDOMÁNYI KÖZPONT állásfoglalása 2000 május: A biomassza energetikai felhasználásáról. Budapest, 8 o. 152. KİSZEGFALVI György – LOYDL Tamás 2001: Településfejlesztés, ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 196 o.

176

153. KİSZEGFALVI György – TÓTH József 2002: Általános településföldrajz, in: Tóth J. (szerk.): Általános társadalomföldrajz I-II., Dialóg Capus Kiadó, Budapest-Pécs, 2002, 423-483 oldal 154. KÖZMŐVELİDÉSI ÉS OKTATÁSI MŐSOROK SZERKESZTİSÉGE 2003: Tudósklub, MTV2, Ökológia és rendszerelmélet, résztvevık: Vasali Zoltán (mősorvezetı), Borsos Béla, Vida Gábor és Takács-Sánta András, Budapest 2003, 55 perc 155. LAKATOS Géza 2004: Biofalu Máriahalmon. Másképp I. évf. 4. szám, 2004. tél, 32-33 o. 156. LAKATOS Géza 2004: Hulladékból házat. Másképp I. évf. 4. szám, 2004. tél, 34-35 o. 157. LÁNG István 2003: A fenntartható fejlıdés Johannesburg után. AGROINFORM Kiadóház, Budapest. 1-147. p. 158. LANE, Graham 1990: Communications for progress. A guide to international e-mail. Catholic Institute for International Relations (CIIR) London, UK 154 p 159. LEADER Atlas of rural development, National Coordinating Units of the LEADER II network, www.rural-europe.aeidl.be 160. LEEFLANG, Sietze 1991: Guide to build your own Compact Composter (CC). Twaalf Ambachten, Boxtel, Hollandia, 24 p. 161. LEHMANN Antal 1973: A Zselic talajeróziós problémái, in: Zselici dolgozatok II. Baranya Megyei Tanács VB. Mővelıdési Osztály, Pécs, pp 15-25 162. LEHOCZKY István 1992: Győrőfő térségének komplex területhasznosítási terve. Erdıgazdálkodási elképzelések 34 o. 163. LESKÓ László 1995: Győrőfő kisarjad? Telepesek a zselici rengetegben. Szabad Föld, 51. évfolyam, 48. szám 1995. november 28. 5. o. 164. LICSKÓ Béla – KLIMÓ Erzsébet 1992: Információk a Győrőfő ökofalu Zsilip épületének ivóvízellátásához és víztisztításához 5 oldal 165. LIND, Micheal 2004: Worldly wealth, Prospect, July 2004 pp 46-50 166. LINDEGGER, Max – Robert TAP 1989: Conceptual Permaculture Report, Crystal Waters Permaculture Village, Nascimanere pty ltd. Nambour, Queensland, 80 pp 167. LINDEGGER, Max 2001: Global to Local, Ecology, Community and Economy in the 21st Century, Crystal Waters Permaculture Village Education Course, 4-16 February, 2001 168. LINDSTRÖM, Carl 1990: Clivus Multrum – a short history. Clivus Multrum™ Stockholm, 5 p. 169. LÓCZY Dénes – GYENIZSE Péter 2003: A dunántúli dombságok változó hasznosítása és értéke a Zselic példáján, in: Frisnyák Sándor-Tóth József (szerk.): A Dunántúl és a Kisalföld történeti földrajza, PTE Földrajzi Intézet, Nyíregyházi Fıiskola, PécsNyíregyháza, pp 165-180 170. LÓCZY Dénes 2002: Tájértékelés, földértékelés, Pécs, Dialóg Campus Stúdió, 307 p 171. LOMBORG, Björn 2001: The skeptical scientist. Measuring the Real State of the world, Cambridge University Press, Cambridge, UK 540 p 172. LOTTENMOSER, Jürgen – Carlo KALLEN – RPNKAY Ferenc 1998: Környezetvédelmi tanácsadás települések számára. Az önkormányzatok energiaigazgatása. Útmutató. Német Urbanisztikai Intézet, Berlin – Gödöllı, 89. o. 173. LOVELOCK, James E. 1972: Gaia as seen through the atmosphere, Atmospheric Environment, 6, p 579 174. LOVELOCK, James E. 1979: Gaia. A new look upon life on Earth, Oxford Univ. Press 157 p 175. M.A. 1992: Győrőfő – a pionírok földje? Dunántúli Napló, 1992. július 19. o.n. 176. MAKOVECZ I. 2005: Az Országépítı. Makovecz Imrével beszélget Molnár Pál, Kairosz Kiadó, Budapest, 63 p

