PAPP ZSUZSANNA
Az illegális eredetű illetve a felhasználásukkal személyiségi jogot sértő információk a polgári perbeli bizonyításban
című doktori értekezésének TÉZISEI
TÉMAVEZETŐ: DR. NÉMETH JÁNOS PROFESSZOR EMERITUS
Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola Budapest, 2011
A tézisek tartalomjegyzéke I. A kitűzött kutatási feladat rövid összefoglalása I/1. A kutatás tárgya 1. A kutatás tárgykörének meghatározása 2. Az értekezésben vizsgált két információtípus
4 4 6
3. Az értekezés tárgyának viszonya az alapkérdés bűntető eljárásjogi megjelenéséhez valamint az anyagi jog és az eljárásjog viszonyának általános jogelméleti kérdéséhez
7
4. A polgári bizonyítási eljárás célja
9
I/2. A tárgyválasztás aktualitása I/3. Az értekezés célja II. Az elvégzett vizsgálatok, elemzések rövid leírása, a feldolgozás módszerei
9 12 13
II/1. Az értekezés tárgyának rendszertani megközelítése, mint az értekezés módszertani alapvetése
13
II/2 A kutatás során alkalmazott további módszerek
14
II/3. Az értekezés forrásai
16
II/4. Az elvégzett vizsgálatok rövid leírása
17
III. A tudományos eredmények rövid összefoglalása, a hasznosítás lehetőségei
18
III/1. Az értekezés alaptézisei 1. Az alapdilemma feloldhatatlansága
18
2. Az alapdilemmában megjelenő konfliktus alkotmányos természete
19
3. Az általános szabályozás, mint kogens kizárás vagy kogens
20
megengedés nem kívánatos volta 4. A társadalom és jog világa közötti feszültség a tárgyunkat képező alapdilemmában
20
5. Az értekezés tárgyát képező alapprobléma kezelése megkívánja az érdekmérlegelés intézményének és az arányosság elvének az alkalmazását
21
6. Az anyagi jog és az eljárásjog elválasztására vonatkozó alaptétel 2
gyenge változata, mint a polgári eljárásjog tekintetében alkalmazandó alapelv
22
7. A megengedés vagy tiltás tekintetében meghozandó döntéskor elvégzendő mérlegelés alapelveit a jogbiztonság érdekében célszerű tételesen szabályozni
23
8. A kombinált megoldás célszerűsége
24
9. Részletes eljárásjogi szabályozás indokolt
24
10. A kombinált megoldás során követendő alapelvek
25
A) A kifejezett tiltás alá eső kategóriák B) A kötelező befogadás alá eső kategória C) A bíróság mérlegelési jogköre alá eső kategóriák
III/2. További tézisek
28
11. A bizonyítékként előterjesztett releváns információ kizárása és az Alkotmánybíróság álláspontja a tisztességes eljáráshoz való jog korlátozhatatlanságáról
31
12. Az igazság problémája és a tényállás megalapozottságának kérdése 31 13. A német Trennungsgrundsatz elemzése
34
14. A Német Alkotmánybíróság úgynevezett személyiségi „szféra”-elmélete34 15. A mérgezett fa gyümölcse jogelv elemzése
34
16. A jogszerű jogsérelem (rechttmässige Rechtsverletzung) fogalma
35
17.Az értekezés, mint a tárgy átfogó elemzése és betekintés a téma jogtudományi irodalmába III/3. Az értekezés eredményeinek felhasználhatósága IV. A tézisekben felhasznált irodalom jegyzéke V. A szerzőnek az értekezés tárgyához kapcsolódó publikációi
3
35 35 37 40
I. A kitűzött kutatási feladat rövid összefoglalása I/1. A kutatás tárgya 1. A kutatás tárgykörének meghatározása Az értekezésben megvalósított kutatás egyrészt a jogellenesen szerzett vagy keletkezett, másrészt az érintett személy hozzájárulása nélküli felhasználás esetén a személyiségi jog megsértésével járó információk bizonyítékként történő felhasználhatóságának polgári eljárásjogi, azon belül is elsősorban perbeli vetületével foglalkozik.
Ez a probléma a
jogállamok egyik súlyos alapdilemmája, amely az alkotmányosan védendő alapjogok közötti ellentmondásból fakad. A jogállamnak úgy kell a jogrend védelmezésének érdekében biztosítania a közérdeket sértő cselekmények körülményeinek hatékony felderítését, valamint a jogalanyok számára a lehetőséget, hogy az általuk állított jogsérelem, érdeksérelem valós voltát a közigazgatási szervek, bíróságok előtt bizonyíthassák, hogy közben egyes jogvédte érdekek tiszteletben tartása, jogvédelme szembekerülhet akár a nyomozás, akár a közigazgatási, akár a büntető-, akár a polgári eljárásbeli bizonyítás céljával és érdekeivel. E klasszikus problémának ugyanakkor – érthető módon – elsősorban a bűnügyi vonatkozása az ismert, kutatott és a büntetőeljárás során jogellenesen szerzett információk és bizonyítási eszközök azok, amelyeket mind a társadalom szélesebb köreiben, mind a jogtudományban élénk érdeklődés övez. Az alapdilemma e bűnügyi vonatkozása konkrétan abban jelenik meg, hogy a bűnelkövetőkkel szembeni védelem jogállami kötelezettsége - a jogalanyok joga e védelemhez - szembekerülhet más alkotmányos jogokkal (például a személyiségi jogokkal), illetve megfordítva: ezen utóbbiak védelmezése gátolhatja az előbbi jogállami kötelezettség teljesítését.1 Annak ellenére ugyanakkor, hogy mind a jogállamiság és a jogrend védelme, mind a társadalmi közérzet szempontjából kétségen kívül ez a bűnügyi vonatkozás az, amely kiemelt fontossággal bír, nem elhanyagolható a kérdés polgári eljárásjogi dimenziója sem. Hiszen ugyancsak jogállamisági ismérv a jogalany alkotmányos joga arra, hogy jogos magánérdekét az állami igazságszolgáltatás által biztosított lehetőségek keretében, és ennek
1
A 2001. szeptember 11. után kialakult világállapot összefüggésében kifejezően jeleníti meg ezt a konfliktust ROGALL, Klaus: Beweiserhebungs- und Beweisverwertungsverbote im Spannungsfeld zwischen den Garantien des Rechtsstaates und der effektiven Bekämpfung von Kriminalität und Terrorismus. Juristische Zeitung, 2008. 818–830. o.
4
részeként, ha kell, bírósági úton védhesse meg.2 Mi több, ez nemcsak a jogot keresőnek az érdeke, hanem egyúttal közérdek is. Hiszen ellenkező esetben (azaz akkor, ha a társadalom tagjai azt tapasztalják, hogy a bíróság nem hatékony fórum jogaik érvényesítésére), meginoghat a jogrend iránti bizalom, és igény alakulhat ki arra, hogy a magánjogi sérelmekkel szemben az érintettek az igazságszolgáltatáson kívüli és esetleg a jogrendnek ellentmondó eszközöket keressenek jogos vagy vélt érdekeik érvényesítésére. Utóbbi éppen a jogállamiság lényegének mondana ellent. Másik oldalról viszont a jogbiztonsághoz való jog, és ennek részeként a jog a magánérdekek bírósági úton való érvényesítésére - azaz a „joghoz jutás”-hoz (access to justice) - szintén szembekerülhet az általános jogrenddel és a többi jogalany jogbiztonsághoz való jogával.
Így ha egy polgári bíróság az egyik fél által
jogellenesen szerzett bizonyítási eszköz – pl. egy titkos hangfelvétel – alapján hozza meg ítéletét, ez közvetve a társadalom minden tagja számára felszólításként értékelhető a jogellenes eszközökkel történő bizonyítékszerzésre, amelynek eredményképpen legközelebb éppen a jogellenesen szerzett bizonyíték segítségével pernyertessé váló jogalany válhat ilyen cselekmény „áldozatává”.
Hasonlóképpen, ha a bizonyítási eszköz megszerzése ugyan
jogszerű volt, ám annak felhasználása személyiségi jogot sért, és a bíróság mégis erre alapozza az ítéletét (pl. egy olyan bizalmas tartalmú levélre, mint bizonyítási eszközre, amelyet a bizonyító fél címzettként ugyan jogszerűen birtokol, de amelyet e fél a levélíró akarata ellenére terjesztett a bíróság elé,3 és amelynek a felolvasását elrendeli a bíróság) akkor felmerül a kérdés, hogy a bíróság is részesévé válik-e a személyiség jog megsértésének. Abban az esetben viszont, ha a bíróság az ilyen bizonyítási eszközöket következetesen kizárja, ezzel éppen a jogos magánérdek megvédésének, a joghoz jutásnak alkotmányos jogát hiúsíthatja meg. Értekezésünk ezt a polgári eljárásjog tekintetében jelentkező, alkotmányjogi eredetű problémát vizsgálja meg a vonatkozó irodalom kritikai elemzésre támaszkodva.
2
Vö. NÉMETH János: Alapelvek. In NÉMETH János – KISS Daisy (szerk.): A polgári perrendtartás magyarázata. I. kötet. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1999, illetve A polgári perrendtartás magyarázata. I. kötet. 3., átdolg. kiad. Budapest, Complex, 2010. 61. o. 3 TÖRŐ Károly is rámutat, hogy „… a címzett feltétlen rendelkezési jogot soha nem szerez a birtokába került levél (irat) felett.” Ld.:TÖRŐ Károly: A személyiség polgári jogi védelme bíróságaink gyakorlatában. Magyar Jog és Külföldi Jogi Szemle, 1971/11–12.
5
2. Az értekezésben vizsgált két információtípus Amint az értekezés címéből és a jelen téziseknek az értekezés tárgyát meghatározó első mondatából kiderül, a polgári bíróság előtti bizonyítási eljárásban történő felhasználhatóság szempontjából két információtípust, illetve a bizonyítási eszközök két kategóriáját vizsgáljuk: i) egyrészt a bizonyítékként előterjesztett, jogellenesen szerzett vagy keletkezett információkat, illetve az azokat közvetítő bizonyítási eszközöket; ii) másrészt az olyan információkat illetve bizonyítási eszközöket, amelyeknek az érintett személyek engedélye nélküli felhasználása személyiségi jogot sért. Az első információtípusra klasszikus példa az ellopott vagy csalárd úton megszerzett okirat, vagy a beszélgetést előre megszervezetten, titokban kihallgató tanú, mint bizonyítási eszköz. E klasszikus példák azután a technika fejlődésével a XX. században kiegészültek a lehallgatott telefonbeszélgetéssel, a titkos hang- és képfelvétellel, majd az utóbbi két évtizedben a számítógépes rendszerekből, a személyi komputerekből és a más digitális eszközökből (pl. a mobiltelefonok memóriájából) jogellenesen kinyert információval, vagy a titkos apasági teszttel. A második információtípusra klasszikus példa az olyan bizalmas levél, amelyet ugyan a bizonyító fél jogszerűen birtokol, de amelyet a bizonyító fél a levél írójának jóváhagyása nélkül – esetleg éppen a levélíró ellen – kíván a bizonyítási eljárásban bizonyítási eszközként előterjeszteni. A téma irodalmában ez az információtípus a személyiségi jogok megsértésével keletkezett olyan speciális bizonyítási eszközökkel összefüggésben merül fel, amelyeknek engedély nélküli bírósági felhasználása a személyiségi jog ismételt megsértésével jár. Tipikusan ilyenek például az érintett személy engedélye nélkül készült és a személyiség jogvédte szféráját érintő titkos kép- és hangfelvételek. Ezek ugyan már eredetükben is jogellenesek, ám a rajtuk megörökített hang, illetve az általuk tartalmazott képmás nyilvánosságra hozatala illetve bármilyen felhasználása feletti kontroll akkor is az érintett személyt illetné, ha az ilyen felvételek az engedélyével készültek volna. Ezért az ilyen
6
bizonyítási eszköz engedély nélküli bírósági felhasználása a felvételek jogellenes létrejöttét követően a személyiségi jog ismételt megsértésével jár. Ugyanakkor a jogirodalom az ilyen kétszeres, a szerzés és a felhasználás tekintetében is jogsértéssel járó bizonyítási eszközök tematizálása mellett mindeddig nem figyelt még fel kellő mértékben arra, hogy a legutóbbi évtized technikai fejleményei és az ennek során kialakult internet használati szokások elterjedése nyomán ez a magánlevelek bírósági felhasználhatóságában megjelenő klasszikus probléma modern vonatkozást kapott és ilyen minőségében kifejezetten aktuálissá vált. Így különösen az olyan közösségi oldalak, mint a Twitter és a Facebook, de szintúgy a széles körben hozzáférhető vállalati-, intézményi internetes információs portálok azok, amelyek révén ma jogszerűen lehet olyan információkhoz jutni, amelyek felhasználása a személyiségi jogot sértheti. Az ilyen oldalak ugyanis nagy mennyiségű információt tartalmaznak, és ezeken található információkat egy nagyobb közösség vagy esetleg bárki jogszerűen letöltheti, de amely információk ugyanakkor sokszor – az oldal funkciója vagy más okok miatt – kifejezetten a magánszférához tartoznak. Az ilyen információnak az érintett személy engedély nélküli felhasználása pedig – és ennek részeként, a bíróság előtti bizonyítékként történő figyelembe vétele – az információ legális megszerzése ellenére ugyanúgy személyiségi jogot sérthet, mint a jogszerűen birtokolt levél bizonyítási eszközként történő előterjesztése. Hasonlóképpen, ma már a klasszikus leveleket jelentős részben a drótposta levelek (e-mailek) és SMS-ek stb. helyettesítik, és ezeknek a bizonyítási eljárásban való felhasználása hasonló jogi kérdéseket vett fel, mint amelyek a papír alapú levelek esetében felmerülnek. Értekezésünk – egyik eredeti tartalmi elemeként – felhívja a figyelmet a magánlevél klasszikus problémájának és ezen új információ-közzétételi módoknak, illetve kommunikációs társadalmi szokásoknak a révén keletkező jogi probléma azonosságára, és ennek nyomán a jogellenesen szerzett információk bizonyítékként történő alkalmazhatóságának klasszikus kérdését az interneten nyilvánosan, de nem a szabad és korlátozás nélküli felhasználás céljával elhelyezett információtípus bizonyítékként történő felhasználhatóságának kérdésével kiegészítve tárgyalja.
