AZ ISKOLÁZTATÁS HELYZETE A XVIII-XIX. SZÁZADI DEBRECENI SfPOS CSALÁDOKBAN Sipos Sándor
I. Bevezetés
A debreceni Refornnátus Kollégiumnak és Debrecennek a hazai kul tur~3~lis életben betöltött szerepe Debrecen történetének talán legjobban feldolgozott részei éppen ezért itt most nem kívánunk kitérni az isko laügy fejlődésének részleteire, csak a fejlődés néhány kieanelt jelentőség ű fordulópontjára utalunk. Debrecen ősi iskolaváros, de az iskola létrejöttéről, és kezdeti működésér ől nincsenek adataink. Nagy valószínűséggel megállapítható, hagy már a reformáció előtt is működött elemi iskola Debrecenben, egy a ferencesek és egy a város gondozásában. 1536-ban a város akkori földesurának, Török Bálintnak és feleségének, Pemfflinger Katának papjaként jött a városba az a Bálint pap, aki a reformáció első debreceni terjesztője volt. Ezt követően alakulhatott át az addigi mezővárosi iskola protestáns iskolává: A későbbi hagyonnány ezt 1538-ra datálja, bár erre pontos adatunk nincs. 1549-ből viszont már név szerint is ismerji.~k a protestáns iskola iskola¢nesterét (bézsi András). A ferencesek iskolája feltehetően 1552-ig működött, ekkor távoztak a ferencesek Debrecenből. A protestáns iskola fejlődésének következő fontos állarnása 1588, ekkortól kezdve vezették a debreceni iskola főiskolai tagozatára járók névsorát.' Ezzel párhuza~m~osan működnie 'kellett az elemi és középiskolánaik is, de e7sk tanulóiról a XVIII. század végéig csak szórványos adatok vannak, 1797-től viszont már bőséges adat áll rendelkezésünkre. Ettől kezdve ugyanis rendelkezésünkre állnak az elemi és középiskolai osztálynévsorok, melyek a diákok nevét, származását, elő~netletelét, szüleinek nevét, lakóhelyét tartalmazzák .3 Ugyancsak 1797-től maradtak meg a haladási naplók, mely a diákok haladását, mulasztását, 1 A debreceni iskolaügyr ől, ill . a Református Kollégiumról számos feldolgozás készölt, pl. Nagy Sándor : A debreceni református kollégium. Hajdúhadház, 1933. S. Szabó József : A debreceni református kollégium tanárai és kiválóbb nSvendékei 1549-1925 . Debrecen, 1926. - Uő.: A debreceni kollégium hatása a város művelődésére . DKK. 1939. - Zsigmond Ferenc : A debreceni református kollégium története. Debrecen, 1937. - Barcsa János: A debreceni kollégium és partikulái. Debrecen, 1905 . - Barcsa József szerk. A Debreceni Református Kollégium története. Bp., 1988. stb. 2 TtREL . II. 1-e. 1-212 . k. - T)iury Etele: Iskolatörténeti adattár, 2. kötet, Pápa, 1908. 96-452. old. (1792-ig tartalmazza a főiskolások névsorát.) 3 Uo. II. 7-e . 1-122. k.
51
tanítás anyagát tartahn.azza.¢ 1853-tól a debreceni gimnáziu~nna~k érettségiztető joga volt, ettől kezdve megtalálhatóak az érettségi vizsgák jegyzőkönyvei.5 Külön feljegyzések készültek a magánvizsgákról, a magántanulókról és magántanítókról ° A XIX, század folyamán fokozatosan elkülönül ő elemi és polgári iskola iratait a század közepétől külön kezelték.' Szintén régi hagyományai vannak Debrecenben a leányoktatásnak is. 1691-ből ismerjük az első olyan adatot, mely a leányok tanítójáról szól. 1708-bon alakult meg a Leányok Tanítóinak Társasága". Az okta tás kezdetben a tanítók lakásán folyhatott, de 1716-bon már önálló iskolatelek van a Piac utcában. 1716-bon már minden városrészben (a 6 kerületben) működik leánytanító . 1720-tól állandósul a leányiskolák száma 10-ben (ez a szám majd csak a XIX. század végétől változik). A Hatvan, Mester, Péterfia, Nagy Csapó, Kis Csapó, Cegléd, Német, Varga és Miklós utcában, valamint az Ispotályban működtek az ún. utcai elesni iskolák. (A megnevezés abból fakadt, hogy ezeket az iskolákat az utcának nevezett kerületek tartották fenn, míg a fiú elemi iskola a Kollégium épületében működött.)$ Jelen tanularlánynak nem feladata a debreceni iskolaügy helyzetének, fejlődésének, változásának, eredményeinek, kisugárzásának vizsgálata . Csupán néhány családra vonatkozó adat segítségével kívánjuk érzékeltetni az oktatás helyzetét . A családi adatok vizsgálata alapján keressük a választ, mennyire volt általános Debrecenben az iskolába járás a XVIII-XIX. században a fiúk és a leányok esetében . Hogyan kötődtek a debreceni polgárok az iskolához, mennyire érezték azt fontosnak. Hogyan alakultak az iskoláztatás terén a családi hagyományok . Ennek érdekében elo"ször kigyűjtöttünk a debreceni diákok közül valamennyi Sípos vezetéknevű diákot 1867- g: (A kiegyezés után ugyanis lényegesen megváltoztak az iskoláztatási viszonyok, 1868-tól a népiskolai törvény kötelez ő vé tette az elemi oktatásban való részvételt .) Majd ezeket a tanulókat lakóhely szerint csoportosítottuk (debreceniek, vidékiek). Mivel viszonylag nagyszámú vidéki adattal rendelkeztünk, célszerűnek tűnt ezeknek a feldolgozása is. Ennek alapján egyrészt a debreceni iskola vonzáskörzetér ől kaphatunk képet, masrészr ől pedig az itt tanuló vidékiek egyarás közötti rokonsági kapcsolataira próbáltunk fényt deríteni . Ezt követő en a debrecenieket azonosítottuk az anyakönyvek alapján ismert személyekkel, illetve családokkal9 Így képet kaphatunk róla, hogy egy adott időszak iskoláskorú gyermekeib ől (6-10 év) hányan ~t
4 5 6 7 8
Uo. II. 7-j . 1-8 . k. Uo. II. 7-k . 1-48. k. Uo. II. 7-n, i-30. k. Uo. II. 9. 1-32. k. A 10 utcai leányiskoláról, ill. a leányoktatásról Varga Miklós : A debreceni utcai református elemi iskolák története 1692-1942. évig. Debrecen, é. n. (1942) Mervó Zoltánné : A leányok iskolai oktatása Debrecenben a polgári forradalom előtt. HBMLÉ . I. Debrecen, 1974. 27-57. old. - Zoltai L¢jos : Debrecen város utcai elemi iskoláinak keletkezése . Debrecen, 1935. stb. 9 A debreceni Sípos családok anyakönyvi adataira : Sípos Sándor : Polgárosodási folyamatok egy debreceni családban (1703-1867) . HBML~ XVI . Debrecen, 1989. 33-44. old.