177

177. MÁRCZIS MÁRTA (szerk.) 1996: WETLAND, A tisztuló víz világa. Környezetkímélı és természetközeli szennyvíztisztítási eljárások alkalmazása Magyarországon, Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium, Budapest, 43 o. 178. MÁRKUS János András 1999: Vidékfejlesztı civil szervezetek kialakulása és tevékenysége a hátrányos helyzető területeken [szerk. Csefkó Ferenc és Horváth Csaba]. - Pécs : [Prezident], 1999 - p. 407-411. 179. MARSELEK Sándor, ABAYNÉ HAMAR Enikı és WÖLCZ Andrea 2006: A fenntartható fejlıdés lehetıségei, feladatai, eszközrendszere és javasolható indikátorai, Károly Róbert Fıiskola, Gyöngyös 6 o. kézirat 180. MARTEN, Gerald G. 2001: Human Ecology. Basic Concepts for Sustainable Development, Earthscan Publications, London, 157-214 181. MARTON Attila 2005: Galgafarm ökofalu. Ökoházak Magazin. 2005. 11.13. (lásd internetes hivatkozást) 182. MÁSKÉPP 2004: Gömörszılıs, a fenntartható falu projekt, Másképp I. évf. 4. szám, 2004. tél, 40-41 o. 183. MCDANIEL, C.N. – GOWDY, J.M. 2002: Az Édenkert kiárusítása. Példázat a természet tönkretételérıl. Typotex Kiadó, Budapest pp 205 184. MEADOWS, DONELLA H., MEADOWS, DENNIS L. RANDERS, JORGEN 1992: Beyond the Limits – Confronting Global Collapse and Envisioning a Sustainable Future. Post Mills, Vermont Chelsea Green Publishing Company 300 p 185. MEADOWS, DONELLA H., MEADOWS, DENNIS L. RANDERS, JORGEN AND BEHRENS, WILLIAM W 1972: The Limits to Growth – A report for the Club of Rome’s project on the Predicament of Mankind. Washington, Potomac Associates. London, Earth Island Ltd. 186. MEADOWS, DONELLA H., RANDERS, JORGEN AND MEADOWS, DENNIS L. 2004: Limits to Growth – The 30-Year Update. Chelsea Green 338 p 187. MEDGYASSZAY Péter 2003: Körkép. A környezetkímélıbb építés adatbázisa. CD-ROM Független Ökológiai Központ, Budapest (www.foek.hu/korkep) 188. MEDGYASSZAY Péter 2004: Földépítés napjainkban, Más-Kép(p), I. évf. 3. szám, pp 40-43 189. MEDGYASSZAY Péter – NOVÁK Ágnes 2006: Föld- és szalma építészet. Függelékben: Lehmbau Regeln (A vályogépítészet szabályai) Terc Kiadó, Budapest 178 o. 190. MEGGYESI TAMÁS 2002/2: Települési szövettan II. Falu, város, régió. Terület- és Településfejlesztési folyóirat, Váti Kht., Budapest, 2002/7 pp 13-18 191. MEGGYESI TAMÁS 2002: Települési szövettan Falu, város, régió. Terület- és Településfejlesztési folyóirat, Váti Kht., Budapest, 2002/5 pp 21 192. MÉSZÁROS Attila 1993: Győrőfő: város helyett település. Új Dunántúli Napló, 1993. július 19. hétfı 3. o. 193. MÉSZÁROS Attila 1994: Győrőfő öltözködni kezdett. Erdei iskola, Istenkút. Új Dunántúli Napló, 1994. február 14. hétfı 3. o. 194. MICHENER, James A. 1970: The Quality of Life. J.B. Lippincott Company, Philadelphia 127 p 195. MIKOLA Klára 2004/2: Környezetbarát főtéstechnikák. Másképp I. évf. 4. szám, 2004. tél, 36. o. 196. MIKOLA Klára 2004: Önfenntartó otthonok, Más-Kép(p), I. évf. 1. szám, pp 28-31 197. MISKÓ Krisztina – SZÉKELY Erika 1999: Közösségi kezdeményezések a vidék fejlesztéséért - uniós tapasztalatok a LEADER-program mőködésérıl [szerk. Csefkó Ferenc és Horváth Csaba]. - Pécs : [Prezident], 1999 - p. 361-367. 198. MOLLISON, Bill – HOLMGREN, David 1978: Permaculture One, Tagari Publications, Tyalgum, Australia