3. Az értekezés tárgyának viszonya az alapkérdés bűntető eljárásjogi megjelenéséhez, valamint az anyagi jog és az eljárásjog viszonyának általános jogelméleti kérdéséhez Szemben a büntetőeljárással, ahol az információkat és a bizonyítási eszközöket fő szabályként az erre hivatott állami szervek szerzik be a vonatkozó büntető eljárásjogi szabályok szerint, a 7
polgári eljárásban a hivatalból elrendelendő bizonyítás kivételes eseteitől eltekintve, a bizonyítási teher a peres feleket terheli. A felek, abban a körben, amelyben az egyszerűbben bizonyítható tényekre tekintettel is a bizonyítási kötelezettségüknek eleget kell tenniük, e minőségükben szerzik be a bizonyítási eszközöket, illetve kérelmezik a bíróságtól bizonyítási cselekmények elrendelését (pl. egy tanú megidézését). Ezért a polgári eljárásban a jogellenesen szerzett információk és bizonyítási eszközök fő szabályként az eljáráson kívül, például a személyek polgári jogi vagy büntetőjogi vagy akár közigazgatási anyagi jogi (pl. adatvédelemi) rendelkezéseket sértő cselekményei révén állnak elő. A büntetőeljárással ellentétben tehát, ahol a jogellenes információszerzés – például a kényszervallatás, vagy az erre vonatkozó jogszerű felhatalmazás nélkül készített titkos hangfelvétel – az esetleges anyagi jogsértés mellett általában a büntetőeljárás szabályainak sérelmét is jelenti, a polgári eljárásban a felek által bizonyítékként előterjesztett jogellenesen szerzett információk jogellenessége - néhány kivételes esettől eltekintve - a személyek eljáráson kívüli, az eljárásjog által nem szabályozott, anyagi jogi értelemben vett jogsértő cselekményéből fakad. [Kivételes eset például a tanúvallomás kizárása a Pp. a 169. § (6) bekezdése és a 170. § (7) bekezdése alapján a bizonyítékok mérlegeléséből]. A polgári eljárásban tehát az a speciális kérdés vetődik fel, hogy milyen kihatása lehet egy eljáráson kívüli anyagi jogsértésnek az eljárásra. Ezért tárgyunk szempontjából jelentősége van a polgári jog, mint anyagi jog és a polgári eljárásjog viszonyával kapcsolatos általános kérdésfelvetésnek, amelynek nyomán az értekezés kitér az anyagi jog és az eljárásjog elválasztására vonatkozó, a német jogirodalomban megfogalmazott alaptételre („Trennunggrundsatz”). Ez a polgári eljárás tekintetében jelentkező sajátos probléma egyben olyankor, amikor a jogellenes szerzés csak a magánjog sérelmével jár, azaz nem büntetőjogi, vagy közigazgatási anyagi jogi jogsértés, felveti a magánjog és a közjog viszonyának kérdését is, amennyiben ilyenkor a magánjog megsértésének a polgári eljárásjogi szabályokra, mint a közjog területére tartozó jogágra4 való kihatása merül fel kérdésként. Ugyanakkor egyes angol jogirodalmi álláspontokkal ellentétben,5 álláspontunk szerint a fent jelzett különbségek ellenére mind a büntető eljárásjog, mind a polgári eljárásjog területén ugyanazon alapkérdés megjelenéséről van szó. 4
Ez a felfogás megtalálható a német
Vö. PAPP Zsuzsanna: Gondolatok a polgári eljárásjogi felelősségről. Budapest, Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, 1989. 67 o. 5 ZUCKERMAN, Adriann S.: Illegally Obtained Evidence – Discretion as a Guardian of Legitimacy. In R. W. RIDEOUT – J. JOWELL (szerk.): Current Legal Problems. Volume 40. London, Sweet and Maxwell, 1987. (55– 70.) 55. o.
8
jogtudományi irodalomban is. Ezt követve alapjaiban alkalmazhatónak tartjuk a büntető eljárásjog
területén
kialakult
fogalmakat
és
elképzeléseket
a
polgári
eljárásjog
vonatkozásában is. Így dolgozatunk tárgyának részét képezi annak vizsgálata, hogy e büntető eljárásjogi eredmények milyen korlátokkal és jelentésváltozásokkal vehetőek át a probléma polgári eljárásjogi vetületének vizsgálatakor. 4. A polgári bizonyítási eljárás célja Az értekezés tárgyát képező információk és bizonyítási eszközök polgári perbeli felhasználására vonatkozó kérdés konkrétan arra vonatkozik, hogy a bíróság a bizonyítás felvétel során azokat befogadhatja-e, illetve mérlegelheti-e azokat bizonyítékként. Ennek megfelelően a kérdéskör a polgári eljárásbeli bizonyítás elméleti részkérdései közé tartozik, és az erre adott válasz függ a polgári eljárás és ezen belül a polgári bizonyítási eljárás céljának meghatározásától, valamint szorosan összefügg az igazság és a megalapozott tényállás jogi problémáival. Ezért e kérdésekkel a jogellenesen szerzett valamint a felhasználásukkal személyiségi jogsértéssel járó információknak polgári eljárásban bizonyítékként való megengedhetőségével kapcsolatosan az értekezés ugyancsak foglalkozik. Ennek során különös hangsúlyt fektetetünk a hagyományos - anyagi értelemben vett - igazságfogalom és az igazság kiderítése kötelezettségének, mint jogelvnek a problematikusságára, és megvizsgáltuk, hogy miképpen rögzíthető a megalapozott tényálláson nyugvó ítélethozatal követelménye az objektív valósághűség értelmében vett hagyományos igazságfogalom nélkül. I/2. A tárgyválasztás aktualitása A téma elméleti aktualitását a magyar jogirodalomban mindenekelőtt az adja, hogy a jogellenes hangfelvételekkel kapcsolatban elsősorban Farkas József6 és Székely László7 nevével fémjelzett álláspontoktól, továbbá Kengyel Miklósnak az ezekről adott, kritikai, és önálló álláspontját8 is kifejtő elemzésétől eltekintve a magyar jogirodalom tárgyunkkal még részleteiben nem foglalkozott. Így a témában a nemzetközi – különösképpen a német – 6
Ld. különösen: FARKAS József: A műszaki fejlődés néhány hatása a polgári perbeli bizonyítási jogra. Jogtudományi Közlöny, 1972/9. 429–435. o. 7 SZÉKELY László: A titkos hangfelvételek perbeli felhasználhatóságáról. Jogtudományi Közlöny, 1988/11. 601– 609. o. SZÉKELY László: Legitimálható-e a legitimálhatatlan? A titkos hangfelvételek perbeli felhasználhatóságáról. Állam- és Jogtudomány, 1989/2. 567–594. o. SZÉKELY László: Kritikai észrevételek az új polgári törvénykönyv koncepciója első könyv IV. (A személyiségi jogok) fejezetéhez. Polgári Jogi Kodifikáció, 2003/3. 29–35. o. 8 KENGYEL Miklós: A polgári peres eljárás kézikönyve. Budapest, Közgazdasági és Jogi Kiadó, 1995. 674 o. 408–410. o. KENGYEL Miklós: Magyar polgári eljárásjog. 10., átdolg. kiad. Budapest, Osiris, 2010. 304-306. o.
9
jogirodalomban megjelent eredmények mindmáig nem kerültek közvetítésre a magyar jogtudomány számára, miközben a bizonyítási eszközként előterjesztett illegális bizonyítási eszközök, elsősorban hangfelvételek kezelésének problémája a magyar polgári bíróságok gyakorlatában is felvetődik.9 Ennél is határozottabb aktualitást ad tárgyunknak az, hogy annak megítélése nemzetközi kitekintéssel is csak részben tűnik kidolgozottnak, és még mindig szembenálló álláspontok feszülnek egymásnak. Sok tekintetben inkább a felvetődő problémákat, mint az általánosan elfogadott megoldásokat tükrözi a vonatkozó irodalom is. E részleges kidolgozatlanságot többek között jelzik a német ZPO kommentárjai, amelyek a német, mint a tárgykörünkben (azaz az alapprobléma polgári eljárásjogi vetületének tárgyalásában) vezető nemzeti jogtudomány állapotába betekintést nyújtva a téma nemzetközi helyzetét is reprezentálják. A Hanns Prütting és Markus Gehrlein által jegyzett, 2010-ben megjelent ZPO kommentárban például Hans-W. Laumentől a „bizonyítási tilalmak” („Beweisverbote”) alcímen belül a következő sorokat olvashatjuk: „Kezdettől fogva erősen vitatott, hogy a bíróság egy jogellenesen szerzett bizonyítási eszközt vajon felhasználhat-e döntésének megalapozására, és mennyiben mérlegelheti azt a bizonyításmérlegelés (Beweiswürdigung) keretében.”10 A C. H. Beck kiadó által megjelentetett, Rauscher és Wenzel szerkesztette ún. „müncheni kommentár” szintén utal arra, hogy nem csupán a ZPO az, amely nem rendelkezik tételesen a jogellenes eredetű bizonyítási eszközök mérlegelhetőségéről, hanem e kérdésben a jogértelmezést és a jogtudományi irodalmat is határozottan eltérő álláspontok jellemzik.11 A Leo Rosenberg által megalkotott, majd K. H. Schwab által továbbfejlesztett és a Peter 9
Pl.: A fontosabb közzétett magyar bírósági határozatok: Kúria P. III. 7689/1929. Kúria P. III. 6022/1939. AB 43/2004 (XI. 17.) határozat 1/1994. (I. 7.) AB határozat Pécsi Ítélőtábla Pf. I. 20 081/2009/3. Debreceni Ítélőtábla Bf. II. 239/2009/5.) LB-H-PJ-2007-95. bírósági határozat LB B296/2000. sz. elvi határozat EBH2000. 296 BH 1997. 53., BH 2001. 301., BH 1984. 285., BH 1980. 138., BH 1993. 748., BH 1985. 203., BH 1996. 255., BH 1996. 155., BH 1996. 473., BH 1996. 638., BH 2008. 266., BH 1985. 57., BH 2000. 485., BH 2001. 110., BH 2007. 402., BH 1996. 353., BH 1998. 418. BH határozatok 10 LAUMEN, Hans-W.: § 284. Beweisaufnahme. In Hanns PRÜTTING – Markus GEHRLEIN (szerk.): ZPO Kommentar. 1. Auflage. Luchterhand, 2010. (732–745.) 738. o. 11 RAUSCHER, Thomas– WENZEL, Joachim (szerk.): Münchener Kommentar zur Zivilprozessordnung: ZPO mit Gerichtsverfassungsgesetz und Nebengesetzen,. 3. Auflage, Band 1. München, Verlag C. H. Beck, 2008. 284. o.
