„A Hazai Természetes Vizek Horgászati Hasznosítása” c. konferencia sajtótájékoztató anyaga, 2010 - 02 – 17 Téma: Környezetvédelem, horgászturizmus Helyszín: Szolnok, Városháza Díszterem Napjaink egyik legfontosabb megoldásra váró feladata a környezetünk védelme. Halaszthatatlan és világméretben jelentkező probléma ez a ma élő emberiség számára, de a jövő nemzedék életét még jobban érinti majd, hogy milyen intézkedések történnek az elkövetkező években annak érdekében, hogy környezetünk pusztulása megállítható, vagy még visszafordítható legyen. A döntés lehetősége a mai társadalom kezében van. Tudjuk, hogy Magyarország ivóvíz készletei milyen stratégiai jelentőséggel bírnak, de legalább ilyen az értékük a természetes felszíni élővizeinknek és a hozzá kapcsolódó élővilágnak. Természetes vizeink, nevezetesen a Tisza, a Duna, a Balaton és a Kőrösök élővilága évről-évre fogyatkozik, és mára elérték az önfenntartó képességük határát, de talán még abban az állapotban vannak, hogy gyors és radikális intézkedésekkel megmenthetők. Tudomásul kell venni, hogy a természetet ebből az állapotából olcsóbb újra életképessé tennünk, mint teljes tönkretétele után holtából feltámasztani. Nemzetközi példa erre a Temze, a Rajna környezetének rehabilitációs költségei. A hazai vizek egyik legértékesebb részét az a halállomány jelenti, ami mára csak töredéke a hajdaninak. Ennek több oka is van, de a legnagyobb veszélyt az őshonos halállományra az a hazai halászati gyakorlat jelenti, amit az Uniós tagországokban már sehol nem folytatnak. A halászok az éves fogás 80%-át ívási időben fogják, ami azt jelenti, hogy zömében a szaporodásra vonuló anyahalakat fogják meg, lehetetlenné téve ezzel a természetes utánpótlást. Amikor napjainkban a tengeri halászatot is drasztikusan szabályozzák, kvótákat határoznak meg, akkor Magyarországon még a fogható mennyiség sincs korlátozva, a halászeszközök száma bármennyi lehet, gyakorlatilag a halászati hasznosító szabadon határozza meg egy adott vízterületen a halászati tevékenységét. A folyók menti ívó területek többsége megszűnt, a holtágak elöregedtek, feltöltődtek. A még megmaradt ártéri csatornáknak valamikor meghatározó szerepük volt abban, hogy a kiöntések utáni megerősödött halivadékok nyár végén visszajussanak a folyókba, egész nyáron pedig a hallal élő madaraknak, azok fiókáinak nyújtottak elegendő táplálékot. Az állam szinte teljesen kivonult ezekről a területekről, a gazdátlanná vált hajdani vizes élőhelyekre a pusztulás vár. Mára a gaz és a növényzet úgy benőtte, hogy nem tudja betölteni a régi funkcióját. A még megmaradt fokokon a tavaszi vizekkel ívni vonuló halakat pedig hálók sora várja. Az ősi ösztöntől hajtott halakat nem nehéz lefogni. Amikor magas vízállással köszönt be a tavasz, és gáttól gátig ér a víz, és nem lehet a vonulások útját elzárni, akkor lehet csak látni, milyen károkat okoz a halászat a hazai folyóvizeink halállományában. A vissza maradt kiöntésekben, csatornákban milliárd számra találjuk a sikeres ívás eredményét a rengeteg halivadékot. Ezekkel a sikeres természetes ívásokkal semmilyen nagyságú haltelepítés nem vetekedhet.
