FOGLALKOZÁS-EGÉSZSÉGÜGY 3.3 4.2
Az ideiglenes foglalkoztatás és a munkahelyi sérülések közötti kapcsolat Tárgyszavak: káros hatás; foglalkozási ártalom; sérülés; statisztika; foglalkoztatás; munkaerőpiac; elemzés.
Az alábbiakban ismertetett vizsgálat célja annak meghatározása, hogy az ideiglenesen foglalkoztatott dolgozók körében előforduló munkahelyi sérülések megfigyelt magasabb kockázata a veszélyes munkafeltételeknek való kitettségnek és/vagy a hiányos munkahelyi tapasztalatoknak tulajdonítható-e. A bemutatott felmérésben a Spanyol Munkaügyi és Szociális Minisztérium által a halálos és nem halálos kimenetelű foglalkozási balesetekre vonatkozó, 2000/2001-ben szisztematikusan regisztrált adatokat vizsgálták a foglalkoztatás típusa és a baleset típusa szerint, kiigazítva az analízist nem, életkor, foglalkozás, valamint az adott vállalatnál alkalmazásban eltöltött idő szerint. A vizsgálati időszakban 1500 halálos kimenetelű és 1 806 532 nem halálos kimenetelű sérüléses foglalkozási baleset történt a spanyolországi munkahelyeken. A baleseti gyakoriság és az előfordulási arány (RR) becslése a Poisson-féle regressziós modell alkalmazásával történt. Az ideiglenesen foglalkoztatott dolgozók körében a nem halálos kimenetelű sérülések előfordulási aránya RR = 2,94 volt; 95%-os konfidenciaintervallum (CI) 2,40–3,61 mellett, a halálos kimenetelű eseteknél pedig a megfelelő adatok: RR = 2,54 (95%-os CI: 1,88–3,42). Amikor ezeket az összefüggéseket nem, életkor, foglalkozás és különösen az adott vállalatnál történő foglalkoztatás hossza szerint kiigazították, az adatok elvesztették statisztikai szignifikanciájukat: a nem halálos kimenetelű esetekre RR = 1,05 (95%-os CI: 0,97–1,12), a nem halálos végűekre pedig RR = 1,07 (95%-os CI: 0,91–1,26). Ezekből az adatokból az a fő következtetés vonható le, hogy a csekélyebb munkahelyi tapasztalatok és a munkahelyi veszélyek gyengébb ismerete – aminek alkalmas mérőszáma lehet az adott munkahelyen foglalkoztatásban eltöltött idő – az egyik lehetséges mechanizmus, amely magyarázatot ad az ideiglenes foglalkoztatás és a foglalkozási
sérülések közötti konzisztens kapcsolatra. Az ideiglenes foglalkoztatáshoz kapcsolódó munkahelyi feltételek szerepe azonban még konkrétabb és részletesebb tisztázásra vár.
