BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI KAR GAZDASÁGDIPLOMÁCIA ÉS NEMZETKÖZI MENEDZSMENT SZAK Levelező tagozat Nemzetközi menedzsment szakirány
AZ INNOVÁCIÓS JÁRULÉK SZEREPE A MOL NYRT. KTD KUTATÁS-FEJLESZTÉSI TEVÉKENYSÉGÉBEN
Készítette: Tóth Judit
Budapest, 2008
Tartalomjegyzék Bevezetés
3
Irodalmi összefoglalás
4
Célkitűzések
6
A K+F tevékenységek típusai
7
Alapkutatás
7
Alkalmazott kutatás
8
Kísérleti fejlesztés
8
A kutatás-fejlesztés helyzete az Európai Unió tagállamaiban
9
Az EU K+F stratégiájának lehetséges irányvonalai
15
Az EU K+F finanszírozásának várható alakulása
16
Magyarország és az EU közös K+F stratégiai céljai
17
A K+F jogszabályi környezete Magyarországon
22
A Kutatási és Technológiai Innovációs Alap
23
Az innovációs járulék
24
Az innováció járulék-kötelezettséget csökkentő tételek
26
A hazai K+F+I középtávú stratégiai céljai
27
A hazai kutatás-fejlesztés alakulása az utóbbi évtizedben
29
Magyarország K+F+I tevékenységének legfontosabb mutatói
32
A K+F+I személyi feltételei
32
Alapvető ráfordítás adatok
35
A tevékenységek szakterületi megoszlása
39
A tudományos munkák eredményessége (kapcsolódó publikációk, stb.)
42
A régiók K+F kapacitásainak értékelése
45
A MOL Nyrt stratégiájának elemzése a K+F szempontjából
49
A MOL Nyrt. K+F tevékenységének bemutatása
58
A MOL Nyrt. K+F+I tevékenységben résztvevő külső intézmények
61
A megelőző célkitűzésekből megvalósult programok
64
Várható tendenciák a hazai nagyvállalatok K+F+I stratégiáiban, irányvonalaiban
66
Az eredmények összefoglalása
71
Köszönetnyilvánítás
75
Irodalomjegyzék
76
Ábrák jegyzéke
82
Függelék
83
2
Bevezetés Monszpart Zs., a Magyar Innovációs Szövetség általános elnökhelyettese szerint hazánkban a K+F rövidítést sokan jelenleg is kutatás-fejlesztésnek írják és mondják, holott nem a kutatás fejlesztéséről van döntően szó, hanem a kutatás eredményének hasznosításáról a termelésig, szolgáltatásig, értékesítésig tartó folyamatban (VARGA M. 2007). Sajnálattal tapasztaltam a témában való elmélyedésem folyamán, hogy valóban rendkívül kevesen használják a teljes folyamatot magába foglaló K+F+I (azaz kutatás, fejlesztés, innováció) kifejezést, még szakmai körökben is, pedig az utóbbi években jelentős változások voltak tapasztalhatók hazánkban a K+F terén. A hatályba léptetett törvények, az innovációs járulék 2004-es bevezetése a vonatkozó publikációk számának növekedésével együtt a kutatás-fejlesztési tevékenységek előtérbe kerülését jelzik. Diplomamunkámban a hazai K+F helyzetének elemzésével foglalkozom, különös tekintettel az innovációs járulék kérdésével. Mindezt Közép-Európa vezető integrált olaj- és gázipari csoportja egyik divíziójának kutatás-fejlesztési tevékenységének, mint ipari példának az értékelésével egészítem ki. A témaválasztást elsősorban a kutatás-fejlesztések iránti elkötelezettségem indokolta. Már kutató szakos egyetemista koromban korán érdeklődni kezdtem a menedzsment tudománya iránt, de akkor még nem volt módon közgazdaságtan tanulni. PhD-hallgatóként egyre inkább foglalkoztatni kezdtek a tudományos kutatások anyagi háttereinek finanszírozási kérdései és a lehetséges hasznosítások témakörei. Örömmel fogadtam ezért az NKTH lehetőségét, melynek köszönhetően 2005-ben a „Mi fiatalok a magyar kutatás-fejlesztésért” konferenciáján szekciótitkárként tevékenykedve széles körű ismereteket szerezhettem a K+F aktualitásairól és a jövő fejlesztési elképzeléseiről. Ez hozta számomra a végső elhatározást, melynek köszönhetően jelen szakot, azon belül is a nemzetközi menedzsment szakirányt választottam másoddiplomás képzésként. A témaválasztáson belüli további szűkítést az is motiválta, hogy azon kevesek közé tartozok, akik ipari területen készíthették disszertációjukat, ezáltal mind felsőoktatási, mind vállalati tapasztalattal gazdagodhattak tanulmányaik folyamán. Esetemben a MOL Csoport volt, annak is egykori Upstream Laboratóriuma (jelenlegi nevén Alkalmazott Technológiák és Fejlesztés) amely biztosította e nagyszerű lehetőséget. Többek között ezért is választottam nagyvállalati példának e céget. 3
Irodalmi összefoglalás A kutatás-fejlesztés fontosságáról napjainkban sokat lehet hallani, de ennek ellenére rendkívül szegényes a vonatkozó szakirodalom. Az 1990-es években már több, a hazai kutatás-fejlesztés helyzetével foglalkozó tanulmány is megjelent, de folyamatos összehasonlításokat lehetővé tévő adatokat nem tartalmaztak. Ennek okát DŐRY T. (1996) a statisztikai adatszolgáltatás hiányosságaiban látja. Ez némi ellentmondásban van azzal, hogy Magyarországon 1953 óta gyűjtik éves rendszerességgel a kutatóhelyek adatait. 1969-től a KSH feladata lett az adatfelvétel végrehajtása is, így a kutatási statisztika koordinátorává vált. Az 1990-es években jelentős szervezeti változások következtek be, aminek megfelelően 1993-tól a K+F tevékenységet folytató kft-kre, 2000-től a bt-kre és a nonprofit szervezetekre is kiterjedt a K+F adatgyűjtés. A létszámra és ráfordításra vonatkozó korlátozások megszűntek, így nagyságtól függetlenül minden kutatást végző szervezet adatszolgáltatásra kötelezett. A hazai adatfelvételek a K+F statisztika alapjának számító Frascati-kézikönyv definícióin alapulnak, a KSH továbbá az OECD és EUROSTAT témával kapcsolatos módszertani eredményeit is beépítette az adatfelvételekbe. A 2004-es kutatási kérdőívek pedig már tartalmazták az EU bizottsági szintű jogi
szabályozásának
megfelelő
kiegészítő
kérdéseket
is,
melyek
a
részletesebb
adatszolgáltatáshoz kellenek (SZUNYOGH ZS. – VARGA A.-NÉ 2004). Az Európai Unió 2004-es rendelete (1450/2004/EK sz. bizottsági rendelet) a tagállamoknak kötelezően előírta a K+F terület felmérésének gyakoriságát és módszereit (SZUNYOGH ZS. 2004). Kétévente szükséges adatokat gyűjteni, melyek közül minden második részletesebb felmérés. Magyarországon a legutóbbi részletes felmérés 2007-ben készült, de annak eredményei sajnos még nem voltak elérhetőek a diplomamunka készítésénél, így döntően a 2005-ös részletes felmérés adatait tudtam hasznosítani. DŐRY T. (1996) tett kísérletet arra, hogy a K+F fellelhető területi forrásit (a K+F szervezetek számát, a felsőoktatási kutatóhelyek számát, a kutatása folyamán érvényben lévő KMÜFA támogatások mértékét, a K+F eredményeit, szabadalmi tevékenységeket) számba vegye és megjelenítse az egyes térségek között fennálló különbségeket, eltéréseket. Az ipari kutatás-fejlesztés, innováció, nemzetközi technológia és tudás-csere témaköreit felölelő, véleményem szerint hiánypótló felmérés legfontosabb eredményeit Molnár Gy. 4
(2001) foglalta össze. Tanulmányában különös figyelmet fordított az EU országaival és intézményeivel fennálló, a tudáscsere elemeit is magukba foglaló kapcsolatokra, valamint az EU pályázati rendszeréhez való kapcsolódás lehetőségeire és legfontosabb nehézségeire. Az adatfelvételt 1998 folyamán 604, legalább 10 főt foglalkoztató ipari vállalaton végezték el (MOLNÁR GY. 2001). E tanulmányt azért is tartom fontosnak kiemelni, mivel a KSH éves „Tudományos kutatás és kísérleti fejlesztés” című kiadványa csak az olyan vállalatokról tartalmaz adatokat, ahol 5-nél többen K+F foglalkoztatottak egy szervezeti egységen belül. E munkában viszont nem tettek ilyen létszámbeli korlátot, vagyis szélesebb az adatot szolgáltató cégek száma. 2007-ben a Kopint-Tárki Zrt. szintén végzett saját adatgyűjtésen alapuló felmérést (BARTHA A. ET AL. 2007), melynek célja döntően az innovációt segítő, illetve gátló tényezők feltárása volt, vállalati nézőpontból. A vizsgálatban résztvevők a potenciálisan innovatív vállalatok körére, azon belül a hazai tulajdonú KKV-ra (kis- és közepes méretű vállalkozásokra) fókuszáltak, összesen 304 vállalat töltötte ki a kérdőíveiket. Regionális szempontból törekedtek a reprezentativitásra, ugyanakkor ágazati szempontból a feldolgozóiparra és az üzleti szolgáltatásokra helyezték a hangsúlyt a megkérdezendő vállalatok kiválasztásakor. Szintén fontos alapirodalomnak értékelem a Magyar Tudományos Akadémia magyar tudomány helyzetéről szóló jelentéseit (pl. PLÉH
ET AL.
2008), melyet az MTA kétévente
köteles elkészíteni az országgyűlés számára az MTA-ról szóló 1994. évi XL. törvény alapján. Hasonlóan nagy jelentőségű az MTA 2007-es évi kezdeményezése, miszerint éves rendszerességgel fog a kutatóintézeteinek alkalmazáshoz közeli kutatásairól összefoglaló kiadványt kiadni, melynek első kötete 2007-ben már megjelent. A nemzetközi K+F adatforrások alapkiadványának az European Innovation Scoreboard sorozat tekinthető, mely a MERIT (Maastricht Economic Research Institute on Innovation and Technology) és a JRC (Joint Research Centre of the European Commission) közös kiadványa. Legutóbbi, 6. kiadásában (MERIT-JRC 2006) az akkori 25 EU tagállamon kívül a két új tagjelölt (Románia és Bulgária), valamint Horvátország, Törökország, Izland, Norvégia, Svájc, USA és Japán adatait is értékelték. Ez szintén hasznos forrás volt számomra az adatgyűjtéskor.
Számos
további
szakirodalmat
is
felhasználtam
továbbá,
melyek
részletezésétől azonban terjedelmi okok miatt itt, a legfontosabb szakirodalmi források ismertetésénél eltekintek. 5
Célkitűzések Munkám célja, hogy áttekintést nyújtsak a hazai K+F+I helyzetéről, különös tekintettel az innovációs járulék szerepére, egy hazai nagyvállalat kutatás-fejlesztési irányvonalainak példáját felhasználva ipari jelentőségét is bemutatva. A szakdolgozat készítése folyamán a vonatkozó szakirodalmi publikációk összehasonlítását, értékelését és a már meglévő ismeretek, jogszabályok rendszerezését követően végeztem el a rendelkezésre álló statisztikai adatok feldolgozását és értelmezését. Diplomamunkámban először a K+F legfontosabb alapismereteit tekintem át, majd foglalkozom az Európai Unió kutatás-fejlesztési helyzetével, stratégiájával és annak várható irányvonalával. Az Európai Unió és Magyarország közös K+F stratégiai céljainak ismertetést követően bemutatom a vonatkozó hazai jogszabályi környezetet és a K+F+I tevékenységek értékeléséhez szükséges mutatók értelmezésével a hazai K+F+I közelmúltbeli, valamint jelenlegi helyzetét. Végezetül az irodalmi adatok és a kutatómunka folyamán feldolgozott mutatók együttes felhasználásával értékelem egy hazai nagyvállalat K+F+I tevékenységét, a MOL Nyrt KTD példáján.
6
A K+F tevékenységek típusai A következő alfejezetekben a KSH definíciói (SZUNYOGH ZS. – VARGA A. 2007) alapján mutatom be a kutatás-fejlesztés típusait. Ennek indoka az, hogy elsősorban a KSH adatait dolgoztam fel, ezért kívánatos, hogy az adatok megfelelő értelmezése érdekében az olvasók számára teljes pontossággal, összhangban mutassam be az elméletet és a gyakorlati elemzéseket. Ismertetem továbbá a hatályos jogszabályok értelmezéseit is, melyek közül a 2004. évi CXXXIV. törvény értelmezései állnak nagyon közel a KSH definícióihoz. Alapkutatás A KSH K+F statisztika módszertana szerint „az alapkutatás olyan kísérleti és/vagy elméleti tevékenység, melynek elsődleges célja a jelenségek és a megfigyelhető tények lényegi alapjáról tudományos ismeretek szerzése, azok bővítése, anélkül, hogy az elért eredmények bármilyen konkrét gyakorlati alkalmazására vagy hasznosítására törekednének” (SZUNYOGH ZS. – VARGA A. 2007). Az alapkutatáson belül tiszta és célzott alapkutatásokat szoktak megkülönböztetni. A kettő közötti különbség abban rejlik, hogy törekednek-e végzői az általános eredményeik esetleges későbbi hasznosíthatósági lehetőségének biztosítására. A 2003.
ÉVI
XC.
TÖRVÉNY
alkalmazásában az alapkutatás az általános tudományos és
technikai tudásanyag bővítése, amely nem kapcsolódik ipari vagy kereskedelmi célkitűzéshez. A hazai jogforrásokban elsőként a 2004. ÉVI CXXXIV. TÖRVÉNY különböztette meg a tiszta és célzott alapkutatást. E törvény értelmében az alapkutatás elsődlegesen a jelenségek lényegére és a megfigyelhető tényekre vonatkozó tudományos ismeretek bővítését célzó kísérleti, tapasztalati, rendszerező vagy elméleti munka. Lehet tiszta alapkutatás, amely a tudományos ismeretek bővítésére irányuló kutatás, amelynek nem célja a közvetlen társadalmi vagy gazdasági haszon elérése vagy az eredmények gyakorlati problémák megoldására történő alkalmazása. Valamint lehet célzott alapkutatás, ami tudományos ismeretek bővítésére irányuló olyan kutatás, amelyről valószínűsíthető, hogy a felismert vagy várható, jelenlegi vagy jövőbeli problémák megoldására szolgál.
7
Alkalmazott kutatás A KSH K+F statisztika módszertana szerint „az alkalmazott kutatás ugyancsak eredeti kutatást jelent, amelyet új ismeretanyag szerzése érdekében végeznek. Ez azonban elsődlegesen már egy gyakorlati cél elérésére vagy a célkitűzés megvalósítására törekszik” (SZUNYOGH ZS. – VARGA A. 2007). Az alkalmazott kutatás általában új módszerek, eljárások kifejlesztését, megvalósítását is magába foglalja. A 2003.
ÉVI
XC.
TÖRVÉNY
alkalmazásában az alkalmazott kutatás új tudásanyag
megszerzésére irányuló kutatás, amelynek célja, hogy az így megszerzett tudásanyag felhasználható legyen új termékek, eljárások vagy szolgáltatások kifejlesztéséhez, illetve jelentős javulást eredményezzen a már meglévő termékekben, eljárásokban vagy szolgáltatásokban. A 2004.
ÉVI
CXXXIV.
TÖRVÉNY
szerint az alkalmazott (vagy ipari) kutatás új ismeret
szerzésére elsődlegesen meghatározott gyakorlati cél érdekében végzett eredeti vizsgálat. Meg kell jegyezni, hogy az MTA állásfoglalása szerint a hatékony és versenyképes termékeket előállító innovációorientált tevékenységben már nem lehet sem időben, sem működésben szétválasztani, még kevésbé szembeállítani egymással az alapkutatást és az alkalmazást. A fejlesztés ugyanis igényli az alapkutatást, az pedig a fejlesztés ösztönző erejét (PLÉH
ET AL.
2008). Az NKTH 2005. évi veszprémi konferenciáján szintén külön szekció
témája volt az, hogy szétválasztható-e egymástól az alapkutatás és alkalmazott kutatás. A kutatók e kérdéskört illetően eltérő nézőpontokat vallanak.
Kísérleti fejlesztés A KSH K+F statisztika módszertana szerint „a kísérleti fejlesztés módszeresen végzett tevékenység, amely a kutatásból és/vagy a gyakorlati tapasztalatból szerzett ismereteket felhasználva új anyagok, termékek vagy eszközök előállítására, új eljárások, rendszerek és szolgáltatások bevezetésére, valamint a már előállított vagy bevezetett ilyen termékek, eszközök lényeges továbbfejlesztésére törekszik” (SZUNYOGH ZS. – VARGA A. 2007).
8
A 2003.
ÉVI
XC.
TÖRVÉNY
alkalmazásában a kísérleti (pre-kompetitív) fejlesztés az
alkalmazott kutatás eredményének tervekbe foglalása, azaz új vagy továbbfejlesztett termékek, eljárások, szolgáltatások tervezése. A 2004. ÉVI CXXXIV. TÖRVÉNY szerint a kísérleti (vagy pre-kompetitív) a kutatásból és/vagy a gyakorlati tapasztalatokból nyert, már létező tudásra támaszkodó tevékenység, amelynek célja új anyagok, termékek, eljárások, rendszerek, szolgáltatások létrehozása, vagy a már meglévők lényeges továbbfejlesztése.
A kutatás-fejlesztés helyzete az Európai Unió tagállamaiban Állami támogatással már a 19. század vége felé is működtek kutatóintézetek Európában, de nagy számban csak a II. világháborút követő években jöttek létre. Jelentős szerepet kaptak az orvosi és az egészségügyi, a nukleáris energia hasznosításával kapcsolatos kutatásokban, az űrkutatásban, a mikroelektronika, a távközlés és az ipari technológiák fejlesztésében, az infrastruktúra fejlesztésében, a szabványok kialakításában (MOSONINÉ FRIED J. – SZUNYOGH ZS. 2008) A közösségi kutatás-fejlesztés lényegében már fél évszázada létezik, hiszen az Európai Unió alapító szerződései közül a Montánuniót és az Euratomot létrehozók már tartalmaztak kutatásfejlesztésre vonatkozó rendelkezéseket. Az Euratom keretében Közös Kutatóközpontot (Joint Research Centert) hoztak létre. Az 1970-es évektől a közös kutatásokat további területekre is kiterjesztették, például a biotechnológiára, környezeti kérdésekre, információs technológiára (HORVÁTH Z. 2002.) Az 1980-as évekre vált érzékelhetővé az amerikaiaktól és japánoktól való elmaradottság, különösen a csúcstechnológiák területén. Ekkor jelent meg a szorosabb együttműködést igénylő kutatás-fejlesztés elképzelése, aminek érdekében a Római Szerződést (az Egységes Okmány által) kiegészítették és beleillesztették a kutatás-fejlesztést. Az új fejezetnek megfelelően a közösségi K+F politikát keretprogramok segítségével valósítják meg. Jelenleg a 7. keretprogram tart, mellyel részletesebben az EU K+F finanszírozásának várható alakulásának elemzésekor foglalkozok részletesebben a későbbiekben.
9
A keretprogramokat a Bizottság javaslata alapján a Tanács minősített többséggel a Parlamenttel közösen, együttdöntési eljárás keretében fogadja el. A keretprogramokon belül részprogramokat indítanak (pl. az ESPIRIT, RACE, BRITE vagy BRIDGE), amelyekről a Bizottság javaslata és a Parlamenttel való konzultáció után a Tanács dönt minősített többséggel. A végrehajtásért a Bizottság a felelős (HORVÁTH Z. 2002.). Az első keretprogramra 1983-1987 között (még az Egységes Okmányt megelőzően), a másodikra az 1987-1991, a harmadikra az 1991-1994, a negyedikre 1994-1998, az ötödikre 1999-2002, a hatodikra 2003-2006 között került sor. A jelenleg futó 7. keretprogram 2007-től egy hétéves időtartamra szól. Az eddigi keretprogramok során a fő tevékenységi területek a következők voltak: információs és kommunikációs technológiák, biotechnológia, ipari technológiák, környezettel kapcsolatos kutatások, energia és a közlekedés. Továbbá figyelmet fordítottak a szellemi erőforrások menedzselésére, kutatók képzésére, mobilitására és együttműködéseire is. Az utóbbi években jelentős támogatást kaptak a kis- és középvállalkozások is (HORVÁTH Z. 2002.). 2001-ben az EU tagországainak kormányai összesen közel 67,5 milliárd eurót biztosítottak a kutatás-fejlesztésre. Az adatok szerint az átlagos 1,5%-os növekedés 1995-2000 között a kutatás-fejlesztési ráfordításokban elsősorban Spanyolországnak (10,2%), Portugáliának (9,6%), Írországnak (8,4%) volt köszönhető. A többi országban a ráfordítás stagnált, vagy csökkent (SZENDRŐDI L. 2003). Az EU fejlett országainak hátránya az innováció területén az USÁ-val szemben annak köszönhető, hogy bár az EU-s tudományok kutatói tevékenység teljesítménye hasonló az amerikaihoz, az EU-ban sokkal kevésbé következik be az eredmények gazdasági életben való hasznosítása. Ennek okát a gyengébb egyetemi-vállalati együttműködésekben feltételezik, ezért az EU programjai célként tekintik ezek fejlesztését (MERIT-JRC 2006). Ezek mellett az amerikaitól elmaradó általános vállalkozási készséget és az európai vállalatok halványabb innováció-orientáltságát szokták az európai versenyhátrányok közé sorolni (BARTHA A. ET AL. 2007). SZANYI M. (2007) szerint is az USA innovációs rendszerének egyik legnagyobb erőssége a vállalkozói háttér, a vállalkozó személyének kiemelt fontossága és presztízse az amerikai társadalomban. Érdemes viszont megjegyezni, hogy az EU 25-ök és Japán, valamint főként az USA között 2006-ban az innovációs rés csökkenni látszódott (MERIT-JRC 2006). 10
Az EU jelentése szerint (MERIT-JRC 2006) az országokat négy csoportba lehet sorolni, összesített innovációs mutatóik (SII) és az indikátorok változásának átlagai alapján. A mutató 26 indikátor eredményeit tartalmazza, melyek ötféle indikátorcsoportba tartoznak (pl. vállakozási készségek, gazdasági hasznosítás). Az SII alapján az első csoport az innovációt vezetők, ahová Svédország, Svájc, Finnország, Dánia, Németország és Japán tartozik. A második helyezettek az innovációt követők, ahová az USÁ-t, Nagy-Britanniát, Izlandot, Franciaországot, Hollandiát, Belgiumot, Ausztriát és Irországot sorolták. A harmadik csoportot
Szlovénia,
Csehország,
Litvánia,
Portugália,
Lengyelország,
Lettország,
Görögország és Bulgária alkotja, ők az utolérő országok. Az utolsó helyen állók csoportja a nyomkövetők, ahová Észtországot, Spanyolországot, Olaszországot, Máltát, Magyarországot, Horvátországot és Szlovákiát sorolták. Ciprus és Románia külön csoportot képezett a négyen kívül, mivel ők nyomkövetők, de gyorsan növekednek. Luxemburgot, Norvégiát és Törökországot nem tudták ezekbe a csoportokba besorolni.
Az összesített innovációs mutató (ISS) értékei 2006-ban 0,8 0,7
SII érték
0,6 0,5 0,4 0,3 0,2
0
SE CH FI DK JP DE LU US UK EU 15 NL IS BE FR IE AT EU 25 NO SI CZ IT EL CY ES MT LT HU HR EE PT SK LV PL BG RO TR
0,1
1. ábra Az összesített innovációs mutató (SII) értékei az EU 27 országa és néhány egyéb ország esetében, 2006-ban az EU adatai (MERIT-JRC 2006) alapján saját szerk. Magyarország összesített innovációs mutatója (SII) 2005-ben 0,31, az EU átlagának 72%-a volt. Ezzel az EU 25 tagországa között a 15. helyen állt (TTI
STRATÉGIA
2007). 2006-ban
viszont ugyanezen mutatónk 0,26 volt, míg az EU 25-ök átlaga 0,45. Míg rosszabb a helyzet, ha az EU 15-ök átlagához viszonyítjuk, azoké ugyanis 0,50 (MERIT-JRC 2006). Másképpen fogalmazva 2006-ban hazánk összesített innovációs mutatója az EU 25-ök átlagának 57%-a, míg az EU 15-ökének csak az 52%-a volt.
