„Az igazságügyi adatkezelésről és tájékoztatásról szóló törvény koncepciója” témában a Pécsi Ítélőtáblán megtartott konferencia anyaga 2014. június 20.
Dr. Makai Lajosnak, a Pécsi Ítélőtábla elnökének köszöntője: Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Kollégák! Az Országos Bírósági Hivatal elnöke az általa létrehozott kommunikációs munkacsoport feladataként határozta meg az Igazságügyi adatkezelésről és tájékoztatásról szóló törvénytervezet előkészítő munkálatainak megszervezését. 2013 májusában készült el a vitaanyag, amelyet a munkacsoport észrevételezésre, véleményezésre megküldött valamennyi bíró, valamint a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke számára. A vélemények alapján átdolgozott vitaanyagot a kommunikációs munkacsoport nyilvánosan az ítélőtáblák illetékességi területéhez igazodó regionális konferenciákon mutatja be és bocsátja vitára a bíróságok, az ügyészi és az ügyvédi kar, az egyetemek, a sajtó, továbbá a rendőrség helyi képviselői részére. Szeged és Debrecen után a III. Regionális Konferencián köszöntöm meghívott vendégeinket, a Fővárosi és a Debreceni Ítélőtábla elnökét, a Pécsi Ítélőtábla illetékességi területén működő törvényszékek igazgatási és szakmai vezetőit, a járásbíróságok elnökeit, a sajtószóvivőket, a Pécsi Fellebbviteli Főügyészség vezetőjét és ügyészeit, a megyei főügyészségek vezetőit, az ügyvédi kamarák elnökeit, a megyei rendőr-főkapitányságok vezetőit, a büntetés-végrehajtási intézetek parancsnokait és valamennyi, az igazságszolgáltatásban dolgozó kollégát. Köszönöm, hogy elfogadták meghívásunkat. Megkülönböztetett tisztelettel köszöntöm konferenciánkon dr. Gyarmathy Judit Asszonyt, az Országos Bírósági Hivatal elnökhelyettesét. Köszöntöm, és bemutatom előadóinkat: dr. Répássy Róbert urat, az Igazságügyi Minisztérium államtitkárát, dr. Péterfalvi Attila urat, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnökét, dr. Eperjes Krisztián urat, a Legfőbb Ügyészség főtitkárát, dr. Bánáti János urat, a Magyar Ügyvédi Kamara elnökét, dr. Balogh Zsolt urat, a Budapesti Corvinus Egyetem tudományos főmunkatársát, dr. Harangozó Attilát, a Szegedi Ítélőtábla elnökét, a kommunikációs munkacsoport tagját, a vitaanyag kidolgozóját, és dr. Hilbert Edit Asszonyt, a Budapest Környéki Törvényszék elnökét, a kommunikációs munkacsoport vezetőjét. Felkérem dr. Gyarmathy Judit Asszonyt, az Országos Bírósági Hivatal elnökhelyettesét a konferencia megnyitására. Dr. Gyarmathy Judit, az Országos Bírósági Hivatal elnökhelyettese: Szeretettel köszöntöm a jelenlévőket, örülök, hogy ennek a nagy munkának a 3. állomása Szeged és Debrecen után most Pécs lehet. Azt hiszem, mindannyiunk előtt ismert, hogy a XXI. században jelentősen felgyorsult az információáramlás, és az ehhez kapcsolódó adatkezelés is. Elég csak arra gondolnunk, hogy ma egyre népszerűbb a felhő alapú tárolási technológia, illetve a nagyobb jelerősségű wifi-k akár komplett városok területét is le tudják fedni. A világ változik, ezért a digitális és informatikai környezet változása a bíróságoktól is új, konkrét válaszokat kíván meg. Ezért vagyunk ma itt, ez a munka erről is szól. Ahogyan az dr. Makai Elnök Úr köszöntőjében is elhangzott, a kommunikációs munkacsoportot az Országos Bírósági Hivatal elnöke még 2013. elején kérte fel arra, hogy a bírósági igazságügyi adatkezelésről és a bírósági tájékoztatásról szóló törvényjavaslatot, vitaanyagot dolgozza ki. Ezt a munkát a kommunikációs munkacsoport végzi, végezte, akiknek a munkáját ezúton is szeretném megköszönni, különösen annak elnökének, dr. Hilbert Edit Asszonynak, illetve a vitaanyag kidolgozójának, dr. Harangozó Attilának.
1
A vitaindító anyag már világosan rámutatott, hogy a jelenlegi szabályok nem adnak választ minden felmerülő kérdésre, ezért az a feladatunk, hogy közösen tárjuk fel azokat a problémákat, amelyeket együtt kell megoldanunk, figyelembe véve egyrészt a nemzetközi példákat is, másrészt pedig a kor informatikai technológiai kihívásra adott válaszait, a technológiai vívmányokat. Ezeket mind a vizsgálódás fókuszpontjába kell helyezni, ehhez kérjük az Önök segítségét is. Kérem, engedjék meg, hogy emlékeztessem Önöket arra, hogy a www.birosag.hu oldalon, a bíróságok központi internetes oldalán található egy olyan űrlap, amit ki lehet tölteni akár névvel, akár névtelenül is és javaslatot tenni a továbbiakban szabályozandó területekre, vagy bármilyen kérdésre, ami ezzel a témával kapcsolatos. Köszönöm, hogy a továbbiakban is részt vesznek és figyelemmel kísérik a vitaanyag és a problématérkép alakulását. A cél természetesen az, hogy foglalkozzunk ezzel a fontos kérdéssel, de mindemellett a személyes adatok védelmével kapcsolatos jogszabályi kötelezettségeknek is eleget tegyünk és egyben eleget tegyünk a nyilvánosság, az átláthatóság, és az integritás követelményének is. A konferencia-sorozat korábbi állomásain, Szegeden és Debrecenben nagyon sok érdekes elképzelést és véleményt hallhattunk, biztos vagyok abban, hogy a pécsi konferencia sem lesz kivétel. Olyan kérdések merülhetnek fel például, hogy mit tegyen a bíró, amikor azt tapasztalja, hogy egy mobiltelefon kamerájával, vagy mikrofonjával rögzítik a tárgyalást. Hogyan lehet nyilvánosságra hozni az ítélkezés során felmerülő érzékeny adatokat, közérdekű adatokat, meddig terjed a magánszféra és meddig a tárgyalás nyilvánossága. A Szegeden felmerülő problémát is említhetem az új Ptk. egyik rendelkezése kapcsán, ami szerint a közösséget ért sérelem alapján a közösség tagja keresetet indíthat. Ilyen esetben milyen adatnak minősül az, hogy valaki egy adott közösséghez tartozik? A sor még több érdekes kérdéssel folytatható. Az alapvető szempont, hogy a bírák színvonalasan ítélkezzenek, ehhez viszont nagyon fontos az egységes szabályozás. Remélem, hogy a mai esemény is elvezet minket oda, hogy meg tudjunk fogalmazni egy olyan koncepciót, amely használható lesz a jogalkotó számára és alkalmas lesz arra, hogy ennek alapján egy olyan új jogszabály születhessen, amely mindannyiunk számára igazodási pont lehet. Örülnék, ha a mai napon is olyan elveket és hozzászólásokat kapnánk, amelyek a gyakorlatban is hasznosíthatóak valamennyiünk számára. Ehhez kívánok jó munkát! Dr. Makai Lajos, a Pécsi Ítélőtábla elnöke: Megkérem dr. Harangozó Attila urat, a Szegedi Ítélőtábla elnökét, a munkacsoport tagját, hogy tartsa meg a vitaindító előadását. Mindenkit arra bíztatok, hogy az előadások után, ha van észrevétele, kérdése, tegye meg. Dr. Harangozó Attila, a Szegedi Ítélőtábla elnöke: Köszönöm szépen Elnök Úr, én is mindenkit sok szeretettel köszöntök! A mai konferencia egy rendhagyó konferencia, hiszen a magyar igazságszolgáltatás történetében nem nyílt lehetőség eddig arra, hogy hivatásrendeknek – és valamennyi hivatásrendet ezalatt értem –, hogy tényleg egy alulról jövő kezdeményezésre, egy egészen új jogszabály megalkotására tegyen javaslatot. Nagyon fontos az is, hogy ez a kezdeményezés egy hosszú évek, évtizedek óta felhalmozódó problémahalmazt próbál feldolgozni. Nem arról van szó, hogy az adatkezeléssel vagy az adatnyilvánossággal összefüggésben felmerülő néhány problémát kell megoldanunk, hanem arról, hogy nagyon sok olyan kérdés merült fel, amelyek az eljárási törvényekhez kapcsolódó ügyviteli szabályokban már hosszú évek óta szabályozottak voltak, sőt akár már eseti döntések is születtek benne, vagy annál magasabb szintű határozatok, de ezek mégsem oldották meg azokat a fajta vitákat, amelyek azért generálódtak újra, mert nem volt megnyugtató megoldás. Amikor az új Alaptörvény elfogadásra került, világossá vált, hogy az alapjogi katalógusrendszer milyen struktúrában, miként gondolja el a magyar jogrendszeri hangsúlyokat, és ebben nyilván az emberi méltósághoz való jog első helyre helyezése – ami azt gondolom, hogy teljesen természetes dolog volt – azt is világossá tette, hogy emellett a nyilvános tárgyaláshoz fűződő jogunk egy olyan jog lesz, mely részben korlátozódhat adott esetben, vagy adott esetben más alapjogokkal versenyre kelve bizonyos alapjogokat maga korlátozhat. Az is nagyon fontos, hogy nem történt még meg ezeknek az alapjogoknak a végleges kollíziója, végleges összevetése,
2
hiszen ez egyrészt absztrakt módon a jogalkotó feladata, másrészt konkrét módon a jogalkalmazóké. Ugyanakkor a jogalkalmazási gyakorlat nagyon rövid még és ezért ez a tapasztalat még nem alakult ki, de ez természetesen alakulni fog. Ez az új jogszabály – ha létre fog jönni – ezt a légüres teret próbálja kitölteni. Hiszen az a kiindulási alapunk, hogy ma Magyarországon gyakorlatilag minden leszabályozott. Azt gondolom, hogy a kerítésépítésig mindenre megtalálhatjuk azokat a normákat, amire lehet hivatkozni. Azonban az igazságszolgáltatás – és ezt többször elmondtam – abban a helyzetben van, hogy valamiért mindig kikerül abból a fő sodorvonalból, amelyre a jogalkotás odafigyel. Az infotörvény például tipikusan ilyen, és ezt nem kritikaként mondom, hanem természetes dologként, a közigazgatásra született meg. Most éppen az Állami Számvevőszék küldött nekünk körbe egy kérdőívet, ebben a bírósági elnököknek is nyilatkozniuk kell bizonyos dolgokra és a „közigazgatási reform hogyan hat a szervezetünk működésére” kérdés során elakadtam. Hát sehogy se, mi nem közigazgatási szerv vagyunk. Ez az infotörvénynél is nagyon jól látszódott, hogy a közigazgatási eljárásban az ügyfél-nyilvánosságon kívül másmilyen nyilvánossággal senkinek nem kell számolni. Nálunk a tárgyalás nyilvánossága az a pillanat, amikor minden felülíródik. Az a bankszámla adat, amit én nem ismerhetek meg a bankban, az az orvosi adat, vagy egészségügyi adat, amit nem ismerhetek meg az orvosi rendelőkben, az nyilvános tárgyaláson bemutatásra kerül és elkezdünk rajta vitatkozni, amelynek egészen más következményei is lehetnek ad absurdum, pl. mondjuk jogkövetkezményei is úgy, hogy eredetileg amikor az az adat bekerült a rendszerbe, senki nem gondolta, hogy más minőségben kell védeni, mint aminek egyébként eredetileg keletkezett. Ez az új lehetőség egy közös együttgondolkodást tesz lehetővé és azért fontos, hogy ügyészségi, rendőrségi, bírósági vezetők és érdeklődő kollégák itt vannak, mert ez a konferencia nem egy végeredmény, hanem egy első lépés. Az első lépés lényege, hogy haza kell menni és mint a misszionáriusok voltak annak idején, valamikor a XV.-XVI. században, azt gondolom, hogy el kell kezdeni a kollégák érdeklődését felkelteni, hogy milyen problémával is találkoztál, mivel küzdesz, mivel nem tudsz zöld ágra vergődni? Hogyan alakulnak azok a kérdések, amelyek mondjuk az eljárási törvényben vagy az ügyviteli szabályokban valahogy le vannak szabályozva. Vannak anyagi jogi háttérszabályok, azonban ezeket együttesen kombinálva, alkalmazva valahogy nem áll össze koherens egésszé ez az egész rendszer. Ezeket a problémákat kell felvetni. Ahogy Elnökhelyettes Asszony utalt erre a bizonyos problématérképre, ennek célja a jövőbeni törvénykezdeményezés váza. Elkezdjük azzal, hogy kire terjed ki a hatálya, mi lesz a törvény személyi hatálya. Meg lehet határozni ezt a szűkebb értelemben vett igazságszolgáltatásra, kizárólag a bíróságra, de azt is lehet mondani, hogy terjesszük ki szélesebb körre, tágabb értelemben vett igazságszolgáltatásra, az ügyészségi, az ügyvédi szervezetekre. Igazából úgy gondolom, hogy akkor nem ússzuk meg a szakértői szervezeteket sem, vagy adott esetben a nyomozó hatóságokat. Nézzük meg, hogy mi az a kör, amire lehet alkalmazni egy egységes szabályozást. Nem tudja most ebben a pillanatban szerintem még az asztalnál ülő előadók közül sem senki azt, hogy mi lesz ennek a vége. Ami a biztos, a közös gondolkodásban kialakuló álláspontok ütköztetése, a javaslat megfogalmazása lehet, hogy alternatív A, B, C megoldásokat tesz lehetővé. Itt van a bölcs jogalkotó, aki elé, ha bekerül esetleg egy tervezet, és úgy gondolja, hogy megfontolásra érdemes és majd törvény formájában elfogadja, akkor kiválasztja azt, ami alapján absztrakt módon szabályozni szeretné ezt a területet. A következő, amiről még beszélni szeretnék, az Alaptörvény után az információs önrendelkezésről szóló törvény. Nagyon fontos, hogy ez a törvény egy EU konform, de a magyar közjogi hagyományokat ismerő, tiszteletben tartó szabály. Ez az a bázis, amelynek a kategória-rendszerét, a fogalom rendszerét nem lehet felülírni. Tudom, hogy ebből elvi vita volt, talán annál magasabb szintű is, de ahány helyen vagyok, mindenhol el fogom mondani, hogy a régi Avtv. kimondta azt, hogy az Avtv.-től csak akkor lehet eltérni, ha az Avtv. megengedi. Az infotörvény ezt nem mondja ki. Remélem, hogy lesz olyan pillanat, amikor a jogalkotó látni fogja azt, hogy nagyon fontos, hogy az információvédelem egy olyan kódex alapján kerüljön az egész jogrendszerbe szabályozásra, ami megkerülhetetlen, ami konkrét felhatalmazásokat ad más jogszabályoknak, ugyanannak a szabályozási területnek a szabályozására. Ez ritka, mert általában a végrehajtási rendeletekre vagy egyéb más jogszabályokra ad felhatalmazást a törvény. Azt gondolom, hogy oly mértékben vagyunk kiszolgáltatva a személyes adatainkkal a külvilágnak, hogy ennek az egységes, és tényleg koherens szabályozását muszáj kimondani. Az megint egy más
3
