MOTESZ
magazin
Az informatika szerepe az Aneszteziológiai és az Intenzív terápiás dokumentációban Dr. Nagy Géza Miskolci Egészségügyi Központ Központi Aneszteziológiai és Intenzív Betegellátó Osztály, Miskolc Rövidítések: CEN Comité Européen de Normalisation / European Committee for Standardisation HISA Healthcare Information System Architecture APS Acute Pain Service PACU Post Anesthesia Care Unit LAN Local Area Network POC point of care PDA personal digital assistant MDA medical digital assistant PAN Personal Area Network PDMS Patient Data Management System ESCTAIC European Society for Computing and Technology in Anaesthesia and Intensive Care BBS Bulletin Board System
Az elsõ jegyzõkönyvtõl napjainkig z elsõ sikeres A altatást William Thomas Green Morton végezte, ahogyan azt az emberiség és a szakágazatunk történelmébõl megismertük 1846. október 16-án, azonban ennek nyomát csupán a történelmi leírások és képzõmûvészeti alkotások õrizték meg. Az érzéstelenítés adatait kezdetlegesen rögzítõ elsõ jegyzõkönyv 1894-bõl származik, méghozzá Codman és Cushing munkáját rögzítve, vagyis mára már több mint 100 éves kort ért meg az anesztézia dokumentációja. Természetesen e jegyzõkönyvrõl még rendkívül kevés paraméter olvasható le, de a felismerés – hogy az adatrögzítésre szükség van – fontos mérföldkõ volt a szakma történelmében.
1
Az indulást követõen a fejlõdés egy pillanatra sem állt meg. Ahogyan fejlõdött az anesztézia és ennek nyomán a sebészet, egyre bonyolultabb mûtétek érzéstelenítésére vállalkoztunk egyre nagyobb rizikójú betegeken. Többek között az adatgyûjtés és adatelemzés segítségével lehetett biztosítani ezt a fejlõdést. Retrospektív vizsgálatokra, vagy az egyes anesztéziák kiértékelésére a kezdetleges strigulázáson, a lyukkártyás rendszerezésen túl igazi esélyt a számítástechnika módszereinek alkalmazása adott. Ma már ott tartunk, hogy az adatbankok által biztosított tetemes mennyiségû adathalmazban történõ adatbányászat segítségével teljes tevékenységünket áttekinthetjük, prospektív vizsgálataink kívánalmait elõre megfogalmazhatjuk, és a minõségbiztosítás – minõségellenõrzés feltételeit biztosíthatjuk. Az elõbb-utóbb felépítésre kerülõ hazai szakmai adatvagyon értéke vitathatatlan lesz. Az intenzív betegellátás hasonló fejlõdésen ment keresztül, ha a történelmi háttere nem is oly régi, mint az aneszteziológiáé, azonban ma már itt sem nélkülözhetõ az informatika tudománya. A közel azonos szemlélettel és igénnyel megszerkesztett intenzív kezelés adatállománya azért mégis különbözik az anesztéziáétól.