10
Gottwald által átdolgozott Zivilprozessrecht című kézikönyv 2010-es 17. kiadása ugyanezt hangsúlyozza: „A ZPO alapján a bizonyítási eszközt néhány esetben ki kell zárni. ….. Az, hogy ezen [értsd: a ZPO általi tételes kizárásokon] kívül vajon van-e olyan elismerendő alaptétel, amely a jogellenesen szerzett bizonyítási eszközök 12 megengedhetetlenségét mondja ki, vitatott.” (A 2011-es Musialak Kommentár13 és a 2011-es Saenger Kommentár
14
nem foglalkozik a
különböző elméleti álláspontokkal, csupán ismerteti az éppen aktuális joggyakorlatot.) Témánk most jelzett aktualitása mind az elméletben mind pedig a jogalkalmazásban jelen van, hiszen a polgári bíróságok, de a polgári ügyekben eljáró jogi képviselők is szembesülhetnek az illegálisan szerzett vagy a felhasználásuk révén személyiségi jogsértéssel járó bizonyítási eszközökkel. Ennyiben itt egy klasszikus probléma eleven jelenlétével szembesülünk. Az új technikai eredmények mindenapjainkat formáló intenzív fejlődésének következtében azonban ez a fentiekben jelzett aktualitás további hangsúlyt kapott, és a klasszikus problémát kifejezetten modernné tette. A fejlett társadalmak mindennapjaiban új információs, kommunikációs és multimédiás eszközök jelentek meg és váltak általánosan elterjedtté melyeknek nyomán, az illegális úton szerzett – vagy legális eredetében bizonytalan státuszú – információk keletkezésének mind lehetősége, mind tényleges gyakorisága jelentősen megemelkedett az állami-hivatalos intézményeken kívüli társadalmi életben, a gazdasági kapcsolatokban és a kommunikáció egyéb szegmenseiben is. Ezért az illegális információk bizonyítékként történő bírósági felhasználásának klasszikus, a büntető eljárásjogban régóta hangsúlyosan tárgyalt, de a polgári per tekintetében – a vonatkozó angol precedensekre gondolva – ugyancsak közel kétszáz éve jelen lévő jogelméleti és joggyakorlati kérdése napjainkban különösen aktuális. A tárgyat napjainkban jellemző aktualitáshoz továbbá a fentiek mellett az is hozzájárul, hogy a személyiségi jogok elismerése és védelme, mint a jogállami jelleg egyik differentia specificája, az utóbbi évtizedekben mind kulturálisan, mind szociálisan, mind pedig politikailag felértékelődött. Ez és az előbbiekben jelzett technikai változások jogi hatása pedig kölcsönösen felerősítik egymás, hiszen – mint láttuk – e technikai forradalom egyik fontos, a 12
ROSENBERG, Leo – SCHWAB, K. H. – GOTTWALD, P.: Zivilprozessrecht. München, Beck Verlag, 2010. 617. o. MUSIELAK, Hans-Joachim: Kommnetar zur Zvilprozessordnung mit Gerichtsverfassungsgesetz. 8. kiad. Verlag Franz Vahlen, 2011. §. 286 Randnummers 6–8. 14 SAEGNER, Ingo (szerk.): Zivilprozessordnung Handkommentar. 4. Auflage. Baden-Baden, Nomos Verlag, 2011. §. 286 Randnummers 20–29. 13
11
jog szabályozási-körébe vonandó következménye éppen az, hogy nyomában olyan eszközök és technikák terjedhettek el, amelyek kifejezetten alkalmasak arra, hogy segítségükkel az ebben érdekelt személyek a személyiségi jogokat megsértve gyűjthessenek információkat. I/3. Az értekezés célja Talán nem túlzunk, ha a fentiek tekintetében úgy fogalmazunk, hogy az új információrögzítő, információtároló, információ feldolgozó és információközvetítő eszközök által felvetett jogi problémák jogelméleti feldolgozása, azok jogszabályi és jogalkalmazói kezelése – Székely László szavaival, azok „lefordítása” a jog „intézmény rendszerének »nyelvére«”15 – folyamatos lemaradásban van a technikai fejlődéshez képest. Értekezésünk elsődlegesen ennek a lemaradásának a behozásához kíván hozzájárulni a tárgy magyar és nemzetközi – hangsúlyosan német, részben angol és amerikai – irodalmának elemző feldolgozásával, valamint az ezek figyelembevételével kialakított saját álláspontjával és a magyar Pp.-t illető jogszabály módosítási-kiegészítési javaslatával. Az értekezés másodlagos célja, hogy bemutassa a tárgyával kapcsolatos különböző jogirodalmi álláspontokat, felvázolja azt az elméleti horizontot, amelynek keretében a jelenlegi viták zajlanak, és mindezt közvetítse a magyar jogtudomány felé.
15
SZÉKELY László: A személyhez fűződő jogok érvényesülése az internet-felhasználásokban. Jogállam, 1– 4/1998–99. 5–35. o., idézet helye: 8. o.
12
II. Az elvégzett vizsgálatok, elemzések rövid leírása, a feldolgozás módszerei
II/1. Az értekezés tárgyának rendszertani megközelítése, mint az értekezés módszertani alapvetése Értekezésünk
módszertana
az
általános
jogelméleti
-
polgári
eljárásjog-elméleti
problémaelemzés, mely a tárgyban megjelölt probléma, illetve a vele kapcsolatosan kialakított különböző jogirodalmi álláspontok, az ezek mellett felhozott érvek és ellenérvek elméleti, fogalmi és logikai vizsgálatára irányul.
A téma irodalmát uraló jogszabály-értelmező
módszertannal szemben tehát nem azzal foglalkozunk, hogy egy konkrét, hatályos jogrendszerben, a tételes jogi szabályok értelmezésével, illetve az azokból kiolvasható jogelvek és jogalkotói szándékok alapján milyen következtetések vonathatóak le a tárgyunk tekintetében. Vizsgálatunk tárgya, hogy a jog és a jogállam fogalmának és általános alapelveinek, a jogrendszer céljának és társadalmi funkciójának, valamint a jogrendszer egységességének és a polgári perbeli bizonyítási eljárással kapcsolatos általános jogelveknek az összefüggésrendszerében miképpen jelenik meg a jogsértő úton előállt – valamint a felhasználásukkal személyiségi jog megsértésével járó – információk és bizonyítási eszközök polgári perbeli megengedhetősége. Ennek során természetesen konkrét jogszabályértelmezésekre is kitérünk – ezek azonban vagy csak példaként szerepelnek, vagy a bennük megjelenő általános jogelméleti, illetve polgári eljárásjog elméleti álláspontra tekintettel fogjuk vizsgálni őket. A „jogszabály-értelmező módszertan”-nak és az értekezés fentiekben meghatározott, vele szembeállított
módszertanának,
mint
„általános
polgári
eljárásjogi
elméleti
problémaelemzés”-nek a kettőssége megragadható a fennálló normákból kiinduló „induktív módszer” és a „rendszertani módszer” fogalmaival is. Amíg az előbbi – Gyekiczky Tamás jellemzésében – „elveti a modellalkotás induktív módszeren kívüli lehetőségét, és kizárólag a jogi normák szerkezetének feltárásából építi fel szaktudományos rendszerét”, az utóbbi „az
13
eljárásjog működését, hatását és belső szerkezetének konfliktusait” állítja a középpontba.16 Az értekezés megírása során végig tudatában voltunk annak, hogy jelenleg jogtudományunkat az előbbi, „jogértelmező” módszertan uralja, és ennek elkötelezett képviselői számára ezért eltérő módszertanunk alkalmat adhat arra, hogy az értekezés egészének beállítódását kritika alá vonják, hiszen nem teljesen megszokott lehet az, hogy nem egyes tételes jogszabályok és jogi esetek ismertetéséből, majd azok elemzéséből kiindulva fejtjük ki gondolatainkat. Az ezzel ellentétes módszertant ennek ellenére és tudatosan vállaltuk, mivel a választott tárgy és a vele kapcsolatos problémák megvilágítására ezt tartottuk célravezetőnek. A ma uralkodó jogszabály-értelmező módszertannal szemben éppen ez értelezésünk egyik újszerű vonása, amely egyúttal azonban visszanyúlás is a magyar jogtudomány hagyományaihoz, mivel - mint miképpen erre ugyancsak Gyekiczky Tamás hívja fel a figyelmet 17 – a rendszertani módszernek jelentős képviselői voltak a magyar perjogi gondolkodás klasszikusai között. A most vázolt általános problémaelemző, illetve rendszertani megközelítésnek fontos következménye, hogy a jogellenesen szerzett információk és bizonyítási eszközök befogadásának vagy kizárásának kérdése a konkrét, hatályos jogszabályi rendelkezésektől független kérdésként jelenik meg, és így lehetőség nyílik arra, hogy a hatályos jogi szabályozás illetve annak hiánya tekintetében kritika fogalmazódjék meg, és ennek nyomán javaslatok szülessenek azok korrigálására. Az értekezés céljai között megjelölt jogszabály módosítási-kiegészítési javaslat kidolgozását e módszertan teszi lehetővé. II/2. A kutatás során alkalmazott további módszerek A fentiek értelmében fontos módszertani eszközként szerepel értekezésünkben a logikai és a fogalmi elemzés. Minden esetben arra törekszünk, hogy megmutassuk a vizsgált álláspontnak és a mellette felhozott érveknek a logikáját, és azt a belső összefüggéseik alapján ítéljük meg. A logikai elemzés mellett nagy jelentőséget tulajdonítunk a fogalmi elemzéseknek. Ezek nem csupán a pontos fogalomhasználatot szolgálják, hanem segítenek feltárni egy-egy koncepció tartalmát,
valamint
megfogalmazott
a
nézetek
különböző (így
pl.
kontextusban az
és
„önállótlan”
eltérő –
fogalmak vagyis
segítségével
származtatott
–
bizonyítékmérlegelési tilalom és az angol „mérgezett fa gyümölcse” jogelv, vagy a német „Trennungsgrundsatz” és az egyébként releváns és megbízható bizonyítási eszköz eredetének
16
Vö. GYEKICZKY Tamás: Modellek és megközelítések a polgári eljárások tudományos vizsgálatában. In UŐ: A jogászok joga. Budapest, Gondolat, 2003. 151–177., 151. o. 17 Uo. 151. o. jegyzet. (Gyekiczky Tamás itt konkrétan Magyary Géza, Nizsalovszky Endre, Sárffy Andor, Plósz Sándor, Fabinyi Tihamér nevét említi meg.)
14
közömbösségére vonatkozó angolszász jogelv) közötti párthuzamokat és különbségeket. A fogalmak jelentéstartományára irányuló e vizsgálatnak jelentősége van abban a tekintetben is, hogy az eredetileg az egyik jogterület vonatkozásában megalkotott, de egy másik jogterületen is alkalmazásra kerülő fogalmaknak – így a büntetőeljárás eleméletéből a polgári eljárás területére átvitt fogalmaknak, közöttük a német bizonyításmérlegelési tilalom polgári eljárásbeli változatának – látszólagos azonossága mögött rámutassunk a fogalomátvitellel együtt járó jelentésváltozásra. A logikai-fogalmi elemzés segítségével egyúttal lehetőség nyílik arra is, hogy közvetítsünk a tételes jogi és a perelméleti megközelítés között, amennyiben segítségével feltárhatjuk azt az általános jogelvet, mely az esetek egy részében a konkrét értelmezésben kifejezésre jut, de az értelmezett szabálynál egyetemesebb érvényességgel bír. Ugyancsak részelemét képezi e módszertannak a valós és a hipotetikus, de bármikor valósan is előállható jogesetek elemzése az általános jogelvek és jogelméleti megfontolások alapján - mint amiképpen az a fordított eljárás is, amely az ilyen általános elvek jelentőségét valós vagy hipotetikus jogi esetekkel világítja meg. Értekezésünkben elkerülhetetlenül ki kellett térnünk az interdiszciplináris vonatkozásokra. Az interdiszciplinaritás
elsősorban
az
igazságfogalommal
kapcsolatosan
felvetődő
ismeretelméleti kérdésekben, a jogi szubjektivitással valamint a jog formális világának és a társadalom jogon kívüli világának a relációjával kapcsolatosan merül fel. Ugyancsak az interdisziplinaritáshoz tartozik a kitekintés a tárgyunk tekintetében a személyiségi jogra, a büntető eljárásjogra, az alkotmányjogra és néhány összefüggés tekintetében a büntetőjogra, illetve a közigazgatási anyagi jogra (elsősorban annak adatvédelmi részére), amelyek – polgári eljárásjogi értekezés lévén – nem alkotják tárgyunkat, de amelyek elkerülhetetlenül összefüggésben vannak vizsgálódásainkkal. Végül – bár nem jogtörténeti és nem összehasonlító jogi dolgozatról van szó – az értekezés néhány ponton az elemzés segédeszközeként alkalmazza e területek módszertanát. Ami a jogtörténeti mozzanatot illeti, a XIX. századi angol jogi precedensek felidézésével rövid jogtörténeti áttekintést adunk tárgyunk jogtörténeti előzményeiről, valamint vázoljuk a tárgy kapcsán meghonosodott német jogelméleti fogalmak történetét. Utalunk a XX. századi korai magyar precedensekre,18 és a téma megjelenésére az 1970-es évek magyar hangfelvétel-
18
Ld. Kúria P. III. 7689/1929., Kúria P. III. 6022/1939.
15
vitájában.19 Az összehasonlító módszertan ennél átfogóbban és intenzívebben van jelen értekezésünkben: összevetettük a német és az angol jogelméleti elképzeléseket, megmutattuk a párhuzamokat és az eltéréseket, valamint néhány esetben rámutattunk a különböző fogalomkészlettel megfogalmazott jogi elképzelések eszmei azonosságára. Az összehasonlító jog megjelenik természetesen akkor is, amikor a témával kapcsolatos magyar nézeteket elhelyezzük az angol és a német jogtudomány kontextusában. II/3. Az értekezés forrásai A forrásfelhasználás tekintetében arra törekedtünk, hogy lehetőleg teljességében feldolgozzuk az értekezés tárgyát érintő német, angolszász és magyar jogi irodalom legfontosabb műveit és áttekintsük a magyar bíróságok, az Alkotmánybíróság, továbbá EJEB (az Emberi Jogok Európai Bírósága) és az Európai Bíróság témánk szempontjából legfontosabb döntéseit. Ugyancsak felhasználtuk a német Szövetségi Bíróság és a Német Alkotmánybíróság néhány, a szakirodalom által fontosnak tartott határozatát. Hivatkozunk a legfontosabb vonatkozó angol jogesetekre, valamint forrásaink között szerepel néhány, a bizonyítási eszközről szóló XIX. századi angol monográfia. Ami a nemzetközi kontextusnak a német és az angolszász perjog-elméletre való korlátozását illeti, először is figyelembe kell vennünk, hogy értekezésünk egy konkrét és aktuális jogelméleti probléma érdemi tárgyalására törekszik, és nem összehasonlító jogi értekezés. A német jogtudományra fordított kiemelt figyelem önmagában megindokolható azzal, ha rá, mint a kontinentális jogtudomány azon reprezentatív ágára tekintünk, amely a magyar jogrendszerre és jogtudományra legerőteljesebben hatott. Az amerikai és az angol jogi precedensek és jogtudományi megfontolások kitüntetett kezelése pedig automatikusan következik abból a meghatározó befolyásból, mellyel az angolszász tudomány, gazdaság és jog korunkban bír.
