Az internet okozta változások térben és időben

Reconect 2010 2(2): 111–126 (www.reconect.org)

Simon: Közösséget alkotó státusüzenetek. Virtuális közösség-elemzés

SIMON Eszter: Közösséget alkotó státusüzenetek. Virtuális közösség-‐elemzés Dolgozatom témájául egy olyan közösség kommunikációs elemzését választottam, amelynek magam is tagja vagyok, de ezen túl: tudnivaló, hogy az internetfelhasználók számára sem ismeretlen a különböző virtuális közösségekhez való tartozás érzése. Dolgozatomban a Yahoo!Messenger üzenetküldő program keretén belül együvé tartozó egyének azon csoportját vizsgálom, amelyek az én ID-‐em, vagyis az azonosító címem köré csoportosulnak. Ez a cím képezi a világhálón a kapcsot saját magam és a közösségemhez tartozó egyének között. A témát érdekesnek és fontosnak találom, mert viszonylag új keletűnek mondható a virtuális közösségek vizsgálata, főleg ha ezt az egyének státuszüzenetei alapján szeretnénk megvalósítani. A státuszüzenetek vizsgálata során megfigyelhetjük, hogy milyen befolyással bír a külső világ egy belső tér alakításában – ez esetben a belső tér a Yahoo!Messenger –, illetve azt is figyelemmel kísérhetjük, hogy hogyan hat egyik üzenet a másikra, s ezáltal az egyének közötti kapcsolatok és személyiségjegyek is nagyító alá kerülnek. A felvetődött hipotézisek beigazolása és a kutatás hitelessége végett 2007. november 1.-‐től egészen 2008. január 26.-‐ig figyelemmel kísértem az illető közösséget alkotó 153 ember státuszüzeneteit. Ezekről jegyzék készült, mely dátumot és pontos időt tartalmaz, s ezáltal kiderül az is, hogy kik azok, akik állandóan igénylik a jelenlétet ezen a csatornán. Állandóság alatt azt értem, hogy egyes személyek még akkor is jelen vannak ebben a virtuális térben, amikor a való világban éppen éjszakai pihenésüket töltik. A státuszüzenetek gyűjtése során, valamint a kutatási időszak végén igyekeztem minél több, a témához kapcsolódó szakirodalmi anyag birtokába jutni annak érdekében, hogy választ kaphassak a felmerülő kérdésekre. A minta részét képező 153 ember közül azokkal is felvettem a kapcsolatot, akik a közösség tagjai ugyan, de a kutatási idő alatt egyszer sem voltak láthatóak a kibertérben, azaz soha sem használtak státuszüzenetet.

Az internet okozta változások térben és időben 1. Internetezzünk! Építsünk és tartsunk fenn kapcsolatokat! Az internet, azaz a világháló megjelenésével egyértelműen megváltozott az emberi tér és idő. Megváltozott térről beszélhetünk a szónak abban az értelmében, hogy távoli terekben létezők egyazon térbe kerülhetnek még akkor is, hogyha különböző idősíkokban élnek. Mai napig vitatott, hogy az emberi kapcsolatokra nézve az internet előnyös vagy előnytelen változásokat idézett elő. Akárhogyan mérlegeljük is a problémát, egy bizonyos: bármilyen nemű változás is következett be, az internet a média nagyhatalmává válik úgy, hogy közben a világ minden tájáról a leggyorsabban tárja a szemünk és a fülünk elé az információ legszélesebb tárházát. Wallace kijelentése szerint „az internet robbanásszerű elterjedése olyan gyorsan történt, hogy időnk sem volt kissé távolabbról szemügyre venni ezt az új környezetet, holott jelentős hatással lehet viselkedésünkre. Az internet olyan hely, ahol mi, emberek időnként meglehetősen furcsán cselekszünk és lépünk kapcsolatba másokkal” (Wallace 2002: 13). Az internet – mint ahogy a fentiek is bizonyítják– nemcsak információ-‐raktár, hanem találkozóhely is olyan emberek számára, akik szívesen lépnek kapcsolatba ismerősökkel vagy ismeretlenekkel. Ennek

111



a légyottnak a megvalósítására alkalmazzuk a mai napig, és előreláthatólag még hosszú ideig a különféle chat, illetve instant messaging („szöveges terefere”) programokat. A továbbiakban a Yahoo! Messenger kínálta lehetőségek bemutatásával és a kutatási eredmények ismertetésével próbálom bizonyítani hipotéziseimet. 1.1. Virtuális közösségek A világhálón működő „virtuális közösségek” kifejezésre még mindig nem találtak olyan definíciót, amelyet mindenki egyértelműen elfogadna. Amy Jo Kim szerint: „A virtuális közösség olyan emberek csoportja, amelyek egy megosztott cél, tevékenység, avagy érdeklődés köré csoportosulnak”1 (Kim 2005). Másként fogalmaz J. Hagel és A.G. Armstrong. Szerintük „egy virtuális közösség olyan érdeklődést kell megcélozzon, amely elégséges számú emberhez folyamodik, megengedi a tagoknak, hogy értelmes kapcsolatokat létesítsenek egymással, különféle fantázia és szórakozási lehetőségeket alakít ki, illetve támogatja azokat a műveleteket, amelyek megengedik a tagoknak, hogy javakat vásároljanak vagy cseréljenek”2 (Hagel–Armstrong 2005). Mindkét meghatározás eleget tesz az általam vizsgált közösség jellemzőinek, ezt pedig a dolgozat további része hivatott bizonyítani. Mindenképp, az én virtuális közösségem tagjaiban az a közös, hogy ugyanannak a valós tájegységnek a szereplői. Ez a valós tájegység az én vizsgált közösségemben Kézdivásárhely, illetve Marosvásárhely és környéke. Ezek azok a kiinduló pontok, amelyek a tagok életében közösnek mondhatóak, viszont földrajzi szempontból nem feltétlen ugyanannak a térnek az állandó lakói. Továbbá, érdeklődésükben, tevékenységükben az a közös, hogy van egy mindannyiuk által ismert tagjuk (ebben a vizsgált esetben önmagam). Ez a tag jelenti a többiek közötti kapcsot a kibertérben. A tagok értelmes kapcsolatokat létesíthetnek egymással, s erre azok a státuszüzenetek szolgálnak bizonyítékul, amelyek egymást célozzák meg. Az általam vizsgált közösségben legalább két tag van, aki folyamatos vásárlási lehetőséget ajánl a többiek számára (a 35-‐ös és a 107-‐es számú tagok), így tehát a csere nem csak az információk, hanem az anyagi javak szempontjából is értelmezendő. A továbbiakban párhuzamot vonok a hagyományos, vagyis az új média megjelenése előtt szerveződő sokféle közösségek és az új média virtuális közösségei között. Így kiderül az, hogy miben különbözik egyik a másiktól. McLuhan már az ötvenes években hangsúlyozta, hogy az új kommunikációs technológia új környezetet teremt. Ez az új környezet elérkezett, és Walter Ong „az új kommunikációs technológia közegében feloldódni látja a szóbeli és írásbeli nyelvhasználat kettősségét.”– idézi Szécsi (2003: 116). Míg a hagyományos közösségek szóbeli vagy írásbeli nyelvhasználatra fókuszálnak, addig ebben a térben elmosódnak a határok. Ezt támasztják alá a következő státuszüzenetek: „szarul vagyok az ecce biztos”, „asszem írok vlmi tervet”, „jáccik”, „Tanulok szal hagyj me sok van!”, „bátyus, pizza, múvi”, „nem wagyok honn”, „köcsög preszesszió, miko lecc már szesszió?”, „ még hagyjám, hogy képtLn vagyok Ni, de hogy aludni se l1ek képS, ez így már nM ééér!.. miért kell így l1en???”, „Nóta vaj láb le”. Bódi ezeknek a spontán szövegeknek interneten jelentkező „köztes kommunikációs műfaját írott beszélt nyelvnek” nevezi (Bódi 1998: 186). Ennek értelmében a két közösség közötti különbségek egyike az írott, illetve a beszélt nyelv összekapcsolásában, illetve szétválasztásában rejlik. Bizonyított viszont az is, hogy a csoporttudat is változik annak függvényében, hogy virtuális vagy hagyományos közösségről van szó. A virtuális közösségekbe való tartozást mi magunk alakítjuk ki. Saját magunk döntjük el azt, hogy kinek a 1