Informatika az egészségügyben A számítástechnika módszereinek fejlõdése az 1960-as években jutott el arra a szintre, hogy tért hódíthatott az egészségügyben is. Elõször a kórházak és egészségügyi intézmények gazdasági és adminisztratív tevékenységi köre alkalmazta. Ezt követõen az intelligens orvosi készülékek gyártásánál is nélkülözhetetlen-
né vált e technológiai szint bevezetése, sokszor úgy, hogy a felhasználó (az egészségügyi személyzet) észre sem vette, hogy készüléke tulajdonképpen egy számítógépet is magában rejt. A szakadatlan fejlõdés során oda jutottunk, hogy betegeink adatainak rögzítésén túl elvárjuk a mûszeres vizsgálatok, a folyamatos monitorozás eredményeinek feldolgozását is. Ezek után teljesen természetes, hogy olyan szakmai információs rendszereket kellett felépíteni, amelyek értelemszerûen kötõdnek az egészségügyi ellátás szintjeihez. Ezek a szintek szakmai és hierarchikus egységekre bonthatók. Így az alapellátás területén az úgynevezett „számítógépes rendelés” alkalmazásával készíthetõ el olyan adatállomány, melynek segítségével a háziorvosok munkája megkönnyíthetõ, számos jelentési kötelezettsége könnyedén teljesíthetõ. A szakellátás informatikai rendszere hazánkban jelenleg a járóbeteg-ellátásra és a kórházi munkára tagozódik. Az aneszteziológia és intenzív terápia helye – természetébõl adódóan – a kórházi rendszerekben található. A hierarchikus rendszerek az adatszolgáltatás különbözõ szintjeinek összekapcsolódásából épülnek fel (1. ábra). A nagyvilágban zajló törekvések leírása messze meghaladná e fejezet által biztosított tartalmi határokat, de néhány alapvetõ tendencia bemutatását nem kerülhetjük meg. A határtalanság és az információáramlás szabadságának megtestesítõje az Internet, és annak weboldalai. 1969-ben az USA Védelmi Minisztériumának keretén belül az Advanced Research Project Agency közremûködésével 4 térben elkülönített számítógép között hoztak létre összeköttetést. Az itt
magazin
MOTESZ
zöld mezõs beruházásként megvalósuló új kórházakban napjainkra a teljes költség 5-10%-a tervezetten informatikai rendszerek építésére használtatik fel. A kórházakban bevezetésre került homogenizált betegségcsoportok szerinti finanszírozás (gyermekbetegségeivel együtt) már a jelenben megköveteli azt, hogy a kórház vezetése önös érdekbõl elvégezze az adatkezelést a számítástechnika módszereinek felhasználásával, mivel finanszírozásának biztosításához az adatszolgáltatási kötelezettségének eleget kell tennie. A továbbiakban elõször az aneszteziológia, majd az intenzív terápia rendszerének szervezésével és felépítésével ismerkedünk meg. 1. ábra. Egységes Egészségügyi Informatikai Információrendszer Modellje ESKI – eEgészség programiroda
elindított szabványosításból nõtt ki a ma már természetesnek és mindennaposnak észlelt világháló. Az azóta eltelt emberöltõt sem kitevõ idõben a harmadik média – az Internet – globálisan uralkodó eszközzé vált a világ üzleti, szakmai, kommunikációs, közösségi szolgáltatásokat felölelõ rendszereiben. Becslések szerint a világháló forgalma 100 naponként megduplázódik (1). A egészségügyi szakmai tartalom minden igényt képes kiszolgálni: a képzés és továbbképzés, konzultáció – telemedicina, folyóiratok mind megtalálhatók a neten. Régebben az irodalom kutatása, a szükséges anyagok elérése nehezen volt megoldható egy körzeti orvosi rendelõben – ma, ha a családorvos igényli, akkor a szabad hozzáférésû Medline oldalait elérheti, nem kell klinikai könyvtárba mennie az összefoglalókért. Az informatika területén éles verseny alakult ki az USA, Európa, és a Távol-Kelet vezetõ országai között, melyben az USA jutott vezetõ szerephez. A napjainkban bõvülõ Európai Unió az „eEurópa” (elektronikus Európa) programjával igyekszik a kialakult lemaradását ledolgozni. E programnak rendkívül fontos alkotóeleme többek között az „eEgészség”, amely az
