Az intézkedések kidolgozása és bevezetése

4

Az intézkedések kidolgozása és bevezetése

4

4.1 Az övhasználat ösztönzése kombinált megközelítéssel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 81 4.2 Jogszabályok és büntetések . . . . . . . . . . . . . . . . . 82

4.4.6 Az ellenôrzések akadályainak legyôzése . . . . . . . 110 4.4.7 A fejezet összefoglalása: az övhasználat ösztönzése ellenôrzésekkel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 111

4.2.1 A biztonsági övek beszerelésére és használatára vonatkozó törvények kidolgozása. . . . . . . . . . . . . . 83

4.5 Az övhasználat ösztönzése önkéntes intézkedésekkel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 112

4.2.2 A jogi felelôsség meghatározása . . . . . . . . . . . . . . 86 4.2.3 Kivételek. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 86

4.6 Az övhasználat ösztönzése tájékoztató kampányokkal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 113

4.2.4 Az elôírások megszegésének szankcionálása . . . . . 87

4.6.1 A kampány céljai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 115

4.2.5 A jogszabály kidolgozása és bevezetése . . . . . . . . . 89

4.2.6 A bevezetés fázisokra osztása . . . . . . . . . . . . . . . . 91 4.2.7 A fejezet összefoglalása: ellenôrzôlista a biztonsági övekkel kapcsolatos jogszabály megalkotásához . . 92

4.3 A biztonsági övekre vonatkozó szabványok és az övek beszerelése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 93

4.6.2 A kampányüzenetek megfogalmazása . . . . . . . . . 116 4.6.3 A célközönség elérése. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 118 4.6.4 Kreatív koncepciók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 119 4.6.5 A kampányt lebonyolító ügynökség kiválasztása . 122 4.6.6 Együttmûködés a médiával. . . . . . . . . . . . . . . . . . 124

4.3.1 Szabványok és elôírások átvétele . . . . . . . . . . . . . . 94

4.6.7 A kampány összehangolása a jogszabály bevezetésével . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 124

4.3.2 A szabványok és elôírások típusa és tartalma . . . . . 97

4.6.8 A kampány kiértékelése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 126

4.3.3 Ellenôrzés és tanúsítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 98

4.7 Az övhasználat ösztönzése egyéb önkéntes intézkedésekkel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 127

4.3.4 Mûszaki vizsgáztatás és a biztonsági övek karbantartása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 99

4.3.5 Utólagos beszerelés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 100 4.3.6 Az öv használatára figyelmeztetô berendezések . 102

4.7.1 Munkáltatói elôírások és ösztönzési rendszerek . . 127 4.7.2 Oktatás és képzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 129 4.7.3 Biztosítások és egyéb ösztönzési rendszerek . . . . 132

4.3.7 A fejezet összefoglalása: ellenôrzôlista a biztonsági övekre vonatkozó szabványokhoz és az övek beszereléséhez . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 103

4.8 A baleset utáni teendôk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 133

4.4 Az övhasználat ösztönzése ellenôrzésekkel . . 104

4.8.2 A biztonsági övek eltávolítása . . . . . . . . . . . . . . . 135

4.4.1 Elôfeltételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 104

Összefoglalás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 138

4.4.2 Az ellenôrzési stratégia. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 105

4.4.3 Ellenôrzési módszerek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 108

4.4.4 Rendôrségi képzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 109 4.4.5 Bírságolás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 109

4.8.1 A biztonsági övek által okozott sérülések . . . . . . . 135

Felhasznált irodalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 140

4: Az intézkedések kidolgozása és bevezetése


A

3-as modulban az övhasználati program harmadik lépcsőjét ismertettük, vagyis

bemutattuk, hogyan kell kidolgozni a programot és elkészíteni az akciótervet. Ennek kapcsán javaslatot adtunk a fontosabb teendőkről, és összefoglaltuk a magas és közepes prioritású intézkedéseket valamint azok relatív hatékonyságát, a bevezetés nehézségét és költségeit (lásd: 3.2 ábra). A 4-es modul a folyamat negyedik lépcsőjével foglalkozik (lásd: 4.1 ábra), vagyis útmutatást nyújt az övhasználati program fontos intézkedéseinek kidolgozásához és bevezetéséhez.

4.1 ábra

Negyedik lépcsô: az intézkedések kidolgozása és bevezetése Negyedik lépcsô

rJogszabályok és büntetések rSzabványok és felszerelések rEllenôrzés rFelvilágosító kampányok rÖnkéntes tevékenységek rBaleset utáni teendôk

A modulban kihangsúlyozzuk, hogy olyan integrált megközelítésre van szükség, amely jól együttműködő intézkedésekből épül fel. Részletesen bemutatjuk továbbá az egyes intézkedésekhez kapcsolódó fontosabb információkat, valamint az intézkedés felépítését (lásd: a 4.2 ábrán). Bár a modul a biztonsági övekkel kapcsolatos intézkedéseket tárgyalja, az itt leírtak alkalmazhatók a gyermekülések használatának ösztönzését szolgáló programokra is. Az ismétlések elkerülése érdekében a főbb lépéseket elsősorban a biztonsági övek vonatkozásában tárgyaljuk, de szükség esetén külön kitérünk a gyermekülések használatát érintő kérdésekre is.

77


4.2 ábra

Az övhasználati program területeinek és intézkedésinek felsorolása

Fôbb területek

A modulban szereplô témakörök:

Fejezet

Jogszabályok és büntetések

beszerelésre és használatra vonatkozó törvények rAkidolgozása

4.2

Szabványok és felszerelések

Az övhasználat ösztönzése ellenôrzésekkel

Az övhasználat ösztönzése önkéntes intézkedésekkel

rA jogi felelôsség meghatározása rKivételek rAz elôírások megszegésének szankcionálása rA jogszabály bevezetése és betartásának ellenôrzése rA bevezetés fázisokra osztása rSzabványok átvétele rSzabványtípusok rEllenôrzés és tanúsítás ûszaki vizsgáztatás és a biztonsági övek rM karbantartása rUtólagos beszerelés rAz öv használatára figyelmeztetô berendezések rElôfeltételek rEllenôrzési stratégia rEllenôrzési módszerek rRendôrségi képzések rBírságolás rAz ellenôrzés akadályai rTájékoztató kampányok:

4.3

4.4

4.5, 4.6

– – – – – – –

A kampány céljai A kampányüzenetek megfogalmazása A célközönség elérése Kreatív koncepciók A kampányt lebonyolító ügynökség kiválasztása Együttmûködés a médiával A kampány összehangolása a jogszabály bevezetésével – A kampány lebonyolítása és kiértékelése

rEgyéb önkéntes módszerek, például:

4.7

rMentés és elsôsegélynyújtás

4.8

– Munkáltatói elôírások és ösztönzések – Oktatás és képzés – Biztosítások és ösztönzô programok

Baleset utáni teendôk

4.1 Az övhasználat ösztönzése kombinált megközelítéssel Ha sikerült elérni, hogy a gépkocsik fel legyenek szerelve biztonsági övekkel, a következő cél, hogy az utasok használják is az öveket.

78



A biztonsági övek és a gyermekülések használatának ösztönzése csak kombinált szemlélettel, több szektor és tudományág bevonásával lehetséges (lásd: 4.2 Ábra). A folyamat legmarkánsabb intézkedése a jogszabályok betartásának ellenőrzése, amely viszont csak akkor alkalmazható hatékonyan, ha a közlekedők előzetesen már megfelelő tájékoztatást kaptak az övhasználat előnyeiről és a jogszabály bevezetéséről. A törvényekhez és az ellenőrzésekhez szükséges lakossági és politikai támogatás megszerzéséhez átfogó oktatási, képzési és népszerűsítési intézkedésekre van szükség. Ugyanakkor tudni kell, hogy az oktatás és a népszerűsítés a megfelelő ellenőrzések nélkül önmagában csak igen csekély hatással van a biztonsági felszerelések használatára. Az Egyesült Királyságban egy 1970 és 1982 között lezajlott népszerűsítő kampány például 40%-ra növelte az övhasználat arányát, de ennél magasabb értéket nem sikerült elérni (1). Mindig azok a leghatékonyabb közlekedésbiztonsági programok, amelyek képesek megváltoztatni az emberek magatartását. Természetesen az emberek tájékoztatása és hozzáállásuk formálása is nagyon fontos feladat, de életeket csak akkor lehet megmenteni, ha az emberek magatartása is megváltozik (2). Az ellenőrzésen kívül léteznek egyéb hatásos és önkéntes intézkedések, mint például a munkaadók által előírt szabályok, különböző ösztönzési rendszerek, vagy a biztosítási kötvények feltételei. Ezek az intézkedések nem tartoznak az állam közvetlen szabályozása alá, de az állam a közlekedésbiztonsági együttműködés keretében támogatást nyújthat a bevezetésükhöz.

Integrált intézkedési program bevezetése Az integrált intézkedési program bevezetésekor elôször nagyobb hangsúlyt kell fektetni az önkéntes módszerekre, majd fokozatosan át kell térni az egyre szigorúbb ellenôrzésekre.

79


4.3 ábra

Kombinált megközelítés az övhasználati arány növelésére

Kombinált megközelítés

Jogszabályok, büntetések, szabványok

Intézkedések

Kötelezô

Az övek beszerelését és használatát szabályozó törvények

Rendôrségi ellenôrzés

Önkéntes

Tájékoztató kampányok

Büntetések és bírságok

Munkaadói szabályok és ösztönzô rendszerek

Szabványok és beszerelés

Oktatás és képzés Biztosítások és ösztönzô programok

4.2 Jogszabályok és büntetések Az övhasználati törvény elsődleges célja a biztonsági övek általános használatának elérése. Ehhez célzott és megfelelően kidolgozott jogszabályokat kell alkotni a biztonsági övek beszerelésére és használatára vonatkozóan, a törvényeket el kell magyarázni az embereknek, és a betartásukat következetesen ellenőrizni kell. A sikerhez mindhárom fenti összetevő szükséges, de az első feladat nyilván a megfelelő jogszabályi háttér kidolgozása és bevezetése. Egy törvény megalkotásának folyamata nem pusztán a jogszabály megszövegezéséből áll, hanem választ ad számos egyéb dologra, például a törvény betartásának ellenőrzésével kapcsolatos gyakorlati kérdésekre is. Ráadásul a törvényalkotási folyamat elősegíti a társadalmi konszenzus kialakítását abban, hogy valóban szükség van egy biztonsági öveket szabályozó törvényre.

80



4.1: A biztonsági övekre vonatkozó jogszabály legfontosabb elemei A biztonsági övekre vonatkozó jogszabálynak az alábbi három fô kérdést kell érintenie:

ra biztonsági övek beszerelése az egyes jármûtípusokba, a biztonsági övek mûszaki ellenôrzése ra biztonsági övek használata az egyes jármûtípusokra, üléspozíciókra és a gyermekekre vonatkozóan ra jogszabály megszegésének szankcionálása.

4.2.1 A biztonsági övek beszerelésére és használatára vonatkozó törvények kidolgozása A legtöbb esetben a biztonsági övek beszerelését és használatát egy meglévő jogszabály (pl. a közúti közlekedésről vagy a gépjárművekről szóló törvény) kiegészítéseként szabályozzák, ám néha teljesen új jogszabály megalkotására van szükség. Az aktuális jogszabályi háttér felmérése (lásd a 2-es modulban) rávilágít a rendszerben lévő hiányosságokra és gyengeségekre, valamint a javítást igénylő területekre. A törvény javításával kapcsolatos feladatok lehetnek például: r új jogszabály megalkotása és beiktatása; r a meglévő törvény hatályának kiterjesztése, pl. újabb utascsoportokra (pl. a hátsó utasokra); r a meglévő törvényben szereplő intézkedések és felelősségi körök pontosabb meghatározása; r a törvény megszegéséért járó büntetések szigorítása; r az ellenőrzési feladatokat ellátó állomány növelése. A felméréshez és a jogszabály megalkotásához segítséget nyújthatnak az alábbi példák, amelyekben néhány ország jogszabályaiból idézünk. A 4.2 és 4.3 pontokban olvasható idézetek a biztonsági övek beszerelésére, a felnőttek övhasználatára és a gyermekülések használatára vonatkozó törvények rövid kivonatait tartalmazzák. A 3-as függelékben megtalálható egy biztonsági övekre vonatkozó mintatörvény is.

81


4.2: Példák a biztonsági övek beszerelésére vonatkozó törvényekbôl INDIA Szöveg: 3a/125: Biztonsági öv, összecsukódó kormányoszlop, automatikus tompítottfény-kapcsoló és párnázott mûszerfal:

Rögzítéseinek specifikációi teljesítik az AIS 005-2000 illetve az AIS 015-2000 szabványoknak az Indiai Szabványügyi Hivatal által közzétett, az adott idôpontban legfrissebb módosításait.

37/125-A: Az építôipari jármûvek felszerelése biztonsági övekkel: (1) A Gépjármûvekre Vonatkozó Központi 1993-as (módosított) Törvény életbe lépésétôl számított egy év múlva a jármûgyártók a motorkerékpárok és az 500 cm3-nél kisebb lökettérfogatú háromkerekû jármûvek kivételével minden gépjármûvet kötelesek a jármûvezetô és az elsô utas számára használható biztonsági övvel felszerelni.

A Gépjármûvekre Vonatkozó Központi 2000-es (módosított) Törvény életbe lépésétôl számított egy év múlva az építôipari jármûvek gyártói a mezôgazdasági traktorok kivételével minden gépjármûvet kötelesek a jármûvezetô és az elsô utas számára használható biztonsági övvel és visszapillantó tükörrel felszerelni.

34/1-A: Minden M-1 kategóriás gépjármû gyártója köteles a gépjármû elôre nézô hátsó ülését biztonsági övvel felszerelni, feltéve, hogy a jármûben alkalmazott Biztonsági Övszerkezetek és Biztonsági Övek Forrás: A Gépjármûvekre Vonatkozó 1989-es Központi Törvény 2003as (elsô) módosítása.

KENYA Szöveg: A közúti közlekedésben csak olyan gépjármûvek vehetnek részt, amelyek fel vannak szerelve biztonsági övekkel az alábbiak szerint: (1) A gépjármû minden üléspozícióját biztonsági övvel kell felszerelni, és ha az adott ülésen kettônél több személy ülhet egymás mellett (akár folyamatos

ülôlapon, akár külön üléseken) a közbensô utasok ülôhelyét elegendô medenceövvel ellátni. (2) A közúti forgalomban résztvevô, de az (1) bekezdés elôírásait nem teljesítô gépjármû tulajdonosa szabálysértést követ el, és minden olyan ülôhelyért, amely nincs felszerelve biztonsági övvel, vagy nem a megfelelô szabványok és specifikációk szerinti övvel rendelkezik, 1000 shilling büntetést köteles fizetni.

Forrás: Kenyai Törvények: Közlekedési Törvény, 403. fejezet, 119-es paragrafus, 22A (1) törvény – Biztonsági övek.

82



4.3: Példák a biztonsági övek használatára vonatkozó törvényekbôl AUSZTRÁLIA Szöveg: 264-es törvény: A jármûvezetôk övhasználata (1) A jármûvezetô menet közben, vagy álló (de nem parkoló) helyzetben köteles betartani a jelen törvényben foglaltakat, amennyiben a jármû vezetôülése biztonsági övvel van felszerelve. (2) A jármûvezetô köteles használni a megfelelôen beállított és becsatolt biztonsági övet, kivéve ha: (a) a jármûvel hátramenetben közlekedik, vagy (b) a 267-es törvény értelmében mentességet élvez az övhasználat alól. 265-ös törvény: A 16 év feletti utasok övhasználata (1) A jármûben vagy jármûvön utazó 16 év feletti utas menet közben, vagy álló (de nem parkoló) helyzetben köteles betartani a jelen törvényben foglalt rendelkezéseket.

(a) van a gépkocsiban biztonsági övvel felszerelt szabad ülés, amelyet még nem foglalt el olyan személy, aki nem élvez mentességet az övhasználat alól; és (b) az utas sem élvez mentességet az övhasználat alól a 267-es törvény értelmében. (3) Ha az utas biztonsági övvel felszerelt ülésen utazik, köteles használni a megfelelôen beállított és becsatolt biztonsági övet, kivéve ha a 267-es törvény értelmében mentességet élvez az övhasználat alól. (4) Ha a jármûben 2 vagy annál több üléssor található, az utas nem ülhet az elsô üléssorba, kivéve, ha: (a) biztonsági övvel felszerelt ülésen utazik, vagy (b) a többi üléssorban már nincs számára megfelelô hely, vagy (c) másik törvény értelmében utazhat az elsô üléssorban.

(2) Az utasnak biztonsági övvel felszerelt ülésen kell utaznia, ha: Forrás: Ausztrál Közúti Jogszabályok, 1999; 16. rész, A gépjármûben ill. gépjármûvön utazókra vonatkozó jogszabályok

KENYA

(5) A tömegközlekedési jármûveken a kalauz, ennek hiányában a jármûvezetô köteles gondoskodni a biztonsági övek tiszta, száraz és használható állapotáról.

Szöveg: (3) A biztonsági övvel felszerelt üléseken helyet foglaló utasok menet közben kötelesek használni a biztonsági övet.

Forrás: Kenyai Törvények: Közlekedési Törvény, 403. fejezet, 119. paragrafus, 22A (1) törvény – Biztonsági övek

VIETNAM Szöveg: A biztonsági övvel felszerelt jármûveken a jármûvezetô és az elsô utas számára a biztonsági öv használata kötelezô. Forrás: 9. cikkely – Általános rendelkezések; II. fejezet – Közúti közlekedési törvények; 26/2001/QH10 számú közlekedésbiztonsági törvény, elfogadta: a Nemzetgyûlés a 2001. május 22. és június 29. közötti 9. ülésén

83


4.2.2 A jogi felelôsség meghatározása A jogszabályoknak egyértelműen meg kell határozni, ki a felelős a törvény betartásáért: r A biztonsági övek beszereléséért általában a gyártó, bizonyos esetekben a jármű tulajdonosa felel (lásd: 4.2 pont). r A gyermekek esetén fokozottan ajánlott, hogy a felnőtt járművezető legyen felelős a járműben utazó gyermekek megfelelő rögzítéséért. r A tömegközlekedési járműveken a felelősség általában a felnőtt utasoké, de a kenyai példa is mutatja (lásd: 4.3 pont), hogy a biztonsági övek tisztán tartásáért a járművezető vagy a kalauz is felelhet.

4.2.3 Kivételek A program vezetőinek figyelembe kell venniük, melyek azok az okok, amelyek indokolják a felmentést a törvény előírásai alól. A jogszabály megalkotása során egyértelműen meg kell határozniuk, hogy a jármű mely utasai, milyen körülmények között kaphatnak felmentést a biztonsági öv használata alól. A jogszabálynak ez a területe meglehetősen összetett kérdés. Nem ajánlott széles körű kivételeket tenni, mert egy ilyen lépés meggyengítheti az övhasználati program hatékonyságát, ráadásul a sok eltérés és kivétel időigényesebbé és nehezebbé teszi az övhasználat ellenőrzését. Ezek figyelembe vételével bizonyos – jól meghatározott – kivételek adhatók például az alábbi esetekben (lásd még: 4.4 pont): r Megkülönböztető jelzést használó járművekre. Vészhelyzetben, vagy egyéb különleges esetekben engedélyezhető az övhasználat alóli felmentés, de ezt nem szabad kiterjeszteni a rutinjellegű feladatokra (pl. minden egyes utazásra). r Egyes járműtípusokra. Ha a program kidolgozói indokoltnak látják, felmentést adhatnak a személyszállító járművek, pl. taxik számára az övhasználat alól. r Egészségügyi okok miatt. Azok a személyek, akik érvényes orvosi igazolással rendelkeznek arról, hogy a biztonsági öv használata számukra egészségügyi okok miatt (pl. súlyos szívműtét után) nem javasolt, felmentést kaphatnak az övhasználat alól. Fontos, hogy a várandós nőket nem szabad felmenteni az övhasználat alól, hanem elő kell írni, hogy kizárólag alsó és átlós övpántból álló hárompontos biztonsági övet használhatnak, a kétpontos medenceöv viselése tilos. Ezen kívül jól értelmezhető tanácsokkal kell ösztönözni őket a biztonsági öv megfelelő használatára (4.4 ábra).

84



4.4: Példák a törvény alóli felmentésre EGYESÜLT KIRÁLYSÁG Szöveg: A biztonsági övvel felszerelt személygépkocsikban, kisteherautókban és egyéb áruszállító jármûvekben az öv használata kötelezô. A kisbuszok, helyi és távolsági

autóbuszok biztonsági övvel felszerelt ülésein utazó felnôttek és 14 év feletti gyermekek számára az öv használata kötelezô. Az övhasználat alól felmentést kapnak azok az utasok, akik orvosi igazolással rendelkeznek, valamint az áruszállító vagy árugyûjtô gépkocsik vezetôje és utasai, amennyiben 50 méternél rövidebb utat tesznek meg

Forrás: RTA Törvények 1988 14. és 15. fejezet, MV(WSB)R, MV(WSBCFS)R & MV(WSB)(A)R & (MV)(WSBCFS)(A)R

4.4 ábra

A várandós anyák számára megfelelô alsó és átlós övpántból álló hárompontos biztonsági övek

„Az alsó és átlós övpántból álló biztonsági öv használatával egy esetleges ütközés esetén az édesanya és a magzat is nagyobb biztonságban van.” Királyi Balesetmegelôzési Társaság (RoSPA)

A kivételek meghatározásakor nem szabad megfeledkezni arról a sokszorosan bizonyított tényről, hogy a biztonsági öv életet menthet – kivéve akkor, ha az utas egészségi állapota miatt az övhasználat veszélyeztetné az életét. A félreértések elkerülése érdekében a biztonsági övek használatáról szóló jogszabályban a kivételeket egyértelműen meg kell fogalmazni.

