Az Institute for Historical Review kiadásának magyar nyelvû változata az IHR engedélyével. (www.ihr.org)

A TARTALOMBÓL: 66 kérdés és válasz a kamukauszttal . . . . 2 kapcsolatban Amit a mobil lehallgatásról tudni lehet. . 5 Cion Bölcsei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 Elgondolkodtató tudnivalók . . . . . . . . . 12 két zsidó szerzõ könyvében A Globalizáció a cionizmus fedõneve . . 13 Az interszubjektív állam . . . . . . . . . . . . 15 Levél a magyarokhoz . . . . . . . . . . . . . . . 19 Anyag az Interpolhoz . . . . . . . . . . . . . . . 20 Izrael-ellenesség és antiszemitizmus. . . . 24 Jobboldali önépítés. . . . . . . . . . . . . . . . . 25 Hogyan haltak meg a magyar királyok?. 27 Megfontolások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 28 Megváltás csak akkor, ha fizetsz . . . . . . 30 Tolvajok közt nem leszek néma. . . . . . . 34

Ön a Jó Ha Figyelünk külföldre is!!! címû alkalmi megjelenésû újság olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.johafigyelunk.hu weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!

Az Institute for Historical Review kiadásának magyar nyelvû változata az IHR engedélyével. (www.ihr.org) 1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

2

Milyen bizonyítékok vannak arra, hogy a nácik megöltek hatmillió zsidót? Semmilyen. Csak háború utáni vallomások vannak, többségében egyéni „túlélõktõl”. Ezek a vallomások ellentmondóak, és csak nagyon kevesen állítják, hogy ténylegesen tanúi voltak bármilyen „elgázosításnak”. Nincsenek korabeli dokumentumok vagy szilárd tények: nincsenek hamuhegyek, nincsenek krematóriumok, melyek több millió holttestet képesek lennének elégetni, nincs „emberbõl készült szappan”, nincsenek emberbõrbõl készített lámpaernyõk, és nincs hiteles demográfiai statisztika sem. Milyen bizonyítékok vannak arra, hogy a nácik nem öltek meg hatmillió zsidót? Széleskörû törvényszéki, demográfiai, elemzõi és összehasonlításokon alapuló bizonyítékok alátámasztják ennek a nagyságrendnek a lehetetlenségét. A széles körben ismételt „hatmilliós” nagyságrend felelõtlen túlzás. Kijelentette-e Simon Wiesenthal írásban, hogy „német földön nem voltak megsemmisítõ táborok”? Igen. A híres „nácivadász” ezt írta a Stars and Stripes-ban, 1993. január 24-én. Azt is állította, hogy a zsidók „elgázosítása” csak Lengyelországban történt. Ha Dachau Németországban volt, és ha még Wiesenthal is azt mondja, hogy nem megsemmisítõ tábor volt, akkor miért mondja olyan sok amerikai veterán, hogy megsemmisítõ tábor volt? Miután a szövetségesek elfoglalták Dachaut, sok amerikai katonát és másokat végigvezettek a táboron, és mutattak nekik egy épületet, amely állítólag „gázkamra” volt. A tömeghírközlés széles körben, de hamisan, továbbra is kiáll amellett, hogy Dachau „gázkamrás” tábor volt. Szóljunk Auschwitzról is. Van valamilyen bizonyíték arra, hogy az ottani „gázkamrákat” emberek meggyilkolására használták? Nincs. Auschwitzot a szovjetek foglalták el, és a háború után módosították. Egy termet úgy alakítottak ki, hogy nagy „gázkamrának” látszódjék. Miután az amerikai Fred Leuchter, a gázkamraépítés és -tervezés vezetõ szakértõje megvizsgálta ezt és Auschwitz más állítólagos elgázosító helyiségeit, kijelentette, hogy „abszurditás” azt állítani, hogy ezeket kivégzésekre használták, vagy használhatták. Ha Auschwitz nem „haláltábor” volt, akkor mi volt az igazi rendeltetése? Internáló központ volt, és egy nagyméretû gyárkombinátnak volt a része. Szintetikus üzemanyagot állítottak ott elõ, és a rabokat munkaerõként hasznosították. Ki hozta létre az elsõ koncentrációs táborokat? A búr háború idején (1899-1902) a britek állítottak fel általuk „koncentrációs tábornak” nevezett táborokat Dél-Afrikában, hogy ott tartsák az afrikander nõket és gyermekeket. Hozzávetõlegesen 30 000-en haltak meg ezekben a poklokban, melyek ugyanolyan borzasztóak voltak, mint a II. világháborús német koncentrációstáborok. Miben különböztek a német koncentrációs táborok az amerikai „visszatelepítõ” táboroktól, amelyekben japánamerikaiakat internáltak a II. világháború idején?

9.

10.

11.

12. 13. 14. 15. 16.

17.

18.

19.

20.

Az egyetlen jelentõs különbség az volt, hogy a németek annak alapján internálták az embereket, hogy a német háborús erõfeszítések biztonságára tényleges vagy gyanítható veszélyt jelentettek, amíg a Roosevelt-kormány kizárólag faji alapon internálta az embereket. Miért internálta a német kormány a zsidókat táborokba? Úgy tekintették, hogy a zsidók a nemzet biztonságára közvetlen veszélyt jelentenek (a kommunista felforgatók túlnyomórészt zsidók voltak). Bár mindenki, aki gyaníthatóan veszélyeztette a biztonságot – nem csak a zsidók –, ki volt téve az internálás veszélyének. Milyen ellenséges intézkedéseket tett már 1933-ban a világzsidóság Németország ellen? 1933 márciusában a nemzetközi zsidó szervezetek nemzetközi bojkottot hirdettek a német árucikkek ellen. A világ zsidósága „hadat üzent Németországnak”? Igen. Az újságok errõl szerte a világon beszámoltak. Például a London Daily Express (1933. március 24.) az elsõ oldalon bejelentette, hogy „Júdea hadat üzen Németországnak”. Ez a „haláltábor”-történetek kezdete elõtt vagy után volt? Évekkel a „haláltábor”-történetek kezdete elõtt volt, melyek 1941–42-ben kezdtek feltûnni. Melyik országnak tulajdonítják a polgári lakosság elsõ tömeges bombázását? Nagy-Britanniának – 1940. május 11-én. Hány „gázkamra” volt Auschwitzban, amelyekben embereket gyilkoltak meg? Egy sem. Hány zsidó élt azokon a területeken, amelyek német megszállás alá kerültek a háború alatt? Kevesebb, mint hatmillió. Ha Európa zsidóságát nem semmisítették meg a nácik, akkor mi történt velük? A háborút zsidók milliói élték túl Európában. Több százezer (talán másfélmillió) halt meg a háború alatt különféle okokból, a többi Palesztinába, az Egyesült Államokba és más országokba emigrált. A háború után még több zsidó hagyta el Európát. Hány zsidó menekült el, és hányat evakuáltak mélyen a Szovjetunió belsõ területeire? Több mint kétmilliónyian menekültek el vagy evakuálták õket az oroszok 1941-1942-ben. Tehát ezek a zsidók sohasem voltak német irányítás alatt. A háborút megelõzõen hány zsidó emigrált Európából, ami által kívül estek azon, hogy a németek elérhessék õket? Talán egymillió (ezek között nem szerepelnek azok, akiket a Szovjetunió felszívott). Ha Auschwitz nem megsemmisítõ-tábor volt, akkor Rudolf Höss, a tábor akkori parancsnoka miért vallott úgy, hogy az volt? Brit katonai rendészek kínozták, mint azt az egyik kínzója késõbb beismerte. Léteznek-e bizonyítékok azokra az amerikai, brit és szovjet intézkedésekre, hogy német foglyokat kínozzanak, és hogy csikarjanak ki belõlük „vallomásokat”, melyeket a nürnbergi és más perekben fel lehet használni? jó ha figyelünk

külföldre is

21.

22.

23.

24. 25. 26. 27.

28.

29.

30.

31.

32.

33.

Igen. A kínzást széles körben alkalmazták, hogy hamis „bizonyítékokhoz” juthassanak ezen a hírhedt nürnbergi bíróságon, és más, háború utáni „háborús bûnösök” tárgyalásain. Hogyan válik ma a zsidók elõnyére a holokauszt-történet? Segíti a zsidót, mint csoportot, a kritikák ellen. Mint egyfajta szekuláris vallás, érzelmi köteléket biztosít a zsidók és vezetõik között. Hatalmas eszköze ez a zsidó pénzgyûjtõ-kampányoknak, és ezzel igazolják az USA Izraelnek küldött segélyeit. Hogyan válik Izrael állam elõnyére? Igazolja a dollár tízmilliárdokat, melyet Németország jóvátétel címén fizetett Izraelnek és sok más egyéni „túlélõnek”. A cionista/izraeli lobbi arra használja, hogy a Közel-Keleten Izrael-barát külpolitikát diktáljon Amerikának, és hogy az amerikai adófizetõk pénzét Izraelbe irányítsa, mely évi több milliárd dollárra rúg. Hogyan használja sok keresztény lelkész? A holokauszt-történet felidézésével igazolják azt az ótestamentumi tézist, hogy a zsidó szent és örökké üldözött „kiválasztott nép”. Hogyan vált a kommunisták elõnyére? Elterelte a figyelmet a szovjet háborús uszításról és atrocitásokról, népirtásról a második világháború elõtt, alatt és után. Hogyan válik Nagy-Britannia elõnyére? Nagyjából ugyanúgy, ahogy a Szovjetuniónak. Van rá valamilyen bizonyíték, hogy Hitler elrendelte a zsidók tömeges megsemmisítését? Nincs. Milyen gázt használtak a német háborús koncentrációs táborokban? Hidrocianid gázt – Zyklon-B-t –, a kereskedelmi forgalomban lévõ rovarirtót, amit Európában széles körben használtak. Milyen célból gyártották a Zyklon-B-t? A Zyklon-B rovarirtó volt, melyet a ruhák és lakókörletek fertõtlenítésére használtak, hogy a tífuszhordozó tetveket és más rovarokat kiirtsák. Alkalmas-e ez a termék a tömeges megsemmisítésre? Nem. Ha a nácik mérges gázt szándékoztak volna használni az emberek kiirtására, sokkal hatékonyabb termékek álltak volna rendelkezésre. A Zyklon lassan ható fertõtlenítõszer. Mennyi idõbe kerül a terület kiszellõztetése, miután Zyklon-B-vel fertõtlenítettek? Normális körülmények közt 20 órába. Az egész folyamat nagyon bonyolult és veszélyes. Gázálarcot kell használni, és csak szakképzett technikusokat alkalmaznak. Höss, Auschwitz parancsnoka azt mondta, hogy emberei tíz perccel az után, hogy az áldozatok meghaltak, bementek a „gázkamrákba”, hogy a holttesteket eltávolítsák. Ez mivel magyarázható? Nem magyarázható semmivel, mert ha úgy tettek volna, akkor ugyanarra a sorsra jutottak volna, mint „elgázosított” áldozataik. Höss azt mondta „vallomásában”, hogy emberei cigarettáztak, miközben kivonszolták a holttesteket a gázkamrákból az „elgázosítás” után tíz perccel. A Zyklon-B nem robbanásveszélyes? De igen. Höss vallomása nyilvánvalóan hamis. Mi volt a pontos folyamata annak, ahogy a nácik állítólag a zsidókat megsemmisítették? A történetek gázzal töltött bádogdobozok a tetõn lévõ lyukon keresztüli bedobásától a zuhanyzórózsán keresztül eljuttatott csõvezetékes gázig mindenrõl szólnak; „gõzkamrákról”, áramütést mérõ gépekrõl stb. Milliókról állítják, hogy így ölték meg õket.

jó ha figyelünk

külföldre is

34. Hogyan volt lehetséges egy tömeges megsemmisítési programot titokban tartani azok elõtt, akiknek meggyilkolását tervbe vették? Nem lehetett volna titokban tartani. Tény az, hogy nem voltak tömeges elgázosítások. A megsemmisítés-történetek háborús atrocitáspropagandaként keletkeztek. 35. Ha a kivégzésre váró zsidók tudták, hogy mi vár rájuk, miért nem szálltak szembe a németekkel? Azért nem szálltak szembe, mert nem hitték, hogy meg akarják ölni õket. 36. Körülbelül hány zsidó halt meg koncentrációs táborokban? Szakértõi becslések szerint 300 000 és 500 000 közé tehetõ.(Idõközben elõkerült egy a Nemzetközi Vöröskereszt által készített adatsor is, ez 271 ezerre teszi a számot, dokumentum ITT http://kuruc.info/r/7/12962/ – a szerk.) 37. Hogyan haltak meg? Fõleg a kiújuló tífuszjárványoktól, melyek a háború sújtotta Európában pusztítottak a háború alatt, valamint az éhínségtõl és az orvosi ellátás hiányától a konfliktus utolsó hónapjaiban, amikor a szövetségesek bombázásai valójában minden köz- és vasúti szállítást megbénítottak. 38. Mi a tífusz? Ez a betegség mindig akkor tûnik fel, amikor egészségtelen körülmények között sok ember van összezsúfolva. Haj- és ruhatetû terjeszti. Ironikus, de ha a németek több Zyklon-B-t használtak volna, több zsidó élhette volna túl a táborokat. 39. Mi a különbség, ha hatmillió vagy 300 000 zsidó halt meg a második világháború alatt? 5 700 000. 40. Egyes zsidó „haláltábor”-túlélõk (Pl. a hazugságairól hírhedt, de azokból kiválóan élõ Eli Wiesel „író” – a szerk.) azt mondják, hogy látták, ahogy a holttesteket egy gödörbe dobják és elégetik. Mennyi tüzelõanyag lett volna szükséges ehhez? Sokkal több, mint amennyihez a németek hozzáfértek, mivel jelentõs tüzelõanyag-hiány volt a háború alatt. 41. El lehet-e égetni a holttesteket gödrökben? Nem. Oxigénhiány miatt lehetetlen, hogy a lángok az emberi testet teljesen elemésszék ily módon. 42. Holokauszt-történészek azt állítják, hogy a nácik kb. tíz perc alatt el tudták égetni a hullákat. Mennyi idõbe kerül egy holttestet elhamvasztani, hivatásos krematóriumi dolgozók szerint? Kb. másfél órába, a nagyobb csontok még további feldolgozást igényelnek. 43. Miért voltak a német koncentrációs táborokban krematóriumok? Hogy az ott meghaltak testétõl hatékonyan és egészséges módon váljanak meg. 44. Ha a német terület táboraiban lévõ összes krematórium kapacitásának száz százalékát vesszük, legfeljebb mekkora nagyságrendû holttestet tudtak volna elhamvasztani az egész idõszak alatt, amikor ezek a krematóriumok mûködésben voltak? Kb. 430 600-at. 45. A krematóriumok kemencéit lehet-e mindenkor száz százalékosan mûködtetni? Nem. Már a mindenkori ötven százalékos becslés is nagyvonalú (napi tizenkét óra). A krematóriumkemencéket alaposan és rendszeresen tisztítani kell, ha jelentõs terhelés alatt vannak. 46. Egy elhamvasztott holttest után mennyi hamu marad? Miután minden csontot ledaráltak, kb. egy cipõsdoboznyi. 3

47. Ha a nácik hatmillió zsidót elhamvasztottak, mi történt a hamuval? Ez még „megválaszolásra” vár. Hatmillió holttest sok tonna hamut tett volna ki, és még sincs bizonyíték semmilyen nagy hamulerakóhelyre. 48. Mutatják-e megsemmisítés bizonyítékát Auschwitzról a szövetségesek háborús légi felderítõ képei arról (akkor készültek, amikor a „gázkamrák” és krematóriumok teljes gõzzel dolgoztak)? Nem. Valójában ezek a fényképek még csak nyomát sem mutatják az óriási mennyiségû füstnek, amely állítólag állandóan a tábor fölött lebegett, és a „nyílt gödröknek” sem mutatják bizonyítékát, amelyekben a hullákat állítólag elégették. 49. Mi volt a fõ lényege az 1935-ös „nürnbergi törvényeknek”? Megtiltotta a házasságot és a nemi kapcsolatot a németek és a zsidók között, hasonlóan azokhoz a törvényekhez, amik ma Izraelben vannak érvényben (És amelyek mindig is érvényben voltak a fajgyûlölõ zsidó vallás hívei körében – a szerk.). 50. Voltak-e Amerikában a nürnbergi törvényekhez hasonló törvények? Évekkel Hitler Harmadik Birodalma elõtt az USA legtöbb állama hatályba léptetett olyan törvényeket, amelyek tiltották a házasságot a különbözõ fajok között. 51. Milyen jelentést küldött a Nemzetközi Vöröskereszt a „holokauszt”-kérdéssel kapcsolatban? A Vöröskereszt delegációjának 1944 szeptemberében tett auschwitzi látogatásakor készült hivatalos jelentésében rámutatott, hogy az internáltaknak engedélyezték, hogy csomagot kapjanak, és hogy a gázkamrákról szóló szóbeszédet nem tudják igazolni. 52. Mi volt a Vatikán szerepe akkor, amikor állítólag hatmillió zsidót megsemmisítettek? Ha lett volna terv a megsemmisítésre, a Vatikán helyzeténél fogva minden bizonnyal tudott volna róla. De mivel nem volt, így a Vatikánnak semmi oka nem volt, hogy ellene szóljon, és nem is tette. 53. Milyen bizonyíték van arra, hogy Hitlernek tudomása volt egy folyamatban lévõ, zsidókat megsemmisítõ programról? Semmilyen. 54. Együttmûködtek-e a nácik a cionistákkal? Hitler kormánya már 1933-ban aláírt egy egyezményt a cionistákkal, amely lehetõvé tette, hogy a zsidók Németországból Palesztinába vándoroljanak, és nagymennyiségû tõkét vihessenek magukkal. 55. Hogyan halt meg Anna Frank? Miután túlélte az auschwitzi internálást, a bergen-belseni táborban, tífusz következtében halt meg, néhány héttel a háború vége elõtt. 56. Az Anna Frank naplója hiteles? Nem. A francia dr. Robert Faurisson által összegyûjtött bizonyítékok megállapítják, hogy a híres napló irodalmi kacsa (Mint minden más és késõbbi holokausztregény is. Jónéhányról már ki is derült – a szerk.) 57. Mi a helyzet a felszabadított német táborokban készített jól ismert fényképekkel és filmekkel, melyeken lesoványodott hullahalmok láthatók. Ezek hamisak? A fényképek hamisíthatók, de sokkal könnyebb egyszerûen félrevezetõ felirattal ellátni egy fényképet, vagy félrevezetõ kommentárral bemutatni egy filmet. A lesoványodott hullahalmok nem jelentik, hogy ezeket az embereket „elgázosították” vagy szándékosan halálra éheztették. Valójában a tomboló járvány vagy a háború vége felé jelentkezõ élelmiszerhiány miatti éhezés tragikus áldozatai voltak. (Mint ahogy egész Európa éhezett a háború végén és az emberek tömegével haltak éhen és járványok következtében mindenütt – a szerk.) 4

58. Kitõl ered a „genocídium” kifejezés? Rafael Lemkin lengyel zsidótól, egy 1944-ben kiadott könyv szerint. 59. Az olyan filmek, mint a „Schindler listája” vagy a „Háború szele” dokumentumfilmek? Nem. Az ilyen filmek történelmileg gyengén megalapozott regényszerû megfilmesítések. Sajnos túlontúl sokan elfogadják ezeket, mint pontos történelmi bemutatást. 60. Hány könyvet adtak ki, melyek megcáfolják a szabványos „holokauszt”-történet egyes részeit? Több tucatot. Még több van kiadás alatt. 61. Mi történt, amikor az Institute for Historical Review 50 000 dollárt ajánlott annak, aki be tudja bizonyítani, hogy a zsidókat elgázosították Auschwitzban? Nem nyújtottak be bizonyítékot a jutalomért, de az intézmény ellen 17 millió dolláros kártérítési pert indított egy korábbi auschwitzi táborlakó, Mel Mermelstein, aki azt állította, hogy a jutalom felajánlása alvászavarokhoz vezette és az üzleti élete veszteséget szenvedett, valamint, hogy a felajánlás a „megállapított tények ártalmas tagadását” képviselte. A 66 kérdés és válasz a holokausztról újabb változatában (2000. április) a 61. kérdés megváltozott (a fordító): 61. A holokauszt-történettel szembeni szkepticizmus csökkent-e vagy nõtt az utóbbi években? Kétségtelenül nõtt. Egyre több „fõáramlatú” történész ad hangot szkepticizmusának kulcsfontosságú holokauszt-állításokkal kapcsolatosan. A revizionisták is egyre több országban egyre több hivatalos és félhivatalos támogatásra lelnek. 62. Mi a helyzet azzal a váddal, hogy azok, akik megkérdõjelezik a holokauszt-történetet, egyszerûen antiszemiták vagy neonácik? Ezt a rágalmazást arra tervezték, hogy eltereljék a figyelmet a tényekrõl és a becsületes vitákról. A tudósok, akik cáfolják a holokauszt-történet állításait, minden fajban és etnikai-vallási csoportban megtalálhatók (a zsidók között is). Nincs összefüggés a „holokauszt”-cáfolás és az antiszemitizmus vagy neonácizmus között. Növekvõ számú zsidó tudós nyíltan elismeri a bizonyítékok hiányát a kulcsfontosságú holokausztállításokkal kapcsolatosan. 63. Mi történt azokkal a „revizionista” történészekkel, akik kétségbe vonták a holokauszt-történetet? Rágalomhadjáratot indítottak ellenük, elvesztették akadémiai állásukat, nyugdíjukat, tulajdonukat megrongálták, és fizikai erõszakot alkalmaztak velük szemben. 64. Hogyan vált az Institute for Historical Review áldozattá, mert olyan könyveket és cikkeket publikál, melyek vitatják a holokauszt-állításokat? Az IHR-t – egy vezetõ revizionista történelmi kutató- és kiadóközpontot – háromszor ért bombatámadás. 1984. július 4-én felgyújtották és porig égett. Dolgozói számos halálos fenyegetést kaptak. Az IHR-rel és a holokauszt-revizionistákkal a média túlnyomórészt ellenségesen bánik. 65. Miért van oly kevéssé publikálva a revizionista nézet? Mert politikai okokból az uralkodó osztály nem akar mélyebb tárgyalásokba bocsátkozni a holokauszt-történetet övezõ tényekrõl. 66. Hol kaphatok több információt a holokauszt-történet „másik oldaláról”, valamint a második világháború történelmi revizionizmusának más területeit érintõ tényekrõl? Az Institute for Historical Review, P. O. Box 2739, Newport Beach, CA 92659, széles választékban kínál könyveket, kazettákat, videókat fontos történelmi témákról. Weblapjuk: http://www.ihr.org/ Kuruc.info (Forrás: www.freepress-freespeech.com)

jó ha figyelünk

külföldre is

Mobil: Mindig velünk, de talán ellünk is? A hiedelmek tisztázásának érdekében a MobilPort.hu szakportál a téma egy bennfentes hazai ismerõjével készített interjút. A „zsebben hordott poloskáról” tartották már, hogy kikapcsolva, ízekre szedve, porrá zúzva is továbbítja rólunk az eget rengetõen fontos információkat a Teve utcába, Moszkvába, Tel-Avivba, vagy épp Jankapusztába. (Ki tudja minek a szigorúan titkos központja mûködhet ott?!) A mûszaki mágusok a fejüket fogják már a görcsös nevetéstõl, azonban a GSM hálózatok tényleg elárulnak többletinformációt a felhasználókról, igaz közel sem annyit mint ahogy sci-fiben élõ polgártársaink tartják. A MOBILTELEFON, MINT NYOMKÖVETÕ Mind itthon, mind külföldön a mobilszolgáltatók az általuk tulajdonolt és karbantartott rendszereken keresztül számítógépeken tárolják és naplózzák az átfutott hívás-, SMS- és az ezekhez kapcsolódó pozíciós adatokat – kezdi Bennfentesünk. – Fontosnak tartom, csak a „mikor”-okat tárolják, a „mit”, tehát magukat a hanganyagokat, SMS-ek tartalmát nem. Minden mobilszolgáltatónál van egy szoba, ahová nagyon szigorú feltételekkel tehetik be a lábukat még a vezetõ beosztású alkalmazottak is. Az adatok – miután rengeteg van belõlük – egy hatalmas adatbázisban gyûlnek, melyre – nem kell nagy informatikusnak lenni ahhoz, hogy rájöjjünk – bármilyen attribútumra vonatkoztatott lekérdezés alkalmazható. Éppen ezért a rendelkezésre álló elõfizetõi és SIM kártya adatokból játszi könnyedséggel végigkövethetõ az elõfizetõ mozgása világszerte. Az Elektronikus Hírközlési Törvény egyébként kötelezi is a szolgáltatókat, hogy az egyes mobiltelefonok cellaadatait három évig õrizzék, a beszélgetés adatokat pedig értelemszerûen a számlázás miatt érdemes rögzíteni, ám ezeket a szolgáltatóknak rendszeresen törölniük kell. A mobilszolgáltatóknak országszinten többezer adótornya van, melyek, illetve az adótornyok által határolt cellák alapján, úgynevezett „háromszögezéssel” található meg egy mobiltelefon helyzete. A mobiltelefon egy adótoronyhoz csatlakozik egyszerre, de a többi is látja. jó ha figyelünk

külföldre is

A központban ezért teljesen világosan látszik, hogy egy mobiltelefon a benne lévõ SIM kártyával milyen erõsséggel csatlakozik melyik toronyhoz és melyik másik kettõ látja: ezen adatok alapján állapítható meg 50-100 méteres pontossággal a készülék pozíciója.- folytatta. De ez még mindig csak a készülék, nem pedig az elõfizetõ helyzete. VODAFONE: MOBIL FLOTTA HELYMEGHATÁROZÁS Már kereskedelmi termékként is árulják a szolgáltatók az ezen a módszeren alapuló szolgáltatásokat: ez nem más, mint a hétköznapi nyelven céges flottakövetés alkalmazás, mely segítségével egy internetes felületen keresztül lehet nézni és naplózni azt, hogy a céges munkatársak, autók éppen merre járnak most, vagy merre jártak régebben. Sõt, meg lehet adni egyes zónákat is, melyekbõl kilépve a rendszer automatikusan riasztás SMS-t küld a fõnöknek. Ugyanígy mûködik a mezei mobilok nyomkövetése is, lásd a megerõszakolással gyanúsított rendõröknél pár nappal ezelõtt. – magyarázta Bennfentesünk. 5

Vodafone mobil flotta helymeghatározás – Ebbõl, illetve hasonló ügybõl itthon 2006-ban volt egy peres ügy is, amikor kiderült, hogy a Vodafone Magyarország a saját alkalmazottain „tesztelte” a rendszert, és ez nem tetszett három munkatársnak. A pert az alkalmazottak nyerték és a Vodafone Magyarország Zrt.-t az adatok törlésére és elnézéskérésre kötelezte. Egyébként mit gondol, az, hogy WAP-on keresztül közeli bankautomatákat, mozikat, éttermeket lehet keresni hogy mûködik? – mondta. A MOBILTELEFON LEHALLGATÁSA – A közcélú távközlõ hálózatokban a lehallgathatóság megteremtése államérdek. Mind a 900-as, mind az 1800-as, mind az UMTS- hálózatokra vonatkozóan mindhárom magyar mobilszolgáltatónak kötelezõ volt saját költségen kiépíteni a csatlakozást a nemzetbiztonság felé és azóta is fenntartani a lehetõséget arra, hogy szükség esetén a hatóságok hozzáférjenek az egyes elõfizetõk forgalmaihoz. Magyarországon a nyílt rendszerû mobilkommunikációs GSM szabványon keresztül legálisan csak bírói engedéllyel, 90 napra adnak ki lehallgatási engedélyt, melyhez az Információs Hivatal jóváhagyása szükséges. Az ezt az idõtartamot meghaladó megfigyelésre már felsõbb engedély kell, a rögzített beszélgetésekbõl viszont csak az használható fel az éppen megfigyelt személy ellen, amivel kapcsolatosan kérvényezték az engedélyt. – folytatja Bennfentesünk. – A hazai mobilszolgáltatók nem rögzítik sem az SMS-ek, sem pedig a hívások tartalmát. Gondoljunk csak bele mennyi felesleges befektetés és energia lenne például egy karácsonyi SMS-áradat, vagy szilveszteri hívás6

hullám rögzítése. Nincs az az adattárház ahol ekkora adatmenynyiség elférne. – Az interneten egy nyilvános FTP tárhelyen találtuk az alábbi screenshotokat, melyekbõl túl sok tanulság nem vonható le, de mindenképp érdekesnek mondhatók. JELÁTVITELI ANALIZÁTOR: MINDEN GSM SZOLGÁLTATÓ HASZNÁL HASONLÓT

Jelátviteli analizátor. Minden GSM-szolgáltató használ hasonlót jó ha figyelünk

külföldre is

A 64 bites titkosítású GSM technológia titkosítására használt használt A5-ös (A5.1) algoritmust elvileg csak szigorú feltételek mellett bocsátják a hálózat üzemeltetõk rendelkezésére, ennek ellenére a Newscientist.com szerint már 1994 júniusában felbukkantak az interneten olyan programok, melyek képesek voltak visszafejteni az eljárást. Ahogyan a képeken is látható – elvileg létezhet olyan program, mellyel a megfelelõ „mini torony” hardver segítségével a célszemély mobiltelefonjára és a körülötte lévõ tornyot imitálva csatlakozva máris láthatjuk és hallhatjuk a hívásokat, SMS-eket, egyéb forgalmakat. Az információszerzésre irányuló lehallgatáshoz a célszemélyt – kivéve ha a hadiiparban is használatos nagy nyereségû, akár határon túl is mûködõ antennát használunk – legfeljebb 100 méterre követni kell, az önmagában kis hatótávolságú „mini torony” ugyanis csak úgy tud kommunikálni a kiválasztott mobillal, ha azt éppen látja. Ezek alapján az adatok alapján – bennfentesünk elmondása szerint – megfigyelhetõ, lehallgatható a GSM – alapú hívás és minden egyéb forgalom, az UMTS-re (3G) viszont – mivel az már egy újabb technológia – még nem, vagy csak nagyon messze létezik megoldás. Ilyen eszközzel itthon csak a Nemzetbiztonsági Hivatal rendelkezik, más nem. Annál is inkább, mert a cellatervezés egy igen bonyolult folyamat a szolgáltatóknál, bármilyen idegen, nem regisztrált „mini-torony” megjelenésére letiltással reagálna a rendszer. – folytatja. Bennfentesünk arra az apróságra is felhívja a figyelmünket, miszerint a mobilhívások csak a végkészülék (azaz a mobiltelefon) és a bázisállomások között vannak titkosítva, a bázisállomások és az alközpontok között már csak keverve mennek az adatok. Éppen ezért például a bázisállomásról egy mikrohullámú hálózaton keresztüli alközponti kapcsolat meglehetõsen könnyen megcsapolható és visszafejthetõ – a hozzáértõk számára természetesen. TITKOSÍTANI KELL: SEGÍTÜNK Ez ennél sokkal bonyolultabb. Az A 5.1-es algoritmus megszületése óta minden szolgáltató dolgozik azon, hogy – akárcsak a magánfelhasználók az operációs rendszer biztonsági frissítésével – szoftver és hardver szinten folyamatosan frissítse és egyre inkább biztonságosabbá tegye a hálózatát. – mondta kérdésünkre Drozdy Gyõzõ, a Pannon GSM Távközlési Rt. vezérigazgató – helyettese, aki maga is részt vett a hazai GSM rendszerek kialakításában és szabványosításában. – Ami a bázisállomás és a végkészülék nélküli titkosításról elmondható, az az, hogy e téren is a védelmi eljárások és a kódtörési kísérletek megszokott versenye figyelhetõ meg, amelyben a szolgáltatók egyre jobb/erõsebb védekezési eljárásokat vezetnek be. Nincs tudomásunk arról, hogy a valóságban is használható olyan kódfejtési eljárás jelent volna meg a piaci kínálatban, amely a hazai mobil szolgáltatók által alkalmazott titkosítási eljárásokat veszélyeztetné. Rejtjelzési szintû titkosításra elsõsorban ott van szükség, ahol az információkhoz illetéktelenek is hozzáféréssel rendelkeznek. Ebbõl következõen a a bázisállomás és a végkészülék között mindenképpen szükség van igen erõs titkosításra. A további szakaszokon az információ továbbításának számos különbözõ módja lehet, amely akár önmagában is kizárhatja az illetéktelenek általi hozzáférés lehetõségét. Ezek függvényében kell és lehet döntetnie a szolgáltatónak arról, hogy használ-e és milyen kiegészítõ információvédelmi megoldásokat, beleértve a védelmi célú kódolást is, az adott kommunikációs csatornán. – nyilatkozta kérdésünkre a Vodafone sajtóosztálya. jó ha figyelünk

külföldre is

A T-Mobile szakértõi kérdésünkre elmondták, hogy az általunk egy nyílt FTP-n keresztül talált szoftver létezik, hasonló típusokat minden GSM operátor használ a jelzésátviteli csatornák analizálására. – A képen konkrétan a (621 50 network code) a Nigéria Globacom jelzésátviteli hálózatának a forgalma látható. Ezzel – vagy hasonló megoldással – a GSM hálózatok nem hallgathatóak le, csak a jelzésátviteli forgalom monitorozható, de ehhez fizikai kapcsolat szükséges a „signaling network”-höz, tehát nem „rádiós” úton valósul meg. – felelték kérdésünkre. A titkosítás tekintetében kérdésünkre a T-Mobile is egyértelmûen leszögezte: Nem kizárólag a bázisállomás és a végkészülék között van titkosítás: a teljes átviteli úton többszintû kódolás és különbözõ eljárású titkosítás kerül alkalmazásra. LEHALLGATÁS ITTHON ÉS KÜLFÖLDÖN Itthon állítólag nem létezik olyan automata lehallgató rendszer, mint mondjuk Nagy Britanniában, vagy Amerikában – folytatja informátorunk. - Ezekben az országokban például olyan háttérrendszert üzemeltet az ottani szolgálat, mely véletlenszerûen belehallgat különbözõ mobilszámokon történõ beszélgetésekbe, majd azokat kulcsszavak alapján ha gyanúsnak ítéli (pl. bomba, terrortámadás, stb.), úgy egy feketelistás adatbázishoz adja õket és a következõ egy hónap forgalmait rögzíti a megadott számon. Ezeket a módszereket leginkább a nemzetközi hívásoknál alkalmazzák, ugyanis itt a kommunikáció nagy része az utolsó pillanatig ugyanúgy vezetéken zajlik.