A virtual community is a group of people who gather together around a shared purpose, activity, or interest. A virtual community must target some interest that will appeal to a sufficient number of people, allow members to form meaningful relationships with one another, provide some forms of fantasy and entertainment, support transactions that allow members to purchase or exchange things. 2

112



társaságát akarjuk élvezni, és ezekben az esetekben már előzőleg ismert vagy éppen ismeretlenekkel osztjuk meg gondolatainkat. A meghatározó az, hogy a virtuális közösséget mi magunk választjuk ki, és mi magunk alakítjuk. De vajon a hagyományos közösséget nem mi alakítjuk? Nem mondható el az, hogy nem vesszük ki részünket ennek alakításából, viszont vannak olyan csoportok, amelyekbe beleszületünk és azok ránk kényszerítenek bizonyos társadalmi jellegzetességeket. „Ong szerint az új közösségfogalomra épülő csoportorientáltság nagyon is tudatos választás eredménye szemben az írásbeliség előtti szóbeli kultúrák tagjainak csoportközpontúságával” (Szécsi 2003: 123). Egy másik lényegi tényező, ami megkülönbözteti a virtuális közösséget a hagyományostól az, hogy mindaddig, amíg a hagyományos közösségben leginkább szomszédok, kollégák, ismerősök és azok ismerősei között keresgélünk, addig a virtuális közösségben saját érdeklődési körünk alapján kereshetünk hozzánk hasonló érdeklődési körű partnereket, s csak ezután következik az esetleges barátságkötés. A kialakult virtuális közösség határt szab-‐e a lehetőségeinknek? A hagyományos közösségen belül sokkal zártabb az a kör, ahol ismerkedhetünk. A virtuális közösség már-‐már felértékelhetetlen számú lehetőséget nyújt. Ebben a közösségben is, hasonlóan a hagyományoshoz, fontos szerep jut az opinion leadereknek, azaz a véleményalakító szereppel rendelkező személyeknek. A kérdés jobb megismerésére kutatni kell minden közösség véleményalakítóját, hisz ezek az egyének is változnak minden közösségen belül. Bizonyos az, hogy a csoport tagjai adnak az opinion leaderek véleményére, és gyakran ezek azok a személyek, akik részt vállalnak a közösségi csoportidentitás alakításában. 1.1.1. Nem lehet nem kommunikálni A virtuális közösségeken belül is működik az alábbi, sokat emlegetett kommunikációelméleti alaptétel: nem lehet nem kommunikálni. Itt nincsenek gesztusok, arckifejezések (az emotikonok sem tükrözik az emberi nonverbális kommunikáció minden területét), hanghordozások, hanglejtések, nem létezik testközelség, és mégis elmondható, hogy mindenki, aki a közösség része, kommunikál valamit. Ha nincs jelen a térben azt, hogy passzív tag, nem érdeklődik a csoportja iránt. Ha nem közöl soha semmit, csak egyszerűen elérhető, akkor azt, hogy mindig hajlandó a beszélgetésre. Ha közöl valamit, akkor éppen azt szeretné megosztani másokkal, ami éppen akkor és éppen ott, őt a legjobban foglalkoztatja. De mi van azokkal, akik a következő státuszüzenetek kiírói: „ez egy státusz üzenet”, „no status”? A semmi által is közölnek valamit. A nem státusz is állapotot tükröz. Azt, hogy nincsen különösebb helyzet, közölni való, de az illető mégis jelen van a térben úgy, hogy a „semmit”, illetve a „sokat nem mondó valamit” is megosztja közösségének tagjaival. Hogyan viselkedik fizikai térben a passzív ember? A passzivitás a hagyományos térben is jelenlétet követel, s egy tekintet, egy mozdulat, egy hanglejtés, egy gesztus árulja el azt, hogy az illető inkább meghúzódik a háttérben. A virtuális térben ez a jelenség a „nem státusz” üzenetek révén mutatkozik meg – a jelenlét az „itt vagyok, de mégsem” állapotot hívja elő. A jel jelentések közegét képezi le, s látható, hogy ebben a térben is megvalósíthatatlan a nem kommunikálás lehetősége. 1.2. Az állapotüzenetek sokfélesége Az állapotüzenetek két nagy csoportra oszthatók. Egyik a maga a Yahoo! Messenger program által rendelkezésre állított üzenetek csoportja: „Nem vagyok a gép előtt”, „Foglalt”, „Rögtön visszajövök”, „Elérhető”, „Telefonálok”, „Kiléptem”, „Láthatatlan mindenkinek”, „Idle” (vagyis „Nem működő”, „Tétlen”), a másik pedig az egyéni, személyes közlés lehetősége. A program által megadott üzenetek csak a személy állapotát fejezik ki a lehető legelemibb értelemben. Van olyan személy, aki ezeket preferálja, mert úgy érzi, ezek elégségesek ahhoz, hogy a közösség tudja, mennyire vannak jelen és hogyan („Nem kell mindenkinek mindent az orrára kötni.”), mások ezeket az üzeneteket

113



személytelennek, keveset mondóaknak tartják. A vizsgált közösségben leginkább a tagok által megfogalmazott üzeneteket részesítem előnyben. Az állapotüzenetek bejegyzése során arra a következtetésre jutottam, hogy ezek a rövid szövegek is mind rendelkeznek a Jakobson-‐féle kommunikációs funkciókkal, ugyanakkor a szövegeket is megkülönböztethetjük aszerint, hogy milyen funkciókat töltenek be. Ezek alapján a következőket sorolhatjuk fel: a) tájékoztató jellegű státuszüzenetek: „Holnap nem lesz Pásztor Rita tanárnővel óra :D”, „Antigone bérleteseknek előadás december 20-‐án, ha nem vagy itt, elmehetsz december 5-‐én, 17:00 órától!”, „ne keress telon me ellopták”, „Tusolok”, „fellépett az egyetemre”, „hajat mos”, „a sapin, ebéd”, „fütyörészik a fürdőszobában”, „2010-‐től nem szabad a tyúkokat ketrecben tartani – új Eu normatíva, komolyan.”. Ezek azok az üzenetfajták, amelyeket a legtöbbször alkalmaznak a szöveges terefere használói. b) érzelemkifejező üzenetek: „nagyon happpyyyyyyyy végreeeeee”, „tököm teli van mindenel, lófasz”, „szar a világ!”, „unom a sok hülye statust, a nagy szavakat, a nagy idézetek, unom s kész”, „huuu kemény volt ez baszki”, „én nem tudom mi ez, de jó nagyon”, „szeretleeeeeeeeek életeeeem!”. Az érzelemkifejező üzenetek tipikus formái azok az üzenetek, amelyek emotikonokkal vannak érzékletesebbé téve. Gyakran a mondanivalót egy hasonló emotikon kíséri: . Az emotikonok tipikusan azok a jelek, amelyek a közlők nem látható, nem érezhető, vagyis a nem verbális kommunikációjára vonatkoznak. Gyakran a státuszüzenet csak egy emotikont foglal magába. Egy emotikon önmagában is kifejezheti a közlő adott pillanatnyi érzelmi állapotát. Az emotikonok szerepéről a dolgozat későbbi részében még szót fogok ejteni. c) felszólító, felhívó státuszüzenetek: „valaki mongyon vl érdekeset!!!!”, „valakinek időgépe?”, „GO ANA!!! GO! GO! GO!”, „Ha valakit érdekel iwiw meghívó szóljon...vagy ha megvan háromszéki barninak az e-‐mail címe...az is fontos lenne...:D”, „Nekem már tényleg nem kell semmi...Hagyjatok békén ennyi...”, „senki se zavarjon ”, „Ha valaki tudja, hogy a tomcat-‐nél a cmd ablak miért tűnik el, írjon :D”, „Tanulok szal hagyj me sok van!!!”. Ezek az üzenetek a közösség többi tagját cselekvésre, vagy épp nem cselekvésre szólítják fel. Ezek az üzenetek azok, amelyeket nem árthat tiszteletben tartani. d) kapcsolatfenntartó üzenetek: „Have you ever had a dream that seemed so real when you woke up you didn’t know what to believe?”, „vége a maffiapartynak, jó volt skacok”, „Holnap Party, ugy-‐e mindenki tudja?!!!”, „akinek van egy jó státusza filmnézésre, szóljon!  ágó és a sweet november is benne legyen valahogy  köszi”, „ha ezt a statust olvasod, jó ostoba vagy!!!”, „Ha felébredtél szívem, akkor bipp és leszek csak neked, másnak tanulok!!!”. Talán ebbe a kategóriába sorolhatóak a viccek is. Ezek azok a rövid, frappáns, gyakran többértelműségen alapuló szövegek, amelyek kapcsolatokat tartanak fent emberek között, mosolyt csalnak az arcokra. Gyakori az előfordulása annak, hogy a közösség tagjai státuszüzenetként egy viccet közölnek: „Az élet olyan mint egy égő cigi: egyszer-‐kétszer jól megszívod és már vége is.”, „Márpedig itt rend lesz!– mondta nagyi s berúgta a szart az ágy alá!”, „Doktor úr, kérem, mondjon valami biztatót! Gyí!” A viccek szerepe az lehet, hogy a poénon másokkal is osztozzon a feladó, s ha egy jó viccet közölt, akkor nincs kizárva, hogy valaki azért szeretne vele tereferélni, hogy a virtuális térben együtt nevethessenek.