11
Az EU kutatás-fejlesztése helyzetének az egyes tagállamokon belüli bemutatásához néhány kisebb területű országot választottam ki, melyek részben Magyarországhoz hasonló fejlettségűek. A kiválasztott országok kutatás-fejlesztésének legfőbb jellemzőit a teljesség igénye nélkül és terjedelmi okok miatt röviden ismertetem. Az egyes országok SII értékeit a 1. ábrán lehet megtekinteni. Finnország az EU egyik vezető országa a K+F tekintetében. A 2000-es években a finn innovációs folyamatok harmonizáltak az EU-t általában jellemző trendekkel, kivéve az átlagot meghaladó mutatókat (ARTNER A. 2007A). 2000-t követően a K+F kiadások GDP arányos mértéke végig jóval meghaladta a 3%-ot, időnként elérte a 3,55%-ot is. Ez messze az EU (2003-ban 1,8%) és az OECD (2003-ban 2,2%) átlaga fölötti érték (SZANYI M. 2007). 2001ben Finnországban 69 788 fő dolgozott a kutatás-fejlesztésben, ami az ország lakosságának 3%-át jelentette (GROSSCHMID P. 2003a). 2006-ban a tudományosnak számító (felsőfokú oklevéllel rendelkező) foglalkoztatottak arány megközelítette az 50%-ot, miközben az EU 25ök átlaga még a 40%-ot sem érte el (ARTNER A. 2007A). A Finn Akadémia 2002-ben 177 millió euróval támogatta a kutatásokat. A támogatások 84%-át az egyetemi kutatóhelyek és klinikák, 6%-át a kutatóintézetek kapták, a külföldi szervezeteknek 8%-ot juttattak (GROSSCHMID P. 2003b). Érdekes azt is megjegyezni, hogy Finnországban a Nokia egyedül adja a vállalati szektor kiadásainak 40-50%-át és ezzel az ország K+F kiadásainak közel harmadát (SZANYI M. 2007). Szlovéniában a K+F ráfordítások GDP-hez viszonyított nagysága évek óta 1,5% körül mozog. Az EU átlagával összehasonlítva Szlovénia bizonyos területeken relatíve jó eredményeket mutat fel, ilyen pl. a kutatók száma, a közösségi forrásokból K+F –re fordított összeg, az üzleti K+F kiadások növekvő trendje és a szlovén kutatók nemzetközi projektekben való részvétele. Szlovénia sikeres gazdasági teljesítménye ellenére a K+F+I terén viszonylag sikertelen volt az utóbbi másfél évtizedben. Ennek okai a választott gazdaságpolitika, az állami szektor lassú átalakulása, az üzleti és az állami kutatási szféra közötti együttműködés alacsony hatásfoka, az innovációs intézményrendszer átláthatóságának hiánya, valamint az egyértelmű fejlesztési prioritások elmaradása. Problémák az innovatív vállalkozások, újonnan bejelentett szabadalmak számában, valamint a finanszírozási struktúrában láthatók, meghatározó probléma az állami kutatóintézetek, az egyetemek és az ipari szféra közötti koordináció hiánya. Az üzleti szektor beruházásai a K+F ráfordítások több, mint 60%-át adják. A foglalkoztatott népesség átlagos képzettségi szintje fokozatosan emelkedik, a 12
felsőfokú oktatásban résztvevők aránya folyamatosan nő, azonban a természettudományi (és technológiai) jellegű képzésben résztvevők aránya az igényektől elmarad. A kedvező változások 2004-től kezdődően indultak meg (NOVÁK T. 2007). Jelenleg az ország összesített innovációs mutatórendszer (SSI) alapján az új tagállamok sorában Észtország után a második (lásd az 1. ábrát). Ausztria azért van szerencsés helyzetben a K+F-et illetően, mivel a multinacionális cégek regionális központjai közül sok ott telepedett meg (SZANYI M. 2007). Gazdasági növekedése az EU 15-ök átlagát meghaladja, de nem tartozik a gyorsan növekvő országok közé. Szolid nemzetközi gazdasági pozíciója, tartós jóléte az emberi erőforrások jó hasznosításán, értékelésén és megfelelő elismerésén alapul. Ausztriában rendkívül nagy jelentőségű a felsőoktatási szektor szerepe. A K+F finanszírozásában az osztrák állam 33,0%-kal vesz részt, a vállalati szektor 47,1%-kal, viszont a megvalósításban 67,8%-kal szerepelnek a vállalatok. A K+F-ben dolgozók összes létszáma 38 893 fő, melyből 9879 fő dolgozik az egyetemeken, az állam 2060 főt, magán non-profit szervezetek 227 főt foglalkoztatnak. A legtöbben a vállalatoknál dolgoznak, ott 26 728 fő végez K+F tevékenységet (KŐRÖSI I. 2007). Az utóbbi évtizedben Ausztria a legtöbb K+F mutató szerint javuló eredményeket mutat, az SII szerint a 9. helyen található az EU 25-ök között, 0,45-ös értékével azok átlagát meghaladja (MERITJRC 2006). A görög technológiafejlesztés nemzetközi összehasonlításban nem áll jól. Az SII alapján (lásd az 1. ábrán) 2006-ban az EU tagállamok egyik sereghajtó országa volt. A K+F kiadások alig haladják meg a GDP 0,5%-át, ennek is nagyobb részét az állam, illetve az EU biztosítja. Az EU átlagnak felel meg a fiatalok beiskolázási aránya, az innováció állami finanszírozása és a szervezeti innováció is. Nagyon alacsonyak viszont a szellemi tulajdonjogokra vonatkozó értékek és a szélessávú internet hozzáférés (ami gyakorlatilag nulla), rosszak az élethosszig tanulás, az üzleti K+F kiadások, a kockázati tőke mutatói is. Az agyelszívás egész Európában jelen van, de Görögországot érinti talán leginkább. Az innovációs rendszerük egyik jelentős gyengesége a felsőoktatás és az ipar közötti szakadék (ARTNER A. 2007B). Az alkalmazott kutatásokat főként a magánvállalati szféra végzi. Görögországban a gazdasági átalakulás és az egyetemek erősödése miatt az 1990-ben még 40%-os K+F ráfordítást felmutató kormányzati szektor sokat veszített súlyából (MOSONINÉ FRIED J. – SZUNYOGH ZS. 2008). A görög innovációs politika fő gyengeségei, hogy sok szakpolitikai területről hiányzik az innováció szempontja, az innovációnak nincs lobbyja, a folyamatos képzés nem megoldott, a szellemi 13
tulajdonjogok és szabadalmak védelmének nem tulajdonítanak kellő jelentőséget. Erőssége viszont, hogy nő a globális versenyképesség és innováció, valamint az állami és magán K+F fontosságának felismerése, erősödik a vállalkozó szellem és kreativitás elismertsége, a kutatók kellően ambiciózusak és a szolgáltatási szektor viszonylag innovatív (ARTNER A. 2007B). Jelenleg az innovációs és K+F politikájuk fő céljai, hogy a K+F helyeken megszületett know-how eljusson a termelőszférába, ahol piacképes termékké válhat, az innováció személyi feltételeinek fejlesztése, valamint az emberek életminőségének javítása (SZANYI M. 2007). Portugália gazdasága a 2000-es években az EU utolsói közé tartozott. A portugál K+F+I politika előtt álló kihívás az ország romló versenyképessége, amit a működőtőke-befektetések beáramlásának lassulása, a beruházások visszaesése, az exportpiacok egy részének elvesztése és néhány működtőke-befektető kivonulása is jelez (SZALAVETZ A. 2007). Portugália EU csatlakozása után jelentős feldolgozóipari tőkebefektetéseket volt képes magához vonzani, melyek az EU bővítéssel fokozatosan bezártak, továbbtelepültek (SZANYI M. 2007). A K+F összes ráfordításainak a GDP arányában mért értéke (GERD) az 1990-es 0,51% óta lassan nő, 2007-ben 0,78% volt. A K+F-re szánt kormányzati ráfordítások a GDP százalékában mutatója tekintetében az ország teljesítménye 2005-ben megközelítette az EU régi tagállamainak átlagát, ugyanakkor a teljes K+F ráfordításból viszonylag alacsony részarányt képviselnek a vállalati ráfordítások. Portugáliában a vállalati K+F ráfordításoknak a magyarországinál viszonylag kisebb részét adják a nemzetközi vállalatok, 2001-ben az összes vállalati beruházás 30,9%-át kezdeményezték a külföldi leányvállalatok (hazánk adata ugyanekkor 62,5% volt). Ráadásul, a kormányzati ráfordítások gyorsabban növekedtek a 2000-es években, mint a teljes ráfordítás. Az oktatás problémáit jelzi, hogy 2005-ben még a középiskolások 38%-ának nem sikerült befejeznie tanulmányait, a diplomások arányát pedig 11%-ról 2010-re akarják 15%-ra emelni. Az elemzések az oktatási rendszert és az alacsony humán erőforrás-ellátottságot, valamint a nemzeti innovációs rendszer elemei közötti együttműködés hiányát jelölik meg fő gyengeségekként (SZALAVETZ A. 2007). Csehország a K+F ráfordítások terén nemcsak az újonnan csatlakozott országok közül emelkedik ki (lásd az 1. ábrán), hanem az EU 25-ök átlagához képest is jók az adatai. Az ország az ipari hagyományokat és a globalizáció tendenciáit kihasználó innovációs politikát folytat. Egyaránt nagy hangsúlyt helyeznek az oktatás-képzésre és a kutatás-fejlesztésre, azaz az innovációs folyamat mindkét oldalára. 2004-ben a bruttó K+F ráfordításuk 52,8%-át az 14
ipar, 41,9%-át pedig az állam finanszírozta (TÚRY G. 2007). Az ország 1994-hez viszonyítva több mint 10 százalékponttal csökkentette a kormányzati szektor arányát. Ebben jelentős szerepet játszott a korábbi akadémiai intézetek egy részének megszüntetése, illetve integrálása a felsőoktatási szektorba (MOSONINÉ FRIED J. – SZUNYOGH ZS. 2008). 2007 elején Csehországban 15 külföldi érdekeltségű vállalat rendelkezett kutatás-fejlesztési központtal. Ezek mindegyike a feldolgozóiparban végzi tevékenységét, azon belül is a járműgyártás emelkedik ki. Csehország képes volt megőrizni az egyik legdiverzifikáltabb és ezáltal legtöbb termelési ágazatot magába foglaló járműgyártását, továbbá kiaknázta a külföldi befektetési lehetőségekben rejlő kihívásokat (TÚRY G. 2007). Az elmúlt években folyamatosan emelkedett a külföldi vállalatok által megvalósított kutatás-fejlesztési tevékenységek arány (SZANYI M. 2007). A fenti országok vizsgálatainak összehasonlító értelmezéséből számos hasznos tanulság vonható le Magyarország számára, mellyel részletesen foglalkoznak az MTA Világgazdasági Kutatóintézetében.
Az EU K+F stratégiájának lehetséges irányvonalai Az EU főbb fejlesztési dokumentumai a versenyképességi célokra, az együttműködésre, a források koncentrálására, a tudomány és a technológia eredményeinek hasznosítására, valamint a tudomány- és technológiapolitika koordinálására helyezik a hangsúlyt (TTI STRATÉGIA 2007). Az
Európai
Unió
kutatás-fejlesztés
iránti
elkötelezettségét
mutatja
és
egyúttal
kezdeményezése stratégiai jellegét, hogy az Európai Kutatási térség megvalósításának tervét 2000-ben a lisszaboni csúcson jelentette be. A lisszaboni stratégiai cél szerint „az Európai Unió váljon a legversenyképesebb, legdinamikusabb tudásalapú gazdasággá, legyen képes a fenntartható gazdasági növekedésre, a foglalkoztatottság emelésére és a társadalmi kohézió fokozására” (DARÁNYI S. 2002). Az EU tervei szerint a GERD/GDP (összes K+F ráfordítás a bruttó hazai termék arányában) mutató értékét az EU átlagában 3%-ra kívánják növelni, miközben a K+F ráfordításokból az ipar részaránya a mai 55%-ról 66%-ra nőne (SIEGLER A. 2002), ez az Európai Tanács 200215
ben Barcelonában tartott ülésének kitűzött célja. A barcelonai nyilatkozat kulcsszavai az oktatás, a foglalkoztatás és a bővítés, a göteborgi cél pedig a fenntarthatósági követelményt határozta meg (MOKRY J. F.-NÉ, 2002). A 2006 októberében tartott lahti csúcs szerint 2010-re Európa ráfordításai a GDP 2,6%-át érik el (TTI STRATÉGIA 2007). Az EU K+F+I melletti elkötelezettségét jelzi az is, hogy 2000-ben az EU Kutatási Tanácsa felkérte az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy készítsenek teljesítményértékelést a nemzeti kutatási politikákról. Erre négy szakértői munkacsoportot állítottak fel. A szakértői munkacsoportok a következők: K+F emberi erőforrásai, köz- és magánberuházások a K+F-be, tudományos és technológiai termelékenység, a K+F hatása a gazdasági versenyképességre és a foglalkoztatottságra. 2001-ben egy ötödik témát is felvettek ebbe a programba, a kutatási és technológiafejlesztési kultúra előmozdítását (ROMÁN Z. 2002). A 7. Kutatási, Technológiafejlesztési és Demonstrációs Keretprogramjának (melynek finanszírozási jelentőségét a következő fejezetben mutatom be) elsődleges célja, hogy hozzájáruljon az EU kutatás területen való világelsőségéhez. Különösen kiemelik a transznacionális együttműködések támogatását, az európai kutatás dinamizmusának, kreativitásának és kiválóságának erősítését, valamint az emberi tényező megbecsülését. Ez utóbbi esetében minőségileg és mennyiségileg egyaránt növelve a kutatás és technológia területén az oktatást, kutatási képzést, kutatási lehetőségeket, a kutatói szakma elismerését és a női kutatók részvételi arányát, melyek a cél elérésének fő eszközei (EP-CEU 2006).
Az EU K+F finanszírozásának várható alakulása Az ázsiai régió 2005-re már megelőzte az Európai Uniót a K+F összráfordítások tekintetében. Ha Kína gyors növekedése a jelenlegi ütemben folytatódik, 2009-2010-re már önmagában is el fogja érni az uniós K+F ráfordítási intenzitást (PLÉH
ET AL.
2008). A K+F szektor
finanszírozása terén az állami források relatív súlya sok országban csökken. Az USÁ-ban 1990-ben 48% volt az állami finanszírozás aránya, 2001-ben viszont már csak 26%. Az EU esetében ugyanezen adatok 41% és 34% voltak (BŐGEL GY. 2007). Az
EU
K+F
finanszírozásában
meghatározó
szerepet
töltenek
be
a
Kutatási,
Technológiafejlesztési és Demonstrációs Keretprogramok ( a továbbiakban keretprogramok). 16
Jelenleg a 7. ilyen keretprogram van érvényben, melyet 2006. év végén fogadtak el és hétéves időtartamra szól. A keretprogramok költségvetésének nagyságrendekkel való növekedése is jelzi a kutatás-fejlesztés egyre inkább előtérbe kerülését. A keretprogramok megvalósítása (melyért az EU Bizottsága felelős), háromféle eszközön keresztül történhet. Egyrészt a keretprogramok költségvetésének körülbelül 70%-át megosztott költségű kutatásokra fordítják, ahol a Bizottság a kiadások 50%-áig kész társfinanszírozni bizonyos kutatási projekteket a tagállamok vállalataival, intézeteivel, egyetemeivel. Előfordul, hogy a Bizottság nem vesz részt a kutatás finanszírozásában, csak különböző kutatások koordinációját, illetve a koordináció teljes költségét vállalja fel. Másrészt az EU saját kutatásokat is folytat a Közös Kutatóközpontban és annak kihelyezett intézményeiben (HORVÁTH Z. 2002.). A 7. keretprogram hétéves költségvetése 50 500 M euró, melyet az Euratom következő ötévi költségvetése 2 700 M euróval egészít ki. Legfontosabb fejleménye az alapkutatások, a tudományos tudás jelenlegi határait kiterjeszteni igyekvő kutatások finanszírozása, amely koncepcióváltást jelez az EU tudománypolitikájában. Ez az első olyan uniós program, amely a versenyképességet megalapozó tudományos tevékenységet támogatja (PLÉH ET AL. 2008). A versenyképességi célok elérése érdekében az EU 2007-től a 7. keretprogram mellett egy új programot, a Versenyképességi és Innovációs Keretprogramot (a továbbiakban CIP) is indít. A jövőben a CIP foglalja koherens keretbe a Közösség versenyképességi és innovációs tevékenységét és egészíti ki versenyképességi oldalról a 7. keretprogram kutatás-orientált programjait (TTI STRATÉGIA 2007).
Magyarország és az EU közös K+F stratégiai céljai Magyarország és az EU közös stratégiai céljait jól jellemzi, hogy hazánk már lassan tíz éve teljes körű résztvevője az európai kutatásoknak. Bár 1994-1998 között az EU akkor futó 4. keretprogramjában még csak egyes kutatási projektekben vehettünk részt együttműködőkként, már 1999-ben, az 5. keretprogrammal integrálódhattunk az európai kutatáshoz teljes körű részvétellel. Magyarország 2002. 17
november 29-én társult az EU 6. keretprogramjához, ami már az EU tagországaival pontosan azonos jogokat kínált a tagjelölteknek is (MAGYAR B. 2002). Ez utóbbi program 2006-ban fejeződött be. Az EU 6. keretprogramon belül magyar kutatók által elnyert támogatás összegét 110-150 M euró közé becsülik, ezen belül az információs- és kommunikációs technológiai kutatásokban volt hazánk a legeredményesebb (PLÉH
ET AL.
2008).
A 7. keretprogramot (melyet a
megelőző fejezetben ismertettem) 2006 végén fogadták el. Magyarország és az Európai Unió, valamint az Európai Bizottság közötti tudomány- és technológiapolitikai (TéT-politikai) együttműködésnek az integráció szintű kormányzati együttműködés ad keretet (KLEINHEINCZ F. 2002). Az EU-n belüli regionális különbségek csökkentését szolgálják a Strukturális Alapok forrásai. A források felhasználásának tervezése az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében történik. A K+F+I a Gazdaságfejlesztési Operatív Program egyik prioritása, de a K+F és az innováció fontos szerephez jut több más operatív programban is (TTI STRATÉGIA 2007). A GVOP-n (Gazdasági Versenyképesség Operatív Program) kívül számos jelentősebb K+F pályázati program lett az utóbbi években elérhető. Ilyenek például a Baross Gábor, Jedlik Ányos, Pázmány Péter programok, valamint még újabban az Asbóth Oszkár, Irinyi János programok a nemzetközi nagyprojektekhez kapcsolódó Déri Miksa, Teller Ede programokkal. Ezeket a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapból finanszírozzák. Jelenleg a hazai K+F szférának jutó támogatásoknak három főbb forrása van. Ezek közül legfontosabb a Kutatási és Technológiai Innovációs Alap, ami az NKTH adatai szerint 30-40 milliárd Ft-tal járul hozzá a K+F forrásokhoz. A GOP K+F prioritás Új Magyarország Fejlesztési Terv 2007-2013 évente 35,5 milliárd Ft-tal, az EU 7. keretprogramja 20-30 milliárd Ft-tal járul hozzá, ez utóbbi a teljes költségvetés közel 1%-a (VASS I. 2007). A Kormány célja, hogy a hazai kutatóhálózat harmonikusan illeszkedjen az európai kutatási infrastruktúrába és egyben az EU közös kutatáspolitikájába (TTI STRATÉGIA 2007), ezért fontos a teljesítmények nemzetközi normáihoz való csatlakozás, az együttműködési lehetőségek optimális kihasználása, a szellemi tulajdon védelme, úgy, hogy az állam a nemzetközi K+F+I-ben való részvételt hosszú távú stratégiai célnak tekintse. 18
Évek óta élénk vita tárgya, hogy a külföldi tőke hogyan befolyásolja a magyar K+F alakulását. Általános nézet szerint a külföldi tőke egy része csak az olcsó munkaerőt kívánja a low-tech ágazatokban hasznosítani, a high-tech iparágak része pedig elsorvasztó hatással lehet a hazai kutatás-fejlesztésre. MOLNÁR GY. (2001) tanulmánya alapján az állítás második fele nem igazolható. BARTHA A.
ET AL.
(2007) ugyanakkor nem tapasztalták annak jelét a
feldolgozóipari és üzleti szolgáltatási területek kis- és középvállalkozásaira vonatkozó vizsgálataikban, hogy a külföldi tulajdon szignifikáns előnyt jelentene a vállalat innovációs tevékenysége szempontjából. Az exportáló cégek között a külföldi tulajdonúak közel negyedével többen folytatnak K+F aktivitást, mint a hazai tulajdonúak. A csak az EU-n kívülre exportáló cégek között sokkal magasabb a K+F aktivitás aránya (49%), mint az EU-ba is exportálók között (29%). A csak az EU-n kívülre exportáló vállalatok közé szinte kizárólag vegy- és gépipari vállalatok tartoznak, míg az EU-ba is exportálók között az átlagnál magasabb a textil- és bőripari cégek aránya (MOLNÁR GY. 2001). A kutatás-fejlesztéssel foglalkozó cégek 38%-a vett részt 1998-ban valamilyen K+F együttműködésben (MOLNÁR GY. 2001). A K+F ráfordítások relatív nagysága határozta meg a K+F együttműködések intenzitását. Ha megtekintjük az
1998-as helyzetet mutató 2. ábrát,
jól látszik, hogy elsősorban az itthoni, főként az egyetemekkel és kutatóintézményekkel kötött együttműködések jellemzők, de a vállalati szférában jellemzők az EU-s kapcsolatok is. Ugyanakkor a kis- és középvállalkozások esetében, a feldolgozóipari és az üzleti szolgáltatási területekre vonatkozó eredmények szerint a más vállalatokkal való innovációs együttműködés jelenti a legelterjedtebb kooperációs formát és csak a második legfontosabb partnernek mutatkoztak a felsőoktatási intézmények (BARTHA A. ET AL. 2007).
19
K+F együttműködések 1998-ban a partnerek szerint 25
válaszadó cégek százaléka
20
15
Magyarország
10
Európai Unió 5
0 váll ala
ti par
tner
egyéb
cég
K+F
m intéz
ény
felsőo
si ktatá
int.
egyéb
Közép- és Kelet-Európa Egyéb ország
2. ábra A K+F együttműködések 1998-ban a partnerek szerint (MOLNÁR GY. 2001) adatainak módosítása alapján, saját szerk. A vállalati partnerek esetében legkisebb együttműködés az Európán kívüli országok esetében figyelhető meg, de jelentős a hazai partnerekkel való kapcsolatok is. A vállalati partnereken kívüli összes együttműködés esetében egyforma tendencia látható az országoknál az alábbi sorrendet mutatva a kapcsolatok mennyiségében: hazai>EU-s>közép-kelet-európiai>egyéb országbeli. A K+F intézmények és különösen a felsőoktatási intézményeknél feltűnően dominánsak a hazai szereplők az együttműködésekben. A K+F tevékenységeket végző vállalataink 40%-ának volt 1998-ban EU-kapcsolata, míg a K+F-et nem végzők 9%-ának. Az EU-kapcsolattal rendelkező cégek 75%-ának van kapcsolata Németországgal, közel 40%-ának Ausztriával és 22%-ának Olaszországgal. Ez a 3 ország teszi ki az összes kapcsolat közel kétharmadát. A vállalatok méretének növekedésével arányban nő a kapcsolatokkal rendelkezők száma (MOLNÁR GY. 2001). Ezen adatok mutatják, hogy Magyarország EU-n belüli gazdasági szerepét növelhetik az EU-s partnerrel végzett kutatás-fejlesztési tevékenységek együttműködései. MOLNÁR GY. (2001) tanulmányában ismerteti azokat a fő okokat, melyeket az EU-s kapcsolatépítés kudarcai okának talált a vonatkozó kérdésekre válaszoló 55 cég. A kudarcok okait a tanulmány adatai alapján kördiagramon ábrázoltam (3. ábra). Az ábrán látható a kiemelkedő kapcsolatépítési ok, a pénzügyi problémák. Jelentősnek minősíthető az állami szabályozásból és a nyelvi problémákból adódó okok is.
20
EU-s kapcsolatépítési kudarcok okai 13% 7% 51% 12%
pénzügyi problémák 17%
állami szabályozás nyelvi problémák K+F minősége egyéb
3. ábra EU-s kapcsolatépítési kudarcok okai szerint (MOLNÁR GY. 2001) adatai alapján, saját szerk. Az EU-s kapcsolatok építésének én egy további okát is látom, mégpedig azt, hogy az EU-s programok ismertsége a hazai vállalatok körében viszonylag kicsi. Jelenleg az európai K+F ráfordítások a GDP 1,84%-a körüli értéken stagnálnak, ami elmarad a korábban említett 3%-os célkitűzéstől. Pesszimista értékelések szerint a jelenlegi trend folytatódása esetén 2010-re akár néhány tized százalékos visszaesés is történhet (PLÉH ET AL. 2008). A magyar nemzeti K+F ráfordítás a GDP-nek csupán az 1%-a. Az üzleti szféra ráfordításai csak a GDP 0,3%-át teszik ki, ami az EU átlaghoz képest jelentősen elmaradott. Ez is jelzi, hogy még jelentős fejlődésre van számos területen szükségünk (PLÉH ET AL. 2008). Azt is érdemes megjegyezni, hogy míg nálunk a vállalkozási és az állami szféra összes K+F ráfordításainak aránya 0,7:1, addig az EU átlaga ehhez képest fordított arányt mutat, 1,6:1-ot. Az EU 27-ek kormányzati K+F ráfordítása 2001-2005 között 0,32%-ról 0,24%-ra csökkent, míg Magyarországon 0,26% volt e mutató. A kormányzati szektor K+F ráfordításának a teljes nemzeti K+F ráfordításhoz viszonyított aránya Magyarországon magas (25,4%), az EU 27-es átlaga 13,8% volt 2006-ban. Ennek oka a vállalkozások eltérő részarányából ered. A felsőoktatási és a kormányzati szektort együttvéve már nincs ilyen jelentős különbség a hazai és EU-s adatok között (MOSONINÉ FRIED J. – SZUNYOGH ZS. 2008).