A „hivatalos” lehallgatáson kívül egyébként számos más – egyszerûbb – megoldás létezik a telefonok lehallgatására. Kezdve a mobiltelefonba rejtett hagyományos poloskától egészen annak hõelnyelõ változatáig már mindenrõl lehetett hallani: ez utóbbi az, amelyik a kéz melegét, akkumulátor hõmérsékletét, melegét eltárolva képes még mûködni akár órákon keresztül is a telefon használata, mitöbb az akkumulátor levétele után is. Ezek egyébként már divatjamúlt megoldások, ahogyan az a már egy sima adatcsatlakozó átbuherálásával megoldható lehetõség is, amely a telefont felhívva automatikus hívásfogadással kvázi mintegy fül marad ott véletlenül egy fontos megbeszélésen és továbbít minden top secret információt a vonal másik végén lévõnek. Egyes teóriák szerint a mobiltelefonok alapból képesek arra, hogy távolról, akár kikapcsolva is aktiválni lehessen azok mikrofonjait – folytatta Bennfentesünk. - Alig több mint fél éve lehetett olvasni arról például az indexen, hogy az FBI már távolról is képes az akkumulátorral ellátott mobiltelefonok mikrofonjainak aktiválására, sõt, a News.com írása szerint Lewis Kaplan kerületi bíró egy tárgyalás alkalmával jogszerû módszernek nyilvánította ezt a lehallgatási technikát. 7

Sõt, a Financial Times beszámolója szerint egyes országokban már 2005-ben kötelezték a hatóságok a mobilszolgáltatókat, hogy olyan szoftvert telepítsenek a mobiltelefonokra, melyek lehetõvé teszik azok mikrofonjainak észrevehetetlen bekapcsolását. - Ez badarság. – nyilatkozta Bennfentesünk. – Ha a mobilt kikapcsoljuk, akkor az továbbá nem tartja a kapcsolatot a cellával. Hogy megfelelõképpen érzékeltessem: amikor autóban utazunk és be van kapcsolva a telefonunk, az autórádió pittyegésébõl hallhatjuk amikor az egyes cellák között vált a mobilunk. Amikor ki van kapcsolva, ezt nem halljuk. Ahhoz, hogy valakit lehallgassanak elõbb tudni kell, hogy melyik cellában van. Szintén a Vodafone-hoz köthetõ a 2006-os év legnagyobb európai lehallgatási botránya, melyben kiderült: 2004 júniusától 2005 márciusáig egy illegális szoftverrel több mint 100 görög politikust, köztük feltehetõen a miniszterelnököt, Kosztasz Karamanliszt hallgattak le illetéktelenek. A botrány kirobbanását követõen a Vodafone Greece mûszaki problémára hivatkozott, törölte az illegális szoftvert és jelentette az esetet a helyi hatóságoknak. Nem csak Görögországban fordultak elõ hasonló esetek: 2003-ban például a finnek miniszterelnökét hallgatta le illegálisan a finn Sonera mobilszolgáltató, melynek kapcsán az operátor öt munkatársát menesztették és vonták felelõsségre, köztük a vezér-

igazgatót, az ügyvezetõ alelnököt és a belsõ ellenõrzés vezetõjét. - Ezek az eseten minden bizonnyal humánpolitikai kérdésekre vezethetõk vissza, vélhetõen az érintett szolgáltatók egy-egy közel sem lojális munkatársai között keresendõk a bûnbakok – kommentálta ezen eseteket Bennfentesünk. TIPPEK-TRÜKKÖK Aki rossz, az féljen! Ha már lehallgatnak, akkor az már rég nem jó. - Bennfentesünk három tippet adott olvasóinknak arra vonatkozóan, hogy a helyi megoldásokat hogyan védjünk ki. - Elõször is lehetõség szerint nevenincs szervizekbe ne adjuk be a telefonunk. Itt bármit – akár a SIM kártyánk klónozását is – megtehetnek a készülékünkkel és sokszor semmilyen papírt nem kapunk a végzett mûveletekrõl. Másodszor ne beszéljünk feleslegesen provokatív dolgokról mobiltelefonon, illetve ha mégis, akkor kéz alól vásároljunk prepaid kártyát és telefont is. Harmadszorra pedig ha mégis valamilyen oknál fogva marad bennünk valamilyen szintû félelem, akkor biztos ami biztos – ma már elég lapos telefonok léteznek – tartsuk azokat a farzsebünkben. Na onnan aztán – ha nem telefonálunk – biztosan nem hall senki semmit. MobilPort.hu – barikád.hu

Egy kis elemzés a szellemtudomány segítségével. Az antropozófia Krisztusról szól csak és kizárólag. Az egyetlen Lényrõl, melynek minden cselekedetünket irányítania kellene és kell. Kereszténységrõl, ami egy nagyon mély szó. A kereszténység földi hirdetõi az egyházak kellenének legyenek, több kevesebb sikerrel. Az antropozófia, mint a Krisztus-Impulzus közvetítõje semmi mást nem tesz, mint felöleli az emberiséget, annak minden feladatával, lételemével, ergo jelenlegi társadalmi berendezkedésével is, a politikára és gazdaságra alapuló létezéssel. (Szociális hármas tagozódás) Az ember feladata (sarkítva) bármely korban éljen, bármilyen hivatása legyen, az egyetlen feladata Krisztus befogadása, a többi csak utána jön majd. Katolikusként, reformátusként vagy antropozófusként is. Teljesen mindegy. És Krisztus alázatos „szolgájaként” minden embertársának, az emberiségnek a „szolgálója” kell legyen! Az emberiség feladata hatalmas (nem térek ki rá), és minden úton-módon akadályozva vagyunk ebben. Minden egyes emberi szel lem, aki leszületik, azért születik, hogy az Atya és Krisztus által „kitûzött feladatot” véghez vigye. A nemzetek és népek feladata ebbõl következik. Hosszú-hosszú kutatásokat kíván még, fõleg a magyar nép esetében. Az emberiség fejlõdésének, létének a legmeghatározóbb „eleme”, a legtámadottabb, fõleg napjainkban, a mélyrõl jövõ, a kiirthatatlan (reméljük), õsidõk óta velünk, bennünk lévõ, Krisztusból eredõ morál. Az a morál, hogy nem ölök embert, mert nem bírom felemelni a kést, nem hazudok, mert akkor vétek embertársam ellen (a szellemvilágban 8

minden hazugság egy „gyilkosság”), nem vetkõzök le és nem pornózok, mert az nem normális. Ez a morál, a belsõ hang. Krisztus hangja. Ezt támadják minden oldalról az emberben, az emberiségben. Szerintem nem kell példát mondanom, elég bekapcsolni a tévét, vagy kimenni az utcára. A Cion Bölcseinek Jegyzõkönyvét sok-sok vita övezi, és nem tudni a valódiságát. Valamelyik nap a kezembe került, még soha nem olvastam. Gondoltam itt az ideje, ha lúd legyen kövér. Az antropozófiát kicsit ismerni kellene ahhoz, amit mondani fogok, de nem oly nehéz talán megvilágítanom. Rudolf Steiner küldetése a Krisztus Impulzus megértetése az emberekkel, és felkészítése az éteri Krisztus eljövetelére. Szellemi látóként hatalmas küzdelmet vívott, hogy letegye az alapjait az antropozófiának és az iránymutatókat az emberiségnek, honnan hová tart. Az emberiséget fejlõdésében akadályozó egyik leghatalmasabb erõ az ahriman-i lények oldalán áll. Ezt úgyis fogalmazhatjuk, hogy a Gonosz. „Az atlantiszi idõszak közepétõl kezdve az emberi fejlõdésben olyan lények jutottak érvényre, amelyek arra törekedtek, hogy az ember ne szellemi módon élje bele magát a fizikai világba. Ez a hatás olyan mértékûvé fokozódott, hogy a fizikai világ igazi alakja helyett az ember elõtt káprázatok, agyrémek, illúziók jelentek meg. Nem csak a luciferi hatásnak volt kitéve az ember, hanem az elõbb említett más lények hatásának is. Ezeknek a vezetõjét, mivel

késõbb a perzsa kultúrában ezt a nevet kapta: Ahriman-nak nevezzük. (Mefisztó ugyanez a lény. Goethe Mefisztója) Az ahrimani lények mûködésének eredménye volt az is, hogy az ember a halál után olyan hatalmak uralma alá került, amelyek hatására ott is a fizikai viszonyok felé fordult. Egyre jobban elvesztette azt a képességét, hogy szabadon szemlélje a szellemi világ folyamatait. Szükségképpen úgy érezte, hogy Ahriman hatalmában van, és bizonyos mértékig ki v an zárva a szellemi világgal való közösségbõl. Az Atlantisz utáni idõben az ember születés és halál közötti élete hatással volt a halál utáni, testnélküli állapotra is. Minél inkább fordult az ember érdeklõdése a fizikai világ felé, annál nagyobb volt annak a lehetõsége, hogy Ahriman a földi élet során befészkelje magát a lélekbe és azután hatalmát kiterjessze a halál utáni állapotra is. A földi életben Ahriman oda vezeti az embert, hogy a fizikai létet tekintse az egyedülinek és ezzel egészen elzárja magát attól, hogy a szellemi világba betekinthessen. A szellemi világban pedig Ahriman hatására teljesen magányos lesz és egészen önmaga felé fordul. Az olyan emberek, akiken a halálban Ahriman uralkodik, önzõ emberekként születnek újra.” Krisztus fizikai eljövetele ezt a gonosz erõt fékezte meg, de nem itt a földön, hanem a kozmoszban. „A szellemi világ halál utáni elhomályosulása azoknál érte el a tetõfokát, akik a görög-latin kultúrában élõ testekbõl mentek át a testnélküli állapotba. Földi életükben a fizikai lét ápolásájó ha figyelünk

külföldre is

val törõdtek és ezzel önmagukat arra ítélték, hogy a halál után árnyékéletet éljenek. A görög ember a halál utáni életet árnyék-életnek érezte és nem üres szóbeszéd, hanem az igazság átélésén alapszik, amikor a hõs, aki nagyon szerette a világot, azt mondja: ”Inkább legyek koldus a földön, mint király az árnyak világában.” Abban a pillanatban, amikor a Golgothai Misztérium bekövetkezett, beleoltódott az emberiségbe az a másik képesség is, amellyel Ahriman hatását jóra tudja fordítani. Most már az életbõl magával viheti az ember a halál kapuján át azt az erõt, amely megszabadítja õt a szellemi világbeli magányosságtól. A palesztinai esemény nemcsak a fizikai emberiség fejlõdésének a középpontja, hanem középpontja azoknak a világoknak is, amelyekhez az ember tartozik. És amikor a Golgothai Misztérium megtörtént. amikor Krisztus a kereszthalált elszenvedte, akkor megjelent abban a világban, amelyben a lelkek a halál után élnek és megfékezte Ahriman hatalmát. Ebben a pillanatban az „árnyékvilágon” – így nevezték a görögök – átcikázott a szellemi villám és megmutatta az itt élõ lényeknek, hogy az „árnyékvilágba” megint eljön a fény. Amit a Golgothai Miszterium a fizikai világnak hozott, az fényét belevetítette a szellemi világba is. Ami Krisztus megjelenésével az emberiség fejlõdésébe áramlott, az olyan benne, mint a mag. A mag csak lassan érik meg. jó ha figyelünk

külföldre is

Ennek az új bölcsességnek a mélységeibõl csak igen kevés áramlott eddig a fizikai életbe, amely a keresztény fejlõdésének még csak a kezdeténél tart. A kereszténység a Krisztus megjelenése óta eltelt korszakokban mindig csak annyit tudott saját belsõ mivoltából megnyilatkoztatni, amennyit az emberek, a népek magukba, képzetvilágukba fel tudtak venni. Krisztus és Ahriman (és Sorat a Fenevad). A Jó és a Gonosz harca. Az egész élet errõl szól. Nem véletlen. Vannak más erõk is, de most Ahriman az érdekes. A zsidó nép szellemi feladata lenne egyszer a kereszténység átszellemiesítése. Ezt olyan nehéz felfogni, hogy mit is jelent, hogy nem is lehet ma még. Az egyik legnagyobb feladat az ember fejlõdése során. A német nép feladata az Én, szellemi én megvalósítása. Ezt támadta Hitler a csoportszellemre és az individuum megszüntetésére irányuló terveivel. Sikeresen, olyannyira, hogy a német nép teljesen indentitását vesztett állapotban van, melyben igyekeznek is megtartani, az antiszemitizmussal és a holocausttal. Ezt hosszú lenne fejtegetni, csak iránymutatásnak írtam le. Thomas Meyer antropozófus és Rudolf Steiner iránymutatásai alapján adnék ismét közléseket a két néprõl, fontos dolgok: 1. Kozmopolitizmus vagy hipernacionalizmus Ha a világ különbözõ, egyéb népei és egyes, átlagon felüli tagjaik ki akarnak vagy kényszerülnek lépni a csak bizonyos határok között jogos és természetes „nacionalizmusból” – akkor ezt sehol sem tanulhatják meg jobban, mint a zsidóknál és a németeknél – amennyiben ezek képesek egyetemes küldetésük felismerésére. Mindazonáltal a nemzetek feletti kozmopolitizmus volt mindig is a legjobb zsidó kultúra történelmi jegye – gondoljunk csak arra, mi mindent tettek a zsidók a spanyolok alatt „szétszórva”, tudósokként „a nemzetek javára”; és ugyanez mondható el a német kultúráról a goetheizmus eddigi virágzásának korában, bár ennek a virágzásnak a magvai még nincsenek mindenütt „elültetve”.

Azok a népek, amelyek mélyen hajlamosak arra, sõt legbensõbb küldetésükhöz tartozik, hogy magukat és más népeket a népi hovatartozásától függetlenül minden embert összekapcsoló emberiségi szellem szintjére emeljék fel, szükségszerûen – és a dolog természetébõl fakad – ki vannak téve a legnagyobb tévedési lehetõségeknek is, ha nem képesek megérteni küldetésük tulajdonképpen emberiségi-kozmopolita jellegét, vagy hûtlenné válnak hozzá: a veszély ugyanis az, hogy – bármilyen okból is – olyan nacionalizmusba hanyatlanak, amely éppolyan mélyen van a szokásos és a többi népnél bizonyos határok között normális nacionalizmus alatt, mint amilyen magasra kellett volna ezek fölé vezetniük a hivatásuk szerint. Mind a kettõ ténylegesen megmutatkozott a zsidóknál és a németeknél is. Az ókori zsidóknál már annyiban, hogy világtörténelmi tragédiaként nem ismerték fel a Megjelentet, és várják az Eljövendõt, de mintegy a régi küldetésének irányába tekintve, még mindig a fizika i síkon, mint a saját, kiválasztott népük istenét; a németeknél abban, hogy a kozmopolita irányultságú goethei korszak után egyre inkább a nyugati minta szerinti nemzeti-politikai állameszmény hordozóivá váltak. Ebben, az egyéb nacionalizmus szintje alá süllyedésben is figyelemreméltó párhuzamot mutatnak a zsidók és a németek. 2. A Herzl-féle cionizmus mint a német hipernacionalizmusra adott válasz Figyelemre méltó módon a német nemzetállamiság zsidó megfelelõje is francia földön született, ezúttal Párizsban. Itt dolgozott 1891 és 1895 között az Osztrák-Magyar Monarchiából származó Theodor Herzl, az akkoriban mértékadó bécsi Neue Freie Presse címû lap tudósítójaként. És itt, ebben a városban kapta, 35 évesen, 1895

Herzl Tivadar 9

Pünkösd idején azt a döntõ inspirációt, (valamilyen fokú beavatást) amely a „Zsidóállam” eszméjének kialakításához vezetett. Az ugyanezen a címen 1896-ban megjelent mûvében Herzl mintegy újkori Mózesként mutatta meg a diaszpórában élõ zsidóknak az õsi hazába, Palesztinába vezetõ utat. Majd 1897-ben Baselben tartották meg azt a történelmi kongresszust, amely útjára indította a cionizmust, vagyis azt a felfogást, a zsidók megszentelt Cionját lehozzák a földre, és er re a világ minden zsidója nagyon is földi otthonaként tekintsen és lépjen be. Ezzel a modern zsidóság fejlõdési irányától – amely a XIX. században egyre inkább a jogi egyenlõség és az egyéb népekbe való beolvadás útját követte, „hogy a jó mértékét egészen és minden nemzet javára kifejlesszék” – meredeken eltért a zsidó nacionalizmus csábító célja felé. Herzl akkoriban azt jegyezte fel a naplójába, hogy „ötven éven belül mindenki be fogja látni, hogy az elsõ cionista kongresszuson (...) a zsidó állam alapjait rakta le”. Ötven évvel késõbb (1947 novemberében) az Egyesült Nemzetek elhatározta egy zsidó állam megalapítását Palesztinában, ami – mint ismeretes – 1948-ban meg is történt. 3. Közelebbi pillantás Herzl 1895-ös inspirációjára A Dreyfus-per cselekvésre késztette Herzlt. Kapcsolatba lép a zsidó bankár Hirsch-sel, aki tõkeerõs személyként több ezer zsidó kivándorlását szorgalmazta Argentínába, és 1895 Pünkösdvasárnapján több órás megbeszélést folytattak. Hirsch azonban nem hagyta magát rábeszélni az Ígéret Földjére való tömeges kivándorlás tervére. „Higgye el” – folytatta Herzl Pünkösdhétfõn a tárgyalást írásban, rábeszélõ hangnemben – „egy egész nép politikájában – különösen, ha ennyire szétszóródott a világon – csak a magasan az égben lebegõ, megfoghatatlan dolgoké lehet a fõ szerep. Tudja, mibõl keletkezett a német birodalom? Álmodozásból, dalokból, fantáziából és fekete-vörös- arany szalagokból. És Bismarck rövid idõn belül csak megrázta azt a fát, amit a fantaszták ültettek el.” A keletkezõ zsidóállam összehasonlítása a nemrégen kialakult Német Birodalommal több mint külsõdleges: Azt mutatja, mennyire magával ragadta Herzlt a tisztán nemzetállami gondolkodás áramlata. A zsidók Bismarckjaként – ahogyan egyik életrajzírója nevezte – tervezte el a zsidóállamot. A Hirsch-sel folytatott tárgyalás után kitört a vihar. „A példátlan termékenység hetei” következnek, „amikor az ötleteket már nem tudtam nyugodtan letisztázni” – jegyzi fel naplójába, amit 1895 tavaszán „zsidóügyben” kezd el vezetni. „Írtam menet közben, állva, fekve, az utcán, asztalnál, éjjel, ha felriadtam álmomból. Tudom most is és ez alatt az egész viharos idõszak alatt is tud10

tam, hogy sok minden, amit felírtam, kusza és fantasztikus volt.” És 1898-as önéletrajzában ezt mondja: „Nem emlékszem, hogy bármit is írtam volni ilyen emelkedett kedélyállapotban. Heine mondja, hogy érezte a sas szárnyalását a feje fölött, amikor bizonyos verseit leírta. Én is valami ilyesféle suhogásra gondoltam a fejem körül, amikor ezt a könyvet” – a Zsidóállamról van szó – „írtam. Naponta dolgoztam rajta, míg teljesen ki nem merültem; az egyetlen felüdülést az jelentette, amikor esténként Wagner zenéjét hallgattam, különösen a Tannhäusert, azt az operát, amit mindig meghallgattam, valahányszor elõadták. Csak olyan estéken kételkedtem a gondolataim helyességében, amikor nem volt operaelõadás. Ebben az idõben tehát igen figyelemreméltó kedélyállapotot figyelhetünk meg Herzlnél. Nehezen érthetõ, hogy ennek mindmáig nem tulajdonítottak jelentõséget. Ez ugyanis ténylegesen kezünkbe adja a kulcsot a cionista mozgalom gyökereinek megértéséhez. Ma az eszmék és szellemi áramlatok – és a politikai mozgalmak is szellemi áramlatként kezdõdnek – kapcsán nagyon egyoldalúan csak a „mi” érdekli az embereket, és nagyon kevéssé hajlandók figyelni arra, hogy egy eszme hogyan lép a világra. Pedig gyakran éppen ez a hogyan mutathatja meg félreérthetetlenül, hogy az eszmét a szabad ember ragadta-e meg, vagy éppen az eszme kerítette hatalmába az – extrém esetben a megszállott – embert. Vegyük szemügyre, hogyan nyilatkozik Herzl az eszméje milyenségérõl: „Ezekben a napokban” – jegyzi fel 1896. június 16-án – „gyakran attól féltem, hogy megõrülök. Olyan megrázóan kavarogtak a gondolatok a lelkemben. Egy egész élet sem lesz elég mindennek a végrehajtására. De megmarad a szel lemi hagyatékom. Kinek? Minden embernek. Azt hiszem, az emberiség nagy jótevõi között fognak emlegetni. Vagy ez a gondolat már nagyzási hóbort?” „Kidolgozom ezt” – írta néhány nappal korábban. „Nem, ez munkálkodik bennem. kényszerképzet lenne, ha nem lenne olyan ésszerû elejétõl a végéig. Az ilyen állapotokat régebben inspirációnak nevezték.” Az utóbbi megállapítás kétségtelenül igaz, de meggondolandó, hogy az inspiráció lénye az idõk során, az ember szabad lénnyé fejlõdésével összhangban megváltozott. Amit Herzl átélt, az a kereszténység elõtti inspiráció típusának felel meg, amelyben az ember érzékeit és mindennapi tudatát egy idegen, érzékfeletti hatalom elragadja; a költõ ezt a hatalmat múzsának nevezte. És itt most megállok egy pillanatra. Herzl kapott egy valamilyen fokú beavatást. Csakhogy sötét beavatást. A zsidó nép jelenlegi népszelleme Ahriman (és Sorat)! Sajnos ehhez kétség nem férhet. Sorat és Ahriman a bolsevizmus indukálói. Ezt majd máskor le-

vezetem. Ahriman itt kezdte meg sarkosan a zsidó nép eltérítését a feladatától, mely a zsidók beolvadását írja elõ, és mint mondottam a kereszténység átszellemiesítését. Világosan le van írva ennek az ellenkezõje az elõbbiekben és most jönnek a Cion bölcsei: A Jegyzõkönyvek tartalma Cion uralkodóinak legbensõbb köreiben elhangzott beszédét tárja az olvasó elé. Feltárja a zsidó nemzet több évszázados közös mûködési tervét, melyet maguk a bölcsek mindig korszerûsítenek. A terv egyes részei vagy kivonatai, mint a bölcsek titkai, az évszázadok alatt többször is kiszivárogtak.... .....Hol tartották az összejövetelt és kik hirdették ki a Jegyzõkönyveket? Ezekre a kérdésekre a válasz egy bizonyos fokig feltevésen alapszik, de nagy a valószínûsége annak, hogy 1897-ben, Bázelben, az elsõ cionista kongresszuson tették õket közzé, Theodor Herzl, a modern cionizmus atyjának elnöksége alatt. vannak-e közvetett bizonyítékok minderre? Igen, és ez a bizonyíték nagyon meglepõ. Nemrégiben jelent meg Herzl „Naplók” címû kötete, amelybõl lefordított részletek jelentek meg a „Jewish Chronicle” 1922. július 14-i számában. Herzl beszámol az 1895-ben tett elsõ angliai látogatásáról és ott a Goldsmid ezredessel folytatott beszélgetésérõl. ...Van egy másik nagyon jelentõs körülmény. Dr. Weizmann, Herzl jelenlegi utóda, mint a cionista mozgalom vezére, 1920. október 6-án, Hertz fõrabbi tiszteletére adott búcsúztató banketten idézett a Jegyzõkönyvekbõl. A fõrabbi birodalmi körútra indult – ez Õfelsége, a Walesi Herceg birodalmi körútjának afféle zsidó változata. Dr. Weizmann a bölcsektõl származó következõ idézetet mondta: „A jóságos oltalom, melyet Isten a zsidók javára cselekedett az, hogy az egész világon szétszórta õket.” (Jewish Guardian, 1920. október 8.) Vessük ezt össze a Tizenegyedik jegyzõkönyv utolsó elõtti bekezdésével: „Isten a szétszórtság ajándékát adta nekünk, az Õ Kiválasztott Népének, s éppen ez, amit mindenki gyengeségünknek tart, bizonyult legfõbb erõnknek, mely most az egész világ feletti uralom küszöbére vezetett bennünket.” A figyelemre méltó összefüggés bizonyít néhány dolgot. Bebizonyítja, hogy a bölcsek léteznek. Bebizonyítja, hogy Dr. Weizmann mindent tud róluk. Bebizonyítja, hogy a „haza” utáni vágy Palesztinában csak álca, a zsidók valódi céljainak elenyészõ része. Bebizonyítja, hogy a világ zsidósága nem szándékozik Palesztinába, vagy más, különálló országba települni. Az a mondás, hogy „jövõre Jeruzsálemben” találkoznak, csupán a jellegzetes látszatkeltésük megnyilvánulása. Ez azt is szemlélteti, hogy a zsidók veszélyt jelentenek a világra és az árja faj ki kell, hogy telepítse õket véglegesen Európából. jó ha figyelünk

külföldre is

Az idézet a kérdéses dologra vonatkozik: Valódi-e a jegyzõkönyv? A két idézet összehasonlítása, a dátumok egyezõsége, nyilván a cselekmények másként vannak leírva, mert aki a bevezetõt írta, nem ismeri a szellemvilágot és az antropozófiát, sem a beavatást, sem Ahriman-t, sem a zsidók szellemi feladatát. Thomas Meyer és Rudolf Steiner pedig nem a Cion Bölcseinek a jegyzõkönyvérõl írt, hanem Herzl-rõl. A jegyzõkönyv szerintem valódi, Ahriman sötét beavatásának köszönhetõen itt tereli a zsidó népet teljesen uralma alá, és ez most is így van. A zsidó népnek jelenleg egyetlen pozitív tulajdonsága sincs. A pénz a legnagyobb fegyvere, és a kereszténység a legnagyobb ellensége. Ezt is megvilágítom, ha már elkezdtem: Részlet Rudolf Steiner Az 5. Evangélium-ból „Azt hiszem, hogy az a jelenet, amit most majd elmondok, igen nagy mértékben megfelel a valóságnak. De nagyon nehéz az Akasha Krónikában ilyen dolgokat megfigyelni. Ezért nyomatékosan megjegyzem, hogy egyik vagy másik részlete esetleg jelentéktelenül módosulhat, de minden benne van, ami lényeges. A megkísértési jelenet több evangéliumban is szerepel. De ezek különbözõ oldalakról nézve mondják el, mint azt már többször is hangsúlyoztam. Igyekeztem ezt a megkísértési jelenetet kikutatni és szeretném elfogulatlanul úgy elmondani, ahogy valóban történt. Krisztus a Názáreti Jézus testében a „pusztában” /magányban/elõször Luciferrel találkozott; Luciferrel, aki a világban mûködik és uralkodik, aki megkörnyékezi az embereket, ha önmagukat túlértékelik, ha kevés bennük az alázat és kévés az önismeretük. Megkörnyékezni a helytelen gõgöt megkörnyékezni azt, aki túl nagyra tartja magát : ez az, amit Lucifer akar. Most Krisztus Jézus elé lépett Lucifer és körülbelül azokat a szavakat mondta, melyek a többi evangéliumokban is állanak: Nézz rám! Azok a birodalmak, amelyeket a régi Istenek és Szellemek alapítottak, amelyekbe az embert helyezték, már régiek. Új országot akarok alapítani. A régi országok minden szépségét és dicsõségét megadom neked, ha belépsz az én birodalmamba. De el kell szakadnod a régi Istenektõl és engem kell elismerned! És Lucifer ecsetelte a luciferi világ minden szépségét, mindazt, ami az emberi lélekhez szól, ha csak egy kis gõg is van benne. De Krisztus a szellemi világokból jött, tudta, hogy kicsoda Lucif er és hogy hogyan viselkedik az a lélek, amelyik nem akarja, hogy a Földön Lucifer elcsábítsa. Krisztus nem ismerte a luciferi csábítást, de tudta, hogyan szolgálja az ember az Isteneket -és erõs volt, volt ereje ahhoz, hogy Lucifert visszautasítsa. – Azután megindította Lucifer második támadását, de most Ahrimant jó ha figyelünk

külföldre is

is segítségül hívta és ketten együtt szóltak Krisztushoz. Az egyik -Lucifer – a gõgjét akarta felszítani, a másik – Ahriman – a félelméhez szólt. Ezért az egyik így szólt: Az én szellemiségem segítségével, azáltal, amit én adhatok, ha elismersz, nem lesz szükséged arra, amire most szükséged van, mert Krisztusként beléptél egy emberi testbe. Ez a test leigáz; alá kell, hogy vesd magad a nehézkedési törvényeknek. Én le tudlak téged taszítani és emberi tested meg akadályoz abban, hogy áthágd a nehézkedés törvényét. Ha elismersz engem, hatástalanítom a zuhanás következményeit, semmi bajod sem lesz! – Ahriman így szólt: Megõrizlek a félelemtõl, vesd le magad! És mind a ketten unszolták. De minthogy unszolásuk közben egymást kiegyensúlyozták, meg tudott tõlük menekülni. Megtalálta az erõt ahhoz, – mint ahogy a földi embernek is meg kell találnia – hogy Lucifer és Ahriman fölé emelkedjék. Ekkor így szólt Ahriman: Lucifer, nem tudlak használni; te csak zavarsz; nem növelted, hanem csökkentetted erõimet. Elküldte Lucifert és az utolsó támadást egyedül vezette. Azt mondta Krisztusnak, aminek utóhangját megtaláljuk a Máté Evangéliumban: Változtasd kenyérré az ásványt! Változtasd kenyérré a köveket, ha isteni erõkkel akarsz dicsekedni! – Krisztus ezt válaszolta: Az emberek nemcsak kenyérrel élnek, hanem azzal is, ami szellemként a szellemi világokból származik. Ezt Krisztus tudta a legjobban, hiszen éppen most szállt le a szellemi világokból. Így szólt erre Ahriman: Lehet, hogy igazad van. De az, hogy igazad van és amilyen mértékben igazad van, nem akadályozhat meg engem abban, hogy bizonyos módon mégis kezemben tartsalak. Te csak azt tudod, hogy mit tesz az a szellem, amelyik a magasságokból száll le, még nem éltél az emberi világban. Itt lent az emberi világban egészen másfajta emberek is élnek, ezeknek igazán szükségük van arra, hogy kenyérré változtassák a köveket, képtelenek arra, hogy csak szellemi táplálékkal éljenek. Ez volt az a pillanat, mikor Ahriman valami olyat mondott Krisztusnak, amit a Földön tudhattak, de az az Isten, aki éppen csak most érkezett a Földre, nem tudhatott. Nem tudta, hogy itt lent szükség van arra, hogy az ásványt, a fémet pénzzé, kenyérré változtassák. Ahriman megmondta neki, hogy az emberek itt lent kénytelenek PÉNZZEL táplálkozni. Ez volt az a pont, ahol Ahrimannak még hatalma volt. És ezzel a hatalmammal -mondta Ahriman – élni fogok." Nem kell magyaráznom azt hiszem. Ezt teszi a mai napig. Él a hatalmával: A PÉNZZEL! A zsidó nép népszelleme Ahriman. Világos mint a nap szerintem az elõzmények után, kell ezek után bárkinek magyarázni a globalizációt, a zsidó oligarchá-

kat, A Drábik által Pénzimpériumnak hívott szuperhatalmat, a Cion Bölcsei-t? Ott a fegyvere, a zsidó nép teljesen az uralma alatt van, mi meg az õ uralmuk alatt. A PÉNZ. Minden korban megmondták, minden baj okozója a pénz. Ahriman fegyvere. Az a zsidó nép aki a saját vérén, 100 ezer gyermeken végez emberkísérleteket (Gyûrûsféreg gyerekek), aki a palesztin eseményeket folyamatosan elõidézi, aki módszeresen irtja a magyart, stb., minden borzalom, amit a világon valaha elkövettek, a pénz és a hatalom miatt volt, az a nép az nem önmaga. Nincs benne a morál, mint ahogy a cigány törzsben sincs. Ahriman elnyomja a morált. A zsidók gyûlölik és irtják a keresztényeket, mindent, ami Krisztussal kapcsolatos és keresztény. Ezért. Mert Ahriman a népszellemük. A Cion Bölcsei egy ahrimani forgatókönyv, se több, se kevesebb. A Bolsevizmus a kiegészítõje, mert Sorat, a fenevad jön felfelé a Föld gyomrából. Még valami: Hitler és Lenin. Mindketten megkapták a sötét beavatásukat. Lenin az elsõ világháborúban kapott egy fejlövést, 3 napig mesterségesen halálközeli állapotban tartották, mivel az egyiptomi beavatás így mûködött, ez alatt a 72 óra alatt kerül a lélek olyan állapotba, hogy beavatható. Így hirtelen konyhanyelven. Hitlernél is megtörtént. Hogy miért? A zsidó és német népnél már megvilágítottam, mi a két nép szellemi feladata az emberiség érdekében, ennek akadályozására indult el a két nép „összeugrasztása” és torzítása. Lenin kapta a bolsevizmus lényét. Igen egy lény. Ezek dolgoznak, nem Lenin cselekszik, hanem a bolsevizmus. Sztálin dettó. Miért? A következõ kultúrkorszak a szláv lesz. Ennek meghatározó szereplõje az orosz és a szláv népek. Nem tudok itt kitérni a Steiner által leírt kultúrkorszakok és az emberiség fejlõdésére. A lényeg a szláv népek eltörlése, irtása pusztítása, azt hiszem ez is elég sikeresen zajlik, ha csak Sztálinra gondolunk, vagy az alk ohol által démonizált milliókra, mint a kommunizmus népbetegségére. És mi hogy jövünk a képbe? Senki nem tudja. Még. De valaminek lennie kell, a helyen kívül, (Kárpát-Medence), mert középen vagyunk. A zsidók, németek és a szlávok között. Egyelõre a feladat: MEGMARADNI! Szóval, a Cion Bölcsei....hm. Azt hiszem, eredeti, de nem bírok szellemi látással, csak a hozott tudásomat tudom felszínre küzdeni. Cion bölcsei....Hát ide jutottam, messzire. Én bízom benne, van, aki megérti ezt a sok mindent, és elindul egyszer talán az antropozófia felé. De Krisztus felé mindenképpen. És az a lényeg. Szent István király volt, az, aki rákényszerített küldetésének megfelelõen a magyar népre a kereszténységet. Ha nem tette volna, ha nem vállalja azt az iszonyatos küzdelmet, amit a szellemi látó magyar 11