114



e) értelmező, metanyelvi státuszok: „horki morki kidőlt, nem zavarni mert durca lesz ”, „nem vagyok itt, névnapozunk.” A kutatás során lejegyzett üzenetek közül az e funckciót betöltő szövegekből van a legkevesebb. f) esztétikai, poétikai üzenetek: Ezeket elég gyakran alkalmazzák a vizsgált közösség tagjai. Példa ezekre: „Eyegs arimeaki tóudosk sreznit nem szímát, hgoy egy sóbazn meiyln özsse-‐vsizsábsagn vnaank a bteuk, cask az, hgoy az eslo és ulsotó bteuk a hyelöükn lyenegek, és akokr már étrlesmeek a saavzk. ÉS TÉNYLEG!”, „A szesz hatalmas Istene nyújtson világosságot elborult, torz elmédben és az Alkohol fényesen tündöklő csillaga vezessen félresiklott életed sötét égi ösvényein!!!!”, „A karácsony nálunk ezerszer jobb, mint bárhol máshol. Korán elkezdünk iszogatni és míg mások csak egy angyalkát várnak, hozzánk több is érkezik! , Kellemes Ünnepeket mindenkinek!”. Ezek alapján, a fenti állapotüzenetek bizonyítják, hogy Jakobson csoportosítása, miszerint – „A kommunikáció funkcióinak négy általános fajtáját különböztetjük meg: informatív, kontroll, társas és expresszív” (Rosenberg 2004: 61) – jellemző az általam vizsgált közösség kommunikációs megnyilvánulására is. 1.3. Az emotikonok szerepe az állapotüzenetekben. Rövidítések Az emotikon szó értelmezése végett tudni kell, hogy a szó az angol motion szóból származik, amelynek jelentése mozgás. A szó eleji e szócska az internetes, web általi létre utal, s mivel mindenképp jelről beszélünk, a szó alkotóelemévé vált az ikon szó is, amely valami létezőt képez le a szavak szintjére. A magyarban a hangulatjel megnevezés az elterjedt, de egyre inkább használatos a szmájli kifejezés is. Mire használjuk ezeket az ikonokat? Búzás szerint „a hálózati hírcsoportokban (newsgroup), levelezési listákon s minden más virtuális közösségben – a reális világban érvényes etikai szabályokon túlmenően – néhány speciális illemszabályt is figyelembe kell venni. Ezek főként attól különlegesek, hogy a közösség többi tagjával nem személyesen, illetve nem valós időben, hanem virtuálisan találkozunk. A szavainkhoz nem tehetünk például hozzá egy mosolyt vagy más gesztust, nem reagálhatunk azonnal a kapott információra. Ezek pótlására találták ki a hálózaton az úgynevezett e-‐mot ikonokat, más néven smiley-‐kat („mosolygó”-‐kat)” (Búzás 2001: 449). Az emotikonok szerepe kifejezetten fontos az internetes világban, hisz a betű néha nem közvetíti teljes hűségében az érzéseket, értelmeket. Emiatt találták ki az emotikonokat, amelyek „arról gondoskodnak, hogy az üzenetek ne legyenek félreérthetőek és azok a kijelentések, amelyek viccek vagy szarkasztikus kommentárok, ne legyenek sértőek”3 – nyilatkozza Cranford (Cranford 2004: 246). A vizsgált virtuális közösségen belül gyakori az emotikonok használata a státuszüzenetekben. Van olyan, aki kiegészítésként rendeli a mondanivalója mellé a többletjelentést adó jelet: „nagyon beteg

hagyd

”, „Tetek...vetek...főzőcskézek...

„...hol itt, hol nem...

”, „osztanám a semmit

„Kb. egy óra múlva UMBALA UMBA

”, „Kedvenc időtöltésem: tanulás

”, „gejm

”, „in love and a little busy!

”, ”,

”. Mások pedig érzelmeik kifejezésére csupán egy

hangulatjelet használnak állapotüzenetnek. Így egy mosoly ( állhat az üzenet középpontjában.

) vagy akár egy aggódó smiley (

)is

Az emotikonokon kívül még vannak olyan elismert rövidítések is, amelyeket a szöveges terefere vagy a chat program használói is szívesen alkalmaznak. Ezeknek egész tárházát őrzi a szakirodalom, én csak azokat említem, amelyeket a megfigyelés alatt a közösség tagjai használtak: „grrr” (mérges), 3

“…can ensure that messages are not misinterpreted and that statements, which may be jokes or sarcastic comments, do not offend.”

115



„@” (jelentése „at”. Pl. @ work), „Zzzz.zzz” (jelentése: álmos, horkol, alszik), „DND” („do not disturb”, vagyis ne zavarjanak). Ezek az egyezményes rövidítések azok, amelyek a nemzetközi internetes nyelvben is mindenki által elfogadottak és elismertek. 1.4. Külső és belső tér összekapcsolása a státusz üzenetek révén 1.4.1. Egyének csoporttá való szerveződése Kutatásom során többször is megfigyeltem azt, hogy egyes személyek üzenetei hatással vannak más személyek üzeneteire. Erre kiváló példa az Évfolyamtársak csoport esete 2008. január 15-‐én és 16-‐ án. A csoport tagjai a következőket tették közszemlére: „a betű megöl, a lélek az, ami megelevenít!!! Szesszió!”, „herméneuein azt hiszem...”, „édes zuhanyzás, mely rólam minden hermeneutika-‐ maradványt lemos :D”, „Most írjam ki én is, hogy hermeneutika?, „nah, nah”, „ssss... tanul”, „Gondolkodom, tehát vagyok. De ha nem gondolkodom, még jobban vagyok! ”, „hermeneutika.....áááááá”. A fenti példa azt mutatja, hogy a hagyományos közösségben együvé tartozó egyének egy külső hatás befolyásaként az instant messaging belső terében is együvé tartoznak. Ezáltal egyének szerveződnek csoportokká, és nem elhanyagolandó a probléma azon oldala sem, hogy milyen hatással bírnak egyes üzenetek a befogadóra. A „Most írjam ki én is, hogy hermeneutika?” tipikusan az a fajta üzenet, amely azt sugallja, hogy azért határozza meg valaki az állapotát, hogy ne essen ki a közösségből, amelyhez tartozik. Ha az egyén ugyanazt teszi, mint a közösség többi tagja, akkor azt jelenti, hogy meglehetősen automatikusan igazodik a közösségéhez, amellyel azonosul, vagy amellyel hasonlónak érzi magát. De mi kell ahhoz, hogy több egyén egy csoporttá szerveződjön? Az egyén a csoportvezetés szempontjából a csoport egyik tagja. Minden egyén hozza a saját értékeit, hiteit, meggyőződéseit, tapasztalatait, készségeit, tudását a csoportba. Ennek következtében akár új csoport alakul, akár csupán új emberek érkeznek a csoportba, elindul az egyének valóságképének egyeztetése. Ennek a célja egy közös nyelv, egy közös valóságkép kialakítása, amely biztonságot ad az emberek közötti interakcióban, és a későbbiekben alapja lehet a közös cselekvésnek – írja Vágvölgyi Gusztáv (Vágvölgyi 2005: 1). Ahhoz, hogy a közös cselekvés megvalósulhasson, az egyének magukra vállalnak bizonyos csoportbeli szerepeket és ezzel együtt a csoportidentitást is. Az általam vizsgált közösséget több különálló csoport alkotja. A legjobban figyelemmel követhető a már említett Évfolyamtársak csoport, hiszen méretét tekintve egy kisebb csoportról van szó (24 személy). Ugyancsak figyelemfelkeltő a Sapientiások csoport is, viszont az én listámon szereplő 27 egyén nem reprezentatív a sapientiások hagyományos közösségét illetően. Ez a kisebb csoport szintén szesszió idején, avagy ünnepek alkalmával sugározza leginkább a valahova tartozás tudatát, de erről a dolgozat további részében kívánok szólni. 1.4.2. Társas befolyásolás. A státusz üzenetek hatása a virtuális világon kívüliekre Minden csoport és közösség struktúráján belül beszélhetünk társas befolyásolásról. Susan T. Fiske Társas alapmotívumok című könyvében határozza meg a társas befolyásolás fogalmát. Eszerint „társas befolyásolás minden olyan véleményváltozás, attitűdváltozás vagy viselkedésváltozás, amely személyközi interakciók eredménye. Szűkebb értelemben a társas befolyásolás elsősorban a személyközi interakciók közvetlen hatására létrejövő viselkedésváltozást jelenti” (Fiske 2006: 639). Minden csoportban vannak olyan egyének, akik befolyásolják a többieket, legyen ez szándékos, vagy éppen csak a véletlennek a műve. Egy státuszüzenet többféleképpen befolyásolhatja olvasóját. A befolyás lehet érzelmi, illetve cselekvési is. Az érzelmi befolyásolás legjobb példáit azok az státuszüzenetek szolgáltatják, amelyek önmagukban idézetek. Általában angol („So bittersweet, this tragedy wont ask for absolution/ This melody inside