Sajnos az állóvizeink, nagy tavaink halállományának összetétele, és mennyisége is sokat romlott az elmúlt években. A Balaton halállománya elleni merényletként kell felfogni az egykori busa és angolnatelepítéseket. Ezek a telepítések az őshonos halak kárára történtek. Az angolna kérdés még megoldható a telepítések beszüntetésével, de a busa örök problémát jelent a balatoni halgazdálkodásban. Az át nem gondolt idegen halfajok betelepítése mellett a túlzott balatoni halászat is óriási károkat okozott a tó élővilágában. A beépítések miatt a déli sekély vizű oldalon szinte teljesen eltűntek a nádasok, ezzel odalettek a legjobb ívó helyek, az ivadékoknak biztonságot adó búvóhelyek. A tógazdasági telepítések nélkül mára a Balatonban alig lenne hal. Az élőhelyek fejlesztésével visszakell állítani a természetes szaporodás lehetőségét. Szemléletváltásra van szükség az egyébként környezetvédelmi feladatokat ellátó vízügyi igazgatóságoknál. A vízszabályozásnál a mostani gyakorlat ritkán veszik figyelembe, hogy élővíz az, amit kezelnek, nem pedig elvezetésre váró csatorna vagy esővíz. Ez elsősorban a tavaszi ívási időben, ill. a téli vermelő helyek védelmében kíván fokozott odafigyelést. Nem lehet elmenni szó nélkül az elmúlt évtized legnagyobb természetvédelmi melléfogásáról, mely abban a hatalmas kormorán számban csúcsosodik ki, ami a természetes vizeinket terheli, és többször annyi halat szed ki a vízből, mint a horgász-halász társadalom együttvéve. Ha nem sikerül komoly állami beavatkozást elérni, akkor egyes vízterületeken olyan szintre lecsökkenhet a halállomány, hogy később már soha nem lehet semmiféle intézkedéssel azt helyre állítani. Halőrzés területén érthetetlen a magyar állam hozzáállása. Az állami tulajdonban lévő vizekben a halak is az állam tulajdonában vannak, gyakorlatilag még sincs az állam részéről támogatás a halőrzési tevékenységre. Minden egyes ellopott hal sokszorosát bukja az állam, hisz hal nélkül nincs horgász, és nincs bevétele az erre épült vállalkozásoknak sem. Németországi adat: 1 kg ponty piaci ára 2-3 euró, ha ezt horgásztatással fogják ki a vízből, akkor 55-60 euró a bevétel. Elképesztő, hogy a Balatonon mindössze 12 hivatásos halőr van, a Tisza-tavon 9 fő, miközben az őrzött érték és az azokból származó bevételek milliárdokban sem kifejezhetők. A magánhalastavakat jól őrzik a kormoránoktól, az orvhalászoktól. Az állami vizeken ez miért nem lehet így? Pedig a tógazda sokszor ugyanaz a személy, mint az állami vizek halászati hasznosítója. Az ívó területek felügyeletében, a vermelő helyek védelmében, valamint a szelektív halászatban feladatot, munkát találhatnak az arra érdemes halászok. Szakértelmükre, vízjártassági ismeretükre szükség van, de az elsődleges cél most nem a minél több kifogott hal, hanem azok védelme, szaporítása. Természetes élő vízen csak nonprofit halászati-horgászati tevékenységet lehet végezni, különben sérül a természetvédelem. Meg kell jegyezni, hogy a haltermelő halastavak szakemberhiánnyal küszködnek.
A természetet nálunk jobban oltalmazó országokban, az orvhalászatot sem kezelik annyira liberálisan, mint nálunk. Nemhogy kemény büntetés jár az illegálisan megszerzett zsákmányért, hanem a használt eszközöket, a megközelítésre szolgáló járművet vagy hajót is elkobozzák. Visszatartó erő csak a halászati törvény megfelelő módosításával érhető el.
Jellemzően az ország gazdasági helyzetére itt is radikális, azonnali intézkedésekre van szükség, a természetei értékeink megmentése, és a többségi igény érvényesítése érdekében.
-
-
-
-
Az Uniós gyakorlathoz igazodva Magyarország természetes vizein is be kell szüntetni a kereskedelmi jellegű rabló halászatot! A folyóvízi, ártéri ívó területeket fokozott védelem alá kell vonni, a természetes szaporulat elősegítése érdekében a régi ívó- és búvóhelyek felújítása mellett újak létesítése is szükséges. A haltelepítéseknél, az eddigieknél nagyobb arányban és célirányosabban kell a telepítéseket végezni. Itt elsősorban az őshonos, az adott vízre jellemző halaknak kell előnyt élvezni a haltermelők piaci érdekével szemben. A Vízügyi szervekkel szoros együttműködés szükséges a vízszabályozás területén, főleg az ívási és a téli vermelési időszakban. A kormorán-kérdés megoldása. Az eredményes környezet, vad-és halőrzési feladatok elvégzésére állami támogatást kell biztosítani. A Vásárhelyi-terv keretében megépülő szükség-víztározók mezőgazdaságilag hasznosíthatatlan területeit állandó vizes élőhellyé kell tenni. A „Halászatról és horgászatról szóló 1997. évi XLI. törvény (Hhtv.) és a Hhtv. végrehajtásának egyes szabályairól szóló 78/1997. XI.4. FM (Vhr.) módosítása elengedhetetlen a sikeres halőrzési feladatok ellátása érdekében. Az állami tulajdonú vízterületek haszonbérlői tevékenységét szigorú állami felügyeletnek kell felügyelni, a mai rendszer erre alkalmatlan.