kérdés, hogy ez most sarkalatos vagy nem sarkalatos, ez egy következő probléma. Én az infotörvényben ezt a hiányosságot látom összesen, ez azért nagyon fontos, mert így lehet, hogy az infotörvény tudna felhatalmazást adni arra, hogy bizonyos ágazatok, bizonyos szektorok saját, önálló szabályozást kapjanak, pl. ilyen az igazságszolgáltató hatalom is. Ami nagyon fontos, szintén egy elvi kérdés, hogy az eljárási törvények ebben a pillanatban újrakodifikálásra kerülnek, az eljárási jogászok nem a legkorszerűbb gondolkodással, de mégis azt vizionálják, hogy vannak kivehetetlen részek az eljárási törvényekből, sőt, bizonyos ügyviteli szabályokat is az elmúlt években – most az elmúlt 10 évre gondolok – beépítettek az eljárási törvényekbe. Azt gondolom, hogy ez egy annyira speciális terület, pontosan az a küzdelem, az a kísérletezés, amit megpróbálunk, hogy egy önálló kódex legyen, esetleg azt az eddig általános elfogadott elvet, vagy elvárást is felül tudja írni, hogy kizárólag az eljárási törvények szabályozzanak a nyilvánosságra, adatkezelésre, adattovábbításra vonatkozó szabályokat. Pontosan ez a probléma, hogy a két eljárási törvény egymással párhuzamosan, egymástól eltérő szabályozást ad, holott – nagyon határozottan gondolom, hogy – az adatkezelés, adatnyilvántartás, adattovábbítás nyilvánosság vonatkozásában az igazságszolgáltatás egységes. Gyakorló bíróként tudom azt elmondani, hogy teljesen nonszensz helyzetek születnek. Hadd meséljem el, hogy a Pp. alapján a jogi képviselőnek is hozzá kell járulnia ahhoz, hogy a képmása megjelenhessen a sajtó nyilvánossága előtt. Bejön a bíró, leül az ügyész, bejön a védő, mindenkiről készül kép- és hangfelvétel és a magánfél jogi képviselőjét, aki ugyanannak az ügyvédi karnak a tagja, a Pp.-re tekintettel nyilatkoztatni kell, és nyilatkozik, hogy nem járul hozzá. Nekünk el kell magyarázni a sajtótudósítónak, hogy ugyanolyan zöld talárban ül a kolléga, de őt ki kell kockázni, mert a Pp. idevonatkozó rendelkezését nem tudjuk felülírni, nyilván nem is akarjuk, hiszen törvénytisztelő jogalkalmazók vagyunk, elfogadjuk, de maga a helyzet anakronisztikus. Ez most tényleg csak egy kiemelt példa, de jól mutatja azt, hogy azt a fajta egész komplex szabályozási rendszert, amit a magyar jogrendszer ad erre a területre, speciális szabályozással kell egységessé, koherenssé teremteni. Nem azt mondjuk, hogy nincs leszabályozva, hanem az a szabályozás nem megfelelő. Továbbmenve a személyi hatálytól, a tárgyi hatálytól, nagyon fontos meghatározni azokat az egyébként ismert, de szétszórt szabályokban található védelmi rendelkezéseket, akár a gyermekek jogaira vonatkozó szabályozásnál, akár pl. egy egészen más terület – látszódik az új Alaptörvény és az új Btk. preambulumából is, hogy – pl. közvagyonnal kapcsolatosan egészen más elképzelései vannak a jogalkotónak, akkor tessék átvezetni és adott esetben azokra vonatkozóan, vagy közhatalmat gyakorlókra vonatkozóan egy másfajta, esetleg egy lazább szabályozást megtenni, hiszen ez egy természetes dolog, ezt el kell fogadni, csak ezek is jelenjenek meg. Répássy államtitkár úrral még az első konferenciákon azon polemizáltunk, hogy kell-e önálló kódex vagy nem önálló kódex. Azt szeretném majd ennek a konferencia-sorozatnak a végén, nyilván a kollégák támogatásával elérni, hogy a jogalkotó számára tegyük egyértelművé, hogy az önálló kódexi jelleg a biztonságosságot, a kiszámíthatóságot adná. Ami nagyon fontos, hogy az ítélkezés, a bírósági munka arról szóljon, ami a tárgyalóteremben az ügy érdemét érinti, az anyagi jogi és az eljárási kérdést, és ne arról, hogy bejöhetnek-e, készíthetnek-e felvételt, mikor kell kimenni, hogyan kell kimenni, lehet-e bent videót készíteni. Ezeket nem kell nekünk ott a tárgyalóteremben már eldönteni akkor, nem kell mérlegelnünk, ha azt teljesen egyértelműen, teljesen világosan magas szintű jogszabály meghatározza nekünk. Azért gondoltam, hogy a vitaindítómnak nem is a vitaanyag ismertetését választom, hanem a felhívást arra, hogy mindenki aktivizálja a környezetét. Ez rólunk szól, nekünk szól, igazából egyébként áttételesen nyilván a társadalomnak szól, az állam biztonságos, kiszámítható működését szolgálja. Ami a legfontosabb: egy olyan vitának adna végső megoldást, amely utána más területeken is minta lehet, ha a jogalkotó fogadókész az ilyen kezdeményezésekre, észleve és átérezve ennek a súlyát, akkor más problémákat fölvetve, átgondolva, előkészítve meg lehet kezdeni újabb javaslatok készítését. Köszönöm szépen, jó munkát és gondolkodást, sok kérdést és aktív hozzászólást kívánok! Dr. Makai Lajos, a Pécsi Ítélőtábla elnöke: Köszönöm Elnök Úr, kíváncsian várjuk a jogalkotás előkészítéséről Répássy államtitkár úr előadását.
4
Dr. Répássy Róbert, az Igazságügyi Minisztérium államtitkára: Elnök Asszonyok, Elnök Urak, tisztelt hölgyeim és uraim! Mindenekelőtt nagyon köszönöm az ismételt meghívást erre a nagyon fontos konferenciára. Januárban a Szegedi Ítélőtáblán magam fejtettem ki az igazságügyért felelős minisztérium álláspontját és Debrecenben májusban pedig az alkotmányjogi főosztályvezető helyettese fejtette ki az álláspontunkat. Az álláspontunkban nem sok változás történt, csak a minisztérium elnevezésében történt változás. Mint bizonyára tudják, az igazságügyi minisztérium most már egy önálló szaktárcaként foglalkozik a jogalkotás kérdésével és ebben a minőségben is nagyon köszönöm a meghívást. A szegedi konferencián elhangzott legfontosabb álláspontunkat, legfontosabb megjegyzéseinket szeretném megismételni, külön ki fogok térni arra a kérdésre – melyet dr. Harangozó Attila elnök úr már jelzett –, hogy mi az álláspontunk az önálló törvény tekintetében. Az Alaptörvény 6. cikkének (2) bekezdése alapjogként biztosítja az információs önrendelkezési és információszabadsághoz fűződő jogokat, e jogok érvényesülésének és érvényesítésének biztosítékait az információs önrendelkezési jogról és információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény, egymás között csak infotörvényként emlegetett törvény tartalmazza. Az infotörvény Magyarország Európai Uniós és nemzetközi jogi kötelezettségei alapján európai összehasonlításban is kiemelten magas alapjogvédelmi szintet biztosít, igazolják ezt az Európai Uniós adatvédelmi reform keretében folytatott, jelenleg is zajló tárgyalások eredményei. Az infotörvény alkalmazandó minden személyes adat, illetve közérdekű adat kezelésével járó tevékenységre, így megfelelően biztosítja azt a keretet, melyet egy igazságügyi adatkezelési és tájékoztatási törvény előkészítése során figyelembe kell venni. Az igazságszolgáltatási szervezetrendszerben folytatott adatkezelésre vonatkozó szabályok átgondolását, és ha ez a szakmai egyeztetések alapján indokoltnak tűnik, önálló kódexben történő újraszabályozását mindenképpen előremutató kezdeményezésként értékeljük. Nagyon köszönjük az Országos Bírósági Hivatalnak, hogy elindította ezt a jogalkotási folyamatot. Az igazságügyi adatkezelésről szóló törvény koncepciójának továbbfejlesztéséhez azonban további hosszú távú szakmai együttműködés mutatkozik szükségesnek. A debreceni konferencián alkotmányjogi főosztályvezető-helyettesünk kifejtette azt az álláspontot, amelyet magam is osztok, hogy az önálló kódex kérdésében akkor kell állást foglalni, amikor már a szabályozás tartalma világos lesz, amikor látjuk pontosan, hogy milyen szabályozás, milyen szabályozási igény merült fel, akkor érdemes eldönteni azt, hogy szükséges-e önálló kódexet alkotni. A kezdeti álláspontunk valóban ebben jelentősen változott, kezdetben egy önálló kódex alkotásának semmi szükségét nem láttuk, ma már én is azt gondolom, hogy szólhatnak érvek jócskán az önálló kódex mellett, de először lássuk a szabályozást, hiszen addig nem érdemes ebben a kérdésben döntenünk. Nélkülözhetetlenek azoknak a bírósági tapasztalatoknak, problématípusoknak az összegyűjtése, részletes kifejtése és a jogszabály-előkészítés folyamatába történő becsatornázása, amelyekre a koncepció is utal, arra hivatkozással, hogy a hatályos törvények eltérő, esetenként egymást kizáró előírásokat fogalmaznak meg. A fennálló problémák azonosítása, feltárása vezethet csak el a szabályozási diszfunkciók komplex megoldásához, legyen az adott probléma megoldása akár jogértelmezést, akár jogalkotást igénylő feladat. Ilyen problémákat jeleztek a hozzászólók a korábbi konferenciákon is, és a bíróság honlapjára már felkerült egy részletes problématérkép, hogy melyek azok a területek, amelyek feltételezhetően a problémákat hordozzák. Tudomásom szerint ezekhez a témákhoz további hozzászólások is érkeznek. Most arról szeretnék beszélni, hogy a mi megítélésünk szerint, az általunk megismert és januárban útjára indított koncepciónak melyek a problémás elemei, melyek a számunkra nehezen értelmezhető részei. Mindezt azért teszem, mint ahogy januárban is megtettem, hogy őszintén gondoljuk azt, hogy ennek a törvénynek az előkészítése során a jogalkotásért felelős tárca nem a „bölcsek kövét” őrzi, teljesen egyértelmű, hogy az igazságszolgáltatás szereplői és a jogalkotásért felelős tárca egyforma felelőssége az új törvény megalkotása.
5
A jogalkotásról szóló törvény úgy rendelkezik, hogy a jogszabályok megalkotásakor biztosítani kell a jogrendszer koherenciáját. Az igazságügyi adatkezelésről szóló törvény koncepciója azonban számos helyen indokolatlanul eltér az adatvédelmi jog dogmatikájától és terminológiájától. Így a koncepció a hatályos jogban létező jogintézmények eltérő tartalommal történő megállapítására, valamint olyan új jogintézmények és fogalmak megalkotására tesz javaslatot, amelyek zavart okozhatnak az infotörvény és a megalkotandó új jogszabály együttes alkalmazásában. Nem indokolt, hogy a megalkotni kívánt törvény újra definiálja a személyes adatok és a közérdekű adatok fogalmát a bírósági ügyekre tekintettel, illetve azokat átfedő adatkategóriákat határozzon meg. Szükséges ugyanakkor a személyes adatok azon körének meghatározása, amelyek kezelésére az igazságügyi adatkezelésről szóló törvény felhatalmazást adna, az infotörvény kötelező adatkezelés feltételeire vonatkozó szabályainak a figyelembe vételével. A koncepció jelzi, hogy az Alaptörvény jelenleg nem deklarálja az igazságszolgáltatási alapelvek között az igazságügyi adatok védettségét és az azokból adható tájékoztatás rendjét. Ezen alapelvek álláspontunk szerint a tisztességes eljáráshoz, valamint a információs önrendelkezéshez és az információs szabadsághoz fűződő alapjogok tartalmának elemeit, részeit képezik, azokból levezethetőek, külön nevesítésük alaptörvényi szinten ezért nem indokolt. A hatályos törvények a büntetőügyekben tartott tárgyalásokra és a kihirdetett határozatokra vonatkozóan jelenleg is tartalmaznak megfelelő konkrét rendelkezéseket, a jogalkalmazási problémát a koncepció alapvetően az eljárások és a döntések alapját képező adatokban és ügyiratokban látja, amelyek jogi státuszát a hatályos jogszabályok nem megfelelően rendezik, továbbá a koncepció alapján hiányzik az egységes, egyértelmű szabályozás ezen adatok és az iratok megismerésének és nyilvánosságra hozatalának feltételeivel összefüggésben. Az új törvény elsődleges feladata e kérdéseknek a rendezése lenne, a koncepció ugyanakkor e szabályozási körön jóval túlmutat, aminek az indokoltsága kérdéses. Ezen túl alapkérdés annak vizsgálata, hogy bevezethetőe mind a polgári, mind a büntetőeljárások tekintetében egységes szabályozás, ahogyan azt a koncepció tartalmazza, tekintettel ezen eljárások alapvetően eltérő jellegére, amely eltérő jelleg az adat- és iratkezeléssel szorosan összefüggésben áll. A koncepció nem határolja el megfelelően az adatkezelésre és az iratkezelésre vonatkozó szabályozást. Az információs jogunk tárgya az adat, az információ, nem pedig az adathordozó, pl. az okirat. E jogok minden esetben az adathoz kapcsolódnak, teljesen független annak tárolási, vagy megjelenési formájától. A koncepció az igazságügyi adatkezelési törvényt a tekintetben is egységes szabályozásként javasolja megalkotni, hogy a bíróságok igazgatási célú nyilvántartásaira is vonatkozzon ez a törvény. E nyilvántartások egy része már jelenleg is részletes adatkezelési normák hatálya alá tartozik, pl. munkajogi vagy számviteli nyilvántartások, ebből következően az egységes szabályozás kialakítása során mérlegelni kell, hogy az igazgatási célú nyilvántartások normáinak integrációja milyen előnyökkel és milyen hasznokkal jár, ezen integrációnak milyen hatása van a jogrendszer koherenciájára. A koncepció a létező joghézagok mellett több olyan, a bíróságok adatkezelését érintő szabályozási hiányosságra utal, melyek az infotörvény megfelelő alkalmazása esetén nem állnak fenn. Így pl. az adatkezelés megkezdésének időpontja, valamint az adatkezelő személye az infotörvény hatályos rendelkezése alapján egyértelműen meghatározható. Az infotörvény rendelkezéseit és logikai felépítését figyelembe véve, kérdéses a koncepció azon megállapítása, mely szerint nem egyértelmű a jogi helyzet abban a tekintetben, hogy a bíróságok, mint adatkezelők az államhatalmi rendszeren belül külön jogállásúak-e vagy sem. Az igazságszolgáltatási rendszer függetlenségét nem sérti sem az, hogy a személyes adatok védelmére vonatkozó előírásokat be kell tartania, sem pedig az, hogy a bíróság közfeladatot ellátó szervnek minősül, ez utóbbi minőségéből fakadóan pedig egyszerűen közérdekű adatokat kezel. E kérdések tekintetében a bíróságok, mint adatkezelők különös jogállása nem tűnik indokoltnak.
