A kutatás a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosítószámú Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése országos program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.
Az izraeli-palesztin konfliktus alapkérdései
Történeti bevezető 1. Cionizmus – Alija - Izrael Állam megalakulása – Az első arab-izraeli háború
A cionizmus eszméje a diaszpórában • A rómaiak i.sz. 70-ben lerombolják a Jeruzsálemi Templomot → megkezdődik a szétszóródás, a diaszpórába kényszerülés • Az évszázadok során mindvégig él a hazatérés eszméje – húsvéti ima zárómondata: „Jövőre Jeruzsálemben”, egyéb talmudi megnyilatkozások • Palesztina területén soha nem szakad meg a zsidó jelenlét (Jeruzsálem, Cfát, Hebron, Akkó, Jaffó) • Nyugat-európai üldözések (13. sz. Anglia, 14. sz. Franciaország, 15. sz. Spanyolország) hatására még növekszik is, habár Észak-Afrikába (szefárd) és KeletKözép-Európába többen vándorolnak
• Konkrét tervek-lépések Cion visszafoglalására (Messiások fellépése): - David Reubeni (1530) tárgyal a pápával, királyokkal - Sabbtaj Cvi törekvései - Oliger Pauli (dán),
- 1777 Lengyelországból, 1844 Litvániából • Napóleon felhívása a zsidókhoz Akkóban: „Palesztina jogos örökösei állítsák helyre az ősi Jeruzsálemet” → az első politikai célú cionista terv
A vallási töltetű cionizmustól a politikai cionizmusig • A diaszpórában élő zsidóság megtartja vallási elveit, tradicionális szokásait • Antiszemitizmus és kirekesztés, gettó-élet, konkrét üldözések
• Asszimilálódni küzdeni a polgári jogokért (Nyugat-Európa), a kirekesztő környezetben megpróbálni összetartani és változtatni azon (Kelet-Európa) • Asszimiláció kudarcai: részleges emancipáció van, de csak társadalmi integráció esetén (Clermont-Tonnerre: „a zsidónak, mint nemzetnek – semmit, a zsidónak, mint embernek – mindent; Riessner: „vagy németek vagyunk, vagy hazátlanok”) → Damaszkusz-ügy → Oroszországi pogromok (II. Sándor) → Dreyfus-per • Zsidóságban felerősödik az érzés, hogy tényleges emancipációra nincs esély • Az oroszországi pogromok elől sokan menekülnek Nyugat-Európába és USA-ba, kevesen Palesztinába is • 1870. település létrehozása Palesztinában Mikve Jiszráél (Izrael kútja) • Cionista mozgalmak alakulnak Európa keleti és nyugati részén is • Egyre több cionista gondolkodó lép fel különböző elméletekkel
Pre-cionista gondolkodók és szervezetek Moses Hess (1812-1875) • Tanítása szerint az emancipáció csak elidegeníti a zsidókat saját identitásuktól, közben befogadásra azonban nem találnak • A zsidóságot a vallás és a hagyományok tartják egyben, csakis mint nép érheti el, hogy visszakapja hazáját – A vallási alapokon túl Hess már geopolitikai értelemben is beszél a cionizmusról. Mint mondja, ki kell használni Törökország egyre gyengülő pozícióit. Judah Leib (Leon) Pinsker (1821-1891) • Lengyel származású, kezdetben az emancipáció híve, a pogromok hatására azonban cionistává válik – a zsidó haza megteremtéséért szól • Létrehozza a Hibbat Cion mozgalmát, földet vásárolnak Palesztinában Szervezetek Hibbat Cion • Pre-cionista kelet-európai mozgalom, célja Palesztinában földhöz juttatni a pogromoknak kitett zsidóságot. Szocialisztikus, földműveléssel, fizikai munkával akarják visszaszerezni az Ígéret Földjét, elvetik a politikai machinációk lehetőségeit. Hovevé Cion • Részben előbbiből fejlődött tovább, céljai, ideológiája és támogatóinak tábora majdnem ugyanaz. Később számos települést alapítottak, 1900-ra 21 telep és 3000 ember tartozott a mozgalomhoz. BILU (Beit Ya'akov Lekhu Ve-Nelkha – „Jákob háza gyerünk induljunk” – Ézsau 2:5) • Szocialista-cionista szervezet, kibuc-mozgalomként válik jelentőssé, számos települést hoznak létre Palesztinában. Inkább szocialista, semmint cionista szervezetek: BUND, Poalé Cion