~2
jártak az ele¢ni iskolába, milyen volt a továbbtanulók aránya (polgári, giQnnáziuan, főiskola). A viszonylag nagyszámú adat alapján óvatos következtetéseket vonhatunk le a debreceni általános helyzetről. A családokra kivetftett adatsorral egyúttal arra is kerestük a választ, hogy mennyiben köthető az iskoláztatás bizonyos néprétegekhez. Bár a leányiskolák adatai csak szórványosan maradtak meg ebből a korból, ezt is bevontuk a vizsgálatba, bízva benne, hagy az így nyert kép, még ha nmn is teljes, de tendenciájában nagyjából fedi a valóságot . II. Vidékiek a debreceni iskolákban
A debreceni Kollégium a magyarországi reformátusok kieQnelt jelentőségű iskolája volt s mint ilyen igen nagy vonzáskörzettel rendelkezett. 1588-tól 1867-ig a diákak közt 46 Sípos nevű, található . Közülük mindössze 8 fő volt debreceni, míg 38 vidéki. Először a n.év 1751-ben fordul elő, ekkor a derecskei születésű Sípos Sándor irabkozatt be a Kollégiumba .~° A 38 vidéki tanuló földrajzi megoszlása a következő : 4-4 f ő laikhelye Mihálydi (Szabolcs megye) és Köves Kál (Zala - ma Veszprém megye), 3-3 főé Böszörmény (Hajdú város), Békés (Békés megye) és Kecskemét (Pest megye), 2-2 főé Géres (Szatmáx megye - ma Románia), Kadarkút (Somogy megye) és Szoboszló (Hajdü város), 1-1 főé pedig Alsak (Somogy megye - ma Csurgó része), Ba1kány (Szabolcs megye), Beregszász (Bereg megye - ma Szovjetunió), Borsova (Bereg megye - ma Szovjetunió), Csakonya (Somogy megye - ma Csokonyavisonta), Derecske (Bihar megye), Damahida (Szatmár megye - ma Románia), Erdő-Horváti (Abaúj megye), Hedrahely (Somogy megye - ma Hedrehely), Mező-Túr (Külső-Szolnak megye), Poroszló (Heves megye), Rápolt (Szatmár megye), Sziget (Máramaros megye - ma Románia), Tisza-Bura (Heves megye - ma Szolnok megye) és Tisza-Sas (Heves megye - ma Szolnok megye). Bár a főiskolán tanuló vidékiek közül tanulmányai befejezése után egyikőjük sem maradt Debrecenben, mégis érdarnes az adatsor néhány érdekességére felfigyelni: Az első szembetűnő jelenség, hogy a Koll~é gium vonzáskörzete Másmarostól Somogyig terjedt, s különösen figyelemre méltó a Dunántúlról érkezettek nagy száma (9 fő). A további vizsgálat arra is fényt derített ; hogy az itt tanuló, távolról érkezett diákak közt számos esetben rokonság van. Az 1753-bar subscribáIt köveskáli Sípos Mártonnak 3 fia (Sámuel, Dániel és Gábor) valamint 4 unokája (I. Sámuel fiai : Lajos, Károly, II. Sámuel és I. Dániel fia: II. Dánielj tanult a debreceni Kollégiumban .' Csak se'thetjük, hogy a kilencedik dunántúli is ebből a családból származott. ~ ugyanis az a Sípos Károly, aki 1825 és 1831 között járt a főiskolára, s apja, Sípos Mihály, ebben az időben Hedrahelyén (Somogy megye) volt lelkész. Márpedig SípAS I. Sámuel 1806-tól hedrahelyi pap, 10 TtREL. II. i-e. 1. k. 384. old. - Uo. II . 28-e. 134, old. - Uo . II . 28-a : 2. k. 312. old. i1 Uo. II . 28-a . 2. k. 326. old. - Uo . II . 28-a . 3: k. 353. old. -- Uo . II. 28-e. 163, 316, 326. old. - Uo. II . 1-e. I. k. 389, 525, 585. old. 3. k. 88, 141, old. 4. k. 24, 104, 238, 249. old.