6
Azzal azonban, hogy az infotörvény lehetővé teszi közérdekű, vagy közérdekből nyilvános adatok megismerésének korlátozását, a bírósági eljárásra tekintettel, a jogalkotó az információszabadság korlátozásával egyensúlyban álló közérdekként ismeri el a hatékony igazságszolgáltatás biztosítását. Ezen a ponton a koncepció további kidolgozása során az eljárási kódexek áttekintésével, annak vizsgálata és azonosítása szükséges, hogy a bírósági eljárás során melyek azok az adatok, amelyek megismerhetősége az igazságszolgáltatás hatékonyságának érvényesülése érdekében az infotörvény által kifejezetten lehetővé tett korlátozást igényelhetnek. A tárgyalások nyilvánossága és a tárgyalásokon elhangzott, az igazságszolgáltatás szervei által kezelt adatok, pl. a bűnügyi személyes adatok felhasználása a szabályozás alapvető, egyben valószínűsíthetően legnehezebben megoldható kérdése. Itt alapjogok egymáshoz való viszonyát kell rendezni. Az igazságszolgáltatás nyilvánossága és a személyes adatok védelme áll összeütközésben egymással, amely kohézió feloldása, illetve az érintett alapjogok érvényesülése közötti egyensúly megteremtése mindenképp alapos és megfontolt törvényi szabályozást igényel. A koncepció azon javaslata, amely szerint az előterjesztett beadványokban az ügyfeleknek a törvény által meghatározott fajtájú adatokat minősítéssel kellene ellátniuk további átgondolást igényel, a személyes adatok, a különleges adatok, a közérdekű adatok és a közérdekből nyilvános adatok megfelelő kezelésének kötelezettsége alól, ugyanis az igazságszolgáltatás szervei akkor sem mentesülhetnek, ha a kérdéses adatok jellege a benyújtott iratban nincs megjelölve, hiszen minden beadványt ebben a tekintetben is a tartalma szerint szükséges elbírálni. Kérdéses emellett, hogy a koncepció által javasolt kötelezettség nem okozna-e szükségtelen adminisztratív terheket, nem tenné-e az eljárásokat lassabbá és költségesebbé, továbbá nem járna-e az adott esetben a bírósághoz való hozzáférés jogának sérelmével. Arra jelenleg is van lehetőség, hogy a felek a beadványukban egyes, abban szereplő adatok tekintetében kifejezetten jelezzék, hogy azoknak milyen jogi minősítést tulajdonítanak, és ennek megfelelően azok milyen kezelését kérik, de ez nem menti fel a bíróságokat az előbb említett adatkezelési szabályok alól. Nem látszik követhető iránynak a koncepció azon felvetése, amely szerint a jogalkalmazó bíróságnak lenne kötelezettsége vizsgálni, hogy az érvényesíteni kívánt információs jogok milyen jogpolitikai célt szolgálnak. A jogszerűen benyújtott adatigénylések teljesítése során ugyanis éppen az információszabadság rendeltetéséből fakadóan, szűk körű kivételektől eltekintve, nincs mérlegelési lehetősége a jogalkalmazónak, ezt a jogpolitikai mérlegelést a jogalkotó jogosult elvégezni azzal, hogy az adatigénylés teljesítésének kötelezettsége alóli kivételeket meghatározza. Ilyen tartalmú törvényi szabályozásra ugyanakkor az igazságügyi adatkezelés területén is lehetőség van. Összefoglalva, álláspontunk szerint szükség van az egymást rontó, néhol eltérő és egymást kizáró szabályok összehangolására, a joghézagok megszüntetésére. Ahogy mondtam, az önálló kódex megalkotása mellett is szólnak érvek, és egyelőre még a joganyag ismerete nélkül nem tudjuk meghatározni azt, hogy szükséges-e az önálló kódex, vagy csupán egy törvénymódosító csomagra van szükségünk. Az is kérdéses, hogy szükséges-e, illetve az eljárásjogok sajátos szabályozási igényének sérelme nélkül lehet-e egységesíteni a büntetőeljárási és a polgári eljárási adatkezelésre vonatkozó szabályokat. Szeretnék még beszámolni egy új törekvésről, egy új szempontról. Az új igazságügyi miniszter meghallgatása során és nyilatkozataiban is kifejtette, hogy az igazságügyi minisztérium a jogalkalmazás elemzésére szeretne vállalkozni, a bírói jogalkalmazást is szeretné elemezni. Tekintsük ezt a jogszabályok utólagos hatásvizsgálatának, hiszen ez egyébként kötelezettsége az igazságügyi miniszternek, hogy a jogszabályok hatályosulását folyamatosan vizsgálja. A nehézséget az adja, hogy természetesen az igazságügyi minisztérium, mint a bírósági hatalmi ágtól független végrehajtó hatalom része, semmilyen egyéb adatokhoz nem fér hozzá, csak azokhoz, amelyeket a bíróság nyilvánosságra hoz, tehát mindenki számára megismerhetővé tesz. Ez jól is van így, de úgy gondolom, hogy pusztán az anonimizált ítéletekből és azok közül is csak abból a néhányból, amelyet nyilvánosságra hozott a bíróság, ebből a jogalkalmazás elemzése szakszerűen nem végezhető el. Ezért nekünk komoly érdekünk fűződik
7
ahhoz az egyébként általános alapelvhez, hogy a bírósági munka, amennyiben az a személyes adatok védelmét nem sérti, a bírósági munka minél transzparensebb legyen, a bírósági eljárások minél több adatot szolgáltassanak, nemcsak a minisztérium számára, hanem egyáltalán a nyilvánosság számára. Sokszor beszéltünk már erről, és azt gondolom, hogy az igazságszolgáltatás egyik nagy problémája, aktuális problémája, hogy a közvélemény torzított, megszűrt, néha félinformációkból tájékozódik a bíróságok munkájáról, különösen a bírói ítéletekről. Mindannyiunk érdeke, nem pusztán az állam érdeke, hanem mindannyiunk érdeke, hogy az emberek jobban megértsék a bírósági ítéleteket, jobban megértsék azokat a folyamatokat, azokat az okokat, amelyeket egy bírósági határozat meghozatala során a bíró figyelembe vett. Ezért szerintem közös érdekünk, hogy a lehető legnagyobb transzparenciát, legnagyobb átláthatóságot biztosítsuk, szükség esetén ez már meghaladja valóban a bírósági adatkezelés kérdését, de szükség esetén a bíróságok el tudják magyarázni azt, hogy mit miért döntenek, mit jelentenek akár az ellentétes, a különböző jogorvoslati fokok során ellentétes döntések. Nagyon örültem annak, bár úgy tűnik, hogy ez egy teljesen új kezdeményezés volt, amikor a Kúria jogegységi tanácsának legutolsó ülése után a jogegységi tanács vezetői kiültek a sajtó elé és elmagyarázták a döntéseket. Vannak kockázatai ennek a műfajnak én tudom, főleg a nem jogegységi típusú, hanem a konkrét ítéletek elmagyarázásának vannak kockázatai, lehet, hogy a bíró olyat is mond, amit egyébként az ítéletében nem úgy foglalt bele. Erre fel kell készülnie az igazságszolgáltatásnak, a bíráknak arra, hogy ha azt akarjuk, hogy a bírósági ítéleteket jobban tiszteletben tartsák az emberek, ahhoz valószínűleg jobban el kell magyarázni a bírósági ítéleteket. Úgy hiszem, hogy ennél jobb pillanat, mint a bírósági adatkezelésről szóló törvény előkészítése, nincs is arra, hogy ezt a kérdést is felvessük. Legalább a vita szintjén érdemes felvetni azt a kérdést, hogy hogyan válhat érthetőbbé, hogyan válhat elfogadottabbá a bírói döntés. Nekem, mint politikusnak, de egyébként alapszakmám szerint ügyvédnek, higgyék el, hogy önmagában a bírói hatalom nem elég arra, hogy az emberek elfogadják a bírói döntéseket. Önmagában a közhatalom gyakorlása nem elég, ahhoz az is kell, hogy megértsék, értsék a döntéseket. Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket. Dr. Makai Lajos, a Pécsi Ítélőtábla Elnöke: Köszönöm államtitkár úr. Egy mondattal reagálva az utolsó felvetésére államtitkár úrnak, azt gondolom, hogy nem feltétlen csak és kizárólag a bíróságok felelősek azért, hogy az ítéleteket nem feltétlen úgy értik, ahogy azokat érteni kell. Ebben igen nagy felelőssége van a – mai témánk szempontjából is jelentős – médiának, hiszen mi is gyakran tapasztaljuk azt, hogy az ítéletek interpretációja köszönőviszonyban sincs az ítéletekkel. Úgy gondolom, hogy a bírói kar abban a kérdésben már állást foglalt, hogy nem feltétlen szükséges az, hogy a bíró magyarázza az ítéletét, ez valóban – ahogy államtitkár úr is fogalmazta – elég veszélyes terület. Nyilvánvaló egy jogegységi döntésnek a magyarázata egészen más. Dr. Harangozó Attila, a Szegedi Ítélőtábla Elnöke: Örülök az eredeti észrevételeknek, azonban jelentős részük félreértésből fakad. Senki nem minősíteni akarta, csak azt gondoljuk, hogy ha azt tapasztaljuk hosszú évek óta , hogy védtelenek a bíróság előtt megjelenő adatok közül a magántitkokban található adatok, akkor ezekre mégis csak ki kell találni valamit. Amikor az igazságszolgáltatás, igazságügyi adat fogalmát meg szeretnénk határozni, szerintem nincs ebben a teremben olyan személy, aki ne tudná azt, hogy a személyes adatot a bírósági tárgyalóteremben nem tudjuk védeni, mert fel kell olvasni, felolvassa az ügyész, felolvassa a jogi képviselő, a bíró. Az a helyzet, hogy vannak olyan speciális területek, az államtitkár úr nagyon jól hozta azt, amit én a közigazgatástól várok. A közigazgatási szakemberek a saját szempontjaik szerint azt mondják, hogy oldjátok meg úgy, ahogy mi meg tudjuk oldani. Mi pedig bent a tárgyalóteremben pontosan ezt észleljük. Ha az államtitkár úr kritikáit darabonként végigvesszük és azt mondjuk, hogy nem kell megoldást találni, akkor ott maradunk, ahol vagyunk, mert nem történt meg az a változás, amire szükség van. Nyilvánvaló dolog, hogy ez nem érzelmi kérdés, azt gondolom, hogy mindenki alaposan fogalmazta meg azt,
8
amit gondol. Amikor leülünk majd a kodifikációs tárgyalásokra, ezeken mondatonként kell végigmenni, és közös gondolkodást ebben kérem. Lesznek olyanok, amikben azt mondjuk, hogy igen, elfogadjuk az érveket, és van olyan, amire én már tudom, hogy amíg legalábbis ülök egy széken és fel nem állok az asztalra, addig megpróbálnám elmondani, hogy miért kell, miért muszáj, nem lehet nem megoldani. Köszönöm szépen. Dr. Makai Lajos, a Pécsi Ítélőtábla Elnöke: Nyilvánvaló, hogy ahhoz, hogy ebből jogszabály legyen, ahhoz kell az Igazságügyi Minisztérium. Enélkül nem fog menni. A cél az, hogy meggyőzzük a jogalkotást arról, hogy szükség van erre. Kíváncsian várjuk ezek után a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnökének véleményét arról, vajon szükséges-e ez a kódex. Dr. Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke: Köszönöm szépen. Ha azzal kezdem, hogy mi az előadásom konklúziója, akkor azt gondolom, hogy a hatóság nagy mértékben támogatja azt, hogy törvény szülessen az igazságügyi adatkezelésről, hiszen több vonatkozásban ma, ha szigorúan szeretnék fogalmazni, akkor azt gondolom, hogy jogellenes állapot áll fenn abban a vonatkozásban, hogy személyes adatok kezeléséről nem megfelelő szintű jogforrás rendelkezik. Ez a jogszabály önálló kódex-e, vagy az eljárási törvényekbe épül be, nyilván ezt meg kell várni, mi támogatjuk az önálló kódex-jelleget is. A konklúzió másik része az lenne, hogy úgy gondoljuk, hogy sok dolgon, sok problémán javítani lehetne egy egységesebb és jobb joggyakorlattal is, azonban az is valószínű és világos, hogy miután a felmerülő kérdéseket joggyakorlattal már korábban is lehetett volna rendezni vagy jobb irányba terelni és ez nem valósult meg, ez is azt támasztja alá, hogy szükséges a törvényi szabályozás. Dr. Harangozó Attila úr által fölvetettekhez hozzátenném, hogy azzal, hogy az infotörvény nem tartalmazza kifejezetten, hogy csak akkor lehet a törvénytől eltérni, ha ezt a törvény megengedi, a szabályozás jellege, miután két alapjogról van szó, eleve azt mondja, hogy csak olyan szabályozás képzelhető el, ami alkotmányos, ami megfelel az infotörvénynek, tehát ebből a szempontból ez nem kardinális kérdés, hogy külön nem engedi meg a törvény, mert csak az lesz alkotmányos szabályozás, ami megfelel az infotörvénynek. Nagyon fontos, hogy törvényi szint, és a szükségesség, arányosság, alkalmasság kritériumainak is meg kell felelni. Nem gondolom, hogy sarkalatos törvényre lenne szükség, már csak azért sem, mert maga az infotörvény sem sarkalatos törvény, csak az adatvédelmi hatóságra, a szervezetre vonatkozó része, maga az érdemi szabályok nem sarkalatosak az infotörvényben. Abban a megtiszteltetésben volt részem az elmúlt évben, hogy még a törvény koncepciójának kidolgozása előtt, illetőleg azzal egy időben szervezett nemzetközi konferenciára kaptam meghívást, ahol felvázolhattam azokat a konfliktusokat, problémákat, amely a két alapjog védelme során szerzett tapasztalatokat igazolja, egyrészt az adatvédelmi biztosi intézménynél, másrészt pedig a hatóságnál. Itt tulajdonképpen az eddigi előadások, és nyilvánvalóan az ezek utániak is az adatvédelem és az információszabadság fontosságát hangsúlyozzák. Azt gondolom, hogy az ma már nem vita kérdése, hogy az adatvédelmi hatóságnak milyen kompetenciája van a bíróságokat illetően, miután személyes adatkezelés és közérdekű adatok, vagy közérdekből nyilvános adatok kezelése folyik, tehát mint közfeladatot ellátó szervek jelennek meg a bíróságok, az adatvédelmi hatóságnak mindegyik alapjog vizsgálata kapcsán kompetenciája van a bíróságokat illetően. Ami probléma igazából, az az, hogy ami az adatvédelmi hatóság szempontjából adatkezelésnek minősül, az nagyon sok esetben a bíróságoknál eljárási cselekmény. Ilyen esetekben inkább általános jelleggel fogalmazzuk meg azokat a standardokat, amelyek elvárhatóak lennének, vagy az alkotmányos, vagy a jogszerű joggyakorlat irányába mutatnának a konkrét jogsértések megállapítását minden esetben mellőzzük. Szeretnénk megtartani azt a lehetőséget, hogy általános jelleggel mondjunk kritikai észrevételeket bírósági ítéletek kapcsán, még akkor is, ha tovább árnyalja a helyzetet, hogy – miután az adatvédelmi hatóság hatósági határozatokat hoz és ezek a hatósági határozatok bíróság előtt megtámadhatók, tehát magunk is alperesi pozícióban jelenünk meg a bíróságok előtt, de ez nem veszi el azt a jogot a hatóságtól, hogy adott esetben kritikai megjegyzésekkel éljen a bírósági gyakorlatot illetően. Ezen a ponton szeretnék is egy dolgot mindenképp említeni. A hatóság nem ért egyet azzal a kúriai ítélettel, amely szerint a közérdekű adatigénylések esetében, a bíróság mint közfeladatot ellátó szervtől várt adatok -
9