19
Ld. különösen: FARKAS József: A műszaki fejlődés néhány hatása a polgári perbeli bizonyítási jogra. Jogtudományi Közlöny, 1972/9. 429–435. o.
16
II/4. Az elvégzett vizsgálatok rövid leírása Az értekezés a fent jelzett módszertant követve és a felsorolt irodalom alapján megvilágítja a tárgyát képező alapdilemma jogi természetét, bemutatja, elemzi és tipizálja a vele kapcsolatos különböző elméleti álláspontokat és a kezelésére tett jogalkalmazási javaslatokat, valamint az ezek mellett és ellen felhozott érveket. A téma vizsgálatának részeként foglalkozik a polgári peres bizonyítási eljárás céljával, valamint az igazságfogalom problematikusságával. Elemzi az anyagi jog és az eljárásjog elválasztására vonatkozó német Trennungsgrundsatz-ot, megmutatva, hogy annak értelmezései két nagy típusba – a tétel gyenge és erős változatába – sorolhatóak. Bemutatja a téma közel kétszáz éves angolszász hagyományát, valamint azt, hogy az értekezés tárgyát képező alapdilemma a XX. század elején milyen fogalmakkal jelent meg a német büntető eljárásjogban, és e fogalmak hogyan kerültek át a polgári eljárásjog területére. A vizsgálódások eredményeképpen és azok által alátámasztva saját álláspontot alakítottunk ki, és ennek nyomán a magyar Pp. tekintetében szövegszerű jogszabály módosítási-kiegészítési javaslatot fogalmazunk meg.
III. A tudományos eredmények rövid összefoglalása, a hasznosítás lehetőségei
III/1. Az értekezés alaptézisei 1. Az alapdilemma feloldhatatlansága Az illegális eredetű, vagy felhasználásukkal személyiségi jogsértéssel járó információk polgári peres alkalmazhatóságával vagy kizárandóságával kapcsolatos alapvető dilemma feloldhatatlan, mivel mind a kizárás mind az alkalmazhatóság mellett felhozhatóak releváns, a maguk hatókörében érvényes, logikailag cáfolhatatlan érvek. Az illegális eredetű, vagy felhasználásukkal személyiségi jogsértéssel járó információk polgári peres alkalmazhatóságát vizsgálva a processzualisták jelentős része vagy a tilalom vagy a megengedhetőség mellett érvelve az ellentétes álláspont érveinek cáfolatára törekszik, és arra az illuzórikus álláspontra helyezkedik, hogy az általuk követendőnek tartott megoldással ellentétes elképzelést alátámasztó érvek érvénytelenek. Értekezésünk ezzel 17
szemben az elfogulatlan logikai és fogalmi elemzés eszközeivel megmutatja, hogy mindkét álláspont mellett hozhatók fel koherens és érvényes érvek. Következményképpen a két ellentétes megoldás között feloldhatatlan és közvetíthetetlen ellentét feszül, aminek következtében mind a kizárás, mind a megengedés elkerülhetetlenül a jogrendszer valamely alapelvének, funkciójának és részelemének – és ezáltal közvetve vagy közvetlenül egészének – sérelmével jár. A fenti eredmény egyik oldalról abban jut kifejezésre, hogy a polgári per céljából, társadalmi funkciójából, és abból a követelményből, hogy a bíróság nem hozhatja meg döntését megalapozatlan tényállás alapján, a bizonyítékként előterjesztett, egyébként releváns információk bizonyítékként történő megengedhetősége, befogadhatósága következik olyankor is, ha azok jogellenesen keletkeztek vagy felhasználásukkal a személyiségi jogok megsértéssel járnak. Így például, ha az ellopott okirat, vagy egy hangfelvétel, amelynek felhasználása ellen a rajta megszólaló személyek valamelyike tiltakozik, perdöntő, és nincs más bizonyítási eszköz, amely azt helyettesítené, akkor az polgári per logikájából, céljából és a társadalomban betöltött funkciójából következőleg bizonyítási eszközként megengedhető és felhasználható. A másik oldalról viszont a jogrendszernek, mint egésznek a jogi és morális egységessége, koherenciája, továbbá preventív funkciója és a személyiségi jogok védelme az ilyen információknak feltétlen kizárását, illetve bírósági mérlegelésének tilalmát követeli meg. 2. Az alapdilemmában megjelenő konfliktus alkotmányos természete Az alapdilemmában megjelenő konfliktus alkotmányos természetű. Annak feloldhatatlansága két alkotmányos, jogállami alapértéknek – egyik oldalról a jogállami jogrend és ennek részeként, különösképpen a személyiségi jogok védelmének, másik oldalról szintén a jogállamiság ismérvét képező joghoz jutás jogának – kollíziójából fakad, amely bár más hangsúllyal és módon, de nem csupán a büntetőeljárásban, hanem a polgári eljárásban is jelen van. Amíg Adriann Zuckerman a büntetőeljárás tekintetében helyesen mutat rá a megengedés vagy tiltás dilemmájának alkotmányjogi természetére, félreismeri azt, amikor ezt a polgári eljárással szemben csak a büntetőeljárásra tartja jellemzőnek. Az 1. tézisben megjelenő feloldhatatlan ellentétben a modern európai kultúrkör olyan általános kulturális és társadalmi értékei közötti feszültség fejeződik ki, amelyeken a jogállam eszméje alapul, és amelyek a jogállamokban az alkotmányosan védett jogok formájában jogilag is kifejezést nyernek.
Egyik oldalról a jogállami jogrend – és ennek részeként,
különösképpen a személyiségi jogok – védelme, másik oldalról szintén a jogállamiság ismérvét jelentő joghoz jutás alkotmányos joga között a büntetőeljárás vonatkozásában 18
közismert konfliktus mellett a polgári eljárásban is ellentét feszül. Ennek megfelelően az 1. tézisben megjelenített ellentét alkotmányjogi természetű. Ez konkrétan azt jelenti, hogy amikor a polgári eljárás „érdekei”, alapelvei sérülnek – például azért mert a személyiségi jogok védelmére hivatkozva egy bizonyítékként előterjesztett releváns információ kizárásara kerül –, akkor ezzel valamely fél – esetükben a kérdéses információt előterjesztő fél – joghoz jutásának alkotmányos joga sérülhet.
Ezért az 1.
tézisben jelzett feszültséget arra hivatkozva sem lehet feloldani, hogy a jogállami jogrend és az emberi méltósághoz való jogból levezetett személyiségi jogok védelme magasabb rendű a polgári eljárás belső logikájánál és érdekeinél. Hiszen ezen utóbbiban is alapjogok, eljárási alapjogok jelennek meg. A polgári eljárás a maga céljával és belső logikájával ugyancsak a jogállami jogrend szerves része. Ez az a belátás párhuzamos azzal a tétellel, amelyet az oxfordi jogutós, Adriann Zuckerman a büntetőeljárás tekintetében fogalmazott meg, és amelyet ő angol joggyakorlat szellemiségét követve csak e területen tekint érvényesnek. Ugyanakkor kifejezetten cáfolja Zuckerman másik tézisét, miszerint a jogellenes információszerzés problémája a büntetőeljárásban elvileg más, mint a polgári eljárásban, melynek nyomán az utóbbi tekintetében hallgatólagosan jóváhagyja az angolszász jogban a hagyományos, a bizonyítási eszköz megszerzésének módját a bírósági eljárásban való felhasználhatóság szempontjából közömbösnek tartó, és ezért azt megengedő álláspontot. 3. Az általános szabályozás, mint kogens kizárás vagy kogens megengedés nem kívánatos volta Absztrakt logikai levezetéssel belátható és konkrét jogi esetekkel illusztrálható, hogy az általános szabályozás, mint kogens kizárás, vagy mint kogens megengedés egyaránt súlyos anomáliákhoz vezethet a bírósági jogalkalmazásban, és ezért nem célravezető . Az 1. és a 2. tézis következtében a jogellenesen szerzett, illetve a felhasználásukkal személyi jogsértéssel járó információk polgári eljárásbeli megengedhetőségének általános szabályozása sem az általános tiltás, sem az általános megengedhetőség jegyében nem kívánatos. Az ilyen szabályozás az egymással konfliktusban lévő és egyformán érvényes jogelvek és alkotmányos jogok valamely csoportjának egyoldalú előnyben részesítését jelentené a másik sérelmére. Ennek nyomán az ilyen szabályozást követve, az egyik oldalon jelentkező kisebb súlyú jogsérelmet (például a személyiségi jog kisebb fokú sérelmét) megillető jogvédelemre hivatkozással szükségképpen meg kellene engedni a másik oldal sérülését (így a jogos
19
magánérdek polgári perben való érvényesítésének és ezáltal az érintett fél joghoz jutásának meghiúsítását) olyankor is, ha ez az utóbbi aránytalanul súlyosabb érdeket érintene, mint az előbbi. Így például előállhat olyan eset, amikor az alperes által tagadott, az alperes részéről a felperes felé fennálló nagyobb összegű adósság a felperes hibáján kívül csupán a személyiségi jogot sértő titkos hangfelvétellel bizonyítható. Ha a bíróság egy ilyen esetben az ezen bizonyítási eszközöket eredetükre tekintettel (illetve a hangfelvételt a személyiségi jogot sértő jellegére is tekintettel) kizárja, és ezzel megfosztja a felperest jogos érdekének érvényesítésétől, ez a felperes oldalán a jogos érdeknek aránytalanul nagyobb sérelmét okozhatja, mint amellyel a felperes a bizonyítási eszközt megszerezve, illetve mint amelyet a bizonyítási eszköz felhasználva az alperesnek okozna. 4. A társadalom és a jog világa közötti feszültség a tárgyunkat képező alapdilemmában Az alapdilemma feloldhatatlanságában és az általános szabályozás problematikusságában a társadalom jogon kívüli elven, heterogén és a jog mesterségesen teremtett homogén, intézményesített világa közötti feszültség jelenik meg. A jog rendszere formalizált, homogén világot teremt, mely világnak a jog funkciója következtében alkalmasnak kell lennie arra, hogy leképezze az inhomogén társadalmi világ azon szegmenseinek tényállításait, eseményeit és igényeit, amely szegmenseket szabályozni kíván. Ez más szavakkal azt jelenti, hogy a jog megfelelő működésének alapfeltétele az a képesség, hogy a társadalom szabályozni kívánt szegmenseinek az e szabályozás szempontjából releváns mozzanatait a maga formális kategóriarendszerébe ágyazza bele, és azokat a maga formális világában reprodukálja. E formalizálás célja, hogy a jogrend biztosítása érdekében kiszámíthatóvá tegye a jogi szabályozás tárgyát képező egyéni és intézményi cselekedeteknek jogi következményeit és ennek részeként normatív módon szankcionálhassa a nem kívánatos cselekedeteket. Szemben az archaikus és törzsi társadalmak jogával, amelyekben fő szabályként a szokásjog alapján egyedi, eseti döntések születnek (lásd pl. Max Weber Kadi-Justiz-fogalmát20), a modern jognak mint világot teremtő rendszernek alapvető ellentmondása, hogy amíg egyik oldalról funkcióját, a jogrend általános és kiszámítható működését csak formalizálással, homogenizálással és relatív állandósággal valósíthatja meg, addig a másik oldalról e cél és funkció éppen a társadalom elven és sokrétű világának szabályozása, e világ működőképességének a társadalom általános igénye szerinti biztosítása. Az értekezés tárgyából következő alapdilemma, és az abban ütköző két alapvető
WEBER, Max: Wirtschaft und Gesellschaft. Grundriss der versthenden Soziologie. 5. Auflage. Tübingen, J. C. B. Mohr (Paul Siebeck), 1980. 563–565. o. (Az eredeti, 1921/1922-es kiadásban: 662. o.)
20
alkotmányjogilag is rögzített értéknek, mint a modern európai kultúra alapértékeinek konfliktusa az egyik olyan mozzanata a modern jogállami jogrendeknek, amelyben ez a jog természetéből
következő
alapvető
ellentmondás
megjelenik.21
A dilemma
logikai
feloldhatatlanságában és az akár kizáró, akár megengedő általános jogi szabályozás ellentmondásaiban a jogon kívüli társadalmi világ heterogenitása jelenik meg a jog homogén világában, amennyiben bennük éppen a heterogenitás ellentmondásmentes jogi leképezésének megvalósíthatatlanságáról, és az ebből adódó következményekről van szó. 5. Az értekezés tárgyát képező alapprobléma kezelése megkívánja az érdekmérlegelés intézményének és az arányosság elvének az alkalmazását. Tekintettel arra, hogy csak olyan megoldás lehetséges, amelynek révén a jogrend valamely alapelve sérül, a probléma jogi kezelése, egyik vagy másik alapjog korlátozhatóságának kérdése mind a magyar mind a német Alkotmánybíróság, éppúgy az EJEB és az EB vonatkozó határozataival összhangban megkívánja az érdekmérlegelés intézményének és az arányosság elvének alkalmazását az itt jelentkező probléma kezelésére.