informatika alkalmazásait az egészségügy területén szeretné integrálni a szakma és a páciensek igényeinek megfelelve. A fejlõdés mára már olyan szintet ért el, hogy e kapcsolatban zajló adatforgalom megkönnyítését szabványok teszik lehetõvé (EDIFACT, HL7, XML), de a kórházi rendszerek sem „úszták meg” a felépítésüket, kommunikációjukat és rendszerüket egységesítõ törekvéseket. Ennek mûhelye az Európai Közösség CEN TC 251 Bizottsága (CEN: Comité Européen de Normalisation/European Committee for Standardisation), mely kizárólag az egészségüggyel foglalkozik, és többek között a HISA (Healthcare Information System Architecture) megalkotásán is fáradozik. Ott, ahol ezt a szemléletet követve építettek fel hálózatot, és integrált kórházi rendszereket alkalmaztak, a kórház-management naprakészen látja az általa vezetett intézmény helyzetét. Az a változó gazdasági környezet, amelyben az egészségügy elõször a túléléséért, majd a jobb ellátási szintekért küzd, elõbbutóbb kikényszeríti belõlünk az informatika ilyen rendszereinek alkalmazását. Nem beszélve arról a tényrõl, hogy ha kitekintünk a nagyvilág törekvésire, akkor azt látjuk, hogy a
Informatika az aneszteziológiában A korszerû munkahely felépítése Ennek legfõbb jellemzõje az, hogy a beteg sorsát folyamatosan nyomon követi az elsõ jelentkezéstõl az érzéstelenítés lezárásáig, valamint minden szintjén alkalmazza a számítástechnika módszereit. A tagozódás elsõ pontja a preoperatív vizsgálat. Ezt követi a mûtõi tevékenység, amely az intraoperatív adatgyûjtés kívánalmainak felel meg – akár a „high tech” szintjén –, majd a posztoperatív megfigyelés adatgyûjtése zárja a sort, azonban a tevékenységi kör itt még nem zárul le. Egyre inkább szükség van a szakember által biztosított mûtét utáni fájdalomcsillapítás megszervezésére, ezt az APS (Acute Pain Service) képes biztosítani (2. ábra). E munkakör a szakma nyelvére lefordítva aneszteziológiai ambulanciára, jegyzõkönyvkészítõ rendszerre, az ébredõ szobai (PACU: Post Anesthesia Care Unit) megfigyelés periódusára, és az APS ellátásra bontható fel, mely teljes mértékben szolgálja a perioperatív medicina szemléletét.
Adatforgalom Az informatikai szisztémák felépítéséhez igazodva mindenképpen szükség van adatátvitelre, amely segítségével az elõbb felsorolt egy-
2
MOTESZ
magazin
2. ábra. Aneszteziológiai adatgyûjtés rendszere (LAN)
ségekbõl nyert adatokat eljuttathatjuk az adatbankba, majd tároljuk és elemezzük azokat. Ez LAN (Local Area Network), amely manapság már nem feltételez teljes körû kábel kiépítést, mivel a drótnélküli (wireless) hálózat hétköznapi alkalmazássá vált. Természetesen a rendszer kórházi hálózathoz való csatlakozása elemi érdek, az integrált kórházi rendszerek alkalmazásaihoz való illesztés nem okozhat gondot. Az aneszteziológiai ambulancián a beteg kikérdezõ lapja az elsõ állomás. Ennek bevezetése azért fontos, mert kitöltésével az anamnézis pontosítható, a kikérdezés állomásai kötelezõen meglépendõek, speciális aneszteziológiai szempontok is érvényesíthetõek. Megoldására az elõre elkészített kérdõív kitöltése is megfelelõ, azonban úgy is megszerkeszthetõ PC használatával, hogy – az igen/nem/nem biztos/következõ – nyomógombok segítségével e kérdõív állomásait követve a beteg maga is összeállíthatja ezt az információcsomagot. Erre fejlesztették ki az ún. „Internet kioszk” információs állomást, amelyet sajnos gyakrabban látunk a plázákban és egyéb közforgalmú helyeken, mint az egészségügyben. A rendszer hiányában a tel-
3