178

199. MOLLISON, Bill 1988: Permaculture, A Designers' Manual, Tagari Publications, Tyalgum, Australia, 579 p 200. MOLLISON, Bill 1990: Permaculture: A Practical Guide for a Sustainable Future, Island Press, Washington 577 p. 201. MOLLISON, Bill– SLAY, Reny Mia 1991: Introduction to Permaculture, Tagari Publications, Tyalgum, Australia, 216 pp 202. MOLNÁR Antal 2003: Szennyvíztisztítás a természet segítségével. Zöldlevél. Magyar Természetvédık Szövetsége, 2003. június-szeptember 10. o. 203. MUMFORD, Lewis 1934: Technics and civilisation, New York, Harcourt, Brace 1934 204. MUMFORD, Lewis 1964: The Highway and the City. A Mentor Book published by The New American Library, New York, 256 p 205. MUMFORD, Lewis 1966: The city in history, Penguin Books in association with Secker and Warburg, h.n. 1966, magyarul: A város a történelemben, válogatott tanulmányok, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2000 341 o. 206. MUMFORD, Lewis 1967: The myth of the machine – Technics and human development, Harcourt, Brace and World, New York 1967, magyarul: A gép mítosza, válogatott tanulmányok, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2000 341 o. 207. MUMFORD, Lewis 1968: The Urban Prospect. Secker & Warburg, London 255p. 208. MUSSER, George: NASA’s Reverse Thrust. Scientific American, June 2006 pp 13-14. 209. NAESS, Arne 1989: Ecology, Community, Lifestyle, Cambridge University Press, Cambridge, 220 p 210. NAGY Gábor 1992: A szivárvány falu. Fenntartható kisközösségek kialakulása és mőködése, kézirat, Gödöllı, p 19 211. NAGY Gábor 1996: Családi ház építési engedélyezési terve, Ibafa-Győrőfő hrsz. 089/16, 14 p (kézirat) 212. NASCIMENERE Pty. Ltd. 1988: Crystal Waters Permaculture Village. Owner’s Manual, Maleny, Australia, 54 p 213. NATIONAL SANITATION FOUNDATION 1982: Health Testing Clivus. Clivus Multrum Inc. Lawrence, Ma. US. November 1988 4 p. 214. NECHAY Gábor, 1998: Természetvédelem Magyarországon, in: Környezetvédelmi tanácsadás települések számára. Természetvédelem. Útmutató. Német Urbanisztikai Intézet, Berlin – Gödöllı, pp 3-37 215. NOLTE, Wolfram 1997: Leben in Gemeinshaft. Das Europaische Projekte Verzeichnis 97/98 mit 350 Adressen und Projektbeschreibungen. Eurotopia, Niedertaufkirchen, 262 p. 216. NOVÁK Ágnes 2001: Kaland a ház körül, avagy az elég jó ház, Az Épített Környezetért Alapítvány, Budapest, 112 p 217. NOVÁK Tamás – NOVÁK Norbert – KLUZSÁN Róbert 2006: Elsodort falvak. Dokumentum film sorozat 5/4: Győrőfő és Visnyeszéplak – kitelepülık. Duna Televízió, Absolve 25 perc 218. NYÁRI Balázs 2001: Magyarországi ökofalvak. Szakdolgozat. Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Mőszaki Fıiskola Kar Urbanisztika Tanszék, Pécs, 48 o. 219. O’SULLIVAN, JACK 1999: Introduction to Sustainability. Module 1 Master of Science in Sustainable Development, Dublin Institute of Technology, Faculty of the Built Environment, Dublin p 40 220. O’SULLIVAN, JACK 2000: Creating Sustainable Human Settlements – An ecological solution. Navan Chamber of Commerce: 9th National Environmental Conference: Promoting Sustainable Development Partnerships and Coping with Population Changes, Navan, 23-24 February 2000