Az elmúlt hetekben a világot befutotta ama hír, hogy német munkaszolgálatos táborokban nem hatmillió, hanem a Nemzetközi Vöröskereszt nyilvánosságra hozott adatai szerint 271 301 ember halt meg, azaz kevesebb, mit háromszázezer, és az se volt mid zsidó. Azt szokják mondani, hogy a történelmet a gyõztesek írják. A hatmillió tehát a gyõztesek által közkézreadott adat. Hogy a valóban elpusztultak száma háromszázezer alatt van-e, vagy valahol a két szám között (?), – azt lehet találgatni. Nemrégiben könyvet kaptam egy ismerõsömtõl. A könyv címe: IGY NÉZETT KI. A magyar nemzet sírásói. Írója Himler Márton, aki az amerikai Office of Strategic Service (Stratégiai Hivatalok Szolgálata) magyar osztályának vezetõje volt. A II. Világháború után Himler úr hallgatta ki a háborús bûnösnek ítélt magyar vezetõket, akiket aztán a szovjet megszállás ideje alatt mûködõ vérbírók kezére adtak a szövetségesek. A Himler-féle kihallgatás módjából inkább az világlik ki, hogy színjáték, amolyan hatalomfitogtatás volt csupán, mert a kihallgatottak hazaküldése eldöntött tény volt már. A kihallgatások során azonban olyan tudnivaló is felvetõdött, amirõl ritkán esik szó, és manapság nem is ismert, mert az egyoldalú történetírás elsõ áldozata, ugyanúgy, mint a háborúban, az igazság. Himler azzal vádolta a magyar vezetõket, hogy a zsidók kitelepítéséért ok is felelõsek, és annak könyörtelen módjáért kizárólag ok a felelõsek. Ezen volt a fõ hangsúly olyan vezetõk esetében is, akiknek az égvilágon semmi közük nem volt hozzá. Himler a magyar csendõrség kíméletlenségét illetõen a következõ kérdést szegezte Imrédy Bélának: „Tudott arról, hogy a németek a magyar csendõrség leírhatatlan brutalitásáról filmeket vettek fel, s azokat panaszkodva mutogatták svájci semleges diplomaták elõtt, hogy nekik ilyen szövetségesekkel kellett együtt harcolni?” Imrédy válasza: „Nem tudtam, mi elvoltunk zárva a külvilágtól.” (62. oldal.)

néppel kellett vívnia, ma már nem léteznénk. Föladtuk a szellemekkel létezõ intenzív kapcsolatunkat, a legnagyobbért, Krisztusért. Hogy Krisztust magunkba fogadhassuk. Hogy MEGMARADJUNK! A fényt, a szellemi Napot, Krisztust befogadjuk. Nagy feladat. A Fény a sötétben, a fasizmus, bolsevizmus, globalizmus borzalmas sötétjé12

Himler Bodonyi csendõrkapitánynak is hasonló kérdést tett fel: „Volt magának arról tudomás, hogy a német követség tiltakozott a magyar csendõrség barbár brutalizmusa ellen?” (115. oldal.) Bodonyi válaszából nem derül ki, hogy tudott vagy nem tudott a német tiltakozásról, csak arra hivatkozott, hogy parancsot hajtottak végre. Lucy S. Dawidowicz Háború a zsidók ellen 1933-1945 (The War against the Jews 1933-1945. Bantam Books, 1981.) címû könyvében. Dawidowicz az 520. oldalon a következõket írja: „A román csapatok Dél-Oroszországban az Einsatzgruppe D-vel együttmûködve olyan kegyetlen gyilkosságokat vittek végbe, amely a németeket is felháborította, még a hullákat se temették el.” („Romanian army units working with Einsatzgruppe D in southern Russia dismayed the Germans with their passion for killing and their disregard for disposal of the corpses.”) Dawidowicz ilyet nem írt a magyar csapatokkal kapcsolatban, de még a csendõrökrõl se. Ideje lenne tehát, hogy e tényeket a magyarság széles rétegei megismerjék. De vajon miért „háborította” (dismayed) fel a németeket a románok kegyetlenkedése, vagy a csendõrök „barbár brutalizmisa” ha céljuk a zsidóság kiirtása volt? Nem esik szó arról se, hogy Hitler hadbíróság elé állította volna a kegyetlenkedéseket leállító német vezetõt, vagy vezetõket. Ha a zsidók kiirtása volt a cél vagy parancs, akkor ez elvárható lett volna. Nem? Hümmmm!? (Dawidowicz könyve 1975-ben jelent meg elõször és hat (6) kiadásra került sor, még abban az évben, különbözõ kiadóknál. A Bantam Books kiadásai 1976-tól 1981-ig jelentek meg hét (7) alkalommal. A könyv tehát összesen 13 kiadást ért meg 1982-ig. Az amazon.com -on továbbra is beszerezhetõ.)

ben, Ahriman és Sorat iszonyatos támadásainak kitéve, lámpát kell gyújtani....! Munkát, Kenyeret! Hogy ne Ahriman nyerjen. Az embereknek kenyér kell, tehát munka és pénz. És ezt Krisztustól, Krisztus által kell megkapni, nem Ahrimantól elfogadni. Magyar Hazában, Magyar Kenyér, a népek Krisztusától!

(küldte: Radics Géza)

Tudom, sok volt ez így egyszerre, de biztos meglátják a szavak mögött az emberiség és a magyarság legnagyobb küzdelmét. A törekvést Krisztushoz. Tisztelettel és sok szeretettel Varga Szibilla Forrás: http://antropozofia.szibilla.hu

jó ha figyelünk

külföldre is

Sokan állítják, hogy a cioni bölcsek jegyzõkönyvei hamisítványok, s csak a zsidók lejáratására készült, jóllehet tény, hogy a Párizsi Fellebbviteli Bíróság hitelesítette Herzl Tivadar: A zsidó világgyarmat programja címû könyvét, amely inkább úgy ismeretes, mint Cion bölcseinek jegyzõkönyvei. A jegyzõkönyvek valódiságának egyik legerõsebb érve a keletkezésük (1897) óta már valóságosan bekövetkezett események jegyzéke. Ma a Cion bölcseinek jegyzõkönyvei 24 pontját esetleg természetesnek tekintjük, hiszen legtöbbjükbe mi már beleszülettünk. Azonban egy pillanatra se felejtsük el, hogy ezeket a kijelentéseket 1897-ben — vagy talán még korábban! — tették, amikor a tervek a kívülálló számára még teljességgel elõreláthatatlanok voltak! A Cion bölcseinek jegyzõkönyvei elõre megmondja, hogy „talán egy évszázad is” elmúlik — 1897-tõl számítva — míg ezek bekövetkeznek, s hogy e tünetek „már a közeljövõben beletorkolnak nagy események áradatába.” Természetesen nem minden pontosan úgy valósult meg, ahogy 1897-ben a bázeli elsõ cionista világkongresszus elõadója, vagy elõadói azt mondták. Vegyünk egy példát: 30 31 A gój nemesség, mint politikai hatalom halott, – nem kell számításba vennünk; mint földbirtokosok azonban még lehetnek ártalmasak ránk nézve, minthogy a megélhetésüket biztosító segélyforrások révén önellátók. Ezért lényeges számunkra, hogy bármi áron megfosszuk õket földjeiktõl. Ez a cél legjobban a földbirtokon nyugvó terhek növelésével – a földbirtok eladósításával lesz elérhetõ. Az erre irányuló intézkedésekkel sakkban fogjuk tartani a földbirtokosokat és alázatos, és feltétlen engedelmességre fogjuk késztetni. A gój nemesek – minthogy átöröklés folytán képtelenek kevéssel beérni – rohamosan le fognak égni és tönkremenni. Ugyanakkor intenzíven támogatnunk kell a kereskedelmet és ipart, mindenekelõtt azonban a spekulációt, melynek az a feladata, hogy ellensúlyozza az ipart. Spekuláció nélkül az ipar megsokszorosítaná a magánkézben lévõ tõkét és hozzájárulna a mezõgazdaság talpra állításához, amennyiben megszabadítaná a földbirtokot a mezõgazdasági bankokkal szembeni kötelezettségeitõl. Arra van szükségünk, hogy az ipar vonja el a mezõgazdaságtól mind a munkaerõt, mind a tõ-

jó ha figyelünk

külföldre is

két, és a spekuláció segítségével kezünkre játssza a világ minden pénzét s ezáltal proletár sorba taszítsa az összes gójt. Akkor azonban a gójok meg fognak hajolni elõttünk, ha másért nem, azért, hogy megkapják a jogot ahhoz, hogy éljenek. Elõször egy világtörténelmi példa. Az Észak-Dél háborúja. Mindenki úgy tanulja, hogy a rabszolgák felszabadításáért folyt a harc! Tévedés ne essék én nem vagyok rabszolgatartó párti már azért sem mert a magyar embernek a génjeiben van a szabad élet, amit a tajgai õseink hagytak ránk. De nézzük meg az elõbb idézet jegyzõkönyv szemszögébõl. A Déli földbirtokosok olcsón elõállított termékeikkel árasztották el Északot, és cserében nem tartottak igényt az ipari termékekre ilyen arányban. Tehát a földbirtokosokat el kellett szegényíteni, hogy gépekkel váltsák ki az olcsó munkaerõt, ehhez kölcsönöket vegyenek fel. Az Északi ipari üzemeket, pedig olcsó munkaerõvel kellett ellátni. Hazánkban is lezajlott a mezõgazdaság lerombolása, csak egy merõben más módszerrel. Elsõ lépésben a nagybirtokokat szüntették meg és a földosztással kis parcellákat hoztak létre. Ezzel elérték, hogy a parasztok nem tudtak annyit termelni, ami az országnak a fejlõdését szolgálta. Második lépésként összevonták a földeket, de már nem a hozzáértõ volt földbirtokosok segítségével, hanem pár káderekkel, akik a hatalmat szolgálták és nem a nemzetet. Most folyik a harmadik lépés, ami nem más, mint az ország területének a kiárusítása. Így válik lassan a Közép-euróba éléstárából, élelmiszer szemét lerakóhellyé hazánk! Tehát az elsõ lépésen már sajnos túl vagyunk és most zajlik a második, amit a jegyzõkönyvekben így fogalmaznak meg! Hamarosan hatalmas monopóliumokat fogunk létesíteni, óriási vagyontárolókat, melyektõl még a nagy nemzsidó vagyonok is oly mértékben függenek majd, hogy a politikai összeomlást követõ napon el fognak tûnni éppúgy, mint az államok fizetõképességébe helyezett bizalom. Azok önök közül, akik közgazdászok, helyesen fel tudják mérni ennek a gondolatmenetnek a jelentõségét! Minden lehetséges módon növelnünk kell szuperkormányunk jelentõségét azzal, hogy azt mindazok oltalmazójaként és jótevõjeként állítjuk be, akik önként alávetik magukat nekünk.

Na most értünk el ahhoz a ponthoz, amit a címben leírtam. A hatalmas monopóliumok már léteznek, és az életünk minden részletébe beleszólnak, csak nem úgy nevezzük õket, hogy cionisták, hanem multi cégek! Lassan már mindegy, hogy a világ mely táján sétálunk ugyan azt a hamburgert, esszük, ugyan olyan ruhában járunk, ugyan azt show mûsort nézzük. Egy uniformizált világ kezdõdik, ahol majd a cionisták által vezetet gazdaság mondja meg mi tehetünk, és elvész a szabadság. Ez a szó a cion bölcsek szerint: A „szabadság”, melyet különbözõképpen lehet értelmezni, mi így határozzuk meg: A szabadság azt jelenti, hogy jogunk van azt tenni, amit a törvény megenged. A szónak ez az értelmezése a kellõ idõben szolgálatunkra lesz, minden szabadság ugyanis a mi kezünkben lesz, minthogy a törvények csak azt fogják eltörölni vagy kimondani, ami az elõbb vázolt program értelmében kívánatos számunkra. A folyamat tetten érhetõ. A multinacionális cégekben elrejtõzõ cionisták gazdasági rabszolga sorba hajtja lassan a „Gójokat”, és egy világuralma törõ réteg átveszi a hatalmat. Megfosztja a nemzeteket az identitásuktól, az embereket a saját akaratuktól, és birkamód vezeti õket. Még mielõtt az antiszemita bélyeget rám sütnék egy apró megjegyzés. Nem minden zsidó cionista, sõt a cionisták saját hitt társaikat se kímélik a céljaik elérésében. A legjobb példa a II világháború és a holokauszt. A zsidó áldozatok között hány cionista volt? Feljegyzés ugyan errõl nem történt, de a gazdagabb zsidók ezrei menekültek meg. A cionisták szerepe Hitler hatalomra kerülésének a segítésében tetten érhetõ, hisz egy háborúhoz pénz kell, és õk rendelkeztek vele. A mai napig a Holokausztal az emberekben azt a látszatot keltik, hogy az õseik szenvedését nekünk kell megfizetni, vagyis mi bûnösök vagyunk akár éltünk akkor akár nem, hisz „gójok” vagyunk! Hogyan tudunk a Globalizáció=cionizmus ellen tenni? Mint minden megoldás egyszerû, de a kivitelezése nehéz és hosszadalmas. Minden nemzetnek meg kell õrizni az identitását, A multiknak nyújtott kedvezményeket korlátozni , a nemzeti ipart erõsíteni kell. A mai demokráciánkat új-régi alapra kell helyezni, vagyis a Szent Korona-tant vissza kell helyezni méltó helyére. Kövesdi Sándor Forrás: HunHír.hu

13

Vázlat egy közösségelvû államtan lehetõségérõl a globalizáció korában » HORKAY HÖRCHER FERENC Ebben a tanulmányban az állam interszubjektiv természetérõl két, egymással összefüggõ értelemben lesz szó. Egyrészt leíró jelleggel, másrészt normatív értelemben. Leíró értelemben az interszubjektív állam fogalma arra a tényre kívánja fölhívni a figyelmet, hogy az állam fogalma konstruált, elképzelt, általunk alkotott, s csak mi tulajdonítjuk neki azt a jelentõséget, amely már olyan megszokottá vált az államról való beszédben a huszadik század végére, mintha egy tõlünk független valóság részérõl lenne szó. Ha viszont belátjuk, hogy az állam ilyetén felfogása illúzió, hiszen csak tõlünk, a társadalom tagjaitól függ e fogalom legitimitása, akkor jogosan gondolkodhatunk azon, hogy a megváltozott körülmények között milyen más módon konstruálható meg az állam (ha egyáltalán szükség van rá). Az interszubjektív állam fogalma ebben az értelemben egy új módon elképzelt államról szól. Ennek alapját egy olyan antropológia adja, mely figyelembe veszi, hogy az ember társas lény, tehát, hogy identitását a másokkal folytatott kommunikációban nyeri el; s másrészt, hogy az ezredforduló globalizációs folyamatainak kihívására épp egy ilyen, a társadalom felé kinyíló állam képes megfelelõképp válaszolni. I. A MODERN ÁLLAM ÉS ÁLLAMTANA A modern állam hagyományos fogalmának hiányosságai Az ezredforduló környékén egyre szélesebb körben erõsödik meg az a meggyõzõdés, hogy a hagyományos nemzetállammal valami baj van. Azok a folyamatok, melyeket összefoglaló néven globalizációként emlegetünk – vagyis az összefüggõ, az egész földet behálózó pénzpiac, multinacionális vállalkozásbirodalmak megjelenése, a különbözõ kommunikációs rendszerek globális összekapcsolódása (audiovizuális, média- és számítástechnikai rendszerek), ezen keresztül a globális közvélemény kialakulása, a hidegháborús megosztottság felszámolása után a politika globális színpadának kialakulása, a fenyegetõ környezetvédelmi és népesedési katasztrófák által sürgetett globális összefogás stb. – egyre látványosabb meghátrálásra késztetik a szuverenitásukra, tehát osztatlan fõhatalmukra azelõtt oly büszke nemzetállamokat. Ezzel párhuzamosan igen erõs kihívások érik az államot olyan államalatti forrásokból, mint amilyenek a különféle társadalmi mozgalmak. A helyi közösségek, egyházi és civil szervezõdések, a kulturális és környezetvédelmi szervezetek gyakran rugalmasabbnak bizonyulnak az újabb és újabb feladatokkal való szembenézésben, mint a túlhierarchizált és bürokratizált állam. Márpedig, ha állami feladatok tekintetében az államnál kompetensebbnek bizonyulhatnak társadalmi szervezõdések, akkor az ismét csak az állam tekintélye ellen hat. Az állammal kapcsolatos elbizonytalanodásnak további összetevõje, hogy szorongás és bizonytalanság hatja át egész közérzetünket. A huszadik század végére a hétköznapi polgárok veszélytudata igencsak megerõsödött. Mindennapi tapasztalatunk, hogy egy olyan világban élünk, mely igen-igen kockázatos. Nemcsak a bûnözés mértékének általános növekedése, s ezen belül a szervezett bûnözés arányának emelkedése játszik ebben szerepet, hanem olyan tényezõk is, mint amilyen a helyi háborúk makacs jelenléte, az ismétlõdõ természeti katasztrófák, a társadalmi rétegek, az egyes régiók életszínvonalának éles és egyre élesedõ különbségei, a különbözõ civilizációs népbetegségek és járványok, a környezeti problémák, a mindennapi élet stresszhelyzetei. Ráadásul a kockázati tényezõket felerõsíti a média közvetítõ szerepe. A huszadik század végi ember korántsem tud olyan optimistán tekinteni a jövõbe, mint a század elejének polgárai. A 19. 14

század örökségének köszönhetõen az új századot kezdõ emberiség a tudományos haladás hitével áthatottan nem is nagyon látott kockázati tényezõket. Súlyosan ráfizettünk erre. Ennek épp az ellenkezõje igaz korunk emberiségére. A huszadik század megtanított bennünket arra, hogy fenntartásokkal kezeljük a pozitív prognózisokat, és hogy ne igyunk elõre a medve bõrére. Ez az óvatosság egyesekben a tökéletes kilátástalanság, a félelem és az agresszió érzetét keltette. Az állammal szembeni magatartásunkat is jó esetben óvatos távolságtartás, rossz esetben alapvetõ bizalmatlanság jellemzi. Az állam a huszadik században jócskán rászolgált erre a hozzáállásra, hisz visszaélt polgárai bizalmával, és olyan élethelyzetekbe kergette polgárait, melyek méltatlanok voltak, sõt, olykor túlélhetetlenek is. A polgárok megtanulták: addig jó nekik, amíg távol tudják tartani saját világuktól az államot. Az utóbbi idõben az államelmélet számára is egyre elkerülhetetlenebb tehát az állam hagyományos szerepének megváltozásával való szembenézés. A globalizáció és a kor szellemi légkörére próbálnak válaszolni az elméletírók az olyan kötetekben, mint amilyen Az állam az átalakulás folyamatában címû tanulmánygyûjtemény. Ebben a könyvben a következõ helyzetképet nyújtja az egyik szerzõ: „a késõ modern korban a élet általában vett kockázatossága sokkal jellemzõbb, mint amilyen az a hagyományos (tudniillik modern – kiegészítés tõlem, H. H. F.) társadalmakban volt, e kor társadalmi rendszereinek és intézményeinek globálissá válása miatt.” A szerzõ elsõsorban két szociológus, Ulrich Beck és Anthony Giddens nevét említi, mint akik problematizálták e helyzetet. E két reprezentatív gondolkodó nevéhez fûzi a reflexív modernitás elméletének kifejezését, melyet a következõképpen jellemez: „A reflexív modernitás ... világosan szakít a szubjektivitás felvilágosodáskori fogalmával, amely szerint egy önmagával azonos alany problémátlanul szembesül egy stabil tárgyi világgal; ugyanakkor visszautasítja a posztstrukturalista elmélet tanítását is arról a központjától megfosztott alany -ról, aki alaposan fragmentálódott a nyelvben és a nyelv által. Ehelyett, az én és a társadalom egy globális kontextusban szembesül egymással, ahol kulturális formák reflexív módon mobilizálják a jelentést és az identitást.” (159-160) Ahhoz, hogy az egyén és közösség viszonyában beálló változásokat valós értéküknek megfelelõen tudjuk kezelni, elõször egy pillanatra vissza kell tekintenünk arra az idõszakra, amikor a felvilágosodáskorinak titulált szubjektum-objektum viszony kialakult. E felfogás a kora modern korszaknak (a 16-17. századi eszmetörténetnek) a konstrukciója. A reformáció és az ellenreformáció által kiváltott nagy erejû társadalmi-politikai mozgások eredményezték e gondolkodásmód felbukkanását. Machiavelli, Luther, Bodin, és egy kicsit késõbb Hobbes voltak azok, akik átültették a reneszánsz humanizmusból kinövõ modern tudományos gondolkodás paradigmáját az állam és a társadalomelmélet területére. A vallásháborúk okozta káosz és kegyetlenség megszüntetése érdekében teremtették meg az állam modern mítoszát, melynek lényege, hogy elijessze az egyéneket a politika világába való avatatlan kezû gyakorlati beavatkozástól. Ehhez egy olyan antropológiát dolgoztak ki, amelynek lényege, hogy az állami hatalom függetlenedik az õt létrehozó személyektõl. Az uralkodó erõ ilyen újfajta központosítása révén lehetõvé vált nagy területek biztonságos kormányzása. „Az etatizmus és az individualizmus egymást kiegészítve jelenítettek meg egy atomizált társadalmat, melyet az állam autoritása és kényszerítõ ereje tartott egybe.” A westfáliai béke eredményeképp létrejött Európában az a hatalmi képlet,amely lényegében a 20. századig meghatározta az európai államok külsõ és belsõ rendjét. E hatalmi berendezkedést a hagyományos arisztotelészi skolasztikus felfogás elvetése, és egy új politika-fogalom jó ha figyelünk

külföldre is

létrehozása jellemezte. Ezt az újfajta politikai gondolkodást az államon belül két fogalompár: állam és polgár, valamint állam és társadalom viszonyának leírásával jellemezhetjük. A modern államtan hagyományos fogalmi párjai Az állam legkézenfekvõbb fogalmi párja e felfogás szerint a polgár. Az államot a hobbes-i Leviatán intenzív víziója szerint a polgárok építik föl, mint magukból épülõ, de egyes önmaguktól egyúttal függetlenedõ (objektiválódó, vagyis intézményesülõ) hatalmat. Az állam feladata a polgárok érdekeinek védelme. Az állam legitimációját az e funkciójának való megfelelés adja. Minden egyes polgár külön védelemben részesül az állam oldaláról, cserében minden egyes egyénnek személyes kötelezettségei vannak az állammal szemben. Az egyén és az állam viszonya e fogalmi párban soha nem mentes a feszültségektõl, a legjobb, ami elérhetõ: egyfajta egyensúly e szembenállásban. Alapvetõen azonban az államnak eredendõ erõfölénye van az egyénnel szemben, amennyiben az állampolgár mindig mint egyén szembesül e fogalompárban az állami hatalommal. Ez ellen a szembeötlõ aránytalanság ellen a hagyományos elméleti diskurzus úgy védekezett, hogy a 18. és 19. század fordulójára fölépítette az állam és társadalom fogalompárját, ahol már az erõfölény kérdése nem volt ilyen egyértelmû. A (civil, tehát polgári, eredendõen politikai) társadalom fogalma a 19. század óta az egyének olyan csoportosulását, vagy inkább csoportosulásait foglalta magába, melyek nem az állami intézményrendszer keretein belül szervezõdtek. Ennek megfelelõen persze nem is részesedhettek az állami hatalmi monopóliumból. A társadalom mégis nagy erõt képviselt, mert rajta múlt az állami hatalom legitimálása. Ha a társadalom, vagy az annak hangját adó képviselõk megvonták a bizalmat az állami hatalmat gyakorlóktól, az végzetessé vált e hatalom gyakorlói számára. Különösképp nagy hatalomra tettek szert a társadalmi nyilvánosság olyan hatásos fórumai, mint amilyen a sajtó, vagy az elektronikus hírközlés. Ám ezekkel az eszközökkel élve egyre jobban láthatóvá vált a hatalom virtuális természete. A korai kortársak közül talán Hume látta legvilágosabban: bár a hatalom látszatra megingathatatlan és objektív alapokon áll, valójában pusztán a közvélemény tartja fönn, és ha az kihátrál alóla, a modern állam egyszerûen összeomolhat. A modern államtan antropológiája. A modern nyugati civilizáció uralkodó állam-modellje a liberális állam fentiekben körvonalazott eszményéhez kapcsolódik. Az egyéni szabadságjogok biztosítására hivatott, minden egyéb tekintetben korlátozott állam legújabb, rawlsi és dworkini koncepciójával kapcsolatban az utolsó husz-huszonöt évben egyre hangosabb kritika fogalmazódott meg a közösségelvû politikai filozófia oldaláról. A vita elsõsorban arra kérdezett rá, hogy vajon tartható-e még ma is az az emberkép, amely a modern állam koncepcióját lehetõvé teszi. E vita tanulságait foglalta össze a Charles Taylor A célok ellentéte: a liberális-közösségelvû vita címû dolgozatában. Feltételezése szerint a közösségelvû filozófia liberalizmus-kritikájának két szintje van: egyrészt támadja a liberalizmus alapját adó „atomista társadalomontológiát”, másrészt bírálja az egyén és a közösség viszonyát megalapozó politikai alapelveket. Az egyik szerint a liberalizmus individualista emberképével van a baj, a másik bírálat szerint a liberalizmus egyéni jogokat védõ politikai intézményrendszerével. Taylor maga a kritika elsõ szintjét képviseli, a társadalom és az egyén viszonyáról megfogalmazott liberális álláspontot elfogadhatatlannak tartja, de ebbõl számára még nem következik a liberalizmus politikai dimenzióinak egyértelmû elutasítása. Az atomista társadalomontológia szerint a társadalom olyan egyének együttese, akik alapvetõen önállóan, tehát egymástól független atomokként léteznek, akik csupán bizonyos célok érdekében és csak bizonyos feltételekkel társulnak egymással. A liberalizmus ilyen típusú kritikái közül Taylor Michael Sandel munkájára utal, mely Liberalizmus és az igazságosság korlátai címmel jelent meg. Szerinte Sandel jó ha figyelünk

külföldre is

a liberalizmusról hamis képet fest, és arról is, hogy az egyének hogyan léteznek a társadalomban. A liberális helyett Taylor maga javasol egy másik társadalomontológiai modellt. Az atomista helyett a holistát. A két nézet között az egyéni identitásról alkotott képben található a döntõ különbség. Az egyik elméletben egy „teher nélküli” én képe rajzolódik ki, míg a másikban egy „elhelyezett”, beágyazott éné. Az egyik kötetlen, a másik kötött. Az egyik nem akar részletes képet nyújtani az emberrõl, mert el akarja kerülni a szubjektivizmust: célja az, hogy e meghatározatlan ember számára minél nagyobb cselekvési és gondolkodási teret szakítson ki az állam ellenséges közegébõl. Ezzel szemben a másik megpróbálja minél alaposabban megérteni és leírni az embert, és úgy gondolja, hogy az ember jogairól való gondolkodást ki kell egészíteni az ember kötelességeirõl szóló feladatokkal. Ez a személyes identitásról alkotott képükben megnyilvánuló eltérés aztán döntõ mértékben meghatározza a politika lehetséges irányairól folyó gondolkodásmódok különbségét. A modern államtan hatalomfelfogása A kora modern államelmélet az alappillérét alkotó egyén identitásáról hibás képet festett. Ebbõl logikusan következett az a hiba, melyet ugyanezen elmélet az állam és az egyén viszonyára vonatkozó felfogásában (hatalom-elméletében) követett el. A modern államelmélet úgy látta, az egyéntõl végül is független állam a puszta erõszak révén uralkodik a vele ellentétes érdekek által motivált egyén fölött. A hatalom olyan objektív erõfölénnyel rendelkezik az egymással összeköttetésben nem álló egyének fölött, amelyet mozgósítva, vagy azzal pusztán csak fenyegetve is, az egyént szabadságától meg tudja fosztani. Ez az elképzelés a hatalom következõ fontos momentumáról nem vesz tudomást: a hatalom nem tud pusztán az erõszak alkalmazására támaszkodni, hisz a politikai közösség nem élhet folytonos rendkívüli állapotban. Az állami hatalom döntõen fiktív, s azon a bizalmon alapszik, amellyel az egyének fordulnak (elfogadólag) az állam felé. Tehát elõször nem anyagilag rendelkezik az állam hatalommal, vagyis az erõszak alkalmazásának privilégiumával, hanem csak az emberi képzelet ruházza fel e hatalommal az állam nevében eljárókat (politikai vezetõket, erõszakapparátusokat, stb.) E félreértésbõl – mely a hatalom vélt objektív, fizikai alapjaira vonatkozott – fakadt az államelméletek abbéli téves meggyõzõdése, hogy a modern korban az állam olyan hatalommal rendelkezik, melynek szilárd alapja van – tudniillik az erõfölény –, és amely az egyének laza szövetsége, a társadalom fölött gyakorolt hatalmi koncentrációban testesül meg. II. KÖZÖSSÉGELVÛSÉG A közösségelvû filozófia antropológiája A közösségelvû politikai filozófia Charles Taylor által képviselt változata viszont abból indul ki, hogy az egyének nem önállók, tehát elszigetelten létezõ részecskéi egy nemzeti társadalom vagy egy globális társadalom kozmoszának. Ahhoz, hogy az egyének identitása kialakuljon, Taylor szerint szükségük van társas kapcsolatokra. Az én-tudat szorosan összefügg a mi-tudattal. Az ember magát csak másokhoz tudja mérni, saját magáról alkotott képét a másokkal való kommunikáció alapján alakítja ki. A közösségelvû filozófia szerint nincs egyén közösség nélkül, tehát minden egyéni identitás egy közösségi identitást feltételez. A közösségelvû filozófia e felismerését megerõsítik a Mead és Gehlen nevével fémjelzett hagyomány, a filozófiai antropológia, valamint a fejlõdés-pszichológia újabb felismerései is. Az én közösségi vonatkozásának nemcsak az identitás kialakulása szempontjából van jelentõsége. Taylor az identitás közösségi vetületét a következõ példával érzékelteti. Amikor az egyik szomszéd látszólag közömbös témáról (például az idõjárásról) beszélgetést kezdeményez egy másik szomszéddal, akkor valójában nem információ-cserérõl van szó, hanem egy olyan közös tér megalkotásáról, ahol egy új 15

