Készítette: Sáringer Nándor, 1997-ben, kiegészítve 2009-ben.
Az informatika története röviden Az informatika története nagyrészt azonos a kommunikáció és a hírközlés történetével. Gyakran mondjuk, hogy az információ átadása, a közlés az egyik legjellemzőbb emberi tevékenység, bár bizonyos formái az állatvilágban is megfigyelhetők (Biokommunikáció). "Az ember élete két síkon kapcsolódik az információhoz. Mint biológiai lény az őseitől örökölt genetikai információk utasításai szerint felépült testben, a környezetéből érkező információk irányításával éli le életét. Mint társadalmi lény, pedig a maga teremtette információk segítségével szervezi és tökéletesíti azt a bonyolult rendszert, amelyben ezt az életet ember-ként éli le. (*1)" Biokommunikáció A biológiai kommunikációnak, többféle formája figyelhető meg az élőlények között, melyeket a módszer szerint célszerű csoportosítani. Ez alapján a következők szerint osztható fel ez a kommunikációs forma: Kémiai: a legősibb információcsere feromonok útján, üzenetei lehetnek például a faj, vonzás, támadás kiváltása, védekezés segítése, riasztás, nyomjelzés, territoriális határ, ivari üzenet, ivadékgondozást segítő üzenet. Termikus és elektromos: viszonylag ritkán előforduló forma, csak néhány faj használja. Mechanikai: igen gyakran előforduló forma, az üzenetet nyomás, áramlás, rezgés útján közvetítik. Érzékelő szervei a tapintó, az áramlásérzékelő, a helyzetérző- és a hallószervek. Optikai: az egyik legáltalánosabb, sokféleképpen megvalósuló forma. Komplex: ide tartozik a viselkedés, a mozgás és a testtartás együttesével adott információk mindegyike. Az emberi kommunikáció és hírközlés fejlődése Az emberi kommunikáció fejlődésének menete a tér és idő rövidítésére irányult, valamint szélesítette az információkhoz való hozzáférés lehetőségét. Története több nagy korszakra bontható, amelyek csak részben követik a történelmi korokat. Az egyes korszakokban külön tárgyalom a jellegzetes információközlési, -tárolási, -továbbítási módokat, valamint a számolási eszközök fejlődését.
Pre-kommunikáció: Ez a kommunikációs forma a legősibb emberi információközlő eljárás. Itt az ember a biokommunikációs repertoárt használta és fejlesztette tovább. Fontos elemei a testtartás, a járás, a gesztusok, az arc és a mimika, valamint a szem. Mindezeket együtt ma metakommunikációnak nevezzük. Őskor: - Az állati hangkommunikációból kifejlődött a beszéd képessége (jelzőhangok --> néhány hangos szavak --> beszéd.--> nyelvek). Az ember számára ma is ez a legfontosabb információs eszköz, ami napjainkban is folyamatosan változik (nyelvek változása).
1 oldal
Készítette: Sáringer Nándor, 1997-ben, kiegészítve 2009-ben.