4.2.4 Az elôírások megszegésének szankcionálása Az előírások be nem tartására hozott szankcióknak elegendően szigorúnak kell lenniük ahhoz, hogy elrettentsék az embereket a törvények megszegésétől. A büntetéseket össze kell hangolni más közlekedési bírságokkal, és be lehet vonni a közlekedési pontrendszerbe is, amely egy

85


bizonyos büntetőpont-szám elérése után súlyosabb következményeket (pl. a vezetői engedély bevonását) von maga után. A törvény rendelkezhet arról is, hogy a visszaeső szabálysértőket súlyosabb büntetési tételekkel sújtsák. Az övhasználat megsértését általában egyszerűbb egy fix büntetési tétellel szankcionálni, mert ez a módszer megkönnyíti a bírság kiszabását és az adminisztratív eljárást.

SETTANULMÁNY: Az övhasználati törvény betartatása Franciaországban

Franciaországban a szigorúbb ellenôrzés hatására az övhasználat elmulasztása miatt kiszabott bírságok száma 2002 és 2003 között 15%-kal nôtt. 2003 júliusában megszigorították a pontrendszert is, melynek értelmében az övhasználat elmulasztásáért egy helyett immár három büntetôpontot adtak. Az intézkedések

eredményeként az elsô üléseken mért övhasználati arány városban 90%-ra, lakott területen kívül 97%-ra emelkedett. A növekedés nem állt meg, 2006-ban az elsô ülésen ülôk 94%-a (lakott területen belül) illetve 98%-a (lakott területen kívül) használta a biztonsági övet (3).

A jogszabály kidolgozása és a büntetési tételek meghatározása során mindenképpen egyeztetni kell a programban érintettek képviselőivel. Egy új vagy módosított törvény ellenőrzésének megkezdésekor érdemes hagyni egy rövid felkészítési időszakot, amikor a szabálysértőknek büntetés helyett csak figyelmeztetést kell adni. A figyelmeztetések hatására az autósok általában tudomásul veszik a jogszabályi változásokat, és azt, hogy a szabálysértés a későbbiekben büntetést von maga után. A büntetésekre alternatív módszereket is ki lehet dolgozni, például a szabálysértők kötelezhetők egy akkreditált járművezetői tanfolyamon való részvételre. A 4.5 pontban bemutatunk néhány példát az övhasználat elmulasztásáért járó büntetési tételekre.

86



4.5: Példák a törvényekben szereplô büntetési tételekre KENYA Szöveg: (2) A közúti forgalomban résztvevô, de az (1) bekezdés elôírásait nem teljesítô gépjármû tulajdonosa szabálysértést követ el, és minden olyan ülôhelyért, amely nincs felszerelve biztonsági övvel, vagy nem a megfelelô

szabványok és specifikációk szerinti övvel rendelkezik, 1000 shilling büntetést köteles fizetni (4) Az az utas, aki a (3) bekezdés elôírásai ellenére nem használja a biztonsági övet, szabálysértést követ el, és ötszáz shilling pénzbüntetést köteles fizetni. Forrás: Kenyai Törvények:Közlekedési Törvény, 403. fejezet, 119. paragrafus, 22A (1) törvény – Biztonsági övek

VIETNAM Szöveg: Az a jármûvezetô és elsô utas, aki egy biztonsági övvel felszerelt gépkocsiban menet közben nem használja a biztonsági övet, figyelmeztetéssel, vagy 10.000 VND-tôl 30.000 VND-ig terjedô pénzbüntetéssel sújtható

Forrás: 9. cikkely – A közlekedési szabályokat megszegô személygépkocsik és hasonló szerkezetô jármûvek vezetôire kiszabható bírságok; II. fejezet – A közlekedési szabályok megszegése esetén kiszabható bírságok; 15/2003/ND-CP számú kormányrendelet a közúti közlekedési szabályok megszegése esetén alkalmazható bírságokról.

4.2.5 A jogszabály kidolgozása és bevezetése A jogszabály bevezetésének és szigorú ellenőrzésének feltételei a következők: r erős támogatás a kormányzat legfelsőbb szintjéről, amely egyértelmű üzenetet jelent a társadalom felé, hogy a biztonsági övek használata és a közlekedésbiztonság alapvető nemzeti kérdések; r kellő társadalmi támogatottság, amely garantálja, hogy a törvény ellenőrzését az emberek többsége elfogadja; r megfelelő elkötelezettség az ellenőrző és kommunikációs szervek részéről a folyamatban való hatékony részvételre. Az övhasználati program határideje és fázisokra osztása attól függ, mennyire nehéz a fenti feltételeket teljesíteni (lásd: a következő fejezetben) A feltételek teljesítése és a megfelelő intézkedések bevezetése során fel kell tenni a következő kérdéseket: r Mely szervek képesek a leghatékonyabban bevezetni a jogszabályt és ellenőrizni annak betartását? r A jogszabály kitér-e ezeknek a szervezeteknek a lehetőségeire? r A javasolt jogszabályt úgy fogalmazták-e meg, hogy a lehető legtöbb támogatót maga mögé tudja állítani? r Milyen szankciókat javasol a jogszabály a szabálysértő autósoknak? Megfelelőek-e ezek a büntetések és várhatóan hatékonyak lesznek-e?

r Történt-e megfelelő konzultáció a program érintett szereplői, a politikusok és a közvélemény között?

87


A munkacsoport támogató intézkedései alapvető szerepet töltenek be a jogszabály népszerűsítésében és elfogadtatásában. A csoport tagjai (kormányhivatalnokok, döntéshozók, balesetmegelőzési szakértők) mindenkinél jobban meg tudják győzni az embereket a törvény szükségességéről. A törvény sikeres bevezetéséhez a konzultációs és tájékoztató programokat be kell építeni a jogszabály bevezetésének folyamatába. Az alábbi Costa Rica-i esettanulmány az övhasználati törvény bevezetése és ellenőrzése előtt folytatott népszerűsítő kampányt mutatja be.

SETTANULMÁNY: Costa Rica: tájékoztató kampány az övhasználati törvényrôl és a

törvény betartásának ellenôrzésérôl

2003 és 2005 között a costa rica-i kormány egy sikeres program keretén belül újra bevezette a biztonsági övek használatáról szóló törvényt. Az ország korábbi övhasználati törvényét néhány évvel korábban érvénytelenítették, miután kimondták, hogy a törvény sérti az emberek alkotmányba foglalt szabadságjogait. Nem sokkal ezután jelentôsen csökkent az övhasználat aránya, és a kormány végül felismerte, hogy a törvény visszavonása tehetô felelôssé az egyre súlyosabb kimenetelû balesetekért. Az új övhasználati törvény társadalmi támogatásának megerôsítése érdekében a kormány létrehozott egy szövetséget a Közlekedésbiztonsági Tanács, a közlekedési rendôrség, a Társadalombiztosítási Intézet és a Costa Rica-i Autóklub részvételével, amelynek feladata az övhasználat egyéni és társadalmi elônyeinek népszerûsítése volt. A kampány egyik célja az volt, hogy meggyôzzék az embereket az új törvényjavaslat támogatásáról, másrészt felhívni az autósok figyelmét a várható rendôri ellenôrzésekre. A kampány a „Por Amor Use el Cinturón” (Legyen szíves, használja az övet) elnevezést kapta. A tévéreklámokon, a rádiószpotokon, a hirdetôtáblákon és az újsághirdetéseken kívül a szervezôk átfogó közönségkapcsolati kampánnyal igyekeztek népszerûsíteni a biztonsági övek használatát. A közlekedési rendôrség tájékoztató szórólapokat osztott szét a jármûvezetôk között, amelyen az autóvezetôket és utasaikat a biztonsági öv használatára buzdítja. A jogszabályt 2005. április 1-jén fogadták el, és a rendôrség - egy kéthetes türelmi idôszakot követôen - májustól elkezdte szigorúan ellenôrizni a törvény betartását. A türelmi idôszakban még csak felhívták a közlekedôk figyelmét az új jogszabályra, de májustól már bírságolták a szabálysértôket. A népszerûsítô kampány elôtt és az új törvény bevezetése után elvégzett felmérések bebizonyították, hogy a biztonsági övet használó jármûvezetôk aránya az idôszak alatt jelentôsen (24%-ról 82%-ra) nôtt (4). A Costa Rica-i Autóklub kampánya (mindkét fényképen)

88



SETTANULMÁNY: Bahama-szigetek: az elôzetes egyeztetés fontossága

Az övhasználati törvény bevezetése elôtti egyeztetés fontosságát a bahama-szigeteki esettanulmány bizonyítja, ahol a kötelezô övhasználatról szóló törvényt a jogszabály elfogadását követôen négy évre felfüggesztették, mert a közlekedôk aggodalmukat

fejezték ki a bírságok mértéke és a kivételek hiánya miatt. A felmerült problémák kezelésére a kormány a nemzetközi ajánlásoknak megfelelôen módosította a törvény gyermekekre vonatkozó részét (5).

4.2.6 A bevezetés fázisokra osztása Sok országban több fázisra osztották mind az övek beszerelésével, mind az övek használattal kapcsolatos törvények bevezetését. Az övek beszerelésére vonatkozó jogszabályok esetén ennek oka főleg az volt, hogy a törvényhozók elsősorban a személygépkocsik utasait szerették volna megóvni a súlyos és halálos sérülésektől. A törvényeket később kiterjesztették az autóbuszokra és a teherautókra is. Az övhasználat kötelezővé tételét gyakran az utasok típusa szerint osztják fázisokra: először rendszerint az első utasoknak írják elő a kötelező övhasználatot, ezt követi a hátsó utasok övhasználatának előírása és a gyermekülések használata. A kampányok tervezői meg vannak győződve arról, hogy a legjobb, ha a teljes jogszabályt egyszerre (tehát az elöl és hátul utazókra, valamint a gyermekekre vonatkozóan) egyetlen fázisban vezetik be. Ez egy olyan következetes üzenetet jelent az autósoknak, hogy az övhasználat életet menthet, üléshelyzettől függetlenül csökkenti a sérülések súlyosságát, és megelőzi a többfázisú bevezetésből adódó félreértéseket. Előfordulhat ugyanis, hogy egy több lépcsős bevezetés esetén az emberek azt gondolják, hátul nem olyan fontos használni a biztonsági övet, mint elöl. Ugyanakkor sok kormány úgy ítélte meg, hogy a teljes törvény egyszerre történő bevezetése túlságosan nagy terhet róna a közlekedőkre, ezért a többfázisú bevezetés mellett döntöttek. Az ausztráliai esettanulmány egy ilyen többfázisú bevezetési folyamatot mutat be.

89


SETTANULMÁNY: Az övhasználati törvény történeti áttekintése, Ausztrália

1959-ben az ausztrál Népjóléti Parlament szenátusa létrehozott egy bizottságot, amelynek fô célja az ország közlekedésbiztonsági helyzetének hatékony javítására alkalmas módszerek kidolgozása volt. A bizottság (1960) ajánlása szerint „a jármûgyártóknak minden gépjármûvet a jóváhagyott szabványnak megfelelô biztonsági övekkel kellene felszerelnie. A közlekedésbiztonsági hatóságoknak pedig tájékoztatnia kellene az embereket a biztonsági övek használatának elônyeirôl.” 1961-ben bemutatták a biztonsági övekre vonatkozó E35-ös ausztrál szabványt, amely nagyban hasonlított az Egyesült Királyságban alkalmazott BS 3254-es szabványra. A bekötési pontok kialakítására vonatkozó D11-es szabványt 1967-ben mutatták be. Annak érdekében, hogy a biztonsági övek teljesítsék a fenti elôírásokat, az Ausztrál Szabványügyi Szövetség (SAA) bejegyzett egy tanúsító jelet, amelyet az SAA által jóváhagyott autógyártók kötelesek feltüntetni a

termékeiken, ezáltal a vásárlók könnyen azonosíthatják az országos szabványnak megfelelô biztonsági öveket. Az Ausztrál Közlekedésbiztonsági Tanács 1962-ben egy havilapot indított, amelyben igyekeztek felhívni az autósok figyelmét a biztonsági övek használatára, annak elônyeire, valamint beszámoltak az övhasználat népszerûsítése érdekében végzett munkájukról. A Report (Jelentés) címû magazin több mint 10 éven keresztül jelent meg. A victoriai Közös Közlekedésbiztonsági Tanács (1969) ajánlását követôen az állami kormány 1970-ben elfogadta a biztonsági övek használatát kötelezôvé tevô törvényt. Nem sokkal ezután (1971-ben) hasonló jogszabály lépett életbe New South Wales államban is. 1972-re a biztonsági övek használatát az egész ország területén kötelezôvé tették.

Fontos, hogy a törvény beiktatásával kapcsolatos fázisoknak ki kell tűzni a konkrét határidejét. A törvény bevezetésétől a teljes ellenőrzésig és a szabálysértések bírságolásáig terjedő idő az ország helyzetétől függően néhány hónap, vagy akár több év is lehet, de a határidőknek mindenképpen szerepelnie kell az átfogó akciótervben.

4.2.7 A fejezet összefoglalása: ellenôrzôlista a biztonsági övekkel kapcsolatos jogszabály megalkotásához A biztonsági övekkel kapcsolatos jogszabályokra a következő listában felsorolt célok érvényesek: r A biztonsági felszerelések használatának elterjedése érdekében ki kell dolgozni a biztonsági övekre és gyermekülésekre vonatkozó jogszabályokat. A biztonsági övek és a gyermekülések csökkentik a halálos és súlyos sérüléssel járó közlekedési balesetek számát. r A kidolgozandó jogszabályoknak három fő területet kell érinteniük: az egyes járműtípusok felszerelése biztonsági övekkel és ennek ellenőrzése; a biztonsági övek használata az egyes járműtípusokra, ülőhelyekre és gyermekekre vonatkozóan; valamint a szabálysértések bírságolása. A jogszabálynak külön kell rendelkeznie arról, hogy gyermeket csak biztonsági gyermekülésben és kikapcsolt utaslégzsákok mellett szabad az első ülésen szállítani. r Az övhasználati program és az akcióterv kidolgozása során fel kell használni a helyzetelemzéssel feltárt hiányosságokat és gyengeségeket. r A törvények megfogalmazását és a szankciók megállapítását egyeztetni kell a folyamatban érintett szereplőkkel. r Meg kell fontolni az övek beszerelésére és használatára vonatkozó jogszabályok többfázisú bevezetését úgy, hogy először az első üléseken kell kötelezővé tenni az övhasználatot, majd a törvényt ki kell terjeszteni a hátsó ülésekre és a gyermekülések használatára. Ugyanakkor több szakértő is egyetért abban, hogy a közlekedésbiztonsági üzenet megerősítése és a félreértések

90



elkerülése érdekében a legjobb megoldás a teljes övhasználati törvény egy lépésben történő bevezetése. r A jogszabály bevezetésének és ellenőrzésének feltétele az erős politikai támogatás, a kellő társadalmi támogatás, a közlekedési rendőrség megfelelő elkötelezettsége, valamint a projekt népszerűsítése a megfelelő kommunikációs csatornákon. r Meg kell fontolni a szabálysértésért adható büntetések mértékét. A büntetéseknek elegendően szigorúnak kell lenniük ahhoz, hogy elrettentsék a potenciális szabályszegőket, ugyanakkor összhangban kell lenniük más közlekedési kihágások szankcionálásával. r Alaposan meg kell fontolni az övhasználati törvény alóli kivételeket. Nem célszerű széles körű kivételeket adni az övhasználat alól, mert ezek megkérdőjelezhetik a teljes program hatékonyságát.

4.3 A biztonsági övekre vonatkozó szabványok és az övek beszerelése Ez a fejezet az övhasználati program átfogó kialakításáért felelős szakembereknek és kampányok szervezőinek szól, ezért a fejezetben általános nézőpontból mutatjuk be a biztonsági övekre vonatkozó szabványokat. A biztonsági övekre vonatkozó szabványok részletes műszaki specifikációjának vizsgálata a műszaki szakértők feladata. A fejezetben található információk a biztonsági övek gyártására és beszerelésére vonatkoznak. A fejezet célja, hogy olyan útmutatásokat és javaslatokat adjon a jogszabályok és a szabványok alkalmazására, amelyek növelik az autóban ülők biztonságát. A siker elérésének kulcsfontosságú eleme az autógyártókkal való párbeszéd és az együttműködés. Ha a kormányok el tudják érni, hogy az adott országban értékesített gépkocsikban alapfelszerelés legyen a jogszabályban előírt szabványnak megfelelő biztonsági öv, akkor a programban érintett szereplők elkezdhetik az övhasználati arány növelésére irányuló munkájukat. Nem szabad elfeledkezni arról, hogy a biztonsági övek használatát az egyszerű használhatóság és a kényelem alapvetően befolyásolja. Éppen ezért az ajánlásokban olyan övtípusok szerepelnek, amelyek bizonyítottan hatékonyan megvédik a jármű utasait egy ütközés esetén, ugyanakkor becsatolásuk és használatuk minimális kényelmetlenséget jelent az utasoknak. A fejezetben az alábbi témaköröket érintjük: r szabványok és előírások átvétele (4.3.1) r szabványok és előírások típusai és azok tartalma (4.3.2) r ellenőrzés és tanúsítás (4.3.3) r műszaki vizsgáztatás és a biztonsági övek karbantartása (4.3.4) r utólagos beszerelés (4.3.5) r az övek használatára figyelmeztető berendezések (4.3.6).

91


4.3.1 Szabványok vagy elôírások átvétele A biztonsági övekkel kapcsolatos program egyik lényeges célja az alkalmazott biztonsági övek minőségének javítása. Ezt úgy lehet a legjobban elérni, ha gondoskodunk arról, hogy a biztonsági övek teljesítsék egy máshol már jól bevált (a sérüléseket hatékonyan csökkentő) biztonsági szabvány előírásait. A szabványok főleg a különböző biztonsági övtípusok és alkatrészek kialakítására és beszerelésére vonatkozó műszaki specifikációkat és vizsgálati módszereket tartalmazzák. A biztonsági övekkel kapcsolatos szabványok kidolgozása, átvétele vagy módosítása előtt az alábbi kérdéseket érdemes feltenni: r Létezik-e országos szabvány? r Az országos szabvány megfelel-e a nemzetközi szabványoknak? r Ellenőrzik-e ezeknek a szabványoknak a betartását? Betartják-e ezeket a járműgyártók és a kereskedők? r A vásárlók ismerik-e ezeket a szabványokat? Ha a helyzetfelmérés (2-es modul) hiányosságokat tár fel a biztonsági övek és azok alkatrészeinek beszerelésében, akkor a munkacsoporton belül (lásd: 3-as modul, 3.1 Ábra) létre kell hozni egy szakértői bizottságot, amely dönt az új szabványok átvételéről vagy a meglévő szabványok módosításáról, valamint az előírások ellenőrzésére alkalmazott módszerek megerősítéséről. A bizottságba a fontosabb kormányzati szervezetek szakértőit, szabványügyi szakembereket és a jármű- valamint alkatrészgyártó vállalatok képviselőit kell bevonni. A járműgyártókkal és a kereskedőkkel való egyeztetés alapvetően fontos lépés, amely garantálja, hogy a szabványok ne legyenek annyira szigorúak, hogy korlátozzák az övek gyártását és hozzáférhetőségét. Ideális esetben – a nemzetközileg egységes álláspont érdekében - a program szereplőinek egy konkrét szabványhoz kellene igazodniuk. Az országos szabványokat ajánlatos az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága (UNECE) által hozott előírásokra építeni. Az új gépjárművekre és a gépjármű-felszerelésekre vonatkozó egységes előírások kidolgozása az UNECE Járművekre Vonatkozó Szabályozások Harmonizálásának Világfóruma (WP29) testületének feladata. Ezeket az előírásokat részletesen a 4.3.2 fejezet ismerteti.

92



UNECE elôírások Az 1958-as (6) számú Megállapodás alapján az UNECE elôírásai a következôkre terjednek ki: (a) kerekes jármûvek, és azok érintett felszerelései vagy alkatrészei; (b) mûszaki elôírások, amelyek szükség esetén alternatívákat is tartalmazhatnak; (c) vizsgálati módszerek, amelyekkel bármelyik teljesítményre vonatkozó elôírás ellenôrizhetô; (d) a típusjóváhagyás megadásához és kölcsönös elismeréséhez szükséges feltételek, beleértve a jóváhagyásokra vonatkozó jelöléseket és a gyártás megfelelôségének feltételeit; a szabályozás életbe lépésének dátuma(i).

Az 1958-as Megállapodás valamennyi aláíró fele (lásd az UNECE szabályozását) eldöntheti, hogy kívánja-e alkalmazni az UNECE előírásait (alkalmazása tehát nem kötelező). Az előírásokat saját területén bevezető fél köteles az adott előírást az országos vagy helyi jogszabályokban feltüntetni. Az országok természetesen kiegészíthetik ezeket az előírásokat; erre elsősorban a helyi időjárási körülmények miatt lehet szükség (lásd az időjárási körülményekről szóló megjegyzést). Ezen kívül az egyes országok dönthetnek úgy is, hogy szabványaikat és előírásaikat több lépésben harmonizálják az UNECE előírásaival; Indiában például egy háromlépcsős folyamat keretén belül vezetik be az UNECE előírásait (lásd az indiai esettanulmányt).