A program munkahelyteremtő lehetőségei:
A természetes élővizek halászatának megszüntetésével lehetőség nyílik az igazi horgászturizmus beindítására. Az ívó helyek rendbetétele, az új ívó helyek kialakítása, az ivadékmentés rengeteg munkát adhat elsősorban azokon a kis folyó menti településeken, ahol egyébként is magas a munkanélküliség és új munkahelyteremtésre szinte esély sincs. Az egyetlen munkalehetőséget csak a folyó kínálja. Első lépcsőként a program beindítását ezekben a térségekben kell kezdeni, akár a közmunka program keretén belül. A szakemberek által irányított munkával egy-két éven belül látványos eredményeket lehet elérni. Az erre a munkára költött összegek sokszorosa térül meg rövid idő alatt a milliárdnyi halivadék formájában, amelyek a jövő gazdag halállományát adják a folyónak és megteremti a horgászturizmus alapját. Emellett a legfontosabb halfajok az eddiginél nagyobb arányú és célirányosabb telepítése is elkerülhetetlen, így a horoggal fogható halaké is. Szakítani kell az üdülőtelkek osztásának rossz gyakorlatával, mert a horgászturizmus beindulása után ezek a települések teljesen kizárják magukat a vendéghorgászok szállásoltatásából, vendéglátásából. Ha nincs üdülő, nincs horgásztanya, akkor az idelátogató horgászok a falusi szállásokat fogják igénybe venni, azok szolgáltatásaival együtt. Így lényegesen több munkahelyet lehet teremteni. Támogatni kell a régi tájjellegű parasztházak felújítását, hogy azok alkalmasak legyenek vendégfogadásra és ezeket a támogatásokat csak helybéli lakosok, vállalkozók kaphassák meg. Ezek a felújítások szintén munkát adnának az ott élőknek. Ezeknek településeknek a lakossága most évről-évre csökken, de így talán megállítható még ez a folyamat, életet, reményt lehet vinni a kis közösségekbe. A kiemelt üdülőövezetekben is csökkent az odalátogató horgászok száma, mivel a halállomány erős csökkenése tapasztalható a Balatonon és a Tisza-tavon egyaránt. Ezzel együtt munkahelyek szűnnek meg, hisz ha nincs hal, nem jön a vendég, akkor pedig vendéglátásra sincs szükség. Már a program beindításának bejelentése is reménnyel fogja eltölteni a horgászturizmusra épült vállalkozásokat és így hozzájárul a jobb társadalmi közérzet eléréséhez, amire most egyaránt mindenkinek nagy szüksége van. A horgászszezon egész évben tart, ha egy vízterület halállományának összetétele jó, akkor egész évben kikapcsolódást, szórakozást nyújt a vendéghorgászok számára, munkát, bevételt az ebből élő vállalkozásoknak.
Magyarország nyugdíjasainak szociális helyzete az utóbbi években rohamosan romlott. Egyre szűkülő anyagi helyzetükben több tízezren nem tudják megváltani az éves területi horgász engedélyüket. Ezáltal kénytelenek lemondani sokszor egyetlen szórakozásukról is. A Balatonra például egy éves területi kedvezményes nyugdíjas engedély a 2010-es évre 44.600 Ft-ba kerül. Ezt a kisnyugdíjas képtelen kifizetni. Ha a természetes vizekről a rablóhalászat levonul, lehetővé kell tenni a 60 év feletti horgászok számára, hogy a lakóhelyük szerinti állami vízterületre csak az állami jegyet kelljen megvennie a horgászathoz, ami jelen pillanatban csak 1.000 Ft. Figyelembe kell venni, hogy ez a társadalmi réteg rendelkezik a legtöbb szabadidővel, és ez a réteg szenvedi el legjobban az elmúlt évek hibás kormányzásának következményeit, ezért lehetővé kell tenni számukra ezt a kedvezményt. Nagyon sok kisnyugdíjas családnak ez az intézkedés a kikapcsolódást, olykor még a nyaralást is jelenti.