- A vizuális kommunikáció és az információtárolás első eszközei is ekkor jelennek meg. Kr.e. 24000 körül a barlang-rajzok és csontfaragványok, majd később az agyagszobrok és szikla faragványok. - Az információk továbbítására valószínűleg már ekkor használták a dobot és a rováspálcát. Ókor: - A gazdasági élet információkezelési igénye elvezetett az írás kialakulásához. Először a képírás jelent meg, ahol egy jel egy fogalmat jelölt. Ennek első lépéseit az egyiptomiak hieroglifái és a sumérek ékírása jelentették. A hieroglifák szavakat, szótagokat és hangokat is jelöltek, míg az ékírás kezdetben fogalom-, később szótag- és hangírás. Mindezeket felhasználva a Kr.e. XIII. sz.-ban a föníciaiak hozták létre az első 22 jeles betűírásos ABC-t. A görögök ebből fejlesztették ki jobbra tartó betűírásukat, ahol már magánhangzókat is alkalmaztak. A szóköz jelölését a rómaiak vezették be, a Kr.e. IV században. - Az információ tárolására már az írás szolgált, bár módszerei különbözők voltak. Az egyiptomiak kőlapokra véstek, gipsszel bevont fatáblákra karcoltak és papirusztekercsekre írtak tintával. A sumérek kőbe véstek, vagy puha agyagtáblára írtak, melyet utána kiégettek. A görögök és a rómaiak használták már a pergament is. Erre a korszakra tehető az első könyvtárak létrejötte - Nippúr, Alexandria, Pergamón -. Körülbelül 105-ben, Kínában feltalálják a papírt (Caj Lun), de előállítási módja csak a középkorban jut el Európába. - Az információ továbbításának is több módját dolgozták ki ebben a korban, melyek egy részénél megjelenik a kódolás eljárása. Kr.e. 1100-ban már használják a tűz-, a füstjelzéseket. Kr.e. 500 körül a perzsák alkalmazzák a lovas- és a kiáltó stafétát, míg a görögök Kr.e. 450-ben fáklya és zászló kombinációkat használnak jeladásra. A rómaiak fejlett úthálózatuk révén kétkerekű postakocsi járatokat indítanak. - A számolás megkönnyítésére több egyszerű eszközt használtak. Kezdetben a kavicsos számolótáblát, majd Egyiptomban és Rómában a kalkulust, Kínában a szaun-pant, Japánban a szorobant alkalmazták. Ezekből fejlődött ki a még ma is elterjedt abakusz, amelyen a gyerekek számolni tanulnak. Középkor: - Körülbelül a VIII. században jelenik meg a kisbetűs latin írás, amely napjainkra meghódította az emberiség nagyobbik részét. - Az információ tárolásában megjelennek a pergamen füzetek, amelyeket később két fatábla közé fűztek, így jöttek létre a codexek. Ezek tekinthetők az első könyveknek. Később a pergament fokozatosan kiszorítja a papír és a sokszorosításban forradalmi változások állnak be. 868-ban, Kínában fanyomásos pecsételéssel elkészül a "Gyémánt Szutra" (Vang Csi), a legrégibb nyomtatott könyv, majd 1041-ben elkészül az első nyomdabetű (Pi Seng). 1450-55 között Johannes Guttemberg kifejleszti a könyvnyomtatás és betűszedés eljárását, amely lehetővé teszi az írott információk és könyvek robbanásszerű elterjedését. Ennek a folyamatnak részeként 1638-ban, Amerikában megjelenik a nyomtatott sajtó.
2 oldal
Készítette: Sáringer Nándor, 1997-ben, kiegészítve 2009-ben.
- A középkor elején az információ továbbítása még futárok útján történt, majd a XII. században megjelent a céhes posta és a postakürt. Később használni kezdték a postagalambokat és a rendszeres postakocsi járatokat. - Jelentős előrelépés a számítások terén, az ebben az időszakban megjelenő arab számok bevezetése, a különböző számolási algoritmusok kialakítása. Az információtárolás és távközlés kora: - A képrögzítés története az ókorba nyúlik vissza, hiszen a sötétkamra elvét már Arisztotelész is ismerte, de képrögzítésre az 1500-as években használták először (Egy csiszolt üveglapot raktak elé és körberajzolták). A XVIII. században fedezték fel az ezüst klorid fényérzékenységét, de csak 1825-ben Joseph Niepce készített először fekete--fehér tájképet. Eljárását 1839-ben Louis Doguere tökéletesítette és 1851-ben Williem Fox Talbot dolgozta ki a fényképezés eljárását. Az első stroboszkópot 1832-ben Joseph Plateau készítette és 1895-ben a Lumiére testvérek, találták fel az első mozgófilm vetítőt. - A hangrögzítés kezdeti lépéseinek a XIX. században Kőnig vibrográfja, Scott hangírója, valamint Cross hangvisszaadó készüléke tekinthető. 