53
a családnak itt is volt birtoka . (Köveskáli Sípos Márton minden "bizőnynyal ugyanaz a személy, aki az 1754/55-ös országos nemesi összeíráskor Zala megye nemesei közt szerepel.)" Nagyon valószínű, hogy a két, egymást követő hedrahelyi lelkész között rokonság volt:l3 Mindenképpen meglepő, hogy a Dunántúlról, a pápai iskola közvetlen közeléből közel 80 éven át a család 3 narnzedéke is Debrecezvbe járt tanulni . Sípos Márton a középiskolát is Debrecenben végezte. Prae ceptor (tanító) volt Törökszentmiklóson, majd 1759-tőt Szalacson (Bihar megye - ma Románia) rektor (tanár). 1760-tól Kadarkúton (Somogy megye) tanító. Valószínűleg 1796 körül halt meg. Fiai közül I. Sámuel 1790,tő1 járt a Kollégiumba . A középiskolát Kecskeméten végezte, Mezőtúron rektor, egy évig Szent Benedeken (Soanogy megye) volt pap, egy évig Csurgón tanított, majd Hedrahelyen volt lelkész. 1830Jban halt meg. Testvére, I. Dániel vele igyed őben került Debrecenbe, szintén Kecskemétről. Békésen volt rektor, majd Szent Benedeken pap, Csurgón tanár, Puszta Korpádon (Somogy megye), majd Alsakon (Somogy megye) pap. Amikor a harmadik fiú, Gábor 1796-tan Mezőtúrról Debrecenbe került középiskolásként, apjuk már neon élt. 6 a fő iskolát itt kezdte, de egy év után Pápán folytatta tanulmányait. A család következő nemzedéke az 1820-as években tanult Debrecenben. Sípos LajAs (I. Sámuel legidősebb fia) 1821-től 1828-ig járt a Kollégiumba. Lakóhelye Kadarkút (Somogy megye), Hedrahely szomszéd faluja. 1829-ben a balmazújvárosi iskolába került tanítónak, s itt -ebben az évben öngyilkos lett. Testvérei, Sípos Károly és Sípos Sámuel 1824-t ől 1829-ig, illetve 1829-től 1838-ig tanultak Debrecenben .i~ Sípos II. Dániel (I: Dániel fia) 1828-tan kezdte főiskolai tanulmányait . 1830-tan a Debrecenben szereplő Nemzeti Színjátszó Társaság tagjai közé lépett, s miután minden ingóságát (láda, íróasztal, szék, ágy és ágyneanű) eladta, a színtársulat után ment Miskolcra.is A Kecskemétről szárnnazó Sípos József 1791-től volt Debreceni diák. Az ő esetében is nypanon követhető, hogy a család több nemzedéke, több tagja tanult Debrecenben . A család első ismert tagja Sípos György, 1613-tan Nyírbátorban kapott címeres nemesi levelet, majd Válfajban (Szatunár megye) és Miháfydiban (Szabolcs megye) szerzett birtokot. Egyik fia (András) apja halála után Gebén (Szatmár megye - 1955 óta Nyírkáta) élt. Minden bizonnyal ebből a családból származik az a válfaji Sípos Ferenc, aki 1776 és 1779 között tanult a debreceni főiskolán . (Valószínűleg az ő fiai voltak a debreceni középiskola és főiskola diákjai közül Sípos Péter, Ferenc, Zsigmond és Sándor, akik a Mihálydi~ban élő Sípos Ferenc fiai voltak.) A család egyik tagja Kecskemétre költözött (1746-tan már ott él). Az ő unakája volt az 1791-től Debrecenben tanuló Sípos József, aki 1799-tőf Hódmezővásárhelyen volt rektor, 1802ben 5zoboszlón pap, 1803-tól Kecskeméten tanító, 1807-től Szentesen tanár. 1818-~ban lett lelkész Békésen, ugyanitt assessor (ülnök) . 4 fia közül hálsnan tanultak Debrecenben : Gábor 1829-1833-ig, Sándor 18301840-ig és Antal 1835-től 1838-ig . Gábor a későbbiekben mérnökként élt 12 13 14 15
54
Kempelen Béla : Magyar nemes családok IX. kötet. Bp., 1915. 381. old. TtREL. II . 28-a. 357 . old. - Uo. II. 1-e . 4. k. 125 . old., 16. k. 103. old. Uo. II. 28-a 2-3. k. - Uo. II. 28-e. - Uo. II. 1-e. 1-6. k: Uo. II. 1-e . 4, k. - HBML. IV. A. 1011/k. 88/831 .