116



of me, still searches for solution/ A twist of fate, the change of heart kills my infatuation,/ A broken heart provides the spark of my determination.”; „If you want to be with me It’s the best way to be free Take ma hand and follow me You know You can dance with me!”), német (Ich bin nur dafuer Verantwortlich was ich sage – nicht dafuer was ihr versteht.), illetve magyar nyelvűek („A szeretet és az idő összetartozik. A szerető ember megáll a másik ember előtt és időt szán rá, és ez a szeretet. Max Richard”; „Te vagy a hab a fürdőben,/ Libamáj vagy a hűtőben,/ Te vagy a csókolatlan száj,/ A propellerrel borzolt táj,/ Az ökörsütő huszárok/ A fényképező japánok/ Te vagy a kulcs a kilincs alatt/ Te vagy a fütty a madárban/ Egy jegyszedő a dagályban”). A társas befolyásolás mégis a cselekvésekben mutatkozik meg leginkább. Például a következő státuszüzenet kapcsán én is bekapcsoltam a televíziót: „TV...RTL Club TROJA”. Nem lehetetlen az sem, hogy üzenetek által sarkallunk másokat cselekvésre: „alszom...van egy aranyos kis baba, aki zavarhat, más NEM!!!”, “valaki volt menedzsmenten, s elmondja, hogy mi volt? Légyszi.”. Az „elment misére...majd G...:P” és az ehhez hasonló állapotüzeneteknek is megvan az a felhívó ereje, hogy mindazok az egyének, akik kíváncsiak az üzenet kiírójára ellátogassanak arra a helyre, ahol éppen ő tartózkodik. Ugyanez a lehetőség fennáll akkor is, ha linkeket, weboldal-‐, blog-‐, film-‐, és zeneszám címeket közölnek a csoport tagjai. Egyesek éppen azért nézik meg az illető filmet, kattintanak rá a YouTube videóra, mert érdekli őket az, hogy a csoport másik tagja mivel foglalkozik, mit hallgat, mit néz. Viszont a tetteknek a végrehajtása nem feltétlenül csak belső, szellemi, lelki szinten – értem ez alatt az érzelmi befolyást –, és nem csak a számítógép virtuális terére korlátozódik, hanem léteznek olyan státuszok is, amelyek arra sarkallják az olvasót, hogy helyet, avagy teret is változtasson. Erre szolgál példaként a „csocsó dombocskán...azt G...asszem:P” típusú státuszüzenet. Az ezen a csatornán zajló üzenetek adása és fogadása nem csak abból tevődik össze, hogy az üzenet eljut a kezdőponttól a végpontig, hanem a szöveges terefere mint tér, helye a befolyásolásnak, az egymásra való ráhatásnak is, s néha a közlő úgy teszi azt, hogy fogalma sincs arról, miként befolyásolják szavai a befogadót. 1.4.3 Külső tényezők hatása a belső, virtuális közösségre A hagyományos közösségekben is vannak olyan események, amelyek befolyásolják az emberek egymáshoz való viszonyát, új rendet teremtenek, új életszemléletet alakítanak ki. Ezek az események összekapcsolják, ugyanabba a szituációba terelik az egyazon közösséghez tartozókat. Ugyanabban a helyzetben szereplők másként láthatják ugyanazt és gyakran másképp is vélekedhetnek róla. A kutatás során is adódtak olyan külső tényezők, amelyek láthatóan a vizsgált virtuális közösségre is hatottak. Erre tipikus példa az ünnepek, a természeti jelenségek, vagy olyan események által kiváltott hatások, amelyek egy szélesebb közösséget érintenek, és gyakran a média által vannak közvetítve – ilyenek a politikai választások, Forma1 autóversenyek, futballmérkőzések. Tekintsük most a vizsgált virtuális közösségen belül a decemberi, karácsonyi hangulatot. December 6.-‐a Szent Miklós napja, 5.-‐e pedig ez ünnep előestéje. A közösség tagjai a következőket tették közszemlére: „istika vagyok, s tanulok :P”, „shejjj te rigó”, „NEM ITTHON!!! Nah megjött a Tikulás Tácsi :D :D ENNIVALÓAK VOLTAK A KIS KÖJKEK :D :D :D”, „másnapos mikulás ”, „nem jön a Mikulás, me nincs kinek ”, „Tököm a Mikulásba”, „Ho ho ho hooo...:D”, „pihi”, „right here waiting....”, „A rendőrség keres valakit, aki csinos, szimpatikus, sexy, sármos és hihetetlenül jó az ágyban. Te biztonságban vagy, de én hova bújjak el?”, „Készülődök! Ne zavarj!”, „Santa Clause it’s coming to town”, „Boldog MikuláST...dnd”, „Szorgoskodok, csak néha leszek...”, „...”, „mosolyogj jön a Mikulás!”, „pufa kaszálás”, „Mikulásbuli az Ami pincében, szerdán két mikulás DJ-‐jel: Dj SP és TB, sok sok meglepetéssel, come on to lets go.www.amiclub.ro”. A fenti státuszüzenetek azt a hangulatot tükrözik, hogy kiben milyen érzést közvetített az illető ünnepi este. A hagyományos közösségekben is ki-‐ki másképp viszonyul ugyanahhoz az ünnephez.