jes anamnézisfelvételt a vizsgáló orvosnak kell végrehajtania. Ennek analizálása után készíthetõ el az ambuláns vizsgálat lapja, melynek tartalmaznia kell a következõket: a beteg személyi adatai, megjelenésének oka és körülményei, mûtét elõtti állapota, vizsgálati adatai és az ezekbõl levont következtetések. Ezt követõen az aneszteziológus véleményét és állásfoglalását, a beteg beleegyezõ nyilatkozatait – a tájékoztatás megtörténtérõl, a megbeszélt anesztézia típusáról – és az aneszteziológiai elõkészítést kell rögzíteni. Természetesen az akut és életmentõ mûtétek ambuláns lapjának különböznie kell az elektív mûtétek
dokumentációjától. Szükség esetén az elõjegyzett mûtét halasztását kell kérnünk szintén írott formában, mivel a beteg aktuális állapota az elektív mûtét anesztéziáját ellenjavallja. Ezen a lapon a visszarendelés idõpontja, a kiegészítõ vizsgálatok felsorolása és az aneszteziológus terápiás javaslata szerepeljen. Ez utóbbi azért rendkívül fontos, mert ilyenkor nem csupán egy egyszerû mûtéti elõjegyzés módosításról van szó, hanem egy gyógyító folyamatban való aktív aneszteziológiai részvételrõl is. Az intraoperatív jegyzõkönyvkészítés a rendszer legbonyolultabb feladata. Elvárásainak csak úgy tudunk megfelelni, ha korszerû mûtõi munkahelyet létesítünk. Ennek legfõbb jellemzõje az, hogy az anesztézia során percrõl-percre mért és rögzített jelentõs mennyiségû adat követése, valamint az események és megjegyzések bevitele az orvos figyelmét ne vonja el betegérõl, hanem döntéseihez kellõ támogatást adjon. Az ilyen szempontoknak megfelelni kívánó altatógép megépítésekor az e célt kiszolgáló ergonómiai követelményeknek érvényesülniük kell. Így tehát az érzéstelenítés alatt mért paraméterek megjelenítése egy helyen történjen, vagyis tekintetünk ne kalandozzon el a számtalan helyen fellelhetõ számtalan numerikus adat között. Az érzéstelenítés során kötelezõen végrehajtandó szabad szöveges megjegyzések és események bevitele sem vonhatja el tartósan figyelmünket a mûtét menetétõl. (ilyen „input” feladat
3. ábra. Az anesztézia elektronikus jegyzõkönyvének szerkezete (I. Kalli)
magazin például az intubáció idõpontja, a mûtét fontosabb állomásai, gyógyszerelés stb.) A bármilyen technikai szinten megoldott jegyzõkönyvkészítõ rendszernek azonban egységes szerkezeti elvet kell követnie. Ez pedig az érzéstelenítés jegyzõkönyve, amely az ambuláns laphoz hasonlóan elsõ részében a beteg adatait tartalmazza akár annak közvetlen átvételével a közös adatbázisból. Ezt követõen a megtörtént anesztézia és mûtét adatait, az érzéstelenítés menetét, a mért paraméterek trendjeit, az események és megjegyzések rovatát és a közvetlen posztoperatív állapot rögzítését kell összegeznie (3. ábra). Az ébredõszobai tartózkodás során is szükséges megfigyelést és adatrögzítést végeznünk ott, ahol ez az egység rendelkezésre áll. Mûködtetése a betegek biztonságát szolgálja, mivel kihelyezéskor teljesen éber állapotban engedjük viszsza õket küldõ osztályukra. A perioperatív medicina mûvelésének állomása még a mûtét utáni akut fájdalomcsillapítás. Rendszerének felépítéséhez elegendõ orvosra és szakasszisztensre van szükség, de a várható elõnyök elõbb- utóbb kikényszeríthetik felépítését. Az informatikai támogatást és a megbízható adatkezelést mobil eszközökkel igyekeznek biztosítani a POC (Point Of Care: beteg közeli ellátás) filozófiáját követve. Az ehhez elégséges eszköz a PDA (Personal Digital Assistant) vagy újabban MDA (egészségügyi célfejlesztést használó Medical Digital Assistant) vagyis a zsebszámítógép. Az eszköz a komplett aneszteziológiai rendszerhez dokkoló állomással, vagy akár drótnélküli kapcsolat használatával illeszkedhet, ahonnan beszerzi a beteg adatait, és a betegágy mellett rendelheti el, vagy módosíthatja a terápiát a teljes körû információval rendelkezõ orvos.