Szarvason, Sándor, aki 1-839. szept . 1-jétól 1840 . máj. 1-jéig a Kollégium senipra volt, szintén ,Szarvason telepedett le, 1848~ban Békés megye alispánja volt; Antal pedig, miután 1848-ban honvédként szolgált, Gyulán lett megyei levéltáralok.l8 (Lehetséges, hogy a damahidai Sípos László, aki 1828-1830 között volt főiskolás, szintén ennek a családnak egyik o1dalágából származik.) fgy a 38 vidéki diákból 19 (pontosan a fele) két családból került ki. A 3 böszörunényi diák szintén egy családhpz tartozik: Sípos István, az apa, 1796~ban ,kezdte itt tanulmányait, majd Böszörményben volt notarius (jegyző) és szenátor. Fiai közül Lajos 1829-30-ban és Károly 1837-40-ben járt a főiskolára.l' Rajtuk kívül testvérek voltak a Géresről (Szatmár megye - apa Roanánia) illetve Csekéről (Szatanár megye) származó Sípos Ferenc és Antal (anyjuk Kölcsey Terézia) .'a Egyértelm ű tehát, hogy egy tendencia van a vázalt jelenség mögött . Egyrészről: egyes családokon belül nemzedékeken át folyaanatos igény jelentkezik a magasabb iskolai végzettség megszerzésére (nem lehet véletlen, hogy ezek többsége nemesi család), másrészrő l a debreceni Kollégium jelentőségét aputatja, hogy a Dunántúlról, vagy éppen Sárospatak közeléből is többen a debreceni iskolát választották. A főiskola nclellett a középiskolai osztályokban is szép számrcnal találhatunk vidékieket. Az 1797 és 1867 között itt tanuló 49 Sípos vezetéknevű középiskolás közül 23 volt debreceni és 26 vidélti. Mint láttuk, a vidékiek egy része (10 fő) a középiskola után a Tóiskolán folytatta tanulmányait. A többiek általában csak egy-két évig tanultak Debrecenben. A vidékről érkező középiskplások földrajzi megoszlása a következő : 6 fő Mihálydi (Szabolcs megye), 2-2 `fő Borsova (Bereg megye - ma Szovjetunió), Géres (Szatunár megye - ma Ramánia) fAs Tisza-Tarján (Borsod anegye), valamint 1-1 fő : Böszörmény (Hajdú város), Darvas (Békés megye), Doan,a,hida (Szatmár megye - apa Ramánia), Erdő-Horváti (Abaúj megye), Feketecs = Feketehegy (Bécs megye - ma Jugoszlávia), Kaba (Bihar megye), Poroszló (Heves megye), Roff (KülsőSzoln,ok anegye), Rápolt (Szatmár megye), Sáanson (Bihar megye), Szoboszló (Hajdú város), Tarpa (Szatmár megye), Tisza-Sas (Heves anegye ma Szolnok megye) .'9 Az elemi iskolában a vidékiek aránya elenyésző : 1797 és 1867 között (70 év alatt) csupán 5 fő. 6k mindannyian itt folytatták tanulmányaikat a középiskolában .° III. Debreceniek a debreceni iskolákban
A főiskolai diákok közt 1588 és 1867 között összesen 8 debreceni illetőségű Sípos nevű diák található . Közülük az első Sípos Bálint . Róla csak annyit tudunk, hogy 1790-ben a böszörményi iskolából jött a főistáblákkal . X. 16 ATagy~ Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi old. - Uo. II. kötet, Pest, 1863 . 219-20 . old. - TtREL. II. 28-a. 3. k. 175, 368. 1-e . 1. k. 468, 529, 574, 596, 614. old. 4. k. 239, 265, 404. old. 17 Uo . II. 28-e. 1. k. - Uo. II. 1-e . 3. k. 4. k. 7. k. k. 376. old. 18 Uo. II. 7-e . ~6-7: k. 11-15 . k. - Uo. II. 1-e . 4. 19 Uo. II. 7-e . 1 ,-31. k. 20 Uo. II, 7-e. i-31 . k. - Uo . II. 9. 1-2 . f. és 9. k.
kolárá, majd szoboszlai tanítöskodás után 1792-ben folytatta tanulanányait. Ezt követően a környéken (Hajdúbagos, Esztár, Hosszúpályi) volt tanítóz' Hogy vki volt ez a Sípos Bálint, nem. tudjuk. Elképzelhet ő, hogy Sípos György és Nagy Kata 1768-bar született fiáról van szó. Mellette szól az életkara (22 éves), valamint az, hogy ebből a családból nem sokkel később a középiskolában ketten is tanultak, s közülük az egyik a főiskolát is elvégezte (Sípos Mihály) . Ugyanakkor semmi sem magyarázza, hogy miért járt volna Böszörményben iskolába, mikor a szülők Debrecenben laktak. Elképzelhet ő az is, hogy a nevezett Sípos Bálint Sípos Ferenc és Nagy Anna 1773-tan született fiával azonos.z! Sípos Ferenc 17$8 körül halt meg, korábban csaplámaként dolgozott a város határában található kocsmákban . Esetleg ezért kerülhetett a fia a böszörményi iskolába. De a legnagyobb valószínűsége annak van, hegy nem Debrecenben született gyermekr ő l van szó, csak a szülők már 1790ben itta laktak: . Mivel a további 7 főiskolás mindegyike a debreceni középiskolából került ki, a következőkben először a debreceni iskolások általános ádatait tekintjük ~át : Á Kollégium elemi iskolájában 1797 és 1867 között 103 Sípos nevű fiú tanult. További 6 fiúról tudunk, aki az Ispotálybeli, s 1 főr ől, aki a Csapó utcai küls ővárósi iskolába járt . Közöttük van az 5 vidéki gyermek, így az iskolába járó helybeliek száana 105 fő: (Ezen kívül van egy gyermek, aki az elemi iskolásak között nem, de a középiskolá ok közt szerepel, tehát az elarnit elvégezte - vagy magántanulóként, vagy a nagyszülőknél; vidéken .) Sok-e ez a szám, vagy kevés? A kérdés megválaszolásánál abból kell kiindulnunk, hogy menynyi lehetett az adott - időszakban_ az iskoláskorú gyermekek száma. Erre azonban csak hozzávetőlegesen tudunk válaszolni . A keresztelési anyakönyvekből ugyan megtudhatjuk a születések számát, de az anyakönyvek vizsgálata, más adatokkal való összehasonlítása alapján megállapítható, hogy a kereszteltek egy része nem szerepel az anyakönyvben. A gyermekelv egy része araég 6 éves kora előtt meghalt, így az iskolába neon juthatott el. Ezeket elméletileg a halotti anyakönyv tartalmazza, de sok esetben az adatok pontatlansága következtében nem lehet a megszületett és a meghalt gyesnek azonosságát megállapítani . Amint a keresztelési anyakönyvek, úgy a halotti anyakönyvek vezetése is esetenként hiányos.zz Ezen kívül számításba kell azt is venni, hogy az anyakönyvben nem szerepelnek a vidéken született és a vidéken meghalt gyermekek. Korszakunkban jelentós volt a vidékről beköltözők száma. Az ő gyermekeik a debreceni keresztelési anyakönyvben ternnésze~ esen ne¢n szerepelnek, de sok esetben az iskolások között találkozhatunk velük. Szásmításunk tehát csak hozzávetőleges, de valószínűleg kötésen nem szerepelnek, de sok esetben az iskolások között találkozhaben nagyrészt közömbösíthetik egyarást. 21 Un . II. 28-a. 2. k. 380, 378. old. - Uo. II. 1-e. 1. k. 528. old. 22 Sti~os Sándor : A debreceni anyakönyvek: HBMLÉ. XVII (1990), Debrecen. 152-3. old. - Uő.: Polgárosodási folyamatok egy debreceni családban (1703-1867) . HBML~:. XVI (1989), Debrecen . 37. old. - Kpváts Zoltán : Az egyházi anyakányvek forrásértékér ől. In : Parasztság és magyarság (szerk . : Rácx István) Debrecen, 1989. 87-78. old.