Theodor Herzl tevékenysége – A cionizmus intézményesedése • Magyarországon született, Bécsben élt, az asszimiláció híve volt kezdetben, a Dreyfus-per nyomán lett cionista. • Fő műve a „Zsidó Állam” (1896) – az abban leírt elméletek tisztán politikai célkitűzések, a kor geopolitikai helyzetében kíván szövetségeseket találni a zsidó haza megteremtéséhez. • Számos uralkodóval, államfővel tárgyal (német, angol, francia, török, stb.), köztük az antiszemita orosz vezetéssel is, melyért rengeteg vád éri később • A Cionista Világkongresszus fő szervezője, később haláláig annak vezetője • Alapvető célja volt, hogy a zsidókat Palesztinába telepítse, azonban a nemzetközi politikai helyzet alapján nem tartotta kivitelezhetetlennek átmenetileg más terület elfogadását sem
•
• • • • •
A megalakuló intézmények 1897. az első Cionista Világkongresszus Bázelben – Az ún. „Bázeli Program” elfogadása → nemzetközileg legalizálva kolonizálni a zsidóság számára Palesztinát; → ott összegyűjteni a világ zsidóságát; → erősíteni a zsidó öntudatot, identitást (Max Nordau – Ahad Ha’am vitája). A zsidó haza megteremtésén és a már létező telepek fenntartásán, bővítésén túl más kérdések is napirendre kerültek: oktatás, nyelv, vallás, stb. Zsidó Gyarmatügyi Bank, Zsidó Nemzeti Alap 6. Kongresszus Uganda-terv (korábban is vannak életképtelen ötletek); a territorialisták támogatják a többség elveti. 1904-ben elmarad a Kongresszus mivel meghal Herzl, Nordau nem vállalja az elnöki teendőket, előbb David Wolffsohn, majd Chaim Weizmann lesz az elnök; frakciószakadások – demokratisták, szocialisták, revizionisták.
Zsidó bevándorlás Palesztinába 1882-1945 • Több ún. Alija-korszakot különíthetünk el. • Pre-cionista időszak, mely az első nyugat-európai zsidóüldözésektől az 1882-es ún. első cionista Alijáig tartott. • 1882-es első cionista Alija-korszak (1882-1903) - Ekkor 35000 zsidó érkezett főként Oroszországból, Kelet-Európából és Jemenből • Második cionista Alija-korszak (1904-14) - Megközelítőleg 40000 bevándorló, elsősorban orosz területekről, szocialista eszme • Harmadik cionista Alija-korszak (1919-1923) - Nagyjából 40000 zsidó, ismét Szovjet-Oroszországból a legtöbb - Éleződő ellentétek a helyi arabokkal, súlyos fegyveres összecsapások • Negyedik cionista Alija-korszak (1924-1929) - Több mint 80000 új bevándorló Kelet-Európából az antiszemita üldözések miatt, Amerikából a gazdasági világválság kibontakozása okán • Ötödik cionista Alija-korszak (1929-1939) - 210-220.000-re becsülhető; nácizmus-fasizmus európai hatalomra jutása elől • Alija-Bét (1940-Izrael Állam megalakulásáig) - részben már az ötödikkel párhuzamosan zajló a vérlázító brit korlátozások miatti illegális bevándorlás.
Zsidók és arabok Palesztinában 1914-1946 Év
Zsidók
Arabok
Összesen
Zsidók (%)
1914
60.000
731.000
791.000
7.585%
1918
59.000
688.000
747.000
7.898%
1922
83.790
668.258
752.048
11.141%
1931
174.606
858.708
1.033.314
16.897%
1941
474.102
1.111.398
1.585.500
29.902%
1944
554.000
1.211.000
1.765.000
31.388%
1946
608.225
1.237.334
1.845.559
32.956%
Zsidó, muzulmán és keresztény lakosok Jeruzsálemben 1910-1946 Év
Zsidó
Muzulmán
Keresztény
Összesen
Zsidó (%)
1910
45.000
12.000
12.900
69.900
64.377%
1922
34.000
13.500
14.600
62.500
54.4%
1931
51.000
19.900
19.300
90.500
56.353%
1946
99.300
33.700
31.400
164.400
60.401%