6. Az anyagi jog és az eljárásjog elválasztására vonatkozó alaptétel gyenge változata, mint a polgári eljárásjog tekintetében alkalmazandó alapelv. Tekintettel arra, hogy felfogásunk szerint a polgári eljárásjog és az anyagi jog viszonyát elméleti szempontból a kettő elválasztására vonatkozó – német eredetű – alaptétel (Trennungsgrundsatz) gyenge változata fejezi ki helyesen, álláspontunk szerint a jogalkotónak figyelemmel kell lennie e tételre. Ennek megfelelően abban az esetben, ha a jogalkotó jogelméleti vagy jogpolitikai megfontolások alapján a jogellenes eredetű vagy felhasználásával személyiségi jogsértést okozó információk és bizonyítási eszközök adott osztályai esetében meg kívánja teremteni a kizárás lehetőségét, ezt tételes eljárásjogi szabályozás formájában kell megtennie. Az előző tézis állításához kapcsolódva bemutattuk, hogy az anyagi jog és az eljárásjog viszonyára vonatkozó német elválasztási alaptétel (Trennungsgrundsatz) különböző értelmezéseiben egy erősebb és egy gyengébb változat különböztethető meg. Az erős változattal szemben a gyenge változat megengedi, hogy az anyagi jogi tényállásoknak 21
Természetesen ez az alapprobléma és a belőle adódó feszültség a jogrendszer számos más pontján is megjelenik. Így a társadalmi heterogenitás és a fejlett jogrendszerek formalizált-homogén jellege közötti konfliktusból fakadnak az általános jogrendszeren kívüli, alternatív vitamegoldásra irányuló igények is, amelyeket azután a modern jogrend és jogállam természetéből következőleg vica versa ugyancsak megpróbál az általános szabályozás kereteinek megszabásával magába integrálni. Vö. ezzel kapcsolatosan PAPP Zsuzsanna: A választottbíróság mint alternatív vitamegoldási mód: gondolatok és reflexiók. In UŐ (szerk.): A magyar polgári eljárásjog a kilencvenes években és az EU jogharmonizáció. Dr. Németh János egyetemi tanár tiszteletére. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 2003. 182–197. o., különösen: 182–187. és 195–197. o.
21
eljárásjogi következményei legyenek, de csak akkor, ha ezt tételes eljárásjogi szabályok biztosítják. Ennek értelmében a bizonyítékként felhasználni kívánt információ valamely anyagi jogsértésre hivatkozva csak akkor zárható ki a polgári eljárásból, ha erre a polgári eljárásjog tételesen lehetőséget ad. Ez azt jelenti, hogy ha egy jogrendszer ezen tétel sérelme nélkül szeretné biztosítani a jogellenes eredetű, továbbá a felhasználásukkal személyiségi jogsértéssel járó információk adott osztályainak kizárását, nem elégséges a kizárási szabályokat iránymutatások, jogelméleti tételek, bírósági állásfoglalások formájában megfogalmaznia, hanem azok tételes eljárásjogi megjelenítésére van szüksége. Bemutattuk azt, hogy ez az alaptétel és az abból faladó előbbi követelmény összhangban van a tisztességes eljárás garanciájának követelményével és a jogbiztonság elvével, amennyiben kizárja azt, hogy bizonyítékként előterjesztett információk illetve az azokat közvetítő bizonyítási eszközök a jogellenes eredetre vagy a felhasználásból adódó személyiségi jogsértésre hivatkozva bizonytalan és vitatott jogértelmezések, vagy a jogszabályokhoz képest képlékeny, könnyen megváltoztatható jogi állásfoglalások, precedensek alapján kerüljenek kizárásara. Ez az összefüggés az elválasztási alapelv (Trennungsgrundsatz), mint a polgári eljárásjog és az anyagi jog viszonyát elméletileg kifejező, látszólag értéksemleges tétel, valamint a tisztességes eljárás és a jogbiztonság között persze nem véletlen: az eljárásjog éppen azért vált el az anyagi jogtól és definiálódott külön jogágként, hogy a tisztességes eljárást és a jogbiztonságot szolgálja. Ezért az elválasztási alaptétel gyenge változatának érvényesítése – mely szerintünk helyesen ragadja meg a polgári eljárás természetét és az anyagi jogtól való relatív függetlenségét – nem csupán elvont elméleti szempontból, a jogrendszer elméleti-logikai tisztaságának megőrzése miatt bír jelentőséggel, hanem a jogbiztonságot illetve a tisztességes bírósági eljárást szolgálja. A fentek nyomán így az elválasztás alaptételének gyenge változatát – legalábbis a kontinentális jogrendszer kereteiben - célszerűnek tartjuk a polgári eljárásjog alapelveként elfogadni, és ennek nyomán szükségesnek tartjuk, hogy a tárgyunkat képező információk és bizonyítási eszközök befogadhatóságának és kizárásának lehetőségeit az eljárásjog tételesen szabályozza. 7. A megengedés vagy tiltás tekintetében meghozandó döntéskor elvégzendő mérlegelés alapelveit a jogbiztonság érdekében célszerű tételesen szabályozni Az elválasztás alaptételének gyenge változatából csupán annyi következik, hogy amennyiben a jogalkotó a bíróságnak a tárgyunkat képező kérdésben döntési jogkört kívánna adni, ezt 22
tételes jogi szabályozással kell megtennie. Ugyanakkor a megengedhetőséggel vagy kizárással kapcsolatos döntés a mindenkori
konkrét eset függvényében alapvetően
befolyásolhatja a polgári per kimenetelét. Mint amiképpen az elválasztás alaptételének formálisan eleget tévő svájci és a kanadai Quebeck állambeli szabályozás bizonyítja, az elválasztás gyenge tételének formálisan eleget tévő jogalkotás nem szükségképpen emeli a kizárás alkalmazhatóságának feltételeit a jogi precedensek és a jogszabály-értelmezési viták erőteréből. Bár az ezen jogrendszerek vonatkozó szabályai jelentős előrelépést jelentenek, hiszen – Quebeck tartomány esetében a polgári törvénykönyvbe illesztve – tételes eljárásjogi tartalmú - rendelkezésben teremtik meg a jogellenes eredetű, bizonyítékként felhasználni kívánt
információk valamint az ezeket közvetítő bizonyítási eszközök kizárásának
lehetőségét, másik oldalról a kizárás feltételének túl általános, illetve az értelmezések széles spektrumát nyitva hagyó megfogalmazás miatt az alkalmazhatóság közelebbi feltételeinek meghatározását a továbbra is meghagyják a jogszabály-értelmezéseknek és a precedenseknek. Ezek keretében pedig – épp az általános megfogalmazás miatt – tendenciájukban egymással ellentétes értelmezések, illetve állásfoglalások is megjelenhetnek, amelyek így gyengíthetik a jogbiztonságot. Ezért mind az elvont, általános megfontolások, mind a svájci és quebecki tételes jogszabályi rendelkezések konkrét elemzése alapján a jogbiztonság érdekében célszerűnek tűnik a képlékeny elméleti jogértelmezések valamint a precedensek mellett a kizárást lehetővé tévő, és annak általános keretét, feltételét megadó eljárásjogi rendelkezéseken túl a döntéshozatalt megalapozó érdekmérlegelés legfontosabb alapelveit is tételesen rögzíteni. 8. A kombinált megoldás célszerűsége A jogrendszer és a jogvédelem szempontjából legcélszerűbbnek tűnő megoldás, a kombinált megoldás, mely a megengedést, a tiltást és a bíróság mérlegelési jogkörét az alkalmasság függvényéban rendeli hozzá a megfelelő esetkategóriákhoz Mind az általános tiltásnak és mind az általános megengedésnek radikális alternatívája az egyedi esetek egyedi mérlegelése a megengedhetőség vagy a tiltás szempontjából. Ez a lehetőség – amely ma megfelelő szabályozás hiányában gyakorlatilag fennáll – eljárásjogilag tételesen is könnyen biztosítható, amennyiben a törvény egy rövid rendelkezésben a bíróságnak e tekintetben felhatalmazást ad. Ez a megoldás azonban gyakorlatilag a jogi és ezen belül különösen az eljárásjogi szabályozásról való lemondással volna egyenértékű, és mint ilyen ellentmondana a joghoz jutás kiszámítható eljárásjogi szabályozására vonatkozó követelménynek. 23
A megoldás útját ezért az értekezésben kifejtett logikai következtetések alapján olyan típusú kombinált megoldásban kell keresni, amelyet a magyar polgári eljárásjog tudományában először Kengyel Miklós képviselt.22 Ami a német jogtudományt illeti, a német jogelméletben megfogalmazott álláspontok jelentős része is előnyben részesíti ezt a megoldást, valamint a Német Alkotmánybíróság vonatkozó döntéseiben is ez rajzolódik ki. Ennek lényege, hogy a három homogén megoldási lehetőség valamelyikét (általános tiltás, általános megengedés, valamint a szabályozás nélküli bírósági jogkör megadása a kizárás vagy megengedés tekintetében hozandó döntésre) az információval kapcsolatos anyagi jogi jogsértés szerint meghatározott releváns esetkategóriákra a kategória jellegének függvényében megfelelően alkalmazza. 9. Részletes eljárásjogi szabályozás indokolt A kombinált megoldás jogszabályi megvalósítása során a jogbiztonság érdekében a megoldás alkalmazhatóságát megteremtő általános eljárásjogi szabály mellett a kizárásra és befogadásra vonatkozó legalapvetőbb szabályokat is célszerű a polgári eljárásjogban tételesen megfogalmazni. A kombinált megoldás bevezetése a jogrendbe, valamint a megoldás konkrét részleteinek kimunkálása a precedensek útján, illetve a jogalkalmazásra vonatkozó elvek, iránymutatások, bírósági határozatok által is megvalósítható. A német joggyakorlatban a polgári eljárás tekintetében ez történik a Szövetségi Bíróság és a Német Alkotmánybíróság határozatai útján. Az anyagi jog és az eljárásjog elválasztására vonatkozó alaptétel gyenge változatával kapcsolatos, a 6. tézisben megfogalmazott álláspontunk értelmében ugyanakkor ez a megoldás – legalábbis a kontinentális jogrendszerekben ellentmond – a polgári eljárásjog viszonylagosan önálló, az anyagi joggal szemben szuverenitást élvező természetének, amelyet – felfogásunk szerint – a német eredetű elválasztási alaptétel gyenge értelmezése helyesen jelenít meg. Mivel az önálló eljárásjog az anyagi joggal szemben éppen a jogbiztonság érdekében jött létre, és ennek nyomán relatív önállóságának sérelme egyúttal a jogbiztonság gyengítését is jelenti, a tételes szabályozás nélkül létező joggyakorlat – különösen, ha az korántsem egységes - a jogbiztonság ellenében hathat. Bár a németországi gyakorlattól eltérően a svájci ZPO 152. cikkelye, valamint a kanadai Quebeck tartomány polgári törvénykönyvének 2858. számú rendelkezése eleget tesz az 22
Vö. KENGYEL Miklós: A polgári peres eljárás kézikönyve. Budapest, Közgazdasági és Jogi Kiadó, 1995. 408– 410. o.
24
elválasztás alapelvének, ezek tanulsága alapján a kizárás általános lehetőségének megteremtésén túl a kombinált megoldást meghatározó legalapvetőbb szabályokat célszerű a polgári eljárásjogban tételesen is megfogalmazni. E tekintetben nem annyira a svájci ZPO vagy Quebeck tartomány polgári törvénykönyve szolgálhat mintául, hanem például a német büntetőeljárási törvény 2005. évi módosításának néhány részlete. 10. A kombinált megoldás során követendő alapelvek Mint láttuk, a kombinált megoldás lényege, hogy az eljárásjogi tiltást vagy a befogadást megkövetelő, illetve az e kérdésében a bíróságnak mérlegelési jogkört adó szabályok a különböző anyagi tényállásokhoz igazodnak. Az, hogy ezek az anyagi tényállások milyen mélységig és részletességgel kerüljenek meghatározásra, elsősorban anyagi jogi kérdés, amelynek kapcsán számos vitás pont vethető fel, és amelynek megválaszolása ezért teoretikusan
nyitott.