56
Mivel az iskolába járók közül a legkprábbi adat 1785-ös születésű gyermekre vonatkozik, s az utolsó vizsgált tanévben az 1860-bon születettek mentek ele¢nibe, vizsgálatunkat az 1785 és 1860 között születet tekre terjesztettúk ki. Ezen időszakban a Debrecenben élő Sípos családokban 289 fiút kereszteltek . Közülük a 6. életéve előtt meghaltak száma 131 volt. fgy a vizsgált népességben az iskoláskort elértek száma 158 fó tehetett . Az iskolába járók közt viszont a nem Debrecenben született, vidékről beköltözött szülők gyermekei is ott vannak. Ezért megpróbáltuk az iskolai névsorokban szereplő gyermekeket azonosítani az anyakönyvben szereplőkkel. Ez s,ok esetben az apa megnevezése, foglalkozása, a lakhely (utca) megjelölése alapján megoldható volt. (Esetenként ezek az adatok is hiányosak, így az azonosítás narn mindig oldható aneg.) Az anyakönyvekb ől megismert gyernnekek közül teljes bizonyossággal fellelhető az iskolások közt 73 fő, vagyis a gyeranekek 43,2 százaléka. A valóságban ennél valamivel jobb lehetett az arány, hiszen esetenként a hiányos adatok következtében az azonosítás megbízhatóan nem történhetett meg. Továbbá az elemi iskolások névsorai 1811 és 1815 között hiányoznaik . Ez azt jelenti, hogy az 1802 és 1808 között születettekről neon tudjuk eldönteni, járt-e iskolába vagy sem. (Kivétel, alti időközben a középiskolában folytatta a tanulmányait .) Ezt az időszakót narn véve figyelembe, a következ ő az arány : 138 fiúból iskolába járt 71 fő, az iskoláskorúak 51,45 százaléka . (Hasonló számot kapunk, ha csak 1811-től, a folyamatosan megmaradt adatokat vesszük . Lgy az arány 51,89 százalék.) A tényleges szám ennél is valamivel nagyobb lehetett, ugyanis az Ispotályban működő leányiskolában rendszeresen, a Német, Miklós és Varga utcai leányiskplákban elvétve szintén jártak fiúk. Az utcai iskolák tanulóinak névsorát viszont csak 16 évről ismerjük (1803, 1804, 1805, 1806, 1810, 1811, 1812, 1813, 1816, 1819, 1824, 1839, 1857, 1864, 1865, 1866.). Ezen idő alatt a vizsgált családokból 6 fiú járt itt iskolába (ők szerepeltek az összesítésben) . Elképzelhető, hogy a hiányzó években is volt az adott családokból származó fiútanulója az utcai leányiskoláknak. Így feltételezhet ő, hogy a fiúk kb. 55 százaléka juthatott el az elemi iskolába. Bár a leányiskolák adatai igen hiányosan állnak rendelkezésünkre, azokra az időszakokra, melyekr ől több éven át folyamatos adatok vannak (1803-1806, 1810-1813, 1864-1866) szintén elvégeztük a számí tást. Ezek alapján úgy tűnik, hogy az iskolába járók aránya a leányok esetében még a fiúkénál is nagyobb. Például az 1801 és 1805 között született 11 leány közül bizonyíthatóan iskolába járt 9 f ő. Egy 1788-óan készült feljegyzés szerint a városban 1785-ben 1013 leány járt iskolába, s ugyanakkor többnyire Szillejeknek Szegénységek s gondatlanságok miatt nem taníttatnak" 416-an. Az iskolába járók aránya e szerint kb. 70 százalék~ Az iskolába járók egy része viszont nem fejezte be még az elemit sean. Mivel a leányiskolába, illetve az 1860-as évektől működő külvárosi iskolába járókról általában neon rendelkezünk folyamatos adatokkal, ezt a vizsgálatot csak a Kollégium elemi iskolájába járt 98 főre számoltuk ki. ~i3 TtREL. II. 9. 1-10. k. - Uo. I. 99-e . 4. d. 12/ b. és 14. p. - Uo. II. 7-e . 1-31 . k. 24 Uo. I. 99-e. 3. d. 11. p. ; 4. d. 12/ b. és 14. p. - Uo. I. 1-b . 25/493.