1877-ben készítette el Thomas Alva Edison a fonográfot, az első hangrögzítő és -visszaadó berendezést. 1887-ben Emil Berliner elkészíti az első gramofont és a hanglemezt. 1898 Poulsen mágneses elvű hangrögzítőt készít, amelyből később kialakult a magnetofon. -Az optikai távközlés történetileg az ókorba nyúlik vissza, legmodernebb formái Hook szemaforos rendszere (1684) és Chappe optikai távírója. Az elektromosság felhasználása hozta el a modern távközlés korát, melynek mérföldkövei a következők: 1838 Samuel Morse távírója és kód ABC-je, 1876 Graham Bell telefonja, 1881 Puskás Tivadar telefonhírmondója, 1895 Popov villámjelzője és antennája, 1895 Marconi rádiója és a rádiózás tökéletesítése, valamint 1925 John Baird képcsöves televíziója. - A számolási eszközök között Onghtred logarléce volt a legsikeresebb (XVII. század), ezt az elektronikus zseb-számológépek megjelenéséig igen elterjedten használták. A mechanika fejlődése más eszközök készítését is lehetővé tette, ilyen volt Wilhelm Schickard számológépe (1623), Blaise Pascal számkerekes számológépe (1642), Charles Bobbage differenciálgépe (1822), amelynél először alkalmazta Jaquard lyukkártya vezérlési ötletét, Hermann Hollerit elektromos lyukkártya osztályozó számológépe (1890, később ő alapította meg az IBM cég elődjét). Elektronikus információfeldolgozás kora: - A számítógépek előzményei az 1800-as évekbe nyúlnak, amikor George Bool kidolgozta kétállapotú matematikáját (1847) és Hollerit bevezette a lyukkártyás technológiát. Az elektronika fejlődése lendületet adott a fejlődésnek, így készült el 1941-ben Konrad Zuse jelfogós rendszerű számítógépe a Z-3. A fejlődés távlatait Naumann János vázolta fel a tárolt programozású, digitális számítógép elvének leírásával 1945-ben, maga a számítógép 1949-ben készült el. Ezután a számítástechnika óriási fejlődésnek indult, az addig használt elektroncsöveket felváltotta a tranzisztor, majd később az integrált áramkör, végül pedig a mikroprocesszor. Mindezen fejlődés közben a számítógépek méretei csökkentek, tudásuk és a megoldható feladatok száma, pedig ugrásszerűen megnőtt. Napjainkra alkalmazása igen széles körű, hálózatai sok esetben helyettesíthetnek más informatikai eszközöket és multimédiaként 3 oldal
Készítette: Sáringer Nándor, 1997-ben, kiegészítve 2009-ben.
való felhasználása beláthatatlan informatikai szerephez, juttathatja. Összességében elmondható, hogy ez az első olyan gép, amely fel is dolgozza az információkat, és nem csak tárolja, vagy továbbítja azokat. Végül mai informatikai eszközeinkről is egy rövid összefoglaló: Az elektronikai eszközök hihetetlen sebességű fejlődésének vagyunk tanúi, mikor egy - egy újabb eszköz három év múlva már kifutó széria, öt évesen pedig elavultnak számít. Ez meghatározó informatikai jellegű eszközeinknél is, miközben egyre jobban összemosódik a határ a szórakoztató elektronika és a információ technológia közt. * Képrögzítés: Ma már széles körben elterjedtek a különféle videokamerák és videomagnók, mindennapos használatúak a lézeres leolvasási elvű képlemezjátszók (CD, DVD), az analóg és digitális képrögzítők. Az állóképek tekintetében, szinte minden háztartásban van digitális elvű fényképező (mobiltelefonban, camerában) és Gábor Dénes holográfia eljárása is megszokottá válik. A képeket nem csak papíron, hanem digitálisan is tároljuk, a legkülönfélébb adathordozókon (flash drive, memória