A vizsgálat háttere A jelenlegi globális gazdasági tendenciák növelték a rugalmas új foglalkoztatási formák (például ideiglenes munka, feltételes vagy részmunkaidős szerződés, szabályozatlan munka, otthon végzett munka és más hasonló nem hagyományos megoldások) elterjedését. A legtöbb rugalmas forma bizonytalansági tényezőt jelent a foglalkoztatás szempontjából. A bizonytalan foglalkoztatás komplex munkaerő-piaci helyzetet jelent, amelynek fő jellegzetességei: ideiglenes munkahelyi státus, az állás bizonytalansága, alacsony szintű szociális védelem (például a munkanélküliségi és a betegszabadsági ellátások tekintetében), valamint alacsony jövedelmi színvonal. Az ideiglenes foglalkoztatás a szóban forgó konstrukció jó gyakorlati indikátorának tekinthető, mivel azt rendszerint regisztrálják a munkaügyi statisztikában. Erről a területről gyorsan szaporodtak az ellenőrzött adatok, és a rugalmas foglalkoztatás új formáinak káros egészségi következményeiről hamar beszámoltak. Például az állások időbeli bizonytalanságát gyakran hozták kapcsolatba a gyenge mentális egészségi állapottal, miközben az állásbizonytalanságot a betegszabadságon töltött idő növekedésével kapcsolták össze. Az ideiglenes foglalkoztatás összefüggésben van a munkával való elégedetlenséggel, továbbá a kifáradás, a hátfájás és az izomfájás gyakoribb előfordulásával is az állandó foglalkoztatáshoz képest. Nemrég egy tanulmány arról számolt be, hogy az ideiglenesen foglalkoztatottak körében magasabb a halálozási arány, mint az állandóan foglalkoztatottak között, különösen az alkohollal és a dohányzással összefüggő halálokokra igaz ez. Számos oka van annak, hogy Spanyolország miért játszik fontos szerepet a rugalmas foglalkoztatási formák egészségi hatásainak vizsgálatában. Az Európai Unió 2004 előtti tagállamainak (E-15) összességében az ideiglenesen foglalkoztatottak száma 2002-ben 13,2 millió volt, ami a teljes foglalkoztatott munkaerő-állomány 11,9%-át jelenti. Az E-15 államok között Spanyolországban a legmagasabb: 31,2%os az ideiglenesen foglalkoztatottak aránya, még a 40 éves és annál idősebb spanyol munkások körében is 17%-ot ér el az ideiglenes foglalkoztatás. Spanyolországban egyúttal az egyik legmagasabb a halálos és
nem halálos végű foglalkozási sérülések előfordulási gyakorisága az E15-ben. Kutatási előzmények Néhány korábbi tanulmány foglalkozott már az ideiglenes foglalkoztatás és a munkahelyi sérülések közötti kapcsolattal. Egy közelmúltban elvégzett áttekintés szerint a témával foglalkozó 13 tanulmány közül hét azt mutatja, hogy konzisztens kapcsolat van a munkahelyi balesetek és az ideiglenes foglalkoztatás között. Ebben az áttekintésben felvetették, hogy az ideiglenesen foglalkoztatott munkások körében tapasztalt magasabb sérülési gyakoriság nagyobb mértékű tapasztalatlanságuknak és balesetvédelmi képzésük hiányosságainak tulajdonítható, jóllehet ezt a kapcsolatot torzíthatják az általuk betöltött munkakörök jellegzetességei. Egy másik tanulmány azt találta, hogy az ideiglenesen foglalkoztatott dolgozóknál kétszeres vagy még nagyobb a munkahelyi sérülés kockázata, mint az állandóan foglalkoztatottaknál. Ezt a különbséget Spanyolországban már az 1990-es évek eleje óta megfigyelték. Kutatási hipotézis A következő lépésben tehát a különbségeket magyarázó mechanizmusokat kell megvizsgálni. Az alábbiakban kifejtett hipotézis lényege, hogy a munkahelyi sérülések nagyobb gyakorisága az ideiglenesen foglalkoztatottak körében két egyidejűleg ható mechanizmussal magyarázható: az ideiglenesen foglalkoztatott dolgozók veszélyesebb munkafeltételeknek vannak kitéve, továbbá csekélyebb munkahelyi tapasztalatokkal rendelkeznek, mint az állandóan foglalkoztatottak. Oly módon végezték el ennek a hipotézisnek a vizsgálatát, hogy összehasonlították a halálos, illetve nem halálos kimenetelű sérüléses foglalkozási balesetek előfordulási gyakoriságát az ideiglenes és állandó munkások között Spanyolországban, figyelembe véve a foglalkozási kategóriát (a munkafeltételek indikátoraként) és a foglalkoztatásban eltöltött időt (mint a munkahelyi tapasztalatok indikátorát).