identitás, a „mi”-identitás épülhet ki. Egy beszélgetés nem csupán önállóan megalkotott ítéletek egymás mellé rendelése, hanem egy olyan közös tér, amelyben mást jelent az én és a te, és amelyben megjelenik egy új ágens: a „mi”, aki rajtunk keresztül ölt testet, beszélgetésünkben, közös gondolkodásunkban, esetleg közös cselekvésünkben manifesztálódik. Ez a közösen osztott identitás az, amit közösségnek szoktunk nevezni. És ez az az identitás, amely az állam hagyományos ókori formájában, a respublikában valósult meg. Ez az ókori állam nem az egyének által megalkotott, tehát magukból kivetett, objektivált politikai akaratként határozódott meg. Ellenkezõleg: az állam az a mi-identitás volt, amely az egyes egyénekbõl állt össze, de nem azok puszta aggregátuma volt. „Egy republikánus rezsim puszta definíciója, ahogy azt klasszikusan elképzelték, az atomizmustól eltérõ ontológiát követel meg.” Ez az eltérõ társadalomontológia a közösségi identitáson alapszik, ezért emlegeti Taylor „a honfitársaimhoz kötõ szolidaritást egy mûködõ köztársaságban.” Ez a köztársaság ugyanis azt feltételezi, hogy „tegyük próbára az identitás és a közösség egymáshoz fûzõ viszonyait, és különböztessük meg.... a mi-identitások lehetséges helyét szemben a pusztán egy irányba ható én-identitásokkal...” A közösségelvû filozófia arisztoteliánus elõzménye A kommunitarizmus egy másik képviselõje sok tekintetben osztja azt a társadalom-ontológiát, amelyet Taylor fogalmazott meg. Ám azt is megmutatja, hogy ez az elképzelés az eszmetörténet milyen klasszikus hagyományára vezet vissza bennünket. Az erény-etikák történetét feldolgozó MacIntyre az arisztotelészi barátság fogalmát idézi föl a mi-identitásként elképzelt állam ókori elméletének alapjaként: „... az államot is a barátság érzése tartja össze”, írja Arisztotelész a Nikomakhoszi etika nyolcadik könyvében, s „ezért a törvényhozó nagyobb becsben tartja, mint akár az igazságosságot...” MacIntyre a barátság társadalomépítõ, és egybentartó erejének elemzésekor a következõ képet rajzolja a társadalom arisztotelészi elképzelésérõl: „a társadalom (az arisztotelészi értelemben vett) barátok kis csoportjainak hálózataiból épül fel” Érdemes megjegyezni, hogy MacIntyre a korábban született etikatörténeti mûvében egész másként számol be az arisztotelészi barátság-fogalomról. Ekkor még úgy véli, Arisztotelész barátság-fogalmából hiányzik a szeretet. Ennek megfelelõen „a barátság számára mindig is csak a kölcsönös csodálat erkölcsi társasága lesz... és ez megint Arisztotelész társadalmi konzervativizmusát mutatja. Hogyan is létezhetne ideális társadalom valaki számára, kinek az eszménye olyannyira az ego-ra koncentrálódik, mint amennyire Arisztotelészé?” MacIntyre nézeteinek radikális változásairól e helyen nincs módunk bõvebben beszámolni. Hogy mennyiben hiányzik Arisztotelész barátság-fogalmából a szeretet, arra viszont vissza fogunk térni alább, Martha Nussbaum elemzését követve. Bár ez az elmélet érdekesen cseng egybe a közösségelvûség modern filozófiájával, MacIntyre-nek szembe kell néznie egy nagyon komoly kritikával. Eszerint félreérti Arisztotelészt és nem ismeri elég alaposan az antik görög politikai életet az, aki úgy véli, a görög politikát a baráti körök hálózataként le lehet írni. Most tehát e kritikát kell alaposabban szemügyre vennünk, és jogossága felõl döntenünk. A kritikát igen jól foglalja össze David Konstan a Barátság a klasszikus világban címû könyvében. Idézi azokat a bevett nézeteket, melyekre alapozva MacIntyre fölépíthette saját elképzelését. Az 1968-ban megjelent társadalomtudományi enciklopédia ‘Barátság’ címszava szerint például a philosz vagy barát kifejezés a görög nyelvben, ahogy azt Arisztotelész példája is igazolja, használható szülõkkel, testvérekkel, jótevõkkel, egy nemzetségbe tartozókkal és polgártársakkal kapcsolatban, csakúgy „mint férjekre és feleségekre, utastársakra, bajtársakra, vendég-barátokra, és unokatestvérekre akalmazva. Az arisztotelészi barátság-felfogás ilyenfajta megközelítése Konstan kifejezésével élve, ”az antropológiai fordulat" eredménye volt. Malinowski és Emile Durkheim nyomában járva e kutatók úgy 16

közelítették meg az antik társadalmat, ahogy egy antropológus tette volna. Moses Finley és tanítványai számára „a homéroszi barátság” a tudatos együttmûködés rendszerének tûnt, melyet nem szükségszerûen kísért valamilyen érzés vagy vonzalom." Szerintük a barátság szava igazából egy olyan viszonyrendszert írt le, amelyet a modern társadalmak esetében autonóm gazdasági és jogi gyakorlatok helyettesítenek. Ezt az elképzelést, melyet a skót felvilágosodás gondolkodóinak tanítására alapoztak, azzal vádolja Konstan, hogy alaposan félreértette a történeti helyzetet. Bár világos a cél – az tudniillik, hogy jól megkülönböztethetõ legyen a barátság ókori és újabbkori felfogása –, mégis, történelmileg két szempontból tévesnek nevezhetõ. Konstan szerint egyrészt ugyanis nem igaz, hogy az ókorban a barátság nem érzelmi vonzódáson és nagylelkûségen, hanem „kötelezõ viszonosságon” alapult. Szerinte az antik emberek igenis ismerték a barátságnak azt a szoros és bizalmas formáját, amely megfelel a mi barátság-fogalmunknak. Elfogadja, hogy az ókoriak önképe lényegesen eltér a modern ember én-felfogásától. Õk nem tekintették az ént az egyedi személyes identitás hordozójának. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne ismerték volna a barátság szorosabb formáit, ahol a személyes kapcsolatot az altruizmus, a viszonosság és egymás kölcsönös elismerése határozza meg. Másrészt, Konstan úgy látta, nincsenek elégséges bizonyítékaink arra, hogy azt állítsuk, a barátság, mely tehát nagyjából hasonló jelentéstartalmakat hordozott mint ma (legfeljebb jelentõsége lehetett más), olyan nagy szerepet játszott a görögség életében, mint azt a kutatók eddig állították. Bár a barátságnak fontos politikai szerepe lehetett például az arisztokratikus baráti körökben, vagy a karizmatikus politikai vezetõk és követõik viszonyában, a politikai élet egészét nem jellemezhetjük úgy, mintha a barátságok hálózata alkotná. Úgy tûnik tehát, Konstan történeti kritikája tökéletesen megsemmisíti MacIntyre Arisztotelész-interpretációját. Ám hamarosan kiderül, a félreértés valójában inkább terminológiai jellegû, mintsem történelmi. A döntõ momentum az antik philia fogalom értelmezése. Ez az a fogalom ugyanis, amelyet MacIntyre a bevett fordítási hagyománynak megfelelõen barátságként ültetett át angolra. Holott „a philia formulával sokkal szélesebb körû kapcsolatrendszert jelöltek, mint a barátság, beleértve... egymástól viszonylag távolálló társak, például ugyanazon nemzetség vagy város tagjainak egymás iránti rokonszenvét vagy szolidaritását.” (9) Ha viszont a fogalmat így értelmezzük, tehát mint ami az emberek közti bármilyen, pozitív tartalmú kapcsolódást leírhatja, akkor már tökéletesen elfogadhatóvá válik a bevett vélemény, mely szerint a philia fontos szerepet játszott a görög politikában és annak elméletében. Amikor Arisztotelész azt írja: „A polgártársi viszonyban... lehetséges, hogy valaki sok emberrel tartson fenn (politikai) barátságot, anélkül, hogy tolakodó volna, sõt még becsületes is maradhat a szó igazi értelmében.”, azzal nem a tulajdonképpeni barátságra gondol, hanem a polgárok közti szolidaritásra, a politike philia-ra. A két kapcsolattípus között a közösségvállalás a kapocs: „Minden barátság... a közösségben gyökerezik” A különbség a közösség típusa: „A polgártársi, törzsi, útitársi és egyéb, ezekhez hasonló baráti viszony inkább csak társuláshoz hasonlít, azaz bizonyos megegyezésbõl fakad”. (uo.) A hangsúly mindenképp az emberek közti kapcsolat jelentõségén, egyén és közösség viszonyán van. Ezt az összefüggést igen szépen, és a mi szempontunkból is hasznosan elemzi Martha C. Nussbaum a görög etikáról írt fontos könyvében. Nussbaum szerint Arisztotelész a jó emberi élet törékenységére hívta föl a figyelmet. Az úgynevezett „viszonyszerû javak” (relational goods) problémáját is a kockázatosság kérdésével hozza összefüggésbe. Nussbaum már Konstan elõtt világossá tette, hogy a philia fogalma nem azonos jelentésû a mi barátság-fogalmunkkal. Ugyanúgy tágabb értelmûnek tartja a fogalmat ennél, és ajánl is helyette egy másik fogalmat, a szeretet (love) fogalmát. Szemben az emberi kitûnõség, az erényesség más formáival, a szeretet (philia) interperszonális. „A philia viszony, nem egyirányú utca.” (355) „A másik személy ... hozzá tartozik magához a szeretethez.” (344) A szeretet, amelynek jó ha figyelünk

külföldre is

ilyen fontos eleme a kapcsolatszerûsége, döntõ jelentõségû az ember életében, mert az ember természeténél fogva (azaz a közfelfogás szerint) társas lény. Nemcsak a Politika elsõ könyvének híres tétele utal erre: „Mindebbõl tehát világos, hogy a városállam természetszerû, s hogy az ember természeténél fogva állami életre hivatott lény...”, hanem a Nikomakhoszi etikában is olvasható egy ennek megfelelõ részlet: „az ember állami közösségre hivatott lény, s természettõl fogva társas életre van alkotva.” (1169b) Ha pedig X adottság természetes részét képezi Y személynek, akkor Y céljai között is természetesen ott kell lennie X kiteljesítésének. Ha az ember természetének része közösségi alkata, akkor ez azt is jelenti, hogy a közösség az ember számára önérdek. “Arisztotelész úgy hiszi, hogy a polgár politikai részvétele magában véve is belsõleg jó vagyis cél, s nélküle az emberi élet... nem lesz teljes.” Az ember politikai természetébõl, tehát más(ok)ra való irányultságából fakad, hogy még ha magában el is jut a bölcsességhez, ezzel morális értelemben nem érhet az út végére. Az önmagában valóság, az önmagának való elegendõség (autarkia) nem lehet azonos a magányos individuum modern eszményével. „Az önmagában való elegendõség fogalmán természetesen nem azt értjük, ami az egyedülálló embert, aki magányos életet folytat, kielégíti, hanem azt, ami a szülõket, gyermekeket, feleséget, barátokat és polgártársakat is kielégíti, mert hiszen az ember természettõl fogva állami közösségben él.” (1097b) Itt jutottunk vissza az arisztotelészi társiasság-fogalom vizsgálata során ahhoz a ponthoz, ahonnét elindultunk. Joggal állíthatjuk, hogy Arisztotelész társiasság elméletében a közösségelvûség elõzménye fedezhetõ fel. Arisztotelész elmélete is azt hivatott bizonyítani, hogy az atomizált énre épített államtan tévúton jár. A liberális államban, melyet MacIntyre a közösségelvû állam ellenpontjának lát, a barátság elveszíti ezt, a társadalom cementjeként szolgáló funkcióját, „a barátság a privát szférába vonult vissza... A barátság jelentõs mértékben inkább egy bizonyos érzelmi állapot megnevezésévé vált, s már nem egy bizonyos társadalmi és politikai kapcsolatot jelöl.” Láttuk, MacIntyre összemossa a fogalmakat, amikor a barátság mai fogalmát feltételezi a politikai barátság arisztotelészi fogalma mögött. Ám joggal állíthatja, hogy az arisztotelészi kép az ember természetes társulási hajlamáról szemben áll a modern államfogalom alapját képezõ emberképpel. Ám nemcsak a politikában részt vevõ polgár filozófiai képe változott meg, a politika mai fogalma is igen eltér attól az értelemtõl, amelyben az arisztoteliánus elmélet használta e fogalmat. Fentebb több Arisztotelész idézetben is rendre a következõ magyar változatokat olvashattuk: „állami életre hivatott lény”, „ állami közösségre hivatott lény”, „állami közösségben él”. E fordulatokkal a politikon görög terminust fordította a magyar fordító. Ugyanehhez a terminushoz a következõ magyarázatot fûzte lábjegyzetben Nussbaum: „A politikon-t political-nek (politikainak) fogom fordítani. de fontos megjegyezni, hogy az eredeti konkrétabb és tágabb értelmû, mint az angol (magyar) megfelelõje. Annyiban konkrétabb, hogy mindenekelõtt a városi vagy poliszbeli életre való készségünket vagy alkalmasságunkat jelöli – s nem vonatkozik egy más politikai szervezõdési formára vagy szintre. Tágabb értelmû, mert magába sûríti a polisz egész életét, beleértve az informális társadalmi kapcsolatokat, és nem korlátozódik a törvények vagy intézmények szférájára. E tekintetben, a társadalmi megfelelõbb lenne; de ez még inkább nélkülözi a görög szó konrétságát.” A politika fogalmának ez az eredeti, tágasabb jelentésmezõje igen fontos lesz az alább pontosabban is meghatározott közösségelvû politikai filozófia szempontjából. Azt azonban már itt is leszögezhetem, hogy az egyén társas hajlama csak a politika ilyen tágabb jelentése által nyerhet politikai jelentõséget. III. AZ INTERSZUBJEKTÍV ÁLLAM Az interszubjektív állam belsõ képe Az interszubjektív állam fogalmát a hálózati állam egyre gyakrabban használt fogalmára alkalmazom. Hogy mennyiben jogos ez az jó ha figyelünk

külföldre is

azonosítás, azt csak akkor tudjuk megállapítani, ha a hálózati állam fogalmát értelmeztem már. A globalizáció által felvetett problémák államelméleti válaszaiban rendre feltûnik a hálózatállam fogalma. A hálózatállamot „ az autoritásnak (azaz, végsõ soron, a legitimált erõszak alkalmazásának) egyfajta hálózat mentén történõ megoszlása jellemzi.” A hálózatot pedig az jellemzi e metaforában, hogy nem egy központja, hanem számos „csomópontja” van. E csomópontok különbözõ méretûek lehetnek, s hálózatbeli kapcsolataikat „valóban asszimetrikus viszonyok” jellemezhetik. A hálózati állam fogalmának megjelenéséhez a következõ elméleti megfontolások vezettek. Elõször Michel Foucault volt az, aki felhívta a figyelmet arra, hogy a hatalom modernkori értelmezése hamis, téves és torz, beleértve a fõhatalom fogalmát is. Õ volt az, aki már a hatvanas években felvetette, hogy a politikai gondolkodásnak el kellene felejtenie a szuverén hatalom és legitimációjának kérdését. Hogy miért? Mert Foucault, fenti analízisünkkel egybecsengõen úgy véli: „.. a hatalom értelmezése még mindig a monarchia varázsa alatt áll.” Foucault számára a hatalom eleve olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amely kizárja a központosíthatóságát. Egyfajta tudományelméleti anarchizmussal úgy gondolja, hogy a szuverén nézõpont fogalma már maga is elhibázott: ember ilyesmivel nem rendelkezhet. Az õ hatalom-fogalma sokkal dinamikusabb annál, hogysem kisajátítható legyen. Elismeri, hogy volt olyan igény a felvilágosodásban és közvetlen elõtte, hogy az uralkodó ténylegesen kézben tarthassa a hatalmi viszonyokat. Ám ezek a törekvések, és az ezeket igazoló elméletek figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy „a hatalmat egy hálószerû szervezet révén alkalmazzák.” Ráadásul ezek a hálózatok nem statikusak, ellenkezõleg, folyamatosan változnak és alakulnak. Foucault tehát már a hatvanas években felfigyelt azokra a hiányosságokra a hagyományos modern államelméletben, melyek miatt a késõ-modern állam ma nem tud megfelelõképp reagálni az új világhelyzetre. Az államot érõ legerõsebb támadások ugyanis ma mind az állam alatti, mind pedig az állam fölötti szinten olyan szervezõdésektõl származnak, melyek hálózatként mûködnek és mûködtetik a hatalmat. Nincsenek például irányító központjaik, és nem érdekeltek az információ központosításában sem. Könnyen adódik tehát a következtetés, hogyha az állam e kihívásnak meg akar felelni, elõbb utóbb kénytelen lesz feladni a központosított hatalom jellegét, és elmozdulni a hálózat-állam, az interszubjektív állam felé. Vagyis le kell majd mondania a fõhatalom birtoklásáról, és módot kell találnia arra, hogy hatalmát egy hálózat mentén „szórja szét”, más szóval “telepítse”. Ehhez azonban egy beidegzõdést, egy megcsontosodott gondolkodásmódot is fel kell adniuk a politikacsinálóknak. A hatalomhoz hasonlóan a jelenkori politikai gondolkodás természetét is a felvilágosodáshoz szokás köni. Ez a gondolkodásmód, mint láthattuk az egyénbõl, a szubjektumból indul ki, s az államot e szemüvegen, lényegében egy karteziánus szemüvegen keresztül látja, láttatja. E szemszögbõl az állam valami az egyénen kívülállónak, elidegenedettnek, objektívnak látszik. Olyasminek, mint amilyenek a természet erõi. Jürgen Habermas volt az, aki részben a közösségelvû és hagyományos liberális álláspont között közvetítve, egy olyan elméletet dolgozott ki, amely megpróbálja védelmébe venni a modernitás eredményeit: az emberi és polgári jogokat biztosító államot, miközben segít abban, hogy az állammal kapcsolatban egy, a mai viszonyokhoz jobban alkalmazkodó gondolkodásmód érvényesülhessen. A szubjektum-központú racionalitással szembeállította a kommunikatív racionalitást. Habermas kommunkatív racionalitás- és cselekvés-elmélete az interszubjektív állam mindkét, általunk elemzett jelentését mozgósítja. tudja. Egyrészt megmutatja, hogy az állam rémségesen valóságos és anyagszerû hatalma nem független a róla alkotott véleményünktõl; vagyis, hogy nyelvünk és gondolkodásunk rélvén mi magunk konstruáljuk azt magunknak: „A kommunikatív cselekvés elmélete figyelembe veszi azt a tényt, hogy az életvilág szimbolikus újratermelése és 17

anyagi újratermelése belsõleg kölcsönösen függ egymástól.” (322) Tud arról, hogy az emberi gondolkodás és nyelv szükségszerûen interszubjektív. És ebbõl a nyelv- és tudat-filozófiai felismerésbõl vezeti le a politikai cselekvés és a politikai intézményrend kommunikatív természetét. Az Istennel kötött szövetség mintájára egy hallgatólagos szövetséget feltételez a társadalom tagjai között. Azt állítja, minden egyes egyén partner ebben a szövetségben. A pragmatikus filozófia két klasszikusát nevezi meg forrásként az interszubjektivitás két szintjének felismeréséhez. Szerinte Peirce az igazság konszenzus-elméletét alkotta meg, míg Mead a társadalom kommunikatív elméletét – mindketten az Istennel kötött bibliai szövetség mintájára. Habermas elmélete igen jól használható a globalizáció általános elemzéséhez, s az ezáltal felvetett problémák kezelésére. A globális hálózatok megjelenése épp azt sugallja (vagy inkább harsogja), hogy a szubjektum-központú racionalitás helyett a kommunikatív racionalitás fogalmát kell használnunk. Az egyértelmû bináris oppozíciók helyett a politika terét a következõképp írják le az elemzõk: „osztódással szaporodó képek és üzenetek állandó interakcióban állnak egymással a nemzeti, a szubnacionális, a szupranacionális, a transznacionális és az internacionális szinten...” „az üzenetek és képek kölcsönös kommunikációja” révén ... „összetett hálózatok és szövetségek jönnek létre különbözõ szinteken...” A hatalom nem põre erõszak formájában jelenik meg, hanem a manipuláció, a kulturális kódok általi identitás-befolyásolás legkifinomultabb módszereivel operál. Igaz, hogy ezzel szemben felsorakoznak azok az identitás-védõ „grassroot”-mozgalmak, melyek épp a globális manipuláció ellen tiltakoznak. A két fél közötti harc színtere és eszköztára egyre kevésbé az állam, a hagyományos politikai intézményrendszer, és egyre inkább a (köz)nyelv és a kultúra. „A hatalom és a legitimitás forrásai, melyektõl az állam autoritása függ... egyre inkább azon eszmék, képek, szimbólumok és intézmények által nyernek formát és bomlanak föl idõnként, melyeknek igazi terepe keresztülmetszi a nemzetállam határait.” A politika szimbolikus elemeinek késõ modern felértékelésével vált egészen világossá, hogy mennyire énjét meghatározó módon részese az egyén annak a kulturális közösségnek, melyben identitását elnyerte. A világpolitika rekonstrukciója címû cikkében ezt a jelenséget Ronnie D. Lipschutz a következõképp diagnosztizálja: amirõl szó van, az „a polgári társadalom folyamatban levõ kísérlete arra, hogy a világpolitikát rekonstruálja, újra-elképzelje és újra-rajzolja.” Milyennek mutatkozik tehát e fejlemények tükrében a különbözõ irányú nyomások hatása alatt szükségszerûen átalakuló késõmodern állam? Mivel egyelõre formája még meglehetõsen nehezen bontakozik ki, ezért megelégszem két jellemzõ elemének kiragadásával. Mindkettõ a politika fogalmának átalakulásával, kiszélesedésével függ össze. A nemzetállam államelmélete szükségszerûen egy zárt politikai osztályban gondolkodott, mely a bürokráciával szövetkezve professzionálisan intézi az állam ügyeit. A globalizációra jellemzõ hálózatszerûen szétosztott hatalom nem teszi lehetõvé többé egy ilyen zárt csoport mûködését: „ Az új társadalmi mozgalmak és a globális hálózatok felõl érkezõ nyomás lebontja a köz és a magánszféra, az állam és a társadalom közé mesterségesen emelt falakat. A politika szereplõi körének kibõvülésével, az állam és a társadalom közti választóvonal áttörésével valószínûleg együtt jár második elemként az állami-politikai intézményrendszer átalakulása. Most nem a társadalom államosítása zajlik le, mint a 20. század totalitárius rendszereiben, hanem várhatóan inkább egy fordított irányú hatás, a politika társadalmasítása. Egy ilyen irányú átalakulásnak szimbolikus erejû megjelenítése lehetne, ha a népszuverenitást megtestesítõ egykamarás parlamenteket kiegészítenék olyan második kamarákkal, melyek demokráciákban már lejáratott politikusok helyett a társadalom valósabb reprezentációját jelentõ egyesülések, például szakszervezetek, egyházak, szakmai és más civil szervezõdések közvetlen politikai képviseletét biztosítanák. Ez a szimbolikus hatalommegosztás azonban valószínûleg csak látványos eleme lenne egy olyan átalakulásnak, mely sok18

kal inkább azokon az információs csatornákon zajlik majd, melyek hagyományosan kívül estek a nemzetállam politikai hatalmi szféráin – legalábbis elméletben (globális pénzpiac, telekommunikáció, számítástechnika stb.). Az állam e két komponenssel jellemzett átalakulását a következõképp lehetne általánosan leírni: ”A politikum fogalmát magát kell kiszélesíteni, hogy ne csak államok és ágenseik, hanem azok a szubnacionálés, szupranacionális, regionális és internacionális intézmények és folyamatok is beleférjenek, melyek érdekeltek a források elosztásában." E gondolatmenet után talán világosabb, miért neveztem a hálózati államot interszubjektív államnak. Egyrészt, mert elméletében az interszubjektív természetû hatalom foucault-i elmélete, és az interszubjetív racionalitás habermasi fogalma is helyet kap. Másrészt azért, mert az az államfogalom, mely nem a szubjektum által létrehozott, majd attól elidegenedett entitás, hanem egy olyan fikció, mely épp interszubjektív (nyelvi és cselekvésben megnyilvánuló) racionalitással bír, meggyõzõdésem szerint joggal nevezhetõ interszubjektívnek. Az interszubjektív állam külsõ képe Az állam saját hatalmi körén kívül egyetlen méltó vetélytárssal találkozott a hagyományos politikai elméletben: a másik állammal. Mivel a nemzetállamot a teória mint a fõhatalom hordozóját nevezte meg, ezért a nemzetállam számára fogalmilag nem létezhetett külsõ hatalom, melyet elismert, vagy elismerhetett volna. Ezért az államok egymás közötti viszonya az úgynevezett „természeti állapotban” élõ egyének viszonyára emlékeztetett: mindnyájan föl voltak jogosítva saját hatalmuk biztosítása érdekében mindenre. Az államok egymás közötti viszonya tehát a modern politikai filozófiában (sem jogilag, sem politikailag) nem rendezett, szabados. Az állam belsõ paradigmaváltásával párhuzamosan alakul át az államok egymás közötti viszonya. A globális tendenciák hatására az államok kénytelenek belátni: ahhoz, hogy az újfajta feladatokkal megbirkózzanak, kénytelenek kilépni a „természeti állapotból”. Nem tehetnek mást, el kell indulniuk a közösségalakítás rögös útján. Az államközi kapcsolatok ilyenfajta, igazából elõre nem látható, és tulajdonképp a politikusok által különösebben nem is szívelt fejlõdésének modellálására a szakirodalom többek között az „Althusiánus modell” fogalmát használja. Johannes Althusius tipikus késõ reneszánsz, protestáns szerzõ volt: célja egy olyan politikai rend kidolgozása, mely hûen tükrözi az antik hagyományokat és az új teológiai szemléletet. Politica címû hatalmas munkájában a bibliai szövetség-gondolatból kívánta kifejteni a kora modern kor számára alkalmas föderalizmus koncepcióját. Az a szent szövetség, mely a Bibliában Isten és Noé szövetségéig vezethetõ vissza, képezte az alapját Althusius elképzelt föderális republikanizmusának. Az államszövetség e koncepcióban olyan kisebb közösségek, társulások szövetségeként jön létre, melyeknek tagjai önként egyesülnek. Tehát az állam maga is közösségek szövetsége, s az ilyen állam már könnyen képes részt venni nagyobb közösségekben, államok szövetségében. Althusius elméletének értelmezõi máig vitatkoznak, hogy mennyiben volt e szerzõ a középkori államberendezkedés dicsõítõje és mennyiben annak továbbgondolója, a modern föderalizmus elõkészítõje. Két dolog biztos: egyrészt, hogy az „Althusiánus modell” a 17. században alulmaradt vetélytársával, a Bodin által kidolgozott központosított államelmélettel szemben. Másrészt viszont, hogy számos olyan fejlemény, mely nehezen illeszthetõ be a bodini szuverenitáselméletbe (például az USA föderális felépítése, az Európai Unió és az 1989 után világszerte elkezdõdött különféle integrációs folyamatok) jobban értelmezhetõ az „Althusiánus modell” szerint, mely tiszteletben tartja a szövetséget kötõ kisebb közösségek eredeti természetét, érdekeit, identitását, mint a bodini államtannal, mely végsõ soron mindent az államérdeknek rendel alá, s melyben az egyén a polgári társadalomba számûzetik, s politikai természetét jó ha figyelünk

külföldre is

csak mint egyéni polgár élheti ki az elidegenedett állammal szemben. Az újabb államközi folyamatok paradigmatikus mintája az Európai Unió fejlõdése. Egyben ékes bizonyíték arra, hogy a nemzetállam már nem teljesen önálló nemzetközi viszonylataiban sem. A nemzetállam a globalizáció korában szuverenitása egy részének föladására kényszerûl olyan nemzetek fölötti szervezõdések javára, mint amilyenek az uniós intézmények vagy a NATO. Ezek az alárendelõdések azonban nem stabilak és nem egyenlõek: a kapcsolat alapjait a körülmények és az egyedi alkuk határozzák meg. Ennek eredményeképp az Európai Unió és a hozzá hasonló államközi integrációk az államon belüli viszonyokhoz hasonlóan szintén egy hálózat mintájához közelítenek. Az európai intézmények és a gazdaság összefüggésének összetett és változó geometriája határozza meg a folytonosan változó európai politikai hálózatnak a mindenkori minõségét – s e hálózatnak az államok már csak fontos összetevõi, aktorai, de nem fõhatalmai. Ez a globalizáció által létrehívott, de arra választ is adni akaró jelenség, az államok hálózata, Európa esetében egy olyan konstrukciót eredményez, melyet a szakirodalom az „Europe a lá carte” kifejezéssel jelöl. E fogalom „az integráció különbözõ szintjeire” és elõrehaladottsági fokaira utal, az egyes államok alkupozíciójától, és helyi adottságaitól függõen. Noha egy ilyen változó sebességgel fejlõdõ Európa nem tûnik különösebben stabilnak, lehet, hogy ez az alakulat lesz leginkább képes lépést tartani az újfajta hálózati hatalmakkal. ÖSSZEFOGLALÁS. E dolgozatban arra tettem kísérletet, hogy szembesítsem a hagyományos államfogalmat az ezredforduló társadalmi-politikai helyze-

tével. Három ponton találtam hibásnak ezt az államfogalmat. Egyrészt azt próbáltam megmutatni, hogy az állam ontológiai státusza hibásan tûnik fel a modern államelméletben: így az nem képes érzékeltetni, hogy az állam általunk konstruált, elképzelt entitás, és nem tudja levonni ennek következményeit. Másrészt, ebbõl következõleg arra utaltam, hogy a modern államelméletet megalapozó racionalitás nem alkalmas arra, hogy az emberi élet korunkban fölerõsödött kockázatosságára reagáljon. Az elszemélytelenedett állam nem válaszol az egyén akut problémáira. Végül harmadsorban, a korunkban domináns liberális államelmélet hibás antropológiai alapjait próbáltam kimutatni, az emberi identitás (nyelv és gondolkodás által meghatározott) interszubjektív természete mellett érvelve. A hiányosságokat az interszubjektív állam elméletének vázlata a következõképp kívánja orvosolni. Egyrészt az állam konstruált létébõl és az új helyzetbõl kiindulva amellett érvel, hogy próbáljuk meg új módon elképzelni az államot, ne ragaszkodjunk a nemzetállamnak koramodern korban kialakult, mára meghaladott fogalmához. Másrészt a kortárs tendenciákból kiindulva, s az arisztotelészi társiasság-, a foucault-i hatalom- és a habermasi kommunkatív racionalitás- és cselekvés-elmélet tanulságait is felhasználva a politika fogalmának kiszélesítése mellett érvel. Ennek következményeként az interszubjektív állam úgy jelenik meg, mint amelyben a politika mûvelõinek tábora kiszélesedik és intézményrendszere is a (helyi és globális) társadalomnak a politika színterére való behatolását tükrözi – például a társadalmi szervezetekbõl összeálló második kamara formájában. Forrás: Magyar Szemle, Új folyam, IX. 3-4. szám, 2000. április

Részlet, Prof. Shokotu Faisi japán történész levelébõl a magyarokhoz ... Mi néhányan, japán õstörténeti kutatók abban a hitben nõttünk fel, hogy a világ lenemesebb nemzete és fajtája a magyar. A „Felkelõ Nap” birodalmi ivadékainak hittük és hisszük Önöket, kedves magyar testvérek, akiket a történelem „karma” messzire sodort el. Faji kiválóságuk elismerve érkeztünk meg annak idején Budapestre magyarul tanulni a bölcs Imaoka Gyuicsiro vezetése alatt. Harminc év elteltével meg kell állapítanom a következõket: 1) Igaz magyar történetírás sem a Habsburgok alatt, sem a Horthy korszaka alatt nem létezett. A Habsburgok saját érdekükben megsemmisítettek mindent, ami õsi eredetre utal. A Horthy korszak szervének (a Teleki Pál Intézet) saját nevelésû céhbeli tudósai pedig Hómann Bálint vezetésével „átértékelték” a magyar történelmet a római katolikus egyház és a Habsburg ház javára. 2) A valóságos faji mítoszok alapján dolgozó történész ebben a gárdában nem léte-

jó ha figyelünk

külföldre is

zik, mert hogy is értékelnék azok a mítoszok erejét, igazságát, akik saját Nemzeti Krónikájuk hitelét is lerontották? Miután azonban a magyar nemzet, faj és nép a történelmi kutatás szempontjából csak olyan elbírálás alá kell hogy essen, mint a többi nemzet, faj és nép, kérdezem Önöktõl kedves magyar történész kortársak, miért hivatkoznak mindig saját fajuk kérdéseiben a hitleri anomáliákra? Miért nem hivatkoznak a „biblikus Izrael” faji hasonlatosságokra? Izrael faj, nép és nemzetség, tehát ugyanúgy a magyar, japán, görög, arab is faj és nemzetség. De miért nem oldják meg végre Önök – magyar tudósok – a Bibliában hemzsegõ magyar elnevezések, nevek, földrajzi helyek kérdését? Innen messzirõl jobban látszik az igyekezet is meg a hamisság is. Valóban, a magyar fajta igen elkeveredett már. A „magyar” történelemírás tudósai is ilyen kevert vérûek. Van német-magyar, szláv-magyar, román-magyar, izraeli-

ta-magyar keveredésû történelem tudós is. Érdekes kívülrõl megállapítani azt, hogy ezek egyike sem az igaz magyar történelmet kutatja, hanem a németek, szlávok, románok, izraeliták javára akarják a magyar történelmet elferdíteni. Ezzel kapcsolatban csak egyetlen kérdést szeretnék intézni ezekhez a kartársakhoz, és rajtuk keresztül minden magyarhoz. Nevezetesen: Miért van az, hogy a világ egyetlen nemzete a magyar, amelynek a származását, történelmét elhomályosítani igyekszenek? Kik állnak e mögött az elhomályosítás mögött? Addig is, amíg Önök erre válaszolni fognak, mi japánok és az összes turáni törzsekhez tartozók a legõsibb nyelv elemeit megtartó nyelven – magyarul! – írjuk ÉBRESZTÕNKET csaknem 800 millió testvérünkhöz, és ezzel a magyar népnek, fajnak és nemzetségnek akarunk a legõsibb származásért és sok ezer éves hagyományért tiszteletet adni – még akkor is, ha Önök ezt a tényt megmásítani akarják.