21
A K+F jogszabályi környezete Magyarországon Magyarországon az 1990-es évek elején a Központi Műszaki Fejlesztési Alap (KMŰFA) volt az a finanszírozási eszköz, amelyet a kormány technológiapolitikájának érvényesítéséhez használtak fel. Kezeléséért az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság volt a felelős, 1994-ig az előző évi vállalkozási nyereségadó 4,5%-os hozzájárulása finanszírozta. 1995-ig nemcsak a K+F finanszírozására volt felhasználható, hanem K+F-el kapcsolatos beruházásra, kísérleti projektek kidolgozására, információ vásárlására is. 1995-től azonban új rendszerű pályázatokat hirdettek meg (DŐRY T. 1996). Az OECD összehasonlító vizsgálatai szerint 2005-re Magyarország az élmezőnyben volt a K+F ösztönzésére alkalmazott adókedvezmények tekintetében. Jelentős feszültségek láthatók viszont az élőmunkát terhelő járulékok területén (TTI STRATÉGIA 2007). A jogszabályi környezet alapjait elsősorban a 2003. évi XC. törvény a Kutatási és Technológiai Alapról, valamint a 2004. évi CXXXIV. törvény a kutatás-fejlesztésről és a technológiai innovációról adják. Innovációs törvényt már megpróbáltak létrehozni a rendszerváltás után is. 1992-ben előterjesztettek egy törvénytervezetet a műszaki kutatásról és innovációról. Létrehozásában sok szakember vett részt és a tárcaközi egyeztetések is pozitív eredménnyel zárultak, de végül nem került a tervezet a kormány elé (BORSI B. 2004). A 2004. évi CXXXIV. törvény az ország első innovációs törvénye, ami átfogóan határozza meg és számos intézkedéssel segíti a kutatás-fejlesztést, a technológiai innovációt, az eredmények gazdasági és társadalmi hasznosítását (TTI STRATÉGIA 2007). Célja, hogy „a kutatás-fejlesztési és technológiai innovációs eredmények létrehozása és hasznosítása feltételeinek javításával segítse a magyar gazdaság fenntartható fejlődését; elősegítse a vállalkozások technológiai innováción alapuló versenyképességének növekedését és a régiókban található kutatás-fejlesztési és innovációs lehetőségek minél teljesebb körű hatékony kihasználását; ösztönözze a magas hozzáadott értéket előállító munkahelyek létrehozását; előmozdítsa a kutatás-fejlesztésben foglalkoztatottak szakmai felkészültségének javulását és társadalmi elismertségük növelését; járuljon hozzá az ország védelmi és
22
biztonsági képességeihez szükséges fejlett technológiák alkalmazásához” (2004.
ÉVI
CXXXIV. TÖRVÉNY).
A Kutatási és Technológiai Innovációs Alap A Kutatási és Technológiai Innovációs Alap (továbbiakban Alap) törvényi alapja a fentebb említett 2003. évi XC. törvény, melynek célja az ország versenyképességének és fenntartható fejlődésének erősítése, különösen a kutatás-fejlesztés és a létrehozott új tudás alkalmazásának finanszírozása és a kapcsolódó érdekek érvényre juttatása. A törvény értelmében az Alap rendeltetése, hogy „kiszámítható és biztos forrást jelentsen a magyar gazdaság technológiai innovációjának ösztönzésére és támogatására, tegye lehetővé a gazdaságban és a társadalmi élet egyéb területein hasznosuló kutatás és fejlesztés erősítését, a hazai és külföldi kutatási eredmények hasznosítását, az innovációs infrastruktúra és annak körébe tartozó szolgáltató tevékenységek fejlesztését”. Az Alap forrásai az innovációs járulék, a központi költségvetésből nyújtott állami támogatás, a gazdasági társaságok által teljesített önkéntes befizetések, adományok, segélyek, nemzetközi
szervezetektől,
intézményektől
származó
támogatások,
visszatérítési
kötelezettséggel nyújtott támogatások visszatérítései, az Alapból nyújtott támogatással létrehozott gazdasági eredményekből való részesedés és az egyéb bevételek. Az Alap pénzeszközeit a pályázati úton kiválasztott kedvezményezettek a következő jogcímeken használhatják fel. A K+F kiadásainak, a K+F eredmények hasznosításának fedezetéül, új tudományos és technológiai eredmények alkalmazásának elterjesztésére, a K+F+I infrastrukturális feltételeinek fejlesztésére, a K+F+I-t erősítő szolgáltatások, innovációs hídképző és hálózatépítő tevékenységek támogatására, technológiai innováció ösztönzésére a régiókban és a kistérségekben, a régiók és a kistérségek innovációs képességének növelésére és innovációs forrásainak támogatására. A nemzetközi tudományos és technológiai együttműködés támogatására, K+F munkahelyek létrehozására, a kutatás és technológiai innováció emberi erőforrásainak fejlesztésére, a kutatói utánpótlás és képzés, tehetséggondozás, a kutatói, oktatói továbbképzés támogatására, az elismert hazatérő kutatók magyarországi szakmai beilleszkedésének támogatására, a hazai és külföldi tudományok, 23
technológiai ismeretek megszerzésére, azok gyakorlati alkalmazására, társadalomtudományi kutatások támogatására. Felhasználhatók továbbá külön jogszabályban, nemzetközi szerződében meghatározottak szerint (2003. ÉVI XC. TÖRVÉNY). Az Alap 2005. évi bevétele összesen 34 159,9 M Ft volt, fő forrását a vállalatok által befizetett innovációs járulék és a költségvetési hozzájárulás jelentette. Az alapból 2005-ben 27 668,68 M Ft-ot fizettek ki (PLÉH ET AL. 2008). Az Alapból támogatás nyílt pályázati rendszerben nyerhető el. Pályázaton kívüli támogatás a Kutatási és Technológiai Innovációs Tanács jóváhagyásával, az Alap tárgyévi kiadási előirányzatának 3%-át meg nem haladó mértékben kerülhet sor (2003. ÉVI XC. TÖRVÉNY). Az Alapból finanszírozott pályázatokon 2005-2006 között 12 új egyetemi tudásközpont született, összesen 8 500 M Ft támogatással (PLÉH ET AL. 2008).
Az innovációs járulék Innovációs járulék fizetésére kötelezettek a 2000. ÉVI C. TÖRVÉNY hatálya alá tartozó belföldi székhelyű gazdasági társaságok. A járulék fizetése alól mentesülnek ezért értelemszerűen az egyéni
vállalkozók,
valamint
a
2004.
ÉVI
XXXIV. TÖRVÉNY
szerinti
kis-
és
mikrovállalkozások, a cégbejegyzés évében jogelőd nélkül alapított gazdasági társaságok és előtársaságaik, a Magyar Nemzeti Bank, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt, illetve a fogvatartottak
foglakozására
létrehozott
gazdasági
társaság.
A
mikrovállalkozások
kivonásának indoka az ilyen jellegű terhelhetetlenségük. A központi kalkulációk szerint a mikrovállalkozások kivonása a befizetői körből, mintegy 3 milliárd Ft-tal csökkentette az Alapba befolyó összeget. A döntés révén közel 300 000 érintett társas vállalkozás mentesült a befizetési kötelezettség és a kapcsolódó adminisztrációs feladatok alól (SCHABLIK B. 2006). A járulék éves bruttó összege az adóalap meghatározott százaléka. Ez 2004-ben 0,2%, 2005ben 0,25% volt, 2006-tól pedig 0,3%, ami a mérsékelt közteherviselést mutatja. A kisvállalkozásokra egyéb mértékek vonatkoznak. 24
Az innovációs járulékot az állami adóhatósághoz kell befizetni, amely a befizetett járulékot szabályozott módon utalja át az Alapnak a kincstárnál vezetett számlájára (2003.
ÉVI
XC.
TÖRVÉNY).
A járulékfizetést előlegfizetés rendszerében teljesítik a kötelezett vállalatok. Az üzleti évben járulékfizetésre kötelezetteknek háromhavonta kell előleget fizetni. A fizetendő járulékelőleg alapjára, összegére vonatkozóan eltérő a szabályozás a járulékfizetési kötelezettség keletkezési évének első két előlegfizetési időszakára, valamint az első két előlegfizetési időszakot követő 12 hónapos időszak négy előlegfizetési időszakára (ÁCSNÉ MOLNÁR J. 2004). A bevallás viszonylag egyszerű, tartalma néhány érdemi sorra korlátozódik. Ki kell számítani az innovációs járulék éves bruttó összegét. Ehhez meg kell határozni a járulék vetítési alapját, ami nem más, mint a nettó árbevétel, csökkentve az eladott áruk beszerzési értékével, a közvetített
szolgáltatások
értékével
és
az
anyagköltséggel.
Ezt
követően
a
kötelezettségcsökkentő tételek éves összegét kell meghatározni, utána pedig, a még befizetendő, illetve visszaigényelhető innovációs járulék összegét. A kiszámított és a teljesítésre befizetett járulékelőleg összegek különbözete a következő lépés. Ennek előjele pozitív vagy negatív lehet, annak függvényében, hogy az adóalanynak a számítások eredményeképp további befizetési kötelezettsége, vagy visszaigénylési jogosultsága keletkezett (SCHABLIK B. 2006). A járulék bevezetését követő éves befizetéseket az 1. táblázatban összesítettem. Látható, hogy az első három évben dinamikusan nőtt a befizetések összege, amely 2006-ra meghaladta a 25 milliárd Ft-ot. Befizetett járulék éves összege (millió Ft) nettó
bruttó
2004
15 970,5
16 694,8
2005
20 548,4
23 546,6
2006
23 060,1
25 640,0
1. táblázat A 2004-2006 között befizetett innovációs járulékok összege, APEH adatok (APEH 2005, APEH 2006 és APEH 2007) alapján saját szerk. 25
Az innovációs járulék bevezetésének kettős érdeme, hogy jelentős mértékben megnövelte a K+F tevékenységek központi forráskeretét, illetve bevonta a finanszírozásba a vállalatokat. Az Alap továbbá előnye pedig, hogy a költségvetési gazdálkodáshoz képest hosszabb időtávú stratégiai folyamatokhoz tud biztos forrást nyújtani. A Kopint-Tárki felmérésében résztvevő vállalatok közel négyötöde volt innovációs járulék fizetésére kötelezett, melyek többsége nem volt túlságosan elégedett az innovációs járulék jelenlegi rendszerével (hétfokú skálán az értékelés átlaga 3,01) és nem tartották úgy, hogy a járulék jelenlegi formájában innovációra ösztönözné őket. Az innovációs járulékot nem fizetőknek valamivel nagyobb hányada tartotta kutatást serkentő hatásúnak a járulékot, mint a fizetőké. Általában megállapítható volt, hogy minél nagyobbak a vállalatok, átlagban annál optimistábban ítélik meg az innovációs járulék rendszerének innovációt serkentő erejét. Továbbá, a nem-exportálók kedvezőtlenebbül ítélik meg a járulék innovációs hatását, mint a mérsékelt vagy jelentős exporthányaddal rendelkező vállalatok (BARTHA A. ET AL. 2007).
Az innovációs járulék-kötelezettséget csökkentő tételek A befizetési kötelezettség formája járulék, ami azt jelenti, hogy (eltérően az adóktól) a vállalkozások a járulékfizetésért cserébe bizonyos ellenszolgáltatásokat vehetnek igénybe. Az innovációs járulék éves bruttó összegéből meghatározott körben és mértékig levonható a gazdasági társaság saját tevékenységi körében végzett kutatás-fejlesztési tevékenység közvetlen költsége, valamint meghatározott szervezetektől megrendelt kutatás-fejlesztési tevékenység költsége. A levonható költségeket mind a saját szervezetben végzett, mind a vásárolt kutatás-fejlesztés esetében csökkenteni kell a levonásnál figyelembe vett költségek fedezetéül szolgáló, az államháztartás valamely alrendszeréből nyújtott támogatással (2003. ÉVI XC TÖRVÉNY).
A levonható költségek között nem szerepelhetnek olyan támogatások, melyek államháztartási alrendszerből származnak. Továbbá lényeges, hogy mindig csak az adott üzleti évben felmerült költségek számolhatók el az azonos üzleti év innovációs járulékéval megfeleltetve. Mivel a vonatkozó törvényben korlátozás nem található, ezért a vállalkozások bármilyen témában folytathatnak, megrendelhetnek K+F témákat. 26
A kötelezettség csökkentő tételek alkalmazásának lehetősége csökkentheti azon vállalkozások terheit, melyek önszántukból K+F befektetéseket végeznek. További várható hatása még, hogy növekedni fognak a K+F szolgáltatások megrendelései, ezáltal erősödhetnek az üzleti szféra, valamint a felsőoktatási és kutatóintézményi kutatóhelyek közötti együttműködések is. A várakozásokhoz képest máshogyan alakult a járulékcsökkentő tételek levonása. A vélt levonási lehetőség 9-10%-os szintjével szemben már az első évben 25%-os, majd a következő bevallási
időszakban
43%-os
volt
az
elszámolt
innovációs
ráfordítások
miatti
járulékcsökkenés (SCHABLIK B. 2006).
A hazai K+F+I középtávú stratégiai céljai A Kormány 2007. március 28-án hirdette ki a 2007-2013 közötti időszakra vonatkozó K+F+I stratégiáját, vagyis az ún. TTI (tudomány-technológia- és innovációs) stratégiát. Ez gyakorlatilag részletesen összefoglalja a hazai K+F+I középtávú stratégiai céljait. A TTI stratégia kialakítását az NKTH kezdte meg 2005-ben, majd az OKM és GKM keretében folytatódott a munka az MTA közreműködésével. A stratégia prioritásai: a tudományos eredmények hasznosítása, a hatékony nemzeti innovációs rendszer kidolgozása, a tudásalapú gazdaság és innovatív munkaerő képzése, megfelelő jogi környezet kialakítása, valamint a globális piacon versenyképes hazai vállalkozások, termékek és szolgáltatások elősegítése (PLÉH ET AL. 2008). A TTI fontos feladata, hogy lényegesen javítsa a K+F+I folyamatok keretfeltételeit, s ennek következtében élénkülő K+F+I tevékenységek révén gyorsítsa a felzárkózást a fejlettebb országokhoz. Az állami szerepvállalás célja a nemzeti innovációs rendszer összehangolt, hatékony működtetése, a nagy költségigényű kutatási infrastruktúra fejlesztése a nemzetközileg versenyképes K+F bázisok létrehozása érdekében. Az állami források K+F+I célra történő felhasználásának egyik indoka, hogy az e területen eszközölt befektetéseknek nagyok az externális és hosszú távú hatásai. Indokolja továbbá, hogy a megoldandó problémák 27
komplexitásának növekedésével egyre kevésbé képes egy-egy hazai szervezet egyedül biztosítani egy projekt erőforrásait, valamint a közérdekű kutatások szükségessége (TTI STRATÉGIA 2007). A célok megvalósítása érdekében a Kormány stratégiai alapelveket fogalmazott meg, melyeknek lényegét az alábbiakkal lehet összegezni. Minőség, nyílt elosztás, konvergencia, államreform, a tudás átörökítése, az ellenőrzés nyilvánossága, nemzeti hagyományok értékeinek kutatása, vállalatokkal való együttműködés, szellemi és anyagi erőforrások fókuszálása K+F eredmények hasznosítása és a regionalitás előtérbe helyezése. A stratégia célja, hogy Magyarország olyan országgá váljon 2013-ra, ahol a gazdaság hajtómotorja a tudás és az innováció. A hazai érdekeltségű vállalatok a globális piacon versenyképes termékekkel jelenjenek meg. Ennek érdekében a következő középtávú stratégiai célokat fogalmazták meg: 1. Erősödön a vállalatok kutatás-fejlesztési és innovációs tevékenysége. A teljes K+F ráfordítás a rendelkezésre álló költségvetési források függvényében lehetőleg érje el 2010-re a GDP 1,4%-át, majd 2013-ra a GDP 1,8%-át. A vállalkozások K+F ráfordítása a teljes K+F ráfordításon belül 2010-re érje el a 45%-ot, majd 2013-ra az 50%-ot. Magyarország összesített innovációs mutatója (SII) 2013-ra érje el az EU átlagát. 2. Épüljenek ki nemzetközileg versenyképes K+F+I kapacitások, központok. 3. Erősödjön a társadalmi versenyképességet megalapozó tudás. 4. Erősödjön a régiók K+F+I kapacitása (TTI STRATÉGIA 2007). A stratégia céljait a következő beavatkozási területek – prioritások – szolgálják: 1. A tudományos kutatás eredményei befogadásának és hasznosításának kultúrája. 2. Minőség-, teljesítmény- és hasznosítás-vezérelt, hatékony nemzeti innovációs rendszer. 3. Megbecsült, a tudásalapú gazdaság és társadalom igényeinek megfelelő kreatív, innovatív munkaerő. 4. A tudás létrehozását és hasznosítását ösztönző gazdasági és jogi környezet. 5. A globális piacon versenyképes hazai vállalkozások, termékek és szolgáltatások (TTI STRATÉGIA 2007).
28
A hazai kutatás-fejlesztés alakulása az utóbbi évtizedben A jelenlegi hazai K+F helyzet kialakulásában meghatározó volt az 1980-as végének, 1990-es évek elejének időszaka. Ekkor a vállalatok a tömeges piacvesztés időszakában általában elsőként K+F részlegeiket szüntették meg. A folyamat az alkalmazott ipari kutatóintézetek tönkremeneteléhez vezetett, ezek kutatói létszáma 1990-1995 között 10500-tól 1500 főre csökkent (TTI STRATÉGIA 2007). A 17 egykori ipari kutatóintézetből öt intézetet 1993-ra bezártak, egyet privatizáltak, tizenegy átalakult kft vagy rt formába (MOSONINÉ FRIED J. – SZUNYOGH ZS. 2008). A tervgazdálkodás időszakában ezek a kutatóintézetek mint ágazati K+F feladatokat végző szervezetek főként a vállalatok más célra fel nem használható műszaki fejlesztési alapjaiból finanszírozott tevékenységet folytattak. Már az 1980-as évek végén további probléma volt, hogy a keleti export visszaesésének következtében csökkentek bevételeik, hitelt vettek fel amit nem tudtak visszafizetni. Ennek az eladósodásának következménye volt a fentebb említett 5 intézet bezárása is, részben hasonló okokból szűntek meg a vállalati kutatóhelyek is (MOSONINÉ FRIED J. – SZUNYOGH ZS. 2008). Az 1990-es évek első felében a magyar kutatásfejlesztési ráfordítások drasztikusan csökkentek, az ipari kutatási hálózat csaknem teljesen összeomlott (MOLNÁR GY. 2001). Az 1990-es évtized közepén az évtized elejéhez képest jelentős dinamikát mutatott a K+F vállalkozások számának növekedése (DŐRY L. 1996). 1995 és 1997 között a valamilyen kutatás-fejlesztési tevékenységet folytató ipari cégek aránya 16,1%-ról 21,5%-ra emelkedett (MOLNÁR GY. 2001). Az ipari K+F azonban csak 1996-1997 után, a növekvő külföldi tőkebefektetésekkel erősödött meg (MOSONINÉ FRIED J. – SZUNYOGH ZS. 2008). 1996-1998-ra kiépült a tudomány, a technológia és az innováció piacgazdasági rendszerének jogi kerete, a privatizáció már befejeződött, a gazdaság felépülése elkezdődött. E mellett befejeződött az üzleti tevékenység és az egyetemek nagymérték átszervezése és lényeges lépések történtek a K+F intézményi rendszerének átszervezésében (INZELT A. 2004). A privatizált cégek között magas (35%-os) a K+F-el foglalkozók aránya, mintegy kétszerese az új cégekének. Ez azt jelenti, hogy a K+F tevékenység még mindig elsősorban a rendszerváltozás előtti bázisra épül. A nem privatizált cégek esetében dinamikusabb a K+F 29
aktivitás bővülése. Az exportáló cégek körében tapasztalható nagyobb K+F aktivitás szinte kizárólag a 100 főnél kevesebbet foglalkoztató cégeknek tulajdonítható (MOLNÁR GY. 2001). Az élen járó országok GDP-arányos forrásainak felét-harmadát fordítják a fejlesztésekre. Számos más országban a vállalatoktól származik a fejlesztési források kétharmada, ugyanakkor hazánkban összesen 43% ez az arány és ezt is főként az innovációs járulék emelte a jelenlegi szintre (VARGA M. 2007). A felsőoktatási kutatóhelyek számának 6%-os csökkenése ellenére 2006-ban az összes hazai kutatóhely 55,7%-a a felsőoktatáshoz kapcsolódott. Az MTA kutatóhálózatában dolgozott ekkor a hazai kutatók 10%-a. Jelentős kutatókat foglalkoztató szektor a kormányzat is, ahol az utóbbi években 31-32% volt a kutatók foglalkoztatottsága. Az alapkutatási témák csaknem kétharmadával a felsőoktatásban foglalkoztak, egyharmadával a kutatóintézetekben és csak 3,5%-ával a vállalkozások. Magyarországon 2005-ben 749 vállalkozás végzett K+F tevékenységet (PLÉH ET AL. 2008). Az ágazati elemzések szerint a vállalati ráfordítások több mint 70%-át a feldolgozóipari cégek adják. Messze elmaradnak gazdasági szerepüktől a K+F ráfordítás terén az építőipar, az élelmiszeripar, a villamosenergia-ellátás, valamint a posta, távközlés ágazatok. Dinamikus K+F ráfordítás növekedés mérhető azonban a gyógyszergyártás mellett a híradástechnikai készülékgyártás és a közúti jármű gyártása ágazatban, továbbá a villamosgép-gyártás terén is. Nemzetközi összehasonlításban is fejlesztési potenciálok lehetnek a gyógyszeripar, környezetvédelmi ipar, biotechnológia és információtechnológia. A kis- és középvállalatok, valamint a humán erőforrásszempontjából pedig, a járműipar, élelmiszeripar és a híradástechnika (TTI STRATÉGIA 2007). A Nemzeti Fejlesztési Tervben a Gazdasági Versenyképességi Operatív Programban kulcsterületként fogalmazták meg a kutatás és innováció feladatait. Ezek között a stratégiai jelentőségű, kooperatív kutatási és technológiafejlesztési tevékenységek támogatása (pl. Nemzeti Kutatási Fejlesztési Programok), a K+F erőforrások, így a beruházások, technikai infrastruktúra, emberi erőforrások fejlesztése (pl. Európai Regionális Fejlesztési Alap), valamint a vállalati és regionális hálózatépítés fejlesztésének támogatása (pl. Központi Műszaki Fejlesztési Alapprogram új pályázatai) szerepeltek (MAGYAR B. 2002).
30
Az 1990-es évek végétől jelentős fejlesztési és átszervezési folyamat ment végbe a magyar tudományos élet egyes területein is. Ennek eredménye volt a felsőoktatási expanzió, a doktori iskolák létrehozása, az egyetemi integrációs program és az akadémiai intézetek konszolidációja (TTI STRATÉGIA 2007). 2005-től kezdődően számos olyan folyamat zajlott le, melyeknek jelentős hatása lehet a K+F+I tevékenységekre. Ilyenek például a hagyományos felsőoktatási rendszerről a BSc-MSc rendszerre való áttérés (a bolognai folyamat), az MTA széles körű reformja, vagy a TTI (kormányzati tudomány-technológia- és innovációs) stratégia 2007-es évi elfogadása. Továbbá jelenleg van folyamatban az NKTH-t is érintő átszervezési folyamat, melynek első lépéseként a hazai forrásból finanszírozott K+F+I pályázatok kezelését próbálják kezelhetőbbé és hatékonyabbá tenni. Az MTA 2005-2006-ról szóló jelentése szerint (PLÉH ET AL. 2008) a K+F hazai perspektíváit a következő években három tényező fogja meghatározni. Ezek a következők: 1. A Gazdaságfejlesztési Operatív Program prioritásai között első helyen áll a K+F+I, a teljes keret több mint egyharmada (közel 270 000 M Ft) ide összpontosul. De a meghirdetett konstrukciókra kizárólag gazdasági társaságok pályázhatnak. Ez komoly problémákat okoz az egyetemek, kutatóintézetek pályázati lehetőségeiben. 2. Megkezdődött a kormányzat TTI stratégiájának végrehajtása (lásd a megelőző fejezetben). 3. A kutatás-fejlesztés teljes intézményrendszerére és működésére jelentős hatással lesz a MTA reformfolyamatainak most zajló szakasza. Ami biztató jel, hogy az EU ipari K+F ráfordításokra vonatkozó elérhető legfrissebb (2005-ös költségvetési évet vizsgáló) felmérése szerint az első ezer EU vállalat között három magyar cég (Richter Gedeon Nyrt., Egis Nyrt., Graphisoft Zrt.) szerepelt (PLÉH ET AL. 2008). Nagy
jelentőségűnek
tartom
az
irodalmi
összefoglalóban
már
említett
MTA
kiadványsorozatot, amely a kutatóintézeteinek alkalmazáshoz közeli kutatásiról összefoglaló szól. A kiadványok azért is fontosak, mivel általuk a vállalati szférával való együttműködést tudják előremozdítani, elősegítve az eredmények vállalati hasznosítását. A tavalyi évben megjelent első kiadványban (MOLNÁR A. 2007) bemutatott kutatási eredményekről egy áttekintő ismertető táblázatot szerkesztettem, melyet a függelékben lehet megtekinteni (1. 31
függelék). Az összeállítás jól tükrözi az MTA kutatásainak széles spektrumát és jelzi, hogy az ország versenyképességét segíthető számos tudományos munka eredménye áll már jelenleg is a gazdasági hasznosíthatóság előtt. Véleményem szerint sok másik kutatóintézetnek, egyetemeknek, vállalatoknak kellene hasonló kedvezményezést indítania. A nemzeti innovációs rendszerek mérésének alapvető mutatói a kutatás-fejlesztés bemeneteli (pl. források, befektetések) és kimeneteli (pl. publikációk, szabadalmak) értékeit vizsgálják. A továbbiakban Magyarország jelenlegi K+F helyzetét a legfontosabb statisztikai adatok segítségével mutatom be.