117



Van, aki kifejezetten kerüli az ünnepi hangulatot, van olyan személy, aki nem is érzi az ünnepet és csak külsőségnek tekinti, és létezik olyan egyén is, aki megpróbál mindent megtenni annak érdekében, hogy a lehető legkellemesebb meglepetést szerezze a szeretteinek. Ez a sokszínű magatartásforma mutatkozott meg december 5.–6.-‐án az én kiberközösségemben is. A „Tököm a Mikulásba” státusz egyenesen ellentéte a „mosolyogj jön a Mikulás!” üzenetnek, hisz míg egyik a csalódottságot, az ünnep elromlott hangulatát idézi, addig a másik épp ennek ellenkezőjét, az ünnep örömét közvetíti a befogadók felé. Vannak olyan egyének is, akiket az ünnep sem tud kimozdítani megszokott hétköznapi életterükből. Ugyanabban a helyzetben topognak, figyelmen kívül hagyva az ünnep mibenlétét. Csernák Lívia írja, hogy „A közös készülés és az együttes fellépés, az egymásra utaltság, az egymást követés, a társra való figyelés, az élmény együttes átélése erősíti az emberi kapcsolatokat, és a társas lét szabályaira szocializál” (Csernák 2002). Ezek alapján a virtuális közösség üzenetei is szocializáló szereppel bírnak. A példák követése, a közösséghez való hozzátartozás egy olyan interakciós folyamat, amelynek révén az egyén meg szeretne felelni a csoport más tagjai által megszabott elvárásoknak. Az előbb vázolt esethez hasonló módon az első hó hullása, a szesszió stresszes időszaka, és más mediatizált események is úgy alakították a közösséget, hogy az láthatóan irányítottá vált a külső befolyásoló tényezők miatt, és a közösségen belül uralkodó hangulatra rányomta a pecsétjét a nem kibertér és a valós idő. 1.5. A Yahoo! Messenger mint nyilvános és privát szféra A szöveges terefere programok általában mindkét szférában való kommunikálásra lehetőséget nyújtanak. Ha két személy egymással beszél, az magánbeszélgetés, privátnak számít. Ha több személy kapcsolódik be ugyanazon beszélgetésbe a konferencia menüpont alkalmazásával, akkor már nyilvánosságról beszélhetünk. De hogyan vetődik fel a kérdés az általam vizsgált állapotüzenetek kapcsán a Yahoo! Messenger terén belül? Nyilvánosak-‐e ezek az üzenetek vagy magánjellegűek? Esetleg a magánüzenetek nyilvánossá válhatnak? A kérdésre választ az elvégzett felmérés adott. A habermasi nyilvánosság fogalma alapvetően magába foglalja azt, hogy a társalgók a dialógus, az egyeztetés és a diskurzus alapján szerveződnek. A nyilvánosság a valóság egyeztetésében alakul ki, s ez az egyeztetés a virtuális téren belül is párbeszédeknek, beszélgetéseknek az eredménye. Melyik az az információ, amit illik, vagy nyilvánossá kell tenni egy hagyományos vagy egy virtuális nyilvánosságban? A csupán két személyre tartozó információ hogyan áll meg a lábán közszemlére kitéve? A „szeretlek macikám nagyon de nagyon!!!!”, „Puszi CS.A., jövök minyá ”, „Gabici ha vagy szólj be!”, „új honfoglalás?-‐hova menjünk Béla?” típusú üzenetek nyilvánvalóan csak egy másik személynek íródtak és mégis a közösség minden tagja olvashatja. Ezen üzeneteknek gyakran provokáló jellege is van. Olyan egyének, akik a közösségen belül Invisible, azaz láthatatlan állapotban vannak jelen, az éppen nekik szóló üzenetek olvasásakor felfedhetik jelenlétüket és reagálhatnak. Az általam vizsgált közösségnek van egy olyan tagja, aki úgy tartja fent a szöveges terefere csatornáját a nyilvánosságnak, hogy leginkább magánjellegű üzeneteket publikál: „ohhhh én is szeretlek teee :X”, „szeretleeeeeek életeeeem!”, „in love and a little busy :X”, „kidőltem picit, de kurvára szeretlek kicsim.. és mindig!!! :X”, „szeretlek kicsiii :X-‐ s én közbe tanulok vagy vmi iesmi”, „na még egyet kell aludni kicsim”, „i love you baby and damn i miss you all”. Ez a személy úgy alakítja a virtuális környezetét, hogy mindig a magánéletéről közöl valamit. A virtuális tér kettőjük közé redukálódik, s a kommunikáció is csak kettőjük között megy végbe, hisz az üzenetek olvasása folytán arra bírok következtetni, hogy mindenki mást kizárnak az üzenőtérből. A magánüzenetek nyilvános térben való közlésének ez a formája a hermeneutikai kérdés-‐válasz dialektusra épül. Minden olyan közlésben, amelyben megnevezett az, akitől a feladó választ vár, egy játékszituációra emlékeztet. Ha a játékszituációt az egyszerű labdaadogatáshoz hasonlítjuk, akkor a

118



kérdező úgy dobja a válaszolónak a labdát, hogy visszavárja azt. A dobásban az a közös, hogy mindenki előbb-‐utóbb ugyanúgy cselekszik, és ugyanazt várja el a társától. A virtuális közösség ezek szerint könnyen válhat kérdés-‐válasz játszótérré, ahol a magánüzenetek is alakítják a nyilvános teret. A kérdés viszont továbbra is nyitott marad: Miért teregeti ki két ember a magánéletét a köz számára? Megpróbáltam a válasz birtokába jutni: „Hát erre jó válasz nincs. De egyszer valaki azt mondta, hogy őt idegesíti, és nem érti, hogy miért csinálom. Hát talán azért, mert büszke vagyok a kapcsolatomra. És akarom, hogy mindenki tudja: nem szégyellem bevallani, hogy szerelmes vagyok. Mert a velem egykorú fiúk nagy része (megj. a személy 20 éves) talán nem vallja be ennyire. Na, meg persze a barátnőm szemébe is jó hatással van, hogyha mások előtt is vállalom.” – jegyezte meg a megkérdezett. A válasz által párhuzam alakult ki a virtuális és a hagyományos, fizikai környezet között. Az, amiről a fizikai környezetben egy kézfogás, egy mosoly árulkodik, azt a virtuális térben nehezebb kifejezésre juttatni. Ahhoz, hogy mások is láthassák mit tesz szerelmesnek lenni, nem kell mást cselekedni, mint hogy nyilvánosan, szavak és nem tettek révén érzelmekről vallani egy személynek, mindenki előtt.

Végkövetkeztetésképp elmondható, hogy elérkezettnek látszik az idő, amikor a virtuális világ közösségeiben az intimitás is nyilvánossá válik. Viszontlátásra, Magánélet! Üdvözlünk, Nyilvánosság! 1.6. Hová kalauzolnak a státuszüzenetek? Leglátogatottabb helyek A státuszüzenetek útmutató voltáról már a dolgozat előző részében is szó esett. Ez a fejezet arra próbál választ adni, hogy melyek azok a helyek – legyenek azok hagyományosak vagy virtuálisak, amelyeket az általam vizsgált közösség a leggyakrabban látogat. Látogatott helyeknek titulálom a rádióállomásokat, kávézókat, klubokat, internetes portálokat. S hogy merre kalauzolnak a státuszüzenetek? Íme a válaszok: „takarítás, sláger rádió”, „http://bzteklautopia.myminicity.com/”, ,„...zöldpardon”, „vadiúj képek hi5on lehet kommentálni”, „work-‐http://www.wedis.ro”, „www.mezopanit.ro”, „http://www.sportmotor.hu/mostoros_videok/cross/?vi=12322”, „az Amiban”, „gone to the theatre”, „Helloween-‐If I could fly”, „G....”, „elment misére...majd G”, „www.pralpha.blogspot.com”, „http://youtube.com/watch?v=tiHDMqJjXxU”, „www.tovissiattila.blogspot.com”, „Impossible is nothing. www.RadioABF.net”, „The Lord of the Rings-‐ A Knife in the Dark”, „Szilveszteri Party http://www.west-‐balkan.com”, „Juventus rádió – FM 89,5 MHz”, „nem lenni itthon.Gbe esti söröcske”, „Szerdán Garrone buli az Ami pincében, come on lets go, zzzzz”. A fenti státuszüzenetek különböző térben létező helyeket jeleznek. A G. Café Marosvásárhelyen, az Ami Club Csíkszeredában, a Zöld Pardon Budapesten. A közösség tagjai leggyakrabban a hagyományos létmódhoz kapcsolódó tereiket említik meg. Marosvásárhely viszonylatában a G. Café számít a legkedveltebb helynek a magyar egyetemisták körében s ezt a státuszüzenetekben szereplő gyakorisága is tükrözi. A közösség tagjai hallgatják a Juventus rádiót, a Sláger rádiót, a RadioABF-‐et. A tagok gyakran hivatkoznak film címekre, internetes portálokra. Ez lehet a saját blogjuk címe, a munkahely weboldala, a hi5 közösségi háló, a YouTube videókat sugárzó weboldal és mások. Ezek közül a leggyakrabban a hi5 és a YouTube szerepel az üzenetekben. A hi5 azért, mert a közösségi háló tagjai saját magukat reklámozzák, és serkentik a saját szöveges terefere programjukhoz csatlakozottakat, hogy egy másféle kibertérben is alakítsanak ki kapcsolatot egymással. A YouTube-‐on pedig a tagok gyakran a saját maguk által feltöltött videókat mutatják meg a többieknek, vagy azokat, ami őket reprezentálja. De mi a haszna ezeknek a közlésének? Reklám a lelke mindennek – mondhatnánk.