közérdekű adatok - esetében alkalmazni kell a polgári jog rendeltetésszerű joggyakorlás elvét, ugyanis az az álláspontunk, hogy a rendeltetésszerű joggyakorlás elve nem vonatkoztatható alapjogi igény esetére. Különösen érdekes az ítélet, ha abban a vonatkozásban nézzük meg, hogy arról szólt, amikor egy magánszemély a bíró ügystatisztikáját kérte ki. A Kúria azt mondta, hogy ez nem rendeltetésszerű joggyakorlás, mert mit akar a bíró ügystatisztikájával az állampolgár. Azért is kényes kérdés, mert mind a személyes adatok védelme, tehát az adatkezelésre vonatkozó kötelezettségek, mind pedig a közérdekű adatigénylésnél mint közfeladatot ellátó szerveknél, ilyen aspektusban szerepelnek a bíróságok. Ami tovább árnyalja a képet az az, hogy az alkotmányjogi panasz és a jogegységi döntések alkotmánybírósági felülvizsgálata át is írhatja adott esetben a bírósági joggyakorlatot. Utalni szeretnék arra, hogy teljes egészében a hatóság egyetértésével találkozott a rendőrök arcával kapcsolatos kérdés, hogy mutatható-e a médiában. Az én álláspontom most is az, hogy nem jogalkalmazással, hanem jogalkotással kell ezt a kérdést megoldani, de nem került be a Ptk.-ba az a szabály, hogy ha közfeladatát közterületen végzi és nem visszaélésszerű, akkor mutatható az arca. Maradna megint a jogalkalmazás, szerintem jobb lenne erre nézve tételes szabály. Amit a hatóság az adatvédelmi biztosi gyakorlatból összefoglalt, a problématérképhez csatlakozva, az a pretárgyalási nyilvánosság kérdése, a tárgyalási jegyzékek nyilvánossága, a tárgyalás nyilvánossága, a sajtónyilvánosság, illetőleg az anonimizálás és a közérdekű adatok újrahasznosítása. Ezekről szólt az az előadás, amelyet ezen a nemzetközi konferencián elmondtam. Tulajdonképpen ez összhangban van azzal a véleménnyel, amelyet az Országos Bírósági Hivatal Elnök Asszonyának küldtünk az adatkezelésről szóló törvény koncepciójával kapcsolatban. Egyébként a helyettesem vezetett egy workshop-ot ugyanezen a konferencián, ahol fontos nemzetközi összehasonlításban jelentek meg hasonló kérdések, ami a tárgyalási jegyzék nyilvánosságát jeleni. Például Dániában nem csak a bíróságokon, hanem a bíróságokon kívül is nyilvános a tárgyalási jegyzék, ugyanakkor bűncselekmény, ha valakit lefényképeznek, ahogy kijön a bíróságról vagy bemegy. Ott a védelemhez társul egy erőteljes szankció is. Azt kell mondani, hogy a tárgyalás nyilvánosságánál a magyar gyakorlat a tudósításról, a fényképezés lehetőségéről meglehetősen megengedőnek tűnik nemzetközi összehasonlításban is. Külön kérdés a közszereplők szereplése a bíróságok előtt, szerintem ott a magyar gyakorlat nem elég megengedő, én többet engednék, ha közfeladatot ellátó személy közfeladatával összefüggésben áll a bíróság előtt, szerintem túlzott a védelme a jelen gyakorlat szerint. Külön kérdés az iratokba való betekintés, az akta nyilvánossága, kutathatóság kérdése. Az igazságügyi adat fogalmával kapcsolatban arra hívtuk fel a figyelmet, hogy a személyes adat, különleges adat, ráadásul az igazságszolgáltatás által kezelt különleges adatok vonatkozásában nemzetközi kötelezettségei is vannak Magyarországnak, tehát az igazságügyi adat fogalmának a definiálása nem lesz egyszerű feladat a jogalkotó részéről, hiszen a személyes adatok fogalma, a különleges adatok fogalma lefedi ezt a kérdést. Az a kérdés, hogy milyen módon lehet ezek után külön kiemelni az igazságügyi adat fogalmát. Természetesen nem zárkózunk el egy ilyen fogalom megalkotása elől, de nem lesz könnyű feladata a jogalkotónak. A pre-tárgyalási szaknál azt gondolom, hogy most is meg lehetne oldani, itt pont azzal a kérdéssel állunk szemben, aminél hiányzik a megfelelő jogforrási szint. A tárgyalási jegyzék szabályozásánál ma is megoldható lenne olyan gyakorlat, hogy nem szerepel rajta személyes adat, illetőleg kifejezetten lehetne tiltani azt, hogy a média tárgyalási jegyzék előtt vegyen fel képeket. Az adatvédelmi hatóság ugyanúgy, ahogy az adatvédelmi biztos is nyilván a két alapjogot védi. Azt gondoljuk, hogy az igazságszolgáltatás nyilvánossága, a tisztességes eljáráshoz való jog, mind olyan alapjogok, amelyeket csak együttesen lehet figyelembe venni a megfelelő szabályozásnál, tehát nemcsak az adatvédelemből és az információszabadságból kell kiindulni. Ezeknek az alapjogoknak egymásra tekintettel kell érvényesülniük. Azt is figyelembe kell venni, hogy a tárgyalás nyilvánossága garanciális szabály is, ugyanakkor nem választás kérdése. Nem lehet lemondani róla, nem lehet úgy értelmezni, hogy aki a bíróság előtti jogérvényesítés mellett döntött, az lemond a személyes adatok védelméhez fűződő jogáról is egyben. Különös tekintettel az Európai Közösségek
10
Bíróságának egy határozatára szeretném felhívni a figyelmet, hogy idézzek belőle: „A személyes adatok oltalmán keresztül a magánszféra védelemben részesül még akkor is, ha az adat a nyilvánosság elé került, vagy közelebbről meg nem határozható számú személy számára ismertté vált, válhatott.” Azt meghaladta az élet, hogy ami nyilvánosságra került, ott semmiféle védelem nincs. Emlékszem még adatvédelmi biztos koromból, amikor a munkatársaim között volt ilyen vita, vagy közöttünk, akik azt mondták, de ha valami nyilvánosságra került, akkor ott már nincs mit tenni. Én sose osztottam ezt a véleményt és azt gondolom, hogy igenis a nyilvánosságnak is lehet célja, és a tárgyalótermi nyilvánosságnak külön célja van, nyilván az igazságszolgáltatás és a tisztességes eljárás, de nem jelentheti ez azt, hogy akkor ami ott elhangzik az szabad préda lenne. Éppen ezért azt gondolom, hogy a gyakorlat ma is lehetne más. Például nem voltam hajlandó hatósági eljárást indítani a bíróság ellen, miközben a munkatársaim javasolták. Ami egyszerűen megoldható lett volna, hogy a bírónak nem kellett volna felolvasnia teljes orvosi leletét a félnek, aki nem jelent meg a bíróság előtt, viszont becsatolta egy orvosi igazolást. Ez általánosságban is igaz lehet, hogy bizonyos védendő adatok esetén, bizonyos titkok esetén elegendő lenne a tényt közölni és nem teljes részletességgel felolvasni. Azt gondolom, hogy a tárgyalás nyilvánosságának nem lehet, hogy az legyen a célja, hogy egyenes adásban tudósítani. Itt probléma lehet az okostelefonok, a különböző technikai eszközök alkalmazása, de tudunk olyan esetről, amikor esküdt is bíróság elé került amiatt, mert online tudósítást végzett a bírósági eljárásról. Hiszen egyébként a sajtónak azt gondoljuk - és ebben a vonatkozásban foglalunk mindig állást - önálló felelőssége van a tárgyalás tudósításáról. Ami a tárgyaláson elhangzik, az egy az egyben nem jelenhet meg a sajtóban, mert maga a sajtóalkotmány is azt mondja, hogy a sajtószabadság gyakorlása nem járhat más személyhez fűződő jogának sérelmével. Itt nemcsak a szabályokat kell kodifikálni, ami nem lesz egyszerű, hiszen nagyon sok minden ad hoc dőlhet el. Itt az is jó lenne, ha kialakulna egy olyan sajtóetika, egy olyan újságíróképzés, ahol az újságíró sok esetben el tudná dönteni azt, hogy mi az, ami megjelenhet a tárgyalásról, mi az, ami nem, mikor kell anonimizálni és mikor nem. Ma is megoldható lenne egy olyan gyakorlat, hogy a bíró nyilatkoztatná a felet arról, hogy ami a tárgyaláson elhangzik, ott milyen mélységben járul hozzá, hogy ez a sajtóban megjelenjen. Egyébként a hatóság hatósági eljárás keretében folytatott le olyan eljárást is, amikor a sajtót bírságolta meg azért, mert megjelentett bizonyos adatokat. Az adatvédelmi biztosokat tömörítő brüsszeli 29-es munkabizottságnak egy hosszú állásfoglalása, munkaanyaga van arról, hogy mikor azonosítható a személy, a személyes adat, mikor éri el az azonosítás azt a pontot, amikor már azonosítható a személy. Nagyon sok esetben, vagy ebben a konkrét esetben a sajtó elvégezte ezt az azonosítást, nem várta meg, míg az állampolgárok adott esetben maguk végzik el ezt, hanem leírta annak a személynek a nevét, akinek a hozzátartozója lett bűncselekmény áldozata. Természetesen megbírságoltuk a sajtót. Az egyik elment bírósághoz, de a bíróság megerősítette, hogy a hatóság jó úton járt ennek a határozatnak a meghozatalával és a bírság kiszabásával. Külön kérdés lesz, és azt gondolom, hogy szintén nem könnyű kérdés az anonimizálás kérdése. Ez az a terület, amit a bírák igazán nem szeretnek, hiszen egy valóban jelentős többletmunkát hárít a bírákra, azonban az is igaz, pont erre a brüsszeli munkaanyagra hivatkozással, hogy az anonimizálás nem a név helyetti monogramot jelenti, hanem tulajdonképpen felismerhetetlenné tételt jelent. A körülményektől kellene olyan mértékben megfosztani az ítéletet, amely már nem teszi azonosíthatóvá a személyt, hiszen a sajtónyilvánosság miatt a név monogramra cserélése biztosítja az összekapcsolást. Elég sok olyan kérdés van, amelyet végig kell gondolni. A hatóság támogatja azt, hogy egy egységes törvény legyen, mindenképp támogatjuk a törvényi szintű szabályozást. Nem is vettem végig az előadásomban a teljes spektrumát azoknak a kérdéseknek, amelyeknek a vizsgálata során a mai joggyakorlat azt mutatná, hogy van mit tenni a nagyobb védelemért. A hatóság készen áll a jövőben is egy ilyen koncepciót, vagy a részletszabályokat véleményezni, illetőleg a meglévő tapasztalatainkat átadni egy szabályozás érdekében. Köszönöm a figyelmet. Dr. Makai Lajos, a Pécsi Ítélőtábla elnöke: Nagy várakozással nézünk a következő jogászi hivatásrend véleménye elé. Felkérem dr. Eperjes Krisztián urat, a Legfőbb Ügyészség főtitkárát, tartsa meg előadását.
11
Dr. Eperjesi Krisztián, a Legfőbb Ügyészség főtitkára: Tisztelt Elnök úr, tisztelt államtitkár úr, hölgyeim és uraim! Először is szeretném megköszönni, hogy a bíróság lehetőséget biztosított az ügyészségnek, mint az igazságszolgáltatás közreműködőjének ahhoz, hogy szerény hozzászólással kifejthesse véleményét az igazságügyi adatkezelés vonatkozásában. Tekintettel arra, hogy akik itt jelen vannak, mindannyian foglalkoznak ezzel a kérdéssel, én úgymond előadást nem szeretnék tartani, inkább hozzászólnék és fragmentumosan egy-egy kérdéssel foglalkoznék. Leginkább a vitaanyag, melyet előzetesen megkaptunk, illetve az infotörvény mentén. Talán az adja az aktualitását, hogy az ügyészség részéről én jöttem e konferenciára, hogy a biztonsági és adatvédelmi osztály a Legfőbb Ügyészségen található, amely vezetőjén keresztül alárendeltséggel működik. Ha az infotörvényből indulunk ki, illetve az adatkezelésnek a törvényi szintű szabályozásából, – azért javítottam magam, mert ez nemcsak az infotörvény, hanem a minősített adat védelméről szóló törvény is – azt láthatjuk, hogy alapvetően három pillér van, két nagy, van a minősített adat, illetve a nem minősített adat. A nem minősített adaton belül mondhatnám azt, hogy van a – és direkt fordítom meg – a közérdekű adat és mindazok az adatok, melyek nem közérdekű adatok, nevezetesen személyes adat, illetve a bűnügyi személyes adat. Azért fordítottam meg így a sorrendet, mert tulajdonképpen a gyakorlat során sokszor azt kell eldöntenünk, hogy ha van egy adatigénylés, akkor beleesik-e valamelyik kategóriába, amely nem közérdekű adat. Ebből kifolyólag jellemzően úgy tűnik, hogy egy adatkezelés mikéntjének az eldöntésére – nevezetesen, hogy az adat megadhatóe vagy sem – mindig azt kell megvizsgáljuk, hogy kategória alá esik-e vagy sem. A másik kérdés, amellyel szerintem érdemes foglalkozni: talán érdemes kettébontani a saját szektorunknak a működési tevékenységét és a szakfeladati tevékenységét, hiszen a működési, igazgatási tevékenységben mi is gyakorlatilag ugyanúgy mint bármely állami szervezet, vagy törvény hatálya alá eső szervezet, tulajdonképpen ha úgy tetszik, a hatóság ügyfelei vagyunk, ha esetleg van vita, vagy jogorvoslat, ott ügyfélként jelenünk meg magunk is. Ez nyilvánvaló a hivatali működési rész. Ettől elkülönül némiképp a szakfeladati rész, hiszen ott vannak olyan ágazati jogszabályok, melyek némiképp eltérően szabályoznak bizonyos adatkezelési metódusokat, nem adatkezelési, hanem szakmai szempontból. Úgy vélem, hogy az előbbiben, tehát a hivatali működés tekintetében az infotörvény kellőképpen szabályozza azt, hogy mi az, amit személyes jellegű adatként kell kezeljünk, melyek azok, amelyek közérdekű vagy közérdekből nyilvános adatok. Ahogy a vitaanyagot átolvastam, azt láttam belőle, hogy akik értekezést írtak hozzá, leginkább egy-egy gyakorlati példát emeltek ki, hogy a saját jogterületükön, elsősorban ítélkezési tevékenység során, melyek azok a problémák, melyekkel gyakorlati módon szembesülnek, ahol esetleg összeütközést látnak a rájuk vonatkozó eljárási rend, illetve az adatkezelési jogszabály között. Éppen ezért úgy vélem, hogy ezek tulajdonképp gyakorlati kérdések. Mivel gyakorlati kérdések, ahogy elnök úr említette, ha jól figyeltem szavaira, a joggyakorlatnak kell erre választ adnia. Ebből talán már következik is az, hogy ha szabad ezt mondani: „félek a görögöktől, ha ajándékot hoznak is”, tehát nem vagyok abban bizonyos, hogy egy önálló kódex fel tudná oldani a gyakorlatban jelentkező problémákat. Tekintve az is egy általános szabályzó lesz, amit a hétköznapok során ugyanúgy meg kell tölteni tartalommal, ha erre egy elvi szabályozás megfelelő lenne, akkor hasonlattal élve azt is mondhatnánk, hogy a saját tevékenységünkre sem lenne szükség, mert egy automata el tudná végezni. Mivel minden ügy egyedi, így minden esetben minden adatkérésre vonatkozó előterjesztés is, vagy éppen adatkezelés is egyedi, ezért nyilvánvalóan a gyakorlat során, a mindennapokban kell azt eldönteni. Ennek ellenére azzal magam is egyetértenék, hogy vannak olyan kérdések, amelyeket talán jobban lehetne részletében szabályozni, és itt elsősorban a szakági tevékenységre vonatkozó kérdések adatát, a klasszikus igazságszolgáltatás során felmerülő adatkezelési kérdésekre gondolok. Úgy vélem, hogy talán ha e téren jogszabályi változtatásra van szükség, akkor szerencsésebb, ha az egyes ágazati törvényekben, tehát büntetőeljárási törvényben, vagy Pp.-ben jelennek meg különböző klauzulák, mert a magam
12