57
E szerint 10 fő (10,2 százalék) csak a szoktatót végezte el.~ Csak -az első elemibe járt (egy részük azt sean fejezte be) 23 fő (23,46 százalék) . Így az elemit el neon végzők aránya 34,67 százalék. Ugyanakkor 25 fő (25,51 százalék) folytatta tanulmányait a középiskolában . (Hasonló képet mutat a leányiskolák néhány egymást ikövető évének adata is. 1803-1806 között csak egy évig járt elemibe a leányok 33 százaléka, az 1810-es években ez az arány 25 százalék.) A továbbtanuló fiúik .közül 2 polgárit végzett 2 fő, a gimnáziuan első psztályát ( declinista") végezte el 8 fő, a arásodik osztályig jutott 4 fő ( conjugista"), a harmadikig ( gramanatigta") jutott 1 fő. A középiskolát befejezve a főiskolán folytatta tanulmányait 8 fő: Közülük időben az első az a Sípos Bálint volt, akit - mint láttuk - nem lehet egyértelműen azonosítani. A további 7 fő 5 debreceni családból került ki, (Nem lehet véletlen, hogy a középiskolába járók többsége ugyanezen családok további tagjaiból ;került ki.) Az anyakönyvek alapján azonosítottakból a főiskolára járók közül idő ben az első Sípos Mihály. 6 1797-ben született, Sípos Mihály és Szabó Sára gyermeke volt. Apja fölműves, majd napszámos. Mindkét fiát taníttatta, Mihály 1812-től 1819-ig járt a főiskolára, 1833-óan bekövetkezett haláláig prókátorként tevékenykedett . (öccse, János 2 évig járt középiskolába, anajd az asztalos mesterséget tanulta, de nem szoba= dult fel: Aranyozóként dolgozott halálig, 1864- g.)~ Sípos Lajos 18Y0ben született. Apja, Sípos Mihály asztalos, anyja Erdei Zsuzsanna. 1827 és 1836 között végezte főiskolai tanulmányait " Közben szülei elváltak, apja meghalt, de anyai nagyapja támogatásával .sikerült befejeznie tanulmányait . 1842-ben pappá szentelték, s a Bihar megyei Hegyközújlakon (aha Románia) lett lelkész. (öccse, Mihály 4 évi járt a középiskolába, anajd apja mesterségét folytatta, asztalos lett~ Sípos András 25 A szoktató vagy initiativa féléves előképzést jelentett a következő tananyaggal : 1. Vallástan - Kis gyermekek észvallása" czfmfi könyvb ől az I96 Szakasz Isten léte" Világteremtése . 2. Állattan . - Az állattanból némely legismertebb állatok. um. Kutya, macska, ló, tehén, juh, disznó, tyúk, lúd, rucza, pulyka, varjú, veréb, fecske, szarka, gólya, házi egér, patkány . 3. Illedelemtan. - Allés, ülés, menés, evés, test s' ruha' tisztasága, rend és szép magaviselet iskolába jövés és menéskor, iskolában és otthon . 4. Számtan. - Jegynélküli vagy is - észbeli számlálás le és felfelé i- és 2vel. Ugyanezen számokkal életb ől merített összeadási és kivonási példák általi gyakorlás . 5. Imádságok. - Reggeli, estveli evés előtti és utánni tanulás előtti és utánni és az úri imádság - felfogásukhoz képest megmagyarázva. 8. Vallásos érzés ébresztése és szavalás végett - Zsoltár XLII 1 és 7ix vers. LXI 1 és 5. vers. CXVI 196 vers. Dicséret 135 196 vers 140 i, 2 . 3, 5ix verse. 157. isó tik 4, verse. 181 196 és gix verse. 7. Szavalás végett - néhány könnyen érthető ártatlan versezetek . 8. Énekhangzat. XLII. 196 7ix v. (vers) LXI . 1 és 5. v. VI. (és) XXXVIII Zsoltár ének hangzatai: 9. Betűzés - Betlik, szótagok és egyes szák kimondása és leírásé kőtáblára áz ABC - útmutatása szerint . TtREL II. 7-e. 13. k. - Uo. II . 9. 5. k. 2B Uo . II. 28-e. 173. old. - Uo. II. 1-e. 3. k. 308. old. - Uo. II. 7-e. 5. k. Uo. I. 99-a. 144. k. 1864. aug. 25. - HBML. IV. A. 1012,/f. 12. 1842. - Uo. IX. 2. 10. k. 27 TtREL. II. 1-e. 4. k. 380. old. és 18-20. k. - Uo . II. 7-e . 5-9 . k. - HBML. IV. A. 1012/f. 12 . - Uo . IX . 2. 10 . k.
88
(1850-től Endre néven szerepel) 1832-ben született. Apja az előzőekben megisrcnert Sípos Mihály prókátor, anyja Farkas Terézia . 1 éves, amikor apja meghalt . Az elemi iskolások között neon szerepel, az 1839/40-es tanév II. félévétől járt a gimnáziumba . Anyja az előző évben ment férjhez Végh Mihály mérnökhöz. 1845-ben megkezdte a fő iskolát, de 1848-ban félbehagyta, beállt tüzérnek. 1850-től ismét főiskolás, előbb a bölcsészetet, majd a jogot végezte el.~ Sípos József 1839-ben született. Apja Sípos István cívis, gubacsapó, anyja Szatmári Zsuzsanna. 1858/59ben a tanítóképzőbe járt, de abbahagyta. Ezután 1862-től 1864-ig bölcsészetet tanult, de ezt sem fejezte be. 1866-ban városi írnokként dolgozott.