19

» TEJFALUSSY ANDRÁS 6/1. Code: EU-Interpolhoz-070617 Fax: 1502061-4413702 Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium faxán Nyilvános feljelentés az EU-hoz és Interpolhoz (a dokumentum eredeti formában: www.nemzetihirhalo.hu/EUInterpolhoz-070617sum.rtf) Tárgy: Magyarországról 30 év alatt fokozatosan kipusztult 1.000.000 magyar. A kipusztuló magyaroktól jelenleg 111 „személyes életteret” rabolnak el naponta! KIDERÜLT a nemzetközi szabadalmakat elnyert új, sokváltozós „Ok-okozat-kalibráló” méréseink alapján, hogy az alábbi „MAGYAR HOLOKAUSZT” nem „összeesküvés elmélet”, hanem „államilag szervezett gyakorlat”! TISZTELT CÍMZETTEK! A meddõség-, a betegség-, az életrövidülés-megsokszorozódás elsõdleges legfõbb oka az emberi sejtek membránjait tönkretevõ „étkezési reform” program, ami a Mózes II. 23., 20-33., V. 7., 2, 22.-ben és a Talmudban leírt tervszerû, „lassanként népirtási” program megfelelõje. Mindig olyan mértékben alkalmazzák, amilyen mértékben ingatlanokat akarnak szerezni (rablógyilkossággal). E népirtó program alkalmazása a kenyér (a tészták) különbözõ sótartalma, s csak az ivóvizek különbözõ fertõzõ vírus- és baktérium- stb. és méreganyag-tartalma és embereket megbetegítõ állatok útján veszélyes. Biológiai fegyverként hatnak a konyhasó nélküli vagy konyhasó helyett kálisóval „ízesített” kenyér és egyéb ételek, italok, de klórozástól nem elpusztuló fertõzõ vírusokat tartalmazó ürülék szennycsatornákkal a vezetékes ivóvizet szolgáltató folyókba koncentrálása is, s az embereket megmérgezõ, megfertõzõ állatok is (pl. mérges darázs, agyvelõ gyulladásos marha, fertõzött kulla ncs stb.) is Ezek veszélyétõl a népirtók könnyedén megvédik saját magukat, a tiszta konyhasóval fiziológiásan sózott kenyérrel (és egyéb sóstésztákkal) és a teljesen tiszta desztillált víz ivóvízként való alkalmazásával. A gyors kálium túladagolás tönkreteszi a sejtmembránokat, különösen akkor, ha hiányos a konyhasó pótlás. Szíveskedjenek észrevenni, hogy hazánkban azóta fogy rohamosan a nem kóser étrendû lakosság, a 30 éve fokozódó meddõség és életrövidülés miatt, amióta csaló jogászok és akadémikusok „mezõgazdasági, táplálkozástudományi, egészségügyi stb. reformok” címén a mérgezõ hatású különbözõ káliumvegyületek mûtrágyaként és a konyhasó helyett is, „annak íze pótlására”, s „a szervezet káli20

umhiányát megelõzés ürügyén a kálium pótló orvosi ”kálium tabletta" stb. egészségrontó használatát megszervezték, a kísérletek adatai meghamisításával: 6/2. Code: EU-Interpolhoz-070617 A kirablásra, legyilkolásra kiszemelt népnél az élelmiszerekkel ezért fokozzák lassan a kálium szájon át bejutási sebességét és ezért csökkentik a konyhasó (s ezzel a nátrium) pótlását. A természetes, optimális káliumtartalom többszörösére növelik a gabonák és egyéb élelmiszer-növények káliumtartalmát a termõtalaj és a talajvíz oldva lévõ káliumtartalmának káliumsókkal mûtrágyázással mérgezõre növelésével. De a konyhasó helyett is káliumvegyületeket etetnek a nem kóser étkezésûekkel. A nátrium pótláshoz nélkülözhetetlen étkezési konyhasót a szintén sós ízû, de nátriummentes, a vérelektrolit sóarányait életveszélyesen eltorzító káliumvegyületekkel helyettesítik. (A kálium túladagolásával a sejtmembránok mûködést, az ún. „kálium-nátrium pumpát rontják, a nátriumhiánnyal pedig a vérkeringést, mivel a nátrium hiánya miatt besûrûsödik, nehezebben kering a vér.) Akadémikusok, egyetemi tanárok és tudományos kutatóintézeti vezetõk tudatosan szervezik és fedezik mindezt, a mérési adatokkal ellentétes szakvéleményeik útján: 1. Példa: az általa írt ”Kis Agrokémiai Útmutatóban" néhai Debreceni Béla közzétett egy olyan, nem tudom honnan származó „kálium-mûtrágyázási diagramot”, amelybõl úgy látszik, mintha a kálisóval mûtrágyázás általánosan kétszeresére növelné a termést. Bizonyított tény, hogy a Keszthelyi Egyetem, ahol tanárkodott, jól ismerte az általuk is koordinált „Egységes Országos Trágyázási Kísérletek” (EOTK) azon mérési eredményeit, amelyek szerint a kálium vegyületekkel mûtrágyáztatás sok év és sok termõhely átlagában a borsó, a monokultúrás kukorica, s az õszi-búza esetében sem eredményezett szignifikáns termésnövekedést, de növelte a termesztési költséget, s a korábbi természetes többszörösére növelte a növények káliumtartalmát! 2. Példa: az OÉTI (Országos Élelmezés és Táplálkozás Tudományi Intézet), mely a jelenlegi változatában is a hazai élelmiszerek és ivóvizek nem fertõzõségért, nem mérgezõségéért felelõs, „nem mérgezõnek” tünteti fel a szájon át káliumbevitel sebességét 70 gramm/nap mértékéig. Az OÉTI és az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottsága (ETT/IB), mint a rendõrség szakértõi, a Pesti Központi Kerületi Bíróság 13.B.24.211/1993/2. végzése alapján indult nyomozásnál szembehazudták a mérési adatokat.

6/3. Code: EU-Interpolhoz-070617 Az OÉTI vezetõje meg nem megtörténtnek állította az általa korábban irányított, személyesen neki jelentett eredményû méréseket, amelyek bizonyították, hogy a kálisóval ételízesítésnél a 70 gramm/nap kálium-beviteli sebességnél nagyságrendekkel kisebb sebesség is egészségrontónak mutatkozott. Letagadták, hogy „REDI-só” elnevezésû 99%-ban káliumvegyület „gyógytápszerként” (!) engedélyezéséhez az OÉTI által közvetlenül irányított klinikai kísérletekben a szájon át bevitt kálisó 2 – 4 gramm/ nap kálium beviteli sebességénél a 4 enyhe veseléziós beteg közül 3 életveszélyes vesemérgezést szenvedett, s emiatt abba kellett hagyniuk a kísérletet. Letagadták azt is, hogy a klinikán szájon át bejuttatott (fél liter desztillált vízben feloldva egyszerre megitatott) káliumklorid 4 grammja is (ami õszerintük 4 gramm/nap kálium-beviteli sebesség, mert 1 napon belül itták meg) is úgy elrontotta az elõtte egészséges személyek vesemûködését, hogy emiatt a vérük káliumtartalma mérgezõre nõtt. Az ételeit „kálisóval ízesítõ” 10 felnõtt egészséges veséjû személy közül a 2 és a 4 gramm/nap kálium-beviteli sebességnél is mind a 10-nek a veséje csak a megitatott víz felét tudta 5 órán belül eltávolítani, ha viszont nem volt kálium a vizükben, akkor az egészet. Tehát szignifikánsan felére csökkent a A 4 gramm/nap kálium beviteli sebesség pedig már annyira akadályozta a méregtelenítõ vese mûködését, hogy a mérgezõ káliumtöbblet sem tudott megfelelõen gyorsan ki választódni, távozni. Emiatt a kálium tartalom kb. 1 óra idõtartamra szignifikánsan 5 mmol/liter fölé, vagyis mérgezõre nõtt, mind a 10 személynek a vérébe n (hyperkalaemia)! Ezt is tudva állították azt OÉTI-sek és az általuk félretájékoztatott miniszterek is, utóbbiak egy interpelllációra válaszként adott 8253/19992. sz. parlamenti beadványukban is, hogy „a szájon át bevitt kálium bármely 70 gramm/napnál nagyobb kálium-beviteli sebességnél ártalmatlan”. Nem lehet kétség az iránt, hogy tudatosan vezették félre nem csak a magyar rendõrséget, ügyészséget, és bíróságot, de a törvényhozó szervet, a Magyar Országgyûlést is! 6/4. Code: EU-Interpolhoz-070617 És letagadták a rendõrség által felkért OÉTI-s és ETT/IB-s hamis szakértõk, a rendõrségi nyomozati aktában lévõ jelentést is, amely a „KÁLIUM-R tabletta” kb. 10% gyakorisággal (!) mérgezõségét bizonyító kísérleti eredményeket foglalta össze. Az általuk letagadott jelentésbõl KIDERÜLT, hogy a klinikai kísérlet során jó ha figyelünk

külföldre is

8 db. KÁLIUM-R tabletta megevése, ami csak 3,5 gramm/8óra kálium-beviteli sebességgel járt, 10% gyakorisággal szignifikánsan mérgezõ volt. Az e kísérletet végzõ egyetemi klinikai orvosok megállapították, hogy 6 személy közül 5-nek fájt a tablettáktól a gyomra, sõt egyiküknél akut gyomornyálka-hártya eróziót (bevérzést) is diagnosztizáltak, s mindezt Õk elsõsorban a gyomorfalra, bélfalra 10% gyakorisággal több órára is feltapadó, nyálkahártya maró tabletták lokálisan túl nagy kálium-beviteli sebességének tulajdonították. Nem csak ezeket a hazai mérgezési bizonyítékokat hallgatták el az OÉTI-sek, Dr. Zajkás Gábor, az intézmény jelenlegi vezetõje és a bûnsegédeik, hanem pl. azt a korábbi jelentésükben bizonyíthatóan (lásd: www.aquanet.fw.hu) szereplõ külföldi (ILSI) tudományos közleményt is, amely a 7,9 gramm/nap (vagy nagyobb) kálium-beviteli sebesség mérgezõségét publikálta ... KIDERÜLT, HOGY A MAGYAR HOLOKAUSZT „MÓZESI-TALMUDI NÉPIRTÁSI SOFTWARE” ALKALMAZÁSA ÚTJÁN TÖRTÉNIK. A magyar holokausztot kiderítõ korábbi, és a jelenlegi közérdekû kárelhárító munkámat (amelyet a Ptk. 484-487. §. szerinti megbízás nélküli ügyvitel keretében a korrupt bûnüldözõ hatóságok miatt, a bûnözõk ellen és a magyarok technikai mentése érdekében is folytatok) a legkülönfélébb bírósági csalások is akadályozták, akadályozzák. A legalapvetõbb személyiségi jogaimat durván sértõ hamis adatokat elhíresztelõ X-398/1998. ikt. számú köztársasági elnöki irat érvénytelenítésére és kártérítés iránt indított peremet elképesztõen hamis bírói ítélkezés elérése útján (19.P.27.069/2003/ 15.) akadályozzák végigvinni az alperes Magyar Államot képviselõ pénzügyminiszternek és Köztársasági Elnök Hivatalának bûnsegédkezõ jogászok. Ezzel azért vagyok kénytelen itt foglalkozni, mivel tapasztalom, hogy a hiteles mérési adatokkal bizonyított magyar holokauszt kiderülését a személyes hitelem csökkentésére „magas állami szinten” szerkesztett titkos (általam részben már megsz erzett) hamis iratokkal valakik félretájékoztatják. 6/5. Code: EU-Interpolhoz-070617 A magyar holokauszt megvalósítási módjának parlamenti szakértõként való kiderítésében pl. a magyarországi köztársasági elnökök is személyesen akadályoznak. Az egyik köztársasági elnök, akinek 1990-ben jeleztem a holokauszt problémát, 1998-ban készíttetett és közzé tett ellenem egy X-398/1998. ikt. számú hitelrontó hamis iratot. Elõtte fegyveres kommandós rendõrök betörtek hozzám egy bíró hamis parancsával (1997. szept. 10.) és miközben elhurjó ha figyelünk

külföldre is

coltak, majd rendõrségen is agyrázkódásosra rugdostak, vertek, hogy az ezután megtartott, a köztársasági elnök által utóbb letagadott „polgári pernek” a tárgyalásán „elmebetegnek” nézhessen az rendõröket ellenem hamis parancs útján feluszító váci bíró, Kautzné dr. Schneider Margit Erika, akit viszont a belügyminiszter titkos átirata (1-a-151/l987. és 00/:20.518) uszított fel ellenem arra, hogy a magyar holokauszt „technológiájának” az ok-okozat kalibráló méréseinkkel kiderítésére irányuló szakmai tudományos tevékeny ségem folytatásának megakadályozására próbáljon meg orvosi csalás útján elmebeteggé nyilvánítani és cselekvõképesség korlátozó, választójog megvonó állami gondnokság alá helyezni. A P.20.367/1992. Váci Városi Bíróság számú, ellenem hamisított iratokra alapozva 1992-ben indított, pert, s a veretést is, a Köztársasági Elnök Hivatala által „párt szinten” közzétett X-398/1998. ikt. számú hamis irat azzal a hamis köztársasági elnöki nyilatkozataival fedezi, mind a mai napig is, hogy „egy ilyen per sem indult Magyarországon 1989. után, az úgynevezett ”rendszerváltás" óta, viszont van ellenem egy 1989. elõtti egy jogerõs ítélet, amely gondnokság alá helyezett". Egyszerû a bizonyítása, hogy valójában nem volt, s ma sincs ilyen ítélet, ugyanis Magyarországon megvonják a „jogerõs ítélet útján gondnokság alá helyezett” (minden) személy választójogát: Az alábbi személyi adataimból a választói névjegyzék alapján is látható, hogy tudatosan csalnak, mivel kezdettõl folytonos, ma is megvan a választójogom: Személyem anyakönyvi, választói nyilvántartási, szabadalom szerzõi, mérnöki oklevéli, ingatlan-nyilvántartási, miniszteri kitüntetési azonosít ó adatai: állandó lakcímem: 2621 Verõce, Lugosi u. 71., személyi szám: 1-420415-0215, Budapesten 1942-ben születtem, édesanyám: Bartha Edit. Mellékelem a magyar holokauszt bûnügyet elemzõ néhány publikációimat, kárelhárítási iratomat. 6/6. Code: EU-Interpolhoz-070617 JELEN IRAT A KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK FELÉ A PTK. 484-487. §-NAK MEGFELELÕEN 1990 SORÁN MEGKEZDETT KÁRELHÁRÍTÁSI SZOLGÁLTATÁS EREDMÉNYEINEK ÖSSZEFOGLALÁSA! * CSATOLT MELLÉKLETEK: • 1./ Code: „UjSzoHamisanKalibralt” • 2./ „KIDERÜLT” (Magyar Világ, 2007. 06. 31.) • 3./ Code: „HorvathAgnesKcsalas 070531” 4./ Code: ”Kiderült-látszik-070617" Ezúton is felhívom a figyelmet a „www.aquanet.fw.hu” internetes tudományos honlapunkon nyilvánosságra hozott

bûnügyi bizonyítékokra és a vádemelés tudományos mérések adataival megalapozottságára! Verõce, 2007. 06. 17. Tisztelettel: Tejfalussy András s.k. dipl. villamosmérnök, feltaláló (korábban országgyûlési és akadémiai méréstani szakértõ) AGROANALÍZIS TUDOMÁNYOS TÁRSASÁG gmk (végelszámoló) H-1036 Budapest, Lajos u. 115., ujvizforras@ freemail.hu, 36-20-2181408 *AZ ÁLLAM ÉS A JELENLEGI KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK IS EGYETEMLEGESEN FELELÕS az általam, mint szakértõ által Göncz Árpádhoz a G1/90-2. iratjelemmel 1990. június 07. keltezéssel benyújtott magyar holokauszt-leplezõ tájékoztatásom alapján szükséges holokauszt elhárítás mindmáig (helyettük) általam folytatásáért. 1990. JÚNIUS 07-TÕL SZERZÕDÉS NÉLKÜL FIZETNIÜK KELL A MEGBÍZÁS NÉLKÜLI ÜGYVITELI KÖLTSÉGTÉRÍTÉST ÉS MÉRNÖKI MUNKADÍJAT. Ebbõl egyelõre elõlegként kérek kifizetni 1 évet (a hasonló jellegû munkára kötött, már megszünt I-1077/90. KTM. sz. szerzõdésem szerinti) 125 USA dollár/mérnöknapi díjnormámmal. 365 x 125 = 45.625,US $, azaz negyvenötezer-hatszázhuszonöt US dollár ELÕLEG 15 napon belül CSEKKEN való szíves átutalását kérem a NEVEMRE, a 2621 Verõce, Lugosi u. 71. lakcímemre. A JELEN IRATTAL SZEMÉLYESEN A KÖZTÁRSASÁGI ELNÖKTÕL KÉREM AZ ÖSSZEG KIFIZETTETÉSÉT a Köztársasági Elnöki Hivatal 36-1-224-5002 faxán! A G-1/90-2. és I-1077/90. sz.. ügyiratok is megtalálhatók a www.aquanet.fw.hu INTERNETES honlapunkon! AGROANALÍZIS TUDOMÁNYOS TÁRSASÁG Környezetvédelmi- és Gazdaságosság Ellenõrzõ Központja pjt, Ok-okozat kalibráló méréstani szakcsoport .1036 Budapest, Lajos u. 115. 36-1-250-6064, 36-27-380-665, 36-20-2181408 www.aquanet.fw.hu. [email protected] Verõce, 2007. 05. 28. Témakód: „UjSzoHamisanKalibralt” TISZTELT REKTOROK! KÖZÉRDEKÛ NYILVÁNOS TÁJÉKOZTATÁS AGRÁREGYETEMEK RÉSZÉRE A pozsonyi Új Szó címû lap 1988. XI. 16-i számában megjelent „Túl sok a kálium” címû cikkben háromszor is a „TALAJOK ÖSSZES KÁLIUM TARTALMÁNAK” tüntették fel, a talajvizsgálatokra hivatkozva, a termõföldek éppen vízben oldva lévõ „kálium tartalmát”. 21

Bizonyították, hogy a kálium vegyületeivel évtizedek óta folytatott mûtrágyáztatás a jelenlegi 250 milligramm/kilogramm mérgezõ szintre növelte a „talajok kálium tartalmát”. Javasolták, hogy csökkentsék vissza a „talajok kálium tartalmát” a természetes, 90 milligramm/kilogramm szintre. A cikk bebizonyította tudományos akadémiai rovartani és növénykórtani kutatóintézeti mérési adatokból, hogy a „talajok kálium tartalmának” a kálium vegyületeivel mûtrágyázással mérgezõre növelése miatt pl. lecsökkent a cukorrépák cukortartalma és a burgonyák keményítõtartalma. Leírták, hogy a növényekbe bejutó káliumtöbblet tönkreteszi a sejtek falát, akadályozza a más talaj-tápelemek kiegyensúlyozott arányban felvételét és sejtekbe beépülését, csökkenti a növények védekezési képességét a vírusokkal, baktériumokkal, a környezeti stressz hatásokkal szemben. Arra is felhívták a figyelmet, hogy a kálium vegyületeivel talaj-mûtrágyáztatás önköltség növelõ és minõség rontó hatású, a vele megnövelt káliumtartalmú növények súlyos anyagcsere zavarokat idézhetnek elõ az állatoknál és embereknél, s életrövidülést és meddõséget okoznak. Azonban a 90 milligramm/kilogramm, s a 250 milligramm/kilogramm sem a „termõtalajok összes kálium tartalma”, hanem csak azoknak az éppen vízben oldva lévõ kálium tartalma! A természetes termõtalajok 1-6% káliumot is tartalmaznak, készleteznek nem mérgezõ formában. A termõtalajoknak ez az óriási természetes kálium készlete a kálium mérgezõ vegyületeivel nem mûtrágyáztatás esetén sok száz, ezer évig is automatikusan pótolni tudná a növények számára optimális 90 milligramm/kilogramm vízben oldott kálium mennyiséget, s elmaradhatna a kár. A „periódikus kálium mûtrágyázás” aszálykárt fokozó hatásait lásd: www.aquanet.fw.hu. Melléklet: „Kiderült”. Tisztelettel: Tejfalussy András s.k. dipl. mérnök, feltaláló, méréstani ok-okozat kalibrálási szakértõ

2/1. KIDERÜLT Az 1981-ben alakult Agroanalízis Tudományos Társaság Környezetvédelmi- és Gazdaságosság Ellenõrzõ Központja kiderítette az (általam feltalált) „OK-OKOZAT KALIBRÁLÁSI ANTIRANDOM MÉRÉSTAN” alkalmazásával, s a nemzetközi mûtrágya-felhasználási statisztikák hivatalos adataiból, hogy Kína és számos iszlám ország a saját részére termesztett élelmiszer-növények termõtalajait nagy mennyiségû nitrogén- és foszfor-mûtrágyával kezeli, de a kálium-vegyületekkel mûtrágyázásuk elhanyagolható mértékû. A más országok, más népek, pl. a magyarok étkezéséhez termesztett élelmiszer növényeknél 22

viszont a kálium-vegyületek mérgezõ dózisaival mûtrágyáznak. Sõt hazánkban nem csak élelmiszer-tartósításra használnak káliumvegyületeket, hanem a konyhasó „sós ízének” pótlására is, s ehhez az ok-okozat kalibrálások durva meghamisítása útján elhitetik a konyhasó jó, fiziológiás dózisát „mérgezõen soknak”. A sok változatban használható mérõtér-létesítményi-terveim és az azokat bemutató lényegi modellek és a mérési- és kiértékelési bázis-software-im leírásai megtekinthetõk az interneten szereplõ nemzetközi szabadalmaimban. Az 1970es nemzetközi szabadalmamban leírt „GTS” (Gradiens Térképezési Sorozat") mérõtér-létesítményi-terv és mérési- és kiértékelési software, s a további nemzetközi szabadalmaim szerinti „Antirandom” mérõtér-létesítményi tervek és mérési- és kiértékelési software-k szerint végzett több tényezõs ok-okozat kalibráló méréseink eredményei egyértelmûen kimutatták, hogy a kálium vegyületeivel talaj-mûtrágyázás mérgezi a talajvizet és a növényeket, s ezúton kb. 250%-osra növeli a növénytermesztési önköltséget, eladósítja a termesztõket, akik emiatt elveszthetik a termõföld tulajdonukat, ingatlanaikat is. A hazai talajokban 1-6% a nem mérgezõ formában lévõ természetes kálium, vagyis ha pl. 2%, akkor egy 1000 négyzetméteres kert 5 méteres termõrétege kb. 150.000 kg-ot tartalmaz belõle, s ez a növények számára optimális mennyiséget, ami csak 90 mg/kg, több száz évig is pótolni tudja. A kálium könnyen oldódó vegyületeivel mûtrágyázás kb. 250 mg/kg-ra, mérgezõre növeli a talaj oldatban lévõ káliumtartalmát. Ez több száz százalékkal növeli a növények káliumtartalmát, s ezúton az állatok és emberek egészségét is végzetesen károsítja, pl. több egymást követõ nemzedéküknél alkalmazva, fokozódó meddõséget, vagyis fajkipusztulást is okoz! Áramvezetõ sóoldat, ún. „vérelektrolit” veszi körül az emberi sejteket. Ha a vérelektrolitban a kálium az evett és ivott ételtõl, italtól túl sok (antifiziológiás mennyiségû) lesz, meghibásodik a sejtmembránban a „nátrium-kálium pumpa”, vagyis a sejtmûködés. Ha ez sokáig tart, tönkremennek a sejtek és szervek, az illetõ egyre betegebb lesz, s elpusztul. A vérelektrolit a 99% víz, 0,9% konyhasó (NaCl), 0,03% kálisó (KCl) arány esetén optimális, ez az ún. „fiziológiás” arány. Az õskorban, az elsõ sejtek idején, s ma is ilyen a nátrium és kálium aránya az óceánokban. Az emberi magzat által kortyolgatott magzatvízben is ilyen, s a víz- és sópótlási célra alkalmas orvosi infúziós (Ringer-) oldatban is. Az állati, emberi szervezet automatikusan törekszik a fenntartására, vagy eltérése esetén a minél elõbbi helyreállítására. A fentiekbõl is, de nagyszámú állaton és emberen végzett klinikai mérésekbõl is követ-

kezik, hogy pusztító hatása van a fiziológiástól hosszú ideig eltérõ só pótlásnak, különösen a hiányos nátriumpótlásnak és/vagy kálium-túladagolásnak. 2/2. Kiderült A hiányos konyhasó-pótlástól besûrûsödik a vér, ettõl romlik a keringés és emiatt lassanként tönkremegy a vese és minden más szerv is. A kálium-túladagolás elsõsorban szív-, vese- és idegrendszer károsító. „A belgyógyászat Alapvonalai 2.” (Prof. Dr. Magyar I. – Prof. dr. Petrányi Gy., Medicina Orvosi Könyvkiadó Budapest, 1967.) egyetemi tankönyv szerint egy egészséges felnõtt veséi többlet-kálium-eltávolítási sebessége kisebb, mint 2,2 – 3,6 gramm/nap, s azt is írja, hogy ha a szájon át bejutó kálium az ételbõl és italból ennél gyorsabban jut be a vérbe, akkor kálium-túladagolási mérgezésre, hiperkalémiára jellemzõ torzulásokat, szívmûködés romlást mutat az EKG-diagram! A napokban egy statisztikus elõadta, hogy ha a jelenlegi 10 millió magyar ilyen ütemben fogyna tovább, akkor 200 év múlva már csak 670 ezer utóda lenne. Az étkezési kálium-túladagolással és az étkezési konyhasó-pótlás csökkentéssel betegítés, meddõvé-tétel elkezdése óta, vagyis a legutóbbi 30 év során, 1 millióval kevesebb magyar született, mint amennyi meghalt. Mivel nem csak kevesebb, de egyre meddõbb is lesz a magyar lakosság, ezúton 200 évnél sokkal rövidebb idõ alatt is kipusztíthatók a magyarok. Ki a felelõs? Mindenki, aki segít eltitkolni és folytatni ezt a népirtást! A klórozásnak ellenálló vírusokkal (pl. a sokasodó falusi szennycsatornák útján) folyamatosan fertõzött, elszennyezett vezetékes ivóvízzel és az antifiziológiás konyhasó- és káliumtartalmú élelmiszerekkel elõidézett betegségek ellen csak a Mózes II. 23. 25–26ban szereplõ „biztonsági ivóvízzel” és „biztonsági kenyérrel” lehet eredményesen védekezni. Ezeket a zsidó törvénykönyv (Talmud) ismerteti: az egészségvédõ, gyógyító „biztonsági ivóvíz” a tiszta esõvíz (=frakcionálva desztillált víz), a „biztonsági kenyér” pedig a tiszta konyhasóval erõsebben (fiziológiásan) sózott kenyér (biotészta). A szükséges magyar egészségvédelem megvalósítható a MAZDAZNAN alapján Dr. O. Z. A. Hannish által leírt orvosi desztilláltvíz-kúra, s a konyhasó és a kálium fiziológiásan pótlását biztosító „Vér-Elektrolit Optimum Program” (VEOP) együttes alkalmazásával. Ezek, s egy általunk kifejlesztett otthoni hõenergia-visszanyerõ ivóvíz-desztillálási gyakorlati megoldás is megtekinthetõk a „www.aqu anet.fw.hu” internetes honlapunkon! Mindenkitõl kérem az e leírás szerinti közérdekû adatok lehetõ legszélesebb körben közzétételét, terjesztését! All Software Rights Reserved! (Ptk. 484-487. §. szerinti kárelhárítás) jó ha figyelünk