Szabványok és idôjárási körülmények A szabványok átvételekor a program szereplôinek fel kell mérniük az adott terület idôjárási feltételeinek hatását a biztonsági övek alkatrészeire. Például az UVsugarak megfelelô kezelés nélkül csökkenthetik a napsugárzásnak tartósan kitett biztonsági övek élettartamát. A napsugárzás hôhatása bizonyos anyagok torzulását is okozhatja. Ausztrália átvette ugyan az UNECE elôírásait, de kiegészítette ezeket az ausztrál klímának megfelelô pontokkal.

93


4.5 ábra

A 14, 16 és 44-es számú UNECE elôírások tartalma

Az elôírások tartalma

14. sz

16. sz

44. sz

Bekötési pontok

Beszerelés

Gyermekülések

!

!

!

!

!

!

!

!

!

!

!

!

!

!

!

!

!

!

!

!

Tanúsítás kérelmezése: A gyártó kérelmében szerepelnie kell a mûszaki adatoknak és a megfelelôség ellenôrzésére szolgáló intézkedéseknek Tanúsítás: A kijelölt hatóság által kiadott, tanúsítást igazoló címkék Jelölések: Azt jelöli, hogy a gyártó köteles részletes adatokat közölni a termékrôl Specifikációk: A termékkel kapcsolatos elôírások Ellenôrzés: Az egyes alkatrészeken és termékeken elvégzendô ellenôrzések típusai, valamint a megfelelôséghez szükséges minimális és maximális határértékek Vizsgálat az ellenôrzés után: Az ellenôrzési eredmények értékelése és dokumentálás Módosítások: A gyártó köteles tájékoztatni a tanúsító hatóságot és dokumentálni a terméken elvégzett és jóváhagyott módosításokat Beszerelés: !

A beszerelésre vonatkozó követelmények részletes ismertetése, övtípustól függôen A gyártás megfelelôsége: A gyártó köteles különbözô intézkedésekkel ellenôrizni a termék megfelelôségét

!

!

!

!

!

!

!

!

!

!

!

!

!

!

!

A szabálysértés szankcionálása: Az elôírások megszegéséért járó bírságok meghatározása Kezelési utasítás: A gyártó által a felhasználó számára készített szabványos kezelési utasítás A gyártás megszüntetése: A gyártó köteles tájékoztatni a tanúsító hatóságot a termék gyártásának megszüntetésérôl Átmeneti rendelkezések: A gyártóknak adott idô az elôírások betartására

94



SETTANULMÁNY: A szabványok hozzáigazítása az UNECE elôírásaihoz Indiában

Indiában kidolgoztak egy harmonizációs folyamatot a négykerekû (illetve 1 tonnát meghaladó önsúlyú háromkerekû) jármûvekre. Az AIS 016 (biztonsági övekre vonatkozó) és az AIS 015 (bekötési pontokra vonatkozó) szabványokat az UNECE elôírásaival összhangban készítették el. Az indiai kormány ezen kívül elfogadott egy

törvényt, melynek értelmében az országban értékesített gépkocsikat a fenti szabványoknak megfelelô biztonsági övekkel kell felszerelni. A törvényt három lépcsôben vezetik be, ennek megfelelôen különbözô célokat tûztek ki 2003-ra, 2005-re és végül 2010-re vonatkozóan.

4.3.2 A szabványok vagy elôírások típusa és tartalma Az UNECE az 1958-as Megállapodásban három fő előírást rögzített, amelyek rendszeres frissítéséről a mai napig gondoskodik. Ezek közé tartozik a biztonsági övek, a bekötési pontok és a gyermekülések kialakításáról és beszereléséről szóló 14-es, 16-os és 44-es számú előírás (7-9). Az 1958-as Megállapodást jelenleg összesen 58 ország ratifikálta a világ minden tájáról, köztük olyan ázsiai és afrikai országok, mint például Malajzia, a Koreai Köztársaság, Thaiföld és Tunézia. Az előírásokkal kapcsolatos részletesebb információk az UNECE internetes oldalán találhatók a http://www.unece.org/trans/main/wp29/wp29regs.html címen.

A 4.6 ábrán bemutatunk néhány példát biztonsági övekre vonatkozó szabványokra.

4.6 ábra

Példák a biztonsági övek alkatrészeire vonatkozó minôségi szabványokra

Alkatrész

Példák az UNECE szabványokból

Csatok

Legyen könnyen becsatolható és kioldható, csak minimális sérüléseket okozhasson a felhasználónak

A 16-os számú UNECE elôírás 6.2.2 fejezete

Az elsô ülésen utazók egy kézzel is tudják kezelni A kioldó gombokat piros színnel kell jelölni, és könnyen elérhetô helyre kell szerelni A kioldó gomb mûködtetéséhez szükséges maximális és minimális erô

Állítórendszer és elôfeszítôk A 16-os számú UNECE elôírás 6.2.6 fejezete Bekötési pontok A 14-es számú UNECE elôírás 3. számú melléklete

A becsatolt biztonsági öv a hatékony mûködés érdekében nem lehet laza Az automatikusan reteszelô felcsévélôszerkezettel ellátott biztonsági övek sokkal kényelmesebben használhatók Az överô-határoló lehetôvé teszi a feszítôerô kontrollált oldását, ezáltal csökkenti az utas testére ható erôk nagyságát A szabvány elôírja a bekötési pontok megfelelô elhelyezését és a rögzítéshez alkalmazott csavarok típusát. Az alsó övpántokat úgy kell elhelyezni, hogy megakadályozzák az utasok kicsúszását az öv alól. Az átlós övpánt felsô bekötési pontjának pedig a váll magassága felett kell lennie, hogy ütközés esetén a biztonsági öv ne nyomja meg a gerincet.

95


4.3.3 Ellenôrzés és tanúsítás Az ellenőrzési és tanúsítási folyamat célja a biztonsági övekre vonatkozó előírások betartásának ellenőrzése. Minden országban célszerű lenne bevezetni egy típusjóváhagyási rendszert a biztonsági övek ellenőrzésére és tanúsítására, valamint létrehozni egy olyan független központot, ahol szakképzett ellenőrök végzik az ellenőrzési feladatokat. Ennek előfeltétele, hogy a gyártó a kijelölt tanúsító szervezet rendelkezésére bocsásson egy termékmintát, amelyen a független szervezet elvégezheti az előírásokban felsorolt vizsgálatokat és tanúsíthatja a termék megfelelőségét. A biztonsági övek tanúsításához szükséges leggyakoribb vizsgálatok leírását a 4.6 pont tartalmazza

4.6: A biztonsági övek mûködésének vizsgálata Dinamikus teszt

Kopási teszt

A biztonsági övszerkezet dinamikus tesztelése során ellenôrzik a tesztbábu elmozdulását és azt, hogy az övszerkezet utas rögzítéséért felelôs részei nem törtek-e el, nem lazultak-e ki vagy nem oldottak-e ki (a 16-os számú UNECE elôírás 6.4.1 fejezete).

A biztonsági öv felcsévélô szerkezetén kopási tesztet kell végezni, és szükség esetén ellenôrizni kell a napfény károsító hatását is (lásd: 16-os számú UNECE elôírás 6.4.2.1 fejezete).

Dinamikus szilárdsági teszt

A típusjóváhagyás során meg kell vizsgálni a biztonsági öv egyéb mechanikus alkatrészeinek tartósságát.

A dinamikus szilárdsági teszt során egy szánra rögzített tesztbábut használnak, amelyet a szabványos vagy az elôírt bekötési pontokhoz kapcsolt biztonsági övvel rögzítenek a szánhoz (lásd: 16-os számú UNECE elôírás 7.7 bekezdése). A dinamikus tesztet a mechanizmusok (pl. csatok, állítószerkezetek, felcsévélôk) többszöri mûködtetése után lehet elvégezni, hogy ellenôrizni lehessen a rendszer tartósságát (lásd: 16-os számú UNECE elôírás 7.5 fejezete).

Tartóssági tesztek

A biztonsági öv mechanikus alkatrészeit a várható üzemeltetési körülmények között, pl. magas vagy alacsony hômérsékleten, homokos környezetben, magas páratartalomban kell tesztelni, mert ezek a tényezôk jelentôsen befolyásolhatják a biztonsági övek mûködését (16-os számú UNECE elôírás 7. fejezete).

Ha a termék nem felel meg, a vizsgált termék nem kaphatja meg a típusjóváhagyást, illetve a gyártási megfelelőség ellenőrzése esetén a termék gyártását és értékesítését meg kell szüntetni mindaddig, amíg a terméken olyan módosításokat nem végeznek, amelyek eredményeként a termék teljesíti az előírásokban szereplő kritériumokat. Az értékesített termékeket vissza kell hívni (lásd: a 14-es és 16-os számú UNECE előírás 10. fejezete és a 44-es számú UNECE előírás 12. fejezete). A jóváhagyott biztonsági öveket egy tanúsító címkével kell ellátni, amelyen a nemzetközi tanúsító jelen kívül az öv gyártási ideje, az övtípus és a gyártó jóváhagyási száma és a gyártó sorozatszáma látható.

96



Példa a tanúsító címkére Az övtípus és a gyártó jóváhagyási száma

A gyártó tételellenôrzési sorozatszáma

Forrás: Securon Ltd.

4.3.4 Mûszaki vizsgáztatás és a biztonsági övek karbantartása A biztonsági övek állapotának rendszeres ellenőrzése és karbantartása rendkívül fontos feladat. Azokban az országokban, ahol a járműveknek kötelező műszaki vizsgáztatáson kell részt venniük, érdemes lenne a műszaki vizsga részévé tenni a biztonsági övek, a felcsévélő szerkezetek és a bekötési pontok ellenőrzését. A vizsgabiztosoknak ellenőriznie kellene, hogy ezeken az alkatrészeken nincs-e korrózió, sérülés vagy bármilyen kopás, amely károsan befolyásolná az övrendszer teljesítményét. Az ellenőrzések hatékony elvégzésének lényeges feltétele, hogy a vizsgáztatási kézikönyvben szerepeljenek a biztonsági övekre vonatkozó ellenőrzési eljárások, valamint a vizsgabiztosok megfelelő továbbképzésen sajátítsák el a szükséges műveleteket. A 4-es függelék az Egyesült Királyságban alkalmazott ellenőrzési eljárást mutatja be. Ezen kívül tájékoztatni kell a gépkocsi-tulajdonosokat arról, mennyire fontos a biztonsági övek ellenőrzése és karbantartása. A balesetet szenvedett járművek öveit és a sérült öveket haladéktalanul ki kell cserélni. A hevederen vagy a többi alkatrészen keletkező legkisebb sérülés is komolyan befolyásolhatja a biztonsági övek hatásfokát. Ha például a hevederen egy 2-3 mm-es szakadás látható, az öv akár 40%-kal kisebb statikus erőhatást tud elviselni (4.7 ábra)

97


4.7 ábra

A biztonsági övek lehetséges sérülései

Sérült heveder

Meggyengült csatlakozóelemek

Gyenge felcsévélés

Sérült csatok Forrás: Securon Ltd.

4.3.5 Utólagos beszerelés Azokban az országokban, ahol a járműpark nagy része idős autókból áll, amelyek nem, vagy csak az első üléseken rendelkeznek biztonsági övekkel, érdemes megfontolni a biztonsági övek utólagos beszerelésének kötelezővé tételét (pl. a gyárban vagy az értékesítési pontokon). Ütközés esetén kizárólag a megfelelő szabványok szerint beszerelt biztonsági övek nyújtanak hatékony védelmet (lásd: 4.7 pont). Az övtípus kiválasztásakor a beszerelés nehézsége és az átalakítási költségek helyett az öv által nyújtott védelmet kell figyelembe venni.

98



4.7: A biztonsági övek utólagos beszerelésére vonatkozó szabványok Ausztráliában és Új-Zélandon az AS/NZS 2596 (10) szabvány elôírásai szerint kell elvégezni a biztonsági övek utólagos beszerelését, ahol a hatékony és kontrollált munkavégzés feltételei adottak. A szabvány a következô rendelkezéseket tartalmazza:

rAz övet a karosszéria vagy az alváz valamelyik erôs pontjához kell rögzíteni.

rA medenceövek bekötési pontjait és a többi bizton-

sági öv medenceövi szakaszának bekötési pontjait egymástól lehetôleg minimum 380 mm-es távolságra kell elhelyezni. Az alsó és átlós övpántokból álló biztonsági övek felsô bekötési pontjait kb. a váll magasságában kell elhelyezni úgy, hogy az átlós övpánt különbözô testmagasságú utasok esetén is a mellkason keresztben haladjon, majd a vállon keresztül érje el a bekötési pontot. A felsô bekötési pont magassága részben a váll és a bekötési pont közötti távolságtól is függ. Magasabb utasoknál az átlós övpánt szükség esetén a vállról lefelé hajolhat a bekötési ponthoz, de az övnek ezen a szakaszán a heveder vízszintestôl való

r

eltérése nem haladhatja meg a 15 fokot. Az ötpontos biztonsági övek felsô övpántjait is körülbelül a váll magasságában kell elhelyezni. A bekötési pontoknak legalább 12,5 kN erôhatást kell elviselniük károsodás nélkül. Ha a jármûben nincsenek elôre beépített rögzítôpontok, akkor a biztonsági övhöz mellékelt erôsítôlemezekkel vagy egyéb eszközökkel kell megakadályozni, hogy a rögzítôpontok nagy erô hatására kiszakadjanak a karosszériából vagy az alvázból. Ha két egymás mellett lévô biztonsági övet ugyanahhoz a bekötési ponthoz szeretnének rögzíteni, akkor a bekötési pontnak a két övszerkezet kombinált erôhatását (vagyis 25 kN-t) kell elviselnie károsodás nélkül. A jármûvekben lévô ülések szerkezete általában nem képes elviselni a biztonsági övek okozta erôhatásokat, ezért az ülések kizárólag akkor használhatók bekötési pontként, ha a gyártó beépített rögzítôpontokat épített az ülésbe.

r

r

r

SETTANULMÁNY: A biztonsági övek utólagos beszerelése Malajziában

2009. január 1.-tôl Malajziában a hátsó utasoknak is kötelezô használni a biztonsági övet, de a törvény alól kivételt képeznek az 1995. január 1. elôtt gyártott gépkocsik utasai, mert a régebbi autók többségét nem szerelték fel hátsó biztonsági övekkel vagy bekötési pontokkal. A törvény alól felmentést kapnak az ezen idôpont után gyártott, de bekötési pontokkal nem rendelkezô

autók is. A Közlekedésbiztonsági Minisztérium és az autógyártók által indított közös program keretén belül jelenleg a régebbi (tehát 1995 elôtt gyártott) autók kb. 10%-át díjmentesen felszerelik utólag hátsó biztonsági övekkel. A gépkocsi-tulajdonosoknak 3 év alatt kell elvégeztetniük a hátsó biztonsági övek utólagos beszerelését.

Az autóbuszokon legalább a kétpontos medenceövek alkalmazását kell előírni. Tény, hogy az alsó és átlós övpántokból álló hárompontos biztonsági övek nagyobb védelmet nyújtanak, de ezeket az öveket nem mindig lehet utólag beszerelni a régebbi buszokba. A kétpontos öv megfelelően rögzíti az utasokat az üléshez, és jelentősen csökkenti a súlyos vagy halálos kimenetelű sérülések veszélyét.

99


SETTANULMÁNY: Az autóbuszokba utólag beszerelt biztonsági övek

költségelônyei, Egyesült Királyság

Az övhasználat elônyeinek demonstrálására a brit Közlekedési Minisztérium 1994-ben készített egy elemzést arról, hogy milyen pénzügyi megtakarítással járt az autóbuszokba, kisbuszokba és kisteherautókba utólagosan beszerelt biztonsági övek 90%-os használata.

Az elemzés során összehasonlították a beszerelés költségeit a balesetek által okozott költségekkel. A tanulmány rámutatott, hogy csak a buszbalesetek tekintetében 5.250.000 dolláros megtakarítást sikerült elérni (ami a beszerelési költségek leszámításával nettó 1.725.000 dolláros nettó megtakarítást jelent) (11).

4.3.6 Az öv használatára figyelmeztetô berendezések Az elmúlt években több olyan berendezés jelent meg a gépkocsikban, amelyek a biztonsági övek használatára figyelmeztetik az utasokat. Ezek a berendezések általában a műszerfalon villogó fényjelzéssel és a sebesség növekedésével arányosan egyre erősebb hangjelzéssel hívják fel a figyelmet az öv becsatolására. Kezdetben még csak a vezetőüléseket szerelték fel ilyen rendszerekkel, de az újabb autókban már az összes ülésen megtalálható ez a berendezés. 2006-ban az Európában értékesített gépkocsik több mint fele rendelkezett a járművezetőt az öv használatára figyelmeztető rendszerrel. Szakértők szerint ezek a berendezések elsősorban azokra a vezetőkre és utasokra lesznek hatással, akik feledékenységből nem kötik be magukat, de az övhasználatot notóriusan elmulasztó autósok magatartását valószínűleg nem befolyásolják. Japánban 2005-ben tették kötelezővé a vezetőülésen az övhasználatra figyelmeztető rendszerek alkalmazását. A többi országnak is követnie kellene a japán példát, és ösztönöznie kellene a rendszerek elterjedését ahelyett, hogy extra adókkal sújtják vagy éppen luxusfelszerelésnek minősítik a biztonsági öveket és az övhasználatra figyelmeztető rendszereket.

SETTANULMÁNY: A figyelmeztetô berendezések növelték az övhasználatot Svédországban

Egy svéd tanulmány szerint az öv használatára figyelmeztetô hang- és fényjelzések 77%-ról 88%-ra növelték a biztonsági övek használó autósok arányát. Az adatokat a baleseteknél helyszínelô sürgôsségi szolgálatok munkatársai rögzítették. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a kizárólag fényjelzést adó rendszerek szinte egyáltalán nem befolyásolják az övhasználati arányokat (12).

100



4.3.7 A fejezet összefoglalása: ellenôrzôlista a biztonsági övekre vonatkozó szabványokhoz és az övek beszereléséhez A biztonsági övekre vonatkozó szabványok kidolgozásával kapcsolatos intézkedések listája: r Meg kell vizsgálni az övek gyártására és beszerelésére vonatkozó aktuális szabványokat és előírásokat. r El kell dönteni, hogy elegendő-e a meglévő szabvány módosítása, vagy teljesen új szabványt kell-e kidolgozni. r Meg kell határozni a biztonsági övekkel felszerelt gépkocsik aktuális arányát. r Meg kell határozni a csak bekötési pontokkal felszerelt gépkocsik aktuális arányát. r Ki kell számítani, hogy mekkora költséget jelent a csak bekötési pontokkal rendelkező gépkocsik utólagos felszerelése biztonsági övekkel, valamint meg kell határozni, mekkora költséget tudnak reálisan felvállalni a tulajdonosok. r A biztonsági övek és a gyermekülések gyártásával és beszerelésével kapcsolatos szabványok bevezetése érdekében lobbizni kell a kormánynál és nagyobb támogatást kell nyújtani a szakértői munkacsoport felállításához. r A gyártók és a felhasználók részvételével létre kell hozni egy munkacsoportot, amely felméri, milyen lehetőségei vannak az adott országban vagy államban a járművek rendszeres műszaki vizsgáztatásának, valamint javaslatokat tesz a rendszer javítására. r Ki kell dolgozni és el kell fogadtatni egy célokkal és reális határidőkkel rendelkező akciótervet. r A 14-es, 16-os és 44-es UNECE előírások alapján ki kell dolgozni és el kell fogadtatni a megfelelő szabványokat és előírásokat. r Lobbizni kell azért, hogy a bevezetendő jogszabály tartalmazza a megfelelő módosításokat, valamint az országos törvény magába foglalja a szabványt. r Ki kell dolgozni egy eljárást a biztonsági övek hatósági ellenőrzésére és tanúsítására, valamint az új szabvány vagy előírás ellenőrzésére. r Meg kell állapodni egy határidőben, ameddig a gyártóknak és a kereskedőknek teljesíteniük kell az új szabványok előírásait. r Az új szabvánnyal kapcsolatos információkról tájékoztatni kell a gyártókat, a kereskedőket és a lakosságot. r Kötelező műszaki vizsgáztatás esetén ki kell dolgozni egy eljárást a biztonsági övek ellenőrzésére, és útmutatókat kell készíteni, valamint továbbképzéseket kell szervezni a vizsgabiztosok részére. r A biztonsági övek karbantartásával kapcsolatos útmutatót kell készíteni a gépkocsitulajdonosok számára. r Ösztönözni kell a magán- és közszféra szervezeteit, hogy vállaljanak aktív szerepet a nemzetközi szabványoknak megfelelő biztonsági övek használatának népszerűsítésében és ellenőrzésében. r Nyomon kell követni és ki kell értékelni a szabványokkal és előírásokkal kapcsolatos program hatékonyságát.