179

221. ODUM, Eugene P 1997.: Ecology: A Bridge Between Science and Society, Sinauer Associates Inc., Sunderland, USA 222. ÖKO RT. – EUROPROJEKT GMBH 1998/2: Útmutató a megújuló energiák helyi energiagazdálkodási fejlesztéséhez in: Decentralizált Környezeti Tervezés és Management, Az Európai Unió által finanszírozott HU 9402-01-01-L4 számú Phare projekt, Budapest, 102 oldal 223. ÖKO RT. – EUROPROJEKT GMBH 1998: Példaértékő kezdeményezések Magyarországon in: Decentralizált Környezeti Tervezés és Management, Az Európai Unió által finanszírozott HU 9402-01-01-L4 számú Phare projekt, Budapest, 85-96. oldal 224. PÁLLA Éva 2003: Győrőfő elnéptelenedése és újjáéledése. Berzsenyi Dániel Fıiskola, Társadalomtudományok és Európa-Tanulmányok Intézete, Mővelıdéstudományi és Kommunikáció Tanszék, Szakdolgozat, 54 o. 225. PANNON SOLAR INNOVÁCIÓS KFT. 2004: Önellátó (autonóm) ház, Más-Kép(p), I. évf. 3. szám, pp 32-33 226. PEARSON, David 1989: The Natural House Book. Creating a healthy, harmonious, and ecologically sound home environment. Simon & Schuster New York 287 p 227. PEARSON, David 1991: The third skin. The Gaia Magazine. Issue 3 1991, p 13 228. PÉCSI Márton – SOMOGYI Sándor – JAKUCS Pál 1972: Magyarország tájtípusai, Földrajzi Értesítı, 11. sz. pp 5-12 229. PETERSON, Susan – Bruce STRONG 1993: Ecological engineering for wastewater treatment, US Water News, April 1993, p 7 230. PETERSON, Susan –Strong, Bruce 1993: Ecological engineering for wastewater treatment, US Water News, April 1993, p 7 231. PONGRÁCZ Kálmán 2001: Győrőfő. Egy ökológiai alapokon álló, emberi léptékő vidéki területfejlesztési modell-kísérlet vizsgálata. Szakdolgozat. Miskolci Egyetem. Kulturális Antropológia Szak. Alapozó Évfolyam. 17. o. 232. PONTING, Clive 1991: A green history of the world. The environment and the collapse of the great civilisations, Sinclair-Stevenson, London, 430 pp 233. RÁCZ Anette 2002: Győrőfői Természetvédelmi Terület Kezelési terve. Alapozó dokumentum 75 o. 234. RÁCZ DÓRA 2002: A társadalmi részvételrıl. Falu, város, régió 2002/10 pp 17-21 235. REISCHL GÁBOR 1990: Az ökológiai környezetalakítás lehetısége a magyar vidéken. Tanulmány. Készült a KHÉM megbízásából, Gödöllı p 124 236. REPORT from the First Global Eco-village Network Meeting, Fjordvang, Thy, Denmark 10-15 June, 1994, 100 p 237. ROBERTS, Paul 2004: Az olajkorszak vége. Egy bizonytalan világ kezdetén. HVG Könyvek, Budapest pp 309 238. SABJÁN Tibor é.n.: Népi cserépkályhák. Múzsák Közmővelıdési Kiadó, Budapest 187 o. 239. SABJÁN Tibor – BUZÁS Miklós 2003: Hagyományos falak – Népi Kultúra sorozat, Terc Kiadó, Budapest 140 o. 240. SACHS, Jeffrey 2006: The New Geopolitics. Scientific American, June 2006 p 20. 241. SALE, Kirkpatrick 1991: Dwellers in the Land, The Bioregional Vision, New Society Publishers New York 242. SALE, Kirkpatrick 1999: The future of technology, The Ecologist, Vol. 29, No3, May/June 1999, pp 187-188 243. SARGENT, Frederic O. – LUSK, Paul – RIVERA, José A. – VARELA, María 1991: Rural Environmental Planning for Sustainable Communities, Island Press, Covelo, CA, US 255 p. ÁRKÖZY Péter 1990: Komposztálás. Biokultúra. A biogazdálkodók, környezetkímélık 244. S és egészségvédık lapja. 1990/5 9-13. o.