Magyarország K+F+I tevékenységének legfontosabb mutatói A K+F+I személyi feltételei Magyarország K+F emberi erőforrásai szűkösek, az 1000 foglalkoztatottra jutó kutatók száma 3,9 fő, míg az EU 15-ök átlaga 6,1 fő. A K+F foglalkoztatottjaink teljes lakossághoz viszonyított száma is alacsonyabb az európai átlagnál (TTI STRATÉGIA 2007). Az utóbbi évtizedben jelentősen nőtt a kutató-fejlesztő helyek száma, amelyet a 4. ábra mutat. Az alábbi ábrák megfelelő értelmezése érdekében fontosnak tartom megemlíteni, hogy 1993től a K+F tevékenységeket folytató kft-k, 2000-től pedig a bt-k és nonprofit szervezetek adatait is tartalmazzák a feldolgozott adatok. Jól látszik, hogy a hazai kutatóhelyek száma 1996-től indult jelentős növekedésnek, valamint 2004-2005-öt követően. 1990 és 1996 között mindösszesen 205-tel nőtt a kutatóhelyek száma, az 1993-as adatgyűjtési váltás jelentősen megnövelte az értékeket, 1992 és 1993 között 93-mal emelkedett az összes helyek száma, ezen kívül az időszakban 1995 (az előző évhez képest 41-el) mutatott csak jelentősebb növekedést. 1996-ot követően jelentős mennyiségben nőttek a kutatóhelyek számai. Míg 1996-ban csupán 19-cel nőtt a helyek száma a megelőző évhez viszonyítva, ez az érték (az előző évekhez, mint bázisokhoz viszonyítva) 1997-ben 218, az 1998-as kisebb mértékű változását követően 1999-ben 162 volt. A 2000-es adatokat, valamint az azt követőket azért bontottam szét, mert a bt-k és nonprofit szervezetek közül a K+F tevékenységet végzők innentől számítanak az adatokba. Ezekkel együtt 2000-ben 118-cal, 2001-ben pedig már éves szinten 317-tel nőtt a K+F helyek száma! Ezt követően viszont ismét egy stagnálási periódus következett, sőt egy alkalommal még csökkenést is mutatott a megelőző évhez képest. 32
A kutató-fejlesztő helyek számának alakulása 1990 és 2006 között
2500 2000 1500 1000
2006
2005
2004
2003
2002
2001
2000
1999
1998
1997
1996
1995
1994
1993
1992
0
1991
500 1990
K+F helyek száma
3000
évek
4. ábra A kutató-fejlesztő helyek számának alakulása 1990 és 2006 között, KSH adatok (BOROSNÉ H. A ET AL. 2007) alapján saját szerk. Az
innovációs
járulék
bevezetését
követő
években
viszont
ismét
fellendülés
tapasztalható/várható, amit jelez a 2006-os év, amikor is 2005-höz viszonyítva 271-el nőtt az érték. De igazából az a legjobb mutatója a K+F férőhelyek növekedésének, ha az ábrán mutatkozó tendenciát figyeljük meg. Gyakorlatilag folyamatos emelkedés látható rajta, ahol megfigyelhető, hogy alig több mint 15 év alatt nőtt a kétszeresére a hazai kutatás-fejlesztési helyek száma.
A kutató-fejlesztő helyek létszámadatai 1990 és 2006 között 70000 létszám (fő)
60000 50000 40000
K+F tényleges létszáma összesen (fő) ebből kutatófejlesztő
30000 20000 10000 2006
2005
2004
2003
2002
2001
2000
1999
1998
1997
1996
1995
1994
1993
1992
1991
1990
0
évek
ebből segédszemélyzet
5. ábra A kutató-fejlesztő helyek létszámadatai 1990 és 2006 között, KSH adatok (BOROSNÉ H. A. ET AL. 2007) alapján saját szerk.
33
A K+F helyek létszámadatai összességében hasonló időszakokat mutatnak, de jól látszik, hogy a 2006-os létszám még nem éri el a 15 évvel ezelőttit (5. ábra). 1990-ben még 59 723 fő dolgozott kutatás-fejlesztésben, 1996-ban viszont már csak 37 286 fő. Az erőteljes létszámcsökkenést követően 1996-tól figyelhető meg ismét növekedés, ami viszont lényegesen lassabb folyamatnak mutatkozik a csökkenés gyorsaságához képest (1995-ig éves szinten több ezer fővel csökkent a létszám, míg az azt követő növekedés mindösszesen négyszer haladta meg az évi ezer főt). Az összes K+F létszámon belül a kutatók és fejlesztők száma nagyjából követi az ismertetett tendenciát, azzal a különbséggel, hogy létszámuk 2004ben már meghaladta az 1990-es értéket és azóta is folyamatos emelkedést mutat. Az 1990-es 30 256 főhöz képest 2006-ban már 32 786 fő kutató és fejlesztő szerepelt a statisztikában. A segédszemélyzet létszáma viszont 1990 óta folyamatosan csökken, az 1990-es 17 849 fővel szemben 2006-ban már csak 8 441 fő segédszemélyzet volt foglalkoztatva. Létszámuk tehát kevesebb, mint a felére csökkent. Az 1990-es évek közepén a felsőoktatásban csökkent a legkevésbé a kutatóhelyek, kutatók száma (DŐRY L. 1996), ugyanakkor 1997-re a 200 főnél többet foglalkoztató cégeknél, illetve az 1000 fő fölötti nagyvállalatoknál jelentősen nőtt a K+F tevékenységet folytató vállalatok aránya (MOLNÁR GY. 2001). Önálló K+F egységgel mindössze a K+F tevékenységet folytató cégek negyede rendelkezett 1998-ban, az önálló K+F egységek kicsik, közel a felükben dolgoznak öten (MOLNÁR GY. 2001).
2006
2005
2004
2003
2002
2001
1800 1600 1400 1200 1000 800 600 400 200 0
2000
K+F helyek száma
K+F tevékenységet végző kutatóhelyek száma 2000-2006 között
évek
felsőoktatás K+F intézmények vállalkozások
6. ábra A K+F tevékenységet végző kutatóhelyek száma a felsőoktatásban, a kutató-fejlesztő intézetekben és egyéb kutatóhelyeken, valamint a vállalkozásokban, KSH adatok (BOROSNÉ H. A. ET AL. 2007) alapján saját szerk.
34
A 6. ábrán látható, hogy a felsőoktatási kutatóhelyek száma 2000-től 2004-ig növekedést mutatott (1421 helyről 1697-re), majd azt követően gyengén csökken (2005-ben 1566, 2006ban 1552 felsőoktatási kutatóhely volt). A kutató-fejlesztő intézetek és az egyéb kutatóhelyek száma lényegesen kevesebb a felsőoktatásénál, 2000-ben közel tizenkétszer, míg 2006-ban megközelítőleg a nyolcszor több felsőoktatási kutatóhely volt. A kettő közti arány csökkenése elsősorban a K+F intézmények számának 2000 és 2006 közötti több mint kétharmados növekedésének köszönhető. Mint az ábrán is látható, hogy a legdinamikusabb növekedés egyértelműen a vállalkozási kutatóhelyek esetében figyelhető meg. 2000 és 2006 között több mint kétszeresére nőtt a vállalkozási kutatóhelyek száma. Különösen nagy növekedés volt megfigyelhető az innovációs járulékot bevezetését követő években, 2005-ben az előző évhez képest 80, 2006-ban pedig már 278 új vállalkozási K+F hely létesült. Ennek megfelelően 2000 és 2006 között a vállalkozási K+F tényleges létszám nőtt legerőteljesebben (8098 főről 11 748 főre), szintén emelkedett a felsőoktatásban (25 972 fő, illetve 27 165 fő), ugyanakkor a K+F intézmények esetében viszonylag stagnált (11 255 fő, valamint 11 498 fő) a tényleges K+F létszám. Alapvető ráfordítás adatok A K+F ráfordítás a K+F költség és beruházás együttes összege, függetlenül a pénzforrás eredeti forrásától (belföld vagy külföld) és céljától (kutatás, fejlesztés vagy egyéb). Ezt azért tartottam fontosnak kiemelni, mivel a makrogazdasági számításokban a ráfordítás fogalom nem tartalmazza a beruházásokat. K+F költség alatt a saját szervezetben végzett kutatási és fejlesztési tevékenységgel összefüggő költségek összességét, K+F beruházás (felhalmozási kiadás) alatt a tárgyévben felmerült, közvetlenül a kutatás és kísérleti fejlesztés végzését elősegítő, annak eszközéül szolgáló, új és használt tárgyi eszközök és számítógépes szoftverek beszerzésének értékét értjük (SZUNYOGH ZS. – VARGA A. 2007). Az 1980-as évek végétől kezdődően minden vonatkozásban jelentősen csökkentek a K+F ráfordítások (TARJÁN T. 2000). Az 1990-es évek elején a magyar kutatás-fejlesztési ráfordítások nagymértékben csökkentek, de mint azt korábban említettem, 1995-től ismét fejlődés volt tapasztalható. Az 1990-es évek közepén például a felsőoktatásra fordított kiadások is szerény mértékben növekedtek (DŐRY L. 1996). 35
A 7. ábra a kutatás-fejlesztés összes ráfordításait mutatja 1990 és 2006 között. Jól látható rajta, hogy az 1991-es mélypontot követően egészen napjainkig folyamatos növekedés tapasztalható az összes K+F ráfordítások terén. Kiemelkedően nőttek az értékek 1999 és 2002 között, valamint 2004-től kezdődően, közel azonos nagyságrendekkel. A 2005-ös és a 2006os év teljesen azonos mértékű (14,5%-os) K+F ráfordítás növekedést mutatott a megelőző évhez viszonyítva, bár ez kissé elmarad a 2000-2002 közötti emelkedéshez képest (akkor az előző évekhez viszonyítva 22,0-34,8% közötti értékek adódtak).
A K+F összes ráfordításai 1990 és 2006 között 250000
millió Ft
200000 150000 100000 50000
2006
2005
2004
2003
2002
2001
2000
1999
1998
1997
1996
1995
1994
1993
1992
1991
1990
0
é ve k
7. ábra A kutatás-fejlesztés összes ráfordításai 1990 és 2006 között, KSH adatok (BOROSNÉ H. A. ET AL. 2007) alapján saját szerk. A 8. ábrán a K+F összes beruházások megoszlása tekinthető meg, azaz a K+F költség és beruházás alakulása a 2000-2006 közötti időszakban. A K+F költségek az 1990-es évek elején még viszonylag alacsonyak voltak (21-25 milliárd Ft körüli értékek), majd az évtized közepétől indult meg emelkedésük. 1996 és 2002 között több mint 95 milliárd Ft-tal nőtt az éves K+F költség (39,041 milliárd Ft-ról 134,166 milliárd Ft-ra). Itt érdemes azt megemlíteni, hogy 1999-től a K+F költségadatokat amortizáció nélkül számolják. 2002 és 2004 között kissé lassabb emelkedés volt megfigyelhető, majd 2004-et követően ismét erőteljesen növekednek a K+F költségek. 2004-hez képest 2005-ben 13,7-os, míg egy évvel később már 14,0%-os növekedés volt tapasztalható.
36
K+F költség és beruházás 1990 és 2006 között 250000
millió Ft
200000 150000 100000 50000
2006
2005
2004
2003
2002
2001
2000
1999
1998
1997
1996
1995
1994
1993
1992
1991
1990
0 K+F költség beruházás
évek
8. ábra A K+F költség és beruházás alakulása 1990 és 2006 között, KSH adatok (BOROSNÉ H. A. ET AL. 2007) alapján saját szerk. A beruházások ugyanakkor lényegesen kevesebb összeget mutatnak, mind az átlagos szintet, mind az évenkénti növekedést figyelembe véve. A beruházások 1990-től 1996-ig lassan növekedve elérték a kiindulási 3,3 milliárd Ft-ról az 1996-os 5,3 milliárd Ft-ot. Ezt követően a beruházások is felgyorsultak, két éven belül több mint megkétszereződött a nagyságuk. 1996 és 2003 között folyamatos növekedés volt megfigyelhető, ami 2004-ben megállt egy rövid időre. Majd 2004-et követően ismét erőteljes fellendülés tapasztalható, 2005-ben 27,8%-os, 2006-ban pedig 29,7%-os növekedéssel. A beruházások 2005-2006-ban lényegesen gyorsabban (több mint kétszeresen) nőttek az összes ráfordításhoz képest. A K+F ráfordítások alakulása 2000-2006 között 140000 120000 millió Ft
100000 80000 60000 40000 20000 2006
2005
2004
2003
2002
2001
2000
0
évek
felsőoktatás K+F intézmények vállalkozások
9. .ábra A K+F ráfordítások alakulása 2000-2006 között, KSH adatok (BOROSNÉ H. A. ET AL. 2007) alapján saját szerk.
37
Ha megtekintjük a 9. ábrát, látható, hogy a K+F ráfordítások közül legerőteljesebben a vállalkozásoké nőtt, amit a K+F intézetek és egyéb kutatóhelyek ráfordításai követnek, végül pedig az egyetemeké. Különösen 2004-et követően emelkedett a vállalkozások K+F ráfordítása. Míg az előbbi kettő összes K+F ráfordítása közel megkétszereződött, a vállalkozásoké két és félszeresére nőtt. Azt is érdemes megfigyelni, hogy a felsőoktatási, valamint az intézményi kutatóhelyek összes K+F ráfordítása hasonló nagyságrendű, amelyekhez viszonyítva a vállalkozási ráfordítások mértéke lényegesen nagyobb (2006-ban már közel azonos a felsőoktatási és kutatóintézményi ráfordítások együttes összegével). A K+F intézetek rendszerint nagyobb ráfordítási adatokat mutatnak a felsőoktatáséhoz képest, bár az utóbbi években egyre kisebb közöttük a különbség.
K+F költségek és beruházások alakulása 2000 és 2006 között 100000
millió Ft
80000 60000 40000 20000 2006
2005
2004
2003
2002
2001
2000
0
évek
felsőoktatási K+F költség kutatóint.-i K+F költség vállalkozási K+F költség felsőoktatási beruházás kutatóint.-i beruházás vállalkozási beruházás
10. ábra A K+F költségek és beruházások alakulása 2000-2006 között, KSH adatok (BOROSNÉ H. A. ET AL. 2007) alapján saját szerk. A K+F költségek és beruházások összegeit 10. ábrán ábrázoltam. Első rátekintésre is jól észrevehető, hogy a K+F költségek mindegyik szektor esetében tartósan meghaladja a beruházások értékét. A felsőoktatás esetében a K+F költségek és a beruházások összege között jelentős különbség figyelhető meg, mindkettő esetében a legkisebb összegeket e szektor mutatja. A költségek viszonylagos állandó növekedése mellett (12,1%-os 2005-ben, illetve 13,6%-os 2006-ban) a beruházások a 2005-ös 64,2%-os növekedéssel szemben 2006ban 6,7%-kal csökkentek. A kutatóintézetek esetében a költségek és beruházások közötti különbségek még élesebbek (2006-ban több mint 55 milliárd Ft). Esetükben 2005-ben a költségek és a beruházások terén is növekedés volt tapasztalható (9,1%, illetve 2,0%), de
38
2006-ban ehhez képest kisebb mértékű volt a pozitív mérlegű változás (4,0%, valamint 1,2%). A vállalkozások változásai a legdinamikusabbak, a költségeket és beruházásokat illetően is. A beruházásaik 2004-2006 között megkétszereződtek, 2006-ban 49,3%-os növekedés volt tapasztalható (2004-ben 17,0%-os, 2005-ben 26,0%-os értékek jellemezték). A költségek ugyanakkor szintén jelentősen emelkedtek, 2004-ben 15,2%-kal, 2005-ben 18,6%-kal, 2006ban pedig már elérte a 21,9%-ot az előző évhez mért növekedés. Ha mindezt pénzben szeretnénk megjeleníteni, elmondható, hogy 2006-ra a kormányzati szektorba tartozó K+F tevékenységet végző kutatóhelyek ráfordításai elérték az 60,373 milliárd Ft-ot, a felsőoktatásban mért K+F ráfordítások összege 57,943 milliárd Ft-ot, a vállalkozói szektoré pedig a 114,872 milliárd Ft-ot. Fontos azonban kiemelni, hogy a vállalati K+F ráfordítások mintegy felét 17 nagyvállalat adja, melyek árbevételének ez mindössze 1,3%-a, tehát nemzetközi mércével ezek sem tekinthetők nagy kutatás-intenzitású vállalatoknak. A hazai vállalati K+F ráfordítások 7580%-a a külföldi többségi tulajdonú vállalkozásoktól származik, amelyek közül 2006-ban 38 működtetett hazákban kutatás-fejlesztési egységet (TTI STRATÉGIA 2007). Összességében nézve a beruházások értéke rendkívül alacsony, a GDP közel 1%-a, melynek növelése elengedhetetlen ahhoz, hogy a kutatás-fejlesztés területén utolérjük az EU átlagát. A magyar kutatás-fejlesztési ráfordítások általánosan alacsony szinte arra utal, hogy az innovációs rendszer kutatási-tudományos alrendszere erősen forráshiányos (BORSI B. 2004). A hazai teljes K+F kiadások, valamint a vállalkozási kiadások GDP-hez viszonyított aránya elmarad az OECD átlagától. Az eltérés a vállalkozási K+F tekintetében nagyobb, mint a teljes K+F kiadások esetében. A felsőoktatás K+F kiadásainak a GDP-hez viszonyított aránya méretében és trendjében az előző két mutatónál kisebb eltérést mutat az OECD átlagtól (INZELT A. 2004).
A tevékenységek szakterületi megoszlása Ha a kutatás-fejlesztési létszámot a főbb tudományágak alapján tekintjük át (11. ábra), megállapítható, hogy a műszaki tudományok területén található a legjelentősebb létszám, arányuk
folyamatos
növekedést
mutat.
A
második
legnagyobb
létszám
a 39
természettudományok területén realizálódik, melynek aránya 2004 óta lassú csökkenést mutat. Az agrár-, társadalom- és orvostudományok területén nagyjából azonos létszám figyelhető meg, amit a bölcsészettudományok képviselői kisebb nagyobb létszámmal erősítenek.
A K+F létszám alakulása tudományáganként 2001-2006 között 12000 10000
fő
8000 6000 4000 2000 2006
2005
2004
2003
2002
2001
0
évek
természettud. műszaki tud. orvostud. agrártud. társadalomtud. bölcsésztud.
11. ábra A K+F létszám alakulása tudományáganként 2001-2006 között, a KSH adatok (BOROSNÉ H. A. ET AL. 2007) alapján saját szerk. Ha szektoronként nézzük meg a K+F létszámadatokat, akkor megállapítható, hogy 2006-ban a természettudományi területen legtöbben a költségvetési szervezet és intézményeihez tartoznak (2856 fő), a felsőoktatási szektorhoz ennek közelítőleg a fele (1226 fő), míg a vállalkozási szektorhoz a lassú növekedés ellenére is még csak 278 fő. 2006-ban a műszaki területek K+F létszáma legnagyobb a vállalkozási szférában (7810 fő), amit a felsőoktatási helyek követnek (1303 fő) és legkevesebben a költségvetési szervezetekhez tartoztak (773 fő). Azonos évben az orvostudományi létszám a felsőoktatásban vezetett (2018 fő), amit a költségvetési szervezetek (921 fő), majd a vállalkozások (426 fő) követtek. Az agrártudományok esetében a költségvetési intézmények létszámát (1201 fő) követte a felsőoktatási (807 fő), majd a vállalkozási (552 fő). A társadalom és bölcsészettudományok létszáma a felsőoktatásban volt 2006-ban a legnagyobb (1411 és 1758 fő), utána következtek a költségvetési szervezet és intézményei létszámai (860 és 1558 fő), legkevesebben pedig a vállalkozási szférában (181, illetve 32 fő) voltak találhatók.
40
A K+F helyek ráfordításai gazdasági ágak szerint
90000
80000
70000
60000
50000
40000
30000
20000
10000
0
egyéb közösségi, személyi szolg. egészségügyi, szociális ellátás oktatás közigazgatás, védelem, kötelező TB ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás szálítás, raktározás, posta, távközlés kereskedelem, javítás építőipar villamosen., gáz-, gőz- és vízellátás feldolgozóipar mezőg., vad-, erdő-, és halgazdálkodás
millió Ft
12. ábra A K+F helyek ráfordításai gazdasági ágak szerint 2006-ban, a KSH adatok (BOROSNÉ H. A. ET AL. 2007) alapján saját szerk. A K+F helyek ráfordítási adatait gazdasági áganként megtekintve megállapítható (12. ábra), hogy a legnagyobb ráfordítások csökkenő sorrendje az alábbi: feldolgozóipar (mely tartalmazza az élelmiszeripart, italgyártást, vegyi anyagok és termékek, gépek, berendezések, műszerek gyártását) > ingatlanügyletek és gazdasági szolgáltatások > oktatás > kereskedelem és javítás > egyéb közösségi és személyi szolgáltatások > egészségügyi és szociális ellátás > közigazgatás, védelem és kötelező társadalombiztosítás > mezőgazdaság, erdő-, vad- és halgazdálkodás > szállítás, raktározás, posta és távközlés > építőipar > villamosenergia, gáz-, gőz- és vízellátás. Ezek közül a legnagyobb beruházási értékek a feldolgozóipart, azon belül is a vegyi anyag, termék gyártását jellemzi (2006-ban 20 035,6 millió Ft). Ez a teljes beruházások értékének mintegy a fele (2006-ban a beruházások összes nagysága 41 742,6 millió Ft volt. A gazdasági ágak, ágazatok közül 1000 millió Ft-ot meghaladó beruházási voltak 2006-ban ezen kívül az oktatásnak, az ingatlanügyletek-gazdasági szolgáltatásoknak, a kereskedelemnek, javításnak, valamint a feldolgozás ágon belül a gép, villamos gép és készülék, valamint a berendezésgyártásnak. A K+F költségek a villamosenergia, gáz-, gőz- és vízellátás ágon kívül mindenhol meghaladják a beruházásokat. Szakterületileg áttekintve az 1990-es évek adatait, meghatározónak mondható az ipari és infrastrukturális fejlesztésre fordított összegek nagysága, ami az összes elfogadott támogatás 66%-át tette ki. Ezen belül Budapest, majd Hajdú-Bihar, Pest, Fejér, Komárom-Esztergom, Győr-Moson-Sopron és Borsod-Abaúj-Zemplén megye állt élen. A mezőgazdasági célú K+F területén Pest, Fejér és Csongrád megye több mint kétszeres forrással rendelkezett, mint a
41
követő megyék. A környezetvédelem és egészségügy ágazatokban Komárom-Esztergom, Pest, Csongrád, Zala és Veszprém megye voltak a legaktívabb forrásszerzők (DŐRY L. 1996).
A K+F tevékenységek megoszlása gazdasági célok szerint 2006-ban (%) mezőgazd.-i termelés és techn.
13,5
ipari termelés és technológia
0,7 0,1 2,2
energia termelés, elosztás
9,1 37,4
2,4 6,6
infrastruktúra fejlesztés környezetellenőrzés- és védelem egészségügy társ.-i kapcsolatok és szolg. Föld és légkör kutatás tudásszint ált. fejlesztése
13,3 3,5
világűr kutatás
9,6
1,6
védelem egyéb polgári kutatás
13. ábra A K+F tevékenységek megoszlása gazdasági célok szerint 2006-ban, a KSH adatok (BOROSNÉ H. A. ET AL. 2007) alapján saját szerk. A 13. ábrán a K+F tevékenységek megoszlását ábrázoltam társadalmi és gazdasági célok szerint. Jól látható, hogy a legnagyobb mértékben az ipari termelést és technológiát szolgálják (37,4%). Ezt követik a tudásszint általános fejlesztésére (13,5%), egészségügyre (13,3%), az infrastruktúrafejlesztésre (9,6%), a mezőgazdasági termelésre és technológiára (9,1%), valamint a társadalmi kapcsolatokra és szolgáltatásokra (6,6%) irányuló K+F fejlesztések. A többi gazdasági és társadalmi cél százalékos aránya már nem éri el az 5%-ot. BARTHA A. ET AL. (2007) vizsgálatai nem támasztották alá azt az általános nézetet, miszerint a hazai kis cégek gyengeségüknél fogva kevésbé képesek az innovációra, mint a nagyobbak. Bár azt hozzá tenném, hogy a kis- és közepes méretű vállalkozások, melyeket vizsgáltak, a feldolgozóipari és az üzleti szolgáltatási területekre estek.
A tudományos munkák eredményessége (kapcsolódó publikációk, stb.) A hazai vállalkozások és kutatóhelyek iparjogvédelmi aktivitásának mértéke 2005-2006-ban alacsony volt. A Magyar Szabadalmi Hivatalhoz nemzeti úton 2005-ben 2175, 2006-ban 924 szabadalmi bejelentés érkezett (PLÉH ET AL. 2008). Ha áttekintjük az utóbbi évek szabadalmi
42
adatait (14. ábra), megállapítható, hogy az évenkénti szabadalmi bejelentések száma folyamatos csökkenést mutat. Míg 2002-ben 5906 volt a nemzeti úton tett szabadalmi bejelentések száma, ez a szám két év alatt a felére (2657 darabra), 2006-ra pedig a 4 évvel előtti érték hatodára csökkent. A megadott szabadalmak száma szintén csökken, de sokkal kisebb mértékben (a 2002-es 1555 darabról, 2006-ra 1089-re). Az év végén érvényben lévő szabadalmak száma szintén egyre kevesebb, 2002-ben 10 784 volt, ugyanakkor 2006-ban már csak 8408. A szabadalmi tevékenységek adatai 2002-2006 között 12000
darabszám
10000 8000 6000 4000
évek
2006
2005
2004
2003
0
2002
2000 szabadalmi bejelentések megadott szabadalmak év végén érvényben lévő sz.-ak
14. ábra A szabadalmi tevékenységek adatai 2002-2006 között, a KSH adatok (BOROSNÉ H. A. ET AL. 2007) alapján saját szerk. Ha az okot vizsgáljuk, megállapítható, hogy elsősorban a külföldről származó bejelentések száma mutat erőteljes csökkenést. Ez az érték 2002-ben 5064, 2004-ben 1919 volt, 2006-ban pedig mindösszesen 209. A hazai bejelentések száma szintén apad, de mindösszesen 127-tel kevesebb volt 2006-ban (715 darab) a négy évvel korábbihoz képest (842). Szakterületileg a gyógyszeripar, biotechnológia vezet (2006-ban 188 bejelentett szabadalommal), amit a gépelemek, műszerek és egyéb ipari termékek, kémia (gyógyszeriparon kívüli területek) szakterülete követ. Makroszinten e mutató jelzi legjobban a magyar innovációs rendszer válságát (BORSI B. 2004). Jelenleg nemzetközi összehasonlításban a magyar természettudományi kutatók teljesítménye egyértelműen jó, a publikációs és idézettségi világrangsorokban a 26-27. helyen állunk (PLÉH ET AL. 2008).