~ Az ő testvére Sípos Gergely, aki 1842-ben született, 1862 és 1865 között a főiskolán hittant tanult, 1865-től a Kollégium fiú eleanijében tanító. (Egyébként a család 3 nemzedéke volt debreceni cívis. I. Gergely őrlő s 1774-ben, II. Gergely gubacsapó 1787-ben és István 1835ben kapott polgárjogot.)3° Az 1845-ben született Sípos János Sípos István cívis földműves és Lőrinczi Zsuzsanna fia 1867-ben fejezte be bölcsészeti ianulanányait. Az ő öccse az a Sípos Sándor, aki 1869-ben fejezte be a gimnáziumot . (Az apjuk 2 évig járt középiskolába.)31 Időben az utolsó főiskolás Sípos János, Sípos Bálint cívis szekeres és Geréb Mária gyermeke, 1845-ben született.9a A középiskolába járó 25 fő közül 16-an vannak, akiknek legalább egy közeli rokonuk szintén eljutott a középiskolába . Vagyis az esetek többségében (59,25 százalék) a magasabb iskolázottság megszerzése csa ládi hagyományként jelentkezik . Az sem lehet véletlen, hogy lényegében minden esetben cívis családokról van szó. Ilyen szempontból kiemelkedn~ a Derecskéről származó Sípos Mihály családja. Ő 1736-ban helybeli lakosként nősült Debrecenben, 1774-ben lett debreceni polgár, ugyanaljkor a családban élt a nemesi származás hagyamánya is. Végrendeletében fiait az eklézsia, az ispotálybeli szegények és az utcánként nyamorgó szegények számára történ ő fizetésre kötelezi.33 Egyik gyermekének özvegye pedig fiait az eklézsia, a Kollégiu~rn és az Ispotály számára történő fizetésre kéri~ A család 4 egymást követő nemzedéke rendelkezett ,polgárjoggal, állítólagos nemesi címükért pereskedtek, s bár egyesek társadalmilag lefelé csúsztak, de az iskoláztatásról nem mondtak le~ A következ&ében tekintsük át a család leszármnazási rendjének vázlatát! Nagybetűvel szedve azoknak a nevét találjuk, akik megtalálhatóak valamelyik iskola (elemi, közép- vagy főiskola) névsorában. 28 TtREL. I. 89-a. 14, k. 1832. jan . 20. - Uo. II. 7-e . 18-20. k. - Uo. II. I-e . 38-41. k. -'HBML. IV. A. 1011/u. 2. 29 TtREL. II. 7-e . 20-27. k. - Uo: II. 1-e: 46. és 48. k. - Uo. I. 99--a. 144. k. 1888. nov. 24. $0 Uo. II. 7-e . 23-29. k. - Uo. II. 1-e . 48-50. k. - Uo. II. 9. 10. k. - Uo. I. 99-i. 58. d. - HBML. IV. A. 1011/s. 1. k. 3ll. old., 2: k. 89. és 211. old. 31 TtREL II. 7--e . 21-29, k. - Uo. II. 1-e . 50-52. k. B2~ Uo. II. 1-e . 51-52. k. 33 HBML IV. A. 1011/z. 594. sz. 34 Uo. IV. A. 1011/z. 1357, sz. 35 Uo. IV. A. 101L/s. 1. k. 259 . old. 2. k. 60, 209, 242. old. - Uo. IV. A. 1011/k. 14/1818. és 313/1820.
59
I. Mihály (megh. 1778) cívis földműves
I. György (1741-1803) napszámos
II . Mihály (1743-1788 k.) napszámos
András (1745-1825) cívis földműves
III. Mihály (1770-1831) napszámos
II . György (1787-1849) cívis kapadozó
I. Ferenc (1788-?) napszámos
I. Bálint (1788-?)
GÁBOR (1799-1807)
II . BÁLINT (1794-?) katona
IV . MIHALY (1797-1833) prókátor
JÁNOS (1805-1864) aranyozó
III. ANDRÁS (1832-?)
Sándor (1778-1830 k.) obsitos káplár i MARTON (1809-1844) napszámos
II . FERENC (1789 k.-1837) cívis napszámos
II . ANDRÁS (1795-?) katona
P1;TER (1792 k.-?) katona
III . FERENC (1828-1870) cívis taligás
IV. MIHALY (1838 k.-?)
Az ábra alapján egyértelműen látszik, hogy attól kezdve, hogy az iskolai névsorokat ismerjük, a család minden férfi tagja járt iskolába. A leányiskolai névsorokból az is kiderül, hogy II. György mindkét leánya (Erzsébet és Zsuzsanna) szintén járt iskolába. Az idősebb korosztályból II. György és Sándor aninden bizonnyal elvégezte az eleanit, ugyanis általuk írt, általuk aláírt kérvény, szerződés stb. maradt fenn. 36 TtREL. I. 99-e. 4. d. 12/b. és 14 . p. - HBML . IV . A. 1011/x. 1. k. 142/1815 ; 143/1818 . - Uo . IV . A. 1011/bb. 18 . k. No . 437. - Uo . IV . A. 1011/k. 218J1824 . őQ
Sípos Mihály marhakupec és Szabó Erzsébet 4 fia közül kettő :(János és István) a középiskoláig eljutott, míg a harmadik (András) az elemibe járt. (Mihály fiuk akkor volt iskoláskorú, amikorról a névsorok nem maradtak fenn.)3' Ez a Sípos Mihály egyébként szintén cívis volt. A minden valószínűség szerint vidékről beköltöző Sípos István cívis (foglalkozása földműves, felesége Sass Zsuzsanna) két gyermeke, István és Bálült szerepel a névsorokban (rajtuk kívül két leánya nő tt fel). A fiuk közül István (cívis, földmű ves, felesége Lőrinczi Zsuzsanna) gyermekei közül 5 fiú: István, János, András, Sándor, Bálint és egy leány (Eszter) biztosan tanult . Közülük János a főiskolát is elvégezte . Csupán Zsuzsanna nev ű gyermekér ől nem tudjuk, járt-e iskolába, de ő olyan időszakban volt iskoláskorú, amelyről az iskolai okiratok hiányoznak .~ Szintén általánosnak tűnik a gyernnekek taníttatása Sípos Bálint családjában (cívis, szekeres, felesége Geréb Mária) . 5 gyermekük közül néggyel találkozhatunk az iskolások között. Mivel az Ispotály közelében laktak, gyermekeik közül kettő is az Ispotályban járt elemibe. (Valószín űleg ide járhatott az ötödik gyermek is, hiszen az Ispotályból is csak néhány év adatával rendelkezünk .) János nevű fiuk az Ispotályból indulva elvégezte a középiskolát, s 1865-ben már a főiskola diákja. A példák egyértelműen mutatják, hogy a cívisek körében a magasabb műveltség megszerzése iránti igény igen erősen élt. Ezt bizonyítják azok a végrendeletek is, melyekben a kultúra támogatására tettek adományokat a végrendelkezők. Ilyen volt a már idézett két végrendelet (Sípos Mihály, Sípos Györgyné), de hasonló szellem ű végrendeletekkel találkozhatunk abban az esetben is, mikor a végrendelkezőnek nem voltak gyermekei. Ilyen például Sípos János 1838-bon kelt végrendelete.