Tekintettel
arra,
hogy
értekezésünk
eljárásjogi
értekezés,
a
problémakörrel részletesebben nem foglalkozott. Ugyanakkor ezen anyagi jogi probléma eljárásjogi jelentősége miatt az értekezés – a vonatkozó jogi irodalom kritikai feldolgozásának és saját elemzéseinek eredménye alapján azt a határozott álláspontot képviseli, hogy a kérdés előbbiekben jelzett nyitottsága ellenére az általa javasolt kombinált eljárásjogi megoldás konkrét részleteinek kidolgozásában a következő alapelvek követendőek: A) A kifejezett tiltás alá eső kategóriák i) Feltétlen jogvédelmet kell nyújtani az alapvető emberi jogok súlyos megsértésével szemben, így az ilyen jogsérelem tényállásának fennállása esetén kötelezően kizárandó az olyan információ és bizonyítási eszköz, mely az élethez és a testi épséghez való jog megsértésével vagy arra irányuló fenyegetéssel szereztek meg vagy ilyen módon keletkezett. ii) A személyiségi jogok egyéb, az i) pontban jelzettnél kevésbé súlyos sérelme esetén a Német Alkotmánybíróság határozatainak – így a sokat hivatkozott 1973-as határozatnak – szellemében (de nem feltétlenül követve annak konkrét részleteit) figyelembe kell venni a sérült jog és a személyiség közötti kapcsolat intenzitását. Ennek nyomán a bíróságnak az olyan bizonyítási eszközt is kötelezően ki kell zárnia, amely valamely magánszemély legbelsőbb titokszférájának megsértésével szereztek meg vagy keletkezett és felhasználását az illető magánszemély nem engedélyezte, illetve amelynek engedély nélküli bírósági felhasználása bármely érintett személy legbelsőbb titokszféráját sértené, bármelyik érintett indítványára. 25
Ezen elvben a legbelsőbb titokszféra fogalma a Német Alkotmánybíróság vonatkozó határozataiban23 szereplő, de a német jogelmélet és joggyakorlat hatására már utalásszerűen a magyar Alkotmánybíróság24 határozataiban is megjelenő megfelelő fogalomra utal, amelyet a vonatkozó német határozatok a személyiség belső „magterületeként” (Kernbereich) neveznek meg. Álláspontunk szerint ugyanakkor e fogalom annak ellenére sem tekinthető jól meghatározott, problémamentes fogalomnak, hogy mára a német joggyakorlatban és jogelméletben a személyiségi jogok tekintetében közkincsnek számító alapfogalommá vált. Ezért a fenti utalás e fogalomra, a „legbelső titokszféra” kifejezés használatával, nem jelenti azt, hogy az e német eredetű fogalomhoz kapcsolódó tartalmi meghatározások merev átvételét szorgalmaznánk. Éppen ellenkezőleg: álláspontunk szerint e tekintetben további, a személyiségi jogok értelmezésével és jogi védelmével kapcsolatos, a vonatkozó anyagi jogot is magában foglaló interdiszciplináris vizsgálódásokra van szükség. A fogalommal kapcsolatos értelmezési bizonytalanság azonban nem érinti a fentiekben megfogalmazott eljárásjogi alapelv lényegét. iii) Nem használható fel az olyan bizonyítási eszköz és információ, amelynek befogadása és mérlegelése valamely lényeges eljárásjogi szabály kikerülését jelentené. B) A kötelező befogadás alá eső kategória iv) Amennyiben a kötelező kizárás kategóriái alá nem tartozó jogellenesen szerzett, vagy felhasználásával személyi jogsértéssel járó, egyébként releváns bizonyítási eszközt vagy bizonyítékként előterjesztett információt előterjesztő fél, a másik fél gazdasági és/vagy jogi erőfölénye miatt a joghoz jutás tekintetében kiszolgáltatott helyzetben van, illetve joghoz jutásának esélyei korlátozottak, (mint például egy munkavállaló esetében, aki az erős gazdasági pozícióban lévő és akár jogászteammel dolgozó munkaadójával áll szemben), a bizonyítási eszközt vagy információt a bíróságnak figyelembe kell vennie.
23
Különösképpen a jól ismert, sokat hivatkozott 1973-as hangfelvétel-határozatában. Ld.: BverfGE 34, 238, Beschluss des Zweiten Senats vom 31. Januar 1973. (35.) 24 Az Alkotmánybíróság az általános személyiségi jogból vezette le a magánszférához való jogot.(20/1990. (X. 4.) AB hat., ABH 1990, 71.) Ld. továbbá az egyéni önrendelkezésnek egy mindenki más rendelkezése alól kivont magja tekintetében különösen: ÁBH 1990, 88,103. Az Alkotmánybíróság rámutatott, hogy az emberi méltósághoz való jognak ez a felfogása különbözteti meg az embert a jogi személyektől, amelyek teljesen szabályozás alá vonhatóak, nincs érinthetetlen lényegük. Gárdos-Orosz Fruzsina az AB gyakorlatára, és a német alkotmányra (GG 19. § (3) bek.) utalva állapítja meg: „Az állam ugyanakkor biztosítja azon alapvető jogok tiszteletben tartását és védelmét a jogi személyek számára is, amelyek természetüknél fogva megilletik azokat. Itt azonban nem a jogi személyek eredeti jogainak elismeréséről van szó, hanem arról, hogy az állam jogot (Vö teremt.” .: GÁRDOS-OROSZ Fruzsina: Alapjogok korlátozhatósága. In JAKAB András (szerk.): Az Alkotmány Kommentárja. Budapest, Századvég, 2009. 402. o.)
26
C) A bíróság mérlegelési jogköre alá eső kategóriák v) A fenti szabályok alá nem tartozó esetekben az értekezés tárgyát képező információk illetve bizonyítási eszközök az arányosság elve alapján akkor zárhatóak ki, ha a szerzés során keletkezett vagy a felhasználás során keletkező jogsérelem súlya igen jelentősen elmarad azon sérelem mellett, amelyet a per tárgyát képező jogos érdek érvényesítésében, illetve a megalapozatlan tényálláson nyugvó ítélethozatal követelményének realizálásában a kizárás okozna, és azok nem helyettesíthetőek más, jogszerűen szerzett bizonyítékként felhasználható információkkal vagy bizonyítási eszközökkel. További szempont hogy az utóbbiak beszerzésének elmulasztása tekintetében a fél nem járt el gondatlanul, azaz olyan gondossággal járt el ügyeinek vitelében, ahogyan az általánosan elvárható. vi) Az ii) pontban megfogalmazott eljárásjogi szabályozás megkívánja a Polgári Törvénykönyv személyiségi jogokat szabályzó paragrafusainak olyan módosítását, mely – a Német Alkotmánybíróság határozatainak szellemében, de azokat alkotó- kritikai módon alkalmazva – figyelembe veszi a személyiségi jog és a személy közötti kapcsolat intenzitásának mértékét, és különbséget tesz az ember, mint személyiség legbelsőbb titokszférája és a személyiségnek a személyiséghez gyengébb intenzitással kapcsolódó jogvédte tartományai között. vii) A jogellenes úton szerzett információ vagy bizonyítási eszköz bírósági felhasználása nem teszi a jogellenes szerzést visszamenőlegesen jogszerűvé. Ennek megfelelően a szerzést követő bírósági felhasználás – kivéve abban az esetben, ha pl. a tételes jogi büntethetőséget kizáró ok nem áll fenn, vagy nem keletkezik éppen a közigazgatási vagy igazságszolgáltatási célzattal stb. – értelemszerűen nem mentesíthet a szerzés során elkövetett jogellenes cselekedet szankcionálása alól. III/2. További tézisek 11. A bizonyítékként előterjesztett releváns információ kizárása és az Alkotmánybíróság álláspontja a tisztességes eljáráshoz való jog korlátozhatatlanságáról „Nincs olyan szükségesség, amely miatt a tárgyalás „tisztességes” voltát arányosan ugyan, de korlátozni lehetne; hanem a tisztességes tárgyalás fogalmán belül alakítandó ki olyan ismérvrendszer, amely annak tartalmát adja, s csak ezen belül értékelhető bizonyos korlátozások szükséges és arányos volta.” - Az Alkotmánybíróság fenti megállapításával egyetértve elvileg lehetséges ezen elv megsértése nélkül is releváns információ kizárása.
27
Felvetődik ugyanis a kérdés, hogy a kötelező kizárás előbbi tézisekben megadott esetei nem sértik-e a tisztességes
eljárás
elvét,25
és
ezért nincsenek-e ellentmondásban az
Alkotmánybíróság azon álláspontjával, miszerint az eljárásjogi alapjogok – és így a tisztességes eljáráshoz való jog is – korlátozhatatlanok.26 Ezzel kapcsolatosan az értekezés eredményei, illetve az abban kialakított álláspont alapján az alábbiak következnek: i) Amennyiben a bíróság megfelelő indokok nélkül figyelmen kívül hagy valamely, az ügy szempontjából releváns információt vagy bizonyítási eszközt, ezzel nemcsak az érintett fél joghoz jutását korlátozza, hanem megsérti annak a tisztességes eljáráshoz való jogát is. ii) Az, hogy egy az ügy eldöntése szempontjából bizonyítékként előterjesztett releváns információnak vagy bizonyítási eszköznek a bíróság általi megfelelő indokkal történő figyelmen kívül hagyása sérti-e a tisztességes eljárás elvét, ezen jogelv értelmezésének függvénye. Ennek kapcsán két értelmezés lehetséges: a) A kizárás akadályozhatja az igény bíróság előtti érvényesítését és a joghoz jutást és ezért az utóbbi jogot sérti. Ám a tisztességes eljárás elve nem foglalja magában azt, illetve nem terjed ki arra, hogy a bíróság jogi szempontból helytálló, megfelelő indokokra – így a személyiségi jogok védelmére, a jogrendszer egységességének megőrzésére, mint az egyik jogi értelemben legmagasabb rendű közérdekre vagy jogrendszer preventív funkciójára – hivatkozva ne zárhatna ki egyébként releváns információkat és bizonyítási eszközöket a bizonyítási eljárásból. A tisztességes eljárás elve ugyanis a különböző jogelvek konfliktusa kapcsán az arányosság elvének alkalmazását is magában foglalja, és a „megfelelő indok” kifejezés használata ebben az összefüggésben éppen annak felel meg, hogy az indok az arányosság elve alapján a kizárás követeli meg. A 6/1998. (III. 11.) AB határozat a tárgyalás, eljárás tisztességének követelménye korlátozhatatlanságával összefüggésben a következőket mondta ki: „Az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében meghatározott garanciák: mindenki joga arra, hogy az ellene emelt vádat vagy valamely perben jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tágyaláson bírálja el, a „bírósághoz való jog” megannyi konkrét feltételét tartalmazzák, amelyek nem 25
KISS Daisy: A fair eljárás. In Papp Zsuzsanna (szerk.): A magyar polgári eljárásjog a kilencvenes években és az EU jogharmonizáció. Dr. Németh János egyetemi tanár tiszteletére. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 2003. 117-140. o., IMREGH Géza: A bírói igazságszolgáltatás tisztasága. Magyar Jog, 2009./10. 596-606 o. 26 Ld különösen: Kiss Daisy: A polgári per titkai. Budapest, HVG-Orac Lap- és Könyvkiadó Kft., 2006. 80. o., GÁRDOS-OROSZ Fruzsina: Alapjogok korlátozhatósága. In JAKAB András (szerk.): Az Alkotmány Kommentárja. Budapest, Századvég, 2009. 427.- 428.o.
28
abszolútak abban az értelemben mint például az említett ártatlanság vélelme, de amelyek az általános szabály szerinti mérlegelésnek mégis abszolút korlátai. Nincs olyan szükségesség, amely miatt a tárgyalás „tisztességes” voltát arányosan ugyan, de korlátozni lehetne; hanem a tisztességes tárgyalás fogalmán belül alakítandó ki olyan ismérvrendszer, amely annak tartalmát adja, s csak ezen belül értékelhető bizonyos korlátozások szükséges és arányos volta. (Ugyanígy saját dogmatikája van annak, mi számít „bíróságnak”, mikor „törvényes”, „független” és „pártatlan” az eljáró testület stb.) b) Az előbbi állásponttal ellentétes értelmezésként elméletileg lehetséges egy olyan álláspont is, amely szerint a bizonyítékként elterjesztett releváns információ illetve a releváns bizonyítási eszköz kizárása akkor is sérti az érintett félnek a tisztességes eljáráshoz való jogát, ha a bíróság ezt megfelelő jogi indokok alapján teszi meg, mivel ezáltal az általa előterjesztett tényállás bizonyításában megakadályozza vagy megakadályozhatja. iii) Például tegyük fel, hogy a hitelező az adós által csalárd módon letagadott nagy összegű kölcsön visszafizetése érdekében keresetet nyújt be az adós ellen, és az adós tartozását csak jogellenesen készített titkos (üzleti jellegű tárgyalást megörökítő) hangfelvétellel és/vagy jogellenesen eltulajdonított okirattal tudja bizonyítani. Ez esetben az értekezés álláspontja szerint – feltéve, hogy a hitelező e bizonyítási szükséghelyzetbe önhibáján kívül került, mint pl. akkor, ha a gépjárművét ismeretlen személyek feltörték, és a hitel elismervényét tartalmazó aktatáskáját a lezárt csomagtartóból ellopták – a jogellenes szerzés módja, jellege az arányosság elve alapján nem elégséges indok a bizonyítási eszközök kizárására. Ha a bíróság mégis kizárná azokat, és ezáltal bírósági ítélet formájában megerősítené a kölcsönnek az adós általi rosszhiszemű tagadását azzal, hogy azt az említett, a bizonyítási indítványokban szereplő bizonyítási eszközök ellenére ítéletében bizonyíthatatlannak minősítené, és ezzel súlyosan megsértené a felperesnek a tisztességes eljáráshoz való jogát. S e tekintetben nem érvényes az ignorancia érve, azaz azon érv, mely szerint a bíróság a kizárással vagy befogadással kapcsolatos döntése meghozatalakor még nem tudhatja, hogy melyik félnek van igaza: elég csak arra hivatkozni, hogy a bizonyítási eszközök kizárásával a most jelzett diszfunkcionális ítélet meghozatala lehetővé válik. (Az értekezés álláspontját nem érintheti az a tény, hogy az a német joggyakorlathoz és a Német Alkotmánybíróság vonatkozó döntéseihez képest némileg megengedőbb.) iv) A kombinált megoldás konkrét alkalmazásával kapcsolatos alapelveinkből az következik, hogy ha az előbbi
példánkban az adós fizikai fájdalomokozással (esetleg kifejezetten 29
kínzással) kényszerítette a jogviszony létezését bizonyító okirat átadására annak birtokosát, akkor a bíróságnak azt akkor is ki kell zárnia, ha más módon az nem bizonyítható, mégpedig akkor is, ha a kérdéses okirat egyértelműen bizonyítja azt. Ez esetben ez a kizárás az a) pont alatti értelmezés szerint nem jelenti az adós tisztességes eljáráshoz való jogának korlátozását, a b) pont alatti értelmezés szerint igen. Ha tehát a tisztességes eljáráshoz való jog korlátozhatatlanságára vonatkozó álláspont a „tisztességes eljárás” fogalmát a b) pont alatti szélesebb értelemben használja, akkor az i.)-iii.) pontok alatt felsorolt alapelvek kétségen kívül sértik, illetve korlátozzák a tisztességes eljáráshoz való jogot. Feltételezhetően, ez utóbbi álláspont ellentétes lehetne az eddigi gyakorlatból számunkra kirajzolódó vonatkozó alkotmánybírósági megközelítés szellemével. Ez azonban módszertanunk értelmében nem lehet végső érv álláspontunk vonatkozásában, hiszen a vizsgálódást egy teljesen elméleti szinten folytattuk. Egyet nem értve, de azért jelezzük, hogy a tisztességes eljárás fogalmába ad absurdum beleérthető lehetne talán az is, hogy a polgári bíróságnak a tisztességes eljárás jegyében még akár a magánszemély által fizikai kényszerrel megszerzett okiratot is el kell fogadnia. Pedig ha a tisztességes eljárás fogalmát a fenti, b) változat szerint értelmezzük, akkor ez következik! Az Alkotmánybíróság 6/1998. (III. 11.) AB határozatában kifejtettekkel egyetértve azonban a b) verziót az elméleti lehetőségek polcára helyezzük.