43
A 2006-ban megjelent publikációk száma tudományáganként bölcsészettudomány társadalomtudomány agrártudomány orvostudomány műszaki tudomány természettudomány 0
1000 2000 3000 4000 5000 6000 7000 8000 9000
idegen nyelvű magyar nyelvű
publikációk száma
15. ábra A 2006-ban megjelent publikációk száma tudományáganként, a KSH adatok (BOROSNÉ H. A. ET AL. 2007) alapján saját szerk. A 15. ábrán megtekinthető az egyes tudományágak publikációs aktivitása. Egyértelműen látható, hogy a bölcsészettudományok (10 385) és a társadalomtudományok (7907) képviselői rendelkeztek a legtöbb publikációval. Ugyanakkor kettőjüknél a legnagyobb a különbség a magyar, illetve idegen nyelven történt közlés tekintetében (utóbbi kárára). Fordított arány figyelhető meg a természettudományoknál, ahol közel háromszor több idegen nyelvű (5398) publikáció jelent meg a magyar nyelvűekhez (2079) képest. A legtöbb idegen nyelvű közleményt megalkotó természettudományi kutatók után jelentős az orvostudomány idegen nyelvű publikációinak (2434) száma is, mely azonban közel azonos a magyar nyelvűekkel (2398). A műszaki tudományok esetében valamivel kisebb az idegen nyelvű közlemények száma
a
magyar
nyelvűeknél,
legalacsonyabb
tudományos
közlés
szám
az
agrártudományoknál figyelhető meg, ahol sem az idegen, sem a magyar nyelvű közlemények száma nem érte el a 2000 darabot.
44
A 2006-ban megjelent publikációk megoszlása besorolásuk és nyelvük szerint 11% 28%
8% 3%
50%
könyv, könyvfejezet magyar szakfolyóirat magyar könyv, könyvfejezet idegen akadémiai akták idegen szakfolyóirat idegen
16. ábra A 2006-ban megjelent publikációk megoszlása besorolásuk és nyelvük szerint, a KSH adatok (BOROSNÉ H. A. ET AL. 2007) alapján saját szerk. A
2006-os
megjelenésű
publikációk
legnagyobb
hányadát
a
magyar
nyelven
szakfolyóiratokban közreadott, második legnagyobb részét, pedig az idegen nyelven szakfolyóiratban közzétett publikációk adták (16. ábra). A szakfolyóiratokban megjelent közlemények száma együttesen elérte az összes publikáció számának 78%-át. A fennmaradó alig negyednyi mennyiségen a magyar nyelvű könyvek, könyvfejezetek, az idegen nyelvű akadémiai akták, valamint az idegen nyelven közreadott könyvek, könyvrészletek osztoznak, az ismertetés sorrendjének megfelelő csökkenéssel. Ha a mutatószámokat a kutató-fejlesztő helyek típusa szerint nézzük, megállapítható, hogy a legtöbb munkában lévő kutatási téma és megjelent publikáció a felsőoktatási kutatóhelyekhez kapcsolódik, ennek körülbelül a harmada számítható a kutató-fejlesztő intézetek és egyéb kutatóintézetek javára és legkevesebb a vállalkozási kutató-fejlesztő helyekhez kapcsolható. A régiók K+F kapacitásainak értékelése1 Nógrád megyét leszámítva az 1990-es évek közepén számos új, fejlesztéssel foglalkozó szervezet jött létre. Valószínű, hogy a K+F vállalkozások bővülésének indoka a nagyvállalatok leépült K+F részlegeinek és az ágazati, illetve a felsőoktatási kutatóhelyeket elhagyó és önálló vállalkozást kezdő kutatók új típusú egzisztencia keresésében rejlik. Érdekes adat, hogy a K+F vállalkozások száma az egyetemi centrumokban nőtt a legdinamikusabban (DŐRY L. 1996).
45
Régiók szerint elemezve az 1990-es évek adatait, Budapestet követően kitűnik az ÉszakDunántúl és Pest megye kiemelkedő szerepe. Pest megyét követően legtöbb K+F vállalkozás Győr-Moson-Sopron, Borsod-Abaúj-Zemplén, Baranya, Hajdú-Bihar, Veszprém és Fejér, majd Csongrád megyében található. A növekedés üteme Székesfehérváron volt a legnagyobb (négy év alatt megötszöröződött), további dinamikus centrumok voltak még Miskolc, Debrecen, Szeges, Gödöllő, Pécs, Veszprém és Győr is. De érdemes azért megjegyezni, hogy ekkor az ország összes K+F szervezetének 70%-a Budapesten volt (DŐRY L. 1996).
Kutató helyek számának területi megoszlása 2006-ban Dél-Alföld Észak-Alföld Észak-Magyarország Dél-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Közép-Dunántúl Közép-Magyarország 0
200
400
600
800
1000
1200
1400
kutató helyek száma
17. ábra A kutatóhelyek számának területi megoszlása 2006-ban, a KSH adatok (BOROSNÉ H. A. ET AL. 2007) alapján saját szerk. 2006-ban továbbra is Közép-Magyarország (Budapest és Pest megye) kiemelkedik kutatóhelyeinek számával (17. ábra), amit a Dél-Alföld (elsősorban Csongrád megye), az Észak-Alföld (különösen Hajdú-Bihar megye), valamint a Dél-Dunántúl (Baranya megyével az élen) követnek. Kiemelkedő megyék még a kutatóhelyek létszámának tekintetében GyőrMoson-Sopron, Borsod-Abaúj-Zemplén, Bács-Kiskun és Veszprém is. 2006-ban összesen 2787 kutató hely volt, ebből 1190 található Budapesten, 216 Csongrádban, 207 HajdúBiharban. A többi megye helyeinek száma nem haladja meg a 175-öt. A K+F foglalkoztatottak aránya teljesen hasonló képet mutat, egyetlen különbséggel, miszerint a Közép-Dunántúl K+F foglalkoztatottjainak létszáma meghaladja a Nyugat-Dunántúlét. Az összes K+F foglalkoztatott létszáma meghaladja az ötvenezer főt, melyből 26 307 fő Budapesten, 3820 fő Csongrád megyében, 3618 fő Baranya megyében, 3164 fő Hajdú-Bihar megyében foglalkoztatott. A többi megye esetében a K+F foglalkoztatottak létszáma nem haladja meg a 3000 főt.
46
A kutató-fejlesztő helyek 2006-os ráfordításai adatait a 18. és 19. ábrákon mutatom be. Jól látható, hogy az összes ráfordítás legnagyobb hányada a közép-magyarországi térségre esik. Ezen belül igen kiemelkedő Budapest adata (154,208 milliárd Ft). A második helyezett régió (Észak-Alföld) összege jelentősen elmarad a budapesti térségétől (mindösszesen 18,113 milliárd Ft), melyet elsősorban Hajdú-Bihar megye hozott a második helyre (14,404 milliárd Ft-os hozzájárulással). A harmadik helyre a Dél-Alföld került, melynek kiemelkedő megyéje Csongrád 11,018 milliárd Ft-tal járul hozzá az összes ráfordítás összegéhez. További jelentősebb K+F ráfordítással rendelkező megyék sorrendben még a következők: Pest, GyőrMoson-Sopron, Baranya, Veszprém, Fejér, Borsod-Abaúj-Zemplén és Bács-Kiskun. További megyéink K+F ráfordításai már nem érik el a 4 milliárd Ft-ot. A K+F helyek ráfordításai területenként 2006-ban Dél-Alföld Észak-Alföld Észak-Magyarország Dél-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Közép-Dunántúl
180000
160000
140000
120000
100000
80000
60000
40000
20000
0
Közép-Magyarország
millió Ft
18. ábra A K+F helyek ráfordításai területenként 2006-ban, a KSH adatok (BOROSNÉ H. A. ET AL. 2007) alapján saját szerk. A 19. ábrán, melyen együtt ábrázoltam a K+F költségeket és beruházásokat látható, hogy minden régió esetében a K+F költségek jelentősen meghaladták 2006-ban a beruházásokat. Jól látható, hogy a K+F költségek legnagyobb hányada a közép-magyarországi térségre esik. Ezen belül igen kiemelkedő Budapest adata (123,537 milliárd Ft). Ehhez képest a második helyen következő régió (Észak-Alföld) összege eltörpül (15,211 milliárd Ft), melyet elsősorban Hajdú-Bihar megye hozott a második helyre (12,634 milliárd Ft-os hozzájárulással). A harmadik helyezett Dél-Alföld kiemelkedő megyéje Csongrád, mely 9,662 milliárd Ft-tal járul hozzá az összes K+F költséghez. Ezt követően a jelentősebb K+F költséggel rendelkező megyék sorrendben még a következők: Pest, Győr-Moson-Sopron,
47
Fejér, Baranya, Bács-Kiskun, Veszprém és Borsod-Abaúj-Zemplén. További megyéink K+F költségei már nem érik el a 4 milliárd Ft-ot.
K+F ráfordítás adatok területenként 2006-ban Dél-Alföld Észak-Alföld Észak-Magyarország Dél-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Közép-Dunántúl
140000
120000
100000
80000
60000
40000
20000
0
Közép-Magyarország
millió Ft
beruházás K+F költség
19. ábra K+F ráfordítás adatok területenként 2006-ban, a KSH adatok (BOROSNÉ H. A. ET AL. 2007) alapján saját szerk. A beruházások esetében is hasonló a helyzet, Budapest dominanciája megkérdőjelezhetetlen (30,670 milliárd Ft), amit Hajdú-Bihar (1,770 milliárd Ft), Csongrád (1,355 milliárd Ft), Pest (1,076 milliárd Ft) és Veszprém (1,044 milliárd Ft) megyék követnek. További megyéink K+F beruházásainak összege nem haladja meg az 1 milliárd Ft-ot. Érdemes még azt is megjegyezni, hogy az utolsó két helyen álló megyénk K+F beruházásainak értéke ezekhez képest mennyivel elmaradott. Ez a két megye Tolna és Nógrád, az előbbi 28,8 millió Ft-ot, utóbbi mindösszesen 1,5 millió Ft-ot fordított 2006-ban K+F beruházásokra. A GVOP kiírásaira 2004-2006 között több mint 2000 darab pályázat érkezett be, melyeknek több mint fele budapesti volt, 72%-a pedig Budapestről és a megyeszékhelyekről érkezett be (PLÉH
ET AL.
2008). Ez szintén a fentebb ismertetetteket igazolja, vagyis ez alapján is jól
látszik Budapest és vonzáskörzetének K+F terű dominanciája. A további pályázatokat áttekintve, pedig kirajzolódott a további néhány nagyvárosi K+F központ képe (elsősorban Szegedre, Debrecenre és Pécsre gondolok).
48
A MOL Nyrt stratégiájának elemzése a K+F szempontjából A MOL Csoport (a Magyar Olaj és Gázipari Nyrt és leányvállalatai) a térség vezető integrált olaj- és gázipari vállalata. A Magyar Olaj és Gázipar Részvénytársaságot (MOL Rt.) 1991ben alapították meg az Országos Kőolaj és Gázipari Tröszt (OKGT) jogutódaként, 9 önálló korábbi OKGT tagvállalat összevonásával. Az újonnan létrehozott társaság Európa harmadik legkevésbé eladósodott olajipari cége volt és egyúttal a hatodik legnagyobb is. A MOL Rt. fejlődéstörténetének fontos pontja volt a privatizáció, a tőkepiaci értékesítések. Igazából ezt követően lehet a mai értelemben vett vállalati stratégiáiról beszélni, szintén ekkortól figyelhetők meg a nemzetközi kutatási portfólió kiépítésének kezdetei. Az integrált vállalati működés megteremtése, a divízionális szerkezet kialakítása is az 1990-es évek végéhez köthető. 1995 fontos eseménye volt az értéktőzsdén való megjelenés. 1999-től figyelhető meg a tudatos, több pilléren alapuló vállalati stratégiák megjelenése. A vállalat 2000-ben vásárolt jelentős részesedést a Slovnaftban, Szlovákia vezető olajipari társaságában, amit 2004-re 98,4%-ra növel. A TVK vegyipari vállalatban 2000-ben szerzett közel 30%-os részesedést, melyet 2007-ben növelt 94,8%-ra. Szintén jelentős részesedése van a horvát INA társaságban, melyben 2003-ban szerzett 25%-os részesedést. 2004 a töltőállomás terjeszkedések terén volt sikeres év, amikor átvette az osztrák Roth töltőállomás hálózatát és a Shell romániai hálózatát. 2007-ben 100%-os részesedést vett a horvát TIFON, az olasz IES vállalatokkal, valamint partnerségi szerződést kötött a cseh CEZ vállalattal. Fő stratégiai partnere (INA), valamint legnagyobb vállalatai (MOL, Slovnaft és TVK) mellett számos további leányvállalata van a MOL Csoportnak (a teljesség igénye nélkül például a MOL Yemen Oil and Gas Ltd., a Hawasina LLC Oman Branch, a MOL Pakistan Oil and Gas Co., a Geoinform Kft, vagy a GES Geofizikai Szolgáltató Kft.). A MOL Csoport már 1991 óta folytat külföldi kutatási és termelési tevékenységet, érdekeltségei Európán kívül is számos országban megtalálhatók, például Oroszországban, Kazahsztánban, Pakisztánban, Jemenben, Ománban. 2007 év végén a MOL Csoport piaci kapitalizációja elérte a 15,6 milliárd USD-t. Részvényeit jegyzik a Budapest, Varsói és Luxemburgi Értéktőzsdén. Értékpapírjaival kereskednek az USA OTC, illetve a londoni International Order Book rendszerekben (MOL 2007). A MOL Nyrt. 2007. év végi részvény- és tulajdonosi szerkezetét a 20. ábrán mutatom be. 49
A MOL Nyrt. részvény- és tulajdonosi szerkezete külföldi befektetők, elsősorban intézményi OMV
8%
5% 2%
33%
9%
BNP Paribas Magnolia Finance Ltd. MFB Invest Zrt. OTP Bank Nyrt.
10% 5%
hazai intézményi befektetők 8%
20%
hazai magánszemély befektetők MOL Nyrt. sajátrészvény
20. ábra A MOL Nyrt. Részvény- és tulajdonosi szerkezete (becsült), 2007. december 31.-ei állapot szerint, a www.mol.hu adatai alapján saját szerk. A MOL Csoport stratégiájának K+F szempontú értékelését csak a 2003-at követő időszaktól végzem el, melynek indoka kettős. Egyrészt indokolja az innovációs járulék bevezetésének éve (2004), mivel fő cél annak hatásvizsgálata, másrészt azért, mivel a Budapesti Értéktőzsde nyilvános jelentései között is elérhető éves jelentéseket áttekintve kitűnik, hogy a KutatásTermelés Divízió (a továbbiakban KTD) a 2004-es évben került előtérbe, ugyanekkor történt a gázüzletág értékesítése, ami együtt egy érdekes stratégiaváltást jelez. Mielőtt rátérek a MOL Csoport stratégiájának bemutatására, fontosnak tartom a stratégia, mint kiemelkedő szerepű menedzsment módszer, valamint a stratégiai üzleti egységek definiálását. „A stratégia egy szervezet hosszú távon követett tevékenységi iránya, viselkedésmódja, amely a versenytársakkal szembeni előny létrehozására/megőrzésére szolgál. A szervezet rendelkezésére álló erőforrásoknak a környezet változásaihoz illeszkedő megfelelő felosztását írja elő és a fogyasztói igényeit kielégítő termékek piacra vitele útján segít beteljesíteni a szervezet tulajdonosainak elvárásait” (Johnson, G. – Scholes, K. – Whittington, R. 2005). MAROSÁN GY. (2006) szerint a stratégiai tervezők ma a vállalatokat sokféle terméket és szolgáltatást kínáló, eltérő technológiai rendszereket alkalmazó, különböző piacokat szolgáló üzleti egységek rendszerének tekintik. A vállalatok többsége ezért felbontható egymástól jól elkülönülő egységekre, ún. stratégiai üzleti egységekre. Ezek összessége alkotja a vállalat
50
stratégiai portfólióját, melynek elemzése a vállalat stratégiai üzleti egységeinek egyrészt piaci versenytársakhoz, másrészt a saját vállalat egyéb stratégiai üzleti egységeihez viszonyított vizsgálatát jelenti (MAROSÁN GY. 2006). A stratégiai üzleti egységek szervezése lehetővé teszi, hogy a vállalat csúcsvezetése kevesebbet foglalkozzék az operatív irányítással és több figyelmet fordítson alapvető feladatára, a stratégia kialakítására és folyamatos ellenőrzésére (HOVÁNYI G. 2002). A MOL Csoport jelenlegi működésében divíziók és funkcionális szervezeti egységek vesznek részt. A funkcionális egységek az elnök-vezérigazgató alá tartoznak, ezek a stratégia és üzletfejlesztés, pénzügy, jog, vállalati kapcsolatok, társasági kommunikáció, társasági támogatás. A vezérigazgató alá az üzleti egységek (divíziók és a leányvállalatok hasonló egységei) a kutatás-termelés, termékelőállítás és kereskedelem, lakossági szolgáltatások, petrolkémia, kenőanyag, földgázszállítás, EBK) tartoznak. A divíziókat a továbbiakban, mint stratégiai üzleti egységeket kezelem, figyelembe véve jó elkülöníthetőségüket. A stratégiai üzleti egységek közül a KTD szerepével fogok részletesebben foglalkozni. Itt jegyezném meg, hogy a MOL Csoport stratégiájának kulcsmutatója a ROACE jövedelmezőségi mutató, ami az adózott üzleti eredmény és az átlagos lekötött tőke mutatója. A stratégiák értékelésénél azért ezt használtam. Az alapelvek csoportszintű szabályozási rendszerekbe vannak építve, a vállalatirányítást integrált mátrix-modell jellemzi. A gyakorlatban az irányítást egyrészt üzleti, másrészt funkcionális irányító egységek végzik, melyek munkáját az Ügyvezető Testület koordinálja. A KTD tevékenységi körébe tartozik a szénhidrogénkészletek kutatása, akvizíciója, mezőfejlesztése, költséghatékony kitermelése és a gázportfólió kezelése. A vállalat jelenlegi helyzetére és stratégiájának alakítására számos tényező hatással van. A nemzetközi, regionális és hazai külső környezet vizsgálatából kiemelném az olajárak tartósan magas értékének hosszú távú hatásait, a legfontosabb értékesítési piacok fokozatos drágulását, az olajfinomítók kapacitásainak magas fokú kihasználtságát, a kockázati tényezőket, valamint a jelentős készletekkel rendelkező országok elhúzódó politikai válságát, mely jelentős készletezést tesz indokolttá.
51
Magyarország földrajzi elhelyezkedése kiemelten fontos szerepet játszik az üzleti stratégia kialakításában. A csővezetékes szállítás szempontjából és a szomszédos országok eltérő piaci szempontjából
is
jó
helyzetben
vagyunk.
Szomszédaink
között
az
egységnyi
munkaerőköltségben akár tízszeres különbség is lehet, a felvevőpiacok szerkezete és mérete szintén széles skálát mutat. Ezért elvileg adott a lehetőség a vállalat számára, hogy olcsó munkaerővel termeljen és viszonylag drága piacokon nagy árréssel értékesítsen, továbbá a növekvő életszínvonalból és bővülő energiafogyasztásból profitáljon (FODOR S. 2006). 2003-ban fogalmazódott meg először az upstream-downstream egyensúly helyreállításának terve, ami már a KTD tevékenységének kiszélesítésére utal. Ezt a vállalat a KTD 2002-es jó eredményire alapozta, 2002-ben ugyanis az egy hordó kőolajegyenértékre vetített profit alapján a MOL volt Európában a leghatékonyabb, világviszonylatban pedig a hetedik. A Jukosz MOL-lal alapított vegyes vállalatának hatása jelentkezett az üzleti eredményben (pozitív cash flow). 2003-ban a kitermelés 8%-kal nőtt, ami a meglévő mezők sikeres intenzifikálása és az új mezőkön végzett próbatermeltetéseknek volt köszönhető. Az Oroszországi termeléssel együtt a MOL kőolajtermelése a 2002. évi mintegy másfélszeresére nőtt. Az eredmények alapján ekkor a termelés további bővülését várták (MOL 2003). A 2003as és azt követő évek legfontosabb pénzügyi adatait a 2. táblázatban foglaltam össze. 2003
2004
2005
2006
2007
Értékesítés nettó árbevétele (Mrd Ft)
1504,0
1958,8
2455,2
2891,1
2594,0
EBITDA (Mrd Ft)
178,3
358,2
427,9
529,3
494,0
Üzleti eredmény (Mrd Ft)
82,8
249,6
304,4
394,8
355,5
Adózás előtti eredmény (Mrd Ft)
72,1
262,7
277,2
312,6
344,3
Nettó eredmény (Mrd Ft)
99,7
209,3
244,9
329,5
210,4
Működési cash flow (Mrd Ft)
203,2
324,4
282,2
529,5
315,5
Beruházások és befektetetések (Mrd Ft)
367,4
254,5
?
187,2
363,4
EPS (Ft)
985,0
2030,0
2401,0
3424,0
3057,0
ROE (%)
19,0
28,5
24,9
30,5
32,5
ROACE (%)
11,0
23,2
27,6
31,6
22,6
2. táblázat A MOL Csoport legfontosabb pénzügyi adatai 2003-2007 között, a MOL adatai (MOL 2003, MOL 2004, MOL 2005, MOL 2006 és MOL 2007) alapján saját szerk.
52
A 2003-as év KTD-re vonatkozó adatai közül említésre méltó még, hogy a hároméves átlagos kutatási és termelésbe állítási költségek tekintetében globálisan a kilencedik, Európában a második volt. A nemzetközi tevékenységében egyrészt a működő projektekre fókuszáltak, másrészt újabb lehetséges készletakvizíciós és kutatási projekteket vizsgáltak (MOL 2003). A 2003-as év stratégiáját a KTD szerepének erősítése mellett még a terjeszkedés jellemezte, amit a Slovnaft részvények növelésén túl az INA 25%-os részesedésének megszerzése is jelez. Ebben az évben kezdődött el továbbá a gázüzletág átszervezése is.
A fontosabb
stratégiai változásokat e három tényezővel lehet összefoglalni. A KTD szerepe fontossága érzékeltetésére a 3. táblázatban mutatom be a KTD szempontjából legfontosabb üzleti eredmények alakulását. A 2004 és 2005 utáni napi termelési adatokat érdemes külön értékelni, mivel 2005-ben megváltoztak a számítási adatok, ami az összehasonlításoknál tévedésekre vezethet (a 2005-től érvényes számítások szerint például a 2004-es napi földgáz termelés adata 46,9 lenne). Szintén fontos megjegyezni, hogy a kőolajkészletek esetében 2005-ig nettó, 2006-től pedig bruttó adatokat adnak meg.
Bizonyított kőolajkészlet (millió hordó) Bizonyított földgázkészlet (millió kőolaj hordó egyenértékes) Napi átlagos nettó kőolaj és kondenzátum termelés (ezer hordó/nap) Napi átlagos nettó földgáz termelés (ezer kőolaj hordó egyenértékes /nap)
2003 81,3 187,7
2004 87,3 152,9
2005 100,9 189,1
2006 111,3 220,2
2007 125,1 130,3
44,4
54,2
55,1
53,3
50,1
55,0
56,4
45,5
49,3
40,3
3. táblázat A MOL Csoport KTD szempontjából legfontosabb üzleti adatai 2003-2007 között, a MOL adatai (MOL 2003, MOL 2004, MOL 2005, MOL 2006 és MOL 2007) KTD alapján saját szerk. 2004-ben a már megkezdett stratégiai irányvonalat folytatta a vállalat. A fontosabb stratégiai változások közé sorolható a gázüzletágban lévő befektetések egy részének értékesítése, a feldolgozás-kereskedelem divízió átállása az EU 2005 szabványokra, a Slovnaftban a 98,4%os részesedés elérése, a kereskedelemi terjeszkedés megkezdése (a Roth Heizöle GmbH-ban 75%-os részesedés szerzése, a Shell romániai hálózatának felvásárlása) és a KTD fontosságának egyre inkább előtérbe kerülése.