~° Cívis Sípos János földművesként adózott, de az 1810-es évektől kölcsönügyletekkel alapozta me.g vagyonát 41 Végrendeletében, miután ingó és ingatlan vagyonát, valamint 1200 Wfr (váltóforint) készpénzt saját és felesége rokonai felosztotta, a továbbiakban így rendelkezik : » 3szor a Református Ispotálybeli szegények számára annak pénztárjába 200 Wfr 48zer az utcánként nyamorgó szegények számára 200 Wfr 5sztsr a Debreceni Református Collegiusnban és a 10 leány oskolában tanuló árva gyermekei részére külön-külön 200 Wfr edgyütt 400 Wfr. Az ezen felül maradandó Vagyonát a Debreceni Reformata Szent Ecclésiának . . . hagyja ." Hasonló szellemű cívis Sípos István 1814-ben 37 TtREL II. 7-e. 2-8 . k. p8 Uo. II. 7-e . 6-10. k. - Uo. ~I. 9. 4-10. k. - Uo. II. 7-e . 22-30. k. - Uo. II. 1-e . 50-52. k. - I. 99-e . 4, d. 14. p. 39 Uo. I. 99-e. 4. d. 14. p. - Uo. II. 9. 3. k. és 6-8. k. - Uo. II. 7-e . 28-30. k. - Uo. II. 1-e . 51-52. k. 40 HBML. IV. A. 1011/z. 1962. sz. 41 Uo. IV. A. 1011/k. 87/1821, 249/1823, 252/1823, 74/1824, 498/1824, 516/1824, 182/1825, 418/1833, 576/1833, 87/1842. - Uo. IV. A. lOllfbb . 9. k. 480. 582. sz. 10. k. 381. sz. 11. k. 196, 198, 199, 503, 519. sz. 12. k. 348. sz . 13. k. 148, 553. sz .,17. k. 164. sz .
s1
kelt végrendelete . Vagyonát ő is a rokonság közt osztotta el- (gyer¢neke neon volt), majd a befejez ő résaben ezt olvashatjuk : 8ez°r d) a Debreceni Refoxan (Református) Collégium 50 Váltófor. az új Templom építésére Rf (rénes forint) 100 e) az új Templom építésére Rf (rénes forint) 100 f) a Fiju és Leány oskolában tanuló árva gyermekeknek 20 Váltófor. g) az Ispotálybeli szegényeknek 10 D° h) az Incendiária (tű zoltó) Cassába 10 D°" Cívis Sípos István és Borsos Erzsébet -leánya Sípos Mária, kinek -férje cívis Nádi József volt. Az özvegy végrendeletében (kelt 1817-ben) a következő található : Minthogy a' mije van azt néhai férjével együtt kereste s gyermekei nintsenek, hogy lbr az új Templom építésére Rf (rénes forint) 100 2°r a Collegiumban tanuló árva szolga gyermekeknek 50 3°r a Ref. (Református) Collegiu~nnak 100 4er a Ref. Ispotálybeli szegényeknek 100 5ar a Ref. Ekklésia árvái számára 100 6°r az utcánként nyomorgó szegényeknek 50 jer a Ref. Eklésia szükségére 50" (Vagyonának ezen felüli részét férje rokonai, valamint testvéréi és azok gyermekei között osztotta szét.) Látható tehát, hegy a debreceni polgárok (cívisek) többsége szívügyének tekintette a gyermekek iskoláztatását. Az esetek : többségében az iskoláztatás anyagilag sem okozott megoldhatatlan nehézséget. A helybeli diákok közül 28 esetben van tudomásunk a fizetés módjáról . Eszerint vratista (ingyenes) diák 4 volt. Kettő árva gyermek, egynek az apja koldus, míg a negyedik egy béres gyermeke; de ő a következő évben már fizető tanuló volt. Nyolcan a cibisták (étellel fizetők) közt voltak; ? esetben a szülők mosatást vállaltak (lotor), egy pedig' kenyérrel fizetett (panista). A pénzzel fizeto"k (nummista) száma 8 volt, de további 4 fő 1-2 évig szintén ebbe a kategóriába tartozott, így a helybeli diákok között a fizetésnek ez a módja tekinthet ő a legáltalánosabbnak:
42 Uo . IV. A. 1011/z. 1417 . sz . 43 Uo . IV. A. 1011/z. 1477 . sz .
62
SCHOOLING IN THE S1POS FAMILIES IN DEBRECEN IN THE 18TH AND 19TH CENTURIES Sándor Sipos
The lists of students attending the Reformed College in Debrecen, which had been founded in the 18th century, are known starting from 1588 and those of primary and secondary school pupils from 1797. On the basis of these lists we investigated using the method of taking samples - the family connections among the students in Debrecen. We can state that in the 18th and 19th centuries the secondary and high schools of the college attracted pupils from the south-western part of the country (Somogy couc~ty) to the north-eastern border (Máramaros county) . Among the students from various villages studying in Debrecen we can find a markedly great number of brothers or more generations (sometimes even three) of the same family following each other, even if they could have found schools closer to their residences . Investigating the local students we can conclude that in the first half of the 19th century about half of the boys in schooling age (cc. 55%) started primary school . This number could have been even higher in the case of ;girls. We can observe especially in the case of the cívis" families (well-to-do peasant families living in towns) that they tried to send all their children, both girls and boys, to school and they strove for acquiring higher education . Most of the secondary school pupils and nearly all of the college students were children o! cívis" families.
63