A foglalkozási sérülésekre vonatkozó adatok A bérből élő munkások körében előforduló foglalkozási sérüléseket Spanyolországban 1989 óta szisztematikusan regisztrálja a Munkaügyi Minisztérium a kötelező szabályoknak megfelelően. Annak érdekében,
hogy a munkások orvosi ellátást és szociális védelmet kapjanak, hivatalos munkahelyi baleseti űrlapot kell kitöltenie egy biztosítótársaság orvosának minden olyan foglalkozási sérülésnél, amelynél legalább egy munkanapkiesés történik. A jelenlegi vizsgálat a legújabban hozzáférhetővé vált 2000–2001-es spanyolországi adatokon alapszik, és valamennyi munkahelyen történt foglalkozási sérülésre kiterjed (eltekintve a visszaesésektől és a munkába jövet-menet bekövetkező balesetektől). A minta nagysága 1 808 032 foglalkozási baleset volt (ebből 1500 halálos kimenetelű), ezen belül 898 955 (ebből 773 halálos) 2000-ben, és 909 077 (ebből 727 halálos) 2001-ben. A foglalkoztatás típusát a sérülés időpontjában regisztrálták a munkahelyi baleset űrlapján, és az „állandó” (időbeli korlát nélküli állandó munkaszerződés), valamint az „ideiglenes” (határozott idejű munkaszerződés, munkaközvetítőn keresztül kötött ideiglenes szerződés, ipari tanulói vagy más tréningprogram keretében történő képzés stb.) kategóriákba sorolta a spanyol Nemzeti Statisztika Intézet a szerződés típusa szerint. Minden egyes foglalkozási sérüléshez a következő információkat használták: nem és életkor (hat csoport) mint demográfiai változók, foglalkozás (kilenc kategória) a munkafeltételek indikátoraként, és a vállalatnál alkalmazás időbeli hosszúsága (három kategória), mint a munkahelyi tapasztalatok indikátora az adott munkahelyen. A foglalkozások megnevezését a Nemzetközi Szabványos Foglalkozási Osztályozás (ISCO-88) szerint sorolták kilenc kategóriába. A foglalkozási sérüléseket a baleset típusa szerint kategorizálták, tekintetbe véve, hogy egyes bejelentett foglalkozási sérülések esetleg nem a munkával függnek össze, mivel pihenőidőben is történhettek. A jelen tanulmány céljaira két kategóriát állapítottak meg: • egyértelműen munkával kapcsolatos foglalkozási sérülések (lezuhanás magasból, leeső tárgyak okozta sérülések, repülő tárgyak vagy részecskék, tárgyakba vagy közéjük beszorulás, járművek vagy gépek alá kerülés, szélsőséges hőmérsékleteknek kitettség, termikus érintkezés, villamos áram érintése, ártalmas anyagoknak kitettség, maró és korrodáló hatású anyagoknak kitettség, ionizáló sugárzásnak kitettség, robbanások, tüzek) • továbbá a munkával esetleg kapcsolatban álló sérülések (elesés ugyanazon a szinten, rálépés valamely tárgyra, álló tárgynak ütközés, mozgó tárgyba ütközés, tárgy vagy szerszám által okozott ütés, túlerőltetés, gyalogos elütése jármű által). A vizsgált időszakban az első csoporthoz tartozott 511 924 eset, a második csoporthoz pedig 1 296 108 eset.
A kockázatnak kitett populáció adatai A Nemzeti Statisztikai Intézet munkaerő-piaci áttekintésének munkabérből élő dolgozókra vonatkozó 2000-es és 2001-es adatait használták az elemzés legjobban hozzáférhető közös nevezőjeként. Jóllehet a valóságban kockázatnak kitett populáció a nemzeti társadalombiztosítási rendszerben regisztrált dolgozókból tevődik össze, ez az adatbázis nem hozzáférhető, továbbá nem tartalmaz információt a dolgozók foglalkozásáról. Az említett munkaerő-áttekintés a tapasztalatok szerint jó becsléssel szolgált, kivéve a mezőgazdasági és a halászati szektort. A dolgozók jelentős része ebben a két szektorban az önálló egzisztenciákra vonatkozó különleges társadalombiztosítási rendszerbe tartozik, amely nincs olyan jól reprezentálva a munkaerő-piaci áttekintésben, mint a fizetésből élő dolgozók.