119



1.6.1. Reklám – a kiküszöbölhetelen csapda Reklámözön. Mindenhol. Kint, bent, fent, lent. A virtuális közösségen belül is működik ez a sokakat meggyőző erő. Vegyünk A és B személyt. A állapotüzenete: „Megabuli este az Amiban, Come on to lets go... Meghívott Dj: T Botee”. B elolvassa az üzenetet és elmegy a megabuliba. A meghívott dj önmagát reklámozza a saját virtuális terén belül. A vizsgálat során gyakori az önreklámozás. Legyen ez hi5, legyen ez YouTube, legyen ez blog. Nézd meg, ki vagyok én! Kukkants bele, hogy mivel foglalkozom! Reklámozom magam, mert az jó nekem. A Yahoo!Messenger teret ad arra is, hogy az emberek saját imázsukat építsék vagy rombolják. A rombolás viszont már nem a reklám területe, hanem a szavaknak a mögöttes tartalma, aminek etikai vonzata van. Van a közösségben olyan személy, aki a reklámot fenntartja. Jelenléte során állandóan ugyanarra a weboldalra hivatkozik. Például: „www.wedis.ro”. Ha egy reklám állandóan jelen van a térben, bizonyos idő elteltével bevésődik az emberek emlékezetébe. Az üzenet közlői ezt hol tudatosan, hol tudattalanul teszik, de biztos, hogy ezek az üzenetek reklámként képesek működni. A reklám másik formája az apróhirdetés. A dolgozat első részében már említést tettem két olyan személyre, aki a vizsgálat teljes folyamata alatt minden alkalommal, amikor jelen volt a térben, arra használta a státuszüzeneteket, hogy eladó termékeit reklámozza. Így terítékre került 1600-‐as Nokia telefon, C160-‐as Samsung telefon, Geforce 7300-‐as, 512-‐es PCI Express-‐es videokártya, 4.1-‐es Kinyo hangrendszer stb. Ezen üzenetek állandósága azt mutatja, hogy a virtuális közösségen belül is működnek az adás-‐vétel által megszabott törvények. Az ajánlatok ezen a kommunikációs csatornán is gazdára találnak, hisz ellenkező esetben nem tennék közre őket a feladók. Erről kérdeztem az egyik személyt: „Érdeklődni szeretnék, hogy mennyire kapsz te gazdát a dolgaidra azáltal, hogy ide írod ki azt, hogy mi az, ami eladó? Cs. Cs.: Hát általában mindenre kapok. Itt tudok eladni a legtöbb cuccot.” – válaszolta a megkérdezett. Tehát ez is bizonyíték arra, hogy a státuszüzenetek reklám szereppel bírnak, és vitathatatlan az, hogy e virtuális tér ez által helyet ad az online reklámoknak, amelyek el is érik a céljukat. Meggyőzik a vevőt arról, hogy ez az a termék, ami neki kell és mivel rögtön lehet egyezkedni a tulajdonossal, kevesebb időbe telik, mint más vásárlás, amikor meg kell keresni az illető terméket. A vásárló a tulajdonossal való közös egyeztetés alapján, általában személyes találkozás során jut a termék birtokába. Az ilyen fajta státuszüzenetek tulajdonosaitól megtudtam, hogy van olyan is, aki nem a státuszüzenetet részesíti előnyben, hanem körüzenetet küld mindenkinek, aki a listáján szerepel. A státuszüzenet azért hasznosabb, mert az eladó nem kell szembenézzen azzal, hogy egyszerűen bezárják az üzenőablakát. A státuszüzenet addig van jelen, amíg a tulajdonosa jelen van a térben, vagy ki nem cseréli azt. Így mindenki olvashatja a kívánt üzenetet. Következtetésképp elmondható tehát, hogy a szöveges terefere program által adott státuszüzenetek nyilván használhatóak reklámként. Bebizonyosodott továbbá az is, hogy ezek a reklámok bizony hatékonyak – gyorsan elérik a célközönséget, csak azt szólítják meg, akit igazán érdekel, és nem furakodnak be minden ember életébe. 1.7. Ismerjük meg az üzenetek mögötti személyt Hogyan mutatja meg egy státusz, hogy milyen személy a közlője? A személyiségvonások észlelésének pontosságában senki sem tud eléggé korrektül eljárni, hisz, mint ahogyan Forgács vallja „a személyészlelés pontosságát az észlelő pillanatnyi állapota is befolyásolja. […] Úgy tűnik, hogy egy jó hangulatban lévő személy sokkal inkább hajlik arra, hogy pozitív, kívánatos jellemzőket tulajdonítson társainak, mint egy olyan személy, aki rossz hangulatban van” (Forgács 2002: 43). Ezek alapján tehát nem feltétlen valós az, ahogyan egyes személyiségvonásokat vizsgálok egy adott személy esetében. Mindenképp olyan személyt választottam, akivel virtuális téren kívül nem tartok fent kapcsolatot s

120



nem mondhatni, hogy tudok róla alapvető információkat. A kiválasztott személyt nevezhetjük akár idegennek is (88. számú bejegyzett). Az első bejegyzés: „Srác a moziban a csajnak: Megcsókolhatlak? A csaj: Engem? De hisz most sz**talak le. A srác: Kit engem?”. Hasonló bejegyzés: „Sex is not the answer. Sex is the question...Yes is the answer.”Az idegen elárulta magáról azt, hogy ténylegesen érdeklődik az élet ezen területe iránt, s ezt megosztja más személyekkel is. Az, ami egyeseknek nem nyilvános téma, nála az. A következő, amiből személyiségjegyekre következtethetünk az az idegen zenestílusa: Pokolgép, Alvin és a Mókusok, Creed, Black Eyed Peas, Green Day, Helloween, Groove Coverage. Hallgat rock and rollt, metált, hip-‐hoppot, poppot. A felsorolt együttesek közül leginkább a rockot preferálja. Milyen egyén a rockzene kedvelő? Grandpierre szerint „a rock a fiatalság válasza a felnőttek világának szűkké válására. A rock késői, huszadik századi megjelenése azt is jelzi, hogy az ifjúság megelégelte a fogyasztói társadalom beszűkítő szorítását. Ebben a vonatkozásban nézve a rock szétfeszíti, szétrepeszti a beszűkülés kereteit, az emberiség szellemi beszűkülésének tünete, annak kifejeződése, hogy a társadalom manipulálása miatt az emberiség egyre elfogadhatatlanabb helyzetbe kerül” (Grandpierre 1998: 26). A rock és a metál kedvelők kicsit lázadóan élik meg a zenéjüket. Miért gondolom, hogy az idegen is lázadó? „Mindenütt jó, de a legjobb otthonon kívül. Szal nem itt, vhol bolyongok, ha bajod van, telon elérsz. Csók a családnak és L mentem vagánynak! :D”. Ide tartozik egy olyan státuszüzenet is, amely szintén az illető világ elleni lázadását mutatja, de etikai szempontból nem találtam olvasásra megfelelőnek. A fiú örökös lázadó, aki nem érzi jól magát a családon belül, aki néha parancsoló módon tartja fent a kapcsolatot az őt körülvevő világgal. Egy olyan tinédzser képét festi, aki minden és mindenki ellen lázad annak érdekében, hogy megtalálja saját helyét a világban. Hogyan vállalja magát ez a személy a közösségében? A saját közösségén belül nem idegen, hisz ő azokat a személyeket tartja a virtuális közösségében, akikkel kapcsolatban áll, még ha virtuálisan is. Viszont lehetséges az, hogy az ő közösségében is tartózkodnak olyan egyének, akiket ő lát idegennek ugyanúgy, mint ahogy én őt annak tartom a saját közösségem felépítésében. Bizonyos idő elteltével, a virtuális közösség egyes tagjai is idegenné válnak, az átalakulás pedig a nem kapcsolattartásból is adódik. Olyan személyek, akik állandóan jelen vannak, de soha nem közölnek tényeket, még státuszon keresztül sem, hanem csak jelen vannak ebben a térben anélkül, hogy részüket vennék ki ennek alakításában, idegenekké, jól vagy kevésbé jól ismert ismeretlenekké alakulnak át. A fentiek bizonyítják, hogy egyes személyek szöveges megnyilvánulásai egyszersmind elárulják azt is, hogy milyen személy lehet az adott üzenetek közlője. Viszont, hogy ezt a vizsgálatot a státuszüzenetek kapcsán el lehessen végezni, gyakran kell az illető cserélje az üzeneteit, és oly módon tegye azt, hogy az őt reprezentálja. 1.8. Jelenlét és rejtőzködés A Yahoo! Messenger szöveges terefere program felajánlja azt a lehetőséget is, hogy a tagok láthatatlan létmódban legyenek jelen a térben. Vannak olyan egyének, akik leginkább a rejtőzködést választják a jelenvalósággal szemben, így másoknak elérhetetleneknek tűnnek. Miért alkalmazzák ezt a létmódot? „Nekem személy szerint azért jobb, mert akkor csak azokkal az emberekkel beszélek, akikkel akarok és nem azokkal, akik rám köszönnek. Vannak olyanok, akikhez nincsen éppen hangulatom, s akkor a nem kívánatos beszélgetést ezzel elkerülöm”. Más vélemény: „Általában nem vagyok a gép előtt folyamatosan s ha online vagyok, írnak nekem, s azt hiszik nem válaszolok, közben én valami mást csinálok... a Messengerem meg automatikusan így jelentkezik be és sokszor nem is jut eszembe, hogy átállítsam.” Mit jelent résztvevőnek és nem résztvevőnek lenni a kibertérben? Lássuk a résztvevő fogalom képét úgy, ahogy Balaskó látja. „Különbség abban van, hogy míg Hymes a társalgásban résztvevőket egy képzeletbeli skála két végén helyezi el, mint feladó-‐