külföldre is

Verõce, 2007. április 07. Tejfalussy András dipl. villamosmérnök, méréstani szakértõ 2621 Verõce, Lugosi u. 71. E-mail: Tel./fax: 36-27/380-665, 36-1/250-6064, 36-201281418 NYÍLT LEVÉL 2/1. Code: Horvath AgnesKcsalas070531 Egészségügyi Minisztérium Miniszter Tárgy: kötelezõ segítségnyújtás Tisztelt Horváth Ágnes! Mint általa felkért parlamenti szakértõk, Varjas András fizikus kollégámmal 1992-ben dr. Kovács Pálnak adtuk át interpellációs célra az OÉTI, Bíró György által irányított hazai klinikai ellenõrzõ mérések dokumentumait. 2/2. Code: HorvathAgnesKcsalas070531 Ezek a mérési adatok azt bizonyították, hogy 2 – 4 gramm/nap szájon át bejuttatott kálisó, (Redi-só) kálium-beviteli sebesség is – olyan nagyon vesemérgezõ volt, hogy már ennyitõl is mindegyik egészséges felnõttnek is megnõtt a víz-visszatartása (a megivott fél liter víz fele 5 óra alatt sem távozott), vagyis lecsökkent a vizelet-kiválasztásuk. A 4 gramm/nap kálisó-beviteli sebesség esetén mindegyikük vérében az 5 mmol/liter mérgezettségi küszöbnél magasabbra nõtt a káliumtartalom (hyperkalaemia). A 2 – 4 gramm/nap sebességgel szájon át bejuttatott kálisótól pedig 4 enyhe veseléziós betegbõl 3 mérgezõdött meg annyira erõsen, hogy az orvosok nem is merték folytatni a kálisóval etetést (extrem hyperkalaemia) 6 napon túl. Az OÉTI csalása cím alatt tanulmányozhatók a www.aquanet.fw-hu internetes honlapunkon azok a miniszteri és OÉTI-s és ÁNTSZ-es parlamenti és rendõrségi szakvéleményeik, amelyekben minisztériumi szinten letagadták e méréseket és azt az ILSI publikációt, ami szerint szájon át bejuttatott káliumnál 7,9 gramm/nap kálium beviteli sebesség (vagy nagyobb) mérgezõ. A Magyar I. – Petrányi Gy. professzorok által szerkesztett egyetemi orvosi tankönyv (A Belgyógyászat Alapvonalai-2) szájon át bejuttatott kálium esetén az 5 – 8 gramm/nap kálisó beviteli sebességet (= 2,2 – 3,5 gramm/nap káliumbeviteli sebességet) s természetesen az annál nagyobbat is, az egészséges felnõttnél is EKG-t torzító, szívmûködést rontó hatásúnak nevezi meg. A Varga Péter professzor által szerkesztett „Az intenzív betegellátás elmélete és gyakorlata” címû tankönyv pedig a vérbe bármely úton bejutott 0,8 – 1,6 gramm/óra, ill. 11 gramm/nap vagy annál gyorsabb káli-

jó ha figyelünk

külföldre is

um bejutást (sebességet) jelöli meg veszedelmesen mérgezõnek. Dr. Issekutz Béla gyógyszertan könyve pedig leszögezi, hogy a kálisónak a vérbe bejuttatása eleinte a szív mûködését rontó hatásával vérnyomást csökkentõ, de késõbb az eredetinél magasabbra növeli a vérnyomást. A „Technika a Biológiában” 8. kötetének „A mellékvesekéreg biológiája” fejezetében Nobel-díjas kutatóknak, s több mint 60 kutatási publikációnak a mérési adatai alapján azt ismertetik, hogy a fiziológiásnál kevesebb konyhasóval és a fiziológiásnál több kálisóval etetett emberek és állatok fokozatosan elveszítik a stresszel szemben védekezõképességüket, pusztulni kezd a veséjük, romlik a szívük és vérkeringésük, magas lesz a vérnyomásuk, bõrbetegségek és idegbetegségek, meddõség is sújtja õket, esetleges magzataik nemi szervei eltorzulnak, a felnõttek szexuális nyomorékok lesznek, rövidül az életük, a mérgezett populációk kipusztulnak. Szíveskedjék megnevezni azokat a hazai ételízesítõket, melyekben – vérnyomást csökkentõ hatására stb. alapozva – a konyhasót részben vagy egészen kálisóval pótolják, s szíveskedjék megnevezni azokat a hazai étkezési sókat is, amelyekben biztosan nincs kálisó, vagyis amelyek megfelelnek a min. 97 % konyhasó-tartalmat elõíró és a kálisó legkisebb mennyiségét is minden étkezési sóban tiltó Magyar Szabványnak (MSZ-01-1000782). Kérésemet a közérdekû adatok megismeréséhez való állampolgári jog tiszteletben tartásával sürgõsséggel szívesedjék kezelni! Verõce, 2007.05. 31. Melléklet: KIDERÜLT Tejfalussy András s.k. dipl. mérnök, méréstani szakértõ LÉTVÉDÕ CIVIL KONTROLL (Ptk. 484-487. §.) 2621 Verõce, Lugosi u. 71. Tel.: 36-202181408 Copy: Varjas András fizikus KIDERÜLT KEDVES BARÁTAIM! Segítsenek tájékoztatni mindenkit (orvosokat, gyógyszerészeket, természetgyógyászokat is), hogy LÁTSZIK a szabadalmazott OK-OKOZAT-KALIBRÁLÓ új sokváltozós méréseink alapján, hogy az ivóvizek méregtartalma, s klórozást túlélõ fertõzõ vírusai (1), és/vagy a fiziológiás szükségletnél sokkal több káliumot (2) és/vagy sokkal kevesebb konyhasót (3) tartalmazó ételek és italok is, BIOLÓGIAI VEGYI FEGYVEREK: (1) mérgezi, fertõzi a sejteket, (2) rontja a sejtmembránokat, (3) rontja a vérkeringést. Ez a „vérelektrolit-rontás” sorban megbetegíti az immunrendszert, mellékvesét, vesét, szí-

vet, idegrendszert, allergiát, magas-vérnyomást, rákot, legyengülést, elbutulást stb. idézve elõ. Mivel meddõséget és életrövidülést is okoz, valójában ez a fõ oka, hogy 1970-tõl máig 1 millióval több magyar halt meg, mint amennyi született. Jogász- és táplálkozástudományi stb. csalók, „az Alkotmányra hivatkozva”, ennek az általuk „tudományos vitának” álcázott, „lassú és véletlenszerûsített” HOLOKAUSZT-nak a „bíróságokra nem tartozását” hangoztatva, a (nem zsidó és zsidó) nem kóser étkezésûek kárára diszkriminálnak. Úgy, hogy tiltják nekik a biztonságosan tiszta, s fiziológiás mennyiségben gyógyhatású, desztillált víz ivóvízként használatát, s 1960 óta kálium-vegyület mûtrágyákkal mérgeztetik a nem kóser célra termesztett élelmiszernövények termõtalajait. Ez, s a 80-as évek óta a konyhasónak (a nátriumnak!) a „konyhasó hiányzó sós íze” ürügyén kálium-vegyületekkel „pótoltatása” is sejtmérgezõre növeli a nem kóser ételek és italok káliumtartalmát, s vérkeringést rontóra csökkenti a nátriumtartalmát, s ez életveszélyesen ANTIFIZIOLÓGIÁSRA torzítja a vér-elektrolit víz-só-arányait, ami a Mózes II. 23. 20-33-ban és a Talmud-ban leírt „holokauszt software” újra alkalmazása, vagyis a kenyér (a tés zta sózás) és az ivóvíz különbözõvé tételével folytatott népirtás. Ezzel szemben csak a zsidóknak (ugyanott) elõírt kóser étkezés képes védeni, s újabban az általam kikísérletezett és leírt VÉR ELEKTROLIT OPTIMUM PROGRAM (VEOP) szerinti biztonsági táplálkozás is. Mindkettõnél tiszta desztillált vizet kell inni ivóvízként fiziológiás mértékben, s ételek útján fiziológiás mértékre növelt konyhasó-pótlás és fiziológiás mértékre korlátozott káliumpótlás kell. A mózesi holokauszt bûnügyi bizonyítékai, és a VEOP, és az otthon, az ivóvizet frakcionálva desztilláló többszörös energia- újrahasznosítású kislétesítmény terv-modellje, s a teljesen kálisómentes szabványos étkezési só (MSZ-01-10007-82.) adatai, beszerzési- és otthoni minõségellenõrzési lehetõségei is láthatók az internetes www.aquanet.fw.hu tudományos társasági honlapunkon. LEGHOSSZABB LEGEGÉSZSÉGESEBB ÉLETET KÍVÁN ÖNÖKNEK (is), a fentieket kinyomozó Agroanalízis Tudományos Társaság és Verõcei Létvédõ Kör nevében is, Tejfalussy András létvédõ (dipl. mérnök méréstani szakértõ, feltaláló) [email protected], Tel.: 36-1/2506064, 36-27/380-665, 36-20/2181408 Verõce, 2007. 06 17. Ptk. 484-487.§. (Kód: KIDERÜLT-látszik-070617)

23

Izrael sok kemény kritikusa tagadja, hogy antiszemita volna. Sokan nem is azok. De milyen statisztikai összefüggés állapítható meg az Izrael-ellenesség és az antiszemitizmus között? „Kib...ott zsidók! A földkerekség összes háborúja az õ lelkükön szárad” – üvöltötte a rendõrök képébe Mel Gibson, amikor ittas vezetésért elkapták a kaliforniai Malibuban. Részeg õrjöngése sokakat megdöbbentett, de amit mondott, senkit nem ért váratlanul. A híres hollywoodi színész egy megátalkodott holokauszt tagadó fia. Saját nyilatkozatai pedig, amelyekben a holokauszt tagadás vádja ellen védekezik, enyhén szólva kétértelmûek. 2004-ben A passió címû filmje kapcsán Peggy Noonan, az ismert konzervatív kolumnista, Reagan, és az idõsebb Bush elnök beszédírója egy interjúban színvallásra késztette Mel Gibsont, de nem sok jót sikerült kipréselnie belõle. PN: Vigyázzon, idézni fogom, amit mond. A holokauszt megtörtént, ugye? MG: Vannak olyan barátaim, akiknek a karjára számok vannak tetoválva. A fickó, aki spanyolul tanított, holokauszt túlélõ volt. Egy franciaországi koncentrációs táborban dolgozott. Igen, persze. Történtek atrocitások. A háború szörnyû. A második világháborúban emberek tízmilliói pusztultak el. 1932 és 1933 között több millió ember halt éhen Ukrajnában. A múlt században húszmillió ember halt meg a Szovjetunióban. PN: Tehát arról van szó, hogy az élet tragikus, tele van harccal és erõszakkal, gaztettekkel és rosszindulattal? MG: Pontosan. Mel Gibson antiszemitizmusa tiszta sor. Tagadni próbálja ugyan, de elsõ pillantásra felismerhetõ. Amerikában és Európában az antiszemitizmus általában burkolt formában, Izrael állam politikájának bírálatán keresztül nyilvánul meg. “A bírálók rendszerint hevesen tagadják, hogy antiszemiták volnának. Véleményük szerint Izrael nyilvános bírálata nem kifogásolható, és nem is kelt zsidóellenes érzelmeket. Izrael magatartása elítélendõ, és elítélendõk azok a zsidók is, akik védelmükbe veszik” – írja Emanuele Ottolenghi, az oxfordi St Antony’s College tanára, a Guardian bloggere. Az olasz Izrael-szakértõ nem tagadja, hogy „Izrael politikája nemegyszer rászolgál a kriti-

kára”. Ám a kritika gyakran olyan formát ölt, hogy „nem tekinthetõ másnak, mint alig kendõzött zsidógyûlöletnek”. „Ha Izrael kritikusai valóban nem antiszemiták, akkor miért melegítik föl a hagyományos antiszemita témákat, mint a zsidó világuralomra irányuló összeesküvés, a zsidók különleges befolyása a médiára, és hasonlók?” Az Izrael elleni megnyilvánulások mögül kibukkanó antiszemitizmust gyakran leleplezi a sajtó, de egészen a legutóbbi idõkig nem vizsgálták meg, hogy milyen arányban antiszemiták azok az emberek, akik szélsõségesen Izrael-ellenes nézeteket hangoztatnak. Erre vállalkozott a Yale University két professzora, Edward H. Kaplan és Charles A. Small. Eredményeiket a Journal of Conflict Resolution augusztusi számában tették közzé. Kaplan és Small tíz nyugat-európai ország 5 000 polgárával készített felmérést (országonként 500 emberrel), hogy megállapítsa, fennáll-e valamilyen statisztikai összefüggés a szélsõséges Izrael-ellenesség és az antiszemitizmus között. Szélsõségesen Izrael-ellenesnek azokat

tekintették, akik egyetértettek olyan állításokkal, mint például: „Izraelben apartheidet érvényesítenek az arabokkal szemben”, vagy „az izraeli hadsereg ok nélkül támad polgári célpontokat”, illetve helyeselték az olyan kezdeményezéseket, mint az európai egyetemek bojkottja az izraeli tudósokkal szemben, vagy az európai cégek kiszállása az izraeli vállalkozásokból. Az antiszemitizmust pedig azzal mérték, hogy a megkérdezettek egyetértenek-e az olyan állításokkal, mint például: „a zsidók különösen hajlamosak kétes eszközökkel elérni céljaikat”, vagy „a zsidóknak túl nagy hatalma van a gazdasági életben”. A kutatás nem arra irányult, hogy az Izrael-ellenes állítások, az Izraellel szemben javasolt rendszabályok antiszemita tartalmúak, antiszemita szándékúak-e. Nem is arra, hogy Izrael politikája, illetve az izraeli politikával szemben gyakorolt kritika milyen hatással van az antiszemitizmus erõsödésére. Kaplan és Small csak azt vizsgálta, „hogy az erõsen Izrael-ellenes nézeteket hangoztató emberek nagyobb valószínûséggel táplálnak-e zsidóellenes érzelmeket, mint mások”. A két kutató arra az eredményre jutott, „hogy egyértelmû statisztikai összefüggést lehet megállapítani az Izraellel szembeni ellenszenv és az antiszemitizmus között”. Az Izraelt hevesen támadó emberek nagyobb valószínûséggel bizonyulnak antiszemitának, mint mások. Azokban az országokban, ahol Izrael kritikája erõsebb, erõsebb az antiszemitizmus is. José Luis Rodríguez Zapatero spanyol miniszterelnök, a szocialista párt fõtitkára Izrael és az arab országok konfliktusában fenntartás nélkül az utóbbiak oldalán áll. Az Európai Parlament néppárti alelnöke, Alejo Vidal-Quadras nagy visszhangot kiváltó beszámolója szerint a miniszterelnök egy fogadáson antiszemita kirohanásra ragadtatta magát. „Néha érteni vélem, miért akarják némelyek igazolni a holokausztot” – mondta állítólag. Kaplan és Small eredményei szerint a felmérésbe bevont tíz ország – Ausztria, Belgium, Dánia, az Egyesült Királyság, Franciaország, Hollandia, Németország, Olaszország, Spanyolország és Svájc – közül Spanyolországban vallanak a legtöbben Izrael-ellenes nézeteket, és ott mutatkoznak a legtöbben antiszemitának is. Forrás: Michael L. Miller Metazin.hu

PUSKAPORSZAG Csak azt nem tudom, akkor mi történik, ha a mi kerecsensólymunk, amely jelenleg is Kazahsztánban van, egyszer csak meggondolja magát, és visszaköltözik. Akkor mi lesz? Rokonság törölve? Vagy a mi turulunk csak arra vár, hogy végre máshonnan fújjon a szél, és ha megérzi, hogy jönnek az elõrehozott választások, máris hazatér? Figyeljünk a jelekre! Nem érez valaki puskaporszagot a véres kardos levegõben? Bolgár György – Népszava, 2008. augusztus 15

24

jó ha figyelünk

külföldre is

» ÁGOSTON BALÁZS Jobbra tarts! Adott az irány Az utóbbi idõben sajnálatos módon egyre többször hangzik el értelmiségiek szájából az a vélekedés, hogy a jobboldal-baloldal fogalmi ellentétpár idejétmúlt, értelmét vesztett felosztás. E divatos állítás rendkívüli veszélyeket rejt magában, mert egyrészt a relativizmuson alapul, másrészt a legteljesebb mértékben tévesen értelmezi e két fogalmat. Ennek szomorú bizonyítéka például az a kijelentés, mely szerint a Magyar Szocialista Párt gazdaságpolitikája jobboldali. Ez merõ ostobaság, a materializmus ugyanis vegytiszta baloldaliság, s így minden ebbõl következõ életellenes magatartás is az. A „gazdasági jobb” és a „gazdasági” bal kifejezéseknek nincs értelmük. Jobboldaliság és baloldaliság ellenben nagyon is létezik, éspedig öröktõl fogva, bár az elnevezés csak a gyalázatos 1789-es franciaországi felfordulás idején vált általánossá. Mint köztudott, az akkori párizsi parlament jobboldalán ültek a hagyományos rend hívei, a baloldal pedig a zavarkeltõk, felforgatók lelõhelye volt. A jobboldaliság és a baloldaliság fogalma azonban nem csupán földrajzi helyzetet jelöl. A jobboldaliság nagyon tömören definiálva nem más, mint a tradicionális, hierarchikus, szerves társadalmak elfogadása és igenlése, a szakralitás és a transzcendencia iránti nyitottság, a természetellenes egalitarianizmus, a materializmus és minden ebbõl fakadó dogma és cselekvéssorozat elvetése. Ebbõl logikusan következik, hogy a valódi jobboldal nem lehet demokrata. Mielõtt bárki megrettenne ezen állítástól, nyomatékosan leszögezzük, hogy az antidemokratizmus kifejezetten pozitív attitûd, ugyanakkor nem jelent, nem is jelenthet totalitarizmust, vagyis dogmatikus, parancsuralmi diktatúrát. A hagyományos, önmagából következõen antidemokratikus jobboldali szemlélet pusztán világnézeti leképezõdése annak a ténynek, hogy ezen a világon eredendõen nincs egyenlõség, s az egalitarianista dogmatikát kizárólag terrorisztikus úton lehet ráerõltetni a társadalomra, gúzsba kötve és megbénítva azt. Ha úgy tetszik, ez egy nagyon is racionális, empirikus megállapítás. A jobboldaliság, mivel állandó és öröktõl fogva létezõ értékeken nyugszik, stabil és statikus világszemlélet, míg a baloldaliság a „haladást” isteníti. A baloldaliak nyughatatlanul izegnek-mozognak, soha sehol nem érzik jól magukat, számukra nyûg minden hagyomány, rend, kötöttség. Nem az azonosságot és a harmóniát, hanem a másságot, a diszharmóniát, a feszültséget keresik és gerjesztik. A baloldaliak megszállottan tevékenykednek, anélkül azonban, hogy ebbõl valódi tett kerekedne ki. Julius Evola, a jeles olasz jobboldali bölcselõ így ír errõl a jelenségrõl: „Csak azoknak az élete keresi valójában a ‘mást’, akik nem elégszenek meg önmagukkal, és akik eltávolodtak önmaguktól: nekik van szükségük a társadalomra mint kölcsönös támaszra, mint kollektív törvényre; és õk törekszenek – mert nincsenek; mert csak keresõkként, elégedetlenekként, a jövõtõl függve léteznek: mert õk a létesülés. Borzadnak attól, ami az ember természetes élettere: a hallgatástól, a magánytól, a kitöltetlen idõtõl, az örökkévalótól; és ezért tevékenykednek, izgulnak, szüntelenül ide-oda forgolódnak, mindennel foglalkoznak – kivéve önmagukat. Tevékenykednek, hogy érezzék magukat, hogy létüket igazolják. És mivel a tevékenységtõl és mindentõl, amit csinálnak, saját igazolásukat várják, egyáltalán nem õk tevékenykednek – õk csupán a tevékenykedés megszállottjai. Ez a mai ember aktivizmusának értelme. Ez nem tett, hanem lázas tevékenykedés. Ez azoknak az õrjöngõ rohanása, akiket a kerék tengelye kirepít, és akiknek a rohanása annál õrületesebb, minél messzebb vannak a középponttól. Amilyen ez a rohanás, ez a ‘tempó’, végzetjó ha figyelünk

külföldre is

szerûen ugyanolyan a gazdasági, az ipari, a kulturális, a tudományos területen a társadalmi törvény zsarnoksága: mindenütt és mindenben, a dolgok általános rendjében, amely létrejött.” Míg a jobboldaliak az egyensúlyt és a harmóniát képviselik, addig a baloldaliak folyamatosan meg akarják váltani a világot. „A Föld fog sarkából kidõlni", hirdeti egyik eszenciális indulójuk, az Internacionálé. Amelynek címe mindjárt eszmei állásfoglalás is, a szerves és tradicionális nemzeti közösség megrögzött tagadása. A nemzetköziség evidensen szemben áll a nacionalizmussal, amely a hiedelemmel ellentétben nem a XVIII. század polgári-liberális ideológiájának terméke, hanem azóta létezõ szellemiség és cselekvés, amióta csak emberi közösségek léteznek a világon. A tévesen felvilágosodásnak nevezett elsötétedés korszakában legfeljebb csak átalakult, egyszerre kiterjesztõ és kirekesztõ izmussá, szinte dogmarendszerré változott ez a nemes és természetes érzés. S persze meglovagolták azok a sátáni háttérerõk, amelyek abban a korban elérkezettnek látták az idõt, hogy totális, frontális támadást indítsanak a szellem fensõbbsége és az ebbõl fakadó természetes, hierarchikus rend ellen. Így vált akkoriban a nacionalizmus az azonos fajtájú emberek szerves, szolidáris közösségét egybekötõ érzésbõl a vezetõ rétegek és az alávetettek között az utóbbiak felhergelésével mesterségesen fölszított, beteges irigység és gyûlölet dogmájává. Az eredeti értelemben vett, tagolt és hierarchikus nacionalizmus azonban ettõl függetlenül érvényben volt és maradt mindmáig. Szép és hõsies példája ennek a Vendée-fölkelés, melynek során az északkelet-franciaországi régióban együtt szálltak harcba a jakobinus terror ellen a Bourbonok zászlaja alatt a nincstelen parasztok, a papok és az arisztokraták. Íme, a felforgatással szembeszegülõ, egyenlõsdi nélküli nacionalista egység! Büszkén mondhatjuk el, hogy Magyarországon is volt erre példa, hiszen 1918-19-ben parasztok, polgárok, iparosok, katonák és arisztokraták egy emberként vették fel a harcot a hazaáruló vörösterrorral. Késõbb belõlük alakult ki a Rongyos Gárda, amely eredményes harcokat vívott a trianoni békediktátumnak érvényt szerezni akaró megszálló államok ellen. A nacionalizmus tehát egészséges és pozitív attitûd, akkor is, ha az elsötétedés évszázadában bemocskolták. A nacionalizmus szerves része a jobboldaliságnak, de önmagában nem azonos vele. S természetesen nem keverendõ össze a sovinizmussal, amely félelembõl, szorongásból, irigységbõl, frusztrációból, bosszúvágyból fakad. A nacionalizmus büszkeség, egészséges tartás, a saját nemzet szeretete, olyan felhajtóerõ, amely képessé teszi az embert más nemzetek nacionalizmusának tiszteletére. A nacionalizmus nem bezárkózás, hanem – mert a nemzeti lét öröktõl való és értékes adottság – nyitottság, más nemzetek, más kultúrák bátor és félelem nélküli megismerésére való képesség, anélkül azonban, hogy a nyilvánvaló különbségeket elmosná, és zagyva, életellenes multikulturalista dogmatizmussá fajulna. A jobboldaliak a rend, a törvény, a tekintély, az ebbõl fakadó uralom, a tagolt, hierarchikus társadalom hívei, a baloldali ellenben a szabadság-egyenlõség-testvériség hamis és ellentmondásos jelszavából indulnak ki, elvetik a tekintélyt, az uralmat, nivellálni akarnak. Ez annyit jelent, hogy az egyenlõsítés „szükségességébõl” (vagyis a valóságtól elrugaszkodott dogmának való megfelelés kényszerébõl) fakadóan, miután a hitványabbat nem lehet egyenlõvé tenni a kiválóbbal a kiválóbb szintjén, a minõségileg magasabb rendût kényszerítik le a hitványabb nívójára, nem törõdve azzal, hogy ily módon a szabadság mint gyakorlati megvalósulás semmivé lesz, hiszen ez a felfogás gúzsba köti a kiválóbbat. 25

Pedig „...természetes rangkülönbség van az emberek között; az uralkodásra, vagy szolgaságra születettek között; az élet vezérei és vezetettjei között. Ez magától értetõdõ, és egészséges idõkben és népeknél mindenki által önként elismert tény, noha a hanyatlás évszázadai odakényszerülnek, hogy ezt ne lássák, vagy tagadják” – írta errõl Oswald Spengler, a jeles német gondolkodó Ember és gép címû munkájában. Persze tudjuk, hogy „a csorda halálos ellensége a rangsornak: ösztönösen az egyenlõsítõt kedvelik: az erõs egyénekkel szemben a csorda ellenséges, méltánytalan, mértéktelen, szerénytelen, pimasz, kíméletlen, gyáva, hazug, hamis, irgalmatlan, alattomos, irigy, bosszúvágyó.” (Friedrich Nietzsche.) A jobboldaliak a szellemi szférára, a teljesítményre, a minõségre, a differenciáltságra helyezik a hangsúlyt, a baloldaliak ellenben relativizálnak, deheroizálnak, összemosnak, s végsõ soron az emberi társadalmak felépítését oda redukálják, hogy mindenki születésétõl fogva egyenlõ. A baloldaliak ezért az emberijogizmus lelkes hívei. Dr. Padányi Viktor, az 1945 után ausztráliai emigrációba kényszerült nagy magyar történész A nagy tragédia címû munkájában úgy vélte, jogrendszereink csúcspontja az ember fensége és az emberi élet szentsége, hangyavilágunk modern bölcseletében az ember az egykor csak a királyoknak kijáró személyi fenség és sérthetetlenség tulajdonosává tolta fel magát, s hovatovább oda jutottunk, hogy egy ember nem lehet eléggé ostoba, haszontalan és értéktelen ahhoz, hogy határtalan emberi öntudatra, egyenrangúságra és szinte már ijesztõen nevetséges önértéktudatra ne érezné feljogosítva önmagát. Ma már nincs szerénység, meghajlás, alázat és jelentéktelenség-tudat (s ha van, azt Freud óta betegségnek tekintik), emberi lények, akiknek szellemi világuk egy-két ezer szó használatán alig terjed túl, akikben a vegetatív léten túlterjedõ ‘szellemi’ színvonalat csupán olcsó divatcikkek viselése és primitív szórakozások hajszolása jelenti, akik a világnak alig érnek többet azoknak a fizikai munkaóráknak effektív összértékénél, ami vegetatív szükségleteik kielégítésén felül az emberiség számára pluszként fennmarad, feljogosítva érzik magukat primitív jelentéktelenségük és a semminél alig több fontosságuk számára ugyanazt követelni, ami egykor csak a legnagyobb, legértékesebb és legfontosabb erõfeszítéseknek járt ki. Az utcalány demokratikusan egyenlõnek, emberi méltóságában azonosnak tekinti magát a tisztes és életét másokért elégetõ családanyával, a tolvaj és szélhámos szemtelenül emberi jogaira hivatkozik az életének mocskát likvidáló hatósági közegekkel szemben, s az izmait áruba bocsátani nem képes fölösleg nem emberséget és szívet kér és köszön meg, ha kap, hanem követel, mintha Istenen kívül bárki is jogszerûen felelõs volna életéért és haláláért. Az emberi irgalom, belátás és együttérzés intézményeibõl ‘panem et circenses’ lett, amit mint kijáró jogot követelnek egyre többen, s mindezt annak a tulajdonképpen semmitmondó ténynek az alapján, hogy õk ‘emberek’. Padányi hozzáteszi: „A tömeg vagy bálványokat akar, vagy ugyanolyan embereket, mint õ maga. S a ‘vezetõ’, az ‘elit’ egyik sem a kettõ közül. A vezetõ nem bálvány, csak ember, mint ember azonban más, idegen, akiben a tömeg rendszerint hiába keresi a számára ismerõs és így megnyugtató vonásokat.” Mindez persze természetes és mindig létezett tulajdonsága a sokaságnak, korunkban – a paradigmaváltásnak tekintendõ tömegmédia manipulációinak következtében – pusztán a végsõkig fokozódott mindez. Ha a hagyományos uralkodó rétegek gyakorolnák hatalmukat a természetes struktúrák keretén belül, s nem a sátáni háttérerõk száguldanának világunkkal a halál felé, a probléma megfelelõen kezelhetõ volna, mint ahogy az is volt nagyjából 1945-ig. Csakhogy azóta minden korlátot ledöntött a tömegdemokrácia, amelyben mindenkinek szavazati joga van, függetlenül valós értékétõl. 26

Ez azt jelenti, hogy két Gyõzike-rajongó többet számít ebben a konstellációban, mint mondjuk egy akadémikus. Pedig „valójában a többséget, amely mentes bármiféle megszorítástól és minõségi kikötéstõl, csak az alacsonyabb társadalmi rétegek alkothatják; és ahhoz, hogy valaki megkaparintsa e rétegeket és szavazataik révén hatalomra kerüljön, mindig azt az egyetlen nyelvet kell beszélnie, amelyet ezek megértenek. Azt kell elõtérbe helyeznie, ami leginkább érdekli õket, vagyis a legdurvább, leganyagibb és legilluzóriusabb érdekeket. Mindig ígérnie kell, és sohasem szabad követelményeket állítania. Ezért minden demokrácia elvileg az immoralitás iskolája: támadás az igazi politikai osztály méltósága és belsõ tartása ellen.” (Julius Evola.) Ez cáfolhatatlanul életellenes. S ezt ki is használják a legalacsonyabbrendû rétegeket manipuláló háttérerõk. Weöres Sándor pontos diagnózisa szerint „a jelenkor legveszélyesebb ördög-násza: Érzelgõsség úrnõ és Propaganda úr egybekelése. Bármi képtelenséget akar a propaganda elfogadtatni, úgy alakítja, hogy a tömeg érzelgõsségébõl kiváltsa egyfelé a meghatódást, másfelé a fölháborodást és nyert ügye van.” S lõn: a Gyurcsány Ferenc nevû személy „megtalálja” az „elveszett kislányt”, „hõsiesen” szembeszáll a betegséggel, s párás okuláréval nosztalgiázik a pápai fészerrõl, amelyben állítólag felnõtt. A tömeg pedig tapsol, éljenez, meghatódik, szemét törölgeti, s széles mosolyra tátja fogatlan száját a városligeti proli-show-k alkalmával, miközben Korda György énekli a mammammariát. Ez a baloldaliság eszenciája. Ki kell térni az úgynevezett szociális érzékenységre, amelyet a baloldal szemtelenül önnön jellemzõjének hazudik, sajnálatos módon a magát jobboldalinak nevezõ, valójában azonban ideológiailag zavarosan kóválygó polgári politikai oldal hallgatólagos egyetértésével. Nos, a valóságban a baloldal a történelem során soha nem volt szociálisan érzékeny. Jó példa erre a XIX. század manchesteri típusú tõke-vadkapitalizmusa és az ebbõl kinövõ kommunizmus. E kettõ, szögezzük le, egymás édestestvére és következménye. Mindkettõ a baloldali világszemlélet gazdasági leképezõdése. A valódi jobboldaliság gazdasági leképezõdése a feudalizmus idõszaka volt, amikor a földmûvelõk szimbiózisban éltek földesuraikkal. S bár az osztályharcos propaganda élénk színekkel festette meg az “elnyomott” rétegek megpróbáltatásait, meg kell állapítanunk, hogy egy átlagos középkori jobbágy összes jövedelmébõl az arányokat tekintve jóval kevesebbet vont el az akkori állam, mint manapság. Aki nem hiszi, számoljon utána! Akik a baloldal nem létezõ szociális érzékenységérõl értekeznek, azoknak föltehetjük a kérdést: vajon ezen érzékenység megnyilvánulása volt nyolcmillió ukrán paraszt halálra éheztetése? Szociális érzékenységnek minõsül az 1950-es évek hazai padláslesöprése, a földmûvelõk kifosztása, a nemzetet vezetõ értelmiségi és arisztokrata réteg kiirtása? Szociális érzékenységnek minõsül a világon százmillió ember halálát okozó kommunizmus? A leggátlástalanabb arcátlanság szükséges ahhoz, hogy bárki is a baloldal szociális érzékenységét hirdesse. A Horthy-idõben, az „egymillió koldus Magyarországán”, vagy az állítólagos „Habsburg-elnyomás” idején összehasonlíthatatlanul nagyobb létbiztonságban éltek az emberek, mint a kommunizmusban, vagy mint napjainkban. A Horthy Miklós nevével fémjelzett évtizedekben honosították meg Magyarországon a társadalombiztosítást, ma pedig, miután az emberek befizetett járulékai eltûntek a kasszából, felszámolják azt. Persze a cél nyilvánvalóan nem az, hogy visszatérjünk a középkori viszonyok közé. De szellemiségében, szemléletében az a korszak összehasonlíthatatlanul egészségesebb és emberibb volt a mostaninál. Szellemiekben a jobboldalnak igenis törekedni kell arra, hogy visszataláljon saját gyökereihez. Ahhoz a hagyományos rendhez, jó ha figyelünk

külföldre is

amely garantálja a valóságos szabadságot. Azt a szabadságot, amelynek korlátai vannak, azért, hogy megmaradhasson, hogy ne zúzhassák szét életellenes dogmák rögeszmés, fanatikus képviselõi. A jobboldaliság és a baloldaliság igenis létezik, s nemhogy nem vesztette aktualitását e fogalmi ellentétpár, hanem épp ellenkezõleg, korunk szélsõséges materialista romlottsága miatt minden eddiginél lényegesebb, hogy azok, akik bárminemû szerepet vállalnak a közéletben, szilárd és kristálytiszta, megalkuvásoktól mentes világnézetre építsék cselekedeteiket. Meglehet, a valódi jobboldaliság képviselõinek értetlenség, gúny, szitok lesz osztályrészük a plebs részérõl. Ez természetes, és egyébként biztató jel. A valódi jobboldaliaknak ugyanis nem a tömegeknek való udvarlás a küldetésük, sõt, ettõl éppenséggel tartózkodni kell. A cél nem a demokratikus pártokráciában való elhe-

lyezkedés kell legyen, hanem egy minõségi ellenforradalom, amely szembeszáll a felforgatással, a halállal. A cél a hatalom visszaszerzése kell legyen. Erre pedig csakis az képes, aki sziklaszilárdan áll a lábán korunk harsány káoszában. „Érezzük mi, hogy népszerûtlen eszméket fejtegetünk, mert természetüknél fogva csak az lehet népszerû, a mi az egyesek hiúságának tömjénez”, mondta a XIX. század elsõ felében gróf Dessewffy Aurél, a reformkori aulikus konzervatívok egyik vezéralakja. De az öröktõl való igazságok akkor is igazságok, ha üldözik, gúnyolják vagy nem értik õket. A jobboldaliaknak ma nem a baloldaliakra való rálicitálás, a hozzájuk való hasonulásra való törekvés, hanem önmaguk megismerése és megszilárdítása a legfõbb kötelességük. Forrás: barikad.hu