Statisztikai analízis Becsléssel megállapították a halálos, illetve a nem halálos kimenetelű foglalkozási sérülések előfordulási gyakoriságát. A pontosság javítása érdekében, főként a halálos kimenetelű foglalkozási sérülésekre, a két vizsgált esztendőt együttesen analizálták, miután megfigyelték, hogy nincs jelentős különbség a két év között. Poisson-féle regressziós modellt használtak a előfordulási arány (RR) becslésére, továbbá 95%-os konfidenciaintervallumot alkalmaztak a vizsgálatok során, miközben a referenciacsoportot az állandó jelleggel foglalkoztatott dolgozók alkották. A nyers becslések kiszámításán túlmenően a szóban forgó arányokat kiigazították nem, (kategória szerinti) életkor, foglalkozás, valamint a vállalatnál foglalkoztatás időtartama szerint. A foglalkozás és az adott vállalatnál eltöltött idő szerinti kiigazítást ezen tényezők közvetítő szerepének felmérése céljából végezték el, mivel ezt a két változót – a vizsgálat hipotézise értelmében – inkább magyarázó jellegű változónak tekintették, mint zavaró tényezőnek. Elvégezték e két csoportnak a baleset típusa szerinti rétegezett analízisét. A Fisher–Snedecor eloszlás szerinti valószínűségarány-tesztet használták a modell illeszkedési jóságának felmérésére, ezen túlmenően a marginális megközelítést a Poisson-többletszórás korrigálására. Az SPS statisztikai szoftvercsomagot használták az adattömeg feldolgozására, a STATA programcsomagot pedig az analízisekhez. (Minden előforduló p érték kétoldali, ahol a 0,05-nél kisebb értékek statisztikai szignifikanciát jeleznek.)
Eredmények Az állandó foglalkoztatású dolgozókkal összehasonlítva az ideiglenesen foglalkoztatottaknál a sérüléses foglalkozási balesetek lényegesen magasabb arányban (RR) fordultak elő (1. és 2. táblázat). Az arány csaknem háromszoros volt a nem halálos kimenetelű sérüléseknél (RR = 2,94; 95%-os CI: 2,40–3,61), továbbá mintegy két és félszeres a halálos kimenetelűeknél (RR = 2,54; 95%-os CI: 1,88–3,42). Ez különösen szembetűnő volt férfiaknál és az idősebb korcsoportokban. A legmagasabb előfordulási arányokat a nem halálos kimenetelű foglalkozási sérüléseknél – mind az állandó, mind az ideiglenes foglalkoztatottaknál –, az adott vállalatnál kevesebb mint hat hónapja dolgozó alkalmazottak körében figyelték meg (156,3/1000, illetve 185,4/1000). A legalacsonyabb előfordulás azoknál volt megfigyelhető, akik már több mint 24 hónapot töltöttek el a vállalatnál (35,4/1000, illetve 67,2/1000). Azon dolgozók között azonban, akik több mint 24 hónapja álltak alkalmazásban a vállalatnál, az ideiglenesen foglalkoztatottak körében magasabb volt az előfordulási arány, mint az állandó foglalkoztatottaknál (RR = 1,90; 95%-os CI: 1,20–3,03). Hasonló helyzetet figyeltek meg a halálos végű foglalkozási sérüléseknél is. Minden foglalkozási kategóriában az ideiglenesen foglalkoztatott dolgozóknál a nem halálos kimenetelű foglalkozási sérülések lényegesen magasabb kockázatát lehetett tapasztalni, mint az állandó foglalkoztatottak körében. A halálos kimenetelű foglalkozási sérülések esetében azonban csak a kétkezi dolgozók kategóriájában lehetett szignifikáns kapcsolatot megállapítani: a kézműves és hasonló dolgozóknál, a berendezés- és gépkezelőknél, valamint a szakképzettséget nem igénylő egyszerű foglalkozásokban. A szolgáltatási ágazatokban, valamint a szakképzett mezőgazdasági és halászati dolgozóknál volt a legmagasabb a halálos kimenetelű sérülések kockázata az állandó munkások körében. Ezek a nyers relatív kockázatok figyelemre méltó csökkenést mutattak a foglalkozás, és különösen a foglalkoztatás hossza szerinti kiigazítás után (3. táblázat), ezen túlmenően nem voltak többé szignifikánsak a nem, életkor, foglalkozás és az alkalmazás hossza szerinti együttes kiigazítást követően. Amikor azonban az elemzést megismételték a baleset típusa szerint (4. táblázat), szignifikáns kapcsolat mutatkozott az egyértelműen a munkához köthető baleseteknél (RR = 1,30; 95%-os CI: 1,08–1,57).