101


4.4 Az övhasználat ösztönzése ellenôrzésekkel

A biztonsági övek használati arányának növelésére irányuló kombinált megközelítés



Intézkedések

Kötelezô

Az övek beszerelését, használatát szabályozó törvények

Rendôri ellenôrzés

Önkéntes

Tájékoztató kampányok

Büntetések és bírságok

Munkaadói szabályok és ösztönzô rendszerek

Szabványok és beszerelés

Oktatás és képzés

Biztosítások és ösztönzô programok

Az övhasználati törvény betartását leghatékonyabban az ellenőrzésekkel lehet garantálni, különösen akkor, ha ezeket önkéntes intézkedések, például célzott tájékoztató és oktató kampányok is kiegészítik. Ebben a fejezetben az ellenőrzésekkel foglalkozunk.

4.4.1 Elôfeltételek Az ellenőrzési kampány megkezdése előtt három előfeltételnek kell teljesülnie: r Jó példával kell elöl járni. A kormányzati és egyéb szervezeteknek, elsősorban a közlekedési, egészségügyi és rendőrségi szerveknek elöl kell járniuk a jó példával, és a munkaszerződésekben kötelezővé kell tenni a biztonsági övek használatát a saját alkalmazottaik számára, az alkalmazottaknak pedig be is kell tartaniuk ezt az előírást. r Tájékoztatni kell az embereket a szigorúbb ellenőrzésekről. Az autósokat a megfelelő médiában több alkalommal tájékoztatni kell az új törvényekről, az ellenőrzésekben bekövetkezett változásokról, valamint a szabálysértésért járó bírságokról. r A hatékony kampány érdekében gondoskodni kell a megfelelő lakossági és politikai támogatásról.

102



4.4.2 Az ellenôrzési stratégia A közlekedési törvény betartásának stratégiailag jól megtervezett ellenőrzésével komoly eredmények érhetők el. A biztonsági övekkel kapcsolatos törvények hatékony ellenőrzéséhez a következőket kell figyelembe venni: r az ellenőrzés legyen egy határozott és elrettentő üzenet a biztonsági öv használatát elmulasztó autósoknak; r a lebukás és a jogi eljárás kockázata érezhetően nagy legyen. Az övhasználat proaktív ellenőrzésének célja, hogy a biztonsági öveket a jármű valamennyi utasa mindig, minden utazás alkalmával használja. A kívánt eredmény az övhasználati arány növekedése, amelynek eredményeként csökken a közlekedési balesetben megsérültek vagy elhunytak száma. A szabálysértők jogi eljárás alá vonása az intézkedés egyik „mellékhatása”, semmiképpen sem a célja. Az intézkedés sikeres bevezetése után a jogi eljárások száma várhatóan csökken, így a rendőrség más feladatokra tudja összpontosítani az erőforrásait.

George Institute

Az ellenőrzést átfogó adatok alapján kell végezni, amelynek lépései a következők: r Adatgyűjtés és elemzés útján fel kell mérni, hogy mely utasok vannak a legnagyobb kockázatnak kitéve, és melyek azok a csoportok, akik nem használják a biztonsági övet. A baleseteknél helyszínelő rendőröknek a jegyzőkönyvben rögzíteniük kell, hogy az ütközés időpontjában használták-e az utasok a biztonsági övet. r Fel kell mérni az övhasználat társadalmi elfogadottságát és politikai támogatottságát. A politikusokra nyomást kell gyakorolni annak érdekében, hogy az övhasználati programok minél nagyobb támogatást élvezzenek. Az egységes és szigorú ellenőrzési folyamat egyik sarokköve a mögötte álló politikai akarat.

103


Egy új törvény bevezetésétől az ellenőrzés elkezdéséig eltelt idő hossza a törvény politikai és társadalmi támogatottságától is függ. A szükséges támogatottság elérése érdekében a törvény betartatását több fázisra kell osztani. Az övhasználati törvény betartásának ellenőrzése jelentős terhet ró a rendőrségre. Célszerű előzetesen felmérni a rendőri erők kapacitását, és átgondolni, hogyan lehetne az övhasználat ellenőrzését a rendőrség aktuális teendői közé beilleszteni. Meg kell nézni továbbá, hogy az esetleges létszámbővítéshez rendelkezésre állnak-e a megfelelő erőforrások. A közlekedési rendőrség dolgozóit minden esetben ki kell képezni a törvény rendelkezéseire és a jogszabály betartásának hatékony ellenőrzésére. Az, hogy a rendőrség milyen hatékonyan tud megbirkózni a feladattal egyben választ ad arra a kérdésre is, hogy a törvényt egy lépésben vagy több fázisra osztva kell-e bevezetni. A többfázisú bevezetést azokon a területeken érdemes megfontolni, ahol az övhasználati arány alacsony és a járművek utasai gyakran szenvednek súlyos balesetet. Lehetőség van arra is, hogy a szabálysértések utáni rendőri intézkedéseket is több fázisban vezessék be. Az ellenőrzések kezdetén a rendőrség általában csak figyelmezteti a szabálysértő autósokat, és tájékoztatja őket az új törvényről, majd a jogszabályban meghatározott idő elteltével elkezdik a bírságolást. A bírságok mértékének növelése is segíthet az övhasználati arány emelésében, de ezt általában a jogszabály kidolgozása során rögzítik (lásd: 4.2.4 fejezet). Ki kell azonban emelnünk, hogy a jogszabály többfázisú bevezetése és a törvény alóli kivételek engedélyezése megnehezíti a törvény betartásának ellenőrzését. Ha a törvény felmentést ad bizonyos ülőhelyeken vagy bizonyos csoportoknak az övhasználat alól, a rendőri ellenőrzés időigényesebb és bonyolultabb lesz. Az intézkedési stratégia megtervezését és bevezetését magasabb rendfokozatú rendőrtiszteknek kell koordinálniuk. Az ellenőrzési csapat vezetését a csapaton belül kijelölt „bajnok” vállalja, aki részt vesz az országos vagy állami övhasználati kampány fenntarthatóságának biztosításában is. A rendőrségi vezetőknek fel kell ismerniük, hogy az ellenőrzési kampány költségeivel szemben mekkora költséget jelent a baleseti sérültek mentése, orvosi kezelése és rehabilitációja. A hatékony stratégiai ellenőrzésről tartott továbbképzés abban is segíthet, hogy elkötelezettebbé tegye a rendőrtiszteket az övhasználati törvények ellenőrzésében.

104



SETTANULMÁNY: A biztonsági övekkel kapcsolatos kampány stratégiája, Egyesült Államok

Az Egyesült Államokban az 1980-as években a New York állambeli Elimárban került sor az elsô hivatalos ellenôrzési kampányra. A megyében alkalmazott módszert késôbb modellként használták más kampányokhoz is az ország egész területén. Williams és társai (2000) (13) megállapították, hogy a kampány sikeres volt, az övhasználati arány az elsô üléseken 49%-ról 80%-ra nôtt, de miután a program ellenôrzését abbahagyták, az övhasználati arány 69%-ra esett vissza. 1997-ben az Országos Közúti Közlekedésbiztonsági Szervezet (NHTSA) elindította a „Buckle Up America” (Becsatoljuk Amerikát) nevû közegészségügyi és biztonsági kampányt, azzal a céllal, hogy az egész országban növeljék a biztonsági övek használati arányát. A jelenleg „Click It or Ticket” (Csatolj vagy fizess) szlogennel elnevezett kampányt egy négy pontból álló stratégiára építették fel, amely nagyjából megegyezik az NHTSA kampányok alapjaival (14). A kampányok következtében az övhasználati arány 1996 és 2005 között 61%-ról 82%-ra emelkedet. 1. pont: Szigorú jogszabály bevezetése Az övhasználati kampányok egyik alapköve, hogy valamennyi államnak át kell vennie az elsôdleges övhasználati törvényeket, és be kell zárni a gyermekek biztonságos utazására vonatkozó törvényekben lévô kiskapukat. Az ellenôrzést végzô rendôröknek a biztonsági öv használatára vonatkozó valamennyi szabálysértés esetén feljelentést kell tenniük, függetlenül attól, hogy az autós elkövetett-e más közlekedési kihágást vagy sem. A gyermekek biztonságos utazására vonatkozó törvényeket ki kell terjeszteni a 16 év alatti gyermekekre. 2. pont: Kapcsolatok építése a közszféra és a magánszféra között helyi, állami és szövetségi szinten Az övhasználati arány növelése túlságosan nagy célkitûzés ahhoz, hogy egyetlen csoport vagy szervezet

képes legyen egyedül megvalósítani. A siker kulcsa az összefogás: szigorúbb törvényekkel, érzékelhetô ellenôrzésekkel, megfelelô oktatással és tájékoztatással megvalósítható a célok elérése. A közösségi, munkahelyi vagy szervezeten belüli együttmûködések és szövetségek megteremtik a lehetôséget az összehangolt erôfeszítésekre, a média pedig segítséget nyújthat annak az üzenetnek a terjesztésében, hogy a biztonsági övek és a gyermekülések elengedhetetlen szerepet töltenek be a családok és a közösség egyéb tagjainak egészségében és biztonságában. 3. pont: Aktív és jól látható ellenôrzések elvégzése A tapasztalatok szerint a biztonsági övek használatáról szóló törvények elfogadása után az övhasználat gyorsan emelkedik, de az aktív, folyamatos és érzékelhetô ellenôrzések hiányában a ráta hamarosan visszaesik. A biztonsági övekrôl szóló törvényeket a többi közlekedési törvényhez (pl. a piros lámpa elôtti megálláshoz vagy a sebességhatárok betartásához) hasonlóan jól érzékelhetôen ellenôrizni kell. Az ellenôrzési tevékenység az övhasználat növekedésén és a baleseti sérülések csökkenésén túl mérhetô eredményeket hoz a bûncselekmények visszaszorításában is (a letartóztatott személyek egyharmadát közúti ellenôrzés során állítják meg). 4. pont: A hatékony közoktatási tevékenység kiterjesztése A biztonsági övek és a gyermeküléseinek elônyeit kihangsúlyozó oktatási programok rendkívül fontos szerepelt töltenek be az övhasználati programok sikerében. A közoktatás többféle tevékenységet is magába foglal, kiterjed pl. az ellenôrzési kampányokra, a promóciós rendezvényekre és közösségi jellegû kezdeményezésekre. A jól megtervezett és zökkenômentesen lebonyolított intézkedések sikerének egyik kulcsa egy egyszerû és könnyen megjegyezhetô üzenet gyakori ismétlése.

105


4.4.3 Ellenôrzési módszerek A törvény betartásának ellenőrzésére vonatkozó stratégia négy alappillérre épül, amelyek integrálásával alakítható ki a többdimenziós intézkedési rendszer (4.8 ábra). 4.8 ábra

A törvény ellenôrzésének négy alappillére

Alappillér

Részletes ismertetés

Jól látható, könnyen észrevehetô és stratégiailag fontos elhelyezkedésû Az ellenôrzés láthatóságának növelése ellenôrzôpontok és útlezárások Az ellenôrzések helyét, intenzitását és idôpontját rendszeresen változtatni kell Minden munkacsoportban több rendôrnek kell együtt dolgoznia A láthatóság érdekében az ellenôrzéseket jól láthatóan ki kell táblázni, a rendôröknek fényvisszaverô mellényt kell viselni, éjszakai ellenôrzés esetén pedig megfelelô megvilágításra van szükség

Az ellenôrzési kampányok Ezzel jelezhetô az autósoknak, hogy a lebukás veszélye bármikor bárhol fennáll megismétlése Szigorú és következetes ellenôrzés

A kezdeti figyelmeztetési idôszak után a rendôrségnek szigorúan, következetesen, tisztességesen és diszkrimináció nélkül kell végeznie az ellenôrzéseket, minél hosszabb ideig, és nem csak autópályákon, hanem olyan útszakaszokon is, ahol az autósok nem számítanának közúti ellenôrzésekre. Ellenôrzés híján az autósok nem vagy csak kevésbé tartják be az elôírásokat.

Megfelelô tájékoztatás az ellenôrzésekrôl

Az ellenôrzések maximális hatékonysága érdekében a kampányokat átfogó oktató és tájékoztató kampányokkal kell kiegészíteni, amelybe a kormánynak, a helyi önkormányzatoknak, a tömegmédiának és más szervezeteknek is be kell kapcsolódnia. A tájékoztató kampányokra az ellenôrzések elôtt, közben és utána is lehetôség van. A szabálysértô autósoknak eleinte a megfelelô övhasználatról szóló közlekedésbiztonsági kiadványokat lehet adni a bírságolás helyett. Az oktatások és útmutatások során ki lehet hangsúlyozni a biztonsági övek használatának elônyeit, valamint a többször is hangoztatott biztonsági üzeneteket.

A fenti alapelvek alkalmazásán kívül az ellenőrzésért felelős szervek az együttműködő partnereikkel közösen rögzíthetik, hogy – az övek használatáról készített felmérések alapján - az adott év végére milyen minimális övhasználati arányt szeretnének elérni. Az ellenőrzési stratégiát eredményorientált szemlélettel kell kidolgozni, az erőforrások elosztása során pedig a kitűzött célok elérését kell szem előtt tartani. Az ellenőrzések sikerét nem a kiszabott bírságok vagy a kiadott figyelmeztetések száma, hanem a szabályokat betartó autósok számának alakulása demonstrálja. A szabályok betartásának mértékét az övhasználati arány százalékos növekedésével lehet mérni. A folyamat sikerét jelzi továbbá a felállított ellenőrzési pontok száma, a célzott intézkedések száma, az oktatóprogramok száma, valamint a média által közzétett figyelmeztetések száma. Az övhasználat mellett álló stabil társadalmi konszenzus kialakítása érdekében a rendőrségnek is népszerűsítenie kell a saját programjának előnyeit.

106



Az övhasználati törvény megszegőit főként az ellenőrzőpontokon és útakadályoknál szolgálatot teljesítő rendőrök, a mobil autópálya-járőrök, valamint a járműveket megállásra kényszerítő pontoknál (pl. benzinkutaknál, fizetőkapuknál és közlekedési lámpák előtt) lévő rendőrök fogják kiszűrni. Az ellenőrzéseket alaposan meg kell tervezni, az akciókban résztvevő rendőröket a megfelelő képzésben kell részesíteni, valamint el kell látni a szükséges utasításokkal. Az ellenőrzések során elsődleges szempontként kell kezelni az intézkedő rendőrök és az autósok biztonságát, a berendezések biztonságos használatát és az ellenőrzőpontok kijelölését.

4.4.4 Rendôrségi képzések A sikeres intézkedések érdekében a rendőröknek megfelelő stratégiai és taktikai képzéseken kell részt venniük, melyek során a következő ismereteket kell elsajátítaniuk: r meg kell ismerniük a törvény rendelkezéseit; r meg kell érteniük, hogy a biztonsági övek hogyan képesek csökkenteni a sérülések kockázatát (még alacsony sebességű ütközéseknél is); r a szolgálatban lévő és a szolgálaton kívüli rendőröknek példát kell mutatniuk a törvény betartásában; r el kell sajátítaniuk a biztonságos útzárak és ellenőrzőpontok kialakítását, amelyek lehetővé teszik a jól látható és hatékony ellenőrzés elvégzését. Ide tartozik a megfelelő jelzések vagy nagy méretű útakadályok kihelyezése, táblákkal, amelyek jól láthatóan tájékoztatják a közlekedőket az ellenőrzés jellegéről („Biztonsági övek ellenőrzése” vagy „Az öv életet ment”); r meg kell tanulniuk, hogyan kezeljék azokat a területeket, ahol az autósoknak csak kis hányada használja a biztonsági övet; r hatékony tanácsokat kell adniuk az autósoknak; r látniuk kell, hogy a balesetek milyen hatással vannak az emberi és anyagi erőforrásokra, a közösség szintjén. Meg kell érteniük, hogy egy hatékony ellenőrzési program milyen komoly megtakarításokat eredményez mind a rendőrség, mint a sürgősségi ellátó szolgálatok számára.

4.4.5 Bírságolás A bírságok mértékét a jogszabály kidolgozása során kell meghatározni (lásd: a 4.2 fejezetben). A komolyabb büntetési tételek fokozatos bevezetésén túl fontos, hogy a bírságokat gyorsan és - az elkövető személyétől függetlenül – egységesen dolgozzák fel. A bírságokat bírósági eljárás nélkül, büntetőcédulával vagy helyszíni bírsággal célszerű behajtani, az alábbiak szerint: r A vezető köteles a helyszínen kiadott írásos büntetőcédulán szereplő összeget a megadott határidőig a megadott rendőrőrsön vagy egy bankban befizetni, illetve a cédulán szereplő egyéb büntetést végrehajtani (pl. részt venni egy járművezetői tanfolyamon). A módszer hatékonysága érdekében létre kell hozni egy számítógépes adatbázist, ahol az összes bírság nyilvántartható. A fix büntetések bírságokból és büntetőpontokból tevődhetnek össze. r Bizonyos országokban a helyszínelő rendőrnek fizetendő helyszíni bírsággal szankcionálják a biztonsági öv használatának elmulasztását. Az így beszedett összeget a rendőrség a közlekedési hatóságnak továbbítja.

107


Mivel az első módszer kevesebb lehetőséget ad a korrupcióra és lehetővé teszi az övhasználat megszegésének a közlekedési pontrendszerbe történő bevonását, érdemes ezt a megoldást választani. A büntetőcédulával ráadásul a pénzbírságtól eltérő büntetés (pl. járművezetői képzésen való kötelező részvétel) is kiszabható.

4.4.6 Az ellenôrzések akadályainak legyôzése Az ellenőrzést végző hatóságok erőforrásai gyakran korlátozottak, ráadásul a biztonsági övek használatának ellenőrzése más, prioritást élvező rendőri feladatokkal kénytelen versengeni. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a támogatás és az erőforrások biztosítása érdekében egyértelműen ki kell tűzni az országos és helyi övhasználati célokat. A folyamatosan fenntartható eredményekhez megfelelő politikai támogatás szükséges. Az ellenőrzési lehetőségek maximális kiaknázása érdekében hatékonyan kell bánni a szűkös rendőri erőforrásokkal. A 4.9 ábrán bemutatjuk az övhasználati törvény betartásának ellenőrzése körül felmerülő lehetséges akadályok egy részét, és javaslatot adunk a problémák megoldására. 4.9 ábra

A hatékony ellenôrzést akadályozó problémák és azok megoldása

Akadályok

Megoldási lehetôségek

Szûkös rendôri erôforrások

ntenzív, jól látható és hatékony ellenôrzések megtervezése – rIerôforrás-allokáció és koordináció ellenôrzéseket ki kell egészíteni oktatással rAEzrôteljes szervezése rNyilvánosmédiakampányok támogató kampányok szervezése rTovábbi közlekedési rendôrök kijelölése r A kormánynak és a vezetésnek be kell látnia, hogy a rközlekedési balesetekrendôri magas társadalmi és egyéni költségeihez

Más fontos rendôri teendô

képest az ellenôrzések költsége viszonylag alacsony

eg kell határozni a stratégiai szemléletô ellenôrzésekkel rMelérhetô költségmegtakarítások mértékét

Túlzott engedékenység

rA rendôri állomány, a felettesek és a rendôri vezetôk

A rendôr engedékeny magatartása a vezetôvel szemben:

rA biztonsági öv használatának elmulasztásával járó kockázatok ismertetése a rendôri állomány számára rKözösségi oktatási programok szervezése

vezetô állítása szerint a biztonsági öv rAkényelmetlen vagy szükségtelen rMagasak a bírságok

továbbképzése, különös tekintettel a jármûvezetôkre, az utasokra és a közösségükre leselkedô veszélyekre

rIntegrált ellenôrzési stratégia kidolgozása rA kisebb sikerek meghatározása és nyilvánosságra hozása rA sikeres intézkedések, mint „követendô példák” alkalmazása rAz övhasználati törvény betartásának célzott ellenôrzése Korrupció: rKorrupció-ellenes intézkedések kidolgozása rKi kell jelenteni, hogy a korrupció aláássa a közlekedésbiztonA rendôrök beszedik a bírságot, de nem adják r sági intézkedések sikereit le a hatóságoknak rKiemelt oktatási és továbbképzési programok szervezése a rA rendôrök pénzért cserébe rendôrök részére szemet hunynak rA megfelelô továbbképzésen részt vett rendôrök bérének a kihágások felett felülvizsgálata (megvesztegetés) rEl kell fogadni egy etikai / magatartási kódexet

A rendôrség nem képes hatékonyan elvégezni a feladatot, nincs stratégiája, és úgy látja, hogy a túl sok szabálysértô autós miatt az ellenôrzés nagyon nehezen végezhetô el

108



4.4.7 A fejezet összefoglalása: az övhasználat ösztönzése ellenôrzésekkel Az övhasználati arány növelésének és fenntartásának egyik leghatékonyabb módszere a biztonsági övekkel kapcsolatos törvények betartásának következetes rendőri ellenőrzése. Az ellenőrzés elsődleges célja, hogy a jármű valamennyi utasa mindig, mindenhol használja a biztonsági öveket. Az ellenőrzések fő eredménye az övhasználati arány növekedése, ezáltal pedig a súlyos kimenetelű közúti balesetek csökkenése. Az ellenőrzéssel kapcsolatos intézkedések listája: r Az ellenőrzési kampány megkezdése előtt a kormánynak és a különböző szervezeteknek jó példát kell mutatniuk, és kötelezővé kell tenniük a biztonsági övek használatát a saját alkalmazottaik számára. A lakosságot tájékoztatni kell az övhasználati törvény szigorúbb ellenőrzéséről, a törvény esetleges módosításairól, és a szabálysértésekért járó szankciókról. r Az ellenőrzési tevékenység alapja egy stratégiai jellegű, adatokon alapuló megközelítés, amelynek része a jól látható rendőri ellenőrzés, az ismétlődő ellenőrzési kampányok, a szigorú és következetes ellenőrzés és az ellenőrzésekről adott pontos tájékoztatás. r Meg kell vizsgálni, hogy rendelkezik-e a rendőrség megfelelő kapacitással az ellenőrzések elvégzéséhez, valamint hogyan lehet az övhasználat ellenőrzését integrálni a többi ellenőrzési feladatba. r Érdemes megfontolni a szabálysértés észlelése utáni teendők többfázisú bevezetését, vagyis eleinte csak figyelmeztetni kell a szabálysértőket, emlékeztetni kell őket az új törvényre, majd később a szabálysértéseket már bírságolni kell. r Ki kell nevezni egy „bajnokot” a rendőrségen belül, aki az élére áll az ellenőrzéseket végző csoportoknak, és segítséget nyújt az ellenőrzési rendszer fenntartásában. r Gondoskodni kell arról, hogy a bírságok gyorsan és egyenlően, a szabálysértést elkövető autós társadalmi helyzetétől függetlenül szabják ki. r Az övhasználatról készített felmérések alapján meg kell állapítani egy minimális éves célt az övhasználati arány elérésére. r El kell fogadni egy országos és helyi övhasználati célkitűzést, amely alapján megszerezhető a programhoz szükséges további támogatás és erőforrások.