53
A 2004-es évi stratégiában a KTD már mint stratégiai fejlesztési prioritás jelenik meg. A MOL Csoport 2004. évi éves jelentése szerint a kutatás-termelés jelentheti a további növekedés egyik lehetőségét, elsősorban a nemzetközi piacokon történő terjeszkedésen át. A tevékenységek fő célpontja ezért a FÁK országai, különösen Oroszország és Kazahsztán, valamint a Közel-Kelet és Észak-Afrika. A KTD-ben kettős célt tűztek ki, egyrészt a Pannonmedence készleteinek hosszú távon nyereséges szénhidrogén-termelését optimális szinten tartani, másrészt a fókuszált nemzetközi növekedési stratégia megvalósítását. Mint az a 3. táblázatban is látható, a MOL Csoport nettó bizonyított készletei 2%-kal növekedtek 2004ben, továbbá jelentős sikereket ért el a pakisztáni kutatásokban és új nemzetközi projektekbe kezdett (pl. Kazahsztán, Jemen). A középtávú stratégiai elképzeléseknek megfelelően dinamikusan nőtt a kitermelés, a hazai csökkenést kiegyensúlyozta az oroszországi termelés. A szénhidrogén-termelés teljes fajlagos költsége nagyon versenyképesnek bizonyult. A minél jobb hatékonyság érdekében ebben az évben a divízió jelentős szervezeti átalakításokat végzett (MOL 2004). 2005-től egy stratégiaváltás figyelhető meg, amit mind az üzleti eredmények, mind a MOL kommunikációja jelez. Ekkor publikálták a 2006-2010-es évek stratégiáját, ami négy fő érték köré összpontosul, melyek a hatékonyság, növekedés, kockázatkezelés és képességek. 2005ben teljesítményértékelést végeztek a 2002-es stratégiai célkitűzésekhez mérve, újraértékelték az iparági környezetet és 2010-re új stratégiai célokat tűztek ki. A 2005-ös év legfontosabb stratégiai változásai a gázüzletág értékesítésének lezárulása, a KTD által kiemelkedő eredmények felmutatása, folyamatos befektetések a feldolgozás és kereskedelem szegmensen belül, az EU 2005 projekt befejezése, jelentős befektetéseknek köszönhetően a petrolkémia üzlet kapacitásának megnövekedése. A KTD 2005-ös stratégiai céljául tűzte ki, hogy koncentrált és jövedelmező CH-kutatási és termelési lehetőségekkel, készletnöveléssel járuljon hozzá a csoport jövedelmezőségéhez és középtávú értékteremtéséhez. Ezt a meglévő portfólió aktív kezelésével és új projektek által kívánják megvalósítani. A hazai kutatás sikereinek köszönhetők az új gázmezők termelésbe állításai (pl. Hosszúpályi, Mórahalom), új készletek felfedezései (pl. Gomba). A nemzetközi kutatás még jelentősebb eredményeket hozott, például a szibériai mezőkön (helyzet megszilárdítása, olajtermelés), Jemenben (új geológiai szerkezetek), Kazahsztánban (operátorság és két új fúrás), valamint Pakisztánban (gáztermelés, új kutatófúrások). A KTD
54
üzleti eredménye rendkívüli mértékben, 94,5%-kal nőtt az előző évhez viszonyítva (MOL 2005)
MOL Csoport
KutatásTermelés és Földgáz
Hatékonyság Jelentős hatékonyságjavulás az üzletekben, az integrációból adódó lehetőségek maximalizálása. Adózott üzleti eredménnyel számolt 15%-os ROACE célkitűzés 2010-re. 285 millió dolláros hatékonyságjavulás 2010-re.
Növekedés A CH-termelés megháromszorozása, a finomított termékek eladásának megkétszerezése. 3,5 milliárd dollárt meghaladó EBITDA célkitűzés 2010-re. Akvizíciókból adódó növekedési lehetőségek megragadása.
20%-os ROACE célkitűzés 2010-re. 50 millió dolláros hatékonyságjavulás 2010-re.
A CH-termelés megháromszorozása 300ezer boe/napra. Erőteljes, fókuszált portfólió kialakítása. Terjeszkedés a régióban az INÁ-val és társasági akvizícióikon keresztül. Harmadik gázimport útvonal kialakítása. Gáztranzit meglévő és új piacokra, beleértve Romániát és Horvátországot. A Nabucco-projekt támogatása.
Kockázatkezelés A társaság portfólió egyensúlyának megteremtése. A befektetési kategóriájú hitelminősítés megtartása. 30% alatti eladósodottsági mutató. Befektetési fegyelem folytatása. A portfólió egyensúly fenntartása. A társaság kockázatvállalási képességeivel összhangban lévő kutatási költségek. Egyensúly fenntartása a kutatási, valamint a fejlesztési és termelési projektek között. Kontroll pozíció az alacsony kockázattal járó gázszállításban.
Képességek A működés optimalizálás a Csoporton belül. A transzformációs és integrációs tapasztalatok kihasználása.
A partneri kapcsolat széleskörű kihasználása. A meglévő speciális, niche képességek használata. Alacsony költségű onshore termelési tapasztalat. Pénzügyi fegyelem.
4. táblázat A MOL Csoport és a KTD 2006-2010 közötti stratégiája, MOL adatok (MOL 2005) alapján saját szerk. A 2006-től érvényben lévő stratégia MOL Csoportra és a KTD-re vonatkozó részét a 4. táblázat mutatja. A 2006-os év csoportszintű célkitűzése alapján a részvényesi hozam folyamatok növelése volt a meglévő és új piaci lehetőségek minél szélesebb körű kihasználásával, a belső hatékonyság javításával és dinamikus fejlesztési-terjeszkedési 55
stratégia követésével. A 2. táblázat pénzügyi mutatóit áttekintve is látható, hogy a 2006-os évek jelentős eredményekkel zárult (különösen az EBITDA érdemel említést). A kulcsterületeken a fentebb bemutatott stratégiának megfelelően a nemzetközi kutatásra és termelésre fordított a vállalat jelentős figyelmet. 100%-os részesedést sikerült szerezni a Surgut-7-es blokk (Oroszország) kutatási jogával rendelkező cégben, valamint egy másik olaj olajtermelő cégben (BalTex). Pakisztánban a mezőfejlesztés mellett két új kutatási blokkra írtak alá koncessziós szerződést. A többi szegmens területén illetően, a feldolgozás és kereskedelem értékesítési volumenei emelkedtek, a kapacitásnövelő beruházások a petrolkémiai területén megtérülést mutatnak, a gázszállítás kivételével a gáztároló és gázellátó leányvállalatokat értékesítette a cég. Az év legjelentősebb stratégiai eseményeinek a Magyar Állam stratégiai földgáztároló létesítésére kiírt pályázatának elnyerése és a Gazprommal kötött stratégiai együttműködés tulajdoníthatók. A KTD további stratégiai eredményei voltak még az ománi és nyugat-szibériai kutatási koncesszió, a pakisztáni portfólió bővítése, valamint az INÁ-val való stratégiai együttműködés a határmenti közös mezőfejlesztéseket illetően. A nemzetközi sikereket hazaiak is erősítették, 6 kutatófúrásból 2006-ban öt volt eredményes, amit még a stratégiai gáztároló projekt, a geotermikus energia projekt és a számos technológiai fejlesztés egészített ki (MOL 2006). 2007-ben a legeredményesebb szegmens a feldolgozás és kereskedelem volt, 51%-os EBITDA hozzájárulással, amit másodikként a KTD követett, 26%-kal részesedve a csoport szintű EBITDA-ból. A petrolkémia területén kiugró eredmények voltak tapasztalhatók a korábbi beruházásoknak köszönhetően. 2007-ben folytatta a vállalat a meghirdetett stratégia megvalósítását, melynek keretében két nagy stratégiai fontosságú megállapodást kötött, egyrészt a CEZ-zel (vezető cseh energetikai cég), másrészt az OOC-vel (ománi olajtársaság). Az előbbi együttműködés növeli a finomítók energiaintegráltságát és komplexitását, valamint lehetőséget nyújt az energiapiacra való belépésre. Az utóbbi elsősorban a kutatás-termelés és a termékelőállítás, kereskedelem területén lesz stratégiai partner. Szintén fontos az ExxonMobillal való stratégiai együttműködés is a nem konvencionális kutatásokban, a makói medence potenciáljának vizsgálatában. A kutatás-termelés területén folytatódott a nemzetközi terjeszkedés, új kutatási blokkok megszerzésével Nyugat-Szibériában, Irak kurdisztáni régiójában, kameruni tengeri licencben részesedés szerzésével, továbbá szándéknyilatkozatok aláírásával líbiai, katari és indiai befektetések keresésére. Továbbá 100%-os részesedést sikerült szerezni a Matyushkinskaya Vertical LCC-ben, ami a Matyushkinskaya tulajdonosa. Kiemelkedők voltak a hazai kutatás-termelési eredmények is, partneri együttműködésekkel 56
mind a hagyományos, mind a nem konvencionális kutatásban. Intenzív mezőfejlesztések történtek a korábban már említett orosz és pakisztáni mezőkön. A geotermikus energia kutatások mellett egyre nagyobb mértékben nőttek a technológiai fejlesztések is (MOL 2007). Ha a korábbi táblázatokban összefoglalt adatokat nézzük, vagy a fentebb ismertetetteket gondoljuk ismételten át, kitűnik a KTD szerepének folyamatos erősödése, a MOL Csoport nemzetközivé válási stratégiai céljainak megfelelően a külföldi kutatás-termelési szektor rendkívüli fejlődése. Mind az üzleti, mind a pénzügyi eredmények terén nagyon jól teljesített az utóbbi években a KTD (3. táblázat és 21. ábra). Az adatok vizsgálatához néhány megjegyzést tennék. A KTD konszolidált üzleti eredményét 2003-ban befolyásolta az új gázellátási törvény, aminek következtében a hazai gáztermelés után 2003 év közepétől többlet bányajáradékot kellett fizetni. A 2004-es eredményekre hatással lehettek a világpiaci kőolaj átadási árak növekedése, a növekvő termelési értékek, valamint a többlet földgáz bányajáradék befizetés eredménycsökkentése. A 2005-ös eredményt a kedvező iparági körülmények és a világ fokozódó szénhidrogén termelése segíthette ilyen nagymértékű növekedésben. A 2006-os kimagasló eredményt követő némi csökkenés többek között az alacsonyabb szénhidrogén kitermelésnek tulajdonítható. A KTD konszolidált pénzügyi eredményei 2003-2007 között 400000
millió Ft
300000 200000 100000 0
2003
2004
2005
2006
2007
21. ábra A KTD konszolidált pénzügyi eredményei 2003-2007 között, a MOL adatai (MOL 2003, MOL 2004, MOL 2005, MOL 2006, MOL 2007) alapján saját szerk. A pénzügyi eredmények esetében is jól látható a 21. ábrán a 2004-et követő nagy változás, melyet véleményem szerint elsősorban a stratégiaváltásnak lehet köszönni. A kérdés viszont fennáll, hogy az innovációs járulék 2004-es bevezetése és a járulékcsökkentő tételekhez kapcsolódó lehetséges hatások mennyiben befolyásolták a stratégia kialakítását. Mint az a 4.
57
táblázatban is látható (pirossal kiemelve), a 2006-2010-es stratégiában a kockázatvállalás dimenzióban már nevesítve szerepel a kutatás-fejlesztés „egyensúly fenntartása a kutatási, valamint a fejlesztési és termelési projektek között” címen. Ez a KTD K+F iránti elkötelezettségét jelzi, melynek első eredményeit már a 2006-os és főként a 2007-es éves jelentésekben is lehet tapasztalni. A legutóbbi éves jelentésben (MOL 2007) felgyorsult technológiai fejlesztés alcímen lehet röviden olvasni a KTD eddigi K+F eredményeiről (pl. a széndioxid gáz földalatti tárolása technológiájának fejlesztéséről).
A MOL Nyrt. K+F tevékenységének bemutatása A magyar kőolaj és gázipari kutatás-fejlesztés története egy önálló diplomamunka témája is lehetne, érthető módon nem törekszem a kezdetek bemutatására, melyet a Magyar Királyi Technológiai és Anyagvizsgáló Intézetig lehet visszavezetni. A MOL Csoport jogelődeinek kutatás-fejlesztési tevékenységet végző szervezeti ábráját ezért a függelékben mutatom be. Az ábra (2. függelék) az SZKFI-vel végződik, mely a privatizáció előtti utolsó vállalata volt jelenlegi K+F szervezetünknek. Az átszervezések azóta sem szűntek meg, legutóbb ez év elején történtek szervezeti módosítások, melynek következtében alakult meg a jelenlegi Új Technológiák és K+F szervezeti egység. Az olajipar kutatás-fejlesztéséről szakirodalmi adatot nem lehet találni, csak az olajipari adattárak jelentéseit, kiadványait. A legutóbbi publikus kiadvány 1990-ben készült, melyben a K+F tevékenységeket GÁTI GY. ET
AL.
(1990) dolgozta fel az SZKFI fennállásának 10 éves
évfordulója alkalmából. A K+F-re vonatkozó adatok későbbi hiányát a kutatás-fejlesztés üzleti titokként való kezelésében látom. A hazai olajipari K+F szakaszait GÁTI GY.
ET AL.
(1990) felosztását (melyben a következők közül az első négy szerepelt) továbbgondolva 6 szakaszra javaslom bontani. Ezek a következők lennének: 1. K+F tevékenység kezdeti időszaka, melyhez a dunántúli olajipari vállalatok laboratóriumainak, és a MASZOLAJ Központi Tudományos Kutató Laboratórium tevékenysége sorolandó. 2. A K+F tevékenységek második korszaka, melynek fejlesztései a Kőolaj és Feltáró Vállalathoz és az ipartól független intézetekhez kapcsolhatók. 3. A harmadik korszakban alakultak meg a kutatóintézetek, a NAKI, az ÁMEI, az OGIL, a GKVA és az MTA Olajbányászati Kutatólaboratóriuma. 58
4. A negyedik korszak a szénhidrogénipari K+F koncentrálásáról szól, az SZKFI-vel (Szénhidrogénipari Kutató-Fejlesztő Intézet). 5. A MOL Rt. megalakulását követő első évtized 2003-ig 6. A MOL Nyrt. K+F tevékenysége 2004-től kezdődően. A jogelődök között csak az SZKFI utolsó éveinek K+F tevékenységével kívánok röviden foglalkozni, annak érdekében, hogy áttekintést adjak a MOL Csoport számára nyújtott örökségéről. Az SZKFI-t 1980-ban alapították meg az OGIL (Kőolaj- és Földgázbányászati Ipari Kutató Laboratórium), a NAKI (Nagynyomású Kísérleti Intézet) és a GKVÁ (Gáztechnikai Kutató és Vizsgáló Állomás) összevonásával. Az SZKFI alapítólevele alapján fő tevékenységei elméleti és alkalmazott kutatások, vizsgálatok, kísérletek, próbagyártások, üzemesítések, kísérleti és félüzemi jellegű gyártások, stb. végzése. Különösen az alábbi területeket érintették: földtani és fúrásos kutatáshoz a kőzettani, fizikai és kémiai vizsgálatok, fúrástechnológiai fejlesztés, kőolajbányászati eszközfejlesztés, kőolaj- és földgáztelepek leművelésének tervezése, olajkihozatali eljárások kutatása, földalatti gáztárolás előkészítése, geotermikus energia hasznosítás vizsgálata. Foglalkoztak
továbbá
az
alábbiakkal
is:
kőolajtermékek
minőségellenőrzése,
alkalmazástechnikai és motorkísérleti vizsgálatok, gázszolgáltatással összefüggő szerkezeti anyagok alkalmazástechnikája és technológiai fejlesztése, égéstechnikai és tüzeléstechnikai kutatás-fejlesztés, korrózió elleni és környezetvédelem, számítástechnikai szolgáltatás, információellátás, műszaki-tudományos oktatás és továbbképzés (GÁTI GY. ET AL. (1990). Nagyon
fontosnak
találom,
hogy
az
SZKFI-ben
sokat
foglalkoztak
a
K+F-el.
Együttműködések sokasága jellemezte a vállalatot (pl. a miskolci, budapesti, veszprémi egyetemekkel, számos kutatóintézettel, vállalatokkal), melyeket a kutatási témák megosztása, az eredmények kölcsönös cseréje és hasznosítása jellemezte. Tudományos együttműködései voltak Szovjetúnión, Bulgárián, NDK-n, Csehszlovákián, Románián kívül „nyugati” országokkal is, Franciaországgal, Kanadával és Ausztriával is. Nagy figyelmet fordított az iparjogvédelemre, amit a jelenlegi vállalatoknak is célul kellene kitűzniük. Szabadalmainak, találmányainak száma 1989-ben meghaladta a 300-at, szabadalmainak hasznosítási aránya az 55%-ot. Jelentős volt a publikációs tevékenysége is (1989-et 10 könyv, 96 hazai és 7 külföldi szakfolyóirat cikk és 92 előadás jellemezte). Összesen 827 fő dolgozott ekkor a vállalatnál,
59
melyből 255 volt egyetemi végzettségű. Kiemelendő adatnak tartom még, hogy 1989-ben 154 külföldi folyóiratra fizetettek elő a szakkönyvtárában (GÁTI GY. ET AL. 1990). Mindezek jól mutatják, hogy a MOL egy kutatás-orientált, tapasztalt, képzett emberi erőforrással és jelentős műszerparkkal rendelkező vállalat alapjaira építkezve kezdhette meg kutatás-termelési
tevékenységét.
Érdekességképpen
említem
meg,
hogy
jelenlegi
munkavégzési helyem (a békásmegyeri telephely) szintén az SZKFI kezdeti korszakából maradt a MOL-ra (1982-re készült el). A MOL Csoport K+F tevékenységének irányvonalai nem változtak az utóbbi évtizedek alatt, különösen az SZKFI irányzataihoz képest nem (pl. olajkihozatali hatékonyság növelő eljárások kutatása, földalatti gáztárolás problémái, geotermikus energia hasznosítás vizsgálata, fúrástechnológiai fejlesztések, környezetvédelmi témák, stb.) Ugyanakkor a módszerek hatékonysága, korszerűsége, az alkalmazott technológiák rendkívüli fejlődésen mentek keresztül az eltelt időszakban, továbbá eltérőek a jelenlegi felhasználói igények is. Mint azt a korábbi fejezetben bemutattam, a kutatás-termelés és azon belül a K+F a 2004-től került előtérbe a MOL Csoporton belül. A vonatkozó stratégiákat az előző fejezet mutatja be, a megvalósult K+F projektekkel pedig egy későbbi fejezet foglalkozik. 2006-ban a KTD-n belül 15 K+F projekttel foglalkoztak, melyek közül 14 eredményes volt, de áthúzódott a 2007-es évre, egyet pedig eredményesen lezártak. A kutatás-fejlesztési projektek között 2006-ban már EU-s projekt (környezetbarát nyomjelző anyagok alkalmazási lehetőségeinek vizsgálata javított tárolók esetében) is található, melyben a vállalat résztvevőként szerepelt. A 2007-es év K+F projektjei a KTD stratégiai céljaival összhangban, azok megvalósítását szolgálják. Az áthúzódó projekteket további 10 újjal egészítették ki. A témák értékelése minden év végén történik meg, ahol különböző csoportokba sorolják őket. A besorolás szerint vannak sikeres és folytatandó, sikeres és aktiválandó, valamint sikertelen projektek. A K+F tevékenység átfogó utóértékelésére legközelebb 2009-ben fog sor kerülni, mivel a tervezettek szerint 3 évente végeznek utóértékelést.
60
A K+F+I projektek hatékonyságának, eredményességének javítása nemcsak a műszaki, technológiai és gazdasági dimenziókat szolgálja, hanem a kitűzött stratégiai célok megvalósításához is hozzájárul. Mivel a korábban ismertetetteknek megfelelően a K+F tevékenységek költségei levonhatók a társasági nyereség- és a szolidaritási alapból, további innovációs járulékcsökkentő tételekként is elszámolhatók, mindenképpen indokoltnak látom a KTD K+F tevékenységének bővítését és a ráfordítási keretek növelését.
A MOL Nyrt. K+F+I tevékenységben résztvevő külső intézmények A valamilyen formájú K+F tevékenységet folytató cégek közül 1998-ban a kisvállalatok 27, a középvállalatok 31, a nagyvállalatok 59%-a végeztetett külső intézménnyel K+F-et (MOLNÁR GY. 2001). A tudásalapú gazdaságban a K+F+I fokozatosan felértékelődik, hiszen egyre inkább a gazdaság versenytényezőjeként lehet figyelembe venni. Magyarországon a K+F az utóbbi időkben került egyre inkább előtérbe, mint az a korábbi fejezetben bemutattam. Hogy az általánosan megismert tendenciák a vállalatok, valamint a felsőoktatási intézmények és egyéb kutatóhelyek közötti kapcsolatokban mennyire érvényesek a nagyvállalati szférában, azt a következő alfejezetek mutatják be, a MOL Nyrt. példáján. A vidéki egyetemek próbálják a kutatói tevékenységüket minél szélesebb területre kiterjeszteni, mivel a korábban vállalatok számára végzett és biztos bevételt jelentő kutatási feladatok száma és volumene erőteljesen visszaesett az 1990-es években a vállalatok háttérbe szorult fejlesztési tevékenysége következtében (Dőry L. 1996). A csökkenő bevételek miatt az egyetemek többsége innovációs fejlesztésekbe kezdett, szélesítette vállalkozói tevékenységét és keresni kezdte a lehetséges kutatási forrásokat. Ennek kiemelkedő példái a Szegedi Tudományegyetem tudásközpontjai és a veszprémi Vegyipari Kooperációs Kutatóközpont. Az ilyen egyetemi innovációs központok nemcsak az egyetemistáknak és PhD-hallgatóknak nyújtanak kiváló kutatási munkavégzési helyet, hanem ösztönzik a felsőoktatási intézmények és a vállalatok közötti kutatás-fejlesztési kapcsolatok kialakulását, elmélyülését is. Véleményem szerint a hazai egyetemi képzések egyik fontos szerkezeti hibája az, hogy a képzéseik közül számos nincsen összhangban a munkaerőpiac elképzelésekkel, ipari hasznosíthatósági lehetőségekkel. A tantervi hálók és kimeneteli követelmények többségébe nem épülnek be a vállalati (vagyis munkaerő-piaci) elvárások. Továbbá közismert, hogy az 61
utóbbi években a természettudományi és műszaki szakokon egyre kevesebben végeznek. Pedig e két terület rendkívül fontos általában a K+F tevékenységek, valamint egy olyan nagyvállalat szempontjából is, mint a MOL Nyrt, amely jelentős kutatási és fejlesztési tevékenységet végez. Ezért fontosnak látom olyan együttműködéseket létesíteni, melyek elősegítik a kiemelkedő hallgatói/oktatói kutatási eredmények elérését. A közös előnyökre érdemes építeni, vagyis olyan (hallgatói, oktatói) kutatások támogatását tartom elsősorban fontosnak, melyeket valamilyen formában hasznosítani lehetséges. Kiemelném még a PhD-képzésben résztvevők gyakorlatiasabb képzésére való nagyobb hangsúly fektetését, hiszen számos kutatói szakterületen hiányosságok tapasztalhatók az egyetemeken a megfelelő minőségű, korszerű műszeres analitika terén, ugyanakkor a nagyvállalatokkal való együttműködések keretében a mérések biztosítása új, korszerű műszerekkel szintén megoldható lenne. A MOL Csoport innovációs járulékának bruttó összege folyamatos növekedést mutat, 20042006 között mintegy kétszeresére nőtt. Ez a mutató viszont nem árul el szinte semmit a K+F tevékenység alakulásáról, mivel nagysága nem a K+F, hanem az iparűzési adóalap növekedésének mértékétől függ. Ezért a továbbiakban az innovációs járulékot csökkentő tételeket használom az elemzés céljára.
A MOL Csoport és a KTD innovációs járulékot csökkentő tételei 90
százalék
80 70
MOL saját K+F
60
MOL egyetemektől megrendelt K+F MOL alapítványtól megrendelt K+F KTD saját K+F
50 40 30 20 10 0 2004
2005
2006
KTD egyetemektől megrendelt K+F KTD alapítványtól megrendelt K+F
22. ábra A MOL Csoport és a KTD innovációs járulékot csökkentő tételei 2004-2006 között, MOL adatok alapján saját szerk.
62
Ha megnézzük a 22. ábrát, látható, hogy az egyetemektől megrendelt K+F tevékenységek nőttek a MOL csoporton belül, jelenleg az összes innovációs járulék csökkentő tételek 15%-a az egyetemekhez kötődik. A KTD-n belül az egyetemektől megrendelt K+F tevékenységek aránya sokkal dinamikusabban nőtt, mint a MOL Csoport teljes egészében nézve. A KTD jelenlegi egyetemi K+F megrendelései közel 80%-át teszik ki a KTD összes K+F tevékenységének, ez az arány 2004-ben még csak 50% körüli volt. Általános probléma, hogy a gazdasági szempontok nem jelennek meg a közfinanszírozású kutatóhelyek menedzsment munkájában, a kutatói témák kiválasztásában és a kutatók értékelésében sem (TTI STRATÉGIA 2007). Ezt jelzi a MOL csoport K+F megrendeléseinek vizsgálata is, ahol az egyetemekhez képest rendkívül kicsi az egyéb kutatóintézetek, alapítványok szerepe. A csoport szintű K+F megrendelések esetében 2004-2006 között az arányuk megközelítőleg 3,5-8,5% között változott. A KTD-n belül nagyobb arányban figyelhető meg tevékenységük, de ereszkedő trenddel, 2004-2006 között 22,3%-ról 18,4%-ra csökkent az arányuk. A K+F tevékenységek vizsgálatánál megfigyelhető, hogy legerősebb a vállalat belső K+F végzése, amit az egyetemi, majd egyéb kutatóintézményi tevékenységek követnek. Ha a K+F tevékenységek pénzügyi alakulását nézzük, elmondható, hogy a csoport szintű innovációs járulékot csökkentő tételek költségei viszonylag állandók, ugyanakkor a KTD aránya ebből folyamatos csökkenést mutat. Visszatérve a fentebb említett együttműködési problémákra, a MOL Csoport 2007-ben több olyan programot indított, melyek a felsőoktatási intézmények és a munkaerőpiaci igények közötti szakadékokat próbálják meg áthidalni. A vállalat az elmúlt években jelentősen bővítette tevékenységét és pontosan azokon a (természettudományi, mérnöki) területeken tapasztalta a megfelelően képzett munkaerő hiányát, melyeket fentebb említettem (nevezetesen a geológus, olajmérnök, és bányamérnök munkakörökben). Ezért a szakember utánpótlást hosszú távú biztosítása érdekében különböző programok indítása mellett döntöttek. A MOL Csoport az egyetemistáknak szakmai gyakorlati programokat kínál, kezdeti lépcsőfokként. Szakmai gyakorlati lehetőség régebben is volt a MOL Csoportban (személy szerint 2002-ben vettem rajta először részt), de nem voltak széles körben meghirdetettek és 63
kevés hallgató jutott el az információkhoz. Jelenleg a MOL honlapján is olvasható a kiírás, aminek köszönhetően szélesebb körben ismerik a gyakorlati programot. A program érdeme, hogy már hallgató korában megismerkedhet mindenki az általa érdekelt területtel, korán szakmai gyakorlatra tehet szert és nem utolsósorban a vállalat saját érdekeinek megfeleltetve képes befolyásolni az arra érdemes hallgatók képzését. Második lehetőség a Freshhh programokon való részvétel, mely egy nemzetközi (2007-ben 13 országból vettek rajta részt), online frissdiplomás vetélkedő. A programnak pénzdíjazása van, de véleményem szerint legnagyobb értéke az, hogy a legsikeresebben teljesítők állásajánlatot kapnak a vállalattól. A harmadik program pedig a Growww, mely a végzést követően nyújt egyéves gyakornoki lehetőséget a MOL Csoporton belül, számos szakterületen. A vállalat tervei között szerepel a Freshhh program kiterjesztése a középiskolás korosztályra is, ahol a motivációt az eredményesen teljesítők számára későbbi tanulmányai alatti egyetemi ösztöndíj jelenthetné. Összefoglalva tehát a külső kapcsolatokat, jól érzékelhető a MOL helyzetfelismerése a felsőoktatásból kikerülő szakemberek aránytalan szakterületi eloszlását illetően, melynek következtében a megfelelő szakember utánpótlásról saját programokkal próbál gondoskodni. A K+F terén pedig ennek megfelelően alakítja kapcsolatait, elsősorban az egyetemi szférával való együttműködéssel.