Grandpierre K. Endre (1916–2003): KIRÁLYGYILKOSSÁGOK » PROF. BADINY JÓS FERENC A mû elõtörténete: Halmozódó házi kézirattára számára a szerzõnek újabb fölöttébb izgalmas mûve készült el. Barátai rábeszélték, tegyen újabb kísérletet. Mért is ne? Próba – szerencse! Lelkes kiadó is akadt. Nosza rajta! Beszereztek minden szükséges iratot, szaklektori, irodalmi lektori, politikai lektori szakvéleményt, ajánlást, és a reménybeni kiadó benyújtotta a minisztériumnak, de az – minden elõírás, jog, kikötés teljesítése ellenére – az engedély kiadását megtagadta. Így aztán csak a formális rendszerváltozás után, 1991-ben kerülhetett sor a Királygyilkosságok kiadására. Akárcsak a Zrínyi-könyv a történelmi kriminalisztikát, történeti nyomozástant, úgy ez a mû is új mûfajt teremtett a történelmi megrázkódtatások és orgyilkosságok sorának, valamint a történelem merõben ismeretlen ritmikájának egy ezredév összehasonlító adatainak logikai megvilágításának módszerével. Bírálatok, olvasói – írói megnyilatkozások: “Olvasom Grandpierre K. Endre ”Királygyilkosságok" címû könyvét. A szerzõ egy megszállott fanatizmusával kutatja a magyar történelem homályos pontjait, titkait. I. Istvántól kezdve királyaink többségérõl bebizonyítja, hogy nem természetes halállal haltak meg, általában méregkeverõk végeztek velük... A tényeket, adatokat a Képes Krónikából és más forrásokból veszi, olyan forrásokból, amelyekbõl történészeink is merítenek, amióta csak van történettudomány Magyarországon... Lebilincselõ logika. Shakespeare királydrámái emlékkönyvi beírások ezekhez a kegyetlenkedésekhez és cselszövésekhez képest... Számomra az az elképesztõ, hogy én is teljesen bezsongtam olvasás közben. Van-e jó ha figyelünk

külföldre is

még Magyarországon kívül olyan hely, ahol ezeréves bûnügyek normális embert (ez lennék én) izgalomba hoznak? Van-e még ilyen tisztázatlan történelem, mint a miénk? Több mint ezer éve eldöntetlen ügyek, befejezetlen rágódások élnek bennünk.” Csaplár Vilmos író: Méregkeverõk ígéretföldje. “Azok” nem adták ki, „ezek” nem terjesztik... A könyv (Királygyilkosságok) nem túl vastag, de rendkívül súlyossá teszi az, ami benne van. Grandpierre K. Endre író egy valóban merész kötettel járult hozzá a magyar történetírás reformjához, és igazában maga sem csodálkozik azon, hogy bezárultak elõtte az ajtók. Három történész véleményét kérdeztük a „Királygyilkosságok”-ról, ám miután egyikük sem olvasta, kitértek a válasz elõl, sõt nevük mellõzését is kérték.” Reform: A politika nem építhet szívrohamra. “Csodálattal és elismeréssel gondolunk Grandpierre K. Endrére történelmünk eddig eltitkolt eseményeinek olvasása után. Már jól ismerjük ezt a kiváló kutatót, mert a Fekete hóesés c. könyvében – ahol leírja Zrínyi meggyilkolásának körülményeit – bebizonyította, hogy el kell ismernünk õt korunk legkiválóbb történelmi nyomozójának. A „Királygyilkosságok”-ban oly következetességgel és alapossággal deríti fel a titkokat és közli az írott bizonyítékokat, hogy az olvasóban önkéntelenül felébred a vádemelés... Grandpierre K. Endre nagyszerû módszerét maguk a történelmi események bizonyítják, mert e módszer segítségével valóban fel van göngyölve 1000 év „titkos-titkainak” sorozata és a „történelmi nyomozó”, vagy helyesebb talán így: az „1000 év királygyilkosságaiért vádat emelõ történelmi ügyész” igazságra való törekvé-

sének legjobb bizonyítéka könyvének az a végsõ fejezete, melyben felfedi azt a titkot is, hogy milyen volt „Az utolsó Habsburgkirály titokzatos halála.” Ezt a könyvet „csak lefekvés után olvasom, mert akkor van a legnagyobb csönd, és az elsõ részt már vagy ötször átolvastam, de oly egyedülálló nyelvezettel írod és meglátásaid annyira nagyok, hogy az ember, ha teljesen kísérni akar azon az úton, amit megírsz követendõn, akkor megint és megint vissza kell lapoznia és többször elolvasnia, mert olyan látnoki szemmel kíséred, magyarázod, szinte képszerûen lerajzolod az eseményeket, hogy az ember, mintha közvetlen tanúja lenne az eseményeknek... oly csodás tollú ember vagy... tragédiánk, hogy nem lehetsz ott minden asztalon, minden könyvtárban.” Bajtsí László, Ausztria Mindez azonban mit számít? – a semminél semmibb azok számára, akik a könyvek sorsát, terjesztését vagy megfojtását a markukban tartják. Egy egész írónemzedék fekszik kiütve a padlón. Nem is ott, a padló alatt! Nem is egy írónemzedék – valamennyi! Nemzeti hagyományaink egésze a porban. Sutba az érdemes mûvekkel – elõ a salakkal! (Noha a történelmi igazság és a nemzeti szellem kérdésében – ezt ezer év drámai tényei tanúsítják – nincs, és nem lehet alku, mert akkor veszésnek indul az ország. Tisztelettel adózunk Grandpierre K. Endre munkásságának és felkérjük azokat, akik a magyarság javáért cselekedtek és cselekednek, önéletrajzukkal a szerkesztõség postacímén vagy az alábbi villanyposta címen jelentkezzenek a Grandpierre K. Endre baráti társaságba. [email protected] http://www.grandpierre.hu/ 200310/0308KAPU_GKE.htm

27

az azonos nemû személyek együttéléseinek törvényes elismertetésére irányuló törekvésekrõl ( részletek) BEVEZETÉS 1. A Szentatya, II. János Pál pápa és a Szentszék illetékes dikasztériumai újabban többször tárgyaltak a homoszexualitást érintõ különbözõ kérdésekrõl.1 Ugyanis nyugtalanító erkölcsi és társadalmi jelenség ez azokban az országokban is, melyekben a törvényhozás szempontjából még nincs jelentõsége. Még súlyosabb azonban a helyzet azokban az országokban, ahol már engedélyezték vagy engedélyezni készülnek a homoszexuális együttélések törvényes elismerését, beleértve bizonyos esetekben a gyermekek örökbefogadására szóló fölhatalmazást is. A jelen Megfontolások nem tartalmaznak új doktrinális elemeket, hanem föl akarjuk hívni a figyelmet a szóban forgó kérdés lényeges pontjaira, és rávilágítunk néhány racionális érvre, melyek hasznosak lehetnek a világ különbözõ részein adódó helyzetekben a püspökök számára a megfelelõ lépések megtételéhez: olyan lépésekhez, melyekkel védik és erõsítik a házasság méltóságát, a család alapját és a társadalom stabilitását, melynek a házasság és a család intézménye lényeges alkotóeleme. E megfontolásoknak az is célja, hogy segítse a katolikus politikusok tevékenységét, irányt mutatva számukra, hogyan maradhatnak összhangban keresztény lelkiismeretükkel olyan esetekben, amikor e kérdéssel kapcsolatos törvényjavaslatokról kell 2 ítéletet alkotniuk. Mivel a téma a természetes erkölcsi törvénnyel kapcsolatos, az alábbi megfontolásokat nemcsak a hívõknek szánjuk, hanem mindazoknak, akiknek feladata a társadalom közjavának gyarapítása és védelme. I. A HÁZASSÁG TAGADHATATLAN TERMÉSZETE ÉS SAJÁTOSSÁGAI 2. Az Egyháznak a házasságról és a nemek komplementaritásáról szóló tanítása olyan igazságot ad elô, ami a helyesen gondolkodó értelem számára nyilvánvaló és a világ minden nagy kultúrája által elismert. A házasság emberi személyek nem akármilyen együttélése. A házasságot a Teremtõ alapozta meg, s határozta meg termé3 szetét, lényeges sajátosságait és célját. Semmiféle ideológia nem tudja kitörölni az emberi szellembõl annak bizonyosságát, hogy a házasság csak két különnemû személy között létezik, akik a maguk kölcsönös és kizárólagos személyes odaadásukkal törekszenek személyes közösségükre. Így kölcsönösen tökéletesítik egymást, hogy együtt tudjanak mûködni Istennel új életek nemzésében és nevelésében. 3. A házasság természetes igazságát a teremtéstörténet bibliai elbeszéléseiben lévô kinyilatkoztatás megerõsíti, de az ôsi emberi bölcsesség is mondja, s magának a természetnek a hangja is hallható benne. A házasságra vonatkozó teremtõi tervnek három alapvetõ adata van, melyekrõl a Teremtés könyve beszél. Az elsô: az ember, Isten képmása, „férfinak és nõnek teremtetett” (Ter 1,27). A férfi és a nô mint személyek, egyenlõek, mint nemileg különbözõek, egymás kiegészítõi. A szexualitás egyrészt biológiai valóság, másrészt az emberben magasabb szintre, a személy szintjére emelkedik, ahol a test és a lélek egyesül. A második: a házasságot a Teremtõ alapította mint olyan életformát, amelyben megvalósul a személyeknek az a közössége, melynek feladata a nemi képesség gyakorlása. „Ezért az ember elhagyja atyját és anyját, feleségéhez ragaszkodik, és ketten egy testben lesznek.” (Ter 2,24) A harmadik: Isten a férfi és a nô egyesülését meg akarta ajándékozni azzal, hogy különleges részt ad nekik teremtõ mûvében. Ezért megáldotta az embert és az asszonyt e szavakkal: 28

„Legyetek termékenyek és sokasodjatok” (Ter 1,28). A Teremtõ tervében a nemek egymást kiegészítése és a termékenység tehát a házasság intézményének természetéhez tartozik. Ezen felül a férfi és a nô közti házastársi egyesülést Krisztus szentségi méltóságra emelte. Az Egyház tanítja, hogy a keresztény házasság a Krisztus és az Egyház közti jegyesi szövetség hatékony jele (vö. Ef 5,32). A házasságnak e keresztény értelme nem hogy csökkentené a férfi és a nô házastársi egyesülésének mélységesen emberi értékét, hanem megerõsíti és biztosítja azt (vö. Mt 19,3-12; Mk 10,6-9). 4. Nincs semmi alapja annak, hogy hasonlóságokat vagy akárcsak távoli analógiákat lehetne megállapítani az egynemûek együttélései és Istennek a házasságra és a családra vonatkozó terve között. A házasság szent, a homoszexuális kapcsolatok viszont ellenkeznek a természetes erkölcsi törvénnyel. A homoszexuális cselekedetek ugyanis „kizárják a nemi aktusból az élet ajándékát. Nem az igazi érzelmi és szexuális komplementaritásból származnak. 4 Nincs olyan eset, amikor jóváhagyhatók lennének.” A Szentírás a homoszexuális kapcsolatokat „mint súlyos eltévelyedéseket ítéli el (...) (vö. Róm 1,24-27; 1Kor 6,10; 1Tim 1,10). A Szentírásnak ez az ítélete nem jogosít föl arra a következtetésre, hogy mindazok, akik ettõl a tehertõl szenvednek, személyesen felelõsek érte, hanem arról tanúskodik, hogy a homoszexualitás csele5 kedetei lényegük szerint rendellenesek.” Ugyanez az erkölcsi meg6 ítélése megtalálható az elsô századok sok egyházi írójánál, és a katolikus hagyomány egyöntetûen elfogadta. Mindazonáltal az Egyház tanítása szerint a homoszexuális hajlamú férfiakkal és nõkkel „tisztelettel, együttérzéssel és gyöngédséggel kell bánni. Kerülni kell az igazságtalan megkülönböztetés min7 den formáját.” Az ilyen személyek, épp úgy, mint a többi keresztény, a tiszta 8 életre kaptak meghívást. A homoszexuális hajlam azonban „ob9 jektíve rendellenes” , és a homoszexuális gyakorlatok „súlyos bû10 nök a tisztaság ellen”. II. ÁLLÁSPONTOK A HOMOSZEXUÁLIS EGYÜTTÉLÉSEK PROBLÉMÁIVAL KAPCSOLATBAN 5. A ténylegesen létezõ homoszexuális együttélések jelenségével kapcsolatban a polgári hatóságok különféle álláspontokat foglalnak el: olykor e jelenség megtûrésére szorítkoznak; olykor támogatják az ilyen együttélések törvényes elismerését azzal a megindoklással, hogy el akarják kerülni – bizonyos jogokra való tekintettel – az azonos nemû személlyel együtt élôk hátrányos megkülönböztetését; egyes esetekben odáig mennek el, hogy törvényileg egyenjogúnak tekintik a homoszexuális együttélést a házassággal, nem zárva ki a jogi képességet sem gyermekek örökbefogadására. Azokat, akik e toleranciából kiindulva akarnak eljutni az egynemû együttélésben lévô személyek sajátos jogainak a törvénybe iktatásához, emlékeztetnünk kell arra, hogy a rossz megtûrése teljesen más, mint a rossz jóváhagyása és törvényesítése. III. ÉRTELMI ÉRVEK A HOMOSZEXUÁLIS EGYÜTTÉLÉSEK TÖRVÉNYES ELISMERÉSE ELLEN A polgári törvény feladatköre kétségtelenül szûkebb, mint az erköl11 csi törvényé, de a polgári törvény nem kerülhet ellentmondásba a józan ésszel anélkül, hogy el ne veszítse a lelkiismeret számára köte12 lezõ erejét. Minden emberek által hozott törvény annyiban törvény jellegû, amennyiben megegyezik a józanul gondolkodó értelem által fölisjó ha figyelünk

külföldre is

mert természetes erkölcsi törvénnyel, és amennyiben részleteiben 13 is tiszteletben tartja minden személy elidegeníthetetlen jogait. A homoszexuális együttéléseknek kedvezõ törvényhozás ellenkezik a józan ésszel, mert a házasság intézményét megilletõ, jogi garanciákhoz hasonlókat biztosít két azonos nemû személy együttéléséhez. A kérdéssel kapcsolatos értékeket figyelembe véve, ha az állam törvényesíti az ilyen együttéléseket, nem teljesíti kötelezettségét, mellyel támogatnia és védenie kell a közjó szempontjából lényeges intézményeket, amilyen a házasság is. A polgári törvények olyan elvek, melyek a társadalom keretein belül szervezik az emberi életet a jó vagy a rossz irányában. „Nagyon fontos, olykor meghatározó szerepük van a közgondolkodás és 14 a szokások alakításában.” A polgári törvényekben kifejezõdõ életformák és -modellek nemcsak külsõleg alakítják a társadalmi életet, hanem arra törekszenek, hogy az új nemzedékekben módosítsák a magatartásformák megértését és megbecsülését. A homoszexuális együttélések törvényesítése szükségszerûen kiváltaná néhány alapvetõ erkölcsi érték elhomályosulását és a házasság intézményének lebecsülését. A biológiai és antropológiai rend 7. A homoszexuális együttélésekbõl teljesen hiányzanak a házasság és a család azon biológiai és antropológiai elemei, melyek ésszerûvé tehetnék az ilyen együttélések törvényes elismerését. Ezek az együttélések ugyanis nem alkalmasak arra, hogy megfelelõen biztosíthatnák az emberi faj szaporodását és fennmaradását. Ezen alkalmatlanságukon a mesterséges megtermékenyítés területén elért újabb fölfedezések esetleges fölhasználása – azon túl, hogy súlyosan 15 sérti az emberi méltóságot – semmit nem változtat. A homoszexuális együttélésekbõl teljesen hiányzik a házastársi dimenzió is, amely a szexuális kapcsolatok emberi és rendezett formáját képviseli. E kapcsolatok ugyanis akkor emberiek, amikor és amennyiben kifejezik és elõsegítik a nemek kölcsönös megsegítését a házasságban, és nyitottak az élet továbbadására. Amint a tapasztalat bizonyítja, a kétnemûség hiánya akadályokat állít a gyermekek normális fejlõdése elé, akik esetleg az ilyen együttélések részesévé válnak. Nincs alkalmuk megtapasztalni az anyaságot vagy az apaságot. Gyermekeket örökbefogadással bevinni homoszexuális együttélésekbe erõszakot jelent e gyermekekkel szemben, abban az értelemben, hogy kihasználják kiszolgáltatottságukat azáltal, hogy olyan környezetbe helyezik ôket, mely nem támogatja teljes emberi fejlõdésüket. Az ilyen gyakorlat súlyosan erkölcstelen lenne, és nyílt ellentmondásba kerülne azzal az elvvel, amelyet az ENSZ gyermekek jogairól szóló nemzetközi konvenciója is elismer, mely szerint minden esetben a gyermek mint gyengébb és védtelen fél érdekét kell elõnyben részesíteni. A társadalmi rend 8. A társadalom a házasságra épülo családnak köszönheti fönnmaradását. Amennyiben a homoszexuális együttéléseket törvényesen elismerik, ennek szükségszerû következménye a házasság újrameghatározása. A házasság olyan intézménnyé válik, melyet lényegében elismer a törvény, de elveszíti lényeges kapcsolatát a kétnemûséghez kapcsolódó összetevõkkel, mint például az életadás és a nevelés feladata. Ha a két különbözõ nemû személy házassága a törvény szempontjából csupán a lehetséges házasságok egyik formája lenne, a házasság fogalma változna meg radikálisan a közjó igen nagy kárára. Amennyiben a homoszexuális együttélést jogilag analógnak tekintik a házassággal vagy a családdal, az állam önkényesen jár el és ellentmondásba kerül sajátos kötelességeivel. A homoszexuális együttélések törvényesítésének igazolására nem lehet hivatkozni a személy tiszteletére és a személy hátrányos megkülönböztetésére. jó ha figyelünk

külföldre is

A személyek közötti megkülönböztetés vagy egy társadalmi igény illetve elismerés megtagadása csak akkor elfogadhatatlan, ha 16 az igazságossággal ellenkezik. Megtagadni a házasság társadalmi és jogi státusát olyan életformáktól, melyek nem házasságok, s nem is lehetnek azok, nem ellenkezik az igazságossággal, épp ellenkezõleg, az igazságosság követelménye. A homoszexuális együttélések még távolabbi analógiás értelemben sem teljesítenek olyan feladatokat, melyek miatt a házasság és a család sajátos és minõsített elismerést érdemel. Ellenben nyomós érvek szólnak amellett, hogy az ilyen együttélések ártalmasak az emberi társadalom egészséges fejlõdésére, fõként ha egyre nagyobb mértékben fordulnak elô a társadalom egészében. A jogrend 9. Mivel a házaspárok biztosítják a nemzedékek egymást követõ rendjét, s ezért kiemelkedõen szolgálják a közérdeket, a polgári jog biztosítja számukra az intézményes elismerést. A homoszexuális együttélések ellenben nem igényelnek sajátos figyelmet a jogrend részérõl, mert nem töltik be a közjó javára a mondott szerepet. Nem igaz az az érvelés sem, mely szerint a homoszexuális együttélések jogi elismerése szükséges volna ahhoz, hogy az így együtt élôk – együttélésük puszta ténye miatt – ne veszítsék el azon közös jogoknak hatékony elismerését, melyeket mint személyek és állampolgárok birtokolnak. Valójában ugyanis, mint minden állampolgár – személyes autonómájuk alapján is –, folyamodhatnak az általános joghoz, hogy biztosítsák a kölcsönös érdekek jogi szituációit. Ellenben súlyos igazságtalanságot jelentene föláldozni a közjót és a család jogát olyan javak eléréséért, melyeket oly módokon lehet és kell is biztosítani, melyek nem ártanak a társadalom egészé17 nek. BEFEJEZÉS 11. Az Egyház tanítja, hogy a homoszexuális személyek iránti tisztelet semmiképpen nem vezethet a homoszexuális magatartás jóváhagyásához vagy a homoszexuális együttélések törvényes elismeréséhez. A közjó követeli, hogy a törvények ismerjék el, támogassák és védelmezzék a házassági együttélést mint a társadalom alapvetõ sejtjének, a családnak alapját. A homoszexuális együttélések törvényes elismerése vagy azok házassággal való azonosítása nem csupán egy deviáns magatartás jóváhagyását jelentené, azzal a következménnyel, hogy a mai társadalom egy modelljévé teszi, hanem alapvetõ értékeket is elhomályosítana, melyek az emberiség közös örökségéhez tartoznak. Az Egyház nem teheti meg, hogy ne védelmezze az ilyen értékeket az emberek és az egész társadalom javára. II. János Pál pápa az alulírott bíboros prefektusnak 2003. március 28-án adott kihallgatás alkalmával a Kongregáció rendes ülésén elfogadott jelen Megfontolásokat jóváhagyta és közzétételét elrendelte. Kelt Rómában, a Hittani Kongregáció székházában, 2003. június 3-án, Lwanga Szent Károly és társai vértanúk emléknapján Josef Ratzinger bíboros prefektus Angelo Amato SDB silai c. érsek, titkár 1Vö. II. János Pál pápa beszéde az Úr Angyala imádkozásakor, 1994. febr. 20. és jún. 19. 2Beszéd a Család Pápai Tanácsa teljes ülésének részt-vevõihez, 1999. márc. 24. A Katolikus Egyház Katekizmusa, 2357-59, 2396. 29

Hittani Kongregáció: Persona humana nyilatkozat, 8. p. 1975. dec. 29.; Levél a homoszexuális személyek lelkipásztori gondozásáról, 1986. okt. 1.; Megfontolások a homoszexuális személyek meg nem külön-böztetésérõl szóló törvényjavaslatra adott válaszhoz, 1992. júl. 24. A Család Pápai Tanácsa: Levél az Európai Püspöki Konferenciák elnökeihez az Európai Parlamentnek a homoszexuális párokra vonatkozó javaslatá-ról, 1994. márc. 25.; Család, házasság és „együttélések” (olaszul: unioni di fatto), 23. p. 2000. jún. 26. 2 Hittani Kongregáció: Tanbeli megjegyzések a katolikusok politikai életben való elkötelezettségérôl és magatartásáról, 4. p. 2002. nov. 24. 3Vö. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes, 48. p. 4KEK 2357. 5Hittani Kongregáció: Persona humana nyilatkozat, 8. p. 1975. dec. 29. 6Vö. Szt Polikárp: Levél a Filippeikhez, V, 3; Szt Jusztinosz: Elsô apológia, 27,1-4; Athanagorasz: Kérelem a keresztény javára, 34. 7 KEK 2358; Hittani Kongregáció: Levél a homoszexuális személyek lelki-pásztori gondozásáról, 10. p. 1986. okt. 1.

8Vö. KEK 2359; Hittani Kongregáció: Levél a homoszexuális személyek lel-kipásztori gondozásáról, 12. p. 1986. okt. 1. 9KEK 2358. 10KEK 2396. 11Vö. II. János Pál pápa: Evangelium vitae enciklika, 71. p. 1995. márc. 25. 12Vö. uaz 72. p. 13Vö. Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae I-II, 95, 2. 14II. János Pál pápa: Evangelium vitae enciklika, 90. p. 1995. márc. 25. 15Vö. Hittani Kongregáció: Donum vitae instrukció, II.A. 1-3. 1987. febr. 22. 16Vö. Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae II-II, 63,1c. 17Nem szabad megfeledkezni arról, hogy mindig fenyeget a veszedelem, hogy „egy törvényhozás, mely jogok forrásává teszi a homoszexualitást, a homoszexuális személyt hajlamának kinyilvánítására bátoríthatja, vagy ar-ra, hogy partnert keressen azért, hogy érvényesítse a törvény rendelkezé-seit.” (Hittani Kongregáció: Megfontolások a homoszexualis személyek meg nem különböztetésérõl szóló törvényjavaslatra adott válaszhoz, 14. p. 1992. júl. 24.) 18II. János Pál pápa: Evangelium vitae enciklika, 73. p. 1995. márc. 25. http://www.katolikus.hu/roma/azonos2003.html

Szcientológia, a piacorientált vallás Február 28-án indult be az ABLE Magyarország „Út a boldogsághoz” nevû programja. Ezt a szervezetet az utóbbi idõben a viták kereszttüzében álló Szcientológiai E gyház hozta létre. Több cikk is megjelent a szcientológusokkal kapcsolatban, azonban ezek elfelejtették bemutatni magát a szcientológiát. Mi most erre teszünk kísérletet. Mi is a szcientológia? A szcientológia vallás. A Szcientológia Egyházat L. Ron Hubbard alapította 1954ben, négy évvel a Dianetika (Dianetics: The Modern Science of Mental Health) címû könyvének megjel enése után. Érdekes módon ahhoz, hogy valaki a szcientológia követõje legyen, nem kell elhagynia eredeti vallását. Dianetika és az engramok A dianetika szerint lelki sérüléseinket „engramok” okozzák. Ezek az engramok a múltbeli (akár a születés elõtti) traumatikus élmények hatására bevésõd& otilde; nyomok az emberi lélekben, megakadályozzák az embert a szabad cselekvésben, félelmet, undort és betegségeket okozhatnak. A szcientológia egyik célja az, hogy a hívõ az en gramjaitól fokozatosan megszabaduljon és „tisztává” váljon. Egy „tisztának” elvileg nagyobb teherbírásúnak és intelligensebbnek kell lennie az átlagos embernél. A engramok mérésére a szcientológusok egy E-meter (electropsychometer) nevû szerke30

A Szcientológia Egyház alapítója: L. Ron Hubbard jó ha figyelünk

külföldre is

zetet használnak. Ez a gépezet a különbözõ lelkiállapotok fizikai megnyilvánulásait hivatott kimutatni. A belépõk gyakran töltenek ki egy Oxford Capacity Test-et. A 200 kérdéses tesztnek semmi köze sincs az angliai egyetemhez, viszont – állítólag – kiderülnek belõle az emberek gyenge pontjai. A kiderült gyengeségekre a szcientológia – ígérete szerint – megpróbál orvoslást találni. A magasabb szintek A tisztává válás után a következõ cél a „thetánok” felszabadítása. A Ron Hubbard által a hatvanas években kidolgozott elmélet szerint, 75 millió évvel ezelõtt a Galaktikus Konföderációt egy Xenu nevû gonosz herceg uralta, aki a túlnépesedéstõl szenvedõ birodalom 76 bolygójának lakóit itt a Földön s emmisítette meg. Az áldozatok szellemét (ezek a thetánok) hidrogénbombákkal robbantotta fel a vulkánokban. Késõbb ezeknek a thetánoknak 36 napon keresztül a jövõbeli f& ouml;ldi társadalmak képeit vetítették. Minden kultúra és vallás ezekbõl a hipnotikus élményekbõl táplálkozik. Ezek a thetánok elvileg mindannyiunkban jelen vannak. Az ember rengetegszer újjászületik, és csak a benne lévõ thetánok, a szellemi lények az állandóak. A thetánok aktivi zálásával szellemi szabadságunk nõ. Az OT (Operating Thetan) szinteket Hubbard a hatvanas években dolgozta ki. Az eredetileg három lépcsõsre tervezett kurzus most már nyolc lépcs õs és még további hét szint létezik, amit eddig nem hoztak nyivánosságra.

üldözi. Több, mint 11 ezer bejegyzett v édjegyük van, ezeket csak a Vallási Technológiai Központ engedélyével lehet használni. Az elõrehaladás elméleti és auditáló vonalon történik. Az elméleti szint tizenkét lépcsõbõl áll. Minden egyes lépcsõ jogosít az annak m egfelelõ szintû auditáló tevékenység gyakorlására. Az auditálás alatt a hívõnek a szcientológia magasabb szintjén lévõ auditor irányított kérdéseket tesz fel, ezek segítségével szabadul meg problémáitól. A kérdések nem az auditor sajátjai, hanem Ron Hubbard által elõírtak. Az auditálás hatása annyira erõs lehet, hogy sok hívõ számolt be „auditálás- függésrõl”. Léteznek még szaunázással, futással és vitaminkezeléssel egybekötött intenzív méregtelenítõ kúrák. A hirtelen nagy mennyiségben adagolt vitaminok könnyen euforikus reakciót válthatnak ki. Az egyház felépítése A Szcientológia Egyház saját adatai szerint kb. 8 millió taggal rendelkezik, 107 országban mûködik 31 nyelven. Évente félmillió ember iratkozik be elõször egy kurzusra. 13 e zer alkalmazottuk van a több mint kétezer egyházközösségben és az azokhoz kapcsolódó szervezetekben (1994). A Dianetikát eddig 18 millió példányban adták el, de más források szerint ehhez nagyban hozzájárult az, hogy a szcientológusok felvásároltak és újra forgalomba hoztak példányokat. Az egyház nagyon hasonlít egy hierarchikusan tagolt multinacionális céghez. Minden poszt betöltésére megvan az elõírt szint a szcientológia területén folytatott ta-

nulmányokban. Ugyanakkor a felsõbb szintek anyagait annyira titkoskan kezelik, hogy az alsóbb szinteken lévõk sem ismerhetik azokat. Hat fajta egyházközösségtípus létezik. A legszervezetlenebbek a pionírok, akik az addig „feltáratlan” területeken dolgoznak, általában saját költségükön. A missziók már hivatalosan is be vannak jegyezve, tanfolyamokat és auditálást szerveznek. Az „Ötös Szintû Központokban” az OT5-ös szintig folyik az auditorképzés. A tovább tanulás az összesen négy, ún. Saint Hill szervezetben történik, ahol az OT6-os szintig lehet tanulni. A Flag szervezet, ami a szcientológia „szerzetesrendje”, nagyban hasonlít egy félkatonai szerv ezetre; a tagoknak egyenruhájuk és álkatonai rangjuk van. Itt az OT7-es szintig biztosítják a képzést. A piramis csúcsán az egyház Clearwaterben (Florida) állomásozó ; Freewinds hajója áll, az OT8-as szintet csak itt lehet elsajátítani. Szervezetenként kb. 300 poszt van, amit akár külön emberek is elláthatnak. A munkatársakat hét divizóba osztják. A divizókat titkárok fogják össze, akik egy ügyve zetõ igazgató alá tartoznak. Minden divizó feladatai pontosan meg vannak határozva egy-egy vaskos könyvben. A Szcientológia Egyház több olyan csoportot alapított, amik kapcsolatban vannak az egyházzal, bár (kimondott) céljuk nem az új hívõk toborzása. Ilyen szervezet többek között például a WISE, a szcientológus módszereket alkalmazó üzletemberek csoportja, az ABLE, ami a jobb életért és oktatásért hivatott küzdeni. 1969 óta minden o rszágban megalapítják az Állampolgári Bizottság Az Embrei Jogokért Alalpítványt,

Módszerek A szcientológia kizárólag Ron Hubbard (összesen félmillió oldalnyi) mûveit követi, senki sem változtathat az õ doktrináin. A vallás története során tö ;bb olyan csoport jött létre, amelyek a szcientológia tanait követték, de nem ragaszkodtak Ron Hubbard személyéhez. Ezeket az egyház keményen jó ha figyelünk

külföldre is

31

aminek a pszichiátria megreformálása a célja. Ezt a szervezetet az ENSZ 1986-ban hi vatalosan is elismerte. Az egyház szintén mûködtet bûn és drogrehabilitációs programokat. (Criminon és Narconon) Azok a szciento32

lógusok, akik ezeknek a szervezeteknek valamelyikében dolgoznak, fizetésük egy részét tanfolyam- kreditekben is kérhetik, így olcsóbban iratkozhatnak be a szintjüknek megfelelõ következõ kurzusra.