109


4.5 Az övhasználat ösztönzése önkéntes intézkedésekkel

A biztonsági övek használati arányának növelésére irányuló kombinált megközelítés



Intézkedések

Kötelezô

Az övek beszerelését és használatát szabályozó törvények

Büntetések és bírságok Szabványok és beszerelés

Rendôri ellenôrzés

Önkéntes

Tájékoztató kampányok Munkaadói szabályok és ösztönzô rendszerek

Oktatás és képzés

Biztosítások és ösztönzô programok

Az önkéntes intézkedések, például a tájékoztató kampányok, oktatási és tréningprogramok, munkáltatói előírások és ösztönzési rendszerek, valamint a biztosítások és egyéb ösztönzési rendszerek nagyon fontos szerepet töltenek be az övhasználat népszerűsítésében és a biztonsági övek előnyeinek megismertetésében. Az önkéntes módszerek a jogszabályokat és a rendőri ellenőrzéseket kiegészítve elősegítik a biztonsági övek önkéntes használatát, és hosszú távon is fenntartható szintre növelik a biztonsági övek használati arányát.

110



4.6 Az övhasználat ösztönzése tájékoztató kampányokkal A tájékoztató kampány az övhasználat ösztönzésére szolgáló intézkedéssorozat legjobban látható része, sőt a kampányt sokan – és tévesen – a teljes programmal azonosítják. Egy tájékoztató kampány általában a 4.10 ábrán felsorolt elemekből áll.

4.10 ábra A tájékoztató kampány elemei Kampányelem

A mellette szóló érvek

Tévéreklám

Széles célközönség elérése. Rövid, lényegi üzenetek. Audiovizuális kommunikáció. Részletes üzenetekre nem megfelelô.

Rádióreklám

Széles célközönség elérése. Rövid üzenetek. Autóvezetés közben is hallható. Hangos kommunikáció.

Újsághirdetés

Széles célközönség elérése. Rövid üzenetek. Kapcsolódási felület lehet a közönségkapcsolati cikkekhez. Csak az újságolvasó közönséghez jut el. Alapja lehet a szóbeli kommunikációnak.

Kültéri hirdetések, pl. hirde- Rövid üzenetek a közlekedôknek. A közúti közlekedôk nagy részének elérése. tôtáblák, taxik, rendôrautók, Erôsítheti és kibôvítheti a tévében és a sajtóban látott üzeneteke. autóbuszok oldalán elhelyezett reklámok

A projekt bevezetéséhez kapcsolódó rendezvények

Széles közönségtájékoztatási lehetôségeket nyújt. Megjelenési lehetôséget ad a kormány számára, ingyenes médiajelenlétet biztosít. Lehetôséget nyújt a kétirányú kommunikációra. Alapja lehet a szóbeli kommunikációna.

Közönségkapcsolati intézkedések

Az intézkedések részletes ismertetése. Mély elemzések. Az intézkedések hitelességének növelése. Megjelenési lehetôség a kampány vezetô személyiségeinek. Összekapcsolható a kampányrendezvényekkel és közönségtalálkozókkal. Lehetôséget nyújt a helyiek részvételére és a kampányüzenetek lokalizálására.

Médiainterjúk, prezentációk és cikkek

Az intézkedések részletes ismertetése. Az intézkedések hitelességének növelése. Megjelenési lehetôség a kampány vezetô személyiségeinek. Lehetôséget nyújt a kétirányú kommunikációra.

Regionális vagy helyi tevékenységek

Regionális kezdeményezések, regionális média és közönségkapcsolati események. Lehetôséget ad a problémák helyi vonatkozásainak vizsgálatára. Megjelenési lehetôséget nyújt a kampány helyi kulcsembereinek. A nyilvános vagy települési gyûléseken elhangzó információk alapjául szolgál.

A helyi közösségek számára Információkkal segíti a helyi média tevékenységeinek folytatását. Érdekeltté kidolgozott vagy finanszíro- teheti a helyi résztvevôket a problémák megoldásában és segítséget nyújthat a zott tevékenységek helyi szintû intézkedésekhez. Sport és kulturális Jó eszköz a kampány pozicionálására és megkülönböztetésére. Magas események szponzorálása státuszú, szavahihetô embereket ér el. A közlekedésbiztonsági problémákkal csak jól átgondolt koncepció mellett kapcsolható össze hatékonyan. Tájékoztatás az ellenôrzésekrôl

Fokozhatja az ellenôrzések elrettentô hatását. Azonnali és jelentôs hatással lehet a közlekedési magatartásra, feltéve, hogy az ellenôrzések elegendôen intenzívek ahhoz, hogy az átlag autósok is érzékeljék a rendôrök jelenlétét az utakon.

Kulcsszereplôkkel (pl. rendôri vezetôkkel, sztárokkal vagy vallási vezetôkkel) készített interjúk

Megjelenési lehetôséget nyújt a kampány kulcsembereinek. Hitelesebbé teszi a kampányt. Lehetôséget nyújt a kétirányú kommunikációra.

Közösségi vagy iskolai népszerûsítô programok

Fokozza a közvélemény és a célcsoport érdeklôdését. Megerôsítheti a pozitív magatartási mintákat. Lehetôséget nyújt a közlekedésbiztonsági kérdések iskolai tananyagba való beépítésére. A gyermekeken keresztül hat a szülôk közlekedési magatartására. Ha az adott ország kultúrájában nem elfogadott az öntudatos gyermekek nevelése, nem igazán hatékony eszköz.

111

Costa Rica-i Autóklub


A közlekedésbiztonság népszerűsítése a célközönség részére végzett tájékoztató, tanácsadó, ösztönző és meggyőző tevékenységek kombinációját jelenti, melyek célja egy adott viselkedésminta elérése. A népszerűsítés önmagában nem túl hatékony eszköz, de elengedhetetlen része a jogszabályok betartását elősegítő programoknak. Az egyszeri kampányokkal a szigorú ellenőrzések ellenére sem lehet hosszú távon fenntartható, magas övhasználati arányt elérni; ehhez rendszeres ellenőrzésre és a fő üzenetek gyakori ismétlésére van szükség. A népszerűsítő kampányok már akkor is fontos és hatékony szerepet töltenek be, amikor a kötelező övhasználatról szóló jogszabály még nem lépett életbe, hiszen a kampány rávilágít az övhasználat társadalmi és gazdasági előnyeire. Az önkéntes övhasználatot csak ilyen kampányokkal lehet hatékonyan növelni. Egy 15 ország övhasználati arányait összehasonlító tanulmányból kiderül, hogy a jogszabályok bevezetése előtt az átlagos önkéntes övhasználati arány a teljes lakosság körében mindössze 25% volt. Az övhasználati jogszabály sikeres alkalmazásának feltétele, hogy az emberek világosan megértsék az övhasználat előnyeit. Az ismeretek terjesztése elősegíti a jogszabállyal szembeni esetleges ellenállás legyőzését. A népszerűsítő kampány kidolgozásához marketing vagy reklám-szakismeretek szükségesek. A kampány kidolgozásának lépései a következők: a speciális kampánycélok kitűzése, a

112



kampányüzenetek megfogalmazása, a célközönség kijelölése, a bevezetési határidő kitűzése, valamint a kampány kiértékeléséhez használt módszerek kifejlesztése.

4.6.1 A kampány céljai Az övhasználati kampány célja, hogy meggyőzze a járművek utasait a biztonsági övek használatáról, valamint elfogadtassa az emberekkel az övhasználat társadalmi, gazdasági és emberi előnyeit, ezáltal formálja a közlekedők magatartását. Minden kampány legfontosabb eleme a cél, amelyet a kampánnyal el szeretnének érni. A konkrét célkitűzéseket mennyiségi mérőszámokban lehet kifejezni, például: „2008 decemberétől a járművezetőknek és az utasoknak is kötelező a biztonsági övek használata”. Egy kampány sikeréhez jelentős mértékben hozzájárulnak a szociális marketing eszközök. A szociális marketing célja a közösségi kultúra átformálása, illetve bizonyos ötletek, vélekedések, szokások és viselkedésformák ösztönzése vagy elvetése a közösségen belül (15). A szociális marketing alapelveire épülő kampány fő jellemző r céltudatos; r végrehajtása egyedi módszerekkel történik; r egyértelműen meghatározott célközönsége van. A hatályos jogszabályoktól és az aktuális övhasználati aránytól függően számtalan célkitűzés fogalmazható meg, például: r tájékoztatni az embereket arról, hogy a biztonsági övek használatával jelentősen csökkenthető a súlyos vagy halálos balesetek száma; r felhívni az emberek figyelmét arra, hogy a járművezetők és az utasok is nagyobb biztonságban vannak, ha használják a biztonsági öveket; r ösztönözni az embereket arra, hogy biztonsági övvel felszerelt gépkocsikat vásároljanak, és használják is az öveket; r felhívni az emberek figyelmét arra, hogy a biztonsági övek használata immár kötelező; r tájékoztatni az embereket arról, hogy a rendőrség megkezdte a biztonsági övek használatának ellenőrzését, és a szabálysértők bírságolását; r népszerűsíteni a rendőrség által végzett övhasználati ellenőrzéseket. A fenti célkitűzések számszerűen is kifejezhetők, ezért először meg kell állapítani: r a biztonsági övek előnyeivel kapcsolatos ismeretek mértékét, az övek rendelkezésre állását, költségét, valamint a biztonsági övekre vonatkozó jogi előírásokat (lásd: a 4.6.2 fejezetben ismertetett piackutatást); r az övhasználati arányt a vezetők és az utasok körében, ülőhelyenként, valamint városon belül és lakott területen kívül; r a rendőri ellenőrzés mértékét (lásd: az argentin esettanulmányt).

113


SETTANULMÁNY: „Küzdjünk az életért” övhasználati kampány, Argentína

A Luchemos por la Vida (Küzdjünk az életért) mozgalmat 1990-ben indították el azzal a céllal, hogy népszerûsítse a biztonsági övek használatát az argentin autósok körében. Az övhasználati kampány elindítása elôtt a szervezôk szisztematikusan megfigyelték a vezetôk és az elsô utasok övhasználati szokásait Buenos Airesben (és azóta minden évben felmérik ezeket az adatokat). A megfigyelésekre a város különbözô pontjain került sor, nappal és éjszaka, munkaszüneti és munkanapokon, különbözô típusú jármûvek részvételével. Minden alkalommal legalább 4000 gépkocsit figyeltek meg. 1990 novemberében az utasok mindössze 0,2%-a kötötte be magát. 1992-ben az elsô és nagyon egyszerû rádiós és televíziós kampány után az övhasználati arány a vezetôk között 3,1%-ra, az utasok körében 2,2%-ra emelkedett. 1992 júliusában, miután a biztonsági övek használatát az elsô és hátsó üléseken is törvényileg kötelezôvé tették, az arány 32%-ra nôtt, anélkül, hogy a rendôrség ellenôrizte volna a törvény betartását. A jogszabály hatása éppen emiatt igen rövid életû volt: 1995 júliusában már csak a vezetôk 13%-a, az elsô utasok 11%-a volt bekötve. 1996 áprilisában aztán egy új törvény és egy új kampány hatására ismét 32%-ra (az utasok körében 30%-ra) ugrott az övhasználati arány, de az ellenôrzések hiánya miatt nem sokkal késôbb mindkét ráta 20% alá esett vissza „Mentsünk meg 1100 életet a biztonsági övek használatával” címmel. A kampány szervezôi számos tévé- és rádiómûsorban igyekeztek eloszlatni a biztonsági övekkel kapcsolatos tévhiteket, mítoszokat és ellenérzéseket, valamint felhívni az emberek figyelmét arra, hogy mi történik a bekötetlen utasokkal, ha az autó

balesetet szenved. Egy másik kampányban arra buzdították az embereket, hogy írjanak levelet az elnöknek, a kormányzóknak és a polgármestereknek, és hívják fel a figyelmüket arra, hogy az övhasználati törvény hiánya miatt ôk a felelôsek évente 1100 ember haláláért. A kampány szervezôi országúti hirdetôtáblákon és fizetôkapuk melletti fülkékben elhelyezett hirdetésekkel igyekeztek eljuttatni az üzenetet minél több autósnak. Az övhasználat népszerûsítéséhez hozzájárult egy baleset is, amelyben az ország elôzô elnöke csaknem életét vesztette, miután az ütközés következtében kiesett az autójából. 1999 novemberében az autóvezetôk övhasználati aránya 27%-ra emelkedett, de – a korábbi tendenciákhoz hasonlóan - 2004 júniusára fokozatosan 22%-ra csökkent. A kampányok és a hatósági lobbi hatására 2004 októberében Buenos Airesben a közlekedési rendôrség nagy erôkkel megkezdte az övhasználati törvény betartásának ellenôrzését. A Luchemos por la Vida folyamatosan mérte az intézkedések hatását, amely nem is maradt el: az elsô hét végére a jármûvezetôk 86%-a, az elsô utasok 83%-a használta a biztonsági öveket. Egy autóvezetôk körében készített felmérés szerint a sofôrök 98%-a úgy vélte, hogy a biztonsági övek hatékony védelmet kínálnak egy ütközés esetén, 81%-uk pedig egyetértett az övhasználat ellenôrzésével. Bár a szigorú ellenôrzésnek nem volt folytatása, az övhasználati arány 2005 márciusában továbbra is 75% felett volt. A Luchemos por la Vida szerint ezek az eredmények a népszerûsítô kampányoknak köszönhetôk, amelyek hosszú idô elteltével – és nem kis részben az ellenôrzési kampány hatására - végül állandó és megszokott gyakorlattá tették az övhasználatot

4.6.2 A kampányüzenetek megfogalmazása Az övhasználati kampány kommunikációs üzeneteinek megfogalmazása előtt a helyi ismeretek alapján és piackutatás útján meg kell határozni azokat a tényezőket, amelyek korlátozzák a biztonsági övek használatát. Ki kell jelölni továbbá a kampány célközönségét (pl. első vagy hátsó utasok, gyermeküléseket használók, lásd: a 2.2.2 fejezetben az övhasználati és gyermeküléshasználati arányok felmérését). A piackutatás lehetővé teszi a célközönség jogszabályról meglévő ismereteinek felmérését, valamint az ittasan okozott balesetekben részt vevő, nagy kockázatú csoportok véleményét, meggyőződését, aggodalmait és motivációját. A folyamat első lépése a célközönség meghatározása, majd a kampány szempontjából releváns információk összegyűjtése.

114



Diagnosztikai vizsgálat A kampányüzenetek megfogalmazásának első lépésében létre kell hozni egy kis csoportot a fő célcsoportot képviselő emberekből. A velük folytatott megbeszélés során: r meg kell határozni és érteni, hogy ezek az emberek miért nem használják a biztonsági öveket; r ki kell dolgozni azokat a motivációs lépéseket, amelyekkel megváltoztatható a célcsoport hozzáállása és magatartása. A kampányüzenetek és anyagok elkészítése A célközönségen végzett diagnosztikai vizsgálat során kapott információk alapján elkészíthetők azok az üzenetek és kampányanyagok, amelyek elősegítik a biztonsági övekkel kapcsolatos gondolkodás és magatartás megváltoztatását. Ezeket a termékeket általában a közlekedésbiztonsági hatóságokkal szerződéses kapcsolatban álló reklámügynökséget készítik el. Ezután meg kell bízni egy független piackutató céget azzal, hogy tesztelje a kampányüzenetek és anyagok előzetes változatait a célközönséget képviselő egyénekből összeállított kisebb csoportokon. Az elfogultság megelőzése érdekében a piaci tesztekbe nem szabad bevonni az anyagokat készítő ügynökséget. Az anyagok tesztelésének célja, hogy megtalálják a célközönség számára leghatékonyabb üzeneteket és kommunikációs módszereket, majd ezek segítségével megváltoztassák a biztonsági övekkel kapcsolatos nézeteiket és magatartásukat. A kampányüzenet: r legyen egyszerű, következetes és könnyen megjegyezhető; r illeszkedjen az adott ország feltételeihez, társadalmi és kulturális normáihoz; r ne legyen sértő egyetlen csoport számára sem; r nem kell, hogy feltétlenül a teljes lakossághoz szóljon, elég, ha a kiválasztott célközönség számára megfelelő. Legyen az üzenet a kampány fő „márkája”: az eladandó termék ebben az esetben a „biztonsági öv használata”, nem pedig a kampányért felelős ügynökség. A közlekedésbiztonság területén általában a célzott és egyedi üzeneteknek van a legnagyobb hatása (2).

A kampány központi üzenete (Por Amor use el Cinturón vagyis „Legyen szíves, használja az övet”) a szeretet és a felelôsség témaköréhez kapcsolódik. A kampány emblémája közlekedési tábla, amely egy biztonsági övvel bekötött szívet ábrázol.

Costa Rica-i Autóklub

115


4.6.3 A célközönség elérése A célközönségnek értelmeznie kell a nekik címzett kampányüzeneteket. A költségvetéstől, a kampány céljaitól és célközönségétől függően az üzenetek átadására általában több média is igénybe vehető. Az optimális média típusa célcsoportonként eltérő: az újságok például hatékonyabban alkalmazhatók a középkorúaknál, a fiatalabb korosztály számára megfelelő választás a mozifilm, a vidéken élőket pedig rádión keresztül lehet a legjobban elérni. Egy jól felkészült reklámügynökségnek nem okoz gondot a különböző célközönségnek megfelelő média kiválasztása. A kampányt úgy kell kialakítani, hogy a célközönség a fő üzenet változtatása nélkül módosítható legyen. Előfordulhat például, hogy az eredetileg városi fiatalok részére kidolgozott kampányt ugyanazzal az üzenettel, de más eszközökkel szeretnénk alkalmazni az idősebb, vidéki lakosokra is.

SETTANULMÁNY: A hátsó ülésen utazó fiatalokat megszólító övhasználati

kampány, Lengyelország Lengyelországban az elsô országos övhasználati kampány 2005. szeptember közepén indult. A kutatások szerint az övhasználati arány a hátsó ülésen utazó fiatalok (18-24 évesek) körében volt a legalacsonyabb, ezért a kampány ezt a korosztályt vette célba, és üzenetét fôleg a hátsó ülésen utazóknak címezte. A felmérések szerint az emberek az alábbi okok miatt nem használták a biztonsági övet:

rúgy vélték, hogy minden forgalmi helyzetben urai tudnak lenni a gépkocsinak, és biztosak voltak benne, hogy képesek kezelni a vészhelyzeteket;

rnem szokták meg a biztonsági övek használatát.

A kampány célja az övhasználati arány növelése és az övhasználat mint pozitív társadalmi norma elterjesztése volt, az alábbi eszközökkel:

raz emberek tájékoztatása arról, hogy a közlekedési balesetek valós és elôre

nem látható veszélyeket rejtenek, valamint a biztonsági öv használatának elmulasztása súlyos vagy halálos sérülést okozhat; a biztonsági övekkel kapcsolatos tévhitek és mítoszok eloszlatása; az övek rendszeres használatának elterjesztése a hátsó ülésen.

r r

A kiértékelések alapján a célközönség (vagyis a 18-24 éves fiatalok) 93%-át sikerült elérni. A nyilatkozatok szerint az övhasználati arány a hátsó üléseken 34%-ról 66%-ra nôtt, míg a megfigyelések azt mutatták, hogy hátul 38%-ról 50%-ra, elöl 74%-ról 84%-ra emelkedett az övet használók aránya. A kampány idôszaka alatt 10%-kal kevesebb halálos baleset történt, ráadásul a kampány éppen arra az idôszakra esett, amikor az országban rendszerint a legtöbb baleset szokott történni (17).

4.6.4 Kreatív koncepciók A népszerűsítő kampányok kidolgozása során a kreativitásra gyakran nem jut elég figyelem. A világ több országában végzett népszerűsítő kampányok áttekintése alapján kijelenthető, hogy van több olyan kreatív elem, amelyek a jövőbeni kampányokban is felhasználhatók (4.11 ábra).