v) A fenti fejtegetésnek egy olyan általános módszertani háttere van, amelyről nem szabad elfelejtkezni. A jogelvek pontos jelentése ugyanis többnyire az értelmezési vitákban elfoglalt álláspont függvénye, és a jogi fogalmakra, elvekre tipikusan jellemző, hogy egyszerre több érvényesnek tekintett értelmezési árnyalat adott. Így – mint amiképpen ezt a tisztességes eljárás kapcsán a fentiekben láthattuk – az a kérdés, hogy egy adott tényállás vagy jogalkalmazói gyakorlat esetén egy konkrét jogelv sérül-e vagy korlátozásra kerül-e, vagy sem, nagyban függ az elvvel kapcsolatos fogalmi meghatározásoktól és az elv értelmezésétől. Ami a tisztességes eljárás elvét illeti, ennek pontos tartalma tekintetében szintén nincs teljes egyetértés. Az talán egészen precízen nem is definiálható.27 Ezért az, számos önálló tudományos értekezésnek is témáját képezi a hazai jogirodalomban is.28
27
„(A)z Egyezségokmánynak és az Egyezménynek – az Alkotmány 57. §-a tartalmának mintát adó – eljárási garanciákat tartalmazó cikkei általában elfogadott értelmezése szerint a fair trial olyan minőség, amelyet az eljárás egészének és körülményeinek figyelembevételével lehet csupán megítélni. Ezért egyes részletek hiánya ellenére, éppúgy mint az összes résszabály betartása dacára lehet az eljárás „méltánytalan” vagy „igazságtalan”
30
12. Az igazság problémája és a tényállás megalapozottságának kérdése A jogellenesen szerzett információk polgári perbeli bizonyítékként történő felhasználhatósága mellett az egyik sokáig erősnek tartott érv az igazság kiderítésének elve volt. Ezt az érvet ma a jogtudományi szakirodalom túlnyomó része elveti. Az ellenérvek az igazság hagyományos fogalmának problematikusságára, valamint az „igazság, de nem bármi áron” elvére hivatkoznak. Értekezésünk elemzi ezt a problémát és a következőket állapítja meg:
i) Az „igazság kiderítésének elvé”-nek funkciója a jog homogén, formális világa és a jogon kívüli heterogén „élet” közötti kapcsolatteremtés a tényállás meghatározása során. Ha ezen elvben az „igazság”-ot az „objektív igazság” hagyományos ismeretelméleti fogalmának értelmében értjük, akkor e kapcsolatteremtés illuzórikussá és ideologikussá válik. Értekezésünk bemutatja, hogy e kapcsolatteremtés az igazság fogalmának használata nélkül, az illuzórikus és ideologikus jelleget kikerülve is megvalósítható. E kapcsolat lényege ugyanis a megalapozatlan tényálláson nyugvó ítélethozatal tilalma, amely „a megalapozatlan tényálláson nyugvó ítélet elkerülésének követelménye”-ként az igazság fogalmára való hivatkozás nélkül is bevezethető. Az értekezés azt is jelzi, hogy az ezen követelményben kifejeződő jogi eszme mind a magyar Pp. mind a német ZPO jelenlegi megfogalmazásaival összhangban van.
ii) Önmagában vizsgálva, a megalapozatlan tényálláson nyugvó ítélet elkerülésének követelményéből relevancia esetén ugyanúgy következik az értekezésünk tárgyát képező információtípusok és bizonyítási eszközök kötelező polgári peres felhasználása, mint az avagy nem „tisztességes” [6/1998. (III. 11.) AB határozat].” Vö. NÉMETH János: Alapelvek. In NÉMETH–KISS 2010: i. m. 61. o. 28 Számos nemzetközi egyezmény és EJEB és EB döntés alapján rajzolódik ki a fair eljárás európai (uniós) értelmezése. Az EB joghatóságáról, határozatainak hatályáról és jelentőségéről ld. pl. KIRÁLY Miklós: Egy befolyásos jogalkalmazó: az Európai Bíróság. Közjegyzők Közlönye, 7–8/1997. 3–7. o. különösen 3., 6-7.o., VINCZE Attila: Az Európai Bíróság ítéleteinek processzuális hatályához. Magyar Jog, 2008./ 12. 819-826. o. Ld. továbbá: WOPERA Zsuzsa: Eljárási jogelvek érvényesülése az Európai Bíróság gyakorlatában. In HARSÁGI Viktória – WOPERA Zsuzsa (szerk.): Az igazságszolgáltatás kihívásai a XXI. században. Tanulmányok Gáspárdy László professzor emlékére. Budapest, HVG-Orac, 2007. 363–378. o. Az Európai Bíróságnak a fair eljárásra vonatkozó egyes fontosabb döntéseiről ld. pl. továbbá GOMBOS Katalin: Az alapjogok helyzetének változása az Európai Bíróság joggyakorlata tükrében. Jogtudományi Közlöny, 2010/2. 90–97. o., különösen 96-97.o., SZABÓ Győző - NAGY Gábor (szerk).: Az Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. cikke: a tisztességes eljáráshoz való jog. Bírósági Határozatok Melléklete 97/3. 3-72. o.
31
igazság kiderítése követelményének kétségen kívül megalapozottan kritizált és ezért valóban mellőzendő elvéből. iii.) Rámutattunk arra, hogy az „igazság, de nem bármi áron” elve mintájára „a megalapozott tényállás, de nem bármi áron” tétel is védhető lehet. A polgári eljáráson belül ez a jogelv azonban csak annyiban fogadható el, hogy az egyezség keretében létrejövő jogbéke esetén a tényállás további bolygatására nincs szükség a felek szempontjából. Ettől eltekintve a megalapozatlan tényálláson nyugvó ítélethozatal elkerülése polgári bizonyítási eljárás alapkövetelménye, amelynek korlátozása vagy sérülése csak az eljáráson kívüli okok illetve kényszerek esetén, a polgári eljárásbeli bizonyítási eljárás belső logikájának és követelményeinek sérelmével lehetséges. Ilyen külső elv illetve kényszer lehet a jogrendszer egységességének elve, a jogrendszer preventív funkciója, valamint a személyiségi jogok védelmének alkotmányos követelménye. Ebben az értelemben jogszabályi javaslatunk is „a megalapozott tényállás, de nem bármi áron” elvét követi. Álláspontunk szerint azonban ezen elvnek, mint a jogrendszer egységességének védelmezéséből következő elvnek elfogadása még nem jelenti azt, hogy a megalapozatlan tényálláson nyugvó ítélethozatal elkerülésének a követelménye ne volna a polgári eljárásbeli bizonyítási eljárás belső, koherens alapelve. Ennek az utóbbinak a tagadása, azaz a „nem bármi áron” kikötésnek a polgári eljárás elveként való bevezetése – azon túl, hogy megtörné a bizonyítási eljárást szabályozó elvek logikai egységét – azt a hamis illúziót keltené, hogy a jogellenesen szerzett bizonyítékok minden konfliktustól mentesen, a polgári peres bizonyítási eljárás céljának, funkciójának sérelme vagy korlátozása nélkül kizárhatóak volnának. Az általunk képviselt felfogás viszont azt hangsúlyozza, hogy a „nem bármi áron” formulában megjelenő kikötés a polgári eljárás céljának és funkciójának kívülről történő korlátozása. Felfogásunk szerint ugyan az egyébként releváns információk illetve a bizonyítási eszközök kizárása a jogrendszer egységességének és a személyiségi jogoknak védelme jegyében szükséges lehet, ám ez mindig a polgári eljárásbeli bizonyítási eljárás logikájának, céljának és funkciójának sérelmét jelenti, amely adott esetben egyúttal az érintett peres fél joghoz jutásának meghiúsításával is járhat. Ezt igaznak tarjuk egyébként a titoktartás tárgyára vonatkozó tanúkihallgatás tételes tilalmára is: ez a polgári peres bizonyítási eljárás olyan indokolt, de kívülről jövő, az eljárási szabályokba ugyan beépített, de a bizonyítási eljárás logikájától idegen külső korlátozása, amely adott esetekben kifejezetten sértheti a felek joghoz jutásának alkotmányos jogát.
32
iv) A hagyományos igazságfogalom kritikája és a megalapozatlan tényálláson nyugvó ítélethozatal elkerülésére vonatkozó kötelezettség, mint a polgári bizonyítási eljárás alapelvének bevezetése értekezésünk tárgyától eltekintve is jelentőséggel bírhat. Ha „(m)indenképpen új megközelítést kell találni ahhoz, hogy megfejtsük a bírói döntés természetét, megértsük a hatályos jogi szabályozások összefüggéseit és egyúttal megkíséreljük bebizonyítani, hogy a jogállamiságnak nincs vége akkor, amikor elméletileg vállaljuk a bírói döntések konstitutív természetét”29 akkor reményeink szerint a hagyományos igazságfogalom tarthatatlanságával kapcsolatos elemezésünk, és a megalapozatlan tényálláson nyugvó ítélethozatal elkerülésére vonatkozó követelmény, mint jogelv bevezetésére tett javaslatunk talán hozzájárulhat e feladathoz, vagy legalábbis ötletet adhat a teljesítésére irányuló útkereséshez. Ennyiben értekezésünk e része a fő tárgyat érintő vonatkozásától függetlenül hozzájárulási kísérletnek, illetve adaléknak is tekinthető a polgári peres bizonyítási eljárás céljának és természetének elemzéséhez.
13. A német Trennungsgrundsatz elemzése Az értekezésben bemutattuk, hogy az anyagi jog és az eljárásjog elválasztására vonatkozó német alaptétel (Trennungsgrundsatz) különböző értelmezései két nagy kategóriába sorolhatóak. Ezeket a tétel erős és gyenge változataként jellemeztük, és rámutattunk arra, hogy e két változat jogi tartalma alapvetően különbözik. Felhívtuk a figyelmet arra is, hogy a gyenge változat megengedi az anyagi jogi tényállásra hivatkozó bizonyítékmérlegelési tilalmakat, de megköveteli, hogy ezek az eljárásjogon belül tételes jogszabályok formájában is jelenjenek meg. jellemzéseként
Az erős változatot összevetettük a hagyományos angolszász álláspont megfogalmazott
indifferenciatétellel,
mely
szerint
a
bizonyítékként
előterjesztett információk bírósági felhasználhatósága szempontjából azok jogellenes megszerzési módja – ha az nem érinti az előbbiek valódiságát és megbízhatóságát – közömbös. Megmutattuk, hogy az elválasztás alaptételének erős értelmezésében ez az angolszász indifferenciatétel jelenik meg az erősen formalizált német jogrendszerben. Ezért összevetésük igen kifejező és tanulságos példa a német és az angolszász jogi gondolkodás közötti különbség illusztrálására. 14. A Német Alkotmánybíróság úgynevezett „személyiségi szféra”-elméletének elemzése 29
GYEKICZKY Tamás: A polgári peres bizonyítási eljárás és ítéleti tényállás néhány elméleti problémája. Jogtudományi Közlöny, 2003/7-8. 285–295. o. idézet helye: 286. o.
33
A Német Alkotmánybíróság úgynevezett „szféra”-elmélete kapcsán megmutatjuk, hogy a személyiség jogvédte tartományainak ebben szereplő „külső” és „középső” régióinak a szociális- és magánszféraként való, a német jogirodalomban elterjedt azonosítása és nem felel meg pontosan a vonatkozó határozat tartalmának. Megemlítettük az ezen elmélettel szembeni fenntartásokat. Egyúttal azonban amellett érveltünk, hogy az ezen felosztásban kifejeződő alapgondolat a felosztás konkrét részleteivel szembeni jogos kritika ellenére követendő. Álláspontunk szerint kívánatos volna hasonlóan árnyalt megközelítést a magyar Polgári Törvénykönyvnek a személyiségi jogokkal foglalkozó fejezetében tételesen is megjeleníteni. 15. A mérgezett fa gyümölcse jogelv elemzése Az angolszász és a német jogi gondolkodás, illetve a tárgyunkat jellemző problémának összevetéseként elemezzük a mérgezett fa gyümölcse elvet. Megmutatjuk, hogy ez az elv az angol
jogrendszerben
a
német
„önállótlan”
(unselbständiges),
azaz
származtatott
bizonyítékmérlegelési tilalomban (Beweisverwertungsverbot) kifejeződő jogi eszmének angol megfelelője.