Szervezési szintek Mivel az adatgyûjtés hétköznapi elvárás ma már, és teljesítését a szûkös anyagi források nem akadályozhatják meg, ezért egy olyan szervezési szintet kell felépítenünk,
melynek segítségével ez a feladat elvégezhetõ, és az anesztézia adatállománya felépíthetõ. Tehát a legfontosabb és elsõdleges döntés az, hogy milyen adatokból építsük fel az aneszteziológia rendszerét. Ezután következik az ezt kiszolgáló szervezési szintek felépítése, mely minimálisan 3 fokozatú. Az elsõ szint az adatbevitel utólagos végrehajtása. Ez azt jelenti, hogy hagyományosan kézzel vezetjük a jegyzõkönyvet és az anesztézia megtörténte után zajlik a számítógép feltöltése. A második szint a megosztott adatbevitel, ami jelentheti a kézi jegyzõkönyvvezetést és feltöltést csakúgy, mint az elsõ szintnél, azonban ha arra alkalmas monitor-rendszerrel dolgozunk, a trendek beolvasása kapcsolatépítéssel lehetséges. A harmadik szintet az automatikus jegyzõkönyvkészítõ rendszerek képviselik. Mind az elsõ, mind a második esetben az aneszteziológiai ambulancia és az ébredõ szoba adatai is értelemszerûen rögzítésre kerülnek. A harmadik fokozat jellemzõi közé tartozik az, hogy hálózat igénybevételével in-tegrálja a pre- és posztoperatív adatokat. A mûtõben a mért paraméterek on-line bevitele, az események, szabad szöveges megjegyzések megkönnyített rögzítése, a trendek automatikus elkészítése mind ismérve ezen eszköznek. Az anesztézia végén azonnal egyértelmû, könnyen olvasható, standardizált formátumú jegyzõkönyv készül.
Az adatállomány jelentõsége Az elvégzett munkának értelme nincs, ha a nyert adatok nem kerülnek egy aneszteziológiai célokat kiszolgálni akaró adatbankba. A bank állományának kiértékelésével eleget tudunk tenni az éves adatszolgáltatási kötelezettségeinknek ugyanúgy, mint a minõségellenõrzés- minõségbiztosítás (quality control-quality assurance) kívánalmának és nem utolsó sorban követelményének. Kutatások, prospektív vizsgálatok elvégzéséhez nélkülözhetetlen, de állománya minden típusú vizsgálat rendelkezésére áll.
MOTESZ
Informatika az Intenzív Terápiában Rokon vonások az aneszteziológiával Az intenzív terápia adatfeldolgozása nem rendelkezik 100 éves múlttal, de a diszciplína már így is több évtizede írja történelmét, és az anesztéziával számos rokon vonással rendelkezik. Hasonló monitorizálási standardokkal építkezik, mint a mûtõi betegmegfigyelés, viszont adatállományának mennyisége nagyságrenddel több, mint az anesztéziáé. Ezzel együtt megszerkesztésében is különbözik, hiszen itt osztályos ápolásról, kórlapírásról, zárójelentés készítésrõl van szó, vagyis az adatfeldolgozási kötelezettség és az írott anyag szolgáltatásának igénye szélesebb. Az obszervációs-kezelési idõtartam is hosszasabb, mint a mûtõi tevékenységé (4. ábra).
Az Intenzív Osztály hálózata Az Osztály felépítése is modellezhetõ egy informatikai hálózat alapján, ahol a LAN alkotóelemei rendszerbe foglalva képezik le az adatforgalmat, és kapcsolódnak egy szélesebb hálózathoz, amely a kórház egészét jelenti. Az egy monitoron integrálásra kerülõ információk gyûjtése és megjelenítése pedig a PAN (Personal Area Network) egyik modellje lehet (5. ábra). Ha a munkaállomásokat ágymelletti õrzõként képzeljük el, az adatokat tároló szervert központi monitorként, akkor felépítettük a hálózatot. Ehhez számos kliens (infúziós pumpa, lélegeztetõgép stb.) csatlakozhat. Rendelkezésre áll ezek szerint egy olyan komplett rendszer, amely az információs technológia lehetõségeit most már csak a felhasználó igényei, vagy igényessége szerint alkalmazza. Az utóbbi években pedig a rendszer integráció olyan fokra jutott, hogy a betegágy melletti „intelligens monitor” amellett, hogy elvégzi a „megszokott” jel-, trend-, görbe-, adatbemutatást, képes még a digitalizált röntgenfelvételek és egyéb képalkotó eljárások képeit elérni és bemutatni.