116



4.11 ábra A közlekedésbiztonsági kampányok gyakori kreatív témái

Gyakori téma

Kívánt hatás

Sokkoló taktika, pl. tesztbábuk vagy valós élethelyzetek megjelenítése (lásd: a sokktaktikáról szóló megjegyzés)

Érzelmi reakciók kiváltása

Rendôrségi ellenôrzés

Morális döntés. Félelemtényezô: nem szeretné elveszíteni a jogosítványát, szeretné megtartani a függetlenségét és a státuszát

Kellemetlenség (pl. helyszíni bírságok)

Életviteli döntés, nem szeretné csökkenteni a jövedelmét

Figyelemfelhívás, oktatás, azonosulás valakivel

Oktatási döntés a tudásszint alapján

Példaképpel való azonosulás

Az elismert emberek, pl. sportolók, tévés személyiségek felhívják az egész társadalom figyelemét a problémára, és könnyebben elfogadtatják az emberekkel az övhasználatot

Emlékkép/felidézés

Tudatalatti, szinte automatikus döntés

Az üzenet gyakorisága

Azonnali döntés, szabálykövetô magatartás

A kreativitás nem csak a koncepcióra, hanem a kampány tervezésére, és a média kiválasztására is vonatkozik; ez utóbbi az országos helyzettől és a rendelkezésre álló költségvetés nagyságától is függ. A piackutatás során fel kell térképezni, hogy melyek azok a médiatípusok, amelyekkel az adott demográfiai csoport elérhető (pl. autósoknak szóló reggeli rádióműsorok, benzinkutakon vagy parkolókban elhelyezett hirdetőtáblák, stb.

Sokkoló taktika A sokkolási taktikát széles körben alkalmazzák a közlekedésbiztonsági kampányokban, arra feltételezésre alapozva, hogy az erôteljes képi üzenetek személyes felelôsséget alakítanak ki az autóvezetôkben. Tény azonban, hogy a közlekedésbiztonsági kampányok valódi sikerét mindig a célközönség számára megfelelô, jól érthetô és hiteles üzenet alapozza meg. Ha kizárólag sokkoló taktikát alkalmaznak a kampányban, a célközönség hozzászokik a sokkoló látványhoz, ezért ugyanakkora hatás eléréséhez egyre sokkolóbb hirdetéseket kell vetíteni a tévében.

117


A média használatával kapcsolatos döntést jelentősen befolyásolják a költségek. A kutatások szerint az olcsóbb reklámok ugyanolyan népszerűek lehetnek, mint a nagy költségvetéssel készített kampányok, feltéve, hogy a célközönség értelmezni tudja az üzenetet (18). A közlekedésbiztonsági üzenetek széles körű terjesztéséhez ugyanakkor nagyobb költségvetés szükséges, bár a kormány és a vállalatok támogatása jelentősen csökkentheti a hirdetési kiadásokat.

Ösztönzés példaképekkel A kiválasztott példaképek már a jogszabályok bevezetése elôtt is ösztönözhetik az embereket a biztonsági övek használatára. A példaképként kiválasztott személy a kampány célcsoportjától függ, amely lehet például az balesetekben leggyakrabban érintett fiatal vezetôk és utasok csoportja. Ebben az esetben az övhasználat népszerûsítésére egy énekest, filmsztárt, tévés személyiséget vagy sztársportolót kell felkérni. Más célcsoportok példaképe lehet valamilyen befolyásos személy, orvos vagy sikeres üzletember. A fiatal szülôk elé olyan sztárokat lehet példaként állítani, akik gyermekeiket az ajánlott gyermekülésekben szállítják.

SETTANULMÁNY: Népszerûsítô kampány Jordániában

Jordániában nemrégiben az egész országra kiterjedô figyelemfelkeltô kampányt szerveztek. A televízióban, rádióban, újságokban, mecsetekben és templomokban is látható hirdetések különösen hatékonynak bizonyultak, ugyanis 47%-kal növelték az övhasználat arányát az országban. A tévéreklám általában költséges megoldás, de Jordániában mindkét tévécsatorna és néhány rádióállomás

118

is állami kézben van, ezért a reklámidôt nem kellett bekalkulálni a kampány költségvetésébe. A kampány során a szakértôk három, egyenként egy órás televíziós beszélgetésben taglalták az övhasználat elônyeit, valamint ötven alkalommal vetítették le a kampányhoz kapcsolódó 30 másodperces reklámfilmeket. A közlekedésbiztonsági üzeneteket a legnépszerûbb rádióállomás általános mûsorai sugározták. A rádiós kampány hosszabb ideig tartott, mint a televíziós kampánymûsorok sugárzása (20).



SETTANULMÁNY: Övhasználati kampány, Szahalin-sziget, Oroszország

A Szahalin-szigeten lebonyolított övhasználati kampány a Szahalin Állami Közlekedésbiztonsági Igazgatóság (GIBDD) és a Szahalin Közlekedésbiztonsági Szövetség támogatásával valósul meg. A kampányra évente kerül sor, az övhasználati arányt pedig megfigyelések illetve a közlekedési rendôrség által végzett közúti ellenôrzések és baleseti helyszínelések során gyûjtött adatok alapján folyamatosan nyomon követik. A projekt része az oktatás, a figyelemfelhívás, az ellenôrzés és a program hatékonyságának kiértékelése.

használata kötelezô, a GIBDD a rendôri erôk hiánya miatt nem tekintette elsôdlegesen fontos feladatának az övhasználat ellenôrzését. A GIBDD helyi vezetôje ugyanakkor egyetértett a kampány szervezôivel abban, hogy az övhasználat ellenôrzését intenzívebbé kell tenni a Szahalin-szigeten. A 2005-ös kampány elôtt és után készített felmérés szerint az övhasználati arány a városi területeken 3,8%-ról 13,9%-ra, a vidéki körzetekben és az ország-utakon 26,8%-ról 51,8%-ra emelkedett A 2006-os övhasználati kampány

GRSP

Az övhasználat elôsegítése érdekében 2006 közepén elindították a kampány második részét. A projektcsoport az elôzô kampány eredményeinek kiértékelése után úgy döntött, hogy nagyobb figyelmet fordít arra, hogy:

A 2005-ös kampány A kampány kidolgozása elôtt részletes közvélemény-kutatást végeztek Szahalin szigetén, amelyben arra keresték a választ, hogy a helyi lakosok miért nem használják a biztonsági övet. A szervezôk úgy vélték, hogy az okok meghatározása alapvetôen fontos annak érdekében, hogy olyan hatékonyt kampány tudjanak kidolgozni, amellyel el tudják oszlatni a hibás feltételezéseket és tévhiteket, valamint az aktuális helyzetnek megfelelôen alakítsák ki a kampány céljait és üzeneteit. A kampány elindítása elôtt az összes kampányanyagot letesztelték a külsô résztvevôkbôl összeállított fókuszcsoportokon. A tesztelés eredményei alapján megnézték, hogy az anyagok és üzenetek hatékonyan elérik-e a célközönséget (ha pedig nem így volt, akkor a projektcsoportnak volt ideje elvégezni a szükséges módosításokat). A kampányt két fázisban vezették be. Elôször elindítottak egy figyelemfelkeltô kampányt, amelynek során aktív médiaszerepléssel igyekeztek hangsúlyozni a biztonsági övek használatának elônyeit, valamint eloszlatni az emberek téves feltételezéseit a biztonsági övekrôl. A második, egyben legfontosabb fázisban ellenôrzésekkel nyomatékosították, hogy a biztonsági övek használata kötelezô, és a szabálysértések szankciókkal sújthatók. A projektcsoport megállapította, hogy bár az orosz törvények alapján a biztonsági övek

raz

ellenôrzéseket a kampány teljes idôszaka alatt következetesen végrehajtsák; raz emberekben szilárd véleményeket alakítsanak ki az övhasználat elônyeirôl; ra tömegmédia intenzívebb használatával még több embert el tudjanak érni; ra kampányt a nyári idôszakban vezessék be, amikor általában a legtöbb baleset történik Szahalin-megyében. A 2006-os kampány területi jelenlétének növelése érdekében a kampányt több kis közösségben is elindították. A reklámfilmeket és a rádiószpotokat a nyári idôszakra és a szigorúbb ellenôrzésekre tekintettel átdolgozzák. Az aktív médiaszerepléssel induló kampány májustól november közepéig tartott. A kampány során és utána további kutatásokkal igyekeztek felmérni a projekt hatását, valamint az emberek véleményét a kampány módszereirôl. A közvélemény-kutatás szerint a lakosság 86,7%-a látta a kampányanyagokat, és a leghatékonyabb kommunikációs felületnek a televíziót, a rádiót és a hirdetôtáblákat tartották. Az alábbi intézkedések különösen nagy szerepet töltöttek be a két sikeres kampány kidolgozásában és lebonyolításában:

rkomoly politikai támogatás megszerzése a kampányhoz;

ra különbözô szektorok helyi képviselôinek bevonása a folyamatba;

Folytatás…

119


folytatás

ra közlekedési törvények megfelelô népszerûsítése és átgondolt ellenôrzése;

ra kampányanyagok professzionális kidolgozása, fókuszcsoportok segítségével;

raz övhasználati arány mérése a kampány elôtt és után, a nemzetközi példák alapján;

közlekedési rendôrség részére a kampány bevezetése elôtt, melyek során felhívták a résztvevôk figyelmét az övhasználat elmulasztásával járó veszélyekre; ri ntenzív médiajelenlét, valós helyi történetekkel; ra fontosabb szereplôk megkérdezése a kampány után.

A 2006-os kampány elôtti és utáni felmérések szerint a városi területeken 14,3%-ról

GRSP

roktatások szervezése és média és a helyi 22,7%-ra, a vidéki utakon 56,1%-ról 77,9%-ra nôtt az övhasználat aránya. A 2007-es megfigyelések alapján a 2007-es kampány elôtti idôszakban 64,8%-ra nôtt az övhasználati arány, majd a 2007-es kampány után már 76,6% volt a bekapcsolt biztonsági övvel közlekedô autósok aránya.

4.6.5 A kampányt lebonyolító ügynökség kiválasztása A népszerűsítő kampány sikeres lebonyolítását a minisztériumban dolgozó tapasztalt szakembereke is rá lehet bízni, de általában egy professzionális marketing vagy reklámügynökség segítségére van szükség. A kampány átfogó koordinálását ugyanakkor nem szabad kiengedni a kormányzati hivatal kezéből. A kampányhoz PR-ügynökségek és kutatóintézetek szolgáltatásaira is szükség lehet, ha a kormányzati hivatal nem tudja saját forrásból biztosítani ezeket a tevékenységeket. A reklámügynökség kiválasztásának első lépése egy pályázati dokumentáció kiadása, amelyben a pályázat kiírója felvázolja a kampány céljait és célkitűzéseit, határidejét és költségvetését. A pályázati dokumentáció alapján a jelentkező ügynökségek eldönthetik, hogy képesek-e a feladat ellátására. A jelentkező ügynökségekről listát kell készíteni az alábbi adatok feltüntetésével; r az ügynökség korábbi tapasztalata szociális marketingkampányok területén; r az ügynökség kreatív képessége; r földrajzi elhelyezkedés; r reklámozási lehetőségek a médiában; r az ügynökség mérete. A listán szereplő ügynökségeket ezután fel lehet kérni, hogy nyújtsák be pályázataikat, amelyben szerepeljenek az ügynökség által javasolt kreatív ötletek, és a médiaszereplések tervei és költségvetése. Az övhasználatot népszerűsítő kampány kidolgozásának lépéseit a 4.12 ábra mutatja.

120



4.12 ábra Az övhasználatot népszerûsítô kampány kidolgozásának lépései

Nem A népszerûsítô kampány az övhasználati program része Megbeszélések során biztosítani kell a népszerûsítô lépések támogatását és fontosságának felismerését

Igen

Nem A célcsoport profilja és magatartási motivációs háttere ismert A célcsoport diagnosztikai vizsgálatával meg kell határozni a célcsoport profilját Igen

Tudjuk-e melyek a hatékony kommunikációs üzenetek

A hatékony üzenetek meghatározásához kommunikációs teszteket kell végezni

Igen

Rendelkezésre állnak a jó minôségû, hatásos kampányanyagok

Nem

Nem

A reklámügynökség leszerzôdött az anyagok beszerzésére

Nem

A reklámügynökség kijelölése

Igen Igen Igen

Meghatároztuk-e a leghatékonyabb médiamixet

Igen

A reklámügynökség megbízása a kampány költségvetésébe illô médiavásárlási terv elkészítésére

Az anyagok hatékonysága ismert

Nem

Megbízást kell adni az anyagok piaci tesztelésének elvégzésére

Nem Megbeszélések során biztosítani kell a népszerûsítô lépések támogatását és fontosságának felismerését Egy médiafigyelô cég megbízása a médiaterv végrehajtásának ellenôrzésére. Külsô partner megbízása a kommunikáció hatékonyságának felmérésére

A kampány indítása

121


4.6.6 Együttmûködés a médiával A média (beleértve a nyomtatott sajtót, az elektronikus médiát és az internetet) többféle feladatot láthat el a népszerűsítő és oktató kampányokban. A média érdeklődést mutat a kampány iránt, és megismeri annak céljait, tartalmát és folyamatát. Támogathatja a kampányt, de kritikákat is megfogalmazhat, sőt akár ellenkampányt is indíthat. Ezért nagyon fontos, hogy a médiát tájékoztatni kell a soron következő kampányról, és egyértelműen, határozottan definiálni kell a kampány mögött álló okokat. A kampány során rendszeres információkat kell adni a médiának a program állásáról és a célok eléréséről. A tájékoztatást a megfelelő kormányzati szervezeten, vagy egy külső reklámügynökségen keresztül lehet megvalósítani.

4.6.7 A kampány összehangolása a jogszabály bevezetésével Az övhasználatot népszerűsítő kampány egyes fázisait gondosan össze kell hangolni a jogszabály módosításaival és a rendőri ellenőrzésekkel. Rendkívül fontos az egyes lépések közötti koordinált együttműködés. Az övhasználati törvény és az ellenőrzési folyamat pillanatnyi helyzetétől függően az egyes fázisok tartalmazhatják a 4.13 ábrán felsorolt intézkedéseket vagy azok egy részét. 4.13 ábra A kampány fázisainak összehangolása az övhasználati jogszabállyal A jogszabály pillanatnyi állása

Népszerûsítô tevékenységek vagy célok

Nincs hatályos jogszabály

Az önkéntes övhasználat ösztönzése a következô eszközökkel:

elônyeinek ismertetése; raazz övhasználat elérhetôségének és költségeinek ismertetése a potenciális övhasználóknak; raz övek r emberek tájékoztatása arról, hogy mikortól lesz kötelezô a biztonsági övek használata.

Az új elôírások bevezetésének közeledtével segíteni kell az autósok felkészülését a jogszabály Az új jogszabályt betartására: elfogadták, de még nem léptették hatályba biztosítani kell, hogy az új jogszabály bevezetésének dátuma könnyen megjegyezhetô

rlegyen; hangsúlyozni kell az övhasználat fontosságát; ritsmételten ájékoztatni kell az autósokat, hogy az új jogszabály szerint milyen büntetésekre számíthatrnak a szabálysértôk.

A jogszabály hatályba lépett

A kampány a marketing fázisához (a legfontosabb szakaszához) ér, melynek során:

l kell magyarázni az embereknek, hogy milyen elônyökkel jár a biztonsági övek használata; rerészletes kell adni az övhasználat elmulasztásának következményeirôl, a rlehetségestájékoztatást sérülések és a bírságok tekintetében egyaránt; k ülönösen ki kell hangsúlyozni az üzenetet azok felé, akik csak alkalmanként használják a rbiztonsági övet. Megjegyzés: Ebben a fázisban a rendôri ellenôrzések során elôször még csak figyelmeztetni kell a szabálysértôket, bár a kampány nyilván akkor lesz igazán sikeres, amikor az elôírások betartásának ellenôrzése.

A jogszabályt stabilan alkalmazzák

Idôszakos, de rendszeres marketing tevékenységek:

ismételt megerôsítése a biztonsági övet használó autósok felé; raazz üzenetek elhanyagoló autósok emlékeztetése; raz övhasználatot r övhasználat elmulasztásával járó következmények folyamatos ismertetése. Megjegyzés: Az idôszakos marketing tevékenységek újra és újra megerôsítik az üzenet hatását, ráadásul sokkal költséghatékonyabbak, mint a folyamatos marketing munka.

122



SETTANULMÁNY: Az övhasználati jogszabály és kampányok

az Egyesült Királyságban A gyártókra vonatkozó elôírások értelmében az Európában készült autókat 1965 óta kötelezô az elsô üléseken biztonsági övekkel felszerelni. A jogszabály bevezetése ellenére az övhasználati arány akkoriban igen alacsony volt, ezért a ’70-es évek elején több reklámfilmet készítettek, amelyekben ismert sztárok hívták fel az autósok figyelmét arra, hogy milyen veszélyekkel jár, ha egy ütközés követeztében valaki kiesik az autó szélvédôjén. Ez a reklámkampány több mint tíz évig tartott, és sikeresen felhívta az emberek figyelmét az övek használatára, valamint elôkészítette a terepet az 1983-ban bevezetett törvény számára, amely kötelezôvé tette a biztonsági övek használatát az elsô üléseken. A jogszabály bevezetése után az övhasználati arány 90%-ra emelkedett, amelyet sikerült hosszabb távon is fenntartani. 1989 óta a 14 év alatti gyermekeket is kötelezô bekötni a hátsó ülésen, 1991-ben pedig a hátsó övhasználatot kiterjesztették a felnôtt utasokra is. Ezeknek a primer törvényeknek a betartását a mai napig ellenôrzik. A késôbbi övhasználati kampányokat az ellenôrzésre, az oktatásra és a népszerûsítésre alapozták. A kampányok elsôsorban a hátsó biztonsági övek használatára és a tizenévesek övhasználatára koncentráltak. A felnôtteknek és szülôknek szóló tévé- és rádióreklámokkal igyekeztek bemutatni a bekötetlen utasokra leselkedô veszélyeket. 1998-ban a felnôtt utasok mindössze 43%-a használta a hátsó biztonsági öveket, ezért az illetékes szervek egy új kampányt kidolgozása mellett döntöttek. A kutatások szerint minden évben sok olyan halálos baleset történt,

ahol a bekötetlen hátsó utas tehetetlenül csapódó teste végzetes ütést mért az elsô ülésen ülô, biztonsági övvel rögzített utasokra. A kampány alapötlete a mások testi épségéért vállalt felelôsség volt, és a tapasztalatok szerint a bekötetlen utas tehetetlenül csapódó teste hatásosan közvetítette az üzenetet a nézôk felé. A „Julie” címû kampányfilmben egy tizenéves fiút mutattak, aki az ütközés pillanatában elôre csapódott, és megölte az elsô ülésen ülô édesanyját. A kampány nagyon sikeresnek bizonyult, hatására az emberek 62%-ra (a korábbi 46%-kal szemben) értett egyet azzal, hogy a bekötetlen hátsó utasok akár halálos sérülést is okozhatnak az elsô utasoknak. Ugyancsak lényeges eredmény, hogy a kampány hatására 48%-ról 59%-ra emelkedett a hátsó biztonsági övek használati aránya. A reklámfilmet 2002ig vetítették, így 2006-ra a hátsó övet használó utasok aránya már elérte a 69%-ot. A legújabb, „Backward” (Visszajátszás) címû tévéreklámban három fiatalember balesetet szenved egy autóval, és a nézôk láthatják, mi történik velük, ha egyikük sincs bekötve. A reklám második felében ugyanez a történet megismétlôdik úgy, hogy mind a hárman használják a biztonsági övet. Az övhasználati kampány célja, hogy tudatosítsa a vezetôkben és az utasokban, mennyire fontos a biztonsági övek használata mindegyik ülésen. A kampány arra a bizonyított tényre épül, hogy a legnagyobb erejû ütközés mindig az autó karosszériáján belül éri az utasokat (amikor a szélvédônek, a mûszerfalnak vagy egymásnak csapódnak). A kampány a rövid utakra, kis sebességgel járó autósokat is célba veszi, mert az emberek leggyakrabban az ilyen utazások alkalmával nem kötik be magukat (21).

123


SETTANULMÁNY: Think Before You Drive (Gondolkodjon mielôtt vezet) kampány, Peru

A perui autóklub 2006. szeptember 29-én indította el a Think Before You Drive nevû kampányát, amelyben a tesztbábunak öltözött résztvevôk a közlekedési rendôrökkel együtt igyekeztek emlékeztetni az autósokat a 2006. október 1-tôl bevezetendô új övhasználati törvényre. A kötelezô övhasználatot a hátsó ülésekre is kiterjesztô új jogszabályt az autóklub által szervezett Por Amor kampány hatására dolgozták ki, amely a Costa Ricában 2003 és 2005 között lebonyolított Por Amor Use el Cinturón kampány alapján készült (lásd: a 4.2.5 fejezetben szereplô esettanulmányt).

taxisofôrök kapták, akiket azért büntettek meg, mert utasaik nem használták a biztonsági övet. A legtöbben az utolsó percig vártak a biztonsági övek beszerelésével, ami hatalmas sorokat eredményezett az értékesítô pontokon, és két hét alatt megduplázta az övek árát. A helyzet kezelésére a Közlekedési Minisztérium novemberig haladékot adott bizonyos jármûvek (pl. távolsági autóbuszok) biztonsági öveinek beszerelésére (10).