Felhívjuk
a
figyelmet
arra,
hogy
amiképpen
a
származtatott
bizonyítékmérlegelési tilalom, úgy ezen metafora is a jogrendszer egységességének elvén és preventív funkcióján (valamint amennyiben az információ vagy bizonyítási eszköz megszerzése a személyiségi jogokat érinti, ezen egység és preventív funkció keretében különösképpen a személyiségi jogok védelmén) alapul. 16. A jogszerű jogsérelem (rechtmässige Rechtsverletzung) fogalma A vonatkozó német szakirodalom alapján rámutatunk arra, hogy a „jogszerű jogsérelem” (rechtmässige Rechtsverletzung) fogalma látszólagos ellentmondásossága ellenére értelmes fogalom, mely összhangban van a személyiségi jogok védelmével. Megmutatjuk, hogy e fogalom elméletileg alkalmazható – és alkalmazása egyben célszerű is – a személyiségi jogokat megfelelően súlyos indokok alapján kisebb mértékben sértő, a birtokháborítás elleni önhatalmú, de jogszerű védelemhez hasonló cselekmények esetén. 17.
Az értekezés, mint a tárgy átfogó elemzése és betekintés a téma jogtudományi
irodalmába Értekezésünk a fenti, tézisekbe foglalt eredményektől eltekintve is általános fogalmi- logikai és jogelméleti elemzést nyújt tárgyáról és általános, rendszerzett betekintés nyújt a tárgy nemzetközi irodalmába.
34
III/3. Az értekezés eredményeinek felhasználhatósága i) Az értekezés reprodukálja a különböző álláspontokat és a vonatkozó érveket, ütközteti azokat, valamint szisztematikusan felvázolja a probléma különböző vonatkozásait, és ezért kiindulópontul szolgálhat a tárgykörben folytatandó további tudományos kutatás számára. A kialakított saját álláspont és az ennek nyomán megfogalmazott jogszabály módosítási (kiegészítési) javaslatok akár a továbbgondolás, akár a vitára inspirálás jegyében ösztönzően hathatnak az ilyen kutatásokra. ii) Az értekezés felhasználható a jogtudományi oktatásban, a jogászképzésben. iii) Bár az értekezés elméleti munka, a benne található elemzések, javaslatok és konkrét (valós és hipotetikus jogi esetek) hozzásegíthetik a jogalkalmazót – a polgári bírót és a jogi képviselőt – az értekezés tárgyát képező probléma jelentőségének mélyebb megértéséhez, és gyakorlati kezeléséhez. iv) Az értekezést záró jogszabályi javaslat ösztönzést adhat a Pp. olyan kiegészítésére irányuló jogtudományi és jogalkotói vitákra, amely kiegészítés a jogellenesen szerzett, vagy keletkezett illetve a felhasználásukkal személyi jogsértéssel járó információk és bizonyítási eszközök polgári eljárásbeli felhasználhatóságát szabályozná.
Ezáltal pedig a mai
szabályozatlan helyzethez képest, amikor is néhány precedenstől30 eltekintve, hiányzik az iránymutatás ebben a kérdéskörben, hozzájárulna a jogbiztonság megerősödéséhez. Ez pedig különösen aktuális volna egy olyan korban, amikor a technikai fejlődés következtében az ilyen információk előfordulásának – és ennek részeként a bíróság elé való bizonyítékként történő előterjesztésének – valószínűsége és tényleges gyakorisága megemelkedett.
30
A magyar irányadó bírósági határozatok közül igen részletes elméleti elemzéseket is tartalmaz különösen a Pécsi Ítélőtábla Pf. I. 20 081/2009/3. számú határozata.
35
IV. A tézisekben felhasznált irodalom jegyzéke FARKAS József: A műszaki fejlődés néhány hatása a polgári perbeli bizonyítási jogra. Jogtudományi Közlöny, 1972/9. 429–435. o. GÁRDOS-OROSZ Fruzsina: Alapjogok korlátozhatósága. In JAKAB András (szerk.): Az Alkotmány Kommentárja. Budapest, Századvég, 2009. GOMBOS Katalin: Az alapjogok helyzetének változása az Európai Bíróság joggyakorlata tükrében. Jogtudományi Közlöny, 2010/2. 90–97. o. GYEKICZKY Tamás: A polgári peres bizonyítási eljárás és ítéleti tényállás néhány elméleti problémája. Jogtudományi Közlöny, 2003/7-8. 285-295.o. GYEKICZKY Tamás: Modellek és megközelítések a polgári eljárások tudományos vizsgálatában. In UŐ: A jogászok joga. Budapest, Gondolat, 2003. 151–177.o. IMREGH Géza: A bírói igazságszolgáltatás tisztasága. Magyar Jog, 2009./10. 596-606 o. KIRÁLY Miklós: Egy befolyásos jogalkalmazó: az Európai Bíróság. Közjegyzők Közlönye, 7– 8/1997. 3–7. o. KISS Daisy: A fair eljárás. In PAPP Zsuzsanna (szerk.): A magyar polgári eljárásjog a kilencvenes években és az EU jogharmonizáció. Dr. Németh János egyetemi tanár tiszteletére. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 2003. 117-140. o. KISS Daisy: A polgári per titkai. Budapest, HVG-Orac Lap- és Könyvkiadó Kft., 2006. KENGYEL Miklós: A polgári peres eljárás kézikönyve. Budapest, Közgazdasági és Jogi Kiadó, 1995. 408–410. o. KENGYEL Miklós: Magyar polgári eljárásjog. 10., átdolg. kiad. Budapest, Osiris, 2010. LAUMEN, Hans-W.: § 284. Beweisaufnahme. In Hanns PRÜTTING – Markus GEHRLEIN (szerk.): ZPO Kommentar. 1. Auflage. Luchterhand, 2010. MUSIELAK, Hans-Joachim: Kommnetar zur Zvilprozessordnung mit Gerichtsverfassungsgesetz. 8. kiad. Verlag Franz Vahlen, 2011. NÉMETH János: A polgári perrendtartás magyarázata. I. kötet. 3., átdolg. kiad. Budapest, Complex, 2010. NÉMETH János: Alapelvek. In NÉMETH János – KISS Daisy (szerk.): A polgári perrendtartás magyarázata. I. kötet. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1999. PAPP Zsuzsanna: A választottbíróság mint alternatív vitamegoldási mód: gondolatok és reflexiók. In UŐ (szerk.): A magyar polgári eljárásjog a kilencvenes években és az EU
36
jogharmonizáció. Dr. Németh János egyetemi tanár tiszteletére. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 2003. 182–197. o. PAPP Zsuzsanna: Gondolatok a polgári eljárásjogi felelősségről. Budapest, Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, 1989. RAUSCHER, Thomas– Wenzel, Joachim (szerk.): Münchener Kommentar zur Zivilprozessordnung: ZPO mit Gerichtsverfassungsgesetz und Nebengesetzen,. 3. Auflage, Band 1. München, Verlag C. H. Beck, 2008. ROGALL, Klaus: Beweiserhebungs- und Beweisverwertungsverbote im Spannungsfeld zwischen den Garantien des Rechtsstaates und der effektiven Bekämpfung von Kriminalität und Terrorismus. Juristische Zeitung, 2008. 818–830. o. ROSENBERG, Leo – SCHWAB, K. H. – GOTTWALD, P.: Zivilprozessrecht. München, Beck Verlag, 2010. SAEGNER, Ingo (szerk.): Zivilprozessordnung Handkommentar. 4. Auflage. Baden-Baden, Nomos Verlag, 2011. SZABÓ Győző - NAGY Gábor (szerk).: Az Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. cikke: a tisztességes eljáráshoz való jog. Bírósági Határozatok Melléklete 97/3. 3-72. o. SZÉKELY László: Legitimálható-e a legitimálhatatlan? A titkos hangfelvételek perbeli felhasználhatóságáról. Állam- és Jogtudomány, 1989/2. 567–594. o. SZÉKELY László: A titkos hangfelvételek perbeli felhasználhatóságáról. Jogtudományi Közlöny, 1988/11. 601–609. o. SZÉKELY László: A személyhez fűződő jogok érvényesülése az internet-felhasználásokban. Jogállam, 1–4/1998–99. 5–35. o. SZÉKELY László: Kritikai észrevételek az új polgári törvénykönyv koncepciója első könyv IV. (A személyiségi jogok) fejezetéhez. Polgári Jogi Kodifikáció, 2003/3. 29–35. o. TÖRŐ Károly: A személyiség polgári jogi védelme bíróságaink gyakorlatában. Magyar Jog és Külföldi Jogi Szemle, 1971/11–12. VINCZE Attila: Az Európai Bíróság ítéleteinek processzuális hatályához. Magyar Jog, 2008./ 12. 819-826. o. WEBER, Max: Wirtschaft und Gesellschaft. Grundriss der versthenden Soziologie. 5. Auflage. Tübingen, J. C. B. Mohr (Paul Siebeck), 1980. Wopera Zsuzsa: Eljárási jogelvek érvényesülése az Európai Bíróság gyakorlatában. In Harsági Viktória – Wopera Zsuzsa (szerk.): Az igazságszolgáltatás kihívásai a XXI.
37
században. Tanulmányok Gáspárdy László professzor emlékére. Budapest, HVGOrac, 2007. 363–378. o. ZUCKERMAN, Adriann S.: Illegally Obtained Evidence – Discretion as a Guardian of Legitimacy. In R. W. RIDEOUT – J. JOWELL (szerk.): Current Legal Problems. Volume 40. London, Sweet and Maxwell, 1987. 55–70. o.
38
V. A szerzőnek az értekezés tárgyához kapcsolódó publikációi I. Könyvek, monográfiák, könyvrészletek, egyéb kiadványok Gondolatok a polgári eljárásjogi felelősségről. Budapest, Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, 1989. A számítástechnika felhasználása a polgári igazságszolgáltatásban. In Mikroszámítógépek felhasználása a jogalkalmazásban. Szerk. és a kutatást irányította: Kovacsicsné Nagy Katalin. Budapest, Eötvös Loránd Tudományegyetem, 1990. Magyar polgári perjog. II. kötet. JUHÁSZ Imre – KISS Daisy – NÉMETH János – SOMLAI Zsuzsanna – SZENTIRMAY Gyula – SZILBEREKY Jenő társszerzőkkel. Szerk.: Németh János. Budapest, Ligatura Kiadó, 1992. Magyar polgári perjog. I. kötet. KISS Daisy – NÉMETH János – SOMLAI Zsuzsanna – SZILBEREKY Jenő társszerzőkkel. Szerk.: Németh János. Budapest, Ligatura Kiadó, 1993. Polgári eljárásjogi ismeretek. GABÁNYI Józsefné – KISS Daisy – NÉMETH János – PISKOLTI Sándor – SZILBEREKY Jenő – VIDA István társszerzőkkel. Szerk.: Németh János. Budapest, Ligatura Kiadó, 1993. Magyar polgári perjog. II. kötet. JUHÁSZ Imre – KISS Daisy – NÉMETH János – SOMLAI Zsuzsanna – SZENTIRMAY Gyula – SZILBEREKY Jenő társszerzőkkel. Szerk.: Németh János. Budapest, Ligatura Kiadó, 1996. Magyar polgári perjog. I. kötet. KISS Daisy – NÉMETH János – SOMLAI Zsuzsanna – SZENTIRMAY Gyula – SZILBEREKY Jenő társszerzőkkel. Szerk.: Németh János. Budapest, Ligatura Kiadó, 1997. PAPP Zsuzsanna (szerk.): A magyar polgári eljárásjog a kilencvenes években és az EU jogharmonizáció. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 2003.
39
NÉMETH János – PAPP Zsuzsanna: Grundzüge des zivilprozessualen Beweisrecht in Ungarn. In NAGEL, Heinrich – BAJONS, Eva-Marlis (szerk.): Beweis–Preuve–Evidence. BadenBaden, Nomos Verlagsgesellschaft, 2003. 681–688. o. A cégeljárások. III. fejezet A)–F). In VARGA István (szerk.): A polgári nemperes eljárások joga. ÉLESS Tamás – JUHÁSZ Edit – JUHÁSZ Imre – KAPA Mátyás – SOMLAI Zsuzsanna – SZÉCSÉNYI-NAGY Kristóf – TIMÁR Kinga – TÓTH Ádám – TÖRÖK Judit – VARGA István társszerzőkkel. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 2010. 333–494. o.
II. Tanulmányok Több személy azonos perbeli pozícióban való részvételének új eljárásjogi megoldásai. Polgári Eljárásjogi Füzetek, XIII. kötet. Budapest, 1985. 223–232. o. Az OSZSZSZK Polgári Eljárásjogi Törvénykönyvének az eljárás résztvevői aktivitásának fokozására irányuló legújabb módosításai. Magyar Jog, 1986/11. 978–983. o. Új módszerek és jogszabálymódosítások a szocialista országok polgári eljárásjogában. Magyar Jog, 1987/6. 558–562. o. A polgári eljárásjog átfogó újraszabályozása és a nemperes eljárások. Magyar Jog, 1987/9. 804–808. o. Hatékonyság az igazság keresésében. Magyar Jog, 1988/10. 902–907. o. Eljárási jogharmonizáció Európában. Magyar Jog, 1993/10. A választottbíráskodás mint alternatív vitamegoldási mód: gondolatok és reflexiók. In PAPP Zsuzsanna (szerk.): A magyar polgári eljárásjog a kilencvenes években és az EU jogharmonizáció. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 2003. Az értekezés témájából további tanulmányok várnak megjelenésre: Emberi jogok és személyiségi jogvédelem versus bizonyítás néhány újabb német bírósági állásfoglalás tükrében. Bizonyítékmérlegelési tilalom a német polgári eljárásjogban
40