részéről tartanék attól, hogy egy általános megfogalmazás, egy-egy speciális jogviszonyra vagy eljárási rendre hasonlóképpen kevésbé lesz adaptálható, mint ha azokban a jogszabályokban jelenik ez meg az adott eljárási rendhez igazodva, nyilvánvalóan összhangban az infotörvénnyel. Felmerült a kérdés, az igazságügyi adat kérdése. Nem tudom, hogy az igazságügyi adatot, mint komplexitást, lehet-e definiálni. Kiindultam itt az infotörvénynek a megfogalmazásából, hogy ha mondjuk a büntetőjogi területet nézzük, hogy lehet egyszerűsíteni. Ott van a bűnügyi személyes adat. Ha a bűnügyi személyes adat helyett azt mondanám, hogy bűnügyi adat, akkor ebben az esetben az érintett szó kihagyásával – ha elolvassuk azt a szakaszt – gyakorlatilag egy sokkal nagyobb spektrumban jelenik meg a védelem. Ugyanakkor úgy vélem, hogy mind az infotörvény 19., mind 27.§-ában a személyes adatok kezelésére vonatkozó részben, illetve az érintett jogai és kötelezettségei, illetőleg a közérdekű adatokra vonatkozó részben, e két §-ban tetten érhető, hogy melyek azok az érdekek, értékek, melyek mentén a korlátozás törvény szerint megengedett. Ebben benne van a bűnmegelőzési, a bűnüldözési érdek is. Az egyiknél benne van az igazságszolgáltatási és közigazgatási hatósági, a 27.§-ban ez így expressis verbis nincs benne, de benne van, hogy más érintett joga, tehát mögöttesen ott van, hogy más eljárásban is lehet alkalmazni. Éppen ezért e felmerült kérdéseket, amelyek a vitaanyagban benne vannak, elsősorban gyakorlati problémának tartom. Az más kérdés, hogy talán mondható így kollégák részéről, ennél a jelenleg elméleti szabályozásnál vagy törvényi szabályozásnál, nyilvánvaló a hétköznapon, amikor gyorsan kell dönteni, lehet, hogy egy mankó, vagy értelmezési irány amely alapján azt tudják mondani, hogy ez A vagy B anélkül, hogy hosszasan konzultálnának egy teljes egészében szakemberrel, akinek ez a szakterülete. Ez kívánatos lenne. Tartok tőle, hogy egy általános kódex ismételten túl nagy elvi szabályozás lenne, hasonló kérdések felmerülhetnének, hiszen nem lehet minden egyes részletkérdést egy jogszabályban lefektetni. Ami még szerepelt szintén a vitaanyagban, egy rész-szelet, egy roppant kis kérdés. Felvetődött, hogy jó lenne ha maguk az eljáráskezdeményezők, vagy beadványozók megjelölnék azt, hogy az az adat, amit ők, az eljáró fél, vagy eljáró hatóság elé terjesztenek, az milyen adat. Azért félek ettől a fordulattól, mert az, hogy mi a minősített, vagy hogy minősítik az adatot, azt a minősített adat védelméről szóló törvény pontosan meghatározza, meg azt is, hogy kinek van joga minősíteni. Azt, hogy ő minek tekinti azt az adatot, esetleg ő egy különleges adatnak, vagy csak személyes adatának tekinti, azt az infotörvény pontosan szabályozza, hogy milyen adat. Így tartok tőle, hogy ez problémát okozhatna. Egy oldalról értem, jellemzően az üzleti titok kérdése vagy egy gazdasági titok kérdése mindig az, amely sok esetben az eljárásokban problémát okozhat, hogy adott esetben egy nyilvános bírósági eljárásban, vagy éppenséggel egy büntetőeljárásban melyek azok az adatok, amelyeket a vonatkozó Be. szerint az eljárásban elé kell tárni, sérteném-e bárkinek az érdekét azzal, hogy elé tárom. Valóban lehet egy kollízió az adatkezelési jogszabály, illetőleg az eljárási törvény között. Ebben a vonatkozásban több tanulmányt és állásfoglalást olvastam. Azon is szokott disputa lenni és különböző álláspontok vannak, hogy melyik generális, és melyik speciális jogszabály. Az adatkezelési a generális, és ehhez képest az adott eljárási rendet meghatározó a speciális, tehát az eljárási rend a speciális, vagy az eljárási rendben, mint speciális szabályt kell alkalmazni az adatkezelési normát. Ugyanis ha az utóbbit vesszük, akkor valóban ezek a problémák, amelyekről beszélünk, felmerülhetnek. Ha az előbbit vesszük, hogy az adatkezelésre vonatkozó jogszabály az általános és ahhoz képest speciális az eljárásrendi jogszabály, akkor pontosan az infotörvényben lévő felhatalmazás szerint lehetne eltérőképpen kezelni, nyilvánvalóan úgy, hogy a kohézió a két jogszabály alkalmazásában megjelenjen, de akkor lehet azt mondani, hogy igazságszolgáltatási bűnüldözési érdekből itt szűkítve alkalmazza a jogszabályt. Nyilván figyelemmel arra, hogy más személynek, az érintett személynek alapjogi joga ne sérüljön. Összességében azt tudnám e kérdéshez kapcsolódóan összefoglalva elmondani, hogy elsősorban a szakfeladatok ellátása során látok a magam részéről a gyakorlatban felmerülő problémákat, a hivatali működésre vonatkozva úgy hiszem az infotörvény egyértelmű eligazítást ad. Amint ezt az elején korábban jeleztem, tartok attól, hogy ha nem címzetten az adott eljárási funkciókhoz, rendekhez, vagy eljárási folyamatokhoz kapcsolódóan kerülnek esetleg különleges szabályok megállapításra, vagy külön szabályok megállapításra, akkor egy túlzott elvi koncepció kevéssé tud speciálisan odahatni és a gyakorlatban első, másod-, harmadfokon eljáró kollégáknak ugyanúgy fel fogják tenni ezeket a kérdéseket X idő múlva. Ezért úgy vélem,
13
hogy iránymutatásra szükség van, amennyiben a gyakorlat ezt önmagától nem tudja kitermelni, akkor viszont szerencsésebbnek tartanám, ha az infotörvényben, vagy is-is jogszabályokba kerülnének bele olyan klauzulák, amelyek pontosítják az adatkezelési szabályok alkalmazását. Köszönöm, hogy meghallgattak. Dr. Makai Lajos, a Pécsi Ítélőtábla elnöke: Köszönöm szépen dr. Eperjes Krisztián úrnak a hozzászólását. Jelenthetem a konferencia résztvevőinek, hogy vezetnek azok az álláspontok, amelyek nem tartják feltétlen szükségesnek önálló kódex megalkotását, de kíváncsian várjuk, hogy a következő jogászi hivatásrendnek, az ügyvédségnek mi a véleménye erről. Felkérem Bánáti János urat, tartsa meg előadását. Dr. Harangozó Attila, a Szegedi Ítélőtábla Elnöke: Másodszor merül fel a minősítés kérdése. Arról van szó, ha már folyik a büntetőeljárás, kihallgatják a gyanúsítottat, fölveszik a telefonszámát, a másik gyanúsított kér egy teljes iratmásolatot, és benne van a gyanúsított-társának a telefonszáma, miért nem mondhatja azt, hogy ezt távközlési titokként vagy magántitokként kéri kezelni? Dr. Bánáti János, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke: Tisztelt Elnök Asszonyok, Elnök Urak, Államtitkár Úr! Az igazságügyi adatkezelésről, tájékoztatásról és az igazságszolgáltatás nyilvánosságáról, erről a rendkívül szerteágazó témában készült előterjesztés és a korábbi viták során elhangzottak felvetették, hogy az adatkezelés szabályai terjedjenek ki az igazságszolgáltatás összes résztvevőjére. Feltehetően ennek a felvetésnek köszönhetem, hogy itt lehetek az ügyvédi kar nevében, amelyik az igazságszolgáltatás egyik résztvevője. Ha az adatkezelés, tájékoztatás és a nyilvánosság szabályai kiterjednek mindenkire, akkor nyilvánvalóan figyelemmel kell lenni az ügyvédi hivatás specialitására is. Bevezetőmben néhány dolgot ezzel kapcsolatban fogok szólni és néhány reflexiót fűzök egy-két kérdéshez, ami elhangzott. Önálló előadással azonban én az igazságszolgáltatás nyilvánosságáról, ezen belül az igazságszolgáltatás médianyilvánosságáról készültem. Ebben vállalom azt, hogy átfogóan tudom vázolni elképzelésünket, vagy a személyes álláspontomat fogom tolmácsolni. Amikor azt mondtam, hogy köszönöm a meghívást, hogy az ügyvédi kar nevében itt lehetek, ez azt jelenti, hogy elméletileg elfogadom azt a felvetést, hogy az adatkezelésre, a tájékoztatásra vonatkozó szabályok terjedjenek ki minden résztvevőre, így terjedjenek ki a polgári perben jogi képviselőként ott lévő ügyvédekre, büntetőügyben főként védőként ott lévő kollégákra, pótmagánvád és az előbbiekben elhangzott magánfél jogi képviselője, mint azért partikuláris részvétel, külön talán nem kell ismertetésre kerüljön. Miközben ezt az alapkiindulást elfogadom, elöljáróban nem árt, ha rámutatok, hogy van olyan alapvető különbség az ügyvédi munka és a hatóságot képviselő bíróság, bírák és ügyészség, és ügyészek között, ami az adatkezelés és tájékoztatás szabályainak összehangolását rendkívül megnehezíti. Az ügyvédi szakmánál mindenki által ismert ügyvédi titok az a fal és az a gát, ami a tájékoztatással kapcsolatos azonosságot tulajdonképpen lehetetlenné teszi. Ha semmi másról nem beszélek, mint arról, hogy nagyon sok ügyvéd kolléga időnként magam is, járunk el polgári képviselőként olyan ügyben, ahol közhatalmi szervet, olyan szervet képviselünk, amelynek minden egyes lépése a nyilvánosságra tartozik, az is nyilvánosságra tartozik, hogy milyen jogvitája van és ennek mik a részletei. Ha ebben az ügyben a sajtó képviselője elmegy az ügyfélhez és felvilágosítást kér, hogy igaz-e, hogy önök egy ilyen perben vannak és mik a további részletek, akkor az infotörvény alapján ezeknek a legnagyobb része nyilvánvalóan közérdekű adat, az ügyfél meg kell, hogy adja a sajtó számára a tájékoztatást. Nagyon gyakran az ügyfél azt mondja, hogy nekem van jogi képviselőm, tessék az ügyvédhez menni. Akkor jön az ügyvéd, és mi az első mondata? Az kell, hogy legyen, engem az ügyvédi titoktartás köt. Formálisan is az ügyfélnek fel kell menteni a titoktartás alól, hogy egyáltalán én önnel közölhessem, hogy van ilyen ügy, és én vagyok benne az ügyvéd. Ekkor már az ügyfelek nagy része meggondolja, hogy milyen körben és hogy ad az ügyvédnek a titoktartás alól felmentést, tehát az ügyvéd tájékoztatási joga és kötelezettsége egész más, mint a hatóság részéről. Azt kell mondanom, lehet, hogy első hallásra kicsit furán hangzik, de őszintén szólva, amikor tájékoztatást vár a
14
sajtó az ügyészségtől és a bíróságtól, az igazságszolgáltatás két szereplőjétől, milyennek kell lenni ennek a tájékoztatásnak? Objektívnek. Milyen tájékoztatást ad az ügyvéd akár polgári perben, újra mondom, az egyik felet képviseli, vagy védő. Hivatásából eredően szubjektív, részben az ügy ismerete, és a polgári perben amit az egyik ügyféltől tudott és hallott, arra alapozza, a védői tevékenységénél pedig törvényi kötelezettsége. A törvény azt mondja, a védő kizárólag a terhelt érdekében működhet közre az eljárásban. Van egy törvényi kötelezettség az egyoldalúságra. Tudom, hogy néha nagyon furán hangzik, mert abból indulunk ki, hogy maga az igazságszolgáltatás az objektivitásra törekszik, fel akarja tárni az igazságot és ott van valaki – nem megyek bele, mert a mai konferencia nem a védői tevékenységről szól –, de ez van és ennek természetesen nagyon fontos elvi alapja van, hogy miért kötelező a védő részéről az elfogultság. Ha ő kötelezően elfogult, akkor a tájékoztatásnak nem lehetnek azonos szabályai az én álláspontom szerint minden szempontból, ami egyébként az igazságszolgáltatás hatósági szereplőjére vonatkozik. Továbbmenve még a reflexiókon két felvetés, amivel azt mondanám, nem tudok teljesen azonosulni. Az egyik, amelyik ha jól idézem az anyagot, úgy szól, hogy „a kezdő időpontja mikortól legyen az adatkezelésnek” az úgy szól, hogy a bírósághoz fordulás időpontjától legyen az adatkezelés egységes szabálya. Ez rögtön mutatja a következő kérdésre adott válaszomat, hogy ez a felvetés kizárólag a polgári peres gondolkozást tükrözi. A büntetőeljárás vonatkozásában számomra ugyanis elképzelhetetlen, hogy adatkezelésről kizárólag a bírósági szakaszban beszéljünk, hiszen a büntetőeljárás elválaszthatatlan része, mondhatnám sok szempontból kényesebb része a nyomozati szakasz, az a nyomozati szakasz, amelyik a titkosságra és a zártságra alapul, hiszen még a védőtől is elzárja az adatoknak a döntő részét az iratismertetésig, és mégis nagyon sok példát találunk arra, amikor szerkesztőségekbe, egyes jól értesült tudósítókhoz érkeznek anyagok, beesnek a postaládába, és megindul a sajtó részéről egy egyoldalú tájékoztatás bizonyos adatok alapján. Senki nem tudja, hogy az adat honnan jött, hogy szivárgott ki, és akkor következne majd, hogy erre valamilyen reflexió kell. Erről majd inkább amikor a médianyilvánosságról szólok egy-két mondatot. Most csak annyit, hogy álláspontom szerint nem elég, ha egységes szabályozásban gondolkodunk, úgy felvetni a kérdést, hogy ha a bírósághoz fordulás időpontjától legyen egységes az adatkezelés. A másik, hogy a büntető- és a polgári eljárásra vonatkozóan lehet-e egységes adatkezelési szabály. A véleményem határozottan az, hogy nem. Annyira más a két eljárásnak az úgy mondanám, filozófiai megközelítése és ebből következően a gyakorlata, hogy elképzelhetetlen azonos adatkezelés. Mire gondolok? Nyilvánosság, és az természetesen az államhatalom nyilvánossága, mind a kettőben bizonyos értelemben, de a büntetőügy tulajdonképpen azt mondja, hogy a közhatalom, a közhatalmat képviselő ügyészség, mert a törvény alapján úgy látja, hogy az egész közösséget érte sérelem, még akkor is, ha magánszemélyre volt mondjuk egy testi sértés, a közösséget érte sérelem, ezért én elviszem az állam egyik szervéhez ezt a kérdést, döntsön róla, mert ebből a döntésből azt várom, hogy az egész társadalom vonja le a következtetést, generális prevenció, mondja a büntetőeljárási törvény. Ennek egész más a filozófiája, mint a polgári ügyek döntő, kilencvenvalahány százalékának, ahol magánfelek, vagy gazdálkodó szervezetek egyike úgy dönt, hogy ezt a vitát döntse el. Ez a döntés nem jelentheti azt, hogy egyben ezek az ügyek majdnem semmi másról nem szólnak, mint személyes adatokról, egészségi adatokról, banktitokról, gazdasági titokról és sorolhatnám az összes titokfajtát, amely a polgári perekben előfordul. Anélkül, hogy sokat erről a kérdésről szólnék, összefoglalóan azt mondanám, hogy külön szabályozás kell a büntető és a polgári eljárásban. Néhány reflexió után a felszólalásom fő témájára térnék át, az igazságszolgáltatás médianyilvánosságára. Azt hiszem, hogy ebben a körben arról beszélni, hogy az eljárási törvények alapelvei között miért helyeződik el az igazságszolgáltatás nyilvánossága, nyilvánvalóan nem kell. Az ítélkezés nyilvánossága évszázadok óta a demokráciák jellemzője, mert diktatúrákban az ítélkezés zárt tárgyalásokon, néha pedig nem is a bíróságokon történt. Maga a demokrácia 2000 éve elég sokat változott. Az talán nem olyan eretnek gondolkozás, ha azt mondom, ha változik a demokrácia, akkor a demokrácia alapelvéből következő tárgyalás nyilvánosság elvét és gyakorlatát gondoljuk végig. A görögöknél mit jelentett mondjuk a nyilvánosság? Azt jelentette, hogy az egész közösség minden egyes tagja aktív résztvevője volt az ítélkezésnek. Ott az volt a demokrácia, majd jött a polgári demokrácia, ahol már nem vett ugyan mindenki részt, de az a közösség, az a kisváros, az a falu, amelyben történt egy bűncselekmény, az teljes személyes részvételével – tessék megnézni az amerikai filmeket, a kisvárosi esküdtszékért ott van a kisváros lakóközössége, és az egész ügyet az első pillanattól a végéig követi, és ez annak
15