A klub képviselôi elmondták, hogy Peruban évente 3.600-an halnak meg és 600.000-en szenvednek valamilyen sérülést a közlekedési balesetek következtében. Ez óriási szenvedést és anyagi problémákat okoz a hozzátartozóknak, de jelentôs terhet ró az államra is, amely évente közel 1 milliárd dollárt költ a balesetet következményeinek kezelésére. A klub képviselôi részt vettek a közlekedési rendôrök által végzett közúti ellenôrzéseken is. Az elsô napon a rendôrök 234 esetben szabtak ki bírságot, ennek 70%-át olyan autósoknak, akik valamilyen indokkal nem használták a gépkocsiba beépített szabványos biztonsági övet. A bírságok 30%-át

http://www.thinkbeforeyoudrive.com

Az autóklub sajtótájékoztatót szervezett a kampányban résztvevô partnerek részvételével, melyen jelen volt többek között a Közlekedési Rendôrség vezetôje és az egészségügyi miniszter, akik mindketten jó példával jártak elöl, és bekötötték magukat a biztonsági övek mûködését demonstráló csúszdán.

4.6.8 A kampány kiértékelése A nyomon követés és kiértékelés minden közlekedésbiztonsági kampány szerves része. A kampány résztvevői a nyomon követés és kiértékelés alapján tudják meghatározni a kampány sikerét vagy kudarcát, és ennek alapján megtervezni a jövőbeni kampányokat. Egy övhasználati kampány legfontosabb célja, hogy minden autóvezető és utas használja a biztonsági övet. Ezt leginkább rendszeres, független személyek által elvégzett megfigyelésekkel lehet mérni a kampány előtt, közben és után. A megfigyeléseket a kampány során hat hónapos időközönként célszerű elvégezni, a kampány utáni időszakban pedig áttérni az éves mérésekre. A felmérések költségeit be kell építeni a program teljes költségvetésébe. A megfigyelések elvégzését a 2-es modul részletesen ismerteti.

124



A felméréseket elegendően nagy mintán kell elvégezni ahhoz, hogy látni lehessen az övhasználat eltéréseit a különböző korcsoportok, férfiak és nők, autóvezetők és utasok, első és hátsó utasok, nagyvárosok és kistelepülések, városi utak és országukat, valamint különböző régiók között. A különbségek alapján a kampányt az alacsonyabb övhasználati arányú csoportokra lehet koncentrálni. Természetesen lehetőség van más, kevésbé direkt eredmények mérésére. Ilyenek például az övhasználattal kapcsolatos ismeretek és hozzáállás, a kiszabott bírságok száma és (a baleseti statisztikák alapján) a járművezetők és utasok által elszenvedett súlyos és halálos baleseti sérülések száma, stb. Az ismeretek és a hozzáállás általában lassan változik, de rendszeres (lehetőleg éves) interjúkkal felmérhető. A megfigyelésekhez hasonlóan ezeket az interjúkat is úgy kell szervezni, hogy láthatók legyenek a populáción belüli különbségek. Időnként lehetőség van úgynevezett gyűjtőfelmérések készítésére is, amelyek az övhasználattal kapcsolatos hozzáállásra vonatkozó kérdéseken kívül más közlekedésbiztonsági intézkedések hatását is vizsgálják. Ezek a felmérések átfogó információt nyújtanak arról, hogy az emberek biztonsággal kapcsolatos hozzáállása milyen más tényezőkkel van összefüggésben. A rendőrségi és baleseti adatok elemzése is hasznos eszköz lehet, de ezeket az adathalmazokat számos külső tényező is befolyásolja, ezért előfordulhat, hogy nem tükrözik pontosan a kampány hatásait.

4.7 Az övhasználat ösztönzése egyéb önkéntes intézkedésekkel Ebben a fejezetben a munkáltatói előírásokról és ösztönzési rendszerekről, az oktatásról és a tréningről valamint a biztosításokról és egyéb ösztönzőrendszerekről lesz szó.

4.7.1 Munkáltatói elôírások és ösztönzési rendszerek A munkáltatók nagyon jelentős szerepet töltenek be a biztonsági övek használatának elterjesztésében, különösen azokban az országokban ahol az övhasználati jogszabályokat még nem vezették be, vagy a betartásukat nem ellenőrzik. A vállalatok és az állami szervezetek számos intézkedéssel megelőzhetik alkalmazottaik vagy üzleti partnereik súlyos vagy halálos baleseti sérülését. Ide tartoznak a következő lépések: r jó minőségű biztonsági övek beszerelése a vállalati autókba és a partnerek járműveibe; r a biztonsági öv kötelező használatának előírása a vállalati szabályzatban mind a vállalati utak, mind a munkahelyre történő ingázás során; r a szállítócégekkel kötött szerződések kiegészítése a biztonsági övek beszerelésére és használatára vonatkozó pontokkal; r a biztonsági övek használatának rendszeres ellenőrzése a dolgozók és a szerződéses partnerek körében; r az övhasználat ösztönzése, az övhasználat elmulasztásának szankcionálása;

125


r a dolgozók és szerződéses partnerek tájékoztatása és képzése a helyes autóvezetési szokásokról, beleértve a biztonsági övek használatát; r átfogó közlekedésbiztonsági rendszer kidolgozása, amelynek betartásáért az összes alkalmazott, de különösen a felsővezetés, felelősséget vállal. Ausztráliában az 1960-as években folytatott figyelemfelkeltő kampányok során több magáncég is önkéntesen csatlakozott ahhoz a kezdeményezéshez, hogy járműveiket biztonsági övekkel szereljék fel. Ennek eredményeként az addigi nullához közeli övhasználati arány 25%-ra emelkedett, attól függetlenül, hogy a biztonsági övek akkoriban nem számítottak gyakori felszerelésnek a közúti járművekben (22). Indiában az egyik kenőanyag-gyártó (lásd az esettanulmányt) hasonló kezdeményezésének köszönhetően nem csak az adott vállalat teherautói, hanem más vállalatok járművei is biztonságosabb vezetőfülkével és üléssel rendelkeznek.

SETTANULMÁNY: Egy kezdeményezés a magánszektorból, India

Egy indiai vezetô kenôanyag-gyártó cég olyan integrált közlekedésbiztonsági rendszert dolgozott ki, amelynek célja a közlekedési veszélyek csökkentése és a súlyos és halálos közúti balesetek megelôzése. A vállalatnak folyamatosan több mint 500 gépkocsija van úton, és ezeket a jármûveket elsôsorban a céggel vállalkozói szerzôdésben álló sofôrök vezetik. Négy évvel a kezdeményezés elindítása elôtt a teherautók többsége fából készült vezetôfülkével és egyszerû ülôpaddal rendelkezett, amelyek csak nagyon kevés védelmet nyújtottak a bent ülôknek. A fülkéket általában nem a jármûgyártók, hanem hagyományos felépítménygyártók készítették. A jármûvek biztonságának növelése érdekében a cég a jármûgyártókkal közösen új, biztonságos vezetôfülkét fejlesztett ki a teherautókhoz. Az új fülkék sokkal jobb kilátást biztosítottak, gyárilag beszerelt, állítható biztonsági övekkel, valamint állítható vezetô- és utasüléssel rendelkeztek. A cég három év alatt önszántából több mint 2000 kamiont szerelt fel az új ülésekkel és biztonsági övekkel, valamint ösztönözte a szállítmányozó vállalatokat, hogy olyan teherautókat vásároljanak, amelyekben alapfelszerelés az ilyen kialakítású vezetôfülke.

126

Az övhasználati arány növelése érdekében a vállalat kötelezôvé tette a szállítmányozó vállalkozók számára a biztonsági övek használatát. A cég szúrópróbaszerûen ellenôrizte a sofôröket, és a szabálysértéseket szigorúan bírságolta. Az elôírásokon és az ellenôrzéseken kívül képzéseket szerveztek a szállítmányozó cégek és a sofôrök számára, amelyeken igyekeztek elmagyarázni a kötelezô övhasználat mögött álló okokat, és tudatosítani a résztvevôkben, hogy a biztonsági övek életet menthetnek. A vállalat a biztonságosan vezetô sofôröket elismeréssel és anyagi juttatásokkal jutalmazza.



4.7.2 Oktatás és képzés A közösségi oktatóprogramok rendkívül fontos szerepet töltenek be az övhasználat előnyeinek elterjesztésében és megértésében, az önkéntes övhasználat ösztönzésében és az övhasználati arány hosszú távú fenntartásában és növekedésében.

A CECF Ad Co Ltd által felállított kivilágított hirdetôtábla

A népszerűsítő kampányokhoz hasonlóan az oktatási folyamatot sem szabad rövid távra tervezni. A hosszú távú siker kulcsa az üzenet folyamatos ismétlése és a folyamatosan változó célközönség megszólítása. Az övhasználattal kapcsolatos oktatási és tájékoztatási programok: r elősegítik az emberek magatartásának változását; r növelik az övhasználat támogatottságát; r befolyásolják a társadalmi normákat, elfogadottabbá teszik az övhasználatot a társadalom számára; r elősegítik az övhasználati arányt növelő törvény és előírások elfogadását. A nagy országos népszerűsítő kampányokon kívül számos egyéb módszer létezik arra, hogy a járműtulajdonosokat tájékoztassák az övhasználat fontosságáról. Néhányat ezek közül bemutatunk a 4.14 ábrán.

127


4.14 ábra A legfontosabb oktatási és tréningmódszerek

Szereplôk

Módszerek

Egészségügyi dolgozók

Szakirodalom és szakmai tanácsadás pl. fiatal szülôknek a gyermekülések használatáról, vagy közlekedési balesetben megsérült betegeknek. Részvétel egészségügyi népszerûsítô programokon vagy kiállításokon.

Gyártók

Útmutatás a jármûbe épített biztonsági felszerelések használatával kapcsolatban, pl. a biztonsági övek esetleges sérüléseinek vagy cserét igénylô hibáinak meghatározása a kezelési útmutatóban szereplô információk alapján. A gyártók és a kereskedôk által folytatott értékesítési és marketingtevékenység (különösen a gyermekülések népszerûsítésében) jelentôs szerepet tölthet be az önkéntes övhasználat növelésében.

Közlekedésbiztonsági szakértôk

Szakértelmüknek köszönhetôen többféle módszerrel képesek a közösség ismereteinek bôvítésére. Különbözô rendezvényeken bemutathatják a jármûtulajdonosoknak, hogyan lehet karbantartani a biztonsági öveket, és felismerni az övrendszer esetleges hibáit.

Szülôk, iskolai tanárok és Nagyon fontos, hogy a gyermekek már egész fiatal korban megismerjék a biztonsági övek használatának elônyeit. Ez különösen azért lényeges, mert a a média jól informált gyermekek akár a szüleik viselkedésére is hatással lehetnek. Ha a gyermekek megismerik az övhasználat elônyeit és elsajátítják az övek helyes használatát, könnyen elôfordulhat, hogy kritikus bírálatokkal illetik a helytelenül viselkedô szüleiket vagy kísérôiket (pl. ha a szülôk elindulás elôtt nem kötik be magukat). Bár a közlekedésbiztonsági oktatás magatartásra gyakorolt hatásának kutatása még nem zárult le teljesen, kijelenthetô, hogy a kizárólag lexikális tananyag átadására épülô oktatási módszerek nem voltak sikeresek, ehelyett átfogó, több módszert egyesítô oktatásra van szükség. A közlekedésbiztonsági szervezetek a tanárok részére készített tantervekkel igyekeznek ösztönözni az iskolákat a biztonsági övek elônyeinek oktatására. A 6-os függelékben egy középiskoláknak szánt tantervet mutatunk be. A program résztvevôi ezen kívül felhívhatják a szülôk figyelmét, milyen veszélyekkel jár a gyermekek nem megfelelô rögzítése. Jármûvezetô-képzô iskolák

A jármûvezetô-képzô iskolák tantervének szerves része kell, hogy legyen a biztonsági övekrôl szóló információk oktatása. Az tanulókat tájékoztatni kell a biztonsági övekre és gyermekülésekre vonatkozó jogszabályokról, a szabálysértési bírságokról, valamint az övek és gyermekülések megfelelô használatának társadalmi és gazdasági elônyeirôl.

Az alábbiakban bemutatunk néhány esettanulmányt a különböző országokban alkalmazott oktatási módszerekről, és lehetőség szerint a programok hatásairól.

128



SETTANULMÁNY: Gyermekülésekkel kapcsolatos oktatóprogram és

kedvezményes bérleti lehetôség, Görögország Egy görögországi kórház szülészeti osztályán gyermekülés-kölcsönzési programot szerveztek, melynek keretén belül a szülôk alacsony kölcsönzési díjért 6 hónapig használhatták a csecsemôknek kifejlesztett gyermeküléseket. A tapasztalatok szerint a szülôk 82%-a a kölcsönzött gyermekülés visszaadása után

megvásárolta a következô méretû gyermekülést is autójába (23). Egy másik görög tanulmány szerint ugyanakkor a célcsoport nem mindig követte a program útmutatásait, különösen azokban a hátrányos helyzetû régiókban, ahol erre éppen a legnagyobb szükség lenne (24).

SETTANULMÁNY: Oktatófüzet, India

Az alábbiakban bemutatott indiai oktatófüzet a biztonsági övek használatának fontosságáról tájékoztatja a jármûvek utasait. Míg a tájékoztató füzetek nagy része általában az övhasználati törvény elôírásait taglalja, ez a kiadvány egy legalább ennyire fontos témát, vagyis a biztonsági öv használata mögött álló okokat ismerteti.

hasukat. Ezután az átlós övpánt felfelé húzásával meg kell szüntetni az öv esetleges lógását. „Az átlós övpántot úgy kell elhelyezni, hogy a felsô bekötési ponttól az utas vállközepéhez feszüljön, de semmiképpen ne érintse az utas nyakát.”

A füzet olvasói megtudhatják, milyen erôhatások érik az utasokat egy 50 km/h-s ütközésnél, és hogyan képes a biztonsági öv a minimálisra csökkenteni a sérülések mértékét. A füzetben található képek (lásd: jobb fent) bemutatják a biztonsági övek helyes használatát. Az utasoknak az alsó övpántot a csípôjükhöz kell szorítani úgy, hogy a heveder ne érintse a

129


SETTANULMÁNY: Oktatási módszerek az övhasználat elônyeinek ismertetésére

Az alábbi képeken olyan eszközök láthatók, amelyekkel demonstrálni lehet az utasok számára a biztonsági övek használatának elônyeit. Az utasok saját testükön érezhetik egy kis erejû (5 km/h-s) ütközés következményeit. Az alábbi képen a Japán Automobil Szövetség által az övhasználat elônyeinek szemléltetésére használt szerkezet látható, amely tíz év alatt 62%-ról 84%ra növelte az övhasználat arányát (Japán Automobil Szövetség)

A fenti képen egy biztonsági övvel ellátott szánkó látható, amellyel a jogszabály bevezetése elôtt igyekeztek meggyôzni az embereket az övhasználat fontosságáról. Az eszköz ideális lehetôséget kínál a politikusok és sztárok részvételével folytatott népszerûsítô kampányok lebonyolítására (FIA Alapítvány).

SETTANULMÁNY: A gyermekek által használt biztonsági övek és a

gyermekülések népszerûsítése, Egyesült Királyság Az angliai Manchesterben a rendôrség iskolai kampányokkal igyekezett népszerûsíteni a biztonsági övek és a gyermekülések használatát. A kampány hatására 20%-kal növekedett az övhasználat aránya. Egy másik, írországi általános iskolákban szervezett népszerûsítô kampány során „a biztonsági övekért felelôs seriffnek” neveztek ki minden olyan elsô és második osztályos gyermeket, akik vállalták, hogy ha autóba ülnek, elindulás elôtt mindig figyelmeztetik utastársaikat a

biztonsági övek becsatolására. A kampány részeként közlekedésbiztonsági versenyt is szer veztek. A hivatalos iskolai oktatáson kívül az egymás közötti oktatás is nagyon hasznos és hatásos lehet. Az iskolatársaikat oktató gyermekekrôl készült tanulmány szerint az idôsebb diákok által elôadott meggyôzô érvek jelentôsen befolyásolják a fiatalabb gyermekek viselkedését (25).

4.7.3 Biztosítások és egyéb ösztönzési rendszerek A gépjármű-biztosító társaságok kulcsszerepet tölthetnek be egy ország közlekedésbiztonságának javításában. Komoly ösztönző erőt jelent például, ha a biztosítási kötvény feltételeiben világosan szerepel, hogy a kártérítés összege jelentősen csökken abban az esetben, ha bebizonyosodik, hogy az utasok nem használták a biztonsági övet a baleset időpontjában. Ez a feltétel a magán és a vállalati autókra kötött biztosításokban is szerepelhet. A biztosítótársaságok ezen kívül

130



támogatást nyújthatnak a reklámok és a népszerűsítő kampányok finanszírozásához. A kötvények feltételinek hatékonyságát nagy mértékben befolyásolja a biztosítótársaság működése, a biztosítás fedezete, a balesetek áldozatainak járó kártérítés mértéke és az, hogy a biztosító ügyfelei mennyire ismerik a kötvénybe foglalt feltételeket.

Alacsonyabb összegû kártérítés a biztonsági övek használatának elmulasztása miatt Az Egyesült Királyságban a személyi sérülésekkel kapcsolatos kártérítési igények mértéke jelentôsen csökkent azóta, hogy a bíróságok megállapították, hogy a biztonsági öv használatának elmulasztása „gondatlanságként” róható fel a sérült utasoknak. A Froom vs. Butcher (1975) ügyben megállapították, hogy a felperes sérülése 25%-kal kisebb lehetett volna, ha használta volna a biztonsági övet, ezért az öv használatának elmulasztása miatt 15%-kal kevesebb kártérítést ítéltek meg a számára. A Hitchens vs. Berkshire CC (2000) ügyben precedens értékû ítélet született: a felperes 50%-kal kisebb összegû kártérítést kapott, miután bebizonyosodott, hogy nem használta a biztonsági övet.

4.8 A baleset utáni teendôk megfelelô ellátása Bár az övhasználati programok elsődleges célja a biztonsági övek használati arányának növelése, a program tervezőinek át kell gondolniuk a baleset esetén szükséges teendőket is (függetlenül attól, hogy a járműben ülők használták-e az övet vagy sem). A sérültek gyors és szakszerű kimentése és ellátása életet menthet, vagy csökkentheti a sérülés súlyosságát, ezért a programok kidolgozásáért felelős személyeknek meg kell vizsgálni a baleset helyszínen végzett mentési és elsősegélynyújtási teendők ellátásának feltételeit, valamint a balesetek áldozatainak kezelésével megbízott hivatalos mentőszolgálatok felkészültségét is. Egy baleset eszméletvesztéssel vagy súlyos vérveszteséggel járó, életveszélyes állapotot, pl. súlyos fej-, mellkas- és végtag-sérüléseket okozhat. A balesetet szenvedett áldozatok járműből való kimentése és a szakszerű elsősegély-nyújtás életet menthet és csökkentheti a sérülések súlyosságát (lásd: 4.8 pont). Az azonnali helyszíni ellátás kritikus fontosságú, különösen akkor, ha a mentők nem, vagy csak késve tudják megközelíteni a baleset helyszínét. Ennek elősegítése többféleképpen lehetséges. A jó minőségű elsősegélynyújtás feltételeit a megfelelő jogszabályokkal és előírásokkal lehet szavatolni, például: r olyan törvényt kell hozni, amely mentesíti az elsősegélynyújtó személyt mindenfajta pereskedés alól. Sok országban mentelmi jogot élveznek a gondatlanság vétsége alól azok a járókelők, akik valamilyen baleset szemtanújaként jóhiszeműen elsősegélyben részesítik az áldozatokat (ezt gyakran az „irgalmas szamaritánius törvénynek” nevezik); r kötelezővé kell tenni a járművezetői képzésben résztvevők számára az elsősegélynyújtási ismeretek, gyakorlatok és a baleseti helyszínek biztonságával kapcsolatos ismeretek elsajátítását;

131


r kötelezővé kell tenni minden járműben az elsősegélynyújtó készlet alkalmazását; r ösztönözni kell a gyártókat vagy értékesítőket, hogy adjanak a járműhöz elsősegélynyújtó készletet, vagy támogassák, hogy a gépkocsi vevője részt vegyen egy elsősegélynyújtó tanfolyamon. 4.8: A sürgôsségi ellátás biztosítása Vannak olyan országok, ahol sürgôsségi mentôszolgálat (EMS) felállítására sajnos nincs lehetôség, de az alternatív prehospitális kezelési lehetôségeket mindenhol meg lehet teremteni. A legfontosabb természetesen a balesetek és betegségek megelôzése, de sok sérült ember életét meg lehetne menteni a megfelelô traumatológiai ellátással. Ez különösen igaz a fejlôdô országokra, ahol sok ember veszti életét olyan sérülések miatt, amelyek egyébként nem feltétlenül lennének halálosak. A traumatológiai ellátás mind a prehospitális, mind a kórházi ellátásban gyors és szakszerû beavatkozást jelent, megfelelô berendezésekkel és eszközökkel. Bizonyított tény, hogy a traumatológiai ellátás fejlesztése a sérülések miatt bekövetkezô halálesetek 15-25%-kal, az elôrejelezhetô halálesetek számát pedig 50%-kal csökkenti. A közelmúltban több publikáció jelent meg a traumatológiai ellátás fejlesztésének technikai vonatkozásairól. Mi kettôt ajánlunk az olvasó figyelmébe, mindkettôt a WHO dolgozta ki, címük: Guidelines for essential trauma care (26) és Pre-hospital trauma care systems (27). Prehospitális ellátás A prehospitális fázis rendkívül fontos szerepet tölt be a közlekedési halálesetek csökkentésében. Az ellátás színvonala a rendelkezésre álló szolgáltatásoktól függ. Ahol nincs hivatalos sürgôsségi ellátás A „hivatalos” sürgôsségi mentôszolgálat általában mentôautókkal, szakképzett személyzettel, diszpécserszolgálattal és kommunikációs hálózattal rendelkezô szolgáltatót takar. Ahol nincs hivatalos sürgôsségi mentôszolgálat, a kormánynak alternatív intézkedésekkel kell biztosítania a prehospitális ellátást. Ilyen lehet például a meglévô, nem hivatalos rendszerekre épített és a közösségi erôforrások kihasználásával megszervezett ellátás, vagy a lakosság részére szervezett tanfolyamok, melynek során a résztvevôk elsajátíthatják az alapvetô elsôsegélynyújtási ismereteket, helyszínbiztosítási módszereket és mentési technikákat. Ezzel párhuzamosan meg kell vizsgálni, hogy milyen lehetôség van a városokban és a fontosabb városokat összekötô autóutak mentén a sürgôsségi baleseti ellátás megszervezésére. Mivel egy