3. táblázat A foglalkoztatás típusa és a foglalkozási sérülések közötti összefüggés (referenciacsoport: állandó foglalkoztatottak). Előfordulási arányok (RR) és 95%-os konfidenciaintervallum (CI) esetén, kiigazítva nem, (kategória szerinti) életkor, foglalkozás és a foglalkoztatás időtartama szerint Spanyolországban 2000–2001-ben
Nyers Egyedileg kiigazítva: nem szerint életkor szerint foglalkozás szerint a foglalkoztatás időtartama szerint Együttesen kiigazítva nem, életkor, foglalkozás és a foglalkoztatás időtartama szerint
RR 2,94 3,06 2,95 2,21 1,35 1,04
Nem halálos 95% CI p-érték 0,000 2,40–3,61 2,56–3,65 2,37–3,66 1,94–2,50 1,04–1,74 0,97–1,12
0,000 0,000 0,000 0,023 0,276
RR(*) 2,54
Halálos 95% CI (*) 1,88–3,42
p-érték 0,000
2,71 3,40 2,22 1,15 1,07
2,16–3,39 2,52–4,59 1,76–2,81 0,77–1,72 0,91–1,26
0,000 0,000 0,000 0,490 0,402
4. táblázat A foglalkoztatás típusa és a foglalkozási sérülések osztályozása a baleset típusa szerint: egyértelműen, illetve esetlegesen munkával összefüggő (referenciacsoport: állandó foglalkoztatottak). Előfordulási arány (RR) és 95%-os konfidenciaintervallum (CI) mellett, kiigazítva nem, (kategória szerinti) életkor, foglalkozás és a foglalkoztatás időtartama alapján, Spanyolországban 2000–2001-ben
Nem halálos Nyers Egyedileg kiigazítva: nem szerint életkor szerint foglalkozás szerint Együttesen kiigazítva nem, életkor, foglalkozás és a foglalkoztatás időtartama szerint Halálos Nyers Egyedileg kiigazítva: nem szerint életkor szerint foglalkozás szerint Együttesen kiigazítva nem, életkor, foglalkozás és a foglalkoztatás időtartama szerint
Egyértelműen munkával összefüggő RR 95% CI p-érték
Esetlegesen munkával összefüggő RR(*) 95% CI (*) p-érték
3,13
2,50–3,91
0,000
2,87
2,36–3,51
0,000
3,27 3,14 2,32 1,39 1,05
2,72–3,93 2,48–3,97 2,02–2,67 1,05–1,84 0,98–1,13
0,000 0,000 0,000 0,022 0,184
2,98 2,88 2,16 1,33 1,04
2,50–3,55 2,33–3,55 191–2,44 1,04–1,71 0,96–1,12
0,000 0,000 0,000 0,024 0,327
3,14
2,28–4,32
0,000
1,95
1,40–2,72
0,000
3,36 4,42 2,38 1,60 1,30
2,64–4,28 3,23–6,04 1,86–3,04 1,04–2,47 1,08–1,57
0,000 0,000 0,000 0,034 0,006
2,08 2,45 2,04 0,77 0,84
1,58–2,73 1,74–3,46 1,58–2,62 0,50–1,18 0,69–1,04
0,000 0,000 0,000 0,229 0,110