A horgászturizmus lehetőségei: A piac, így a turisztika is a kereslet-kínálat egymásra találását jelenti. Ami a keresletet illeti, Magyarországon négyszázezernél több bejegyzett horgászt tartanak nyilván. A családtagokkal együtt közel kétmillió állampolgár közvetlenül érdekelt a horgászat által nyújtott lehetőségek kihasználásában, így potenciálisan erős hazai kereslet várható már az életszínvonal kismértékű emelkedése esetén is. A belföldi kereslet mellett a hagyományos vendégküldő országokban (Németország, Ausztria, Hollandia stb.) milliós nagyságrendű a horgászok száma. Jellemző a nyugati társadalmakban, hogy a lakosság 10%-a vált horgászengedélyt. Ez a nagyszámú horgásztársadalom könnyen idecsábítható, hisz Magyarország vizekben gazdag, és ha halban is olyan gazdag lesz, mint a távoli, nehezen elérhető oroszországi, vagy ázsiai vizek, akkor itt Európa közepén horgászturisztikai nagyhatalom lehetnénk. Ha megnézzük, hogy a környező országok hogyan hasznosítják sikeresen földrajzi helyzetük adottságait, (pl.: Horvátország az Adriát, vagy Ausztria a hegyeit) akkor láthatjuk, hogy milyen nagy lehetőség van Magyarország számára a természetes vizek horgászati hasznosításában. Ahhoz, hogy ezt a célt elérjük, a természetes élővizeken be kell szüntetni a kereskedelmi célú rablóhalászatot. A horgászturizmus lehetőségeit természetesen a halállomány mennyiségi és minőségi viszonyai határozzák meg. A hazai vizeink halállománya jelenleg jóval kevesebb a tavaink és folyóink eltartó képességénél, a rekordlistás példányok megfogására pedig szinte semmi esély. Márpedig a hazai és a környező országok horgászait elsősorban a kapitális példányok megfogása érdekli, ezért képesek távoli vizekre, sok ezer kilométerre is elutazni és jelentős nagyságrendű pénzeket elkölteni azért az élményért, amit számukra egy-egy nagy hal megfogása jelent. Magyarország földrajzi helyzete és adottsága lehetőséget ad arra, hogy akár rövid idő alatt Európa horgászparadicsomát lehessen megvalósítani a Kárpát-medencében. A halállomány növekedésével együtt jár a madárvilág gazdagodása, a vizes élőhelyek gondozásával lehetőség nyílik az öko-turizmus fejlesztésére.
Első lépcsőben a halszaporodás feltételeit kell biztosítani, lehetővé kell tenni a rekordlistás példányok fogási lehetőségét. A halászatot, mint ősi mesterséget és annak bemutatását be kell építeni a turisztikai programokba (skanzen jelleggel). Mindenképp szólni kell a Tisza-virágzásról. Ez a természeti csoda csak nálunk látható. Sajnálatos, hogy ezt az évente egyszer –ráadásul a nyári üdülőszezonban- látható kérészrepülés nem kap elég propagandát, támogatást. Amíg idegen népek szokásaira, kultúrájának magyarországi megismertetésére százmilliókat költünk, addig a saját természeti értékeink nemzetközi bemutatására szinte semmit. Egy-két Tisza-menti önkormányzat már felismerte az ebben rejlő lehetőséget, és óriási erőfeszítések által megpróbál évről-évre a kérészrepülés idejére rendezvényeket szervezni, de ezek támogatás hiányában, a média érdektelensége miatt nem tud megfelelő ismertségre szert tenni. Megfelelő reklámmal, propagandával, promóciós anyagokkal Európa hírű eseménnyé lehetne tenni az évenkénti Tisza-virágzást.
Szolnok, 2010. február. 02.