a demokráciának a szerves együttjárója. Na de a XXI. században élünk, a XXI. századi életritmus és a technikai fejlődés tulajdonképpen az eredeti nyilvánosságot – amely azt jelentette, hogy a társadalom tagjai, a lakosság ott ül a tárgyalóteremben és részese és most maradjunk tényleg a büntető ítéleteknél – ezt elfújta. A tárgyalótermek ma döntően hallgatóságtól mentesek, tehát üresek, a sajtó képviselői vannak jelen a tárgyalótermekben. Ez azt jelenti, hogy azzal a fogalommal kell megbarátkoznunk, hogy közvetetté vált a nyilvánosság fogalma. Csak ha ezt végiggondoljuk, akkor lehet ezeken a fogalmakon utána továbbmenni, mert a társadalom minden lényegi kérdésben a médián keresztül szerzi be az alapinformációját, közvetítő útján, ideértve az igazságszolgáltatást is. Ez a jogállamokban megkövetelt nyilvánosság ma lényegében médianyilvánosságot jelent. Akkor van nyilvánosság, ha a média részéről nyilvános, és ez a média közvetíteni tudja a társadalom tagjainak. Nyilvánvaló, hogy ez a fajta nyilvánosság viszont számtalan elvi és gyakorlati problémát vet fel, amelyet ha nem old meg az igazságszolgáltatás, nyilván részben jogalkotási segítséggel, akkor egyes esetekben több probléma lehet belőle, mint amennyi egyébként a nyilvánosságban lévő előnyből fakad. Az nyilvánvaló, és ez az elmúlt években követhető, hogy az igazságszolgáltatás valamennyi résztvevője és az újságírók is, most ideértve az elektronikus újságírást is, látják, hogy ez a helyzet nem jó. Nem jó, ami a tárgyalótermekben zajlik, nem jó, ami tükröződik az igazságszolgáltatásról a sajtóban, ezen a helyzeten javítani kell. Ebben tehát van egyetértés, de az antagonisztikus ellentétek a megoldást nem nagyon segítik elő. Hogy ez ne egy pusztába kiáltott szó legyen, hogy mit értek én antagonisztikus ellentétek alatt, néhányra utalnék, mármint az igazságszolgáltatás és a sajtó antagonisztikus ellentéte. A sajtó, és nem csak a bulvárra gondolok, a leegyszerűsítésben érdekelt. Abban a leegyszerűsítésben, ahol néhány másodperces spot-ok jelennek meg a televízió híradójában, de még az úgymond elemző műsorokban is nagyon leegyszerűsített mondatokban lehet csak szövegezni, miközben – gondoljuk végig – az igazságszolgáltatás lehet érdekelt a leegyszerűsítésben? Az összes jogszabály ezzel ellentétes hatású. Teljes tényfeltárásra kötelezi a bíróságot, ha kell, hónapokig, évekig tartó bizonyítást kell lefolytatni, hogy az ügy minden részletét megismerje, jogszabályokat, időbeli hatályt kell összevetni, rendkívül komplex joghelyzetekben különböző jogágakból kell meríteni egy büntető ítéletben is, hogy az a büntető ítélet törvényes és jogszerű legyen, és ezt a komplex helyzetet valamikor 50 oldalas, 100 oldalas vagy több száz oldalas ítéletben tükrözi, miközben újra mondom, a sajtó és nemcsak a bulvár, mindennek a leegyszerűsítésében érdekelt, és egy-egy mondattal próbál bombázni, nemcsak az igazságszolgáltatásban, de nyilvánvalóan nem feladatunk, hogy a média általános szerepéről beszéljünk, máshol is ismerjük ezeket az egymondatos bombázásokat. Következő antagonisztikus ellentét, hogy a média a rendkívüliségben érdekelt, a botrányban, a különlegességben. Nem abban, hogy bemutassa a folyamat általános jellemzőit és a valóságot. Nem állom meg, hogy egy példát ne mondjak, mert az sok szempontból is tanulságos: az ároktői történet. Az ároktői történetből milyen következmények hárultak a jogalkotásra – házi őrizet, az előzetes letartóztatás ideje –, milyen következmények hárultak megint a bíróságokra, milyen igaztalan kritikát kellett elfogadniuk az eljárások elhúzódásával kapcsolatban, miközben a bírósághoz érkezés előtti szakaszról elfelejtett a sajtó szólni, és itt az ároktői üggyel kapcsolatban, és ez az egyetlen egy mondjuk úgy botrányos szakértő és egyéb okokból való időelhúzódás, ez hetekig téma volt a sajtóban, hogy ennek következtében meg kellett szüntetni az előzetest. Itt tehát botrány volt, egyedi ügy volt és az általános statisztikák, meg hogy egyébként a bíróságok általában időszerűek, erről nyilvánvalóan nem lehet elvárni, hogy a sajtó hangzatos cikkeket írjon. A következő antagonisztikus ellentét, ezt is ki kell mondani, ez nem ördögtől való, hogy a média nagy része, mondjuk így, bizonyos értelemben elfogult. Elfogult politikailag, elfogult akár bizonyos tulajdonosi szerkezet okán. Vele szemben áll a másik oldalon az igazságszolgáltatás a maga teljes objektivitásától, valahol ennek találkoznia kell. Végül, de nem utolsósorban az antagonisztikus ellentétre, a sajtó piaci alapon szerveződik. Ezt ha nem ismerjük el és nem nézünk vele szembe, akkor nem értjük a botrányra törekvését, arra törekvését, hogy a specialitás érdekli. Ez a piaci alapon szerveződő sajtó, média ott áll az igazságszolgáltatást képviselő bíróság és
16
ügyészséggel. Ezt a nyilvánosságot valamilyen módon ki kell szolgálni. Néhány szóval a tárgyalás sajtónyilvánosságáról. Ha az ügyvédséget képviselem ezen a konferencián, akkor az ügyvédek médiaszerepléséről mondok majd néhány gondolatot, és nyilván nem a bíróságok és az ügyészségek e körben lévő tájékoztatási kötelezettségéről. Tárgyalás sajtónyilvánosságáról már az előzőekben szóltam, itt is elsősorban az elektronikus médiáról szólnék, mert a hagyományos írott sajtó tárgyalási jelenléte általában nem okoz semmiféle problémát, sem a jegyzetelése, sem az nem okoz problémát azon túl amit elmondtam, hogy az írásbeli cikkek amik a későbbiekben megjelennek, milyen hűen tükrözik a tárgyalást. Amiről többet és részletesebben szólnék azonban, az az elektronikus sajtó részvétele. Leegyszerűsítve: a kamerák részvétele a tárgyalótermekben. Ennek a jogszabályi hátteréről nem szólnék sokkal többet, inkább magáról a helyzetről. A helyzetről, hogy egyáltalán el tudjuk-e képzelni azt, hogy annak a fajta tárgyalási nyilvánosságnak a pozitív hozadékát, amelyre utaltam, amikor egy esküdtszéki tárgyalás mondjuk legfeljebb két vagy három nap alatt befejeződik, és ezt a két-három napos tárgyalást annak idején, annak a kisvárosnak a közönsége végigülte, meghallgatott mindenkit, majd a döntéssel azonosult, ezt mennyiben tudja pótolni a mai helyzetben az elektronikus média, miközben – és ugyan nem eljárási helyzetről beszélünk – legyünk őszinték, hol vannak azok a két napos, három napos tárgyalások, ráadásul egymás után, azonnal, tehát elkezdve és befejezve három nap után, mert ne felejtsük el, hogy egyedi ügyekről beszélek. Az általános ügyek, amelyeket a bíróság egy óra alatt letárgyal, másfél óra alatt jogerős ítéleteket oszt százával és ezrével, ez nem érdekli a nyilvánosságot. A médianyilvánosságot azokban az ügyekben tudjuk megítélni, amelyekben több hónapig, egy-két évig tartanak, a tárgyalások közt hónapok telnek el, erről kéne úgymond a médián keresztül egy hű képet adni. Teljes lehetetlenség. Nincs az a sajtó, nincs az az állampolgár, aki követni tudja a 10, 20, 40, 50 napos tárgyalást, amelyről az esti híradóban két snittet lát a legjobb esetben, de nagyon gyakran azt sem látja, csak az ügy elejét és az ügy végét. Tehát önmagában a közvetítő szerepét megkérdőjelezem, hogy a közvetlenségen alapuló nyilvánosságot mennyiben tudja pótolni és közvetíteni az elektronikus média. Van elektronikus média, nézzük meg, hogy ez milyen problémákat vet fel a tárgyalóteremben. Azt hiszem, már akkor is probléma volt, amikor csak köztelevízió volt és egy kamera megjelent a tárgyalóteremben. Ma, amikor magántelevíziók, helyi adók, kisebb adók működnek, és egy-egy – valóban érdeklődésre számot tartó ügy – azzal kezdődik, hogy 8 vagy 10 stáb megjelenik a tárgyalóteremben, egymást lökdösve próbálják a legjobb helyet megtalálni, majd a bírói pulpitus alá lekuporodnak, szembe a bevonuló vádlottakkal, tanúkkal, hogy a legjobb helyről tudjanak fényképezni, nem tudok másképp fogalmazni, már elveszítette a tárgyalás a méltóságát. Abban a pillanatban elveszítette a tárgyalás a méltóságát, és akkor még nem beszéltem az állandó ki-be járkálásról, mert őneki épp el kell menni, épp megszólal a mobilja és nem akarok senkit bántani, nem szólok az öltözködésről. Egészében a dolog, nyilvánvalóan – ki kell mondanom – így nem tartható. Nem felel meg a büntetőeljárás méltóságának és rendjének az, ami ilyen módon az elektronikus média részéről, a sajtó részéről van. Hogy egy érdemi problémáról is szóljak, ne csak erről a látszólag külső problémáról. A büntetőeljárási törvény ismeri azt a fogalmat, hogy valami, valaki zavarhatja az elmondását valakinek, és kiküldik, mondjuk a terheltet, akiről az egész ügy szól. Ő maga nem lehet ott, mert hát esetleg zavarja egy tanúnak a meghallgatását. Elgondolkodtunk már valóban, részleteiben, mélységében, vagy akár tudományos kutatással, hogy ha az elektronikus média a bizonyítási eljáráson is ott van, amikor tanúkat hallgatnak ki, aki életében először kerül egy ilyen szituációba, hogy neki el kell mondani úgymond az igazat, és háromféle szögből veszik, vagy alulról fényképezik, vagy szembesítéseket akarunk lebonyolítani kereszttűzben, kamerák kereszttüzében, akkor vajon minden külső hatástól mentesek lesznek-e ezek a vallomások és előadások. Kizárt dolognak tartom. Ahogy Péterfalvi úr mondta, hogy kicsit – nem akarom, de talán jól idézem – túl megengedő a jelenlegi szabályozásunk a médianyilvánosságban, újra kell gondolni a szabályokat, és teljesen világosan kimondom, a bizonyítási eljárás részében nem létezik, hogy amíg ez a technikai helyzet, mert ha lesznek majd zárt láncok, és nem látszó objektívek, az egy más helyzet. A jelenlegi helyzetben nincs lehetőség, vagy én nem látok lehetőséget, hogy ez így zajlódjon továbbra is a médianyilvánosságban. Engedjék meg, hogy néhány gondolatot szóljak az ügyvédi sajtó-megnyilatkozásokról, a sajtóban való
17
médiaszerepléséről. Azokról a szabályokról inkább, amelyeket részben tételes szabályok alapján lehet összefoglalni, részben pedig olyan etikai elvárások, magatartási szabályok, amelyek remélem, hogy nemcsak számomra nyilvánvalóak, de a karunk döntő részére is. Az egyik, amelyre utaltam védelemként mondom ügyvédkollégáim érdekében az a bizonyos kötelező egyoldalúság. Ezt tudom, hogy bírák, ügyészek néha nagyon nehezen fogadják el, hogy úgymond hallottak egy védői megnyilatkozást a sajtóban és ez csöpögött az elfogultságtól. Lehet, hogy csöpögött a elfogultságtól, de el kell fogadni, hogy ez a dolga a védőnek. Az más dolog, hogy a sajtó természetesen bármikor hozzáteheti, hogy ez egy védői megnyilvánulás volt, úgy tessék kezelni. Nem nekem kell hangsúlyozni mindegy egyes mondatom előtt, hogy na de én ezt védőként mondom, úgy tessék fogadni, ezt valamilyen módon a sajtó ha akarja, hozzáteszi. A titokra már utaltam, de megint van egy közkeletű félreértés a védői titokkal kapcsolatban. Nagyon gyakran támadást kapnak ügyvéd kollégák, néha akár én magam is – elég gyakran fordulok elő védőként és védőként nyilatkozom – hogy na de mi van a védői titokkal. A védői titok, köszöni szépen, jól van. A védői titok a tanúkénti meghallgatásra vonatkozóan abszolút, ahol tanúként nem mondhatok semmit, de egyébként, pl. sajtónyilatkozatban a védői titok is osztja az ügyvédi titok általános fogalmát, tehát a titokgazda döntésén múlik. A titokgazda az ügyfél, a megbízó, ha ő hozzájárul, hogy az ügyvéd nyilatkozzon, akkor elvileg a legféltettebb adatot is, amit csak nekem súgott meg, ha ő hozzájárul, én a sajtó részére elmondhatom. Nem tanúként teszek vallomást, felfedhetem a titkot, ha ehhez hozzájárult. Van olyan kérdéskör persze, ami a személyes véleményem szerint azért soha nem fedhető fel, mert nem ismeri fel a helyzetet az ügyfél, és hozzájárul, pl. az, hogy egy megbízás miért szűnt meg, miben nem értett egyet a terhelt és a védő. Ezt álláspontom szerint még felmentés esetén sem lehet elmondani. Alapkérdés – és ebben nekem személy szerint nagyon határozott a véleményem – egyáltalán milyen kérdésben nyilvánulhat meg az ügyvéd? Megnyilvánulhat a saját ügyében, ahol védőként, vagy képviselőként eljár, ahol lehet ugyan, hogy polgári perben főleg egyoldalú az ismerete, de van ismerete, ismeri az ügy állását, a menetét, akár kommentálhatja is. Természetesen az igazságszolgáltatás szereplőinek a kellő tiszteletével, ideértve az ellenérdekű felet is. Nyilatkozhat az ügyvéd általános kérdésben, ha egy szakmai kérdésben megkérdezik, hogy általában mi a helyzet mondjuk a pótmagánváddal. Mit nem tehet az ügyvéd? Egy más által vitt egyedi ügyet nem kommentálhat. Egy ügyvéd, akinek igazán tudnia kell, hogy néha milyen apróságokon múlik annak az ügynek a megítélése, abban az ügyben a büntetés kiszabás, amit csak az ismerhet, aki végig ott ült az ügyben és vállalja, hogy az orra alá dugnak egy mikrofont, hogy ügyvéd úr mit szól ahhoz, hogy tegnap ilyen döntést hoztak, és ahogy mondani szokták, zsigerből löki a süketet, nahát ez az az ügyvéd, aki a sajtó vonatkozásában alapelveket vagy nem ismer, vagy szándékosan sért meg, mint pl. az is, hogy büntetőügyben mikor szólaljon meg először az ügyvéd. Világos az álláspontom. Az, hogy valaki ellen büntetőeljárás van folyamatban, ez egy rendkívül védett, olyan személyes adat, amelyet én nyilván nem tárok fel azért, hogy elmondhassam, hogy ebben az ügyben védő vagyok. De! És az ügyek 99%-a ilyen, ha bizonyos ismeretlen csatornákon eljut a sajtóhoz valami és ömlik a sajtóból egy egyoldalú tájékoztatás, hogy ki ellen, mi miatt, milyen alapon indult büntetőeljárás, akkor már nemcsak joga, hanem kötelessége a védőnek is vállalni a nyilvánosságot, és azt mondani, hogy ez egy kicsit egyoldalú tájékoztatás, mi úgy gondoljuk, hogy… Semmilyen körülmények között nem lehet kezdeményező az ügy nyilvánosságra hozatalával, természetesen soha nem lehet az, hogy a nyilvánosságot ne az ügyfele érdekében használja, hanem a saját érdekében. Remélem, hogy nekem is ma sikerült az ügyvédi kar érdekében használnom a nyilvánosságot. Köszönöm szépen. Dr. Makai Lajos, a Pécsi Ítélőtábla elnöke: Köszönöm szépen Bánáti úrnak a hozzászólását, amely azt gondolom, hogy más aspektusokra is felhívta a résztvevők figyelmét, mint az eddigiek. Azt gondolom, hogy határozott álláspontot nyilvánított ki abban, hogy amennyiben egy ilyen törvény születik, feltétlen szét kell választani a büntető és polgári eljárásjogi részét. Végül, de nem utolsósorban hallgassuk meg a tudomány álláspontját erről a kérdésről. Aki azt gondoljuk, hogy ebben a kérdésben semleges félként vesz részt a mai konferencián. Megkérem Balog Zsolt urat, hogy ossza meg velünk gondolatait az igazságügyi adatkezelésről.