Az eredmények elemzése A vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy a foglalkozási sérülések kockázata egyenlőtlenül oszlik el az ideiglenes és az állandó foglalkoztatottak között: az ideiglenes dolgozóknál magasabb, mint az állandó foglalkoztatottaknál. A foglalkozás és különösen az adott vállalatnál való foglalkoztatás időtartama szerinti kiigazítás után azonban a foglalkozási sérülések kockázata az ideiglenes dolgozók körében közelít az állandó dolgozókéhoz. Ezek a megállapítások valamelyest bizonyítékkal szolgálnak a foglalkoztatás típusa és a foglalkozási sérülések kockázata közötti kapcsolatra. Az eredmények megerősítik azokat a korábbi vizsgálatokat, amelyek úgy találták, hogy az ideiglenesen foglalkoztatottak körében fokozottabb a foglalkozási sérülések kockázata. A mostani vizsgálat új bepillantást enged ennek a kapcsolatnak a mechanizmusába. Ezeket a megállapításokat azonban újabb vizsgálatoknak kell megerősíteniük, mielőtt bizonyítottnak lehetne tekinteni őket. A szóban forgó összefüggés vizsgálata más országokban – különösen azokban, ahol alacsonyabb az ideiglenesen foglalkoztatottak részaránya – lehetne a következő logikus lépés, mivel semmi sem garantálja, hogy az ideiglenes foglalkoztatásnak ugyanaz a jelentéstartalma és ugyanazok az egészségügyi következményei különböző országokban. A vizsgálat korlátai Jóllehet a foglalkozási sérülések statisztikáját teljes körűnek tekintik Spanyolországban, bizonyos konkrét tételek (például a foglalkoztatás típusa vagy időtartama) pontossága ismeretlen, és megtörténhet, hogy az ideiglenesen foglalkoztatott dolgozóknak nagyobb valószínűséggel pontatlanok az adataik, mint az állandó foglalkoztatottaké. Ezen túlmenően az ideiglenesen foglalkoztatottak körében esetleg hiányosan jelentik a foglalkozási sérüléseket, a megbélyegzéstől vagy az elbocsátástól való félelem miatt. Ez pedig a tárgyalt kapcsolat erősségének alábecsüléséhez vezet. Elsődleges adatgyűjtésre van szükség az ideiglenes foglalkoztatás mérésének javítására és a fentebb kifejtett megállapítások megerősítésére. Tekintettel arra, hogy az ideiglenesen foglalkoztatott dolgozók nagyobb valószínűséggel dolgoznak le kevesebb munkaórát, a valódi kockázatot ténylegesen alábecsülheti a fenti vizsgálatban használt közös populációs nevező.