180

245. SAUNDERS, SHAUN, MUNRO, DON 2000: The construction and validation of a consumer orientation questionnaire (SCOI) designed to measure Fromm's (1955) 'marketing character' in Australia, Social Behaviour and Personality, 1/1/2000, 10-11. o. 246. SCHALLER, Neil 1993: The concept of agricultural sustainability, Agriculture, Ecosystems and Environment, 46 (1993) 89-97 pp 247. SCHULZE, Dieter – Beata HÄFNER – TEVANNÉ BARTALIS Éva 1997: Környezetvédelmi tanácsadás települések számára. Szennyvízkezelés. Útmutató. Német Urbanisztikai Intézet, Berlin – Gödöllı, 145. o. 248. SCHUMACHER, Ernst F. 1991: A kicsi szép, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Eredeti kiadás: Schumacher, Ernst F.: Small is Beautiful, Blond & Briggs Ltd., 1973, 255 pp 249. SHERMER, Michael 2006: The Flipping Point. Scientific American, June 2006 p 18. 250. SIMON Judit 2001: Még nem ökofalu. Győrőfő, a világ vége. Heti Válasz 1. évfolyam 16. szám (2001. 07.27.) 1-6. o. 251. SOLERI, Paolo 1983: Arcosanti: an urban laboratory? VTI Press, Santa Monica, California 95 p. 252. SOLT OTTILIA 1994: Dél-Zselici burzsoázia. A Wesley János fıiskola másodéves szociális munkás szakos hallgatóinak munkáiból összeállította Solt Ottilia. Kézirat 10 oldal 253. SOMBOR Judit 1992: Új honfoglalók. Kurír, 1992. november 29. 254. SØRENSEN, Bent 2004: Renewable energy. Its physics, engineering, environmental impacts, economics & planning, Academic Press, Amsterdam, 896 p 255. SPECTOR, Rebecca 2002: Fully integrated food systems: regaining connections between farmers and consumers, in: Kimbrell, Andrew (ed.): Fatal harvest: The tragedy of industrial agriculture, Island Press, Washington, Covelo, London, 367 p 256. STANNERS, DAVID ÉS BOURDEAU, PHILIPPE (eds.) 1995: Europe's Environment: The Dobríš Assessment, European Environmental Agency, Copenhagen, 676 p 257. STEWART, Hamish 1995: The Third Meeting of the Global Eco-village Network. Expanding the network. Findhorn Foundation, Scotland 15-17 October, 1995 25 p. 258. STRONG, Steven J 1993: The Solar Electric House. Energy for the Environmentally responsive, Energy-independent Home, Sustainability Press, Still River, Massachusetts, USA 276 p 259. SUZUKI, David 1998: Can science “manage” nature? The Ecologist, Vol. 28, No 1, January/February 1998, p 7 260. SZÁSZ János 1986: Bioépítészet környezetbarát építıknek. Biofüzetek 15. Mezıgazdasági Kiadó Planétás Vgmk. Budapest 32. o. 261. SZENDI Edit 2001: A világ végén újra kezdték. Országjáró. II. évfolyam IV. szám 2001. július-augusztus 11. o. 262. SZLÁVIK J.-CSETE M. 2004: A fenntarthatóság érvényre jutása és mérhetısége települési-kisregionális szinten. Gazdálkodás, XLVIII. évf. 4. sz. 10-28. p. 263. SZILÁGYI Jenı 1998: Győrőfő feltámad. 168 óra X. évfolyam 29. szám 1998. július 21. 36-37. o. 264. SZŐCS Miklós 1996: Föld- és vályogfalak építése. Építésügyi Tájékoztatási Központ Kft. Budapest, 133 o. 265. TALBOTT, John 1997: Findhorn Community. Conference Proceedings, 6th International Permaculture Conference: Designing for a Sustainable Future, Permaculture Association of Western Australia. Chapter Seven: Settlements Stream 266. TALBOTT, John L. 1993: Simply Build Green. A technical guide to te ecological houses at the Findhorn Foundation. Ecological Village Project, Findhorn, Scotland, ≈ 130 p 267. TAX, S. (Ed.) 1960: Evolution After Darwin University of Chicago Press, Chicago, vol. 2, p. 469

181

268. TEAL, John M. – PETERSON, Susan B. 1991: The next generation of septage treatment, Research Journal Water Pollution Control Federation, Volume 63 No 1., JanuaryFebruary 1991, pp 85-89 269. TEAL, John M. et al. 1991: Nutrient processing in an artificial wetland engineered for high loading: a septage treatment example, Global Wetlands Old World & New, INTERCOL’s IV International Wetlands Conference, Columbus, Ohio, September 13-18 1992, pp 1-9 270. THOREAU, Henry David 1861: Walden, Holt, Rinehart and Winston, New York 1861, magyarul: Thoreau, Henry David 1999: Walden, ford. Szöllısy Klára, Feketesas Kiadó, Budapest 259 o. 271. TODD, John – GEORGE, Tukel 1981: Reinhabiting Cities and Towns: Designing for Sustainability, Planet Drum, US 64 p 272. TÓTH Csilla 2002: Nyitott falvak, porták, gazdaságok, mőhelyek – vidékfejlesztési modellek 2001-ben. Győrőfő, az ökológiai alapokon mőködı mintafalu, Falu, város, régió. Terület- és Településfejlesztési folyóirat, Váti Kht., Budapest, 2002/1, 35-38. oldal 273. TOWNSEND, Colin R. – HARPER, John L. – BEGON, Michael 2000: Essentials of Ecology, Blackwell Science, USA, 552 p. 274. TÓZSA ISTVÁN: E-falu, E-város, E-régió és (ön)kormányzat. Falu, város, régió. Terület- és Településfejlesztési folyóirat, Váti Kht., Budapest, 2002/7, 19-22. oldal 275. TUKEL, George 1982: Toward a Bioregional Model: clearing ground for Watershed Planning, Planet Drum Foundation, U.S. 21 p 276. UHRINYI László 2004: A cserépkályha. Hogyan tüzeljünk? Másképp I. évf. 4. szám, 2004. tél, 38-39 o. 277. UNK Jánosné (PYLON Kft.) 1992: Győrőfő ökofalu energiaellátása megvalósíthatósági tanulmány. 25 oldal 278. UZUNOV, Danco 2003: Flower power, The Bullletin, Quarterly magazine of the Regional Environmental Center for Central and Eastern Europe, Vol. 12., No 1, May 2003, p 10 279. VARGA László – MAGYAR József 1971: Az elnémult falu. Győrőfő, dokumentumfilm, Magyar Televízió 25 perc 280. VÉGH LÁSZLÓ 1993: Anyagtalanítás, Liget 1993/3 İsz, pp 31-36 281. VÉGH László 1999: Fenntartható fejlıdés, EP Systema, 1999 Debrecen p 167 282. VESTER, Frederic 1976: Urban Systems in Crisis, Understanding and Planning Human Living Spaces; the Biocybernetic Approach, Deutsche Verlags-Anstalt, Stuttgart p 86 283. VIRÁNYI Építész Stúdió Kft. – PAGONY Kft. 2005 október: Ibafa területrendezési terve Jsz: 5/2003, 2.3: Győrőfő szabályozási terv 284. VISNYOVSZKY Tamás – DEMETER Zoltán 1997: Az esıvíz felhasználása. Javaslatok a magán- és középületekben történı felhasználáshoz. Környezetbarát technológiák. Csináld magad! Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlıdésért Alapítvány, Miskolc 23 o. 285. VITUKI (LICSKÓ Béla et al, 1991): Győrőfő ökofalu megvalósíthatósági tanulmányának vízgazdálkodási megalapozása 30 o. 286. VITUKI (LICSKÓ Béla et al, 1992): Győrőfő ökofalu vízellátása és szennyvíztisztítása Budapest 30 pp 287. WACKERNAGEL, Mathis, Chad MONFREDA, and Diana DEUMLING 2002: Ecological Footprint of Nations - November 2002 Update: How Much Nature Do They Use? How Much Nature Do They Have?, Redefining Progress, CA.