4
MOTESZ
magazin
4. ábra. Az anesztézia és intenzív terápia rokon vonásai az Információs Technológia területén
5. ábra. Intenzív adatgyûjtés rendszere (LAN) és komplett adathalmaza
Ehhez azonban még szükség van további definíciókra, amelyek meghatározzák azt a helyet, ahol a betegeinkrõl szóló összes adatot összegyûjtjük, és azt ezt végzõ program leírásárát, amely pedig az információs technológia hardver elemeit használja. A PDMS (Pati-
5
ent Data Management System) kifejezés takarja általában a cég specifikus programokat, és minden ilyen program az „elektronikus beteg dosszié” kosarába gyûjti össze az aktuális megjelenés – ápolás adatait. Az osztályon dolgozó orvosok figyelmét elsõsor-
ban a PDMS rendszerek kötik le, hiszen a monitorok – központi monitor szisztéma mintegy magában foglalja ennek lehetõségét, és a piacon levõ cégek is erre koncentrálnak. Az optimális megoldást az jelenti, ahol a beteg adminisztratív adatainak kezelése mellet a mért élettani paraméterekre is rálátása lehet az alkalmazónak. Ez mindenképpen robusztus programot, megfelelõen széles adatrögzítõ kapacitást igényel – gondoljuk csak egy olyan betegre, akit több mint 100 napig kezelünk tartós lélegeztetést alkalmazva. Az itt felhalmozott adatok mennyisége rendkívül nagy lehet. Az adminisztratív adatok felvitele a beteg dosszié kisebbik része, de fontosságát nem szabad lebecsülni, mivel a finanszírozásnak ezek az alapadatai. Az aktuális megjelenéshez kötött adatállomány bír a számunkra fontos szakmai tartalommal. Ebben a beteg sorsát leíró minden mozzanatot rögzítenünk kell, legyen az vizsgálat, gyógyszerelés, speciális táplálás, ápolás, vagy akár a napi mért paraméterek trendje. Mindazon munkahelyen, ahol ilyen szélességû és mértékû adatállomány áll rendelkezésre az ott dolgozó szakembereknek szinte határtalanok a lehetõségei, amikor tudományos munkához igyekeznek adatokat gyûjteni, vagy csupán a gyógyítás eredményességét szeretnék lemérni. Erre világít rá az a tanulmány például, amelyik a non invazív és invazív monitorozás képességeit veti össze. A rendszerek összevetése azt az eredményt szülte, hogy a nem invazív monitorozási rendszer ma már elfogadható alternatívája a másik módszernek, ahol nem áll rendelkezésre az invazív technika (2). Az információs technológia egyik fõ jellemzõje az, hogy a fejlesztése – fejlõdése egyetlen pillanatra sem áll meg. Ennek egyik hátránya az amortizációt nem ismerõ hazai egészségügyünkben jelentkezik. Ennek következtében az intenzív osztályokon számos esetben a rendszer fejlesztését lokális monitorokkal igyekeznek megkerülni.