A vizsgálat keresztmetszeti tervezése a bemutatott kapcsolat erősségének túlbecsüléséhez vezethet, mivel egy fordított viszony is lehetséges: azok a munkások, akiknél nagyobb gyakorisággal fordulnak elő foglalkozási sérülések, elveszthetik lehetőségüket foglalkoztatási státusuk állandóvá tételére. Ezt a hipotézist egy longitudinális (hosszmetszeti) vizsgálat keretében kellene tesztelni, jóllehet valószínű, hogy ennek a kiválasztási torzításnak csekély a befolyása. A legfontosabb összefüggések A tárgyalt hipotézis szerint az ideiglenes foglalkoztatás és a foglalkozási sérülések közötti kapcsolat kétféle mechanizmussal magyarázható. Először, az ideiglenesen foglalkoztatott dolgozók veszélyesebb munkafeltételeknek vannak kitéve, mint az állandóan foglalkoztatottak. Miként a dolgozók foglalkozás szerinti megoszlásából megfigyelhető, az ideiglenesek 26,1%-a szakképzettség nélküli és egyszerű munkát végző dolgozó, az állandóan foglalkoztatottak 12,2%-ával szemben. A munkafeltételekkel foglalkozó ún. harmadik európai felmérés korábban azt mutatta meg, hogy a nem állandó szerződéssel foglalkoztatott dolgozók nagyobb valószínűséggel kerülnek kedvezőtlenebb (például monoton ismétlődő mozdulatokat, fárasztó vagy fájdalmas testhelyzeteket igénylő, diszkriminációval járó, és/vagy a pihenőidő kivételénél kevesebb választási lehetőséget adó) munkafeltételek közé. A munkafeltételeket vizsgáló spanyolországi felmérések hasonló állapotokat mutatnak, különösen az ergonómiai és a pszichoszociális kockázati tényezőkkel összefüggésben. Következtetésként egészében véve levonható, hogy az ideiglenes jelleggel foglalkoztatott dolgozók többnyire veszélyesebb munkafeltételek között végzik munkájukat. Az egyes foglalkozási csoportokon belül azonban az ideiglenesen foglalkoztatott dolgozóknak lényegesen magasabb a kockázatuk, mint az állandó szerződésűeknek. Csaknem minden foglalkozásban ez a helyzet, különösen a nem halálos kimenetelű sérülések terén. Ennek a figyelemre méltó megállapításnak az egyik lehetséges magyarázata az lehet, hogy az ideiglenesen foglalkoztatottaknak csekélyebb tapasztalatuk és ismeretük van a munkahelyről, mint az állandó dolgozóknak. Valójában, amikor az adott munkahelyen való foglalkoztatás időtartamát is tekintetbe veszik az elemzésnél, a megfigyelt kapcsolat minden egyes csoportban eltűnik, kivéve a szakképzett mezőgazdasági és halászati dolgozókat.
Egy alternatív magyarázat szerint csupán kilenc foglalkozási csoportot vettek figyelembe ennél a vizsgálatnál, és minden egyes kategórián belül különböző típusú munkák vannak. Ez pedig hiányos kiigazításhoz vezethet a foglalkozás jellegéhez kapcsolódó munkafeltételek szerepét illetően. Az ideiglenes foglalkoztatás makacsul jelentkező hatása viszonylag homogén foglalkozási rétegekben azonban arra enged következtetni, hogy az első magyarázat lényeges elemei helytállóak. A munkafeltételek szerepét a megfigyelt kapcsolatban tovább kell vizsgálni a munkaszervezetre és a munkahelyi veszélyekre vonatkozó részletesebb információk alapján. Egy váratlan, fordított kapcsolatot figyeltek meg az állandó szolgáltatási dolgozók, továbbá a szakképzett mezőgazdasági és halászati munkások, és a halálos kimenetelű foglalkozási sérülések között. Egy kézenfekvő magyarázat erre az lehet, hogy sok ideiglenes dolgozó ezekben a foglalkozásokban önálló, és ezért nem is regisztrálja az elszenvedett foglalkozási sérüléseket. További megállapítások A foglalkoztatás hossza által játszott jelentős szerepet óvatosan kell kezelni, mivel tekintettel a bemutatott vizsgálat keresztmetszeti konstrukciójára és a foglalkoztatás hosszának idővel összefüggő jellegére, felettébb valószínű, hogy bizonyos potenciális torzítások befolyásolhatják az eredményt. Például a hat hónapnál rövidebb ideje foglalkoztatott munkások, ahol a foglalkozási sérülések