121



címzett, adó-‐vevő, beszélő-‐hallgató, addig Biber a Résztvevők három csoportját különbözteti meg: feladó(k), címzett(ek), hallgatóság. […] A résztvevők felváltva töltik be a Biber által meghatározott három szerepet. Ez alól csupán a kukkolók képeznek kivételt, akik a hallgatóság egy különleges fajtáját képezik. Amint arra elnevezésük is utal, miután bejelentkeztek a rendszerre, a kukkolók semmivel nem járulnak hozzá a társalgáshoz” (Balaskó 2005: 76). A közösségen belül sok olyan egyén van tehát, aki a kukkoló szerepét vállalja magára. Mások pedig önálló státuszüzenetek révén vannak jelen a közösségben. Miért tarják egyesek fontosnak azt, hogy üzeneteiket megosszák a nyilvánossággal? A vélemények egybecsengenek: „A státuszüzenet többlet, ami a listában jól látható, előtűnik. Lehet frappáns, humoros, vagy csupán érzelmi reflexió, és ezzel többletet árul el a készítőjéről. Az hiszem az a fontos a státusz használatakor, hogy közöljön valamit a többiekkel, vagyis mintha az ujját nyújtaná, hogy hahó idenézzetek, ezt mondom nektek. Beleszól az egyformaságba, jelentkezik, és beszél”, vagy „elsősorban a státusz jelzi a hangulatot, az életről való felfogást, gondolkodásmódot! Egyfajta rövid ismertetés az illető személyről, esetleg egy lehetőség arra, hogy megszólítson téged valaki”. Van példa olyan esetre is, amikor a jelenlevő provokálja a nem jelenlevőt arra, hogy megmutatkozzon. Például olyankor, amikor név szerint hozzá szól, s közli vele az üzenetét. Vannak olyan esetek is, amikor a láthatatlanság és a jelenvalóság összekapcsolódik: „Invisible to everyone ” vagy „Ha látsz hallucinálsz: invisible vagyok ”. Mindenik esetben fontos elmondani azt, hogy a közösségen belül azokról az egyénekről tudnak többet a tagok, akik jelen vannak, jelenvalóságuk pedig nem csak az egyszerű elérhető létmódban mutatkozik meg, hanem abban is, hogy a tagok egyedi üzeneteket közölnek annak érdekében, hogy a közösségben állandóan és aktívan jelen legyenek. A közösségformáló státuszüzenetek eladnak, információkat árulnak el, beszélgetésre sarkallnak, sőt általuk betekintést nyerhetünk más emberek életébe is. 1.9. Etika a virtuális térben Lehet szabályozni a virtuális teret? Ki az, aki felelős a virtuális térben zajló jog-‐és törvénysértésekért? Van-‐e egyáltalán olyan személy, aki felelősségre vonható? S ha van, ki az, aki vagy ami szabályoz? Léteznek-‐e törvények, szabályok a kibertérben? Ezekre a kérdésekre keresem a választ. A valódi világban életünket sokféle normarendszer szabályozza. Ahhoz, hogy jobban megértsük a Háló működését, először ezeket kell megismernünk. Válas szerint az egyik legfontosabb a jog; a különböző szintű jogszabályok az államba szerveződött társadalmak minden tagjára nézve kötelezőek. A másik társadalomszervező erő az erkölcs. Az erkölcsös magatartás a hétköznapokban a másik emberre való odafigyelésben, az embertársainkkal szembeni empátiában (azaz beleélésben) valósul meg. Az emberi kapcsolatok formális elemeit az illemtan szabályozza. Ennek a betartását legfeljebb közvetett eszközökkel kényszeríti ki a társadalom, s a közösség életének kezelhető részei az illetlen viselkedések is (Válas 2008). Az internet etikájának legújabb kifejezése a netikett. „A Netikett a Háló belső törvénye, az a szokásokon és tapasztalatokon alapuló szabályrendszer, amely a Háló lakóinak együttélését biztosítja. Aki a Netikettet megsérti, nem egyszerűen illetlenséget követ el, hanem gyakran akadályozza a többieket a hálózati erőforrások használatában, esetleg mérhető anyagi kárt is okozva” (Válas 2008). Létezik-‐e hivatalos keretek közötti netikett? Szakirodalom után kutatva, azt láttam, hogy próbálkozások, megfogalmazások léteznek, de olyan etikai kódex, ami kifejezetten erre a területre vonatkozik és minden kultúra által elismert, nincsen. Mindenképp vannak olyan megfogalmazások, amelyeket érdemes figyelembe venni. Virginia Shea Netiquette című könyvében a következőket határozza meg:

122



1. Ne felejtsd az emberit! – „Igen, használd a hálózati kapcsolatokat, hogy kifejezhesd szabadon magad, fedezz fel különös új helyeket, és merészen menj olyan területekre, ahol sosem voltál eddig. De ne felejtsd a Netikett első irányelvét: Azok, ott kívül, igazi emberek!” 4 2. Ugyanazokat a viselkedési standardokat kövesd az online térben, mint a való életben! 3. Tudd, hogy milyen kibertérben vagy! Más-‐más kibertér más viselkedési normát követel. 4. Tartsd tiszteletben a másik ember idejét! – Nem megfelelő viselkedés az, ha a teret plusz információval hiábavalóan töltjük, figyelmen kívül hagyva azt, hogy közben a másik ember idejével játszunk. 5. Mutass jól online! – Az, ahogyan egy ember ír és kifejezi magát, meghatározza az identitását. Légy kellemes és udvarias! Nem ajánlatos sértő, obszcén szavakat használni. 6. Oszd meg szakértői tudásod másokkal is! „Megosztani a tudásodat másokkal szórakoztató. Egy régi internetes hagyomány ez, amely a világot egy jobb hellyé teszi.”5 7. Tartsd a fellángolásaidat kontroll alatt! Ne veszítsd el a fejed! 8. Tartsd tiszteletben más emberek magánéletét! 9. Ne élj vissza a hatalmaddal! 10. Tudj megbocsátani másoknak! – Ha valaki kisebb helyesírási vagy fogalmazási hibát követ el, akkor légy elnéző, hisz lehet, hogy csak elütésről van szó (Shea 1994). A fenti alapelveket az általam vizsgált virtuális közösség tagjai is gyakran megszegték. Viszont bizonyos, hogy egyes dolgokról nem mindenkinek van tudomása, másoknak, meg ha van is, akkor épp társadalmi neveltetés hiányában válnak a szavak büszke és meggondolatlan tulajdonosaivá. A nemi szervek emlegetése gyakori példa a státuszüzenetekben, amit sem a való világban nem illik nyilvánosságra hozni oly módon, hogy másokat sértsünk vele, sem pedig online térben („T*köm teli van mindenel, lóf*sz”). A helyesírási hibák megszegése egy tipikusan olyan tényező, ami egyes embereknél a trágár szavakat is kíséri: „Met Hankó a legroszabb f*szfej bunkó azét ilyen f*sza hát persze” (a kifejezések enyhítése végett használom a * jelet, de a személy teljesen kiírta a szavakat). Vannak olyan státuszüzenetek is, amelyek azt sugallják, hogy a feladója tisztában van az internetes közlés szabályaival, mégis közzé teszi mondanivalóját a szó nyers értelmében: „Döntöttem…letojom a sajtóetikát :D Cenzúra engedélyezve, de akkor is letojom :D”. A megfigyelés során volt olyan, aki a közösség hasznára vált azáltal, hogy hasznos információkat közölt: „Az államvizsga tudnivalók a groupon vannak, aki nincs rajta nálam megkapja.” vagy „Aki Gabicihoz megy sminkelni, az 13 óra előtt legyen ott, délután zárva a szalon

”.