magazin
6. ábra. Az Anesztinfo weboldal nyitólapja
Hazai eredmények 1995 évben alakult meg a Magyar Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Társaság Informatikai Szekciója. A kezdeti idõszak munkájának egyik legfontosabb eredménye az volt, hogy felépített egy dedikált rendszert Anesztinfo néven. Ez a Docinfo szisztéma szerkezetét követte azzal a különbséggel, hogy a Docinfo a családorvosok számára teremtett kapcsolatot egy központi tudásbázissal, az Anesztinfo pedig a kórházak Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Osztályai részére hozott létre információs központot. Az akkori lehetõségek a BBS (Bulletin Board System), vagyis telefon-behívásos rendszer használatát tették lehetõvé (3). Ezzel párhuzamosan alakult munkacsoport a szakma minimális adatállományának (minimum basic data set) kialakítására, és az aneszteziológia intenzív terápia adataira jellemzõ rekordkép létrehozására. Az 1989-ben megalakult ESCTAIC (European Society for Computing and Technology in Anaesthesia and Intensive Care) tapasztalatai felhasználásra kerültek a munka minden fázisában. Továbbiakban pedig – szintén az Informatikai Szekció lehetõségeit és
képességeit felhasználva – természetesnek tûnik az ötlet, hogy az ilyen módon megalapozott informatikai kultúrát és tudást kamatoztassuk olyan módon a szakmánk közéletében, hogy megteremtsük az Anesztinfo továbbfejlesztésével a szakma honlapját (4). A www.anesztinfo.hu oldal (6. ábra) kialakításakor az aneszteziológiában történelmet író www.gasnet.org megalkotóinak tapasztalatai szintén komoly segítséget jelentettek.
Összefoglalás Az elmondottakból világosan következik az, hogy az informatika módszereinek alkalmazása az aneszteziológiai és intenzív terápiás ellátásban nemzetközi szinten mindennapossá vált. Sajnos ahogyan az élet egyéb területeire jellemzõ, az egészségügy vonatkozásában is igaz, hogy ami nálunk a jövõ, az a fejlettebb ellátórendszerekben a jelen. Mindenképpen elõrehaladást jelent az informatikai szekció által elkezdett munka, ennek eredményeképpen jött létre a szakma hazai weboldala. Az alkalmazás megnyitotta a lehetõséget egy web-alapú adatgyûjtõ rendszer kifejlesztésére is, amely megoldásaiban, filozófiájában illeszkedik az európai
MOTESZ
trendekhez, az eEgészség programok ismérveinek is megfelelve. Ugyancsak rendkívül elõre mutató volt Szakmai Kollégiumunk állásfoglalása az intenzív dokumentáció korszerûsítésérõl és az aneszteziológiai jegyzõkönyv megjavított adatállományának rögzítésérõl. E területen annyi teendõ várható, hogy amennyiben egységesedik az európai adatállomány, akkor ahhoz igazodnunk szükséges. Végül alapvetõ megállapítás az is, hogy munkánknak mindig meg kell felelnie az adatvédelmi törvények elõírásainak, azaz a hozzáférhetõségi szintek és az adatszolgáltatási lehetõségek behatárolása, az adatkezelés körülményeinek rögzítése fontos feladat. A web-alapú alkalmazásoknál is elengedhetetlen az e-követelményeknek való megfelelés. Az ilyen törekvésekhez való igazodás, a nemzetközi eredmények ismerete létérdek. Mint ahogy annak a tudomásulvétele is, hogy a számítástechnika fejlõdése folyamatos, és ami ma korszerû, az meglehet pár év (és nem évtized) múlva emlék lesz csupán.
Irodalom 1. Varon J, Marik PE: Critical Care and the Word Wide Web. Crit Care Clin 1999 Jul; 15 (3):593-604 2. Shoemaker WC et al.: Multicenter study of noninvasive monitoring system as alternatives to invasive monitoring of acutely ill emergency patients. Chest 1998 Dec;114(6):1643-5 3. Dr. Nagy Géza, Wolf Tamás: Az anesztinfo információs rendszer felépítése és használata Aneszteziológia és Intenzív Terápia 1997. 4. 208-211 4. Dr. Nagy Géza, Dr. Mezõ Tibor: Országos adatgyûjtés Web-alapú rendszerrel az ANESZTINFO honlapon. Aneszteziológia Intenzív Terápia, 2003. 4. 50-55
Levelezési cím: Dr. Nagy Géza osztályvezetõ fõorvos Miskolci Egészségügyi Központ Központi Aneszteziológiai és Intenzív Betegellátó Osztály Miskolc, 3529 Csabai Kapu 9-11 Tel.: (30) 9515554 Fax: (46) 365411 E-mail: geza.nagy@ semmelweis-miskolc.hu
6