Nemzetközi politikai események, illetve azok hatásai a cionizmusra, a Palesztinában élő zsidóságra, a zsidó bevándorlásra • Az I. világháborúig Palesztina török érdekövezetnek számít, a nagyhatalmak nem tőrödnek vele, így a zsidó bevándorlással sem – A cionista szerveztek gondtalanul vásárolhatják a földeket a helyi araboktól és a török szultántól. • I. világháború – „a beteg ember” külterületeinek felosztása – Sykes-Picot egyezmény; Törökország közel-keleti területeit Anglia és Franciaország egymás közt felosztják – Az 1917-es fordulat után a szovjet vezetés nyilvánosságra hozza, mivel nem érdekelt az Oroszországnak ígért török részek megszerzésében. • 1917 Balfour nyilatkozat – a britek kezességet vállalnak a zsidó haza megteremtésére Palesztinában (melybe akkor beleértették a mai Jordániát is) • 1922 San Remo-i Konferencia jóváhagyása – A Palesztinában az angolok kapják meg a mandátumi jogokat – elismerik a zsidó jelenlét jogosságát a terület egészén. (A Nyugati Part és Gáza vonatkozásában máig érvényben van jogilag!) • Olajérdekeltségek miatti brit pálfordulás – „oszd meg és uralkodj” politika – az arab barátság a közel-keleti olaj miatt fontos, a zsidók támogatása a biztos szövetség miatt lenne az – később egyértelmű arab-orientáció, pedig a II. világégés során is csak a zsidók támogatják a brit koronát. • Transzjordániában, Irakban és Hedzsázban (későbbi Szaúd-Arábiában) a britek saját embereiket segítik a hatalomba
A Jisuv küzdelmes mindennapjai • Palesztina-szerte a legrosszabb minőségű földeket adják el az arabok a bevándorló zsidóknak – mocsaras, maláriás, vagy szikes, félsivatagos. Általános vízhiány, rossz infrastruktúra, kevés pénz, főként kereskedők, nincs földművelői tapasztalat. • Mindezek ellenére néhány telep felvirágzik, mely újabbak létrehozására ösztönöz – a bevándorlás azonban mélyíti az ellentéteket a helyi arabokkal, sorozatos támadások. • Létrehozzák a Hasomért (Őrszem) az első zsidó védelmi szervezetet Palesztinában. Később megalakul a Hágáná (hadsereg alapja) a Hisztadrut (szakszerv.) és a Vaad Leumi (Zsidó Nemzeti Tanács, a kvázi kormánytestület) is. • A britek politikája nagyban hozzájárul a konfliktus mélyüléséhez; Husszeini személyében jóváhagyják a radikálisabb muzulmánok előretörését. • Megerősödnek a revizionista cionisták is (Hatzohar, Bétar). • 1929-ben lemészárolják Hebron és Cfát zsidó lakosságát, súlyos zsidóellenes atrocitások Jeruzsálemben. A britek nem lépnek közbe. 133 halott és 4000-en kényszerülnek otthonuk elhagyására. • A harcok lépésről-lépésre háromfrontossá válnak…
A Peel-bizottság jelentése • Az első felosztási terv Palesztinára vonatkozólag • „Tekintettel arra a magatartásra, amely mind az arabok, mind a zsidók képviselőinek előttünk tett nyilatkozataiból kirajzolódik, valószínűtlennek tartjuk, hogy első pillantásra bármelyik fél is elégedett lenne a javasoltakkal. A felosztás ugyanis azt jelenti, hogy egyik fél sem kapja meg azt, amit akar.” • Előnyök az arabok számára: 1. nemzeti függetlenség és szuverenitás; 2. megszabadulnak a zsidó bevándorlás fenyegetésétől; 3. szent helyek védelme garantálhatóan megoldható (?!); 4. szubvenciók a területvesztésért. • Előnyök a zsidók számára: 1. zsidó nemzeti otthon megteremtése, arab uralom nélkül; 2. teljes szuverenitás, szabad bevándorlás, cionizmus sikere nincs többé zsidó kisebbség. • Ha elfogadják teljes autonómia, csak a kül- és hadügy marad brit mandátumi jogkör; vegyes városokban kettős igazgatás felügyelettel. • arab válasz: egyértelmű nem – zsidó: igen is és nem is
A II. világháború Palesztinában • A háború kitörése nyomán a britek nehéz helyzetbe kerülnek Palesztinában; a feszültség miatt nagyszámú, más területeken is szükségelt katonai erőt kénytelenek Palesztinában állomásoztatni. • Az arabok szövetsége miatt engedményekre hajlandók: zsidó bevándorlás – mely közben életmentő-jellegűvé vált – korlátozása → 1939-es Fehér Könyv (ellentétes a Peeljelentéssel). • „Illegális” zsidó bevándorlás (Moszád LeAlija Bét) → ki- és visszatoloncolás (Struma, Patria, Atlantic, Sakaria) táborokba (Szarafand, Atlit) zárás. A hírhedt eviani konferencia következményei… • Egyre tombolóbb erőszak Palesztina-szerte – arab