A megelőző célkitűzésekből megvalósult programok A MOL Csoport kutatás-termelése már harmadik éve az egyik leghatékonyabban működő üzlet Európában az egy hordóra számított eredményesség terén és ennek révén kiemelkedő ROACE, vagyis az átlagos lekötött tőkére eső megtérülése (MOL 2007). A kutatás-termelés tevékenysége szinte minden területen igényli a fejlesztéseket, ezért a kutatás-fejlesztés szinte áthatja a divízió létét. A K+F növekvő szerepét mutatja, hogy a 2007es éves jelentésben már a stratégiai célkitűzésekhez kapcsolódó fejlesztési programok eredményeiről is olvashatunk. A műveléstechnológia területét illetően eredményesen fejlesztettek új eljárásokat. A kihozatal maximalizálása érdekében EOR technológiát alkalmaznak a hazai mezőkön. A kutatásfejlesztés feladata ezen olajkihozatalt növelő eljárások további alkalmazási lehetőségeinek 64
vizsgálata.
Kísérletek
folytak
mind
mikrobiológiai,
mind
polimer-tenzides
hatékonyságnövelőkkel. Fontosságát jelzi a témának, hogy az éves jelentésben a KTD 2007. évi legfontosabb eredményei között az első alfejezetben említik. A stratégiai célokkal összhangban végzett IOR/EOR/EGR lehetőségeket feltáró keretében több mint 130, CH kihozatal-növelési technológia alkalmazására potenciálisan szóba jöhető objektum vizsgálata történt meg. A gazdasági értékelés alapján 36 egyedi projektterv kiválasztása történt meg, a hazai többlettermelési lehetőségek kihasználása érdekében (MOL 2007). 2007-ben indított új téma volt a szén-dioxid elhelyezés felszíni technológiájának, valamint a földalatti elhelyezési lehetőségeinek vizsgálata. A kibocsátott szén-dioxid gáz befogása és földalatti tárolása a MOL részére új technológiát, valamint potenciális EU-s és globális szintű megoldást is jelenthetne a szén-dioxid kibocsátás csökkentésére (MOL 2007). Ennek érdekében részletes tanulmányok készültek a különböző országokban futó hasonló projektek megismerése,
értékelése,
valamint
a
szén-dioxid
besajtolás
és
tárolás
jelenlegi
szabályozásának és várható változásainak vizsgálataira. A nem konvencionális és alacsony áteresztőképességű szénhidrogén tárolók művelése szintén egy nagy fontosságú program, mely rendkívül széles kutatási irányokat tartalmazhat (pl. rezervoár geológiai modellfejlesztések, mérési módszerek fejlesztései). 2007-ben e téren előrelépés volt a májusban aláírt megállapodás az Esso Exploration International Ltd-vel (az ExxonMobil leányvállalata). Az Esso-val kötött megállapodás célja egy közös tanulmány készítése a jelentős nem konvencionális szénhidrogén potenciállal rendelkező hazai medencékről. Kitűzött célként szerepel, hogy eredményes együttműködést folytasson a MOL hazánkra vonatkozó magas szintű geológiai és olajipari operációs ismereteire és az ExxonMobil széleskörű tapasztalataira, fejlett technológiájára és know-how-jára támaszkodva. Az elkészült tanulmány alapján indokolt az együttműködés folytatása (MOL 2007). Ezeken kívül még számos K+F projekt keretében történtek fejlesztések az elmúlt évek folyamán. Ezek ismertetésétől azért tekintek el, mert a projektek még nem lezártak, így megvalósult eredményeiről beszámolni még nem lehetséges. 65
Várható tendenciák a hazai nagyvállalatok K+F+I stratégiáiban, irányvonalaiban A kutatás támogatása szélesebbre nyitja a kaput az innováció számára, így a vállalkozások növelhetik versenyképességüket (DŐRY T. 1996). Ehhez viszont szükséges a felsőoktatással való együttműködés. Ennek indoka, hogy a vállalati K+F tevékenység túlnyomó része műszaki
területen
koncentrálódik,
a
fejlődést
azonban
gátolja
a
műszaki
és
természettudományos végzettségű friss diplomások alacsony száma. Az 100 főre eső 30 év alatti korosztályban ugyanis arányuk nem éri el az EU 25-ök átlagának felét és csak Ciprus, Málta és Luxemburg van mögöttünk (TTI STRATÉGIA 2007). A KSH adatokat vizsgálva (23 és 24. ábrák) megállapítható, hogy döntően még mindig az állami költségvetés jelenti a K+F ráfordítások legfőbb pénzügyi forrását a felsőoktatási és kormányzati K+F helyek esetében.
évek
2006
2005
2004
2003
2002
vállalkozások 2001
90000 80000 70000 60000 50000 40000 30000 20000 10000 0
2000
millió Ft
A felsőoktatási K+F ráfordítások pénzügyi forrásai 2000-2006 között
állami költségvetés egyéb hazai források külföldi források
23. ábra A felsőoktatási K+F ráfordítások pénzügyi forrásai 2000-2006 között, KSH adatok (BOROSNÉ H. A. ET AL. 2007) alapján saját szerk. A felsőoktatási kutatás-fejlesztésben az állami költségvetés hozzájárulása 2000 és 2006 között több mint megkétszereződött, 2006-re elérte a 44,663 milliárd Ft-ot. Az alakulása nehezen jelezhető előre, hiszen az állam költségvetését nem lehet hosszú távra előre jelezni. Ezt mutatja a hozzájárulása mértékének ingadozása is, 2002-2003-ben például 12,55%-kal és 10,6%-kal nőtt, 2004-ben viszont 9,7%-kal csökkent, utána ismét nőtt, 2005-ben 18,3-kal, 2006-ban pedig 4,7%-kal az előző évhez viszonyítva. A vállalkozásoktól származó pénzügyi források pontos mértéke szintén ingadozó tendenciájú, de az innovációs járulék bevezetését követően csak növekedések voltak megfigyelhetők a megelőző évek adataihoz képest. Például
66
2004-ben 15,2%-kal, 2005-ben 7,2%-kal, 2006-ban pedig 22,1%-kal járultak hozzá a vállalatok a felsőoktatási K+F ráfordításokhoz. Az egyéb hazai források jelentősége elhanyagolható pénzügyi forrásként az állami hozzájáruláshoz képest, de érdemes megjegyezni, a 2004-ig tartó folyamatos csökkenése megállt és 2005-ben 4,5%-os emelkedést mutatott. Sőt, 2006-ban az addigi átlagos évenkénti 304 millió Ft-tal szemben az egyéb hazai források meghaladták az 1 milliárd Ft-ot. A külföldi források szerepe egyre jelentősebb, 2000 és 2006 között a három és félszeresükre emelkedett hozzájárulásuk a felsőoktatási K+F ráfordításokhoz, 2006-ban például 51,0%-kal többel, 2005-höz képest, elérve a 4 750 millió Ft-ot.
2006
2005
2004
2003
2002
vállalkozások 2001
90000 80000 70000 60000 50000 40000 30000 20000 10000 0
2000
millió Ft
A kutatóintézményi K+F ráfordítások pénzügyi forrásai 2000-2006 között
évek
állami költségvetés egyéb hazai források külföldi források
24. ábra A kutatóintézményi K+F ráfordítások pénzügyi forrásai 2000-2006 között, KSH adatok (BOROSNÉ H. A. ET AL. 2007) alapján saját szerk. A kutatóintézmények K+F ráfordításaihoz hasonló nagyságrendekkel járulnak hozzá a fentebbi források, különbség csak abban van, hogy vállalkozói és állami költségvetési forrás nagyobb összegekkel áll a kutatóintézmények számára, mint a felsőoktatási K+F helyek esetében. Ugyanakkor a felsőoktatási K+F ráfordítások esetében nagyobb az egyéb hazai és külföldi források szerepe. Az állami költségvetés alakulására ugyanaz jellemző, bár növekedése az utóbbi években szerényebb a felsőoktatáséhoz képest (2006-ban például 3,4%os csökkenés volt tapasztalható). A vállalkozások hozzájárulása folyamatosan és erőteljesebben növekedik, 2000 és 2006 között majdnem megháromszorozódott. Az innovációs járulék bevezetését követően 2004-ben 22,1%, 2005-ben 55,4%, 2006-ban 44,8% volt a vállalkozásoktól származó pénzügyi források emelkedése.
67
A felsőoktatási és kutatóintézményi K+F ráfordításainak pénzügyi forrás adatai a vállalkozási szféráétól nagyon jelentősen különböznek (25. ábra). Az előbbi két szféra esetében a legfőbb forrást az állami költségvetés jelenti, ami a vállalkozási szféra esetében csak a harmadik helyen áll a négy forráscsoport közül.
2006
2005
2004
2003
2002
vállalkozások 2001
90000 80000 70000 60000 50000 40000 30000 20000 10000 0
2000
millió Ft
A vállalkozási K+F ráfordítások pénzügyi forrásai 2000-2006 között
évek
állami költségvetés egyéb hazai források külföldi források
25. ábra A vállalkozási K+F ráfordítások pénzügyi forrásai 2000-2006 között, KSH adatok (BOROSNÉ H. A. ET AL. 2007) alapján saját szerk. A legjelentősebb pénzügyi forrás a vállalkozási K+F ráfordítások esetében a vállalkozásoktól ered. Tendenciáját tekintve folyamatos növekedést mutat, ráadásul 2003-at követően igen látványos mértékben (éves szinten 20,9-26,1%-os emelkedésekkel). 2000 és 2006 között a hozzájárulásuk két és félszeresükre nőtt, 2006-ban elérve 86,860 milliárd Ft-ot. A külföldi források ebben a szektorban jelentkeznek a legerőteljesebben, jelentős évenkénti növekedéssel. 2005-ben a külföldi források 16,279 milliárd Ft-ot, 2006-ban pedig már 18,247 milliárd Ft-ot tettek ki. Ez a fentebb ismertetett mindkét másik szektorhoz való külföldi forrás hozzájáruláshoz viszonyítva megközelítőleg négyszeres nagyságú pénzügyi forrást jelent a vállalkozási szféra számára. Az egyéb hazai források viszont lényegesen kevesebbek, bár az évtized elején tapasztalt csökkenéshez képest ezek aránya is javult. A 2006-ban mért 71,3%os hazai pénzügyi forrásnövekedés ellenére is csak 100 millió Ft volt 2006-ban. Ez a felsőoktatási K+F ráfordítások hazai forrásainak mintegy egy tizede, a kutatóintézmények hasonló összegének a negyede. A vállalkozási kutatás-fejlesztésben az állami költségvetés hozzájárulása 2003-2004-ben csökkenést mutatott, de azt követően ismét jelentős (2005-ben 13,4%-os, 2006-ban 72,2%-os) növekedést mutat. Ez az összeg viszont csak az ötöde a másik két szektornak külön-külön nyújtott költségvetési forrásnak.
68
Az eddig ismertetett eredmények alapján a vállalkozási szféra esetében a kutatás-fejlesztés összes ráfordításainak további növekedését várom. Évenkénti 20%-os mértékű folyamatos növekedés esetén a K+F ráfordítások összes ráfordításai elérhetik 2010-re a 233,946 milliárd Ft-ot, 2015-re a 582,132 milliárd Ft-ot, 2018-ra pedig a 1005,925 milliárd Ft-os. Évenkénti 30%-os tartós növekedés esetén 2010-re 314,775 milliárd Ft, 2015-re 1168,740 milliárd Ft-ot, 2018-ra a 2567,723 milliárd Ft-ot tehetnek ki a vállalkozási K+F ráfordítások. Számításaimhoz (26. ábra) kiindulási adatoknak a KSH adatait vettem figyelembe, a 2005-ös év (20,2%) és a 2006-os év (28,1%) növekedési rátáit, amiknek felhasználásával (jelenértéken) határoztam meg a növekedés határértékeit. Az optimistának mondható (folyamatos növekedést feltételező) előrejelzés legpontosabb elképzelése az, ha az ábrán látható két K+F ráfordítás görbéje (K+F ráfordítás 20%-kal, illetve K+F ráfordítás 30%-kal) közötti területen várjuk a K+F ráfordítások összegének alakulását, a jelenlegi tendenciának megfelelő tartós növekedés esetén. A vállalkozási K+F ráfordításadatok előrejelzése 3000000
millió Ft
2500000 2000000 1500000 1000000
K+F ráfordítás 20%-kal
500000
K+F ráfordítás 30%-kal K+F költség 20%-kal
évek
2018
2017
2016
2015
2014
2013
2012
2011
2010
2008
2007
2006
0
K+F költség 30%-kal beruházások 20%-kal beruházások 30%-kal
26. ábra A vállalkozási K+F ráfordítások előrejelzése 2018-ig, a 2005-2006-os évek összes vállalkozási K+F ráfordítás növekedési rátáját alapul véve A 27. ábrán látható a vállalkozási K+F költségek és beruházások adatainak előrejelzése, módosított növekedési rátákkal. Itt külön számoltam a K+F költségek és beruházások adatait a rájuk vonatkozó 2005-2006-as növekedési értékekkel. A költségek esetében 15%-os, illetve 25%-os növekedéssel, a beruházásoknál 25%-os és 35%-os növekedési rátákkal kalkuláltam a jelenlegi értékeknek megfelelően. A fentebbi észrevételem szerint, itt is a várható optimális előrejelzés alapján a költség és beruházás adatok alakulása a szélsőértékek görbéi által határolt területen, vagyis a K+F költség 15%-kal és K+F költség 25%-kal görbék között, illetve a beruházások 25%-kal és beruházások 35%-kal görbék közötti területeken várhatók.
69
900000 800000 700000 600000 500000 400000 300000 200000 100000 0
évek
2018
2017
2016
2015
2014
2013
2012
2011
2010
2008
2007
K+F költség 15%-kal 2006
millió év
A vállalkozási K+F költségek és beruházások előrejelzése
K+F költség 25%-kal beruházások 25%-kal beruházások 35%-kal
27. ábra A vállalkozási K+F költségek és beruházások előrejelzése 2018-ig, a 2005-2006-os évek összes vállalkozási K+F ráfordítás növekedési rátáját alapul véve A számítások alapjául ugyancsak a 2005-2006-os KSH adatokat vettem alapul, kiindulási értékekként a 2006-os 84,743 milliárd Ft-os költség, illetve a 30,129 milliárd Ft-os beruházási összegeket használtam. Látható, hogy amennyiben a beruházások növekedése nem haladja meg éves szinten a 25%-ot (2006-ban 49,3% volt), akkor a K+F költségek és a beruházások közötti különbség fennmarad. 35%-os évenkénti beruházási összegnövekedés esetében, a költségek alsó határértékének figyelembe vétele esetén (ami a modellben 15%), 2014-re a beruházások értéke elérheti a K+F költségekét. Ugyanakkor a K+F költségek 25%-os növekedése esetén, ez már nem tud megvalósulni, legalábbis a modell időtartamán belül nem. Természetesen nem várható, hogy a növekedési ráta tartósan ilyen magas szintet mutasson, de optimista megközelítésként véleményem szerint alkalmazható a felállított modell. A vállalkozási szféra esetében a K+F ráfordítások pénzügyi forrásai előreláthatóan továbbra is döntően a vállalkozásoktól kerülnek majd ki, de feltételezem valamint a külföldi források egyre nagyobb mértékű megjelenését. Ugyanakkor a magyar GDP arányos K+F beruházás növekedése véleményem szerint a közeljövőben nem várható sem az állami beruházás növekedésétől, sem a magán befektetők területén a jelenlegi kockázati tényezők fennállása mellett. Ezért tartom fontosnak az innovációs járulékot, amely az üzleti szféra bevonásán túl egészségesebb beavatkozású kutatás-fejlesztés támogatási politikát is létrehozhat.
70
Az eredmények összefoglalása Diplomamunkámban áttekintést nyújtottam a K+F legfontosabb alapismereteiről, részleteztem az Európai Unió kutatás-fejlesztési helyzetét, stratégiáját és annak várható irányvonalát. Az Európai Unió és Magyarország közös K+F stratégiai céljainak ismertetést követően bemutattam a vonatkozó hazai jogszabályi környezetet és a K+F+I tevékenységek értékeléséhez szükséges mutatók értelmezésével a hazai K+F+I közelmúltbeli, valamint jelenlegi helyzetét. Végezetül az irodalmi adatok és a kutatómunka folyamán feldolgozott mutatók együttes felhasználásával értékeltem egy hazai nagyvállalat K+F+I tevékenységét, a MOL Nyrt KTD példáján. Következtetésképp az alábbiak fogalmazhatók meg. Magyarország összesített innovációs mutatója (SII) 2006-ban 0,26 volt, míg az EU 25-ök átlaga 0,45. Míg rosszabb a helyzet, ha az EU 15-ök átlagához viszonyítjuk, azoké ugyanis 0,50, vagyis 2006-ban hazánk összesített innovációs mutatója az EU 25-ök átlagának 57%-a, míg az EU 15-ökének csak az 52%-a volt. Az EU kutatás-fejlesztése helyzetének az egyes tagállamokon belüli bemutatásához kiválasztott országok nagyjából hasonló méretűek Magyarországhoz és részben hasonló fejlettségűek is, ugyanakkor nagyon eltérő K+F stratégiákkal rendelkeznek, ezért mindenképp érdemes K+F stratégiájuknak részletes vizsgálata, hasznosítható tanulságok levonására. Az
EU
K+F
finanszírozásában
Technológiafejlesztési
és
meghatározó
Demonstrációs
szerepet
Keretprogramok,
töltenek melyek
be
a
Kutatási,
költségvetésének
nagyságrendekkel való növekedése is jelzi a kutatás-fejlesztés egyre inkább előtérbe kerülését. Ezt a versenyképességi célok elérése érdekében az EU 2007-től egy új programmal, a Versenyképességi és Innovációs Keretprogrammal (CIP) egészíti ki. Jelenleg a hazai K+F szférának jutó támogatásoknak három főbb forrása van, a Kutatási és Technológiai Innovációs Alap, az Új Magyarország Fejlesztési Terv, valamint az EU 7. keretprogramja. Ezért is rendkívül fontos ismeretekkel rendelkezni a keretprogramot és az Alapot illetően. A vállalati partnerek esetében legnagyobb együttműködés az EU országaival figyelhető meg, a vállalati partnereken kívüli összes együttműködés esetében egyforma tendencia látható az 71
országoknál az alábbi sorrendnek megfelelően: hazai>EU-s>közép-kelet-európiai>egyéb országbeli. A kormányzati szektor K+F ráfordításának a teljes nemzeti K+F ráfordításhoz viszonyított aránya Magyarországon magas (25,4%), az EU 27-es átlaga 13,8% volt 2006-ban. A vállalatoktól származik a K+F források 43%-a, ami főként az innovációs járuléknak köszönhető. Az első három évben dinamikusan nőtt az innovációs járulék befizetések összege, amely 2006-ra meghaladta a 25 milliárd Ft-ot. A járulék bevezetése jelentős mértékben megnövelte a K+F tevékenységek központi forráskeretét, illetve bevonta a finanszírozásba a vállalatokat. Az Alap továbbá előnye pedig, hogy a költségvetési gazdálkodáshoz képest hosszabb időtávú stratégiai folyamatokhoz tud biztos forrást nyújtani. A hazai kutatás-fejlesztési helyek száma a legutóbbi másfél évtized alatt a kétszeresére nőtt, de a kutatás-fejlesztési emberi erőforrásaink még mindig szűkösek (az 1000 foglalkoztatottra jutó kutatók száma 3,9 fő, az EU 15-ök átlaga ezzel szemben 6,1 fő). 2000 és 2006 között több mint kétszeresére nőtt a vállalkozási kutatóhelyek száma. Különösen nagy növekedés volt megfigyelhető az innovációs járulékot bevezetését követő években. 2000 és 2006 között a tényleges K+F létszám a vállalkozási szférában nőtt legerőteljesebben, emelkedett a felsőoktatásban, ugyanakkor a K+F intézményeké stagnált. 1991 óta folyamatos növekedés tapasztalható az összes K+F ráfordítások terén. A K+F költségek mindegyik szektor esetében tartósan meghaladják a beruházások értékét. A beruházások 2005-2006-ban nőttek az összes ráfordításhoz képest. A K+F ráfordítások közül legerőteljesebben a vállalkozásoké nőtt, amit a K+F intézetek és egyéb kutatóhelyek, majd az egyetemek ráfordításai követnek. 2006-ra a kormányzati szektor K+F tevékenységet végző kutatóhelyeinek ráfordításai elérték a 60,373 milliárd Ft-ot, a felsőoktatásé 57,943 milliárd Ftot, a vállalkozói szektoré pedig a 114,872 milliárd Ft-ot. A beruházások értéke rendkívül alacsony (a GDP közel 1%-a), növelése elengedhetetlen az EU átlagának utoléréséhez. A műszaki tudományok területén található a legjelentősebb K+F létszám, amit a természettudományok területén követ, majd az agrár-, társadalom- és orvostudományok és a bölcsészettudományok. A K+F helyek ráfordításai a feldolgozóiparban a legnagyobbak. 72
A hazai vállalkozások és kutatóhelyek iparjogvédelmi aktivitásának mértéke alacsony, az évenkénti szabadalmi bejelentések száma folyamatosan csökken. A legtöbb munkában lévő kutatási téma és megjelent publikáció a felsőoktatási kutatóhelyekhez kapcsolódik, a természettudományi kutatóink publikációs indexei nemzetközi szinten is jók. Regionális vizsgálva a K+F helyzetét a közép-magyarországi térség kiemelkedik teljesítményével, különösen Budapest. Nagyságrendekkel kisebb jelentőségű, de kiemelkedők Hajdú-Bihar, Csongrád, Pest, Győr-Moson-Sopron, Fejér, Baranya, Bács-Kiskun, Veszprém és Borsod-Abaúj-Zemplén megye K+F mutatói is. Az állami költségvetés jelenti a K+F ráfordítások legfőbb pénzügyi forrását a felsőoktatási és kormányzati K+F helyek esetében. A vállalkozói és állami költségvetési forrás nagyobb összegekkel áll rendelkezésre a kutatóintézmények számára, mint a felsőoktatási K+F helyek esetében, ugyanakkor a felsőoktatási K+F ráfordítások esetében nagyobb az egyéb hazai és külföldi források szerepe. A vállalkozások hozzájárulása folyamatosan és erőteljesebben növekedik, 2000 és 2006 között majdnem megháromszorozódott, 2006-ban 44,8% volt a vállalkozásoktól származó pénzügyi források emelkedése. A legjelentősebb pénzügyi forrás a vállalkozási K+F ráfordítások esetében a vállalkozásoktól ered. A GDP arányos K+F beruházás növekedése az eredmények alapján a közeljövőben nem várható a jelenlegi gazdasági/politikai helyzetben. Ezért fontos az innovációs járulék, amely az üzleti szféra bevonásán túl egészségesebb beavatkozású kutatás-fejlesztés támogatási politikát is létrehozhat. A MOL Csoport Kutatás-Termelés Divíziója K+F tevékenységeinek vizsgálata alapján megállapítható volt, hogy 2003-ban fogalmazódott meg először az upstream-downstream egyensúly helyreállításának terve, ami már a KTD tevékenységének kiszélesítésére utal. A 2004-es évi stratégiában a KTD már stratégiai fejlesztési prioritásként jelenik meg, a további növekedés egyik lehetősége látható benne, elsősorban a nemzetközi piacokon történő terjeszkedésen át. 2005-től egy stratégiaváltás figyelhető meg, a 2006-2010-es évek stratégiájában már szerepel a kutatás-fejlesztés is. A KTD K+F stratégiájának alakulásában meghatározónak találtam a csoport szintű stratégiai célkitűzésekkel való harmonizálódási készséget és az adókedvezmények kihasználhatóságának ösztönző erejét, a K+F projektek iránti műszaki, technológia igényeken túl. Kiemelném még a MOL Csoport szakember 73
utánpótlási programjait, mellyel a K+F személyi feltételeinek hosszú távú megteremtéséhez tud nagyvállalatként hozzájárulni. Az ismertetettek alapján nagyon fontos lenne egy a Molnár Gy. (2001) által részleteiben magyar nyelven is bemutatott 1998-as (az EU INCO-COPERNICUS programja keretében készült kérdőíves) felméréshez hasonló újabb tanulmányt készíteni, annak érdekében, hogy az ott leírt tendenciák alakulását tanulmányozni lehessen. Fontosnak tartom felhívni a figyelmet a hazai K+F ráfordítások aránytalan szerkezetére, különösen a vállalati ráfordítások csekély mértékére, ugyanakkor a K+F területén kimutatható pozitív változásokra is (például a magánszféra K+F tevékenységének erősödésére, a vállalkozói szféra K+F+I aktivitásának emelkedésére, vagy a felsőoktatási és akadémiai reformokra). A K+F+I támogatásoknak nagyobb mértékben kellene a KKV-ket megcéloznia, mivel ez az ismertetett adatok alapján a kutatás-fejlesztés és az innovációs tevékenységek nőnek a vállalatok méretének csökkenésével. Továbbá az új, elsősorban spin-off cégeket motiváló pályázatok is szükségesek lennének, mivel egy újonnan létesített vállalat nehezen tudja az első néhány évben (tekintve, hogy nem biztos nyereséges) a kedvezményeket igénybe venni. A felsőoktatási képzések és a vállalati elvárások nem fedik egymást, ezért mindenképpen fontos az egyetemi graduális- és PhD-hallgatók képzésének fejlesztése gyakorlatiasabb, a vállalati K+F+I, valamint munkaerő befogadási igényekhez való igazodás érdekében. Ez különösen fontos azért is, mivel K+F emberi erőforrásaink nagyon szűkösek és rendkívül alacsony a friss diplomások aránya a műszaki és természettudományi területeken. Nagyszerű példamutató nagyvállalat lehet e téren a MOL Csoport. Szintén fontosnak látom egy tudásbázis kiépítését (kutatói-, technológiai kapacitások, szakterületek ismertetésével) minden kutatásban részvevő felsőoktatási intézmény és kutatóintézet számára, hasonlóan az MTA kezdeményezéséhez, ami elősegíthetné a vállalati szférával való együttműködést. A hazai szellemi tőkét nagyon jól lehetne hasznosítani ahhoz, hogy az vonzza a jelentős tőkével rendelkező külföldi vállalatokat, valamint hozzájáruljon gazdaságunk működéséhez.