Következtetésképp elmondható: bár egyes emberek tudatában vannak az alapvető illemszabályoknak, mégis megszegik azokat. Hogy miért? Tudják azt, hogy egy ellenőrizetlen területről közvetíthetnek, ahol nincsenek büntetések, még szóbeli megrovások sem léteznek. Mindenkire rá van bízva, hogy hogyan viselkedik a saját virtuális közösségén belül. Csak azt kell szem előtt tartani, hogy minden viselkedési mód reakciót vált ki az emberekből, s ha etikátlanul viselkedünk, akkor a közösség többi tagja számára sem válunk kellemes egyénekké. Minden ember úgy tükröződik a világban, amilyen képet mutat, s ez bebizonyítható az online téren belül is.

4

„Yes, use your network connections to express yourself freely, explore strange new worlds, and boldly go where you've never gone before. But remember the Prime Directive of Netiquette: Those are real people out there”. 5 „Sharing your knowledge is fun. It's a long-‐time net tradition. And it makes the world a better place.”

123



Összegzés. Kitekintés. További kérdésfelvetések A státuszüzenetek vizsgálata bebizonyította azt, hogy az üzenetek hatalmas erővel bírnak az általam kiválasztott virtuális közösségben, hiszen meghatározzák az egyének személyiségét, a kapcsolataikat másokkal, felhívnak, meggyőznek, érzelmeket közölnek, eladnak, közzé tesznek. Léteznek hagyományos és virtuális közösségek, és közöttük a lényegi eltérés az írásbeliség és a szóbeliség révén adódik. Alapjában véve ugyanazokról a közösségszervező erőkről beszélhetünk mindkét esetben. A státuszüzenetek kapcsolatokat tartanak fent emberek között. A közösség egyes tagjai csak azért teszik közzé üzeneteiket, gondolataikat, hogy ne essenek ki abból a virtuális szférából, amelyhez tartoznak. Gyakran ez az igazodás automatikus, hisz az egyén úgy igazodik a csoportjához, hogy közben vele azonosul, és hasonlónak érzi magát a közösség többi tagjával. Vannak személyek, akik egy másik személynek üzennek, mások pedig az egész nyilvánosságnak. Hogy mi számít e téren belül nyilvános ügynek és melyik az a határ, ameddig el lehet menni a magánélet publikussá tételében, egy más kérdés, amire jelen dolgozat nem hivatott választ adni. A közösség tagjai viszont mindenképp hasznosnak és fontosnak tartják azt, hogy jelen legyenek egy virtuális térben. Olyan, amely gyakran időt és fizikai teret hoz közelebb s ez által embereket is. Idő és tér közelebb hozása révén emberek is közelebb kerülhetnek egymáshoz, s azáltal, hogy ugyanabba az internetes vagy fizikai térbe látogatnak, amelyre említést tesz a státuszüzenete révén egy másik egyén. Így létrehozható az az állapotot, amelyben adott virtuális térből ajánlott virtuális vagy fizikai térbe léphet a közösség tagja. Egy másik alapvető érdekessége a státuszüzeneteknek az, hogy nem csak érzéseket és gondolatokat adnak el, hanem termékeket is. Ez a kommunikációs forma is rendelkezik a meggyőzés erejével és azért mondható hasznosnak, mert csak az ügyben igazán érdekeltek éri el. Nem kényszerít rá mindenkire minden csatornazajt, minden információt, ugyanakkor gyorsnak és hatékonynak bizonyul a piac értékesítési területén is. Bebizonyított: a státuszüzeneteket leginkább azért alkalmazzák előszeretettel, mert általuk a személyek önmagukból is megmutathatnak valamit a kisebb értelemben vett világnak. A státuszüzenetek vizsgálata viszont érdekes lehetne egy olyan közösségben is, amelynek tagjai vegyes korosztályhoz tartoznak. Az általam kiválasztott közösség tagjai 16-‐30 év közöttiek, és a megfigyelés alatt úgy tűnt, hogy az idősebb generáció még a program által megadott üzeneteket sem használja, hanem állandó jelenlétet mutat. Erre a magyarázat az lehet, hogy az idősebb generáció körében már a chat vagy a szöveges terefere program használata sem olyan szereppel bír, mint a fiatalabbakéban. Van, aki ebben csak kifejezetten a szórakozást látja, mások viszont funkciójánál fogva látják benne az időtöltés értelmét. A kutatást tovább lehetne fejleszteni a kép és a státuszüzenet kapcsolata vizsgálatának irányába is. Gyakran vannak olyan személyek, akik a státuszüzeneteikhez igazítják a programon belüli, mások által is megtekinthető fotójukat is. („Képen látható sapka eladó. Ár: 90Ron, nem alkudható!!! (kicsi fejre) (eredeti nem hamisítvány)”. Ki mikor, milyen gyakran vált fotót, és mennyire tartja fontosnak azt, hogy az a fénykép önnön magát reprezentálja, vagy esetleg egy egészen más dolgot, ami sem a státuszüzenethez, sem a személyhez nem kötődik? Ezek mind olyan kérdések, amelyekre megfigyelések alapján választ lehetne kapni, magam pedig mindenképp úgy gondolom, hogy érdemes a témának ezzel a vetületével foglalkozni, hiszen a virtuális terek már-‐már átveszik a hagyományos terek szerepét. Itt valósulnak meg vásárlások, állásinterjúk, egyetemi előadások, séták, a szórakozás legkülönfélébb fajtái, ugyanakkor azok az „emberközeli” találkozások is, amelyek az egyén fennmaradásához szükségesek. Hogy a virtuális

124



közösségek és terek mennyire nyomják rá bélyegüket a valós világra, s hogy létezik-‐e menekvés előlük, arra is választ ad a tudomány gyors fejlődése s a társadalomnak az erre reagáló viselkedése.

125



Szakirodalom Balaskó Mária (2005): Virtuális közösségek kommunikációja a cybertérben. In: Balázs Géza– Bódi Zoltán: Az internetkorszak kommunikációja. Budapest: Gondolat–INFONIA Bódi Zoltán (1998): Internetes kommunikáció – beszédkommunikáció. In: Gósy Mária (szerk.): Beszédkutatás ’98. Beszéd, spontán beszéd, beszédkommunikáció. Budapest: MTA Nyelvtudományi Intézete Búzás Ottó (2001): Távközléskultúra. Kommunikáció és telekommunikáció. Budapest: Presscon Kiadó Cranford, C. (2004): Generational approach to using emoticons as nonverbal communication. In: Virtual Communities – Improvements in Virtual Body Language – Emoticons. [online] Csernák Lívia (2002): Az ünnepek szerepe és előfordulása életünkben. eVilág– Az információs társadalom online folyóirata. [online] Fiske T. Susan (2006): Társas alapmotívumok. Budapest: Osiris Kiadó Forgács József (2002): A társas érintkezés pszichológiája. Budapest: Kairosz Kiadó Grandpierre Attila (1998): Zene és élet. IZÉ (Ifjúság, Zene, Életmód) Magazin. (1). Rosenberg Karl Erik (2004): Kommunikáció. Budapest: Typotex Kiadó Shea, Virginia (2005): Netiquette. Albion Books [online] Szécsi Gábor (2003): A kommunikatív elme. A nyelvi kommunikáció fogalmi alapjai. Budapest: Áron Kiadó Vágvölgyi Gusztáv (2005): Az egyén, csoport, közösség, szervezet – A csoportvezetés szempontjából nézve. In: Inspi-‐Ráció egyesület (szerk): Civil szervezetek tudástára. [online] Wallace, Patricia (2002): Az internet pszichológiája. Budapest: Osiris Kiadó

126

Az internet okozta változások térben és időben

Recommend Documents