132

ilyen rendszer nagy kiadásokkal jár, figyelembe kell venni a kiépítés költségeit. A meglévô sürgôsségi ellátó rendszerek és mentôszolgálatok megerôsítése A sürgôsségi baleseti ellátó rendszerek nagy része többféle módszerrel fejleszthetô: létrehozható például egy szabályozó hatóság, amely megállapítja a gyors, minôségi és méltányos prehospitális ellátás minimális feltételeit; korszerûsíteni lehet a hívásokat fogadó állomások (pl. segélyhívó központok) és a diszpécser-szolgálat közötti kommunikációt, valamint a különbözô mentôszolgálatok közötti kommunikációt; végül, az ellátás minôségének nyomon követése és javítása érdekében nyilvántartást lehet vezetni a sürgôsségi szolgálatok által ellátott emberekrôl. Alapvetô traumatológiai ellátás A traumatológiai ellátás fejlesztéséhez nincs feltétlenül szükség drága, csúcstechnológiás berendezésekre. A hatékonyabb tervezés és szervezés olcsó és hosszú távon fenntartható módon képes javítani az ellátás mûködését. Az alapvetô traumatológiai ellátást biztosító szolgáltatók mûködése és a mûködésükhöz szükséges erôforrások elôteremtése többféleképpen lehetséges: a traumatológiai ellátás igényfelmérésével, a traumatológiai ellátásra vonatkozó tréningekkel, a teljes traumatológiai létesítményre kiterjedô minôségjavító programokkal, valamint a traumatológiai létesítmények ellenôrzésével (27). Rehabilitáció A baleseteket túlélô sérültek nagy része olyan fogyatékosságot szenved, amely korlátozza a sérült fizikai képességeit. A rehabilitációs szolgáltatások fejlesztésével ezeknek a következményeknek a nagy része elkerülhetô vagy tompítható. A rehabilitációs szolgáltatások a traumatológiai ellátás alapvetô részét képezik. A rehabilitációs szolgáltatások fejlesztése a sérüléssel kapcsolatos rehabilitációs feladatok mélységi elemzésével, az országos rehabilitációs programok lehetôségeinek kibôvítésével, valamint az Egészségügyi Közgyûlés (World Health Assembly) által hozott WHA58.23 határozatban szereplô ajánlásoknak és a Guidelines for essential trauma care (26) címû útmutatóban szereplô ajánlásoknak az országos egészségpolitikába való beépítésével lehetséges.



4.8.1 A biztonsági övek által okozott sérülések A biztonsági övek és a gyermekülések sérüléseket is okozhatnak. Bár a biztonsági öv baleset esetén az üléshez rögzíti az utas testét, a fej mozgását nem tudja megakadályozni. A baleset helyszínére kivonuló mentőszemélyzetnek tudnia kell, hogy a biztonsági övvel rögzített utas akár nyaksérülést is szenvedhetett, és ennek megfelelően kell a sérültet ellátni. A biztonsági öv kisebb zúzódást okozhat a vele érintkező testrészeken (ezt hívják „az öv nyomának”), de előfordulhatnak súlyosabb sérülések, pl. bordatörés is. Ennek ellenére nagy bizonyossággal kijelenthető, hogy a bekötött utas által elszenvedett sérülések sokkal kisebbek, mint azok a sérülések, amelyeket az utas a biztonsági öv használata nélkül elszenvedett volna. A hátsó ülésen kétpontos biztonsági övvel rögzített gyermekek bizonyos körülmények között hasi vagy ágyéki csigolyasérüléseket szenvedhetnek el (ezt „biztonsági öv szindrómának” nevezik). Bár a legtöbb új gépkocsiban pontosan ezeknek a sérüléseknek a megelőzésére már mindegyik ülésen hárompontos biztonsági övek találhatók, fontos, hogy a mentő személyzetnek mindig tájékozódnia kell, hogy van-e a sérültek között olyan, aki kétpontos övet használt.

4.8.2 A biztonsági övek eltávolítása Fontos, hogy a baleset után a lehető leghamarabb el kell távolítani a sérült testéről a biztonsági övet, mert ezzel megelőzhetők a másodlagos sérülések, és előkészíthető a sérült kiemelése. A biztonsági öv eltávolítása: r csökkenti a légzési vagy keringési akadályokat; r megelőzi az övfeszítők véletlen működése miatt fellépő esetleges további sérüléseket; r lehetővé teszi a sérült biztonságos mozgatását a biztonsági öv bekötési pontja közelében végzett vágási vagy feszítési munkálatok közben. A biztonsági öv eltávolítása ráadásul megkönnyíti a sérült kiemelését, így ha a sérült állapota rosszabbodik, gyorsan kiemelhető a járműből. Vannak ugyanakkor olyan helyzetek, amikor a biztonsági övet nem szabad eltávolítani a sérültről. Ha például a jármű a tetejére vagy az oldalára borult, a gépkocsi utasa a biztonsági övön lóg, ezért az öv nem távolítható el (lásd: a kapcsolódó megjegyzéseket).

133


Mentés az oldalára borult autóból Azokban a balesetekben, amikor a sérült az oldalra borult autó földhöz közelebbi oldalán van, kevésbé áll fenn a biztonsági övön való lógás veszélye, ilyenkor tehát az öv eltávolítható vagy elvágható. Ha a sérült a jármû felsô oldalán van, és a biztonsági övön lóg, akkor speciális intézkedésekre lehet szükség. A jármû stabilizálása után a mentôknek be kell mászniuk a gépkocsiba, és meg kell támasztani a sérültet. A legbiztonságosabb mentési módszer ilyenkor a gépkocsi tetejének felvágása, de ilyenkor ügyelni kell arra, hogy a vágó-feszítô mûveletek során elkerüljék a biztonsági öv felsô bekötési pontját.

Mentés a tetejére borult autóból Ha a sérült egy tetejére borult jármûbôl lóg lefelé, akkor az elsô teendô a lehetô legtöbb hely kialakítása a jármûben. Ehhez ki lehet nyitni vagy le kell vágni az ajtókat, illetve fel kell hajtani az elsô üléstámlákat. Ezután minél több mentôápolónak be kell másznia a gépkocsiba, és meg kell támasztani a sérült testét, végül a biztonsági öv kioldása vagy levágása után kontrollált módon le kell ereszteni a sérültet a földre.

134



4.9: A biztonsági öv eltávolítása A biztonsági övet a lehetô leghamarabb el kell távolítani a sérült testérôl. Az övet legegyszerûbben a bekötési pontnál lehet kioldani. A kioldásban részt vevô személyeknek meg kell gyôzôdniük arról, hogy a sérült nem lóg a biztonsági övön, valamint ellenôrizni kell, hogy ôk maguk ne sérülhessenek meg az esetlegesen kinyíló légzsákok miatt. Ha sikerült az övet kioldani, a hevedert le kell venni a sérült testérôl, és úgy kell elhelyezni, hogy senki ne tudjon benne megbotlani vagy elesni.

Amennyiben a biztonsági övet el kell vágni, ismét csak meg kell gyôzôdni arról, hogy a sérült nem lóg a biztonsági övön. Az övet két helyen célszerû elvágni: az átlós övpánt közepénél és az alsó övpánton. Ezzel a módszerrel elkerülhetô, hogy az öv az eltávolítás közben szükségtelenül nekifeszüljön a sérült testének. Az elsô lépés az utas testének megtámasztása, majd az átlós övpánt elvágása (lásd: az ábrán). A vágást lehetôleg speciális övvágó eszközzel kell végezni.

Az átlós övpánt átvágása után az alsó övpánt is elvágható (lehetôleg speciális övvágóval). Ha mindkét vágás megtörtént, az öveket teljesen le kell venni a sérült testérôl, és úgy kell elhelyezni, hogy senki ne tudjon bennük megbotlani vagy elesni.

Megjegyzés: Ha szükség volt a biztonsági öv eltávolítására, akkor ezt feltétlenül közölni kell egyrészt a beteget ellátó orvossal, mert ez az információ segítheti a sérülés jellegének megállapítását, valamint a helyszínelô rendôrökkel, akik megállapítják, hogy a sérült betartotta-e a helyi törvények elôírásait.

135


Összefoglalás Ebben a modulban áttekintettük az övhasználati arány növelésére (vagyis a súlyos és halálos sérülések csökkentésére) irányuló hatékony programok kidolgozásához szükséges lépéseket. Ahogyan azt a modul folyamán többször is hangsúlyoztuk, a

program hatékonysága a jogszabályok, a szabványok, az oktatás és az ellenőrzés kombinált alkalmazásán múlik. Az övhasználati arány növelésének fontos lépése a megfelelő jogszabály kidolgozása. Az aktuális jogszabályi háttér felmérése alapján megállapítható, hogy szükség van-e új törvény kidolgozására, vagy elegendő a meglévő törvény módosítása. Lényeges kérdés, hogy hol és hogyan kerül sor az új törvény betartásának ellenőrzésére. Ahhoz, hogy az ellenőrzésért felelős hatóságok megkapják a megfelelő támogatást és a közvélemény elfogadja az új törvényt, a kormány legfelső szintű támogatása szükséges. A biztonsági övek megfelelő minőségét csak jól kidolgozott szabványokkal lehet garantálni. Az övek kialakítására és anyagaira vonatkozó szabványokat úgy kell kidolgozni, hogy az övek a lehető legnagyobb védelmet nyújtsák a gépkocsik utasainak egy esetleges ütközés esetén. Tény, hogy a járművek biztonságát növelő bármilyen szabvány jobb a semminél, de a biztonsági övek egységes és koordinált fejlesztése érdekében minden országnak az UNECE Járművekre Vonatkozó Szabályozások Harmonizálásának Világfóruma által kidolgozott műszaki előírásokat célszerű átvennie. Be kell vezetni továbbá egy olyan rendszert, amely lehetővé teszi a járművek rendszeres és független átvizsgálását, beleértve a biztonsági övek és alkatrészeinek sérüléseinek ellenőrzését a megfelelő minősítési kritériumok alapján. A biztonsági övek használatáról és ellenőrzéséről részletes útmutatást kell adni a járművek tulajdonosainak és a vizsgabiztosoknak egyaránt. Az övhasználat ösztönzése érdekében minél több szervezetet meg kell győzni, hogy vállaljon proaktív szerepet a kampányban, és szereltesse be a biztonsági öveket a járműparkjába. Ezzel a lépéssel jelentősen növelhető a közlekedés biztonsága, és közelebb kerül az egészségügyi és biztonsági célok elérése. Az övhasználati törvény betartását önkéntes és kötelező intézkedésekkel lehet fokozni. A törvény betartásának folyamatos és méltányos ellenőrzése alapvetően fontos lépés az övhasználati ráta növeléséhez és fenntartásához. A megfelelő ellenőrzéshez a kormány és az ellenőrzést végző szerv stabil és elkötelezett hozzáállása szükséges. Fel kell mérni, hogy a meglévő ellenőrzési kapacitás elegendő-e vagy bővítésre szorul. Ki kell dolgozni egy szankcionálási tervet a szabálysértő autósok büntetéseinek megállapítására. A büntetés mértéke a figyelmeztetéstől a pénzbírságon át egészen a jogosítvány bevonásáig terjedhet.

136



A jogszabályok és az ellenőrzések mellett az övhasználati program sikerének fontos tényezője a jól kidolgozott marketing és népszerűsítő kampány. A célok eléréséhez ki kell választani egy jó marketing vagy reklámügynökséget, amely kidolgozza a hatékony kommunikációs kampányt. A kommunikációt elsősorban azokra kell koncentrálni, akik nem használják az öveket, de célcsoport lehet az övhasználatot elmulasztó embereket befolyásolni képes ún. másodlagos közönség is. Olyan egyszerű, következetes és könnyen megjegyezhető üzenetekre van szükség, amelyek jól illeszkednek az adott ország társadalmi és kulturális normáihoz. Fontos szerepe van a tájékoztatásnak, az iskolai oktatásnak és a fiatalok közötti információcserének. Az egyéb intézkedésekkel kombinált oktatási programok elősegítik a biztonsági öv használatának társadalmi elfogadását. Az övhasználati program kidolgozásakor a szakembereknek nem szabad megfeledkezniük a balesetek utáni teendőkről sem. Ide tartozik az elsősegélynyújtó szolgálatok lehetőségeinek felmérése, a prehospitális ellátás és az alapvető traumatológiai kapacitásának vizsgálata, valamint a balesetek áldozatai részére nyújtott rehabilitációs szolgáltatások fejlesztése. A 4.15 ábra összefoglalja az övhasználati program bevezetésével kapcsolatos főbb lépéseket. 4.15 ábra Ellenôrzôlista az övhasználati program kidolgozásához és bevezetéséhez Lépés

Összetevôk

Az átfogó övhasználati program bevezetése

övhasználati arány felmérése rAAzprobléma meghatározása rA célok kijelölése rA szükséges intézkedések kiválasztása r intézményi vagy kulturális korlátok felmérése rAAzcélkitûzések kijelölése rA jogszabály megfogalmazása rSzankcionálási rendszer kidolgozása rA jogszabály jóváhagyása rA jogszabály bevezetése r ellenôrzési kapacitás felmérése rAAzrendôrség kapacitásának növelése (szükség esetén) rAz ellenôrzéssel kapcsolatos rendôrségi képzés megszervezése r kampány kidolgozása és bevezetése: rN–épszerûsítô A kampány céljainak, célkitûzéseinek és teljesítménymérô számainak

A jogszabályok kidolgozása, a szankcionálási rendszer meghatározása, a szabványok elkészítése vag y módosítása Ellenôrzési stratégia kidolgozása Az önkéntes övhasználat ösztönzése

meghatározása – A kampányt lebonyolító ügynökség kiválasztása – A kampányüzenetek elkészítése és a célközönség eléréséhez szükséges kreatív koncepció kidolgozása – A médiával történô hatékony együttmûködés meghatározása – A kampány fázisainak összehangolása a jogszabály bevezetésével és a rendôrségi ellenôrzésekkel – A kampány lebonyolítása és kiértékelése

önkéntes módszerek kidolgozása, például: rE–gyéb Munkáltatók ösztönzése, hogy elôírásokkal vagy ösztönzési rendszerekkel

növeljék az alkalmazottak és az üzleti partnerek övhasználati arányát – Oktatási és képzési programok bevezetése a lakosság különbözô szegmensei részére (pl. gyermekeknek, friss jogosítvánnyal rendelkezô autóvezetôknek) – A biztosítótársaságok ösztönzése, hogy a megfelelô biztosítási feltételekkel ösztönözzék az autósokat a biztonsági övek használatára

A baleset helyszínén és a baleset utáni teendôk megfelelô ellátása

örvényileg garantált, szakszerû elsôsegélynyújtás a balesetek sérültjeinek, rTelsôsegélynyújtási programok szervezése szükséges prehospitális ellátás, alapvetô traumatológiai ellátás és rArehabilitációs szolgáltatások felmérése, és a kapacitások összehangolása az igényekkel

mentôszemélyzet képzése és oktatása a biztonsági öv kikapcsolására képtelen rAsérültek gyors és biztonságos kiemelésére

137


Felhasznált irodalom 1. Broughton J. Restraint use by car occupants, 1982–1989. Research Report 289. Crowthorne, United Kingdom, TRL Ltd, 1990. 2. Lonero L, Clinton K, Sleet DA. Behavior change interventions in road safety. In: Gielen AC, Sleet DA, DiClemente R, eds. Injury and violence prevention: behavior change theories, methods and applications. San Francisco, California, Jossey-Bass, 2006:213–233. 3. Promoting seat belt use. ETSC Fact Sheet number 12, April 2006 (http://www.etsc.be/ documents/Fact_Sheet_Seat_Belt_Use_2006.pdf, accessed 14 November 2008). Updated data provided by l'Observatoire national interministériel de sécurité routière, 2008. 4. Seat belt campaign toolkit. London, FIA Foundation, May 2004 (http://www.fiafoundation.org/ news/archive/2004/Pages/Seatbeltcampaigntoolkit.aspx, accessed 20 October 2008). 5. Pinder M. Changes made to seat belt law. Bahama Journal, 15 March 2007. 6. Agreement concerning the adoption of uniform technical prescriptions for wheeled vehicles, equipment and parts which can be fitted and/or be used on wheeled vehicles and the conditions for reciprocal recognition of approvals granted on the basis of these prescriptions. Revision 2. Geneva, United Nations Economic Commission for Europe, Inland Transport Committee, 1995 (http://www. unece.org/trans/main/wp29/wp29regs.html, accessed 14 November 2008). 7. UNECE Regulation 14, Revision 2: safety-belt anchorages. Geneva, United Nations, 1970 (www. unece.org/trans/main/wp29/wp29regs1–20.html, accessed 4 November 2008). 8. UNECE Regulation 16, Revision 4: safety-belts and restraint systems. Geneva, United Nations, 1970 (www.unece.org/trans/main/wp29/wp29regs1–20.html, accessed 4 November 2008). 9. UNECE Regulation 44, Revision 1: restraining devices for child occupants of power driven vehicles (child restraint system). Geneva, United Nations, 1981 (www.unece.org/trans/main/wp29/ wp29regs41–60.html, accessed 4 November 2008). 10. Recommendations for anchoring of seat belt assemblies. Appendix ZD of AS/NZS 2596:2003. 11. Compliance cost assessment: seat belts in coaches and minibuses. London, United Kingdom, Department for Transport, 1994. 12. Bylund P-O, Björnstig U. Use of seat-belts in cars with different seat-belt reminder systems: a study of injured car drivers. AAAM 45th Annual Conference, 24–26 September 2001. 13. Williams AF et al. Buckle up now! An enforcement program to achieve high belt use. Journal of Safety Research. 2000, 31(4). 14. Primary enforcement saves lives: the case for upgrading secondary safety belt laws. National Highway Traffic Safety Administration, 2006 (http://www.nhtsa.dot.gov/people/injury/enforce/ PrimaryEnforcement/index.htm, accessed 14 November 2008). 15. Van Rooyen P. Principles of social marketing: the Saatchi worldwide experience. Marketing Traffic Safety: VIth World Congress of the International Road Safety Organization, 3–6 October 1994, Cape Town, South Africa. 16. Silveira AJ. Seat-belt use in Buenos Aires, Argentina: a 14-year-old struggle. Luchemos por la Vida. Paper presented at the International Conference on Traffic Safety on Four Continents, Warsaw, October 2005. 17. Polish seat belt campaign. Krajowa Rada Bezpieczenstwa Rucha Drogwego, 2006. 18. Donovan RJ, Jalleh G, Henley N. Effective road safety advertising. Nedlands, Australia, Road Accident Prevention Research Unit, 1996.

138



19. Seat belt campaign. Global Road Safety Partnership and Sakhalin Energy Investment Company Ltd, 2007 (http://www.grsproadsafety.org/?pageid=321&projectid=61#61, accessed 4 November 2008). 20. Tarawneh MS, Al-Balbissi AH, Tarawneh TM. The effectiveness on seat belt use in Jordan of a public education campaign. Journal of Traffic Medicine, 2001, 29(3–4):30–36. 21. Department for Transport, London, United Kingdom (www.dft.gov.uk, accessed 4 November 2008). 22. Milne PW. Fitting and wearing of seat belts in Australia: the history of a successful countermeasure. Canberra, Australia, Australian Government Publishing Service, 1985. 23. Kedikoglou S et al. A maternity hospital-based infant car-restraint loan scheme: public health and economic evaluation of an intervention for the reduction of road traffic injuries. Scandinavian Journal of Public Health, 2005, 33(1):42–49. 24. Dedoukou X et al. Evaluation of an infant car restraints loan scheme in Athens, Greece. In: Conference proceedings. What works in child injury prevention: bridging the gap between research and practice. Sintra, Portugal, 10–12 October, 2002. 25. Morrongiello B, Bradley MDM. Sibling power: influence of older siblings’ persuasive appeals on younger siblings’ judgements about risk taking behaviours. Injury Prevention, 1997, 3:23–28. 26. Mock CN et al. Guidelines for essential trauma care. Geneva, World Health Organization, 2002. 27. Sasser S et al. Pre-hospital trauma care systems. Geneva, World Health Organization, 2005.

139

Az intézkedések kidolgozása és bevezetése

Recommend Documents