18
Dr. Balogh Zsolt, a Budapesti Corvinus Egyetem tudományos főmunkatársa: Tisztelettel üdvözlöm Önöket. Picit vissza is élnék azzal, hogy utolsó hozzászóló lehetek. Reflektálnék az előttem elhangzott előadásokból egy dologra, amit Péterfalvi Attila előadásában hallottam és nagyon jól, számomra is megvilágosító erővel mutatott rá egy kérdésre. Nyilvánvaló, hogy versengő érdekekről beszélünk. Két, egymással versengő alapjog küzd ebben az előterjesztésben, illetve egyáltalán abban a kezdeményezésben, hogy újraszabályozza-e Magyarország az igazságszolgáltatás nyilvánosságát. Ez a két versengő érdek, a személyes adatok védelme és a közérdekű adatok nyilvánossága, információs önrendelkezési jog és az információ szabadsága előterében alakul. Volt egy olyan érzésem az előző hozzászólásokat hallgatva, hogy egy kicsit néhol elbeszélnek egymás mellett az érintett hivatásrendek. Annak, hogy elbeszélnek egymás mellett, talán az az egyik magyarázata, hogy ami Attila szerint „a mai hatóság szerint adatkezelés, az lehet, hogy a bíróság szempontjából csak egy eljárási cselekmény”. Ezzel nagyon jól rátapintott egy dologra. Nem beszélnek közös nyelvet az ebben a kérdésben szereplő érdekeltek. Az adatvédelem, vagy egyáltalán az információs alapjogok, személyes adatok védelme, közérdekű adatok nyilvánossága szempontjából nézve, ez itt mind adatkezelés. Van kétféle adatunk, van személyes adat, meg van közérdekű adat. Ezt egy kicsit tovább cizelláljuk azzal, hogy a közérdekű adatoknak nem a teljes köre közérdekű, vagy nem teljes mértékben férhető hozzá, merthogy ezek között vannak minősített adatok, illetve a személyes adatok egy része azonban nem részesül a személyes adatok általános védelmében, hanem közérdekből nyilvános adatként lényegében a közérdekű adatok sorsát osztja. Egyrészről így beszél az informatikus, és az adatkezelést hivatásszerűen űző adatvédő. A bíróság pedig azt látja, hogy hát én csak eljárási cselekményeket hajtok végre, meghallgatom a tanúkat, begyűjtöm az iratokat, meghallgatom a szakértőt, utána pedig döntéseket hozok. Pervezető végzések születnek és a végén születik egy ítélet. Hol van itt adatkezelés? Tulajdonképpen a XXI. század információs technológiája teszi nyilvánvalóvá azt, ami eddig is nyilvánvaló kellett volna, hogy legyen, csak valahogy nem így gondolkodtunk a dologról, én olyan 27 éve végeztem itt a pécsi jogi karon. Nem úgy gondoltam én sem, amikor Pp.-t tanultam, hogy egy adatkezelési folyamatnak a lépéseit tanulom éppen, Be. szintén. Valójában jogászként kollégák nem csinálunk mást, mint adatkezelést folytatunk. Ha belegondolunk, az informatika oldaláról nézve, azok a dolgok amiket egy jogász csinál, tulajdonképpen egytől egyig adatkezelés. Amikor jogi karra járunk, jogi tanulmányokat folytatunk, tulajdonképpen adatkezelési folyamatoknak, adatkezeléssel kapcsolatos fogalmaknak a birtokába jutunk. Ebből az egész igazságszolgáltatás, az egész közigazgatás alig csinál mást, mint adatkezelést. Csinál mást is, vannak reál cselekmények. Néha vannak ilyen esetek, amikor a rendőr kimegy, és bilincsel. Ez egy reális cselekmény. Tűzoltó kimegy és lelocsolja a tűzfészket. Ezt megelőzi, aztán követi is rengeteg adatkezelési mozzanat. Ez mind dokumentálva van. Amióta a társadalom államilag szervezett keretek között éli a mindennapjait, tulajdonképpen az írásbeliség áthatja a mindennapjainkat. Ma ott tartunk, hogy ez az írásbeliségnek a mindennapokba való behatolása olyan mélységű, hogy alig igazodunk ki benne. Azt hiszem, hogy ebben a mocsárban vergődünk, ezekkel a problémákkal küszködünk. Ha már Bánáti elnök úr is a történelmi példákra hivatkozott, hadd helyezzem én is kicsit ilyen történelmi kontextusba ezt az egészet. A társadalmi információáramlásnak vannak történelmi modelljei, mellőzve ezernyi apró ellenvetést, bizonyítékot. Osszuk be ezt egy bizonyos szempontból – tehát a társadalom és az államhatalom közötti információáramlások modelljeit – háromféle klasszikus modellbe. Az egyik a tradicionális modell, amikor az állam és a társadalom közötti információáramlás, mondjuk az emberi történelemnek a nagy része ebben a közegben zajlott le, ritka, esetleges és szervezetlen, gyakran manipulált információáramlás volt. A királyt nem lehetett nagyon felelősségre vonni mondjuk egy abszolút monarchiában. Ezek még viszonylag közeli történelmi példák. Ami nekünk egy állandó hivatkozási modellünk, az a klasszikus liberális állami modell, amely azon a közjogi fikción alapul, hogy az állam és a társadalom között van egy rendszeres, szervezett információáramlás, amely közvetett ugyan. A választott képviselők a szabad sajtó útján jutnak el az államtól a társadalom tagjaihoz a közügyek intézéséhez és egyáltalán megértéséhez. Ez az
19
információáramlás rendszeres, a korábbi rendszertelenséggel szemben, kétségtelenül szervezett. A manipuláció eleme erőteljesen benne van ebben is. Szeretnék erre még egyszer ráerősíteni, ez egy közjogi fikció. Tudjuk, hogy mit gondoljunk választott képviselők általi tájékozódásról vagy tájékoztatásról. A sajtó munkatársai iránti maximális tiszteletem mellett azt kell, hogy mondjam, hogy nagyjából egyetértek Bánáti elnök úrnak a szavaival. A sajtó különböző érdekeltségei okán ténylegesen torzít. Ez valószínűleg kikerülhetetlen. Ott tartunk, hogy pár évtizede megszületett egy új gondolat, ez az információszabadság gondolata. Jobb híján, mivel nem tudunk jobb címkét, legyen ez a poszt-modern modell. A klasszikus liberális modell egyfajta meghaladásáról van szó, amelyben az állam-társadalmi információáramlás azon kívül, hogy fenntartja ezeket a klasszikus liberális eszközöket, képviseleti demokrácia, sajtó, egyebek, e mellé bejön egy közvetlenségi elem, ez az információszabadság joga. Amikor a társadalom tagjai is felhatalmazást kapnak arra, hogy a hatalomhoz közvetlenül forduljanak kérdésekkel. Aztán mondjuk a hatalom megpróbál védekezni és kínjában kitalálja a visszaélésszerű adatigénylés fogalmát, majd utána ezt jól kodifikálja is, hogy a okvetetlenkedőket le lehessen pattintani. Mindenesetre ez a közvetlenség új minőséget hoz az állam és társadalom közötti információáramlásba. Egy gondolat történeti részként, '90-es évek eleje, amikor egyáltalán megszületik ez az intézmény. A '89-es alkotmányreformmal kerül be a magyar közjogba a közérdekű adatok nyilvánossága, mint állampolgári alapjog. Az 1992. évi LXIII. törvény – amelyet a jelenleg hatályos infotörvény váltott – először tulajdonképpen roppant kevés részletszabályt tartalmazott az információs szabadságáról, a közérdekű adatok nyilvánosságáról. Szinte tartalom-felhatalmazást adott, azt mondja, minden adat, amit állami, önkormányzati, vagy törvényben meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv kezel, az kapásból közérdekű annál fogva, hogy nála van, kivéve a személyes adatokat. Ezek a szervek ugye rengeteg személyes adatot kezelnek. Ha nálad van az adat, közhatalmat gyakorló szerv, akkor köteles is vagy azt megosztani, bárki bemegy, még csak állampolgárságát sem kell igazolja, még arról sem volt szó, hogy magyar állampolgárok számára kell, hogy ezt hozzáférhetővé tegyék, bárki számára ezt hozzáférhetővé kellett tenni. Ebből következik egy csomó dolog a bíróságokra is. Az igazságszolgáltatás is alávetettje ennek a közvetlen információáramlásnak. A célja a közvélemény gyors és pontos tájékoztatása, nyilván erre szükség van. A bíróságok esetében elkezd versengeni egymással a személyes adat, a közérdekű adat, a minősített adat. A kötelezettek között ott van az állam. A rendeltetése elég világos, a szabályozás alappillérei jelenleg az Alaptörvény és az infotörvény, és ha kicsit ezt aktuálisra fordíthatom, újra meg újra felmerül ennek a konferenciának az alapkérdése. Vajon kell-e egy új, átfogó, egy törvénybe foglalt kódex-szerű szabályozás. A dolog úgy vetődött fel, hogy vagy kódex-szerű szabályozás kell, vagy nem kell semmi, esetleg egy törvénymódosító csomag, amelyik a vonatkozó törvényeket Pp., Be.-t, bírósági szervezeti és igazgatási törvényt módosítja. Azt gondolom, hogy nem ez a két alternatívánk van, nem vagy-vagy, hanem a válasz inkább is-is. Helyesnek tartanám, ha megszületne egy új, átfogó törvény, amelyik az alapelveket lefordítja a bíróságok nyelvére és a bíróságok szervezetére, de nem nagyon kerülhetők meg azok a specialitások, amelyek a két nagy ügytípus, a büntető és a polgári esetében speciálisak, ezt kénytelen a jogalkotó még tovább lefordítani az egyes ügyekre. Megint Bánáti elnök úrral értek egyet, aki nagy határozottsággal leszögezte azt is, hogy nem nagyon érdemes arra törekedni, hogy egy egységes szabályt alkossunk a büntető és a polgári ügyekre. Egységes alapelveket érdemes belerakni egy kódexbe, aztán utána ezt át kell vezetni egyébként az eljárási törvényeken. Ez csak egy vélemény. Elvileg elég lehetne ez kódex nélkül is. A kódex megalkotása mellett amiatt érvelnék, mert ez legalább jól látható lenne. Folyamatos disputa kérdése, hogy a sajtó munkatársai mit tehetnek, mit nem tehetnek, mit kell anonimizálni, mit nem kell anonimizálni, hogyan kell anonimizálni. A prezentációban van még egy-két ilyen kiemelt jogszabályi rendelkezés, amelyik zavarossá is teszi ezeket a viszonyokat. A bírók, amikor anonimizálni kell, még zavarba is jönnek tőle, hogy kell ezt érteni. Belső koherencia, zavar a jogrendszerben. A sajtó számára, egyáltalán a közvélemény számára jól láthatóvá válna a kódex révén, hogy valami fontos történt. A másik pedig, ami arra indít, hogy érdemes kódexet csinálni, azt hiszem hamis az a feltevés, hogy igazságügyi adat létezik-e. Személyes adat, meg közérdekű adat, ez így elég komplex, elég jól le is fedik a
20
dolgokat. Az igazságszolgáltatás is csak személyes adatokat, meg közérdekű adatokat kezel, inkább adatkezelési célról van szó. Van rá példa a magyar jogrendszerben is, hogy valamilyen speciális adatkezelési cél esetében a jogalkotó megtette azt már majd húsz éve, hogy csinált egy speciális adatkezelési törvényt, ilyen a direkt marketing törvény, az egészségügyi adatok kezeléséről szóló törvény. Mindegyikben csak a személyes adatok kezeléséről van szó, egy bizonyos speciális cél érdekében. Ugyanezt a logikát úgy gondolom lehet az igazságügy nyilvánossága tekintetében is követni. A személyes adatok kezelése bírósági eljárásban, közérdekű adatok kezelése bírósági eljárásban – ez nem is lehet kérdés egyébként, ugyanúgy közérdekű, akár bíró, akár ügyvéd, közérdekű adatokról szabadon beszélhet, sőt, kell, hogy beszéljen ha hozzá fordulnak. Volt egy érdekes kérdés, az, hogy generális meg speciális jogszabály. Ez az ügyészség részéről hangzott el, hogy nem könnyű meghatározni, hogy bizonyos szempontból az infotörvény, vagy a Pp., Be., Ket., Art. és így tovább eljárási törvények tekintendők-e generális, illetve speciális szabálynak. Ha ezeket egymás mellé rakjuk, szerintem rögtön adódik a válasz. Adatkezelési szempontból az infotörvény az alapjogszabály, az a lex generalis, az összes többi lex specialis. Speciális adatkezelési jogcímeket és érdekeket határoz meg. Az alapvető, ezzel kapcsolatos normákat azt gondolom, hogy az infotörvény szabályozza ebben a kérdésben. Ha megengedik, ilyen koherenciazavarra szeretném felhívni a figyelmet a bírósági határozatok anonimizálásával kapcsolatban. A bíróságok elektronikus közzétételéről van szó, az intézményt a 2005. évi XC. törvény hozta be. Amikor ezt 2012. január 1-jén hatályon kívül helyezték, az ezzel kapcsolatos szabályokat szétdobták, egy része belekerült a Bszi.-be, a Pp.-be, illetve az infotörvénybe, de a rendelkezések lényege megmaradt. A bíróságok a 2007. július 1-je óta működő www.birosag.hu oldalon megtalálható bírósági határozatok elektronikus gyűjteményébe a határozataikat anonimizálva rakják be. A bíróra hárul az, hogy kicsit kínlódjon az anonimizálással. Van egy zűr, mit kell anonimizálni és hogyan. A jogszabály szövegével van baj. A Bszi. vonatkozó szakaszának, ha jól emlékszem a 163.§-ának, az az alcíme, hogy a személyes adatok védelme érdekében teendő intézkedések. Ez a cím. A személyes adat fogalma foglalt, azt definiálja az infotörvény, azt már nem kell újradefiniálni. A normaszövegben nem személyes adatról van szó, hanem már arról van szó, hogy a személyek adatait így meg így kell anonimizálni, úgy kell kivenni, hogy az ne járjon a megállapított tényállás sérelmével és így tovább. Egy jogász számára az a fogalom, hogy személy, rögtön kettőt gondol, természetes személy meg jogi személy. A személyes adatok védelme, mint jogintézmény azonban csak az élő, természetes személyekre vonatkozik. A bírósági határozatokból emiatt a rosszul megfogalmazott dolog miatt veszik ki a jogi személyek adatait. Valójában nem kéne kivenni. Teljes nonszensz, hogy miért vesszük ki a bírósági határozatokból anonimizálás során a jogi személyek adatait. Nem védjük a személyiségi jogait. Az infotörvény sem védi a személyiségi jogaikat, csak a természetes személyek adatait kéne kivenni. Egyszerűen rosszul van fogalmazva a jogszabály, következetlenül, ütközik ez a rendelkezés. Minden nap gyakorolják ennek az alkalmazását Önök vagy a munkatársaik és minden nap ezen a rosszul megfogalmazott jogi fogalmon kell átverekedniük magukat. Láttam olyan határozatot, a Miskolci Törvényszék hozta, az egyik fél a Miskolci Egyetem volt, de anonimizálták ezt is. Ott volt egy hallgatója az egyetemnek, oda volt írva, hogy a Miskolci Törvényszék, azt lehetett tudni, és MI egyetem. Hát miért csinálunk ilyeneket? Hülyét csinálunk magunkból meg az egész intézményből. A másik, aminek pedig a jogpolitikai célját egyszerűen föl nem tudom fogni, a közbeszerzési eljárásokkal kapcsolatos anonimizálási gyakorlat. Nem tudom, feltűnt-e már Önöknek, annyi minden van a jogszabályhegyben elrejtve, hogy ezeket a kis „ékszereket” nehéz felszínre hozni. A közbeszerzési ügyekben milyen felek vannak? Van egy önkormányzat, vagy valamely állami szerv, meg van egy
21