kártya, merevlemez, DVD). Digitális képeinket megtekinthetjük egy sor eszközön, mint a digitális képkeret, a televízió, a mobiltelefon, a számítógép. * Hangrögzítés: A mágneses elvű, kazettás magnetofonok és a lézeres leolvasású CD lejátszók sztereofon hangvisszaadásukkal is mindennapi eszköznek számítanak. Egyre gyakoribbak az elektronikus áramkör segítségével történő hangrögzítő és lejátszó eszközök (mp3, mp4 lejátszók, diktafonok), a hangrögzítés terén is megjelent a számítástechnika. * Távközlés: Az 1950-es évek óta egyre nagyobb teret hódítva teljesen hétköznapivá vált a színes televíziózás és a hírközlés egyéb eszközei is óriási változáson mentek keresztül. Ma már a hírközlési hálózatok üvegszálas kábelekkel és műholdas üzenet-szórásos technológiával működnek. Mindennapos dolognak számít a rádiókészülék, a telefon, a rádiótelefon, a számítógépes hírközlő hálózat. Ide sorolhatók az integrált információs rendszerek használata is, mint a teletext, a video text, telefax. Egyre többeknek van mobil telefonja, melyek újabb generációi (okos telefonok) már többcélú eszközök, lehet velük az Interneten böngészni, navigációs megoldásokat futtatnak, fényképezők, hang és videó rögzítők is a hagyományos telefon funkció mellett. * Számítógép: Manapság a mindennapjaink meghatározó részévé váló eszköz, viszonylag egyszerű és sokirányú felhasználhatósága miatt, egyre több háztartásban megtalálható. Számtalan méretben és tulajdonsággal rendelkező fajtája kapható, mint az asztali PC, a notebook, a netbook. Leggyakoribb felhasználási területei a szövegszerkesztés, az adat- és táblázatkezelés, a mérnöki tervezés, az információs hálózatok üzemeltetése. Folyamatosan zajló folyamat, a világméretű integrált és többfunkciós információs hálózat (Internet) kialakulása, bővülése és használatának egyre nagyobb méretű elterjedése. Az információ technológia betör az élet minden területére, a számítógépek egyre kisebbek és egyre nagyobb tudásúak lesznek, egyre több felhasználási területen kerülnek alkalmazásba. 4 oldal
Készítette: Sáringer Nándor, 1997-ben, kiegészítve 2009-ben.
Az informatika, mint a műveltség része A történeti áttekintésből kitűnik, hogy az informatika fejlődése végigkíséri az emberiség fejlődését és abban midig meghatározó szerepe volt. Ezt az is alátámasztja, hogy a kommunikáció módja, az emberi tudás megőrzése, az információtovábbítás és -tárolás eszközei, minden történelmi korszak meghatározó elemei és egyben termékei is. Emiatt az informatika nem tekinthető valamely önálló, speciális szakterületnek, csakis, mint a kultúra, a műveltség szerves része kezelhető. Az informatika, mint tudomány Az informatika mindig része volt a műveltségnek, nélkülözhetetlen része a kommunikációs kultúrának, így alapja a tudásnak. „Maga az információ szó latin eredetű, eredeti jelentése: felvilágosítás, tudósítás. Mai értelmezése ennél sokkal tágabb: általános értelemben ismeret, amely egy adott jelenséggel vagy folyamattal kapcsolatos bizonytalanságot csökkenti. Olyan hír, jel, amely új ismeretet ad számunkra. (*1.)”
Információ alatt gyakran csak egyoldalú tájékoztatást értenek, pedig mindig kölcsönhatás következménye. Az emberi érintkezésben tágabban kell értelmezni, mint a kommunikáció részét. "Kommunikáció= 1. tájékozódás, hírközlés; 2. információ közlése vagy cseréje, valamilyen erre a célra szolgáló eszközzel, illetve jelrendszer (nyelv, gesztus) útján. (*1)” Felhasznált irodalom: *1 Tanári munkaközösség: Informatika tanári segédanyag, Szaktudás kiadó 1995, 11-12. old. *Hermann Heinz Wille: A szakócától a dinamóig Kossuth kiadó, 1988 Budapest *Orlowski-Przyrowsk: Találmányok könyve Móra kiadó, 1982 Budapest *Plantagenet Somerset Fry: A világ története Holló és Társa-Ciceró kiadó, 1994 Budapest) 1997. (2009.) Veszprém Sáringer Nándor.
5 oldal