Megváltási árfolyamok A szcientológiában minden kurzusnak és auditálásnak meghatározott, országonként változó ára van. A nemzetközi menedzsmentrendszer fenntartása igen költséges, enjó ha figyelünk

külföldre is

nélfogva a tisztává válás tucatnyi kurzusa akár több tízezer dollárba is kerülhet. Egy feljebblépés az OT szinteken szintén dollárezreket jelenthet. Az auditálás költsége elérheti az óránkénti ezer dollárt is. Sok szcientológus rendelkezik saját – akár több – E-meterrel, amibõl a legújabb típus ára kb. 3000 ezer dollár. Tagdíjat viszont sehol sem szed az egyház, sem egyéni, sem állami támogatást nem fogad el. Ahol a szcientológia egyházként van bejegyezve, ott a befolyó összegek után nem kell adóznia. Szcientológia Magyarországon A szcientológia Magyarországon 1989 óta van jelen, Szcientológia Egyházként 1991 óta van bejegyezve. A Dianetikát 1990-ben adták ki elõször. 1993-ban nem kapták meg a kért állami támogatást (jelképes összegût, az akkori „szektázgatás” alól való felmentés elismeréseként), azóta nem is kértek. Az ország-

jó ha figyelünk

külföldre is

ban 15 helyen van misszió, amik a fõvárosinak vannak alárendelve. A budapesti központban kb. 80 ember dolgozik. 1994 óta mûködik az Állampolgári Bizottság Az Embrei Jo gokért Alalpítvány. A LITE nyelviskola szintén kapcsolatban van az egyházzal. A szervezet önfenntartó, sõt, bevételeinek 10 százalékát a nemzetközi központba továbbítja. A bevétel 30 százalékából fizetik az alkalmazottakat. Saját bevallásuk szerint tizenötezer állandó tagjuk van. Hazánkban nincs még szakképzett oktatógárda, ezért a kurzusok csak az elõkészítõ szintig érhetõek el, átlagosan ötezer forintért. A méregtelenítõ kúra ötvenezer forintba kerül. Az auditálás költsége óránként kb. ezer forint. Sipos Ákos – http://emc.elte.hu/ ~ve/963/szalon/szcient.html

33

Májusi gondolatok (E sorok írója 68 éves, 39 éves munkaviszony után 36.538 Ft a nyugdíja... egykor jobb napokat látott MDF alapító) Egyre kilátástalanabbnak látszik a vidéki élet...Bezárt iskolák, óvodák, kórházak, posták, vasutak, buszjáratok, üzemek, üzletek, tönkrement kis- és középvállalkozások, önkormányzatok, családi gazdaságok, új járadékkal sújtott villanynélküli tanyákon, lét-nemlét határán tengõdõ õstermelõk, becsapott baloldali panellakók és cigányok, hosszan lehetne sorolni az áldozatokat.A nap 24 órájában dübörgõ hazug szennyes primitív kommunikáció és média-butítás figyelemfelkeltés a valós problémákról, soha nem látott magasságokba szárnyaló tõzsde-index, gengszter-rendõrök és politikusok összefonódása a hatalom csúcsain. Egyszóval robbanás elõtti társadalmi feszültség. És akkor megszólal az értelmiség egy része. Csoóri Sándor megírja márciusi levelét, melyet sokan aláírnak,a Nemzeti Fórum országos gyûlésén, Lezsák Sándor ország-rombolásról, nemzetgyilkolási kísérletrõl beszél, Fritz Tamás nyílt levélben figyelmeztet Sólyom László elszabotált kötelezettségeire,melynek következtében jött létre az illegitim hatalom. (Egy szó válasz sincs!) Für Lajos dicséretes módon beismeri az Antral-kormány tévedéseit, és a változások mikéntjére is utalt. Bíró Zoltán, Pozsgay Imre, Csurka István,Szûrös Mátyás több tévé-csatornán is szerepel, és vitákat vindikál, Cser Ágnes nagyon markáns ellenvéleményét minden lehetséges formában képviseli az egészségügyrõl. Döntõ többségük jobbító szándékát nem kérdõjelezve kérdezném: – Miért most szólaltak meg?! Miért nem korábban, mondjuk 1991-92-ben, amikor már lehetett észlelni, hogy Antallék átverték a nemzetet, amikor megszületett a Csurka-tanulmány, amikor én is rácsaptam az MDF-re az ajtót? Történt ugyanis, hogy e tanulmánynak a Magyar Fórum külön számában való megjelenése után Debreczeni József MDF-es képviselõnek, a Népszabadságban! – megjelent reagálása az egész MDF-et lenácizta, amennyiben az ott leírtakkal egyetért. Mint a Bács megyei választmány egyik hangadója, megbeszéltem Goór Imre nagyon neves festõmûvésszel,az MDF Bács megyei elnökével,atyai jó barátommal,hogy a soron következõ szeptemberi megyei választmányi ülésen javasolni fogja Debreczeni József kizárását az MDF-bõl,ami automatikusan a frakciótagság megszüntetését is jelentette volna. Imre bácsi ígéretéhez híven megtette az elõterjesztését, amivel a választmányi tagok döntõ többsége egyetértett.És most fogóddzanak meg, kedves Bíró Zoltán és Für Lajos tanár urak, mert felállt a nagytekintélyû Lezsák Sándor,és kijelentette,hogy kizárásról 34

szósem lehet, mert Debreczeni további szolgálataira a média- egyensúly ügyekben az MDF-nek égetõ szüksége van, és punktum!Debreczeni egyébként Krajcsovszky József veje,aki a Kecskeméti Tanító- és Óvónõképzõ Intézet (Fõiskola) fõigazgatója és az MSZMP Bács- Kiskun megyei végrehajtó bizottságának tagja, a megszûnéséig. MDF-es karrierje kezdetén figyelt fel rá a Bács-Kiskun megyei RFK III-as politikai osztálya(osztályvezetõ Jenovai ezredes)majd több esetben konzultáltak vele az MDF-et illetõ kérdésekben és az úgyn. „mezítlábas” foglalkoztatás keretében találkozókat szerveztek a megyei III/III-as alosztály vezetõje, Balogh Bertalan rendõr alezredes kezdeményezésére. A történtek után választmányi tagságomról írásban lemondtam. A drámai megszólalások miért nem történtek meg a Horn-Orbán-Medgyessy kormányok idején,mert akkor is ezer ok lett volna rá? Az a sanda gyanúm támadt az idõzítéssel kapcsolatban, hogy akik kezdetben felturbózták az ügyet, a túloldalról kapták a karmesteri pálca beintését. Mert cui prodest? -azaz kinek az érdeke? Az MSZP- nél jó stratégiák vannak, gondolták õk, ha most a hangulat elmérgesedésének kezdeti szakaszán hagyjuk az un.ellenzéki értelmiséget egy kicsit kiabálni, ezzel azt a hamis illúziót tudjuk a megtámadott társadalomban gerjeszteni, hogy ebbõl valamilyen eredményt születtethet. Ez várakozást jelent és csökkenti a kazánban a nyomást, elodázható a társadalmi robbanás, a megnyert idõ alatt az utolsó morzsákat is el tudjuk lopni, még az EU pénzek kezdeti összegeit is le tudjuk nyúlni! Kérdezem, tartalmilag honnan ez a nagy hevület, hogy most megmutatjuk,hogy „szolidaritás az elesettekkel”,meg „összefogás”, meg minden-fajta szövetség, hiszen ezek között eddig sem volt, meg ezután sem lesz soha! Húzták, mint a kutyák a pacalt, száz irányban az értékeket,így aztán a nemzeti érdek nem érvényesülhetett,hogy csak a legkézenfekvõbb példát említsem: ha Jakab Pista 2005 márciusában nem fog kezet a Koreából haza lambadázó Gyurcsány Ferenccel,nem rendeli vissza, illetve haza a traktorokat a gazdákkal, akkor ma nincs Gyurcsány-kormány. Meg is hálálta neki már március 16-án a miniszterelnök, amikor gúnyosan kijelentette hogy a parasztok gyáván hazatakarodtak. Az aláírt megállapodás lényeges pontjait pedig mind a mai napig nem teljesítették, Jakab Pista meg a lényegi kérdésekben hallgat,meg fékezi a gazdaköröket, miközben lényegtelenekben néha kiabál. A gyakorlatias meg materiális kérdéseket áttekintve az egykori rendszerváltók-gengszterváltók úgy gondolták, itt az idõ, szolgálataikat újra felajánlaniuk a társadalomnak, mert ha beindul az átalakulás, ne-

hogy már õk kimaradjanak belõle,amikor nekik ebben már gyakorlatuk van, és a tanulságokat is levonták. Ajánlanám az érintettek figyelmébe az Echó televízióban megjelent közvélemény – kutatás eredményét, amely azt mérte fel; a szükséges kibontakozás elindítását és lebonyolítását kire bíznák az emberek. Nos, kb. 20-20 százalék bízná az MSZP-re és a Fideszre. 40 százalék azt mondta, hogy ezekre aztán nem! – teljesen új garnitúra kell, és a 20 százaléka nem tudja! Tanusíthatom, hogy hozzám közel álló jó ismerõseim és barátaim hasonlóan gondolják, úgy, mint:ELÉG VOLT!Húzzatok el,amíg lehet! A magyarságnak 1989-ben volt egy soha addig nem látott,vissza nem téríthetõ esélye,hogy a nemzet további boldogulását elindítsa és megszerezze. Jól látták ezt ellenségeink is és azonnal lecsaptak a prédára, megvásárolható, hazaáruló gazembereket csempésztek be az átalakulás kulcspozícióiba, akik idegen kézre játszották át a nemzeti vagyont, és eredményesen megtámadták a társadalom önfenntartó ösztönét. Az anyagi javak, meg a pénz lett az Isten, a fogyasztás meg a prédálás bálványa a példakép. Ennek természetes következménye lett a soha nem látott mértékû erkölcsi és tudati lezüllés, melyet az idegen érdekek szolgálatába álló Antallék által érintetlenül hagyott szennyes média naponta újra táplál. Az értelmiség egy része cinkosan együttmûködött,a másik része némán hallgatott, és elvétve hangosan tiltakozva pedig azonnal ráütötték az antiszemita bélyeget, majd agyonhallgatták õket. Idegen titkosszolgálatok és idegen maffiák szabad területévé vált az ország, összefonódva a hatalmi „elit” egy részével, így az ellenük fellépõ rendõröket és titkosszolgálatokat megfélemlítették, félreállították, pl. Tonhauser László rendõrezredest, vagy munkatársait. Adatbázisaikat lenyúlták, vagy megsemmisítették.Mára pedig nyílt harcot indítottak a magyarság kulturális, morális, anyagi, fizikai és egészségi tönkretételéért,hogy ellenállás nélkül tudják végrehajtani 500 ezer zsidó és 1 millió kínai betelepítését – most itt tartunk –, akiknek az elõõrsei már több tízezres nagyságrendben megérkeztek. Kedves rendszerváltó gengszterváltók! Az önök munkája eredményeként a 20 milliárd dollár adósságból lassan 100 milliárd lett, a nemzeti vagyon 90%-ának eltûnése mellett. Az a túrós bukta, melyet önök bekevertek, Hornék bekovászoltak,Orbánék megkelesztettek,most Gyurcsányék által lesz kisütve és a kiszolgáltatott magyarság torkán lenyomva. Ha csak! Ha csak a 25. óra elején észbe nem kapunk. Önöknek megadatott a lehetõség, hogy megmutassák, mire képesek. Megmutatják: köszönjük, még egyszer nem kérünk belõle, ezért teljesen felesleges lakiteleki, jó ha figyelünk

külföldre is

meg egyéb nosztalgia-találkozókat rendezni, pótcselekvéseket, népszavazási cirkuszokat szervezni, és a cselekvés illúzióival hitegetni a megnyomorítottakat. Tessék letenni az asztalra egy határozott elszámoltatási és felelõsségre vonási programot, folytatva a gazdaság-élénkítõ problémamegoldó receptúrákkal,kizárólag a nemzeti érdek elsõdlegessége szellemében. Fogadókészség hiánya esetén kiegészíteni egy sztrájkfelhívással, nos, ezt lehet, de mellébeszélni nem! És azért nem ajánlom az Orbán-csoport megoldó-képletét sem, mert az a párt, amelyik a választások elõtt 20 %-os elõnnyel vezet, azután kétszer is veszít, azért ott valakiknek nagyon meg kellett dolgozni,és ott nagyon nagy baj van.Mert az a felelõs vezetõ, aki 200 ezer híve elõtt zavartalanul elolvassa az elõre megírt beszédét, miközben tõle 300 méterre már kardlapozzák, letapossák, könnygázgránáttal lövik az embereit, és nem hagyja abba, és nem mondja, hogy utánam fiúk, hanem beül a páncélozott BMW-be és elpucol,nos az ne akarjon történelmet csinálni,meg ország -építést, mert abból ugyanakkora rakás lesz, mint a mostani. Az üljön be egy csendes sarokba,helyzetelemzõ tanulmányokat írni és nevelni a gyerekeit. Végig hallgattam Orbán Viktor május 20-i beszédét,pompás retorika, remek szónoki teljesítmény,remek hasonlatok elemzések, elvek a jövõrõl, szidalmak a jelenrõl, egyetlen konkrétum nélkül. Drága újjáválasztott elnök úr!A kifosztott, csalódott magyar nem ezt várta! Nem kell a rizsa! Ha csak egy mondatban utalt volna arra, hogy hatalomra kerülésük esetén az elsõ intézkedésük az elévülési idõ fölülvizsgálata, majd a privatizációs szerzõdések felülvizsgálata, a felelõsök õrizetbe vétele, a vagyonelszámoltatás, mindjárt hitelesebb lett volna ez az elõadás.Akkor talán Kóka úrék is elgondolkodtak volna az eddig,és ez utáni ügyleteik kockázatairól, a Szerencsejáték eladásáról,meg minden további értékesítésrõl, átjátszásról. Ehelyett az ön gyönyörû szóvirágainak a hatásaira a hallgatóság vörösre tapsolta a tenyerét és majd a tömegpszichózis elmúltával döbben rá,hogy megint nem kapott semmit, csak üres ígéreteket, amelyeket nem lehet számon kérni. 1998.tavaszán a kiskórösi Mûvelõdési Házban egymás mellett ültünk Kósa Gyula Metész elnökkel, és hatszázad magunkkal hallgattuk Orbán Viktor választási nagygyûlését,ahol szót kapván vázoltam az addigi Postabank sztorit és kértem az elnök urat, hogy hatalomra jutva vizsgáltassa ki ezt a hatalmas kárösszegû sikkasztási és pénzhamisítási botrányt. Ekkor tûnt el 28 tonna pénzpapír,melybõl 12 tonnát Akasztón találtak meg Tonhauserék. És ezután nem sokkal kellett a barna ötezreseket kivonni a forgalomból, melyek az eredeti klisék alapján készültek. Hozzászólásomat azzal zártam: kérem elnök urat, a gyõzelem után ne feledkezzen meg egy hamiskás magyar közmondásról, amely úgy hangzik „Finggal gombot festeni nem lehet”. A jó ha figyelünk

külföldre is

kongresszusi beszédet hallgatván ez ma is nagyon aktuális.Két dolgot nem tudtam akkor:Az elsõ,hogy a Fidesz akkori választási kampányát a Postabank elnök-vezérigazgatója több százmillió forinttal támogatta és ezért a felmentõ ítélet már a Medgyessy-kormány idején született. A második, hogy a gyûlést követõ vacsorára, melyen a kíséret és a helyi szponzorok vettek részt, Nógrádi József komám fõzte a halászlevet, akinek az év októberi meggyilkolását késõbb Pintér és Gergényi tábornok urak a fia nyakába varrták, hogy az indítékok és a gyilkosok homályban maradjanak. A szponzorok nevei a megyei bûnügyi rovatokban merültek ismételten fel. A következõ részt különösen Für Lajos úr figyelmébe ajánlanám. Mostanában a politikusok körében divattá vált az orosz medve bajuszát cibálni, képletesen mondva. Jelenlegi helyzetünk egyik okának tartom a magyar-orosz viszony elhidegülését, ami miatt piacaink nagy részét elvesztettük. 1990- ben,mint tudjuk,magyar kezdeményezésre szûnt meg a Varsói Szerzõdés, elhalt a KGST is, a mi kezdeményezésünkre. Eddig rendben is lett volna a dolog, a viszony-megromlása ezután történt. Minden józan gondolkodású ember beláthatja, ha egy kis ország egy világhatalom szomszédja, ráadásul energia-ellátásának döntõ hányada onnan biztosított akkor nem szerencsés dolog piszkálni (mást úgysem tudtunk),mert semmit nem ér hatalom nélkül a harag. Az MDF teleragasztotta az országot a „Tovarisi konyec” plakáttal, válaszul az oroszok egy mosolygós kiskatonát mutattak vonatablakban, „Isten veletek magyarok” -felirattal. No comment. Für tanár úr az Echó tévé Obersovszki mûsorában azt fejtegette, hogy a magyarságra káros,hogyha engedünk az orosz befolyásnak, meg hogy mennyire rettegett ‘56-ban az oroszok õrizetében. Nos, félnivalóm nekem több volt október utolsó napjaiban,a Soroksári úton több tucat orosz halottal a környékemen, mert ha akkor elkapnak, ez az írás nem készül el. A riportból nekem úgy tûnt, hogy Für úrnak orosz fóbiája van. Késõbb úgy alakult az életem, hogy repülõs és lokátoros ismereteimnek köszönhetõen ‘64-tõl ‘68-ig a kémelhárítás tisztje voltam, és a csehszlovák beavatkozás után önként leszereltem. Rakétás és repülõtéri objektumok külsõ biztosítása volt a feladatom. Orosz tagozatú gimnáziumot végeztem, így nem kellett tolmács. 1988 óta egy alföldi éttermet tulajdonoltam és üzemeltettem, ahová egyre több orosz tiszt járt be a nyelvi tudásom miatt. 1989-ben már heti gyakorisággal nálam vacsorázott a kecskeméti szovjet hadosztály tiszti kara. Jó kapcsolatom alakult ki a hadosztályparancsnokkal, Zsurazjov vezérõr- naggyal, de különösen a páncélos hadosztály-parancsnokkal, Valerij Kerimovval. Aki Jazov hadseregtábornok szovjet honvédelmi miniszter nevelt fia. Sokszor hajnalig folyt a beszélgetés és a vita a várható

politikai és gazdasági változásokról. Akkori lakóhelyemen ‘88 nyarán kezdtem szervezni az MDF-et, amelynek helyi vezetõje, majd a megyei választmány egyik meghatározó vezetõje lettem, naprakész információim voltak az eseményekrõl. 1990. június végén a szovjet hadosztály parancsnoka egy vacsorán felvetette, hogy a késõbbiekben meghívná hozzám vacsorázni a Déli Hadseregcsoport tábornokát,Matvej Burlakov tábornok urat,aki jelezte,szeretne egy olyan magyar emberrel beszélni, aki részese a változásoknak. Néhány nap múlva értesített az idõpontról,majd kellõ biztonsági intézkedések után megérkeztek. Személyében egy szibériai származású nagy- termetû,nagyivó,jó homorú,és jól tájékozott embert ismertem meg. Hajnali kettõig beszélgettünk, ekkor már biztos volt a kivonulás, csak a módja és ütemezése volt kérdéses. A tábornok szándéka az volt, hogy a tartalék lõszer egészét, a fegyverzet egy részét, a rakéták kivételével, és az egész üzemanyag készletet itt hagyják a Magyar Honvédségnek, jelképes összegért. Kíváncsi volt,hogyan látjuk mi magyarok a két ország további kapcsolatainak viszonyait. Arra a kérdésre, hogy a jövõben milyen mértékben kívánnak beavatkozni a magyar és a Közép-Európai ügyekbe, szó szerint a következõ választ adta: „Nyugodtak lehetnek,a jövõben a magukat kommunistának álcázó tolvaj zsidók védelmében egyetlen egy töltényt sem lövünk el, sem itt, sem máshol”. Nagyon szidta Aczél Györgyöt, Rajnai Sándor moszkvai nagykövetet, akik szerinte izraeli kémek.Ez idõben különbözõ tanácskozásokon szorgalmaztam a média és belügy nagytakarításának mielõbbi végrehajtását,de falakba ütköztem. Lezsák Sándor válasza ez volt: „Hogy képzeled, hogy amíg itt vannak az oroszok, ez addig lehetetlen”. Elmondtam neki Burlakov válaszát és láttam,hogy nagyon furcsán nézett reám.Második és egyben utolsó találkozásunkra kb. két hónap múlva került sor, amikor a tábornok elmondta, hogy nehézségekbe ütközik a magyar kormánnyal közvetlenül tárgyalnia,nem akarják fogadni, pedig nagyon fontos ajánlatokat tenne a legfelsõbb moszkvai vezetés jóváhagyásával. Nagy nehézségekbe ütközik a kivonulásra kerülõ csapatok otthon elhelyezése, ezért egy-két év haladékot kérnének a teljes kivonulásra. Ugyanakkor felajánlják, hogy egy gépesített páncélos lövészetet és egy repülõhadosztályt itt hagynának a magyar hadseregbe beintegrálva, magyar vezénylet alatt. Ha akármilyen veszély fenyegetné az ország szuverenitását, a csapatok magyar parancsra korlátlanul bevethetõ. A magyar kormány vállalja az itteni hivatásos állomány fizetését és a sorállomány étkeztetését. A tisztek otthoni fizetését õk fedezik. Cserébe a végleges kivonulás esetén itt hagyják a teljes fegyverzetet és felszerelést. A két alakulat, a Kecskeméti Központi Lövész és a Debreceni Repülõ Hadosztály.A kecskeméti hadosztály alárendelt alakulatainak harcértéke 35

vetekedett az egész magyar hadsereg ütõereivel. (Egy harci helikopter ezred, két legmodernebb echnikájú páncélezred,egy ezred és egy zászlóalj, sorozatvetõ nehéz-tüzérséggel felszerelt nehézalakulat, egy páncélos felderítõ és egy mûszaki zászlóalj. A debreceni repülõhadosztály MiG 29-es és SzU 27-es típussal, tehát a legmodernebb technikával repült.) Felkerestem Lezsák Sándort, aki közölte: a hét végi lakiteleki rendezvény vendége Raffai Ernõ,honvédelmi minisztériumi államtitkár, õ bejelent hozzá és neki mondjam el ezt részletesen. Erre a találkozásra a lakiteleki Mûvelõdési Házban került sor. Raffai végighallgatott, de láthatóan nem lelkesedett az ajánlatuktól, késõbb üzenetben elutasító választ küldött. Még a válasz megérkezése elõtt volt Kiskunhalason egy kibõvített választmányi ülés, ahol nagy naivul szintén beszámoltam az ajánlatukról, ahol vegyes fogadtatás volt. A Kecskeméti Hadosztály ‘91-92 telét Nyetropetrovszk mellett, sátortáborban töltötte 35-40 fokos hidegben, majd utána a hadosztályt feloszlatták. Most fogóddzunk meg: Németországból csak 1993-ban távoztak a szovjet csapatok, rengeteg felszerelést hátrahagyva. Az ajánlat visszautasításának utóhatása lehet az is,hogy a kivonuláskor a csapatok a laktanyáinkat lerombolták,és hatalmas környezetszennyezést hagytak hátra. A nyugati titkosszolgálatok röhögtek a markukba, hogy sikerült megrontani a szovjet-magyar viszonyt,aminek következménye volt a keleti piac elvesztése.l991 telén egy este vadászpilóták tértek be a vendéglõmbe. Mind ismertem õket, hisz rendszeresen vendégeim voltak, így aztán nemsokára én is hallgatója lettem a repülõs történeteknek. Amit itt leírok, ha nem saját fülemmel hallom, el sem hiszem... Néhány napja 15.000 méter magasan repültem éjszaka amikor orosz beszéd ütötte meg a fülem,- kezdte történetét egyikük.Nemrég még oroszul forgalmaztunk, így kíváncsiságból beleszóltam a mikrofonba. – Magyar vadászpilóta vagyok 15.000 méteren hallak benneteket, kik vagytok! – Zdrasztvuj tovaris – jött a válasz. Leningrádi harci repülõezred, MiG-29 idõjárás felderítõk vagyunk, 20.000 méteren repülünk. – Vengerszkíj lotcsik! Mi kerestük a kapcsolatot magyar pilótákkal. Vidd a hírt, hogy Leningrád népe éhezik, mint a háború alatt. Súlyos élelmiszer-hiány van. A város vezetése 60 vagon húsért átadna egy komplett Míg-29 harci repülõezredet, szakemberekkel kiképzéssel. Továbbítsd a hírt a légiert vezetésének. Segítsetek, segítsetek! Éhen halnak városunkban az emberek! – Továbbítom – válaszoltam, s el is búcsúztam, mert rám szólt a torony, hogy kivel kommunikálok oroszul a frekvencián. Õk nem hallhatták az orosz pilótákat. – Isten áldjon, jó leszállást! – szólt a válasz, s már el is vesztettük egymást süllyedés közben, mert rá kellett állnom a hazavezetõ irányra.S mit tett aparancsnokság?!Kérdeztem én, mint kíváncsi kívülálló. Nem tu36

dom, szólt a válasz. Jelentettem, de nem kellett leírnom a történteket.Ekkor megkerestem az MDF vezetõit, név szerint Lezsák Sándor és Raffay Ernõ lesöpörtek.Néhány héttel késõbb 20.000 tonna húst semmisítettek meg egy szabolcsi hûtõházban.A pöffeszkedõ,dilettáns MDF-s politikusok érzéketlen vezérkara nemcsak emberségbõl vizsgázott nullára, de még annyi eszük sem volt, hogy egy csekély segítségért cserébe, túl az általános humanitárius kötelezettségen, súlyos dollár spórolhattak volna meg a Hazának. Így néhány évvel késõbb, az adófizetõket jelentõsen megterhelve,hosszú tárgyalások után megvettük azokat a MiG 29-eseket, amelyeket bartell üzletben megkaphattunk volna. Így játszotta el az MDF-s politikai „elit” az utolsó esélyt egy baráti-üzleti kapcsolat kiépítésére a hatalmas és befolyásos, a magyar piacot fellendíteni képes Oroszországgal szemben, s mutatta ki érzéketlenségét az emberi szenvedés iránt. Így jártunk, és bizony nem jártunk jól! Ezt kihasználva már 1991 második felében a NATO raktárakból több ezer tonna lejárt szavatosságú húst és vajat szállítottak a Szovjetunióba. Jóhiszemû közvetítésemnek az lett a következménye, hogy KGB-s ügynöknek minõsítettek. Tisztelt Für Lajos tanár úr! Az orosz kapcsolat nem ördögtõl való. Mondom ezt annak ellenére, hogy engem 1944 novemberében majdnem agyonlõtt az anyámat megerõszakolni igyekvõ felszabadító részeg harcos, szerencsére társa felütötte a sorozatvetõ csövét és a golyó a pince plafonjába ment. Apám annak a konzervgyárnak volt az igazgatója,majd helyettese, amelyik ‘53-ig jóvátételre termelt és ‘49-tõl szovjet igazgatója volt. A szovjetek által nyakunkra ültetett hatalmasok igen aktívan moszkvai fenekeket nyaltak. Mára megszaporodtak a fenekek: Washington, London,Párizs, Berlin, Brüsszel, Tel-Aviv. Lassan nyelvhiány keletkezhet,bár ugyanazok, vagy leszármazottaik nyalnak. Az orosznak csak a magyar termék kellett, a gyár meg a föld nem. No meg az átadott bankkölcsön, a guruló dollár,Kapolyi,Marjai,Nyers,Szûrös, az új urainknak meg minden. Gabona,hús,bor, föld, gyár, újabban kórház és iskola, az összes bank és energia-szektor. Cserébe mit kaptunk? 20 milliárd dollár adósságból 90 milliárd, ebbõl eddig kifizettünk 200 milliárdot és 25 év alatt eltûnt a nemzeti vagyon.Ráadásul kaptunk egy mocskos cionista diktatúrát a nyakunkba meg egy rendkívül látványos uniós tagságot egy olyan szerzõdés alapján,amirõl tárgyalni sem lett volna szabad. Ennek alapján 2011-ben elveszik a termõföldünket, jelenleg pedig ömlik be a határon a silány, esetenként lejárt szavatosságú élelmiszer, bóvliáru, ami ott már eladhatatlan, az illegális,veszélyes hulladék, a szemét tízezer-tonnái, mert csak töredéke van felderítve.Kibogozhatatlan és átláthatatlan gazdasági társaságok fosztogatják adóbevételeinket, és az államkasszát minden beruházás legalább a dup-

lájába kerül,mint más országokban, a korrupció miatt. A kis-és középvállalkozókat teljesen padlóra teszik. A magyar vendéglátást például egy olyan higiéniai követelmény-rendszerrel, ami állítólag uniós,de például a mediterrán országokban, ahol sokkal melegebb van, még nem is hallottak róla, és a pályázati rendszerek szintén a korrupció melegágyai. A legfelháborítóbb gyalázat a magyar mezõgazdaságot és a gazdákat érte. A 25 százalékos támogatással, ami olyan,mintha a 100 méteres síkfutásnál az ellenfélnek 75 métert adnánk. Hosszan lehetne még sorolni a sérelmeket. Ebbe a koporsóba az elsõ szegeket a naivul dilettáns Antall kormány ütötte.Bár én Antall ártatlanságában sem hiszek, mert õt Aczél György és Mark Palmer találta meg erre a feladatra. Önt csak azért becsülöm nagyra, mert legújabb történelmünk egyetlen politikusa,aki felelõsségét elismerte, -persze ez az utókor elõtt nem jelent teljes felmentést, mert ön is elmulasztotta eltávolíttatni a seregbõl a politikai komisszárokat és azokat a tábornokokat, akik késõbb segédkeztek a magyar haderõ izraeli parancsra történõ leszerelésében,hogy helyette egy, az irányításuk alatt álló õrzõvédõ csapat legyen a fegyveres erõ,meg a szintén odahúzó terrorista rendõrség. Mindezek alapján azt hiszem, ön is beláthatja, hogy az oroszok felé történõ nyitást nem szabad tiltólistára tenni. Mert ezektõl saját erõnkbõl már nem igen tudunk megszabadulni. Mert Putyin a tolvajainak egy részét Szibériába számûzte, nagyobb részét pedig Izraelbe küldte.Õ tudja miért. Az izraeli tábornoki kar negyede Moszkvában végzett. A jelenlegi miniszterelnökrõl nagyon rossz véleményem van.Egyetlen pozitív cselekedete az oroszok felé történõ puhatolódzása, ha ugyan ez saját szándéka volt. A gazdasági kibontakozás lehetõsége az lenne, ha az oroszoktól bartellban tudnánk venni az energiát,olajat,gázt,áramot,és ehhez pedig újra keresni kellene néhány moszkvai feneket. Semmi esetre sem az a tárgyalási stílus a nyerõ, amelyet Orbán elnök úr mutatott gázügyben, amikor is az orosz nagykövet 5 perc alatt helyre tette õt. Erre most vendégül látja a kongresszuson azt a Wilhelm Martenst,aki már az október 23-i budapesti fellépésén ékes bizonyítékát adta,hogy kelet-európai meg magyar ügyekben teljesen tájékozatlan. Nevezett úr kongressusi felszólalásában a mi kontónkra újra belekötött Putyinba, mondván, hogy az EU ellen gázfegyvert vetett be. Talán azt kellett volna ennek a balga belgának tudomásul venni, hogy a gáz az oroszoké, a közép-európai gáz pedig rajtuk keresztül jön. A másik hatalmas elõnye a bartell-üzletnek az lehetne, hogy a mezõgazdasági termelõk újra piachoz juthatnának, felfuttathatnák termelésüket,és nem mennének tönkre, mert most mindig az a termék nem kell, ami éppen megterem, aztán bagóval kifizetik, ha egyáltalán fizetnek, lásd Leisztinger,meg a Bajnai féle liba-ügyet. Forrás: K. Z. Gábor

jó ha figyelünk

külföldre is