182

288. WACKERNAGEL, Matthias – William E. REES, 2000: Ökológiai lábnyomunk. Hogyan mérsékeljük az ember hatását a földön? Föld Napja Alapítvány, Budapest, 231 p (Eredeti kiadás: Wackernagel, Matthias and William E. Rees: Ecological footprints, New Society Publishers, Gabriola Island, Canada, 1996) 289. WARD, BARBARA – DUBOS, RENÉ 1972: Only one Earth. The Care and Maintenance of a Small Planet. Penguin Books Ltd. 290. WARNER, Aaron W. – Morse, Dean and Cooney, Thomas E. (eds.) 1969: The environment of Change. Columbia University Press, New York and London 186 p 291. WINGO, Lowdon (ed.) 1963: Cities and Space. The Future Use of Urban Land. The John Hopkins Press, Baltimore 261 p. 292. WORLD Commission on Environment and Development 1987: Our Common Future. Oxford University Press, Oxford, Great Britain, 400 p 293. WWF International, Global Footprint Network, and Netherlands Committee for the World Conservation Union (NC-IUCN) 2005: Europe 2005: The Ecological Footprint. WWF Gland, Switzerland 294. YEOMANS, Ken 1954: Water for Every Farm – Yeomans Keyline Plan. Keyline Design, Southport, Australia 272 p 295. ZÁGONI Miklós: Az ezredik generáció. Zöldlevél. 2001. február, 2-3. o. 296. ZAJA Péter 1991: Győrőfő hulladékviszonyai 11. o. 297. ZALAY Buda – DR. BENYOVSZKY Imre 1991: Mezôgazdasági és ingatlanforgalmi szakvélemény a megszőnt Győrőfő község területének egy részére 25 oldal 298. ZESCHMAR-LAHL, B. – Uwe LAHL – HORNYÁK Margit 1998: Környezetvédelmi tanácsadás települések számára. Hulladékgazdálkodás. Útmutató. Német Urbanisztikai Intézet, Berlin – Gödöllı, 108. o. 299. ZÖLD ENERGIA HÍRLEVÉL 2006: Népszerő a fafőtés Franciaországban. Kitekintı. Zöld Energia Hírlevél 2006. július 12. (lásd az internetes hivatkozásokat) 300. ZÖLD KÖR 1991: Ökofalu Hírek, Kék Bolygó, A BME Zöld Kör kiadványa, 1991. december, 10. szám, 23. oldal

Internetes hivatkozások (a dátum a weboldal látogatásának idıpontját jelöli): 2006. július: Arcosanti: http://www.arcosanti.org/ Auroville ökofalu http://www.auroville.org/ Crystal Waters: http://www.ecologicalsolutions.com.au/crystalwaters/index.html Gänserndorf ökofalu http://www.permakultur.net/projgem.htm Gänserndorf ökofalu http://www.variotherm.at/download_center/index.php?referenz_oekodorf.pdf Gömörszılıs: http://www.ff3.hu/progbem_res.php?id=39 Gyulai I. 2002 http://www.ecolinst.hu/ff/vitaanyag_main.html ISDN telefon http://www.ralphb.net/ISDN/ ITDK: http://bocs.hu/3part/lev-lap-tort.htm Ithaca ökofalu: http://www.ecovillage.ithaca.ny.us/ Kennedy, Declan 1997: http://www.rosneath.com.au/ipc6/ch07/kennedy/index.html Körkép. A környezetkímélıbb építés adatbázisa (www.foek.hu/korkep) Krishna-völgy: http://www.krisna-volgy.hu/ KSH: http://www.nepszamlalas.hu Máriahalom Élettér Biofalu: http://www.biofalu.hu/ Marton A. 2005 http://www.okohazak.hu/index.php?mainmenu=1&ptype=0&menu=&title=&aid=64 Ormánság Alapítvány: http://www.ff3.hu/progbem_res.php?id=23