támadások, zsidó megtorlások; a szélsőséges zsidó szervezetek (Irgun [Etzel], Lehi [Stern-csoport]) fegyverkeznek (Jaffa, Jagur), megerősödnek. • 1940. szeptember 9-én az olasz légierő bombázza Tel-Avivot (107 halott) → Ben Gurion felhívása a Jisuvhoz: „Harcolni fogunk a britekkel Hitler ellen úgy, mintha nem volna Fehér Könyv, és küzdeni fogunk a Fehér Könyv ellen mintha nem volna háború”. • Hagáná, Palmach elitalakulatok, Zsidó Légió felállítása • 1942 tavaszán a világ számára már ismertek a nácik által elkövetett rémtettek • Május 6. New York Biltmore Hotel – Ben Gurion nyíltan szembe fordul a Weizman-féle „önmegtartóztató-diplomáciai” irányzattal → a zsidó haza megteremtése csakis a zsidóktól függ, ha britek akadályozni próbálják ellenséggé válnak → ultimátum Londonnak: engedélyezzék a menekültek letelepedését, a Zsidó Légió háborúba lépését (Ben Gurion közeledik a Zsabotinszkijt elvesztő revizionistákhoz). • A válasz vegyes (Lord Moyne; Chrichill)
Palesztina a II. világháború után • A háború végén a haláltáborokból felszabadult zsidók százezrei akartak Palesztinába vándorolni. A britek azonban közel-keleti érdekeik védelmében továbbra is gátolták azt → internálótáborokba zárták a menekülteket (az atliti támadás után) Cipruson, illetve visszadeportálták őket az egykori haláltáborokba. • A Hagáná és a szélsőséges zsidó szervezetek végleg feladják az önmegtartóztatás (Hávlága) politikáját: június 16-17. a „hidak éjszakája” • 1945. június 26. New York, Ben Gurion: „…ha a brit kormány valóban ragaszkodik a Fehér Könyv előírásaihoz, akkor állandó brutális erőszakhoz kell folyamodnunk”. • Brit válasz június 28-án „fekete szombat”, valamennyi zsidó katonai, politikai vezető letartóztatása → július 22-én az Irgun felrobbantja a King David Hotelt. • 1946. december 9-én Bázelben tartott Rendkívüli Cionista Gyűlésen Ben Gurion végleg szembe fordul a diplomáciai utat keresőkkel, céljaihoz megkapja a többségi támogatást → A Zsidó Ügynökség és a Palesztinai Zsidó Tanács önhatalmúlag – brit belegyezés nélkül – dönt a zsidó állam mielőbbi létrehozásáról. • Morrison-terv → még kevesebbet ígér a zsidóknak, mint a Peel-jelentés • Eszkalálódó erőszak: 1946. október 31. római brit követség felrobbantása, december „vesszőzések éjszakája”, 1947. március 3-án 18 brit katonai objektum támadása… • 1947. február 14. a britek az ENSZ-nek utalják át Palesztina ügyét, feláll az UNSCOP
Az ENSZ felosztási terve – 1947 •
1947. május 15-én állt fel az ENSZ Palesztinával fogalakozó különleges bizottsága 11 ország részvételével; elnöke: Sandström.
•
A testület tavasszal Palesztinába utazott az ottani helyzet kiértékelésére; a küldöttek szemtanúi voltak a brit katonák menekülthajók (Gurdian, Galata, Orleta, Anal, Exodus 1947) elleni támadásainak.
•
A testület két és félhónapos működése során számos zsidó, arab, illetve brit képviselőt is meghallgatott; augusztusban döntött a két államos felosztás mellett → Irán elutasította, Jugoszlávia és India egyállamos megoldást javasolt. Mindkét jelentés rendelkezett átmeneti időszakról, nemzetközi zónákról és vámunióról.
•
Arab Legfelsőbb Bizottság elutasította mindkét tervet a Zsidó Ügynökség további határpontosítások esetén elfogadta a kétállamos koncepciót (a zsidó lakosok ¼ arab részre kerülne)
•
Titkos tárgyalások Abdullah transzjordán király és Golda Méir között; Abdullah semlegességet ígér.
•
1947. november 29. szavaz az ENSZ Közgyűlés → 181-es határozat; 33 igen, 13 nem, 10 tartózkodás.
•
1948. február 1. szabad kikötő lesz Haifa → menekültek
•
Készülődés a háborúra (libanoni Arab Liga csúcs döntése), Hagáná újraszervezése, Gádná felállítása, fegyvervásárlások,
•
Brit konspirációs terv – kivonulnak → arab támadás → Izrael összeomlik → zsidóság védelmében visszatérnek.