valószínűsége a legmagasabb, kisebb valószínűséggel kerülnek bele egy keresztmetszeti vizsgálatba, mint a már több mint 24 hónapja foglalkoztatottak. Ez a torzító hatás azonban, ha valóban fennáll, alábecsülheti a tárgyalt kapcsolat erősségét. Végezetül lényeges kapcsolat mutatkozott az egyértelműen a munkatevékenység által okozott halálos kimenetelű sérüléseknél, a foglalkozás és a foglalkoztatás hossza szerinti kiigazítás után. Más mechanizmusok magyarázhatják ezt a többletkockázatot az ideiglenesen foglalkoztatottak körében. Egy új hipotézis szerint az ideiglenesen foglalkoztatottak erősebben stresszes körülményeknek vannak kitéve állásuk sebezhetősége miatt, mint az állandó szerződéssel dolgozók. A közelmúltban megfigyelték, hogy a pszichoszociális kockázati tényezők és a betegség miatti távolmaradás közötti kapcsolat erősebb a nem állandó foglalkoztatottak körében, mint az állandóaknál. Ez a kap-
csolatot az erőfeszítések és a termelékenység növekedésével magyarázták. Elképzelhető tehát, hogy az ideiglenesen foglalkoztatottaknál azért nagyobb a foglalkozási sérülések kockázata, mert felgyorsultabb munkatempóval dolgoznak. Időt kell megtakarítaniuk, ezenkívül a szorosabb ütemtervek – amelyek lényeges hatással vannak az alvállalkozókra – is a kockázati tényezők közé sorolhatók, amint azt 99 súlyos foglalkozási sérülés elemzésénél nemrég megállapították. A bemutatott vizsgálatban talált kapcsolatot – amely az ideiglenes foglalkoztatással összefüggő többszörös sebezhetőségnek tulajdonítható – a jövőben még konkrétabban és részletesebben kell elemezni. A bizonytalan foglalkoztatással összefüggő más mechanizmusok, például a munkahely strukturális jellemzői (a szakszervezetek vagy a szociális juttatások hiánya, illetve megléte), vagy a munkafelügyelők, illetve az állandó munkások részéről megnyilvánuló diszkrimináció az ideiglenesekkel szemben, szintén olyan szempont, amelyet tekintetbe kell venni a későbbi elemzések során. Következtetés gyanánt kimondható, hogy az állandó foglalkoztatás magasabb szintjének előmozdítása – annak valamennyi előnyével és hasznával együtt – egyértelműen egyik módja annak, hogy megelőzzék, illetve csökkentsék a foglalkozási sérülések kockázatát, különösen azokban az országokban, ahol az ideiglenes foglalkoztatás magas arányú.
A kutatás fő üzenetei • A megállapítások megerősítik, hogy az ideiglenesen foglalkoztatottak körében lényegesen magasabb a kockázata, hogy halálos vagy nem halálos kimenetelű foglalkozási sérüléseket szenvedjenek, mint az állandó foglalkoztatottaknál. • Az ideiglenes dolgozók alacsonyabb munkatapasztalata részben magyarázhatja, hogy náluk miért magasabb a foglalkozási sérülések elszenvedésének kockázata. • Konkrétan vizsgálni kell a munkafeltételek szerepét az ideiglenes foglalkoztatás és a foglalkozási sérülések közötti összefüggést illetően. • Az állandó foglalkoztatás magasabb szintjének előmozdítása, annak minden előnyös velejárójával együtt, fontos módszer a foglalkozási sérülések megelőzése felé vezető úton.
• A munkások ismereteinek növelése a munkahelyi veszélyekről, különösen az ideiglenesen foglalkoztatottak körében, egy további módja a foglalkozási sérülések kockázata csökkentésének. Összeállította: Molnár László Gábor Benavides, F. G.; Benach, J. stb.: Associations between temporary employment and occupational injury: what are the mechanisms? = Occupational and Environmental Medicine; 63. k. 6. sz. 2006. p. 416–421. Virtanen, M.; Kivimäki, M. stb.: Sickness absence as a risk factor for job termination, unemployment, and disability pension among temporary and permanent employees. = Occupational and Environmental Medicine; 63. k. 3. sz. 2006. márc. p. 212–217. Virtanen, M.; Kivimäki, M. stb.: Temporary employment and health: a review. = International Journal of Epidemiology, 34. k. 2005. p. 610–622.