183

Ökofalu Írországban http://www.thevillage.ie/index.php?option=com_content&task=view&id=51&Itemid=1 Ökológiai lábnyom http://www.footprintnetwork.org/index.php Talbott, John 1997 (http://www.rosneath.com.au/ipc6/toc.html) Torri Superiore: http://www.torri-superiore.org/ Tündérmajor: http://www.kecskesajtgyurufu.fw.hu/ Village Homes: http://www.villagehomesdavis.org/ Visnyeszéplak http://www.greenenergy.hu/anyagok/htm/fenntarthato_t/Visnyeszeplak/visnye_okofalu. htm Zöld Energia Hírlevél (Braun A.): http://elevel.fpress.hu/zoldenergia/csokkentheto.html Zöld Energia Hírlevél 2006 http://hirlevel.ferlingpr.com/upload/1140612497/tovabb.php?id=88&hir_id=345

184

Függelék: Ábrák, térképek és légifelvételek

1. ábra: Győrőfő 1964-ben. .................................................................................................... 186 2. ábra: A régi Győrőfő község területe 1987-es légifelvételen............................................. 187 3. ábra: A falu fıutcája egy 1987-es légifelvételen................................................................ 188 4. ábra. A győrőfői vízgyőjtı terület egy 1991-ben készült légifelvételen. ........................... 189 5. ábra. A régi falu területe az 1991-ben készült felvételen. .................................................. 190 6. ábra: Győrőfő légifotója 2000-ben. .................................................................................... 191 7. ábra: Mőholdas légifelvétel Győrőfőrıl 2006-ban............................................................. 192 8. ábra: A talajvíz és a rétegvíz áramlási irányai.................................................................... 193 9. ábra: Elızetes területhasznosítási javaslat az agroökológiai potenciál alapján.................. 194 10. ábra: Területhasznosítási javaslat felszíni vizekkel.......................................................... 195 11. ábra: A győrőfői vízgyőjtı központi, pajzs alakú területe ............................................... 196 12. ábra: Az elsı, 1995-ös rendezési terv............................................................................... 197 13. ábra: A rendezési terv alapján 2003-ig megvalósult állapot.. .......................................... 198 14. ábra: Topográfiai alaptérkép. ........................................................................................... 199 15. ábra: A falu területének vegetációs borítottsága. ............................................................. 200 16. ábra: A falu területén és környékén erdı mővelési ágban nyilvántartott területek .......... 201 17. ábra: Az 1995-ös rendezési terv szabályozási tervének teljes területe............................. 202 18. ábra: A 2006-os rendezési terv szabályozási tervének teljes területe. ............................. 203 19. ábra: Tényleges tulajdonviszonyok Győrőfőn 2006-ban. ................................................ 204 20. ábra: Telekhatárok............................................................................................................ 205 21. ábra: Mővelési ágak Győrőfő területén:........................................................................... 206

A méretarányok a technikai lehetıségek figyelembe vételével mind a térképes ábrák, mind a légifelvételek esetében M = 1: 10 000 illetve M = 1: 4000 nagyságnak felelnek meg. Az elıbbi az átnézeti, az utóbbi a falu területét bemutató ábrák valamint a rendezési terv mérete, de a nagyítási és szerkesztési mőveletek következtében nem feltétlenül teljesen pontos.

55. ábra: Győrőfő 1964-ben. Jól megfigyelhetı a dinnyeberki dombról egy nagy kanyarral leereszkedı bekötıút, a központi gerincen elhelyezkedı házak és a kétoldalt világosabb árnyalatban látható mővelt területek. A balra felfelé húzódó tarló a Gólyás. Katonai légifénykép. Forrás: FİMI 1991

186

56. ábra: A régi Győrőfő község területe 1987-es légifelvételen. Forrás: FİMI

187

57. ábra: A falu fıutcája egy 1987-es légifelvételen. Forrás: LICSKÓ B.