Polgárháború, vagy hadüzenet nélküli háború Palesztinában •
•
• • • • •
• •
Az ENSZ döntés nyomán szerte az arab világban zsidó-ellenes atrocitások zajlottak le (Kairó, Áden, Aleppo, Bagdad, Maghreb-térség). Az Arab Legfelsőbb Bizottság 3 napos sztrájkról, és zsidók elleni támadásokról határozott (14 nap alatt 80 zsidót öltek meg), miközben rengeteg fegyver áramlott arab Palesztinába. A zsidó Palesztinában sorozást rendeltek el, a britek az ENSZ határozat ellenére kitoloncolták a menekülteket. A britek saját machinációik érdekében bejelentették, hogy már május 15-én felszámolják a mandátumi igazgatást → a zsidók még felkészületlennek egy esetleges háborúra. Irreguláris arab hadseregek áramlanak arab Palesztinába, támadásokat intéznek zsidó települések ellen, utakat zárnak el, ingatlanokat és földeket pusztítanak el. Összeült az ENSZ BT mivel Nagy-Britannia sorozatos lépésekkel szegte meg a korábbi határozatot → Marshall aggályai – ENSZ gyámsági javaslat, Ben Gurion visszautasítja A reguláris és irreguláris zsidó szerveztek megtorolásai nem késnek – „Januári fordulat” Az araboknak nem titkolt célja a zsidók elűzése, ugyanakkor a Hagáná szövetségre lépve a szélsőséges zsidó csoportokkal szintén a majdani Izrael arabtalanítását tűzi ki célul 1948. április 9. Deir Jasszin falu megtorló lerohanása – 245 személy meggyilkolása → pánik lesz úrrá az arab lakosságon rövid időn belül arabok tízezrei hagyják el zsidó Palesztinát (Haifa, Akkó, Jaffa, Dél-Galilea), miközben arab Palesztinából pedig zsidókat kell kimenekíteni (Etzion, Kfar Darom, Holt-tenger partvidéke, Jordán-völgye, Modi’in, jeruzsálemi harcok – „Náhson”) A korábban semlegességet ígérő Abdullah is támogatja a tervet → megtörténik arab Palesztina felosztása; közben az izraeli vezetés kidolgozza a „D-tervet” és fegyvereket halmoz fel. 1948. május 14-én Tel-Avivban kikiáltják Izrael Állam függetlenségét, első kormányfő David Ben Gurion; Köztársasági elnök: Chaim Weizmann
Az 1948-1949-es arab-izraeli háború és következményei •
• •
• • •
•
Az Izraelre támadó arab haderők megközelítőleg másfélszeres túlerőben vannak, azonban nincs egységes vezetésük, ellenszenvet éreznek a hazai rezsimek ellen (főként Egyiptomban), a zsidó állam helyzete azonban így is rendkívül súlyos. A hadszíntér 3 részre osztható (északon – Szíria és Libanon támad, középen – Transzjordánia és Irak, dél felől pedig Egyiptom) a háború pedig 2 szakaszra osztható. Az első szakasz (1948 május 14.-1948. június 11.) során az reguláris és irreguláris erőkből egybe kovácsolt Izraeli Védelmi Erők (Hagáná Cvi LeJiszráél) minden fronton visszavonulásra kényszerültek, az arab erők feltartóztatásával próbálkoztak. Délen Asdodig, északon Tiberiásig, középen pedig kis híján Netanjáig menetelnek az arab csapatok, azonban ketté vágni sehol sem tudják az izraeli utánpótlásvonalakat. Június 11-én Folke Bernardotte tűzszünetet csikar ki, béketerve az adott frontszakaszokat véglegesítette volna → Izrael visszautasítja azt, Lehi fegyveresek végeznek Bernardotte-tal A háború második szakasza két részre bontható: az első a második tűzszünetig tart (július 18.) a második pedig a rodoszi fegyverszüneti megállapodások aláírásáig. A jelentősen (főként Csehszlovák és Franciaországtól vásárolt amerikai fegyverekkel) megerősödő Izrael ellentámadásba megy át, északon és középen tartani tudja állásait, Jeruzsálem nyugati körzeteit sikerül felmenteni az ostrom alól, délen komoly sikerek. A júliusban életbe lépő, be nem tartott tűzszünet alatt területeit délfelé jelentősen kitolja, Akabai-öbölhöz való kijutás A háború következményei: arab Palesztina illegális arab megszállása; északon Szíria kijut a Kinneret-tóhoz; palesztinai arab menekültek táborba kényszerítése; Izrael növeli saját területét; Izrael részben a megszállt arab Palesztina egészben etnikailag homogén lesz; Jeruzsálem megosztott várossá válik.