74
Köszönetnyilvánítás Ezúton is szeretném megköszönni témavezetőim munkámhoz nyújtott segítségét. Köszönettel tartozom Dr. Marosán György belső konzulens (Menedzsment és Emberi Erőforrások Intézet, Vállalkozások és Emberi Erőforrások Intézeti Tanszék khr.), aki már hallgató éveim alatt figyelmemet a stratégiai menedzsment fontosságára és szakmai érdekességeire irányította, megteremtve ez által a jelen szakdolgozat témaválasztásának alapjait. Köszönöm Molnár Zsolt külső konzulens (MOL Nyrt. KTD IMA, Új Technológiák és K+F kiemelt vezető) szakdolgozatom elkészítéshez nyújtott jelentős segítségét, aki a pontos feldolgozandó téma kiválasztásától a szakdolgozat elkészültéig jelentős segítséget nyújtott számomra. Köszönöm továbbá Dr. Szederkényi Tibor és Dr. Tóth József (PTE Földtudományok Doktori Iskola témavezető, illetve DI vezető), Ördög Tibor és Dr. Balázs Endre (MOL Nyrt. KTD Ustream Laboratóriumok vezetői) számára a három év alatt tanulmányaimhoz biztosított konstruktív hozzáállását. Végül, de nem utolsósorban köszönöm a szakmai gyakorlat lehetőségét Völgyi Márta és Kovács István (MOL Nyrt. KTD US Tervezés-Kontrolling, kontrolling szakértő, illetve TK vezető) számára, melynek ideje alatt lehetőségem volt a szakdolgozat példájának felhozott vállalat számos tevékenységi területét megismerni.
75
Irodalomjegyzék ÁCSNÉ MOLNÁR J. 2004: Az innovációs járulék. Adóvilág, 4, pp. 1-8 APEH KÖZPONTI HIVATAL TERVEZÉSI
ÉS
ELEMZÉSI FŐOSZTÁLYÁNAK
MUNKATÁRSAI
2005:
Bulletin Tájékozató az APEH 2004-es évi tevékenységéről. Adó-, és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal, Budapest, 68 p. APEH KÖZPONTI HIVATAL TERVEZÉSI
ÉS
ELEMZÉSI FŐOSZTÁLYÁNAK
MUNKATÁRSAI
2006:
Bulletin Tájékozató az APEH 2005-ös évi tevékenységéről. Adó-, és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal, Budapest, 50 p. APEH KÖZPONTI HIVATAL TERVEZÉSI
ÉS
ELEMZÉSI FŐOSZTÁLYÁNAK
MUNKATÁRSAI
2007:
Bulletin Tájékozató az APEH 2006-os évi tevékenységéről. Adó-, és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal, Budapest, 48 p. ARTNER A. 2007A: Finnország K+F innovációs politikája – Tanulságok Magyarország számára. MTA VKI, 23 p. ARTNER A. 2007B: Görögország K+F innovációs politikája – Tanulságok Magyarország számára. MTA VKI, 23 p. BARHA A. – MATHEIKA Z. – ÁDÁM Z. – VAKHAL P. 2007: Vállalati felmérés: az innovatív vállalatok jellemzői, az innovációt hajtó és akadályozó tényezők vállalati felméréssel történő feltárása. KOPINT-TÁRKI Konjunktúrakutatási Zrt. Budapest, 41 p. BOROSNÉ H.A. – BOBINÉ SZ. K. – MISKOLCZI K. – SZUNYOGH ZS. 2007: Kutatás és fejlesztés. Központi Statisztikai Hivatal, 130 p. BORSI B. 2004: A technológiai megújulás, az innováció és a kutatás-fejlesztés, mint versenyképességi tényezők a magyar gazdaságban. PM Kutatási Füzetek, 6, 46 p. BŐGEL GY. 2007: Az innováció vándorlása. Közgazdasági Szemle, LIV, pp. 821-836
76
DARÁNYI S. 2002: Állampolgárok és kormányzás az európai tudásalapú társadalomban. In: SZITÁNÉ KAZAI Á. 2002 (EDS): Az Európai Kutatási Térség és Magyarország, Az Európai Unió 6. Kutatási, Technológiafejlesztési és Demonstrációs Keretprogramja. Oktatási Minisztérium Kutatás-fejlesztési Helyettes Államtitkárság, Budapest, pp. 49-52 EUROPEAN PARLIAMENT – COUNCIL
OF THE
EUROPEAN UNION (EP-CEU) 2006: Decision of
No. 1982/2006/EC of the European Parliament and of the Council of 18 December 2006 concerning the Seventh Framework Programme of the European Community for research, technological development and demonstration activities (2007-2013). Official Journal of the European Union, L412, 41 p. DŐRY
T. 1996: A kutatás-fejlesztés egyes jellemzőinek területi szerkezete. Tér és
Társadalom, 2-3, pp. 157-165 FODOR S. 2006: A MOL Rt növekedésének és terjeszkedésének elemzése. Szakdolgozat, BGF, 82 p. GÁTI, GY. – KORNIS P. – PAP GÉZA, PAKUCS J. – SRÁGLI L. – TÓTH J. – VAJTA L. – VOLL L. – ZÁKÁNYI GY. 1990: A magyar kőolaj-és gázipari kutatásfejlesztés története. Magyar Szénhidrogénipari Kutató-Fejlesztő Intézet, Budapest, 204 p. GROSSCHMID P. 2003a: Közel 70 ezer kutató Finnországban. In: Nemzetközi K+F Hírlevél, 45, Oktatási Minisztérium, Budapest, pp.5-5 GROSSCHMID P. 2003b: A Finn Akadémia éves jelentése. In: Nemzetközi K+F Hírlevél, 4-5, Oktatási Minisztérium, Budapest, pp.3-3 HORVÁTH Z. 2002: Kézikönyv az Európai Unióról. Magyar Országgyűlés Külügyi Hivatala, 508 p. HOVÁNYI G. 2002: A menedzsment új horizontjai. Közgazdasági Szemle, XLIX, pp. 251-264 INZELT A. 2004: Az egyetemek és a vállalkozások kapcsolata az átmenet idején. Közgazdasági Szemle, LI, pp. 870-890 77
JOHNSON, G. – SCHOLES, K. – WHITTINGTON, R. 2005: Exploring Corporate Strategy. 8th edition, Financial Times, Prentice Hall. In: Marosán Gy. 2006: A 21. század stratégiai menedzsmentje. Műszaki Kiadó, 14. p. KLEINHEINCZ F. 2002: Háttértámogatás és érdekérvényesítés. In: SZITÁNÉ KAZAI Á. 2002 (EDS): Az Európai Kutatási Térség és Magyarország, Az Európai Unió 6. Kutatási, Technológiafejlesztési és Demonstrációs Keretprogramja. Oktatási Minisztérium Kutatásfejlesztési Helyettes Államtitkárság, Budapest, pp. 60-66 KŐRÖSI I. 2007: Ausztria kutatás-fejelsztési és innovációs politikájának fő jellemzői és tapasztalatai. MTA VKI, 22 p. MAASTRICHT ECONOMIC RESEARCH INSTITUTE ON INNOVATION AND TECHNOLOGY (MERIT) – JOINT RESEARCH CENTRE
OF THE
EUROPEAN COMMISSION 2006: European Innovation
Scoreboard, Comparative analysis of innovation performance. MERIT-JRC report, 46 p. MAGYAR B. 2002: Az Európai Kutatási Térség és Magyarország. In: SZITÁNÉ KAZAI Á. 2002 (EDS): Az Európai Kutatási Térség és Magyarország, Az Európai Unió 6. Kutatási, Technológiafejlesztési és Demonstrációs Keretprogramja. Oktatási Minisztérium Kutatásfejlesztési Helyettes Államtitkárság, Budapest, pp. 5-9 MOL 2003: MOL Éves Jelentés. MOL Nyrt. , Budapest, 95 p. MOL 2004: MOL Éves Jelentés. MOL Nyrt. , Budapest, 108 p. MOL 2005: MOL Éves Jelentés. MOL Nyrt. , Budapest, 69 p. MOL 2006: MOL Éves Jelentés. MOL Nyrt. , Budapest, 16 p. MOL 2007: MOL Éves Jelentés. MOL Nyrt. , Budapest, 112 p. MOKRY J. F.-NÉ 2002: Nanotechnológiák és nanotudományok, tudásalapú többfunkciós anyagok, új gyártási/termelési eljárások és eszközök. In: SZITÁNÉ KAZAI Á. 2002 (EDS): Az 78
Európai
Kutatási
Térség
és
Magyarország,
Az
Európai
Unió
6.
Kutatási,
Technológiafejlesztési és Demonstrációs Keretprogramja. Oktatási Minisztérium Kutatásfejlesztési Helyettes Államtitkárság, Budapest, pp. 35-39 MOLNÁR A. 2007 (EDS.): Válogatás a Magyar Tudományos Akadémia kutatás-fejlesztési eredményeiből. Magyar Tudomány Akadémia, 121 p. MOLNÁR GY. 2001: Kutatás-fejlesztés, tudáscsere és együttműködés az EU-val a magyar iparban. KTK/IE Műhelytanulmányok, 5, MTA Közgazdaságtudományi Kutatóközpont, Budapest, pp. 1-53 MOSONINÉ FRIED J. – SZUNYOGH ZS. 2008: Kutatás és fejlesztés a közszférában. Közgazdasági Szemle, LV, pp. 30-79 NOVÁK T. 2007: Szlovénia. MTA VKI, 25 p. PLÉH CS. – FÁBRI GY. – LUKÁCS M. – RÉDEI S. – HERNÁDI M. 2008 (EDS): Jelentés a Magyar Köztársaság Országgyűlése számára a magyar tudomány helyzetéről 2005-2008. J/4771 számú jelentés, Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 65 p. SCHABLIK BÉLA 2006: Innovációs járulék – a kezdeti kétév tapasztalatai. Adóvilág, 14, pp. 4852 SIEGLER A. 2002: A magyar K+F-politika az Európai Kutatási Térség megvalósításában. In: SZITÁNÉ KAZAI Á. 2002 (EDS): Az Európai Kutatási Térség és Magyarország, Az Európai Unió 6. Kutatási, Technológiafejlesztési és Demonstrációs Keretprogramja. Oktatási Minisztérium Kutatás-fejlesztési Helyettes Államtitkárság, Budapest, pp. 10-17 SZALAVETZ A. 2007: Portugália K+F politikája. MTA VKI, 16 p. SZANYI M. 2007: Kis országok innovációs rendszereinek összehasonlító elemzése – tanulságok Magyarország számára. MTA Világgazdasági Kutató Intézete, 29 p.
79
SZENDRŐDI L. 2003: Befektetés a tudásba. In: Nemzetközi K+F Hírlevél, 4-5, Oktatási Minisztérium, Budapest, pp. 6-7 SZUNYOGH ZS. 2004: Innováció. Központi Statisztikai Hivatal, 34 p. SZUNYOGH ZS. – VARGA A. 2004: A K+F-statisztika módszertana. Statisztikai módszertani füzetek, 42, Központi Statisztikai Hivatal, 37 p. TARJÁN T. 2000: A hazai hozzáadott érték növelésén alapuló export-dinamika erősítésének lehetőségei, különös tekintettel a K+F-re és az innovációra. KTK/IE Műhelytanulmányok, 11, MTA Közgazdaságtudományi Kutatóközpont, Budapest, pp. 1-53 TTI STRATÉGIA 2007: A kormány középtávú (2007-2013) tudomány-, technológia- és innováció-politikai (TTI) stratégiája. Magyar Kormány, Budapest, 26 p. TÚRY G. 2007: Csehország K+F politikájának bemutatása, különös tekintettel az állam szerepére. MTA VKI, 21 p. VARGA M. 2007: A titokzatos tudásháromszög, avagy: infokommunkiáció emberközelben. Infovilág, 2007.10.21, 5 p. VASS I. 2007: „Tudás, alkotás, érték” a Kutatási és Technológiai Innovációs Alap 2007. évi programjai, valamint az EU 7. K+F Keretprogramja. Nemzeti Innovációs Rendszer, NKTHGKM szakmai konferencia előadása 2000. ÉVI C. TÖRVÉNY A SZÁMVITELRŐL. Komplex Intranet Jogtár, 144 p. 2003.
ÉVI
XC.
TÖRVÉNY A
KUTATÁSI
ÉS
TECHNOLÓGIAI INNOVÁCIÓS ALAPRÓL. Komplex
Intranet Jogtár, 7 p. 2004.
ÉVI
XXXIV.
TÁMOGATÁSÁRÓL.
TÖRVÉNY
A
KIS-
ÉS
KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOKRÓL,
FEJLŐDÉSÜK
Komplex Intranet Jogtár, 6 p.
80
2004.
ÉVI
C.
TÖRVÉNY A KUTATÁS-FEJLESZTÉSRŐL ÉS A TECHNOLÓGIAI INNOVÁCIÓRÓL.
Komplex Intranet Jogtár, 11 p.
81
Ábrák jegyzéke 1. ábra Az összesített innovációs mutató (SII) értékei az EU 27 országa és néhány egyéb ország esetében, 2006-ban
11
2. ábra A K+F együttműködések 1998-ban a partnerek szerint
20
3. ábra EU-s kapcsolatépítési kudarcok okai szerint
21
4. ábra A kutató-fejlesztő helyek számának alakulása 1990 és 2006 között
33
5. ábra A kutató-fejlesztő helyek létszámadatai 1990 és 2006 között
33
6. ábra A K+F tevékenységet végző kutatóhelyek száma
34
7. ábra A kutatás-fejlesztés összes ráfordításai 1990 és 2006 között
36
8. ábra A K+F költség és beruházás alakulása 1990 és 2006 között
37
9. .ábra A K+F ráfordítások alakulása 2000-2006 között
37
10. ábra A K+F költségek és beruházások alakulása 2000-2006 között
38
11. ábra A K+F létszám alakulása tudományáganként 2001-2006 között
40
12. ábra A K+F helyek ráfordításai gazdasági ágak szerint 2006-ban
41
13. ábra A K+F tevékenységek megoszlása gazdasági célok szerint 2006-ban
42
14. ábra A szabadalmi tevékenységek adatai 2002-2006 között
43
15. ábra A 2006-ban megjelent publikációk száma tudományáganként
44
16. ábra A 2006-ban megjelent publikációk megoszlása besorolásuk és nyelvük szerint 45 17. ábra A kutatóhelyek számának területi megoszlása 2006-ban
46
18. ábra A K+F helyek ráfordításai területenként 2006-ban
47
19. ábra K+F ráfordítás adatok területenként 2006-ban
48
20. ábra A MOL Nyrt. Részvény- és tulajdonosi szerkezete (becsült)
50
21. ábra A KTD konszolidált pénzügyi eredményei 2003-2007 között
57
22. ábra A MOL Csoport és a KTD innovációs járulékot csökkentő tételei 2004-2006 között
62
23. ábra A felsőoktatási K+F ráfordítások pénzügyi forrásai 2000-2006 között
66
24. ábra A kutatóintézményi K+F ráfordítások pénzügyi forrásai 2000-2006 között 67 25. ábra A vállalkozási K+F ráfordítások pénzügyi forrásai 2000-2006 között
68
26. ábra A vállalkozási K+F ráfordítások előrejelzése 2018-ig
69
27. ábra A vállalkozási K+F költségek és beruházások előrejelzése 2018-ig
70
82
FÜGGELÉK
1. függelék: A Magyar Tudományos Akadémia legfontosabb kutatás-fejlesztési eredményei 2007-ben (MOLNÁR A. 2007) adatai alapján saját szerk. 2. függelék: A magyar kőolaj és gázipari kutatás-fejlesztés törzsfája a SZKFI megalakításáig (GÁTI GY. ET AL. 1990)
83
1. függelék: A Magyar Tudományos Akadémia legfontosabb kutatás-fejlesztési eredményei 2007-ben (Molnár A. 2007 alapján, saját szerk.) Matematikai és természettudományok Atommagkutató Intézet
Cardiotom Vékony rétegek és bevonatok analitikai jellemzőinek térképezése Nukleáris jelfeldolgozó: MCA8k-01 sokcsatornás amplitudóanalizátor Nehézionplazmák
és
nagytöltésű
ionnyalábok
új
típusú
alkalmazásai Polimer mikrokapillárisok előállítsa fókuszált nagy energiájú (MeVos) ionnyalábbal Kisállat-PET kamera sugárbiológiai laboratóriumokban Sugárkárosodási tesztek műholdakhoz Nanométer
vastagságú
rétegszerkezetek
tömegspektrométeres
vizsgálata Vákuumtechnikai
és
tömegspektrometriai
módszerek
ipari
tömörségvizsgálatai problémák megoldására Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézet
Módszerek kismértékű talajmozgások érzékeléséhez katasztrofális tömegmozgésok előrejelzésére „Szúrópróbás” geofzika („Pricking Probe” Geophysics)
Geokémiai Kutatóintézet
A vízháztartás és a klíma kapcsolatának feltárása izotópgeokémiai módszerekkel Geokémiai
módszerek
anyagtudományi
és
termékfejlesztési
alkalmazásai Kémiai Kutatóközpont Anyag- és Környezetkémiai Intézet
Áramtranziensek
nagy
felbontású
mérése
a
molekuláris
elektronikábanés a nanoelektrokémiában Szilárd biomassza égetési technológiájának megalapozása Technológia kidolgozása kommunális és veszélyes ipari hulladékok együttes, környezetbarát kezelésére Újszerű nanoanyagok gépipari, műanyagipari, orvosbiológiai és környezetvédelmi alkalmazásokhoz
Kémiai Kutatóközpont
Modern
környezetkímélő
eljárások
a
vegyiparban
84
Biomolekuláris Kémiai
(organokatalizátorok, fázisjelölés szintézisekben)
Intézet Kémiai Kutatóközpont
Kémiai technológiák fejlesztése meddőhányók nyersanyagként
Felületkémiai és
történő hasznosítására
Katalízis Intézet
Speciális
tulajdonságú
szénnanocsövek
új
nanokompozitok
létrehozására Többfunkciós korróziós inhibitorkompozíciók kidolgozása és hatóanyag-szabályozás Holografikus térképek: új módszer az anyagtudományi fejlesztésben Etil-alkohol katalitikus átalakítása Új típusú korrózióálló mágneses ötvözetbevonatok előállítása Atomerőművi gőzfejlesztők korróziós állapotának meghatározása KFKI Atomenergia Kutatóintézet KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet
Kevert sugárzási tér által keltett dózis egyszerű mérésére alkalmas detektor Új típusú érzékelők kifejlesztése és kísérleti repüléstechnikai alkalmazása Mobil SegítőTárs (MOST) vakok számára Az EDICAM (Event Detection Intelligent Camera) kamera ipari irányú továbbfejlesztése GRID fejlesztése és alkalmazása GEM-technológián alapuló detektorfejlesztés eredményeinek ipari alkalmazása
Műszaki Fizikai és
Tapintásérzékelő mikrorendszerek
Anyagtudományi Kutatóintézet Rényi Alfréd
Hálózatok
Matematikai Kutatóintézet Szilárdtestfizikai és Optikai Kutatóintézet
Új mérési elven működő aeroszol analizátor Atomi
felbontású
neutronholográfia
alkalmazása
lokális
deformációk feltérképezésében Nanokristályos lágymágneses vasmag nagyfrekvenciás és magas hőmérsékletű alkalmazásokhoz
85
Gyógyszerkibocsátó polimer bevonat orvosi implantátumokra Belső mechanikai feszültség meghatározása neutrondiffrakcióval magas hőmérsékletű mintákban Kezeletlen szennyvizek nehézfémtartalmának meghatározásához helyszíni, ellenőrző mérőberendezés, monitor (prototípus) Neutronforrások fényerejének vizsgálata, neutronoptikai rendszerek minőségbiztosítása Élettudományok Állatorvos-tudományi Kutatóintézet Balatoni Limnológiai Kutatóintézet
Állati
adenovírusok
genomszekvenálása
vírusvektorok
előállításához Sekély tavaink rejtett értékei, a biodiverzitás-kutatás legújabb eredményei A vizek nitrogénforgalmának megismerése
Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet Mezőgazdasági Kutatóintézet
Az idegsejtek dendritjeiben zajló gyors fiziológiai folyamatok 2D és 3D mérésére alkalmas új technológiák Gyógynövényalapú szorongásgátló készítmények fejlesztése Bioetanol gyártására alkalmas kukoricahibridek és őszi búzafajták létrehozása és szabadalmaztatása
Növényvédelmi
Természetes
Kutatóintézet
kifejlesztése
Ökológiai és Botanikai Kutatóintézet Szegedi Biológiai
ásványi
anyag
tartalmú
parlagfűellenes
szer
Környezeti hatásvizsgálati módszerek támogatása biodiverzitás indikátorokkal a MÉTA adatbázis alapján Fénnyel vezérelt mikrofluidikai orvosdiagnosztikai rendszerek
Központ, Biofizikai Intézet Szegedi Biológiai Központ, Enzimológiai Intézet
Új specifitású nukleáz enzim stabil formája és felhasználása molekuláris diagnosztikai célokra Externel cell control PCR (eccPCR) Flagellin alapú receptorok Flagelláris exportrendszerek
Szegedi Biológiai Központ, Genetikai Intézet
Gazdaságosan fermentálható, megnövelt nitrogénkötési kapacitású szimbiotikus baktériumok fejlesztése A rekombináns humán galektin-1 (Gal-1) terápia pikkelysömörben
86
A
magyarországi
génterápia
megalapozását
célzó
kutatási
együttműködés Szegedi Biológiai
Mekkora trend van a sejtekben? Anizotróp biológiai szerkezetek
Központ, Növénybiogiai
keresése
Intézet
eljárással Növényi
és
jellemzése
detoxifikáló
új
lézersugárpásztázó
fehérjéken
alapuló
mikroszkópos
kozmetikai
és
gyógyszerkészítmények Arzén kimutatására alkalmas bioszenzor kifejlesztése A
repce
stressztűrésének
növelése
újonnan
azonosított
transzkripciós faktorok segítségével Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet
Növénynövekedést segítő mikroorganizmusok a növénytermesztés és a környezetvédelem szolgálatában A fenntartható mezőgazdasági gyakorlat kialakítása precíziós módszerekkel Hazai talajokra és gazdasági növényekre kialakított trágyázási szaktanácsadási rendszer Társadalomtudományok
Etnikai-nemzeti
LOCALMULTIDEM:
Multikulturális
demokrácia
és
a
Kisebbségkutató Intézet
bevándoroltak társadalmi tőkéje
Néprajzi Kutatóintézet
A Kárpát-medence néphagyományai – szakértő rendszer digitalizált adatbázisa
Nyelvtudományi Intézet
Gépi fordítóprogramok fejlesztése Részletes szaknyelvi ontológia kifejlesztése a pénzügy/üzleti szaknyelv területén A spontán beszéd multifunkcionális adatbázisának kialakítása Anyanyelv-elsajátítási folyamatok elemzése diagnosztikai céllal
87
2. függelék: A magyar kőolaj és gázipari kutatás-fejlesztés törzsfája a SZKFI megalakításáig (GÁTI GY. ET AL. 1990)
88