188

58. ábra. A győrőfői vízgyőjtı terület egy 1991-ben készült légifelvételen. Forrás: LICSKÓ B. 1991

189

190

59. ábra. A régi falu területe az 1991-ben készült felvételen. Forrás: LICSKÓ B. 1991

191

60. ábra: Győrőfő légifotója 2000-ben. Forrás: FİMI

192

Gyümölcsös

Lovastanya

Tündérmajor

Közösségi Ház

61. ábra: Mőholdas légifelvétel Győrőfőrıl 2006-ban. A területet jól ismerık számára a kb. 2500 méteres magasságnak (7420 láb) megfelelı nagyításon kiválóan kivehetık az épületek, a gazdaságok és a mővelt területek. Forrás: Google Earth

193

62. ábra: A talajvíz (vékony, egyszeres nyíl) és a rétegvíz (vastag, kétszeres nyíl) áramlási irányai a győrőfői vízgyőjtı területén belül a felszíni vízfolyások (világos kék vonalak) és az összefüggı felszínközeli talajvíz tábla (sötétkék foltok) viszonyában. Forrás: KONRÁD Gy. 1991. Ábra: BÁNVÖLGYI T. 2003

194

63. ábra: Elızetes területhasznosítási javaslat az agroökológiai potenciál alapján. Forrás: Dezsény Zoltán 1991

195

64. ábra: Területhasznosítási javaslat felszíni vizekkel. Forrás: Licskó Béla

196

65. ábra: A győrőfői vízgyőjtı központi, pajzs alakú területe a két délre nézı dombbal. Forrás: topográfiai térkép, M: 1: 10 000

197

66. ábra: Az elsı, 1995-ös rendezési terv által fedvényezéssel kijelölt, emberi megtelepülésre alkalmas földrészletek. Sötétszürke: lakótelek, sárga: közösségi hasznosítású beépített terület. Forrás: FARKAS G. 1995, Ábra: BÁNVÖLGYI T. 2003

198

67. ábra: A rendezési terv alapján 2003-ig megvalósult állapot. Piros: foglalt telkek, fehér: szabad telkek, lila: közösségi hasznosítású terület, L: legelı, Sz: szántó (lucernavetés), Gy: gyümölcsös, E: erdı (friss telepítés), zöld területek: erdı. Forrás: Győrőfő Mőhely Kft.

199

Mővelésbıl eddig kivont földrészletek

68. ábra: Topográfiai alaptérkép. A sötétzöld vastag vonal a Győrőfő Humánökológiai Rezervátum határvonala. A képen jól láthatók azok a földrészletek, amelyeket a felépült házak alapján kivontak a termıföld kategóriából. Térkép: Szigetvári Földhivatal, M ~ 1:4000

200

69. ábra: A falu területének vegetációs borítottsága egy 1998-ban készült SPOT mőholdfelvételen. A hamis színezéssel készült ábrázoláson a fás növényzettel sőrőn borított részek zölden, a folyamatos borítottsággal nem rendelkezı területek lila színben látszanak.

201

70. ábra: A falu területén és környékén erdı mővelési ágban nyilvántartott területek és helyrajzi számaik a taghatárok feltüntetésével. Forrás: Erdészeti Szolgálat

202

71. ábra: Az 1995-ös rendezési terv szabályozási tervének teljes területe. Forrás: Pylon Kft., Győrőfő Mőhely Kft. Színkód: Sötétzöld: erdı, világoszöld: gyep, világoslila: közösségi terület, sötétlila: zártkert, sötétkék: nyílt vízfelület, sárga: építési terület, farmgazdaság, piros: szántó

203

72. ábra: A 2006-os rendezési terv szabályozási tervének teljes területe. Forrás: Virányi Kft., Győrőfő Mőhely Kft. Színkód: Sötétzöld: erdı, világoszöld: mezıgazdasági terület, világoskék: mővelt terület, korlátozott beépíthetıség, világoslila: közösségi terület, sötétkék: nyílt vízfelület, sötétsárga: építési terület, farmgazdaság

204

73. ábra: Tényleges tulajdonviszonyok Győrőfőn 2006-ban. Világoszöld: állami erdı, középzöld: a Győrőfő Alapítvány ill. a lakók tulajdona, sötétebb zöld, méregzöld: Ibafa Önkormányzatának tulajdona (teljes illetve részleges), rózsaszín: idegen magántulajdon. Forrás: Győrőfő Mőhely Kft., Fridrich István

205

74. ábra: Telekhatárok (vékony piros vonal) és mővelés alól kivont területek, építmények (fehér foltok) Győrőfőn a 2006-os földhivatali nyilvántartás szerint. Forrás: Győrőfő Mőhely Kft. Fridrich István

206

75. ábra: Mővelési ágak Győrőfő területén: Sötétebb zöld: erdı, világosabb zöld: gyep, sárga: mocsár, vörös: szántó, szürke: út, kék: nyílt vízfelület. Forrás: Győrőfő Mőhely Kft. Fridrich István

207