jogi személy, cég, akitől megrendel a beruházó árut, terméket, szolgáltatást. Építsenek autópályát, kis hidat a patakra, vagy szállítsál nekem ilyen-olyan termékeket. Ebből keletkezik egy jogvita, a jogvitát első fokon eldönti valahol a közbeszerzési döntőbizottság, aztán megfellebbezi, eljut bírósági szakba. A bíróság meghozza az ítéletét, majd utána ezt is anonimizálni kéne. Tiszta nonszensz, hisz két jogi személy jogvitájáról van szó. A legszebb az egészben az, hogy a jogszabály, a 2011-ben meghozott törvény, a Bszi., meg a jelenleg hatályos közbeszerzési törvény is egymással harmóniában van, tévedés kizárva. Nem arról van szó, hogy a jogalkotó elnézett valamit, itt biztos, hogy nincs tévedés, a Bszi. és a közbeszerzési törvény egymással teljes harmóniában azt mondja, hogy ezeket az ügyeket a közzététel előtt nem az Országos Bírósági Hivatal anonimizálja, hanem a közbeszerzési döntőbizottság. Milyen jogpolitikai cél szól emellett, hogy csorbítsuk az Országos Bírósági Hivatalnak a szokásos hatásköreit? Miért nem a bíróság hozza ugyanezt, noha anonimizálva, elektronikus úton nyilvánosságra? Sok-sok kérdés lenne még, remélem, hogy lesz még rá mód, hogy ezekről beszéljünk. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. Köszönöm szépen Elnök Úrnak a meghívást, hogy jelen lehettem. Dr. Gyarmathy Judit, az Országos Bírósági Hivatal Elnökhelyettese: Azon is el kell gondolkozni, hogy a nyilvánosság mit jelent, milyen formában biztosított. A nyilvánosságot lehet olyan formában is biztosítani akár, ami nem jelenti a sajtó lábunk előtt heverését és a folyamatos tárgyalásmegzavarást, ehhez technikai eszközök biztosítása lehet szükséges. Ezen is el kell gondolkodni, ezen a vonalon lehet szerepe az Országos Bírósági Hivatalnak. Dr. Balogh Zsolt, a Budapesti Corvinus Egyetem főmunkatársa: Szeretném egyértelművé tenni az álláspontomat. Amikor azt mondtam, hogy a bíróságok munkájának átláthatónak kell lenni, természetesen nem a tárgyalótermi nyilvánosságra értettem ezt, hanem arra a folyamatra, ami az ítéletig vezet. Azt gondolom, hogy az, hogy minél szélesebb körben laikusok is megértsék ezeket a folyamatokat, az az ami erősíti a bírósági ítéletek elfogadottságát. A tárgyalótermi nyilvánosságot alapvetően a rendzavarás körébe sorolnám, a tárgyalótermi rend a tisztességes eljárás érdekében való tárgyalótermi rendnek a fenntartása érdekében speciális szabályokat kell alkalmazni. Nem kizárva a nyilvánosságot, sőt, akár a legszélesebb nyilvánosságot is biztosítva, de mégis csak elsődleges a fair eljárás. Így értem azt, hogy a bírósági munka nyilvánossága is magának a döntésnek, az ítéleteknek a megmagyarázása, a megértetése. A legfontosabb az, hogy a bíróság mindig egy lépéssel a média előtt járjon abban, hogyan értelmezi a saját döntését. Egy lépéssel a média előtt kell járjon, különben le fog maradni ebben a harcban és mindig félre fogják magyarázni az ítéleteit. Érdekes álláspontok kezdenek itt kirajzolódni, volna egy konstruktívnak szánt ötletem. Bánáti Elnök Úrral már többször egyetértettem. Valóban az, hogy a tisztességes eljárás elvét biztosítani kell és a sajtó jelenléte ez ügyben zavaró tud lenni, ez egészen biztos. A nálunk szerencsésebb történelmű országokban előfordul az, hogy a sajtónak az ilyenfajta jelenléte, hogy egy stáb megjelenik a tárgyalóteremben, operatőr befekszik a bírói emelvény elé és onnan kamerázik. Ez biztos, hogy nonszensz. Ezt elég sok országban nem is engedik meg. Viszont a korlátozó szabályokon kívül valami konstruktívat tenni kéne, nemcsak azt mondjuk, hogy ezt nem lehet, hanem meg kellene mondani, hogy mit igen. Azt lehetnem mondani, hogy létezik egy olyan, hogy bírósági tudósító. Ami nem azt jelenti, hogy a TV2 stábja megjelenik a tárgyalóteremben síppal, dobbal, nádi hegedűvel, hanem professzionális szakemberek. Ilyen létezik, normális országban képeznek ilyeneket, hogy bírósági tudósító, aki jogász, akár szakvizsgával, és speciális média-ismeretanyaggal rendelkezik. Látens jogászi véleményem az lenne, hogy valószínű nem helyes, ha a bíró maga magyarázza el az ítéletét. A bíró már elmagyarázta a döntését, úgy hívják, hogy indokolás. Le van írva minden, a bíró már ne magyarázzon többet. Amit akart, elmondta, leírta, ne is kérdezzék. A bírósági ítéletek megmagyarázása már lehet egy ilyen bírósági tudósítónak a feladata, aki szakember. Hál' Istennek itt van ez a XXI. századi csoda technológia, internet, plusz bírósági határozatok elektronikus nyilvántartása. Semmi gond vele, szépen felpakolni, mondjuk bírósági magyarázatokat hozzá, amit szakember írt, nem a bíró, pláne nem a saját ügyében. Ez egy fajta új képzési irány is lehetne. Egyet hadd válaszoljak dr. Harangozó Elnök Úr felvetésére, hogy igazságügyi adat. Az teljesen releváns dolog, és nagyon egyet tudok vele érteni, hogy a bíróságokon, vagy egyáltalán az igazságszolgáltatásban egy speciális típusú adatkezelés zajlik.
22
Szerintem ne csináljunk erre egy külön adatkategóriát, mert zavarossá teszi az egészet. Valószínűleg emiatt volna érdemes csinálni egy új kódexet, amely azt mondja, hogy az igazságszolgáltatási célú adatok, vagy az igazságszolgáltatás céljára felhasznált, egyébként személyes adatok azok így viselkednek a perben. Dr. Harangozó Attila, a Szegedi Ítélőtábla Elnöke hozzászólása: Úgy gondolom, hogy összefüggésben, rendszerben kell kezelni. Dr. Balogh Zsolt, a Budapesti Corvinus Egyetem főmunkatársa: Csak ne csináljunk még egy kategóriát. Dr. Makai Lajos, a Pécsi Ítélőtábla Elnöke: Csak egy reflexió erre. Ez a bírósági tudósító kategória és fogalom felmerült már nálunk is. Ennek ellentmondani látszik, hogy ha ezek a magyarázatok szakszerűek lennének, akkor nem lennének már botrányosak. Ettől a pillanattól kezdve lehet, hogy az ég adta világon senkit nem érdekelnének és ez már a média-érdekekkel ellentétes felfogás.
Dr. Balla Lajos, Debreceni Ítélőtábla elnöke: Tekintettel arra, hogy a debreceni konferencia megszervezésében volt szerencsém közreműködni, szeretnék néhány dolgot elmondani. Debrecenben is elhangzott több oldalról, hogy rendkívül komplex a probléma. Államtitkár úr beszélt a tárgyalóterem nyilvánosságáról. Elhangzott nagyon értékes anyag az adatkezeléssel kapcsolatos problémakörről. Harangozó Elnök Úr beszélt arról, hogy az esetleges tervezetbe milyen szegmenseket kellene megjeleníteni. Ehhez egy dolgot szeretnék hozzátenni. Azt, hogy – és ez elhangzott a végén – jelentős felelősség van a problémák egységesen kezelésével kapcsolatban, függetlenül attól, hogy mikor lesz speciális jogszabály, vagy nem lesz speciális jogszabály. A meglévő joganyag egységes értelmezése egy nagyon komoly dolog. Ezen keresztül – épp amire államtitkár úr utalt – adott, konkrét ügyben tárgyaló tanács tanácselnökének a felelőssége. Az teljesen profán módon, hogy adott tanácselnök mit enged meg a sajtónak, hogy azt mondja a tanácselnök amikor bizonyítás felvétele indul, elsőfokú eljárás, nyilvánvaló a polgáriban sajátos jogszabályok, a büntetőben is, eddig vágókép és utána nem járulok hozzá, hogy bent bármiféle felvétel készüljön, mert ez zavarja a tanúkat, a terheltet. Nyilvánvalóan egészen más a helyzet egy másodfokú eljárásban, másodfokú nyilvános ülésen. Egészen más a probléma, ahol nincs bizonyítás, korlátozott iratismertetés és perbeszédek vannak. A perbeszédekben a tanácselnök agyával gondolkodva ügyészi oldalról, védői oldalról, terhelti utolsó szó jogán vannak olyan információk, amelyekre „ráharap” a sajtó, ez publikussá válik, önmagában magyarázza a történetet. Azért mondom még egyszer, hogy a tárgyaló tanács elnökének fokozott a felelőssége, és amikor képzési irányokról beszélünk, felmerül a tanácselnökök ilyen irányú képzése, az elnöki értekezleteken is felmerült már korábban. Amikor gondolkodunk azon, hogyan lehetne korszerűsíteni a jelenlegi szabályokat, azon is el kell gondolkodni, hogy lehet korszerűen használni a jelenlegi szabályokat, és egységesen használni. Dr. Makai Elnök Úrral beszéltünk arról, hogy az országban ki kockáz, ki nem kockáz ki. Úgy teszem-e fel a kérdést, hogy hozzájárul-e ahhoz, hogy felismerhető legyen a felvételen, vagy hogy hozzájárul-e ahhoz, hogy felvétel készüljön Önről? Ez egészen más dimenzióba viszi a dolgokat és a dolgok egy része, ha a sajtó oldalt nézzük, és amit dr. Bánáti Elnök Úr elmondott, tökéletesen igaza van, adott esetben egy olyan szituáció ellehetetleníti a sajtó tevékenységét, mert abszolút nem kap információt. Azt mondja a sajtó, hogy kérem szépen, ha nem lehet X-ről, Y-ról felvételt készíteni, akkor azért jöjjek én oda, hogy a tanács elnökéről és a tanács tagjairól, meg a jegyzőkönyvvezetőről meg esetleg a védőről és az ügyészről készítsek felvételt, az engem nem érdekel. Engem az érdekel, hogy a terhelt adott szituációban milyen reakciókat mutat, hiszen ennek van hírértéke, vagy bulvárértéke. Ez a 3. konferencia is mutatja, hogy rendkívül szerteágazó problémáról van szó, melyek egy része jövőbeni rendezést igényel, más része pedig azt mutatja, hogy a jelenlegi szabályozást kellene egységesen alkalmazni, a partikuláris szabályozást is lehet egységesen alkalmazni.
23
Dr. Makai Lajos, a Pécsi Ítélőtábla Elnöke: Megkérdezem, hogy van-e még hozzászólásra jelentkező? Amennyiben nincs, úgy megkérem dr. Hilbert Editet, a Budapest Környéki Törvényszék elnökét, a kommunikációs munkacsoport vezetőjét, hogy ossza meg velünk gondolatait, mit gondol, a 3. konferencián előbbre tudtunk-e jutni a törvény koncepciójában, és mi várható. Dr. Hilbert Edit, a Budapest Környéki Törvényszék Elnöke: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnökhelyettes Asszony, államtitkár úr, elnök urak és felszólaló urak, kedves vendégeink! Nagyon szépen köszönöm, hogy részvételükkel megtisztelték ezt a konferenciát. Engedjék meg, hogy egy pár szót mondjak arról, hogy jött létre ez a koncepció. A bírák részéről érzékeltük azt az igényt, hogy nem tudnak mit kezdeni adatkezelési problémákkal. Mindketten büntető bírók vagyunk, mindketten szembesültünk olyan kérdésekkel, hogy lopásos bűncselekmények között elkövetett nemi erkölcs elleni bűncselekmény ítéletét, a lopási ügyek sértettjeinek adjuk ki. Olyan adatokat közlünk betegségekkel kapcsolatban, amire semmiféle felhatalmazással quasi nem rendelkezünk, de az ítéletszerkesztés kötelez minket arra, hogy ezeket az ítéletnek a részévé tegyük. Elnökként pedig azzal szembesülök, hogy egyre több olyan perben vagyunk alperesek, ahol az adatfelhasználással kapcsolatban indítanak a bíróságok ellen pert, mert nem hatalmaztak fel bennünket ezeknek az adatoknak az ilyen módon való kezelésére. Mindezek a kérdések voltak azok, amiért azt gondoltuk, hogy összeszedjük ezeket a problémákat. A gondolkodás során arra az álláspontra helyezkedtünk – és itt szeretném elbillenteni a mérleget a kódex javára –, csak egy egységes szabályozással lehetséges olyan környezetet teremteni, amiben a bírák magabiztosan tudnak mozogni. Ha nem így lenne, akkor most nem lennének kérdéseink, hiszen szabályozások vannak, a joggyakorlat már kialakíthatta volna, ha ki tudta volna alakítani azt a fajta irányt, ami megnyugtató megoldásokat tudna adni. Pont a konferenciák, a vitaanyag és a hozzászólások voltak azok, amik ezt bizonyították, hogy a kérdések csak gyűlnek, az ellentétes gyakorlatokat össze tudjuk szedni, de megnyugtató válaszok nem születtek meg. Megítélésem szerint egy egységes szabályozás lenne képes arra is, hogy a változó eljárási szabályokat folyamatosan hozzá igazítsa ezekhez az adatkezelési szabályokhoz. Szilárd meggyőződésem, hogy a bírói munka megkönnyítése érdekében egyértelműen célszerű lenne egyetlen jogszabályban szabályozni. A sajtóra még egy pillanatot kitérve. Valóban égető probléma. Valóban elnöki értekezleten vetődött az fel, hogy az első megszólaló mindig a bíró maga, vagy a tanács elnöke maga. Benne kell tudatosítani azt, hogy ő az, aki egyetlen fél mondatával teheti tönkre az egész ítéletet, mert a sajtó fogja kiválasztani azt a fél mondatot, amit közread egy teljes 30-40 perces, vagy 2-3 órás ítélethirdetésből. Felelősek vagyunk egy kicsit azért, hogyan jelenünk meg, milyen kép jelenik meg rólunk a sajtóban, de nyilvánvalóan szabályozás kérdése is. A képzés, aminek ki kellene terjednie erre, az újságírókat is próbáljuk mindenféle módon okítani arra, hogy értsék az ítéleteket. Tulajdonképpen a Nyitott Bíróság programnak is az a célja, hogy felnőjön egy olyan nemzedék, aki érti azt, amit lát a tévében, hall a rádióban, vagy olvas az újságban, értse az eljárásokat, értse azt, hogy mi miért történik. Ebben a tekintetben nagy hiányt tapasztaltunk. Végezetül szeretném felhívni az OBH munkatársai által koordinált honlapra a figyelmet, illetve az oldalra, a www.birosag.hu/nyilvanossag-on megtalálható a konferencia vitaanyaga, a nemzetközi kitekintés, a korábbi konferenciák anyaga, a leendő, Győri Ítélőtáblán tartandó konferencia majdani meghívója, időpontja, napirendi pontjai. Amit nagyon fontosnak tartanék és remélem a gondolatébresztő előadások mégiscsak kérdéseket, javaslatokat megfogalmaznak majd a hallgatókban, hogy létezik egy problématérkép. Megpróbáltuk összeszedni azokat a probléma területeket, kapcsolódási pontokat, amire a szabályozásnak ki kellene terjednie. A honlapon szintén található egy űrlap, aminek használatán keresztül javaslatot lehetne tenni, megjelölve azt, hogy mi az a terület, mi az a kérdés, aminek a szabályozására ki kellene terjednie ennek a törvényjavaslatnak, vagy koncepciónak. Ez jogszabály-módosítást igényel, esetleg megjelölve magát azt a jogszabályt, és lehetőség van arra is, hogy javaslatot tegyenek a konkrét szabályozási módra is.
24
Arra kérek mindenkit, hogy kísérje figyelemmel ezt a honlapot, a változásait is, esetleg nézze meg a problématérképet és amennyiben javaslata van, azt nagyon szívesen várjuk, fel fogjuk használni. A munkacsoport nevében köszönöm szépen dr. Makai Lajos Elnök Úrnak a konferencia megszervezését, a felszólalóknak pedig a tartalmas hozzászólásokat, a hallgatóknak a türelmet. Köszönöm a megjelenésüket.
25
